Készült: 2020.03.31.22:30:19 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

46. ülésnap (2018.11.29.), 86. felszólalás
Felszólaló Dr. Horváth Ildikó
Beosztás Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 20:52


Felszólalások:  Előző  86  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HORVÁTH ILDIKÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat. Igyekeztem jegyzetelni. Nagyon sok jó gondolat elhangzott, nagyon szépen köszönöm. Meg fogjuk fontolni, és hadd válaszoljak, hadd térjek vissza úgy, abban a sorrendben, ahogy jöttek az elhangzott hozzászólások. Köszönöm szépen Molnár Ágnesnek a Fidesz részéről, hogy megerősítette azokat a pontokat, amiket a törvénymódosítási javaslatainkban megpróbáltam elmagyarázni, elmondani. Számunkra nagyon fontos az, hogy értsük egységesen ezeket a módosításokat. Szóba került más hozzászólásban, hogy milyen szinten voltak ezek egyeztetve. Én ugyan október közepén jöttem be, de ezek a gondolatok és ezek a módosítási javaslatok ott voltak már korábban, ezen már elindult egy munka.

Azért ez egy csapat munkája, hogy most ért oda, hogy a parlamentben most erről így beszélgethetünk. Beletettük magunkat azóta is, amióta én dolgozom a csapattal, hogy azok jöjjenek most ide, amik a legsürgetőbbek abból a szempontból, hogy a működésszabályozás egyszerűbb és jobban áttekinthető és a célokat jobban szolgálható legyen.

Lukács László részéről jött az a gondolat, amikor az indigót használta, hogy sikerüle elvégezni, hogy mennyire, hogyan sikerül elvégezni a munkát. Nem azért van ez a csomag itt, mert ennyi munkát sikerült elvégezni. Érezzük, érzem azt, hogy ennél sokkal nagyobb munkára van szükség akkor, amikor azt gondoljuk, azt próbáljuk elhinni, hogy a XXI. század technikai lehetőségeit, emberi, erkölcsi, szakmai kihívásait megpróbáljuk megfogalmazni az egészségügyi ellátórendszerben és egy hatékonyan működő, ütőképes, a jelenleginél is jobban szolgáló egészségügyi rendszert próbálunk lendületbe és működésbe hozni.

Azt gondolom, hogy nem ott tartunk már egészen, mint amikor 2010-ben azt mondtuk, hogy élesszük újjá, és egy hosszú listát kellett arról keresni, hogy milyen témákról szabad és mikről kell közösen beszélgetnünk, hanem jó pár téma több év alatt, több ponton jól kitárgyalva eljutott odáig, hogy változtathatóvá vált, és közben változott a világ környékünkön. Olyan erők mozognak, hogy azt mondják, hogy egymillió szakember fog hiányozni az európai egészségügyből a következő években.

Egymillió ember az rengeteg. Az is teljesen világos, hogy a nyugati országok egyértelműen onnét próbálják a hiányt feltölteni, ahonnan a legkönnyebbnek látják: ez a mi régiónk. Nem véletlen az, hogy a V4-ben a környező országokkal állást foglaltunk, összefogást kerestünk, hogy hogy tudjuk itthon megtartani azokat a szakembereket, akiket egyébként mi képzünk ki abban az egészségügyi ellátórendszerben, ahol van egy becslés, hogy körülbelül hány szakembert kell képezni ahhoz, hogy majd pótolni tudják a nyugdíjba menőknek, a meghalóknak és a külföldre menőknek a helyét.

Számomra nagyon nagy öröm, hogy az elmúlt évben  és most megkaptam a számokat az előbb konkrétan  300-nál kevesebb kolléga távozott külföldre, szemben azzal, hogy 2010-ben ez 600 körüli volt. Tehát akármik is történtek, kis lépések vagy nagy lépések, lelassult az az elszívó hatásra elinduló láb, ami Nyugatra vezeti a kollégákat.

