Készült: 2024.03.29.08:39:40 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

273. ülésnap (2013.04.30.), 24. felszólalás
Felszólaló Hölvényi György
Beosztás Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 29:57


Felszólalások:  Előző  24  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

HÖLVÉNYI GYÖRGY, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkára, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarország kormánya T/10750. számon benyújtotta a vallási közösségek jogállásával és működésével összefüggő törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslatot, amely mind szóhasználatában, mind felfogásában megújítja a jelenleg hatályos egyházi törvényünket.

A benyújtott javaslatunk a múlt meghaladására törekszik. Az állam és az egyház szétválasztása mára lezárt folyamat, több évtizede megtörtént valóság. A ma feladata az együttműködés különböző formáinak számbavétele, a párbeszéd és az érdekegyeztetés megvalósítása. Közös célunk, amelyért Magyarország kormánya és az egyházak, ha eltérő módon és felelősséggel is, dolgozunk, dolgoznak hazánk felemelése, a benne élők lelki, szellemi és anyagi kiteljesedése által. Olyan keret megteremtése a célunk - a most tárgyalandó javaslat elfogadása esetén ezt tudja nyújtani -, amelyet tartalommal közös együttműködésünk tölt meg. Így lehetünk képesek megerősödni, hiszen államot és egyházat el lehet egymástól választani, az embert részeire osztani azonban nem lehet.

Melyek azok a szempontok, amelyekkel az önök előtt fekvő tervezet gazdagítja a jelenlegi szabályozást? Ezen kérdések megválaszolásához tekintsük át röviden a jelenleg hatályban lévő törvény megalkotásának hátterét, annak indokait, ezután vegyük szemügyre azokat a változásokat, amelyeket a jelen előterjesztés tartalmaz.

Tisztelt Ház! A jelenleg hatályos jogi szabályozás abból indul ki, hogy az 1994. évi törvény lelkiismereti és vallásszabadságot, illetve az egyházak létrehozását olyan keretek között biztosította, mely a későbbiekben - minden jóakarata és jó szándéka ellenére - lehetőséget adott az alapjoggal történő visszaélésre, mind az egyházaknak járó állami támogatások jogosultatlan igénybevételére, mind pedig ténylegesen nem hitéleti tevékenységet végző szervezetek egyházként történő bejegyzésére. Éppen ezen okokból kiindulva a hatályos törvényben a jogalkotók meghatározták azt, hogy az állami, az egyházi regisztrációval összefüggésben mit ért vallási tevékenységen. Olyan világnézethez kapcsolódó tevékenységet, amely a természetfölöttire irányul, rendszerbe foglalt hitelvekkel rendelkezik, tanai a valóság egészére irányulnak.

Hangsúlyosan ki kell emelnünk, hogy az állam teológiai kérdéseket nem dönthet el, a lelkiismereti és a vallásszabadság jogának egyéni és közösségi gyakorlását azonban lehetővé kell tennie. Ugyanakkor az államnak lehetősége van meghatározni azt, hogy az egyházi státust, amely bizonyos specifikus jogosítványokat, így például meghatározott feltételek esetén költségvetési támogatási lehetőséget biztosít, milyen feltételekkel ismeri el, erre utal az 1994. február 12-én hozott Ab-határozat is. Fontos azt is hangsúlyoznunk, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság alapjoga, közösségi jog gyakorlásának sem feltétele az egyházi státus, az gyakorolható akár szervezeti keretek nélkül, de egyesületi formában is.

A vallási tevékenységhez kapcsolódóan megfogalmazásra került a hatályos törvényben az is, milyen tevékenységek nem minősülnek önmagukban vallási tevékenységnek. Ezek: politikai és érdekérvényesítő, pszichikai vagy parapszichikai, a gyógyító, a gazdasági vállalkozási tevékenység, a nevelési, az oktatási, a felsőoktatási, az egészségügyi, a karitatív, a szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, a kulturális, sport-, valamint az állat-, környezet és természetvédelmi, illetve hitéleti tevékenységen szükségszerűen túlmenő adatkezelési tevékenység. Ezek olyan tevékenységek, amelyeket az egyházak egyébként végezhetnek és végeznek is, ugyanakkor alapvetően nem vallási jellegűek, azokra egyházat alapítani nem lehet.

