Készült: 2020.03.30.20:25:13 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 212 2013.02.12. 4:59  207-225

DR. STAUDT GÁBOR, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Akkor ezt a vitát kiegészíteném még néhány hozzáfűznivalóval, annál is inkább, mert Répássy államtitkár úr megköszönte a bizottság véleményét és a vitát. Én szólaltam meg egyedül a bizottságban, tehát akkor (Derültség.) ezt személyes köszöntésnek és személyes dicséretnek veszem.

De a viccet félretéve, ami úgy tűnik ebben a jogszabályban, és ez a bizottság előtt is elhangzott, hogy egyszerű európai uniós irányelv átültetéséről van szó, ahol nekünk más lehetőségünk, magyar gyarmati Országgyűlésnek, nincsen, mint hogy átültetjük, és tulajdonképpen behatároltak a lehetőségeink, de mégsem erről van szó, hiszen a Magyar Országgyűlés alkotmányügyi bizottságaként meg kell vizsgálnunk, hogy mik azok a lehetőségek, amelyek tartományában egy irányelv átültethető. Hozzáteszem egyébként, hogy az átültetési határidő az általános indoklás szerint is 2011. december 24-e volt, tehát nem tudom, miért késlekedett eddig a kormány a benyújtással.

Elmondtam a vitában, és kisebbségi véleményként már akkor hangsúlyoztam, hogy a jogalkotási munka egy jó része sajnos az európai uniós irányelveknek szolgai módon való megfelelésére irányul és ilyen aktusok elfogadását jelenti. Ráadásul, és amikor ennek az irányelvnek és a kötelezettségnek a címét nézzük, akkor is az ember kicsit felfortyanhat, hiszen ahogy előttem elmondták, arra szab határidőt és kötelezettséget a tagországoknak, hogy az illegális migránsok részére biztosítandó ingyenes jogi segítségnyújtás kialakításának teremtsék meg a lehetőségeit.

Tulajdonképpen itt nemcsak arról van szó, hogy tolmácsot biztosítunk-e, biztosít-e az állam, hanem teljes körű ingyenes jogi segítségnyújtásban részesülnek ezek az illegális bevándorlók is, oly módon egyébként, amelyben csak a magyar rászoruló állampolgárok, ahol ezt nagyon komolyan meg kell indokolniuk, és igazolásokat kell benyújtaniuk, tehát nem minden állampolgár folyamodhat ezért a segítségért, és külön probléma az, hogy azokban az időszakokban, amikor azt látjuk, hogy akár a devizahiteles-problémával vagy a kilakoltatásokkal kapcsolatban az emberek nem tudnak hova fordulni, és csak borsos pénzért kaphatnak jogi segítséget, azok, akik meg illegálisan bevándorolnak, mindent megkapnak, azt, amit az itt élő adófizetők nem, egyébként pont az itt élő adófizetők pénzéből. Ez abszurd. Tehát ha az Európai Unió ilyen irányelvet hoz, és ezt próbálja ránk kényszeríteni, akkor ez az Európai Unió perverzitására is ráirányítja a figyelmet.

Hozzáteszem, hogy felmerült a bizottság előtt - ami jogi kérdés -, hogy az irányelvet hogyan és milyen módon lehet átültetni, hiszen az irányelveknek mindig van egy tól-ig tartománya, egyfajta mérlegelési lehetőség, hogy mit és milyen formában kell a magyar jogrendbe beilleszteni. Nagyon sajnálatos egyébként, és itt a részjegyzőkönyvből tudok idézni, Répássy Róbert államtitkár urat tudom idézni, aki úgy fogalmazott akkor - idézném -, hogy "a képviselő úr olyan kérdéseket feszeget, ami nem tartozik ennek a bizottságnak a hatáskörébe, nem kívánok rá válaszolni". Tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy az alkotmányügyi bizottság előtt nem tudjuk megvitatni azt, hogy egy irányelvet jól, megfelelő módon próbálunk-e beépíteni a magyar jogrendbe, és ha ellenzéki kifogások jönnek arra vonatkozóan, hogy ezt nem jól tette meg a kormány, akkor azt könnyen le lehet azzal söpörni, hogy európai uniós kötelezettségről van szó.

Azt majd a normál felszólalásomban fogom kifejteni, hogy miért nincs arra kötelezettség, hogy ilyen formában, ami itt előttünk szerepel, átültessük ezt az irányelvet, illetve irányelveket, mert tulajdonképpen több irányelvről is van szó, és ki fogom fejteni azt, amit a bizottságban nem sikerült, viszont már a felvezetőjét ott is elmondtam, hogy abba az irányba halad a magyar kormányzat és egyébként a Magyar Országgyűlést is az elmúlt időszakban, sőt az európai uniós csatlakozásunk óta ez vezérelte, hogy mindent a legelső éltanulóként, a legkevesebb ráfordítással és a legnagyobb megfelelésben és a kiskapuk meg nem keresésével próbálunk beépíteni a magyar jogrendszerbe. Ezt természetesen a bizottságban is elutasítottuk, elutasítottam, és a részletes hozzászólásomban el fogom mondani, hogy ezt a jogi érvelésünket mire alapozzuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 218 2013.02.12. 15:06  207-225

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy kicsit elhűlve hallottam MSZP-s képviselőtársamat, aki tulajdonképpen azt kérte számon, hogy még így is túlságosan szigorú és kiskapukat hagy a törvény, hogy bizonyos esetekben, például ha valakit kiutasítottak vagy már kapott valamiféle támogatást, akkor később elutasítanák az igényét. Tehát megtalálták azt a kiskaput, amivel esetleg még az illegális bevándorlók oldalára lehet állni. Ez még engem is meglepett.

Szeretnék rátérni a törvényjavaslatra. Ahogy elmondtam a kisebbségi véleményben, valóban egyfajta mérlegelési lehetőség adott a kormány számára, amivel viszont szerintem egyáltalán nem élt. Attól tartok, hogy ez a vonatkozó uniós irányelvek nem kellő átolvasása miatt van így.

Miről is van szó? Irányelvek átültetéséről beszélünk, s még egyszer el kell mondjam, mert úgy látszik, ebben a Házban nem sikerült meghonosítani azt a gyakorlatot, hogy a kormány által beterjesztett javaslatok megpróbálják kihozni azt a szakmai maximumot abból az európai uniós jogi környezetből, ami elérhető lenne. Mintha az EU és az EU-s implementációs kötelezettségek varázsszóként hatnának, egyfajta tabuként lebegnének itt a tisztelt Házban, és ha ez felcsendül, akkor mindenkinek rögtön nyomnia kell a gombot, és még az érdemi vitára sem hajlandó senki.

E törvényjavaslat általános indokolása tartalmazza a 2008/115. EK-irányelvet, amire hivatkoznak, aminek, mint már elmondtam, a címe és a témája is felháborító, hiszen az illegális migránsok részére próbál térítésmentes jogi segítséget nyújtani és ezt a kötelezettséget a tagállamokra terhelni. De ha tovább megyünk az általános indokolásban, láthatjuk, hogy ennek az irányelvnek a 13. cikk (4) bekezdésére hivatkoznak, mint arra a bekezdésre, amely meghatározza ezt a kötelezettséget. Nem voltam rest és megkerestem ezt a bekezdést, hogy lám, pontosan milyen kötelezettségről van szó, és érdekes módon azt tapasztaltam, hogy a bekezdés első mondatának a közepe úgy ér véget, hogy térítésmentesen kell biztosítani a jogi képviseletet vagy segítségnyújtást, viszont folytatódik és meghatározza, hogy rendelkezhetnek úgy az egyes tagállamok, hogy ennek a segítségnek az ingyenességét egy másik, a 2005/85. számú EK-irányelv meghatározott szakaszai alapján adják vagy nem adják meg. Tehát ha végigolvasták volna az irányelvnek az egyébként önök által is hivatkozott bekezdését, akkor ott azt láthatták volna, hogy kinyitva egy másik irányelvet megtalálhatják azokat a kiskapukat, azokat a lehetőségeket, amelyekkel az adott ország - jelen pillanatban Magyarország - megteheti azt, hogy esetleg ne mindenkinek ingyenesen biztosítsa ezt a lehetőséget, és a magyar adófizetők pénzét tulajdonképpen elfecséreljék az illegális bevándorlók mindenféle jogi segítséggel való ellátására.

Egyébként, hozzáteszem - ha már kinyitottam az említett irányelvet, amelyre önök is hivatkoznak, mint az implementációs kötelezettséget megállapító irányelvre -, az irányelv a 2. cikkben meghatározza azt is, hogy melyek azok a harmadik országbeli állampolgárok, akikre az egész irányelv nem alkalmazandó, akiket kivételként lehet felsorolni. Tehát eleve egy kettős kivételrendszerrel állunk szemben. Most nem olvasnám fel ezt a hosszú felsorolást, de ezt is illett volna megnézni és beépíteni a magyar szabályozásba.

Viszont az előbb említett másik európai irányelvben, a 2005/85. EK-irányelvben nagyon érdekes lehetőségeket találunk, hiszen a 15. cikk kimondja, hogy a jogi segítségnyújtáshoz és képviselethez való jogra vonatkozóan - amelyről önök azt állítják, hogy feltétlenül és térítésmentesen megadandó az illegális migránsoknak - a tagállami nemzeti jogszabályok előírhatják - ez az, amit most végzünk, és végül is azért vagyunk itt, hogy ezt a jogszabályt megalkossuk -, hogy az ingyenes jogi segítségnyújtásra, tehát ennek a térítésmentességére például kizárólag azok számára van lehetőség, akik nem rendelkeznek elegendő anyagi forrással. Márpedig ha ez így van, akkor miért adjuk meg mindenkinek a lehetőséget, akár egy olyan illegális bevándorlónak is, aki esetleg nagyon komoly jövedelemmel vagy vagyonnal rendelkezik. De mi megadjuk neki! Nem lapoztuk fel az irányelvet, és nem olvastuk tovább, és nem láttuk meg, az a Magyar Országgyűlés feladata, hogy ha már az Európai Unió tagjai vagyunk, akkor elolvassuk, mik azok a lehetőségek, amiket meg tudunk tenni egy irányelv átültetése során. És ez csak egy pont volt.

De mondok egy másik pontot is, csak hogy közérthető legyen: például "kizárólag bírósági vagy törvényszék előtt folyó eljárásokban, nem pedig másodfokú felülvizsgálati eljárásokban". Ez azt jelenti, hogy az irányelv csak azt írja elő, hogy elsőfokú eljárásokban nyújtsanak, még azoknak is, akik egyébként rászorulónak minősülnek, ingyenes jogi segítségnyújtást, és ez nem vonatkozik a másodfokú vagy a felülvizsgálati eljárásokra.

(17.30)

És mit látunk az irányelv átültetése kapcsán? Hogy önök, azt kell mondjam, szolgalelkűen ugyanúgy a felülvizsgálati eljárást is bevették, az is járjon ingyen azoknak, akik illegális módon bevándoroltak.

Ebben az egyébként a tragikus, hogy a magyar állammal és egyébként az Európai Unióval szemben - mert akik illegális módon bevándorolnak, és ellenük egy határozatot hoz a megfelelő hatóság vagy akár a bíróság, és akár még jogerős is lesz a bírósági ítélet - a magyar adófizetők pénzéből nyújtunk segítséget ahhoz, hogy ő egy felülvizsgálati kérelmet benyújtson. Tehát a magyar állam és az Európai Unió elleni eljárásokat a magyar adófizetők pénzéből finanszírozzuk. Itt tulajdonképpen erről van szó. Azt hiszem, hogy ezt a beépítést egy kicsit jobban meg kellett volna gondolni. Ez az európai uniós jogi környezet.

Államtitkár úr azt mondta, hogy mindent megfontoltak, átnézték a nemzetközi példákat. Akkor kérem, hogy cáfoljon meg ezek alapján, amit mondtam esetleg a vitában, hogy a minisztérium esetleg ezt nem vette észre, vagy nem kellő alapossággal olvasta át ezeket az irányelveket, vagy esetleg ezt a szövegírók mindig beleírják, hogy mindent megfontoltunk, mindent átgondoltunk.

De hozzáteszem, és ezt ön mondta az expozéjában - és ez megütötte a fülemet, mert erről én se tudtam, de azért jó, ha az ember figyel, mert mindig hall valami újat -, hogy nem minden tagországnak kellett implementálnia. (Dr. Répássy Róbert: Igen, mert már benne volt a jogában.) Illetve utána elismételte azt, hogy esetleg azért, mert már benne volt a jogában. De azért én megnézném azt, hogy minden esetben ez abban a formában történt-e meg és abban a formában volt-e benne az adott országok joganyagában.

Emlékezhetünk arra is, hogyha már európai uniós joganyag merült fel, hiszen egy irányelv átültetéséről beszélünk, hogy voltak olyan országok, amelyek még az alapjogi charta alól is kivételt nyerhettek. Tehát egyáltalán nem igaz az, hogy nem lehet megfogalmazni kritikát és jogi érveket az Európai Unióval szemben. Természetesen, hogyha mi ezt meg se próbáljuk, és végig se olvassuk azt, hogy milyen jogszabály alapján kellene nekünk beültetnünk, akkor ez ilyen problémákat okozhat.

De hogy egy jó elemet is kiemeljek, mert itt sok kritika elhangzott, az egyébként a magyar állampolgárokat is érintheti, hogy bekerül a jogi segítségnyújtásról szóló törvénybe az a passzus, hogy beadvány, egyéb irat készítésében akár lakhatási, munkajoggal vagy közüzemi szolgáltatások igénybevételével kapcsolatban is segítséget kaphatnak azok a magyar állampolgárok, akik rászorulónak minősülnek, és ez alapján nekik beadvány, irat készítésében is tud segítséget nyújtani a jogi segítségnyújtó szolgálat, és ez alapján a törvény alapján a rászoruló magyar állampolgárok jogai is nőhetnek. Ennek örülünk. De jobb lett volna egyébként eleve a magyar állampolgárokat górcső alá venni, és őket segíteni, van elég gondjuk, és sajnos nagyon sok olyan jogi ügy, ami megoldásra várna.

De hogy továbbmenjek, önök azt szeretnék, és ahogy elmondtam, erre az Európai Unió joga, irányelvei alapján nem lenne ebben a formában kötelezettségünk, önök úgy próbálják átültetni ezt az irányelvet, hogy a jövedelmi és vagyoni helyzetre tekintet nélkül tekintik rászorulónak azokat a migránsokat, akiket ráadásul már ki is utasítottak, az idegenrendészeti hatóság kiutasított, és ráadásul úgy, hogy a felsorolásból kihagyják - ezt nem is értem, hogy miért - a humanitárius célú tartózkodási engedéllyel rendelkezőket, hiszen ez egy következő g) pontként kerül bele a törvényjavaslatba. Tehát azért, hogy ha már azokat belevettük, akik már idegenrendészetileg kiutasításra kerültek, akkor a humanitárius célú tartózkodási engedéllyel rendelkezőket is illett volna. Ezen persze el lehet vitatkozni megint csak, hogy aki esetleg humanitárius jogon van itt, annak lehet-e jövedelme, és ha van, akkor miért adjunk neki is ingyenes jogi segítséget, de az önök logikája alapján, hogyha ezt a migránsokkal kapcsolatban megadják, akkor illett volna a humanitárius célú tartózkodási engedéllyel rendelkezőknél is ezt beleemelni.

Ahogy említettem, önök az 5. §-ban emelik bele a bírósági felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatos szabályokat, amire egyáltalán nem lenne szükség, az Európai Unió irányelve ezt nem kéri Magyarországtól, és ennélfogva ennek a beemelése nem is lenne indokolt. Ráadásul itt még egy sürgős vagy egy gyorsított eljárásról beszélünk, úgyhogy ez meg végképp nem indokolt, azt hiszem.

Tehát összefoglalva, mert látom, hogy vészesen fogy az idő, és 15 perc van a felszólalásra, úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat egy iskolapéldája lehet annak, könnyen áttekinthető iskolapéldája lehet annak, hogy hogy állunk mi az Európai Unióval szemben, vagy hogy szolgáljuk ki az Európai Uniót, és azokat a lehetőségeket se használjuk ki, amelyek nekünk jogilag rendelkezésre állnának.

Nem kérek sokat a minisztériumtól, államtitkár úr. Annyit kérnénk, hogy olvassák végig azokat az irányelveket, amelyek kötelessé tesznek minket, hogy ezeket a szabályokat beillesszük. Arra már nem kérem önöket, hogy bizonyos esetekben bizonyos csatlakozási feltételeket tárgyaljunk újra, ahogy például a cseheknek sikerült, hogy például egy alapjogi charta alól, ami egy alapvető fundamentumnak tekintendő, nem valami kisebb jogalkotási aktus, utólagosan felmentést kapjanak, újratárgyalják az erre vonatkozó jogszabályokat, ilyenekre nem kérem önöket, mert tudom, hogy akkor szintén messzire vinnének a folyamatok, bár ez lenne a cél. De legalább arra kérjük, és határozottan követeljük - egyébként ezt is kérjük, tehát Gaudi képviselőtársam nagyon helyesen kijavított, hogy igen, ezt is kérjük önöktől -, hogy nemzetstratégiai kérdésekben bizonyos feltételeket tárgyaljanak újra. Kérjük, de nincsenek illúzióink.

Azzal kapcsolatban viszont legalább próbáljuk meg helyre tenni a dolgokat, hogy olyan esetekben, amikor valóban csak arról van szó, hogy egy irányelvet megfelelő módon ültessünk át, leginkább a magyar adófizetők pénztárcája és a magyar érdekek, és egyébként ebben az esetben még azt kell mondjam, hogy az EU-s érdekek mentén is - mivel harmadik országból bejövő migráns bevándorlókról, jogtalanul tartózkodó, jogtalan bevándorlókról van szó -, ezekben az esetekben találjuk meg azt a maximumot, ami az európai uniós irányelvek alapján kihozható a helyzetből, és ne írjanak le olyanokat az általános indokolásban, megnevezve a megfelelő cikkeket, hogy az alapján például csak térítésmentesen és ingyenesen lehet egy szolgáltatást nyújtani, amikor kinyitva azt a cikket azt láthatjuk, hogy bizony az a mondat folytatódik, és számos lehetőség van arra, hogy kívül helyezkedjünk vagy feltételeket határozzunk meg.

Tehát amíg ilyen javaslatok kerülnek az Országgyűlés elé, addig ezeket nem fogjuk tudni támogatni. Azt szeretném, hogyha végre megdőlne ez a mítosz, hogy ami az Európai Unió felől jön, egy jogszabály, azt el se olvassuk, meg se nézzük, hogy mik a lehetőségek, amit egyébként egy magyar jogszabállyal megtennénk, hanem néhány mondat alapján és kellően jogilag át nem tekintve rögtön rányomjuk azt, hogy ezt kötelességünk implementálni, és persze a legrosszabb módon fogjuk ezt megtenni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 222 2013.02.12. 2:01  207-225

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm. Úgy látom, vitát nem sikerül generálni, tehát lehet, hogy utolsó felszólalás lesz, bár én nagyon szeretném.

Viszont emlékeztetném önöket, hogy Orbán Viktor nem is olyan régen, sőt pont hétfőn ezen a pulpituson mondta el, hogy mi az EU-val kapcsolatban bizony elmegyünk a falig, és megtanulta az Európai Unió, hogy itt a magyarokkal nem lehet packázni. Örülünk, hogyha így van, de azt szeretnénk, ha a szakpolitikák szintjén is ez megjelenne.

Lehet, hogy ebben az esetben lehet mosolyogni, hogy apró dologról van szó, hogy néhány száz vagy néhány ezer illegális bevándorló kap-e ingyenes jogsegélyt vagy nem kap. Persze, hogyha kap, akkor azt a magyar adófizetőknek kell megfizetni. Lehet, hogy ez egy apró dolog, lehet, hogy ettől nem megy csődbe a magyar költségvetés. De ahogy elmondtam, egy nagyon eklatáns példája annak, hogy hogyan nem szabad implementálni európai uniós jogszabályokat, és hogy nem szabad megtenni azt, hogy a magyar jogalkotás tabuként kezeli akár az irányelvek átültetését, mindig arra a biztos maximumra törekszik, amibe biztos, hogy nem tud belekötni az Európai Unió, mert hogyha ők egy egységet várnak el, akkor mi tizet teljesítünk, azzal biztos nem lehet gond, mert tulajdonképpen ezzel az átültetéssel ez teremtődik meg. Ezzel viszont csak az a gond, hogy szembemegy a magyar érdekkel, és egyébként szembemegy azzal, amit Orbán Viktor miniszterelnök úr is megfogalmazott itt nem is olyan régen, hétfőn, tehát tegnap ezen a pulpituson.

Úgyhogy nagyon kérem, hogy a jövőben, hogy ha kell, akkor szívesen segítséget nyújtunk ehhez a munkához, hogy ha kell, akkor ezeket a tervezeteket megküldhetik akár az alkotmányügyi bizottság részére is, vagy akár a Jobbik-frakciónak, meg fogjuk tenni a javaslatainkat, de tényleg csak a jó szándék vezérel minket és az, hogy ha már ilyen feltételekkel vagyunk egyelőre bent az Európai Unióban, akkor hozzuk ki ebből a helyzetből legalább a törvényi maximumot.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
253 241 2013.02.18. 6:00  240-247

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány módosító javaslatra szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét és a támogatásukat kérni. A jogi segítségnyújtásról szóló törvény módosításának az adta az indokát, hogy az Európai Unió felől egy irányelv formájában megjelenő kötelezettséggel állunk szemben, amely előírja azt, hogy valamilyen módon jogi segítséget nyújtsunk a bevándorlóknak, illetve az illegális migránsoknak. Ahogy az általános vitában is elmondtam, már önmagában azt is felháborítónak tartjuk, hogy egy ilyen tárgykörben kell Magyarországra valamiféle kötelezettséget róni, de ha már van egy ilyen irányelv - egyébként hozzáteszem, hogy a határidő 2011 vége lett volna, ameddig ezt az irányelvet át kellett volna ültetni, tehát ebben a tekintetben is elég nagy csúszásban van a kormányzat, több mint egyéves csúszás figyelhető meg ezen a téren -, meg kell vizsgálni, mi az a maximum, amit kihozhatunk egy ilyen irányelv átültetéséből, hiszen egy határon belül a nemzeti jogalkotó, tehát a Magyar Országgyűlés döntheti el azt, hogy milyen módon fogja az európai uniós joganyagot beépíteni a hazai jogba.

Sajnálatos módon azért kellett megfogalmaznunk módosító javaslatokat, mert nem sikerült megfelelő módon - úgy gondolom, ha ebben a formában kerül elfogadásra ez a törvényjavaslat, akkor nem sikerül megfelelő módon - a magyar érdekeket maximálisan képviselve átültetni ezt az irányelvet, és oly messze elmegyünk, hogy tulajdonképpen alanyi jogon járó ingyenes jogvédelmet nyújtunk az illegális migránsoknak, olyan jogvédelmet, amely magyar állampolgárok esetében is csak különleges feltételeknek való megfelelés esetén jár. Úgy gondolom, ez méltánytalan a magyar állampolgárokkal szemben, egyébként pedig az Európai Unió sem várja el azt, hogy jövedelmi és vagyoni viszonyoktól független jogsegélyt adjunk azoknak az embereknek, akiket az idegenrendészeti hatóság egyébként már kiutasított. Tehát azzal a helyzettel állunk szemben, hogy tulajdonképpen állami pénzből, az adófizetők pénzéből nyújtunk jogsegélyt ahhoz, hogy az állami idegenrendészeti hatóság által egyébként kiutasított illegális bevándorlók esetleg itt maradhassanak vagy elhúzhassák az időt.

De hogy a konkrét módosítókra ezt lefordítsam, el kell mondani, hogy a 2. módosító javaslatban azt fogalmaztam meg és azt javaslom, hogy vegyük ki, hogy jövedelmi és vagyoni helyzetre tekintet nélkül járna az ingyenes jogvédelem. Ezzel tulajdonképpen megfelelnénk a megfelelő európai uniós irányelveknek is, így nem lehet azt mondani, hogy a módosító javaslat támogatása esetén túlterjeszkednénk azon a hatáskörön, amit szolgai módon az Európai Uniótól megkaptunk. De ha már ez a lehetőség megvan, akkor legalább éljünk vele, bár a Jobbik mindig is elmondta, hogy az európai uniós csatlakozási szerződésünket kellene felülvizsgálni vagy adott esetben a kilépést megvizsgálni. De ebben az esetben, a 2. módosító javaslatom támogatása esetén legalább az ingyenes jogvédelemnek az alanyi jogon való juttatását ki tudjuk zárni, illetve jövedelmi és vagyoni viszonyokhoz tudjuk kötni.

Egy másik módosító javaslatom azt célozza - ez a 4. módosító javaslat -, hogyan lehet az, hogy az egyébként humanitárius célú tartózkodási engedéllyel rendelkezőknek ezt a jogot nem adjuk meg, tehát hogy alanyi jogon ingyenes jogvédelmet kapjanak, miközben a kiutasított illegális migránsoknak megadjuk. Tehát a kormány előterjesztése a saját logikájának sem felel meg. A 4. módosító javaslatban kicserélném ezt a két pontot, tehát az illegális migránsok helyett inkább a humanitárius célú tartózkodási engedéllyel rendelkezők kerülnének beemelésre.

(18.20)

Itt ki kell térnem egyébként néhány olyan módosítóra is, amit az MSZP-s Simon Gábor terjesztett elő. Hiszen ez rávilágít az MSZP-nek arra az álságos viselkedésére, hogy ők tovább szeretnének menni, nekik még ez a túlzott fideszes megfelelés sem elég. Az 1., az 5. és a 6. módosító javaslatban is legfőképpen arra tesznek javaslatot - nagyon nehéz volt, mert már így is elég tág -, hogy tovább bővítsék az ingyenes jogsegély kereteit oly módon, hogy ez az olyan rosszhiszeműen eljáró illegális migránsoknak is járna. Tehát a rosszhiszemű joggyakorlást kivennék a kizáró körülmények közül, és az olyan eseteket, amikor már eleve eredménytelennek látszik a pereskedés. Ez az 5. pont, amit Simon Gábor MSZP-s képviselő nyújtott be. Ezt egyszerűen nem tudom értékelni. Ennek alapján lehetőség lenne arra, hogy valaki tudatosan rosszhiszeműen, vagy előre eredménytelennek látszó módon visszaéljen az adófizető állampolgárok pénzével.

De látom, hogy az idő lejárt, úgyhogy újra szót fogok kérni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
253 243-245 2013.02.18. 4:06  240-247

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Elnézést, elnök úr. Úgy gondoltam, hogy a részletes vitában 6 perc a hozzászólási idő, de akkor....

ELNÖK: Ez jogos. Csak abban az esetben, ha egy szakaszban nyílik meg a vita, akkor 15 perc.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Értem, köszönöm szépen. Akkor túlságosan normakövető szerettem volna lenni, látják. Akkor tudom folytatni. Még néhány mondatban azért, mielőtt befejezném, az MSZP-nek erre a hazaáruló hozzáállására még rá szeretném a figyelmet irányítani. Tehát elfogadhatatlan, ahogy mondtam, az 5. módosító javaslat, amely lehetővé tenné a rosszhiszemű joggyakorlást és az eredménytelen pereskedést, az eredménytelen eljárást. Ugyanis ebben az esetben is a magyar adófizetőkkel fizettetnék meg az ingyenes jogsegély díját. Illetve az 1. pont esetében, még azokban az esetekben is, amikor egyébként lakóhellyel rendelkeznek az illegális migránsok, alanyi jogon megadnák az ingyenes jogvédelmet. Úgy gondolom, hogy ezt az előterjesztést, amit a kormányzat elénk benyújtott, nehéz volt liberálisabbá tenni, de az MSZP-nek sikerülne. Tehát nem javaslom a tisztelt Háznak a felsorolt MSZP-s módosító javaslatok támogatását.

Viszont kérem, hogy az általunk megfogalmazott jobbikos módosítókat támogassák, mert nem gondolom, hogy államtitkár úr is azt szeretné, ha itt mindenkinek, minden illegális bevándorlónak ingyenes jogvédelmet nyújtanánk az adófizetők pénzéből, ráadásul olyan helyzetben, ahogy elmondtam, amelyben az Európai Unió ezt nem várja el. Viszont azért fontolják meg a humanitárius célú tartózkodási engedéllyel rendelkezők beemelését ebbe a körbe. Zárszóként nagyon szeretném, mert az általános vitában nem sikerült ebben vitát generálni, bár egy nagyon fontos téma az, hogy az Európai Unióval szemben, illetve azt sem mondom, hogy szemben, hanem legalább a fennálló törvényeket kihasználva meddig tudjuk érvényesíteni a magyar érdekeket.

Én úgy látom, hogy a magyar kormányzat ennél a törvényjavaslatnál sajnos súlyosan leszerepelt a magyar érdekek képviseletében. Nagyon szeretném, ha államtitkár úr is, beszállva esetleg a vitába vagy a zárszóban megindokolná, hogy mely javaslatokat kívánnak támogatni, illetve mit tesznek azért, hogy ez a törvényjavaslat elfogadható legyen, és egyébként annak az irányelvnek is megfeleljen, amit Orbán Viktor miniszterelnök úr oly sokszor megfogalmazott, hogy az EU-ban is meg kell találni azokat az eszközöket, amelyekkel bővíteni tudjuk a magyarok döntési kompetenciáját és mozgásterét. Egyfajta szabadságharcos retorikát hallottunk, de én azt szeretném, ha a szakpolitikák területén is ez érvényesülne és a konkrét törvényjavaslatokban is, a konkrét minisztériumi munkában is ez köszönne vissza.

Úgy látom, hogy a minisztériumban dolgozók, szakértők megszokták már, hogy mindig a maximumot kell sajnos az EU felé letenni az asztalra, mert abból nem lehet gond. Jó lenne, ha mondjuk, egy vita után esetleg államtitkár úr visszamenne, és megkérdezné azokat, akik az előterjesztést készítették, hogy miért nem elsődlegesen a magyar érdekek szerint járnak el, és legalább a fennálló szabályokat miért nem használják ki az Európai Unió keretében. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
253 253 2013.02.18. 10:30  248-273

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ott szeretném folytatni, ahol Hegedűs Lorántné képviselőtársam abbahagyta. Ugyanis arról van szó, és próbáltunk mi vitát generálni, egyébként szeretnénk, ha államtitkár asszony válaszolna - sajnos nem szokása, hanem csak zárszóként elmondja, hogy miért nincs igazunk, amikor mi már nem tudunk erre reagálni. Ez egyébként elég érdekes vitatípus, de azért elmondom a meglátásainkat ezzel kapcsolatban.

A fő probléma, hogy ami eddig bírságként, törvényességi felügyeleti bírságként szerepelt a törvényben, az egy jól körülhatárolható körben, alanyi körben volt kiszabható, jól körülhatárolt cselekmények vagy azok hiánya miatt. Ehhez jön egy olyan kiegészítés, ami viszont az alanyi kör tekintetében sem kielégítő, és azt sem tudjuk meg belőle, hogy pontosan mit kell elkövetnie egy önkormányzatnak vagy egy érintettnek - ez is jó kérdés, hogy mit jelent az, hogy érintett - ahhoz, hogy ő megbírságolásra kerüljön. Ráadásul abban az esetben, ha a módosító javaslatokat nem támogatják vagy legalább a 4. javaslatot, illetve az 5. javaslatot, amit én terjesztettem elő, ebben az esetben az a kötelezettség sem áll fenn, hogy a kormányhivatal előzetesen valamiféle felhívást kelljen hogy közöljön azzal kapcsolatban, hogy valamiféle szabálytalanságot észlel, és amennyiben ez kijavításra nem kerül, akkor kerülhet sor a felügyeleti bírság alkalmazására.

Ez azért problematikus, mert mindig lehet két olyan pontot találni visszamenőlegesen vagy sorozatos - úgymond - szabálytalanságot, amelyben esetleg az önkormányzat jóhiszeműen a szabályok betartásán fáradozott, de egy jogvita alakul ki a kormányhivatallal, de a bírságot ki fogják szabni. Sokkal korrektebb lenne, ha felhívási kötelezettsége lenne a kormányhivatalnak, és az önkormányzatok is láthatnák, hogy mi az, amit a kormányhivatal elvár.

Ahogy mondtam, a jelenlegi gyakorlat és a törvény jelenlegi szabályozása - mert erről is szólni kell, ha ezekről a módosító javaslatokról beszélünk - olyan esetekben engedi meg a törvényességi felügyeleti bírságot - idézném -, ha például a jegyző a kormányhivatal felhívása ellenére határidőn belül nem tesz eleget a jegyzőkönyv-megküldési kötelezettségének. Ez egyértelmű, hogy a jegyző kötelezettsége, és ha a megfelelő törvényi határidőben nem tesz eleget a jegyzőkönyv megküldésének vagy a b) pontban, ha a polgármester vagy a jegyző határidőben nem tesz eleget a kormányhivatal információkérésének, itt is jól körbe van határolva, hogy kiről van szó - a polgármesterről és a jegyzőről -, illetve a kormányhivatal információkéréséről. Erre sem lehet azt mondani, hogy homályos lenne. Vagy ha a bíróság megállapítja, hogy valamely kötelezettségének nem tett eleget az önkormányzat; itt jól látjuk, hogy ráadásul itt még egy bírósági kontroll is benne foglaltatik a c) pontban, illetőleg a 4. pont, amely alapján jelen pillanatban is felügyeleti bírság szabható ki, ha a képviselő-testület nem folytatja le határidőben a polgármester vagy a jegyző elleni fegyelmi eljárást. Ezek teljesen egyértelmű megfogalmazások, vitára kevés okot adnak.

Nem tudom, hogy ezek után miért szeretnének egy olyan 5. pontot beletenni, ami e) pontként úgy kezdődik: ha az érintett. Az "érintett" szó is nagyon jó kérdés: kire vonatkozik? A helyi önkormányzatra, a jegyzőre? A polgármesterre? Az ügyintézőre? Egy önkormányzati képviselőre? Vagy egyáltalán kire? Ez olyan tág megfogalmazás, amiről jogilag egyrészről azt kell mondjam, hogy lehet egy nem megfelelő, szakmaiatlan megfogalmazás, de úgy gondolom, hogy azért a minisztérium és az ott dolgozó szakemberek részéről többet is el lehet várni. Úgy gondolom, hogy ez egy politikai ukáz volt, hogy bizony-bizony ne legyen megfelelően körülhatárolható, mert a zavarosban lehet jobban halászni. Ez tehát elfogadhatatlan, egyébként erre is nyújtottam be módosító javaslatot, hogy ez tisztázásra kerüljön.

És ahogy mondtam, az sem egyértelmű, hogy ez a nem egyértelmű személy mit kell hogy elkövessen, mert az, hogy jogszabályi kötelezettségét ismételten megsérti, nagyon tág fogalom, tehát egyszerűen behatárolhatatlan, hiszen minden jogszabályra gondolhatunk. Ezt kiegészítve azzal, amit nem is olyan régen elmondtam, hogy nincs felhívási kötelezettség a kormányhivatal részéről a bírságolás előtt, ez olyan pénzbeszedési vagy büntetőeszközt ad a kormányhivatal kezébe, ami nem célszerű, nem indokolt, és nem a demokrácia eszköztárában van vagy foglaltatna benne.

Azért mondom, hogy ezt a gyakorlatban kell majd sajnos megszemlélni, hogy ez egy pénzbeszedési eszköz vagy büntetési eszköz lesz, nem tudom. Nyilván erre, illetve nem csak erre, másra sem fog válaszolni államtitkár asszony a vitában, de jó lenne, ha legalább ezt megtudhatnánk, hogy a kormányzat gondolkodásában esetleg a pénzbevétel irányába vagy az olyan önkormányzatok irányába, amelyek nem tartják magukat a kormányhivatalok vagy a kormány ukázaihoz, egyfajta büntetésként kerül majd kiszabásra a bírság, de mindenesetre aggályos, és a gyakorlatban láthatunk majd erre választ.

(18.50)

Úgyhogy ez a megfogalmazás így, ebben a formában nem támogatható, még úgy sem egyébként, hogyha beleírják, hogy a kötelezettség súlya nem indokolja. Ha viszont a kötelezettség súlya, tehát a jogszabályi kötelezettség megszegésének súlya nem indokolja, akkor viszont miért indokolja az, hogy esetleg közel 400 ezer forintos bírságot többször is ki lehessen róni? Hogyha önöket valóban az a cél, az a szándék vezérelné, hogy az önkormányzatok törvényesen működjenek, mert, azt kell mondanom, szavakban ezt önök is így látják, és ez nekünk is a célunk, hogy a törvényesség azoknál az önkormányzatoknál is helyreálljon, ahol esetleg ebben deficit mutatkozott, akkor támogatnák ezt a módosító javaslatot, amit benyújtottam, amelyben az szerepel, hogy előzetesen felhívással kell élni, mert hogyha a felhívás következtében helyreáll a rend, akkor tulajdonképpen már nincs indok a pénzbeszedésre, és azokat az önkormányzatokat viszont, amelyek nem partnerek, tehát a felhívás ellenére is azt a törvénysértő gyakorlatot továbbviszik, azokat akkor már ebben a formában meg lehet bírságolni. Bár hozzáteszem, pusztán a bírságtól jogilag nem oldódik meg a probléma, hiszen ha az önkormányzatnak, mondjuk, jó teljesítőképessége van, mondjuk, egy nagyvárosról beszélünk vagy egy budapesti kerületről, elég gyakori, még maximum a közel 400 ezer forintos bírságösszeget is elég gyakorta elbírják, főleg, hogyha azt az önkormányzatnak és nem a polgármesternek kell kifizetnie. Ebben az esetben ők vígan kifizetik, és a törvénysértő gyakorlat nem áll helyre. Az persze egy jó pénzbeszedés lehet a kormányhivatalnak vagy a kormánynak, de ha valóban az a cél, hogy a törvényességet helyreállítsuk, akkor pusztán az, hogy pénzt beszedünk és bírságolunk, semmit nem fog változtatni a rendszeren.

Tehát ezt összegezve: úgy gondolom, hogy nem fogjuk tudni támogatni a törvényjavaslatot. Ha legalább némi jó szándéknak adnának hangot, hogyha valamelyik ellenzéki módosító javaslatot támogatnák, és különösen mondom ezt azért, mert itt tág eszköztár közül vagy tág tartományban válogathatnak a módosító javaslatok között, hiszen Hegedűs Lorántné képviselőtársam az egész e) pont elhagyását javasolja, tehát ezt az egész érintett részt, az 5. bírságkiszabási pontot eltörölnénk, ez lenne talán a legjobb. De ha önök fenn kívánják ezt tartani, akkor még két módosító javaslat, a 4. és az 5. javaslat, amelyeket én nyújtottam be, megteremthetik azt a lehetőséget, hogy esetleg a jó szándékukat bebizonyíthassák, és a bírságot megfelelő személyi körre vagy megfelelő, a kormányhivatal által megtett felhíváshoz köthessék. Ha viszont egyikkel sem élnek, akkor hiába fogja elmondani Szabó államtitkár asszony, hogy önöket a legjobb szándék vezérli, miután a napirend végén zárszóként hozzá fog szólni, az sikertelen lesz, és sajnos ezt nemcsak mi fogjuk így gondolni, hanem azok is, akik mondjuk, a szakma részéről nyomon követik ezeket a javaslatokat, végighallgatták a vitát, és erre a megállapításra fognak jutni, hogy önöknek lehetőségük lett volna egy jobb törvényt elfogadtatni a tisztelt Házzal, de azt önös érdekük miatt sajnos nem először nem tették, és attól tartok, a jövőben sem fogják tenni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
253 275 2013.02.18. 5:56  274-297

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nyilván nem én leszek az egyetlen ellenzéki hozzászóló ebben a körben. Azért jelentkeztem szólásra, mert mi, akik végigcsináltuk az általános vitát, azt kell mondjam, annak a helyzetnek lehettünk tanúi, hogy bár legnagyobb erőfeszítésünkkel és minden erőfeszítésünkkel arra próbáltunk törekedni, hogy kicsikarjunk egy "igen" vagy "nem" választ a jelen lévő előterjesztőből, Vas Imréből, Répássy államtitkár úrból - csak a legnagyobbakat említem, akik jelen voltak -, de nem sikerült elérnünk azt, hogy válaszoljanak arra, hogy az a javaslat, amit önök beterjesztettek, az lehetőséget ad-e arra, hogy a választókerületek határát a 2014-es választásokig, tehát az utolsó pillanatig megváltoztathassa a Magyar Országgyűlés. Erre akkor nem sikerült választ kapnunk, még nemleges választ sem sikerült önökből kicsikarni. De azért nem adtuk fel a harcot, és módosító javaslatokat terjesztettünk elő.

Most tulajdonképpen a 3-ashoz is hozzászólhatnék, de ugyanúgy a 2-es javaslat is kifejezi azt, amiről mi tulajdonképpen már az általános vitában is szóltunk, ami nem más, mint valamiféle határidőhöz való kötése annak, hogy a választókerületeket módosítani lehessen.

Ebben a körben viszont Vas Imre által előterjesztett kapcsolódó módosító javaslatot láthattunk megjelenni az interneten, amelyben pont a jobbikos, tehát Dúró Dóra és Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársaim javaslatához nyújtanak be egy kapcsolódó módosító javaslatot, és mit ad Isten, ennek a szövege pont az ellenzék által felvetett problémára reagál, vagyis június 30-ában határoznák meg azt a határidőt, ameddig a választókerületek határát módosítani is lehet. Annyira szép a Vas Imre által írt indokolás, hogy ezt fel is kell olvasnom: "A módosító javaslat célja, hogy az országgyűlési képviselők 2014. évi általános választását megelőzően - a jogbiztonság elvének maradéktalan érvényesülése érdekében - 2013. június 30. és a szavazás napja között ne kerülhessen sor az egyéni választókerületek területi beosztásának módosítására."

Pont ez az, amit mi is kértünk. Egyrészről örülünk neki, hogy megfontolták a felvetéseinket, másrészről a jövőre vonatkozóan azért jó lenne, ha ezt nemcsak egy kapcsolódó módosító kapcsán, hanem esetleg a törvényjavaslat benyújtásakor tudnák mérlegelni. Nem feltételezem azt az előterjesztőről, illetve önökről sem, hogy azt feltételezték volna, hogy az ellenzék nem veszi észre esetleg azt a kiskaput, ami kinyitásra kerülhetett volna, ha az ellenzék által benyújtott módosítók, illetve a kapcsolódó módosító nem került volna elfogadásra. Tehát csak azt tudom feltételezni, hogy itt a törvénygyár nagy iramában esetleg valamiféle hiba csúszott a rendszerbe, és ezt most önök, illetve Vas Imre ezzel a kapcsolódó módosító javaslattal korrigálni szeretnék.

(19.20)

Ebben az esetben viszont egy egyértelmű határidőhöz van kötve a választókerületek módosítása. Ezáltal egyébként önök is elismerik azt... - illetve várjuk meg, hogy a Fidesz-frakció majd a végszavazáson támogatja-e, mert a zárószavazás azért még odébb van. Mert Vas Imre képviselőtársam általában olyan javaslatokat szokott benyújtani, amelyek bírják a Fidesz-frakció támogatását, tehát azt vettük észre, hogy a megfelelő egyeztetéseket le szokta folytatni a háttérben. (Dr. Schiffer András: Csak egyirányúan!) Igen, Schiffer képviselőtársam azt mondja, hogy ezek egyirányúak, de azért én a legjobb szándékkal vagyok, és úgy gondolom, hogy ha ez a kapcsolódó módosító vagy egyébként az ellenzéki módosító javaslatok támogatásra kerülnek, és erre biztatom a tisztelt Házat, akkor az eredeti törvényjavaslatban fennálló kiskapu kiküszöbölésre kerülhet, és ahogy mondtam, a június 30-ai határidő kerül beemelésre. De hogy azért a részletes vitának is meglegyen a súlya, úgy gondolom, az a legfontosabb körülmény, hogy a Ház is támogassa ezt a javaslatot. Ezt egyébként mindaddig el fogjuk mondani, és amíg a zárószavazásra sor nem kerül, addig a figyelemfelhívást meg kell tennünk, hiszen jogilag itt egy önálló képviselői indítványról van szó. Tehát addig nyomon kell követnünk és figyelemmel kell kísérnünk a javaslat sorsát, amíg arról a végső szavazás meg nem történik.

Egyébként hozzáteszem, az külön öröm, hogy Vas képviselőtársam egy jobbikos módosító javaslathoz kapcsolódott. Engedjék meg, hogy a Jobbik sikereként értékeljük, hogy ez a kiskapu bezárásra kerül. De természetesen nem lebecsülve Vas Imre képviselőtársam szorgos munkáját sem, hogy (Derültség a Jobbik padsoraiból.) belátták ezt a hibát, és kapcsolódó módosító javaslattal ezt korrigálják, így valamennyivel vagy legalábbis egy kicsivel korrektebbül fordulhatunk majd a 2014-es évre, és a választásokat így várhatjuk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
254 87 2013.02.19. 16:03  72-126

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár felírtam magamnak, hogy milyen bevezetővel kezdeném ezt a törvényjavaslatot, illetve az ahhoz való hozzászólást, de Tóth Csaba MSZP-s képviselőtársam egyszerűen felforralta a véremet olyan szempontból, hogy sokáig gondolkoztunk azon, hogy az elmúlt nyolc évben, ami történt, az egy megfontolt aljasság és támadás volt-e a magyar nemzet ellen, vagy esetleg ez a butasággal és a szakmai hozzáértéssel vegyült.

Ha Tóth képviselőtársam ennyire tökéletesen tudja a hibákat, tökéletesen felsorolta, hogy mi a probléma akár ezzel a javaslattal - természetesen tökéletes javaslatot nem lehet előterjeszteni, de legalábbis el kell indulni valahol -, akkor az elmúlt nyolc évben miért nem csináltak semmit, illetve az MSZP-kormányzatok nyolc éve alatt. Miért nem történt semmi azonkívül egyébként, hogy állami szintre emelték ezt a - nevezzük így - piramisjátékot, ami arról szólt, hogy pont a vállalkozási láncok alján lévő legkiszolgáltatottabb alvállalkozók nem kerültek kifizetésre, és egyébként ezután sokszor akár tömeges öngyilkosságok következtek? Ezt láttuk, nem történt semmi, és amikor egyébként egy javaslat, ami nem tökéletes... - és én is el fogom mondani, hogy hol lehetne ezeken javítani, vagy milyen irányban lehetne jobbító szándékkal módosításokat megfogalmazni.

(13.50)

Ha legalább azt látjuk, hogy valamiféle politikai akarat kialakul, vagy a probléma megfogalmazása megtörténik, akkor önök tulajdonképpen azt sorolják, hogy mik azok a pontok, amelyek alapján nem jó. Én azért várnám azt a felsorolást, hogy az MSZP 8 éves kormányzása alatt mi történt, azonkívül, hogy a balkániról a még keletebbi szintre süllyedt a magyar építőipar, az állami beruházások morális szintje, a kifizetéseknek és az alvállalkozóknak az átverése.

Visszatérve a javaslatra, Szatmáry képviselőtársam, államtitkár úr elmondta, hogy már korábban - és erre is muszáj kitérni a felszámolási ügyletekkel kapcsolatban - sor került egy olyan javaslatra, Btk.-módosításra, amely egyébként a felszámolóbizniszt vagy - azt kell mondjam - sok esetben a felszámolómaffiát hivatott egy kicsit kordában tartani. Hozzáteszem, hogy ezt eléggé elkésettnek tartjuk, lévén, hogy eltelt több mint húsz év. Nemcsak a magánvállalkozások viszonylatában, hanem tulajdonképpen a beérkezett információk alapján kimondható, hogy a felszámolási rendszer hiányosságai, a felszámolócégek visszaélései vezettek oda, hogy az egész nemzeti vagyont sikerült elherdálni, és a '90-es rendszerváltás, módszerváltás után ott állunk, hogy az államadósság a többszörösére, a nemzeti vagyon meg tulajdonképpen majdnem nullára csökkent.

Nagyon jó lenne egyébként a felelősöket megtalálni, a Jobbik többször szorgalmazta, hogy nem elég jó lépéseket tenni az irányba, hogy a jövőben ez kevésbé történjen meg, az elszámoltatásra kellene a nagyobb hangsúlyt fektetni. Lévén, hogy most már maximum a magáncégeket tudjuk megvédeni, ami szintén nagyon fontos, de az elherdált nemzeti vagyont, amelynek értéke egyébként még a legoptimistább becslések szerint is több tízezer milliárd forint, amit az elmúlt évtizedekben elherdáltak, lenulláztak, azért kiált, hogy ez az elszámoltatás megtörténjen. És bizony-bizony örülünk neki, hogy legalább a kormányzat is eljutott arra a szintre, hogy a problémát felismerte, bár mi úgy gondoljuk, hogy nemcsak a jövőben, hanem ahogy mondtam, a múltban is meg kellene ezt oldani. Egyébként, hogyha az információknak lehet hinni, akkor a jövőben tervezi a kormányzat azt is, hogy a felszámolók névjegyzékét, tehát a felszámolók személyét is egy alapos górcső alá véve esetleg kiszűri azokat a cégeket, amelyek nem megfelelően jártak el. Ezt egyébként várjuk, de ahogy elmondtam, az elszámoltatással együtt és a múlt feltárásával együtt.

A törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, tulajdonképpen egy megfelelő lépés, ha nem is elégséges lépés, én a részleteibe szeretnék belemenni, hogy mi az, amit még esetleg hiányolunk belőle, ez az alkotmányügyi bizottság ülésén is elhangzott, vagy nagyon sok javaslat és kérdés ott is megfogalmazódott. Az, hogy felállításra kerül a teljesítésigazolási szakértői szerv, azt kell mondjam, ez nem egy rossz dolog, bár hiányoljuk, hogy miért csak a tervezési, építési, kivitelezési munkák teljesítésére lesz ez korlátozva. Értem én, hogy itt a legnagyobb a baj, de ha sikeresen vizsgázik a rendszer, vagy a jövőben egyéb intézményeken gondolkodik a kormányzat, akkor egyéb területekre is jó lenne kiterjeszteni, bár értem, hogy a törvényjavaslat célja jelen pillanatban a legégetőbb építési szektornak a valamiféle hatékonyabb szabályozása.

Az is egy jó dolog, hogy a mellékkötelezettségekre is kiterjed a tervezet, tehát a mellékkötelezettségeket is a szabályozandó körbe szeretnék vonni. Azt viszont el kell mondani ebben a körben, hogy igazságügyi szakértőkről beszélünk, akik a kinevezést majd a minisztertől, tehát az építésgazdaságért felelős minisztertől fogják kapni, itt benne van a szövegben, hogy kormányrendelet fogja ennek a pontos rendszerét kidolgozni. Itt felhívnám a figyelmet, hogy a személyi körülmények, személyi követelmények nagyon fontosak, lévén, hogy Magyarországon azért sokszor láthattuk azt, hogy nem minden esetben csak olyan szakértői vélemények készülnek el akár egy bírósági eljárásban kirendelt szakértő részéről is, ami száz százalékig a szakma egészének a szaktudását vagy értékítéletét hordozza. Tehát itt felhívnám a kormány jelen lévő tagjainak a figyelmét, hogy nagy gondot fordítsanak a követelmények meghatározására és a számon kérésre, hogy ne alakulhasson ki egyfajta visszaélésszerű alkalmazás, illetve olyan szakértők ne kerülhessenek be ebbe a körbe, akiknek esetleg a munkájával korábban problémák merültek fel. Csak a legjobb és a legfeddhetetlenebb emberekkel dolgozzon ebben a formában együtt a szakértői szerv, és hogyha valaki hibázik vagy esetleg tudatosan hibázik, akkor nagyon komoly szankciókat kell ebben az esetben életbe léptetni.

A szakértői szervnek feladata lesz a teljesítések vizsgálata és az ellenérték összegének a meghatározása. Ez, ahogy elmondtam, egy jó gondolat, mert sokszor egy olyan tudatos csiki-csuki piramisjáték kezdődik el a kifizetésekkel kapcsolatban, aminek tulajdonképpen mindig a legnagyobb kárvallottja a kis- és középvállalkozó. Itt annak is örültem, hogy egyfajta határidő kerül bele, tehát hogy a szakértői szervnek a 30 napos, esetleg kiemelt ügyekben 60 napos határideje van elkészíteni ezt a szakvéleményt; ez egy nagyon fontos garancia, hogy ez törvényi szinten meghatározásra kerül.

Szintén jó, hogy az ingatlanba belépés biztosított a szakértő számára akár a rendőrség közreműködésével is, ez kizárhatja azt, hogy esetleg rosszhiszemű módon ne lehessen a szakértőket távol tartani az ingatlanoktól. Az a rendszer szerintem jogilag megérdemli minimum a bizalmat ebben a tekintetben, hogy a szakértői vélemény alapján már a bíróság meg tudja hozni a megfelelő intézkedéseket, és nem húzódik el addig az ügy, hogy mondjuk, az a fél, akinek fizetnie kell, adott esetben addigra felszámolja magát, tehát az ideiglenes intézkedések elrendelése, illetve a kölcsönösen beépített garanciák, amik alapján ez ahhoz van kötve, hogy bizonyos esetekben garanciával bírjon az is, aki a pénzt kapja, hogy visszaélésszerűen se lehessen alkalmazni, ez, ahogy mondtam, csiszolható, de megérdemli a beléfektetett bizalmat ez a jogrendszer.

(Dr. Stágel Bence elfoglalja helyét a jegyzői
székben.)

Ami ebben a javaslatban nincs benne, de a bizottsági ülésen tisztázásra került, és szeretném, hogy itt is kimondásra kerüljön, az a díjazás kérdése, lévén, hogy az első kérdésünk a személyi-szakmai követelmények mellett az volt logikusan, hogy mennyibe kerül mindez, mert hogyha nagyon drága, akkor nem tudják majd igénybe venni nagy számban azok a kisvállalkozók, magánszemélyek, akik adott esetben ezért folyamodhatnának. Én azt a megnyugtató tájékoztatást kaptam, hogy ennek az összege 0,1 százalék lesz, tehát a szakértői díj a követeléshez képest 0,1 százalékban kerülne meghatározásra a majdani kormányrendeletben, minimum 60 ezer, maximum 400 ezer forintos határösszeg között. Ebben a formában, hogyha ez így kerül bele a kormányrendeletbe, én elfogadhatónak tartom, és egy reális összegnek, és nagyon remélem, hogy nagy elmozdulás a végső végrehajtási rendeletben nem fog bekövetkezni.

Az, hogy a kiemelt jelentőségű perek szabályrendszere idekerül betételre, ennek, gondolom, az lehetett az indoka, hogy többen vegyék igénybe, és gyorsítsák ezeket az eljárásokat, hozzáteszem, hogy itt azért egy kritikával is élnék, ugyanis úgy szól a beterjesztett javaslat, hogy 60 napon belül kell majd a szakvélemény kézbesítésétől a bírósághoz fordulni. Ahhoz, hogy a kiemelt jelentőségű perek szabályai szerint legyen tárgyalva ez az eljárás, és hogy ezen 60 nap alatt még le kell folytatni egy egyeztető eljárást is, meg kell kísérelnünk a jogvita peren kívül elintézését, amivel nem is az a gond, hogy a peren kívüli elintézésre vannak rászorítva, mert ez jó, de a 60 nap lehet, hogy nem minden esetben lesz elég egy olyan kötelező feltételként, hogy ha abból az igényérvényesítő kicsúszik valamilyen oknál fogva, akkor már nem tud élni azzal a lehetőséggel, amit ez a törvényjavaslat megteremt. Én itt talán tágabbra húznám azt a határt, ami esetében a felperes még az igényét érvényesítheti.

(14.00)

A 400 millió forintos összeghatárt őszintén szólva nem teljesen értem, hogy afölött miért nem adjuk meg ezt a lehetőséget. Lehet, hogy van erre megfelelő magyarázat, de jobb lenne, ha egy ilyen szűkítő feltétel nem kerülne bele a javaslatba. Lévén, hogy egyébként is garanciákkal kell bírni 400 millió forint alatt is ahhoz, hogy ehhez az eszközhöz folyamodjanak. Tehát indokolt lehet ennek kiterjesztése.

Végül még három észrevételem lenne. Értem én, hogy egy európai uniós irányelv alapján a jelenleg hatályos Ptk.-t nagy arányban, elég komoly módon kívánja módosítani ez a törvényjavaslat, bár hozzáteszem, elég vicces, hogy már elfogadtuk az új polgári törvénykönyvet, az új kódex már elfogadásra került, ennek ellenére most még a régi, jelenleg hatályos Ptk.-ban eszközlünk jelentős módosításokat. Ez így egy kicsit komikus, megmondom őszintén. Tehát ezt esetleg át lehetett volna hidalni. Ráadásul a jelenleg hatályos Ptk.-ba is beemelésre kerülnek azok a megfelelési záradékok, tehát hogy mely európai uniós irányelvnek felel meg a régi Ptk.-nk és annak módosítása. Már többször elmondtuk, hogy ezt magába a polgári törvénykönyvbe nem kell beemelni, elég, ha az azt módosító rendelkezések között szerepel. Most is láthatjuk, milyen komikus, hogy minden esetben a polgári törvénykönyvet is változtatni kell, ha néhány új irányelvnek meg akarunk felelni. Ez egyébként az új kódex esetében is sajnos gyakorlat lesz. Azt kell mondjam, hogy a megfelelési rendelkezések miatt ezért rendszeresen módosítani kell majd a Ptk.-t, ami nem túl elegáns. De úgy tűnik, a kormányzat elhivatott e mellett az egyébként nem kötelező jogtechnikai, nem is túl szép jogtechnikai megoldás mellett.

Végül egy másik érdekesség, amit én magyarországi parlamenti képviselőként és jogalkotóként kicsit furcsának tartok. Úgy került be ez a 40 eurós érték, aminek a célját értem, ez egy átalány kártérítésiigény-érvényesítési érték, hogy nem forintosították magában a törvényben, hanem a magyar jogszabályba vesszük bele azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank hatályos árfolyamának megfelelő 40 eurós összeg. Tehát ez mindig egy váltakozó, ingadozó összeg.

Nem tudom, elnök úr, egy perc hosszabbítást kérhetek esetleg hozzá, és akkor le tudom zárni? (Jelzésre:) Köszönöm szépen.

Tehát ezt azért tartom érdekesnek és kifogásolhatónak, mert Magyarország törvényes fizetőeszköze a forint. Ennek alapján illő lett volna ezt a 40 eurót már a törvényben forintosítani, akár egy magasabb sávban meghúzni, lehet az akár 15 ezer forint is, és akkor benne maradunk még az árfolyammozgásokban, és nem mondhatják azt, hogy az irányelvnek nem felelünk meg. De így egy kicsit komikus, hogy amíg a törvényes fizetőeszköz a forint, addig a törvényjavaslatban vagy majd a törvény szövegében az szerepel, hogy 40 eurót kell magyar feleknek egymás között megfizetni a Nemzeti Bank megfelelő árfolyama alapján. Ezt el kellene kerülni.

Tehát mindent összevetve, bízunk benne, hogy egy bizonyos körnek segítséget tud nyújtani ez a javaslat, reméljük, hogy ez még tovább pontosításra és kiegészítésre kerülhet. Mindenesetre, ha nem is tökéletes, de egy jó irányba tett lépés, és nagyon bízunk benne, hogy az ezt kitöltő kormányrendeletek is a jóhiszeműség és a hatékonyság talaján a maximumot fogják kihozni a helyzetből.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
254 111 2013.02.19. 2:05  72-126

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Én visszatérnék egy kétperces erejéig az alaptémához, mert itt elhangzott, hogy mely aktuális kormány közeli cégek nyerik el a megrendeléseket. Ez önmagában természetesen nem jó, és a korrupció ellen mindenféle módon kell küzdeni, viszont mégis, ami az embereket ezen túl is a leginkább bosszantja, idegesíti, felháborítja vagy akár tönkreteszi, hogyha az a kis- és középvállalkozó, aki a sor végén van, nem kapja meg azt a járandóságot, amiért ő azt a munkát elvállalta. Ezt láthattuk akár a Megyeri híd esetében, ahol még mindig az elszámoltatásra várhatunk, mert semmi olyat nem hallottunk az utóbbi időben, hogy előrelépett volna az ügy, de akár több más esetet is sorolhatnánk.

(14.40)

Önmagában az, hogy egy nagy cég megnyer egy pályázatot, egy beruházást, azt monitorozni kell, figyelni kell, és a törvényességet be kell tartani, de ha már elnyerte, és azután még azt a pofátlanságot is elköveti, hogy nemcsak hogy ő viszi el az építés jogosultságát és az ezzel járó profitot, hanem ezzel nem elégszik meg, dupla profitra szeretne szert tenni, és a pénzt úgy elvinni, hogy ráadásul azt az alvállalkozóknak vagy az alvállalkozói sornak nem fizeti ki, az viszont már a halálos bűn kategóriája, mert ebbe fognak családok tönkremenni, ezért lesznek öngyilkosok a beruházók, ezért fognak cégek tönkremenni. Tehát ez az, amit első körben meg kell oldani, ezt a mérhetetlen, elképesztő pofátlanságot, és azt, hogy egyébként számtalan esetben ennek az elszámoltatása nem történik meg, és azután természetesen lehet arról is vitatkozni, hogy a nagy cégeknek a beruházások elnyerése milyen rendben, hogyan zajlódjon, de első körben, ami a Jobbik kimondott programjában is lefektetett érdeke és határozott álláspontja, hogy a magyar kis- és középvállalkozókat minden eszközzel meg kell védeni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
254 135 2013.02.19. 14:45  126-138

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, ahogy az már előttem több képviselőtársam által is elmondásra került, azt célozná meg, hogy a közlekedést érintő eljárásokat egyszerűsítse, ami önmagában támogatható is lenne, vagy legalábbis a céljaival mindenképpen egyet tudunk érteni. Ez egyébként a törvényjavaslat elég szűkszavú, rövid általános indokolásában szerepel. Itt utalás van a Magyary-programra, amelynél néhány esetben láttuk, hogy egyszerűsítést hozott. Sok esetben nem feltétlenül értünk egyet, hogy minden pontban sikerült ezt elérni, de mindenesetre ennél a javaslatnál valóban láthatunk előremutató elemeket. Viszont, ahogy az szintén elhangzott, egy-két kérdés is felmerül, amit viszont itt az általános vita keretében mindenképpen tisztázni kell, vagy meg kell próbálnunk érinteni.

A részletes indokolásra áttérve, azt határozza meg a törvényjavaslat, hogy többek közt az adminisztratív kötelezettségek csökkentését a károkozó számára, egy közlekedési balesetben a károkozói oldal számára teremtené meg. Ez egyébként számomra egy kicsit nehezen érthető volt, hogy a károkozói oldal adminisztratív terheit miért szeretnénk csökkenteni, hiszen általában mindig a károsult, a vétlen fél az, aki leginkább a védelemre rászorul.

Én értem, és később erre ki fogok térni, hogy mi vezérelhette a törvényjavaslat megalkotóit. Viszont az a módosítás, ami szerint eddig hitelt érdemlően kellett a helyszínen igazolnia a károkozó félnek a károsult fél felé a kötelező biztosítását és annak meglétét, tehát a köznyelvre lefordítva nemcsak azt kellett mondani, hogy van biztosítása, és egy biztosítót bemondania, hanem fel is kellett mutatnia egy dokumentumot, egy befizetési csekket vagy egy biztosítási kötvényt, valamit be kellett mutatnia, jelen pillanatban ez kikerült, és annyi maradna benne, hogy meg kell neveznie a biztosítót, amelynél ő biztosítással rendelkezik.

Egyébként a felállítandó rendszer, tehát adatbázis alapján, amelyből ez lekérhető lenne, ez logikusnak is mondható, viszont egy adott szituációban, amikor megtörténik egy karambol, egy káresemény, akkor azért jobb, hogyha benne lenne a törvényben az, hogy ezt ott helyben is, már egyébként csak a károsult fél megnyugtatása végett is igazolnia kelljen a károkozónak. Tehát én nem tartom jónak, hogy ez így ebben a formában kivételre kerül, ráadásul azért, mert - ahogy szokták mondani - nem kér kenyeret, tehát hogyha benne maradna, akkor se rontaná le a további rendelkezéseket vagy a központi nyilvántartás megteremtését.

Belekerül a törvénybe, hogy az időszakos vizsgálat, gépjármű-vizsgáztatás kapcsán be kelljen mutatni a gépjármű-felelősségbiztosítást. Ez egyébként tudtommal vagy jogilag nem feltétlenül alátámasztva, de eddig is működött, mert jómagam is, amikor a gépjárművemet vittem vizsgáztatásra, elkérték minden alkalommal a kötelező felelősségbiztosítás igazolását. Lehet, hogy ez csak egy ilyen kiterjesztő belső szabályzat, vagy egy alacsonyabb szintű jogszabályban volt eddig megteremtve. Ha erről van szó, és tulajdonképpen ezt csak egy felsőbb, a jogi hierarchiában egy magasabb szintre szeretnék emelni, akkor tulajdonképpen én ezzel egyet tudok érteni, de azt azért érdemes kimondani, hogy a gyakorlat szerintem nagyon helyesen eddig is ez volt.

(15.50)

Az, hogy az eladónak elektronikus úton is lehetősége van bejelenteni az adásvétel tárgyát, ez szintén nagyon jó, abba az irányba halad, hogy valóban könnyebbé tegye. És egyébként ez még környezetvédelmi indokokkal is megindokolható, hogy kevesebb papírfelhasználással jár, tehát én az elektronikus ügyintézést mindig támogatni szoktam, és hála istennek, az utóbbi években egy előremozdulás látható. Az egyébként korábban nagyon is archaikus gondolkodásúnak mondható közigazgatási és egyéb szerveknél egyre inkább elfogadják az elektronikus ügyintézést. Sok esetben elő is van írva, tehát ez nemcsak az ő gondolkodásmódjuk változását jelenti, hanem a törvény szigorát, ami erre rákényszeríti őket. De ez egy előremutató dolog.

És azzal együtt, hogy összehasonlítottam az adatlejelentési kötelezettség kibővülését, arra jutottam, hogy amíg eddig csak az átruházás, tehát az adásvételi szerződés tényét kellett lejelenteni és az alapadatokat, addig már az új nyilvántartás azt is fogja tartalmazni, hogy egyrészt a bejelentés mikor történt meg az eladó részéről, ami talán egy fontos előremutató dolog lehet, hogy nyomon követhető, hogy egy eladó, mondjuk, egy elektronikus adatszolgáltatást mikor tett meg, egy ehhez képest, mondjuk, a vevőnek a rosszhiszeműsége vagy az adásvételi szerződést le nem jelentő magatartásánál összehasonlíthatóvá válik a két időpont. Ez talán azokat a visszaélésgyanús eseteket csökkentheti, ahol - és sajnos ezzel is találkozhatunk sokszor, megtörténik - bár az adásvételi szerződés kitöltésre kerül, de mondjuk, azt a vevő nem nyújtja be az illetékes szervekhez.

Itt többször elhangzott és szerintem üdvözlendő, hogy a szabálysértési törvény, a 2012. évi II. törvény 17. §-ának helyébe az a rendelkezés kerül, hogy a járművezetéstől eltiltás hatálya a szabálysértési határozat jogerőre emelkedésével kezdődik. Ez egyébként egy, a jogbiztonságot is jobban megalapozó kérdés. Az viszont, hogy - és erre jó lenne, ha államtitkár úr esetleg a válaszában tudna valami iránymutatást megfogalmazni - ez a kötvénynyilvántartás valóban milyen módon, milyen garanciális rendszerben és esetleg milyen pénzügyi rendszerben elképzelhető, gondolom, van erre valamiféle elképzelése a minisztériumnak. Ha nincs terv, egyelőre az is egy válasz, de én nagyon kíváncsi leszek arra, hogy ennek a konkrét megvalósítása hogy fog működni, lévén, hogy itt a csúszások vagy a nem megfelelő kivitelezések azért a rendszer működését sajnos nagyban veszélyeztethetik.

Viszont, amire itt a felszólalásom vége felé ki szeretnék térni, az az, hogy szerintem - és ezt a törvényjavaslat részletes indokolásában találtam meg - mi lehetett az az indok, mert sokat gondolkoztam azon, hogy jó-jó, ezek a részletszabályok jónak mondhatóak, talán még előremutatóak is, de mégis mi indokolhatta, hogy most a Ház elé került, hiszen azért mindig az ember azzal a szemlélettel áll a törvényjavaslatokhoz, hogy az, hogy pont most ebben a körben ez idekerült, annak oka kell hogy legyen. Úgy vélem, hogy ezt az indokot megtalálni véltem, vagy legalábbis úgy gondolom, hogy a 11-12. §-hoz benyújtott részletes indokolásban találhatjuk meg talán azt az indokot, ami úgy szól, hogy 2012. január 1-jétől a baleseti adó a kötelező felelősségbiztosítás díjával együtt fizetendő. Aki kötelező biztosítást fizet, az tudja ezt, hogy a baleseti adó beépítésre került, vagy a biztosítási díjjal együtt kerül beszedésre. Ezután egy olyan mondat található a részletes indokolásban, hogy az adóelkerülés és a fentebb említett okok miatt az ellenőrzési rendszer fejlesztése vált indokolttá, többek közt az elektronikus hozzáférés biztosításával.

