Készült: 2021.03.06.12:38:58 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 294 2011.12.14. 2:00  251-329

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én csak Józsa István képviselőtársamnak szeretnék nagyon röviden válaszolni. Nagyon sajnálom, hogy a hazafias érzelmeit akkor, amikor az európai uniós csatlakozásról volt szó, nem vette elő, és hagyta, hogy "a tőke szabad áramlása" fejezetébe bekerüljön a földvagyon is, ezáltal kvázi áruvá legyen silányítva a magyar anyaföld.

Abban önnek természetesen igaza van, és én is ezt mondtam el a felszólalásomban, hogy ez nemcsak egy egyszerű dolog, mert ha azokat a négyzetmétereket, amelyek Magyarország területét alkotják, összeadjuk, akkor teljes Magyarország, a hazánk jön ki, tehát ezért nem lehet csak négyzetméterekben, árban és árufajtában gondolkodni, nem lehet egy dologban gondolkodni. Ezért kérjük, hogy legyen külön nevesítve a nemzeti vagyonról szóló törvényben a magyar föld.

Még egy dolgot szeretnék hozzátenni. A miniszterelnök úr a hétfői nap folyamán, hogy úgy mondjam igencsak "megmosta" a frakciónk fejét, nevezetesen, hogy mi túlságosan is ragaszkodunk a számokhoz. Ezt hadd támasszam alá, hogy valóban mi rendkívül szeretünk a számokhoz ragaszkodni. Sajnálatos módon a hatmillió hektárból, ami mezőgazdasági ingatlan ma Magyarországon, körülbelül már egymillió nincs magyar kézben. Ezért mondjuk, hogy legyen benne külön nevesítve a nemzeti vagyonban mint elidegeníthetetlen törzsvagyon, nemzetünk földje, a magyar föld.

Még egy szám, hogy a magyarországi ingatlanbefektetések 95 százaléka izraeli érdekeltségű. Ez tény, ez egy szám, ezzel nagyon nehéz vitatkozni. (Moraj.) De igen, sajnos ennek utánanéztünk, 95 százaléka, és úgy, hogy tessék elképzelni, bizonyos települések közigazgatási határain belül 100-200 hektárt vonnak ki művelés alól, minősítenek át, és válik így már külföldi társaság tulajdonává a magyar anyaföld.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 300 2011.12.14. 1:30  251-329

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igaza van Józsa képviselőtársamnak, valóban ezer szállal kötődünk az Európai Unióhoz, az a baj, hogy ezer gúzsba kötő szállal kötődünk hozzá. (Dr. Józsa István közbeszól.) Ez az egyik, amit akartam volna mondani.

A másik pedig az, hogy higgye el nekem, hogy ami számokat itt önnek mondok, azt mind megalapozottan mondom. Bár ne lenne igazam! Például az egymillió hektár tekintetében konkrétan Ángyán József professzor urat kell megkérdezni, ezt a számadatot ő vezette le egy tanulmányában.

Még egy dolog, hogy számtalan különböző külföldi cég jelenik meg ma Magyarországon mint ingatlanbefektető. Önnek igaza van. Mondok egy példát: a Groupo Milton, a pátyi befektető, aki olyan elképesztő módon, minden létező törvényi kiskaput kijátszva, átjátszva, az önkormányzatot gyakorlatilag tönkretéve, 180 hektárt, ha jól emlékszem, vagy lehet, hogy 200 hektárt minősíttetett át úgymond golfpályának, az elvileg spanyol, csak ha megnézzük a tulajdonosi hátteret, azt látjuk, hogy például Noah Milton Steinberg van a háttérben, és gyakorlatilag valóban izraeli tőkéről van szó. Kérem, ez tény, ebben nincs semmi érzelem. Ezek csupasz számadatok és csupasz, szikár tények. Kérem, hogy fogadja el.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 250 2011.12.19. 11:26  226-259

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azokhoz az ajánlási pontokhoz szeretnék először is hozzászólni, elnök úr, amelyek a közös önkormányzati hivatal elnevezéséhez csatlakoznak, ezek az 1-17. pontok, illetve további pontok még.

Megmondom őszintén, hogy ezt messze nem tartjuk egyfajta stilisztikai kérdésnek, hogy a forradalmi kormánytöbbség mégis minek gondolja elnevezni azokat a polgármesteri hivatalokat, amelyeket meglehetősen diktatórikus módon kétezer fős limitnél meghúznak, illetve hét településnél, és mintegy közös akolba kényszerítik ezáltal a képviselő-testületeket, az önkormányzatokat. Meggyőződésünk, hogy ez a kétezer fős limit, amely a törvényjavaslatban szerepel, semmilyen módon nem alátámasztható. A vitában több alkalommal kértük az államtitkár urat, a kétharmados kormánytöbbséget, hogy ugyan, mondjanak bármilyen számadatot, valamilyen háttértanulmányt vagy valamilyen olyan számítást, amely ezt alátámasztja, megalapozza, hogy valami miatt ez hatékonyabb meg gazdaságosabb lesz. Kérem tisztelettel, hogy ezentúl embereknek azért, hogy saját hivatali ügyeiket elintézzék, hatósági ügyeiket elintézzék, naponta 30-40 kilométert kell majd utazni, ebben szerintem semmi gazdaságosság, semmi hatékonyság nincs. Nem beszélve arról, hogy majd ahogy összevonódnak ezek a hivatalok, már ez önmagában kifejezetten egy költséges intézkedés lesz.

Még ahhoz is szeretnék kapcsolódni, amit Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam elmondott a kiskapuval kapcsolatban. Az, hogy egy miniszteri döntésre lesz majd utalva, hogy vajon 1500 főnél mégiscsak esetleg lehet-e közös önkormányzati hivatalt alakítani vagy sem, ez rendkívül kiszolgáltatottá teszi az egyes önkormányzatokat, egyes képviselő-testületeket, mert nem normatív módon, hanem majd egy felsőbb hatóság kénye-kedvének lesznek bizonyos értelemben kiszolgáltatva, hiszen azok a koordináták, amelyek meg vannak szabva jelenleg az előterjesztés szerint, hogy mi alapján lehet majd ezt a külön engedélyt megadni, azok, semmilyen módon nem lehet azt mondanunk, hogy egy normatív döntést alapoznának meg. Mindamellett még mindig jobb az 1500 fő - természetesen és nyilvánvalóan így tartjuk -, mint a kétezer. Viszont abban is igaza van Bana Tibor képviselőtársamnak, hogy számháborúba ilyen kérdésben nem szabad belemenni.

Azért is adtuk önöknek ezt a koporsószöget, minden fideszes képviselőtársunknak, hogy gondolják meg, amikor ezt a törvényt meg fogják szavazni, valójában egy újabb szöget fognak beverni a vidék koporsójába, hiszen ezek az önkormányzati hivatalok sokszor a közösség életét szervezik ott helyben, és nem egyszerűen száraz hivatali munkát látnak csak el, hanem például a megalkotott rendeletek végrehajtása, a közösségi feladatoknak az életbe építése egy-egy település esetében, az, hogy van hova bemenni egyáltalában.

És itt most egy pillanatra álljunk meg! Azt mondják önök, hogy valamilyen úton-módon a hivatali ügyintézést minden helyen biztosítani kell, ugyanakkor Navracsics miniszter úr úgy nyilatkozott egyszer korábban, hogy ezt a mindenkinek a rendelkezésére álló lehetőséget esetleg úgy is lehet majd biztosítani a Postával szerződve, hogy körbejár majd egy nagy autó, ez hetente egyszer-kétszer begyűjti a feladatokat. Ez egyszerűen nonszensz. Aki ilyet mond, az nem tudja, hogy mit jelent a hivatali ügyintézés, kérem szépen, egyszerűen nincs tisztában azzal, hogy mit jelent egy kis önkormányzat életében egy polgármesteri hivatal.

A továbbiakban a 47. ajánlási pontról szeretnék még szólni, tisztelt elnök úr. Itt az eddigiekhez képest az volt, hogy bevételi érdekeltség fenntartása mellett kapják meg a feladatfinanszírozáshoz szükséges támogatást az önkormányzatok. Na most, ez a bevételi érdekeltség fenntartása kikerül, viszont három pontban összegzi az előterjesztő, hogy mi alapján lehet majd a feladatfinanszírozási támogatást megkapni. Úgymint takarékos gazdálkodás; az, hogy ez gumifogalom, nem kifejezés, kérem tisztelettel - mert mit jelent az, hogy takarékos gazdálkodás? Rendkívül szélsőséges példákat lehetne említeni egy-egy önkormányzat költségvetéséből is, illetve egy-egy önkormányzat gazdálkodásából. Lehet, hogy mondjuk, birtokpolitikai irányelvekben kifejezetten takarékosan működik, míg más kérdésben, mondjuk, szociális kérdésben meg kevésbé költséghatékonyan működik. Tehát mit jelent az, hogy takarékos gazdálkodás?

Aztán az elvárható saját bevétel, hogy ezt mindenképpen beszedi; igen, ez az, amit már az egyik képviselőtársunk is említett, hogy mit jelent az, hogy elvárható saját bevétel, kérem tisztelettel. Majd a kormányhivatal adott esetben egy adórendeletnél megszabja a képviselő-testületek helyett, hogy mondjuk, egy építményadót vagy egy telekadót milyen mértékben vessenek ki, mi az az elvárható bevétel, amit építményadóból egy önkormányzatnak be kell szednie?

(20.20)

Honnan tudhatná egy 30-40 kilométerre lévő kormányhivatal, hogy a helyi lakosoknak milyen a teherbíró képességük? Nyilván azért választanak képviselőket maguk közül az emberek, mert ők úgy érzik, úgy tudják, hogy ezek az emberek meg fogják tudni mondani, hogy mi az a teherbíró képesség, amit egy adott település lakossága elbírhat.

Ehhez kapcsolódik az 56. ajánlási pont is, az aktuspótlás, ami nemhogy az eredeti javaslat szerint szűkülne, hanem itt az előterjesztés szerint még bővül is. Az az aktuspótlás, hogyha mondjuk, a példánknál maradunk, az adórendeletet egy önkormányzat képviselő-testülete nem elég lendületesen alkot meg, mondjuk így, tehát az elvárható saját bevételeit nem elég magas szinten hozza, akkor majd aktuspótlás keretében a járási kormányhivatal helyette majd ezt megalkotja, jó magas szinten bevezetve az építményadót, illetve a telekadót.

Az előterjesztés szerint ez nem módosítható a képviselő-testület által, csak majd a következő választás után. Csak és kizárólag a járási kormányhivatal módosíthatja ezt a rendeletet. Ez rémület! Ezzel tesszük nem zárójelbe, hanem dupla zárójelbe az önkormányzatiságot minden településen. Adott esetben minden településen lehet olyan, hogy mondjuk, az adórendeletet nem úgy alkotja meg a képviselő-testület. Ezek szerint minden településen a kormányhivatal fogja ezentúl megmondani, hogy milyen adórendeletet kell kivetni? Akkor minek egyáltalán önkormányzati törvény? Hagyjuk abba a törvényalkotást, és majd a kormányhivatal, Navracsics miniszter úr vagy nem tudom ki, meg fogja helyettünk határozni az összes rendeletet, amit adott esetben egy képviselő-testületnek meg kell hoznia.

Na most viszont akkor térjünk rá, hogy milyen rendeleteket is lehet megalkotni. Az államtitkár úrtól kérdezném, hogy itt egy újabb paragrafus került bele az előterjesztésbe, méghozzá a 63. pont szerint. Nevezetesen, a rendeletalkotás köre kiterjedhet ezentúl az szmsz-re, a költségvetésre, a zárszámadásra, aztán a kirívóan közösségellenes magatartásra, a tiszteletdíjra, a kötelező feladatok és hatáskörök vállalására, a polgármester általi forrásfelhasználásra, illetve vagyonkezelésre, továbbá az öngondoskodás és közösségi feladatok ellátásához szükséges hozzájárulásra.

Itt nem egészen nyilvánvaló, hogy ez alatt a törvény benyújtója mit is ért egészen pontosan, de mondjuk, ilyen apróságok értelmezésünk szerint, államtitkár úr, mint a vagyonrendelet, ebből a körből kimarad. De továbbmegyek: kimarad a helyi építési szabályzatról szóló rendelet is. Ez annál is inkább érdekes, mert egyébként korábban, még a benyújtott törvénytervezet eredeti változatában azt is olvashattuk, hogy tízezer fő fölötti településen a településrendezési tervek, illetve a településrendezési eszközök megalkotásáról szóló rendeletet át lehet ruházni a polgármesterre, hogy ő egy személyben hozhasson döntést egy ilyen nagyon fontos kérdésben.

Ez a rész abszolút törlésre került már az egységes javaslatból, ugyanakkor maga a HÉSZ megalkotásának lehetősége is kikerült a rendeletalkotási körből. De kikerült például ilyen, mint a helyi értékvédelmi rendelet, a parkolási rendelet, a szociális rendelet, akkor mit mondjak még, a helyi közlekedésről szóló rendelet, a helyi közbeszerzésről, a közművelődésről szóló rendelet, a háziorvosi körzetekről, a közműdíjakról szóló rendelet, a köztemetőkről, a szelektív hulladékgyűjtésről szóló rendelet és így tovább, csak egypárat, ami hirtelen az eszembe jutott, írtam össze.

Államtitkár úr, lehet, hogy én félreértem, de akkor ne haragudjon, mondja már meg nekem, hogy a polgármester általi forrásfelhasználás mértékéről szóló rendelet miért is nincsen benne, mondjuk, a költségvetésről szóló rendeletben. Eddig minden képviselő-testület mindig így alkotta meg a költségvetését, hogy mellesleg ezt is meghatározta, hogy milyen keretet költhet el, úgy egyébként hogyan csoportosíthat át egy-egy fejezeten belül a polgármester. Az utalványozásnak s a többinek a rendjét is a költségvetési rendeleten belül határoztuk meg.

Tehát ha egy-egy pontban ennyire részletező az előterjesztő, akkor ugyan ezen más rendeleteket miért ilyen nagy csokorban vagy sehogy sem terjeszti elő? Mi lesz ennek a sorsa? Akkor ki fogja ezeket a rendeleteket megalkotni? Majd a kormányhivatal fogja megalkotni mindezeket? Ilyen apróságokról, mint a településrendezésről majd a kormányhivatal fog ezentúl dönteni?

Végeredményben a következőt szeretném még megkérdezni, ezt már tényleg nagyon sok helyen megkérdeztük. Nagyon sok, különböző fajta választ kaptunk, hátha most esetleg, hogy itt van a kormány színe-java, hátha most megkaphatjuk az igazi, valódi választ. A nemzeti vagyonról szóló törvényben az van, hogy ha egy feladatot nem az önkormányzatnak rendel a törvény, hanem mondjuk, az államnak, akkor a feladat ellátásához szükséges vagyon is átkerül az államhoz. Tessék nekem megmondani, Tállai államtitkár úr, ezek szerint államosítani tetszik majd az iskolákat is!? Egy rövid választ kérek, nem túl bonyolultat: igen-nem. A kisiskoláknak mi lesz a sorsuk? Államosítani fogják?

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 6 2012.02.28. 4:55  5-8

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A tegnapi nap során a Jobbik képviselőcsoportjának egy bírósági ítélet kapcsán elhangzott hozzászólását a kormányzat, a tisztelt államtitkár úr, hűvös távolságtartással kezelte, és nem egészen egy perc alatt azzal zárta rövidre, hogy a politikának semmilyen beleszólása nem lehet az igazságszolgáltatás munkájába. A kormányzat, az államtitkár úr, hozta tehát a kötelező papírformát, a hivatalos, sablon szerinti választ adta, és mondhatnánk, jól is van ez így.

Csakhogy akkor mit szóljunk ahhoz, hogy a közelmúltban több kormánypárti politikus - hangosan tiltakozva egy bírósági ítélet ellen - közkegyelemért fordult a köztársasági elnök úrhoz. Tudjuk, hogy a hatályos büntetőeljárási törvény szerint erre csak az elítéltnek magának vagy annak védőjének volna lehetősége, de országgyűlési képviselő nem élhetne ezzel a joggal egyetlenegy esetben sem. Ha tehát jogilag értelmezhetetlen, akkor hogyan is tudnánk kormánypárti képviselőtársaink tettét másként magyarázni, mint puszta politikai nyomásgyakorlásként és beavatkozásként az igazságszolgáltatás munkájába?

De nézzük csak meg magát a büntetőügyet, amiért ennyire elragadtatták magukat a képviselőtársaim! Egy állítólagos boszorkányüldözésről van szó, pontosabban egy elítéltről, aki közvetlenül felelős három kisgyermek haláláért, és aki illegálisan, azaz egy korábbi bírósági ítélet jogerős eltiltása ellenére, tudatosan és sorozatosan megszegve a foglalkozási szabályokat, szüléseket vezetett le - ennyi. Ezek tehát a száraz, a média által hozzáköltött mítosz, romantika és ideológiai máz nélküli tények.

De ha már itt tartunk, foglalkozzunk egy kicsit azzal a hisztériakampánnyal, amely még olyan országgyűlési képviselőket is el tudott bódítani, olyanokat tehát, akik egyébként a bíróság munkáját nagyra becsülik, és kellő távolságtartással kezelik, lásd a bevezetőben említett Hunvald-ügy. Sokat hallottunk például arról a médiában, hogy mennyire ridegek és embertelenek a túlzottan is medikális körülményeket biztosító kórházaink, és mennyire lélektelenek az ott dolgozó orvosok, szemben ezzel mennyire barátságos, meghitt és természetes az otthonszülés.

Szeretném gyorsan leszögezni, hogy egy pillanatig se venném magamnak a bátorságot, hogy itt és most állást foglaljak egyik vagy másik mellett, mint ahogyan azt érezhetően és gondosan kerülte a bíróság is egyébként az ezzel foglalkozó ítéletében, csak egypár apró momentumra szeretném felhívni a figyelmet: a szüléseket a vádlott nem a leendő édesanyák otthonában vezette le, hanem egy bérelt lakásban, tehát valójában az érintettek számára teljesen idegenszerű környezetben; nem álltak rendelkezésre működőképes orvosi segédeszközök, inkubátor, lélegeztetőgép és így tovább, noha a szülésre való felkészítés során elhangzottak ilyen ígéretek. Arról nem is beszélve, hogy komoly kétségek merülhetnek fel a tekintetben is, hogy az orvosi státusuk miatt fokozottan veszélyeztetett kismamákat tájékoztatták-e kellő körültekintéssel az esetleges kockázatokról.

Tisztelt Képviselőtársaim! A KDNP, tehát a Kereszténydemokrata Néppárt eddigi politikai szerepvállalása során mindig kiemelten támogatta az életvédelem ügyét, legalábbis elhangzott beszédeik erről tesznek tanúbizonyságot, még akkor is, ha a tetteikben ez sokszor nem egészen így következik. Példaként említhetnénk a magzatvédelmi törvény módosításával kapcsolatos bizottsági állásfoglalásukat vagy a költségvetési törvény életvédő célokat szolgáló módosításának az elutasítását. Ezért is érthetetlen számomra, hogy egy nyilvánvalóan életellenes, közvádas bűncselekmények sorozatát megvalósító ügyben miért nem annak a társadalomra való veszélyességére hívták fel a figyelmet, és miért helyezkednek egy szélsőségesen liberális nézőpontra, és igyekeznek mentegetni az elkövetőt, mint ahogy egyébként azt teszi életvédelmi ügyekben a küretkórusként működő média.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy országgyűlési képviselőként fokozottan és kiemelten felelősségünk van az életvédelem ügyében csakúgy, mint a médiában tendenciózusan lejáratni kívánt kórházaink és az ott dolgozók becsületének megvédése ügyében. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy hazánk tragikusan romló demográfiai helyzetében érdemi javulás álljon be, és keresztény emberként támogatni kell a fájdalmas veszteségeket elszenvedett édesanyákat és családokat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 126 2012.02.28. 11:35  23-133

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Alelnök Úr! Először is, én is szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet a törvény megírása és beterjesztése miatt, mert valóban egy olyan minőségű és színvonalú munkával állunk szemben, ami sokszor sajnos ritka a magyar törvényalkotás tekintetében.

A magam részéről az érték fogalmának tisztázása és bővítése érdekében szeretnék egypár szóban szólni, és azt szeretném hozzátenni a törvényalkotás munkájához.

Meggyőződésem, hogy ez az egyik legnehezebb kérdés, és ahogy a törvényben olvastam, úgy éreztem én is, hogy ez az a kérdéskör, amivel maga a törvény megfogalmazója és beterjesztője is csak általánosságokban foglalkozik. Ezt nem a hibájául rovom fel, hanem tényként állapítom meg, hogy valóban, ez egy olyan problémakör, amivel már, mondhatjuk: több ezer éve foglalkozik az emberiség története, és nagyon nehezen lehet konkrétan definiálni és konkrét definíciót adni neki.

(13.30)

Több ezer éve, mondom, hiszen már a több ezer éves mítoszok is tulajdonképpen arról szólnak, hogy hogyan igyekezzünk a múlandón örökkévalót szerezni, de azután a későbbiek során a görög, hellén gondolkodás ezt tudománnyá is próbálta emelni, tudománnyá is próbálta formálni. Ott jelenik meg először az értékek fogalmának - hogyan mondjam - a csoportosítása, a definíciószerű meghatározása is, majd később azután a kereszténység is a részévé tette az értékelméletet, az axiológiát, és Kant volt az, aki a közös társadalmi alapját is megfogalmazta. Nincs olyan közösségi érzés, amely ne valamilyen érték hatására valósulna meg, sőt maga a census communis, azaz a közös öröm, amelyet csak együtt lehet érezni egy új érték létrejötte és az arra való rácsodálkozás által, ez tehát maga az érték Kant megfogalmazásában.

Tehát közösség és érték csak együtt tud létezni, együtt tud megvalósulni, és a kettőjük közötti - mondjuk így - közvetítő közeg a kultúra. A kultúra a közösség nyelve, törvényei, hagyománya az, ami az értéket az emberi fogalmak számára befogadhatóvá teszi. A közös kultúraértelmezés mutatja fel tehát azokat az értékeket, azaz végeredményben az ember elemi, ösztönös törekvése örökkévaló értékek létrehozására, birtoklására, azaz a kultúraösztön eleve megkövetel egy már létező emberi közösséget. Ez tehát a kultúra, az értékek, illetve a közösség, ez az a hármas egység, amely egymás nélkül számunkra értelmezhetetlen és értelmetlen is tulajdonképpen, és ez az, ami miatt, úgy gondolom, rendkívül aktuális kérdés, amit a törvény úgy összességében felvet, és ami miatt muszáj, hogy ezzel foglalkozzunk, mert - mondjuk így, idézőjelben mondom - egy rendkívül "modern" problémával állunk szemben.

Beszélhetünk-e ma, mostanában olyan közösségekről, amelyeket a klasszikus értelemben vett közösségnek hívunk? Nagyon sajnálatos módon azt kell mondanunk, hogy társadalmunkban egy nagyon komoly atomizálódás megy végbe, amely pontosan ezeket a közösségeket támadja meg, ezen keresztül a közösségek által képviselt kultúrát is, nagyon sok esetben éppen azért, mert a közösségek már nem képviselnek egy-egy fajta kultúrát, ezért minden relatívvá válik, így az értékek fogalma is relatívvá válik, hogy mi szép, mi jó, mi az, ami valóban örökkévaló, ami a közösség által felmutatható érték. Ezért fontos szerintem, meggyőződésem szerint az érték fogalmát tehát bizonyos értelemben pontosítani, akár ebben a törvényjavaslatban és egyértelműsíteni is számunkra.

A saját szakmámból, az építészet területéről hadd hozzak egy példát, hogy konkrétan mire gondolok. Sok esetben, amikor a közösségek próbálják a saját maguk értékeit számba venni, hiszen ez már most is folyik, ugye, értékvédelmi rendeletet alkotnak, mondjuk, egy kistelepülésen belül, és ott bizonyos tárgyakkal, épületekkel, műtárgyakkal kapcsolatban megállapítják, hogy melyik értékes, melyik az, amelyik kevésbé értékes, illetve mely része adott esetben egy épületnek vagy műtárgynak, amit ők értékként fogadnak el, és megőrzendőnek javasolnak. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan nagyon sajnálatos módon azt kell látnunk, hogy sokszor bizonyos értelemben ez valóban csak egyedi épületekre, műtárgyakra terjed ki, de területi védelemre nem.

Mire gondolok konkrétan? Gondolok itt például arra, hogy értékként lehetne kezelni adott esetben magát a településszerkezetet vagy a településképet, tehát egy külső pontról szemlélve magát a település látványát, de ugyanúgy a település táji környezetét is lehetne értékként definiálni. Gondolják, fel tudna-e épülni egy ronda dobozszerű jelenség, amit épületnek nem igazán tudunk nevezni - mondjuk, egy Tesco -, bármilyen település környezetében, hogyha a település az értékvédelmi rendeletében konkrétan ezekre a dolgokra is kiterjedne, és azt mondaná, hogy az az utcahálózat, amely jelenleg már kialakult, az a fajta beépítési mód, az az építési vonal és így tovább, az érték, amit eddig a közösségünk, a településünk kialakított és megvalósított, tehát ettől eltérő építési módot nem tudunk elképzelni, és nem is szeretnénk a környezetünkben látni.

Ugyanúgy a településkép: hogyha távolról tekintünk egy falura, egy városra, bizonyos sziluett az, ami, ugye, rendkívül jellemző egy adott városra. Mondjuk, például én félig-meddig ceglédinek vallom magamat, a nagyszüleim is onnan származnak. Az Alföldünk egyik legjellegzetesebb sziluettjével rendelkező városról van szó, a nagytemplom hegyszerű kiemelkedésével, környezetében a kis házakkal. De ugyanúgy értékként lehetne megnevesíteni és számon tartani a hagyományos művelési formákat, a településkaraktert, tehát a településkép különböző elemeit, formáit, anyagait, színeit. Mindezek olyan dolgok, amelyeket a közösség együttese hozott létre, tehát nem egyéni emberek munkája, hanem valóban a közösség értékteremtő eredményének a gyümölcse. Én azért gondolom, hogy ez rendkívül fontos, mert sajnálatos módon mostanában sok szempontból az egyedi érdekek sokkal inkább előtérbe valók ezen közösségi értékekkel szemben, amelyeket sajnos - még egyszer mondom - nem nagyon definiálunk.

Mondok egy példát: a helyi építési szabályzat módosítása. Jön egy beruházó, egy ingatlanfejlesztő, igen sok pénze van, ez már önmagában meg tudja alapozni azt, hogy ő a település fejlődését szolgálja - nagyon idézőjelesen mondom, amit mondok -, és ezért veheti magának a bátorságot, hogy olyan rendeletmódosítást kezdeményezzen, amely ezen előbb felsorolt értékekben okozna durva károkat. De ha megfordítanánk a hierarchiát, ha mondjuk, a helyi törvények, rendeletek között felállítanánk egy rendkívül szigorú alá-, fölérendeltségi viszonyt, és azt mondanánk, először vannak a mi értékeink, amelyeket most már így törvényi szinten, állami szinten is védeni rendelnek, és ahhoz képest lehet bármilyen további rendeletet vagy bármilyen más további előírást módosítani, és ezen előbbihez kellene hozzárendelni, akkor nem tudom elképzelni, hogy azok a rendkívül tájromboló beavatkozások, mint amilyenek például a környezetünkben, az agglomerációban rendre előfordulnak, megvalósulhattak volna vagy megvalósulhatnának.

De kimondhatná például egy közösség azt is, hogy mi értéknek tekintjük a település vagyonához tartozó földet, földvagyont. Ugyan nem tudom, mennyire tudják, kedves képviselőtársaim, hogy a nemzeti vagyonról szóló törvény, amelyet tavaly év végén fogadott el a Ház, egy olyan rendelkezést tartalmaz, hogy településeinknek a vagyonrendeletüket idén március 1-jéig kell felülvizsgálni és meghatározni, hogy a vagyontárgyaik közül melyiket tekintik a nemzeti vagyonba tartozóknak. A nemzeti vagyonba tartozhatna értelmezésem szerint az összes olyan érték, amit például itt ez a törvény is felsorolni rendel, illetve amit az előbb is elmondtam. Megdöbbentő volt látnom, hogy egy nem is kis város esetében a rendeletmódosítást úgy adták be, hogy a nemzeti vagyonba tartozik egy, azaz egy darab dolog. Mit gondolnak, hogy mi? A temető! A temető, azért, mert kötelező önkormányzati feladat, és az azt szolgáló vagyontárgynak, ugye, a nemzeti vagyonba kell tartoznia forma szerint. Ez nonszensz!

Én azt gondolom, ha az értékek felsorolási kategóriájában például helyet kaphatna az, hogy a föld, a magyar föld is érték azon település számára, és minden településünk számára nyilvánvaló módon, akkor ez természetesen és nyilvánvalóan része kellene hogy legyen így nevesítve a nemzeti vagyonnak is.

Nos, ezt gondoltam volna röviden önökkel megosztani, és nagyon szépen kérném az előterjesztőt, amennyiben van rá lehetőség és mód, ilyen értelemben az érték fogalmának esetlegesen egy kibővített, egy kicsit bizonyos értelemben pontosított verzióját is tárja elénk. Mindenesetre én a magam részéről és nyilvánvalóan a jobbikos képviselőtársaim nevében is a támogatásunkról tudom biztosítani a beterjesztőket.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

(13.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 276 2012.02.28. 2:21  251-287

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Megpróbálom az államtitkár úr drága idejét nem túl sokáig rabolni, hiszen látom, hogy már alig várja, hogy véget érjen a vita, és alig bír a helyén maradni, és azt a nem túl sok hozzászólást alig bírja már kivárni, ami még hátra van, ezért megpróbálok az államtitkári expozé 2 perc 13 másodpercébe beleférni, és csak kérdéseket megfogalmazni önnek.

Mondja már meg nekem, hogy miért volt eredetileg 4 hónap, illetve 3-3 hónap az eljárás számára biztosítva. Mi volt az indoka az akkori törvényjavaslatban, és mi változott azóta az akkori érvek tekintetében? Miért ilyen arányban csökkentették az eljárási határidőt? Melyek voltak a szakmai érvek? Figyelem, államtitkár úr, szakmai érveket kérek, nem pedig handabandát.

Többféle környezeti körülmény vizsgálata szükséges adott esetben, többféle szakember bevonására van szükség, több ember egymásra épülő véleményére van szükség. Ezek összefüggéséből hogyan tudja majd 30 nap alatt meghozni az engedélyező hatóság az érdemi döntést? Hogyan lehet tehát felelősen 30 nap alatt döntést hozni?

Gondoltak-e arra, tisztelt államtitkár úr, hogy a kiadmányozás rendjét olyaténképpen változtatják, hogy legyen kerek, háromszögletű meg négyszögletű pecsét ahhoz képest, hogy a kiemelt ügyfél éppen milyen eljárást szeretne, milyen engedélyt szeretne kérni, és csökkentsük le a határidőt összesen 5 másodpercre, addig, amíg megfogja az engedélyező a pecsétet, és már mehet is a tisztelt kiemelt ügyfél, hogy ne tartsuk fel egymás idejét túl hosszan? Ez volna aztán csak a kormányzati forradalmi tempó! Szerintem bele kellene gondolnia, államtitkár úr.

Továbbá pedig, létezik olyan eljárás, amelyben az ügyfél behoz egy tökéletesen előkészített, hiánytalan dokumentációt. Ebben az esetben valóban elképzelhető, hogy elegendő pár nap csak érdemi döntés meghozatalára. De pont olyan esetekben, amikor az előkészítés nem tökéletes, nem hiánytalan, tehát pontosan szakértők további kirendelésére van szükség, avagy esetleg más szakhatóság megkeresésére, akkor igenis ezen 30 nap alatt nem lehet érdemi szakmai döntést hozni. Tehát mire alapozzák önök azt, hogy ezen határidők (Az elnök csenget.) ilyen módon módosíthatók?

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 280 2012.02.28. 2:16  251-287

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az előbb az államtitkári expozé 2 percébe nem tudtam beleférni, úgyhogy ezért még további három kérdést szeretnék feltenni. Remélem, hogy most bele fogok férni ebbe a bizonyos 2 percbe.

A következő: az egyik kérdésem az lenne, hogy ha önök az indoklás szerint egy konkrét dátum miatt szeretnék megváltoztatni ezt az eredeti törvényt, és csökkenteni a határidőket, akkor felteszem, hogy ezen dátum elmúltával, azaz pár hónapon belül okafogyottá is válik ez a törvénymódosítás. Tehát felteszem, hogy önök hatályon kívül fogják helyeztetni, vagy kezdeményezik a hatályon kívül helyezését, és majd az eredeti állapot visszaállítását. Ugye, így van, államtitkár úr? Erősítsen meg abban, hogy ez nem csak egy ócska ürügy, egy gyenge kifogás arra, hogy most valami miatt ilyen durván lecsökkentsék a határidőt.

A másik a felelősség kérdése. Hogyha nem adunk időt arra, hogy az államigazgatásban dolgozók megalapozott szakmai döntéseket tudjanak hozni, akkor a felelősséget se hagyjuk ott náluk. Kérem tisztelt államtitkár urat, hogy nyilatkozzon itt és most, az Országgyűlés színe előtt, és a jegyzőkönyvbe mondja már be: ugye, vállalja ön személy szerint a felelősséget majd minden ilyen értelemben kiadott hatósági engedély miatt? Azért, mert nem várható el azoktól az egyszerű kisemberektől, akik ott... (Tállai András: Vállaljuk.) Hallottuk: vállalja az államtitkár úr. Köszönjük szépen, ez a további büntető eljárások tekintetében sokat fog nekünk segíteni. (Tállai András: Vállaljuk. - Derültség a Jobbik és az LMP padsoraiból.)

És még egyet szeretnék mondani, illetve kérdezni. Tisztelt Államtitkár Úr! Létezik egy olyan kormányrendelet, amit igazából nem nagyon tudom, hogy miért nem használnak, ami valóban megalapozott szakmai döntésekre adhat esetleg lehetőséget. Az integrált eljárások általános szabályait taglaló kormányrendeletről beszélek itt, ami ugyan nem csökkenti a határidőket, de mégis egy olyan egységes szakmai munkát feltételez, amelyben nincs ilyen probléma, hogy ki vállalja a felelősséget, hogy valóban szakmai munka készül-e, valóban megalapozott döntéseket hoznak. Miért nem használják ezeket a már meglévő törvényeket?

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik és az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 70 2012.03.19. 3:11  69-74

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tompa város önkormányzata 2009-ben mintegy 49 millió forintnyi pályázati támogatást nyert el a városközpontja felújítására, és ezt a település még további 30 millió forint saját forrással egészítette ki.

A kivitelezési munkák befejezése után, 2010. május 13-án került sor a műszaki átadásra, ám sajnos kisvártatva kiderült, hogy számtalan hiányosság és sok esetben balesetveszélyes hiba is került az elkészült műbe. Kérem, engedje meg, hogy a példa kedvéért felsoroljak néhányat ezek közül: kidőlt zászlórudak, megsüllyedt burkolat, málló vakolat, továbbá kovácsoltvas helyett idomacél, illetve vasbeton helyett bontott tégla a felhasznált anyagok között. De mintegy száz köbméternyi, az előkészítő munkák során kitermelt fának is vitatható a sorsa.

Az önkormányzat által utólag felkért műszaki szakértő részletes véleményében sorra veszi mindezt, és végeredményben selejtnek minősíti az egész kivitelezést. A munkákat végző, pontosabban el nem végző vállalkozót, a Soltút Kft.-t az önkormányzat eddig már több alkalommal felszólította a hibák kijavítására; mind ez idáig azonban hiába.

Sajnálatos azonban, hogy a település helyzete korántsem egyértelmű, hiszen a kivitelezés során, majd az átadás alkalmával a felelős műszaki vezető, illetve ellenőr nem tették szóvá a teljesen nyilvánvaló hibákat, de a város egykori vezetése is szemet hunyt felettük. Ugyanakkor a pályázat lebonyolításában közreműködő szervezet, a Darfü Kht. a helyszíni szemle idején megállapított bizonyos hiányosságokat, például, hogy az önkormányzatnál fellelhető dokumentáció erősen foghíjas, de a silány kivitelezés még laikusok számára is triviális hibáit már nem említették meg.

Minderről és a helyi lakosok jogos felháborodásáról magam is személyesen meggyőződhettem a helyszínen dr. Apáti István képviselőtársammal. A lényeg: a tények önmagukért beszélnek, az eredeti pályázati cél nem valósult meg, valakik nagyon jól jártak Tompán, a város pedig nagyon nem jól járt.

Tisztelt Államtitkár Úr! Nyilván ön is osztozik azon meggyőződésünkben, miszerint hazánk kedvező megítélése szempontjából kiemelt fontosságúnak tartjuk, hogy a kofinanszírozott pályázatok megvalósítása körültekintően, korrupció- és visszaélésmentesen történjen, és az esetlegesen előforduló hibáknak komoly következménye legyen.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem, a fentebb említett eset kapcsán milyen intézkedéseket tervez a minisztérium, illetve az irányító hatóság, az NFÜ. Indít-e vizsgálatot a minisztérium a felelősség megállapítására? Tekintettel a különösen nagy vagyoni hátrányt jelentő kárra, hiszen valószínűleg több mint 50 millió forintról van szó, tervezi-e a minisztérium az ügyészség bevonását az esetleges vizsgálatba?

Előre is várom megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 38 2012.04.03. 10:29  19-77

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az az abszurd tragikomédia, amit most már lassan két éve vagy közel két éve a Fidesz-kormányzat játszik, illetve játszott velünk, a magyar nemzettel mint statisztákkal, ez egy újabb fordulathoz érkezett, mondjuk így. Miért gondolok erre a törvényjavaslatra úgy, mint egy drámai fordulatra? Szeretném emlékeztetni önöket, hogy nemrégiben, mondhatjuk, az elmúlt napokban, hetekben napokon keresztül, órákon keresztül vitatkoztunk és tárgyalt a Ház, egyébként nagy egyetértésben több esetben, a magyar nemzeti értékekről szóló, illetve a hungarikumokról szóló törvényről.

Aztán most a napokban is elénk került, de már előtte több héttel ezelőtt is más esetben elénk került olyan törvényjavaslat, amely a magyar közigazgatás átszervezéséről szól, és ezeknek a törvényeknek a preambulumában rendre-módra előkerül a Jó Állam megteremtésének illúziója, csupa nagybetűvel, nem is idézőjelben. Olyan lendülettel, hogy úgy gondolom, hogy Morus Tamás valószínűleg irulna-pirulna ezen ambíció láttán. No, hát mindenesetre mindezen rendkívül romantikus, mondjuk így, pásztorjáték kellős közepette egy rendkívül prózai és kijózanító ez az etűd, amivel most szembe kell hogy nézzünk. És miért gondolom azt, hogy hiba lenne erre az előttünk fekvő javaslatra mint egy törvényalkotói munkára gondolni? Azért gondolom ezt, mert tudjuk, a jogalkotási törvény szerint a törvényjavaslat benyújtójának kötelessége lenne társadalmi egyeztetést kezdeni, szakmai szervezetekkel konzultálni, meghallgatni e fórumok véleményét, hatásvizsgálatot csináltatni egy-egy ilyen nagy jelentőségű törvényjavaslat kapcsán. Na, erről már réges-régen nincs szó. Hallhattuk itt az imént is, és olvashattuk a szakmai fórumokon is, hogy a kormányzat csak a Magyar Régészeti Szövetséget kerülte ki ebben az ügyben, senki mást, és azok nem győznek tiltakozni e módosítás ellen. Tehát nyugodtan mondjuk ki, hogy itt nem törvényalkotási munkáról van szó. Mondjuk azt, hogy egy irodalmi munkásság részeként kell hogy tekintsük ezt az előttünk fekvő irományt, amelyben egy politikai ars poetica van.

És akkor nézzük ezt, mint egy szövegelemzést, egy olyan dolgozatot, amely szövegelemzést igényel. Ugye rögtön két tételmondattal kezdődik, két fogalommagyarázattal. Az egyik fogalommagyarázat a nagyberuházást jelenti, a másik pedig az elfedést. A nagyberuházás címszava alatt, most már tudjuk, hogy ezentúl a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánított beruházást avagy pedig a részben vagy egészben európai uniós forrásból megvalósuló beruházást érthetjük minden más mellett. És amikor az előbb azt mondtam, hogy a kormányzat valószínűleg elfelejtett egyeztetni vagy nem fordított rá kellő energiát, hogy a szakmai fórumokkal egyeztessen, egyfajta egyeztetésen ezek alapján biztosan átesett ez a törvényjavaslat-módosítás, nevezetesen olyan beruházókkal, mint - nevesítem - Nyerges, Csányi, Simicska, Pomázi és így tovább és így tovább, valószínűleg lehetne ezt a sort még hosszan folytatni, ezekkel bizonyosan megtörtént az egyeztetés. Ebben nyugodtan biztosak lehetünk.

A másik fogalom, amelyet megmagyaráz tételmondatként ez az előttünk fekvő iromány, ez az elfedés. Elfedésnek pedig ezentúl nevezhetjük a megelőző feltárásra nem kerülő régészeti lelőhelyek megóvása érdekében előírt intézkedéseket, illetve azok fizikai védelmét biztosító jogszabályban vagy a hatóság határozatában meghatározott megoldásokat. Hogy ez mit is jelent, ez a fizikai védelem, gondoltam, rákérdezek az államtitkár úrnál, illetve a minisztérium egyik magas beosztású illetékesénél, hogy mondják meg, magyarázzák meg nekem, egyszerű kisembernek, naiv laikusnak, hogy vajon mit jelenthet ez műszaki szempontból. Hát, kérem, talán nem meglepő módon nem kaptam rá választ. Talán most itt az államtitkár úr a tévé- és rádióközvetítés előtt megmagyarázza nekünk, hogy mit is jelent ez műszakilag. Attila király sírjára rátolunk még két métert a biztonság kedvéért, és elfedjük? Azt mondta a minisztérium illetékese, hogy majd a későbbiek során megvalósuló későbbi beruházások esetén esetlegesen feltárásra fognak kerülni ezek a régészeti leletek, ezért egyelőre meg kell őket óvni. Na, de most tessék már nekem megmondani, hogy ha mondjuk, odaépül egy Nabucco-gázvezeték, vagy odaépül egy autópálya, akkor mi lesz az a későbbi beruházás, amelynek az érdekében most egyelőre el kell fedni a múltat? Vagy pedig az, ami ezer éve, kétezer éve ott pihen a mélyben, az még várhat száz évet, kétszáz évet? Telik az örökkévalóságból, mondhatjuk? Melyik lesz az a beruházás, amikor már úgy érzi majd a magyar kormány, hogy érdemes feltárni a múltat? És aztán menjünk tovább! Itt azért vannak más, nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások, amelyek valójában műemléki jelentőségű területeket érintenek, illetve régészeti szempontból kiemelt jelentőségű területnek minősíthetők, például a budai Vár. Ott is nagyberuházások kezdődnek most! És akkor mondhatjuk, hogy az egyszerűség kedvéért, hogy ott valójában biztosan nem lesz elég 200 millió forint bruttóban, amely nettó 157 millió forint. Hát fedjük el az egész budai Várat, nem igaz? Nem egyszerűbb, nem korrektebb megoldás talán? És akkor majd nyerges vontatóval fel lehet oda húzni szép nagy toronyházakat, hiszen nemzetgazdasági szempontból az fontosabb. És hát mennyi-mennyi munkahelyet teremthetne, hát ezzel nem lehet vitatkozni! Ehhez képest pár csont a föld alatt vagy egy-két ezüstpénzecske mit jelentene, ugye? Régebben a múltat végképp el akarták törölni, most meg végképp el akarjuk fedni? Ez törvényalkotás?

(10.30)

Ahhoz képest már a többi része ezen törvényjavaslatnak, vagy az előttünk fekvő irománynak már csak technikai pontosítás, hogy hogyan is próbálja a kormányzat ezt az elfedést az életbe építeni, mondjuk így, úgymint az eljárási időtartamok csökkentése, a gépi földmunka időtartamának 10 napra való korlátozása, a próbafeltárás maximum 30 napra degradálása, illetve a próbafeltárások engedélykötelességének eltörlése és így tovább és így tovább.

De ezzel kapcsolatban még egy dolgot hadd kérdezzek meg. Amikor egy település helyi építési szabályzatot készít, számtalan szakhatóságot be kell vonni, 20-25-öt egészen biztosan, többek között a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal is egy ilyen szakhatóságnak számít, és a műemléki jelentőségű területet, illetve a régészeti területet nemcsak a helyi építési szabályzatba mint rendeletbe, hanem az annak mellékletét képező szabályozási tervbe is bele kell rajzolni. Minden olyan ingatlant, amelyet ez bármilyen módon érint, a későbbiek során bekövetkező építkezéseknél kötelező jelleggel meg kell kutatni. Tehát egy önkormányzati beruházás esetében ez majd kötelező lesz, csakúgy, mint mondjuk egy bármilyen magánház felépítése esetén, de amikor nagyberuházásokról van szó, nagy fejlesztő mogulok állnak mögötte, akkor majd nem lesz kötelező? Jól értem ezt a kettős mércét? Vannak egyenlők, és vannak egyenlőbbek a Fidesz-kormányzat szerint?

Ez aztán a normatív szabályozás! Ez aztán a törvényalkotás! Azt gondolom, hogy ezen a törvényjavaslaton nincs mit szépíteni, nincs mit igazítani. Ugyan be fogunk adni módosító indítványt, de alapvetően azt kérjük és kezdeményezzük a kormányzatnál, hogy ezt az egész javaslatot vonják vissza, mert egyszerűen méltatlan a magyar törvényhozáshoz. Ez semmilyen módon semmilyen mércét nem üt meg. Így akkor majdhogynem egy doktori dolgozatot is lehetne ebből írni, mondhatjuk, mert mostanában az a mérce a kormányzat számára. Azt gondolom, hogy nekünk itt törvényalkotó képviselőknek az a feladatunk, hogy a magyar nemzeti értékeket megvédjük. Adott esetben úgy is, hogy más beruházások ezáltal hátrányt szenvednek, vagy valamifajta időcsúszásban lesznek. De ez nem írhatja felül azt a szempontot, hogy megismerjük a múltunkat, hogy valójában ténylegesen minőségi módon az dokumentálva legyen, és tisztességesen meg legyen őrizve a jövő nemzedékek számára.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 52 2012.04.03. 1:21  19-77

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ne haragudjon meg, képviselőtársam, de ha ön is személyeskedésre vette a hozzászólását, akkor én is ebben a stílusban folytatom. Azt gondolom, nem az a betegség, hogy mi a magyar kulturális örökség védelmét tartjuk elsődleges szempontnak, hanem az a tünetegyüttes betegség, amit az ön idézőjeles "verseiből" lehet kiolvasni - na, az betegség. (Halász János: Jaj!)

Ugyanakkor pedig azt gondolom, hogy az elfedés, ez a jelenség valóban létezett már korábban is, csakhogy most került pontosításra, most került fogalom szerint meghatározásra a törvényben. Tessék elolvasni, arról szól a törvényjavaslat.

Ezzel párhuzamosan a nagyberuházás is definiálásra került, és ha ezt a kettőt egymás mellé tesszük, akkor abból rajzolódik ki az az életveszélyes kép, amiről mi itt beszéltünk. Ugye, nem annyira naiv, ugye, ön is Magyarországon él, ugye, látja, hogy azokat a nagyberuházásokat kik szokták és milyen módon közbeszereztetni, kik szokták megnyerni, hogyan írják ki ezeket a közbeszerzéseket? Úgy, hogy valakinek a képére és hasonlatosságára szokták ezeket a pályázatokat kiírni. Ugye, nem tetszik azt gondolni, hogy nem egyéni tőkeérdek az, ami mögötte van, és ami a törvényjavaslat benyújtójának a tollát is vezette?

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 117 2012.04.10. 2:09  116-123

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Rinyaszentkirály, Görgeteg, Lábod, csak néhány azok közül a települések közül, amelyek Somogy megyében már a gyarmatosítók kezébe kerültek. Ezen falvakban egy olasz földesúr, Carlo Benetton használ kétezer hektár földet zsebszerződések által, de további ötezer hektár már ténylegesen is az ő tulajdonában van. Az, hogy hogyan szerezhette meg az ötezer hektár tulajdonjogát, bűncselekmények gyanújának sorozatát vetheti fel olyannyira, hogy ebben a kérdésben már maga az NBH is nyomozott, egyébként eredménnyel, mint azt nyilván az államtitkár úr is tudja. Ám ennek ellenére az olasz tulajdonos és annak helytartója olyannyira birtokon belül érzik magukat, hogy a zsebszerződések elleni demonstrációnk előtt zaklatják, sőt fenyegetik is a helyi lakókat, és rajtuk keresztül mint országgyűlési képviselőt, engem is. Ezért most, tisztelt elnök úr, államtitkár úr, kérem, engedjék meg, felhasználva a tévéközvetítés kínálta lehetőséget, hogy egy üzenetet fogalmazzak meg: Isaco úr, vagy hogyha már ennyire otthon érzi magát, Izsák úr, ez itt ez idő szerint az én hazám, a mi hazánk. A törvényeket nem Rómában hozzák, és a jogtalan bitorlóknak pedig kívül tágasabb.

Tisztelt Államtitkár Úr! Egy március 30-i kormányhatározat tárcaközi bizottság felállítását kezdeményezi a zsebszerződések feltárása érdekében, de ezt a problémamegoldási szintet a magyar földkérdés már réges-régen túlhaladta. Ahogy a konkrét eset is megmutatja, itt azonnal beavatkozásra van szükség: a tulajdonjog megsemmisítésére, a gyarmatosítók által okozott károk megfizettetésére. Ezzel szemben, amikor ez az ügy ön elé mint elszámoltatási kormánybiztos elé, illetve a Legfőbb Ügyészség elé került, semmi sem történt, és az egészet úgymond elévülés miatt lezárták.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem, ezek szerint, ha elévülhet ötezer hektár ügye, akkor előbb-utóbb elévülhet akár 93 ezer négyzetkilométeré is? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 121 2012.04.10. 1:06  116-123

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Én őszintén reméltem, hogy érdemi választ fogok öntől kapni ebben a kérdésben, de sajnos csalódnom kellett.

Az a kérdés, ez a konkrét eset, amit felvetettem, ebben a kérdésben nem történt semmi, sőt azt mondták ki, hogy ez az ügy elévült. 2009-es ügyről van szó, teszem hozzá, tehát nem évtizedekkel ezelőtti problémáról, és nyilvánvalóan bűncselekményekre van alapítva a tulajdonjog. Itt nem kellene, már bocsásson meg, bizottságosdit játszani. Tudjuk, hogy a 1998-2002 közötti időszakban már volt ilyen bizottság, és mi történt az osztrák vircsaft ügyében? Volt egyetlenegy zsebszerződés felülvizsgálva? Dehogyis volt! Mivel ez egy olyan ügy, amit már most el lehetne kezdeni, sőt már akkor el lehetett volna kezdeni, és a Legfőbb Ügyészségnek ki kellett volna mondania, hogy bűncselekmény történt! Ilyen egyszerű! Megtörtént a nyomozás, nyilvánvalóan úgy zárták le, hogy vádemeléssel zárták le, és valamilyen nyilvánvaló politikai ügy miatt, valamilyen politikai érintettség miatt kellett az ügyet, hogy így mondjam, elkefélni, elsimítani.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 276 2012.04.10. 5:36  251-298

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Önnek az expozéjában volt egy freudi elszólás, amit ön is freudi elszólásként említett, nevezetesen az eladósodottság szó helyett az eladottság szót említette és annak a mértékéről beszélt. Azt gondolom, hogy itt önkéntelenül is bizonyos értelemben elárulta magát, merthogy a lényegről kezdett el beszélni igazából. Mert valójában miről is szól ez a törvényjavaslat? Lesz új pénz a rendszerben? Átreformálják az egészségügyi ellátást? Igazából nem. Itt a vagyon sorsáról szól a kérdés.

Ugyanannak a folyamatnak vagyunk a következő állomásánál, amit már más törvények kapcsán is megtapasztalhattunk, láthattunk, nevezetesen az iskolák sorsa kapcsán, vagy ami most már a Ház előtt fekszik, a járási törvény kapcsán, a polgármesteri hivatalok esetében vagy pedig az önkormányzati tűzoltóságok sorsával kapcsolatban. Most a kórházak vannak éppen soron, most ezek lesznek államosítva. Igen, itt a vagyonról szól a kérdés, a vagyon elkobzásáról, az intézmények felszámolásáról, adott esetben bezárásáról, és aztán végső soron pedig az elidegenítésről. Ez az az ív, amely a kormányzat előtt van, és valójában ennek a törvényjavaslatnak az igazi lényege.

De mielőtt a vagyon sorsával kapcsolatban még tovább szólnék egypár mondatot, az átvétel folyamatával kapcsolatban hadd kérdezzek valamit, illetve hadd említsek valamit. A bizottsági ülésen én magam voltam az, aki kisebbségi vélemény megfogalmazásakor - itt már elhangzott az egyik képviselőtársunktól - a jelzálogra kérdeztem rá, a jelzálog sorsára. Ahogy az előbbiekben is említett módon államosítás alá fognak kerülni az iskoláink, államosítás alá fognak kerülni a polgármesteri hivatalaink, már államosítva lettek a tűzoltóságok épületei, és minden esetben felmerül ez a kérdés, hogy a jelzáloggal, amely ezeket az épületeket terheli, mi történik.

(22.20)

Láthattuk, az önkormányzati tűzoltóságok esetében az volt a helyzet, hogy a jelzálogot át kellett tenni egy másik, önkormányzati tulajdonban maradó épületre, ha azt a bank adott esetben cserefedezetként elfogadta, de akkor még volt mire áttenni. Azóta államosítás alá fognak kerülni az iskoláink is, ott is le kell venni majd ezt a jelzálogot, és tehermentesen kell továbbadni az államnak, és ugyanez lesz a helyzet a polgármesteri hivatalok esetében is és így tovább. Hova tegyék át ezt a jelzálogot? A polgármester házára? Már nem marad vagyonfedezet az önkormányzatainknál, ahol cserefedezetként föl lehetne ajánlani ezeket a területeket. Adott esetben önkormányzati földterületek azok, amikre ezt rá lehetne terhelni?

Nagyon sok esetben európai uniós pályázatok keretében újították fel ezeket az intézményeket, építették tovább vagy bizonyos fejlesztéseket hajtottak bennük végre, és ekkor az önrész sok esetben hitel volt, a hitelnek pedig jelzálogot kellett valahol megteremteni. Sok esetben ezek maguk az épületek voltak. Tehát azokat a beruházásokat, amiket a kormány, a magyar állam vállalt, ezek az önkormányzatok hajtották végre pályázatok útján, tehát föl tudjuk mutatni kifelé, Brüsszel felé, hogy ezeket a pénzeket le tudtuk érdemben hívni, csak most sajnos az lesz a helyzet, hogy azok, akik ezt felhasználták, adott esetben jól sáfárkodva, megkapják végső soron az adósságot, vagyonuk pedig már nem lesz hozzá. Ez egy olyan nagyon egészségtelen dolog, amely az önkormányzatiság végére tehet egy nagy pontot.

Igazából nem tudom, hogy mi az igazi szándéka a kormányzatnak ezzel. Értelmezésünk szerint itt bizonyos értelemben csak a vidéki Magyarország felszámolása lehet a végcél, mert más ebből nem következhet.

A finanszírozás kérdésére szeretnék még a vagyon kapcsán visszatérni. Mivel újabb pénz a rendszerbe nem kerül bele, nem változik semmi attól, hogy a finanszírozás tekintetében a vagyon az államnál lesz, illetve az önkormányzatoknál, de mégis önök ígérnek egy csomó mindent. Ennek kapcsán semmi más ebből a matematikából nem jöhet ki, csak az, hogy nagyon sok vagyontárgyat el fognak adni, nyilvánvalóan olyan vagyontárgyakat első körben, amelyek az egészségügyi ellátást alapvetően nem biztosítják, de valamilyen módon mégiscsak kötődnek hozzá. De majd később, egészen biztos vagyok benne, hogy olyan vagyontárgyak is szóba jönnek, amik jelenleg igenis biztosítanak egészségügyi ellátást, és aztán valamilyen összevonás, leépítés kapcsán ezek kiüresednek.

Kérem tisztelettel, én emlékszem arra az időre, amikor Horváth Ágnes vagy Molnár Lajos mint ingatlanfejlesztők járták a budai kórházakat, és nézték ki azokat a kórházakat, amik még akkor működtek, nagyon nagy ágykapacitással, és azt nézték, hogy melyiket hogyan lehet bezárni, mert már sorban álltak előttük azok a befektetők, akik azokat meg akarták venni. Az SZDSZ legszebb álma valósul meg ebben a törvényjavaslatban. Gyakorlatilag erről szól ez a törvényjavaslat, ezért van az, hogy a Jobbik ezt soha nem fogja támogatni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 46 2012.04.11. 11:11  19-51

HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Megmondom őszintén, hogy feszült várakozással vártuk a járási törvény végre napvilágra kerülését, hiszen államtitkár asszony már januárban bejelentette, hogy február 10-én fogják ezt nyilvánosságra hozni. Ehhez képest szűk két hónappal később sikerült csak a parlament.hu-n ezt a törvényjavaslatot megjelentetni, és amikor szakmai fórumokon felmerült a kérdés, hogy vajon mi a késés oka, minden alkalommal az volt a válasz, hogy még folynak a szakmai egyeztetések, ezek szükségessége vitán felül áll, és ameddig ezek le nem zárulnak, muszáj még egy kicsit tovább csiszolni a törvényen. Ehhez képest, valljuk be, rendkívül meglepő eredmény született.

De még mielőtt a törvény érdemi paragrafusaira térnék rá, a preambulummal kapcsolatban hadd említsek egy-két dolgot. Tudniillik ebben a preambulumban is - mint más olyan törvényben is, ami a közigazgatás átalakításáról szól - megjelenik a jó állam kifejezés. Ez már máskor is igencsak fejtörést okozott nekünk, hogy mit is takarhat ez valójában, de itt most rövid ideig egy külön kis elemzésbe szeretnék bocsátkozni ezzel kapcsolatban, mert szerintem most már itt az idő, hogy a többedik törvény után tisztázzuk végre, hogy mit is jelent a jó állam értelmezésünk szerint, illetve abban az összefüggésben, amit látunk a kormány törvényalkotási munkájával kapcsolatban.

Egy rövid etimológiai elemzést engedjenek meg nekem. Az utópia szó bizonyos értelmezések szerint az eutoposz összetett szóból alakult ki, azaz azt jelenti, hogy jó hely. Tehát társadalomtudományi szempontból mondhatjuk, hogy ez jelenti a jó államot. Hát bizony Morus Tamást megint megszégyenítő ambíciói vannak a Fidesz-kormánynak, ez nyilvánvaló, és bizony, mivel nem ez az első eset - mint említettem -, már mondhatjuk, hogy kórtünetegyüttessel van dolgunk, és ez még csak a jóindulatú magyarázat. A hatalommánia minden alkalommal a hatalom gyakorlója részéről együtt jár azzal a késztetéssel, hogy a földi paradicsomot hozza el és teremtse meg itt ez árnyékvilágban.

