Felszólalás adatai

DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A foglalkoztatás magyarországi helyzetének javítása, annak nem kizárólagos, de nagyon meghatározó megoldási iránya, a vidék lakossága foglalkoztathatóságának javítása a mezőgazdaság nélkül nem képzelhető el. Törekvések voltak, lehetséges, hogy még lesznek is ebbe az irányba, de a mezőgazdaság nélkül nem képzelhető el. A magyar mezőgazdaság a mai időkre oda jutott, hogy a kapacitásának közel 60 százalékát tudja kihasználni. Ma a magyar mezőgazdaságban 180 ezer körül van azon foglalkoztatottak száma, akiket rendszeresen foglalkoztatnak, és a mai teljesítmény alapján lehet azt számolni, hogy megközelítőleg 430-440 ezer foglalkoztatottnak van vagy lehetne gazdasági feladata ebben az ágazatban.

(12.40)

És most nem arról szeretnék beszélni, hogy a gazdasági teljesítmény javításával milyen újabb lehetőségek lennének még itt, hanem arról, hogy az a gazdasági teljesítmény, amit jelenleg produkál az ország, mire lehet elegendő. Elegendő lehet arra, hogy a vidéki lakosság munkaviszonyának, megélhetésének régebben történt, mostani vagy jövőbeli elvesztése miatt időszakonként szabályozott keretek között kap egy olyan kínálatot, hogy jövedelmet szerezhet. De ezt a szociális ellátórendszerrel is nagyon pontosan összhangba kell hozni.

Sok gondolkodás van e tekintetben ma a társadalomban a különböző műhelyekben. Vannak, akik azt állítják, hogy ezzel úgyse lehet mit kezdeni, mert a hatékonyság állandó hajszolása mellett egyre kevesebb embert foglalkoztatnak a mezőgazdaságban, de vannak, akik úgy gondolkoznak és azt prognosztizálják, ha az állam akar valamit tenni, akkor tud is tenni olyan hatékonyan, hogy - első helyen mondom én is - a munkavállalók érdekeit is érvényesítse. De a munkaadóknak is vannak érdekeik, és a munkaadók érdekeit is figyelembe véve az állam egy szabályozott, kiszámítható, a mai költség- és árviszonyok mellett a mezőgazdaság jövedelmezőségét és pénzellátását is figyelembe vevő, meghatározó rendszert üzemeltethet, és munkát is tud biztosítani. A jövőben is lesznek kézimunkaerő-igényes ágazatok, és ez természetesen ezekben nem megkerülhetetlen.

Elég faramuci ma a helyzet, mert miközben azt mondjuk, hogy milyen nagy a munkanélküliség, az élőmunkaerő-igényes mezőgazdasági munkáknál, növények betakarításakor lokálisan komoly munkaerőhiányt is tapasztalunk. Lehet ennek az összetevőit keresni, elemezni - ez talán nem is egyszerű -, de az biztos, hogy itt munkaerő foglalkoztatására lehetőség van. Azt mondják a gondolkodók, hogy igen ám, de ennek a munkaerőbázisnak az összetétele, akik durvábban fogalmaznak, azt mondják, hogy írástudatlan emberek tömege. Én azért ezt nem állítanám, csak azt mondanám, hogy alacsonyan képzett emberek sokasága. Nagyobbrészt ez jellemző arra a munkanélküli rétegre, amelyet időszakonként, idénymunkában lehetne foglalkoztatni, éppen azért, mert ez a betanított-, segédmunka-kategóriába besorolható.

Ha ebben nem történik a törvényjavaslat céljaival egyetértve, illetve céljainak megfelelően hatékonyabb előrelépés, akkor persze azt is lehet elemezni, hogy vajon mit tehetnek ezek az emberek, hova menekülhetnek vagy mit csinálhatnak. Itt megint vannak pozitív elemek, amiket fel lehet sorolni, mint például az "Út a munkához" című program. Ebben a programban sok olyan feladatot el lehet látni és jövedelmet lehet vele szerezni, amiből részben lehet a megélhetést biztosítani, illetve a közösség hasznára van. De azért szeretném jelezni, hogy az én értékrendemben a hozzáadott érték előállítása mindig előbb következik, mert azt az értéket lehet majd elkölteni a környezetünk szépítésére, amit előállítottunk.

