Készült: 2019.11.20.07:20:50 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

62. ülésnap (2010.12.21.),  62-129. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:26:48


Felszólalások:   44-61   62-129   130-160      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Sajnos, nem ügyrendi javaslat volt, nincsen mód arra, hogy az előterjesztői zárszót követően a kérdés érdemi részéről újabb vitát nyissunk. (L. Simon László: Ez vicc! Min nem vettem részt, képviselő úr?) Látható, hogy van közvetlen mondanivalójuk. (Zaj, közbeszólások.)

Tisztelt Képviselő Urak! Látom, hogy van mondanivalójuk, de jelenleg a Házszabály keretei között nem folytatható. (L. Simon László: Melyik vitában nem vettem részt? - Göndör István: A részletes vitában. - Zaj, közbeszólások.)

Megkérem a tisztelt képviselőket, a Ház méltóságához az is hozzátartozik, hogy tisztában vannak azzal, hogy ha egy vita kerete lezárult, de egymással adott esetben tudnak tisztázni kérdéseket, azt most, nem tudok mást ajánlani, mint e napirend keretein kívül tegyék meg, tekintettel arra, hogy a részletes vitát lezártam. A módosító javaslatokról csütörtöki ülésünkön határozunk. (L. Simon László: És ez milyen ügyrendi hozzászólás volt?)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Kara Ákos és Kontur Pál képviselők, Fidesz, önálló indítványa T/2036. számon, a gazdasági bizottság ajánlása pedig T/2036/6. számon a honlapon elérhető.

Tisztelt Országgyűlés! A részletes vitában a benyújtott módosító javaslatokat a törvényjavaslat 1. §-ára és 2. §-ára külön-külön vitaszakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Ez a tárgyalási mód nem igényli a képviselők külön döntését.

Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom a részletes vita első szakaszát, amely a törvényjavaslat 1. §-ának módosítására irányul, az ajánlás 1., 2. és 3. pontjai szerint.

Megadom a szót elsőként Lamperth Mónikának, az MSZP képviselőjének. Öné a szó.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlás 1. és 3. pontja alatt szereplő módosító indítványokhoz fogok szólni elsőként.

Az 1. pont alatt szocialista országgyűlési képviselők adtak be egy módosító indítványt, amely arról szól, hogy sztrájk esetén az elégséges szolgáltatás mértékét a munkaadó és a munkavállalók vagy a munkavállalók képviseletére jogosultak között létrejött megállapodás állapítsa meg.

Tisztelt Országgyűlés! Tegnap a plenáris ülésen az általános vitában lett volna még mondanivalónk, de az éjszakai időpontra tekintettel és a Fidesz ügyrendi javaslatára tekintettel erre már nem volt lehetőségünk. Ezért a részletes vitában természetesen a megfelelő házszabályi keretek között el fogjuk mondani azokat az észrevételeinket, amit reményeink szerint széles nyilvánosság előtt többen megismernek, és abban is bízunk - bár ez a bizalom egyre gyengébb -, hogy a kormányoldal és a kormánypárti képviselők ezeket az érveket mérlegelni fogják.

Néhány perccel ezelőtt, pontosan ebben a témában, amely az elégséges szolgáltatások megállapítására szolgál, a Liga Szakszervezetek - gondolom, nemcsak nekem, hanem valamennyi országgyűlési képviselőnek - eljuttatták egyfelől a tiltakozásukat, hogy tiltakoznak ezen eljárás ellen, másfelől pedig tájékoztatják az országgyűlési képviselőket, hogy az elégséges szolgáltatásokra vonatkozó szabályokra írásos javaslatot tettek, és kérik azt a kormányzattól, hogy ezt fontolja meg.

(12.40)

Miről is van szó? Tisztelt Országgyűlés! Ha valamit, ha valamilyen szabályt az Országos Érdekegyeztető Tanács elé kell vinni, ahol ott ülnek a munkaadók, a munkavállalók és a kormány képviselői, tehát a klasszikus tripartit egyeztető rendszer, akkor ez a törvény, ez olyan. (L. Simon László, Göndör István és dr. Nyikos László a Jobbik széksorai között állva beszélgetnek.)

A munkaadók és a munkavállalók közötti viszonyban az egyik legélesebb helyzet az, amikor olyan konfliktus alakul ki, hogy ennek a konfliktusnak a megoldására...

ELNÖK: Elnézést, képviselő asszony, hogy félbeszakítom. Megkérem a tisztelt képviselőtársakat, hogy konzultációjukat ne itt folytassák. Nyilván szükség van rá, de legyenek tisztelettel a képviselő asszony iránt, aki egy más témában fölszólal. Kérem, folytassa!

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Nos tehát, ha a munkaadók és munkavállalók között olyan nézetkülönbség alakul ki, vagy olyan élessé válik egy konfliktus, hogy azt máshogyan nem lehet rendezni, vagy máshogyan nem lehet a munkavállalók érdekét érvényesíteni, akkor kerül sor sztrájkra. Senki nem szereti azt, hogyha a konfliktusok megoldásának ehhez az eszközéhez kell nyúlni. Tapasztalataim szerint is a munkások, a munkavállalók nagyon nehezen hoznak ilyen döntést, de az rendkívül fontos alkotmányos alapjog, hogy legyen joguk ezt az eszközt is igénybe venni, hogy kikényszerítsék a számukra kedvező megoldást.

Tehát senki nem akar arra biztatni, hogy legyenek sztrájkok, jóllehet az előző ciklusban volt arra példa, hogy a Fidesz nyíltan odaállt a sztrájkolók mögé, és politikai ügyet csinált egy munkavállaló és munkaadó közötti konfliktusból. Tehát nem példa nélküli ez a közelmúltból, a Fidesz ezt rendre megcsinálta, de itt nem erről van szó. Mi senkit nem akarunk arra buzdítani, hogy sztrájkoljon, de ahhoz igenis ragaszkodunk, hogy ha olyan helyzet áll elő, hogy a munkavállalók jogainak érvényesítése érdekében ehhez a nagyon erős eszközhöz kell nyúlni, akkor ezt alkotmányosan és törvényesen megtehessék.

Ha van törvény, amit az Országos Érdekegyeztető Tanácsban kellene egyeztetni, hát ez az a törvény. Mert ez rendkívül élesen érinti a munkaadók és a munkavállalók jogait is, és ha valamiben meg kellene egyezni az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, az pont az, hogy a sztrájktörvénynek milyen módosítását fogadják el. Itt a sztrájkjog egyoldalú korlátozásáról van szó, a Fidesz és a KDNP úgy döntött, hogy egyoldalúan korlátozza a sztrájkjogot, és ismét ahhoz a már jól bevett trükkhöz folyamodtak, hogy nem a kormány hozza az Országgyűlés elé a módosító indítványt, hanem két, három vagy egy országgyűlési képviselő - jelen esetben két országgyűlési képviselő. És ilyenkor az egyeztetési kötelezettség és a normális előkészítés, amit egyébként elég szemforgató módon most ismét egy törvénybe foglaltak, hogy hogyan kell a jogszabályokat előkészíteni, hát ebből semmit nem tartanak be, mert ezt kikerülik állandóan, és az egyéni képviselői indítványokkal operálva kikerülik az érdekegyeztetést.

Ebben a kérdésben tehát, hogy egy sztrájk esetén mi legyen az elégséges szolgáltatás, ami kulcskérdése annak, hogy végül is a sztrájkot meg lehet valósítani, meg lehet csinálni vagy sem, ebben egy olyan egyoldalú korlátozást akar most a fideszes kormánytöbbség bevezetni, amely ellen nagyon határozottan tiltakoznak a szakszervezetek. Tehát azt gondolom, hogy akkor járnának el korrekten - és ezt tegnap is elmondtam -, hogyha ezt a törvényjavaslatot visszavonnák. Ha erre nem hajlandók, akkor legalább azt kérem, hogy azokat a módosító indítványokat, amelyeket a szocialista képviselők beadtak, fogadják meg, hiszen nyomós érvek szólnak amellett, hogy ne valamilyen terelt eljárásban, hanem a munkaadók és a munkavállalók közötti megállapodásban jöjjön létre az elégséges szolgáltatások mértékéről való megállapodás.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Mivel... (Jelzésre:) Igen, két percre megadom a szót Kara Ákosnak, a Fidesz képviselőjének, az előterjesztők egyikének.

KARA ÁKOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Kedves Képviselő Asszony! Szeretnék reagálni az ön által elmondottakra.

Abban egyetértünk teljesen, és magam is úgy gondolom, hogy ilyen döntést nehezen hoznak meg a munkavállalók. Tehát nyilván hosszú az az út, hosszú az a folyamat, ami elvezet, elvezethet a sztrájkig. Nyilván nagyon sok szempontot fontolnak meg akár egyénileg vagy akár közösségként egy kollektív érdekvédelem szempontjából, és nyilván ezt a döntést nagyon sok minden befolyásolja. Nyilván befolyásolja a kollektív szerződés, és sok minden olyan befolyásolja, a vélt vagy valós sérelmek, amelyek előidézhetik ezt a helyzetet.

Hitem szerint ez a javaslat, az általunk benyújtott javaslat az alkotmánynak megfelelően a sztrájk mint alkotmányos alapjog biztosítása mellett próbál rendezni egy olyan helyzetet, amire tudom, hogy nem szerencsés - vagy itt a Házban többen szoktak példálózni, én nem tartom olyan szerencsésnek -, amikor különböző szaklapokban vagy politikai lapokban megfogalmazott véleményekre hivatkoznak. De magam azt láttam, hogy az elmúlt esztendőkben - mindegy hogy jobb- vagy baloldali médiákról, médiumokról, mindegy, hogy milyen szándékkal íródó publicisztikákról volt szó - sok helyen bukkant fel, és gondolom ebben igazat ad nekem, hogy sok helyen bukkant fel annak az igénye, hogy próbáljuk meg valami módon, valahogy rendezni kellene ezt a helyzetet. Persze többféle megközelítés volt, többféle szempontból közelítették meg, nyilván voltak elegánsabb megközelítések, mondjuk, megértőbben fogalmaztak a mostani állapotról, úgy fogalmaztak, hogy nincs körültekintően szabályozva az elégséges szolgáltatás kérdése. Vagy voltak, vannak olyan megközelítések, amelyek azt mondják, hogy ez a mostani helyzet rendezetlen, és ezen változtatni kell. A szándék, a javaslat szándéka, amit megfogalmaz az elégséges szolgáltatás biztosítására ezzel kapcsolatban, az pont ez a szándék.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Lamperth Mónika, az MSZP képviselője.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Képviselő úr, önnek akár igaza is lehet abban, hogy az elégséges szolgáltatásra vonatkozó szabályozás nem elég részletes vagy nem felel meg különböző körülményeknek. Akár igazuk is lehet ebben. De milyen szükség, sürgető szükség áll ma fönn, hogy ezt a szabályozást úgy akarják elvégezni, hogy eszük ágában sincs megkérdezni azokat, akikre ez leginkább tartozik, a szakszervezeteket?

