Készült: 2020.08.15.03:04:31 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 178-182 1999.12.01. 1:18  75-340

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Nem tudom, én csak hozzászólni szerettem volna. De lehetséges?

ELNÖK: Bocsánat, ügyrendi kérdést tett.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Tehát hozzá szerettem volna szólni a Fidesz-frakció nevében, az ügyrendi kérdéshez.

ELNÖK: Igen. Tessék. Öné a szó. Kétperces időkeretben. Igen.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Én azt szeretném kérni önöktől, hogy térjünk vissza arra a megszokott vitarendre, hogy elhangzik egy felszólalás, és utána arról, ami ott elhangzott, kétperces vitát folytatunk. Lehet, hogy ez egy furcsa javaslat lesz itt a Házban, de tényleg úgy kezdtünk el vitatkozni kétpercesekben, hogy nem volt lehetősége egyetlen frakciónak sem kifejteni az adott témáról az álláspontját. Én ezt egyszer már elmondtam önöknek. Az eredeti célt politikailag tudjuk. A tv-idő véget ért, térjünk át arra a normális ügymenetre, hogy az ember elmondja onnan a véleményét, ezt követően kétperces vitában hozzászólnak, és életszerűvé válik a vita. Számon kértek olyan szakmai kérdéseket, amire nem is volt lehetőségünk kifejteni, mert azt egy összefüggő rendszerben kéne elmondani. És erről vitatkozunk órák óta.

Én ezért kérem, legyenek ehhez partnerek, és akkor nem kényszerítjük az elnök urat se ilyen helyzetbe, és végre úgy viselkedünk, ahogy a magyar képviselőknek az én elképzelésem szerint ebben a Házban kellene, mert ami most itt zajlott, az nem volt méltó hozzánk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 200 1999.12.01. 10:15  75-340

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szinte hihetetlen érzés, hogy eljött ez a pillanat is. Hozzászólásomban egyetlenegy mondatot engedjenek meg, tekintettel arra, hogy kétpercesekkel kezdtük, egy kicsit át kell szabnom a felszólalásomat. Az önálló orvosi tevékenységre vonatkozó jogot értelemszerűen csak orvos kaphatja meg. Az Európai Unióban pedig olyan gyakorlat sehol nincs, ahol ezt a jogot nem orvosnak adnák meg. Egyszerűen nem is értem, hogy miről beszélt az előbb a képviselő úr. Tényleg nem lehet érteni!

Az önálló orvosi tevékenységről. - Ez az a törvényjavaslat, amely számomra meglepő módon hihetetlen nagy vitát vált ki a pártok között. Holott a törvényjavaslat egyszerű, világos és meglehetősen jól érthető, pont az egyszerűsége miatt. Éppen ezért engedjék meg, hogy néhány pontba szedve végigszaladjak azon, hogy mit jelent az önállóság - ahogy ez a törvény betűjében írva van - az orvosok számára; aztán azon, hogy mi is az a praxisjog; mit jelent ez a praxisjog a szereplőknek; az ellátásra milyen garanciák vannak; mibe kerül, és végezetül arról, hogy a szakmai szervezetekkel milyen egyeztetés folyt.

Az orvosok számára az önállóság évezredek óta - bármennyire is furcsának fog tűnni - szakmaiságában adott, azon egyszerű oknál fogva, hogy a több ezer év alatt fölhalmozott tudás, ami az orvostársadalomban, az orvosokban testesül meg világszerte, abban az értelemben önálló, hogy senki más efölött szakmai kontrollt gyakorolni nem tud, kizárólag az orvosok, hiszen ők azok, akik ismerik ezeket a területeket. Hiszen aki nem ért hozzá, aki nem tanulta, aki nem tudja a fölhalmozott tudást, az ezt nem is tudja ellenőrizni. Ez az önállósága az orvosoknak mindig is megvolt.

Azokban az országokban, a világnak azon részein, ahol nálunk szerencsésebb történelmi szituációkban fejlődhettek az utóbbi évtizedekben, ott viszont kialakult az, hogy ezt az önállóságot a gazdasági függetlenségben, az egzisztenciális függetlenségben is elismerik. És ez nem más, mint a társadalmak értékítélete, az az értékítélet, amit a társadalom hoz meg. A törvényalkotásnak jelen esetben semmi más dolga nincs, mint ezt az értékítéletet fölismerni, ezt az igényt megérteni, és ezt követően a törvényekben kodifikálni és létrehozni. Így elérkezünk ahhoz, hogy mi a praxisjog. Ez a praxisjog, uraim! Az a tudás, ami itt fölhalmozódott, az az önállóság, ami itt fölhalmozódott, konkrétan megfogalmazva pedig azt lehet értékké tenni és annak... - hangsúlyozom, az értéket nem mi hoztuk létre, az értéket a társadalom hozta létre és ez a szakma hozta létre azzal, amit fölhalmozott az évezredek alatt a tudása folytán, és amelyet képvisel és gyakorol, és amelyre a társadalomnak alapvető szüksége van mindenütt a világon.

Ez az az érték, amit mi most meg kívánunk jeleníteni, ez pedig nem mástól függ, mint a betegek választásától, a betegek értékválasztásától, és véleményünk szerint a betegek egy-egy orvosra lebontva is ki tudják nyilvánítani, el tudják dönteni, hogy ki az az orvos, aki számukra megfelel, ki az az orvos, akiben ők bíznak, akiknek a legnagyobb kiszolgáltatottságban átadják a saját testüket kezelésre, gyógyításra. Ezt a betegek meg tudják tenni. Ennek a megjelenése az a praxisjog, amit most mi megteszünk, és jogilag ez úgy néz ki, hogy az önálló orvosi tevékenységről szóló működtetési jogot fogják az orvosok megkapni.

Mit jelent ez a szereplőknek? Nézzük meg, hogy miért jó ez a betegnek! Azért jó a betegnek, mert az ő döntése, az ő választása az orvos praxisának az értékét alapvetően befolyásolja. Az ő elégedettsége az, amin el fog dőlni, hogy ez a praxis mennyit is fog érni akkor, amikor eladásra kerül vagy öröklésre kerül, amikor az orvos a tevékenységét befejezi, amikor ettől megválik. Ez gyakorlatilag azt jelenti a betegek számára, hogy az orvos érdekelt abban, hogy az ő rendelője tiszta legyen, érdekelt lesz abban, hogy az ő asszisztensei kedvesek legyenek a beteggel, érdekelt lesz abban, hogy olyan környezetet teremtsen, ahova a beteg szívesebben megy el. Tegyük hozzá: alapvetően senki sem jár szívesen orvoshoz, hiszen nem jó betegnek lenni. Ezt mindnyájan tudjuk.

(13.00)

Miért jó az orvosoknak? És még egy kérdést kell feltenni: mely orvosoknak jó? Hiszen mindig azt az ellenérvet kapjuk, hogy megosztja az orvostársadalmat. Miért jó az orvosoknak? Nézzük meg a rendszerben szereplő orvosokat, háziorvosokat, gyermekorvosokat, fogorvosokat!

Világos, hogy számukra biztonságot jelent. Azt az egzisztenciális biztonságot jelenti, amit szerintem a szakma a több ezer éves tudása révén igenis megérdemel, és amit - már mondtam ezt - a nálunk szerencsésebb fejlődésben részesülő országokban meg is adnak a számukra. Jelenti ez az orvosoknak azt, hogy amikor a szakmájuktól megválnak, a tevékenységüket abbahagyják, a pályájuk vége felé szerencsés esetben nyugdíjba vonulnak, szerencsétlenebb esetben olyan betegség áldozatai lesznek, amely miatt nem tudják tovább folytatni a tevékenységüket, vagy esetleg meghalnak, abban az esetben ez az érték megjelenik, és aki nyugdíjba vonul, annak a tisztességes visszavonulás feltételeit, lehetőségeit megteremti. Aki pedig más okok miatt száll ki ebből a tevékenységből, ott vagy a hátrahagyottaknak, a családnak jelent garanciát, biztonságot, vagy a betegség elviseléséhez jelent egyfajta anyagi könnyebbséget és szintén a család biztonságát.

Az orvostársadalom más részéhez tartoznak azok az orvosok, akik ma ebből kimaradnak, a szakellátásban részt vevők, a kórházi orvosok. Valóban így igaz, nekik ettől a javaslattól nem lesz jobb. De kérdezem én, indok-e ez arra, hogy azoknak ne javítsunk a helyzetén, akiknek a helyzetén képesek vagyunk javítani. Meggyőződésem, hogy ez arra nem indok. Azt pedig tovább kell vizsgálni, hogy a szakellátásban hogyan lehet megteremteni egy hasonló privatizáció vagy egy hasonló önálló orvosi tevékenység jogát. Ezen dolgozunk, és szándékaink szerint ezt meg is valósítjuk. Továbbá azon is gondolkodni kell, hogy a fekvőbeteg-intézetben dolgozó orvos kollegáinknak hogyan tudjuk ugyanezt a biztonságot megadni. Ez is az Országgyűlés napirendjére kerülhet a közeljövőben, a szakértői munkák folynak, a terveink és szándékaink erre is kiterjednek.

Miért jó ez a finanszírozásnak? - teszik fel a kérdést. Az alapellátás finanszírozása a legolcsóbb az egészségügy területén. Amennyiben itt történik a betegellátás zöme, ráadásul a betegek megelégedésére, ez a finanszírozónak a legolcsóbb megoldás. Azt hiszem, megint elég egyértelmű, hogy ez miért jó. Az az orvos, aki birtokosa a praxisának, abban érdekelt, hogy minél több elégedett páciense legyen, minél több elégedett ember éljen abban a körzetben, ahol ő felelős az emberek egészségéért. Tehát ösztönzi az orvost a gondozásra, az igazi családi orvoslásra.

Mibe kerül? - teszik fel a kérdést. Ez jelen pillanatban egy döntésbe kerül. Mint mondtam, az értéket a társadalom teremtette meg, nekünk semmi más dolgunk nincs, mint felismerni és törvényben kodifikálni, ez nem kerül pénzbe, uraim, akárki akárhonnan is próbálja megmagyarázni!

Legvégül a szakmai szervezetekről és az egyeztetésről. A szakmai szervezetekkel hosszas egyeztetést folytattunk - és itt egy több órás vita erről szólt - egy olyan törvényjavaslatról, amely ennél többet adna át az alapellátásban dolgozó orvosoknak, de ehhez, mint mondtam, kétharmados módosító javaslatokra is szükség van, ehhez kétharmados támogatásra is szükség van. A szakmai egyeztetés során egyértelművé és világossá vált, hogy ennek a kétharmadnak a megszerzése majdhogynem lehetetlen. Ennek ellenére, amikor ezzel a problémával szembesültünk, úgy döntöttünk, hogy az egyszerűbb javaslatot, amelyhez nem kell ezt a kétharmadot megszerezni, nyújtjuk be a parlament elé. Egyúttal ekkor érkezett egy tárgyalási ajánlat a Szocialista Párt részéről, hogy egyeztessünk a törvényjavaslatról. Megragadva az alkalmat elővettük azokat a munkákat, amelyeket korábban készítettük, és átadtuk a Szocialista Pártnak, átadtuk a Szabad Demokraták Szövetségének és természetesen a MIÉP-nek is mint ellenzéki pártoknak, hogy akkor erről vitatkozzunk, ha már ők azt mondják, hogy elkezdték a hatpárti egyeztetést.

Így kerültek elő a kétharmados módosító javaslatok, így került elő az, hogy egy, a jelenlegi benyújtott törvényjavaslaton túlmutató, szerintünk az egészségügy szempontjából alapvető fontosságú módosítókról is tárgyaltunk hatpárti egyeztetésen. Az érdekszövetségek, amiről Keller képviselő úr szólt, az eredeti javaslatot ismerték. Ehhez képest annak egy szűkített változata az a négy paragrafus, amit benyújtottunk, de természetesen, ha az egész halmazt vesszük (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), annak részhalmazát, elemét is ismerik az érdekképviseletek. Tehát semmi olyan új nem került ide, amiről ők ne tudnának.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 208 1999.12.01. 2:06  75-340

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Akkor most visszafelé fogok haladni, mert ez a fogorvoslás, azt hiszem, fontosabb azoknál, amik előtte elhangzottak, mert azok félreértések, ez viszont egy érdekes felvetés volt, hogy ne lenne szabad orvosválasztás a fogorvosoknál.

A fogorvosoknál a finanszírozás a területi ellátási kötelezettség elve alapján történik meg. Többféle praxis szervezhető. 3500 fő általában az a praxisnagyság, ahol vegyes praxisra engedi a rendelet megszervezni a praxist. Itt is ugyanaz a helyzet, mint máshol. Elmehet máshova ellátásra a beteg (Dr. Koleszár Lajos: Nincs ellátórendszer!), más körzetbe, ott meg is kapja az ellátást; egyet nem tehet meg a fogorvos: a területi ellátási kötelezettséggel rendelkező kolléga nem küldheti el azt a beteget, aki az ő körzetében hozzá fordul, de elláthat bárkit, aki más körzetből hozzá fordul, és a finanszírozását utána meg is kapja. A fejpénzrendszerű finanszírozását - ami egyébként 25 forintot jelent havonta betegenként - nem, de a teljesítményarányos finanszírozását a taj-szám leadása után a társadalombiztosítás megfizeti.

Tehát, képviselő úr, önt csúnyán félrevezették a fogorvosok, ha azt mondták, hogy a fogorvoslásban nincs szabad orvosválasztás. Ez ugyanis nem igaz. Van. Ismerem, magam is az vagyok, meglehetősen jól ismerem a szakmát néhány éve, és azt is, hogy milyen problémákkal küszködik; speciel azzal az egy problémával nem küzd, hogy a betegnek ne lenne meg az a választási joga, hogy szabadon dönti el, melyik fogorvoshoz megy. Ön azt mondta, hogy van közel 5000 fogorvos az országban - pontosan így van -, és 2700 körül van jelenleg azoknak a praxisoknak a száma, amelyek területi ellátási kötelezettséggel működnek. Ön ezt nagyon pontosan mondta.

Hozzá kell tennem, hogy sok olyan praxis van, amely nincs betöltve, üres az állása, sok ilyen fogorvosi praxis van az országban, és azt is tegyük hozzá, hogy sok olyan praxis van, amely nem üres, csak nem szervezték meg. Tehát egész egyszerűen az történik, hogy mondjuk egy nagy város... (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Bocsánat, nincs több időm, majd később kérek újra szót.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 216 1999.12.01. 2:04  75-340

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Megint visszafelé leszek kénytelen haladni, és roppant méltatlan dolog, amibe kényszerültem. Úgy fogok ellentmondani egy bizonyos kérdésben, hogy hozzám nem juttatta el a Magyar Orvosi Kamara elnöksége, sem úgy mint képviselőtestületi tagjának, sem úgy mint a Fidesz egészségügyi kabinetjének a vezetőjéhez, ezt a javaslatot.

(13.20)

De még egy nagyon fontos kérdés van, elnök úr; emlékszik arra, amikor önök szerdán a hatpárti tárgyalást kezdeményezték délután 4 órakor? Akkor én személyesen mondtam el önnek, hogy viszonylag azért is próbálok sietni, mert a Magyar Orvosi Kamara elnökével találkozom kettő emelettel lejjebb, és ott fogom átadni neki a javaslatokat, a törvényjavaslat szövegét. Ott volt azon a tárgyaláson az Orvosi Kamara főtitkára is.

Lehet, hogy ez nem minősül hivatalosnak, elképzelhető, de ne tessenek nekem olyanokat állítani, se testület se más, hogy nem tárgyaltunk, nem tájékoztattuk és nem mondtuk el. Szóval, azért ezek egészen méltatlanok, és én nagyon nem szívesen teszek ilyet. (Keller László: Nem az...) Elnézést kérek, erre egész egyszerűen nem tudok mit mondani. Akkor álljunk le, és le kell ülni ismételten megbeszélni, hogyan történhetnek meg az ilyen esetek. Őszintén sajnálom, de erre nem tudok mást mondani. És kikérem magamnak, igenis egyeztettem!

Hogyan lehet a garanciális elemeket érvényesíteni? Csáky képviselő úr elmondta, és ez nagyon új felfogás lenne, ha azt állítanák, hogy a garanciális elemek attól kerülnek be a rendszerbe problémaként, hogy most létrejön az önálló orvosi tevékenység. Nagyon finom mechanizmusa van, s ha nem működik, akkor helyben is kell keresni a problémát. Részben lehetősége van az önkormányzatnak, mivel semmilyen önkormányzati jog nem sérül az általunk előterjesztett négyparagrafusos formában, akár feladatátvállalási szerződést bontani, akár a közalkalmazotti jogviszony felbontását kezdeményezni. (Az elnök csenget.)

Később folytatom, bocsánat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 224 1999.12.01. 2:04  75-340

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. (Karakas Jánosnak:) Képviselő úr, folytatnám akkor a garanciális elemeket. Tehát a praxisjog ezt a kérdést nem befolyásolja, ugyanis az önkormányzatok változatlanul a területi ellátási kötelezettség és az ellátási felelősség hordozói maradnak a törvényjavaslat szerint.

Azt kérdezi, hogy mi történik, amikor váltás van: ott hagytam abba, hogy az önkormányzat bonthatja ezt a szerződést, ebben az esetben az orvos kolléga rendelkezik egy praxisjoggal, de vele az önkormányzat nem köt szerződést. A praxisát meghirdetheti, más praxisjoggal rendelkező orvossal szerződést köthet, tehát semmiben nem sérül az önkormányzat joga. Az a probléma pedig, hogy egy háziorvos tevékenységével való elégedetlenség milyen formában juthat el oda, hogy a tevékenységét abbahagyja, nem a praxisjogtól függ. Azt hiszem, ezzel megválaszoltam az ön kérdését.

Keller képviselő úr jóval korábban tette fel a kérdést, hogyan lehet bevinni társaságba ezt a praxisjogot. A megközelítésre a válasz roppant egyszerű; ha egy háziorvos vállalkozásban kívánja üzemeltetni a rendelőjét, akkor több társasági forma közül választhat: lehet egyéni vállalkozó, nyithat betéti társaságot, kft.-t, ad absurdum jogelméleti nonszenszként még részvénytársaságot is, de ez elég furcsának tűnne. Egy dologra viszont mindenképpen köteles lesz: személyesen gyakorolni a tevékenységet. Ezt azért tettük bele, hogy ne történhessen meg az, hogy egy jobb módú háziorvos felvásárol öt-hat praxisjogot, és utána egy kft.-n belül bérben "rabszolgákat" alkalmaz, fiatal kollégákat, akik majd egészen kis bérért végzik ezt.

Ez a szabályozásból következik: csak személyesen gyakorolhatja és egy orvosnak csak egy praxisjoga lehet. Ez egyébként következik a törvényjavaslatból teljesen világosan. (Keller László: Hol van leírva ez?) Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 228-230 1999.12.01. 2:10  75-340

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Elnézést kérek érte. Szeretném befejezni mindenkinek a válaszadást, mert felvetettek kérdéseket.

ELNÖK: Kérem, hogy a jövőben időben jelezze hozzászólási szándékát. Köszönöm.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Bocsánatát kérem, elnök asszony! Kiváló reflexekkel rendelkezik, köszönöm, hogy észrevett.

Koleszár képviselő úr, a fogorvoslást nem tudtam befejezni, tehát hogy a praxisok egy része jelen pillanatban nincsen betöltve, sőt nagyon sok olyan nagyváros van, ahol kevesebb praxist szerveztek meg, mint amennyit a lakosságszám lehetővé tenne. Tették ezt azért, mert itt van egy bizonyos aránytalanság a fogorvosi szakmán belül, hogy ha egy praxisban több beteget tudnak ellátni, akkor ez számukra jobban megéri, mint ha több praxist szerveznek. Ez azért van, mert az egyes tevékenységek után finanszírozás van, co-payment van, tehát a beteg hozzájárul az elvégzett tevékenység után a saját fizetésével, például gyökérkezelés, fogtömés, sorolhatnám. Ebben az esetben mindig az történik meg, hogy minél több beteg jut egy praxisra, annál nagyobb az egy praxisra jutó jövedelem. Ez az oka annak, hogy általában ebben érdekeltek, hogy kisebb számban szervezzék meg a praxisokat.

Van egy merőben más helyzet, a kistelepülési fogorvosi ellátás, ahol szintén megkérdezték, hogy akkor mi a választás szabadsága. Azt kell elmondanom, itt például az a helyzet, hogy több településnek van egy fogorvosa, és ő több rendelőben is dolgozik, és ezek a fogorvosok vándorolnak. Itt egészen nagy praxisok is összejönnek időnként a sok kicsi településből, de hozzá kell tennem, hogy ez alapvetően nem érinti - megint azt kell mondjam - a praxisjogot. Tehát vitatkozhatunk erről, ez az egészségügyi ellátórendszer belső szerkezete.

Mélységesen egyetértek önnel abban, hogy '92-ben a fogorvoslással kellett volna kezdeni. Abszolút egyetértek vele. Minden készen állt hozzá gazdaságilag is, de sajnos nem azzal kezdték. Egy következő kétpercesben majd folytatni fogom.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 234 1999.12.01. 2:00  75-340

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő úr, elnézést kérek, a korábbi restanciáimat próbálom teljesíteni. A kórházi orvosok belekeverése a történetbe volt az egyik kifogás a felszólalásommal kapcsolatban.

Azt hiszem, hogy a képviselő úr, aki most éppen nincs jelen, félreértett valamit, ugyanis én azt mondtam el, hogy semmi sem indokolja azt, hogy azért ne adjunk valamit a magyar orvostársadalom egy csoportjának, mert nem tudunk egyszerre az egésznek adni. Ezt próbáltam kifejteni, és azt próbáltam elmondani, hogy a kórházban dolgozó kollégák - és itt nem csak az orvosokra gondoltam -, a kórházban dolgozó egészségügyi személyzet jogállását újra kell gondolni. Ez reményeink szerint a következő fél év folyamán a Ház elé kerül, és ez őket kedvezőbb helyzetbe fogja hozni - erről beszéltem.

(Dr. Házas József felé fordulva:)

Képviselő úr, az ön által előbb elmondott felszólalással, a kétharmados vagy nem kétharmados törvényrészekkel kapcsolatban, úgy gondolom, azt a részét a törvénynek, amely készen van és feles törvény, módunkban áll akár az egész Országgyűlés támogatásával elfogadni és hatályba léptetni. Ha a kétharmados részhez önök kevésnek érzékelik az időt, időnk még van. Utána is lehet folytatni a tárgyalást róla, utána is lehet az egészségügyi alapellátás helyzetéről folytatni a tárgyalást, de önök kötik a két javaslatot az egyidejű elfogadáshoz. Mi nem kötjük, nekünk később is jó, csak legyen meg.

De azt nem tartjuk elfogadhatónak, hogy legalább az alapja, ez a négyparagrafusos törvényjavaslat ne kerüljön most elfogadásra. Ugyanis ezt semmi nem indokolja. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 242 1999.12.01. 2:03  75-340

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Keller képviselő úrnak szeretnék először reagálni.

1. Azt mondta, hogy az általános vita megkezdése előtt benyújtottunk módosító javaslatokat. Ez nem igaz, nem nyújtottuk be az általános vita megkezdése előtt.

2. "Olyan módosító javaslatokat hoztak elő, amit én nem ismerek." Képviselő Úr! Erre nem tudok mit mondani. Ön ott ült azon a hatpárti egyeztetésen, amelyen ezeket a módosító javaslatokat jóval hamarabb az ön pártjának képviselője, Kökény Mihály kezébe átadtam. Ön hétfőn ott ült azon a hatpárti egyeztetésen, s őszintén sajnálom, ha úgy jött el, hogy nem olvasta el a javaslatainkat, ellenkező esetben önnek ezt ismernie kell. Döntse el, hogy melyik állítása a helytálló és megfelel. S amíg nem tudunk ezen dűlőre jutni, hogy ön ismerte és úgy vitázott róla, vagy nem ismerte és úgy vitázott, addig nem tudunk a kérdésről tovább vitatkozni.

Szabó képviselő úr megkérdezte, hogy biztos-e, hogy a háziorvosok azok, akiknek adni kell, merthogy ennél sokkal reménytelenebb is helyzetben vannak az egészségügyi ellátórendszerben egyes orvosok, illetve nincsenek. Az igazi baj más területen van - mondja ön -, nem a háziorvosi ellátásnál. Nekem ezzel kapcsolatban két észrevételem van.

Az egyik: én nagyon bíztam benne, hogy azt az érvelési rendszert sikerül megúszni, hiszen az egészségügyet ismerő szakemberek vitatkoznak most, ami arra próbál játszani, hogy az egészségügy szereplőit egy kicsit egymás ellen hangolni, ha lehet. Ezt csak nagyon finoman fogalmazom meg, esetleg éreztem mögötte ilyet, de ön majd meg tud cáfolni, hogy nem ez volt a szándéka, s akkor ezt örömmel veszem.

A másik: ha egy romos házat megpróbál felújítani, nem biztos, hogy a tetővel kell kezdeni. Megteheti, de ettől még az alapjait kellene igazán stabil, igazán jó helyzetbe hozni. A felszólalásomban elmondtam, hogy miért kulcsfontosságú az, hogy ez a vagyoni jog megjelenjen.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 258 1999.12.01. 2:03  75-340

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót elnök asszony. Képviselő Úr, sőt Képviselő Urak! Keller László, akkor ezek szerint ön mégiscsak ismeri a javaslatot és olvasta. Ennek őszintén örülök, hogy így a végén - ah, nincs még vége, de azért viszonylag időben - kiderült. Akkor azt is pontosan tudja, hogy a kormány által benyújtott javaslat egy helyzet, amelyik sima feles törvényt érint, és ezt minden további nélkül tudják a koalíciós partnerek támogatni, és támogatni is fogják. Ezt elég gyakran és elég sokat elmondtam, reggel óta szerintem már vagy tízszer.

A másik, amivel leültünk tárgyalni önökhöz a hatpárti asztalhoz, az olyan módosításokat tartalmaz, amiről érdemes hatpárti tárgyalást folytatni, mert hiszen a sima felesről teljesen fölösleges, ezért van a parlament, azért van, hogy ezt csinálja. Mi vittünk oda olyan javaslatot. És ön azt kéri rajtam számon, hogy most melyiket támogatom. Nyilvánvaló, hogy ha önök beleegyeznek, akkor magától értetődően a kétharmadost támogatjuk. De amíg nem tudjuk, addig csak a felest tudjuk támogatni, és azt fogjuk tudni elfogadni. De ez itt ki fog derülni, képviselő úr, mert benyújtottuk, itt van a Ház előtt, és önöknek lehetősége lesz igennel szavazni, és akkor a kalács is meglesz, nemcsak a mazsola, hogy miniszter urat idézzem, vagy lehetőségük lesz a nem gombot nyomni, és akkor marad a mazsola.

Nem olyan bonyolult ez a kérdés, mint ahogyan ön ezt fölteszi. És pláne nem igaz az, amit sugallni szeretne, hogy magunk sem tudjuk, hogy miről van szó. Dehogynem tudjuk! Ön ugyanolyan pontosan tudja, mint mi, csak hát nem tudom, miért, ezt ritkán teszi meg, hogy ennek megfelelne. Tűzoltó-hasonlatba nem mernék belemenni, nem tudom, hogy a tetőnél kell-e oltani a tüzet vagy alul, ez nem az én szakterületem. Egy biztos, hogy valóban a háziorvosi rendszer kulcsa az ellátórendszernek, és meggyőződésem, hogy a praxisjog keletkeztetése sokkal nagyobb arányú ellátást fog lehetővé tenni az alapellátásban, és védi majd a kórházakat.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 274 1999.12.01. 2:03  75-340

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Én egészen idáig próbáltam nagyon tisztességesen nem beszélni a módosító javaslatokról és azok tartalmáról. Tettem mindezt azért, mert egyfelől általános vitáról van szó, próbáltam tartani magam a Házszabályhoz, másrészt ezekről a javaslatokról hatpárti egyeztetést kezdtünk, ami reményeim szerint még nem ért véget. Tehát én úgy érzem, hogy az a becsületes eljárás, ha nem most, az általános vitában kezdjük el ezeket a módosítókat citálni.