Amikor ezeket a mondatokat olvastam, azért felmerült bennem, hogy akkor talán a nagyobb ellenőrzésnek ez lehet a célja, hogy ahol már adó merül fel, ott már az állam közvetlen károsultnak érezheti magát. Ez az állam szempontjából érthető, az állampolgárok szempontjából, akik mondjuk, eddig elszenvedtek olyan káreseteket, amelyek nem kerültek esetleg kifizetésre, az ő szempontjukból kevésbé, hogy eddig miért kellett eddig várni.

Ami viszont egy kicsit félelemmel tölt el engem, azon kívül, hogy örülünk neki, hogy ezeket ellenőrizni lehet, és most már, hogy adóbevétel van belőle, egyre inkább ellenőrizni is szeretnék, de itt felmerül annak a lehetősége, hogy a rendőrségen és a NAV-on kívül vagy amellett a Nemzeti Közlekedési Hatóság és a megyei közlekedési felügyelőségek több és nagyobb hatékonyságú ellenőrzést tudnak majd a jogszabályi felhatalmazás alapján végrehajtani. Ez viszont egy kicsit nekem úgy tűnik... - és ha ennek a célja csak a kötelező felelősségbiztosítás ellenőrzése, akkor még csak hagyján, de sajnos ennek a mondatnak a megfogalmazása abba az irányba hat, hogy már megint az adóbeszedési célzattal egy kicsit úgy tűnhet, mintha az autósokat próbálnák vegzálni, vagy ebbe az irányba haladna a törvények, nem azt mondom, hogy végrehajtása, mert a törvényeket természetesen mindenkinek be kell tartani. Erre lehet ezt válaszolni. Viszont sajnos azt tapasztaljuk, és az autóstársadalom ezt tapasztalja, hogy nagyon sok esetben, egyébként egyenlőtlenül, sokszor apróbb szabálytalanságok miatt is kirívóan magas bírságok kerülnek kiszabásra, nagyon gyakran pénzbeszedési célzattal; most ezt halkan jegyzem meg, gyakran kicsit kvóta jelleggel is. Nyilvánosan természetesen ezt senki nem fogja elismerni, de nagyon gyakran kvóta jelleggel történnek ezek a pénzbeszedések, és ez nem feltétlenül abba az irányba hat, hogy helyreálljon egy rend, hanem inkább a pénzbeszedés, apró szabálytalanságok megbüntetése.

Ráadásul ez azzal is kiegészül, most ha itt elvonatkoztatunk a szép elvektől és a vidék valóságát nézzük Magyarországon, hogy a valódi mulasztókra meg egyszerűen nem sújt le a törvény. Inkább egyébként a rendőrség felé is kellene egy kicsit címeznem ezeket a szavakat, mert persze minden apróbb szabályt tartassunk be, másrészről, és azt hiszem, ez napi tapasztalat, és jómagam is be tudok számolni ilyen esetről, és ahogy az állampolgárok közt járunk, ez mindenkivel megesik, elmondják, hogy amíg őt mondjuk, megbüntették, teszem azt, az elsősegélynyújtó felszerelés lejárta miatt, ahol nyilván a gézlapok lejárata egy komoly jogszabálysértés, amellett a rendszám nélkül népes családdal elszáguldó Zsiguliban tartózkodó állampolgártársainkat még a rendőr igazoltatni se meri. És ők azok a csoportok, akik adott esetben egy rendőrőrsöt is megostromolnak, ha kedvük úgy tartja.

Tehát amíg ezek a visszásságok fennállnak, és a vidék lakossága azt látja, hogy van, akinek mindent szabad, van, aki rendszám, jogosítvány, mindenféle jogosultság nélkül, nem betartva a közlekedési szabályokat, a lakótársait zavarva kiskirályi életformát élhet, és a rendőr még megállítani sem meri, mert sajnos vidéken ez gyakran megesik, addig a másik esetben meg őket mindenféle apróbb szabálysértéssel vagy apróbb szabálytalansággal, nem is biztos, hogy a szabálysértés jogi fogalmát elérő esetben, bizony súlyos tízezer forintokra megbírságolhatják. Tehát ez az, amit elutasítunk, és ez az, amire jelen előterjesztés kapcsán is fel szeretnénk hívni a kormányzat figyelmét, még akkor is, ha ez nem a Belügyminisztériumhoz tartozik, illetve az általam felvetett probléma a Belügyminisztériumhoz tartozik, de jelen törvényben csak érintőlegesen van jelen.

Azt szeretném kérni, és ezzel nem vagyok egyedül, hogy a törvényeket mindenki számára betartható és betartatandó módon kell kezelni, és ne legyenek olyan kisebbségek az országban, amelyek ez alól kibújhatnak, és természetesen ezáltal a többség teljesítési morálját is sajnálatosan le tudják rombolni, és valóban úgy fogják érezni, hogy csak a pénzbehajtás a célja a kormányzatnak nagyon sok esetben.

Összefoglalva és lezárva a felszólalásomat, az ebben meghatározott javaslatok előremutatóak, alapvetően támogathatóak, csak azt kérem - és ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni -, hogy ezek megvalósítása ne lendüljön át a ló másik oldalára, és bizony-bizony az olyan bűnelkövetőkre is sújtson le a törvény, akik sokkal jobban megérdemelnék a törvény szigorát, mint az, aki esetleg nem figyelt oda, és mondjuk, néhány hónappal az egészségügyi felszerelése lejárata után közlekedik az utakon.

(16.00)

Az ő esetükben egy kis megértést kellene a hatóságoknak tanúsítani, a másik esetben, amit pedig elmondtam, ott pedig a törvény legnagyobb szigorával kellene lesújtani.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
254 145 2013.02.19. 15:08  138-222

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vártuk nagyon, hogy sor kerüljön erre a vitára, lévén, hogy az Alkotmánybíróság döntése után várható volt, hogy valamire sor fog kerülni, a kormányzat nem fogja hagyni, nem fogja annyiban hagyni, hogy bizonyos rendelkezéseket alaptörvény-ellenesnek minősítsenek, és nem fogja hagyni, hogy saját elképzelései abban a formában valósuljanak meg, ahogy azt ők eldöntötték.

Beterjesztésre került tehát Magyarország Alaptörvényének módosítása, amely kiindulópontjaként nem árt emlékezni arra, hogy az egyébként részben megsemmisített átmeneti rendelkezések esetében mi volt az a megalkotási folyamat, amin keresztülment Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezése.

Már akkor, amikor ez kitalálásra került - nem tudom, hogy ki volt ennek a kiötlője -, hogy egy másik törvényben, úgynevezett átmeneti rendelkezésekben legyenek szabályozva olyan tárgykörök, amelyek sok esetben az alaptörvénybe valóak, más esetben meg oda sem, de amikor ez elfogadásra került egy külön törvényként, az volt a hivatkozás, hogy ez bizony az alaptörvény részét képezi, bár külön szabályként került elfogadásra.

Ezt akkor természetesen mi is vitattuk, és nem nagyon értettük ezt a dogmatikai megoldást, annál is inkább, mert a rendelkezések jó része nem átmeneti volt, hanem nagyon is hosszú távra betonozott be bizonyos intézményeket, amikre később egyébként ki is fogok térni. Érezhették ezt a kormány részéről is, a kormányzó erők is, hiszen 2012 júniusában olyan kiegészítést tettek, amely lehetővé tette, hogy az alaptörvénybe is beemeljék ezt a megfogalmazást, hogy az alaptörvény is megemlítse az átmeneti rendelkezéseket, és azt, hogy ezek a rendelkezések az alaptörvény részét képezik. Ez egy kicsit fából vaskarika, érezhetjük, de biztosra ment a kormányzat.

A most benyújtott törvényjavaslat indokolásában, általános indokolásában is megfogalmazásra kerül, amivel egy kicsit vitatkoznék, hogy úgy gondolják a benyújtók, hogy azzal az Országgyűlés már maradéktalanul eleget tett - így fogalmaznak - az alkotmányozó hatalmának és a megfelelő eljárások betartásának, hogy csupán kétharmadnyi szavazattöbbséggel fogadta el ezt a törvényt. Holott egyébként az alaptörvényben is benne foglaltatik, hogy minden történelmi vívmányt, történeti alkotmányossági vívmányt és az alkotmányos alapelveket is tiszteletben kell tartani, tehát én ezzel vitatkoznék, hogy maradéktalan betartást jelent az önmagában, hogy kétharmaddal került elfogadásra az alaptörvény módosítása vagy az átmeneti rendelkezések. Ez esetleg a formáljognak megfelelhet, de semmiképpen nem tekinthető jogtörténeti szempontból kielégítőnek.

Dicsőségként említik szintén az indokolásban, hogy az Alkotmánybíróság nem semmisítette meg az átmeneti rendelkezések egészét, csak azokat, amelyeket nem átmenetinek tekintettek. Az után, mondjuk, nehéz is lett volna neki ezt megtennie, hogy az alaptörvénybe emelték bele az átmeneti rendelkezéseket. Azt viszont már egy kicsit ismét jogi fából vaskarikának érzem - és ez szintén az indokolásban szerepel -, hogy annak ellenére, hogy az átmeneti rendelkezések teljes tartalmát beemelik így vagy úgy az alaptörvénybe - tehát vagy magába a corpusba, vagy a záró rendelkezések körébe -, ezzel párhuzamosan mégis tovább él az átmeneti rendelkezések mint egy külön törvény. Ez egy kicsit ilyen "csak azért is!" mentalitásként fogható fel, ha egyébként az egészet beépítik jelen törvényjavaslattal, és el is ismerik az indokolásban, hogy ezzel kiüresítik az átmeneti rendelkezéseket, akkor ezt teljesen indokolatlan továbbra is hatályban tartani.

De hogy a konkrétumokra térjek át, hogy ne csak kritikát fogalmazzunk meg: az, hogy a család fogalmát ilyen formában emelik be az alaptörvénybe, véleményem szerint elfogadható. Ezt már az új polgári törvénykönyv vitájában is elmondtuk, hogy mi is úgy tartjuk, hogy a megfelelő nagyobb védelem úgy illeti meg a családot, ha az házasságon alapul vagy abból gyermek származik, tehát a gyermek érdekének mint egy mindenek feletti érdeknek meg kell jelennie. Természetesen liberális oldalról nagyon sok támadást kaptak, de mi ezt a cikket és a beemelést meg tudjuk védeni.

Sajnos azt kevésbé, hogy a kommunista bűnöknél csak addig jutunk el megint csak, hogy kimondásra kerülnek a múlt bűnei, de például még a nyugdíjak esetében sem láttunk olyan előremozdulást, hiába mondják önök már az alaptörvényben is, illetve az elfogadása esetén az alaptörvényben, hogy a diktatúra vezetőinek nyugdíja vagy más juttatása csökkenthető, semmi konkrét lépés nem történt. Így persze ezek szép elvek, de a gyakorlati átültetés nélkül tulajdonképpen pusztába kiáltott szavak maradnak. Ugyanez igaz egyébként az elszámoltatásra is vagy a diktatúra bűneire. Hiába nem évültek el, ha büntetőeljárások nem nagyon indulnak, akkor ez megint csak egy szép szlogen és a történelem számára szép hivatkozási pont lehet, de hogy kommunista bűnösök nem kerülnek börtönbe önmagában ettől, az is biztos.

Egy kicsit cinikusnak érzem - bár eddig is szerepelt, csak most átültetésre került -, hogy külön kiemelik, hogy a '90. május 2-át megelőzően az életüktől vagy szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak számára új kárpótlási jogcím jogszabályban nem állapítható meg. Ez az alaptörvénybe való beemeléssel tulajdonképpen azt jelenti, hogy a jövőben nagyon nehéz lesz, még egy olyan kormányzatnak is, amely bizonyos olyan elmaradt, de járó kárpótlásokat szeretne rendezni, egy kétharmados alaptörvény-módosítással kell szembenézni, ráadásul úgy, hogy a régiekkel sem számoltak el. (Dr. Répássy Róbert közbeszól.) Elég csak a felvidéki magyarok kitelepítésére gondolni, ami egy olyan kötelezettség, olyan jogalkotói kötelezettségszegésben van a Magyar Országgyűlés, ezt sem sikerült megtenni, de mondhatnám akár a hadigondozottak esetét is, amely esetben született egy törvény, de az a méltányos elszámolástól - talán '94. évben született ez a törvény - nagyon messze állt. Ebben az esetben egyébként még nem is új jogcímről lenne szó, hanem a régi jogcímeken való elszámolás azokkal az emberekkel, akik a diktatúra elszenvedői voltak. S ha ezt mellé teszem, amit néhány mondattal ezelőtt mondtam, hogy a kommunista rendszer haszonélvezői szintén csak a szlogenek szintjén nyerik el méltó büntetésüket, akkor sajnos előrelépést nem tettünk abba az irányba a szavak szintjén túl, hogy a valódi rendszerváltás megtörténhessen.

(16.50)

Az 5. cikkben egy kicsit cinikus, érthetetlen és nem az alaptörvénybe való az a választási jogi rendelkezés, amelybe beemelik, hogy ki és milyen módon tehet - tehát egy politikai párt, amely országos támogatottsággal bír, vagy egy jelölő szervezet -, milyen formában tehet közzé politikai hirdetéseket a kampány idején. Ez egyáltalán nem az alaptörvénybe való, de ezek szerint nem voltak meggyőződve az alkotmányosságáról, hogyha beemelték. Ahogy nem gondoljuk, hogy a következő cikkben megfogalmazott, a közösségi jogsérelmek esetén az egyénnek az a jogosultsága, hogy ezen a címen, az emberi méltóság megsértése címén igényt érvényesítsen, ez sem az a forma, amit mindenképpen be kellett volna emelni az alaptörvénybe, illetve amire a magyar jogrendszernek szüksége lenne. Ez boszorkányüldözéseket fog elindítani, és bárki, aki egy vélt vagy valós csoporthoz vagy kisebbséghez tartozónak vallja magát, minden egyes megnyilatkozást, amit magára nézve, és nemcsak a saját személyére, hanem arra a csoportra nézve sérelmesnek tart, akkor mindenféle pereket és eljárást indíthat; ahogy eddig ez a rendszer működött, nem érdemes ezeket a kapukat tágabbra nyitni.

A röghöz kötés, más szóval a felsőoktatási szabályoknak az alaptörvénybe helyezése szintén arra utal, hogy itt is tartanak attól, hogy az alkotmányosság próbáját csak ebben a formában állja ki a javaslat. Ahogy az elhangzott Gyüre Csaba képviselőtársamtól a vezérszónoklatunkban, a hajléktalankérdés esetében sem az a problémánk, hogy önök ezt megpróbálják orvosolni, hanem az, hogy ez egyrészt nem az alaptörvénybe való, másrészről, amíg egyik esetben csak törekedniük kell az önkormányzatoknak, hogy a hajléktalanok elhelyezését megoldják, tehát, hogyha törekszenek, de nem sikerül, vagy kicsit törekszenek, akkor már megtették a kötelességüket; viszont a másik oldalon meg a konkrét büntetések fennállnak, és bizony, ez megint csak olyan formában, amit törvényben kellene szabályozni és nem önkormányzati rendeletben, tehát itt is ismerjük ennek a javaslatnak az előéletét.

Az Országgyűlési Őrség beemelése és a házelnök jogosítványai szintén egyfajta státusként kerül beemelésre véleményem szerint, és ugyanúgy az Országos Bírósági Hivatal megemlítése, illetve az Országos Bírósági Hivatal vezetőjének és a legfőbb ügyész azon jogosítványának, hogy a vádemelésre vagy a per tárgyalására kijelölheti a megfelelő bíróságokat. Ezek szintén olyan súlyos, egyébként az ellenzék által vitatott jogintézmények voltak, amelyeket önök így beemelve az alaptörvénybe, az örökkévalóságba szeretnének bebetonozni, és egyébként nem éppen egy demokratikus intézménnyel teszik ezt; véleményünk szerint ezt így, ebben a formában nem szabadna megtenni.

És hogyha már az alaptörvényhez hozzányúltak, akkor már jó lett volna a normakontrollnál visszaállítani azt a rendszert, hogy például országgyűlési képviselők, és ne csak az országgyűlési képviselők egynegyede kezdeményezhesse a normakontrollt. Persze, annak még örülni is lehet, hogy a Kúria elnöke és a legfőbb ügyész is beleesik ebbe a körbe, ez még pozitívként is értékelhető, hogy ők is fordulhatnak az Alkotmánybírósághoz, az egy kérdés, hogy reméljük, ezekkel a jogaikkal élni is fognak.

Azt viszont nehezen tudom értelmezni, megmondom őszintén, elhangzott itt többször az indokolásban is és kormánypárti képviselőtársaim részéről is, hogy az Alkotmánybíróságnak a jogkörét bővíti az, hogy a korábbi határozataikra nem hivatkozhatnak. Hogy ez mitől bővítés, azt nekem nem sikerült megérteni, de lehet, hogy az én felfogásommal lehet probléma. De amilyen furcsán önök megfogalmazták ezt a 19. cikkben, az azt eredményezi, és egyébként precedensjog eddig sem volt, tehát a régi határozatok nem kötötték az újak meghozatalában az Alkotmánybíróságot. Az igaz, hogy gyakorta hivatkoztak rá, mintegy fenntartva a létező gyakorlatot, de nem kötötte őket, tehát ettől bármikor eltérhettek, viszont úgy tűnik, hogy elég gyakran hivatkoztak erre, és ez önöket arra a politikai meggyőződésre vezette, hogy ezt alaptörvényileg kizárják.

Ez egy elég furcsa helyzetet eredményez, annál is inkább, mert a pontos megfogalmazás alapján ezek a régi alkotmánybírósági határozatok csak az alaptörvény értelmezése során nem vehetők figyelembe, ez alapján minden más esetben lehet rájuk hivatkozni. Tehát egy magánszemély a kereseti kérelmébe ezt beleírhatja, egy bíróság előtt hivatkozhat rá, hiszen itt csak az alaptörvényre vonatkozó értelmezési kötelezettség köréből kerül ki, akkor viszont egy elég faramuci helyzet állhat fenn, hogy amíg bárki bíróság előtt is egy kérelembe, egy keresetlevélbe beleveheti, és hivatkozhat régebbi alkotmánybírósági határozatokra, addig az Alkotmánybíróság a saját döntéseiben ezt nem teheti meg. Azt hiszem, hogy ez egy kicsit abszurd. Akkor legalább úgy fogalmazták volna meg, hogy soha senki nem hivatkozhat ezekre a határozatokra, bár hozzáteszem, hogy eddig is csak egyfajta hivatkozási és nem precedensértékű joggyakorlatról volt természetesen szó. De hogy ez miért bővítés, ahogy elmondtam, az egy nagy talány.

Összefoglalva, az általam felsoroltak is arra engednek következtetni, hogy olyan dolgok kerülnek be az alaptörvénybe, amelyek nem odavalóak, tovább görgetik azt a fából vaskarika jogalkalmazást és jogalkotást, ami alapján az átmeneti rendelkezéseknek bizonyos részei még hatályban maradnak, de már beemelésre kerülnek az alaptörvénybe. Ez azért is félő, mert így biztos nem lehet egy olyan formában egy alaptörvényt, Magyarország Alaptörvényét megalkotni, ahogy önök ezt megtették, és sajnos ez a jogrendszerre is súlyos kihatással lehet.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
254 183 2013.02.19. 1:13  138-222

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr, csak nagyon röviden Répássy államtitkár úrra szeretnék reagálni, illetve kérdezni, hogy hol látja ön ebben a módosításban, hogy csak polgári jogi eszközökkel lehet fellépni. (Dr. Répássy Róbert: A bíróság előtti igény. Nem büntetőjogi, mert az közvád.) Tehát a bíróság előtti igény sokféle lehet, például amikor az ügyész büntetőjogi igényt érvényesít, az az állam büntetőjogi igénye (Dr. Répássy Róbert közbeszól. - Az elnök csenget.), ahogy Répássy államtitkár úr is itt elmondta, tehát ebben nincs benne az, mert hogyha benne lenne, vagy bele akarták volna tenni, akkor úgy fogalmaznak. Ez önmagában nem kielégítő fogalmazás. (Dr. Répássy Róbert: Olvassák el!) Elolvastuk. De hogyha ön ezt így gondolja, akkor be lehet venni a polgári jogi igényt, és még egyfajta módosítást is benyújthat. Tehát ez ebben a formában elfogadhatatlan, mert bármennyire is tagadják, ezt sokszor megteszik, hogy itt a Házban azt mondják, hogy nem úgy van, félreértjük, és utána láss csodát, a jogalkalmazás során mégiscsak úgy van, persze, utána lehet legyinteni.

Úgyhogy, államtitkár úr, nem fogadjuk el, mert amit ön mond, az ebben a formában nem kielégítő, mert nem látom én ebben a javaslatban, hogy ez csak a polgári jogi igényekre vonatkozna. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
254 199 2013.02.19. 1:59  138-222

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Répássy államtitkár úrnak mondanám, hogy egyébként a jövőben mi fogja megakadályozni, hogy a Ptk. módosításra kerüljön esetleg egy tágabb értelmezés alapján, hogyha már az alaptörvénybe bekerült ez. Válaszolok: semmi. (Dr. Répássy Róbert: Szükségesség és arányosság.) Tehát bárhogy lehet módosítani a Ptk. szabályait, hogyha ez ide bekerül.

Egyébként akkor egy elméleti felvetés. Ha valaki akkor pert indít, és nyer egy összeget, akkor az őt illeti vagy a közösséget? Mert ha a sérelem a közösséget érte, akkor elméletileg neki kellene kapnia, de a közösség nem tudja megkapni, mert azok a szervezetek, amelyek felhatalmazva érzik magukat, hogy a közösséget képviseljék, nem hiszem, hogy az összes tagját jelentik a közösségnek vagy az adott vallási vagy faji közösségnek.

A másik, amit köszönök, hogy elismert a jegyzőkönyvben, hogy valóban büntetőjogi eszközökre is, például egy magánvádas eljárásra is lehetőséget teremt, és valóban, önmagát cáfolta meg, mert ahogyan a hárommal ezelőtti felszólalásában azt mondja, hogy ez csak polgári jogi, utána meg elismerte, hogy ebben a formában is lehet. Akkor mikor fog megtörténni adott esetben a Btk. módosítása megfelelő módon, persze lehet azt mondani, hogy ez eddig is benne van, de kiterjesztő módon ennek a meghatározása? Nincs az a gát, ami korlátot szabna annak, hogy meddig tudunk elmenni, ha az alaptörvénybe ezt beemeljük. Az összes többi szép elmélet, amit itt kibontottak, tulajdonképpen eltörpül emellett.

Egyébként el kell mondjam, bár ez egy kicsit kisarkító nézet, hogy az se cél, hogy bárki tömegével indítson pert, akár a magyar nemzet érdekében, mert nem hiszem, hogy ez az a cél vagy ez az az eszköz, a bíróságok túlterhelése, amivel meg lehet teremteni azt, hogy mondjuk, a magyar nemzetet senki se gyalázza. Ezt nem így kell véghezvinni, és egyébként alkalmatlan is rá.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 194 2013.02.25. 4:02  191-197

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Röviden szeretnék hozzászólni a 3. ajánlási ponthoz. Igaz, hogy csak egy módosító javaslat érkezett hivatalosan, ez a gazdasági bizottság javaslata volt, de ez eléggé szerteágazó. Itt szeretném megjegyezni, hogy elegánsabb lett volna, ha azokat a témákat, amelyeket a gazdasági bizottság bele szeretne emelni a törvénybe, illetve egyéb törvényeket is megnyit, már az eredeti javaslatban megtették volna, vagy esetleg egy másik törvénymódosítást nyújtottak volna be. Hiszen gyakran vita volt itt ebben a Házban, hogy utólag módosító javaslatként vagy kapcsolódó módosító javaslatként nem célszerű és sok esetben nem is szabályos behozni, illetve megnyitni egyéb törvényhelyeket, amelyeknek csak nagyon áttételesen van közük akár a Magyary-programhoz vagy a közúti közlekedést érintő törvényekhez.

Ebben az esetben, és itt a 3. pontról beszélek, a nemzeti mobil fizetési rendszerről szóló 2011. évi CC. törvényt szeretné módosítani a gazdasági bizottság. Ez a törvény nem volt megnyitva, itt a KRESZ módosításáról beszéltünk, és az általános vitában sem tudtunk természetesen ehhez a részhez hozzászólni, mert fogalmunk sem volt, hogy a gazdasági bizottság kitalálja, hogy egy saláta jelleggel idetolja több törvénynek a módosítását. Hozzáteszem, hogy ez nemcsak a nemzeti mobil fizetési rendszerről szóló törvényt érinti, de a többi esetben - akár a honvédek jogállásáról vagy a honvédségi gépjárművek szabályozásáról, ami például a biztosítást illeti, még meg tudom érteni, hogy idetartozhat, bár ezt sem tartom szabályosnak, hogy utólag olyan törvényhelyeket nyitunk meg, amelyek nem voltak megnyitva az általános vitában. Viszont a nemzeti mobil fizetési rendszerről szóló törvény módosítása még tágabb kaput nyit, és tulajdonképpen a különböző, Európai Unió felé fennálló aggályokat próbálja meg módosítani, a parkolási díj és az útdíj nemzeti mobil fizetési rendszeren történő bevezetésének az időpontját módosítják.

Fel szeretném hívni a figyelmet, ahogy ezt elmondtam, hogy ez nem elegáns, és a jövőben azt szeretnénk, ha tartózkodnának attól, hogy ilyen formában és ilyen módon nyitnak meg törvényhelyeket. Természetesen egy bizottságban mindenre rá lehet mondani azt, hogy szabályos, egy többségi szavazással. Akár az alkotmányügyi bizottságban is többször tapasztaltuk azt, hogy a kérdésfeltevésre: szabályos-e vagy a Házszabálynak megfelel-e akár egy ilyen törvényhely megnyitása, azt lehet mondani, hogy igen, mert a többség azt mondja. De ettől függetlenül nem szeretnénk, ha a jövőben ez a gyakorlat meghonosodna vagy elterjedne.

Ebben az esetben azért várnánk egy választ, talán majd a zárszóban - láttam, hogy államtitkár úr jegyzetelt -, hogy mi az oka annak, illetve értem, hogy mi az oka annak, hogy idehozzák ezt, de akkor legalább egyeztethettek volna azelőtt, mielőtt a törvényjavaslatot benyújtják. És ha ez egy salátatörvényként, úgy, ahogy van, bejön a Ház elé, akkor mind a felkészülés, mind az általános vita menetét meghatározhatta volna, hogy beszéljünk a nemzeti mobil fizetési rendszerről is. Így ebben az esetben úgy kell tekintenünk, hogy megint korán vagy későn ébredtek föl, és idetuszkolnak áttételesen idetartozó törvényeket, amelyeket mi egyébként nem tartunk szabályosnak, mármint a gazdasági bizottságnak az ez irányú módosítását.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 198 2013.02.25. 4:02  197-207

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Remélem, nemcsak magammal fogok vitatkozni, hanem sikerül ebben a nagyon fontos témában aktív részvételre rábírni a kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaimat is.

Jómagam egy módosító javaslatot nyújtottam be, ez itt több ajánlási pontban szerepel. Igazából nem értem, hogyan lett ebből több ajánlási pont, de nem is ez a lényege; például a 10., 11. ajánlási pontban található meg a módosító javaslatom. Itt arra tennék javaslatot, hogy a 400 millió forintos összeghatár kerüljön ki a törvényből, lévén, a lánctartozásoknál és a kialakítandó új és az általános vitában megtárgyalt rendszerben nem látom értelmét annak, hogy 400 millió forintban korlátozzuk azt az összeget, amely felett nem lehetne az új jogintézménnyel élni, vagyis az egyszerűbb, gyorsabb bírósági igényt érvényesíteni és a szakértői testülethez fordulni.

Annál is inkább igaz ez, mivel a szabályozás arra tesz javaslatot - egyébként nagyon helyesen -, hogy a szakértői vélemény, amit a testület fog adni, egyfajta bázisul, kiindulópontként szolgáljon ezekben a vitákban. Ha feltételezzük azt, hogy több szakértő, megfelelően kiválogatott szakértők vannak - mert ez is az általános vitában elhangzott, hogy nagyon fontos eleme a rendszernek azon kívül, hogy anyagilag elérhető legyen. Azt hiszem, erre valamiféle ígéreteket kaptunk a kormány jelen lévő képviselőitől, hogy hozzáférhető lesz, tehát hogy megfelelő anyagi bázis esetén, ha jól emlékszem, akkor 1 százalékos összegért - minimum 60 ezer, maximum 400 ezer forintos összeg -, ami tervbe van véve a kormányrendelet esetében, tehát ez a része rendben van, hozzáférhető lehet. Ha ehhez még a szakértők megfelelő kiválogatása is belekerül - erre is kaptunk ígéretet a tárca részéről, egyáltalán a kontroll megteremtésében -, és ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor viszont meg kellene adni a lehetőséget arra, hogy 400 millió forintos összeghatár fölött is működhessen ez az új megoldás.

Arra tudok tippelni, hogy a kiemelt ügyek értékhatárához kötné a benyújtó tárca az ezzel élés lehetőségét, én viszont úgy gondolom, hogy ez nem feltétlenül indokolt, bár a kiemelt ügyek esetében egyéb eljárásjogi szabályokat emelt be a tisztelt Ház még ebben a ciklusban a különböző törvényekbe, akár a polgári eljárásról szóló törvénybe. Úgy gondolom, hogy ezt a korlátozást ebben a körben nem célszerű fenntartani, és nagyon szeretnénk, hogy ez kivételre kerüljön.

Sajnos a bizottság nem támogatta, és a kormány sem értett ezzel egyet, de akkor nagyon várnám, hogy itt a vitában legalább a kormányzat részéről megnyilvánuljanak, és mélységeiben is meg tudjuk azt vitatni, hogy miért indokolt ennek a határnak a fenntartása, arra is tekintettel, amit elmondtam, hogy a kiemelt ügyek már benne foglaltatnak a hatályos szabályokban, de az esetek többségében a jelenleg kidolgozott garancia nagyobb biztonságot és gyorsabb eljárást tenne lehetővé.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 202 2013.02.25. 3:03  197-207

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Bár normál szót kértem, de szerintem két percbe be tudom sűríteni.

A másik pont, amit viszont ki szeretnék emelni, és továbbra is nagyon súlyosan nehezményezem, nehezményezzük, az az, amit az alkotmányügyi bizottság itt elkövetett a jelenleg hatályos Ptk. módosításával kapcsolatosan. Ennek nem mennék bele a részleteibe, hogy ez jó vagy rossz, itt ugye több EU-irányelv átültetéséről beszélünk. Viszont már az általános vitában is elmondtam, hogy nem jó gyakorlat az, hogy most az EU kérésére az egyébként már csak néhány hónapig hatályba lévő, régi Ptk.-t módosítjuk, és ezáltal próbálunk megfelelni addig is az Európai Uniónak, ráadásul úgy, hogy az új polgári törvénykönyv, az új kódex már elfogadásra került, és tulajdonképpen nemsokára, néhány hónap múlva, rövid időn belül hatályba is léphet.

Ettől függetlenül nemcsak hogy a régi polgári törvénykönyvben megtörténtek ezek a nagy ívű változtatások - ahogy elmondtam - európai uniós elvárásra, hanem ráadásul az alkotmányügyi bizottság még ezeket a módosító javaslatokat is egy saját módosító javaslattal a talpáról a feje tetejére fordítaná, és tulajdonképpen itt olyan jogintézményekkel dobálózunk, amelyeket hosszabb vita keretében dogmatikailag jobban ki kellett volna dolgozni. Itt a semmisségről, megtámadhatóságról, érvénytelenségi okokról, tisztességtelen szerződési feltételekről, a jóhiszeműség elvárható mértékéről, esetköreiről, illetve arról van szó, hogy ezeket a szerződéseket ki támadhatja meg, illetve mely szervezetek. Azt hiszem, ezt nem méltó egy módosító javaslat módosításában beterjeszteni a Ház elé, és főleg nem úgy, ahogy mondtam: az új Ptk.-ról nem is olyan régen szavazott a Ház, és ezek a rendelkezések már nem sokáig fognak élni.

(18.40)

Ettől függetlenül elkövethetünk és a Ház valószínűleg el is fog követni ilyet az ilyen tempójú és kellően meg nem fontolt olyan törvényekben, amelyek alapvetően nem erről szólnak.

A polgári törvénykönyvről szóló kódexet módosítani, abba néha koncepció nélkül beletúrni nem célszerű, nem elegáns, és komoly jogkövetkezményeket is vonhat maga után. Ez alkalommal újra csak tiltakozunk az ilyen eljárás ellen.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 210 2013.02.25. 9:31  207-309

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valószínűleg Gaudi képviselőtársam is fel fog szólalni, úgyhogy megpróbáljuk felosztani egymás közt a sok beadott módosító javaslatunkat, hogy ne ismételjük önmagunkat. Először a 9. módosító javaslathoz szeretnék szólni a vita ezen szakaszában.

(18.50)

Ez Gyüre Csaba és Gaudi-Nagy Tamás módosító javaslata, amelynek nagyon fontos lényegi üzenete van. Azt szeretné beemelni az alaptörvénybe, hogy a köztársasági elnök az alaptörvényt vagy annak módosítását az aláírás helyett abban az esetben is elküldhesse az Alkotmánybírósághoz, tehát ne csak abban az esetben, ha annak elfogadása eljárásjogi problémákba ütközött az alaptörvény szerint, hanem ha az alaptörvény-módosítás az alaptörvény szellemiségével, illetve alapértékeivel ellentétes.

Ez azért nagyon fontos, mert bár elsőre talán furcsán hangozhat, de az alaptörvénynek az egyik legnagyobb vívmánya - és azt kell mondjam, hogy ezt mi is üdvözöltük, és már nagyon régóta javasoltuk - az volt, hogy hivatkozik a történeti alkotmányosságra, és önmagát ezért is csak alaptörvénynek hívja, az alkotmány kifejezést fenntartja a történeti alkotmányunknak. Ebben az esetben viszont azt kell látnunk, hogy egy formális eljárási jognak megfelelő alaptörvény-módosítás is bizony lehet alaptörvény-ellenes, és szemben állhat a történelmi, történeti alkotmányunkkal és a magyar jogtörténet kialakult normáival.

Ennek a módosító javaslatnak, a 9. pontban meghatározott módosító javaslatnak pont ez lenne a célja, hogy egyértelművé tegye azt, ami egyébként az alaptörvényben szerepel, hogy tartalmilag a köztársasági elnök eldönthesse azt, hogy az Alkotmánybíróság eljárását kéri-e ezekben az esetekben. Természetesen ez az Alkotmánybíróságnak is lehetőséget nyújt arra, hogy magát az alaptörvény módosítását az alaptörvény szellemiségével vagy értékeivel összevesse, de pont ez az a jogi kontroll, ami kiszűrheti azt, hogy minden egyes, egyébként az alaptörvénybe nem illő módosítás bekerülhessen az alaptörvénybe egy kétharmados szavazással arra hivatkozva, hogy ez eljárásjogilag megfelel a fennálló szabályoknak. És ez igaz is, hiszen a formál eljárásjognak lehet, hogy megfelel, viszont ezzel tulajdonképpen nincs meg az a kontroll, ami alapján bármilyen, akár aprónak tűnő szabályozás vagy túl aprólékosnak tűnő szabályozás bekerülhet az alaptörvénybe, vagy a szellemiségével, az alaptörvényben megfogalmazott egyéb pontokkal ellentétes javaslatok is beemelésre kerülhetnek.

Ennek csak egy gátja van, hogy megkapja-e a kétharmados többséget az Országgyűlésben vagy nem. Ha megkapja - márpedig ebben a ciklusban ez nem tűnt egy nehezen kivitelezhető gyakorlatnak -, akkor tulajdonképpen ezután senki semmilyen indokkal, sem jogi, sem a történelmi alkotmányosságunk vívmányai és szelleme alapján nem vizsgálhatja felül ezeket a rendelkezéseket. És nem gondolnánk, hogy ez jól van így, nem gondoljuk azt, hogy ez a hosszú távú magyar joggyakorlatot és jogfejlesztést elősegítené.

Tehát nagyon kérem, hogy ezt a javaslatunkat támogassák, szerintem mindannyiunk érdeke, hogy megfelelő módon a jövőben is minden alaptörvény-módosítás az alaptörvény szellemében történjen. Ráadásul a köztársasági elnöknek igenis kell juttatnunk egy olyan jogosultságot, amellyel ő eldönti azt, hogy ezekben az esetekben kéri-e az alkotmánybírósági kontrollt. Tehát a kontroll itt is kétlépcsős, és azt hiszem, ez sem elhanyagolható szempont.

A másik pont, amire felhívnám ebben a vitaszakaszban a figyelmet, az a 15-ös, amelyet Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársammal és Gyüre Csaba képviselőtársammal terjesztettünk elő. Ez a Nemzeti Emlékezet Bizottságát és annak működését veszi górcső alá. Az lenne a célja, hogy az egyébként eddig még fel nem állt Nemzeti Emlékezet Bizottsága, és nagyon örülünk, hogy feltárja, illetve ha majd egyszer feláll ez a bizottság, nagyon reméljük, hogy ez minél előbb megtörténik... - tehát nagyon örülünk neki, hogy feltárja a kommunista diktatúra működését, az azt működtető személyeket, a hatalom gyakorlóit. De ez anélkül, hogy ehhez valamiféle konzekvenciát hozzáfűznénk, csak pusztába kiáltott szó marad.

Mi azt szeretnénk, hogy a tényfeltárás és a dokumentumok kikutatása és kielemzése után induljanak meg azok a büntetőeljárások, amelyekre jogi lehetőség van egyébként pont az új alaptörvény alapján is - gondolok itt akár az elévülésnek a kitolására és az elévülési időknek a meghosszabbítására -, és ne csak egyfajta kedvtelési célú, nem tudok máshogy fogalmazni, kutatásba kezdjen a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, és ahogy Magyarországon nagyon sok mindennek, ennek se legyen semmiféle hatása, hanem igenis, ha olyan törvénytelenségeket észlel a bizottság a feltárt dokumentumok alapján, akkor a büntetőeljárásokat kezdeményezze az illetékes hatóságoknál. (Dr. Lamperth Mónika dr. Répássy Róberthez lép, majd a kormánypárti padsorokban ülve beszélgetnek.)

És azt szeretnénk, hogy ez az alaptörvényben kimondásra kerüljön, mint a Nemzeti Emlékezet Bizottságának feladata, hiszen így számon kérhető, és a feladatok között szereplő kötelezettsége lenne, hogy ezekben az esetekben a büntetőeljárást megindítsa, illetve a feljelentéseket megtegye. Ez azért is fontos, hangsúlyoznám, mert ebben az esetben egy pusztába kiáltott szó, egy szépen elmondott szlogen marad, mint ahogy az nagyon sokszor megtörtént sajnos az elmúlt időszakban, mondunk egy szépet, egy nemzeti fülnek kedvező és jól csengő frázist, de utána ennek a végrehajtása, a sziszifuszi munka és az, hogy itt a felelősöket megtaláljuk és azok elnyerjék méltó büntetésüket, ez mindig elmarad.

Különösen igaz ez a kommunista bűnösöknél, a Jobbik és a Jobbik képviselői is több feljelentést tettek, erről képviselőtársaim beszélni fognak, ezeket nem sorolnám el, de több feljelentést tettek, és ezekben az esetekben sem mindig indult meg a nyomozás, vagy bizonyos esetekben az ügyészség ezeket visszadobta. Ráadásul, hozzá kell tenni, hogy az a tudás és a tapasztalatoknak és a büntetőeljárásra okot adó körülményeknek a tárháza azokban a dokumentumokban van, amelyekhez a Nemzeti Emlékezet Bizottsága hozzá fog férni, ha - hangsúlyozom - felállításra kerül. És ha már hozzáfér és elkezdi kutatni, akkor annak a kimondása, hogy a büntetőeljárásokat meg kell indítani, az az alaptörvényben is megfogalmazandó nemzeti érdek.

Hozzáteszem egyébként, hogy ezek alapján - és erre is lesz módosító javaslat - el lehetne menni abba az irányba, hogy a vagyoni reparáció is megtörténjen. Jól tudjuk, hogy hiába telt el több mint 20 év a rendszerváltozás után, és hiába keressük a bűnösöket, még egyfajta kimondásra sem került, hogy kik azok, akik a rendszerváltást oly formában kisiklatták, ahogy az megtörtént, és kik voltak a haszonélvezői. Legalább első körben nyerjék el büntetőjogi felelősségüket, és utána egyébként következő lépésként szeretnénk, sőt követeljük, hogy a vagyoni reparáció is a magyar nemzet érdekében megtörténjen.

De természetesen ehhez kell, hogy ezt a módosító javaslatot támogassák, és erre kérem önöket, ha már a bizottságban ezt nem tették meg, akkor itt az Országgyűlés és talán a nagyobb nyilvánosság, a plénum előtt kérhetem, hogy egyrészről álljon fel végre a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, és másrészről a kutatások alapján induljanak meg végre akár a büntetőeljárások is.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 220 2013.02.25. 6:03  207-309

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon röviden kiegészíteni szeretném a 17. ajánlási pontra hivatkozással Szilágyi képviselőtársamat, hiszen én is előterjesztője vagyok ennek a módosító javaslatnak. Arra szeretném felhívni a szíves figyelmüket, hogy ha már egyébként az MSZP-ből senki nem tartózkodik bent, tehát hogy úgy mondjam, ők távol maradtak a vitától (Dr. Vas Imre: A bizottsági ülésen is!), tehát beszélhetünk, úgymond egymás közt vagyunk, hogy az a kettős mérce, ami kialakult az utóbbi időben, és részben az új alaptörvénnyel áttörésre került vagy legalábbis egy jó irányba tett, de nem megfelelő méretű lépéssel elindultunk, azzal is betetőződhetne, hogyha végre azt látnák az emberek, hogy felelősei is vannak az elkövetett cselekményeknek.

Az rendben van, hogy meg lehet büntetni a kommunista bűnösöket, de ha mindenki luxusnyugdíjakkal vadászgatva és golfozgatva, tisztes öregkort megélve, majd egyszer eltávozik az élők sorából, és utána próbálunk felelősöket keresni, akkor utána ez már késő lesz. Ahogy itt az Országgyűlésben elhangzott többször, és akár a legfőbb ügyész úrnak intézett jobbikos képviselői indítványokból is kiderült, hogy az ügyészség jelen pillanatban arra az álláspontra helyezkedik, hogy többek közt - és itt most maradjunk a 17. pontban megfogalmazott körnél - az ügyészek és a bírók esetén a vérbírók és nevezzük így, a vérügyészek esetén, akik sok esetben halálos ítéleteket kértek, illetve hoztak olyan emberekkel szemben is, akiknek akár a forradalomban vagy a kommunista diktatúrában az ellenállásban betöltött szerepük nyilván egy normális országban nem tette volna lehetővé azt, hogy halállal lakoljanak, nos, ezeket az embereket is felelősségre kellene vonni.

Ha az ügyészség, Magyarország jelenlegi ügyészsége arra az álláspontra helyezkedik, hogy ez nem lehet, hogy ezek a bírák és ügyészek az akkor fennálló törvényeknek megfelelően jártak el, hozzáteszem halkan, hogy ez már a nürnbergi perekben sem volt kimentő ok, hogy "parancsra tettem", zárójel bezárva, akkor itt se legyen az. Hiszen ha elfogadjuk ezt a jogelvet, akkor ezek alapján a kommunista bűnösöknek mindent lehet, hiszen a "parancsra tettem" jelszó mögé bújva csak azt kell majd bizonyítaniuk, hogy a kommunizmus törvényeinek megfeleltek; egyébként hozzáteszem: azoknak a törvényeknek, amelyeket önök az alaptörvényben is illegitimnek ismernek el.

Tehát akkor úgy érzem, hogy itt van egy kis jogi gubanc, hogy egyik rendelkezéssel az akkor született törvényeket illegitimnek és a diktatúrában fogantnak ismerik el, ez természetesen szép és támogatandó, másrészről viszont azokat az embereket, a diktatúra kiszolgálóit, működtetőit és halálos ítéletek meghozóit viszont egy könnyed tollvonással akkor felmenthetjük a felelősség alól, és azt lehet mondani, hogy ők bizony az adott fennálló, bár utólag illegitimnek tekintett rendszer törvényei alapján jártak el, és ezért nem felelősségre vonhatók.

Ez abszolút elfogadhatatlan. Azt szeretnénk ebben az esetben világossá tenni, hogy amennyiben az ügyészség nem mozdul ebbe az irányba vagy kifogásokat keres, akkor az ügyészség számára az alaptörvényben is meghatározott irányelveket és mérföldköveket kell elhelyezni, és egyértelművé kell tenni a Magyar Országgyűlés szándékát, hogy egy diktatúra működtetőivel és mondjuk, a forradalom hőseinek halálra ítélőivel szemben is lehetőség van a felelősségre vonásra. Ha egyébként hozzáteszem, hogy még eljárásjogilag is lehetőség van erre, szintén az új alaptörvénynek a rendelkezései alapján, miszerint nem évültek el ezek a bűnök, akkor már csak egy lépést és ezt a lépést kellene megtenni, amit mi a 17. módosító javaslatban előterjesztettünk, és végre elindulhatna valami az elszámoltatás felé. Hogyha ez elmarad, akkor ahogy elmondtuk, minden csak a szlogenek szintjén fog megrekedni, és önök lehet, hogy a 2014-es kampányban majd el tudják mondani, hogy megtették azokat a lépéseket, hogy felelősségre vonhatóak legyenek ezek a személyek, de ha az emberek nem fognak valódi felelősségre vonásokat és eljárásokat látni, akkor higgyék el, hogy ezt nem fogják elfogadni, és az eredményeket nem fogják tapasztalni. Ráadásul úgy tűnik, mintha valakik arra játszanának, hogy hiába az új szabályozás, majd szépen lassan, az új törvények alapján is el fognak évülni ezek a bűntettek, vagy bizonyos korlátok és mindenféle ügyészségi lavírozások mögé bújhatnak, és továbbra is a luxusnyugdíjakat felvéve, majdnemhogy röhögve a magyar embereken és az áldozatokon, élhetik a mindennapjaikat ezek az emberek.

Nagyon szeretnénk, hogyha nem úgy, ahogy az alkotmányügyi bizottság, az emberi jogi bizottság, amelyeknél sajnos egyharmad sem támogatta ezt a javaslatot, és azzal sem az előterjesztő képviselője, sem a kormány nem értett egyet, ezeket a vélekedéseket változtassák meg, és legalább majd a módosító javaslatokról szóló szavazásokon támogassák ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 232 2013.02.25. 2:05  207-309

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Ez egész egyszerűen nem igaz. Tehát amit ön próbált jogi köntösbe bújtatni, az nem más, higgye el, mint mentegetése a kommunista bűnösöknek. (Dr. Répássy Róbert: Tőlem ez igen távol áll!) Mondok egy egyszerű példát. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága miért nem állt fel? Volt erre egy határozat, hogy fel kell állítani ezt a testületet. Nem várunk tőle csodát, de még erre is képtelenek. Azt hiszem, hogy akkor létre kellene hozni egy olyan testületet, amely kidolgozza, ha önök erre nem képesek, a kommunista bűnösök számon kérésének a módozatait, ennek a jogi lehetőségrendszerét.

Egyébként azzal nem értek egyet, hogy ne lenne az általunk beterjesztett javaslat egy jó lépés és egy előre tett lépés az ügyben. Hiszen lehet itt azzal takarózni, hogy parancsra tették, a fennálló jogszabályoknak megfelelően tették. Tulajdonképpen, ha azt mondjuk, hogy a fennálló jogszabályoknak feleltek meg, azt mondjuk ki, hogy parancsra tették, és ezért nem büntethetők, az emberek azt fogják látni, hogy minden más esetben az alaptörvényt, a különböző jogszabályokat, ha a Fidesz érdeke úgy diktálja, meg lehet erőszakolni bármilyen módon és bármilyen eredményre vezetve, de ha arról van szó, hogy a kommunista bűnösöket akármilyen szinten felelősségre vonják, ez soha nem megy, és ehhez mindig találnak jogi indokokat.

Már ne haragudjon, de az nem érv, hogy Gyurcsány Ferenc is alig várja, hogy vádlott és elítélt legyen, és hogy mártír legyen belőle. Mi is alig várjuk egyébként. Tehát tegyük meg akkor neki ezt a szívességet! Tegyük meg ezt a szívességet! Igazán megtehetik, de akkor az legyen olyan tényállás alapján, amellyel esetleg el is lehet ítélni. Nem gondolom, hogy azt mondhatjuk pont a kommunizmus áldozatainak emléknapján, hogy az a megvetés, amivel a társadalom sújtja ezeket az embereket, elég lenne. Nem elég, tisztelt államtitkár úr!

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 240 2013.02.25. 2:02  207-309

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Van egy olyan csodálatos találmány, hogy kapcsolódó módosító indítvány, amit be lehet nyújtani a javaslatunkhoz, ha önök egy kicsit csiszolni szeretnék, hogy egyébként a leírt jognak, a jogpozitivista felfogásnak is megfeleljen.

Egyébként Papcsák képviselőtársam szavait hallgatva, amit mondott, az pont minket támaszt alá, tehát pont Nürnbergben törték át a jogpozitivizmus falát a természetjogi elvekkel, és ha azt '90-ben meg lehetett tenni, akkor nem tudom, hogy most miért nem lehet. Szerintem most is meg lehet egyébként tenni.

Ráadásul itt a legtöbb esetben a politikai akarat hiányzott. Tehát lássuk be, hogy az igazságszolgáltatási rendszer és az írott jog mellett azért a politikai akarat és a népakarat által - a népakarat leginkább a politikán keresztül kellene hogy megfogalmazódjon - nagyon is orientálható, hogy milyen irányba tud lépni. De ennél sokkal rosszabb a helyzet, mert most a konkrét téma, hogy ügyészek, bírók, vérbírók, vérügyészek elítélhetősége, de ahogy az elhangzott, például Biszku Béla ellen konkrétan a jelen Btk.-ban szereplő, és nem olyan régóta szereplő tényállás alapján se folytatják le ezeket a büntetőeljárásokat.

Lehet, hogy az esetben csak a kommunizmus bűneinek a tagadása lenne, de valahogy az is megakad, még egy apró gesztusértékű kisebb büntetést sem szenved el Biszku Béla a jelen Btk.-ban meglévő tényállás alapján, és egyébként a most elkövetett kijelentései miatt. Ha ezt nekem valaki meg tudja magyarázni, hogy mi ennek az oka, ráadásul úgy, hogy valóban az igazságszolgáltatásban is minden kulcspozícióban változások történtek, akkor azt kell mondjam, hogy így csak a politikai akarat nem lehet meg, az viszont nagyon szörnyű és fájdalmas, azt kell mondjam.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 248 2013.02.25. 1:14  207-309

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Államtitkár úr, eredményeket szeretnénk látni. Hisszük, hogyha látjuk, ha megszülettek ezek a törvények, eltelt most már kétharmada a ciklusnak.

Arra a kérdésemre egyébként nem válaszolt, hogy rendben van, jó, ezeket a törvényeket meghozzák, nagy nehezen ki lehet bogozni, hogy mik történtek régen. De egy jelenleg fennálló, hatályos Btk. szabályai alapján - itt a kommunizmus bűneinek tagadására gondolok - , amely alapján egyébként, törvényhely alapján már elítéltek, ha itt a nácizmus bűneire gondolunk, és eljárás alá vontak különböző személyeket, Biszku Bélának az egyébként bizonyítható, sajtónyilvános videofelvételen meglévő nyilatkozatai miatt miért nem került sor bármiféle felelősségre vonására.

Persze mondhatja azt, hogy az igazságszolgáltatásba nem szabad beleszólni, de megint az eredményeket kérem számon. Ebben az esetben is azt látjuk, hogy míg az egyik esetben haladnak a dolgok, a másik esetben nagyon érdekes módon láthatatlan kezek elgáncsolják ezeket a folyamatokat.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 254 2013.02.25. 1:35  207-309

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Államtitkár úr, pontosítanám: a bíróság, az eljáró bíróság kért előzetes normakontrollt, ugyanis önök kidobták azokat a régi ügyeket, mindegyiket a kukába, amelyeket korábban bármilyen beadványozó kezdeményezett, és az új szabályok alapján, mondjuk, csak a képviselők egynegyede fordulhat az Alkotmánybírósághoz. Tehát államtitkár úr, kérem, fogalmazzunk pontosan!

Akkor meg szeretném öntől kérdezni, hogy kik voltak azok, akik javasolták, hogy az Alkotmánybíróság eljárásának is szabjunk határidőt. A Jobbik volt többek közt, aki javasolta. És kik voltak azok, akik ezt hevesen lesöpörték az asztalról? Önök voltak, tisztelt államtitkár úr. És pont ilyen eredményeket okoz az, ha az Alkotmánybíróságnak - amelyet önök egyébként most azért szépen felbővítettek, tehát lenne lehetőségük ezeket az ügyeket eldönteni. Ráadásul tulajdonképpen lehetetlenségszámba megy, hogy valaki akár országgyűlési képviselőként vagy frakcióként - ha az Országgyűlés létszámának egynegyedével nem bír - az Alkotmánybírósághoz forduljon, tehát tulajdonképpen lehetetlenné tették. Lenne lehetőség rá, hogy határidőt szabjunk az Alkotmánybíróság számára, legyen ez bármilyen határidő, erről lehet vitatkozni, önök ezt nem tették meg, arra hivatkozva, hogy "ésszerű határidő" szerepeltetése a törvényben elég.

Szilágyi képviselőtársam elmondta, hogy mennyi ideje fekszik az Alkotmánybíróság asztalán ez a javaslat. Úgy tűnik, hogy az ésszerű határidő két éven is túlnyúlhat - nem hiszem, hogy ez lenne az, amerre előre kellene haladni a jogbiztonság talaján Magyarországon.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 266 2013.02.25. 8:47  207-309

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 23-as ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, amelyet részben érintett Schiffer András képviselőtársam. Mi sem tartjuk jónak, hogy a véleménynyilvánítást a kormány oly mértékben próbálja korlátozni - és mindenképpen korlátozásról kell beszélni az elmúlt évtizedek gyakorlata alapján -, ami egyfajta közösségekkel szemben a véleménynyilvánítást jogi eszközökkel, akár büntetőjogi eszközökkel szeretné kordában tartani.

Egyrészről ez nem megoldás az ilyen jellegű kijelentésekre, és nem a büntetőjognak vagy akár a kártérítési jognak az eszközét kellene erre felhasználni. Itt először volt egy vita köztünk Répássy államtitkár úrral, ő azt mondta, hogy ez csak a polgári jogi kártérítésre vonatkozik, utána ő is visszakozott, és elismerte azt, hogy a magánindítványos igények alapján ez bizony büntetőeljárások generálására is okot adhat.

(20.30)

Sőt, talán úgy fogalmazott államtitkár úr, hogy jó felé kapiskálunk a cél és a kormányzat célja tekintetében. Ez viszont egy olyan kiszámíthatatlan kaput nyit meg, ami tulajdonképpen azt a véleménynyilvánítási szabadságot rombolja le, ami az egyik legerősebb alkotmányos alapjog, és egyben a demokratikus közéletnek is egy megjelenítője.

Itt elhangzott a vitában az is, hogy miért szeretnénk azt, hogy esetleg a magyar nemzetet ért sérelmek esetén bírósághoz lehessen fordulni. Természetesen ez egy kiforgató meghatározás, egyébként - lehet, hogy meglepetést fogok okozni - nem tartom megoldásnak. Nem tartom megoldásnak, hogy mondjuk, jómagam vagy akár az állampolgárok százezrei - bár lehet, hogy ha megnyitják ezt a kaput, akkor kénytelenek leszünk vele élni - a bíróságokat azzal terheljék, hogy különböző sérelmeket vagy a magyar nemzetet ért sérelmeket így próbálják bíróság elé vinni. Ennek nem ez a megfelelő módja.

Viszont én attól tartok, hogy nem ez lesz, mert a kettős mérce keretében - és erről már sokszor szó esett itt az Országgyűlésben is - nem arról lesz szó, hogy itt a magyar nemzetet ért sérelmek majd megtorlásra kerülhetnek, hanem bizonyos közösségeket ért, az ő méltóságukat állítólagosan, tehát a vélt vagy valós sérelmeik alapján lehet majd embereket meghurcolni. Annál is inkább így van ez, mert a megfogalmazás, amit önök az alaptörvénybe bele szeretnének emelni, egyrészt a közösségek méltóságáról szól, és tiltja ezek megsértését. De ezen is túlmegy, és úgy fogalmaz - és itt azért nem tartom teljesen egyértelműnek ezt a megfogalmazást -, hogy valaki abban az esetben, ha az ő emberi méltóságát egy közösséghez tartozása miatt sértik meg, és azt a közösséget éri a kritika, akkor ő mintegy áttételesen sértve érezheti magát és bírósághoz fordulhat.

Ez azért veszélyes, államtitkár úr, mert itt nem is csak arról van szó, hogy egy olyan közösség, amely úgy gondolja - bár ez abban az esetben sem lenne elfogadható -, hogy őt valamiféle sérelem érte, akkor a képviselőjén keresztül, bár hogy egy közösségnek kik a képviselői, ez is elég veretes jogi vita lehet, és sem a tíz percbe, talán órákba se férne bele ennek a fejtegetése, de nem erről van szó, hogy a közösség egy képviselőjén, vélt vagy valós képviselőjén keresztül próbál revánsot venni, hanem azok a magánszemélyek, azok az egyének indíthatnak akár magánvádas büntetőeljárásokat is bizonyos kijelentésekkel szemben, amelyek csak áttételesen érintik őket. Hiszen a sérelmet ők csak azért szenvedték el, mert ők azt állítják, hogy valóban egy közösséghez tartoznak, amely közösséget egyébként valamiféle kritika ért.

Azt hiszem, ez nem elegendő indok arra, a szükségesség és arányosság tesztjét biztosan nem állná ki, ha nem emelnék be az alaptörvénybe, valószínűleg egyébként ezért próbálkoznak ezzel az eszközzel. Lám, ebben az esetben az írott joghoz való ragaszkodás erre vezeti önöket. Tehát nem állná ki ezt a próbát, túl áttételes a sérelem, ami itt megtörténik, és ez az áttételes sérelem odavezethet, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát akár büntetőjogi eszközökkel is korlátozni lehet, meg lehet hurcolni embereket bizonyos kijelentésekért. És itt persze lehet azt mondani, hogy mindenki vállalja a kijelentéseiért a felelősséget, de ha kinyitunk egy olyan kaput, hogy egyébként a bíróságokra terhelünk olyan döntési helyzeteket akár a perek ezerszámra való megindításával, amelyekre a bíróságok egészen egyszerűen nincsenek felkészülve, és nem az ő dolguk, hogy ezt megoldják.

A gyűlöletre uszítás törvényi tényállása - ami már elhangzott itt az előttem felszólalók részéről - nem véletlenül alakult úgy, ahogy, és az elmúlt időszak, több mint húsz év alkotmánybírósági gyakorlata nem véletlenül alakította ki azt a mércét, hogy egy úgymond gyűlöletbeszédnek el kell jutnia arra a szintre, ami a véleménynyilvánítás szabadságán túllépve mintegy alkalmas lehet akár például egy tettlegességre is, mondjuk, az adott kisebbségek ellen. Ebben az esetben természetesen helye lehet a fellépésnek, ahogy az meg is történt, és bizonyos esetekben alkalmazásra került ez a törvényhely. De azt látni kell, hogy ezzel az alaptörvény-módosítással oly tágra nyitják ezeket a kapukat, amelyekre önök sincsenek felkészülve. Önök sincsenek arra felkészülve, hogy mi lesz, ha valóban lavinaként özönlenek majd a különböző perek és magánvádas büntetőeljárások a bíróságokra, ezekben az esetekben akár viszontvádakkal is lehet élni, és tulajdonképpen egy kontrollálatlan helyzet fog kialakulni. Mindezt azért, hogy megfeleljenek bizonyos trendeknek, és nagyon sajnáljuk, hogy egyébként a kormányzat ezzel próbálja bizonyos más, rossz színben feltüntetett intézkedéseit kompenzálni, és jó pontokat begyűjteni bizonyos köröknél. De higgyék el, hogy azért a józan jogi látásmód és egy józan jogalkotás azért fontosabb lenne annál, hogy önök gesztusértékű piros pontokat begyűjtsenek.

Annál is inkább, mert - és itt megint csak államtitkár úrhoz fordulok - ha önök ezt nem látják, hogy a sérelem ebben az esetben olyan áttételes, ami alkotmányos demokráciákban megengedhetetlen, egyébként Európában nem sok helyen van rá példa, nem is tudom, hogy lehetne-e példát hozni, ahol ilyen áttételes módon, alkotmányosan kinyitják és korlátozzák ezzel a véleménynyilvánítás szabadságát, ez nem egy jó irány. A módosító javaslatunk, amelyhez természetesen benyújthatnak még kapcsolódó módosítókat, ha valamennyiben nem felel meg önöknek, megpróbálja ezt kiküszöbölni. Lehet, hogy nem a legjobb módon, de legalább felhívjuk a figyelmet arra, hogy a jövőben - ahogy mondtam - önök egy olyan kaput fognak kinyitni, amivel kiszabadítják a szellemet a palackból, és oda ezt ezután már senki nem fogja tudni visszatuszkolni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 282 2013.02.25. 9:39  207-309

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Bár az idő szalad előre, de egy-két nagyon fontos javaslatról meg kell emlékeznünk.

Kezdeném a 39-essel, amelyben egyébként pozitív véleményemnek kell hangot adnom, hogy az alkotmányügyi bizottság javaslatára - és remélem, ezt a Ház támogatni fogja - kikerül az az egyébként pontatlan megfogalmazás, miszerint a fővárosi és megyei kormányhivatal kezdeményezésére felülvizsgálja az önkormányzati rendeleteknek az alaptörvénnyel való összhangját. Itt az volt a probléma, hogy ez a kormány kezdeményezésére történhet meg, ha a kormányhivatal ezt jelzi. Tehát ez egy szakmailag megalapozott módosító javaslat.

A 40-es ajánlási pontban arra teszünk javaslatot Gaudi és Gyüre képviselőtársammal, hogy kivegyük azt a szégyenletes megkötést, hogy a képviselőknek csak az egynegyede fordulhat az Alkotmánybírósághoz. Ez, hogy ha már megnyitásra került ez a része az alaptörvénynek, akkor nem hagyhattuk ki, hogy újra színvallásra késztessük a kormányzatot, vagy legalábbis az eddigi véleményének a felülbírálatára. Úgy gondoljuk, hogy nem igazságos és méltánytalan, hogy egy kibővített létszámú Alkotmánybíróság részére egy országgyűlési képviselő sem nyújthat be indítványt. Ezzel tulajdonképpen az Országgyűlésnek és az országgyűlési képviselőknek a munkáját és az alkotmányos szerepét csökkentették, és ezt szeretnénk visszaállítani.

A 47-es ajánlási pontot azért kell mindenképpen megemlíteni, mert itt visszakozni látszik a kormányzat, azon esetek egyike, ahol úgy tűnik, hogy a sok elmondott szó valahol gyökeret vert, és valamiféle előrelépés látható. A téma nem más, mint a legfőbb ügyésznek azon jogosultsága, hogy azonos hatáskörű bíróságok közül úgymond válogathasson a vádemelés vonatkozásában.

Ezt annak idején azzal sikerült indokolni, hogy a bíróság ügymenetének túlterheltsége és egyéb okok miatt ez indokolt. Hozzáteszem: az Országos Bírósági Hivatal elnökének is megvan ez a jogosultsága, amely egyébként megmarad, annak a kivételére is tettünk módosító javaslatot, ott sajnos nem sikerült elérni ezt az eredményt, de legalább a legfőbb ügyész esetében kikerülhet ez a rendelkezés abban az esetben, ha az alkotmányügyi bizottság módosító javaslatát - amellyel egyébként a kormány ott jelen lévő képviselője egyetértett - a tisztelt Ház is támogatni fogja. Nagyon bízom benne, és képviselőtársaimat erre tudom buzdítani.

Aztán az 51-es ajánlási pont is egy régóta meglévő problémát próbál meg alaptörvényi szinten szabályozni. Ez nem más, mint hogy sok esetben a polgármesterek, a megyei képviselő-testületek elnökei vagy a képviselő-testület vagy annak hivatala különböző állami feladatokat és hatásköröket kapott.

(21.00)

Ez még önmagában nem lenne baj, mert az, hogy az állampolgárokhoz minél közelebb történjenek bizonyos ügyintézések, az nincs ellenünkre, sőt az egy követendő irány lehet.

Viszont nagyon sokszor megtörtént az, hogy annak ellenére, hogy megkapták a feladatot, ehhez szükséges pénzügyi feltételeket nem kaptak, tehát rájuk lett oktrojálva a feladat, viszont megfelelő pénzt nem kaptak hozzá. Az 51. javaslat arra tesz - de sajnos egyelőre még támogatást nem tudott kicsikarni a kormányzat részéről - kísérletet, hogy alaptörvénybe iktassa, hogy a szükséges pénzügyi fedezet biztosítása mellett lehet ilyen feladatokat előírni.

Továbbhaladva az ajánlási pontokon, az 56. ajánlási pont az, amihez még hozzá szeretnék szólni. Itt megpróbáltam az alkotmányügyi bizottság javaslatát értelmezni. Lehet, hogy majd államtitkár urat kell itt is segítségül hívnom, mert bizony ez nekem nem ment, bár általában az alkotmányügyi bizottság módosító javaslatai is úgy szoktak készülni, hogy néhol elég gyorsan kidolgozott javaslatokat kapunk meg, ami talán arra enged következtetni, hogy mondjuk, ez a javaslat is bírja a kormányzat támogatását.

A lényeg az, hogy itt azt próbálnák módosítani, a sokszor vitatott azon rendelkezést, hogy az alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok mennyiben alkalmazhatóak és mennyire vehetőek figyelembe. Ezt úgy módosítaná az alkotmányügyi bizottság - és vélhetően a kormányzat szándéka is megfigyelhető emögött -, hogy a hatályukat vesztik ezek a határozatok, ez a rendelkezés azonban nem érinti az ezen határozatok által kifejtett joghatásokat.

Gondolom, arra próbáltak utalni, hogy amilyen joghatásokat korábban elértek, az ne lehessen bolygatható - akár a halálbüntetésre is gondolhatunk, hiszen számtalan esetben a halálbüntetésnél is alkotmánybírósági határozatra szerettek hivatkozni -, viszont ez rávilágít arra, hogy a kormányzat valódi célja tényleg az volt, hogy a jövőben ne lehessen ezeket felhasználni még abban az esetben sem, ha egyébként azok a határozatok nincsenek ellentétben az új alaptörvénnyel, és csak a kialakult joggyakorlat és az alkotmányos normák talaján állnak. Így viszont elérhetik azt, hogy olyan határozatokban indokolásként ne szerepelhessenek, amelyeket önök esetleg nem megfelelőnek tartanak.

Erre egyébként az 59. ajánlási pontban - és akkor erre is fel szeretném hívni a figyelmüket - Gaudi-Nagy Tamás és Gyüre Csaba képviselőtársaim nyújtottak be ennél sokkal jobb javaslatot, amely úgy szólna, hogy az alaptörvény értelmezése során az Alkotmánybíróságot nem kötik a korábbi határozatok. Attól eltérő döntést hozhatnak. Ez egy sokkal korrektebb és a realitás talaján álló megfogalmazás, és arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy ezt a javaslatot, az 59. javaslatot támogassák az alkotmányügyi bizottság módosító javaslata helyett, hiszen itt arról van szó, hogy tulajdonképpen a régebbi alkotmánybírósági határozatok felhasználhatók, hivatkozni lehet rájuk.

Ez tulajdonképpen azt jelentené, hogy egyfajta megújítása megtörténhetne, hiszen ha az Alkotmánybíróság azt mondja, hogy egy régi határozat egy ügyben hivatkozási pont lehet, azt megerősíti, és az új határozatában azt felhasználja, akkor ez beépülhet az Alkotmánybíróság új gyakorlatába. Viszont természetesen vannak olyan határozatok, amelyekhez nem kellene kötnie magát az Alkotmánybíróságnak, és ahogy eddig sem volt egyébként kötelező, tehát a régi határozatokat meghaladhatták és megújíthatták az Alkotmánybíróság bírái, de úgy érezzük, hogy a kormányzat és a alkotmányügyi bizottság módosító javaslata súlyosan lekorlátozná azt a jogot, ami eddig az Alkotmánybíróság számára fennállt.

Ezt sem méltányosnak nem tartjuk, sem jónak nem tartjuk, hiszen abban, ami az elmúlt több mint 20 évben, amiben persze természetesen voltak negatív fejlemények és esetleg negatív színben feltűnő határozatok is, túlnyomó részben a magyar alkotmányosságnak vagy az újkori alkotmányosságnak bizonyos sarokköveit és sarokpontjait az Alkotmánybíróság határozatain keresztül sikerült kidolgozni. Ezek hivatkozhatóvá nem tételével, illetve hatálytalanításával tulajdonképpen az elmúlt huszonnéhány évet erőszakolná meg a kormányzat, illetve az előterjesztők, ha ez így benne maradna. Hozzátéve: úgy, hogy ezek joghatását viszont meg szeretnék tartani, ami abszolút fából vaskarika, jogi fából vaskarika véleményem szerint, különösen úgy és abban az esetben, ha ezeknek a határozatoknak nem történik meg a megfelelő felülvizsgálata és az új alaptörvényben ennek való megfelelésük.

