Készült: 2019.10.16.05:42:25 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 2 2006.07.04. 4:54  1-4

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság miniszterelnöke a napokban arról beszélt, hogy Magyarország, a magyar nemzet oly sikeres, erős és befolyásos lett, mint korábban talán soha; ma már ott tartunk, hogy nemcsak a Kárpát-medencében, hanem az egész világban zajló folyamatokra is hatással bír. Azt is hozzátette, hogy persze az erő és a befolyás kötelez, melyből több felelősség adódik.

Kedves Képviselőtársaim! Érdemes egy kicsit megvizsgálnunk, hogyan is állunk e nagyobb befolyásból adódó felelősséggel. Ha belelapozunk a Szabadság és szolidaritás című kormányprogramba, a következőt olvashatjuk: "A köztársaság választott felelős vezetőiként 10 millió magyar állampolgár nevében, 15 millió magyar érdekében kívánunk kormányozni, valamint, hogy a Magyar Köztársaság kormánya támogatja a határon túli magyarság autonómiaigényét." Fontos és nemes célkitűzés, főleg, ha már a kormány 2005. december 5-én nem támogatta a határon túli nemzettársaink részére a magyar állampolgárság megadását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyian tudjuk, hogy az erdélyi székely magyarság küzd az autonómiájáért, küzd az önrendelkezéséért, miközben a Magyar Köztársaság erős, befolyásos, globális problémákat is megoldani képes kormánya sajnos mélyen hallgat, még egy bátortalan üzenetre sem futotta ez idáig, pedig mint tudjuk, az erő és a befolyás kötelez.

Azt mondja a kormány, hogy remek viszonyt alakítottak ki szomszédainkkal. E remek viszony jegyében volt pezsgős koccintás 2002. december 1-jén, volt közös magyar-román kormányülés, Mucuskát már meg sem említem. Az persze kérdésként felmerülhet bennünk, hogy a közös találkozók során a magyar kormány vajon miért nem vetette fel soha a székelyföldi autonómia ügyét. Node ne vájkáljunk a múltban, ne csak bíráljunk, hanem keressük a megoldást, a kiutat, ahogyan Gyurcsány Ferenc mondta a minap.

A "mit kellene tenni?" kérdésre a következőt javasolom, tisztelt képviselőtársaim: támogassa a magyar kormány a székely magyarság autonómiaigényét; vállaljon akár védő hatalmi státust Magyarország, csakúgy, mint Ausztria tette ezt a dél-tiroli osztrákok esetében; a magyar kormány álljon ki a nemzetközi fórumokon, az Európai Parlamentben és a baráti román kormány elé, mondja ki, hogy azt akarjuk, a székelységnek joga legyen saját kebeléből választani önkormányzatot, joga legyen nemzeti önazonosságát megőrizni, saját oktatási, kulturális, közigazgatási intézményeket működtetni, végrehajtó és igazságszolgáltató testületekkel rendelkezni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát azt javasolom, álljon ki bátran a magyar miniszterelnök, és 15 millió magyar érdekében mondja azt, hogy kedves román barátaink, mi nektek eddig mindenben és mindenhol segítettünk, és segíteni fogunk a jövőben is; segítettünk a NATO-tagság elérésekor, segítettünk az európai csatlakozáskor, és segítettünk az árvíz idején is. Most a közös Európában ugyan mi akadálya lenne a székelység autonómiájának? Ha kell, segítünk ebben is, higgyétek el, ez a ti érdeketek is.

És még egy javaslatom lenne, kedves képviselőtársaim, a kormány irányába. Ha azt akarjuk, és a szomszédaink is azt akarják, hogy történelmi előítéletektől mentes, egymás kultúráját, nyelvét, identitását elfogadó, együttműködő nemzetek éljenek itt a Kárpát-medencében, akkor érjük el azt is, hogy a történelemoktatás jó néhány szomszédunknál ne ellenségként tüntesse fel a magyarságot, hogy a jövőben ne lehessen a politikai pártoknak magyargyalázással, magyargyűlölettel szavazatokat szerezniük.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A kormányprogramban a kormány vállalta, hogy támogatja a határon túli magyarok autonómiatörekvéseit. Önmeghatározásaként karakteresen megfogalmazta, hogy a kormány tagjai magyarok, sőt hazafiak; akkor én meg azt kérem a magyar kormánytól: még nem késő, tetteiben is mutassa meg hazafiságát, ne hagyjuk magukra a székelyföldi erdélyi magyarságot, más nem fog helyettünk szólni.

Wass Albert úgy fogalmaz: "Magatok sorsát magatokban hordozzátok, magyarok." Segítsünk közös nemzeti sorsunk jobbra fordításában, ez az igazi felelősségünk, ez az igazi kötelességünk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 96 2006.10.30. 2:34  95-102

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. A miniszter úr nincs jelen, én elfogadom az államtitkár úr remélhető válaszát is, úgyhogy megfogalmazom az ő számára a kérdést.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Mindannyian tudjuk, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok hatékony működésének egyik alappillére a megelőzés, hogy az információszerző tevékenységgel időben jelezze az adott szolgálat az esetleges veszélyeket. Tisztelt Képviselőtársaim! Az a kérdés, hogy megelőzhető lett volna-e az a tragédia, ami 2006. október 23-án történt, azok a sérülések, amelyek asszonyokat, idős embereket értek könnygázgránátoktól, gumilövedékektől, gumibotoktól és egyéb más erőszakos eszközöktől. Több mint 160 sérült, ebből több mint egytucatnyi rendőr.

Egy hónappal ezelőtt - szeretném emlékeztetni önöket és önt is, államtitkár úr -, az ellenzéki pártok, illetve a Fidesz és a KDNP szeptember 23-ára tervezett nagygyűlése előtti napokban az ön minisztere és Petrétei miniszter úr tájékoztatást adtak arról, hogy itt nagyon-nagyon komoly veszélyek készülnek, és az információjukat az NBH, a Nemzetbiztonsági Hivatal információira alapozták. Komoly kockázatokról, ismert bűnözői körökről, korábban beazonosított alvilági személyekről szóltak, akik zavargásokra készülnek, robbantásokkal, gyújtogatásokkal akarják a szóban forgó nagygyűlést felhasználni saját céljaikra.

Tisztelt Országgyűlés! A baj megelőzését szolgálta-e most, hogy a Kossuth téri tüntetők engedélyt kaptak a maradásra, az október 23-ai ünnepségek idején is maradhattak volna, azonban önök 22-én éjjel a rendőrséggel együtt kiürítették a teret? A hivatkozási alap az volt, hogy kenyérvágó kést, sátorverő fejszét, vasgolyót, faszenet és alkoholt találtak a téren, amely veszélyt jelentett volna az ide érkező, rangos külföldi vendégek testi épségére.

Az a kérdés, hogy mikor derült ki az ön minisztere számára ez a veszély, hogy milyen eszközöket tárolnak a tüntetők a téren. Kiktől, illetve kitől kapták az információt? Miért nem értesítették az ellenzéki pártokat a leselkedő biztonsági kockázatokról, ahogy azt tették egy hónappal ezelőtt? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Végezetül pedig azt hadd fogalmazzam meg, hogy a miniszterelnök úr arról beszélt egy televízióban aznap, 23-án este, hogy szervezett akcióról volt szó. Pontosan mit kell értenünk a szervezett akción? Kik szervezhették ezeket az akciókat?

Köszönöm szépen, a megtisztelő válaszát előre is köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 100 2006.10.30. 1:15  95-102

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár úr, meg kell mondjam, hogy személy szerint én semmiféle vádat nem fogalmaztam meg a rendőrséggel és a szolgálatokkal szemben. Én azt hiszem, hogy egy korrekt vizsgálat híve vagyok. Én bízom benne, hogy önök felkészülnek legalább a holnapi bizottsági ülésre; kaptak elég időt. Nem igazán értem, hogy már a múlt hét folyamán miért nem lehetett tájékoztatást adni, hiszen a nemzetbiztonsági kabinetet már tájékoztatták a szolgálatok vezetői, illetve a rendőrség vezetői is.

Én azt hiszem, hogy a nemzet biztonságát a nemzetbiztonsági szolgálatok valóban szolgálják, de csak akkor, ha önök ezt nem próbálják meg eszközként fölhasználni a saját céljaikra. A szolgálatok nem azt a célt szolgálják, hogy egy pártnak az érdekei mentén teljesítsék a tevékenységüket, még csak azt sem, hogy egy kormányt kiszolgáljanak, hanem a nemzet egészének a biztonságát kell hogy garantálják. Én remélem, hogy önök nem gyakorolnak nyomást a szolgálatokra, és nem próbálják meg őket olyan irányba fölhasználni, ami valóban azokat a konspirációs eszméket próbálja meg igazolni, amelyeket valóban mind a két táborban elég gyakran lehet most már hallani. Én bízom benne, hogy a holnapi nap folyamán többet fogunk megtudni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Ennek reményében nem fogadom el a válaszát. Köszönöm szépen. (Derültség a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 26 2007.03.19. 4:21  25-28

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Minden előzetes híresztelés és rémhírek ellenére méltó ünnepünk volt március 15-én. Persze, sokan sok helyen sokféleképpen ünnepeltek; a többség rendben, kulturáltan, néhányan kevésbé. A Kereszténydemokrata Néppárt frakciója ezúton is köszönetet mond azoknak a békés ünneplőknek, akik részt vettek március 15-én Budapesten és országszerte az ünnepségeken. Meg kell köszönnünk azoknak az embereknek külön, akik nem ültek fel a rémhíreknek, és azoknak is, akik nem ültek fel a provokációnak.

Külön szeretném megköszönni Sólyom László köztársasági elnök úrnak, aki a beharangozott rémhírek ellenére pontosan személyes példamutatással gyalogosan sétált át a Várból a Parlamentbe, ezzel is érzékeltetve azt, hogy biztonság van, ezzel is megpróbálta visszaadni az emberek biztonságérzetét.

(14.10)

S ha már Sólyom László köztársasági elnök úrnál tartunk, akkor mindenképpen egy mondat erejéig érdemes köszönetet mondanunk azért is, amiért önök nagyon-nagyon sokan bírálták őt személyében, hogy elment Erdélybe, és tudjuk azt, hogy 2004. december 5-e után azokat a mély sebeket mindenképpen gyógyítanunk kell, és a köztársasági elnök úr ezt tette, szerintem nagyon helyesen nemzeti ünnepünk alkalmával.

Tisztelt Országgyűlés! Azonban nem mehetünk el szó nélkül, hogy ezen a napon más is történt. Késő este utcai csetepaték, csetepaták (Derültség.), égő kukák... Paták is. Paták szerencsére nem voltak, csak 23-án. Csetepaték, égő kukák, tojással megdobált főpolgármester, kifütyült miniszterelnök. Az események, a látottak sok-sok kérdést generálnak az emberekben. Nem értik, miért kellett fél évig kordonnal körbezárni a Kossuth teret, majd hogy hogyan múlik el ez a bizonyos terrorveszély, ami miatt körbezárták a Kossuth teret, egyik napról a másik napra. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.)

Tisztelt Országgyűlés! Miért nem lehetett egy veszélyesnek tartott radikális vezetőt az elmúlt fél évben letartóztatni, miközben több ízben, tudjuk, több ízben megjelent nyilvános rendezvényeken. Igaz, akkor nem keltett gyanút, hiszen nem volt rajta sem napszemüveg, sem paróka. Valószínűleg a saját arca volt a gyanús, ha más nem. A Deák téri sikeres rendőri akcióért valóban gratulálhatunk a rendőrségnek, azonban eléggé érdekes és sajátos dolog az, hogy ez a személy, aki az alkotmányos rend megdöntésére irányuló felbujtással vádolható és sok minden mással, ez a személy meg sem próbált szökni, nem is menekült a rendőri intézkedés elől. (Zaj.) Tudjuk, a március 15-ei esti zavargások fő motiváló tényezője az ő személyének letartóztatása volt. Maga a rendőrség is elismerte, hogy ez szolgált ürügyül a zavargásoknak.

Tisztelt Országgyűlés! Emlékszünk, és láttuk Demszky Gábor tojással történő megdobálását. Azonban ez ügy kapcsán is az ember elgondolkodik azon, amikor Demszky Gábor főpolgármester úr írja otthon a beszédét, és közben megrendel a tűző napsütés ellenére, a 20 fokos meleg ellenére féltucatnyi fekete nagy méretű esernyőt - esetleg netalántán tudta, hogy tojással fogják megdobálni? (Felzúdulás a kormánypártok soraiban. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Persze, megdobálta saját magát! - Kicsit magasabbra a színvonalat!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy éve folyamatosan rémhíreket terjesztenek robbantásokról, terrortámadásról, fasiszta veszélyekről beszélnek. Tisztelt Képviselőtársaim! Az a kérdés, hogy ezek valós veszélyek-e, vagy netalántán az őszödi beszéd utáni újabb trükkök százai, amiről nekünk nem is kell tudnunk. Egy biztos, az emberek biztonságérzetét jelentős mértékben manipulálták. Miniszterelnök úr, az a kérdés, hogy képes-e ezek után az emberek biztonságérzetét visszaadni.

Kedves Képviselőtársaim! Ma ott tartunk, hogy Magyarország jelenlegi miniszterelnökének már szinte senki sem hisz. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból.) Ennek az okát nem másokban kell keresnie, hanem saját magában.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 14 2007.04.23. 4:15  13-16

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen, elnök asszony, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Ritkán adódik Magyarország esetében olyan alkalom, hogy a legnagyobb és legnépszerűbb kontinentális sportesemény közelébe kerülhessen. Fociválogatottunk évtizedek óta nem jut ki nemzetközi viadalokra. Az egész ország szurkolt azért egészen múlt szerdáig, hogy 2012-ben Magyarország rendezhesse a labdarúgó Európa-bajnokságot. Mindannyian tudjuk, hogy milyen példátlan, csúfos, megalázó kudarcban volt részünk.

Egy nemzetközi torna megrendezésekor valószínűleg több szempontot mérlegelnek és mérlegeltek a döntéshozók. Elsőként talán a hazai labdarúgó-bajnokság színvonalát. Ha azonban ez lenne a döntő szempont, akkor Ausztria valószínűleg nem rendezhetné a 2008-as labdarúgó Európa-bajnokságot.

Gondolhatnánk azt is, hogy a stadionok állapota a meghatározó egy ilyen döntésnél. Ha így lenne, akkor Olaszország lett volna a győztes Cardiffban minden bizonnyal. Sokan arra hivatkoznak, hogy a rendező ország lélekszáma dönti el a kérdést. Ha így lenne, sem Portugália, sem Svájc nem jöhetett volna szóba.

(13.30)

Mi marad ezután? A rendezést vállaló ország gazdasági, politikai helyzete, illetve annak fejlődésébe, jövőjébe vetett bizalom. Cardiffban - szomorú, de így van - több bizalmat szavaztak Ukrajna gazdasági, politikai fejlődésének, mint Magyarországnak. (Podolák György: Szerinted!) Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az egész döntésben a legszomorúbb, hogy meggyőzőbb, hitelesebb volt az ukrán gazdaság növekedése, mint a magyar gazdaságé. Az európai döntéshozók összevetése során nem értékelték a dübörgő magyar gazdaság eredményeit, és a nagyot ugró pannon puma helyett (Zaj. - Az elnök csenget.) csak egy, a talajba fúródott, útját kereső szegény vakondot láttak.

Vajon mi az oka ennek, kedves képviselőtársaim? Miért van az, hogy az UEFA egy nagy gesztust tesz Kelet-Európa felé, és nem Magyarországot választja, amely pedig tizenöt éven keresztül a térség húzóországa volt? Miért van az, tisztelt képviselőtársaim (Zaj. - Az elnök csenget.), hogy 2004-ben még a második legjobbnak jelölték Magyarországot? Tizennégyből hat szavazatot kapott, mint ahogyan Bánki Erik képviselőtársam elmondta. Mi történt az elmúlt másfél-két évben, tisztelt képviselőtársaim, hogy Magyarország pályázatát nulla szavazattal senki sem támogatta? Vajon nem működtek a trükkök százai Cardiffban?

Lamperth Mónika miniszter asszony arról beszélt, hogy érdemes a jövő felé tekinteni. Ezzel egyet tudok érteni, és talán érdemes lenne ezen gondolatok mentén, amikor a jövőről beszélünk, végiggondolni, hogy Gyurcsány Ferenc kiutazásainál javulnak-e az esélyeink egy-egy nemzetközi esemény, egy-egy nemzetközi rendezvény megrendezése során. Vagy ha esetleg itthon maradna, lehet, hogy jobban járnánk.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Talán nem tévedünk, amikor arról beszélünk, hogy egy országkép, egy ország imázsa bizony-bizony hatással van a nemzetközi döntéshozókra. Minden politikai vezető rányomja a bélyegét az adott országra, az adott korszakra. Gyurcsány Ferenc is rányomta, rányomja a bélyegét Magyarországra, Gyurcsány Ferenc árnyéka rávetődött Cardiffra. (Moraj az MSZP soraiban. - Kiss Péter: Jézusom!) Tisztelt Képviselőtársaim! Szomorú tény, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek nemcsak itthon nem hisznek, hanem nem hisznek már az Európai Unióban, és nem hisznek az UEFA-nál sem. Kedves szocialista Képviselőtársaim! Egyetlenegy kérdésem maradt már csak, mégpedig az: nem lenne-e itt az ideje, hogy lecseréljék az önök csapatkapitányát? Szerintem itt lenne az ideje.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 26-30 2007.06.04. 5:22  25-32

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Mi, magyarok tudjuk, hogy egyetlen fegyvert sem használtak olyan kegyetlenül az első világháborúban, mint az országhatárokat meghúzó ceruzát, és egyetlen néppel sem bántak el gonoszabbul, mint a magyar néppel. Egyetlen országot sem kínoztak meg, marcangoltak szét és raboltak ki jobban, mint Magyarországot - mondta Francesco Nitti, Olaszország volt miniszterelnöke a 87 évvel ezelőtt aláírt trianoni békediktátumról. Igen, tisztelt képviselőtársaim, Magyarországot az igazságos béke nevében a szó szoros értelmében felnégyelték, kivégzésre ítélték. El kellett szenvednünk a háború borzalmait, a bolsevik forradalmat, a román megszállást és a békeszerződés megalázó következményeit.

Tudom, tisztelt képviselőtársaim, hogy sokan ismerik a békediktátum teljes tartalmát és konkrét rendelkezéseit, de engedjék meg, hogy néhány számadatot azért megemlítsek. Az ezeréves Magyarország területének 71 százalékát vették el, lakosainak száma 20 millióról 7,6 millióra apadt, 3,5 millió magyar került az új, mesterségesen kreált szomszédos államok határai közé. Csehszlovákia kapta Észak-Magyarországot, a Felvidéket és Kárpátalját 63 ezer négyzetkilométernyi területtel és 1 millió 72 ezer magyarral. Romániának adták Erdélyt, a Tiszántúl és a Bánság keleti felét 102 ezer négyzetkilométernyi területtel és 1 millió 664 ezer magyarral. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság kapott 21 ezer négyzetkilométernyi területet, és 465 ezer magyar került hozzájuk. Ausztriához csatolták az Őrvidéket 4 ezer négyzetkilométernyi területtel és 26 ezer magyarral. Elvették az összes arany-, ezüst-, sóbányát, a szén- és vasércbányákat, a vasút, az állatállomány, a gyárak, üzemek háromnegyed részét. A kifosztott Magyarországot még 3 milliárd aranymárka jóvátétel megfizetésére kötelezték.

Milyen igazság volt ez, tisztelt képviselőtársaim, egy olyan országgal szemben, néppel szemben, amely a Monarchia nem független államaként ugyan részt vett a háborúban, de ellenezte annak kirobbantását? Egy olyan néppel szemben, amely évszázadokon keresztül védelmezte Európát, és amely évszázadokon keresztül befogadta a nálunk menedéket és boldogulást kereső népeket? Gróf Apponyi Albert, a magyar békedelegáció vezetője úgy fogalmazott, hogy Magyarország számára olyan feltételeket szabtak, amely kapcsán a között választhat, hogy helyes-e öngyilkosnak lennie, vagy hagyja, hogy megöljék.

Tisztelt Képviselőtársaim! Trianon 1100 éves történelmünk legnagyobb csapása. Európa történelmében ilyen mértékű kegyetlenségre nincs példa. A történelmi Magyarország Európa hatodik legnagyobb országa volt. Szétdúlták Európa ezen részének történetileg kialakult egységét, tartósan állítottak szembe korábban együttélésre képes népeket. Olyan országokat kreáltak, amelyek jó része már nem is létezik. A korabeli döntőbírák bűnt követtek el, de nemcsak a magyarsággal szemben, hanem az egész emberiséggel szemben, tisztelt képviselőtársaim. A versailles-i ítélkezők kegyetlen döntései egyenesen a második világháború borzalmaihoz vezettek, rengeteg szenvedés, több tízmillió ember halála szárad a lelkükön.

Mit tett Magyarország 1920 után? Erre talán Klebelsberg Kunó tevékenysége ad legjobban választ, aki szerint háromféle magyarság, hazafiság létezik: a szónokló, a kesergő és az alkotó hazaszeretet. Ő az utóbbiak közé tartozott. Tudta, hogy a magyarságot csak a kultúra tarthatja meg, és el is indult valami, s nem is akármi, tisztelt képviselőtársaim. Elsőként kialakításra került a magyar hangosfilmipar, jelentős irodalmi tevékenység fejlődött ki, a világ zeneirodalmának, zeneművészetének csúcsára kerültünk, köszönhetően Bartók és Kodály munkásságának. Megszületik az első magyar Nobel-díj, a falvak ellátására Hangyaszövetkezet alakul, beindul a népfőiskolai program, és még hosszasan sorolhatnánk. Tehát egy világos nemzetstratégia mentén a magyar kultúra, a magyar nyelv ereje legyőzi az államhatárokat, és a Kárpát-medence magyarlakta területein egységesen érvényesül.

Ma, amikor a schengeni határokról oly sokat beszélünk, Trianon sorompói még mindig közrefognak minket önsorvasztó, önmarcangoló, önkéntes trianonok sokaságával. 2004. december 5-én volt esély arra, hogy kitörjünk ebből a folyamatból, de a miniszterelnöki ellenkampány szembeállított magyart a magyarral.

Tisztelt Képviselőtársaim! Klebelsberg Kunó után az alkotó hazafiság jegyében arra kérek mindenkit, építsünk fel egy új, növekvő nemzetstratégiát, szellemiségében, lelkében, kultúrájában és lélekszámában erősítsük meg a magyarságot, mindent tegyünk meg, hogy mielőbb tényleges kulturális és területi autonómiával rendelkezhessenek a határon túli magyarok, és adjuk meg végre a magyar állampolgárságot a határon túli magyaroknak. Ehhez egységes magyar nemzetpolitikára van szükség. Ne feledjük Széchenyi István szavait: a magyar nemzet sorsa saját erejében van, saját kezében van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Éljünk hát ezzel, tegyünk végre valamit! Elsőként talán (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ezt a kis lépést mi megtettük Németh Zsolt képviselőtársammal, benyújtottunk egy országgyűlési határozati javaslatot, amelyben arra kérjük önöket...

ELNÖK: Képviselő úr!

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): ...hogy országgyűlési határozat formájában...

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr!

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): ...a nemzeti összetartozás napja legyen június 4-e. Arra kérem önöket, hogy támogassák.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és köszönöm a türelmet. (Nagy taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 222 2007.06.11. 1:47  213-227

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megmondom őszintén önöknek, hogy kicsit szomorúan nézem ezt a vitát, egyrészt mert 87 éve folyamatosan egymással vitatkozunk, és elemezzük a trianoni sérelmeket és bánkódunk rajta, miközben valóban egyébként a szomszédos népek szépen lassan, de folyamatosan lehagynak minket.

Úgy érzem, és azt hiszem, nem túlzok, amikor a kereszténydemokraták álláspontját megfogalmazom, hogy az emberi gonoszság egyik legsötétebb megnyilvánulása történt Trianonban Magyarországgal szemben. Beszéltünk arról és tudjuk, hogy a versailles-i döntőbírák bűnt követtek el nemcsak a magyarsággal szemben, hanem az egész emberiséggel szemben, hiszen döntéseik egyenesen vezettek a második világháború borzalmaihoz. Nekünk, magyaroknak - tudjuk ezt is, képviselőtársaim - különösen nehéz kezelni a trianoni tragédiát, de meg kell próbálnunk oldani. Ezért úgy látjuk, hogy - Klebelsberg Kunó után - nem keseregni, nem szónokolni hangzatosan, hanem alkotó módon kell meghaladni a nemzeti közösségünk lelkében mai napig élő traumát. Egy nemzet igazi nagyságát az mutatja, hogy egy ilyen traumát is képes lesz oldani.

Tudjuk, hogy 1920-ban politikailag szétszakították a nemzetet, de kulturálisan, érzelmileg, lelkileg összetartozott a nemzet akkor is, és most is összetartozik. Az előterjesztés ezt szeretné kifejezésre juttatni, ezért a Kereszténydemokrata Néppárt messzemenőkig támogatja, hogy június 4-e legyen a nemzeti összetartozás napja, és arra kérjük az Országgyűlés valamennyi frakcióját, valamennyi képviselőjét, hogy gondolja ezt végig, és támogassa az előterjesztést.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

(19.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 10 2007.06.18. 2:13  1-12

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Részben egyet tudok érteni az ön által felsoroltakkal: Magyarország, a Magyar Honvédség katonái valóban kiválóan teljesítenek nemzetközi békefenntartó feladatokban. Azonban számos probléma van, és szomorúan tapasztaltam azt, hogy a vizsgálóbizottság kapcsán csak és kizárólag a Gripen-beszerzésekről beszél, tehát a 2001-es szerződésről, amely gyakorlatilag nem is beszerzés, hanem egy bérleti szerződésre irányuló szándék volt, amit akkor még önök is elismertek, nemcsak a sajtó, hanem önök is támogatták, Juhász Ferenc több ízben felszólalt, és nyilatkozott ebben a kérdéskörben, hogy ez a lehető legjobb döntés volt. Hiszen tudjuk és emlékszünk arra, hogy nemcsak pusztán katonaszakmai szempontok alapján döntött az Orbán-kormány akkor e mellett a döntés mellett, hanem egy sokkal szélesebb spektrumban a gazdasági érdekeket is nézte, költségvetési, pénzügyi szempontokat nézett, és tudjuk mindannyian, hogy a 110 százalékos gazdasági ellentételezése ennek a csomagnak, ez a döntés ekkor született meg. Tehát egy 108 milliárd forintos bérleti díj fejében ennek köszönhetően egy 110 százalékos beruházási, befektetési lehetőséget hoztunk az országnak, amely rengeteg munkahelyet teremtett Magyarországnak.

Az viszont valóban érthetetlen és kiszámíthatatlan volt, hogy 2003-ban vajon mi szükség volt arra, miért kellett ezt a bizonyos kiváló és jó szerződést, az ország érdekeinek megfelelő, előnyös szerződést módosítani, és olyan fölösleges képességeket beszerezni, amelyek, mondjuk, a légi utántöltés beszerzésére vonatkoztak. Ezt akkor sem értettük, és azóta sem értjük. És szomorúak vagyunk, mert úgy látjuk, hogy az arra irányuló szándék, hogy ezt a kérdést is tisztázzuk, nincs meg a kormányban. Nagyon-nagyon fontos lenne, hogy pontosan a 2003-as szerződésmódosítást nézzük meg.

Egyébként pedig a Magyar Honvédség helyzetéről röviden csak annyit, hogy valóban azt kell mondjam, példa nélküli, hogy a GDP 1,18 százalékát fordítjuk honvédelemre.

(13.20)

Ez azt teszi lehetővé, hogy a Magyar Honvédség éppen csak hogy működőképes legyen, föléli tartalékait, gyakorlatilag nincsen világos életpályamodell, és az országvédelmi képességek szinte teljes mértékben fölszámolásra kerültek. Azt hiszem, hogy ezen is el kellene gondolkodni a jövőben. És valóban, a honvédelem össznemzeti ügy, mi ennek szellemében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) kívánunk politizálni a jövőben is. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 64 2007.06.18. 2:48  63-69

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt hónapokban nagy vihart kavart - teszem hozzá: teljesen jogosan -, hogy a fegyveres és rendészeti szervek viszonyát rendező szabályozásban a hivatásos állományú dolgozók szolgálati idejének elismerésekor nem akarják a szakmunkásképzést biztosító szakközépiskolai tanulmányi időt elismerni szolgálati időnek. Jogértelmezés ide, jogértelmezés oda, a legfontosabb, hogy a szolgálati panasszal élők az országban több helyen és egymástól függetlenül bíróság elé vitték ügyüket.

