Készült: 2020.07.09.10:24:52 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 62 2014.05.26. 10:03  55-67

DR. APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Meglehetősen vegyes javaslatot tárgyalunk most, vannak benne egyértelműsítő, pontosító rendelkezések, vannak olyanok, amelyek a kormány beszámolókészítési kötelezettségét érintik, és ezekre különösebb részletességgel nem térnék ki. Sokkal fontosabb három témakör: az ülésvezető elnök szavazati joga, a túlterjeszkedő javaslatokkal kapcsolatos szabályozás, illetőleg az előbb már többek által firtatott négyötödös szabály.

Kezdjük a végén, kezdjük ezzel a bizonyos négyötödös szabállyal! Valóban, az igazság ahhoz az érveléshez áll közelebb, amit Bárándy képviselő úr az előbb elővezetett, nevezetesen önök egy relatív négyötödös szabályt akarnak megalkotni, a jelen lévő négyötödhöz szabják majd a házszabálytól való eltérést. Ezzel nem lenne problémánk, ha nem lennének ilyen rosszak a tapasztalataink. Ha az valóban egy kivételesen ritkán alkalmazott szabály lenne, valóban csak különösen indokolt esetekben, akkor nem lenne ezzel különösebb probléma, csak az elmúlt ciklusban is volt olyan időszak, amikor ezt notóriusan alkalmazták, tehát abszolút a permanens, házszabálytól való eltérésekben élték ki magukat. Ebben is megmutatkozott az, hogy itt nem törvényalkotás folyik a szó legnemesebb értelmében, hanem törvénygyártás, az abszolút mennyiségi szempontok, amelyek jelentősen rontják a minőséget. Ennek ékes példája volt a mai igazságügyi bizottsági ülés is; semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek, pontosan ugyanott folytatják, a szó rossz értelmében véve is, ahol nem sokkal ezelőtt abbahagyták.

Másrészt pedig ennek azért lehet valami előnye is, ugyanis ez jóval nagyobb fegyelmet fog megkövetelni valamennyi ellenzéki párttól, hiszen ha az ellenzéki frakciók - függetlenül pártszínektől, ideológiáktól - fegyelmezetten, teljes létszámban itt vannak, akkor nem biztos, hogy keresztül tudják vinni, mert önök között azért inkább gyakoribb a hiányzás, többen hiányoznak, és akkor valóban komoly konszenzus kell ahhoz, hogy a négyötöd meglegyen. Bár hozzáteszem, hogy minden olyan esetben, amikor ez az ország, illetőleg az emberek érdekeit szolgálja, szolgálta, akkor a Jobbik eddig is támogatta ezeket a házszabálytól való eltéréseket, és ezután is fenn fogjuk tartani ezt a jó szokásunkat. Amikor azonban az ország és az emberek érdekeivel ellentétes szabályozásról volt szó, akkor nyilván nem támogattuk. Számunkra ilyen egyszerű, ez a zsinórmérték a továbbiakban is meg fog maradni, amikor annak akár egy árvíz vagy bármilyen más természeti csapás esetén indokoltsága van, akkor biztos, hogy a Jobbik nem fog akadályt gördíteni a házszabálytól való eltérés elé. Ugyanakkor amikor személyre szabott jogalkotásokkal fogunk találkozni, amikor azt látjuk, hogy az amúgy is erős túlhatalmukat akarják tovább betonozni, akkor bizony keresztbe fogunk feküdni a házszabálytól való eltérésnek, pontosan azért, hogy ne tudjanak vég nélkül mindent megcsinálni.

Ami a túlterjeszkedő javaslatokat illeti, az egy meglehetősen érdekes helyzet, amivel megint csak több tucat alkalommal találkoztunk a 2010-14-es ciklus idején, nevezetesen, hogy abszolút össze nem tartozó, egymással semmilyen kapcsolatban, összefüggésben nem lévő javaslatokat tárgyaltak, vegyítettek. Egy konkrét példát hadd mondjak a sok közül, amikor a képviselők jogállásáról szóló törvénnyel együtt tárgyalták a gázenergiáról szóló törvény bizonyos módosításait, vagy éppen fordítva, semmi köze nem volt egyiknek a másikhoz; valaki későn ébredt, valakinek még eszébe jutott valami, valakinek megfájdult a lába vagy éppen egyéb testrésze, és akkor benyújtották ezeket a javaslatokat, amelyek megint csak a kutyakomédia vagy bábszínház kategóriába tartoznak, aláássák a törvényalkotás tekintélyét, aláássák a jogalkotást, meg mindent, amit parlamentarizmusnak hívunk.

De végül és nem utolsósorban felteszik az i-re a pontot az ülésvezető elnök szavazati jogával. Dicsérem én is Gulyás Gergőt, hogy legalább részben őszinte tudott lenni, amikor azt mondta, hogy tulajdonképpen a kétharmadhoz van erre szükség, nagyon szépen, irodalmian becsomagolta ezt, oly módon, hogy esetleg a gyanútlanabb választópolgárok ezt megint kanyar nélkül be tudják venni. A lényege az, hogy éppen 133 mandátummal megvan a kétharmaduk, és ha az ülésvezető elnök nem szavazhat, akkor főleg az abszolút kétharmados törvényeknél, például az önök által gránitszilárdságúnak tartott Alaptörvény módosításánál éppen meglegyen a kétharmados többségük, mert ha vélhetően az önök szeretve tisztelt vezére köztársasági elnök akar lenni 2017-ben, akkor ha egy prezidenciális rendszer irányába akarunk elmozdulni, nagyon sokszor hozzá kell majd nyúlni az Alaptörvényhez. Tehát létfontosságú az önök számára, hogy megint átszabják az önök által gránitszilárdságúnak hívott, valójában tejszínhab-könnyűségű vagy purhabkönnyűségű Alaptörvényt. Erről szól tehát a történet.

Valóban az a fő kérdés, hogy ha 24 évig nem tűnt ez fel egyikőjüknek sem, sem a baloldalnak, sem pedig önöknek, akkor vajon miért most kellett előráncigálni. Hát azért, mert most volt rá szükségük. Itt hadd emlékeztessem önöket arra, hogy hányszor hackelték már meg a választási rendszert és a magyar parlamentarizmus alapvető szabályait, amit ha ellenkező előjellel tettek volna, nem az önök előnyére, hanem az önök kárára például baloldali vagy liberális kormányok, akkor biztos, hogy közel hasonló véleményeket fogalmaznának meg, mint mi, jobbikos képviselők.

Kezdhetjük azzal is, hogy hogyan alakították ki a választókerületek határait, hogyan alakították a választókerületek településszerkezetét, a választókerületek számát, az egyéni és az országos listás mandátumok arányát, hogyan alakították ki a mandátumkiosztás szabályait, gondolok itt elsősorban a győzteskompenzációra. Ezzel mindjárt hét grátisz mandátumhoz jutottak, és megteremtették azt a borzasztóan igazságtalan rendszert, hogy bizonyos szegmensben a választópolgárok akarata nem egyforma, adott szavazat másfélnek vagy kettőnek számít akkor, amikor "a győztes mindent visz", önök által bevezetett igen-igen antidemokratikus elv alapján, önök a győzteskompenzációval 126 helyett most 133-an ülhetnek itt.

Senki nem vitatja, hogy önök bármilyen választási rendszerben az április 6-i választásokat megnyerték volna. Mielőtt még nagyon felháborodnának és a vérnyomásuk megemelkedne, ezt a korrektség kedvéért természetesen el kell mondanom. Nincs vita, önök megnyerték a választásokat. Egy arányosabb és igazságosabb rendszerben is megnyerték volna, csak éppen biztos, hogy nem kétharmaddal. Ennek nagyon nagy jelentősége van, hiszen ismerve az önök kapkodását, a sokszor belsőleg és az önök belső köreiben a normálisabb képviselők által kritizált jogalkotási tempót, nem igaz az, hogy önök mindent elvégeztek az Alaptörvény és a sarkalatos törvények kapcsán - dehogyis! Ez egy olyan jolly joker, egy olyan aranyrészvény, ha így tetszik, amihez mindig jó hozzányúlni, ha éppen ott van a spájzban. Nagyon nem mindegy tehát, hogy 133 mandátumuk van vagy 132, vagy éppen csak 126, főleg ha az egész rendszert át akarják alakítani Orbán Viktor egyéni ambícióihoz és további karriervágyához, karrierelképzeléseihez kötődően. Éppen ezért azt mondani, hogy bár kétségtelen, hogy egy vastag feles többséggel így is, úgy is megnyerték volna a választásokat, de azt mondani, hogy ez egy demokratikus, arányos, európai, legfőképpen igazságos vagy akár az igazságoshoz közel álló választási rendszer, ezt a legnagyobb túlzással sem lehet kijelenteni.

(16.30)

És amikor azt látják, hogy még ez sem elég, akkor hozzányúlnak a házszabályi rendelkezésekhez: most már az ülésvezető elnöknek is legyen általános szavazati joga. Eddig ugye, csak szavazategyenlőség esetén szavazhatott az ülésvezető elnök, most már szavazhat majd, ha úgy tetszik, általános jelleggel is. Furcsa a parlamenti matematika, furcsa, hogy pontosan 133 mandátummal ezt elérték, megszerezték, bár adja a Jóisten, hogy hátha lesz olyan időközi választás - lehetőleg még 2017 előtt -, amikor reményeink szerint a nemzeti radikális ellenzék le tudja önöket vinni éppen eggyel, mondjuk, 133 alá; ha többel, akkor annál jobban fogunk örülni. Már csak azért is, hogy kompromisszumokra kényszerüljenek, már csak azért is, hogy ne gondolják azt, hogy önöké a világ, ne gondolják azt, hogy az idők végezetéig ez így fog menni. Mert egyrészt a jegenyefák nem nőnek az égig, másrészt a leghosszabb út is véget ér egyszer. Hát, ez egy régi dakota mondás vagy kínai bölcsesség vagy régi szatmári paraszti bölcselet. Kinek-kinek ízlésére vagy jó meggondolására, mentalitására bízom, hogy ezt hová sorolja be.

Mindenesetre tudom, hogy az empátia nem politikai kategória (Dr. Schiffer András: Az se!), de gondolják azt el, hogy 2002 és 2010 között a szocialisták ezt művelték volna önökkel vagy akár ennek csak a töredékét! Önök is ordítottak volna Brüsszelben meg Strasbourgban, önök is - már többször mondtam ezt - visítottak volna, mint az orbáncos malac, nem kicsit, hanem nagyon, nem ritkán, hanem nagyon gyakran (Derültség a Jobbik padsoraiból.), de amikor az önök érdekeivel szemben áll, akkor felháborodnak, akkor betörik a fejük, és nem tudják elviselni. De amikor önök csinálják, akkor az teljesen természetes.

Tehát legalább legyenek őszinték, legyenek gerincesek, legyenek korrektek! Mondják azt, hogy kérem szépen, megtesszük, mert megtehetjük, és akkor ne hivatkozzunk itt nemzetközi gyakorlatra meg nemzetközi jogi összehasonlító elemzésekre, ne menjünk itt bele egyetemi tananyag szintjén, hogy hol van általános szavazati joga a levezető elnöknek, hol van csak szavazategyenlőség esetén, mert példákat erre és annak az ellenkezőjére is lehet hozni. Mondják azt, hogy hatalomtechnikai okokból önöknek erre égető nagy szüksége van, létszükséglet önök számára, hogy meglegyen a 133 szavazatuk adott esetben. És akkor ne menjünk bele ilyen mesebeszédekbe, legyünk őszinték egymással, és ne folytassák azt, amit az utóbbi időben már megtanultunk, pontosabban, az elmúlt négy évben, hogy ha egy kicsit nem figyelnek oda, akkor mindjárt igazat mondanak. Legyenek folyamatosan őszinték, beszéljünk nyíltan, beszéljünk egyenesen, mi sem most jöttünk a 6.20-assal, nekünk sem első ciklusunk már, úgyhogy próbáljunk egymással nyíltan és őszintén - és nemcsak a plenárison, hanem a bizottsági ülésen is.

Ráadásul a parlamenti mandátumarányoktól függetlenül, a képviselői jogállástól, a mandátumszerzés módjától függetlenül, a jogállásból fakadó egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel próbáljuk egymást egyenrangú partnernek tekinteni, és nem azt feltételezni a másikról, hogy balekok ülnek önökkel szemben, vagy olyanok, akik nem látnak át a szitán már a javaslat beadása után néhány perccel.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból. - Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 87 2014.06.02. 11:24  56-124

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is felhívnám, felszólítanám arra az előterjesztőt, a még itt jelen lévő előterjesztőt, meg általában a kormánypárti képviselőket, hogy bocsátkozzanak velünk érdemi vitába, ugyanis az elég furcsa képet mutat, hogy Gulyás Gergely már rég elhagyta az üléstermet, Rogán Antal hol félszegen ücsörög itt, hol a telefonját nyomogatja, s már a rezsi-Rambó is rég köddé vált. Kivel vitatkozzunk? A kormány elmondta, hogy még nem tekintették át, illetve a kormány jelen lévő képviselője nem tudott kormányvéleményt, kormányálláspontot mondani. Akkor megint csak az üres, majdnem üres vagy éppen kiüresedett padsoroknak meg falaknak beszélünk.

Nagyon sok gond van ezzel a törvényjavaslattal, az előttem felszólalók ezt lényegileg már fölsorolták vagy megemlítették. Az őszinteséget hiányoljuk, ez a sok baj közül az egyik vagy talán az egyik legfőbb. Ha leírták volna azt az indoklásban, hogy a baloldal visszatérését, további erősödését, esetleg a baloldali többség kialakulását akarják megakadályozni, akkor ezt persze lehet kinek-kinek a szája íze meg érdeke szerint így vagy úgy minősíteni, de legalább őszinte lenne, mert gyakorlatilag csak erről szól ez a történet, semmi másról.

Másrészt pedig van itt egy elég sunyi rendelkezés, vagy egy különös sunyiság, amit egy hosszú rendelkezésben rejtettek el, ez pedig az összeférhetetlenségi szabályok módosítása. Erről egyébként még nem esett szó. Elképzelhető, hogy a fővárosban vagy a fővárosi kerületekben kisebb jelentősége van, bár ebben sem vagyok biztos, hiszen csak a mátészalkai választókerületben az elmúlt hetekben több városi rangú település és több község esetében is számos helyről lehetett hallani, hogy jelenlegi fideszes képviselők, iskolaigazgatók, igazgatóhelyettesek, egyéb oktatási intézményvezetők, orvosok vagy egyszerű pedagógusok komoly nyomást gyakoroltak, illetőleg kérésözön érkezett a Fidesz-központba abba az irányba, hogy most szembesültek azzal, hogy önök 2010-ben, egyébként nagyon helyesen, összeférhetetlenné tették 2014 őszétől kezdődő hatállyal az előbb felsorolt tisztségeket az önkormányzati képviselői tisztséggel, és most, amikor az országgyűlési és az EP-választások után a narancsos köd némileg kezd feloszlani egyesek agyáról és szeme elől, szembesültek azzal, hogy elveszíthetik az önkormányzati képviselői mandátumukat, hiszen ha mégis megszerzik, akkor dönteniük kell, hogy képviselők akarnak maradni, és akkor felállnak az iskolaigazgatói székből, vagy fordítva.

(17.40)

Nagyon helyesen érveltek négy évvel ezelőtt amellett, hogy több esetben komoly érdek-összeütközést jelent, akár olyan meghasonláshoz, egy feloldhatatlan önellentmondáshoz vezethet az, ha valaki éppen a saját intézményével kapcsolatban, még ha az nagyobb részt állami irányítású vagy állam által átvett intézmény is, a saját intézményével kapcsolatos döntést kell meghozzon önkormányzati képviselőként. Egyébként, biztos vagyok benne, hogy a községektől a fővárosi kerületek szintjéig bárhol előfordulhat. És most, engedve ennek az, úgy gondolom, igen nagy számú lobbizónak, ennek a lobbitevékenységnek, ráeszméltek sajnos, észrevették azt, hogy nincs annyi emberük, akikkel tudnák helyettesíteni a különböző testületekben ezt a sok iskolaigazgatót és iskolaigazgató-helyettest, magyarul nagyon sok egyéni képviselői mandátumot kockáztatnának, főleg a tízezer feletti városokban, nemes egyszerűséggel és rossz magyarsággal kifejezve visszacsinálják az egészet, és újra azt mondják, hogy nem összeférhetetlenek ezek a tisztségek.

Egyszerű példa, közvetlen példa: Mátészalka esetében gyakorlatilag a fideszes többség, úgy, ahogy van, megszűnne, köddé válna, hiszen a jelenlegi egyéni fideszes képviselők nagyon jelentős része, fejben számolok, legalább fele vagy talán több mint fele iskolaigazgató vagy igazgatóhelyettes. Nem beszélve egy érdekes összeférhetetlenségi esetről - bár az talán inkább polgármesteri szinten lehet a gyakorlatban is probléma -, az orvosok esetéről. Mert talán még egy képviselői tisztséget, legalábbis egy kisebb településen, gond nélkül elláthat valaki orvosként, de eddig is nagy problémát okozott, ha valaki orvosként, akár társadalmi megbízatásban, mert tudok ilyen példát mondani szintén a választókerületemből, polgármester is volt. Ennek gyakorlatilag az lett a következménye, hogy sem orvosa, sem polgármestere nem volt igazából az adott településnek, mert egy fenékkel egyszerre két lovat vagy több lovat nem lehetett megülni, és gyakorlatilag sem az orvosi, sem a polgármesteri feladatait nem tudta ellátni.

Kérdezném megint önöket, hogy ha 2010-ben úgy látták, hogy helyes megszüntetni egyes gazdasági szervezeti vezetők, pedagógusok, iskolaigazgatók kettős tisztségét, illetőleg összeférhetetlenséget mondtak ki ezen vonatkozásban az önkormányzati képviselői tisztséggel összefüggésben, akkor most mi annak az indoka, mi változott annyit az elmúlt négy évben, hacsak nem az általam előbb elmondottak, hogy most úgy látják, mégsem összeférhetetlen, mégsem szükséges ezeket módosítani.

Mi a véleményük arról, hogy a főpolgármesteri vagy kerületi polgármesteri ajánlások száma milyen aránytalanságot mutat akár vidéki városokhoz, akár közepes méretű városokhoz, akár megyei jogú városokhoz viszonyítva? Vagy mégis, a hatalomtechnikai indokokat leszámítva, mi annak az indoka vagy annak alátámasztottsága, hogy így kell átalakítani a főváros rendszerét - hogy visszatérjünk a legfőbb vitatémára -, vagy hogyan akarnak különböző ellentmondásokat feloldani?

És ezután már bele sem merek abba gondolni, hogy mi történik akkor, ha majd a ciklus közbeni közvélemény-kutatási adatok az önök számára, reményeink szerint, egyre kedvezőtlenebb képet mutatnak. Hogyan fogják majd az országgyűlési választási rendszert átalakítani? Milyen arcátlanságokat fognak merni elkövetni? Szerintem ez gyakorlatilag korlátlan számú, és ma még a mi fantáziánkkal is felfoghatatlan vagy elképzelhetetlen az, hogy hogyan fogják esetleg az egyéni vagy a listás mandátumok arányát megváltoztatni, tovább csökkenteni vagy esetleg újra megemelni a parlamenti képviselők létszámát, a választókerületek összetételét, határait hogyan fogják meghúzni, akár egy-egy választókerület vonatkozásában is, ahogy éppen az aktuális érdekeik diktálják. Önök szerint ez meddig tartható, meddig vihető?