Kérem, hogy így, ebben a formában ne támogassák a javaslatot, az 59. javaslatot viszont igen. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 304 2013.02.25. 1:33  207-309

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Nagyon röviden, elnök úr. Akkor megvilágosodtam, Pálffy képviselőtársam megvilágosított. Akkor ezért vették ki, európai nyomásra vagy abbéli aggályaikban, hogy valamiféle probléma lesz ebből az Európai Unióban vagy az Európa Tanácsban. Tulajdonképpen azt kell mondjam, hogy nemcsak a józan jogszemlélet tette ezt, de bármi is legyen az indoka, mi üdvözöljük, ha pedig ilyen elhangzott az MSZP részéről, azt meg elítéljük, mert ezeket a vitákat lefolytathatjuk itt házon belül, ahogy azt Gaudi képviselőtársam is elmondta az ön által hivatkozott megbeszélésen, és ezt máskor is megtettük.

Tehát egymással vitákat folytathatunk és kell is folytatnunk, de kifelé senkinek nem lehet szívügye, hogy a problémákat néha már a nemzetárulás szintjére felhergelje és elég gyakran csúsztatásokkal tarkítva adják elő Európában. Ez senkinek nem lehet az érdeke. Itt természetesen, e Ház falai között a leghevesebb alkotmányügyi vagy egyéb vitákat is lefolytathatjuk, néha úgy tűnik, hál' istennek, visszakoznak is bizonyos elképzeléseikből, de kifelé ezeket a problémákat, ahogy azt az MSZP nagyon gyakran teszi, nem szabad kivinni, legfeljebb majd a következő választások eredménye kapcsán módosításra kerülnek azok a passzusok is, amik most nem.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 321 2013.02.25. 2:04  310-330

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak dióhéjban szeretnék én is reagálni. Úgy látom, hogy azért attól függetlenül, hogy a kormányzat lépései miatt kerültünk ebbe a helyzetbe, és kellett ahhoz nemcsak a belső nyomás, hanem a külső európai nyomás is, hogy ez valamilyen szinten reparálásra kerüljön, de azért annak mindenképpen örülök, hogy Répássy államtitkár úr javaslatára és módosító javaslatára legalább az a kitétel kikerülni látszik a javaslatból, hogy bírósági vezető tisztségbe nem is lehetne, abban az esetben sem lehetne, hogyha ez nem került volna betöltésre, visszahelyezni a felmentett bírókat.

(22.20)

Ez egy előrelépés, ha nem is oldja meg teljesen a problémát, de legalább ezt a részét belátták, ahogy ezt itt Répássy államtitkár úr is elmondta, hogy ez így tarthatatlan. Hozzáteszem, ahogy mondtam, legalább ilyen szempontból azért félig tele van a pohár, bár lehet félig üresnek is nevezni, de legalább néhány bírónak megadjuk a lehetőséget, hogy tovább dolgozzanak és visszahelyezésre kerüljenek, és ha valamiféle kompenzáció kifizetésre kerül számukra, illetve azok számára, akik ezzel nem tudnak élni, akkor legalább egy lépést tettünk a megoldás felé.

Hozzáteszem, hogy ez abszolút kármentés, és ahogy egyébként mi ezt folyamatosan elmondtuk, nem kerültünk volna ebbe a helyzetbe, hogyha már hallgattak volna ránk az elején. De ettől függetlenül, ha már kialakult ez a helyzet és ezt a kármentést kell végigvinni, akkor legalább azt a megoldást kell választani, ami a bírák számára az alkotmánybírósági és a különböző európai fórumokon történt döntés után a legjobb. Ez ebbe az irányba egy lépés, és annak legalább örülünk, hogy a kormányzat is néhány lépésének a rossz mivoltát belátta, és korrigálni igyekszik.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
257 183 2013.03.04. 4:51  178-190

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Előrebocsátom, hogy a Jobbik is támogatni fogja az előttünk lévő törvénytervezetet, de lévén, hogy az általános vita, és mivel módosító javaslatok nem érkeztek, ezért tulajdonképpen az összevont vita zajlik, ezért néhány javaslatot, illetve kérdést szeretnék megfogalmazni, amire talán választ kaphatok.

Kérdésként merül fel, hogy mi tartott eddig. Bár az általános indokolásban a különböző jogi környezet, a magyar jogi környezet hiányosságaira utalnak az előterjesztők, de azért 2005. május 16. óta, amikor elfogadásra került az egyezmény, azóta Magyarországnak talán lett volna lehetősége ezt ratifikálni. Tökéletesen tudom azt is, hogy nem fűzhető egy joghatósági rendelkezés kivételével fenntartás az egyezményhez. Tehát abba fölösleges lenne belemenni, hogy mely különböző rendelkezések módosíthatóak vagy lehetnének esetleg jobbak vagy kifinomultabbak. Itt a lehetőségünk az, hogy ezt támogatjuk vagy esetleg elutasítjuk.

Viszont szeretném felhívni a figyelmet, és itt a 15. cikkre szeretnék utalni, amely a kárenyhítés és jogvédelem részt tartalmazza, és itt a feleknek a nemzeti jogba való beépítésnél lehetőségük van mérlegelni azt, hogy milyen ingyenes jogi tanácsadásban és segítségben részesülhetnek azok az áldozatok, akiknek el kellett szenvedniük az emberkereskedelem különböző módozatait.

Szeretnék arra utalni, hogy nem is olyan régen volt a Ház előtt, sőt tulajdonképpen még a szavazások folyamatában vagyunk, amikor az illegális migránsok, bevándorlók ingyenes jogsegéllyel való ellátását, ráadásul jövedelmi, vagyoni viszonyoktól függetlenül való ingyenes jogsegéllyel való ellátását tárgyalta meg a Ház. Akkor elmondtam, hogy az egyébként nem is az Európai Unió elvárása, hogy ez feltétlenül jövedelmi és vagyoni viszonyoktól függetlenül valósuljon meg, és egy kicsit túlzásba esett a magyar jogalkotó, illetve biztosra ment és túlteljesítette az EU-s elvárásokat, amikor ezt a törvényjavaslatot megalkották.

Azt szeretném, hogy viszont akkor ebben az esetben is történjen meg vagy legalább adjuk meg az emberkereskedelem áldozatainak azt a segítséget, amit az illegális és kiutasított bevándorlóknak is megadtunk, és erre legyen egy megfelelően meghatározott törvényi környezet, hogy ezt a jogsegélyt, jogvédelmet megkapják. Illetőleg a 25. cikkel kapcsolatban szeretném kérdezni államtitkár urat, hogy itt a 25. cikk arról szól, ami egyébként szintén támogatható, hogy az emberkereskedelemmel kapcsolatos bűncselekmények esetében egy bírósági döntésnél a büntetés kiszabásánál figyelembe lehessen venni, hogy korábban esetleg más országokban az elkövetőt hasonló bűncselekmények miatt már elítélték. Itt az lenne a kérdésem, hogy erre már esetleg van-e egy kialakult rendszer, vagy ez a jövőben felállításra kerül.

Tehát mi a realitása annak, hogy esetleg egy bűnelkövetőnek a korábbi bűnlajstroma és a büntetései, mondjuk, egy magyar bíróság számára rögtön és hatékonyan elérhetőek legyenek? Lehet, hogy ez már működik jelen pillanatban is, de erre egy megnyugtató választ szeretnék kapni államtitkár úrtól. Hiszen ha már ez a rendelkezés benne foglaltatik, és itt nemcsak európai uniós együttműködésről beszélünk, hanem tulajdonképpen világviszonylatban, akkor mindenképpen elkerülendőnek kellene lennie annak a szituációnak, hogy esetleg a magyar bíróság nem tájékozódik, vagy nincs kellő tudomása arról, hogy az adott illető már korábban hasonló bűncselekmények miatt volt büntetve, és ezért esetleg egy nem megfelelően súlyos vagy enyhébb büntetést kapna, mint amit egyébként megérdemelne. És pont ez az, ami egyébként megteremti a keretét annak, hogy a határon átnyúló és az Európai Unió keretein is túlnyúló bűnözéssel szemben felvegyük a harcot.

Tehát ha erre kapunk egy megnyugtató választ, vagy arra, hogy ez jelen pillanatban is hogy működik, vagy a jövőben hogy kívánják megteremteni, akkor még jobb szívvel tudjuk támogatni ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

(17.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
257 195 2013.03.04. 9:04  190-198

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány gondolat erejéig még kifejtsem azt, hogy ezzel a megállapodással kapcsolatban, bár úgy tűnik, hogy nagyon egyszerű, és nincs más dolgunk, mint rábólintani, de felmerül egy-két kérdőjel, ami inkább a jövőre vonatkozóan teszi fel azt a kérdést, hogy mindig, mindent és mindenféle megállapodást abban a formájában kell-e elfogadnunk, ahogy azt hozzánk egyfajta konzervanyagként eljuttatták. Vagy esetleg még akár egy interpolos konferencia megszervezése kapcsán is gyakorolni kellene azért valamiféle mozgásteret, és meg kellene próbálni egy megfelelőbb megállapodás létrehozására törekedni.

Mire is gondolok? Ahogy az elhangzott előttem, itt tulajdonképpen egy háromnapos konferencia résztvevőinek és a különböző velük érkező delegációknak, illetve bizonyos esetekben családtagoknak, kísérőknek biztosítunk mentességeket, amely mentességek véleményem szerint néhol túlzottan tágra nyílnak, tehát a mentességek körét meg lehetett volna egy árnyalattal szűkebben is határozni. Ha azt mondják, hogy ez csak ebben a formában elfogadható a nemzetközi jog normái alapján, akkor emlékeztetnék arra, hogy az általános indokolásban is az szerepel, hogy az Interpol ehhez hasonló szerződéseket, megállapodásokat köt, amelyeket az adott szervező országok ratifikálnak. Tehát ebből számomra az világlik ki, hogy nem arról van szó, hogy betű szerint ezt kell elfogadni, hanem egy hasonló, tehát egy konzervanyagként átküldött, de azt megfontolás és tárgyalás tárgyává tehető megállapodásról van szó.

Eleve a téma nem olyan, mint az előzőnél, az emberkereskedelemnél, amikor is egy egyezményt, amelyet már több mint 40 tagállam aláírt, illetve jó részük ratifikált is, abban az esetben vagy elfogadjuk, vagy nem. Ebben az esetben azért egy konferencia kapcsán eleve megvan a lehetőség, természetesen nagy öröm, hogy szervezünk egy ilyen konferenciát, de megvan az a lehetőség, hogy azért a szervezés feltételeit és az ezzel járó közjogi és egyébként nagyon sok esetben polgári jogi mentességeket is a megfelelő körre szűkítsük.

Gondolok itt arra, hogy a fogadó ország területére való például belépés és kilépés az 1. cikkben, nagyon örülünk neki, hogy a hivatalosan, delegációban érkező emberek számára egyfajta privilégiumként és Magyarország kötelezettségeként szerepel, viszont azt nehezen tudom értelmezni, hogy nemcsak a kísérő családtagok, hanem még a családtagokat kísérő kisegítő személyzet is belekerül. Szerintem azért ennél egy komolyabb megfogalmazás lenne elvárható. Ráadásul mindezt úgy - hozzáteszem -, hogy maga az egyezmény, illetve a most kihirdetésre kerülő törvénybe foglalt mentességekről szóló törvény is elismeri, hogy a mentességek alkalmazásának a rendszere azt az elvet rögzíti és azon indokból táplálkozik, hogy ennek az Interpol-konferenciának és az Interpol intézményeinek a zavartalan működését biztosítsa. Tehát a fő cél a konferencia megtartása. Itt ebben az esetben, bár egy kellemes gesztus, de törvénybe iktatni a kísérő családtagokat és az őket kísérő, nem tudom, bébiszittert, vagy még ki az, aki esetleg egy családot kísérhet, én azt egy kicsit túlzásnak érzem, bár lehet, hogy a konzervanyagban ez szerepel.

Hozzáteszem, hogy információim szerint a külügyi bizottság ülésén az hangzott el, hogy ez változtatás nélkül került beterjesztésre, tehát ez alátámasztotta azokat a kételyeket, hogy nem próbáltunk meg ezeken a pontokon változtatni vagy egy kicsit tárgyalni róla, hanem tulajdonképpen biztos, ami biztos, beterjesztették ide a Ház elé.

De ami a számomra egy kicsit nehezen érthető - és erre is államtitkár úrtól egy választ szeretnék várni -, hogy a 9. cikkben, amely a polgári jogi felelősségről szól, nem értem, hogy mi az indoka annak, mert a közjogi mentességeket még meg lehet érteni, természetesen egy konferencia biztosítására adjunk bizonyos mentességeket. Bár hozzáteszem, hogy nagyon sok konferencián voltam jómagam is, ahol ilyennel nem bírtak a résztvevők, mégsem volt soha semmiféle probléma, de jól van, ezzel még önmagában nem lenne baj. Viszont az, hogy a magyar állam minden polgári jogi felelősséget is átvállal a résztvevők által okozott intézményekben, épületekben, helyiségekben, járművekben okozott károkért, én ezt nagyon eltúlzottnak tartom. Ráadásul a résztvevők számára egyéb, bármilyen más okból bekövetkező polgári jogi káreseteket is magára vállalja a magyar állam.

Erről is kérdezném államtitkár urat, hogy milyen lesz a megtérítési rendszere. Tehát egy biztosítást köt a magyar állam, ha talál biztosítót ezekre a káresetekre, vagy erre van egy külön keret esetleg a minisztériumnál vagy a szervezőknél?

(18.00)

Tehát ha tényleg egy komolyabb káresetben felmerül a résztvevők oldalán, vagy akár résztvevők okoznak bárkinek, akár harmadik személynek is ilyen károkat, akkor miből fogják ezeket kifizetni? Ez, gondolom, kellően átgondolásra került, hiszen ha nem gondolták volna át, akkor nem hagyták volna benne a 9. cikkben ezeket a polgári jogi mentességeket. Bár értem, hogy ez is szintén a konzerv anyagban szerepelhetett, de az, hogy egy évig vagy maximum egy évig kívánják ezt a szerződést fenntartani, ez nem kellően körülhatárolt időpont. A májusi háromnapos konferencia megszervezése után, ahhoz képest egy éven keresztül fenntartható ez a szerződés, és a külügyminiszter állapítja meg a megszűnését. Gondolom, ez egy olyan nem kellően körülhatárolt időpont, amely ráadásul a háromnapos konferencia kapcsán akár egy évvel is, plusz egy évvel kitágítja ezt a szerződést.

Tehát nagyjából ezek azok az aggályok, amelyekre természetesen lehet válaszolni, de a fő cél, amiért ezt mindig el fogjuk mondani, hogy fejeződjön már be az a gyakorlat, hogy majdnem olvasatlanul, kritika nélkül aláírjuk ezeket. Számtalan, sokkal eklatánsabb európai uniós irányelvnek az átültetése kapcsán is elmondtam, hogy ami külföldről jön, ami a nemzetközi zónából jön, azokat a szerződéseket, vagy akár egy európai uniós irányelvet, természetesen bizonyos esetekben át kell ültetni, bizonyos esetekben meg kell teremteni a lehetőséget, hogy ezt megfelelő módon a magyar jogba beépítsük. De - ismétlem - fejeződjön már be az a gyakorlat, hogy amit egy nemzetközi szervezet küld, kritika nélkül aláírjuk, tulajdonképpen nem is merünk semmiféle aggályt felhozni arra hivatkozással, nehogy a nemzetközi jog normáit megsértsük. Egyébként a nemzetközi jogban tulajdonképpen a legtöbb esetben szokások léteznek, és szerződéses viszonyok rendezik a különböző felek mozgásterét. Tehát még a belső jognál is sok esetben nagyobb a mozgástere a kormányzatnak vagy az azt kihirdető Országgyűlésnek.

Úgyhogy nagyon szeretném kérni a kormányzatot, hogy a jövőben ilyen esetekben legalább néhány ponton próbáljanak meg megfelelő szakértői egyeztetések után fellépni. Ha már azt a gyakorlatot el tudjuk felejteni legalább a ciklus végére, hogy mindent aláírunk, amit kintről kapunk, és nem próbáljuk meg egy kicsit sem finomítani - mert jelen pillanatban sajnos ez a gyakorlat -, akkor egy kicsit előreléptünk azáltal, hogy Magyarország érdekeit is határozottabban képviseljük.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
258 109 2013.03.05. 14:41  100-116

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Onnan folytatnám, ahol képviselőtársam, Jámbor Nándor abbahagyta, mert való igaz, hogy egy technikai módosításnak tűnik, amit beterjesztett elénk a kormányzat, és itt legfőképpen a magyar rendvédelmi kar viszonyrendszerével és annak jogállásával, illetve a most benyújtott változásokkal foglalkoznék.

Tehát technikainak tűnik, de mégis messze ható, és ahogy azt képviselőtársam elmondta, a múltból kell indítani a tényfeltárást, hiszen arról van szó, hogy a magyar rendvédelmi kart valóban egy olyan kötelező tagság intézményével rendelkező valamiként hozták létre, amelyet a szakszervezeteknek úgymond a pótlására vagy ha tetszik, kiszorítására hozott létre a kormányzat.

Lehet természetesen azt mondani, hogy ez egy nagyon jó dolog, hogy minden rendvédelmi dolgozó kötelezően tagja kell hogy legyen egy ilyen testületnek, ennek lehetnek előnyei is. Ha viszont hozzávesszük azt a viszonyrendszert, ami a megfelelő függetlenséget nem biztosítja, akkor arra jutunk, hogy ez egy olyan látszatintézkedés volt, amit arra hozott létre a kormányzat, hogy minél inkább a felügyelete alatt tarthassa a folyamatokat, és ebben a tekintetben a magyar rendvédelmi kart is. Nyilván meg szeretnék előzni, hogy bármiféle mozgolódás vagy hatékony érdekérvényesítés bekövetkezhessen. Ez azért is fájó, mert annak a nem kevés embernek - több tízezer emberről beszélünk, akiket ez érint - ugyanúgy joguk van, bár nem újdonság, a különböző alkotmányokban más országoknál is kimondásra kerül, hogy bizonyos dolgozóknak, akik mondjuk, a rendvédelemben dolgoznak, de ez más szektorokban is megfigyelhető lehet, korlátozottabb joguk van például a sztrájkra vagy egyéb jogaik korlátozhatóak, de ez nem jelenti azt, hogy az ő érdekképviseletüket abszolút és teljes mértékben valamiféle látszatképviseletté kellene silányítani.

Hogy a pontos részletekre rákanyarodjak, itt a törvényjavaslatnál általános indokolást ugyan nem találhatunk, de államtitkár úr elmondta, hogy nagyjából mi ihlette a módosítást, illetve a részletes indokolásból és magából a különböző szakaszokból ez kitűnhet. Amit én a 3. §-ban mindenképpen fontosnak tartok elmondani, hogy ami itt elővezetésre került, hogy ez egy jó dolog, hogy különböző anyagi támogatásokat kaphat a magyar rendvédelmi kar és különböző tagozatai a fegyveres szervektől vagy akár a minisztériumtól, a minisztertől, ezt persze elő lehet vezetni egy pozitív dologként, hogy lám-lám, tudjuk támogatni a magyar rendvédelmi kart, de ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy ez miért csak egy adható valami, miért a miniszternek és a fegyveres szerveknek a saját belátásán múlik, az önkényén múlik, hogy adják-e ezt a támogatást vagy nem adják, és természetesen ha olyan folyamatokat tapasztalnak vagy esetleg egy olyan elnök kerül megválasztásra, aki a sarkára áll, akkor ezeket a támogatásokat törvény által felhatalmazott módon bármikor meg lehet vonni, ez viszont így, ebben a formában nem helyes.

(13.30)

Egyébként az is vicces, hogy ezzel a módosítással teremtik meg még annak is a lehetőségét, hogy bármilyen támogatást kaphassanak. Már amikor ez a törvény a magyar rendvédelmi kart mint intézményt bevezette, ott meg kellett volna teremteni annak lehetőségét, hogy önállóan, függetlenül, és a függetlenség pénzügyi függetlenséget is jelent, vagy legfőképpen azt jelenti, megfelelő módon dolgozni tudjon, képviselni tudjon több tízezer, a rendfenntartásban dolgozó egyént. Erre egyébként módosító javaslatot fogunk benyújtani, mert ha a 3. §-ban nem garantáljuk, ahogy mondtam, ezeket a pénzügyi támogatásokat, ami természetesen lehet ingyenes ingatlanhasználat, azt is ebbe a körbe értem, akkor nem léptünk semmit előre, hanem az önkénynek és nem a független működésnek, hanem a befolyásolható, az adott kormányzatnak ellentmondani nem merő rendvédelmi kart hozunk létre. Lehet, hogy ez a szándék, de akkor javítsanak ki.

Ami a főtitkár pozícióját illeti. Eddig a törvényben arról volt szó, hogy a főtitkár az országos közgyűlés által választott tisztségviselő, aki egyébként a magyar rendvédelmi kar országos elnökségének is tagja. Tehát egy nagy legitimációval bíró választott tisztségviselő volt, ráadásul 5 éves szakmai tapasztalatot is elvártak ebben az esetben. Most ez kivételre kerül, és egyszerű munkavállalóvá minősítik. Erre nem elég és nem elfogadható magyarázat, hogy az ő munkavégzése és a nagy munkateher csak ezt a megoldást engedi megvalósítani, hogy ő alkalmazott legyen. Ugyanúgy lehetne választott tisztségviselő, akit, ugyanúgy, akár az elnököt, bizonyos esetekben a munkavégzés alól fel lehetne menteni, tehát rendelkezési állományba kerülhetne. Vagyis nem indokolja semmi a munkavállalói státust.

Azt viszont véleményem szerint kihagyták, és erre is egy módosító javaslatot benyújtottam, államtitkár úrnak szeretném is jelezni, hogy nem találtam a módosító javaslatok között azt, hogy a Hszt. 29. § (7) bekezdésének b) pontja szól arról, hogy magyar rendvédelmi kar országos elnökségének kik a tagjai. Ha ezt nem módosítják, és benne hagyják a főtitkárt, akkor egy olyan helyzet áll elő, hogy bár a főtitkár egy munkavállaló, aki fölött az elnök gyakorolja a munkáltatói jogokat, de ugyanúgy tagja az országos elnökségnek, mint a többi, egyébként demokratikusan megválasztott tisztségviselő. Úgy vélem, hogy ez csak egy kodifikációs probléma lehet, javasolnám, hogy államtitkár úr nézzen utána, mert ha ez így marad, akkor jogilag szerintem egy elég faramuci helyzet jöhet létre. Ez csak jobbító szándékú megjegyzés volt, ha már önök ebbe az irányba mentek, hogy munkavállalót csinálnak a főtitkárból, amit én nem javasolnék. De ha már ezt teszik, akkor ezt a 29. § (7) bekezdés b) pontját is korrigálják, mert egyébként nem lesz értelme.

A 4. §-ban önök arra tesznek javaslatot, hogy a rendvédelmi dolgozók, a tagok átadott adatait a magyar rendvédelmi kar részére egy kibővített körben kelljen átadni. Ennek igazából nem látom az indokát. Itt a 4. §-ban az szerepel, hogy a tagság igazolása céljából, illetve a tag számára nyújtott kedvezményes szolgáltatások igénybevételi lehetőségeinek biztosítása céljából bővítenék önök azoknak az adatoknak a körét, amelyek a magyar rendvédelmi kar számára szolgáltatásra kerülnek. Ennek alapján a magyar rendvédelmi kar az adatfeldolgozást és adatkezelést is elvégzi. Itt olyanokat találhatunk, ami elsőre nem tűnhet olyan vészes dolognak, bár ha utánagondolunk, akkor érthetetlen, miért kell átadni az adott tagok fényképét, önéletrajzát, iskolai végzettségét, eltartott gyermekeinek nevét, illetve akár a korábbi foglalkoztatási jogviszony kezdő és befejező időpontját.

Nem gondolom, hogy különböző kedvezményes szolgáltatások igénybevétele azt kellene hogy eredményezze, hogy ezek az adatok mindenkiről átadásra kerülnek. Véleményem szerint, ha egy szolgáltatást tud nyújtani, bár nem tudom, hogy egy pénzügyi támogatással alig vagy csak egy opcionális kegyként adott joggal rendelkező szervezet milyen kedvezményeket tud nyújtani nagy számban a tagjainak, ha esetleg erre is tud államtitkár úr válaszolni, akkor azt megköszönném, de ha vannak is ilyen kedvezmények, azt nem gondolom, hogy a kedvezményekhez való hozzájutás indokaként minden adatot át kellene adni a kar számára. Azokról a dolgozókról is, akik, mondjuk, ezekkel a kedvezményekkel nem akarnak élni. Tehát lehet, hogy valaki azt mondja, hogy az adatait szeretné védeni, nem szorul rá, hogy ezeket igénybe vegye. Náluk lehetővé kellene tenni, hogy esetleg csak azoknál valósuljon ez meg, akik élni kívánnak a lehetőségekkel. Ez tehát az adatátadás. És a tagsági igazolás céljából szintén nem gondolom, hogy önéletrajzra például szükség lenne vagy az eltartott gyermekek nevére. Ehhez a fő adatok, a név, a születési hely és egyebek rendelkezésre állnak. Úgy érzem tehát, hogy ez nem indokolt, vagy ha indokolt, akkor egyéb olyan indok van, ami nem került leírásra a jelen törvényjavaslatban.

Érthetetlen és szintén egy kicsit kusza helyzetet, kusza átmeneti helyzetet eredményez a 9. §, ahol is az új funkcióval felruházott főtitkári tisztség esetében egyfajta felmenő rendszert vezet be. Ez azt jelenti, hogy a most megválasztott vagy regnáló főtitkárra csak akkor fog vonatkozni a most megváltoztatott szabályrendszer, ha az ő funkciója, illetve megbízatásának ideje megszűnik. Ez azért furcsa, mert az elnök esetében rögtön alkalmazhatóvá válnak ezek a szabályok, ezért nyilván, ha két tisztségviselő, az elnök és a főtitkár esetében más bevezetési szabályok kerülnek meghatározásra, akkor az ember mindig arra gondol, hogy ennek mi lehet a konkrét oka, vagy milyen személyi okai lehetnek a háttérben, amikről mi nem tudunk, és nyilván ilyen mélységeiben nem ismerjük a rendszert. De indokolt lehet, már az önök szempontjából, hogy két tisztségviselő esetében különféle bevezetési rendszert vezessenek be. Egyik esetben, a főtitkár esetében a felmenő rendszert, a másik esetben, az elnök esetében meg az azon nyombani bevezetést. Ha esetleg államtitkár úr erre is tud nekem adni magyarázatot, hogy ezt mi indokolja, mert lehet, hogy van ennek egy szakmai érve, csak én erről nem tudok, akkor azt hadd tudhassuk meg, és így esetleg azt is döntési körbe vonhatjuk.

Tehát összegezve úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat nem feltétlenül segíti elő azt a tökéletes állapotot, ami egy független és legfőképpen intézményrendszerében, anyagi-pénzügyi rendszerében független magyar rendvédelmi kar létrehozásához vezetne. Ez módosító javaslatokkal természetesen javítható, megteremthető az eszközrendszer. Ahogy itt Jámbor képviselőtársam mondta, a legjobb megoldás az lenne, ha akár az Országgyűlés elé bekerülő költségvetésben benne lenne a magyar rendvédelmi karnak juttatott összeg, és erről az Országgyűlés döntene, az egy valóban kiszámítható költségvetési gazdálkodást eredményezne, és valóban nem múlna azon a támogatás összege, hogy mondjuk, a miniszterrel milyen viszonyban van a magyar rendvédelmi kar elnöke, vagy esetleg milyen ellenállást tanúsít vagy nem tanúsít a kormányzat lépéseivel szemben.

Ha ez nem történik meg, akkor, ahogy mondtam, fennáll az a helyzet, hogy adhat a miniszter valamit, de ha nem ad, akkor nem jár el törvényellenesen, hiszen csak adható támogatásokról van szó, akár még egyébként egy iroda esetében is, nemcsak pénzügyi források esetében.

(13.40)

Az is fennállhat, ha esetleg ad, de később úgy gondolja, hogy ezt visszavonja, akkor ezt is megteheti. (Moraj az MSZP soraiban.) Ez talán még sérelmesebb helyzet, hiszen ha a rendvédelmi kar vezetői... - kérem MSZP-s képviselőtársaimat, hogy egy kicsit halkabban vigadjanak, mert nem tudom befejezni a gondolataimat. Köszönöm szépen.

Tehát, ha a pénzügyi függetlenséget nem teremtik meg, és az önkény eszközévé teszik a magyar rendvédelmi kart, akkor nem fogjuk elérni a független képviselet rendszerét, és ez, higgye el, nemcsak a rendvédelmi karnak, a rendvédelmi dolgozóknak, hanem a kormányzatnak sem jó. Hiszen ha nincs egy olyan szerv, amelyik akár a jobbító szándékú véleményeit is ki meri fejezni, akkor rosszabb döntések, akár rosszabb törvényjavaslatok előkészítésében mutatkozhat meg, és tulajdonképpen egy bábrendszert alkotnak, ami akár egy kormányváltás esetén önöknek sem lesz jó, hogy nincs egy olyan ellenpont, amely a mindenkori - és itt hangsúlyozom, hogy mindenkori - kormány ellen fel tudja emelni a szavát, és attól némileg függetlenül tud működni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
258 165 2013.03.05. 15:01  156-168

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, amit két napirenddel ezelőtt elkezdtünk, és ami tulajdonképpen egy testvértörvény módosításának mondható, ott a rendvédelmi dolgozók kapcsán próbálja a kormányzat ezeket a módosításokat, amelyek itt előttünk fekszenek, a közszolgálati tisztviselőkkel kapcsolatosan módosítani. Nyilván valamiféle kormányzati együttműködés vagy valamiféle kormányzati szándék figyelhető meg, hiszen ugyanazokra a pontokra, ugyanúgy - ahogy látni fogjuk - az adatátadásra, ugyanúgy a képviselet gyengítésére majdnem ugyanabban a rendszerben tesznek javaslatot. Tehát biztos, hogy egy olyan kormánymegrendeléssel állunk szemben, amely egy olyan koncepciót fog át - ahogy azt Bertha képviselőtársam is elmondta -, amely abba az irányba megy, hogy minél kisebb beleszólással, minél kevésbé hatékonyan lehessen bármilyen akaratot - legyen az akár a rendvédelmi dolgozók irányából vagy a közszolgálati tisztviselők irányából megnyilvánuló - a kormány felé továbbítani, és bármiféle ellenpontot képezni a kormány véleményével szemben.

Akkor a vitában Kontrát Károly államtitkár úr képviselte a Belügyminisztériumot. Néhány felvetést tettem, illetve néhány kérdést szegeztem államtitkár úrnak, sajnos semmiféle választ nem kaptam rá, talán valamiféle olyan elfogadhatatlan válasz jött, hogy az MSZP-nek meg a Jobbiknak ebből a tekintetből eléggé hasonló volt a véleménye. Ezt nem tudjuk elfogadni, mert attól még, hogy a törvényjavaslat nem jó, és teszem azt, ezt több ellenzéki párt is elmondja, arra még valamiféle szakmai választ illene adni. Ezt nem kaptunk, de gondolom, Rétvári államtitkár úr jobban felkészült a témában, és részletes válaszokat is fog tudni adni a mindjárt felvetett kérdéseimre.

Az egy politikai kérdés, és természetesen lehet ezt tagadni, hogy a kormányzatnak célja-e az érdekképviselet gyengítése, a leírt joganyag és a beterjesztett javaslatok önmagukért beszélnek, ez alapján nehéz azt mondani, hogy hatékonyabb érdekképviseletet teremtenek meg. Nagyon furcsa - és ezt szintén két napirenddel ezelőtt elmondtuk -, hogy önök még azt is kihagyták annak idején, amikor felállították a magyar kormány-tisztviselői kart, még annak a lehetőségét is kihagyták, hogy anyagi támogatásban részesülhessen, tehát hogy kegyként valamiféle támogatásban vagy a működési feltételeinek a megteremtéséhez anyagi vagy akár egyéb támogatásban részesülhessen a kormányzat vagy a miniszter részéről. Ezt próbálják most becserkészni a törvénybe, de teszik ezt úgy, ahogy mondtam, mintegy diszkrecionális jogként, ami vagy adható, vagy nem adható, és bármikor elvehető, hogyha a kormány-tisztviselői kar vagy annak vezetője nem úgy viselkedik, ahogy önök azt elvárják, és ezt próbálják úgy beállítani, mint valamiféle előrelépést.

Az lenne az előrelépés, ha erre keretet, költségvetési keretet legfőképpen a költségvetésben találnának, illetve irányoznának elő, ezt az Országgyűlés meg tudná vitatni, és el lehetne dönteni, hogy milyen összeget szánunk egy hatékony és független érdekképviseletre, és azzal az összeggel mindentől függetlenül, a kormányzat intézkedéseitől függetlenül tudna a kormány-tisztviselői kar rendelkezni. Ez megfelelően független érdekképviselet lenne, de sajnos önök nem ebbe az irányba indultak el - erre egyébként módosító javaslatokat is fogalmaztunk meg -, tehát ezzel ez a legfőbb baj, hogy mi van, ha pénzbeli vagy nem pénzbeli támogatásokat nem fognak kapni, ráadásul akár még irodahasználatot sem kell biztosítani a kormány-tisztviselői kar számára, tehát a legelemibb, legalapvetőbb működési feltételeket sem kell alanyi jogon biztosítani a kormány-tisztviselői karnak.

Akkor felmerül, hogy önök miért hozták létre ezt a kart. Mi a célja, ha csak adhatók ezek a támogatások, és nem biztosított a függetlensége se politikai, se pénzügyi tekintetben. Akkor ez nem más, mint egy látszatintézkedés, amivel el lehet mondani, hogy természetesen van egy kormány-tisztviselői kar, amely kötelező tagsággal rendelkezik, képviseli a tisztségviselőket, a kormánytisztviselőket, de tulajdonképpen az eredménye, az érdek-képviseleti eredménye gyakorlatilag nulla, vagy azt kell mondjam, még annál is rosszabb. Hiszen, ha egy önök által pénzügyileg befolyásolható szervezetről beszélünk, befolyásolható elnökről beszélünk, akkor inkább ne is legyen egy ilyen kar, és legalább ne mondhassák el, hogy ilyen hatalmas nagy lózungokkal ki tudják szúrni az itt dolgozók vagy akár a külföldi közvélemény szemét.

(15.20)

Ez az egyik probléma, bár tény, hogy nagy probléma.

Arra sem tudtak eddig választ adni a főtitkár pozíciójával kapcsolatosan, mi indokolja azt, hogy az eddig erősebb legitimációval bíró pozíció, nevezetesen az országos közgyűlés által való megválasztás kikerül, és egyfajta sima munkavállalóvá válik a főtitkár, nyilvánvalóan nagyban lerontva az ő pozícióit, bármikor az elnök által felmenthetően, illetve a munkáltatói jogkört gyakorló elnök kénye-kedve szerint. Az elnök pedig nyilván lojális lesz a kormányzathoz, az előbb elmondottak alapján.

Hozzáteszem - erre Kontrát államtitkár úr sem akart válaszolni, bár bíztam benne, hogy jegyzetel -, erre mondtam, hogy egy jó szándékú kodifikációs javaslat, amit valószínűleg önök is éppen ott és abban a formában rontottak el, ahol és ahogy a Belügyminisztérium. Mit ad isten, biztos, hogy konzerv anyagról lehetett szó, amit mindkét minisztérium megkaphatott, vagy nem tudom, melyik volt a kezdeményező minisztérium, ha egyáltalán a két minisztérium egyikéből jött ki az anyag. Azt magyarázza meg nekem valaki, akár a jelen lévő államtitkár úr, hogy ha a főtitkárt mint egy választott tisztségviselőt kivesszük abból a körből, hogy a közgyűlés válassza meg és ennélfogva választott pozíciója legyen, akkor miért hagyják a közszolgálati tisztségviselőkről szóló törvényben benne azt, hogy ezzel együtt az elnökség tagja. Ez egy kicsit faramuci helyzet. Véleményem szerint a 31. § (7) bekezdése b) pontját is hatályon kívül kellett volna helyezni, ha az önök által kívánt célra szerettek volna jutni. Vagy ha nem, akkor magyarázza már meg nekem valaki, hogyan lehet egy elnök által kinevezett munkavállaló egy demokratikusan választott testületben, az országos elnökségben tag úgy, hogy ott az elnök és az alelnökök - akik szintén választás alapján nyerik el a tisztségüket -, illetve az Országos Pénzügyi Ellenőrző Bizottság és az Országos Etikai Bizottság tagjai kapnak helyet. Ennek semmi értelme nincs, véleményem szerint kodifikációs hiba, amit ezen a ponton is jeleznék. Persze meg lehet így hagyni, de semmiféle értelme nem lesz, és az egész eddigi magyar kodifikációs és joggyakorlatot teszik félre. Erre be kellene nyújtani egy módosító javaslatot, amit én megtettem, de tudom, hogy nem szeretik támogatni a jobbikos javaslatokat, ezért legalább a jobbítás szándékával nyújtson be valaki önök közül egy hasonlót.

Amit viszont szintén nem értek, és erre is várnám legalább a zárszóban a választ vagy valamiféle magyarázatot, miért zárják ki azt, hogy valakik a kormány-tisztviselői kar tagjaként - ami egyfajta kötelező tagsággal jár - más kamarai tagsággal is rendelkezzenek, illetve bizonyos tisztségviselők esetében sem célszerű ezt tiltani. Ez is egy olyan rendelkezés, amely valószínűleg azért születhetett, nehogy valaki egyéb tisztségviselőként odakerülhessen, és megpróbáljon érdeket érvényesíteni. Érdekes módon a 4. §-ba ezt is most próbálják beemelni. Ennek józan, logikus indokát én nem látom, de államtitkár úr nyilván meg fog engem nyugtatni vagy nem, de legalábbis várom, hogy valamit válaszoljon rá.

Szerintem szintén nem kellően körüljárt és megmagyarázott a 3. §, ami tulajdonképpen arról szól, hogy milyen pluszadatokat lehet kiadni a kormány-tisztviselői karnak a saját tagjairól. Bár Kontrát államtitkár úr elmondta, hogy ez az adatvédelmi törvénynek megfelel, de ezt nem elég mondani, ezt bizonyítani is kellene. De még ha ez így is lenne, akkor sem indokolt, és a célhoz kötöttséget szerintem nem teremti meg az, ami az alkotmányügyi bizottságban is elhangzott, hogy jóléti, szociális feladatok ellátása érdekében kell az adatok körét bővíteni, és ilyen címen például a fénykép, önéletrajz, e-mail cím és egyéb adatok átadására és az adatkezelésre is jogosultságot kaphatna a kar. De mi van abban az esetben, kérdem én, ha valaki nem szeretne jóléti, szociális kedvezményekben részesülni vagy ilyen szolgáltatásokat megkapni? Akkor az ő adatait milyen jogon továbbítják? Szintén egy döntésen kellene alapulnia, hogy valaki ebben részt kíván-e venni, igényt tart-e rá vagy nem. Ha nem, akkor kifejezetten sérelmes, ha ilyen adatok továbbításra kerülnek. Nem hiszem, hogy az alapadatokon túl, amelyek egy adott személyt beazonosíthatóvá tesznek, akár önéletrajzi, akár fényképes adatok és egyéb más adatok kiadása a célhoz kötöttség elvének megfelelne. Nyilván itt is lehet számos magyarázatot adni, de azt, hogy ez jóléti, szociális feladatok ellátásához kellene, egész egyszerűen nem tudom elfogadni, annál is inkább, mert nem tudom, hogy a jóléti és szociális feladatokat miből fogja ellátni a kar, ha tulajdonképpen csak alamizsnára számíthat a minisztertől. Ha jól dolgoznak, és nem emelik fel megfelelően a szavukat, tehát nem végzik az érdekérvényesítő munkájukat, akkor majd kicsit több pénz lesz, abból lehet osztogatni, szájakat betömni esetleg, ha viszont a feladatukat ellátnák, amiért elméletileg léteznének, akkor sok minden lesz, de pénz biztosan nem lesz az elmúlt évek és évtizedek gyakorlata alapján.

Itt felmerül az a kérdés is, hogy a tagsági viszony megszűnése után, tehát ha valakinek szimplán a munkajogviszonya is megszűnik, miért kell ezeket az adatokat öt évig kezelni. Ezt mi indokolja? Az öt év borzasztóan hosszú idő, főleg ahhoz képest, hogy valakinek kötelezően tagsággal kell rendelkeznie ebben a szervezetben. Véleményem szerint ezeket az adatokat rögtön és azon nyomban törölni kellene. Nem tudom, hogy ki szeretne még garázdálkodni fél évtizeden keresztül ezekben az adatokban, s itt természetesen azt is jó lenne kitalálni, hogy pontosan miért és hogyan lehet ezekhez hozzáférni. Sajnos a szép szavakon kívül erre sem kaptunk konkrét magyarázatot.

Összefoglalva, bár technikainak tűnik a javaslat, de sajnálatos módon nem fogjuk tudni támogatni. Azok alapján, amiket elmondtam, ez egyértelművé is válhatott, hiszen a kitűzött célok, amiket önök elmondanak, és a leírt törvényszöveg, amit beterjesztenek, köszönő viszonyban sincs egymással. Márpedig ha ez így van, akkor - ne is haragudjanak - egy szép szóra, amit a leírt joganyag másképpen tükröz vissza, nem tudunk önöknek hinni abban a formában, hogy egy ezzel szinkronban nem lévő törvényjavaslatot támogassunk. Úgy gondolom, mindannyiunknak, de leginkább a kormánytisztviselőknek lenne az érdeke, hogy azokat a javaslatokat, amelyek megfogalmazódnak a karon belül, el tudják juttatni őszintén és nyíltan a kormányzat felé, meg tudják fogalmazni az észrevételeiket és a kritikáikat, ne adj' isten bizonyos komolyabb, erősebb eszközökkel is élhessenek, és ellenpontként léphessenek fel a kormányzat véleményével szemben. Ezt ne feltétlenül az Orbán-kormány kritikájaként fogják fel, mert ha mindenkor egzisztenciális és pénzügyi függetlenséget várunk el a köztisztviselői kartól és megfelelő színvonalú szakmai munkavégzést, akkor ehhez a megfelelő érdekképviseletre is szükség van. De amit önök csinálnak, az ennek a totális elfojtása és a mindenkori kormányzatnak való alárendelése.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 32 2013.03.11. 2:34  31-37

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Államtitkár Úr! "Szinte az első pillanattól kaptam lobbi színezetű megbízásokat. Olyan szabályokat kellett volna alkotnunk, amelyek mögött rendre felsejlett egy bizonyos érdekcsoport. Engem közvetlenül sosem kerestek, de nem is volt rá szükség, hiszen van helyettem sok olyan állami vezető, aki üzleti múltja alapján e körbe sorolható. A kormány vagy a Fidesz-frakció képviselői sokszor éltek a tárca irányába ilyen, szakmainak álcázott javaslatokkal. Egyes beadványokból legtöbbször tudni lehetett, hogy nem az írta, aki a nevét adta hozzá. Ezeket az indítványokat nem tudtam összeegyeztetni szakmai ismereteimmel, meggyőződésemmel, ezért december 1-jei hatállyal lemondtam."

A fenti idézet, amely több sajtóorgánumban is megjelent, Holoda Attila volt energiaügyi helyettes államtitkártól származik.

Sajnos az utóbbi időben sorra lehetünk tanúi azoknak a folyamatoknak, amelyek azt bizonyítják, hogy az átláthatatlan mutyik, lobbik, a korrupció mocskában vergődik az állami vezetés legfelsőbb szintje.

Holoda Attila nyilatkozata nem új keletű, és sajnos nem csak az energiaszektorra igaz. Emlékezhetünk Ángyán Józsefre, aki az állami földpályázatok átláthatatlan és visszaélésekkel tarkított lebonyolítása miatt kényszerült lemondásra az államtitkári posztról. De a gazdasági szaksajtóban arról is számos elemzést olvashatunk, hogy az elmúlt években a korábbinál sokkal súlyosabbá vált a korrupciós helyzet Magyarországon. A különböző uniós, állami és önkormányzati pályázatok területén egyre gátlástalanabb igényeket fogalmaznak meg a megrendelők vagy a döntéshozók.

Ezen a ponton újra csak idézném Holoda Attilát, aki szerint "az energiacégek nagy része off-shore hátterű, a háttérben bizony nagyon sokszor politikusokkal. A kirakatban többnyire strómanok, nem a valódi tulajdonosok ülnek, de csak az számít, hogy tudni véljük, melyik politikai támogatás áll mögöttük, legyen az jobb- vagy baloldalon." - áll újra az idézetben.

Fentiek alapján kérdezem államtitkár úrtól, hogy mit kíván tenni a korrupció visszaszorítása érdekében a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium. Folytatnak-e bármilyen vizsgálatot Holoda Attila helyettes államtitkár úr érdemi megállapításaival kapcsolatosan, vagy ezek is ugyanolyan pusztába kiáltott szavak lesznek, mint Ángyán József esetében? Nem gondolják-e, hogy végre szakmai alapon kellene meghozni a döntéseket, és nem a politikai-gazdasági lobbiérdekeket kiszolgálni?

Várom érdemi válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 36 2013.03.11. 0:56  31-37

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnos, nem tudom elfogadni a válaszát, és meg is mondom, hogy miért. Én a gazdasági szaksajtót is idéztem, sajnos tendencia a különböző közpénzeknek és így az európai uniós pénzeknek a nem megfelelő kezelése és a megfelelő százalékoknak a visszakérése.

(14.30)

Természetesen minden esetben, amikor ilyen tudomásunkra jut, feljelentést teszünk, de ha már ön említette azokat az ügyeket, amelyeket az önök kormányzata alatt kivizsgáltak, úgy gondolom, hogy a Budai Gyula nevével fémjelzett elszámoltatás nem volt túlságosan sikeres. Azt is említette, hogy konkrét ítéletek születtek. Nagyon kíváncsi lennék, hogy mely ügyekben történt meg ez, mert nem nagyon tudunk nagy számban ilyenekről, és úgy érezzük, hogy az elszámoltatás nem történt meg. Ezért a válaszát sajnos nem tudom elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
262 201-203 2013.03.18. 10:59  200-208

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány gondolatban szeretném kiegészíteni az itt található módosító javaslatokat, amelyek egy részét jómagam nyújtottam be, de például egy nagyon fontos javaslatot Bertha Szilvia képviselőtársam is benyújtott, és a bizottság részéről is kerültek benyújtásra javaslatok.

Kezdeném az 1. ajánlási ponttal, amelynek a fő szempontrendszere az, hogy azt szeretnénk, hogy továbbra is választott tisztségviselő legyen a főtitkár. Minket nem tudott meggyőzni az általános vitában a kormányzat arról, hogy az jó irány lenne, hogy egyfajta munkavállalóként kellene ellátni a főtitkári teendőket. Nem elég itt érvrendszerként felsorolni azt, hogy több ideje van erre, hiszen ahogy az elnök esetében, egy választott főtitkárt is lehet mentesíteni az egyéb munka végzése alól. Ha a főtitkár választott tisztségviselő lesz, az nagyobb legitimitást, nagyobb rangot ad neki, és az is nagyon fontos, hogy ha az elnök a munkáltatói jogok gyakorlója, akkor sokkal nagyobb ráhatással is bírhat a főtitkárra. Tehát a funkció, amit a törvényjavaslat, illetve a törvény megalkotásakor kitaláltak a főtitkár számára, mindenképpen gyengülni fog, és tulajdonképpen egyfajta adminisztratív munkaerővé silányul a főtitkári pozíció.

A 3. pontban szintén egy általam benyújtott módosító javaslat támogatására próbálom rávenni a tisztelt Házat. Egy nagyon fontos téma az, amit itt körbejártunk az általános vita alatt is, de úgy tűnik, hogy ez esetben sem sikerült meggyőzni a kormányzatot. Arról van szó ugyanis, hogy ha megfelelő anyagi támogatást nem biztosítunk a rendvédelmi karnak, akkor nem várhatjuk el azt, hogy megfelelően működjön, és egy olyan káros következménnyel is szembe kell nézni, hogy a mindenkori kormányzat vagy rendvédelmi szervek kényétől-kedvétől függ, hogy milyen támogatást kapnak. Tehát tulajdonképpen nem arról lesz szó, hogy hatékony érdekképviseletet lehet ellátni, hanem egyfajta anyagi függésben tudja tartani a mindenkori vezetés - beszéljünk itt a mindenkori kormányzatról, minisztériumról - a magyar rendvédelmi kart. Ha az nem úgy ugrál, ahogy a mindenkori kormányzat fütyül, akkor nagyon gyorsan anyagi fedezet nélkül találhatja magát, és ez tulajdonképpen még a működését is veszélyezteti. Nem tartjuk tehát jónak, hogy csak egy opció az anyagiak megadása, ráadásul ebben az is benne van, hogy bármikor visszavonható ez a támogatás. Ezeket akár még év közben is el lehetne venni, ami még rosszabbá teszi a helyzetet, hiszen már számolnak egy bizonyos összeggel, de ha a miniszter úgy gondolja, hogy ezt egy nem megfelelő viselkedés miatt visszavonja, akkor megteheti. Sajnos ezzel nem fogunk előremenni, és az érdekképviseletet vazallus módon teljes mértékben lesilányítjuk.

Az 5. pontban szintén azt próbálom elérni, hogy ne bővüljön azoknak az adatoknak a köre, amelyek az MRK részére és az MRK-nak a rendvédelmi kar tagjairól átadásra kell hogy kerüljenek. Ez azért is fontos, mert álságos az indokolás, amit a kormányzat itt elővezetett, lévén, hogy szociális szempontokat, kedvezményes szolgáltatásokat jelölnek meg ennek az indokaként. Viszont így abba a helyzetbe kerülhetünk, hogy akik nem szeretnének ilyen kedvezményes szolgáltatásokkal élni, nem gondolják úgy, hogy szociálisan rászorulnának, azoknak a bővített adatait is kiadják, s ez olyan helyzetet eredményez, hogy akkor is, ha valaki ezzel nem kíván élni, az adatai átadásra kerülhetnek. Ezt mindenképpen sérelmesnek, nem megfelelő megoldásnak tartjuk.

A 7. ajánlási pontban egy olyan anomáliára próbálom felhívni a figyelmet, hogy a főtitkári tisztség megváltozása - ahogy arról a hozzászólásom elején beszéltem, hogy megváltozik a státusa és nem választott tisztségviselő lesz, hanem egyszerű munkáltatóvá válik (sic!) - felmenő rendszerben kerül bevezetésre, ami azért is érdekes és azért sem értettem, mert az elnök esetében a változások azon nyomban átvezetésre kerülnek. Tehát minden olyan esetben, ahol különböző tisztségviselőknél eltérő szabályozást látunk, felmerülhet annak a gyanúja, hogy itt személyre szabott jogalkotásról lehet szó, vagy esetleg olyan más magyarázat állhat emögött, amit nekünk az általános vitában a kormányzat részéről jelen lévő Kontrát államtitkár úr sajnos nem mondott el. Lehet, hogy a részletes vitában el fogja mondani.

Hatperces időkeret van, elnök úr?

ELNÖK: Nem, képviselő úr. Tekintettel arra, hogy egy szakaszban tárgyaljuk, 15 perc áll az ön rendelkezésére.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm. Igyekszem ezt nem kihasználni, de akkor ezt még be tudom fejezni. Tehát Kontrát államtitkár urat arra buzdítom, hogy vegyen részt a részletes vitában, és esetleg adjon erre magyarázatot vagy valamiféle választ, ha van erre válasz, hogy a különböző bevezetési módnak - tehát egyik esetben a felmenő, a másik esetben az azon nyomban való alkalmazásnak - mi az indoka.

A 10. pontban egy módosító javaslatomat támogatja a kormányzat, de mielőtt még úgy tűnne, hogy meghajolnak az ellenzék kívánalmai és módosító javaslatai előtt, ebben tulajdonképpen - amit az általános vitában is elmondtam, de államtitkár úr akkor még nem mutatott rugalmasságot ez irányban, de úgy tűnik, hogy a minisztériumban átnézték - egy olyan hibára hívtam fel a figyelmet, mert az ellenzéknek végül is ez is dolga, hogy - ha már a főtitkár esetében nem támogatjuk azt, hogy a választott tisztségviselő helyett egy munkáltató legyen -, tehát felhívtam a figyelmet arra, hogy ha már önök a koncepcionális váltás mellett vannak, akkor milyen egyéb hiba az, amit benne hagytak vagy nem találtak meg a törvényjavaslat benyújtásánál. Itt nevezetesen arról van szó, hogy ha már a főtitkár egy munkavállaló, akkor az MRK országos elnökségének értelemszerűen nem lehet tagja, vagy legalábbis jogilag nehezen elképzelhető az, hogy valaki nem választott tisztségviselőként, hanem munkavállalóként egy választott testület elnökségének a tagja lehet. Erre nem nagyon találhatunk példát. Ez a jobbító szándék vezérelt, amikor ezt államtitkár úrnak jeleztem az általános vitában. Egyébiránt úgy tűnik, azáltal, hogy támogatják ezt a javaslatot, talán hozzájárulhatunk egy kicsit ahhoz, hogy ha már ebbe az irányba indulnak, akkor legalább jogdogmatikailag egy helyesebb törvényjavaslat kerüljön az Országgyűlés által elfogadásra.

Még a 4. számú javaslatot kell megemlítenem, amit Bertha Szilvia képviselőtársam jegyez. Ebben arról van szó, hogy azok a megállapodások, amelyeket az MRK és a miniszter köt az anyagi támogatások tekintetében, legyenek nyilvánosak, és közzétételük a Magyar Közlönyben legyen kötelező. A bizottságok ezt támogatták, és az előterjesztő is hasonló szellemben nyilatkozott. Hozzáteszem, hogy ez a problémát csak részlegesen oldja meg, mert amit elmondtam a támogatásokról és a kiszolgáltatott rendvédelmi karról és az anyagiak visszavonhatásáról, az itt is igaz.

(17.30)

Ezzel tulajdonképpen annyival vagyunk előrébb, hogy nyilvánosak lesznek, tehát jobban kontroll alatt tarthatók ezek a megállapodások. Bár hozzáteszem, hogy egyébként egy későbbiekben tárgyalásra kerülő törvényjavaslat kapcsán ezt nevezhetjük társjavaslatnak is, a közszolgálati tisztségviselőkről szóló törvény módosítására gondolok, ott a szövegezésben egy kicsit másfajta megoldás került elfogadásra. Ott a honlapon kell közzétenni. De legalább ezt a minimális, ha nem is egy túl nagy lépést, de minimális lépést elkönyvelhetjük, legalább nyilvánosak lesznek ezek a megállapodások.

Tehát mindent összegezve arra szeretném kérni államtitkár urat, hogy fontolják meg ezeket a javaslatokat. Esetleg ne csak azokat a javaslatokat támogassák, amelyeket eddig már megneveztek, hanem a végszavazáson egy kicsit demokratikusabb, hatékonyabb érdekképviseletet tegyenek lehetővé. Egyébként ehhez hozzá lehet tenni azt is zárszóként, hogy amennyiben esetleg ezek a módosítások mégis támogatásra kerülnének, akkor mi is máshogy tudnánk a végszavazáson hozzáállni. De ha ez így ebben a formában marad, nem fogjuk tudni pont az érdek-képviseleti jogok csorbítása miatt támogatni ezt a javaslatot.

Ha az államtitkár úr megtisztel azzal, hogy a feltett kérdéseimre válaszol, akkor legalább megérthetem, hogy bizonyos szabályozási indokok mögött milyen érvek húzódhatnak meg.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
262 227 2013.03.18. 13:07  226-229

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem is olyan régen, a fegyveres szervek kapcsán már egy hasonló vitát lefolytattunk, most az Igazságügyi Minisztérium jelen lévő államtitkárát próbáljuk majd meggyőzni arról, hogy egy hatékony érdekképviseletet alakítsanak ki, és nagyon reméljük, hogy bizonyos esetekben nagyobb támogatásra találunk, mint azt a Belügyminisztérium esetén láthattuk.

Hozzáteszem, hogy a hasonlóság oly nagy a két törvényjavaslat között, vagy az eltéréseket csak a különböző státusú dolgozók, tehát hogy rendvédelmi dolgozókról vagy akár kormánytisztviselőkről beszélünk, ezek a státusbeli különbségek adják meg, hogy azt kell feltételeznünk, hogy egy általános kormánykoncepcióval állunk szemben, és nem arról van szó, hogy a két minisztérium egymástól függetlenül jutott számos ponton majdhogynem szó szerint ugyanarra a végkövetkeztetésre. Tehát ezeket a véleményeket és az itt a törvényben leírt véleményeket egy kormányzati stratégia részének kell felfogni.

Ez viszont még súlyosabbá és szörnyűbbé teszi ezeket a körülményeket, lévén azt kell látnunk, hogy a kormánynak mint egésznek stratégiai szempontja az érdekképviseletek meggyengítése. Ez annál is fájóbb, hiszen itt a mindenkori kormányzatról beszélhetünk, amikor az ellenpontot meghatározzuk ezeknél a törvényeknél, tehát ahol az érdekképviselet ellenpontja megjelenik. Jól tudjuk, hogy önök is - még ellenzékben - sokszor támaszkodtak vagy támaszkodhattak akár a szakszervezetekre, akár egyéb érdek-képviseleti szervekre. Tehát nem jó, hogy ezeket most, hogy kormányzati pozícióba kerültek, megpróbálják meggyengíteni. Mert itt nincs másról szó, mint a meggyengítésről. Lehet itt persze szép frázisokat pufogtatni, és ezt az ajánlási pontoknál mindjárt ki is fogom fejteni, de nincs másról szó, mint egyfajta kiszolgáltatottá, anyagilag, egzisztenciálisan és a vezetők kinevezése szempontjából is függővé tenni, tehát az érdekképviseletre teljesen alkalmatlanná tenni ezeket a szervezeteket.

Az 1. ajánlási pontban, amely esetében jómagam terjesztettem be módosító javaslatot, arról lenne szó, hogy a főtitkár továbbra is választott tisztségviselő legyen, és ne egyfajta sima munkáltatóként (sic!)és fölötte az elnök által gyakorolt munkáltatói jogviszonyban lássa el a feladatát. Beláthatjuk, hogy egy olyan pozíció, amelynél egy választott tisztségviselőről van szó, sokkal nagyobb legitimációt, beleszólást és akár az országos elnökség tagjaként nagyobb érdekérvényesítő képességet is jelent, de itt az országos elnökségről, illetve annak a tagságáról, a főtitkárnak abban betöltött tagságáról később még szólni fogok. Mindenesetre nem szeretnénk, ha a törvénymódosításnak ez az irányvonala teljesedne be, és a főtitkár egy sima munkavállalóvá válna.

A 2. pontban az átadott adatok körének bővítését szeretnénk elkerülni, és mit ad isten, itt is a szociális szempontokkal magyarázták már egyébként a bizottsági ülésen is és itt a parlament előtt is azt, hogy miért kell bővíteni azoknak az adatoknak a körét, amelyek átadásra kerülnek. Ez a legálságosabb érvelés, amit önök megtehetnek, lévén - és ezt elmondtam egyébként a fegyveres szervek esetében is - ha valaki nem szeretne részesülni bizonyos szociális juttatásokban, akkor az ő esetében is ezek az adatok átadásra kerülnek. Tehát tulajdonképpen ez az "eszi, nem eszi, nem kap mást", vagy ha szeretnéd, ha nem, akkor is az adataidat kiadjuk, még akkor is, ha te erre nem vagy rászorulva. Itt egyébként hiába mondták el azt, hogy az adatvédelmi törvényeknek megfelelő lesz ez az adatkezelés, én ezt nem látom ennyire rózsásnak.

Ráadásul, amit végképp nem lehet megmagyarázni - persze lehet rá sokféle álságos magyarázatot adni -, hogy a kezelt adatokat, mikor valakinek megszűnik a munkajogviszonya, tehát mondjuk, megszűnik a kormány-tisztviselői munkajogviszonya, és így a karnak sem lesz továbbra a tagja, még öt évig ezen időpont után kezelni fogják. Azért, hogy ezt mi indokolja, erre semmi magyarázat nincs. Még abban az esetben is, ameddig valakinek a munkaviszonya fennáll, vannak kétségek, hogy minden adatot kezelni kell-e, de hogyha ez megszűnt, akkor még egy fél évtizeden keresztül ezeket az adatokat kezelni, amelyek között hát szenzitív - hogy így fogalmazzak - adatok is vannak, nemcsak hogy nem indokolt, hanem szerintem a célhoz kötöttség próbáját nem állja ki.

A 3. pontban arra szeretném felhívni a figyelmet - és ez összefügg egyébként a 6. ponttal is, mármint a 6. pontot Bertha Szilvia képviselőtársam nyújtotta be, a 3. pontot az alkotmányügyi bizottság -, a 6. pontban Bertha Szilvia képviselőtársam arra tesz javaslatot, hogy a megállapodás, amit a kar és a minisztérium vagy a különböző szervek a pénzbeli, nem pénzbeli támogatásról kötnek, legyen nyilvános, és a Magyar Közlönyben legyen kötelező ezeknek a közzététele. Ezt egyébként a Belügyminisztérium a másik törvényjavaslatnál - tehát ami a fegyveres szervekről szól - elfogadta. Ebben az esetben önök ezt nem így tették, tehát itt azért az egyeztetésre látunk ellenpéldákat is, és a 3. javaslatot fogalmazták meg mintegy alkotmányügyi bizottsági módosító javaslatként. Egyébként hozzáteszem, hogy nagyon érdekes módon - és ezt mindig elmondjuk, de változás nem következik be - a kormányzat módosítóit folyamatosan az alkotmányügyi bizottság módosítóiként nyújtja be a kormányzat. A bizottsági ülésen ülve megkapjuk ezeket a javaslatokat, ezeknek nincs gazdája, láthatatlan e-mail címekről érkezik láthatatlan e-mail címekre, és utána kinyomtatva odakerül, és valaki a bizottságból felvállalja úgy, hogy láthatóan fogalma nincs róla, hogy mi van benne; akkor legalább vállalja valaki, és vegye a nevére.

(18.20)

De a lényeg az, hogy ami a 3. pontban pozitívnak mondható, a nyilvánosság. Bár, hogy már azt kell pozitívnak értékelni, vagy ezért kell megküzdeni, ez is megérne egy misét, de legalább nyilvánosak lesznek ezek a megállapodások. Viszont csak a honlapon kell közzétenni, tehát az államigazgatási szerv vagy kar honlapján kell közzétenni. Lehet, hogy jobb lett volna itt azt a javaslatot elfogadni, amit Bertha Szilvia benyújtott, és a Közlöny-beli közzétételhez ragaszkodni. Ez talán egy erősebb nyilvánosságot biztosíthatna. Azért is mondom ezt, mert sok esetben, amikor bizonyos adatokat meg kell jeleníteni, mondjuk, egy államigazgatási szervnek vagy állami, önkormányzati cégek honlapján, nincsenek ott ezek az adatok. Nincsenek ott ezek az adatok, és hosszú csatákat kell vívni azért, hogy egyébként a honlapon megjelenítendő adatokat meg lehessen ismerni. Természetesen itt mindenre szoktak hivatkozni a cégek. Sokkal tisztább az, ha a Közlönyben megjelenik, azt mindenki vissza tudja keresni, főleg a digitális korban nem lehetne ez probléma. Nem szeretnénk, ha ez visszaélésekre adhatna alapot.

Ami viszont érdemi, és amiben szintén tetten érhető az érdekképviselet meggyengítése, az 5. ajánlási pontban látható. Arra teszek javaslatot, és ezzel az ellenzékből nem voltunk egyedül, akik ezt a véleményt alakították ki, hogy abban az esetben, ha a támogatás csak nyújtható a kar számára, ráadásul menet közben meg is vonható egy odaítélt támogatás a miniszter által bármikor, ha a kar nem úgy ugrál, ahogy a mindenkori kormányzat fütyül, akkor ez minden, csak nem érdekképviselet, minden, csak nem egy hatékony véleményformálás. Hiszen ha a létét fenyegeti az, hogy esetleg kiáll a dolgozók jogaiért, mert minden támogatástól elesik, akkor senki nem tudja megmagyarázni, hogy ez miért fog hatékony érdekképviseletet kialakítani. Ráadásul azt szeretnénk, és itt a javaslat is erre irányul, hogy egyrészt ingyenes helyiséghasználatot kelljen biztosítani a kar részére, másrészt a működéséhez is megfelelő anyagi biztosítékot kelljen teljesíteni. Hozzáteszem, hogy itt az összegekről lehetne vitatkozni, de hogy ez csak egy nyújtható opcionális támogatásként kerül meghatározásra, tulajdonképpen egyfajta házi kegyencként fogja tartani az egész, érdek-képviseletinek mondott szervezetet. Nyilván erre már nem lesz képes.

Akkor zárszóként itt egy-két technikai apróságra hívnám fel a figyelmet. Államtitkár úrnak jeleztem, hogy ha már a főtitkár esetében azt a megoldást választották, hogy ne legyen az országos elnökség része, illetve ne választott tisztségviselő legyen, akkor az országos elnökségnek sem tud tagja lenni abban a formában, ahogy az eddig történt. Úgy gondoltam, hogy akkor legalább ezt a módosító javaslatomat, amit tényleg a jobbítás szándékával nyújtottam be, támogatni fogják. Hát, mit ad isten, benyújtottak egy szó szerint ugyanolyat, sőt kettőt is, mert itt arról beszélhetünk, hogy a 10. javaslat az általam benyújtott 11. javaslattal szó szerint megegyezik, és a 12. javaslat is tulajdonképpen a 9. javaslat második részét szó szerint átveszi. Értem én, hogy megtermékenyítőleg hatottak a gondolatok, ahogy az sokszor megesik a jobbikos javaslatoknál, de ezt egy kicsit, hogy mondjam, kisstílűnek érzem. Ebben az esetben inkább vették a fáradságot, hogy írjanak egy szó szerint ugyanolyan javaslatot, mint hogy támogatták volna esetleg azt, amit benyújtottunk. De hát ezt inkább csak a történelmi hűség kedvéért szerettem volna megjegyezni.

Tehát mindent összevetve azt kell mondjam, mert itt már a bizottsági körök lezajlottak, nem látok arra esélyt, hogy az önök véleménye... - persze erre biztatnám önöket, megváltozhat a zárószavazásig, de erre nem sok esélyt látok. Így, ebben a formában természetesen nem fogjuk tudni támogatni a törvényjavaslatot. Még ha félretennénk az adatátadásos és egyéb, kisebbnek mondható, bár a maga nemében nagyon fontos aggályokat, akkor is a kar opcionális támogatása vagy a miniszter kezéből etetése, ezt máshogy nem lehet megfogalmazni, nem teszi lehetővé azt, hogy ezt a javaslatot támogassuk. És mivel a módosító javaslatainkban megfogalmaztuk, hogy lehetne ezt egy kicsit megreformálni vagy a kormánytisztviselők, egyébként a mindenkori kormánytisztviselők, ez hangsúlyozandó, hogy itt nemcsak a jelen korról beszélünk, hanem egy mindenkori érdekérvényesítés állapotáról... - ha ezeket a módosító javaslatokat nem támogatják, márpedig jelen pillanatban úgy tűnik, hogy nem támogatták, akkor nem tudjuk támogatni, mert azokat az elveket, amelyeket persze szép szavakban önök is hirdetnek, nem tudja beteljesíteni, és semmiféle hatékony érdekképviseletet nem tesz lehetővé. És ez, higgyék el, önöknek legalább annyira káros, mert a jó javaslatok sem fognak eljutni a kormányzatig.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 159 2013.03.26. 15:55  44-181

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor a Nemzeti Eszközkezelővel foglalkozunk és az erre vonatkozó javaslatokra próbálunk reagálni, nem lehet elmenni a mellett a folyamat mellett, ami idevezetett, és bár én nem szeretnék olyan messzire menni, amit itt a szocialista képviselőtársaim, illetve részben egyébként kormánypárti képviselőtársaim is megkezdtek, illetve amely vitát lefolytattak, hogy tulajdonképpen ki volt a felelős azért, hogy ezek a hitelek felvételre kerültek. Mert természetesen könnyen lehet azt mondani, hogy az, aki a hitelszerződést aláírja, de azért hozzáteszem, hogy a megfelelő állami garanciarendszeren keresztül az államnak a megfelelő szervei - és itt gondolok akár a Fogyasztóvédelmi Hatóságra vagy a PSZÁF-ra - megfelelően kellett volna hogy tájékoztassák az embereket, és nyilvánvalóan a kormányoknak is meg kell tenni azokat a lépéseket, hogy az állampolgáraik kiszolgáltatott helyzetbe ne juthassanak.