Ahogy az előbb is elmondtam, jó néhány hónappal ezelőtt - még amikor önök ellenzékben voltak - mindent megtettek annak érdekében, hogy a saját politikai céljuk szempontjából ösztönözzék a sztrájkot. Olyan politikai gesztusokat tettek, és olyan politikai hátszelet adtak egyébként az úgymond a munkavállalók érdekében megszervezett sztrájkok mögé, hogy önök ezt az eszközt gátlástalanul használták. És most, amikor valóban esetleg fölmerülhet egy olyan helyzet, amikor valódi munkavállalói érdekek érdekében szerveznének sztrájkot, akkor azonnal egy olyan korlátozást építenek be, amiről még csak nem is hajlandók egyeztetni.

Azt persze látom, hogy a fülkeforradalmárok éles késsel hasítanak bele a munkavállalói jogokba, és amikor mondjuk, egy tollvonással a köztisztviselők juttatásait alkotmányellenesen megvonják, akkor persze értem én, hogy tartanak attól, hogy a munkavállalók megszervezik magukat. De azt hiszem, ez akkor sem követhető eljárás, és igenis tiltakozni fogunk minden olyan lépés ellen, ami a munkavállalók, munkaadók érdekeit közvetlenül sérti, és az OÉT kikerülésével kerül ide az Országgyűlés asztalára. Megengedhetetlen! Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Kontur Pál, a Fidesz képviselője.

KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hát nem csodálkozom, de sajnálom, hogy azért van, amikor megvilágosodnak szocialista képviselőtársaim, van, amikor meg elfelejtik a saját múltjukat, a nemrég múltat.

Önök egyrészt szerződést kötöttek a szakszervezetekkel, a saját barát szakszervezeteikkel. (Dr. Szekeres Imre közbeszól.) Együttműködési szerződést, így van. Aztán, már csak a hitelességükért, soha nem éreztem, ha annyira törődnének a munkavállalókkal, akkor azok most pénzt kerestek volna, és nem sodorták volna válságba az országot.

De térjünk csak vissza a sztrájkra, hogy önök mit csináltak, és a hitelességüket mennyire ásta ez alá.

(12.50)

Akkor, amikor sztrájkot hirdettek, akár a BKV-sztrájot, akár a Malév-sztrájkot, önök sztrájktörőket alkalmaztak. Sztrájktörőket hoztak ide Görögországból, vidékről sofőröket hoztak fel a BKV-sztrájk letörésére. Miről beszélnek? Hogy mernek önök beszélni a munkavállalók, a munkások érdekében, a kisemberek érdekében? Hogy mernek önök beszélni? Ilyen nyolc év után! (Zaj az MSZP soraiban.) S az én életemben, amit az elődjük, aminek a jogfolytonosságát élvezik, a Szocialista Munkáspárt mit csinált? Önök voltak ott, Szekeres Imrétől kezdve ön is, mindenki ott volt, Göndör István is! Miről beszélnek? Annak a pártnak az utódja, amelyik megnyomorította Magyarország munkásait, a magyar munkavállalókat! Elvették a fizetésünket, nem adták oda! Ha valaki kinyitotta a száját, akkor azt már jobb híján börtönbe zárták, ha ennyivel megúszta.

Ne beszéljenek nekem érdekvédelemről! Önök világéletükben nem ismerték ezt a szót. (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) Fogalmuk sem volt, csak a pénzt és a megszorításokat ismerik. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Göndör István, az MSZP képviselője, kétperces reagálásra.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Kontur Képviselő Úr! Az ön demagóg beszédei jól tetten érhetők, amikor a nagy nyilvánosság előtt engem is odasorolt. Tudja, mit? Nem voltam ott, de vállalom azt a sorsközösséget, mert az emberek nagy része sokkal jobban élt, mint azt követően! De most visszatérek arra, amit önök műveltek.

Tisztelt Képviselő Úr! Amiért igaza van Lamperth Mónikának, és érvel, szeretném az ön figyelmébe ajánlani: nem tudom, ön hol volt 1998 és 2002 között, amikor a MÁV-nál a nagy sztrájk idején a kormány a vezérigazgatót úgy küldte be a húsdarálóba, hogy nulla! És mi lett a vége? Meghalt! Fizikailag kimerült, és szívinfarktust kapott a vezérigazgató.

Ön mondta tegnap este, hogy többéves előkészítés kellene. Igen! De miért bújnak el ez elől? Megmondom, képviselő úr: mert félnek! Félnek attól, hogy az, amit tesznek, az az őskáosz, amit gazdaságpolitika címén a Fidesz most csinál, hogy az emberek ki fognak menni az utcára, és mire ők felébrednek, hogy nekik valamit tenni lehet vagy tenni kell elkeseredésükben, önök addigra minden kaput bezártak, az Alkotmánybíróságtól kezdve még a sztrájktörvényt is!

Milyen más indokkal tudja megmagyarázni azt, hogy ennek az irománynak nem volt száma még vasárnap reggel sem, tegnap viszont éjjel lekergették az általános vitát, és előre mondom: nincs is esély, tehát önök a legszívesebben nullába viszik a parlamentet, nincs értelme hozzászólnunk, mert lehet látni, hogy önök csütörtökön egyetlen módosító javaslatot nem fognak elfogadni, azért, hogy zárószavazással és sürgős kihirdetéssel pillanatok alatt hatályba léptessék azt a törvényt, amely elveszi a jogot a munkavállalóktól, attól, hogy sztrájkolhassanak.

Most is mondom, amit tegnap este ön mondott: óhaj szintű. Igen, a kormány megrendelheti majd a munkáltatóknál, hogy ne állapodj meg, ettől kezdve jön a bíróság, akinek meg nincs szakmai hozzáértése... (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.)

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Igen tisztelt Képviselőtársaim! Csak szeretném jelezni, hogy a hajnali órákban az általános vita lezajlott, az önök kezében van jelenleg az az ajánlás, amelynél most arról a pontról vitázunk, hogy ha a munkáltató és a munkavállaló között nem jön létre megállapodás, akkor milyen eljárásnak van helye, úgyhogy kérem, lehetőség szerint a meghatározott módosító indítványhoz kapcsolódóan szóljanak hozzá.

Megadom a szót Gyenes Gézának, a Jobbik képviselőjének, kétperces reagálásra.

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A részletes vita örvén, gyakorlatilag ezzel az elnök úr által említett fordulattal, hogy mit csináljon akkor a munkáltató és a sztrájkoló munkavállaló vagy annak a szakszervezete, hogyha nem tudnak megegyezni az elégséges szolgáltatások területén; gyakorlatilag azt tapasztalom, hogy önök itt mindannyian egyszerűen politikát csinálnak az én munkavállalói egyéni jogomból, a sztrájkjogomból. A sztrájk nem egy öncélú eszköz, azt általában a munkavállalók kollektívája - hiszen egyéni sztrájkot nem lehet tartani - tartja, és miért? Azért, hogy a munkáltató szűk berkekben - például nyilván egy üzem területén vagy bármilyen intézmény területén a munkáltató - vegye az ő érdekeiket is vagy az ő érdekét is.

Gyakorlatilag ugyanez van a nagypolitikában, mert vannak országos sztrájkcélok, és az országos sztrájkcélok esetén is láthattuk, hogy minden túl volt politizálva, és az a fajta kényszerítő eszköz, ami egy munkáltatót, illetve esetenként egy kormányt arra késztet, hogy figyelembe vegye a munkavállaló érdekét, ezt önök most gyakorlatilag megszüntetik, hiszen a sztrájk lényege, amint tegnap is mondtam volt, maga a kényszerítés. Nekem semmilyen eszközöm nincsen önök felé, a politika felé, mint hogy kényszerítsem. Önök most ezt a kényszerítő eszközt óhajtják teljes mértékben kikapcsolni, ezáltal igenis az én egyéni sztrájkjogomat, alkotmányos jogomat veszélyeztetik, lenullázzák. Ugyanis amikor elkezdjük a kötelező szolgáltatások szintjét maximalizálni, képzeljük el, a BKV-nál azt mondjuk (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), van kétezer busz, és azt mondja...

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szeretném jelezni, hogy természetesen, aki nem közvetlenül csak reagálni kíván az előző hozzászólásra, hatperces normál szókérésre minden további nélkül lehetősége van.

Úgy látom, Kontur Pál viszont reagálni kíván az elhangzottakra. Megadom a szót.

KONTUR PÁL (Fidesz): Már csak azért, mert ugye, Göndör elvtárs megint nem valós vagy nem jól hallotta (Zaj az MSZP soraiban.), rossz volt a füle tegnap, nem hallotta azt, többször is idézett engem, pedig nem azt mondtam. Most elmondom, tegnap mit mondtam.

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Kérem, jelezze, melyik ponthoz szól hozzá, annak melyik részéhez... (Kontur Pál: Ehhez! Erre reagálok, amit a Göndör elvtárs mondott!) Én megadtam a lehetőséget, nem szorosan idetartozóan természetesen önnek, hogy válaszoljon Göndör képviselőnek. (Kontur Pál: Igen!) Azért kérem a tisztelt képviselőtársakat, hogy az 1., 2., 3. módosító indítvány érdemi részéhez szóljanak, mert az általános vita tegnap befejeződött. (Kontur Pál: Igen.) Köszönöm a képviselő úr megértését.

KONTUR PÁL (Fidesz): Meggyőződésünk ugyanis, hogy sokkal jobb minden érintettnek, ha pontos szabályokat, jogokat és kötelezettségeket mond ki a törvény, amelyekhez igazodni lehet, ellenben óhajszerű igényeket támasztana, amelyiket érvényesíteni viszont nem enged. Tehát a törvénynek világosnak kell lennie, és nem óhajokat kell hajkurászni. Ezt hozza ez a törvénymódosítás, ezért ez a lényege neki.

Tiszta vizet öntünk a pohárba! Semmilyen alkotmányos jogot nem sért ez a törvénymódosítás, úgyhogy ne beszéljen félre, képviselőtársam! Az, ami sértő és ami cinikus, az az önök viselkedése, egyáltalán az, hogy önök meg mernek szólalni ebben a témában! Azok, akik évtizedeken keresztül taposták az emberek, a munkavállalók érdekeit!

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Lamperth Mónika, az MSZP képviselője.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kontur Pál Göndör István képviselőtársamat elvtársnak szólította. Szeretném önt tájékoztatni arról, hogy a Magyar Szocialista Pártnak egyetlen olyan alapszervezete sincsen, amelyik önt fölvenné, és amelyik megtisztelné önt ezzel a megszólítással, ugyanis ez a munkásellenes magatartás, amit most a Fidesz és ön személyesen is tanúsít azzal, hogy mindenféle érdekegyeztetés nélkül idehozza ezt a tervezetet, ez nálunk elfogadhatatlan.

Úgyhogy nem véletlen, hogy az előterjesztő képviselője itt indulatosan vádaskodik, ahelyett, hogy tisztességesen válaszolna azokra az érvekre és azokra a felvetésekre, amelyeket mi mondtunk.