Hát persze, egyszerű a válasz: addig, amíg éppen egy mandátum híján megvan a kétharmaduk. Hátha a Jóisten megadja, amit már a múltkor is mondtam, hogy lehetőleg a ciklus első felében elveszítik ezt az egy mandátumot egy időközi egyéni országgyűlési képviselői választáson, mert nem érdemlik ezt meg. Mert látható, hogy nem nemes célokra használják, nem a főváros vagy az önkormányzati rendszer megreformálására, nem arra, hogy tanulva az elmúlt négy év ámokfutásából, normális párbeszédet folytassanak - ha már akkora demokratáknak tekintik magukat - az ellenzéki pártokkal. Ha más nem, a bölcs előrelátás vezérelje önöket, hogy most már előbb-utóbb csak véget ér ez a kétharmados út, és jobb akkor elkezdeni a kompromisszumok irányába mutató magatartást, még mielőtt erre ténylegesen rákényszerülnének. Nem. Önök nem tanulnak, önök tényleg folytatják egyébként, ezt az ígéretüket, úgy látszik, beváltják. Ha mást nem, a kedves vezető is ebbe az irányba mutató kijelentéseket tett, és úgy néz ki, hogy a kedves vezető jóváhagyásával történik mindez.

Ami ellen még ellenzéki korukban tiltakoztak volna, attól most tízszer nagyobb disznóságokat követnek el. Gondolkodás nélkül, gátlástalanul, korlátok nélkül. Pedig látom egyébként némelyikőjükön, hogy valószínűleg ugyanúgy nem tetszik önöknek sem. Legalábbis akikben még maradt, szorult valami jó érzés, nem tetszik önöknek sem ez a fajta hatalomtechnikai célú módosítás, szinte hétről hétre, és ez a hatalmas ámokfutás, amit ugyanúgy tovább folytatnak. Ugyanott folytatják, ahol néhány héttel vagy néhány hónappal ezelőtt, a választási kampányt megelőzően abbahagyták. Önök szerint meddig lehet ezt még tartani, hol személyre szabottan, hol éppen adott választásra szabottan? Jelen esetben, mondjuk, a fővárost érintve hoznak javaslatokat.

Emlékszünk, 2010 júliusában Győr megyei jogú városra szabtak egy javaslatot, akkor ugyanis összeférhetetlenséget akartak kimondani, ha jól emlékszem, először három éven belül a honvédségtől, a rendőrségtől, hivatásos állományú vagy hivatásos szervektől, hivatásos állományi jogviszonyból leszereltek esetében. Aztán rájöttek, hogy ez nem kedvez a győri polgármesterjelöltjüknek, és rögtön megváltoztatták úgy a szabályt, hogy ebbe mégis bele tudjon férni. Tehát valami egészen elképesztő, hogy hol Győr, hol Budapest, nem tudom, mi lesz a következő, de válaszokat akarunk arra kapni, hogy mi indokolja ilyen értelemben a fővárosi választási rendszer átalakítását, mi indokolja az összeférhetetlenségi szabályok igen sunyi és egyébként országosan a választások végeredményét nagyon jelentősen befolyásoló megváltoztatását. De ezzel egyébként önmagukról is kritikát mondtak, mert önök is tudják, hogy még egyszer annyi alkalmas - hát, már amennyire alkalmasak a mostani helyi képviselőik - képviselőt nem fognak tudni előrángatni vagy előhúzni a cilinderből a következő néhány hónapban, egyszerűbb tehát újra engedni őket, egyszerűbb tehát, ha újra rajtvonalhoz állhatnak.

És egyszer s mindenkorra szeretném, nagyrészt Dúró Dórához kapcsolódóan, ha befejeznék ezt az egyéni meg listás elmélkedést. Emlékeztetném önöket arra, hogy 1990-ben és 1994-ben milyen választási eredményeket is értek el önök. Ha jól tudom, ha jól emlékszem, akkor a Fidesz 8,92 százalékos eredményt ér el 1990-ben, 5,5 százalék körüli eredménnyel épphogy bennmaradt, utólagosan is nagy sajnálatunkra, 1994-ben az Országgyűlésben. Egyetlenegy egyéni mandátumot nem szereztek, kivétel nélkül minden emberük listáról került be. Ha ezt a két összesített százalékos eredményt összeadjuk, azt látjuk, hogy a Jobbik 2010-ben, amikor először önállóan mérettette meg magát listán, lényegesen többet szerzett 2010-ben, mint önök '90-ben vagy '94-ben összesen. És önöknek húsz év kellett ahhoz, hogy "önálló" erőként egyáltalán választást nyerjenek. Mert ha '98-ban nincs Torgyán Jóska bácsi meg a 78 visszaléptetett kisgazdajelölt, akkor nem koronázzák királlyá Orbán Viktort '98 tavaszán, az biztos. 2002-t, 2006-ot már nagyon jól tudjuk. Húsz-huszonkét év kellett önöknek, hogy bevegyék a fővárost, másrészt pedig hogy érdemben igazából nagy számban tudjanak egyéni mandátumokat nyerni. Akkor nem hivatkoztak arra, hogy az országos listáról bekerült képviselők pártkatonák vagy pártkáderek lennének. Hát, kérem szépen, önök az egész országot egy politikai gödörré tették gyakorlatilag, mert Tarpától Sopronkőhidáig tele van fideszes politikai káderekkel! Úgy látszik, a kádertemetőkkel csak akkor van probléma, ha azok nem fideszesek. Ha fideszesek, akkor megint minden megengedett. És önök így alakítják át az egész rendszert, és jól tudjuk, hogy az egyéni mandátumok vagy az egyéni jelöltek versenyében, akár az országgyűlési, akár az önkormányzati választáson, ahogy Dúró Dóra nagyon helyesen elmondta, a pártpreferenciák döntenek, az esetek 99,9 százalékában.

És ha akkor önöknek nem dörgölték az orruk alá, hogy nahát, csak többségében listáról kerültek be, élén azzal az Orbán Viktorral, aki, ha jól emlékszem, 1994-től kezdve egyéniben már meg sem próbált elindulni, tehát még csak kísérletet sem tett vagy mert tenni arra, hogy egyéni mandátumot szerezzen, akkor legalább itt ez a vita arra jó legyen, hogy fejezzék ezt be, hogy itt az országos meg egyéni mandátumok között vagy az országos és egyéni listás mandátumot szerzett képviselők között akár jogok, kötelességek vagy lehetőségek tekintetében bármilyen különbséget is merészeljenek tenni.

Visszakanyarodva pedig, ismételten felszólítanám arra a jelen lévő Rogán Antalt, hogy kapcsolódjon be a vitába, és érdemben válaszoljon az ellenzéki képviselők felvetéseire.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 95 2014.06.11. 15:08  78-120

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár magam Szilágyi György képviselőtársamhoz hasonlóan Ferencváros-szurkoló vagyok, de Szilágyi Györgyhöz hasonlóan a felszólalást valamennyi magyar szurkolói csoport, különösen a szervezett szurkolói csoportok védelme érdekében megteszem. Tehát nemcsak a Fradi-tábor, hanem ugyanúgy a diósgyőriek, a nyíregyháziak, az újpestiek, a kispestiek, a fehérváriak és sorolhatnám még hosszan, a magyar táborok érdekében szólalok fel, tiltakozásomat kifejezve, tiltakozásunkat kifejezve; ha már a szurkolói csoportokkal nem volt bátorságuk leülni, mert Kubatov Gábor rettegve sunnyog a Ferencváros táborától, nem igazán szeret azokkal találkozni, abból a közösségből találkozni, amelyből szurkolói értelemben ő maga is vétetett, hanem Vas Imre mögé álcáz be ilyen javaslatot. És ha már itt tartunk, már akkor gyanút fogtam, amikor láttam, hogy Vas Imre képviselő úr a javaslat benyújtói között van, mert bár őt Schiffer képviselő úr univerzális, multifunkciós képviselőnek minősítette, ez egy nagyon udvarias és enyhe megfogalmazás. Vas Imre rengeteg extrát vállal itt a Fidesz-frakcióban immár ötödik esztendeje, a legdurvább, a leggátlástalanabb, legkeményebb, az emberi jogokat leginkább sértő javaslatokat is bátran bevállalja, aláírja gondolkodás és gátlás nélkül.

Először jönnek a jogi, szakmai érvek, ellenérvek a javaslattal szemben. Bizonyára már önök is hallottak olyan intézményről, amit Alkotmánybíróságnak hívnak, nem ismeretlen önök számára a fogalom. Ugyanígy ismerik az adatvédelmi biztos jogintézményét nyilvánvalóan, feltételezem, több mint 20 éves politikai pályafutásuk során találkoztak már ezekkel a szakkifejezésekkel. Az ő véleményüket sem kérték ki, az ombudsman véleményét sem kérték ki, az érdekvédelmi szervezetekét sem, legfőképpen a fő érintettekét, a szurkolócsoportokét; valószínűleg a gazdasági társaság meg a mutyiháttér véleményét azt nagyon jól kikérhették a háttéregyeztetések során. Hallottak már olyanról, hogy a szükségesség, az arányosság alkotmányos alapelvei. No, most ez totálisan ellentmond egy csomó alkotmánybírósági döntésnek, ugyanis ami ebben a javaslatnak titulált förmedvényben szerepel, tisztelt hölgyeim és uraim, az szükségtelen, aránytalan, rendkívül drága, totálisan értelmetlen és felesleges. Azon csodálkozom, hogy nem sorolták fel a mintavétel teljes spektrumát, tehát lehetett volna még talplenyomatot, hajmintát, különböző testnedvmintákat venni, kivezényelhetnének a meccsekre bombakereső kutyákat, hogy vegyenek szagmintát, esetleg egy speciális fogászati berendezéssel fogmintát, ha leég a stadion, akkor tudják azonosítani az áldozatokat.

Tehát hová süllyedünk?! Kérem szépen, ha most Sztálin élne, térden állva, sírva könyörögne a receptért. Ez az ultramodern technológiával kombinált tömény, vegytiszta bolsevizmus, amit önök ebben a javaslatban leírnak. Lehet, hogy önök futballbarátok a társaságiadó-kedvezmény révén, de szurkolóellenesek, szurkológyűlölők és hangulatgyilkosok, ezt vegyék tudomásul! Nem tudom, hogy a VIP-szektorokon kívül a B-középben szervezett csoportok keretein belül, a szervezett szurkolás keretein belül a felszólaló kormánypárti képviselők közül hányan szerepeltek, hányan vettek részt. (Dr. Vinnai Győző jelzésére:) Egy jelentkező van, egy becsületmentő, igen, már van Vinnai képviselő úr részéről. Nagyszerű, tartsa meg ezt a jó szokását! Én a VIP-szektorba soha nem mentem, ha rajtam múlik és valami váratlan csapás nem történik, akkor nem is fogok menni. Én 1995-96 óta mindig a B-középben voltam, mindig szervezett keretek között szurkoltam, és tudják, az a véleményem - és vissza fogok térni a jogi, szakmai érvekre -, bár tapasztaltam, megéltem jó pár dolgot az elmúlt 15-20 esztendőben, de soha nem a szurkolóktól, még akár az ős rivális Újpest szurkolóitól sem kellett igazából tartani, soha nem a szurkolóiktól tartottam, sokkal inkább tartottam azoktól a most is a stadionokban nagy számban garázdálkodó, növekedési hormonokkal telepumpált, biztonsági medvének csúfolt grizzly medvéktől, akik pszichikai és fizikai terrort alkalmaznak a szurkolókkal szemben.

Kérdezzék meg csak Kubatov-listás Gábor képviselőtársukat, hogy milyen közeli kapcsolatban van azzal a személlyel, aki 15 évet ült emberölésért! Ez a személy meg a Game over csapata megjelent akkor a Fidesz-székháznál, amikor tini testalkatú fiatalokat kellett terrorizálni, önöknek nem tetsző fiatalokat. Ilyen barátai, közeli ismerősei, haverjai, cimborái vannak az önök tisztelt Kubatov Gáborának. Jobb lenne, hogyha ezzel foglalkoznának, meg azzal foglalkoznának, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy a tavaly őszi, a Népstadionban - bocsánat, Puskás Stadionban - megrendezett Ferencváros-Újpest mérkőzésen olyan személyt sikerült azonosítani, akit, mit ad Isten, ismét a legsúlyosabb bűncselekmény, emberölés bűntettének megalapozott gyanúja miatt büntetőeljárás hatálya alá vontak.

(13.40)

Megszüntették vele szemben az előzetes letartóztatást, szabadlábon védekezik, és bekerült abba a biztonsági személyzeti körbe, amely a szurkolókat volt hivatott, hát nemcsak úgy kordában tartani, hanem adott esetben keményen megrendszabályozni. És ha nem kerülnek elő felvételek, ha nincs kinn a meccsen, a Fradi-táborban a meggyilkolt fiatalember féltestvére, akkor ez az egész nem derül ki. Azóta ezt az "úriembert" kipenderítették, de ki tudja, hány bűnöző, vagyon vagy élet elleni bűncselekményeket megvalósító bűnöző lehet ezekben a különböző biztonsági cégekben. Azokban a magáncégekben, amelyek majd kezelni fogják ezeket az adatokat, a vénalenyomatot, a tenyérlenyomatot, az ujjlenyomatot, meg én nem tudom, még milyen lenyomatokat, meg íriszképet, meg isten tudja, hogy miket.

Gyakorlatilag egy ilyen science fiction az egész, amit önök ide leírtak, bár bizonyára jól fognak tejelni a Fidesznek meg néhány emberüknek azok a cégek, amelyek majd, kíváncsi leszek, hogy milyen közbeszerzési, jogi környezetben fogják ezeket a megrendeléseket megkapni. Mert vagy hamarosan találkozunk a közbeszerzési törvény azon módosításával, amely majd egy mentességi szabályt fog tartalmazni, vagy majd adott esetben a Rendészeti bizottság ad egy egyedi felmentést a közbeszerzési kötelezettség alól. Mindenesetre biztos, hogy lesz egy nagyon szűk kör, amely még az unokája jövőjét is meg fogja oldani ebből a projektből, és az már önöket abszolút nem érdekli, hogy a lényeg fog elveszni a meccsekről. Miközben szükségtelen, aránytalan, alkotmánybírósági döntésekbe ütköző, emberi jogokba ütköző, alapvető emberi jogi normákba ütköző - pedig önök elvileg erre papíron nagyon érzékenyek voltak még néhány évvel ezelőtt, főleg ellenzéki korszakukban - törvényeket elfogadnak, mert sajnos úgy látom, hogy el fogják fogadni, addig azt fogják majd tapasztalni, hogy ennek nyomán meg fog szűnni gyakorlatilag a szurkolás Magyarországon.

Mert tegyünk egy nagyon fontos különbséget néző és szurkoló között. A pozitív, jó értelemben vett hangulatért a szurkolók a felelősek, főleg a szervezett szurkolói csoportok, akik egyébként hóban, sárban, fagyban, esőben, energiát, pénzt, időt nem kímélve a legtávolabbi helyekre az ország határain belül és azon kívül elkísérik szeretett klubjukat, akiknek döntő többsége, bár lehet, hogy heves vérmérsékletű, lehet, hogy időnként mond olyanokat, amelyeket meccsen kívül nem mondana, de tisztességes, döntő többségük tisztességes magyar ember, és ezt most politikai hovatartozástól függetlenül mondom, többségében nem éppen a budai arisztokráciából meg a budai elitből kikerülő fiatalember. Ezeket fogják kitiltani, ezeknek fogják a maradék kedvét még elvenni, annak a maradék, megszállott, nemes értelemben vett fanatikusnak, akik ezért a bűn rossz magyar futballért még kimennek mérkőzésre, legyen az válogatott meccs vagy klubszintű hazai vagy nemzetközi mérkőzés. Mert vegyék tudomásul, hogy a szurkolók döntő többsége nem bűnöző, és a szurkolói csoportok nem fogják azt hagyni, hogy gyanús körülmények között, gyilkosokkal, bűnöző hordákkal vagy bűnöző elemekkel teletűzdelt biztonsági cégek ellenőrizhetetlen körülmények között kezeljék a lakcímüket, a fényképüket, különböző szenzitív adataikat.

Nem tudom, hogy hallottak-e már arról, ha ilyen jól tájékozottak, Simon úrtól is kérdezném, hallottak-e már a családlátogatás fogalmáról. Tudják, mi a családlátogatás? A családlátogatás az az, tisztelt kormánypárti hölgyek és urak, hogy az elvileg legális és elvileg megfelelően kezelt adatbázisból a biztonsági cégek előbb említett paraméterekkel rendelkező gibbonjai megkeresik azokat a szurkolókat, csoportvezetőket, véleményformálókat, akik nekik nem tetszenek, akármilyen megfontolásból, megkeresik, és sokszor a családjaikat is, beleértve a kisgyermekeiket is, életveszélyesen, akár élve temetéssel meg ehhez hasonló galádságokkal fenyegetik meg. Na, az ilyen biztonsági cégeket, az ilyen rovott múltú embereket kellene eltakarítani a stadionok környékéről, és utána lehetne elkezdeni gondolkozni azon, hogy a szurkolókat milyen módon akarjuk megrendszabályozni.

És még mielőtt bárki félreértené, a rend pártjaként, a rend pártjának egyik képviselőjeként én is, Szilágyi György is, a teljes Jobbik-frakció amellett van, hogy természetesen rendnek, békességnek, nyugalomnak kell uralkodni a stadionokban, de ehhez bőségesen elég az a profi videokamera-rendszer, amely a hírek szerint meglesz az új Fradi-stadionban is. Ez alapján gond nélkül be lehet azonosítani az esetleges rendbontókat, őket ki lehet emelni. Akkor már, mivel elkövettek, ha elkövettek ilyen bűncselekményeket, nyilvántartásba lehet venni, és akkor természetesen a törvény teljes szigorával lépjenek fel a rendbontó személyekkel szemben.

Csak önök pontosan ellenkező logikával gondolkodnak. Egy kora középkori jogelvet, a bűnösség vélelmét építik be ebbe a javaslatba. Azt feltételezik, hogy minden szurkoló bűnöző, minden szurkoló potenciális kerítésrongáló, rugdosódó, verekedő, gyújtogató, és én nem tudom, milyen személy, azt feltételezik, hogy biztos, hogy a többségük el fog követni valamit, ezért jó előre vegyünk mindenkit nyilvántartásba.

Holott, az ártatlanság vélelméből kiindulva csak azokat vennék nyilvántartásba, akik már elkövettek valamilyen jogsértő cselekményt. Az elmúlt, legalább két esztendőben, de mondjuk, szerintem akár még messzebbre is vissza lehetne menni, nem volt olyan komoly rendbontás a stadionokon, sportcsarnokokon, sportlétesítményeken belül, ami ennek a szélsőséges törvényi szigornak akár csak a töredékét is indokolná.

Azt próbálják egy kicsit megfontolni vagy fontolóra venni, hogy az érdemi rendbontások nagyobbrészt már a stadionokon kívül, általában, ha egyáltalán vannak Magyarországon, mert ez is egyre ritkább, a stadionoktól több kilométeres távolságban fordulnak elő, vagy éppen a stadionok környéki utcákban vagy közterületeken. Tehát teljesen feleslegesen invesztálnak ebbe milliárdokat, ez is egy újabb indoka annak, hogy felejtsük el ezt az egészet. Mert egyrészt a videokamera-rendszer bőségesen elég, másrészt higgyék el, ha jó a foci, ha van egy jó csapat, mindegy, hogy azt Ferencvárosnak vagy bármi másnak hívják, van végre egy színvonalas létesítmény, nem kell térdig gázolni a vizeletben a különböző mellékhelyiségekben - mint eddig volt divat, sajnos rossz divat Magyarországon az elmúlt 15-20 évben -, ha van normális kiszolgálás, normális árakon normális szolgáltatás, akkor még a legvérmesebb, legfanatikusabb, legingerlékenyebb szurkolók sem fogják megkockáztatni, hogy ilyen létesítményből meg a kedvenc csapatuktól évekre eltiltsák őket, vagy akár több év szabadságvesztést pláne nem fognak kockáztatni. Tehát több értelemben is, nemcsak alkotmányjogilag, emberi jogi szempontból szükségtelen, aránytalan, felesleges, drága és értelmetlen, hanem már a szurkolócsoportok pszichológiájának, a szurkolók lélektanának ismerete szempontjából is teljesen értelmetlen ez az egész, amit csinálnak. Akkor mondhatnák azt, hogy mi a szurkolókat esetleg túlzottan mentegetjük vagy túlzottan melléjük állunk, ha azt mondanánk, hogy semmilyen biztonsági intézkedés nem szükséges. Bőségesen elég, ami most van! Bőségesen.