Egyébként annak idején, amikor még az MSZP-kormány alatt ezeknek a hiteleknek a nagyméretű elharapódzására vagy felvételére sor került, gyakran lehetett hallani, amikor esetleg a hitelt felvevők irányába kérdéseket fogalmaztak meg olyan rokonaik vagy ismerőseik, akik nem voltak benne biztosak, hogy esetleg egy devizahitel felvétele jó megoldást jelent, akkor az emberek sokszor hivatkoztak egymás közti beszélgetéseikben arra - ennek jómagam is többször fültanúja voltam -, hogy hát nem lehet ezzel probléma, hiszen, amit a bankok tömegesen ajánlanak, javasolnak az emberek felé, és amelyet a kormányzat ilyen formában és a kormányzat szervei, kontrollszervei eltűrnek, akkor ott nem lehet arról szó, hogy valamiféle bedőlés vagy előre nem látott nagymérvű földcsuszamlás következik be, hiszen akkor ezeket a hiteleket nem is lehetne hirdetni és a lakosság felé ezeket eladni.

Na most, ezek a vélekedések megdőltek, mert azt kell látnunk, hogy sem a szervek, sem a kormányzat nem tette a dolgát, leginkább itt az MSZP-kormányzatra gondolok, és nem figyelmeztette az embereket ezeknek a hiteleknek a veszélyeire. Ráadásul az is tény, hogy a forinthiteleknek a különböző kamatai az indokoltnál magasabbak voltak, és tulajdonképpen a devizahitelek felé terelték az állampolgárokat.

A konkrét probléma, és itt erről sok vita esett, már nagyon sok körben túl vagyunk ezen, de jogászként mégis, és ameddig ez szóba kerül, és amíg egy devizahiteles is lesz, akkor azért azt nyomatékosítani fogjuk, hogy az az átverés, és ennek a konkrét statisztikai adatai is fellelhetőek, ami a devizahitelezést illeti, tudniillik, hogy nem történt szó devizabehozatalról. Devizához kötött, árfolyamhoz kötött forinthitelezésről volt szó, és ez alapján meg kell nézni például a Nemzeti Bank statisztikáit, amelyben mindenféle devizabehozatal - és itt ebben nemcsak a lakossági devizahitelezést érthetjük - a töredéke annak az értéknek, amit a lakosság felé kihiteleztek a bankok, és devizahitelként állították be őket.

(14.20)

Az statisztikailag nem igaz, hogy devizát adtak el, mondjuk, svájci frankot vagy eurót kellett a bankoknak venniük azért, hogy azt az állampolgároknak odaadhassák hitel formájában. Ez egyfajta pilótajáték, átverés volt a bankok részéről. Ezt eddig még senki nem vizsgálta meg, pedig egyértelmű, a hivatalos statisztikák rendelkezésre állnak ezzel kapcsolatban. Egyébként azt sem vizsgálták meg, azon túl, ahogyan mondtam, ezeket az úgymond deviza pénznemeket vagy devizához kötötten, vagy egyfajta pilótajáték-szerűen árfolyamhoz kötötten kiadták az embereknek. Ha emlékeznek rá talán még a jelen lévő képviselők között is, akik esetleg a bankszektorban járatosabbak, amikor egy erősödés volt megfigyelhető, mert egy ilyen periódus is volt, amikor talán olyan 130-as tartományban mozgott a svájci frank, olyan 140 környékén volt, de még ennél erősebb is volt, ez egy erősödés volt ahhoz képest, hogy volt előtte 160-170 is, és sokan visszafizették a devizahitelüket, hiszen mondjuk, felvették 170 forinton, mondjuk ez 140-re erősödött, és tudtak fedezetet találni rá, visszafizették, a bankok részéről - ezt persze nem merték nyilvánosan mondani -, a bankszektorban hatalmas pánik tört ki, hogy mennyit buknak ők ezen, amiért most erősödött a forint, és sokan visszafizetik az egyébként gyengébb árfolyamon felvett devizahitelüket.

Ez egyébként pont rámutat arra, ami egyébként a legnagyobb átverés a bankok szempontjából, hogy amikor ők jártak volna rosszul, és nem kellett volna rosszul járniuk, ha valóban ezek devizahitelek lettek volna, hiszen ők, hogyha devizában veszik fel, akkor tulajdonképpen nekik teljesen mindegy, hol áll az árfolyam, viszont mivel nem erről volt szó, nagy pánikhangulat tört ki a bankokban, és úgy gondolták, ezzel hatalmas veszteségeket érnek el. Egyébként nekik volt igazuk, mert amikor a másik irányban az emberek hátrányára kezdett el változni az árfolyam, akkor sem történt más, csak akkor a nyereség, a nagyon nagy és extra nyereség került a bankoknak megfizetésre.

Itt nem csak arról van szó, ezt színtisztán látni kell, hogy tudunk-e segíteni a devizahiteleseknek, vagy nem tudunk, vagy az állam lakóparképítéssel, az Eszközkezelővel vagy egyéb módon, állami garanciavállalással tud-e segíteni. Mert teszem azt, ha az állam minden árfolyam-különbözetet kifizetne - ez jelen pillanatban egy feltételezés -, akkor mi történne? Ezt a különbözetet az adófizetők pénzéből - hiszen az állam pénze az adófizetők pénze - odaadnánk ezeknek a bankoknak, és lehet, hogy az állampolgár úgy érezné, segítettünk neki, viszont az extraprofit és az extrahaszon a bankoknál maradna. Ezzel nemcsak az a probléma, hogy embereket tesznek utcára, ez a fő probléma; de ennél még nagyobb probléma az, hogy akik tudják fizetni ezeket a hiteleket, mert mondjuk, az 50 ezerről 100 ezer forintra rúgó törlesztőrészletet lehet, hogy még ki tudják fizetni, de ezt a különbözetet egyértelműen a fogyasztástól, a saját egyéb irányban elköltött forintjaiktól vonják meg, más szóval élve: a belső piacot és a belső gazdaságot megfosztjuk ezektől az összegektől, mert ezek az emberek kevesebbet fognak költeni szórakozásra, kultúrára, akár még az étkezésre is.

Ebben a körben a magyar gazdaság helyzete és az, hogy egyébként az Orbán-kormány sem tudott gazdasági fellendülést elérni, nagyban köszönhető annak, hogy ezek a szabad források, amelyek az embereknél megvannak, még azoknál is, akiknek nem dőlt be a hitelük, arra fordítódnak, hogy olyan módon kerüljenek kifizetésre a devizahitelezés kapcsán, amely egyértelműen tisztességtelen, és nem járna a bankoknak. Ez már nem az adott emberek problémája, hanem nemzetgazdasági szinten jelentkező probléma, és bizony, ha ez nem így lenne, a nyakamat teszem rá, hogy a GDP már rég a pozitív tartományban mozogna. Tehát elemi érdekünk, hogy a bankoknak erre a csalására felhívjuk a figyelmet, és a kormányzatnak is elemi érdeke legyen, hogy ezt tegye. Miért nem teszi? Azt nem tudom. Válaszolni, nyilván eddig sem válaszoltak rá érdemben, de mi ezt mindenképpen hangsúlyozni szeretnénk.

Az is egy jellemző példa, hogy sem a PSZÁF, sem a Fogyasztóvédelmi Hatóság nem lépett fel kellő szigorral, mintha a bankok esetében azzal állnánk szemben, hogy egyfajta szent tehénként senki nem vállalja fel, hogy kellően, kellő mértékben megbírságol egy bankot, mert azt ugye, senki nem gondolja komolyan, hogy olyan 5, 8, 10 millió forintos bírságok, amelyeket a nagy kereskedelmi bankokra néha kiszabnak, és egyfajta zászlóként vagy véres kardként végighordozzák a médiában, hogy lám-lám, a bankokat is kontroll alá szorítjuk, ez megkottyan ezeknek a bankoknak, amelyek napi szinten milliárdokat kasszíroznak az emberektől, tehát ez vicc. És számtalan olyan beadvány is történt, akár az alkotmányügyi bizottság előtt is voltak ilyen anyagok, és kaptunk ilyen anyagokat, hogy egy bizonyos problémában, a pénzügyi szektort érintő problémában a PSZÁF és a fogyasztóvédelem egymás közt pattogtatta a labdát. Az egyik azt mondta, hogy ez fogyasztóvédelmi kérdés, foglalkozzon vele a Fogyasztóvédelmi Hatóság, a Fogyasztóvédelmi Hatóság azt mondta, ez azért a pénzügyi szerveket érinti, tehát akkor a PSZÁF-hoz tartozik, és ennek a pattogtatásnak, hatáskör-elhárításnak az lett az eredménye, hogy tulajdonképpen senki nem foglalkozott azzal, hogy ezek a bankok érdemben mit tesznek.

Akkor még egy témára ki kell térnem, mert ahogyan azt említettem, ezeket az extraprofitokat, amelyeket persze a bankok - és nagyon fontos itt azt is megemlíteni - úgy állítanak be veszteségként, hogy ők, mondjuk, egy egyszerű példával direkt kisarkítom, hogyha 10 forint befektetésre ők már beterveztek 90 forint hasznot, és a következő évre vagy az év végére már úgy számolnak, hogy ez nekik be fog jönni a megfelelő trükközéseik alapján, és valaki azt mondja nekik, hogy most urambocsá!, csak 50 forint lesz a haszon, akkor erre azt fogják mondani, hát, mi elszenvedtünk egy hatalmas veszteséget, miközben arról kellene beszélniük, hogy a nyereségük még így is jóval nagyobb volt, mint ami tisztességesnek mondható.

Záró gondolatként ki kell térni arra is, amit egyébként most már a bíróságok is kezdenek kapizsgálni, hála egy-két elszánt ügyvédnek, jogászkollégának, akik a jogszabályok betartatására próbálják rábírni a bankokat - megjegyzem, ez az állami szerveknek is eminens feladatuk lenne -, elfelejtik azt, hogy már önmagában... - mert sokszor hivatkoznak arra, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás a bankok részéről engedélyezett a különböző pénzügyi jogszabályokban. Ez igaz is. Egyébként hozzáteszem, ez is egy jogi vita kérdése lehet, hogy a bankoknak miért adunk olyan külön kedvezményeket, hogy amit két egyéb szerződő fél, két magánszemély közti szerződésben vagy két halandó cég közötti szerződésben nem engedünk meg, az egyoldalú szerződésmódosítást, azt a bankoknak miért engedjük meg, ez is egy érdekes jogi vita lehet, de a magyar jogszabályok bizonyos körben ezt megengedik. Ez így van. De nem engedik meg a tisztességtelen egyoldalú szerződésmódosítást.

Itt erre hívnám fel a figyelmet, hogy az egyoldalú szerződésmódosításoknál minden esetben a bíróságoknak, ha erre kereseti kérelemmel őket felhívják, vagy pert indítanak előttük, vizsgálniuk kell, hogy az adott szerződésmódosítás, az egyoldalú szerződésmódosítás tisztességesnek vagy tisztességtelennek minősül, mert hogyha tisztességtelen, akkor ezt félre kell tenni, és a szerződésnek ezen pontját tulajdonképpen érvénytelennek kell tekinteni. Márpedig nagyon könnyű belátni, hogy amíg például Svájcban a jegybanki alapkamat szinte nulla mértéket vett fel, vagy tizedes jegyekben határozható meg, addig ugyanezen időszakban Magyarországon az úgymond devizahitelnek mondott hiteleket alkalmazó bankoknál elindulnak felfelé a kamatlábak. Erre senki nem tudott magyarázatot adni eddig még bizonyos bírósági perekben, most már első fokon meghozott bírósági perekben sem tudtak a bankok, hogy mi indokolja azt, hogyha ők a saját logikájukat követve a svájci frankhoz és a svájci jegybankhoz idomulnak, akkor amíg ott a kamatlábak tulajdonképpen a nullára estek vissza, addig arra hivatkozással, hogy itt pénzügyi válság van, ezek a magyarországi kereskedelmi bankok elkezdték emelni a svájcifrank-hitelek kamatlábát.

(14.30)

Ez az, ami egyoldalú és tisztességtelen szerződésmódosítás, és ez az, amit nem lehetne megengedni. És higgyék el, már egyébként ez is, csak az, amit a kamatlábakkal csináltak a bankok, ha ezt államilag esetleg tömegesen olyan perekkel, amelyeket adott esetben állami szervek kezdeményeznek - megfelelően felhatalmazott kontrollszervek, közérdekű keresetekkel -, meg lehetett volna állapítani, hogy ezek bizony tisztességtelenek voltak, már a törlesztőrészletek nagyban visszaestek volna. Arról meg nem beszélve, hogy ha azt a csalást kimondattuk volna a bírósággal - úgy értem, hogy közérdekű kereset alapján a bíróságnak egyébként véleményem szerint nem lett volna más lehetősége, mint kimondja -, hiszen ha nem jött be annyi deviza az országba, akkor ezeket nem is lehetett kihitelezni, akkor bizony a felvételi árfolyamot vissza kellett volna a hatályos jogszabályok alapján állítani.

Elnök úr, egy perc hosszabbítást kérhetek esetleg? (Az elnök jelzésére:) Köszönöm szépen.

Tehát befejezve, ha ezeket a csalásokat és jogi visszaéléseket kiiktattuk volna a rendszerből, akkor megoldottuk volna az egész devizahitel-problémát. Persze ezzel valóban szembe kellett volna menni a bankokkal, de a magyar kormányzatnak ez a feladata, és ez az érdeke, hogy az emberek mellé álljon. Minden egyéb és minden más megoldás lehet, hogy bizonyos körén segít az adósoknak, de a bankoknak az extraprofitját - és azt is hangsúlyozni kell, hogy tisztességtelen extraprofitját - nem vonja el, és ami még ennél is fontosabb, ezeket a pénzeket nem vezeti vissza a gazdaságba, nem vezeti vissza a belső fogyasztásba, és amíg ez a helyzet fennáll, addig nem fog megvalósulni a gazdasági növekedés sem.

Úgyhogy erre kérem a kormányzatot, hogy a valódi megoldások irányába kezdjünk el haladni. Hogyha ehhez kell, akkor a jogi segítséget megadjuk, de szerintem a jogszabályok kinyitásával önök és az állami szervek sem tudnak más következtetésre jutni, mint amit itt most elmondtam. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 163 2013.03.26. 2:02  44-181

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Egy kis kiegészítés, hogy ráadásul az árfolyamgátnál és a hasonló szerződésmódosításoknál - mit ad isten - aláírják az ügyfelek, aláírattatják velük, hogy a korábbi mindenféle szerződésmódosítást ők tisztességesnek és korrektnek fogadnak el, és a jövőben semmiféle pert nem indítanak ebben a tárgykörben.

Hát nagyon érdekes, hogy amikor a bankoknak lehetőségük van rá, ők viszont beleveszik ezt a szerződésekbe, és például az árfolyamgátnál is ez egy konkrét probléma volt, hogy akik ezt megkötötték, azok lemondtak arról, hogy ők peresíthetik a tisztességtelen egyoldalú szerződésmódosítást, hiszen ők saját nyilatkozatukkal ismerik el ezt tisztességesnek. És erre hivatalosan szintén nem hívta fel a kormányzat vagy egyik pénzügyi kontrollszerv sem az állampolgárok figyelmét. Megjegyzem halkan: lehet, hogy nem véletlenül.

Egyébként azt is el kell mondani, hogy ennek ellenére, hogy olyannyiszor az állampolgárok sajnos át lettek verve mindenki részéről - azt kell mondjam, tehát az előző kormányzatok részéről és a bankok részéről is -, mégis van, bármennyire is furcsa, egyfajta bizalom az állam irányába. Mert azt várják, hogy valamit tegyen az állam, és hogy valamiféle iránymutatást tegyen. Sokan úgy állnak hozzá, hogy azért nem peresítik ezeket a követeléseiket, mert ha jogilag támadható lenne, akkor már az állam vagy a kormányzat megtette volna akár azokat az intézkedéseket, amelyek egy közérdekű kereset irányába mutatnak. Nagyon fájó látni jogászként azt, hogy erre önöknek, a kormányzatnak vagy a megfelelő kontrollszerveknek jogilag lehetősége lenne, mégsem teszik, és sajnos ezzel cserbenhagyják az embereket, akik bíznak a kormányban.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 234 2013.03.26. 6:08  223-241

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány gondolatot én is megfogalmazzak az előttünk fekvő javaslattal kapcsolatosan, amelyet véleményem szerint akár a kormány is benyújthatott volna, talán, ha így jártunk volna el, vagy a kormány így járt volna el, akkor egy részletesebb indokolást is láthatnánk. Nekem az az elsődleges problémám ezzel, hogy egy általános indokolást, egy minden szempontra kiterjedő általános indokolást nagyon szívesen láttunk volna ennél a javaslatnál, illetőleg a részletes indokolást is, ami tulajdonképpen egybecsúszik, és az első szakaszhoz valamiféle néhány idevetett sort láthatunk, és ildomosabb lett volna, a téma fontosságára tekintettel jobban kifejteni.

Tehát ez a formai követelmény, vagy a formai kritika, de itt el lehet mondani azt is, hogy itt a sebesség, a gyorsaság, az, hogy tegnap volt megismerhető a javaslat, ez is arra enged következtetni, hogy legalább valamiféle magyarázatot hallhattunk volna erre. Természetesen meglehet ennek az indoka, lehetnek olyan folyamatban lévő eljárások, ahol esetleg a beavatkozás indokolt lehet, de akkor úgy lett volna tisztességes, ha ezeket beírják, és ha ez egy korrekt indokolásban szerepelt volna, akkor el is tudtuk volna fogadni.

Ami a felszámolásokat illeti Magyarországon, néhány mondatban meg kell arról emlékezni - már nagyon sokszor elmondtuk mi is -, hogy egy teljes reformra van szükség, mert ahhoz, hogy '90 óta a nemzeti vagyonnak lába kélt, a felszámolási eljárások nagyban hozzájárultak, és a felszámolási eljárások és azok lefolytatása nemcsak az állami vagyon eltüntetését eredményezték, hanem nagyon sokszor egy bajba jutott cég esetén a magánvagyonok eltüntetését és illetéktelen kezekbe kerülését is. A jövőben ezt mindenképpen el kellene kerülni, és ezért egy új felszámolói névjegyzéket mi is erősen szorgalmazunk, és ha hinni lehet a híreknek, és ez készülőben van, akkor nagyon bízunk benne, hogy megfelelő kontrollal készülhet el ez a névjegyzék, és a felszámolókat nemcsak a jövőben vetik alá erős kontrollnak, hanem a jelenben is már kontrollnak vetik alá. Egyébként, mert nem elég valamiféle rendezést elérni jelen pillanatban, nagyon jó lenne felülvizsgálni ezeket az eljárásokat, és akkor megint eljutunk oda, amit egyébként a Fidesz a választási programjában, nemcsak a 2010-es választási programjában, hanem azt kell mondjam, hogy mindegyikben megfogalmazott, de ugyanúgy megtalálhatjuk a '98-as Fidesz-programban is, sajnos akkor sem került kormányon beteljesítésre ez az elszámoltatás.

(18.30)

Nagyon szeretnénk, ha már a felszámolási tevékenység kerül szóba, akkor ez is előtérbe kerülne, erre sajnos az égvilágon semmiféle lépéseket nem láttunk, legfeljebb Budai Gyula részéről valamiféle maszatolást itt az elmúlt néhány évvel kapcsolatosan, és természetesen már hivatalosan ezeket az eljárásokat is lezárták, illetve az úgymond elszámoltatást befejezettnek minősítették.

Úgy hiszem, indokolt lenne magyarázatot és részletes példákat adni arra is, hogy bár ami a Jobbik véleményét illeti, mi az állami szerepvállalást üdvözöljük, és azt szeretnénk, ha minél inkább kontroll alá kerülnének ezek a cégek, és azt az indokot is elfogadhatónak tartjuk, hogy a cégek megmentése, az ott dolgozó magyar munkaerő megmentése és a termelés továbbvitele elsődleges érdek, és az az érdek, aminek minden más viszonyrendszert alá kell rendelni, viszont az elmúlt időszakban számos olyan példát láthattunk, aminek a végeredménye nem ez volt. Akár gondolhatunk a Malévra: amikor annak idején kiemeltté minősítette a kormányzat, akkor azt hihettük, hogy itt a kiemelt bánásmód azt is jelenti, hogy esetleg a Malév megmentésére vagy párhuzamosan egy új társaság alapítására törekszenek. Sajnos nem ez történt, és ahogy a hírek jönnek például a Malév végelszámolásával, felszámolásával kapcsolatosan, ezek nem biztatók, és sok esetben a dolgozók sem kapták meg a juttatásaikat.

Tehát én egyelőre azt szeretném látni, hogy valódi eredményei vannak ennek az állami szerepvállalásnak, a szorosabb állami szerepvállalásnak. Higgyék el, hogy ezekhez a módosításokhoz sokkal könnyebben hozzá tudnánk járulni, ha azokat a konkrét eredményeket látnánk, amelyek a céljaik tekintetében helyesek, de a végeredményt tekintve még elég karcsú eredményt mutatnak.

Mindezzel kiegészítve, azt hiszem - ahogy mondtam -, a céllal egyet tudunk érteni, de nagyon várjuk azokat a részletes információkat és legfőképpen a konkrét eljárásokban azokat az eredményeket, a konkrét cégekkel kapcsolatos eredményeket, amelyeket a kormányzat el tud érni. Úgy gondolom, minden magyar cég - legyen az állami cég vagy magáncég - megmentése és továbbélése létkérdés, főleg ilyen munkaviszonyok között és ilyen gazdasági helyzetben.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
266 187 2013.04.08. 4:28  182-194

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány gondolat erejéig folytatnám a Dúró Dóra képviselőtársam által megkezdett gondolatmenetet. Ugyanis úgy gondolom, hogy amikor az alaptörvény-módosítást megtették a közszolgálati médiára való korlátozásával az országos listát állító szervezeteknek, pártoknak, akkor még nem tudták előre, hogy hogyan fogják módosítani vagy hogyan kívánják módosítani majd a választási eljárásról szóló törvényt. És miután már az alaptörvénybe beemelték, ezért csak olyan formában tudnak visszakozni ez alól, ami egy kicsit komikussá teszi az egész szabályozást, hiszen önök az indokolásban arról beszélnek, hogy itt kiegyensúlyozott és mindenki számára egyenlő feltételekkel igénybe vehető kampány lesz, miközben az alaptörvény-módosítás kapcsán és emiatt nem lehet ezt megtenni, hiszen az eleve kizárja az országos listát állító szervezeteknek az egyébként, mondjuk, a kereskedelmi médiában való megjelenését.

De nagyon sokat gondolkoztam azon is, és úgy vélem, hogy megtalálható az a mögöttes szándék, ami önöket vezérelte, mert úgy tűnhet, hogy a demokrácia jegyében nagyobb lehetőséget adnak azoknak a szervezeteknek, független jelölteknek, amelyek nem állítottak országos listát vagy független jelöltként indultak. De gondoljanak bele, hogy melyik kereskedelmi média fogja egyenlő feltételekkel ingyenesen a műsoridejét mindenki számára rendelkezésre bocsátani. Szerintem semelyik, lévén, hogy ezek a kereskedelmi médiaszolgáltatók komoly hirdetési árakat számolnak fel, és ha a közül kell majd választaniuk, hogy ingyenesen mindenki számára egyenlő feltételekkel ezt a lehetőséget biztosítsák, vagy senkinek nem biztosítják, akkor mérget vehetnek rá, hogy senkinek nem fogják biztosítani, tehát tulajdonképpen sem pénzért, sem ingyenesen a kereskedelmi médiában politikai hirdetés senki számára nem lesz kivitelezhető, és ez a tényállapot be fog állni.

A másik, ami egyáltalán érthetetlen - és álságos a magyarázat, amit itt hallhattunk az önök részéről -, az az, hogy a közvélemény-kutatásoknak nemcsak a legyártását vagy a közvélemény-kutatásoknak a levezénylését teszi lehetővé, hanem az eredménynek a bemutatását és az eredménynek akár a szavazás napján való publikálását is. Tehát megtörténhet az, hogy délelőtt egy exit poll közvélemény-kutatást megcsinálnak, és kora délután már erre alapozva politikai reklámot és mozgósítást hajtanak végre akár a saját szavazóbázisukban. Erre lehet azt mondani, hogy ez egy amerikai típusú kampány, de úgy gondoljuk, hogy Magyarországon ez káoszt, anarchiát és olyan állapotokat fog teremteni, ami semmiképp nem alkalmas arra, hogy kiegyensúlyozott, demokratikus és tiszta választási helyzetet teremtsen.

Az a hivatkozás, ami arra utal, hogy az Alkotmánybíróság ezt előírta, azért hamis, mert tudtommal az Alkotmánybíróság csak azt írta elő, hogy ne váljék ketté a közvélemény-kutatások publikálása és a kampánycsend intézménye. Ez azt jelenti, hogy ennek a kettőnek egy időpontra kell esnie. Ezt nem úgy oldották meg, hogy a kampánycsend intézményét megtartották volna a magyar jogrendszerben, hanem kivették és teljes mértékben eltörölték, és ez alapján a közvélemény-kutatásokat is ugyanúgy, akár a választás napján is lehet publikálni, és az eredményeket a médiában meghirdetni.

Ez nem jó út, és kiegészítve azzal, amiket elmondtunk a választási eljárási törvényről, sajnos azt vetíti elő, hogy ezáltal a választások napján most már azok a visszaélések, amelyek eddig dokumentálásra sok esetben kerültek, de szankcionálásra nem, a jövőben legálisak lesznek. Ez ugyanolyan, mint ha úgy szeretnék az emberölések számát megszüntetni Magyarországon, hogy a Btk.-ból törlik ezt a tényállást. Nyilvánvaló, hogy lehet, hogy többet bűncselekményként emberölést nem követnek el, de ettől nem hiszem, hogy a gyilkosságok száma csökkenne Magyarországon.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
267 90 2013.04.09. 14:12  83-97

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A cél, ami ebben a törvényjavaslatban és a módosításában is meg van fogalmazva, az támogatható, vagy inkább úgy is mondhatnám, hogy amit Rónaszékiné Keresztes Monika képviselőtársam elmondott, azok a célok maximálisan támogathatóak. Viszont egy törvénymódosítás vitájában legfőképpen magáról a módosításról kell beszélni, hiszen ha az önkéntesség szóba jön, akkor nem hiszem, hogy túl nagy vita alakulhat ki abban, hogy ennek a társadalomra gyakorolt hatása mennyire pozitív, és hogy a kormányzat és minden intézmény és szerv részéről, amely ebben részt tud venni, támogatható. De attól függetlenül azt kell megvizsgálnunk - és főleg ellenzéki képviselőként, ellenzéki frakcióként -, hogy azok a javaslatok, amelyeket a kormány benyújt, ezeknek a konkrét céloknak mennyiben felelnek meg, és esetleg mennyiben kell még módosítani vagy előrelépni a szabályozási környezetben.

Ezt azért tartottam fontosnak felvezetőként megjegyezni, mert nagyon gyakran találkozhatunk azzal, hogy amikor egy törvénymódosítás bejön, akkor a vezérszónoki kör, amit itt a Fidesz részéről is hallhattunk vagy sok esetben hallhatunk, a célokat és azoknak a magasztosságát nagyon szépen és nehezen vitathatóan elmondja, de kevés szó esik annak szabályozási környezetéről. Mert ugyanis mindent a jogszabályokon keresztül lehet kivitelezni, bármennyire is furcsa vagy nem furcsa, de a szép szavak mögé meg kell alkotni a megfelelő jogi környezetet.

(14.00)

A nemzeti önkéntesstratégia, amelyet a kormányzat elfogadott, egy megfelelő célrendszert jelöl ki erre, és itt jómagamnak is lehetősége volt ebbe beletekinteni. Részletesen, táblázatokkal kimutatja, hogy mik azok a változások, amik a szektorban bekövetkeztek, mik azok a hiányosságok, amiket el kell érni (sic!), és ebben a stratégiában szerepel a törvényi környezet megteremtése is, ami az önkéntes munkát, az önkéntes tevékenységet és annak bátorítását és előrevitelét illeti.

Én nagyon remélem egyébiránt, hogy ez csak az első lépés ebben a törvényalkotási munkában, hiszen a 2005. évi törvény, a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény módosítása vagy tulajdonképpen néhány pontban való toldozgatása-foldozgatása történik meg jelen pillanatban, ami persze lehet fontos, erre ki fogok térni mindjárt részletesebben is, de nagyon szeretném tudni - és ezt majd államtitkár úr nyilván el fogja tudni mondani, mert ő a törvényalkotás menetében jobban benne van, vagy a terveket jobban ismeri -, hogy mik azok a tervek, amelyek esetleg a jövőben a Ház elé kerülnek, és az önkéntesstratégia és a kormányrendelet kitöltését szolgálják.

Ez a törvényjavaslat, ez a módosítás, ami előttünk fekszik, feltételezett - illetve az interneten is megjelent - egy társadalmi véleményezést, amiről kevés szó esik az indokolásban. Amikor én először kézbe vettem ezt a javaslatot, akkor elkezdtem áttekinteni ennek az általános indokolását és a részletes indokolást, és sajnos én ezt nem tartottam kellően kielégítőnek, még akkor sem, hogyha csak technikai módosításokról van szó. Elvártam volna mint ellenzéki képviselő, akinek nyilván kisebb rálátása lehet a kormányzati munkára, hogy tájékoztasson ez az általános indokolás minél részletesebben arról, ahogy egyébként a jogalkotási törvény elő is írja, hogy mik azok a célok és tapasztalatok, amelyek a módosításokat indokolják.

Volt tehát egy társadalmi véleményezés is, ezt is az internetről lehetett kibányászni, hogy március 1-jei határidővel kérték az érintett szervezetek és az érintett állampolgárok véleményét. Viszont ennek az eredményéről nem nagyon esik szó az indokolásban. Nagyon jó lett volna, ha ez részletesen leírásra kerül, mert csak ennyi szerepel az indokolásban, hogy egyrészt az ötezredik fogadó szervet is nyilvántartásba vette a minisztérium, ami egyrészről örömteli, lévén, hogy akkor nagyon sok fogadó szervezetnél lehet önkéntes munkát végezni, de akkor ezzel kapcsolatosan a tapasztalatokat is nagyon szívesen vettük volna legalább néhány gondolatban, hogy esetleg voltak-e visszaélések, nem voltak, voltak olyanok, akik visszaéltek az önkéntes munka adta lehetőséggel, és esetleg egyéb tevékenységeket is végeztettek. Ez mint törvényalkotó számára egy fontos információ lehet.

A következő bekezdésben az indokolás úgy szól, hogy a törvény a hatálybalépése óta eltelt időszakban egy lényeges tartalmi módosításon esett át. Én ennek utánanéztem, hiszen nagyon fontos lehet, vagy gondoltam én, hogy nagyon fontos lehet, hogy amikor ez a tartalmi módosítás elfogadásra került a 2011. évi CLXXV. törvényben, akkor az milyen indokolással született meg, és mi lehetett a már jelen kormányzat alatt elfogadott módosítás lényege.

Azt csalódással vettem tudomásul, ezt nem tudom, hogy kinek a felelőssége egyébként, de mint ellenzéki képviselő csalódással vettem tudomásul, hogy az a törvény, amely módosította a Köt.-öt, tehát a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényt, tulajdonképpen egy salátatörvény volt, és a módosító rész egy indokolás nélkül hatályon kívül helyező rendelkezésben szerepel, ráadásul úgy, ahogy mondtam, hogy magában az indokolásban úgy utalnak erre a módosításra, mint egy lényeges tartalmi módosításra.

Ez egyébként véleményem szerint - ezt most itt legfőképpen jogászként mondom, tehát inkább jogászként, mint a szociális terület és az önkéntes munka szakértőjeként - a jogalkotási törvénynek akkor, 2011-ben sem feltétlenül felelt meg, hiszen itt ismerik el az indokolás szövegezésében, hogy ez egy tartalmi, érdemi módosítás volt, nevezetesen az, hogy civil szervezetek is, tehát nemcsak közhasznú jogállású civil szervezetek, hanem sima civil jogállású szervezetek is fogadhatnak és fogadó szervezetek lehetnek a közérdekű munka tekintetében, önkéntes munka tekintetében, de ezt jó lett volna annak idején egy megfelelő módosítással és nem egy salátatörvényben behozni.

Ehhez csatlakozik az, hogy amikor én ezt a bekezdést olvastam, akkor még felmerült bennem, hogy akkor ezt az egész módosítást, ami most itt előttünk van, ugyanúgy meg lehetett volna tenni, ugyanígy akár egy salátatörvényben is, persze jogilag nem lett volna kielégítő, de hát hogyha az előzőt megtette a kormányzat, akkor ezt is meg lehetett volna tenni. De a nemzeti önkéntesstratégia keretében, ahogy elmondtam, felülvizsgálatát vállalták ennek a törvénynek, és ezért a Ház elé került. Ez azért nem baj egyébiránt, mert legalább szó eshet az önkéntes munkáról, és ezeket a jogi érveket is el lehet mondani a tisztelt Ház előtt.

Hozzátéve azt is, és ez megint csak az önkéntes munka méltatásának a területére tartozik, hogy ha már európai példákat említ a kormányrendelet, akkor hozzátenném azt is, hogy sok esetben, például Ausztria viszonylatában az önkéntes tevékenységet és bár ez nem egy klasszikus terület, de például az önkéntes tűzoltóságot és annak az intézményét szokták úgy emlegetni, mint amely az osztrák társadalmat a világháború utáni állapotokból kirántotta, és az osztrák társadalmat egy olyan erős kohézióval rendelkező közösséggé alakította, amelynek gazdasági-társadalmi eredményeit bárki tapasztalhatja, hogyha Ausztriába átmegy. Tehát annak a folyamatnak ez egy első korrekciós állomása, akkor úgy tekintem, és remélem, hogy még nagyon sok ötlettel elő fognak állni a kormányzat részéről az önkéntes munka, önkéntes tevékenység megerősítésére. Mi minden támogatást ehhez meg fogunk adni.

Ami viszont egy tartalmi kérdés megemlítését illeti, jómagam itt áttekintve a javaslatot találtam hivatkozást arra, hogy bizonyos esetekben gazdasági társaságok, tehát cégjegyzékben nyilvántartott fogadó szervezetek esetében is lehetőség van erre az önkéntes munkára, viszont csak a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok esetében. Tehát a betéti társaság és a közkereseti társaság klasszikusan, amely ennek a kritériumnak megfelel. Természetesen a törvény egyéb kritériumokat is támaszt.

Én esetleg államtitkár úrtól azt szeretném kérdezni, hogy ez az egyébként - gondolom - nem gyakori forma milyen esetekben képzelhető el, vagy esetleg ha néhány példát tudna erre mondani, hogy mely intézmények vagy szervezetek tartozhatnak ez alá itt az önkéntes munka szempontjából, illetve hogyha ez így van, akkor mi indokolja, hogy az egyébként jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságok, amelyek megfelelnek a törvény egyéb kritériumainak, ebbe nem kerülhetnek bele, tehát itt a különbségtételt mi indokolja.

Annál is inkább kérdezem ezt, és itt már a jövőbeli szabályozási környezetre is utalnék, mert az új Ptk.-ban, hogyha jól tudom és jól emlékszem, akkor ez a különbségtétel meg fog szűnni. Tehát lehet, hogy akkor most kellene módosítani ezt a törvényjavaslatot, már felkészülve eleve az új Ptk. hatálybalépésére, vagy esetleg akkor fel kell készülni arra, hogy ha az új Ptk. hatályba lép, akkor itt módosítani kell ezt a meghatározást, lévén, hogy a jogi személyek, gazdasági társaságok rendszere is átalakul az új Ptk.-ban, ahogy azt a Ház már elfogadta.

(14.10)

Mindezekkel együtt így zárszóként azt szeretném elmondani, hogy úgy tűnik, mi támogatni tudjuk ezt a javaslatot, legfőképpen az önkéntes munkára tekintettel, de nagyon szerettem volna látni, és ennek még, gondolom, megvan a lehetősége, ha államtitkár úr esetleg majd tájékoztatást tud adni a beérkezett társadalmi konzultációról, egyeztetésről. Mert ha ez megtekinthető, ami egyébként szerintem az indokolásban is szerepeltethető lett volna, akkor esetleg számunkra is megnyugtatóbb módon lehetőséget nyújt arra, hogy egy támogató szavazattal ezt a módosítást elősegítsük; nem elfelejtve azt, hogy ez egy 2005-ös törvény, amely már nagyon sok szempontból... - talán az addig vagy azóta bekövetkezett változásokkal eljutottunk oda, hogy akár egy új törvény vagy törvények meghozatalára is szükség lehet. Mert azt látni kell, hogy ami eddig az önkéntes munka területén történt, az sok esetben jó, de azt a pluszlendületet, amit egyébként a nemzeti önkéntesstratégia is nevesít vagy aminek okán ez született, azt csupán ezzel a törvénymódosítással, ami néhány ponton inkább technikai, nem tudjuk megadni az önkéntes munkának, tehát egyéb törvényekre és egyéb ösztönzőkre is szükség van.

Ezekben természetesen mi a Jobbik részéről a segítséget igyekszünk megadni, és hangsúlyozottan azt kérem államtitkár úrtól, hogy ezen a megkezdett úton, ami a társadalom önszerveződése felé hat, és ennek csak a nulladik lépése az előttünk lévő törvényjavaslat, menjenek vagy menjünk tovább, és szülessenek olyan törvények, amelyek még hatékonyabban létrehozzák ezt a társadalmi kohéziót, amire ma Magyarországnak talán nagyobb szüksége van, mint a történelme során bármikor.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
267 94 2013.04.09. 1:54  83-97

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon röviden: abban Ertsey Katalin képviselőtársamnak maximálisan igazat kell adnom, és ezt kérni szeretném én is a kormányzattól, hogy azokat a visszaéléseket, amelyek az 1 százalékos adófelajánlások területén sajnos nagyon régóta zajlanak, akár egy másik törvényjavaslattal, -módosítással vagy az ügyészségi szervezet megfelelő fellépésével legyenek szívesek visszaszorítani. Mert azon túl, hogy bizonyos szervezetek visszaélnek azzal, hogy esetleg hasonló nevet választanak, mint jól ismert és nagy társadalmi elfogadottsággal működő szervezetek, ha a legtöbb 1 százalékot begyűjtő szervezetnek a statisztikáját megnézzük, nagy számban találni fognak közöttük olyanokat, amelyekkel a sajtó is többször foglalkozott, és amelyek, visszaélve azzal, hogy a rákos gyermekek iránti adakozókedv kiemelkedő, és begyűjtve ezeket a pénzeket, nagyon sok esetben ezt nem fordítják arra, hogy a rákos gyermekeknek az életét vagy a gyógyulását segítsék, hanem felhalmozva esetleg az alapítványoknak a működtetésére és a saját jólétükre fordítják. Ez nem azt jelenti, hogy minden alapítvány vagy minden, rákos gyermekek megsegítésén dolgozó alapítvány így járna el, de sajnos a médiában több esetben is felmerültek ezek a visszaélések, és mit ad Isten, sokszor ugyanazok a szervezetek továbbra is, évről évre gyűjthetik ezeket az adományokat.

Tehát a legkegyetlenebb drákói szigort és büntetőjogi fellépést szeretnénk kérni ebben a témakörben a kormányzattól, és ehhez minden segítséget természetesen mi is meg fogunk adni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
267 110 2013.04.09. 10:48  97-113

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy elhangzott, a Jobbik-frakció is támogatja ezt a törvényjavaslatot. Az meglepett minket egyébként, hogy az MSZP képviselőcsoportja is. Ráadásul Bárándy képviselőtársam ezt olyan felvezetéssel tette, ami arra irányult volna, hogy inkább ne támogassák, de valószínűleg a frakciófegyelem nagy úr, és neki is el kell fogadnia, hogy esetleg a képviselőcsoportja így döntött. Ez annál is érdekesebb, mert mindig Bárándy képviselőtársam szokta elmondani azt, hogy a büntetések szigorítása visszatartó erővel nem bír, legalábbis a saját jogértelmezése szerint. (Dr. Bárándy Gergely: Nem egészen, de majdnem.) Mi ezzel vitatkoznánk. Nagyjából ezek szoktak elhangzani, hogy fölösleges szigorú büntetések bevezetése (Dr. Bárándy Gergely: Így stimmel.), mert csak és kizárólag önmagában ez nem bír visszatartó erővel, hanem természetesen kell ehhez az a tudat is, hogy a bűnöző nagy valószínűséggel lebukjon, tehát az igazságszolgáltatás hatékonysága. Ezzel csak részben lehet egyetérteni, mert ha a büntetések nem kellően súlyosak, akkor hiába van meg az a tudat a bűnöző egyének részéről, hogy ők bizony lebukhatnak, de ha ezek a büntetések szimbolikus jellegűek, és egyébként, mondjuk, a börtönben kötelező munkát nem kell végezni, hanem jobb körülmények közé vonulhatnak be börtönbe, mint amilyen körülmények között egyébként élnek, akkor ez visszatartó erővel nem bírhat.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Nagyon örülnénk egyébként, hogyha a Fidesz és a kormányzó többség a parlamentben hasonlóan támogatna majd jobbikos javaslatokat is a Btk. szigorítására, ahogy mi azt ebben az esetben is megtesszük. Hozzáteszem, már régóta szorgalmaztuk, hogy ezzel a helyzettel valamit tenni kell, mert jól tudjuk, hogy ez most azért merülhetett fel, mert jó pár állampolgártársunk március 15-e környékén a hóban ragadt, és olyan események történtek, ezek szerint a Fidesz által is beismert módon, amelyek túlmutatnak azon a kereten, amit a társadalomnak el kell tűrni, és inkább a fosztogatások és a barbarizmus világába vezéreltek el minket, illetve a társadalmat.

(15.00)

De ez nem új keletű tevékenység az ilyen elkövetők részéről. Emlékezhetünk, hogy a Fidesz-kormányzat hatalomra kerülése után a nagy árvizek esetében ugyanezt láthattuk. Ugyanezt láthattuk, hogy bizonyos állampolgártársaink, behatárolható csoportok - ha ennél mélyebbre ásunk, akkor biztos, hogy a rasszista jelzőket megint meg fogja kapni a Jobbik, tehát bizonyos behatárolható csoportok; higgyék el, hogy például Borsod megyében tökéletesen tudják, hogy kiről beszélünk - nem azon fáradoztak, hogy mondjuk, a gátakat minél jobban építsék, ezeket a gátakat megemeljék. Hanem azt várták, hogy mikor szakad át a gát, és majd ha a házukat elviszi, akkor állami pénzen esetleg új házat milyen formában fog nekik az állam felépíteni. Ad absurdum még az is megesett nem egy helyen a híradások szerint, hogy a gát átvágásában, rongálásában is részt vettek bizonyos csoportok, így elősegítve azt, hogy esetleg több pénzhez juthassanak az államtól.

Na most, ezek azok a cselekmények, amelyek elfogadhatatlanok, és azt kell mondjam, hogy majdhogynem bármilyen büntetési tétel kevés annak, mert azért én inkább itt már a terrorizmus vagy ahhoz hasonló tényállás felé hajlanék azokban az esetekben, amikor valaki például megbontja azért a gátat, hogy esetleg ő az állami kártérítésre, kárpótlásra jogosulttá váljon. Ehhez még egy néhány kategóriával súlyosabb büntetés is kevés. Sajnos ezek az emberek, akik ilyenre képesek, ilyen elkövetésre, elhihetik, nem abból a körből kerülnek ki, akik egyébként szorgosan eljárnak dolgozni, törvénytisztelő életmódot folytatnak, csak amikor jön egy katasztrófa, akkor hirtelen rádöbbennek, hogy nekik fosztogatni kellene menni. Biztos néhány százalékban vannak ilyenek is.

A híradásokból például az Egyesült Államokban nagyon sokszor láthatunk olyan eseményeket, hogy egy természeti katasztrófa vagy bizonyos közművek kimaradása esetén az emberek tömeges fosztogatásba kezdenek. Nem kellene megvárni, hogy a társadalom ilyen szintre süllyedjen le. Ma Magyarországon az emberek jó része erre nem hajlamos; bizonyos körülhatárolható csoportok, ahogy mondtam, akiknek nem a mindennapi munka a kenyerük, általában ők látnak lehetőséget egy ilyen helyzetben. És amíg mások, mondjuk, az árvíz vagy egyéb természeti katasztrófa elől a különböző javaikat kipakolják a házból, ezek a bűnelkövetői csoportok meg felpakolják azt bizonyos más eszközökre, és ezeket elszállítják. Sajnos nem kellő hatékonysággal sújtott le az igazságszolgáltatás ezekre az esetekre.

Úgy érezzük tehát, hogy már korábban is megvolt a szabályozási kényszer, természetesen jobb később, mint soha. Viszont van még számtalan olyan terület, amelyek szabályozásra várnak, és itt egyébként arra is utalnék, hogy például a kábellopások esetében több jobbikos törvénymódosító javaslat is született. És azt is elhihetik, hogy a fosztogatásoknál még sokkal súlyosabb katasztrófához vezethet az, és ez egyébként megtörtént már a magyar demokrácia történetében is, hogyha egyesek úgy gondolják, hogy színesfém vagy egyéb fém alkatrészek begyűjtése érdekében például egy váltóművet megrongálnak, szétszerelnek, vagy esetleg vasúti vagy egyéb kábeleket lopnak el. Ez esetben akár az állampolgárok tömegesen is életüket veszíthetik. Ez is véleményem szerint akár terrorcselekmény vagy hasonló tényállásban szabályozható lenne.

Ne várjuk meg, míg ebben az esetben is halálos tömegszerencsétlenség következik be! Mert higgyék el, és ebben is több statisztikai adatot idézve már felszólaltunk, az, ami például a kábellopások esetében zajlik, elfogadhatatlan. Annál is inkább elfogadhatatlan, mert egy meghatározható bűnelkövetői csoport vagy csoportok ténykedése figyelhető meg ezen a téren is. Tulajdonképpen már nem telik el úgy hét, egyik a másik után, hogy az interneten Budapesten vagy az ország más településén tömeges kábellopással és ennek alapján jelentős nemzetgazdasági érdeksérelemmel ne találkozhatnánk. Hozzátéve azt is, hogy itt nemcsak arról van szó, hogy kiesések vannak, és valaki elkésik a munkahelyéről, nemcsak a bosszúság része fájó, hanem a nemzetgazdaságnak akár a GDP-nek is megmutatkozó százalékában lehet arról beszélni, hogy azok az emberek, akik például nem érnek oda a munkába, vagy azok a szállítmányok, amelyek nem érnek oda, nagyon súlyos, a GDP százalékában is mérhető károsodást okoznak az országnak.

Ebben a tárgykörben tehát szintén szabályozásra lenne szükség. Én még azt sem mondom, hogy támogatni kellett volna, illetve támogatni kellett volna a jobbikos javaslatokat, de akkor legalább ugyanúgy, ahogy ebben az esetben, beterjeszthettek volna önök is, és a jövőben kérem is, hogy terjesszenek be a kábellopások ellen valamiféle törvényjavaslatot, mert ott sokkal súlyosabb szerencsétlenségek történhetnek.

Tehát zárszóként, mert nem szeretném elhúzni az időt, a javaslatot támogatni tudjuk, bár ezt egyfajta, az elmúlt időszak eseményeire reagáló pótcselekvésnek tekintjük sajnálatos módon, még ha egy megfelelő lépés is, de sajnos nem tökéletes lépés. Arra is kíváncsi leszek egyébként jómagam, hogy csupán ennek a bevezetésével mi fog változni. Sajnos olyan túlságosan nagy változás nem várható. Legalább annyi, hogy azok az elkövetők súlyosabb büntetést kapnak. De hozzáteszem, hogy annyira gátlástalanok ezek a csoportok, és főleg vidéken megfigyelhető az, hogy egy falopás esetén gátlástalanul azt mondják az erdésznek, hogy semmi jogotok nincs, jelentsetek fel, akár itt, helyben agyon is lőhettek, de mi akkor is visszajövünk másnap, és további eltulajdonítást fogunk végezni.

Ilyen bűnözői csoportokkal szemben még hatékonyabb fellépésre lenne szükség és egy komplex problémamegoldásra. Mert ez bizony nemcsak egy visszaszorítandó olyan probléma, mármint a fosztogatás, amire esetleg a társadalom nagy tömege hajlamos lenne, mert ez nem igaz. Ez ugyanúgy a bűnözéshez és a bűnelkövetői csoportokhoz kapcsolható magatartás, amelyet csupán ezzel a tényállással egészen biztosan nem lehet kezelni. Ha a valódi cél az lenne, hogy ezt visszaszorítsuk, és akár olyan esetek se fordulhassanak elő, mint a pécsi polgármester úr lányával, egy átfogó, bűn elleni stratégiára lenne szükség. Várjuk, hogy végre eltelik az a két hét, hogy rend legyen az országban. A további javaslatokat is nagy örömmel fogadnánk. Hozzáteszem, lehet, hogy már az új Btk.-ba is ezeket be kellett volna építeni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 172 2013.04.15. 1:40  171-174

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! 2013 elején több sajtófelületen is megjelent a Kissné Horváth Ildikó, az egészségügyért felelős államtitkárság főosztályvezetője által adott interjú, amelyben a főosztályvezető asszony úgy nyilatkozott, hogy készen van egy új rendelettervezet, amelynek életbelépése esetén eltörölnék a kötelező tüdőszűrést.

Jelenleg a kötelező tüdőszűrés keretében lakcím alapján hívják be a 30 év feletti lakosságot a vizsgálatra. Kissné Horváth Ildikó szerint a mostani rendszer nem hatékony, mert pont a legnagyobb rizikófaktornak kitett hajléktalanokat nem éri el. Azzal egyet tudnánk érteni, hogy a kiemelt figyelmet meg kell kapniuk azoknak a csoportoknak, amelyek esetleg nagyobb veszélyeztetettséggel rendelkeznek, de azt mindenképpen a leghatározottabban el szeretnénk utasítani, és nem tudjuk támogatni, hogy a lakosság számára kötelező, általános tüdőszűrést felszámolják.

Ezzel kapcsolatban szeretném kérdezni az államtitkár urat, hogy valóban tervezik-e a kötelező tüdőszűrés megszüntetését, és a minisztérium pontosan mit ért azon a személyi körön, akiket úgymond érdemes szűrni. Meg szeretném azt is kérdezni, hogy nem gondolja-e, hogy a legfőbb szempont a magyar nemzet, a magyar társadalom egészsége, és nem pedig a spórolás kell hogy legyen. Ezekben a kérdésekben várom érdemi, és remélem, megnyugtató válaszát.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 52 2013.04.16. 15:10  33-65

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sok minden elhangzott a statisztikáról szóló törvény módosításáról, talán olyan dolgok is, amelyek már túlmutatnak a statisztika és a törvényjavaslat e tárgykörén.

Onnan kezdeném, amit Z. Kárpát Dániel képviselőtársam már elmondott, tudniillik az európai uniós kötelezettségeink és az arra való állandó hivatkozás. Mindig nagy csodálattal hallgatom, hogy hogyan lehet az Európai Uniót dzsoli dzsókerként előhúzni, és bármilyen módosító javaslatot csupán azzal indokolni, hogy az európai uniós kötelezettségünk. Mindig el szoktam mondani - néha úgy tűnik, mintha meg is fogadnák, aztán nem látunk ebben semmiféle változást -, hogy önmagában az, hogy egy bizonyos kötelezettségünk fennáll, nem jelenti azt, hogy csak olyan formában lehetne azt megtenni, ahogy általában a kormány ezeket a javaslatokat a tisztelt Ház elé hozza. A jogharmonizációnak ugyanis a legtöbb esetben egyfajta tól-ig tartományban kell megvalósulnia. Nagyon is lehetőség van tehát arra, hogy az Országgyűlés és az előterjesztő - mondjuk, a kormány - meghatározza, hogy milyen körben szeretne átültetni bizonyos európai uniós jogi rendelkezéseket, illetőleg ezt mennyi idő alatt teszi meg, és sok esetben hivatkozhat egyéb olyan indokokra, amelyek akár ennek, akár egy részének a bevezetését akár még félre is tudják tenni. Önmagában tehát ezt nem tudom egy varázsszóként elfogadni. Mindig nagyon pontosan meg kell vizsgálni azokat az európai uniós normákat, amelyeknek meg szeretnénk felelni, és legalább abban a körben, amit megtehetünk a saját függetlenségünk fenntartására, a magyar szempontból a legjobbat kell kihozni ezekből a kötelezettségekből.

Amikor áttekintettem ezt a módosító javaslatot, elsőre úgy tűnt - és lehet ebben logika -, hogy az a változás az adatgyűjtésben, amit az Európai Unió ebben a formában valóban elvár Magyarországtól, hogy az itt élő, legalább 12 hónapja tartózkodási lakóhellyel rendelkező polgárokra is terjedjen ki ez a statisztikai adatgyűjtési kötelezettség, illetőleg azokra is, akik még nem élnek itt 12 hónapja, viszont azzal a szándékkal érkeztek, hogy huzamosabb ideig itt tartózkodjanak, ez egyrészről jelenthet lehetőséget, tehát lehet azt mondani, hogy ezáltal bővül az a kör, akiket mi a statisztikai adatgyűjtés körébe be tudunk vonni, viszont ha továbbgondoljuk azt a kört, ami az Európai Uniót egyfajta felfogásként uralja, hogy tulajdonképpen az adott országban lakó és lakóhellyel bíró népesség a meghatározó az adott ország népessége szempontjából, akkor eljuthatunk egy olyan következtetésre, hogy az Európai Unió bizony rossz irányba gondolkozik, hiszen meggyőződésem, hogy az állampolgárság és ezen keresztül a legtöbb esetben egy adott uniós állampolgárnak a nemzethez vagy uniós tagországhoz való tartozása az erősebb kapocs, amelynek meghatározónak kellene lennie.

Ha elindulunk a másik irányba, akkor pont azt a globális felfogást fogjuk erősíteni, hogy tulajdonképpen mindegy az, hogy egy állampolgár honnan származik, mindegy, hogy melyik országnak az állampolgára, egy a fontos, hogy ő éppen hol dolgozik, a huzamosabb tartózkodás folytán hol tartózkodik; legyen ez a meghatározó, és minden egyéb szempont másodlagos. Abból a háttéranyagból, amit megkaphattunk, számomra, és ezt én is így tudtam, egyértelműen kiderül, hogy az európai uniós szavazásoknál - és egyébként a minősített többségi szavazásnál is ez szerepel - egyértelműen az adott országoknak és az EU-n belüli szavazás esetén az EU népességének többségét, eddig a 62 százalékát, a jövőben, tehát 2014-től a 65 százalékát kell elérni. Ebben a körben is lakó népességről beszélhetünk, tehát egy országnak akár az uniós döntéshozatalban való részvétele és súlya is aszerint történik, hogy éppen abban az országban hányan tartózkodnak a folyamatos tartózkodás szándékával, hány állampolgár bír lakóhellyel, azaz ebben a körben is felülíródik az állampolgársági és ezen keresztül a nemzeti hovatartozásnak az elve.

(12.30)

Ez miért is lehet adott esetben veszélyes? Többek között azért, mert ha ez az egész tervezet átvezetésre kerül, és az új rendelettel, ami - és ez is többször elhangzott - az Európai Unió által még csak végszavazási stádiumban van, tehát elfogadásra nem került, hozzáteszem, hogy véleményem szerint, és ezt a bizottságban is elmondtuk, jobb lenne megvárni, amíg látjuk a teljes körét azoknak a kötelezettségeknek, amelyeknek meg kell felelnünk, hiszen egy általános indokolásban, ahogy ezt önök is szerepeltetik, csupán arra hivatkozni, hogy egy készülőben lévő rendeletnek is meg fog felelni ez a törvényjavaslat, amit beterjesztettek, de hogy abból végül is milyen rendelet lesz, és végső soron milyen kötelezettségeket vár el Magyarországtól, ezt még nem tudjuk. Ráadásul legalább egyszer, ha végső stádiumba kerül ez a rendelet, hozzá kell nyúlni a statisztikáról szóló törvényhez, hiszen önök nagyon szeretik belehelyezni a legfrissebb európai uniós elfogadott rendeleteket és az azokra való hivatkozást is, esetleg még egy kicsit toldozzák-foldozzák is, tehát én egészen biztos vagyok benne, hogy újra be fog jönni. Akkor viszont le kellett volna írni az általános indokolásban, hogy mi indokolja azt, hogy ezt megelőzően beterjesztésre kerül ez a módosítás, annál is inkább, mert lehet, hogy még bizonyos lehetőségeink lehettek volna, amelyeket mindenképpen meg kellett volna várni. Ahogy említettem, az indokot, ami miatt ez oly égetően sürgős, bár lehet, hogy van ilyen, de nem tüntetik fel az indokolásban, tehát tulajdonképpen azt kell feltételeznünk, hogy ilyen nincs.

Szintén a háttéranyagban szerepeltek - amit az országgyűlési képviselők megkaptak, erre részletesebben nem térnék ki - azok a gyalázatos statisztikai adatok, amelyek tulajdonképpen a 2011-es népszámlálásból indulnak ki, és egy az egyben kijelentésre kerül, hogy az 1960-as években mért szintre süllyedt Magyarország népessége, és még hozzá kell tenni a határon túlról való magyar népességnek a nagyarányú átáramlását, tehát a valós adatok ennél sokkal lesújtóbbak kell hogy legyenek. Viszont ha továbbmegyünk az Európai Unió kijelölt útján, nem fogalmazunk meg kellő kritikát, és mindent szolgai módon átültetünk, akkor sajnos eljuthatunk egy olyan helyzethez, hogy legalábbis statisztikailag, de sok esetben a nemzettest szempontjából is el fogunk veszíteni több százezer magyar állampolgárt, akik jelen pillanatban még csak munkát vállalva vagy végső kitelepedési szándékkal, vagy esetleg azzal a szándékkal, hogy visszatérnek, de ez olyan, mint a kutya vacsorája, vagy megtörténik, vagy nem, de bizony, Nyugat-Európában élnek, ott vállalnak munkát, és ha nem vigyázunk, akkor sok esetben statisztikailag nagyon rövid idő alatt elveszíthetjük őket. Sajnos az Európai Unió döntéshozó rendszerei kapcsán és Magyarország súlya kapcsán az mindenképpen elmondható, hogy gyengülni fog Magyarország érdekérvényesítő képessége, és az a több százezer magyar állampolgár, akik mondjuk, Angliában dolgoznak, statisztikailag, ami az európai uniós döntéshozatali eljárásokat illeti, bizony Angliát fogja erősíteni. Ezekkel a tendenciákkal mindenképpen szembe kellene nézni a magyar kormányzatnak, és nem csupán azt hangsúlyozni, hogy ennek a javaslatnak és annak az elképzelésnek milyen előnyei vannak, hogy a lakóhely szerinti statisztikai adatgyűjtésre térjünk át, ami - ahogy elmondtam - nem csak a statisztika tárgykörébe tartozik.

Mondok egy másik tisztázandó problémát, ami nekem nem volt egyértelmű, és attól tartok, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Az a hivatkozási alap, hogy Magyarország a magyar állampolgárokat és a magyar nemzethez tartozó honfitársainkat jobban nyilván tudja tartani, és ezáltal a nemzettesthez való tartozásukat erősíteni tudja, maximálisan támogatandó és a Jobbik által mindig is szorgalmazott volt. Papcsák képviselőtársam elmondta, hogy korábban, a két világháború között milyen jó kezdeményezések voltak, és a magyar állam tulajdonképpen minden állampolgáráról, és nemcsak az állampolgárairól, hanem minden, a magyar nemzethez tartozó személyről tudott, és számon tartotta őket.

Én ebben a javaslatban nem látom azt és azokat az esetköröket, hogy azok a magyar állampolgárok, akik esetleg az elmúlt időszakban vették fel az új törvényeknek köszönhetően - nagyon helyesen - a magyar állampolgárságot, mondjuk, Erdélyben, de a lakcímük továbbra is természetesen valamelyik erdélyi településen van, és ebben az esetben ők lakóhellyel Romániában rendelkeznek, ők statisztikai szempontból odatartozónak minősülnek. Viszont egyéb esetben, és ez viszont kiolvasható a javaslatból, az állampolgárságra vonatkozó adatokat is nyilván kell tartani. Tehát amennyiben Románia majd betartja a hatályos európai uniós rendelkezéseket, és nyilvántartja az ottani magyarok állampolgárságát is - gondolom, akkor ők ott kettős állampolgárként fognak megjelenni -, abban az esetben én nem látom azt a kötelezettséget, amely alapján ezek az adatok majd visszakerülnek a magyar hatóságok részére, és esetleg azt a nyilvántartást erősítik, hogy Magyarország valóban minden, a magyar nemzettesthez tartozó állampolgárról és személyről tudjon.

Ezt jó lenne tisztázni, és erre kérem is az államtitkár urat. Úgy gondolom, hogy ez nemcsak egy államközi történet, hanem egy szabályozási rendszer, én nem tudom, és ennek kellene utánanézni, hogy az Európai Unió esetleg még végszavazás előtt álló rendelete mennyiben teszi ezt kötelezővé. Mert azt hiszem, itt a kötelezőség egy fontos szempont lehet, nem elég lehetőséget teremteni, főleg ha a környező országoknak a magyarsághoz való hozzáállásáról beszélünk, hogy mennyire teszi kötelezővé az ő szempontjukból, hogy az ottani magyar állampolgárokról, sok esetben kettős állampolgárokról az információkat ugyanúgy eljuttassák Magyarország részére, ahogy az elvárható lenne, és ebben megragadható lenne a valódi előnye egy Európai Unióra kiterjedő statisztikai rendszernek. Ha ez nem történik meg, akkor tulajdonképpen abban nem léptünk előre, hogy valóban számba vegyünk minden magyar állampolgárt és a magyar nemzethez tartozó személyt. Ha ezt nem tudjuk elérni, akkor tulajdonképpen csak áttértünk egy új rendszerre, és az Európai Uniót kiszolgálva csupán annyi történt, hogy a jövőben a helyben lakáshoz és a lakóhelyhez kötjük a statisztikai adatok körét, ami, tudjuk, bármire vonatkozhat. Tehát egy bármilyen munkavállaló, aki Magyarországon vállal munkát, mondjuk, és több mint egy éve, 12 hónapja itt lakóhellyel rendelkezik, szintén ebbe a körbe tartozik. Persze ez nagyon jó, és lehetnek előnyei annak is, hogy az ilyen személyről az adatokat felvesszük és nyilvántartjuk, de én úgy gondolom, hogy a valódi cél nem ez, hanem egyrészt azt, amit Z. Kárpát Dániel képviselőtársam elmondott, a demográfiai csökkenésnek a megváltoztatása, a magyar nemzetnek a nyilvántartása. És itt nem csak a lakónépességről beszélünk, mert meg kell mondanom, hogy minket hidegen hagy, hogy esetleg hány tízezer vagy százezer bevándorló vagy itt dolgozó ember fog érkezni Magyarországra, attól még a magyarság nem fog növekedni, legfeljebb statisztikailag, de a magyar nemzet csökkenni fog, és a jövőben arra is tekintettel ezeknek a problémáknak a kikorrigálása lenne szükséges, hogy valóban a magyar nemzethez tartozó egyénekkel legyünk tisztában, és a statisztikai adatgyűjtésnek is ez kerüljön a középpontjába.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(12.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 128 2013.04.16. 2:02  111-211

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, bár normál hozzászólásra is be vagyok jelentkezve. Azt hiszem, azt a vitát felesleges lefolytatni és félrevisz, amit az MSZP-s és független képviselőtársunk, illetve a képviselő asszony elmondott, lévén, hogy a fő kérdés, hogy letölti-e Tobin a büntetését. Nem vagyok benne biztos, illetve olyan információim vannak, hogy ez nem teljesen úgy történt, ahogy az a magyar médiában megjelent. Jelen pillanatban én még nem látom garanciáját annak, hogy letölti a büntetését. Egy alapvető szempont és ez az igazság szempontja is, hogy neki ezt le kell töltenie. Ha nem tölti le, azzal mocskolnánk be a két meghalt gyermek emlékét.

Nagyon megkérem a tőlünk jobbra helyet foglaló, baloldalinak nevezett képviselőtársaimat, hogy ne nyilatkozzanak úgy a gyermekek nevében, hogy erre semmiféle felhatalmazásuk nincs. Itt egy jogi vitát kell egyébiránt lefolytatni, ami az Európai Uniónak az álságosságára is rámutat, és arra, hogy a megnevezett alapelvek, az igazságosság, a jogbiztonság és az egyéb szép elvek mögött mennyire nem tekinti egyenlő sorban lévőnek akár a keleti végeken élő állampolgárait vagy akár Magyarországot is. Erről kell hogy szóljon a vita. Nagyon jó, hogy az Országgyűlés elé került, mert rámutat egy sokkal messzebb vezető ösvényre, ami az Európai Uniónak a gyalázatos voltára rávezet. Egyébiránt meg nem tudom, hogyha a gyermekek szüleit kérdeznénk, akkor ugyanígy vélekednének-e, mint önök, és azt mondanák, hogy az él vissza az ő emlékükkel, aki valamit tenni szeretne az irányba, hogy ezt az ítéletet végrehajtsák. Az MSZP-kormányzat alatt egyébként erre szintén nem volt megoldás.

Nagyon várnám az építő hozzászólásokat, hogy akkor mit kellene tenni abba az irányba, hogy letöltendővé, letöltethetővé váljon ez az ítélet. Erről kellene szólni a vitának. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 146 2013.04.16. 2:03  111-211

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Azért emlékeztetnék, hogy ki volt az, aki aktuálpolitikát vitt az egészbe, az egész kérdésbe, a két magyar gyermek halálába: ez Viviane Reding biztos asszony volt. Ő volt, hiszen ő nevezte jogosnak az ír hatóságok döntését ebben az ügyben, ő hozta be a Magyarország elleni ellenszenvét és a bíróságba vetett elképzelését. Ezzel lehet vitatkozni, de ő volt az, aki a szezont és a fazont összekeverte. MSZP-s képviselőtársaim szerint egy kiváló felkészültségű biztos asszonyról van szó; akkor a többit nem is nagyon szeretném megismerni, ha ő a kiváló felkészültségű, amikor egy 2002-es ítélet kapcsán - egy 2002-es ítéletről beszélünk, egyébként a szocialista kormányzat alatt született az ítélet - visszamenőlegesen azt mondja, hogy azt az írek, helyesen, azért nem hajtották végre, merthogy neki jelen pillanatban bármi problémái vannak a Fidesszel és a jelen Országgyűlés törvényhozási gyakorlatával.

Semmi köze a két dolognak egymáshoz. Ezt a biztos asszony emlegette egy lapon, és ha önök megvédik azt, amit ő mondott - mert ő azt mondta, hogy helyes így, jól van így, hogy sem végrehajtani nem hajlandók Írországban ezt az ítéletet, sem kiadni nem hajlandók Tobint, ez rendben van így és helyes így -, akkor önök azon az állásponton vannak, hogy valóban, ez egy igazságos döntés, hogy Tobin sehol ne nyerje el méltó büntetését.

Most ebből nehéz önöknek kihozni azt a végeredményt, hogy itt bárki is összekeverné önökön kívül azt, hogy miről szól az ügy. Olvassák el, hogy Reding biztos asszony mit nyilatkozott; ő volt az, aki egy 2002-es ügy kapcsán a leggusztustalanabb módon aktuálpolitikát vitt Magyarország ellen és a magyar parlament irányában meglévő előítéleteivel kapcsolatosan. Ő kezdte ezt a játékot, és ne próbálják önök úgy beállítani, mint ha itt bárkinek önökön és Reding biztoson kívül aktuálpolitikai érdeke lenne ebben.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 176-182 2013.04.16. 17:41  111-211

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Józsa képviselőtársam, azt hiszem, a szómegvonás után azt szeretné, ha az Országgyűlési Őrség... (Dr. Józsa István folyamatosan tapsol.) Kérem tisztelt elnök urat, így nem tudom elkezdeni! (Dr. Józsa István: Meddig lehet tapsolni, elnök úr?)

ELNÖK: Öné a szó, képviselő úr.

(16.10)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Nem tudom, elnök úr, nincs arra lehetőség...?

ELNÖK: Megvárjuk, míg lecsillapodik. (Dr. Józsa István továbbra is tapsol.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Megvárjuk.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Két perc technikai szünetet rendelek el. (Dr. Józsa István abbahagyja a tapsolást. - Rövid szünet.)

Folytatjuk a munkánkat, megadom a szót Staudt Gábornak, a Jobbik képviselőjének.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném a vitát jogi irányba visszaterelni, mert itt a kétpercesek kapcsán úgy gondolom, hogy eltért a Ház attól, ami a valódi célja lenne a törvénytervezetnek, illetve határozati javaslatnak. Mert bele lehet magyarázni mindenféle háttérszándékot, de engedjék meg, hogy én a konkrét esetet és ezen keresztül az Európai Uniónak a hozzáállását, és nemcsak ehhez a konkrét ügyhöz való hozzáállását, hanem a saját értékrendjéhez és értékrendszeréhez való hozzáállását is bemutassam.

