Felszólalás adatai

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Tisztelt Államtitkár Úr! Talán elhiszi nekem, hogy nem azért kifogásoltuk ennek a dátumnak az egybeesését a gyermeknappal, mert ezt előttünk az antifasiszták és a Szocialista Párt képviselői is kifogásolták. Ha két ember hasonló álláspontra jut valamilyen ügyben, nem biztos, hogy ugyanabból az alapelvből kiindulva jut ugyanarra az álláspontra. Csak jelezni szeretném, hogy például mi sem fogadtuk el a költségvetést, és nem azért nem fogadtuk el, mert a mellettünk ülő két másik párt befolyása alá kerültünk volna, hanem teljesen más indokokkal és alapelvekből kifolyólag. Tehát ez nem igazán érv, hogy mert mások is ezt mondták, ezért mi nem mondhatnánk.

De azt is jeleztem, hogy ez a kisebbik kifogásunk; jó lenne, ha csak a dátumról lenne szó. Én jeleztem, hogy szívesen látnánk egy másik dátumot, esetleg június 4-ét. Azt hiszem, senkinek nem kell mondani, hogy milyen évforduló június 4-e, ami esetleg méltóbb lenne a magyar hősök napjára. Amikor '924-ben ezt meghozták, még nem tudták, hogy majd később a gyermeknap ugyanerre a napra fog esni. Tehát ez az összeütközés akkor még nem merült fel; ma viszont a gyermeknap már meggyökeresedett. Sajnos. Én nem szeretem sem a gyermeknapot, sem a nőnapot, sem a Valentin-napot, semmi ilyen begyűrűzött napot, de van - tény, tudomásul kell venni.

Ami pedig a politikai okból üldözötteknek a különböző pénzügyi segítését jelenti - az államtitkár úr mondta -, én nem a politikai üldözöttekről beszéltem most, hanem a hősökről vagy a hősök leszármazottairól. Tudom, hogy még mindig nagyon sok második világháborús hadiözvegy, hadiárva pénzügyi segítése hiányzik. Tudom, hogy a Felvidékről áttelepítettek segítése hiányzik. Tehát ezért mondtam, hogy volna még mit tenni ténylegesen is.

Köszönöm szépen a figyelmet.