Már az eddigi szurkolói kártyarendszer is több problémát, akár személyiségi jogi problémát is felvet, de egy videokamera-rendszerrel, egy videorendszerrel kombinált gyors, pontos, hatékony és szigorú jogalkalmazás teljes mértékben meg tudja oldani azt a problémát, amire most önök gyakorlatilag a "verébre ágyúval" taktikából kiindulva egy értelmetlen és felesleges szigort akarnak előírni.

De azt is kilátásba kell hogy helyezzem, hogy minden létező fórumon, ombudsman, Alkotmánybíróság és egyéb fórumon tiltakozni fogunk és fel fogunk lépni abban az esetben, ha önök ezt ezzel az íriszképes, ujjlenyomatos tartalommal fogják elfogadni, mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy kilőjük ezt a törvényt, hogy hatályon kívül helyezzék ezt a törvényt, hogy ezt igazából, érdemileg ne lehessen alkalmazni.

Az pedig külön súlyos, hogy az egésznek az egyik szellemi szülőatyja vagy háttérembere, Kubatov Gábor most sincs itt. Ki tudja, lehet, hogy éppen a biztonsági emberekkel egyeztet a szezonnyitó mérkőzésekre.

A másik, hogy rengeteg egyéb problémával, részletkérdésnek tűnő, de súlyos problémával nem szembesültek, és végig sem gondolták. De lelki szemeimmel látom, hogy a Legia Varsó vagy a Partizan Belgrád táborát, amikor mondjuk, Újpestre vagy a Ferencvárosba látogat. Hát ezek a szurkolók azért nem éppen a magas toleranciaszintjükről közismertek. Adott egy ilyen 40 fokos kánikula, és el tudom képzelni, amikor íriszképekkel meg ujjlenyomattal akarják őket beléptetni. Na, tudják, az lesz a botrány melegágya! Mert hamar el fog szakadni a film, és még a hadsereget is ki kell vezényelni akkor, ha rendet akarnak, mert ez a magyar rendőrség nem fogja tudni őket megfékezni, erre nagy összegben mernék fogadni. Konkrét tapasztalatom, konkrét emlékem van - lehet ezen mosolyogni, de így van. Ha valami a botrány melegágya, az az lesz, tisztelt hölgyeim és uraim, hiába csóválja a fejét Vinnai képviselő úr, nagyon nincs igaza, nem életszerű a gondolkodása.

Képzeljék el két-háromezer olyan ember tömeges megjelenését, akik több ezer kilométert utaztak, étlen-szomjan várnak a beléptetésre, hogy bent üdítőhöz vagy szeszes italhoz, vagy bármihez, ételhez jussanak, és két-háromezer embert majd egyesével akarnak beléptetni. Újpesten ez korábban már komoly gondokat okozott, mikor minket egyesével léptettek be egy egészen szűk méretű nyíláson keresztül - nagyon finoman fogalmaztam; volt ennek egy szakkifejezése, de ezt most nem akarom itt a tisztelt Házban elmondani (Derültség.) -; 2001 júliusában, amikor a Hajduk Splittel játszott a Fradi Bajnokok Ligája selejtező mérkőzést, egyébként 0:0 lett a vége, ugyanezt csinálták a horvátokkal. Nem léptették be őket, tele volt az 1200 fős vendégszektor, a rendőrség nem is kezelte egyben a horvát szurkolósereget. És tudják, mi lett a vége? A rendőrség a harmadik hullámban tudta visszaverni a horvát szurkolóknak az éhségből, szomjúságból, a 40 fokban a napon való több órás álltatásából, vegzálásából fakadó rohamát.

(13.50)

Ha bevezényelték volna őket időben, akkor az egész balhét el lehetett volna kerülni. Egy sor ilyen problémára még nem is gondoltak azért, mert önök mindig a VIP-szektorban foglalnak helyet, vagy meccset tévéből néznek, éppen ezért nem is lehet életszerű a gondolkodásuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és nem hallgatták meg azokat, akik ehhez valóban értenek.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 101 2014.06.11. 2:09  78-120

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Részleges önellentmondásba keveredett Vinnai képviselő úr, és egy nagyon fontos különbséget nem vesz figyelembe. Az Barcelona, ez meg Budapest. Az egy profi spanyol beléptető rendszer.

Mondjuk, a beléptető rendszerekben önöknek már komoly tapasztalata van, kérdezzék meg az EP-képviselői listán előkelő helyet elfoglaló Deutsch Tamást, ő nagyon hosszan mesélhetne talán, komoly tanulmányokat is írhatna, hogyan lehet milliárdokat kiadni olyan beléptető rendszerre, ami a mai napig a raktárban porosodik. (Dr. Schiffer András: Már ott sincs!) Az a komoly tragédia, hogy a közpénzből megvásárolt beléptető rendszer fel nem használása miatt semmilyen, se jogi, se egyéb felelősségre vonásban nem részesítették, vagy legalábbis a felelősségre vonás elmaradt.

Azt értsék meg, és talán gazdagodnának tapasztalatokkal, ha egyszer vennék a fáradságot - akkor Vinnai úrnak ez már ismerős lesz, de mondanám Vas Imrének, s mondanám a többieknek is, Simon úrnak különösen -, hogy egyszer menjenek el az ultra csoportokkal, szálljanak fel egy szurkolói buszra, nyomjanak végig kora reggeltől késő estig egy túrát. Vagy csinálják azt, amit én csináltam még megboldogult fiatalkoromban, hogy ha 11.30-kor kezdtünk Újpesten meccset, akkor Mátészalkáról vagy akkor még Csengerből elutaztam a fővárosba, vagy előző este, vagy kora hajnalban, reggel 8 órakor már ott voltunk a metrón, annyi rendőr kíséretében, hogy azt hitték a IV. kerületben, hogy háborús filmforgatás van, de ezt nagyon komolyan mondom. Aztán olyan profi beléptető rendszert csináltak már akkor is, hogy háromezer fradistát egyesével léptettek be, azt mondták, hogy bombabiztos egyébként az egész, aztán az egész nem ért egy hajítófát, mert egy jeggyel szerintem tizenketten is be tudtak menni, de arra elég volt az egész, hogy mivel háromezer ember egyenként ment be, és a tömeg sokszor majdnem tragédiákat idézett elő, majdnem összenyomták, halálra taposták egymást az emberek, feszültség volt, majdnem botrány volt a beléptetés körülményei miatt, de semmit nem tudtak elérni.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.

A jegyzői székben Mirkóczki Ádámot
Schmuck Erzsébet váltja fel.)

Mondom, egy videokamera-rendszerrel, egy szigorú, gyors jogalkalmazással tökéletesen elejét lehet venni a notórius (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) rendbontók megjelenésének. Teljesen felesleges ezt ilyen formán kezelni! (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 113 2014.06.11. 8:21  78-120

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Kérem a kormánypárti képviselőket, különösen Semjén miniszter urat, hogy válaszoljon akkor érdemben arra, miért a kollektív bűnösség vélelmét - mert új fogalmat alkottak a kollektív bűnösség és a bűnösség vélelme szóösszetételekből vagy kifejezésekből -, miért a kollektív bűnösség vélelmét emelik törvényerőre a Fidesz újabb vastörvénye szerint - ahogy itt írva vagyon a papíron -, ahelyett, hogy azoknak a gyors, kemény, határozott, példa értékű megbüntetésének a jogi környezetét dolgoznák ki, akik valóban elkövetnek, elkövettek vagy elkövetnek majd a jövőben szabálysértést vagy esetleg bűncselekményt, mert akik jogellenes cselekményt követnek el egy sportrendezvényen, akár egy futballmeccsen, azoknak valóban nincs ott a helyük, nincs helye tömegverekedésnek, késelésnek, egyebeknek. Azoknak a megbüntetése, a kizárása, a szankcionálása mindenkinek érdeke, ezzel mi is egyetértünk. De miért abból indulnak ki, hogy van potenciális több ezer vagy több tízezer bűnöző, a kisgyermektől az idősebb emberekig? Gondolják végig életszerűségében, ha a Fradi-pályán, mondjuk, a lilák elleni rangadón, a derbin van 24 ezer körüli telt házas létszám, vasárnap este van a meccs, már két nappal korábban, pénteken el kell kezdeni a beléptetést, ha mind a 24 ezer embert a meccs kezdéséig be akarják engedni, mert a régi Fradi-pályán üzemelő beléptetési rendszernek is nagyon komoly problémái voltak. Rengeteg, sokszor ötször, tízszer annyi időbe telt az emberek beléptetése, mint korábban, sok esetben, aki időben érkezett, a meccskezdés előtt egy-másfél órával, a második félidő elejére tudott csak beérni. Tehát egész egyszerűen önök ezt sem gondolták végig, hogy ez munkaidőben, fizikailag, létszámban, szurkolói létszámban, szurkolói számban mit jelenthet.

Másrészt én nagyon furcsának tartom azt, hogy amikor a magyar stadionokban ilyen teljesen értelmetlen, drága módon akarnak és alkotmányellenesen, az emberi jogokat sértő módon akarnak rendet tenni, akkor, ha jól emlékszem, még ellenzéki időszakukban nem igazán álltak ki, vagy egyáltalán nem, vagy csak ímmel-ámmal a magyar szurkolók mellett akkor, amikor a magyar szurkolókat akár verbális, akár fizikai inzultus vagy gyalázat érte a szomszédos országokban vagy az elcsatolt, elorozott területeken. Gondolok itt 2008. november 1-jére, a dunaszerdahelyi gyalázatra, amikor azokat verték rommá a tót rendőrök, akik videofelvételek által bizonyított módon a világon semmilyen jogellenes cselekményt el nem követtek.

(14.40)

Egy 17 éves dunaszerdahelyi fiatalember, aki élete első mérkőzésén volt, majdnem meghalt, újra kellett éleszteni, napokig élet-halál között volt az a fiatalember a szlovák rendőrök magyargyűlöletből fakadó brutalitása miatt, és olyan körülmények között, olyan előzmények után, hogy valószínűleg a magyar rendőri szervek és a magyar titkosszolgálatok fényképeket, személyes adatokat, különleges személyes adatokat szolgáltathattak ki a szlovákoknak, akik már a határátlépést követően folyamatosan vegzálták, terrorizálták, fenyegették a magyarokat, akik gyakorlatilag arcról és névről ismertek magyar szurkolókat vagy szurkolócsoport-vezetőket. Több magyar szurkoló már el se jutott a meccsre, anyaszült meztelenre vetkőztették őket, még a tetoválásaikról is videofelvételt készítettek a szlovákok.

Ezt azért tehették meg, mert az akkori balliberális kormány a máig tisztázatlan magyar és szlovák rendőri és/vagy titkosszolgálati együttműködés keretei között kiadta, elárulta ezeket a szurkolókat, de ez csak a gyalázat egyik része. Önök semmit nem tettek, pedig mi többször kértük, hogy vizsgáljuk ki akár most már lassan hat esztendő távlatából, hogy hogyan tehették meg ezt a szlovákok. Nem hallottam akkor a nemzeti keresztény mélymagyar fideszes-KDNP-s képviselőket, hogy tiltakoztak volna a magyargyűlölet eme véres megnyilvánulása ellen.

Semmi nem történt, mint ahogy nem történt - akkor is elvileg jobboldali kormány volt - 1992. szeptember közepén, amikor szintén a Szlovákiának nevezett államalakulat területén a Ferencváros-szurkolókat verték meg. Egyik helyen sem fradistákat vagy valamelyik szurkolócsoporthoz tartozókat vertek, mindenhol magyarokat vertek, csak azért, mert magyarok, csak azért, mert magyar nyelven beszélnek, csak azért, mert gyűlölik a magyarokat, legalábbis a szlovák rendőrök egy része és a szlovák szurkolók egy jelentős része - mert így pontos a megfogalmazás - gyűlöli, szívéből gyűlöli a magyarokat.

Vagy miért nem szóltak önök akkor, nyilván azt nem törvénytervezetben kell rendezni, de akár egy határozati javaslatot, egy szimbolikus határozatjavaslat-tervezetet sem nyújtottak be az én legjobb tudomásom szerint, amikor 2009 nyarán a Steaua Bukarest-Újpest mérkőzésen - nem fogom itt most idézni, mert borzasztó volt a mondat megfogalmazása - a román szurkolók magyar nyelven egy, a magyar édesanyákat és a magyar gyermekeket porig alázó, gyalázatos, szégyenteljes, emberhez méltatlan kiírást emeltek a magasba. Hogy a balliberális kormány nem tiltakozott, hát tőlük mit is várunk, de önök sem emelték fel a szavukat, és akkor sem álltak ki a magyar szurkolók mellett, bár ez csak egy verbális inzultus volt.

Tehát önök, ha szóbeli, ha fizikai inzultus éri a magyar szurkolókat, akkor nem foglalkoznak velük. Akkor, amikor semmit nem követnek el, mindezen borzalmak átélése után - ami például Bukarestben vagy Dunaszerdahelyen érte őket -, még most azzal szembesülnek négy-öt-hat év elteltével, hogy a saját szülőföldjükön ilyen elképesztő, értelmetlen vegzálásnak, sokszor bűnözőkkel teletűzdelt magáncégek gyanús adatkezeléseinek, folyamatos - az előbb említettem már, hogy ez mit jelent - családlátogatásoknak és olyan joghátrányoknak és egyéb hátrányoknak lesznek kitéve, amiket ők nem érdemeltek meg és nem szolgáltak rá.

Mennyivel jobb lenne, ha most arról vitatkoznánk vagy arról beszélnénk, hogy a szurkolói csoportok, a szurkolói közösségek bevonásával hogyan tudnánk a szó legnemesebb értelében vett hangulatot fokozni törvényes keretek között, irányított, szabályozott keretek között, adott esetben felelős személyek megjelölésével. Mert hogy másik uniós példát is mondjunk, Olaszországban sem illegális a pirotechnika, Olaszországban is lehet alkalmazni. Természetesen be lehet tiltani itt mindent, de ennyi erővel a golyóstollat is be lehet tiltani, mert azzal is lehet embert ölni, ha ilyen értelemben "szakavatott" kezek forgatják. Hát mindent fel lehet használni normális hangulatteremtő célra meg jogellenes célra is.

Miért nem arról beszélünk, hogy az előbb említett, Mirkóczki képviselő úr által rendkívül képszerűen, szuggesztív módon megjelenített lengyel képet vagy lengyel hangulatot idevarázsoljuk? Megvan hozzá a humán erőforrás, megvan hozzá a személyi állomány, megvan hozzá a magyar szurkolók elkötelezettsége. Ha egy kicsit jobb lenne a foci, meg a szurkolókban partnert látnának, és nem ellenséget meg nem bűnözőt, meg nem kiirtandó életformát - mert vegyék tudomásul, hogy ez nem egy egyszerű szimpla hobbi vagy szenvedély, ez egy életforma, egy életstílus, ha úgy tetszik. Ha a szurkolóban partnert látnának, akkor az egyrészt az önök megítélését a szurkolói csoportokban - és azért nem egy-kétezer emberről, hanem attól sokkal több személyről, vagy ha önöket már ez érdekli csak, sokkal több szavazóról beszélünk - sokkal inkább növelné, az önök népszerűségét és elfogadottságát. Nem, önök nem azt akarják, hogy jó hangulat legyen, és hogy ne egy színielőadássá silányuljon egy labdarúgó-mérkőzés, önök a kitartó szurkolók maradékát is ki akarják irtani, távol akarják tartani olyan szabályozásokkal, amelyek legfeljebb csak az önök gazdasági holdudvarának, az önökhöz közel álló gazdasági környezetnek jelentenek milliárdos megrendeléseket.

Gondolják át, vonják vissza, vagy ha nem teszik meg, akkor addig fogunk menni, míg ezt hatályon kívül nem helyezik, vagy legalábbis el nem tudjuk lehetetleníteni ennek a gyakorlati bevezetését és alkalmazását, mert ez - ha már önök mindig erre hivatkoznak, szinte már divatos kifejezéssé vált a köreikben - semmilyen európai normának, semmilyen emberi jogi normának nem felel meg, és ahogy már itt sokszor elhangzott, a világon nem indokolja semmi.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 214 2014.06.23. 6:00  195-226

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Már a javaslat benyújtásának körülményei is több mint gyanúsak volta, mert amikor Vas Imre nevét olvassuk egy javaslat mellett, akkor tudjuk, hogy valami különösen elvetemült dologra készül a Fidesz. Az elmúlt négy év erre megtanított minket.

Ráadásul arra lettünk figyelmesek, hogy Simon képviselő úr talán még el is olvasta, amit beadott, de tetten értük Vas Imrét, hogy az általános vita végén olvasta el először a javaslatot, ugyanis a biometrikus szót sem tudta első nekifutásra - nehéz szó, ezt aláírom - helyesen megfogalmazni.

Félretéve a tréfát: ez Alaptörvénybe, emberi jogi normákba ütközik, abszolút és teljes mértékben ellentmond az Alkotmánybíróság több irányadó határozatának, beleütközik a szükségesség és arányosság alkotmányos alapelveibe, lévén, hogy teljes mértékben szükségtelen és abszolút mértékig aránytalan. És gondoljanak abba bele, hogy mennyi gyakorlati problémát fog felvetni ennek az alkalmazása! Nemcsak az, hogy önök egy középkori elvet kezdenek el alkalmazni, sőt egy új elvet alkalmaznak - ugye, a bűnösség vélelme egy középkori jogelv volt, tehát nem is az elkövető ártatlanságából indultak ki, hanem azt feltételezték, hogy bűnös, és neki kellett bizonyítani a saját ártatlanságát -, hanem a kollektív bűnösség elvét is idekeverik, és ennek az ötvözetéből előállítják a kollektív bűnösség vélelmét: vagyis önök abból indulnak ki, hogy a szurkolók döntő többsége potenciális bűnelkövető, egy veszélyforrás a stadionok rendjére, a futballmérkőzéseken, sporteseményeken részt vevők életére, testi épségére, vagyonbiztonságára, és sorolhatnám még hosszan, holott ez nem így van.

A szurkolók 98-99 százaléka békés szándékkal érkezik a mérkőzésekre. És tudják, még elképzelhető, hogy el tudnánk fogadni, ha úgy lenne fölállítva a logikai sorrend, hogy ha valaki elkövet bármilyen bűncselekményt, ezt jogerős bírói ítélet bebizonyítja, jogerős bírói ítéletben megállapítják, kap mondjuk, mellékbüntetésként kitiltást, akkor kell átesni egy ilyen procedúrán, hogy ne tudja kijátszani a jogalkalmazást, ne tudjon beslisszolni vagy beszivárogni a stadionokba, és akár ilyen szigorú eljárások segítségével szűrjék ki - azt mondjuk, hogy na, az már lehet tárgyalási alap, annak van értelme, mert ott már az adott illető, az elkövető tett olyat, ami miatt nemkívánatos az a jelenlét a sportrendezvényeken.

Ez egy teljesen más konstelláció lenne, egy teljesen más jogi konstrukció lenne. De azt, hogy abból indulnak ki, hogy biztos, hogy el fog valamit követni, és jó előre nyilvántartásba veszik, ez, megint mondom: emberi jogi normákba ütközik, Alaptörvénybe ütközik, az Alkotmánybíróság joggyakorlatába ütközik. Ráadásul sportegyesülettel magánjogi jogviszonyban lévő, nem teljesen tisztázott hátterű - és nagyon finom voltam - cégek kezelik ezeket a különleges személyes adatokat, vénalenyomatot, ujjlenyomatot, tenyérlenyomatot és sorolhatnám még hosszan -, olyan cégek... Kérdezzék már meg Kubatov Gábor kispajtásukat, hogy ki is a Ferencváros egyik szurkolói koordinátora! (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Meg lehet adni azért a tiszteletet a képviselőtársadnak!) Aha! Olyan tiszteletet tudok csak adni, amilyet valaki megérdemel. Ugyanis a Ferencvárosnál alkalmaznak olyan embert, aki 15 évet guggolt emberölésért. Nemes egyszerűséggel: fejbe lőtt egy embert. Tetszik érteni? Szerintem ez a botrány! Szerintem ez a botrány, és ilyen emberek csendestársi hátterében működő cégek fognak majd kezelni ilyen különleges személyes adatokat. Óriási probléma! Sőt, nemzetbiztonsági kockázat, ha lehet ilyet mondani.