(14.30)

Nagyon remélném, hogy minél többen elmennek úgy Nyugatra, ahogy régen szoktak. Elmennek tanulni, hogy hazahozzák azokat a tudásokat. Nagy örömmel üdvözöltem azokat a találkozásokat, amikor külföldön dolgozó kollégáim elmondják, most már azon gondolkodik, hogy az ötéves szerződés lejár  ez éppen Floridában egy stroke-ellátó kiváló kolléga , akkor most már itthon keresne állást. Van egy nagyon halovány remény arra, hogy jól képzett, külföldön 510 évet eltöltött szakemberek visszajönnek a rendszerbe, és ha kellően odafigyelünk arra, amilyen csomaggal vissza próbáljuk őket hívni, bízom benne, hogy ezt sikerül érezhető mértékben és érezhető formában megtennünk.

Nagy örömmel vettem a tavaszi vitanapra szóló meghívást, ha itt leszek, nagyon szívesen jövök. Valóban van váltás és változás, nyolc év alatt nem a nyolcadik, itt rosszul mondta képviselő úr, az ötödik államtitkár vagyok nyolc év alatt, az első négy évig bírta, az utolsó négy hónapig, én a négy héten már túl vagyok. Úgyhogy meglátjuk, hogy megy tovább. Köszönöm azt a támogatást, hogy szakmai munkával eltölthető időt kíván nekem képviselő úr. Igyekszem azt a fajta értékrendet képviselni és arra a fajta konszenzusra törekedni, amihez nekem nagyon nagy erőt ad a nemdohányzó-törvény vitája, véleményezése és az a fajta politikai támogatottság, ami, azt hiszem, akkor az összes szavazó képviselő 85 százalékát tudhatta maga mögött.

Elhihetjük tehát azt, hogy az egészség és az egészség védelme nagyobb érték, mint bármilyen jellegű politikai vita. Ha ebben a szellemben tudunk együtt gondolkodni, nagyon-nagyon szívesen partner vagyok ebben.

Voltak Lukács képviselő úr véleményében társadalmi vitával kapcsolatos megjegyzések, hogy nem volt egyeztetés. Számos különböző szintű egyeztetés lezajlott már ezekkel a javaslatokkal kapcsolatban. Örömmel hallottam, hogy a legtöbb javaslat mellett szólaltak fel ellenzékből, Fidesz-KDNP-oldalról egyaránt a képviselők.

Fontosnak tartom és egyetértek azzal, hogy a sürgősségi és a háziorvosi sürgősségi rendszernek változásra érett a helyzete. Nem véletlen, hogy jogszabály-, kormányrendelet-módosításra tettünk javaslatot. Nagyon határozott elképzelésünk az, és ez most már a sürgősségi ellátás elvébe belefogalmazott, hogy ugyan jogszabályban nem kell perceket és órákat leírnunk, hanem a szakma gyakorlására vonatkozó dokumentumokban kell ezt megfogalmazni, ez azt jelenti számunkra, hogy ebben határozottan meg tudjuk fogalmazni nemcsak azt az azonnaliságot, amivel az ellátás megkezdése fontos, hanem azt a pontot is, amikor ezt be kell fejezni. Erre való elvárást meg lehet teremteni, ezt az elvárást financiálisan lehet támogatni. Köszönettel vesszük, ha erre konstruktív javaslat jön, van egy lista most már, amivel, azt gondoljuk, célt fogunk érni egy ilyen irányú átalakítás szempontjából.

Az EESZT: nekünk azt mondják a GDPR-szakértők, hogy megfelel a magyar EESZT rendszer működése a GDPR-nak. De tudjuk azt, hogy Európában több példa van már arra, hogy ügyvédi irodák biznisszé hizlalták a GDPR alkalmazását az egészségügyben, és hatalmas tereket próbálnak érvényesíteni erre különböző intézményekben. Igyekszünk tanulni a németek példájából, igyekszünk tanulni olyan országok példájából, ahol már van gyakorlatuk abban, hogy milyen oldalról jött GDPR-irányú kritika, jogos vagy jogtalan; és bármilyen nem megfelelőség van, ezt tovább pontosítani. Tehát ha Lukács képviselő úrnak van erre konkrétan javaslata, akkor nagy köszönettel veszem. Dolgozunk érte, ki kell bírni a GDPR-t. Meglepő módon a magyar szabályozás ebben meglehetősen jó, kevesebbet kellett igazítanunk, mint egyébként sok országnak.