Én egészen korrekt módon, ha megfigyelték, egyetlenegyszer nem mondtam semmi konkrétumot a javaslatainkról, és nem azért tettem, mert nem ismerem - nem azért tettem! -, hanem azért, hogy a hatpárti egyeztetésre megmaradjon a nyitott kérdés, a lehetőség, mert én még mindig reménykedem, mert alapvetően optimista ember vagyok. Én nagyon kérem önöket, hogy ne kényszerítsenek bele abba, hogy elkezdjem ezt mondani! (Kuncze Gábor: Jaj, de megijedtünk!)

Elmagyaráztam Keller képviselő úrnak is azt, képviselő asszony, és megismétlem, hogy igaza van, két alapjaiban különböző koncepcióról van szó, a két koncepció egymást nem zárja ki, az egyik koncepciónak részeleme az, ami felesként most itt, a Ház előtt van. Ezt már elmondtam egyszer, megismételni tudom, lehet, hogy ebben nem egyezik az ön véleménye az enyémmel, de akkor is erről van szó. És én nagyon szerettem volna, ha most nem kellene arról beszélni, hanem erről a négyparagrafusosról beszéltem, és majd amikor a részletes vita eljön, akkor kifejthetjük az álláspontunkat ezekről.

Kamara - visszatérőként megfogalmazták. Köszönöm Kökény elnök úrnak, hogy rendelkezésemre bocsátotta ezt, amit a november 29-ei ülésről a kamaraelnökség hozott. El kell hogy mondjam, ez már azokkal a bizonyos módosító javaslatokkal egybeszerkesztett, új törvénytervezet-változatra reagál, amelyet én magam adtam át, szinte egy időben a kamara elnökének, azzal, ahogy önök megkapták, azért, hogy megismerjem az álláspontját. Sajnálom, hogy ezt tárcajavaslatként tüntette fel az elnökségi ülésen. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 286 1999.12.01. 2:00  75-340

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Koleszár képviselő úr, azt hiszem, ön valamit félreértett. Ha a négyparagrafusos törvényjavaslatot elolvassa, akkor jól látja, sehol nem érinti az önkormányzatok kérdéskörét. Ez a törvényjavaslat értelemszerűen nem érinti az ingatlant sem, ez a törvényjavaslat nem érinti a területi ellátási kötelezettséget sem, nem érinti a gép-, eszköz- és műszerparkot, és nem érinti a finanszírozást. Tehát amit ön elmondott, az fikció. Ezért kérem, legalább maradjunk tárgyszerűen annál, amiről beszélünk!

Megint úgy értékelhetem, kísérletet tesznek arra, hogy arról beszéljenek, amiről a hatpártin kellene beszélnünk, hogy az alapjaiban megváltoztassuk-e az egészségügyi alapellátás struktúráját. De most még mindig azt mondom, hogy nyitva szeretném hagyni a hatpárti tárgyalás előtt a lehetőséget, és nem szeretném az ülésterembe áthozni ezt a vitát. De önök lépten-nyomon ezt teszik, hiszen olyan elemeket említenek meg, amelyek nincsenek benne a törvényben, de az egészségügy reformjaként természetesen szóba jöhetnek. De akkor az legyen világos, hogy most nem a törvényjavaslatról beszélek, hanem úgy gondolom, hogy az a reform elemeként szóba jöhet.

És akkor erről is beszélhetünk, gondolom, az általános vita ezt elbírja, majd figyelmeztet bennünket az elnök asszony, ha esetleg olyat tennénk, ami nem helyes. De még egyszer kérem, térjünk vissza az eredeti négy paragrafushoz, és arról beszéljünk! Az, hangsúlyozom, sem az önkormányzati vagyont, sem az eszközöket, sem az ingatlanokat nem érinti. Nem változtatja meg az ellátási kötelezettséget, az ellátási felelősséget, és nem nyúl bele az önkormányzatok döntési szabadságába a tekintetben, hogy kit fognak alkalmazni egy adott praxisban, vagy kivel kötnek feladatátvállalási szerződést.

Ezt egyszer és mindenkorra rögzítsük, és akkor erről ma már nem kell többet vitatkoznunk! Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 317 1999.12.01. 2:04  75-340

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. (Dr. Vojnik Máriához:) Képviselő asszony, olyan helyen ültem, amelyet ön nem láthatott, de itt voltam, figyeltem. (Dr. Vojnik Mária jelzésére:) Jó, köszönöm szépen, tehát azért van, aki hozzá tud szólni.

Az ön állásfoglalásával természetesen nem értek egyet. Véleményem szerint ez a törvényjavaslat ebben a formájában is értéket képvisel, ebben a formájában is elfogadható. Ha önök a négy paragrafusos törvényjavaslatban, a feles törvényjavaslat részben olyat találnak, ami nem helyes az önök véleménye szerint, vagy abban a formájában nem jó, akkor önöknek lehetőségük van módosító javaslatokat benyújtani (Keller László: Mikor?) a négy paragrafusos részhez, és lehetőségük van a törvényjavaslatot ilyen értelemben is megváltoztatni. Sőt, még mindig bízom benne, hogy a hatpárti tárgyalás, amit önök kezdeményeztek, még nem ért véget.

Tehát nagyon kérem, még ne előlegezzük meg egyik oldalról sem azt, hogy nincs tovább, mert én még mindig abban bízom, hogy ennek van realitása, ennek a tárgyalásnak még vannak tartalékai. Éppen ezért nem is próbálok olyan éllel reagálni, mint ahogy ezt ma egy-egy felszólalás kapcsán megtettem. Tehát szeretném, ha ezeket a tárgyalások nyitva maradnának, és lenne még esélyünk egyeztetni.

Éppen ilyen szellemben kívánok Keller képviselő úrnak is válaszolni - most önmérséklettel nem reagálok tételesen mindarra, amit elmondott -, hogy remélem, a hatpárti egyeztetésen lesz módunk nyugodtabb körülmények között az eredeti, ennél sokkal békésebb hangnemben erről a kérdésről beszélni.

Tulajdonképpen még egyetlenegyre szeretnék kitérni: a vita mintegy 5 órás terjedelme és az a nagyon szerencsétlen kezdete, ahogy a Házban ez elindult, hogy két óráig nem folyt érdemi vita, ez volt az, ami sajnálatos szerintem. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 323 1999.12.01. 0:40  75-340

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az éles vita után mindig megnyugtató hallani, ha a felek visszatérnek a normális, nyugodt hangnemhez. A hatpárti tárgyalásokon is elmondtam, itt, a Házban is elmondtam, ez egy olyan kérés, amelyet nem tudunk teljesíteni, hiszen az általunk fontosnak vélt január elsejei határidő tartását ennek a javaslatnak az elfogadása nem tenné lehetővé. Ehhez a kormánykoalíció pártjai ragaszkodnak, ezért mi nem tartjuk elfogadhatónak azt, hogy az ügyrendi vitát lezárjuk, tehát nem értünk egyet az ön ügyrendi javaslatával. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 337 1999.12.01. 2:02  75-340

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Megpróbálok gyorsan reagálni. A képviselő úr érintette a Fidesz programját és a kormányprogramot. Ez, ami most történik, pontosan megfelel annak. Kérem, hogy tételes ellenőrizze.

Azt mondja, hogy rajtaütésszerű. Egy kormányjavaslat benyújtása egy törvénymódosításra úgy történik, hogy benyújtják, ezt követően a Ház menetrendjében sorra kerül. Igen, most egyhetes ülésrend van, ha háromhetes ülésrenddel dolgozhatnánk, akkor nem érezné ilyen rajtaütésszerűnek. Ezért is jó a háromhetes ülésrend. Most éppen az egyhetestől szenved a képviselő úr, és itt önök valamennyien ezt vetik a szemünkre, egyébként máskor persze azért lázadnak, hogy miért háromhetes az ülésrend.

Képviselő úr, eddig is minden módosító javaslatot megfontoltunk, megnéztünk, függetlenül attól, hogy ez kétharmados volt vagy feles, és - ha emlékszik - a költségvetési bizottság ülésén is, azt hiszem, úgy zártam a mondandómat, de biztos, hogy beleszőttem, hogy örülök annak, hogy érdemi vitát folytatunk, és várom az önök javaslatait erre a törvényjavaslatra. Most is csak ezt tudom megerősíteni.

Értem, hogy ön politikai felhangot ad neki, hiszen ez a dolga a parlamentben, de ez a törvényjavaslat jó, és nem szoktak olyat mondani a kormánypárti képviselők, hogy ez a javaslat úgy rossz, ahogy van, ne adja a szánkba, tőlem ilyet még egészen bizonyosan nem hallott. Úgyhogy ez a javaslat védhető, ezt tettük ma usque öt-hat órán keresztül, de már bajban vagyok, hogy pontosan mikor is kezdtük.

Ami még nagyon fontos és amire igazából reagálni kell, az az alapellátás és a szakellátás kérdése, és a bizottsági vitában elmondtam önnek: a szakellátás jelen pillanatban nem áll készen egy ilyen jellegű privatizációra, ezt önt pontosan tudja, ugyanis a kórházakkal túl nagy még az összenövése, először ezt szét kell választani, utána kerülhet erre sor.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 172 1999.12.06. 2:04  155-207

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Asszony! Az önök módosító javaslata, mivel magának a törvényben beterjesztett módosításnak az elhagyását jelenti, így értelemszerűen az erről való vita egy megismételt általános vitát eredményez. Logikailag csak ez következhet belőle. Ugyanis itt most az a kérdés, hogy legyen vagy ne legyen.

Ön igen derekasan próbálta összeszedni az általános vitában elhangzott érvrendszereket, ezeket csoportba szedni, és ennek megfelelően érvelni a mellett, hogy miért váljon ez lehetségessé. Engedje meg, hogy annyiban egészítsem ki az ön mondatait, ami a saját elmondott részemre vonatkozik. Én pedig azt hiszem, ebben arról próbáltam meggyőzni a Házat, hogy ez a kérdéskör azért nem elsősorban orvosi kérdés, mert ennek a technológiai része közel húsz éve ismert az orvostudományban, különböző megoldási módozatokkal tíz éve gyakorlat is, hogy ez lehetséges. A szabályozás sokkal később született meg, maga a gyakorlat is ennél sokkal-sokkal később terjedt el.

(18.50)

Részletesen elmondtam az általános vitában, hogy melyek azok az okok, amelyek miatt a törvényjavaslatot ebben az eredeti, tehát az egészségügyi törvényben szabályozott módon semmiképpen nem tartom elfogadhatónak és bevezethetőnek. Ezek az okok elsősorban szociológiai szempontok voltak, a családok életébe jelent nagyon durva beavatkozást, azoknak a családoknak az életébe, akik ezt önként teszik meg. Ezeken el kell gondolkodni, hogy ezek lehetségesek-e, szabad-e, és elegendő ok-e arra, hogy ezért ezt megtegyük.

Később folytatni fogom. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 182-184 1999.12.06. 2:26  155-207

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Úr! Elnézést kérek, nem szoktam ilyet tenni. Nem tudom, hogy itt volt-e a múltkori ülésünkön az általános vitán és meghallgatta-e, a hozzászólásából arra következtetek, hogy esetleg nem, mert akkor értené, hogy melyik családra gondoltam.

Jelenleg a szabályozás azt mondja ki, hogy kell egy olyan család, ahol már legalább egy gyermeket szült az anya, ez a gyermek abban a családban növekedik. Reményeink szerint a családok többsége olyan, amelyikben férj is együtt él a feleséggel, és így nevelik a gyermekeiket. Ennek a családnak az életébe meglehetősen durva beavatkozás az, hogy más genetikai szülők gyermekét ez az asszony kihordja.

Egyrészt ez a férj nem nyúlhat a feleségéhez, nem élhet vele házaséletet a fogamzás előtti meglehetősen hosszas időszakban. (Dr. Fenyvessy Zoltán: Ezt vállalja!) Ez az asszony az életét kockáztatja a szüléssel, akinek egyébként gyermeke van, akit fel kell nevelni. Ezt követően... (Dr. Fenyvessy Zoltán: Vállalja!) Várjon, képviselő úr - vállalja, persze, mindenre ezt tetszik mondani. Ez egyébként tipikusan a liberalizmus éthoszához kapcsolódó jog, hogy mindenre joga van, ez azzal függ össze - furcsállom, hogy pont a képviselő úr védi, de hát szíve rajta, az önök pártjának is meg lehet tenni mindent. Képviselő úr, folytassuk!

Annak a gyermeknek el kell majd magyarázni azt, hogy miért nincs kistestvére, hova lett, és annak a családnak ezt el kell viselnie. Ha ön erre azt mondja, hogy ez nem durva beavatkozás egy család életébe, akkor erre nem fogok tudni mit válaszolni, ugyanis ez a minimum, amit el kell fogadni.

Ezek a kérdések igenis nincsenek szabályozva, nem foglalkoznak azzal a roppant egyszerű kérdéssel, hogy Magyarországon az örökbefogadásoknak két módja létezik, a nyitott és a zárt, és szinte majdnem mindig lehetőség szerint a zárt, a titkolt örökbefogadásra törekednek a magyar családok, hiszen a gyermektelenséget szégyennek tartják, ennek a megoldását pedig titokban kívánják kezelni, hogy a gyermeküket sajátként neveljék fel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ebben a szituációban a legrosszabb, amit tehetünk, ha ugyanazon a családon belül tartós kapcsolatba kényszerítjük őket. A mostani szabályozás tehát...

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a két perc...

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): ...a lehető legrosszabb elképzelés. Bocsánatot kérek, elnök úr!

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 322 1999.12.07. 2:02  315-447

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat szakellátásra vonatkozó kiterjesztését mint elvet - tehát hogy a szakellátás is kerüljön bele abba a csomagba, amelyik privatizáltan működhet ebben az országban, tehát a magánosítás kiterjed rá - elfogadjuk, támogatjuk, mi több, a mai nap folyamán Bartha képviselő úr ebben az ügyben fel is szólalt a Házban, interpellációt intézett a miniszter úrhoz. Ezt támogatjuk.

A problémánk az, hogy jelen pillanatban Magyarországon a szakellátásban nincsenek tisztázva olyan világosan a körzetek, a körzethatárok, nem határolódnak el olyan világosan a szakellátás egyes területei, természetesen nem mindre vonatkozik, de egyes területei; nem határolódnak el a kórházi fekvőbeteg-ellátástól olyan világosan, hogy ki is az az orvos, aki ezt ténylegesen csak ő maga végzi, ami egyelőre nem teszi lehetővé, hogy abban a formában, ahogyan ez a törvényjavaslat keletkezteti a praxisjogot, keletkeztetni lehetne a szakellátásban, és meg lehetne indítani a folyamatot.

Ehhez először szükség van a kórháztörvényre, amelyik világosan meg fogja szabni a határt, hogy hol van a fekvőbeteg-ellátás és az ehhez tartozó járóbeteg-szakellátás között a határvonal. Világossá kell tenni, hogy melyik kolléga melyik ellátási részben dolgozik, és ezután válik lehetővé az, amit ön kér. Ezért ezt a munkát nem lehet megspórolni. Tehát először ezt el kell végeznünk, és erre mi nyitottak vagyunk, és ezt meg is fogjuk tenni a következő fél év során, és ezt követően sor kerülhet mindarra, amit a képviselő asszony javasol. Tehát értelem szerint nem ebben a törvényben, hanem egy másik törvény után kerülhet sor erre a megoldásra.

Egyébként annak ma sincs akadálya, hogy bizonyos feltételek fennállása esetén egyfajta funkcionális privatizáció elinduljon a járóbeteg-szakellátásban, mint ahogy erre van példa (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az országban.

Köszönöm, elnök asszony.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 328 1999.12.07. 2:01  315-447

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Még egyszer próbálom elmondani: vannak olyan részek, amelyek nem egyszerűen végiggondolás kérdései, hanem képzelje el azt a valószínűleg ön által is ismert szituációt, amikor egy megyei jogú város kórházában vagy egy megyei kórházban fizikailag egybeépülve található a járóbeteg-szakrendelés a fekvőbeteg-ellátással.

 

(18.50)

 

Ugyan státus szerint lehet, hogy tisztázott, hogy ki van járóbeteg-szakrendelési, és ki van a fekvőbeteg-intézeti státuson alkalmazva az orvosok közül; ugyanakkor forgószínpadszerűen látják el tevékenységüket. Egy ilyen intézmény körülbelül 250 ezer fő ellátási kötelezettséggel betegeket lát el. Akik oda belépnek, a három rendelőből véletlenszerűen abba a rendelőbe fognak bemenni, ahol éppen a legkevesebb beteg van, a betegirányító oda irányítja őket. Véletlenszerűen az az orvos lesz bent, aki éppen aznap oda van sorosan beosztva. Tehát nem lehet megmondani, hogy melyik körzetből jött a beteg és hova tartozik, mert nincs körzetekre osztva a terület. Nem lehet megmondani, hogy ki az az orvos kolléga, aki itt rendelkezne azzal a fajta praxissal, azzal a fajta kérdéskörrel. Egész egyszerűen nincsenek tisztázva ezek a kérdések. Ma egy kórház úgy üzemel, hogy nem is szükséges, hogy ezt tisztázza, hiszen pontosan gyakorlatilag ezekben a kórházakban egybe van integrálva a két ellátási forma, s ennek az a következménye, hogy ez fizikailag nem végrehajtható. Végig lehet gondolni, bármit végig lehet gondolni; ha nagyon akarunk, akár még törvényt is hozhatunk rá, csak éppen képtelenség lenne végrehajtani, ugyanis annyira elrugaszkodik a mai magyar valóságtól.

A kórháztörvényben ezt a kérdést először meg kell válaszolni. Van néhány kérdés, amire válaszolnunk kell. Például arra, hogy a járóbeteg-szakrendelés és a szakambulancia miben is különbözik egy kórházban, hol vannak a határok, mert az nagyon gyakran ez összemosódik.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 336 1999.12.07. 1:57  315-447

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselő Hölgyek, Urak! Itt egy dologban, úgy érzem, esetleg van egy bizonyos fajta félreértés, vagy nem fejeztem ki magamat teljesen pontosan. Nem arról szól, hogy a koalíciós oldal ne akarná és ne tenné meg, hogy a járóbeteg-szakellátásban dolgozó kollégák is egy hasonlóhoz hozzájuthassanak, és elinduljanak a privatizált szakrendelések útján. Ez célunk, csak nem ebben a törvényben, és nem január elsejei határidővel. Ez az egyetlen különbség, amit azért világossá kell tenni. Arra véleményünk szerint egy másik törvénynek a szabályozása fog lehetőséget adni, s ez jön. Reményeink szerint a következő év folyamán ez el is fog készülni, megvalósul. Amikor arról beszélnek, hogy a járóbeteg-szakellátás ebből most kimarad, akkor kérem, ezt vegyék hozzá figyelembe.

Azt még egyszer hangsúlyozom: ahol a járóbeteg szakellátást az önkormányzattal egyetértésben funkcionálisan privatizált formában kívánták működtetni az országban, ott erre ma is lehetőség van, s ilyen van, nem egy, nem kettő. Tehát nem arról szól a történet, hogy ez ma tilos, és ne lenne lehetőség ma erre. Igenis van rá a lehetőség; ahol az önkormányzatok ehhez partnerek voltak és megteremtették a feltételeket, ott igenis ezek így üzemelnek. Nehogy az a látszatkép alakuljon ki, hogy csak a háziorvosoknak lehet és mindenki másnak tilos. Ez nem igaz! Ma is lehetséges. A következő lépésben ennek a törvényi szabályozása is meg fog történni.

Egyébként egy fél mondatot itt megemlítettek arról, hogy nem világos, hogy milyen rendszerben és hogyan történik. Ez egy teljesen világos, egyértelmű rendszerben van, amiről már többször elmondtam önöknek: készen vannak azok a koncepciók, készen vannak azok a javaslatok, amelyek a magyar egészségügy teljes átfogó reformját is tartalmazzák, annak az egyik mozaikeleme ez, ami beleillik ebbe az egész rendszerbe.

Köszönöm szépen.

(19.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 350 1999.12.07. 2:01  315-447

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Keller képviselő úr, ha ilyen értelemben értünk egyet, akkor erre nem feltétlenül tartok igényt, egyfelől azért, mert én a törvényjavaslatot előkészítettnek tartom - az tény és való, hogy ez a törvényjavaslat nem a szakellátásra készült -, másfelől pedig érzékelek egy olyanfajta tendenciát, finoman próbálok fogalmazni, amely azt próbálja kiélezni, hogy itt különböző területen dolgozó orvos kollégák rovására történne bármilyen szabályozás, hogy ez egymás ellen történne; nem akarom konkrétabban megfogalmazni, de mintha egy kicsit még gerjesztenének is egy ilyenfajta hangulatot egyes megszólalások.

Ez egyrészt nem így van, másrészt az időrendisége és ez a néhány hónapos, féléves vagy egyéves eltérése az elmúlt 30-40 év után a kollégáknak nem jelent különösebb problémát. Ezt magam, amikor jártam az országot ebben az ügyben, tapasztaltam; a fekvőbeteg-intézetekben, a járóbeteg-szakellátásban dolgozó kollégák valóban várják azokat a megoldásokat, amikkel az ő egzisztenciális biztonságuk is megoldódik, de ez nem jelenti azt - és ezt elmondták -, hogy ettől azt kívánnák, hogy ne oldjuk meg az alapellátásban dolgozó kollégák ilyen jellegű egzisztenciális kérdéseit. Ezt soha sehol egyetlen orvos kolléga nem mondta nekem, és nem is feltételezem róla, ugyanis ez a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" elvet jelentené, amit ideje kinőni Magyarországon; külföldön ezt a viccet nem is nagyon értik, amikor elmeséli az ember, mert annyira irreálisnak tűnik.

Úgyhogy kérem, ne ebbe az irányba tereljék, nincs ilyen a magyar orvostársadalomban, a kollegák ilyen értelemben egységesek és támogatják egymást. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 418 1999.12.07. 2:02  315-447

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselő Asszony! A felszólalását, amelyben ön azt mondta, hogy a végrehajtási utasítást tele tudta írni kérdésekkel, elfogadom, én is tele tudok írni nagyon sok mindent kérdésekkel. A kérdés az, hogy miután fölírta a kérdést, a végrehajtási rendeletet alaposan áttanulmányozta-e, és rájött-e arra, hogy a kérdésére a válasz benne van. Ha ezeket a mérlegelési szempontokat végig megteszi, akkor kiderül, hogy jó néhány olyan kérdés van, amelyet a végrehajtási rendelet szabályoz, nagyon sok olyan kérdés föltehető, amely megválaszolható anélkül, hogy törvénykezést kellene róla hozni, vagy más, meglévő gyakorlat alapján történik meg.

Még egyet ne felejtsen el: bizonyos miniszteri rendeletek is tartoznak majd ehhez a törvényhez, amelyekben esetleg az ön által még nem szabályozott kérdésekre is választ fog kapni.

Azt a javaslatát, amiben azt mondja, hogy a hatpárti egyeztetések nem folytathatók tovább, amennyiben a módosító javaslatokról szavazunk, nem osztom, de úgy gondolom, hogy ezt majd a holnap sorra kerülő hatpárti egyeztetésen, aminek második fordulója közvetlenül a bizottsági ülés után lesz, lesz módunk megvitatni, tehát nem hiszem, hogy ez most a részletes vita tárgyát képezné és abba tartozna. Annyiban mindenképpen benne van, hogy nem tudjuk elfogadni az olyan javaslatokat, amelyek a törvényjavaslat hatálybalépésének határidejét elhalasztanák egy évvel, fél évvel; ezeket a javaslatokat nem áll módunkban támogatni, mivel nem látjuk indokoltnak őket.

A törvény előkészítettsége igenis jó szinten áll, készen van a kormányrendelet, ez így elfogadható, a Ház döntési helyzetben van, döntését még idén meghozhatja. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 430 1999.12.07. 2:03  315-447

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. (Dr. Kökény Mihályhoz:) Képviselő Úr! Az előbbiekben ön a hatpárti egyeztetésről és arról beszélt, hogy ezek szerint értelmét vesztette volna a dolog. Kezdetektől fogva tudjuk, hogy két párhuzamos dologról beszélünk, az egyik az eredeti négyparagrafusos, erről szólt ma a Házban a vita, és ebbe csatlakoztak be azok a részben kétharmados módosítók is, amelyeket a három kormánypárt a hatpárti tárgyalásra vitt, és kérte, hogy ezt együtt vitassuk meg.

Én még mindig nagyon bizakodom abban, hogy holnap igenis tovább tudjuk közelíteni azokat az álláspontokat, amelyek legalább már megnyíltak, és én már látok bennük olyan részletkérdéseket, amelyekben közeledtünk. Azt én nem állítom, hogy ez egy sétagalopp, és azt sem állítom, hogy ez gyorsan megy és egyszerűen megy. Mindkét oldalról megvannak azok a - nevezzük így - fölhalmozott előítéletek, amelyeket szépen lassan majd le kell bontogatni, és akkor talán közelebb jutunk.

De nagyon kérem, ne ragaszkodjanak konok módon önök sem ahhoz, hogy csak abban az esetben lehet folytatni a hatpárti tárgyalást, ha most a vitát felfüggesztjük, vagy ha nem szavazunk a módosítóról, ugyanis a hatpárti egyeztetést tovább lehet folytatni, hiszen olyan javaslatok is megfogalmazódtak, amelyek sokkal tágabb összefüggésében is értelmezhetővé teszik ezt a hatpárti egyeztetést az egészségügy jövőjéről. Tehát mindenképpen szükségesnek tartom, és ugyanúgy megvan a lehetőségünk, hogy akár fél éven, egy éven belül a valós privatizációs elemeket megtaláljuk, és akkor akár újra visszatérhetünk erre a javaslatra, ha esetleg most nem érik meg önökben a kétharmadhoz a gombnyomás, de a későbbiekben ennek a lehetőségét megtaláljuk, akkor ezt megtehetjük.

(21.00)

Nagyon kérem, hogy ennek a lehetősége maradjon nyitva, és ezt ne kössék mereven össze azzal, hogy mikor zárjuk le a vitának ezt a szakaszát, vagy hogy mikor kerül sor szavazásra a módosító javaslatokról, a Ház bármikor újra mindent megnyithat. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 440 1999.12.07. 2:15  315-447

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő úr, kérem, a módosító javaslattal kapcsolatban örömmel fogadtam, hogy a módosító javaslat utolsó részét el tudja fogadni. El kell mondanunk, hogy klasszikusan a kétharmados törvényalkotási részbe tartozik ez a módosító javaslat, és ez az egyik témája a hatpárti egyeztetésnek. Pontosabban, arra a problémára kell választ adnunk és közösen választ keresnünk, hogy a területi ellátási kötelezettséget a praxisjogban a legelején rögzíteni tudjuk egy adott praxisra, ennek következtében az önkormányzati törvény bizonyos részét muszáj módosítani. Ez az, amelyik azt mondja ki, hogy elkerülne az ellátási kötelezettség az önkormányzattól, és átkerül a magyar államhoz. Ez a kettő nagyon szoros összefüggésben van, mert másképp nem lehet megcsinálni. Ugyan tettek egy javaslatot az SZDSZ részéről, csak nekem azzal az volt a problémám, hogy azt egyetlen alkotmányjogász nem fogadta el, hogy egy feles törvényjavaslatban próbáljunk az önkormányzatokra vonatkozó kétharmados részekhez hozzányúlni. Márpedig az egy jóval előbbi vitaszakaszban van, az ezt érintette volna. Ez csak feltételként tartozik hozzá.

Ezt követően az a problémánk, hogy ha elkerül az önkormányzattól a kötelező feladat, és az ő tulajdonában marad a teljes ellátórendszer, ingatlan, minden egyéb és az ehhez kapcsolódó finanszírozás, akkor mi az, ami indokolja azt, hogy ne biztosítsák ezek az önkormányzatok továbbra is a rendelők működését és az egyéb feltételeket. Itt ez a törvényi rész arra adna garanciát, hogy legyen lehetősége változatlanul a háziorvosoknak igénybe venni, pontosan a területi betegellátás érdekében.

 

(21.10)

Ezért kerül bele ez a rész. Ennek többféle, más elvi megoldása is lehetséges. Ezen vitatkozhatunk a hatpártin. Ez pontosan arra tartozik, és ezeket a kérdéseket teljes joggal föl is vetettem, hogy ez is egy elfogadható megoldás, de létezhet más elfogadható megoldás is.

Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 444 1999.12.07. 0:41  315-447

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő asszony, félreértettük egymás, és a legjobb szándékkal értettük félre egymást. Nem tudom, szabad-e, de én az ajánlás 9. pontjára hivatkozom, ugyanis ebben szerepel az a módosító javaslat, hogy meghatározott ellátási területre vonatkozó jogot a kamara ad ki. Jelen pillanatban a területi ellátási kötelezettség miatt a meghatározott területre az önkormányzatnak van joga kinevezni.

