Készült: 2020.08.05.13:30:46 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 54 2018.06.29. 5:52  1-88

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az előre tervezett felszólalásom előtt az elmúlt felszólalói kör bizonyos kijelentéseire reagáljak röviden.Elsőként talán arra a picit komikusnak mutatkozó helyzetre, hogy az imént a Párbeszéd-frakció átadta a maradék idejét az MSZP-frakciónak. Ez a Párbeszéd-frakció, azért rögzítsük a jegyzőkönyvben, a népmesei „hol volt, hol nem volt” kategóriába tartozó frakció. (Közbeszólások az MSZP soraiból: És a KDNP?  Mint a KDNP!) Néha van, néha nincs, és most éppen úgy látom, hogy a költségvetési vita nem nagyon érdekli őket, merthogy az elmúlt három napban nyomaiban sem véltük felfedezni a Párbeszéd-frakció jelenlétét. Ez azért is különösen kellemetlen, merthogy a két pécsi választókerületből a rajtam kívül megválasztott képviselő egy közgazdászprofesszor, Mellár Tamás, akit úgy tűnik, hogy nem érdekel a költségvetés vitája, és nem vesz részt ebben a munkában. (Dr. Harangozó Tamás közbeszólása.) Fájó a hiánya és a munka elkerülése az ő esetében, de majd a pécsiek erről gondoskodnak.

Még egy fontos kérdés, Tóth Csaba képviselőtársunk, aki most már ugyan nincs itt, de az előző körben a felszólalásában egy olyan labdát ütött fel, amit nem szabad nem leütnünk. Azt vélte kijelenteni, hogy a kormány Budapest-ellenes. Szeretném Magyarország Kormánya és a többségi kormányzó Fidesz-KDNP közössége nevében (Dr. Harangozó Tamás közbeszólása.) visszautasítani ezt a kijelentést, képviselő úr. Azt gondolom, hogy a Budapest-ellenesség a 2010 előtti baloldali kormányzások időszakát illeti, tehát ha ön a saját háza táján söprögetne, akkor találná meg az erre vonatkozó problémákat. Itt pedig Budapest és a magyar önkormányzatok felfelé ívelésének korszakában vagyunk éppen. (Felzúdulás és közbeszólások az MSZP soraiból.) Akinek hályog van a szemén vagy pedig tudatosan félremagyarázza a történéseket, azok azok, akik tönkretették az önkormányzatokat és tönkretették az országot. Ez pedig a baloldali kormányzás időszaka, amikor önök voltak hatalmon 2010 előtt. (Közbeszólások az MSZP soraiból, köztük dr. Harangozó Tamás: Most Pécsről beszéltél?)

A mostani költségvetés vonatkozásában Banai Péter Benő államtitkár úr folyamatos megnyilvánulásai valóban azt erősítik, amely szerint a jelenlegi költségvetés pontosan egy irányban van a 2010 utáni költségvetésekkel. Tehát egy egymásra épülő folyamatos munka újabb lépcsőfokára lépünk. Szeretném emlékeztetni a most hangoskodó ellenzéki képviselőtársaimat, hogy az ő időszakukban a megszorítás volt a Szent Grál, mindig a megszorításokhoz nyúltak vissza, és ezzel teljesen tönkrevágták a magyar költségvetést, a csőd szélére juttatták 2010-re a magyar háztartásokat, a magyar embereket, az önkormányzatokat is és az egész államháztartást.

Ezzel szemben a mostani költségvetés beleilleszkedik az elmúlt nyolc év politikájába, amennyiben a növekedés hátterében a stabilitás és az adócsökkentés politikája jelenik meg. Ez a 2019-es költségvetésből kiolvasható. Ezt úgy hívják rajtunk kívül álló országokban, tisztelt képviselőtársaim, hogy magyar modell (Felzúdulás, derültség, közbekiáltások az MSZP soraiból, köztük dr. Harangozó Tamás: Pécsi modell!), amit a 2010 utáni polgári kormányzás elért. Ez a magyar modell, ami működik és eredményes, szemben az önök kormányzási időszakával. A növekedést 4,1 százalékban határozta meg a kormány. Láthatjuk, hogy ez megalapozott, hiszen már az első negyedévi adatok mutatták a 4 százalékos növekedést, úgyhogy a megalapozottsága és az óvatos tervezése is biztonságos.

Az államháztartás hiányára felhívnám a tisztelt Országgyűlés figyelmét. Az 1,8 százalékos hiánycél egy folyamatosan csökkenő pályán nyeri el az értelmét. A 2010 előtti kormányzásban, amikor a most hangoskodó képviselőtársaim kormányoztak, akkor soha nem tudták teljesíteni érdekes módon az Európai Unió és a maastrichti kritérium elvárásrendszere szerinti 3 százalékos államháztartási hiányt. Ennyit tudnak önök. A bizonyítványban egyes, elégtelen, ezt állították ki önökről. (Közbekiáltások az MSZP soraiból.) Bármennyire hangosak, legutóbb április 8án is kaptak egy nagy egyest az indexükbe, de ezt nem veszik tudomásul. (Dr. Varga László folyamatos közbeszólásai.) Önök úgy kommunikálnak, olyan magas lóról beszélnek itt az Országgyűlésben, mintha önök felmutattak volna olyan korszakot, amikor prosperált volna Magyarország vagy a magyar gazdaság. Önök mindent tönkretettek, amit tehettek. Ami nem volt lebetonozva, elzálogosították, és a magyar jövőt majdnem, kis híján csődbe vitték. (Felzúdulás, közbekiáltások az MSZP soraiból, köztük dr. Varga László: Szégyelld magad!) Úgyhogy önök szerénységet tanúsítsanak leginkább itt, ne pedig hangoskodjanak, mert nem igazolja az önök munkásságát semmi az elmúlt évekből.

A hiánycél mellett kiemelném még az államadósság folyamatos csökkenését, ami az önök korszakában 80 százalék fölötti adatot mutatott, most pedig már 2017-ben 70 százalékos értékre csökkent le, és a ciklus végére  lássanak csodát  a Fidesz-kormányzások újra el fogják érni, hogy 60 százalék alatti államháztartási hiány, illetve államadóssági ráta legyen Magyarországon. (Derültség az MSZP soraiban.) Jó, hogy kacag, Harangozó képviselő úr, mert ha megnézi az elmúlt ciklusok történetét, amíg önök kormányoztak, egekbe emelkedett az államháztartás hiánya és az államadósság mértéke (Dr. Harangozó Tamás közbeszólása.), amíg a Fidesz kormányoz, akkor önök után mindig rendet rak, ez marad.

Kifejezetten örülök annak, hogy az önkormányzatok sorában, valóban, ha önök már szóba hozták Pécs városát, akkor az állam és a kormány segítségével Pécs mindazon örökség birtokában, amit önök hagytak ott, egy működő város képét mutatja, és kifelé lábal abból a csődhelyzetből, amiben önök hagyták Pécs városát (Dr. Harangozó Tamás közbeszólása.  Folyamatos zaj és közbeszólások az MSZP soraiból.  Az elnök csenget.), és Pécs és Komló prosperál, jöjjenek el, nézzék meg, és sírjanak az önök negatív teljesítményének láttán! Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 80 2018.06.29. 11:49  1-88

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyarország 2019. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat vitájában számos megszólaló rögzítette a költségvetési törvényt beterjesztő Varga Mihály miniszter úr azon prognózisát, amelynek értelmében a legfontosabb célok között Magyarország biztonságának további megőrzése és további erősítése szerepel. Mindannyiunk számára fontos érték az, hogy Magyarország egy biztonságos ország, továbbá mindenki számára, azt hiszem, a parlamenti patkó bármelyik oldalán ülő képviselő számára értékesek azok a tendenciák, amelyeket az elmúlt években a polgári kormányzás, a második és a harmadik Orbán-kormány időszakában a magyar költségvetés pozíciói elértek.

Ki szeretném ezek közül emelni, úgy is, mint egy nehezebb sorsú és rosszabb történelmi előzményekkel rendelkező megye, Baranya megye országgyűlési képviselője, hogy a munkahelyteremtés vonatkozásában elért eredmények, közös eredményeink mértékadók és Európában is megsüvegelt adatok. Azt láthatjuk, hogy Komló városa vonatkozásában, ami egy 25 ezres lélekszámú város, a 2010-es 25-27 százalékos munkanélküliségi adatok az elmúlt hét esztendőben 8 százalékpont alá süllyedtek. Azt hiszem, hogy ez bátran nevezhető  óvatos jelzővel is  sikertörténetnek.

Szintén nagyon fontos, a mostani költségvetési törvény eredményességét és megalapozottságát aláhúzó adat  a teljes foglalkoztatás megközelítésén túl  az államadósság csökkenése, ennek következő lépései, hiszen azt láthatjuk, szintén a 2010-es adatokban, hogy a magyar államháztartás történetének rekordméretű államadósságát örökölte meg a polgári kormány, 80 százalék fölötti adósságmértéket a GDP-hez viszonyítva. Ez az elmúlt időszakban a GDP arányában folyamatos csökkenést mutat, és mivel az államháztartási hiány is évről évre alacsonyabb, és most már 2 százalék alatti, 1,8 százalékos hiánycél szerepel ebben a tervezetben, ez mutatja, hogy minél kisebb az év végi hiány, annál kisebb mértékben növekszik tovább az államadósság.

