Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék először Pósán képviselőtársamnak reagálni, aki sajnos most nincs a teremben. Neki azt üzenném, hogy van egy olyan mondás, hogy ki mint él, úgy ítél. Ugye, ő azt feltételezte rólunk, hogy mi kizárólag politikai hasznosságból kezdeményeztük ezt a vitanapot. Ez jól mutatja, hogy a Fidesznél ez hogy szokott működni: önök csak olyan témákban szerepelnek és olyanokat kezdeményeznek, amiből politikai hasznot tudnak remélni. Mi ezzel ellentétben őszintén szeretnénk az oktatással kapcsolatos problémákról beszélni, bízva abban, hogy ez a vitanap eléri célját, és nyitott fülekre talál az önök részéről. Lehet, hogy ez egy kicsit naiv hozzászólás részemről… ‑ sajnálom, hogy Palkovics államtitkár úr nincs itt, az ő részéről azért úgy tapasztaltam eddig, hogy legalább érdemben megfontolja a mi javaslatainkat. Sajnálom, hogy ő most nincs jelen.

Tehát minket tényleg az motivál, hogy beszéljünk ezekről a problémákról, mert vannak problémák, újabb és újabb problémák vannak, olyanok, amik az önök változtatásai miatt merülnek fel. És vannak olyan problémák is, amelyek rendszerszinten fennállnak már évek óta, mi is rendszeresen szajkózzuk ezeket, próbáljuk a kormány figyelmét ráirányítani ezekre, de nem történt előrelépés. Én is most részben ilyeneket is szeretnék felvetni.

Az egyik első szakmai javaslatom azzal kapcsolatos lenne, hogy mi minden oktatással kapcsolatos kérdés esetén úgy érezzük, hogy a diákok, akik ‑ ta­lán mondhatni ‑ a legfontosabb résztvevői ennek a témakörnek, nagyon kevéssé vannak bevonva a döntéshozatalba. Tudjuk nagyon jól, hogy háromévente összehívnak egy országos diákparlamentet, legutóbb például 2014-ben volt egy ilyen, ott elfogadtak egy 42 pontból álló javaslatcsomagot. Én direkt most a vita előtt megnéztem ezt a javaslatcsomagot, hogy végül is ebből a 42 pontból hányat fogadtak el önök, hányban történt változás, és elenyésző számban történt bármiféle előrelépés, mondhatni, hogy a legtöbb pont, a legtöbb követelés esetén figyelmen kívül hagyták a diákok véleményét. És ez egy óriási probléma, mert önöknek azért kell jelen formájában ez az országos diákparlament, hogy háromévente fel tudják mutatni, kicsit tudják mutatni, hogy létezik egy ilyen testület, ott a diákok vitatkozhatnak egy hétvégén keresztül, megszavaznak egy ajánláscsomagot, és utána önök ezt lobogtatják, hogy önök bizony kikérték a diákok véleményét. Csakhogy ennek semmi érdemi következménye nincs; azok a problémák, amiket ott megfogalmaztak a diákok és rögzítették ebben a kiáltványban, azokban nem történt előrelépés. Ez egy óriási probléma.

És óriási probléma az is, hogy háromévente hívják össze ezt a testületet és a kettő közötti időszakban, a hároméves időintervallumban nincs egy olyan hasonló érdekképviseleti szervezete a köznevelésben részt vevő diákoknak, amely össze tudná gyűjteni a diákok észrevételeit, és a kormány felé ezeket tudná közvetíteni, illetve a kormány részéről egy tárgyalópartnert jelentenének arra vonatkozólag, hogyha bármi őket érintő változtatási javaslat lenne, akkor kikérhessék a diákok véleményét.

A Jobbik tehát kezdetektől fogva szeretné megreformálni az egész diák-önkormányzatiság, illetve az országos diákparlament rendszerét, szeretnénk elérni azt, hogy minél nagyobb módot adjunk meg a fiataloknak arra, hogy beleszóljanak azokba a kérdésekbe, amik őket napi szinten érintik. Merthogy van véleményük a diákoknak, ez ugye kiderült néhány hete is, amikor Kaposváron egy fiatalember, Bradánovics Bendegúz szerette volna elmondani az egyébként kormánnyal kapcsolatos kritikáját, és aztán beléfojtották a szót. Úgy gondolom, hogy ez azért elgondolkodtató egyrészt, másrészt pedig mutatja azt is, hogy a diákoknak igenis van véleménye, a diákok nagyon sok esetben kritikusak, és önök ahelyett, hogy meghallgatnák ezeket a véleményeket, inkább elhallgattatják ezeket a fiatalokat. Ez önöknél ezek szerint a demokráciára való nevelés. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Szégyen!)

