Készült: 2019.10.18.22:05:08 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

305. ülésnap (2013.09.24.), 184. felszólalás
Felszólaló Bana Tibor (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:45


Felszólalások:  Előző  184  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BANA TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Jómagam az uniós források felhasználásával kapcsolatban kívánom ismertetni a Jobbik Magyarországért Mozgalom képviselőcsoportjának véleményét a zárszámadási törvényjavaslattal, valamint az ezzel összefüggő állami számvevőszéki véleménnyel kapcsolatban.

Mindenekelőtt le szeretném szögezni azt, hogy valóban igaz, hogy a tavalyi évhez képest kevesebb hiányossággal találkozhatunk, hiszen emlékeztetném a tisztelt Országgyűlést, hogy a tavalyi zárszámadás során az Állami Számvevőszék az uniós fejlesztések fejezeti kezelésű előirányzatoknál elutasító véleményt fogalmazott meg. Most nem ez a helyzet, ettől függetlenül azért nagyon sok problémáról beszélhetünk, elég utalni a kifizetések közelmúltbeli leállítására.

Szeretném kiemelni, hogy a tavalyi költségvetésben megjelenő európai uniós források ismételten alacsonyabban teljesültek a tervezetthez képest. Ez összességében azt jelenti, hogy az 1817 milliárd forint helyett 1367 milliárd forint került kifizetésre, és az ennek az összegnek a legnagyobb részét kitevő nemzeti stratégiai referenciakeret vonatkozásában pedig 1426 milliárd forinthoz képest 1071 milliárd forint ez a szám, vagyis nagyjából 25 százalékos alulteljesülésről beszélhetünk. Sok kifizetés áthúzódott tehát 2013-ra.

Maga a jelentés ennek hátteréül a kiemelt projektek csúszására, a kivitelezések, a közbeszerzési eljárások elhúzódására, továbbá a kedvezményezetti oldalról elmaradó számlabenyújtásra hivatkozik mint legfőbb háttérre. Így aztán, azt gondolom, mindenképpen szükségesek további lépések ezen a területen. Történtek intézkedések egyébként, de ezek nem elegendőek, hiszen láthatjuk azt, hogy több operatív program esetében jelentős kifizetési elmaradásokkal szembesülhetünk, magas a forrásvesztés kockázata jó néhány OP vonatkozásában.

Ha az egyes operatív programokat külön megvizsgáljuk, akkor mindenképpen jelentős szórásról beszélhetünk, hiszen például a gazdaságfejlesztés operatív program, vagy éppen a regionális operatív programok, a regionális fejlesztési operatív programok vonatkozásában viszonylag jó helyzetről beszélhetünk, bár hozzáteszem, hogy a ROP-ok esetében nem mindegyik kapcsán igaz ez. De ha megnézzük például a közlekedési operatív programot, a környezet és energia operatív programot, a társadalmi megújulás operatív programot vagy éppen a társadalmi infrastruktúra operatív programot, akkor ezeknél már sokkal rosszabb helyzettel szembesülhetünk.

Nézzük meg a konkrét adatokat! Az államreform operatív program és elektronikus közigazgatás operatív program kapcsán 34-36 százalékos arányról beszélhetünk a kifizetések kapcsán. Itt azért mindenképpen megjegyezném, hogy ezek a kisebb összegű OP-ok közé tartoznak. Az igazán nagy problémát az jelenti, hogy a már említettek, tehát a KEOP, a KÖZOP, a TÁMOP és a TIOP vonatkozásában is hasonlóan rossz helyzettel találkozhatunk. A KEOP esetében, amely a második legnagyobb összegű OP, 1485 milliárd forint állna itt rendelkezésre, 20,5 százalék ez a bizonyos mutató.

(15.30)

De nem sokkal jobb a KÖZOP helyzete sem, 40,6 százalék az az arány, ami az 1877 milliárd forintból kifizetésre került tavaly év végéig. Ez a legnagyobb összegű operatív program egyébként. A harmadik legnagyobb összegű, a TÁMOP esetében is alig valamivel alacsonyabb ennél, vagyis valamivel alacsonyabb ennél még ez a mutató, 39,4 százalék. A TIOP-nál pedig, amelynél 587 milliárd forint áll rendelkezésre, itt 38,7 százalékos aránnyal találkozhatunk 2012. december 31-éig.

Mindez különösen aggályos akkor, ha hozzátesszük azt, hogy az idei év a tervezési időszak utolsó kötelezettségvállalásra lehetőséget biztosító esztendeje, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy december 31-éig meg kell történniük a szerződéskötéseknek. Amennyiben nem kellő hatékonysággal, nem megfelelő eredményességgel fog ez zajlani, akkor jelentős forrásvesztéssel szembesülhetünk ebben a vonatkozásban.

Bizony alá kell azt húzni, hogy minden komoly fogadkozás, minden jelentős kormányzati ígéret ellenére továbbra is problémákról beszélhetünk az uniós források felhasználásával, valamint azok gyorsításával kapcsolatban. El kell ismerni azt, hogy történt előrelépés ezen a területen, de dacára minden intézkedésnek, minden kormányrendeletnek, továbbra sem állnak jól a kifizetések.

