Felszólalás adatai

(16.00)

Azt kell mondjam, valóban nehéz ennek a közel fél délutánt átívelő vitának a vége felé közeledve bármit is büntetőjogi szakmai módon hozzátenni ehhez a vitához, bevallom őszintén, nem is ezt szeretném.

Azt gondolom, hogy abban tökéletesen egyetértek mind Bárándy képviselőtársammal, mind pedig Lendvai Ildikóval, hogy annak a legitimációját, hogy ma erről az önálló Btk.-s törvényjavaslatról tárgyalunk, politikailag eldöntöttük, hiszen a népi kezdeményezésre az Országgyűlés döntött arról, hogy önálló tényállásként a hozzátartozókat érő, egy háztartásban élőket, illetve közös háztartásban, érzelmi közösségben élőket érő erőszak esetén az Országgyűlés törvényt kíván alkotni, illetve a Btk.-ban ezt önállóan nevesíteni kívánja. Ez az ad 1 verzió.

Azt gondolom, hogy most azt szofisztikáltan előadni, hogy a büntetőjog szakmai kérdésekben mennyire tartja még legitimnek ezt a vitát, már ebben a történetben nem kell eldöntenünk. Hiszen a szakma vitatkozni fog még egy ideig arról, hogy a meglévő büntetőjogi eszközök alkalmasak-e a minősített esetek súlyosabb büntetése kiszabásával kezelni ezeket a devianciákat - fogalmazzak így - vagy sem, vagy pedig helyes az az irány, amit járunk, és önálló büntetőjogi tényállásként kiemeljük ezeket a hozzátartozókat ért bántalmazásos eseteket.

Itt viszont megállnék, mert minden korábbinál több ez a javaslat annyival, mint amit a korábbi terminológia, a szociológiai és családjogi kutatások is tartalmaztak - és most fogom utoljára használni ezt a kifejezést a hozzászólásomban: családon belüli erőszak -, hiszen ez a tényállás kitekint, és tartalmazza mindazokat az együtt élőket, az idős szülőket, a bántalmazott gyermekeket, az egyedül élő idős embereket, akikről Babák képviselőtársam mesélt, akik volt házastársi, volt élettársi körben, gondnok-gondnokolti körben beleesnek ebbe a történetbe.

Nagyon sok mindenről nem beszéltünk ezen a mai napon, hiszen egyes felszólalásokban vélelmeztem kihallani - és talán nem tévedek - olyanfajta értelmezését ennek a törvényi tényállásról szóló politikai és általános vitának, amely szerint úgy tűnt, hogy most már valami nőjogi vagy női egyenjogúsági aktivista mozgalomban vagyunk, és arról beszélgetünk, hogy ennek a tényállásnak az önálló megvalósulása és akár bővítése egyáltalán a nők egyenjogúsági küzdelmében melyik lépcsőt, melyik lépcsőfokot szenteli a magyar kormánynak ebben a körben.

Én nem nőjogi meg nem nőiaktivista-jogi kérdésnek tekintem ezt a családjogi szabályozás irányából elinduló büntetőjogi megfogalmazást. Én akként tekintek erre a büntetőjogi tényállásra, amelyet a kormány nagyon helyesen benyújtott - és ha már egy kicsit anakronisztikus lehetek -, a vitának arra a kezdeti szakaszára, amikor bevallom őszintén, nagy önmérséklet kellett ahhoz, hogy ne nyomjak kétperces gombot, kedves képviselőtársam. De muszáj volt, mert maga a téma, maga az a védett társadalmi érték, ami e mögött a tényállás mögött van, a család, az nem viselte el azokat a stilisztikailag megengedhetetlen kifejezéseket, amelyek a vita első szakaszában itt elhangzottak.