Miért van erre szükség? Számtalanszor elmondtuk, hogy az Európai Unió már nem az, aminek létre lett hozva, és hiába emleget magasztos jogelveket, hiába a szólamok és a szlogenek szintjén a szabadság, biztonság és igazságosság eszméje - ez az anyagban idézőjelben szerepel, hozzáteszem, hogy gyakran idézőjelbe is lehet tenni -, mert hiába ennek a megfogalmazása, ha a tettek szintjén ez nem valósul meg. És amit mindig is elutasítottunk, az nem más, mint a kettős mérce ebben a körben. Tehát lehet itt revolverezni vagy reflektorozni bizonyos jogelvek megvalósulását, de ameddig a kettős mércének ilyen súlyos megnyilvánulását látjuk az Unió részéről, amit majd el is fogok mondani, addig engedtessék meg, hogy kételyünket fogalmazzuk meg a demokratikus voltával kapcsolatosan.

Viviane Reding biztos asszony megnyilatkozását - ahogy elmondtam a kétperces felszólalásomban - azért nem lehet másként értelmezni, mint az aktuálpolitikához köthetően, hiszen ő volt az, aki ez év március 9-én úgy fogalmazott, hogy nem csodálkozik azon, hogy egy 2002-es döntést a Tobin-ügyben nem hajtanak végre az ír hatóságok, amikor is, hát az utóbbi időben a magyar hatóságok, a Magyar Országgyűlés olyan döntéseket hozott, amelyek megkérdőjelezik az igazságszolgáltatás függetlenségét. Még ha ezzel a kritikával is kíván élni a biztos asszony - erre megvannak a megfelelő fórumok -, akkor sem gondolom, hogy egy 2002-es ítélet kapcsán és a két gyermek halálát okozó gázoló ki nem adása kapcsán kellene ezt megfogalmaznia.

Itt eljutunk ahhoz a kicsit álságos helyzethez is, hogy a biztos asszony pont az igazságügyi együttműködésért és a bírósági ítéletek kölcsönös elismeréséért és végrehajtásáért felelős, tehát pont azon a területen dolgozik, amelyben súlyos károk és súlyos diszfunkciók jelentkeztek egy magyar bírósági döntés végrehajtása kapcsán. A Tobin-ügy rávilágít arra is - és erre ki fogok térni, hogy a határozati javaslatot miért nem tartom tökéletesnek, és miért nyújtottunk be módosító javaslatot -, hogy bizony az ír hatóságok sem jártak el úgy, ahogy ez elvárható lett volna, és az Európai Unió intézményei mellett az ír hatóságok szerepe és felelőssége is felmerül.

Ugyanis az ír legfelsőbb bíróság 2007-ben megtagadta akkor Tobin kiadását arra hivatkozással, hogy ő nem megszökött az ítélet elől, hanem ugye szabadlábon védekezhetett, és nem tért vissza. Most ez is egy értelmezési kérdés, hogy ez miért nem tekinthető megszökésnek, ha valaki egy ítéletet nem kezd el letölteni. Viszont egyértelmű a hivatkozás arra, hogy egy már meglévő tanácsi kerethatározatot nem építettek be az ír törvények közé - egyébként ez egy 2002-es tanácsi kerethatározat -, és ennélfogva 2007-ben, tehát akkor még mindig nem történt meg ennek a beépítése, hivatkoznak arra, hogy az ír törvények felsőbbrendűek, úgymond, tehát az ír törvények miatt nem lehet használni, illetve alkalmazni az adott kerethatározatot. Ezzel én egyébként azért is vitatkoznék - és az ír hatóságok hozzáállását jól példázza, hogy milyen módon védik a maguk szempontjából a saját érdekeiket, még ha az elég gyakran nem is igazságos -, hiszen még ha el is fogadnánk azt, hogy az ír törvényeknek az értelmezése ezt nem teszi lehetővé, azért rámutatnék arra, hogy az Európai Bíróság gyakorlatában a kerethatározatok tekintetében is többször megfogalmazta a közvetett hatály elvét, vagyis az értelmezési kötelezettség elvét, ami arról szól, hogy abban az esetben is alkalmazni kell, és az értelmezési kötelezettség körében közvetetten alkalmazni kell egy európai uniós kerethatározatot, ha az az adott ország törvényeit kiegészíti vagy akár ellentétben is áll azzal. Tehát ebben a körben sem elfogadható véleményem szerint az ír hatóságok védekezése.

Az meg különösen érdekes, hogy miután ez 2012-ben beépítésre került az ír jogba, azután is megtagadták ugyanúgy a kiadatást, akkor éppen arra hivatkozással, hogy ennek nincs visszaható hatálya. Teljesen egyértelmű, hogy itt - hogy úgy mondjam - egyfajta elég érdekes jogértelmezést követ Írország. Ráadásul az ír igazságügyi miniszter is megerősítette ezt a véleményét többszöri levélváltás kapcsán, és hogy még egy kicsit érdekesebb legyen a szál, azt is megtagadták, hogy Írországban hajtsák végre ezt a büntetést - mert ez egy másik lehetőség lenne -, szintén arra hivatkozással, hogy tulajdonképpen Tobin úr nem menekült el Magyarországról. Tehát sem a kiadatást nem hajtották végre, sem azt nem, hogy ők ezt Írországban végrehajtsák. Ez az ő szempontjukból azért elég kemény kiállás, és egyébként az európai uniós joganyaggal szemben is áll.

Annál is inkább érdekes ez, mert azt találhatjuk az előterjesztésben, illetve a jelentésben, hogy pont az ír központi hatóság volt az, tehát Írország volt az, amely a 2002-es tájékoztatásában rámutatott arra, hogy ahhoz a kerethatározathoz, ami alapján nekik ki kellett volna adni Tobint, és amelyet csak késve léptettek életbe, pont Írország tett egy nyilatkozatot, amivel leszűkítette a visszamenőleges hatályát.

(16.20)

Ezzel is lehet vitatkozni, hogy ez mennyiben volt törvényes, lévén, hogy három évvel később tették ezt a nyilatkozatot, mint amire nyitva álló idejük meglett volna, de ők ragaszkodtak ehhez a verzióhoz, és ezért került bele nagyon helyesen az anyagba, hogy végső soron az ír nemzeti jogalkotás is felelős azért, hogy ez a helyzet előállhatott, és tulajdonképpen azt láthatjuk, hogy az írek nem járnak élen az európai uniós jogi normák beépítésében. Hozzáteszem, hogy a bíróságoknak viszont ettől függetlenül sok esetben alkalmazni kellene a normákat, tehát nemcsak a jogalkotóknál, hanem a bíróságoknál is probléma keletkezett.

Ami viszont nagyon érdekes és ez megint felveti annak a lehetőségét... - MSZP-s képviselőtársaim azt mondták, hogy egy kiváló felkészültségű, európai szinten elismert és nagy demokrata biztos asszonnyal állunk szemben Viviane Reding személyében. Azért megkérdezném, a jelentésben is szerepel, hogy a magyar igazságügy-miniszter hét darab levelet, megkeresést küldött Reding biztos asszonynak, amire ő - nagyvonalúan - nem is reagált. Ez nyilván udvarias és európai viselkedés, akkor kíváncsi vagyok, hogy egy európai állampolgár panaszát vagy egyéb panaszokat hogy vizsgálnak ki, ha egy miniszter megkeresésére egészen egyszerűen nem reagálnak. Nyilván így szokás az Európai Unióban, de akkor azt kell mondjam, hogy elgondolkozunk, hogy mennyire veszi komolyan az Európai Unió saját tagországait. Felmerülhetett volna az a lehetőség, hogyha az írek valóban meg akarták volna oldani ezt a helyzetet, hogy visszavonják azt a nyilatkozatot, ami a kerethatározat visszamenőleges hatályát meggátolta, hozzátéve, hogy már eleve ennek a nyilatkozatnak a megadása sem volt törvényes, de ezt vissza is vonhatták volna, de ennek ellenére nem tették meg.

Az anyag úgy fogalmaz, amivel egyébként ebben a körben magam is egyet tudok érteni, hogy tényszerűen nem csupán az uniós jogszabály, hanem maga Írország zárja ki az említett nyilatkozatával a kerethatározat alkalmazását a Tobin-ügyben, és ebben a körben meggátolja, hogy bármilyen előremozdulás legyen ezzel kapcsolatosan.

A helyzet tehát az - és ezért utalnék a határozatra is a felvezető után -, hogy azt nem tudom elfogadhatónak tekinteni - és ahogy mondtam, módosító javaslatot nyújtunk be -, hogy a határozati javaslat 2. pontjában az kerül feltüntetésre, hogy az Országgyűlés elismeri az ír hatóságok együttműködési készségét, továbbá nagyra értékeli az ír igazságügy-miniszter elkötelezettségét a Tobin-ügy megoldása iránt. Leírásra kerül a jelentésben is, hogy nagyon sok mindent mondhatunk, de azt, hogy az írek elkötelezettek lettek volna a probléma megoldása iránt, azt egyáltalán nem lehet állítani, sőt ha valakik, akkor ők még bűnösebbek is, mint az Európai Unió: nem alkalmazták megfelelően az uniós jogszabályokat, és ezáltal meggátolták egyébként a kiadást is.

Ami továbbvezet minket, az az, hogy az Európai Unióban sokszor tulajdonképpen nem is csak a jogbiztonság, hanem az igazságosság eszméjét emlegetve úgy tűnik, hogy meg lehetne tenni azt - és egyelőre meg lehetett tenni azt -, hogy valaki, aki két gyermeket elgázolt, de ez egyébként más bűncselekményekre is igaz lehet, mind a mai napig nem nyeri el méltó büntetését, és az Európai Unió ezt érdekes módon tétlenül nézi, és nem kíván a továbbiakban foglalkozni az üggyel, és hagyja, hogy Írország ezt szabadon megtehesse.

És akkor engedjék meg, hogy felidézzem azt - mert ilyenkor az embernek azért eszébe jutnak azok a gondolatok, hogy például az Európai Unió alapjogi chartáját amire úgy hivatkoznak, mint az emberi jogok egy alapvetésére, azt a britek, tehát az Egyesült Királyság és Lengyelország egyenesen nem vezette be, tehát előzetesen kérték, hogy ne tartozzanak a hatálya alá, a csehek viszont utólag - egyfajta zsarolással - kikerültek a hatálya alól. Ennyit tehát az alapjogok megvalósulásáról.

Arról még nem is beszéltünk, hogy a Beneš-dekrétumok léte és megerősítése, úgy tűnik, hogy Európában a többséget nem nagyon érdekelte, és nem volt akkora hisztériakampány Csehország és Szlovákia irányában, amit egyébként meg kellett volna tenni. Aki nem ismeri, elérhetőek ezek a dekrétumok; nyíltan kirekesztő és a németek és a magyarok irányába a legrasszistább megnyilvánulásokat tartalmazza, egyébként a vagyoni megvonásokkal, kárpótlás és kártalanítás nélkül, ez mind a mai napig nem történt meg.

De lehetne említeni főleg Felvidéken a nyelvhasználatot, ami kapcsán az Európai Unió egyik hivatalos nyelve - a magyar hivatalos nyelvként szerepel az Európai Unióban - használatáért embereket megbüntethetnek, vagy egy másik uniós állampolgárság felvétele esetén komoly szankciókat, a saját szülőföldjük és az ottani állam állampolgárságának megvonását is kilátásba helyezheti és végre is hajthatja Szlovákia. Ennek semmiféle következménye nincsen, és ez, úgy tűnik, hogy mindenféle uniós jogszabállyal és az igazságossággal és a szabadság, biztonság eszményével összefér.

Tehát nagy gond van az Európai Unióval. Lehet kritizálni és kritizáljuk is a magyar kormányzatot és a Magyar Országgyűlést sok témában. Ezt persze legjobb a magyar függetlenség körében, házon belül tartani, és a kritikákat itthon lefolytatni. De az, hogy ahhoz az Európai Unióhoz szaladjunk úgymond segítségért, ami esetében tulajdonképpen semmilyen jogi garancia nem valósul meg, vagy bármilyen jogi garanciát úgy kezelnek, ahogy nekik politikailag megfelel, és amíg legfőképpen a keleti régiót, de a legtöbb esetben Magyarországot egyfajta másodrendű státusban, jogilag is másodrendű státusban tarthatják és erre még aktuálpolitikailag büszkék is lehetnek, addig nagyon elgondolkodtató, hogy kinek van tanulnivalója kitől, és hogy a demokrácia eszméje tulajdonképpen hol is valósul meg. Magyarországon ezt meg kellene vizsgálni, de hogy az Európai Unióban biztosan nem, abban egészen biztos vagyok.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 214-216 2013.04.16. 15:25  211-257

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Rendes felszólalásra?

ELNÖK: Rendes felszólalásra jelentkezett, igen. Nincs kétperces, amit benyomott volna a képviselő úr, úgyhogy rendes felszólalás, 15 perces időkeretben.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Az előzetesen kiadott sorrendhez képest, képviselőtársaink megjelenése miatt haladtunk túl gyorsan.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Az alaptörvény negyedik módosítása kapcsán, ahogy Gaudi képviselőtársam már elmondta, vagy elkezdte a vezérszónoki hozzászólásában, több olyan pont van, amellyel egyet tudunk érteni, és vannak olyan pontok, amelyekkel kapcsolatban komoly kritikai észrevételeink vannak. Ezzel egyébként nem vagyunk egyedül, hiszen az alkotmányügyi bizottság tagjaként megkaphattam, illetve tagtársaim is megkaphatták az Országos Bírósági Hivatal elnökének a levelét, amelyben számos ponton kifogásolta a benyújtott törvényjavaslatot, amely talán azért is érdekes, mert úgy gondoltam, elvárható lett volna, hogy egyeztessék a kormányzattal, illetve a kormányzat egyeztesse az Országos Bírósági Hivatallal, a Legfőbb Ügyészséggel és a Kúriával ezt a javaslatot, lévén, hogy aláíróként szerepel a Kúria elnöke és a legfőbb ügyész is. Itt olyan megfogalmazásokat és olyan felvetéseket találhatunk, amelyek sok esetben indokoltak, hogy itt a plénum előtt is elhangozzanak, illetőleg a kormányzat esetleg megfontolja ezeket, más esetekben viszont arra mutathat rá, hogy a valódi célja mi lehetett ezeknek a javaslatoknak.

Az egyik ilyen, hogy az ügyáthelyezésnél egyfajta vita alakult ki arról, hogy ennek mi lehet az indoka, valóban a leterheltség-e az a fő szempont, ami kapcsán ez megjelenik, vagy esetleg az egyedi ügyekbe való beavatkozás lehet a cél, illetve az, hogy ezeket az egyedi ügyeket megfelelő bíróságok előtt tárgyalhassák. Az Országos Bírósági Hivatal elnöke úgy fogalmaz, hogy nem látható előre, hiszen a módosítás, amely előttünk van, tulajdonképpen annak a lehetőségét teremti meg, hogy legalább 90 nappal előre kelljen elrendelni, átirányítani ezeket az ügyeket.

Az Országos Bírósági Hivatal elnöke azt fogalmazza meg, hogy még nem látható előre, hogy az áthelyezés ténylegesen hány ügyet fog érinteni, és ezzel kapcsolatban fogalmaz meg kritikát, ami még önmagában nem is lenne probléma, hiszen, ha a jogállami garanciákra hivatkoznak, akkor logikus lehet, hogy ne az adott ügyek vagy ügycsoportok kimazsolázásáról legyen szó, hanem a jövőben egy bizonyos ügycsoport vagy ügycsoportok tekintetében történjen meg a kijelölés.

Ami viszont problémaként merülhet fel, azon túl, hogy ahová áthelyezik ezeket az ügyeket vagy ügycsoportokat, ott sem látható előre, hogy milyen formában fog változni a helyzet. Viszont azzal, hogy a kijelölő határozat ellen eddig jogorvoslatot biztosított a törvény és ez ezek után is meg fog maradni, tulajdonképpen parttalanná válik a fellebbezés lehetősége, hiszen ha ez előremutató és az ügyeknek egy előre meghatározott csoportjára vonatkozik, akkor ki az, aki ez ellen fellebbezéssel élhet.

(17.20)

Vagy senki, hiszen nagyon kevesen tudják majd a szűkítő értelmezés alapján a jogi érveket bizonyítani, vagy a másik fele az, hogy túl sokan megpróbálják majd azt bizonyítani, hogy esetleg akár egy jövőben induló per esetében őket és jogos érdekeiket sérthetik. Tehát itt ezt újra kellett volna gondolni.

Jogilag az a felvetés is megállhatja a helyét, hogy az átirat elleni panasznál, ami a konkrét ügynek a továbbküldését jelenti természetesen a már meghozott határozat alapján, abban az esetben viszont jogilag a jogorvoslati jog értelmezhetetlen, lévén, hogy az nem egy külön döntéssel születik meg. Ez inkább egy jogdogmatikai kérdésnek tűnhet, de azt hiszem, hogy erre azért kerülhetett sor, mert itt a szabályozást néha egészen egyszerűen olyan gyakran módosítják, hogy az nem lesz koherens a korábbi javaslatokkal.

Amit érdekességként még el kell mondani ebből a levélből, amelyet a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész és az Országos Bírósági Hivatal elnöke jegyez, hogy ők egy hosszú értekezésbe mennek bele, ami arra irányul, hogy mennyiben helyes vagy ebben a formában mennyire helyes, hogy az utólagos normakontroll jogát a legfőbb ügyész és a Kúria elnöke is megkapja. Véleményünk szerint ez nem baj, hiszen minél tágabb az a kör, akiknek lehetőségük van utólagos normakontrollt kérni, minél több olyan közjogi méltóság, aki ezt megteheti, annál hatékonyabb lesz a jogállami garanciák megvalósulása, és annál több esély van arra, hogy egy nem megfelelően kivitelezett törvény esetleg az Alkotmánybíróság elé kerülhet.

Emlékeztetnék arra, hogy erre azért is van szükség, mert most már az országgyűlési képviselők sem élhetnek ezzel a lehetőséggel, lévén, hogy az országgyűlési képviselőknek csak az egynegyede tud már az Alkotmánybírósághoz fordulni. Ezt akkor is és most is elutasítottuk. Viszont egy minimális öröm, hogy a Kúria elnöke és a legfőbb ügyész ezt megteheti, hozzátéve, hogy az előbb említett három méltóság - tehát a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész és az Országos Bírósági Hivatal elnöke - abbéli aggályuknak adnak hangot, hogy nem megfelelően átgondolt az a rendszer, amelyben bárki fordulhat hozzájuk is azzal az igénnyel, hogy ők az Alkotmánybírósághoz forduljanak, és hogy az előttünk fekvő módosítás nem kellően tesz különbséget az ő szerepük és mondjuk, az alapjogi biztos szerepe között. De úgy gondolom, hogy az már önmagában jó, hogy ezt a lehetőséget megteremtettük vagy újra visszaemelésre kerül, hiszen a korábbi jogi szabályozásban ez így történt és benne volt. Bár az is tény, hogy sajnos - azt kell mondjam, hogy sajnos - a legfőbb jogi méltóságok ezzel nem nagyon éltek, és csak nagyon kevés esetben fordultak az Alkotmánybírósághoz, holott ezt megtehették volna. Reméljük, hogy a jövőben ez gyakrabban meg fog történni.

Örülünk annak is, hogy az alkotmányjogi panasz esetében nem kell majd jogi képviselőt igénybe venni. Itt az indokolással abszolút azonosulni tudunk, hozzátéve, ahogy azt Gaudi képviselőtársam is elmondta, itt azért fontos lett volna kiegészíteni vagy fontos lenne kiegészíteni azzal, hogy a rászorulóknak valamiféle segítséget és jogsegélyt kellene nyújtani. Ha már a korábban elfogadott törvénymódosítás kapcsán a menekültekre, illetve az illegális bevándorlókra vonatkozóan anyagi viszonyra tekintet nélkül biztosítottunk ilyen jogsegélyt, túl is teljesítve az adott európai uniós jogi normát, akkor meg kellene teremteni azt, hogy legalább a rászoruló magyar állampolgárok az alkotmányjogi panasz intézményével ne csak jogi képviselő nélkül, mert az természetesen jó, de hogy hatékonyak is lehessenek, egyfajta jogsegély biztosításával megtehessék ezt.

Egy másik konkrét felvetés; értjük, hogy itt keretek közé próbálják azokat az ügycsoportokat szorítani, amelyek esetében az átirányításra sor kerülhet. Viszont egy komoly problémát vethet föl, hogy előre egyrészről nem lehet látni a leterheltségét annak a bíróságnak, ahova ezt átirányítják, viszont ha ahhoz a bírósághoz, ahova eddig érkeztek az ügyek, megszűnik a beérkezése az ügyeknek, hiszen át van irányítva egy adott időpontra, akkor fennállhat az a helyzet, hogy üresjárat keletkezik, elfogynak az ügyek, és még mondjuk, a kijelölés fennáll, akkor azok a bírók, akiknek ez a szakterületük, és ebben az ügyszakban, mondjuk, gazdasági ügyeket oldottak meg, vagy akár bizonyos büntetőügyeket oldottak meg, akkor tulajdonképpen ügyek nélkül maradnak. Nem tudom, hogy lehetőség van-e ennek a megrövidítésére vagy megváltoztatására, ez a javaslatból nem derül ki, de államtitkár úr vélhetőleg erre is tud válaszolni, hogy mi van abban az esetben, hogyha esetleg módosítást igényel ez az időintervallum, és átesünk a ló másik oldalára, és a bíróságok esetleg úgymond bizonyos ügyek tekintetében munka nélkül maradnak.

Elhangzott az is egy jogos érvként, hogy mi az indoka, hogy csak bizonyos ügycsoportok tekintetében teszi lehetővé az átirányítást. Legtöbb esetben ezek valóban olyan ügyek, amelyeknek akár lehet politikai színezete is. Ez még önmagában nem lenne baj, nagyon szívesen látnánk, főleg az elmúlt két ciklus tekintetében nagyon sok ügyet, amelyek akár a média tanúsága szerint megvalósultak, vagy az emberek igazságérzetében is élnek, de sajnos valami miatt ezek nem indultak el. Hozzáteszem, a Fidesz és a Fidesz elszámoltatási kormánybiztosai mondták azt, hogy lezárták az elszámoltatást, tehát túl sok ilyen üggyel nem is találkozhatunk. Ez sajnos megdöbbentő, mert itt sok minden történt, csak elszámoltatás nem.

De visszakanyarodva, nem értem, hogy mi indokolja azt, hogy ezeket az ügyeket vagy ezeket az ügycsoportokat emelik be, hiszen ezzel megfosztják attól a valódi lehetőségtől az Országos Bírósági Hivatal elnökét, és itt már hozzájárulás is szükséges az Országos Bírói Tanács részéről, tehát itt tulajdonképpen egy közösen gyakorolt jogkörről van szó, tehát megfosztják attól, hogy esetleg valóban olyan ügyeket tudjanak átirányítani, amelyek esetében a legnagyobb túlterheltséggel lehet számolni. Egészen egyszerűen kialakulhat az a helyzet, hogy lesznek ügyek, ügycsoportok, amelyek egy adott bíróságon bizony nagy számban fordulnak elő, de ennek ellenére nem tudják átirányítani, mert nem szerepel ezen ügykörök között. Tehát ezt egy fölösleges törvényi szűkítésnek tartjuk.

Pozitív viszont az a tendencia, és ezt mindenképpen jelen javaslatnál is meg kell említeni, hogy az Alkotmánybíróságot határidők betartására szorítja rá és határidők közé szorítja. Ez egy régi kívánalom volt, hogy az Alkotmánybíróságnak is legyen eljárásjogi határideje. Bár ez nem minden esetben fog megvalósulni, de például, amikor egy bíró, egy bíróság fordul az Alkotmánybírósághoz, abban az esetben is a 30 napos határidő élni fog. Ez azért fontos, mert akár a Biszku-ügyben tett jobbikos feljelentések kapcsán is azt látjuk, hogy - azt kell mondjam - bizony az időelhúzásra játszik valószínűleg az Alkotmánybíróság is, hiszen ebben az ügyben még nem történt meg normakontroll, és ez akár még visszaélésekre is alapot adhat.

Hozzáteszem, hogy más esetekben is határidőket kellene megszabni az Alkotmánybíróság részére. Ha már kibővítették a bírók számát, és számos ügytől megfosztották őket, és pont azoktól az ügyektől, amelyek általában utólagos normakontrollra vonatkoztak, akkor legalább már a kisebb ügyek vitelét el lehetne várni megfelelő határidőn belül.

(17.30)

Arról nem is beszélve, persze lehet erre azt mondani, hogy az alkotmányjogi panasz intézménye viszont felbővíti az ügyeket, viszont ebben az esetben számos előszűrő van a bíróságon, és számos szakember dolgozik azon, hogy előszűrje ezeket az ügyeket. Lehet, hogy az infrastruktúrát is ki kell bővíteni, de úgy gondolom, hogy egy fő garanciális eszköznél, és itt az egész Alkotmánybíróság működésére gondolok, nem csak egy bizonyos tevékenységére a sok közül, tehát minden tevékenységnél meg kellene követelni a határidőhöz kötöttséget, hiszen parttalanná válik, és jól tudjuk, ha parttalanná válnak ezek az eljárások, elhúzódnak, az ugyanúgy alapjogsértő lehet. Emlékeztetnék arra, hogy Strasbourgban a legtöbb esetben azért ítélték el a magyar bírósági gyakorlatot vagy azért állapítottak meg kártérítést, mert ezek az eljárások, általában a bírósági eljárások elhúzódtak, tehát nem kellene megvárni, míg az Alkotmánybíróság gyakorlatában is sajnos alapjogsértő módon továbbra is bizonyos eljárások elhúzódhatnak.

Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 228 2013.04.16. 1:58  211-257

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Schiffer képviselő úr hozzászólása közben jutott eszembe, hogy egy fontos pontot kifelejtettem. Nevezetesen az átirányításnál az a kitétel, ami most kormánypárti módosító javaslatként került benyújtásra és vélhetően elfogadásra kerül, hogy amennyiben egy európai uniós jogi norma szerepel alapjául annak a követelésnek, legyen az polgári vagy adott esetben büntetőjogi, akkor majd nem fog érvényesülni, illetve áthelyezési tilalom alá esne. Ezt azért nem tartjuk elfogadhatónak, mert minden olyan esetben, amikor kedvezünk az Európai Uniónak, vagy az európai uniós normákat máshogy kezeljük, mint a magyar jogszabályokat, arra enged következtetni, hogy itt valamiféle előjogok állhatnak fenn, és ezt mindenképpen el kellene kerülni.

Államtitkár úrtól kérdezném is, ha esetleg erre is tud reagálni, mi indokolja azt, hogy az európai uniós jogi normák esetében egy másfajta eljárást, egyfajta kivételezett pozíciót teremtsünk meg a törvényben, és vélhetően elfogadásra kerül ez a javaslat, és mivel olyan szinten terjesztették be, ezért úgy gondolom, hogy ez a minisztérium javaslata. Kérem, erre reagáljon.

Úgy gondolom, hogy ennek semmiféle alapja nincs, és megint azt a kettős mércét erősíti, ami arra enged következtetni, hogy itt előjogokkal rendelkezhet az Európai Unió joga. Ez semmiképpen nem előremutató, és ha úgy gondolják, hogy jó az a gyakorlat vagy az a tervezet, amit beterjesztettek, akkor viszont ne hátráljanak meg, és vonatkozzon az minden jogszabályra, ne csak a magyar ügyekre vagy a magyar jogszabályokra, hanem akár az európai uniós normákra is.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 232 2013.04.16. 1:58  211-257

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Hát, nem feltétlenül támogató megjegyzés volt az én felszólalásom. Inkább arra irányult, tisztelt államtitkár úr, hogy rámutassak, hogy az egész áthelyezés gyakorlata, bár értem én, hogy miből indul ki, vagy mire hivatkoznak, de alapvetően rossz. Egy nagyon egyszerű megoldás lenne, több bírót kellene felvenni vagy kinevezni azokra a bíróságokra, ahol ekkora az ügyteher. Mert valószínűleg a jövőben is nagyobb lesz az ügyteher, hiszen ez azt jelenti, hogy rossz vagy kevés bíróval dolgoznak ezek a bíróságok, vagy kevés bírósági titkárral dolgoznak. Tehát alapvetően ez lenne a megoldás. A nyakamat ráteszem, hogy relatíve nem sok pénzből meg lehetne oldani ahhoz képest, hogy például kormányzati propagandára mennyi pénz elfolyik. Tehát ez lenne a megfelelő megoldás.

Arra próbáltam utalni, hogy hiába sakkozunk, és ezt nagyon jól kifejtette ön is, olyan megoldást nem fogunk találni, amelyben egyszerre tudjuk garantálni a jogállami garanciákat is, és megfelelően tervezhetővé tudjuk tenni, üresjáratot se okozzunk később annál a bíróságnál, ahonnan elirányítjuk. Arra is kérném, hogy reagáljon, egyébként nagyon korrektül tette meg a reakcióit, ami nagyon ritka sajnos az államtitkárok részéről, hogy tudunk reagálni a felvetésekre, tehát ezt külön köszönöm, viszont akkor arra a módosító javaslatra reagáljon, ami az EU kötelező jogi aktusaiként vagy azokkal való kivételezésként került beterjesztésre.

(18.10)

Megnéztem, Navracsics miniszter úr, ön és Rétvári államtitkár úr az előterjesztője. Tehát jó helyre címzem a kérdést. Esetleg erre is reagáljon, hogy ez milyen módon, hogyan illeszthető be dogmatikailag ebbe a rendszerbe.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 254 2013.04.16. 1:57  211-257

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem gondoltam, hogy hozzászólok, de Bárándy képviselőtársam felszólalásra ihletett, lévén, hogy meg kell kérdeznünk, édesapja milyen miniszteri tisztséget töltött be. Ha minden igaz, akkor az igazságüggyel is foglalkozó miniszter volt, tehát az ügyek elhúzódását és azt a megoldást erre a helyzetre azért neki is illett volna kezelnie. (Derültség.) Ezt nem tudtam kihagyni, mert úgy tűnik, hogy az elmúlt időszakban egyik kormányzat sem tudott előre lépni ebben a témában, és az egy jó hivatkozás, hogy ügyvédi praxisát otthagyva igazságügyi miniszterként a miniszterségből visszatérve ugyanott álltak ezek az ügyek, de akkor ez sajnos azt a miniszterséget és azt a kormányzatot is minősíti abban az időszakban.

De a viccet félretéve, illetve sajnos ez sem vicc, viszont jól látszik, hogy azóta sem történt semmilyen előrelépés, ami valóban megoldotta volna az ügyteher gyorsabbá tételét és az emberek minél előbb való jogszolgáltatáshoz, ad absurdum igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését. Ha az a megoldás, amit államtitkár úr felvetett, hogy nem a bírók számát kell növelni, hanem esetleg az őket kiszolgáló adminisztratív munkaerőt, akkor ez így még könnyebben megoldható, hiszen olcsóbb, úgymond olcsóbb az asszisztencia megteremtése, mint új bírók kinevezése, minden tekintetben, tehát ezt jó lenne figyelembe venni. Ha kell, akkor szülessen egy átfogó javaslat, vagy induljon el egy szakmai vita abba az irányba, hogy milyen módon lehet megoldani azt, hogy gyorsan vagy gyorsabban megszülessenek az ítéletek, de az biztos, hogy csupán ettől az előterjesztéstől várni nem lehet, és sajnos nem is fog sikerülni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
270 271-273 2013.04.22. 6:16  264-285

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Igen, összekeveredtünk. Akkor most a 4. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. (Közbeszólások.)

ELNÖK: Képviselő úr, folytassa nyugodtan! Tudni kell, hogy a címet a második vitaszakaszban tárgyaljuk. Keveredés van, folytassuk le a vitát nyugodtan. Parancsoljon, akkor kezdjük az első szakasszal!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. A hozzászólásom lényege, ami miatt szót kértem, az az, hogy ez a törvénymódosítás jelentősen szűkíti azt a kört, amely a nemzetbiztonsági átvilágítások jogorvoslatára vonatkozik. El lehetne mondani azt a kivárási időt is, ami plusz 5 évvel kibővíti például az országgyűlési képviselők esetében azt az időt, amely esetében egy nem megfelelő átvilágítás vagy egy kockázati tényező esetében újra el lehet rendelni az átvizsgálást.

Mile Lajos képviselőtársam - nagyon helyesen - beterjesztette azt a módosító javaslatot, amelyben azt sérelmezi és azt szeretné módosítani, hogy a bizottság, a nemzetbiztonsági bizottság is állást foglalhasson abban a körben, hogy egy átvilágítás és annak a kockázati tényezőnek a felmerülése esetében ő hogy látja mint szakbizottság ezt a kérdést. Ez jelen pillanatban is így van.

Ha ez megszűnne, akkor tulajdonképpen egy olyan szakmai kontroll esne ki a rendszerből, ami csak és pusztán politikai döntéssé - azt kell mondjam, sok esetben - silányítaná le a nemzetbiztonsági átvilágítást és annak rendszerét, és tulajdonképpen a házelnöknek nem lenne semmiféle támasza a döntés meghozatalakor, nem támaszkodhatna egy bizottsági véleményre.

Aztán problémát jelenthet - és ezt is ki kell emelni - az a szabályozás, amely, bár elfogadott módosító javaslat van erre, némi korrekciójára, de mégsem tökéletesen valósul meg, és ez nem más, mint hogy túl szűkre szabja azt a kört, ami alapján automatikusan meg kell tagadni az átvilágítás sikeres befejezését, tehát kockázati tényezőt kell megállapítani például szándékos bűncselekmény miatt kiszabott közérdekű munka vagy pénzbüntetés esetében, egészen a mentesítés beálltától 5 évig. Ez akár egy ittas vezetés is lehet, ami nem kellemes dolog és nem követendő példa, hogy ittas vezetést kövessenek el bizonyos személyek vagy akik az átvilágítás alá esnek, de az, hogy ők 5 évig ezek után ki legyenek zárva abból, hogy C típusú átvilágításon átmenjenek és ez ráadásul automatikusan kerüljön meghatározásra, úgy érzem, hogy túlzó, és semmiképpen nem szolgálja azt, hogy megfelelő módon történjenek ezek az átvilágítások. Ugyanez igaz akár a próbára bocsátásra, ami még enyhébb, sőt nem is büntetés, hanem intézkedés, és ebben az esetben is kötelezően meg fog bukni az átvilágításon, akit akár bármilyen enyhe bűncselekmény - itt akár a vétségi alakzat is felmerülhet - alapján próbára bocsátottak.

Helyesen egyébként legalább a bírósági vagy ügyészségi megrovás kikerülne ebből, és a bizottság ezt támogatta, tehát az már valóban egy kicsit abszurd lenne ugyanúgy, ahogy egy folyamatban lévő büntetőeljárás is, lévén, hogy az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, tehát akármilyen büntetőeljárás esetében is inkább arra kellene hangsúlyt fektetni - és igaz ez már a meglévő, egyébként büntetlen előéletű, de korábban valamilyen elkövetett bűncselekmény esetében -, hogy mérlegelni kellene, hogy az milyen bűncselekmény, annak az elkövetési körülményeit - erre való a hivatal -, és utána mérlegelni lehetne, hogy ez kizáró tényező vagy nem.

Ami viszont szintén nem túl biztató és a 12-13. pontokban kerül kifejtésre, ahogy ezek a módosító javaslatok érintik, az az, hogy tulajdonképpen tovább korlátozódik a jogorvoslat köre. Tehát nem előrelépünk, hogy valamiféle bírósági kontrollt teremtsünk az átvilágítások esetében, hanem ez tovább korlátozódik, és megállapításra kerül, hogy a miniszternek a panaszt elutasító döntésével kapcsolatosan semmilyen további jogorvoslatnak nincs helye. Ez így, ebben a formában sajnos nem elfogadható.

Viszont a 15. ajánlási pontban, ami a kommunista, szocialista ideológia kiszolgálására létrehozott szervezetekkel kapcsolatos, erre viszont a Jobbik a támogatását tudja adni, hiszen ez egy fontos körülmény lehet, hogy az elmúlt rendszerben ki az, aki a diktatúrát bármilyen módon szolgáló szervezetekkel kapcsolatban állt, és ennek a részletes leírása már sokkal inkább nemzetbiztonsági körülmény lehet.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
270 281 2013.04.22. 5:26  264-285

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Még az előző felszólalásom végén az időből kifutva egy fontos dolgot elfelejtettem a 15. pontnál. Nevezetesen, és ezt szeretném egyébként a benyújtott kapcsolódó módosító tükrében is mondani, hogy az, ami kapcsolódó módosítóként bekerült a tisztelt Ház elé és vélhetőleg elfogadásra fog kerülni, nagy visszalépés ahhoz képest, ami az eredeti módosító javaslatban, tehát Németh Szilárd és Demeter Ervin módosító javaslatában foglaltatik. Ugyanis a kérdőívben, amit ki kell tölteniük azoknak, akiknek átvilágításon kell átesniük, úgy szólt volna az egyik kérdés, hogy állt-e kapcsolatban 1990 előtt működő, kommunista, szocialista ideológia kiszolgálására létrehozott szervezettel, ha igen, fejtse ki részletesen. Azt hiszem, ez elég egyértelmű kategória. Ahogy elmondtam a felszólalásom végén, nagyon örültünk, hogy ez így bekerült, mert ez az, ami valódi nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet, és az átvilágító szerveknek mindenképpen tisztában kell lenniük azzal, hogy 1990 előtt az adott személy milyen beosztásban és milyen funkcióban szolgálta ki a kommunista, szocialista diktatúrát.

Ehhez képest egy komoly visszalépés, hogy ez a pont kikerült, és a kommunizmusra és a kommunista diktatúrára való utalás a már meglévő előző pontba került bele, ami tulajdonképpen hasonló ahhoz, ami a jelen kérdőíveken, a hatályos jogban is szerepel, és ami általában a demokratikus jogállam törvényes alapelveit tagadó szervezethez való viszonyra kérdez rá. Idekerülne ebben a körben, zárójelben a fasiszta, nyilas- és kommunista eszmék megjelölése. Ebben a körben egyébként egyet kell értenem Molnár Zsolt képviselőtársammal, hiszen azáltal, hogy erre a három ideológiára korlátozódik a kérdés, nemcsak arról van szó, hogy azt az egyébként nagyon jó kezdeményezést, ami a delikvens 1990 előtti ténykedésére kérdezett volna rá, kidobják a kukába és kikerül a kérdőívből, hanem ennél sokkal nagyobb baj, hogy legyengítik, nehezen alkalmazhatóvá teszik a kérdőív azon részeit is, amelyek jelen pillanatban így szerepelnek, tehát ami a demokratikus jogállam törvényes alapelveit tagadó szervezetekre vonatkozik. Hiszen valóban igaz, hogy ha a felsorolás nem egy zárt kört alkot, fasiszta, nyilas- és kommunista szervezetekre utal, akkor tulajdonképpen bármilyen más szervezet, amely nem ezt az ideológiát vallja, tehát pusztán csak terrorcselekményeket kíván elkövetni - mondjuk -, de semmiféle nyilas-, fasiszta vagy kommunista diktatúrát nem vall, akkor e tekintetben nem kerül majd ebben a körben feltüntetésre, illetve nem kell feltüntetni annak a személynek, aki a kérdőívet kitölti.

Ez így biztosan nem jó, és nem lehet az a célja a kérdőívnek, hogy tulajdonképpen olyan szervezetekkel való kapcsolatot, amely - ahogy említettem - akár a legsúlyosabb államellenes bűncselekmények elkövetésére törekszik, ne kelljen feltüntetnie a jelentkezőnek, hiszen okkal és joggal hivatkozhatna arra, hogy ez sem nem fasiszta, sem nem nyilas-, sem nem kommunista tevékenységet nem végez. Nem tudom, hogy még lehet-e korrigálni ezt a passzust, de ebben a formában az átvilágító szervek munkáját fogják megnehezíteni, illetve számos olyan információ nem fog befutni, amelyeknek be kellene futniuk.

Tehát visszatérve és zárszóként el szeretném mondani, hogy mindenképpen azt a megoldást kellene támogatni, ami a Németh Szilárd, Demeter Ervin képviselők által beterjesztett módosításban szerepel; tehát hogy külön soron szerepeljen az a kérdés, ami úgy általában a demokratikus jogállam elveit tagadó vagy ilyen jellegű tevékenységet folytató szervezettel való kapcsolatra rákérdez első soron, és egy új soron az adott személy 1990 előtti tevékenységére kérdezne rá. Ez így lenne zárt, ami a kapcsolódó módosítóban áll, és ha ez elfogadásra kerül, akkor, ahogy mondtam, duplán is hibát követ el a tisztelt Országgyűlés.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
270 293 2013.04.22. 5:27  286-294

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr; biztos, hogy nem fogom kihasználni. Viszont a 7. ajánlási ponttal kapcsolatosan én is arra lennék kíváncsi, és államtitkár úrtól várnám, hogy legalább viszonválaszában vagy pontosabban a napirend végén válaszoljon erre, hogy valóban, a halottvizsgálattal kapcsolatos eljárásra vonatkozó adatok miért kellenek egyedi azonosításra alkalmas módon a Központi Statisztikai Hivatalnak.

Ráadásul itt nemcsak átvételről, hanem kezelésről is szó van, amire én, bár a statisztikának nem vagyok olyan nagy tudora, de ha a különböző adatokat és a különleges személyes adatok körét nézem, illetve az ezzel kapcsolatos, adott esetben kegyeleti jogokat, akkor egy kicsit érdekes számomra, hogy van egy Statisztikai Hivatal, amelynek a fő funkciója az, hogy adatokat, ráadásul egyedi azonosításra nem alkalmas adatokat rendszerezzen, milyen alapon kap felhatalmazást arra, hogy mindenféle különleges adatot egy elhunyt személyről megkaphasson és kezelhessen.

(20.00)

Mire jó ez? Mi ennek az értelme? Mi az a cél - mert minden adatkezelésnek célhoz kötöttnek kell lennie -, ami miatt neki ezt így, ebben a formában azonosításra alkalmas módon kell megtennie? Mert ha csak az a cél, amit egyébként Lamperth képviselőtársam is elmondott, és ami egyébként egyértelmű, hogy a Statisztikai Hivatal célja, hogy a különböző halálokokról, betegségi okokról népegészségügyi statisztikákat készítsen, ez rendben van, és ezt el tudjuk fogadni; de hogy ehhez miért kell hozzákapcsolni az egyedi azonosításra való alkalmasságot, ez számomra nem egyértelmű.

Lehet, hogy van erre valamiféle magyarázat, de mivel ilyen magyarázatot eddig nem kaptunk, ezért azt kell mondjam, hogy egy kicsit félelemmel tekintek abba az irányba, hogy valakinek, aki elhalálozik Magyarországon, minden adatát, halálozási okát, betegségét, adott esetben a boncolási jegyzőkönyvet is - hiszen ezekben szerepelnek vagy ezeknek a megállapításai szerepelhetnek egy halottvizsgálattal kapcsolatos adatkörben -, ezeket mind egyedi azonosításra alkalmas módon majd a Statisztikai Hivatal nemcsak hogy begyűjti és utána anonimizálja, hanem törvényi felhatalmazás alapján kezelni is fogja. És akkor megint felmerül, hogy ez az adatkezelés ugyan már mire irányul.

Nem szeretném, ha az én hozzátartozóimról vagy akár bárkiről Magyarországon a Statisztikai Hivatal ilyen listákat írna, és ebből vonna le adott esetben következtetéseket. Ez félelmetes, megmondom őszintén, és inkább egy orwelli világ irányába mutat, mint egy demokratikus jogállam alapjait képezi le. Ráadásul, ahogy elmondtam, nagyon fontos gyűjteni ezeket az adatokat, de teljesen szükségtelen, és nemcsak hogy szükségtelen, hanem törvénytelen is ilyen formában egyedi azonosításra alkalmas módon rendelkezésre bocsátani. Mondom ezt úgy, annak ellenére, hogy törvénybe fogják belefogalmazni, vagy ezzel a módosítással így belekerül, de ennek ellenére a célhozkötöttség hiányának okán attól még ez egy törvénytelen módosítás lesz.

Amennyiben lenne lehetőségünk például az Alkotmánybírósághoz fordulni - ahogy nincs, mert csak az országgyűlési képviselők egynegyede fordulhat -, biztos vagyok benne, hogy ezt a passzust az Alkotmánybíróság pont amiatt, mert a célhozkötöttség elvének nem felel meg, megsemmisítené.

Nem kellene szerintem ezzel visszaélni, hogy sem az Alkotmánybírósághoz nem tudunk fordulni, még az országgyűlési képviselők egynegyedénél kevesebb képviselő sem, ráadásul tulajdonképpen még magyarázatot sem kapunk arra, hogy mi végett és miért történik ez a módosítás.

Tehát nagyon kérem államtitkár urat, hogy ha esetleg információval rendelkezik, vagy akkor be kellett volna küldeni a részletes vitára a Statisztikai Hivatalt, ha már a bizottsági vitákban ők megjelentek, bár magyarázatot nem tudtak adni, de ez így semmilyen formában nem járható út, hogy magyarázatokat és válaszokat nem kapunk, viszont azt elvárják, hogy hozzájárulásunkat adjuk olyan adatkezelésekhez, amelyek egyébként törvénysértőek, és annak ellenére, hogy a törvénybe belefoglalják, nem célhoz kötöttek, és adott esetben, ahogy mondtam, az Alkotmánybíróságnak meg is kellene semmisítenie.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
270 301 2013.04.22. 15:05  294-306

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 11. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, de előtte még sorrendben a Papcsák Ferenc képviselőtársunk által beterjesztett módosító javaslatokhoz is, amelyek a Pp.-módosítást érintik. Tulajdonképpen ki kell fejeznem azt a felháborodásunkat, hogy megvan az esélye ennek, de azért bízom benne, hogy az Országgyűlés a végszavazásnál, a zárószavazásnál azért nem fogja így, ebben a formában a Pp.-módosítást is belefoglalni ebbe a salátatörvény-javaslatba. Jelen pillanatban azonban, amit a bizottsági szakban lehet tudni, úgy tűnik, hogy az alkotmányügyi bizottság, amely számtalanszor tanújelét adta, hogy nem túlságosan foglalkozik azzal, hogy egy javaslat valójában jogszabályszerű-e, házszabályszerű-e, a legtöbb esetben mindig a kormánypárti javaslatok házszabályszerűsége és a mindenben való megfelelése mellett teszi le a voksát, ellenzéki javaslatok esetén meg nagyon könnyen, olyan esetekben is, amikor ez nem lenne indokolt, házszabályellenesnek minősítenek javaslatokat, de mégis megdöbbentő az a gyakorlat, hogy olyan szabályozási körbe nem eső módosítás, ami a Pp.-re vonatkozik, a polgári perrendtartásról szóló törvényre, az bekerülhet ebbe a csomagra, és ráadásul módosításra kerülhet, vagy a lehetősége megvan annak, hiszen az alkotmányügyi bizottság ezt házszabályszerűnek találta, és lehetőség van arra, hogy ilyen módon a részletes vitába való betuszkolással nagyon fontos és érdemi Pp.-módosítások átvezetésre kerüljenek, amelyek adott esetben még jók is lehetnek, de ezt meg kellene vitatni itt a Ház előtt. Nem tudom, hogy Papcsák képviselőtársam miért nem terjesztette be ezt önálló képviselői indítványként, lefolytattuk volna a vitát, lehet, hogy még támogatni is tudtuk volna, de így, ebben formában ez kicsit visszás. Egyébként Bárándy képviselőtársamnak igazat kell adnom abban, hogy Papcsák Ferenc legalább eljöhetett volna, és legalább ebben a vitában elmondhatta volna, hogy ha máshol nem, akkor itt megvitathassuk, hogy erre mi szükség volt, és nyilatkozhatott volna abból a szempontból is, hogy őszerinte ez mennyiben házszabályszerű.

Bár tudom, hogy már nincs tévéközvetítési idő, de az utókor és a jegyzőkönyv számára szeretném megjegyezni, lehet, hogy úgy tűnhet, hogy az alkotmányügyi bizottság hosszas jogi mérlegelés alapján hozza a döntéseket, de sajnos ki kell ábrándítanom mindenkit, aki ebben való hittel élt, mert az alkotmányügyi bizottság sok esetben mechanikus döntéseket hoz, ugyanaz a néhány képviselő szól hozzá, néha még azzal sincsenek feltétlenül tisztában, hogy pontosan mit is próbálunk szabályozni. De nagyon könnyen meg lehet tenni egy szavazással, hogy bármit, a legabszurdabb házszabálysértő gyakorlatot vagy javaslatot is házszabályszerűvé minősít a bizottság, és ettől kezdve úgy tűnik, hogy a bizottság egy komoly jogi mérlegelés után hozta meg a döntését.

De továbblépnék, mert - ahogy mondtam - Papcsák képviselőtársam hiányában itt csak filozofálhatunk, de konkrét választ nem kaphatunk a feltett kérdésekre. Amire viszont talán igen, lévén, hogy Rétvári Bence itt van, aki a módosító javaslatot benyújtotta, az a 11. ajánlási pont. Amikor ennek a javaslatnak az általános vitája zajlott, akkor Répássy Róbert államtitkár úr volt jelen, és ő azt mondta, hogy majd a részletes vitában el fogja mondani - akkor ezt úgy értelmezem, hogy a kormányzat képviselője ki fogja fejteni -, hogy mi indokolja azokat a módosító javaslatokat, amelyeket pont az Európai Unió nyomására azon nyomban, ahogy Barroso kifejezte nemtetszését, beterjesztett az igazságügy-miniszter és két államtitkár. Ez azért egy erősen jelzésértékű beterjesztés arra vonatkozólag, hogy itt nem három "mezei" képviselő módosításáról van szó, hanem ott van mögötte az egész igazságügyi tárca és Orbán Viktor akarata is. Nem tudjuk és nem akarjuk elfogadni azt a gyakorlatot, hogy az Európai Unió kivételeket élvezzen.

És ha már lefolytattuk azt a vitát, illetve még folyamatban van az a vita, hogy a kijelölés milyen ügycsoportokat kell hogy érintsen, illetőleg ez mennyiben fogja megoldani az igazságszolgáltatás gyors és hatékony működését, nos, véleményem szerint ez önmagában nem fogja megoldani, még akkor se, ha ez egy jobb megoldás ahhoz képest, amit korábban javasoltak. Az egyedi ügyáthelyezéshez képest természetesen jobb javaslatnak tűnik az, hogy az ügyeknek egy előre meghatározott csoportját lehet majd átirányítani.

(20.30)

Hozzáteszem, itt nem logikus, miért pont azokat az ügyeket, amelyeket önök bele próbálnak foglalni a törvényekbe, mert adott esetben ezt a kaput más irányban is ki lehetett volna nyitni. Viszont az megint egy problémaként jelentkezhet, az általános vitában erről is szó volt, hogy ennek ellenére, hogy ha minden ügyet átirányítunk arról a bíróságról, amelyik túlterhelt, akkor, ha nem jól kerül majd meghatározásra az az időtartam, amiért ez átirányításra kerül, akkor tulajdonképpen elfogynak az ügyek azon a bíróságon, ahonnan átirányításra kerültek az ügyek, és a jól képzett bírák, akik azokon az ügycsoportokon dolgoztak, például gazdasági ügyeken, akkor ott fognak ülni, és nem tudnak mit csinálni, ha adott esetben elfogynak ezek az ügyek, vagy az ő a leterheltségük már jócskán csökkenni fog, a másik bíróságon pedig, ahová átirányították, lehet, hogy rövid időn belül ezek olyan mértékű terhet jelentenek, amellyel nem tudnak megbirkózni, ez tehát nem jelent megoldást. De - és itt van az Európai Uniónak az az elfogadhatatlan elsőbbsége - azt azon nyomban módosították, hogy azokban az ügyekben, azokban a perekben, amelyek esetében akár a felperes, tehát a keresetlevélben érvényesíteni kívánt jog alapjául az Európai Unió kötelező jogi aktusát jelöli meg a polgári ügyekben, vagy a büntetőügyekben a vádiratban megjelölt bűncselekmény az, amely vonatkozásában az Európai Unió kötelező jogi aktusának alkalmazása merül fel, ezekben az ügyekben nem lehet ezeket az ügyeket a kijelölés alapján átirányítani. Azt, hogy ennek mi értelme van, nagyon várom, hogy valaki magyarázza meg nekem. Répássy államtitkár úr az előző vitában ezt nem tette meg, ezért várom, hogy ez megtörténjen, lévén, hogy ha jó dolog ez az átirányítás és a kijelölés, akkor miért vesszük ki az európai uniós joganyagra épülő pereket. Ez abszolút egy politikai döntésnek tűnik nekem, hogy majd befogjuk az Európai Unió száját, hogy ezek az ügyek nem kerülnek majd átirányításra. De arra, hogy ennek jogilag vagy jogdogmatikailag milyen értelme van, és mi indokolja, eddig abszolút semmilyen magyarázatot nem kaptam, és nem is tudtam kitalálni a politikai indokokon túl. Viszont, hogyha csak a politikai indokok állnak fenn, akkor ez elég gyalázatosnak mondható az Európai Unióval kapcsolatban, megint csak a "kivéve a gyevi bírót" esete állhat fenn.

Ugyanez igaz egyébként, amit el szeretnék mondani, a 15. pontra is, amelyet Bárándy képviselőtársam részben már érintett. Az egyik az, hogy ha ez így, ebben a formában elfogadásra kerül, akkor valóban alaptörvény-ellenes jogszabályt fogad el a Ház, ami egy furcsa pikantéria, hiszen annak idején pont azt jeleztük, hogy ez nem az alaptörvénybe való, de önök beemelték. És az még hagyján, hogy beemelték, de a szabadságharcos hevületben vagy a szabadságharc legfelsőbb fokán viszont az Európai Unió első csettintésére módosítják ezeket a rendelkezéseket. Tehát hogyha már szabadságharcot folytatunk, akkor könyörgök, legalább igazi, valódi, heves vérmérséklettel folytassák ezt, vagy akkor el se kezdjék! Tehát ez a két indok vagy ez a két hozzáállás lehetséges, mert így ez egy kicsit ciki, hogy beemelik az alkotmányba, itthon megmutatják az ellenzéknek és az Alkotmánybíróságnak, hogy mi aztán milyen keményen, hazafias kétharmados hevülettel beemeljük az alaptörvénybe, de ha az Európai Unióból jön egy rosszalló szemöldökráncolás, akkor képesek egy olyan módosító javaslatot benyújtani, amelyik alaptörvény-ellenes is. Zárójelben mondom: talán jobb lett volna ezt odaadni valamelyik másik képviselőtársuknak, esetleg aki nem jogász, mert így, hogy két államtitkár és egy miniszter nyújt be teljesen egyértelműen alaptörvény-ellenes módosító javaslatot, ennek van egy diszkrét bája, ahogyan mondani szokás.

Ami az érdemi részét illeti itt a választási eljárás és a politikai hirdetések kapcsán, szintén nem tudom, miért gondolják, hogy az Európai Unió szemét ki tudják szúrni azzal, hogy majd az EP-kampány eljárásmenetét és az ott lévő médiahirdetéseket kiveszik ebből a körből, ezáltal ők majd úgy fogják érezni, hogy valamit kaptak, de benne marad az országgyűlési képviselők általános választása. Tehát megint csak kettéválik a magyar jogrendszer: van a kivételezett Európai Uniónak való megfelelés, meg van a magyar ugar. Mi ellenzékből itt, úgy tűnik, kevésbé hatékonyan tudunk fellépni, mint az Európai Unió, egyébként ez is már eléggé szörnyű, hogyha így van. De ráadásul, ha így, ebben a formában kerül elfogadásra, akkor borítékolom, hogy nem az fog megvalósulni, amit önök szándékoznak, hogy akkor majd a kereskedelmi médiában is lehet hirdetni, megnyílik ez a front is, hanem az ingyenes és egyenlő feltételekkel való médiahirdetés, ami a kereskedelmi médiát illeti, és a jelen módosítással, a jelen alaptörvény-ellenes módosítással kapcsolatosan már csak az EP-re vonatkozóan kerül meghatározásra, és mindenkire vonatkozóan, tehát az országos listát állító pártokra vonatkozóan is azt fogja eredményezni, majdhogynem a nyakamat tenném rá, hogy ha a kereskedelmi médiának, a profitorientált kereskedelmi médiának el kell döntenie, hogy ingyenesen, mindenki számára média- és hirdetési felületet ad-e, vagy az egyenlő feltételeket úgy fogja meghatározni, hogy senkinek nem ad teret, ezzel tulajdonképpen a törvény betűjét sajnos be fogják tudni tartani a kereskedelmi média képviselői azáltal, hogy azt fogják mondani, ingyen senki nem fog hirdetni, de pénzért nem hirdethetnek a törvény alapján, vagy nem kérhetnek pénzt érte, ingyenesen valószínűleg nem fogják a drága műsoridejüket rendelkezésre bocsátani, ezért azt fogják mondani, hogy az egyenlő feltételek jegyében márpedig senki nem fog hirdetni náluk. Nem tudom, ez miért fogja elősegíteni azt a tájékoztatást, ami abba az irányba hatna, hogy mindenki számára a legtöbb információt közvetítsük a választásokkal és a választásokon induló jelöltekkel kapcsolatosan. Ez a szabályozás egy totál csőd lesz, és egy nagyon szűk körű, a közmédiára szűkülő kampányt láthatunk majd, egyébként az európai uniós választási kampány vonatkozásában is, és a különbség csak annyi lesz, hogy az országgyűlési választások vonatkozásában elméletileg lesz egy szűkítő feltétel, hogy a kereskedelmi médiában csak azok a szervezetek hirdethetnek, amelyek nem állítottak országos listát, de ez tulajdonképpen egy elvi, elméleti különbség lesz, mert a kereskedelmi médiában, biztos vagyok benne, hogy senki nem fog hirdetni, lévén, hogy ingyen nem fogják engedni ezek a kereskedelmi szolgáltatók.

És akkor most fel kell tenni a kérdést: ez az, amit szerettek volna? Ha ezt szerették volna, márpedig véleményem szerint arra is van esély, hogy ez a cél, menjen inkább az óriásplakát-piacon a kampány, gondolhatják önök, ahol elég erősen Fidesz közeli cégcsoportok uralják ezt a placcot, abból be lehet szedni a megfelelő bevételeket, és esetleg ki lehet szűrni azokat a hirdetőket, akik önöknek nem tetszenek. De ez semmiképpen nem az az irány, ami a demokrácia felé vezet, ráadásul úgy nem, ahogyan elmondtam, hogy önök itt sorban, miniszteri és államtitkári szinten alaptörvény-ellenes módosítókkal próbálják az egyébként is elhibázott különböző törvényeiket (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) módosítgatni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgatnak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
270 307 2013.04.22. 13:05  306-329

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én az 1. ajánlási pontról szeretnék beszélni, amit Gaudi és Gyüre képviselőtársammal nyújtottunk be, és véleményem szerint komoly és támogatandó javaslat. Nem foglalkoznék Szanyi Tibor javaslataival, amelyek egyébként csak politikai színezetűek, és Szanyi képviselőtársunk meg sem jelent itt a vitán. De én úgy gondolom, hogy az általunk benyújtott módosító javaslat jogi érvekkel alátámasztott, és nagyon is támogatandó, és kérjük is az Országgyűlés támogatását.

Miről is van szó? Azt szeretnénk, hogyha az a pont kerülne módosításra a határozati javaslatban, amely az íreknek jelen beterjesztés alapján és az ír igazságügyi miniszternek a méltatását és az együttműködési készségét nyilatkoztatja ki. Úgy gondoljuk, és ezt ki fogom fejteni részletesen, hogy az ír hatóságok - és ebbe beleértendő az ír kormányzat is - nem jártak el azzal a maximális együttműködéssel, és nem tanúsították kellőképpen azt az együttműködést, ami a helyzet megoldására vezetett volna. Ezért nem tartjuk elfogadhatónak, hogy az elismerés hangján szóljon az Országgyűlés, sokkal inkább arra tennénk javaslatot, hogy úgy szóljon ez a határozati javaslat, hogy az Országgyűlés nagyobb együttműködési készséget várt volna el a Tobin-ügy megoldása során az ír hatóságok és az ír igazságügyi miniszter részéről.

És hogy miért mondom azt, hogy ez jogilag alátámasztható és teljességgel indokolható? Azért, mert többek közt abban a jelentésben, amelyet Navracsics miniszter úr terjesztett az Országgyűlés elé, több helyen szerepel a helyzet megoldásával kapcsolatban - itt a két magyar gyermeket elgázoló ír állampolgár, Ciarán Tobin ügyéről van szó és annak ki nem adásáról, illetve büntetésének Írországban való le nem töltetéséről -, hogy egész egyszerűn olyan megállapításokat láthatunk, és például ezt az egy mondatot fel is szeretném olvasni a jelentésből - és itt majd idézet következik -, hogy "tényszerűen azonban nem az uniós jogszabály, hanem maga Írország zárja ki a nyilatkozattal a kerethatározat alkalmazását a Francis Ciarán Tobin ellen Magyarországon, 2002-ben hozott jogerős ítélet írországi végrehajtása vonatkozásában". Itt elhangzik a jelentésben ez a mondat, és ráadásul részletes jogi kifejtésre kerül, hogy Írország mely nyilatkozatokkal gátolta meg azt, hogy se nem végrehajtható, se nem kiadható az a büntetés, amely Ciarán Tobin ellen született. Ennek tükrében egyáltalán nem értem, hogy a jelentéshez képest akkor miért kívánja az Országgyűlés méltatni az ír feleket. Tudniillik számomra egyértelműen kitűnik, hogy itt egy sorozatos, azt kell mondjam, jogi trükközéssel állunk szemben. Hiszen először azt gátolták meg az ír hatóságok, hogy át kelljen adni az európai elfogatóparancs alapján az ír gázolót, és ezt egyébként úgy tették meg, hogy saját hibájukból azt a kerethatározatot, ami az európai elfogatóparancsról szólt volna, jó néhány évig nem építették be az ír jogba, amikor meg egyébként beépítették, akkor meg úgy építették be, hogy ennek ne legyen visszamenőleges hatálya. Ennek ellenére az ottani bíróságok, és ez akár a legfelsőbb bíróságra is igaz lehet, erre a joghézagra hivatkoztak, hogy egyértelmű, hogy a kerethatározatnak is lehet - lévén, hogy lejárt ennek a beépítésre szánt határideje - közvetett hatálya. A bíróságokat, és így az ír bíróságokat is az Európai Uniónak a joga kötötte akkor is, még a kerethatározat beépítése előtt is, és ha mást nem, akkor az értelmezési kötelezettségük folyományaként nekik ezt a joghézagot olyan módon kellett volna eldönteniük, mármint az ír bíróságoknak, hogy ez a büntetés kiadható legyen első körben Magyarországnak. De ha ez nem történt meg, akkor legalább a végrehajtását kellett volna megtenniük vagy elrendelniük. Erre viszont szintén nem került sor, és itt viszont egy másik európai uniós kerethatározattal állunk szemben, ami ezt meggátolta, ami az Európai Unió által hiába került elfogadásra, és hiába lett volna visszamenőleges hatálya, ennek ellenére nemes egyszerűséggel Írország ehhez egy olyan nyilatkozatot csatolt, amely a tanácsi kerethatározatnak a visszamenőleges hatályát kizárta. Ez is a jelentésben szerepel, hozzáteszem, és az is megállapításra kerül, hogy ezt a nyilatkozatot majdnem, sőt több mint három évvel később tette meg, mint a nyilatkozatra fennálló határidő. Tehát ez a nyilatkozat akkor ebben a formában érvénytelennek tekintendő, de mindenképpen az ír kormánynak lehetősége lett volna arra, hogy még ha érvényesen is tette volna ezt a szűkítő nyilatkozatot az európai uniós kerethatározathoz, ezt esetlegesen visszavonja.

Ezért gondoljuk azt - és ezek nem légből kapott dokumentumok, hanem az Országgyűlésnek beterjesztett jelentésben szerepelnek, és az is, hogy végső soron az ír nemzeti jogalkotás hibájából eredeztethető ez az egész helyzet -, hogy ez elfogadhatatlanná teszi azt, hogy ezek után a Magyar Országgyűlés az írek együttműködési készségét szeretné méltatni.

(21.00)

Tehát ez oly mértékben abszurd, hogy egyébként Navracsics miniszter úr jelentésének is a semmibevételét jelenti. Úgy gondolom, az írek eljátszottak velünk egyfajta hintapolitikát, együttműködési készséget mutattak, de ha szerettek volna valódi együttműködésre törekedni, akkor meg tudták volna oldani ezt a helyzetet.

Az már csak egy diszkrét folyománya a dolognak, hogy ezt az ügyet felhasználva azok, akiknek az Európai Unióban meg kellett volna oldaniuk, például Viviane Reding és a Bizottság bármely tagja vagy elnöke - rájuk is vonatkozhat ez a dolog - nem tettek semmit. Sőt, és ami szülte ezt a határozatot, és ebben a formában egyet tudok érteni a céllal, az a Viviane Reding úgy nyilatkozott, hogy nem lepődött meg, hogy az írek semmilyen formában nem járultak hozzá, hogy egy másik európai uniós állam, tehát Magyarország területén hozott határozatot vagy végrehajtsanak vagy adják ki az elítéltet, ez az Írország tulajdonképpen megteheti ezt az eljárást, ezen Viviane Reding nem lepődött meg; ő, aki a jogharmonizációért és egységes jogalkalmazásért lenne felelős. Nem tudom, milyen egységes jogalkalmazási kép élhet Reding asszony fejében.

Természetesen megkaptuk azt is, hogy ilyen komoly szaktekintélyeket, mint a kiváló bölcsészdiplomával rendelkező Viviane Redinget jogi kérdésekben kritizálunk. Szerintem megtehetjük mint a Magyar Országgyűlés tagjai, hogy igenis kritikát fogalmazunk meg, még akár a Bizottság tagjaival és a biztosokkal szemben is, főleg ha nincs igazuk, és a saját maguk által hozott törvényeket sem tartják be. Igenis meg fogjuk tenni, és fel fogjuk hívni a figyelmet arra is, és ezt Írország esetében is meg kell tennünk, hogy van egy nyugati része az Európai Uniónak, amely úgy gondolja, hogy a keleti végeken alárendelt emberek élnek, akikkel meg lehet csinálni, hogy bármilyen jogelvet számon lehet rajtuk kérni, míg a nyugati részen ugyanezen jogelveket és lefektetett törvényeket egész egyszerűen semmibe veszik.

A legszebb egyébként ebben az, hogy mindezt a magyar emberek érdekét hangsúlyozva teszik, ahogy azt az Európai Parlamentben nem is olyan régen, múlt hét szerdán zajló vita során láthattuk, úgymond a magyar emberek érdeke mögé rejtőztek. Mit ad Isten, pont Írország a soros elnök, tehát ők voltak azok, akik az alapelveket megpróbálták számon kérni Magyarországon. Most láthatjuk, hogy ebben az ügyben, akár a Tobin-ügyben, az ír gázoló ügyében milyen nagyvonalúan tesznek ezekre az alapelvekre. Mégis ők próbálják Viviane Reding biztos asszonnyal karöltve számon kéri rajtunk, Magyarországon ezeket a jogelveket, ahogy mondtam, a magyar emberek érdekét hangsúlyozva. De ha ők valóban a magyar emberek érdekét tartanák szem előtt - egyébként fel lehetne sorolni, hogy melyek azok a szituációk, amelyekben nem tettek semmit. Gondolok itt akár a Beneš-dekrétumokra, amelyek az alapjogi charta rendelkezéseivel is ellentétben állnak, de úgy tűnik, az alapjogoknak csak ennyiben barátai az Európai Unióban, amennyiben magyar állampolgárokat érnek atrocitások, akkor ez őket nem zavarja. Sőt, például Csehország esetében utólagosan is felmentést adtak az alapjogi charta alól, így legalizálva a Beneš-dekrétumokat is. Abba már nem szeretnék belemenni, hogy hány helyen, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, Erdélyben állhatnának ki a magyar emberekért, de ezt semmilyen formában nem teszik meg.

Még zárszóként talán azt is érdemes megemlíteni, és megint ez az Európai Unió irányába kritika, hogy a jelentésben az is szerepel, hogy sorozatosan, majdnem napi szinten mentek ki a levelek Navracsics Tibor miniszter úrtól személyesen Viviane Reding biztos asszonyhoz, aki úgy gondolta, hogy ezekre egész egyszerűen nem is reagál. Nyilván ez egy európai és kulturált viselkedési forma. Hozzá kell tennem azonban, hogy nemcsak Reding asszony irányába, hanem az írek és az ír hatóságok irányába is meg kell fogalmaznunk a kritikánkat, akkor járunk el helyesen, akkor járunk el a beterjesztett jelentésnek megfelelően, ahogy idéztem, a jelentésben ezek szerepelnek.

Ez az országgyűlési határozat e módosító javaslat elfogadása nélkül arra engedne következtetni, hogy itt csak az Európai Unióban követtek el hibákat. Ők a törvénytelenséget szó nélkül hagyták, ők a törvénytelenségre nem léptek semmit, és az Európai Unió alapelvei alapján nem kívánták rendezni a helyzetet. Ez egyrészről felháborító. De meg kell nézni, hogy a kiinduló helyzetet az ír hatóságok és ezen belül is az ír kormánynak és az ír törvényhozásnak a nem megfelelő, joghézagos működése idézte elő. Ez alól nem ad az sem felmentést, ha most egyfajta kedvesebb arcukat mutatják, hozzátéve azt is, hogy még most is, ebben a pillanatban is megtehetnék, hogy a kerethatározathoz tett említett nyilatkozatot visszavonják, és az egész helyzetet ebben a formában megoldják.