Homeopátia. Én láttam beteget meghalni rézmérgezésben, homeopátiás készítmény szedése kapcsán. Nem réztartalmú mint hatóanyag, ami elviekben detektálhatatlan mennyiségben kéne hogy benne legyen; vivőanyagként volt jelen olyan mennyiségben, amibe bele lehetett halni. Tehát nekem erős kritikám van mindenesetre az olyan készítményekkel kapcsolatban, amik nem mennek keresztül megfelelően biztonságos, rendes ellenőrzésen. Úgy értelmezem a törvénymódosítási javaslatunkat, hogy ennek a garanciáját, tehát a betegek számára minőségi garanciát rejt magában, és megfelel az európai elvárásoknak.

Persze, tudjuk azt, hogy van placebohatás. Ahhoz nem kell hatóanyag, kicsi hatóanyag is elég. De létezik 5-10-15 százaléka az elért hatásnak, ilyen az orvosba vetett bizalom is. Az orvosba vetett bizalom placebohatását és a többi hatását nem lehet azzal terhelni, hogy egy ártalmatlan készítmény használata kapcsán kiderüljön olyasmi, ami abszolút a beteg érdeke ellen megy.

Az onkológiából számos példát tudnék hozni, ahol ilyesmi készítményekkel évek telnek el, aztán kiderül, hogy nemcsak hogy nem használ, hanem a hatékony terápia esélye is elment már. Ha javaslatuk van arra, hogy hogyan lehet ezt tűpontosabban megoldani azt, hogy a szabálysértések keretében másként szabályozzuk, amivel célt érünk el, nagyon szívesen tanulmányozni fogjuk, mérlegelni fogjuk.

Kamara. Azt gondolom, igen, a demokratikus testületek működjenek demokratikusan. Ha mi kívülről szabályozunk valamit, bekeretezünk valamit, nem hiszem, hogy a demokrácia érvényesülését, talán inkább nehezítését jelenti. Azt gondolom, ha a műszakiaknál lévő különböző kamaráknál nincs egy ilyenfajta kötelem, akkor ezt különösebben nem kell alkalmazni sem a gyógyszerész-, sem az orvoskamarára, sem a MESZK-re. Úgyhogy e tekintetben az, hogy jogharmonizáció legyen a kamarákra vonatkozó szabályozásban: bízzuk rájuk a saját demokráciájuk gyakorlását. Ennek támogatását szeretném kérni, ez áll a jogszabály-módosításban.

A dizájnerdrogokkal kapcsolatban megint csak szívesen megnézzük a koherenciát, a Btk. zárt koherenciáját, hogy az mennyire érvényesül. A cél egyértelmű volt, érvényre juttatni azokat a szempontokat, amik a drogokkal való visszaéléseknél komoly szempontok.

Nacsa képviselő úr, ha nincs is itt, hálásan köszönöm neki, hogy akárhogy is, de lajstromba vette, hogy igenis dőlt a pénz, nagyon nagy összeg került be az elmúlt nyolc évben az egészségügybe. Nagyon jelentős infrastruktúra-változás van. Aki vidéken él és vidéki kórházakba elmegy, ezt igenis láthatja. Az, hogy ma kétszer annyit keresnek az ápolónők, mint nyolc évvel ezelőtt, két és félszer annyit az orvosok, körülbelül ezek az átlagszámok, ez egy nagyon jelentős eredmény.