Ennek a büntetőjogi tényállásnak a védett jogi tárgya - hogy egy picit mégiscsak szakmázzunk - az a védett társadalmi érték, amit mi családnak hívunk, és amiről egyébként példákon keresztül Babák képviselőtársam jól mutatta be, hogy annak a családi egységnek, annak a családi közösségnek és annak a tradicionális együttélési formának a széthullásáról és széthullása következményeiről beszélünk, amelynek okán a mai családokban, a mai családok egy részében, a ma együtt élő férfiak és nők egy részénél minták és eltanulható családi minták vagy megtanulható, generációk együttélésében megtanulható konfliktuskezelés hiányában vezethetett oda az a fajta krízishelyzet, hogy egyre több ilyen jelenséget találunk, amelyben nők, gyermekek, idős szülők, hozzátartozók - és még a törvényi tényállás felsorolja, hogy kire terjed ki a passzív vagy a védett alanyok köre ebben a tényállásban - szenvednek. Azt gondolom, hogy nagyban köszönhetjük annak, hogy ma itt tartunk, hogy egyáltalán - valóban én is használom azt a kifejezést, képviselőtársam - az elliberalizálódott gondolkodás hogyan vélekedik a családokról, egyáltalán a család fogalmáról.

És akkor most hadd csináljak egy gondolati csavart! Most élesen harcolnak a nők bántalmazása ellen, ami nagyon helyes. Én is ezt teszem és én is így gondolom, mert minden egyes áldozat több annál, mint ahány áldozat ebben a körben megengedhető. A Fidesz-KDNP-nek ez az álláspontja: egy áldozat is több áldozat annál, mintsem amennyit elviselhetnénk. Azonban ennek a tényállásnak kezelnie kell a már kialakult problémákat mintegy ultima ratio, mint ahogy a büntetőjognak egyébként ez a végső megoldása arra, hogy a már megtörtént, a már elkövetett, a már kárt okozott problémákat, magatartásokat kezeljük. A megelőzésen és a problémák gyökerének kezelésén kellene hogy legyen a hangsúly; a büntetőjog eszközrendszerében a megelőzés egy másik minőségben, egy másik helyen szerepel.

Azt gondolom, erről sem kell különösebb szakmai vitát nyitnunk, hiszen a patkóban ülnek magasan kvalifikált büntetőjogászok, ülnek olyan szakemberek, akik ennek a lépcsőit végigjárták. Az intézményrendszer, az intézményi ellátórendszer hibája az, ami ebben a büntetőjogi tényállásban nem kezelhető. Önök most egy olyan jogszabályon és olyan jogszabályhelyen kérnek számon valamit, ami alkalmatlan ennek a kezelésére, mert vagy az eljárásjogi, vagy pedig az intézményrendszer - gyermekvédelem, családvédelem és egyéb más jogi rendszerek - keretein belül kell kezelni.

De idézem én ezt ide akként, hogy önök kérik ezt rajtunk számon, akik nem voltak partnereink abban, amikor a kormány előterjesztette a családok védelmének kiemelését, a családok védelmének alkotmányos, alaptörvényi szintre emelését. Önök nem voltak a partnereink abban, amikor a gyermekek védelmére vagy a családok védelmére, a nők munkaerő-piaci, foglalkoztatáspiaci vagy a nők egyéb társadalmi problémáinak kezelésére benyújtott jogszabályok esetén döntenünk kellett. Önök nem voltak partnerek azon jogszabályok elfogadásában, amelyek a családi adókedvezmény vagy egyéb más, a családok támogatására, a gyermekvédelem rendszerének pontosítására, a gyermekvédelem rendszerében a határidők szűkítésére vonatkoztak, az államigazgatási szerveknek a határidőben való eljárása rövidített kényszerében próbálták meg ezeket az eseteket is kezelni, önök nem voltak partnerek.

Önök azokat a rendszerszintű javításokat, azokat a rendszerszintű, a családoknak szóló, a kormány részéről érkező segítségnyújtást és támogatást elutasították, amelyek viszont koherensen és egészében képesek és alkalmasak azokat az ékeket, azokat a lehetőségeket és segítségeket nyújtani a családoknak, hogy egyébként a mögöttünk kimaradt több évtized helytelen családpolitikai intézkedéseit helyrehozva a későbbiekre nézve próbáljuk a családok morális, erkölcsi és társadalmi megerősítését elérni.

