Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt héten házelnökünktől megtudhattam, nőtársaimmal, nő képviselőtársaimmal együtt szánalmasak vagyunk, mert kettessel kezdődik a személyi számunk. Döbbenettel álltam ez előtt. Bár a kormánypárti padsorokból és a kormánypárti médiából az elmúlt években dől a szenny a nőkkel, nő képviselőkkel szemben, de azt hiszem, hogy már átlépték azt a határt, ami miatt nem lehet tovább hallgatni. Aztán nem múlt el a hétvége sem gyalázkodás nélkül, sőt a régen jobb napokat látott Magyar Nemzet  szegény Pethő Sándor alapító bizonyára forog a sírjában  anyák napján, május 3-án, vasárnap egy rendkívül durva hangvételű cikket jelentetett meg, amelynek lényege, hogy irdatlan módon becsméreljék a parlament ellenzéki képviselőnőit. Ha megengedik, idézek ebből az írásból: „Nő számára elképzelhetetlen ennél irtóztatóbb végzet. Ezért elmúlt, szabadabb korokban a bölcsek gondosan elzárták a közhatalom grádicsait a zilált, bolygó lelkek elől.” Zilált bolygó lelkek ma az ellenzéki képviselőnők. „A korlátlan demokrácia azonban a maga hordalékát is életünkre zúdítja, és ma már nem pusztán a tömegek erkölcs- és értelemsüllyesztő lázadását szenvedjük el, hanem az elmebaj totális rémuralma jegyében a nőiség mindennapos meggyalázásának vagyunk tanúi, a rendelt mivoltukból irracionális gyűlöletükben kivetkőző perszónák által. Elég, ha az ember alápillant a hazai közéletben fortyogó infernális vértolulásokba.” Ez azt jelenti, lefordítom magyarra, hogy semmi keresnivalónk nincs az ország Házában. „Ott látjuk a 2004-es magyarellenes, gyurcsányista kampány arcaként a gyalázat nagykönyvébe feljegyzett vörös kofát, aki hol népfrontos földön fetrengést vezényel a köztelevízióban randalírozva, hol patkányoknak nevezi a nála különbeket. Ott van a külföldön képzett, egykor csinos, benső űzöttsége által mára lombrosói iskolapéldává torzult párbeszédképtelen fiatalasszony, a lelki rútság, a feneketlen magyarellenes gonoszság megtestesítője, aki nem is érti, nem is érzi, milyen mélységekben rúgkapál, amikor képtelen őrültségeket kiabál gumikesztyűs jobb kezében tartott csíptetős mikrofonjába, kesztyűtlen bal kezével pedig kétségbeejtően hadonászik a magyar Országházban, ahol egykor művelt, választékos, honszerető államférfiak vitatták meg a haza és a nemzet ügyeit.”

No, kérem szépen, ezek vagyunk mi, ellenzéki képviselőnők. Természetesen tudom, hogy az írás mely képviselőtársnőimről szól, és lassan úgy érzem, hogy kifejezetten sajnálom, hogy nem vagyok köztük, amikor ilyen gyalázatos szövegekkel próbálják nőiségében, anyaságában és képviselőségében képviselőtársaimat meggyalázni. És az is ebben az írásban van, hogy a régmúltban a férfiak e Ház falai között milyen magasztosan beszélték meg a nép dolgait. Igen, amikor például Marosán György azt mondta Slachta Margitnak, amikor az egyházi iskolák államosítása ellen szólalt fel, hogy menj vissza az apácazárdába, Ofélia! Na, ez volt az a nagy, férfiak által méltóságteljesen megtárgyalt hon ügyei.

Én azt gondolom egyébként, hogy akik nőkről ilyen módon nyilatkoznak meg, és így jellemzik őket, azoknak komoly személyiségzavara van. Ezek az emberek nem férfiak. Ezek az emberek férfibőrbe bújt személyiségzavaros, küldetéstudatos, csak küldetést nem találó lények. Mi is tudunk sértegetni. Én is tudnék cizellált sértegetéseket elmondani, hogy mit gondolok ezekről az emberekről, de nem süllyedek az ő szintjükre. Azt hiszik ezek az emberek, ha nőket gyaláznak, akkor ők menőbb férfiak lesznek, akkor őket jóval inkább férfinak tekintik. Nem!

Az igazi férfi soha nem bántja a nőt, még akkor sem, ha esetleg egy nő nem helyénvalóan viselkedik. Mert a férfi, az igazi férfi mindig felülemelkedik a pillanat piti adottságain, mert mindig jövőbelátóan, mindig a nemzet ügye érdekében, a haza ügye érdekében, a közjó érdekében teszi a dolgát. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)