A felszólalás szövege:

A bizottsági vitában az országgyűlési határozati javaslattal kapcsolatban nagy vonalakban az alábbi felvetések, észrevételek fogalmazódtak meg. Először is felmerült az a kérdés, hogy célszerű-e elaprózva, külön emléknapokat tartani a Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken vagy Erdélyben a II. világháború során és az azt követő években történt magyarokkal szembeni atrocitásokról. Nem lenne-e jobb az összes, ebben az időszakban megölt, meghurcolt vagy megszégyenített magyarról, vagyis az összes magyar áldozatról egy emléknapot tartani? A közös emléknap ellen fontos érvként hangzott el az, hogy ezek a borzalmak az egyes közösségekben önállóan és nem másokkal együtt vagy azokkal összefüggésben élnek. Saját identitásuk részét képezi, érdemes azokat külön is kezelni éppen ezért. Elképzelhető az is, hogy egy közös emléknapot az áldozatok, illetve leszármazottaik nem éreznének sajátjuknak, és így a megemlékezés mint erkölcsi jóvátétel nem érhetné el a célját.

Felvetődött a vitában az is, hogy a Beneš-dekrétumokkal a kollektív bűnösség elve alapján meghurcolt felvidéki magyarság rehabilitálásának van jogi, nemzetközi jogi, anyagi és erkölcsi vonatkozása is. Konklúzióként került megfogalmazásra, hogy a Beneš-dekrétumok érvénytelenítését, illetve a felvidéki kitelepítések áldozatainak, akik vagyonukat is elveszítették, anyagi kárpótlását most nem is tudjuk elérni, legalább erkölcsi jóvátételt adjon a Magyar Országgyűlés, azzal természetesen, hogy további lépések is szükségesek. A megemlékezés kapcsán felvetődött az is, hogy ha megemlékezünk a felvidéki kitelepítésekről, akkor a Csehországba kitelepített mintegy 90 ezer magyarról, a Beneš-dekrétumok által oda elűzött emberekről is érdemes lenne szólni.

Másik fontos észrevétel volt annak hangsúlyozása, hogy a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezménynek volt egy óriási különbsége a magyar és a csehszlovák oldalon. Ugyanis, amíg Magyarországról önkéntes volt az áttelepülés, bár azt egy csehszlovák részről igen erős és valótlanságokat is tartalmazó agitáció kísérte, addig a túloldalon nem volt önkéntes, egyáltalán nem, hanem a hatóság kijelölte, hogy ki marad és ki megy.

Végül a bizottsági vitában az is szóba került, hogy melyik időpont, melyik nap lenne a megemlékezés napjának legjobb időpontja. Itt a határozati javaslatban megjelölt időpont mellett a Beneš-dekrétumok aláírásának napja, a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény aláírásának napja, illetve a csorba-tói egyezmény napja is felvetődött.

(22.40)

De igazából senki nem kérdőjelezte meg a határozati javaslatban szereplő dátumot, vagyis április 12-ét, amely napon 1947-ben a szülőföldjükről elűzöttek első transzportját elindították Magyarország felé.

Mindezekkel együtt a bizottság végül a határozati javaslatot 10 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta, így azt az Országgyűlésnek általános vitára ajánlja.

Köszönöm szépen a figyelmet.

DR. KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy más aspektusból szeretnék hozzászólni ehhez a vitához. Nagyon örülök, hogy ez a határozati javaslat idekerült. Azért örülök, mert ne felejtsük el, hogy a szocializmus évtizedeiben nem lehetett erről írni, még nyilvánosan beszélni sem.

Jobb lett volna 1990 után hamarabb, de végre idekerült a parlament elé ez a téma. Azt gondolom, hogy nemcsak azért fontos ez, hogy a magyar kitelepítetteknek állítsunk emléket, adjunk egy erkölcsi elégtételt, hanem egyáltalán, tegyünk valamit az ellen, hogy az 1945 utáni történelmünk a helyére kerüljön, a sok elhallgatás, megmásítás után legyen egy reális képünk, és tegyünk azért is, hogy erről a társadalom is tudjon. Különös tekintettel a fiatalokra.

Mert igenis ezzel a nemzettudat is nagyon komolyan sérült, és ha van a politikának, a mai politikusoknak felelősségük, az éppen az lenne, hogy ezért tenni kellene. Egyrészt tenni úgy, hogy lehet, elindítja, támogatja azt, hogy legyen végre egy tárgyilagos történészi feldolgozása ennek a témának, minden politikától, különösen aktuálpolitikai vagy pártpolitikai megfontolástól függetlenül, és tegyen azért, hogy ez legyen közkincs a társadalomban.