Ezekben az itt most érvelő és egyébként - mondom - a hozzátartozók bántalmazása néven futó törvényjavaslatból helyenként nőjogi és nőaktivista-vitát folytatva elindultak, ebben nem voltak a segítségünkre. Abban sem voltak a segítségünkre, tisztelet a kivételnek, hogy amikor több százezer család segítségére sietett a kormány, amikor a - nem akarok elmúltnyolcévezni egyébként, hogy félreértés ne essék, bár szépen tudnánk sorolni, azt gondolom, még három év távlatából is azokat a hibákat, amelyek a családokat érő rossz technikák vagy rossz szabályok mellett sok-sok krízist okoztak, és akár egyéni és magánéleti válságot is okoztak, aminek mélyebb kutatások alapján lehet az a következménye, hogy az agresszió a családon belül kialakul. De abban is legyünk már őszinték és tudatosak, mert aki jogon nevelkedett, az szerintem nem mulasztotta el, és hadd hivatkozzam vissza - ez most furcsa lesz -, de valóban, Morvai Krisztina könyve talán még egyedülálló abban a műfajban, ami a családon belül elkövetett erőszakos bűncselekmények térképével vagy feldolgozásával foglalkozik.

Azt gondolom, hogy abból is egyértelműen kiderül, minden esetfeldolgozásban nyilvánvaló, hogy a nagyobb rész nem feltétlenül ilyen okokra vezethető vissza, ami ha a korábbi terminológiát használom, akkor a családon belül és a hozzátartozók terhére elkövetett erőszak, bántalmazás okán megvalósul.

(16.10)

Ez az egyik része a történetnek. Ami, azt gondolom fontos, hogy a családok megközelítése oldaláról ezt a törvényjavaslatot úgy kezeljük, hogy a családok megerősítése, társadalmi felemelésének lehetősége vagy felemelkedésének támogatása megjelenik a büntetőjog eme szabályozásában is, és egyébként beteljesíti azt a szándékot, hogy mint önálló tényállás, legalább kétszeres szankciót rendelve a hozzátartozók sérelmére vagy bántalmazására elkövetett bűncselekmények esetében, visszatartó ereje legyen. Nem ennél a büntetőjogi tényállásnál kell arról vitatkoznunk, hogy általában a büntetőjognak a szankciókban rejlő visszatartó ereje milyen társadalmi hatást vált ki. Nem itt kell most arról vitatkoznunk, hogy kétszeres, háromszoros vagy négyszeres a mérce, és egyébként ez visszatartja-e az elkövetőt.

Ezért mondom, a végén kezdtük el megvarrni a kabátot, rá kezdtük varrni a kabátot, holott tulajdonképpen egy intézményrendszer hibájáról van szó. Egyébként több mint 20 éves vitáról beszélünk. Azt egy kicsit méltánytalannak tartottam, hogy a mostani kormányzati ciklus saraként, a mostani kormány hibájaként rótták fel, hogy ebben nem történt intézkedés. Ezzel igenis foglalkoztunk, több vita volt róla. Most nem kívánom, kedves Timea, megismételni a televíziós és egyéb vitákban elmondott érveimet emellett. Több évtizedes problémáról beszélünk, nem két évről, nem két és fél évről, nem három évről beszélünk ebben a körben.