Egyetlenegy mondat nem hangzik el, hogy mi az a hihetetlen nyomós érdek, hogy már pénteken tiszta vizet akartak önteni a pohárba, azután hétfőn ezt már meg is itták éjszaka, ma még itt valami utómunkálatokat részletes vita címén elvégeznek, és három nap alatt végighajszolnak egy ilyen törvénymódosítást, anélkül, hogy a szakszervezetekkel és a munkaadókkal szóba álltak volna. Ez egyszerűen fölháborító, és erre nincs egy mondatuk sem!

Az ön képviselőtársa, aki a másik benyújtója volt, legalább tisztességes hangnemben próbálta az érveiket elmondani.

(13.00)

Képviselő úr, ezek az indulatok, ezek a gyalázkodó mondatok nem helyettesítik az érveket. Értem én, hogy önök azt gondolják, hogy most azt a lemezt még föl lehet rakni, hogy az elmúlt 8 év, meg nem tudom én, mi. De ez a lemez egyre karcosabban hangzik. Ma a szakszervezetek önöktől várják, hogy adjanak arra magyarázatot, hogy hogy mernek így hozzányúlni a sztrájktörvényhez, ilyen arcátlanul, ilyen szégyentelenül. Gondolom, ezekre a kérdésekre kellene válaszolni. Egyébként még van néhány érvünk, amit el fogunk itt mondani a részletes vitában.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Göndör István, az MSZP képviselője.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Az első mondatom, igen, én megértem, hogy ön most nagyon nehéz helyzetben van. Ön szenvedi el azt, hogy éjszaka ennek a nagyon fontos törvénynek az általános vitáját erővel lezárták, és mint a példa mutatja, esetleg még az előterjesztők is valamit hozzátesznek. De azt látom, hogy Kontur Pál nem tesz mást, mint felolvassa a neki előre megírt szöveget, és úgy, ahogy Lamperth Mónika mondta, vagdalkozik.

Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném az ön figyelmébe ajánlani, hogy minket a választók ugyanúgy megválasztottak, mint önöket, és a Házszabály szerint meg az alkotmány szerint nekünk ugyanúgy jogunk van itt megszólalni, módosítót benyújtani. Magyarul, nem arra kaptunk jogosítványt, hogy hülyék legyünk, hanem igenis a képviselői eskünk arról szól, hogy hozzájáruljunk ahhoz, hogy ez az ország, ennek az országnak az állampolgárai, ha lehet, napról napra jobban éljenek. Itt szeretném az ön figyelmébe ajánlani, a vagdalkozása helyett csak egyet tegyen képviselő úr, a barátai közt kérje meg azt, hogy vegyék elő a 2009. decemberi fizetési borítékjukat meg a 2010. januárról szólót. És ha a januári nagyobb, akkor talán majd kellő önkritikát fog gyakorolni, képviselő úr, mert ami a fontos, amit ön mond, ez ebben a veszélyes, hogy nekünk tényleg érdekünk közösen az, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba. Erről lehetne beszélni.

De az, hogy elbújnak, és azt most nem olvasta föl, amit tegnap este mondott, hogy többéves előkészítés kell, ez elől bújtak el. Ezért állítom azt, hogy elbújnak, mert félnek attól, hogy a munkavállalók holnap, holnapután elégedetlenek lesznek, és elvették tőlük a jogot, úgy, ahogy ezt Gyenes Géza is mondta.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A levezető elnöknek nincs lehetősége arra, hogy az általános vitát a részletes vita során pótoltatni tudja, amennyiben egyes képviselők úgy gondolják, hogy nem jut elég lehetőségük mondandójuk kifejtésére. Ismételten arra kérem önöket, hogy a megnyitott részletes vita 1., 2., 3. ajánlási pontjaihoz érdemileg szóljanak hozzá.

Megadom a szót Lamperth Mónikának, az MSZP képviselőjének.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Visszatérve az ajánlás 1. módosító pontjához. Ha már semmilyen szándékot nem mutatnak az előterjesztők arra nézve, hogy javaslatunkra a törvényjavaslatot visszavonják, akkor legalább fontolják meg azt, hogy ezeket a módosító indítványokat, amelyeket itt - az első három módosító indítvány közül most az elsőről beszélek - szocialista képviselők benyújtottak, tehát hogy a munkavállalók és a munkaadók hozzák létre az elégséges szolgáltatásról a megállapodást, ezt mint támogatott módosító indítványt fogadják el.

Szeretnék még beszélni a 3. sorszám alatti módosító indítványról is, ahol a munkaügyi bíróság 5 napon belüli nemperes eljárásában azt írja az előterjesztő, hogy szükség esetén a felek meghallgatása után határoz. Mi azt gondoljuk, hogy ennél erősebb szabályra van szükség, ezért javasoljuk, hogy kerüljön ki a szövegből a "szükség esetén." Ez azt jelenti, hogy a feleket minden esetben meg kellene hallgatnia a munkaügyi bíróságnak. Azt gondoljuk, hogy ez egy olyan fontos kérdés, és olyan érvelése lehet, sőt nagy valószínűséggel van mindkét félnek, hogy a bíróságnak szükségeltetik őket meghallgatni. Ne csak egy lehetőséget, hanem egy kötelezettséget adjunk az eljárásban. Ez több garanciát jelent a munkaadók és főként a munkavállalók számára, hogy az ő érveik nélkül ilyen vitás kérdésben nem születhet döntés.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Rendes felszólalásra következik Répássy Róbert államtitkár úr. Államtitkár úr, öné a szó.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Egyrészt az 1., 2., 3. pontról, másrészt a vitában elhangzottakról szeretnék véleményt nyilvánítani. Mindenekelőtt egy fél éve tartó vitát szeretnék ismét a kormány szempontjából a magam részéről lezárni. A kormány tiszteletben tartja az országgyűlési képviselők törvénykezdeményezési jogát, hiszen ez egyébként a parlamentarizmus lényege, hogy a képviselőknek törvénykezdeményezési joguk van. Amennyiben az ellenzék úgy gondolja, hogy felmerülhet a Magyar Országgyűlésben, hogy az országgyűlési képviselők törvénykezdeményezési jogát valami olyan adminisztratív feltételhez kössük, hogy minden képviselő köteles előtte a törvényjavaslatával érintett szervezetekkel, társadalmi szervezetekkel, csoportokkal egyeztetni, és csak ezt követően nyújthassa be a törvényjavaslatát, akkor éppen az ellenzéki képviselők kerülnének nagy bajba, mert az ellenzéki képviselők általában műfaját tekintve sokkal több törvényjavaslattal élnek, mint kormánypárti képviselők.

Tehát én nem javaslom, de amennyiben az ellenzék kívánja, hogy a jövőben csak olyan törvényjavaslatokról tárgyaljon a Ház, amelyet előzetesen egyeztettek az országgyűlési képviselők, akkor kérjék a Házszabály módosítását. Van erre lehetőség, amennyiben egy önkorlátozást vállalnak. De szeretném leszögezni, hogy a képviselők törvénykezdeményezési joga teljesen alkotmányos, a parlamentarizmus lényege.

A szocialisták tartalmi álláspontja meglehetősen furcsa. Mert egy olyan megoldás, amit a képviselő urak javasoltak, amely szerint, ha nem sikerül megállapodni a felek között a még elégséges szolgáltatásról, akkor a munkaügyi bíróság, tehát a független magyar bíróság döntse el a még elégséges szolgáltatást, a szocialisták számára, próbálok idézni, munkásellenes magatartás, a demokrácia sérelme, talán még a jogállamiság sérelme is, hogy a bíróság dönt. Ez egy egészen újszerű felfogás. A tegnapi vitában is elhangzott, hogy a Szocialista Párt a jogállamiságot leginkább a bíróságtól félti. Most elhangzott Göndör István szájából szó szerint, és egyébként az 1. számú módosító indítvány is tartalmazza ezt a felfogást, amely szerint a bíróságnak nincs meg a kellő szakértelme ebben az ügyben - az ő álláspontjuk szerint.

Ha nem haragszanak, én ezt vitatom. Azt gondolom, hogy a munkaügyi bíróságnak munkaügyi viták eldöntésében megvan a kellő szakértelme, ráadásul a jogviták eldöntésének egy jogállamban a bíróságon a helye. Nem nagyon tudjuk máshová terelni, és nem is akarják a képviselő urak máshová terelni, mint a független bíróságra ezt az ügyet. Alkotmányos érdek szól amellett, hogy a még elégséges szolgáltatás meghatározásra kerüljön. A képviselők törvényjavaslata egyébként lépcsőzetesen, fokozatosan írja elő a bírósági döntés kötelezettségét. A törvényjavaslat szerint a még elégséges szolgáltatás mértékét és feltételeit törvény megállapíthatja, közszolgáltatások esetén ez teljesen magától értetődik, hogy törvény is előírhatja ezt. Amennyiben nincs ilyen törvényi szabályozás, azt mondja a javaslat, hogy egyeztetés során kell megállapodni a még elégséges szolgáltatásról.

Tehát amennyiben a munkavállalók és a munkáltatók nem akarják a bíróság döntését, mert esetleg nem bíznak a bíróság szakértelmében, akkor természetesen meg tudnak állapodni a még elégséges szolgáltatásban. Későbbi módosító indítványokban van erre példa, hogy akár hosszú távú megállapodást is tudnak kötni, mondjuk, egy ágazatban a még elégséges szolgáltatásról. És ha mindez nincsen, tehát sem törvény nem határozta meg, sem pedig a felek nem állapodtak meg a még elégséges szolgáltatásról, akkor valakinek mégiscsak el kell döntenie egy jogállamban a munkaügyi vitát. És a képviselő urak azt javasolják, hogy ezt a munkaügyi bíróság döntse el. Nem értem, hogy hol van a demokrácia sérelme, hol van ebben a munkásellenesség, hol van ebben különösen a jogállam sérelme a bírósági döntésben.

A bíróságok egyébként 5 napos határidővel, mert itt 5 napos határidőről van szó, ennél még sokkal bonyolultabb, és hogy is mondjam csak, a szabadságjogokat még inkább érintő kérdéseket is el szoktak dönteni. Gondoljanak csak arra, hogy a büntetőbíróságoknak az előzetes letartóztatásról való döntésükben ilyen rövid határidő van, vagy gondoljanak például arra, hogy a választási bíráskodás, amely szintén alapvető jogokat érint, az is nagyon rövid határidőben kötelezi a bíróságot döntésre.

(13.10)

Tehát a bíróság egyrészt felkészült, másrészt alkalmas arra, hogy a munkaügyi vitákat, különösen a munkaügyi bíróság felkészült arra, hogy a munkaügyi vitákat eldöntse.

Hogy fog ez történni a gyakorlatban? Úgy fog történni, és ezért nem támogatja az előterjesztő és nem támogatja a kormány sem az 1. pontban megfogalmazott módosító indítványt, hogy a munkaügyi bíróság elfogadhatja valamelyik fél álláspontját az elégséges szolgáltatás tekintetében, vagy a felperes vagy az alperes, illetve bocsánat, nemperes eljárás révén mondjuk úgy, hogy a munkavállaló vagy a munkáltató álláspontját elfogadhatja az elégséges szolgáltatás ügyében, vagy akár egy harmadik álláspontra is helyezkedhet a munkaügyi bíróság. A munkaügyi bíróság szabadon mérlegelheti a felek közötti álláspontokat, és ahogyan a bíróságokról szóló törvények, az eljárási törvények lehetővé teszik, szakértőt is igénybe vehet arra, hogy ezt a kérdést eldöntse. Tehát ha a munkaügyi bíróságnak nem lenne meg a kellő szakértelme, akkor egyébként felkérhetne szakértőt, hogy eldöntse.