(23.40)

Épüljön be a nemzettudatunkba, mert ha megkérdeznénk egy közvélemény-kutatásnál, hogy ki mennyit tud a felvidéki kitelepítésekről, vagy tudja-e, hogy mit jelent a Beneš-dekrétum, attól félek, nagyon-nagyon rossz eredményre jutnánk. Ehhez persze nagyon jó lenne, ha lenne egy konszenzus, lenne a pártok között - hiszen ez nem is pártpolitikai kérdés - egy politikai konszenzus. Nagyon támogatnám azt, amit Szili Katalin mondott, hogy legyen egy ötpárti, vagy minden frakció támogatná ezt, de egyébként ezt megteheti majd a szavazáskor, illetve módosító javaslattal is tudja segíteni, hogyha nem tartja eléggé jónak ezt a javaslatot. Bár megmondom őszintén, én a jobbikos képviselői hozzászólások után ennek kevés realitását látom. Azt gondolom, hogy nagyon fontos lenne ezt a témát itt a parlamenti vita során is méltóan kezelni.

A másik, amit szeretnék elmondani, hogy itt természetesen örülök azért is, hogy a parlament elé került ez a téma, és a parlament tud állást foglalni ebben a kérdésben. Azt nem értem, hogy a kormányt kritizálják, hiszen Rétvári képviselő úr, a kormány képviselője elmondta a hozzászólásában, hogy a kormány is fontosnak tartja, és nem áll meg itt. Természetesen az nem egy olyan egyszerű dolog, de mindenképp kormányzati szerepkör, hogy ezt a különböző diplomáciai tárgyalásokon a kormány érvényesíteni tudja. Azt gondolom, hogy ez nem szándék kérdése, a szándék erre megvan.

Még megemlítenék egy harmadik területet, ez pedig az önkormányzatok, az egyes települések. Hiszen nemcsak Komáromban, hanem több más településen, így például Nyíregyházán is 1998 óta megemlékezünk a felvidéki magyar kitelepítettekről, és nem is akárhol, hanem a városháza falán van egy emléktábla, amit 1998-ban az akkori önkormányzati vezetés - és fontos azt is hozzátennem, hogy MSZP-s vezetés - tett fel, és azóta ott minden évben megemlékezésre kerül sor. Ez évben pedig e tábla mellé került felhelyezésre a Rákóczi Szövetség és a Trianon Társaság jóvoltából gróf Esterházy János táblája is.

Természetesen ez nem csak azt jelenti, hogy tárgyi emlékeket adjunk, viszont fontos az, hogy legyen egy hely, ahová elmegyünk koszorúzni, és tudjuk azt, különösen a fiatalok tudják, hogy miért koszorúzunk, mire emlékezünk, és az is fontos - ahogy ez a határozati javaslat célozza -, hogy legyen egy emléknap, amit az országban mindenütt, minden helyen ekkor tartunk meg. Nyilvánvalóan ezek után Nyíregyházán is ezen a napon fogunk emlékezni.

Hadd zárjam a felszólalásomat azzal a Babits-versrészlettel, ami a nyíregyházi városháza falán lévő táblán szerepel: "nem feledésben van orvosság, hanem / éppen az emlékezésben!", és az emlékezésért és a megemlékezésért - ahogy elmondtam - nagyon sokat kell még tennünk. Ez egy első lépés, amit remélhetőleg további követ majd.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. KOVÁCS FERENC, a nemzeti összetartozás bizottságának előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága 2012. november 12-én első helyen kijelölt bizottságként tárgyalta meg a H/7878. számú, a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslatot.

Az ülésen az előterjesztők részéről Michl József KDNP-s képviselőtársunk vett részt, a kormányt pedig a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára, Rétvári Bence úr képviselte.

A bizottsági vitában egyrészt megismétlődtek az előző napirendi ponttal kapcsolatos emléknaphoz kötődő észrevételek, amiket nem szeretnék itt megismételni, másrészt azok a szempontok, amiket dr. Hargitai János képviselőtársunk expozéjában említett: egyrészt az önkritikus szembenézés, másrészt értelmezése ennek a kérdésnek, gondolok itt arra, hogy a szövetséges ellenőrző bizottság és a szovjet hadsereg komoly szerepet játszott a háttérben, de volt magyar aktivitás is. Az összefüggés a felvidéki kitelepítéshez, illetve azzal kapcsolatban az, hogy az elhurcolt németek házaiba, ingatlanaiba a szomszédos országokból kitelepítettek kerültek be több esetben. Az is felvetődött, hogy volt, akit többször elhurcoltak, mint ahogy képviselőtársunk említette, visszatért, ilyen kötődése volt.

Igazából a bizottság azt állapította meg, hogy fontos, pozitív ennek az emléknapnak az elfogadása, és azt a reményüket fejezték ki a bizottsági tagok a vita során, hogy ez egy pozitív tisztulást hoz és szembenézést is, és a nemzettudat, a történettudatunk szempontjából egy pozitív folyamatot indít el remélhetőleg.

Ezért is a bizottság a határozati javaslatot 10 igen szavazattal egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta, s így általános vitára ajánlja.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)