Ezzel a módosítóval kapcsolatban mondom azt, hogy ha ezt elfogadjuk, akkor hozzá kell nyúlnunk az önkormányzati törvény kétharmados részéhez. Ez nem mond ellent annak, amit ön mondott, én tehát úgy érzem, hogy teljesen jószándékúan értettük félre egymást.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 248 1999.12.14. 0:13  241-249

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Elnök Úr! Szeretném bejelenteni, hogy az ajánlás 38. pontjában tett javaslatomat visszavonom társaimmal együtt.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 46 2000.01.31. 13:03  31-211

DR. HORVÁTH ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Immáron másodszor adatik meg az a lehetőség, hogy erről a törvényről erről a helyről szólhatok önökhöz.

Mondanivalómat öt nagy csoportra szeretném bontani. Az első lenne az, hogy az önálló orvosi tevékenység mint törvényjavaslat miért is került a magyar parlament elé, és igazából számunkra ez miért fontos.

A második: röviden áttekintenénk, hogyan nézne ki ideális esetben egy magántulajdonban lévő alapellátó orvos, és hogyan látná el a betegeit. A harmadik arról szólna, hogy hogyan néz ki ma a magyar valóság. Értelemszerűen ebből következik, hogy azt kellene mondanom, hogy mit változtat a törvény. De előtte közbe kell szúrnom egyet, hogy mit szerettünk volna elérni, és az elmúlt néhány hónap vagy inkább csak másfél hónap tapasztalata milyen realitásokra ad lehetőséget nekünk ma a magyar parlamentben - szorítva a kétharmados jogszabályi környezetbe.

Az önálló orvosi tevékenységtől a Fidesz-Magyar Polgári Párt és koalíciós partnerei is azt várják, hogy az egészségügyi alapellátás területén olyan reform értékű változás lesz, mint amilyen volt annak idején a funkcionális privatizáció, amivel végül is elindult a magánosítás irányába a magyar orvosi rendszer.

Ettől a törvénytől eredeti szándékaink szerint azt vártuk volna, hogy az alapellátó praxisokat magántulajdonba, az orvosok, illetve családjuk tulajdonába adja, és - ahogy Európában szinte valamennyi országban - magántulajdonon alapulna az ellátás, az annak megfelelő biztonsággal.

Hogyan nézne ki egy ilyen privatizált praxis? Miből áll? Állna a rendelőből - értelem szerint az ingatlanból -, állna azokból az eszközökből, amelyek a betegellátáshoz szükségesek, állna abból a lehetőségből, hogy egy adott területen élő betegek választhatják ezt az orvost, aki ezért jogosult őket ellátni - ebből a jogból állna -, és állna abból, hogy a betegellátásért jogosult a mindenkori társadalombiztosítási finanszírozásra. Ez lenne az, ami a praxis megélhetését biztosítja.

Ez egy ideális helyzet. Nyugat-Európában ez többnyire így is van. Hogy nézne ki nálunk, ma, Magyarországon a praxisjog? Nézzük meg, hogy kié a rendelő! Az esetek döntő többségében az önkormányzatok tulajdonában van ez a rendelő, és a rendszerváltozás során a korábban állami tulajdonból az önkormányzatok kapták meg egy feladat ellátására. Ez a feladat nem másról szólt, mint a lakosság alapellátásáról és annak a biztosításáról.

Kié az eszköz? Itt már nem mondhatunk ilyen egyértelmű választ. Általában papíron az önkormányzatoké. A valóságban a háziorvosok a praxisuk bevételének egy részét korábban, jogszabállyal ellentétes módon - ezt már korrigáltuk: az idei évtől erre jogszabályi lehetőségük is van -, részben pedig egyéb személyes forrásaikat, jövedelmüket fordították eszközökre, műszerekre azért, hogy a betegellátás színvonalát emelni tudják; sok helyen azért, hogy a betegellátás színvonalát meg tudják őrizni.

Természetesen vannak olyan eszközök, amelyek az önkormányzatok tulajdonában vannak, de a kép itt már vegyes. Itt már bizony van olyan, amit maga a háziorvos ruházott be.

Kinek van joga a beteget ellátni? Igazából ezt az úgynevezett gondoskodási kötelességet jogszabály írja elő, és ez ma az önkormányzatokra van telepítve, az önkormányzat feladata az, hogy gondoskodjon az alapellátásról, azt megszervezze, és gondoskodjon arról, hogy ott olyan szaktudású orvos legyen, aki ezt képes ellátni. Ilyen értelemben a háziorvosnak az a joga, hogy a betegeket ellássa, közvetett, és az önkormányzat az a szereplő, aki ide közbeiktatásra kerül. Ez egy lényeges különbség az általunk elképzelthez képest.

Kit finanszíroz a társadalombiztosítás? Itt vegyes rendszer alakult ki. Vagy az önkormányzat a saját szervei útján látja el ezt a feladatot, ebben az esetben egy közalkalmazott orvossal, aki fizetést kap - a közalkalmazotti bértáblának megfelelő besorolásban - és ellátja a feladatát, vagy egy úgynevezett feladatátvállalási szerződést köt; ez a funkcionális privatizáció, amiről beszéltem.

(15.50)

Ebben az esetben a szerződéskötés - az önkormányzat jóváhagyó nyilatkozata után - közvetlenül az orvos és a társadalombiztosítás között jön létre, és a finanszírozás is így zajlik. Ilyen a mai magyar helyzet.

Mit szerettünk volna elérni, mit szerettünk volna tenni? Azt szerettük volna, ha ez a közbeiktatott láncszem, amelyik a területi ellátási kötelezettséget viszi, amelyik felelős az ellátás megszervezéséért, nem az önkormányzat lett volna, hanem a magyar állam, amely ezt a feladatot egy magántulajdonban dolgozó háziorvoshoz mintegy ledelegálja, és ő fogja ellátni a továbbiakban. Ebben persze beleütköztünk egy kétharmados korlátba, egy kétharmados törvénybe: ez az önkormányzati törvény. Erre vonatkozó módosító javaslatot a koalíciós pártok egyébként megfogalmaztak, egy korábban megkezdett hatpárti egyeztetésre ezzel a csomaggal érkeztünk, és ezzel a csomaggal álltunk az Országgyűlés elé is, és megpróbáltuk ezeket a módosító javaslatokat elfogadtatni. Sajnos, a Magyar Országgyűlésben ez a kétharmados többséget nem kapta meg, így erről le kellett tennünk.

Ilyen módon sorra került az is, hogy az ingatlanátadás kérdését is rendezzük. Javaslatunk a következőt tartalmazta. Választási lehetőséget adott volna az önkormányzatoknak: vagy adásvétel útján az ingatlant átadják a háziorvosoknak, akik erre megfelelő hitelt kapnak, vagy amennyiben meg kívánják tartani, akkor természetesen az ellátás biztonsága érdekében továbbra is biztosítják a lehetőséget a háziorvosnak arra, hogy ezekben a rendelőkben rendeljen - ebben az esetben persze az önkormányzat tartja fent a rendelőt. Ez szerintünk világos, egyértelmű, tiszta beszéd lett volna. Sok önkormányzattal, képviselővel, testületek képviselőivel beszéltem, akik azt mondták, hogy ez a rendszer ilyen formában nekik elfogadható. Ismét kétharmados törvény küszöbére érkeztünk, és megint csak elvéreztünk, amikor a szavazásra került sor.

Ebben az esetben további kérdés az, hogy ki biztosítja a finanszírozást, és kinek van joga finanszírozni. Mint elmondtam, ilyen értelemben az önkormányzat az, aki eldönti - ha máskor nem, négyévente, ahogy változik, mindig lehetősége van különböző okokra való hivatkozással újfent dönteni erről -, hogy ki lesz egy adott háziorvosi körzetben a háziorvos. Tudjuk, hogy a valóságban szerencsére az önkormányzatok nagy többsége nem él ezzel a jogával, de ettől még ez a joga neki adott. Ha arról beszélünk, hogy a magyar egészségügy területén, az ingatlanpiacon beruházásokban kellene gondolkodni, akár a háziorvos saját maga, saját személyes jövedelmének, családjának megélhetése érdekében például szeretne befektetni, akkor ebből számunkra egyetlenegy dolog következik: óriási bizonytalansági tényező az, hogy milyen az éppen aktuális önkormányzati szándék. Hiszen nem lehet úgy beruházni egy több tízmilliós vagy akár csak többmilliós ingatlanba, hogy nem tudom, négy év múlva vagy három év múlva hogyan fog változni egy testület, és az új testületnek éppen mi lesz a szándéka és mi lesz az akarata. Ennek a fajta politikai szélnek nem szabad kitenni sem az alapellátást, sem az alapellátást végző orvosoknak. Ez a mi meggyőződésünk, ehhez itt kellene politikai konszenzust hoznunk a Házban, hogy ebből a csatából egyszer s mindenkorra kiemeljünk őket. Erre tettünk egy kísérletet - nem sikerült; itt is a kétharmados szabályba ütköztünk.

Engedjék meg, hogy néhány kérdésre kitérjek, mielőtt elmondanám, mi az, amire lehetőségünk adódik a feles törvényekkel. Pár szót kellene arról szólni, hogy miért az alapellátást végző orvosokkal - háziorvosok, házi gyerekorvosok, fogorvosok - kezdjük, és hogy mi a következő a sorrend; ismerjük a járóbeteg-szakellátás kérdését, problémáját és a fekvőbeteg-ellátást. Az egészségügy-finanszírozásból tudjuk, hogy az alapellátás a helyzete magaslatán van, és az úgynevezett kapuőrfunkciót be tudja tölteni, ami azt jelenti, hogy minél több embert gyógyítsanak meg az alapellátásban; egyébként a betegeknek is ez az érdeke, hiszen ki szeret kórházban feküdni. Nyilvánvalóan sokkal jobb, ha a családtagom hozza reggel ágyba a reggelit, amikor éppen lázas vagyok, mint hogy a kórházban egy bármilyen kedves és gondos nővér. Épp ezért ez az a terület, amit elsősorban meg kell erősíteni. Ha az ellátás biztonsága, a folytathatóság adott egy háziorvos számára, akkor reményeink szerint újra kialakulnak azok a családi dinasztiák, amelyek igenis megvoltak az orvoslásban; azok a gyerekek abban nőttek fel, abban élték az életüket, a beteg számukra természetes dolog volt. A beteg ember szolgálatáról, kiszolgálásáról nagyon szép regényeket írtak, amelyeket ajánlok figyelmükbe. El lehetne érni ugyanezt, el lehetne érni azt, hogy ezek az emberek saját anyagi, egzisztenciális biztonságukat is akkor érezzék igazán biztosítottnak, ha a betegek minél nagyobb számban elégedettek velük és őket választják. Így jön létre az az érték, amiről a későbbiekben majd beszélni fogok.

A járóbeteg-szakellátás kérdése: a járóbeteg-szakellátásban dolgozó orvos kollégáink ugyanúgy alapkövei ennek az egészségügyi rendszernek. Jelen pillanatban a járóbeteg-szakellátásban tisztázatlan az a helyzet sok esetben, hogy melyik orvos az, aki ott dolgozik, és melyik orvos az, aki egy kórházi fekvőbetegosztályon dolgozik, egy szakambulancián dolgozik; egyelőre ezeket nem minden esetben tudjuk szétszedni. Mindenképpen ők azok, akiknek hasonló módon biztosítani kell és lehet azt, hogy privatizált formában, magántulajdonban dolgozzanak. De először rendet kell teremteni, egy ilyen kaotikusnak mondható rendszerben ez értelmezhetetlen.

Először a kórháztörvény az, amelyet meg kell hoznunk, az világos határokat fog szabni a tekintetben, hogy mi tartozik a fekvőbeteg-ellátáshoz, hol kezdődik a járóbeteg-szakrendelés. Ebben az esetben ezek a praxisok is értékeket fognak képviselni, de ezt ki kell dolgoznunk. Megértem a kollégák türelmetlenségét, megértem azt az igényt, amit ők felvetnek, de ehhez először a rendszert rendbe kell tenni, ehhez időre van szükség, és ismét csak konszenzusra, hogy kétharmados törvényekhez is hozzá tudjunk nyúlni.

Ezt követően a fekvőbeteg-ellátás helyzete nem tárgya ennek a törvényjavaslatnak, de mindenképpen érinti ez a törvényjavaslat, hiszen egy jól működő alap- és járóbeteg-szakellátás esetén egészen más kapacitásra, egészen más megközelítésre lesz szükség, ezeket alaposan végig kell gondolnunk.

Ezt követően engedjék meg, hogy elmondjam, mi az, amit a kétharmad szorításában tenni tudunk. Tenni tudjuk azt, hogy azt a meglévő értéket, amiről az előbb beszéltem - amit egy háziorvos tudása, jó híre, a praxis hírneve jelent, és ami jelen van Magyarországon, és sokszor már gazdát is cserél, még ha nem is törvényileg szabályozott formában -, nevesítjük, jogilag kodifikáljuk, törvényben rögzítjük; azokhoz rendeljük hozzá, akik ezt az értéket létrehozták, vagyis a háziorvosokhoz, és gondoskodunk arról, hogy ezt az értéket megfelelően adhassák, vehessék, illetve biztosítjuk leszármazottaiknak a folytathatóság lehetőségét. Ez az, amit a kétharmados törvények nélkül, a feles törvényekben tenni tudunk. Még egyet tudunk tenni: nagyon bízunk abban, hogy elérhető az, hogy a teljes valós privatizációt is végre tudjuk hajtani, és ehhez lesznek a parlamentben partnereink, nemcsak szóban, hanem szavazatokban is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 110 2000.01.31. 1:14  31-211

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő Úr! Én előre elnézést kérek mindazért, amit mondani fogok, de ön azt mondta, hogy életveszélyes gondolatok hangzottak el, és bennem az a régi tanítás merült fel, hogy a sorrendet kell mindig betartani, mert ha nem megfelelő sorrendben teszünk dolgokat vagy nem olyan sorrendben, ahogyan azt előírják, akkor egészen más következmények jönnek ki, mint amire számítunk.

Éppen ezért ez a törvény ma arra ad lehetőséget, hogy mielőtt valaki megvásárolja azt a bizonyos praxisjogot, megfelelő sorrendben először szerezze be az önkormányzattól azt a nyilatkozatot, amelyben kötelezi magát arra, hogy ezzel az orvossal meg fogja kötni a szerződést. Egy ilyen nyilatkozatot az önkormányzat megtehet, a képviselőtestület akár határozatot is hozhat rá, számtalan ilyen példa van az önkormányzatok gazdálkodásában és határozataiban, ezt megteheti; ezt követően az illető megvásárolja a működtetési jogot, és elfoglalja azt a praxist, amelyről az előbb beszéltünk - tehát a helyes sorrend.

És amiért elnézést kértem, engem apám arra tanított, hogy a gondolkodás és a beszéd közötti helyes sorrendet is tartsuk be.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 128 2000.01.31. 1:57  31-211

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő asszony, a hatpárti egyeztetéssel kapcsolatban valóban volt két olyan sarkalatos pont, amire önök nagyon kihegyezték a kérdést: az egyik a határidő volt, amiben én - így igaz, ahogy ön is elmondta - kőkemény voltam. Ennek a törvénynek reményeim szerint január 1-jétől már hatályban kellett volna lennie. Nem így történt, az idő másképp hozta, de a hatpárti egyeztetésen ez valóban az egyik kikötésünk volt.

Az önök javaslata az volt, hogy egy országgyűlési határozatban kötelezzük el magunkat a jövő évi társadalombiztosítási kiadások terhére - ezt semmilyen kormányzat nem tudja vállalni! Önök sem vállalták volna, ha a helyemben vannak, ugyanis ez nem így működik.

A kérdés, amiről szó volt, hogy az alapellátás forrásszüksége mekkora: igen, azt mondtam, hogy üljünk le, beszéljünk róla.

Azt is kértem önöktől, beszéljük meg, hogyan lehet az amortizáció kérdését ebben a rendszerben megoldani: önálló, külön elképzelésként egy alapot létrehozni, vagy esetleg a tényleges finanszírozásban a tényleges teljesítmények, ezúttal a fejkvótarendszer - ami az alapellátásban döntő - emelésével eljuttatni, vagy az önkormányzatoktól ezt a fajta pénzáramoltatást elhozni és a duális finanszírozási struktúrából egy egy lábon álló finanszírozási struktúrát csinálni. Ezt ott elmondtam! Ehhez viszont hozzá kell nyúlni a kétharmados önkormányzati törvényhez, és a részünkről senki nem zárkózott el a rendszer ilyen irányú átalakítása elől, hiszen pontosan ebben gondolkodunk.

Tehát amikor a hatpártira visszautalunk, akkor kérem, még ezt is tegye hozzá, amikor azt mondja, hogy én nem voltam hajlandó elfogadni az önök által megfogalmazott javaslatot, mert ezt én abban nem hallottam. Ha erről tovább tárgyaltunk volna, ebből akár még konszenzus is lehetne - de még most sem késő! Mert még mindig el lehet érni, hogy majd átalakítsuk ezeket a struktúrákat - de kétharmados törvények nélkül ez lehetetlen!

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 160 2000.01.31. 0:45  31-211

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Sajnálom, hogy Toller képviselő úr kiment, neki szerettem volna elmondani: ennek a rendszernek az igazságtalanságát lehet feltételezni, de azt állítani, hogy ez a rendszer nem tiszta és nem egyértelmű, hogy kire vonatkozik, és szociológiailag belső ellentmondások lennének benne, egyszerűen nem releváns, nem erre vonatkozik. Ez a rendszer az alapellátásban dolgozó orvosokra vonatkozik, világosan megnevezve, hogy területi ellátási kötelezettséggel.

Ami pedig az igazságtalanságot illeti, amit ő fölvetett, az nem nagyobb igazságtalanság annál, mint hogy egy azonos négyzetméter alapterületű lakásnak más az értéke az V. kerületben, mint a VIII. kerületben. Ennél nagyobb igazságtalanságot a rendszer nem tartalmaz.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 172 2000.01.31. 1:45  31-211

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő Asszony! Én becsülettel, tisztességgel elkezdtem az elején jegyzetelni, hogy mi mindenre próbálnék meg reagálni, aztán félidőtájban letettem a tollat, mert ennyi időnk nincs. Csak néhány dolgot hadd emeljek ki belőle; hármat egymás mögé raktam magamnak, a fontosabbakat.

Azt tetszett mondani, csalódottak lesznek a háziorvosok, mert nem azt kapják, amit várnak. Így van, én elmondtam: azért nem azt kapják, mert nem tetszenek megszavazni. Erre számítottam - na de arra azért nem, hogy utána ezt még számon is tetszenek rajtunk kérni. Azért ez barokkos!

Fogorvosok és a területi ellátási kötelezettség. Történetesen, tudja nagyon jól, fogorvos vagyok Kecskeméten, egy körzetet, praxist hagytam ott, amikor képviselő lettem. Ott egy számítógépes rendszer elindult, a városnak 88-89 ezer felnőtt, szavazójoggal rendelkező polgára van, egy év alatt 65 ezer név került be a rendszerbe, ez jóval több orvos-beteg találkozást jelent. Képviselő asszony, járnak az emberek fogorvoshoz, még ha ön ezt nem is hiszi el! Területi ellátási kötelezettséggel járnak. Rengeteg gyermeket látunk el, és akkor nem beszéltem a környező településekről. Tehát amit ön mond, az tételesen cáfolható - adatokkal, számokkal.

És ami nekem az igazi meglepetés volt a legvégén, az az, hogy még konszenzust is kér. Hát hogyan? Így? Így nem lehet! Mást mond egyik nap, mást mond másik nap, valamit nem szavaz meg, másnap rajtam számon kéri, az adatokhoz nincs köze annak, amit elmondott föntről (Derültség az MSZP soraiban.), és utána még konszenzust kér. Képviselő asszony, ne haragudjon, de hát ez túlzás!

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 182 2000.01.31. 0:56  31-211

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Úr! Csak a tényeket, röviden: a kormány benyújtotta a javaslatát. Nem a Fidesz, hanem a három koalíciós párt képviselői és a három koalíciós párt együtt nyújtotta be a javaslatait. Az időpont: a törvény tárgyalásának megkezdése előtt az önök pártja által kezdeményezett hatpárti egyeztetésre ezzel a csomaggal mentünk, és innentől kezdve minden lépésben folyamatosan, végig próbáltunk megegyezni önökkel, többször üléseztünk.

Nem jutottunk el odáig, hogy a javaslatainkra érdemi választ adtak volna, érdemi vitát kezdeményeztek volna. A kifogásaikat megfogalmazták, azoknak a pontosítását írásban kértem önöktől. Természetesen nem kaptam meg a pontosítást, ám időközben közölték, hogy nem fognak velünk tárgyalni, ha nem tudunk eltérni attól, hogy január 1-jén hatályba lépjen a törvény. Ezt követően önök felálltak az asztaltól. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem is voltak ott!) Így történt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 190 2000.01.31. 0:40  31-211

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Nagyon röviden fogok szólni. Képviselő asszony, ön az ÁNTSZ-t egy fél mondatban említette. A módosítási javaslat világos és egyértelmű volt. Az önkormányzatoktól a magyar államhoz kívánta áttelepíteni a területi ellátás kötelezettségét. Ez jól tudható. Gondolom, ön ezt végigolvasta, és ugyanúgy tudja, hogy miről beszélünk.

Béki Képviselő Asszony! A kétharmados törvényekben végig tárgyaltunk, benyújtottuk a Ház elé, leszavazásra került. Csak egészen tapasztalatlan ember követi el azt a hibát, hogy egymás után kétszer nekimegy fejjel ugyanannak a falnak. Ez az egyszerű oka annak, hogy másodszor ide sem hoztuk - önök mereven elzárkóztak előle.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 198 2000.01.31. 2:00  31-211

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kökény képviselő úr, tisztelettel hallgattam, amit ön elmondott. Ön megpróbálta a törvényjavaslat ön által feltételezett hibáit sorba rakni, és egységes, logikus rendszerben megindokolni azt, hogy ön és pártja miért nem tudja ezt a törvényjavaslatot támogatni. Engedje meg, hogy néhány észrevételével vitatkozzam!

A rezidens háziorvosok megszereznek valamit, amiért hitelt kell felvenniük, és ezt követően a finanszírozási garancia ehhez nem lesz elégséges. Ön is megemlítette az előbb, s képviselőtársa megismételte. Azt szeretném ezzel a gondolatkörrel kapcsolatban elmondani, bár lehet, hogy elsőre idegen lesz, de önök ezt már nem először hallják tőlem: a praxisjog vagy működtetési jog olyan jog, amelyet, amikor a pályafutását be kívánja fejezni a kolléga, eladhat. Ha úgy tetszik, egy fiatalember számára, élete aktív, első időszakában befektetés arra az időszakra, amikor az életében a praxisából való visszavonulás következik. Önök ezt megfogalmazták! Nem hiszem, hogy ehhez nekünk a meglévő hitelfeltételeken és hitelgarancián túl másféle módon is hozzá kellene járulnunk. Nem más ez, mint amikor valaki egy vállalkozásba fog, és ahhoz, hogy ő piacra jusson, befektetéseket eszközöl - ez pontosan ugyanaz, pontosan ugyanerről szól!

Ezért véleményünk szerint itt a hitelfeltételek biztosítása az, ami alapvető fontosságú. Nem szabad elrugaszkodni attól, hogy nagyon sok fogorvos kollégám ma is vásárolja a praxist magának, anélkül, hogy bármiféle hitelt, vagy bármiféle törvényi garanciát kapna. Ezt nagyon fontosnak tartom kiemelni, mert ebből a szempontból kedvezőbb lesz a helyzet.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 208 2000.01.31. 3:54  31-211

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Igyekszem nem visszaélni azzal a helyzettel, hogy sok pártnak elfogyott már az ideje, ezért inkább csak összefoglalóan szeretném elmondani azt, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak mi volt a szándéka akkor, amikor az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslatot támogatta, és akkor, amikor ahhoz módosító javaslatokat nyújtott be koalíciós partnereivel együtt.

Mint a vezérszónoklatban is elmondtam, a célunk az, hogy Magyarországon az alapellátást és az alapellátásban dolgozó praxisokat - úgymint a háziorvosokat, házi gyerekorvosokat, fogorvosokat - valós tulajdonhoz juttassuk, valós privatizáció történjen meg a rendszerben, úgy, ahogy Nyugat-Európa legtöbb országában és Európa legtöbb országában ez van.

Az a célunk, hogy ezek az emberek a praxis művelésének a jogát élethossziglan megkapják, mindaddig, amíg a tevékenységüket közmegelégedésre, a betegek és az önkormányzatok megelégedésére végzik az adott területen. Az önkormányzatoktól a vagyont nem ingyenesen, hanem visszterhesen, adásvétel útján kívánjuk átjuttatni a praxisokhoz.

A vita során többször elmondtuk és megint csak ismételni tudom: ahhoz, hogy ezt az általunk ideálisnak tartott rendszert létre tudjuk hozni, kétharmados törvényi szabályozásra is szükség van, amelyhez partnerekre van szükségünk. Próbáltuk megteremteni, de egyelőre úgy látom - és a mai vita is erről győzött meg -, hogy ez még korai. Nagyon bízom benne, hogy eljön az az idő, amikor valamennyi parlamenti képviselőben, aki a Házban bent van, megérik ez a dolog arra, hogy szavazatával is - ne csak szándékaival, hanem szavazatával is - támogatni tudjon egy ilyen átalakítást.

Én nyitott vagyok és a Fidesz-Magyar Polgári Párt is nyitott minden olyan javaslatra és minden olyan megfogalmazásra, amely ezen az úton indít el bennünket, és amely olyan javaslat, amelyik elfogadható, de a végeredménye az, hogy egy, az előbb vázolt rendszer alakuljon ki Magyarországon az egészségügyi alapellátásban.

Következő lépésként hasonló módon magántulajdonban privatizált járóbeteg-szakellátást szeretnénk az országban. Ennek is megvannak a maga lépcsői. Ebben is készek vagyunk, nyitottak vagyunk minden olyan tárgyalásra, amely ezt a szabályozást hozza és alkotja meg.

Jelen pillanatban a kétharmados konszenzus hiányában a következő az, amit a Fidesz-Magyar Polgári Párt tenni tudott. Ez az, hogy azt a működtetési jogot, amelyről ma itt vitatkoztunk, mindazon hibáival együtt, ami abból adódik, hogy nem tud hozzányúlni az önkormányzati törvényhez a törvénykezési szabályozás, átadjuk azokhoz, akik ezt az értéket létrehozták, akik ezt birtokolják, és ily módon megpróbáljuk a privatizációt elindítani.

Tudjuk, hogy az önkormányzatok önkéntes alapon - ha ezt szeretnék - megtehetik azt, hogy az ingatlanokat adásvétel, de akár ajándékozás útján is a háziorvosokhoz juttatják. Csak bízunk benne, hogy lesznek olyan önkormányzatok, akik az idők szavát fölismerve megteszik ezt a bátor lépést. Ugyanakkor szeretnénk elérni azt, hogy egy önkéntes alapon ez az országban egyre elterjedtebb legyen, hiszen az elmúlt tíz év és a funkcionális privatizáció az alapellátásban bizonyította azt, hogy az orvos kollégák felkészültek erre, érettek rá és az ellátás jó kezekbe kerül.

Ezért abban bízva zárom ezt a néhány gondolatot, hogy erre reményeink szerint a közeljövőben sor kerül. Köszönöm, hogy a vitában ilyen aktívan részt vettek. (Szórványos taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 187 2000.02.01. 2:02  172-346

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselőtársaim! Béki Gabriella képviselő asszonynak: a lakosságban az a fajta félelem, hogy az önálló orvosi tevékenység a szabad orvosválasztás jogát bármilyen módon is korlátozná, csak akkor merül fel, ha kellően sokat sulykolják, ugyanis a törvényjavaslat sem közvetett, sem közvetlen módon semmi olyat nem tartalmaz, ami ezt bármilyen módon befolyásolná, ezt önök is tudják. Azt hiszem, hogy reális veszélyként nem is merült fel bennük.

