Készült: 2021.04.17.10:04:07 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

110. ülésnap (2011.09.13.), 102. felszólalás
Felszólaló Bödecs Barna (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:21


Felszólalások:  Előző  102  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy felszólalásom kezdetén három mondatban összefoglaljam azt, amit a vita elején, még a bizottsági véleményeknél elmondtam.

Az anyaggal kapcsolatban három fontos megállapítást tettünk. Az egyik az, hogy az energiaigény nem mehet szembe az energiatakarékossággal, illetőleg a jövőbeni szükségletek valós és fenntartható szinten történő megállapításával. A másik az, hogy el kellene búcsúzni a töretlen növekedésbe vetett hittől, hiszen ezt a bolygónk nem fogja tudni elviselni. A harmadik pedig az volt, hogy az az útiterv, amit ez a program kijelölt számunkra, nem kellően dinamikus a megújuló energiák tekintetében. Ezt most nem részletezem tovább.

Második lépésben szeretnék egy kicsit hozzátenni ahhoz a polémiához, ami Balczó Zoltán alelnök úr, Jávor Benedek bizottsági elnök úr és Kepli Lajos képviselőtársam részéről az atomenergia kontra megújuló témában kialakult. Az én álláspontom ebben az egészben az - és szerintem ebben a megvilágításban kellene ezt a jövő szempontjából elsődlegesen nézni -, hogy ne az egyébként fenntartható nukleáris energiát állítsuk szembe a megújulók részarányával, amiben Magyarország nagy hátralékkal bír, és a jövőben ebbe igen keményen bele kell lépnie, hanem inkább a dekarbonizáció folyamatába illesszük be mindkettőt. Ebből következik, hogy nem a megújuló helyettesíti az atomot vagy nem az atom a megújulót, hanem a kettőnek együtt kell szolgálnia a fosszilis kiváltását. Ez lehet az a megközelítés, amivel például fel tudnánk oldani azt a dilemmát, hogy mi lesz 2035 után, amikor lehet, hogy lesz egy új atomerőművünk, de a régitől el kell búcsúzni.

Engedjék meg, hogy e bevezetés után rátérjek néhány részletre. A stratégia végül is három forgatókönyvet állít fel, de ebből igazából csak egyet mutat be részletesen, és bár nem mondja ki, hogy a 2. pontot kell megvalósítani, de a valóságban ezt sugallja realitásként.

Az első az ölbe tett kéz forgatókönyve, ami ebben a megváltozott világban szóba sem jöhet, hiszen ha ezt választaná Magyarország, akkor nemcsak hogy nem felelne meg a klímaváltozás által támasztott követelményeknek, a nemzetközi elvárásoknak, hanem ráadásul Magyarországot egy teljesen versenyképtelen világba sodorná, hiszen lássuk be, hogy a jövőben csak egy energiahatékony társadalom és gazdaság lehet versenyképes.

A második, amire az anyag koncentrál, és amit egy kicsit bírálni fogok, a közös erőfeszítés programja. Ennek vannak olyan defektusai, amiket itt el fogok mondani.

Ami hozzám személy szerint leginkább közel áll, az a 3-as, a zöld forgatókönyv, ami viszont nem kerül kellő részletességgel kifejtésre, illetőleg olyan elemei hiányoznak, amelyek miatt a szaktárca sem volt abban a helyzetben, hogy ezt kellőképpen ki tudja dolgozni, hiszen Magyarországnak nincs kidolgozott fenntarthatósági stratégiája, ami a jövőbeni fogyasztási szerkezetet bemutatná, nincs kidolgozott, elfogadott közlekedésfejlesztési stratégiája, ami a közlekedésre vonatkozó részt elfogadható módon bemutathatóvá tette volna, és nincs meg a hulladékgazdálkodási stratégia sem. Szilágyi László LMP-s képviselőtársam hosszasan vitatta az égetőművek szükségességét hulladékgazdálkodási szempontból. Ez jogos is abból a szempontból, hogy ezt a programot ebben a tekintetben leginkább az elfogadott hulladékgazdálkodási stratégia tudta volna befolyásolni, s tudta volna megmutatni ebben a tekintetben a helyes irányt, de ha nincs, akkor a minisztériumnak ebben is nyilván valamit le kellett írnia. Ezért úgy látjuk, nagyon fontos lett volna, ha a kormányzati előkészítés során azok a tárcák is fölzárkóztak volna ehhez a feladathoz, amit egyébként államtitkár úr államtitkársága sikerrel megtett, és akkor a Jobbik sem lenne abban a helyzetben, hogy ilyen mértékben kritizálni lenne kénytelen, hiszen itt nem ennek a tárcának a munkájával van gond, hanem elsősorban azzal az időbeliséggel, ami ezt körülveszi, és azzal a környezettel, ami nem szállította hozzá egyes szakterületekről a megfelelő és releváns információkat.