A másik. Ha majd tiszta hátterű biztonsági cégek fognak működni, és ezek a cégek kezelik az adatokat és nézik a szurkolók lenyomatokkal megszigorított vagy lenyomatok nélküli beléptetését, akkor talán kicsit nyugodtabbak leszünk. De megint meg kell ismételnem az általános vitában mondott egyik konkrét példát: a tavalyi Fradi-Újpest mérkőzésen, amire a Népstadionban tavaly ősszel került sor, sikerült kiszűrni egy olyan biztonsági őrt, egy olyan személyt, aki, mit ad Isten, emberölés bűntettének gyanúja miatt áll büntetőeljárás alatt.

(18.00)

Az áldozat testvére, féltestvére ismerte fel, és teljesen jogellenesen alkalmazták, teljesen jogellenesen végzett munkát ezen a mérkőzésen. Ezért nem nyugodtak a szurkolók. Ráadásul szurkolói körökben régóta ismert a családlátogatás intézménye, ugyanis az ilyen teljesen feleslegesen létrehozott adatbázisok révén ezek az ezüsthátú hímek hozzáférnek az ő adataikhoz, elmennek az ő családjaikhoz - kérem szépen, ez a nagy magyar szurkolói valóság -, meglátogatják őket a lakóhelyeiken, és akár a gyermekeik, akár a saját maguk életének elvételével megfenyegetve őket kényszerítik őket valamire, hogy valamit tegyenek, ne tegyenek, vagy eltűrjenek. Tudják, ez a probléma, és ezért is kellett volna egyeztetni a szurkolócsoportokkal, ezért kellett volna egyeztetni a szurkolói érdekképviseletekkel, nem hűbelebalázs módjára toronyfejest ugrani a nagyon veszélyes semmibe. Biztos vagyok benne, hogy ha van még valamennyi igazság, vagy maradt valamennyi igazság ebben az országban, akkor az adatvédelmi biztos és az Alkotmánybíróság segítségével sikerül elkaszálni.

Önök egy nagyon súlyos szakmai és politikai pofonba fognak ezáltal beleszaladni, amitől megkímélhetnék magukat, ha visszavonnák a törvényjavaslatot ebben a formájában, és abban a formájában vennénk elő és beszélnénk róla, ha egy törvényes eljárás után felelősségre vont, már - ahogy az előbb mondtam - bűncselekményt ténylegesen elkövetett szurkolók stadionokba való bejutását kívánnánk megakadályozni, abban mi is partnerek lennénk, annak van értelme, az lehet jogszerű, de így ez, ebben a formában egy feje tetejére állított, fordított logikából és a kollektív bűnösség vélelméből kiinduló, nagyon-nagyon veszélyes konstrukció. Úgyhogy kérem, vonják vissza.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 76 2014.09.24. 2:14  75-82

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnálom, hogy miniszter úr megfutamodott a kérdés megválaszolása elől, és önt vetette ide koncnak, de vágjunk bele a közepébe!

Előre lehetett látni, hogy a gyümölcságazat, különösen az almaágazat súlyos válsághelyzet elé néz az idén, lehetett kalkulálni azzal, hogy sokkal nagyobb lesz a termés, mint az ezt megelőző években, és arra is számítani lehetett, azt is valószínűsíteni lehetett, hogy az orosz-ukrán helyzet hátrányosan fogja érinteni az értékesítési lehetőségeket. Mondják meg nekem nagy tisztelettel, hogyan maradjon talpon az a termelő, aki a 20-25 forint/kilogramm költséggel megtermelt léalmát jó esetben beszállítva 10 forintért tudja eladni. Hogyan ússza meg a csődöt az a termelő, aki a 40-50 forint/kilogramm áron megtermelt étkezési almát nagyon jó esetben 20 forintért el tudja adni, de mind a léalma, mind az étkezési alma esetében fennáll a valószínűsége annak, hogy egy forintot sem kapnak érte, a termelők már bizományban értékesítik, "majd egyszer valamennyit fizetnek érte a felvásárlók" alapon.

Ki fogja vállalni azért a felelősséget, hogy a 2014 szeptembere és a 2015 szeptembere közötti időszakra 13 ezer gazdát érintő 72 milliárd forintos akg-támogatás meghosszabbítása igényléséről önök nagylelkűen lemondtak a gazdák megkérdezése nélkül, de legfőképpen - ami most a kérdéseim közül a legkiemelkedőbb, és külön választ kérek rá - ki fogja vállalni azért a felelősséget, hogy a 125 millió eurós árukivonási támogatás Magyarországra eső részét önök elfelejtették, elmulasztották igényelni? Alkalmas agrárvezetéssel rendelkező országok, például a franciák, a lengyelek, az olaszok kimerítették a kasszát addigra, amire a magyar agrárvezetés erre bármilyen lépést vagy reakciót produkált volna, ezáltal legalább 3-4 milliárd forinttól estek el a magyar termelők. Hol van most a Magosz, hol van most az Agrárkamara? 2009-ben 30 forint alatti léalma-felvásárlási árnál a gazdák szembeköpéséről, hazaárulásról beszéltek, most 10 forintnál mindenki hallgat. Úgy látszik, a Magosz csak akkor tüntet, amikor a Fidesz ellenzékben van.

Mondják meg nekem, hogyan tudják túlélni az almatermelők, hogyan tudja túlélni a gyümölcságazat, különösen a legalább 50 százalékban érintett Szabolcs-Szatmár-Bereg megye ezt a példátlan válsághelyzetet! Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 80 2014.09.24. 1:22  75-82

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy gondolom, nem a lengyel gazdákban kell keresni a felelőst, hanem a magyar agrárvezetésben.

Másrészt pedig, államtitkár úr, ön felkészületlen és tájékozatlan, és még rádiót sem hallgat. Ugyanis szeptember 16-án a Kossuth rádió reggeli műsorában az ön minisztere, az ön főnöke elismerte, hogy nekünk is meg kellett volna igényelni ezt a támogatást. És ne vezesse félre a termelőket és a közvéleményt! Az a 3,1 milliárd forint, amiről ön beszél, az teljesen más jogcímen, teljesen különböző lehetőség, semmi köze az árukivonási vagy a be nem takarítási támogatás igényléséhez.

Annak a 125 millió eurónak a ránk eső részét így is, úgy is eltapsoltuk, elvesztettük a lehetőségét, azt már nem fogja nekünk kifizetni senki. A 3,1 milliárd forint döntő többsége, tisztelt államtitkár úr, tudja, kikhez fog vándorolni? A tészekhez, a milliárdos tészvezetőkhöz és a léüzemekhez. Ezt egyébként az agrárkamara elnöke informálisan, belső beszélgetésekben már el is árulta bizonyos termelői köröknek. Úgy látszik, ezek az információk is hamarabb eljutnak hozzánk, jobbikosokhoz, mint önökhöz.

Egy lépést kell még megtenni az ön miniszterének és mindenkinek, aki ebben felelős: lemondani. Ezt nemcsak kérjük, hanem követeljük a magyar termelők nevében: ha kell, magánvagyonukkal felelni ezért a bűnös mulasztásért.

Mindenesetre azt kívánom önöknek, minden rosszindulat nélkül (Az elnök csenget.), hogy annyi pénzből éljenek önök idén, mint amit az almatermelők haszonként realizálni tudnak. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 12 2014.10.14. 5:08  11-14

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Csak a bizonytalanság a biztos az almapiaci válsággal kapcsolatban. Homlokegyenest egymásnak ellentmondó hírek, híresztelések, információk, félretájékoztatások látnak napvilágot, ami a piaci szereplők eligazodását nemhogy segítené, hanem jelentősen megnehezíti. Az biztos, hogy konkrét, érdemi, a gyakorlatban végrehajtható intézkedés nem történt. Először is, egy 4,9 milliárdos, majd egy 3,2 milliárdos keretösszegű támogatást hirdettek meg, az utóbbiból már sűrítménytárolási támogatás és a termelési támogatás egyébként ki is maradt. Másrészt nem érhette önöket váratlanul ez a helyzet, hiszen a szakmai szervezetek időben jelezték, hogy EU-s átlagban legalább 20 százalékkal, de a hazai piacon ennél is jóval nagyobb arányban várható többlettermés a korábbi évekhez, a korábbi időszakokhoz képest.

Aztán megszületett egy önök által zseniálisnak tartott, de a valóságban kivitelezhetetlen, végrehajthatatlan ötlet, amelyet szeptember 30-án a Nyíregyházi Agrárkamaránál jelentett be többek között Jakab István is nagy dérrel-dúrral, miszerint a Magyar Kereskedőház Zrt. felvásárlási akciót hirdet, 20 forint/kilogramm áron a léalmát, 35 forint/kilogramm áron az étkezési almát kívánják felvásárolni. Azt sem mondták el, hogy ez nettó vagy bruttó összeg, azt sem közölték, hogy beszállítva vagy anélkül vásárolják fel ennyiért az almát. De egyébként még ha ez így lenne és végrehajtható lenne, akkor sem fedezné továbbra sem az önköltséget sem, hiszen legalább 25 forintért lehet egy kiló léalmát előállítani, s legalább 40 vagy 50 forintért lehet jó minőségű étkezési almát előállítani. Tehát ez még mindig kevés a túléléshez.

S akkor most elmondom azt, hogy ez miért képtelenség és miért végrehajthatatlan. Egyrészt szinte biztos, hogy ellenkezik az EU versenyjogával egy olyan intézkedés, amikor egy állami tulajdonú piaci szereplő rögzített áron nagy mennyiségben vásárol fel. Szeretném önöknek jelezni, hogy a Gazdasági Versenyhivatal a dinnyeárkartell ügyében ennél jóval kevesebbért is vizsgálatokat indított. Pontosan mi vagyunk erősen kritikusak és szkeptikusak az EU irányában, de amíg az Európai Unió tagjai vagyunk, addig tudomásul kell venni, ha tetszik nekünk, ha nem tetszik, bizonyos szabályokat, például versenyjogi szabályokat akkor is be kell tartani. Tehát EU-versenyjogi szempontból is kivitelezhetetlen és végiggondolatlan önöknek ez az elképzelése.

Másrészt pedig, ha a Kereskedőház Zrt. a piaci ár fölött vásárol, valószínűleg komoly veszteséget realizál. Hol van a költségvetésben az a több milliárd forint, amelyet az állam ebben az esetben kénytelen lesz benyelni? Aztán a Kereskedőház Zrt.-től a többi piaci szereplő valószínűleg nem fog vásárolni, hiszen bizonytalan eredetű, minőségű terméket nem fognak megvásárolni a piaci szereplők. Mosolyoghat ezen államtitkár úr, de majd az arcukra fagy a mosoly, mert a gazdák végre talán tüntetésekre, demonstrációkra, félpályás vagy egész pályás útlezárásokra szánják el magukat Szatmárban és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye több részén is, ugyanis az almatermő területek legalább 40-50 százaléka Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található, és az amúgy is súlyos helyzetben lévő megyét sújtja leginkább, legerősebben ez az áldatlan állapot.

Másrészt pedig áldásos tevékenységük során elmulasztottak megigényelni a következő egy esztendőre 13 ezer gazdát megillető, 72 milliárd forint összegű agrár-környezetgazdálkodási támogatást, elmulasztották a 125 milliós EU árukivonási vagy be nem takarítási támogatás Magyarországra eső részének a megigénylését, amelyről egyébként a lengyel-magyar barátság súlyos megsértését megvalósítva ön néhány héttel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy ezért a gátlástalan és tisztességtelen lengyel gazdák a felelősek.

(9.30)

Tehát amikor már hazai politikai vagy szakmai körökben nem találnak felelősöket, akkor sem ismerik el, hogy önök a hibásak. Akkor éppen a lengyelekre fogják, teljesen valótlan tényállításokat megfogalmazva.

Másrészt pedig nagyon érdekes, hogy amikor önök ellenzékben voltak, akkor a 30 forint alatti léalmaárat hazaárulásnak és a magyar gazdák szembeköpésének minősítették a Magosz akkori és jelenlegi vezetői is. Most a 10 forint körüli léalmaárat, nem tudom, minek minősítik akkor. És nemhogy segítenék a gazdákat, nemhogy esetleg segítenének az ő érdekérvényesítő képességük fokozásában vagy emelésében, különböző fenyegetésekkel, akár adóhatósági, akár egyéb hatósági eszközök kilátásba helyezésével blokkolják, fékezik, bénítják a gazdák önszerveződő képességét. Megpróbálják megakadályozni, hogy az utakra, az utcákra vonuljanak ezek a gazdák. Tehát amikor önök ellenzékben voltak, akkor tüzelték, hevítették a gazdákat, most pedig megpróbálják őket megbénítani. De ha minden igaz, akkor a közeli napokban talán Mátészalka és Csenger környékén végre megmozdul az állóvíz, és a gazdák minden fenyegetés ellenére ki mernek majd állni ilyen formában is magukért.

Ezekért a bűnös mulasztásokért önöket terheli a felelősség. Legfőbb ideje, hogy lemondjon Fazekas miniszter úr, legfőbb ideje, hogy lemondjanak a Magosz vezetői, és legfőbb ideje, hogy az Agrárkamara fideszes vezetői is távozzanak!

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 144 2014.11.10. 2:11  143-150

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem csitulnak a kitiltási botrány hullámai, s ennek döntően az önök halogató, hazudozó maga­tartása a fő oka.

A baloldal és a Jobbik álláspontja között van egy alapvető különbség, nevezetesen az, hogy a baloldal az Amerikából érkező információkat minden­hatónak, teljes bizonyító erejűnek tekinti, ezzel szemben mi azt mondjuk, hogy egy minden részletre kiterjedő, korrekt, törvényes és tisztességes vizsgálatra lenne szükség a magyar hatóságok, a magyar szervek részéről. De itt jön az első probléma, hogy a Fidesz által kifejtett politikai nyomás miatt erre aligha van reális esély. Pedig igenis, a választópolgárok és a közvélemény megnyugtatása és az önök esetleges tisztázása érdekében ki kellene vizsgálni ? önöknek fűződne hozzá a legmagasabb szintű érdeke ?, hogy történt-e sarcolási kísérlet vezető NAV-tisztségviselők vagy éppen kormánytagok részéről, megkísérelték-e egy amerikai étolajipari cég adózott nyereségének a 10 százalékát egy Fidesz közeli pártalapítvány felé áramoltatni. Esetleg érintett-e ez magánzsebeket, szolgált-e esetleges elkövetési maga­tartás magáncélokat?

Vida Ildikónak, a NAV vezetőjének a múlt heti kijelentése alaposan felkavarta a kedélyeket, és magasra csapta a tiltakozás hullámait. Ebből kifolyólag több kérdés is fölmerül. Vida Ildikó mióta tudja azt, hogy ő és több társa a kitiltottak között szerepel? Honnan, mikor, kiktől, kitől, milyen forrásból értesült erről? Kik szerepelnek, kik szerepelhetnek még a kitiltottak listáján? A kitiltottak között vannak-e egyéb vezető állami tisztségviselők? Esetleg kormánytagok, államtitkárok, miniszterek érintettsége fölmerül-e? Ha igen, kik ezek a személyek?

Kik voltak azok a miniszterek, akiket Vida Ildikó tájékoztatott arról, hogy ő és több társa a kitiltottak listáján szerepel? Mikor történt meg ez a tájékoztatás, és ha valóban igaz az, hogy Vida Ildikó tájékoztatott több minisztert, akkor milyen következménye lesz annak a rengeteg hazugságnak, amit itt hetek óta az ülésteremben is megfogalmaznak? Lesz-e, várható-e ebben az ügyben lemondás?

Ugyanis annak idején, ha (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Gyurcsányékat a hazugság miatt le akarták mondatni, akkor önökre is vonatkozik ez a szabály, ha hazudnak, önöknek is le kell mondani. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 148 2014.11.10. 1:10  143-150

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Nem hiszem, hogy az én beszédtempómmal vagy a beszédem sebességével kellene foglalkozni. Érdeklődő típus vagyok, kíváncsi képviselő vagyok, szeretek két perc alatt minél több kérdést feltenni, és szeretném, ha nemcsak engem, hanem a tévé nyilvánosságán keresztül a közvéleményt is tájékoztatná hitelesen ezekről a kérdésekről. Gyakorlatilag egyetlen kérdésre sem vagy nagyon kevés kérdésemre érkezett érdemi válasz. Jó lenne, ha méltányolná és figyelembe venné azt, hogy nem állítottam, nem vádaskodtam, nem kérdésben fogalmaztam meg sunyin állításokat, hanem kulturált és adekvát kérdéseket tettem fel ezzel a botránnyal kapcsolatban.

Egyébként önöknek fogja a legnagyobb kárt okozni, ha nem ismerik fel azt, hogy pontosan az önök legfőbb érdeke az, hogy tisztázzák magukat, és kivessék maguk közül azokat, akik akár magán­emberként, legfőképpen pedig hivatalos személy minőségükben esetleg vállalhatatlan cselekményeket követtek el, adott esetben bűncselekményeket valósí­tottak meg. Ez az önök politikai érdeke, és az ország politikai érdeke is.

Egyébként nem fognak szabadulni a következő hetekben sem a jobbikos kérdésektől. Várjuk a neveket, neveket akarunk végre hallani. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Vádakat! ? Először vádakat halljunk már!) Elhiszem, hogy önöknek kellemetlen, hogy 2006 óta végre nem önök támadnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hanem defenzívába szorulnak, és magyarázkodásra kény­szerülnek. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 282 2014.11.10. 14:45  259-292

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Valószínűleg már nem húzzuk sokáig az idejét, nyugodtan elmehet aludni, látom, egyébként nagyon unja a vitát, borzasztó unalmas az ön számára az, ami nekünk meg egy gyötrelem, hogy ilyen javaslatokkal kell foglalkozni.

Egyébként szeretném tájékoztatni tisztelt ellenzéki képviselőtársaimat, hogy valószínűleg azért húzódhatott el a törvényjavaslat benyújtása, mert az Orbán-Tarlós-paktum megkötését követően még az egész Fidesz-frakció várt Vas Imre bólintására, arra várhattak, hogy Vas Imre vajon mit fog mondani ezzel a javaslattal kapcsolatban. (Derültség a Jobbik soraiban.) Egyébként az ő személye megint gyanússá tette az egész ügyet, ugyanis amit Vas Imre aláír, azzal kapcsolatban nagyon komoly problémák merülnek fel. Vas Imre egy jelzőfény, egy festék a parlamenti ügymenetben, ugyanis ő mindent be tud vállalni, tehát neki korlátlan extrái vannak, ő mindenre képes, és mindent nagyon pontosan, néha akadozva ugyan, de fel tud olvasni. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.)

Először is kezdjük az adókedvezmény-adómentesség javaslat részével. Az (1) bekezdés még talán támogatható is lenne, bár a 2,5 millió forintos adóalapmértéket alacsonynak tartjuk. Ha igazán a kis- és középvállalkozásokon akarnak segíteni, akkor azt talán ildomos lenne majd ? legalább ezt ? a zárószavazásnál egy emeltebb összeggel elfogadni annak érdekében, hogy minél több vállalkozó számára tudjanak mentességi vagy kedvezményi szabályokat megalkotni az önkormányzatok.

