Felszólalás adatai

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, mindenképpen nagyon fontos lenne három-négy dolgot tisztázni és nem félrevezetni a televíziónézőket, a parlamentben ülőket, mert fontos kérdésről van szó.

Amikor a 13 kisebbségről beszélünk, majdnem természetes, hogy a magyarországi cigányságról sokkal több szó esik a létszámából adódóan és a problémaköréből adódóan is, ezért tehát elnézést kérek a másik 12 kisebbségtől, mert most én is a romakérdésről szeretnék néhány dolgot elmondani.

Varga József képviselőtársam elmondta, hogy lassú folyamat, fel kellene gyorsítani, és újat kellene alkotni. Azt gondolom, ebben a kérdésben - ezt nem csak a jelzett időszakban történt események bizonyítják - igen, valóban egyetértünk abban, hogy sokkal gyorsabban kellene történniük az eseményeknek, viszont vissza szeretnék újra és újra csatolni minden egyes programelemhez, hogy miért nem kezdte el a Fidesz elindítani azokat a modellprogramokat, amikor lehetősége volt négy évig kormányozni, mert akár a telepprogramról, amit említett a képviselő úr, azt lehet mondani, hogy az önök idejében nem is volt koncepció arra, hogy a cigánytelepekkel valamit tenni kell. Nem az volt a kérdés, hogy a költségvetésbe bekerül-e esetlegesen, és onnan kezdve állami finanszírozást vállal fel a kormányzat, hanem arról van szó, hogy beraktuk ezt a költségvetésbe, és 2005-ben megjelent ennek a forrása a költségvetésben. Akkor is voltak cigánytelepek, tisztelt képviselő úr, amikor önök kormányoztak, és nem gondoltak arra, hogy ezzel az 550-600 cigányteleppel valamit tenni is kellene, azzal a 130 ezer emberrel kellene valamit tenni.

Abban egyetértek, hogy igenis, gyorsítsuk fel a folyamatokat. Most, amikor a modellprogramok lezárultak, és a magyar kormány bejelentette, hogy minimum száz telepet szeretne felszámolni a következő két és fél, három évben, ez azt jelenti, fel akarja gyorsítani azt, amit ön mond, de ahhoz kellettek azok a modellprogramok, amelyekkel önöknek is szembe kell nézniük. Ezért tehát azt gondolom, elsősorban az önök kudarca az, hogy nem kezdték el azt a folyamatot, ami az ilyen élethelyzetben élőknek megváltoztatta volna a lakhatási feltételeit.

A másik az oktatás, ami nagyon nagy kérdés, többször megvitattuk a parlamentben. A romák integrációját csak úgy lehet felgyorsítani, ha komplexen kezeljük a roma integrációt a foglalkoztatási, oktatási, lakhatási - a képviselő úr hármat mondott, de egyébként négy van - és az egészségügyi program bevezetésével. Ez a négy program - és nem három - foglalja össze a "Roma integráció évtizede" programot. Ezek mindegyikében komplexen kell gondolkodni, mert ahogyan elmondjuk - és lehet, hogy önök nem értenek vele egyet -, ha nincs munkahely, akkor nagyon nehezen tudja a gyerekét iskolába járatni, és lehetne ezt minden oldalról megvilágítani, ezért a komplexitásra próbáltunk hagyatkozni. Tehát nem véletlen, hogy az "Út a munkába" elindult ebben az évben, előtte a "Lépj egyet előre" programban, a "Lépj egyet II." programban szintén nagy százalékban vettek részt romák. Ez mindenképpen elősegítette a foglalkoztatást, az oktatást az elmúlt időszakban, de az érintett időszakban mindenképpen.

Ezért tehát azt gondolom, ha ebből kivesszük az oktatást, megint nem mondunk valóságot akkor, amikor azt mondjuk, hogy a jelenlegi kormány nem áldozott az oktatásra annyit, mint az előző kormányok. Én azért azt a számot, amit ön, Varga képviselő úr, mondott, még egyszer mindenki figyelmébe ajánlom: több mint 30 ezer roma kapott a Magyarországi Cigányokért Közalapítványtól ösztöndíjat 2005-ben, ugye, több mint 30 ezer roma, az önök idejében ez nem volt 10 ezer fő. És akkor hadd mondjak két számot is: a 2004-2005. tanévben 1,1 milliárd forint fordítódott a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány programjaira, ebből több mint 700 millió kimondottan csak roma ösztöndíjakra, míg az önök idejében a 2001-2002. tanévben - ezzel nem nagyon lehet vitatkozni - 270 millió forintot fordított az akkori kormányzat a roma oktatásra.