(11.30)

Apropó: földi paradicsom. Merthogy a másik értelmezése ennek a jó állam kifejezésnek értelmezésünk szerint pontosan ehhez kötődik, mert egy járatos szinonimájával a jó államnak mondhatjuk, hogy ez valójában az ígéret földje. De azt tessék már nekem megmondani, hogy kinek ígérték ezt a földet? Mert az, ami a járásokról szóló törvényben van, az semmi más, nem, nincs abban semmi szakmaiság, kérem tisztelettel, az vegytisztán csak a vagyonról szól, a vagyon sorsáról, az államosításról.

Adva van egy ország, egy végletesen eladósított állam, végletesen eladósított önkormányzatok és végletesen eladósított emberek. Ezek után a kormányzat nekiáll államosítani. Államosítja az iskolákat, államosítja a kórházakat, a szakrendelőket, a tűzoltóságokat, most kiderült már, hogy a polgármesteri hivatalokat is részben vagy egészben. És felmerül a kérdés, hogy mire föl ez a fantasztikus elszánás, mire föl ez a sok vagyon, amit most így besöpör magához az állam, elkoboz az önkormányzatainktól. Itt nem a nemzeti vagyon sorsáról van szó. Persze, nemzeti vagyon, hiszen mindannyiunknak a vagyona, hanem az a kérdés, hogy ennek a rengeteg vagyontárgynak mi lesz a sorsa. Értelmezésünk szerint ez bizonyos értelemben fedezet a hitel kapcsán? IMF-diktátumot hajt végre a kormány? Miről van szó? Jó lenne, ha erre a kérdésre most már egyszer s mindenkorra érdemi választ kapnánk. És azok az ideológiai frázisok meg kommunikációs panelek, amelyek a kormányzati beszédek részei, a kormánypártok soraiból is állandóan ezt halljuk, semmilyen kérdésünkre soha érdemi választ nem kapunk, most már jó lenne, ha legalább ezt az egy kérdést végre tisztáznánk, és egyszer egymás szemébe néznénk, államtitkár asszony, és elmondanák, hogy mi az értelme ennek az államosításnak igazából.

Magának az előttünk fekvő törvényjavaslatnak hét darab érdemi paragrafusa van, mondhatjuk, és mind a hét szakasz erről az államosításról szól. Csakhogy amit önök társadalmi vitára bocsátottak, azaz a járások térképei, a körzetközpontok, a járásokba tömörített települések, azok ebből a törvényjavaslatból mind hiányoznak. Tehát igazából a társadalmi vitának a lényegi mondanivalója ennek a törvényjavaslatnak nem is lehetett tárgya.

Ehhez kapcsolódik, hogy vajon miért nem láthatunk hatástanulmányokat, háttérszámításokat. Amikor a bizottsági ülésen erre rákérdeztünk, akkor az a válasz született, vagy azt a választ kaptuk, hogy vannak ilyen hatástanulmányok meg háttérszámítások. Tudom, hogy a kíváncsi ember hamar megöregszik, és nőként ennek komoly kockázata van, de ugyan, államtitkár asszony, én még ezt a kockázatot is vállalnám, ha végre láthatnánk ezeket a háttérszámításokat, mert ami a kormányzati portálon elérhető, az egy történelmi összefoglaló és egy széles kitekintés, de semmiképpen nem tartalmazza azokat a felméréseket, amelyek megalapozhatnák ezeket a paragrafusokat és a törvény egészét.

Államigazgatási feladatok kerülnek át a jegyzőktől a kormányhivatalokhoz. Az államtitkár asszonynak a különböző nyilatkozataiból azt tudhatjuk meg, amit a törvényből ugyan nem tudhatunk meg, csak részben, hogy 80 államigazgatási feladat fog átkerülni, 81 marad. Hogy miért pont az a 80 fog átkerülni, mi volt ennek az oka, miért pont az a 81 marad, erről sem tudhattunk meg semmit, vagy csak vajmi keveset, számtalan logikátlanság van az egész rendszerben és az előttünk fekvő törvényjavaslatban ezzel kapcsolatban. Vannak bizonyos feladatok, amelyek természetesen és nyilvánvalóan jó, hogy átkerülnek, mondok egy példát: az idegenrendészeti feladatok; de például a hegyközségekkel kapcsolatos feladatok, ha valamihez, akkor ahhoz biztosan fog kelleni helyszínismeret és az emberek ismerete. Az vajon miért kerül át a járási központba? De vannak még nagyon komolyan tisztázatlan kérdések is az anyakönyvi igazgatással kapcsolatban. A bizottsági ülésen is feltettük ezt, érdemi választ nem kaptunk.

És olyan apróságok hiányoznak ebből a törvényjavaslatból, mint hogy mi lesz az építéshatóságok kérdése. Tudom, hogy az egy kormányrendeletnek a része most, de azért ez igencsak komolyan befolyásolja az önkormányzataink, településeink életét, talán nem ártana erre a kérdésre is kitérni, legalábbis részleteiben, legalábbis egy ígéret szintjén, ha máshogy nem, ígérettel pedig már tele van a padlás, mint tudjuk, de azért talán ez még elférne.

Aztán az államosított vagyon sorsára hadd térjek egy kicsit még vissza. A hatástanulmány ebben a kérdésben is nagyon hiányzik nekem, megmondom őszintén, például olyan értelemben, hogy egy modellel mutassuk már be, hogy mit is fog ez eredményezni egy-egy település életében. Mondok egy példát: egy kistelepülési önkormányzat, amely mondjuk, annyira nem kicsi, hogy ne lehessen egy közös önkormányzati hivatal, de már annyira kicsi, hogy ne lehessen járásközpont; van egypár szoba, az egyikben a polgármester ül, a többiben pedig kollégák, kolléganők általában államigazgatási feladatokat végeznek. Természetesen végeznek más típusú feladatokat is, hiszen a polgármester rábízhat egyik-másik kollégára, kolléganőre önkormányzati típusú feladatot is, és tudjuk, hogy idén október 31-éig ezeket a szobákat úgymond államosítani fogja a kormányzat. De hogyan is fog ez történni? Bizonyos asztalokat fognak államosítani, és az asztalok mellett ülő embereket attól függően, hogy mekkora részük végez államigazgatási feladatot és mekkora részük pedig önkormányzatit, azokat is elkezdjük majd darabolni? Szobák vagy asztalok lesznek államosítva, államtitkár asszony?

Ezekre az apróságokra nem bánnám, ha választ kapnánk. És mit tetszik tanácsolni, mit lehetne csinálni egy ilyen kistelepülési önkormányzat életében, próbáljuk ezeket a kolléganőket egymás hegyére-hátára betelepíteni egy szobába, azért, hogy minél több vagyontárgyat meg tudjunk menteni a polgármesteri hivatal, az önkormányzat számára? Mi lenne a jó taktika, amit ebben az esetben ön tudna ajánlani? És hogyan fog működni a fenntartása? Hogyan fogják kifizetni a villanyszámlát? Ez a körte az államigazgatási feladatnak ég, ez a körte meg az önkormányzati feladatoknak ég? Mi lesz ennek a gyakorlati megvalósulása?

Azonkívül pedig van itt egy kis időeltolódás. Az egyik pont már október 31-én fog megvalósulni, a másik viszont még csak január 1-jén fog megvalósulni. A kettő között van két hónap, ami alatt bizony ezek az irodák értelmezésem szerint le lesznek lakatolva. Miért? Azért, mert végezetül, mielőtt átadnám a kollégámnak a szót, annyit még hadd mondjak el, hogy egy dolog nagyon fájóan hiányzik ebből a törvényjavaslatból, az ügysegédek fogalma, illetve a feladatuk tisztázása. Bizony, sajnos, nagyon valószínű, hogy szemben bármivel, amit Hargitai János vagy akár ön, államtitkár asszony ígér a munkavállalóknak, igen, nagyon félő, hogy tömeges elbocsátásokra lesz szükség.

Felhívnom az önök tisztelt figyelmét, hogy ne ámítsanak senkit. Kisemberek sorsáról beszélünk, ne csapják be őket. Tudjuk, hogy nem fognak annyian dolgozni a járási hivatalokban, mint ahányan jelenleg önkormányzatokban dolgoznak. Sok elbocsátott ember lesz. Ezeknek a sorsát előre tisztázni kellene, meg kell nekik mondani, nem lehet a kisembereket becsapni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 108 2012.04.17. 8:00  27-159

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az elmúlt rendszer, a kommunizmus bűneiről beszélünk, meggyőződésem, hogy méltatlanul kevés szó esik arról, miként gyűrte maga alá az állampárti gépezet keresztény egyházainkat, és miként roppantotta meg a látható, a hivatalos egyház gerincét. Tudjuk, hogy az ateista, istentelen rendszer egyik legfőbb célja volt, hogy az az intézmény, amely a nemzet erkölcsképző szerveként működött, pont ezt a funkcióját veszítse el. Papjainkat, lelkészeinket folyamatosan megfigyelték, zaklatták, és akiket tudtak, kézben tartottak, sokukat be is szerveztek.

Az állambiztonsági szervek fiókintézményeként működő Állami Egyházügyi Hivatal irányította a tisztségviselők választásától kezdve a lelkészképzésen keresztül, az ifjúsági misszión át a hivatalos egyház egészét. A rendszerváltásnak nevezett folyamat egyik legfontosabb reménysége éppen ezért az volt, hogy az államtól az egyház újra szétválasztva tudjon működni, nemzetünk javára.

(13.40)

Ezen szétválasztás döntő jelentőségű tette lehetett volna az egyházat, egyházi személyeket érintő állambiztonsági iratok átadása az egyházak részére. Ez szolgálta volna teljeskörűen azt, hogy felekezeteink egykori tisztségviselői szembenézhessenek bűneikkel és testvéreikkel, akikkel szemben azokat elkövették. Tudjuk, erre nem kerülhetett sor. Miért? Hogyan?

Kérem, engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy megosszam önökkel, miként is történt ez a református egyházban. Az 1990-ben megválasztott első egyházi vezető, a református egyház ténylegesen rendszert változtatni kívánó püspöke, dr. Hegedűs Loránt az Antall-kormány mindhárom belügyminiszterénél kezdeményezte az állambiztonsági iratok kiadatását, de minden alkalommal elutasításban volt része. A válasz, az indoklás egyöntetűen az volt, hogy nincs rá a kormányzatnak felhatalmazása. De mire is? Arra, hogy törvényalkotást kezdeményezzen a parlamentnél ezen tárgykörben? Hogy végre a kézben tartott és az egykori állampárt által irányított egyházvezetők személyét kiszolgáltassa? Hogy lemondjon az állam azon szerepéről, hogy ezen tisztségviselőkön keresztül tovább manipulálja az egyház életét? (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Úgy van.)

A helyzet azonban az első Orbán-kormány alatt sem lett jobb. A Horn-kormányra és más kommunista kormányokra természetesen kár a szót is vesztegetni. Az első Orbán-kormány idején tehát éppen az előbb említett rendszerváltó egyházvezetést próbálták minden létező adminisztratív eszközzel ellehetetleníteni, beleértve ebbe még az állami támogatások törvénytelen visszatartását is, és egyúttal az Orbán-kormány a leggyümölcsözőbb kapcsolatokat ápolta az állambiztonsági múltjukkal el nem számolt egyházi tisztségviselőkkel, sőt az egyházi tisztújítás folyamatában is komoly támogatásáról biztosította őket.

Tudjuk, ennek egyik legfőbb munkálója a kormányzaton belül Balog Zoltán államtitkár volt, egykori egyházügyi főtanácsadó. Ő természetesen hivatalos megnyilatkozásaiban mosta kezeit csakúgy, mint egykoron Pilátus. Igen, a cinizmus magasiskolájának történelmi léptékkel is mérhető ikonjává vált ezáltal Balog tiszteletes egyházunkban. (Dr. Lenhardt Balázs közbeszól.) Nem csoda ezután, ha manapság az egyházi közvélemény egyértelműen az ő személyéhez köti a cionista szekta, a Hit Gyülekezetének egyházként való elismertetését is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Igen, mind a mai napig felekezeteink életét megmételyezik azok az elfekélyesedett bűnök, amelyek a múltban gyökereznek. Az egykori hálózatok most is működnek, feladatot teljesítenek. Feladatot teljesítenek, és az egyik legfontosabb feladatuk az elmúlt húsz év morális adósságaival való elszámolás megakadályozása, pedig az egyháznak mint legfőbb erkölcsképző szervnek az az egyik legfontosabb küldetése, hogy legyen bátor és megalkuvásmentes a prófétai üzenetek megszólaltatására. Ezzel szemben jó pár olyan morális adóssággal nem meri szembesíteni a társadalmat, amelyek hovatovább nemzetünk fennmaradását is veszélyeztetik.

Legdöntőbb ezek közül meggyőződésem szerint, mi több, állambiztonsági szempontból a legalapvetőbb a népesedési katasztrófahelyzethez vezető, végveszélyérzet nélküli önpusztítás, ahogy éppen azt dr. Hegedűs Loránt püspök fogalmazta meg. A kialakult helyzetért felelősség terheli az elmúlt több mint fél évszázad politikai vezetőit, így többek között Nyitrai Ferencnét, a KSH egykori vezetőjét is, aki a népességcsökkenés átmeneti voltáról hazudozta újfasiszta népmeséjét évtizedeken keresztül. De felelősek az ehhez statisztáló, sőt ügynöki feladatukat aktívan végrehajtó egyházi vezetők is, merthogy előírt feladatuk volt, hogy az életellenes szemléletet minél inkább meggyökereztessék, az életpárti kiállást képviselőket pedig, így Illyés Gyulát vagy éppen Fekete Gyulát lejárassák, s őket gúny tárgyává tegyék.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem isteni sorscsapás, hanem előre gondosan megtervezett nemzetpusztító szándék szenvedő alanyai vagyunk. Fel kell tennünk végre a politikai alapkérdést: mégis, kinek használ? Cui prodest? Kinek az érdekében működött a kommunista állambiztonság, pontosabban szólva: melyik állam biztonságát szolgálta, és most melyik államét szolgálja? Kinek használt, használ a békeidőben legnagyobb mértékű népességcsökkenés előidézése? És tovább ezzel együtt az ország kiárusítása; az állam döntő ismertető jegyeinek kiüresítése; függetlenségünk három döntő alappillérének: a hadügynek, a külügynek, a pénzügynek a feladása; továbbá az állam eladósítása; az ország hatalmas földterületének idegen kézre juttatása? Kinek? Erre már választ adott 2007-ben Simon Peresz izraeli államelnök, amikor hazánk nem tankokkal, hanem bankokkal történő elfoglalásáról jelentette be országhódító szándékát.

Állambiztonsági múlt? Azzal történő szembesülés, szembesítés? Tisztelt Képviselőtársaim! Minden múltidézésnek csak akkor van értelme, ha az a jelen valóságával szembesít minket, segít azt jobbá tenni, s kifejezetten a jövőt szolgálja. A múlt kísértő árnyai máig vezető pozícióból takarják el előlünk azt a világosságot, amely elengedhetetlen, hogy néhány évtized, de akár csak néhány év múlva is a magyar állam biztonságáról és annak jövőjéről beszélhessünk ebben a Házban. Csakhogy azt kell hogy tapasztaljuk, hogy azok, akik feladatuk ellátása során idegen érdekeket szolgáltak bármilyen nemzetbiztonsági hálózat keretében, akár a KGB, akár a Moszad, akár a Secu hálózatában, még most is, itt is könnyes szemmel emlékeznek meg egykori áldozathozatalukról.

Tisztelt Képviselőtársaim! A hálózat működik államban, egyházban egyaránt, és az ügynökök és utódaik (Mutatóujjával előre mutat.) aljas szándékkal továbbra is teljesítik a feladatukat.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 100 2012.04.23. 2:14  99-108

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Legfőbbügyész-helyettes Úr! Ennek az osztrák idegen vircsaftnak, ami itt folyik, véget kell vetni. Minden osztrák gazda, aki Magyarországon földet vásárol, örüljön, hogy ezt ép bőrrel megússza. Nyilván ismerősen csengenek ezek a szavak önnek. Igen, ugyanez a kormányfő mondta 11 éve, mint akinek a kormánya nemrégiben határozatot hozott, amely kötelezi a Legfőbb Ügyészséget, hogy a zsebszerződések semmisségének megállapítása érdekében hatékony intézkedéseket tegyen.

Tudjuk, annak ellenére, hogy külföldi állampolgárok vagy cégek törvény szerint hazánkban nem szerezhetnének külterületi mezőgazdasági művelésű termőterületet, mégis egymillió hektár van már idegenek kezében. Több, mint Magyarország területének egytizede, és több, mint a jelenleg még állami kézben lévő földterületek összessége. Egy-egy külföldi földesúr több ezer hektáros birtokon van már berendezkedve úgy, hogy mindez a magyar hatóságok tudtával, jóváhagyásával és védelme alatt történik, de sajnos magyar állampolgárságú bankárok, ügyvédek is rendre-módra kijátsszák a hatályos törvény vonatkozó paragrafusait, azaz hogy belföldi magánszemély termőföld tulajdonjogát csak olyan mértékben szerezheti meg, hogy a tulajdonában legfeljebb 300 hektár nagyságú vagy 6 ezer aranykorona értékű termőföld legyen. De van olyan bankár oligarcha, akinek a személyéhez egyesek szerint már mintegy 40 ezer hektár tulajdonjoga kötődik, tehát nem 300 hektár, hanem 40 ezer hektár tulajdonjoga kötődik, egyértelműen zsebszerződéseken keresztül, de hát e bankár jelmondata nyilvánvalóan az: megbízunk egymásban.

Egyszóval, a kormányhatározat végrehajtása érdekében bőven lenne dolga a Legfőbb Ügyészségnek, ezért is kérdezem, milyen konkrét lépéseket kíván tenni a Legfőbb Ügyészség. Felül kívánja-e vizsgálni korábbi, e kormányhatározat szellemével (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ellentétes döntését a Legfőbb Ügyészség, és megússzák-e ép bőrrel ezt a vircsaftot az idegenszívű nagybirtokosok? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 201 2012.04.23. 4:36  200-218

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az, amit zárószavazás előtti módosító indítványként kaptunk, azt kell hogy mondjam, a törvényjavaslat eddigi szellemével teljes egészében passzol minden szempontból, ezért röviden vissza is térnék arra, amit az általános vitában is már megfogalmaztunk, nevezetesen arra, hogy a kommunizmusnak volt egy olyan hitvallása, miszerint a múltat végképp el kell törölni; ezt nyilván itt a tőlünk jobb oldalra ülő frakció nálam jobban is el tudja mondani, de úgy látszik, hogy a Fidesz-frakciónak "a múltat végképp el kell feledni" a hitvallása, pontosabban "el kell fedni", tudniillik maga a törvényjavaslat nem is szól igazából semmi másról, csak arról, hogy két definíciót, nevezetesen az elfedés, illetve a nagyberuházás definícióját pontosítja a törvényen belül.

Miről is van szó? Arról van szó, hogy az elfedés ezentúl egy bevett és általános gyakorlat lesz nagyberuházások esetén, amikor... - bizonyos előkészítő munkálatok során korábban hosszú idő és kellő mennyiségű pénz - vagy mondjuk így, elegendő mennyiségű pénz - állt rendelkezésre arra, hogy a megelőző régészeti feltárást el lehessen végezni, az ott talált anyagokat lehessen konzerválni, elszállítani és így tovább. Ezentúl erről már szó sem lehet, értelmezhetetlenül rövid idő lesz ezentúl a földmunkák elvégzésére, a feltárásra, illetve az ott talált kincsek biztosítására, nem beszélve arról, hogy értelmezhetetlenül kevés pénz is lesz mindezek fedezetére. Emellett pedig az elfedés intézményét vezeti be egyszer s mindenkorra a törvényjavaslat, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha találnának is ott bármit, sebaj, azt nyugodtan el lehet fedni, akár két méter földet rá lehet hordani még Attila sírjára, így aztán megoldjuk a múltunkat, és végképp el lehet fedni azt.

És még egy definíció: mit is jelent a nagyberuházás definíciója? Azt, hogy minden nagyberuházás ezentúl, amit a kormány annak vél. Itt a napirend előtti felszólalásban - vagy bocsánat, ez egy interpelláció volt - az egyik képviselőtársam éppen a nagyberuházások kapcsán igen részletesen és nagyon világosan kifejtette, hogy mely érdekcsoportok nyernek mostanában nagyberuházások címén el kivitelezési munkákat. Kérem tisztelettel, SZDSZ-mutációk Fidesz-csókosoknak öltözve, ők azok, akik mostanában a nagyberuházásokat kivitelezik, ők azok, akik ezek felett a pénzek felett rendelkeznek, és ők azok, akiknek ezentúl sokkal kevesebb pénzt kell majd a régészeti megelőző munkákra fordítaniuk.

Megmentett örökség? Kaptunk egy ilyen kis füzetet (Felmutatja.), egy ilyen kis brosúrát most, még mielőtt kezdődött volna ez az ülés. Nagyon szép színes képekkel ábrázolják, hogy milyen fantasztikus kincseket rejt a magyar föld, és pontosan a nagyberuházások kapcsán mi minden kerülhetne elő, de ezentúl a cím helyett nyugodtan írhatnánk azt is, hogy elfedett örökség. Ez az, amit soha - soha ezentúl se pénz, se idő nem lesz arra, hogy régészek előtárjanak, és számunkra kikutassanak.

És ami a zárószavazás előtti módosító indítványba bekerült, az pedig az, hogy a KÖH ezentúl nem lesz engedélyező hatóság. Tehát az a hatóság, aki értelmezésünk szerint jelenleg Magyarországon az egyetlen olyan hatóság, amely megfelelő szakmai felkészültséggel tud ilyen kérdésekben hatóságként eljárni, engedélyezni műemlékek esetén, de megelőző régészeti feltárások esetén is, az ezentúl már nem lesz engedélyező hatóság, hanem majd az elsőfokú építési hatóságnak kell hogy ezt is elbírálja, de nemcsak a nagyberuházások és nemcsak a régészeti tevékenységek kapcsán, hanem minden műemlék kapcsán.

Igen, ezentúl, tudjuk, hogy egyes önkormányzati vezetők által kellően befolyásolt építési hatóságok fognak majd gépi vezérelt módon gyakorlatilag igent vagy nemet mondani műemléki épületeknek a felújítására, adott esetben a funkcióváltására, mint például itt az V. kerületben most egy műemlék épületben lévő iskolát fognak megszüntetni, ott is például az építéshatóság fog majd ebben a kérdésben ezentúl eljárni.

Tehát ezért a mi frakciónk egy egyértelmű nemet mond erre a törvényjavaslatra. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 213 2012.04.23. 0:33  200-218

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Az a baj, hogy lehet, hogy eddig bevett gyakorlat volt az elfedés, de most általános gyakorlat lesz az elfedés. Ez a hatalmas probléma, és ezentúl igen, akár egy autópálya hosszúságú beruházás esetében is elég lesz egyetlenegy alkalommal, egyetlenegy helyen csak megkutatni az adott területet, hiszen nem is lesz többre pénz. Azon kívül pedig az elfedésnek pontosan az a lényege, hogy nem is kell megkutatni, hanem bőven elég csak egy úgynevezett takaróréteget ráhúzni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez a hatalmas probléma!

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 222-226 2012.04.24. 15:54  173-250

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Amikor a múlt héten a Ház arról döntött, hogy e törvényjavaslat általános vitáját elnapolja, akkor én őszintén megmondom, abban reménykedtem, hogy talán ennek az az oka, hogy megfontolták a bizottsági ülésen elhangzottakat is, és esetleg visszavonják ezt a törvényjavaslatot, és egy újjal készül az államtitkárság, illetőleg a KIM, és talán egy sokkal cizelláltabb, sokkal inkább szakmai alapokra helyezett törvényjavaslattal fognak előállni..

(17.40)

Ehhez képest a mai napig egyetlenegy valódi módosító indítványt sikerült önöknek benyújtani, nevezetesen egy olyan kompromisszumos javaslatot, amit a budapesti kerületek polgármesterei, illetve Navracsics Tibor kötöttek meg, hogy ezentúl nem körzetekről fogunk beszélni Budapesten, hanem kerületenként járásokról. Ennyit sikerült beleszuszakolni az eddigi törvényjavaslatba.

Megmondom őszintén, hogy akkor, amikor önök kérik rajtunk számon, hogy mi szakmaibb módon vitatkozzunk, szakmai alapokra helyezzük, és csak ilyen értelemben érveljünk, akkor ne haragudjon, de ez egy szegénységi bizonyítvány a kormány részéről, hogy egyetlenegy ilyen jellegű módosító indítványt sikerült ehhez a fércmunkához önöknek benyújtani.

Már a vezérszónoki előadásomban is elmondtam, hogy meggyőződésem, hogy itt semmilyen szakmai kérdésről valójában, igazából nincs szó. Egyetlenegy kérdést akar ez a törvényjavaslat elénk tárni, illetve tisztázni, nevezetesen a vagyon kérdését. Arról van szó, hogy apróra lebontva elmondják, hogy hogyan lesznek gyakorlatilag elkobozva a polgármesteri hivatalok részben vagy egészben. Ilyen egyszerű, ez a kérdés. Ugyanezt láthattuk egyébként a megyei önkormányzatok esetében, akkor a kórházak esetében, a szakrendelők esetében, a tűzoltóságok esetében, és így tovább, sőt az iskolák esetében is, mert jelenleg még a törvény szerint az iskolák épülete is el lesz kobozva, államosítva lesz. Ott se volt egyetlenegy kérdésben sem valódi, szakmai érv, szakmai alap, hogy mi az oka annak, hogy a tulajdonjogot is birtokolni akarja a kormányzat, mi az oka annak, hogy mindezen vagyontárgyra szüksége van az államnak.

Amikor erről megkérdezzük államtitkár asszonyt, akkor most is, ahogy láthatják kedves képviselőtársaim, szemlehunyva figyeli a vitát, próbálja kizárni ezt a kérdéskört is a tudatából, úgy látszik.

Ne haragudjon meg, államtitkár asszony, azért én ragaszkodnék a válaszhoz. Mondják meg, hogy miért kell ez a sok minden vagyontárgy fölhalmozva az államhoz.

Én azt gondolom, talán nem terjeszkedem túl, hogy nem igazából a bírák 62 éves korhatárának a bevezetése fáj az IMF-nek meg az EU-nak, hanem valójában a hitelmegállapodás alapja, feltétele az, hogy valamifajta fedezetet tudjon az állam felmutatni, és valószínűleg nem elég az az egymillió hektár termőföld, ami még az állam tulajdonában van, valószínűleg valami más, további vagyonra is vágyik az IMF meg az EU. Igazam van, államtitkár asszony?

Nézze, én a magyar alkotmányra esküdtem fel. Úgy fejeztem be képviselői eskümet, hogy "Isten engem úgy segéljen!". Én azt gondolom, hogy mi itt mindannyian képviselőként megérdemlünk legalább egy fejbólintást.

Én azt gondolom, hogy ha ezt önök titokban tartják, nem képesek ebben a kérdésben szemünkbe nézve elmondani, hogy mi a valódi helyzet, akkor ezt úgy hívják, hogy nyílt hazaárulás, tudniillik a Btk. 144. §-a szerint, igen, az, aki külföldi szervezettel együttműködve Magyarország területi integritását próbálja megsérteni valamifajta előny érdekében, hazaárulást követ el.

Túl a vagyon kérdésén, azaz hogy miért is van szükség a vagyonelkobzásra, nézzük azt, hogy mit is akarnak önök elkobozni erőből.

Legelsősorban azt kell hogy kimondjuk, hogy mindez a vagyonelkobzás erőből történik. Erőből történik, mert a megállapodás, ami az önkormányzatok, illetve a kormányhivatal között létre fog majd jönni, egy olyan megállapodás, amelyben két szereplő vitatkozik egymással, majd előbb-utóbb, hogy ha túl közel érnek az október 31-ei időponthoz, akkor a két szereplőből az egyik, nevezetesen a kormányhivatal vezetője eldönti, hogy ez hogy lesz pontosan, hogy pontosan mely vagyontárgyak lesznek elkobozva, és pont.

Normális esetben, ha két fél vitatkozik egymással, akkor a bíróság jogosult eldönteni ilyen kérdéseket a Ptk. alapján, de nem, itt a Ptk.-t messze felülmúlja ez a törvényjavaslat. Itt az egyik vitapartner kezébe helyezi a vétó jogát, úgy lesz, és kész, nincs halasztó hatálya annak, hogy hogyan dönt ebben a kérdéskörben egyébként a testület. Illetve a testület? Nem a testület dönt, hanem az önkormányzati törvényt felülmúlja ez a törvény, meghazudtolja, és mintha nem is volna, gyakorlatilag hatályon kívül helyezi, hiszen ott nyilvánvalóan és egyértelműen a vagyonnal való rendelkezés jogkörét a képviselő-testület kezébe helyezi le a törvény. Itt azonban a polgármester jogosult ebben a kérdésben a kormányhivatallal megállapodni.

Én azt gondolom, hogy ezt a nyilvánvaló törvénytelenséget és az Ötv.-vel szembeni következetlenséget és ellentmondást legalábbis ki kellene küszöbölni, már csak azért, hogy ha önök annyira kényesek a szakmai kérdésekre, akkor ilyen durva hiba ne maradjon benne a törvényben.

Tiszta tulajdonviszonyok. Államtitkár Asszony! Azt gondolom, hogy az, hogy olyan módon történne adott esetben az államosítás, hogy bizonyos polgármesteri hivatalokban, ahol nem lehet tisztán, nyilvánvalóan, egyértelműen elkülöníteni, hogy ebben az épületben államigazgatási feladatokat végeznek, ebben az épületben pedig önkormányzati feladatokat, illetve olyan államigazgatási feladatokat, amelyek ezentúl is a jegyzőnél maradnak, bizony ezen rendkívül ritka eseteket levéve borzasztó sok problémát fog felvetni, hogy adott esetben egy-egy szobát fognak csak vagy adott esetben épületrészeket fognak-e államosítani, vagy egy-egy asztalt fognak-e államosítani, mert egy-egy szobában végeznek olyan államigazgatási feladatot is, amely átkerül az államhoz, de végeznek olyat is, amely ott marad a jegyzőnél. Hogyan fogják önök a rezsiszámlákat kifizetni, a csatorna-, villany-, vízszámlákat, s a többi? Ez a lámpa az államigazgatási feladatnak ég, ez meg az önkormányzatinak? Nagyon jó lenne, hogyha erre érdemi választ kaphatnánk önöktől.

De a felújítás kérdése vagy a karbantartás kérdése ugyanaz. Meddig fogja kifesteni azt a bizonyos félig-meddig államosított szobát az önkormányzat, és meddig fogja kifesteni a járási kormányhivatal? Vagy itt valójában arról van szó, hogy mivel erőből le lehet nyomni majd az önkormányzatokat a megállapodáskor, itt sokkal több lesz államosítva, mint amiben még most talán reménykednek az önkormányzataink, képviselő-testületeink? Itt sokkal nagyobb vagyontárgyakra fáj a kormányhivatal és az állam foga?

Tisztázatlan továbbá számtalan olyan kérdés, ami a vagyonhoz kötődik. Például európai uniós pályázatok esetében fenntartási kötelezettség van, ami kőkemény előírás, ötéves fenntartási kötelezettség van. Miért nincs benne a törvényjavaslatban, hogy ezen fenntartási kötelezettséget az államosított vagyontárgy esetében az állam magára vállalja? Ilyen nyilvánvalóan, egyszerűen, tisztán miért nincs benne? Miért maradt ez ki, hogyha önök annyira kényesek a szakmára?

Továbbá mi van akkor, hogyha kölcsönszerződés keretében valamire fölvett az önkormányzat egy bizonyos összegű kölcsönt, mondjuk arra, hogy éppen fölújítsa a polgármesteri hivatalát, a városházát, és ezt a kölcsönt már fizetgeti egy ideje, de még hátravan jócskán belőle? Akkor miért nincs beleírva ebbe a törvényjavaslatba, hogy természetesen és nyilvánvalóan legalább az államosítás erejéig azt a kölcsönrészt az állam átvállalja? Vagy önöknek csak a vagyon kell, minden más teher maradjon az önkormányzatok nyakán, akár teljesen jogszerűtlenül és igazságtalanul?

Ugyanez a helyzet a jelzáloggal is. Nagyon sok esetben önkormányzataink olyan dolgokra kellett hogy pályázzanak, például az IVS-eken keresztül, tehát az integrált városfejlesztési stratégiában főutcaprogramokra, amikor részben közterületeket újítottak fel, járdákat, utakat, parkokat, és így tovább, illetve például polgármesteri hivatalokat. De ebben az esetben a közterületek mint elidegeníthetetlen vagyontárgyak nem voltak jók arra, hogy a bank felé jelzálogfedezetül szolgáljanak. Természetesen és nyilvánvalóan abban az esetben, hogy ha ilyen pályázat keretében az önrészt hitelből fedezte az önkormányzat, akkor teljes egészében a hitel fedezete, mondjuk, a polgármesteri hivatal felújított vagy újonnan épített épülete volt.

Akkor tessék nekem megmondani, miért nincs tisztázva egyértelműen, nyilvánvalóan leírva, hogy pontosan mely részét fogja a járási kormányhivatal, illetve az állam ezen jelzálognak átvállalni. Miért egy vegytisztán lecsupaszított vagyontárgyat, tehermentesített vagyontárgyat szeretnének önök elkobozni?

(17.50)

Ami azonban igazából hiányzik ebből a törvényből, ezeken az előbb elmondott kérdéseken felül, azokat viszont egyszerűen és egy laza kézmozdulattal a kormány alá rendelik, tehát kormányrendeletben gondolják majd a későbbiek során tisztázni. Mire gondolok? Például: a járási hivatalok székhelye, száma, a járások lehatárolása, illetékességi területek és így tovább. Pontosan az, ami igazából fontos lenne; pontosan az, amit önök egyébként társadalmi vitára bocsátottak, amiben a legtöbb kérdés, a legtöbb ellentmondás van - vannak 20 ezres járások tervezve, egyelőre, és vannak 200 ezres járások, és mindezek sokszor egymás mellett vannak. Miért nem vitatkozhatunk erről érdemben itt a parlamentben? Mert túl kényes kérdés, túl sok problémát vetne fel? Egyáltalán a járások száma miért nincsen definiálva?

De továbbmegyek. Maguknak a járási kormányhivataloknak a működési szabályai, tehát hogy hogyan tud majd működni egy ilyen járási kormányhivatal, a személyi és technikai feltételek mind-mind bele vannak utalva egy nagy kormányrendeletbe, ami általunk nem ismert, a képviselők számára előzetesen nem ismerhető meg, erről mi nem vitatkozhatunk, mind oda vannak utalva.

Amikor itt az ügysegédek kérdése felmerült - gondolom, egyébként ez is majd ennek a kormányrendeletnek lesz a témája -, akkor itt Lamperth Mónika képviselőtársam azt is felvetette, hogy hány ilyen ügysegéd lesz. És valóban, azért ezen jó lenne elvitatkozni - persze, hogyha ez nem lenne kormányrendelet témakörébe utalva -, hogy mégis hogyan gondolja pontosan az államtitkár asszony azon ígéretét betartani, hogy mindenhol, ahol eddig államigazgatási feladatellátás volt, ott ezentúl is lesz. Tehát mondhatjuk akkor ezek alapján, hogy minden kolléga, kolléganő, aki polgármesteri hivatalban államigazgatási feladatot látott el, az ezentúl egyfajta ügysegéd lesz? Vagy pedig sokkal kevesebb lesz az ügysegédek száma, mint valójában azoknak, akik most polgármesteri hivatalokban dolgoznak? Mert hogyha kevesebb lesz, akkor valószínűleg elbocsátásra kerülnek ezek az emberek. Ezt is jó lenne egyszer s mindenkorra tisztázni.

Én azt gondolom, hogy azok az emberek, akik az államigazgatásban, a polgármesteri hivatalokban évek, évtizedek óta dolgoznak, megérdemelnének annyit, ezek a, mondjuk így: kisemberek, hogy elmondjuk nekik, mi vár rájuk, hogy nem találgatásokból, meg feltételezésekből, ígéretekből kéne nekik a jövőjüket felépíteni, hanem tisztán, nyilvánvalóan, egyértelműen megismertetni őket a játékszabályokkal.

Aztán, amikor az ügysegédekről beszélünk, mindig csak az merül fel, olyan értelemben merül fel az államigazgatási feladatellátás helyszínéről, illetve, hogy kik fogják azt végezni, tehát az ügysegédekről, hogy amikor mi, állampolgárok, bemegyünk ügyet intézni. De azért ezt a dolgot meg is lehet fordítani, mert adott esetben vannak olyan államigazgatási feladatok, amik nem igényelnek különösebb ügyfélfogadást, hanem akkor, úgy valósulnak meg, hogy a kollégák a polgármesteri hivatalban egyszerűen észreveszik a problémát, egyszerűen elintézik és így tovább. Most egy nagyon hétköznapi hasonlattal hadd éljek. Hogyha valaki bemegy egy lakásba, egy otthonba, hogy egy háziasszony sokat dolgozott, azt úgy lehet észrevenni, hogy rend van, tehát nincs mit észrevenni. Ugyanez a helyzet az államigazgatási feladatok jó részével is.

Úgy, akkor érezzük magunkat jól otthon, egy településen mi, állampolgárok, ha - idézőjelben mondom - "láthatatlanul" elvégződnek ezek a feladatok. Ráadásul ezeket kik fogják elvégezni? Tehát nemcsak az a probléma, akármit mond az államtitkár asszony, vagy bármelyik kormánypárti képviselő, hogy igenis sokkal több utazással fog járni az állampolgárok számára, ezért tehát sokkal több idő, sokkal több pénz lesz az, hogy az ügyeiket intézzék, hanem ez fordítva is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) igaz. Köszönöm szépen, elnök úr, még akkor egy következő... Nincs további lehetőségem?

ELNÖK: Képviselő asszony, ön az Országgyűlés jegyzője. Önnek tudni kell, hogy az 50. § (2) bekezdése úgy szól, hogy bár elnöki mérlegelés, hogy ismételten felszólalhatott, elmondta a 15 percet, még ismételt felszólalásra az elnök adhat...

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Nem, további érveket szeretnék felsorolni, nem az eddigieket megismételni, hanem további érveket.

ELNÖK: De ez akkor is ismételt felszólalás, mert arra meg nincs lehetőség a Házszabály értelmében, hogy valaki a gondolatait újra és újra ismételje. (Hegedűs Lorántné: Értem.) Arra van lehetőség, hogy két percre kérjen még időt... (Hegedűs Lorántné: Jó, akkor további kétperceket fogok...) És akkor ott tudja folytatni, de ismételt felszólalásra már nem adhatok lehetőséget.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Jó, köszönöm szépen. Akkor kétperceket fogok nyomni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 230 2012.04.24. 2:03  173-250

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Kovács Péter képviselőtársamnak szeretném azt mondani, hogy - már meg ne haragudjon - én azt gondolom, hogy a magyar kormány nem Mikulás, hogy folyamatosan meg kéne minket lepnie valamivel. Egyébként pedig sajnos valóban, az eddig bevált gyakorlat alapján nem kell hogy meglepődjek, mert majdnem biztos voltam benne, hogy ha most nem nyújtanak be egy teljesen új törvényjavaslatot, nem baj, majd zárószavazás előtti módosító indítványként egy teljesen új törvényjavaslatot kell hogy megismerjünk. De ez nem jó gyakorlat! Ne tessenek elénk hozni félkész törvényeket, amelyek tele vannak tisztázatlan kérdésekkel! A törvényalkotás munkája nem az, hogy itt helyben próbáljuk farigcsálni - hogy az ön példáját próbáljam továbbgondolni - a törvényjavaslatokat. Teljesen más lenne itt a feladatunk.

A vagyonkérdés kapcsán pedig az, hogy nekem van prekoncepcióm: hát igen, hosszan dédelgettem ezt a prekoncepciót, hiszen akárhányszor tettem fel, érdemi választ soha, egyetlenegy esetben sem kaptam. S ha ön is mondott egy példát, én is mondok egy példát. Az V. kerületben most ürítenek ki egy iskolát azért, hogy azt az iskolaépületet el tudják adni, és a suttogó propaganda vagy a rossz nyelvek szerint - inkább így mondom - azért akarja most eladni az önkormányzat, hogy miután majd államosításra fog sor kerülni, ne az állam adhassa el. Igaz, teszem hozzá, hogy már a leendő vevő személyét is megtalálták Andy Vajna személyében. Tehát inkább az V. kerületi önkormányzat szeretné Andy Vajnának eladni ezt az egyébként rendkívül értékes ingatlant, és nem akarja megvárni, hogy ezt az állam tegye meg. Igen, attól tartok, hogy ezen vagyontárgyak sorsa, amelyek elkobzásra kerülnek az államosítás során, egy része bizony elidegenítésre fog kerülni. Ha pedig nem, akkor tegyék meg, hogy mindent elidegeníthetetlen törzsvagyonnak nyilvánítanak.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 236 2012.04.24. 2:00  173-250

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Kerényi képviselőtársam valamit mondott nekem, sajnálom, hogy nem várja meg a választ, amit szerettem volna neki adni, de akkor elmondom a távollétében. Meggyőződésünk, hogy nincs selejt az állami vagyonban. Amit ő az előbb elmondott, az azt jelenti, hogy vannak felelőtlen vagyongazdálkodást folytató önkormányzatok, vagy az állam bizonyos szervei felelőtlenül kezelik az állami vagyont, de ez nem azt jelenti, hogy selejt lenne az állami vagyonban. Amiről pedig én beszéltem, az azt jelenti, hogy bizonyos vagyontárgyakból kivonják a feladatellátást, a szolgáltatást, üzleti vagyonná minősítik, majd eladják. Ezért mondom, tegyék meg nekem, hogy nem korlátozottan forgalomképessé, ahogy jelenleg van, hanem forgalomképtelenné teszik mindezen vagyontárgyakat. Ezzel lehetne adott esetben biztosítani, hogy ezek a vagyontárgyak hiába lesznek államosítva, mégse lesznek eladás tárgyai.

A másik pedig az, amit az előbb Kovács Péter képviselőtársam mondott, aki egy nagyon fontos, lényegi példával ábrázolta azt, hogy hogyan is történik jelenleg is már a leépítés, és hogyan fog történni a leépítés a jövőben. Elmondta, hogy eddig négyen láttak el szabálysértési feladatot, most már csak ketten fognak ellátni. Ugyanez lesz! Azt pedig nekem ne mondják, hogy sokan dolgoznak jelenleg az államigazgatásban meg a bürokráciában, mert ez nem igaz. Tessék megnézni a nemzetközi összehasonlításokat, tessék megnézni egy pár évvel ezelőtti adatot, ez egyszerűen nem igaz! Azok az emberek, akik jelenleg ott dolgoznak, úgy látják el a feladatukat, hogy sokszor agyon vannak terhelve. Meggyőződésem szerint éppen hogy kevesen látják el ezeket a feladatokat, és ez megy néha a minőség rovására.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 241 2012.04.24. 1:53  173-250

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kovács Péter képviselőtársamnak szerettem volna mondani - sajnálom, hogy kiment - azt a választ, miszerint két olyan államigazgatási feladatkört említett, nevezetesen a lakcímnyilvántartást, illetve az anyakönyvi feladatokat, amelyek szerinte jó, hogy átkerülnek a járási kormányhivatalba, amelyek meggyőződésünk szerint éppen hogy nem jó, hogy átkerülnek, hiszen olyan feladatok ezek, amelyek nagyon sok terepismeretet igényelnek, személyes ismeretet. Nagyon sokszor szüksége van ezekre a dolgokra a helyi lakosságnak, tehát kifejezetten károsnak tartjuk azt, a helyi lakosságra nézve pedig a legtöbb terhet jelentőnek, ami pluszutazást jelent, ezért tehát pluszpénzt, pluszidőt s a többi, hogy pontosan ez a két államigazgatási feladatkör átkerülne a járáshoz.

Ugyanakkor viszont egy olyan apróságot nem is említ még érintőlegesen sem ez a törvényjavaslat, amit nagyon jó lenne például már itt is elkezdeni tisztázni, nevezetesen: az építéshatóságok kérdését. Mindenfajta hatósági jogkör átkerül a járásokhoz, de pont ez még csak a kisujjukkal sincs érintve. Ugyan miért nem lehetett erre legalább valamifajta utalást tennie ennek a törvényjavaslatnak, esetleg azt, hogy egy további kormányrendelet fogja ezt a kérdést is tisztázni? Én azt gondolom, hogy azért, mert ez egy olyanfajta hatósági feladat, ami igenis nagyon sok problémával jár, nagyon sok kérdést vetne fel. Ez megint csak egy olyan kényes kérdés, mint például a járási központok, körzetközpontok, körzethatárok s a többi, amit jobb inkább kivenni az Országgyűlés feladatköréből, és a vita lehetőségét sem megadni, hanem majd ezt egy kormányrendelet vagy nem tudom, micsoda fogja egyszer valaha rendezni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 177 2012.05.08. 6:54  164-186

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elöljáróban én is szeretném leszögezni, hogy a Jobbik támogatni kívánja ezt az előterjesztést, hiszen egy kézenfekvő módosításról van szó. Úgy gondoljuk, hogy valóban egészséges és értelmes lenne azt a bizonyos 2009 előtti állapotot visszaállítani, és megadni a lehetőséget arra a bíróságoknak, hogy a közigazgatási határozatot megváltoztathassák.

Fölmerült az előbb Józsa képviselőtársamtól, hogy miért Tarnai Richárd adja be. Nyilván nem tisztem őt fogadatlan prókátorként megvédeni, nyilván megteszi ezt ő maga helyettem, de fölteszem, hogy mint kormányhivatal vezetője éppen hogy ezzel a problémával kell nap mint nap szembesüljön, hogy milyen módon húzódnak el ezért kisajátítási eljárások, hiszen abban az esetben, ha a bíróság nem tudja megváltoztatni, csak megsemmisíteni a közigazgatási döntést, akkor ez jelentős időkéslekedést okoz.

Nem beszélve arról, hogy már maga az, hogy adott esetben kisajátításról beszélünk és nem kisajátítást helyettesítő adásvételről, ez már önmagában olyan tényező, ami igen sok időt jelent pluszban még, nem beszélve arról, hogy a közigazgatási eljárásban is sok esetben szakértőt, igazságügyi szakértőt vonnak be, aztán a bírósági szakaszban szintén igazságügyi szakértőt kell bevonni. Ez minden esetben tovább húzhatja az időt.

Ezért tehát úgy gondoljuk, hogy ennek a 2009-es állapotnak a visszaállítására igenis szükség van, helyes döntés. Ezzel kapcsolatban ugyanakkor szeretnék a törvényjavaslattal kapcsolatban még egy-két gondolatot megosztani önökkel, szorosan kapcsolódva természetesen és nyilvánvalóan az előterjesztéshez magához.

A kisajátítás mint olyan, tudjuk, hogy ingatlanoknak állami vagy önkormányzati célra, önkormányzatok által közösségi célra való igénybevételét jelenti, törvényben meghatározott módon és célból. Legtöbb esetben a törvény eredetileg önkormányzatoknak és állami hatóságoknak adja a kezébe ezt a lehetőséget, de sajnos pont ők nem tudnak élni ezzel a lehetőséggel, hanem egy harmadik fél, amely adott esetben a kisajátítási jogkör gyakorlójaként tud eljárni, az szokott ezzel élni.

A kisajátításra legtöbbször helyi építési szabályzatokban is megfogalmazott közcél szokott jogalapot adni; adott esetben olyan beruházások esetén van szükség kisajátításra, amelynél például nagyobb, szélesebb útszakaszra van szükség, vagy olyan földterületre, ahol olyan műtárgyat szeretnének elhelyezni, amely egy nagyberuházást segít vagy nagyberuházás megvalósulását jelenti.

Ez az a településrendezési feladatok megvalósítását biztosító sajátos jogintézmény, amely azonban a leginkább pénzigényes. Ezért is van, hogy pontosan ezzel a jogintézménnyel önkormányzatok és maga az állam a lehető legkevesebb esetben tud élni, noha tudjuk, hogy nagyon sok esetben tényleg szükség volna rá.

(15.30)

Településszerkezeti helyzeteknek az egészségesebbé való tételére, amikor például egy utat kellene megnyitni, de nincs rá az önkormányzatnak pénze, sajnos, sokszor se energiája, se ideje arra, hogy az ezzel kapcsolatos eljárást le is folytassa, de pénze meg végképp nincsen, az államnak meg szintúgy sok esetben nincsen, és akkor jön az, aki a kisajátítási jogkört helyettük gyakorolja, jellemzően nagyberuházók, akik ezeket a nagyberuházásokat, nagyobb fejlesztéseket valósítják meg. Ez esetben is fontos természetesen és nyilvánvalóan, hogy az eljárás, ha valóban közcélt szolgál, minél hamarabb valósulhasson meg, ugyanakkor azért föltételezem vagy föltételezzük, hogy pontosan ezekben a helyzetekben nagyon is fontos a tulajdonosi jogok védelme, hogy nehogy egy-egy nagyberuházást végigvivő szervezet túlságosan nagy nyomást tudjon gyakorolni akár a közigazgatási eljárásban, akár bírósági szakaszban.

Tudjuk, ma Magyarországon nagy állami beruházások, nagyberuházások esetében sajnos egészségtelen módon tudnak bizonyos oligarchák túlságosan nagy teret nyerni. És látom Tarnai Richárdon, mintha túlságosan is eltértem volna a tárgytól, de higgye el nekem, hogy ennek is köze van ehhez a törvénymódosításhoz, mert mindig föl kell tennünk a kérdést, hogy kinek az érdekét szolgálja. Kinek az érdekét szolgálja adott esetben, ha egy beruházás igen gyorsan tud lezajlani?

Én ezért tehát arra hívnám fel a tisztelt figyelmét a Háznak, az előterjesztőnek, a kormányzatnak és minden országgyűlési képviselőnek, hogy az átláthatóság, a korrupciómentes közélet megteremtése érdekében pont a kisajátítási eljárások keretében is nagyon fontos, hogy ezek minden alkalommal jogszerűen, a tulajdonosi jogokat - amelyeket, tudjuk, az alaptörvény kiemelten véd -, tehát a tulajdonosi jogokat kiemelten védve és azoknak az érdekében folytatódjanak le, természetesen és nyilvánvalóan a felesleges időhúzást elkerülve.

Ezért tehát - visszatérve beszédem elejére - teljesen természetesen támogatjuk ezt a törvénymódosítást, és reméljük, hogy soha olyan nem fordulhat elő, hogy adott esetben egy Fidesz közeli, egy kormány közeli nagyberuházó érdekében fogják ezeket a jogintézményeket használni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban és dr. Schiffer András részéről.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 34 2012.05.09. 2:00  1-119

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttem szólók közül többen azt kifogásolták, hogy az ellenzék miért ragaszkodna ahhoz, hogy kerüljön bele tételesen a törvény 2. §-ának (3) bekezdésébe az, hogy a vagyonnal kapcsolatos döntéseket a polgármester egyedül hozhassa meg, egyedül járjon el ebben a kérdésben, és legyen beleillesztve még az, kifejezetten így, hogy a települési önkormányzatok képviselő-testületei döntésének megfelelő tartalommal szülessen meg ez a megállapodás a kormányhivatalok, illetve a polgármesterek között. És rendre-módra olyan jogszabályokra hivatkoznak, amelyek tudjuk, hogy a jogszabályi hierarchia legalján helyezkednek el; jelentem, az önkormányzati rendeletekről beszélek.

De nézzük az alaptörvény 32. cikk (1) bekezdésének e) pontját, a 33. cikk (1) bekezdését magát! Ez mind arról szól, hogy polgármester nem rendelkezhet egyedül az önkormányzat vagyonával. Ennek megfelelő módon egyébként a január 1-jétől életbe lépő, de jelenleg hatályos Ötv. 1. § (6) bekezdésének b) pontja, a 2. § (2) bekezdése azt mondja ki szintén, hogy polgármester nem rendelkezhet ezen tárgykörben egyedül.

Akkor tessék nekem megmondani, hogy miért olyan nagy probléma, ha mi kezdeményezzük, hogy ebbe a törvénybe is az alaptörvénynek megfelelően, illetve az Ötv.-nek is megfelelően kerüljön bele ez a fél mondat. Azt gondolom, hogy telik az örökkévalóságból, illetve a nemzeti együttműködés rendszerébe is belefért még ez a plusz fél mondat, én javasolom és kérem tisztelettel, hogy fogadják meg az ellenzék ez irányú javaslatait, konkrétan a 13. ajánlási pontról beszélek, és illesszék be ezt a törvényjavaslatba.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 50 2012.05.09. 1:38  1-119

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Én még mindig arra szeretnék visszareagálni, ami az előbb elhangzott azzal kapcsolatban, ami a vagyonnal való rendelkezéssel kapcsolatos jogszabályi megfogalmazás itt a törvényben. Itt elhangzott az előbb az egyik képviselőtársunktól, hogy van a normális jogszabályi meder, ami minden esetben meg szokott valósulni, vagy hát ideális esetben meg szokott valósulni az önkormányzatoknál, és ha ezt valaki megsérti, akkor bizonyos eljárásokkal kell hogy szembenézzen a polgármester, illetve az, aki ezt elköveti.

Szeretném emlékeztetni a tisztelt képviselőtársaimat arra, amikor 2011 szeptemberében Orbán Viktor miniszterelnök úr magához rendelte a megyei közgyűlések elnökeit - mindannyian fideszesek, mint tudjuk -, és ott azonnali hatállyal aláíratott velük egy megállapodást, ami vagyon feletti rendelkezéseket tartalmazott, sőt azonnali kötelező értelmű és a vagyon tekintetében korlátozó értelmű megfogalmazások voltak benne. Akkor jól értem-e, tisztelt képviselőtársam, hogy ezen közgyűlési elnökök megsértették a normális jogszabályi medret, és eljárás elé kéne hogy nézzenek? Mert akárki akármit mond, az bizonyos szerződéses feltéteket meghatározó vagy magában foglaló megállapodás volt, és igen, kőkemény kötelezettségeket és korlátozásokat írt elő a megyei önkormányzatok számára.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 80 2012.05.09. 6:07  1-119

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én türelmesen kivártam a soromat, és akkor jelezném elnök úrnak, hogy a 11., 13., 16., 17., 25., 26., 27. és 28. ajánlási pontokhoz szeretnék így egyben hozzászólni.

Először is a 13. pontra szeretnék nagyon röviden visszatérni, és még egyszer szíves figyelmébe ajánlani a kormánypárti képviselőknek, azon belül államtitkár asszonynak, nagyon kérem, ha tényleg csak talán egy rossz megfogalmazásról volt szó, akkor presztízskérdést ne csináljanak ebből. Tegyék meg, hogy a polgármester mellett megjelenik a települési önkormányzatok képviselő-testületeinek döntése is ebben a megfogalmazásban, amikor a vagyon kérdésével kapcsolatban megállapodásra kerül sor. Érthetetlen számunkra az a szűkkeblűség, hogy önök miért nem tudják befogadni ezt a javaslatot, ezt konstruktívan tettük, építő jelleggel. Kérem, hogy vegye ezt ilyen értelemben figyelembe.

A továbbiakban a részben használatba, részben pedig vagyonba adott tulajdonok kapcsán szeretnék egypár szót szólni. Egyrészt érthetetlen számunkra, hogy miért hiányzik a fenntartás és működtetés a használatba adott vagyontárgyak kapcsán, miért nem kerül valamilyen úton-módon megfogalmazásra. Az önkormányzat átadja az államnak használatba vagyontárgyainak egy részét vagy adott esetben egy-egy teljes vagyontárgyat, avagy úgy dönt, hogy tulajdonba adja az államnak. De ha csak használatba adja, akkor miért nem rendelkezik a törvényjavaslat... - az egyértelmű, hogy az eredeti nem rendelkezik róla, de legalább az önkormányzati bizottság módosító indítványa rendelkezhetne arról, hogy akkor ebben az esetben, a használatba adott vagyontárgy tekintetében a fenntartást és a működtetést teljes egészében az állam vállalja.

Azt gondolom, hogy lehet persze ez egy megállapodás része, de mielőtt egy két fél közötti megállapodássá degradáljuk ezt a nem kis problémát, az előtt talán érdemes lenne azt a kapcsolódó módosító indítványt, amit most adunk be ezzel kapcsolatban, elfogadni, és akkor beletenni ide a törvénybe, hogy ezt kötelező jelleggel kell hogy tartalmazza a megállapodás. Számtalan olyan kötelezettség, jog kapcsolódhat egy vagyontárgyhoz, amelynek rendezése szintén várat még magára meggyőződésünk szerint. Egyrészt európai uniós pályázatokban a fenntartási kötelezettség minden alkalommal megfogalmazásra kerül. Ezt általában öt évre kell vállalnia az önkormányzatnak. Ha ilyen értelmű pályázatot nyert el az önkormányzat, és használt fel ilyen pénzeszközöket, akkor ezt öt évre vállalta. Ha használatba, pláne, ha tulajdonba kerül vagyontárgy, akkor a megállapodásnak ezt is tartalmaznia kéne, hogy ezt a fenntartási kötelezettséget az állam átvállalja.

Azt gondolom, hogy az ezzel kapcsolatban benyújtott módosító indítványunk szintén konstruktív és építő jellegű volt. Ugye, ezt államtitkár asszony válaszában, amikor az általános vita lezárult, hiányolta a módosító javaslatainkból. Lehet, hogy ha most itt szóban adom elő ezeket a módosító indítványaimat, akkor érthetőbbek, hogy valóban konstruktivitás volt a célunk.

Továbbá ugyanez a jelzálog kérdése is, amikor például egy európai uniós pályázat kapcsán önrészt hitelből tett mellé az önkormányzat, és jelzálog került az ingatlanokra, nagyon sok esetben gond lesz, probléma lesz a cserefedezet biztosítása, illetve a jelzálog kérdése. Ebben a kérdéskörben is benyújtottunk egy módosító indítványt, kérem, hogy ezt is támogassák. Ugyanez a helyzet a kölcsön kérdésével is. Mi van, ha nem kellett a hitelt nyújtó pénzintézetnek a jelzálog biztosítása, csak egyszerűn kölcsönt vett fel az önkormányzat? Akkor a kölcsön vagyontárgyra eső és a még fennmaradó részt értelmezésünk szerint az államot kell hogy terhelje.

Még egy dologra szeretnék visszatérni; noha az én értelmezésem szerint, elnök úr, a járások körzetközpontjának meghatározására, illetve az egész járási rendszer kialakítására vonatkozó, Szilágyi Péter képviselőtársam által benyújtott módosító indítvány az első vitaszakaszba került, a miénk a második vitaszakaszba került, noha ugyanezt a kérdést kívánja rendezni. Azt gondolom, hogy amikor azzal vádolják a tisztelt képviselőtársamat, hogy riogatja az állampolgárokat, akkor ezt nagyon egyszerű módon megoldhatná a kormányzat, hogy nem külön kormányrendeletben gondolja sem a járási központokat, sem a járásokat meghatározni, sem pedig a járási kormányhivatalok működési rendjét, amiben nyilvánvalóan az ügysegédekre is ki fog térni.

Kérem, ha ez semmi olyasmit nem fog tartalmazni, amit úgymond riogatásként lehetne értelmezni bárki számára, akkor törvénymódosítás formájában, törvényjavaslat formájában ide kéne hozni a Ház elé. Itt beszéljünk róla, és itt derüljön ki, hogy valójában hány ügysegédről lesz szó, és pontosan milyen lesz a feladatellátás.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 100 2012.05.09. 6:09  1-119

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én a 49., az 56., az 57. és a 120. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni.

