Készült: 2021.06.14.03:50:46 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

102. ülésnap (1999.11.29.), 60. felszólalás
Felszólaló Dr. Hende Csaba
Beosztás igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 6:04


Felszólalások:  Előző  60  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagyon röviden szeretnék a vita eddigi menetével kapcsolatban néhány észrevételt tenni.

Két markáns ellenzéki álláspont fogalmazódott meg a vitában, az egyiket az MSZP és az SZDSZ képviselte. Ez arról szólt, hogy oktalan, felesleges, szükségtelen és nem is célravezető az a fajta szigorítás, amelyet a kormány büntetőpolitikájában végrehajt, és amelynek egyik terméke ez az előttünk fekvő jogszabály is. A másik, ugyancsak markáns véleményt a MIÉP igen tisztelt képviselője fogalmazta meg, aki kevesellte az előttünk lévő törvényjavaslatban megnyilvánuló szigort. Nagy tisztelettel és némi megnyugvással kell megállapítanom, tisztelt Ház, úgy tűnik, hogy a kormány a Horatius által is megénekelt arany középúton halad, hiszen egyfelől az ellenzéki pártok egy része túlságosan szigorúnak, míg másik része túlságosan enyhének találja a javaslat rendelkezéseit.

Ami Vastagh képviselő úrnak azt a gondolatát illeti, hogy a kormányt az a tévhit vezetné, miszerint a büntető jogszabályok szigorítása önmagában gyógyírt jelent a bűnözésre mint társadalmi jelenségre, ki kell ábrándítanom Vastagh képviselő urat, aki ugyan most nincs a teremben (Dr. Csákabonyi Balázs: Bizottsági ülésen van!); a kormánynak nincs ilyen tévhite, a kormány pontosan tudja, hogy több egyszerre ható tényező eredményezheti a bűnözés visszaszorulását. Ezek közül azonban, nem kétségesen hisszük azt, hogy a megfelelően határozott, megfelelően szigorú büntetések igenis hatékony visszatartó erőt jelentenek mind általánosságban, mind pedig az egyes potenciális elkövetőkre nézve.

Csúsztat az, és ez már a tavalyi vitában is többször elhangzott, aki úgy próbálja beállítani, hogy a kormány ahelyett szigorítja a büntetéseket, hogy növelné a felderítés hatékonyságát, a rendőrség bűnüldöző munkáját, vagy hogy javítana a megelőzésre irányuló állami erőfeszítéseken. Nem erről van szó. A kormány azon a nézeten van, hogy az eredményesebb bűnfelderítés, valamint az eredményesebb bűnmegelőzés a szigorúbb büntetésekkel együtt vezethet arra a kívánatos eredményre, hogy valóban csökken az elkövetett bűncselekmények száma.

Abban kétségtelenül igaza van Vastagh képviselő úrnak, ha már nem sikerült e három tényező együtthatásával megelőzni egy bűncselekményt, akkor a legfontosabb feladata az államnak az kell legyen, hogy a bűncselekmények áldozatainak helyzetét kívánja vagy próbálja meg javítani. E tekintetben emlékeztetnék arra, hogy a kormány rendeletet alkotott, amellyel a Belügyminisztérium keretében működő Bűnmegelőzési Közalapítványra ruházta ezt a feladatot, és ez a munka, bár még csak kezdeti lépéseinél tart, de mindenféleképpen előrelépés ahhoz képest, hogy az előző kormány idején csak tervezgetések folytak e tekintetben.

Ami azt illeti, hogy vajon az Egyesült Államok büntetőpolitikája helyes-e vagy sem, úgy gondolom, ezt nem a Magyar Országgyűlésben kell megvitatnunk, erről nyilván az Egyesült Államok kongresszusában fognak dönteni. Az ténykérdés, és én most csak tényeket mondok, hogy az Egyesült Államokban valóban nagyon kemény büntetőpolitikát vezettek be. Ezek a szigorítások oda vezettek, hogy öt év alatti szabadságvesztés büntetést már nemigen szabnak ki, és olyan intézkedések vannak, ha egy bűnelkövető háromszor követ el szándékos erőszakos bűncselekményt, akkor minden további mérlegelés nélkül életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtják. Lehet, hogy ez okozza, lehet, hogy más, de ténykérdés, hogy az Egyesült Államokban az elmúlt öt-tíz évben jelentősen javultak a bűnügyi statiszták, és nem bűncselekményi értékhatár-változtatások eredményeként, mert ilyenre nem került sor.

Ma már beszéltünk arról, hogy a kormány hivatalba lépése óta érzékelhetően - mindenféle trükköket és egyedi eseteket is figyelmen kívül hagyva -, bizonyítható módon javultak a bűnözési statisztikák. Az ellenzék nem erről beszél, ezt még csak egy jóleső félmondattal sem nyugtázza, most az a sláger, ezt hallottuk Vastagh képviselő úrtól, hogy sokan vannak a börtönökben meg hogy még többen lesznek a börtönökben a hatályba lépett szigorítások eredményeképpen. Tényleg úgy érzem magam, mint a nyuszi a sapkával: ha rossz a közbiztonság, rosszak a számok, sok bűncselekményt követnek el, akkor azért náspángolnak el minket; ha javul a bűnügyi statisztika, ha javul az állampolgárok biztonságérzete és a közbiztonság, de sokan vannak a börtönökben, akkor az a baj. Azt hiszem, el kellene dönteni, hogy vajon lehetségesnek tartanak-e az MSZP-s képviselők egy olyan ideális állapotot, amikor senki sincs börtönben, és csodálatos jó a közbiztonság állapota. Szép volna, ha el lehetne ilyet érni, de sajnos az emberiség elmúlt néhány ezer éves története, valami egészen másról tanúskodik, tisztelt ellenzéki képviselők.

Röviden, a már vita közben elmondottakkal együtt ennyiben kívántam reagálni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)




Felszólalások:  Előző  60  Következő    Ülésnap adatai