Készült: 2020.07.12.15:57:38 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

252. ülésnap (2013.02.12.), 4. felszólalás
Felszólaló Dr. Rétvári Bence (KDNP)
Beosztás közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előttihez hozzászólás
Videó/Felszólalás ideje 5:08


Felszólalások:  Előző  4  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Az ön felszólalásának az volt a címe, hogy mindnyájan székelyek vagyunk, ezzel is kifejezve szolidaritásunkat az Erdélyben élő magyar nemzettársainkkal. Szerencsére nem csak mi fejeztük ki. Lehet, hogy rosszul mondom a nevét, de Lucian Mandruta, ő egy híres televíziós személyiség Romániában, azt mondta: "Ma én is székely vagyok". Ott a saját megyéjében az első székely. Nagyon-nagyon jónak tartom, hogy nagyon sokan vannak Romániában, nem magyarok, hanem romániai románok, akik elutasítják a kormánynak és egyes kormányzati politikusoknak ezt a politikáját, amelyik nem hajlandó figyelembe venni azt a sok-sok százezer magyart, aki ott él, akinek szülei, nagyszülei és dédszülei is ott éltek.

De nemcsak ő, hanem mások is megszólaltak a magyarok mellett Románián belül, hogy megvédjék a székely zászló használatát. Volt egy Sabin Gherman nevű kolozsvári publicista, ő azt mondta, hogy a regionális jelképeknek Romániában hagyománya van, így a székely zászlónak is, és hogy milyen szép volt, amikor Victor Ponta miniszterelnök Olténia megye zászlaját saját maga, saját kezűleg tűzte ki egy hegy csúcsára. Ott és akkor a miniszterelnök úr, úgy látszik, hogy ezeknek a regionális jelképeknek, megyei jelképeknek adott lehetőséget, és támogatta volna.

(9.10)

Szent István intelmeit ismerjük, amelyeket Imre fiához intézett, hogy az egyszokású nemzet gyenge, a sokszokású nemzet erős. Jó lenne, ha ez felismerésre kerülne sok-sok román politikusban is, és a gyűlölet szítása, a gyűlölet keltése helyett az ott élő és a román állam részét képező, román állampolgárként ott élő, adót fizető, embereket gyógyító, házat építő, termelésben részt vevő állampolgárokat ugyanúgy igyekezne megbecsülni, és ugyanúgy az ő magyarságukat is tiszteletben tartaná. Ha ezt a Szent István-i eszmét tudnák követni, akkor rájönnének, hogy ez Romániát, a román államot is csak erősíti, hogy ott magyarok élnek és dolgoznak nagyon-nagyon régóta. Azt egy másik publicista írta, pontosabban a Tiszta Romániáért egyesület portálján jelent meg, hogy milyen igazságtalan dolog az, hogy valakik itt tagadják Székelyföld létezését, és szintén egy román cikkben olvastam azt, hogy nem felejthetik el az ott élő románok, hogy a magyarok védték meg a tatártól és a töröktől Erdély földjét, ami most Romániához tartozik, éppen ezért a magyarokkal szemben sokszor inkább a köszönet hangján szólhatnának, mintsem a gyűlölet hangján.

Tehát más esetekben mi is találkozunk azzal, hogy zászlókat kitűznek. Önök is talán látták, én is, ahogy most jöttem befelé, volt egy ház, amin olasz zászlót láttam, nagyon sok házon szoktunk tibeti zászlókat látni, látjuk azt, amikor valamilyen egyesületeknek, mozgalmaknak akár mellrák vagy más elleni zászlóját kitűzik, akár közintézmények is, akár hidakat is ilyen zászlókkal borítunk be, különböző nemzetközi szervezeteknek, az ENSZ-nek, másnak, fesztiváloknak a zászlói sokszor megjelennek közintézményeken, sokszor megjelennek közterületeken. Ez teljesen bevett szokás mind Magyarországon, mind az Európai Unióban - az Európai Unióban, amelynek Románia is része. Én úgy gondolom, hogy teljes mértékben természetes és elfogadható lenne, hogy az ott lévő, akár megyei szimbólumot, akár a székelyeknek a szimbólumát így, mint egyfajta kulturális összetartozásnak a részét elviselje Románia. Hiszen ne feledjük el, hogy azon a területen az 50-es, 60-as években, húsz évig valamiféle autonómia már volt egyszer az ott élő magyaroknak, az ott lévő székelyeknek, amit később a Ceauşescu-rendszer rombolt szét.

A magyar kormánynak természetesen nemcsak a székelyek, magyarok megvédése a feladata, hanem a közösségi autonómiáért való fellépés is. Az alaptörvény D) cikke mondja ki, hogy támogatjuk a magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását. Egy magyar kormány tehát, legyen bármilyen színezetű, nem is választhat ebben a kérdéskörben, mindenképpen az ott lévő magyaroknak a területi, közösségi autonómiáját kell hogy elősegítse, nyilvánvalóan békés eszközökkel. Valljuk meg, hogy ha néhány, valószínűleg rossz szándékú román politikusnak nem lett volna ilyen félresikerült vagy - inkább úgy mondom - gyűlöletkeltő megnyilvánulása, minden szépen és rendben folyt volna. Nem azért tűzték ki azt a székely zászlót sehol sem, mert bármilyen román politikussal vagy román közösséggel szemben tették volna ezt, csupán a nemzeti közösségüknek a jelzésére, mint ahogy máshol is városok, megyék, különböző területek kitűzik a saját zászlóikat, ez lett volna ez is. Ha ebben nem kívánnak valamiféle politikai csetepatét egyes román szereplők, és valljuk meg, hogy azok a törekvések, amelyeket a székelyek az autonómiatörekvésekben kinyilvánítanak, teljesen bevett Európában, legyen szó Dél-Tirolról, legyen szó Skóciáról, flamandokról és vallonokról, baszkokról vagy katalánokról, az Európai Unióban hasonló jogállással nagyon sokan rendelkeznek, éppen ezért lenne jó, ha a román politika is így tekintene a magyarokra, és azt engedné nekik, hogy magyarként legyenek jó állampolgárok, a románok minél jobb románok, a magyarok pedig minél jobb magyarok lennének Romániában, ez szolgálná annak az országnak is az érdekét.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  4  Következő    Ülésnap adatai