Úgy gondolom tehát, hogy ilyen téren a diákok érdekképviselete, az ő véleményüknek a meghallgatása szempontjából nagyon fontos előrelépéseket kellene tenni, ezért is kérem önöket ismételten ‑ mint ahogy már számos alkalommal megtettem ‑, hogy fogadják meg a Jobbik javaslatait, amelyek egyébként hasonlók a Nemzeti Ifjúsági Tanács által előterjesztett javaslatokhoz, ők is egy egész rendszerszintű reformot szeretnének elérni az országos diákparlament területén, illetve a diákönkormányzatok megerősítése területén, mondom még egyszer, annak céljából, hogy a fiatalok véleménye jobban tudja befolyásolni az őket érintő kérdéseket.

Egy másik fontos kérdés, amely szintén visszatérő probléma, és én most is figyeltem államtitkár urat, illetve a kormánypárti képviselőket, hogy vajon szóba hozzák-e, de sajnos ez nem történt meg, ez a nyelvtanulás kérdése. Nyelvtanulás terén számos adat támasztja alá azt, hogy milyen nagy problémák vannak hazánkban, milyen lemaradásban vannak a magyarországi fiatalok. Csak egy-két kiragadott statisztika: míg Luxemburgban az általános iskola felső tagozatában a gyerekek mindegyike két vagy több nyelvet tanul, Magyarországon a gyerekek 80 százaléka az anyanyelvén kívül csak egy másik nyelven tud megszólalni. 2013-as felmérés szerint Ausztriában 100 százalék, Szlovákiában 84, Magyarországon csupán 59 százalék tanul valamilyen idegen nyelvet 11-12 éves koráig bezárólag. Ugye, ismeretes, hogy Magyarországon az alsó tagozaton például nem is kötelező az idegennyelv-tanulás.

Az is probléma, hogy önök a köznevelési rendszertől elvárják azt, hogy felkészítse a diákokat a nyelvvizsgára, de engedjék meg, hogy Czunyiné dr. Bertalan Judit köznevelési államtitkártól egy idézetet tolmácsoljak önök felé: „Ahhoz, hogy egy gyermek az érettségi idejére nyelvvizsgát szerezzen, és akár az érettségi számításához, a felvételihez többletpontot kapjon, ahhoz bizony a szülőknek mélyen a zsebükbe kell nyúlnia a külön nyelvórákra, mert az iskolarendszeren belül a nyelvtanítás és nyelvoktatás nem teremti meg az ilyen szintű nyelvismeret lehetőségét.” Mélyen egyetértek az ön szavaival, tisztelt képviselőtársam, sajnálom, hogy nem tudja ezt az álláspontját a kormánypártban képviselni, és nem tudja keresztülvinni az ebből következtetendő tevékenységeket, amit a kormánynak el kellene végeznie. Merthogy nyelvreformra lenne szükség Magyarországon, és nem a mennyiségével, a nyelvórák számával van gond, abból jól állunk, tőlünk mindösszesen Dániában és Svédországban van több nyelvórája egy diáknak, hanem a nyelvoktatás minőségével van gond, azzal van gond, hogy nem elég beszédcentrikus a nyelvoktatásunk, hogy nem elég kis csoportokban zajlik a nyelvoktatás. Úgyhogy itt aztán tényleg elmondható, hogy egy reformra lenne szükség.

A szűkös időkeretembe csak ennek a két témának a kifejtése fért bele. Én bízom benne, hogy a kormány a vitanaphoz hűen meg fogja hallgatni a Jobbik véleményét, a Jobbik javaslatait, és mind a diákok érdekképviseletének terén fog előrelépés történni, mind pedig belátják végre azt is, hogy a nyelvoktatás területén egy reformra van szükség, annak érdekében, hogy ilyen téren fel tudjunk zárkózni az európai uniós átlaghoz, ugyanis nagyon nagy lemaradásban vagyunk. Bízom benne, hogy meghallgatásra találnak ezek a javaslatok. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)