A GDP növekedése, a 4,1 százalékos államháztartási növekedés pedig jóval magasabb annál, mint amennyi a tervezett hiánycél. Így a kismértékű hiány és a nagyobb mértékű, európai uniós átlagot meghaladó mértékű növekedés egyenlege egyértelműen pozitív szaldós. Az elmúlt nyolc esztendőben, mindannyiunk számára örvendetes, hogy Magyarország kilábalt a korábbi gazdasági csődhelyzetből, és ez a 2019. évi költségvetési törvényből is kitűnik, hogy továbbra is ezen az úton fogunk haladni.

Ami még érzékelhető fejlődést mutat a költségvetési törvény tervezetében, az a kulturális terület. Engedjék meg, hogy néhány szó erejéig kitérjek a kulturális ágazat legfontosabb pozitív tendenciájára. Csak a mögöttünk hagyott négy esztendőben a kulturális költségvetés megkétszereződött, sőt két és félszeresére növekedett 2010 és 2017 között a kultúrára fordított állami források mértéke.

Nemcsak mi mondjuk és nemcsak a magyar adatközlők emelik ki ennek a kulturális konjunktúrának a pozitív számait, hanem az Európai Statisztikai Hivatal tavaly nyáron közzétett adatai szerint a 2016. évi, az Eurostat által vizsgált utolsó esztendőben  kapaszkodjunk meg, képviselőtársaim!  a 28 európai uniós tagállam közül Magyarország költi a legtöbbet kulturális kiadásokra. Magyarország költi a legtöbbet kultúrára GDP-arányosan. Az első helyre kerültünk kulturális állami költések tekintetében. Ez azért örvendetes tendencia, mert a kultúra eszközeivel lehet a társadalom jobbításán leglátványosabban dolgozni.

Nem véletlenül hirdette meg a kormány négy évvel ezelőtt a kulturális alapellátás programját. Ennek keretében megpróbáltunk minden intézményrendszeren keresztül, a könyvtári intézményrendszeren, a közművelődési intézményrendszeren, a különböző művészeti területeken működő intézményeken keresztül, illetve a múzeumi és levéltári világgal együttműködve minden magyar állampolgárhoz értékes kultúrát juttatni; a kultúrához való hozzáférés útjában az akadálymentesítés programján haladtunk végig az elmúlt négy esztendőben. Ennek az eredményessége abban is mérhető, hogy a most beterjesztett törvényjavaslatban szereplő közel 40 milliárd forintos kulturális támogatás mértékét, ami az Emberi Erőforrások Minisztériuma fejezeti soraiban szerepel, kiegészítik a Belügyminisztérium kultúrára szánt forrásai, amelyek normatív finanszírozáson keresztül, a települési önkormányzatokon keresztül gyarapítja és növeli a kultúrához való hozzáférés esélyeit és lehetőségeit minden állampolgár számára. Hangsúlyozom tehát, hogy a fővároson kívül is virágzik a kulturális élet, és még az 5 ezer fő alatti települések szintjén is sikerült elérni az elmúlt esztendőkben, hogy például a könyvtári szolgáltatást ki tudtuk terjeszteni minden településre. Sőt, a kulturális törvény tavalyi évi módosításában a kormány szándéka érvényesült, amelynek tekintetében minden intézménytípusnak feladatául rótta ki az új törvény szabályozása a kulturális alapellátásban való részvételt.

Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy néhány alapvető adaton keresztül még megvilágíthatóbb, hogy a kulturális konjunktúra időszakát éljük ma Magyarországon. Elég, ha csak arra emlékeztetek, hogy a magyarországi színházak látogatottsági adatai az elmúlt évben már 7,1 millió főt meghaladó színházjegyvásárlást mutatnak. Ez a nyolc évvel korábbi adatokhoz képest 56 százalékos emelkedést jelent. Ez azt jelenti, hogy ha száz ember ment el színházjegyet vásárolva színházi előadásra 2009-ben, 2010-ben, akkor ma már több mint 150 ember vásárol színházjegyet Magyarországon. Ilyen mértékben növekedett meg tehát a színházi befogadás Magyarországon.

Itt is kiemelnék egy fontos kérdést: a Pécsi Országos Színházi Találkozó már az indulásának pillanatában, amikor a találkozó elkezdődik, a fesztivál útjára indul, már teljes teltházas előadásokkal dübörög, nem lehet hozzájutni jegyekhez. Ilyen mértékben kíváncsi a széles körű közönség  nem csak a szakmai közönség  az adott év kőszínházi programjaira.

(12.30)

De egy másik párhuzamot is ideállíthatok: Komló városában került megrendezésre immáron harmadik alkalommal a Kárpát-medencei magyar nyelvű amatőr színjátszás seregszemléje, a KASZT, a Komlói Amatőr Színházi Találkozó, ami pedig nézettségi rekordokat dönt, és amihez kapcsolódóan most már a szakmai szervezetek a közönséggel való találkozás tekintetében is új utakra találtak. Tehát a színház- és  még idetenném  a komolyzeneikoncert-látogatás is nagymértékben növekedő tendenciát mutat. Nyilván az állami támogatás mögöttes mértéke nélkül nem lenne a piacon ennyi többletkínálat sem a színházak, sem a koncertek tekintetében. Megkétszereződött a koncertjegyvásárlók száma Magyarországon a polgári kormány elmúlt nyolcesztendős időszakában, és ebből a komolyzenei koncertek részaránya 30 százalékos növekedést mutat. Azt hiszem, ez is nagyon fontos, kiemelhető adat.

Ha még egy fontos kérdést idehozhatok: a vidéki kulturális fesztiválok az ismert budapesti nagy rendezvényeket kiegészítve hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a helyi gazdaság is erősödhet a turizmus által, hiszen a kulturális fesztiválok környezetében a szolgáltatások igénybevétele drasztikus emelkedést mutatott a mögöttünk hagyott esztendőkben. Ez azt jelenti, hogy az az új forrás, amit Banai Péter Benő államtitkár úrral történt korábbi tárgyalások következtében egy új fejezeti sorként a vidéki kulturális fesztiválok támogatására indított el a kormány a tavalyi esztendőben 500 millió forintos, idén már 750 millió forintos támogatási intenzitással  bizakodhatunk, hogy talán ez az összeg még tovább növekedhet a jövő esztendőben -, ez mindenképpen a vidéki kulturális lehetőségek bővülését hozza, ami a vidéken élő embereket erősíti.

Itt is tudnék a választókerületemben kiemelni ilyen programokat, hiszen az említett Pécsi Országos Színházi Találkozó mellett a most éppen a mai napon már zajló Zsolnay Fényfesztivál is hatalmas közönségvonzást eredményez Pécs városában, egy különleges, új mediális művészeti ágat bemutatva és a közönség elé tárva. De ugyanígy említhetem a Hét Domb nemzetközi filmfesztivált, ami Komló városában kerül megrendezésre.

Ezek a fesztiválok egyébként javarészben az Európai Fesztiválszövetség „minősített fesztivál” rangját is kivívták, a kormány pedig állami támogatást biztosít ezen vidéki fesztiválok megrendezéséhez. Azt hiszem, hogy ez egy nagyon jó és pozitív tendencia.

Úgy látható, úgy láthatjuk, hogy a szimbolikus kérdésekben a magas kultúra mellett itt az amatőr kultúra, a közművelődés területébe tartozó kulturális tevékenységek bővülő támogatása is lehetőséget ad arra, hogy valóban már ne csak egy szűk réteg sajátja lehessen a kultúrával való, akár mindennapos érintkezés.

Idecitálom a Magyar Tudományos Akadémia ez idejű alelnökének, Freund Tamás neurobiológus agykutató professzornak a kijelentését, amely szerint egyébként a legfogékonyabb korban, a gyermekkorban az agyra nagyon különleges stimuláló hatást gyakorol, ha egy héten minél többször találkozik művészetekkel a gyermek. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a művészetekkel való iskolai érintkezés lehetősége mellett a közművelődés tevékenységén keresztül is bevonjuk a mindennapi kultúra létrehozásába, az aktív kultúra létrehozásába a fiatalokat. Ebben a tekintetben is elmondhatjuk, hogy folyamatosan bővülő adatokkal rendelkezik a kulturális ágazat.

Szeretném tehát megköszönni a szakemberek együttműködését abban, hogy a kormányzat elé tárt adatok tekintetében az új költségvetés, a jövő évi költségvetés újra a kulturális konjunktúra egy újabb lépcsőfokát és a kulturális alapellátás programjának folytatását tűzte ki célul, ezzel az egész társadalom erősödik. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 162 2018.11.13. 7:29  159-183

DR. HOPPÁL PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint az elmúlt percekben hallhattuk, engedjék meg, hogy egy kicsit eltérjek a Ház protokolljától, hallhattuk Fekete Péter államtitkár úr szűzbeszédében, akit ebben a minőségében is köszöntünk a Magyar Országgyűlés előtt, hallhattuk a kormány javaslatát, ami ebben a törvénycsomagban négy törvényt kíván módosítani. Ebből az utolsó kettőt gyakorlatilag tekinthetjük valóban pusztán szövegezési és jogtechnikai módosítási igénynek, azonban az első két törvényhez nem véletlenül nyúl hozzá a tárca. Érzékelhető az a kormányzati szándék ezekből a módosításokból, amely ráépül az elmúlt évek kulturális szakpolitikájára. Mivel a Liget Budapest projekt köré egy nagyon jelentős törvényt alkotott a parlament, ezért joggal mondhatjuk azt, hogy az ezen belüli szabályozásoknak a törvényi súlya olyan mértékű, ami méltó ehhez az Európában is egyedülállónak tekinthető kulturális nagyberuházáshoz. Ez az óriási nagy projekt, ami Budapest szívét teljes mértékben felújítja, a Városliget zöldfelületét növeli  az eredeti előterjesztés is , ez a mostani törvényi módosítás azt mutatja meg, hogy hogyan lehet okos gondolkodással azt a városi igényt, hogy a zöldfelület növelése helyes irány, ezt még tovább erősíteni. A kormány megtalálta a módját ugyanis annak, hogy hogyan lehetséges egy felépítendő épületet nem felépíteni a Városligetben, megtalálták azt a Hermina úti ingatlant, ami magyar állami tulajdon, és a vagyonkezelői jogot egyszerűen a Városliget Zrt.-nek, ha a kormány átadja, akkor a Városliget Zrt. 99 évig tartó vagyonkezelőijog-gyakorlása, mint egy hardverüzemeltető cégnek a helyszíne, valóban lehetséges a most még a PIM vagyonkezelésében lévő épületben egyébként, amely határos azzal a helyrajzi számmal, amely a Városliget egészét, felújítási területi helyszínrajzát illeti.

