Készült: 2024.03.28.17:00:30 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

29. ülésnap (2014.11.20.), 82. felszólalás
Felszólaló Ikotity István (LMP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:25


Felszólalások:  Előző  82  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Lehet Más a Politika nem győzi hangsúlyozni, hogy az oktatás megerősítése és megújítása a legfontosabb célkitűzéseink közé tartozik. Mind egyéni, mind társadalmi szinten az oktatási rendszer adja a felemelkedést, az egyről a kettőre jutás lehetőségét. Csak az erős és modern oktatással bíró országok lehetnek igazán sikeresek. Csak az erős és modern oktatással bíró országok azok, amelyeknek megvan a lehetőségük arra, hogy valódi előrelépésre kerüljön sor.

A társadalmi és gazdasági versenyképesség és a fenntartható fejlődés záloga egy minden elemében XXI. századi oktatáspolitika. A XXI. századi oktatáspolitikának jellemezője, hogy a társadalom minden tagja számára igyekeznek magas színvonalú képzést, nevelést biztosítani. Senkiről nem mondanak le. Kompenzálják az otthonról hozott hátrányokat, és nem taszítják külön pályára azokat, akik egy kicsit különböznek a többségtől, akik egy kicsit eltérnek az átlagtól. Nem bélyegeznek meg senkit, rengeteg egyéni odafigyeléssel mindenkiből kihozzák a maximumot. Kiemelten segítik a hátrányos helyzetűeket. A XXI. századi oktatási rendszerek a tudásalapú társadalmak és a tudásgazdaságok alapjait adják. A tudásalapú társadalomban mindenki képességei és szorgalma függvényében juthat előre. Lehet belőle bármi, ezt nem akadályozza családi helyzet, települési hátrány vagy oktatás-színvonalbeli különbség. Az LMP egy ilyen oktatási rendszert szeretne Magyarországon. A XXI. századi oktatási rendszerek jellemzője még a modern pedagógiai szemlélet, a technológiai-informatikai újdonságok beemelése az oktatásba és a magas finanszírozás. A versenyképes oktatási rendszerek bizony drágák. Az oktatási rendszerek erősítése és megújítása a kulcsa a fenntartható fejlődésnek vagy éppen a gazdasági válságból való kilábalásnak.

Kanyarodjunk is az előttünk fekvő költségvetési javaslatra! Mennyit költünk ma oktatásra, és mennyit tervez a kormány ráfordítani jövőre? Először is induljunk el onnan, hogy mi jellemezte az oktatási költéseket az elmúlt években európai összehasonlításban. Magyarországnak tíz évvel ezelőtt oktatási közkiadások terén még nem volt oka szégyenkezésre az európai átlaghoz képest. Az oktatáspolitikájukban is vezető skandináv államokhoz képest persze mindig jelentős volt a hátrányunk. A 2000-es évek középétől a szocialista-liberális kormányok idején viszont elindult az a forráskivonás, aminek következtében 2010-re a magyar oktatás finanszírozása az európai átlag alá esett. Azóta tovább romlott ez a helyzet. A negatív folyamat a Fidesz-KDNP százmilliárdos megszorító politikájának következtében felgyorsult, csak az oktatásból 250 milliárd forintot vontak ki az elmúlt kormányzati ciklusban.

Az Európai Unió legtöbb tagállama azonban a világgazdasági válság kirobbantása után gyorsan növelte az oktatási kiadásait, tehát növelték a kiadásaikat a válság ellenére is, nem csupán azonnali megoldásokat kerestek, tudták, hogy már középtávon is csak akkor lehet kilábalni a válságból, ha az oktatásra költünk. Magyarország kormányai ezzel teljesen ellenkező nézetet képviseltek és képviselnek, úgy tűnik, hogy csak a megszorításokhoz értenek, az építkezéshez nem. Az oktatás is csak egy a jóléti területek között, ahonnan még van mit elvonni, hogy a hibás gazdaságpolitika árát legyen miből megfizetni. A költségvetés kiadásait vizsgálva az látszik, hogy minden költségvetési 100 forintból 9-10 forintot költünk az oktatásra. 100 forintnak alig a tizede megy erre a rendkívül fontos célra.