A (3) bekezdés pedig már messziről bűzlik, ez a kutatás-fejlesztés támogatása. Persze, nagyon jól eladható, hiszen egy elég népszerű téma, támogatni kell ezeket a cégeket. De valóban eszünkbe juthat a Teva, de eszünkbe juthatnak akár más, nagyobb városokban, megyei jogú városokban, megyeszékhelyeken lévő olyan nagyobb, kutatás-fejlesztést végző cégek, amelyek egyébként gond nélkül ki tudják fizetni a helyiadó-terheket. Nem biztos, sőt biztos, hogy nem nekik kellene leginkább mentességeket adni. Ezeket a forrásokat sokkal inkább újfent akár újabb szabályok, akár tevékenységi körök, foglalkozások megjelölésével a magyar vállalkozók megsegítésére, a magyar vállalkozók helyzetének könnyítésére lehetne felhasználni.

Miért nem támogatják például a helyben működő építési vállalkozókat, kisebb építőipari cégeket? Hiszen akár a családi házas építkezés, akár a nagyberuházásokat leszámítva az egész építőipar a statisztikai kozmetikázástól függetlenül a maga tényleges valóságában óriási bajban van. Miért nem támogatnak, mondjuk, élelmiszer-termeléssel foglalkozó vállalkozásokat? Sokkal okosabb vagy sokkal hasznosabb célokat is meg lehetne jelölni. Tény, hogy a kutatás-fejlesztés nagyon fontos, ezt a Jobbik-frakció sem vitatja, de biztos, hogy nem ezek a cégek a legrászorultabbak az effajta kedvezményekre és mentességekre.

Nem óhajtom megismételni a Hegedűsné képviselőtársam, illetve a Staudt és Szilágyi képviselőtársaim által elmondottakat, hiszen azokkal teljes mértékben egyetértek. Gyakorlatilag önök a Fidesz és Orbán Viktor torz képére formálják a rendszert, és most már olyan pánikszerű kapkodásba kezdtek ? pedig a parlamenti ciklusból alig telt el szűk fél esztendő vagy bő fél esztendő ?, hogy szinte most már hónapról hónapra vagy lassan ott tartunk, hogy hétről hétre fognak bejönni ezek a javaslatok. A főpolgármester vétójoga legalábbis több mint veszélyes és antidemokratikus.

A négyötödös szabály meglehetősen érdekes, ugyanis elevenen él az emlékezetemben, hogy 2013-ban benyújtottam egy javaslatot, amely a magyar közművagyon esetleges újabb privatizációval szembeni, négyötödös parlamenti védelméről szól. Ennek a javaslatnak az a lényege, hogy ha a most jelentősen túlárazott mértékben vagy összegben visszavásárolt magyar közművagyont egy bármilyen más színű kormány bármikor a jövőben esetleg újra külföldi vagy hazai nagyvállalkozóknak szeretné magántulajdonba adni, akkor ez meghatározott szabályok szerint csak négyötödös parlamenti felhatalmazással történjen. Akkor önök azzal utasították el, söpörték le már bizottsági szinten, hogy erre nincsen szükség, teljesen fölösleges a négyötödös szabály, bőven elég a kétharmados korlát, nem kell itt háromnegyed, négyötöd meg egyéb szigorítások.

Nagyon érdekes, hogy itt meg pontosan egy négyötödös szabályt látunk, és valóban emögött az lehet, hogy olyan ellentétek, olyan feszültségek fogják önöket belülről is feszíteni ? egyébként nagyon remélem, hogy nemcsak a fővárosban, hanem országszerte egyre inkább, de a fővárosban egészen biztosan ?, hogy erőszakkal próbálják egyben tartani a nyájat ? vagy a falkát, akkor inkább, ha ez önöknek jobban tetszik ?, nehogy esetleg olyan képviselőik vagy olyan polgármestereik, akik mondjuk, erősebb akaratúak meg erősebb jelleműek, és nehezen hajlítható a gerincük, illetve az akaratuk, nehogy egy újabb fővárosi választást erőszakoljanak ki. A négyötöd egy olyan vastag, gyakorlatilag 80 százalékos szabály, amihez azért elég nehéz lesz összegyűjteni a kellő támogatást. Nyilván közben meg is fenyegethetnek majd szépen egzisztenciális ellehetetlenítéstől kezdve jó szokásukhoz híven mindenkit, aki esetleg egy ilyen összefogásba be akar állni.

Mindenesetre az a döbbenetes számomra, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy úgy látszik, hogy önökre a politikai evolúció szabályai nem vonatkoznak vagy nem hatnak, és a külső körülmények sem hatnak. És egész egyszerűen nem akarják ? elértük ezt is lassan, négy és fél vagy öt év után ? meghallani az idők szavát, hogy lehet itt hazudozni, lehet itt pillanatnyi egyéni érdekekre esetjogi jelleggel, kazuisztikusan szabályokat alkotni, de ha egyszer a magyar embereket felhergelik, ha ezt a hihetetlen birkatürelmű népet egyszer bepöccintik, akkor alkothatnak bármilyen szabályokat, mert nem önökre fognak szavazni. Vagy a baloldalra vagy a radikális ellenzékre fognak szavazni, mert egész egyszerűen a gőgöt, a hatalmi arroganciát, a mások lenézését, a fenyegetést és azt, hogy neokommunista, neobol­sevik módszerekkel dolgoznak ? lépj be a pártba, és megnyílnak előtted a lehetőségek, aki nem Fidesz-párttag vagy nem kötődik a Fideszhez, annak alig vannak lehetőségei, ugyanis az egész ország ettől hangos, és ennek a terhe alatt nyög ?, ezt előbb-utóbb meg fogják elégelni.

Megelégelik a XV. kerületben, megelégelik Ózdon, megelégelik Recsken, Rakamazon, és sorolhatnám még hosszan azokat a településeket, ahol, mint ahogy Rakamazon, totálisat buktak. Eltakarították egy összefogás keretében az emberek a polgármesterüket meg mind a hat képviselőjüket, írmagja sem maradt a Fidesznek, hála a Jóistennek (Derültség a Jobbik soraiban.), azért, mert nagyon sokat dolgoztak ezen hosszú évek kemény, megfeszített munkájával. Nem kedvesen, normálisan, alázatosan álltak az emberekhez, hanem erőből, terrorral próbáltak mindent megoldani, és ez nagyon jól kamatozott a 2014. október 12-ei önkormányzati választásokon. Még nem elég sok helyen, de egyre több helyen mutatkoznak az önök súlyos problémái, azok a repedések a rendszeren, azok a súlyos repedések, hasadások a pajzson, amelyek valószínűleg elkerülik a figyelmüket, nyilván próbálják elbagatellizálni, legyintenek, hogy jó, ezek csak elszigetelt jelenségek.

(21.50)

Mindenesetre Ózd többszörös szimbolikájára és lélektani hatására azért felhívnám az önök figyelmét, és nem azért, mert nekünk most olyan jólesik rugódozni, hanem hogyha önök egy kicsit úgy elmélyülnének, és nem a gőgre, a nagyképűségre és a teljesen megalapozatlan magabiztosságra helyeznék a gondolkodásukat, hanem komoly elemzésekbe bocsátkoznának, akkor nem intéznék el annyival Ózdot, hogy mert körülbelül kétezer tisztességes baloldali szavazó is átszavazott a Jobbik, egyébként valóban alkalmas, fiatal és alkalmas polgármesterjelöltjére, hanem megfeledkeznek arról, hogy összesen több mint ötezres szavazatkülönbség alakult ki. Ebből adtak körülbelül, a számításaik szerint, nem tudjuk pontosan, de körülbelül kétezret a baloldali szavazók ? és mi van a másik háromezerrel? Se az Index-elemzések, se egyéb elemzések nem terjednek ki erre. Ezek között lehetnek csalódott fideszesek szép számmal, ezek között lehetnek olyanok, akik még soha az életükben nem mentek el szavazni, most vettek részt először választáson, mert elérte az ingerküszöbüket az a gyalázat, amit ott a megbukott fideszes vezetés megpróbált előadni. És még most is azt látjuk Fürjes úr megnyilatkozásaiból, hogy semmit nem tanultak, mert a Fidesz által kikövezett úton kellene haladni az egy szem testületi többségük révén, szerintük legalábbis, a jobbikos polgármester vezette Ózdnak, és csak akkor tudják támogatni.

Előre felhívom a figyelmüket arra, hogy nem fogjuk hagyni és nem fogjuk tűrni, hogy Esztergom-szindrómát alakítsanak ki ezen a településen. Nem fogjuk azt hagyni ? mi is tanultunk sokat a politikából, mi is bizonyos módszereket akkor fogunk majd tudni alkalmazni ?, nem fogjuk azt hagyni, hogy az ózdi emberek elsöprő többségű akaratát ilyen szinten semmibe vegyék. És azt is láthatják, hogy a magyar választópolgárokkal azért sem jó packázni, mert ami, mondjuk, Ózdon megtörtént a Jobbik javára, az megtörtént, mondjuk, Salgótarjánban vagy Szegeden a baloldal javára, ahol könnyen lehet, hogy egyébként ? nem tudom biztosan, de könnyen lehet, hogy egyébként ? annak érdekében, hogy ne a Fidesz maradjon, vagy ne a Fidesz kerüljön vissza, hogy ne a Fidesz nyerjen, egyébként, mondjuk, az országgyűlési választásokon kizárólag a Jobbikra szavazó emberek is inkább szavaztak a baloldal jelöltjére, mert úgy látták, hogy ott úgy az esélyesebb, hogy a Fideszt sikerül távol tartani vagy éppen kiütni a hatalomból.

Én elfogadnám Balla Mihály szavait Nógrád megyét illetően, hogyha mondjuk ez 2010-14 között történt volna. Személy szerint nagy híve vagyok, és erős érzelmi kötődésem is van mindenfajta történelmi igazságtétel irányába, na de az azért rendkívül érdekes, hogy ez a fajta történelmi igazságérzet nem kerítette hatalmába Balla Mihályt és a nógrádi fideszes csapatot, mondjuk, 2010-14 között, hanem csak pontosan akkor, amikor Salgótarjánban kivégezte őket a baloldal. És ott is miért végezte ki? Mert ? elég sokat jártam Nógrád megyében az elmúlt időszakban ? pontosan a hatalmi arroganciájuk miatt meg a „10 lépcsőfok 8 millió forintba kerül” című erősen korrupciógyanús történetek miatt; pontosan emiatt. És önök, frissen egy ózdi választás eredményei után nem látják át ennek nemcsak a jelképességét, hanem a borzasztó lélektani hatását, hogy egy kevésbé kiélezett országgyűlési egyéni körzetben, egy országgyűlési időszaki választáson egy ekkora vagy csak közel ekkora különbségű ózdi jobbikos siker egyéni mandátumok sorsáról dönthet.

Az is vérlázító, hogy a fővárosban is alábecsülik, lebecsülik a listás képviselőket, mert önök nagyon hamar elfelejtik azt, hogy mondjuk, 1990-ben és ’94-ben nem nyertek egyéni körzetet ? Orbán Viktornak sem sikerült egyébként ?, ’94-ben majdnem kiestek a parlamentből, 1998-ban Torgyán Józsefnek és a kisgazdáknak köszönhetik a kormányzásukat, 2002-ben sem önök nyerték az egyéni körzetek többségét, 2006-ban is nagyon sok országos listás meg megyei listás képviselőjük volt. Akkor kezdenek el ezzel hencegni, meg mindig másoknak az orra alá dörgölni, amikor 2010-ben és ’14-ben valóban önök vitték el az egyéni körzetek döntő többségét. A 2014-esre lehetnek egyébként kevésbé büszkék, mert egy abszolút meghekkelt választási rendszerben ? gondoljunk csak a győzteskompenzációra, amelynek 6 mandátumot köszönhetnek ?, a közelében se lennének a kétharmadnak, hogyha ezt a Közép-Ázsiában is megirigyelt vagy megcsodált diktatórikus szabályt nem vezették volna be a rendszerbe. Ha ellenkező előjellel történne, önök visítanának szokás szerint a leghangosabban.

Mert egyébként most mondhatnám azt is némi gonoszsággal, hogy nyugodtan csinálják csak tovább, adjanak be minden héten ilyen javaslatokat, ne hallják meg az emberek szavát se Szegeden, se Salgótarjánban, se Ózdon, se Recsken, nyugodtan csinálják tovább! Minél tovább csinálják, annál jobb lesz nekünk, mert annál népszerűbbek leszünk. Ugyanis önök is ezt csinálták egyébként, minél népszerűtlenebb lett a baloldal, annál inkább nőtt az önök népszerűsége. Csak önök pontosan azt nem érzékelik, tisztelt fideszes képviselőtársaim, hogy nincsenek újabb csúcsdöntési kísérletek, nincsenek újabb csúcshódítások, önök szépen lassan lefelé indultak el a csúcsról. Tovább már nincs út felfelé, csak lefelé van. Pontosan az, hogy ha májusban nem változtatják meg a szabályokat, akkor nem kerülnek többségbe a fővárosban ősszel, ez megint egy nagyon biztos és csalhatatlan jele ennek. Az, hogy egy egymással folyamatosan marakodó baloldal jelöltjére, Bokros Lajosra 36 százaléknyian szavaznak, 36 százaléknyi választó szavaz, az több mint vészcsengő kellene hogy legyen önöknek! (Dr. Schiffer András: Amennyire jobboldali jelölt Bokros Lajos.) Igen, amennyire jobboldali jelölt Bokros Lajos, mondják itt nekem a többiek; ezt most hagyjuk, ebbe inkább ne menjünk bele. De önök nem a kiváltó okon gondolkoznak, hogy alapvető magatartási, viselkedési problémák vannak, hatalmi arrogancia; aki nem fideszes, az nem is tud létezni, az már szinte nem is teljes értékű ember ebben az országban ? mert ez a hangulat, tisztelt hölgyeim és uraim! Nem a kiváltó okokat akarják megszüntetni, hanem a jelenségeket, a helyi jelenségeket, meg a tüneteket próbálják valahogy kezelni, de azt is teljesen félrekezelik, azért, mert elszakadtak a valóságtól, és úgy gondolják, mint általában valamennyi diktatórikus berendezkedésű hatalom, hogy ez az idők végezetéig fog tartani.

De egyébként én azt is javaslom önöknek, záróakkordként, hogy fejezzük be ezt a macskázást. Fejezzük be ezt a macskázást meg ezt a trükközést, nem kell itt egymással cicázni, nem kell benyújtani, Vas Imrének se kell erőlködni; foglaljuk az Alaptörvénybe, hogy Orbán Viktor, illetőleg Tarlós István agyhalálának beálltáig nincsenek választások, addig ők a nagyfőnökök a fővárosban és az országban, addig nem kell miniszterelnököt választani. 2018-ban kivonul az ellenzék a parlamentből ? nem azért mondom ezt, hogy mi is itt üljünk, isten tudja hány évig, tehát hogy még részrehajlástól mentesen is nyilatkozzam ?, és akkor nem kell ezeket a felesleges trükköket végigcsinálni. Kész, nincsenek szabad választások, addig a jelenlegi állapotokat tekintjük bebetonozottnak.

És még mielőtt félreértenének, éltesse a Jóisten nagyon sokáig Tarlós Istvánt és Orbán Viktort, az emberi élet legvégső határáig. Nem kívánok én nekik semmi rosszat, csak azt kívánom, hogy váltsanak foglalkozást, találják meg a helyüket a rendszerben, és ne miniszterelnök legyen az egyik és ne főpolgármester a másik. Ez sokkal őszintébb lenne, ha azt mondanák, hogy önök egy totális diktatúrát akarnak bevezetni ? nem kell részletszabályokkal matekolni, nem kell, felesleges! Ezt az egyszerű mondatot be kell nyomni az Alaptörvénybe, ez péntekről hétfőre megvan, sőt szerintem, mire a vasárnapi húslevest végigkanalazzák, már kész is a javaslat, egy-két hét alatt elfogadják, és akkor nem kell itt gyötrődnünk, és az államtitkár úr is sokkal hamarabb nyugovóra térhet. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 46 2014.11.11. 15:06  39-52

APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Érdemes ezt a benyújtott saláta jellegű javaslatot végigelemezni, végigszemezgetni, majdnem hogy szakaszról szakaszra haladva.

Az első három paragrafus esetében nincsenek is különösebb problémáink, különböző szövegcserés módosításokkal, hatályvesztéssel kapcsolatos szabályozásokat látunk.

A 4. § már érdekesebb, ugyanis az egyes vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségekről szóló szabályokat módosítja oly módon, hogy a köztisztviselő mellett a kötelezettek körébe bekerül a kormánytisztviselő is, amivel egyébként önmagában nincsen problémánk, hiszen a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség kiterjesztése azért nem egy Jobbiktól távol álló gondolat. Érdemes lenne ezt egyébként az országgyűlési képviselőknél is megfontolni, sőt akár bizonyos vezető köztisztviselői vagy kormánytisztviselői állásoknál ? régóta mondjuk, szorgalmazzuk, mindig lesöprik ezeket a javaslatainkat ?, akár a kötelező vagyonosodási vizsgálatok fogalmát is bevezetni, és bizonyos vezetői vagy magasabb vezetői beosztásokban meghatározott időközönként, akár a megbízatás átvételekor, akár a megbízatás megszűnésekor vagy bizonyos pontosan rögzített szabályok szerint kötelező vagyonosodási vizsgálatot elindítani, főleg azokban az esetekben, ahol kiemelten magas javadalmazást kap, mondjuk, egy vezető beosztású köztisztviselő vagy kormánytisztviselő, vagy éppen a kormány tagja, államtitkár vagy miniszter. Ez nagyban segítene a politika meg a politikusok tekintélyének a visszaszerzésében.

De egyébként nem olyan vagyonosodási vizsgálatokra gondolunk, mint amiket tapasztaltunk, mondjuk, Rogán vagy Szijjártó urak esetében, mert azért az a vicc kategóriájába tartozik, hogy néhány hét alatt lefolytattak egy vizsgálatot. Kérdezzenek meg, mondjuk, egy Fidesz számára nem szimpatikus, kipécézett vállalkozót, hogy ha vele szemben elindít a NAV egy vagyonosodási vizsgálatot, akkor azt néhány hét, néhány hónap vagy inkább néhány év alatt folytatják-e le. A helyes válasz a „c”, néhány évbe is beletelik, rengeteg feszültséggel és általában több millió forintos fizetési kötelezettséggel zárul egy eljárás.

Az megint csak joggal sértheti az emberek önérzetét, az átvizsgált és olykor feleslegesen vagy jogtalanul megsarcolt vállalkozók önérzetét, hogy a jogalkalmazás szerint nem ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk, mint a politikusokra, pláne a kormánypárti politikusokra. Tehát sokkal hitelesebb lett volna, ha egyébként itt miniszteri szinten, az előbb említett két úriember esetében is egy alapos, hosszú ideig tartó vizsgálat deríti ki, hogy a vagyongyarapodásuk, az ingó és ingatlan vagyonuk mértéke vajon arányban áll-e az adózott jövedelmükkel, annak megfelelő vagy esetleg ahhoz képest túlzott mértékű. Azért az megint csak a teljesen egyoldalú törvényalkotásuk mellett az abszolút önös érdekeket szolgáló jogalkalmazás körébe tartozik, hogy saját magukra nemcsak a törvényalkotás terén tekintenek más elveket irányadónak, hanem a jogalkalmazás terén is teljesen részrehajló módon, pofátlanul egyébként, teljesen átlátszó módon úgy gondolják, hogy egy néhány hetes vagyonosodási vizsgálattal majd meg lehet téveszteni a közvéleményt. Éppen ezért érdemes lenne ezt a 4. §-t bővítve, vagy akár más törvényeket is ebbe a körbe beemelve a kötelező vagyonosodási vizsgálat fogalmát is bevezetni.