Ami ennek a városligeti módosításnak a tartalmi vonatkozásában még nagyon szembetűnő, engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy a kormányzat szemléletében nagyon helyesen egy ilyen nagy volumenű kormányzati beruházás esetén is, amely a millenniumi időszak óta nem látott óriási városfejlesztési és kulturális, infrastruktúra-fejlesztési program, ebben is ott van a kulturális decentralizáció szemlélete. Jól tetten érhető, hogy egy nagy fővárosi programnak is van egy vidéki lába, mert ugye, azzal, hogy a komáromi Csillag erőd, amint államtitkár úrtól hallottuk, most már előrehaladva az időben…  látva, hogy a felújítás be fog fejeződni, hogyan integrálódik az ottani, már működő komáromi egyéb intézményekkel, és hogyan lehet ott is vagyonkezelői egységet kialakítani egy már meglévő nonprofit kft.-n keresztül.

Ez egy technikai módosítás, de a szemléletben, hogy valóban a múlt héten a miniszterelnök úr által a nagyközönség számára átadott és újra megnyitott, a Városliget-projektben elsőként felújított nagyberuházás a Szépművészeti Múzeum megújítása, azon belül a második világháborúban találatot kapott Román Csarnoknak a teljes körű pompázatos restaurálása megtörtént, igen, az ott őrzött, és egyébként raktárakban fellelhető és rossz állapotban lévő, eddig szinte soha ki nem állított gipszmásolatok, valójában az antikvitástól számított gyönyörű szobormásolatok egy olyan kiállítótérbe kerülnek, egy vidéki kiállítótérbe, ami a nagyközönség számára hozzáférhetővé válik. Ez az a gesztus, amin tetten érhető, hogy kormányzat gondolkodása még egy ilyen nagyberuházás esetén is kulturális decentralizációt hirdet, a vidék fejével és szemével is gondolkodik. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon hasznos és helyes kormányzati vállalás.

Ami pedig az úgynevezett kulturális törvénynek, tehát az 1997. évi CXL. törvénynek a módosítását illeti, államtitkár úr itt is végigsorolta, hogy melyek azok a pontok, amelyeken fontos, hogy a már beüzemelt új szemléletű törvény újabb finomításokat kapjon. Itt nagyon örülök, hogy külön hangsúlyt kapott az expozéban a kulturális alapellátás hasznossága, ami egy társadalmi program, egy társadalmi vállalása a magyar kulturális intézményrendszernek. Érthető módon, ha a törvényi szabályozás és a kormányzati szándék leért az intézményekhez, akik valóban a társadalom legszélesebb köreihez kívánják odavinni az értékes kultúrát, bízva abban, hogy ezzel felemeljük azokat a rétegeket, akik eddig nem feltétlenül férhettek hozzá ehhez a kultúrához, ha hiszünk abban, hogy nemzeti identitást is erősíthetünk azzal, hogy a kultúra eszköze valóban a nem szokványos kulturális közönséghez is odaférjen, akkor egy kulturális akadálymentesítési programot hajt végre ezzel a kormány.

Ebben a szakpolitika töretlen előrehaladást mutat immár az elmúlt 8-8,5 esztendőnyi polgári kormányzás időszakában, és azt mondhatjuk, hogy igen, ez is nagyon fontos és támogatandó, tulajdonképpen technikai módosítási igény.

(19.50)

Azt tudom összegzésként mondani, hogy a kormányzati kultúrpolitika szándékai mindenképpen támogatásra méltóak, sőt úgy tűnik, nem abban gondolkodik a kultúrpolitika, hogy vannak az országnak elhanyagolható területei, vannak olyan társadalmi szegmensek, csoportok, amelyek hagyományosan nem érintkeznek úgy a kultúrával, vagy vannak jobboldalra és baloldalra osztható kulturális termékek és fogyasztási csoportok. Nagyon helyes, hogy a kulturális kormányzat nem így gondolkodik, hanem egységesen mindenkit kiszolgálva, mindenki számára értékteremtő kultúrpolitikát folytat. Azt hiszem, hogy ez a törvénycsomagból sugárzik.

Tisztelettel kérem, hogy az ellenzéki padsorokban ülő képviselőtársaink is fontolják meg, hogy részben a jogtechnikai jellegű módosítások többségét, részben pedig a társadalom egészét szolgáló törvénymódosítási csomagokat támogassák. A Fidesz-frakció mindenképpen ezt fogja tenni.

Köszönjük államtitkár úrék munkáját. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 174 2018.11.13. 2:07  159-183

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy itt hallgattam az ellenzéki képviselői megnyilvánulásokat, az a benyomásom van, hogy valóban a parlament elé elég koherens és a kormányzati kultúrpolitikával teljesen egybefüggő és releváns törvénycsomagot bemutató államtitkárt itt hirtelen olyan kérdésözönnel árasztják el, amelyek nem tartoznak a tárgyhoz. Az, hogy újságírók véleménycikkeit kellene bármilyen módon egy államtitkárnak véleményeznie vagy elhatárolódnia, hát, ne haragudjanak, ez hogy tartozik ahhoz a jogtechnikai kérdésözönhöz, amit itt a törvénycsomagban szerepel?! Hogy a Veritas Történetkutató Intézettel kapcsolatosan önöknek ellenérzései vannak, ha ezt deklarálják, az egy álláspont, és azzal lehet vitatkozni. De hogy egyébként a hatályos törvények vonatkozásában tudományos fokozatot szerzett kutatókról vagy éppen igazgatóról elképesztő véleményeket mondanak, akik nincsenek itt és nem tudják magukat megvédeni, ez, ne haragudjanak, mindenféle úriemberi eleganciát nélkülöz  ha már csak nem is azt mondom, hogy visszataszító megnyilvánulás.Az pedig kifejezetten, hogy a kulturális tao ügyében  kulturális tao ügyében, értik?! - revolvereket szegeznek az államtitkárnak, hogy majd azzal mit akar a kormány csinálni, nem a tárgya az előterjesztésnek. Nincs benne, egy szó sincs erről a kérdésről.

Tehát én nem értem önöket, hogy miért kell ilyesmivel idehozakodniuk. Az pedig, mivel az egyik oldal a másik oldal felé már reagált, hogy a történelemhamisításról itt azért nagyon bájos baloldali megnyilvánulások történtek, azért itt magukbaszállni-való, azt hiszem, hogy önöknek van ebben a kérdéskörben. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(20.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 180 2018.11.13. 3:13  159-183

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen Hiller exminiszter úr eleganciáját. Képviselőtársaim, pusztán Ungár Péter egyébként igenis a témához tartozó felvetésére szeretnék magam is reagálni. Engedje meg, hogy azért a kormányoldalról egy deklaráció elhangozzék, ha már idecitáltuk, iderángattuk a publicisztikai kérdéseket. Ady Endrét igenis zseniális költőként tarthatjuk számon, igenis azt mondhatjuk, aki a magyar irodalomban (Dr. Varga-Damm Andrea: Önt fogjuk idézni ezután!) a szimultán vers megalkotója, amit időmértékes és ütemhangsúlyos versként egyaránt lehet értelmezni, azt nevezhetjük továbbra is zseninek. Én nem hiszem azt, hogy abban a vitában, ami egy publicisztikai sorozatban előjön, nem állhatunk egyébként azonos gondolkodásúakkal szemben véleményt formálva.Tehát ettől élünk demokráciában, hogy a véleménynyilvánítás joga mindenkit megillet. De attól még nem kell hogy egyetértsünk mindenben. Én most deklaráltam: nem értek egyet azokkal az írásokkal, adott esetben nagyon jó tollú írók írásaival szerintem, akik azt mondják, hogy Ady Endre egyébként nem zseniális alkotó, merthogy a politikai publicisztikái árnyékot vetnek a költői munkásságára. Szerintem nem így van, és ez rossz megközelítése Ady Endrének.

Amit pedig a Városligetről mondott, az meg az ön rossz megközelítése. Tehát az tényszerű kérdés, hogy itt többhektárnyi területtel bővül a zöldfelület. Tehát ma az 50-es években lebetonozott felvonulási teret, ami egy politikai célzatú őrület volt, és megsebezte az eredeti Városligetet, ezt most már felbontották, és oda épül majd egy Néprajzi Múzeum, illetve teljesen be fogják zöldesíteni. Több ezer fát ültetnek el, és amit ön mond, hogy fás, ligetes területek helyett majd betonra rakott gyeptéglákkal fogják helyettesíteni, nem így van! Tehát a volt Petőfi Csarnok épülete helyére épülnek új épületek, a volt nemzetközivásár-épületek, pavilonok helyére épülnek új épületek.