És itt azért azt is érdemes hozzátenni a kép teljessége céljából, hogy az sem jelenthet megoldást, ha kizárólag a gyorsítást tartjuk szemünk előtt mint célt, mert adott esetben ez azzal párosulhat, hogy nem gazdaságélénkítő célokra, hanem felesleges beruházásokra költjük el a pénzeket. Sajnos, ilyen példákkal is számtalan esetben találkozhatunk.

Nézzük meg, hogy összességében milyen állapotokkal szembesülhetünk. Tavaly év végéig, tehát 2012. december 31-éig a rendelkezésre álló 8209 milliárd forintból 3342 milliárd forint került kifizetésre. Ez 40,71 százalékos arányt jelent. A szerződéssel lekötött összegnél ez a mutató 77,4 százalék. Mindez jelentősen elmarad az időarányostól. Ha nézzük a mai napot, akkor az mondható el, hogy a már említett 8209 milliárd forintos támogatásból 4321 milliárd forint van kifizetve, ami 52,64 százalékot jelent.

Szeretnék kitérni az Állami Számvevőszék egyik megállapítására, amely elég komoly sajtóvisszhangot kapott az elmúlt időszakban. Mire gondolok? A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség belső kontrollrendszere nem biztosította azt, hogy csak átlátható szervezet részesüljön támogatásban. Ezzel kapcsolatban az ÁSZ tett is egy javaslatot az NFÜ elnöke számára, miszerint biztosítania kell az államháztartási törvény szerinti átláthatóságot, és meg kell alkotni ehhez kapcsolódóan a megfelelő kontrollrendszert is.

Összességében elmondható az, hogy a rendszer mindenképpen további javításra szorul. Mire gondolok? Egyrészt egyszerűbbé, kevésbé bürokratikussá kell tenni a pályázati rendszert. Mindez különösen igaz akkor, amikor így 2013 vége felé közeledve a következő tervezési ciklus előtt állunk. S tudom azt, hogy kormányzati oldalról, valamint kormánypárti oldalról ezzel kapcsolatban már hangzottak el elképzelések, ami üdvözlendő, hiszen fontos lenne az, hogy a 2014-2020-as ciklusban minél produktívabban, minél eredményesebben tudjuk felhasználni a rendelkezésünkre álló uniós támogatásokat.

A Jobbik azt is fontosnak tartja megjegyezni, hogy a költségvetés végrehajtása során a számszerűségen túl azt is szükséges lenne elemezni, hogy az uniós pénzek kezelése során az illetékes hatóság milyen felfogásban könnyíti vagy adott esetben nehezíti meg a források hatékony felhasználását. Az itt fennálló súlyos hiányosságokra utal ugyanis a feladat irányítását átvett államtitkár, Lázár János bírálata is, amely nyár végén hangzott el, aki fontosnak tartotta megjegyezni az, hogy mindenképpen szemléletváltásra van szükség, vagyis nem Brüsszel érdekeit kellene Magyarországon képviselni, hanem Magyarország érdekeit kellene a lehető legteljesebb mértékben érvényesíteni Brüsszelben.

A Jobbik ezzel a felfogással természetesen egyetért, mindemellett nagyon sajnálatosnak tartjuk azt, hogy az eddigiek során az a káros szemlélet volt jellemző, amelyre Lázár államtitkár úr is utalt. Nem véletlen, hiszen, ha belegondolunk abba, hogy 2004. május 1-je óta, uniós csatlakozásunk óta nagyon sok esetben átgondolatlanul lettek elköltve a pénzek, akkor egyáltalán nem húzhatunk egy pozitív mérleget a mögöttünk hagyott közel egy évtized kapcsán. Hiszen rengeteg alkalommal presztízsberuházásokra mentek el ezek a támogatások, ahelyett, hogy a kis- és középvállalkozások, a hazai vállalkozások helyzetbe hozását állítottuk volna a középpontba.

A 2014-2020-as időszak kapcsán éppen ezért különös jelentősége van annak, hogy a gazdaságfejlesztést állítsuk a fókuszba, és ezzel kapcsolatban is hangzottak el a kormány részéről, valamint a Fidesz részéről ígéretek, konkrét számot is megjelölve, miszerint a pénzek 60 százaléka ilyen célokra fog majd elköltésre kerülni. Mi bízunk benne, hogy ez valóban így lesz, hiszen a Jobbiknak az az álláspontja, hogy a munkahelyteremtő, foglalkoztatásnövelő beruházásokat kell előtérbe helyezni, mivel ezek járulhatnak hozzá érdemben a magyar gazdaság élénkítéséhez.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy egy területre még kitérjek néhány gondolat, néhány perc erejéig. A kutatás-fejlesztés témakörére gondolok. Itt is előhoznám az ÁSZ-nak az egyik bírálatát, miszerint a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség nem számolt el határidőre a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap alapkezelői díjával. A hozzám eljutott információk alapján azóta ez megtörtént, és pont került ennek az ügynek a végére, de mégis egy olyan komoly hiányosságról beszélhetünk, amelyet, úgy gondolom, hogy mindenképpen meg kellett itt említenem.