(10.00)

Az előbb említett 1994. évi törvény alapján hozzávetőlegesen - hangsúlyozom még egyszer: hozzávetőlegesen - 300 szervezet jegyeztette be magát egyházként a megyei, illetve fővárosi bíróságoknál, a bejegyzést követően automatikusan élvezve azt a jogállást és kedvezményeket, amelyeket más egyházak évezredes vagy legalábbis több évszázados komoly társadalmi tevékenységgel érdemeltek ki, amely jogosítványaikat nemzetközi, illetve kétoldalú belső megállapodás is garantálta.

A korábban nyilvántartásba vett egyházakkal kapcsolatban ki kell emelnünk, hogy máig nincs autentikus adat arra vonatkozóan, hogy pontosan hány egyház is került annak idején bírósági nyilvántartásba, tekintettel arra, hogy ezek a nyilvántartások decentralizáltan, megyei szinten, többnyire társadalmi szervezetek nyilvántartásán belül történtek.

Az utána következő 2011. évi törvény mellékletben határozta meg a jelentős magyarországi történelmi múlttal, illetve jelentős társadalmi befolyással rendelkező elismert egyházakat, meghatározta az egyházi elismerés feltételeit, valamint jogutódként biztosította a korábban formálisan - feltételek mellett -egyházként nyilvántartásba vett közösségek részére az alapcélként vallási tevékenységet végző egyesületként történő működés lehetőségét.

A törvény ezzel a lehetőséggel is eleget tett a lelkiismereti és vallásszabadság mind egyéni, mind közösségi gyakorlása alkotmányos feltételeinek. Az egyházi elismerés feltételeinek meghatározása mellett a törvény lehetőséget biztosított arra is, hogy azoknak a vallási közösségeknek az elismerés iránti igényeit, amelyek azt 2011. december 20-áig benyújtották, az Országgyűlés soron kívül elbírálja, és a közösségek ne veszítsék el egyházi jogállásukat. Az elbírálás 2012. február 29-éig megtörtént, és ennek során további 18 közösség nyert el egyházi elismerést. A törvénnyel szemben az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, több érintett közösség az Alkotmánybírósághoz fordult.

Az Alkotmánybíróság 2013. február 26-án meghozott határozatában fontos megállapításokat tett. Ezek lényegét a következőkben lehet, szeretném összefoglalni. Az államnak a vallási csoportok önálló működését lehetővé tevő sajátos egyházi jogállás megszerzését a vallásszabadsághoz való joghoz igazodó tárgyilagos és ésszerű feltételek alapján tisztességes eljárásban, jogorvoslati lehetőség mellett kell biztosítani. A testület ugyanakkor rámutatott arra: nem alkotmányos elvárás, hogy minden egyház azonos jogosultságokkal rendelkezzen és az sem, hogy minden egyházzal ugyanolyan mértékben működjön együtt az állam.

A vallásszabadsághoz való joggal összefüggő jogok érvényesítésében meglévő gyakorlati különbségek szabályozása alkotmányos keretek között biztosítható. Az Alkotmánybíróság nem vitatta az Országgyűlés jogát arra, hogy ha korábbi törvényben szabályozott eljárás nem bizonyult elég hatékonynak a nem vallási tevékenységet végző szervezetek kiszűrésére, illetve a törvénysértően működő szervezetek elleni fellépésre, akkor tovább részletezze az egyházként történő elismerés tartalmi feltételeit, további garanciákat építsen be az állam az elismerési eljárásba, illetve hatékonyabb jogi eszközöket biztosítson a lehetséges törvénysértésekkel szemben.