Tehát próbáljuk meg úgy megközelíteni ezt a kérdést is szerintem, hogy a városnak sokkal jobb lesz az, hogyha nem egy  bocsánat  kutyapiszoktól hemzsegő, foltos és már nem is füvesített területként számontartható, XXI. századi szemmel semmiképpen nem valódi parkként üzemelő roncs az, amit a hátunkon hordozunk, hanem egy fantasztikus, valóban minden igényt kielégítő, gyönyörű, új parkot fogunk átadni a fővárosiaknak. Szerintem ez mindenkinek a hasznára lesz, és bízom abban, hogy a zöldpárt képviselői be fogják látni, amikor már a projekt véget ér, hogy ez egy valódi zöldprogram, amellett, hogy fantasztikus új kulturális intézményeket fog létrehozni.

Remélem, hogy ezt a konszenzust egyszer el fogjuk érni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 199 2019.02.25. 5:37  198-199

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kommunizmus áldozatainak emléknapján szeretném közelebbről megvilágítani, miként érvényesül a 72 évvel ezelőtt ezen a napon a független kisgazdapárti főtitkár, Kovács Béla szovjet hatóságok által történt elhurcolásával megkezdődött diktatúra áldozatai előtti emlékállítás napjainkban Kovács Béla szülőhelyén, Pécsett.Kovács Béla a majd’ minden magyar családot érintett és sújtott kommunista diktatúrának egyik szimbolikus, emblematikus áldozata, aki az 56 százalékos abszolút többséget szerzett politikai erő, a Független Kisgazdapárt országos főtitkáraként és parlamenti képviselőjeként szolgált, és mint ilyet, védte a mentelmi jog. Mégis az akkori kommunisták, semmibe véve az alkotmányos rendet és a hatályos törvényeket, a szovjet csapatokkal hurcoltatták el a vezető kormánypárti képviselőt. Akkoriban ez tipikus történetnek számított. A szélsőbalos vörös diktatúra pribékjei ugyanis mindenféle törvényes eljárás nélkül, osztályalapon, vagy közvetlen elődeikhez, a nácikhoz hasonlóan faji alapon  gondoljunk a svábokra  internáltak, koncepciós perbe fogtak, kivégeztek vagy a Gulag-Gupvi táborokba hurcoltak sok százezer magyar embert, túlnyomórészt civileket, akiknek egyharmada soha nem tért vissza.

Kovács Béla kisgazdasági politikus kisparaszti családban született 1908-ban, a ma már Pécshez tartozó Patacson. Ezért is tekintjük mi, pécsiek fontos történelmi, politikai identitásörökségünknek Kovács Béla hűségét, helytállását, példáját, amelyet megőrizni, továbbadni az utókor számára fontos feladatunknak tekintünk.

Tisztelt Ház! Hogy a pécsiek szabadság iránti fokozott érzékenységét, benne Kovács Béla ’45 utáni szerepét jobban megértsük, fel kell lapoznunk a száz évvel ezelőtti helytörténet lapjait. Kevesek számára ismert tény, hogy Pécs kis híján az I. világháború utáni osztozkodások martalékává vált, hiszen 1918 és ’21 között 33 hónapon át a várost elcsatolták Magyarországtól, szerb megszállás alatt állt. A trianoni döntés következtében Pécs városát ’920-ban vissza kellett volna adni Magyarországnak. De mivel a szerb megszállókkal kollaboráló 1919-es tanácsköztársasági menekültek magas számban húzódtak meg Pécsett, akik mindent megtettek, nehogy az addigra már Horthy által vezetett Magyarországhoz visszakerüljön Pécs, mert akkor felelniük kell a vörös terror alatti tetteikért, utolsó erejükkel a szerb kivonulást lassítandó még egy önálló bábállamot is kikiáltottak, és mindennel megpróbálkoztak. Azonban ’21 augusztusában a magyar csapatok bevonulásával Észak-Baranya és Pécs visszakerült Magyarország kebelébe.

Ilyen előzmények után a két háború között a harmincas években egészséges szemléletű parasztpolgári politikusként lépegetett a ranglétrán a kisparaszti birtokát folyamatosan gyarapító Kovács Béla. A II. világháború alatt a náciellenes függetlenségi mozgalom aktivistája volt, azaz szabadságvágya először a náci típusú barna diktatúra ellenében fogalmazódott meg. ’45-ben már a Kisgazdapárt országos főtitkára, politikai államtitkári megbízatást kapott, majd a nemzetgyűlési választásokon országgyűlési képviselői mandátumot szerzett. Hiába vállalta azonban élete kockáztatásával is a náciellenes tevékenységet, mivel ugyanúgy ellenezte a másik színű, a vörös diktatúrát és a szovjetek magyarországi jelenlétét, ő lett a kommunista diktatúra első koncepciós célpontja 1947-ben. Szovjetunióba történt elhurcolását, moszkvai börtönéveit még Sztálin 1953-as halálakor sem oldották fel. Csak ’55-ben szállították át magyarországi börtönbe, ahonnan ’56 áprilisában szabadult. A kilenc esztendeig tartó fogva tartás az egészségét nagyon kikezdte. Az ’56-os forradalom idején részt vett a Kisgazdapárt újjászervezésében, a forradalmi kormány földművelésügyi, majd államminisztere lett, de megromlott egészségi és lelkiállapota miatt ’59-ben, 51 éves korában elhunyt.

Szülőházát a tavalyi évben, 2018-ban Magyarország Kormánya és a Gulág Emlékbizottság támogatásával közel 50 millió forintból újjáépítette a pécsi önkormányzat. Az emlékház az elmúlt hónapokban a kommunizmus áldozatainak egyik legfontosabb zarándokhelyévé vált, mutatva, hogy a Rákosi-, Kádár-korszak milyen traumákat okozott Magyarország testén.

(15.20)

Mert el kell mondani az ifjúságnak az igazságot. Ezért is örülök, hogy ma az ő nevét viselő Kovács Béla Általános Iskolában vehettem részt Pécsett a megemlékezés ünnepségén, ahol illő és méltó, magas színvonalú emlékműsorokkal adóznak minden évben névadójuk emléke előtt. Merthogy nincs puha diktatúra. Nincsenek kis bűnök. A világtörténelem legnagyobb emberáldozatot követelő rendszere, a kommunizmus százmillió halottat hagyott maga után, köztük a magyarokat. A 714 kivégzett, a több száz sortűzáldozat, a politikai bebörtönzöttek tízezrei, a Szovjetunióba hurcoltak százezrei, a kitelepítettek, kulákosítottak, megerőszakoltak, megfigyeltek, a lelki terror áldozatai mind-mind azt üzenik: a XXI. század Magyarországában soha többé terror, soha többé idegen hatalmak diktátuma, soha többé jobb, bal, náci vagy kommunista diktatúra! (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 78 2019.03.19. 2:08  31-154

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A vita folyamatát figyelve úgy érzékelem, hogy a tisztelt ellenzéki képviselőtársaink felszólalásai rendre azt a tematikát követik, hogy valamiféle kritikai megnyilvánulással azért élnek (Csárdi Antal: Elnézést!), hogy megpróbáljanak találni ebben a támogatási programcsomagban olyan pontokat, amelyeket kevésnek ítélnek meg. (Z. Kárpát Dániel: Ezt hívják demokráciának!) Csárdi képviselő úr egymás után két körben is szólt. Az egyik kétperces hozzászólásában úgy fogalmazott, mintha kirekesztő volna ez a törvényjavaslat-csomag bizonyos társadalmi szegmensek irányába, most legutóbb pedig azt mondja, hogy a kritikát nem fogadja a kormány. Én pont az ellenkezőjét érzékeltem, hiszen államtitkár asszony élt azzal a lehetőségével, hogy az expozéjában részletesen kifejtett indítvány kapcsán egyébként az imént, többórányi vita után, megfogalmazta az önök felvetéseire a kormányzat válaszát. Tehát én pontosan egy konstruktív vita jeleit látom kibontakozni.Az önök részéről az a megfogalmazás, hogy is mondták, hogy ez kevés vagy még több kéne hogy legyen, olyan, mint a „Harminc. Mi harminc? Mi mennyi?”  én azt mondom, hogy harminc, te azt mondod, hogy negyven. Tehát értem, hogy az ellenzéki álláspont szemszögéből nem szabad megdicsérni egy kiváló kormány-előterjesztést sem, de legalább a legkisebb közös többszöröst talán érdemes lenne megkeresnünk. Z. Kárpát képviselőtársunknak egyébként a szakmailag felkészült felszólalásai mutattak olyan jeleket, hogy igenis keresi a lehetőséget arra (Derültség a kormánypártok soraiban.), hogy megtalálja az érdemi pozitívumait ennek az előterjesztésnek.

Azt hiszem, ez a jó iránya a vitának, és szerintem jobban teszik a saját szavazóik miatt, ha ezen a mezsgyén maradnak. Jó munkát! (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 114 2019.03.19. 15:07  31-154

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy kétségkívül  talán nem nagy szó azt mondani  ennek az évtizednek az egyik legfontosabb politikai filozófiát követő előterjesztését egy magyar irodalmi idézettel vezessem be, és ha sikerül, akkor majd a beszéd végén ennek az idézetnek a zárásával is megpróbálkozzak. Az idézet a közelmúltban, néhány nappal ezelőtt zajlott márciusi ifjak ünnepéhez kötődik, március 15-éhez, amennyiben 1846-ban Petőfi Sándor A magyar nemzet című versében így írt, versen belüli idézetként: „Élt egy nép a Tisza táján, / Századokig, lomhán, gyáván.” Ez a keserű múlt (Gréczy Zsolt közbeszól.), az a korszak, amely a reformkor idejét mutatja, természetesen számos irodalmi idézetben a nemzethalál vízióját bemutatta, gondoljunk csak az egyik legfontosabb költeményünkre, Vörösmarty Szózatára, amely egy tíz évvel korábbi, 1836-os vers, és abban pedig azt olvashatjuk, hogy „S a sírt, hol nemzet sűlyed el, / Népek veszik körűl, / S az ember millióinak / Szemében gyászköny űl.” Tehát nagyon fontos, hogy az akkori, a nemzetért hőn áldozni képes generáció érezte azt, hogy ha nem lesz változás, akkor valószínűleg a negatív tendenciák ennek a nemzetnek a végét fogják elhozni.