Kérem képviselő asszonyt, képviselő urat, hogy a javaslatból ne a sérelmeket vagy a szakszervezetek sérelmeit próbálják visszhangozni, hanem nézzék meg azt, hogy az elégséges szolgáltatás meghatározásához fűződő alkotmányos érdeket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) hogyan lehet törvényesen garantálni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces reagálásra következik Lamperth Mónika, az MSZP képviselője.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Erre szokták azt mondani, hogy ügyes. Szóval az, hogy ön úgy próbálja meg kiforgatni a mi kifogásainkat azért, hogy nem a kormány terjeszt be egy ilyen fontos módosító indítványt, hanem ismét ahhoz a trükkhöz folyamodnak, hogy képviselőkkel nyújtatják be, hogy ideteszi nekünk az asztalra ártatlan arccal a javaslatot, hogy hát, akkor lehet módosítani és lehet korlátozni a képviselők törvénykezdeményezési jogát.

Államtitkár úr, nem ezt szeretnénk. Nem szeretnénk korlátozni a képviselők törvénymódosítási kezdeményezési jogát, egyáltalán nem szeretnénk. Amit szeretnénk, az az, hogy önök vegyék komolyan azt, amit mondanak, és hagyják azt abba, hogy bort isznak és vizet prédikálnak. Merthogy néhány héttel ezelőtt itt nagy többséggel elfogadták azt a törvényt, amely a jogszabály-előkészítésről szól, egyrészt a jogalkotási törvényt, másrészt a társadalmi előkészítésről szóló törvényt, és minden fontos ügyben, ahol pedig a társadalmi előkészítés fontos lenne, ott ezt kijátsszák. Ne mondja nekem azt, képviselő úr, bocsánat, államtitkár úr, hogy ön nem tudja azt, hogy az OÉT-ben végigvinni egy egyeztetést, az mennyivel több macerával jár, hozzáteszem: pozitív tartalmú és jó kimenetelű macerával. De önök úgy gondolják, hogy önöket a fülkeforradalom arra is fölhatalmazza, hogy ezt kikerüljék, és egy tipikusan olyan ügyben, ahol nagyon fontos lenne az érdekegyeztetés, ott egy más megoldást választanak.

Pénteken lehetett ezt először olvasni. Ma kedd van, és néhány perc múlva vége lesz ennek a vitának. Varga Mihály úr ennek örül, és mosolyogva bólogat, mi meg azt gondoljuk, hogy nem így kellene törvényt alkotni. Nem így kellene! Önök nem erre kaptak felhatalmazást.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Igen, tisztelt képviselőtársak, mindjárt megtudjuk, Varga Mihály mosolya mögött mi van. Megadom a szót Varga Mihálynak, a Fidesz képviselőjének, államtitkár úrnak.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Ha már megszólított Lamperth Mónika képviselő asszony, akkor én is hadd reagáljak néhány mondatban.

Először is azt gondolom, hogy senkitől nem lehet elvitatni a kezdeményezés jogát, képviselő asszony. (Dr. Lamperth Mónika: Nem is tettük.) Tehát én nem látok különbséget aközött, ha valakinek egy kormányzati szakértő, szakember, tanácsadó írja meg az előterjesztését, és aztán kormányzati anyagként kerül majd ide, végigjárva persze a kormányzati egyeztetés szükséges fórumait, vagy ha egyébként mint megválasztott parlamenti országgyűlési képviselő, ezzel a kezdeményezési jogával itt, a magyar parlamentben él. Azt gondolom, hogy mind a kettőnek egyforma létjogosultsága van.

Én javaslom önnek, képviselő asszony, kicsit nézzen körül a világban. Amerikában a képviselőház sokkal inkább a képviselői kezdeményezéseket vitatja és tárgyalja meg, mint a kormányzatiakat. És azt gondolom, hogy ebből a szempontból a népképviseletnek, a parlamentnek sokkal erősebb jogosítványai vannak kezdeményezés szempontjából, mint a kormánynak.

De amit fontosabbnak érzek elmondani, az a társadalmi egyeztetés című történet. Képviselő asszony, azért van mögöttünk most már egy igen hosszú tapasztalati idő, húsz esztendő, amikor jól látjuk, hogy milyen formák működnek és mely formák nem működnek a társadalmi érdekegyeztetésben. Azt is tudjuk, hogy milyen anomáliák, milyen problémák kerültek elő az elmúlt években, és tudjuk jól, hogy ennek a kérdésnek a rendezése nem halasztható tovább. Nem újabb tiszteletköröket kell futni, nem újabb vitafórumokat kell létrehozni, hanem döntést kell hozni, és képviselő kollégáink, képviselőtársaink ezt tették meg ezzel a kezdeményezéssel. Azt gondolom, hogy jól teszi a parlament, hogy ezt megtárgyalja, és jól teszi, ha ebben a kérdésben dönteni fog.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Göndör István, az MSZP képviselője.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Répássy Róbert államtitkár úrra reagálok. A tartalmi részére majd külön egy normál hozzászólásban szeretnék kitérni. Csak az, amiről ön beszélt, államtitkár úr és amiről Varga Mihály is, az én olvasatomban az teljesen helyénvaló, hogy egy képviselő kezdeményezést tesz, mert hozhat állampolgároktól vagy bárhonnan olyan észrevételt, kaphat olyan információt, ami indokolttá teszi, hogy törvénykezdeményezést tegyen. De az, ami itt történik, államtitkár úr, és azért örülök, hogy ön részt vesz, mert olyan tárcánál van, aki ezért felelős is, itt módszeresen az egyeztetés kijátszása történik.

Most nem hozom be ide a vitába, mert ez egy reagálás, de lassan kész leszek azzal, hogy törvények hosszú sora mögött áll, hogy a kormány dolgozta ki, képviselők csak aláírták. Tudok mondani önnek a múlt hétről olyan példát, ahol itt a parlamenti vitában a nevét adó képviselő még a szöveget sem olvasta el, amit éppen aláírt. Államtitkári segítség kellett neki ahhoz, hogy megértse, hogy miről van szó. Tehát nem azzal van bajunk, hogy a képviselőknek kezdeményezési joga van, a bajunk azzal van, amikor valaki egy meglévő jogintézményt megpróbál kijátszani és kikerülni.

Még mindig, amit Varga Mihály mondott: igen, képviselő úr, csak akkor az kellene, hogy itt a Házban legyen elég idő arra, hogy megvitassuk, legyen elég idő arra, hogy mi magunk is szakértőkkel tárgyaljunk. (Varga Mihály: Most van.) Óriási volt, nem volt itt, éppen azt mondtam, nekem a kezemben van a vasárnap reggel a futárpostából lekért lista, ott még nincs száma a sztrájktörvénynek, és az éjszaka ezt a vitát lezártuk, csütörtökön pedig zárószavazás lesz.

Tehát azt gondolom, hogy ezzel itt ugyanúgy jártunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mint a tb-nél, ahol Selmeczi Gabriella délben még bejelentette, hogy majd el fog készülni egy törvényjavaslat...

ELNÖK: Képviselő úr!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): ...érdekes módon este benyújtotta. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Amint említette, igen, tehát ezt a vitát éjszaka lezártuk, úgyhogy a módosító indítványokról folyó vitában most Kontur Pálnak, a Fidesz képviselőjének, előterjesztőnek adom meg a szót.

KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt ugye, tudja Göndör képviselőtársam is, hogy én egy munkás vagyok? És azzal hülyének próbál nézni, hogy én nem vagyok képes egy törvényjavaslatra egyáltalán még gondolni sem, nem kidolgozni. (Göndör István: Ezt nem mondtam.) Nem tudok egy beszédet megírni, azt is énhelyettem mások írják meg, és engem mint munkást néz hülyének, tudja? (Varga Mihály: Kérjen bocsánatot!) Ez azért nem egyszerű, és nem vagyok egyedül munkás Magyarországon, és akik nézik a televízióközvetítésen ezeket a szavakat, igen, hiteles az ön véleményalkotása és az önök szereplése egyáltalán.

Arról nem is beszélve, amit a fizetésekről beszélt. Nem tudom, hogy földig ér a lába egyáltalán képviselőtársamnak? 2009-ben a kollégáim már 2009 karácsonyára már 100 ezer nettó fizetés alatt voltak. 100 ezer forint nettó! Nem volt Fidesz-kormány, és azóta csak romlott az önök tevékenysége, 8 éves tevékenysége után a helyzet, az ő helyzetük, tudja? És azt nézték, hogy most a fűtést nem fizetem ki, vagy pedig enni nem eszem. A fűtést nem tudják kikapcsolni a házban, akkor azt nem fizetem be, tudja? Erről szól, ez a mai magyar valóság, amit önök 8 év alatt hoztak össze. Ennyire hiteles az önök véleménye, ennyire védik önök a munkavállalókat, ennyire a kisembereket. Mindig is ez volt az önök viselkedése és a gondolkodása. Csak sarcban, pénzelvonásban, ebben tudtak gondolkodni. Azon járt az eszük, mennyit tudnak zsebre rakni.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(13.20)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársak! Szeretném felhívni a figyelmüket, lehetséges, hogy amiről most beszélnek, önök úgy ítélik meg, hogy fontosabb akár az önök, akár a munkát figyelemmel kísérők számára, mint a szóban forgó vitatott törvényjavaslat. Mégis megkérem a képviselő urat is mint előterjesztőt is, hogy a továbbiakban azt a vitát ne itt folytassuk le, hogy vajon milyen módon alakulnak a reáljövedelmek. És még egyszer mondom: lehetséges, hogy amiről ön beszél, fontosabb akár, mint ez a most tárgyalt törvényjavaslat, de nekem mégis az a feladatom, hogy arra kérjem önöket, hogy a szóban forgó módosító indítványokhoz szóljanak hozzá, és kérem ehhez megértésüket, hogy ne kelljen általam nem szívesen alkalmazott eszközökkel visszaterelni házszabályszerű keretek közé a vitát.

Megadom a szót Varga Mihálynak, a Fidesz képviselőjének.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én az első három módosítóhoz kívánok hozzászólni, és ennek kapcsán szeretném elmondani Göndör úrnak, hogy semmiféle új érvet Göndör Istvántól eddig ebben a vitában nem hallottunk, ugyanazokat a köröket rója a képviselő úr, mint korábban.