A civil életben a tb-nyugellátásról szóló törvényben az ipari szakmunkásképző iskolákban eltöltött idő szolgálati időnek minősül az öregségi nyugdíj megállapításakor. A jogalkotó szándéka arra irányult, hogy a szakmai képzésben eltöltött időt is beszámítsák a munkavállaló öregségi nyugdíjba vonulásakor. Kétségtelen tény az is, hogy a korábbi tb-szabályozásban, valamint a munkaügyi törvényekben a szakközépiskolai évek tanulói jogviszonyát nem ismerték el a nyugdíj megállapításakor. Mi történt eddig az ügyükben?

Több megyében szolgálati panaszuk elutasítását követően a munkaügyi bírósághoz fordultak a rendőrök, tűzoltók, illetve vám- és pénzügyőrök, és szolgálati nyugdíjuk megállapítását, valamint a szakközépiskolai tanulói jogviszonyuk szolgálati időként történő elismerését kérték. Az első fokon eljáró munkaügyi bíróságok eltérő módon ítélkeztek, de az esetek többségében a másodfokú bíróságok ezeket az ítéleteket megváltoztatták, és a felperesek szakközépiskolai tanulói jogviszonyát szolgálati időnek minősítették. Az alperes rendészeti szervek felülvizsgálati kérelmét a Legfelsőbb Bíróság nem megalapozottság miatt elutasította. A történetnek itt vége is lehetne akár: a magyar jogorvoslat lezárult, precedensértékű ítélet született, amely a rendvédelmi és rendészeti szervekre a szolgálati nyugdíj megállapításánál kötelező.

Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A másodfokú ítéleteket a Legfelsőbb Bíróság hatályban tartotta, tehát amennyiben a fegyveres testületekhez és rendvédelmi szervekhez tartozó hivatásos állományú dolgozók szolgálati idejükben a tanulói jogviszony elismerését kérik, akkor azt be kell számítani a szolgálati nyugdíjuk megállapításakor. Kérdezem a tisztelt miniszter urat, mikor szándékozik a tárca ezt a kérdést megnyugtatóan rendezni, illetve végrehajtani. Ön szerint a jelenlegi szabályozás összhangban van-e a civil társadalom szolgálati időként elismerhető szabályozásával? Tudjuk, hogy most kezdi a miniszteri pályafutását, azért fontos, hogy ebben a fontos kérdésben mielőbb döntés szülessen.

Kérem válaszát. Köszönöm. (Taps a Fidesz- és a KDNP-frakció soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 160 2007.06.19. 8:15  157-161

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy vizsgálóbizottság javaslata fekszik előttünk, és erről folytatjuk le a vitát. Ennek részben örülök, tekintettel arra, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt részéről én magam jelentettem be nem sokkal ezelőtt és elsőként, hogy ezt a kérdéskört szeretnénk megvizsgálni, azért, mert ez közös érdek. Pontosan a svéd televízió híradásaiból értesülve, korrupció gyanúja merült föl Magyarországgal kapcsolatosan.

Örülök, hogy szocialista képviselőtársaim gyakorlatilag ugyanazokat az érveket mondták most el, illetve Göndör István képviselőtársam szinte szó szerint azokat az érveket sorolta föl, hogy miért van szükség az ügy tisztázására, amiket én magam is elmondtam a sajtótájékoztatón.

Most az a kérdés, hogy vizsgálóbizottság-kezdeményezés vonatkozásában nyilván abba nem akarunk belemenni, hogy ki akart előbb vizsgálóbizottságot. Nincs szükség arra, hogy ebbe a gyerekes vitába belemenjünk. Azt hiszem, hogy a kereszténydemokrata frakció egyértelműen és elsőként jelezte szándékát, és ezt követően tette meg a szándékát maga az MSZP. Tehát a kezdeményezés a mi részünkről érkezett.

Számomra nagy kérdés, hogy valóban, a szocialista frakció tisztázni akarja-e az ügyet, hiszen most látom, hogy a Népszavában is megjelent Szekeres Imrének egy nyilatkozata erről. Én kérdőjelet tettem utána, hiszen a tegnapi nap folyamán is a honvédelmi miniszter úr beszélt erről a napirend előtti felszólalásában, de eléggé egyoldalúan tájékoztatta a parlament nyilvánosságát és a közvéleményt is, tekintettel arra, hogy kizárólag a 2001-es szerződéskötés körülményeit kívánják megvizsgálni. Miközben ott állunk, hogy 2003-ban egy jelentős mértékű szerződésmódosításra került sor, amely megduplázta az összeget. Hozzávetőlegesen a 108 milliárd forintos bérleti szerződést 220 milliárdra növelte. Ráadásul az ország szempontjából semmiképpen sem előnyös szerződésmódosítás történt. Ezt akkor sem értettük, hogy miért volt szükség szerződésmódosításra, azóta sem értjük.

Sem a szakma nem érti, sem a közvélemény nem érti, hogy miért volt szükség légi utántöltésű képességet és preciziós bombavető képességet vásárolni, amelyekre egyébként szerintem soha nem lesz szükség Magyarország esetében. Azt is megkérdezhetném most itt a plénum előtt, hogy vajon az elmúlt több mint egy évben, mióta a Gripenek első szállítmányai megérkeztek Magyarországra - hat darab már szolgál a magyar légierőben -, vajon hányszor alkalmazták már ezeket a képességeket, mondjuk, hányszor tankoltak a levegőben. Szerintem egyszer sem, mivel tankergépünk sincsen, valószínűleg pénz sem lesz rá soha, hogy tankergépeket vásároljunk. Tehát ez is mutatja, hogy valószínűleg olyan képességeket vásároltak önök a Medgyessy-kormány időszakában, amire senkinek az égvilágon semmilyen szüksége nem volt. A NATO-nak sem volt és nincs erre szüksége, hiszen Magyarország nem ilyen természetű hozzájárulásokkal támogatja a NATO különböző katonai akcióit.

(16.40)

Hiszen légi utántöltésű vadászrepülőgépekkel elég jól áll a NATO, az Egyesült Államoknak rengeteg, több ezer vadászgépe van, amely bárhol bármikor bevethető.

A vizsgálóbizottság szándéka látszik, egyértelmű, különböző kérdéseket sorolnak fel, Göndör képviselőtársam ismertette itt a szempontokat. Mi nem vagyunk ennek a vizsgálóbizottságnak az ellenzői, de nyilván az egészet egy folyamatban érdemes elhelyezni, és szerintem csak akkor van ennek értelme, ha valóban egy vizsgálóbizottság vizsgálja meg a fejleményeket. Ebben nyilván át lehet tekinteni a szerződéskötés körülményeit is, de elsősorban a hangsúlyt a szerződésmódosításra kell helyezni, a 2003-as szerződésmódosításra kell helyezni. Azért nem szerencsés ez a vizsgálóbizottsági kezdeményezés, mert úgy látjuk, hogy a tisztázás helyett elsősorban inkább a figyelmet akarja elterelni a 2003-as szerződésmódosításról, ez pedig nem vezet jóhoz.

Ha itt van még néhány percem, mintegy három és fél, négy percem, akkor én most megpróbálom azért ezeket a kérdéseket röviden megválaszolni, mert szerintem nem olyan ördöngösség ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása.

Egyrészt az MSZP képviselőcsoportja olyan országgyűlési vizsgálóbizottságot akar létrehozni, amelynek a neve: a Gripen vadászgépek beszerzése körül kialakult korrupciógyanú vizsgálata. Az első kérdés rögtön a konkrét kérdések megválaszolása sorában: az F-16-os repülőgép lízingelése körül kialakult korrupciógyanús körülmények. Akkor be kell adni egy olyan vizsgálóbizottságot, amely az F-16-os beszerzések esetleges korrupciógyanújára vonatkozik. Ha önöknek erre van néminemű információjuk, akkor ezzel is előállhatnak, és akkor nem a Gripen vadászgépeket kell megvizsgálni, hanem az F-16-osokat, amelyeket egyébként nem lízingeltünk, és nem is vásároltunk ilyen gépeket.

Egyébként úgy mellesleg jegyzem meg, hogy az Orbán-kormány időszakában mi kormányok közötti megállapodásra törekedtünk, tehát nem cégeket kerestünk meg, hanem pontosan valamennyi olyan kormányt, amelyek repülőgépek eladásában gondolkodtak, használt repülőgépeik voltak vagy bérlésben gondolkodtak. Azokhoz levelet küldött ki az akkori honvédelmi miniszter, Szabó János, kvázi ajánlatokat kért ilyen módon, és nem cégeket akartunk megkeresni ezzel a bérleti szerződéssel. Ilyen értelemben az F-16-os vadászrepülőgépek említése adott esetben még azt is felvetheti, hogy ezek szerint önök az Egyesült Államok kormányát is bizonyos értelemben gyanúsítják azzal, hogy korrupciós kísérleteket tett, hogy Magyarország ezeket a repülőgépeket bérelje.

A második kérdés: mi vezetett a korábbi álláspont megváltoztatásához? Ez egy jogos kérdés, csak mi az a korábbi álláspont. Melyik időszakra gondolunk? Mihez képest? Milyen álláspont? Mikori álláspontról van szó? Semmiféle konkrét álláspont nem volt; a Horn-kormány időszakában folyamatosan jelentkeztek különböző igények, a Horn-kormány időszakában is megjelent a SAAB cég, megjelent a Gripen, megjelent az F-16-os és az F-18-as is, semmiféle végleges és konkrét álláspont nem volt. Az biztos, hogy a Horn-kormány időszakában előrehaladott tárgyalások folytak a svédekkel, pont azért, hogy a Gripeneket megvásárolják, de kormányváltás történt 1998-ban.

Történt-e közvetlen befolyásolás, ami a végleges döntésben szerepet játszott? Egyszerű a válasz: semmiféle befolyásolás nem történt, tehát nem volt ilyen.

A negyedik: az eredeti szerződésben szerepelt Gripen vadászgépek NATO-kompatibilisek voltak-e? Azt kell mondjam, hogy igen, hiszen olyan korszerű negyedik generációs gépekről volt szó, amelyek minden igényt kielégítettek. Nyilván, ha a svéd légierőben ezek alkalmazásra kerültek, akkor Magyarország légterét is kiválóan tudták volna védeni, idegenbarát felismerő rendszerrel ki lehetett volna egészíteni őket ilyetén módon, de nem kellett volna hozzá semmiféleképpen légi utántöltési képesség.

Alfonz Mensdorff-Poully úr osztrák üzletember tartott-e olyan személyekkel kapcsolatot, akik a beszerzésre befolyással voltak? - ez az utolsó, egyben ötödik kérdés. Azt hiszem, hogy ezzel a kérdéssel a Medgyessy-kormány tagjaihoz biztos, hogy lehetne fordulni. Én nem tudok arról, hogy az Orbán-kormány időszakában bárki is ezzel a személlyel kapcsolatot tartott volna, én az újságokból olvastam ennek az úriembernek a nevét.

Nos, tehát mi semmi jónak nem vagyunk az elrontói, azt viszont nem tudjuk támogatni, ha egyoldalú kutakodást, vizsgálódást akarnak, figyelemelterelést akarnak végrehajtani ezzel a vizsgálóbizottsággal. Azt hiszem, hogy valóban újra kell gondolni, át kell értelmezni ezt, folyamatában kell áttekinteni, és elsősorban a hangsúlyt a 2003-as, mai napig érthetetlen szerződésmódosításra kell helyezni. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 179 2007.06.25. 2:03  178-181

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Mint ismeretes, a 26/2007. számú módosított kormányrendelet a haditechnikai eszközök és szolgáltatások kivitelének, behozatalának, transzferjének és tranzitjának engedélyezési eljárását szabályozza.

A szóban forgó rendelet az európai uniós csatlakozással összefüggésben, illetve arra való hivatkozással módosította az eddigi szabályozást, mely szerint a puskák, karabélyok, revolverek, pisztolyok esetében csupán a legfeljebb négyszeres nagyítású, elektronikus képfeldolgozás nélküli optikai fegyvercélzó készülékek, azaz a távcsövek esetében nincs szükség engedélyeztetésre, amennyiben azokat nem katonai felhasználás céljából tervezték vagy alakították át.

Ezen módosítás alapján az engedélyezés szempontjából az eredetileg polgári terméknek készült optikai eszközöket gyakorlatilag katonaivá minősítik át, valamint jelentős mértékben leszűkítik a nem engedélyköteles optikai eszközök körét. Fontos, hogy a fegyvertartás, a fegyverhasználat megfelelően szabályozott legyen. De vajon helyes-e, hogy a polgári célú, például vadászpuskák távcsövének beszerzését is külön engedélyezési eljáráshoz kötik? Gondolom, a kormány erre a feladatra külön bürokratikus intézményrendszert is kiépít, hiszen a távcsöveket majd sorszámozni kell, bele kell gravíroztatni az engedélyezési számokat, mindezt persze nyilvánvalóan nem díjmentesen.

Ismereteink alapján egyetlen európai uniós tagországban sem kell ilyen procedúrát végigjárni, mint nálunk. Mit okoz mindez? Milyen károkat jelent Magyarország számára? Ezt követően mindenki, a magyar fogyasztók, felhasználók, az egész magyar vadásztársadalom külföldről fog vásárolni, ezáltal ellehetetlenül a hazai kereskedelem, a magyar fegyveripar, már ami persze marad belőle. Teljesen elveszíti piacát, sőt ezzel felerősítjük a külföldi konkurenciát is.

Tisztelt Miniszter Úr! Helyesnek tartja-e a kormányhatározat tartalmát? Tervezik-e az ésszerű módosítását, mely a hazai kereskedőket és fogyasztókat egyenlő esélyhez juttatja?

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 10 2007.10.25. 2:12  1-12

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Úr! Hallgatva az ön szavait, amikor arról beszélt, hogy fejlődési folyamaton ment keresztül a rendőrség: nyilván a tavalyi ünnepségen történtekhez képest valóban láttunk változást - minden relatív ebben az életben, minden viszonylagos. Tavaly mi azt láttuk, hogy a politikai hatalom játékszerévé vált a magyar rendőrség, és ezt szomorúan tapasztaltuk.

(Podolák György és Pettkó András elfoglalja jegyzői székét.)

A biztonsággal kapcsolatosan pedig a következő gondolat jutott eszembe: a biztonság garantálása, a biztonságteremtés egy ünnep kapcsán is és egyébként a hétköznapokban is állami feladat, a politikai hatalom elsődleges felelőssége, hogy a magyar állampolgárok békésen, tisztességgel, méltóságteljesen ünnepelhessenek október 23-án is és minden nemzeti ünnepünkön. Azt kell megállapítanunk, mi, kereszténydemokraták úgy látjuk, hogy a biztonságot, a biztonságteremtést, a kiszámíthatóságot jelen pillanatban ebben az országban az ellenzéki képviselők, az ellenzék frakciói, az ellenzék pártjai biztosítják az emberek számára. Ezt bizonyította egyértelműen a mostani október 23-ai ünnepség is, amikor méltó módon tudott a Fidesz-nagygyűlésen az emberek mindegyike részt venni. Ha nem küldik oda a provokátorokat, ha nem terelik rá a radikális csoportokat a békésen ünneplőkre, akkor bizony lehet tisztességgel és méltóssággal ünnepelni ebben az országban. Ezért én köszönetet szeretnék mondani azoknak a résztvevőknek, azoknak a szervezőknek, akik a Fidesz-nagygyűlésen méltóságteljesen ünnepelték október 23-át.

És ne feledkezzünk meg arról, hogy az eredendő baj, az eredendő ok, ami miatt tavaly problémák generálódtak a magyar társadalomban, és idén is jól látható még mindez, ez elsősorban Gyurcsány Ferenc tevékenységének köszönhető. Ok és okozati összefüggés van ebben a kérdéskörben, ezt ne felejtsük el, mindig térjünk vissza a gyökerekhez, amikor megpróbálunk ezekben a kérdésekben valamilyen okosságot mondani. Azt hiszem, hogy ez a legfontosabb baj és ez a legfontosabb probléma. Amíg Gyurcsány Ferenc ilyen politikai stílust honosít meg Magyarországon, amíg ő maga hatalmon van, addig bizony nekünk sem tetsző bizonyos demonstrációkra számítani kell a jövőben is, úgy látjuk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiból. - Szórványos taps az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 246 2007.10.26. 8:18  1-257

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon érdekes vitát hallgathattam végig. Először azt hittem, hogy rossz helyre jöttem, mert úgy tudtam, hogy ma a költségvetés általános vitája zajlik, ehhez képest Árpád-sávos zászlóktól kezdve addig, hogy kinek mekkora a költségtérítése típusú élénk és pezsgő vitát hallgathattunk végig. Nyilvánvaló, hogy ez is tanulságos mindannyiunk számára.

A kordonkérdéshez és a biztonság kérdésköréhez majd kapcsolódnék, hiszen a biztonságról szeretnék szólni, mégpedig a honvédség ügyéről és ennek a fontos szervezetnek, a Magyar Honvédségnek a költségvetéséről, azonban annyi megjegyzést hadd tegyek, hogy már sok miniszterelnöke volt ennek az országnak a rendszerváltás óta, többek között például Horn Gyula. Az ő esetében is nagyon sokan fejezték ki nemtetszésüket bizonyos múltbéli tevékenysége miatt, mégsem kellett kordonnal körbekeríteni sem a Parlamentet, sem az Operaházat és semmi mást. Azt hiszem, hogy az a pezsgő vita, amely például Babák Mihály részéről is kialakult, abból fakad, hogy Szarvason valóban nincsenek ilyen típusú zavargások. Én esetleg azt is felvetném, hogy meg kellene kérdezni, és akár még dönthetnénk is viccesen abban, hogy hajtsunk végre egy cserét: Babák Misi legyen az ország miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc pedig legyen a szarvasi polgármester, bár nem vagyok biztos abban, hogy a szarvasiak ezt nagyon támogatnák és elfogadnák.

Térjünk a lényegre! A honvédelem ügyéről szeretnék néhány szót szólni. A költségvetést áttanulmányozva azt látom, hogy bizonyos mértékű növekmény tapasztalható a honvédség költségvetésében, 2007-hez képest mintegy 30 milliárd forint. Azonban úgy tűnik, hogy ez a növekmény ténylegesen csak látszólagos, tekintettel arra, hogy a bevételi előirányzat jelentős mértékben növekszik, hiszen 2007-ben 7,2 milliárd forint volt a bevételi kötelezettsége a honvédelmi tárcának, ami most 17,5 milliárd forintra növekszik, tehát 10,3 milliárd forinttal nő a tárca bevételi előirányzata. De a kiadások is jelentősen növekednek. Azt látom, hogy a bevételek növekménye 10,3 milliárd forint, a központi tartalékok viszont 14 milliárd forintot tesznek majd ki, ami jelentős mértékű emelést jelent. Ez azt jelenti, hogy ennek a 14 milliárd forintnak a felhasználhatósága jelentős mértékben bizonytalan, hiszen a központi költségvetés ezt a tartalékot bármikor elvonhatja. Ilyen értelemben nem vagyok benne biztos, hogy a honvédelemre és a Magyar Honvédség fejlesztésére fordítódik a jövő évben ez az összeg.

Különösen érdekes a honvédelmi költségvetésen belül a "VIP-kórháznak", az új állami egészségügyi központnak, a Honvéd Kórháznak a működtetése, hiszen nem derül ki egyértelműen még a részletes költségvetésből sem, hogy pontosan mekkora összeget szán a kormányzat a Honvéd Kórház fenntartására. A mi számításaink alapján ez hozzávetőlegesen 20 milliárd forintba kerül, de ez el van dugva a honvédségi költségvetésben. A növekmény jelentős része gyakorlatilag ezt jelenti, és attól tartunk, hogy ez nem a tényleges katonai kiadásokat emeli, nem a honvédség fejlesztését jelenti, hanem ennek a kórháznak a fenntartását és működtetését. Ami persze fontos, azonban ekkora összegből - és az egészségügyi tárcától is bizonyos összegeket erre szerintem át lehetett volna csoportosítani.

Ha megnézzük a honvédelem esetében a GDP-arányos költségvetést, az tűnik elő, hogy már komoly gondok voltak az ez évi költségvetéssel is, sőt már a tavalyival is, és a jövő évivel még komolyabb gondok lesznek, hiszen az ez évi költségvetés a bruttó hazai össztermék 1,17 százalékát tette ki. Tudjuk, hogy a NATO átlaga, elvárása, ami nem olyan régen majdnem kötelezettségként jelent meg, ennél magasabb. Én tíz éve dolgozom a NATO parlamenti közgyűlés védelmi bizottságában, és a védelmi bizottságban, sőt a plenáris ülésen is komoly viták voltak arról, és majdnem elfogadtak egy olyan határozatot, amely kötelezővé tenné a tagok számára, hogy GDP-jük 2 százalékát a védelemre fordítsák. Előbb-utóbb ezt keresztül fogják vinni az erősebb NATO-tagországok, és akkor Magyarország igen komoly problémákat és bajokat fog elszenvedni. A NATO-ban történő megítélésünk már így is jelentős mértékben romlott, már ami a védelmi költségvetést jelenti.

(18.50)

Tehát ez körülbelül 1 százalékot tesz majd ki a számításaink alapján a GDP-ből, amit az ország, a jelenlegi kormány a védelemre szán. Ez nagyon-nagyon gyenge, eddig is már az utolsók között kullogtunk a NATO tagországai között, ez még inkább így lesz az elkövetkezendő évben, években.

Ráadásul, ha ezt összevetjük a 2003-as döntéssel, amit még szintén ez a kormány, illetve ennek a jogelődje hozott - 2003-ban MSZP-SZDSZ kormánykoalíció működött -, ők maguk döntötték el a hosszú távú fejlesztését a Magyar Honvédségnek, és egész komoly ígéretet tettek a NATO-nak, hogy 2006-ra már eléri a védelmi költségvetés a 2 százalékát a GDP-nek. Ehhez képest jelentős mértékben lefelé stagnál ez a bizonyos GDP-részesedés. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor a jövő évi költségvetést, a honvédelmi költségvetést egyébként körülbelül 500 milliárd forintra kellene taksálni. Na, ehhez képest a 300 milliárd jelentős alulfinanszírozást jelent a honvédség esetében.

Ha áttekintjük a fejlesztéseket, ez körülbelül 13 százalékát teszi ki az egész összegnek, tehát a védelmi költségvetés egészének, ebből viszont a Gripen-program 22,7 milliárd forintot visz el. Ez azt jelenti, hogy más fontos, lényeges fejlesztésektől - majd sorolom ezeket is, hogy melyekre gondolunk itt elsősorban - szinte elvonja a pénzt. Itt jön elő az a kérdés, hogy vajon mi szükség volt arra - nincs itt Juhász Ferenc egykori honvédelmi miniszter - a döntésre, hogy légi utántöltési képességekkel rendelkezzenek ezek a bizonyos Gripenek, amelyeket a svéd kormánytól vásárolunk, illetve bérlünk. (Dr. Szabó Zoltán: Mi szükség volt a Gripenekre?) Semmiféle szükség nem volt légi utántöltési képességre. A Gripenekre szükség volt, hiszen a magyar légierőt fejleszteni kellett, azonban ön is jól tudja, hogy kétszeres áron vásárolják meg önök ezeket a vadászgépeket a magyar adófizetők pénzéből, és aztán utána lehet őket Föld körüli pályára állítani, csak nem tudom, hogyan fogják majd Magyarország légterét biztosítani és védeni, és ki fog majd hozzájuk tankergépet vásárolni, amellyel után tudják tölteni ezeket a gépeket. Erre valószínűleg nem sok pénz lesz.

No, tehát gépjárműprogramok maradnak el, híradó-elektronikai program marad el, illetve nem akkora összeg kerül erre a célra, ami jelentős fejlesztést jelentene, a PSZH korszerűsítési programja elmarad, éjjellátó eszközök beszerzésére, ruházatra, különböző korszerű felszerelésekre lenne szükség, hiszen jelentős mértékben vállal a magyar kormány békemissziót, békefenntartó feladatokat. Ismét növeli Afganisztánban a szerepvállalásunkat, most már veszélyes déli övezetekbe is küld magyar katonákat, tehát a legjobb felszerelésre lenne szüksége a Magyar Honvédség erőinek. Remélem, hogy nem az a szempont fog érvényesülni a honvédelmi tárcánál, hogy pénz helyett életet adunk, reméljük, hogy nem ez fog bekövetkezni.

Tehát az a kérdés és az a legfontosabb szempont - az idő rövidségére tekintettel -, én úgy látom, hogy időszerű lenne honvédelmünk jelenlegi helyzetének az értékelése és a célirányos fejlesztés újragondolása, ez a költségvetés egyértelműen ezt bizonyítja. A személyi juttatások nem megfelelőek, a lakásépítés és -támogatás nagyon-nagyon sok problémát mutat, a kiképzés és az őrzés-védelem pedig... Ismételten csak hangsúlyozni szeretném, hogy amikor 7-8 milliárd forintot fordít a kormányzat a honvédelmi költségvetésben civil őrző-védő kft.-kre azért, hogy a megmaradt két dandárját a Magyar Honvédségnek őrizzék, azt hiszem, ez mindent elmond. Ez sajnos nagyon-nagyon szomorú képet vetít a Magyar Honvédségről.

Úgyhogy ilyen értelemben mi sajnos azt látjuk, hogy a beterjesztett költségvetés nem járul hozzá a védelmi képességeink fokozódó lemaradásának pótlásához, így nem felel meg sem hazánk védelme, sem pedig a szövetségi elvárások követelményének.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 252 2007.10.26. 0:27  1-257

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tényleg csak két mondatot szeretnék mondani. Ez év június 6-án fogadtak el egy országgyűlési határozatot a Magyar Honvédség fejlesztéséről. Ebben önök vállalták azt, hogy a GDP részaránya közelít a NATO-tagállamok átlagának megfelelő arányához, tehát a 2 százalékához. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezt most a költségvetés semmiképpen sem tükrözi vissza. Többszörösen vállalták már (Az elnök ismét csenget.), ezért azt mondom, hogy ezzel a gyakorlattal szakítani kellene.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 10 2007.11.05. 1:58  1-14

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Ön arról beszélt, hogy ötpárti egyetértés van a honvédelem ügyében. Én szeretném ezt a tág fogalmat szűkíteni abban a vonatkozásban, hogy miben van egyetértés, és miben nincs egyetértés. Abban valóban van egyetértés, hogy a honvédelem nemzeti ügy, abban is van egyetértés, hogy Magyarországnak vannak nemzetközi kötelezettségei, amelyeket teljesíteni kell. Abban is van egyetértés közöttünk, hogy a magyar katonák kiválóan helytállnak a nemzetközi feladatokban, legyen az akár víztisztítás vagy akár tartományi újjáépítés. Azonban nincs egyetértés közöttünk abban, hogy a Magyar Honvédséget leépítik, ezt mi nem tudjuk támogatni. Abban sincs egyetértés, hogy drasztikusan csökkentik a Magyar Honvédség létszámát, és gyakorlatilag felszámolják az országvédelmi képességeket. A gyenge védelmi költségvetésben sincs egyetértés közöttünk, tehát a honvédelmi ügyekben ebben a vonatkozásban nincsen egyetértés közöttünk.

Ha a NATO-t kollektív védelmi szövetségnek tekintjük, akkor Magyarországnak, a magyar kormánynak teljesítenie kellene a washingtoni szerződés 3. cikkelyét, a 3. cikkelyt, amely kimondja, hogy a felek fönntartják és kifejlesztik egyéni és kollektív védelmi képességeiket - ezt a magyar kormány nem teszi meg. Ha a nemzeti érdekeink érvényesítésének fontos terepeként tekintünk a NATO-ra, ott viszont azt látjuk hiányosságként, ami, úgy érzem, rendkívüli módon fontos, hogy nincsen kialakított stratégiája Magyarországnak, a magyar kormánynak. De mit várhatunk el ettől a kormánytól, amely az elmúlt hét évben még a katonai stratégiát sem tudta megalkotni? Úgy érzem, ez is egy fontos lemaradás, ezért nagyon sokszor spontán döntéseket látunk.