Azt hiszem, hogy ilyen értelemben egy másik évfordulós ünnepnaphoz  bocsánat, az nem ünnep  közeledvén két fontos dátum között vagyunk a mai vitában: március 15e után vagyunk pár nappal, és március 21e előtt vagyunk két nappal, az pedig az idei évben a századik évfordulója az ezredéves magyar államiság egyik legmélyebb időszakának, a Tanácsköztársaság kezdetének. Éppen száz esztendeje történtek a proletárdiktatúra véres napjai, amit az iskolában nekünk még kötelezően tanítottak mint dicsőséges magyar korszakot. És a mai napig azt kell érzékelnünk, hogy ez a fajta gesztusrendszer a különböző politikai filozófiák mentén (Gréczy Zsolt közbeszól.) itt van a parlament falai között, a XXI. században. Itt van a ’48-as márciusi ifjak, a reformkor felelős gondolkodása, és itt van a proletárdiktatúrás „mindent vegyünk el, mi az, hogy valakik kapnak, és akár tomboljunk és romboljunk” ideológiája is. Ezt nagyon fontos, hogy tetten érhetjük, mert, azt hiszem, a mai korszakban a választópolgárok pont e két kínálat közül tudnak választani, és a választópolgárok felelősen meg is teszik a választást. Nem véletlenül történik az, hogy 2010-ben, 2014-ben és 2018-ban nem arra szavaztak, tisztelt Gréczy képviselő úr, amit ön most itt védelmébe vesz, nem arra a nyolcéves politikára szavaztak, amit önök végeztek el (Gréczy Zsolt: Az amerikai külügy szerint csaltatok!), hanem egy merőben más, egy új politikára, aminek vannak eredményei.

Én azt hiszem, ha a miniszterelnök azzal a kifejezéssel élt ezen a héten itt a parlamentben egy önöknek adott válaszban, hogy ha lenne az a nemzeti minimum, hogy legalább a család kérdésében létrejönne valamiféle ellenzék-kormánypárt közötti nem egyetértés, hanem valamiféle együttgondolkodás, egy alapvető nemzeti minimum, amire vonatkozóan voltak olyan felszólalások itt az elmúlt órákban az ellenzék részéről, amelyek mutattak ebbe az irányba, azt hiszem, hogy ez megkívánható lenne. Hiszen ha tíz év múlva vagy huszonnyolc év múlva politikatörténészek, politológusok végig fognak tekinteni a rendszerváltás utáni Magyarország politikai évtizedein, és azt fogják mondani, hogy ’90-től 2000-ig az akkori politikai korszaknak ez és ez volt a hozadéka, aztán a 2000 és 2010 közöttinek megint volt hozadéka, és a 2010 és 2020 közötti korszaknak is valami hozadéka van, akkor a 2010-2020 közötti korszakban elég valószínű, már most látható, a kontúrjai itt vannak előttünk, hogy a családok, a magyar gyermekek váltak a legfontosabb értékké a politika számára.

Figyeljük meg azt, hogy a gyermek mint legfontosabb nemzeti érték milyen sok aspektusból kerül ide a parlament elé az elmúlt évtizedben. Gondoljunk bele abba, hogy a hároméves óvodáztatást önök is megsüvegelték, önök is elmondták, hogy igen, ez a szocializációs folyamatban nagyon fontos eredményt hozott, éppen a legrászorultabb családok gyermekeit tekintve, hogy már behozzuk őket abban a korban, amikor a szocializációjuk erősebben történhet. Vagy az, hogy az idei év szeptember 1-jével el fogjuk érni azt, hogy az összes iskoláskorú gyermek ingyenes tankönyvet kap a kezébe tankönyvcsomag címén. (Gréczy Zsolt: Ez nem jó!) Ez nagyon-nagyon jó. Hát, vitázhatunk (Gréczy Zsolt: Mészáros Lőrinc gyereke miért kap ingyen…?), elfogadom, hogy az ellenzék tisztelt képviselői azt mondják, hogy ez rossz (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.), de mégiscsak a családok kapják, ezt a gyermekek kapják, tehát a gyermek mint legfontosabb érték ennek az évtizednek a politikai üzeneteként benne van ez az intézkedés mint cseppben a tenger, ebben is benne van ez a politikai filozófia. Vagy ott van a gyermekétkeztetés, hogy folyamatosan hallunk olyan szirénhangokat vagy olyan hangokat, hogy a gyermekek bizonyos családokban, a szociokulturálisan hátrányos helyzetű területeken valóban éheznek, de mivel az ingyenes gyermekétkeztetés rendelkezésre áll, sőt most már szünetekben is (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.), tavaszi, téli és nyári szünetben is kapják a rászoruló gyerekek, ezért legalább azt fogadják el és ismerjék el, hogy az előző évtizedhez képest egy nagy előrelépés, hogy a gyermekek nem éheznek, mert kapnak állami étkezést, megkapják a tankönyvcsomagot, és a rezsicsökkentéssel a családi kifizetendő sárga csekkes havi kötelezettségük csökkent, 2010 előtt pedig nőtt. Tehát legalább ennyi konszenzusunk legyen (Gréczy Zsolt közbeszól.), hogy a családi támogatások köre ebben az évtizedben látványosan és drámai mértékben emelkedett. A családtámogatásnak sok-sok aspektusa van, a most idekerült törvénycsomag pedig nyilvánvalóan annak az akciótervnek a törvénycsomagja, amelyet a miniszterelnök hirdetett meg az idei, immár húsz éve tartó évértékelőben.

Az újabb támogatások tehát segítik a gyermekvállalást és segítik a gyermeknevelést Magyarországon. Hát mi lenne a cél, mi más lenne a célja ennek a kormányzati szándéknak, ha nem a gyermek és a gyermek közvetlen környezetének, annak a mikrotársadalmi egységünknek, amit családnak nevezünk és védendő értéknek tekintünk, legalábbis konzervatív politikai filozófiai irányból mindenképpen, mi lenne a célja, ha nem ez, hogy többet és jobban kapjon a gyermek és a gyermek mikrokörnyezete, a család? És természetesen erre iránymutatást is kaptunk  kaptunk tavaly április 8-án a magyar családoktól, amikor azt mondták, hogy ez a parlamenti összetétel négy évig így nézzen ki, ahogy most kinéz, hogy a kormánypárti padsorokban sok képviselő üljön, és az ellenzék részéről a listás helyeken pedig legyenek azok, akik el tudják mondani az aggályaikat egy-egy kérdésben, de az arányok önmagukért beszélnek. És természetesen azok az adatok, amelyekben feltűnik, hogy 2010-hez képest nyolc esztendő elteltével a családtámogatásokra fordított állami költségvetési forintok összege megtöbbszöröződött, ma már 2000 milliárd forint egy évben, az állami adóbevételből az újraelosztás révén nem másokhoz kerül, hanem a magyar családokhoz kerül az a pénz, ez a politikai filozófia, a kormányzati oldal politikai filozófiájának egyenes következménye, hogy az újraelosztás első számú győztesei, nyertesei a családok, a magyar családok.

(16.10)

Ezt hirdettük meg, ez volt az üzenetünk, és erre kaptuk a szavazati támogatásokat. És még egy nagyon fontos, messze reprezentatív felmérés, amikor 1 millió 400 ezer ember mégiscsak azt mondja a konzultációban, hogy én ezt az iránymutatást adom a kormánynak; kitöltöm, visszaküldöm, tehát aktívan részt veszek ebben, és elmondom a véleményem.

Lehet, hogy önöknek ez a politikai termék nem szimpatikus. Lehet, hogy azt mondják, hogy nem is annyi, mert annyi. Lehet, hogy azt mondják, hogy miért így töltöttem ki, miért nem úgy, lehet, hogy a kérdésfeltevés nem tetszik önöknek, de azért a kérdések elemzése és összegzése egyértelmű irányt mutat, hogy nem 60:40 arányban, hanem 99 vagy 97 kontra 1-3 százalék arányban a magyar emberek, akik aktivizálódtak, és közel másfél millióan visszaküldik ezeket az íveket, válaszolnak a kérdésekre, azok elmondják, hogy ez és ez a fontos a számukra.

Ez a törvénycsomag az emberek törvénycsomagja, mert ők kérték rá a kormányt. A kormány formába öntötte, és most nekünk felelősségünk volt, választási győzelem okozta felelősségünk, hogy behozzuk a parlament elé és megvitassuk. És ha önöknek ezzel vitájuk van, természetes. Az ellenzéknek az a szerepe, hogy kontrollt tartson és vitázzon az előterjesztéssel.

De hogy azt mondják, hogy ez egyébként kevés, ennél még sokkal több kell, azt szeretném mondani, hogy nem láttuk az önök családi programtervezetét. Nem tudjuk, hogy önök, ha esetleg kormányra kerültek volna, mit tettek volna. De ez a feltételezés kategóriája, közben pedig az a szomorú tapasztalatunk, hogy a baloldali kormányzások időszakából egyszer már 1995-ben, a Bokros-csomag idején szénné égették a magyar családokat. Mindent elvettek, ami a magyar családok megélhetéséhez és egészségéhez hozzájárult abban az időben.