Egy szervezet egyházi jogállása nem minősül az alaptörvény által védett szerzett jognak, abban az értelemben, hogy azt - ha utólag igazolást nyert, hogy nem álltak fönt az igénybevételének feltételei - ne lehetne felülvizsgálni és adott esetben visszavonni. Az egyházi jogállás felülvizsgálatára irányuló eljárással kapcsolatban is alkotmányos követelmény azonban a tisztességes eljárás és a jogorvoslati lehetőség biztosítása.

Összességében tehát az Alkotmánybíróság indokoltnak találta az egyházi státus feltételeinek újraszabályozását, egyetértett a ma is hatályos törvény elfogadására vonatkozó javaslat indoklásában foglalt szempontokkal. Ennek megfelelően a törvény túlnyomó részét hatályban tartotta, beleértve az Országgyűlés által elismert egyházak jegyzékét is, külön kiemelve, hogy önmagában nem ellentétes az alaptörvénnyel az, hogy az Országgyűlés törvényben is elismer egyházakat, ha az nem eredményez zárt listát.

Nincs alaptörvényi akadálya annak, hogy az egyházakra vonatkozó részletes szabályokat meghatározó sarkalatos törvény külön eljárás előírása nélkül rendelkezzen akár a már elismert egyházak, akár pedig azon egyházak elismeréséről, amelyek a törvényi feltételeknek köztudomásúan megfelelnek. Az ilyen törvényi elismerés mellett azonban a törvény szabályainak nyitva kell hagynia más vallási közösségek számára is az egyházi jogállás megszerzésének lehetőségét, az alaptörvény rendelkezéseinek megfelelő eljárás keretében.

Ezzel összefüggésben állapította meg az Alkotmánybíróság, hogy a törvény az egyházként történő elismerés elutasításáról szóló javaslat, illetve döntés vonatkozásában nem ír elő részletes indoklási kötelezettséget, és az elutasított vallási közösségek nem kapnak hivatalos írásos magyarázatot. Az egyházi törvény továbbá sem az országgyűlési bizottsági javaslattételt, sem az országgyűlési döntést nem kötötte határidőhöz. Erre tekintettel jutott arra az álláspontra, hogy "az egyházi elismertetésre vonatkozó szabályokat hatálybalépésükre visszamenőleg" részt megsemmisíti, illetve az Alkotmánybíróság határozata által érintett közösségek egyházi státusukat nem vesztették el.

Az utóbbi megállapítással kapcsolatban azt is meg kell jegyeznem - és ez nagyon fontos kitétel -, hogy az Alkotmánybíróság ugyanakkor hatályban tartotta a törvény olyan rendelkezéseit, amelyek nem teszik lehetővé az érintett közösségek egyházi nyilvántartásba vételét, így például a következőket: "Az Országgyűlés által elismert egyházakat a melléklet tartalmazza. Az egyesület az e törvénynek adott egyházi bejegyzésére vonatkozó módosítása hatálybalépésének napjától minősül egyháznak, illetve a miniszter az e törvényeknek az adott egyház bejegyzésére vonatkozó módosítása hatálybalépését követő 30 napon belül egyházi nyilvántartásba veszi." Mindezek összességében tették szükségessé a törvény módosítását, hiszen a nyilvántartásba vétel nem volt lehetséges az Alkotmánybíróság határozatát követően sem, ugyanis a jogszabály más rendelkezéseit hatályukban megtartotta.

Tisztelt Ház! Mindezek alapján egyértelművé vált, hogy az alkotmánybírósági határozat önmagában szükségessé teszi a törvény módosítását, bár ezt a kötelezettséget az Alkotmánybíróság ilyen formában nem írta elő, mivel újra kell szabályozni az egyházi elismerési eljárást, illetve rendelkezni kell az Alkotmánybíróság határozata által érintett közösségek státusának rendezéséről is.

Már az Alkotmánybíróság határozatának közzétételekor folyamatban volt az alaptörvény negyedik módosítása, amely az egyházi törvényt is érintette. A módosítást az Országgyűlés időközben el is fogadta. Ennek megfelelően az alaptörvény a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, illetve az egyházakról a következőket tartalmazza: "Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását, és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzve gyakorolja vagy tanítsa."