Mi történik jövőre? Visszakapja-e az oktatás legalább az elmúlt évek elvonásait? Sajnos, azt látjuk, hogy nem ez történik. A jövő évi költségvetési tervezet lényegében változatlanul hagyja a korábbi évek jelentős forráskivonását. Továbbra is hiányzik ez a 200-250 milliárd forint az oktatási rendszer működtetéséből, fenntartásából. Továbbra is hiányzik 200 milliárd forint a közoktatásból és 50 milliárd forint a felsőoktatástól. Az iskoláktól és egyetemektől, főiskoláktól egyaránt elvonják a pénzt, és nem adják vissza, de ezek visszapótlásával is csupán a 2010-es szintre érnénk vissza, amely még mindig nagyon komoly távolságra van a kívánatos oktatásfinanszírozási mértéktől.

Hiába hangoztatja a kormány, hogy többet költünk oktatási célokra jövőre, az oktatásra fordított többletkiadás nagyobb része valójában a pedagógusbér-emelés következő részéből következik. Ennek az oka, hogy a kormány az eredeti ígéretét megszegve négy év alatt biztosítja csak ezt a fizetésemelést, ami egy összegben, egy évben került volna kiadásra, évről évre újabb részleteket ad. De tegyük hozzá, hogy a pedagógusok munkáját segítő munkatársak béremelése jövőre is elmarad. 2008 óta ők nem kaptak fizetésemelést. Hetedik éve nem változik a bérük, sőt csökkent a kafetériaelvonások kapcsán. Az LMP szerint ez egy nagyon súlyos hiányosság.

A költségvetési tervezetben szereplő összehasonló táblázat alapján az látható az összes, oktatásra fordított költségvetés tekintetében, hogy a tavalyi év 1581 milliárdjához képest a jövő évi 1560 milliárd 21 milliárd forintos csökkenés, itt a köztes év, a jelenlegi, az idei év 1547 milliárd. Tehát a két évvel ezelőttihez képesti nagyon erős csökkenést most egy kicsit visszahozzák, de még a két évvel ezelőttihez képest is egy jelentős, 21 milliárdos visszaesés, tehát a GDP-arányos zsugorodás is tovább növekszik. Hiába lesz a kormány szerint nagyobb az elosztható torta, ebből arányában kisebb szelet jut az oktatásra, mint most. Hasonlóan folytatódik az oktatási kiadások reálértékének csökkenése is: amit jövőre költünk oktatásra, kevesebbet ér, mint idén.

Menjünk tovább: hiába költünk 7 milliárd forinttal többet a költségvetésből a felsőoktatás működtetésére, a korábban elvont 50 milliárd forinthoz képest ez csekély visszapótlás. A felsőoktatási intézmények továbbra is a működőképességük szélén fognak táncolni, és ezen az úgynevezett struktúraváltás sem segít. Felsőoktatásra egyébként nem is akar többet költeni a kormány, az új felsőoktatási stratégiában ezt kerek perec ki is mondják. Meg kell elégedni azzal, amit jelenleg erre a területre szánnak. Az LMP szerint ez nemhogy a meglévő különbségek kiegyenlítésére nem elég, de az intézmények biztonságos működését sem garantálja.

Kiemelt területnek tekintjük még az innovációt és a kutatás-fejlesztést is. A számokat megvizsgálva összességében erre sem költünk többet, mint eddig, holott itt is messze elmarad az európai átlagtól a magyar ráfordítás.

Összefoglalva: a jövő évi oktatási költségvetés, ha nem változtatunk rajta, tartósan alacsony pályára állítja az oktatási rendszerek finanszírozását. Tovább távolodunk a tudásalapú társadalom felépítésétől, és tovább közeledünk az orbáni munkalapú társadalom víziójához. Valójában ez az igazi keleti nyitás politikája, hiszen az oktatásból történő forráskivonást számtalan elhibázott szakpolitikai lépés is kíséri.