Ezért tehát azt gondolom, ha valaki ebben a Házban mond valamit, azt korrekt, konkrét számokkal mondja meg. A 270 millió forintot nem lehet összehasonlítani a közel 800 millió forinttal, amit a 2004-2005. tanévben a romákra fordított a kormányzat, ebből adódóan vannak azok a számok, hogy közel 10 ezer és a közel 30 ezer, akik ösztöndíjban tudtak részesülni. Nem teszem fel azt a költői kérdést, mert nem lehet, hogy az önök idejében talán Magyarországon nem éltek romák, vagy nem volt szükség arra, hogy ösztöndíjat kapjanak. Azt gondolom, akkor is éltek romák, és akkor is nagyon akarták azt, hogy a gyerekeik sikeresek legyenek, a gyerekeik minél jobb és nagyobb eredményt érjenek el, ezért tehát nagyon fontos, hogy az egyetlenegy ösztöndíjformával, a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnál ezzel az összeggel nem lehet vitatkozni, mert ha előveszi valaki a költségvetést, akkor látja.

A másik pedig az, hogy az MSZP és a Jobbik szavazati aránya hogyan néz ki. Az nagymértékben önöknek is köszönhető, hogy most ilyen a helyzet, mert soha nem határolódtak el élesen a Jobbiktól, ez mindenképpen befolyásolja és tematizálja a magyarországi társadalmat. De azért meg szeretném nyugtatni önt, és a televíziónézőket is meg kívánom nyugtatni, hogy nagyon felnőtt ez a társadalom, látja azt, hogy azok a szélsőséges nézetek, amelyeket az utcán lehet most látni, ahogyan Révész Máriusz képviselőtársam is mondta, azok igen, politikailag gerjesztve vannak, és nyugodtan mondhatjuk, a szélsőséges radikális szervezetek gerjesztik a romák és a nem romák közötti viszony romlását. Ezért most ezen a helyen is el lehet mondani azt, hogy ez a helyzet.

Magyarországon a társadalom egy befogadó társadalom, ha tetszik, ha nem, az. Van egy szűk kisebbség, amely a magyarországi cigányság és a többség között éket szeretne verni. Ha ezt hagyja az ellenzék, és a kormányra mutogatásával erősíti a szélsőségesek nézetét, akkor mindenképpen azt a helyzetet segíti, amit elő akarnak idézni, azaz a többség és a kisebbség között fel fog erősödni az ellentét. Ezért tehát közös politikai felelősségünk, hogy tudjuk-e kezelni ezt a kérdést vagy nem, mert azokban a folyamatokban, amelyek elindultak az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás, az egészségügy terén, közös kormányzati felelősségnek kell lennie.

A harmadik és az utolsó pedig: nem gondolom, hogy ilyen jelzőt kellene használni a cigány kisebbségi önkormányzat helyi, megyei vagy országos elnökeire, tisztségviselőire, hogy csak a tiszteletdíjakat hajtják. Nagyon szomorú, hogy nem tudjuk elérni azt, hogy a kisebbségi önkormányzatok mindegyike, akár cigány, akár nem cigány önkormányzat, normális tiszteletdíjat tudjon kapni, hogy tudjanak dolgozni. Azt gondolom, az nem az ő hiányosságuk, hogy esetlegesen a pályázati forrásokból, a központi költségvetésből, amit kapnak, nem tudják rendezni a költségvetésüket, ezért kormánypárti és ellenzéki oldalon is szintén elgondolkodtató, mit tudunk tenni annak érdekében, hogy ne mutogassunk a kisebbségi önkormányzatokra, hogy milyen rosszul dolgoznak, milyen rosszul teszik a dolgukat, hanem pont ellenkezőleg, meg kell teremteni a feltételét annak, hogy tudjanak dolgozni.

Mi ebben a feladatfinanszírozásban mindenképpen azt szerettük volna, hogy akár ösztöndíjakra is jusson, ezért gondoltuk azt, hogy két részre kell bontani a költségvetést, így esetleg lehet a képviselőknek némi kis tiszteletdíjat is adni, de semmiképpen nem sértenénk meg kisebbségi önkormányzati elnököket, vezetőket, illetve tagokat, hogy csak az a dolguk, hogy a kisebbségi önkormányzatban a költségvetésüket megpróbálják saját magukra fordítani.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)