Az Országgyűlés sarkalatos törvényben egyházként ismerhet el egyes vallási tevékenységet végző szervezeteket, amelyekkel az állam a közösségi célok érdekében együttműködik. Az egyházak elismerésére vonatkozó sarkalatos törvényi rendelkezésekkel szemben alkotmányjogi panasznak van helye.

Az állam és az egyházak, illetve a vallási tevékenységet végző más szervezetek különváltan működnek. Az egyházak és a vallási tevékenységet végző más szervezetek önállóak. Az egyházakra vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg. A vallási tevékenységet végző szervezetek egyházként való elismerésének feltételeként sarkalatos törvény huzamosabb idejű működést, társadalmi támogatottságot és a közösségi célok érdekében történő együttműködésre való alkalmasságot írhat elő.

Tisztelt Ház! A benyújtott törvénymódosító javaslat nemcsak technikai értelemben akarja kezelni az alaptörvény negyedik módosításából és az alkotmánybírósági határozatból következő feladatokat, hanem a lelkiismereti és a vallásszabadság még teljesebb körű biztosítása érdekében tartalmában is újragondolta a törvényt. A javaslatban a korábban az egyházak jogállására vonatkozó szabályok meghatározó része kiterjed az összes vallási közösségre, így a vallási tevékenységet végző szervezetre is, ami jóval szélesebb körű autonómiát biztosít számára a korábbiakhoz képest.

Az előadottakból kiindulva a javaslat a hitéleti tevékenység szervezeti kereteinek gyűjtőfogalmaként a vallási közösséget határozza meg. Ezen belül az elismert egyház bevett egyházként kiemelt közjogi kategória. Az Országgyűlés a bevett egyházak elismerését az alaptörvény felhatalmazása alapján továbbra is saját hatáskörében tartja.

(10.10)

Ezzel összefüggésben a bevett egyház elismerési feltételei az Alkotmánybíróság által előírtaknak megfelelően pontosításra, részletezésre kerülnek. Ennek megfelelően az egyházi elismeréshez a következők szükségesek. Elsődlegesen vallási tevékenység végzése, a tanítás lényegét tartalmazó hitvallás és rítus, legalább százéves nemzetközi működés vagy húsz év magyarországi szervezett működés, és Magyarország lakosságának 0,1 százalékának megfelelő taglétszám - ez jelenleg nagyjából, hozzávetőlegesen tízezer fő -, elfogadott alapszabály, létesítő okirat, illetve belső szabály, ügyintéző képviseleti szervvel rendelkezik, tevékenysége nem ellentétes az alaptörvénnyel, tanai és tevékenysége nem sértik az ember testi-lelki egészséghez való jogát, működése során nemzetbiztonsági kockázat nem merült fel, és az alaptörvényben foglalt új feltétel alapján közösségi célok érdekében történt együttműködésre való alkalmasság.

A fentiekkel kapcsolatban a következőket szeretném kiemelni. Az alaptörvény biztosítja az alkotmányos hátteret az Országgyűlés egyházi elismeréssel kapcsolatos jogosítványaihoz, amely viszont nem feltétele a lelkiismereti és a vallásszabadság joga közösségi gyakorlásának.

Az egyházi elismeréssel kapcsolatban országgyűlési hatáskör nem ismeretlen Európában. Így például Belgiumban egyházat csak föderális törvényben lehet elismerni, vagy Németországban már említett közjogi testületi státust több tartományban a helyi parlamentek adhatják meg. A német közigazgatási bíróság 1997-es ítélete például kimondja, hogy az olyan vallási közösségek, amelyek nem tanúsítják a demokratikus államrend iránt az együttműködéshez elengedhetetlen lojalitást, nem tarthatnak igényt a privilegizált jogállásra, ami persze nem akadályozhatja a szabad vallásgyakorlásukat más szervezeti keretek között.