Egyet tudtak tenni: a mantraként hangsúlyozott megszorításokat a magyar családok nyakába varrták. Majd utána ezt megismételték, amikor az újra önök által keletkeztetett nemzetgazdasági zuhanórepülés a 2006-os választás után megint…  2008-09-ben újra a magyar családoktól vettek el. Ne tessenek azt mondani, hogy a 2010 előtti kormányzás időszakában a magyar családokat jobban segítették! Elvették azt a kétszeres állami kamattámogatású forinthitelt, ami az otthonteremtést beindította, amiből 2002 után is még dübörgött a gazdaság. Az önök gazdasági minisztere mondta azt, hogy dübörög a gazdaság, és a pannon puma ugrál. Azt nem azért produkálta a magyar gazdaság, mert önök zsenik voltak, hanem azért, mert a 2002 előtti kormányzás megteremtette azokat a gazdasági feltételeket, hogy jó eredmények születtek. (Gréczy Zsolt többször közbeszól.) És aztán nyilvánvaló, hogy amikor 2004-ben eltörölték az állami kamattámogatású forinthitelt, jött helyébe a devizahitel, a kereskedelmi bankok devizahitele. Ennyit arról a tényről, hogy ki szabadította rá a magyar hazára a devizahiteleket.

És akkor még egy kérdésem van: ki az, akinek az lett a feladata, hogy az önök gyalázatos munkája következtében egymillió családot ki kellett menteni a devizahitelből? (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.  Gréczy Zsolt: Minden idők leggyengébb forintárfolyamát csináltátok.) Kik kellett hogy megtegyék azokat az intézkedéseket? Bocsássanak meg! (Moraj és közbekiáltások az ellenzéki pártok padsoraiból.) Erről csak ennyit szeretnék mondani, hogy önök elvégzik a piszkos munkát, és aztán itt marad a polgári kormányzás számára a maguk által okozott probléma megoldása.

Summa summarum, tehát ennek a történelmi felelősségnek a tudatában és birtokában azt kell hogy mondjuk, hogy mind a 10 millió forintos babaváró támogatás, ami most ennek a törvénycsomagnak része, államtitkár asszony részletesen szólt róla, mind pedig az a használt lakás vásárlására is igényelhető új kölcsön, amiről részletesen tájékoztatott bennünket államtitkár asszony, mind pedig a júliustól bővülő jelzáloghitel-csökkentés a második gyermek és a harmadik, majd többedik gyermek megszületésekor, valamint a két és fél millió forintos hétszemélyes autóhoz jutás a három- és többgyermekes családok esetében, mindegyik kedvezményt, mindegyik valami többletet ad, mindegyik segít a családokon.

Tehát nagyon kérjük, hogy erről ne úgy beszéljenek, hogy ennél még többet kéne adni, hanem legyen egy legkisebb közös többszörös, hogy legalább ennek örüljünk együtt, hogy a magyar gazdaság megtermeli ezeknek a feltételrendszerét, hogy a magyar emberek összekapaszkodnak, 800 ezerrel többen dolgoznak, mint 2010-ben, az adójuk növekedik, és ebből az állami bevételből a polgári kormány azt mondja, hogy jusson vissza a családoknak. Ez lenne a nemzeti minimum, hogy ebben egyetérthetünk, és ha ez így van, akkor reményeim szerint nem március 21-éhez, a proletárdiktatúrás, tanácsköztársaságos gesztusokhoz közelít Magyarország az előttünk álló időszakban, amelyek hangjai megjelennek sajnos itt a Házban, hanem sokkal inkább a március 15-és, a nemzet iránt felelősséget vállaló és a rossz számokban, a rossz adatokban, az 1981 óta romló demográfiai adatokból is vagy azokból az adatokból is sikeres jövőt kovácsolni szándékozó felelős, tetterős politikai filozófia érvényesüljön, ami pedig a március 15-éhez kötődő örökségünket szimbolizálja és mutatja fel most, ezekben a napokban.

Ezért zárom a soraimat, a gondolataimat a megkezdett versidézet befejezésével; merthogy Petőfi abban az 1846-os versében, amikor a nemzethalál vízióját tárta elénk, már idéztem a felszólalásom kezdetén, a zárógondolatai mégis pozitívra váltanak, azt mondja: „Oh hazám, mikor fogsz ismét / Tenni egy sugárt, egy kis fényt / Megrozsdásodott nevedre? / Mikor ébredsz önérzetre?” Petőfi várta tőlünk, a márciusi ifjak ezt várták tőlünk: tegyük meg, hogy büszkék legyenek majd az unokáink, hogy mi megtettük, amit kellett. Isten áldja meg Magyarországot! (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 118 2019.12.09. 5:19  117-118

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Lezajlottak az önkormányzati választások október 13-án, ezt követően október 31-ével megalakult Baranya megye székhelyén Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata. Komlón nem sikerült ilyen gyorsan önkormányzati testületi alakuló ülést tartani, hiszen az ellenzék megtámadta az eredményeket, a választási eredményt, és egy szavazókörben ismételni kellett. Az ismétlés eredményét is megtámadták, de erre már nem adott lehetőséget a bíróság. Így végül december 5-én ott is megalakulhatott a képviselő-testület.Tisztelettel szeretnék egy áttekintést adni az Országgyűlésnek arról, hogy azok az önmagukat civilnek beállító szervezetek, akik mind a két városban egyforma forgatókönyv szerint, már jól ismert helyi politikai arcokként civil szervezetbe tömörülve indultak el a választásokon, hogyan mutatták ki a foguk fehérjét már az alakuló ülésen vagy azt követően hamarosan.

Pécs városában a Mindenki Pécsért névre hallgató egyesület egyébként már az alakuló ülésen pártfrakciókra bomlott, tehát lehullott a civilség álarca már az alakuló ülésen. Kiderült róluk, hogy az antidemokratikus érzékeik sokkal erőteljesebbek annál, mint amiket ígérgettek a választások során. Tehát már az alakuló ülésen bizonyították, hogy alapvetően ők a hatalmat akarták, és semmiféle demokratikus érzékükről nem tesznek tanúbizonyságot ebben a hatalomgyakorlásban.

Mi is történt konkrétan? Az SZMSZ módosításában Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése arról döntött ellenzéki többséggel, hogy megszűnt a napirend előtti hozzászólások lehetősége. Kérdezem itt a parlamenti többségtől és a kisebbségtől, az ellenzéktől, hogy bárki is ezt demokratikus eszköznek tekinti-e. Továbbá megszüntették a bizottsági alelnöki tisztséget is. Mind ez idáig, amikor nem nyert egyetlen körzetet sem Pécs városában az ellenzék az elmúlt ciklusokban, akkor is a kormányzó többség biztosította az ellenzék számára, hogy minden bizottságba delegálhatott alelnököket. Ezt most elvették, és megszüntették a kisebbségbe szorult kormánypárti képviselők alelnöki ellenőrző funkcióját. Továbbá a levezető elnök, magyarul a polgármester részvételét a vitában lehetővé tette az új módosítás. Ez egy olyan demokratikus norma volt, hogy a levezető elnök levezető elnök volt, korábban a vitában nem vett részt. Még maga Toller László is és a későbbi polgármesterek is tiszteletben tartották ezt a szabályozást. Az új polgármester ezt már kidobatta az SZMSZ-ből.

Továbbá hevenyen hangoztatta az ellenzéki pécsi többség, hogy a város a polgármester által aláírt átadás-átvételi jegyzőkönyvvel szemben, amelyben az szerepel, hogy tartalékai, milliárdos tartalékai vannak a városnak, egyes megítélések szerint 4 milliárd feletti, más megítélés szerint 7 milliárd feletti tartalék, saját aláírását az új pécsi polgármester áthúzva már arról kiabáltak egy héttel az átvétel után, hogy több tíz milliárdos hiány van, és a csőd szélén áll a város. A csőd szélén álló Pécsett ugyanakkor ezzel egyidejűleg mesés ügyvédi átvilágítási díjakat helyeztek kilátásba, és minden önkormányzati cégnél milliós tételeket, esetenként többmilliós vagy tízmilliós tételeket fognak bezsebelni a város vezetéséhez közel álló ügyvédi irodák. Megjegyzem, a kampányban azt ígérte a polgármesterjelölt, aki most polgármester, hogy ingyenes lesz majd ez az átvilágítás, nem kerül pénzébe a pécsieknek. Erről is, úgy tűnik, hogy hazudtak.

Továbbá utolsó megjegyzés, hogy a saját fizetésüket is felemelték az alakuló ülésen és azt követően. Tehát a bizottsági részvételt és a bizottsági elnöki részvételt ma sokkal nagyobb fizetéssel díjazzák a mai többségi ellenzéki politikai erők, mint amilyen mértéktartó volt az elmúlt tíz évben a fideszes városvezetés idején az akkori önkormányzati tiszteletdíj. Magyarán, miközben politikai tisztogatásokat tartanak, nemcsak intézmény- és cégvezetőket váltanak le, hanem referenseket is, aközben saját fizetésüket emelik.

Komlón sem alakult másképpen a helyzet. Ott az eddigi kilenc év alatt kialakult gyakorlat szerint, mely szerint egy alpolgármester volt a város polgármestere mellett, a fideszes polgármestert most arra kényszeríti a többség, hogy két alpolgármester legyen, illetve nagyon elegánsan az eddigi 80 ezres bizottsági elnöki, frakcióvezetői fizetést, amit a Fidesz 80 ezer forintban határozott meg korábban, most 300 ezer forintra emelik.

