Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót. Még mielőtt rátérnék arra, amit összeírtam magamnak, megosztanám önökkel, hogy egy picit csodálkoztam a vitát hallgatva; bár, ugye, érdemi vita eddig azért nem alakult ki, remélem, majd lesz. Először államtitkár úr mondta, úgy indította az egészet az expozéjában, hogy nem is annyira különleges, meg valószínűleg sok érdeklődést nem is fog kiváltani. Valószínűleg rosszul dolgoznak azok a kollégái, akik összerakják a sajtószemlét, mert egyébként önmagában csak egy sajtószemléből valószínűleg már lehetett volna érzékelni, hogy azért ez a törvénymódosítás, ha nem is hívott százezreket az utcára, de a szakmán belül érzékelhető módon kisebb felzúdulást eredményezett. Másrészt azon is csodálkoztam, amikor rektor úr, bocsánat, államtitkár úr azt mondta, hogy önöknek adott igazat  mármint nyilván az elődeinek, mert nem ön volt akkor az államtitkár  az Alkotmánybíróság. Én azért ezen egy picit csodálkoznék, mert ez egy leegyszerűsítése vagy leegyszerűsített értelmezése, és akkor finoman fogalmaztam, az Alkotmánybíróság döntésének. Mert az kétségtelen, hogy az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy önmagában  itt a Taigetosz-törvényről van szó, aki a teremben ül, gondolom, mindenki tudja  az, hogy egy felmentést vagy mentességet megvon a törvényhozó, nem alkotmányellenes. Viszont azt is hozzátette az Alkotmánybíróság, hogy az eljárásmódja ennek a kedvezménymegvonásnak, illetve az, hogy nem gondoskodtak arról, hogy a gyerekek egyedi, speciális helyzetére megoldást adó választ tudjanak adni, az nincs rendben.

Ezért született meg ez a bizonyos június 30-ai határidő, amit itt többen említettek, hogy nyilván azért van most itt ez a törvénymódosítás, mert az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy június 30-áig legyenek szívesek ezt rendezni. Mondjuk, az összes többi részére nem mondta az Alkotmánybíróság, azt maguk tették hozzá, de ez egy másik kérdés. Szóval, ez azért, hogy önöknek adott igazat az Alkotmánybíróság, nem teljesen igaz. Bizonyos értelemben ezt mondta az Alkotmánybíróság, bizonyos értelemben meg feladatokat szabott, mert azt mondta, hogy rosszul csinálták, és nem jó a törvény. Ez a pontos értelmezése az Alkotmánybíróság döntésének.

Harmadrészt meg azon csodálkoztam, amit Pósán László mondott. Valamennyire ismerem a köznevelési törvényt, meg ismerem ezt a módosítást. Azt mondta Pósán László, hogy ez csak egy ilyen adminisztratív egyszerűsítés az igazgatóválasztásnál, hogy ki hogy s mint véleményezhet. Például a köznevelési törvényből alapból kikerül a 70. § (2) j) pontja, hogy a nevelőtestület véleményezi az igazgatóválasztást. Aláírom, hogy ha csak ez kerülne ki, akkor igaza is lehetne Pósán Lászlónak, csak éppen a 68. § (1) bekezdése is módul. Ott van egy félmondat, ami kikerül. Ez a félmondat  igazgatóválasztásról van szó  úgy szól, hogy az igazgatóválasztás kapcsán „az e törvényben foglalt szervezetek, közösségek, személyek és a fenntartó véleményének kikérésével” valósul meg az igazgató kinevezése. Tehát kikerül a törvényből az, hogy a törvényben foglalt szervezetek, közösségek, személyek, fenntartó véleményt mondanak. Ez  paing!  így kikerül a törvényből, nem marad, aki véleményezzen. Sem az iskolaszék, sem az iskolatanács, sem a szülői munkaközösség és a többi esetében a most érvényben lévő törvényben én nem találok olyat, ami taxatíve fölsorolja, hogy az igazgatóválasztásnál véleményt mond. Tehát ilyen értelemben ez nem egy adminisztratív módosítás.