Először abban a tárgykörben szólnék, amit Bóka képviselőtársunk az előbb említett, hogy rendkívül szerencsés módon az építésügyi igazgatásról legalább valamilyen módon rendelkezik majd a törvény reményeink szerint, hiszen az előterjesztő képviselője is egyetértett az önkormányzati bizottság ilyen értelmű módosító indítványával. Valójában én is nagyon hiányoltam az általános vita keretében, meg is említettem, hogy erről az apróságról, mint építéshatóság, miért nem szól az eredeti törvényjavaslat - most már legalább bekerült.

Ugyanakkor viszont azt szeretném megjegyezni, hogy külön jogszabályban meghatározott jegyzőkről beszél a javaslat, tehát nagyon valószínű, hogy azok az építéshatóságok, amelyek jelenleg működnek, ebben a formában nem fognak tovább működni, hanem, ahogy Bóka képviselőtársamtól hallottuk, valószínűsíthetően a járási önkormányzatok jegyzői fogják ezeket a feladatokat ellátni. Tehát a feladatellátás nagyon sok esetben el fog kerülni - nyilván lesz átfedés a kettő között, de nagyon sok esetben el fog kerülni - arról a helyről, ahol jelenleg feladatellátás van, pedig ez egy sajnálatos dolog.

(11.10)

Hiszen ahogy Bóka képviselőtársam is kifejtette, igenis egészséges dolog, hogyha ez a feladatellátás ott helyben jelen van, és azzal kapcsolatban folyamatos párbeszéd lehet az önkormányzat, a jegyző, a hatóság, a főépítész és a hatóság között. (Sic!)

A főépítészi jogkör megerősítése tárgykörében, amit mondott: valóban nem tárgya a jelenlegi törvényjavaslatnak, ugyanakkor viszont pontosan ezen párbeszéd megerősítése ellen hat az a javaslat, ami ide bekerült, ugyanis értelmezésem szerint - meggyőződésem - minden magyar faluban elkelne egy főépítész, ha a magyar falvaink településképét nézzük, egy olyan "gazda", aki valóban minden szempontra egyszerre tud odafigyelni, kulturális örökségvédelmi szempontokra, de identitáserősítő szempontokra is, településesztétikai szempontokra is, és ezeknek a szempontoknak a figyelembevétele aztán az építéshatóság munkájában is megjelenhetne, de ezáltal - értelmezésem szerint - ezek eltávolodnak majd egymástól.

Tehát egyrészről örülünk annak, hogy legalább valamilyen módon utal rá a törvényjavaslat, vagy utalni fog rá, másrészről pedig azt gondolom, hogy nagyon is jó lenne, hogy ott, ahol eddig volt építéshatósági feladatellátás, továbbra is ott maradna helyben.

A másik az 56., 57. ajánlási pont, amely bizonyos következetlenségeket, logikátlanságokat kíván kiküszöbölni a hatósági jogkörök szétválasztása tekintetében. Értelmezésünk szerint - és ezzel abszolút igazat adok az előttem szólóknak - nagyon is fontos, hogy olyan feladatok, amelyeknek ott helyben hatalmas szerepük van és komoly terepismeretet igényelnek, azok maradjanak továbbra is ott az önkormányzatoknál, illetve a jegyzőnél. De például ilyen lenne értelmezésünk szerint a lakcímbejelentés is, ami a jegyzői feladatkörbe tartozó lakcímnyilvántartásra épül. Nem értjük, hogy ez vajon miért lett szétválasztva az előterjesztésben, és kérjük ezt a következetlenséget kiküszöbölni.

Végül pedig a 120. ajánlási pont kapcsán szeretném a következőket mondani. Egy a) és egy b) pontból áll ez a rész. Az egyik a járási hivatalok székhelyét és illetékességi területét foglalja magába, azaz, hogy ez ne törvényi szinten legyen meghatározva, hanem kormányrendeleti szinten. Amikor egy komoly társadalmi vita lezajlik a jogalkotási törvénynek megfelelően, akkor azt várná az ember, hogy nyilvánvalóan ennek a vitának a végeredménye törvényi szinten fog majd megjelenni. Ezzel szemben gyakorlatilag egy lábjegyzetként került be a járásokról szóló törvénybe, hogy lesz majd olyan is, hogy járási székhely és illetékességi terület. Ez - ahogy Apáti képviselőtársam elmondta az imént - számunkra érthetetlen, elfogadhatatlan, és semmilyen, akár politikai okkal sem indokolható lépés a kormányzat részéről. Csakúgy, mint ezen járási hivatalok működésével kapcsolatos mindenféle szabályozás, amit szintén kormányrendeletben kíván majd szabályozni tovább a kormányzat, illetve a törvényjavaslat benyújtója.

Ez lenne pedig a törvény veleje, hogy ezek a járási kormányhivatalok hogyan is fognak működni, konkrétan hol fognak működni, és a hatókörük milyen szélesre nyúlik majd ki; az ügysegédek száma hogyan fog alakulni, mert ebből fog kiderülni az, hogy valójában hányan fognak ezek után dolgozni az államigazgatásban, ez bizonyíthatná be számunkra egyértelműen, hogy itt tényleg nem lesznek elbocsátások. Ameddig ezt nem látjuk, akkor addig azt kell hogy gondoljuk, hogy úgy, ahogy a megyei kormányhivatalok kerültek kialakításra, és bizony a megyei vagyonelkobzás megtörtént, és voltak elbocsátások, voltak leépítések és bércsökkentések, úgy nagyon félő és sajnálatos, hogy elképzelhető, hogy itt a járási kormányhivatalok kialakítása kapcsán is ez be fog következni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 111 2012.05.09. 1:33  1-119

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Elnézést, elnök úr, hogy erre veszem el a Ház idejét, de hadd válaszoljak két mondatban. Az, aki azt gondolja, hogy a helyi építési szabályzat megalkotása után a főépítésznek nincs dolga, az nem ismeri az önkormányzatok működését. Éppen onnantól kezdődik igenis a dolga, egyrészt az építtetőkkel való folyamatos konzultációs kapcsolattartás, másrészt ameddig megszületik egy helyi építési szabályzat, addig is a főépítésznek nagyon-nagyon sok dolga van, pontosan a tervező céggel való konzultáció; az, hogy ott az önkormányzat érdekeit képviselje és egy olyan szakember tárgyaljon adott esetben az önkormányzat nevében, aki valójában jártas ebben a kérdésben, nem beszélve arról, hogy számtalan olyan vonatkozása van egy helyi építési szabályzatnak, amely igenis egy főépítész kapcsán tud csak igazán jól artikulálódni. Ott van az összes olyan önkormányzati érdek, aminek pontosan azért, mert körülbelül 30 szakhatóságot kell belevonni, ezért kell hozzá egy olyan önkormányzati szakember - adott esetben igen, egy főépítész -, aki ebben a kérdéskörben érdemben meg tud nyilvánulni. És erre nem lehet azt mondani, hogy kidobott pénz, hogy felesleges lenne.

Az, aki így beszél, nem ismeri a tervtanácsok működését és egyáltalán a településkép kialakításának a módját és fenntartásának szükségességét. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 192 2012.05.30. 12:02  175-211

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy a Jobbik álláspontját sportszakmai szempontból képviselőtársam már kifejtette, ezért én erre a területre most nem térnék vissza, kifejezetten csak - hogy mondjam... - műfaji elemzésbe bocsátkoznék, merthogy megítélésünk szerint ez a törvényjavaslat egy egészen új műfajt teremt a jogalkotáson belül. A Jat. szerint, a jogalkotási törvény szerint a törvények területi hatálya országos, szemben az önkormányzati rendeletekkel, amelyek csak az érintett települések közigazgatási határáig terjednek. Ez, mondhatjuk, egy általános szabály. Ezzel szemben itt ez a törvény csak és kizárólag egyetlen építési tömb tekintetében alkot meg egy törvényt. Tudjuk, arra, hogy milyen építési jogosultságok járjanak egy adott építési övezethez, egy adott telektömbhöz, számtalan törvény, alapvetően az építési törvény, ágazati törvények, azután kormányrendelet, mint például a 293/1997., azaz az OTÉK, azon túl pedig önkormányzati rendeletek sokasága vonatkoztatható. Ebben az esetben az FSZKT, tehát a fővárosi szabályozási keretterv és azon belül a KSZT, a kerületi szabályozási terv, tehát igenis mondhatjuk, hogy már bőven vannak jogszabályok, amelyek ennek a területnek az építési jogosultságait lefedik, meghatározzák, milyen módon lehet ott egy engedélyezési eljárás keretében épületet felhúzni, avagy adott esetben, ha egy olyan beruházást álmodunk meg, amely más építési jogosultságokat kíván, akkor milyen módon lehet megváltoztatni az előbb említett FSZKT-t, illetve KSZT-t. Ezzel szemben ez az új műfaj, amelyről most szó van, a jelenleg hatályos összes eddig már létező jogszabályt felülírja, kikerüli, és egy teljesen új műfajt teremt; máshogy nem tudom ezt értékelni, csak mint új műfajt a jogalkotáson belül.

Meggyőződésünk, hogy azok a jogszabályok, amelyek eddig megalkotásra kerültek - mondjuk így - a rendszerváltozás utántól kezdődően, amikor a területrendezésre és a településrendezésre új jogszabályok készültek el, azon belül az építési törvény megszületett 1997-ben, és így tovább, akkor lehetséges, vitatható, hogy ez egyesek számára túl bonyolultnak tűnik, adott esetben túl hosszúnak tűnik egy eljárás engedélyezése vagy pedig a településrendezési eszközök bármelyikének a megváltoztatása, de mégis úgy születtek meg évek hosszú sora alatt, hogy a közösségi kontrollt minden esetben biztosítsák azok számára, akik ennek az adott kérdésnek valamilyen módon érintettjei, tehát hogy megvalósuljon minden szempontból a közérdek az adott területen, az adott településen.

Ezzel szemben mit is kezdeményez az előttünk fekvő törvénymódosítás? Először is: itt már többek szájából elhangzott, és kérem, engedjék meg, hogy részben én is ismételjem ezeket, talán egy kicsit más szempontból, újabb szempontokat is hozzátéve. Tehát először is a kulturális örökség védelmével kapcsolatos előírásokat nem kell alkalmazni, mondja ki a törvény. Érdekes, hogy még a 364/2011. kormányrendelet, amely ugyanezt a beruházást kiemelt jelentőségű beruházássá minősíti, az eljáró hatóságokat és a szakhatóságokat meghatározza, még valami miatt fontosnak tekintette, hiszen a KÖH-t kijelölte eljáró hatóságként. Ám eltelik pár hónap, és az Orbán-kormány számára már úgy látszik, a kulturális örökség védelme ebben a tekintetben már nem fontos, valami olyan körülmény kellett, hogy a tudomásukra jusson, ami miatt úgy gondolják, hogy ezen a területen minden ilyen értelmű kikötés hatályon kívül helyezendő, merthogy az is valamilyen módon majd gyorsítani fogja az eljárásokat. Azután meghatározza a törvényjavaslat a legnagyobb építménymagasságot, 50 méter, de ezt, mondjuk, egyszerűsítsük le, hogy 17 emelet, talán így könnyebben érthető, mindenki számára jobban beazonosítható, illetve a legmagasabb építési pontot 80 méterben, de a törvényjavaslat nem beszél például a szintterületi mutatóról, a beépítési százalékról, hogy egyéb más olyan koordinátákról ne is szóljak, ami egy épülethez vagy egy adott telekhez építési jogosultságot rendel, hogy mekkora lehet a zöldterületi százalék, és így tovább. Nagyon sok olyan koordináta van, amely meghatározhatja, hogyan nézhet ki egy épület. Ebből a nagyon sokból összesen ezt a kettőt emeli ki, amiből nyilván a legfontosabb az építménymagasság meghatározása. Ezeket az FSZKT, KSZT egyébként tartalmazza, az összes többi koordinátát is.

Vajon valaki ezt átgondolta-e, hogy ha mondjuk, a szintterületi mutatót nem változtatjuk, akkor igazából mekkora épületet lehet majd építeni ezen területre, ezen telkek mindegyikére? Mert amikor ezt a törvényt az Országgyűlés meg fogja majd szavazni, akkor az építési jogosultságot, azaz olyan építési jogokat fogunk ajándékozni minden ottani tulajdonosnak, nemcsak az államnak, nemcsak saját magának ajándékozhatna az állam, hanem az önkormányzatnak is, de a magántulajdonosoknak is, hiszen hogyha megnézzük a területet, ott nemcsak állami, illetve önkormányzati tulajdonú, de magántulajdonú területek is vannak. A továbbiakban a tűztávolság be nem tartása nem lesz majd ok arra, hogy az építési engedélyt elutasítsák, de hozzáteszik, hogy legalább azonos biztonsági szintet garantáló megoldást kell biztosítani. Én tisztelettel megkérdezem, aki tud, válaszoljon rá: mit jelent ez, mi az a legalább azonos biztonsági szintet garantáló megoldás? Egy vízfal vagy micsoda? Komolyan, mindenki tudja, hogy ez a legegyszerűbb és a legbiztonságosabb módja az épületek elhelyezésének tűzvédelmi szempontból, hogyha elég, kellő távolságra tesszük az épületeket, és ennek egy elég komoly - hogyan mondjam - méretezése van, hogy hogyan kell azt a bizonyos tűztávolságot kiszámítani, egyebekben pedig bizonyos esetekben maga az eljáró szakhatóság adhat felmentést ebben a kérdésben, illetve bizonyos eltéréseket engedélyezhet. Tehát akkor mennyire sűrűn akarjuk építeni ezeket az épületeket, hogyha még ezt a bizonyos eltérést sem lehet majd az eljárásokban, az engedélyezés folyamatában alkalmazni?

A továbbiakban pedig a parkolószám kérdéséről szeretnék egypár szót mondani. Ugye, az előírt parkolószám meg nem léte miatt szintén nem utasítható el az engedélyezési terv. A parkolószámot szintén a 293/1997. kormányrendelet határozza meg, tehát ez oké.

(15.20)

Egyébként pedig kicsit furcsán is van meghatározva szerintem a törvényjavaslatban, mert gyakorlatilag úgy van leírva, mintha a parkolószámot már az engedélyezés folyamatában be kellene mutatni, hogy már létezik, pedig nem erről van szó, hanem csak a lehetőségét kell tudni biztosítani, például egy mélygarázs vagy valamifajta garázsépület, garázsház kapcsán, ahol számtalan garázst lehetne elhelyezni. Tehát erre volna lehetőség, és nem kell azt megépíteni rögtön, ugyanakkor hozzáteszi, hogy a használatbavételi engedélynek viszont már a feltétele.

Az a szörnyű gyanúm van, megmondom őszintén, ezen előbbi kitételek miatt, hogy ez az a pont, ahol szerintem kilóg a lóláb teljes egészében, hogy itt valójában magántőke bevonásáról és egy magántőkés beruházásról van igazából szó. Ezért is merülhet fel az a kérdés, hogy honnan lesz rá pénz. Honnan? Majd a magántőke megépíti például a parkolóházat. Hogyan? Úgy, hogy összeköti egy másik, további épület építésével, amelyik szintén parkolószámot igényel valamilyen szempontból vagy valamilyen mennyiségben, de majd nyilván ott is lesznek majd felmentések, meg bizonyos jogszabályok kikerülése, hatályon kívül helyezése, hogy egy kicsit kedvezzünk még a magántőkének.

A használatbavételi engedélyezési eljárás kapcsán pedig az, hogy öt napot adnak arra, hogy az engedélyt kiadják, ez valami egészen elképesztő. Mostanában Magyarországon az a helyzet, hogy műszaki átadás-átvétel esetén is - csak hogy párhuzamos példát említsek - nyolc nap áll rendelkezésre arra, hogy ha egy szakhatóság nem jelenik meg a műszaki átadás-átvétel napján, akkor nyolc napon belül van lehetősége nyilatkozni, hogy a beruházással kapcsolatban él-e kifogással, és ha igen, akkor milyennel. Addig a jegyzőkönyvet sem készítik el valójában, merthogy azt hozzá kell hogy csatolják. Egyébként még hozzáteszem, hogy ha az interneten, akárhol nézzük ennek a beruházásnak a leírását, 2012-től 2020-ig, tehát nyolc éven keresztül tartana maga a beruházás. Akkor most miért ezen a harminc napon spórolunk? Miért pont ezt kell nevetségesen rövid, öt napra lecsökkenteni, a használatbavételi engedély kiadását? Gyakorlatilag arra lesz idő, hogy megfogják a stemplit, és rányomják a bélyegzőt a használatbavételi engedélyre.

Azt gondolom, ez az a pont, amikor azt kell hogy mondjuk, ezen látszik legnyilvánvalóbban, hogy itt valamifajta egyéni érdek megjelenéséről van szó. Valójában hiába van, majdnem azt kell hogy mondjam, hogy fedősztoriként előadva az olimpiai központ megépítése, itt igazából valamifajta egyéni érdek megjelenéséről van szó. Én azon sem csodálkoznék, megmondom őszintén, ha már nemhogy a pallértervek lennének kész, de még a kivitelező személye is érzésünk szerint ki van választva. Igazából ez itt a probléma, az, hogy mennyire őszinte az az indulat, amely a sportot kívánja támogatni a kormányzat részéről - ami egyébként egy rendkívül fontos dolog, hiszen erről Szilágyi György képviselőtársam is beszélt már -, és mennyire valójában csak valamifajta magánberuházásnak az állam részéről, a kormányzat részéről történő, minden szabályt felülíró és hatályon kívül helyező megtámogatásáról van szó. Erre szeretnénk választ kapni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 172 2012.06.11. 1:56  171-174

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A köznevelési rendszer fenntartása, működtetése, fejlesztése a magyar állam feladata. A köznevelési törvény általános vitájában hangzott el mindez, és a jelenleg hatályos törvényi szabályozás, gondolok itt a helyi önkormányzatokról szóló, a nemzet vagyonról szóló vagy éppen a köznevelésről szóló törvényre is, ezt tartalmazza, és a kormányzati kommunikáció is ezt erősítette mind ez idáig. Egy nemrégiben született kormánydöntés értelmében azonban az iskolák tulajdonjoga és ezzel együtt azok működtetésének kötelezettsége mégis a települési önkormányzatoknál maradna. Nyilván ezen döntés alapján törvényt is kell majd módosítania a parlamentnek. De nemcsak tulajdonjogi, finanszírozási kérdésben is egyelőre csak a kérdőjelek sokasodnak.

Ebben a közeljövő számára igencsak sok bizonytalanságot tartalmazó helyzetben önkormányzataink saját képességeik és lehetőségeik szerint keresik a megoldást. Nagyon sok esetben hallunk arról, hogy a helyi, valóban történelmi gyökerekkel rendelkező egyházakkal sikerül megállapodást kötniük az önkormányzatoknak. Látható, hogy helyhatóságaink sokszor erejüket megfeszítve küzdenek azért, hogy a településeink életképessége megmaradjon, legyen működő oktatási intézményük. Vannak azonban kifejezetten rossz megoldások is. Ilyen rossz megoldásnak, sőt cinikus és destruktív lépésnek tartjuk, ha az esetleges államosításra hivatkozva az önkormányzati vezetés üzleti vagyonná degradálja az iskola épületét. Budapest belvárosában egy 142 éves iskolaépületet éppen most kiürítenek, és a benne lévő általános iskolát kitelepítik. Mindezek után az iskolaépületet eladják, a magyarázat szerint azért, nehogy az állam az esetleges államosítás után eladhassa.

Kérdezem, mikor kívánja végre egyértelműsíteni a közoktatást érintő alapvető kérdéseket a kormányzat. Kérem érdemi válaszát. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 104 2012.06.14. 3:19  3-171

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A csupa nagybetűvel írt "Jó Állam" megteremtését ígéri a kormány az önkormányzati és a közigazgatási rendszer átalakításával. De mit is jelent ez a nagystílű egyszerűséggel definiált földi paradicsom? A cinizmus intézményesülését vagy tündérmeseország álomépítőinek kiscserkészes lendületét? Lássuk a kórképet!

Közel 2 ezer faluban megszűnik az önálló hivatal, azaz a közvetlen ügyintézés lehetősége. Településeink elveszítik rendelkezésüket iskoláik felett, amelyek közül az állam majd több százat bezárásra ítél.

(17.00)

A vízszolgáltató közműtársaságaik összevonásával elveszítik rendelkezésüket a legfontosabb ellátás területén. A vidéki közlekedés átszervezésével, leépítésével egyes települések gyakorlatilag megközelíthetetlenné válnak, teljesen elszigetelődnek. A megyei és járási kormányhivatalok kialakításával a helyi önkormányzatok állami gyámság alá kerülnek. A szocialisták által az önkormányzatokra húzott pénzügyi spanyolcsizmát egyre tovább szorítják. Sőt, finanszírozási nehézségeik megoldására gyakorlatilag kötelezővé teszik a települések számára helyi adók kivetését és azok folyamatos, jelentős megemelését. A megyék vagyonának elkobzásával, feladataik elvételével pedig gyakorlatilag felszámolták az önkormányzatiság ezen szintjét.

Tisztelt Képviselőtársaim! A példákat még hosszan lehetne sorolni, hogy milyen következményekkel jár a kormány törvényalkotási programja. De most nézzük, mi történt az elszámoltatás terén, hiszen sajnálatos tény, hogy egyes önkormányzati vezetők korrupt és felelőtlen döntéseikkel megmérgezték némely település életét. Ők a legsúlyosabb bűncselekményeket a vagyongazdálkodás területén követték el. Messze a valós értékük alatt játszottak idegen kézre ingatlanokat és vagyoni értékű jogokat. Nem hallani, vagy csak alig-alig ilyen visszásságok kapcsán indított nyomozásról, sőt több esetről is tudok, hiszen jómagam is tettem több tucat büntetőfeljelentést, amikor a Fidesz-kormányzat által irányított bűnüldöző hatóságok igazolták a szocialisták alatt elkövetett visszaéléseket. Mondok egy példát. Nyilvánvalóan több tíz milliárdos kár érte a magyar államot akkor, amikor egy izraeli befektetőnek mélyen áron alul játszották át a stratégiai helyen lévő Club Aliga 40 hektáros ingatlanát, de az ügyészség a nyomozás soron perdöntő bizonyítékként elfogadott egy, mondjuk így, sukorói típusú értékbecslést, vádemelés tehát nem történt. Természetesen jó pár további esetet is lehetne még említeni, de a legbeszédesebb mindezek közül az, hogy Demszky még mindig szabadlábon van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Cinizmus vagy tündérmese tehát az, amivel szemben állunk? Nyilvánvalóan a magyar nemzet számára kifejezetten romboló szándékú cinizmus, az SZDSZ körei számára pedig a legmesésebb és egyben maga a megvalósult álom.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kijelentem, a Jobbik vissza fogja állítani falvaink életképességét és önrendelkezését, és minden négyzetméter eltékozolt magyar föld, minden elherdált magyar ingatlan kérdését felülvizsgáljuk. Nem lesz elévülés!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 38 2012.06.19. 11:34  21-58

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én a most már sokat emlegetett salátatörvénynek csak egyetlenegy elemére, tehát mondhatjuk, egyetlenegy salátalevélre szeretném felhívni az önök tisztelt figyelmét, nevezetesen a 82. §-ra, amely a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 16. §-át hivatott módosítani. Már ezen törvény általános és részletes vitájában annak idején, tavaly kifejtettük, hogy mennyire nem értünk egyet a benne foglaltakkal. Arról van itt szó, hogy bizonyos EU-pályázatok sorsát a kormányzat egyetlen határozatával el tudja dönteni, azaz az EU felé vállalt kötelezettségek esetén, amikor a határidő úgy kezd lejárni, hogy nyilvánvaló, hogy a teljesítés el fog maradni, annak reális veszélye áll fenn, akkor a kormány beavatkozhat az önkormányzatok életébe, önrendelkezésébe, autonómiájába, és egyetlen határozatával a beruházást kötelezővé teheti és elrendelheti.

Az eredeti egy bekezdés helyett most már öt bekezdésből áll ez a szakasz, és gyakorlatilag az eredeti egyetlenegy bekezdésből álló szakaszt bontja ki és részletezi tovább, és ilyen értelemben - mondjuk ki - súlyosbítja is az abban foglaltakat.

Az, hogy a kormány döntése ellenében van hova fordulni az adott képviselő-testületnek, azaz a törvényszékhez, és az soron kívül dönt, mondhatnánk, hogy ez rendben is van; az, hogy már ez ellen felülvizsgálatnak helye nincs, az már valójában nincsen rendben. Az, hogy köteles tűrni az önkormányzat a beruházáshoz szükséges, tulajdonát érintő intézkedéseket, szintén egy olyan rész, amit mi súlyosan kifogásolunk. És bekerült egy olyan új (5) bekezdés, miszerint a miniszter, tehát adott esetben nyilván a belügyminiszter vagy a KIM, nem tudom pontosan, hogy kire gondolhat itt a törvény alkotója, a beruházás teljes dokumentációját megismerheti. Véleményem szerint ez állampolgári joga is, hiszen olyan típusú adatokat tartalmaznak ezek a beruházási dokumentációk - úgymint a részletes megvalósíthatósági tanulmányterv, a tervek maguk, a költségvetés, illetve a kivitelezés során a közbeszerzési dokumentációk -, amelyek egyebekben közadatokat tartalmaznak, tehát mindenki számára megismerhetők lennének.

De most lássuk azt, hogy valójában milyen példa az, ami alátámaszthatja ezt, mi az az eset, ami miatt ez felmerült egyáltalában, hogy ilyen módon a kormánynak be kellene avatkoznia. Meggyőződésem, hogy itt a vízi közműves beruházásokról van szó igazából. Tudjuk, hogy Magyarország az Európa Unióba történő csatlakozásával vállalt bizonyos kötelezettségeket az egészséges ivóvízellátás tekintetében, illetve a teljes körű csatornázás tekintetében, illetve szennyvíztisztítás tekintetében, és az első hétéves költségvetési időszak hatodik évének vége felé járva, amikor azt látjuk az NFÜ honlapján a számlálót megtekintve csak a mai nap is például, hogy 2600 milliárd forintnál tartunk a 8200 milliárd helyett, tehát a lehívási arány döbbenetesen és szégyenletesen alacsony, akkor nyilvánvalóan ilyen meglehetősen drasztikus lépésekre szánja el magát a kormányzat, hogy ezeket a típusú beruházásokat, amelyek jellemzően igen magas beruházási összegű pályázatok, kissé felgyorsítsa.

(11.30)

De hát mi is történik Magyarország-szerte ilyen víziközmű-beruházások tekintetében? Azt kell lássuk, hogy teljesen mindegy, tekintet nélkül tehát arra, hogy a beruházás sík vidéken, az Alföldön, vagy pedig valami hegyvidéki településen valósul meg, az érdekeltségi hozzájárulás, azaz egy-egy ingatlanra kivetett fizetési kötelezettség majdnem minden esetben azonos, ami meglepő fordulat minden szempontból. Tehát ezt nehezen tudjuk magyarázni, hiszen nagyon nem mindegy, hogy egy gravitációs szennyvízcsatorna-hálózatot akarok kiépíteni valahol, vagy adott esetben sok helyen nyomott vezetékre van szükség vagy átemelőkre, és így tovább, tehát további közműtárgyak beépítésére. Ennek ellenére valamilyen furcsa számítások miatt mégiscsak, bárhol járunk országszerte, ez az összeg, ez a 200-300 ezer forint közötti összeg szokott kijönni érdekeltségi egységenként, tehát ingatlanonként, amit valljuk be, a jelenlegi gazdasági helyzetben nagyon nem egyszerű kifizetnie az ingatlantulajdonosoknak.

Ugyanakkor meg arra lehetőség nem igazán van, hogy ilyen tekintetben az ingatlantulajdonosok vitatkozzanak, hiszen egyrészt ha ebből a pályázatot megalapozó dokumentációból, részletes megvalósíthatósági tanulmánytervből ezt számolják ki, akkor ez ellen vita nincs. És a másik az, hogy kényszertagság van, tehát hogy ha a víziközmű-társulatokban a társulat 66 százalékos belépési aránya megvalósult, akkor a további 33 százaléknak már kötelező belépnie. De azt kell hogy mondjuk, hogy sok esetben ez a 66 százalék meglehetősen vitatott módon vagy vitatható módon jön össze.

Nem egy helyen találkoztunk országszerte olyannal, hogy igen - és egyébként ezekben a kérdésekben több helyen már ügyészségi felülvizsgálat van -, úgy alakulnak meg víziközmű-társulatok, hogy adott esetben nem is tudják az érdekeltek, hogy ez megalakult, vagy adott esetben nem is tudják, hogy tagokká váltak, mert valami módon, hát mondjuk ki: közokirat-hamisítás módján a nevük odakerül egy papírra, ahova egyébként ők nem is szerették volna.

Azonkívül az se merül fel egyetlenegy esetben sem, hogy esetleg alternatív csatornázási módokról is szó lehessen. Nem, minden esetben egyetlenegy kivitelezési technológiát ajánlanak fel, mondom még egyszer, jó drága pénzen, és eszik, nem eszik, nem kap mást a lakosság, a település.

Mondom, ezekben az erősen vitatott kérdésekben adott esetben már mi is tettünk büntetőfeljelentéseket, fordultunk már ügyészséghez, de sajnos nagyon sok esetben érkeznek ilyen és hasonló hírek szerte Magyarországról. És nyilvánvalóan ez az a körülmény, ami önkormányzati képviselőket arra sarkallhat, hogy adott esetben azt mondják, hogy nem biztos, hogy részt akarunk venni ezen európai uniós pályázat megvalósításában.

Azonkívül, továbbmegyek, sok esetben nem csak a lakosságtól beszedett pénzekről van szó mint önrészről. Nagyon sok esetben magának az önkormányzatnak is igen jelentős összeggel még hozzá kell járulnia ezenfelül, hogyha szennyvíztisztító művet akar létrehozni, amelynek a fedezete nem igazán áll rendelkezésre azoknál az önkormányzatoknál, amelyek, tudjuk, már egyébként is súlyosan el vannak adósodva. Nem csoda tehát, hogyha egy-egy képviselő-testület azt mondja, hogy kérem szépen, rendkívül jó lenne nyilvánvalóan környezetvédelmi, természetvédelmi szempontok és egyéb szempontok miatt, hogyha a csatornaberuházás ilyen módon megvalósulhatna, de inkább nem veszek részt benne.

Azonkívül pedig azt kell mondjuk, hogy ezek a pályázatok rendkívül drága pénzek. Nem egy esetben találkoztam olyan helyzettel, amikor egyébként, mondjuk, a 65 százalékban támogatott csatornaberuházás, ahol tehát 35 százalék önrészt kell hozzátennie csak a lakosnak vagy az önkormányzatnak együttesen, tehát ez a 35 százalék lakosra, ingatlanra lebontva ugyanannyi volt, mint a település másik részén, ahol mondjuk, az Európai Unió valami miatt nem támogatta ezt a csatornaberuházást, és ott 100 százalékban saját önerőből kellett megfejleszteni. Tehát azt kell mondjuk, hogy a 100 százalék és a 35 százalék közötti különbség úgy jöhetett ki, úgy valósulhatott meg, hogy ez a plusz, extra körülmény, amit az Európai Unió adminisztrációban, meg egyéb, más módon rátesz, illetve, hogy bizonyos módon ezek a közbeszerzések, amik ezzel kapcsolatban, ezen európai uniós beruházásokkal kapcsolatban lezajlottak, nem mindig történtek napfényes átláthatósággal és egyértelműséggel, mivel a szennyvízpiac Magyarországon elég szűk, a beruházók pedig kellően felverik az árát ezeknek a beruházásoknak, különösen akkor, hogyha tudják, hogy európai uniós pályázatról van szó. Tehát bizonyos értelemben kötelezettségről is szó van, bizonyos értelemben még plusztámogatásról is, és akkor erősen vastagon tud fogni a pennájuk.

A másik probléma, ami szintén sokszor felmerül képviselő-testületeknél, ez az eszközpótlási kötelezettség, ami európai uniós beruházásoknál van, és csak ott van. Ez, valljuk be, pluszban még rendkívüli módon meg tudja drágítani ezeket a beruházásokat, illetve olyan jellegű, további kötelezettségeket kell vállaljon egy-egy képviselő-testület, hogy majd az idők folyamán, a következő 15-20-30 évben milyen ütemben fogja drasztikus mértékben megemelni a szennyvízdíjat.

No, hát ezek azok a példák, amiket szerettem volna önök elé tárni, ami miatt igenis azt kell mondjuk, hogy megalapozottan mondhatja egy-egy képviselő-testület, hogy köszönöm szépen, de ebből az európai uniós pályázatból nem kérek.

Ugyanakkor a kormányzat ebben az esetben beléphet, és azt mondja, hogy de igen, akkor is megvalósítom, és az önkormányzatnak tűrnie kell ezen megvalósítás összes körülményét, mind finanszírozási tekintetben, mind pedig a tulajdonához való hozzáférés tekintetében. Igen, adott esetben olyan nagy közműtárgyak elhelyezéséről van szó, amelyek jelentős önkormányzati vagyon sorsát tudják befolyásolni. Egy szennyvíztisztító mű elhelyezése vagy bármilyen további más közműtárgy elhelyezése adott esetben véglegesen el tud dönteni egy-egy önkormányzati tulajdont és annak az igen széles környezetének a sorsát. Ezért gondoljuk azt, hogy ez az a paragrafus, amit mindenféleképpen ki kell venni a törvényből. Sőt, javasoljuk megfontolásra, hogy ezt az eredeti törvényből is ki kellene venni, mert ez súlyosan csorbítja az önkormányzatok autonómiáját, önrendelkezését, amit a kormányzat már egyébként is célba vett, és egyébként is igen sok sérelmet kellett ilyen értelemben az önkormányzatoknak elszenvedniük.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 112 2012.06.25. 2:11  111-118

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ország-világ értesülhetett róla nemrégiben, hogy a Heves Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja ellenőrzést folytatott le, majd ezek alapján levelét is megírta. Ezek szerint a gyöngyöspatai önkormányzatnak egymillió forintnyi közfoglalkoztatási bértámogatást kell visszafizetnie.

Történt ugyanis, hogy a hivatal munkatársai a szokásos havi ellenőrzésük során azt a döbbenetes visszásságot észlelték, miszerint Gyöngyöspatán aszály volt - és valóban, elképesztő, hogy nemcsak Magyarország egész területén, de még Gyöngyöspatán sem esett az eső hosszú hónapokon át. Aztán tovább folyt az ellenőrzés, és sikerült azt is megállapítani, hogy a közfoglalkoztatási mintaprogram, azaz az erdőtelepítés szakmai felügyeletét ellátó erdőgazdaság a leendő erdő körüli kerítéshez nem szállította le még az általa megígért oszlopokat. Oszlopok tehát nincsenek, így azok megmunkálására, lekérgezésére az önkormányzat nem is tudta utasítani közmunkásait, nyilvánvalóan súlyosan kárhoztatható módon.

Tisztelt Államtitkár Úr! Nem a munkaügyi központ politikai komisszárjai számára, hanem a józan ítélőképességgel rendelkezők számára belátható, hogy elvégeztethetetlen feladatok helyett vagy közpénzből finanszírozott tétlenség helyett más kötelező önkormányzati közfeladat ellátását szolgáló munkálatok végzése, például patakmeder-tisztítás, sokkal jobb megoldás. Ennek büntetése tehát csak politikai rendelésre történhetett. Ezt turbózta fel a sajtó, utólag persze tételesen a hatóság által is cáfolt rágalmakkal, amellyel a polgármestert kívánták lejáratni. Tehát így válik be a régi jó bolsevik recept: hogyan kell a politikai ellenfelet hitelteleníteni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem: ki utasította politikai megalapozottságú állásfoglalás, határozat kiadására a munkaügyi központot? Vajon választási ígéreteik betartását szolgálja-e - persze szigorúan a nemzeti együttműködés rendszerén belül (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) - a nem kormánypárti önkormányzatok kipellengérezése, anyagi megszorítása?

Várom válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 116 2012.06.25. 1:07  111-118

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr, noha választ nem kaptam, csak legfeljebb további kérdéseket. Éppen azért fordultam egyébként önhöz, tisztelt államtitkár úr, illetve a Belügyminisztériumhoz, hiszen a közfoglalkoztatást a Belügyminisztérium szervezi, így a mintaprogramokat is, így pontosan Gyöngyöspatán is önök indították el, az önök szervezésében indult el, és ezért gondoltam, hogy önökhöz intézem.

És vártam, igen, azt a kérdést, hogy milyen választási ígéretre kérdezek én rá. Megmondom önnek: arra, amikor is Balázs József, a helyi fideszes országgyűlési képviselő azt ígérte meg, hogy el fogják zárni a pénzcsapokat, amennyiben nem fideszes polgármester fogja vezetni Gyöngyöspata települését. Lám, ezt az ígéretüket valóban betartották, elzárták a pénzcsapokat, és lásd az önhiki-pályázatban is, míg a Balázs József által vezetett település igen-igen sok pénzt kaphatott, addig Gyöngyöspata alig kaphatott valamennyit, de még büntetést is kap ilyen teljesen megalapozatlan módon.

Tehát köszönjük, betartották a választási ígéreteiket (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.): a pénzcsapokat elzárták. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 181 2012.06.25. 2:25  178-196

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Megmondom őszintén, amikor hallottam, hogy az államfő ezt a törvényt megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek, az a reményem támadt, hogy most egy igazán komoly, érdemi vita lesz, és olyan részeket is tudunk tovább pontosítani, módosítani, ami még további javításra szorul meglátásunk szerint.

De kiderült, miután láttam a köztársasági elnök úr átiratát, hogy csak technikai, formai jellegű, mondjuk így, külalaki problémái vannak a törvénnyel, az elfogadott törvénnyel, pedig hát milyen jó lett volna, hogyha reményeink szerint szó lehetne most olyan módosításokról, amelyek érintenék végre a járási központokat, a járások határainak a meghatározását. Milyen jó lenne, hogyha ez nem kormányrendeletben lenne szabályozva, hanem ez belekerülhetne végre a törvénybe. Hiszen, mint tudjuk, a köztársasági elnök úr az alaptörvény szerint az állam demokratikus működése felett kell hogy őrködjön, és értelmezésünk szerint ilyen nagyon fontos, lényegi kérdésnek igenis része kell hogy legyen egy törvény, és az Országgyűlés az ország nyilvánossága előtt kéne hogy megvitassa ezt a nagyon fontos szabályt vagy részletet.

De ugyanilyen kérdés, hogy valójában hogyan is működnének majd ezek a hivatalok. Ez is csak egy kormányrendeleti szinten fog majd csak megjelenni, ez sem része a törvénynek, pedig szerettük volna, hogyha ez is bekerül a törvénybe. Sajnálatos, hogy ez nem így történt.

De az sem szolgálja különösebben az állam demokratikus működését, hogy mi lesz az önkormányzati vagyon sorsa. Tudjuk, az előzetes előterjesztésben még államosítani kívánták volna azokat a vagyontárgyakat, amelyek bizonyos államigazgatási feladatok ellátását szolgálták volna. Most ebből csak az lesz, hogy az állam majd ingyenesen használhatja őket. Én azt gondolom, hogy ez is olyan kérdés, amiben jó lett volna, hogyha az államfő megnyilvánul, és ebben a kérdésben is az Országgyűlés újabb és érdemi döntést tudott volna hozni.

Mindezek után továbbra sem tudjuk támogatni a járásokról szóló törvényjavaslatot. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 168 2012.06.26. 12:26  105-181

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mielőtt a mondandóm érdemi részét elkezdeném, előtte egy technikai, vagy mondjuk így, ügyrendi észrevételem hadd legyen. Megmondom őszintén, tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat egyik legfontosabb kulcskérdése - épp az iménti vitából is látszik -, hogy a települési önkormányzatok milyen módon működtessék majd ezeket az iskolákat, miből működtessék, pontosan ezért úgy gondolom, hogy az önkormányzati és területfejlesztési bizottság elé kellett volna hogy kerüljön ez a törvényjavaslat. Elhiszem, hogy nagyon sok dolgunk van - a bizottsági tag képviselőtársamnak is mondom -, valóban, a múltkori bizottsági ülésünk is órák hosszat tartott, de ez egy olyan dolog, amit szerintem a bizottságban is meg kellett volna tárgyalnunk, és nagyon sajnálom, hogy ez nem így történt. Remélem, hogy a módosító indítványok, amiket benyújtottunk, tekintettel arra, hogy részben és egészben az önkormányzatokat érintik, majd a bizottság elé fognak kerülni.

A törvényjavaslatnak ahhoz a részéhez szeretnék hozzászólni, amely az önkormányzatokat, a településeinket érinti. Megmondom őszintén, nagyon meglepett az, amit Lipők képviselőtársunk mondott, nevezetesen az, hogy ő a 3 ezres lélekszámot 7 ezerre föl akarja emelni, tehát hogy az alatt már semmiképpen ne kelljen az önkormányzatoknak vállalniuk az iskolájuk működtetését. Én azt gondolom, már megbocsásson, képviselőtársam, hogy ez egy hibás gondolkodás, mert itt nem kéne egy számháborúba belemenni. Megmondom őszintén, ha lehetne, én inkább lejjebb vittem volna ezt a 3 ezres lélekszámot.

Megmondom, hogy miért: mert itt igazából nem arról szól a történet, hogy az önkormányzatoknak milyen a teherviselő képességük, hogy ezt majd nagy lelkesedéssel át fogják adni az államnak, aki ezt nagy lelkesedéssel fogja fogadni, és nyilvánvalóan ezen túl, ahol eddig iskola működött, az állam látva a településeink gondját, baját, nehéz anyagi helyzetét, súlyos gazdasági szituációit, majd át fogja venni ezeket az iskolákat, és tovább fogja üzemeltetni. Nem. Én arra gondolok, hogy ez egy rendkívül, megmondom őszintén, cinikus hozzáállás, amit ebben a törvényjavaslatban tapasztalunk, nevezetesen az, hogy meghúzunk egy határvonalat, jelen esetben a 3 ezer főt. 3 ezer fő fölött mindenkinek kötelező, hiszen egy 3 ezer fős településen van olyan nagy lélekszámú iskola, hogy annak a bezárása mindenesetre nehezen lenne kommunikálható, 3 ezer fő alatt pedig az állam nem teszi kötelezővé azt, hogy a település működtesse az iskoláját, de ha nem teszi, akkor nem is fogják biztosítani a közoktatási közszolgáltatást. Én nagyon félek, hogy erről szól ez a történet valójában.

Nevezetesen, tudjuk, hogy Hoffmann Rózsa államtitkár asszony aláírásával vagy láttamozásával létezett egy olyan dokumentum, ami arról szólt, hogy a következő években hatszáznál több iskolát kell majd bezárni. Hol lesz ez a hatszáz bezárt iskola? Kérem szépen, nyilvánvalóan ott, ahol a település nem vállalja, még sokszor az erejét megfeszítve sem, ezen iskolák működtetését. Erről szól a történet, hogy letolják a felelősséget, rendkívül cinikus módon, hadd mondjam még egyszer, a kistelepülésekre, és gyakorlatilag a településvezetők nyakába fogják varrni azt a következményt, hogy lesz-e működő iskola vagy nem lesz működő iskola az adott településen. Erről szól a történet. Én azt gondolom, hogy ezt nem szabad tűrnünk.

Valóban igaz az, hogy ha van elég pénz, amit a kormányzat állít vagy állítana ezen iskolák működtetésére, akkor adják oda az önkormányzatoknak, az önkormányzatok fogják működtetni. Mivel saját vagyontárgyaikról van szó, fölteszem, hogy ezt tisztességgel és becsülettel fogják ellátni, hiszen eddig is ezt tették a településeink, és akkor gyakorlatilag minden mehetne tovább úgy, ahogy van. De nem ez történik, hanem - mondom még egyszer - ezt a felelősséget áttolják az önkormányzataink nyakába, és aztán lesznek olyan települések, amelyek azt fogják mondani, hogy ugyan most úgy tűnik, mintha nem volna rá elég pénzünk, és aki látta a 2013-as költségvetést, annak egyértelmű, hogy nem lesz a településeknek, de próbáljunk mégis összeszedni valahogy pénzt. Hogyan lehet? Vessünk ki helyi adót, majd megmagyarázzuk a népnek, hogy azért kell helyi adókat kivetni, hogy legyen miből működtetni az iskolát, azért, hogy ne zárja be az állam. És akkor a feszültség ott keletkezik lenn, a kistelepülésen, mert tudjuk, hogy milyen a magyar lakosság adóviselő képessége, hogyan állnak a magyar családok. Azok az adók, amiket kivetnek, majd nehezen lesznek behajthatók, akkor megint csak nem lesz a működtetésre elég pénz, és így tovább. Tehát a probléma oda lesz letelepítve helyben, ott oldja majd meg a település vezetése, és akkor ez a nagypolitikát vajmi kevéssé fogja érinteni. Én azt gondolom, hogy ez egyszerűen nonszensz.

Ezzel kapcsolatban benyújtottunk egyébként módosító indítványokat, nevezetesen azt, hogy a működtetéshez az állam a központi költségvetésben támogatást biztosítson. Miért ne lehetne erre külön forrást elképzelni? Egyébként is a feladatfinanszírozás rendszerében az állam támogat egy csomó mindent. Négy nagy csomagot készítettek ilyen módon a településeinknek, azon belül számtalan további részlet van, az egyikbe ez nyugodtan beleférhet, nyugodtan lehetne erre további forrásokat biztosítani. Én állítom, hogy van olyan tétel ma a 2013-as költségvetésben, amiből nyugodtan lehetne erre a dologra forrást biztosítani. Kimondom: vannak olyan pazarló tételek, amikből igenis át lehetne csoportosítani az iskolák működtetésére, úgy, hogy az önkormányzatainknak ez ne legyen erőn felüli feladat.

Azon kívül pedig az egész dolog logikája, hogy miért is kéne szétválasztani a fenntartást meg a működtetést, továbbra is elfogadhatatlan számunkra, és nem is igazán értjük, mert valójában a működtető önkormányzatok, tekintettel arra, hogy iskolaigazgatót már nem nevezhetnek ki, majd csak - ahogy az egyik polgármester fogalmazta - vécépucolásra lesznek jók, a vécépucolást tudják majd irányítani, hogy ez pontosan hogy történjen meg. Nyilvánvalóan ennél jóval többről lesz szó, de ezzel együtt én azt gondolom, hogy igenis abban az esetben az iskolavezető kinevezésébe is érdemi beleszólási jogot kell biztosítani az önkormányzatoknak. Ennek tekintetében is benyújtottunk egy módosító indítványt, már csak azért is, mert jelenleg az van a törvényben, hogy a miniszter jogosult az intézmény vezetőjének kinevezésére.

(17.50)

Azért én megkérdezném - és ha jól értem, ez az egyházi intézményekre is igaz. Azért megmondom őszintén, hogy én ott lennék akkor olyan szívesen - és nagyon szépen kérem, hogy ha lehetséges, hívjanak meg -, amikor majd a Hit Gyülekezete bármelyik iskolája vezetőjének a kinevezését aláírja Balog Zoltán, hogy abba vajon a Hit Gyülekezetének milyen beleszólása lesz. Vagy mit fognak hozzá szólni? Vagy hogy fognak hozzáállni? Vagy mi lesz akkor, ha mondjuk, Balog Zoltán azt fogja mondani, hogy ezt az embert szerintem nem kellene ide kinevezni. Akkor vajon a gyüli mit fog rá mondani? Majd ezrével, százezrével átkot szórnak Balog Zoltán nyakába, ahogy az szokásuk egyébként? Úgyhogy ennek a pillanatnak én nagyon szívesen lennék a részese, megmondom őszintén.

Azonkívül még egy dolgot szeretnék megkérdezni. A visszabérlés lehetősége értelmezésem szerint benne maradt a törvényjavaslatban. Kérdezném tisztelettel különösen Czene Attila államtitkár urat, aki a kormányzat részéről egyedül van jelen ezen a vitán, hogy vajon ez mit jelent. Tehát mit takar finanszírozás oldaláról a visszabérlés? Ha a működtetést és a fenntartást ilyen módon már egyébként ez a törvény különválasztja, akkor a visszabérlés lehetősége az önkormányzatok részéről vajon mit jelent? Akkor, ha visszabérli egy önkormányzat az adott oktatási intézményt, akkor majd esetleg a pedagógusbéreket is neki kell fizetni, vagy mit jelent ez? Mert ez, ugye, nem derül ki a módosításból, pedig szerintem ez egy lényeges körülmény, és ezt egyáltalában nem tisztázza a köznevelési törvény módosításához benyújtott újabb törvényjavaslat.

Még egy dolgot szeretnék elmondani, ami az iskolák működtetésének vállalásáról, nem vállalásáról szól. Az van írva több helyütt is a törvényjavaslatban, hogy majd egy külön megállapodás keretében kell az állami intézményfenntartóval megállapodásra jutni az adott önkormányzatoknak. Azt gondolom: ahhoz, hogy egy település nyugodt szívvel tudjon dönteni, hogy egy adott intézmény működtetését vállalja vagy sem, tegyük kötelező részévé azt ennek a megállapodásnak, hogy egyébként az állami intézményfenntartó vállalja azt a kötelezettséget, hogy a köznevelési közszolgáltatást fenntartja abban az adott intézményben; tehát függetlenül attól, hogy vállalja-e a működtetését az önkormányzat vagy sem, a köznevelési közszolgáltatás legyen benne biztosítva.

Magyarul: legyen működő iskola, függetlenül attól, hogy hogyan dönt egy adott önkormányzat. Mert ha ezt beletennék, akkor bizonyítanák be önök, hogy valóban akarnak mindenhol, ahol eddig iskola volt, továbbra is iskolát működtetni. De ha ez a nagyon lényegi passzus hiányzik belőle, az értelmezésem szerint pontosan a ló lába, ami kilóg, azaz hogy igazából ez lesz majd a sarokköve annak, hogy lesz-e iskola valahol vagy sem. Ennek kapcsán nyújtottunk be tehát módosító indítványokat, amelyeket nyilván majd a részletes vitában tovább fogok elemezni és részletezni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 44 2012.06.28. 1:43  1-336

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én Ékes József képviselőtársunk hozzászólására szeretnék röviden reagálni, mert most már többedik alkalommal hangzik el itt a Házban, hogy az önkormányzatoktól 60 százalék erejéig lettek átcsoportosítva a feladatok az államhoz, de ez tényszerűen nem igaz, kérem tisztelettel.

Az önkormányzatoknál végzett államigazgatási feladatoknak a 60 százaléka lett átcsoportosítva, de az önkormányzatok önkormányzati feladatai 99 százalékban igenis ott maradtak az önkormányzatoknál továbbra is. Tehát az a forrásmegvonás, ami most ebben a költségvetésben tükröződik, tehát hogy az eddigi 1040 milliárd forint helyett csak körülbelül 640 milliárd az, amit az önkormányzatok kapnak, messze nem tükrözi azt a terhet, amit továbbra is igenis hordozniuk kell az önkormányzatoknak. Valóban igaz az, ami korábban itt elhangzott, hogy totálisan átláthatatlan, hogy az ott maradó feladatok - tehát még egyszer mondom, az eddigi feladataiknak nagyon nagy része, illetve az államigazgatási feladataiknak a 40 százaléka - miből lesznek fedezve. Erre soha érdemi választ nem kaptunk. Amit a képviselőtársam mondott, hogy a bizottsági ülésen elhangzott, hogy nem is egy tanulmánytervet, hanem magát a táblázatot fogják számunkra bemutatni, hogy az eddigi költségvetésekben körülbelül 140 normatíva alapján finanszírozott feladatok, illetve a mostani költségvetés között mi az összehasonlítási alap, mi a kapocs, ezt nem kapjuk meg, félünk attól, hogy erre nincs is válasz, nincs érdemi válasz, ezért nem tudnak nekünk táblázatot bemutatni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 143 2012.06.28. 10:14  1-336

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 2011-es költségvetés volt az, amit az Orbán-kormány, a második Orbán-kormány a szocialisták - mondjuk így - rémuralma után először benyújtott a Háznak, és abban azt kellett hogy lássuk, hogy az önkormányzatokat érintő fejezet igencsak sovány. Annak idején azzal nyugtattak kormánypárti képviselőtársaink, hogy nyugodjunk meg, már csak egy év, a következő évben a kormányzat már mindent rendbe fog tenni, a következő évben már más lesz a helyzet. Elérkezett a 2012. év költségvetésének a tárgyalása - azt kellett hogy lássuk, hogy semmi nem változik. Magyarázatként új körülmények felmerülését hallottuk, hogy az átalakítás már éppen folyamatban van, legyünk további türelemmel és így tovább, és így tovább. Az az igen felfokozott várakozás tehát, amely az önkormányzatokat jellemezte, hogy vajon a kormányváltás hoz-e majd pozitívumot számukra, két év óta várat magára.

Ebben az évben is, meg az önkormányzati törvény vitája kapcsán is hallhattunk azonban arról, hogy már készül a csodafegyver, most már tényleg nem kell túl sokat várni, és jövőre, tehát a 2013. évtől kezdve az új csodafegyverek összességében majd megoldják az önkormányzataink helyzetét. Na most kiderült, kérem tisztelettel, a költségvetés benyújtása kapcsán, hogy melyek is ezek a bizonyos csodafegyverek, és hogyan is állunk ezekkel. Az első csodafegyver rögtön a feladatfinanszírozás. Tudjuk, hogy az új önkormányzati törvény 117. §-a foglalta először jogszabályi keretek közé ezt a fogalmat, de csak ennyit tudtunk eddig, ezelőtt erről, hogy lesz ilyen, hogy feladatfinanszírozás. Kiderült, hogy ez azt jelenti, hogy az eddigi körülbelül 140 normatíva helyett, ahogy az önkormányzatok a feladataik ellátásához kaptak költségvetési támogatást, most lesz négy nagy egység, négy nagy csomag, amelyből valamilyen úton-módon fognak majd támogatást kapni. Azt is tudjuk, hogy gyakorlatilag a születése pillanatában megbukott a feladatfinanszírozás mint olyan, mert egy, már szintén a parlament előtt lévő másik törvényjavaslatban ezt a fogalmat tovább pontosítja a kormány, és nemcsak feladatfinanszírozása lesz az önkormányzatoknak, hanem feladatfinanszírozása és további - mondjuk így - feladatalapú normatívák lesznek, tehát már kezdenek ebből is kifarolni bizonyos értelemben.

De mit is jelent ez az önkormányzataink életében, a finanszírozásban? Azt jelenti, hogy az előbb említett önkormányzati törvény 117. § c) bekezdése értelmében kötelező elvárt bevételt kell majd az önkormányzatoknak hozzátenniük a támogatáshoz, településkategóriánként bizonyos százalékban. Se azt nem tudjuk, hogy mit takarnak ezek a bizonyos településkategóriák, melyik település konkrétan hova fog tartozni, se azt, hogy mi lesz az a bizonyos százalék, nem tudjuk, hogy ez mikor fog kiderülni. Egyet tudunk: hogy ezt a bizonyos elvárt bevételt mindenképpen hozzá kell tenni. De miből is tudjuk ezt az elvárt bevételt hozzátenni, hiszen önök most vonják meg a településektől az szja 8 százalékát, a gépjárműadóból már csak 40 százalék fog ott maradni a településeknél, és az illetékbevételeket is elvonják. Mi lesz tehát akkor az a saját bevétel, amelyet majd hozzá tudnak tenni az önkormányzatok? Az érdemi részét nyilvánvalóan csak és kizárólag a helyi adók fogják jelenteni.

Amikor megkérdeztük az önkormányzati bizottság ülésén, hogy akkor tessék már megmondani, vagy tessék már egyértelműen megmondani minden településnek, hogy ugye akkor kötelező lesz helyi adót bevezetni, kötelező lesz telekadót bevezetni, építményadót bevezetni, és így tovább, akkor azt mondták: á, nem, nem lesz kötelező, de kötelező lesz majd hozzátenni valamiből ezt a bizonyos elvárt bevételt, és mivel más nincsen, ezért ebből a logikából semmi más nem következhet, csak hogy igen, kötelező lesz bevezetni a helyi adókat.

(13.10)

Ami azt jelenti - magyarra lefordítva, a jelenlegi adótörvények szerint -, hogy igen, az építmények forgalmi értékének 3 százalékát lehet kivetni például építményadóként az egyes ingatlanok esetében. Ez egy jelentős, komoly megsarcolását jelenti majd a helyben lakó népességnek azért, hogy az önkormányzatok az egyébként kötelező feladataikat, kötelező közszolgáltatásaikat el tudják látni. Hát, ez aztán a csodafegyver, kérem tisztelettel! Ez aztán a nagy ötlet!

A következő az oktatási rendszer átalakítása. Tudjuk, hogy a fenntartást, működtetést szétválasztják. A fenntartás ezentúl a pedagógusbéreket fogja jelenteni, amelyeket az állam ad, a működtetés tulajdonképpen minden mást, a közüzemi számlákat, eszközök beszerzését és így tovább. Itt megint csak azt nem tudjuk, hogy ugyan miből fogják ezt előteremteni az egyes települések.

Miért is nem tudhatjuk? Azért nem tudhatjuk, kérem tisztelettel, mert a költségvetési jog egyik alapvető kritériumát, nevezetesen azt, hogy átlátható legyen a költségvetés, ez az előttünk fekvő törvényjavaslat semmilyen módon nem teljesíti. Nem lehet egyszerűen, csak napok hosszú sora alatt kibogarászni - már elnézést, hogy így mondom, de szó szerint így kell összetenni - a tavalyi évi költségvetésből meg az idei évi költségvetésből, hogy egyes normatívák amely nagy támogatási kategóriákba kerülhettek.

Ezt nemcsak én nem tudom mint ellenzéki képviselő, hanem a kormánypárti képviselők sem tudják, akik mondjuk, adott esetben polgármesterek. Erről szól tudniillik az önkormányzati bizottság ülése, amikor a költségvetést tárgyaltuk, hogy sorra-rendre-módra tették fel kormánypárti polgármesterek a kérdéseket, hogy na és ennek a támogatása akkor hova került, amannak a támogatása hova került, tessék már megmondani.

Kértük, hogy legyen egy olyan összehasonlító táblázat, ami teljesen nyilvánvalóan, egyértelműen bebizonyítja számunkra, hogy ha tavaly ennyit kaptak ilyen és ilyen típusú feladatokra az önkormányzatok, akkor most abból a jövő évre pontosan mennyi lesz. Nem kaptuk meg. Én azt gondolom, azért nem kaptuk meg, nem azért, mert nem láthatjuk, hanem azért, mert nincs, mert önök sem tudják. Igazából a pénzügyminisztérium, a Nemzetgazdasági Minisztérium sem tud ilyen, mondjuk egy Excel-táblázatot felmutatni, nem tudják igazából megmondani. Honnan tudhatnák akkor ezek után, kérem tisztelettel, a települések megmondani, hogy mennyi fog nekik maradni az iskoláik működtetésére? Honnan fogják tudni ezt majd hozzátenni?

Egy korábbi napon a köznevelési törvény módosításáról vitatkoztunk, és ott benyújtottam egy olyan módosító indítványt, amely arról szól, hogy az iskolák működtetése legyen önkormányzati feladat, és mint önkormányzati feladat, költségvetési támogatásban részesüljön. Ez egy tiszta sor, ez egy tiszta képlet. Akkor mindig lehet tudni, hogy amely önkormányzat vállalja az iskolájának a működtetését, ahhoz bizonyos értelemben, bizonyos százalékban az állam hozzájárul a költségvetésből.