Tisztelt Ház! Szeretném külön kihangsúlyozni, hogy az önök előtt fekvő javaslat a jogkiterjesztés gondolatát valósítja meg. A lelkiismereti és vallásszabadság alkotmányos alapjoga gyakorlásának alapvető szervezeti kerete, az alaptörvény szóhasználatának megfelelően, a vallási tevékenységet végző szervezet, amely viszont a törvényjavaslat elfogadása esetén használhatja az "egyház" elnevezést. Vallási tevékenységet végző szervezet az egyesülési jog alapján működő, de lelkiismereti és vallásszabadság jogának gyakorlására létrejött jogalany, és a Fővárosi Törvényszék veszi nyilvántartásba, amelynek során szintén bejegyezhető az illető vallási közösség kérelmére az "egyház" elnevezés.

Ennek megfelelően a vallási tevékenységet végző szervezetek olyan jogosítványokkal is rendelkeznek a továbbiakban, amelyek eddig csak az egyházi jogálláshoz kapcsolódtak. Melyek ezek? Az államtól elkülönülten működnek, az állam felügyeletükre és irányításukra szervezetet nem működtethet, és nem hozhat létre. Megilleti őket a saját hitelvek és szertartási rend szerinti működés joga. Részt vehetnek a társadalom értékteremtő szolgálatában. Vallási tevékenységük fokozott szabálysértési és büntetőjogi védelmet élvez. Az elnevezés, jelképrendszer, szertartásrend fokozott jogvédelme illeti meg őket. Az "egyház" megjelölést elnevezésükben tevékenységükkel kapcsolatban használhatják. A tagsági jogviszony keletkezésének módját, valamint azon személyek körét, feladatát és hatáskörét, akik a vallási tevékenységet végző szervezettel kapcsolatban döntés meghozatalára és ellenőrzésére, illetve a vallási tevékenységet végző szervezet ügyintézésére és képviseletére jogosultak, az egyesületi szabályoktól eltérően határozhatják meg. A polgári jogviszonyban korlátozás nélkül részt vehetnek.

Működésüket illetően a következőkre jogosultak. Társasági adó szempontjából az elsődlegesen gazdasági vállalkozási tevékenységet végző jogalanyhoz képest kedvezőbb adózási szabályokat élveznek. Jogosultak a személyi jövedelemadó 1 százalékának fogadására. Jogosultak az általuk folytatott nevelési, oktatási, felsőoktatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, kulturális, valamint sporttevékenység utáni normatív támogatásra. Lakás-takarékpénztári szerződést köthetnek. Számukra közérdekű munka korlátozás nélkül végezhető. Börtönpasztorációs tevékenységet végezhetnek. Vallásos szertartások, rendezvények s körmenetek során gyülekezési joguk korlátozás nélkül gyakorolhatják. Ezek mind példák, amelyeket most felsoroltam.

Mindezen kérdésekben, tehát a vallási tevékenységet végző szervezet jogai, jogosítványai messze meghaladják az egyesületi törvény által működő egyéb szervezetek jogait. Olyan jogok ezek, amelyeket eddig csak kizárólag az egyházak élvezhettek. Egyebekben a vallási tevékenységet végző szervezetekre és az egyesületekre vonatkozó szabályok érvényesülnek. Így például a költségvetési támogatásokat illetően is - beleértve az általuk fenntartott, közfeladatot ellátó intézményeket - alanyi jogon alapnormatívára jogosultak, de a kormány köthet velük kiegészítő támogatásra jogosító megállapodásokat, ahogy ez meg is történt például a köznevelési intézményt fenntartó vallási közösség esetében.

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a törvénymódosító javaslat elfogadásával a vallási tevékenységet végző szervezetek a jogkiterjesztés révén több, eddig csak az egyházakat megillető jogokat tudhatnak magukénak, amely az előzetes egyeztetések alapján több, egyházként el nem ismert olyan vallási közösség igényeit kielégíti, amelyek alapvetően hitüket akarják szabadon gyakorolni. Ezzel eleget teszünk az Alkotmánybíróság azon elvárásának, amely szerint a vallási közösségek működéséhez olyan sajátos jogi formára vonatkozó szabályokat kell az Országgyűlésnek megalkotnia, amely számukra a demokratikusan felépülő egyéb társadalmi szervezetekhez képest nagyobb belső szervezetalakítási és szabályozási szabadságot biztosít.