Aztán az 5. és 6. § kapcsán az előbb már az MSZP-s képviselőtársam által említett probléma is felmerül, hogy a tervezett normaszöveg és az indoklás ellentmondó. Ugyanis mi a hatályos szöveg a miniszteri biztossal kapcsolatban? A hatályos szöveg szerint a miniszteri biztos e megbízatása megszűnik az őt kinevező miniszter megbízatásának megszűnésével. Mit szeretnének most, mi az új javaslat? Hogy a megbízatás nem a miniszteri megbízatás végével fejeződik be, hanem a régi miniszter hatáskörgyakorlásának megszűnése eredményezi a miniszteri biztos megszűnését is. Ehhez képest mi található az indoklásban? Az, hogy nem a régi miniszter hatáskörgyakorlása, hanem az új miniszter hatáskörgyakorlásának megkezdése a megszüntető ok. Ez lehet, hogy időben egybeesik, de egyáltalán nem kőbe vésett dolog, lehet, hogy komoly időbeli különbséggel kezdődik egy új miniszter megbízatása.

Tehát jó lenne eldönteni, hogy akkor marad-e esetleg az eredeti szabály, mert ehhez az ellentmondáshoz képest még ez is sokkal jobb; akkor szűnjön meg a miniszteri biztos megbízatása, amikor az őt kinevező miniszter megbízatása is megszűnik. Érdemes, sőt rendezni kell a normaszövegben és az indoklásban fellelhető egyértelmű ellentmondást.

A 7. és 9. §, ami aztán egy más vonatkozásban a 17. §-ban is visszaköszön, különösebb problémákat nem okoz: egy régi EGK-irányelvből adódóan a szülési szabadság vonatkozó szabályait végre beemelik a joganyagba.

Sokkal izgalmasabb ehhez képest az összeférhetetlenségi szabályok szigorítása a NAV-dolgozók esetében. Ugyanis jelenleg az a szabály vagy eddig az volt a szabály, hogy a kormánytisztviselő, a pénzügyőr, az ügykezelő nem lehet helyi önkormányzati, nemzetiségi önkormányzati képviselő annál, de csak annál az önkormányzatnál, amely a NAV őt alkalmazó szerve szervezetszerű működési területén működik. Ehhez képest jelentősen tágítanak és szigorítanak, most már sehol nem lehet ezt követően önkormányzati képviselő, külsős bizottsági tag, helyi nemzetiségi önkormányzati elnök, elnökhelyettes, országos nemzetiségi önkormányzati elnök, elnökhelyettes vagy nemzetiségi önkormányzati képviselő az, aki kormánytisztviselő, pénzügyőr vagy ügykezelő. Vajon milyen esetjogi érvek szólnak emellett? Kit kell kivenni a körből, hol, mely településen ki sértheti esetleg az önök érdekeit, ki zavarhatja az adott fideszes polgármestert a tekintetben, hogy külsős bizottsági tag sem lehet sehol, mondjuk, egy NAV-dolgozó? Ebben az esetben, azt hiszem, hogy ez túlzott szigor.

Tehát megint rosszul súlyoznak, megint aránytalanul súlyoznak. Amikor kellő szigorral kellene fellépni, például a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség szigorítása esetén vagy a kötelező vagyonosodási vizsgálatok bevezetése esetén, akkor nem hajlandóak ezeket az intézményeket szigorítani vagy bevezetni, amikor meg semmi nem indokolja, hogy drákói szigorral lépjenek fel, akkor ezzel ellentétben, a józan ésszel is ellentétben mégis ezt teszik.

(11.40)

A helyi önkormányzati törvény gyakorlati alkalmazásának egyik régi rákfenéje a médiatartalom-szolgáltatókkal kapcsolatos összeférhetetlenségi szabály.

Ehhez hozzányúlnak, de meglehetősen szerencsétlenül és megint szabályozatlanul, oly módon, hogy a gyakorlati jogalkalmazásban ez komoly problémákat fog okozni. Miért? Azért, mert most a régi szövegből a nagyon fontos „valamint” szót, tehát a konjunktivitásra utaló egyik fontos kötőszót kihagyják, és innentől kezdve médiatartalom-szolgáltató természetes személy, jogi személy, gazdasági társaság legfőbb szerve, ügyvezetőségnek tagja, személyes közreműködője vagy képviselet ellátására jogosult lesz összeférhetetlen a képviselői tisztséggel. Itt ugyan nem definiálják a médiatartalom-szolgáltató természetes személyt, erre mi mondhatnánk azt, hogy de hát ez a vonatkozó törvényben benne van.

Igen ám, csak nézzük, hogy mit mond erről a 2010. évi CLXXXV. törvény, ez a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szól. Meglehetősen elnagyolt, és semmilyen eligazítást nem ad a médiatartalom-szolgáltató fogalma, nemes egyszerűséggel úgy fogalmaz ez a vonatkozó törvény, hogy a médiaszolgáltató, illetve bármely médiatartalom szolgáltatója számít médiatartalom-szolgáltatónak. Gyakorlatilag egy fogalmat ugyanazzal magyaráznak, semmilyen eligazodást nem adnak. Ez megint a gyakorlati alkalmazásban fog problémákat okozni.

Megjegyzem önöknek, hogy egyáltalán nem ritka az, hogy médiatartalom-szolgáltató­nál - nevesít­sük egy kicsit pontosabban, fordítsuk le magyarra ?, mondjuk, egy helyi lapnál vagy egy községi vagy városi televíziónál dolgozó főszerkesztő, vezető vagy nem vezető beosztású személy, vagy adott esetben ebbe a körbe tartozó, nehezen beazonosítható és az egyértelmű jogalkalmazással nem megoldható problémát jelentő személy képviselő, hiszen helyben ismertségre, komoly ismertségre tett szert akár azért, mert szerkesztő, akár azért, mert a tévénél dolgozik; nem lesz könnyű megítélni, hogy az ő adott médiatartalom-szolgáltatónál betöltött tisztsége összeférhetetlenségi körbe tartozik, vagy nem az összeférhetetlenségi körbe tartozik. Itt fontos problémát szeretnének megoldani vagy pontosítani, de nem sikerül, hiszen az a törvény, amire esetleg vissza lehet utalni vagy vissza lehet menni a jogalkalmazásnál, szintén a pontatlan fogalom, a sablonos, elnagyolt fogalom meghatározása miatt nem nyújt megfelelő segítséget és eligazodást.

Önmagában a törvényszék hatásköréből a munkaügyi bírósághoz kerülnek át a polgármesteri tisztséggel kapcsolatos perek. Ennek talán még lehet is egyébként specialitása, specifikuma miatt némi létjogosultsága, ami viszont ettől sokkal izgalmasabb, és ezt itt az MSZP-s vezérszónok is érintette, meglehetősen szemérmetlen, bújtatott fizetésemelést szeretnének elérni a polgármester kollégáknál. Ezzel szemben érdemes lenne végiggondolni a kistelepülési polgármesterek fizetését. Tudom, hogy van olyan képviselő önök között, aki ezt már megpendítette, és a szívén viseli a legkisebb települések polgármestereinek sorsát, ugyanis oly mértékben csökkent ezeknek a polgármestereknek a fizetése, hogy gyakorlatilag már egy közmunkás fizetéséhez vagy egy minimálbérhez közelítés. Ha ezt a rendszert tartjuk fenn, akkor nem arról van szó, hogy nem biztos, hanem biztos, hogy nem a legalkalmasabb emberek fognak elindulni, hiszen ilyen alacsony fizetésért, mint amit a legkisebb településeken most majd főállású polgármesterként lehet kapni, nem fognak elindulni, mert egész egyszerűen abból szó szerint nem tudnak megélni, és egy kistelepülési polgármester sokszor sokkal nagyobb terhet vesz a vállára, mint a nagyobb település polgármestere. A nagyobb település polgármesterét egy megfelelő apparátus tudja segíteni, egy kistelepülés polgármesterének szó szerint bábáskodnia, atyáskodnia kell a települései felett, meg kell fogni az emberek kezét minden apró-cseprő dologban, ami egyébként nem is tartozna amúgy a polgármester hatáskörébe, segíteni kell őket. Ezért egy nem túlzott, de tisztes javadalmazásra igényt tarthat.

Tudom, hogy ez mindig kényes téma. Tehát amikor politikai szereplők fizetéséről, javadalmazásáról beszélünk, az elmúlt 25 évben annyira lejáratta magát a politika és a politikusok többsége, hogy az emberek zsebében azonnal kinyílik a bicska, hogy ha bármilyen fizetésemelésről vagy tiszteletdíj-emelésről beszélünk, de a kistelepülések, az 1500 vagy 1000 fő fölötti települések polgármestereinek esetében vagy akár talán még 2000 főig legalább el mernék menni, azt mondom, hogy indokolt ennek a végiggondolása. Minőségi emberek kerüljenek be a rendszerbe. Ne tartsunk távol alkalmas polgármesterjelölteket és megválasztott polgármestereket, mert valóban szemérmetlenül alacsony fizetést, 70-80 ezer forintos fizetéseket merünk nekik odaadni, mert azok, akik ezt nem napi 8 órában látják el, az a másik fontos kérdés. Ez nem egy napi 8 órás munka, pláne esetleg egy világtól elzárt kistelepülésen, hanem ez napi 10-12 vagy akár 14 óra is lehet, ezért egy normális, tisztes javadalmazást megérdemelnének.

Ehelyett önök mivel foglalkoznak? Azon talán érdemes kísérletezni, hogy a munkáltatói jogokat a főállású polgármesterek helyett a testület gyakorolja. Azzal sincs gond, hogy ez egy közszolgálati jogviszony, amely alapján nyugdíjra jogosult, rendezni próbálják az alap- és pótszabadság kérdését, viszont az meglehetősen szemérmetlen és teljes mértékben pontatlan, abszolút kiszámíthatatlan jogalkalmazást fog eredményezni, hogy ? idézem szó szerint – „a polgármesternek hathavi jutalmat állapíthat meg a testület egy meghatározott időszakban végzett munkája elismeréseként”. Milyen meghatározott időszak? Két hét? Három óra? Négy nap? Egy hónap? Két hónap? Naptári év? Vagy mégis ezt pontosan meg kellene határozni, mert ott, ahol esetleg még a kasszában van rá fedezet, elég gyakran lehet hathavi jutalmakat adni. Persze, a legtöbb helyen a költségvetési helyzet megoldja, mert ha megérdemelné, ha nem érdemelné meg, nem lesz miből adni. De ahol egyébként még esetleg a helyiadó-bevételek lehetővé teszik, ott egy viszonylag alacsonyabb fizetés mellett beállított polgármestert ilyen módon lehet majd kifizetni. Ezt azért érdemes lenne alaposabban átgondolni és pontosítani, mert egy ilyen fontos normaszövegben, az „egy meghatározott időszakban” és ehhez hasonló kifejezések mégiscsak méltatlanok, és jelentősen rontják az egyébként is több sebből vérző törvényjavaslatok szakmai színvonalát, és ráadásul annyira érzékeny kérdések, amelyeket nem lett volna szabad ilyen pongyola megfogalmazással betenni a szövegbe.

A végére hagytam egy érdekes kérdést, amelyet a 19. § szabályoz: a kormányzati ügykezelők összeférhetetlenségének kérdése. Hála a jó istennek, a saját választókerületemben is kialakult egy ilyen nagyon izgalmas probléma, amikor is az egyik járási kormányhivatalban dolgozó kormányzati ügykezelő a legmagasabb szavazatszámmal, 600-on felüli szavazatszámmal megválasztott települési önkormányzati képviselő lett. Polgármesterjelöltként indult az adott településen, 40 szavazat híján megverte a sokkal esélyesebbnek hitt fideszes polgármestert, kis híján az egyik legnagyobb meglepetés történt volna, egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei településről van szó, 40 szavazat híján végül is nem lett polgármester, de a legmagasabb szavazatszámmal megválasztott képviselő lett, és most megy a dilemma, hogy akkor az ő tisztsége összeférhetetlen vagy nem. Egyébként ügydöntő hatáskört értelemszerűen nem gyakorolt, tehát valóban semmi értelme annak, semmi jogpolitikai és szakmai indokoltsága, hogy egy ilyen személyt összeférhetetlennek minősítsünk. Ezt a szabályt viszont kifejezetten üdvözlöm. Tehát nagyon örülnék annak, ha ez így átmenne, hogy a kormányzati ügykezelőkre ez ne vonatkozzon. Abszolút nem sérti a járási hivatalban vagy bármilyen más szervnél végzett munkájuk függetlenségét, pártatlanságát, hiszen a feladatai jóval korlátozottabbak, mint egy ügydöntő hatáskörrel rendelkező kormánytisztviselőnek. Egyébként ebben a konkrét esetben is egy értékes, az adott településen népszerű, nagyon magas szavazatszámmal megválasztott képviselőt elütnénk attól a lehetőségtől és jogosultságtól, hogy a következő öt évben képviselje a választóit.

Nagyon remélem, hogy legalább ezek az emészthetőbb és értékesebb részek át fognak menni. Nagyon remélem, hogy ezt a szabályt egyébként nem fogják kivenni. Kivételesen egy olyan szabály, hogy eddig gondolták rosszul, most ezt kivételesen jól gondolják, és pozitív irányban akarják megváltoztatni. Ezzel együtt is azt kell hogy mondjam, hogy ha ezeket a borzasztó ellentmondásokat nem rendezik, a rengeteg pongyola, pontatlan megfogalmazást nem rendezik akár a médiatartalom-szolgáltatós összeférhetetlenségi szabálynál, akár a miniszteri biztos szabályozását illetően, akkor nem fogjuk tudni összességében támogatni ezt a javaslatot. Nagyon sokat kell még vitatkozni, nagyon sok módosító javaslatot be kell hogy fogadjanak önök ahhoz, hogy számunkra is elfogadhatóvá váljon. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 50 2014.11.19. 2:20  1-157

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem gondolnám, hogy az uniós zászló kérdése a legfontosabb Magyarország számára. Bár ülnek szép számmal olyanok a teremben, akiknek mindegy, csak unió legyen; Európai Unió vagy Szovjetunió, az teljesen mindegy, de ők unióban érzik jól magukat. (Zaj, közbeszólások a kormánypártok és az MSZP soraiból.)

Ezzel szemben azt is meg kell állapítani, hogy a kormánypárti képviselők és a kormány tagjai között rengeteg a mesemondó, mert önök egy soha nem létezett mesevilágot vázolnak fel. Ha nem tudnánk azt, hogy melyik országról beszélnek, azt hihetnénk, hogy Svájcról vagy Kuvaitról van szó. Ezzel szemben mi a csupasz valóság? Az, amit itt Morvai Krisztina EP-képviselőnk elmondott, hogy a magyar emberek döntő többsége 80-100 ezer forint nettó fizetésen tengődik, ha egyáltalán van munkahelye.

(14.50)

Mesterségesen generálnak munkahelyeket a közmunkaprogram révén, ami gyakorlatilag nem valós és nem piaci alapú.

Egy szó sem igaz abból, amit itt Kontrát államtitkár úr elmondott a közbiztonság javítása kapcsán, mert elfeledkeznek önök, tisztelt hölgyeim és uraim, egy nagyon fontos tényről: megemelték a szabálysértési értékhatárt. Megemelték 20-ról 50 ezer forintra, innentől kezdve rengeteg olyan cselekmény, amely amúgy a bűncselekmény kategóriájába tartozott volna ? akár vétségként vagy esetleg bűntettként, de inkább vétségként ?, az gyakorlatilag szabálysértésnek minősül, és ilyen módon nagyszerűen lehet ezt a statisztikai számmisztikát művelni, hogy papíron javult a közbiztonság. Kérdezzék meg sok szabolcsi, szatmári vagy beregi kistelepülésen, főleg ott, ahol a legnagyobb hazai kisebbség már 50 százalék körüli vagy afölötti arányban fordul elő, hogy milyen az emberek szubjektív biztonságérzete, hogy áll a helyzet a vagyon elleni bűncselekményekkel.

Egyébként Kontrát úrnak felhívnám a figyelmét arra, hogy a betöréses lopás egy köznyelvi elnevezés, annak a szakszerű megnevezési formája a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás. Már csak azért, hogy ha államtitkár, akkor próbáljon bizonyos jogi alapfogalmakat megfelelő pontossággal használni.

Ebből egy szó sem igaz, amit önök elmondtak. Lovas mezőőrséget kellene felállítani a vidéken, több rendőrre lenne szükség, jobban fizetett rendőrökre lenne szükség, és például egészségügyi fejlesztésekre lenne szükség. Orbán Viktor, az önök kedves vezetője több száz milliárdos kórházfejlesztésekről beszélt. Jöjjenek be a mátészalkai kórházba, merjék elmondani a mátészalkaiaknak ezeket a kórházfejlesztési teóriáikat akkor, amikor a laborba ? tetszik tudni, ahol emberi vérrel és vizelettel bánnak ? nem lehet bemenni, mert egy fertő az egész, és nem az ott dolgozók hibájából.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 116 2014.11.19. 11:51  1-157

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha már Witzmann képviselő úr a magyar családokkal fejezte be, akkor én itt folytatnám. Elfelejtik azt, hogy sorozatos ígéreteik ellenére nem tudnak egy normális vagy valódi lakásteremtéshez elegendő forrásokat jelentő szociálpolitikai kedvezményrendszerrel előállni, a mostani rendszer ugyanis egyrészt keretösszegében is rendkívül alacsony, másrészt gyakorlatilag senki nem felel meg, vagy csak nagyon kevesen felelnek meg a feltételeknek.

Idetartozik szorosan az is, hogy már az első és a második gyermek vállalásához is magasabb szintű forrásokat kellene biztosítani, legyen szó akár családi házas építkezésről, ami egyébként a statisztikai kozmetikázással ellentétben gyakorlatilag megszűnt, illetve egészen minimálisra csökkent Magyarországon, különösen a keleti megyékben önerős családi házas építkezésekről gyakorlatilag nem lehet beszélni. Éppen ezért lehet fontos egyrészt a használtlakás-piac fellendítése érdekében is a szociálpolitikai kedvezményeket magasabb összegekben meghatározni használtlakás-vásárlásra, -felújításra és -bővítésre, hiszen körülbelül 500 ezer ingatlan áll üresen Magyarországon. Ez részben az óriási mértékű elvándorlásnak is az egyik következménye. Tehát nem feltétlenül az építkezéseket, az új építéseket kell erőltetni akkor, amikor rengeteg, viszonylag alacsony áron megvásárolható lakás található gyakorlatilag valamennyi megyében és az ország legtöbb településén, és ezekhez kellene nem 750 ezer meg nem másfél millió forint összegű szociálpolitikai kedvezményeket biztosítani. Minden erre a célra befektetett forint többszörösen megtérülne, hiszen biztos vagyok benne, hogy nagyon sok fiatal és a középkorosztályhoz tartozó, családalapítás előtt álló ember sokkal nagyobb eséllyel választaná az országban való maradást, sokkal kisebb eséllyel hagyná el az országot, ha legalább a lakáshelyzete hitelmentesen vagy egészen csekély összegű hitelből megvalósítható lenne.

A legtöbbek számára a szociálpolitikai kedvezmény, a szocpol megfelelő újraélesztése jelenthetne megoldást, stadionépítések helyett sokkal hasznosabb lenne ebbe fektetni a pénzt. Mondom én ezt megrögzött, megátalkodott futballbarátként, de látva a magyar klubcsapatok vergődését és látva a magyar válogatott igen-igen szerény teljesítményét, és látva a nézőszámokat, amelyek soha nem látott mélypontra süllyedtek, helyenként 1500-as átlag nézőszámot produkálnak az NB I-es fordulók, de egyre gyakoribb, hogy fővárosi csapatok mérkőzéseit is csak néhány száz néző látogatja, teljesen felesleges az ebbe befektetett több tíz milliárd forint. Ha ezeket vagy ezeknek legalább egy részét szociálpolitikai kedvezményekre fordítanánk a fiatalok otthonteremtésének elősegítéseként, az fellendítené a használtlakás-piacot, amely komoly adó- és illetékbevételeket generálna egyébként az államnak, fellendítené az építőipart, hiszen végre nem csak az autógyártást meg az autóalkatrész-gyártást kellene támogatni, rengeteg munkahelyet teremtene a segédmunkától a szakmunkákig bezárólag, és az építőanyag-termelés fellendítésével is komoly állami bevételnövekedést lehetne elérni. Ez tehát valóban képes lenne a magyar gazdaság fellendítésére, az egyre súlyosabb mértékű elvándorlás fékezésére vagy meggátolására. Ehelyett önök sokkal kevésbé hasznos célokba fektetnek, ilyenek például az előbb említett stadionépítések.