Annak viszont nagyon örülök, hogy ezt a preambulumot megemlítette. Én azt emelném ki, és ezt már inkább Vojnik Máriának mondanám el, hogy az általunk javasolt preambulumban szó szerinti idézetben szerepel: "Az egészségügyi reform végrehajtása, a betegségek megelőzése, felismerése és gyógyítása csak a szakmáját szerető orvostársadalom aktív közreműködésével valósítható meg." Ezt én egy kulcsfontosságú mondatnak tartom a preambulumban, amelyre szeretném a figyelmüket felhívni, és nem támogatom azt, hogy az önök által beterjesztett változattal ezt a nagyon fontos kitételt elhagyjuk belőle.

Ha tovább folytatjuk ennek a preambulumnak az ismertetését, azt is idézem innen, hogy a gyógyítás közügy - ez szintén egy olyan kiemelés, amely eddig nem szerepelt, és az önökében sem szerepel -, amelyben az elsődleges felelősség a gyógyító orvost terheli - világosan megnevezi, hogy ki a felelős -, s e munka elismerése, az orvostársadalom helyzetének, ezáltal a betegellátás színvonalának javítása érdekében hozza... Kimondja azt, hogy az orvostársadalom helyzetének javítása és a betegellátás színvonalának javítása szorosan összekötődő két fogalom. Én ezeket nagyon fontosnak tartom, ezért az önök által javasolt - szerintem - rosszabb, ezért nem támogatjuk.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 203 2000.02.01. 2:04  172-346

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Bauer képviselő úr a szabad orvosválasztással kapcsolatban a 27. módosító javaslatra utalt. Logikai probléma van az ön állításával. A következőre szeretném a figyelmét fölhívni. Ha van egy praxis, amelyiknek az átadásáról szól a javaslat, tehát hogy a működési jog szorosan személyhez kötődik, az nem elidegeníthető és nem folytatható. Ön ezt szeretné kivenni, és azt mondja, hogy ezt azért kell, mert a szabad orvosválasztás ez esetben sérül. Felhívnám a figyelmét, hogy ez az orvos mindaddig, amíg aktív és dolgozik, őt az választotta, aki akarta. Amikor ez az orvos történetesen meghal, nyugdíjba megy vagy valami hasonló történik, ami miatt nem folytatja a praxisát, akkor megszűnik ez a tevékenység.

(17.40)

A beteg továbbra is akarhatja őt választani, csak aki meghalt meg nyugdíjba ment, azt nem lehet.

Ilyen értelemben ha ez valóban a szabad orvosválasztás sérelme, akkor sérül - semmilyen más eset nincs, ugyanis nem szűkül a beteg választási lehetősége. Tehát amit ön mond, az egész egyszerűen nem érinti azt, amiről ön beszél, ezért mondtam azt, hogy ez riogatás. Ennek háromféle oka is lehet: tájékozatlanság - ha nagyon udvarias akarok lenni -, félremagyarázás - ha kevésbé udvarias -, és tudok még szigorúbb jelzőket is mondani, ki-ki beosztja, hogy miről lehet szó. Meggyőződésem, hogy a képviselő úr érti azt, amit elmondtam.

Schvarcz képviselő úrnak szeretném elmondani, amennyiben az időm engedi, a preambulumbra visszatérve - próbálok pontosan idézni - a képviselő úr azt kifogásolja, hogy úgy fogalmazunk - és innen van az idézet -, hogy "csak a szakmáját szerető orvostársadalom", mintha ez kizárna bárkit. Nem, szeretném felhívni a figyelmét, hogy a mondat, ha egy kicsit előrébbről kezdi, úgy hangzik, hogy az egészségügyi reform végrehajtása - vessző -, és utána van még néhány kitétel, mint a betegségek megelőzése, felismerése és gyógyítása.

Higgye el nekem, hogy ez elképzelhetetlen az orvosok nélkül! A mondat nem kirekesztő, mindenki mást is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) enged benne megemlíteni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 223 2000.02.01. 1:31  172-346

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Képviselő Asszony! Ezzel a "szabad orvosválasztás" és "szűkíti a jogát"-típusú dologgal kapcsolatban én próbálom türelmesen újra elmondani. Mutasson nekem olyan beteget, aki nem tudott szabadon választani azok közül az orvosok közül, aki ezzel az ellátással foglalkozott és jelen van! Mutasson olyan beteget, akivel ez a helyzet áll elő a mi törvényjavaslatunk következtében! Ilyen beteget nem tud mutatni!

Hogy Hegedűs képviselő úr alternatívájával éljek: azt kifogásolni, hogy egy faluban 85 lány van, aki szabad és feleségül vehető, vagy csak 80, ezt lehet szűkítésnek nevezni. (Közbeszólások az SZDSZ soraiban.) De körülbelül ennyi is az értelme. Abból kell választani, ami van. (Béki Gabriella közbeszólása.)

Képviselő asszony, ez nem korlátozás! Önök arra a pszichológiai tényre próbálnak építeni, hogy minden ember füle arra a legérzékenyebb, ha valamit, úgymond, elvesznek tőle. De itt senkitől nem vesznek el semmit! Csak önök próbálják ezt sulykolni. Tudom, hogy mi a mögöttes szándék, de nagyon kérem, vegyék komolyan ezt a törvényjavaslatot, és vitatkozzunk arról, amiről érdemi vita folytatható, mert ez, amit önök most mondanak, egy kitalált valami, egy olyan logikai kapcsolatot próbálnak felépíteni, ami nincs. Tudjuk, hogy a pavlovi kutya egy idő után mindenre hajlandó, de ne kezeljék már így a tisztelt választópolgárt!

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 247-249 2000.02.01. 2:06  172-346

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Nem méltatlankodni óhajtottam, csak türelmetlen voltam.

ELNÖK: Ezt viszont én akceptálom, képviselő úr.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Keller képviselő úr egy korábbi felszólalására szerettem volna reagálni, de mivel nagyban nem tért el tőle, ezért most megpróbálok válaszolni.

Ön azt mondja, hogy a piac méretét próbálja szabályozni a kormány ezzel a rendelettel, illetve ezzel a törvénnyel, elnézést kérek. Azért csúszott a számra a rendelet szó, mert a piac méretét a 43-as kormányrendelet szabályozza, méghozzá azzal, hogy meghatározza, hogy mekkora településeken, illetve milyen lélekszámmal lehet egy háziorvosi praxist megszervezni, függően attól, hogy ez felnőttpraxis, vegyespraxis, gyermekpraxis vagy fogorvosi ellátást végző praxis, ott is van külön a gyermekekre megszervezett méret. Ez a lakosság lélekszámától függ, ezt ez a rendelet szabályozza, a 43-as; hogyha ezek a feltételek megvannak, akkor erre az önkormányzat a praxist megszervezheti, és ennek finanszírozása bekövetkezik. Ha nincsen szabad orvos, abban az esetben létrejön rá a működési jog is, egy új praxisra - benne van ebben a rendeletben.... (Keller László jelzésére:) A rendeletben van, képviselő úr, amit ön látott, hiszen a kezébe adtuk. Minden képviselő a Házban megkapta, úgyhogy ez a kormányrendeletben le van írva, tehát kérem, hogy tájékozódjon.

Feketepiac logikája - és ön azt mondta, hogy most legalizálni próbáljuk a feketepiacot. Emlékeztetném önt arra, volt ebben az országban olyan idő (Moraj.) - pillanat, hallgassuk meg egymást, és akkor jobban megy! -, amikor külföldi fizetőeszközt, mondjuk, német márkát, dollárt csak azok a kevesek vehettek, akiknek például volt diplomata útlevele, és akkor feketepiacon vásároltunk. Ön szerint akkor most mi volt a helyes? Az, hogy ez végre megszűnt, és ma legálisan lehet venni valutát - bemegy az ember bárhová és megveszi. Ugyanez, amit most mi csinálunk! Ugyanez! Egy teljesen normális folyamatot beillesztünk a legalizált szabályozás folyamatába. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm szépen.

 

(18.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 257 2000.02.01. 2:24  172-346

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kökény képviselő úr véleményére szeretnék reagálni, ez is a területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkező praxisokra vonatkozik. Amikor említi ön a MÁV-alkalmazottakat, illetve az egyetemen lévő praxisokat, akkor nagyon kérem, tegyen hozzá mindig még egy gondolatot, hogy ugyanezeknek az egyébként általában egészséges embereknek plusz még egy háziorvos rendelkezésére áll, ugyanis a lakóhelyük szerint illetékes területi ellátási kötelezettséggel a praxist üzemeltetjük, fenntartjuk, függetlenül attól, hogy ők nem abba a praxisba jelentkeztek be, hanem egy olyan praxisba, ami efölött pluszban van. Mondjuk el, hogy ez a 93 ezer ember két orvos által le van fedve, bármikor mind a kettőben igénybe veheti az ellátást. (Dr. Kökény Mihály: Nem jellemző!) Ez egészségügyi finanszírozási technikában kicsit sok pénznek tűnik számunkra, de mindegy, csak azért tegyük hozzá, hogy azt a rendszert ugyanott fenntartjuk az ő részükre is.

Ebből még egy dolog következik: ezeknek a betegeknek vagy ma még egészséges, de potenciális beteg embereknek az ellátási biztonságát semmilyen módon nem veszélyezteti az, hogy egy területi ellátási kötelezettség nélkül lévő praxisban nyugdíjba vonul-e egy orvos vagy ne adj' isten, meghal egy orvos, ugyanis ezek a betegek automatikusan le vannak fedve a területi ellátási kötelezettségben, lesz hova menniük.

Még egy: van egy tévhit, ami, most már úgy látom, kezdi magát berágni a falak közé, miszerint ezek az ellátás nélküli kártyás betegek vagy praxisok - nem tudom, hogyan fogalmazzam meg - bármilyen módon megkülönböztetés alá esnének. Nem esnek megkülönböztetés alá, ugyanúgy üzemelni fognak, ugyanúgy dolgozni fognak folyamatosan tovább, sőt, ha a képviselő úr a törvényjavaslatot megnézi, és pontosan végigolvassa tartalmában, nem vonatkozik rájuk. Igazából még nem is feltétlen feltétele annak, hogy működési joguk legyen ahhoz, hogy ők dolgozni tudjanak. Rendelhetnek akkor is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ha nincs működtetési engedélyük vagy joguk. Ezt próbálják megérteni, ha végigolvassák a törvényt, világosan benne van! Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 263 2000.02.01. 2:01  172-346

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Úr! Tekintse éberségi próbának akkor az előbb elmondottakat! Másfél óra kellett arra, mire eljutottunk odáig, hogy ezt az alapvető felismerést megtette, ennek azért én alapvetően örülök. Ugyanakkor szeretném, ha tényleg megtenné, hogy a törvény szövegét végigolvasva, pontosan arra értelmezi, ami abban szerepel. Én ezt megtettem, elég sokat olvastam ezt a javaslatot.

Egy visszautalást szeretnék Sibak András képviselő úrnak elmondani, ami a következő lenne. Ön azt mondta, olyan eset fordul elő, ahol az orvos területi ellátási kötelezettséggel riasztásra nem megy ki a beteghez. Elképzelhető, hogy személy szerint nem ő megy ki, hanem valaki más, ez szerződésekkel szabályozott. De abban biztos vagyok, hogy olyan eset nem fordul elő, hogy valaki indokoltan orvost hív, és erre nem kap ellátást az országban. Mert ha ilyen van, akkor abból általában rettenetesen nagy baj szokott lenni, és utána igen komoly fejek hullanak, ugyanis ez a normális az országban. Az nem fordulhat elő, hogy nem látnak el beteget, ha orvost hív. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Jó, képviselő úr, ha meg ilyeneket mond, mindig konkrét példát mondjon, mert én magam a háziorvoslás területén dolgozom, az általános vádakkal szemben nem tudjuk megvédeni magunkat mint orvosok, a konkrét esetekkel szemben viszont mi magunk tudunk eljárást kezdeményezni, ha ilyen van. Kérem, általánosságban ne fogalmazzon meg ilyen vádat, és különösen az Országgyűlésben ne! (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Konkrétumot legyen kedves ilyenkor elmondani!

Házas József Képviselő Úr! Lehet, hogy én értettem félre; ön egy olyan esetet vázolt, hogy van egy családapa háziorvos területi ellátási kötelezettséggel, aki megtartani óhajt 500 kártyát, és van egy gyermeke... (Dr. Házas József jelzésére:) Én csak azt tudom mondani, amit öntől hallottam. Van egy gyermeke, aki egyébként folytatná. Szerintem ennek a jelenlegi törvény szerint semmi akadálya nincs, együtt is rendelhetnek, ezt nem tiltja meg.

Köszönöm szépen. (Dr. Házas József: Megtörtént eset volt!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 271 2000.02.01. 2:06  172-346

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Lehet, hogy én értettem félre önt, képviselő úr, de higgye el, nem tudom, hogyan jutottunk el ide, mert nekem önnel különösebb, komolyabb vitám nem volt. Amit ön elmondott, abban az esetben nem szerepelt, vagy legalábbis eddig én nem hallottam öntől, hogy két év különbség lett volna a kettő között. Én ezt automatikusan, ahogy itt hallottam, aszerint értelmeztem.

Hogy ebbe a megalázás dolog hogy kerül bele, azt nem tudom, mindenesetre én ettől a szótól már eleve ódzkodom, képviselő úr, de a primitívtől legalább annyira. De gondoltam, hogy a vita sorrendjét nem fogom... (Keller László felé fordulva.) Ön mondta ezt, igen, az én primitív megnyilvánulásom, még gondolkodtam is, hogy esetleg majd kérek egy személyes megtámadtatást, de gondolom, véletlenül csúszott ki.

Úgyhogy én tényleg még egyszer szeretném elmondani, hogy amit ön elmondott, azt én valószínűleg rosszul értettem. Ugyanakkor egyébként tételezzük fel azt az esetet, hogy van egy területi ellátási kötelezettséggel dolgozó háziorvosunk, akinek a gyereke tanul, akkor a gyermek ezt folytathatja, mi több, a háziorvos ebben a praxisban a gyermekével hosszú ideig együtt is dolgozhat.

Azt én nem tartom jónak - a képviselő úr egyébként ezt elmondta -, nem tartom helyesnek, és nem tartom követendőnek, hogy amikor egy háziorvos a területi ellátási kötelezettségből visszavonul nyugdíjba, akkor - elnézést a szóért - kimazsolázva kiemeljen valamilyen szempontból számára kedves pár száz kártyát, a többit pedig otthagyja, mert úgy gondolom, hogy ezzel egyrészt szaporodik a praxisok száma, másrészt megjelenik az a probléma, hogy hol van az az optimumhatár, ahol érdemes finanszírozni, rendelőt fenntartani.

És azért azt ne felejtsük el, hogy akárhogyan szépítjük, mindenképpen a magyar társadalom tartja fenn a rendelőket, amikor az egész egészségügyi rendszerben gondolkodunk, és erre mondtuk azt, hogy ez ilyen értelemben egy nemkívánatos jelenség. Ha persze nem követi társadalombiztosítási finanszírozás, akkor magától értetődő, hogy a szabad piacon mindenki rendelhet, de pénzért.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 293 2000.02.01. 0:53  172-346

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő asszony, ön az előbb említette a kétharmados törvénymódosításokat és említette a tárgyalást.

Ismét csak azt tudom elmondani, amiről a Házban már többször értetlenségemet fejeztem ki, s most is csak azt tudom tenni. Mindnyájan azt mondjuk itt, a Házban, hogy a parlament oldja meg azt, hogy végre teljes egészében magánkézbe kerülhessen az alapellátás és a járóbeteg-szakellátás. Ehhez képest, amikor kétharmados törvény módosításához érkezünk, a szavazáson mégiscsak a koalíciós pártok igen szavazatait találjuk meg a listákon, és az ellenzéki pártok szavazatai nemet mondanak.

Ha ezen végre túl tudunk jutni és ez nemcsak retorikában, hanem szavazatokban is megjelenik, akkor néhány hét leforgása alatt is képes a Ház megszavazni azt, hogy valódi, privatizált alapellátás legyen Magyarországon mind az alap-, mind a járóbeteg-szakellátásban.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 301 2000.02.01. 2:06  172-346

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csáky András képviselőtársam az előbb elmondta a mondanivalóm egy részét. Én arra hívnám föl az önök figyelmét, hogy ezt a törvényjavaslatot most megszavazzuk. Ha önök úgy gondolják, hogy a kétharmados részekben megérett a politikai szándék önökben az előrelépésre, akkor az a fajta, általában presztízsveszteségként elkönyvelt dolog, hogy egy törvényhez viszonylag gyorsan, többször hozzányúl az Országgyűlés, számunkra elfogadható presztízsveszteség lesz, és akkor nagyon gyorsan meg tudjuk csinálni a kétharmados részeket is.

Azt gondolom, hogy ennyi csorba eshet az Országgyűlés tekintélyén azért, hogy ez az igen fontos dolog, az alap- és járóbeteg-szakellátás valós privatizálása megtörténjen. Azt hiszem egyébként, hogy önök politikai gondolkodását is serkenteni fogja az, még ha kicsit sánta rendszer is, de a feles béklyóban ilyen módon létrejött rendszer üzemel, mert akkor láthatják, hogy az út egyértelműen afelé megy, amihez a hozzájárulásukra is szükség van.

A Béki képviselő asszony által benyújtott, most módosító javaslatokra szétszedett törvényjavaslattal kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy annyiban különbözik koncepcionálisan a koalíciós pártok által benyújtott javaslattól, hogy egy törvényben kívánja mind az alapellátás, mind a járóbeteg-szakellátás privatizálását megoldani.

Mi úgy gondoljuk, hogy egy külön törvénynek kellene az alapellátásról szólni, és egy másiknak kellene a járóbeteg-szakellátásról szólni. Ez az, ami miatt koncepcionálisan nem értünk egyet az önök által fölvázolt javaslattal. De természetesen magával azzal a ténnyel, hogy a járóbeteg-szakellátás területén is a magántulajdonon alapuló forma az, ami kívánatos lenne, egyetértünk. Ha gondolja, hosszú politikai egyeztetések után itt is eljuthatunk kétharmados törvények módosításához, és meg tudjuk csinálni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 317 2000.02.01. 2:03  172-346

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Asszony! A hosszú felvetéseire, amelyekben a módosító javaslatait indokolta, engedje meg, hogy két gondolatban térjek ki.

Van jó néhány olyan a módosító javaslataik között, amelyik nem csinál igazából mást, mint annak a különbségnek, annak a véleménykülönbségnek az írásos formája, hogy mi az, ami a törvényben kerüljön szabályozásra, és mi az, ami a végrehajtási rendeletben. Olvasott is fel bizonyos részeket ebből, ezek gyakorlatilag a végrehajtási rendeletre vonatkoznak, amelyet korábban megismertünk - igaz, azt a végrehajtási rendeletet aktualizálni kell majd, hiszen vannak változások a törvény szövegében, de bizonyos részei változatlanul érvényesek, hiszen nem az egész törvényszöveg változott meg. Önök mondták, hogy lényegében alig módosult a kormány előterjesztése ahhoz képest, mint amihez a végrehajtási rendelet készült.

Nagyon sok olyan volt, amelyben tulajdonképpen a végrehajtási rendelet szövegét gyakorlatilag egy az egyben átemelik, és törvényben szeretnék szabályozni. Mi elmondtuk, hogy véleményünk szerint ez elegendő a végrehajtási rendeletben, ugyanolyan módon fogja egyébként szabályozni, csak nem a törvényben fog szerepelni, hanem a végrehajtási utasításban. Igen fontos dolog, hogy itt ne legyen félreértés - már sokszor mondták, hogy a hallgatókra való tekintettel -, ugyanazt akarjuk: ezt a szabályozást az általunk készített végrehajtási rendeletből emelték át sok helyen, csak mi azt mondjuk, hogy ne törvényben legyen szabályozva, hanem kormányrendeletben, illetve bizonyos esetekben miniszteri rendeletben. Itt azért a tartalmi részt nézve olyan nagy különbség nincs közöttünk.

Az volt a kérdés, hogy miért nem tudjuk támogatni a javaslatot, hiszen a javaslat jó. Azért, mert úgy gondoljuk, hogy a végrehajtási rendeletben jó helyen van.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 323 2000.02.01. 2:06  172-346

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Úr! Próbáltam elmondani, hogy ez az ön által elmondott rész, hogy milyen jogszabályokat kell még ezen kívül harmonizálni és módosítani - engedje meg, hogy egy saját élményemet megosszam önnel, lehet, hogy talán ön is megélte ezt. Ha egy orvos mond valamit, azt megértem. Ha egy közgazdász mond valamit, azt többé-kevésbé megértem. Ha egy jogász mond valamit, akkor nagy bajban vagyok, mert nem tudom eldönteni, hogy vajon tényleg igaza van-e vagy sem. Ilyenkor elkezdek másik jogászt is megkérdezni, és ugyanarról a jogszabályról két jogász egyformát nekem még sosem mondott. Mindig másképp értelmezik egy picit, mindig másképp mondják egy picit.

Tekintettel arra, hogy én nem vagyok jogász, ezért a legjobb tudásom szerint annyit tettem, hogy azokat a szakértőket hallgattam meg, akik ezt a törvényjavaslatot alkotmányossági szempontból megvizsgálták. Kilényi Géza professzor úr ezt a javaslatot megvizsgálta. Ő azt mondta nekem, hogy ebben alkotmánysértés nincs. Én ezt a véleményt teljes egészében elfogadom, nincs meg hozzá a megfelelő tudásom, hogy megkérdőjelezzem.

Szokták erre mondani, hogy a puding próbája az evés. Az utóbbi időben elég sok általunk készített törvényjavaslat az Alkotmánybíróság előtt végezte, és meg is állta a helyét. (Bauer Tamás: Már amelyik!) Képviselő úr, 16:2 - a házelnök úr erről elég egyértelmű tájékoztatást adott. 16 volt az önök időszakában, ami időarányosan eddig "padlót fogott" az Alkotmánybíróságnál az előző kormányzat alatt, és 2 olyan volt, amelyben viszonylag csekélyebb... (Dr. Kökény Mihály: Várjuk ki a végét!) Jó, én csak azt mondom, amit önök annyi idő alatt hoztak, időarányosan ennyi jött össze a Horn-kormánynak. (Bauer Tamás közbeszólása. - Dr. Csáky András: Részeredmények!) De nem is erről kellene igazából vitatkoznunk. A lényeg az, hogy a puding próbája az evés. Szerintünk nincs benne olyan, ami alkotmányos jogokat sértene.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 329 2000.02.01. 2:17  172-346

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő úr, nyilvánvaló, hogy két perc kevés lesz arra, hogy mindazon megfogalmazott állítások tömegét, amit itt ön részben az én számba adott, részben a Fidesz-Magyar Polgári Pártra vonatkozóan azt mondta, hogy ez lett volna a célja vagy ezt akarja csinálni, tételesen megcáfoljam, de nem is célom.

Ugyanakkor engedje meg, hogy két dologra felhívjam a figyelmét. Az egyik az, ami megütötte a fülemet, valószínűleg elszólás lehet, hiszen ismerem önt, és ön a gondolat szabadságát pártoló ember, az a mondat, hogy egyedül az a megközelítés helyes, amelyet én vagy mi képviselünk. Ezt az SZDSZ nevében mondta, feltételezem, hogy csak véletlenül csúszott ki a száján. Tehát úgy gondolom, hogy más megközelítés is helyes lehet, nemcsak az önöké, ugyanis nekem erről az orvostudományból Liszenko jut mindig eszembe (Bauer Tamás közbeszól.) és az ő klasszikus tanai, ami aztán klasszikusan meg is dőlt mind, csak ott volt egy ilyen, hogy mint egyedül helyes megközelítés.

A másik: az újságra... Mint ön, gondolom, nagyon jól tudja, minden interjú után a szerkesztő dönti el, hogy mi lesz a cikk címe. Ha esetleg az interjút is elolvasta (Bauer Tamás: El!), akkor azt is tudhatja, hogy a "rendszerváltás" szót nem is én hoztam, az újságíró kérdezte, ez az ő szabadsága, ez az ő joga, és ezt ön is, én is, mindannyian elszenvedjük nap mint nap, politikusok. Egyébként én kifejezetten örültem az interjúnak, ezt hozzá kell tennem.

Amit a költségvetési bizottság ülésén is többször megvitattunk, én mindig is kifogásoltam az ön egyébként nagyon kiváló vitatechnikájának azt az elemét, hogy egy olyan tételt vagy egy olyan következtetést fogalmaz meg, amely vagy nem hangzott el részünkről, vagy maga a következtetés nem helyes és támadható. Ezt ön megfogalmazza, majd utána ezt kezdi cifrázni, cáfolni, citálni jobbra-balra. Nyilvánvaló (Az elnök csenget.), egy felszólalás nem az a fórum, ahol erre érdemben lehet reagálni, de a parlament sem az a kétpercessel, ahol ilyen jellegű vitatechnikával szembe lehetne szállni. Nagyon kérem ismét, hogy ezt ne alkalmazza!

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 32 2000.03.22. 9:55  2-79

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A konszenzus jegyében hívtak bennünket a vitára, az volt a kérés, hogy ne a múltat hánytorgassuk. Engedjék meg, hogy most e nagyon rövid időben egyetlen témakörrel foglalkozzam: az egészségügy finanszírozásának az úgynevezett duális voltával, hogy ez mit is jelent.

Annyit jelent egyszerűen lefordítva, hogy a működés költségeit - munkabért, fecskendőt, gyógyszert, áramdíjat, gázszámlát - az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által fizetett összegből kell kigazdálkodni, és az épületnek a fenntartását, a nagy értékű eszközöket, azoknak a felújítását pedig a tulajdonosnak kell vállalnia; ez utóbbi gyakorlatilag az amortizációt jelenti. Tehát amikor valaki ma azt mondja, hogy az egészségügyben nem megoldott az amortizáció kérdése, akkor nem azt mondja, hogy törvényileg nincs rendezve, hogy nem tudnánk, kinek a dolga, nem ezt mondja; azt mondja, hogy tudjuk, kinek a dolga, hiszen az önkormányzati törvény ezt rendezi, csak az, akinek a dolga, ezt nem teszi meg - és ez egy óriási különbség!

Mi történik a valóságban? Az történik, tisztelettel, hogy a kórházaink és az intézményeink nagy részének a tulajdonosai az önkormányzatok, egy kisebb részének az állam a tulajdonosa, és van egy még kisebb szelet, amelynek részben egyházak, illetve bizonyos civil szervezetek a tulajdonosai. Itt az történik, hogy az önkormányzatok vagy meg tudnak felelni ennek a feladatuknak - mert a költségvetésükben erre lehetőség adódik -, vagy nem tudnak megfelelni, és van egy pici része az önkormányzatoknak, amelyeknek lenne lehetősége, hogy megfeleljen, és mégsem felel meg. És itt nagy bajban vagyunk, mert sem az elődeink, sem mi nem tudtuk egyelőre kitalálni, hogy vajon mi az a megoldás, amivel ki lehet kényszeríteni ezekből az önkormányzatokból azt, hogy ne önként vállalt feladatokra költsék el a pénzüket, hanem arra a törvényben meghatározott, kötelező feladatukra költsenek, ami az egészségügyi ellátás fenntartását jelenti.

De ebben a rendszerben van egy igazságtalanság is, mégpedig az, hogy ha megnézünk, mondjuk, egy városi kórházat, amely kórház a város betegeit ellátja, azt a város önkormányzatának a feladata fenntartani; de nem csak azokat a betegeket látja el, ellátja azokat is - egyébként nagyon helyesen -, akik a környező településeken, egy igen széles vonzáskörzetben élnek, de azok a települések egy fillérrel nem járulnak hozzá ennek a kórháznak a fenntartásához, nincs ilyen törvényi kötelezettségük. Aztán vegyünk egy másik példát: van egy megyei kórház, amely egy nagyvárosban van, történetesen, mondjuk, egy megyeszékhelyen, és egy fillért nem fizet a nagyváros a tízmilliárdosnál nagyobb költségvetéséből ennek a kórháznak a fenntartására, miközben ez a kórház akár százezer lakosát is ellátja.

Ez egy teljesen méltatlan, igazságtalan rendszer - nincs hova mutatni, elődeink hozták létre -, meg kellene változtatni. Ezzel mindenki egyetért, legalábbis akivel eddig erről beszéltem, a kormány irányába is megfogalmazódott a Fidesz-frakció részéről, nagyon helyesen, hogy a duális finanszírozást egy egylábú finanszírozássá kellene tennünk, és egy csatornán keresztül kellene eljuttatni - ehhez viszont módosítani kell alapvető törvényeket, úgymint az önkormányzati törvényt. Önök pontosan tudják, hogy ez egy kétharmados törvény, tehát én is csak a konszenzusra hívnám fel a figyelmet. Ez alapvető problémája ma a magyar egészségügy finanszírozásának, ehhez az önök segítsége kell, és ehhez nem az önök retorikai készségére van szükségünk, hanem - kellő vita után - az önök megfelelő ujjára a megfelelő gombon, a megfelelő időben.