Fontosnak tartom azt, hogy amikor ’10-12 között egy nagyon komoly gazdasági krízis volt Európa-szerte és szerte a világon, és Görögországban betegek tömegei váltak ellátatlanná, gyógyszer nélkül maradtak, Magyarországon ezt a nagyon nehéz időszakot úgy tudta átélni az egészségügyi ellátórendszer, hogy ez nem történt meg. Biztosítani, garantálni tudtuk a gyógyszerek és az egészségügyi ellátórendszer széles körű elérését. Nem történt olyan mértékű leépítése semmiféle ellátási rendszernek, ami a betegek biztonságérzetét vagy a betegek gyógyszer- és ellátáselérhetőségét zavarta volna. Ez egy nagyon jelentős munka volt, nagyon sok mindenki partner volt ebben. Úgyhogy én mindazoknak párttól, állásponttól függetlenül köszönetet mondok, aki akkor ebben segített. Az ország népét így szolgáltuk.

Látszanak az eredmények már. Ha megnézzük ugyanazt az Eurostatot, ami most említésre került, hogy mennyit fordítunk egészségügyre, azt is láthatjuk belőle, hogy az egészségben eltöltött életévek emelkednek Magyarországon az elmúlt nyolc évben. Jelentős emelkedés van, de ha az elmúlt tíz évre nézem meg, ez az emelkedés akkor is nagyon szépen kimérhető. Tehát nemcsak az számít, hogy mennyi pénzt költünk el, hanem az is, hogy milyen hatékonyan és hogyan költjük el.

Úgyhogy Mesterházy Attila felvetésére azt tudom reagálni, hogy a világ azt tartja, hogy ha az amerikai egészségügybe minden egyes behelyezett dollár egyfajta pénzkidobás az ablakon, akkor gondolkodjunk úgy, hogy minden egyes behelyezett forint a magyar egészségügybe teremjen 2 forintot nemzetgazdaság szempontjából, emberi egészség szempontjából, demográfiai fordulat szempontjából. Ha van javaslatuk, hogy hogyan kell ezt hatékonyabban működtetni mint befektetést, készséggel veszem, meg fogjuk fontolni. Nagy örömmel vesszük azt, hogy közösen tudunk ezen dolgozni.

Egyetértek László doktorral, ne hívjuk gyógyszernek azt, ami nem gyógyszer. Hívjuk készítménynek, anyagnak, bárminek, egyetértek vele. Nagyon köszönöm, hogy ilyen világosan kifejtette a homeopátiával kapcsolatos álláspontját, véleményét. A nem konvencionális eljárásokkal kapcsolatosan egy meghatározott jogszabályra gondolok, ami valóban kellően poros. Egyszer már nekilendültünk hatalmas vitákkal, alakult is valahogy, de ennek a rendeletnek az újjáírására megérett az idő, egyetértek. Nekilendülünk még egyszer.

Korózs képviselő úrnak a nyolcas száma tévedés volt, az államtitkárokat számolta, lényegtelen talán. Az adatközlés hiánya, hogy ez egy vallomáse a kórházaktól és a statisztikák hogy mennek: világszerte az van sajnos, hogy azokat az adatszolgáltatásokat veszik nagyon komolyan, amelyeknek következménye van. Tehát a finanszírozó felé általános az, hogy nagyon precízen vagy sokkal precízebben jelentenek a különböző ellátó intézmények, mint akkor, amikor népegészségügyi jelentésű statisztikákra van szükség, vagy ezeknek az összegzésére.

(14.40)

Ebben Magyarország, bármennyire kritikusan nézzük saját magunkat, a nemzetközi porondon meglehetősen jól áll. A TBC Surveillance működése, a magyar minta például most világszerte oktatott fajta, egyszerűen azért, mert olyan validan és olyan szinten pontosítva használjuk az adatokat és jelezzük vissza az ellátórendszerben, hogy ebben kimutatható, megmérhető egészségnyereség van. Ezt most a WHO oktatja többfelé.

