Készült: 2020.04.01.20:51:57 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

5. ülésnap (2010.05.21.), 162. felszólalás
Felszólaló Dr. Staudt Gábor (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 13:43


Felszólalások:  Előző  162  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem nem kitölteni az időkeretet, mert nagyon sok mindent elmondtak már előttem, én inkább egy kicsit tematizálnám az elhangzottakat. Az merült fel bennem néhány LMP-s és MSZP-s felszólalást meghallgatva, hogy igazából nem is egy országban élhetünk, de természetesen el kell választani a törvényjavaslat két részét, a három csapást és a szigorításokat a holokauszttagadás, illetve új néven a nemzetiszocialista rendszerek és a kommunista rendszerek bűneinek tagadásától.

Répássy képviselőtársam többször elmondta, az ő szájából többször elhangzott, itt egy salátatörvényről van szó, tehát hogy össze van kötve a kettő. Én ezt egyébként is felírtam magamnak, hogy elmondjam. Szó szerint azt mondta talán képviselőtársam, hogy ezt hívják árukapcsolásnak. Ez valóban így van, és nagyon sajnáljuk, hogy ez így történt, mert ha nem egy ilyen árukapcsolással jött volna ide ez a javaslat, akkor nekünk is könnyebb lenne ebben állást foglalnunk, hiszen így almát és körtét kell egy csomagban összehasonlítani. Ezért is történhet meg az, hogy egy-két LMP-s felszólalóval ahhoz képest, hogy a javaslatnak melyik részével foglalkozott, egyet tudunk érteni, vagy adott esetben teljes mértékben egyet nem érteni.

Miért mondtam azt, hogy nem egy országban élünk? Amikor az MSZP programját elolvastam, boldog lettem, hogy milyen jó országban élünk: a gazdaság fejlődik, a közbiztonsággal minden rendben van, kilábaltunk a válságból. Komolyan mondom, egy idilli, már-már utópisztikus világ képe rajzolódott elém. De mi is jártuk a fórumokat! Bár én is szerencsés helyzetben vagyok, hiszen Németh Zoltán képviselőtársamhoz hasonlóan én is Budafok-Tétényben lakom, és ott a közbiztonság kiemelkedően jó, de nagyon sok vidéki fórumra is elhívtak, ahol nekem is volt alkalmam szembenézni az ottani problémákkal, illetve az ottani körülményeket megszemlélve arra az álláspontra jutni, hogy a szigorításra igenis szükség van. A Jobbik-frakcióból ezt szerintem senki nem vitatta. A törvényjavaslatnak ebben a részében valóban célja a szigorítás, és ezt becsülendőnek és támogatandónak tartjuk, de úgy gondoljuk, ha ezt nem követik egyéb, akár a büntető törvénykönyvet érintő, akár más jogterületen kívüli intézkedések, akkor ez elég kevés lesz, és nem fogja elérni azt a komplex problémamegoldást, amit elvár a magyar társadalom, és amit a szavazók elvárnak.

Itt is számtalan büntető anyagi és eljárásjogi szabály módosítására lenne szükség. Nagyon remélem, hogy ez csak az első lépés, amit a Fidesz-frakció képviselői beterjesztettek. Miért gondolom ezt? A jelenlegi rendszer is lehetőséget ad szigorúbb büntetések kiszabására. A kérdés az, hogy ez miért nem képvisel visszatartó erőt, mert azt látjuk, hogy probléma van. Ezt kár tagadni, itt csak a megoldás mikéntjéről vitatkozunk.

(20.40)

Azt én nem tudom elfogadni, hogy itt ilyen mediálással, drámaszakkörökkel a vidéken lehetne valamiféle előrehaladást elérni. Erre az elmúlt húsz évben már számtalan lehetőség kínálkozott. Azt hiszem, hogy az elköltött milliárdok is azt szemléltetik, hogy ez gyakorlatilag egy tévút, egy zsákutca, és csak a problémákat mélyítette, nem a megoldás irányába indult el a dolog.

Többen említették azt is, hogy a büntetőjogban mindig felmerül az a kérdés, hogy a büntetések elkerülhetetlensége, tehát a kilátásba helyezett büntetés bekövetkezése és elkerülhetetlensége határozza meg az elrettentő erőt, vagy az, hogy milyen szigorúan büntetünk bizonyos tényállásokat. Véleményem szerint mind a kettő. Tehát bizonyos tényállásokat bizony komoly büntetésekkel kell fenyegetni, de természetesen a felderítési mutatók, itt akár a szabálysértésre is utalok, hogy ezeknek a szabálysértési értékeknek a módosítása mind-mind előrevihet abban, hogy egy megfelelő közbiztonságot teremtsünk az országban.