Egyszer már tulajdonképpen voltunk ilyen helyzetben, és azóta ezt számon is kérik rajtunk, világos célmodellt kívánnak tőlünk. Az egészségügy átalakítására megfogalmaztunk egy nagyon egyszerű és világos célmodellt: magántulajdonon alapuló, magánkézben lévő alapellátást szeretnénk; magántulajdonon alapuló, magánkézben lévő járóbeteg-szakellátást szeretnénk; és olyan kórházakat szeretnénk, amelyeket a tulajdonosai fenntartanak egy egycsatornás finanszírozási rendszeren belül, amellyel megfelelő invesztíciós költségeket tudnak biztosítani.

A háziorvosi praxisoknak az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat kapcsán megpróbáltuk a magánkézbe adását. Ennek egyetlenegy igazi korlátja volt, az a bizonyos kétharmados önkormányzati törvény, amelynek a módosítását beterjesztettük a Ház elé - nem szavazták meg. Ismételten kérem önöket: akár térjünk vissza erre is, módosítsuk akár még egyszer ezt a törvényjavaslatot, nyúljunk hozzá azokhoz a kétharmados részekhez, amelyek miatt - mi is tudjuk - biceg a törvény. De azért biceg, mert nem tetszettek hozzájárulni ahhoz, hogy két lábon járhasson erőteljesen. (Dr. Vojnik Mária: Nem is volt ilyen előterjesztés!) Képviselő asszony, tanulmányozza a Magyar Országgyűlés jegyzőkönyvének a megfelelő, idevonatkozó részeit, tanulmányozza azokat a javaslatokat, amelyeket a képviselők módosításként beterjesztettek, és azt is, hogy milyen gombot nyomott ön, amikor a kétharmados részről szavazott! (Dr. Vojnik Mária: Nem volt ilyen előterjesztés!)

Engedjék meg, hogy nagyon röviden - mert egy picit gyorsabbnak sikerült lennem, mint akartam - két mondatot szóljak szűkebb szakterületemről, a fogászatról. Megint nem visszafelé szeretnék mutogatni, csak az a lórúgás, amely a magyar lakosság száját és fogait érte '96 környékén, egész egyszerűen fogelvesztéseket eredményezett, fizikailag. A fogászatban egy fog megtartása, a rágóképesség, -funkció helyreállítása nagyon nagy költség. A fájdalomcsillapításnak van egy roppant egyszerű módja: ha a fogat eltávolítják. Ezeket a fogakat a szakma - a legjobb akarata ellenére, a betegek kérésére, akik elmondták, hogy anyagi okok miatt nem vállalják a kezelést - eltávolította. Nagyon, de nagyon rossz érzés ilyen beavatkozást végeznie egy orvosnak, de ezt a fájdalomcsillapítás miatt, mivel a beteg más lehetőséget nem vállalt, mert nem volt hozzá megfelelő anyagi tehetsége, a szakma, síró szemmel, elvégezte. Jelen pillanatban ránk vár az a feladat, hogy azt a foghiányt, azt a fogatlanságot, amit létrehoztak, pótoljuk. Konszenzus ide, konszenzus oda, azok a fogak elvesztek.

Ha megpróbáljuk tételesen végignézni, milyen lehetőségünk van a fogászat területén, akkor azt lehet mondani: a legfontosabb, tűzoltó lépéseket megtettük. A gyermekkorúaknak - akik körét kiterjesztettük olyan módon, hogy amíg iskolás korban vannak, amíg iskolába járnak, és ez nyilván a középiskola végét jelenti - megoldottuk a fogászati ellátását, a fogpótlását is. Valamilyen szinten viselhető a nyugdíjasréteg vonatkozásában a legegyszerűbb és legolcsóbb rágófunkció-helyreállító kezelés, ez valamilyen szinten elviselhető határon van. Ugyanakkor elviselhetetlen a fogpótlási kezelések költsége az aktív vagy felnőttkorban lévő, pontosabban 19 és 60 közöttieknek, különösen akkor, ha magas esztétikai igényt kielégítő, modern anyagokkal szeretnénk pótoltatni - ezen a területen valamifajta továbblépésre lesz szükségünk.

 

(12.10)

 

Engedjék meg, hogy még utoljára egy olyan kérdésről beszéljek, amely szintén a fogászathoz kapcsolódik. Nemcsak a fogakat vesztettük el, hanem egy olyan rendszert, egy olyan hálózatot is elvesztettünk, amely a gyerekeink fogainak az épen maradását szolgálta; ez a rendszer gyakorlatilag 1996-ban szinte teljes egészében felbomlott. Ezt a rendszert újrateremtjük, ez folyamatban van, hiszen ez a fogászati betegségek megelőzését szolgálja, ami, innen is elmondhatom, egy roppant egyszerű dolog: megfelelő időben, jó eszközzel, megfelelő gyakorisággal fogat kell mosni - ez a kulcs, ez a trükk. Ezt a gyerekeinknek lehet megtanítani, időben, amikor belső igényükké válhat, úgyhogy ebben az irányban mindent megteszünk. Egyéb területeken olyan nagy a lemaradás, akkora károkat okozott az elmúlt időszak, hogy csak tűzoltásra van lehetőségünk.

Engedjék meg, hogy még három olyan területről beszéljek, amit programszerűen kell végrehajtanunk, és ez a három nagy terület, amelyeket már említett, sőt talán még kérésként is megfogalmazott a Fidesz-frakció a kormányzat irányába, a két legnagyobb halálok: az egyik a szív- és keringési betegségek, a másik a daganatos betegségek megelőzése. És itt arra kell felhívni a figyelmet, hogy önmagában az egészségügy nem vállalkozhat csak egyedül ennek az egésznek a megelőzésére, de egy program generálására, gerjesztésére, egy olyan szemlélet kialakítására az országban, amellyel ez megelőzhető, arra vállalkozhat, és vállalkoznia is kell.

És legvégül hívom fel a figyelmüket egy nagy népesedési problémánkra, tudjuk, hogy milyen a demográfiai helyzetünk. Van egy népbetegség, amelyről nagyon keveset beszélünk, sokan szégyellik, sokan nem is tudják igazán, hogy betegség, ez a meddőség, a gyermektelenség. Ez közel 15 százalékát érinti a magyar lakosságnak a felmérések szerint, ami azt jelenti, és az orvosaink azt mondják, hogy Európában jó helyen állunk, szakmailag jó helyen vagyunk ennek a kezelésében. Ha ezeknek a családoknak csak a felét gyermekáldáshoz tudjuk juttatni, akkor az 6, 7, esetleg 8 százalékot jelent. Ajánlom figyelmükbe, ez egy olyan terület, amelyen programszerűen kell lépnünk, és ez szintén nem csak az egészségügy feladata, ennél egy sokkal összetettebb kérdésről van szó, de talán kiutat jelenthet a demográfiai mélypontról.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
150 310 2000.06.19. 5:08  307-310

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Képviselő asszony, az ön felkészültségét és szónoki képességeit már a választási kampány során is volt szerencsém megtisztelni, hiszen azonos körzetben indultunk.

Nagyon köszönöm, hogy kitartóan kivárta, míg napirend után sorra került, és ezt a kérdést az Országgyűlés előtt felvetette.

Sok tekintetben egyet kell hogy értsek önnel. Az egészségügyi dolgozók bérhelyzete valóban komoly elmaradást mutat a magyar nemzetgazdaság egyéb jövedelmeihez képest. Engedje meg, hogy itt még két dologra felhívjam a figyelmet, egyrészt arra a tényadatra - és sajnos még nem tudok 2000-es számokat mondani, mint ön, csak '99-eseket -, hogy az egészségügyi dolgozóknál az alapbér talán még annál is alacsonyabb, mint amit ön mondott. 1999-ben a szakdolgozóknál - az ágy mellett dolgozó nővérek is közéjük tartoznak - ez 36 400 forint körül volt. Az egészségügyben a bérezés olyan, hogy erre még jelentős pótlékok jönnek, ami 13 ezer forint körül volt 1999-ben a nővérek esetében, az illetménykiegészítéssel, az ügyeleti díjjal, túlmunkadíjakkal együtt a bruttó jövedelem - ahogy meg szoktuk fogalmazni - 58 ezer forint volt a szakdolgozók és 103 900 forint az orvosok esetében, ami - egyetértek önnel - méltánytalan ezért a munkáért. De még egyet tegyünk hozzá: ezt is jelentős túlmunkával, többletteljesítménnyel érik el. Ha azt is figyelembe veszem, hogy ezen a területen egyéni felelősség, egyéni döntéshozatalok sora van, és egy igen magasan képzett szakszemélyzet dolgozik mind a nővérek, mind az orvosok esetében, akkor különösen nagynak tekinthetjük ezt az elmaradást.

Egyetértek önnel abban, hogy ezt a helyzetet valamilyen módon rendeznünk kell. Egyet kell értenem önnel abban is, hogy sajnos ezt az országot az elmúlt évtizedekben olyan veszteségek érték, amelyek jobb, körültekintőbb gazdálkodással vagy más társadalmi struktúra üzemeltetésével elkerülhetők lettek volna.

A mi lehetőségünk jelen pillanatban az, hogy ezen a területen a legalapvetőbb feszültségeket megpróbáljuk korrigálni. Ma a legnagyobb gondot az jelenti, hogy ezek a bérek nem versenyképesek, és a munkaerőpiacon erre az állományra, személyzetre - most jelesül a terhelhető, jól képzett, komoly empátiás készséggel rendelkező, megbízható, kiszámítható munkaerőre gondolok, amit az ápolónők képviselnek a magyar egészségügyben - egész egyszerűen más munkaerő-piaci kínálat is igényt tart, és jobban, nagyobb áron tudja megfizetni, mint amit ma az egészségügyben keresni tudnak. Ennek az a következménye, hogy a kórházakban egyes területeken komoly szakemberhiány alakul ki.

Ezért úgy gondolom, közös felelősségünk - részben a parlamenté, részben a tárcáé, de azért mindenekelőtt hadd mondjam azt, hogy az egészségügyi intézmények tulajdonosaié, fenntartóié, tehát az önkormányzatok felelőssége is -, hogy ezen a helyzeten változtassunk. Mi, a kormányzat a magunk részéről a következő évben két lépést próbálunk megtenni. Az egyik, ami már az idei évben is megindult, az állami tulajdonban lévő egészségügyi szolgáltatóknál az elmaradt bértartozásokat körülbelül 2 milliárd forint értékben meg fogjuk fizetni, és a dolgozók rendelkezésére bocsátjuk; míg a jövő évre a minimálbér 40 ezer forintra való emelésével reményeink szerint egy nagyobb béremelést tudunk végrehajtani az ágazatban. Közel 80 ezer embert érint az egészségügyi dolgozók közül a minimálbér 40 ezer forintra való emelése, és terveink szerint 2002-ben ez további 10 ezer forinttal 50 ezer forintra emelkedik.

 

 

(24.00)

 

Tudom, hogy ez önmagában nem oldja meg az egészségügyi dolgozók bérproblémáját, de ez az, ami első lépésként vállalható. Véleményünk szerint törekednünk kell arra, hogy a tizenharmadik havi bért végre megjelenítsük az egészségügy finanszírozásában, hiszen ezt már ki kellett fizetni a kórházaknak, de a kasszában pluszban még nem jelent meg; reményünk szerint a jövő évi költségvetésben ezt meg tudjuk jeleníteni.

Egyelőre ennyit tudok önnek és az ágazatban dolgozóknak mondani, és itt is szeretném megköszönni tisztelettel azt az áldozatos munkát, amit az egészségügyben végeznek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP és az FKGP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 12 2000.06.20. 3:57  9-12

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Témaválasztásának különösen örülök, mert az egészségügyben meglévő problémákra hívta föl a figyelmet. Ugyanakkor el kell hogy mondjam, az ön értékítéletével jelentős részben nem értek egyet, bizonyos tényszerű megállapításai szerintem nem állják meg ma a helyüket.

Amit ön az egészségügyi finanszírozásról elmondott, valóban megindult a rendszerváltozást követő néhány évvel később a forráskivonás az egészségügyből. Ennek volt egy eklatáns nagy példája, ezt mindnyájan ismerjük, '96-ra datálható. Ezt követően folyamatos volt, '98-ban megállt a forráskivonás, '99-ben történt egy bővülés a rendszerben, a 2000. évben egy szerény emelkedés, szinten tartás következett be, ez a mostani év.

 

 

(12.30)

 

Arra a kérdésre, hogy a magyar egészségügyi rendszer pazarló-e vagy nem, akkor tudunk választ adni, ha nemcsak a nemzetközi adatokhoz viszonyítunk, hanem a meglévő struktúrához - már bocsánat, hogy ezt a szót fogom használni -, tehát ahhoz, hogy milyen rendszer alakult ki az elmúlt negyven év alatt az országban. Egy nagyon egyenetlen képet fogunk kapni, bizonyos területeken jelentős túlfejlesztések történtek, úgy is fogalmazhatnánk, presztízsberuházások, más területeken pedig az ellátás nagysága nem éri el azt, mint, mondjuk, Budapesten vagy az ország egyes régióiban.

Ezt az egyenetlenséget szeretnénk kiegyenlíteni, ezért van az a meghirdetett programunk, hogy az ágyszámokat újra kell tárgyalnunk a megyékkel - ezek lesznek a megyei egyeztető fórumok -, ami nem jelent ágyszámleépítést, hanem azt jelenti, hogy a szereplők egy közös megegyezés után megpróbálják a rendszert optimálissá, elfogadhatóvá, mindenki számára elfogadhatóvá tenni. Ezt a tárgyalást nem lehet megúszni. Le kell ülni, helyben kell megegyezni mindenkinek! Mi azt tartjuk szem előtt, hogy orvos-beteg találkozást, orvos-beteg kapcsolatot nem bonthatunk szét.

Az egy másodlagos kérdés, hogy ez az ellátás egy fekvőbeteg-intézményben egy hétig történik, két napig történik vagy egy egynapos betegellátás után egy néhány napos gondozással vagy egy néhány napos ápolással utána a beteg otthonában.

El kell mondjam önnek, képviselő úr, hogy az egészségügyi technológiák valóban fejlődtek annyit az utóbbi időben, hogy ugyanazokat a betegségeket rövidebb idő alatt tudjuk meggyógyítani, és ha a beteg állapota megengedi, akkor Nyugat-Európában is és a világ fejlett részén az otthoni szakápolás az, amit választanak, hiszen ez az, ami a beteg számára sokkal kedvezőbb, nem beszélve arról, hogy a rendszer számára olcsóbb.

Az is megkerülhetetlen tény, hogy az egészségügyben a befektetett összegeket, amelyekre szükség van - tekintettel arra, hogy a technológia nagyon nagy arányban fejlődik, egyre drágább berendezések, egyre drágább eszközök válnak szükségessé, és ezen a téren a magyar egészségügy még tudja tartani a lépést a világgal -, mi ezt csak úgy tudjuk ma megteremteni, hogy nem lehet minden egyes kórházba minden nagy értékű eszközt telepíteni. Éppen ezért kell a különböző megyéknek, régióknak megegyezni abban, hogy a legdrágább ellátások a régió mely városában, mely területén lesznek, ahova - tény és való - az emberek egy részének utazni kell hosszabb-rövidebb időt. Ez az, amit ma meg tudunk tenni, és ez az, ami ma elérhető a számunkra.

Ugyanakkor engedje meg, hogy elmondjam, hogy a leggyakoribb betegségeket, amelyek a leggyakrabban fordulnak elő, szerencsére a kis kórházainkban is jól és eredménnyel tudjuk kezelni, ezért viszonylag kevesebb azon betegek száma, akiknek hosszabb útra kell készülniük.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Kisgazdapárt és a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 248 2000.06.20. 3:21  245-248

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Ahhoz, hogy erre a kérdésre objektív választ tudjunk adni, először néhány vonatkozásban az adatok tükrében meg kell vizsgálnunk a Baranya megyében kialakult helyzetet.

A dél-dunántúli megyében kilenc önálló egészségügyi intézmény működik: az orvosegyetem a Pécsi Honvéd Kórház mellett, a pécsi felnőttkórház, a Kerpel Fróniusz Gyermekkórház, a Harkányi Gyógyfürdő Kórház, a többi városi kórház, melyeknek ágyszáma összesen 129 - Siklós - és 439 - Szigetvár - között változik. A Pécs megyei székhelyű megyei kórház 701 ággyal rendelkezik. A tízezer lakosra jutó ágyszám - 1998-as adatot tudok mondani önnek - 91,6, szemben az országos átlaggal, amely 83,5.

Az intézmények adósságállományát tekintve - itt 1999. december 31-i adatot tudok önnek mondani - megállapítható, hogy az összes szállítói tartozás vonatkozásában jelentős tartozások állnak fenn egyes kórházaknál. Az éves eredeti kiadáshoz viszonyítva Harkányban ez 1,92 százalék, Siklóson 15,42 százalék, tehát a kórháznak jelentős tartozásai vannak.

A felsorolt adatok jelentősége egyébként, képviselő úr, abban van, hogy a régió egészségügyi struktúrája, illetve az érintett kórház működése és a rekonstrukció között van egy összefüggés: a beruházás a kórházak számára akkor fejthet ki pozitív hatást - már legalábbis gazdasági értelemben -, ha javul a struktúrája, és növekszik a betegforgalom, ezzel egyidejűleg növekszik a minőségi ellátás színvonala is - ezt case-mix-indexnek szokták mondani a szakmában.

Ezek előrebocsátásával rögzítendő, hogy a Baranya Megyei Kórházban nagy volumenű beruházás folyik jelen pillanatban. A megyeszékhelyen a traumatológiai centrum átalakításának első üteme befejeződött, és ugyancsak beruházás folyik Mohácson egy címzett támogatásból, amely rövidesen befejeződik.

Az önkormányzatok három kórház rekonstrukcióját kérték: a pécsi megyeit, a szigetvárit és a siklósit. A siklósi kórház rekonstrukciójával kapcsolatban egy korábbi kérdés kapcsán a tárca már kifejtette álláspontját. Emlékeztetőül megismétlem, hogy a korábbi években a beruházás indítása először formai hiba miatt maradt el, majd a szűkös forrás lehetősége miatt nem szerepelt a kormányhatározatban az elmúlt években.

A tárca fontos törekvése, hogy az egészségügyi intézményei a jogszabály által előírt feltételek és körülmények között működjenek, és hogy a területi egyenlőtlenségek megszűnjenek és csökkenjenek. Nem látom egyelőre okát annak, hogy a siklósi kórház rekonstrukciójával kapcsolatos tárcaálláspontot megváltoztassuk, ugyanakkor szükségesnek tartom felhívni a figyelmét arra, hogy a címzett támogatásból megvalósult beruházásokról a tárca csak döntés-előkészítést gyakorol, a tárca döntés-előkészítése alapján azonban a kormány határoz azon önkormányzatokról, amelyeket felszólít, hogy a második fordulóra nyújtsák be a beruházási koncepciójukat, és ezek alapján az Országgyűlés fogja meghozni a döntést.

Kérem, fogadja el a válaszomat. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 252 2000.06.20. 2:49  249-252

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Köszönöm napirend utáni felszólalását; az egészségügyi ellátás egy igen fontos területére hívta fel a figyelmet, ezen belül is a rehabilitációk és a mozgásszervi betegségek gyógyítására, amelynek hazánkban - nagyon szerencsés természeti adottságoknak köszönhetően - a gyógyfürdőellátás kiemelt részét képezi. Ebben talán még többet is tudunk tenni, mint más országok körülöttünk, hiszen nem mindenhol van lehetőség ilyen kezelésre.

Az elmúlt évtizedek alatt szerencsére jelentősen megnőtt a szolgáltatást igénybe vevők köre. A gyógyfürdő-szolgáltatások további kibővítése és kiterjesztése egyébként a nemzetgazdaság számára is hasznos, előrevivő folyamat lehet. Egy kórképben egyre többször írunk elő mi magunk is ilyen kezelést a betegeknek, esetenként többfajtát is, amelyeket jelenleg az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszíroz. Az egészségügyi alap költségvetésében 2,4 milliárd forint szerepel a gyógyfürdőellátásokra, ez a tervek szerint a jövő évben is tarható marad. Jelenleg a finanszírozás rendjét egyébként az 1997. évi LXXXIII. törvény és a hozzá kapcsolódó 217/1997. számú kormányrendelet szabályozza.

Azonban tekintettel arra, hogy az elmúlt évek alatt számos változás történt mind a szolgáltatók számában, mind az új szolgáltatók tulajdonosi viszonyaiban, illetve az egészségügyi ellátás finanszírozásában, szükségessé vált a fenti kormányrendelet módosítása. Valóban felmerült annak a lehetősége, hogy a lakossági hozzájárulás mértékében is változtatások történjenek, de erre jelenleg érvényes kormányhatározat nem született.

 

 

(20.50)

 

Mérlegelni kell ebben az esetben az esetlegesen fellépő költségvetési megtakarítást, illetve az egészségi állapotra történő hatás eredőjét. Ezen adatok birtokában tudja majd kialakítani a kormány a végleges álláspontját.

A gyógyfürdőellátásokkal párhuzamosan - úgy, ahogyan azt ön fölvetette - valóban bizonyos gyógyszer-megtakarítások is felmerülhetnek, éppen ezért a gyógyfürdőellátásokkal párhuzamosan kell hogy sor kerüljön a gyógyszer-támogatási rendszer felülvizsgálatára is, hiszen a kettő egymást kiegészítő kérdés. Ezek a kérdések egymással így összefüggnek, vagyis bizonyos gyógyszerköltségek valóban kiválthatók a gyógyfürdő-terápiával, ezt a költség-hatékonyság elemezésekben el kell végeznünk.

A kormányrendelet módosításának elfogadásáig és a végső döntésig én a képviselő úr türelmét kérem. Köszönöm szépen. (Dr. Takács Imre: Köszönöm szépen. - Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 223 2000.08.23. 1:53  220-223

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Köszönöm a kérdését, mert egy a kormányzat által rendkívül fontosnak ítélt területre hívta fel a figyelmet, ez pedig a sürgős szükség esetén az első orvosi ellátáshoz való hozzájutás.

A képviselő úr kifejezetten pontos adatokkal rendelkezik arról, hogy valóban az egész ország területén egy rangsort állított fel az Országos Mentőszolgálat, egy prioritási listát, amelyben huszonkettedik helyen szerepel Őriszentpéter, de tegyük hozzá, hogy ez Vas megyében már a második helyet jelenti, és az idei évben átadásra kerül a büki mentőállomás, amelyet az őriszentpéteri mentőállomás fog követni, és végül még Répcelakon is terveinkben szerepel egy mentőállomásnak a létrehozása.

Amikor ezeket a rangsorokat figyelembe veszik, akkor azzal is súlyoznak, hogy a 15 perces elérési időn kívül mekkora az a várható betegforgalom, illetve lakosságlétszám, amelyet ez az újonnan létesítendő mentőállomás ellátni tud, jelen esetben ez körülbelül egy tízezer főt meg nem haladó nagyságrend. Az ön által felvetettekkel egyetértek, tehát a térképen lévő fehér foltokat el kell tüntetnünk, és el kívánjuk érni a 15 percet. Mi a tárcánál úgy gondoljuk, hogy a 2001. évi beruházási programban fog szerepelni, és nagy valószínűséggel mondhatom azt, hogy 2002-ben üzemelni is fog. Az egyébként valóban gyorsít a helyzeten, ha az önkormányzatok telket és ingatlant tudnak felajánlani, és a saját erőt, a hozzájárulást nagyra értékeljük, de más szakmai szempontokat is figyelembe véve, a 2002-es üzemelést tartom reálisnak.

Köszönöm a figyelmet.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 278 2000.09.06. 0:40  225-297

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A képviselő úr előbbi felszólalásában az Alkohológiai Intézetet említette. Ön pontosan ugyanolyan jól tudja, mint én, hogy az idők változása azt tette szükségessé, hogy egy önálló tudományág, az addiktológia foglalkozzon a szenvedélybetegségekkel, ennek lesz intézete nálunk. Az alkohológia helyett ez kiterjedtebb, magába vonja az összes többi szenvedélybetegséget és annak kezelését. Amikor ezt a mondatot elmondta, azt szerettem volna, ha hozzátette volna ezt a másik felét is.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 218 2000.09.27. 1:30  191-293

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Asszony! Engedje meg, hogy rendkívül nagy tisztelettel néhány ténybeli tévedését kiigazítsam. Nem szívesen teszem ezt, de kénytelen vagyok.

Ön a legvégén összefoglalva a mondandóját, azt mondta, hogy a 6 százalékos járulékcsökkenés mintegy azt bizonyította, hogy nem maradt elegendő pénz a gyógyító-megelőző kasszában.

Képviselő Asszony! Hogyha ebben a kötetben - gondolom, önnek is megvan - a 76. oldalon az adott mellékletet fellapozza, akkor ott megtalálja a '98. évi tényszámot a gyógyító-megelőző ellátás kasszájában, és megtalálja a '99. évi előzetes tényszámot, ami már gyakorlatilag tényszámnak tekinthető. A kettő között 13,3 százalékos fejlődés van. Ebben benne van mindaz, amit ön elmondott, hogy volt egy bizonyos zárolás, annak egy része visszakerült. Ebben már az is benne van, hogy ebből a kasszából valamennyit a gyógyszerkasszára átcsoportosítottak; mindezek mellett 10 százalékos inflációval számolva 3,3 százalékos reálérték-növekedés volt.

Amit ön elmondott, nincs megalapozva, tényszerűen nem felel meg a valóságnak. Ezért kérem, hogy ne vonjon le belőle olyan következtetést, ami az ellátórendszerben dolgozókra nézve sértő, miszerint csökkent volna az egészségügyi ellátás színvonala az országban.

Köszönöm szépen. (Keller László: Kérdezzétek meg a kórházakat! - Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 224 2000.09.27. 2:03  191-293

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Asszony! Megint csak azt tudom önnek mondani, hogy amiket ön elmondott, tényekkel nem tudja teljes mértékben alátámasztani. Vegye elő szépen ezt kis brosúrát, a két számot ossza el egymással, meg fogja kapni azt, hogy reálértékben 3,3 százalékos forrásbővülés történt az 1999. esztendőben a gyógyító-megelőző kasszában. Ezek nem tervek, hanem a két év tényszámának összehasonlítása. Az viszont szintén tény - és önök is tudják -, hogy hosszú-hosszú forráskivonás évei után elindult felfelé a magyar egészségügyben valami, megállt a forráskivonás az első évünkben, és az első saját költségvetésünkben reálértékben forrásbővülés következett be. Ezek után kérem - márpedig ezek alapján vitatni sem lehet, hiszen a számokat nem én hoztam oda -, fogadja el nekem azt, hogy ebben a rendszerben megállítottunk egy lepusztulási folyamatot, megindítottuk a rendszert előre. Tudjuk, hogy nem elégséges az a mérték, amit adni tudtunk, de azt nem tudom elfogadni, hogy olyan felhanggal adják mindezt elő, mintha forráskivonás történne a rendszerből; mintha az történne, hogy az egészségügy további lepusztítását folytatnánk. Nem, erről szó sincsen.

Még egy dolog: nagyon gyakran járom az egészségügyi intézményeket részben hivatalból, de nagyon sok barátom van, akikkel éjszakánként, esténként, néha még egy kicsit nosztalgiából dolgozni is szívesen bemegyek az intézetekbe, úgyhogy elég jól ismerem a véleményeiket, elég jól ismerem az érdek-képviseleti szerveket is, és azt hiszem, még arra is lesz majd lehetőségem - mert az legalább két percet igényel -, hogy a hbcs-rendszerből adódó, egyébként ön által is nagyon jól ismert okokat megosszuk azokkal, akik még hallgatják a parlamentet, mert fontos dolog az, hogy mindenki megértse, hogyan is működik ez a rendszer.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 228 2000.09.27. 2:05  191-293

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Úr! Az idősebb intelmét mindig illik komolyan megfontolni, remélem, hogy meg is fogok tudni felelni az ön elvárásainak.