Úgyhogy nagyon kérem az Országgyűlést, hogy az 1-es módosító javaslatunkat fogadják el. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
270 311 2013.04.22. 1:59  306-329

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Csak nagyon röviden erre muszáj reagálnom. Pont a szocialista képviselők azok, akik mindig elmondják, hogy a kormányzat, nyilván ebben a formában az ellenzék azon részét is beleértik, akik ezen a véleményen vannak, próbál a Reding elleni vagy az Európai Unió működése elleni határozati javaslattal napi politikát vinni az ügybe. Nem, meg kell oldani az ügyet.

Tehát amikor a szocialista képviselők azt mondják, hogy nem kellene támadni Reding asszonyt, és hogy ez egyfajta politikai boszorkányüldözés, ezáltal nem lehet másként minősíteni, mint hogy ők megvédik Redinget, megvédik azt, amit ő képvisel, megvédik azt, amit ő kinyilatkoztatott. Ez pedig egyébiránt nem más, mint hogy Reding biztos asszony nem tartja olyan csodálatos dolognak, nem tartja furcsának azt, hogy az írek nem lépnek semmit ebben az ügyben, és se nem töltetik le a büntetést, se nem adják ki Magyarországnak Tobint. Ő ezt egy megfelelő állapotnak tartja, amelyen nem csodálkozik. Ezt a kijelentést megvédeni és e mellé az álláspont mellé felsorakozni, az egész egyszerűen nem más, mint arra az álláspontra helyezkedni, hogy jól van ez így, hogy egy ember, aki két gyermek halálát okozta közúti balesetben, a büntetését nem fogja sehol kitölteni. Ez ilyen egyszerű. Minden más politikai gondolatmenet és az Európai Unió és Viviane Reding fürdetése csak egyfajta kitekert szocialista propaganda.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
270 319 2013.04.22. 2:03  306-329

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy kiegészítéssel szeretnék élni Szalay képviselőtársam felé, mert úgy gondolom, azt rótta fel nekem, hogy miért nem az ír bíróságokat kritizáljuk legfőképpen. Úgy gondolom, hogy az ír bíróságoknál sokkal nagyobb a felelőssége, mondjuk, az ír kormányzatnak és az igazságügyi tárcának is, amely felelős lehet hasonló ügyekért, amikor azokhoz a kerethatározatokhoz, amelyek lehetővé tették volna vagy az átadását Tobinnak, vagy a megfelelő Írországban való letöltetését a büntetésnek, egyrészt nem tették lehetővé, hogy ez beépítésre kerüljön az ír jogba. Ezt a kormányzatnak kellene alapesetből megtennie, és az ír törvényhozásnak beépítenie az ír jogszabályokba. Illetőleg emellett még egy olyan nyilatkozattal éltek utóbb, 2011-ben, amely kizárta azt, hogy visszamenőleges hatállyal megtörténhessen a helyzet rendezése.

(21.20)

Hozzáteszem, hogy ezt a nyilatkozatot véleményem szerint az ír kormányzat akár most is visszavonhatná és megoldhatná a helyzetet.

Tehát úgy gondolom, hogy nem eltúlzott - és egyébként ez a Navracsics miniszter úr által beterjesztett anyagból is egyértelműen kiderül - megállapítani azt, hogy bár az ír bíróságok is megtehették volna, hogy az európai uniós jogot alkalmazzák, egy kényesebb terep a közvetett hatály kérdése, viszont egyértelmű a felelőssége az ír kormányzatnak és az igazságügyi tárcának, amikor olyan nyilatkozatokkal gyengítette az európai uniós jog hatályosulását, amely jelen esetben odavezetett, hogy ezt a büntetést tulajdonképpen nem kell letöltenie Tobinnak, és ez alapján megúszhatja, reméljük, nem véglegesen, a büntetését.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
271 74 2013.04.23. 9:25  63-83

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tényleg csak néhány alapvető gondolatot szeretnék elmondani arról, hogy mi az, amit a legnagyobb problémának tartunk a Magyar Honvédség helyzetével kapcsolatosan. Ezt egy kicsit messzebbről kell indítani, bár ki szeretnék térni az előttünk lévő határozati javaslatra is.

Először is úgy gondolom, hogy az elmúlt több mint húsz év fő bűne az, hogy eljutottunk ide, ahová eljutottunk, és egy nagyon komoly és ütőképes magyar hadseregről, egy kirakat- és sajnos egy-két egységet leszámítva minimális ütőerővel és haderővel rendelkező hadsereg az, ami Magyarország határait védi, illetve a védelem csak elméleti, mert az első támadásnál valószínűleg Magyarország határainak megóvására képtelen lenne a magyar haderő. És ebben lehet azon vitatkozni, hogy melyik kormányok, egymást követő Fidesz-, szocialista kormányok nem megfelelő kormányzása, nem megfelelő anyagiak biztosítása hozta ezt a helyzetet. De azt hiszem, a Magyar Honvédség és annak létszáma az, aminek tekintetében csak objektív felelősség képzelhető el. Lehet egymásra mutogatni, de a közös felelősséget nem lehet megkerülni. Egyébként hozzáteszem, hogy a legtöbb esetben nem is csak a honvédelmi tárca felelős ezért az állapotért. A mindenkori magyar kormányoknak nem volt szívügyük az, hogy egy ütőképes Magyar Honvédség létezzen, és kormányzati stratégiák irányultak arra, bár lehet, hogy nem kimondva, hanem a háttérben így cselekedve, hogy elérjük azt a helyzetet, amit elértünk.

Emlékeztetnék arra, hogy a trianoni békediktátum alapján 35 ezer főben határozták meg azt a létszámot, ami akkor gyalázatosnak és teljes mértékben alkalmatlannak tűnt a haza védelmére, még a csonka-Magyarország esetében is.

Nem véletlenül mondták azt a megszálló hatalmak, vagy határozták meg ezt a létszámot. Úgy gondolták, hogy ha valami, akkor ez a létszám biztos, hogy nem alkalmas a hatékony védekezésre.

(13.40)

Hozzáteszem, hogy ahogy a megszállók logikáját ismerjük, ha egy kicsit az ellenséges hatalmak gondolkozása mögé nézünk, akkor könnyen láthatjuk, hogy bizony-bizony ez nem is egy olyan határszám, hanem azt kell mondanom, hogy töredékes szám ahhoz képest, ami a védelemhez kellene, mégis most azt láthatjuk, hogy ez a 35 ezer fős létszám egy elérhetetlen álomként áll a Magyar Honvédség előtt.

Most azon vitatkozunk, hogy az eddigi 23 950-ről, ami abban a határozatban szerepel, amelynek most a hatályon kívül helyezését tartalmazza a törvényjavaslat, a 106/2007-es országgyűlési határozatban az ott szereplő 23 950-ről most 29 700-ra növeljük ezt a létszámot, ráadásul úgy, ahogy hallhattuk már az előttem szólóktól, ez sincs feltöltve, és ebben is hiányosságok mutatkoznak, tehát ez csak egy keretlétszám.

Azt hiszem, hogy nem kell tovább ecsetelni azt, hogy ez egy elképesztően fájdalmas helyzet, ami itt kialakult, ráadásul úgy, hogy ha annak legalább örülni tudnánk, hogy az, hogy 23 900-ról felmegy közel 30 ezerre, egy jelentős létszámbővülés, akkor valóban meg kell nézni, hogy a kormánytisztviselők, közalkalmazottak és munkavállalók soron történik ez a növekedés; ott majdnem kétszeresére emelkednek ezek a számok. Azt viszont jól tudjuk, hogy a Honvédkórház esetében beleértendő ebbe az egészségügyi dolgozók, az orvosok jogállása is, de akkor is azt láthatjuk, hogy ha most minden létszám fel is lenne töltve, akkor se érnénk el a 30 ezer főt. Nagyon jó lenne megtalálni és felelősségre vonni ennek a felelőseit, de ahogy elmondtam, valószínűleg az elmúlt húsz év kormányzataiban kell keresni.

Azt is érdemes megemlíteni emellett, hogy ha már a NATO-val szoktak oly sokszor dobálózni, hogy az Országgyűlésben a Jobbiknak több vitája is volt akár Orbán Viktor miniszterelnök úrral is, hogy mennyiben szükséges a NATO-tagságunk és a NATO-hadműveletekben való részvétel. Gondolunk itt arra, hogy sokszor azért politikailag elég kényes kérdésekben és helyzetekben avatkozik be a magyar hadsereg, és az úgymond szövetségesei első füttyentésére bárhol hajlandó beavatkozni a világban, úgymond - idézőjelben - a demokrácia megteremtése érdekében. Persze az egy másik kérdés, hogy ezekben az országokban, ahol nagyon sokszor a NATO beavatkozott, csak a káoszt és az anarchiát növelték, de ennek nem kell a magyar kormányzatot aggasztania, annak viszont annál is inkább, hogy még a saját NATO-elvárásaiknak se tudnak megfelelni.

Nagyjából a GDP 1 százalékát költjük most honvédelmi kiadásokra. A NATO-elvárás 2 százalék, de olyan messze vagyunk ettől a 2 százaléktól, mint Makó Jeruzsálemtől, ha szabad így fogalmaznom; pont a dupláját kellene költeni a honvédségre ahhoz, hogy elérjük azt a minimális szintet, amit a NATO elvár tőlünk. Arról most nem is beszélek, hogy bizonyos NATO-országok ennél jóval többet költenek, még az egyébként csődközelben lévő Görögország is bőven 2 százalék fölött költ. Mondjuk, az egy másik kérdés, hogy lehet, hogy nekik elég lenne a 2 százalék is ilyen csődközeli helyzetben, de úgy látszik, hogy ők nem elégednek meg azzal a minimális szinttel, amit a NATO elvár tőlük.

Összességében tehát el lehet mondani, hogy bár a helyzet púderezésre és plasztikázásra kerül ilyen különböző határozati javaslatokban, amelyek úgy tűnik, hogy növelik a honvédség létszámát, de valójában inkább csak a munkavállalói és a kormány-tisztviselői kart, illetve az egyéb, nem honvédségi állományt vagy a tényleges honvédelmet nem végző állományt növelik, és a valódi létszámban a valódi ütőképes honvédségtől elképesztően messze állunk.

Azt kell mondanom, hogy ezek a folyamatok csak rosszabbak lesznek, ha előretekintünk, mert ha a kormányzat nem elkötelezett amellett, hogy egy önállóan is működőképes Magyar Honvédséget hozzon létre, akkor sajnos erre a honvédelmi tárca önmagában teljes mértékben alkalmatlan lesz. Nem azért, mert ha egyébként akarnák, még akkor se tudnák megtenni, mert nem kapnak kellő erőforrást ehhez, és egyébiránt az is egy komoly vita lehet, hogy a meglévő erőforrásokat milyen mértékben tudják szétosztani.

Summa summarum, nagyon nagy elkeseredés számunkra, hogy meg se próbáljuk hatékonyan és érdemben növelni a Magyar Honvédség létszámát, és elvártuk volna, hogy egy kormányzat, amely a nemzeti ügyeknek a vitelét tűzi zászlajára, valóban komolyabban veszi ezt az ügyet, és nem csak arra vár, hogy ha valamiféle probléma történik, akkor majd a NATO megvéd minket. Egyébként azt is elmondanám, hogy több esetben történt NATO-országok közt is fegyveres konfliktus, amely esetben a NATO nem avatkozott be, mert mondjuk, ha a környező országok részéről bármiféle konfliktusba kerülnénk, vagy egyéb NATO-országokkal, akkor attól tartok, hogy magasan tenne rá a NATO, hogy mi történik Magyarországgal. Az az ország, amely nem tudja önmagát megvédeni, és ehhez nem bír megfelelő haderővel, oly mértékben kiszolgáltatott, hogy tulajdonképpen a nemzeti szuverenitásáról nem is lehet beszélni, hiszen csak a saját szövetségesei, vagy csúnyábban szólva a saját, különböző szövetségi rendszerekben elfoglalt helye alapján, inkább a saját behódolása következtében azon országok által lesz vezérelve, amelyek erőt tudnak felmutatni, amelyek honvédséggel rendelkeznek, és amelyek politikai érdekérvényesítésre is képesek.

Hozzáteszem egyébként, hogy ez nemcsak méretfüggő, nem egy ország mérete és bizonyos esetekben még csak nem is a gazdagsága határozza meg, hogy mennyiben tudja megvédeni magát, hanem arra az útra kellene lépni, hogy valódi és hatékony honvédséget hozzanak létre. Lehet itt számháborút folytatni, de emlékeztetnék újra, hogy a trianoni békediktátumban nem véletlenül 35 ezer főben határozták meg azt a létszámot, amellyel - teljesen világosan - Magyarország nem tudja magát megvédeni; akkor viszont azt hiszem, hogy ezek alapján nem is nagyon tudunk miről beszélni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
275 110 2013.05.07. 14:22  17-113

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban, egy kicsit eltértünk az eredeti javaslattól. Igyekszem visszatérni ehhez, de természetesen az itt említett témákra is ki kell majd részben térnem, mert összefügg a javaslattal.

Kezdeném az általános indoklással a törvényjavaslat kapcsán. Nagyon sok minden elhangzott főleg jobbikos képviselőtársaimtól, amit igyekszem majd nem megismételni, de részben ezekre is ki kell térnem. Az önkormányzati segélyek összevonásánál a fő indokot abban jelöli meg az előterjesztő kormányzat, hogy a nyújtható támogatások, támogatási formák számai csökkenni fognak, és átláthatóbb lesz a rendszer. Ez természetesen egyrészről - ahogy az lenni szokott - egy támogatható cél, legyen átláthatóbb a rendszer mindenki számára. Ezt még támogatni is lehet, ellenben jó lenne, ha nemcsak a formák száma csökkenne, hanem átláthatóbb lenne a rendszer, a kiosztott segélyek mennyisége abban a tekintetben is, hogy ez milyen célra fordítódik, vagyis eljut-e azokhoz a személyekhez, akár családon belül eljut-e mondjuk, a gyermekekhez, mert sok esetben a gyakorlat sajnos nem ezt tükrözi.

Az általános indokolásban szerepel az is, hogy a képviselő-testületeknek, az önkormányzat képviselő-testületeinek mérlegelési jogkörébe tartozik annak szabályozása, hogy milyen feltételekkel nyújthatók az egyes ellátások, és az önkormányzatok döntése, hogy az egyes ellátások biztosítására mekkora összeget terveznek a rendelkezésükre álló kereten belül fordítani. Ez természetesen értelmezhető úgy, mint az önkormányzatok egyfajta döntési jogköre és az önkormányzatiság dicső alapelve, és ezt sokszor egyébként mi, jobbikosok is elmondtuk a Házban oly sok törvényjavaslat kapcsán, hogy az önkormányzatoknak sajnos csorbítva lett, és sajnos ebben a ciklusban is számos törvény csorbította a hatáskörét, csorbította azt a kört, amelyben ők eljárhattak, akár azt is, ahol mondjuk, hivatalok nyílhatnak, és az önkormányzatiság jelentős sérelmet szenvedett ebben a ciklusban, de ez az a téma, amely esetében nem bíznám csupán az önkormányzatokra, hogy milyen keretek között és hogyan állapítják meg ezeket a segélyeket, és ebben az esetben kivételként a mérlegelési jogkört szűkebbre szabnám.

Hogy miért és mi ennek az oka? Véleményem szerint az elmúlt húsz év tapasztalatai, több mint húsz év segélyezési tapasztalatai bebizonyították, hogy ebben a körben kötelező kategóriákra lenne szükség, és az államnak kell vagy kellene megteremtenie azt, hogy mely esetekben, milyen körülmények között juttathatóak segélyek, és ami még fontosabb ennél, ezt a legszigorúbban, a legkeményebb állami kontroll által kellene ellenőrizni, és ahogy ez elhangzott a jobbikos képviselőtársaim részéről, sok esetben nem is segélyezési, hanem rendvédelmi kérdés, mert bizony-bizony lehet elmenni emellett vagy lehunyni a szemünket, de nagyon sok esetben nem mernek a hivatalok megfelelően fellépni, még akkor sem, ha egyébként a jogszabály alapján ezt megtehetnék, tehát mondjuk, egy segélyt megvonhatnának vagy nem kellene odaítélni a saját mérlegelési jogkörükbe, hiszen tudják, hogy valójában nem rászorulóról van szó, vagy legfeljebb csak papíron, de ezt nem merik megtenni. A másik eset viszont az, amikor bár papíron nyújtani kell, tehát mérlegelési jogkörük nincs, de köztudott szintén, hogy akikről beszélünk, azok nem éppen rászorulók.

Soltész államtitkár úr nagyon helyesen és üdvözítően említette azt a példát, hogy bizony vadiúj gépjárművekkel, felső kategóriás gépjárművekkel érkeznek sokszor a segélyért bizonyos honfitársaink, komoly fukszokkal, talán pont ezt a kifejezést használta.

(12.50)

Na most, azért nyilván ez is egyfajta kisebbséghez köthető leginkább. Bár nem minden esetben köthetők a segéllyel való visszaélések bizonyos kisebbségekhez, de ez a példa sajnos a legtöbb esetben egy adott kisebbséghez köthető, és itt kicsit be kell csatlakoznom ahhoz a vitához, ami itt a felszólalásom előtt zajlott. Lévén, hogy meg kell néznünk - és itt természetesen ki szeretném emelni, hogy egyrészről általánosítani nem szeretnék, például a cigányság körében is nagyon sok rendes, dolgozó, becsületes ember van, akiknek egyébként még nagyobb tisztelet jár akár, mint a többségi társadalom tagjainak, hogy esetleg egy olyan környezetből kiemelkedve tudnak érvényesülni, ahol nem mindig a munka tisztelete az egyértelmű elvárás, de azért meg kellene nézni - a statisztikai adatokat. Tehát amikor arról beszélünk, hogy viszont ne általánosítsunk, akkor a rendelkezésre álló statisztikai adatokat nézve itt megint egy rövid hozzávetést tennék. Sajnos, a statisztikai adatok köre, ha mondjuk, a cigány kisebbségről és az ő életviszonyaikról beszélünk - de egyébként ez igaz lehet más kisebbségekre is - nem teljes, és akár mondjuk, a börtönviszonyok és a börtönnépesség kapcsán sem tudunk, legfeljebb csak szociológiai becslésekbe bocsátkozni.

Még önbevallásos alapon sem léteznek ilyen statisztikák, de mégis, ha megnézzük a rendelkezésre álló statisztikákat és összehasonlítjuk, akkor egy elég érdekes összefüggést találunk, mondjuk, a gyermekek száma, a munkaerő-piaci adatok és a segélyezési statisztikák körében. És ezek csak pusztán számok. Természetesen lehet ebből azt levonni, hogy a statisztika egy rasszista műfaj, nem gondolom. Inkább egy olyan műfaj, amely politikai állástól függetlenül megmutatja azokat a számokat, amelyek az országban valóban léteznek - és ami a politika által kezelendő -, és megfelelő megoldást kell erre kínálni. Sajnos, az elmúlt több mint húsz évben erre ugyan megoldási javaslatok voltak, de ezek olyan messze által a megoldástól, mint - ahogy szokták mondani - Makó Jeruzsálemtől.

Azt is ebben a körben - nem szeretnék ebbe a vitába belecsatlakozni, hogy mi méltó az Országgyűlésben és mi nem - viszont azért el kell mondani, talán Szávay képviselőtársamtól hallottam annak idején azt a mondást, hogy az Országgyűlésben nem lehet úgy beszélni, mint a kocsmában, viszont kell azokról a témákról beszélni, amelyekről az emberek a kocsmában beszélnek. És szerintem ez az a fontos tényező, ami mellett nem mehetünk el, hogy ha az emberek úgy érzik, hogy itt az Országgyűlésben a politikusok, az ő képviselőik csupa olyan témát hoznak szóba, amelyek az ő realitásaikkal, élettapasztalataikkal nincsenek fedésben, akkor bizony ez azzal fog járni, hogy elfordulnak a politikától, és elfordulnak - bár ez a jobb eset - attól a politikai párttól, amely nem a valódi életviszonyoknak megfelelően cselekszik. Mert ebben az esetben két variáció lehetséges: vagy az adott politikusok nem ismerik az ország valódi életviszonyait - azt hiszem, ez is tragikus, mert hogyan akarunk törvényeket hozni bizonyos viszonyokra, jogviszonyokra és emberi viszonyokra, ha nem ismerjük azokat, ez is elég tragikus -, a másik fele, hogy jól ismerik, csak politikai haszonszerzésből vagy demagógiából ezeket elföldelik, vagy elmennek emellett, és egyfajta pátoszossággal félrenéznek. Egyik sem jó, és nem követendő.

Tehát arra kérem én is az Országgyűlést, hogy mindig a konkrét tények kimondásával segítsük azt, hogy az emberek valóban magukénak érezzék az itt folyó munkát, és ebben egyébként jó irányba tett lépésnek tartom Soltész államtitkár úr kijelentéseit, és ezután a megoldást is közösen meg kellene találni.

A törvényjavaslatnak egy támogatható pontja az, hogy a 30 határidőt 15 napra csökkenti, bár ez csak egyfajta technikai módosítás, de ezt támogatni is lehet. Viszont, ahogy elmondtam, itt a kontroll kérdésében lehet, hogy a belügyminiszter úrral is egyeztetni kellene, és kiegészíteni ezt azzal a meglévő problémával, hogy akármilyen szép dolgokat belefoglalhatunk a törvénybe, ha nem lesz, aki ezt végrehajtsa és ellenőrizze, akár azon az áron is, hogy ha valaki papíron rászorultsági feltételeket tud kimutatni, de igazából nem rászoruló, akkor megint csak a pénzeket egyfajta feneketlen kútba fogjuk szórni.

Itt szó volt már - ezt nem ismételném el - a szociális kártyáról, amit véleményünk szerint szükséges bevezetni, és a természetbeni juttatások bővítéséről, amellyel kapcsolatban a törvényjavaslat valóban előrelép, tehát a jó irányba tett lépéseket azért látjuk, és megengedi, hogy bizonyos juttatásokat, tehát már az összevont önkormányzati segélyt is természetben folyósítsák. De ahogy elmondtam, erre nem elég engedélyt adni, hanem bizonyos esetekben meg kell határoznia törvényben az Országgyűlésnek, hogy mely esetekben kell és kötelező természetben nyújtani. Hiszen megint csak oda jutunk vissza, hogy hiába nyújtható ez mondjuk, természetben, ha az ügyintézőt - kis túlzással - azért is megverik, mert pénzben utalja ki az egyébként természetben is kiutalható támogatást.

Egy apró észrevételem lenne, hogy a korábbi szabályozásban szerepelt, és ennek utánanéztem - ezt nem nagyon tudom, de lehet, hogy erre van magyarázat, csak én nem vagyok kellően járatos benne -, hogy a temetési segély is megállapítható volt természetben. Ezt nem nagyon tudtam értelmezni, vagy ha esetleg tud erre nekem valaki válaszolni, hogy hogyan lehet természetben temetési segélyt nyújtani, ami nem a köztemetés egyébként. Tehát logikus lenne, hogy a köztemetésről beszélünk, de a jelenlegi szabályozás alapján köztemetésre azokban az esetekben kerül sor, ha nem lelhető fel az elhunytnak hozzátartozója vagy egyéb személy, aki köteles lenne eltemetni az elhunytat, illetőleg fellelhető, de erről nem gondoskodik, tehát nem teszi ezt meg. Egyébként a törvény azt is meghatározza, hogy ebben az esetben, tehát ha köztemetésre kerül sor, akkor ez a költség vagy a hagyatéki teher része, vagy a köteles személyt megtérítésre kell kötelezni.

Tehát én a köztemetést egyébiránt nem tartom természetbeni juttatásnak, egy olyan segélynek, amely annak a személynek járna, akinek kötelessége eltemetni az elhunyt hozzátartozóját, csak nem tudja ezt kifizetni, lévén a köztemetés költségét, ha nem temeti el a hozzátartozó, végre fogják rajta hajtani, illetve hagyatéki teherként vagy egyéb módon megpróbálják behajtani. Tehát itt a jelenlegi szabályozásban némi disszonanciát érzek, és annak ellenére, hogy nem taxatív a természetbeni juttatások felsorolása. Hozzá kell tenni, hogy a meglévő felsorolásban sem szerepel egyik olyan kategória sem, amely esetében mondjuk, egy temetési segélynél ez alkalmazható lenne. Ez így - az új törvényjavaslat - egyébként megoldja ezt a problémát, ezt az apró disszonanciát, lévén, hogy ha önkormányzati segélyről beszélünk, akkor ez mint gyűjtőfogalom természetesen azáltal, hogy természetben és pénzben is adható lesz, és akkor mondjuk, egy temetési támogatás esetében nyilván pénzbeli módon kerül majd a rászorulóknak kifizetésre. Tehát megoldja ezt a helyzetet, de úgy gondoltam, hogy ezt talán fontos megemlíteni, hogy volt a törvényben egy ilyen nehezen értelmezhető passzus.

Tehát mindent összevetve úgy gondolom, hogy a javaslatban vannak támogatható pontok, vannak előremutató javaslatok. De ha úgy állunk hozzá az egész javaslathoz, hogy ennek a rendvédelmi és a kontroll oldalát nem fogjuk hozzátenni - vagy a kormányzat nem teszi hozzá -, akkor sajnos egy helyben fogunk topogni, és hiába a felhatalmazás az önkormányzatok felé, hiába a lehetőség, hogy ők élhetnek ezekkel a lehetőségekkel, nem minden esetben fogják tudni megtenni. Tehát véleményem szerint, ahogy elmondtam, az államnak kell meghatározni a kereteket. De törvényekben kell meghatározni a kereteket, és ez az a terület, amely esetében úgymond az önkormányzatiságot lehet annyiban korlátozni, hogy a segélyek vonatkozásában igenis a Magyar Országgyűlésnek kell meghatároznia azt, hogy milyen körben kell adott esetben kötelezően természetbeni támogatásként vagy egyéb módon a juttatásokat kifizetni, és az egyébként megmaradó pénzbeli támogatásokat a legszigorúbban ellenőrizni, akár rendvédelmi eszközökkel. Mert csak így érhetjük el, hogy az adófizetők pénze megfelelő helyre jusson el, és ne a játékgépekben és egyéb alkoholos termékekben váljék köddé. Ezt mindenképpen el kellene kerülni, és szeretnénk, ha ezen az úton a kormányzat végigmenne.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

(13.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
275 126-128 2013.05.07. 16:07  113-143

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ott folytatnám, ahol Gyüre képviselőtársam abbahagyta, és nem szeretném megismételni azt a kiváló és nagyon részletes felvezetést, amelyben ő feltárta, miért fontos az anyakönyvvezetés, és miért tekint vissza ez nagyon komoly történelmi múltra Magyarországon. Egyébként ezáltal vált lehetővé sok történelmi esemény kutatása, ideértve akár a családfakutatásokat is. Tehát ez a felvezető elhangzott, itt egy dolgot szeretnék kiemelni, amit Gyüre képviselőtársam mondott, a papír alapú és az elektronikus rendszer kettősségét, amelyet korábban a 2010-es, még hatályba nem lépett törvény bevezetett volna.

Itt ki szeretném emelni, hogy valóban probléma az, hogy ha csak elektronikusan kerülnek ezek az adatok esetleg vezetésre, akkor bármilyen adatvédelmi, adatbiztonsági rendszert alkalmazhatunk, bizony fennáll az esélye annak, hogy itt a világmindenség vagy a világtörténelem részére nem biztos, hogy megőrizhetők lesznek ezek az adatok. Láttunk már sok olyan történelmi eseményt, amely alapján nem látom kivitelezhetőnek vagy százszázalékosan biztosítottnak azt, hogy egy csupán elektronikus rendszer az örökkévalóságnak szólna. Tehát ennek az átgondolására kérjük a kormányzatot, illetőleg kérjük, hogy ha nem ez volt a szándék, akkor esetleg javítsák a hozzáállásukat.

Ami viszont egy kritikus pontja a törvényjavaslatnak, és merem remélni, hogy ez csak véletlenül került bele, bár ahogy ki fogok rá térni nemsokára, sajnos ebbéli meggyőződéseimet gyengítik ennek a pontnak az előéletében bekövetkezett változások; ha viszont ez tudatos, akkor erre valamiféle nyomós indoklást és választ várunk a kormányzat részéről. Miről is beszélek? Arról a 60. §-ról, a javaslat 60. §-áról, amely nemes egyszerűséggel az 1980. december 31-éig vezetett, és a levéltárak által őrzött anyakönyvi másodpéldányok esetében tulajdonképpen lehetetlenné teszi a hozzáférést, és bizonyos szűk kört - és erre is ki fogok térni - kivéve tulajdonképpen lehetetlenné teszi azt, hogy hozzá lehessen férni ezekhez az adatokhoz.

Egy idézettel szeretnék kezdeni. Ugyanis arra a sokat emlegetett idézetre utalnék, amelyet 1805-ben Bécs városa alatt Napóleonnak javasolt egy tanácsadója, talán pont Talleyrand volt az a feljegyzések szerint. Napóleon azt kérdezte meg, hogy mit lehet tenni a magyarokkal, hogyan lehet őket esetleg jobb belátásra bírni, és azt válaszolta neki, hogy mivel a magyarok büszkék múltjukra, ezért el kell venni a magyarok múltját, és ezek után azt lehet velük tenni, amit a császár, Napóleon csak akar.

Ez jutott eszembe, amikor ezt a javaslatot olvastam, hiszen itt jogilag ketté kell választani a szabályozásokban két különböző intézményt. Az adatvédelmi szabályozás alapvetően a személyes adatok védelmét az élő személyek jogaként rögzíti, és ebből az aspektusból kell vizsgálni. Más eset a levéltárak esete, amelyek esetében a tudományos kutatás és az egyéb kutatás-megismerhetés fontossága a legfőbb érdek. A levéltárakról szóló törvény egyébiránt úgy rendelkezik, hogy a személyes adatot tartalmazó levéltári anyag az érintett halálozási évét követő 30 év után válik bárki számára kutathatóvá. Ez egy fontos kitétel, és tulajdonképpen abba az irányba mutat, hogy az elhalálozással a személyiségi jog védelmét a kegyeleti jog veszi át, de ez - ahogy az idő telik - egyre inkább elenyészik, 30 évig az örökösök hozzájárulásával lehet ilyen személyes adatokat megismerni, viszont 30 év elteltével az adatokat bárki kutathatja és a múltat megismerheti.

Az előző parlamenti ciklusban, 2009. november 13-án nyújtotta be az akkor Bajnai Gordon vezette kormányzat az Országgyűléshez azt a módosító javaslatot, amely az anyakönyvi eljárás esetében a 79. §-t módosította, és az érintett elhunytát követő 30 év helyett 90 évre terjesztette ki a megismerhetőség határidejét. Tehát a levéltárak által őrzött anyakönyvekbe akár kutatás vagy más célból való betekintést 90 évre emelte volna. Hiszen annak ellenére, hogy 2009. december 14-én 200 szocialista és liberális képviselő elfogadta az előterjesztést módosítás nélkül, ennek ellenére törvényerőre nem emelkedett, mert ahogy Gyüre képviselőtársam is mondta, ez csak egy évvel később lépett volna hatályba.

Miért volt szörnyű, amit akkor a szocialisták kifundáltak? Nemes egyszerűséggel azért, mert ez meggátolta volna a levéltárban őrzött iratok kutatását, és ezek alapján azt, hogy hiteles adatokat kaphassunk. És itt a 90 év elég ahhoz, hogy az első és a második világháborúról beszéljünk, az 50-es évek kényszermunkatáborainak áldozatairól beszéljünk, akár az '56-os forradalom és szabadságharc hőseiről és eseményeiről beszéljünk, vagy az '56-ot követő megtorlás eseményeiről és az ott elhunytakról beszélhessünk, kutathassuk és közreadhassuk az ő történetüket, legtöbbször sajnos tragikus történetüket.

2010-ben a Fidesz-KDNP nyerte meg a választásokat, és ezért az előbb említett módosítás - a 30 évről 90 évre való felemelése ennek az úgynevezett védelmi időnek - nem került bevezetésre, lévén akkor a Fidesz még elkötelezettnek tűnt a tudományos kutatás szabadsága mellett, és 2011-ben úgy módosították az említett törvényt, hogy visszaállították a 30 éves kegyeleti időt és a történelmi kutatás lehetőségét, ami a közlevéltári kutatásra vonatkozik. Hozzátéve egyébként, hogy ezt a 2012-es költségvetést megalapozó törvények módosításánál tették meg, tehát eléggé saláta jelleggel, de megtörtént, ez a fontos, és ebben a formában továbbra is kutathatók lettek volna 30 év után ezek az adatok - hogyha nem értünk volna el ehhez az előterjesztéshez, ami előttünk fekszik.

(14.30)

Derült égből villámcsapásként érte ez a szakmát is, és egyébként minden olyan jóérzésű embert, akik átgondolják, mire vezet ez a javaslat, ami előttünk fekszik. Ugyanis, ha így marad ez a 60. §, akkor, ahogyan említettem, az anyakönyvi eljárásról szóló törvény 79. §-ának módosításával az anyakönyvekbe, amelyeket a levéltárak őriznek, illetve ezeknek a másodpéldányaiba az érintett halála után már soha senki nem fog beletekinteni, nem lesz erre lehetősége. Ez még egyébként a legsúlyosabb államtitkok esetében sincs így, ott is egy megfelelő idő eltelte után a titok minőségétől, minősítésétől függően betekintést lehet nyerni.

Érthetetlen ez a korlátozás, és egyértelmű rejtély, hogy mi indokolhatja ennek a bevezetését. Ahogyan elmondtam, erre választ várunk, annál is inkább, hogy a javaslat indokolása csak annyit mond szűkszavúan, hogy aki érdeklődik a levéltári másolati példányok kutatása iránt, az bizalommal fordulhat az eredeti példányt őrző anyakönyvvezetőhöz. Ez nagyon szépen hangzik, viszont az anyakönyvvezető csak az úgynevezett jogosultak számára engedélyezheti a betekintést. Jogosult lehet például a személyi igazolványt kiállító hatóság, úgy általában a kormányhivatal, az ügyészség, a bíróság, a nemzetbiztonsági szolgálat vagy az anyakönyvi ügyekért felelős miniszter, viszont sajnos nem találunk arra szabályozást, hogy megismerhetné és jogosultként kerülne meghatározásra például az elhunyt személy gyermeke, családtagja, családkutató, tudományos kutatók, ők mind kimaradnak ebből a körből.

(A jegyzői széket Földesi Gyula foglalja el.)

Ez így első körben egy perverz viccnek tűnhet, de hogyha még tovább gondoljuk azt, hogy itt nemcsak a tudományos kutatásról van szó, és az is gyalázatos, hogy ezáltal tulajdonképpen azokat az adatokat, amelyek megismerhetőek lennének egy család szempontjából a saját felmenőik vonatkozásában vagy egy nemzet szempontjából a hőseik, a tragikus módon elhunyt emberek, az elődeik vonatkozásában és a tudományos kutatás vonatkozásában... - de a jelen korra olyan aktuális kihatása is lehet, ami már nemcsak egyfajta családkutatási hobbiként értelmezhető, hanem az új technikai fejlettség és a genetikai vizsgálatok fejlődésével bizony-bizony az öröklődő betegségek korai felismerését és a generációkon keresztül jelentkező betegségek gyógyítását, így az élők megmentését is meg fogja gátolni.

Például a passaui levéltárban, a bajor vidéken a bajorok elkészítették a több mint 400 ezer anyakönyvi bejegyzést tartalmazó adatbázist, amelyet az orvosi egyetem és a német egészségügy is finanszírozott. Ritka, nagy költségekkel szűrhető betegségeknél rájöttek, hogy sokkal egyszerűbb egyfajta családfakutatással genetikailag kiszűrni ezeket, és az adott embereknél szűréseket végezni, mint találomra, véletlenszerűen vizsgálni a lakosságot. Sokan egyébként pont ennek a tudományos fejlődésnek a hatására kezdték el kutatni a családfájukat, lévén, szerették volna megtudni, melyek azok a betegségkockázatok vagy esetleg generációkon át öröklődő problémák, amelyeket már ki lehet zárni. Tehát a fejlett demokráciákban egyrészt az adatvédelem is megtalálható, másrészt alkalmazkodni kell a XXI. században már a modern technika, az internet és egyébként az információéhség kiszolgálásához is, és az adatvédelem körében az adatvédelem fő feladata már nem feltétlenül az adatok megismerésének a korlátozása, hanem ezek felhasználásának a megfelelő feltételekhez kötése.

Néhány ismertebb példát sorolnék fel. Hollandiában az elhunyt személyek adatai korlátozás nélkül kutathatók és publikálhatók. Svédországban az élő személyek neve, születési dátuma és lakcíme is szabadon publikálható, ha a nyilvánosságra hozatal nem okoz kárt. Az USA-ban bárkinek a kérésére 10 dollárért megküldik az elhunyt születésével, házasságkötésével kapcsolatos adatokat is. A személyes adatok védelme tekintetében Magyarország élen járó országnak számított, a régióban mindenképpen, viszont az információs társadalom követelményeihez kellene igazítani a törvényeket, mert bizony, amit itt most beterjesztettek, az egy jelentős és érthetetlen visszalépést jelent, hogyha ez elfogadásra kerül - vélhetően nem -, ezért úgy gondolom, az egyetlen ésszerű megoldás a 60. § elhagyása lenne.

Nagyon kérem egyébként a kormányzatot és a jelen lévő Rétvári államtitkár urat, nyilatkozzon erről, hogy mi indokolja az anyakönyvi kivonatok kutathatóságának tulajdonképpen a teljes megszüntetését. Mi indokolja, hogy az embereket elzárják az őseik adataitól, és egy olyan törvényi környezetet teremtenek, amely azért is faramuci, ahogyan elmondtam, mert az információs önrendelkezési jogról szóló törvényre utal, és csak az alapján engedi akár az elhunyt emberek esetében a betekintést? De hozzá kell tenni, hogy ez a törvény viszont azon a személyi körön, aki érintett lehet, és megismerheti az adatokat, sajnos például a rokonokat is csak harmadik személyként tudja kezelni, tehát egy elhunyt esetében tökéletesen értelmezhetetlen, lévén, hogy az elhunyt személy már nem tudja a hozzájárulását adni ehhez a dologhoz, a levéltárban őrzött iratok tekintetében pedig csak az érintett személy lehet az, aki ezeket az adatokat kikérheti. Egyébként annál is inkább nem gondolom sajnos - és itt az 59. §-ra is ki szeretnék térni -, hogy ez egyfajta tévedés lenne. Sajnos emögött valamiféle tudatosság van, bár azt felfogni nem tudom, hogy mi lehet.

Elnök úr, egy percet kérhetek?

ELNÖK: Igen, 16 percig szólhat, képviselő úr.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, tehát befejezem. Tehát az 59. §-ban meghatározzák, hogy ezekhez az anyakönyvi másodpéldányokhoz az érintettek milyen módon kaphatnak felvilágosítást az adatok kezeléséről. Egyértelmű, hogy az érintettek alatt az élő személyeket kell érteni, és utána a 60. §-ban teljes mértékben kizárják azt, hogy ezen körön kívül, tehát az érintett élő személyeken kívül, akik oda tudnak menni, és felvilágosítást kérhetnek az adataik kezeléséről, bárki más tájékoztatást és adattovábbítást kapjon, illetve ilyen adattovábbítás nem teljesíthető.

Tehát erre kérem, hogy válaszoljon a kormányzat jelen lévő képviselője: miért kívánják önök teljes mértékben titkosítani - mert erről van szó, titkosítani - a levéltári dokumentumok között őrzött anyakönyvi másodpéldányokat? Miért próbálják így ellehetetleníteni a történelem kutatását egyrészről, másrészről a családfakutatásokat és az embereket attól, hogy a saját családjuk történetét és a felmenőiket megismerhessék?

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
275 138 2013.05.07. 1:56  113-143

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt szeretném, ha a kormányzat részéről Rétvári államtitkár úr is megnyilvánulna, és a-t vagy b-t mondana (Dr. Rétvári Bence: C-t.) azokra a felvetésekre, amelyek itt elhangzottak. C-t is lehet mondani, államtitkár úr, ahogy ön most mondja, csak valamiféle konkrétumot szeretnénk, lévén, hogy Gyimesi képviselőtársunk is elmondta azt, hogy itt a levéltárban őrzött anyakönyvi másodpéldányok teljes titkosítására készül a kormányzat. Ez egy kellően súlyos téma ahhoz, semmint hogy egy kétsoros, részletes indokolással, ami a törvényjavaslatban szerepel, elintézhessék. Az általános vita alapvető funkciója, ahogy benne van a nevében is, a vita, az érvek, ellenérvek ütköztetése. Ezt nem lehet azzal megoldani, hogy csöndben hallgatnak, és a zárszóban vagy kitérnek erre, vagy nem.

Úgyhogy arra szeretném kérni államtitkár urat, nyilatkozzon arról, hogy valóban célja-e a kormányzatnak ezeknek a levéltári anyakönyvi kivonatoknak a teljes, örökre való titkosítása, tényleg célja-e. Mi az, amit esetleg mi ellenzéki képviselők, illetve kormánypárti képviselőtársunk is félreértett, amit rosszul értelmeztünk esetleg, és nem erről van szó. Ha értelmezési kérdések vannak, akkor esetleg tegyék meg azokat a módosító javaslatokat, vagy fogadják el azokat a módosító javaslatokat, amelyek ezt egyértelművé tehetik. De az nem megoldás, hogy erről nem esik szó, és az általános vitában tulajdonképpen néma hallgatás az, ami a kormányzat részéről itt megnyilvánul.

Úgyhogy kérem államtitkár urat, reagáljon erre. A lehetősége megvan, hogy hozzászóljon. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
275 154 2013.05.07. 2:29  145-185

DR. STAUDT GÁBOR, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Valóban, a megosztott kisebbségi véleménynél elhangzott, és a jobbikos képviselők azon az állásponton voltak, hogy amennyiben a cél támogatható is, az eljárások gyorsítása, hiszen mindig támogatni tudunk olyan javaslatokat, amelyek arra irányulnak, hogy gyorsabban lezáruljanak a bírósági eljárások, viszont csupán ebben a formában - és ezt majd a normál hozzászólásomban ki fogom fejteni - nem feltétlenül jelenti a benyújtott javaslat a bíróságok tehermentesítését. Többek között utalnék itt arra, hogy ha nem engedjük a beavatkozást, akkor sok esetben újabb perek indulnak. Tehát lehet, hogy az adott eljárást némileg meg tudjuk gyorsítani, de újabb perek generálódnak, és ha a két per összidejét esetleg összemérjük egy beavatkozásos perhez képest, akkor nyilvánvalóan még mindig a beavatkozás engedése fogja a bíróságokat kevésbé terhelni.

Felmerült, hogy a beavatkozás időbeli korlátozására adott esetben ne csak a tárgyalás lezárásáig kerülhessen sor. Ez például egy megfelelő megoldás lehet. Viszont úgy feltüntetni, hogy csak az az egyetlen üdvös megoldás, ha a fellebbezési jogtól tulajdonképpen megfosztjuk a beavatkozókat a beavatkozást elutasító döntések ellen, akkor ez nem feltétlenül vezet arra az eredményre vagy nem hozza el azt a célt, amit Papcsák képviselőtársam és Vas képviselőtársam megfogalmazott.

Illetőleg az Országos Bírósági Hivatal véleményével kapcsolatban a bizottságban kialakult egyfajta ütközőnek tekinthető vélemény, lévén, hogy úgy tűnt - bár azóta Papcsák képviselőtársam itt a plenáris ülés előtt úgy fogalmazott talán, hogy sikerült egyeztetni ezt a javaslatot az Országos Bírósági Hivatallal -, mint ha az ő javaslataik is bekerültek volna, de akkor itt tulajdonképpen egy félreértésről lehetett szó, hiszen akkor tulajdonképpen az alapjavaslat lett egyeztetve ezek alapján, és újabb javaslatok az OBH kérésére nem kerültek bele.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
275 180-182 2013.05.07. 16:07  145-185

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ott szeretném folytatni, ahol a bizottsági kisebbségi véleménnyel kapcsolatosan abbahagytam. Engedjék meg, hogy én ettől az eljárásjogi kérdéstől - ennek nyilván Papcsák képviselőtársam örülni fog - egy kicsit eltávolodjak, és érdemben beszéljünk a javaslatról, amely előttünk fekszik, mert érdemben is van számos olyan kritika, amely megfogalmazható, esetleg Papcsák képviselőtársam ezeket be tudja talán fogadni. Tehát optimista emberként mindenképpen hiszek abban, hogy itt az általános vitában ezeket le kell folytatni.

Összességében csak egy mondat erejéig térnék ki arra, hogy Papcsák képviselőtársam említette az Országos Bírósági Hivatallal való egyeztetést. Nem tudom, hogy erről írásbeli vélemény készült-e, vagy valamiféle írásbeli papír, mert ha készült, és ez elérhető, akkor ez esetleg segítené azt, hogy nyugodtabb szívvel támogassuk ezt a javaslatot. Tehát ha van, és rendelkezésre tudja képviselőtársam bocsátani, akkor azt nagyon megköszönnénk.

Az alapvető szempont, amit itt meg kell vizsgálni a javaslat kapcsán, mert bár a beavatkozásról esett szó, de itt több intézményt is szabályozni kíván a polgári perrendtartásban a benyújtott javaslat: először azokról beszélnék, amelyeket pozitívnak, tehát támogathatónak tartunk, mert ilyen is van, és ennek is el kell hangozni, tehát először felsorolnám azt a három pontot, amit én személy szerint jónak tartok ebben a javaslatban, és utána térnék rá a beavatkozás kérdéskörére.

Jónak tartom a 2. §-ban megfogalmazott azon felvetést, amely kibővíti a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli esetét - tehát azt az esetkört, amikor a bíróság tárgyalás kitűzése nélkül úgymond visszadobja a keresetlevelet -, kibővíti azzal az esettel, amikor a munkáltató helytállási kötelezettsége körébe tartozó személyhez fűződő jog sérelme, jogsértő tevékenység esetén a munkavállaló ellen kívánnak pert indítani; ez egyrészt a személyhez fűződő jogokra, másrészt az egyéb károkozásokra is vonatkozik. Ez tulajdonképpen egyfajta könnyítést jelent a munkavállalóknak, nem vonhatják őket perbe, nem tudnak nekik esetleg költségeket okozni olyan esetekben, amely esetekben a munkáltató helytállási kötelezettsége áll fenn.

Ezzel kapcsolatban egy észrevételem lenne, hogy sok esetben annak eldöntése, hogy kit terhel a helytállási kötelezettség, az már egy jogi érdemi kérdés. A gyakorlatban én még azt nem látom kristálytisztán, hogy ezek szerint a bíróságnak a keresetlevél megvizsgálása során már meg kell tudnia állapítania, hogy itt az az esetkör áll fenn, amikor a munkáltató helytállási kötelezettsége áll fenn, és nem a munkavállaló ellen kellene indítani a pert. Illetőleg továbbmenve, ez még ez egy előkérdése a pernek, tehát itt a bíróságnak itt egy érdemi döntést kell hoznia per nélkül - bár ez bizonyos esetekben megtehető, bizonyos esetekben nehézkes lehet -, a későbbiekben viszont, a Pp. alapján, a megindult perben is, ha azt észleli a bíróság, hogy ez az esetkör fennáll, tehát idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani a keresetlevelet, akkor erre a pontra való hivatkozással megszüntetheti az eljárást. Ez is egy jó dolognak mondható, bár hozzáteszem, hogy ebben az esetben legalább már alá tudta vetni a bíróság a keresetet egy részletesebb vizsgálatnak, adott esetben már a tárgyalás is megindult. A 2. § tehát ebben a formában támogatható lenne.

A bírók esetében sem ördögtől való véleményem szerint, hogy a bírók adatait és az idézhető címét a munkahelyükön keresztül kelljen megtenni. Sajnos jómagam is tapasztaltam, hogy sok esetben, bizonyos ügyekben attól sem rettennek vissza bizonyos állampolgártársaink, hogy esetleg a bírókat próbálják meg nyomás alá helyezni. Természetesen ennek meg szokott lenni a megfelelő büntetőjogi konzekvenciája, de ez egy olyan módosítás lehet, amiben én túl sok kivetnivalót nem találok. Még azzal az előnnyel is járhat, hogy ha valaki egy bíró ellen szeretne - itt hangsúlyozottan a szolgálati, hivatali működésével vagy azzal összefüggő okból - valamiféle keresetet benyújtani, valamiféle pert indítani, akkor nem kell kutatnia vagy fellelnie az ő lakcímét, hanem egészen egyszerűen elég azzal az információval bírnia, hogy a bíró mely bíróságon dolgozik, és ezen keresztül ez már egy idézhető címet is jelent. Tehát önmagában ez sem feltétlenül rossz.

A 8. § - és erről is essen szó, ha már az általános vitánál tartunk - szintén egy jó szabályozást tartalmaz, hiszen arról van szó, hogy megengedi a felülvizsgálatot, tehát az eddigi 3 millió forintos korlátozást a felülvizsgálatok esetében, és kibővíti azt az esetkört, ahol megengedhető a 3 millió forint alatti ügyekben is, ezt kibővíti az ingatlantulajdonra, az ingatlant terhelő jogra vonatkozó ügyekre, illetőleg az olyan ügyekre, amelyek megállapításra irányulnak.

(16.20)

Én ezt egy jó kezdeményezésnek tartom, lévén, hogy egy ügy súlya nem feltétlenül abból adódik, hogy a peresített érték vagy a fellebbezéssel, felülvizsgálattal érintett érték mekkora. Itt az ingatlanok tulajdona esetében vagy bizonyos megállapítási keresetekkel kapcsolatban is indokolt lehet figyelmen kívül hagyni a felülvizsgálat során ezt a 3 millió forintos értékhatárt, annál is inkább, mert bizonyos ügyekben, lehet ez akár egy bankkal szemben indított kereset is egy megállapításra, hogy állapítsa meg a bíróság az első körben, hogy érvénytelen volt egy szerződés vagy egy szerződési kikötés, akkor ez bár egy megállapításra vonatkozó per, de nagyon komoly jogkövetkezménnyel és ezt követő perekkel bírhat, és nagyon komoly jogkérdések és nagyon komoly szakértői kérdések lehetne benne érintve. Tehát ebben az esetben eljuthat az ügy olyan szintre, hogy a felülvizsgálat indokolt lehet.

S ha felsoroltam azokat a pontokat, amelyek támogathatók, akkor engedjék meg, hogy elmondjam azokat az aggályokat a beavatkozás kapcsán, amelyeket véleményem szerint érdemes figyelembe venni.

Elhangzott, hogy a fő cél - amivel egyet is lehet érteni - az, hogy bizonyos perelhúzó magatartásokat és az ügyek időben való lezárását meg lehessen tenni. Én úgy gondolom, hogy a beterjesztett javaslat még nem elégséges ennek a kivitelezésére. Ugyanis, ahogy azt elmondtam a kisebbségi véleményben, sokkal inkább kellene valamiféle időbeli korlátozáshoz kötni a beavatkozás lehetőségét, hogy ezt adott esetben ne csak a tárgyalás lezárásának a határidejéig lehessen megtenni, hanem esetleg korábban is, és ahogy említettem, fontos szempont, hogy ha újabb perek indulnak esetleg azért, mert a beavatkozást nem engedte a bíróság, akkor ez a bírósági ügyterhet növeli, még akkor is, ha - ahogy államtitkár úr mondta - esetleg egyesíteni lehet ezeket az ügyeket, de nagyon jól tudjuk, hogy az ügyek egyesítése akár egy hosszabb folyamat is lehet, és az ebben való döntés sem mindig egyértelmű, bizonyos esetekben megtörténhet az, hogy az ügyek egyesíthetők lennének, de a bíróság ezt mégsem rendeli el.

Önmagában a beavatkozás kérdésére a Pp. 54. §-át hívnám segítségül, amely annak engedi meg a beavatkozást, akinek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy más személyek között folyamatban lévő per miként dőljön el. Tehát az alapvető kiindulópont a jogi érdek megléte vagy meg nem léte. A beavatkozásnak ez az alapvető oka, és emiatt kerülhetett be a törvénybe. A fő kérdés, amiről a bíróságnak dönteni kell, hogy ez alapján fennáll-e ez a jogi érdek vagy nem áll fenn. Abban az esetben, ha ez a jogi érdek fennáll és a beavatkozónak valódi jogi érdeke van, akkor a beavatkozást meg kell engedni neki. Ha megállapítjuk, hogy ez az érdek fennáll, akkor nem lehet mérlegelni a beavatkozás megengedését a hatályos törvények alapján.

Az egy másik kérdés, hogy a bíróság döntése, amelyben a beavatkozásról dönt, mennyiben megfellebbezhető és a fellebbezésnek mi a tárgya. Véleményem szerint minden érdemi döntésnek megfellebbezhetőnek kell lennie. Ez egy jogállami garancia. Ebben az esetben a fellebbezés egy egyértelmű okra kell hogy irányuljon, és ez nem más, mint hogy a jogi érdek fennáll vagy nem áll fenn, hiszen ha a jogi érdek fennáll, akkor a beavatkozás a Pp. 54. §-a alapján kötelezően meg kell hogy valósulhasson.

Annak a korlátozása - és ebben a törvényben erre tesznek javaslatot -, hogy csak olyan esetekben lehessen fellebbezéssel élni a beavatkozást elutasító határozat ellen, amely esetben az ítélet jogereje jogszabály alapján terjed ki a két fél viszonyára, számomra egy kicsit nehezen értelmezhető. Ha ugyanis jogszabály alapján terjed ki a két fél viszonyára, akkor ez általában a kötelező perben állás esetébe szokott tartozni. Tehát ha egyébként is kiterjed, akkor előírja a Pp. egyébiránt, hogy azoknak a feleknek perben is kell állniuk. Elég, ha itt a közös tulajdon megszüntetésére gondolunk, vagy akár a társasházi esetekre, de a közös tulajdon talán még jobb példa, amikor hiába nem érinti az adott felet, mondjuk, egy tulajdonostársat a per, mégis perbe kell vonni őt is, mert kihathat rá az ítélet. Úgy érzem, hogy itt dogmatikailag a kötelező perben állás esete és a beavatkozás összemosódik, ha ez így elfogadásra kerül, ráadásul ez a jogszabály alapján való kiterjedés számomra nehezen értelmezhető, és szerintem dogmatikailag nem illik bele a Pp. rendszerébe. Ezáltal viszont tulajdonképpen oly mértékben korlátozzuk a fellebbezést a beavatkozás által, hogy aki beavatkozott vagy be kíván avatkozni és elutasítják, az valódi érdemi fellebbezéssel nem tud élni, és ez alapján a joga sérelmes lehet.

Az 57. § (1) bekezdésébe is bekerülne ez a jogszabály alapján való kritérium, ami egyébként szintén nehezen értelmezhető, hiszen a beavatkozás engedélyezése után semmi értelme nincs annak, hogy különbséget tegyünk beavatkozó és beavatkozó között. Ha már egyszer megengedte a bíróság a beavatkozást, akkor nem kellene különbséget tenni. Példának okáért, és a módosítás erre irányul, ha a perben hozott ítélet jogereje - és ide kerülne bele - a toldásjogszabály alapján terjed ki a beavatkozónak az ellenféllel szemben fennálló jogviszonyára, akkor a beavatkozó cselekményei akkor is hatályosak, ha azok az általa támogatott fél cselekményeivel ellentétben állnak. Ez eddig annyiban tért el, hogy a jogszabály alapján való kritérium nem volt benne. Így nehezen értelmezhető, hogy ha valakit már beengednek a perbe, akkor ő valójában nem élhet a jogaival, hiszen ha nem jogszabály alapján beavatkozó, akkor nem teheti meg azokat a cselekményeket, amelyeket eddig megtehetett.

Elnök úr, egy perc hosszabbítást kérhetek?

ELNÖK: Igen.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. És ugyanez igaz a 83. §-ra is, amelybe szintén bekerül ez a toldás, és ez a költségviselésre vonatkozik. Úgy fogalmaz, hogy aki jogszabály alapján való beavatkozóként szállt be a perbe, és az ítélet jogereje ez alapján terjed ki rá, az általa támogatott féllel egyetemlegesen felel az összes költség megfizetéséért. S akkor ebben a körben megint különbséget teszünk egy úgymond normál vagy az eddig megszokott beavatkozó és a jogszabály alapján beavatkozó között, amit dogmatikailag megint csak nem értek, hiszen akkor az a beavatkozó, aki az eddigi hagyományos rendszerben beavatkozóként fellépett, nem egyetemlegesen lesz kötelezhető a perköltségekkel, hanem csak a saját eljárása alapján okozott költségeket kell megtérítenie, ami szintén nem tűnik logikusnak. Tehát a 83. § (1) bekezdésébe való betoldást én egy kicsit túlszaladt késnek érzem.

Végül zárszóként: a kiemelt jelentőségű pereknél is a normál szabályozás kerül visszavezetésre. Ha Papcsák képviselőtársam a kiemelt jelentőségű perekre még reagálni tudna, azt is megköszönném. Tehát összefoglalóan: a beavatkozás kapcsán elmondott módosításokat nem tartom kellően hatékonynak, de ha az előterjesztők az általános vitában jogi érvekkel meg tudnak győzni, akkor az elé állok szeretettel, és várom a hozzáfűznivalókat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(16.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
276 247 2013.05.13. 10:00  246-251

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslattal kapcsolatosan, és itt a részletes vitára utalnék, azokkal a pontokkal szeretnék foglalkozni, amelyek esetében nem sikerült zöld ágra vergődni a benyújtókkal. Hiszen az általános vitában szó volt róla, hogy melyek azok a pontok, amelyek ebben a javaslatban támogathatóak, ezt is elmondtam. Most szeretnék kitérni azokra a pontokra, amelyeket még - ha mást nem - dogmatikailag kiforratlannak tartok, bár a célokkal esetleg egyet lehet érteni, csak nem feltétlenül alkalmasak ezeknek a céloknak az elérésére.

A 2. ajánlási pontban szerepel az a módosító javaslatom, amely az egész beavatkozás jelen módosítását szeretné kivenni a törvényjavaslatból, illetőleg ezzel összefüggésben van a 3. javaslat. Az egyik egy teljesebb, a másik egy minimalistább megoldás, de ugyanarról szólna a kettő; ami pedig nem más, mint hogy a beavatkozás és az az ellen való jogorvoslat szűkítésével és bizonyos körre való korlátozásával nem tudunk egyetérteni. Annál is inkább nem, mert ahol a fellebbezési jog sérül bármely végzés vagy határozat ellen, ott nem jó irányba mennek el a dolgok. Ez nem magyarázható azzal, hogy az eljárást csak ebben a formában lehet gyorsítani.

Számos más módszer lenne arra, hogy a beavatkozást korlátozzák, ha esetleg önök úgy gondolják, hogy bizonyos esetekben perelhúzó magatartással párosul. Egyébként hozzáteszem, hogy az Országos Bírósági Hivatallal való egyeztetésről még nem láttuk azokat az írásbeli dokumentumokat, amelyekben esetleg az Országos Bírósági Hivatal kifejti, hogy miért és milyen ügyekben történt ilyen perelhúzó magatartás. És nagyon kíváncsi lennék, hogy mondjuk, az Országos Bírósági Hivatal elnöke csak ezt a megoldást tartotta egyedül üdvösnek, vagy esetleg más javaslatai is voltak, ezt mind sajnos nem tudhatjuk meg, de mindenesetre a beavatkozás esetében arról van szó, hogy akkor lehet egy perbe beavatkozni, ha valaki a jogi érdekét bizonyítani tudja, tehát jogi érdekeltséggel bír.

Nagyon fontos, hogy ez a jogi érdek többféle jogalapból származhat, viszont a bíróságnak arról kell döntenie már első fokon is, tehát amikor egy beavatkozási kérelem érkezik, hogy a jogi érdek fennáll-e avagy sem. Abban az esetben, ha ez fennáll, akkor meg kell engedni a beavatkozást. Ebben az esetben a Pp. szabályai szerint a beavatkozásnak helye van. Tehát egy fellebbezés egy beavatkozási kérelemmel kapcsolatosan az erről való döntés, tehát a jogi érdekről való döntés, és ez független attól, hogy milyen alapra helyezi vagy mire hivatkozik a beavatkozó, amikor megteszi a beavatkozási kérelmét.

(18.50)

Úgy tűnik - és ezt többször elmondtam, a bizottság előtt Vas Imre képviselőtársam ezt el is ismerte -, hogy az alapján, hogy itt különbséget teszünk olyan ügyek között, ahol csak úgy idézőjelben, általában történik egy beavatkozás, bár ott is jogi érdekre van szükség, illetve azon esetek között, ahol jogszabály alapján terjed majd ki az ítélet jogereje a beavatkozónak az ellenféllel szemben álló jogviszonyára, ez alapján beavatkozó és beavatkozó között teszünk különbséget, amit én nehezen értek, főleg azért, mert az, amit önök itt bevezetnek, a jogszabály alapján való beavatkozást, az tulajdonképpen a kötelező perben állás esete - legalábbis én nem sok különbséget látok tőle -, ezt Vas Imre képviselőtársam a bizottság ülésén el is ismerte, hogy igen, jó felé tapogatózunk. Viszont az egy másik jogintézmény. A kötelező perben állás esetén, ha valamelyik fél nem áll perben, akkor őt perbe kell vonni, a beavatkozás ennél egy kicsit másra vonatkozik. Úgy érzem, hogy dogmatikailag összecsúszik a két kategória, ami nem viszi előre a Pp. rendszerét.

Ugyanezt a 3. módosító pontban egy kicsit megpróbáltam szétbontani és úgy megfogalmazni, hogy a "jogszabály alapján" kitétel kikerülne, tehát ha az ítélet jogereje a beavatkozónak az ellenféllel szemben fennálló jogviszonyára is kiterjedhet, hiszen előre nem feltétlenül lehet tudni, hogy az ítéletben mi szerepel, ez is furcsa megkötés, hogy előre hogy lehet meghatározni azt, hogy az ítéletben mi található majd; tehát ebben az esetben is mindenképpen a fellebbezés lehetőségét meg kellene adni. Itt, ebben az esetben a jogszabály alapján való - egyébként fenntartom: dogmatikailag helytelen - kikötés vagy megoldás kikerülne.

Emellett ki szeretnék még térni a 6. módosító javaslatomra, amely szintén azt próbálja elérni, hogy kikerüljön a törvénymódosítás közül két olyan törvényhely, ahol a Pp.-ben szintén ezt a jogszabály alapján való beavatkozást beiktatják. Ráadásul két olyan törvényhelyről beszélünk, ami például a költségviselésre vonatkozik, tehát különbséget tesz megint csak beavatkozó és beavatkozó között, hiszen a különbséget önök szerint, az előterjesztők szerint az adná, ha valaki jogszabály alapján avatkozik be, akkor az általa támogatott féllel egyetemlegesen kell kötelezni az ellenfél összes költségének megfizetésére, ami szintén egy érdekes kitétel, mert az, hogy a beavatkozás pillanatában mire vonatkozik a beavatkozás, az nem jelenti azt, hogy ez az ítéletben is ebben a formában fog megjelenni, tehát tulajdonképpen egy olyan viszonyrendszert vetítenek előre, amit csak az ítéletben lehet majd meghatározni, és ez alapján teljesen értelmetlen a 83. § (1) bekezdésébe való betoldás. Ugyanúgy, ahogy az 57. § (1) bekezdésében is értelmetlen, de úgy fogalmaznak, hogy csak a jogszabály alapján beavatkozó esetében lesznek olyanok a beavatkozó cselekményei, amelyek akkor is hatályosak, ha az általa támogatott fél cselekményeivel ellentétben állnak.

Ennek megint nincs semmi értelme, kedves képviselőtársaim, hiszen ha már valakit beengedtek a perbe, beavatkozott, mondjuk, nem kellett fellebbeznie, mert a bíróság rögtön úgy ítélte meg, hogy a jogi érdeke fennáll, akkor mi szükség van különbséget tenni később az ő cselekményei között és annak hatálya között abban a tekintetben, hogy úgymond a jogszabály alapján avatkozott be vagy nem.

A különbségtétel indokolt lehet, de csak úgy, ahogy az eddigi Pp.-ben szerepel, tehát amely az ítélet jogerejéről beszél a beavatkozó és az ellenfél viszonyában. Ez teljesen érthető. Ha az ítéletben a beavatkozó önálló jogviszonyáról dönt az ítélet, akkor a költségviselésnek az ilyen formában való szabályozása teljesen egyértelműnek tűnik, hiszen ő jogokat nyer, kötelezettségekre kényszeríti ez az ítélet, de abban az esetben és így ebben a formában különbséget tenni már a beavatkozás pillanatában is, hogy milyen jogalappal avatkozott be, véleményem szerint semmi értelme nincs, és nekem dogmatikailag is zavaros.

Természetesen meg lehet győzni, mert látom, hogy Papcsák és Vas képviselőtársam, remélem, hogy hozzászólni készülnek, hogy ebben a szakmai érveket ütköztessük, de úgy gondolom, hogy ez egy elhamarkodott átvezetés volt, és úgy gondolom, hogy amikor áttekintették villámgyorsan a Pp.-t, hogy esetleg hova lehet még ezeket a kitételeket betoldani, akkor olyan helyekre is sikerült ezt berakni, ahova egyébként semmi értelme nincsen.

Úgyhogy azt szeretném kérni - mert még nem késő -, hogy ebben a formában vonják vissza a törvényjavaslatot. Mivel egyébként az első, amit Vas képviselőtársam benyújtott és Papcsák képviselőtársam csatlakozott hozzá, abban a beavatkozáson kívül támogatható javaslatok is léteznek, találtatnak benne, ezért azt kérem, hogy a 2. vagy a 3., illetőleg a 6. módosító javaslatomat támogassák, és így véleményem szerint elfogadható egy olyan törvény, amelyben a jó részek bent maradnak, viszont a vadhajtások esetleg kigyomlálására kerülhetnek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.(Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
276 253 2013.05.13. 14:08  252-262

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány nagyon fontos módosító pontról szeretnék beszélni. Kezdeném a 2. ajánlási ponttal, amely a bizottsági vitában merült fel, Székelyné dr. Sztrémi Melinda képviselőtársam volt az, aki ezt a módosítást benyújtotta. Itt arról van szó, hogy az eredeti javaslat, amely a Ház elé került, úgy szólt, hogy "az ügyfél az anyakönyvi okiratát és névváltoztatási okiratmásolatát írásbelinek nem minősülő elektronikus úton is kérelmezheti". Ebből a javaslatból - mindjárt ki fogok rá térni, hogy ez pontosan mit jelent - a "nem" szót kívánná a képviselőtársam kivenni, ami némi magyarázatra szorul, de ha mögé nézünk, akkor súlyos következményei lehetnek az állampolgárokra nézve. Arról van ugyanis szó, hogy ha minősített okiratban, minősített kérelemben kell kérni ezeket az iratokat, amire javaslatot tesz képviselőtársam, akkor az jelentősen megnehezítheti azt az ügyintézést, aminek önök az egyszerűsítésére esküdtek fel.

Az eredeti javaslatban véleményem szerint nem véletlenül szerepelt, és amikor önök ezt benyújtották, mivel az anyakönyvi eljárásról szóló törvény kapcsán egy elég részletesen, szakértők által kidolgozott javaslatról beszélünk, tehát nem csak egy olyanról, amit itt gyakran be szoktak nyújtani és nem kellően megfontolt, vélhetően az lehetett az alkotók, illetve a tervezetet megfogalmazók szándéka, hogy bizonyos esetekben akár egy e-mailben is lehessen bizonyos adatokat kikérni. No, természetesen vélelmezhetően ez nem azt jelenti, hogy azonosítás nélkül, személyazonosítás nélkül is meg lehet kapni ezeket az adatokat, egyrészről ha ezek az adatok nem szerepelnek a kérelemben, akár mondjuk, egy e-mailben, akkor már nem fogják tudni beazonosítani az azt kérőket, mondjuk egy anyakönyv, okirat igénylése esetén, de ha benne szerepelnek, akkor még mindig felmerülhet, hogy kis túlzással nem a szomszéd adataival szeretném az ő anyakönyvi kivonatát kikérni. Ebben az esetben viszont az átvételnél vagy a postázási címnél ez meghatározásra kerül, hogy hová küldik ki, és ugyanúgy a szomszédnak fogják kiküldeni, hiába akart vele bárki visszaélni, legfeljebb kap egy olyan okiratot, amit ő nem kívánt kikérni. Hozzáteszem, hogy mivel itt illetékfizetési kötelezettség is szokott párosulni, ez a gyakorlatban egy nehezen elképzelhető kategória.

Viszont összefoglalva: az, hogy már a kérelmet is csak minősített elektronikus aláírással vagy minősített elektronikus úton kelljen benyújtani, ezzel nem értünk egyet, és ebben az esetben, bárki is volt a szakmai előkészítője ennek a passzusnak, vele értenék egyet, és a 2. ajánlási pontnál jobb lenne, ha az Országgyűlés ezt nem támogatná.