Na, de akkor térjünk vissza magára a törvénymódosításra, mert valóban egy nagyon összetett javaslatcsomag, sok-sok-sok törvényt módosít. Ebben egyébként vannak pozitívumok is, itt néhány elhangzott kormányoldalról is, ellenzéki oldalról is, de mondok én is akkor néhányat, közte egy-kettőt, ami még nem hangzott el, pedig szerintem pozitívum. Például az, hogy 2021-től bekerül a természettudományos eszközhasználat, eszköztudás mérése. Én mint geográfus ennek aztán végképp örülök, de úgy általában, mivel sokszor beszélünk arról, hogy a természettudományos képzést javítani kell, az nagyon fontos visszajelzés a közoktatásban, hogy hogyan is áll pontosan a természettudományos eszköztudás meg úgy általában a természettudományos ismeretek helyzete.

Szóba került itt már az igazgatók, intézményvezetők bérezése meg bizonyos pluszfeladatok elvégzéséhez kapcsolható pluszbérek rendezése. Ez önmagában rendben van, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy a pedagógusok bére eléggé alacsony. Most ebbe nem mennék bele, mert messzire vezetne, hogy lefolytassuk állandóan ezt a vitát, meg kell nézni a konkrét számokat, hogy a nemzetgazdasági átlagkeresethez képest hogyan alakul  alacsony a pedagógusok bére. De ennyi erővel már egyrészt a helyettesítéshez kapcsolt pluszfeladatokat is belevehették volna ebbe a körbe, illetve voltaképpen akkor már ezzel a lendülettel az illetményalapot a minimálbérhez vissza lehetett volna kötni, és akkor még sokkal jobb lenne a helyzet. Tehát itt inkább hiányérzetem van, nem önmagában az, hogy itt néhány ponton belenyúlnak a fizetésekbe.

Bizonyos értelemben akár pozitívumnak is tekinthető, ahogy a tanárhiányra, a pedagógushiányra reagálnak. Nem először fordul elő  annak ellenére, hogy egyébként mindig megkapjuk, főleg Rétvári Bencétől, hogy természetesen Magyarországon pedagógushiány nincs , hogy egyébként a törvényt folyamatosan úgy reszelgetik, hogy a meglévő pedagógushiányt valamilyen módon tudják kezelni. Korábban már volt olyan törvénymódosítás, ami át is ment a Házon, hogy bizonyos tárgyak esetében nem kell szaktanári pedagógus végzettséggel rendelkezni, hogy oktasson valaki, vagy a gyógypedagógus végzettséget kihúzták sok helyről mint kötelezettséget; mondjuk, azzal nem értettünk egyet, de ez egy másik kérdés. Most például egy olyan megoldást is beletettek, ami voltaképpen akár el is fogadható és megoldásnak tekinthető rövid távon. Ez a megoldás, amit itt már emlegettek képviselőtársaim, hogy olyan pedagógus esetében, aki egyébként mindent elvégzett már az egyetemen, csak a nyelvvizsgája nincs meg, hogy a diplomáját ki lehessen állítani, ő kezdhessen el tanítani. Nyilván neki aztán majd a nyelvvizsgát meg kell szerezni.

Ezt akár pozitívumnak is lehetne tekinteni. Bár ez nyilván hosszú távon nem oldja meg a problémát, mert a probléma az, hogy sokkal többen mennek el a pályáról, mint ahányan bekerülnek a rendszerbe. Főleg azért is ráadásul, mert öregszik el a szakma. Tudjuk nagyon jól, hogy a következő 10-15 évben olyan mennyiségű pedagógus, tehát a rendszerben most bent lévő pedagógus fog nyugdíjba menni, amit biztos, hogy nem tud pótolni a magyar felsőoktatás. Tehát ezek a számok még akkor sem nagyon stimmelnek, ha minden végzős, pedagógusszakon végzős elmegy automatikusan tanítani, és tudjuk, hogy nagyon nem ez a helyzet, mert a tanárszakon végzettek egy igen jelentős része nem pedagógusként kezd el dolgozni.