De nem ez történik. Ez egy teljesen homályos képlete a költségvetésnek, értelmezésünk szerint azért, mert önök meghúzzák a kategóriát 3 ezer fő alatt, 3 ezer fő felett, és aki 3 ezer fő alatti településként nem tudja majd vállalni a saját települési iskolájának a működtetését, ott nagyon valószínű, hogy az az iskola bezárásra fog kerülni. Ezért volt az a bizonyos tanulmány, amit Hoffmann Rózsa is láttamozott és aláírt, hogy 600-nál több iskola fog a jövő évben bezárni, mert pontosan ezek lesznek azok az iskolák, amelyeket se az önkormányzat nem fog működtetni, se az állam nem teszi hozzá azt a működési finanszírozást, ami egyébként kéne hozzá, és akkor ezeken tovább lehet spórolni a fenntartás tekintetében is.

A harmadik pedig, mondjuk így, a harmadik csodafegyver pedig a járási rendszer felállítása volt. Itt sem látjuk az átalakítás költségeit, a hivatalok felállításának a költségeit, a személyi feltételeket, semmit nem láthatunk. Viszont hadd mondjak itt egyet zárásképpen, mert az időm kezd lejárni lassan, hogy ebben az egy tekintetben a legnyilvánvalóbb, hogy igazából egy költségvetés az emberekről szól; például azokról az emberekről, azokról a köztisztviselőkről, akik jelenleg önkormányzati hivatalokban, polgármesteri hivatalokban dolgoznak.

Azt mondja az egyik képviselőtársam, hogy ez a költségvetés senkit nem akar becsapni. Dehogynem! Pontosan a kisembereket akarja becsapni, pontosan azoknak nem akarják elárulni, hogy mi lesz a jövőjük, hogy ezeknek az embereknek lesz-e állásuk, hánynak lesz állása, mert ebből a költségvetésből csak pontosan az nem derül ki, hogy hány embert fognak foglalkoztatni ezek a járási hivatalok. De azt igenis sejthetjük, hogy nyilvánvalóan tömeges elbocsátásokra lehet számítani.

Kérem, ne csapjanak be senkit! Ez annál sokkal nagyobb felelősség. Ez a költségvetés az emberekről szól, végezetül az önkormányzatokon keresztül az emberek életét fogja meghatározni. Önök az embereket nem csaphatják be!

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 199 2012.07.03. 11:19  56-208

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Itt az előttem szóló ellenzéki képviselők majd' mindegyike elmondta, hogy az előttünk fekvő költségvetési törvényt megalapozó törvényjavaslat mennyire keretjellegű, előkészítetlen, mennyi bizonytalanság van benne, csakúgy, mint magában a költségvetési törvényben. Ez kétségtelen, gyakorlatilag csak további kérdéseket vet fel, csak további bizonytalanságot teremtett ezen törvényjavaslatok benyújtása.

Egy dolog azonban, amiről most szeretnék önöknek szólni, egészen biztos, megmondom, hogy mi. Az, hogy a feladatfinanszírozás rendszere megbukott. Tehát az az új önkormányzati finanszírozási rendszer, amit az új önkormányzati törvény elfogadása kapcsán harangoztak be, és amelyben, az új önkormányzati törvényben még csak említésszerűen jelent meg a feladatfinanszírozás fogalma, az most kiderült, egyrészt a költségvetési törvényből, hogy mit is jelent, másrészt ebben az előttünk fekvő, a költségvetést megalapozó törvényjavaslat-csomagból, hogy ez az elgondolás gyakorlatilag megbukott.

Miért is mondom ezt? Azért, mert kiderült a költségvetés tervezésekor, hogy az élet számtalan feladatát, amelyet az önkormányzatok felvállaltak, nem tudják belekényszeríteni a feladatfinanszírozás elég merev rendszerébe, tehát egyszerűen kénytelenek tágítani ezen a rendszeren. Erről szól az előttünk fekvő törvényjavaslatnak két paragrafusa is. Két paragrafus ugyan, de vallom, hogy az önkormányzataink életét merőben befolyásolják, nagyon sok minden kérdésben teremtenek további bizonytalanságot, illetve igen kilátástalan helyzetet.

Miért mondom, hogy bizonytalanságot teremtenek? Például azért, mert csak ebben a két rövid paragrafusban - az egész nincs egy fél oldal se talán összességében - további négy jogszabályra utalnak, amelyben gondolják majd a későbbiekben meghatározni, hogy tulajdonképpen melyek is azok a feladatok, amelyeket az egyes önkormányzatoknak el kell majd látni, tehát konkrétan melyik település milyen feladatot kell hogy ellásson kötelező jelleggel, hogy mi az a közszolgáltatási szint, amelyet elvárnak az önkormányzatoktól, hogy melyek azok a jellemző mutatószámok, amelyek alapján majd fognak kapni bizonyos értelmű normatívákat, hogy a saját bevételek köre mit jelent, és a mértéke, az elvárt saját bevétel mértéke mit jelent, illetve az önhiki felhasználását is egy további jogszabály, fölteszem, ez a költségvetési törvény és annak a végrehajtási utasításai fogják majd szabályozni.

Tehát sikerült megint olyan értelemben egy keretjellegű jogszabályt alkotni, amelyben elég nehéz majd szerintem a későbbiek során tájékozódni. Már csak azért is, mert magában a költségvetési törvényben is, a IX. fejezetben, ami az önkormányzatokról szól, mondjuk ki, egy forradalom zajlott le bizonyos értelemben, az eddigi 140 különböző normatíva helyett most négy nagy "zsákot" kapnak az önkormányzatok. Hogy az egyes önkormányzati normatívák, feladathoz rendelt normatívák hova is kerültek a négy zsákon belül, azt nem tudhatjuk. Szó szerint mondhatjuk, hogy zsákbamacskát árul a kormány az önkormányzatoknak, de mondom, ezt nemcsak én nem tudom, hanem sok esetben a kormánypárti politikusok, polgármesterek sem tudják.

Tehát csak ennyit lehet egyelőre biztosan tudni, hogy a bizonytalanság tovább nőtt, de egyetlen dolog azonban vegytisztán egyértelmű, nevezetesen az, hogy mi az, ami nem került ki, pontosabban először arról beszélek, hogy mi az, ami kikerült az eredeti törvényből, mert ez a 12. §, amiről beszélek, az új önkormányzati törvényt módosítja valójában.

Az egyik pont, ami kikerült belőle, az az, hogy - idézném - "törvényben meghatározott feladatok fedezetét feladatalapú támogatással biztosítja az Országgyűlés". Ez egy eléggé konkrét mondat volt, azzal együtt, hogy persze hozzá volt téve, hogy az elvárható saját bevételt biztosítani kell és így tovább. De az, hogy a fedezetet biztosítja az Országgyűlés, én úgy gondolom, hogy minden esetben azért egy kapaszkodó lehetett volna az önkormányzatoknak, na ez kikerült.

Még mi került ki? Az került ki, kérem tisztelettel, hogy önként vállalt feladatokhoz támogatást biztosíthat az önkormányzatoknak az állam. Miért? Ezen túl, ha önként vállalt feladatot teljesíteni akar egy önkormányzat, akkor nem fog semmilyen módon hozzájárulni az állam ezen feladatok ellátásához? Nem tudom, az itt lévő képviselőtársaim, akik esetleg még településekben dolgoznak, tudják, hogy ez egy nagyon súlyos érvágást fog jelenteni a településeink számára.

(14.40)

Ez egy megdöbbentő megszorító csomag gyakorlatilag, amit az önkormányzatok kapnak a nyakukba. Na, és ami benne maradt, az pedig az önkormányzatok jogszabályon alapuló elvárható saját bevétele. Ez az a - mondjuk így - Damoklész kardja, amely minden önkormányzat feje felett lóg, tudniillik ez a következőkről szól. Van egy kötelező feladat. Ebből igen sok van, egy feladatcsomagot kaptak gyakorlatilag az önkormányzatok az új önkormányzati törvényben, 24 különböző pontban sorolja fel a törvényhozó, hogy mely feladatokat gondol a településeken keresztül ellátni, és ebben még nincs is benne az, hogy a közoktatás esetében az iskolák működtetése is az önkormányzatok feladata. Ezt majd valamikor egyszer rendbe kellene tenni, jelentem tisztelettel.

Tehát 24 különböző feladat van, amelyekhez az állam bizonyos mértékű támogatást nyújt. Ezt kötelező ellátni az önkormányzatoknak valamilyen jogszabályban meghatározott módon, és mivel kötelező ellátni, ezért kötelező hozzá is tenni ezt a bizonyos elvárt bevételt. Megkérdeztük a bizottsági ülésen, hogy hogyan kell hozzátenni. Ezek szerint az elvárt bevétel azt jelenti, hogy kötelező lesz helyi adókat bevezetni? Erre az volt a főosztályvezetői válasz - hiszen a mi önkormányzati bizottságunk nem érdemli meg azt, hogy legalább államtitkári szinten legyen képviseltetve a tárca, amikor a költségvetést tárgyaljuk -, tehát az volt a főosztályvezetői válasz, hogy nem, nem lesz kötelező bevezetni a helyi adókat, de kötelező lesz hozzátenni ezt a bizonyos elvárt részt. Miből? Hát, például a helyi adókból.

Már bocsásson meg a világ, de meglehetősen gyermeknek nézik az ott ülő képviselőtársakat, tehát egy egyszerű formállogikai következtetést nem hajlandóak levonni, és igen, egyértelműen szólni hozzánk, hogy igen, sajnos nem tudunk mást csinálni, csak kötelezővé tenni gyakorlati értelemben a helyi adókat. Azaz, lefordítom magyarra: ezentúl minden magyar településen, mind a 3200 magyar településen nagyon valószínű, hogy kötelező lesz az építményadó bevezetése, kötelező lesz a telekadó bevezetése és így tovább. Tehát az összes olyan jellegű, ingatlan jellegű adó, amelyet önkormányzatok eddig nem vetettek ki, hiszen nem tudják behajtani a településen lakóktól, gyakorlatilag arra lesznek kényszerítve, hogy igenis, valamilyen úton-módon kivessék, valamilyen úton-módon behajtsák, mert különben maga az önkormányzat mint olyan lesz fenyegetve, az önkormányzat fennmaradásának a lehetősége.

Hiszen, ha ezt nem teszi meg az adott önkormányzat képviselő-testülete, sebaj, majd aktuspótlás keretében megteszi helyette a kormányhivatal. Hiszen azért van a kormányhivatal, hogy betartassa a településekkel a törvényt, és ha az elvárt bevételt nem hajlandóak például helyi adóból hozzátenni az egyes feladatok finanszírozásához a települések, akkor majd a kormányhivatal vezetője az egyes települések helyett megalkotja a helyiadó-rendeletet, amely azt fogja jelenteni, hogy építményadót kell fizetni, telekadót kell fizetni és így tovább. Tudjuk Rogán Antal módosítója után, tavaly december óta, hogy ez azt jelenti, hogy az egyes épületek, az egyes ingatlanok forgalmi értékének akár a 3 százaléka is lehet. Ezt mindenki számolja ki szépen odahaza, hogy mit jelent a saját ingatlana tekintetében, hogy hány százezer forintnyi, adott esetben hány százezer forintnyi pluszköltséget jelenthet ez az egyes családok életében.

No, tehát ez az, amelyet biztosan tudunk, amelyet biztosan tartalmaz ez a törvényjavaslat. Természetesen az a kérdés, amit itt fölvetettek a képviselőtársaim korábban, hogy ez a sok bizonytalanságot jelentő, gyakorlatilag koraszülött törvény vajon a végső változata-e ennek a törvénynek, és őszig mit hoz az élet még, milyen további módosításokat, erre nagyon kíváncsiak vagyunk. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az önkormányzatokat és rajta keresztül a kisembereket nem tarthatják tovább ennyire bizonytalanságban. A kormányzatnak megvan a felelőssége abban a kérdésben, hogy nyíltan, egyértelműen beszéljen, mert az emberek költségvetéséről van szó, mindannyiunk életéről van szó. Ezért követeljük, hogy tiszta vizet a pohárba, öntsenek végre tiszta vizet, legyen egyértelmű a beszéd!

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 316 2012.07.03. 15:12  298-327

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat számtalan ponton módosítja a területrendezéssel, településrendezéssel, az építésüggyel foglalkozó jogszabályokat. De annak ellenére, hogy igen sok ponton beavatkozik - mondom - az eddigi jogszabályokba, úgy érezzük, hogy összességében mégsem törekszik arra, hogy teljes egészében megváltoztassa vagy újragondolja az építésügy jelenlegi helyzetét, és kifejezetten nem akar neki új irányt szabni, azokból a - mondjuk így - csapdahelyzetekből nem akarja kivezetni az építésügyet, amelyben jelenleg is van.

Pedig hát éppen erre volna szükség. Hiszen a legnagyobb probléma Magyarországon talán gazdasági szempontból is az, hogy gyakorlatilag mindennemű építési tevékenység, amely az emberekhez, kisemberekhez kötődik, leállt. Nincs pénz, gyakorlatilag már karbantartásra sem költenek az emberek, az önkormányzatoknak sincs már rá pénzük. Vannak persze nagy látványberuházások, amelyek mindig - meglepő módon - egy-egy párt közeli kivitelező prédájává válnak, de ezeket a nagyberuházásokat leszámítva gyakorlatilag az egész építésügy leállt.

No, hát ebben az igen keserves és sanyarú helyzetben, amelyet nyilvánvalóan a pénzügyi világválság okozott, annak köszönhetjük, illetve az építésügy korábbi ellentmondásainak örökségének, amely a területhasználat rendkívül egészségtelen voltát jelenti, illetve az, hogy bizonyos értelemben a településképeinket a stíluskáosz, gyökértelenség és értéktelenség uralta el, ebben nem kíván értelmezésünk szerint rendet teremteni és új utat szabni ez a törvény. Pedig volna rá szükség - mondom -, tehát új logika felépítésére, hiszen egyrészt jelenleg 59 különböző jogszabály, és országos jelentőségű jogszabályról beszélek, tehát törvényről, kormányrendeletről s a többi, az, ami befolyásolja az építésügyet.

(19.20)

Már önmagában ez a szám meggyőződésünk szerint túlzó, túl sok, sokkal egyszerűbb, nyilvánvalóbb, mindenki számára világos szabályokat teremtő törvényi keretekre volna szükség. Ha visszatekintünk történelmünk folyamára, korábbi időszakaira, azt kell hogy lássuk, hogy ameddig voltak Magyarországon élő közösségek, amelyeknek valóban volt értékrendjük, valóban voltak életbe épített értékeik, amelyeket aztán az építészetükben is megjelenítettek, addig valójában nem igazán volt szükség ilyen túlburjánzására a törvényi szabályozásnak, hanem ez egy belső igényből fakadt, hogy a településeket úgy alakítsák ki, hogy az a jelenlegi, a mai magyar kornak megfelelő legmodernebb fenntarthatósági elveknek is megfeleljen mind a településszerkezet kialakításában, mind a tájhasználatban, mind az anyaghasználatban, és így tovább. De esztétikai szempontból is azt kell hogy mondjuk, hogy ameddig ezek az élő közösségek építették falvainkat, addig nem volt ez a stíluskáosz, ami jelenleg, hogyha lemegyünk vidékre, uralkodik sajnálatos módon a magyar településképen.

Szóval, meggyőződésünk szerint, ha neki akarnánk állni egy új, átfogó, az építésügyet újrateremtő törvénykezésnek, akkor ott kéne talán kezdenünk, hogy állítsuk a központba az értékeinket, állítsuk központba az építészeti értékelméletet, és induljunk ki ebből a gondolatkörből, legyen ez az első lépés. Igazából, most csak hogy leegyszerűsítsem a gondolatmenetemet, hogyha egy kis település életére gondolunk, mindig is egészségesebbnek és - hogy mondjam - életszerűbbnek tartottam azt, hogy ha egy településen először születik meg a települési értékvédelmi rendelet, amely nemcsak a helyi egyedi védelmeket tartalmazza, hanem a területi védelmet is olyaténképpen, hogy tartalmazza a településszerkezetet, tehát benne az utcahálózatot, a telekszerkezetet, a beépítési módot, aztán a településképet, tehát ezek mind-mind, mint értéket felsorolva, a településkaraktert, a színeket, formákat, anyagokat, amelyeket hagyományosan használtak benne, a táji környezetet, milyen művelési módokat használtak ott, annak idején, hagyományosan, milyen növényzet volt ott. Hogyha ezt rendszerbe foglaltuk, jogszabályba foglaltuk, akkor az után, abból lehet egy helyi építési szabályzatot megalkotni, hiszen akkor tudunk valójában a hagyományainkra, az eredeti értékeinkre alapozni.

No, én azt gondolom, hogy ezen rövid bevezető után, amely szerintünk meg kéne hogy határozza az építészeti törvényeinket, illetve az építésüggyel kapcsolatos jogszabályokat, rá szeretnék térni a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslatra, és itt több megjegyzésem, illetve kérdésem is lenne a törvényjavaslat megszerkesztőihez. Az első pont az, hogy a 21. §-ban önök írnak a magyar történelem kiemelkedő jelentőségű helyszíneiről, illetve országos jelentőségű kulturális és sportlétesítmények helyszíneiről, és azt mondják, hogy ezeket a helyszíneket ki kell venni ezen törvény hatálya alól gyakorlatilag, és egy kormányrendelet is elég majd ahhoz, hogy meghatározza, hogy itt milyen beépítés lehetséges. Ez, tudjuk, hogy gyakorlatilag az istvánmezei beruházásnak a mintáját próbálja beemelni a törvénybe, és azt a típusú kivételes eljárást próbálja itt törvényi szintre emelni. Én ezt, úgy gondolom, hogy teljes egészében el kell hogy utasítsuk, megmondom, hogy miért.

Ezekre a különleges helyszínekre nem véletlenül bukkanunk, mint teljesen fehér mezőkre vagy fekete lyukakra a világmindenségben, hanem ezeket tudjuk, ismerjük, ezeket, kérem tisztelettel, az országos területfejlesztési koncepcióban, illetve az OTRT-ben, tehát az országos területrendezési tervben meg lehetne jeleníteni. De akár ennek a törvénynek a mellékleteként is föl lehetne sorolni, hogy ezekre a területekre különleges beépítési módok vonatkozhatnak, itt tágabb kereteket lehetne megszabni esetleg az eljárásrendben, hogy ezen területekre vonatkoztatva a helyi építési szabályzatok módosítása másfajta eljárásrendben történjen, de az, hogy ezeket teljes egészében kiemeljük a törvényi szabályozás alól, és még meg sem mondjuk, hogy hol vannak ezek, csak úgy utalgatunk rá általánosságban, ez teljes egészében elfogadhatatlan.

A következő ezzel összefüggésben: az országos közérdekből kiemelt, nemzetgazdasági érdekből szükséges esetekben a törvény kötelezheti a települési önkormányzatokat arra, hogy HÉSZ-t, tehát helyi építési szabályzatot alkossanak. Valójában ez még elfogadható is lenne, hogyha az bele volna írva, hogy milyen tartalmi vonatkozások tekintetében történik mindez, mert hogyha egy olyan műszaki műtárgy elhelyezése a cél, mondjuk, mint egy autópálya, és az adott kis falunak, amelyen keresztülmenne ez az autópálya, nincsen helyi építési szabályzata, és ezért megoldhatatlan nehézségekkel áll szemben a kormányzat, teljesen egyértelmű, hogy akkor ezt meg lehet követelni, de enélkül ez csak ez gumiparagrafus, és az önkormányzati autonómiát értelmezésünk szerint nagyon durván csorbítja.

A 3. pontban azt említeném, hogy az eredeti törvény 9. § (2)-(6) bekezdéséig tárgyalta a helyi építési szabályzat elfogadási rendjét, amely, mondjuk így, egy rendkívül összetett eljárásrend volt, a településvezetők nem nagyon szerették, mert nagyon macerás volt, igen hosszú volt, ha a lehető legrövidebben próbálta az ember megcsináltatni, akkor is 8-9 hónap volt, de inkább másfél év is eltelt. Valóban, ez egy hosszú, időigényes eljárás volt, de legalább a demokrácia alapvető szabályait vette figyelembe, bevonta a közösség összes olyan tagját, amely ebben a kérdésben véleményt akart nyilvánítani. Most ez az egész paragrafus kikerül a törvényből, helyette ledegradálódik ez a rendkívül fontos eljárásrend egy kormányrendeleti szintre, aminek nem tudjuk a tartalmát, igazából nem ismerjük, pedig mi itt képviselőként döntési pozícióban szeretnénk lenni, azt szeretnénk, hogyha tudnánk, hogy érdemben tudunk dönteni egy nagyon fontos törvényről. Ezzel szemben itt gyakorlatilag egy lyuk képződik a törvényhozásban, de fölteszem, hogy ez a kormányrendelet már készen van. Ha készen van, kérem, hogy ismertessék meg velünk, sőt javaslom, hogy legyen beépítve ebbe a törvénybe teljes egészében. Miért? Igazából, amikor rákérdeztünk a bizottsági ülésen, hogy ennek mi volt az oka, hogy ez ledegradálódik kormányrendeletté, nem kaptunk rá választ. Csak. Mert. Kormányzati szándék. Ezt én szakmai szempontból elfogadhatatlan válasznak tartom.

A következő, amit szeretnék említeni, az a HÉSZ elfogadása utáni kihirdetése, pontosabban nem is az, hanem hogy mikor léptethető hatályba, a 45. napon, mint írják. Igen ám, akkor én kérdezem tisztelettel, és mikor hirdetik ki, mert itt van a dolog rákfenéje. Tudom, hogy önök is találkoztak már olyan problémával, amikor elfogad egy képviselő-testület egy helyi építési szabályzatot, telik-múlik az idő, megtörténik a jegyzőkönyv, a képviselő-testületi ülésről a jegyzőkönyv, majd kicsit később a jegyző kihirdeti a helyi építési szabályzatot, és az eltérő tartalmú a jegyzőkönyvhöz képest. Igen ám, de rögtön hatályba is lépett, akkor pedig már nem lehet mit csinálni, kérem tisztelettel, mert az adott helyen, ahol az eltérés van, annak már akkor jogkövetkezményei vannak, ami jogkövetkezményből már csak kártérítéssel lehetne visszalépni, és így tovább. Ez az agglomerációban, mondjuk ki, hogy bevett trükk volt arra, hogy egyes beruházókat előnyben részesítsenek, nevezetesen, lefordítom, az történt, hogy egy-egy településen egy-egy terület tekintetében az építési paraméterek furcsa módon megváltoztak a megszavazás és a kihirdetés között, és utána már nem volt beavatkozási lehetőség. Hogyha ebbe a paragrafusba önök betennék azt, hogy a kihirdetéshez képest mikor lép hatályba, akkor a jelenlegi jogalkotási törvény szerint, sőt a jövőre életbe lépő önkormányzati törvény szerint is mód volna még érdemi javításra. Így, ebben a formában nincs rá lehetőség, és véleményünk szerint ez komoly jogvisszaélésre ad lehetőséget.

(19.30)

A településrendezési szerződés itt az előbb felmerült, képviselőtársunk már említette olyaténképpen, hogy jaj de jó, hogy most már lesz ilyen. Kérem, eddig is volt ilyen, csak sajnos ezek a szerződések vagy nem köttettek meg, vagy pedig nem igazán volt meg az érdemi tartalmuk. Ahogy ide be lett fogalmazva, így sem lesz. Azt javaslom, hogy legyen kötelező eleme a településrendezési szerződéseknek az értékarányosság.

Miről beszélek? Hogy egy település átad vagyont, átad vagyoni értékű jogokat a beruházónak, és annak komolyan, a vagyoni értékű jogoknak is legyen megteremtve az ellentételezése. Példát mondok: vagyoni értékű jognak tartom azt, ha egy terület belterületbe van vonva, és át van minősítve, mondjuk, szántóföldből, mezőgazdasági külterületből gksz-ba, tehát gazdasági, kereskedelmi, szolgáltató övezetbe. Az agglomerációban, Budapest környezetében ez négyzetméterenként a terület szempontjából sok ezer forintos eltérést jelenthet. Ha hektárokra számítjuk, akkor ez már milliárdos nagyságrendű eltérést jelenthet. Ennek meg kellene jelennie a településrendezési szerződésben ilyen csúnyán - mondom idézőjelben - forintosítva ez a dolog. Igen, a vagyoni értékű jogoknak, az, hogy egy önkormányzat átminősít egy területet, annak is legyen ára. Értéke van, legyen a szerződésben ára is.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Sajnos sok mondanivalóm van még (Tállai András: Ettől félünk mi is.), de azt valószínűleg egy következő felszólalásban fogom elmondani, de még egyet hadd említsek meg. Az építtető felelősségi körét tovább terjesztik ki, nem csak a teljes fedezet biztosítása, ami normális esetben, ha egy nagyobb nagyságrendű beruházásról van szó, az elvárható, de tekintet nélkül és léptéktől függetlenül ezt beemelni a törvénybe életveszélyesnek tartjuk. Az, hogy a kivitelezés ellenőrzéséért is az építtető legyen a felelős, ez azt jelenti, hogy innentől kezdve gyakorlatilag öngyilkossági kísérletnek fog számítani építésbe belevágni.

Köszönöm szépen, elnök úr, a szót, és a majd a következőben tovább folytatom. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 320 2012.07.03. 7:34  298-327

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Schiffer András képviselőtársam több mindent elmondott már, úgyhogy lehet, hogy a 15 percemet már nem fogom kihasználni, de még egypár gondolatot szeretnék hozzáfűzni az előbb elmondottakhoz, az előző felszólalásomhoz.

Az egyik az építésfelügyelet kérdése, amelyet nagyon helyesen ez a törvényjavaslat meg kívánt erősíteni. A vitában a bizottsági ülésen már elmondtuk, én magam is megfogalmaztam, hogy nagyon nagy szó. Két gondolatom volna, amit mindenképpen szeretnék itt is megosztani, két probléma. Az egyik a személyi feltétel. Utánanéztem, egész Pest megyében momentán, ha jól tudom, hat ember foglalkozik építésfelügyelettel, tehát ezt a rendszert, ezt a hatósági részt nagyon meg kéne erősíteni személyi állományában is, mert ez így nem fog működni; a másik pedig az, ami szerintem a települési önkormányzatoknak hatalmas probléma, a bontási költségek kérdése.

Nagyon jó, hogy sok esetben most már eljutunk oda, hogy bontási kötelezettség, végzés ki van adva, de ezek feltétele az, hogy legyen olyan települési önkormányzat, amely ezt végre tudja hajtani, hiszen ő lesz a kötelezettje ennek a végzésnek, neki kell ennek a költségét vállalnia.

Meggyőződésem, hogy az építészrendészetet is meg lehetne erősíteni, tehát kifejezetten intézménnyé tenni. A miniszter úrnál voltunk egy megbeszélésen, amikor ezt már felvetettem, de talán a bizottsági ülésen is mondtam, hogy létezik a Baupolizei intézménye Nyugaton, de Horvátországban is alkalmazták már. Ezt talán itt lenne az ideje Magyarországon is bevezetni. Nagyon sok olyan, például zöldmezős beruházásnál szerintem ennek helye lenne, aminél igenis legalább egy-egy alkalommal érdemes lenne példaértékkel bemutatni, hogy mit tud csinálni egy ilyen intézmény azért, hogy későbbi szabálytalan építkezéseket meg tudjunk előzni.

(19.50)

Nekem mind a mai napig példám a VICO-székház, amely 1991-ben vagy '92-ben épült, a mai napig ott áll, az addigi Comporgan épületét építette tovább a Fenyő János nevű vállalkozó, véletlenül arra az épületre rákerült még két vagy három szint, és érdemben senki nem tudott beavatkozni, ott, a Rózsadomb kellős közepén. Ez egy olyan jelképes eseménye volt a pofátlan szabálytalanságoknak, amelyeket egyszer s mindenkorra Magyarországon meg kellene előzni, és érvényt kellene szerezni végre a jognak. Ezzel függ össze a fennmaradási engedély kérdése is, hogy mikor adható ki. A felsorolásban van egy olyan pont is, hogy akkor, ha a szabálytalanság közérdeket nem sért. Tehát akkor adható ki fennmaradási engedély. Na, tessék már nekem megmondani, hogy mi ez a közérdek!

Soha, egyetlenegy törvény nem definiálta még Magyarországon nagyon sajnálatos módon azt, hogy mit jelent az, hogy közérdek, ezért aztán ez a paragrafus totálisan gumiparagrafussá válik, gyakorlatilag bármi közérdekké minősíthető. Egyébként egy korábbi jogszabályt módosít egy picit ez a mondat, mert az is benne volt, hogy "és ha jelentős magánérdeke", tehát legalább volt egy további korlátozás beletéve ebbe a kérdésbe. Na, most már ez is eltűnt. Tehát adott esetben, ha egy szomszédnak nem tetszik a szabálytalan építkezés, amely egy mellette lévő telken folyik, az még önmagában nem lesz ok arra, hogy a fennmaradási engedélyt bárkitől megtagadják, de mondom még egyszer, ez a szabálytalanság, ha közérdeket nem sért, illetve rövid úton orvosolható - ez is bele van írva -, ez benne marad. Értelmezésem szerint vagy beletesszük azt, hogy mit jelent, hogy közérdek valahova definícióként, vagy pedig törlésre kell javasoljam ezt a paragrafust.

Egyebekben pedig a közérdek definíciója kapcsán hadd mondjam, hadd ajánljam a figyelmébe a törvény szerkesztőinek, hogy amit az első felszólalásom legelején mondtam, hogy legyen egy értékvédelmi rendelet, amely az egyedi védelmekre és a területi védelmekre is minden ponton kitér, és azt mondjuk, hogy az a közérdek, ha ezt a rendszerbe foglalt értékvédelmet megőrizzük, és ha ehhez bárki hozzá mer nyúlni vagy ezt sérti bárki, akkor nem adható meg a fennmaradási engedély, akkor ez egy tiszta képlet. Én ezt javasolnám a törvény benyújtójának, hogy gondolja meg, hogy ezt ilyen módon korrigálja.

Még egyet szeretnék említeni, ez pedig a következő. Itt most idézném pontosan a törvényt: "a szabálytalan építési tevékenység feltárására irányuló építésfelügyeleti tevékenységet támogató elektronikus építésügyi monitoringrendszert működtet". A miniszternek adja ezt a lehetőséget, pontosabban az építésfelügyeletnek adja ezt a lehetőséget a törvény. Rákérdeztem a bizottsági ülésen, hogy tessék nekem megmondani, hogy mi ez a bizonyos elektronikus építésügyi monitoringrendszer. Talán az, hogy műholdról fogják figyelni az emberek tevékenységét? Igazából nem kaptam ezzel ellentétes választ. Tudjuk, hogy a Google-nak van már egy olyan szolgáltatása, hogy van egyfajta időrend, és akkor ott vissza lehet menni korábbi képekre egy adott terület tekintetében, hogy milyen változások történtek, mondjuk, egy telken.

De azért hadd karikírozzam ki a dolgot! Elképzelhető, hogy ha én két vödörrel megjelenek a saját telkemen, az építésfelügyelet majd föntről ezt monitoringozza, és megállapítják, hogy én sittet cipelek abban a két vödörben, és akkor lecsapnak rám kisvártatva? Mert feltételezik, hogy az épületen vagy a telken belül én valamifajta szabálytalan építkezést fogok folytatni? Tehát én azt gondolom (Tállai András: Nem tudok válaszolni.) - hát pedig jó lenne, államtitkár úr, mert kifejezetten érdekelne, hogy mi ez az elektronikus rendszer, mert a Nagy Testvér figyel. Ennek a konkrét törvénybe építéséről van szó értelmezésünk szerint azzal együtt, hogy gondolom, meg kell erősíteni az építésfelügyelet rendszerét és ennek eszközt kell adni. De hogy nem látunk be egy kerítésen, szerintem az még nem lehet ok arra, hogy akkor ezek után az embereket, nem tudom, műholdon keresztül figyelve próbáljuk a szabálytalan építkezésektől visszatartani.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 312 2012.07.06. 10:14  69-321

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hogy házszabályszerű legyek, elmondom, hogy a 27., 28., 32., 37., 43., 45., 49. és 51. ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni, és akkor talán ennyiben le is zárnám vagy zárhatjuk a formai kötelmeket. Tekintettel arra, hogy egyébként maga a költségvetési törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, csak egy költségvetési törvényjavaslatnak tűnő tárgy vagy látszó tárgy, de semmiképpen, semmilyen módon sem felel meg annak tartalmilag, legalábbis ami az önkormányzati fejezetet illeti, ezt nyugodtan kijelenthetjük.

Miért nem felel meg annak? (Pleschinger Gyula felé:) Azért nem felel meg annak, tisztelt államtitkár úr, önnek különösen kiemelten mondanám, mert nem összehasonlítható a tavalyi évvel meg az azt megelőzővel. Totálisan átláthatatlan, semmi köze nincs az eddigi költségvetési törvényekhez, törvényjavaslatokhoz, ezért rendkívüli nehézségekbe ütközik, amikor egy egyszerű országgyűlési képviselő, aki szeretne tájékozódni az adatok és a számok tengerében, akkor megpróbálja ezt megtenni. Amikor ott voltunk az önkormányzati bizottság vitáján, amikor a költségvetésről tárgyaltunk, akkor rá is kérdeztünk erre külön. Nemcsak én kérdeztem rá, hanem kormánypárti polgármester képviselőtársaim is megtették, rendre-módra elkezdték felsorolgatni azokat a normatívákat, amelyek tavaly benne voltak a költségvetésben, idén is benne vannak a költségvetésben, jövőre is továbbra is önkormányzati feladatok lesznek, külön feladatok lesznek, hogy hol van, mennyit szán rá a kormányzat és a többi, és az ott jelen lévő főosztályvezető nem tudott rá válaszolni.

Kérdeztük, van-e olyan Excel-táblázat vagy valamilyen tanulmány, amiből ez kiderülhet számunkra. Ezek után ezt kaptuk, felmutatnám, habár már nincsen tévéközvetítés (Felmutat egy A4-es lapot.), de azért mindenki tapasztalhassa így utólag is, 11, azaz tizenegy sorban leírták nekünk azt, ami egyébként is teljesen nyilvánvaló. Én azt gondolom, minekután 140 normatíváról van szó, 140 különböző normatíva sorsáról van szó, ebből 17 az, ami beazonosítható, az összes többi különböző nagy csomagokban lett elhelyezve, nem tudjuk, hogy pontosan ezekre a feladatokra mennyit is szán a kormányzat. Ezek után ez a 11 sor röviden arcpirítónak minősíthető. Kérem tisztelettel, egészen egyszerűen elképesztő és szégyenletes, én magam szégyellem magamat a kormánypárti képviselők, illetve a kormányzat helyében is, hogy ezzel önök képesek voltak elénk állni, és azt gondolják, hogy ezt bárki komolyan veszi.

(17.20)

Mondok egy konkrét példát, egy konkrét normatívát, amit nem találhatunk a költségvetésben, és fogalmunk sincs, hogy vajon mennyit szán erre a feladatra a kormányzat. Ez az építéshatóságok munkája. Nemrégiben zárult le a járási törvény vitája itt a Házban, amikor végre eldőlt, hogy az építéshatóság feladata az önkormányzatoknál maradt. Ez a következőképpen történt, erre még röviden hadd térjek ki. Benyújtották a járási törvényt, abban benne volt, hogy mely feladatokat fognak átvinni a járáshoz. De az építéshatóság az önkormányzatoknál maradt részben sem volt feltüntetve, ezért vettem magamnak a bátorságot és rákérdeztem. Hát rettentő letorkolásban volt részem a bizottsági ülésen, mondván, hogy merek én ilyet megkérdezni, nem tudom én azt, hogy egy kormányrendeletben van szabályozva, hogy az építéshatósági feladatokat kik látják el. Visszavonulót fújtam, noha azt gondoltam, hogy ez finoman szólva sem mellékes kérdés. De aztán úgy látszik, hogy megfogadta a kormányzat a jó tanácsomat, illetve a kérdésemet, és aztán a későbbiek során egy saját módosító indítvánnyal álltak elő, amelyben rendezték ezt a kérdést, és kiderült, hogy az építéshatóság továbbra is az önkormányzatoknál marad. De nem abban a struktúrában, ahogy eddig, nevezetesen hogy gyakorlatilag minden városi rangú településnek volt külön építéshatósága, hanem, mondjuk úgy, hogy a járási székhelyű településeknél, illetve nem tudhatjuk, mert majd egy kormányrendeletben lesz pontosan, hogy az építéshatóságokat hova fogják telepíteni, tehát mi lesz az elsőfokú hatóság.

Ezért tehát nem tudhatjuk azt, amit eddig tudhattunk. Eddig úgy volt, hogy ügyszámok alapján, illetve a településeken lévő emberek után, tehát egy bizonyos fő után kapták meg az építéshatóságok az ellátmányukat. Ebből aztán ki lehetett kalkulálni a következő évi költségvetést, hogy ezt még mennyivel kell az önkormányzatoknak megtoldani. Ez teljes egészében eltűnt, mondhatjuk úgy is, hogy elpárolgott a költségvetésből, nyomát sem leljük. Lehet, hogy valaki erre tudna válaszolni, de amikor rákérdeztünk erre, akkor ezt a 11 soros izét kaptuk, mert másképp nem tudom definiálni, értelmezésem szerint ennek a két lapnak semmilyen módon nincs műfaja a költségvetésben, illetve az Országgyűlésben. Tehát ezt a választ kaptuk.

De ugyanez igaz az összes többi normatívára is. Eddig főben, adott esetben köbméterben vagy ügyszámban, tehát valamilyen módon meg voltak határozva, hogy egyes önkormányzati feladatokhoz mennyi pénzt kapnak az önkormányzatok. Most négy nagy csomagot fognak kapni összességében valamely feladatokra, ennyi pénzt fognak kapni az önkormányzatok. De még csak azt sem tudhatjuk, hogy milyen feladatokra, hiszen azt valamikor majd egy további törvény fogja eldönteni vagy elbírálni, de egyelőre itt még nem tartunk.

Mi a módosító indítványainkban - azokban az ajánlási pontokban, amiket az előbb felsoroltam - arra teszünk kísérletet, hogy az értelmezésünk szerint az önkormányzatok által a jövőben is ellátandó feladatok legalábbis reálértékben megőrizzék az értéküket, de amit az elmúlt két évben, azóta, amióta az MSZP a rémuralmát befejezte Magyarországon, csökkenést elszenvedtek ezek a bizonyos feladatokhoz rendelt költségek, támogatások, azt visszapótoljuk nekik. Ilyen módon gondoltuk, hogy emeljük az általános támogatást, az önkormányzatok köznevelési, szociális és gyermekjóléti, illetve kulturális támogatását.

Még egy további javaslatot is tettünk, és sajnálatos módon éppen ma délelőtt dőlt el, hogy ezt nem támogatja a kormányzat. Nevezetesen a következőről van szó. Ugyan nincs benne az önkormányzati törvényben, és a nyomát se látjuk a költségvetésben, de tudjuk, hogy a 3 ezer fő feletti településeknek gyakorlatilag kötelező jelleggel feladatuk lesz az iskoláik működtetése, tehát a rezsiköltség kifizetése, eszközbeszerzés, karbantartás és így tovább. Feladata lesz, mondom, de hozzá támogatást nem rendel a kormányzat. A 3 ezer fő alatti településeknél pedig nagyon valószínű, hogy az a település, amely erején felül nem vállalja ezt a feladatot, tehát nem akarja működtetni az iskoláját, akkor az az iskola be lesz zárva. A 3 ezer fő alatti településeknél az iskolára lakat kerül. Ezért kértük azt, hogy egyrészt ilyen értelemben legyen módosítva a köznevelési törvény, másrészt pedig a költségvetési törvényben is jelenjen meg az, hogy ez önkormányzati feladat, és az állam ehhez támogatást biztosít. Kérdezem mély tisztelettel, hogy ha egyszer már a kormányzat ezt a terhet ráteszi az önkormányzatok nyakába, akkor miért nem lehet ebből hivatalosan is feladatot csinálni, és az új Ötv. 13. §-ában felsoroltak közé beemelni ezt a pontot, illetve miért nem lehet ehhez külön támogatási sort rendelni. Erre tettünk javaslatot, de az előbb, a köznevelési törvényről szóló szavazásban ezt leszavazták, de még van egy utolsó lehetőség, az, hogy önök ezt támogassák a költségvetési módosítók között. Kérem, hogy tegyék meg.

S még egy dolgot szeretnék nagyon röviden megemlíteni, a területfejlesztés kérdését. Tudjuk, hogy a megyékről szóló törvényben - ami tavaly született és gyakorlatilag a megyék vagyonelkobzásával egyenlő - a megyék nemes feladatává tették a területfejlesztést. Azért mondom így, csupa idézőjelben, hogy "nemes feladat", mert azt, hogy mit jelent az, hogy területfejlesztés, nem definiálták mellé, azaz hogy tulajdonképpen mit is kéne csinálniuk a megyéknek ezen feladatellátás tekintetében. Most látjuk, hogy a 2013-as törvényben még pénzt se rendeltek hozzá a megyéknek, mindegyik megye pár száz millió forintból kell hogy eltengődjön a következő évben. Ebből nyilvánvalóan fenn tudja tartani a saját személyzetét, minimális működését, illetve ha megmaradt egyes esetekben a megyeháza, akkor annak a rezsiköltségeit ki tudja fizetni. Másra biztosan nem elég. Ugyanakkor képeznek egy megyei tartalékot úgymond a megyei önkormányzatok váratlan kiadásaira. Hát nem tudom, milyen váratlan kiadás lehet egy megyei önkormányzatnál, ha egyébként semmilyen konkrét feladatot nem bíztak rá. Illetve csinálnak egy külön területfejlesztési célelőirányzatot. Javasoltuk, hogy ezt a két összeget csoportosítsák a megyékhez megyei bontásban, megyei felosztásban, hogy valójában el tudják látni azt a feladatot, amit rájuk bíztak, tehát a területfejlesztéshez a szakpolitikák területi tervezését.

Kérem, gondolják meg a javaslatainkat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
216 260 2012.09.10. 6:09  255-266

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elsőként szeretném megjelölni azokat az ajánláspontokat, amelyekhez szeretnék hozzászólni, így a 11., a 14., a 20., 41., 44. és a 45. pontokat. A 45. pontban - ezekhez nyújtottunk be egyébként, elnök úr, kapcsolódó módosító javaslatokat, tehát részben a saját kapcsolódó módosító javaslataimra, részben pedig a módosító javaslatokra szeretnék majd utalni -, tehát a 45. ajánlási pontban arról van szó, hogy a használatbavételi engedélyezési eljárás szabályait szeretné megváltoztatni az előterjesztő úgy, hogy a Ket. szabályozásrendszere alól ezt kiveszi. Tény, hogy rendkívül sűrűn változik a jogi környezet, de úgy gondoljuk, hogy ez semmiképpen nem célszerű, a már megszerzett jogok továbbra is élnének, de a Ket. szabályozásrendszere egy olyan komplex rendszer, amely számtalan ügyféljogot biztosít, amely így sérülne megítélésünk szerint.

A 44. ajánlási pontban az előterjesztő az eredeti Étv. 36. §-ában egy eléggé értelmezhetetlen leegyszerűsítést javasol, nevezetesen, hogy építésügyi hatósági engedély akkor adható meg, ha a jogszabályokban meghatározott szakszerűségi követelményeknek megfelelnek a beterjesztett anyagok. Az eredetiben például olyan elvárások voltak megfogalmazva konkrétan, mint például az állékonyságot, az életet, az egészséget, a köz- és vagyonbiztonság védelmét irányozza elő mint követelményt. Nem értjük, hogy ezt miért kellett kihagyni. Javasoljuk visszatételre, és ezt a túlzott leegyszerűsítést pedig szeretnénk elvetni.

A 41. ajánlási pontban a következő a helyzet; az építésügyi hatóság milyen eljárásokat folytathat le, van egy hosszú felsorolás "a"-tól "n" pontokig. Ugyanakkor itt is érthetetlen módon számunkra az elvi építési engedélyezés, valamint a bontási engedélyezési hatósági eljárás kimarad belőle, amit nem gondolnánk, hogy ésszerű és célszerű lenne, hiszen építészeti értékek védelmének igenis komoly szerepe volna ezekben a bontási engedélyezési eljárásokban és az elvi építési engedélyezésben. Ugye tudjuk, hogy az elvi építési engedélyezés arról szól, ami tisztázza az adott telekre vonatkozó engedélyezhető építmény különböző paramétereit, a bontási engedélyezésben pedig adott esetben meg is lehet tiltani, hogy egy építészetileg értékes épület eltűnjön. Emlékezzünk csak nyugodtan az olyan nagy vihart kavart badacsonytomaji borházra: az építkezés során egy régi műemléki épületet tettek a földdel egyenlővé az előtt, hogy az építési hatóság bele tudott volna avatkozni a kérdésbe, és ez nemcsak egy műemlékileg védett épület volt, hanem egyébként egy rendkívül fontos, ott a helyiek számára nagyon nagy történelmi értékkel is bíró épület.

A 20. ajánlási pontban arról szól az előterjesztés, hogy az Étv. 9. §-ában eddig meghatározott eljárásrendet, tehát a 9. § (2)-(6) bekezdésében meghatározott eljárásrendet gyakorlatilag kiveszi a törvényből, és egy kormányrendeletté minősíti csak le. Szerintem, megmondom őszintén, a törvénynek ez az egyik legsúlyosabb hiányossága, és értelmezhetetlen számunkra. Ezt a bizottsági ülésen megkérdeztük, hogy vajon miért gondolja jónak az előterjesztő ezt az eljárási rendet, vajon mi lehet abban a kormányrendeletben, amire itt önök csak utalnak.

(21.00)

Én azt gondolom, hogy döntéshozó politikusként megérdemelnénk annyit, hogy ha már egy törvényről szavazunk, és ha már a törvénymódosítás arról szól, hogy egy ilyen igen lényeges pontot kiemel a javaslattevő, akkor ezt nem hagyjuk tovább lebegni, hanem megtisztelnek minket azzal a szakapparátus tagjai vagy maga az előterjesztő, hogy a kormányrendeletet legalább nagy vonalakban ismertetik velünk. Mert azt gondolom, hogy ami az építésügyben ma Magyarországon kárhoztatható és hátrány, az nagyon nagyrészt ennek az eljárásrendnek a be nem tartásából következik. Ugye, hogy a kétkörös államigazgatási eljárást bakugrásokkal kezelik azok, akiknek egyébként feladata lenne betartani és betartatni; hogy a nyilvánosságot, amely ezekben a paragrafusokban le van fektetve, sokszor szeretik kihagyni és elfelejteni, ez egy olyan dolog, amit kérünk visszaemelni az eredeti törvényjavaslatba. Tehát igen, ezentúl is törvényi szinten legyen szabályozva a településrendezési eszközök megváltoztatása.

És végül, mert az időm kezd lejárni, még egy nagyon fontos pontot hadd említsek meg: a magyar történelem kiemelkedő helyszínein és további helyszíneken a kormány rendeletben állapíthatja meg a beépítés szabályait. Tehát egy extralehetőséget ad mindenféle kivételes eljárás lefolytatására a kormány. Ez teljességgel elfogadhatatlan, ez olyan káros következményekkel jár, és olyan jogbizonytalanságot teremt, ami megítélésünk szerint alaptörvény-ellenes, alapvető jogokat sért.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr, lejárt az időm, úgyhogy be is fejezem. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
216 264 2012.09.10. 2:04  255-266

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csak arra szeretnék röviden reflektálni, amit Pál képviselő úr mondott, még egypár mondattal kiegészítve az én mondókámnak is a végét. Tehát a 21. §-ról szeretnék továbbra is beszélni, ami a magyar történelem kiemelkedő jelentőségű helyszínein lévő extra eljárásrendet fogalmazza meg.

Azt a korábbi vitaszakaszban is elmondtuk már, hogy egy: az, hogy a magyar történelemnek milyen kiemelkedő jelentőségű helyszínei vannak, illetve milyen országos jelentőségű műemlékegyütteseink vannak, már most tudjuk. Tehát ha önök tiszta lappal játszanának, igen, akár egy mellékletként a törvényhez hozzácsatolhatnák, hogy mely helyszíneket gondoltak volna kiemelni a rendes eljárásrend alól. Kettő: minden lehetőséget megadnak a jelenlegi jogszabályok is arra, hogy egy jól átgondolt tervet a jelenlegi szabályozás keretében is megvalósítsanak, és ott a vonatkozó helyi építési szabályzat előírásai szerint megépítsék a kellő építményt, illetve ha az nem felel meg, akkor azt módosítsák.

(21.10)

Erre már most is van lehetőség, tehát csak akarat kéne hozzá. A mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek elvet önök beleerőltetik ebbe a törvénybe, nem törődve azzal, hogy például a kártalanítás és a kisajátítás mint sajátos építésügyi jogintézmény csak arra az esetre vonatkozhat, amikor a helyi építési szabályzat valamilyen módon befolyásolja az adott ingatlan sorsát. Ebben az esetben viszont erről szó sincs. Gondolom, ezek igen nagy jelentőségű beruházások lesznek, ezért kérdezem tisztelettel, hogy ha ez valamifajta érdeket sért, tehát szükség lenne kártalanításra vagy kisajátításra, akkor milyen eljárásrendben gondolja majd a kormány ezt megoldani.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 68 2012.09.18. 13:43  55-105

HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat célja, idézném az 1. §-ból: "A kulturális örökség helyi és országos védelme érdekében rendelkezni a kulturális javak gyarapításának, megőrzésének, tudományos feldolgozásának, a jövő nemzedékek számára történő átörökítésének és társadalmi hasznosításának általános szabályairól." - és így tovább. Rendkívül szép és emelkedett szavak ezek, amelyekből jó párat találhatunk még az előttünk fekvő törvényjavaslatban, ugyanakkor igen nehéz ezeket a szavakat komolyan venni és fenntartás nélkül elfogadni, amikor éppen a napokban kapott olyan komoly sebet a kulturális örökség védelmének ügye Magyarországon, mint a KÖH, tehát a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megszüntetése.

Miről is van szó? Nemrég jelentette be a kormányzat, hogy meg kívánja szüntetni ezt a hivatalt, és egy jóval bonyolultabb nevű intézménybe kívánja ennek az eredeti intézménynek bizonyos jogköreit átcsoportosítani, illetve az utódlást valamilyen módon megoldani. Ugyanakkor sajnálatos tény, hogy ezen utódintézmény már jóval kevesebb hatáskörrel, jogkörrel fog rendelkezni, és nyugodtan kimondhatjuk, anélkül, hogy túlzásokba esnénk, hogy ezáltal az intézményesített örökségvédelem csúcsszerve véglegesen meg fog szűnni Magyarországon. A kormányhivatalokhoz fognak kerülni első és másodfokon a hatósági feladatok, illetve a Belügyminisztériumhoz is lesznek átcsoportosítva bizonyos, korábban a KÖH-nél lévő feladatok.

De nem ez az első olyan seb, amelyet a kulturális örökség védelme Magyarországon az Orbán-kormányzat alatt kap. Tudjuk, már több alkalommal voltak módosítva a vonatkozó jogszabályok, például amikor a KÖH-től elvonták az építéshatósági jogkört, vagy a régészeti feltárásokra maximum 30 napot biztosítottak, és az arra szánt keretösszeget is maximálták. Azt gondolom, ezen tények mellett, amelyeket most itt megemlítettem, nem lehet elmenni anélkül, hogy csak az előttünk fekvő törvényjavaslatban foglalt szép szavakról beszéljünk.

Egyébként, hogy visszatérjek a konkrét törvényjavaslathoz, miről is van ebben konkrétan szó? Ugye, a megyei intézményfenntartó központok felállításáról a 2011. évi CLIV. törvény rendelkezett, amikor is 2011. november végén a kormányzat egyetlen tollvonással úgy döntött, hogy az önkormányzatok, megyei önkormányzatok vagyonát elkobozza, ezzel párhuzamosan történt meg a megyei intézményfenntartó központok felállítása, és ezekhez kerültek a múzeumok, könyvtárak és így tovább. Mit is olvashattunk ezen akkori jogszabály bevezetésében, hogy mi a célja ennek? A jó állam kialakítása érdekében az ellátási színvonal emelése, egységesítése, hatékonyabbá tétele s a többi. Ennek érdekében született az a bizonyos jogszabály.

Itt az előzőekben elhangzott az, hogy milyen szép szavakkal volt az is körbebástyázva az akkori általános és részletes vitában, hogy a jó államot hogyan gondolja a kormányzat megalakítani. Ezzel a most benyújtott törvényjavaslattal, azt gondolom, nemcsak az akkor elfogadott törvény bukott meg, de egyúttal, mondjuk ki, a jó állam koncepciója és vele együtt a megyei intézményfenntartó központok koncepciója is. Hiszen ez a törvényjavaslat itt előttünk egy teljesen más logikai és szervezeti rendszerben képzeli el ezen feladatok ellátását, mint ugye, a muzeális intézmények fenntartása, könyvtárak s a többinek a fenntartása.

Azt gondolom, hogy az a koncepciótlanság, ami például a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megszüntetését illeti, illetve jellemzi, ugyanez látszik ezen kapkodó törvénykezésből is. 2011 novemberében még mindent magához von az állam, minden ilyen jellegű intézményt bekebelezni kíván, természetesen és nyilvánvalóan nemcsak a benne foglalt tárgyi vagyonnal együtt, hanem az intézmények épületvagyonával egyetemben, most viszont ezt valamilyen módon vissza kívánja osztani; valószínűleg azért, mert rájött, hogy túl sokat markolt.

Miről is van szó tehát? A megyei múzeumok a megyei városokhoz kerülnek, a tagintézmények pedig a települési önkormányzatokhoz lesznek leosztva. Valamilyen kifürkészhetetlen okból kifolyólag hiányzik egy köztes szint, a járási szint. Noha egyébként a kormányzati politika mind államigazgatási szinten, mind oktatási szinten a járási szintet megpróbálja megerősíteni. Fölállítja a járási kormányhivatalokat, tankerületeket állít fel járási szinten, de valami miatt, valami oknál fogva a közművelődési feladatokhoz, muzeális feladatokhoz nem rendel járási szintet. Megmondom őszintén, ezt nem tudjuk értelmezni. Egyébként fel is merült, nemcsak az ellenzék részéről, hanem kormánypárti részről is a bizottsági vitában, hogy vajon ennek mi az oka, hiszen már nagyon sok ilyen típusú intézmény van, amely társulási formában vagy kistérségi szinten működik, amelynek az ilyeténképpen való megtartása fontos lenne. Erre érdemi választ nem kaptunk.

Ugyanakkor mi az oka annak, hogy ilyen kapkodó módon történik a kulturális örökség védelmével kapcsolatos, illetve az ahhoz kapcsolódó feladatok ellátására vonatkozó jogszabályok változtatása itt Magyarországon? Azt gondolom, hogy azok a félelmek, amelyek szintén az előbbiekben fogalmazódtak meg, röviden, hogy nincs rá elegendő pénz, sajnos igenis megalapozottak. Nagyon is reális félelmekről van szó. Ezt támasztja alá véleményünk szerint az a szomorú tény, hogy leginkább a 4. § és annak környezete, magyarul, a muzeális intézmények megszüntetéséről szóló szakasz változik ebben a törvényjavaslatban. És sajnos nem a javára, tehát nem az eredeti törvényt próbálja javítani értelmezésünk szerint a törvényjavaslat tevője, hanem súlyosbítja a helyzetet.

(14.10)

Arra, amit az államtitkári expozéban is hallottunk, hogy mennyi pénz, mennyi normatíva fog elképzelésük szerint vonatkozni a különböző intézmények fenntartására, azt kell hogy mondjam, szemben azzal az optimizmussal, amit a kormányzati padsorokból hallottunk, hogy nem elegendő ez a pénz még akkor sem, ha azt is tudjuk - ez valószínűleg majd a költségvetés vitájában ki is fog derülni, szintén itt az előzőekben elhangzott -, hogy nem is lesz annyi, de mindenesetre ha annyi is lenne, mint amennyit az államtitkár úr mondott, megítélésünk szerint ez messze nem elegendő pénz arra a sok-sok feladatra, amire szánják.

Ugyanakkor azt is tudjuk, azt már biztosan tudhatjuk, hogy az önkormányzatoknak a jövő évi büdzsé körülbelül 140 milliárdos mínuszt fog jelenteni úgy, hogy ugyanakkor a személyi jövedelemadó helyben maradó részét igen erőteljesen, a gépjárműadó önkormányzatokat illető részét igen erőteljesen megnyesni kívánja a kormányzati politika, tehát jóval kevesebb lesz a mozgásterük is az önkormányzatoknak nemcsak a normatíva tekintetében, hanem egyébként a szabályrendszer tekintetében is, hogy milyen pénzt mire használhatnak. Ezért igenis félő, hogy azok az intézmények, amelyek most odakerülnek a települési önkormányzatokhoz, nagyon nehezen és igen komoly vérveszteségekkel lesznek majd csak fenntarthatóak.

Az egyedüli kimenekedést, mint tudjuk, az új Ötv. a helyi adók bevezetésében, illetve megemelésében nyújtja a települési önkormányzatok számára, tehát az újabb feladatokkal együtt - amit most kvázi visszakapnak a települések - jut pénz, de nem elegendő, és ezt a pluszköltséget a lakosságra kell majd ráterhelni, méghozzá kötelező módon szintén az új Ötv. szerint. Ez számunkra semmiképpen nem elfogadható felállás, ez az, amit semmiképpen nem lehetne megtenni.

És mi lesz akkor, ha nem lesz elég pénz, ha ezt a pluszköltséget nem tudják majd a települések továbbhárítani a lakosságra? Hát arra van ugye a 4. § szépen pontosan kitalálva, hogy hogyan, milyen körülmények között lehet bezárni az egyes intézményeket; ha nem zárják be rögtön, akkor hogyan lehet majd megyei intézményekhez hozzácsapni, és ha a megyei intézmény se tudja fenntartani, akkor hogyan lehet véglegesen a megszüntetésről rendelkezni. De akkor viszont, kérdezem én, mi lesz az építmények sorsa, mert azt látjuk itt, hogy a tárgyi eszközök, személyi feltételek átkerülnek ugyan a települési, illetve megyei városokhoz, de az intézményeket megjelenítő építményvagyon nem fog átadásra kerülni. (L. Simon László a hátsó padsorok mögött állva a páholyban ülőkkel beszélget.)

Kérdezném tisztelettel - főleg, ha az államtitkár úr elfoglalná a helyét -, hogy vajon miért nem kerültek bele az épületek is? Tehát az épületállomány egésze miért nem került bele a törvénybe? Ha már egyszer elkobozták egyetlen tollvonással, ugyan miért nem lehet ezzel a nagyvonalú gesztussal vissza is adni a települési, illetve a megyei önkormányzatoknak ezeket az intézményeket?

A megyei múzeumokhoz tartozó kiállítóhelyek, tagintézmények, egységek a törvényjavaslat szerint át fognak kerülni a településekhez, ugyanakkor a megyei apparátusok, szakemberek a megyei városok múzeumánál fognak maradni. Kérdésünk, hogy vajon ezek a szakfeladatok, amelyeket ezek a szakemberek ellátnak, hogyan fognak akkor megvalósulni a települési önkormányzatokhoz kerülő múzeumok esetében. Erről sajnos a törvényjavaslat nem rendelkezik, ezt igen komoly hiányosságának tartom. (L. Simon László visszamegy a helyére.)