Arra szeretném még felhívni a figyelmet, hogy egyetértünk a nemzetközi kötelezettségek teljesítésében, azonban nem a túlzott külföldi szerepvállalással kell leplezni a gyenge honvédelmi költségvetést, a nélkülözhetetlen honvédségi fejlesztések elmaradását. És azt is fontos lenne tisztázni, hogy ez a többletvállalás pontosan mennyibe kerül az adófizetők pénzéből az országnak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 14-16 2008.05.19. 2:36  5-18

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Mi, kereszténydemokraták is elismeréssel tekintünk a Magyar Honvédség 160 éves történetére. Ha arra gondolunk, hogy biztonságban élhetjük az életünket, félelem nélkül gondolhatunk családtagjaink jövőjére, az elsősorban a Magyar Honvédségnek, a Magyar Honvédség katonáinak köszönhető. Köszönet jár a Magyar Honvédség katonáinak, az ő családtagjaiknak, akik ezt az áldozatos munkát támogatják, és még ebben a válságos, nehéz, költségvetési megvonásokkal terhelt időszakban is kiállnak a magyar katonák mellett.

Nyilván mindannyiunk közös célja az, hogy a Magyar Honvédség professzionális haderővé váljon az elkövetkezendő időszakban. Azonban ehhez - mint ahogy előttem néhányan már megemlítették - tisztességes költségvetésre van szükség, aminek a megteremtése a kormány felelőssége.

A következő célunk - a Kereszténydemokrata Néppárt teljes mellszélességgel kiáll emellett - a tartalékos rendszer felépítése. Bízzunk benne, hogy az elkövetkezendő napok tárgyalásai és országgyűlési döntései meghozzák a várt eredményt ennek a kérdésnek a rendezésében is.

Tudjuk azt, hogy a honvédelmi nevelés a sorkatonai szolgálat megszüntetését követően kulcsfontosságúvá vált. Bízom benne, hogy az elkövetkezendő időszakban erre is hangsúlyt helyez majd a Magyar Országgyűlés.

Külön reményem szeretném kifejezni, hogy a magyar kormány végre betartja a washingtoni szerződés 3. cikkelyét, amely úgy szól, hogy a felek fenntartják és kifejlesztik egyéni és kollektív védelmi képességeiket, és nemcsak a békemissziókra gondol, hanem az országvédelmi képességek felépítésére is, ami az elmúlt években jelentős mértékben csökkent.

Végezetül pedig a létszámról szeretnék szólni. Azt hiszen, hogy minden idők legkisebb, mondhatnám azt, hogy liliputi törpehadseregét tudjuk ennek a kormánynak köszönhetően magunk mögött. Sőt, az Országgyűlés olyan döntést hozott, amelyben azt határozta meg, hogy a Magyar Honvédség létszáma legfeljebb 23 950 fő. Ezen a gyakorlaton is célszerű lenne változtatni, hiszen az nem gyakorlat, hogy csak a felső határt húzzuk meg. Mindenképpen el kell gondolkodni azon, hogy tól-ig határt szabjunk a létszámkérdésben.

Végezetül pedig olyan hadgyakorlatokat, olyan toborzó gyakorlatokat nem szabad tartani... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Már csak egy mondat, elnök asszony. Köszönöm szépen. Miközben a 160 évről megemlékezünk, úgy érzem, idetartozik az is, hogy Tatán az elmúlt napokban volt egy olyan toborzó hadgyakorlat, ahol magyar katonákat második világháborús egyenruhában lőttek bele a lövészárkokba.

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr, jeleztem, hogy két perc áll rendelkezésre az ön számára.

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN: Nem biztos, hogy ez a legvonzóbb a katonai pályára igyekvők számára.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 176 2008.05.20. 10:44  175-187

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mindannyian jól tudjuk, és jól ismerjük, hogy a magyar nép méltán lehet büszke a Kárpát-medence egészéhez vagy egy-egy tájegységéhez kötődő, több száz éves történelmi múlttal rendelkező hagyományaira, szokásaira, kultúrájára. A Kárpát-medence magyarlakta vidékein számtalan érték halmozódott fel, amelyek szellemi vagy éppen élelmiszer-ipari termékként mind ez idáig túlélték a változó világ nehézségeit.

(18.40)

Ezen értékek - melyek egyedien és egyedülállóan magyar különlegességek, azaz hungarikumok, hiszen erre más definíciót nem tudnánk mondani - számbavétele és megőrzése a mai felgyorsult, globalizálódó életünkben különösen fontossá vált. A hungarikumok magyarságra jellemző mivoltukkal, különlegességükkel, minőségükkel, úgy vélem, jelentősen öregbíthetik hírnevünket, növelhetik megbecsülésünket az Európai Unióban és szerte a világban.

Magyarország számára, tisztelt Országgyűlés, az Európai Unió tagjaként különösen fontos, hogy az Európai Unió úgynevezett Euroterroirs programja által nyújtotta lehetőségekkel élve minél több magyar termék elnevezése élvezhessen jogi oltalmat, előállításuk, értékesítésük pedig anyagi támogatást az Európai Uniótól. Magyarország igen gazdag kulturális értékekben, hagyományaiból, szokásaiból adódóan több százra tehető azon termékek száma, amelyek jogosan kerülhetnek be az Európai Unió termékgyűjteményébe.

Engedjék meg, hogy néhányat ezek közül megemlítsek. Többek között talán az ágyaspálinka mindannyiunk számára ismert, nemrégen fogadtuk el a Pálinka Nemzeti Tanácsról szóló törvényt; vagy a birsalmasajt, amely 1395-től került följegyzésre magyar területeken; vagy a kecskeméti kajszibaracklekvár mint a gyümölcs egy fontos tartósítási eljárásaként elkészült, ízletes lekvár; vagy Réthy Béla találmánya, a pemetefű-cukorka; vagy a kalocsai fűszerpaprika-őrlemény, amelyről régi korok feljegyzései, többek között a XVIII. századi bátaszéki Ubaldus kapucinus páter leírása szól, amely a következőket tartalmazta: hun-tatár eredetű lakosai kiválóan mutatják a magyar természetet, ételük valami vörös bestia, s úgy hívják, hogy paprika, hanem csíp, mint az ördög - mondta Ubaldus kapucinus páter akkoriban, a XVIII. században a kalocsai fűszerpaprika-őrleményről.

De folytathatnánk a sort a csabai kolbásszal, a disznósajttal, a Pick téliszalámival vagy a kecskeméti barackpálinkával, amelynek szintén van egy érdekes megörökített, hiteles feljegyzése. Amikor VIII. Edward angol trónörökös a XX. század elején Magyarországon tett látogatást, azt az elismerő véleményt fogalmazta meg a barackpálinkánkat megkóstolva, hogy szódával jobb, mint a whisky, teában jobb, mint a rum. Azt hiszem, hogy egy angoltól ez kiváló dicséret volt a kecskeméti barackpálinka irányába is, és komoly elismerést jelentett ez akkor is és ma is.

Továbblépve talán a rétest említeném, a tepertős pogácsát, a tarhonyát, a csécsi szalonnát, a csigatésztát, amely szintén egyedülállóan magyar termék, a Rákóczi-túróst, a rigójancsit, a konyakos meggyet, a szaloncukrot, amelyet Jókai Mór "szalonczukkedlinek" nevezett. Dobos József találmánya volt a szaloncukor, és csak Magyarországon, a Kárpát-medencében terjedt el különlegességként, egyediségként. Vagy Dreher Antal találmánya, de nem a sör, hanem a Negro-cukorka, szintén ebbe a körbe tartozhat bele. De ide tartozik a halasi csipke, a Zsolnay-porcelán, a kürtőskalács - amely székely testvéreink találmánya -, a Rubik-kocka, amely egy más természetű termék, nem élelmiszer-ipari termék, hanem egy szellemi munka eredménye. Gondolnák-e, tisztelt képviselőtársaim, hogy több mint 300 millió ember vásárolta meg a világon ezt a magyar találmányt, a Rubik-kockát, ami óriási érdem és óriási eredmény? A Béres-csepp, a Kodály-módszer - és azt hiszem, hosszasan folytathatnánk a sort, több százra tehető ezen termékek száma.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium részéről 1998-ban ugyan elindult egy gyűjtőmunka a "Hagyományok, ízek, régiók" program keretében, azonban ez a gyűjtőmunka nem terjedt ki a Kárpát-medence magyarlakta vidékeire. A fejlett nyugat-európai országokban és hazánkban is élénkülő fogyasztás mutatkozik a hagyományos és tájjellegű élelmiszer-ipari termékek iránt, de a magyarlakta vidékek fenntartható fejlesztése, a minőségi élelmiszerek előállítása érdekében állami vagy európai uniós támogatások nélkül, úgy vélem, mindez teljesíthetetlenné válhat.

Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a hungarikumok nem csupán a mi büszkeségeink, Európának és a világnak is tartozunk azzal, hogy megőrizzük őket, mert pótolhatatlan értéket képviselnek, nemzeti örökségünk részét képezik. A hungarikumoknak mint nemzeti közösségünk eredményeinek jelentőségük van az oktatásban, a nevelésben, az ismeretterjesztésben, mert segítenek megőrizni nemzeti örökségünket, identitásunkat, karakterünket, nem beszélve idegenforgalmi jelentőségükről, hiszen az országunkról alkotott kép általuk is tovább gazdagítható.

Magyarországon eddig 11 mezőgazdasági termék és élelmiszer földrajzi árujelzőjét lajstromozta a Magyar Szabadalmi Hivatal a nemzeti eredetvédelmi rendszerben, azonban az 510/2006/EK, tehát európai közösségi rendelet alapján közösségi oltalom alatt mindössze egy magyar termék, a húsipari termékek kategóriájában a Pick szalámi található. Van tehát még bőven tennivaló.

Az Euroterroirs programban vannak, akik eredményesebben vesznek részt, hiszen az európai termékgyűjteménybe ez idáig 5400 különféle terméket vettek föl, amelyek közül 2300 Franciaországból származik. Tudjuk a bekerüléshez szükséges feltételeket is, és én úgy érzem, hogy eleget is tudunk ennek tenni. Engedjék meg, hogy fölsoroljam, hogy milyen feltételek vannak: a termék története - dokumentálható történelmi múlttal kell tehát rendelkezzen az adott termék -, legalább kétgenerációs, azaz 50 éves ismertség szükségeltetik, hogy bekerüljön az Európai Unió termékjegyzékébe egy adott termék. De szükséges az előállítás hagyományosságára való utalás is, az adott tájegységhez való kötődés, amely lehet egy település vagy egy régió is, a termékhez kötődő tudásanyag, az adott tájegységben való széles körű ismertség, az előállítás és forgalmazás megléte - tehát ma is létező terméknek kell lennie -, és szakmailag megalapozott, történetileg hiteles termékleírásra van szükség ahhoz, hogy ezek a termékek európai uniós védelmet és jogi oltalmat élvezhessenek.

Az Európai Unió piaca az egyik legnagyobb fizetőképes kereslettel rendelkező piac, ezt mindannyian jól tudjuk. A hatalmas kínálatban egy fontos kitörési pont lehet az áruk megkülönböztetett minőségének a hangsúlyozása. Úgy vélem, Magyarország számára ez az egyetlen esély, hogy ne tűnjenek el az adott termékeink ebben a hatalmas kínálati tömegben.

A fogyasztói magatartást mérő piackutató cégek előrejelzései szerint egyre inkább nő az igény a természetes alapanyagokat felhasználó, a termék származását igazolni tudó, tartósítószerektől és mesterséges anyagoktól mentes termékek iránt. Az európai fejlődési modellek egyik sikeres útja a kézműves kisüzemi és kisipari tradíciók újjáélesztésében, valamint a régiók és a vidék megtartóerejének növelésében rejlik. A minőségi magyar termékeknek akkor van esélyük az Európai Unió óriási és a mezőgazdaságban érdekelt országok egyre kiélezettebb versenyének forgatagában, ha a többi terméktől megkülönböztethetővé válnak, különben eltűnnek a terméktömegben, és lemaradnak a piaci versenyben.

Úgy vélem, ebben komoly szerepe lehet a különböző tanúsítási védjegyrendszereknek, ugyanakkor ezen a hatalmas piacon a legnagyobb harc a fogyasztók fejében elfoglalt helyért zajlik. Ha a fogyasztó - márpedig a legtöbb uniós tagországban a fogyasztók tudatos igényekkel, minőséget elvárva vásárolnak - látja, hogy a termék különleges és jó minőségű, és mindez védjeggyel igazolt, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy azt a terméket fogja választani.

Az Európai Unió piacain való érvényesüléshez véleményem szerint arra kell törekednünk, hogy a hungarikumok bizonyos értelemben versenyelőnyökhöz jussanak, versenyelőnyöket szerezhessenek. Többek között a különleges klimatikus adottságokból, az apáról fiúra örökített tudásból, a minőségből, az egyediségből, az innovációból származhatnak ezek a versenyelőnyök.

A hungarikumok megismertetése, elfogadtatása, értékesítése, azt hiszem, csak egy egységes, integrált marketingstratégiával képzelhető el, amelyben, úgy vélem, jelentős szerepet kell kapjon a tudatos állami szerepvállalás is.

Végezetül pedig azzal zárnám, hogy ne feledjük gróf Széchenyi István gondolatát, amely úgy szól, hogy csak addig él egy nemzet, amíg van hagyománya.

(18.50)

Ezért arra szeretném felhívni mindannyiunk figyelmét, hogy a hungarikumainkra nemzeti kincsként vigyázzunk. Ezért arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa a hungarikumok védelméről szóló országgyűlési határozati javaslatunkat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 184-186 2008.05.20. 4:46  175-187

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem tudom pontosan, hány percem van ilyenkor a felszólalásra.

ELNÖK: Bármennyi.

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Jó, köszönöm; nem élek vissza a tibeti témához várakozó képviselőtársaim idejével, azonban mindenképpen úgy éreztem, az elhangzott hozzászólásokra reagálnom kell, és egyfajta zárszót megpróbálok megfogalmazni.

Talán sokan kérdezhetnék tőlem, hogy a nemzetbiztonsági bizottság elnökeként, biztonságpolitikával foglalkozó politikusként végül is miért futok neki ilyen természetű ügyeknek, tehát mi közöm van a hungarikumok védelméhez, vagy adott esetben mi közöm van az őshonos régi magyar állatfajták védelméhez. Azt hiszem, amiről Karsai Péter képviselőtársam beszélt, pontosan jól mutatja, hogy akkor, amikor mindannyian a köz érdekében látjuk el alkotmányos feladatainkat, értékek mellett kell kiállnunk, ki ilyen értékrend mellett, ki olyan értékrend mellett, de van egy közös értékrendünk, ez pedig nem más, mint a magyarságra jellemző adottságaink, értékeink, hagyományaink, Széchenyi István szellemében a hagyományaink, kultúránk védelme. Nyilván ez a védelem fakadhat olyan felfogásból is, ami - kereszténydemokrata politikusként mondhatom - a jóisten által teremtett világ védelme és a benne lévő értékek védelme; fakadhat más egyetemes értékek vállalásából és egyfajta értékközpontú politizálásból is.

Megmondom őszintén, amikor felmerült, és az államtitkár úr utalt arra, hogy az FVM szakértői segítségül jártak el a határozati szövegrész megfogalmazásában, akkor hozzátartozik az igazsághoz, hogy valóban benyújtottam egy első változatot, azonban a mezőgazdasági bizottság ismert ülésén elhangzott észrevételeket megfogadva ezt követően valóban lefolyt az egyeztetési munka, ilyen értelemben - meghajolva a mezőgazdasági bizottság nagysága előtt - egyhangúlag támogatásáról biztosította a javaslatot. El kell mondanom, meghajlok a másik két szakbizottság - bár nem kiemelt főbizottságok - előtt, a turisztikai bizottság és a gazdasági bizottság is egyhangúlag támogatta, úgyhogy nekik is minden tisztelet kijár, amiért ők is átérezték ennek az ügynek a fontosságát.

Zárásképpen annyit talán még hadd tegyek hozzá, hogy elhangzott, módosító javaslat vagy javaslatok kerülnének benyújtásra. Úgy érzem, ami az eredeti javaslat szellemiségével összefér, és ha ez még ráadásul bővíti a feladatkört, tehát a kormányra tisztességesen felvállalható feladatokat ró, azt teljes mértékben tudom támogatni. Ez egy közös ügy, és úgy érzem, legyen bármilyen kormány is, jó, ha ezeket az ügyeket szolgálja, és aláveti magát az Országgyűlés döntéseinek.

Azt talán még illendő elmondanom, miközben beszélünk arról, hogy mennyi értékünk van, aközben mások azért tesznek is annak érdekében, hogy ezek az értékek úgymond közösségi oltalmat élvezzenek, tehát komoly verseny van az Európai Unióban. Időkésésben ugyan nem vagyunk, bár jobb lett volna ennek jóval előbb nekiindulnunk, adott esetben már a csatlakozás pillanatában elő tudtunk volna állni egy kész listával, és csúnya szóval keményen lobbizva gyakorlatilag el tudtuk volna érni, hogy ezek közösségi oltalmat élvezzenek, de jobb későn, mint soha, tehát úgy érzem, most még időben vagyunk, tegyük meg a szükséges lépéseket. Nem lenne szerencsés, ha ezek a magyar termékek, tegyük fel, más államok által lennének úgymond levédetve. Az meg aztán végképp nem lenne túlzottan szerencsés - bár nyilván a nagy európai család tagjai vagyunk -, ha tegyük fel, nem a hungarikumokat Magyarországon előállító vagy magyar termelők kapnák meg ezeket a támogatásokat, hanem mondjuk, más országok állampolgárai. Tehát ebben a versenyben, egy tisztességes versenyben erre is oda kell figyelnünk.

Ehhez tehát a Kereszténydemokrata Néppárt a maga részéről a parlamenti munka során mindent megad, hogy ebben a versenyben Magyarország helyt tudjon állni. Ez fontos lenne, és az is, hogy minél több termék élvezhesse a közösségi oltalmat is akár ebben a gyűjtőmunkában, amely a Kárpát-medence egész magyarlakta vidékére kiterjed, akár képviselőként is. Szerintem akár a parlament számos tagja is, a kormány is és a civil szervezetek is segítségül jöhetnek, tehát bárkinek bármilyen ilyen természetű javaslata, ötlete van, az FVM illetékesei szívesen veszik, ha ez a termékjegyzék, ez a terméklista bővül. Ezzel gazdagítjuk Magyarországot, gazdagítjuk a nemzetet, Magyarország arculatát, jó hírnevét növeljük a világban.

Köszönöm szépen a támogatást, és bízunk benne, hogy a zárószavazás alkalmával is megmarad ez a támogatás.

Köszönöm szépen. (Taps.)

(19.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 140 2008.05.27. 1:42  137-147

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy csöppentem ebbe a javaslatba, hogy a szakbizottság, az emberi jogi bizottság ülésén rendszeresen részt vettem, amikor pontosan Pettkó András képviselőtársam javaslatát tárgyalta a bizottság, tekintettel arra, hogy a máriapócsi kegyhely előtt - amely az általam benyújtott javaslat - mindig ez a javaslat volt napirenden.

Nagy figyelemmel és érdeklődéssel követtem ezt a javaslatot. Örülök annak, hogy eljutottunk ide, hiszen az első fordulóban úgy érzékeltem, hogy a kormány nem támogatta Pettkó András képviselőtársam ezen javaslatát, azonban látom, hogy számos módosító javaslat került benyújtása. Szeretném elmondani ennek kapcsán, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt is támogatja ezt a javaslatot, és elsősorban a módosító javaslatra térnék én is ki, hiszen a részletes vitánál tartunk.

Nagyon logikusnak és ésszerűnek érzem azt, hogy az adóbevallás során lehessen jelezni a bevallásunkban azt, hogy kérünk visszajelzést arról, hogy megérkezett-e az 1 százalékos felajánlás. Szerintem ez egy teljesen ésszerű, logikus javaslat. Örülök annak, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság módosító javaslata valamilyen konszenzust tükröz ebben. Nyilván szükség van a további egyeztetésekre.

Bízom benne, hogy a nyár folyamán lesz arra lehetőség, hogy eljussunk egy tisztességes zárószavazáshoz, és valóban, az állampolgárok kaphassanak tájékoztatást - ha fölajánlották civil szervezeteknek, egyházaknak, bárkinek az adójuk 1 százalékát -, visszajelzést és támogatást, hiszen megnyugtatóan rendezi ezt a problémát.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

(14.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 150 2008.05.27. 6:08  147-157

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az eredeti javaslat általános vitája során elég sokat beszéltem arról, hogy miért indokolt és miért fontos a hungarikumok védelme. Annyit hadd tegyek hozzá a részletes vita során, öröm számomra, hogy amikor egy olyan világban élünk, ahol a globalizáció különböző értékei és káros folyamatai is behatással vannak Magyarország viszonyaira - mind gazdaságára, mind pedig értékeinek a védelmére -, s eközben még pluszban egyfajta politikai vitákkal terhelt, úgy is mondhatnánk, hogy bizonyos értelemben politikai hidegháborús időszakot élünk belpolitikai vonatkozásban Magyarországon, akkor azért vagyunk itt néhányan, hárman-négyen-öten a parlamentben, amikor az értékeink védelméről szó esik, és legalább ennyien kiállunk mellettük, de bízom benne, hogy amikor a zárószavazás ideje elérkezik, akkor az Országgyűlés teljes mellszélességgel felsorakozik, és át fogja érezni ennek az ügynek a fontosságát, és támogatni fogja a hungarikumok védelméről benyújtott képviselői indítványunkat, javaslatunkat.

Egyetértek Ékes József képviselőtársammal, aki kiválóan elmondta, hogy milyen szerteágazó folyamatai lehetnek az értékeink védelmének. Ha a figyelmet ráirányítjuk a hungarikumok védelmére, az sokat jelent az oktatásban, a gazdaságban, a mezőgazdaságban vagy az idegenforgalomban, sőt egy országképformáló szerepe és jelentősége is lehetne. Tudjuk, hogy ehhez kell egy egységes nemzeti marketingstratégia, bízom benne, hogy ezt majd sikerül megalkotni. Ezt nyilván meg kell előznie egy értékgyűjtő munkának és egy kutatómunkának, egy rendszerező munkának is.

Ezért a módosító javaslatnak azzal a célkitűzésével egyet tudok érteni, amely megfogalmazza azt - Godó Lajos és Demendi László képviselő urak módosító javaslatáról beszélek -, hogy rendszerezni kell a hungarikumokat, tehát el kell ismerni, deklarálni kell azt, amit kimond az eredeti javaslat is, hogy ezek nemzeti értéket képeznek, nemzeti kincseink a hungarikumok, de a hasznosításuk rendszerezését el kell végeznie a tudománynak, a kormányszerveknek, a regionális és vidékfejlesztési intézményrendszernek, a különböző ágazati érdekképviseleteknek, és szakirányú civil szervezeteket is be kell vonni ebbe a munkába.

(14.50)

Ezzel a céllal, mondom, egyet tudok érteni. Úgy érzem, hogy a magyar tudomány bevonása nélkülözhetetlen, és itt szeretnék köszönetet mondani Glatz Ferencnek, aki egyébként a Tudományos Akadémia elnökeként nagyon sokat tett a hungarikumok elismertetéséért, magáért a definícióért is egyébként; egyébként tudjuk jól, hogy nem jelent mást a hungarikum, mint egyedien, egyedülállóan magyar értéket. Tehát mindenképpen célszerűnek tartanám az ő bevonását is ebbe a folyamatba.

Az eredeti javaslatomban egyébként, amely nem az, amit tárgyaltunk, hanem azt megelőzően volt egy kezdeményezésem, amit a mezőgazdasági bizottság kvázi informálisan még nem támogatott, abban már szerepelt ilyen típusú célkitűzés, sőt én az önkormányzatokat és a civil szervezeteket is szerettem volna bevonni ebbe a folyamatba, de látom, hogy a módosító javaslat végül is ezt a célt megfogalmazta, és én ezt örömmel tudom támogatni, és méltányolom. Ez a 2. pontja a módosító javaslatnak.

A 3. pontjában van egy pontosító észrevétel, amely úgy szól, hogy felkéri a kormányt, hogy vizsgálja meg - és itt van a módosító szöveg - a hungarikumok körébe tartozó "hagyományok, ízek, régiók" program keretében létrejött s a többi élelmiszereket, mezőgazdasági termékeket. És még egy módosítás van benne: kézművesipari és szolgáltatási termékeket, épített és természeti környezeti elemeket. Elvekben ezzel is egyet tudok érteni. Nyilván ezeket még lehet pontosítani, és úgy tudom, hogy beérkezett egy kapcsolódó módosító javaslat, amely talán kerekké teszi ezt a javaslatot, és ilyen módon egy zárószavazás során elfogadhatóvá válik mindannyiunk számára.

Fontosnak érzem, hogy továbbra is benne marad a határon túli magyarlakta területek fontossága, a gyűjtőmunka elvégzése kiterjed a magyarlakta vidékekre. Ez nagyon-nagyon fontos dolog.

A módosító javaslatban van egy apró elírás, azt hiszem, hogy ezt nem kell talán külön említeni, de úgy szól, hogy "valamint a határoz túli magyarlakta területeken való gyűjtőmunkához". Nyilván a határon túli magyarlakta területekre vonatkozik a javaslat. A 3. pontban szintén van egy módosító észrevétel, az pedig a hagyományos, különleges tulajdonságú termékek - és itt jön a módosítás - európai közösségi elismerését célozza meg. Én úgy érzem, hogy a közösség, amelynek tagjai vagyunk, az az Európai Unió. Lehet ezt pontosítani, ezen nem múlik, tehát el tudom ezt is fogadni, és tudom támogatni, de nyilván az Európai Unióra gondoltam én is, amikor az eredeti szöveget megfogalmaztam.

Azzal a szándékkal, amely a 4. pontban megfogalmazásra került a képviselő urak részéről, egyetértek, azt is támogatni tudom, hiszen nagyon fontos határidőket szab. Tehát tájékoztatás igényét mondja ki az Országgyűlés felé, illetve határidőt tartalmaz. Szerintem fontos, hogy a végrehajtó hatalom az elvégzett munkáról adjon tájékoztatást az Országgyűlésnek, és valamifajta időtartamot vagy határidőt is szabjunk erre vonatkozólag. Itt az szerepel, hogy kétévente adjon tájékoztatást az Országgyűlésnek, és első alkalommal 2008. december 31-éig történjen mindez meg. Elméletileg ezt támogatni tudom, nyilván a kapcsolódó módosítót is ismerve már 2009. december 31-éig szól, tehát lehet hagyni időt a kormánynak, azonban a hat perc most lejárt, majd a következő kétpercesben azonban még néhány gondolatot elmondok.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 156 2008.05.27. 3:23  147-157

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Valóban, a kapcsolódó módosító javaslat is itt van előttünk. Azt hiszem, hogy elfogadható a 2009. december 31-e a kormány első alkalommal történő tájékoztatására vonatkozólag. Azt azért azonban szeretném elmondani, hogy az időtényező, jobb későn, mint soha, de azért mindig fontos. Jó lett volna ezt a munkát már egyébként az európai uniós csatlakozás előtt elvégezni, és úgy menni az Európai Unióba, hogy rögtön ott van egy konkrét listánk, és ezeket a termékeket le tudjuk védetni, ezeket a nemzeti értékeket közösségi védelem alá tudjuk helyeztetni.