(14.20)

A tankötelezettségi korhatár leszállítása, a szakképzési idő lecsökkentése, a közismereti tárgyak tanításának visszaszorítása, a múltba révedő alaptanterv és az alacsony minőségű tankönyvek bevezetése; a görcsös államosítás, központosítás, a gimnáziumok megfelezése, a felsőoktatás kapuinak szűkebbre zárása. Mindezek után egyébként fogalmunk sincs, hogy Orbán Viktor mire gondolhatott, amikor azt mondta, hogy Európa legjobb iskolarendszerét építjük ki.

Az a szomorú helyzet, hogy több pénz nélkül nincs minőség, versenyképesség, sikeresség. Még akkor se lenne, ha az előbb felsorolt tudáscsökkentő lépésekre nem került volna sor. De mit javasol a Lehet Más a Politika? Röviden megfogalmazva, 180 fokos irányváltást az oktatáspolitikában, mind a finanszírozást, mind a szakpolitikai lépéseket tekintve. Mi nem a csökkentésben, megvonásban, megszüntetésben látjuk a magyar oktatás jövőjét.

Kezdjük az alapoknál: az LMP szerint a teljes oktatási ágazat finanszírozását másfél-kétszeresére kellene növelni már középtávon. Ez azt jelenti, hogy minden költségvetési 100 forintból 15-20 forintot szeretnénk oktatásra költeni. Magyarország megújításának és fenntartható fejlődési pályára állításának ez az egyetlen útja, az oktatási rendszerünk megerősítése. A valódi munkahelyteremtés, a gazdasági fejlődés és versenyképesség javulása mind ebből indul ki.

A történelem és a jelenkor nem ismer olyan példát, hogy egy ország a munkaalapú társadalom kiépítésével lett volna vagy lenne sikeres. A legkülönbözőbb társadalmak és kultúrák a világ minden pontján az oktatási rendszerük erősítésével, a tudásra épülő gazdaságukkal lettek sikeresek. Gondoljunk csak a skandináv jóléti államokra, akik alig fél évszázada döntötték el, hogy ha törik, ha szakad, az oktatásra fordítják a forrásokat, mert az már egy generáción belül óriási áttörést hozhat egy társadalomnak. Gondoljunk csak a távol-keleti kistigrisekre, vagy gondoljunk India vagy Kína példájára, akik már gőzerővel invesztálnak a tudásba, mert csak ez biztosítja a hosszú távú fejlődésüket. A tendencia, néhány közép-ázsiai országot leszámítva, mindenhol az, hogy egyre többet költenek az oktatásra.

De miről beszél az LMP, amikor legalább másfélszer többet költene az oktatásra, mint most? Mire költenénk ezeket a forrásokat? A közoktatásban első és legfontosabb lépés, hogy az LMP visszaadná az elmúlt négy évben az iskolarendszer működtetéséből, fenntartásából kivont 200 milliárd forintot. A pedagógusbér-emelés gyakorlatilag az egyetlen pluszforrás, amint ezt korábban jeleztem.

Az LMP rendbe tenné a pedagógus-életpálya­modellt, és nem hagyná ki a béremelésből a pedagógusok munkáját közvetlenül segítő munkatársakat sem. Nélkülük nincs minőségi oktatás, nevelés. Az LMP olyan feltételeket biztosítana az iskolák számára, hogy azok valóban színes és vonzó programokat biztosíthassanak az állami napköziben részt vevők számára. Ehhez pluszforrásokra van szükség, az iskolák önerőből ezt az elmúlt időszak tapasztalatai alapján nem tudják biztosítani.