Két kérdésre szeretném megint csak fölhívni az ön figyelmét. Az egyik, hogy kinek is a sérelme ez a törvényjavaslat, ez a parlamenti kezdeményezés. Ön arról beszél, hogy itt valamit korlátozni akarunk, holott nem korlátozni akarunk, szabályozni akarunk, képviselő úr, óriási különbség van a kettő között. Ugyanis amikor a vasúti közlekedésben, de akár a helyi tömegközlekedésben - BKV-nál vagy Volánnál - ilyen jellegű események történnek, akkor meggyőződésem, hogy sokkal nagyobb annak a fogyasztói, állampolgári körnek a sérelme, aki elszenvedi annak a kárait, annak a sztrájknak a kárait, mint az a kár egyébként, ami most ezzel a szabályozással érheti esetleg az érdekképviseleteket. Tehát én azt gondolom, hogy itt az emberek oldaláról kell megközelíteni a kérdést, és igen, arra van szükség, hogy ebben a kérdésben szabályozott viszonyok alakuljanak ki.

A másik megjegyzésem, hogy ön megint arra hivatkozik, hogy ez váratlanul, derült égből villámcsapásként került ide a parlament elé. Képviselő Úr! Ön is nagyon jól tudja, hogy az elmúlt években ezt a vitát nagyon sokszor lefolytattuk egy-egy adott eseménynél, egy-egy adott sztrájknál. Semmiféle új érv sem tegnap éjszaka, sem ma nem került elő ebben a vitában. Ez még inkább csak azt húzza alá, hogy igen, itt szabályozott formát kell adni a dolgoknak, mert úgy tűnik, hogy az érvek elfogytak, a kifogások maradtak csak, kifogások nem az emberek érdeke mellett, hanem úgy tűnik, hogy egyre inkább a szakszervezetek vezetőinek az érdekei mellett.

Köszönöm a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Kontur Pálnak, a Fidesz képviselőjének, két percben.

KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak annyit szeretnék mondani röviden: önöket a tiszta helyzet, amit ez a törvénymódosítás nyújt, az zavarja. Önök a tiszta helyzeteket sose szerették, az átláthatóságot és a tiszta helyzetet mindig kerülték, mindig a zavarosban szerettek halászni.

Ez a törvényjavaslat azért készült, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, mind a két fél, a sztrájkoló is, a szolgáltatást igénybe venni akaró is tisztán lásson, mindenki a lehetőségeinek megfelelően tudjon cselekedni. Tehát önöket zavarja az, hogy tiszta helyzetet szeretnénk. Ez a probléma.

Köszönöm a szót, elnök úr.

ELNÖK: Megadom a szót kétperces reagálásra Lamperth Mónikának, az MSZP képviselőjének.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amit Kontur Pál itt az előtt mondott, ezt kikérem magamnak, kikérjük magunknak.

Képviselő Úr! Szégyellje magát, hogy idehoz úgy egy törvényjavaslatot, hogy annak semmilyen tisztességes előzetes egyeztetése nincsen, és ahelyett, hogy kulturáltan érvelne, mint ahogyan Varga Mihály megtette az előbb, ahelyett mocskolódik, vádaskodik, és elfogadhatatlan színvonalon próbál meg megszólalni itt a parlamentben. Kikérem magamnak!

Én ennek az Országgyűlésnek ugyanolyan képviselője vagyok, mint ön. Lehet, hogy önök egy kicsit többen ülnek frakcióülésen, ez... (Kontur Pál csóválja a fejét.) Bocsánatot kérek, de a Magyar Köztársaság alkotmánya szerint ugyanolyan képviselői jogosítványaim vannak, mint önnek. Egymillió ember szavazata és támogatása áll mögöttünk. Kikérem magamnak ezt a hangot, ezt a megközelítést!

Én ma reggel hajnali négy óráig itt voltam a parlamentben, mert önök olyan menetrendet állítottak össze, ami egyébként normálisan és kulturáltan viselhetetlen. De itt voltam, mert úgy éreztem, hogy ez a kötelességem. Ma reggel bejöttem azért, hogy itt egy normális, értelmes vitát folytassak, aminek ön szemmel láthatóan nem kíván keretet adni.

Tisztelem egyébként Répássy Róbert és Varga Mihály erőfeszítéseit, hogy megpróbálják valahogyan kulturált terepen tartani ezt a vitát, de ennek az előterjesztő, Kontur úr szemmel láthatóan ellenáll.

Ön semmi másra nem tud hivatkozni, mint arra, hogy munkás. Sok tisztességes munkásember kikéri magának ezt a hangvételt. Úgyhogy legyen szíves, vegye komolyan a képviselői munkáját - én is azt teszem!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Varga Mihály, a Fidesz képviselője.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Az 1. módosító indítványhoz kívánok hozzászólni, elnök úr - csak hogy tisztázzuk a hozzászólásomnak az érdemi irányát.

Képviselő Asszony! Nem szükséges megvédeni Kontur Pált. Ő egy dolgot hangsúlyozott, és ebben sajnos igaza van, itt az 1. módosító kapcsán is, hogy önöknek, úgy tűnik, az az érdekük, hogy a mostani zavaros helyzet maradjon. Biztos olvasta a beadott ajánlás 1. pontját, amelyben Mesterházy Attila és Gúr Nándor képviselők adtak be módosítást ehhez a törvényjavaslathoz, amely lényegében teljesen hatályon kívül helyezi a mostani módosítást, és meghagyja azt a szabályozást, ami most van. Hát nem igaza van akkor Kontur Pálnak, hogy a zavaros helyzet, a tisztázatlan helyzet fenntartása az önök érdeke?

Mi azt szeretnénk, hogyha ez valóban, ahogy Répássy államtitkár úr elmondta, egy szabályozott formába kerülne: munkaügyi bíróság, fellebbezés másodfoka, öt napon belül rövid határidőkkel megvan a döntés, és tiszta viszonyok vannak. De önöknek, úgy tűnik, hogy az az érdekük, hogy továbbra is az a helyzet maradjon, ami most van, hogy a munkaadó és a munkavállaló között egy értelmetlen, hosszú és soha le nem zárható vita alakuljon ki, amely mindig lebegteti annak a lehetőségét, hogy a sztrájk máról holnapra, egyik óráról a másikra bekövetkezik. Kérdezze meg azokat a diákokat vagy embereket, akik mondjuk, egy hétfő hajnalban akartak eljutni az iskolakezdésnek vagy a munkakezdésnek a helyszínére, és nem tudtak eljutni, mert ne adj' isten, véletlen előző este bejelentették, hogy reggel hattól sztrájk van. Hát kinek jó ez a helyzet? Az embereknek biztos nem, képviselő asszony.

Ezért azt gondolom, hogy helyes, hogy ez a kezdeményezés megszületett, helyes, hogy képviselő kollégáink előálltak ezzel a javaslattal. Az nem helyes, hogy önök ilyen módosítókat adnak be ehhez, mint amit Mesterházy Attila és Gúr Nándor beadott, mert ez annak a most meglévő zavaros helyzetnek a fenntartását jelenti, ami lehet, hogy önöknek jó, de az embereknek biztos, hogy nem. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Lamperth Mónika válasza következik két percben.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A helyzet nem zavaros, jóllehet szabályozatlan. Tehát ebben igaza van Varga Mihálynak. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Ha valami nincs tisztességesen szabályozva, attól az még nem föltétlenül zavaros. Nem véletlen, hogy ebben a szabályozásban nem sikerült előbbre jutni.

De nekem van egy kompromisszumos javaslatom, államtitkár urak: hogyha önök ezt visszavonják, a két előterjesztő, és elmennek az Országos Érdekegyeztető Tanácsba, és ott megegyeznek egy olyan eljárásról, ami egy rövid idejű, viszonylag biztonságos és korrekt keretek között lefolytatható végeredményhez jut, akkor én itt ígéretet teszek önöknek, hogy a Magyar Szocialista Párt meg fogja szavazni. Ugyanis mi sem szeretjük azt, amikor olyan sztrájk van, ami az emberek közlekedését, egyéb szolgáltatás igénybevételét esetleg aránytalanul akadályozza. Amikor egyébként önök Gaskó úr sztrájkját politikai okokból támogatták, akkor ez nem jutott eszükbe, teszem hozzá, de én azt gondolom, hogy az egy jogos elvárás és igény, hogy legyen ilyen szabályozás.

Tehát nem véletlen, hogy mi az érvelésben a hangsúlyt arra tettük, hogy legyen egy konszenzusos javaslat, merthogy nem szerencsés, és egyébként Európában nem szokás azokat a munkásokat, munkavállalókat szembefordítani a szolgáltatást igénybe vevőkkel, akik egyébként élnek az alkotmányos jogukkal, és valamilyen munkavállalói érdekükért harcolnak. Nem szokás! És ahogy az előbb elmondtam a vita azon részében, amikor ön még nem volt jelen, itt senki nem pártolja azt és nem akarja azt, hogy sztrájkok legyenek. Sokkal jobban szeretnénk, hogyha sztrájkok nélkül, normálisan meg lehetne egyezni munkaadók és munkavállalók között. De az önök politikája sajnos nem ezt hordozza magában.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Répássy Róbert, a Fidesz képviselője. Államtitkár úr!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Idekívánkozik Gyenes Géza képviselő úrnak egy korábbi mondata, amely szerint a sztrájk lényege a kényszerítés - ezt mondta.

(13.30)

Én ezzel egyetértek, de tegyük hozzá: a sztrájk lényege a törvényes kényszerítés. Mert nem értünk egyet azzal, hogy mindenféle szabályozatlan és parttalan kényszerítés legyen a munkaügyi viták eldöntése és a munkaügyi viták rendezése érdekében.

Tehát amit a képviselők javasolnak ebben a törvényjavaslatban, az az, hogy egy törvényes, szabályozott kényszerítőeszköz legyen a sztrájk. Tehát nem a sztrájkjogot akarják elvenni, hanem azt akarják, hogy törvényes keretek között folyjék ez a sztrájk.

Lamperth Mónika is elismerte az előbb, hogy szabályozatlan ez a kérdés, és húsz éve, mióta a sztrájktörvény működik, nézzük, hogy ez egy szabályozatlan kérdés. Azóta egyébként, ha úgy tetszik, folyamatos az egyeztetés... (Dr. Lamperth Mónika: Akkor még egy hónapot kibírt volna!) Ha úgy tetszik, folyamatos az egyeztetés a társadalomban; mondjuk úgy, hogy a szolgáltatást igénybe vevők folyamatosan egyeztetnek arról, hogy hogyan lehetne mégis megoldani, hogy a sztrájkolók alkotmányos alapjoga is megmaradjon és a közszolgáltatások igénybevétele is megvalósulhasson. És húsz éve, két évtizede járkáljuk körül ezt a problémát, és ez a sztrájktörvény, mint valami szent tehén, '89 óta módosítatlan, miközben mindenki érzi, akik részt vesznek a sztrájkban, meg akik elszenvedik a sztrájkot, azok is érzik, hogy itt az elégséges szolgáltatás meghatározása nem történik meg. És az én megítélésem szerint ez egyébként egy alkotmányellenes, egy mulasztásos alkotmánysértő állapot, hogy az elégséges szolgáltatás szintjének a meghatározására nincsen semmilyen szabályrendszer.

Most van egy szabályrendszer, és nem tudunk jobbat javasolni, mint amit a képviselők mondanak: a bíróság döntse el, hogy mi a még elégséges szolgáltatás. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Gyenes Géza, a Jobbik képviselője.