Gyakorlatilag most már négy éve vagyunk az Európai Unió tagjai, és azt látjuk, hogy más nemzetek, más államok kicsit feszítettebb ütemben, kicsit gyorsabban tudják ezeket az értékeket levédetni és közösségi oltalomban részesíteni a saját nemzeti termékeiket különböző tájegységekre vonatkozólag. Azt látjuk, ami egyébként problémás lehet, én szeretném azért fölhívni a figyelmet erre, hogy különösen fontos, és ezért terjed ki az eredeti javaslatom arra, hogy a határon túli magyarlakta vidékeken is gyűjtsük össze ezeket az értékeket, mert nyilván itt az államhatárok, miközben persze egyrészt örömmel látjuk, hogy átjárhatóvá válnak, és aki az Európai Közösség tagjává vált, ott nyilván a schengeni követelményeknek megfelelően és egyéb más szempontok alapján ez a közösségi érzés, bízzunk benne, hogy egyre erőteljesebb lesz, de azért azt látjuk, hogy egy komoly verseny van.

Azt látjuk, hogy mondjuk, bármelyik szomszédunk, aki gyorsabban, ügyesebben lobbizik az Európai Unióban, az tegyük föl, eredeti magyar sajátosságokat védet le, és részesíttet közösségi oltalomban saját nemzeti termékként elismertetve (Gőgös Zoltán: Kürtőskalács!) - lásd kürtőskalács. Szlovák barátaink már ezen a pályán elég erőteljesen mozognak. Semmiféle ellenérzés nincsen bennem, de azt hiszem, hogy ha vannak értékeink, akkor ezeket az értékeket bizony-bizony össze kell gyűjteni, fel kell mutatni, le kell védetni. Úgy érzem, hogy ez egy nagyon-nagyon fontos munka, és ezért szeretném, ha ezzel azért komolyan foglalkozna a kormány, és foglalkozna a magyar társadalom is.

(15.00)

Nagyon fontos lenne, hogy megismerjük, pontosan milyen értékeink vannak ebben. Valóban, ismeretterjesztő munkát is végezni kell, akár az oktatásban, akár a média eszközrendszerével. Tudnunk kell, milyen értékek vannak. Nyilván jó néhányan ismerjük ezeket az értékeket, de bizony-bizony mindenkinek tudnia kell, mert ez egyébként mellesleg emeli a nemzeti önbecsülésünket is, ami egyébként szerintem nem lenne hátrány, mert nyilvánvaló, amely nemzet becsüli önmagát, becsüli a saját értékeit, az sokkal többre képes, mert hisz önmagában, és ebben a nagy versenyben többet tud alkotni, meg tud maradni a globalizáció kihívásai közepette is.

Tehát erre a két szempontra szeretném azért felhívni a figyelmet. A magam részéről minden támogatást megadok ahhoz, hogy ez a gyűjtőmunka, illetve ez a folyamat minél hatékonyabban és minél gyorsabban valósuljon meg. Tehát bízzunk benne, hogy ez a munka elindul.

Remélem, a javaslat a zárószavazás során is a parlament teljes konszenzusát, egyetértését fogja élvezni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 164 2008.05.27. 3:30  157-169

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Úgy tekintek erre a javaslatra, amit a két képviselőtársam benyújtott, Bőhm András és Gy. Németh Erzsébet, mint arra a szándékra, hogy a problémára akarja ráirányítani a figyelmet, tekintsük így, jóhiszeműen és jószándékúlag. Úgy érzem, amit Font Sándor képviselőtársam elmondott, valóban így van. Ezzel a módosító javaslattal lehet talán helyre tenni azt a problémát, amit valóban tíz éve mindannyian érzékelünk és értékelünk. Valóban mindannyian kapunk rengeteg megkeresést arra vonatkozóan, hogy a magyar ebtenyésztők világát milyen gondok terhelik.

Azt hiszem, hogy egyébként az az időszak, amit úgy szoktunk hívni, hogy egyfajta politikai-gazdasági rendszerváltás, rendszer-átalakulás, az a magyar ebtenyésztő világra is rányomta a bélyegét. Tehát különböző emberi, gazdasági, megélhetési problémák is felvetődtek. Bízzunk benne, hogy ezek az állapotok rendeződni fognak, és bízzunk benne, hogy ez a módosító javaslat hozzásegít minket ahhoz, hogy ezek a viszonyok normalizálódjanak.

Azt hadd jegyezzem meg, hogy a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete, ha jól emlékszem, 1899-ben alakult. Tehát 109 éves egyesület, nagyon komoly múlttal rendelkezik, nagyon komoly tenyésztői múlttal rendelkezik. Ne felejtsük el, hogy 9 nemzeti kutyafajtánk van, azt is mondhatnánk, hogy kutyafajtákban Magyarország nagyhatalom. Nagyhatalom, hiszen gyakorlatilag 9 nemzeti kutyafajtája nem sok nemzetnek van a földkerekségen. A franciáknak, az angoloknak és a németeknek van talán csak több, az orosz barátainknak, az olaszoknak körülbelül 10-11, a japánoknak van még egyébként 9 nemzeti kutyafajtájuk.

Gyakorlatilag az első hat, első nyolc nemzet között ott vagyunk, köszönhetően gróf Széchenyi Istvánnak, aki egyébként a reformkorban nemcsak a lótenyésztés, hanem a kutyatenyésztés fontosságára is felhívta a figyelmet, gondolom, az angliai és európai tanulmányai, tapasztalatai során itt hasznosította. Ha jól emlékszem, 1839-ben már az első pesti agarásztársaságot is megalapította, és 1879-től törzskönyveztek Magyarországon.

(15.20)

Tehát nagyon komoly múlttal rendelkezünk, és nagyon komoly értékekről van szó. Úgy érzem, ezt a kérdést valóban rendezni kell, mert ezeket az értékeket - kapcsolódva a hungarikumok védelméhez és kapcsolódva általában az értékelvűséghez, mi, kereszténydemokraták nagyon fontosnak tartjuk az értékek védelmét -, az értékelvűséget mindenhol meg kell jeleníteni, ebben is. Tehát pusztán csak egy módosító javaslatról van szó, amikor a magyar ebtenyésztők kiállítási jogát, tenyésztői jogát, ennek a kérdéskörét tárgyaljuk, de azért ne felejtsük el, hogy ezek mélyebb összefüggéseket is mutatnak, ez pontosan az értékvédelem, a hagyományőrzés, az őseink által tudatosan kialakított tenyésztői munka megóvása.

Azzal egyet tudok érteni, amit az államtitkár úr mond, hogy valahol ezt azért tényleg rendezni kellene. Amikor Európa-kiállítás előtt állunk - ez év szeptemberében Magyarország Európa-kiállítást rendez -, akkor nem jó, hogyha különböző szabályozatlan kérdések, különböző viták tarkítják a magyar kutyások világát. Tehát ezt a kérdést jó lenne valahogy tisztességesen rendezni, nyilván bevonva a feleket.

Ez a módosító javaslat ideig-óráig ezt a problémát most talán tudja kezelni, ezért magunk is támogatjuk a módosító javaslatot a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Jó lenne, hogyha ez a tízéves kutyás háború valamilyenfajta egyetértéssel, békességgel zárulna mindannyiunk örömére.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 168 2008.05.27. 1:00  157-169

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csak azzal szeretném zárni, hogy akkor jók a viták általában, ha előrevisznek. Úgy érzem, hogy most ez a diskurzus, ez a vita előrevitt.

Bízom benne, hogy a módosító javaslatot az Országgyűlés el fogja fogadni, azonban szeretném megragadni a lehetőséget - kvázi nem zárszóként, de utolsó gondolatként -, mint ahogy a hungarikumok kapcsán, ugyanúgy ebben a kérdéskörben is fontos az ismeretterjesztés. Fontos az, hogy a magyar társadalom tagjai, a fiatalok, a gyerekek megtanulják legalább azt a kilenc nemzeti kutyafajtát, amellyel rendelkezünk, és legyenek rá büszkék.

Soroljuk el azért az utókor és a jegyzőkönyv számára: a puli, a pumi, a mudi, a kuvasz, a komondor, a rövidszőrű magyar vizsla, a drótszőrű magyar vizsla, az erdélyi kopó és a magyar agár.

Úgy érzem, fontos lenne, ha az oktatási rendszerünkben ezt valahogy tükröztetnénk. Nincs itt az oktatási miniszter, de bízunk benne, hogy majd a jegyzőkönyvet elolvassa, és tesznek lépéseket ennek érdekében is.

Köszönöm szépen, minden jót!

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 182 2008.06.02. 2:10  173-189

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kereszténydemokrata Néppárt értékrendjéből adódóan komolyan gondolja a NATO-tagságunkat. Lehetőséget látunk arra ezzel a döntéssel - ha ez megszületik -, hogy Magyarország NATO-ban betöltött szerepét, jelentőségét, arculatát tovább növeljük, ami egyébként - azt hiszem, mindannyian tisztában vagyunk vele - ránk is fér. Az már elhangzott, hogy a pápaiak támogatják, nyilván ez már önmagában egy erős tényező, tehát ilyen szempontból meg tudom erősíteni, hogy valóban fontos döntés előtt állunk.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy egy új elem jelentkezik ebben a javaslatban, hiszen itt a C-17-es repülőgépek közösségi tulajdonban lesznek, tehát azt kell mondjam, hogy ez példaértékű új kezdeményezés, amelyben Magyarország alkotó szerepet tud vállalni és betölteni.

Ha már a közösségi tulajdonnál tartunk, akkor szeretném ismételten leszögezni, hogy mennyire fontosnak tartjuk a NATO-tagországok együttműködését. Úgy látom, hogy ez új dimenziót nyithat a jövőbeli együttműködésekre, és szeretném felhívni a figyelmet arra ezen törvényjavaslat kapcsán, hogy mennyire fontos lenne, hogyha ezt az együttműködést a küszöbön álló horvát barátainkkal is fokoznánk. Örülnék annak, hogyha a honvédelmi miniszter kezdeményezné egy magyar-horvát közös alakulat létrehozását is, mert a szomszédaink közül szinte már mindenkivel van valamifajta közös katonai egység vagy alegység, szeretném, ha a horvát barátainknak a NATO-hoz való csatlakozását ezzel is meg tudnánk gyorsítani (Közbeszólás: Úgy van!), és érdemi szerepet tudnánk ezzel kapcsolatosan betölteni.

Az ötpárti egyeztetésekre utalt a miniszter úr. Valóban voltak ötpárti egyeztetések, ezen elmondtuk az észrevételeinket, szövegszerű módosító javaslatot is tettem a határozat szövegéhez, ezt befogadta a kormány. Ezért azt tudom mondani, hogy a fentiek figyelembevételével a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója támogatja az előttünk fekvő két javaslatot.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak (Közbeszólások az ellenzéki oldalon: Bravó! - Köszönöm a horvát testvéreink nevében. - Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 234 2008.06.02. 9:20  233-253

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azt hiszem, hogy a mai hosszú szavazást követően lehet, hogy a 20 percet nem fogom igénybe venni, bár volna mondanivalóm, és lehet, hogy még a 20 perc is kevés lenne, de azért megpróbálom rövidre fogni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy még azért ennyien itt vannak, és hallgathatják ezt a fontos javaslatot, hiszen nem másról van szó, mint a honvédelmünkről, a honvédelmünk megerősítéséről. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a haza védelme nemzeti ügy, tehát nemcsak a Magyar Honvédség feladata, hanem egy össztársadalmi feladat, amiben jó, ha a társadalom tagjai rendelkeznek azzal az ismeretanyaggal, hogy mit is jelent a haza védelmének kötelezettsége.

A honvédelmi törvény, a 2004. évi CV. törvény 1. §-a, annak is (1) bekezdése ki is mondja ezt, hogy a honvédelem nemzeti ügy. Azt hiszem, hogy ebben egyetértés van közöttünk, ha végigtekintjük valamennyi parlamenti frakciót. Azt is tudjuk mindannyian, hogy a fegyveres erő, magyarul: a haderő fönntartásának célja az állam biztonságának szavatolása; védje a Magyar Köztársaság értékeit, védje területét, szuverenitását.

Azt hiszem, hogy ennek érdekében, tehát a béke biztosításának érdekében, ami egyébként a társadalom normális állapota, nyilván a nemzetközi szervezetek is azért jöttek létre, hogy ezeket garantálják, többek között az ENSZ alapokmánya is kimondja azt, hogy a béke az egyetlenegy normális állapota a társadalmi viszonyoknak.

Azt is tudjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy a biztonság nagyon-nagyon fontos érték, de sajnos, soha nem lehet konstans, azaz nem egy állandó tényező, hanem a biztonságért, a békéért folyamatosan tennünk kell és folyamatosan dolgoznunk kell. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a NATO-szövetségi tagságunk jelentős mértékben növeli Magyarország biztonságát. Többek között az Országgyűlés ezért is szüntethette meg a kötelező sorkatonai szolgálatot 2004-ben.

Nem nagyon szeretnék kitérni az új honvédelmi törvény, a 2004. évi CV. törvény esetleges hiányosságaira és annak körülményeire, hogy hogyan és mi módon fogadta el az Országgyűlés akkoriban ezt a törvényt, de nyilván megérne egy külön tárgyalást, egy külön beszélgetést. De azt is tudjuk, hogy ez az új honvédelmi törvény megfogalmaz különböző célokat, többek között a tartalékos rendszer fölépítését és működtetését. Az egy másik kérdés, hogy ez a rendszer valamilyen oknál fogva nem működik.

Többek között a javaslatom arra vonatkozik, hogy a tartalékos rendszert fölépítsük, működtessük, és vizsgáljuk meg annak a körülményeit, hogy vajon miért nem működik 2004 óta. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy gyakorlatilag a világon egyetlen ország sem engedheti meg magának azt, hogy a biztonságát veszélyeztető valamennyi veszély elhárítására állandó, úgymond reguláris hadsereget tartson fönt, tartson készenlétben.

Magyarország gazdasági helyzete nyilvánvalóvá teszi, hogy mi sem engedhetjük meg magunknak azt, hogy valamennyi veszéllyel szemben állandóan fegyverben tartott reguláris haderőt tartsunk fönt. Ezért nyilvánvaló, hogy a tartalékos erők szerepe és jelentősége az elmúlt időszakban jelentősen felértékelődött. Azt is látjuk, hogy a reguláris haderők létszámcsökkentése egy folyamat, valóban valamennyi NATO-tagországban szinte érzékelhető, hogy a hadsereg létszámát csökkentik.

Az már Magyarországon egy kicsit sajátos tényező, hogy ilyen mértékben csökkentsék, hiszen azért ne felejtsük el, hogy a rendszerváltás időszakában egy 150 ezer fős Magyar Honvédségről beszélhettünk. Jelen pillanatban a jelenleg hatályos országgyűlési határozat megszabja a Magyar Honvédség létszámát és belső állományarányait, ez a létszám 23 950 fő, amihez ráadásul még hozzátettünk egy jelzőt is - az Országgyűlés elfogadott egy ilyen határozatot, ami azt mondja, hogy legfeljebb ennyi lehet, nem lehet több sem, ehhez új döntést kellene hoznia a magyar parlamentnek.

(21.20)

Én azt látom, a nemzetközi folyamatok alátámasztják, hogy egyre inkább a tartalékosokra helyeződik a figyelem, hiszen a honi terület védelmét egyre több helyen a tartalékosok látják el. Sőt, van arra is példa, hogy nemcsak a honi terület védelmében használják a tartalékos haderőt, hanem bizonyos békemissziókban is. Például az Egyesült Államok haderejének vagy a britek hadseregének tartalékosai jelentős létszámban vesznek részt például Irakban vagy Afganisztánban is békemissziós feladatokban.

Azt is látjuk, hogy a különböző veszélyek kezelésében egyre inkább szükségessé válik az időtényező, a haderő gyors kiegészítése, utánpótlása csak kiképzett tartalékosokkal lehetséges. Megvizsgálva a különböző nemzetközi folyamatokat az is jól látható, hogy költséghatékony megoldás a tartalékos rendszer felépítése és működtetése. A nemzetközi példák azt mutatják, hogy egynyolcadnyi vagy egytizednyi költsége van egy tartalékos katonának a fenntartásában, mint egy hivatásos vagy szerződéses katonának a fenntartásában és működtetésében. Tehát töredéke az állandó állomány fenntartásának a tartalékos állomány fenntartása.

Annyit szeretnék még hozzátenni a bevezető gondolatmenetben, hogy a NATO katonai bizottságának van egy döntése, van egy határozata, az M317/1. határozat, amely a tartalékerők jelentőségéről szól. Ez kimondja, hogy a jövőben is szükség lesz, és egyre inkább szükség lesz a tartalékos haderőkre, amit nemzeti hatáskörben fenn kell tartani, és erősíteni célszerű a tartalékos haderőt. Szeretném, ha ezt a NATO-ban érzékelt és látható folyamatot is követnénk, és figyelemmel lennénk ezekre a tényezőkre.

Végezetül pedig arra szeretnék kitérni, hogy ezt követően milyen egyéb feladatokat lenne célszerű végrehajtani. Ha az Országgyűlés reményeim szerint elfogadja ezt az országgyűlési határozati javaslatot, nyilván a módosító javaslattal együtt - bízom benne, hogy ebben a kérdéskörben valamennyi párt megtalálja a közös hangnemet és elfogadja; örömteli volt számomra a honvédelmi bizottság ülése, amikor mind a kormány, mind a bizottság valamennyi tagja részéről támogató észrevételek hangzottak el, ezt biztatásként érzékeltem, és remélem, hogy az Országgyűlésben is hasonló természetű zárószavazáshoz fogunk eljutni hamarosan -, akkor a további lépésben én a magam részéről szívesen közreműködöm, és segítek annak érdekében, hogy ez a munka minél hatékonyabban befejeződhessen, s pont azért, hogy a tartalékos rendszer hatékony működési formációt tudjon mutatni. Nyilvánvalóan nem szabad megállni ott, hogy azt mondjuk, kell a tartalékos rendszer, hanem tovább kell vinni a folyamatot. Ehhez kell egy munkáltatói program, és valamilyen érdekeltségi rendszert is ki kell alakítani.

Célszerű a munkaadókkal vagy a Munkaügyi Minisztériummal is leülni, pontosan azért, hogy legalább annyit tudjunk elérni, aki vállalja a haza védelmének ezt a szolgálatát, és önkéntes tartalékos katonai szolgálatot teljesít a munka mellett, szabad idejében vállalja ezt a nemes küldetést, azt legalább annyiban biztosítsuk, hogy a munkaadók az évi hadgyakorlatra néhány napra elengedjék a munkavállalót, ezért ne bocsássák el a munkahelyéről, és ne tekintsék ezt igazolatlan hiányzásnak. Ez a minimális program, amit meg lehet valósítani, nem beszélve még számos egyéb érdekeltségi rendszerről, hiszen nyilván érdekeltté kell tenni az önkéntes tartalékost is, ha vállal ilyen szolgálatot. Vannak ennek nemzetközi példái a briteknél, az Egyesült Államokban és bárhol máshol, számos ilyen tartalékos erő működik a NATO-tagországok esetében. Érdemes a nemzetközi példákat honosítani, megnézni a hazai körülményeket, és ezt követően a nemzeti sajátosságok figyelembevételével kialakítani a saját rendszerünket.

Ha a döntés megszületik, akkor tekintsünk a jövőbe, és egy egységes, ha tetszik, összpárti fellépéssel együtt egy olyan tájékoztató kampányt is indítsunk el a magyar társadalom tagjai felé, amelyben felhívjuk a figyelmet ennek a fontosságára. Én ebben szívesen közreműködöm, és a magam erejével segítem az ügyet, mert valóban ez egy össznemzeti ügy.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és várom az észrevételeket, a hozzászólásokat. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 246 2008.06.02. 1:55  233-253

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tényleg nem szeretnék vitát kreálni, és nem is azért, csak itt úgy éreztem - és a zárszóban majd azért nyilván részletesebben szeretnék kitérni az elhangzottakra -, döntően csak annyit, elhangzott egyrészt, hogy mikor került ez első ízben kezdeményezésre. 2000-ben nyújtottam be a nemzetőrség létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslatomat (Dr. Vadai Ágnes: Bocsánat.), aztán visszavonásra került, illetve 2002-ben a kormányváltást követően az Országgyűlés úgy döntött, hogy mégsem akarja ezt létrehozni.

De nem is ez az érdekes, hanem az, hogy mindannyian tudjuk, hogy az ügy azért fontos, mert van egy régi bölcsesség, amely azt mondja, hogy tartalék nélkül nincsen igazából hadsereg. És azt látjuk, hogy egy olyan tendencia alakult ki, sokunk felelőssége ebben benne van, hogy ma ott tartunk, hogy a békelétszám azonos a mozgósítási, a mozgósíthatósági létszámmal; ami, egyébként meg kell mondanom, példátlan, legalábbis nagyon kevés helyen fordul elő. Mindenhol, ahol egy békelétszámot meghatároznak a hadsereg esetében, mindenhol döntenek arról is, hogy egy mozgósítás esetében nyilván növelhető ez a békelétszám, pontosan a veszélyek eredményes kezelése érdekében.

Tehát én ezért tartom nagyon fontosnak a tartalékos erők létrehozását, és tartottam mindig is, különösen pedig 2004 óta. November 3-án leszerelt az utolsó sorkatona, hiszen most már sorkatonák sincsenek a Magyar Honvédségben, ezért különösen fontos az, hogy tegyünk ennek az ügynek az érdekében.

A területvédelem kérdése pedig úgy merülhet föl, valóban egyetértek az államtitkár asszonnyal, hogy ez a Magyar Honvédség alaprendeltetése, alapfeladata, de azért nem idegen pontosan azért a tartalékos rendszertől sem, mert ha úgy tekintek a tartalékos erőkre, mint amely kiegészíti, pótolja a veszteségeket, az esetleges veszteségeket a professzionális Magyar Honvédség esetében, ilyen értelemben a területvédelem nyilván feladatuk lehet a tartalékos katonáknak is. Ne legyen rá nyilván szükség, de azért erre is föl kell készülni.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 252 2008.06.02. 9:44  233-253

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Onnan kezdem talán, hogy én magam is úgy látom, hogy ez egy nagy áttörés, tehát áttörés az elmúlt évekhez képest, és ezt mindenképpen pozitívan értékelem, és köszönöm is a kormány pozitív hozzáállását ehhez az ügyhöz. Úgy érzem, hogy átérezték a felelősségét a kormányoldalon is ennek a javaslatnak, és ez valóban talán példa értékű lehet a jövőre nézve is.

De azt mindenképpen fontosnak érzem tisztázni, hogy államtitkár asszony azt mondta, hogy a honvédelmi törvény, a 2004. évi CV. honvédelmi törvény gyakorlatilag az önkéntes tartalékos rendszert kialakította, tehát létezik ez a rendszer. Én azt látom, hogy egyszakasznyi erő futotta arra 2004-ben, hogy említést tegyen arról, hogy valóban önkéntes tartalékos katonákra szükség van. Az állománytáblában is benne van, hogy kikből áll gyakorlatilag a Magyar Honvédség, amikor fölsorolja a törvény, és azt mondja, hogy valóban, hivatásos katonákból, szerződésesekből és önkéntes tartalékos katonákból. De hát én úgy érzem, hogy egyszakasznyi tétel nem igazán elegendő ahhoz, a 83. § foglalkozik az önkéntes tartalékosokkal, de egyáltalán nincs kimerítve ez a téma, említésen túl igazából nincsen ennek részletes kidolgozottsága, semmiféle érdekeltségi rendszerről, semmiféle működtetési rendszerről nem említ bővebben a törvény semmit. Úgy érzem, hogy ez egy nagyon komoly hiányosság, tehát ezen mindenképpen változtatnunk célszerű.

A tartalékos haderők esetében, ha megnézem a nemzetközi példákat, és engedjenek meg néhányat még itt összegzésképpen, az Egyesült Államok haderejének 44 százalékát teszik ki a tartalékosok, 44 százalékát. Az Egyesült Királyság, tehát Nagy-Britannia haderejének 48 százalékát teszik ki a tartalékos katonák. Kanadában 36 százalékot, de még Franciaországban is 10 százalékot, Hollandia esetében is 9 százalékot tesznek ki a tartalékos katonák. Nem akarnék ünneprontó lenni, és nem akarnék, úgymond, titkokat elárulni, de azért mindannyian tudjuk, hogy talán néhány kezünkön, talán a két kezünkön vagy ezt esetleg kétszer, háromszor megszorozva meg tudjuk számolni, hogy papíron hány önkéntes tartalékos katonánk van. De hogy aztán ezeknek folyik-e kiképzése, azt mindannyian tudjuk, hogy nem folyik. Vagyis ezen a helyzeten, ezen a rendszeren változatni kell, ez mindenképpen indokolt.

Úgy érzem, hogy itt egyet beszélünk, mind Karsai Péter barátom, mind Nyitray András, mind Csampa Zsolt, mind az államtitkár asszony. Nagyon sajnálom egyébként, hogy az SZDSZ, túl az elnöki minőségen, bár az egy minőségi feladat, hogy részt vesz a vitában, de hogy a frakcióból hozzászólóként nem hangzott el vélemény, de bízom benne, hogy az SZDSZ is támogatni fogja magát a javaslatot. Bízom benne, hogy ez egy közös ügy lesz, mert csak így lehet ezt az eredményt elérni, ha együttesen, közösen valamennyi parlamenti párt vállalja ennek a javaslatnak a véghezvitelét.

A sikernek ez a záloga egyébként, mert ha bármelyik frakció, bármelyik politikus ebből kibeszél és ellene beszél, úgy érzem, hogy a társadalom olyan mértékben fordult el a haza védelmének ügyétől, hogy ebben szerintem vissza kell fordítani az emberek figyelmét, és a hadseregre is föl kell hívni a figyelmet, hogy igenis, van Magyar Honvédség. Ez a Magyar Honvédség valóban jelentős átalakuláson ment keresztül, ennek nagyon sok sérültje van. Vannak előnyei is, nyilván látjuk ezt, de nagyon-nagyon sok minden leépült azért az elmúlt időszakban a Magyar Honvédségen belül. Kialakultak persze új részképességek, amelyek nagyon fontosak a NATO munkamegosztásában, de látjuk, hogy azért nagyon-nagyon sok áldozattal járt ez a rendszerváltozás. Nagyon sokan megszenvedték a rendszer átalakulását, talán a katonák azok, akik talán a legjobban megszenvedettek körébe írhatóak.

Ezért szerintem a társadalom figyelme és megbecsülése kell hogy irányuljon a Magyar Honvédségre, és kell hogy irányuljon arra, hogy a honvédelem tényleg nemzeti ügy. Én azt látom, hogy az az egyetlenegy esélyünk jelen pillanatban, ha a tartalékos erőt fölépítjük, hiszen a tartalékosok képezhetik a legfontosabb kapcsolatot vagy a legfőbb kapcsolatot a civil társadalom és a haderő, a professzionálissá váló haderő között. Hiszen nincsen átjárás, nincsen rálátása a magyar társadalom tagjainak valójában a Magyar Honvédség működésére.

Ha a mindennapi munkában részt vevő emberek tartalékosként rálátnak a Magyar Honvédség belső ügyeire és belső életére, a bajtársiasság érzésére, a hazaszeretet érzésére, akkor áthatják a társadalmat, valóban áthathatják, és rálátással bírnak a Magyar Honvédség tényleges tevékenységére is, és szerintem ez egy fontos feladat. Tehát nem pusztán csak egy tartalékos erő fölépítéséről kell gondoskodnunk, hanem a társadalomról is gondoskodnunk kell, hogy átérezze a honvédelmi tudatot. Gondolok itt arra, hogy persze ez önmagában nyilván kevés, azért itt együttes föllépéssel változtatnunk kellene sok mindenen, hiszen azért ez a kérdés, ha ezt rendezzük, az sem fogja megoldani a katonai nyilvántartás problematikáját. Hiszen nincsen naprakész katonai nyilvántartásunk, és ez azért, valljuk be őszintén, gondot jelenthet. Ne jelentsen, de egyes minősített időszakokban, amikor mozgósítani kellene, akkor ez gondot jelenthet. Ez tehát egy következő lépés lenne.

Nyilván nem oldja meg azt a problémát, ami a honvédelmi nevelés hiányát mutatja. Az elmúlt években hiába van katonai alapismeret-oktatás és választható érettségi tantárgy is lehet, egy-két fiatalon túl nem sokan választották ezt a tantárgyat. Tehát ezen a rendszeren is valamit finomítani kell, változtatni kell, hiszen ez pont visszafut oda, hogy jelentkezzenek a fiatalok önkéntes tartalékos katonának, hogy ne csak pusztán anyagi motiváció legyen, mondjuk, ilyen érdekeltségi rendszer, hanem érezze is úgy, hogy neki ez egy fontos küldetése, fontos feladata a haza védelme természeti katasztrófa vagy bármilyen más veszély esetén.