Az ÁSZ-jelentést citálta; ebben az ÁSZ-jelentésben valóban sok önkormányzati tulajdonú kórház helyzetét elemzi az Állami Számvevőszék. Ennek a jelentésnek van egy nagyon érdekes, de nagyon fontos sora: ezeknek az intézményeknek az eszközállománya az utóbbi időben jelentős mértékben megnőtt. Ez olvasható ebben a jelentésben, csak önök ezt ritkábban szokták idézni. Ez az ÁSZ-jelentés azt is tartalmazza, hogy ezekre a kórházakra az önkormányzatok - amelyek egyébként a tulajdonos-fenntartók, nekik az lenne a feladatuk, hogy ennek az eszközállománynak az értéknövelését végezzék - mindösszesen 6 milliárd forintot költöttek el, 6 milliárd forintot a teljes nagy kórházi rendszerben. Ön ugyanolyan jól tudja, mint én, hogy ez gyakorlatilag fillérek ilyen méretekben.

Ennek ellenére jelentősen nőtt az eszközállománya ezeknek az intézeteknek. Ön szerint miből? Egyetlen válasz adható rá: a menedzsmentek azt teszik, amit az élet kikényszerített tőlük, a béreket visszafogták, és az intézmények eszközállományát fejlesztették, helytálltak azok helyett a tulajdonosok helyett, akik ezt nem tudták megtenni. Ezt egyébként mindenki elismeri, aki a magyar egészségügyi rendszert elemzi. Nemcsak az OEP-kasszában lévő, egyébként bérre, működésre fordítandó összegeket kell felelőssé tennünk ilyenkor, hanem el kell gondolkodni azon, hogy a tulajdonos-fenntartók vajon miért nem álltak helyt. (Dr. Kökény Mihály: Ez a kényszer!) Ezt, képviselő úr, mindig tegye hozzá, amikor ezt a rendszert így elemzi, és képviselő asszony, a következő alkalommal visszatérünk a hbcs-re.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 232 2000.09.27. 2:04  191-293

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Képviselő Úr! Így frissen válaszolva, Szeged város önkormányzata ebből a szempontból példamutató, ha az elmúlt évek adatait figyelembe vesszük. Öntől elfogadom a jogos kritikát, mert önök megpróbálnak tenni valamit a rendszerükért.

 

 

(20.30)

 

Azt egy percig sem vitattam, hogy az önkormányzatok vajon jószántukból teszik-e ezt vagy nem. De abból a szempontból és annak a vizsgálatát nézve, hogy ez a kassza ekkora, és hogy miért nem sikerült a bérfejlesztéseket maradéktalanul teljesíteni, arra, azt hiszem, magyarázatot ad az, hogy nem bérre költötték az intézmények.

Visszatérnék a homogén betegségcsoportokra, a hbcs-finanszírozásra, amit a képviselő asszony mondott. Ez a rendszer úgy van kitalálva, hogy egy átlagos súlyosságú esetet, amely az egész rendszert figyelembe veszi, azt veszik egynek. És akkor ezek után, ha egy kórház sokkal több súlyosabb betegesetet lát el, akkor egy úgynevezett case-mix index adódik ki - de a képviselő asszony, azt hiszem, ugyanolyan jól ismeri ezt, mint én -, amelynek megvan, hogy mennyi a súlyossága. Ehhez hozzárendelnek most - az egyszerűség kedvéért mondom - egy pontértéket, ez a 75 000 forint, mondjuk, most legyen annyi kerekítve, akkor ezt felszorozzák, és eszerint kapja a kórház a pénzét. Országos átlagban egyre kellene kijönnie a rendszernek. Csakhogy nem ennyire jön ki, mert a kórházaink ügyesen, kreatív módon könyvelnek, számolnak el, és évről évre, hónapról hónapra ez az úgynevezett case-mix index emelkedik. Ennek az a következménye, hogy az időarányosnál nagyobb mennyiségű pénzt költenek el, és az év végére kezd kiürülni a kassza. Ez ellen hosszú évek óta, de már az önök idejében is, úgy védekeztek a mindenkori finanszírozók, hogy az év végére is maradjon elegendő pénz, hogy úgymond visszanormálták a kasszát. Ez egy gyakorlat nálunk. Azt kellene talán megvizsgálnunk, hogy mitől emelkedik így a case-mix index, hiszen az emberek egészségi állapota ilyen ütemben nem romolhat, mert akkor már nem lennénk ennyien ebben az országban.

Köszönöm a figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 236 2000.09.27. 2:04  191-293

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. A képviselő úr valószínűleg meg tudja ítélni, hogy eredmény-e vagy nem, hiszen ült ugyanebben a székben.

Visszatérve arra egyébként, amit ön most elmondott, az az egyik legnagyobb bajunk, hogy ezek a kórházakból jövő jelentések nem biztosítják, hogy meg tudjuk ítélni a tényleges, valós teljesítményeket. Erről próbáltam az előbb beszélni. Ön azt mondta nekem, hogy beszéljünk a valós, tényleges teljesítményekről. Egy olyan rendszert üzemeltetünk, amelyben jelen pillanatban nem vagyunk képesek megítélni a valós teljesítményeket. Épp tegnap a televízióban a kamara elnöke mondta el mellettem ülve azt, mert valaki hivatkozott ezekre az adatokra mint a megbetegedési statisztikák alapjára, hogy nagyon súlyos hibát követne el az az egészségpolitikus, aki a kórházak által jelentett kezelésekre építené a magyarországi megbetegedési statisztikákat. Erről a helyzetről kezdhetnénk vitatkozni - bár nem biztos, hogy pont a zárszámadás ennek a helye -, de az mindenképpen fontos, hogy tudjuk, nem feltétlenül azt finanszírozzuk, mint amit a kórházakban teljesítményként ellátnak. Ez egy nagyon súlyos helyzet, ami már nagyon régóta probléma, önöknek is problémájuk volt, ezt a problémát megörököltük. Tény és való, egyelőre mi sem találtuk meg rá a megfelelő megoldást.

De ettől függetlenül megint csak ugyanarra az irományra kell visszatérnem, amely nálam T/3009. számon szerepel. Ha ennek a 76. oldalán szereplő számadatokat ön összehasonlítja, és a tervezett inflációhoz képest a megvalósult inflációt veszi, akkor azért némi osztás-szorzással összejön az, hogy hogyan volt ez a pénz elegendő ezeknek a teljesítményeknek a finanszírozásához, minden korláttal együtt. Ebbe, mint tudjuk, beletartozik az, hogy nem sikerült azt a béremelést megvalósítani, amit mi szerettünk volna, ezzel tisztában vagyunk, viszont fejlesztettek helyette az intézményvezetőink. Ez is valamekkora eredmény.

Köszönöm a figyelmét.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 240 2000.09.27. 1:36  191-293

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Asszony! Ígérem, többet nem fogok a hbcs-ről beszélni. Kérem, azt fogadja el, hogy a hbcs-vel a gyógyító-megelőző kasszából a hbcs visszanormálásával nem lehetne ezt kivonni. Az arra alkalmatlan eszköz. Tehát ne mondja azt, hogy ezzel onnan bárki bárhova eltett pénzt. Ez erre nem alkalmas, ez az egyik.

A másik: a hbcs tekintheti úgy ezt a visszanormálást, mint egy akadályt, amit a túl gyorsan futó elé tesznek. Mondhatja, szép hasonlat. Csak van egy probléma. Az év elején ismert az az összeg, amelyet az intézmények elkölthetnek, és ez év végén is garantálni kell a betegellátás biztonságát. Erről szól a hbcs. Arra vonatkozóan pedig, hogy az intézmények miért jelentenek nagyobb teljesítményeket, tételezzük fel, hogy a lakosság egészségi állapota ilyen rövid távon, egyéves időtartamban ilyen nagy mértékben nem változhat. Ez szinte bizonyos. Tehát 10-15 százalékos eltérés sem a romlás, sem a javulás irányába nincs. Ez egyértelmű és jól számolható. Miért jelent egy intézmény többet? Azért, mert amelyik intézmény többet jelent, mint a másik, az abban reménykedhet, hogy több pénzt szerez meg a kasszából, mint a másik. Az intézményeink egymás zsebében turkálnak, és ehhez egyfajta látszólagos, virtuális teljesítményjelentéseket adnak le.

 

 

(20.40)

 

Ez a rendszer önmagában véve működhetne jól is, nálunk valamiért nem működik tökéletesen, ezt talán meg kellene találnunk, hogy miért, de maga a hbcs valóban nem eszköze annak, hogy forrást vonjanak ki, vagy hogy akadályokat gördítsen az intézményekben a betegellátás elé.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 246 2000.09.27. 2:06  191-293

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Úr! Ha félreérthető volt, amit mondtam, vagy esetleg úgy mondtam volna, akkor megkövetem önt mint kórházigazgatót; egy percig nem merült fel bennem, hogy a kórházigazgatóink csalnak. Ezt soha nem állítanám.

Van egy tény, amelyre nem tudok magyarázatot adni. A case-mix index évről évre olyan jelentős mértékben emelkedik, amelyet nem támaszt alá a magyarországi lakosság egészségi állapotának változása. Ezt feloldani kétféle módon vagyok képes logikailag: vagy sokkal több kezelést végzünk ugyanolyan egészségi állapotú lakosságon, vagy nem végzünk sokkal több kezelést, de ebben az esetben a jelentések tartalma változhat. Nem tudom, melyik az igaz. Nem tudom, hogy mit feltételezzek. Csak tapasztalok néhány számadatot, amely nem hozható szinkronba. Azt pedig egyetlen percig soha nem vitattam, hogy az intézmények vezetői az utóbbi évtizedben igen komoly munkán mentek át, fejlesztettek, talpon maradtak, alkalmazkodtak ehhez a változó világhoz, kibírtak az elmúlt néhány, hat-hét megelőző évben majdnem 50 százalékos forráskivonást, tehát az, amit ők produkáltak, szakmai szempontból igenis nagyon komoly teljesítmény, értékelhető teljesítmény.

Azt sem vitattuk, hogy bizonyos forrásszűkös helyzetekben igenis az intézménynek egyes infrastrukturális elemeit hagyták inkább veszni, de biztosították a folyamatos ellátást. Ez mind ismert ön előtt is, énelőttem is. De ettől függetlenül azt azért nem lehet kétségbe vonni, hogy az elmúlt évben, az 1999. évben reálértékben kaptak egy többletet, amely egy újdonság volt az azt megelőző évekhez képest. Azt, hogy ez nem lett elegendő arra, amekkora elmaradást hoztak, mindnyájan tudjuk. De kérem, hogy azért ezt mindig vegyék figyelembe.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 258 2000.09.27. 2:14  191-293

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. A számból vette ki a szót. A magam nevében sok boldogságot és sikert kívánok az élethez a friss jövevénynek, és gratulálok képviselőtársunknak.

(Mádai Péter felé fordulva:)

Képviselő úr, önnek pedig szeretném megköszönni a hozzászólását, mert nagyon mértéktartó, visszafogott volt, és talán sokunk számára megfontolandó is.

Engedjen meg néhány észrevételt ezzel kapcsolatban. Ha megbecsüljük, hogy mekkora vagyon lehet az, amiben az önkormányzati tulajdonú kórházak a tevékenységüket ellátják, akkor ehhez képest ez a 6 milliárd forint nagyon szerény összeg, ami mindenképpen jelzi azt, hogy az önkormányzatok jelen pillanatban a ráfordításaik alapján vélhetően nincsenek abban a helyzetben, hogy az amortizáció kérdését - amit ön felvetett és ami egyébként a korábbi parlamenti döntések miatt törvényi kötelezettségük lenne - rendezni, megoldani tudják.

Nyilvánvaló, ahhoz, hogy ezt a helyzetet feloldjuk, kétharmados törvényeket kell majd hoznunk, hozzá kell ehhez nyúlni. Nem kívántam azt mondani, hogy az önkormányzatok nem tudnak jó gazdái lenni a kórházaknak, és még azon is elgondolkodhatunk, hogy vajon egy önkormányzatnak van-e akkora bevételi forrása, amivel egy ilyen irdatlan vagyontömegnek az egyébként nagyon gyors ütemű fejlődését követni lenne képes, mint, mondjuk, az orvosi műszerek és azok egyes fajtái.

Még egy dolog, ami megfontolandó a számunkra: önnek teljesen igaza van, mi magunk is úgy gondoljuk, és én magam is úgy gondolom, hogy mi nem adunk semmit, mi az adófizetők pénzét kezeljük. Egyetértek azzal, hogy erre felhívta a figyelmünket. Úgy tűnik, hogy ezt majd a szóhasználatunkban is követni kell majd. A magam részéről megpróbálok rá odafigyelni. Tehát úgy tudom mondani, hogy az adófizetők pénzéből reálértékben 3,3 százalékban többet tudtunk fordítani a gyógyító-megelőző ellátásra, mint a korábbi évben.

Köszönöm szépen. (Dr. Vojnik Mária: Járulékfizetők - ha már pontosak akarunk lenni.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 276 2000.10.18. 2:14  1-363

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő úr, hát elég rendes sorozatnak minősül az, amit itt ránk zuhantott. Engedje meg, hogy apránként, egyenként megpróbáljak önnek válaszolni rá.

A legelső és talán a létező legfontosabb, hogy két dolgot tisztázzunk: ön a tárca költségvetésétől várja azt, ami az Egészségbiztosítási Pénztár költségvetésében van, amely vitára egyébként a holnapi napon fog sor kerülni. A felsorolásában a kettőt folyamatosan és rendszeresen keverte, a két elemet egymással szembefordította, és olyanokat vár el a tárca költségvetésétől, amelyek abban törvényszerűen nem szerepelhetnek, hiszen nem is ott van a helyük. De minekutána önök is már egypár éve ugyanilyen költségvetéseket csináltak, ezt a képviselő úr hajszálpontosan tudja. Ezért majd arra fogom kérni - valószínűleg válaszol nekem -, hogy csak azokra a kérdésekre térjen ki, amelyek a tárca költségvetésére vonatkoznak. Nyugodtan beszélhetünk az OEP-ről is, a társadalombiztosításról, csak akkor ezt majd tegye hozzá, legyen olyan kedves.

GDP-arányos és GDP-ből az egészségügyre fordított összeg: bakugrásnak tűnhet, de két dolgot figyelembe kell venni. Az ország gazdasági termelőképessége nőtt, nőtt a GDP. Ezzel együtt párhuzamosan vonult ki a költségvetés a finanszírozásból. (Dr. Vojnik Mária: Hát ez az!) Nézzük meg, hogy a költségvetésből az egészségügyre fordított összegek aránya hogyan változott az elmúlt években. Ez az elmúlt években állandó volt, a költségvetés egésze pedig növekedett az elmúlt években. A költségvetésből az a pénzösszeg, ami rendelkezésre állt, az növekedett. Az egészségügyre fordított pénzek növekedtek az elmúlt években.

Képviselő Úr! Ha olyan választási pontot keres, amelyik az igazságot megmutatja, akkor valóban arról beszélhetünk, ami történt. Amit ön állított, az nem felel meg az igazságnak, nem felel meg a valóságnak. Ön azt mondta, hogy csak néhány... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a hozzászólási idő leteltét.) Bocsánat, elnézést, elnök úr, legközelebb folytatom.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 280 2000.10.18. 2:01  1-363

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Asszony! Rettentő nehéz szívvel mondom azt, amit mondok; sajnos, időnként önnel kapcsolatban meg kell tennem. Amit most mondott, az nem felel meg a valóságnak. Amit én önnek az előbb elmondtam - keressék vissza a jegyzőkönyvben -, az az volt, hogy a magyar költségvetés a GDP újraelosztásából vonul kifelé. És emellett elmondtam, hogy a költségvetés egészéből - a képviselő asszony azt mondta, hogy az egészségügy finanszírozásából vonul ki. Ilyen állítás részemről nem hangzott el, nem is ezt mondtam. (Dr. Vojnik Mária közbeszólására:) De ön ezt állítja, képviselő asszony. Mondjon igazat! Ezt kérte a képviselő úr, én is ezt kérem!

Tehát az állítás úgy hangzott, hogy az egészségügyre fordítható összegek a költségvetés arányát tekintve ugyanakkorák maradtak a költségvetés arányaihoz képest. Uraim, ezt a funkcionálist azért tették, tessék elolvasni; és azt pedig láthatjuk, hogy a költségvetés elosztható összege növekedett. De egyébként felkerestem, itt van az államháztartás funkcionális mérlege, amit a képviselő asszony mondott. Itt megvan, hogy az egészségügyre mennyit fordítottunk: '99-ben 874 milliárdot, 2000-ben 948 milliárdot, a 2001. évi terv 1054 milliárd, a 2002. évi terv 1120 milliárd. Nem értem, miért beszél forráskivonásról?!

Ha azt mondaná, hogy az egészségügyre szükséges pénzeszközök, ezek nem elegendők ahhoz, mint amekkora elmaradást be kell hozni, akkor én önnek igazat adok. Akkor azt mondom, hogy ön igazat mond. Amikor a képviselő úr azt mondja, és ne haragudjon, képviselő asszony, nem arról van szó, hogy nem ismerem fel, mikor beszélnek a tárca költségvetéséről és mikor beszélnek a társadalombiztosításéról, de amikor a bért számon kéri - és a képviselő úr számon kérte -, az a társadalombiztosítás költségvetésében van. Ne mondja nekem, hogy nem igaz! Én csak azt kértem, hogy azt kérje számon rajtunk, ami ehhez a költségvetéshez tartozik.

Majd folytatom, köszönöm. (Szórványos taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 284 2000.10.18. 2:04  1-363

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Úr! Én úgy is gondoltam, hogy ezt a holnapi nap folyamán fogjuk tárgyalni. Úgy tudom, a napirendünk nem is zárja ki ezt a lehetőséget, és bevallom őszintén, mi erre is készültünk. Meglepve tapasztaltam, hogy ma kezdik meg ezt a vitát, de rendben van, itt vagyunk.

A tárca költségvetéséről néhány mondatot hadd mondjak. Az egyik az, hogy 11 százalékos fejlődés van a tárca költségvetésében a tavalyi évhez képest; ezt én jónak tartom. Számon kéri rajtam a bért. A tárca néhány nagy szolgálat bérezéséért felelős, így például a három nagy alapvetőért, illetve még egy negyedikért, ami nem egységes intézményrendszer, tehát az Országos Mentőszolgálat költségvetéséért és a katasztrófamentésért vagyunk felelősek; felelősek vagyunk az Országos Vérellátó Szolgálat bérezéséért, természetesen az ellátásokért is, és felelősek vagyunk az Állami Tisztiorvosi Szolgálatért, a népegészségügyért. Ezeken a területeken, ha megnézi a tárca sorait, 23 százalékos fejlődés van. Ez tartalmazza a bért és tartalmazza a felhalmozást. Én tehát úgy gondolom, a tárca ezen a területen igenis becsülettel megteszi azt, amit kell.

Van egy negyedik rendszer, ezek az országos intézetek. Ezeknek a fejlesztési-beruházási részénél, ha megnézi a tárcánál, ott is igen tisztességes, szép szám szerepel, több mint 20 százalékos növekedés.

 

 

(21.10)

 

 

Tehát úgy gondolom, hogy a tárca a saját hatáskörében, a saját területére tartozó részeken igenis becsülettel végrehajtja mindazt, amit kértek.

Megpróbálok egyenként végigszaladni azon, amit mondott. Hamarosan átadjuk az országban a 200. mentőállomást. Ez egy alapvetően fontos dolog, ugyanis a legfontosabb dolog a beteg számára az, hogy egyforma eséllyel férjen hozzá az ellátórendszerhez, és az is hozzáférjen az ellátórendszerhez, aki mondjuk, egy kistelepülésen él, és nem az V. kerületben. Ha majd ugyanakkora eséllyel jut be a kórházba és élhet túl egy infarktust, akkor azt mondhatom, hogy elláttuk a feladatunkat. Ezért ez az elsődleges prioritás.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 288 2000.10.18. 2:02  1-363

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Feltett szándékom, hogy az első feljegyzéseimen végig fogok haladni. Tehát ott tartottunk, hogy a mentőállomások és a mentés volt az egyik alapvető fontosságú prioritás. Lassan lesz hét darab mentőhelikopterünk, amellyel valóban el tudjuk juttatni a betegeket a megfelelő kórházakba a megfelelő időtartamban.

A Magyar Vöröskereszt finanszírozásáról. Az első évben 500 millió szerepel a tárca költségvetésében nevesítve, a második évben 250 millió szerepel a soron, további 250 millió forintot pedig az Országos Vérellátó Szolgálaton keresztül fog a vöröskereszt támogatásként megkapni. De egyébként önök ezt ugyanolyan jól tudják, hogy milyen alap van erre, hiszen a vérellátó és a vöröskereszt együttes munkája nagyon szoros kapcsolat. (Dr. Kökény Mihály közbeszólása.) Próbálok haladni ezzel.

Onkológiai sugárterápiás géppark. 3 milliárd forintot költöttünk el eddig a sugárterápiás gépparkra, tíz onkoradiológiai centrum van az országban, ezek befejezésközeli állapotban vannak. Tehát ne tessenek azt mondani, hogy azért szűnik meg, mert még további eszközöket kell beállítani. Ezeknek megvan az optimális nagysága; ma Magyarországon minden sugárterápiára szoruló beteg megkapja a sugárterápiás kezelést. Tehát ne keltsünk olyan látszatot, hogy egyszerűen azért nem fordítunk erre pénzt, mert nincsen, hanem egyszerűen arról van szó, hogy úgy tűnik, ez a mai igényeknek megfelelően rendben van. Úgyhogy ennek talán inkább örülnünk kellene.

Azt mondta a képviselő úr, hogy a kórházak a csőd szélén vannak. A kórházak nagyobb többsége nincs a csőd szélén. Van néhány intézményünk, amely nagyon nagy csődben van, és vannak olyan intézményeink, amelyek felhalmoztak tartozást; de ehhez hozzá kell tenni, hogy a 60 napon belüli szállítói tartozás inkább finanszírozástechnikai kérdés egy kórházvezető számára, mintsem a csődközeli helyzet jelzése.

Köszönöm egyelőre a szót, a következő majd a bérfejlesztés lesz, mert erre is nagyon szívesen válaszolok.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 302 2000.10.18. 2:04  1-363

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársaim! Képviselő Úr! Ott folytatom, ahol abbahagytuk. Két olyan szolgálat van a tárca költségvetésében, amelyről még nem beszéltünk. Az egyik az Állami Tisztiorvosi Szolgálat. Engedjék meg, hogy visszautaljak arra, ami a Tiszával történt, és arra a ciánmérgezésre, ami az országon végigsöpört. Engedjék meg, hogy azt is elmondjam, hogy ott több száz tonna mérgezett haltetemet kellett lehalászni a folyóból és azt utána megsemmisíteni, és az országban egyetlenegy mérgezéses eset sem történt. Ez egy olyan óriási teljesítmény, amelyet egyrészt tiszteletben kell tartani, másrészt indokolja azt, hogy miért kell az Állami Tisztiorvosi Szolgálatot fejlesztenünk, és ez a tárca költségvetésében jóformán minden másnál nagyobb arányú fejlesztést kap.

Az ország megtanulta az elmúlt évben, hogy milyen az agyhártyagyulladás, és hogyan is lehet tartani egy járványtól, mit jelent az, amikor a lakosságot járvány fenyegeti. A Tisztiorvosi Szolgálatot éppen ezért kell megerősítenünk.

Még egyre fölhívom a figyelmüket: nem volt influenzajárvány az országban. Ugyanabban az évben, ugyanez a szolgálat, ugyanez a költségvetés ezt el tudta érni. Tény és való, bizonyos programok szűkítésére volt szükség, mert a forrásokat ide kellett koncentrálni, de úgy gondolom, hogy a járványügyi biztonság a magyar lakosságnak egy alapvető fontosságú dolog, és azt hiszem, ezzel nagy többségünk egyet is érthet.

Az Országos Vérellátó Szolgálatot teljes egészében átszerveztük, és ha figyelték az egyébként mostanában nagyon kritikus sajtót, nem volt vérhiány az országban, hosszú-hosszú évek óta először. Ez az év a vérbiztonság éve, és ebben az évben 50 éves a Magyar Vérellátó Szolgálat, ami végre stabil egzisztenciával, stabil központokkal rendelkezik - erre is kellett költenünk.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 22 2000.10.19. 0:41  1-301

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő asszony, amit a béremelésről mondott, abban ki kell igazítanom önt: 40 milliárd forint az, ami a bérfejlesztésre fordítható, ebből körülbelül 14-15 milliárdot jelent az egészségügyben a minimálbér kiszámítása.

Ez az egész összeg - a 40 milliárd - együttesen egy átlagos 20 százalékos emelésre elegendő, amely 20 százalékból csak 7 százalékot tesz ki a minimálbér emelése, és a maradék 13 százalék a minimálbérrel fölemeltek fölöttieknek a különbözetére elegendő. Úgyhogy az önök által mondott szám téves.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 34 2000.10.19. 1:27  1-301

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. A képviselő úr a mentőszolgálatot és az ÁNTSZ-t érintette, ez a tárca költségvetésében van; a mentőszolgálat esetén a költségvetést létszámleépítés nélkül terveztük meg, az ÁNTSZ-nél pedig létszámnövekedéssel terveztük meg, tehát ezeket a területeket nem érinti.

Az pedig, amit a béremelésről elmondott, úgy történik, hogy először valóban 8,75 százalékkal megemelik a dolgozóknak a bérét a számításnál; azoknál, akik az ágazati szakmai szorzóval érintettek, megszorozzák 1,2-vel a számot; ha ezután nem érné el a 40 ezer forintot, akkor kiegészítik a 40 ezer forintos minimálbérre; és efölött jelenik meg az a szám, amelyet a munkahelyi pótléknak nevezünk, ez ennek a tetejére jön. Közelíti egymáshoz az ágazatban dolgozóknak a bérét, de nem csúsztatja teljesen egybe a modellszámítások szerint, tehát marad különbség a kettő között. És az ágazati szorzónak köszönhetően, illetve ennek a munkahelyi pótléknak köszönhetően a klasszikus egészségügyi dolgozók tekintetében marad különbség a más területen, szintén az egészségügyben foglalkoztatottak között, tehát azt sem csúsztatja egybe; vagyis nem fog ugyanannyit keresni egy takarítónő, mint egy ápolónő, ha azonos bérkategóriába tartoznak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 94 2000.10.19. 2:08  1-301

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő asszony, örülök neki, hogy tegnap este óta már azért változott az álláspontja, legalább azt az ön által egyébként nagyon sokszor és rendkívül helytelen, tévesen, mert a valóságnak nem megfelelő állításként megfogalmazott állítást, miszerint ez a kormányzat az egészségügyi rendszerből forrásokat vont volna ki, ezt legalább ma már nem ismételte meg. Tehát érdemes volt a tegnap esti vita, mert legalább idáig eljutottunk. Sőt, és ennek is nagyon örülök, mert tegnap este itt közben egy magánvitánkban azt is kértem öntől, mert az álláspontot el tudom fogadni, hogy nem tudtunk akkora pénzt fordítani az egészségügyre, mint amekkora pénzt nagyon szívesen és nagyon jó érzéssel fölhasználnék én magam is - és azt hiszem, a teremben ülő, az egészségügyért aggódó képviselők is - az egészségügy helyzetének javítására. Az egyébként tény, hogy az egészségügy az elmúlt tíz évben óriási veszteségeket szenvedett el. Ezeket a veszteségeket nevezhetjük forráskivonásnak, az elmúlt két évben megkezdődött ennek a visszapótlása, de a visszapótlás üteme valóban nem olyan nagy, mint amekkorát mi magunk szeretnénk.

A dologi és bér kapcsolatában, képviselő asszony, az egészségügy finanszírozása, a fekvőbeteg-ellátás egyértelműen, de a többi is nem dologi költséget ad és nem bérköltséget ad, hanem teljesítmény után, bokatörésért, vakbélműtétért fizet, és a kórházmenedzsment-igazgató maga dönti el bizonyos jogszabályi kereteken belül, hogy ebből mennyit fizet bérre és mennyit fizet dologira.