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igen, az államtitkár úr rátapintott a dolog lényegére, és azt mondta, hogy: a törvényes sztrájk.

Igen, picit az az érzésem, hogy a kötelező minimális szolgáltatások kikényszerítése azért van, mert eddig az a sztrájk nem volt jogellenes, ahol nem jött létre megállapodás a minimális szolgáltatás kapcsán. Önök most jogellenessé teszik azt a sztrájkot, ahol nincs megállapodás a minimális szolgáltatásban. Ez a megállapodás a minimális szolgáltatásban akár bírói úton, akár bármilyen úton, pláne, ha törvény útján történik, gyakorlatilag azt az esélyt csökkenti, minimalizálja, ami a sztrájk lényege: a kényszerítés. Hiszen mondok egy példát: a BKV-nál, mondjuk, van 2000 busz. Azt mondja a bíróság jogerősen, hogy igen, a minimális szolgáltatás 1999 busz beállítása. Frankó, beállítják, ez a minimális kötelező szolgáltatás. Milyen eredménye lesz a sztrájknak? Semmi.

Kérem szépen, a sztrájk a munkavállalók érdekérvényesítését szolgálja, és nem az a célja, hogy megegyezzünk a minimális szolgáltatásban. Még egyszer mondom, mint ahogy mondtam: a kormánynak vagy annak a munkáltatónak is felelőssége van abban, hogy ne sérüljön a lakosság más alkotmányos érdeke.

De erre hivatkozni is egy álságos dolog, mert nézzük meg azokat a nyugat-európai országokat, ahol van sztrájkkultúra: soha egyetlenegy rossz szó nincs azért, mert a buszosok, a repülőtéri alkalmazottak sztrájkolnak, és ezáltal leáll az élet. Mert az "egyszer neked, máskor nekem" érvényesül. Tehát én úgy érzem, még egyszer, hogy ezzel igenis a sztrájk igazi célját heréljük ki, semmi értelme nem lesz, hiszen ezekkel az eszközökkel, akár bírósági eszközökkel, később ki fogják jelenteni, hogy kérem szépen, jogellenes az a sztrájk, ahol nincs megállapodás. Eddig nem volt jogellenes ez a sztrájk, és én ezért minden módosító javaslatot elvetek vagy szeretnék elvetetni.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Varga Mihály államtitkár úr.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Csak még Gyenes Géza hozzászólására reagálva: azért a képviselők által beadott módosítás hangsúlyossá teszi, hogy a lakosságot alapvetően érintő tevékenységeknél történik ez a szabályozás, különösen a közforgalmú tömegközlekedés és a távközlés terén, továbbá az áram, a víz, a gáz és egyéb energiaszolgáltatást ellátó szerveknél. Tehát én azt gondolom, ha mondjuk, télvíz idején a gázszolgáltatóknál lenne egy sztrájk, és több százezer lakás maradna Magyarországon fűtés nélkül, akkor azért mégiscsak elgondolkoznánk azon, hogy vajon érdemes-e szabályozni ezt a területet vagy sem.

De amiért szót kértem: átnéztem alaposan az MSZP mind a három módosítását, és Göndör Istvánnak címzem a hozzászólásomat. Én azt látom egyrészt, hogy itt ellentmondások vannak, mert például Gúr Nándor egyszer azt javasolja, hogy az összes ilyen bírósági eljárást vegyék ki a jogszabályból vagy a törvényjavaslatból, tehát nincs szükség munkaügyi bíróságra és másodfokú bíróságra. Utána pedig ugyanő azzal a javaslattal áll elő a 3. pontban Simon Gáborral és másokkal, hogy a munkaügyi bíróság 5 napon belül nemperes eljárásban a felek meghallgatása után határoz, és kivenné azt, hogy "szükség esetén". Tehát úgy látom, még Gúr Nándor is labilis abban a kérdésben, hogy most szükség van-e a bíróságra vagy nincs szükség.

Göndör úr, én azt javaslom, fogadják el, hogy a bíróság ezekben a kérdésekben döntést tud hozni. Ne zavarja önöket a bíróság, barátkozzanak meg vele. Igen, vannak olyan kérdések, vannak olyan területek a társadalomban, ahol a bíróság tud pontot tenni egy történet végére. Ez a javaslat ebből a szempontból a szabályozottság irányába megy, ellentétben önökkel, akik ezeken a módosítókon keresztül sajnos a most meglévő szabályozatlan állapotokat akarják fenntartani. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Göndör Istvánnak, az MSZP képviselőjének, 6 perces időkeretben.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Mint ahogy jeleztem, én tartalmi kérdésekről szólnék, és azért nem szálltam be az előző kétpercesekbe.

Szóval, amiben egyetértünk Répássy vagy Varga Mihály képviselő urakkal is, hogy szabályozás kell. Önök is azt mondják, hogy húsz éve kell, húsz éve tudjuk. Abban is egyetértünk, hogy az elszenvedett kár az emberek oldalán nagy, és feszültséget kelt, sőt én még messzebb megyek: meg is osztja a társadalmat. Mert egy idő után azok, akik elszenvedik a sztrájkot, kezdik utálni az egész jogintézményt, meg azokat, akik ebben részt vesznek. Itt csak zárójelben jegyzem meg, hogy azért, államtitkár urak, amikor az önök érdekeivel egybeesett a sztrájk, akkor nem voltak ilyen problémáik.

Visszatérve a bírósági kérdésre. Nekünk nem az a bajunk, és nem az a gondunk, ezt én visszautasítom, hogy a bíróságnak nincs szakértelme. És amit Varga Mihály mondott - a képviselő urak két irányba próbáltak mozogni.

Én most már csak a 3. módosító indítványról beszélnék, és azt hiszem, ebből kiviláglik az, hogy mi egy pillanatig nem gondoltuk azt, hogy a bíróság nem alkalmas arra, hogy döntést hozzon. De, tisztelt képviselőtársaim, annak kapcsán, hogy "szükség esetén", azt javasolják a képviselőtársaim, hogy ezt a két szót töröljük ki, hogy a bíróság a felek meghallgatása után határoz. Azt szeretném kérdezni, és itt kérdezhetem Répássy államtitkár urat, ki dönti el, hogy mikor van a "szükség szerint". Mert szerintem, ha törvényileg szabályozzuk, akkor ez is érdekes. Vagy hogy hova lehet menni kontrollra, hogy nem hallgatták meg, csak döntöttek? És elvileg ez a másodfokban is benne van. Tehát a felek meghallgatása nélkül el lehet küldeni őket bármilyen megoldással, akkor, amikor - és most csak az önök példáit hozom elő - a MÁV-ról vagy a BKV-ról, vagy mondjuk, egy energiaszolgáltatásról van szó. Szóval ahhoz biztos, hogy szakértő kell, hogy valaki meg tudja mondani, hogy milyen menetrend kell, mi az a minimum, ami ahhoz kell, hogy az ország még működni tudjon, hogy az emberek még eljussanak a munkahelyükre, vagy urambocsá! egy ilyen téli időszakban ne fagyjanak meg, ezért megfelelő energiaellátást biztosítani kell.

Tehát azt gondolom, hogy itt azoknak, akik kezdeményezik, azoknak, akik a megegyezésben érdekeltek - a munkáltató és a munkavállaló -, az ő meghallgatásukat szeretnénk ebben a 3-as indítványban kérni és kezdeményezni, és ez nem mond ellent az elsőnek sem. Itt térek vissza ahhoz, amikor azt mondtam, hogy egyetértünk abban, hogy szabályozás kell. És abban is egyetértünk, hogy célszerű lenne, ha ezt törvényben lehetne megalkotni.

És itt mondom el, amiért én bíráltam Kontur Pált, mert azt gondolom, hogy valaki elbakizta azt a szöveget, amit ön az este mondott. Ön is kimondta, hogy többéves előkészítéssel lehetne itt törvényt alkotni. (Kontur Pál a fejét rázza.) És amit kifogásoltam az éjszaka, és most is kifogásolok, hogy ezt az előkészítő munkát akarják megspórolni, tehát itt valaki, valahogy, azt hiszem, bakit követett el.

(13.40)

Azt visszautasítom, hogy zavaros, mert nem zavaros ez. Szeretnénk tiszta, átlátható folyamatot, csak azt akarjuk, hogy mindenki érezze, a felek is érezzék, hogy itt egy korrekt eljárási szabály született.

Befejezésül azt szeretném mondani Kontur képviselő úrnak, hogy az ön gondolataiból egyszerűen süt a gyűlölet. Tisztelt képviselő úr, a rendszerváltás előtt elszenvedett dolgaiért sem én, sem más nem tudunk kárpótlást adni, de ezt ne tessék rajtunk számon kérni. Én semmi mást nem kértem öntől - s most ezt megismétlem -, csak azt, hogy a 2009. decemberi nettót és a 2010. januári nettót tessék összehasonlítani, abban meg fogja látni, hogy az adó mennyit csökkent 2009-ről 2010-re. De megengedek magamnak egy nagyobbat, mert itt van Varga Mihály, aki, hiszem, hogy ebben megerősít: a mostani statisztikák szerint már látszik, hogy 2010-ben 8,5 százalékos reálnövekedés van. Akkor ezt nem tudom, hogy mivel tetszik magyarázni, képviselő úr.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra megadom a szót Varga Mihály államtitkár úrnak.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Maradnék a módosító indítványnál. Azt mondta Göndör István, hogy évek kellene egy ilyen módosítás átvezetéséhez vagy előkészítéséhez. Képviselő úr, könyörgöm, húsz év nem volt elegendő? Miről akar még egyeztetni? Szakértői anyagok, tanulmányok tömkelege van, könyvtárnyi irodalom, precedens, konkrét esetek sorjáznak az elmúlt húsz évből. Ugyanazt a hibát követi el, mint a kisebb parlament esetén: mindenki egyetértett abban, hogy kisebb parlamentre van szükség, de amikor elkezdtünk róla egyeztetni, akkor húsz év alatt nem sikerült megállapodni.