Még egy dolgot engedjenek meg! A látogatószám felmerült az államtitkári expozéban is, és egy rendkívül emelkedett idézetet hallhattunk Klebelsberg Kunótól, és valóban nagyon szűk látókörű megítélés lenne csak a látogatószámra támaszkodni, amikor egy-egy intézmény fontosságát és létjogosultságát valaki eldönti. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy azok a korábban tett kormányzati intézkedések és törvénymódosítások, amelyekről a bevezetőmben szóltam, pontosan ezt a szűklátókörűséget adják elénk, magyarul: nagyon egyszerű gazdasági érdekek mentén történnek bizonyos kormányzati intézkedések, semmi más okát nem látjuk ugyanis például a KÖH megszüntetésének vagy például a régészeti lelőhelyek feltárása kapcsán tett törvénymódosításoknak, csak és kizárólag bizonyos fajta gazdasági érdekek kiszolgálásában látjuk ezeket az okokat.

Az államtitkár úr azt mondta egy nyilatkozatában, hogy szerethető örökségvédelmet kell teremteni Magyarországon, de nagyon jó lenne, ha nem ezek a bizonyos gazdasági érdekkörök, mondjuk így, oligarchák szeretnék a magyar örökségvédelmet, hanem a kisembereknek, mindenkinek, a magyar nemzet minden egyes tagja számára az örökségvédelem szívügye lenne, és ezt látnánk az intézményhálózatban is, ezt látnánk a kormányzati intézkedésekben is megvalósulni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 76 2012.09.18. 1:52  55-105

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én Cser-Palkovics képviselőtársam hozzászólására szeretnék még reagálni. Szóba hozta, hogy talán nem ide tartozik a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megszüntetése, amit én említettem. Én azt gondolom, hogy a kulturális örökség védelméről csak egységesen lehet Magyarországon gondolkodni, mint ahogyan egyébként az államtitkár úr személyében ez egységes felelősségi körhöz is tartozik. Tehát én nem tudom ezt a kettőt egymástól elválasztani, már csak azért sem, mert azon kormányzati intézkedések, amelyek ezen törvényjavaslatot megelőzték, sajnos az ezen törvényjavaslatban foglalt szép szavakkal pontosan az ellentétét mutatják. Ez az egyik.

A másik pedig az, hogy továbbra sem tudunk nem hangot adni a csodálkozásunknak a kormányzati kommunikáció pálfordulásában, ami a megyei intézményfenntartó központok szerepét illeti. Ugye, 2011 novemberében azt hallottuk, amit én idéztem is, hogy a jó állam kialakítása érdekében kell hogy ez a vagyonelkobzás megtörténjen.

(14.50)

Most pedig Cser-Palkovics képviselőtársamtól is ennek gyakorlatilag pont az ellenkezőjét halljuk azzal együtt, hogy a helyi közösségek védelme, erősítése érdekében mennyire fontos - egyébként nagyon igaz szavakat - az, hogy ezeket az intézményeket megkapják. Ezen tehát továbbra is nehezen tudunk napirendre térni. Ugyanakkor kérdésként arra, hogy például a vagyon kérdése miért nem lesz rendezve, a vagyon miért nem kerül át, csak annak a fenntartása az önkormányzatokhoz, továbbra sincs válasz. Nagyon jó lenne, ha ezt megkapnánk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban. - L. Simon László: Majd a zárszóban elmondom.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 98 2012.09.24. 2:12  97-104

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Tisztelt Miniszter Úr! A múlt héten egy kormány közeli sajtóorgánum arról számolt be, hogy a jövőre tervezett hiánycél elérése érdekében további létszám-racionalizálásra lehet számítani a közszférában. Egyfelől megszüntetik azokat a státusokat, amelyeket jelenleg nem töltenek be, másfelől több ezer fős leépítés is megvalósulhat mind az államigazgatási apparátusban, mind pedig az önkormányzatoknál. Egyes számítások szerint mintegy 10 ezer közszolga elbocsátásáról lehet szó, amely éves szinten 40-45 milliárd forintnyi spórolást jelenthetne.

Ezen értesüléseket látszik megerősíteni az is, hogy a kormányhivatalokban tartott jegyzői tájékoztatókon az illetékesek előrevetítik egy komolyabb létszámrendezés lehetőségét, és példaként hivatkoznak arra, hogy a Magyarországnál közel négyszer népesebb Lengyelországban is csak töredéke a közszolgálatban dolgozók aránya a hazainál, és tudjuk, azóta egyébként maga a miniszter úr is hasonló módon nyilatkozott a sajtóban.

Tisztelt Miniszter Úr! A parlament tavaszi ülésszakán több alkalommal, így a járások felállításáról szóló törvényjavaslat vitájában is rákérdeztünk a tárca illetékeseinél, például magánál Szabó Erika államtitkár asszonynál, lesznek-e elbocsátások, leépítések az önkormányzati hivatalokat érintő átalakításokkor, a járási hivatalok felállításakor. Minden alkalommal nemleges választ kaptunk, és ezen fentebb említett cikk kapcsán is a Nemzetgazdasági Minisztérium cáfolt még a múlt héten. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a költségvetési törvény újratárgyalása folyamatban van csakúgy, mint az IMF-tárgyalások, és sajnos ez utóbbi kimenetelétől tagadhatatlanul sokban függ ez előbbi módosítása. Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy a közszolgálatban dolgozók megérdemlik, hogy tisztességes, egyenes válaszokat kapjanak, ne játsszanak az ő és családjaik egzisztenciájával. Ezért kérdezem: lesznek-e a közszférában elbocsátások, és ha igen, hány főnek lesz ez a sorsa. És kérem, miniszter úr, most ne nekem válaszoljon elsősorban, hanem azoknak a kisembereknek, akiknek a sorsa ettől a választól is függ.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 102 2012.09.24. 1:02  97-104

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Egyenesebb válaszokat vártam volna öntől. Sajnos, ezzel továbbra is adós maradt, kérem, hogy a következő egy percében tegye meg ezt. Pontosan hány főt gondolnak önök elbocsátani? Amikor ön hatékony államigazgatásról beszél, és arról, hogy mi esetleg az állam leépítését sürgettük volna, kérem, ezt visszautasítom. Ezt így tőlünk soha nem hallhatta. A tőlünk jobbra ülő frakció (Az LMP sorai felé mutat.) annál inkább jeleskedett ebben a kérdésben, és amikor ön azt mondja, hogy hatékony és takarékos államra van szükség, akkor nagyon kérem, ezt ne az embereken próbálják megspórolni. Ne azokon a szakembereken próbálják megspórolni, akik jelenleg a közigazgatásban, az államigazgatásban dolgoznak, mert úgy véljük, hogy először az oligarchákon tessenek spórolni. Ahogyan korábban azt ajánlottuk, hogy a nokiás dobozokon spóroljon az MSZP-kormány, most önöknek azt ajánljuk, hogy az oligarchákon tessenek spórolni, és akkor nem kell senkit majd elbocsátani. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Így van. - Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 231 2012.09.24. 5:01  228-236

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Alapvetően a zárószavazás előtti módosító indítvány 18. pontjához szeretnék hozzászólni, elnök úr, de mielőtt ezt megtenném, röviden én is visszatérnék az általános vitához és a részletes vitához.

Megítélésem szerint egyetlen mondatban össze lehet foglalni, hogy miről is szól ez a törvény. Arról, hogy mindenki egyenlő, de a Közgép egyenlőbb. Ez a lényege ennek az egész törvényjavaslatnak, ezért született meg ez az egész módosítás, noha egyébként az építésügyre és az építésügyet befolyásoló jogszabályok dzsungelére már igencsak ráférne egy rendbetétel, hogy végre nagyobb lendületet kaphasson Magyarországon az építkezés, amire hatalmas szükség lenne azért, hogy a nemzetgazdaságot is megerősítsük ezáltal.

(18.20)

Ezzel szemben kaptunk egy rendkívül gyenge fércmunkát. Mondjuk ki, erről szól ez az egész javaslat, ami egyetlenegy dolgot eredményez: azt, hogy az oligarchákat, amelyeket a kormányzat támogat, helyzetbe hozza.

Az egyik ilyen pont volt az, hogy Magyarország kiemelt jelentőségű történelmi helyszínei, műemlékei, műemlékegyüttesei környezetében, és így tovább, és minden olyan helyszínen, ahol a kormány úgy gondolja, dönthet úgy a kormányzat, hogy az arra érvényes helyi építési szabályzatot, illetve szabályozási tervet gyakorlatilag hatályon kívül helyezi, és egy teljesen egyedi előírásokat alkalmazó kormányrendeletet fog kibocsátani.

Magyarul arról van szó, amit itt az előbb is hallhattunk, hogy semmi, ami ügyféljogot érint ma Magyarországon, semmi nem szent, bármit el lehet törölni egyetlen tollvonással. De ezek után, őszintén szólva, én azt kérdezem, hogy minek egyáltalában olyan jogszabályt kibocsátani, ami helyi építési szabályzat, szabályozási terv megalkotására jogosít. Miért nem töröljük el ezt az egészet úgy, ahogy van, és itt a kormányzat kijelölheti a 93 ezer négyzetkilométert, úgy, ahogy van, kiemelt jelentőségű helyszínné, és mondja azt, hogy ő majd ott, ahol úgy gondolja, majd egyedi jogszabályokat vagy egyedi építési előírásokat fog alkotni. Bárhol, ahol Orbán Viktor jár, és lát még egy jobb helyszínt, jobb helyszínt arra, hogy a Közgép építkezzen valamit, azt kijelöli ilyen kiemelt jelentőségű helyszínné, és nosza rajta, lehet építkezni. Gyakorlatilag erről szól ez a törvény.

Na most, ezek után önök még behozzák ezt a zárószavazás előtti módosító indítványt, ami nemcsak hogy ezeket a kiemelt helyszíneket szabályozza így, hanem ha még ott véletlenül valami csoda folytán földi halandó tulajdonában lenne, akkor az összes tulajdonosi jogosítványát megvonja egyetlenegy tollvonással. Ez egészen egyszerűen eszméletlen, az összes alkotmányos jogszabálynak és összes alkotmányos alapjogunknak ellentmond, tisztelt államtitkár úr, hiszen a tulajdon az egyik legfontosabb olyan jogunk, a tulajdonhoz való jog, aminek a korlátozása jogállami keretek között értelmezésünk szerint elképzelhetetlen lenne.

Ezzel szemben itt azt olvassuk, hogy a hatósági engedély kapcsán a tulajdonosok, tulajdonostársak véleményét egyszerűen megadottnak kell tekinteni, akkor, ha ezek a bizonyos tulajdonostársak egyébként nem járulnak hozzá ehhez az építkezéshez. Tehát szegény földi halandóknak, bennszülötteknek - mondjuk ki -,s akik itt, ezeken az adott területeken élnek, tulajdonnal rendelkeznek, a kormányzat kénye-kedve szerint a tulajdonuk fölött valami felülírás történik, egy új nagyberuházást valósíthatnak meg valakinek az érdekéből, amit ugye nem tudhatunk, és ezzel kapcsolatban szavuk sem lehet az ottani tulajdonosoknak. Viszont azt is olvashatjuk, hogy ezzel kapcsolatban az összes határidő még rövidülhet is. Azaz mindezt egyetlenegy tollvonással megteheti a kormányzat.

Azt gondolom, hogy ez egészen elképesztő, és egyébként beleillik abba a törvényalkotási metódusba, amit a kormányzat általában az oligarchák tevékenysége körében tesz. Így szüntették meg az intézményesített örökségvédelmet, vele együtt a KÖH-öt is - mint tudjuk -,s éppen a tegnapelőtti napon szűnt meg véglegesen az intézmény és az intézményesített örökségvédelem csúcsszerve Magyarországon, de a hatósági jogköröket is átrendezik, a kisajátítási törvényt megváltoztatják, és így tovább. Amikor megnézzük az indoklást, hogy vajon mi az oka ennek, kérem tisztelettel, ami egészen elképesztő: szó szerint ugyanaz van az indokolásban, mint ami a normaszövegben. Ennyit a szakmai munkájukról.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
223 288 2012.10.01. 8:01  245-293

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én megmondom őszintén, Horváth László képviselőtársam hozzászólásai engem is rendkívül megihlettek, és az az igazságbeszéd, amit tőle hallhattunk, nevezetesen, hogy hivatalba járni rossz, tehát ennek a dogmának a kimondása itt a Ház falai között egy történelmi pillanat volt. Nyilván ezt az igazságot osztja Nyerges Zsolt, Pomázy Csaba is, Simicska Lajos és így tovább, de én is osztom, és jelzem már most itt az államtitkár asszonynak, hogy mi is szeretnénk nemsokára építkezni, és lehetne-e, hogy én is kapok egy kormánybiztost. Jó? Nem szeretek hivatalba járni, olyan sok ideig tart, annyi macera van vele! Miért ne lehetne azt is, hogy akkor nekem is járjon egy kormánybiztos? Jó, hogyha már itt a késői órán erről szépen elvitatkozgatunk, és úgy látszik, itt nincs olyan, hogy önök tagadják az oligarchák létét és azt a kedvezményezetti kört, amelynek jár ez a kiemelt beruházási pozíció, ezért nyilván bárki belekerülhet, felteszem, akkor én is, mint Átlag Béláné, ebbe belekerülhetek.

No, most, amikor volt időm várni a hozzászólásomra, próbáltam számba venni, hogy az elmúlt két évben a Fidesz-kormányzat jogalkotási gyakorlatában melyek voltak azok a benyújtott jogszabályok, jogszabálytervezetek, amelyek nagyjából ennek a jogszabálynak a mintájára készültek, és most visszafelé az időben haladva, hadd soroljak fel egypárat. Ilyen volt például az Étv., az építési törvény módosítása nemrégiben, akkor előtte a kulturális örökség védelméről szóló törvényt több ízben módosítottuk, szintén hasonló értelemben. No, csökkentette a Ház a határidőket, és átkerültek bizonyos hatáskörök más hivatalokhoz, amelyek esetleg gyorsabban vagy nagyvonalúbban tudnak dönteni. Időközben a kormányzat megszüntette a KÖH-öt, tehát a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt, már csak azért is, hogy biztosan ne legyen ennek a területnek intézményesített védelme Magyarországon, az istvánmezei beruházás kapcsán is egy jogszabály született, azután a környezeti hatásvizsgálat jóváhagyásának a határidejét is leszűkítette a Ház, és így tovább. Nyilván még nagyon sok mindent lehetne felsorolni, de kérem tisztelettel, az a helyzet, hogy ez nagyon-nagyon sok időt vett el a Háztól. A jogalkotás egy nagyon komoly erejét rabolta el, hogy annyi mindent kellett megváltoztatni.

Én most tennék egy javaslatot a tisztelt államtitkár asszonynak. Igazából itt a fő ludas, a legtöbb baj a Ket.-tel van, tehát a közigazgatási hatósági eljárásokról szóló törvénnyel. Kérem, helyezzük hatályon kívül, és megoldódik a probléma. Az egész Ket.-et úgy, ahogy van, dobjuk a kukába, egyedül kiadmányozási jogot Orbán Viktornak, a bölcs vezérnek adunk, minden ilyen jellegű beruházásnál ott van nála a stempli, és megoldódik a probléma. (Zaj a kormánypártok soraiban.)

Nemcsak a jogszabályok vannak még itt útban előttünk, hanem az a sok kötözködő köztisztviselő, közszolga, ugye, akik kötik magukat a törvényekhez, be akarják tartani azokat az előírásokat, amelyek rájuk vonatkoznak, és lássuk be, ez is hiba. Tehát minek az a sok közszolga a sok hivatalban? Ugye, már szó volt arról, hogy az IMF-nek egyébként is elvárása az, hogy le kell építeni a magyar közigazgatást, mert sok benne a felesleges ember. Nosza, rajta! Nosza, rajta! Ezt azután tényleg lehet teljesíteni, pláne, ha az egyetlen kiadmányozó maga a bölcs vezér, Orbán Viktor lesz, és persze akkor azonnali hatállyal bármit, bármilyen helyszínen, bármilyen úgynevezett fejlesztés tekintetében ki lehet adni, mindenféle engedélyt meg lehet szerezni. Csak egy dolog maradt fönn, mélyen tisztelt államtitkár asszony, ez a felelősség kérdése, és erre hadd mondjak valamit.

Annak idején, amikor a környezeti hatásvizsgálatról szóló törvény módosítva lett ebben a Házban, Tállai András államtitkár úr ott ült velünk szemben, és föltettük neki ezt a kérdést. Ugye, a környezeti hatásvizsgálat kapcsán, ha valahol, akkor igazán felmerülhet a felelősség kérdése is, hiszen a nagyberuházásoknál, amikor ilyen jellegű környezeti hatásvizsgálatot kell lefolytatni, akkor, ugye, ez rendkívül széles körű tapasztalatot, szakértelmet igényel, mert nagyon komoly következményei lehetnek, ha egy-egy ilyen hatósági vizsgálat nem jól vagy nem elég körültekintően zajlódik le. Föltettük az államtitkár úrnak a kérdést, hogy nem 30 napra, 8 napra, 1 napra, 1 percre is le lehet csökkenteni az eljárás határidejét, hiszen elég, ameddig a köztisztviselő odanyúl a stemplihez, rácsapja az engedélyre a stemplit, és aláírja, erre bőven elég 1 perc. Nyugodtan bele lehetne a törvénybe azt is foglalni, hogy erre összesen 1 percet ad a jogalkotó, de akkor ki vállalja majd a felelősséget? És kértem, hogy Tállai András mondja ki, hogy ő személy szerint fogja vállalni, és a jegyzőkönyv tanúsága szerint - tessék megnézni - Tállai András kimondta, hogy igen! Attól a pillanattól kezdve így az összes ilyen jellegű hatósági eljárásban ő személyesen fogja vállalni azon kisemberek helyett, mert mondjuk ki, a közigazgatásban nemcsak csúcsköztisztviselők és -közszolgák dolgoznak, hanem kisemberek is, szakemberek is, akik egyébként tisztességgel tennék a dolgukat, de a felelősséget az államtitkár úr átvállalta. Nagyon remélem, az államtitkár asszony is lesz ilyen nagyvonalú, és kimondja ezzel kapcsolatban, hogy igen, ő is vállalja a felelősséget, amely ezen törvény elfogadásával majd rá fog hárulni.

Kérem tisztelettel, annyiszor hallhattuk már a járási rendszer megalakítása kapcsán, az új önkormányzati törvény elfogadása kapcsán, és így tovább, tudnám sorolni a jogszabályokat, csakúgy, mint egyébként most itt az előbbiekben felsorolt jogszabályok tekintetében is, hogy önök a jó állam megteremtésére törekednek, ami, valljuk be, nem kis ambíció, mert amíg a világban ilyen jellegű emberi törekvések voltak, leginkább a földi poklot sikerült megvalósítani, nemhogy a földi Paradicsomot sikerült volna megalkotni. No, tehát a jó államhoz az is hozzátartozik, ugye, hogy valakinek a felelősséget vállalnia kell a tetteik után. Úgyhogy a tisztelt államtitkár asszonynak a szívére és lelkére ezt szeretném helyezni, és nagyon remélem, hogy most itt, ha válaszol majd az elhangzottakra, akkor megteszi, hogy ezt ön is így, személyesen vállalni fogja. Úgy látszik, egyébként államtitkárként nem merte ezt megtenni, csak egyéni képviselőként.

(22.40)

Nyilván ez is volt az oka annak, hogy a benyújtás körülményei ilyen kissé szűkösre és nem olyan nagyvonalúra sikerültek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
229 208 2012.10.15. 5:04  205-215

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A bizottsági ülésen, amikor erről vitatkoztunk a mai nap, akkor egy kicsit kimerítőbb választ kaptunk, mint amit most az államtitkár úr itt számunkra produkált. Nevezetesen arról volt szó, hogy az országos településrendezési és építészeti keretszabályzat, röviden: az OTÉK egy kormányrendelet, amely tartalmazza a kötelezően kialakítandó parkolók számát az adott övezetekhez, adott épületfajtákhoz, és létezik a parkolómegváltás fogalma is. Ennek kapcsán merült fel az, hogy az volt a szándéka eredetileg a törvény megfogalmazóinak, hogy amikor majd ez a rendelkezés életbe lép, akkor egy miniszteri rendelet fogja ezt kiegészíteni, ami arról szól, hogy mire használhatják fel az ilyen módon, a parkolómegváltás által befolyt pénzeszközöket az önkormányzatok; nevezetesen, hogy P+R parkolókat, illetve parkolóházakat építhetnének belőle.

Ebből következően egy dolog nyilvánvalóvá vált számunkra, nevezetesen az, hogy itt már nemhogy kormányrendeletek, hanem miniszteri rendeletek is készen vannak ennek a törvénynek a hátterében, pedig amikor annak idején az általános vita, részletes vita volt, több alkalommal kértük a minisztérium illetékeseit, Szaló Péter államtitkár-helyettes urat, hogy legyenek szívesek számunkra ezt, mint olyanok számára, akik ebbe a kérdésbe mint szakpolitikusok belefolyunk, és szeretnénk tisztán látni, mondják már el, hogy melyek azok a kormányrendeletek, miniszteri rendeletek, amelyek már készen vannak, és amelyek érdemben befolyásolhatnák a törvény sorsát.

(18.30)

Arról van ugyanis szó, hogy például olyan apróságok, mint az eredeti törvény 9. § (2)-(6) bekezdése, ami ugye, tudjuk, hogy a helyi építési szabályzat elfogadása rendjét, eljárásának módját tisztázza, az most kikerül a törvényből, és lesz helyette majd egy kormányrendelet. Ugye mi, egyszerű ellenzéki képviselők, ezt nem ismerhetjük meg, nyilvánvalóan csak a kormánypárti képviselők számára egyértelmű, hogy mit tartalmazhat ez a kormányrendelet, pedig nagyon lényegi ez a probléma.

Miért lényegi? Egy település életét a helyi építési szabályzata, szabályozási terve, magyarul, a településrendezési eszközeinek a java része, döntő része igenis, merőben befolyásolja. Nagyon sok olyan eset van, amikor ezzel a nem kis jogával élve a település, a települési vezetés merőben tudják a településük jövőjét pozitívan avagy negatívan befolyásolni. Ezt szerettük volna tisztán látni, de nem kaptunk rá érdemi választ, noha kiderült, hogy vannak ilyen, már előkészített anyagok. Rendkívül méltatlannak tartjuk ezt az eljárásrendet, és ez ellen is szeretnék most ez alkalommal is tiltakozni.

Ugyanakkor nagyon sajnálatosnak tartom, hogy a köztársasági elnök úr nem olyasmikre hívta fel a figyelmet, amelyeket egyébként az általános vitában mi magunk is elmondtunk, nevezetesen: teljesen alkotmányellenes passzusok kerültek bele ebbe a törvényjavaslatba, olyan apró alkotmányos jogokat korlátoznak majd, amelyek majd a tulajdonhoz való jogot, az egyenlő bánásmódhoz való jogot, a törvény előtti egyenlőséghez való jogot biztosítanák egyébként az állampolgárok számára. Arról van ugyanis szó, hogy a magyar történelem kiemelkedő jelentőségű helyszínein - tehát valljuk be, gyakorlatilag bárhol Magyarországon - a kormány, ha úgy gondolja, rendeletben meghatározhat egyedi építési szabályzatot. De tudjuk, ez az oligarchák kormánya,tehát nevesítsük. Arról van szó itt, hogy Nyerges, Simicska, Pomázi, amerre járnak Magyarországon (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.) - erről van szó, kérem tisztelettel -, ott új és egyedi építési szabályzatok lehetnek majd meghatározhatóak; akinek olyan típusú beruházása van, amit a kormány támogat, akkor majd kaphat egyedi építési jogokat. Ez az, ami ellen mi tiltakozunk.

És itt egy másik törvényt is említenem kell, a nagyberuházásokról szóló törvényt, bocsánat, a kiemelt beruházásokról szóló törvényt, amely jelenleg is a Ház előtt van, és ezzel a törvényjavaslattal szorosan összefügg, mert az, hogy az ügyféljogokat lábbal fogják taposni ezen törvény alapján is, illetve azon törvény alapján is, amit most a kezünkben tartunk, ez vegytiszta képlet. (Zaj a kormánypártok soraiban.) Igen, igen, pontosan azokat az alkotmányos jogokat fogják elvenni az emberektől, amelyeket az előbb említettem, és amelyek alapját jelentenék a demokráciának. Nem, tiltakozunk ez ellen!

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban. - Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 130 2012.10.29. 2:06  129-136

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A kormányfő hétvégi bejelentése értelmében a közeljövőben az önkormányzati adósságállomány mintegy felét vállalná át az állam. Az adósságkonszolidáció szükségessége vitathatatlan, és kétségtelen az is, hogy sok Fidesz vezette önkormányzatnak, például a budapesti V. kerületnek, Mezőkövesdnek, Hódmezővásárhelynek az utolsó pillanatban érkezik meg ez a mentőöv, ugyanakkor az eddig a sajtóban ismertetett kormányzati intézkedések számtalan kérdést nem tisztáznak, így ezúton is szeretnék most további érdemi részleteket megtudni a tisztelt miniszter úrtól.

A szombati kormányfői beszédben elhangzott, miszerint az igazságosságot is érvényesíteni kell a majdan megkötendő megállapodásban, annak érdekében, hogy a feszesen gazdálkodó önkormányzatok ne érezzék úgy, idézem: "Megint azt a lovat ütik, amelyik egyébként húz."

Tisztelt Miniszter Úr! Nemrégiben zajlott le az úgynevezett megyei önkormányzati konszolidáció, amely gyakorlatilag az önkormányzás megyei szintjét számolta fel azzal, hogy nemcsak az adósságot vette át, hanem azzal együtt a megyék vagyonát is elkobozta, valamint megfosztotta őket az érdemi feladatellátás lehetőségétől is. Kérem, erősítsen meg minket a tekintetben, hogy a most bejelentett konszolidációnak nem lesznek ilyen árnyoldalai.

És ha már az igazságosságot említettem, akkor még egy kérdést engedjen meg. Ami az átvállalandó adósság szerkezetét illeti, látnunk kell, hogy ezek jelentős részét az EU-s pályázatok látványberuházásait finanszírozó hitelek jelentik, amelyeket egy rossz pályázati rendszer kényszerített a helyhatóságokra, ugyanakkor sajnálatos, hogy történt olyan hitelfelvétel is, amely nem felelt meg az államháztartási törvényben foglalt ésszerű és takarékos gazdálkodási követelményeknek. Kérdezem: tervez-e a kormányzat a konszolidációval párhuzamosan elszámoltatást is egyes felelőtlenül gazdálkodó településvezetőkkel szemben? Érdemi válaszát várom.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 134 2012.10.29. 1:10  129-136

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen. Miniszter Úr! Az az igazság, hogy a feltett kérdéseimre nem kaptam választ, úgyhogy még egyszer megpróbálom megismételni őket, hátha most ez esetben érthetőbb lesz, vagy a miniszter úr számára is nyilvánvaló lesz, hogy mire szeretnénk rákérdezni.

Igenis történt a megyei önkormányzatok esetében vagyonelkobzás, és a megyei önkormányzati konszolidáció mérlege körülbelül annyi, hogy 700 milliárdnyi vagyont vontak el a megyei önkormányzatoktól, míg 180 milliárd forintnyi adósságot vállalt csak át az állam. Kérdezem: mi lesz tehát a mérlege ennek a második adósságkonszolidációnak ebben az esetben?

És a másik kérdésre sem kaptam választ, miszerint lesz-e elszámoltatás. Mert igen, sajnos tudjuk, hogy nagyon sok esetben felelőtlenül is gazdálkodtak önkormányzatok, és egyes településvezetők igen nagyvonalúan bántak a hitelfelvétellel, amit most nem lehet a konszolidáció örve alatt egyszerűen egy tollvonással meg nem történtté tenni.

Érdemi válaszát kérem még egyszer. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 81 2012.11.06. 2:19  18-142

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én egy rövid időre vissza szeretném terelni a vitát a tárgyhoz, amiről jelenleg szó volna. Többen említették az önkormányzatok adósságállományát és azt, hogy ez hogyan alakulhatott ki. Hallottuk megszólalni Lasztovicza Jenőt ebben a kérdésben, de hallottuk a tőlem jobbra ülő frakció véleményét is, és magát Rogán Antalt is hallhattuk, akinek azért is volt különösen is érdekes a véleménye e tekintetben, mert tudjuk, hogy a belvárosi önkormányzatnak a lakosságszám tekintetében az egy főre jutó adósságállománya országos viszonylatban a legmagasabb, ugyanakkor az egy főre jutó saját bevételei is igen magasak. Ezért is különösen érdekes, hogy hogyan juthatott el ebbe a szituációba a Rogán Antal vezette önkormányzat.

De azért, hogy a vitát könnyítsük és helyes mederbe tereljük, egy kezdeményezésünkre szeretném felhívni a figyelmet, nevezetesen arra, hogy ha nem tudjuk eldönteni, hogy kinek van igaza - a Fidesz szerint az MSZP, az MSZP szerint a Fidesz tette tönkre és adósította el az önkormányzatokat -, a Jobbik azt javasolja, hogy egy vizsgálóbizottság keretében tárjuk fel ezeket a problémákat, s ne csak arra térjen ki a vizsgálóbizottság munkája, hogy a vonatkozó jogszabályi környezet minden évben hogyan hatott az adósságállomány növekedésére, hogy mi ennek az adósságállománynak a szerkezete, hanem a döntéshozói felelősségre is térjen ki. Mert hát sajnos tudjuk, hogy ezen döntéshozói felelősség nemcsak az Országgyűlés és azon képviselők felelőssége, akik akkor itt ültek, hanem azon településvezetők felelőssége is, akik az önkormányzatokban a vonatkozó döntéseket meghozták. Az összes frakció támogatását kérem ehhez a javaslathoz, állítsuk fel ezt a vizsgálóbizottságot. Itt van a vizsgálóbizottság anyaga, illetve a lehetőség. Kérem, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel, derüljön ki az igazság, írják alá ezt a kezdeményezésünket, és induljon el a munka.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 233 2012.11.06. 3:23  224-252

HEGEDŰS LORÁNTNÉ, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A hétfői ülésen a bizottság ellenzéki képviselői - mindösszesen kilencen - nemmel szavaztak ezen törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról.

A következők fogalmazódtak meg ellenzéki részről.

(19.50)

Több pontban a benyújtott jogszabálytervezet nagyon lényegi kérdéseket utal alacsonyabb szintű jogszabályi környezetbe, azaz, ami eddig törvényben volt szabályozva, törvényekben volt lefektetve, az most ezentúl kormányrendeletté vagy miniszteri rendeletté lesz degradálva. De ezáltal nemcsak egyszerűen a normaszöveg változik, hanem értelmezésünk szerint a műemlék ügye degradálódik, válik bizonyos értelemben súlytalanná, illetve értékelődik le. Ezt általánosságban is megfogalmaztuk, illetve a javaslatban szereplő konkrét paragrafusok kapcsán is, ezt majd a hozzászólásomban szeretném hosszabban és részletesebben kifejteni, tekintettel arra, hogy ellenzéki részről én voltam az, aki megfogalmaztam a kritikákat.

Ugyanakkor az is szóba került a bizottsági ülésen ezen törvényjavaslat kapcsán, hogy ez már a többedik lépése a kormányzatnak, a többedik olyan típusú törvényjavaslat, illetve már sajnos elfogadott törvény, amely abba az irányba mutat, hogy a kulturális örökségvédelem ügye Magyarországon már nem nemzeti ügy, sokkal inkább a nagyberuházások szekértolójává vált a kormányzat. Ilyen volt például a régészeti törvény módosítása, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nagyberuházásokról szóló törvény módosítása, de más kormányzati intézkedések is, mint például a KÖH megszüntetése, amiről előbb Novák képviselőtársam is szólt.

Tehát számtalan olyan kormányzati intézkedés történt, ami mind abba az irányba mutat, hogy a magát nemzetinek és kereszténynek valló kormány nem tartja fontosnak, úgy látszik, a magyar örökség ügyét, nem tartja fontosnak a műemlékek ügyét, nem tartja fontosnak azt, hogy egy minőségi és szakmai szempontból is jelentős régészet legyen Magyarországon. Egyébként egyértelmű a szándéka a kormányzatnak, hiszen le is írják a magyarázatban, az indoklásban, hogy kifejezetten a nagyberuházásokat szeretnék helyzetbe hozni, az ő költségeiket szeretnék kímélni, lefaragni és így tovább. Ezt egyébként most itt államtitkár úr szavaiból is hallhattuk. Most már csak az a kérdés, hogy kinek az érdekében dolgozik a kormány, kinek az érdekében hoznak önök törvényeket. A további részleteket, elnök úr, a hozzászólásomban szeretném kifejteni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 239-243 2012.11.06. 15:59  224-252

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az általános vita szabályai szerint, noha most nem vezérszónoki rendszerben tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot, nyilván, először a saját véleményünket kellene kifejteni a törvényjavaslattal kapcsolatban, de most engedje meg elnök úr, hogy egy pár mondat erejéig Cser-Palkovics képviselőtársunk hozzászólása mellett időzzek el. Már csak azért is, mert a hozzászólása gyakorlatilag nem magáról a törvényről szólt, hanem arról, hogy az ellenzéknek milyen kritikái vannak a kormányzat örökségvédelmi intézkedéseivel kapcsolatban, és hogy mennyire nincs igazunk, és hogy például csak vélelmekre alapozunk.

Hadd mondjak egy példát, amit több alkalommal megfogalmaztunk kritikaként, és szerintem nem lehet, vagy csak elég nehezen lehetne vélelemnek minősíteni. Tudjuk, hogy a régészeti feltárásokról szóló törvényben van, hogy ezentúl feltárásnál a beruházási összeg 1 százalékát, de maximum 200 millió forintot lehet a kutatásra, feltárásra költeni. Mondjuk, egy egész Magyarországot átszelő, átívelő kommunális létesítmény esetén ez a 200 millió forint vajmi kevés. Ez szerintem nem egy vélelem, hanem egy egyszerű matematika.

Az, hogy ezt mi összességében úgy véleményezzük, az a véleményünk erről, hogy ezáltal a kormányzat degradálja a műemlékvédelem, az örökségvédelem ügyét, illetve a régészeti szakmai lehetőségeit, ez szerintem ténykérdés, ezen nincs mit vitatkoznunk. Azt mondja Cser-Palkovics képviselőtársunk, hogy a rendszer eddig rosszul működött, és a kormányzat úgy döntött, hogy ezt át kell alakítani, nagy lendülettel tette, és alapvetően az volt benne a legnagyobb probléma, hogy nem volt benne elég pénz. Tessék több pénzt belerakni! Például ne korlátozzuk erre a 200 millió forintra csak a feltárások maximális összegét, hanem akkor ezt... (Dr. Cser-Palkovics András: Nem ezt mondtam.) De, ezt mondta, képviselőtársam, hogy nem volt elég pénz a rendszerben, hogy ez is gond volt. Ez tény, ez is tény.

(20.10)

Ezek szerint ön szerint eddig Magyarországon elég pénzt költöttek mindenkor az örökségvédelemre, a műemlékek megóvására, megvédésére? Én azt gondolom, hogy nem, és nyilván ön is osztja ezt a vélekedésemet.

Sok mindenről beszélt az átalakítás kapcsán, például arról, hogy a KÖSZ-től a régészeti feltárások visszakerültek a megyéhez, és ezáltal meg lett szüntetve a KÖSZ. Jelentem tisztelettel, most a megyéktől pedig elkerül valahová, ezt nem tudhatjuk pontosan, hogy hová, mert egy kormányrendeleti szinten lesz majd ez is meghatározva. Kíváncsian várjuk ezt a kormányrendeletet. Bele se merek gondolni, hogy mit tartalmazhat. De azt az apróságot, hogy egyébként a KÖH-öt is megszüntette a kormányzat, ezt már nem említette a hozzászólásában. Azt gondolom, hogy ez sokkal inkább lényegi lépése és intézkedése volt a kormányzatnak, és rendkívül sajnálatos, és nem egyik vagy másik rendszer, egyik vagy másik kormányzat tartotta fenn ezt az intézményt jól vagy rosszul, hanem az elmúlt 140 évben működött ez az intézmény. Azt gondolom, hogy ez azért megalapozhatta volna azt, hogy a kormányzat először megpróbálja a működését átalakítani, jobbá tenni. Igen, hallottam én is nagyon sok kritikát, sőt én magam is tapasztaltam azt, hogy bizonyos kérdésekben rendkívül ortodox volt a hozzáállása ennek az intézménynek, de azért ez még nem ok arra, hogy teljes egészében felszámoljuk ezt az intézményt, és hogy megszüntessük gyakorlatilag az örökségvédelem csúcsszervét Magyarországon.

Azt is mondta képviselőtársam, hogy a szakmai érdekek nem mindig ütköznek a befektetői érdekekkel. Azt hiszem, ennek az ékes példájaként említhetjük a Zeppelin-ház esetét a belvárosban, nem messze innen a Parlament épületétől, amikor a szakmai érvek finoman szólva nem tükrözték a befektetői érdekeket. Valóban csak hajszálon múlott az, hogy öt épület nem lett a földdel egyenlővé téve itt, Budapest belvárosában egy MJT-ben, tehát műemlék jellegű területen, olyan helyen, ami egyébként a világörökségnek a védőzónájába is beletartozik. Egyébként pedig egy olyan házért áldozta volna ezt be a befektető, ami nem is tudom, milyen megítélés alapján, de igen, röviden ronda lett volna, hogy egyik képviselőtársamat idézzem, nagyon nehezen lehetett volna azt mondani rá, hogy az esztétikai követelményeknek megfelel.

Még az is elhangzott, hogy a régi rendszer nem tudta megvédeni adott esetben egyik vagy másik épületet. És most majd meg fogja tudni védeni? Ez a mostani rendszer, amikor megyénként a műemlékvédelemnek másodfokon két embere lesz összességében a megyei kormányhivatalokban? Az elegendő lesz arra, hogy a műemlékvédelem, a kulturális örökségvédelem ügyét majd megvédjük és magas szintre emeljük? Én semmiképpen nem gondolnám ezt.

Most visszatérve arra, amit a kisebbségi véleményben megfogalmaztam, elnök úr és tisztelt ház, szeretnék arra a kérdésre rámutatni vagy azon kérdés mellett egy kicsit elgondolkodni, hogy tulajdonképpen kinek is az érdeke, amit a kormányzat ebben a kérdéskörben tesz.

Kinek az érdeke az, hogy a műemlékvédelmet, az örökségvédelmet leminősítik és súlytalanná teszik? Kinek az érdeke az, hogy kiemelt nagyberuházásoknak, de egyszerűsítsük vagy fordítsuk le magyarra: oligarcháknak a helyzetét javítják, az ő költségvetésüket próbálják óvni, védeni? Kinek az érdeke az például, hogy műemléki engedélyezés kapcsán ilyen drasztikusan le lett építve a hatóság? Kinek az érdeke az, amit az előbb is említettem, hogy az elsőfokú hatóság ezentúl a járási építéshatóság lesz, a másodfok a megyei kormányhivatal, ahol két főt fog a kormányzat alkalmazni, egy műemlékvédelmi, egy régészeti munkatársat. Ez aztán csoportos szakmai munkára alkalmas lesz, ugye, államtitkár úr?

Kinek az érdekében állnak ezek az intézkedések? De egy csomó másra is rá tudnék mutatni. Az előbb említettem ezt a 200 millió forintos korlátozást, vagy azt, amikor módosítottuk a kiemelt beruházásokról szóló törvényt, ami gyakorlatilag a Ket.-et mint olyat teszi zárójelbe, illetve teszi hatályon kívülivé.

Amikor aztán a kulturális örökség védelméről szóló törvényben az elfedés fogalmát módosítottuk, ezek mind kinek az érdekét szolgálják? Azt gondolom, hogy amikor törvényt alkot a tisztelt Ház, amikor a kormányzat benyújt egy törvényt, azt a magyar nemzet egésze érdekében kell hogy tegye. Ezzel szemben mindezen törekvések nem ezt tükrözik. Sőt, idézhetném is, és most meg is fogom tenni, az indoklásban ilyen mondatok vannak benne, hogy a változás jelentős mértékben egyszerűsíti a nagyberuházásokkal kapcsolatos régészeti feltárások folyamatát, vagy például a differenciálás eredményeképpen a beruházásokkal kapcsolatban csak a valóban indokolt régészeti feltárási munkákat kell elvégeztetni, ezzel várhatóan csökkennek a beruházók terhei.

Nyilvánvalóan nem túl nehéz mindezen szavakból, mondatokból kitalálni, hogy vegytisztán most a beruházók, befektetők érdekeit szolgálja ezen törvényjavaslatával is a kormányzat. Itt az előbb az államtitkár úr részéről, illetve már korábban is, más törvények kapcsán is elhangzottak fantasztikus jelzős szerkezetek, például ilyen, hogy jó államot akar a kormányzat létrehozni, vagy most azt hallottuk, hogy az egyszerű államot akarja megvalósítani. De tudnánk mi is még további ilyen fantasztikus jelzős szerkezeteket a figyelmükbe ajánlani, ami sokkal inkább tükrözi az önök szándékát, például virágzó oligarchiák, nokiás dobozok és így tovább. Tehát a jelzős szerkezetek tára kimeríthetetlen, szívesen segítünk a törvényalkotó munkában, ha önök nem tudják a kifejezett szándékukat pontosan megjeleníteni..

Azt gondolom, hogy amikor törvényt alkotunk ebben a Házban, akkor a javaslatokat itt kell megfogalmaznunk, a minisztériumokban kell előkészíteni, de egy kicsit úgy érzem, hogy most jelenleg nem ez történik - igaz, államtitkár úr? Tudom, hogy önnek ezt terhes hallgatni, de nézze el nekem. Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat is, csakúgy, mint más hasonló értelmű törvényjavaslat, inkább a Mercedes gyárban készült, vagy valamelyik Nyerges-birtokon készült, mert inkább tükrözi ezen oligarchiák, ezen nagybefektetők, nagyberuházók érdekeit.

A törvényjavaslat konkrét pontjaira rátérve, szeretnék egy-két pontot említeni, amely értelmezésünk szerint kifejezetten degradálja a magyar műemlékvédelem ügyét, és elértékteleníti azt. Rögtön a definíciókkal kezdeném. Már a definíciókban több olyan van, amelyek egyrészt leegyszerűsítik az eddigi megfogalmazásokat, de ezek a megfogalmazások a leegyszerűsítés során nem jó irányba változnak, hanem kifejezetten szubjektívvé teszi ezáltal őket a törvényjavaslat benyújtója. Például ilyen a régészeti örökség megfogalmazása, amely azt mondja, hogy jelentősnek kell lenni annak a bizonyos nyomnak, amelynek a megőrzése, tanulmányozása segíti az egyetemes kultúrát s a többi. Ha ilyen jelzőket teszünk bele egy-egy definícióba, azáltal igenis azt veszélyeztetjük, hogy esetlegesen egy-egy emberen fog múlni az, hogy adott esetben megtörténik-e egy régészeti örökség megmentése, feltárása és így tovább, noha ez nem lehetne ilyen szubjektív megítélésnek a tárgya.

Továbbá amit már a bevezetőmben is említettem, sorozatban módosít úgy paragrafusokat a javaslattevő, hogy alsóbb szintű jogszabályba helyez bizonyos kérdéseket. Ilyen például a műemlék definíciója is, már ha a definícióknál tartunk, vagy a védetté nyilvánított régészeti lelőhely definíciója. Vagy például a védetté nyilvánítás előkészítését is szintén kormányrendeletben fogják ezentúl szabályozni, mint ahogy miniszteri rendeletben fogják a régészeti lelőhelyeket is meghatározni, és így tovább, számtalan hasonló pontot tudnék sorolni.

(20.20)

Ugyanakkor honnan lehet tudni, hogy valóban indokolt-e, ahogy az államtitkár úr is mondta, hogy mindez azért kell, hogy csak a valóban indokolt esetekben történjen meg a feltárás? Honnan lehet tudni? Majd amikor már föltártuk, megvizsgáltuk a leleteket, akkor lehet tudni, hogy valóban indokolt volt-e vagy sem az a bizonyos megkutatás.

Ugyanakkor a műemléki környezet és a műemlék jellegű terület megfogalmazásával is gyakorlatilag kifejezetten romboló munkát végez a kormányzat. Egyrészt a műemléki környezet esetében kormányrendeletté degradálja megint csak ennek a meghatározását, hogy mit nevezünk műemléki környezetnek. Eddig egy kötelezően lehatárolandó terület volt, most már ezt a pontos körülhatárolást kiveszik, és a kormányrendelet fogja megmondani, hogy adott esetben mit jelenthet.

Ugyanakkor további károkat is szeretnék még megfogalmazni, tisztelt elnök úr, ami ezen törvény kapcsán, illetve más törvények kapcsán fog megvalósulni, és ugyanazt a kormányzati filozófiát tükrözi. Egyet engedjenek meg már az idő előrehaladta miatt. A VÁTI honlapján olvasható az építésügyi és építés-felügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről szóló kormányrendelet egyeztetési változata. Ezek alapján a műemlék jellegű területekre a következők fognak ezentúl vonatkozni: egyedileg nem védett épületek bontására vonatkozó szándék megítélése, úgynevezett tudomásulvételi eljárás keretében történik majd.

Ez azt jelenti, hogy a hatóság kizárólag műszaki biztonsági szempontból lesz jogosult vizsgálni a bontási dokumentációt, de abból a szempontból nem, hogy a bontásra szánt épület milyen műemléki értéket képvisel, és vajon a műemléki jelentőségű területnek mennyire fontos alkotórésze. Pontosan itt, a Belvárosban nagyon is veszélyeztetett ilyen szempontból több épület, amik egyébként rossz állapotban vannak, rossz, leromlott állapotban vannak, de valljuk azt - és gondolom, a kormánypárti képviselők is osztoznak benne -, hogy egyébként igenis ki az...

ELNÖK: Képviselő asszony, szeretném megkérdezni, hogy elegendő-e egy perc időhosszabbítás, vagy az ismételt felszólalást fogja kérni.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Igen, köszönöm, egyetlen perc és befejezem a hozzászólásomat.

ELNÖK: Igen. Egy perc.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Tehát pontosan ez az a terület, tehát még egyszer, a Belváros, ahol több olyan épület van, amely értelmezésünk szerint e tekintetben igenis veszélybe fog kerülni, és egy-egy befektetői szándék majd azokat az értékeket felülírhatja, mondjuk ki, lerombolhatja, amelyeket ezek az épületek egyelőre még hordoznak, és igenis nagyon fontos az összvároskép szempontjából ezen épületek megmaradása, megóvása, amely sajnos úgy látszik, nem a kormányzat szándéka.

Mindezek miatt a Jobbik Magyarországért frakciója teljes mértékben elutasítja ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 281 2012.11.06. 10:48  252-298

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban egy igazi salátatörvényt tárgyalunk most, és még azon kívül is, ami gazdag témapalettát kínál nekünk ez a törvény, még plusztémák is bejöttek itt a vitába, de én most szeretnék visszatérni a konkrét törvényjavaslathoz, amelyben, mondom, rendkívül gazdag a témaválaszték, hiszen szó van benne a kéményseprőkről, járdakeret-szegélyről, rosszul parkoló autókról, kikötőkről, összeférhetetlenségről, jegyzőkről, hivatalokról, továbbá tücsökről, bogárról, szóval lehet miről vitatkozni e tekintetben. Tudom már előre, hogy újra csalódást fogok okozni Tállai államtitkár úrnak, mert megint csak nem fogom tudni eléggé értékelni a BM munkáját, pedig tudom, szándékuk szerint egy rendkívül magas színvonalú, magas röptű és rendkívül értékes törvényjavaslatot helyeztek most ide a Ház elé.

Én alapvetően az elmúlt évi módosításáról szeretnék beszélni, a többi részletről majd képviselőtársam szól. Ennek kapcsán szeretném bemutatni, hogy megítélésünk szerint volna még mit javítani a kormányzat munkáján, azon belül a Belügyminisztérium munkáját.

Ugye, az Mötv.-nek a módosítása van előttünk, nagyrészt vagy jelentős részt arról szól, hogy azt a két, maximum három hónapot hogyan kívánja kezelni a kormányzat, ami a törvény egy konkrét szakaszának az életbe lépése és az azt követő 60 napban fog történni, nevezetesen, ha nem sikerül az év végéig a közös önkormányzati hivatalok kapcsán dűlőre jutniuk a kisfalvaknak, akkor ebben az átmeneti időszakban vajon mi történik.

(22.10)

Már most szeretném mondani, hogy aki a törvényt kívülről-belülről jól ismeri, az össze tudja rakni, hogy vajon mit jelenthet az "átmeneti időszak" kifejezés, ami többször előfordul ebben a törvényben. De én azt gondolom, hogy talán érdemes lenne ezt így külön is definiálni az egyszerű olvasó számára, mert a közérthetőség végül is egy nagyon fontos kritériuma a törvényeknek is.

Az egyik rész, hogy hogyan is fog történni ezt a két-három hónap, arról szól, hogy mely feladatot mely hivatalok, konkrétan kik fognak ellátni, a másik pedig az, hogy a jegyzőknek, aljegyzőknek, illetve további, a közszolgálatban dolgozó munkatársaknak mi lesz a sorsuk.

Az első tekintetében, magyarul, hogy mely hivatalok, hol, kik satöbbi, azt kell mondjam, hogy ugyanaz a káosz tükröződik benne, mint például a szintén a Ház előtt fekvő és holnap reggel tárgyalandó köznevelési rendszer átalakítása tekintetében látható. A kormányzat nagy forradalmi lendülettel, hevülettel nekimegy egy, már jól beágyazódott stabil rendszernek - amin persze kétségtelenül volna mit javítani -, de ezzel a lendülettel gyakorlatilag el is tolja ezt az egész rendszert. Ugyanakkor azzal, hogy ez hogyan fog aprópénzre váltódva az életbe épülni és valóban hatályosulni, azzal már kevésbé törődik, és aztán toldani-foldani kell az életbe lépő jogszabályokat, mint ahogy az most is történik előttünk.

Ha már az előző törvény vitájában megkaptuk azt, hogy úgy merünk hozzászólni egy törvényhez, hogy nem vagyunk gyakorló szakemberek, akkor hadd mondjam azt, tisztelt államtitkár úr, hogy aki megfogalmazta ezt, illetve annak idején az Mötv.-t, valahogy úgy tűnik nekem, mintha csak könyvben olvasott volna az önkormányzatokról. Éppen az, ami e módosítás kapcsán belekerült a törvénybe, a törvény eredeti szövegét felbővítve, mutatja azt, hogy az eredeti törvény kidolgozása során nem merült fel önökben, hogy aprófalvas térségekben, illetve olyan helyen, ahol nem lesz akkora lendület az átalakítás támogatására, vajon hogy fog történni a rendszer totális, teljes átverése; bocsánat, elszóltam magam, mert tényleg átverésről van szó, átszervezést akartam volna eredetileg mondani, de nyugodtan mondhattam volna szétverését is.

Hadd mondjak itt még valamit a káoszra visszatérve, illetve a kormányzati kommunikáción belül lévő ellentmondásokra visszatérve. Annak idején, amikor a törvény vitája zajlott, felmerült, hogy is lesz az, hogy kistelepüléseken önök biztosítani fogják a feladatvégzést valamilyen módon, hogy mégiscsak megmarad a hivatal. Mi, ellenzéki képviselők azt állítottuk, hogy önök leépítik a rendszert, be lesznek zárva a hivatalok, ez kifejezetten visszalépést fog jelenteni a helyi közösségek életében, és így tovább. Ám a kormányzati oldal bizonygatta, hogy nincs igazunk, hivatal nem lesz bezárva, mert olvassuk el a 8. § nem tudom hányadik bekezdését, ahol az van írva, hogy "minden településen biztosítani kell az igazgatási munka ellátásának szükséges személyi és tárgyi feltételeit".

Akkor most tegyük össze ezt a két dolgot, a jelenlegi módosítást meg az eredetiben lévő mondatot. Ezek szerint, ha most megszűnik hivatal - mert így definitíve ki van mondva az előttünk fekvő törvényjavaslatban, hogy meg fognak szűnni hivatalok -, akkor ott biztosan nem fogják tudni se a személyi, se a tárgyi feltételeket biztosítani, hiszen lakat fog kerülni rá, lehet, hogy eladja a település, és valami másra fogják használni az épületet. De az iskolában sem fogják tudni már biztosítani, mert a kistelepüléseken azokat vagyonkezelésbe fogják adni az államnak. Akkor hol fogják ezt biztosítani? A helyi kocsmában lesz biztosítva? Ezt komolyan mondom, és nagyon kérem, hogy erre konkrét választ adjon a tisztelt államtitkár úr, mert én azt gondolom, hogy rendkívül méltatlan az, amilyen helyzetbe hozzák a kistelepülések közösségeit, és ezáltal egy nagyon komoly színtere fog elveszni annak a közösségi életnek, ami egyébként a mindennapokat segíti ott a végeken, tisztelt államtitkár úr.

A másik pedig, ami a törvényjavaslatban szerepel, az az, hogy ki hogyan fogja tudni megőrizni vagy leginkább nem megőrizni a munkáját. Engedje meg, hogy ennek kapcsán is felhívjam egy ellentmondásra a tisztelt figyelmét, nevezetesen arra, hogy amikor annak idején az Mötv. vitája volt, illetve amikor később a járási törvény vitája volt, minden alkalommal felvetettük, hogy félő, hogy ezekből a törvényekből az fog következni, hogy ezáltal nagyon sok ott dolgozó munkatárs el fogja veszteni a munkáját, el fogja veszteni az egzisztenciáját. Legutóbb például a járási törvény vitájában Szabó Erika államtitkár asszony azt mondta nekem, hogy ne riogassam az embereket, mert ilyen nem fog megtörténni, mindenkinek meglesz a munkája, márpedig embert nem fognak önök elbocsátani. Hát ide meg az van leírva, hogy igenis el fognak bocsátani.

A következőt szeretném kérni. Azért, hogy legalább tudják ezek az emberek, hogy mi vár rájuk, hogy fel tudjanak rá készülni, kérem, árulja el államtitkár úr, hiszen nyilvánvalóan ezen számok az ön birtokában vannak. Hiszen a jogalkotási törvény vonatkozó paragrafusa szerint ezt a törvényjavaslatot nem tudták volna úgy benyújtani, hogy ne lettek volna felkészülve arra - meg arra a kérdésre is, amit most felteszek -, hogy milyen társadalmi hatása lesz az önök által kezdeményezett törvényjavaslatnak. Tehát azt is pontosan tudniuk kell, ami ide le van írva, hogy miként fog történni az, hogy megszűnő polgármesteri hivatalokból átkerülnek vagy nem kerülnek át munkatársak a közös önkormányzati hivatalba.

Ön nyilvánvalóan ismeri ezeket a számokat, de kérem, hogy nekünk is árulja el. Ne csak az IMF-et boldogítsák azzal, hogy előre bejelentik, hogy lesznek leépítések a közszférában, hanem nekünk is mondják meg, hogy konkrétan, hány emberről van itt szó. Egész biztos vagyok benne, hogy ezt pontosan meg lehet becsülni, már csak azért is, mert a járások felállítása kapcsán az egyes megyei kormányhivatalokban tartott jegyzői értekezleteken konkrétan elmondják, hogy X településnek hány köztisztviselője lehet. És pont. Így el van mondva. Azt persze már nem teszik hozzá, hogy ez hogy is lesz pontosan finanszírozva, hogy az egyes települések ezt hogyan tudják majd kifizetni, de önöknek egyfajta létszámgazdálkodásról már igenis van elképzelésük.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ezt a törvényjavaslatot nemcsak azért, mert szedett-vedett és több olyan kérdés van benne, amely megérte volna azt, hogy külön törvényben legyen szabályozva és nem így vasvillával összehányva, tehát nemcsak a keretek és a formai hiányosságok miatt nem tudjuk támogatni, hanem azért a várhatóan rendkívül káros társadalmi hatás miatt sem, amely csak abban a részletben, amit most elmondtam önnek, már előre kódolva van. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 42 2012.11.07. 2:08  1-151

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én Lipők képviselőtársamnak szeretnék föltenni egy kérdést, mert az a probléma, amire ő rávilágított, valóban húsba-vérbe vágó dolog, és bizonyos értelemben meg is értem az indulatát, hogy olyan nehéz anyagi helyzetben vannak most a települések, hogy biztosabbnak érzik, látják, ha például egy ilyen rendkívül fontos intézményt, mint az iskolájukat, az állam kezében tudhatják, mert akkor, ugye, a pedagógusbérek nem fognak elmaradni.

Én megértem ezt a hatalmas problémát, és azt is, nyilván én lennék a legutolsó, aki megvédenék egyetlen szocialista polgármestert is, de higgye el nekem, egyébként a fideszes polgármesterek, illetve a fideszes városvezetés alatt is vannak nagyon sajnálatos módon kifizetetlen bérek. Ez egyébként egész Magyarország nyomorúsága. De én azt nem látom, megmondom őszintén, bizonyítottnak vagy biztosítottnak, hogy ha átkerülnek majd az államhoz ezek az iskolák, akkor valóban ki lesznek fizetve a bérek. Megmondom, hogy miért. Ebben a hónapban történelmi csúcsot döntött a központi alrendszer intézményeinek a kifizetetlen számlatartozása; a lejárt, bejárt számlákról beszélek, amelyeket már 60 nap óta nem tudott kifizetni az adott intézmény, történelmi csúcsot döntött.

Akkor ebből következik az, ami szerintem várhat az intézményekre: vagy nem kapják meg az iskolák, amelyeket átvesz az állam, vagy nem kapják meg ők sem a bért, ahogyan nem kapták meg annak idején, amikor még önkormányzati fenntartásban voltak, vagy csak hellyel-közzel, vagy pedig be lesznek zárva iskolák, és az ezáltal megspórolt pedagógusbéreket fogják majd tudni kifizetni más állami fenntartásba vett iskoláknak. Ez a matek. Ebből semmi más nem jöhet ki szerintem, csak ez az egyetlen egyszerű következtetés, amit én itt most levontam.

Kérem, cáfoljon meg! Kérem, cáfoljon meg! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 144-148 2012.11.07. 16:16  1-151

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Valóban, az a szándékom, hogy magáról a törvénytervezetről beszéljek, arról ejtsek pár szót. Hadd menjek vissza még a nap elejére: az önkormányzati és területfejlesztési bizottság üléséről hallhattunk egy kisebbségi véleményt. A kisebbségi vélemény előadója is megfogalmazta, de én szeretném ezt most újra megerősíteni, hogy rendkívül sajátos hangulatú bizottsági ülés volt. Hiszen az ellenzéki képviselőknek nagyrészt nem is nagyon lett volna dolguk, megmondom őszintén. Csak annyi legfeljebb, hogy hátradőlünk és kérünk még egy kávét; mert a jelen lévő kormánypárti képviselőkből, szó szerint mondom, dőlt a panasz, a sok kérdés, és kifejezetten bizonytalanok voltak a törvénytervezet kapcsán.

Ennek kapcsán fogalmazódott meg bennem is, hogy vajon biztosan az lesz-e a végső törvénytervezet, amit most mi itt, a Ház előtt látunk. Volt már olyan törvénytervezet ugyanis, hogy amikor a plenáris ülésre került már sor, az általános vitára, valójában már készült a háttérben egy újabb, teljesen megreformált változat. Ezért én e tekintetben egy kicsit bizonytalan vagyok, megmondom őszintén, hogy érdemes-e erről ilyen nagy lendülettel és ilyen hévvel vitatkozni. Attól tartok, hogy van már egy B-verzió is, csak azt mi, ellenzéki képviselők még nem nagyon ismerhetjük meg.