Azt a problémát is nyilván kezelni kell, hogy a költségvetése a Magyar Honvédségnek eléggé gyengécske. Nyilván a gazdasági erőforrások szűkösek, én ezt látom, tudom, érezzük mindannyian, de azért nem lehet sokáig ilyen szinten, ilyen módon fönntartani a Magyar Honvédséget, főleg ha tartalékos haderőt akarunk még fölépíteni, a tartalékos rendszert föl akarjuk építeni, akkor erre bizony-bizony áldozni is kell. Tudjuk, hogy olcsóbb a tartalékos rendszer működtetése, mint az állandó hadseregnek, de azért nem lehet megúszni. Erre előbb-utóbb áldozni kell majd, nehogy később baj legyen, hogy elhalasztottunk bizonyos fejlesztéseket a Magyar Honvédségen belül.

A rendszer kiépítésében arra gondoltam, hogy nyilván nem egyik napról a másikra kell kiépíteni teljes mértékben egy tartalékos rendszert, hanem fokozatosan, lépésről lépésre, figyelembe véve az anyagi erőforrásokat is. Ebben, azt hiszem, partnerek vagyunk mindannyian.

Végezetül pedig azt szeretném még elmondani, hogy hiszek abban, hogy ha a tartalékos rendszert tisztességgel föl tudjuk építeni, és ebben bízom, hogy valóban lesz egyfajta pártpolitikai konszenzus is, átérezve nemzeti ügy jellegét a honvédelemnek, akkor olyan morális változásokat is tudunk generálni ezzel a honvédelmi nevelésen keresztül, a tartalékos rendszeren keresztül, hogy megbecsüljük azokat az embereket, akik vállalják szabad idejükben a haza védelmének a kötelezettségét, hogy az a hadseregre is hatással lesz, és az egész társadalmat áthatja, átszövi ez a pozitív folyamat. Tudjuk, hogy egy hadseregnek az igazi erejét igazából a moralitása adja, a lelkiereje adja, sokkal többet jelent sok esetben egy hadseregnél ez, mint mondjuk, a haditechnika színvonala. Nyilván az is fontos, de a moralitásra szerintem igenis hangsúlyt kell helyezni, és úgy érzem, hogy a tartalékos rendszer igazi, tisztességes fölépítése segítheti ezt a folyamatot.

Végezetül pedig azzal szeretném zárni, bízva abban, hogy a módosított javaslatot elfogadva, és reményeim szerint a jövő héten erre sor kerülhet, tettünk kezdeményezést annak érdekében, hogy a jövő héten, már pont a határidők tartása végett is ne menjünk úgy bele a nyárba, hogy ne fogadjuk el ezt a javaslatot, a módosított változatát, és indulhasson meg a munka, és tarthatóak legyenek a határidők, egyeztetést mindenképpen szükségesnek tartok mind szakmai, mind politikai síkon.

(22.00)

Én ennek a belátását ajánlom a kormány itt lévő államtitkár asszonya figyelmébe is, és bízom benne, hogy nyitottak lesznek annak érdekében, hogy ez a rendszer minél hatékonyabb legyen, és tükrözze a politikai konszenzust is. És hogyha tükrözi a politikai egyetértést, akkor a társadalom számára könnyen elfogadhatóvá tehető, és tényleg csak közösen tudjuk ezt a rendszert fölépíteni.

A reményemet szeretném kifejezni, hogy ha itt most olyan döntés születik majd a jövő hét folyamán, amely széles körű politikai egyetértést tükröz, akkor rövid időn belül fel tudjuk állítani, és működtetni tudjuk ezt a rendszert mindannyiunk örömére és a Magyar Köztársaság biztonságának a növelésére.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 234 2008.06.09. 0:38  233-235

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. (Zaj. - Az elnök csenget.) E késő esti órán csak röviden szeretnék hozzászólni, mégpedig azért, mert előterjesztőként támogatom a benyújtott módosító javaslatokat, hiszen ezzel elérkezünk ahhoz az állapothoz, hogy végre megszűnik az az egyedülálló jelenség, amely Magyarországot jellemzi, hogy a Magyar Honvédség békelétszáma gyakorlatilag azonos a mozgósítási létszámmal, tehát baj esetén sem számíthatunk igazából tartalékos erőkre.

Ha az Országgyűlés támogatja a benyújtott módosító javaslatokat és az általam benyújtott eredeti javaslatot, akkor azt kell mondanom, hogy meghajlok az Országgyűlés nagysága előtt.

Köszönöm szépen a támogatásokat eddig is. (Taps a KDNP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 56 2008.09.15. 6:13  51-57

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok szép és jó gondolatot hallhattunk itt a miniszter úrtól az előbb, és valóban, a javaslat pozitív elmozdulást mutat az eddigi drasztikus létszám-leépítési politikát követően. Ehhez képest azonban engedjék meg, hogy ezek között a pozitív gondolatok között is, amelyek legalábbis ebben az országgyűlési határozatban tükröződnek, felhívjam a figyelmet azokra a szépséghibákra, amelyekkel szembesülnünk kell.

(15.40)

Talán nem haszontalan, ha a parlament plénuma előtt megosztjuk igen tisztelt képviselőtársainkkal és a nyilvánossággal is ezeket a szépséghibákat. Kicsit olyan érzésem van, mint amikor az eladósorba kerülő leánynak csak a profilját mutatják, mert úgy tetszetősebb, mert ha szembefordulna, lehet, hogy a vőlegényjelölt komoly szándékai is elbizonytalanodnának.

Na, mire gondolok konkrétan, tisztelt képviselőtársaim? Jelenleg ezer fővel történik a Magyar Honvédség létszámának az emelése (Zaj. - Az elnök csenget.), 23 950 főről 24 950 főre emeli a kormány a Magyar Honvédség létszámát. Szeretném hozzátenni, talán tudják a képviselőtársaim azt, hogy a Magyar Honvédség létszáma békeidőszakban és egyben mozgósítási időszakban is, tehát tartalék nélkül ez a létszám már korántsem olyan jelentős, és korántsem olyan nagy létszámnövelő lépést tudunk e mögött a szándék mögött.

Szeretnék emlékeztetni arra is, hogy e létszám mintegy 16 százaléka polgári alkalmazott, köztisztviselő és közalkalmazott. Arról meg nem is beszélnék, csak zárójelben, hogy annak idején Trianonban olyan döntést hoztak Magyarország részére büntetésként a győztes nagyhatalmak, hogy 35 ezer főben húzták meg a Magyar Honvédség felső határát, tehát maximalizálták a Magyar Honvédség létszámának a felső határát. Úgy emlékszem, hogy ez itt a Parlament, a Magyar Országgyűlés épülete, és nem a Trianon-palota, ahol meghúzzuk ezt az önsanyargató döntést.

Arra szeretnék még emlékeztetni, hogy 2002-ben, tisztelt képviselőtársaim, amikor az Orbán-kormány átadta a kormányrudat, 45 ezer fő volt a Magyar Honvédség létszáma. Önök hat és fél év alatt gyakorlatilag lefelezték, felére csökkentették a Magyar Honvédség létszámát, felszámoltak az országvédelem szempontjából fontos fegyvernemi kultúrákat, lásd, mondjuk, a tüzérséget. Megszüntették az összes kiképzőközpontot, ami még az Orbán-kormány időszakában működött - három kiképzőközpont volt, ma már egy sincs, tisztelt képviselőtársaim.

Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy milyen országgyűlési határozat az, amelyben a Magyar Honvédségnek csak a felső határát, azaz a legfelső létszámát határozzuk meg. Az Országgyűlés döntése, tényleges hatásköre, kompetenciája értékelődik le akkor, amikor nem egy tól-ig határt nevezünk meg, nem azt mondjuk legalább, hogy kérem szépen, ettől eddig terjedhet a Magyar Honvédség létszáma. Mert mi van akkor, nyilvánvalóan Szekeres miniszter úr nem fogja azt tenni, hogy mondjuk, ezer főre csökkenti a Magyar Honvédség létszámát, és fenntart egy díszzászlóaljat és egy katonazenekart. De megtehetné minden következmény nélkül, mert az Országgyűlés csak a Magyar Honvédség felső határát húzza meg. Helytelen ez a gyakorlat, és ha komolyan vesszük a parlamenti demokráciát, és komolyan vesszük az Országgyűlés hatáskörét, akkor változtatnunk kell ezen is.

Nem egyértelmű a javaslatban az az összefüggés, az a párhuzam, amely a tubesi lokátorberuházás elhúzódásának és a létszám növekedésének a párhuzamba történő állítása. Mi köze a kettőnek egymáshoz? Mint ahogy az a kijelentés sem egyértelmű, hogy a létszámnövekedés nem jár költségvonzattal. Ez eléggé sajátos. Tudjuk, hogy önkéntesnek nevezik a Magyar Honvédséget, de azt nem feltételezhetjük, hogy önként, azaz ingyenesen fognak dolgozni a magyar katonák a Magyar Honvédségben - nyilván valamilyen költségvonzattal mindez jár.

Végezetül pedig arra szeretnék rámutatni, tisztelt képviselőtársaim, hogy mit is bizonyít ez az országgyűlési határozati javaslat. A javaslat maga azt bizonyítja, hogy a Magyar Honvédség jelenlegi létszámában, jelenlegi állapotában nem képes arra, hogy el tudná látni azt a feladatot, hogy egy pápai repülőteret újraindítunk, három C-17-es repülőgép ideérkezik, és ennek az üzemeltetését, őrzés-védelmét el tudnánk látni. Tehát amikor mi elmondtuk, hogy a Magyar Honvédség létszáma már drasztikusan kicsire zsugorodott, az mindig is igaz és helytálló volt. Ezzel azt bizonyítja most a kormány, hogy helyesek voltak azok a véleményeink, azok a kritikáink, amelyeket megfogalmaztunk az elmúlt években.

Más kérdés az őrzés-védelem kapcsán az, hogy lám-lám, úgy tűnik, itt a Magyar Honvédségnek kell ellátni ennek a NATO-bázisnak az őrzés-védelmét, és ráirányítja a figyelmet végre a kormányzat részéről is arra a problémára, amiről szintén évek óta beszélünk, hogy talán nem szerencsés, hogy a Magyar Honvédség alakulatait, meglévő objektumait, laktanyáit a Honvédelmi Minisztérium épületén kívül civil biztonsági őrző-védő cégek emberei őrzik. Lám-lám, a NATO-nak ez a gyakorlat nem felel meg, és ez is rávilágít arra, hogy helytelen és rossz úton járnak. Remélem, hogy ezen változtatni fognak.

Végezetül tehát arra szeretném felhívni a figyelmet, tisztelt képviselőtársaim, hogy összességében ez egy pozitív lépés, hiszen a létszám növekedik. Egy fontos képességgel gazdagodik a Magyar Honvédség, és Magyarország nemzetközi tekintélye, megítélése is bővülhet és erősödhet a NATO-n belül ezzel a pápai bázissal. Azonban ezek a szépséghibák tartózkodó álláspontra kényszerítenek, ezért a magam részéről és a képviselőcsoportom részéről a Kereszténydemokrata Néppárt tartózkodóan fog viszonyulni ehhez az országgyűlési határozati javaslathoz.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 265 2008.09.22. 4:14  260-268

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Úr! Mindannyian egyetértünk abban, hogy nagyon fontos, hogy a Magyar Köztársaság vállaljon nemzetközi szerepet, vállaljon a Balkánon és vállaljon Afganisztánban és mindenhol, ahol ezt a szövetségesi kötelezettségeink megkívánják.

Mindannyian tudjuk, hogy nagyon komoly feladatot végzünk el, hiszen egy tartomány-újjáépítési csoportot visz Magyarország. Ez egy újszerű feladat, amely, azt hiszem, jelentős erőket leköt magyar részről. Azonban a felszólalását hallgatva számomra az első kérdés rögtön az volt, tisztelt miniszter úr, hogy ez most egy beszámoló az eddig ott végzett tevékenységről, vagy egy újabb felhatalmazás a létszám bővítésére. Azt hiszem, vagyunk így néhányan, hiszen az a gyakorlat, amely most már kezd meghonosodni ebben az Országgyűlésben, nemcsak a beszámolóról, az ott végzett tevékenységről tájékoztatja a kormány az Országgyűlést, hanem egyben egy szavazással egy újabb felhatalmazást, egy létszámbővítő felhatalmazást is megtesz. Nyilván mindannyian szívesen támogatjuk azt, ha ez egy fontos és ésszerű vállalás.

Az a kérdés, hogy Magyarországnak mindenképpen arra kell-e törekedni, hogy minél nagyobb mértékben küldjön katonákat külföldre, még ha az nemzetközi kötelezettség teljesítése is. Azért mondom ezt, tisztelt képviselőtársaim, mert Magyarország nagyon kevés dologban első a NATO-tagországok között. Abban első, hogy a Magyar Honvédség létszámához képest, a hadsereg létszámához képest a legtöbb katonája van jelenleg is külföldön. Ez egy nagyon fontos érték, nem győzöm hangsúlyozni, a NATO-szövetségeseink megbecsülését is élvezzük ebből adódóan.

Az a kérdés, hogy elsőbbek akarunk-e lenni az elsőbbeknél vagy az elsőbbnél. Tehát a 8500 fős szárazföldi csapatainkhoz képest ezer fő állandó jelleggel külföldön állomásozik. Ez egy nagyon-nagyon komoly felajánlás, erre szeretném felhívni a figyelmet, és minden létszámnövelés nyilván költségvetési vonzattal is jár, és nagyon fontos lenne, hogy azokat a képességeket itthon kifejlesszük, amelyek a Magyar Honvédség költségvetésében jelenleg sincsenek meg, tehát növelni szükséges a honvédelmi költségvetést, különben nem fogjuk tudni ellátni az alapvető feladatainkat.

Amit pedig az afganisztáni szerepvállalással (Zaj. - Az elnök csenget.) kapcsolatosan szeretnék még röviden a tisztelt Háznak tájékoztatásképpen elmondani és a miniszter úr figyelmét is felhívni, hiszen tudom, hogy a miniszter úr a szó szoros értelemben megtestesíti a civil kontrollt a Honvédelmi Minisztérium élén (Derültség a Fidesz soraiból.), mégpedig nem olyan régen hallhattuk az amerikai nagykövet asszonytól, hogy mobil tűzszerész kontingenst küldenek Magyarországra, és a magyar tűzszerészeket segítik majd felkészülni arra, hogy Afganisztánban minél hatékonyabban és jobban el tudják látni a feladataikat.

A javaslatom az lenne, hogy amikor ezt a tudást megszereztük, talán jó lenne az afgán erőket is felkészíteni arra, hogy el tudják látni a tűzszerész tevékenységet Afganisztánban, mert tulajdonképpen egy tartományi-újjáépítési csoportot vállaltunk ott. Fontos lenne, hogy ne csak óvodákat és iskolákat építsünk és egészségügyi kontingenseket, utakat és sok minden mást, hogy helyreálljon minél gyorsabban a normális élet Afganisztánban, hanem készítsük fel a fegyveres erőiket, készítsük fel a rendőrségi alakulataikat arra, hogy saját maguk is képesek legyenek megoldani az olyan típusú feladatokat, amelyeket most a magyar katonáknak kell megoldani. Ez lenne szerintem az alapvető cél. Kérném tehát ezen ügy kapcsán legalábbis a megfontolás tárgyát, hogy a Magyar Honvédség vállaljon kiképzési feladatokat Afganisztánban, képezze ki az afgán tűzszerészeket.

Nyilván az afganisztáni misszió is rávilágít arra, hogy szükség van a Magyar Honvédség költségvetésének a növelésére, azonban nem feledteti azt a hiányt, amit mindannyian látunk és érzékelünk, hogy a kormányzat nem fordít kellő figyelmet a Magyar Honvédség országvédelmi képességeinek a kialakítására, és ismételten szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a washingtoni szerződés arra szólítja fel minden tagországát a harmadik cikkelyében, hogy kötelesek kifejleszteni, kiépíteni és fenntartani az egyéni és kollektív védelmi képességeket. Remélem, hogy a miniszter úr megfogadja ezen tanácsainkat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 30 2008.11.06. 11:04  1-156

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindannyian jól tudjuk, hogy a biztonság egy nagyon fontos alapérték. Azt is tudjuk, hogy a biztonság nem állandó, nem egy konstans tényező. Tudjuk, hogy folyamatosan tenni kell azért, hogy a magyar emberek minél nagyobb biztonságban élhessék az életüket. Az emberiség történetében mindig az adott közösség - legyen az törzs, nemzet, nemzetiség vagy állam - vezetői szervezték, irányították a védelmet, az ő elsődleges felelősségük volt a biztonság garantálása. Ma sincs ez másképp, tisztelt képviselőtársaim! A mindenkori kormány feladata, alapvető feladata Magyarország biztonságának a garantálása, a magyar állampolgárok biztonságának a garantálása; gondolok itt a katonai biztonságtól kezdve a gazdasági biztonságon keresztül egészen a pénzügyi biztonságig.

Az Egyesült Államokból induló pénzügyi válság, amelyet hónapokkal előre jeleztek, amely számos spekulációs érdek rárakódásával érkezett Magyarországra, úgy vélem, kivédhető lett volna, vagy legalábbis ennek a káros hatásaival szemben fel lehetett volna készülni. Azonban az a helyzet, hogy én úgy látom, hogy a magyar kormány nemhogy kivédte volna ezeket a spekulációs célú támadásokat, ezeket a bajokat, hanem tovább generálta ezt a válságot.

(10.10)

Úgy látom, szomorúan megállapítva, hogy saját spekulációs céljának megfelelően a megszorítások elfogadtatásának mentőövét látta e folyamatban.

A kormány gyakorlatilag minden problémát, megszorítást, elvonást, elbocsátást, munkanélküliséget erre a pénzügyi válságra alapozhat, és mindenféle költségvetési módosító javaslatot ezzel el tud lehetetleníteni, azt tudja mondani, hogy kérem szépen, világválság van, semmiféle ilyen jobbító szándékú észrevételt nem tudnak méltányolni.

Sőt, úgy látom, hogy a kormány rendkívül ravasz módon ezt a válságot még továbbvitte, nagyobbította is, pont azért, hogy ez a válságérzet, ami kialakult a magyar társadalomban, a hatalom túlélésének záloga lehet, hiszen úgy látom, a legfontosabb a Gyurcsány-kormány számára a költségvetés elfogadtatása, és ez a pénzügyi válság rendkívüli módon kapóra jött. Meg kell mondjam, hogy ez nagyon szomorú, mert munkahelyek tízezrei szűnhetnek meg, kisemberek, kis- és közepes vállalkozások ezrei mehetnek tönkre, és ez mindenképpen felháborító.

Nézzük meg konkrétan, hogy ha egy kormány gondolkodásmódját, a biztonságról alkotott felfogását nézzük, akkor tényszerűen és tételesen az adott kormány előterjesztése, költségvetési fejezetei fejezik ki legjobban azt, hogy mit gondol egy kormány a biztonságról, mit gondol egy kormány a védelemről.

Nem olyan régen, néhány héttel ezelőtt NATO-csúcs volt Magyarországon, és a honvédelmi miniszter úr, Szekeres Imre a következőt ígérte, rendkívül örömittas állapotban: azt, hogy 0,2 százalékkal fog emelkedni a honvédelmi költségvetés Magyarországon. Nyilván tette ezt ezért, mert rendkívül komoly kritikák érik Magyarországot, hiszen ha GDP-arányosan megnézzük a védelmi költségvetést, akkor bizony-bizony a sereghajtók között állunk. (Keller László: Hány év alatt mondta? Egy év alatt?)

A NATO-átlag 2 százalék, a védelmi költségvetések 2 százalékát jelentik a GDP-nek. Sőt, azt is mondta Szekeres Imre honvédelmi miniszter úr, hogy a jövőben tízéves távlati célokat megfogalmazva, fel tudjuk majd küzdeni egészen 1,2 százalékra a védelmi költségvetést. Az a gond, hogy a jelenlegi előterjesztésben, ami most már a harmadik vagy a negyedik, nem tudom, most már mindenféle előterjesztéseket láthatunk, és arról beszélünk, ami még nem végleges, és igazából úgy látom, nem visz előre ez a vita; de egy biztos, hogy azok a megállapítások elmondhatók, hogy az előterjesztésben arra utalnak, hogy 1,11 százaléka lesz a GDP-nek a védelmi kiadások értéke. Azt is megállapítja nagyon büszkén az anyag, hogy ez 0,01 százalékos növekedést jelent. Ha az inflációt ideveszem, ez gyakorlatilag reálértékben jelentős csökkenés, tehát a NATO potyautasa lesz Magyarország az elkövetkezendő időszakban.

Az a folyamat, amely elindult az Orbán-kormány időszakában, egy növekedési pálya, hiszen mi évről évre 0,1 százalékkal növeltük a GDP-arányos védelmi költségvetést, ez a folyamat 2003-ig tartott, ettől kezdve drasztikusan és rohamosan csökkent a védelmi kiadásokra szánt összeg.

Az a helyzet, kedves barátaim, hogy mások pénzén utazunk a biztonságunkra, ez pedig nem járható út, és nem lehet mindent a pénzügyi válságra hárítani. 2009-re 297 milliárd forint szerepel az előttünk fekvő anyagban, azt hiszem, ez még a második előterjesztés, ehhez képest most módosító javaslatot látunk Veres Jánostól, ami eléggé sajátos és szokatlan megoldás. Ebben a költségvetésben még benne találtatik az Állami Egészségügyi Központ, az egykori Honvéd Kórház nevén, ami körülbelül 12 milliárd forint OEP-től származó bevételt takar, és a fejezeti tartalék is 26,5 milliárd forintot ír. Ezt egyébként emelni kívánja Veres János a módosító javaslatában közel 30 milliárdra, tehát nem tudom, hogy mi szükség van 30 milliárd forintos tartalékra a honvédelmi tárcánál. Nyilván el akarják vonni, vagy nem akarják kifizetni a katonák 13. havi illetményét, tehát ez járhatatlan út, ezért ezt semmiképpen sem tudjuk elfogadni.

A tervezett összegből egyébként, ha tételesen végignézzük, akkor jól kitűnik az, hogy több olyan elem szerepel ebben a költségvetési tervezetben, amely nem katonai célú kiadás; többek között például a nyugdíj, a korkedvezményes nyugdíj esetében, ez 23,5 milliárdot tesz ki a költségvetésből. Az Állami Egészségügyi Központ fenntartása és működtetése sem katonai kiadás, hiszen az ottani betegek töredéke a katonák száma, hiszen a XIII. kerületi lakosoktól kezdve a MÁV-dolgozókig mindenkit ott látnak el.

Kedves Képviselőtársaim! A társadalmi szervezetek támogatása és a civil őrzés-védelem 8,5 milliárd forinttal szerepel a jövő évi költségvetési tervezetben. Ez aztán tényleg a spórolás netovábbja, talán a legdinamikusabban növekszik a civil őrzés-védelem, a magyar katonákat, a meglévő két dandárunkat civil őrző-védő kft.-k emberei őrzik és vigyázzák. Ez valóban egy "NATO-szabvány", sehol senki nem csinálja ezt, nálunk egyedülálló találmány, és mutatja az önbecsülésünket is, hogy ez mennyire fontos számunkra.

A költségvetés belső szerkezetével is komoly gondok vannak. Az ideális költségvetési szerkezet úgy nézne ki egy katonai kiadás esetében, hogy 30 százaléknak kell lennie a fejlesztésnek, a felhalmozásnak, a felhalmozásból a fejlesztésekre szánt összegnek, 30 százaléknak a dologi kiadásnak, és egy védelmi költségvetés 40 százalékát kellene kitennie a személyi kiadásoknak. Ezzel szemben a felhalmozás, amiből fejleszteni lehet, 7,7 százalékot tesz ki, ez 23,9 milliárd forint a 338 milliárdos tervezett költségvetésből - meg kell mondanom, hogy nagyon-nagyon gyenge.

A működési kiadások teszik ki a költségvetés 91,9 százalékát, 286 milliárd forintot. Csak a Gripen bérleti díja a jövő évi költségvetésben 23 milliárd forint - a bérleti díj. Ez nem fejlesztés, ez csak bérletidíj-kifizetés. Sajnos, a sokszor megígért fejlesztések, amelyeket legutóbb Prágában tett meg az előző honvédelmi miniszter, Juhász Ferenc, lelassultak vagy elmaradnak.

Lakásépítésre semmi nincs a költségvetésben elkülönítve, a katonák lakásépítésére, a nagyvisnyói lakásépítés még szerepel ugyan benne, 6 plusz 6 lakás építésére 23 millió forintot szán a tárca, de ez szerintem a kerítésre és a kertépítésre lesz elegendő, nem többre. A lakhatási támogatás is jelentős mértékben csökken, 1 milliárd 177 millióról 750 millióra.

A nemzetközi feladatokra viszont több mint 33 milliárd forintot szán a tárca, tehát többet, mint fejlesztésre, felhalmozásra, ez a költségvetés egészének több mint 10 százaléka, 10,7 százaléka.

Azt állítom, hogy a kormány szembemegy az Országgyűlés 51/2007-es országgyűlési határozatával, ami arról szól, hogy a honvédséget hogyan és mi módon kívánjuk hosszú távon fejleszteni, hiszen ez az országgyűlési határozat - amit nem olyan régen fogadtunk el, Szekeres Imre volt egyébként az előterjesztője, ezért is tudtuk támogatni, mert jó célokat fogalmazott meg - a Magyar Honvédség fejlesztését szükségesnek tartotta, figyelemmel lesz az észak-atlanti szerződés 3. cikkelyére, amely fenntartja az országvédelmi képességeket, utal a 3. cikkely erre a tézisre is; kiemelt szempontot fordít a katonák élet- és munkakörülményeinek a jobbítására, a védelmi ráfordítások közelítése a NATO átlagának arányához megtörténjen, ez 2 százalék, mint mondtam volt, és a haditechnikai fejlesztésekre fordított költségvetési arány érje el a 20 százalékot.

Ehhez képest 7,7 százaléknál tartunk, tehát teljes mértékben felrúgja az Országgyűlés ezen döntését, és ezen célokat. Akkor teszi mindezt, amikor mindannyian jól tudjuk azt a szomorú helyzetet, hogy a Magyar Honvédség szárazföldi ereje 8250 fő, két darab dandárja van a Magyar Honvédségnek, 15 darab T72-es harckocsija, 12 aknavetője. Kivonták a hadrendből a hadműveleti, harcászati rakétákat, sorozatvetőket, önjáró lövegeket, mozgósítási hadrenddel nem rendelkezünk, csak békehadrenddel, a békelétszám egy és ugyanaz, mint a mozgósítási haderő, hiszen nincsen tartalékos rendszer. A tartalékos rendszer kiépítésére, amit már évek óta javaslok, egy fillért nem szán a tárca a jövő évi költségvetési tervezetben. Gyakorlatilag a Magyar Honvédséget liliputi, élő panoptikummá silányították, és ezt célozza meg a jövő évi költségvetés is.

Ezért ezt nem tudjuk támogatni, nem tudjuk elfogadni. Fontosnak tartjuk, hogy az illetmények emelkedjenek, fontosnak tartjuk a 13. havi illetmény kifizetését, és fontosnak tartjuk a tényleges fejlesztéseket, többek között a harci helikopterek fejlesztését, a MI-24-es harci helikopterek fejlesztését, erre költségvetési módosító javaslatokat fogunk benyújtani.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 34 2008.11.06. 1:00  1-156

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen. Nem kívánok két percet beszélni, csak egy mondatban reagálni államtitkár úr fölvetésére. Azt hiszem, hogy ha a NATO-t a magyar érdekek megjelenítésének fontos eszközeként tekintjük, és fontos, hogy ott vagyunk, akkor fontos az is, hogy a védelmünkre mennyit szánunk, hiszen a megítélésünk, sőt az érdekérvényesítő képességünk ezen keresztül növekedhet. Tehát nem lehet komolytalanul venni a NATO-elvárásokat; törekedni kellene legalább rá.