Az átmeneti státust a javasolt módosítás a következők szerint kívánja szabályozni. Az alkotmánybírósági határozat által érintett vallási közösségek vonatkozásában miniszter ad ki közleményt a módosítás elfogadása után. E közösségek 30 napon belül kérhetik az egyházi elismerésüket az Országgyűléstől, ennek feltételeit előzetesen a miniszter vizsgálja, ha a feltételek megfelelnek, az Országgyűlés dönt, vagy törvénymódosítással elismeri őket egyháznak, vagy indokolt határozattal elutasítja. Ebben az esetben alkotmányjogi panasszal élhetnek mint jogorvoslattal.

Ha a feltételeknek nem felelnek meg, a miniszter utasítja el a kérelmet, ez ellen a Fővárosi Törvényszékhez benyújtott jogorvoslati kérelemnek van helye. Ha elmulasztják a kérelem benyújtását, vagy a miniszter jogerősen elutasítja, illetve az Országgyűlés elutasító határozatát követően benyújtott alkotmányjogi panasz esetén az Alkotmánybíróság által közzétett határozatot követő 30. naptól minősülnek vallási tevékenységet végző szervezetnek. Addig az Alkotmánybíróság döntését figyelembe véve egyháznak minősülnek. Amely egyházak korábban már vallási egyesület bejegyzést nyertek, vallási közösségnek minősülnek, a folyamatban lévő eljárásokat a bíróságoknak a törvénymódosításban foglaltak figyelembevételével kell befejezni.

Összességében, összefoglalva elmondhatjuk, hogy ezzel a szabályozással eleget teszünk a tisztességes eljárással kapcsolatos alkotmánybírósági elvárásoknak, figyelembe véve a feltételek meghatározását, a határidőket és a jogorvoslati jogosultságokat.

Tisztelt Ház! A bevett egyházak jogállása a javaslattal módosított egyházi törvény alapján a következő módon alakul. A bevett egyházakra is értelemszerűen vonatkoznak a valamennyi vallási közösséget megillető jogosítványok, amelyeket a vallási tevékenységet végző szervezetek esetén már részletesen ismertettem. Ezenkívül a közfeladat-ellátó tevékenységük után az állami intézményekkel azonos mértékű költségvetési támogatás illeti meg őket. A kötelező erkölcstanoktatást kiváltó hit- és erkölcstanoktatást tarthatnak. Az egyházi személyeket jövedelemadó- és társadalombiztosítási kedvezmény illeti meg. Hitéleti tevékenységükkel összefüggő gazdasági jellegű tevékenységük nem minősül gazdasági vállalkozási tevékenységnek. Hitéleti célú bevételeiket és azok felhasználását állami szerv nem ellenőrizheti, beleértve a személyi jövedelemadó 1 százalékát és a költségvetési kiegészítést, illetve ingatlanjáradékot és annak kiegészítését.

Az egyházi törvény módosításával egyidejűleg, figyelemmel a törvény szabályozásának felfogásbeli, illetve szóhasználatbeli változásaira, szükségessé vált minden olyan törvény módosítása is, amely az egyház fogalmát használja, így a javaslat ezt is tartalmazza.

Tisztelt Ház! Jelen előterjesztett javaslatunk, amint már a bevezetőben is említettem, a múlt meghaladására törekszik, és az együttműködés új dimenzióit tárja fel. A múltat hazánkban az államszocializmus idején az állam és az egyház szétválasztásának jelszava mögé bújt jogfosztottság, az egyházak megfosztása hitéleti tevékenységükön túli szerepüktől jelentette. Az ellenőrzés, az elnyomás és az üldözés egyszerre jelen lévő valóságát a rendszerváltást követően a nyugati szekularizáció, az értéksemlegesség jelszava váltotta fel. A jövő azonban ennél finomabb, ennél, mondhatnám így is, cizelláltabb.