Azt gondolom, ahhoz, hogy validált, a beteg érdekében jól szolgáló, proaktív surveillance rendszereket működtessünk, valóban több munka kell, kell hozzá elkötelezettség, és muszáj hozzá elköteleződéssel behívni a rendszerben dolgozó és szolgáló embereket, ez nem emberhiány kérdése. Az EESZT ebben nagyon sokat segít, fog nekünk automatikusan adatot szolgáltatni, megkönnyíti az adatszolgáltatók munkáját, és ebben beépítésre kerülhet az az automatika, amivel egyébként a szívinfarktus-regiszter minőségi ugrást tudott akkor megtenni, amikor adatvalidálásra kapott a finanszírozástól is adatot.

Ha nem teszünk intézkedést, a magán elszipkázza az erőt, embert, beteget. Az emberek lábbal szavaznak, ezt egy orvoskolléga mondta itt valamelyik újságnak, arra akart hangolni, hogy itt aztán mindenki elindult lábbal a magánba. Megnéztük az adatokat: nagyon durván az látszik, ami látható a magánellátásból, valóban, az emberek lábbal szavaznak: 95 százalékuk úgy szavaz, hogy a közellátást, az állami ellátást veszi igénybe, a többi elmegy a magánba. Lehet, hogy tudnak hozni adatot, hogy ez másképp van, nagyon szívesen megnézem, nekem ez a legjobb megközelítő adat, amit tudtam kapni. Ennek több mindenféle adatszolgáltatási problémája van, tehát bárki, aki magánegészségügyi szolgáltatóval beszél, segítsen nekünk abban, hogy kérje őket, ajánlja nekik, hogy nekik is van november óta jelentési kötelezettségük az EESZT felé, éljenek a lehetőséggel, és feleljenek meg a kötelezettségüknek, lássuk tisztábban az adatokat, hogy mi mennyi. De az a lábbal szavazás, ha valami 95 százalékkal történik valahol, azt gondolom, bármilyen politikai szavazás esetén hatalmas nagy többségnek minősülne. Magyarországon az emberek így szavaznak, a közellátást veszik igénybe nagyon nagy arányban.

Van vele panaszuk, van vele problémájuk. Mindenkinek nagy a problémája, és hatalmas a kiszolgáltatottsága akkor, ha beteg lesz, vagy ha a hozzátartója beteg. Azon dolgozunk és azon fogunk nagyon erősen dolgozni, hogy ezt a biztonságérzetet és azt a fajta kézen fogását a betegnek, hogy pontosabban tudja a mostaninál is, hogy mikor, hol, milyenfajta ellátást kap, és mikor, honnét, hova menjen, a mostaninál hatékonyabbá tegyük. Ebben több pilotprogram van már, több olyan elkötelezett kórházigazgatót tudunk mondani, aki saját intézményében, saját szakterületén ezt meg tudta teremteni. Nagyon remélem, hogy tavasszal arról tudunk beszélgetni, hogy szervezetszinten, országos szinten ezek valóban megtett lépésekként kezdenek látszani, hogy valóban lehetett a mostani helyzettől a következőre lépni.

A mostani helyzet nem annyira rossz; és igen, szavaznak az emberek akkor is, amikor választanak abban, hogy vajon az onkológiai ellátásukat, ami mondjuk, évente tízmillió forint, hol veszik igénybe. Nem nagyon láttunk olyan beteget, aki magánellátásban próbálta volna ezt a kezelést felvenni. Ritka betegségekben, ahol egyévnyi kezelésnek egy Porsche az ára, a cisztás fibrózis ellátását hadd mondjam ilyen példának, nem nagyon látom, hogy a magánellátókhoz dőlnének azok az emberek, akik így akarják igénybe venni az ellátást, és hogy magánellátók ilyenfajta szolgáltatást kívánnának nyújtani. Meggyőződésem, hogy kötelezettségünk, törvényben rögzített kötelezettségünk, hogy az elemi ellátás kereteit tartsuk meg, erősítsük és bővítsük minden lépésben úgy, hogy jobban és minél biztonságosabban, a legkorszerűbb ellátást biztosítsuk valamennyi magyar számára.