Sok olyan sajátosság is van még, amit e törvény megalkotása kapcsán is figyelembe kell venni, mielőtt valamelyik részelemére igent vagy nemet mondunk. Ilyen sajátosság - minden ellenkező híreszteléssel ellentétben - az, hogy a mezőgazdasági munkavégzésnek is van követelményrendszere, ami nyilván a munkavállalónak is meg a munkaadónak is érdeke. Követelményrendszer van a teljesítményben is és a minőségben is; ez könnyen elsajátítható, megtanulható, ezért megfelel a betanított- és segédmunka-kategóriának. Ugyanakkor vannak olyan sajátosságok, amelyek viszont sehol máshol nem nagyon vagy nem túl sokszor fordulnak elő - az építőiparban talán előfordulnak, de nem ilyen napi szezonalitási szinten -, s ez az, ami az időjárás által meghatározott, behatárolt kategóriát jelenti. E tekintetben a jelenlegi szabályozás elég barátságtalan a mezőgazdasági munkaadókhoz és munkavállalókhoz, mert rugalmatlan. A törvényjavaslatban vannak erre utaló jelek. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy itt a folyamatos foglalkoztatottság, a pihenőidő kiadásának szabályai azért más értelmezést kell hogy nyerjenek, mert ha meggyet kell szedni, akkor meggyet kell szedni akkor is, ha vasárnap van, meg akkor is, ha nyolc órát már ledolgoztak, és még újabb két órát rá kell húzni, mert a kamion ott áll, azt be kell rakni, és annak el kell menni. Ezt nem lehet két hét múlva, de még egy nap után sem elvégezni, mert itt ennek az igénynek kell megfelelni.

A törvényjavaslatnak van több olyan meghatározó eleme, ami a mai vitában is kikerekedett, amit ma is többen érintettek. Hadd mondjak néhány szót az eddig el nem hangzottakról. Milyen mezőgazdasági munkára vonatkozzon az idénymunka? A törvényjavaslatnak természetesen előnye is, hogy eljutott idáig, hogy a növénytermesztést egyfajta prioritásba hozza a maga sajátosságával. Ez rendben is van. Arra szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy mivel a törvényjavaslat rögzíti is, hogy mezőgazdasági idénymunkát mely ágazatokban ismer el - növénytermesztésben, erdőgazdálkodásban, állattenyésztésben és halászati munkában -, akkor nem kellene itt csoszogni, hanem lépni kellene egy rendeset, egy bátrat, egy határozottat, és az itt meghatározott ágazatokban mindenütt, ahol idénymunka van, a szabályozást most el kell végezni. Nem csak a növénytermesztésnél. Ezzel talán azokat a felvetéseket is ki lehet elégíteni, amelyeket az előbb Bagi képviselőtársam elmondott, hogy kiderül, hogy például a termesztő berendezésekben történő kertészeti munka most nincs benne. Legyen benne egyszerre minden!

Milyen legyen az adminisztráció? Ha ránézünk a naptárra, láthatjuk, hogy 2009-et írunk, s az nem járható út, hogy 2009-ben semmilyen adminisztráció nincs. Adminisztrációnak nyilván kell lennie azért, hogy a munkavállaló bizonyítani tudja, hogy ő ott dolgozott, a munkaadó bizonyítani tudja másfelé is - nemcsak a hatóságok felé -, hogy ő valakit foglalkoztatott és annak munkabért fizetett, mert az alacsony vidéki foglalkoztatási ráta tekintetében már rajta vagyunk azon az aknán, ami akkor fog robbanni, amikor az emberek nyugdíjba vonulnak. Ki fogja majd és milyen módon ezeknek a nyugdíjba vonuló embereknek az ellátását biztosítani? E tekintetben rendnek kell lenni, a szükséges és elégséges adatokat szolgáltatni kell, akár papíron, akár telefonon, akár e-mailben.