Ez nem növekedés. Ha lebontjuk - éppen erről beszéltem - ezt az 1,11 százalékos GDP-arányt tisztán tényleges katonai kiadásokra, akkor 1 százalék alatt vagyunk. Az Állami Egészségügyi Központot elég nehéz eladni a NATO-nak, hogy ez tényleges katonai kiadás, és még hosszan sorolhatnám ezeket a téziseket. A rendszer maga rossz. Egyébként pedig a Kereszténydemokrata Néppárt véleményét tolmácsoltam, Lázár János meg tolmácsolta a bizottsági elnöki véleményét vagy a Fidesz véleményét, nem tudom. Nem ez a kérdés, és nincs most itt, hogy tudjon erre reagálni, de köszönöm szépen, hogy elmondta. Minden jót. (Taps a KDNP soraiban. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 10 2008.11.18. 5:00  9-10

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Napjainkat rohanó, változó jelenségek sokasága jellemzi. Ilyenkor úgy érzem, különösen igazak Kolping szavai, gondolatai, aki úgy fogalmazta meg a problémákra való figyelem felhívását: Uram, add, hogy felismerjük korunk nehézségeit, korunk problémáit, és hogy részt vehessünk ezek megoldásában.

Nekünk, tisztelt képviselőtársaim, a részvétel megtisztelő lehetősége megadatott. Az igazi nagy kérdés, hogy a felismerési képességünk is párosul-e mindehhez. Látunk pénzügyi válságot, államháztartási hiányt, költségvetési problémákat, GDP-növekedést, -visszaesést, recessziót, szlovák-magyar vitát, korrupciógyanús ügyleteket és sok-sok minden mást. De vajon felismerjük-e az ezek mögött húzódó, bajt okozó összefüggéseket? Képesek vagyunk-e lehántani a válságjelenség lepleit? Képesek vagyunk-e a rohanó világunk közepette a hajszából kiállva kutatni és felismerni az igazságot? Nemzetközi pénzügyi spekulációs folyamat indult el, amelyre hazai és külföldi politikai és pénzügyi érdekek rakódtak, amelynek hatására a gyenge országok tovább gyengültek, főleg azok, ahol a gyenge gazdaság mellé gyenge nemzeti identitás, nemzeti önbecsülés párosul. Magyarországon nem olyan régen hallhattuk az egyik szocialista politikustól, hogy tanuljunk meg kicsiknek lenni. Ezt a leckét tanítják a magyaroknak lassan kilencven éve, elvéve szinte minden önbecsülésünket.

Itt az ideje végre, tisztelt képviselőtársaim, új tankönyvet elővenni, méghozzá olyat, amelyben a nemzet szolgálata áll, amelyben az alkotó, a tenni akaró hazafiság áll, ahol a kormány kormányozni akar és nem PR-ozni, ahol a kormány az emberek szellemi, kulturális és erkölcsi felemelkedését akarja szolgálni. S itt az ideje a társadalmi igazságosságot megteremteni, amely az állampolgárok jólétének és boldogságának az alapját jelenti. Ne felejtsük el, tisztelt képviselőtársaim, a gazdaság van az emberért és nem fordítva. Nem olyan országot, nem olyan világot kell építenünk gyermekeinknek, unokáinknak, amelynek célja a hajsza, ahol a pénzt mutatják fel a siker és a boldog élet egyetlen tényezőjeként, ahol azt látják, hogy a hazug és a gátlástalan győz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Országgyűlési képviselők vagyunk, de csak ideig-óráig vagyunk országgyűlési képviselők. Kormányok, miniszterelnökök és képviselők is jönnek-mennek, de vannak örök érvényű értékek, amelyek mindannyiunknak segítenek, támaszt nyújtanak, utat mutatnak.

Napjainkban különösen keresnünk kell a maradandót, a szent célokért folytatott küzdelem megnyugtató igazságát; s nemcsak nekünk, kereszténydemokratáknak, akiknek hitünkből fogva dolgunk a teremtett világgal való törődés, feladatunk az ország, a világ megváltoztatása, hanem mindannyiunké, önöké is.

Ilyen érték többek között a máriapócsi nemzeti kegyhely, amelyre egy évvel ezelőtt beadtam egy országgyűlési határozati javaslatot, és nagyon-nagyon szomorú vagyok, az Országgyűlés még mind a mai napig nem döntött és nem támogatta ezt a javaslatot. Azt hiszem, hogy a mai rohanó világunkban különösen szükség van a lelkünket erősíteni, különösen szükségünk van arra, hogy fölismerjük azokat az igazi értékeket, amelyek iránytűként szolgálnak, és segítenek eligazodni ebben a kazuisztikus világban.

Arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, akik megtisztelték a mai keddi napirend előtti felszólalásokat, hogy még egyszer gondolják végig és támogassák ezt a javaslatot az elkövetkező időszakban. Ne feledkezzenek meg arról, kedves képviselőtársaim, hogy évente 600-800 ezer zarándok és turista érkezik Máriapócsra, hogy meglátogassa a Könnyező Szűzanya képéről méltán híressé vált templomunkat. Összetartozásunk jelképe ez a hely, kedves képviselőtársaim, s nemcsak nekünk, magyaroknak, hanem ruszinoknak, szlovák barátainknak, cigányoknak, görög és római katolikusoknak, reformátusoknak, evangélikusoknak, hívőknek és nem hívőknek egyaránt. Összeköt minket ez a hely lélekben. Aki nem ismeri, annak érdemes ellátogatni oda és megnézni azt a Mária-ikont, amely háromszor könnyezett Mária karján a kis Jézussal, és számos csodás gyógyulás bekövetkezett. Azt hiszem, ott valóban egyfajta sajátos kegyelmi kapcsolat van a föld és az ég között. Máriapócs egy lelki központ, az európai Mária-kegyhelyek közösségének tagja. Lourdes, Mariazell, Csíksomlyó, Fatima, Altötting, Częstochowa, Zaragoza és számos más Mária-kegyhely van. Azt hiszem, hogy Magyarországnak is fel kellene zárkóznia ebbe a sorba, és az Országgyűlésnek deklarálnia kellene, hogy ez egy nemzeti kegyhely. Méltán lehetünk büszkék e csodás helyre, őrizzük, ápoljuk és féltve óvjuk az idők végezetéig.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 32 2008.11.18. 2:00  19-301

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Hallgatva Korózs Lajos államtitkár úr expozéját és legutolsó gondolatait, amikor arra utalt, hogy az emberek számíthatnak a kormányra, arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a magyar katonák is a magyar állampolgárok körébe tartoznak. Szeretnének számítani a magyar kormányra.

Ennek megfelelően szeretném, ha az Országgyűlés elé benyújtott, T/6571/176-177-178. számon ismertté vált módosító javaslataimat támogatnák, amelyek többek között a magyar katonák illetményemeléséről, valamint a lakásépítés támogatásáról szólnak. Hiszen kiemelt feladat a magyar katonák élet- és szolgálati körülményeinek jobbítása, javítása. Azt hiszem, hogy a foglalkoztatáspolitika prioritásaira ki kell térni abban az esetben is, ha a magyar katonák megjelennek a munkaerőpiacon. Hiszen ma már professzionális haderőt építünk, és a munkaerőpiacon szükség van arra, hogy olyan versenyképes illetményekkel tudjon megjelenni a Magyar Honvédség, hogy vonzóvá tudja tenni ezen keresztül is a katonai életpályát. Ezért szükség van a magyar katonák illetményének emelésére.

Ezért kérném tisztelettel, hogy a költségvetési módosító javaslatomat támogassák az elkövetkezendő időszakban. Arra kérném önöket, hogy támogassák a lakásépítési támogatásra vonatkozó javaslatomat is. Meg kell mondjam, elég szégyenteljes, hogy 23 millió forint szerepel a honvédelmi költségvetésben előirányzatként a katonák lakásépítésére, ezt 500 millió forinttal szeretném bővíteni. Ezen kívül pedig a helikopter-fejlesztésre, amely NATO-prioritás is, szintén 4 milliárd forintos költségvetési növekedést szeretnék elérni; nyilván fejezeten belüli átcsoportosítással, hiszen szerintem ez a feladat ilyen módon megoldható lenne.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 82 2008.11.18. 2:20  19-301

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Valóban érdekes és sajátos helyzet van, de szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy ez a kormány felelőssége. Hiszen valóban elhangzott itt már az, hogy a Házszabály alapján hogyan működik a költségvetés általános vitája, hogyan működik a részletes vita, és valóban szokatlan az a helyzet, hogy Veres János mint országgyűlési képviselő, a saját maga által, vagyis a kormány által benyújtott költségvetési javaslathoz egy saját, egyéni módosító javaslatot nyújtott be. Ezért talán a kedves televíziónézők, amikor látják azt, hogy mindenki beszél a saját szakmai területéről, és hol általános vitán belüli elemek, hol pedig részletes információk keverednek, ez azért van, mert a kormány ezt a helyzetet generálta, ezt a helyzetet teremtette. De talán érthető az, hogy mindenki a szakmapolitika színterén azzal a szakmai kérdéssel akar foglalkozni, amely számára kiemelt jelentőségű és kiemelten fontos.

Azt is megértem, hogy az MDF-es képviselőtársaim miért hívják fel a figyelmet arra, hogy 2002-ben mi történt, és azt is megértem, hogy miért mondják el, hogy ők milyen fontos felszólalásokat tettek. Szó szerint és kívülről tudjuk, hogy milyen felszólalásokat tettek önök az elmúlt időszakban, tehát nem kell olvasgatnunk. Azt hiszem, hogy azok mindig önmagukért beszélnek. Egy biztos, hogy 2002-re hárítani a felelősséget szerintem most nem helyes. Lassan 2009-ben járunk, és az a helyes, ha ezzel a kérdéskörrel foglalkozunk. Volt hét év kormányzás arra, hogy rendezzék az államháztartási hiányt, rendezzék a magyar gazdaság rossz helyzetét.

Azt szeretném közölni önökkel, miközben itt valóban nagyon-nagyon sok fontos kérdés hangzott el, de azért elsősorban az általános politika színterén beszéltek az előttem felszólalók, hogy térjünk vissza a részletes vitához, amit elnök úr is javasolt, és szeretném felhívni a figyelmet arra ismételten, hogy a honvédelmi költségvetés belső szerkezete tarthatatlan, ezen is változtatni kell. Ezért azt a módosító javaslatomat, amely ezt a belső szerkezetet megpróbálja megváltoztatni és jobbítani, kérem, szíveskedjenek támogatni. Többek között a fejlesztési arányt kellene növelni a honvédelmi költségvetésen belül.

Szekeres Imre honvédelmi miniszter a NATO-csúcson, amely néhány héttel ezelőtt zajlott Magyarországon, tett konkrét ígéretet arra a NATO felé, hogy a fejlesztéseket növeli. Közelítenünk kell a 20 százalék felé. Ezért szükség lenne ennek a megváltoztatására. A költségvetési módosító javaslataim ezt a célt szolgálják.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 191 2008.11.24. 4:55  178-196

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Valóban, ahogyan ön is kitért erre, volt egy ötpárti egyeztetés a törvénymódosító javaslatról, és valóban nagyon közeli álláspontok alakultak ki az ott elhangzott beszélgetés során. Azt mondanám, hogy valóban kis terjedelmű, de egyébként sokirányú módosítást ölel fel az a törvénymódosító javaslat. A módosítás irányultságával, szellemiségével, gondolatiságával egyet tudunk érteni.

Két problémánk van, ezek is inkább csak a felvetés szintjén. Az első. Keleti képviselőtársamhoz csatlakozva én is arra szerettem volna felhívni a figyelmet, és szeretném ezúton is nyomatékosítani azt, hogy a tűzszerészpótlék esetében talán a feladatvállalás pillanatában már lehetett volna azon gondolkodni, gondolok itt az afganisztáni tartományi újjáépítési csoporton belül végzett feladategyüttesre, hogy ezt a pótlékrendszert célszerű lesz átgondolni és módosítani. Nyilván nem ettől lehetett volna elvárni azt, hogy megmeneküljön a két magyar tűzszerész. Őket már sajnos nem lehet visszahozni az életbe, de egy ilyen veszélyes feladat vállalásakor bizony-bizony el kell gondolni azt is, hogy hogyan tudjuk az életüket kockára tevő magyar katonákat legalább anyagilag kárpótolni. Tehát az illetményrendszer módosítására és ezen keresztül kifejezve a megbecsülésükre talán előbb kellett volna gondolni. De jobb később, mint soha, ezért ezt a változtatást teljes mértékig tudjuk támogatni.

A másik, ami a Kereszténydemokrata Néppárt részéről gondként merül fel a törvénymódosító javaslattal kapcsolatosan, a bejegyzett élettársi kapcsolat közeli hozzátartozói kapcsolati körben történő elismertetése. Tisztában vagyunk azzal, hogy a világ rendkívüli módon változik, és a jogszabályoknak is változni kell. De ettől függetlenül az információim alapján a 2009. január 1-jétől életbe lépő, hatályba lépő törvény az Alkotmánybíróságon van jelen pillanatban. Talán célszerű lett volna megvárni az Alkotmánybíróság döntését és véleményét. Meglátjuk, hogy az Alkotmánybíróság hogyan foglal ebben az ügyben állást. Nyilván ezt követően, ha ez a törvény most el lesz fogadva, érdemes lesz újragondolni legalábbis ezt a részét a Hjt.-nek.

(19.10)

Amivel egyet tudunk érteni, az természetesen a C-17-es program véghezvitele és az ahhoz kapcsolódó törvénymódosítás. Ezt Kovács Zoltán képviselőtársam, Pápa polgármestere az előbb ismertette. A Kereszténydemokrata Néppárt is örömmel fogadta ezt a javaslatot; és valóban ez egy magyar siker, mindannyiunk sikere, hogy ez létrejöhetett Magyarországon. Ezért az ehhez szükséges törvénymódosítást messzemenőkig tudjuk támogatni a pótlékrendszerével és a szövetségi együttműködési rendszerével együtt.

A hősi halottakra, a sírok gondozására vonatkozó javaslatrészt is messzemenőkig támogatjuk, tehát fontosnak érezzük, hogy a törvénymódosításban ez is szerepeljen. Amiket a miniszter úr elmondott, mind a vagyonnyilatkozat-tételi kiterjesztés, illetve pontosítás vonatkozásában, mind pedig a felsőoktatási törvény aktuális leképeződését a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem vonatkozásában támogatni tudjuk. Azt mondom, hogy összességében elfogadható és jó irányú a módosítás. Ez a két fenntartásunk van, ezért a zárószavazás alkalmával nyilván meglátjuk majd, hogy milyen vélemény bontakozik ki. A frakció álláspontja jelen pillanatban ez, ezért ezzel a két fenntartással...

Nyilván a törvénymódosítás lehetősége valószínűleg nem adott, de nyilván nem akarjuk megakadályozni azt, hogy ez a törvény el legyen fogadva még ez év végén, most decemberig, egy módosító javaslattal valószínűleg kicsúsznánk ebből a határidőből. Mindent figyelembe véve azt hiszem, hogy összességében, többségében legalábbis támogatható a javaslat. Az, hogy ez tartózkodásban fog-e megmutatkozni a bejegyzett élettársi viszony miatt, ezt pedig a KDNP elnöksége fogja eldönteni a napokban.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a KDNP és az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 205 2008.11.24. 13:28  196-208

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Asszony! Köszönöm szépen Nyitray András és Karsai Péter képviselőtársaimnak, hogy emlékeztették az Országgyűlést arra is, hogy valóban, az idáig vezető út azért nem volt egyszerű és nem volt sima. És akkor, ha már a vízről beszélt Karsai Péter, akkor a lassú víz jogán hadd fejezzem ki azon örömömet, hogy végül is sikerült egyfajta bátortalan lépésre rábírni a kormányt.

Azért ne feledkezzünk meg arról, hogy az előző honvédelmi miniszternek, Juhász Ferencnek 2003-ban gyakorlatilag az első intézkedése volt az, hogy annullálta az erre vonatkozó javaslatunkat, amely akkor még nemzetőrség címen, azonban valamifajta hasonló feladatra, a tartalékosképzésben és a katasztrófaelhárításban való szerepvállalásra hívta fel a figyelmet, és ezt a célt próbáltuk meg keresztülvinni. Tehát ez egy óriási eredmény, azt kell mondjam, hogy a kormány, azóta persze nyilván többször átalakult, de egyfajta más szemléletmódot próbál meg tükröztetni a jelenlegi honvédelmi vezetés. Tehát nyitottabbnak tűnik, úgy látom. Nyilván az idő, a határidők vonatkozásában vannak véleménykülönbségek, de azért mégiscsak egy apró, bátortalan lépés, ami azért üdvözlendő.

És ha már az előzményről beszéltünk, akkor csak annyit még hadd tegyek ehhez hozzá, hogy valóban, a 80/2008-as országgyűlési határozat, amelyet jómagam nyújtottam be, végül is úgy szólt, hogy 2008. október 31-éig a kormány nyújtson be egy javaslatot egyfajta hatásvizsgálatról. Hát egy picit megkéstünk, de ettől függetlenül örülök annak, hogy tárgyaljuk, és ilyen késő esti órákban is, azért végül is nyilván annak köszönhető, hogy még több törvényjavaslat is várat magára, de azért mégiscsak az Országgyűlés foglalkozik ezzel a fontos kérdéskörrel.

Azt mondta államtitkár asszony, hogy az érdekeltség hiánya miatt nem működött, nem működik a tartalékos rendszer, holott a 2004. évi CV. honvédelmi törvény erről rendelkezik, márpedig ennek a lehetőségét legalábbis megadja vagy írásba foglalja. Azt mondanám, hogy ez a megállapítás részben igaz. Abban igaz, hogy nem működik a tartalékos rendszer, azonban ennek nyilván okai vannak. Elsősorban az egyik legfontosabb oka a 2004. évi CV. honvédelmi törvény hiányossága, tehát maga a törvény rossz úgy, ahogy van, ezt mindannyian jól tudjuk. Ezért nem működik elsősorban a tartalékos rendszer.

A másik ok pedig az a hamis biztonságérzet-keltés, amellyel szembesülhettünk az elmúlt időszakban. Kitört a világbéke, bár tudjuk, hogy sokszor hallottuk ezt, és sok szépségversenyen elmondták a versenyzők, hogy világbéke, világbéke, küzdünk ezért, küzdünk ezért, de hát azért nem tört ki a világbéke. És az a hamis biztonságérzet, amit generáltak itt jó néhányan, azért nyilván megmutatkozik abban is, hogy kevésbé motiváltak a magyar állampolgárok tartalékos katonai szolgálat vállalására, meg egyáltalán, a biztonságról alkotott véleményük és gondolkodásmódjuk is megváltozott. Sokan azt mondják, hogy azért vagyunk NATO-tagok, hogy a NATO megvédjen minket - mondják helytelenül, hiszen nekünk is van ebben felelősségünk -, és számos probléma érzékelhető ezen a területen.

Egy harmadik okot is hadd mondjak, elsősorban a honvédelmi tudat legyengítése az, ami oda vezetett, hogy egyre kevesebben vállalkoznak erre, gyakorlatilag nulla a tartalékos katonák létszáma ma Magyarországon. Ezen nyilván változtatni kell. Tehát üdvözlöm azt a szándékot, hogy gyakorlatilag mindenki átérezte most már ezt. Nem tudjuk az SZDSZ álláspontját, bízom benne, hogy ők is eljutnak a gondolkodásnak arra a szintjére, amikor felmerül bennük ennek a hiánynak az érzékelése és ennek a hiánynak a pótlása.

Olyan helyzetben vagyunk jelen pillanatban Magyarországon, hogy az igen kis létszámú - talán soha ilyen kis létszámú Magyar Honvédség nem volt, 24 950 főre emeltük most néhány héttel ezelőtt a Magyar Honvédség létszámát, pont azért, hogy a pápai repülőteret be tudjuk üzemelni, és három C-17-es repülőgépet tudjunk itt fogadni és működtetni, ez azt mutatja, hogy nagyon-nagyon csekély és nagyon-nagyon kis létszámú - Magyar Honvédség tehát az alapfeladatát is alig-alig tudja a létszámbeli gondoktól vezérelve, meg hát a költségvetési hiányosságoktól vezérelve ellátni.

(20.00)

Tehát egy 24 950 fős békelétszámú Magyar Honvédség, amely nem rendelkezik tartalékkal, tehát a mozgósítási létszáma is ugyanannyi, ez valóban önmagában arra sarkallhatná a politikai döntéshozókat, hogy gondolkozzanak azon, hogyan lehet ezen a katasztrofális helyzeten változtatni. Nincsen hadsereg tartalék nélkül, Nyitray András képviselőtársam is erre a problémára hívta fel a figyelmet, és valóban, nem lehet úgy hadsereget szervezni, hogy tartalékok nem állnak rendelkezésre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha belegondolnak abba, hogy ha ma egy tizennyolcadik életévét betöltött fiatalember jelentkezne, és kopogtatna a Magyar Honvédség ajtaján, azzal a szándékkal, hogy ő ugyan nem akar hivatásos katona lenni, szerződéses katona sem akar lenni, csak a biztonságos élethez fűződő alapvető jogait szeretné olyan módon érvényesíteni, hogy egy alapkatonai képzésen szeretne átesni, akkor hiába kopogtatna, mert nem tehetné meg, erre nincsen lehetősége.

A sorkatonai szolgálat, illetve az általános hadkötelezettség - ez egy tágabb körű fogalom - akkor állhat vissza Magyarországon, illetve automatikusan visszaáll, mondja ki a honvédelmi törvény, rendkívüli állapot kihirdetése esetén; a rendkívüli állapot maga a háború, tehát a hadiállapot, ekkor állna vissza automatikusan a sorkatonai szolgálat. Nyilván tudjuk, hogy ennek akkor már olyan sok értelme nem lenne, hiszen ki is kell képezni a potenciális hadköteleseket, sőt el kell végezni az összeírást, el kell végezni az egészségügyi alkalmassági vizsgálatot, és sok minden más teendő van, amihez idő kell.

A másik eset a megelőző védelmi helyzet. Itt egy 60 napos időhatár van, ami rendelkezésre áll arra, hogy az Országgyűlés kétszer kétharmados döntéssel visszaállítsa a sorkatonai szolgálatot, de nyilván ez nem működőképes rendszer. Tehát egyszer egy nyugodtabb békeidőszakban el kell gondolkodni azon, hogy a 2004. évi CV. honvédelmi törvényt át kell gyúrni, át kell alakítani, egyrészt a kor követelményeinek megfelelővé kell tenni, másrészt a haza védelmének is eleget kell tennie, mert ez a rendszer így nem működik.

A javaslatban szerepel az, hogy legfeljebb 4 ezer fő lehet a tartalékos létszám. Én ezt a minisztériumban is kifogásoltam, amikor az ötpárti egyeztetés során összejöttünk. Eleve nem tartom szerencsésnek ezt a gyakorlatot a Magyar Honvédség létszámánál sem, hiszen az Országgyűlés dönt a Magyar Honvédség létszámáról és belső állományarányairól, és itt is rendszeresen a "legfeljebb" kifejezést alkalmazza. A minimum az, hogy egy tól-ig határt vezessünk be, tehát valamilyenfajta szabályozást ilyen módon alkossunk meg. Tehát én nem tartom szerencsésnek a felső határ meghúzását, több oka van ennek. Ez egy deklaratív szabályozás, amit már alkalmaztak jó néhányszor velünk szemben, és ezt nem tartom helyes megoldásnak.

A külföldi feladatvállalás az, amire itt képviselőtársaim is felhívták a figyelmet. Az ötpárti tanácskozás során ott is elmondtam, hogy ebben van véleménykülönbség közöttünk. Én elsősorban a honi terület védelmét, a haza védelmét szeretném erősíteni, nem pedig a külföldi missziós szerepvállalásokat a ma még nem is létező tartalékos rendszerünkkel még tovább erősíteni. Magyarország ma is rendkívül komoly és nagy létszámú szerepet vállal, nem kevés költséggel, hiszen a jövő évi költségvetési tervezetben is 33,3 milliárd forint szerepel a nemzetközi szerepvállalásokra, ezer fővel rendszeresen külföldön tartózkodnak a Magyar Honvédség erői, tehát azt hiszem, erőnkhöz mérten ott vagyunk, sőt a legjobbak között vagyunk az arányainkat nézve, a Magyar Honvédség létszámát nézve.

De nemcsak ez a kifogásom a külföldi szerepvállalással kapcsolatosan, hanem vannak gyakorlati problémáim is a megvalósíthatóság vonatkozásában. Az első lépés talán a kiképzettségük. Egy veszélyes övezetben külföldi feladatok ellátására, mondjuk, egy afganisztáni feladatellátásra, bármilyen legyen is az, akár tűzszerész, akár a kabuli repülőtérőrzés, oda felkészített és kiképzett katonákra van szükség. Nem hiszem, hogy egy önkéntes tartalékosnak - a szűkös időt is figyelembe véve, hiszen munkavállalóról van szó - lehetősége adódna arra, hogy egyfajta hatékony kiképzésben részesítsük, és ilyen külföldi békemissziós feladatban is egyforma eséllyel részt tudna venni, mint mondjuk, egy amerikai nemzeti gárdista, vagy mondjuk, egy professzionális katona.

A másik pedig szintén gyakorlati észrevétel, mégpedig az, hogy - bár látjuk, hogy a foglalkoztatottság eléggé rossz mutatókkal rendelkezik, és várhatóan ez az elkövetkezendő egy-két évben nem fog javulni - a munkahely értéke rendkívül fontos. Én megnézném azt a munkaadót - örömmel venném, ha lenne ilyen -, aki vállalná azt, hogy a munkavállalójának itthon fizeti a fizetését, aki egyébként pedig elmegy hat hónapra, mondjuk, Afganisztánba vagy Irakba szolgálatot teljesíteni. Tehát én nehezen kivitelezhetőnek érzem ezt a megfogalmazás alapján célul kitűzött feladatot.

Azt mindenképpen látjuk és tudjuk, hogy a rendszer maga, ha ez kialakul - egyetértek a határozati szövegrészben megfogalmazott fokozatosság elvével, hiszen nem lehet egyik napról a másikra ezt létrehozni -, a nemzetközi példákat végignézve nagyon hasznos megállapításokra juthatunk, hiszen egyrészt olcsóbb a rendszer, általában egynyolcada, egytizede egy hivatásos vagy egy szerződéses katonának a tartalékos katona. Másrészt elsősorban a brit példát ajánlom a kormány figyelmébe, hiszen ott egy jelentős hagyománnyal rendelkező tartalékos területvédelmi erő működik, amely mind a munkáltatói érdekeltségi rendszer oldaláról, mind a munkavállalói oldalról nagyon komoly szakmai anyagokat tud segítségül nyújtani, ha ténylegesen létre akarjuk hozni az önkéntes tartalékos rendszert.

Összességében az előterjesztés határozati szövegrészével többé-kevésbé egyet tudok érteni. A többletforrások nélküli, tehát a szó szerinti szövegben úgy szerepel, hogy a többletforrások bevonását nem igénylő intézkedéseket tegye meg és hozza meg. Nyilván azért többletforrásokra, ha nem is túl sokra, azért bizonyára szükség lesz, ezt tehát nem a legszerencsésebb megfogalmazásnak tartom, de végül is elfogadható, ha ez másként nem megy.

A másik pedig: 2009. december 31-éig kell megtenni ezeket az intézkedéseket és javaslatokat. Azt hiszem, jó lett volna, ha az anyagban legalább az szerepel, hogy bizonyosfajta beszámolási vagy tájékoztatási kötelezettségei is vannak a kormánynak a parlament felé. Azt hiszem, ez el is hangzott az ötpárti tanácskozás során. Bízzunk benne, hogy ez meg fog valósulni.

Az indokolási résszel kevésbé értek egyet, ezt ott elmondtam, az indokolási résznek is elsősorban a külföldi szerepvállalás erős megfogalmazásával kapcsolatos részével. Persze azt mondom, ne zárjuk ki ennek a lehetőségét, de ne ez legyen a fő elv, ne ez legyen a prioritás, hogy azért akarunk létrehozni önkéntes tartalékos rendszert, hogy a külföldi szerepvállalásunkat növeljük. Ha növeljük, és ennek megvan az anyagi fedezete, és megvan a társadalmi támogatottsága, akkor ezt olyan módon lehet növelni, hogy a profi katonákat, illetve a szerződéseseket küldjük külföldre, és akkor azokat a feladatokat, amelyeket egyébként itthon látnának el, vegyék át a tartalékosok. Tehát ilyen szinten könnyebben kivitelezhető a tartalékos rendszeren belüli munka.