Az is előrehaladás, és az is lépés, ezt talán idézték is képviselőtársaim e törvényjavaslat pozitívumaként, hogy kiterjed a jelenleg együtt élő és a korábban együtt élő házas- vagy élettársakra, gondnokoltakra, gondnokokra. Ez is fontos, ez is egy olyan fontos eleme, amire a korábbi tényállások alkalmatlanok voltak. Tehát ezzel több, ezzel már előrelépést jelent. Abban is több, és abban is új, hogy valóban, a magánindítvány nem elsődleges, hanem nem szükséges. Magyarul: azt a fajta lelki függőséget és azt a fajta érzelmi kiszolgáltatottságot kivesszük ezekből a testi sértés, illetve személyi szabadság megsértésére irányuló és általában az életre, testi épségre irányuló bántalmazások köréből, hogy a bejelentő fél vagy fél bejelentést tenni, mert érzelmileg függ a hozzátartozójától. Vagy pedig visszavonja, mert egy olyan érzelmi nyomás, érzelmi hatás alatt van, aminek következtében gyakran fordult elő az, hogy beballagott és visszavonta a feljelentést. Ebben az esetben nem volt mit tenniük a hatóságoknak. Tehát ezzel is igenis több az a javaslat, mint a korábban alkalmazott és alkalmazható büntetőjogi tényállások voltak.

A hozzátartozó fogalmáról beszéltem. Arról beszéltem, hogy bárki megteheti most már a feljelentést. Korábban és jelenleg együtt élő hozzátartozókról beszélünk. A hozzátartozó egyébként nem szorosan és nem kifejezetten a Ptk. hozzátartozói körét jelenti, hiszen ez a büntetőjogban korábban is másként minősült már.

Aztán pedig, hogy miért tartunk itt, és miért gondolom azt, kedves képviselőtársam, hogy kellett nekem néhány perc, hogy ne tegyem méltatlanná, és ne tegyem alkalmatlanná ezt a vitát a család és a család által védett társadalmi érték kezeléséről; ezért vártam a végéig, ezért nem kétperceztem, mert azt gondolom, ez annál sokkal fontosabb, annál sokkal méltóságteljesebb és annál sokkal nehezebb dolog, mintsem hogy arról beszélgessünk, hogy hároméves dacos óvodásként sértődöttséget jelzünk kétperces hozzászólásokban, mert nem az van, amit mi akartunk, mert elvették a játékunkat. Gyakorlatilag azok a hozzászólások stílusukban és tartalmukban körülbelül erről szóltak, a törvényjavaslat tartalmát érintően nem tartalmaztak pluszt vagy pozitív elemet, noha azért azt gondolom, hogy vannak szép számmal ebben a javaslatban.

Hiányolták képviselőtársaim a társadalmi egyeztetést, hiányolták azt, hogy széles körű társadalmi vita nem volt erről a törvényjavaslatról. Valóban, az a klasszikus társadalmi egyeztetés nem volt. De előttem van azoknak az egyeztetéseknek időpontja, dátuma, illetve a bevont, egyébként jogalkalmazó és a kodifikációs munkát segítő minisztériumi, ügyészségi és civil szervezetek neve - elnök úr, egyperces hosszabbítást szeretnék kérni még időben (Jelzésre:); köszönöm szépen -, azoknak a jegyzéke és köre, akik részt vettek ebben a munkában, akik jogalkalmazói oldalról is megnézték, hogy a most a kormány által beterjesztett büntetőjogi tényállás a hozzátartozók bántalmazására jelen pillanatban alkalmas arra, hogy ezeket a magatartásformákat szankcionálni lehessen a tényállásban foglalt, illetve a tényálláshoz kapcsolódó, kilátásba helyezett büntetéssel. Azt gondolom, ez is több, mint amit 20 éven át bármilyen kormányzati ciklusban bárki a hozzátartozókat érő, családon belül elkövetett erőszakos bántalmazásra vonatkozóan javaslatként a parlament elé terjesztett. Ez is több annál, mint amit a 20 év alatt tapasztalhattunk, vagy amit akár az imént felidéztek, akár az az országgyűlési határozat vagy azok az utasítások, amelyek kezelni voltak hivatottak bizonyos eljáró szervek, hatóságok közreműködését, de alkalmatlanok voltak.

Most vagyunk abban a helyzetben, hogy a törvényjavaslat okán mind a gyermekvédelmi, mind pedig a családvédelmi rendszert átfogóan megvizsgálva lehetőséget adjunk a családoknak, lehetőséget adjunk a bántalmazottak védelmére.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)