Béremelés. Tévedés az  vagy füllentés, akárminek minősíthetjük , hogy nagyságrendekkel többet keresnek Romániában; változó, hogy ki mennyit keres. Valóban, egy nagyon jelentős mérvű egyszeri béremelés történt most nemrégiben Romániában, jóval később, mint ahogy a magyar béremelésprogram elindult, és valóban, egy sokkal kiéheztetettebb rendszer működik Romániában, ahol erre nagyon nagy szükség volt, hogy a saját orvosaikat meg tudják tartani az országban.

Az információs törvényt meg fogjuk nézni. Nagyon köszönöm, ha megkaphatjuk az információs törvénnyel kapcsolatban azt a hivatkozást, hogy vajon tudunke a miniszteri rendelet szintjére menni a betegségcsoportok bizonyos pontosítására. Ha kell törvényben megmondani, meg tudjuk mondani, hogy melyek azok a népegészségügyi jelentőségű megbetegedések, amelyeket törvényben is javaslunk szabályozni annak érdekében, hogy jobbak legyenek a gyógyítási eredmények.

A védőnőkkel kapcsolatos kommentre nem írtam fel pontosan, hogy a tájékoztatással kapcsolatban mit kérdezett Korózs úr. Nagyon szívesen válaszolok, ha pontosítja a kérdést.

Végezetül a kórházi adósságállományok. Egyetértünk abban, azt gondolom, széles körben, kormányzaton belül, minisztériumok között, úgy tűnik nekem, talán pártok között is, hogy nem adósságot kell kezelni, hanem olyan finanszírozási technikát használni, ami kiszámíthatóan működik. Ezt a fajta finanszírozási technikát, hogy az év végén bepótolja azt a hiányt, ami egyébként körülbelül becsülhető az év folyamán, és az elmúlt nyolc évben nagyjából hasonló mértékű összeggel történt meg, nem tartjuk jó eszköznek. Valóban folyik egy tervezőmunka, hogy ezt az eszközt hogy lehet másképp használni, ezt a pénzt hogy lehet másképp úgy elkölteni az egészségügyben, hogy a fekvőbeteg-ellátók is a kiszámíthatóság irányába mozduljanak.

Nagyon köszönöm, többen mondták, hogy emeljük pártpolitika fölé az egészség- és az egészségügyi politikát. Igen, a magam részéről én ebben teljesen partner vagyok, nagyon szívesen dolgozunk így.

Tapolca, Farkasgyepű, Veszprém megye természetesen fontos nekem. Kiváló szakmai műhely Farkasgyepű, és nagyon szép tradíciói vannak Tapolcának. Én még dolgoztam együtt hajdan Horváth Tiborral, amikor táborozni vittünk Recskre éppenséggel asztmás gyerekeket. Nem voltak ilyen asztmás gyógyszereink akkor, a hit és a fizikai munka nagyon sokat tett abban, hogy ott ez sikeres program lehetett.

A kerekasztal-beszélgetést mondtam, igen; és valóban igaza van abban, hogy a vércsoport-meghatározás nem minden. El kell menni természetesen, meg kell tenni az orvosi protokolloknak megfelelő méréseket ahhoz, hogy biztonságban érezhesse magát az orvos, de egy támpont legalábbis ott van.

A pszichoaktív szerek. Egyetértek vele, ha meg tudjuk oldani azt, hogy miniszteri rendeletben csináljuk, akkor gyorsabban utána tudunk menni az EU-s szabályozásnak, illetve ezeknek a különböző szabályozóanyagoknak, és akkor nem kell megvárni a következő törvényalkotási ciklust, hogy ezt meg tudjuk tenni. Most egyszerűen ennek a törvényalkotási ciklusnak a menetrendje kötött bennünket oda, hogy ezt most lehetett meglépni.

Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat, nagyon szépen köszönöm az együttműködési szándék kifejezését és a támogatást. Dolgozunk, és nyitott vagyok a magam részéről, hogy közösen tegyünk és tudjunk többet tenni a lakosság egészségéért. Köszönöm szépen. (Taps.)




Felszólalások:  Előző  86  Következő    Ülésnap adatai