A honvédelem nemzeti ügy, sokan mondták. Képviselőtársaim, azt hiszem, mindannyian tudjuk, nem attól nemzeti ügy a honvédelem, hogy itt néhány parlamenti párt egyetért-e a honvédelem ügyében vagy pedig sem, hanem attól nemzeti ügy, hogy a magyar állampolgárok mindegyike részt vállalhat ebben a felemelő feladatban. Azt hiszem, ez nagyon nagy hiányosság, nagyon nagy probléma, hogy most nem vehet részt ebben az állampolgárok széles köre. Ennek a feltételrendszerét egyébként, hogy részt vehessenek, az államnak, a kormánynak, a mindenkori kormánynak kell megteremtenie.

Azt hiszem, ez az első lépés, hogy ez megteremtődhessen, ezért támogatni fogjuk a javaslatot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 132 2008.12.01. 1:06  127-134

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Végigolvastam az önök kormányprogramját, több is készült. "Növekvő biztonság a mindennapokban" címmel, nagyon szépen fogalmaznak, sőt az Új Magyarország programban is arról szólnak, hogy olyan szabadság szülte rendet akarnak Magyarországon, amelyben a köztársaság egyetlen polgárának sem kell félnie, magas színvonalú rendvédelmet akarnak, félelemmentes életet mindenkinek, az ország egész területén.

Az a helyzet, kedves államtitkár úr, hogy ezzel szemben az embereket magukra hagyták, és félnek, nagyon-nagyon sokan félnek, a tanyavilágban elsősorban, mert ők rá vannak szorulva a biztonságra, hiszen csak magukra számíthatnak, és rossz ez az érzés. Nem olyan régen én magam is ott jártam, és láttam, hogy valóban nagyon komoly kockázat van az ott élő emberek esetében.

Azt látom, és ez a nagyon nagy probléma, hiszen egy perc kevés arra, hogy elmondjam, szerepzavarba kényszerítik a rendőrséget. Nem arra van szükség, hogy itt álljon több száz rendőr a Parlament környékén, amikor vidéken az emberek félnek. Budapesttől egészen Kiskunlacházáig, az utolsó tanyáig önöknek garantálniuk kell a rendőrséggel a biztonságot, és erre minden pénzt meg kell teremteni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 207 2009.02.23. 6:25  192-214

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy Kóka János szavait hallgatva mindenki meggyőződhetett arról, hogy egyetlenegy olyan ember van ebben az Országgyűlésben, aki mindig jót akart, és mindig jót tett, ez nem más, mint a pannon puma névadója, Kóka János. (Derültség és taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Itt mindannyian hibásak vagyunk, az SZDSZ mindig megmondta a tutit.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Kereszténydemokrata Néppárt támogatja az Országgyűlés feloszlatására benyújtott indítványokat (Közbeszólások. - Az elnök csenget.), azért, mert a jelenlegi kormány nem tartotta be az ígéreteit, hazugságokkal vezette félre az embereket, és mára gazdasági, pénzügyi, erkölcsi mélypontra vitte az országot, miközben már az egyre romló közbiztonság miatt az emberek biztonságérzete lenullázódott.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy érdemes végigtekintenünk, mit ígért a kormány a magyar embereknek a bizalmukért cserébe, a hatalomért cserébe. Megfogadva Lendvai Ildikó néhány héttel ezelőtt tett kijelentését és figyelmeztetését, hogy mérj, mielőtt vagdalkozol, hát mérjük meg, hogy mit tett a kormány az elmúlt időszakban, bár én jobban szeretem idézni Pál apostol intelmét (Közbeszólások az MSZP soraiból.) - különösen a Szent Pál-év kapcsán -, aki azt mondta, hogy ne ítélj idő előtt híresztelés, puszta gyanú alapján, hanem a tettek alapján.

Most nézzük meg, az Új Magyarország programjában a kormány milyen célokat fogalmazott meg 2006-2010-re vonatkozólag! Engedjék meg, hogy néhányat idézzek ezek közül: erős és sikeres Magyarországot teremtünk; mindenki sikerét, felemelkedését szolgálni kívánjuk; kevesebb kiváltság, nagyobb kormányzati teljesítmény; tudjuk és tesszük a dolgunkat; új Magyarországot teremtünk; erős és befolyásos nemzeti közösséget építünk, erőset, amely képes megvédeni polgárait; gazdaságpolitikánk célja, hogy hazánk gyors növekedéssel, polgárai életkörülményeinek, biztonságának erősítésével ne csupán behozza az Unió fejlett országaitól való lemaradását, hanem teljesítményben és jólétben egyaránt az élre törjön.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezzünk meg bárkit az utcán, hogy ezek a célok hogyan valósultak meg, bejöttek-e ezek, amiket önök állítottak és ígértek az embereknek. Azt kell mondjam, hogy programokban és szövegben a kormány jó, tettekben viszont gyarló. A kormányprogram irodalma igen gazdag, ebből néhányat idéznék. Volt száz lépés program, volt "Új egyensúly" program, konvergenciaprogram; az eredménye is megérkezett a konvergenciaprogramnak, összeomlott a gazdaság, ez egyébként az SZDSZ bűne és felelőssége is.

(18.20)

2007 szeptemberében 48 pont; "Új rend" program, amelyben a közrend nyugalmáról írtak. Ehelyett azóta nincs közbiztonság. 2007 októbere: hét pont, úgynevezett tisztasági csomag. Ennek hatására a korrupció szárnyakat kapott. 2007 novembere: "Új magyar falu" program. Lett eredménye: a mezőgazdaság a csőd szélére került. (Felzúdulás az MSZP padsoraiban. - Dr. Magda Sándor: Na!) Negatív rekordot döntött a mezőgazdasági termények felvásárlási ára. 2008. február: új polgárosodás programja. Soha nem látott elszegényedés lett az ára. 2008 augusztusa: "Megegyezés" program; roma integrációs program. Ennek sikerét nap mint nap mindannyian jól érzékeljük.

Azt javaslom, tisztelt Országgyűlés, tisztelt képviselőtársaim, hogy az új programokat zárjuk le egyszer és mindenkorra, és hogy legyen íve ennek az egész folyamatnak, már csak egy programot alkossunk itt meg együtt, megegyezéssel: az új választás programját.

Tisztelt Országgyűlés! Ma Magyarországot a biztonságérzet teljes hiánya, a kilátástalanság érzülete jellemzi. Nem erős, büszke magyar társadalmat építettek, hanem egy lelkében, hitében és anyagiakban megnyomorítottat.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön az összefogásról beszél, elég gyakran manapság, miközben nem eredménytelenül állított szembe határon túli magyart az anyaországi magyarral, nyugdíjast az aktív keresővel, kisnyugdíjast a nagyobb jövedelműekkel, cigányt a magyarral. Ön megoszt és uralkodik. A hatalom gyakorlása, tisztelt képviselőtársaim, nem arról szól, hogy a kormány bármit megtehet. A hatalomnak a népakaratot kell tükröznie, alázattal és bölcsességgel kell hogy együtt járjon. (Közbekiáltások az MSZP padsoraiból. - Taps a Fidesz padsoraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Amikor önt kiválasztották az MSZP-ben miniszterelnök-jelöltnek, a döntő érv az volt, hogy ön sikeres, jó vezető a magángazdaságban. Miniszterelnök úr, ön mit tenne a saját cégénél vagy cégeinél azzal a vezetővel, aki olyan eredményeket produkálna, mint ön produkált a kormány élén? Vajon továbbra is a helyén hagyná? Mi ebből a tanulság, tisztelt képviselőtársaim? Nem elég, ha valaki sikeres vezető egy cégnél - és ez vonatkozik Kóka Jánosra is -, ez kevés, hogy valaki sikeres gazdasági vezető. Sokkal több kell egy ország vezetéséhez. Magyarország vezetéséhez államférfiúi képességek kellenek (Felzúdulás az MSZP padsoraiban. - Az elnök csenget.); aki élvezi az emberek bizalmát és képes helyreállítani Magyarország gazdasági, lelki egyensúlyát (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!); aki a társadalmi békét társadalmi igazságosságra építi, aki alázattal és kellő bölcsességgel tud vezetni. (Hangok az MSZP soraiból: Ó!) Az összefogás ekkor kell, és ekkor lehetséges az összefogás.

Tisztelt Országgyűlés! Azt kívánom mindannyiunknak, hogy legyen ehhez kellő bátorságunk, hogy Magyarország kijöhessen ebből a sajátos, minősített időszaki veszélyhelyzetből. Oszlassuk fel az Országgyűlést, írjunk ki az európai parlamenti választásokkal együtt új országgyűlési választásokat! Ekkor és csak ekkor van esélyünk a magyar társadalom bizalmának mielőbbi visszaszerzésére.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 14 2009.04.27. 2:12  1-20

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Ön nem először beszél itt előttünk hasonló témákban. Az a helyzet, hogy ön folyamatosan csak beszél, beszél és sajnálkozik, és ígérget, és találgat is egyben, és közös felelősségről beszél. Én azt látom, hogy az eredménytelenség viszont önmagáért beszél, és önt minősíti, önön keresztül pedig a rendőrség egészét minősíti.

Szeretném emlékeztetni önt arra, hogy ön egy 45 ezer fős testületet irányít - ez nem kevés. Egyébként ennek a testületnek az 1994. évi XXXIV. törvény írja le a feladatait, a közbiztonság, a közrend védelme, a bűncselekmények felderítése, megelőzése többek között a feladata. Szeretném emlékeztetni önt arra is, hogy van egy kormányprogram, benne egyrészt az Új Magyarország program, másrészt az "Új rend" program, amely a magyar állampolgárok számára a félelemmentes életet kívánja garantálni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Na, ez az, ami nincs a mai Magyarországon, és ez nyilván nagymértékben függ Draskovics miniszter úrtól.

(13.20)

Lázár János beszélt arról, hogy az adófizetők pénzéből valóban nem keveset, 207 milliárd forintot fordítunk arra a célra, hogy az állam megvédelmezze az állampolgárait, biztosítsa a közrendet és a köznyugalmat. Szeretnénk tudni azt is, hogy vajon a Teve utcai székház esetében hogyan állunk, miként állunk, kik voltak az elkövetők. Szeretném megtudni azt is, hogy a szlovákiai robbantókkal hogyan állunk, és számos más ilyen eset volt az elmúlt időszakban, amelyben nincsen eredmény az önök részéről.

Arra szeretném még felhívni az ön figyelmét, hogy nagyon veszélyes dolog a rasszizmussal játszani, nagyon veszélyes dolog, hogyha önök egyszer azt mondják, hogy nincs cigány elkövető, nincs cigány áldozat, majd egyszer azt mondják, hogy van cigány elkövető és van cigány áldozat. El kell dönteni, hogy önök játszani akarnak a rasszizmussal, vagy tenni akarnak ellene. Nem politikai tőkét kell kovácsolni a rasszizmusból, és nem félelmet kell generálni az emberekben!

Arra szeretném még felhívni a figyelmet, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt számára minden ember fontos, a Jóisten által teremtett világ védelme és a benne lévő értékek, a benne lévő emberek (Az elnök csenget.), akár cigány, akár magyar, fontosak, ezért arra kérjük önt, hogy végezze a dolgát tisztességesen. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 200 2009.06.08. 10:14  195-205

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Végighallgattuk az ön expozéját. Ebben sok minden elhangzott, nyilván nemcsak a jelenleg előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslat módosításáról szólt nekünk ebben a kora esti órában, hanem az elmúlt időszak tevékenységéről is.

Nyilván ez egy fontos lehetőség és alkalom, hogy beszéljünk a honvédség állapotáról és a honvédelem ügyéről, de azért azt mindenképpen leszögezhetjük, és mindannyian ismerjük és tudjuk, hogy valóban nincsen haderő tartalék nélkül. Ez egy alapigazság, alaptézis, és úgy látom, hogy ez egy apró lépés annak érdekében, hogy ez a bizonyos tartalékos rendszer fölépülhessen. Apró és igen szerény lépés.

Ma Magyarországon a Magyar Honvédség békelétszáma csaknem ugyanannyi, mint a mozgósítási létszáma. Ez a jelen pillanatban 24 950 fő, amelyről az Országgyűlés döntött egy határozatban, és azt mondta ki, hogy legfeljebb ennyi lehet a Magyar Honvédség létszáma.

Valljuk be őszintén, ez nem túl nagy létszám, és amikor azt látjuk, hogy nincsen kiképzett, felkészített, hadra fogható tartalékos erő, akkor valóban ezzel a problémával foglalkozni kell, ezt meg kell oldani, még ha a gazdasági-pénzügyi válság nehezíti is az ország életét, akkor is el kell indulni ezen az úton.

A probléma az, hogy veszélyhelyzet esetén, úgynevezett minősített időszakokban sem nyílik arra lehetőség, hogy kiképzett tartalékosokhoz forduljunk. Tehát a meglévő létszám igen csekély, igen kicsi, jelentős erők vannak lekötve külföldön, nemzetközi missziókban, sok esetben valóban NATO-feladatokat látnak el, és fontos békefenntartó tevékenységben vesznek részt, viszont ha valamilyen baj jelentkezik az országban, valamilyen természeti katasztrófa például, ne adja a jóisten, bármilyen katonai támadás vagy fegyveres konfliktus alakulhat ki a térségben, akkor bizony-bizony nem tudunk kikhez fordulni, hiszen nincsenek kiképzett tartalékosaink, és sajnos a 2004. évi CV. honvédelmi törvény alapján még azt sem tudjuk megtenni, hogy rendelkeznénk a katonai nyilvántartásunkkal, naprakész információkkal, és tudnánk mozgósítani a régebben kiképzett katonáinkat.

Tehát ezen a helyzeten változtatni kell. Ezért kezdeményeztük egyébként az elmúlt időszakban már többször. Jómagam legalább nyolc esetben fordultam az Országgyűléshez, 2000-ben először, ezt követően szinte majdnem minden évben újabb és újabb elnevezéssel, de nagyjából a feladatkör ugyanaz volt, mint amit most az elmúlt időszakban örömömre szolgálóan elfogadott az Országgyűlés, és a kormány ezt a döntését meghozta, és most a miniszter úr az expozéjában ezt kifejtette, hogy miért van szükség az ő részükről és az ő felfogásuk alapján is az önkéntes tartalékos rendszer felülvizsgálatára és ennek a folyamatnak az elindítására, egy építkező munkára.

Mindenképpen szeretném elmondani itt önöknek, hogy minősített időszakokban szükség lenne tartalékosokra, mert amikor arra a kérdésre keressük a választ, hogy vajon elegendő-e ez a 24 950 fő, szükség van-e egyáltalán tartalékos katonákra, akkor szerintem abban egyet kell értenünk, hogy igen, szükség van önkéntes alapon működő tartalékos katonai rendszerre, egyrészt a hatékonyabb védelem szempontjából.

(18.30)

Fontos az, tudjuk azt, hogy időtényező mennyire komoly szerepet játszik egy-egy veszély érzékelése kapcsán, hogy tud-e az adott végrehajtó hatalom, tud-e az adott kormányzat gyors intézkedéseket, gyors döntéseket hozni, és ha ezt a gyors döntést meghozza, akkor nyilván ehhez hozzá kell társítanunk azt, hogy vannak-e felkészített, kiképzett tartalékosok, akik adott esetben egy természeti vagy ipari katasztrófánál rendelkezésre tudnak állni.

Ehhez - és hogy ne terheljük fölöslegesen a magyar állampolgárokat - elsősorban első körben mindig egy adott országban a kiképzett, erre felkészített önkéntes tartalékosokra lehet és kell is számítani. Azt hiszem, hogy amikor arra a kérdésre keressük továbbra is a választ, hogy miért van szükség önkéntes tartalékos katonákra, egyrészt a hatékony védelem miatt, másrészt szeretném azt is elmondani, hogy úgy látom, hogy a honvédelem nemzetiügy-jellegét erősíti az önkéntes tartalékos rendszer. Hiszen a 2004. évi CV. honvédelmi törvény 1. § (1) bekezdése kimondja, hogy a honvédelem nemzeti ügy. És ez nemcsak attól nemzeti ügy, hogy itt most néhányan egyetértünk az alapkérdésekben, hanem attól, hogy a társadalom minél szélesebb körét átfogja a haza védelmének ügye. Úgy érzem, hogy egy fontos állomás, fontos intézmény, fontos lehetőség az önkéntes tartalékos rendszer arra, hogy a magyar társadalom tagjainak minél szélesebb köre rálátással bírjon, adott esetben részt is vállalhasson a haza védelmének ügyében.

Arról engedjenek meg néhány szót, hogy a határozati javaslat módosításának, amely a Magyar Honvédség részletes bontású létszámáról szól, célja-e ez; valóban fölöleli-e ezt a célt, vagy pedig esetlegesen változásokra van szükség. Hogyan látjuk ezt mi, kereszténydemokraták, illetve elegendő-e ez a 4 ezer fős létszám? Ahogy a miniszter úr mondta az expozéjában, most az a cél, azért van előttünk ez a javaslat, hogy a társadalmi bázis méretét meghatározzuk. Nyilván ennek van egy költségvetési következménye, gondolom, ezért fogalmazódott meg elsősorban, erre lát lehetőséget a miniszter úr ezen gazdasági helyzetben, pénzügyi helyzetben a honvédelmi költségvetés ismeretében, hogy nem 40 ezer főt mondott, hanem 4 ezer főt. Ennek van elméletileg a jelenlegi költségvetési kereteket figyelembe véve tartaléka vagy lehetősége.

Azt hiszem, hogy ez egy fontos lépés, bár hozzáteszem, hogy nagyon apró, kicsi lépés, amit most megteszünk, ha megszavazzuk ezt az országgyűlési határozati javaslatot, illetve ezt a módosítást. Nagyon fontosnak tartom, hogy tegyük lehetővé a magyar állampolgároknak, hogy önkéntes tartalékos katonai szolgálatot vállalhassanak. Fontos dolog, hogy mi itt teszünk egy gesztust és teszünk egy döntést ennek érdekében, azonban ez önmagától nem fog működni. Azt hiszem, ezt miniszter úr is tudja. Ha tehát meghozzuk ezt a döntést, és elmondjuk, hogy 4 ezer fő, 5 ezer fő vagy 8 ezer fő legyen önkéntes tartalékos, ez még nagyon-nagyon kevés; fontos lépés, de kevés.

Az érdekeltségi rendszerét kell megvizsgálnunk. Hogyan lehet a munkaadókat, munkavállalókat arra ösztönözni, hogy minél többen vállalhassanak önkéntes tartalékos katonai szolgálatot? Mert ma, amikor a munkahelyeket féltik az emberek, amikor örülhetnek a családok, hogy van egzisztenciája a családfőnek, akkor nem biztos, hogy meg fogják azt kockáztatni hogy valaki önkéntes tartalékos katonai szolgálatot vállal - még ha ezt a lelke mélyén szívesen meg is tenné, és érzi a honvédelem nemzetiügy-jellegét és hazafias elkötelezettségét is -, de bizony a családját is el kell tartani, és mondjuk a munkaadója nem fogja elengedni őt egy egyhetes vagy néhány napos továbbképzésre vagy kiképzésre.

Amíg ezen a rendszeren nem gondolkodunk, amíg nem helyezzük el a rendszerben azt, hogy adott esetben hogyan fog ez működni, és a létszám egy végső, utolsó döntés kellene hogy legyen - nem ezzel kellene kezdeni. Nyilván a költségvetési szempontokat megértem, amikor a létszámkereteket próbáljuk meghatározni, csak szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy ha nem helyezzük az egészet egy rendszerelméletbe, egy rendszer folyamatába, meg fog fenekleni ez az akció, nem fog sikerülni ennek a 4 ezer főnek sem a biztosítása, hiszen az érdekeltségi rendszer nélkül valóban nagyon nehéz lesz ennek az újjáélesztése. A motivációs rendszer szükségességére szerettem volna fölhívni a figyelmet.

Az anyagi fedezete nem tudom, hogy mennyire van meg a jelenlegi költségvetésben, ebben a háromszáztizen-egynéhány milliárd forintos honvédelmi költségvetésben, hogy ez a 4 ezer fő mennyire biztosítható, ennek a kiképzése, felkészítése mennyire biztosítható. És arra is szeretném fölhívni a figyelmet, hogy ne ragadjunk le ennél, hogy itt most 4 ezer fő, és aztán ennyi elegendő, és ne az legyen a fő cél, hogy a meglévő Magyar Honvédség különböző alakulatainál esetleges hiányokat pótoljunk ezzel, hanem inkább a honvédelem össznemzeti jellegét, nemzetiügy-jellegét erősítsük. Én tehát azt szeretném, ha minél szélesebb körben válna lehetővé az - és nemcsak létszámkorlátokkal -, hogy bizony-bizony az emberek, a magyar állampolgárok vállalhassanak önkéntes katonai szolgálatot.

Tehát összegzésképpen azt tudom elmondani, hogy apró pozitív lépésnek tartjuk ezt a szándékot. Örülünk annak, hogy a kormányzat meghallotta és nyitott volt a javaslatunkra, a Kereszténydemokrata Néppárt javaslatára, hogy a tartalékos rendszert felül kell vizsgálni. Szeretnénk ösztönözni a kormányzatot még ebben a hátralévő néhány hónapban, amíg kormányoznak, hogy hatékonyan végezzék a munkájukat, ezen az úton haladjanak tovább, és azt is tudjuk mindannyian, hogy további tervezések, további lépések szükségesek annak érdekében, hogy az önkéntes tartalékos rendszer életszerű, működőképes legyen, és erősítse hazánk védelmét.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 185 2009.09.21. 4:05  178-190

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A miniszter úr előterjesztését végighallgatva - a bizottsági ülésen is meghallgattuk a tájékoztatást - a következő észrevételem lenne, különösen azért, mert ma ön egy interpellációra azt mondta, hogy a honvédelmi területen minden rendben van. Azért szeretnék rámutatni itt, a nyilvánosság előtt is, a tisztelt Ház előtt, hogy azért koránt sincs minden rendjén, mindazonáltal, hogy támogatjuk afganisztáni szerepvállalásunkat.

Ugye, itt a mai nap folyamán kell szavaznunk arról, hogy az afganisztáni tevékenységünk meghosszabbításra kerüljön-e vagy sem. Azonban ez a sem nem is állhat elő, hiszen egyrészt van egy formai kifogásom vagy észrevételem, és van egy tartalmi észrevételem is a miniszter úr előterjesztésével kapcsolatosan.

2003-ban az alkotmánymódosításhoz a Fidesz hozzájárult, és sikerült elfogadtatnunk az alkotmány 40/C. §-ának módosítását, amely azt mondta ki, amiről Keleti elnök úr is beszélt, hogy valóban a kormány hatáskörébe került a döntés lehetősége, pontosan azért, hogy ne legyen vita, ne legyen hosszadalmas vita arról, hogy ha mondjuk, a NATO-ban születik valamilyen döntés, a Magyar Országgyűlés miatt meghiúsulhat ennek a döntésnek a végrehajtása. Azt hiszem, ez egy fontos hozzájárulás volt, egy kétharmados alkotmánymódosítással lehetővé tettük azt, hogy a kormány hatásköre kiteljesedjen, és meghozza saját hatáskörében a szükséges döntéseket. Azonban az elmúlt időszakban folyamatosan azt tapasztaltuk meg, hogy önök rendszeresen behozzák a parlament és a szakbizottságok elé ezeket az előterjesztéseket, amelyeket követően mindannyian szavazunk erről. Gyakorlatilag az alkotmánymódosítás bizonyos értelemben formaivá vált, formaivá tette a Ház döntését is, hiszen a kormány meghozhatja saját hatáskörében ezt a döntést.

A Házszabály 84. § (1) bekezdése taglalja azt, hogy milyen indítványok nyújthatók be a Magyar Országgyűléshez; ez törvényjavaslat, határozati javaslat, politikai nyilatkozattervezet, a jelentés maga, interpelláció és kérdés. A Házszabály 89. § (1) bekezdése leírja, hogy a jelentés mit tartalmaz, illetve mire irányulhat: elvégzett vizsgálatról, valamely szerv tevékenységéről szólhat, ebben az esetben a kormány egy döntéséről kapunk tájékoztatást. Úgy vélem, újra kellene gondolni ezt az eljárást, amit önök az elmúlt három és fél évben vagy még az előző kormány időszakában is végrehajtottak.

Nyilván a beszámolót, amit önök benyújtanak, jelentésnek kell tekinteni, azonban itt nem arról van szó, hogy eltelt időszakról adnak tájékoztatást, jelentést, hanem egy döntésről adnak tájékoztatást. Erről meg minek kellene szavaznunk, ez egy számomra eléggé nehezen értelmezhető helyzet. Úgy tudom értelmezni, hogy a felelősséget szeretnék megosztani. Nem merik vállalni önmagukban ezt a döntést, holott megtehetnék, hiszen az alkotmánymódosítás esetében, amihez mi nagyvonalúan hozzájárultunk, a jogalkotói szándék az volt, hogy a kormány vállalja a felelősséget a döntéseiért. Ezzel szemben mi folyamatosan adjuk a nevünket, ebben az esetben azt kell mondjam, hogy helyesen, mert fontosnak tartjuk azt, hogy az afganisztáni szerepvállalásunk kiteljesedjen, fontosnak tartjuk azt, hogy Afganisztán jövője biztonságos körülmények között valósuljon meg. És fontosnak tartjuk a szövetséget. Fontosnak tartjuk azért is, mert ráadásul az afganisztáni szerepvállalás egy ENSZ-döntésen alapul.

Ami az érdemi kifogást illeti, az az, miniszter úr, hogy nem látszik és nem érződik a kormányzat ezen területén sem az a világos elgondolás, ami valamifajta perspektivikus jövőt felvázolna, hogy pontosan mit tervez a kormányzat Afganisztán vonatkozásában. Ha vesszük a németek döntését, hogy kivonják 2013-ig a német erőket Afganisztánból, ezzel szemben az önök időhúzó taktikáját érzékelhetjük csak és kizárólag. Azt mondom, hogy ez nem tartható állapot, világosan színt kell vallani, hogy meddig terveznek, hogy tudják a szövetségeseink is, és tudja a közvélemény is, hogy önök hogyan gondolják az afganisztáni szerepvállalás jövőjét. Mindazonáltal a javaslatot a KDNP támogatni fogja.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 271 2009.10.06. 7:37  19-280

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Én azokról az intézményekről szeretnék röviden szót ejteni, amelyek a biztonságunkért felelősek. Azt hiszem, mindannyian tudjuk és ismerjük azt, hogy a biztonság alapérték, a biztonság az egyénnek és a közösségnek, a nemzet minden tagjának fontos érték.

A költségvetésnek nyilván üzenete van azok felé, akik egyrészt garantálják a biztonságunkat, és azok felé is, akik szeretnénk ezt a biztonságot élvezni. Ez az üzenet az, hogy a kormányzat, a jelenlegi kormányzat nem kíván komoly összegeket szánni arra, hogy ezek a biztonságért felruházott és felelős intézmények tisztességesen garantálhassák Magyarország biztonságát, az itt élő emberek biztonságát. Tehát a kormány hozzáállását jól kifejezi, hogy ezt az alapértéket hogyan kívánja védelmezni az elkövetkezendő évre a költségvetési terveket végigtekintve.

Azt láthatjuk, hogy a honvédelmi költségvetés mintegy 308 milliárd forintot tesz ki, ez a GDP-nek mindösszesen 1,1 százaléka. Majd szeretnék néhány szót szólni a nemzetközi összehasonlításról is, hiszen gyakorta halljuk azt az álláspontot - és most itt a késő esti vitában is folyamatosan hallhattam a kormánypárti képviselőktől -, hogy válság van, válság van, egyszerűen nincsen több pénz, mindenhol vissza kell fogni, mindenhol spórolni kell. Ezek az érvek hangzottak el, döntően legalábbis, azt hiszem, valamennyi tárcát, valamennyi területet illetően.