Nem foglalkozik a javaslat - és én később várni fogom, hogy beterjesztjük adott esetben a büntető törvénykönyvhöz is - azzal a kitétellel vagy azzal az irányvonallal, hogy akit manapság nem végrehajtandó börtönbüntetésre ítélnek, az gyakorlatilag ezt nem is érzi büntetésnek, csak egy felfüggesztettet kaptam, élek tovább, mint Marci Hevesen, ahogy szokták mondani. Ez lehet, hogy egy jogkövető állampolgárnak a lelkét bántja, de nyilván azok a bűnelkövetői csoportok, akikre, mondjuk, két év felfüggesztettet kirovunk, gyakorlatilag úgy fogják érezni, hogy megtehették, és semmiféle szankció nem következett be. Tehát abba az irányba kellene elmozdulni, hogy a legcsekélyebb bűnelkövetők is valamiféle olyan szankcióra számíthassanak, ami számukra komoly jogsérelmet jelent, amit ők szankcióként és büntetésként élnek meg; erre már gyakorlatilag itt példákat hallhattunk, akár a kényszermunka bevezetése adott esetben a közérdekű munka helyett.

Mi csak wellnessbörtönöknek szoktuk nevezni azokat az intézményeket, ahol ma a fogva tartás folyik. Az is elképesztő, hogy több mint 8 ezer forint, 8-9 ezer forint körül van tudomásom szerint az az összeg, amit egy rab napi eltartására fordítunk. Ráadásul a magánbörtönök intézménye még jobban felkavarta ezt az állóvizet, hiszen olyan minőségi körülmények vannak a fogva tartottak számára, amik elképesztőek. Legutóbb Szabolcsból hallottam olyan történeteket, hogy a bekerülő bűnelkövetők gyakorlatilag még csempét se láttak, és ott a hifi-tévétől a felszerelt konditeremig minden jóval meg vannak áldva, és emellett az árvízkárosult régiókban nincs elég ember, hogy a zsákokat pakolja, eközben jól fűtött börtönökben lötyögnek a bűnelkövetők az adófizetők pénzéből.

Szintén üdvözlendő a felső határ emelése. Én azt hiszem, kimondhatom azt, hogy a középmértéknek, tehát az irányadó középmértéknek az újra bevezetése is egy nagyon jó irány, hiszen nem engedi elpuhulni - ha szabad így fogalmaznom - a jogalkalmazást. Emellett azonban én megfontolnám az alsó határnak is bizonyos szempontból a megemelését, hiszen ez egy olyan kötelezettséget ró a bíróra, hogy bizonyos esetekben ez alá nem mehet, így pont azoknak a kisebb súlyú bűncselekményeknek, a társadalmat a leginkább irritáló bűncselekményeknek az elkövetőit tudjuk megfelelő módon szankcionálni, amik a köznyugalmat leginkább zavarják.

Én is megnéztem egy statisztikát. Amikor a javaslat visszaeső erőszakos bűnelkövetőkről beszél, szerintem nagyon szűken határozza meg ezt a kört, tehát szűk az a kör, aki ebbe beleesik mint elkövető. 2009. augusztus és szeptember között mindösszesen öt ilyen elkövetési magatartásra derült fény a statisztikák szerint. Természetesen nem mondom azt, hogy az irányvonal nem tartható, de ahogy mondtam, az alsó határ emelését is hozzá kellene venni a javaslatban.

Azt is nehezményezzük, nehezményezem, hogy nem mozdultunk el abba az irányba, hogy a felfüggesztésnek mint lehetőségnek szűkebb körben való alkalmazását bevigyük a büntető törvénykönyvbe, hiszen ha le lehet rövidíteni a büntetést, illetve egy felfüggesztettel meg lehet úszni, akkor adott esetben nem értük el a kellő hatást.

A kényszermunkáról már beszéltem, a börtönviszonyokról beszéltem. Az is egy alapvető kritérium, hogy hogy élik meg a börtönéveket az elkövetők. Ehhez kapcsolódik, hogy azt szeretnénk, ha azokat a költségeket, amiket az államnak a büntetőeljárással okozott az elkövető, megtérítené vagy ledolgozná a börtönben. Ehhez kapcsolódna a teljes kár megtérítésének a kötelezettsége is, ami nem évülne el. De ez nemcsak a kisebb bűnelkövetésekre, hanem a fehérgalléros bűnözők által elkövetett visszaélésekre, korrupciókra is igaz. Magyarországon az a kialakult gyakorlat, hogy lopni csak sokat érdemes, hiszen többmilliárdos sikkasztás, hűtlen kezelés, korrupciós ügyek kapcsán is néhány év felfüggesztettel és pár százezer vagy pár millió forint pénzbüntetéssel meg lehet úszni. Ez a társadalom igazságérzetét borzasztóan irritálja.