Ami a kormánypárti képviselőknek is a leginkább fájt, és amiben a legtöbb bizonytalanságot és kérdést látták, az az ingyenes használat kérdése volt. Arról már nem is beszélek, hogy az ingyenes vagyonkezelői joggal mi a helyzet. Illetve erre majd vissza fogok térni a beszédem végén. De mivel nagyobb települési polgármesterek voltak jelen, ezért nekik az ingyenes használat különösen is érdekes, először is az ingatlan tekintetében. Itt felmerültek különböző, életből vett példák, hogy mi fog történni 4 óra után hétköznaponként, mi fog történni hétvégén, és így tovább. Érezhető volt, hogy ezek a kérdések még megválaszolásra várnak. A jelen lévő Gloviczki helyettes államtitkár úr annyit tudott rá érdemben válaszolni, hogy rugalmasság, ez a jelszó, rugalmasságot igényel majd az új rendszer. Ezt dekódolom saját magunk számára, ez azt jelenti, hogy ezekre a kérdésekre nincs válasz, ezeket a kérdéseket nem tisztázza az előttünk fekvő törvényjavaslat. Nem tudom, hogy mikor lesz olyan érdemi válasz, ami már, mondjuk, papírformába is önthető.

A másik az ingóságok kérdése volt. Ugye, ez is ingyenes használatba kerül, teljes egészében, mindenestül, tokkal-vonóval, ami az iskolában található. A taneszközök és minden, ami a tanítást szolgálja, át fog szállni. Itt is konkrét példák hangoztak el; az én részemről, mondjuk, egy hányatott sorsú önkormányzat által vett fénymásoló gép példája. Ezt is lehetne persze további ezer példával bővíteni, de talán ez az, ami a leginkább olyan emblematikus tárgyi eszköz, amire egy iskola életében szükségük van a diákoknak, a tanároknak, a kisegítő személyzetnek is és így tovább. E tekintetben is bemutathatjuk életszerűen azt, hogy vannak tisztázatlan kérdések, amiket igenis jó lenne már ebben a vitában is, ezen törvénytervezet kapcsán is tisztességgel rendbe tenni.

Ugyanakkor, amikor ezeket a problémákat említettük, a visszás helyzeteket vázoltuk, akkor azt a választ kaptuk helyettes államtitkár úrtól, hogy itt nem a használatról van szó, nem a napi működésről van szó, hanem csak azt az átmenetet akarja tisztázni a törvény, ami a vagyontárgyakra meg az intézmények átvételére vonatkozik. De kérem tisztelettel, tudnám sorolni egymás után azokat a paragrafusokat, például egy ilyen ingósággal kapcsolatos kérdéskör konkrétan a 12. §, ez a mindennapi életet fogja befolyásolni. Nemcsak arról van szó, hogy ez most átkerül önkormányzati tulajdonból az állam ingyenes használatába, hanem a mindennapokat fogja, a működést fogja befolyásolni. Úgyhogy igenis azért hozzuk ide rendre-módra én magam is, illetve képviselőtársaim is ezeket a kérdéseket, mert úgy érezzük, hogy ezek a kérdések most és itt várnak megválaszolásra.

Egyébként a működés tekintetében Gloviczki államtitkár úr, megmondom őszintén, rendkívül meglepő hangnemben, kifejezetten kioktatóan mondta még a kormánypárti képviselőknek is, hogy nem volt különösebben látványos az a törvénymódosítás, ami a működtetés kérdését tisztázza. Mind a két alkalommal, amikor ezt tárgyalta a Ház, egy salátatörvénybe volt elbújtatva, és nyilván nem tűnt fel a kormánypárti képviselőknek, hogy ez az apróság megtörtént.

A bizottsági ülésre kell megint csak és a továbbiakban is visszatérjek. Megintettem, mivelhogy vettem magamnak a bátorságot, hogy következtetéseket vonjak el az előttünk fekvő törvényjavaslatból. Ezzel nyilvánvalóan a gondolatbűnbe estem, ami, a fülkeforradalom óta tudjuk, megbocsáthatatlan vétek. De most tovább bűnözök, és azt a gondolatot, amit a bizottsági ülésen is elkezdtem, most tovább fogom gondolatbűnözni. Nevezetesen az egyik paragrafus, a 24. § (7) bekezdése, illetve a 23. § is bizonyos értelemben erre utal, arról szól, hogy a lakóhelytől abba az iskolába, ami a kötelező felvétel szerinti iskola, hogyan fognak eljutni a gyerekek, és azt kinek kell fizetnie. Az van írva a törvényjavaslatban, hogy ezt a fenntartónak kell majd fizetnie.

Most én ezt, ha megint csak le akarom fordítani magyarra, számomra ez azt is jelenti, arra is utal, hogy igenis lesznek iskolabezárások. Azért kell ezt a kérdéskört már itt tisztázni és pontosítani, mert a fenntartó, ha egy kis faluban vagy nagyobb faluban is bezárja az iskolát, akkor a következő városban ő maga vállalja, az állam vállalja, hogy a gyerekeket el fogja szállítani. Azokból a bizonytalanságokból, ami a finanszírozás körül van, illetve ismerve országunk jelenlegi gazdasági állapotát, sajnos, és ezt jó lenne egyszer és mindenkorra itt az ellenzéki és kormánypárti képviselőknek elismerni azért...

Én vallom, hogy esküt tett képviselőként a magyar nemzetet akarom szolgálni, fölteszem, így van ezzel államtitkár asszony is, a kormánypárti képviselők is. Éppen ezért nekünk muszáj kimondanunk az igazságot azért, hogy fel tudjanak rá készülni az emberek, hogy a kistelepüléseket, azokat a falvakat, amelyeket leginkább fogja érinteni ez a törvényjavaslat, illetve a közoktatás átalakítása, már előre értesítsük, és valamilyen módon helyzetbe tudjuk őket hozni. Nem volna szabad eltagadni előlük azt a helyzetet, hogy nem fenntartható ennyi iskola, és igenis lesznek iskolabezárások, és ezzel kapcsolatban igen, a gyerekeket majd utaztatni kell, és elképzelhető, nagyon valószínű, hogy pedagógusokat kell elbocsátani.

(13.40)

Ennek kapcsán hadd kérdezzek valamit. Úgy tudom, hogy a jogalkotási törvény vonatkozó paragrafusa szerint, ha a kormány nyújt be egy törvényjavaslatot, annak előzetesen kell legyen olyan hatástanulmánya, ami a törvény társadalmi befolyását előzetesen felméri. Tudjuk, hogy még a köznevelési törvény vitája kapcsán felmerült, hogy van egy ilyen tanulmány, csak nem tudom, hogy a műfaja valóban az-e, mint amit most én itt említettem, amely tételezi, hogy igenis, lesznek iskolabezárások.

Amikor föltettem ezt a kérdést a bizottsági ülésen, akkor a helyettes államtitkár úr azt mondta, hogy nem, nincsen igazam, mert ez még nincsen felmérve, majd csak a tavasz folyamán fog az önök számára is kiderülni, hogy hány iskola lesz fenntartható ebben a rendszerben. Én pedig úgy gondolom, hogy időben ennek már kész kellene lennie.

Egy előző képviselőtársunk, Michl képviselőtársunk már órákkal ezelőtt azt mondta: ha attól félünk, hogy itt iskolabezárások lesznek, akkor nézzük meg Esztergom példáját, hát ott sem voltak iskolabezárások. Csak iskolabezárásról valóban azért nem beszélhetünk Esztergom esetében is, mert Esztergomtól a jelenlegi költségvetési törvény szerint folyamatosan inkasszóval elvesznek pénzt, azt a normatívát vagy annak jelentős részét, amit egyébként Esztergom városának szánt volna az állam, elveszik. Legutóbb például szeptemberben vettek el 400 millió forintot, és decemberben következik a következő 400 millió forint. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Az önkormányzati rész.) Nem csoda tehát, hogy fenn tudja így tartani az állam ezeket az iskolákat, és még nem zárta be őket.

Amit a következőkben akarok mondani, az a 19. §-sal kapcsolatos. Ha eddig megfogalmaztam fenntartásokat, kritikai észrevételeket tettem, akkor most bizonyos értelemben szeretnék műfajt váltani. Azt gondolom, hogy itt egy sokkal komolyabb problémáról van szó a 19. §-ban, mint hogy erről ebben a Házban indulatok nélkül lehetne beszélni.

Itt arról van szó - idézem -, hogy 2013. január 1-jétől felül kell vizsgálni a nemzetiségi önkormányzattal, nem állami, nem önkormányzati köznevelési intézményfenntartóval kötött közoktatási megállapodásokat, és így tovább. Ami nem önkormányzati, nem állami, az az alapítványin kívül az egyházi. Kérem tisztelettel, ezzel kapcsolatban is természetesen benyújtottunk módosító indítványokat, de a módosító indítvány indoklásában is azt írtam le, hogy az ötvenes évek hangulatát idézi ez a mondat, és valószínűleg Rákosi Mátyás is kérné a receptet. Mert tudom, hogy nem a tulajdonjogát akarják elvenni ezeknek az iskoláknak, de mit ér majd az egyházi iskola, ha csak éppen nem fogja megkapni vagy nem újítják meg vele a közoktatási szerződést?

Amikor egy egyház átvesz egy iskolát önkormányzattól, államtól, minden esetben, én magam láttam - hiszen magánszemélyként van közöm történelmi egyházhoz -, hogy hogyan történik ez az egyházi oldalról. Kőkeményen átvizsgálják, fölépítik a rendszert, hogy valóban meg tudja-e tartani azt az intézményt az egyház, valóban tudja-e működtetni mind szakmai oldalról, mind gazdasági oldalról. Ez nem az állam kegye, hogy köt megállapodást egy történelmi egyházzal, ebben a történelmi egyházak éppen olyan rangú szereplők! Nemzetközi egyezmények, szerződések kötik ezt a kormányt is, a magát egyébként kereszténynek és nemzetinek valló kormányt is a tekintetben, hogy a történelmi egyházakkal kötött közoktatási megállapodást fönntartsa.

Nagyon remélem, hogy ez maximum egy forma szerinti, egy papírforma szerinti felülvizsgálat lehet, de éppen azért, hogy a félreértéseket már előzetesen elkerüljük, kérem, de ha kell, azt kell mondjam: követelem, hogy ez a paragrafus így egy az egyben legyen innen törölve.

Azt gondolom, és e tekintetben szerintem egyáltalában nem lehet vita közöttünk, hogy a valóban történelmi egyházak által fenntartott iskolák ma az elitképzés helyszínei, éppen azért, mert az egyházak egy olyan pluszlelkiséget tudnak belevinni az oktatásba, ami sok esetben egy-egy állami iskolából hiányzik. Ez ténykérdés. Erről vitatkozhatunk, de ténykérdés. Éppen ezért azt gondolom, hogy...

ELNÖK: Ha kéri, képviselő asszony, egy perccel meghosszabbítom.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Bocsásson meg, igen, egy perc.

ELNÖK: Jó, egy perccel meghosszabbítom a felszólalási időt.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Igen. Tehát röviden azt akartam volna csak mondani, hogy ez nem lehet értelmezésünk szerint valóban komoly felülvizsgálat tárgya. Ezeket a szerződéseket fenn kell tartani.

Bezárásképpen még egy gondolatot engedjen meg az államtitkár asszony. Kérem, amikor törvényt alkotnak, amikor önök törvényjavaslatot nyújtanak be a Ház elé, azt gondolják át, hogy egy kistelepülés számára mit jelent egy iskola. Gyakorlatilag a közösségi élet színterét minden tekintetben. Ott történnek azok az események, amik "valamit" jelentenek - most idézőjelben mondom - egy faluközösség számára. Minden tekintetben az lehet csak és kizárólag a motorja egy település számára, hogy van-e - vagy nem csak és kizárólag, mert lehet temploma is, hogy mást ne mondjak -, tehát egy közösség számára alapvető fontosságú (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy létezzen ez az intézménye. Kérem, hogy tartsák fenn őket.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 216 2012.11.07. 2:21  151-229

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kifejezetten örülök, hogy Czomba Sándor államtitkár úr is itt van most ezen a vitán, sőt most jelenleg éppen ő a felelőse ennek a témakörnek. Ezért kérném is, hogy rövid ideig vegyen is részt olyan értelemben aktívan a vitában, hogy válaszoljon egy kérdésemre.

A hármas része ennek a törvényjavaslatnak a 6. §-ban azt részletezi, hogy hogyan fogják átvenni a települési önkormányzatok adósságát, amelyek ezen intézményekhez kötődnek. Azt írják, hogy kizárólag a fejlesztési célú és értéknövelő beruházásokat veszik át. Tudjuk, hogy több önkormányzat kénytelen volt - azért, hogy az intézmények biztonságos működését tudja garantálni - bizonyos értelemben ilyen célokra is fölvenni pénzeszközöket, tehát kötelezettségeket vállalt ilyen értelemben is. Vajon ezekre miért nem gondoltak? Mi adtunk be ilyen értelmű módosító indítványt, nagyon jó lenne, ha államtitkár úr tudna e tekintetben nekünk segítséget nyújtani, hogy ezen adósságok átvállalásánál miért tűnik szűkkeblűnek a javaslattevő.

Ugyanakkor viszont ez az egész rész egy kicsit, szerintem, szembemegy a kormányzati kommunikációval, hiszen az egész benne foglaltakat felülírhatja az, ami talán pont ma megszületett a kormányülésen. Nevezetesen, hogy az 5000 fő alatti települések teljes adósságállományát, az a fölöttieknél pedig differenciált mértékben, 40 usque 70 százalékban fogják átvenni. Ott azt mondták, hogy nem lesz ilyen értelmű megkülönböztetés, hogy fejlesztési, beruházási vagy működési hitel, hanem minden, még a szállítói tartozások is. Ez is elhangzott államtitkári szinten. Kérem, hogy ebben segítsen minket.

Még azt kérdezném, hogy esetleg, ami ebben van meghatározás, hogy milyen módon történne ez az adósságátvétel, például hogy az önkormányzatok kötvényeit állampapírokkal cserélnék le, hogy ez vajon analógia-e arra, amire önök most itt készülnek, hogy a teljes önkormányzati adósságállomány körülbelül 50 százalékát átvegyék.

Köszönöm szépen, és nagyon megtisztelő lenne a válasza. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 38 2012.11.13. 8:38  23-149

HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Amikor az iskolák államosításával kapcsolatos törvényjavaslat általános vitája lezárult, akkor kifejtette számunkra, hogy mennyire sajnálja az ellenzéket, hiszen annak a vitának a során az összes érvünket úgymond ellőttük, és már nem lesz miről beszélnünk a vitanapon. Úgy gondolom, a képviselőtársam által felsorakoztatott érvek is azt bizonyítják, hogy önnek ebben nem volt igaza.

Az is igaz azonban, hogy egy vitanapon nem egy konkrét törvényjavaslat kapcsán kell kritikákat megfogalmaznunk, annál is inkább, mert sajnos nem is vagyunk abban a helyzetben, hogy konkrét, részletekbe menő vitát folytassunk, hiszen a köznevelési törvény már kőbe lett vésve, csakúgy, mint az a január 1-je, amikor majd meg fog történni az államosítás, és - ahogy az előbb is hallhattuk - nagyon nehéz vitatkozni abban a szituációban, abban a helyzetben, amikor a kormányzati oldal részéről bevallottan nincs meg se a személyi, se az anyagi feltétele annak, hogy az önök által megálmodott, elképzelt átalakítást, átszervezést végrehajtsák, de nemcsak a kormányzati oldalon nincs meg, hanem tudjuk, hogy majd az önkormányzati oldalon sem lesz meg a működtetésre az elegendő pénz.

Akkor tehát mégis miről érdemes ma vitatkoznunk, mi az, amit meg kell fogalmaznunk az Országgyűlésben, a nemzet templomában a köznevelés kapcsán? Kérem, engedjen meg egy személyes példát, ami a közelmúltban történt velem, és ami talán választ ad erre a kérdésre.

Pár nappal ezelőtt valaki segítséget kért tőlünk. A segítség lényege az volt, hogy mielőtt felszállna egy Kanadába tartó gépre, egy éjszakát az egyházközségünk egyik szobájában tölthessen el. Egy magyar fiatalasszonyról volt szó, aki devizahiteles volt, a bank erősebbnek bizonyult nála és a családjánál, elveszítette a házát, elveszítette a munkáját, és végül elveszítette a férjét is, és nem maradt más számára, mint hogy kivándoroljon Kanadába. Két bőrönddel állt előttem, és megmondom őszintén, ez a jelenet számomra mint lelkészfeleség számára, akinek elég sok nyitott sír mellett meg kellett már állnia, rendkívül megrázó volt, legalább annyira megrázó volt, mintha egy temetésre kellett volna elmennem. Ezt a magyar fiatalasszonyt egy életre elveszítette a magyar haza, majdnem biztos vagyok benne, hogy őt itthon soha többet nem látjuk. Nem a magyar hazát fogja építeni, nem ide fog gyermekeket szülni, hanem valahol távol, idegenben.

S akkor elgondolkodtam, hogy vajon mi vezetett idáig. Nem hallott talán arról a köznevelésben a neveltetése során, hogy milyen páratlanul gazdag Magyarország? Hogy ásványkincsekben, humuszban, vízben mennyire gazdag Magyarország? Nem hallott arról, hogy a Kárpát-medence, a Kárpát-haza egy egységes természeti táj, és hogy a Kisalföldet nem határolja, hanem éppen hogy kettészeli a Duna? Ez egy életből vett példa, ami elhangzott egy iskolai órán, nem is olyan régen. Nem tanulta talán biológiából azt, hogy minden megfogant élet szent, hogy az élet él és élni akar, és neki mint magyar nőnek az a szent feladata, Istentől megáldott lehetősége, hogy magyar gyermekeket hozzon a világra, hogy az életet így továbbadja? Nem hallott talán Tormay Cécile-ről, akinek nemcsak az irodalmi munkássága, hanem a közéleti munkássága is rendkívül kiemelkedő volt a két világháború között? Hiszen példamutatóan áll előttünk az ő alakja, hogy mit lehet tenni közéleti szereplőként a hazánkért. Viszont valószínűleg hallhatott Esterházyról, Petri Györgyről, Spiróról, akik - hát valljuk be - erősen vitatható színvonalon, de annál nyilvánvalóbb gyűlölettel fejezték ki a bennük lakó negatív érzelmeket. S valószínűleg nem hallott arról - mert nyilván olyan rendszerben nőtt fel, ahol nem, vagy csak alig volt egyházi iskola -, hogy mindig van élő reménységünk, hogy tiportatunk, de el nem veszünk.

(11.30)

És valószínűleg nem hallotta a szót soha, hogy rendületlenül. Mégis azt gondolom, hogy ennek a fiatalasszonynak a sorsa nemcsak azért pecsételődött meg így, mert a köznevelés ilyen színvonalon van ma Magyarországon az elmúlt 20, de mondhatjuk, az elmúlt akár 50 év miatt is, hanem azért, mert van a közéletünknek egy olyan közhangulata, közérzete, amelyet, valljuk be, hogy a közéleti szereplők, a kormányzati tisztségviselők teremtenek meg, teremtettek meg az elmúlt években, évtizedekben.

Én ezt egy mondattal jellemzem most az ön számára: Gloviczki Zoltán mondta, amikor az iskolák államosításának a vitája volt, hogy nem érti az ellenzéki érveket és az ellenzéki felháborodást, hiszen az iskolák államosítása egy átmeneti, egyszeri jelenség. Tetszik érteni: átmeneti, egyszeri jelenség az iskolák államosítása, több mint egymillió gyermek sorsa, több tízezer pedagógus sorsa és így tovább. Egyszeri jelenség, hogy a finanszírozási gondok miatt - tudjuk, ez elő fog állni - nem lesz a falvakban, a kistelepüléseken iskola; hogy a közösségi élet egyik legfontosabb színtere el fog veszni. Átmeneti és egyszeri jelenség az, hogy ki tanít, azért, mert a pedagógusok társadalmi megbecsültsége, fizetése, valljuk be, szégyenteljes, és sajnos ezt hallhattuk, kormányzati részről is megerősítették, hogy ennek a megoldása finanszírozási oldalon továbbra sincs meg.

És átmeneti az az adott szó, de akár mondhatjuk úgy is, hogy írásbeli szerződés, amit az állam kötött az egyházakkal az iskolák működtetése, fenntartása kérdéskörében, hiszen tudjuk, hogy az egyik előttünk fekvő törvényjavaslatban, amiről még nem szavazott a Ház, az szerepel, hogy mindezen közoktatási megállapodásokat felül kívánja vizsgálni a kormányzat, és aztán vagy megkötik jövőre, vagy nem. Ez is elhangzott egy bizottsági ülésen, csak tudja, államtitkár asszony, ezekből az átmeneti, egyszeri jelenségekből lesz az, amit én is láthattam, hogy ennek a fiatalasszonynak a számára átmeneti és egyszeri jelenség volt a hazája.

Azt gondolom, hogy a köznevelés feladata az ma Magyarországon, hogy egyszer s mindenkorra megtanítsuk gyermekeink számára azt, hogy nincs és nem is lehet olyan, hogy valami, bármilyen érték, amit fel akarunk nekik mutatni, az átmeneti és egyszeri jelenség.

Én azt kérem, hogy amennyiben van rá mód és lehetőség, a kormányzat részéről gondolják át, semmi nincs még elveszve, valójában semmi nincs kőbe vésve. Minden törvényjavaslat, minden már megszavazott törvény, csak rajtunk áll vagy bukik, hogy hogyan, milyen módon módosítjuk, életbe léptetjük-e, vagy hagyunk-e rendesen, bőven időt arra, hogy felkészüljenek a pedagógusok, a tanárok, a szülők, a gyermekek egy ekkora változtatás bevezetésére.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 78 2012.11.13. 1:33  23-149

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mágori Józsefné képviselőtársamnak szeretnék én is válaszolni, illetve egy gondolatot szeretnék megosztani vele. Értem én, hogy az önkormányzati települési vezetők laikus testvérek az ön számára, és lehet, hogy csak állatorvosi diplomájuk van, tehát nem valószínű, hogy túl sok ideig részt vettek a közoktatásban ezek szerint, de azt értse meg, kedves képviselőtársam, hogy ezek az oktatási intézmények, adott esetben egy kis település életében, a laikus közösség számára jelentettek teret. S félő, hogy ha meg is marad az iskola egy-egy kistelepülésen - amit mi vitatunk, mert attól tartunk, hogy a rendszerben lévő pénzhiány azt fogja eredményezni, hogy nagyon sok iskola be fog zárni -, tehát ha meg is maradna, akkor is a kistelepülések vagyonkezelésbe adják az államnak. Tehát valóban, az államosítás szó túlterjeszkedik a valóságon, de gyakorlati értelemben semmi közük nem lesz ahhoz az épülethez, amelyben az oktató-nevelő munka zajlik, a kistelepülési önkormányzatoknak, és nagyon sok funkció ki fog szorulni ezekből az épületekből, ami eddig természetesen és nyilvánvalóan a közösség életét gazdagította. Ez vajon egy laikus felvetés volt-e, kedves képviselőtársam?

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 84 2012.11.13. 0:30  23-149

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm. Én egy további kérdést szeretnék megfogalmazni képviselőtársamnak. Vagyonkezelés. Ezt a kifejezést érti-e? És kérem, magyarázza meg számunkra, hogyha érti, hogy akkor mi köze lesz egy adott kistelepülési közösségnek a saját épületéhez, a saját maga pénzéből, adójából fölépített iskola épületéhez ezentúl. Kérem, hogy apróra, részletesen lebontva magyarázza el nekünk!

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 94 2012.11.13. 1:09  23-149

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Itt az előbb azt hallottuk, hogy nincs alternatíva. Ehhez képest itt a Ház előtt fekszenek különböző törvényjavaslatok, már elkészült törvények.

Én egyetlenegy nagyon kis szegmensét hadd említsem ennek az egész dolognak, ami meggyőződésünk szerint igenis már alternatívát jelentene önmagában: kérem, könyörgök, ne január 1-jén próbálják bevezetni ezt a rendszert, toljuk el, legyen módosítva e tekintetben a határidő, és legyen szeptember 1-je megjelölve! Reménytelen ennyi idő alatt felkészülni az átalakításra. Igen, ez már önmagában alternatívát jelent.

Azonkívül abban is vitatkoznék képviselőtársammal, hogy biztos jó alternatíva-e az, vagy biztos megoldás-e az, amit a kormány kínál. És azzal szemben nincs alternatíva, amikor a legutóbb benyújtott, ehhez a témához kapcsolódó törvényjavaslathoz csak maguk a kormánypártok több mint száz módosító indítványt adtak be? Kérem a válaszát.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból. - Dr. Hoppál Péter közbeszólása.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 18-20 2012.11.20. 5:46  17-22

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A helyhatóságaink eladósodottsága, illetve az adósságkonszolidáció kapcsán sok szó esett már az elmúlt időszak egymást követő kormányainak destruktív gazdaságpolitikájáról, amellyel tudatosan alulfinanszírozták településeinket, abból a nyilvánvaló célból, hogy az önrendelkezésüket is meggyengítsék. Ez vitathatatlan tény, mint ahogy az is, hogy egyes településvezetők meggondolatlan és hibás döntéseikkel komolyan hozzájárultak ezen adósságállomány növekedéséhez. Kérem, engedjék meg, hogy néhány ilyen történetet említsek, amelyek nem öregbítették önkormányzati rendszerünk jó hírnevét. (Folyamatos zaj.)

Az első ilyen példám egy alföldi város, mely nagyívű látványberuházásba vágta a fejszéjét. Az eredetileg 1,5 milliárdos beruházási összeg még a tervezés időszakában megtöbbszöröződött, egyre (Az elnök csenget.) grandiózusabbá vált az elképzelés, és a végén már több mint 10 milliárd forintról volt szó. A megvalósítás fedezetét devizakötvénnyel próbálták biztosítani, amely kisvártatva 2 milliárd forintos árfolyamveszteséget jelentett a városnak. A beruházás megtérülését igencsak optimistán kalkulálták. Egyes településvezetők naponta akár több ezer látogatóra is számítottak volna, sajnos a valóságban azonban a hétköznapokban csak 40-50 fő érkezik, így aztán a veszteség csak nő és nő. Mondjuk ki: ezen település adósságállományát nem elemi csapás vagy szerencsétlenség, hanem felelőtlen politikusok okozták.

Egy másik budapesti látványberuházás történetét...

ELNÖK: Képviselő asszony, egy perc türelmét kérem! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alapzajtól teljességgel érthetetlen mindaz, amit a képviselő asszony mond. Arra kérem képviselőtársaimat, foglalják el helyüket, és egy kicsit fogják vissza magukat, hogy megfelelően hallhatóvá váljon mindaz, ami a napirend előtti felszólalásban fontosnak ítéltetett és elhangzik. Köszönöm. Az idejébe beszámoljuk természetesen.

Folytassa, képviselő asszony!

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy másik budapesti látványberuházás történetét is hadd említsem meg, amelynek bekerülési önköltsége szintén meredeken emelkedett. Itt a végösszeg meghaladta a 2 milliárdot. Természetesen ez is az utolsó fillérig banki hitelből lett finanszírozva, amelynek fedezetét egy önkormányzati tulajdonú ingatlan jelentette.

A beruházás megvalósítója és egyben annak haszonélvezője a következő 40 évben egy ciprusi székhelyű off-shore cég, amely a teljes beruházási összegen felül még további 100 millió forintot kért az önkormányzattól csak azért, mert nagylelkűen lemondott néhány négyzetméter használati jogáról. Értjük, ugye? Minden felelősség, minden kockázat az önkormányzaté, az off-shore lovagoké pedig a haszon. Szóval, ezen település adósságállományát sem elemi csapás vagy szerencsétlen végzet, hanem felelőtlen politikusok okozták.

De folytassuk tovább a sort, a sort, amely csaknem végtelen, mert szólhatnánk nokiás dobozokról, közpénzből fizetett ajándékutakról vagy valódi teljesítés nélküli megbízási szerződésekről és önkormányzati cégekről, amelyek látszattevékenységet vagy még azt sem folytattak. Valójában a klientúra kifizetőhelyei voltak.

Olyan is megesett, hogy egy ilyen, mondjuk így: cég vezérigazgatója nemcsak a pozíciójára kijáró fizetést, de külön megbízási szerződés alapján számolt díjat is felvett, természetesen ugyanarra a feladatra. Aztán családtagok, barátok különböző beosztásokban felélték az alapító tőkét és további súlyos milliókat, aztán a társaság befejezte az áldásos tevékenységét.

Az ilyen és ezekhez hasonló esetek szintén a települések adósságát növelték, de az sem erősítette önkormányzataink gazdasági helyzetét, amikor jelentős vagyontárgyakat adtak el mélyen áron alul, és milyen meglepő, amikor baráti cégek kapták meg ezeket az ingatlanokat. Az viszont már nem meglepő, inkább tragikomikus, hogy az egyik, ezen gyakorlatot napi szinten folytató önkormányzat az egyik legeladósodottabb ma Magyarországon. Ne tessenek messzire menni, nem túl messzi helyhatóságra gondolok.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos, a rossz példákat hosszan lehetne még sorolni, de egy dolgot le szeretnék szögezni az esetleges félreértések elkerülése miatt. Az önkormányzati adósságkonszolidáció elengedhetetlenül fontos. A Jobbik már a 2010-es választási programjában megfogalmazta, hogy ezt az elviselhetetlenül nehéz terhet le kell venni településeink válláról, de ezt csak úgy szabad megtenni, ha egyúttal megtörténik a számonkérés is. A választói bizalom és a képviseleti demokrácia tekintélyének helyreállítása érdekében a fentiekben említett és hozzájuk hasonló eseteket tételesen ki kell vizsgáltatni, azzal egyidejűleg, hogy megoldást és segítséget kell adnunk az adósságcsapdából való kikerülésre.

A Jobbik azokban a helyhatóságokban, ahol már képviselettel rendelkezik, megkezdte az elszámoltatást, és minden esetben, így a fentiekben említett esetekben is, megtette a szükséges jogi lépéseket. De az elszámoltatást ki kell terjeszteni, átfogóvá kell tenni, ezért kezdeményezzük egy vizsgálóbizottság felállítását, és várjuk képviselőtársaink csatlakozását is ezen indítványunkhoz. Meggyőződésem, hogy azon képviselők, akik egyben településvezetők is, és nincs okuk félni a számonkéréstől, alá fogják ezt írni.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 199 2012.11.26. 3:13  198-206

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A módosító indítvány elég egyszerű értelemben próbálja tovább módosítani a törvényt, nevezetesen, hogy a természet védelméért felelős miniszter helyett a természetvédelmi területek kezeléséért felelős szervek lesznek majd azok, amelyek elővásárlási joggal élhetnek egy-egy terület esetén. Ezt a módosító indítványt egyébként korábban, amit most újra módosítanunk kell, már a Fidesz nyújtotta be, és 2011-ben fogadta el a Ház, 2012 márciusától él, tehát nem túl hosszan, mondhatjuk ki, és egy eléggé összetett salátatörvénynek a része volt.

A kérdés az, hogy milyen konkrét ügy van kilátásban, ami miatt ezt a pontot meg kell változtatnia a Háznak. Hogy a továbbiakban a következő kérdést is feltegyem: vajon miért mulasztotta el a kormányzat annak idején, hogy megtegye a szükséges jogalkotási lépéseket, hiszen egy kormányrendelet hiányzik ahhoz, hogy ez az eredeti szövegezés betöltse a funkcióját, illetve melyik az a konkrét felszámoló cég, társaság, amelyik lobbizott a kormánynál, és amelynek az érdekkörében most önök meghozzák ezt a módosító indítványt?

Ezekre a kérdésekre szeretnénk elsősorban választ kapni a tisztelt miniszter úrtól. Ugyanakkor sajnálatunkat kell hogy kifejezzük, hogy a valódi kérdésekkel nem foglalkozik a zárószavazás előtti indítvány, így például a műemlék jellegű, műemléki jelentőségű területek definíciója mi legyen a törvényben, a műemléki környezet definíciója mi legyen a törvényben, hogy a régészeti örökség fogalmát hogyan változtassuk meg úgy, hogy az valóban védje a kulturális örökségünket, a régészeti örökségünket, hogy mi legyen a műemlék pontos fogalma, illetve hogy a régészeti feltárásra jogosult szerveknek a körét ne a kormányzat határozza meg, hanem az legyen törvénybe foglalva.

Azt gondolom, azért kellene ezekkel a kérdésekkel, ezekkel a problémákkal foglalkozni, amit most én itt önöknek felsoroltam, mert igen, megtörténhetett manapság, napjainkban az a szégyenteljes csúfság, hogy itt nem messze a Parlament épületétől, a Hercegprímás utcában, gyakorlatilag a Bazilika tőszomszédságában, egy műemléki jelentőségű területen, egy műemléki környezetben álló, Pollack Mihály által tervezett épületet a földig rombolt a beruházó, és ezt a hatóságok tűrték, sőt megengedték.

(17.30)

Ezért kérjük a kulturális örökség védelméről szóló törvényt olyaténképpen módosítani, hogy ez soha-soha ne történhessen meg még egyszer. Ezzel szemben önök csak a nagybefektetőknek, az oligarcháknak kedveznek. E törvényjavaslat módosítása sem szól semmi másról, csak erről. Tiltakozunk ez ellen, nem tudjuk elfogadni, és érdemi válaszokat szeretnék kapni azokra a kérdésekre, amelyeket az előbb feltettem, tisztelt miniszter úr.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 260 2012.11.26. 1:16  255-265

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mindemellett, hogy a képviselőtársam által elmondottakat én is csak alátámasztani és megerősíteni tudom, most egyetlenegy pozitívumra szeretném felhívni a kedves képviselőtársaim figyelmét, és egyben Hoffmann Rózsa államtitkár asszonynak tulajdonképpen meg is köszönni bizonyos értelemben, hogy ez a módosítás ilyen módon belekerült már az egységes javaslatba, nevezetesen a törvényjavaslat 19. pontja. Ebben azt kifogásoltuk, hogy a nem állami, nem önkormányzati intézményi feladatokra az egyházi iskolákkal kötött közoktatási megállapodásokat az eredeti javaslat szerint a kormányzat felül kívánta volna vizsgálni, adott esetben fel kívánta volna bontani. Ez az, amit teljességgel elutasítottunk, minden szempontból tiltakoztunk ellene. Hála istennek, ez a pont kikerült belőle.

De egyúttal reméljük azt is, hogy ez nem azt jelenti, hogy nem itt, ebben a pontban, ezen módon kívánják ezt a gyakorlatot folytatni és elérni, hanem valamilyen más, rejtett módon, amit mi, törvényalkotók így már nem tudunk figyelemmel kísérni. (Az elnök csenget.) Mindenesetre örülünk ennek a változtatásnak.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 234 2012.11.29. 7:33  225-247

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Bizottsági Elnök Úr! - mint előterjesztő. A bizottsági ülésen, a bizottsági vitában már kifejtettem jómagam a véleményemet a törvény kapcsán, tekintettel arra, hogy ezen törvényjavaslat három témát dolgoz fel, és ebből az egyik az összeférhetetlenség kérdésköre, illetve a polgármesteri tiszteletdíjak. Ennek kapcsán már korábban kifejtette a Jobbik az álláspontját több tekintetben is, illetve a háznagy kérdésében szintén megtettük ezt már, erre én itt most nem fogok kitérni. Már csak azért is, mert múltkor elnök úr megintett engem, hogy többet - lehetőség szerint - már ne hozza fel a Jobbik a képviselői álláshalmozás kérdését, mert már elégszer elmondtuk itt, a Házon belül, és hát lám, milyen szépen halad e tekintetben is a törvényalkotás, úgyhogy most ezt a kérdéskört le is zárnám.

A tekintetben azonban, amit itt az előbb hallottunk Pál képviselő úrtól, azért egy mondat erejéig kitérnék. Valóban, itt a törvények előkészítése kapcsán és a beterjesztett törvényjavaslatok kapcsán egy koherenciazavart vagy összefésületlenséget érzünk. Tehát még hétfőn szavazott a Ház az Mötv. módosításáról, a 143. § (4) bekezdés e) pontját vettük ki egy törvényjavaslatból, ez egyébként az egyes ingatlanok Fővárosi Önkormányzat részére történő átadásáról szóló törvényjavaslat volt. Ugyanakkor ebben a törvényben is szerepel az erre, ezen pontra való hivatkozás, mint ahogy egyébként egy másik futó törvényben is szerepel pont az Mötv.-nek más értelmű módosítása, talán pont ez a rész is meg van benne említve. Na most, ott a bizottsági ülés vitáján is elmondtam, hogy megítélésük szerint ez egyrészt külcsínprobléma, vagy hát nem különösebben elegáns dolog az, hogy egymás mellett futó párhuzamos törvényjavaslatok módosítják ugyanazt a törvényt, és így nehéz eligazodni a jogalkalmazóknak is, nemcsak hogy a jogszabályok megszavazóinak.

De most ezen belül szeretnék egy olyan témát fölhozni, amit a bizottsági ülésen is elmondtam, nevezetesen az Ab-határozat által hatályon kívül helyezett pontokról szeretnék egy-két gondolatot mondani. Ugye, ez a kirívóan közösségellenes magatartásról szóló rendeletnek pecsételte meg a sorsát, és amit a zárószavazás előtti módosító indítványról mondtam, és ami az Mötv.-t módosítja, ott kivesszük ezt a lehetőséget a jogszabályból, tehát hogy egyáltalán ilyenfajta rendeletalkotásra legyen lehetősége az önkormányzatoknak. Egész pontosan azt vesszük ki, amivé alakítottuk volna időközben, mert itt a pénzbírságot jogkövetkezményre változtatta volna a jogalkotó, ezt most itt kivesszük.

Az Ab időközben megsemmisítette az Mötv. 51. § (4) bekezdését, illetve ezt a vonatkozó szakaszt, de értelmezésünk szerint a hatályba léptetést is meg kéne szüntetni, tehát azt ki kéne innen emelni, ami a 144. § (2) bekezdése.

Ugyanakkor ez még mindig csak külalaki probléma bizonyos értelemben, inkább a megoldásra kéne fókuszálni. Nevezetesen arra, hogy annak ellenére - és ezt államtitkár úrnak is mondom -, hogy annak idején az Mötv. vitájában bizony kétségeinknek adtunk hangot, hogy ez a rendelet mire lesz jó az önkormányzatoknak, és hogy esetlegesen nem akarnak-e visszaélni bizonyos értelemben ezen eszközzel, de az élet fényesen bebizonyította, hogy e tekintetben tévedtünk, és én ezt itt most el is ismerem itt a Ház előtt. Semmilyen módon az önkormányzatok e tekintetben nem éltek vissza a jogalkotás eszközével, és nagyon sok olyan problémát szabályoztak ezen rendeleteken keresztül, ami az életben igenis egy-egy településen felmerülhet.

Na most, ha ezt az eszközt kivesszük az önkormányzatok kezéből, akkor valamit viszont helyette sürgősen kéne adni, mert a probléma hirtelen elszaporodott. Ha csak mást nem mondok, itt Budapesten az illegális közterületi árusítás egyik pillanatról a másikra döbbenetes mértékben megszaporodott. Én nem tudom egyéként, hogy az illegális árusok hogyan vannak ennyire jól tájékoztatva az Ab-határozatokról, tehát őszintén irigylem őket, mert én ennyire nem vagyok naprakész az Ab-határozatok tekintetében, de ők egyik napról a másikra már megjelentek Budapest aluljáróiban. Tehát azt gondolom, igenis kéne egy ilyen lehetőséget adni.

(19.10)

Erre értelmezésünk szerint megoldást jelenthetne az, fel is olvasnám, hogy a társadalmi együttélés alapvető szabályait, valamint azok elmulasztásának jogkövetkezményeit tartalmazó 143. § (4) bekezdés d) pontját hozzuk előre, annak a hatálybalépését, amint ezt a törvényt elfogadjuk, reménység szerint a jövő héten vagy az azt követő héten valamikor, és ezáltal gyakorlatilag csak át kellene a rendeletek címét változtatni. (Dr. Láng Zsolt közbeszól.) Köszönöm, elnök úr, hallom, hogy támogatni méltóztatik. Az igazság az, hogy nyilván ezt nem lehet így technikailag lebonyolítani, hogy csak a címét cseréljük ki egy rendeletnek. De azt meg lehet oldani, hogy hatályon kívül helyezzük, és magának az új rendeletnek az előkészítése nem lesz különösebben bonyolult, hiszen ténylegesen csak a törvényi felhatalmazásra való hivatkozás, illetve a címe változna meg az adott rendeleteknek, és e tekintetben visszapótoljuk azt a törvényi eszközt, amit az Ab-határozat sajnálatos módon elvett az önkormányzatok képviselő-testületeitől.

Abban a reményben, hogy a bizottsági elnök úr, az előterjesztő valóban megfogadja az ilyen értelmű módosító indítványunkat, és aztán elfogadja a tisztelt Ház, én köszönöm szépen a szólás lehetőségét, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 237 2012.12.10. 0:00  196-289

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az előbb, amikor szólított az elnök úr, akkor véletlenül nyomódott be, de most direkt jelentkeztem szólásra, mivelhogy az önkormányzatok kerültek szóba. Azt kell hogy mondjam: sajnálatos módon valóban igaz az, hogy ennek a jelenleg előttünk fekvő közel százoldalas anyagnak legnagyobb kárvallottjai azok az önkormányzatok, amelyek kifejezetten kis létszámú önkormányzatok, és az átalakítás kapcsán a közös önkormányzati hivatalokba kerül majd az ő saját hivataluk, és elveszítik közoktatási intézményeiket, köznevelési intézményeiket és egyéb más olyan létesítményeiket, amelyek egy falu, egy kistelepülés életéhez, mindennapjaihoz nélkülözhetetlenek.

Röviden két témakörbe csoportosítottam gondolataimat, de nyilvánvalóan nem lesz rá idő egyszer két percben, ezért többször fogok két percben hozzászólni. Egyszóval azt tudjuk mondani, hogy a gyengéken spórol az Orbán-kormányzat. Hogy mást ne mondjak, az óvodák működtetésével kapcsolatban 12 milliárd forint értékben csökken az erre szánt pénz, bevallottan a pedagógus-életpálya kihatása miatt. Gyakorlatilag fordítsuk le magyarra: nagyon sok pedagógus, óvodapedagógus lesz elbocsátva, hiszen az önök által megadott keretszámok nem lesznek elegendőek a jelenlegi rendszer továbbműködtetésére anélkül, hogy létszámleépítésre ne kerüljön sor.

Ugyanakkor azt is látjuk: további 600 millió forintot tesznek bele azért, hogy a gyermekek óvodába járatását önök támogassák. Magyarul, már az óvodáskorban lévő gyerekeket is majd utaztatni kell, mert kisebb létszámú óvodák kisebb létszámú településeken igen, be fognak zárni, ezt a rendszert így nem lehet majd fönntartani, összevonásokra fog sor kerülni és elbocsátásokra. Ez az egyik olyan dolog, ami miatt a Jobbik semmiképpen nem tudja támogatni ezt a módosító indítványt.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 251 2012.12.10. 2:14  196-289

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tekintettel arra, hogy ez a vita egy konkrét dokumentum alapján zajlik, ezért én ragaszkodnék ahhoz, hogy erről vitázzunk.

Itt korábban elég sok szám, adat elhangzott. A mi számításaink szerint tény, hogy ha leszámítjuk az elvont feladatokat, akkor is az eddig általunk ismert költségvetés 140 milliárdot vont ki az önkormányzati rendszerből, ez az előttünk fekvő további 35 milliárdot von ki, és igaz, hogy megtörténik az adósság-átvállalás, de jövőre - itt van, tessék megnézni a 33. oldalt - mindez összességében a kormányzati oldalnak 11,5 milliárd forintjába fog csak kerülni a kamatelszámolás miatt. Tehát az arány egy kicsit rosszabb, mint ahogy a kormányzati hurráoptimizmus ezt tartja.

De visszatérve arra a gondolatra, amit korábban elkezdtem, hogy a gyengéken spórol a kormányzat, hadd mondjak még további példákat. Sajnálatos módon az időskorúak nappali ellátásából is kivonnak pénzt. Nemhogy emelnék ezt a számadatot, hiszen tudjuk, hogy igen-igen nagy szükség volna rá, eddig is rendkívül alacsony színvonalon történt ennek a finanszírozása, de ugyanez történik a fogyatékosok nappali intézményi ellátása tekintetében is. Szigorítani fogják a helyben maradó köznevelési intézmények normatívaigénylését is nagyon sajnálatos módon, ezáltal még további nehézségeket okozva az óvodáknak.

A gyermekétkeztetés: hallatlan nagy lelkesedéssel olvashatjuk az egyik oldalon, hogy a gyermekétkeztetésbe mennyi pluszforrást fog beletenni az állam. Igen ám, de ugyanazon fejezetből csoportosítja át ezt a pénzt, tehát semmi további pluszt ez igazából nem jelent, csak éppen az egyik oldalról elveszi, és odateszi, 16 milliárdot átcsoportosít az egyik számsorból a másikba. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez tehát semmilyen további pluszt nem fog jelenteni az önkormányzatok számára.

Köszönöm szépen, alelnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 261 2012.12.10. 2:12  196-289

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az előbbiekben elhangzott az, hogy a köznevelés rendszere milyen módon fog megerősödni jövőre. Ez sajnálatos módon sem ebből a költségvetési zárószavazás előtti módosító indítványból nem derül ki, sem abból a helyzetből, amit most tapasztalnunk kell. Tudjuk, hogy 228 nagyváros, amelynek egyébként nem kellett volna lemondani a működtetésről a köznevelési intézmény tekintetében, lemondott, többek között olyan nagy múltú iskolavárosok, amelyek valóban történelmi múlttal rendelkeznek e tekintetben, vagy volt megyei jogú város is, amely lemondott erről. Ez nyilvánvalóan egy különleges meglepetést okozott az Emberi Erőforrások Minisztériumánál. Ezért is van az, hogy további 23,5 milliárdot vonnak el az önkormányzatoktól azért, hogy a köznevelési intézményeket működtetni tudják. Ez továbbcsorbítja sajnálatos módon az önkormányzatok költségvetését a jövő évre vonatkozóan.

De az, ami még biztosan megrendül, és semmiképpen nem lehet azt mondani, hogy megerősödik a rendszer, az a közigazgatás hivatali része. Egy példát hadd mondjak: az építéshatóságok. Eddig nagyjából egy szinten voltak a jegyző alá besorolva a városi szintű önkormányzatoknál, most már három szinten lesznek, három helyre is be lesz sorolva csak az elsőfokú hatóság tekintetében. Így például a jegyzők, a közös önkormányzati hivataloknál a járási hivatalok, vagy önkormányzati hivatalok esetében polgármesterek is fognak majd építéshatósági feladatokat ellátni. Semmiképpen nem erősíti meg a rendszert ez a széttagozódás, máskülönben az meg végképp nem, hogy egyes építéshatósági kollégák mind a mai napig nem tudják, fogalmuk sincs, hogy egy: lesz a munkájuk jövőre, tehát két héten belül, kettő: hol lesz a munkájuk az előbb felsorolt három egységen belül. Ez semmiképpen (Az elnök csenget.) semmifajta rendszer-megerősítésre nem jó.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
249 112 2012.12.11. 8:21  89-144

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Turi-Kovács Béla képviselőtársunkhoz szeretnék csatlakozni. Ami ötletet az előbbiekben felvetett, azzal kapcsolatban szeretnék elmondani valamit. Uratlan dolog van-e ma Magyarországon? Létezhet ma ilyen föld? Sajnos, azt kell hogy mondjam, sok alkalommal találkoztunk olyan helyzettel, amikor nem természetes személy volt a tulajdonosa a magyar földnek, nem is a magyar állam, nem is önkormányzat, avagy nem is egyház, hanem mondok egy konkrét példát.

A példa szerinti földnek volt ura: Szigetszentmiklós, 100 hektár. A Soroksári-Duna mentén helyezkedik el ez a 100 hektárnyi terület, méghozzá úgy, hogy pont mellette megy el az M0-ás autópálya. Ez a 100 hektár, aminek aranykorona-értéke van, egy Camfield nevű beruházó cég tulajdonában van. Ha megnézzük a cégadatokat - nyílvános cégadatokról van szó -, akkor ez a cég további két cég tulajdonában van. Az egyik a Seychelles-szigetekre van bejegyezve, a másik azt hiszem, talán Limassolba; teljesen mindegy, a világ végére két off-shore cég. Amikor megtettük e tekintetben is az ügyészség felé, tehát jogászok felé - mondanám Obreczán úrnak - a bejelentésünket, közérdekű bejelentésünket - tekintettel a 1085/2012. kormányhatározatra, amelynek a címét idézném: termőföld tulajdonjogának megszerzését korlátozó jogszabályi rendelkezések kijátszására irányuló szerződések felülvizsgálatáról, illetve abban a 4. pont arról szól, hogy a kormányzat felkéri az irányítása alatt lévő ügyészséget, hogy hathatós intézkedéseket tegyen a tekintetben, hogy ilyen jellegű szerződések ne kerüljenek megkötésre, illetve ha megkötésre kerültek, akkor legyenek felülvizsgálva -, akkor minden esetben, így ebben az esetben is elutasítás lett a sorsunk. Úgy látszik, hogy 100 hektár magyar föld a magyar ügyészség számára semmit nem jelent. Attól tartok, hogy sok-sok száz hektár végeredményben majd 93 ezer négyzetkilométert fog kitenni.

Majdnem biztos vagyok benne, hogy ebben az esetben is, nem akarok előre ítélkezni, de azt gondolom, hogy ha az ügyészség ezt valóban alaposan kivizsgálta volna, akkor megtalálta volna azt a kiskaput, pontosabban kiskapuk sorozatát, amit ez az off-shore cég már megtalált egyszer, és aminek kapcsán ő 2007-ben juthatott magyar termőföldhöz, még egyszer mondom, aranykorona-értékkel bíró termőföldhöz.

De számtalan további példát is tudnék említeni. Mondok egy másikat: Somogyország, 7 ezer hektár van a Drava Bt. tulajdonában. Tudjuk, hogy annak idején abban a nagyon rövid időszakban, amikor Magyarországon megszerezhetett gazdasági társaság földet, akkor a jelenlegi tulajdonosok jogelődje már megszerezte ezt a 7 ezer hektárt, pontosabban, akkor még csak 5 ezret szerzett meg, azóta zsebszerződésekkel kicsit feljebb ment ez az arány, összesen most már 7 ezernél tartunk, tehát jelenleg az olasz tulajdonosoknak 7 ezer hektár földjük van Magyarország területéből.

Úgy gondolom, hogy e tekintetben is lenne a magyar ügyészségnek tennivalója, és ezt nem nekünk, ellenzéki képviselőknek kellene folyamatosan ostorozni itt a parlamentben, hanem egyszerűen meg kellene tennie a magyar ügyészségnek azt, amit ez a kormányhatározat is megkövetel tőle. Miért? Azért, mert most csak két példát említettem, de nagyon sokat tudnék említeni, és nemcsak a nyugati határszéltől, mint ahogy ez a szigetszentmiklósi sem onnan volt, hanem Budapest közvetlen környezetéből - vagy a somogyországi sem.

Most már nyugodtan mondhatjuk, hogy Kelet-Magyarország ugyanebben a helyzetben van, ugyanolyan fertőzött helyzetben, és észre kell venni, kedves képviselőtársaim, hogy egyfajta minta alapján történik majdnem minden alkalommal ez a tulajdonszerzés. Nevezetesen, itt például az agglomerációban teljesen nyilvánvalóan leírható a minta. 100-150 hektár egy egység. Nekik a 150 hektár az az egység, amire már el lehet képzelni akár egy kistelepülést is, aminek van külterülete. Nagyon sok esetben, de inkább javítok, nem nagyon sok esetben, hanem minden esetben van vagy közvetlen vízkapcsolat, vagy olyan vízvételi hely, ami nagy mennyiségű iható víz kitermelésére alkalmas. Minden esetben jól védhető területekről van szó. Minden esetben olyan szituációban lévő területről van szó, ahol van már kiépített infrastruktúra, jellemzően még kötött pályás közlekedési infrastruktúra is.

És még egy nagyon jellemző - többet is tudnék mondani, ami jellemző -, hogy ezeknek a tulajdonosai rejtőzködő életformát folytatnak bizonyos tekintetben, mint például itt ezek is, Camfieldék. Két off-shore cég van mögöttük, aztán menjen el az ember a Seychelles-szigetekre vagy a limassoli cégbíróságra, és próbáljon utánanézni, hogy valójában kikről is van szó. Persze, meg lehet tenni ezt itt Magyarországon is, nem olyan bonyolult a dolog. Tessék megnézni, hogy kik szerepelnek kézbesítési címként feltüntetve! Bizonyos cégadatokból igenis le lehet vonni következtetéseket, hogy ez a cég milyen további beruházásokban, ingatlanfejlesztésekben vett részt. Meg kell hogy mondjam, mi ezt megtettük. Megdöbbentő! Megdöbbentő a végeredmény: azt kell hogy mondjam, hogy a magyar ingatlanbefektetések, ingatlanfejlesztések 95 százaléka kapcsán izraeli hátterű cégekről van szó. Tehát ha ilyen off-shore cégekről is beszélünk, akkor is sok tekintetben igenis a valódi érdekeltségnek utána lehet menni, és fel lehet térképezni.

Ezért fontos a magyar föld védelme, mert hogy visszatérjek a beszédem elejére, igen, ez nemzetbiztonsági kockázat összességében. Ha nem tudom, hogy kit jelent igazából, ki az az ember, hiszen a cégadatokból egyértelműen rögtön nem derül ki számunkra, hogy kié az a 100 hektárnyi szigetszentmiklósi föld, akkor beszélhetek itt valódi nemzetbiztonságról? Nem volna-e itt valami dolga ezeknek a bűnüldöző szerveknek, hogy ezt a dolgot is kivizsgálják, utánamenjenek, megnézzék, és adott esetben igen, már csak azért, mert nemzetbiztonsági kockázatot jelent például e cég magyarországi tevékenysége, felfüggeszteni e gazdasági szervezet tevékenységét?

(13.30)

Én azt gondolom, hogy ha a Balczó Zoltán és képviselőtársaink által jegyzett javaslatot a Ház elfogadja, akkor az egy komoly alapot jelenthet arra, hogy az ilyen és ehhez hasonló, már tulajdonban lévő cégeknek is szó szerint kihúzzuk a lába alól a talajt. Kérem, hogy támogassák ezt.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
249 118 2012.12.11. 1:42  89-144

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Pócs Képviselőtársam! Valóban, a tulajdonszerzés nem az önök kormányzása alatt történt meg, viszont azok a büntetőfeljelentések, közérdekű bejelentések, amiket megtettünk az ügyészségnél, mostanában történtek meg, pontosan az önök kormányzása alatt. És igen, én is meg tudom mutatni önnek - csakúgy, mint Magyar Zoltán képviselőtársam -, hogy mit válaszolt e tekintetben minden alkalommal az ügyészség. Minden alkalommal! Ez egy döbbenetes és képtelen dolog.

Majdnem minden alkalommal, amikor ilyen problémákat felhozunk, az államtitkár úr is azt mondja, hogy forduljunk az ügyészséghez. Megtesszük; az a probléma, hogy miután megtettük, az ügyészség gyakorlatilag széttárja a kezét, és nem csinál semmit. Azt gondolom, hogy nem íróasztal mellől kellene ezeket az ügyeket eldönteni, hanem adott esetben el kell menni oda a helyszínre, és meg kell nézni az ügyész uraknak is a saját szemükkel, hogy valójában mi a helyzet, és igen, tényfeltáró, nyomozati munkákat kell végezni azért, hogy a valóságot pontosan megismerhessék.

Még egy mondatot azért a nemzetbiztonság kapcsán engedjen már meg nekem. Azért az egy nagyon rosszízű dolog, hogy az egykoron kulákoknak bélyegzett magyar parasztságot össze meri hasonlítani ön egy Camfield nevű off-shore céggel! Én azt mondtam, hogy igen, ma Magyarországon ezek az off-shore cégek, amelyek - sajnálatos módon - kiskapuk sorozatát kihasználva magyar földet tudnak birtokolni, igen, nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. Melyik az a fideszes képviselő, aki engem ebben meg mer cáfolni? Jelentkezzen!

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 107 2013.02.11. 2:00  106-113

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A járási rendszer kialakításakor a kormányzat által megjelölt cél a jó állam megteremtése volt, lett volna. Ezen földi paradicsom pedig úgy jönne létre a kormányzati elképzelés szerint, hogy a nagy közigazgatási reform az államigazgatás működésének megújításával olcsóvá, hatékonnyá és ügyfélbaráttá tenné a közigazgatás egészét.

A hivatalos kommunikáció szerint a járási rendszerre történő átállás zökkenőmentesen meg is történt - sajnálatos, hogy a valós élet tapasztalata nem egészen tükrözi mindezt. Hallani ugyanis egyre növekvő aktahalmokról, elvégzetlen feladatokról, tanácstalan ügyfelekről, a feladatellátásba nehezen beletanuló tisztségviselőkről, éppenhogy csak kinevezett, majd rögtön le is mondó hivatalvezetőkről. Volt olyan település, ahol hetekig hiába várták a járási hivatal kirendeltségének munkatársát fűtött, berendezett, felszerelt hivatali helyiséggel - nem érkezett meg. Hallani továbbá az egyablakos ügyintézés csodáját kevéssé dicsőítő, többszöri nekifutásra is dolgavégezetlenül távozó, elégedetlen állampolgárokról, akik - nyilván csak ideológiai fejletlenségük miatt - nem érzik a jó állam áldásait. Végezetül, hallani elbocsátott nyugdíjas tisztségviselők tömegéről, akiknek az évtizedes tapasztalata most is nagyon hiányzik a járási, kerületi vagy akár az önkormányzati hivatalokból.

Tisztelt Miniszter Úr! Kérem, itt, a Ház és az ország nyilvánossága előtt adjon számot arról, mennyibe került mind ez idáig a járási rendszer felépítése, mennyivel lett olcsóbb ennek az üzemeltetése az eddigiekhez képest, mennyivel lett hatékonyabb, gyorsabb az ügyintézés az egyes ügyfajták szerint, és végül hány ember lett elbocsátva, nyugdíjazva. Konkrét és érdemi válaszát várom.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 111 2013.02.11. 1:02  106-113

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Miniszter Úr! Önök igenis a jó állam utópiáját ajánlották, ígérték az állampolgároknak, és igen, valljuk be, utólag kiderült, hogy ez csak egy vicc volt. Én igenis konkrétumokról beszéltem, és ezeket a konkrétumokat még hosszan lehetne továbbsorolni. A járási rendszer még el sem indult, és máris megbukott. És zökkenőmentes volt az átállás? Igen, zökkenőmentes volt, mert éppen el sem indult, a járási rendszer nem tudott valóban járási rendszerré kiépülni, mert megbukott, el sem tudott indulni.

Végeredményben én konkrétumokat vártam volna öntől, konkrét problémákra konkrét megoldási javaslatokat. Arról semmit nem hallottunk, hogy mennyibe került ez az átállás, és még mennyibe fog nekünk kerülni, ez a bukott rendszer mennyibe kerül a magyar adófizető állampolgároknak.