Az LMP szerint kiemelt fontosságú a társadalmi hátrányok kompenzálása. Ennek érdekében az egész országra kiterjesztenénk a korai fejlesztést nyújtó szolgáltatásokat, többek között a meglévő sikeres gyakorlatok intézményesítésével. Gondoljunk csak itt a „Biztos kezdet” gyerekházakra akár. Alapelvük, hogy nem mondunk le senkiről. Ehhez tartozik az is, hogy az LMP a hátrányos helyzetű térségekben fejlesztő- és gyógypedagógus-hálózatot építene ki. Komoly bérpótlékot adnánk a hátrányos helyzetű kistérségben tanító pedagógusoknak. Létrehoznánk a kiemelt oktatási körzeteket, olyan intézkedési tervek kidolgozására volna szükség, amelyek konkrét intézkedéseket irányoznak elő a leghátrányosabb helyzetű kistérségek oktatási rendszerének fejlesztése érdekében. Az LMP a környezettudatos nevelés érdekében elindítaná a „nemzeti erdei iskola” programot, ez szintén korábbi javaslatunk volt, ehhez állami forrásokra van szükség.

A minőségi szakképzés is pénzbe kerül. Az LMP visszaállítaná a négy év képzési időt, megerősítené az elméleti képzést. Olyan minőségi szakképzést akarunk, amely utat nyit a felsőfokú szakképzésbe, a felnőttképzésbe vagy akár a felsőoktatásba is. Az LMP azt gondolja, hogy aki mégse tanul tovább, az is azt kapja meg, azokat a készségeket, hogy később bármikor átképezhető legyen, ha a munkaerőpiac ezt megköveteli tőle.

A munkaalapú társadalom orbáni víziójával szemben nem a gyorsan kicserélhető, munkavállalói jogaiktól megfosztott szakmunkásokat képezné, hanem az élet minden területén magukat feltaláló, talpraesett fiatalokat. Ehhez kapcsolódik, hogy a szakképzésben részt vevők számára külön nyelvoktatási és vizsgaprogramot indítanánk el.

A felsőoktatást illető javaslatainkat a források bővítése jelenti, ugyanis látjuk azt, hogy a stratégia lemond a források bővítéséről. Szerintünk nulladik lépésként a gimnáziumi férőhelyek jelenlegi szintjét meg kell tartani, hiszen ezeknek a gimnáziumi férőhelyeknek a csökkentése jelentősen csökkentené a felsőoktatás merítési bázisát, ezzel minőségi romlás is következne a mennyiségi csökkenés mellett.

Ahogy említettem, a felsőoktatás kapuit szélesre tárnánk az EU 2020-as stratégiájának megfelelően, amit mi is követünk, a tíz személyből négy diplomást tartjuk ideális célnak, követendőnek és megközelítendőnek. A vidéki felsőoktatási intézményeket rendkívül sokra tartjuk, főként kiemelve itt a társadalomtudományi képzéseket, hiszen a helyi értelmiségben nagyon jelentős szerepük van, és meghatározóak ezért.

A helyi gazdaság élénkítése és a vidéki felsőoktatás fejlesztése összekapcsolódik, ez ad perspektívát a fiataloknak, hogy ne költözzenek el otthonról a lehetőségek hiánya miatt. Ebből a szempontból legalább reményt keltő az új felsőoktatási stratégia, hiszen minden térségben elérhetővé tesz valamifajta felsőoktatási szolgáltatást. Ehhez azonban új források bevonására van szükség.

Feltétlenül szükség van a felsőoktatásban dolgozók bérfejlesztésére, hogy a piaci szférával szemben versenyképesek legyenek, ne legyen itt egy olyan hatás, ami a piac elszívó hatása, ami ugyancsak csökkenti a felsőoktatás színvonalát.

A tudásgazdaság alapvető jellemzője, hogy képes az állandó megújulásra. Az LMP-nek ez a legfontosabb, és fontosnak tartjuk, hogy ez a költségvetésben is megjelenjen. Köszönöm a szót, köszönöm a figyelmüket. (Sallai R. Benedek és Gőgös Zoltán tapsol.)




Felszólalások:  Előző  82  Következő    Ülésnap adatai