Ugyanez a helyzet a szükséges-elégséges szolgáltatás meghatározásánál is. Persze, lehet róla egyeztetni. Beírják az egyik módosító indítványba, egészen pontosan a 4-esbe, hogy a felek által közösen felkért döntőbíró. Már el is van aknásítva a terület, mert mikor tud megállapodni majd közösen egy döntőbíró személyéről a cég menedzsmentje, a vállalatvezetés meg az ellenérdekelt szakszervezet, amelyik éppen sztrájkolni akar? Szerintem húsz év elegendő volt arra, hogy ehhez a kérdéshez hozzá lehessen nyúlni. Nyilván érdeket sért a dolog, és úgy érzem, hogy annak az aktivitásnak az egyik oka éppen az, amit az MSZP frakciója kifejt, hogy ez bizony érdekeket sért, de azt gondolom, hogy sokkal hangsúlyosabb az emberek érdeke ebben a tekintetben annál az érdeknél, mint amit önök akarnak a módosító indítványokon keresztül képviselni. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Rendes felszólalásra következik Volner János, a Jobbik képviselője. Öné a szó.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Az ajánlás 1. és 3. pontjaihoz szeretnék hozzáfűzni néhány dolgot. Répássy államtitkár úr jelezte, hogy a kormányzat, illetve az egyéni képviselői beadvány - bocsánat, már én is összekeverem - nyomán nem tudtak jobb szabályozást készíteni a jelenleginél. Én ezt készséggel el is hiszem önnek, de akkor ebből adódik a kérdés, hogy miért nem próbálták meg társadalmi egyeztetésre vinni ezt az egész kérdést, miért nem ültek le a munkavállalók érdekképviseleteivel, miért nem történt erről többpárti egyeztetés, miért nem tárgyalja ezt a kérdést a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság. Mi a gazdasági bizottság ülésén úgy találkoztunk ezzel az egyeztetéssel, hogy még száma sincs, gyorsan benyomták, és éjszaka megtárgyalta az Országgyűlés. Gyakorlatilag a közvélemény elől eldugottan, viharosan gyors tempóban van keresztülverve a kétharmados felhatalmazással rendelkező Fidesz által az Országgyűlésen ez a törvényjavaslat. Teljesen nyilvánvaló, hogy nincs olyan ellenzéki párt, amelyik ezt a munkamódszert ilyen módon támogatni tudná.

Képviselő úr, amikor arra gondolunk, hogy a még elégséges szolgáltatás feltételeit kellene pontosítani, akkor azt kérem, lebegjen a szemük előtt, hogy 4 millió munkavállaló van Magyarországon, és ezeknek a jelentős részével játszanak most önök nagyon csúnyán úgy, hogy esetleg eleget tesznek, tisztelt képviselő úr, a formális jog szabályainak, de a jog szellemét nem tartják tiszteletben, megkerülik a jogalkotó eredeti célját azzal, hogy megpróbálják egyéni képviselői beadványnak álcázni ezt a javaslatot. Én egyébként tisztelettel elhiszem Kontur képviselőtársamnak - hiszen intelligens embernek ismertem meg itt a parlamentben -, hogy ő maga össze tud egy ilyen törvényjavaslatot állítani, mert vannak szakértők, mint minden parlamenti frakció körül, és lehet rájuk támaszkodni. Még egyszer mondom, hogy ezt nem kétlem.

Azonban azt látom, hogy amikor más képviselőcsoportokból érkező egyéni képviselői beadványokra kerül sor, akkor bármilyen szakmailag kidolgozottak és megalapozottak is legyenek, soha nem kerülnek napirendre az Országgyűlés elé. Nekem volt olyan gazdasági témájú törvényjavaslatom, amiből három darabot szavaztak le egy napon a költségvetési bizottságban. Kidolgozottak voltak, de kiderült, hogy államtitkár úr, aki a kormányt képviselte, el se olvasta az anyagokat, fogalma sem volt róla, hogy mi van bennük. Én azt a tempót fájlalom, amit ilyen módon tanúsítanak. Ez egyszerűen megengedhetetlen. S mondom még egyszer, nincs olyan ellenzéki párt, képviselő úr, amelyik ezt támogatná.

Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a még elégséges szolgáltatások feltételeit törvény határozza meg, mértékét pedig a munkáltatók, a munkavállalók és a munkavállalók képviselete között létrejött megállapodás. Miért is mondom ezt, képviselő úr? Azért, mert önök gyakorlatilag egy kényszerpályára állítják rá a munkavállalók széles tömegeit azzal, hogy jogellenesnek nyilvánítják ezeket a sztrájkokat. Mondom még egyszer, emberek millióiról beszélünk, akiknek önök a választási kampány idején gyakorlatilag semmit nem mondtak arról, hogy alapvető jogaikat próbálják meg a későbbiek folyamán korlátozni.

Mondhatnám azt is a miniszterelnök úr szavaival élve, hogy önök nem arra kaptak felhatalmazást, amit most tesznek. Munkavállalók millióit kényszerítik be ebbe a helyzetbe. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez így elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan, ha arra gondolnak, hogy mi a nyugat-európai gyakorlat, ott ugyanis akkor, amikor munkavállalók százezreinek, millióinak nagyon csúnyán sérti az állam vagy a munkáltató az érdekeit, akkor egész országok képesek megbénulni azért, hogy a dolgozók elérjék a céljukat. Önök meg egész egyszerűen szeretnék megakadályozni azt, hogy a munkavállalók az érdekeiket hatékonyan képviseljék, ezért behoznak egy olyan szabályozást, amely akár diktatórikus eszközökkel is a falhoz állítja a munkavállalók százezreit. Ne csodálkozzanak, képviselő úr, ha ezt elfogadhatatlannak tartjuk.

Megjegyzem, ugyanígy elfogadhatatlannak tartom azt is, hogy bemegyünk a gazdasági bizottság ülésére, és egy 38 oldalas zárószavazás előtti módosító javaslatot kapunk meg a gazdasági bizottság nevében - miközben én is a gazdasági bizottság tagja vagyok -, és erről a 38 oldalról tíz perc múlva már szavaznunk kell. Nyilvánvalóan időnk sincs arra, hogy elolvassuk. Erről beszélünk, amikor azt mondjuk, hogy önök rendszeresen a formális jog szabályainak ugyan eleget téve, de a jog szellemét megkerülve hoznak törvényeket. Ne csodálkozzanak azon, hogy ezt kifogásoljuk.

Aztán itt van a 3. ajánlási pont kérdése. A munkaügyi bíróság öt napon belül nemperes eljárásban szükség esetén a felek meghallgatása után határoz. Önök tehát hoznak egy olyan gumijogszabályt, amely lehetővé teszi, hogy csak akkor hallgatják meg egyáltalán a feleket, akkor biztosítanak a munkavállalók részére véleménykifejtési lehetőséget egy bírósági eljárás során, ha a bíróság azt szükségesnek ítéli. Ha nem szükséges, nem kell, a munkavállalók és az érdekképviseletek távollétében szabadon lehet törvényt hozni. Uraim, ez egész egyszerűen elképesztő! Mondom még egyszer, önök a választási kampány során semmi ilyet soha nem ígértek, nem jövendöltek előre, ne csodálkozzanak tehát azon, ha kiborul a bili, amikor elénk kerülnek ezek a törvényjavaslatok. Nem ezt tükrözte a Fidesz sokáig titkolt választási programja, és nem ezt tükrözte az eddigi nemzeti retorika jegyében megfogant kommunikációjuk sem.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Répássy Róbert államtitkár úr.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Volner képviselő úr, először nem akartam válaszolni, de mivel másodszor merül fel, most már válaszolok, azért van az a szabály, hogy szükség esetén meghallgatja a feleket a bíróság, mert ez nemperes eljárás. Ha peres eljárás lenne, akkor a felek természetesen felszólalhatnának, indítványokat tehetnének s a többi, de ez egy nemperes, peren kívüli eljárás. Azt, hogy szükséges-e meghallgatni, a bíróság fogja eldönteni, hogy szükségesnek látja-e a döntés meghozatalához a felek meghallgatását. Ezt persze lehet önkényesnek tekinteni, csak hát elég sikamlós pálya az, ha a bíróság döntését ön önkényes jogalkalmazásnak tekinti.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Reagálásra következik Volner János, a Jobbik képviselője.

(13.50)

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Akkor, amikor arra gondolunk, hogy a bíróság nemperes eljárásban határoz a munkavállalók távollétében a munkavállalókat érintő kérdésekről adott esetben úgy, hogy ki sem kéri a véleményüket, nem kíváncsi a szempontjaikra, ön szerint ez elfogadható? Önök azt ígérték az embereknek, hogy a munkavállalók távollétében határoz majd a fejük fölött a bíróság úgy, hogy meg sem kérdezik őket? Ez lenne a nemzeti együttműködés rendszere, uraim? Van 4 millió munkavállaló, akin önök ilyen módon képesek keresztüllépni.

Azt kérem, ezt még egyszer vegyék fontolóra. Még egyszer arra kérem önöket, hogy bocsássák társadalmi érdekegyeztetésre ezt a kérdést. Ha - ahogy Répássy államtitkár úr fogalmazott - az önök részéről nem jönnek jobb gondolatok, akkor adjanak lehetőséget másnak arra, hogy ilyen gondolatokat meg tudjon fogalmazni. Azt kérem önöktől, hogy ezt az esélyt - kétharmad ide, kétharmad oda - 4 millió munkavállalónak és az érdekképviseletek számára biztosítsák.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kara Ákos, Fidesz, kétperces hozzászólása következik.

KARA ÁKOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársak! Tisztelem Volner képviselőtársamat, sok témában szól hozzá. Alaposan, megfontoltan szokta elmondani a véleményét, de most mélyen nem értek egyet azzal, amit mond, amit állít. Előterjesztőként állítom, hogy ez a törvény nem lép keresztül sem szándékában, sem tartalmában 4 millió munkavállalón. Ez egy fontos szempont. Kicsit kezd általános vitára hasonlítani ismét a javaslat részletes vitája. Ezt korábban elmondtuk körülbelül tízszer, de lehet, hogy már ezt a huszadik kört futjuk. Én a magam részéről nem használnám ki a két percet. A képviselő urat tisztelem, de ez a törvény nem tartalmazza azt, nincs benne az, amit ön mondott, amit ön mond, hogy 4 millió munkavállaló érdekével ellentétes.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Gyenes Géza, a Jobbik képviselője.

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Gyakorlatilag elmondták az előbb, hogy nem szabad korlátozni az emberek egyéb más alkotmányos jogait, hogy eljussanak a munkahelyükre s a többi. De gyakorlatilag azzal, hogy a jogellenes sztrájkok körét bővítik azzal, ha nincs minimális vagy elégséges szolgáltatásról megegyezés, akkor gyakorlatilag az emberek - és itt arra a 4 millió munkavállalóra gondolok, természetesen nem mindenki az energia- vagy a fűtésszolgáltatásban dolgozik, hanem nagyon sokan a multiknál dolgoznak - megélhetési jogát korlátozza ez a fajta módosítás. Olyan formában úgy gondolom, az emberek egyéb jogai között az, hogy az ember tudjon utazni, tudjon minden más szolgáltatást élvezni, ahhoz meg kell élnie, hiszen a különböző szolgáltatásokért csak a megélhetése kapcsán tud ellenszolgáltatást jobb esetben egyébként nyújtani, vagy kifizetni ezeknek a szolgáltatásoknak az árát.

Úgy gondolom, hogy azokban az esetekben, amelyeket az államtitkár úr is mondott, egyetértek azzal, hogy bizonyos olyan közszolgáltatások esetén lehetne törvényben szabályozni. De miért nem tetszettek törvényben szabályozni? Hány közszolgáltatás van jelen pillanatban törvényben szabályozottan úgy, hogy megmondja a törvény, hogy mi a kötelező minimális szolgáltatás? Tudtommal egy sem. Ezt kellene csinálni. Mondjuk ki! Mondjuk ki, hogy melyik az a szolgáltatás, ott legyen valóban, ott, ahol viszont... - hagyjuk meg azoknak a munkavállalóknak a jogát annak érdekében, hogy az érdekeiket keresztül tudják verni.