Köszönöm szépen, és ezekre a kérdéseimre továbbra is várom a választ. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 70-74 2013.02.12. 2:18  23-121

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr a szót. Azt szeretném kérdezni, hogy egyébként normálban utána én jönnék?

ELNÖK: Apáti István után.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Jó, akkor elmondanám a hozzászólásomat, csak azt gondoltam, hogy ha utána jönnék, akkor összevonom.

ELNÖK: De egy kétperces van addig, utána mindjárt következik.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Jó, nem baj, azért elmondanám. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem tudom, a tisztelt képviselőtársak eléggé gondos figyelemmel hallgatták-e az előbb Kiss Attila képviselőtársunk hozzászólását, mert egy nagyon fontos igazságbeszéd hangzott el tőle az imént, nevezetesen, hogy ez az egész törvényességi felügyeleti rendszer, nyilván annak minden eszközével, így a pénzbírsággal egyetemben is, tulajdonképpen az önkormányzatok gazdálkodásának a felügyeletéről szól. Ez volt az az igazságbeszéd, amire már régóta vártunk, mert igazából ez az alapvető kérdés, hogy tulajdonképpen miért is van szükség az ilyen rendkívül erős kontrollnak a gyakorlására. Valójában nos, ez végre kimondatott, ha nem is államtitkári szinten, amire azért számítottunk volna vagy reméltük volna, hogy esetleg a kormányzat ezt bevallja, de egy képviselői szinten ez mindenképpen megtörtént.

Miért fontos ez? Mert valóban gazdálkodással kapcsolatos önkormányzati rendelet: alapvetően az éves költségvetési rendelet és a másik a helyi adókról szóló rendelet.

(11.20)

Ahogy az előbbi példák is mutatják és bizonyítják, komoly problémák lesznek a felsőbb jogszabályoknak való megfelelés tekintetében, nevezetesen a költségvetési törvény, aztán a Magyarország stabilitásáról szóló törvény kapcsán, és így tovább. Nem fognak tudni megfelelni az önkormányzatok, mert nem fognak tudni olyan költségvetési rendeletet csinálni, amely elegendő mennyiségű saját helyi bevételt termel, mert nem elég magas a helyiadó-bevételük. S akkor majd itt fog jönni a kormányhivatal és az aktuspótlás intézménye, amit azonban a rendes hozzászólásomban fogok elmondani.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 80 2013.02.12. 14:47  23-121

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A rendes hozzászólásomban, mielőtt még folytatnám azt a gondolatmenetet, amit az előbb elkezdtem, egy rövid időre szeretnék visszatérni a törvényességi ellenőrzés, törvényességi felügyelet kérdésére, hogy hogyan is volt ez, és ebben a kérdésben milyen álláspontot foglalt el a Jobbik Magyarországért Mozgalom.

Valóban, mi a törvényességi ellenőrzés nemlétének vagy szüneteltetésének azt a 10-11 hónapját a magyar önkormányzatiság fekete, sötét időszakaként éltük meg és gondoltuk, és már a 2010-es választási programunkban is követeltük a törvényességi ellenőrzés helyreállítását. A kormányzat ezt nagyon helyesen meg is tette, és ezt annak idején támogatta is a Jobbik Magyarországért Mozgalom.

Nem úgy azonban az új önkormányzati törvénybe bekerült törvényességi felügyeleti jogkört, ami a kormányhivatalokhoz került. Mint tudjuk, ez korábban az ügyészség feladata volt, és mély meggyőződésünk, hogy ez a feladat továbbra is az ügyészségnél kéne hogy maradjon. Ez így volt, államtitkár asszony, és sajnálatos, hogy ez jelenleg már nem így van.

Fontosnak tartjuk, hogy a kormányhivatalok - amelyek, mint tudjuk, egy politikai vezető által vannak dirigálva; mondjuk ki, sokan ezt a régi világhoz köthetően megyei párttitkárnak hívják, én egyszerűen csak politikai megbízottnak tartom - fognak élni az aktuspótlás intézményével, tehát nemcsak törvényességi felhívásokat fognak tenni, mint ahogy most tesznek is ilyeneket, hanem ahogy haladunk előre az időben, és egyre inkább közelednek majd a következő önkormányzati választások, egyre több alkalommal lesz erre mód, és a lehetősége is megvan a kormányhivatalnak hozzá, hogy az aktuspótlás intézményével éljen, azaz egy-egy önkormányzati rendelet, határozat tekintetében bírósághoz fordul, vagy, ahogy le van írva az alkotmányban, az alaptörvényben, illetve az új önkormányzati törvényben, a különböző bírósági fórumoknál keresi a jogorvoslat lehetőségét, és amikor ez megtörtént, akkor ezután a kormányhivatal az adott önkormányzati rendeletet megalkotja az önkormányzati képviselő-testület helyett, és ezt még jócskán megtetézi pénzbírsággal is. Ezt már az Mötv. vitájában is kifogásoltuk, és kértük, hogy ez legyen kivéve.

Mi az oka annak, hogy most ez a jogeszköz további módosításra fog kerülni, újabb szempontok kerülnek be, és további szigorításra lesz lehetőség? Mély meggyőződésünk, hogy ennek kizárólag politikai okai vannak. Részben a már előbb említett ok, hogy egyre közelednek az önkormányzati választások, és nemcsak baráti településvezetők vannak, hanem politikai ellenfelek által vezetett települések is, ahol élni kell a kontrollnak ezzel a lehetőségével, és ha olyan költségvetést vagy olyan helyi adókról szóló rendeletet alkot az adott képviselő-testület, amely esetleg nem a kormányhivatal szája íze szerint való, de bármilyen más rendeletre vagy határozatra is gondolhatunk, amely adott esetben a kormányhivatal bölcs vezetőinek a politikai ízlését nem tükrözi eléggé vagy kellő módon, akkor élhet a törvényességi felügyelet minden létező eszközével, végeredményben majd a pénzbírsággal is az adott, ellenzékinek mondható polgármesterrel szemben. Így aztán el lehet lehetetleníteni, tönkre lehet tenni egy-egy képviselő-testület vagy településvezető munkáját. Most már tudjuk, hogy sorozatos pénzbírságra is lesz mód szakmányban. Anélkül, hogy az eredeti törvényben megfogalmazott minden lépcsőt végigjárná a kormányhivatal, csak és kizárólag a pénzbírságok sorozatának kiszabására is lehetőség lesz.

(11.30)

És még egy: tehát miért is van rá ok, hogy pont most változassa meg a kormány ezt a törvényt és pont ilyen értelemben? Korábban más képviselőtársaktól elhangzott, hogy a települések most készítik el a 2013-as költségvetésüket, és - államtitkár asszony, a számokkal nagyon nehéz vitatkozni, mert azok rettentő makacs dolgok - igen, itt kiderült jó pár képviselő-testület számára, hogy komoly hiányosságok lesznek ebben az évben. És kimondhatjuk azt a tételt is, ha már itt az adósságkonszolidáció is felmerült, hogy valóban nagy könnyítést jelent az egyes önkormányzatok számára, hogy az éves kamatteher lekerül az egyes kistelepülések válláról mint súly, amit hordoztak magukkal, de gyakorlatilag ugyanabban a mértékben, sőt adott esetben nagyobb mértékben már ebben az évben újra fog termelődni ez a hiány, ez a teher. Miért is? Azért, mert valóban a feladatfinanszírozás rendszere, mélyen tisztelt államtitkár asszony - lehet hogy most rendkívül fontos olvasnivalót talált még az asztalán, és ezért képtelen odafigyelni egy ellenzéki képviselő által elmondott érvekre -, tudjuk, hogy már megbukott idén, ebben az évben, alig indult el, máris megbukott, csakúgy, mint a járási rendszer egésze. Azért, mert kiderült, hogy az a bizonyos arány, ami az alaptörvényben is szerepel, illetve ami az Mötv.-ben is szerepel, bizony a kötelezően ellátandó feladatoknak néhol csak a harmadát teszi ki, néhol csak a felét teszi ki, és bizony, adott esetben minél kisebb egy település, annál nehezebb ezt a másik kétharmadot, másik felet valamilyen módon kipótolni.

Lássuk be, a polgármesterek és a képviselő-testületek sem különösebben lelkesek a tekintetben, amikor a helyi adókról szavazni kell, hogy minél nagyobb legyen az építményadó, minél nagyobb legyen a telekadó és így tovább, más helyi adókként kivethető bevételek. Mert valljuk be, nemcsak azért, mert nehezen választható újra az a polgármester, aki ilyen adónemet kivet vagy korábban már kivetettet megemel, hanem azért is, mert Magyarország népének az adófizetési képessége erősen a végét járja, nincs az a háztartás, amire további vagy több adót ki lehetne vetni. Ezért aztán az ezen rendeletek által behajtható saját bevétel meglehetősen korlátozott. Nehéz lesz így költségvetéseket gyártani ebben az évben.

És tudjuk - ahogy itt az előbb elhangzott egy másik képviselőtársamtól -, a tavalyi évig bezárólag a hiányt próbálták tervezgetni az egyes képviselő-testületek, az egyes települések, ellenben most már a jövőt is tudják tervezni, mert most már látják a jövőt. Röviden, a jövő maga a katasztrófa, és maximum a kozmetikázást lehet tervezni, magyarul: azt a hiányt, amit törvény szerint nem lehet beletenni, de mégis van, valamilyen módon el kell tüntetni. Például olyan adóbevételeket tüntetünk fel, ami nincs, ami nem lesz, mert tudjuk, hogy nem tudjuk behajtani a település lakosságán. Vagy feltüntetünk ingatlaneladásokat, amiket tudjuk, hogy nem tudunk eladni, mert nincs senki, aki megvenné azokat az adott ingatlanokat. Nem baj, beleírjuk, kreatívan gyártjuk a költségvetéseket, azért, hogy megfeleljünk úgymond a törvényi előírásoknak, de ezzel együtt mégse fognak tudni megfelelni a képviselő-testületek.

Ezért gondoljuk azt - visszatérve tehát erre a törvényjavaslatra -, hogy a törvényességi felügyelet ezen eszközével és azon belül a pénzbírság eszközével élni rendkívül cinikus és átlátszó trükk - maradjunk ennyiben - a kormánypárt részéről, minél inkább kézben tartani az egyes képviselő-testületeket, leginkább pedig az ellenzéki képviselő-testületeket és az ellenzéki településeket sújtani minden létező módon, ami számunkra természetesen és nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

Még egy dologra szeretnék kitérni, ami szerintünk olyan szempontból fontos, hogy volna itt a kormányzatnak mit tennie, ahelyett, hogy az egyes képviselő-testületek működését próbálná ilyen nagyon szoros kontroll alatt tartani és durván sérteni az önrendelkezéshez való jogukat. Itt van például a járási rendszer kérdése. A tegnapi nap során hiába tettem fel az ön miniszterének, államtitkár asszony, konkrét kérdéseket, hogy mondja már meg nekünk itt, az ország nyilvánossága előtt, hogy mennyibe került eddig Magyarországnak, a magyar adófizető állampolgároknak a járási rendszer kialakítása, mennyibe került annak a működtetése, úgymond mennyivel olcsóbb. Tudjuk, hogy nem lesz olcsóbb, ezt mindannyian tudjuk, de adjon számot forintra-fillérre pontosan, hogy igazából mennyibe kerül jelenleg a működtetése. Hány ember lesz elbocsátva vagy nyugdíjazva időnek előtte, amiatt, mert felállt a járási rendszer? És mitől lett ez hatékonyabb? Tessék már nekünk elmondani, mert valahogy az élettapasztalata nem ezt igazolja, finoman szólva, ennek pontosan az ellenkezőjét mutatja. Az iszonyatos őskáosz, a tohuvabohu alakult ki pontosan a járási rendszer felállításával.

Egyetlenegy konkrét kérdésemre egyetlenegy konkrét... - nem konkrét választ, semmilyen választ nem kaptam a miniszter úrtól, államtitkár asszony, csak egy ilyen sértődött és rendkívül udvariatlan kirohanást a tekintetben, hogy én nem értem, hogy mit jelent egy állam igazgatása, és mennyire jó lesz ez a jó állam, és igazából ne mondjam, hogy földi paradicsomot kínált és ígért a Fidesz az állampolgároknak, Magyarországnak, mert nem ígértek. Azt látjuk! Látjuk, hogy akármit ígértek, nem sikerült megvalósítaniuk, az egész biztos. Eddig se volt működőképes minden szempontból a rendszer, de valamilyen megszokott rendben mégiscsak folytak a dolgok. Na most, ennek vége egyszer s mindenkorra. Nem tudom, mennyi idő kell a magyar közigazgatás rendszerének ahhoz, hogy újra kialakuljon valamilyen egyensúlyi állapot, mindenesetre egy következő kormányzatnak e tekintetben rendkívüli kihívások elé kell nézni, az egész biztos.

Végezetül még egy kérdésre szeretnék kitérni. Az pedig egy konkrét példája annak, hogy hogyan is működött a törvényességi felügyelet az elmúlt időszakban. Az Ajkai Szakképző Iskola sorsára szeretnék itt visszautalni - mi történt? Tudjuk, hogy ez az az intézmény, amit az ajkai önkormányzat át akart adni a Hit Gyülekezetének, de elkövetett számtalan durva hibát a tekintetben, hogy ezt hogy tudja megtenni. A törvényességi ellenőrzési jogkörében a kormányhivatal felhívással élt a képviselő-testület felé, sajnos a képviselő-testület ezt nem vette figyelembe, bírósághoz mentek, első fok, másodfok. Telt-múlt az idő, a Kúria kimondta december hó folyamán, hogy a képviselő-testületnek joga volt átadni annak idején a Hit Gyülekezetének ezt az iskolát. Igen ám, csak a helyzet az, hogy az idő múlásával a bírósági ítélet, bármennyire is szereti a kormányzó többség a Hit Gyülekezetét, nem lenne végrehajtható, mert tanév közben nem lehetséges a fenntartóváltás. Nem baj, tudjuk, Magyarországon kétfajta jogrend létezik, az egyik, ami a paragrafusokba le van írva, a másik, amit önök a Hit Gyülekezetével szemben képviselnek, magyarul, hogy bármit lehet, akármit írnak le a törvények, akármit tartalmaznak, attól még a Hit Gyülekezete, ha akarja azt az iskolát, megkaphatta.

Akkor tessék nekem már megmondani, hogy igazából mire is jó a törvényességi ellenőrzés, mire is jó a törvényességi felügyelet, ha vannak bizonyos kivételek? És nevezzük nevén a gyereket, ki az a kivétel? A Hit Gyülekezete! Önök, a magukat kereszténynek, nemzetinek valló kormányzat esetében a Hit Gyülekezete a kivétel, ami minden törvényen felül áll. Na, ezért nem támogatjuk ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Úgy van! - Taps ugyanott.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
253 249 2013.02.18. 9:35  248-273

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az első három ajánlási pont tulajdonképpen - mind a hármat egyébként a Jobbik Magyarországért Mozgalom képviselői nyújtották be - más-más módon próbálja az 5. § e) pontját módosítani, illetve eltörölni, de mindegyiket egyazon okból tettük.

Valójában itt nekünk az a problémánk, a jelzett pont arról szól, hogy ha az érintett ugyanazon jogszabályi kötelezettségét ismételten megsérti, azonban az ismételten megsértett jogszabályi kötelezettség súlya nem indokolja más törvényességi felügyeleti eszköz alkalmazását, akkor a kormányhivatal törvényességi felügyeleti bírságot állapíthat meg, akárhány alkalommal, tehát sorozatosan - magyarul.

Az indoklásban is azt olvashatjuk, hogy adott esetben a törvénysértés csekély súlya más törvényességi felügyeleti eszköz alkalmazását nem indokolná. Tudjuk, hogy 12 különböző törvényességi felügyeleti eszközt állapít meg az Mötv., többek között a törvényességi felhívást, képviselő-testületi összehívást, Alkotmánybírósághoz fordulást, különböző bírósági utakat, fegyelmi eljárás kezdeményezését és így tovább, és egyébként a pénzbírságot is. Tehát a 12-ből egyetlen pont esetében, a pénzbírság esetében adja meg azt a lehetőséget a kormányhivatalnak, hogy mindenféle rangsorolás és mindenféle szolgálati út betartása nélkül, rögtön a "sárga csekket" küldje az önkormányzati tisztségviselőknek, polgármesternek, jegyzőnek vagy a képviselő-testületnek magának. Megítélésünk szerint ez durván sérti a jogállamiságot, hiszen az önkényes jogalkalmazás lehetőségét teremti meg a kormányhivatal számára.

Mi lesz ez az önkényesség? Lesz nyilván kormánypárti és ellenzéki képviselő-testület, lesz kormánypárti, illetve ellenzéki polgármester, és ezek alapján majd fog mérlegelni a kormányhivatal - hiszen mi lenne más az a mérlegelési mód, aminek alapján megtehetné a különböző törvények sértése közötti különbségtételt a kormányhivatal? Semmilyen más szempont ebben a törvényjavaslatban, módosító indítványban nem szerepel.

Ezért gondoltuk, hogy ezt mindenképpen törlésre, illetve átalakításra javasoljuk. Már csak azért is, mert egyébként itt tényleg nagyon súlyos pénzekről lehet szó adott esetben. Most nemcsak kifejezetten a felügyeleti bírságra gondolok, hanem itt az általános vitában elhangzott egy kormánypárti képviselőtársunk részéről, hogy itt adott esetben igen, gazdasági típusú rendeletekről van szó, ami ha a kormányhivatalnak valamilyen szempont szerint nem tetszik, például a költségvetését úgy alkotja meg az adott képviselő-testület, hogy egyszerűen képtelen betartani a hatályos jogszabályi rendelkezéseket, ami tudjuk, bebizonyosodott az elmúlt napokban, hetekben, és ezt több száz polgármester megerősíti, amit most mondok, hogy képtelenség betartani azt a jogszabályi rendelkezést, hogy működési hiány nélkül megtervezhesse adott esetben egy település az idei költségvetését, akkor majd a kormányhivatal küldi is megint a "sárga csekket" a polgármesternek, jegyzőnek. Vagy ha nem elég nagy lendülettel emeli majd a helyi adókról szóló rendeletében a helyi adók mértékét, az építményadó, a telekadó mértékét az adott képviselő-testület, majd megint csak megy a sárga csekk a polgármesternek.

Tudjuk, hogy az IMF-fel kapcsolatos szabadságharc keretében meghirdette a kormányzat, hogy Magyarországon nem lesz ingatlanadó. Hát valóban nem lesz, hiszen már van. Pontosan a Fidesz-kormányzat az, amely rendre-módra rászorítja az egyes képviselő-testületeket, hogy az adott településen vezessék be - ha még eddig nem volt - az építményadót, a telekadót és így tovább, tehát az ilyen vagyoni típusú adókat, azért, hogy ezt a bizonyos hiányt, amit már az előbbiekben is említettem, valamilyen úton-módon ki tudják pótolni a képviselő-testületek. Tehát igen, én úgy gondolom, hogy ennek az aránylag rövid szakasznak vagy rövid bekezdésnek igenis nagy súlya van, és hihetetlen következményekkel fog járni képviselő-testületeink életében.

Ugyanakkor egy másik szempontra is szeretném felhívni az önök figyelmét, pontosan ezzel összefüggésben. Nevezetesen, hogy mi is lesz az a jogszabályi kötelezettség, ami adott esetben megsértésre kerülhet. Tudjuk, hogy pont a mai napon szavazta meg a tisztelt Ház, hogy a holnapi napon lesz tárgyalva Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítása, és ez nagyon komolyan bővíteni kívánja a kormányhivatal törvényességi felügyeleti jogkörét, azon belül is az aktuspótlás lehetőségét, magyarul, hogy ezentúl ez nemcsak önkormányzati rendeletre, hanem önkormányzati határozatra is ki fog terjedni.

Ezek után gondoljuk, hogy ha majd valamely határozatot nem úgy, vagy egyáltalán nem hajlandó meghozni az adott képviselő-testület, vagy a polgármester nem hajlandó előterjeszteni, akkor nem fog majd élni rendre-módra a törvényességi felügyeleti bírság eszközével a kormányhivatal? Dehogynem! Ez egy rendkívül durva beavatkozás az önkormányzataink önkormányzatiságába, az önálló működésükbe, ennek nagyon durva megsértése, mondhatjuk nyugodtan, hogy az önkormányzatiság zárójelbe tevése vagy felfüggesztése itt Magyarországon.

Még egy ellentmondásra is szeretném ezzel kapcsolatban felhívni az önök tisztelt figyelmét. Éppen ebben, Magyarország Alaptörvényének negyedik módosításában van egy leendő ellentmondás a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslattal. Nevezetesen, és egy pillanatra itt most idézni fogom, ez már a bizottsági módosító indítványok közül a 2. pont, ami most az ajánlási kötet vagy előterjesztés szerint nem tudom, hogy hányas pont, elnök úr, ezért elnézést kérek, tehát a bizottsági módosító indítvány 2. pontja foglalkozik azzal a résszel, amikor a kormányhivatal javaslatot tesz - tehát csak javaslatot tesz - a miniszternek, a miniszter pedig kezdeményezi a kormánynál, hogy a kormány indítványozza az alkotmánybírósági felülvizsgálatot egyes önkormányzati rendeletekkel kapcsolatban.

Tehát ez van a jelenleg előttünk fekvő törvényben, ugyanakkor Magyarország Alaptörvényének negyedik módosításában pedig az Alkotmánybírósággal kapcsolatban - egy pillanat, olvasom, hogy hogyan van megfogalmazva - "a fővárosi és megyei kormányhivatal kezdeményezésére felülvizsgálja az önkormányzati rendeleteknek az alaptörvénnyel való összhangját". Ez lenne tehát az Alkotmánybíróság feladata. Tehát értik, az egyik alkalommal a kormányhivatal kezdeményezésére bírálja felül az alaptörvénnyel való összhangot az Alkotmánybíróság, ugyanakkor az előttünk fekvő törvényjavaslat szerint pedig a kormány kezdeményezésére, illetve pontosabban a miniszter kezdeményezésére, a kormány indítványa alapján.

Tehát akkor most melyik az igaz? Úgy gondolom, hogy itt egy nagyon komoly koherenciaprobléma van, tisztelt államtitkár asszony.

(18.40)

Nagyon örülök, hogy végre fölemelte a fejét a notebookból, és talán egy picit idefigyel rám, mert azt gondolom, hogy az önök törvényalkotó munkájának a meglehetősen minőségileg megkérdőjelezhető voltára próbálom fölhívni az ön szíves figyelmét, és talán önnek is jót fog tenni, ha egy ilyen durva hiba előbb-utóbb kiküszöbölésre fog kerülni.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
254 203 2013.02.19. 2:13  138-222

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Egy konkrét példával szeretnék élni. Hogy önt idézzem, én azt a sommás véleményt fogalmaztam meg nemrégiben a Hit Gyülekezete nevű szektáról, hogy destruktív és bizniszjellegű. Ezért én most más képviselőtársaimmal egyetemben egy perben állok ezzel a bizniszszektával.

Tehát ezek alapján, hogy ha megszületik majd ez az alaptörvény-módosítás, én, noha szeretném fenntartani ezt a sommás véleményemet, nem fogom tudni majd szabadon és korlátozás nélkül elmondani, akár itt az ország házában, vagy bármely más nagy nyilvánosság előtt, pedig azt gondolom, hogy erre mindannyiunknak, a magyar nemzet minden egyes tagjának igenis szüksége van, mert felvilágosító jelleggel el kell tudni mondanunk minél több embernek, hogy bizony ez egy destruktív, romboló és bizniszszekta.

Sajnos a törvényhozás szégyene, az önök szégyene az, hogy ez a szekta megkaphatta az egyházi minősítést az új egyházjogi törvényben, de ettől függetlenül én fönn akarom tartani a véleményemet, és ezt minduntalan szeretném is hangoztatni. De éppen azért, mert ez egy szektaszerű társaság, vallási közösség, tudjuk, hogy éppen a szektajellegből adódik ez a gyakorlatilag félkatonai szervezetszerű szervezettsége, tehát hogy mindenki egyszerre mozdul, hogyha a szektavezér úgy dönt. Ezért várható, igen, hogy több tízezer panasz vagy több tízezer bírósági eljárás fog egyszerre indulni adott esetben, mondjuk, ellenem (Az elnök csenget.) vagy bárki más ellen, aki ilyen értelemben fogalmaz meg véleményt.

Köszönöm szépen. Majd szeretném egy további kétpercesben folytatni. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
254 217 2013.02.19. 10:21  138-222

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy olyan kérdéskörre szeretném az önök figyelmét ráirányítani, amire sajnos mind a mai napig vagy mind e pillanatig még nem volt lehetőség, illetve erről még nem volt szó. Nevezetesen a 21. cikkely, pontosabban a 22. cikkely (1) bekezdés u) pontja mondja ki azt, hogy a fővárosi, illetve megyei kormányhivataloknak a jövőben az aktuspótlás keretében jogalkotási kötelezettség, önkormányzati jogalkotási kötelezettség helyett rendeletalkotási, illetve határozathozatali kötelezettséget kell érteni. Eddig kizárólag önkormányzati rendeletre volt vonatkoztatható az aktuspótlás lehetősége, nevezetesen, hogyha egy kormányhivatal törvényességi felügyeleti eljárás keretében egy bizonyos utat - mondjuk így, szolgálati utat - bejárva úgy találja, hogy az adott önkormányzat adott rendelete nem megfelelő, akkor helyette megalkothat egy önkormányzati rendeletet. Ezt azonban most, itt az indítvány szerint ki akarja terjeszteni a kormánypárt az önkormányzati határozatokra is.

Megnéztem, hogy milyen indokolás van ezzel kapcsolatban, és eléggé szűkös az indokolás e tekintetben. Gyakorlatilag megismétli azt a tényt, amit látok, mindannyian olvashatjuk, hogy beemeli az önkormányzati határozatokat is az aktuspótlás lehetőségébe, és ennyi. Nem tudhatunk meg semmit a konkrét okról, hogy ez vajon miért válik most a kormánypártok szerint szükségessé. Annál is inkább furcsa és érthetetlen a dolog, illetve csak eléggé rosszízű magyarázatokat lehet erre hozni, mivel pont a tegnapi napon például, illetve az ezt megelőző héten, múlt héten hétfőn beszélt a Ház az Mötv. módosításáról, tehát a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény módosításáról, mely szerint szintén a kormánypártok meg kívánják szigorítani a kormányhivatalok törvényességi felügyeleti eszközeit, oly módon, hogy lehetőséget kívánnak adni a kormányhivataloknak törvényességi felügyeleti bírság kiszabására, anélkül, hogy a kormányhivatal adott esetben más eszközzel élne. Magyarul, ahogy ezt a tegnapi nap folyamán is megfogalmaztam, egyszerűen csak anélkül, hogy bármifajta más utat-módot bejárna a kormányhivatal, tehát például bírói utat venne igénybe, egyszerűen egyetlen sárga csekkel - most idézőjelben mondom - "sárga csekkel" sújthatja az adott önkormányzatot, ami szerinte valamilyen törvényességi hibát vét. Önök ezt úgy magyarázták, hogy a csekély súlya miatt, a törvényességi hiba csekély súlya miatt elegendőnek látszik csak egy törvényességi bírság kiszabása, és más út, más eszköz igénybevétele felesleges. Elmondtuk a tegnapi nap folyamán is, hogy megítélésünk szerint ez az önkényes jogalkalmazás lehetőségét teremti meg, és durva beavatkozás az önkormányzatok életébe, hiszen ez az önkormányzatok jogalkotási lehetőségét szűkíti majd rendkívüli módon be, és rendkívül szűk mezsgyére fogja terelni, hogy mit szabad, mit nem, jaj, mikor kapok egy újabb sárga csekket a kormányhivataltól, mert esetleg nem úgy fogalmazom meg azt a bizonyos rendeletet, ahogyan az a kormánymegbízott úr szája íze szerint való vagy sem. Na, most ez egészen elképesztő méreteket tud alkotni, tehát az önkormányzatiságba való durva beavatkozás, a tekintetben, hogyha most már a kormányhivatal az önkormányzati határozatok tekintetében is be tud avatkozni a településeink életébe.

Nézzük csak meg, milyen határozatok lehetnek azok, amelyek tekintetében a törvényességi felügyeleti eszközökkel, azon belül kiemelten a törvényességi felügyeleti bírság eszközével élhet a kormányhivatal. Hát, határozatot lehet hozni, mondjuk, például személyi kérdésekben. Ugye? Személyi kérdésekben hozunk határozatokat az egyes önkormányzatokban, hogy egy intézmény vezetőjének kinevezzük-e ikszet vagy ipszilont, vagy éppen ne nevezzük ki ikszet vagy ipszilont. El tetszik tudni képzelni, ugye, azt a lehetőséget, amikor mondjuk, egy ellenzéki város, ellenzéki település képviselő-testülete valakit nem óhajt kinevezni egy intézmény vezetése élére, csak azért, mert mondjuk, az kormánypárti, de egyébként, mondjuk, szakmailag nem találja megfelelőnek. Akkor majd vajon a kormányhivatal ezt helyette meg fogja tenni? Mert ezek alapján igen, volna rá lehetőség, sőt még felügyeleti bírságot is kaphat az engedetlen képviselő-testület. Ugyanez a helyzet, ha már a személyi kérdéseknél tartunk, például a bizonyos fajta megrovások vagy személyi felelősségre vonások tekintetében. Ugyanez lehet a helyzet, hogyha valakit nem akarnak felelősségre vonni, vagy éppen felelősségre vonnak ugyanígy törvényességi felügyeleti eljárás keretében, a kormányhivatal az adott határozatot megsemmisítve egy új határozatot hozhat, ami majd jobban megfelel a mainstream politikai elvárásoknak.

De a szerződéskötés is egy ugyanilyen határozat, hogy akar-e az adott önkormányzat... (Dr. Répássy Róbert felé:) Államtitkár úr, ezt önnek is mondom! Akar-e az adott önkormányzat egy bizonyos beruházóval szerződést kötni vagy sem?

(19.20)

Ha esetleg nem akarna, pedig mondjuk, egy olyan baráti oligarcha, ami a kormánypártokhoz köthető, sebaj, majd a kormányhivatal megteszi helyette, meg fogja hozni azt a határozatot, amely alapján kötelezi az adott település polgármesterét, hogy kösse meg a szerződést egy konkrét beruházóval. És még fog kapni felügyeleti bírságot is, csak hogy megtanulja, hol lakik a Jóisten. Igen, ez van az önök által lefektetett, gránitszilárdságú alaptörvényben most javasolva.

De tételezzük fel jóindulatúan, hogy önök ezt csak azért találták ki, mert adott esetben döntési eredménytelenség van, ugyanannyi a nem szavazatok, mint az igen szavazatok száma egy adott kérdésben, és akkor döntőbíróként a kormányhivatal, illetve a kormánymegbízott majd megmondja, hogy mi a helyes határozat. Azt gondolom, hogy ez is minimum a demokrácia dupla zárójelbe tevése, és semmiképpen nem járható út. Ezért tehát módosító indítványunk szerint ezt törlésre szeretnénk javasolni, még akkor is, ha tudjuk, hogy egyébként törvénysértő határozatok esetén van jelenleg is lehetősége a kormányhivatalnak konkrét bírói út bejárásával kezdeményezni egy határozat megsemmisítését. De nem az, hogy aktuspótlás keretében helyette mindenféle más eszközt félretéve és zárójelbe téve majd szépen intézkedik az adott képviselő-testület helyett.

Egy másik pontra is szeretném még felhívni az önök figyelmét. Ez a..., mindjárt mondom, melyik oldalon található... (A jegyzeteiben lapoz.), a 7. oldalon a 12. cikkelyben a 2. pont f) bekezdése.

Mélyen tisztelt államtitkár úr, ezek szerint az Alkotmánybíróság a fővárosi és megyei kormányhivatal kezdeményezésére vizsgálja felül az adott önkormányzati rendelet alaptörvénnyel való összhangját. (A dr. Gaudi-Nagy Tamással beszélő dr. Répássy Róbertnek.) Tisztelt Államtitkár Úr! Meg ne haragudjon, hogy megzavarom a beszélgetésében, de azért próbálom önnek elmondani, mert tegnap az államtitkár asszonynak is próbáltam volna elmondani, de egy másodpercre sem sikerült a figyelmét lekötnöm, úgyhogy most megpróbálom, hátha önnel jobban járok. Tehát ebben az alaptörvény-módosításban az van, hogy a fővárosi és megyei kormányhivatal kezdeményezésére vizsgálja felül az Alkotmánybíróság. Ámde a nemrégiben tárgyalt Mötv. módosítása teljesen más szóhasználatot használ. Nevezetesen: a kormányhivatal javaslatára a miniszter kezdeményezi és a kormány indítványozza az Alkotmánybíróságnál ugyanezen rendelet alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálatát. Ez nem azonos értelmű. (A továbbra is beszélgető dr. Répássy Róbertnek.) Hallom, hogy ki tetszenek venni módosítóval. (Dr. Répássy Róbert bólint.) Micsoda sikert arattam! (Derültség.) Már most itt, rögtön, csak mondanom kellett, és sikerült. Köszönöm szépen.

Akkor meg is köszönöm a szót, elnök úr, ennyit szerettem volna mondani. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 30 2013.02.25. 2:42  29-35

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nemrégiben látott napvilágot az a kanadai kormány által kiadott közlemény, miszerint a visszaélések elkerülése érdekében Kanada menekültügyi rendszere megváltozott, az alaptalan menedékkérelemmel érkezőket gyorsabban hazaküldik.

Ezen óriásplakátokon olvasható közlemény mellett egy szórólap ad további információkat a Kanadából Magyarországra hazatérők számára - mondom ezt idézőjelben. Eszerint a Nemzetközi Migrációs Szervezet, azaz IOM budapesti irodája nyújt segítséget a megérkezést követő hat hónapban. Az irodának az az Aranytíz Kultúrház ad otthont, amely a Belváros-Lipótváros Önkormányzat közművelődései intézményeként is működik. Az IOM Budapest konkrét anyagi támogatást nyújt többek között álláskereséshez, bútorok és háztartási gépek beszerzéséhez, lakhatáshoz, vállalkozás beindításához, valamint egészségügyi szolgáltatás, például pszichológus igénybevételéhez.

A szervezet magyarországi működését annak honlapja szerint az Európai Unión kívül a magyar kormány is segíti, azaz központi költségvetési támogatást nyújt az IOM Budapestnek. Ugyanakkor sajtóértesülések arról is szólnak, hogy a kanadai önkéntes hazatérő és reintegrációs program a kanadai kormány támogatásával valósul meg.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, adjon részletes tájékoztatást arról, mennyi központi költségvetési támogatást kap az IOM Budapest, továbbá, hogy milyen projektek megvalósítására használja fel mindazt. A támogatás odaítélésével egy időben megtörtént-e az IOM Budapest működésének nemzetbiztonsági szempontok szerinti átvilágítása, felülvizsgálata? Előfordulhat-e az, hogy magyar adófizetők pénzét egy közvetítő szervezeten keresztül a hazájukat elhagyó, Kanadában politikai menedékjogot kérő, de ott be nem fogadott egykori magyar állampolgárok visszatelepedésének támogatására költi a magyar kormány?

Egyben még arra is kérném, válaszoljon, tisztelt államtitkár úr, hogy vajon az az 500 ezer magyar honfitársunk, aki nem tagadta meg soha magyar állampolgárságát, de gazdasági okokból kényszerű módon külföldön dolgozik, milyen nagyságrendű támogatásra számíthat, amennyiben visszatérhet Magyarországra.

Érdemi és konkrét válaszát szeretném kérni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 34 2013.03.12. 10:46  21-54

HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Én jobbára azokra a pontokra szeretnék reagálni a törvényjavaslatból, amely az önkormányzatok életét érinti, az önkormányzatokkal kapcsolatos döntéseket szeretném elemezni. Ugyanakkor mielőtt elkezdeném az ezzel kapcsolatos észrevételeimet sorolni, egy általános jellegű észrevételem lenne a törvényjavaslattal kapcsolatban, illetve általában olyan törvényjavaslatokkal kapcsolatban, amelyek az egészségügyet bármilyen módon érintik. Azt az alapvető kérdést kell feltennünk e tárgykörben is, hogy miért jó ez igazából az állampolgároknak, mindazok számára, akik valaha az egészségügyi ellátással kapcsolatba kerülnek. Vajon ettől a törvényjavaslattól megoldódnak majd az egészségügyben lévő gondok, bajok? Az a rendszer, ami valljuk be, hogy recseg-ropog, és számtalan ponton vérzik szó szerint és átvitt értelemben is, vajon most ettől javulni fog ez a szituáció, javulni fog a műszerezettsége az egyes intézményeknek? Több orvosunk lesz? Több ápolónőnk? Valaki vissza fog majd térni esetleg az eddig elvándoroltak közül? Mi az, ami igazi forradalmi változást jelentene ebben a szituációban? Vajon ez a törvény hozzátesz-e bármit ehhez a kérdéskörhöz? Azt kell hogy mondjuk általánosságban, hogy nem. Itt igazából nem erről van szó, nem ez az alapvető kérdés. Itt nem a rendszer megújítása és javítása az alapvető cél, sokkal inkább az ingatlanvagyon sorsa, amit ez a törvényjavaslat érint.

Ugyanakkor volnának olyan napi gyakorlati problémák, amelyekre jó lenne, ha az államtitkárság választ tudna adni, és amiben segíteni tudna. Most kérem, engedjenek meg két olyan példát, ami lehet, hogy nem az általános és mindennapi gondok, de higgye el, hogy jelen vannak az egészségügyben.

Az egyik ilyen példa az, hogy bármilyen furcsa is és meglepő, mondjuk ki, megdöbbentő: van olyan magyar orvos, aki miután kint dolgozott külföldön, szeretne visszajönni Magyarországra, és szeretne Magyarországon dolgozni, mert azt gondolja, hogy fontos lenne, ha a gyermekeit Magyarországon magyarként tudná felnevelni. Azzal kell hogy ezek az orvosok szembesüljenek - abszolút az életből vett példát említek -, hogy nincs olyan kórház, amely őket ma Magyarországon alkalmazni akarná, tudná. Miért? Azért, mert túl jó orvosok. Most ezt szó szerint értse, államtitkár úr. Addig, amíg mondjuk, egy ortopédsebész itt, Magyarországon akár egy budapesti kórházban is az elmúlt évek alatt, mondjuk, százas nagyságrendű műtétet tudott volna csak végrehajtani, kint, Angliában ezres nagyságrendű a műtétjeinek a száma.

(10.30)

De tény és való, hogy itt Magyarországon, míg ő kint dolgozott, nem gyűjtögette a magyar kreditpontokat, ezért Magyarországon nem állhat munkába, hiába van hallatlan nagy rutinja abban a konkrét feladatban, amit el kell látnia, sajnálatos módon nem kaphat engedélyt a magyarországi működésre, dolgozásra. Azonkívül pedig az is igaz, hogy a kórházvezetők bevallják azt, hogy sajnos több esetben jobban megéri két rezidenst felvenni azért a pénzért, amiért idősebb és tapasztaltabb orvost foglalkoztatnák. Hiába, hogy a két rezidens nem dolgozott még életében, talán szikét is alig látott, de ügyelni pont kétszer annyit tud, mint az egy darab, egyébként tapasztaltabb orvos.

A másik ilyen jellegű kérdéskör, amit szeretnék idehozni önök elé, például az, hogy hogyan lehet ezeket a bizonyos kreditpontokat megkapni, megszerezni. Egy karácsony előtti miniszteri rendelet azt rendezi, hogy ezentúl a gyakorlati pontok, az a 20 darab gyakorlati pont, amit meg lehet szerezniük a szakorvosoknak, már csak heti 30 órás, tehát napi 6 órás rendelés után járna, tehát mindenki, aki ennél kevesebbet rendel, kénytelen lesz majd elmenni egy továbbképzésre ide, Budapestre, tehát egy vidéki orvos, ha a szakrendelését, ezt a 30 órás heti kvantumot nem tudja nyújtani és biztosítani, azért, mert egyébként van egy másik szakrendelése, ahol szintén teljesítenie kell, akkor bizony le kell húznia a redőnyt, ott kell hagynia a betegeket vidéken, és fel kell jönnie egy másfél- vagy két hónapos képzésre Budapestre. Vajon ettől jobb lesz a rendszer? Nem inkább ezzel kellene foglalkozni? Nem ezt a kérdést kellene először és sürgősen rendezni? Emiatt egyébként komoly felháborodás van az orvosok között.

Visszatérve a törvény konkrét szövegére és javaslatára, azt kell hogy mondjam, hogy itt az egészségügyi államtitkárság, röviden így fogalmaznék, "smittelte" a korábbi más törvényekben már előforduló, államosítással kapcsolatos paragrafusokat és szakaszokat, amennyiben, ugye, a megyei önkormányzatok államosításáról van szó, a kórházak államosításáról, a múzeumok államosításáról, a közoktatás rendszere államosításának első fordulójáról beszélünk; gyakorlatilag ugyanezeket a szófordulatokat, ugyanezeket a mondatokat találhatjuk itt minden tekintetben, például az európai uniós pályázatok tekintetében, az adósságrendezés tekintetében, a szállítói tartozások tekintetében, a közalkalmazottak jövője tekintetében, a köztisztviselők és egyéb munkavállalók tekintetében ugyanazokat a fordulatokat kell hogy olvassuk, mint az előbb felsorolt törvényekben. Kimondhatjuk tehát összefoglalóan és egyértelműen, hogy itt a vagyonról van szó.

Alátámasztanám további paragrafusokból vett idézetekkel. Például a 2. §-ban a feltételrendszer meghatározásáról van szó, azaz, hogy az a bizonyos szakellátási felelősség, amelyről az államtitkár úr hosszan beszélt nekünk a miniszteri vagy államtitkári expozéban, hogy milyen komoly felelősség ez, hogy tulajdonképpen milyen feltételrendszer keretében valósulhat meg, igazából erről azután többet a törvényből nem tudhatunk meg. Félő, hogy ez úgy lesz megszabva, hogy azok az önkormányzatok, amelyek egyébként is rendkívül kivéreztetett helyzetben vannak, egyébként is iszonyatos nehézségekkel küzdenek, tudjuk, hogy csak ebben az évben 150 milliárd forint hiányzik az önkormányzati szektorból, amellett, hogy összességében a teljes adósságrendezés az egész önkormányzati szektorra csak 80-90 milliárdot jelentene, tehát itt jócskán van még egy komoly hiányosság, amit a központi költségvetésből rendezni kellene. Ezek önként vállalt feladatként teljesítenék a szakellátást, tehát az a 150 milliárd, amit az előbb említettem, hogy a kötelező feladataik közül hiányzik, ezenfelül lenne még az ilyen önként vállalt feladatok finanszírozása.

Vajon hogyan fogják tudni hiánytalanul ezt a bizonyos feltételrendszert teljesíteni? Félő, hogy lesznek olyan feltételek, amelyeket nem fognak tudni teljesíteni, és tudjuk, hogy ha 3 hónapig nem teljesítik, akkor első körben ideiglenesen használatba lesz véve az a bizonyos intézmény, majd utána kisvártatva véglegesen államosítva lesz, és azután a GYEMSZI lesz az, amelyik az 5. § szerint az elidegenítésre adott esetben lehetőséget kap, és a 11. § szerint ezeket az ellátási kötelezettségeket át lehet telepíteni egy másik helyre, tehát át lehet csoportosítani, azaz ott lesz a feladatellátás biztosítva, ahol az állam ezt jónak látja. Igen, adott esetben mondjuk ki, ha egy olyan önkormányzati ingatlanról van szó, amelyik rendkívül szép fekvésű, nagyon jó helyen van, és bizony az ingatlan többet ér, akkor lehet, hogy lesz majd olyan döntése a GYEMSZI-nek, hogy az abban ellátott feladatokat átcsoportosítja egy másik területre, egy másik helyre, és az ingatlan eladásra fog kerülni. (Dr. Szócska Miklós: Mi megőriztük!) Ez ebből a törvényjavaslatból kiderül, teljesen nyilvánvalóan, egyértelműen ez következik. (Dr. Szócska Miklós: Mondjon egyet!) És azt kérdezem, államtitkár úr, mondja meg nekem őszintén, mitől különb akkor ez a rendszer, mint a Molnár Lajos meg Horváth Ágnes által kialakított rendszer? Mitől különb ez? Semmitől nem különb!

Nem véletlenül van az, hogy egyrészt az önkormányzatok rendkívüli módon ragaszkodnak, még erejükön felül is, mondjuk ki, erejükön felül ragaszkodnak ehhez a szakellátási rendszerhez, és ezért van az, hogy az ott dolgozók - például a szentendrei rendelő példáját említeném - kifejezetten levélben fordultak a saját önkormányzatukhoz, amelyben kérik, hogy az önkormányzat ne hagyja őket államosítani, mert attól tartanak, hogy annak bizonyára az ott ellátott feladatok látják majd a kárát, mert úgymond, ha egy kórház alá be vannak csoportosítva ezek a szakellátást végző intézmények, akkor minden alkalommal háttérbe szorulnak a kórházhoz képest. Lefordítom magyarra, mit is jelent ez a háttérbe szorulás. Ez azt jelenti, hogy az ott lévő olyan eszközöket, eszközparkot, amelyet korábban az önkormányzat finanszírozott meg, elképzelhető, hogy egyébként a szegényesebb kórházi ellátáshoz fogják átvinni, mondjuk így, átcsoportosítani, gyakorlatilag kiürítik ezeket a rendelőket a kórházak javára. Természetesen tudom, hogy mind a két helyen a betegek fogják ezt igénybe venni, ez tény, csak nem mindegy, hogy mennyire közel van a feladatellátás az emberekhez.

Úgyhogy ezek azok az önkormányzatok szempontjából felsorakoztatott érveink, amelyek miatt nem tudjuk elfogadni ezt a törvényjavaslatot, az összes többi érvet pedig a kollégám fogja kifejteni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 146 2013.03.19. 2:16  25-347

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egyrészt mert konkrét kérdés érkezett hozzánk az előbb, illetve azért, mert már a Hálózat Alapítvány, illetve a távfűtött lakások kérdése felmerült itt a korábbiakban, szeretnék ehhez egy kicsit én is hozzájárulni, hogy a képviselőknek, illetve akik a tévéközvetítést nézik, a tisztánlátását segítsem.

Ha arról beszélünk, hogy rezsicsökkentés, énnekem az az első gondolatom, hogy talán érdemes lenne visszafordulni ahhoz a jól bevált magyar mondáshoz, hogy lopott holmi visszajár. Hogyha a távhőszámlákról beszélünk, akkor, igen, először ezt az elvet kellene életbe léptetni Magyarországon. E tekintetben én még 2010 júliusában, tehát a választások után nem sokkal írásbeli kérdést adtam be a nemzetgazdasági miniszterhez, tekintettel arra, hogy megjelent egy ÁSZ-jelentés, amelyben ilyenek szerepelnek, mint hogy például a Főpolgármesteri Hivatal fűtését, tehát - lefordítom magyarra - Demszky Gábor hivatalának a fűtését beépítették a mindannyiunk által fizetendő távhőszámlába, már aki távhős lakásban lakik. Az értékcsökkenési leírás kiszámítási módját is kifogásolta az ÁSZ, azaz - ezt is lefordítom magyarra - szolgálati Audik értékcsökkenését is mindannyiunkkal fizettették ki. Üzleti ajándékokat beépítettek az árba. Fix vezetői prémiumokat beépítettek az árba.

Aztán a Hálózat Alapítványt is, igen, támogatták nem kevés pénzzel (Németh Szilárd István: Beépítve az árba!), ami ellentétes volt az ártörvénnyel, már akkor is ellentétes volt az ártörvénnyel, ezzel egyetemben beépítették az árba. És mit csinált a Hálózat Alapítvány ezzel a sok-sok pénzzel, amit mindenféle módon megkapott? Hát kérem szépen, tőzsdézett, a tőzsdére vitte ezt a sok-sok pénzt, és nem igaz az, hogy mindenestül visszafordította volna azért, hogy esetleg kompenzálja a szociálisan rászorultakat, hanem igenis jelentős extraprofitra tett szert maga az alapítvány is.

Köszönöm szépen, a továbbiakat egy további hozzászólásomban fogom kifejteni. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 162 2013.03.19. 2:16  25-347

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Az előző hozzászólásomban azt mondtam el önöknek, hogy az ÁSZ 2009-es egyik jelentése alapján mi minden volt megalapozatlanul beépítve a Főtáv díjába, mint például a luxusajándékok, vezetői prémiumok, Demszky Gábor hivatalának fűtése, és így tovább, ami nem lehetett volna benne.

Mi történt, kérem tisztelettel, miután én ezt az önök kormánya elé tártam, nem sokkal a kormányváltás után? Kovács Péter képviselőtársunk itt az előbb elmondta, hogy mennyire fel van háborodva a szocialisták hozzáállásán; megmondom, én akkor azon voltam felháborodva, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium hogyan állt hozzá ehhez a kérdéshez. Mit válaszoltak ugyanis? Kaptam egy semmitmondó, szemfényvesztő választ, hogy ők ebben a kérdésben nem tudnak semmit se csinálni. Hogyne tudtak volna igenis csinálni valamit? Pontosan ezért fontos az elszámoltatás! Igenis lett volna hatósági jogkörük arra az árszabályozás tekintetében, hogy átvilágítsák a céget és azzal együtt az árképzését is - lett volna erre lehetőségük, de nem tették meg -, illetve a felelősöket már akkor meg lehetett volna nevezni, felelősségre lehetett volna őket vonni.

(12.30)

Úgyhogy mi történik, kedves Schiffer képviselőtársam, hogyha bekövetkezik az, amit mi kérnénk, az elszámoltatás? Az, hogy a lopott holmi visszajár. Ez azt jelenti, hogy az a díjhányad, amit mindenkinek ki kellett fizetnie, teljesen megalapozatlanul, visszajár a panellakóknak. Ezt a pénzt vissza kellene adni. Ha ez az elszámoltatás megtörtént volna, nemcsak a börtönök teltek volna meg, hanem ezt a pénzt vissza kellett volna fizetni a panellakóknak. Sajnálatos módon ez sem történt meg. Úgyhogy ha azt gondoljuk mindannyian, hogy szükség van - és szükség van - rezsicsökkentésre (Az elnök csenget.), akkor talán itt kellene kezdeni az első pillanatban (Az elnök csenget.), az eddigi árképzéseket kellene felülvizsgálni, és ott megtenni a szükséges lépéseket.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 206 2013.03.19. 2:09  25-347

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Itt az előbbiekben felmerült az, hogy szerepel-e a törvényben a csatornadíj. Szerepel természetesen és nyilvánvalóan, hiszen a víziközmű-szolgáltatásokról szóló részben nyilvánvalóan arról is szó van.

De most e tekintetben szeretnék bizonyos kérdéseket feltenni az előterjesztőnek, illetve az államtitkár úrnak. A következőről van szó. Tény és való, hogy a szocialista időszakhoz köthető annak a keretrendszernek a felállítása, amely ma Magyarországon az EU-s beruházásokhoz kapcsolódik. Ugye tudjuk, hogy Magyarországon gyakorlatilag az Alföld jelentős területein, de máshol is Magyarországon nagyon nagy ütemben zajlik a KEOP operatív program alapján a csatornahálózatok kiépítése, illetve szennyvíztisztító művek létesítése. De azt is tudjuk, hogy éppen a szocialista kormányzatokhoz köthetően, ugye, amikor felállították a keretrendszert, akkor abban meg lett határozva, hogy részletes megvalósíthatósági tanulmánytervet kell a pályázathoz benyújtani, amelynek része a CBA, a cost-benefit analysis, magyarul a pénzügyi költség-haszon elemzés, amelynek egy része az is, hogy a megvalósítástól kezdődően 35 éven át bemutatja, mennyi lesz pontosan a csatornadíj, és az árszerkezetben levezeti azt, hogy hogyan jelenik meg ebben az árban, árképzésben a csatornaberuházás, illetve a szennyvíztisztító mű létesítése.

Azt gondolom, ezek után az Európai Unió felé tett elköteleződésünk miatt nagyon nehéz lesz ezekben az árszerkezetekben azt a bizonyos 10 százalékot érvényesíteni. Egy következő kétperces hozzászólásomban pedig arra is rá fogok mutatni, hogy egyébként benne volna a lehetőség a 10 százalékos csökkentésben, de az már a kivitelezéshez köthető extraprofitban van benne.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 238 2013.03.19. 2:13  25-347

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Jelezném egyben, hogy az előbbiekben az államtitkár úr, az előterjesztő, illetve Ékes képviselőtársam is hozzám intézett pár megjegyzést, úgyhogy nekik szeretnék válaszolni. Gúr képviselőtársamnak szeretném azt mondani, hogy nem utáljuk mi az Európai Unió pénzét, hiszen az a mi pénzünk, a magyar adófizetők pénze, csak azt kapjuk vissza bizonyos módon, és ezért szeretnénk, ha az tisztességesen lenne felhasználva.

Visszatérve az előző hozzászólásomra, a következőt szeretném mondani az államtitkár úrnak, illetve az előterjesztők számára. A csatornadíj kapcsán azt szeretném kérni, hogy mielőtt az egyenfűnyíróelv alapján 10 százalékkal csökkentve lenne, igenis fontos lenne ezeknek a csatornaberuházások által érintett áraknak az átvilágítása, tehát először át kellene világítani, hogy ahhoz képest tudjuk 10 százalékkal csökkenteni. Megmondom, hogy miért: azért, mert mély meggyőződésem - azok után, hogy nagyon sok hasonló beruházást kellett már átvizsgálnom -, hogy a közbeszerzés után a kivitelezés kapcsán nagyon csúnya felülszámlázások vannak.

Először is kezdjük ott, hogy Magyarország szennyvízpiaca elég kicsi, ezért a különböző technológiákhoz egy-egy cég van hozzárendelve, és ezek aztán teljesen el vannak szabadulva az árképzésük tekintetében: annyit kérnek, amennyit nem szégyellnek. Mire gondolok? Egy-egy szennyvíztisztító mű különböző technológiák alapján épülhet fel, ugyanis ezek eléggé összetett berendezések, tehát nem csoda, hogy külön cégek szakosodnak erre, de aztán mivel ilyen módon monopolhelyzetbe kerülnek, ezért ez már önmagában adott esetben néha másfélszerese a reális árnak, mint amennyit kérnek, sőt a technológiák között is különbségek vannak: van olcsóbb és van drágább technológia, amelyek között meg aztán többszörös szorzó is lehet.

Ezért gondolom azt, hogy először mindenképpen át kellene világítani az ár szerkezetét, aztán abból csökkenteni akár 10 százalékkal is. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 252 2013.03.19. 2:11  25-347

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Három olyan kérdésre szeretnék még gyorsan rávilágítani, amit az elmúlt időszakban nem tudtam megtenni.

Az első a szemétszállítási díjjal kapcsolatos probléma. Már a bizottsági ülésen is felvetődött részünkről az, hogy azzal szemben, ami a hulladékgazdálkodási törvényben le van fektetve, hogy maximum 4,2 százalékkal lehetne idén emelni a díjakat, több helyen megtörtént, mondok egy példát - ott is kértek tőlem példát, egy Miskolc közeli helyet említettem, de akár Debrecent is lehetne említeni -, ahol 20 százalék fölötti ajánlatot adott a cég. Ha jól tudom, Debrecenben csak 16,9 százaléknyi emelés történt meg, végeredményben tehát ez jelentősen több, mint a törvényben garantált 4,2 százalék. Hogy is lehet ez?

Úgy, kérem tisztelettel, hogy azt a bizonyos e-útdíjat beépítik az árba, illetve a másik, hogy a hulladéklerakási díjat is beépítik az árba, amit idéntől kellene egyébként a cégeknek maguknak fizetniük.

Tehát azt szeretném kérni, ha lehetséges volna, hogy ezt mindenképpen vegyük figyelembe az árcsökkentés esetén, hogy ha és amennyiben ezt egyébként törvénytelenül beépítenék a cégek, akkor ezekkel együtt legyen visszakorrigálva az ár összességében.

A másik a gázdíj. Amint látom, a megajoule-t beleírta az előterjesztő a törvényjavaslatba, hogy a garantált megajoule és az ahhoz képest szabott alapdíj összességében még 10 százalékkal csökkenjen. Tehát van egy olyan további tényező, ez az úgynevezett korrekciós tényező, ami a számlákon is szerepel, ami még bizonyos eltéréseket okozhat az árban, nem is keveset.

Tudom, hogy a korrekciós tényező attól függ, hogy honnan hozzák be éppen azt a gázt, amit eladnak a tisztelt lakosságnak, de jelentem: ez a lakosságot nem érdekli. Azt gondolom, hogy e tekintetben is szükség volna módosításra.

És még egy dolgot szeretnék nagyon gyorsan elmondani: a panelprogram. Annyiszor felvetették, tisztelt képviselőtársaim (Az elnök csengetéssel figyelmeztet az időkeret leteltére.), kérem, államtitkár úr, ha valahol elszámoltatásra szükség van, az a panelprogram. Itt ülnek a börtönlakók.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
270 36 2013.04.22. 2:40  31-41

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Előre szeretném bocsátani, hogy a Jobbik meg fogja szavazni a Házszabálytól való eltérést, de mindenesetre föl szeretnénk hívni az Országgyűlés figyelmét, illetve mindazok figyelmét, akik nézik a televíziós közvetítést, hogy itt nemcsak egy egyszerű dátummódosításról van szó, ami miatt ezt a sürgősségi eljárást kérik most tőlünk a tisztelt kormánypárti képviselők, hanem igenis egy nagyon durva és súlyos hibáról. A fülkeforradalmi lendületben el-elkövetődnek kisebb-nagyobb hibák - mint tudjuk -, és aztán ezt a későbbiek során kell mindig toldozni-foldozni.

Most is egy ilyesmivel állunk szemben, ugyanakkor az is tény, hogy nemrégiben itt a Házban is felmerült ez a kérdés, és Cséfalvay államtitkár úr akkor még - mondom, két-három héttel ezelőtt - nagy lendülettel érvelt amellett, hogy mennyire fontos, hogy már ilyen korán az egyes települések, önkormányzatok el tudják dönteni, mi lesz majd jövőre a sorsuk, milyen költségvetési koncepciót szeretnének már most elfogadni. Úgy látszik, valami mégiscsak történhetett, valami józanodás a Fidesz soraiban, ha belátták - két-háromhetes késéssel -, hogy ez mégsem mehet így tovább, hiszen nem a delphoi jósdában ülnek az egyes önkormányzati képviselőink, hanem sajnos itt, Magyarországon kell hogy megállják a helyüket, és sajnos bizonytalan, rendkívül kilátástalan egyebekben a településeink sorsa.

Tehát ez egy józan, életszerű javaslat, ami előttünk fekszik, valóban vissza kell vonni, és az eredeti állapotra vissza kell állítani azt a helyzetet, ami most a költségvetési koncepciók kapcsán felmerült az Áht.-ben. De ugyanakkor még egyszer szeretnénk tiltakozni az ellen a rendkívül - mondjuk ki - pökhendi és arrogáns magatartás ellen, ami kapcsán a kormánypártok rendre-módra, amikor ellenzéki felvetések kerülnek önök elé, amelyeknek van realitásalapjuk, akkor önök ezt egyszerűen egy lendülettel lesöprik az asztalról, a probléma természetesen és nyilvánvalóan a továbbiakban nincsen megoldva, nem lesz megoldva ezáltal, de azért azt elmondhatják, hogy újólag nem támogattak egy ellenzéki javaslatot.

