Felszólalás adatai

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A közvélemény előtt zajló társadalmi vita mára már mindenki számára világossá tette, hogy a magyar egészségügy nagy bajban van. (Dr. Fazekas Sándor: Nagy baj van az SZDSZ-ben! - Derültség és zaj a Fidesz soraiban. - Az elnök csenget.) Képviselőtársaimig még nem jutott el a hír, mert csak a kormány kiadványait olvassák, de ha szélesebb körben tájékozódnának, akkor belátnák, hogy feltehetően igazam van. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mi is ebben az országban élünk!)

Most nem is azokról a teljesítetlen ígéretekről akarok szólni, amelyeket önök ezek szerint olvasni szoktak (Dr. Kosztolányi Dénes közbeszólása.), és nem is arról, hogy mi történt az elmúlt négy évben, ami még rosszabbá tette a helyzetet, hanem arról, hogy most ugyan a traumatológia kapcsán váltak világossá a problémák, de nem tudhatjuk, hogy az elkövetkezendő időszakban még mely területeken jelennek meg ugyanezek a gondok. Egy dolog biztos: az egészségügy rendbetétele tovább már nem halasztható. Most születnek különböző tűzoltás jellegű intézkedések ott, ahol éppen a baj felüti a fejét, ugyanakkor azonban az alapproblémák továbbra is változatlanul megoldatlanok.

Mert mi az, ami hiányzik, tisztelt képviselőtársaim? Egyrészt hiányzik a világos üzenet a politika részéről, hogy érti a problémát, felismerte, és azonnal hozzákezd annak megoldásához. Másrészt hiányzik az a világos, átfogó koncepció, amely közép- és hosszú távon is biztosítja az egészségügyben a kibontakozás lehetőségét, illetve az egészségügy átalakításán keresztül a hosszú távú működőképességet. Mi azt javasoljuk, hogy tegyünk azonnali intézkedéseket (Dr. Fazekas Sándor: Már megtörtént.) most, azonnal, és egy világos koncepció mentén kezdjünk hozzá az egészségügy átalakításához.

Ami az azonnali intézkedéseket illeti: az első probléma, amivel szembe kell nézni, az az egészségügyben kialakult... (Dr. Kosztolányi Dénes: Fordulj háziorvosodhoz vagy gyógyszerészedhez! - Derültség a Fidesz soraiban.) Kedves Kosztolányi képviselőtársam, most nem kígyóetetésről beszélünk, úgyhogy szíveskedjék visszafogni magát. (Derültség. - Dr. Fazekas Sándor: Szánalmas!) Tehát az egészségügyben ma alapvető probléma a bérhelyzet megoldatlansága. Mi erre két megoldást javasolunk. Egyrészt általában a közszféra egészére a diplomás minimálbér bevezetését - azt gondolom, hogy ez az orvosok, illetve a diplomával rendelkező asszisztencia esetében megoldást jelenthetne -; másrészt a hűségpénz kifizetését azon ápoló személyzet, nővérek, asszisztencia részére, akik a nehéz körülmények dacára is (Molnár Róbert közbeszólása.) kitartanak hivatásuk mellett. Másrészt szintén azonnali intézkedésként - tekintettel arra, hogy a másik probléma a fejlesztések, felújítások 10-15 éves elmaradása az egészségügyben - javasoljuk a 2002. évi költségvetés módosítását oly módon, hogy mintegy 80 milliárd forintos összeget biztosítsunk a fejlesztések, felújítások elvégzésére. Ez önmagában más helyzetet teremtene az egészségügyben, amelyet nemcsak a benne dolgozók, hanem az egészségüggyel kapcsolatba kerülők is érzékelnének, és hozzáteszem, hogy ezt a következő kormányzati ciklus egészében kellene gyakorolni, mert csak ezen keresztül lehet radikálisan új helyzetet teremteni, több pénzt kell az egészségügybe tenni.

(14.40)

Ezen javaslatainkat egyébként benyújtottuk a parlamentben is az elmúlt héten.

Középtávon pedig hozzá kell kezdeni az egészségügy finanszírozási rendszerének átalakításához, egy olyan több-biztosítós modell bevezetéséhez, amely az egyik oldalon mindenki számára biztosítja az ellátást, a másik oldalon pedig megteremti a versenyhelyzetet a szolgáltatók között, akik értünk, a betegért versenyeznek minél magasabb színvonalú szolgáltatással.

Egy biztos: nem kezelhető a dolog anélkül, hogy egy olyan átfogó koncepció ne alakulna ki, amelyben minél többen egyetértünk, ugyanis nem négyéves ciklus alatt háríthatóak el az egészségügyre nehezedő problémák, hosszabb távú feladatrendszer megoldásához kell hozzákezdeni. Azért kellene egyetértenünk, hogy esetleges váltások esetén ne akadjon meg a reformfolyamat úgy, mint ahogy az történt a nyugdíjrendszer esetében. Ezért mi egyetértünk a társadalmi vitával, azt javasoljuk, hogy induljon politikai vita ezekről a kérdésekről (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), azért, mert a magyar egészségügy rendbetétele tovább valóban nem halasztható.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)