Ha egyenes szándékkal követte el a bűnelkövető a bűncselekményt, akkor javasolni fogjuk, hogy ki kell zárni őt - ahogy azt Volner képviselőtársam említette - a közösségi forrásokból. A megélhetési bűnözést mint kifejezést egyszer és mindenkorra száműzni kell a büntetőjogból és a társadalomból is. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy ez egyáltalán bevezetésre kerülhetett.

Van egy-két javaslatunk - ebbe részletesen nem mennék bele -, hogy alapvetően a közbiztonság megoldása még milyen módszerekkel működhet. A büntetőjogon kívül számos terület létezik, akár a szociális és családtámogatási rendszer átalakítása, a közmunkaprogramok vagy a szociális kártya bevezetése. Fontos szempont, hogy ma Magyarországon, illetve a jövő Magyarországán csak az kapjon bármilyen támogatást, illetve készpénzbeli támogatást, aki ezért megdolgozott.

Nagyon röviden a javaslat másik részéről, a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek tagadásáról is szólnék. Itt nagyon sok minden elhangzott. Mi eleve tiltakoztunk, amikor ez felmerült holokauszttagadás formájában, hiszen továbbra is fenntartjuk azt a véleményünket, hogy ez a szólás szabadságába ütközik. A büntetőjog mint ultima ratio kell hogy szerepeljen a jogrendben. Az, hogy Sólyom László ezt aláírta, véleményem szerint - ahogy Balczó képviselőtársam is mondta - még nem tekinthető zsinórmértéknek. Azt hiszem, itt az alakuló ülésen láthattuk, hogy Sólyom László is a kettős mércét, ha úgy adódik, előszeretettel alkalmazza.

Nagyon sajnáljuk - és ezt még egyszer ki kell hangsúlyoznom - egyrészt, hogy ez a törvénymódosítás a tudományos kutatásoknak is gátat szab. Attól még, hogy a holokauszttagadás törvényi tényállásának a bevezetése alkotmányellenes volt, ha hozzávesszük a nemzetiszocialista rendszerek bűneinek, illetve a kommunizmus bűneinek tagadását, ez egy szebb forma vagy egy finomítása a dolognak, de attól még ugyanúgy alkotmányellenes, és áldozat és áldozat közt különbséget tesz. Elég, ha mondjuk, a délvidéki mészárlásra, a magyarok lemészárlására gondolunk, akkor ezek szerint ők kevesebbet értek ez alapján. Mi úgy gondoljuk, hogy abszolút kategóriák nem léteznek, illetve keresztény emberként csak az Istent tartjuk ilyennek. Ez a törvény viszont továbbra is megtartja, hogy különbséget tesz ember és ember között.

Végezetül azt a sajnálatomat szeretném kifejezni, amit már többen megtettek, hogy a Fidesz nem volt elég bátor ahhoz, hogy egyszerűen csak visszavonja, és kivegye a Btk.-ból ezt a törvényi tényállást, ahogy az gyakorlatilag helyes lenne, vagy a jogállamiság mércéjének megfelelne. Ez igaz, egy finomítása, és örülünk neki, hogy belevették a kommunizmus bűneit is, de ez roppant kevés, véleményünk szerint továbbra is alkotmánysértő.

Itt elhangzott, nem is tudom már, melyik képviselőtársam szájából, hogy úgyis valaki az Alkotmánybírósághoz fog fordulni. Mi már a holokauszttagadás törvényi tényállása kapcsán elkészítettük ezt a beadványt. Azért nem adtuk még be, mert bíztunk benne, hogy a Fidesz úgy, ahogy van, ki fogja venni az egész tényállást a büntető törvénykönyvből. Nyilván ezek után majd el kell gondolkoznunk azon, hogy az új tényállás kapcsán is az Alkotmánybírósághoz fordulunk-e. Ez nyilván a jövő zenéje és az elnökségnek a döntése lesz, én ezt nem szeretném megelőlegezni. Viszont meg szeretném köszönni, hogy meghallgattak.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  162  Következő    Ülésnap adatai