A következő, amihez szeretnék hozzászólni és egy szintén fontos kitétel, ez most pozitív irányban, a 21. módosító javaslat, amely egyébként megegyezik a 20-assal. Gondolom, Schiffer András lehetett az, aki benyújtotta először, és az egy furcsa véletlen, hogy kormánypárti képviselőtársaink is hasonló javaslatot nyújtottak be, ilyennel, azt kell mondjam kicsit cinikusan, hogy soha nem találkoztunk még. Viszont ez egy fontos módosítás a születési anyakönyv tartalma tekintetében, ami azt jelenti, hogy a származási hely és ne csak a születési hely kerüljön feltüntetésre, például amikor valaki egy kisebb településről származik, akkor nem feltétlenül az adott kórház és a születési hely az, ami a származási hely is egyben.

Ami viszont érdemibb - és még csapataink harcban állnak, ahogy szokták mondani -, ez a 24. javaslat, amely nem szól másról, és érdekes módon Gyimesi képviselőtársam is ugyanazt szó szerint, ha nem is indoklásában szó szerint azt a javaslatot nyújtotta be, amit Gyüre Csaba és Korondi képviselőtársammal benyújtottunk, és ez az anyakönyveknek, a már levéltárban őrzött anyakönyveknek a kutathatóságára és megismerhetőségére utal.

(19.10)

Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy az eredeti javaslat esetében kizárták volna azt, hogy akárki, akár az érintett hozzátartozója betekintést nyerhessen akár a felmenőinek az anyakönyvi kivonataiba is. Hozzáteszem, hogy ez a kutathatóságot is ellehetetleníteni, de a családon belüli megismerhetőség korlátozása és a családfakutatás korlátozása elfogadhatatlan. Itt nem ismételném meg az általános vitában elmondottakat, de ez mindenképpen egy jelentős korlátozás, és úgy tűnik, hogy a kormányoldalról Gyimesi képviselőtársam is úgy gondolja, hogy igazunk lehet, amikor szeretnénk a jelenleg hatályos állapotot fenntartani, ami egy adott személy halálát követő 30 év után a korlátlan megismerhetőséget tűzné ki a zászlajára. A kormányzat érzékelte az általános vitában, illetve gondolom, az egymás közti egyeztetések alapján is, hogy itt egy kicsit túlszaladt a kés, ahogy mondani szokás, és a legfajsúlyosabb államtitkokhoz képest is egy jóval szigorúbb szabályozást próbálnak bevezetni, lévén, hogy a minősített adatok esetében is van egy védelmi idő, amit persze meg lehet hosszabbítani néhány alkalommal, de ez nem lehet örökké tartó. Ebben az esetben tulajdonképpen örökre elzárták volna ezeket a levéltári anyakönyvi kivonatokat, akár a családfakutatástól vagy akár a történelmi kutatásoktól is elzárva.

Én úgy gondolom, hogy ezt a 24. javaslatot kellene támogatnia az Országgyűlésnek, a jelenlegi állapot fenntartását, de hozzátenném és hangsúlyoznám, hogy ez megkapta az egyharmadot a bizottsági szavazáson, úgyhogy kikérés nélkül is a Ház elé került. Úgy gondolom, hogy akkor még van esély arra, hogy a tisztelt Ház támogassa ezt a javaslatot.

A másik javaslat, ami ezzel konkurál, és már annak is tudunk örülni, hogy itt két konkuráló javaslatból mindegyik egy pozitívabb helyzet, mint ami a beterjesztett törvényjavaslatban van, ez a 29. módosító, illetve van még néhány pont, amely ezt tárgyalja, de itt most a 29.-re térnék ki, amely "Az anyakönyv kutathatósága" címet illesztené az anyakönyvi eljárásról szóló törvénybe. Erre mondtam, hogy azt érzékelte a kormányzat is, hogy egy kicsit necces, ami beterjesztésre került, hogy így fogalmazzak. Viszont úgy érzem, hogy még egy kicsit ezzel a javaslattal is távol kerültünk a realitásoktól, lévén, hogy itt kibújt a szög a zsákból, mert önök itt arra hivatkoznak és azt próbálják megteremteni, hogy bizonyos adatok, amelyek eddig vagy abban a korszakban, amikor születtek, teljesen nyilvánosak voltak, így például akár a vallásra lehet gondolni vagy arra, hogy milyen betegségben hunyt el valaki, ha ezek már kellően régi és levéltári anyakönyvekben szerepelnek, nos, ezeket az adatokat se lehessen, csak a hozzátartozók részére kiadni, tulajdonképpen akkor se, ha eltelt már nagyon sok idő vagy történelmi távlatokból kell szemlélni. És mindezt arra hivatkozással teszik, hogy ez személyazonosításra alkalmas, kiadása az új törvények, tehát az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény szerint különleges adatnak minősül.

Mi ezzel a probléma? Az a probléma, hogy dogmatikailag megint összekeveredtek a fogalmak, lévén, hogy az előbb említett törvény és egyáltalán a személyhez fűződő jogok az élő személyhez kapcsolódnak, ebben a kontextusban értelmezhetők. Ha valaki elhunyt, akkor utána ezek kegyeleti joggá alakulnak át, és egyébként, ahogy a Btk. szerint és egyéb törvényi védelmek kegyeleti jogként illetik meg az elhunytat, illetve adott esetben a hozzátartozók felléphetnek e jogok sérelme kapcsán, ahogy az idő telik, a kegyeleti jog jellege - ha szabad így fogalmaznom - egyre erősödik. Tehát nem beszélhetünk valójában ilyen adatokról elhunyt emberek esetében, tehát a személyes adatok kiesnek.

Erre mondta Répássy államtitkár úr a bizottsági ülésen, hogy igen, de valaki felmenőinek az adataiból a jelenleg élő személyek, leszármazók a különleges személyes adataira vonatkozóan is egyfajta következtetés vonható le. Ez azért megint egy nagyon érdekes kérdés, és mivel ezt államtitkár úr pont vallási szempontból fogalmazta meg, ezért felmerül a kérdés, hogy mennyiben gondolják komolyan azt, ha valaki felmenőinek - és most itt személyes példával és ahogy a bizottság előtt elmondtam, szintén egyfajta coming outtal élek (Mile Lajos: Na, te is?), tehát ha apai ágon katolikus felmenőim vannak - tehát ezt megosztom az ország-világgal, mint egyfajta különleges személyes adatot, egyébként én ezt egyáltalán nem szégyellem -, viszont anyai felmenők között református vallásúak vannak, és valaki nagyon ravaszan elkezdi az én családfámat kutatni, és a hátam mögött kikéri ezeket az adatokat, mert mondjuk, én titkolom a vallásomat, egyébként római katolikus vagyok, ezt is elmondom, tehát a poént ilyen formában lelőttem, de ha ezt én nem mondanám el, és valaki a felmenőim kapcsán szeretné ezt kideríteni, akkor elég nagy gondban lenne, lévén, hogy a keresztény vallás ellenére több irányzattal is találkozhatnak. Arról nem is beszélve, hogy ha még egyfajta totót kezdenének el játszani, hogy apai vagy anyai irányba nagyobb a valószínűség, akkor még nem beszéltünk arról, hogy mi van, ha valaki ateistának vallja magát, és azt mondja, hogy én márpedig annak ellenére, hogy a szüleim vagy a nagyszüleim, dédszüleim milyen vallásúak voltak, nem gyakorlom a vallásomat. Vagy továbbmegyek, esetleg más vallást vesz fel az adott illető. Mondjuk, én áttérhetek a buddhista hitre, ha az áll hozzám a legközelebb.

Tehát nem tudom értelmezni, hogy az, hogy az én dédszüleimnek, nagyszüleimnek, ükszüleimnek vagy akármelyik felmenőmnek már levéltári anyagok között őrzött anyakönyvi kivonataiban esetleg az ő vallásukra utaló meghatározás szerepel, hogy egyrészt ez rám nézve miért sérelmes, hogy ezt valaki megtudja... - én büszke vagyok az őseimre, szerintem nem vagyok én ezzel egyedül, sok képviselőtársam is ugyanúgy, illetve nem tudom, van-e itt olyan, aki ne lenne büszke a saját őseire és ne vállalná ezt fel.

A másik fele meg, ahogy mondtam, következtetés és egyértelmű következtetés ebből nem vonható le, főleg nem olyan mértékben, ami veszélyeztetné az élő személynek a személyhez fűződő jogait.

Tehát úgy gondolom, összefoglalva ezt a kérdéskört, hogy túlzott félelmek és túlzott megfelelni vágyás vezérli a kormányzatot, mert attól még, hogy az alkotmányügyi bizottság terjesztette be, azért egy kormány által előterjesztett módosításként kell hogy értelmezzük. Ez így, ebben a formában még mindig túlzott, bár ahogy mondtam, azért egy kicsit előrelépés, már az eredeti javaslathoz képest. És a kutatási szabadság, illetve a személyhez fűződő jogok konkurálása, illetve a túlzott félelmeik okán esetleg olyan történelmi tényeket és a történelmi kutatást is el fogják lehetetleníteni, ami pedig önöknek se lehet céljuk. Úgyhogy arra szeretném kérni önöket, hogy az előbb említett, egyébként Gyimesi képviselőtársuk által is beadott módosító javaslatot támogassák, és így a jelenlegi rendszert tartsák hatályban.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
277 148 2013.05.14. 15:56  105-207

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én egy kicsit duzzogtam, bevallom őszintén így felszólalásom elején, hogy végig kellett hallgatnom ezt a kétperces cunamit. (Babák Mihály: Nem látszik.) Köszönöm szépen Babák képviselőtársamnak, hogy nem látszik rajtam, eszerint kötélből vannak az idegeim. Komolyan mondom, egy filozófustalálkozón éreztem magam; ez a "felszólalok, tehát vagyok" kategória, ami itt elhangzott.

Vissza szeretnék a dolog érdemi részéhez kanyarodni, bármennyire is furcsa, és nem a mi történt az elmúlt 8 évben, mi történt az elmúlt 20 évben gondolatmenetet folytatni. Ott kezdeném, hogy ebben a törvényjavaslatban, amelyik előttünk van, nemcsak a hozzátartozók bántalmazása szerepel, bár eddig még csak erről volt szó, számtalan más rendelkezés is van, kisebb-nagyobb rendelkezések, amelyekről beszélni kell, illetve vannak olyanok is, amelyek a módosítások közül esetleg nem kerülnek szóba. Egy salátatörvénnyel állunk szemben, aki nyomon követi az Országgyűlés munkáját, ezzel mindenképpen szembesülnie kell. Ezért előrebocsátom, hogy a fő probléma a végszavazásnál az lesz, amit nyilván majd meg fogunk kapni így vagy úgy, amikor akárhogyan is szavazunk, hogy egyrészről a hozzátartozói bántalmazás esetében - nevezzük így: családon belüli erőszak - ez egy támogatható irányzat, és erről Gaudi képviselőtársam már szólt, és vélhetően fog is a rendes felszólalásában, illetve Gyüre képviselőtársam; viszont például az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele és az ehhez kapcsolódó végrehajtási szabályok teljes mértékben támogathatatlanok a részünkről.

(13.50)

Tehát megint - és első körben ezt sérelmezném - olyan helyzetbe hoz minket az előterjesztő, hogy amikor majd dönteni kell a zárószavazáson, akkor nehéz lesz gombot nyomni, mert vannak olyan javaslatok, amelyeket támogatni lehet, és vannak olyan javaslatok, amelyek komoly demokratikus aggályokat vetnek fel.

Itt az elhangzott vitában, és tényleg csak a hozzátartozók bántalmazása kapcsán ezzel kezdeném a felszólalásomat, néhány gondolatot említenék, utána áttérnék, ahogyan mondtam, az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételére. Itt azt azért hangsúlyozni szeretném, hogy ebben az esetben is a család tényállását mi megtartanánk annál a körnél, ami egyébként az alaptörvényben szerepel. Lendvai Ildikó felszólalásában, bár eddig nem ment el, de utalt arra a vitára, amely már itt az Országgyűlésben zajlott a család fogalmánál, mi nem tartjuk például családnak az azonos nemű együtt élő párokat. Tudom, hogy ez vitát szül, vagy vannak, akik ezzel nem értenek egyet. Ebben az esetben egyébként az is indokolja, hogy itt legfőképpen a férfiak, nők és mondjuk, a velük együtt élő gyerekek viszonylatáról beszéljünk, mert azt nehezen tudja bárki vitatni, hogy a legtöbb esetben a családon belüli erőszak kapcsán a gyermekek és a nők sérelméről beszélhetünk. Természetesen lehetnek olyan példák, amikor férfi honfitársainkat bántalmazzák, de nem ez a nagy többség, azt hiszem, ebben vita nem lehet köztünk. Tehát az olyan családokat, ahol Ádám és Béla él együtt, azért itt kivenném ebből, nyilván mondjuk, két férfi, ha egymást bántalmazza, az esetleg egy másik körbe tartozik, de ez nem a gyengébb nem vagy egy gyermek, egy kiszolgáltatottabb ember sérelmére elkövetett bántalmazás vagy egyéb sérelem.

(Dr. Stágel Bence elfoglalja a jegyzői széket.)

Azt is tudomásul kell venni, hogy minden társadalmi viszonyt a Btk. nem szabályozhat. Ez egyébként az a határmezsgye, ahol nagyon nehéz beavatkozni. Egyrészről bizonyos esetekben be kell avatkozni, másrészről viszont azt azért figyelembe kell venni, hogy valahogyan egyéb módokon is kell ezt a problémát megoldani. Lehet, hogy ez - itt megint Lendvai Ildikó felszólalására utalnék - 1990 előtt egy bevett módszer volt, hogy ami a Btk.-ba bekerül, az végrehajtható is, és egyébként azt az elmúlt rendszerben megfelelően akár egy ügynökhálózattal ellenőrizni lehetett, hogy a családon belül mi történik, tehát azok a jelentések szépen beérkeztek, ott elképzelhető, hogy ez működőképes volt, de a demokráciában ez egy nagyon nehéz kategória.

Az egy jó irány egyébként, és lehet, hogy eljárási dolog, de jó irány, hogy a magánindítvány intézménye kikerül abból a körből, tehát nem kell a sértett feljelentése, magánindítványa ahhoz, hogy elinduljon az eljárás. Szerintem ez önmagában már legalább egy akkora vívmány, mint egy új tényállás kreálása, sőt továbbmegyek, bizonyosan nagyobb vívmány is, hiszen az esetek többségében azért nem indul eljárás, mert a magánindítvány hiányzik. Egyébként a törvénytervezet indokolásában szerepel ez a megállapítás, hogy ennek ellenére szükséges a sértett együttműködése. Ezt nyilván arra a körre kell érteni, mert magában a korpuszban, tehát a törvénymódosítás tételes jogi szövegében ez így nyilván nem szerepel, de ezt egy olyan megállapításnak értékeltem, amely a realitás talaján állva megjegyzi, hogy amennyiben teljesen elutasító az a személy, aki a sérelmet elszenvedte, akkor nagyon nehezen tud a hatóság bármit tenni. Egyébként itt jöhet be az egyéb szerveknek az egyéb segítő intézményrendszer, amely mondjuk, egy megindított eljárásban segítséget tud nyújtani, esetleg bátorítani tudja a sértettet, hogy az őt ért atrocitásokat valóban tárja fel. Hozzáteszem, azért arra is van néhány példa, hogy a családon belüli viszonyokban, legalábbis láttam már ilyet, visszaélésszerűen is gyakorolhatják. Erre kevesebb példa van, de azért egy eldurvult viszonyban, egy válóperben azért egymás feljelentgetése is sajnos megesik, de itt ezt csak érintőlegesen tettem hozzá.

Azt ugye, el kell ismerni, a népi kezdeményezés volt az, ami idehozta ezt a javaslatot, illetve az azutáni körülmények, bár ezzel azért nem foglalkoznék részletesen, mert idekerült, és a kormánypárt úgy döntött, hogy legyen egy önálló tényállás. Tehát ebben a körben valami valóban elindult, és jó lenne arra koncentrálni, hogy ezt minél jobb tartalommal kitöltsük. Itt egyébként le is zárnám ennek a témakörnek az ecsetelését, és áttérnék egy legalább ennyire fontos témára, az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételére. Nem mostani a téma, már az új büntető törvénykönyvbe is bekerült, és ez többször módosításra került, illetve a büntető törvénykönyv hatálybalépéséhez kapcsolódó törvényben kiegészítésre került ideiglenes intézkedésekkel, illetőleg akár most a távszerencsejáték kapcsán.

Itt arra hívnám fel a figyelmet, hogy az alkotmányügyi bizottság tagjaként kaptunk egy levelet, amelyet az Országos Bírósági Hivatal elnöke, Handó Tünde és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökhelyettese, Mátrai Gábor jegyez, ebből egy-két mondatot szeretnék idézni, hogy az Országgyűlés előtt is elhangozzon. Arról ír a két levélíró, hogy milyen problémák lehetnek itt a technikai bevezetéssel, és arról számolnak be, hogy tartottak erről egy egyeztetést, amelynek a végső megállapítása: "Annak ellenére, hogy a megbeszélések során számos alternatív megoldást megvizsgáltak szakértőink, egyelőre egyetlen olyan megoldást sem találtak, amely minden tekintetben megfelelt volna a hatályos rendelkezéseknek, így világossá vált, hogy a két szervezet nem tudja teljesíteni a törvényben megjelölt 2013. július 1-jei határidőre a biztonságos kézbesítés valamennyi követelményét, tekintettel a szükséges informatikai rendszerek beszerzésére vonatkozó hosszú közbeszerzési határidőkre is." Miről van itt szó? Egyébként egy 2014. július 1-jei határidőt jelölnek meg a hatálybalépésre. Itt arról van szó, hogy önmaguk az érintett szervek is úgy nyilatkoznak, hogy ezt az új rendszert nem tudják bevezetni. Úgy gondolom, a kormányzatnak figyelembe kellene vennie ezt, hogyha egy ilyen megkeresés érkezik.

A konkrétumokra rátérve: amit önök be szeretnének vezetni, és ebben a törvényjavaslatban is megjelenik, nem pusztán az elektronikus adatok hozzáférhetetlenné tétele, mert ez elfogadható lehet, ha valaki jogsértést követ el, és mondjuk, egy honlapon vagy egy blogbejegyzésen esetleg olyan súlyos jogsértések kerülnek fel, mondjuk, a gyermekpornográfia, ami vitathatatlanul ebbe a körbe tartozik, akkor nyilván mindent meg kell tenni, hogy eljárjunk, és lehetetlenné tegyük, hogyha egyébként bírósági döntés van, ezeknek a megjelenését. Ez a dolog egyik köre. Hozzáteszem, ez azért kiterjesztődött, és itt a gyermekpornográfiát egyfajta sikktémaként bedobva mindenki számára érthető témaként, hogy ezért van szükség a szabályozásra, könnyű indokként felhozni, de bizony ez átcsúszhat abba az esetbe, hogy akár a véleménynyilvánítás szabadsága is korlátozható lenne.

Ráadásul - és ez az, ami valóban súlyossá teszi - itt nemcsak arról van szó, hogy a bíróság hoz egy ítéletet, és egy tárhelyszolgáltatót kötelez arra, hogy azt a honlapot mondjuk, tegye hozzáférhetetlenné, vagy ne engedje, hogy hozzáférhető legyen, hanem ezen túlmegy, mert hiszen a belföldi tárhelyszolgáltató esetében ez talán még elég is lett volna, ha túlmegy ezen, és olyan megoldást vezet be, amely tulajdonképpen az elektronikus hírközlési szolgáltatót kötelezné arra, hogy ezt végrehajtsa. Ha egyébként a tárhelyszolgáltató ezt nem teszi, ami elsőre nem tűnhet vészes dolognak, viszont ha hozzátesszük, hogy egyéb esetben, mondjuk, ha egy külföldi tárhelyszolgáltatóval állunk szemben, akkor egy nemzetközi jogsegély-megkereséssel lehetne ezt megtenni, amely esetben egyébként a nemzetközi megkeresési jogsegély kapcsán az ottani állam és az ottani állami szervek vizsgálnák, hogy megfelel-e a megkeresés az ő törvényeiknek is, és mondjuk, nem ütközik-e a szólásszabadságba.

(14.00)

Nyilván a gyermekpornográfia esetén ez fel sem merülhet, tehát ott ezek a jogsegélyes megkeresések működtek együtt is, viszont ha az ottani államban, mondjuk Amerikában úgy gondolják, hogy komolyabban veszik a szólásszabadságot, és nem teljesítik ezt a megkeresést a magyar állam kérésére, akkor eddig nem lehetett mit tenni, hiszen a tárhelyszolgáltató Amerikában volt. Ebben az esetben viszont az új szabályozás alapján az itteni internetszolgáltatókat kötelezik, hogy mondjuk, azt az elérhetőséget tegyék hozzáférhetetlenné. Tehát hiába, mondjuk, a Föld többi részén elérhető a honlap, de Magyarországon nem lesz elérhető.

Ez azért is aggályos, mert önök úgy szerepeltetik ebben a törvényben és átvezetik a jogszegély rendszerén ezt a javaslatot, mintha ez egy bevett eljárás lenne, mintha az egy bevett eljárás lenne, hogy amikor egy jogsegéllyel élünk egy külföldi államhoz, mondjuk, Amerika felé, akkor beleírhatjuk abba a jogsegély-megkeresésbe, hogy amennyiben ők 30 napon belül ezt nem teljesítik, akkor egyéb módszerekkel ettől függetlenül megakadályozzák az elérhetőségét azoknak az információknak és honlapoknak. Ez egy kicsit nekem inkább a kínai típusú demokráciára emlékeztet, lévén, hogy ha valamit szabályos rendben, jogsegélyekkel nem sikerül elérni, akkor ezen túlmutatva más módon, úgymond blokkolva azokat a honlapokat kell megtenni.

Elnök úr, majd egy perc hosszabbítást kérek. Köszönöm szépen, akkor be tudom fejezni.

Tehát ez így ebben a formában nem elfogadható, és véleményem szerint a nemzetközi demokratikus gyakorlattal sincs párhuzamban. Egyébként erre majd egy módosító javaslatot is benyújtunk, illetve már benyújtottunk Gaudi és Gyüre képviselőtársammal. Azt szeretnénk, hogyha megfelelő, szabályozott rendben, a jogsegélyegyezményeknek megfelelően menne végig ez az eljárás, és nem úgy, hogy 30 napot adunk egy külföldi államnak. Tehát önök sem gondolják komolyan, hogy mondjuk, megkeresik az Egyesült Államokat, és ők 30 napon belül érdemben el tudják bírálni, hogy az a határozat, az a megkeresés, amit a magyar kormányzaton keresztül, mondjuk, az igazságügyi miniszteren keresztül ők kaptak, megfelel-e a magyar és amerikai jogszabályoknak, végrehajtható-e ez Amerikában, és még ennek a végrehajtási fázisa is le tud zajlani 30 napon belül, hiszen a törvényjavaslat a megkeresésről úgy fogalmaz, hogy ha ennek nem tudnak eleget tenni, akkor a magyar hatóságok azon nyomban blokkolni fogják ezeket az elérhetőségeket.

Arról már nem is beszélek, és ezt korábban is felvetettük aggályként, hogy például mi van, hogyha egy nagy közösségi oldal esetében kerül fel olyan tartalom, ami mondjuk, a magyar hatóságoknak nem tetszik, akkor az egész közösségi oldal elérhetőségét fogják ez alapján blokkolni, ami egy kicsit abszurd. Persze lehet azt mondani, hogy a sok jogsértő tartalom alapján jogszabály alapján ezt is megtehetik, de kíváncsi vagyok, hogy ha valóban ezeket a nagy közösségi oldalakat önök úgymond lelövik, blokkolják, akkor az milyen közfelháborodás elé fog nézni, és önmagukat is véleményem szerint nevetségessé teszik, arról nem is beszélve, hogy a jogszerűségnek ez a módja nem állja ki a törvényesség próbáját.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
278 72 2013.05.15. 11:14  61-77

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban egy fontos törvényjavaslat, ami az Országgyűlés elé került, és bizonyos problémákra lehet, hogy megoldást jelenthet, de én egy másik szempontrendszert kívánok itt a vitába behozni, ami a pénzügyi szektort érinti, és úgy gondolom, hogy nagyon sok ember nevében beszélhetek, főleg a pénzügyi válság óta kialakult helyzet okán.

Az általános indokolásban szerepel, hogy az Európai Uniónak való megfelelés, az európai uniós joganyagnak való megfelelés ihlette az előterjesztést, ami egyrészről nyilván így van, másrészről eszébe jut az embernek, hogy miért nem jutott ez előbb eszébe akár a kormányzatnak, akár a Magyar Országgyűlésnek, hiszen a felvetett probléma valós, és ebben az esetben nem feltétlenül kellett volna arra várni, hogy az Európai Unió felől megjöjjenek az instrukciók vagy a konkrét joganyag. Tehát lehet, hogy ezeket a pénzügyi szervezeteket előbb egy hatékonyabb vizsgálat és felügyelet alá lehetett volna vonni.

Egyetértek azzal, hogy nem elegendő a szakágankénti felügyelet biztosítása, lévén, hogy vannak olyan mega pénzügyi vállalkozások, egyébként magyarországi alapításúak is... - hozzáteszem, hogy a legtöbben a magyar tőke és a magyar tulajdonosi arány már jelentősen lecsökkent, bár bizonyos pénzügyi intézményeket nagyon sokan úgy tekintenek, mint magyar tulajdonú bankokat vagy biztosítókat, sajnos a legtöbb esetben az egyébként nyilvános cégadatokból az derül ki, hogy ez legfeljebb egyfajta magyar nemzetiségű irányításként vagy befolyásként szerepel, de sajnos a tulajdonosi viszonyok mást mutatnak. De az mindenképpen igaz, hogy összehangolt tevékenységgel akár a biztosítási, banki, befektetési szektorban olyan hatásokat lehet elérni, amelyek túlmutatnak az egyes ágazati törvényeken.

Ez a felismerés önmagában jó, viszont amit én hiányolok, és ebben a törvényjavaslatban sincs benne, az a megközelítés, ami az emberek oldaláról közelítené meg a pénzügyi szektort. És az emberek, ha úgy tetszik, a fogyasztók... - bár itt a fogyasztókba a kis- és középvállalkozások is beleértendők vagy akár bizonyos esetekben a nagyobb vállalkozások is, amelyek az ilyen hatalmas pénzügyi mamutokkal szemben ugyanúgy apró pontnak tűnnek. Nos, ezek a szempontok sajnos kimaradnak ezekből a javaslatokból, és egyfajta makroszemlélet jelenik meg. Tehát a fő szempont az, hogy az átláthatóságát, a megfelelő működését, a tőkekövetelményeket biztosítsa ezeknek a konglomerátumoknak, de elfelejti azt, hogy ez néhol eléggé távol kerül attól, hogy mondjuk, milyen pénzügyi termékeket forgalmaznak az emberek felé.

És hogy mennyire nem légből kapottak ezek az aggályok: az alkotmányügyi bizottság elé is került többször az a dilemma, és megkeresések érkeztek különböző szervezetek részéről, hogy bizonyos esetekben a PSZÁF és mondjuk, a fogyasztóvédelem egymás között labdázott az ügyekkel, és úgy gondolta mindkét szervezet, hogy a másihoz tartozik egy fogyasztói panasz vagy mondjuk, egy nem megfelelő termékről a döntés, és annak kimondása, hogy ez esetleg nem szabályosan és nem a törvényeknek megfelelően vagy akár rosszhiszeműen került bevezetésre. És egyébként hozzátéve, a devizahitelezés kapcsán is pont ez a szempontrendszer merült fel, hogy kinek és milyen módon kellett volna jeleznie, hogy például ezek a hitelszerződések nemcsak hogy rosszak, hanem nem áll mögöttük valódi deviza, és az embereket tulajdonképpen átverik.

Ennek a kimondására egyébként a mai napig senki nem vállalkozott. Természetesen zárt ajtók mögött vagy parlamenti folyosón folytatott beszélgetésekben akár a kormányoldalról is sokan ezt beismerték.

(14.20)

De addig senki nem jutott el - akár politikailag, akár közgazdaságilag -, hogy elismerje, hogy például a devizahitelekkel átverték az embereket, és nem arról volt szó, hogy ezek a bankok devizában behozták volna ezeket a pénzeket és kihitelezték volna, hanem bizony forintot adtak forintért, és ezeket hozzákötötték egyfajta devizaárfolyamokhoz, amelyekkel extranyereséget értek el.

Attól tartok - és erre ez a törvényjavaslat sem ad megoldást -, hogy ezeket az eseteket a jövőben sem sikerül majd kiszűrni. Természetesen nem ugyanilyen esetekben fog ez felmerülni, hanem olyan más módokon, amire esetleg ma még nem gondolunk, de a pénzügyi szektort felügyelő szervezeteknek, például a PSZÁF-nak igenis dolga lenne, hogy ezt a kontrollt fenntartsa. Tehát ez az, ami mint szemlélet általában hiányzik ezekből a törvényekből.

Hozzáteszem, hogy a 7. §-ban a megfogalmazás is erre utal, lévén a kiegészítő felügyelet céljaként a pénzügyi konglomerátum csoportszintű prudens működésének felügyeletét határozza meg, tehát magának a konglomerátumnak a hatékony, megfelelő, átlátható működését, de ez nem az, ami esetleg az emberek számára is védelmet nyújtana. Hogy szintén egy példával éljek, egy vállalkozás, mondjuk, egy konglomerátum vagy akár egy kisebb pénzügyi vállalkozás attól még működhet kiválóan, hatékonyan, és sok profitot is termelhet, hogy a fogyasztóival szemben esetleg tisztességtelen módon lép fel, és - a saját ügyfeleit kihasználva - erőfölényét kihasználja. A kettő két teljesen különböző jogi fogalom, attól ő még makroszinten lehet egy nagyon erős, jól jövedelmező vállalkozás, de az ő ügyfeleit bizony senki nem fogja megvédeni. Az elmúlt példák is - ahogy említettem - erre mutatnak rá, hogy ebben az esetben bizony sem a PSZÁF, sem a fogyasztóvédelem nem fogja feltétlenül felvállalni a probléma kezelését.

Volt ezzel kapcsolatban - csak ajánlani tudom - egyébként egy Amerikában készült film, Bennfentesek volt a címe, és szerintem mindenkinek, aki nem látta, javasolhatom a megtekintését: ott egy nagyon komoly riportsorozattal próbálták feltárni a pénzügyi válságot és az odavezető utakat. Teljesen egyértelműen kiderült, hogy azoknak a cégeknek, pénzügyi szektorban létező cégeknek vagy akár a nagy hitelminősítőknek is a csalárd, rosszhiszemű eljárása okozta ezt a válságot, ami már egyébként korábban kimutatható volt, és tudatosan vezették félre akár az államokat, akár a saját ügyfeleiket.

És amikor egyébként megdöbbentő módon - ez is szerepel a felvételen - Amerikában a szenátusnak egy bizottsági ülésén próbálták felelősségre vonni, most nem nevezem meg, de az egyik közismert nagy hitelminősítőt, hogy miért és milyen formában tudta a legjobb minősítést adni az egyébként várhatóan bedőlő hiteleknek, akkor megvonták a vállukat, és azt mondták, hogy mi csak hitelminősítők vagyunk, javaslatokat teszünk, de ezeket nem kell elfogadni, ez csak a mi véleményünk. Ennyire cinikus módon állnak hozzá, és egyébként így döntenek országok sorsáról is, ahogy egyébként Magyarországot is és nagyon sok országot is, úgymond, a véleményük alapján - amit persze nem kell senkinek komolyan vennie, ezt ők mondták - leminősítenek, de utána azoknak az országnak nagyon komoly felárat és nagyon komoly árat kell fizetni ezért.

Úgyhogy engedtessék meg, hogy a pénzügyi szektorba vetett hitünk nagyon alacsony, sőt negatív szintről induljon, és úgy gondolom, ezzel a választópolgárok véleményét is tolmácsolni tudom: ahol nincs kemény kontroll és fogyasztóvédelem - ez a legfontosabb szó, hogy "fogyasztóvédelem" -, ott a jövőben nem lesznek elkerülhetőek a hasonló visszaélések.

Zárszóként még arra szeretnék kitérni a pénzügyi konglomerátumok fogalmának és kritériumainak meghatározásánál, hogy nagyon szeretném, és ehhez módosító javaslatot is nyújtottam be, bár természetesen lehet ezzel nem egyetérteni... - ahogy Aradszki képviselőtársam fogalmazott, itt nagyfiúkról van szó, a legnagyobb pénzügyi vállalkozásokról. Úgy gondolom, hogy azok a kritériumok, amelyek itt a konglomerátumok tekintetében meghatározásra kerülnek, még mindig túl tágak, tehát ezeket még mindig szűkíteni és szigorítani kellene. Véleményem szerint ezek alapján, ha ilyen formában fogadjuk el a törvényt, azok is, akik úgymond a törvény alapján már kisfiúnak minősülnek, oly erővel bírhatnak a piacon, ami esetleg indokolttá teszi azt, hogy őket is a jelentős, akár a konglomerátumok szintjét elérő vállalkozások szintjére hozzuk. Tehát a módosító javaslatom ezt célozza, hogy tágítsuk ezt a kört, ahol konglomerátumnak nevezhetünk egy pénzügyi csoportot, és így ezt a kiegészítő felügyeletet, ami ebben a formában rájuk vonatkozik, megteremtsük.

Tehát mindent összevetve egy jó irányba tett lépéssel állunk szemben, de nagyon várnám a kormányzatot, hogy valóban a fogyasztói szempontot és az emberek szempontját jelenítse meg a jövőben. Bár nagyon örülünk neki, hogy odafigyelnek arra, hogy ezek a pénzügyi mamutintézmények ne dőljenek be, és szigorú makroszabályozás alá legyenek vetve, de nagyon kérem, hogy ugyanilyen módon figyeljenek oda, sőt sokkal jobban figyeljenek oda arra, hogy azok a termékek, amelyeket ezek a pénzügyi intézmények nyújtanak, megfelelőek legyenek, ne legyenek rosszhiszeműek, ne verjék át a fogyasztókat, és ha ilyen történik, akkor a legszigorúbban, a legkegyetlenebbül járjon el az állam és a megfelelő szervei, hogy a reparációt és ezeknek a cégeknek a kordában tartását meg lehessen tenni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
278 88 2013.05.15. 13:16  77-95

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány észrevételt tegyek az előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán. Valóban, olyan területeket kívánnak szabályozni, ami eddig szinte érthetetlen módon esetleg nem volt a szabályozás körébe vonva, vagy bele volt vonva, de nem voltak olyan részletes szabályok, amelyek tökéletesen biztosították volna a szektor működését.

Felvezetőként elmondható lenne, amit az előző javaslatnál is elmondtunk - a pénzügyi konglomerátumoknál -, hogy az olyan javaslatokat tudjuk támogatni, illetve a Jobbik Magyarországért Mozgalom felfogása az, hogy az embereket, a fogyasztókat kell képviselnie a pénzügyi tárgyú törvényeknek.

Persze nagyon fontos a biztosítók likviditása, de úgy gondolom, ezt is azon a szemüvegen keresztül kell vizsgálni, hogy ha egy biztosító bedől, akkor azok, akik ott biztosítással rendelkeztek vagy esetleg káreseményt szenvedtek el egy olyan személytől, aki mondjuk, annál a biztosítónál volt, ők nem juthatnak hozzá a pénzükhöz, és a kártérítési igényüket tulajdonképpen sok esetben nem tudják érvényesíteni. Tehát a végső károsult felek a kis- és középvállalkozások, illetve legtöbb esetben a magánszemélyek lesznek.

Üdvözöljük, hogy azon az úton továbbmegy a törvényjavaslat, ami a biztosítási, biztosításközvetítői tevékenységet - nevezzük így akár a biztosítási ügynökök tevékenységét - korlátozza vagy próbálja a képzési követelményeket szigorítani, egyúttal a 9. §-ban olyan feltételeket szabnak, hogy bizonyos rosszhiszeműen vagy csalárd módon eljáró tulajdonosok és tisztségviselők bizonyos ideig ne tudják folytatni ezt a tevékenységüket. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a szakmában vannak olyanok, akik valóban nem mindig az ügyfél érdekei szerint járnak el, nagyon sok esetben csalárd módon járnak el akár közvetítőként, akár cégként, viszont a másik fele az éremnek, hogy nagyon sok tisztességes módon dolgozó és ebben a szektorban tevékenykedő személy és cég is van.

Itt a fő szempont, hogy ezeket elválasszuk egymástól, és meg tudjuk határozni, hogy kik azok, akiknek a piacon kellene maradniuk. Erre egy jó kezdeményezés lehet a képzési követelmények meghatározása, ami egyébként nem új keletű dolog. Tehát maga a felügyeleti tevékenység és a nyilvántartások vezetése nem mindig volt így, tehát még jócskán a rendszerváltás után is meg lehetett azt tenni, hogy valaki, mondjuk, biztosításközvetítői tevékenységet tulajdonképpen nyilvántartásba-vétel és bármilyen követelmény, vizsga- vagy képzési követelmény nélkül folytathatott.

Hozzáteszem, ennek az ellenőrzése a gyakorlatban fog kiderülni, hiszen a törvény szerint azoknak a cégeknek, amelyek foglalkoztatják ezeket az ügynököket, kell megszervezni a képzésüket, és erről valamiféle jelenléti ívet és mindenféle bizonylatot magának a képzésnek az elvégzésére, igazolására fel kell tudniuk mutatni. Hozzáteszem, itt azért felmerülhet, hogy mennyiben áll emögött egy valóban szakmai képzés. Itt nyilván majd a különböző rendeleteknek, miniszteri szintű rendeleteknek kell kitölteni ezt a rést.

(A jegyzői székben Hegedűs Lorántnét
Z. Kárpát Dániel váltja fel.)

A 23. §-ban - ez inkább egy apró megjegyzés lenne -, ha már magyar jogszabályról beszélünk, és a Magyar Országgyűlés előtt vagyunk, véleményem szerint nem szerencsés egy jogszabályban eurót meghatározni, euró alapú meghatározást tenni. A legtöbb magyar jogszabály természetesen forint alapon áll, tehát jobb lenne, ha itt az 5, illetve 25 millió eurós díjbevételi kritérium megfelelő módon forintban átszámolt összegként jelenne meg. Ne álljunk rá arra, hogy már ily mértékben elfelejtjük a nemzeti fizetőeszközünket. Természetesen majd, ha az euró bevezetésre kerül egyszer, akkor ez ilyen formában kerülhet feltüntetésre.

(15.10)

Szó volt arról, és itt legfőképpen a 35. §-ra gondolok, hogy a biztosítási csalásoknak is egyfajta kiszűrésére alkalmas ez a javaslat. Annak lehet örülni, hogy a casco biztosítások esetén megteremti az adatkezelés központi lehetőségét a javaslat. Ez mondjuk, a kötelező biztosításokhoz párosítva egy fontos dolog, lehet, hogy valakinek van casco biztosítása. Viszont nemcsak erről szól ez a szakasz, hanem arról az adatcseréről is, amit én személy szerint eltúlzottnak tartok, lévén, hogy igaz, hogy úgymond célhoz kötötten, de az egyik biztosító a másik biztosítótól kikérhet tulajdonképpen minden adatot egy adott személyre vonatkozóan, legyen ő szerződő, biztosított vagy kedvezményezett, és a másik biztosító ennek 15 napon belül köteles eleget tenni. Itt akár olyan adatokról is beszélhetünk, mint a szerződéskori egészségügyi állapot, az egészségügyi vizsgálat eredménye, és sorolhatnánk végtelenségig azt a kört, szerintem mindenki tudna példákat mondani, hogy melyek azok az adatok, amelyek egy biztosítónál szerepelhetnek és nagyon komoly, különleges adatok, különleges személyes adatok körébe tartoznak. Na most, ezt akár célhoz kötötten is kiadni egy másik biztosítónak, ráadásul kötelező jelleggel ki kell adnia az egyik biztosítónak a másiknak, én ezt egy kicsit eltúlzottnak tartom és túl tág körűnek, lévén, hogy itt majd olyan adatok is kikerülhetnek könnyen, amelyek súlyos jogsérelemmel járhatnak az állampolgárokra nézve. Hozzáteszem, az általános indoklás tartalmazza azt a mondatot, hogy nem lehet ezek alapján a kikért adatok alapján szelektálniuk a biztosítóknak, tehát a kikérő biztosító, az adatokat kikérő biztosító nem szelektálhat az ügyfelek között, hanem csak a visszaélések kiszűrésének érdekében van mód az adatcserére.

Viszont magából a törvény szövegéből nem következik az, hogy ezt hogy lehet kiszűrni, hogy valóban nem fogják felhasználni arra a célra, hogy az ügyfeleket bármilyen módon szűrjék, vagy ezeket az adatokat egyfajta készletező jelleggel gyűjtsék vagy begyűjtsék. Tehát hiába a részletes indoklásban ez a kitétel, nekem félelmeim vannak, ismerve a biztosítók adatgyűjtési kedvét és azt, hogy ahol tudnak, próbálnak túlterjeszkedni a saját hatáskörükön. Úgy gondolom, hogy legalább egyfajta hozzájárulást azért kellene ehhez kérni, vagy legalábbis az a tájékoztatás, ami a törvényben szerepel, hogy tájékoztatni kell az ügyfelet, ha az ő adatait kikérték, de a tájékoztatáson túl nem találtam azt, hogy tulajdonképpen meg tudná akadályozni az ügyfél, ezt én egy kicsit visszaélések lehetőségét magában foglalónak tartom. Annál is inkább, mert ebben az esetben én a személyes adatokat tartanám és ezek között a különleges személyes adatokat a védelem tárgyának. Az, hogy az a néhány személy, mert nem azok vannak többségben, akik biztosítási csalást követnek el - az ő kiszűrésükre a biztosítóknak van komoly szervezetrendszerük, és ez a kontrollszervezet általában az én meglátásom szerint jól működik, tehát nem kellene az egyébként ártatlan és jóhiszemű módon eljáró állampolgárok adatait is kitenni egy néhány százalékos rizikó érdekében. Ha esetleg marad egy nagyon kis kör, akiknek nem sikerült kiszűrni ezen tevékenységét, a csalárd tevékenységét, azért ez még mindig nincs összhangban, a sok milliárdos tőkével és nyereséggel működő biztosítók, illetve a nagy tömegek és a jóhiszeműen eljáró tömegek személyes adatokhoz való jogát, ha összevetjük. Tehát itt a félelmeim megvannak.

Továbbmenve, elhangzott itt, hogy szigorítják minden esetben az ellenőrzést, én viszont úgy látom, hogy például a kiszervezett tevékenységeknek bővítik a körét. Ez található meg és az indoklásban is ez szerepel, a biztosítók által kiszervezhető tevékenységek bővítése is egy komoly kontrollt vagy még komolyabb kontrollt igényel, és lévén, hogy a módosítani kívánt passzus, ami egyébként jelenleg is így van, úgy szól, hogy a kiszervezett tevékenységgel harmadik személynek okozott kárért a biztosító felel, ez úgy elsőre jól hangzik, de úgy gondolom, hogy nemcsak a harmadik személyek irányába okozott károkért kellene felelni, hanem úgy objektíve egy kiszervezett tevékenység mögé a mögöttes felelősséget a biztosítónak kellene vállalnia, és akár a saját ügyfelei felé és a szerződéses kapcsolatban lévő személyek felé is, nem csak a harmadik személyek felé, tehát nem tartom indokoltnak az egyébként jelenleg is fennálló szabályozást, és erre egy módosító javaslatot is benyújtottam.

Fontos szempont, és itt a Mabisz szabályozására gondolok, és ez egy jó része a törvényjavaslatnak, hogy elválasztódik a Mabisz érdek-képviseleti része, az a része, amelyben egyfajta kártalanítási szervezetként, nemzeti irodaként működik. Nagyon fontos tevékenységeket is ellát, közfeladatokat is, közjogi jellegű feladatokat is ellát a Mabisz. Ezt már nagyon régen indokolt lett volna szétválasztani, tehát ez a felismerés jó, és annak a rendszernek és az így szétválasztott rendszernek a szabályozása, az, hogy ez részletesebben és törvényi szinten történik meg, ez nemhogy nem ördögtől való, hanem mindenképpen elvárt, és az eddigi esetleges diszfunkciókat is ki tudja küszöbölni. Hozzáteszem, hogy amit beterjesztettek, egy részletesen kidolgozott javaslat, de a gyakorlatban fog vizsgázni az ezzel kapcsolatos ügyintézés, viszont legalább eljutottak erre a felismerésre, ez már egy régi szakmai igény volt.

Nagyjából ennyit szerettem volna elmondani a törvényjavaslathoz, amelynek összefoglalva össz-szellemiségében vannak előremutató javaslatok, de én ebben az esetben is azt szeretném, ha minden esetben a fogyasztók és az emberek oldaláról közelítenénk meg, és akár a személyes adataik védelme, akár a káruk kifizetése és a kártérítések megléte és ezek fedezete szempontjából közelítenénk meg a dolgot. Bizonyos esetekben ez sikerült, más esetekben még nem. Törekedjünk arra, adott esetben módosító javaslatokkal is, hogy ezt sikerüljön kiküszöbölni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
278 92 2013.05.15. 2:11  77-95

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Én továbbra is fenntartom, Aradszki képviselőtársam, hogy ez egy kicsit eltúlzott adatátadás. A biztosítók általában a saját ügyfeleik adatait természetesen védik, elemi érdekük is, hogy ezt megtegyék. Az adatvédelmi szabályoknak természetesen meg kell felelniük - hozzáteszem, hogy sok esetben ez nem mindig valósul meg -, de ahogy ön is elmondta, fokozottabb ellenőrzést igényel ennek a megtartatása. Én nem látom biztosítva, hogy ez a fokozott ellenőrzés meg tud valósulni, másrészt hiába mondja ön, hogy ez célhoz van kötve, hogy ez alapján például nem fogják majd szűrni a biztosítottakat, de ha ennek az ellenőrzésére nincs kapacitás, márpedig nem lesz kapacitás, ez illúzió, akkor a biztosítók bizony hajlamosak lesznek túlterjeszkedni azon a hatáskörön, hogy ők csak abban a bizonyos ügyben, a biztosítási csalások kiszűrése érdekében fogják ezeket az adatokat begyűjteni. Ez azzal fog járni, higgye el, hogy nagyszámú adatot fognak begyűjteni, minél nagyobb számban és minél több emberről, hogy összevethessék a saját adataikkal, és úgymond így próbálják majd meg kiszűrni a csalásokat.

A csalások kiszűrésének más módszerei is vannak, ezt fenntartom, és nem azzal kellene büntetni a nagyszámú, egyébként tisztességesen eljáró állampolgárokat, hogy néhányan esetleg visszaélnek a joggal, és biztosítási csalásokat szeretnének elkövetni. A biztosítóknak meg kell teremteni a kontrollrendszert, amely kontrollrendszerrel általában rendelkeznek is. Viszont az ily mértékű adatátadásnak nemcsak a lehetősége, hanem kötelessége túlmutat azon az elven, ami a célhoz kötöttséget indokolja.

Elnök úr, ügyrendiben kérhetem-e, hogy a módosítók benyújtását a nap végéig lehessen megtenni?

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
278 124 2013.05.15. 7:15  95-133

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Ígérem, nem használom ki az időkeretet. Csak néhány dolgot én is nyomatékosítani szeretnék, mert úgy gondolom, hogy ez az előterjesztés a szép szlogenek ellenére elrugaszkodik a valóságtól; és meg is mondom, hogy miért.

Eleve egyébként érdekes, hogy, mondjuk, Láng képviselőtársam is az előterjesztők között van, aki olyan szerencsés helyzetben van, hogy egy nagyon gazdag és népes kerületet vezethet. Tehát gesztusjelleggel jobb lett volna, hogyha esetleg - persze nem vitatom a jogát, hogy beterjeszthet hasonló javaslatokat -, gesztusértékben jobb lett volna, hogyha esetleg kistelepülést vezető polgármester képviselőtársukkal - biztos van ilyen - terjesztetik be. Gondolom, ezt bizottsági elnökként tette, vagy emiatt került az ő nevére is. De azt hiszem, hogy egy II. kerület vonatkozásában ez nem probléma, amiről itt beszélünk.

Viszont a lényegre térve, én úgy gondolom, hogyha egy indokolásban elhangozhat az a mondat, hogy számos településnek okoz gondot a polgármester díjazásának finanszírozása, ez eddig még igaz lehet, hogyha nagyon kis településekről beszélünk, de utána úgy folytatódik ez a mondat, hogy ez azokban az esetekben is majd megoldást fog nyújtani, ahol 3-7 ezer fő közötti lakosságszámról beszélünk, akkor tulajdonképpen ez elég tragikomikus sajnos. Hiszen egy 6900 fős település esetében, de lehet ez 3100 fő is, tehát hogyha ezt a sávot megnézzük, ha valóban költségvetést javító tényező a polgármester bérezése, még úgy is, ha ezt a minimumhoz közelítjük, akkor a magyar önkormányzati rendszer óriási gondban van. És ezt akár a kormánynak és akár a beterjesztőknek is tudom mondani, hogy ha ez költségvetést helyremozdító tétel vagy egy kardinális tétel, egyfajta csodafegyver, akkor elképesztő nagy problémák vannak. És hangsúlyoznám, hogy itt nem a 18 fős településről van szó, mert természetes, hogy egy 18 fős település nem tud egy polgármestert eltartani, esetleg még egy 100 fős sem, de az, hogy egy 6900 fős településen ez megoldható, ez színtiszta illúzió.

(16.30)

Ráadásul úgy meg főleg, hogy ezt arra hivatkozással teszik, hogy ez majd a város egzisztenciális gondjait enyhíti - pontosan így fogalmaznak. Tehát ezt én elég abszurdnak tartom, és akkor megkérdezném azt is, hogy ebben az esetben akkor önök - és maradjunk a 7000 alatti településeknél -, mondjuk, egy 6900 fős településnél, de ugyanez igaz az egy árnyalattal kisebbekre is, kik fogják elvállalni ezt a pozíciót társadalmi megbízatásban. Tehát kik lesznek azok fizikálisan, akik ezt a pozíciót így megpróbálják betölteni?

Két verzió lehet; ha tudnak egy harmadikat is, akkor segítsenek. Egy: egzisztenciával egyébként rendelkező emberek, akik glóriát látván a saját fejük fölött, és a közösségért tenni akarás által vezérelve úgy gondolják, hogy ők ezt így ellátják, ők társadalmi megbízatásban ezt meg tudják tenni, és becsülettel elviszik a város dolgait. Hozzáteszem, munkaidőben, nyilván egy főállásnyi munkaidőben, mert ha nem így teszik, akkor véleményem szerint működtethetetlen a rendszer, ha mondjuk, napi egy órát jár be a polgármester, tehát munka szempontjából főállást igényel. De ha találunk elég ilyen szent embert, aki kellő egzisztenciával bír, akkor működhet a rendszer. Tehát azt mondom, egy komoly társadalmi szinten lévő országban ez elméletileg működhet. De ez abszolút utópisztikus, mert azt hiszem, a másik verzió valósul meg, ha kinyitjuk ezt a kaput.

Tehát nem olyan szent emberek fognak jelentkezni, akik egzisztenciálisan megtehetik, hogy a közösséget esetleg teljes munkaidejükkel szolgálják társadalmi jogviszonyban, hanem olyan emberek előtt is megnyithatjuk a kaput - sajnos fennáll a veszélye -, akik úgy fognak gondolkodni, hogy elvállalom társadalmi megbízatásban, de mondjuk, egy hatezer fős település és az ott lévő lehetőségek biztosítják majd számomra, hogy azért én a pénzemnél legyek így vagy úgy. Hát ez a logika sajnos sok helyen látható az országban - most tényleg példa nélkül -, és én attól tartok, hogy ha a két verzió, az egzisztenciális szent emberek vagy a ravasz ügyeskedők között kellene dönteni, akkor valószínűleg Magyarországon az utóbbiból - sajnálatos módon - többet találnánk.

Ezért gondolom, hogy ez egy kicsit utópisztikus elképzelés, bár nagyon örülnék neki, ha működne, és én lennék az első, aki megkövetném önöket, ha ez így Magyarországon működne. Sajnos ebben a formában nem fog, és egyébként rávilágít arra, hogy financiális szempontból ezek szerint nagy gondban lehetnek az önkormányzatok, nemcsak a legkisebbek, hanem a közepesek is.

De végére érve a hozzászólásomnak, még a másikról, ami a hivatalra vonatkozik, egynéhány gondolatot ejtenék. Itt önmagában nem támadnám ezt a passzust, viszont arra irányít rá, hogy itt egy kicsit megint az eseti jogalkotás esetét látjuk. Értem én, hogy lehet ezt egyfajta finomra hangolásként is felfogni, de hát ez megint arra világít rá, hogy jobb lett volna ezt az új önkormányzati rendszert azért jobban átgondolni, és nem csak az adott bejövő, esetleg Fideszen belül, kormánypárton belül bejövő egyedi problémák esetében módosítani. Bár hozzáteszem, hogy legalább megtörténik a módosítása, tehát esetleg, ha néhány település tud ezzel élni, akkor az előremutató lehet.

Tehát mindent összevetve: ebből a javaslatból sajnos azt szűröm le, hogy a fő szempont, az önkormányzatok finanszírozása sajnos nem megoldott. Ha a 3000-7000 fő közötti településeken egy polgármester tiszteletdíja komoly költségvetést befolyásoló tényező lehet, akkor sajnos nagy gondban van a magyar önkormányzatiság és a kis és közepes települések.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
278 128 2013.05.15. 1:33  95-133

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Félreért, képviselőtársam. Nem személyeskedni szerettem volna, és elmondtam a felszólalásomban is, hogy nem elvitatom a jogát, hogy akár egy hasonló javaslatot beterjesszen. Sőt el is mondtam, hogy valószínűleg az önkormányzati bizottság elnökeként tette ezt. Én csak arra próbáltam utalni - akkor nem fejtettem ki ezek szerint kellően -, hogy kerület, vagy akkor úgy mondom, település és település között óriási különbség lehet. Úgy gondolom, ez rámutat arra, hogy amíg esetleg egy nagyobb településnél sokkal nagyobb volumenű problémák és sokkal nagyobb anyagi lehetőségek vannak, addig bizony úgy tűnik, azok a települések, amelyeknek még egy tiszteletdíj kifizetése is gondot okoz vagy gondot okozhat, tulajdonképpen a 3000 főről már a 7000 főig terjedő tartományba csúsznak fel. Mert azért benne van ebben az előterjesztésben ez is.

Tehát erre próbáltam rávilágítani; ha esetleg nem kellően egyértelműen fogalmaztam, akkor azt hiszem, most ezt helyre tettem. Tehát nem a személyeskedés vezérelt, higgye el, de azt hiszem, azt azért látni kell, hogy vannak önkormányzatok, amelyek nagy bajban vannak. Nem gondoltam, hogy ekkora bajban, de akkor ezáltal a kormányzat és az előterjesztők is elismerték, hogy tulajdonképpen nagyobb a baj, mint gondoltuk.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
279 186 2013.05.21. 1:50  185-188

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! A sajtóban megjelent információk szerint egyetlen óriáscéggé kívánja összevonni a kormány az összes, nem politikával foglalkozó állami kommunikációs céget. A sajtóhírek szerint az új intézményt nemzeti kommunikációs ügynökségnek hívnák, és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium alá tartozna. A nemzeti kommunikációs ügynökség a hírek szerint számos különböző kormányzati területből olvasztja majd magába a külön-külön is milliárdos összegek felett diszponáló szervezeteket. Az ügynökséghez kerülne a Magyar Turizmus Zrt., az Agrármarketing Centrum, de az egyetemes magyar kultúra külföldi bemutatásáért felelős Balassi Intézet is. Az összevonást a sajtóhírek szerint az indokolja, hogy a kormányzat elégedetlen a központi intézkedések kommunikációjának hatékonyságával. Ez viszont felveti azt a kérdést, hogy például a Magyar Turizmus Zrt.-nek vagy a Balassi Intézetnek mi köze van a kormányzati intézkedések kommunikációjához. Azt várják netán, hogy külföldön és belföldön egyaránt turisztikai csalogatóként hirdessék a magyar kormányzat lépéseit? Ez egy komoly, előremutató szándék lenne az önök részéről?

De ha a szakmai szempontokat félre is tesszük, akkor is marad még néhány kérdés. Nevezetesen, bizonyára érdekelné a választókat, hogy az új cég nagyjából mekkora kommunikációra költhető keret felett fog diszponálni. Emellett nem érzi-e úgy, hogy könnyen tűnhet ez egy újabb hatalmas falatnak, amit ki lehet majd osztani a baráti reklámcégeknek?

Ezeknek a felmerült feltételezéseknek, illetve sajtóhíreknek a megválaszolására kérem államtitkár urat, és várom érdemi, vélhetőleg, és remélem, megnyugtató válaszát az ügyben. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
279 202 2013.05.21. 5:02  199-207

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak néhány mondatban szeretnék kitérni arra, hogy az a lehetőség, ami a bírósági jogorvoslatot kivenné a nemzetbiztonsági törvényből, miért is felháborító, illetve itt a szélsőséges szervezetekre vonatkozó 14. pontra is.

Önök itt előterjesztett törvényjavaslatokban, akár majd a menekültügyi törvénynél is leírják, és egy kötelességszegési eljárás is pont emiatt indult Magyarország ellen, hogy a bírósági fellebbezés lehetőségét és a bírósági kontrollt meg kell teremteni minden olyan eljárásban, amikor az emberek jogáról döntenek. És egyébként önök azok, akik idézik ebben a törvényjavaslatban, ami a héten került a Ház elé, hogy az európai alapjogi charta alapján is Magyarországnak kötelessége, hogy minden eljárásra jogorvoslatot, bírói jogorvoslatot biztosítson. Ebben az esetben sajnos ez nem történik meg.

Azokat a problémákat, amelyek felmerültek, csak erősítette az alkotmányügyi bizottság múlt heti ülése, ahol is a kormányzat jelen lévő képviselője azt mondta el kérdésünkre, hogy mivel indokolják, hogy a bírósági kontroll lehetősége kikerül, illetve nem teremtődik meg; azt mondta, hogy tulajdonképpen a bíróságok kezébe nem helyezhető ez a döntés, hiszen nem lehet taxatív módon felsorolni, hogy mi minősül nemzetbiztonsági kockázatnak, ez egyfajta politikai döntésként jelenik meg. Itt a politikát nemcsak a napi szintű pártpolitikára, hanem esetleg az adott rendvédelmi szervek politikai gyakorlatára is érteni kell, illetve ebben a formában volt érthető, amikor ott elhangzott a bizottság előtt. Elhangzott az is, hogy nem lehet ezt a bíróság számára taxatíven felsorolt törvényi okok alapján rendelkezésre bocsátani, és megadni azt a lehetőséget, hogy a bíróságok erről döntsenek; ami azért felháborító - és ezt jeleztem is a bizottsági ülésen -, mert a magyar bíróságok mérlegelési jogkörben és a törvényeknek való megfelelés alapján hozzák meg a döntéseiket, bármelyik ügyben, legyen az polgári vagy büntető, az adott tényállást a megfelelő jogszabályoknak kell alárendelni, és ezeket össze kell vetni. Ez a jogállamiság garanciája, csak meghatározott, taxatív módon felsorolt okok miatt lehet valakit, mondjuk, büntetőjogilag felelősségre vonni vagy akár polgári jogi igényét megállapítani. Ugyanígy elvárás lehet, hogy a nemzetbiztonsági kockázatok terén is legyen egy felsorolt lista, ami a bíróságok által is felülvizsgálható. Tehát nem tudjuk elfogadni, és egyébként az európai joggyakorlattal sem fér össze. Ezért egyébként európai bírói fórumokon nem állná meg a javaslat a helyét, reméljük, hogy oda is kerülhet ez az ügy. De ez nem egy elfogadható forma, hogy a bírói mérlegelésből és a bírói jogorvoslatból kizárjuk.

A másik: itt a 14. pontnál a jelentkezőnek, illetve az átvilágítandó személynek nyilatkoznia kell, hogy állt-e különböző szervezetekkel, fasiszta, nyilas, kommunista szervezetekkel - ez még érthető - vagy - és ez a betoldás már egy kis magyarázatra szorul - anarchista vagy egyéb szélsőséges szervezetekkel kapcsolatban. Itt felmerül, hogy a kifejtés elmaradásával elég nehéz megállapítani, hogy akkor mi számít anarchista vagy egyéb szélsőséges szervezetnek, főleg úgy, hogy az előzőekben elmondottak alapján egyértelmű - és ez az alkotmányügyi bizottság ülésén is kifejtésre került a kormányzat részéről -, hogy politikai döntésnek tekintik azt, hogy mi számít kockázati tényezőnek. Akkor valaki, aki kitölti ezt a kérdőívet, honnan tudja mérlegelni azt, hogy majd aki ezt elbírálja, mit tekint anarchista vagy egyébként szélsőséges szervezetnek? Tehát jó lett volna ezt esetleg konkrétabban megfogalmazni, vagy ahogy azt jeleztük korábban, másféle módon, vagy talán benne hagyni azt, ami egyértelműen a kommunizmus és a '90 előtti diktatúrák működtetésében való részvételt jobban hangsúlyozta volna, és külön pontként jelen volna meg. Ez persze az MSZP-nek egyáltalán nem tetszett, de azt hiszem, hogy ez lett volna a helyesebb eljárás, és valóban a diktatúra kiszolgálóira és az ő jelenleg is meglévő múltjukra tudtunk volna koncentrálni, így eltűnik ebben a felsorolásban és nehezebben is értelmezhető.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
279 268 2013.05.21. 4:58  265-274

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány gondolat erejéig megindokoljam azt a 3. pontban előterjesztett módosító javaslatot, amelyet Hegedűs Lorántnéval terjesztettünk elő. Arra vonatkozik a módosító javaslatunk, hogy ellentétben azzal a tendenciával, amire a kormányzat törekszik, hogy növelje és minél nagyobb települések esetén lehetővé tegye a társadalmi megbízatású polgármesterek választását, mi úgy gondoljuk, hogy ezer főben húznánk meg azt a határt, ameddig ez megtehető lenne, és néhány mondatban meg is szeretném indokolni, hogy miért.

Az általános vitában elhangzott, és gondolom, ezek az érvek a kormányzat részéről azóta is fennállnak, hogy azért van szükség erre a törvénymódosításra, mert sok település problémákkal küszködik, anyagi gondjai vannak, és akár a polgármesteri tiszteletdíj fizetése is gondot okozhat ezeknek a településeknek.

(19.50)

Azok a csalóka érvek is elhangzottak, hogy vannak olyan települések, amelyeknek néhány lakójuk van, és ebben az esetben valóban a költségvetésük elég alacsony. Viszont itt szeretnék rámutatni arra, hogy alapvetően itt nem a néhány fős vagy néhány száz fős településekről van szó, hanem a törvénymódosítás abban a sávban, tehát hétezer lakosig megengedné a társadalmi állású polgármestereket. Tehát arról vitatkozunk, hogy a hétezer fős vagy a hétezer főt el nem érő településen, de hétezer főig tulajdonképpen társadalmi megbízatásban lehetne ezt ellátni. És ez azért is tragikus, mert ha már vannak olyan települések, mondjuk, egy 6900 fős település, ahol gondot okoz akár egy tiszteltdíj kifizetése, akkor az önkormányzati rendszer átalakítása nemcsak hogy nem sikerült, hanem nagyobb gondban van, mint ahogy az korábban látszott.

Annál is inkább igaz ez, mert lehet szép szólamokat elmondani, hogy ezáltal majd persze jobb lesz a településnek. Nem lesz jobb, vagy ahogy elmondtam, ahol már ez segítene, ott már teljesen mindegy. Viszont figyelmeztetnék arra is, hogy kik fognak jelentkezni akkor ilyen polgármesteri tisztségekre, ki fogja vállalni azt. Mert azt önök se vitathatják, hogy teljes állású polgármesteri tevékenységet igényel, mondjuk, egy hatezer fős település polgármestersége, tehát ezt nem lehet napi egy órában ellátni, illetve ha el lehet, akkor az nyilván nem megfelelő, hiszen teljes embert igényel. És ki lesz az, aki elvállalja ezt? Ha két embercsoportot nézünk, esetleg az, aki - bár ebből lenne több, de azt hiszem, a gyakorlat nem ezt támasztja alá - egzisztenciálisan megteheti, hogy olyan jövedelemmel vagy olyan anyagiakkal bír, hogy ő passzióból el fogja vállalni, és szent emberként a közösség javára dolgozik naponta nyolc órát vagy tizenkettőt. Bárcsak ilyen emberből sok lenne, de sajnos a tapasztalat az, hogy inkább olyanok fogják elvállalni, akik úgy gondolják, hogy ezt a kiesett tiszteletdíjat vagy azt, hogy ők nincsenek anyagilag megbecsülve, más úton-módon fogják tudni beszedni, ügyeskedésekkel, üzletelésekkel, mindenféle egyéb befolyással üzérkedéssel, és ebben a formában azt tudják mondani, hogy elvállaljuk ezt ingyen, társadalmi megbízatásban, de hát azért csurran-csöppen valami. Ezt a módozatot is el kellene kerülni.

Tehát úgy gondolom, hogy ez a törvénymódosítás, bár szépen hangzó szlogeneket tartalmaz, de a valóságban sem a financiális helyzetet nem fogja megoldani, mert nem is oldhatja meg, mondjuk, egy hatezer fős településnél egy tiszteletdíj kifizetése vagy ki nem fizetése. A másik felét, az emberi tényezőt sem fogja sajnos megoldani, és azzal kell majd szembenéznünk, hogy olyan emberek kerülhetnek oda, akik bár úgy tűnik, hogy értenek hozzá, de sok esetben - sajnos a tapasztalatok azt mutatják - a saját érdekeiket fogják nézni. Ezért kérem nagy tisztelettel az Országgyűlést, hogy a 3. számú módosító javaslatunkat támogassa, és ne a hétezres irányba mozduljunk el, hanem ezer főben határozzuk meg azt a nagyságot, amelynél még ellátható társadalmi megbízatásban egy polgármesteri tisztség.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
279 352 2013.05.21. 10:27  349-374

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár úr részletes felvezetője után én egy kicsit más témába vágnék bele, a családon belüli, illetve most már új elnevezésében a háztartáson belüli erőszak témakörébe. Gaudi képviselőtársam nyilván reagálni fog az elhangzottakra.

Én viszont a 3., 5., 6., 22., 25. pontokhoz szeretnék hozzászólni, és itt nem másról van szó, amiről kevesebb szó esett, mint az elektronikus adatok végleges hozzáférhetetlenné tételével kapcsolatos rendelkezésekről. Ennek is némileg a jogi aspektusait szeretném kibontani a módosító javaslatainkon keresztül.

Azt előzetesen el szeretném mondani, hogy bár az egyeztetésekről, ami a háztartáson belüli erőszakot jelenti, államtitkár úr beszámolt, viszont ezeket az egyeztetéseket vagy hasonló egyeztetéseket jó lett volna megtenni a másik körben, az elektronikus adat hozzáférhetetlenné tételének ügyében is. Ugyanis ez a tényállás és ez a módozat egyfajta folyamatos bevezetéssel kerül bele a jogrendbe, illetve még nem lépett hatályba, tehát még mindig ennek a lépéseit éljük, és egészen a múlt évtől datálódik, illetve hogy ezt egyrészt az új büntető törvénykönyvben kívánják szerepeltetni, de ezt még a tavaly bevezetett és az új Btk. hatálybalépéséhez tartozó törvény és a hatályba léptetés körülményei és módosításai kapcsán elfogadott törvényjavaslattal bővítették még tovább.

Rájöttek, hogy ez még mindig nem elég, és ebben a javaslatban szeretnék ezt megtenni, de hozzáteszem, amikor ezt beterjesztették, akkor még mindig egy kiforratlan verzióval álltunk szemben, hiszen egyrészt módosító javaslatokkal, bizottsági módosító javaslatokkal és ki tudja még, a zárószavazás előtt milyen módosító javaslatokkal fogják próbálni kipofozni ezt a jogintézményt, átvezetve a jogsegély intézményébe, és megteremtve vagy szándékuk szerint megteremtve azt, hogy minden törvényben a Btk.-ban, a Be.-ben és az idekapcsolódó végrehajtási szabályokban vagy az egyéb, akár mondjuk, a NAV-ról szóló törvényben is ez megjelenjen.

Hozzáteszem, elegánsabb lett volna ezeket az egyeztetéseket lefolytatni és úgy beterjeszteni, hogy kész koncepció szerint állnak elő, lévén, hogy nagyon fontos jogintézményről van szó. És meg kell említeni, az általános vitában felemlegettem, hogy volt az Országos Bírósági Hivatal és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság vezetői által jegyzett levél, amelyben azt kifogásolják, hogy nem tud ez megfelelő módon július 1-jére hatályba lépni. Akkor még ezt nem vették fontolóra, még nem volt erre konkrét válasz. Most már ennek a határidejét kitolják fél évvel, ezek szerint időközben sikerült még módosításokat megtenni. Az már csak hab a tortán egyébként, hogy ezt mind az alkotmányügyi bizottság módosító javaslataként kaptuk ma reggel kézhez, mint számtalan javaslatot ezzel kapcsolatosan, ami nyilvánvalóan nem az alkotmányügyi bizottságban készülhetett, hiszen a bizottságban egyik bizottsági tagtársunk sem vette a nevére, illetve senki nem jelentkezett, hogy valójában ő készítette ezt a javaslatot.