Az viszont igaz, hogy a törvényjavaslatnak az a megfogalmazása, hogy ezt a munka megkezdése előtt kell megtenni, a mezőgazdaságban bizonyos esetekben gyakorlati okok miatt nehezen értelmezhető. A szántóföld vagy az ültetvény szélén egy A4-es papírt ki lehet tölteni - ezt csináltuk máskor is, 1990 előtt is ott írtuk meg a szerződést az idénymunkásoknak, szeretném mondani -, majd ezt követően be lehet jelenteni elektronikusan is. Azt javaslom, hogy erre azért adjunk egy kis időt. De nem három napot! A jelentési kötelezettségének egy napon belül tegyen eleget. Ráadásul több telephelye is lehet egy-egy vállalkozásnak, és ez nyilvánvalóan könnyítést jelentene számára.

(12.50)

Az egyik legnagyobb - a felszólalásokban is elhangzott - a közteher mértéke, illetve még az előleg mértéke is. A közteher mértékére vonatkozóan a beterjesztett törvényjavaslathoz képest el kell mozdulni, mese nincs. Teljesen világos, a felvetések szerintem is jogosak, és ha megnézzük a mai gyakorlatot és számszerűsítjük a dolgokat, akkor a következő látszik. Ma a minimálbér körüli bérfizetés esetén, ami 3290 forint/nap - mondjuk, én ezzel számolok -, 900 forintos a közteher, ott 27,4 százalék a közteher terhelése. Ha ez kicsivel több, mondjuk 4500 forint naponként, akkor az 1100 forintnál 24,4 százalék. Ehhez képest a 40 százalék, még akkor is, ha a nettó bérre vonatkozik, azért nem túlságosan azt fogja eredményezni, hogy a munkaadók ebben érdekeltek lesznek.

De nézzük meg, hogy hol csináljuk ezt a szabályozást, milyen térben, milyen közegben. Csak néhány elemet emelek ki. Lengyelországban 8 százalékot fizetnek, Németországban 21 százalékot, Franciaországban pedig azt mondja a köztársasági elnök, hogy a mezőgazdasági idénymunkában megadjuk a lehetőséget, megfelelő rendszer és szabályozás mellett, hogy közteher nélkül - közteher nélkül! - történjen meg az idénymunkások foglalkoztatása, mert azzal is számol - gondolom én, legalábbis a sorok között olvasva ez látszik ki az információkból -, hogy nem az állami büdzsének kell majd ezt a munkabért vagy ezt a pénzt más jogcímen kifizetni, hanem ezt a gazdasági termelő ágazat fogja kitermelni és kifizetni.

Éppen ezért át kell gondolni az előleg mértékét is. Az, hogy előleget fizessenek a munkaadók, a javasolt rendszerben szerintem megoldható. És meg is kell oldani azért is, hogy az ezt követő munkaügyi ellenőrzés kicsit - hogy mondjam - emberbarátibb legyen. Még a júliusi időponttal sincs különösebb gondom, de a 40 százalékos mértékével megint gondom van. Azért van vele gondom, ha megnézzük bármely mezőgazdasági tevékenység cash flow-ját, akkor azt lehet látni, hogy a júliust követő időszakban keletkezik a bevételek zöme, ezeken a kézimunkaerő-igényes területeken akkor van a legnagyobb munkaerő-szükséglet. Tehát ha tizen- vagy akárhány százalékot előlegként megfizet - és azt előre meg lehet mondani, az MVH nyilvántartási rendszerében ma négyzetméterre pontosan megvan, hogy kinek mennyi területe van, és az után mennyi előleget lehet számolni -, a rendszer összerakható, de az érdekeltséget itt is, azt gondolom, jobban helyre kell tenni; még egy dolgot szeretnék mondani: a jogkövető gazdasági szervezetek és a jogkövető munkavállalók érdekében, mert ezért csináljuk a törvényt, nem pediglen azok érdekében, akik a jogot kikerülik.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)