Hiába Kontrát államtitkár úr sikerpropagandája, az akkori, néhány órával ezelőtti kétpercesemet végül visszavontam, de nem tudom megállni, hogy ne térjek ki arra, és egyben azt kérném államtitkár úrtól, hogy a következő három és fél évben rendezzük is le ezt a kérdést, ne macskázzunk meg ne cicázzunk itt egymással: önök nagyon jól tudják azt, hogy miért nem szavaztuk meg azokat a törvényjavaslatokat, amelyekre ön már gyakorlatilag ötödik éve hivatkozik. Igen unalmas a lemez, már ha álmából felkeltik, akkor is valószínűleg azt mondja, hogy a Jobbik nem szavazta meg, nem támogatta a kormány különböző rendvédelmi javaslatait. Aki át mond, mondjon bét is, mondja el azt is, folytatva a mondatot, hogy miért nem támogatta a Jobbik. Azért nem támogatta, tisztelt államtitkár úr, mert önök ezeket szinte kivétel nélkül saláta-törvényjavaslat formájában nyújtották be. Mindig belekevertek olyan adalékot, amiről tudták, hogy amiatt nem tudjuk megszavazni. Ha ezeket lesznek szívesek majd a jövőben önállóan benyújtani, akkor higgye el, lehet, hogy az eseteknek a száz százalékában fogjuk ezeket támogatni.

Önök tönkretették, kinyírták azokat a nagyon fontos szervezeteket, a Magyar Gárdát meg egyéb gárda típusú szervezeteket és a valóban hatékonyan működő polgárőrségeket, amelyek soha semmilyen bűncselekményt nem követtek el, és ezeket sorra beépítették ezekbe a javaslatokba, azt akarták velünk benyeletni, hogy ezt is fogadjuk el, tudták jól, hogy mi erre nemet mondunk, és utána majd önök éveken keresztül hivatkozhatnak arra, hogy miről beszél a Jobbik a rendvédelem kapcsán, amikor a Btk. szigorítását meg egyebeket nem vagy nem teljes mértékben szavaztunk meg. Ha ezeket önállóan nyújtják be, biztosak lehetnek benne, hogy minden, a szigorítás irányába ható intézkedést, törvénymódosítást teljes mellszélességgel támogatni fogunk, de amíg ilyen sunyi módszereket alkalmaznak annak érdekében, hogy kicsit előremenekülve majd ezt hivatkozási alapként használják, akkor ezeket nem fogjuk tudni támogatni.

Ugyanakkor kincstárinak tartom ezt az optimizmust, és javasolnék önöknek is egy álruhás országjárást annak érdekében, hogy milyen állapotok uralkodnak a magyar rendőrségen belül, vagy hány településre nem jut érdemben rendőri felügyelet vagy rendőri működés, milyen elképesztő adminisztrációs terhek mellett dolgoznak a rendőrök, és milyen állandó felesleges feszültség és nyomás alatt vannak a rendőrség emberei a túlellenőrzések kapcsán, holott valószínűleg a felső rendőri vezetésben kellene inkább rendet tenni, és a korrupciót általában a fejétől bűzlik a hal alapon onnan kellene elkezdeni vizsgálni, és amikor ott végeztek ezzel, akkor utána eljuthatnak az állomány alsóbb szintjeiig.

Az önkormányzatokra kitérve: legalább egy órát lehetne csak erről a fejezetről beszélni. Most három területet emelnék ki. Alacsonynak tartjuk az önkormányzati dolgozói létszám finanszírozását. Ez ügyben egyébként egy 10 százalékos emelést szeretnénk elérni, erre nyújtottunk be módosító javaslatot. Azt is kívánatosnak tartanánk, ha a településadó bevezetésének vagy kivetésének a lehetősége meg a meglévő adók emelésének a lehetősége helyett megteremtenék azt, hogy a gépjárműadónak nemcsak a 40 százaléka, hanem ennél sokkal nagyobb mértéke maradna helyben. Mi a 100 százalékot sem tartanánk elvetendőnek, de a mostani 40-et mindenféleképpen indokolt lenne megemelni.

Azt se felejtsék el, hogy igaz, hogy körülbelül 1300 milliárd forintnyi adósságot elvittek az önkormányzatoktól, de ezeknek a kamatterheivel összességében csökkentették az önkormányzati rendszer finanszírozását. Csak azt megint nem teszik hozzá, hogy igen, átvállaltuk az adósságállomány döntő többségét, de ugyanakkor különböző trükkökkel lecsökkentettük az önkormányzatok finanszírozását, és sok helyen megindult az újraeladósodás. Nem honorálják megfelelőképpen a felelősségteljesen gazdálkodó önkormányzatokat, mert azt a mintegy 12 milliárd forintos összeget, amit erre szántak, elégtelennek tartjuk. Kiváló lehetőség például erre az, hogy a hazai és EU-s fejlesztési források önerős pályázatainál kiemelt kedvezményezetti státust biztosítanak ezeknek az önkormányzatoknak, majd a kistelepülések esetében akár a teljes önerőt hozzá lehet tenni az EU-s vagy az egyéb forrásokhoz. Ezzel valóban helyzetbe hoznák azokat az önkormányzatokat, amelyek addig nyújtózkodtak 1990 és 2012-2013 között, ameddig a takarójuk ért.

Végül, de nem utolsósorban szeretnék két fontos területet, illetve ezek megyei választókerületi összefüggéseit ismertetni a tisztelt Ház előtt. Az egyik az, amely Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a szatmári térség betegellátásával, egészségügyi ellátásával összefügg. A Szatmár-Beregi Kórház és Gyógyfürdő Zrt. ? egy szép hosszú nevű intézmény, amit még 2006 és 2010 között a kórházholding szervezése keretében alakított ki a Fidesz ? napi működési és ellátási gondokkal küzd, egészen méltatlan, balkáni körülmények között próbálnak itt gyógyulni a mátészalkaiak és a város környékén élők. Nem lebecsülendő ez, tisztelt képviselőtársaim, hiszen körülbelül 140 ezres az ellátotti körzet, tehát a megyének egy nagyon jelentős részét érinti. Itt nemcsak a kórházi ellátásba kellene pluszforrásokat bevonni tűzoltó jelleggel, hanem a mentőszolgálat meglévő gépjárműparkjának és eszközállományának a fejlesztésére, és amit a térség már nagyon régóta megérdemelne, több rohamkocsi, illetőleg gyermek és/vagy koraszülött mentő beállítására is szükség lenne, hiszen felnőtt emberek és kisgyermekek élete múlhat azon, hogy időben megfelelő felszereltségű és megfelelő szaktudással rendelkező mentőszolgálat, illetve személyzet ki tud-e érkezni egy nem várt esemény helyszínére.

Ami pedig a környékkel szemben egy 15 vagy lassan már 20 éves, kormányokon átívelő, be nem váltott ígéret, az M49-es gyorsforgalmi elkerülő út ügye, amely egyébként nemcsak a Mátészalka székhelyű választókerületet érinti, hanem Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyéb területeit, több választókerületét is. Az igaz, hogy autópálya-építések tekintetében mostanában nem panaszkodhatunk, hiszen 2013 januárjában adták át az M3-as Nyíregyháza-Őr közötti szakaszát, és ebben az évben, nem sokkal az önkormányzati választások előtt adták át az Őr-Vásárosnamény közötti szakaszt.

(18.30)

Ez tehát ilyenformán rendben is lenne. Az más dolog, hogy itt is lehetne kapargatni a kilométerre kivetített kivitelezési összegeket, az esetleges beépített korrupciós rátát, de most nem erre akarok kitérni. Most arra akarok kitérni, hogy 15-20 éve ígérgetik az M49-es elkerülő út megépítését. Egészen 2010-ig úgy nézett ki, hogy ez két ütemben megvalósulhat: Őr-Ököritófülpös, Ököritófülpös-államhatár ütemekkel. Sajnos ezt önök három részre szedték szét, jelen pillanatban Őr-Győrtelek, Győrtelek-Pátyod, Pátyod-államhatár, 2030-as befejezéssel. Ha minden igaz, 2017-ben talán elkezdődhet.

Arra szeretném buzdítani önöket, hogy vizsgálják felül az álláspontjukat, kezdjék el lehetőség szerint már akár a jövő évben ezt a beruházást, hiszen az előkészítések, az engedélyek, a tervek nagyon jó állapotban vannak. A projekt előkészítettsége lehetővé teszi azt, megteremti annak az esélyét és lehetőségét, hogy ezt előbb elkezdjék. De nemcsak azért fontos, hogy az Őr-Csenger-Szatmárnémeti vonalat is bekapcsoljuk az ország és ezzel Európa vérkeringésébe, hanem azért is fontos, mert a környék kiváló minőségű mezőgazdasági termékei, különösen a nagy mennyiségben termelt alma és meggy szállítását jelentősen megkönnyítik; jelentős mértékben segítik a túlterhelt, két számjegyű főútvonalak állapotának vagy állagának megóvását; a települések belterületi ingatlanjainak az állagmegóvását; jelentősen csökkentik a balesetveszélyt; végül és elsősorban rengeteg munkahelyet teremtenek a projekt megvalósításának időszakára. Ez 2017 és 2030 között, 13 év alatt több ezernyi munkahelyet jelenthet, végre a közmunkások is vagy a közmunkásréteg is értelmes, értékteremtő és nagyobb jövedelmet eredményező munkával tölthetné az idejét. A környéknek talán az elmúlt és az elkövetkezendő ötven évben a legnagyobb fejlesztési lehetősége lenne az M49-es.

Erre vonatkozólag és a kórház- és mentőszolgálat-fejlesztés mellett nyújtottam be módosító indítványokat. Nagyon kérem, hogy támogassák ezeket, ne azt nézzék, hogy ellenzéki vagy jobbikos képviselő adta be, hanem azt, hogy az egyébként az önök igencsak megtépázott nimbuszát is jelentős mértékben képes lenne javítani, hiszen itt rengeteg helyi vállalkozó és rengeteg alulképzett vagy éppen jól képzett munkás, munkavállaló megtalálhatná a számítását. Ráadásul egy közel 20 éves adósságot törlesztenének a szatmári térségnek, a Szatmár fővárosaként funkcionáló Mátészalkának is, ami pártérdekektől függetlenül mindannyiunknak közös érdeke.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 136 2014.11.19. 1:08  1-157

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Tisztelt Kontrát Államtitkár Úr! Ünnepélyesen bejelentem, hogy ön néhány perccel ezelőtt bekapta a horgot. Előre tudtam, hogy azt fogja válaszolni a korrupciós felvetésemre, amit válaszolt, úgyhogy nagy tisztelettel azt kérem öntől, hogy biztosítson egy személyes megbeszélésre lehetőséget, és érdemi információkat fogok tudni a tudomására hozni. Ugyanis az, hogy bizonyos településeken közismert bűnözők szabadon grasszálhatnak, akár kábítószeresek, kábítószer-keres­kedők, akár egyéb bűnözők, az valószínűleg két dolognak lehet a következménye: vagy a korrupciónak, vagy a rendőrség elhibázott, aránytalanított vamzerpolitikájának vagy a kettő keverékének. Ettől természetesen konkrétabb ismeretanyagom is rendelkezésre áll, úgyhogy szándékomban áll önt ez ügyben megkeresni.

El lehet kezdeni egy közös munkát, és kíváncsi leszek, hogy egy-másfél éves kivetítésben vagy kifutásban milyen eredménye lehet esetleg ezeknek az eljárásoknak, ugyanis ezek nem hagyományos, hanem speciális eszközöket igényelnek, úgyhogy bízom benne, hogy érdemi fordulat történik akár a közvetlen környezetemben, akár Magyarország több pontján. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 108 2014.12.03. 5:07  1-133

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, mindennek a zsinórmértéke az életszerűség, és alapvető elvárás, hogy egy országgyűlési képviselő se rugaszkodjon el a valóságtól, és ne távolodjon el a választóitól; legyen tisztában az ország valós helyzetével, és ne egy mesterségesen generált álomvilágot, egy nem létező álomvilágot vetítsen ki, és arról semmitmondó felszólalásokat tegyen.

Sokkal szimpatikusabb lenne az ellenzék képviselői számára is, meg szerintem a közvélemény számára is, ha önök keményen szembenéznének ezzel a valóban egyik legsúlyosabb problémájával az országnak és a magyar társadalomnak, ha azt mondanák, hogy az elmúlt közel öt esztendő kétharmados kormányzása ellenére nem tudtak átütő sikert elérni. Lehet, hogy akarták volna, szerették volna, lehet, hogy a szándék nem mindig volt rossz, lehet, hogy nem mindig a hanyagság vezérelte önöket, de sajnos nem sikerült komoly trendfordulókat elérni, még csak az elvándorlás, a kivándorlás megállítása sem volt sikeres. Holott, mondjuk, ha futballstadionok építésének meg egy csomó feleslegesen túlköltségelt, korrupciógyanús beruházásnak csak a töredékét erre a nemes célra fordították volna, az már most érzékeltetné a hatását.

Hadd mondjak néhány példát szűkebb környezetemből, a szatmári térségből. Körülbelül húsz esztendővel ezelőtt szülővárosom körülbelül 5500 lakossal büszkélkedhetett, most Csengerben talán 5 ezren ha élnek. Mátészalka 20-25 évvel ezelőtt 20 ezer fölötti lakosságszámmal rendelkezett, most 17 200 körül van a lélekszám. Mondok egy másik példát. Amikor 2001-ben a Miskolci Egyetemen befejeztem jogi tanulmányaimat, körülbelül 210 ezren lakták a várost, 200-210 ezer fő, most jó esetben 167 ezren élnek ebben a városban, papíron; de az is lehet, hogy a ténylegesen ott-tartózkodók száma inkább a 140 ezerhez van közel. Nem települt oda be senki, legfeljebb csak a fészekrakók. De ezt a témát hagyjuk, nem akarom feszegetni; mindannyian ismerjük az ezzel kapcsolatos tényeket.

És mi a fő oka ennek a helyzetnek? Nem az, ami szintén egy másik probléma, hogy többen halunk meg, mint ahányan születünk, ez nem ilyen jellegű probléma. Az óriási különbözet, a 20-25 év alatt beállt drámai változás döntő oka az elvándorlás. És míg a 90-es évek második felében, a 2000-es évek elején azt láttuk, hogy míg a szatmári térségből elvándorlók Nyíregyháza, Debrecen, esetleg Budapest vonalánál megálltak, maximum a nyugati határ felé vették az irányt, addig még istenes volt a helyzet, hiszen ugyan elvándoroltak a szatmári térségből, elvándoroltak szülőhelyükről, de legalább az ország határain belül maradtak. Most azt látjuk, hogy nem állnak már meg Debrecennél, Budapestnél vagy a nyugati határnál, hanem Nyugat-Európa felé vagy éppen az amerikai kontinens felé veszik többségben az irányt.

Két fő oka van ennek az elvándorlásnak, ezzel is tisztában kellene lenniük. Az egyik a munkahelyi probléma. Nincs munkahely, vagy ha van, akkor abból nem lehet normálisan megélni. Nemhogy megtakarítani nem lehet és jövőt építeni, hanem még lassan jóllakni sem lehet abból a fizetésből, amit a szatmári térségben többségében lehet keresni. Mi a helyzet a falvakban? Az a helyzet, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ha valaki nem tud elhelyezkedni az önkormányzatnál vagy az önkormányzat valamelyik intézményénél, és nincs olyan családi vállalkozás, amiben érdemes dolgoznia, érdemes elhelyezkednie, akkor gyakorlatilag munkanélküli lesz vagy egészen megalázó bérekért kell munkát vállalnia.

A másik problémára javasolnék önöknek megoldást, az pedig ugye az otthonteremtés, a lakásteremtés problémája. Hiszen a munkanélküliség, az alacsony jövedelmek mellett a kilátástalan otthonteremtés jelenti a másik nagy okát az elvándorlásnak. Z. Kárpát Dániel képviselőtársam utalt arra, hogy bérlakás-építési, lakásépítési programban is gondolkodik a Jobbik, de gondolkodunk egy olyan szocpolrendszer kialakításában is, amely pontosan a legalább 500 ezer üresen lévő ingatlan hasznosítására hajaz. Ez egyébként több szempontból komoly felhajtó erőt jelentene.

Önök ezt az első kormányzásuk idején a kedvezményes lakáshitelekkel még valahogy tudták, valahogy érzékelték, hogy adóbevételek, illetékbevételek és akár az építőipar fellendülését is eredményezheti az, ha kicsit fölpörgetjük a használtlakás-piacot. Éppen ezért a használt lakások megvásárlására, felújítására, bővítésére már az első gyermek után is többmilliós nagyságrendű szocpoltámogatásra lenne szükség. Mert egyébként a 450 ezer meg 700 ezer forintos támogatások még a mostani nyomott ingatlanpiaci árak mellett is nevetségesen alacsonyak. Ebből sem venni, sem felújítani, sem bővíteni nem lehet.

Ha erre, mondjuk, egy-két stadion árát rászánnánk minden évben, akkor több eséllyel maradnának itt a fiatalok. Mert bár hirtelen nem lehet arra számítani, hogy nyugat-európai béreket keresnek, de ha nem kell eladósodniuk 30 évre egy 50 négyzetméteres panellakásért vagy egy kisebb, 10-szer 10-es kertes családi házért, hanem ezt egy normális szocpol keretében, ami ráadásul a népszaporulatot is megdobja, meg tudnak vásárolni akár egy lakást, akár egy házat, akkor nagyobb eséllyel fognak itt maradni. Hiszen nem kell attól tartani, nem kell attól görcsölniük, hogy majd a bank elviszi a fejük felől a saját ingatlanjukat.

Ha ezen a ponton sikerülne előrelépni, az már önmagában is egy óriási jelentőségű lépés lenne. Sokkal több, mint amit az elmúlt 25 év összes kormánya fel tud ebben a kérdésben mutatni. Ezt ajánlom szíves figyelmükbe, ezt ajánlom önöknek megfontolásra. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 288 2014.12.08. 0:24  229-296

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Módosító indítványt nyújtottam be a szatmári térségnek 20 éve megígért M49-es gyorsforgalmi elkerülő út első ütemének megépítésére. Ezenkívül indítványoztam, hogy 100-100 millió forinttal támogassák a mátészalkai területi kórházat, illetőleg a mátészalkai mentőszolgálatot.

Kérem önöket mindhárom indítványom elfogadására a szatmári térség fejlődése érdekében. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 54 2015.02.23. 2:12  53-56

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Fónagy János 2010 szeptemberében Csengerben azt a határozott ígéretet tette, hogy a Csenger-Szatmárnémeti vasútvonalon a személy- és a teherforgalmat hamarosan újranyitják. Mára már tudjuk, hogy ez az önök hazugságainak az egyike, az önök hazugságai sorát gyarapítja, ugyanis ebből nem lett semmi; de nemhogy ebből az újranyitásból nem lett semmi, hanem most azt látjuk, hogy már a Csenger-Mátészalka személyforgalmat is teljesen leépítik. Megtették ezt első körben 2012-13 környékén, majd most a 2014. december 14-étől hatályos menetrend szerint azt látjuk, hogy önök a hazugság egy új formájára is képesek: most már menetrendbe foglalva is képesek hazudozni és megtéveszteni az utazóközönséget és a választópolgárokat.

Ugyanis papíron úgy tűnik, hogy legalább három vonatpár közlekedik, bár ez is roppant kevés. De valójában csak kettő közlekedik, ugyanis mindennap 12 óra 10 perckor indul az első és 15 órakor a második és egyben utolsó vonat Csengerből Mátészalkára. Ugyanakkor a harmadik vonat nem közlekedik, az csak pénteki napokon érvényes, este 7 óra 5 perckor érvényes, és akkor 12 óra 10-kor nem is indul szerelvény.