Miért is gondolom azt, hogy megérdemel néhány percet a kutatás-fejlesztés témaköre? Azért, mert meggyőződésem - és a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak határozott véleménye -, hogy hazánk versenyképességének növelését csak akkor tudjuk elérni, ha ezen a területen komoly fejlesztéseket hajtunk végre. Már csak azért is lenne ez kiemelt fontosságú, mert a következő, többéves pénzügyi ciklusban emelkedni fognak a kutatás-fejlesztési és innovációs források. Meg kell tehát ragadnunk ezt a lehetőséget, és mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy a kis- és középvállalkozások innovációs tevékenységét serkentsük, hiszen ezek járulhatnak hozzá újabb munkahelyek teremtéséhez.

Ha megnézzük ugyanis, akkor ezen a területen messze elmaradunk az európai átlagtól, így aztán elmondható, hogy komoly előrelépésre, átfogó strukturális reformra lenne szükség ezen a területen. A vállalatok innovációs aktivitása ugyanis nemzetközi összehasonlításban nagyon gyengének nevezhető, és ez különösen igaz a közepes méretű s kiemelten a kisvállalati körben. Van tehát teendő ebben a vonatkozásban is.

Ahogy arra már utaltam, most, 2013 végén, amikor erről a kérdésről beszélünk, akkor már mindenképpen szemünk előtt kell tartanunk a következő tervezési időszakot, amelynek kapcsán azért azt érdemes megemlíteni, hogy itt kormányzati oldalról egy nagyon komoly propaganda zajlott az elmúlt időszakban azzal kapcsolatban, hogy milyen nagy sikereket tudtunk felmutatni Brüsszelben. Azért mi jóval árnyaltabban látjuk ezt a kérdést, hiszen ha megnézzük a kohéziós forrás mennyiségét, akkor elmondható, hogy az mintegy 20 százalékkal csökken az eddigiekhez képest, 25,7 milliárd euró helyett 20,4 milliárd euró fog rendelkezésre állni ilyenformán. Persze a valósághoz hozzátartozik, hogy az eredeti javaslatnál valóban jobb eredményt tudtunk elérni, de azért egy 20 százalékos csökkenés kapcsán, azt gondolom, hogy kellő túlzás nagy sikerről beszélni.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom összességében úgy értékeli, hogy Magyarország uniós tagsága ráfizetéses. Nem állítjuk azt, hogy nettó befizetők lennénk, azt viszont igenis mondjuk, hogy nettó ráfizetői vagyunk az Európai Uniónak. Ezért is jöttünk elő már több alkalommal azzal a javaslattal, hogy átfogóan, a közvetett hatásokat is vizsgálva vonjunk egy EU-mérleget. Sajnos, ez nem került támogatásra kormánypárti oldalról. Mi a magunk részéről természetesen vizsgálódásokat folytattunk ezen a területen, és úgy vélem, hogy ha visszatekintünk a mögöttünk hagyott lassan tíz évre, akkor valóban elmondható az, hogy egyáltalán nem következett be az a pozitív előrelépés, amelyet az európai uniós csatlakozás előtt mind a Fidesz, mind az MSZP ígért a magyarok számára.

Összességében pedig, zárásként azt is szeretném aláhúzni, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom mint nemzeti ellenzéki párt, úgy véli, hogy mindenféleképpen át kellene értékelni az Unióval való viszonyunkat. Hiszen a választópolgárok nem erre az Unióra mondtak igent a 2003-as népszavazás során.

(15.40)

Nem arra az Unióra mondtak igent, amely egyre egyértelműbben és egyre nyíltabban veszi fel a szuperállami berendezkedés irányát, ezért a magunk részéről azt gondoljuk, hogy igenis népszavazás során kellene megkérdezni a magyarokat arról, hogyan képzelik el hazánk jövőjét az Európai Unió keretein belül: egy központosított, az európai egyesült államok irányába ható és ebbe az irányba egyre nagyobb, egyre erőteljesebb léptekkel haladó Unió keretein belül képzelik el Magyarország jövőjét, vagy a nemzetállamok önrendelkezését kellő mértékben biztosító, nemzetek Európája koncepció keretein belül. Azt gondoljuk, ez azért is lenne különösen fontos, mert ebben az irányban egyre komolyabb társadalmi igénnyel találkozhatunk, itt elég megnézni a közelmúltbeli közvélemény-kutatásokat, így azután jó lenne, ha biztosítanánk a lehetőséget a magyarok számára, hogy ilyenformán kinyilvánítsák ebben a témakörben a véleményüket.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.




Felszólalások:  Előző  184  Következő    Ülésnap adatai