Kedves Kollégáim! A kormány esetében egy országos sztrájkcél esetén soha nem lehet a kormányra semmiféle munkavállalói akaratot rákényszeríteni, mert megszűnik ezzel a kényszerítő eszköz volta ennek az egész sztrájknak. Nincsen ilyen jog vagy eszköz ezután a munkáltatók, a munkavállalók kezében. Tehát egyszerűen igenis a megélhetési jogukat fogják önök korlátozni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Miért jó ez? Mert önök politikai szempontból nézik a kérdést és nem érdekvédelmi szempontból.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita második szakaszát a 4., 5. és 6. pontok szerint. Ezek a törvényjavaslat 2. §-át módosítják. Kérem a tisztelt képviselőtársakat, felszólalásukkor jelezzék, hogy mely ajánlási ponthoz kívánnak hozzászólni.

Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok, így a részletes vita e szakaszát és a vita egészét lezárom.

Megkérdezem az előterjesztők közül Kara Ákos képviselő urat. Igen, látom, válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Képviselő úr, öné a szó.

KARA ÁKOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársak! Ha megengedik nekem, körülbelül fél percet vesz igénybe a vitáról való összegzés előtt, amit mondani szeretnék, tanulva a korábbi napok, illetve a mai napon is elhangzottakból. Szeretném konkrétan a 4. és az 5. ajánlási ponttal kapcsolatban elmondani a következőt. Ugyanúgy, ahogy jeleztem Volner képviselő úr munkájával kapcsolatos pozitív látásomat, elismerésemet, szeretném ezt tenni Bertha Szilvia képviselő asszonnyal kapcsolatban is, akivel a foglalkoztatási bizottságban közösen dolgozunk. Tudom, a képviselő asszony nagy alapossággal és gondossággal készíti a javaslatait, és itt van neki egy javaslata. Az elvet értem. Tulajdonképpen az elvet mi is figyelembe vettük a benyújtáskor.

A képviselő asszony azt mondja, hogy valamifajta előzetes felkészülés, valami előzetes megegyezés időszakában szeretne előbbre jutni, hogy megállapodások szülessenek. Mi éppen azt javasoljuk Kontur Pál képviselő úrral, pont annak a lehetőségét nyitjuk meg, hogy ennek az előzetes egyeztetésnek, sztrájk előtti egyeztetésnek nyíljon valamifajta lehetősége. Egyébként megjegyzem, ahogy fogalmaz - és azért nem javasoltuk a bizottságban sem támogatásra ezt a pontot -, azt mondja, hogy helyi megállapodásokat kötni; helyi megállapodások tulajdonképpen most is léteznek sok helyen, ha jól tudom, remélem, jók az ismereteim, például a Paksi Atomerőmű esetében is léteznek ilyen típusú megállapodások.

A másik pedig az, amire utalt Varga Mihály államtitkár úr. Szeretném megerősíteni előterjesztőként is, hogy ez egy fontos dolog, fontos szempont, hogy azt mondjuk, hogy ha beemelnénk azt, amit én nem tartok, nem tartunk jónak Kontur Pállal, hogy a döntőbíráskodás intézményét hoznánk, akkor ezzel megint a törvény céljával vagy a szándékainkkal ellentétes dolgot érnénk el, hiszen így megint hosszúra nyúlna az az időszak. Ráadásul hosszúra nyúlhatna az az időszak, az államtitkár úr pontosan érvelt, hogy miért is fordulhatna ez elő, és ráadásul megjelenik ez a tíz munkanap, egy tízes szám, és én tudom, hogy sokan fogalmaztak meg a patkóban vagy patkón kívül kételyeket, hogy öt nap alatt majd a munkaügyi bíróság és a bíróság tud-e dönteni, de én azt gondolom, még mindig helyesebb rövidebb időtartamban pont a munkavállalók, az érdekképviseletek érdekében, illetve az ő szándékaiknak megfelelően és természetesen akik igénybe vesznek mondjuk egy közösségi közlekedést, az ő érdekükben is minél rövidebb idő alatt meghozni ezt a döntést, és ezért nem is tartjuk szerencsésnek. Tudom, hogy nem egészen így szól a javaslat a tízes szám értelmében, a tíz munkanap értelmében, de ezt a magunk részéről például ezért nem támogattuk. Köszönöm szépen a türelmüket.

Most elmondanám zárásként, zárszóként a gondolatunkat, a véleményünket. Arra szeretném emlékeztetni a tisztelt képviselőtársakat, hogy az általános vitát előterjesztőként a következő szempontok alapján kezdtem meg, kezdtük meg. Az első ilyen szempont az volt, hogy kimondtuk, az a szándékunk, azt szeretnénk figyelembe venni és megerősíteni, hogy a sztrájk, a sztrájkhoz való jog egy alapjog. Ezt Kontur Pál is megerősítette az általános vitában és én magam is. Ha megengedik, visszaidézném, hogyan fogalmaztam: régi és fontos vívmány, mint ahogy az is, hogy adott esetben ellenérdekű felek számára lehetővé teszi az egyeztetés és a megoldáskeresés lehetőségét.

Azt is elmondtuk a munkavállalók, a munkából élők érdekében, a jogaik érvényesítése érdekében, hogy az eddigi magyarországi tapasztalatok azt mutatták, hogy általában hosszú egyeztetési folyamat vezethet el addig, amíg magát a sztrájkot, tehát a sztrájkot mint tiltakozási formát a munkavállalók végső soron megfogalmazzák célnak, illetve alkalmazzák. Most, a részletes vita során szerintem tulajdonképpen a parlament valamennyi megszólaló frakciója tulajdonképpen elmondta ezt, és azt gondolom, hogy nem azért van így, mert mi ezt elmondtuk a parlamentben ezen az ülésen, hanem azért van így, mert az élet így hozta, és valószínűleg valahogy az emberi alaptulajdonságok, illetve a jól felfogott közösségi szerveződés, közösségi érdek is ezt fogalmazza meg, vagy így fogalmazza meg.

Ha megengedik nekem, utalnék arra, hogy bár nincs jelen a foglalkoztatási bizottság elnöke, Gúr Nándor, a Szocialista Párt képviselője az általános vitában felhívta a figyelmet a szintetizálás fontosságára. Én valahogy ezt úgy fogalmaztam, hogy a több szempontú megközelítés. Én magam is fontosnak tartom, hogy több szempontból közelítsünk meg egy témát, több szempontból közelítsük meg a sztrájkkal kapcsolatos meglévő jogszabályt, illetve a módosítást is.

(14.00)

És azt is mondtam - és itt egyetértek Gúr Nándor képviselő úrral -, és azt is vallom, hogy valóban meg kell próbálni valahogy összegezni, szintetizálni mindenki számára eredményes, mindenki számára megfelelő módon, a szakmai és az emberi kérdéseket is, konfliktusokat is kezelve a különböző érdekeket.

Azt mondtam, azt mondtuk, hogy az álláspontunk szerint az elégséges szolgáltatás kérdésköre közügy, és a nagyobb közösség számára meghatározó kérdés az, hogy a közösség valamennyi tagja, az egyének, családok, munkába járók, keresők, iskolába járó fiatalok miként tehetnek eleget kötelezettségeiknek, vagy éppen az is alapvető kérdés, hogy miként jutnak, juthatnak hozzá alapvető szolgáltatások eléréséhez. Ezt emeltem fel másik szempontként ahhoz, hogy egyébként a sztrájk valóban alapjog és egy fontos vívmány, és valóban az érdek-képviseleti tevékenység, az érdek-képviseleti szervezetek mindennapi tevékenysége fontossága mellett ezt állítottam párhuzamba. Valóban ez a két dolog az, amit ebben az esetben szintetizálni kell.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Reagálnék a részletes vitában egy kicsit arra is, hogy a vitának volt egy hevesebb tónusa, volt nyugodtabb tónusa, ez váltakozott; nyilván egy fontos kérdésben ez előfordulhat. Én azt mondtam az általános vita során, és ezt most megerősítem, hogy gondolom, az a szándék - ez a többszempontú megközelítés szándéka, amit az előbb mondtam - vezette a ma hatályos, tehát a sztrájkról szóló jogszabály akkori előterjesztőjét, az akkori kidolgozásban résztvevőket, illetve nyilván az elfogadóit, és ugyanez a szándék vezetett minket is a mostani jogszabályban, az általunk most megvitatott jogszabályban szereplő változtatási javaslatoknak az előterjesztésekor.

Engedjék meg nekem, hogy összefoglalásként annyit mondjak, hogy a sztrájkjog gyakorlása a közszolgáltatásokat nyújtó munkáltatóknál a még elégséges szolgáltatás biztosításához kötött, amelynek mértékét és feltételeit a sztrájkról szóló törvény a felek megállapodására bízza. Ezt javasoltuk. A megállapodás elmaradása jogbizonytalansághoz vezetett. Ezt hivatkoztuk több szempontból, többen is elmondták ezt, én magam is hivatkoztam konkrét, meglévő esetekre. A megállapodás elmaradása tehát jogbizonytalansághoz vezethetett a sztrájk jogszerűsége tekintetében, ezért a javaslatban erre tettünk tanúságtételt, erre tettünk konkrét ötletet, javaslatot, hogyan lehetne ezt a bizonytalan helyzetet, ahogy Varga Mihály fogalmazott, ezt a húsz éve meglévő bizonytalan helyzetet valamilyen módon kezelni és megoldani.

Szeretnénk megköszönni azokat a véleményeket, javaslatokat, amelyek e fontos kérdés kapcsán elhangzottak. Nyilván, mint minden más törvényjavaslat kapcsán, voltak olyan érvek, amelyek a politika területét érintették; vagy voltak olyan javaslatok, érvek, amelyek tulajdonképpen nem is ehhez a javaslathoz kötődtek, én nyilván azokra nem szeretnék reagálni. Elsősorban mi magát a benyújtott javaslatot is és az érveinket is oda szerettük volna eljuttatni, ebben szerettük volna megismertetni a közvéleménnyel, illetve önök előtt is az álláspontunkat, hogy az eddigi utat, a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság rendszerét mi nem szeretnénk továbbvinni, és ezért javasoltuk azokat a megoldásokat, azért javasoltuk azokat a konkrét ötleteket, ezt építettük bele a törvényjavaslatunkba, hogy azzal kevesebb bizonytalanság, kevesebb kiszámíthatatlanság legyen a rendszerben.

Kedves Képviselőtársak! Azt szeretném végezetül mondani, hogy új megközelítésekről beszéltem az általános vitában, ez a törvényjavaslat ebben az összefüggésben új szempontokat hozott, új megközelítések lesznek ennek a következményei, és hitem szerint, reményeim szerint, ami eddig ezen a területen kérdés és probléma volt, ezeknek a kérdéseknek és a problémáknak a száma jelentősen csökkenni fog.

Köszönöm szépen a türelmüket, köszönöm szépen az észrevételeiket. (Taps a Fidesz soraiból.)

(A jegyzői székben dr. Lenhardt Balázst
Göndör István váltja fel.)




Felszólalások:   44-61   62-129   130-160      Ülésnap adatai