Itt visszaérünk megint a fizetésekhez. Miért nem megy oda? Ad 1: azért, mert egy kezdő tanári fizetéssel semmire nem megy az ember, a McDonald’sban is kétszer annyit lehet keresni és kevesebb munkával. Ezt csak azért tudom mondani, mert tanítottam is, meg gyorsétteremben is dolgoztam, és elhiheti nekem mindenki, hogy az oktatás egy nagyobb leterheltséget igénylő feladat. Másrészt meg azért, mert egy huszonéves fiatalnak viszonylag nehéz elmondani, hogy egy ilyen központosított, centralizált, utasításokra épülő rendszerbe menjen be, és élvezze a tanítást.

Egyébként az a baj, hogy ez a mostani törvénycsomag még inkább tetézi, most már gyakorlatilag visszamegyünk az 1978-as állapotokhoz jóformán, amikor mindent a központból akarnak megmondani. Itt már hosszasan volt szó a tankönyvellátásról és a többi, tehát tényleg eddig legalább még úgy nagyjából meg lehetett azt oldani, hogy ha a pedagógus úgy gondolta, és a szülők ezzel egyetértettek, akkor az ő pedagógiai elképzeléséhez passzoló tankönyvet használták. Megvették, azt használták.

A jövőben nagyon úgy néz ki, hogy jórészt ennek a módosításnak köszönhetően ennek a lehetősége elmegy, és kénytelenek lesznek a központi tankönyvet használni. Főleg úgy, hogy bizonyos értelemben még mondhatnánk azt is, hogy egy kicsit meg is fenyegetik az iskolaigazgatót, aki ezt engedi a pedagógusnak  mert általában ez csak ott működik, ahol az igazgató azt mondja, hogy csináld, ahogy akarod, nem foglalkozunk a központi tankönyvvel , merthogy beletesznek egy ilyen passzust, hogy „ha az óvoda kivételével állami szerv vagy felsőoktatási intézmény által fenntartott nevelési, oktatási intézményben olyan nevelési, oktatási vagy tájékoztató tevékenység folytatására kerül sor, amely a köznevelési jogszabályok súlyos megsértése révén a gyerek, tanuló Alaptörvényben foglalt jogainak megsértését eredményezheti”, és így folytatják, akkor ki lehet rúgni az igazgatót.

(14.30)

Az engem nagyon érdekelne, hogy mi az az olyan nevelési-oktatási vagy tájékoztató tevékenység. Tehát ez vonatkozik a  hogy szokták mondani a Mi Hazánk Mozgalomban?  a melegpropagandára vagy nem tudom, mire. Ez ez akarna lenni vagy a Soros úrra vonatkozik, vagy migránsokra? (Arató Gergely: Szabadság, egyenlőség, testvériség!) Szóval, mi az a nevelési-oktatási vagy tájékoztatási tevékenység, ami alapján gyakorlatilag bármikor ki lehet rúgni majd egy igazgatót? (Dr. Varga-Damm Andrea: Igen, ez ilyen.)

Szóval, ez tényleg érdekelne, hogy ez hogy valósul meg, mert szerintem ez így, ebben a formában nincs rendben. Ezért sem mennek az egyetemi hallgatók sokszor pedagógusnak, mert megmondják neki, hogy konkrétan mit tanítson, melyik órán mit mondjon, melyik oldalról mit vetítsen ki, plusz még ha véletlenül van benne ambíció, és intézményvezető lesz, akkor meg szembesül egy ilyen törvénnyel, ami azt mondja, hogy ja, ha bal lábbal kel föl az ő kinevezője, akkor gyakorlatilag azonnal kirúgható. Persze, hogy inkább elmegy a magánszférába dolgozni, hiába lenne meg benne egyébként az elkötelezettség.