(10.20)

A jövő az együttműködésé, az együtt cselekvés lehetőségéé és felelősségé. A benyújtott törvényjavaslat kapcsán is hangsúlyozni kívánom, hogy Magyarország kormánya elkötelezett az egyházak autonómiáját messzemenően figyelembe véve az együttműködés lehetőségeinek mind szélesebb megvalósítása mellett.

Ahhoz, hogy az alaptörvényben foglalt széles társadalmi egyezségen alapuló akarat ne pusztán deklaráció legyen, hanem élő tartalommal töltessék meg, szükség van arra, hogy az együttműködés új formái megszülessenek és működjenek. Az együttműködéshez eszköz a jelen módosító törvényünk elfogadását követően az egyházi törvényünk. Magyarország kormánya az alaptörvényben meghatározottak alapján, amely szerint az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal, az együttműködő elválasztás modelljét követi. Ennek alapján vallja, hogy számos olyan területe van az életnek, ahol az állam és az egyház a közjó, illetve a közösségi érdekek mentén együttműködhetnek anélkül, hogy az állam és az egyház elválasztásának elvét sértené.

Magyarország kormányának egyházpolitikai téren alapvető célkitűzése az állam és az egyházak közötti bizalom helyreállítása, a korábbi kormányok alatt az egyházakat ért sérelmek orvoslása, az egyházakkal való stratégiai, partneri viszony kialakítása. Egy ország erejét nemcsak gazdasági mutatói határozzák meg, hanem a benne élők lelki-szellemi nagysága is. Számos magatartás-tudományi kutatás bizonyította, hogy a vallási közösségek, egy egyházhoz való tartozás, a hit megélése a személyiségformálódásban olyan szerepet tölt be, melynek következtében az ilyen közösséghez tartozó immunrendszer erősebb, körükben kevesebb a családi probléma, a dohányzás, jobb a munkaképességük, jobb az életminőségük.

Összegezve tehát azt mondhatjuk, hogy az értékalapú közösségekhez tartozás hozzásegíti az embert egy teljesebb élet megéléséhez, különleges módon gazdagítja a személyiséget, hiszen a magára hagyott, egymagában álló egyes ember képtelen megvalósítani a világ és az önmaga szabadságának műveit. Közösséghez tartozva azonban képes önmaga meghaladására, elköteleződésre, és ennek révén döntéseiért, embertársaiért, környezetéért felelősséget vállaló autonóm személyiséggé válhat. Ez mindenképpen érték, nemcsak a közösség, hanem az ország értéke is. Az együttműködés folyamatos párbeszédet feltételez. Ez a párbeszéd sokszor, nagyon sokszor természetes úton, természetes módon vitákkal jár. Az érdekegyeztetés folyamata hosszú út, lényege, hogy az állam szemszögéből nézve a társadalmi közjót szolgálja, az egyházi szempontból pedig önazonosságuk megvalósítási területe lehet.

Modellértékű a világ számára, ahogy Magyarországon a kormány együttműködik az egyházakkal - mondta John Upton, a Baptista Világszövetség elnöke alig pár napja itt, a közeli Velencén. Magyarországon vallásszabadság van, ahol az egyházi és világi hatalom kölcsönösen tiszteletben tartja egymást, és feladataik ellátásában támogatják egymást - jelentette ki John Upton, a Baptista Világszövetség elnöke. Elmondhatjuk, hogy a Magyarország Kormánya által felajánlott és a követett együttműködésre válaszul az egyházak az eddigiekben olyan szintű felelősségvállalásról tettek tanúbizonyságot, amely az állam és az egyházak kapcsolatának új minőségét jelenti. Felelősségünk más-más alapon nyugszik. De célunk közös: hazánk felemelése a benne élők gazdagításán keresztül.

Mindezeket figyelembe véve kérem a tisztelt képviselőket, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot megtárgyalni és elfogadni szíveskedjenek.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  24  Következő    Ülésnap adatai