Képviselő asszony is ismeri azt a tanulmányt - néhány éve készült, egy nagyon jelentős tanulmány volt, a Nemzetközi Gyógyszergyártók Szövetsége csinálta -, amelyik kimondta azt, hogy nem a takaró rövid, hanem rossz irányban van a rendszeren. Azt pedig minden, rendszerben szereplő tudja, hogy a rendszer belső arányai, méretei nem felelnek meg a kor követelményének, és ezeket át kell alakítani. Ez az átalakítás zajlik, és én kérem ehhez az önök türelmét, segítségét. Azt pedig visszautasítom, hogy a betegek bizonytalanságban lennének, és hogy az ellátás színvonala ne felelne meg az európai színvonalnak.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 248 2000.10.19. 2:06  1-301

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő Asszony! Képviselő Úr! (Keller Lászlóhoz:) Leszek olyan rossz, mint ő szokott lenni, ha nem telefonálna, tudna rám figyelni. A következőt szeretném a hatpárti egyeztetéssel kapcsolatban elmondani. Én mindvégig arra törekedtem és azt mondtam, hogy kétharmados törvényeket csak önökkel együtt lehet meghozni. Alapvetően szükség lett volna arra, hogy azon a hatpárti tárgyaláson ne arra játsszanak, amire játszottak több hónapon keresztül, húzni az időt, nem megállapodni. S amikor eljött az a pillanat, és már nem volt hova tovább egyeztetni, akkor beterjesztettük a törvényjavaslatot, és a kétharmadot le tetszettek szavazni. Történetileg így volt.

Az önálló orvosi törvénynek így alakult ki a leggyengébb pontja, pontosan azért, mert a kétharmados részt nem sikerült megszavazniuk. Azóta többször elmondtam, ezt a törvényt egyetlen módon lehet helyre tenni, úgy, ha önök hajlandók megadni hozzá a kétharmados támogatást. Többször elmondtuk, hogy talán el kellene kezdeni egyeztetni róla, és világossá kellene tenni azt a szándékot, hogy akarják-e, hogy ez a törvény valóban jól működjön, úgy, ahogyan egyébként az érdek-képviseleti szervezetek azt kérik. Mert ne mondják azt, hogy nem ezt kérik a háziorvosok! Azt mondják, hogy jó az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat, szeretik is ezt a javaslatot meg a törvényt, csak azt kérik, hogy egy adott körzet egy adott helyhez tartozzon, egy adott működtetési joghoz. Ennyit akarnak. Ezt mi benyújtottuk, önök leszavazták.

Bármikor kész vagyok hatpárti egyeztetésre, ha önök megígérik nekem, hogy a feltételek teljesülése után ez az alapelv megvalósul, és a háziorvosok megkapják azt, amit kérnek. De nem három évig egyeztetünk! Tehát ezt szeretném kérni önöktől. És ne mondják azt, hogy mi nem vagyunk nyíltak arra, hogy hatpárti egyeztetésen helyre tegyük a rendszer hibáit.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 252 2000.10.19. 2:05  1-301

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő asszony, nagyon szívesen elmondom még egyszer, amit az előbb is elmondtam, hogy én akkor országgyűlési képviselőként és a Fidesz kabinetjének a vezetőjeként dolgoztam. Azért vagyunk képviselők a parlamentben, hogy egy kormány által benyújtott javaslatot a saját képviselőcsoportunk döntései alapján megpróbáljunk módosítani, megpróbáljunk benne olyan változtatásokat eszközölni, amiket az Országgyűlés elfogad. Amikor ön azt mondja, hogy az eredeti kormányjavaslatot megszavazta, akkor azt állítja, hogy mindazt megszavazta, amiben egyébként hatpárti egyeztetésben próbáltunk megegyezni, és amit még a két koalíciós partnerünk is elfogadott és módosító javaslatként benyújtott. De ezt önök leszavazták! Tehát ne tessék azt mondani, hogy csak azt csinálták, amit önöktől kértek! Nem, mi azt kértük, hogy egy konszenzussal szavazzuk meg a törvénynek ezt a részét.

Azt sem igaz, hogy ez csak úgy hirtelen lett előkapva. A sajtóban is megfigyelhette, visszakeresheti az újságokban meg a parlamenti jegyzőkönyvekben ezek kronológiai sorrendjét, megvannak a felszólalások, a hatpárti egyeztetések időpontjai. Több hét állt rendelkezésükre! Nem arról van szó, hogy ez légből kapott történetként került volna elő. Arról van szó, hogy önök ezt nem akarták.

De tulajdonképpen nincs ezzel semmi bajunk, önök dönthetnek így, hiszen ez beletartozik a demokráciába. De egyet azért ne tessék csinálni, azt, hogy nem járulnak hozzá ahhoz, hogy egy törvény jó legyen, mert a kétharmados korlát ezt lehetővé teszi, majd utána a felelősséget megpróbálják áthárítani azokra a pártokra, akik egy jó törvényt akartak hozni. Kérem, hogy ezt ne tegye, képviselő asszony!

Azt pedig nagyon határozottan szeretném leszögezni - s később talán erre majd részleteiben is ki tudok térni -, nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy az elmúlt két évben nem volt az országban olyan daganatos beteg, aki ne kapta volna meg a szükséges kezelést azért, mert nem volt rá elég pénz. Ne tessék ilyet sugallni, ugyanis ez nem igaz! Mindenki megkapta azt a kezelést, amire szüksége volt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon. - Dr. Vojnik Mária: Nem kapta meg!)

 

 

(17.40)

 

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 256 2000.10.19. 1:06  1-301

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő úr, kérem, én azt hiszem, még most sem késő. Ha a képviselő úr tényleg komolyan gondolja, és az ellenzéki pártok komolyan gondolják, hogy az önálló orvosi tevékenységnél ütött rést, amit egy kétharmados szavazás elmulasztása vagy másképpen szavazása okozott, önök készek korrigálni, én nyitott vagyok arra, hogy erről tárgyaljunk. De akkor tessék megtenni azt, hogy önök valóban vállalják azt, hogy korrigálják ezt, és egy ésszerű, belátható határidőn belül hajlandók az ujjukkal megnyomni az igen gombot egy kétharmados szavazásnál.

Ugyanis a háziorvosok ezt várják önöktől, és tőlünk is ezt várják. Én erre nyitott vagyok, ha erre megvan a megfelelő esély és remény. Szerintem kiváló alkalom, hogy válaszoljanak erre a kérdésemre: akarják vagy nem? Ha igen, és komolyan akarják, én partner leszek hozzá.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 260 2000.10.19. 1:16  1-301

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Asszony! Én őszintén sajnálom, ha szavaimból ezt az értelmet szedte ki. Esküszöm, semmit nem akartam senkinek lenyomni a torkán, azt én nem szeretem.

Képviselő Asszony! Egyetlenegy dolgot szeretnék. Azt, amit várnak tőlünk a háziorvosok, és ha ön is eljön, eljár fórumokra, el fogják mondani, az egész törvényjavaslat egyetlenegy és igen komoly nagy hibája az, amit mindig megemlítenek, hogy egy adott működtetési jog nincs egy adott körzethez hozzárendelve. Ha ezt segítenek megoldani, mert ez egy kétharmados önkormányzati törvény, akkor ehhez mi partnerek vagyunk, mert ezt várják tőlünk.

Ebben nincs semmilyen erőszak, ebben nincs semmi torokra letolás, egyszerűen annyi az egész, hogy mondják azt, hogy igen, tényleg így sokkal jobb a törvény, vagy igen, el tudom fogadni ezt, és nézzük meg, hogy milyen feltételek mellett. És üljünk le! Ha ésszerű határidőn belül önök erre hajlandók, és végig tudunk ezen menni, mi nyitottak leszünk rá, hiszen ezt várják tőlünk a háziorvosok. Ha ez nem megy, én azt is tudomásul veszem, csak ne engem tessék érte felelőssé tenni.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 264 2000.10.19. 2:07  1-301

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Egyrészt nem tudom, hogy Csúcs képviselő úr mihez adott be módosítót (Keller László: Az nagy baj, hogy nem tudja!), de még tudok jó néhány olyan módosítót is mondani, aminek semmi köze nem volt az önálló orvosi tevékenységhez (Bauer Tamás: Arról szólt!), és nem kapta meg az 50 százalékot. Tehát ilyen törvényt sokat tudok önnek mondani, képviselő úr, mert amit ön említett, az ilyen volt. (Keller László: Tájékozódjon!)

Képviselő Úr! Majdnem pontosan fogalmazott. Nem bukott meg a törvény, önök megpróbálták megbuktatni. Ezzel szemben viszont történtek már praxiseladások, és azt is tudni kell hozzá, hogy mindenki értse, hogy csak az elhunyt kollégák praxisait lehet most még eladni, majd csak január 1-jétől indulhat meg a praxisok forgalma. Működik a törvény, amit csináltunk, csak van hibája. Ennél működhetne sokkal csinosabban, sokkal szebben, sokkal jobban. Ehhez kellene némi segítség.

Képviselő úr! Azért azt ne mondja, hogy nem tettünk kísérleteket arra, hogy ezt valamilyen módon helyreállítsuk. Lehet, hogy nem írásban tettük, de én beszéltem erről nagyon sok szocialista párti képviselővel, megkérdeztem, megkérdeztem önkormányzati szövetségeket, ők is elképzelhetőnek tartják, elfogadhatónak tartják, sőt még amikor a MEH-ben voltam, akkor is elővettük ezeket a kérdéseket.

De a törvényjavaslathoz való hozzáállást talán az bizonyítja a legjobban, hogy önök, képviselő úr, az önök frakciója a frakció vezetőjének aláírásával az Alkotmánybíróság előtt is megtámadta ezt a törvényjavaslatot (Keller László: Törvényt!), merthogy önök ezt annyira nem akarják elfogadni. Bocsánat, törvényt, az elfogadott törvényt önök az Alkotmánybíróság előtt is megtámadták.

 

 

(17.50)

 

 

Meg fogjuk várni, hogy az Alkotmánybíróság mit fog rá mondani. De azért azt mindenképpen érzékelteti, hogy talán nem ez az a terület, ahol önök olyan készségesek, és talán nem csak azzal van baj, hogy a kormánypárt nem akar egyeztetni. Hogy lehet egy olyan törvény módosításán egyeztetni, amivel önök az Alkotmánybírósághoz fordulnak? Valószínűleg nem az a szándékuk, hogy ezt a törvényt jobbá tegyék úgy, ahogyan azt egyébként az orvosok várják tőlünk.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 268 2000.10.19. 2:04  1-301

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. A képviselő úr az Egészségügyi Minisztérium honlapján olvashatja a törvénytervezetek szövegét. Ennél pontosabban, ennél egyértelműbben nem tudom elmondani önnek azt, hogy nekünk milyenek a szándékaink. Nyitottan mindenki elé odatesszük, és mindenkinek a véleményét befogadjuk, meghallgatjuk (Bauer Tamás: A parlamenti képviselői padokban kell erről beszélni.), amennyiben figyelembe tudjuk venni, ezt meg is tesszük. Képviselő úr, a parlamenti képviselők számára a parlament az a fórum, amelyeken a kész törvényjavaslatokat át szoktuk adni. Azért vagyunk itt, hogy vitatkozzunk és beépítsük a véleményeket. Képviselő úr, ön szerint... (Bauer Tamás: Magyarul, nincs egyeztetés - ezt csak kérdezem.)

Képviselő úr, próbálja megérteni, amit elmondok: önnek bármikor lehetősége van velem egyeztetni. Azt mondja, hogy egyeztetést kérek, bekopog, leülünk. Ha azt mondja, hogy hat párttal együtt kéri az egyeztetést, akkor kezdeményezi, és ezt követően úgy is lehet egyeztetni. Képviselő úr, nyilván ez is nyitott ön előtt, az is nyitott ön előtt, hogy a parlamenti fórumot használja erre, a bizottsági fórumokat használja. Ha úgy gondolja, hogy a törvényjavaslatot még az előterjesztés előtti fázisban a javaslataival szeretné befolyásolni, erre is lehetősége van. Megteheti ezt a hagyományos eszközökkel, megteheti ezt interneten adott modern eszközökkel, megteheti a régi eszközzel, a folyosón odajőve, megteheti úgy, hogy formalizálja, és összehív egy ilyen egyeztetést. Erre önnek mind-mind lehetősége van. (Béki Gabriella: Tehát a tárca nem kezdeményez.)

Képviselő úr, élt ön ezeknek a lehetőségeknek bármelyikével is idáig ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban? Hozzám nem jutott el ilyen irányú kezdeményezés. Ha most azt kifogásolja, hogy én kezdeményezzem, képviselő úr, jelen pillanatban a szakmai testületekkel folytatom ezt az egyeztetést. Először is az volt a gondolatom, hogy talán először a szakmai testületek véleményét kell megszereznem, és amikor ezek megvannak, akkor utána jöhetnek a politikai testületek, ha úgy tetszik, a pártok, akikkel aztán lehet tovább egyeztetni, bár szerintem ennek a legjobb fóruma a Magyar Országgyűlés.

Köszönöm a figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 272 2000.10.19. 2:09  1-301

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő úr, én meglehetősen jól emlékszem arra, hogy akkortájt mi történt, de maradjunk az egyszerű logikánál. Ha igaz lenne az ön állítása, miszerint eleve úgy indult neki a kormányzó koalíciós többség... (Göndör István: Hány paragrafusból áll, ne haragudj?) Képviselő úr, hadd mondjam el önnek! Ha eleve úgy indult volna neki, hogy ebben a törvényben semmiféle módosító javaslatot nem lehet elfogadni, akkor vajon minek terjesztett volna be kétharmados módosító javaslatot, vajon a három koalíciós partner miért adott volna be számtalan módosító javaslatot, amit egyébként el is fogadtunk, tehát nem igaz az, amit ön állít.

Azt mondhatja, hogy a törvénynek maradtak hibái, és lehet, hogy ebben önnek igaza is van. Azt is állíthatja, képviselő úr, hogy ezeket a hibákat most kellett helyretenni; jobb későn, mint soha.

A törvényjavaslattal szemben viszont egyet nem állíthat a képviselő úr, hogy nem lett volna lehetőség arra, hogy olyan módosító javaslatok is befogadásra kerüljenek, amelyek a törvény eredeti szándékát és az eredeti célt, miszerint a háziorvosi praxisokat vagyoni értékűvé tegyük, és ezeknek a forgalmát lehetővé tegyük a háziorvosok számára, és a tulajdonukba adjuk első induló állapotként, ha ezt az alapelvet önök el tudták volna fogadni, és ezt támogatták volna, akkor lehetőség lett volna olyan törvényt készíteni, amelyik esetleg ezektől a hibáktól mentes.

De önök ezt nem fogadták el, és ezek után rajtunk kérik számon, hogy a törvény esetleg nem működik tökéletesen. Képviselő úr, még mindig van lehetőségünk korrigálni, még mindig helyre lehet hozni, nem később, még nem kezdődött el a praxisok forgalma, tehát még gyakorlatilag teljesen jóvá lehet tenni. Ha olyan kiváló javaslataik vannak, kérem, nyújtsák ide elém, csak azt fogadják el, hogy az alapelv nem változhat a mi szándékunk szerint, mert különben nem tudjuk támogatni.

Az alapelv nem változhat, az, hogy a háziorvosok egy vagyoni értékhez jussanak, a praxisaik forgalomképesek legyenek, és egy praxis egy körzethez tartozzon. Ha ezt az elvet el tudják fogadni, minden támogatásunk a javaslataiké.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 282 2000.10.19. 7:28  1-301

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót elnök úr. Képviselő Asszony! Ön sok olyan kérdést föltett és nekem címzett, amelyre a mai nap folyamán a vitában már egyébként elhangzott a válasz. Ezért engedje meg, hogy ezeket most ne ismételjem meg, csak kettőre térjek ki. Azért kértem ilyen formában szót, mert lehet, hogy több lesz, mint két perc.

Az előbb azt mondta, hogy a tárca érdekérvényesítő képessége milyen, és azt mondotta, hogy a tárca költségvetése rossz. Azt tudom mondani, hogy a tárca költségvetésében reálértékben is növekedés van a következő években. (Béki Gabriella: Ne haragudjon, a társadalombiztosításról beszéltem. Azt gondolom, hogy az egészségügy...) Értem önt, képviselő asszony. Úgy gondolom, akkor félreértettem önt. Én a tárca költségvetésével elégedett vagyok. Úgy éreztem, hogy azon a területen becsülettel helytálltunk. Úgyhogy akkor inkább a második kérdésre kell válaszolnom, mert ezt eltévesztettem.

Tehát a másik, amiről kicsit hosszabban szeretnék önnek válaszolni, az egészségügyi dolgozók béremelése, bérjuttatása. Délelőtt ezt egyszer már elmondtam, de van annyira fontos, hogy még egyszer megismételjem. 40 milliárd forintot terveztünk bérre kifizetni az egészségügyi dolgozók számára. Ez az, ami a gyógyító-megelőző kasszában megjelent. Ez a kifizetés átlagosan a jelenlegi bérbeállás fölött 20 százalékos béremelkedésre elegendő; még egyszer hozzá kell tenni, hogy átlagosan. A képviselő asszony nagyon pontosan mondta, ez tartalmazza a közalkalmazotti bértáblaalap 8,75 százalékos emelését, és tartalmazza a minimálbér 40 ezer forintra történő kiegészítését abban az esetben, ha valaki nem érné el a közalkalmazotti bértábla alapján. Tartalmazza továbbá azokat az összegeket is... - mint tudjuk, az egészségügyben dolgozók fizetése sokféle formában van eltéve, egy olyan része a fizetésnek a pótlék, amely a munkahelyi pótlék. Ennek a pótléknak illetményalapja van, amely szintén törvényben meghatározott. Ezen is emelünk 8,75 százalékot.

Ezt követően az egészségügyben dolgozók bizonyos szakmacsoporton belül 1,2-es szorzóval rendelkeznek. Ez az ágazati szakmai szorzó. A bérük kiszámítása úgy történik, hogy először a közalkalmazotti bértáblát megemeljük 8,75-tel, ezt követően ezt a számot beszorozzuk az ágazati szakmai szorzóval. Ekkor kialakul, hogy ez a dolgozó úgynevezett alapilletménye. Ha ez az alapilletmény kisebb 40 ezer forintnál, akkor megtörténik a 40 ezer forintra való kerekítés.

 

 

(19.00)

 

Abban az esetben, ha ez a dolgozó, mivel a szakmai szorzóval érintett, olyan munkakörben dolgozik, amelyik a közvetlen betegellátásban vesz részt, ebben az esetben neki jár a munkahelyi pótlék, amelyet szintén megemeltünk, és ez efölött fog a dolgozó rendelkezésére állni. Ebből az következik, hogy ha olyan dolgozónak emeljük a bérét, akit a szakmai szorzó nem érint, akkor ő nem kapja meg ezt a munkahelyi pótlékot, tehát - elnézést, hogy mindig őket bántjuk, de ez a hasonlat maradt meg - az őrző-védőként dolgozó vagy a büfében felszolgálóként dolgozó vagy a kertész nem érintett ebben a szakmai szorzós körben. Ha tehát ők a minimálbéren vannak is vagy alatta van a fizetésük, a minimálbér nem fogja betolni ugyanoda, mint azt az ápolónőt, aki ágy mellett dolgozik, hiszen a minimálbérnek nem része a munkahelyi pótlék.

Ezt követően, amikor ezekkel megvagyunk, akkor most arra hadd térjek rá, hogy mennyi is az a pénz tulajdonképpen, amit erre, illetve a másikra kell költeni. A számításaink szerint 14 milliárd forint körüli az az összeg, ami az egészségügyben a minimálbér kiegészítése miatt szükséges, és 40 milliárd forint áll rendelkezésünkre. Tehát ebből az következik, hogy körülbelül az egyharmada - valamivel több, a 35 százaléka - a pénznek a minimálbér-korrekcióra megy el, erre a 40 ezer forintos emelésre, és a fennmaradó 26 milliárd pedig arra fordítható, hogy mindenkinek meglegyen a 20 százalékos emelés. Tehát azok is megkapják, akik jóval minimálbér felett vannak, az ő esetükben is megvan a 20 százalékos átlagos béremelés.

Azért teszem hozzá, hogy átlagos, mert az egyes egyedi dolgozók bérét nem tudjuk mindig pontosan követni, tehát létezhet olyan, hogy valaki csak 16 százalékos emelést fog kapni, és olyan is lesz nyilván, aki ennél jóval nagyobbat kap. Ez függ attól, hogy mennyire van elmaradva a bértáblájában.

Még egy dologra voltunk tekintettel: a pótlékokra. A műszakpótlék, attól függően, hogy milyen munkakörbe van sorolva az illető, az egészségügyön belül 30, 50, illetve 100 százalék szokott lenni. Éppen azért, hogy az ágazati szorzó itt is érvényesüljön, ezeket is megemeltük. Tehát a 30 százalékos pótlékot 36 százalékra, az 50 százalékosat 60 százalékra, a 100 százalékost 120 százalékra emeltük. Ezzel garantálható az, hogy az egészségügyben az átlagos 20 százalékos béremelés meglesz. Ennek a költségtartalma a 40 milliárd forintba belefér, pontosan végigszámoltuk: ez a 40 milliárd erre elegendő.

Két állapot fordulhat elő. Amiről beszéltünk, csak azoknál a dolgozóknál érvényesíthető, akikre vonatkozik a közalkalmazotti bértábla. Akikre ugyanis nem vonatkozik a közalkalmazotti bértábla, mert például egy magánosított intézményben dolgoznak, vagy például egy privatizált háziorvosi praxisban dolgoznak mint asszisztensek vagy ápolónők, azoknál egyet tudunk tenni: a gyógyító-megelőző kasszában a növekményt odatesszük arra a sorra - ott is van maradéktalanul -, és kérjük ezektől az orvosoktól, ezektől a foglalkoztatóktól, munkáltatóktól, hogy ezt a többletet fordítsák a dolgozóik bérére. Azokban az esetekben, ahol már magántulajdonban üzemel, és a munka törvénykönyve alapján alkalmazott, ott nincs jogi eszköze és lehetősége a kormányzatnak, hogy ezt a béremelést, úgymond, kikényszerítse. Csak a közalkalmazotti és köztisztviselői körben vannak jogi eszközeink a kikényszerítésére, de a forrását a többieknek is biztosítottuk. Azt szoktam mondani, hogy kérjük, és talán kicsit erősebben is fogalmazhatok: elvárjuk tőlük, hogy ezt a többletforrást a dolgozók bérezésére fordítsák.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 286 2000.10.19. 2:11  1-301

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Asszony! Valóban, amit ön mond, azt megtettük. (Bauer Tamás közbeszólása.) Megszámoltuk, ezt tudom önnek mondani. (Taps az SZDSZ soraiban.) Nagyon örülök ennek, hogy önök ezt ilyen sikernek értékelik. (Varga Mihály: Ez négy év alatt nem sikerült!)

Én fel tudok tenni néhány olyan kérdést egyébként, amire lehet, hogy önök sem tudnak válaszolni. Tisztelettel megkérdezném, hogy önök szerint hány nyelvtanár van jelen pillanatban az országban. Ha valaki erre a kérdésre most nekem tud válaszolni... (Béki Gabriella: Aki az oktatásban dolgozik, az biztos!) És vajon honnan tudna rá válaszolni, képviselő asszony? Nyelvtanítást magánpraxisban is folytathat valaki, egyedül is adhat órát, és olyanok is, akik soha nem voltak tanárok. Úgyhogy, képviselő asszony, meglehetősen nagy bizonytalansággal lehet megmondani... (Dr. Vojnik Mária: De nem fog rájuk vonatkozni a közalkalmazotti bérszorzó! - Közbeszólások az SZDSZ soraiból.) Türelem, türelem, uraim, türelem! Hogy egy orvos hány alkalmazottal dolgozik, azt most már nem írja neki elő olyan értelmű törvény; dolgozhat több alkalmazottal, mint a minimumfeltétel. Hogy egy kórházban hány nővért alkalmaznak, ez nem feltétlenül van előírva a törvényben, hogy nem lehet többet alkalmazni annál, mint amennyit szeretnének. Sőt, az sincs előírva feltételként a törvényben, hogy saját magának kell takarítónőt alkalmazni, vagy egyszerűen bérmunkában végezteti el egy takarítóvállalkozással.

Ha ezek után önök azt mondják, hogy egyszerű arra a kérdésre válaszolni, hogy hányan dolgoznak az egészségügyi ágazatban - amiről napközben itt elmondták, hogy az egyik legnagyobb ágazat -, akkor én meghajlok ezen érvek súlya alatt. Még megszámolni sem egyszerű őket, ugyanis egy orvos több helyen is dolgozik, és több helyen is azt mondják, hogy nála dolgozik, joggal. Tehát azért ez nem egy olyan kis feladat, mint ahogy mondták.

De, képviselő asszony, a jelen pillanatban egészen pontos képünk kezd kialakulni, de mivel a beérkezett válaszok nem voltak elegendők, és fontosnak tartjuk, hogy a 15 milliárd maradékának szétosztása pontosan történjen, megkérdeztük még egyszer a rendszert: hányan dolgoznak és mekkora jövedelemmel. Úgyhogy egészen pontos képet tudok majd önnek mondani, talán már egy héten belül.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban. - Dr. Vojnik Mária: Kapacitás?)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 290 2000.10.19. 2:20  1-301

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő asszony, csak a kétperces időkorlát miatt nem tudtam a kérdésére válaszolni, de így önnek is módja volt még egyszer megismételni ezt.

Tehát visszatérve, valóban, ahogy mondja, van az a kör, amelyet tudunk garantálni, és van képünk arról a körről, amelyet nyilvánvaló jogi okok miatt garantálni nem tudunk, a forrásokat oda tettük. Ez a kör tisztességes, stabil ráhagyással együtt nem éri el a 40 milliárd forintot, az egész együtt, amire szükség van. Tehát azt tudom mondani, hogy a források erre a kasszában rendelkezésre állnak.

Azok az intézmények, ahol közalkalmazottak vannak, ott ellentétben azzal, amit időnként hallani kórházvezetőktől, de általában csak így áttételesen, tehát direktben, sajtóban a szájából még egyiktől sem hallottam, de képviselők szokták idézni, hogy ő bizony nem fogja végrehajtani, merthogy nem tudja... Ez nem a szabadon választott, hanem a kötelező gyakorlatok közé tartozik, tehát ami a közalkalmazottaknak a törvényben előírt, azt a kórházvezetők kötelesek megtenni. Efelől nyugodt vagyok, tehát úgy gondolom, az egészségügyben dolgozó közalkalmazottak meg fogják kapni átlagosan a 20 százalékos béremelést.

A kapacitásról feltett kérdése a képviselő asszonynak; az egészségügyi rendszer teljesítőképességét és kapacitását egy törvény szabályozza, de engedje meg, hogy megfordítsam. Tekintettel arra, hogy a kassza nagysága adott, az országban meglevő összes kapacitás az, ami ezt felhasználhatja. A kapacitások az országban mind a fekvőben, mind a járóban, talán a járóban nem, de a fekvőben egyértelműen, ami egyébként a legköltségesebb ág, úgy tűnik, hogy egy konszenzus alapján csökkenni fog, nem akkora mértékben, mint amilyet a törvény előír, de csökkenni fog az intézményi ágyszám, és valószínűleg ebből megtakarítás adódhat a dologiban az intézmények számára. Ezért az ön kérdése alapvetően nem kérdés, mert a jelenlegi, ma még nagyobb kapacitásra tervezetten biztosított a 40 milliárdból a bértöbblet. Tehát ha ez szűkül, akkor csak valamivel több jut nekik.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 134 2000.10.20. 2:05  1-323

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő asszony, engedje meg, hogy a gyedről és a kiegészítő családi pótlék összefüggéséről elmondjak önnek két gondolatot. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy a gyermek - és egyébként ezt többször elmondtam a parlamentben és Andorka professzor úr tanította még annak idején, illetve az ő álláspontja - egy olyan társadalmi jóság, amely mindenkinek hasznot hoz, függetlenül attól, hogy hol nevelkedik föl, melyik családban, és amelynek a költségeiben a társadalomnak részt kell vállalnia. Ezt mi elfogadjuk, és egyetértünk ezzel a gondolattal.

Kétféle formában tud a társadalom ebben részt venni a mi álláspontunk szerint. Azok, akik önálló jövedelemmel rendelkeznek, és így a társadalom egésze rendszerének fönntartásához az adóforintjaikkal hozzá képesek járulni, az ő számukra az adóforintok helyben maradása a legjobb megoldás, hiszen sokkal egyszerűbb és méltányosabb, ha megtarthatja azt az adót, amit egyébként befizetne a társadalomnak. Az ő esetükben ez a hozzájárulásunk. Azoknak a családoknak az esetében, akik nem rendelkeznek olyan jövedelemmel, amelyik adóköteles lenne, azt gondoljuk, hogy a kisegítő családi pótlék, illetve a gyet az a megfelelő megoldás, amellyel a társadalom a hozzájárulását ki tudja fejezni.