Tehát Komlón is és Pécsett is, miközben a saját fizetésük megemelése, politikai kifizetőhellyé történő önkormányzati lezüllés zajlik, mindezzel egyidejűleg antidemokratikus fordulatot látunk. Reméljük, hogy a választók ezt is jól látják. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 45 2020.03.24. 14:35  29-62

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A mostani előterjesztést, amelyet Fekete Péter államtitkár úr jegyez, egy folyamat részének kell hogy tekintsük. Ez a folyamat az ellenzéki tisztelt vezérszónokok által iniciált politikai pillanatban indult el, valóban; a tavalyi év októberében, az önkormányzati választásokat követően, amikor egy párbeszéd indult el a főváros vezetése és néhány vidéki nagyváros vezetése, valamint a kulturális kormányzat között. Ez egy olyan párbeszéd volt, amiben a felek egyenrangúan arról diskuráltak, hogy hogyan lehet feloldani azt az évtizedes vagy akár a rendszerváltás óta az előadó-művészetben feszülő dilemmát, hogy az önkormányzati fenntartású előadó-művészeti szervezetek, közöttük a kiemelt és nemzeti besorolásnak örvendő, legmagasabb minőséget teljesítő kőszínházak finanszírozása  hogy is mondjam?  féloldalas. Féloldalas az önkormányzat kárára, az állam javára. Magyarán: a kőszínházi rendszer fenntartása és működtetése zömében ugyan önkormányzati feladat, de a többségi, a nagy többségi finanszírozó a kormányzat, azaz a magyar állam.

Ennek a feszültségnek a dilemmáit igyekezett feloldani az önkormányzati vezetők és a kormány képviselőjének folyamatos tárgyalása. És konszenzus született decemberben, amikor az előadó-művészeti törvény módosításával létrejött az a három kategória, amit az imént előterjesztőként államtitkár úr jelzett. Magyarán: vannak tisztán önkormányzati fenntartású és működtetésű, vannak tisztán állami fenntartású és működtetésű, vannak közös fenntartású és működtetésű intézmények a színházművészeti szervezetek körében. Azt gondolom, hogy ez egy konszenzusos végeredménye az október óta zajlott kétoldalú, kétirányú egyeztetési szándéknak. És most, az elmúlt három hónapban a finomhangolások időszakára került sor, amikor tételesen áttekintették, hogy mely színházakat kívánják az önkormányzatok az adott három kategóriában elhelyezni. Ez is egy tisztességes munka volt, amit elvégeztek az önkormányzati vezetők, és elvégzett a kulturális tárca. És ebből a finomhangolásból született  megjegyzendő, csupa nagybetűkkel  a Fővárosi Önkormányzat vezetésének kérésére az a megoldás, ami itt most törvénytervezet, törvénymódosítási tervezet formájában előttünk hever.

Miről van szó? Elhangzott már, csak röviden jegyezzük meg, hogy semmi másról nem szól a decemberi elfogadott törvénynek a mostani, friss módosítása, mint arról, hogy a közös finanszírozású színházak köréből a Fővárosi Önkormányzat kérésének megfelelően néhány színházat úgy szeretnének működtetni, hogy abban igazából a többségi állami finanszírozás legyen tetten érhető.

Az állam kész vállalni ezt a feladatot, hogy többségi finanszírozást biztosít az önkormányzat tulajdonában maradó színházak számára.

(11.20)

De tessék már mutatni egy olyan gazdasági társaságot (Tordai Bence: Ez nem gazdasági társaság!) vagy bármilyen intézményt, amelyikben egyébként a maradéktalan finanszírozást  100 százalékot adott esetben  az állam biztosítja (Tordai Bence: Óvoda, bölcsőde.), az önkormányzat megmarad tulajdonosként, de nem tesz hozzá adott esetben egy fillért sem a működéshez éves szinten, és nincs az a lehetőség, hogy a 100 százalékos finanszírozó egy egészen kicsi mértékig  amit a Fővárosi Önkormányzat egyébként elismert, és a vezetésük támogatónak ítélt , jelesül egy kicsi módosításig, a vezető kinevezéséig, az ő fegyelmi eljárási kérdéseiig vindikálja magának az állam a jogot a működtetésből.

Egészen pontosan a módosításban az szerepel, hogy a kinevezési jogkört venné át az állam, a vezetői megbízás jogkörét, a felmentést, a vezetői megbízás visszavonását, az összeférhetetlenségi megállapítást, a fegyelmi eljárás megindítását és a fegyelmi büntetés kiszabását. Tipikusan a munkáltatói jogkörök az egyszemélyű színházigazgató fölött az államhoz kerülnek át. Teljesen logikus lépés és logikus döntés, és a tárgyalások, a finomhangolások, a három hónapos tárgyalások eredménye és következménye ez, hogy ha kéri az önkormányzat, adott esetben a főváros, hogy legyen teljes támogató működésben éves szinten sok száz milliárdos  milliárdos!  mértékben az állam, akkor minden más fenntartói jogosítványt megőrizve, a tulajdonjogot megőrizve ezt az egy apróságot, hogy az első számú felelős vezetőt, aki felhasználja az állami pénzek 100 százalékát, őt az állam nevezze ki és mentse fel, átadja az államnak.

Ebbe belehozni, belekeverni a tisztelt ellenzéki felszólalók köréből a kultúrharcot meg az arroganciát, nem is értem. Illetve értem, merthogy politikát kell csinálni mindenből, és a tegnapi fiaskó után, hogy az ellenzék a magyar emberek 94 százalékos igényével szemben nem szavazta meg azt, hogy a leggyorsabb és leghatékonyabb választ adja a kormányzat a koronavírus okozta helyzetre Magyarországon, és a veszélyhelyzet meghosszabbítását minél gyorsabban el lehessen érni, most érthető, hogy politikailag valamiféle új frontokat nyit az ellenzék, s megpróbálja önmaga igazát igazolni.

De nagyon rossz pályán van, szerintem, mert olyan tételmondatok hangzottak el az iménti vitában, amik már persze túlfeszítik az előterjesztés határait, amikre nem lehet nem reagálni. Engedjék meg, hogy először is hadd deklaráljuk azt, hogy a kultúra szabadsága  amit önök az imént számonkértek a vezérszónoki körben ellenzéki oldalról  1990 óta biztosított Magyarországon. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az egyszerűen nem mond igazat. Tessék megnézni a színházak kínálatát! Tessék megnézni a különböző rendezési elveket és üzeneteket! Tessék megnézni az előadások látogatottságát! A kultúra és a színházművészet szabadsága, köszöni szépen, kitűnően, jól van, él és virágzik Magyarországon, soha nem volt jobban. A „tűrni-tiltani-támogatni” kádári időszakhoz képest egy fellendülő, prosperáló konjunktúrában van a színházművészet, és ebben bármilyen izmusok benne foglaltatnak.

Azt mondja a volt kormányfő, Gyurcsány Ferenc frakcióvezető úr  szó szerint idézem az iménti felszólalását -: hogyan kell Budapesten szabad európai kultúrát, színházművészetet teremteni? Tisztelettel jelentjük: a szabad európai színházművészet és kultúra jelen van Budapesten. Tessék elmenni bármelyik színházba, tessék megnézni olyan előadásokat, amik kemény kormánykritikát megfogalmaznak! Hogyne lenne szabad a színházművészet?! Hogyan tetszenek arról gondolkodni, hogy a kultúráért felelős államtitkár, a mindenkori államtitkár beleszól, hogy milyen rendezések legyenek, és hogy majd eldönti a miniszterelnök, hogy milyen rendezések lehetnek Magyarországon? Ez olyan szintű szamárság, hogy én azt gondolom, hogy aki ilyet mond a parlamenti jegyzőkönyvbe, az jó, ha visszajön és korrigálja ezt a kijelentését.

További idézet: ki nem állhatják  mármint hogy a kormányoldal  a független, szabad értelmiség létezését, mondotta Gyurcsány Ferenc. Engedelmet kérek, egy számadatot hadd mondjak el most az előadó-művészet egy másik területéről, a számomra oly kedves zeneművészet területéről. Gyurcsány Ferenc frakcióvezető úr miniszterelnöksége időszakában, 2010 előtt a legmagasabb minőséget képviselő magyar szimfonikus zenekar, a Budapesti Fesztiválzenekar állami finanszírozása, tessenek megkapaszkodni, 400-430 millió forint volt. Napjainkban, az elmúlt öt-hat évben az Orbán-kormány fölemelte a korábbi 400-430 milliós állami támogatást 1 milliárd 150 millió forintra. Ma háromszor akkora állami támogatásban részesül az a szimfonikus zenekar, amelynek vezetője rendre visszatérően kritizálja az Orbán-kormányt és a fennálló magyar demokráciát. Tessék már komolyan venni a saját mondataikat! Ilyet mondani, hogy ki nem állhatja a kormányoldal a független, szabad értelmiség létezését, és elnyomja! Az ellenkezője az igaz: háromszoros támogatást ad a mostani kormány a kormánykritikus értelmiség és művészvilág létezéséhez, kvalitásos alapon. Ez tényszám. Ezt tessenek megcáfolni! Tessék idejönni és azt mondani, hogy ez nem igaz! Az hazudik, aki ezt cáfolja, és aki az ellenkezőjét állítja!