A kérdésem költői, arra vonatkozna, hogy vajon 2004-ben is válság volt-e, hiszen 2004 óta folyamatosan csökken a honvédelmi költségvetés. Azt kell mondanom, hogy párhuzamba állítva, 1998-tól 2002-ig, az Orbán-kormány időszakában a Horn-kormánytól átvett védelmi költségvetést, amely a GDP 1,41 százalékát tette ki, tisztességesen, folyamatosan emeltük, 0,1 százalékkal, és 1,81 százalékkal adtuk át az utánunk következőknek. Azzal a felelősséggel és abban bízva, hogy a NATO elvárása szerint, amely a GDP 2 százalékát teszi ki a védelmi kiadások vonatkozásában, ez tovább fog növekedni. Az első évben valóban volt egy viszonylagosan jelentős növekedés, és azt követően folyamatos stagnálás, visszaesés figyelhető meg, és most eljutottunk oda, hogy 1,1 százalékát teszi ki a védelmi költségvetés a bruttó hazai összterméknek.

Szeretném elmondani azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy tudják, hogy miközben válságra hivatkoznak önök, aközben azért más országok furcsa módon a védelmi költségvetésükön nem spórolnak, vagy legalábbis ilyen drasztikusan nem spórolnak, hiszen számukra - úgy tűnik - fontos az adott nemzetük biztonsága, az ott élő emberek biztonsága. Lengyel barátaink a GDP 1,9 százalékát fordítják védelemre, Szlovákia 1,65-öt, Csehország 1,55-öt, Románia 1,83-at, Szlovénia 1,64-et, hogy csak a környezetünkben levő, számunkra fontos, illetve hasonló sorsú országokat említsem. Nyilván nem az Egyesült Államok példáját hoztam föl, nem görög vagy török barátaink példáját hoztam föl, ahol rendszeresen és folyamatosan a GDP 3, illetve 4 százaléka közötti összeget fordítják a védelemre, a katonai kiadásokra.

Tehát mindenképpen megdöbbentő az, hogy a válságra való hivatkozással - és egyébként mélyen egyetértek fideszes képviselőtársaimmal, hogy a kormány félrekezelte ezt a helyzetet, ezt az állapotot, nem megfelelően viszonyult a válságkezeléshez, és ez a zuhanórepülés, ami a honvédelmi politikában tetten érhető, mindenféle álságos sikerpropagandával szemben, a számok ékesen bizonyítják azt, hogy nem a válságnak köszönhető, hogy a honvédelmi politika, a honvédelem ide süllyedt, hogy a Magyar Honvédség ilyen rossz helyzetbe került, hanem bizony-bizony a jelenlegi kormány tevékenységének köszönhető, hogy ilyen rossz a helyzet a honvédség háza táján. És azt kell mondanom, önök mondták annak idején alaptalanul, hogy Magyarország bizony-bizony a NATO potyautasává vált, Magyarország nemzetközi hitele, tekintélye tovább romlott az elmúlt időszakban, köszönhetően a jelenlegi kormány tevékenységének, hozzá nem értő tevékenységének.

Röviden szeretnék még utalni arra, hogy a honvédelmi költségvetés belső szerkezetében komoly problémák voltak és vannak, továbbra sem látunk javuló tendenciát, hiszen a NATO-tagországokon belül elvárás lenne az, hogy az az ideális arány, ami a fejlesztésekre, a dologi kiadásokra és a személyi kiadásokra vonatkozó arány, az a 30-30-40 százalékos elosztás, ha három részre osztjuk a költségvetést, akkor ehhez kellene közelíteni a védelmi költségvetésnek. Sajnos azt látjuk, hogy ettől nagyon-nagyon távol áll a honvédelmi költségvetésünk, hiszen a fejlesztésre gyakorlatilag minimális összegek jutnak. Ha a Gripen-törlesztéseket leszámítjuk, akkor mindösszesen 6 milliárd forint, ami gyakorlatilag semmire sem elegendő.

És ha lebontjuk a védelmi költségvetést, és ha megnézzük azt, hogy ténylegesen a katonai kiadásokra mennyit fordít a kormányzat, szeretném elmondani, hogy 20 milliárd forint ebből a költségvetésből az Állami Egészségügyi Központra hárul, ami azért korántsem tekinthető katonai kiadásnak, hiszen budapesti polgárok, XIII. kerületi polgárok is ott vannak ellátva egészségügyileg, nemcsak katonák. 26 milliárd forintot tesz ki a korkedvezményes nyugellátás összege, ez is a katonai kiadások között szerepel, holott ez nem katonai kiadásnak minősül; és 29 milliárdra rúg a zárolt tartalék, ami felől vannak kétségeim, hiszen történelmi tapasztalataink, az elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy sohasem katonai kiadásokra fordították ezt az összeget. Félő, hogy ez az összeg most sem kerül oda. Tehát 75 milliárd forint ebből a 308 milliárd forintból nem katonai jellegű kiadás. Ha ezt lebontjuk, akkor azt kell mondanom, hogy jóval alatta vagyunk a GDP 1 százalékának, amivel Magyarország az utolsó előtti helyen áll. Már az 1,1 százalékkal is az utolsó előtti helyen áll, a NATO 26 tagországából a 25. helyen áll, mögöttünk csak Izland van, de nem nagyon lehetünk büszkék erre sem, hiszen Izlandnak nincsen hadserege.

Úgyhogy szomorú ez a költségvetés, szomorú a Magyar Honvédségre nézve is. Szomorú egyébként a magyar titkosszolgálatokra nézve is, hiszen a Katonai Felderítő Hivatalon kívül valamennyi szolgálatnál jelentős, drasztikus csökkenés figyelhető meg. Félő, hogy az ország biztonságát, nemzetbiztonságát is korlátozott mértékben fogják tudni ellátni a szolgálatok.

Válságidőszakban egyébként pontosan a biztonságra kell elsősorban helyezni a hangsúlyt, a biztonság további értéket képez. Ezt föl kell ismerni, erre áldozni kell, szánni kell. Ezért számunkra ez a költségvetés elfogadhatatlan.

Szeretném közölni az elnök úrral, hogy a hátralevő időmet, amennyiben igényt tart rá a Fidesz frakciója, úgy ezt fölajánlom a részükre.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 22 2009.10.27. 12:31  15-23

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, a KDNP és a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Úr! Valóban, a Fidesz és a KDNP közös álláspontját van szerencsém tolmácsolni itt a tisztelt Házban. Természetesen azzal a lehetőséggel is élhetnék, hogy mind a két frakció vezérszónoki felszólalását elmondhatnám 20-20 percben, tehát mintegy 40 percben, sőt, ha Keleti elnök úr hozzászólásának a hosszúságát még hozzátehetném, akkor valóban közel egy órát beszélhetnék. Volna mit mondanom, volna lehetőség arra, hogy itt most beszélgessünk a honvédelem helyzetéről és a hadsereg ügyeiről, azonban valóban ezzel a 20 perccel szeretnék csak élni, bár azt hiszem, hogy fontos az ügy és fontos a téma.

Azzal szeretném kezdeni, amit Keleti elnök úr is megerősített, hogy valóban ötpárti egyeztetések voltak, ezért azzal szeretném kezdeni, hogy megköszönjem, a tárca részéről megköszönjem államtitkár asszonynak, hogy vezette ezt a tanácskozást, megköszönjem a tárca szakapparátusának, akik valóban ezt a törvénymódosító csomagot megírták. És ha ilyen - hogy mondjam - jó hangulat veszi kezdetét, akkor azonban engedjék meg, hogy egy picit talán a kritikát is megfogalmazzam, ami a tárcát, illetve miniszter úr hozzáállását illeti. Talán ez egy építő jellegű kritika, és nem veszi tőlem túlzottan zokon, de talán elgondolkodik rajta.

Azt szoktam mondani, hogy ha egy szakterület prominense elmond egy expozét, annak nagyon nagy súlya van, és fontos, hogy milyen sorrendben beszél arról, hogy milyen ügyeket kell nekünk itt most megtárgyalnunk, és ezt követően döntenünk. Azt szoktam mondani, hogy egy tárca költségvetése is mindig kifejezi az adott miniszternek az aktivitását, a tevékenységét, az értékrendjét, a szemléletmódját arról, hogy mit tart fontosnak. Egy védelmi költségvetés kifejezi azt, hogy a tárca vezetése mennyire tartja fontosnak a biztonságot, mennyire tartja fontosnak a magyar emberek jövőjét, biztonsági dimenzióit.

Ilyen értelemben különösen fontos volt számomra, hogy a tárca vezetője milyen sorrendben mondja el az expozéját. Azt láttam, azt tapasztaltam, hogy szemben egyébként az előterjesztéssel, amelyben a sorrend elsődlegesen az önkéntes tartalékos és a szerződéses állomány életkörülményeinek a fontosságát hangsúlyozza, sőt a szerződéses és a tartalékos állomány kiépítésének a további alapjait próbálja meg szélesíteni és lerakni, ezzel szemben a miniszter úr elsőként talán arról beszélt, hogy a társadalmi körülmények változása mennyire indokolttá tette a törvény módosítását, a jogállási törvény módosítását, hogy a kettős állampolgárok is katonák lehessenek - nem tudom, hogy ez tömegjelenség-e a Magyar Honvédségnél, nem hiszem, hogy ez akkora problémát jelentene -, vagy mondjuk, a tömegrendezvényeken részt vehetnek-e a katonák, milyen módon, milyen minőségben vehetnek részt. Ezek is nagyon fontos kérdések, de talán még fontosabb az, hogy az ország védelmi képességei milyen módon alakulnak az elkövetkezendő időszakban. (Dr. Szekeres Imre lép hozzá.)

Most idehozza nekem a miniszter úr az expozéját, köszönöm szépen. (Dr. Szekeres Imre, miközben átadja az expozét: ...majd ha elolvassa, mert nem figyelt, képviselő úr, valószínűleg...) Köszönöm szépen. Nagy tisztelettel én is végighallgattam a miniszter urat, és tényleg mondom, építő jellegű észrevételt tettem, de nem probléma, csak ez jól kifejezi a szemléletmódot.

No, tehát azt hiszem... Különösen akkor egyébként, amikor a Hjt. 287 szakaszából mindössze 30 módosul, ennek a háromnegyed része egyébként pont a tartalékos rendszer kiépítését, meg a szerződéses állomány megerősítését célozza, tehát én azt hiszem, a fontossági sorrend ilyen szempontból talán fontos vagy nem mellékes dolog.

(10.20)

Nem kis horderejű törvénymódosítást tárgyalunk ma itt, a Ház előtt. A Magyar Honvédség jogállásáról szóló törvény módosítását tárgyaljuk. Lehet, hogy sokan megkérdezik, miért fontos ez. Erről miniszter úr is beszélt, fontos, mert a honvédelem nemzeti ügy. Nem egy tárca belügye, nem egy szűk szakma ügye, hanem az egész nemzet ügye, mindannyiunk ügye. Minden magyar állampolgár ügyéről van szó egy ilyen törvény módosításánál. Szeretném azt megjegyezni, hogy azért is fontos ez, mert ha az államról beszélünk, az állam működéséről, mozgásteréről beszélünk, akkor szerintem mindannyian tudjuk, és jó, ha ezt megerősítjük a magunk hitében és gondolataiban, hogy a védelmi képesség mértéke az adott ország politikai presztízsét is befolyásolja a nemzetközi kapcsolattartás minden vonatkozásában. Tehát nem kell megtanulnunk kicsiknek lenni, igenis szükség van az ország védelmének kiépítésére, szükség van egy egészséges, ütőképes magyar honvédségre, és szükség van arra, hogy ez a nemzeti ügy kiszélesedjen, mindenki átérezze a honvédelem ügyét.

Az előttünk fekvő módosítás a Magyar Honvédség tartalékos rendszerének kiépítését, annak megszervezését célozza fő csapásként, és szélesíti a jogi alapjait annak, hogy tartalékos katona lehessen valaki. Szeretném miniszter urat megnyugtatni, hogy a cél helyes. Örülök annak, hogy a kormány belátta, és köszönettel tartozom Keleti képviselő úrnak, hogy az előbb ő maga is megerősítette, hogy a javaslat, amit benyújtottam, fontos. Örülök, hogy ebben egyetértés van, és végre elmozdulás történt.

Most nem akarok olyan felszólalást elmondani, amelyben egyfajta ciklikusság, visszatérés történik, de amikor valamilyen dicséretet mondok, valamilyen kritikát is mindig meg kell fogalmaznom. Mindannyian tudjuk, hogy az elmúlt hét és fél év súlyos hibáit ez a törvénymódosítás nem tudja kárpótolni, nem tudja helyre tenni. Ennek a hét és fél évnek köszönhetően sajnos az elmúlt időszakban egy liliputi méretű, mindössze két lövészdandárral rendelkező és talán egy tucatnyi működőképes harckocsival lélegző Magyar Honvédséget láthatunk. Élő panoptikumként működik a Magyar Honvédség. Ezen persze jó lenne változtatni. Amit most megteszünk, fontos, de nyilván nem elegendő lépés. További változtatásokra van szükség. Egy új szemléletmódra van szükség, ami valóban fontosnak érzi a honvédelem ügyét. De valóban elismerésre méltó az, hogy egy apró kis lépést tettünk most, és bízom benne, hogy az Országgyűlés valamennyi képviselője támogatni fogja ezt a törvénymódosítást.

Súlyos hibaként jelentkezik, és talán ebben ez a törvény, a mostani párbeszéd segít, a televíziós közvetítés is segít, hogy az emberek elgondolkodjanak azon, hogy az elmúlt időszakban a honvédelmi tudat milyen mélyre jutott, és ezen hogyan lehetne változtatni. Tudom, hogy a tárcának vannak próbálkozásai, ebben mi támogatjuk. Nyilván még szélesebb cselekvési szabadságot kell adni a tárcának ezen a területen. Tudom azt, hogy a tárca helyzete nem könnyű, mert az önkéntes tartalékos rendszer vonatkozásában több tárcával kell egyeztetni, több politikai tényezővel kell egyeztetni, ami nem egyszerű feladat. Nem egyszerű feladat, hiszen az önkéntes tartalékos rendszer kiépítését, mivel beszéltünk arról, hogy a honvédelem nemzeti ügyének fontos szegmense a tartalékos rendszer, nem tudja megoldani a tárca önmagában. Hiszen, ha szeretnék kialakítani, kiépíteni egy érdekeltségi rendszert, akkor bizony ez több területet érint, és nem elegendő hozzá a honvédelmi tárca hatás- és tevékenységi köre. Ezért arra kérném a többi tárca jelen lévő kormányzati szereplőjét is, hogy megértéssel viszonyuljon ehhez, és támogassa ezt a törekvést.

Számos problémát említettünk már. Talán az a másik legnagyobb baj, hogy veszély esetén nem rendelkezünk mozgósítási hadrenddel. Ezért, ha veszély van, márpedig nem látunk a jövőbe, és veszély bármikor jöhet, szükség van arra, hogy kiképzett tartalékosaink legyenek, hiszen elsőként rájuk számíthatnánk, hogy a veszélyt elhárítsuk. Tartalék nélkül pedig nincs igazából hadsereg, ez is alaptézis. Ezért egy fontos lépést érzékelhetünk ezen a területen.

Amit szeretnék még elmondani önöknek a törvénymódosítással kapcsolatosan; Keleti elnök úr is pontosan erről beszélt, hogy mennyire fontosnak tartja azt, hogy lehetővé teszi az önkéntes tartalékosok számára a törvénymódosítás azt, hogy külföldön is szolgálatot vállalhassanak. Ezt nem zárnám ki lehetőségként. Beszélgettünk az ötpárti egyeztetésen a tárcánál erről, azonban nem innen közelíteném meg. A legfontosabb, hogy a honi terület védelme minél magasabb szinten legyen ellátva; ez legyen a kiváltó ok, a motivációs ok. Legalábbis, amikor benyújtottam az erről szóló országgyűlési határozati javaslatot, ez volt az ok. Hiszen a honi terület védelem jelen pillanatban a NATO-szövetségeseinkkel együtt, leginkább az ő terhükre látható el. Ezen a helyzeten kellene valamelyest változtatni. Ismerem a gazdasági nehézségeket, a költségvetési problémákat, de azért mégiscsak tegyünk ennek érdekében lépéseket, és talán a tartalékos rendszer kiépítése ezt segíthetné, erősíthetné.

Tehát ne az legyen a fő motivációs ok, hogy nekem több katonára van szükségem külföldön. Egyébként lehet ilyen szándék, csak azt mondom, hogy nem könnyű megteremteni a tartalékos rendszert akkor, amikor foglalkoztatási problémákkal szembesül az ország, amikor több százezer embernek nincs munkahelye. Tegyük fel, hogy valakinek van munkahelye, és vállalna önkéntes tartalékos katonai szolgálatot ennek a törvénymódosításnak köszönhetően. Megnézném, hogy melyik az a jelenleg működő vállalat, amelyik hat hónapra, vagy akár csak egy hónapra is elengedné az alkalmazottját tartalékos katonaként Afganisztánba vagy bárhová külföldi szolgálatra úgy, hogy addig adja a fizetését, és tudja nélkülözni a munkában. Erre megoldást kell találni. Nyilván lehet erről beszélni, és jó, ha bevonjuk a munkaadókat, a nagyobb cégek vezetőit, a gazdasági tárcát és másokat, hogy ezt az ösztönzőrendszert ki tudjuk alakítani. Egy biztos: meg kell adni a biztonságot a jövő önkéntes tartalékos katonája számára is, hogy ha ilyet vállal, a munkahelye legyen biztonságban, és ha visszatér a szolgálatból, ugyanazt a munkát végezhesse ugyanannál a cégnél, ha ezt akarja, kívánja. Tehát azt mondom, ezen el kell majd gondolkodni, és további lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy ez a bizonyos szolgálatteljesítés ilyen módon is lehetővé váljon.

A másik megfontolás, amit felhoztam az ötpárti tanácskozás során is, az önkéntes tartalékos szolgálati viszony felmondásának kérdésköre. Azért újragondolnám, lehet, hogy ez így jó, de talán méltányosabb lenne, és a feszültségforrásokat jobban tudná kezelni, ha nem az szerepelne a törvénymódosításban, hogy az állományilletékes parancsnok és az önkéntes tartalékos személy indokolás nélkül felmondhatja a szolgálati jogviszonyt. Minden munkahelyen minimális indoklás jó, ha van. Azt mondom, hogy legalább néhány mondatban röviden indokolja az állományilletékes parancsnok, ha meg akarja szüntetni a szolgálati jogviszonyt, illetve ez az önkéntes tartalékos katona esetében is megfontolandó.

Összességében azt tudom mondani, hogy a Fidesz és a KDNP támogatja a törvénymódosítást. Fontos lépésnek tartjuk, de további lépések szükségesek. Nyilván ez a következő kormányzatra hárul, ettől függetlenül remélem, hogy minden kritikát, amit elmondtam, megfontolás tárgyává tesz a kormányzat, és jó szándékú, építő jellegű kritikaként értékeli miniszter úr is. Bízom abban, hogy a néhány hónap, ami még az önök rendelkezésére áll, lehetőséget ad arra, hogy ennek a törvénynek az elfogadását követően beinduljon a konkrét lépéssorozat annak érdekében, hogy ez az önkéntes tartalékos rendszer minél jobban kiszélesedjen, és valóban mindannyiunk közös ügyét, a honvédelem ügyét szolgálhassa.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 106-108 2009.11.30. 2:02  105-114

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Elfogadom, bár furcsának tartom, hogy a miniszter úr pont akkor megy ki, amikor őhozzá kívántam kérdést feltenni.

ELNÖK: A képviselő urat illeti a szó. Parancsoljon!

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! A miniszter úrra vonatkozik a kérdés, úgyhogy legyen szíves, tolmácsolja neki, és nyilván a válasszal akkor felhatalmazta önt.

Oszkó Péter pénzügyminiszter úr az egyik hetilapnak azt nyilatkozta, hogy az új típusú influenza elleni oltóanyagot gyártó cég hátterének megvizsgálása nemzetbiztonsági feladat volt. Az Omninvest 98 százalékos tulajdonosi háttere ismeretlen. Mi több, a Nemzetbiztonsági Hivatal számára is rejtett. A cég 98 százalékos tulajdonosáról annyit tudunk, hogy a világban több befektetésben vesz részt. Az Omninvest 98 százalékos többségi tulajdonosának címén Cipruson, mit tetszenek gondolni, mi áll? Egy ingatlanközvetítő cég található, egy ingatlanügynök neve szerepel.

Ma kiderült, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal nem rendelkezik egyéb érdemi információval az Omninvest rejtélyes külföldi tulajdonosáról. Az NBH szerint ténylegesen off-shore cégről van szó. Azt tudjuk, hogy néhány éve - 2006-ban - a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal 2 milliárd forinttal támogatta az Omninvest Kft.-t. Arról nincs tudomásunk, hogy az Omninvest rejtélyes többségi tulajdonosa mennyiért jutott a jelenlegi tulajdonosi hányadához a cégben. Tény, hogy a magyar kormány döntése következtében a mostani oltóanyag-rendelés nyomán a rejtélyes hátterű Omninvesthez újra adófizetői milliárdok vándorolnak.

A miniszter úr azt nyilatkozta, hogy a kormány nemzetbiztonsági vonatkozásban is kellő információkat, kellő bizonyosságot szerzett a cég hátteréről. A kérdéseim a következők lennének. Milyen információkkal rendelkezik a kormány? Miért nem osztja meg az emberekkel? És miért tartja továbbra is titokban a szerződést?

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 112 2009.11.30. 0:56  105-114

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Az államtitkár úr azt mondta, hogy furcsának tartja a mi álláspontunkat és kérdéseinket. Én mondanék egy ettől sokkal furcsábbat. Képzelje el, államtitkár úr, ha ez önnek nem volt ismert, ezen a ciprusi címen, ahol az Omninvest 98 százalékos többségi tulajdonosa van bejegyezve, ezen a címen több tucat magyar cég is bejegyzésre lelt. Milyen érdekes, nem? Talán ez eléggé furcsa.

Az is furcsa, hogy az ön pénzügyminisztere az elmúlt időszakban több ízben tett arról tanúbizonyságot, hogy úgynevezett adóoptimalizálást hogyan lehet végrehajtani, magyarul hogyan lehet az adót elkerülni. Ez is eléggé furcsa.

Ez is eléggé furcsa, hogy önök ilyen módon viszonyulnak ehhez a járványhoz és ehhez az egész ügyhöz. Azt hiszem, a közbizalom helyreállítása szempontjából fontos volna, hogy önök ne titkolózzanak, fontos volna, hogy a cég hátterét felfedjék, pont azért, hogy az emberek nyugodt szívvel oltathassák be magukat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
249 6 2009.12.01. 5:09  5-8

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy az elmúlt közel négy évben méltatlanul kevés szó esett a Magyar Honvédség állapotáról, a Magyar Honvédség helyzetéről, a honvédelem ügyéről, ezért jó, ha néha legalább szót ejtünk erről az Országgyűlés színe előtt, hiszen fontos nemzeti ügyről van szó.

Bár tudjuk mindannyian, hogy jól működő nemzetközi szervezetek tagjává vált, tagjává lett Magyarország, amelynek köszönhetően jelentős mértékben erősödött Magyarország biztonsága, kiszélesedett a biztonsága, azonban nem árt, ha odafigyelünk arra, amit saját házunk táján is megtehetünk, tehát nem elegendő az, hogy NATO-tagokká váltunk és az Unió tagjává váltunk, nyilván ez erősíti a biztonságunkat, de saját biztonságunkért nekünk is tennünk kell, saját felelősségi körünkből adódóan.

Év vége felé pedig különösen fontos, hogy ennek a ciklusnak bizonyos értelemben a honvédelem ügyében tett tevékenysége kapcsán egyfajta egyenleget próbáljunk megvonni. Nyilván az öt perc kevés arra, hogy ezt az egyenleget megtegyük, de azt hiszem, fontos, hogy ma itt beszéljünk erről. Nyugodtan hátradőlhetünk-e a székünkben, minden rendben van-e a Magyar Honvédség háza táján, a honvédelem ügyében? Azt hiszem, hogy önámítás lenne, ha ezt állítanánk és ezt mondanánk.

A biztonság alapérték, tudjuk mindannyian jól, azt hiszem, hogy valljuk mindannyian is ezt az értéket, azonban az államnak elsődleges célja és feladata Arisztotelész óta az emberek biztonságának és boldogulásának a megteremtése. Felelőtlen az az állam, amely nem tesz ennek érdekében, és nem hozza ki magából a maximumot.

A 2004. évi CV. számú honvédelmi törvény Magyarország biztonságát három pillérre építi: egyrészt a Magyar Honvédségre, a saját erőre, másrészt a NATO-ra, szövetségeseinkre, harmadrészt pedig az állampolgárok hazafias elkötelezettségére és áldozatkészségére.

Azt hiszem, hogy a Magyar Honvédség jelenlegi állapotát, jelenlegi helyzetét nézve, ennek a dicsérete, azt hiszem, valóban az önámítás kategóriába tartozna. Hagyományőrző fegyvernemi maradványokkal láthatjuk a Magyar Honvédséget, néhány ezer fő könnyűlövész katonával. Talán mi sem példázza jobban a Magyar Honvédség jelenlegi állapotát és a politikai vezetés - hogy mondjam - preferenciáit, hogy mondjuk, karácsonyra hogyan készül a Magyar Honvédség. Megtudhattuk a sajtóból, hogy hastáncversennyel és szépségversennyel készül, volt már csókkirályválasztás is. Tehát ez nagyon-nagyon fontos dolog, de azt hiszem, hogy talán az országvédelmi képességet kellene erősíteni.

A washingtoni szerződés 5. cikkelyének hangsúlyozása helyett ajánlanám a kormány figyelmébe a 3. cikkely megfontolását. A 3. cikkely kimondja, hogy a felek, azaz a tagországok kötelesek fenntartani és kifejleszteni egyéni és kollektív védelmi képességeiket. Tehát ennek érdekében sokkal többet kellett volna tenni az elmúlt időszakban. Az állampolgárok honvédelmi tudatának a fenntartása érdekében is ugyan történtek apró lépések, sokkal inkább erőteljesebben kellene ez irányba is mozdulni.

Azt állítom, hogy válsághelyzet esetén sajnos komoly problémák lépnének fel az ország védelmében, ami a saját képességeket illeti. Egy esetleges mozgósítás szinte lehetetlen lenne, vagy időben rendkívül lelassult és elnyúló lenne. Tudjuk, hogy nincsenek kiképzett és mozgósítható tartalékosok, illetve bocsánatot kérek, az a pontos megfogalmazás, hogy valójában vannak tartalékosok, ez 17 fő. Most az idő rövidségére való tekintettel név szerint nem sorolnám el őket, de talán megérdemelnék ők is, akik szerződéses viszonyt létesítettek a Magyar Honvédséggel, és vállalták a tartalékos katonai szolgálatot.

Tehát van mit tennünk ezen a területen, és ezt békeidőszakban kell megtenni. Tehát örülök annak, hogy az elmúlt héten a minisztérium végre ráállt erre az útra, és szervezett egy konferencián Székesfehérváron. Én magam is részt vettem, és megértette a minisztérium is az idők szavát, megértette a NATO szempontjait is, hiszen a NATO is kimondja, hogy szükség van tartalékosokra, ezen a konferencián a hadtudomány számos jeles képviselője is felszólalt, örülök annak, hogy a hadtudomány által is fontosnak tartott szempontokat is a tárca igyekszik most már apró mértékben megfogadni. Tíz éve próbálkozom, és folyamatosan törekszünk arra, hogy a tartalékos rendszer kiépítése érdekében valami történjen. Egy apró lépést tettünk az elmúlt héten. Nyilván még hosszú az út, hogy ezen végighaladjunk, és egy működőképes tartalékos rendszere legyen az országnak.

Nyilván fontos lenne a közgondolkodás, a közvélekedés megváltoztatása, a honvédelmi tudat erősítése, fontos lenne Magyarország és a Magyar Honvédség országvédelmi képességének a további erősítése az elégséges védelem érdekében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és az önkéntes tartalékos rendszer ösztönző rendszerének a kidolgozása. Ebben várjuk majd az együttműködést a következőkben. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)