Talán néha érdemes lenne meggondolni az ellenzék egy-egy javaslatát is, és akkor önök sem kerülnének abba a rendkívül kínos helyzetbe, mint amibe most kerültek.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
270 174 2013.04.22. 2:06  173-180

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr! A települési önkormányzatoknak most kell aláírniuk a kormányhivatalokkal azokat a szerződéseket, amelyek a Start-mintaprogram támogatását szolgálják. Ezen szerződések többek között tartalmazzák azokat a foglalkoztatási szempontokat, amelyeket az adott önkormányzat úgymond tudomásul vesz, azokban nincs mérlegelési lehetőség.

Egyik ilyen pontja a szerződésnek az 1044-es kormányhatározatra való utalás, amely a közfoglalkoztatás célját határozza meg így: "A munkaerő-piaci esélyek növelése érdekében a halmozottan hátrányban lévő, kiemelten a megváltozott munkaképességűek, a hajléktalanok, menekültek, roma nemzetiségű álláskeresők foglalkoztatása."

(16.30)

Még egy idézet a szerződésekből: a továbbiakban a munkaügyi kirendeltség által kiközvetített álláskereső fogalmán az előzőekben részletezett prioritási szempontok szerinti személyi kör értendő. A fentiek alapján tehát az önkormányzati vezetőknek semmiféle beleszólásuk nem lesz abba, hogy a településükön a közfoglalkoztatásban kit fognak alkalmazni. A szubszidiaritás elve ilyen erős csorbításának több negatív következménye is lesz. Súlyos és értelmetlen ellentéteket fog szítani a település lakosai között, hiszen a hozzáértő, de adott esetben állástalan személyt majd nem lehet alkalmazni csak azért, mert mondjuk, nem roma nemzetiségű. Viszont alkalmazni kell a kirendeltség által az elsőbbségi szempontok szerint kiközvetített személyt akkor is, ha a közfoglalkoztatási munkát nem megfelelően végzi el, munkaeszközét megrongálja, vagy azzal elszámolni nem tud.

Mit tanácsol? Mit mondjon a település vezetése azoknak az állástalan személyeknek, akik nem tartoznak az úgynevezett első prioritási körbe, és ezért nem kerülhetnek be a közfoglalkoztatásba? Hiszen egyetlen bűnük, úgy tűnik, hogy magyarnak születtek.

Érdemi válaszát köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
270 178 2013.04.22. 1:12  173-180

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Miniszterelnök-helyettes Úr! Azért önnek tettem föl ezt a kérdést, mert, igen, a kormányhivatalok járnak el ebben a kérdésben, a kormányhivatalok a szerződő partnerek ebben az esetben egyrészt. Másrészt pedig egy kormányhatározatra hivatkoztam, amelyet a kormány hozott meg. Ön itt a miniszterelnök-helyettesi pozícióját is elfoglalja, ezért kérdeztem volna, mégis mi alapján gondolják, hogy igazságos ezt az elsőbbségi sorrendet fölajánlani vagy meghatározni. Az a helyzet, hogy nagyon sok, több ezer szakképzett munkás várna munkára, tisztességes munkára a vidéki Magyarországon. Úgy gondoljuk, hogy nem lehet ilyen szempontok szerint felosztani a vidéki Magyarországot, ahogyan önök gondolják.

Számunkra építők és rombolók vannak. Érdemesek és érdemtelenek vannak. És azokat kell segíteni, akik már bizonyítottak korábban is, de valami miatt kikerültek a munka világából; azokat a szakképzett és teherbíró embereket, akik igenis akarnak dolgozni (Az elnök csenget.), tudnak dolgozni, tudnák építeni a közösségük életét. Vajon miért nem azok kapnak önöktől lehetőséget?

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
270 223 2013.04.22. 5:04  216-226

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Amikor a kivételes eljárásról döntöttünk, már akkor is kifejtettem a véleményemet a fülkeforradalmi hevületről, amely azt a hibát elkövette, hogy bekerülhetett az államháztartási törvénybe ez az áprilisi dátum. Most hallottuk az előterjesztő részéről, hogy ennek a kijavítása egy közös gondolkodás eredménye volt. Tisztelt Dancsó képviselőtársam, minden tiszteletem, hogy felvállalta ezt a nehéz feladatot, hogy beterjeszti ezt a törvényjavaslatot a Ház elé, de tudjuk, hogy nem egy közös gondolkodás eredménye volt, hanem az ellenzéki padsorokból ez a helyzet önök elé lett tárva, kérve volt, hogy valamit tegyenek és avatkozzanak be. A jelen nem lévő Cséfalvay államtitkár úr annak idején még nagy lendülettel söpörte le ezt az ellenzéki kezdeményezést, és hosszan érvelt amellett, hogy miért fontos, hogy már április 30-án tudják az önkormányzatok, hogy majd az azt követő évben mit fognak csinálni, hogyan fogják tervezni a költségvetésüket.

Ugyanakkor elég sok önkormányzat már elfogadta a költségvetési koncepcióját, és bizony rendre-módra elkövették azt a nagyon durva hibát, amit egyébként az államháztartási törvény előír... (Folyamatos, nagy zaj.)

Elnök úr, én túl tudom ám kiabálni az összes fideszest, kipróbálhatjuk, de talán érdemes lenne, ha egy pillanatra idefigyel, rendet parancsolni (Az elnök csenget.), nagyon megköszönném. Mindegy, garantálom, hogy a beszédem további részén ide fognak figyelni rám egyesek!

Tehát akik már beterjesztették és elfogadták, rendre-módra elfelejtették azt az apróságot, hogy a háromnegyed éves beszámolójukat is hozzá kellett volna csatolniuk a jövő évi költségvetési koncepciójukhoz. Nagyon remélem, hogy a kormányhivatal ezeknek a településeknek majd felhívja a szíves figyelmét arra, hogy ezt bizony elfelejtették. Igaz, hogy még csak a negyedik hónapot írjuk, és a háromnegyed éves jelentést, mint hallhattuk, csak október 20-ig kénytelenek elkészíteni az egyes települések, tehát elég nehéz ezt a - mondjuk így - koherenciazavart kiküszöbölni, de azért megpróbálhatták volna.

Így például megpróbálhatta volna a Belváros igen tisztelt polgármestere is, hiszen tudjuk, hogy itt a Belvárosban is elfogadásra került már a költségvetési koncepció. Tehát itt is elmulasztották ezt a nagyon fontos dolgot, hogy a 2013-as év háromnegyed évi beszámolóját nyújtsa be Rogán polgármester úr, hiszen ha valaki, ő igazán érthette, láthatta, hogy mi a kormányzati szándék a költségvetési koncepciónak ezzel az időhatárhoz kötésével. Megnéztem azt a költségvetési koncepciót, amelyet benyújtott Rogán polgármester úr. Lássuk, hogy mi az a kormányzati szándék, amely ebből teljesen nyilvánvalóan előttünk van és tükröződik! Két dolog. Olvasom a határozati javaslatot, amit utána el is fogadtak. Ennek a 2. pontja a következőképpen szól: "A bevételek növelése, illetve megalapozása érdekében el kell készíteni a helyiadó-rendeletek módosítására vonatkozó javaslatot. Azaz Rogán Antal tudja, hogy jövőre már muszáj lesz a helyi adókat mindenhol megemelni, mert az állam tovább fog kivonulni a települések életéből, a települési költségvetések támogatásából. Tehát igen, fel kell készülnünk, minden jelen lévő polgármesternek már most mondom, tessék figyelni, vigyázó szemüket vessék Rogán Antal Belvárosára, itt már tudják, hogy a helyi adókat tovább kell majd emelni. Egyébként jó, ha tudja ezt Magyarország 10 millió állampolgára is.

A másik pedig az, amit tud Rogán Antal, a következő: a 2014-es évben ingatlanértékesítésből a bevételük 1 258 319 ezer forint lesz. Így! Ilyen pontosan tudja! Gyakorlatilag forintra pontosan előre tudja, hogy 2014-ben mennyit kell eladnia, vagyont felélnie ahhoz, hogy majd egyensúlyba kerüljön a költségvetése. Igen, erről fog szólni a jövő évi költségvetésük önöknek, polgármestereknek. Egyrészt a helyi adók megemeléséről, másrészt pedig további vagyonfelélésről, vagyonértékesítésről, mert a kormányzat továbbra sem nyújt segítő kezet kistelepüléseknek, nagy településeknek, a kormányzat továbbra is kivonul a közösségek életéből.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
274 154 2013.05.06. 2:12  153-160

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Az elmúlt napokban őrizetbe vett a rendőrség a Portik-ügyben játszott szerepe miatt egy hódmezővásárhelyi vállalkozót. Ezen személlyel kapcsolatban az ügyészségnek már évekkel ezelőtt hivatalból volt lehetősége értesülni egy erősen vitatható jogügyletről.

Kérem, engedje meg, hogy ezt most néhány mondatban felelevenítsem.

Hódmezővásárhely közgyűlése a Vöröskereszt utca 5. szám alatti volt iskolaépületet 2007-ben kivonta a város forgalomképtelen törzsvagyonából, majd pályáztatás nélkül eladta a Portik Tamás érdekeltségi körébe tartozó Generál Média Kft.-nek, és mindezt tette egy sürgősséggel összehívott, rendkívüli és zárt közgyűlésen.

A cég - mint ismeretes - különféle chat- és közösségi weboldalakat üzemeltet, és némelyek ezek közül - mondjuk így - kifejezetten felnőtt tartalmúak.

Az iskolaépület és a hozzá tartozó telek értékét az ügylet során feltűnően alacsonyan állapították meg; valószínűleg igaza lehet azoknak, akik szerint a hivatalosan 40 millióra becsült ingatlan árát 80-100 millióban határozzák meg. Valójában azonban az épületért egyetlen fillért sem kapott az önkormányzat, hiszen azt internetes hirdetésekért cserélték el, azaz a cég havi 670 ezer forint összegben hirdetési felületet biztosított öt éven keresztül Hódmezővásárhely önkormányzata számára az általa üzemeltetett weboldalakon.

(16.10)

A város akkori polgármestere, Lázár János volt az épület sorsát megpecsételő közgyűlési napirend előterjesztője, és a sajtónyilatkozataiban ezt büszkén vállalta is.

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Értesüléseink szerint az ügyészség foglalkozott ezen üggyel, de egykori véleményük szerint semmilyen bűncselekmény gyanúja nem merült fel. Most azonban, hogy ország-világ számára ismertté válhattak Portik Tamás, az olajos keresztapa viselt dolgai, nem tervezi-e a vádhatóság, hogy leporolja a régi aktákat, és felülvizsgálja a korábbi álláspontját? (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
274 158 2013.05.06. 1:14  153-160

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a válaszát, legfőbb ügyész úr. Ha jól értem, akkor ezek szerint ön most azt mondta, hogy igen, van remény arra, hogy erre a konkrét ügyre visszatérjenek. Értelmezésünk szerint itt hűtlen kezelés történt az önkormányzat részéről, de nyilván ez a vádhatóság dolga, hogy eldöntse, hogy pontosan mi történt, hogy történt.

Az biztosan megáll, hogy különösen nagy az értékaránytalanság, amilyen értéken ez az ingatlan gazdát cserélt, tehát kérném, hogy ezt feltétlenül és különösen is vizsgálják, és gondolom, hogy minden érintett számára fontos, hogy egyszer s mindenkorra tisztázza a nevét ebben a kérdésben, hiszen az elmúlt napokban a sajtóban nyilvánosságot látott az is, hogy a Portik-ügyben képbe került egy magas beosztású fideszes, egyes megfogalmazások szerint egy jelenlegi kormánytag. Tehát ebben a kérdéskörben is megnyugtató és tisztességes választ remél a közvélemény. Kérem, hogy a vádhatóság ez alapján vizsgálja ki az ügyet.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
275 80 2013.05.07. 15:02  17-113

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Jobbik programja e tekintetben az átlátható és célzott támogatások rendszere. Erről az előbbiekben már Baráth Zsolt képviselőtársam is szólt, és a benyújtott törvényjavaslat általános indokolásában, részletes indokolásában, illetve abban, amit most államtitkár úr a vezérszónoki expozéjában, illetve egyéb hozzászólásaiban tett, ez a szándék tükröződik, vagy ezt szeretnék önök is megvalósítani, legalábbis szavakban mindenképpen erről van szó. Amiről még szintén beszélnek, az a hatékonyság növelése; tehát hogy a segélyezési rendszer átalakításának célja és értelme a hatékonyság növelése, és ezt - mondom még egyszer - az átláthatóság és a célzottabbá tétel kapcsán szeretnék megvalósítani.

A Jobbik programja is e tekintetben hasonló, legalábbis deklarált céljaiban, ugyanakkor, ahogy Baráth Zsolt képviselőtársam is elmondta, mi jelentősebb hangsúlyt szeretnénk fektetni a kötelezettségekre, tehát azokra, amelyeket adott esetben joggal vár el a társadalom a segélyezettek részéről, kinek-kinek képességeihez képest. A másik pedig a szociális kártya kérdése, ami valóban a Jobbik központi üzenete ebben a kérdéskörben.

Átláthatóság és célzottá tétel - lássuk, a kormányzat részéről hogyan valósul meg ez a két cél az előttünk fekvő törvényjavaslat szerint! Átláthatóbb-e az a rendszer, amelyben jelenleg több tucat formában kaphat valaki segélyt a szociális ellátórendszeren keresztül, és most a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslat szerint három, az adható kategóriába tartozó segély lesz csak összevonva? Meggyőződésünk szerint ez vajmi kevéssé teszi összességében átláthatóbbá a rendszert.

A másik a célzottság kérdése. Itt mi a természetbeni ellátások erősítését szeretnénk kifejezettebbé tenni, és szeretnénk a kormányzat figyelmébe ajánlani, ezért is beszéltünk az előbbiekben is a szociális kártyáról, ami ezt az egész kérdéskört egyszer s mindenkorra rendbe tenné.

(11.50)

Államtitkár úr elmondta, hogy tanszervásárlásra és tandíjbefizetésre is lehetőség nyílik majd. Ez a rendkívüli gyermekvédelmi támogatásoknál egyébként is adott volt mint lehetőség. Mivel összevonják ezt a háromfajta segélyezési lehetőséget - a temetési segélyt, az átmeneti segélyt és a rendkívüli gyermekvédelmi támogatást -, ez tulajdonképpen csak az integráció része, igazi érdemi előrelépés szerintünk itt nem történik.

A vita, amit az előzőekben folytattak képviselőtársaim, amiben államtitkár úr is hál' istennek aktívan részt vett, meggyőződésem szerint építő jellegű volt, a parlamenti műfajnak egy jó példája, nem olyan, mint amikor a kormánypárt és az ellenzék egymás mellett elbeszél, hanem valódi érdemi párbeszéd tudott kialakulni. Alapvetően arról szólt ez a vita, hogy azon emberek számára, akik valamilyen módon rászorulnak a társadalom segítségére, pénzt próbáljunk-e adni vagy pedig munkalehetőséget próbáljunk kínálni, illetve hogy hogyan lehet ezt egészséges egyensúlyba hoz. E tekintetben hadd próbáljak három olyan kérdésre rávilágítani, amely a pénz-munka kérdésben is bizonyos problémákra rávilágít, illetve általunk támogatható irányokat is megszab.

Az első egy technikai jellegűnek tűnő kérdés: hogyan is fog kinézni egy ilyen önkormányzati rendelet, mert tudjuk, hogy az önkormányzati segélyek kiosztását, a jogosultság feltételeit és az eljárás szabályait egy önkormányzati rendeletnek kell majd tartalmaznia. Meggyőződésem, mert ez nem az első ilyen jellegű rendeletalkotás, amire felhatalmazzák a településeket, hogy ez egész egyszerűen fog történni, nevezetesen a település jegyzője az eddigi ilyen értelmű rendeleteket egy rendeletté fogja összefésülni, és sem az eljárásban, sem a jogosultsági feltételekben különösebb változás nem lesz. Az előbb felmerült az, hogy az egy főre jutó bevétel 100 százalék legyen vagy 130 százalék, adott esetben 150 százalék. Azt gondolom, hogy e tekintetben túl nagy változás nem fog bekövetkezni, tehát ez sem a forradalmi újdonság, illetve a megoldás irányába vezet, amire pedig nagyon nagy szükség lenne. Tehát arra a kérdésre, hogy pénzt adjunk-e vagy munkalehetőséget, ez így önmagában nem válaszol és nem segít.

A másik kérdés az, hogy alapvetően hol vannak azok a célterületek, amelyek kapcsán fontos lenne ez a törvényjavaslat. Tudjuk, hogy alapvetően Északkelet-Magyarország és Délnyugat-Magyarország az az aprófalvas térség, ahol hatalmas probléma a munkanélküliség, mondhatjuk, hogy sok esetben az önkormányzat volt az egyetlen munkáltató, és semmilyen további munkalehetőség ezeken a kistelepüléseken nem állt rendelkezésre. Az önkormányzati rendszer átalakításával, azzal, hogy bizonyos térségekben, például Délnyugat-Magyarországon az önkormányzati hivatalok száma 40 százalékkal csökkent, ez az arány még rosszabbá vált, és azokon a településeken, ahol 90 százalékos volt a munkanélküliség, az arány tovább romlott. Itt lenne tehát különösen is nagy jelentősége az arra a kérdésre adott érdemi válasznak, hogy pénzt adjunk-e vagy munkalehetőséget teremtsünk.

Az előbbiek során az általam rendkívüli módon tisztelt Turi-Kovács Béla képviselőtársunk arról beszélt, hogy a felelősség ezentúl az önkormányzatoknál lesz, a települési vezetőkön, hogy kinek adnak segélyt, hogyan adnak segélyt, hogy ellenőrizni tudják, hogy a jogosultsági feltételeknek valóban megfelelnek-e azok, akik segélyért fordulnak az önkormányzatokhoz, és ezáltal a szubszidiaritás elve megvalósul. Hadd mondjam el, hogy ez nem így lesz, holott ez tényleg egy nagyon fontos szempont. Tényleg nagyon jó lenne, ha így lenne, de sajnos nem így lesz. Azért nem, mert egyszerűen nem lesz meg az az apparátus az önkormányzatoknál, az egyes településeken, amely ellenőrizni tudja azt, hogy valóban azok kaphassák meg a segélyeket, akiknek az jár, és csak azok kaphassák meg. Egy 1800 fős település polgármesterével találkoztam nemrégiben, ahol - mivel 2 ezer fő alatti településről van szó - nem lehet önálló polgármesteri hivatal, össze lesznek vonva egy nagyobb, távolabbi várossal, ahova csak egy további városon keresztüli átszállással tudnak eljutni, és náluk csak olyan értelemben lesz ügyfélfogadás, hogy hetente háromszor két munkatárs fog az összevont önkormányzati hivatalból kimenni. 1800 ember életét egy kétszeres átszállással elérhető városból fogják majd intézni és ellenőrizni. Hogyan fog így megvalósulni az a vágyott cél, amit Turi-Kovács Béla képviselőtársam is elmondott? Sehogyan! Éppen ez az a felelősség, amit hiába tolnak rá az önkormányzatokra, egyszerűen nem fogják tudni felvállalni, mert nem lesz meg hozzá a kellő apparátus, nincs az az adminisztráció, amivel ezt fel tudnák dolgozni.

A harmadik kérdés pedig - ami már szintén elhangzott többek részéről - a források. Hogyan, miből lesz biztosítva ezeknek a segélyeknek a kifizetése? Az általános indoklásból szeretnék röviden idézni. "Az önkormányzatok döntése az is, hogy az egyes ellátások biztosítására mekkora összeget terveznek a rendelkezésükre álló kereten belül." Északkelet-Magyarországon vagy Délnyugat-Magyarországon azokon a kistelepüléseken, azokban az aprófalvakban, ahol - ahogy az előbb is hallottuk - a saját bevételeikre kell alapozni, milyen források lesznek? Gyakorlatilag reménytelen lesz, hogy itt bármit kifizessenek.

Hadd utaljak vissza egy korábbi vitára, államtitkár úr. Azt hiszem, egy héttel ezelőtt egy hétfői napon arról szavaztunk, hogy a költségvetési koncepciót meddig kell benyújtaniuk az önkormányzatoknak, s akkor én felidéztem azt, hogy noha most lehetőséget kaptak az önkormányzatok arra, hogy újra csak később, majd ez év október végéig nyújthassák be a költségvetési koncepciójukat, mint ahogy az korábban is volt, ennek ellenére már vannak olyan települések, olyan önkormányzatok, amelyek ezt megszavazták, és példaként említettem Budapest Belvárosát, ahol Rogán Antal a polgármester. Ők ugyanis már megszavazták a jövő évi költségvetési koncepciót, tehát a parlament gazdasági bizottságának az elnöke e tekintetben eminens volt, és már előre teljesítette azt, amit végül is csak október végéig kellene. No de rendkívül beszédes az, hogy mi az, ami a Belvárosban nyilvánvalóan fontos, hogy bekerüljön a jövő évi költségvetésbe. Két dolog. Egyrészt az, hogy megint szükség lesz nagyon komoly vagyonfelélésre, milliárd fölötti vagyonelidegenítésre azért, hogy a működést tudják támogatni, másrészt hogy a helyi adók összegét a bevételek növelése érdekében emeljék. Mit várunk akkor egy borsodi vagy egy zalai kistelepüléstől, ha az arány szerint egyik leggazdagabb önkormányzatnak is így kell már előre gondolnia a következő évi költségvetésére, hogy a bevételeit ilyen, mondjuk így, faramuci módon próbálja növelni úgy, hogy az állampolgárokra próbálja továbbtolni a terheket? Hogyan lehet egy kistelepülési önkormányzat területén lakóknak a terheit még tovább növelni akkor, amikor 90 százaléknál magasabb a munkanélküliség? Hogyan lehet majd a saját bevételeket megteremteni ahhoz, hogy aztán majd segély formájában azt vissza lehessen osztani? Sehogy!

Mi tehát semmiképpen nem ebben az irányban látjuk a megoldást. Meggyőződésünk, hogy e tekintetben is az lenne a legfontosabb kormányzati program, hogy a kistelepüléseket újra megerősítsük, s itt ne tessék nekem az adósságkonszolidációról beszélni, mert ha valakiknek az adósságkonszolidáció nem segített, mert nem volt adósságuk, mert nem tudtak eladósodni, azok jellemzően a kistelepülések voltak.

(12.00)

Igen, a megyei jogú városaink, azok voltak több tíz milliárddal eladósodva. Hadd ne kelljen fölsorolnom azon megyei jogú városok polgármestereinek nevét, akik e tekintetben élen jártak. Pontosan a kistelepüléseink adósságkonszolidáció tekintetében éppen hogy nagyon is feszesen gazdálkodtak. Nem tudtak, mert nem tudtak mire eladósodni. Ugyanakkor viszont az önkormányzati támogatások rendszerében pontosan a kistelepülések segítéséből vonul ki leginkább az állam, noha tudjuk, hogy Magyarország jövője számára, a jövőnk, az életben maradásunk lehetősége éppen a kistelepüléseknél van. Be kell laknunk újra Magyarországot, és ez csak úgy lehetséges, ha újra megerősítjük falvaink életét. E tekintetben pedig a kormányzatnak különös felelőssége van, nem vonulhat ki ezen önkormányzatok finanszírozásából, mint ahogy most is, az előttünk fekvő törvényjavaslatból ez látszik, ebből kitűnik.

Még egy mondatot szeretnék hozzáfűzni, elnök úr, ez pedig a következő. Pénz vagy munka. E tekintetben a Jobbik Magyarországért Mozgalom nyilvánvalóan és egyértelműen a munka mellett teszi le a voksát, de kérem, az úgy nem megy, hogy önök szociális földprogram tekintetében egy-két hektárnyi földet adnak a kistelepüléseknek akkor, amikor van olyan ember Magyarországon, aki 16 ezer hektár után kapja a földalapú támogatását. Úgy hívják, hogy Csányi Sándor. Ilyen ellentéteket nem lehet szülni és fenntartani Magyarországon. Kérem, hogy ezt a programunkat támogassa a kormányzat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
278 42 2013.05.15. 14:23  3-61

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A mai napon nagyon sok szó esett már az önkormányzati alrendszer működéséről, az abban lévő problémákról, és ahhoz képest mondom ezt, hogy milyen sok szó esett erről, hogy maga az a jelentés, amelyről egyébként beszélünk, 71 oldal, de mindösszesen 3-3,5 oldal az, ami az önkormányzatok problémáit elemzi, illetve az önkormányzatok ellenőrzéséről szól.

Nyikos képviselőtársam is itt az előbb elmondta, hogy meglepően alacsony azoknak az önkormányzatoknak a száma, amelyeknél ellenőrzésre sor került, és felmerül a kérdés, vajon miért bánik az Állami Számvevőszék ezzel a területtel, az önkormányzati alrendszerrel egyrészt ennyire szűkszavúan és mondjuk így, szűkkeblűen. Talán azért, mert a fideszes önkormányzatok bírálata - mondjuk ki - az elfogult állami számvevőszéki vezetés mellett nem megengedhető? Vagy kellemetlen lenne ezekre a hibákra rendre-módra rámutatni? Mindenesetre most térjünk rá az anyagra, amit önök adtak, ha szűkszavúan is, de azért pár gondolat, pár dolog megjelenik benne, amiről azért talán érdemes lenne beszélni.

Az egyik pont, amely a 27. oldalon szerepel, a pályázatokkal kapcsolatos eladósodottságról szól. Erről is már többen beszéltek az előttem felszólalók közül. Itt azt írják, hogy a legnagyobb probléma az önerőt pótlandó saját forráshoz felvett hitelek kérdése. Az NFÜ-ről magáról, egyébként megnéztem az anyagban, 2, azaz kettő darab mondat szerepel, és mind a kettő mondat ugyanazt tartalmazza, aminek a rövid lényege annyi - itt a 23. oldalról olvasnám fel az egyiket -, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek megfogalmazott javaslat lényege, hogy készítsen szabályszerű beszámolót. Mondjuk, egyébként ez azért is fura, mert az előző évi jelentésükben önök nagyon részletesen kitértek az NFÜ-re, illetve arra, hogy ott milyen komoly hiányosságokat tapasztaltak, és egészen - hogyan mondjam - botor hibák is felmerültek az NFÜ működésével kapcsolatban. Ez szorosan összefügg az európai uniós pályázati rendszerrel, hiszen hogyha a fej működésében ilyen komoly zavarok vannak, akkor nem csoda, ha a pályázatok kapcsán, azok felhasználása kapcsán is komoly hiányosságokat tapasztalhatunk.

Járva az országot, ezeket a különböző pályázatokat ellenőrizve, figyelemmel kísérve azt kell mondanom önöknek, hogy különösen az infrastrukturális beruházásoknál - egyet majd példaként szeretnék kiemelni - döbbenetes pazarlás folyik a közpénzek tekintetében, és amit önök egyébként itt külön a figyelmünkbe ajánlottak, hogy milyen harcot folytatnak a korrupcióval, e tekintetben ezen beruházásoknál a korrupció az, ami gyakorlatilag virágoztatja ezt az üzletágat. Ezért is csodálatra méltó, hogy e tekintetben önök vajmi keveset szóltak a jelentésükben az európai uniós pályázatokról.

A példa, amit szeretnék önök elé hozni, a csatornaberuházások, amelyek mostanában folynak Magyarországon, közel 130 ilyen jellegű beruházás van a KEOP operatív programon belül. Ezek egyenként többmilliárdos nagyságrendű beruházások. Korábban nagyobb önrész, most kevesebb önrész, de ha milliárdokról beszélünk, akkor mindenképpen 100 milliós nagyságrendű az önrész, amit egy-egy önkormányzatnak hozzá kell tennie ezen beruházásokhoz, tehát igen jelentős közpénzről van szó, nem beszélve az európai uniós támogatáson belül lévő magyar közpénzről. Az összkép, ami kialakul, hogy itt jelentősen felül vannak árazva ezek a pályázatok, egy igen kis piacon egymás között leosztott területek vannak az egyes kivitelező cégek között, és bizony az a végső konklúzió sem túlzott, amit most kimondok, hogy sok esetben egy 30-35 százalékos önrész, amikor még annyi volt a KEOP pályázati rendszeren belül a kötelező önrész, elegendő lett volna úgy egyébként a teljes kivitelezés megvalósítására, és mondjuk, a 60-65-70 százalék pedig - hogy is mondjam -, a korrupció szót most nem merném használni, de mondjuk, az egyéb körülmény, és ez így van, ez tény. Nagyon szeretném kérni az Állami Számvevőszéket, a következő évben, hiszen ezek a pályázati beruházások egyfolytában folynak, külön figyelemmel kísérje ezeket az ügyleteket e tekintetben is, amit mondtam önöknek.

A másik a devizában történő eladósodottság, amire önök felhívják a figyelmet. Mivel az időm nagyon szalad, és még több mindent szeretnék mondani, e tekintetben egy dolgot szeretnék az önök szíves figyelmébe ajánlani, ez pedig az árfolyamveszteség. Ugye, nem gondoljuk azt, hogy az a város, az az önkormányzati vezetés, amely adott esetben többmilliárdos nagyságrendben bocsátott ki kötvényt, annyira inkompetens volna, azt ne mondjam, buta, hogy ne tudná, milyen kockázata van az ezen ügyleteknek. Tehát mondjuk, ezt a lehetőséget így zárjuk ki, akkor pedig marad még a másik lehetőség, hogy valami miatt ők motiválva voltak a tekintetben, hogy sok esetben tehetetlenül vagy tétlenül tűrték, nézték, hogy az igen rossz időben átváltott devizaalapú hitelük hogyan zuhan, ugyanakkor pedig hogyan emelkedik a város adóssága.

Kérem, azt gondolom, akik ezt szótlanul tűrték, azok valahol nagyon jól jártak, vagy valakik ebben az országban ezekkel a jogügyletekkel nagyon jól jártak. Sok esetben azt is tudjuk, hogy egyébként egyes önkormányzati vezetők - az ÁSZ különböző városokról szóló jelentésében olvastam - felhatalmazás nélkül döntöttek ezen kötvények átváltásáról, akkor, amikor egyébként éppen a válság alakult ki, és a világban mindenhol arról szóltak a tévék, rádiók, hogy hogyan zuhannak a különböző devizák, hogyan alakult a magyar forint árfolyama is. E tekintetben tehát komoly hiányosságot látok még, úgy gondolom, az anyagban.

A másik a kötelezettségvállalások mértéke, hogy a kötelezettségvállalási korlátokat rendre-módra az önkormányzatok áthágták, tehát a hitelképességüket úgy mutatták be, hogy mondjuk, így trükköztek a számokkal. Nyilván volt kitől tanulniuk, de ezt mindenfajta pártszínezetű önkormányzat eljátszotta, hogy olyan bevételeket tüntetett fel, amelyekről tudvalevő volt az első pillanatban, hogy nem fognak megvalósulni, és mégis beírták, azért, hogy a hitelképességük biztosítva legyen.

(12.30)

Én azt gondolom, hogy emellett nem lehetne elmenni szó nélkül, hiszen ez törvénybe ütköző cselekedet. S amikor önök azt írják a jelentésük 17. oldalán, hogy az ÁSZ-törvény 1. § (5) bekezdése szerint eljárást kezdeményezhet az ÁSZ, az ÁSZ-törvény 30. § (1) bekezdése alapján pedig köteles a hatóságokkal haladéktalanul közölni, ha bűncselekmény gyanúját állapítja meg, akkor azt gondolom, hogy ilyen kérdésekben is sokkal szigorúbban kéne az ÁSZ-nak fellépni. Amikor a későbbiek során olvassuk, hogy hány esetben élt ezzel a lehetőséggel az ÁSZ, akkor azt kell mondani, hogy igen-igen szerény ez a szám, noha ez bevett, általános gyakorlat volt az önkormányzatoknál. Nyilván azért, mert megtehették, senki nem mondta nekik, hogy állj.

Aztán a tapasztalatok hasznosulásáról írnak, hogy milyen javaslatokat fogalmaztak meg az önkormányzatoknak, és ez hogyan hasznosulhat adott esetben a törvényhozói munkában, de az önkormányzati testületi munkában is. E tekintetben engedjenek meg egy személyes tapasztalatot. Én próbáltam hasznosítani az önök egyik jelentését egy várossal kapcsolatban, és szó szerint idéztem azt, amit az ÁSZ jelentése tartalmazott. Majd a későbbiek során az ÁSZ igen tisztelt elnökének egy közleményében kellett hogy olvassam, hogy ne használjam fel ezt az anyagot politikai csatározásban, mert hát az nem úgy van. Kérem, én most is hadd mondjam el, ha már így személyesen van módunk találkozni, hogy szó szerint idéztem az önök jelentését a tekintetben, hogy Hódmezővásárhely akkori polgármesterének az adósságrendezési eljárást el kellett volna indítania. Ezt önök fogalmazták meg egy akkori ÁSZ-jelentésükben a város megvizsgálása után.

Visszatérve arra, hogy milyen javaslatokat fogalmaztak meg. Olyan szavakat használnak, mint ésszerűsítés, méretgazdaságosság, kiadáscsökkentés, önként vállalt feladatok újragondolása, és így tovább. Ezt a magyar köznyelvben közérthető módon úgy szoktuk megfogalmazni, hogy megszorítások és leépítések. Azt gondolom, hogy aki az önkormányzati életben jártas, tudja, hogy ezek a megoldások ideig-óráig valamit jelenthetnek, de előbb-utóbb a közösség életének a rovására mennek. Tehát nem lehet a végtelenségig megszorítani, leépíteni, akár az önként vállalt feladatokról lemondani, mert az az adott település életének a minőségét befolyásolja nagyon negatívan, és valójában előbb-utóbb az egész közösség életét ellehetetleníti. Tehát én nem gondolnám, hogy ezek a javaslatok jók, életszerűek és pozitív irányba mutatnának.

A másik dolog, ami felmerül, a helyi adók emelése. Önök is megfogalmazzák, hogy több esetben ez nem megoldás. Mi is így gondoljuk. De nemcsak az, hogy nem megoldás, mert ez különösen is nagy kitettséget jelent az egyes önkormányzatoknak, ahol ezeknek a bevételeknek a jelentős hányada csak néhány adózótól származik, hanem azért is, mert adott esetben már nincs lehetőség további emelésre. Tehát azért, hogy az önkormányzatok a finanszírozásukat egyensúlyban tudják tartani, a helyi adók emelése nem lehet hosszú távon megoldás. Újra kéne gondolni az önkormányzatok finanszírozását. E tekintetben nagyon jó lenne érdemi javaslatokat kérni az Állami Számvevőszéktől, ezt várjuk is, de mindenesetre az, ami itt megfogalmazódik, biztosan nem megoldás.

S még egy dolgot szeretnék elmondani, mert látom, hogy sajnos az időm fogytán van. Ami viszont abszolút támogatandó, és nagyon jó lenne, ha e tekintetben az ÁSZ konkrét javaslatokkal érkezne ide a Ház elé, nevezetesen az, hogy az önkormányzatokra vonatkozó jogszabályi előírások jelenleg differenciálás nélküliek, tehát egy megyei jogú városra sok esetben, sok tekintetben ugyanaz vonatkozik, mint egy községi, nagyközségi önkormányzatra, ami teljes egészében életszerűtlen, de nemcsak hogy életszerűtlen, hanem olyan pluszenergiákat köt le egy kistelepülés életében, ami egyébként jobb sorsra volna érdemes, azért, hogy a kistelepülés közösségének az életét érdemben lehessen építeni. Ha ezt a problémát önök is így látják, hiszen megfogalmazták, akkor nagyon jó lenne, ha a törvényhozási munkánkban abban segítenének, hogy pontos és egyértelmű javaslatokat terjesztenek a Ház elé, hogy miként lehetne ezt a jelenleg eléggé egyenetlen rendszert megváltoztatni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
278 108 2013.05.15. 7:39  95-133

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Előterjesztők! A bizottsági elnök úrnak szeretném ezúton is jelezni, hogy azon a bizottsági ülésen, amikor ez napirendi pontként elő volt terjesztve, jómagam egy bírósági tárgyaláson kellett hogy legyek, azért nem tudtam részt venni és nem tudtam kifejteni a véleményemet a bizottságban is, de akkor ezt most megteszem, és örülök, hogy mind a két előterjesztő itt van és hallhatja ezt.

Az előbbiekben mind az előterjesztő részéről, mind pedig az egyik hozzászóló részéről, zavarban vagyok, hogy hogyan fogalmazzam, mert eléggé ellentmondásos nyilatkozatokat hallottunk a tekintetben, hogy az önkormányzati rendszer átalakítása jól történt-e, zökkenőmentesen történt-e, feszültségmentesen történt-e, vagy azért még vannak gondok, és hogy nem igaz az, hogy vannak gondok, hiszen már mindent megoldottunk, de akkor ezek szerint korábban voltak gondok, és így tovább, ugyanakkor jó tapasztalatokról hallottunk. Tehát nehéz megítélni ezen hozzászólások alapján, hogy most valójában hogyan is állunk.

Az tény, mert tudjuk, hogy az igazság az, hogy nagyon sok feszültséget okozott az önkormányzati rendszer átalakítása, mind a mai napig nagyon sok gonddal és problémával jár, és még az sem igaz egyébként, ami az előbb itt elhangzott, hogy a közös önkormányzati hivatalok megalakítása mindenhol megtörtént volna, mert a legutóbbi időig bezárólag - ha jól tudom - Érpataknak és Nagykállónak nem sikerült megállapodni a közös önkormányzati hivatal létrehozásában, és bizony sajnos e tekintetben az ottani kormányhivatal sem nyújtott nekik érdemi segítséget.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor törvényt alkotunk, akkor mély meggyőződésem, hogy a legfontosabb szempont az kell hogy legyen, hogy mi az elvárt társadalmi hasznossága az általunk benyújtott törvényjavaslatnak, és milyen problémákra várjuk a megoldást. Valóban megoldást nyújt-e az, amit a törvényjavaslatban a Ház elé terjesztünk?

Sajnálatos módon azt kell hogy mondjam, erre a törvényjavaslatra igaz az, hogy csak növeli, ki elfedi a bajt, ahogy a költő mondja, mert miről is van valójában szó? Nincs pénzük az önkormányzatoknak kifizetni azt a tisztes bért, ami egyébként a polgármestereket megilletné. Miért nincs? Mert a jelenlegi kormányzat sem finanszírozza megfelelő mértékben, tisztességes szinten az önkormányzatokat. Ezért egy szükségmegoldás van most itt előttünk, ami szerint az eddigi 3000 fős kategóriát a 7000 főig emeli föl az előterjesztő, és addig lehetne társadalmi megbízatásúként ellátni polgármesteri tisztséget, akkor, amikor egy 100 fős vagy 200 fős település esetén is a polgármesteri tisztség 0-24 órás.

Föltételezem, hogy az, aki egy majdnem 90 ezres kerületet vezet, pontosan tudja, hogy nem 24 óra, 48 óra is kevés lenne egy polgármesternek egy nap, de ez nem lineáris, tehát hogy minél kisebb egy település, annál kevesebbet kell a polgármesternek dolgoznia vagy annál kevesebb elfoglaltságot jelent ez egy polgármesternek, hanem az az igazság inkább, úgy lehetne jobban érzékeltetni, hogy minél kisebb egy település, annál nagyobb szolgálatot jelent adott esetben egy település számára a polgármester munkája, mert igen, ismerek olyan polgármestert, aki egyszerre gyakorlatilag falugondnoki tisztséget is betölt, meg idősgondozást is végez, és gyakorlatilag mindent, ami a faluban feladat lehet, azt ő maga egy személyben ellát, már csak azért is, mert már most, köszönhetően az önkormányzati rendszer átalakításának, gyakorlatilag hivatal sincs, ember sincs, pénz meg aztán végképp nincsen.

Ezek után ez finoman szólva félmegoldás, ami itt előttünk van, nem így kellett volna ezt a problémát orvosolni. Ha azt nyújtották volna be az előterjesztők, hogy a költségvetési törvényt módosítsuk, és legyen e tekintetben is rendezve az önkormányzatok finanszírozása, azt a Jobbik teljes mellszélességgel és nagy kedvvel és örömmel támogatta volna. Ezt így semmiképpen nem tudjuk támogatni. Sőt, benyújtottam egy olyan módosító indítványt, hogy a 7000 főt - az eddigi 3000 főt önök föl szeretnék emelni 7000-re - vigyük le 1000 főre. Legyen az! Legyen az a megoldás! Igen, mert ez sokkal tisztább képet jelent, és akkor még hozzáteszem, államtitkár úr, hogy továbbra is várjuk azt a módosító indítványt, ami alapján önök a költségvetési törvényben megemelik az önkormányzatok finanszírozását. Ez sokkal tisztességesebb lenne, mint az, amit most itt önök előterjesztettek.

Tiba István jegyző kollégám most éppen nincs a teremben, de neki is hasonló módosító indítványa van. Gyakorlatilag a teljes 1. §-t törlésre méltónak ítéli, ezért is abszolút támogatható a részünkről, mert még egyszer mondom, ez a megoldás, amit önök itt kínálnak nekünk a bajok orvoslására, semmiképpen nem megoldás.

Visszatérve még az előterjesztői expozéra, ami körülbelül 6 percesre sikerült, ezért a maradék, mondjuk, 14 percben vártam volna azokat a további érveket, amelyekkel alá tudják támasztani az előterjesztők, hogy miért is jó ez az önkormányzatok, településeink számára, különösen a kistelepüléseink számára ez a megoldási javaslat.

Azt, hogy nincs pénz, nem lehet úgy orvosolni, hogy akkor a rendszert megpróbáljuk egyre inkább degradálni és leépíteni. Ezt a kérdést is meggyőződésem szerint tisztességesen kell rendezni, ezzel a problémával szembe kell nézni. Én azt is el tudom képzelni egyébként, hogy ez gyakorlatilag hibaként került bele a költségvetési törvénybe, hogy e tekintetben nem biztosít forrást a településeknek a központi költségvetés. Más tekintetben sem biztosít vagy csak rendkívül szűkös mértékben, de itt nem lehet spórolni, mert a legfontosabb közszolga egy településen a polgármester.

Úgyhogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom nem tudja támogatni ezért ezt az előterjesztést. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
278 112 2013.05.15. 1:22  95-133

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Tisztelt Képviselőtársam! Az, amit az adósságkonszolidációval kapcsolatban említett, az tény, hogy egyszeri jelentős segítséget kaptak az elmúlt időszakban a kormányzattól az önkormányzatok e tekintetben, azon települések, amelyek eladósodtak. De pontosan a kistelepülések esetén tudjuk, amiről egyébként szól ez a törvényjavaslat, hogy pont azok voltak azok, akik azért maradtak ki jelentősrészt adott esetben az adósságkonszolidációból, mert nem volt adósságuk. Mert úgy gazdálkodtak, olyan feszesen, olyan szakszerűen és ésszerűen, hogy nem halmoztak fel adósságot, sőt sok esetben megtakarításuk volt. Ezért így ez a rendszer egy kicsit billegős értelmezésem szerint.

Végeredményben, amiről én beszélek, az közel 2800 település, számításaim szerint ennyi település 7000 fő alatti ma Magyarországon a 3200-ból. Tehát igenis nagyon sok település problémáját jelenti ez ahhoz képest, hogy egyébként, ha már ön az adósságkonszolidációt említette, nem annyira sokkal többe kerülne ezt a kérdést rendesen, egyenesen rendezni a kormányzatnak.

Úgyhogy továbbra is azt tudom mondani önnek, hogy nem támogatjuk így, ebben a formában. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
278 120 2013.05.15. 0:39  95-133

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Én csak a tisztelt képviselőtársam figyelmét szeretném arra felhívni, hogy a példákkal, amelyeket előhoz ide nekünk, nagyon vigyázzon. Mert ami Romániában történt a közös önkormányzati hivatalok kialakítása kapcsán, az pontosan a magyar kisebbséget olyan végveszélybe sodorta; tessék elmenni, megnézni, hogyan épülnek le a színmagyar falvak azért, mert egy román többségű közös önkormányzati hivatalba vannak bekényszerítve, a magyar intézményrendszer hogyan épül le és így tovább, úgyhogy nagyon vigyázzunk, hogy a Magyar Országgyűlésben, a nemzet templomában milyen példákat hozunk fel. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
280 200 2013.05.22. 7:43  49-205

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretnék a beszédemben visszatérni ehhez a konkrét törvényjavaslathoz, talán el fogom önt szórakoztatni most így, négyórás vita után, méghozzá két pont kapcsán.

Az egyik azon két paragrafus, amely Esztergom városát érinti. Nem mindenki számára egyértelmű, hogy Esztergomról szól ez a két paragrafus, csak aki a részletes indoklást is elolvassa, akkor válik nyilvánvalóvá, hogy az a fél mondat, amit most idézni fogok - tehát hogy a befizetési kötelezettség adók módjára is behajtható köztartozásnak minősül -, az Esztergom városát érinti.

Miről van szó? 617 millió forinttal tartozik Esztergom városa a központi költségvetésnek azért, mert amikor 2012. január 1-jével a közintézményei államosítva lettek, akkor Esztergom városa teljes egészében kivételt jelentett minden szempontból - mondhatjuk így - a magyar történelemben, mert míg a megyei intézmények államosítása, az iskolák államosítása, az egészségügyi intézmények államosítása és így tovább úgy történt meg más tekintetben, hogy az állam ezeket az intézményeket átvette, tartozásaikkal, beszállítói tartozásaikkal, egyéb hiteleikkel egyetemben és azok után, miután átvette, fizette a béreket, a működési költségeket, a rezsiköltséget és így tovább, azzal szemben Esztergom városánál nem ez történt, hanem ott ezeket a költségeket elvonták az esztergomi költségvetésből, pontosabban elvonták volna.

De Esztergom már akkor is csődben volt, azóta lezajlott egy adósságrendezési eljárás, és sajnálatos módon, ha ezt a lépés most önök megteszik, akkor nagyon nagy valószínűséggel, mert nincsenek csodák - vannak csodák, csak nem a magyar költségvetési rendszerben -, Esztergom városa újabb adósságrendezés elé kell hogy nézzen.

Nagyon sajnálom, megmondom őszintén, hogy Meggyes Tamás nincs itt, mert amikor megszavazta az intézmények átvételét a Magyar Országgyűlés, akkor bezzeg itt volt, akkor ő igen gombot nyomott. Amikor megszavazta a költségvetést, akkor is itt volt Meggyes Tamás, azt is megszavazta. Gondolom, amikor erről a törvényről, a költségvetés módosításáról fogunk szavazni, azt is meg fogja szavazni Meggyes Tamás, de most, amikor meg kéne védenie a városa érdekét, itt kéne lennie, akkor nincs itt. (Z. Kárpát Dániel: Szégyen!) Én ezt rendkívüli módon sajnálom, és valóban igaza van képviselőtársamnak, szégyenletesnek is tartom egyúttal. (Z. Kárpát Dániel: Úgy van!)

Volt - vagy mondhatjuk, hogy van - Esztergomnak olyan számlája, amin van pénz, egy munkabérszámlának hívják. Itt Puskás képviselőtársam egypár órával ezelőtt kifejtette, hogy a magyar kormány nem akar az emberek zsebében turkálni, nem akarja a magyar családokat nehéz helyzetbe hozni és így tovább.

(15.10)

De kérdezem tisztelettel: azoknak az esztergomi embereknek, családoknak, akiknek az egyes családtagjai ott dolgoznak az önkormányzatban, azoknak vajon mi lesz a sorsuk, ha most adók módjára behajtható lesz ez a "köztartozás" - mondjuk így, idézőjelben -, mi lesz? Azonkívül felmérték-e a hatását annak, hogy mi fog akkor történni, ha önök ezt a 617 millió forintot szeptember 20-áig elvonják Esztergom városától, de szeptember 30-áig ugyanennek a városnak ki kellene fizetnie az ez évre vállalt adósságfizetési kötelezettségét? Mégis mi fog történni? Mi lesz ez alatt a tíz nap alatt, amíg volna idejük összeszedni az ez éves teljesítési kötelezettségüket? Nyilván semmi nem fog történni. Tehát nagyon kérem, gondolják át ezt a javaslatukat, már csak azért is, mert magával a várossal ez a két paragrafus nem volt egyeztetve, amikor mi szóltunk nekik, hogy van egy ilyen törvényjavaslat, akkor tudták meg egyáltalában. Tehát ennek hihetetlenül súlyos következménye lesz. Az, hogy adósságrendezés alá vonták már egyszer Esztergomot, már annak is nagyon durva következményei voltak. Tudjuk, hosszú időre kikapcsolták a közvilágítást, a közszolgáltatások teljesen minimális szintre álltak le. Nem ezt érdemli az a város, amelyik az Alkotmánybíróságnak elvileg a városa, egy történelmi városunk; nagyon kérem, ezt gondolják át.

A másik, amit még szeretnék itt röviden felvetni az államtitkár úrnak, és nagyon kérem, hogy ezt a mondatot értelmezze számunkra. Én - hogy mondjam - a polgári foglalkozásomat tekintve építészmérnök vagyok, de megkérdeztem más kollégáimat is, akik itt dolgoznak az Országgyűlésben, hogy vajon mit jelenthet ez a mondat, de gondolom, ez azok számára, akik a tévét nézik, és próbálnak egyébként tájékozódni a magyar törvényhozás munkájában, sem lehet egyértelmű a következő: ezentúl az MNV Zrt., tehát a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. felvehet majd, pontosabban kibocsáthat majd értékpapírt. Eddig is voltak bizonyos lehetőségei e tekintetben, de most ezt önök tovább szeretnék bővíteni, és - idézem - "ilyen hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-forgalombahozatal és mögöttes pénzkövetelés, illetve pénzeszköznek a kibocsátó rendelkezésre bocsátása nélkül is létrehozható az MNV Zrt. értékpapírszámláján". Ez szerepel a mondatban. Most attól eltekintve, hogy itt szerintem egy-két ragozásbeli differencia is van, mondják már meg nekem, ez mit jelent, merthogy a részletes indokolásban az szerepel, hogy önök hatékonyabbá akarják tenni a forrásbevonást. A hatékonyabb forrásbevonás a magyar nyelv nyelvtani szabályai szerint, ha a szinonimáját vizsgáljuk, annyit jelent, hogy még jobban el akarják adósítani az adott költségvetési szervet, azon belül a magyar államot. Szintén Puskás Imrét idézném, aki azt mondta, hogy a korábbi időszak eredménye az lett, hogy az állam, az önkormányzatok, az emberek katasztrofálisan eladósodtak - de ez mit jelent, ez a hatékonyabb forrásbevonás, amelyet úgymond a makrogazdasági körülmények indokolnak? Én ezt máshogy nem tudom lefordítani, csak úgy, hogy ezáltal is forrásokhoz akar jutni a magyar állam, amiből mit fognak kifizetni, felteszem, az adósságszolgálatot fogják teljesíteni. Mégis mennyi lenne ez az összeg, amit ilyen módon akarnak bevonni? Tehát mennyivel akarják hatékonyabbá tenni a forrásbevonást? Ez az, amit szeretném, ha számunkra egyértelműsítene a tisztelt államtitkár úr, illetve az Esztergom városával kapcsolatos kérdéseimre szeretnék érdemi választ kapni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
280 228 2013.05.22. 10:25  205-249

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Jómagam a törvényjavaslat azon pontjaihoz szeretnék hozzászólni, amelyek az önkormányzatok kötelezettségvállalásait érintik, jellemzően a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvény módosításáról szóló pontokat szeretném érinteni. Elsőként is arról szeretnék beszélni, ami egyébként itt már elhangzott az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének előadása kapcsán is, de a többségi vélemény megfogalmazásakor is Nagy Csaba képviselőtársam részben már elmondta, nevezetesen, hogy ezentúl gyakorlatilag minden kötelezettségvállaláshoz, tehát a kezességhez és a garanciához is a kormány előzetes hozzájárulása szükségeltetik majd. A bizottsági ülésen is felmerült ezen törvényjavaslat benyújtásának a körülménye, illetve az, hogy biztosan átgondolta-e a kormányzat ennek a javaslatnak a hatását, felmérte-e ennek a következményeit.

Tudjuk, hogy jelenleg Magyarországon nagyon sok európai uniós beruházás folyik, hogy csak az egyiket említsem, körülbelül 130 olyan víziközmű-beruházás zajlik, amelyben csatornahálózat építése és szennyvíztisztító mű kiépítése zajlik, ezek egyenként, mindegyike többmilliárdos beruházás, és mindegyik európai uniós pénzzel valósul meg, a kormányzat támogatásával, jelentős hányadban az Európai Unió járul hozzá ezen beruházások kivitelezéséhez. Ami ezen felül van, azt jellemzően kétfajta módon szokták az önkormányzatok hozzátenni: úgy, hogy víziközmű-társulatot alapítanak, és a víziközmű-társulat szedi be az egyéni érdekeltségű hozzájárulásokból azt az önrészt, amely szükséges ezen beruházás megvalósításához, illetve hitelt vesz fel az önkormányzat, mondjuk, adott esetben egy szennyvíztisztító mű megvalósításához, vagy pedig a jegyző államigazgatási hatósági jogkörében eljárva kiszámlázza úgymond az érintetteknek a beruházás költségeinek egy megadott részét. De jellemzően - mondom - ez az első variáció, a víziközmű-társulatokon keresztül az érdekeltségi hozzájárulások beszedése az, amely sok esetben biztosítja az önrészt az önkormányzatoknak, de ez csak akkor valósulhat meg, hogyha az önkormányzat kezességet vállal, adott esetben a víziközmű-társulat mögé állva.

Most nagyon sok ilyen beruházás fut. Van előkészítésben, van olyan döntési szakaszban, hogy a kormányzat jóváhagyja-e, illetve az adott minisztérium jóváhagyja-e ezt a pályázatot vagy sem. Ugye, tudjuk, ez nem egykörös, hanem sok esetben kétkörös eljárás. A KEOP pályázati rendszeren belül vajon ezeket is fogja érinteni? Ha érinti, milyen módon fogja érinteni? Nagy Csaba képviselőtársam is elmondta, hogy bizony félő, hiszen önkormányzati képviselők, polgármesterek fogalmazták meg a bizottsági ülésen is, hogy ez jelentős mértékben fogja lassítani a pályázati elbírálásokat, egyáltalán az egész folyamatot, hiszen az, hogy plusz-kormányfelhatalmazás kell arra, hogy adott esetben ez a kezességvállalás, ami egyébként természetes és nyilvánvaló dolog, megtörténhessen, ez egy felesleges körülmény értelmezésünk szerint, ami tényleg csak nehezítésre van. Nem beszélve arról a dologról, hogy adott esetben már azzal, hogy érdekeltségi hozzájárulást szednek be az egyes tagoktól, a víziközmű-társaságok tagjaitól, tehát a helyi lakosságtól, illetve a csatornadíjban is megfizettetik ezen költségeket, már eleve be van építve az a fék, amely szükséges ahhoz, tehát ami a fedezetet biztosíthatja adott esetben az önkormányzatok számára. Tehát az Európai Uniónak további biztosíték e tekintetben nem szükséges, ezért sem értjük, miért szükséges a kormányzatnak, miért egy pluszelvárása az önkormányzatok felé ez a plusznehezítés.

A másik, amit még szeretnék érinteni a hozzászólásomban, a 13. § (2) bekezdése, ami az eredeti törvény 10. §-ának (1a) bekezdését jelenti majd a jövőben, nevezetesen, hogy a kormány hozzájárulása ezentúl az esetben lesz egyértelműen biztosított, hogyha az adott település a helyi adók közül valamit már kivet, tehát vagy iparűzési adót szed be, vagy valamilyen vagyoni típusú adót, tehát építményadót, telekadót szed az érintett polgároktól. Azaz nem elég, hogy egyszer már "megsarcoljuk" a polgárokat, hiszen a beruházáshoz ők fizetik be az önrészt az érdekeltségi hozzájárulásukon keresztül vagy a csatornadíjukon keresztül, ahogy itt az előbbiekben mondtam; azon felül még azért, hogy egyáltalában az egész mű megvalósulhasson, hogy az eredeti példánál, a csatornaberuházásoknál maradjak, még építményadót is kivetünk rájuk, vagy kivettetünk rájuk az önkormányzatokon keresztül, azért, hogy a kormány eme nemes gesztust, nevezetesen azt, hogy adja a hozzájárulását ahhoz, hogy az önkormányzat a kezességet vállalja... - még meg kell tennie.

(16.50)

Tehát nem tudom, érti-e ezt a problémát, tisztelt államtitkár úr, amit felvetek, hogy miért is kell most már háromszorosan bebiztosítaniuk az önkormányzatoknak magukat - és úgy bebiztosítani, hogy ezzel a saját lakosságukat terhelik - ahhoz, hogy a kormányzat megadja a garanciát. Számunkra ez értelmezhetetlen, elfogadhatatlan szűkítő feltétel, és ennek visszavonását követeljük, már csak azért is, mert egyébként az, hogy helyi adókhoz kössünk bármilyen, mondjuk, kormány-hozzájárulást, az rendkívül méltatlan dolog.

Az Állami Számvevőszék 2012-es jelentéséről a múlt héten vitatkozott a Ház. Ebben a jelentésben is szerepel az, hogy az Állami Számvevőszék az általa megvizsgált települések kapcsán jelenti tisztelettel a Háznak, hogy nem működik a helyi adók beszedésének rendszere vagy egyáltalában a helyi adók rendszere akkor, ha arra akarjuk alapozni az önkormányzati költségvetést, mert egyrészt bizonytalan bevételekről van szó sok esetben, hiszen a vállalkozások kistelepüléseken nem működnek, alig működnek, illetve nagyon bizonytalan a sorsuk, másrészt a lakosság tovább nem terhelhető.

Építményadót, telekadót kistelepülésen beszedni akkor, amikor már tényleg filléres gondjaik vannak a kistelepülésen lakóknak, vagy akkor, amikor csak nemrégiben, a rezsicsökkentés ellenére, sok esetben száz százalékkal növelték, mondjuk, a hulladékszállítás díját az egyes településeken - nem egy ilyen települést tudok mondani, ez nagyon sok vidéki településen hatalmas gond -, most még arra kényszeríteni a településeket, hogy a kormány hozzájárulásához még építményadót is vessenek ki, ez szerintünk elfogadhatatlan. Mondom még egyszer, maga az ÁSZ is azt mondja, hogy be kell vallania a számtalan vizsgálat eredményeképpen, hogy ez a rendszer működésképtelen, ez a fajta logika, amit a kormányzat próbál ránk, a településekre ráerőltetni, kontraproduktív, annak ellenére, hogy mondjuk, a parlament gazdasági bizottságának elnöke, Rogán Antal a saját önkormányzatában - tudjuk, hogy ő Budapest belvárosában polgármester - már előre megalkotta Budapest belvárosának 2014-es költségvetési koncepcióját. Ebben - amellett, hogy a vagyonfelélést már fillérre pontosítja több mint másfél milliárd forint tekintetében - leírja, hogy szükségesnek látja a helyi adók növelését, illetve az abba az irányba tett intézkedéseket. Nem gondoljuk, hogy ez a kormányzati politika akár Budapest belvárosában, de akár egy kistelepülésen is elfogadható. Ez a fajta gondolkodásmód egy nagyon sötét időszakra emlékeztet, aminek az volt az eredménye, hogy a magyar falvak ellehetetlenültek, leépültek, nevezetesen a Kádár-korszak falurombolására.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)