Engedjék meg, hogy arra is reagáljak, hogy az Európai Unió pénzei és a kultúra összefüggései. Lehet, hogy Gyurcsány Ferenc frakcióvezető úr felkészítő anyagában a Demokratikus Koalíció stábja hibát követett el, de hát akkor tessék visszajönni és elnézést kérni: az Európai Unió nem ad pénzt a kultúra finanszírozására, nincsen benne az operatív programokban a kultúra finanszírozása, sajnos, magyarán ezzel nem tudunk számolni. A magyar nemzeti források, az állam által visszaosztott források tudják finanszírozni a nemzeti kultúrát. És hogyan finanszírozzák az elmúlt tíz esztendőben, mondjuk, a színházművészetet? Úgy, tisztelt képviselőtársaim, hogy  egy másik számadatot is mondok önöknek  tetszenek tudni, mennyi volt az utolsó teljes balliberális kormányzás időszakában a színházjegyvásárlás száma Magyarországon, 2008-2009-ben? 4,5 millió színházjegyet vásároltak akkor Magyarországon. 4,5 millió színházjegyet egész Magyarországon. Tetszik tudni, hogy a két évvel ezelőtti, lezárt és minősített adatok szerint mennyi színházjegyet vásároltak Magyarországon, nyolcévnyi jobboldali, konzervatív, polgári, keresztény kormányzás után? A 4,5 millióval szemben 7,1 millió színházjegyet vásároltak Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy az Orbán-kormány időszakában 55-60 százalékkal megnövekedett a színházjegyvásárlás Magyarországon. És e mögött, minden előadás, minden pluszelőadás és minden plusz kísérletező színház mögött mi van ott? Állami támogatás van ott. Nem európai uniós pénz, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, egy fillér európai uniós pénz sincsen benne. Magyar nemzeti forrás, amit az Orbán-kormány adott oda a színházaknak. Azt állítani, azt mondani, hogy a kormány nem támogatja, nem finanszírozza, azt kell mondanom, hogy tetten ért hazugság. Soha ilyen mértékű támogatása tehát a színházművészetnek nem volt Magyarországon, ezt kell hogy mondjuk; az biztos, hogy az elmúlt 30 évben nem.

Egy zárógondolat arról, hogy milyen prés van az önkormányzatokon  hallottuk , hogy nem tudja finanszírozni a színházait. Tisztelt képviselőtársaim, ne legyünk amnéziások: prés akkor volt a színházművészeten meg az önkormányzatokon, amikor eladósodtak az önkormányzatok, mert a kötelező feladatukat nem tudták finanszírozni. Az önkormányzatok eladósodása 2010 előtt volt jellemző. Pécsről el tudom mondani, hogy a Gyurcsány Ferenc képviselő úr mellett ott ülő Tóth Bertalannal együtt városi képviselőként láthattuk, hogy 40 milliárdos adósság jött össze sajnos az önkormányzat nyakán, amit az Orbán-kormánynak kellett kiváltani, mert a feladatok megmaradtak, de a finanszírozás csökkent az önkormányzatoknál.

Ma egészen más jellemző. Ma a finanszírozás arra a feladatra, amit el kell látniuk az önkormányzatoknak, biztosított. Úgyhogy nem lehet arra hivatkozni, hogy nincs pénz kultúrára. Ma arra van pénz, amire feladatfinanszírozásként az önkormányzat pénzt kap az államtól, és amit megteremt saját bevételt.

(11.30)

Nagyon bízunk abban, hogy ez az apró módosítás, amit egyébként az ellenzéki oldal indított el, és alapvetően egy közös tárgyalás eredményeként született, végül elfogadást nyer, és bízunk abban, hogy tovább fog virágozni ugyanígy a színházművészet Magyarországon, ahogy az elmúlt tíz évben óriási lendületet kapott az Orbán-kormányok működése következtében.

Bízom abban, hogy Tordai Bence képviselő úr, aki abban a pártban politizál, amely a főpolgármestert adja, meg tudja erősíteni ezeket az adatokat és információkat. Mindenkinek azt a javaslatot teszem, hogy támogassák a törvénymódosítást. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 59 2020.03.24. 1:02  29-62

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Egy ügyrendi javaslattal szeretnék élni: ha lehetséges, akkor a KDNP időkeretének a Fideszhez történő átsorolását kezdeményeznénk tisztelettel. Érdemben pedig a témához kiegészítésként, L. Simon képviselő úr, államtitkártársam, korábbi államtitkár elődöm szavait kiegészítve, úgy, hogy egy korábbi kulturális miniszter elnököl: érdekesen alakult ki a mai vita.

Az ellenzéki felszólalók eltávoztak a teremből, de mégis nagyon fontos elmondanunk, hogy soha ilyen jó állapotban a színház-finanszírozás nem volt Magyarországon. Kérem, hogy legalább ennyit méltányoljanak.

És azt a riogatást, amit Tordai Bence elvégzett, miközben becstelennek nevezte a kormánypárti képviselőket, amit visszautasítunk, tehát azt a riogatást, hogy nem lesz majd fizetésük a színházművészetben dolgozóknak, ezt is vonják vissza, mert a kormány éppen tegnap intézkedett arról, hogy mindenkinek stabil legyen a megélhetése. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 254 2020.04.27. 5:17  253-254

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem lehet más kifejezéssel illetni Pécs polgármesterének elmúlt bő egy hétben tett kijelentéseit és cselekedeteit, mint hogy ámokfutást végez az a polgármester, aki 2019. október 13-át, az őszi önkormányzati választásokat megelőzően esküdözött és hitet tett amellett, hogy szakmai munkát szeretne majd folytatni polgármesterként, és semmiképpen nem kíván politizálni. Hat hónap alatt elpárolgott ez az ígéret és ez a fogadalomtétel, és mára az országos politizálás és a kormányellenes kirohanások egész sorozata követte egymást Péterffy Attila pécsi polgármester szájából. Ez egy nagyon szomorú tettenérés. Az országos és a helyi médiumok egész sora különböző szalagcímekkel illette ezt az ámokfutást: abba rúg bele Péterffy, ahonnan a segítséget kapja; levélben szólították fel a Zsolnay Örökségkezelőt, hogy fizessen már mint a POSZT, Pécsi Országos Színházi Találkozó kft.-je; iszonyatos bénázás folyik a POSZT körül, de nem kizárt, hogy szándékosan; nyílt levélben fordult Hoppál Péter Péterffy Attila polgármesterhez; páros lábbal szállt bele a kormányba a polgármester, pedig az állam állja a pécsiek szórakoztatását; ha elesnek Pécs kulturális zászlóshajói, oda a város hírneve és a szórakozás is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan városról beszélünk, Pécs városáról, amelynek a történelmi előzmények miatt talán csak a fővároshoz mérhető kulturális intézményrendszere alakult ki. Nem véletlen, hogy 2010-ben az ország történetében elsőként Pécs vállalhatta Magyarország egészének reprezentálását az „Európa kulturális fővárosa” program alkalmával. Az azt megelőző, gazdag intézményrendszer létrejötte, majd a 2010-es évad kapcsán felépült új intézmények és kubatúrák eredményezték azt, hogy valóban a vidék Magyarországának legsúlyosabb, legnagyobb intézményhálózata és fenntartandó épületei, struktúrái állnak rendelkezésre Pécs városában.

A rendszerváltás óta eltelt 30 esztendőben a 2016-os év és a harmadik Orbán-kormány hozta el azt az ünnepi pillanatot, amikor végre, átlátva a kulturális decentralizáció fontosságát, a kormányzat döntést hozott, hogy nemcsak a budapesti kulturális intézmények finanszírozásában vállal szerepet az állam, és fordul oda támogatóként, hanem a pécsi, nagyméretű, egy város kötelező feladatait messze meghaladó kulturális intézményrendszer finanszírozásában is jelentős szerepet vállal. Ebből a vállalásból éves szinten megújítandó finanszírozási megállapodás született.

Az idei finanszírozási megállapodás azonban nem tudott még létrejönni. A kulturális kormányzat csomagban tárgyalt a pécsi városvezetéssel. A csomag egyik fontos része a Pécsi Nemzeti Színház, amely az idei esztendőben 125 éves, tehát egy és negyedszázados jubileumi évét ünnepli, ha tudja ünnepelni, merthogy a krónikák szerint olyan még nem fordult elő, hogy például bérfizetés ne történt volna a Pécsi Nemzeti Színházban. Ma pedig az 50 millió forintos banki hitelkeretéből 48 millió forint ki van már aknázva a Pécsi Nemzeti Színházban, tehát előfordulhat, hogy akár bérfizetési problémák is keletkezhetnek a teátrumnál, amennyiben a kormány-város megállapodás a város hibájából a következő napokban nem jön létre.

(16.50)

Ugyanilyen mulasztásos hiba, hogy a város a januári kormányzati ajánlatot a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. finanszírozására nem fogadta el mindeddig, amely intézmény vagy amely cég egy hatalmas portfóliót kezel, a világörökségi helyszínektől a Kodály Központon és a Zsolnay Kulturális Negyeden át még számos kisebb intézményegységet, benne a Pannon Filharmonikusokat.

Az összes portfólióelem működtetéséhez 1,9 milliárd forint többlet-, a normatíván felüli állami különtámogatást ad évenként megújított szerződés keretében a kormányzat. Ebben azonban, azt mondta a kulturális tárca, hogy célszerű lenne, hasonlóan egyébként a 6-7 évvel ezelőtti döntéshez, amikor az állam tulajdonba vette a Filharmónia Magyarország Kft.-t, és pécsi székhelyű, de állami tulajdonú kft.-vé tette, ugyanígy kellene talán eljárni a Zsolnay Örökségkezelővel. Ez a megállapodás is várat magára.

Bízunk abban, hogy az ámokfutás véget ér, és a kompromisszumot végre a polgármester megtalálja a kulturális kormányzattal, és elmegy a fekete felhő a város fölül. Mindenkinek ez az érdeke. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)