Nos, akkor lépjünk tovább! Paks. Röviden szóltam már a régi paksi blokkok 2032 és 2037 közötti leállásáról. Itt van egy nagyon súlyos gyenge pontja ennek az anyagnak, ami gyakorlatilag azt mutatja, hogy nincs még reális megfogalmazott elképzelésünk arra, hogy a régi Paks leállítását követő években hogyan lehetne a szén-dioxid-kibocsátást ismét termelő fosszilis energiahordozók újólagos bevonását a magyar energetikai rendszerbe elkerülni, kiváltani. Itt ötletként felmerül a szén-dioxid-leválasztásos és -tárolásos technológiák alkalmazása. Egyértelműen szeretném kijelenteni, hogy a tárolásos megoldásokat ellenezzük, mert ezek nem jövőbemutató, hanem megint a következő nemzedékekre terhet rakó megoldási elképzelések. Ami pedig a leválasztást illeti, ott egyetértünk a tárcával abban a vonatkozásban, hogy itt komoly vegyipari szükségletekről lehet szó, amelyek kiszolgálása ilyen módon lehetséges. Ha ez a technológia kidolgozásra kerül, akkor Magyarországnak igenis érdemes ebbe az irányba elmenni.

A következő pont, amiről szólni szeretnék, a biomassza-felhasználás. Úgy látjuk, hogy itt sajnos nem kellően kidolgozott az anyag abban a tekintetben, hogy melyek a biomasszának azok a részei, amiket az élelmiszerellátás, a természeti környezet, illetőleg más gazdasági szektorok veszélyeztetése nélkül be tudunk vonni ebbe a körbe.

(14.30)

Ebbe bizony beleértem egyébként az olyan energiafű- vagy olyan mezőgazdasági jellegű termelést is, ami elvileg nem von el alapanyagot az élelmiszer-gazdaságtól vagy más iparágaktól, hiszen ezeknek a területigénye minden esetben olyan magas, ami hogyha a magyar lakosság ellátását ugyan nem is veszélyezteti, mert hála istennek, hazánk legalább termőföldben gazdagnak tekinthető a Föld számos más országához képest, viszont a földért folytatott versenyben vesztesek lehetünk, hogyha egy olyan ágazatba fektetjük ezeket a területeket, amelyek esetleg egy túlnépesedett világban pont az exportalapjainkat vonják ki, éppen azért, hogy az energetikai ellátást itthon biztosítani tudjuk.

A következő, amiről szeretnék szólni, hogy egyetértve az elhangzottakkal, miszerint a hulladék nem feltétlenül tekinthető megújuló erőforrásnak, hiszen ebben meghatározó az esetleg reciklálásra alkalmatlan műanyag hulladék, ami igazából egy újrafelhasználást jelent, egy második felhasználást jelent, de nem megújuló anyagok energetikai hasznosítását jelenti, szeretném kiegészíteni még azzal, hogy a hulladékgazdálkodási stratégia fog hatni arra is, hogy egyáltalán ezen a területen nemcsak milyen hányadban képződik más módon nem hasznosítható hulladék, hanem éppen ez a stratégia fogja meghatározni azt is, hogy Magyarország képes lesz-e a következő évtizedekben a keletkező hulladék mennyiségét csökkenteni. Márpedig hogyha itt a bemeneti oldalon sikerülne érdemi változást elérni, és a természeti környezetünket elborító hulladékmennyiség eddigi, végül is töretlen fejlődése megtörne, akkor ez az erőforrás korlátozottan jöhet csak szóba.

A következő pont, amiről szólni szeretnék, a közlekedés témaköre. Az anyag a korábban elmondottak szerint szűkszavú ezt a területet érintve. Viszont kifejezetten bírálóan kívánok szólni arról, hogy a második verzió szerinti elképzelés azt tartalmazza, hogy még 2030-ban is 71 százalékos lesz a közlekedés fosszilis alapú energiabevitel-függősége, és mindössze 14 százalékos elektromos és hidrogénalapú, illetőleg részemről nézve aggasztóan magas, 15 százalékos agroüzemanyag-tartalmú változást képzel el az anyag ebben a tekintetben. A Jobbiknak az az álláspontja, hogy ezt az agroüzemanyag-felhasználást ilyen mértékben át kellene gondolni, és igenis meg kellene alapozni egy olyan stratégiával, ami pontosan mutatja a földfelhasználást, pontosan mutatja a hazai, illetőleg exportélelmiszer-termelési szükségleteknek a területigényét, és ehhez képest lehetne csak ezzel számolni.

Ami pedig az aggasztóan csekély elektromos és hidrogénalapút illeti, úgy gondoljuk, hogy ebben igen jelentős lehetőségek rejlenek, adott esetben a közlekedési ágazat és ebben különös tekintettel a városi közúti, illetve a távolsági vasúti közlekedésnek a teljes elektromos üzemmódra való átállítása nem tűr halasztást. Adott esetben, ha lesz olyan lehetősége Magyarországnak, hogy a 2030-as évek elejére az elektromosáram-termelés meghaladja az itt tervezett belső fogyasztási igényt, akkor igenis ezt az áramot eleve a hazai közlekedés átállítására kellene fordítani és nem exportalap teremtésére a mi véleményünk szerint.

Befejezésül szeretnék szólni arról, hogy tévedésnek látjuk az anyagban azt, hogy az olajproblémát csak a kitermelhető mennyiség, illetve az olajcsúcs tekintetében szemléli, és ehhez képest irányozza elő a jövőbeni, mondjuk úgy, hogy rendelkezésre álló mennyiségcsökkenést, illetve politikai bizonytalansághoz köti. Az álláspontunk szerint itt nagyon komoly veszélye fenyeget annak, hogy a kereslet-kínálat egymástól való elszakadásának Magyarország vesztese lehet, és olyan árnövekedések következhetnek be akár hirtelen módon is, amelyek miatt Magyarország nem lesz képes megfelelő ellátást biztosítani ezen a téren.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  102  Következő    Ülésnap adatai