De hogy miről is van szó és mi a fő problémánk? A fő probléma nem az, hogy önök mondjuk, jogsegély keretében egy másik államot megkérnek, hogy bizonyos, egyébként a bíróságok által elítélt vagy bűncselekménynek nyilvánított adatokat vegyenek le egy szerverről vagy ezt megfelelő módon távolítsák el. Nem ez lenne a probléma, hiszen a bíróság döntését mindenkinek végre kell hajtania.

Viszont ami a nagyobb probléma, hogy önök nem azt teszik, ami elvárható lenne, és egyébként a jelenlegi jogszabályok alapján is működhet, hogy születik egy bírósági döntés, és ennek a bírósági döntésnek, amennyiben nem olyan szerverről beszélünk, tehát mondjuk, egy honlap nem egy magyar szerveren van, akkor megfelelő jogsegély-megkereséssel mondjuk, az Egyesült Államok irányából megpróbálnak érvényt szerezni, ami a normális útja lenne a dolognak, hanem bevezetnek egy másik rendszert. Úgy fogalmaztam a bizottság előtt, hogy a keleti nyitás keretében a kínai demokráciát veszik alapul, és amennyiben a jogsegély nem működik vagy nem vezet eredményre, akkor blokkolják a szolgáltatókon, akár az internetszolgáltatókon keresztül az elérést, legalábbis ezeknek a honlapoknak a magyarországi elérését.

Ráadásul ez szakmailag megkérdőjelezhető, hogy mondjuk, beleveszik a törvénybe, hogy jogsegély keretében az Egyesült Államok felé megy egy megkeresés, és hogyha ők 30 napon belül nem hoznak döntést, akkor elintézik házon belül. Akkor az egész jogsegélyre nem sok szükség van, hiszen 30 napon belül, tudjuk, főleg a nemzetközi megkeresések világában lehetetlen választ kapni, főleg nem lehet elintézni és elintéztetni, végigvinni ezeket az eljárásokat. Tehát tulajdonképpen csak kirakják a kirakatba, hogy egy jogsegélyt elindítottunk, de ez megfelelő időn belül - ami itt 30 nap - nem vezetett eredményre. Tehát én ezt álságosnak tartom.

És van még egy másik faktor, ami miatt ez nem elfogadható: a jogsegély keretében netalántán azok az országok, akár az Egyesült Államok, amelyeket önök sokszor példaként említenek, megvizsgálnák, és ahogy egyébként ez korábban a Gyurcsány-kormány alatt meg is történt néhány esetben, megvizsgálták, hogy ezek a jogsegélyek megfelelnek-e a nemzetközi jog szabályainak, bizonyos esetekben megfelelnek-e az adott ország joga szabályainak. Tehát mondjuk, Amerikában, ahol a szólásszabadságot komolyabban veszik ezek szerint, mint hazánkban, megfelelnek-e az ottani szabályoknak, és ha megfelel, akkor nem fogják ezt a jogsegélyt teljesíteni. Ezen a fázison is keresztül szeretnének ugrani, ami tulajdonképpen egyfajta internetcenzúrát eredményezhet.

Elhangzott egyébként többször is, de akár nagy közösségi oldalakra is lehet gondolni, hogy abban az esetben az egész közösségi oldal elérhetőségét blokkolnák ezek szerint, ami elég vicces eredményre vezet, lévén egyébként, hogy ezek a közösségi oldalak is elég makacsul ki szoktak állni néhol a szólásszabadság mellett, és nem feltétlenül gondolják úgy, hogy minden tartalmat első felhívásra el kellene távolítaniuk.

Ehhez kapcsolódik a 3. pontban megfogalmazott módosító javaslat, amely egyébként a 6-ossal összefügg, Gyüre és Gaudi képviselőtársammal terjesztettük be, és arra vonatkozik, ahogy elmondtam, hogy meghagyja ugyan a jogsegély keretében azt a formát, hogy jogsegéllyel fordulhasson a magyar állam egy bírósági ítélet végrehajtása érdekében, viszont az önkényes, a szolgáltatókon keresztül való blokkolás lehetőségét kivenné, és kivenné a büntetőeljárásról szóló törvény rendelkezései köréből is.

A 6. pontban - hogy dicsérjünk is, ha van mit - egy jó kezdeményezést láthatunk: amikor az alkotmányügyi bizottság kiterjesztette a terhelt javára benyújtandó perújítási indítvány és a felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosultak körét a terhelt halála után az egyenes ágbeli rokonra, testvérre, házastársra, élettársra, ez egy jó és előremutató kezdeményezés.

(22.20)

Tehát ezt így, ebben a formában támogatni lehet. Azt hiszem, nem kell részletesen kifejtenem, hogy ennek milyen áldásos eredményei lehetnek bizonyos esetekben, hozzátéve, hogy ez akár a történelmi igazságtételeket is elősegítheti, hiszen nemcsak arra kell gondolni, hogy egy tavaly vagy mostanában elhunyt ember esetén lehetséges az, hogy egy őt sértő döntés született, amit a halála után csak a rokonok tudnának esetleg felülvizsgáltatni vagy perújítással élni, bár itt határidők vannak, de ettől függetlenül lehetnek olyan esetek, amikor mondjuk, a kommunista diktatúra alatt elkövetett cselekmények alapján is, ha már másért nem, akkor azért, hogy az elhunyt nevét az igazságszolgáltatás szempontjából is tisztára lehessen mosni, indokolt lehet ezzel élni.

A másik, amit még szeretnék elmondani nagyon röviden a 22., 25. pontnál, és itt ezzel zárnám is ezt a kört, hogy az adatok, elektronikus adatok hozzáférhetetlenné tételénél, és ezt megint csak nehezményezem, még az utolsó pillanatban is olyan javaslatok érkeztek be, ahogy elmondtam, ismeretlen előterjesztő által bizottsági módosító javaslatként, amelyek bevonnak olyan adatszolgáltatókat is a körbe vagy olyan állami hatóságokat, amelyeket eddig nem, és attól tartok, hogy a jövőben ez az elkapkodott jogalkotás arra fog vezetni, hogy még néhány módosító javaslattal fogják megbombázni. Úgy gondolom, hogy így, ebben a formában ez nem egy jóhiszemű és nem egy jó jogalkotás. Mi is nagyon szeretnénk, ha a jövőben egy kicsit másképpen történne.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
279 358 2013.05.21. 2:08  349-374

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Ertsey képviselőtársamra szeretnék reagálni. Úgy gondolom, a képviselőtársamnak - mint a viccben - mindenről ugyanaz jut eszébe. Attól még, hogy egy szabadságjog - akár a szólásszabadság és a demokrácia - mellett kiállunk, az nem feltétlenül csak azt jelenti, hogy a kuruc.info mellett állunk ki, ez ugyanúgy vonatkozhat például akár a Facebookra is. Ha a Facebook nem kíván eltávolítani, mondjuk, egy olyan bejegyzést, amely jogsegéllyel sem rendezhető, mert mondjuk, Amerikában azt mondják, hogy márpedig ez a szólásszabadság körébe tartozik, akkor ezek alapján megvan a lehetőség arra - és mondjuk, hasonló közösségi oldalak alapján, ahogy Navracsics miniszter úr mondta -, hogy egyfajta aloldalt vagy bizonyos cikket le lehet lőni a közösségi oldalaknál; ez nem kivitelezhető. Tehát akkor Magyarországon, mondjuk, nem lesz elérhető a Facebook; lehet, hogy ez egy kicsit abszurdan hangzik, de a lehetőség megvan, és ha a lehetőség megvan, onnantól kezdve már csak egy lépés a kivitelezés.

Tehát nagyon kérem a képviselőtársamat is és mindenkit, aki úgy gondolja, hogy egy kis szabadságjog esetében lehet mérlegelni és különbséget tenni - nem lehet. Ha megnyitjuk azt a kaput, akkor mindenki kénye-kedve szerint, és a mindenkori kormányzat kénye-kedve szerint élhet ezzel az eszközzel, azt hozzátéve, hogy természetesen ehhez kell egy bírósági határozat is, de a törvényi környezet megváltoztatásával a bíróságokat úgymond rá lehet bírni arra, hogy bizonyos ítéleteket meghozzanak. Emlékezhetünk néhány tényállásra, amit Gaudi képviselőtársam szokott emlegetni, akár a különböző olyan élethelyzetek tiltására, amelyek eddig nem voltak tiltottak, akár a lex tojásra vagy a Gárda ellen meghozott intézkedésekre, és sorolhatnám.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
279 362 2013.05.21. 2:11  349-374

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Ez az. Köszönöm szépen, elnök úr. Abszolút a fő sodorvonalnál vagyunk, ezért adtam be módosítót erre.

Úgy gondolom, államtitkár úr, hogy önnek részben igaza van, de mégis a lényeg elmaradt, és arra rá szeretnék világítani. Ugyanis valóban új tényállás ezzel nem kerül bele a Btk.-ba, de egyrészt ki tudja, hogy a jövőben kerül-e bele, tehát azért mondtam, hogy ez a mindenkori kormányok felé is vonatkozik. Másrészről például a közbiztonsági tevékenység jogellenes szervezése is egy olyan tényállás, amit álmunkban sem gondoltunk volna, hogy ilyen meg fog valósulni. Tehát ha valaki azért, mert közbiztonsági tevékenységet végez vagy annak a látszatát kelti, tehát mondjuk, a lakókörnyezetében létrehoz az ott lakókból egy olyan egymásra figyelő szolgálatot, amelyik a bűnözőket távol tudja tartani, akkor ez már büntetőjogi tényállás lehet; álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ilyet képesek kiötleni - és sikerült.

Tehát ugyanígy a szólásszabadságra is könnyen lehetne - nem szeretnék példákat adni - egy olyan Btk.-tényállást beiktatni, amely szigorítja ezt a rendelkezést. Hozzátéve azt, hogy ezáltal, hogy a jogsegélyt nem várják be sem időben, sem érdemben, tulajdonképpen azt a nemzetközi mércét vesszük ki a jogsegélyekből, hogy ha mondjuk, egy nemzetközi jognak vagy az adott ország környezetének - és azért jó példa az Egyesült Államok, mert nagyon gyakran szeretnek önök is rá hivatkozni -, mondjuk, az Egyesült Államokban a szólásszabadságnak megfelel egy tartalom, akkor ott el kell gondolkozni esetleg azon, hogy ha már önök az Egyesült Államokat példának tartják, hogyan lehet, hogy a magyar szabályozás nem megfelelő bizonyos esetekben. Lehet, hogy a magyar szabályozás vagy a jövőbeli magyar szabályozás a bíróságokat olyan döntésekre fogja sarkallni vagy kikényszeríteni - mert a bírónak meg kell hoznia Btk.-tényállások alapján a döntéseket -, amelyek nem állják ki a nemzetközi jog és mondjuk, az Egyesült Államok jogának próbáját.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

(22.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
279 380 2013.05.21. 5:07  377-381

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem nem kihasználni, de lévén, hogy csak az általam és Hegedűs Lorántné által beterjesztett módosító javaslatok kerültek ebbe a vitaszakaszba, tehát már ezért is illik néhány mondatban megindokolni a módosítóink lényegét. Mert ezek, bár szétbontásra kerültek, és itt úgy tűnik, mintha több módosítóról lenne szó, valójában egy témakör köré csoportosíthatók.

Ez nem más, mint hogy annak a kritériumait, hogy mit fogunk konglomerátumnak nevezni, mely méret alapján állapítható meg a konglomerátum fogalma, és ez alapján a kiegészítő vizsgálat mely méret fölött vonatkozhat ezekre a pénzügyi szektorban tevékenykedő társaságokra, szeretnénk egy kicsit lejjebb tornászni. Lévén, hogy úgy gondoljuk, a szabályozás jó abban a tekintetben, hogy az ágazati ellenőrzés mellett megteremti annak lehetőségét, hogy átfogóan is ellenőrzésre kerülhessenek ezek a cégek. Itt emlékeztetnék, olyan esetekről van szó, amikor egy konglomerátumhoz tartozó cégrendszerben bankok, biztosítók, befektetési alapkezelők és mindenféle pénzügyi műveletekkel és pénzügyi dolgokkal foglalkozó mamutcégrendszerekkel állunk szemben. Úgy gondoljuk, hogy a magyar piacon még azok a cégek is, amelyek ez alapján a beterjesztett törvényjavaslat alapján nem minősülnének konglomerátumnak, kellően nagyok ahhoz, hogy adott esetben igaz legyen rájuk az, hogy ezt a kiegészítő és átfogó szemléletű vizsgálatot, a vizsgálat lehetőségét ki kelljen rájuk terjeszteni.

Elmondtuk az általános vitában azt is, hogy itt a fő szempont, ami minket vezérelne az, hogy az emberek szempontjából, a fogyasztók szempontjából közelítsük meg a kérdést, és ne az legyen a fő szempontrendszer, hogy egy adott cég mennyire tud hatékonyan működni, mennyire tudja elkerülni a csőd közeli helyzetet. Nagyon jól láttuk, hogy a gazdasági válság kapcsán sok olyan bank volt, amely komoly profitokra tudott szert tenni, és nemhogy nem dőlt össze, hanem extraprofitok folytak be hozzá, és annak ellenére, hogy sok esetben sok bank vagy a pénzügyi szektorban dolgozó társaság rosszhiszeműen járt el, a fogyasztókat és az ügyfeleiket becsapta, megkárosította, visszaélt az erőfölényével, ettől függetlenül nagyon prudensen, nagyon sok hasznot termelve és nagyon erősen tudott jelen lenni a piacon.

Azt kérem államtitkár úrtól, hogy a jövőben, mert ez egy jó lépés, de próbáljunk meg arra is figyelni, hogy ne csak az legyen fokmérő, hogy egy nagy cég mondjuk csődbe megy vagy nem, az államnak meg kell-e mentenie vagy nem, hanem az is, hogy ő milyen pénzügyi termékeket kínál a piacon. Számtalan esetben megtörtént, hogy a fogyasztóvédelem és a PSZÁF egymás közt dobálta a - mondjuk egy bank ellen beérkezett - panaszokat. Mert egyik szervezet sem gondolta úgy, hogy az ő dolga lenne fellépni, mondjuk, egy panaszban meghatározott problémával szemben, és míg az egyik, mondjuk, a PSZÁF ezt fogyasztóvédelmi kérdésnek tekintette, gondolom azért, mert kicsit makro módon tekintett egy bank működésére, a fogyasztóvédelem viszont azért zárkózott el, mert megriadt attól, hogy neki egy banki terméket vagy egy komoly bankot kellene ellenőriznie, és esetleg fellépni ellene.

Úgyhogy ezt a gyakorlatot kellene megszüntetni, és a jövőben olyan törvényeket várunk, amelyek azon túl, hogy odafigyelnek, hogy ezek a nagyobb pénzügyi szereplők ne menjenek csődbe, de a másik felét, az emberi tényezőt is megteremtik, és a banki termékekre, ezeknek az ellenőrzésére koncentrálnak. Ehhez kell egyébként az is, amiket a módosító javaslatunkban megfogalmaztunk, hogy azt a limitet lejjebb tornásszuk, aminél egy cégrendszer, mondjuk, adott esetben konglomerátumnak számíthat. Nem baj, hogyha az átfogó ellenőrzés és a felügyelet rémképe minél több pénzügyi szektorban dolgozó társaság felett ott lebeg. Szerintem ez elősegítené talán - vagy lépéseket tehet abba az irányba -, hogy megfelelőbb termékeket kínáljanak, és az embereket kevésbé károsítsák meg.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
279 384 2013.05.21. 6:06  381-385

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy tűnik, hogy a gazdasági bizottság kivételével jómagam voltam az egyetlen, aki módosító javaslatot nyújtott be ehhez a törvényjavaslathoz. Azt hiszem, ez még megtisztelő is lehet, hiszen egy gazdasági tárgyú törvényről van szó, de úgy gondolom, hogy néhány olyan jogszabályi változtatást próbálok eszközölni, ami esetleg a törvény és szintén a fogyasztók érdemére várhat. Tehát a 4. és a 6. ponthoz szeretnék hozzászólni.

A 4. pontban arra tennék javaslatot, ami egyébként jelen pillanatban is tudtommal itt szerepel, mármint ez a bekezdés a törvényben, de mégis, ha már megnyitásra került, akkor kísérletet teszek a módosítására, hogy a biztosítók által a kiszervezett tevékenységgel okozott kár esetében a biztosító ne csak a harmadik személyek irányába feleljen, hanem általánosságban teremtsük meg az ő mögöttes felelősségét, lévén, hogy ha már kiszervezésre adja a fejét, ha szabad így fogalmaznom, tehát egy tevékenységet vagy tevékenységeket kiszervez, akkor minden esetben mögé kell tenni a biztosítónak a teljes körű felelősségét az ezzel okozott kárért.

Nem gondolom, hogy ez egyébként csak... - bár jó, hogy a harmadik személyek irányában fennáll, de adott esetben egy szerződéses viszonyban vagy bármilyen jogviszonyban álló személynek a kiszervezéssel okozott kárt ugyanúgy meg kellene téríteni a biztosítónak, illetve ugyanúgy ki kellene mondani az általános mögöttes felelősséget. Ezért arra teszek javaslatot, hogy a (2) bekezdésben a "harmadik személy" kifejezés kerüljön kivételre. Tehát így szólna a módosított rendelkezés, hogy a kiszervezett tevékenységgel okozott kárért a biztosító felel. Tehát minden olyan esetben, amelyben a kiszervezés kárt okoz, a biztosítónak fennáll a felelőssége, és szerintem ez így lenne jó.

A 6. pontban az általános vitában is felmerült a kérdés, de módosító javaslat keretében is úgy gondoltam, hogy be kell nyújtani. Itt arról van szó, hogy bevezetné a törvényjavaslat azt az adatszolgáltatási kötelezettséget, úgy fogalmazták meg a kormánypárti képviselőtársaim, hogy a biztosítási csalások elkerülésére, tehát ez lenne az indoka; bevezetnék azt, hogy az egyik biztosító a másik biztosítótól kötelező jelleggel adatot kérhet a biztosítottra vonatkozólag. S bár a törvényben rögzítenék, hogy ez célhoz kötötten történik meg, ennek a garanciarendszere mégsem jelenik meg a törvényben.

Jól tudjuk, hogy például egy életbiztosítás esetében, ahol részletes orvosi vizsgálatot várnak el sok esetben a szerződő személytől, ezek az adatok, akár egy személyre vagy a családjára vonatkozó részletes egészségügyi adatok, könnyen kikérhetővé válnak a másik biztosító által, és ezeket a biztosítónak kötelezően rendelkezésre kellene bocsátani. Úgy gondolom, hogy itt nincs arányban a személyes adatokhoz - és itt ráadásul akár különös adatokról is lehet szó -, az azok védelméhez való jog azzal, hogy adott esetben elenyésző százalékban biztosítási csalásokat követhetnek el rosszhiszemű vagy rosszabb hozzáállással rendelkező honfitársaim.

Ezeket a biztosítóknak ki kell szűrniük, ezeket a biztosítók a legtöbb esetben ki is tudják szűrni, komoly szűrőrendszerrel rendelkeznek. Semmiképpen nem az lenne a megoldás, hogy mindenkinek az adata kiadhatóvá válik, és az utána természetesen már semmilyen módon nem ellenőrizhető, hogy ezeket az adatokat valóban törölték-e, erre nem lesz kapacitás, hogy ezeket megfelelő módon felügyeljék, illetőleg, hogy a későbbiekben, ami a törvényjavaslatnak az indokolásában is szerepelt, nem használják fel arra, hogy ezek alapján szelektáljanak a biztosítottak és a leendő biztosítottak között. Tehát úgy is fogalmazhatnék, hogy a biztosítók, ha megvan rá a módjuk, akkor egy adatkészletezésbe kezdhetnek, aminek a felügyeletére és ellenőrzésére nem lesznek képesek az erre hivatott hatóságok, és szerintem ez egy veszélyes irányba vezet, ezt mindenképpen el kellene kerülni.

Ahogy mondtam, semmiképpen nincs arányban a különleges adatok védelméhez való jog azzal, hogy bizonyos esetekben visszaéléseket követtek el. Ráadásul úgy, amit az előző napirendnél is elmondtam, fontosabb a fogyasztók, fontosabb az állampolgárok biztonságához, akár adatbiztonságához való jogot és az ő érdekeiket szem előtt tartani, mint az, hogy egy-két mamut biztosítót adott esetben bizonyos károk érnek, amelyek kiszűrésére nekik egy szűrőrendszert kell fenntartani. Ezeket a rendszereket az ő bevételeikből meg kell hogy teremtsék, és ne adjunk egy könnyebb lehetőséget arra, hogy a biztosítók esetleg plusznyereséget vagy egy könnyebb jogérvényesítést kapjanak, viszont több százezer vagy több millió ember adatait nem megfelelő környezetnek tesszük ki.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
280 230 2013.05.22. 10:10  205-249

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Onnan folytatnám, illetve azt egészíteném ki, amit Hegedűs Lorántné képviselőtársam elmondott. Egyébként ezekkel kapcsolatosan közösen módosító javaslatokat is benyújtottunk; így próbáljuk jobbá tenni ezt a nehezen elfogadható javaslatot. Én is abból a körből indítanám felszólalásomat, hogy egyrészt az egy jó dolog volt, persze, hogy az önkormányzatokat vagy a hitelüknek egy részét konszolidálta az állam, persze hozzá kell tenni, hogy azért tetemes ingatlanvagyont is vitt vele együtt, és ennek a jogi lebonyolítása sem volt tökéletes és hézagmentes. Emlékezhetünk arra is, amikor utólag hozták meg azokat a jogszabályokat - például a megyei intézmények átvétele esetében -, amelyek hiányában nem is történhetett volna meg az, hogy mondjuk, a kormány és a megyei közgyűlési elnökök aláírjanak bizonyos nyilatkozatokat, de utólag meghozták ezeket a szabályokat, vitték az intézményeket, és természetesen vele az adósságot is. Egyébként sok esetben, illetve legtöbb esetben az adósság kisebb volt, mint az így elvitt, einstandolt ingatlanérték.

Most viszont ebben a javaslatban - úgymond az önkormányzatok érdekében - újabb olyan korlátozásokat vezetnek be, ami nehezen elfogadható, és a gyámság, az önkormányzati gyámság szintjét már-már az elviselhetetlenségig vagy a komikusságig, tragikomikusságig fokozzák. Természetesen mi sem vagyunk amellett, hogy adósodjanak el az önkormányzatok, és az is igaz, hogy nagyon sok önkormányzat esetében egyébként a politikai vezetést éri a legtöbb kritika, pártállástól függetlenül; erre nagyon sok példa van az elmúlt több mint húsz évben. Bizony nem vagyunk amellett, hogy adósodjanak el ezek az önkormányzatok, de nagyon sok példa van arra, hogy bizonyos fejlesztéseket jó irányba valósítottak meg, és nem minden hitel olyan működési hitel, amely egy felélést jelent, és csak azzal kompenzálható, ha különböző ingatlanokat el kell adni. Erre Hegedűsné képviselőtársam részletesen kitért, én nem sorolnám fel újra, hogy melyek lehetnek azok az esetek, amikor szükség lehet adott esetben előremutató hitelfelvételre.

Az viszont, amit önök itt javasolnak, nevezetesen, hogy a Fővárosi Önkormányzat és a megyei jogú városok esetében a kormányzati hozzájárulás határa - tehát ameddig nem kell elszaladni és engedélyt kérni a hitelfelvételhez - például Budapest esetén százmillió forint lenne, ez egészen egyszerűen nevetséges összeg. Felmerül, hogy akkor ezek után egyrészt technikailag hogyan fogják megoldani az állandó igényeket, mi alapján fognak szelektálni. Ez is egy nagyon fontos szempont, tehát ez lehet egy újabb fegyelmezési eszköz olyan önkormányzatok vagy olyan polgármesterek felé, ahol nem önöknek tetsző vezetés van. Lehet, hogy majd meg fogják engedni sok esetben a saját csókos cimboráiknak, hogy felvegyék azokat a hiteleket egy kormánydöntéssel, más esetben meg a legcélszerűbb és legindokoltabb esetekben is el tudják ezt majd utasítani, ha ezt majd esetleg olyan településvezető, olyan település kéri, ahol nem önök vannak hatalmon. Hozzáteszem, hogy ez 2014-től akár még életbevágóbb és gyakoribb példa is lehet. Itt a főváros, a megyék esetén a százmillió forint egyértelműen nagyon kevés, és akár a megyék sakkban tartására is fel lehet majd használni 2014-ben, ha nem borul ennyire narancsba az ország. Az országos nemzetiségi önkormányzatok esetén még hagyján a húszmillió forint; viszont a következő, a nem megyei önkormányzatok vagy nem megyei jogú városok esetében a javasolt tízmillió forint meg már olyan szinten minősíthetetlenül alacsony összeg, ami tulajdonképpen teljesen érthetetlenné teszi a jogintézményt, vagy komikusnak hat a bevezetése.

Ha mondjuk, egy fővárosi kerületet nézünk, mondjuk, a XI. kerületet, Zuglót és sorolhatnánk, de akár más nagyvárost is mondhatnánk Magyarországon, akkor az ő működési költségeikhez, illetve a bevételeikhez képest - akár több tíz milliárd forintos költségvetéssel is működhetnek ezek az önkormányzatok - a tízmillió forint egészen egyszerűen abszolút komikusnak hat. Ennyi erővel nullára is tehették volna, vagy százezer forintban is meghatározhatták volna, körülbelül ugyanott tartanánk. Ami viszont érdekes, hogy emellett a saját bevételek 20 százalékában, de legfeljebb tízmillió forintban határozzák meg, ami viszont a kisebb települések esetében az eladósodást nem fogja meggátolni. Vannak ugyanis olyan települések - főleg a néhány száz fős településekre, községekre gondolok -, ahol a saját bevételek 20 százaléka nem éri el a tízmillió forintot, tehát nyugodtan, állami hozzájárulás nélkül felvehetik majd a hiteleket, de azt azért érezzük, hogy az, hogy a saját bevételek 20 százalékát, mondjuk, évente vagy egymás után több alkalommal hitelre költik, vagy felvesznek ekkora hiteleket, kötelezettségvállalásokat, nagyon könnyen az eladósodáshoz vezethet.

(17.00)

Persze, lehet erre azt mondani, hogy azok "néhány" tízmillió forintok, és könnyen segíthet újra az állam, de ne szakítsuk szét az arányosság meghatározását a nagyobb községek, városok és a kisebbek között. Itt azt fogjuk javasolni, hogy ez 10 százalékban kerüljön meghatározásra, viszont a 10 millió forintot 100 millió forintra emeljük fel, és így arányos lesz az összeg a saját bevételekhez, egy község, egy település saját bevételeihez egyrészről, ami egy fontos mérőszám, hogy mennyi az a bevétel, amiből gazdálkodhat. A 100 millió forint egy olyan határ, ami talán még a nagyobb városoknak, településeknek is lehetővé teszi, hogy ne kelljen minden egyes hitelfelvétel esetében a kormányhoz szaladgálni, és a kormány majd természetesen kegyet gyakorol, vagy nem.

Egyébként hozzáteszem, akár a plázastop esetében is ezt láthattuk, azon múlt, hogy valaki megkapja-e vagy sem, hogy milyen kormányzati pozícióban, minisztériumi pozícióban voltak jó ismerősei. Ha ez megvolt, akkor lehetett a plázastop alól felmentést kapni, ha nem, akkor ezt elutasították. Természetesen annak örülünk, ha egy plázával is kevesebb épül, persze ebben az eseten a 300 négyzetméteres nagyság nem csak plázákra vonatkozhat, de nem szeretnék ebbe az irányba elhaladni. Csak szeretném hangsúlyozni, hogy minden esetben, ahol valamiféle diszkrecionális jogot, tehát döntési jogot adunk a kormányzat kezébe, ezzel a visszaélés jogát is megteremtjük.

A másik eset, amit én is ki szeretnék emelni, Hegedűs képviselőtársammal egyetemben, ami valószínűleg az Európai Unió nyomására kerülhetett be, hogy bizonyos esetekben a hitelfelvételhez azt kell az adott településnek bemutatnia vagy garantálnia, hogy kivet legalább egyet a törvényben felsorolt adók közül. Ez azért is nehezen érthető, mert ahogy ez elhangzott, tulajdonképpen gyámság alá kerülnek az önkormányzatok, és az a maradék pici kis önrendelkezési joguk abban az esetben is, amikor, mondjuk, a kormánytól megkapják az engedélyt, hogy felvegyék azt a hitelt, az is ahhoz van kötve, hogy kivessék az adókat. Engem ez nagyon emlékeztet arra, pedig önök kampányoltak is ellene, hogy az IMF mindenhol az ingatlanadót várja el. Önök talán még nagy plakátokon hirdették is, hogy "nem az ingatlanadóra", az IMF-nek mi majd így-úgy rákoppintunk az orrára. Nos, ez a javaslat sajnos abba az irányba hat, hogy valakiknek bizonyára nagyon meg akarnak felelni, ha helyi iparűzési adó, vagyoni típusú adó vagy kommunális adó kivetését kötelezően rendelik és várják el abban az esetben például, ha hitelfelvételhez a kormányzat hozzájárul.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A távolléti díjas felszólalást, Bertha Szilviát nem szeretném már kiegészíteni, és nem szeretném a tisztelt Ház idejét sem rabolni. De zárszóként el szeretném mondani, hogy az önkormányzati törvénynek ezek a módosításai sajnos abba az irányba hatnak, hogy a leghatározottabban felszólaljunk azért, hogy az önkormányzatok további gyámolításából nem kérünk. És abból sem kérünk, hogy a kormányzat egyfajta saját jogkörbe vonja a méltányosságot, és a saját döntési hatáskörébe vonja, hogy majd kinek enged lehetőséget, ki fejleszthet a saját pénzéből, ha van, ha nincs. Ez 2014 után is egy elég baljós előképet vetíthet előre. Tulajdonképpen lehet ez jutalmazás, de az olyan önkormányzatok felé, és a megyei önkormányzatokat is ideértjük, súlyos büntetés is, amelyek esetleg nem a kormánnyal szimpatizálnak, vagy nem a kormány vagy a kormányzó pártok által irányítottak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
280 262 2013.05.22. 14:49  249-277

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is engedjék meg, hogy felvezetőként a törvényjavaslat benyújtásának a körülményeit egy kicsit megörökítsem itt a jegyzőkönyv kedvéért is. Ugyanis többször elmondtuk, hogy olyan ad hoc jogalkotás van sajnos az Országgyűlésben, aminek kiváló példája, amikor jön a nyár, és a beragadt törvényjavaslatokat behozzák a Ház elé, kisöprik a minisztériumok padlását és a pincéjét.

Ez a törvényjavaslat azért is kiváló példa erre, mert amikor én ezt elkezdtem átnézni a hétvégén, elkezdtem felkészülni, hogy milyen véleményt képviseljünk, akkor még csak a szabálysértési törvényi rész volt az, amit én elértem, ezt a hétvégén töltöttem le az Országgyűlés honlapjáról. Hétfőn, a bizottsági ülésen szembesültem vele, hogy itt az egyébként sem rövid törvényhez képest egy kétszer akkora terjedelmű joganyag lett a vége ennek a javaslatnak, és a menekültügyi törvények és az idegenrendészeti törvények szintén belekerültek.

Ezt elegánsabb lett volna egyrészt egy javaslatban beterjeszteni. Lehet, hogy ezt azért rakták így egybe, mert itt év végén a határidők és a kitűzhető napirendek száma véges, és a Ház így is hajnalig fog ülésezni, hogy végig tudja tárgyalni a mára kitűzött javaslatokat, viszont akkor sem elegáns, hogy a szabálysértési kódexnek a felülvizsgálatát és az idegenrendészeti szabályoknak a felülvizsgálatát így, összerakva egy javaslatba hozzák be. Ez sok mindennek nevezhető, de elegánsnak nem. Ráadásul a felkészülést is nehézzé teszi abban az értelemben, hogy különböző változatokkal kell bajlódni.

De ha már az új kronológia a menekültügyi szabályokat veszi előre, akkor engedjék meg, hogy én is ezzel kezdjem a felszólalásomat. Megtudhatjuk az általános indokolásból, hogy az Európai Bizottság 2012 tavaszán a piloteljárás megindításával már előre mutatta azt, hogy a kötelezettségszegési eljárás megindítható Magyarország ellen, vagy ennek a megindítása várható, hiszen a menekültügyi szabályozással kapcsolatban több hiányosságot rótt fel.

A menekültügyi eljárások és az idegenrendészeti szabályok mindig egy kényes területet jelentenek egy ország politikájában.

(18.50)

Mi abból a tekintetből voltunk szerencsések véleményem szerint az elmúlt húsz évben, bár gazdaságilag egyrészről az szerencsétlenség, hogy nem tudtuk a nyugat-európai színvonalat hozni, viszont a bevándorlóknak emiatt kevésbé váltunk célországává, kevésbé, mint mondjuk, Ausztria vagy Németország, hiszen a jobb életszínvonal felé mentek a bevándorlók, a menekültek. Ahogy az Európai Unióba beléptünk, a szabályok egységesedtek, és számos kötelező irányelv és egyéb európai uniós jogi norma vonatkozik ránk, amelyeket át kell venni. Ezek nagy része kötelező és közvetlen hatállyal bír. De mégis egy ország szempontjából ezek a szabályok nagyon érzékeny belpolitikai kérdések lehetnek, és ebből a szempontból, ahogy említettem, Magyarország bizonyos szempontból még kivételt is élvez, mert a menekültek száma nem oly magas. De ha kicsit nyugatabbra megyünk, ott az EU-val szemben megfogalmazott kritika és az EU-tagságnak esetleg egy ellenérve is lehet már a menekültek nagy száma és a bevándorlók kezelhetetlensége.

Az egy jó irány, hogy a menekültügyi őrizetet és az idegenrendészeti szabályozást, idegenrendészeti őrizetet elkülönítik egymástól. Ez eddig is indokolt lett volna. Viszont úgy látom, az anyagban többször pozitívan kerül megfogalmazásra az integrációnak, a társadalomba való beillesztésnek a különböző célja. Ez engem kicsit elbizonytalanít, mert nem gondolom, hogy az lenne a fő cél, hogy minél több menekült és bevándorló jöjjön Magyarországra, és őket minél könnyebben, minél rugalmasabban tudjuk a magyar társadalomba integrálni. Úgy gondolom, hogy az Európai Unió szabályozásán belül a maximumot kell kihozni, hogy minél kevesebbre szorítsuk a harmadik országokból jövő bevándorlók számát.

Az általános indoklás egyébként megjegyzi, hogy nagyon sok visszaélés történt az elmúlt időszakban, a menedékkérők gyakran eltávoztak a kijelölt helyről, illetve rosszhiszeműen gyakorolták a menedékkérelmeket. Ehhez képest egyébként az anyagban ez több helyen nem tükröződik vissza. Nagyon örülünk neki, hogy a menekülteket egyfajta jobb elhelyezés reményében és akár sportolási, művelődési lehetőségeket is említve fogják elhelyezni, de azért figyelmeztetnék arra, hogy ha valaki valóban menekültként érkezik, valóban olyan helyről jön, ahol üldözik, talán nem az lesz a legfőbb problémája, hogy a sport- és kulturális lehetőségeket a magyar állam milyen formában tudja teljesíteni. Sokkal inkább örülni fog annak, hogy esetleg abból az üldözött szituációból kikerül. Ha viszont ezt visszaélésszerűen gyakorolja, akkor ne a magyar állam legyen, aki ilyen extrajuttatásokat vagy extrakörülményeket biztosít.

Szintén az Európai Parlament és Tanács joganyaga alapján kerül az összevont engedély irányelv alapján bevezetésre, hogy a tartózkodási engedély és a munkavállalási engedély közelebb kerül egymáshoz, és egy összevont engedély keretében kerül kiállításra. Ezt, bár európai uniós joganyagról van szó, kicsit veszélyesnek tartom, lévén, hogy számos esetben a tartózkodás vagy a menekülti státus elismerése és a munkavállalás elválhat egymástól. Tehát nem gondolom, hogy feltétlenül az lenne az elsődleges cél, hogy mindenki itt ragadjon, aki ilyen kérelmet nyújt be.

Egy nagyon érdekes kérdés szintén, hogy Magyarországgal szemben kötelezettségszegési eljárást indított az Európai Bizottság 2013. február 21-én, és nem másért, mint a vízumjogorvoslat hazai rendszerével kapcsolatosan. Tulajdonképpen azt kifogásolták, hogy egy vízumeljárás során nem feltétlenül kell hogy eljusson a bírósági szakaszig az ügy, és ha közigazgatási úton másodfokon elbírálásra kerül, akkor ez sérti azt a jogot, hogy mindenki bírósághoz fordulhasson az őt ért jogsérelem miatt. Egyébként - és erre ki fogok térni - itt hivatkoznak az európai alapjogi chartára. Hozzáteszem, hogy a szövegben szintén találhatunk egy olyan kedves megfogalmazást, hogy "az EU-jognak való megfelelés megkönnyíti a nemzetközi védelemben részesített külföldiek társadalmi beilleszkedését, megkönnyíti a legális migrációt, ezzel erősíti a gazdasági és társadalmi kohéziót". Ezek a mondatok nekem kifejezetten nem tetszenek, megmondom őszintén, mert én nem szeretném, ha a legális migrációt megkönnyítenénk a harmadik országok irányából. Egyértelműen egy olyan körben kell ezt tartani, ami feltétlenül szükséges, ha már az Európai Uniónak tagja vagyunk és az EU-jognak meg kell felelni, de tágabbra nem nyitnám, és főleg nem örvendeznék egy törvényi általános indoklásban annak, hogy milyen jó, hogy a harmadik országból bevándorlóknak megkönnyítik a bevándorlását és a letelepülését, munkavállalását.

De ahogy említettem, itt még a vízumjogorvoslat rendszerével kapcsolatosan önök beleírják, hogy azért is indulhatott ez az eljárás, mert az Európai Unió alapjogi chartájába és a jogorvoslati jogba ütközik, hogy a bírósági út nem adatik meg. Hozzáteszem halkan, hogy egyrészt pont tegnap akár a nemzetbiztonsági ellenőrzés szabályainál is önök elutasították azokat a módosító indítványokat, amelyek a bírói útra, a bírói kontrollra vonatkoztak. Ebben az esetben érdekes módon az alapjogi charta önöket nem zavarta. Arra is figyelmeztetnék, mert ha az alapjogi chartát meglátom valahol, rögtön beugrik az, hogy hány ország volt az, ami ez alól mentességet kapott előzetesen vagy utólagosan. Nagy-Britannia, Lengyelország előzetesen megkapta a felmentést, és emlékezhetünk rá, hogy a csehek zsarolással elérték, hogy az alapjogi charta rájuk ne vonatkozzon, és így a Beneš-dekrétumokat életben tarthatják. Tehát azt hiszem, nem egy jó alapjogi hivatkozási alap ez a charta. Lehet, hogy hangzatos szólamok, és amikor a bevándorlás támogatásáról van szó, akkor ide lehet hozni, de amikor a magyarok jogvédelméről beszélünk, a magyarokat ért jogsérelmeket esetleg azért nem tudjuk kellőképpen szankcionáltatni az Európai Unióval, mert vannak olyan államok, amik külön és kívül helyezik magukat az európai alapjogi chartán, akkor egy kicsit visszás, hogy ebben az esetben erre hivatkozunk.

A 62. §-hoz benyújtott indoklást is kicsit érdekesnek tartom. Ebben az áll, hogy a harmadik országbeli állampolgárokkal szemben, ha kiutasító határozatot hoztak és az 12 hónap elteltével nem került végrehajtásra, akkor meg kell teremteni humanitárius tartózkodási engedély kiadásával a külföldi jogszerű tartózkodásának a lehetőségét. Hát, ha egyszer kiutasították, vagy volt egy olyan érdek, hogy ő esetleg ne kapja meg a kérelmében foglaltakat, hoztak ellene kiutasítási rendeletet, akkor ugyan már humanitárius céllal se vizsgáljuk felül ezeket a határozatokat. Hajtsuk végre ezeket, ha már egyszer megszülettek, abszurd, hogy megtörténhet, hogy nem kerül végrehajtásra. Ráadásul még a munkavállalás feltételeit is ehhez hozzákötnék, azzal indokolva, hogy méltánytalan, hogy bizonytalan helyzetben tartják ezeket a szegény, jóravaló bevándorlókat, akiket egyébként kiutasítottak, csak valami miatt nem hajtották végre ezt a kiutasítási határozatot. Ezt, megmondom őszintén, kicsit abszurdnak tartom.

A befogadási irányelvre hivatkozva újra csak előkerül az ingyenes jogsegély intézménye, amiről már korábban vitatkoztunk a tisztelt Ház előtt. Kimondásra kerül, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a kérelmezők ingyenes jogi segítségnyújtásban részesüljenek, és képviseletet vehessenek igénybe. Hozzáteszem: ezt az illegális bevándorlók esetében is elmondtuk, amikor ez a Ház előtt volt, hogy az EU-joganyag sem várta el az alanyi jogon való jogsegély nyújtását, már legalábbis a jövedelmi viszonyoktól független jogsegély nyújtását, hanem csak ha valaki erre jövedelmi viszonyai szempontjából rászorul, illetve a tagállamoknak megvan az a lehetősége, hogy rászorultsághoz kössék. Sajnos ez akkor sem történt meg, és úgy látom, hogy sokkal nagyobb kedvezményeket kapnak továbbra is a bevándorlók, mint a magyar emberek, hiszen jövedelemtől független ingyenes jogsegélyt és jogi képviseletet Magyarországon egy magyar állampolgár sem kaphat, legfeljebb úgy, ha igazolja rászorultságát.

(19.00)

Szintén megfogalmazásra kerül - és itt megint csak tulajdonképpen egyfajta hurráoptimizmusként kerül bele a törvénybe -, hogy a hosszú távú intézményi elhelyezés majd meg fogja gátolni a hatékony beilleszkedést, ezért ennek a lecsökkentése és az integráció indokolt. Ahogy már korábban is elmondtam, én ezzel egyáltalán nem tudok egyetérteni.

Összefoglalva a bevándorlási részeket - a szabálysértésekhez majd egy következő felszólalásban fogok hozzászólni -, úgy gondolom, nem minden esetben elég az, ha az európai uniós joganyagra hivatkozunk. Korábban is számtalan esetben bebizonyítottuk az Országgyűlés előtt, hogy bár ezek a törvények sokszor felháborítóak, és minden módon küzdeni kell ellenük, amikor megszületnek az Európai Unióban, de más esetekben meg mérlegelési lehetőséget biztosíthatnak az átültetés esetén, ha van ilyen. Ebben az esetben sem tudjuk kihasználni kellően ezeket a lehetőségeket, de ha ezen jogi vita is van köztünk, abban nem hiszem, hogy vita lehet, hogy ha egy joganyagban olyan megállapítások szerepelnek, amelyek azt sejtetik, hogy Magyarországnak örülnie kellene a harmadik országból jövő bevándorlóknak, és örülni kellene annak, hogy őket a társadalomba beilleszthetjük és integrálhatjuk, és hogy az európai uniós jog hatalmas vívmányaként kell megélnünk, hogy erre az integrációra most már lehetőség van, ezt elvként és zsigerből el kell hogy utasítsam. Azt hiszem, hogy ezzel nem vagyok egyedül, és a Jobbik-frakció nevében is mondhatom, hogy mi ezzel nem tudunk egyetérteni, és ebben a formában nem tudjuk támogatni.

A szabálysértésekhez egy következő hozzászólás keretében szeretnék hozzászólni. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
280 270 2013.05.22. 10:00  249-277

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem gyorsan összefoglalni mindazt, ami Gaudi képviselőtársam felszólalásából a szabálysértések esetében kimaradt. (Dr. Kontrát Károly: Mindent elmondott!) Kontrát államtitkár úr szerint mindent elmondott, de mi még számtalan tölténnyel bírunk, és mivel örök optimistaként bízunk benne, hogy a Belügyminisztérium meghallgatja a jobbító szándékú javaslatainkat, ezért ezeket szeretnénk is elmondani, és reméljük, hogy ez így is lesz.

Úgy gondolom, hogy in medias res belevágva, már a részletes dolgokra térek rá. A Gaudi képviselőtársam által elmondottakkal mindenben egyetértek, és azt a vágyat is kifejezem, hogy jobb lett volna, ha csak a szabálysértési kódex felülvizsgálatáról vitatkozhatunk itt, a menekültügyi, idegenrendészeti szabályokról pedig nem kell. De a szabálysértési törvényeknél is van egy-két olyan problematika, amit mindenképpen orvosolni kell. Gondolok itt például a 126. §-ra, amely esetében a szabálysértési kódexben is megnyitásra és pontosításra kerül az a rész, ahol a hivatásos katasztrófavédelmi szervek - például a tűzoltók - hivatásos tagjait katonának minősítik. Ezzel kapcsolatban az új büntető törvénykönyvben is egyfajta új megközelítés kerül bevezetésre. Az alkotmányügyi bizottság ülésén volt szerencsénk meghallgatni a tűzoltó-szakszervezet részéről egy vezetőt, aki elmondta, hogy miért is sérelmezik és miért nem ezt tartják jónak. Hozzáteszem, hogy az érvek abszolút meggyőzőek voltak, és jómagam is úgy látom, hogy nem indokolt a tűzoltókat katonai státusban tartani, ami a szabálysértési és büntetőtörvényeket illeti.

(19.10)

Annál is inkább, mert a NAV-adónyomozókat például most veszik ki ebből a körből. Ők is az új szabályok alapján kerültek volna be, de ebben az esetben visszakoznak ettől.

Egy tűzoltó esetében, bár sok esetben megtörténik az sajnos, hogy tűzoltókra támadnak, vagy vannak olyan honfitársaink, akik még azt sem tisztelik, hogy valaki őket segíteni jött és megtámadják esetleg a tűzoltókat, ilyen esetből természetesen még fel is lehetne őket - idézőjelben - fegyverezni, de a viccet félretéve nem jó az ő katonai státusuk, és olyan korlátozásokkal is jár, amely tovább nehezíti a tűzoltók azon státusát és egyébként a katasztrófavédelemben dolgozókét is, ami a nyugdíjjogosultságuk elvonása, az egyre rosszabb munkakörülmények, az alig kifizetett túlórák sorában már-már egyre elviselhetetlenebbé teszi ezt a nemes munkát. És hozzáteszem, hogy pont a tűzoltók azok, akik a rendvédelmi szervek közül, vagy ha őket is ebbe a körbe soroljuk, illetve a rendvédelmi szervekkel kibővített körben a legnagyobb elismeréssel és társadalmi bizalommal bírnak, tehát jó lenne az ő kéréseiket figyelembe venni, és sem a szabálysértések ügyében, sem a Btk.-ban nem katonának tekinteni őket.

Egy másik meglátás: elhangzott államtitkár úr részéről is a közveszély színhelyén a 7,5 tonna fölötti járművekkel való közlekedés és ezeknek a szabályoknak az esetleges be nem tartása. Itt, megmondom őszintén, túl szigorúnak tartom azokat a szabályokat, hogy ha valaki ezt megszegi, akkor automatikusan a járművezetéstől eltiltást kell alkalmazni. A hatóságoknak tehát nem lesz arra lehetőségük, hogy mérlegeljenek, hogy az adott élethelyzethez igazítsák ezt a büntetést, hogyha ők, mondjuk, a haladásra vagy az előzésre vonatkozó szabályokat megszegik a közveszély színhelyén, akár teljesen jóhiszeműen vagy fel nem róható módon, akkor sincs lehetőség másra, mint a jogosítvány elvesztésére. Mondjuk, egy teherautó-sofőrnél a jogosítvány elvesztése a munka elvesztésével is jár, hiszen nem tudja a feladatát és a munkáját elvégezni. Ez túlzottan szigorú olyan esetekben, vagy lehetnek olyan élethelyzetek, ami ezt nagyon méltatlanná és túlságosan szigorúvá teszi. Egyéb esetben meg lehet, hogy nemcsak a 7,5 tonna fölötti járművekre, hanem bizonyos esetköröket ki kellene terjeszteni bárkire, aki gépjárművel közlekedik.

Gaudi képviselőtársam elmondta, hogy nem értjük, hogy a törvényszék elnöke miért jelölhetne ki más illetékességű bíróságot, erre nem találunk túl sok jogi indokot. Ha valahol olyan nagy ügyteher van, akkor esetleg az igazságügyi tárcával meg kellene oldani, hogy esetleg új bírókat nevezzenek ki, vagy megoldják az adminisztráció bővítésével ezt a feladatot. Itt megint kinyitunk egy olyan kaput, amit már korábban is elutasítottunk, és nemcsak mi, hanem akár Nyugatról jövő hírek vagy akár a Velencei Bizottság is ezt problémaként vetette föl akkor az Országos Bírósági Hivatal ügyáthelyezésével kapcsolatban.

Még egy apróság, de fontos lehet: a 157. §. Az ügyvéd kirendelése ellen nincs helye jogorvoslatnak, ez még talán érhető is lehet, az is, hogy indokolt esetben egy alkalommal más ügyvédet kérhet, aki erre rá van szorulva, nincs meghatalmazott védője, viszont ezt nem tennénk a rendőrség vagy a bíróság döntési hatáskörébe, hanem egy alkalommal ezt meg lehetne tenni az adott szabálysértési eljárás alá vont személynek. Annál is inkább, mert nem várható el, hogy olyan ügyvéddel dolgozzon együtt, akiben esetleg a bizalma nincs meg, és kiszűrné azt is ez az egy alkalom, hogy visszaélésszerűen gyakorolja ezt a jogát, de mégsem avatkoznak be a felek jogviszonyába.

Azt üdvözölni tudom, hogy egy-két dicséretet is mondjak a végén, hogy például a 10 ezer forint alatti elővezetési költség is adók módjára behajtható köztartozásnak minősül majd. Ez azért is jó, mert ha valaki nem jelenik meg, mondjuk, a rendőrség vagy egyéb hatóság idézésére - nagyon sokan vannak ilyenek, és nem is mentik ki magukat és mondjuk, 10 ezer forint alatti elővezetési költséggel vagy adott esetben bírsággal sújtják őket, akkor ez ugyanúgy behajtható legyen, mert ebben a körben is az állampolgárokat a jogkövető magatartásra ellene ösztökélni, főleg, hogy az anyag szerint tömegesen nem fizetik be, nagyjából 10 százalék az, aki ezt befizeti.

Illetve jónak tartom azt is, azokon túl, amit Gaudi képviselőtársam elmondott - a kártérítési és egyéb ügyekre most nem térnék ki -, hogy a 141. §-ban megteremtődik az a lehetőség, hogy elévülés esetén is az ügyésznek meg kell küldeni a megszüntető határozatot. Ez azért lehet egy fontos jogintézmény, ahogy egyébként a részletes indokolás le is írja, mert számos esetben azt kell látni, hogy az elévülés mérlegelése komoly jogi kérdés lehet, és ennek komoly jogi irodalma is van, hogy mikor évült el egy ügy vagy mikor tekinthető elévültnek. Tehát bizony sok esetben az ügyésznek meg kell teremteni a rálátást ezekre az ügyekre, és meg kell teremteni azt, hogy az ügyészség is véleményt nyilvánítson vagy a jogi lépéseket megtegye, ha úgy gondolja, hogy esetleg nem évült el, és mégis a rendőrség a nyomozást megszüntette volna.

Összefoglalva tehát ezek azok a javaslatok, amelyeket módosító javaslatokként is meg fogunk fogalmazni, és nagyon bízunk benne, hogy ha nem is mindet, de legalább néhányat a Belügyminisztérium támogatni fog és a kormánypárti képviselők is támogatni fognak. Annál is inkább, mert itt azért nagyon sok olyan ponton is - zárszóként talán el lehet mondani - módosításra kerül a szabálysértési törvény, amely esetében már a szabálysértési törvény általános vitájában és részletes vitájában annak idején kifejtettük, hogy nem fog működni, vagy a gyakorlatban esetleg meg kellene fogadni azokat a tanácsokat, amiket adtunk.

Ez akkor nem talált megértő fülekre, de bízunk benne, hogy azáltal, hogy most újra visszajött a törvény, a jövőben talán jobban odafigyelnek arra, amit az ellenzék mond. Akár a szabálysértések fogalmától, ahogy Gaudi képviselőtársam elmondta, onnantól lehetne kezdeni, de nem mennék végig azokon a módosításokon, amelyeket egyébként már a szabálysértési novellánál jeleztünk. Úgyhogy nagyon szeretnénk, ha államtitkár úr meg tudná erősíteni, hogy mely javaslatokat tudja támogatni, illetve nyilván a részletes vitában erről fogunk beszélni, és egy kicsit jobbá tudnánk tenni közösen ezt a javaslatot, ha már ilyen nagy sebességgel és a jogalkotási dömpingben terjesztették be.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
280 280-282 2013.05.22. 0:14  277-307

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Igen, igen...

ELNÖK: Akkor essünk is túl rajta, egy az egyben!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Az lenne a javaslatom, ha esetleg mód van rá, és a nap végéig lehetne a módosító javaslatokat beadni, akkor azt megköszönném.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
280 296 2013.05.22. 1:56  277-307

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Józsa képviselőtársamat biztosan megrónák, ha rögtön nem határolódna el bármitől, amit nem ért, és bármiféle lista szó elhangzik benne. Itt is erről van szó. Mirkóczki képviselőtársam arról beszélt, hogy például Amerikában, ahonnan önök az ukázokat kapják, ahová egyeztetésekre járnak az amerikai nagykövethez, ugye, a WikiLeaks kiszivárogatása alapján tökéletesen tudjuk, hogy mik és hogyan hangzottak el, az önök szellemi és anyagi mentorai, ott, Amerikában bizony vezetnek ilyen nyilvántartásokat.

(20.10)

Vezetnek a halálraítélteknek és akiken már végrehajtották a halálos ítéletet, a különböző, akár faji hovatartozásáról is listákat, elérhetőek az interneten. Ezeken persze lehet vitatkozni, de azt nem lehet mondani, hogy egy demokratikus országban erre ne lehetne lehetőség.

Amit Mirkóczki képviselőtársam elmondott, az tulajdonképpen azt a társadalmi igényt erősíti, hogy ha tisztában vagyunk azzal, hogy egyfajta bűnelkövetés esetében vagy a bűncselekmények bizonyos esetében kik azok, akik gyakrabban elkövetik ezt, akkor a megelőzésre is nagyobb hangsúlyt tudunk fektetni. Tehát ha úgy gondoljuk, hogy mondjuk, a pirézek követnek el egy bizonyos bűncselekményt nagy számban, akkor bizony megfelelő pirézellenes stratégiát kell felállítani.

Nyilván direkt sarkítottam ki ezt a kérdést, de azzal takarózni, hogy ez nem demokratikus, amikor a világon a legtöbb helyen ez alkalmazott módszer, hiszen a társadalmat ez védi meg, és egyébként azokat a közösségeket is, akik esetleg a különböző társadalmi csoportokból kerülnek ki, ezeket végre a magyar jogrendben is be kellene vezetni, és ezáltal megvédeni a magyar társadalmat az ilyen atrocitásoktól, és nem rögtön elhatárolódni, hanem meg kell hallgatni, hogy mi hangzott el.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
280 300 2013.05.22. 0:11  277-307

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Anélkül, hogy természetesen a levezető elnököt kritizálnám, mert ilyet soha nem tennék, azért...

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
280 304 2013.05.22. 5:29  277-307

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm. Akkor a normál hozzászólásomat szeretném megtenni.

Egy nagyon fontos téma kimaradt, és az elhangzottaktól teljesen különálló, és egy jogi problémát feszeget, viszont kérem államtitkár urat, hogy gondoljuk át közösen, és ez a holttá nyilvánításnak az eljárása. Ez a 34. §-ban kerül kifejtésre. Először logikusnak tűnt, amikor elolvastam, megmondom őszintén, hogy ha már egy rendszert felállítunk a körözésre és határozat születik az eltűntté nyilvánításról, abban az esetben a holttá nyilvánítás bírósági eljárása során kössük ehhez az ötéves időpontot, mert erről van szó, hogy egy eltűntté nyilvánító határozatnak meg kell születnie, és a jogerőre emelkedése után, ha eltelt öt év, akkor van lehetőség a bíróságon a halottá nyilvánításra.

Ez eddig - csak aki esetleg a jelenlegi szabályozást nem ismerné - úgy volt, hogy a Ptk. alapján a bíróság abban az esetben, hogy ha valaki legalább öt évig nem adott életjelet magáról, semmiféle információ nem merült fel azzal kapcsolatosan, hogy ő hol lenne és mit csinál, akkor a bíróság mérlegelhetett és halottá nyilváníthatta.

Úgy gondolom, hogy lehetnek olyan esetek, mert elsőre, ahogy mondtam, logikusnak tűnhet, hogy akkor megszületik ez a közigazgatási határozat, és utána öt évvel a bíróság meg tudja tenni a holttá nyilvánítást, de lehetnek olyan esetek, én is akár a sajtóhírekből, akár ismerősök elbeszélése alapján számtalan olyan esetet tudok, amikor nem történt meg az eltűntté nyilvánító határozat meghozatala, egészen egyszerűen azért, mert mondjuk, nem volt tudomása senkinek arról, hogy az az adott személy eltűnt. Csúnya dolog ezt mondani, de nem hiányzott senkinek, mert mondjuk, nem voltak közeli rokonai, és az, hogy ő eltűnt és nem fellelhető, senkinek nem tűnt fel.

Ebben az esetben, mondjuk, egy egyszerű példával élve, valakinek a rokonai külföldön élnek, ő egyedül él, nem tart kapcsolatot ismerősökkel, barátokkal, eltűnik, elhalálozik, nem fellelhető, és később ez kiderül, de nem indult meg az a közigazgatási eljárás és eltűntté nyilvánító határozat nem született, akkor ez alapján a bíróság akkor se fogja tudni holttá nyilvánítani, ha mondjuk, már hat éve eltűnt, de a közigazgatási határozat az eltűntté nyilvánításról nem született meg, és ezután még öt évet kell várni, hogy hivatalosan holttá nyilváníthassák, és ennek az összes polgári jogi következménye beállhasson. Tehát itt akár az öröklésről beszélhetünk, mint talán az egyik legfontosabb következményről, hiszen ha valaki nincs holttá nyilvánítva, akkor nem lehet kimondani - hogy ha egyébként nincs meg - a halálát, tehát ha a halál tényének bírósági megállapítása nem áll fenn vagy nincs halotti anyakönyvi kivonat.

(20.20)

Egy olyan csapdába kerülhetünk ezáltal, hogy valaki, akiről biztosan lehet tudni, hogy évek óta nem fellelhető és eltűnt, csak, ahogy mondtam, az eltűntté nyilvánító határozat nem született meg, még öt évig élőnek tekintendő, és minden egyéb jogviszony szempontjából élőnek tekintendő, csupán azért, mert a Ptk.-ba bekerül ez a módosítás, és a bíróságnak nem adjuk meg azt a lehetőséget, hogy bizonyos körben egyedi elbírálásban mérlegelhesse, hogy ezt az öt évet honnantól számítja. Erre terjesztettem be módosító javaslatot. Úgy gondolom, hogy bár az is érdekes dolog, hogy ez a régi Ptk.-t módosítja, a most hatályos 1959. évi IV. törvényt, de arra kérem az államtitkár urat, hogy vagy abban a formában támogassák, hogy így ne kerüljön be a Ptk.ba, vagy esetleg más módon próbálják, például kapcsolódó módosítóval vagy saját indítványokkal, bizottsági indítványi kérelemmel élve a kormánypárti képviselőtársaink megoldani ezt a helyzetet. Ne állhasson elő az, amit itt kifejtettem, hogy bizonyos esetekben, bár a bíróság megtehetné és a bizonyítékok rendelkezésére állnak ahhoz, hogy valakit holttá nyilvánítsanak, de amiatt, hogy a Ptk.-ban ezt kötelezően az eltűntté nyilvánító határozathoz kötik, és attól fogva várják el az öt év elteltét, ezután nem megállapítható, ennek ugyanis komoly polgári jogi következményei lesznek vagy lehetnek. Kérem, ezt a hibát korrigálják, mert higgyék el, hogy jobb lesz tőle a javaslat, és a valódi életben a valódi tapasztalatoknak sokkal jobban meg fog felelni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
280 316 2013.05.22. 5:42  307-321

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Néhány gondolat erejéig én is szeretnék a törvényjavaslatról a Jobbik-frakció nevében kifejteni néhány fontos pontot. Előrebocsátólag meg szeretném jegyezni, hogy minden olyan kezdeményezést támogatni tudunk, amely az önkormányzatok mozgásterét bővíti. Sajnos az elmúlt időszakban vagy akár a mai nap során is olyan törvényjavaslatokat kellett megtárgyalnunk, ami nem ebbe az irányba hatott, tehát üde felüdülés mostanában, ha azt látjuk, hogy az önkormányzatok kapnak valamit; az önkormányzatok kapnak egy ingatlanállományt, még akkor is, ha itt az ingyenes átadás mögött a terhekről is szó van. Tehát a terheket is vinnie kell az adott önkormányzatnak.

Természetesen az már egy jobb megoldás, hogy az önkormányzat elfogadására is szükség van ehhez, ahogy ez elhangzott, képviselő-testületi döntések is szükségesek, tehát legalább nem oktrojálva adja oda ezeket az ingatlanokat az állam - ezt is el tudnám képzelni.

Viszont ezentúl egy kicsit csalódás - (A telefonáló Józsa Istvánhoz:) illetve ha Józsa képviselőtársam nem telefonál ilyen hangosan, akkor be is tudom fejezni -, tehát egy kicsit csalódás, hogy a címhez képest, amiben az szerepel, hogy egyes állami ingatlanok ingyenes tulajdonba adásáról - ez rendben is van -, valamint a hitelszerződésből eredő kötelezettségeinek eleget tenni nem tudó természetes személyek lakhatásának biztosításáról szóló törvény módosításáról; az a képzet alakulhat ki, hogy itt az átadás és a devizahitelesek és a hitelkárosultak problémáinak megoldása egyfajta rokon fogalomként jelenik meg, tehát ez lehet a célja az ingatlanátadásnak. Természetesen a törvény nem zárja ki azt, hogy esetleg a hiteltörlesztésben elmaradtak és esetleg törleszteni nem tudó személyek is ezekbe a lakásokba költözzenek. De itt alapvetően, annak ellenére, ami a sajtóban megjelent, és korábban elhangzott a kormányzat részéről, hogy akár üdülőket, egyéb ingatlanokat is az önkormányzatok rendelkezésére bocsátanak, hogy abban a lakásukat elvesztő devizahitel-károsultak tudjanak majd bérlőként megjelenni, itt azt kell látnunk, hogy nem feltétlenül erről a formáról van szó.

Hozzáteszem, hogy egyébként eddig is sok önkormányzati ingatlan, relatíve sok önkormányzati ingatlan van lakáscélú hasznosításra kiadva. Ennek különböző bérleti konstrukciói vannak, van piaci alapú, van szociális és van költségalapú elszámolás.

Úgy gondolom, hogy egyrészt az önkormányzatoknak meg kellene adni azt a segítséget állami szinten - legyen az szakmai segítség vagy jogi segítség -, hogy azokba az ingatlanokba, amelyek már esetleg nekik megvannak jelen pillanatban is, vagy most kapják tulajdonba, hogy a devizahitel-károsultaknak segíteni tudjanak, ez nem csak úgy megy, hogy van egy ingatlan, ahova be lehet költözni, itt azért koordinált, szakmai munkára lenne szükség, hogy ez megvalósuljon. A másik fele viszont, amit meg kell említeni, hogy sajnos a javaslatban ezek nincsenek benne. Tehát egyrészt az önkormányzatokra van bízva az ingatlanok sorsának elrendezése, az eszközkezelő pedig, azt kell mondanunk, hogy eddig még nem muzsikált túl jól, sőt, bármennyire furcsa, az igény sem volt túl nagy például az ócsai ingatlanokra vagy az eszközkezelő konstrukciójára.

Hogy ez azért van-e, mert nehéz volt ezeket elérni, és nem sikerült egy olyan konstrukciót kidolgozni, amivel élni tudnak az emberek, vagy valami miatt mégsem gondolták a rászorultak, hogy ezzel élni kívánnak, ez egy külön vizsgálat tárgya lehet. Az viszont biztos, hogy nagyon sok rászorult ember van Magyarországon, nagyon sok devizahitel-károsult ember van Magyarországon, mégsem tudnak ezzel a lehetőséggel, sem az eszközkezelővel, sem az önkormányzati bérlemények lehetőségével kellőképpen élni, és ezt valamilyen szinten felül kellene vizsgálni, és meg kellene találni, hogy miért nem sikerült ezt a módot elég hatékonyan alkalmazni. Úgy gondolom, hogy ez lehet a kivezető út.

Függetlenül ettől a törvényjavaslatot támogathatónak találjuk, és azt szeretnénk - ezt akár zárszóként is mondhatom -, hogyha a jó javaslatok vagy jó javaslatmorzsák végre összeállnának egy olyan konkrét csomagba vagy egy olyan konkrét intézkedési tervbe, ami valóban minden devizahitelesen segíteni tud, és őket veszi legfőképpen a legkiszolgáltatottabb csoportként górcső alá, mert sajnos jelen pillanatban még nem tartunk ott, hogy letehessük a tollat, és azt mondhassuk, hogy minden törvényt meghoztunk, és mindehhez segítséget nyújtottunk. Azt hiszem, hogy tovább kell menni az úton, és ennek lehet egy jó, de még sajnos erőtlen és nem tökéletes lépése ez a javaslat.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
281 180 2013.05.23. 9:05  163-203

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak néhány gondolatban, mondatban szeretném kiegészíteni Szilágyi György képviselőtársamat, aki nagyon szépen körbejárta és kifejtette azt, hogy mik azok a fenntartásaink, amiket el szeretnénk mondani, hogy jobbá tegyük ezt a rendszert. Mert természetesen az alap-kiindulóponttal maximálisan egyet tudunk érteni, sőt már régóta szorgalmaztuk egy ilyen biciklis rendszernek a létrehozását.

De nagyon fontos, és örülök egyébként, hogy ezt az előterjesztés is tartalmazza, és az előterjesztő részéről is elhangzott, hogy itt a közösségi közlekedés részeként gondoljunk ezekre a biciklikölcsönzőkre. Hiszen nagyon sokan gondolhatják azt, akik esetleg nem gondolják kellően végig a témát, hogy ez egyfajta turisztikai látványosság vagy egyfajta turisztikai eszközként funkcionál, külföldi vagy magyar turisták részére egy jó attrakció, hogy lehet biciklit bérelni és körbekerekezni a városban, de a fő funkciója, és ami miatt ezt Nyugaton is nagy számban használják, az egyáltalán nem ez, hanem valóban a közösségi közlekedés kiváltására vagy annak elősegítésére való alkalmazás.

Ahogy az egyébként számos nyugati példa és nagyváros esetében tökéletesen működik, bár nem tudom, hogy milyen mértékben támaszkodtak azokra a tapasztalatokra vagy keresték meg az ilyen rendszereket alkalmazó nagyobb városokat, de sok olyan apró, technikai probléma merülhet fel, ami az egész rendszernek a megfelelő működését veszélyeztetheti vagy tulajdonképpen el is lehetetlenítheti.

Például, hogy mondjak egy egyszerű példát; ez Párizsban, és gondolom, egyébként más nagyvárosokban is nagyon komoly feladat a rendszerben, amit meg kell valósítani, hogy az így bérelt és ezekről az állomásokról elvitt biciklik, egy másik állomáson leadva, bizonyos helyeken általában felgyűltek. Tehát jó pár állomáson hiány keletkezett, általában a belvárosi részekről tűntek el, tehát nem ellopták őket, hanem igénybe vették ezt a szolgáltatást, és mondjuk, a külvárosban tették le ezeket. Ez egy természetes folyamat, és a használói, vásárlói szokásokat foglalja magában; feltételezhetően Budapesten is ilyen irányú folyamatok kialakulnak. Ezért egy külön rendszert kell arra alkalmazni, hogy ezeket a bicikliket visszavigyék a belvárosba, hiszen ha előáll egy olyan helyzet, hogy mindig kifelé áramlanak a biciklik, akkor nem érünk el azzal semmit, hogyha kívül hatalmas számú biciklik állnak rendelkezésre, viszont a belvárosban nem lesz, ez megbéníthatja a rendszert. Tehát ilyen apróságokra is gondolni kell.

Itt elhangzott egy nagyon fontos szempont, a P+R parkolókhoz való kötése. Ez is elképesztően fontos, főleg a dugódíj réme és a különböző parkolási problémák miatt nagyon sokan tennék le a gépjárművüket és ülnének akár biciklire is akár nap mint nap, hogyha ez megfelelően meg lenne oldva, és az állomások száma a jövőben megfelelő számú lenne.

(16.30)

Egyébként hozzáteszem, Párizsban már kísérleteznek azzal, hogy ugyanezt elektromos autókkal is megcsinálják, és már szűk körben ez működik is. Tudom, ez esetleg egy nagy falat lenne, de azért nem baj, hogyha elhangzik itt az Országgyűlés falai között, hogy Nyugaton már arrafel&ea