Úgy gondolom, hogy ez a két rendszer jól egészíti ki egymást, és nem hiszem azt, hogy túlzás lenne, ha egy családban annyi adóforint termelődik, amelyből 360 ezer forint éves adókedvezmény megadható, azt sem tartom túlzásnak, ha ezt megtesszük. Azt hiszem, az nagyon jó helyre fog kerülni, és abból a magyar társadalom számára igen értékes, hasznos fiatal emberek, felnőttek lesznek majd, amire egyébként ennek a társadalomnak alapvető szüksége van. Tehát nem hiszem, hogy rossz úton járnánk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 138 2000.10.20. 1:21  1-323

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Úr! Azt hiszem, ön egy kicsit kiforgatta azt, amit ön előtt elmondtak. Senki nem állította, hogy pénzért fognak gyerekek születni az országban. Nem mondták ezt! Nem ezt mondták! (Dr. Eörsi Mátyás: Tessék megnézni a jegyzőkönyvet!) Bocsásson meg, akkor azt hiszem, az ön vevőkészülékével valami nincs rendben; nem ezt állították.

A képviselő asszony pontosan elmondta: nem fog több gyerek születni attól, mert több pénzt kap valaki vagy mert adókedvezményt kap. De igenis, képviselő úr, a magyar társadalomban egy nagyon nagy réteg felelősen gondolkodik, és ha nem látja azt az anyagi biztonságot, amelyben tisztességes körülmények között felnevelheti a gyerekét (Béki Gabriella: Akkor fog, ha pénzt kap...), akkor nem fog gyereket szülni. Képviselő úr, ebben az irányban működik az, amit önök csináltak; ez a helyzet van az országban.

És még egy, amit jó lenne, ha megértene, képviselő úr: a gyermekek után járó adókedvezménynek, illetve a társadalomnak a gyermekneveléshez való hozzájárulásának nem az a célja, hogy a szegények minél több gyermeket tudjanak szülni - nem innen kell ezt megközelítenie! Onnan kell megközelítenie, hogy valakinek ne kelljen a szegénységet vállalnia azért, hogy minél több gyermeket nevelhessen.

Képviselő úr, nagy különbség van a kettő között, amit ön állít meg amit én állítok! Kérem, hogy a jövőben ezt majd próbálja értelmezni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 214 2000.11.08. 4:56  211-214

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. Képviselő Úr! Köszönöm a napirend utáni észrevételét. Kérem, engedje meg, hogy néhány szóban összefoglaljam, hogyan is változott az asszisztensi képzés az elmúlt években, és az adott konkrét esetben mit tudunk javasolni a kérdezőnek.

Magyarországon a fogászati ellátás területén 1952 óta van szakképzés. A kiadott oklevelek megnevezéséről a szakma döntött; 1952-től '72-ig fogászati asszisztensi oklevelet adtak ki, 1972-től '95-ig ez fogorvosi asszisztensi képzésként működött. A fogászati ellátás területén 1995-től - a 37/1995. számú NM-rendelettel kiadott szakmai képesítési és vizsgakövetelmények alapján - két szakképesítés szerezhető meg: az egyik a fogászati asszisztens - ez egyéves képzés -, a másik a klinikai fogászati higiénikus, ez kétéves képzés. A szakképesítések megszerezhetők iskolai rendszerben és úgynevezett iskolai rendszeren kívüli képzési formákban. Közkeletűbb nevén ez a munka melletti képzés.

Az iskolarendszeren kívüli képzéseket azok számára működtetjük, akik valamilyen ok miatt nem szerezték meg korábban a szakképesítésüket, vagy esetleg más területen munkanélkülivé váltak, és vállalják a szakképesítés megszerzését.

A konkrét esetre hadd térjek vissza, képviselő úr! Ez esetben a képzés nem másfél éves, hanem egyéves, azaz egy tanév, ami 10 hónapnak felel meg. A képzés során csak azokat a gyakorlatokat kell a munkahelyétől távol letöltenie, amelyeket saját munkahelyén nem tud teljesíteni, mert olyan irányú szakmai munka ott például nem folyik.

Az iskolarendszeren kívüli képzést elsősorban a felnőttek számára működtetik, így természetes, hogy különböző életkorúakkal kell együtt tanulnia, akik között idősebb korúak is lehetnek, de úgy gondolom, hogy ez az egész életre szóló tanulásból törvényszerűen következik.

 

(19.30)

 

Engedjen meg egy megjegyzést fogorvosi végzettségű emberként. A fogorvosi szakmában az anyagok, a technológiák hihetetlen ütemben fejlődnek, tehát gyakorlatilag élete végéig tanulnia kell egy fogászati asszisztensnek is.

Az iskolarendszeren kívüli képzéseket a törvények, amelyek ezt szabályozzák, térítéskötelessé tették. Itt tandíjat, vizsgadíjat kell fizetni, és olyan tankönyveket kell venni, amelyeket az állam nem támogat. De: a képzés térítési díját részben vagy teljes egészében átvállalhatja a munkaadó. Amennyiben az egyén saját maga fizeti meg a költséget, akkor a képzőhely igazolása alapján pályázati úton visszakaphatja ezt az összeget.

A felszólalásából, képviselő úr, arra következtetek, hogy az illető egyén valójában nem a tandíjat fizeti meg, nem a teljes tandíjat fizeti meg, hanem csak a képzés költségéhez járul hozzá, ami természetesen egyes embereknek még így is nagy teher lehet, de azt tudni kell, hogy egy ilyen tízhónapos program költsége körülbelül 35-40 ezer forint. Feltételezem, hogy a költségek egy részét vagy a munkaadó, vagy az önkormányzat magára vállalta.

Az oktatásra és szakképzésre vonatkozó szabályok értelmében lehetőség van egyébként arra, hogy a képzésben részt vevő a képzést szervező intézmény vezetőjétől úgynevezett magántanulói lehetőséget kérjen, és ebben az esetben az előzetesen megszerzett ismeretek beszámítását is módja van kérni. A magántanulónak az előírt gyakorlatok letöltéséről szóló igazolást át kell adnia a képző intézménynek, a gyakorlatok pedig letölhetők saját munkahelyen vagy más területen, amennyiben az adott gyakorlathoz előírt feltételrendszer ott nem áll rendelkezésre. De akkor sem muszáj a képző intézménybe menni, hanem kiválaszthat egy lakóhelyéhez közelebb eső, megfelelő szintű intézményt.

Javasoljuk, hogy a kolléganő keresse meg a fogászatiasszisztens-képzést indító intézmény vezetőjét, és egy ilyen irányú kérelmet nyújtson be.

A '97. évi, az egészségügyről szóló törvény úgy rendelkezik, hogy az adott tevékenységet ellátók megfelelő szakmai képesítéssel rendelkezzenek, és a meglévő ismereteiket a kötelező továbbképzés keretében megújítsák. A fent leírt vagy az előbb elmondott törvény értelmében is csak azt tudom mondani önnek, hogy sem a háziorvosi, sem a házi gyermekorvosi, sem a fogorvosi tevékenységről szóló 4/2000. EüM-rendeletünket nem kívánjuk módosítani.

Köszönöm a képviselő úr figyelmét. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 84 2000.11.10. 2:03  1-349

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő úr hozzászólására, engedje meg, hogy két részben válaszoljak. Az első az általános megfogalmazás, amit ön mondott, hogy nulla százalék dologival kerül tervezésre (Dr. Kupa Mihály: Nem ezt mondtam, maga félreértett.) a költségvetésünk. Ez valóban így történt, képviselő úr, az egész kormányzat költségvetése így került megtervezésre, tehát minden minisztérium, minden költségvetésből gazdálkodó. Ön, volt korábbi pénzügyminiszterként nálam biztosan pontosabban is tudja, hogy mi ennek az oka. Ez így történt.

A kormányzaton belül nekünk most elsődleges célunk az, hogy az egészségügyben dolgozók bérhelyzetén javítsunk. Jelen pillanatban úgy ítéljük meg, hogy a magyar egészségügy működőképességét legkevésbé a gép-műszer állomány és a beruházási állomány veszélyezteti, sokkal inkább veszélyezteti az az emberi erő, az az emberi erőforrás, amelynek a bérét föl kell emelni ahhoz, hogy ebben az ágazatban a továbbiakban is dolgozzon. Épp ezért, mivel a tapasztalatok és az ÁSZ-jelentés is azt mutatja számunkra, képviselő úr, hogy az OEP úgynevezett működtetésre adott költségvetéséből a kórházmenedzsment igen jelentős mértékű beruházásokat tesz.

Ezért mi azt kérjük, hogy ezeket a beruházásokat átmenetileg lassítsák le, az itt felszabaduló forrásaikat elegendőnek tartjuk ahhoz, hogy a működési kiadásaikat változatlan formában fönn tudják tartani, és fedezze azt a működési kiadást, amire nekik szükségük van, a kasszába tett többlet pedig teljes mértékben tartalmazza a bérre kifizetendő többletet. Abban önnek igaza van, hogy csak egy része az, akiknek garantálni tudjuk ezt a bérkifizetést, ők a közalkalmazottak, a többieknél csak kérni tudjuk, és ahogy többször mondtam már, el is várjuk, hogy ezt megtegyék.

Köszönöm a figyelmét. A másik felére a következő kétpercesben reagálok. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 88 2000.11.10. 1:56  1-349

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Asszony! Egyetlen olyan gondolat van, amit szeretnék, ha figyelembe venne.

Ön két elemét sorolta fel annak a háromnak, amire - ha egyszerűen fogalmazok - elköltik a kórházak a működésre kapott költségeket. Az egyik a betegellátásnak az ön által felsorolt költségei: fűtés, világítás, gyógyszer; a másik rész a betegellátást végző személyek bére; a harmadik rész: gép-műszer, eszközbeszerzés. (Dr. Vojnik Mária: Ezt a hármat mondtam.) Képviselő asszony, ön csak kettőt állított szembe. Mi azt mondjuk, hogy a betegellátásra fordított összegek változatlanul biztosítottak, és azt kérjük a kórházvezetéstől, hogy a gép-műszerre, egyéb berendezésekre, beruházásokra fordított kiadásaikat egy átmeneti időszakban fogják vissza, és elsősorban bérre költsék. Az eddigiekben pontosan ezt csinálták: bér helyett gép-műszert, eszközöket vettek, beruházásokat folytattak le.

Tehát, képviselő asszony, semmi nem veszélyezteti a betegellátást, a kórházak fűtését, világítását, ha ön esetleg, immáron ikszedszer, ezt próbálná sugallni a magyarországi hallgatóknak, nézőknek, a magyar beteg embereknek az Országgyűlésből. Ez nem igaz.

Jelen pillanatban azt kérjük, hogy elsődleges legyen a kórházvezetés számára az egészségügyi dolgozók bére és másodlagos kérdésként kezeljék a beruházásaikat, mert ha nem így lesz, akkor ezt az egészségügyet ma leginkább az fenyegeti, hogy nem tudják megfizetni azt a humán erőforrást, azt a jól képzett munkaerőt, amelyik egyébként ott van, s elmegy más ágazatba, ráadásul olyan munkakörökbe, amely meggyőződésem, hogy egyetlen nővérnek sem esik jól, hiszen nem erre képezték, és nem erre esküdött fel.

Mi most ennek az anyagi forrását megteremtjük. Némi együttműködésre tartunk igényt a kórházmenedzsmenttől és az önkormányzatoktól. S azt kérem, hogy önök is inkább támogassanak bennünket ebben.

Köszönöm tisztelettel. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 92 2000.11.10. 2:21  1-349

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm tisztelettel. Elnézést kérek, képviselő úr, csak a másik oldalra is reagáltam; úgy gondoltam, hogy egyet ide, egyet oda illik reagálnom.

Képviselő úr a hozzászólása második felében említette a Segítő Jobbot és a Magyar Vöröskeresztet. Ez két olyan kérdés, amelynek az elrendezésére megtettük a szükséges lépéseket. A Magyar Vöröskereszt esetében egy szerződéssel a minisztériumon belül ezt rendezni lehet, tehát ugyanakkora összeg fog a rendelkezésére állni. A Segítő Jobb esetében pedig egy módosító indítvánnyal fogunk ezen a problémán segíteni, szintén tárcán belül elrendezzük. Úgy gondolom, jogos az ön felvetése, ezzel én is egyetértek.

Amit ön a röntgenkészülékről mondott, részben összecseng azzal, amit én most mondtam a gép-műszer beszerzéseknek egy kicsit a háttérbe szorításáról, amelyet felvállalunk. Ennek oka, hogy az Egészségügyi Minisztérium költségvetésében van három olyan igen nagy szervezet, amelynek dolgozói létszámáról, bérarányáról mi gondoskodunk.

Az egyik az Országos Mentőszolgálat. Sokszor szomorú aktualitások bizonyítják, hogy ezen a területen fejlesztenünk kell. Ide koncentráltuk mind az anyagi, mind a humán fejlesztéseit a minisztériumnak. Ez egyébként látható a számokból, itt több mint 20 százalékos növekedés van.

Idetartozik a tisztiorvosi szolgálat fejlesztése; elég, ha a ciánmérgezésre gondolunk. Én már többször elmondtam, ez nagyon fontos, hogy a katasztrófavédelem és az ÁNTSZ dolgozói munkájának köszönhetjük, hogy egyetlen ciánmérgezett eset nem volt az országban, és több száz tonna fertőzött haltetemnek az elpusztítása, megsemmisítése úgy megtörtént, hogy nem volt belőle fertőzés. Ez egy nagyon komoly teljesítmény, ezért érthető, hogy ide koncentráljuk az erőnket.

A harmadik az Országos Vérellátó Szolgálat, amelynek teljes átszervezése megtörtént: vérbiztonság van az országban. Megint egy szomorú eset kapcsán a sajtóból értesülhettek: több mint 130 adag AB negatív, legritkább vér rendelkezésre állt, és még mindig van 30 adag vérünk. Ez egypár nappal ezelőtti adat, azóta valószínűleg feltöltötték a készleteket.

Erre koncentráltunk. Kérem, értse meg, hogy a röntgen gép-műszer most egy picit hátrébb szorult, de épp a napokban döntünk 600 millió forintról röntgen gép-műszerre az országban, ez körülbelül húsz készülék beállítására lesz elegendő az idei évben.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 98 2000.11.10. 1:34  1-349

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő úr, volna egy kérdésem: miért nem elég? Ön azt állította, hogy nem elég, de nem mondott hozzá indoklást - tegye meg, legyen szíves.

Amit viszont kérem, higgyen nekem, s ennek is megvan a maga sajátos oka: meglehetősen pontos képem van ma arról, hogy hányan dolgoznak a magyar egészségügyben, és arról is, hogy milyen bérviszonyok között dolgoznak a magyar egészségügyben. Ön pontosan tudja azt, képviselő úr, hogy bekértük az erre vonatkozó adatokat valamennyi intézménytől, valamennyi olyan szervtől, amelyik egészségügyi ellátást biztosít; azoktól is, akik nem direktben szerződnek az OEP-pel, hanem vállalkozáson keresztül. Ezeknek az adatoknak a feldolgozása megtörtént, tehát pontos adataink vannak. Ennek fényében nyugodtan állíthatom, képviselő úr, hogy az a 40 milliárd forint többlet, ami ma az egészségügyi költségvetésben a tb-kasszában van, az bőven fedezi ezt a szükséges kiadást.

Arra pedig, amit ön mondott, hogy ez szembeállít, s hogy nem adja meg a kórházmenedzsment: erre nem lesz lehetőségük a közalkalmazotti körben. Akik közalkalmazottként dolgoznak egy intézményben, azoknak a bérét nagyon pontos szabályok szabályozzák alulról: van egy alsó határ, amit köteles megadni. Ezt az alsó határt úgy állítottuk be, hogy a jelenlegi 1,1-esnek számító bérbeállás fölött 20 százalékos béremelést kényszerít ki.

Én tehát úgy gondolom, nyugodtan állíthatom, hogy ez meglesz, és ennek a forrásai benne vannak a magyar költségvetésben. Köszönöm szépen.

 

 

(11.10)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 102 2000.11.10. 2:08  1-349

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Képviselő Asszony! Nem is megyek bele abba a számháborúba, amit ebben a Házban mi már többször lefolytattunk egymással, tulajdonképpen feleslegesnek is tartom. Azt viszont kérem, ne tegye, bárhogyan is sült el, bárhogyan is sikerült, a 15 milliárd forintos egyszeri juttatás nem azért került be a magyar egészségügybe és az emberek zsebébe bér formájában, mert nem lett volna elég a kasszában lévő pénz, ne állítsa be ezt a pénzt így, nagyon szépen kérem, nem erről szólt a mese. Arról szól, hogy ezeknek az embereknek többletjövedelmet szeretett volna juttatni a kormányzat, és ezt meg is tette, ennek következtében statisztikailag kimutatható, hogy a közalkalmazottak között az egészségügyi dolgozóknak volt a legnagyobb a bérfejlődése ebben az esztendőben. Tessenek ezeket elolvasni!

A másik, amit a képviselő asszony mond, a gyógyszerkassza. Eddig minden évben infláció plusz 10-12 százalék volt a gyógyszerkassza növekménye, ez irreális. Egyetlen ország nem fordít ekkora arányban gyógyszerre az egészségügyre fordítható pénzéből; egyetlen ország sem, egyszerűen irreálisan magas. Ez a kormányzat felvállalta azt, hogy igenis, ezt a profitkivitelt ésszerű, normális, az üzleti haszonhoz illeszkedő keretek közé fogja szorítani. Ennek következtében most ott tartunk, hogy infláció plusz 5 százalék körüli a gyógyszerkassza növekménye. Ez komoly előrelépés, de még mindig nem elegendő.

Képviselő Asszony! Ezekben az árakban lefele van komoly tartalék, amelyet el kell érnünk. Nem biztos, hogy mindig sikerül, de ha, mondjuk, a parlament egységesen segítene ebben ennek a kormányzatnak, akkor biztosan jobb helyzetben lennénk, de nem ezt kapjuk. Folyamatosan arra törekszenek önök, hogy felfelé srófolják a gyógyszerárakat. Nem értem meg, hogy ezt miért teszik velünk, nem helyes magatartás, higgyék el, mert hiába mondják, a beteg pénztárcája és a biztosító pénztárcája ugyanaz a pénztárca, csak két zsebe van neki, képviselő asszony. Ezt az egyszerű matematikát sokszor elmagyaráztam már önöknek. Kérem, segítsenek, és legyenek partnerek abban, hogy ez a két pénztárca együttesen kevesebb összegből elegendő legyen, mert ez lehetséges.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 106 2000.11.10. 1:02  1-349

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Úr! Egyrészt ön ismeri azokat a koncepciókat, amelyeket elkészítettek, másrészt még én magam is láttam a költségvetési bizottságban, amíg a bizottság tagja voltam, harmadrészt pedig önnek azt is tudnia kell, hogy a gyógyszergyártók árkartell jellegű áremelésével szemben a kormányzat fellépett, és bekorlátozta a gyógyszerárak emelését. Úgy gondolom, a magunk részéről egyértelműen bizonyítottuk a szándékunkat, ön pedig olvassa el az önök és a mi nyilatkozatainkat, azt hiszem, magukért beszélnek. Pontos tényadatok alapján terveztük... (Keller László: Nem a nyilatkozat kell!) Képviselő úr, amit ön szokott, azt jól ismerjük, olvassa el egyszer a sajtóban, hogy ön mit szokott nyilatkozni. Tegye mellé a valóságot, és utána vonja le belőle a szükséges következtetéseket! Azt hiszem, ezt majd megteheti akkor is, amikor ennek az évnek a költségvetését - amit most tervezünk társadalombiztosításban és egészségügyben - fogjuk összevetni egy év múlva.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 352 2001.02.13. 2:38  349-352

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő úr, nem az első alkalom, hogy ebben a körben és ebben a teremben erről a kérdésről beszélünk. Ön korábban is feltette már ezt a kérdést a tárcának.

Akkor is elmondtam, most is csak meg tudom erősíteni, hogy az indított rekonstrukció, illetve azok a viszonyok, amelyek ott vannak, ebben a kórházban vannak, indokolttá tennék szakmai szempontból, hogy ez a beruházás megvalósuljon. Önök a tárcához címzett támogatási igényt nyújtottak be, illetve a 2001. évi indításra vonatkozóan, előtte már két alkalommal szerepelt: egyszer formai hiba miatt, egyszer forráshiány miatt nem került támogatásra; az egymilliárdos nagyságrendű, jóval nagyobb léptékű beruházás lett volna.

Ez, amiről most beszélünk, 50 millió forintos igényt fogalmaz meg. Soha nem volt akadálya a tárca javaslata annak, hogy a reális lábakon álló, erőforrásainkhoz mért fejlesztéseket - amelyek nélkülözhetetlen beruházásokat valósítanak meg - valamilyen módon a tárca ne próbálja elősegíteni. Az tény és való, hogy az önkormányzati kórházak rekonstrukciójára a tárca költségvetési keretében források nincsenek elkülönítve, nem a tárca feladatkörébe tartozik, hanem a címzett vagy a céltámogatási rendszerbe tartozó kérdésről van szó.

Ezért azt gondolom - mivel a forrás nagysága már kezelhető nagyságrendű -, hogy az igényelt támogatást talán a megyei területfejlesztési tanács keretein belül meg lehet szerezni, ott 200 millió forint alatti összegek megszerezhetők, másfelől változatlanul megvan a címzett támogatás indításának pályázati lehetősége. Ez az, amit hivatalosan önnek el tudok mondani.

Ugyanakkor azt mondta, hogy hozott magával erről a tervről valamifajta írásos anyagot. Kérem, hogy ezt a tárcához juttassa el, és megnézzük azt, hogy milyen, nemcsak a tárcánál lévő, hanem más források együttes igénybevételével milyen megoldási lehetőség bontakozna ki.

Ezt tudom önnek mondani. Ez az 50 millió forint egy kezelhető nagyságrendű beruházásnak tűnik a számomra. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 16 2001.06.26. 4:49  15-18

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az ellenzéket talán megdöbbenti bejelentésem: a nyugdíjasok helyzete a polgári kormányzás három éve alatt javult. (Derültség, felzúdulás az MSZP soraiban.) Javult, noha önök állandóan azt hangoztatják, hogy a Fidesz vezette koalíciós kormányzat mintegy 50 milliárd forinttal rövidítette meg azokat, akik sok évtizedes munka után nyugdíjasokká lettek. Az állítás, mint azt látni fogjuk, nem igaz.

Tisztelt Ház! A tények azt mutatják, hogy a nemzetgazdaság növekedő teljesítőképességének megfelelően az inflációt meghaladó mértékben növeltük a nyugdíjakat, s azok nemcsak megőrizték reálértéküket, hanem efelett is növekedtek. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.) Differenciált emelést hajtottunk végre a legkisebb nyugdíjak körében, ez 20-25 százalékos növekedést jelentett. Másképp fogalmazva ez azt jelenti, hogy a létminimum alatt élő nyugdíjasok számát a felére csökkentettük.

Ismeretes tény, hogy a polgári kormány a kormányok történetében először, tavaly novemberben kamatostul adta meg azt az összeget, amely a tervezettnél magasabb áremelés miatt járt a nyugdíjasoknak. Csak ezek az intézkedések is azt eredményezték, hogy szemben az 1994-98 közötti időszakkal, amikor is a nyugdíjak reálértéke 12 százalékkal csökkent, a polgári kormányzás első két évében a nyugdíjak vásárlóértéke mintegy 4,5 százalékkal növekedett.

Tisztelt Ház! Idén januárban 10,3 százalékos emelésre került sor, s ehhez kapcsolódott az a visszamenőleges 3,5 százalék, amelyet egyébként éppen a napokban kapnak kézhez a nyugdíjasok, és innentől kezdve ezzel a megemelt értékkel növekedett nyugdíjat kapnak. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjak s a nyugdíjszerű ellátások összege átlagosan mintegy 36 ezer 500 forint lett, a nyugellátások átlaga pedig 39 ezer 100 forintra emelkedett. Ezen tények alapján elmondható, hogy a kormány teljesítette ígéretét, s nagy biztonsággal állítható, hogy az 1999-től 2002-ig terjedő időszakban a nyugdíjak reálértéke 16 százalékkal fog emelkedni.

Mit is jelent ez, képviselőtársaim? 1 százalék nyugdíjemelkedés a pénzügyesek szerint 13 milliárd forintot jelent. Ha ezt önök összeszorozzák, akkor ez 200 milliárd forintot jelent, azt jelenti, hogy 200 milliárd forinttal többet költhetnek a nyugdíjasok, mint ha csak megőriztük volna a nyugdíjak vásárlóértékét. Tudom, vannak, akik ragaszkodnak az 50-es számhoz, úgy is értelmezhetik, hogy évről évre több mint 50 milliárd forint pluszt kaptak a nyugdíjasaink.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tudjuk jól, hogy a nyugdíjasok közül sokan nyugdíjas korukban is vállalják a munkát. Ez egyébként, orvosként azt kell hogy mondjam, sok esetben nagyon jót is tesz, de nem mindegy, hogy mennyiért. Régi fájdalmuk az, ahogy eddig az adót kiszámították: összevonták a nyugdíj összegével, és a fizetés, amelyért megdolgoztak, már egy magasabb adósávban adózott, bizony sokszor nem is keveset. Volt olyan eset, amikor a nyugdíjas a nyugdíj melletti munkabéréből 40 százalékot fizetett ki személyi jövedelemadóra, míg ugyanezen munkát végző ember ugyanebből a bérösszegből csak 20 százalékot fizetett be, vagyis a nyugdíjas kétszer annyi adót fizetett. Pénzügyesek, adószakértők éveken keresztül magyarázták a magyarázhatatlant.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Most végre a polgári kormány megtalálta a helyes választ: 2002. január 1-jétől eltörli ezt a méltánytalanságot. Így a nyugdíjasmunka értéke ugyanakkora lesz, mint bármilyen más munkáé. Mindennek következtében, tisztelt képviselőtársaim, ez az intézkedés 2002-től közel 400 ezer nyugdíjas korú embert fog érinteni, s ez azt jelenti, ha egy 40 ezer forintos munkabérrel számolok egy 40 ezer forintos nyugdíj mellett, akkor ez egy nyugdíjasnak átlagosan 48 ezer forint megtakarítást jelenthet egy évben. A kormányzat erre a célra 13-15 milliárd forint pluszt különít el.

Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy ezek a tények önmagukért beszélnek, s meggyőződésem, hogy a választópolgárok túlnyomó többsége, de mindenekfelett az előttünk járó generációk a saját mindennapjaikban is érzik azt, hogy egyre jobbá válik az életük.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 308 2001.12.11. 1:49  307-310

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Hazánkban ma a népesség 15 százalékát érinti egy betegség, amit meddőségnek hívnak - ez körülbelül 200 ezer házaspárt jelent. Ez a gyermektelen családok egynegyede esetében orvosi eljárásokkal gyógyítható, és a kívánt gyermekáldás esetükben bekövetkezik. Ezen a területen az utóbbi idők egyik legnagyobb áttörése az in vitro megtermékenyítés, közismert nevén a lombikbébiprogram. Ebbe az eljárásba évente több mint háromezer pár kapcsolódik be, és körülbelül 1300 gyermek születik így az országban. Ezek az anyák ezzel a módszerrel ismét teherbe tudnak esni.

Jelenleg a társadalombiztosítás csak az első gyermek születését finanszírozza, illetve azt is csak az első öt kísérletig. Egy kísérlet ára 300 ezer forint, plusz az ehhez társuló, esetenként körülbelül 100 ezer forintos gyógyszerköltség, tehát 400 ezer forintot a családnak kellene kifizetnie, ha testvért szeretnének. Általában két kísérletből születik egy gyermek.

Kérdezem ezért a miniszter urat, hogy mikor lesz lehetőség a többi gyermek születését támogatni, különös tekintettel az országban zajló demográfiai folyamatra, hiszen ezek a családok szeretnének további gyermekeket nevelni. Mivel ez a módszer esetükben egyszer már sikeres volt, nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy ismét sikerrel jár. Ez évente körülbelül ezerkétszázzal több gyermek születését jelenthetné.

Tisztelt Miniszter Úr! Ezért kérdezem öntől, hogy mikor lesz a lombikbébiknek testvére. Várom megtisztelő válaszát.