Visszatérve még a pedagógushiányra, önmagában azt is el lehet fogadni, és egy ilyen pótmegoldásként lehet, hogy én is ugyanezt csinálnám, sőt elég valószínű, hogy az óraadók heti óraszámát megemelik 10-ről 14 órára, hosszú távon ez sem ideális megoldás. Persze, pontosan tudjuk, de egy ilyen átmeneti időszakra biztosan jó, csak lassan szeretnénk látni, hogy mi a végső megoldás. Hogy fogják azt kezelni, hogy pedagógushiány van, és a jövőben még nagyobb lesz, ha ugyanígy alakulnak a számok a felsőoktatásban?

Aztán itt sokan beszéltek már a magántanulói státuszról. Zárójelben: én tudok konkrét számokat mondani, mert vagy egy hónapja kértük ki közérdekű adatigényléssel a magántanulók státuszát, mert persze hallottuk, hogy probléma van, és készül valami. Kikértük, meg beszéltünk néhány emberrel. Tavaly nyolcezer-háromszáz-valamennyi magántanuló volt. A teljes, pontos számra nem emlékszem, de nyolcezer-háromszáz-valamennyi magántanulói státuszban lévő gyerek volt a közoktatásban. És ahogy itt el is hangzott, ez egy valóban nagyon összetett csoport.

Vannak olyanok, akiket voltaképpen az iskola egyes pedagógusok közreműködésével próbál eltüntetni az iskolából, mert úgymond csak zavarná az oktatást; ez viszonylag gyakori érv mostanában a közoktatásban, hogy bizonyos gyerekeket így kiraknak, belőlük is van. Van az a csoport, amit Tapolczai Gergely említett. Vannak azok a gyerekek, akik beleesnek valamilyen trükközésbe. Van egy-két olyan intézmény, amely trükközik a magántanulói státuszokkal. Mondjuk, erre a hivatal szokott figyelni, és akkor ezeket vagy megbünteti, vagy be is záratja, ilyenre is volt példa. És persze van egy olyan része ezeknek a gyerekeknek, valószínűleg talán ez lehet a legnagyobb ezek közül a csoportok közül, akik azért magántanulók, mert a szülő hisz abban, hogy ő tud jobbat nyújtani, mint a magyar közoktatás.

De teljesen mindegy, hogy melyik csoportot nézzük, 8300 gyerekről beszélünk. Ez a közoktatásban bent lévő gyerekek minimális része. Tényleg nem is százalék, hanem töredék, hogy a Felmegyek a miniszterhez című filmet idézzem, amiben Páger Antalt így hajtják el, hogy nem lép be a szövetkezetbe, és mondják, hogy nem számít, úgyis 100 százalék a szövetkezet így is, ha nem lép be, mert az nem is százalék, hanem csak töredék.

Igazából emiatt egy magántanulói jogviszonyrendszert, ami azért kidolgozott, kialakult és jogilag úgy nagyjából körbehatárolt, nem biztos, hogy ki kell dobni. Itt-ott egy picit jobban lehet ellenőrizni, itt-ott egy picit keményebben föl lehet lépni a trükközők ellen, de ezért kidobni az egészet biztos, hogy nem éri meg, főleg azért, mert a társadalom nyilván nem meghatározó része, de egy olyan része most ideges, aki tudja, hogy ő jobbat tud a gyereknek adni, mint amit a magyar közoktatás.

Én csak azt tudom kérni, hogy néhány dolgot azért gondoljanak meg ennek a törvénymódosításnak a kapcsán, elsősorban az igazgatóválasztás véleményezését és a magántanulói státuszok fenntartása esetében. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)