Felszólalás adatai

DR. HÖRCSIK RICHARD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azok az országgyűlési képviselők, akik olyan választókerületben élnek és dolgoznak, amelyek közvetlenül a határ közelében fekszenek, terülnek el, nos, azon képviselők, azt is mondhatnám, a saját bőrükön érzik a fontosságát a határ menti együttműködésnek.

Hiszen a rendszerváltás óta számtalan alkalom és lehetőség nyílott - például szlovák-magyar viszonylatban Északkelet-Magyarországon -, hogy az együttműködésnek bizonyos formái valósuljanak meg. És az elmúlt húsz évben, azt látom, akik először léptek a határ menti együttműködésben, az önkormányzatok voltak. Azok az önkormányzatok, amelyek korábban a határ két oldalán - rossz magyarsággal szólva - el voltak vágva egymástól, és sokszor 80-100 kilométert kellett menni ahhoz, hogy 3-4 kilométerre lévő települések egymásra rátaláljanak. Tehát ezért tartom fontosnak mindig, hogy az önkormányzatok szava ott legyen a határ menti együttműködésben.

De úgy gondoltuk, hogy a több és egyre nehezebb kapcsolatrendszerrel, ami a rendszerváltás óta kialakult, 2004. május 1-je után mindez könnyebbé válik, és kvázi megszűnik; egyrészt azért, mert légneművé válnak a határok, másrészt pedig a környező országok nagyobb része is tagja lesz az Európai Uniónak, tehát abból forrásokhoz juthatnak.

Nos, szlovák-magyar viszonylatban azt tapasztaltam, hogy az a váradalom, ami 2004. május 1-je után megfogalmazódott bennünk, nos, az elmúlt öt évben bizony sok kívánnivalót hagy maga után. Azok a programok, amiket közösen kidolgoztunk, bizony nyögvenyelősen mentek, és úgy hiszem, itt az együttműködésnek van egy kulcsszava, az együttműködés hiányának: a koordináció. Azért gondolom, hogy az elkövetkezendő időszakban, ha előretekintünk, például a 2011-13 utáni uniós forrásokban - akár Szlovákiában, akár Magyarországon - van egy kulcsszó: az intézményesített koordináció. Ezért üdvözlöm ezt az országgyűlési határozatot, amely, legalábbis magyar részről mankót, segítséget ad a kormánynak. Hadd mondjam el, hogy ez az az országgyűlési határozat, aminek a folytatását a jövő évi választások után az új, felállandó kormánynak is folytatnia kell, hiszen közös az érdekünk és közös céljaink vannak.

(18.20)

Ezért szükséges az, hogy ez legalábbis magyar részről ne csak ad hoc legyen - akár szlovák-magyar viszonylatban a vegyes bizottságban mindig felsorolják, hogy mik az aktuális témák, és mik az aktuális teendők -, ne mindig ad hoc jelleggel változzanak, hanem legyen legalábbis egy középtávú fejlesztési koncepció. Azért is mondom ezt, mert az elmúlt időszakban ennek a hiányát láttam például nemcsak önkormányzati, hanem megyei vagy regionális szinten. Alapvetően fontos, hogy a megyei fejlesztési terveket koordinálják, amire már volt korábban példa - de nem kellő mértékkel -, akár az északkelet-magyarországi Borsod-Abaúj-Zemplén megyében vagy például az abaúji vagy a zempléni régióban. Tudniillik azt látjuk, hogy nagyon sokszor két nyelven beszélünk, és nem sikerül a kiemelt projekteket úgy befejezni, hogy mind a két fél megelégedésére szolgáljon.

Tisztelt Elnök Asszony! Szűkebb pátriámat érintve mi az elmúlt húsz évben valójában nem csinálunk mást, mint hogy a Zemplén-Zemplín régióját, a régi Zemplén vármegyét megpróbáljuk átjárhatóvá tenni. Bizony, nagyon sok tervünk volt, de nagyon sok tervünk még megvalósulandó.

Ezért örülök például annak az anyagnak, annak az összefoglaló anyagnak, amit a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma gazdasági albizottsága 2008. október 16-ai kiadással jelentetett meg, és tett le az Országgyűlés asztalára, mert ez egyfajta fogódzót ad. Idáig mindig az volt a problémánk, hogy elvekről beszélgettünk, de konkrét projektek megvalósulásáról már keveset. Úgy látom, hogy itt nagyon fontos, hogy magyar-román, szerb-román, szlovén, s a többi, tehát a határszakaszok konkrét projektjeit veszi elő. Nagyon fontos az is, hogy nemcsak a vasúti, hanem a vízi közlekedést és például a buszközlekedést is megfogalmazza.

Szűkebb pátriámat érintve szomorúan számolok be arról, hogy Sátoraljaújhely és Kisújhely - a határon fekszik - között korábban 4-5 pár vonat működött. Manapság már csak egy vonat hozza át a polgárokat. Régen dédelgetett álmunk az, hogy mint ahogy Kassa és Miskolc között Budapest összeköttetéssel működik az intercity nyáron, mi is szeretnénk ezt megcsinálni Terebes-Sátoraljaújhely-Miskolc-Budapest vonatkozásában is. Sajnos, mindez terv maradt. Ugyancsak tervbe volt véve az, hogy átrakóállomás épül, hiszen a lengyel gazdaság átdübörög rajtunk az észak-déli korridoron, kamionok garmada jön. Mi szeretnénk elérni azt, hogy a sátoraljaújhelyi átrakóállomáson egy kamion-átrakóállomás lenne, ami megkönnyíti például a személyi forgalmat. A másik a vízi közlekedés. A Bodrogon szeretnénk üzemeltetni olyan hajókat, amik egyelőre csak tervbe vannak véve, de ez az idegenforgalmat nagymértékben segítené.

Még egy dolgot szeretnék elmondani. Ódor elnök úr említette a Kassa kiemelt kulturális projektet, a 2013-as programot. Mi Zemplén és Abaúj résszel szeretnénk csatlakozni ehhez a programhoz. Ennek van egy alapvető hiánya, az infrastruktúra. Éppen ezért számunkra, a Zemplén-Abaúj régiónak rendkívül fontos, hogy el tudjuk érni záros határidőn belül Kassa repülőterét. Éppen ezért fontos az, hogy a Hollóháza-Szkáros, a határon fekvő, mintegy 3, illetve 10 kilométeres útvonalat meg tudjuk újítani. Nos, erre ígérvényünk van.

Úgy vélem, hogy ez az országgyűlési határozat mindenféleképpen elősegíti azt a határ menti együttműködést, amit mi például szlovák-magyar vonatkozásban Északkelet-Magyarországon az önkormányzatok, a megyei önkormányzatok egymás között már évek óta folytatunk. Ezért támogatom, és remélem, hogy a partneri határozati javaslatok terén is talán egyszer sikerül elérni, hogy a szlovák parlament vagy az osztrák parlament is meghozza a hasonló, kiemelt projekteket, hogy ez ne csak egy embernek a beszéde, hanem két vagy három partner közötti párbeszéd legyen.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps.)