Mi ebből a tanulság? Az ebből a tanulság, hogy gyakorlatilag önök azt az utat folytatják, azt az utat járják, hogy nem teszik lehetővé a vasúti közlekedés igénybevételét a környék 45-50 ezer lakosa számára, és utána arra hivatkozással, hogy nincs rá igény, meg is fogják szüntetni, teljesen fel is fogják számolni ezt a vasútvonalat. Ráadásul dolgozókat bocsátanak el, és emberek, választópolgárok utazását teszik lehetetlenné ahelyett, hogy a meglévő, ténylegesen kettő vonatpár mellé még legalább hármat létrehoznának. Szükség lenne ugyanis egy hajnal 4 órakor, egy reggel 6 órakor és egy este háromnegyed 8-kor induló vonatra is, akár Csenger-Mátészalka, akár az utolsó megjegyzésem esetében Mátészalka-Csenger vonatkozásában is.

Kérdezem én államtitkár urat, hogy meddig folytatják a vidékrombolást, meddig folytatják a vasútrombolást, meddig folytatják a vidék tönkretételét, meddig járják azt a liberális utat, hogy a vidék és a falu egy elavult településforma, és meddig próbálják a szatmári embereket másodosztályú állampolgárnak tekinteni a saját hazájukban. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 164-166 2015.03.16. 2:18  163-172

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Elfogadom.

ELNÖK: Jelzi a képviselő úr, hogy igen. Öné a szó, képviselő úr.

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A néhány perccel ezelőtti burkolt és sunyi miniszterelnöki fenyegetőzés után most evezzünk békésebb vizekre! (Moraj a kormánypárti sorokban.)

E Ház falai között már sokszor vitatkoztunk az alapvető élelmiszerek áfatartalmának 27 százalékról 5 százalékra történő csökkentéséről. E tárgyban a Jobbik Magyarországért Mozgalom képviselőcsoportja már 2012. november 9-én benyújtott egy átfogó javaslatot, amelyben az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény kapcsolódó 3. számú mellékletét kívántuk módosítani. Módosításunknak az volt a lényege, hogy a különböző húsféleségek, zöldség-gyümölcs, kenyér, pékáru, tej és tejtermékek ‑ amelyek valóban az alapvető élelmiszerek körébe tartoznak ‑ áfatartalma 22 százalékkal csökkenjen le. Ezt akkor gyakorlatilag tárgysorozatba sem vették, az Országgyűlés illetékes bizottsága lesöpörte ‑ rossz fideszes szokás szerint ‑ az asztalról, és folyamatosan arra hivatkoztak, hiszen ezt interpellációkban, kérdésben, különböző parlamenti műfajokban visszatérően már kérdeztük, hogy miért nem tartják ezt fontosnak, hiszen 2006-2010 között ellenzékben önök is többször megígérték, önök is nyújtottak be e tárgyban több javaslatot.

(Dr. Tiba István elfoglalja a jegyzői széket.)

Hogyha ellenzékben fontosnak tartották, kivitelezhetőnek, megvalósíthatónak, nem demagógnak és túlzásoktól mentesnek, akkor miért gondolják most ezt erről a 2012-es őszi jobbikos javaslatról? Folyamatosan arról szólt az önök válasza, hogy nem tudják ellenőrizni, nem tudják azt garantálni, hogy az áfacsökkentés lecsapódik majd a fogyasztói árakban, tehát magyarul, nem biztos, hogy a fogyasztói árak is 22 százalékos mértékben fognak csökkenni; megjegyzem, hogy ez egy megfelelően megszervezett állami ellenőrzés kérdése csak. Ha a magyar embereket vagy a magyar autóstársadalmat vagy a társadalom széles rétegeit ellenőrzik, mert akarják ellenőrizni, mert kiterjed rá a politikai akaratuk, akkor ezt is lehetne ellenőrizni. Igazából önök csak üres kifogásokat fogalmaztak meg, és már nem tartják fontosnak azt kormányon, amit ellenzékből többször megígértek.

Ezt kérdezem tehát öntől, hogy a saját ígéreteiket mikor kívánják beváltani. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 170 2015.03.16. 1:09  163-172

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! A fő kérdés az, hogy mikor jön el ennek az ideje. Szeretném önt emlékeztetni arra, hogy 2009. március 12-én Szijjártó Péter külügyminiszter úrral együtt aláírta ugyanezt a javaslatot; akkor még éppen ellenzékben voltak. Gyakorlatilag szó szerint azt adták be a mostani külügyminiszter úrral közösen, amit egyébként utána jobbikos javaslat formájában leszavaztak.

Ha már szó esett a rezsicsökkentésről, pont ezért lenne fontos az alapvető élelmiszerek áfacsökkentése, hiszen amit a rezsicsökkentésen, amit a réven megnyernek az emberek, azt a vámon elbukják, hiába marad valamivel több a rezsicsökkentés folytán a családok kasszájában, ha a jelentősen megemelkedett élelmiszerekre sokkal többet kénytelenek költeni. Csak az a helyzet, 2009. március 13-án a fidesz.hu-n szó szerint az olvasható, hogy ez a március 12-i javaslat már a harmadik javaslat volt abban a ciklusban, akkor tehát háromszor is kivitelezhetőnek tartották, szóról szóra ugyanazt államtitkár úr, amiről ő most megpróbálja különböző mesékkel meg handabandázásokkal bebizonyítani azt, hogy nem kivitelezhető.

Igenis kivitelezhető, csak akarat kellene hozzá, és ez az akarat hiányzik. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 97 2015.03.23. 2:08  96-99

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A 49-es főút forgalma mindennap megnehezíti a szatmári térségben élő emberek életét. Jelentős mennyiségű gépjármű halad át ezen az útszakaszon, különösen a Csenger-Győrtelek szakaszon, valamint Kocsord és Mátészalka egész területén. 2006 augusztusában Kocsord község önkormányzata elkészítette első felmérését, amelyből az derült ki, hogy 24 óra leforgása alatt 10 324 gépjármű haladt át a településen. Ez a szám 2011-re jelentősen növekedett, hiszen gépjármű­típusonként, gépjárműfajtánként eltérő mértékben, de átlagosan 20 és 40 százalék közötti növekmény figyelhető meg a 2006-os állapotokhoz képest.

Ráadásul tovább romlott a helyzet 2011-hez képest is, hiszen 2013 januárjában átadták az M3-as autópálya Őr községig tartó szakaszát. Innentől kezdve pedig még több gépjármű halad át ezen az útszakaszon. Kocsord és Mátészalka pedig kritikus helyzetben van, hiszen mind a Csengersima, mind pedig a Tiszabecs felől érkező forgalom áthalad ezeken a településeken. A főút rendkívül keskeny, erősen nyomvályús, balesetveszélyes, rengeteg halálos baleset is történik egyébként, különösen Győrtelek községben. Nyáron például egy öt ember életét követelő baleset történt ezen a településen. Ráadásul a főút melletti ingatlanok falazata megrepedt, a forgalmi értékük csökkent, a tulajdonosok hiába várnak kártalanításra vagy kártérítésre.

Rengeteg kormányzati ígéret hangzott már el az előző ciklusban is az út megépítésével kapcsolatban. Legalább az Ököritófülpösig történő kivitelezés lenne a minimum, de az lenne az igazi, ha egy lépésben Csengerig vagy Csengersimáig, a határig sikerülne elvinni az utat. 2014-2017 közöttre ígérték az első szakasz megépülését, a legfrissebb hírek azonban arról szólnak, hogy 2020-ban fog csak elkezdődni.

A helyzet tisztázása érdekében kérdezem tisztelt államtitkár urat, hogy mikor kezdődik el a kivitelezés, mikorra fejeződhet be, kívánják-e szakaszolni, és ha igen, akkor pontosan milyen szakaszolással akarják megvalósítani. Várom érdemi válaszát. Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 92 2015.03.30. 2:56  91-97

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A rendszerváltozásnak hívott jelenség után a halálbüntetés hatályán kívül helyezését követően az életfogytiglan vált a jogrendszer legsúlyosabb büntetésévé. Ez a jogintézmény sokat változott az elmúlt negyedszázadban is, különös tekintettel a legkorábbi feltételes szabadságra bocsátás időpontját illetően. Ennek megfelelően a jogerősen életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt bűnözők a Btk. változásának függvényében legkorábban 20-25-30 év múlva szabadulhatnak, esetleg 30 évnél hosszabb időt kell minimálisan eltölteniük a rácsok mögött.

Más a helyzet azok esetében, akiket korábban ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek: az ő esetükben a jogerős ítélet kizárta a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, de brüsszelita nyomásra, strasbourgi nyomásra végül is kötelező kegyelmi eljárást rendelnek el: 40 év után, legkorábban 40 év után felül kell vizsgálni ezeket az eseteket is, tehát még az életfogytiglanon belül is a legveszedelmesebb bűnözők számára is megnyílik a szabadlábra helyezés lehetősége.

(15.40)

Ráadásul tudjuk azt, hogy bár tucatnyi bűncselekmény esetében vagy több tucatnyi bűncselekmény esetében kiszabható ez a büntetés, a gyakorlatban kivétel nélkül az emberölés minősített eseteinek elkövetőit ítélik erre a büntetésre, tehát kivétel nélkül kegyetlen gyilkosokról van szó. Éppen ezért nemcsak büntetőjogi vagy politikai, hanem súlyos erkölcsi és társadalmi kérdések is felmerülnek. Ugyanis hová jut a magyar társadalom, hogyan érezhetik biztonságban magukat a magyar állampolgárok, a magyar emberek úgy, hogy a legrettenetesebb, a legszörnyűbb gyilkosságok elkövetői is akár már legkorábban 20 év elteltével élvezhetik a szabad élet minden előnyét? Emlékeztetnék itt az 1990-es évek elején elkövetett Bene-Donászi tettestársak általi több gyilkosságra és emberölési kísérletre, itt például már konkrétan eltelt a legkorábbi szabadlábra helyezéshez szükséges 20 esztendő.

Ráadásul nem látunk pontosan, nem látunk tisztán ebben a kérdéskörben, éppen ezért kérdezem nagy tisztelettel államtitkár úrtól, hogy hány személyt ítéltek 1990 óta jogerősen életfogytig tartó szabadságvesztésre. Hány személy esetében telt már el a legkorábbi, a legminimálisabb idő, ami a szabadlábra helyezésükhöz szükséges, esetleg hányan szabadultak már ebből a büntetésből, illetőleg a közeljövőben hány személy szabadulása, szabadítása várható? Ugyanis amíg Strasbourg azon aggódik, hogy hány négyzetméter jut egy elkövetőre, addig minket az áldozatok emléke, a hozzátartozók méltósága foglalkoztat, és legfőképpen tartunk újabb súlyos bűncselekmények, súlyos gyilkosságok elkövetésétől.

A fő kérdés tehát az, hogy mikor kívánják megoldani ezt a problémát, mikor kívánják betömni, befoltozni ezt a rést a pajzson, és meddig kell még a kegyetlen gyilkosoktól tartanunk egyrészt a törvényhozás, másrészt a jogalkalmazás folyamatos hibái miatt. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 96 2015.03.30. 1:10  91-97

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Örülök annak, hogy konkrétumok, konkrét számok is elhangzottak a válaszában, de a válasz mégis féloldalas, ugyanis ön a tényleges életfogytiglanra ítéltekkel kapcsolatos szabályozást, illetőleg gyakorlatot, tényeket részletesen bemutatta, de nem hallottunk konkrétumokat azokról, akiket legkorábban már 20 év múlva ki lehet engedni. Emlékeztetnék a Soós-féle bűnbanda által elkövetett sorozatgyilkosságokra. Onnan egyébként hosszú évekkel ezelőtt a legfiatalabb elkövető, akit annak idején nem tudtak halálra ítélni, mert nem volt még 20 éves az elkövetéskor, már réges-régen szabadlábon van; az ilyen és ehhez hasonló elkövetőkről beszélek. Ugyanígy Bene László esetében is eltelt már ‑ őket 1991 májusában fogták el, és akkor még maximum 20 év volt a kiszabható minimum, hogy így fogalmazzak ‑, tehát az ilyen és ehhez hasonló súlyos esetekről van szó, amelyek esetében ‑ vagy mondhatnám a százhalombattai rém esetét, tisztelt képviselőtársaim ‑, meg kell kérdezni azokat a százhalombattai szülőket, akiknek a lányait lemészárolta ez a fenevad, és ők rövid idő elteltével visszatérhetnek a társadalomba.

Mivel ennek a veszélyét nem hárították el, ezért a választ elfogadni nem tudom. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 147 2015.04.07. 2:10  146-153

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Immáron sokadszor kell megkérdeznem öntől, hogy a kormány miért nem akarja végrehajtani az alapvető élelmiszerek áfatartalmának 27 százalékról 5 százalékra történő csökkentését. Ugyanis gyakorlatilag bizonyított tény, hogy Magyarországon több mint 4 millió ember él a létminimum alatt, tehát szinte minden második magyar ember kevesebbet keres, kevesebb pénzből kénytelen megélni havi 87 510 forintnál. Úgy gondolom, ez szomorú, és amikor a folyamatos gazdasági sikerpropagandát lehet hallani a különböző közszolgálati csatornákon, akkor jó lenne ezeket a szomorú adatokat és tényeket is hozzátenni.

Ráadásul nyilvánvaló, hogy ezeknél a tömegeknél reális, belátható időn belül jövedelemnövelés, bevételnövelés nem vagy csak nagyon kis mértékben realizálható, éppen ezért kézenfekvő, hogy a kiadásaikat, a kiadási oldalát kellene csökkenteni a családokra rakódó terheknek. Az már egyébként csak hab a tortán, hogy önök a tűzifa áfatartalmának csökkentését is elmulasztották, amely ugyan most a fűtési szezon végével fél évre lekerül a napirendről, de fél év múlva új fűtési szezon kezdődik, és ezt a problémát sem voltak képesek megoldani, legfeljebb csak toldozták-foldozták.

Ami pedig az alapvető élelmiszerek áfatartal­mának csökkentését illeti, az azért is egyre sürgetőbb kérdés, hiszen a közhiedelemmel ellentétben ez nemcsak az északi és a keleti megyéket érinti, tehát államtitkár úr, ez nemcsak Borsod, Szabolcs, Heves, Nógrád megye problémája, hanem Nyugat-Magyarország egyre több megyéjében is egyre több ember él a létminimum alatt.

(14.00)

Ez a tapolcai térségre is igaz. Én magam a tapolcai kampány során meglepődve tapasztaltam, hogy mennyire hasonlóak a tapolcai, a sümegi, az ajkai térség problémái az északi és a keleti térségben élő emberek problémájához. Tehát ha úgy tetszik, én is egy tévedésben voltam, egy tévedésben leledzettem, hiszen ugyanazok a problémák gyötrik az ott élő embereket is.

Éppen ezért megkérdezem öntől, hogy tekintettel arra, hogy a termékkör szűkebb vagy tágabb meghatározásától függően 70-200 milliárd forint közötti összegről van szó, nem látja-e kigazdálkodhatónak. Önöknek nem érnek meg ennyit a szegény emberek?

Ezért jogos a kérdés, hogy miért nem akarnak segíteni a szegényeknek, illetőleg mikor hajlandóak végre ezt a kérdést napirendre venni. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 151 2015.04.07. 1:09  146-153

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Nagy türelemmel végighallgattam szokásos válaszát, amit előre borítékolni mertem. Felhívom a szíves figyelmét néhány tényre.

Szijjártó Péter külügyminiszter úr 2009 tavaszán kiváló ötletnek tartotta az alapvető élelmiszerek áfatartalmának 27-ről 5 százalékra történő csökkentését. E tárgyban beadott javaslatot is, és egyébként akkor nem volt kifogásuk, nem volt aggályuk a tekintetben sem, hogy hogyan fog ez a végfogyasztói árakban megjelenni, akkor egy kitűnő állami ellenőrzési rendszerrel ezt megoldhatónak látták, mint ahogy valóban megoldható is lenne, ha lenne hozzá politikai akarat. 2012-ben, amikor először benyújtottuk ezt a javaslatunkat, akkor pedig lesöpörték az asztalról, mondván, hogy ez így nem kivitelezhető, és nincs garancia arra, hogy a fogyasztói árak is 22 százalékos mértékben fognak csökkenni.

Államtitkár Úr! Németországban az alapvető élelmiszerek áfatartalma 7 százalék. Ma jelentette be a Kossuth rádió, hogy Romániában 9 százalékra fogják csökkenteni az alapvető élelmiszerek áfa­tartalmát, az általános áfakulcs pedig 24-ről 20 százalékra fog csökkenni.

Németország meg tudta oldani, Románia meg tudta oldani, mert van politikai akarat hozzá, Magyarország pedig nem tudja megoldani, a magyar kormány csak állandóan a kifogásokat keresi. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 28 2015.04.13. 3:13  27-33

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! A települési adó létrehozásakor a Jobbik többször figyelmeztetett arra, hogy ennek keretében lehetőség nyílik a földadó bevezetésére is. Önök ezt folyamatosan cáfolták, sőt Nagy István államtitkár úr tavaly decemberben egyenesen azt jelentette ki, hogy földadó bevezetésére a települési adó egyik altípusaként nincs is lehetősége az önkormányzatoknak. Egyébként a települési adó intézménye ellen a Jobbik az Alkotmánybírósághoz fordult, hiszen azt Alaptörvénybe és több jogi alapelvbe ütközőnek tartjuk, ennek a beadványnak az elbírálása jelenleg folyamatban van. Ugyanakkor leszögezhetjük elöljáróban azt is, hogy a földadó súlyosan sérti a nemzeti érdekeket, sőt egyenesen hazaárulásnak tekinthető.

A kiváltó okok között kell említeni azt is, hogy az Orbán-kormány kivérezteti az önkormányzatokat, hiszen igaz ugyan, hogy 1100 milliárdnyi adósságot átvállalt az állam, csak azt elfelejtik mondani, hogy a személyi jövedelemadó helyben maradó részét lecsökkentette a kormányzat, illetőleg a gépjárműadó 100 százaléka helyett már csak 40 százalék marad a településeken, emiatt a települési kasszák a legtöbb esetben forráshiányosak, az önkormányzatok tehát kénytelenek további sarcokat, további adókat kivetni, sokszor meglehetősen kreatív módon a magánszemélyekre, a vállalkozókra vagy éppen a gazdákra. Éppen ezért ki lehet azt jelenteni, hogy önök ugyanazt a sunyi taktikát folytatják, mint korábban balliberális elődeik: nem merik központi adó, állami adó formájában ezt kivetni, hanem a kivéreztetett önkormányzatok számára nem is hagynak más lehetőséget.

És míg önök hevesen tagadják a földadó létezését, addig többek között a Hajdú-Bihar megyei Mikepércsen azt már be is vezették. Mikepércs község önkormányzatának képviselő-testülete tavaly november 28-án elfogadott 15/2014. számú rendeletével a mocsár és a vízállás művelési ágakat leszámítva kivetette a földadót, melynek mértéke 10 ezer forint/hektár/év ‑ ez, úgy érzem, hogy döbbenetes ‑, és csak az 1 hektár alatti kisgazdák vagy minigazdák nem kötelesek fizetni. Ugyanakkor ezt természetesen elemi erejű felháborodás követte, mert ez jóval túl volt már a gazdák teherbíró és tűrőképességén. Gazdafórumot hívtunk össze március végén, a szokásos fideszes udvariasság jegyében nem biztosítottak hivatalos épületet, éppen ezért Isten kék ege alatt a város vagy a község főterén kellett ezt 60 felhá­borodott gazda jelenlétében megtartanunk. Ennek az elemi erejű felháborodásnak a hatására az önkormányzat némileg visszakozott; némileg, de nem megfelelő mértékben, ugyanis nem a rendelet hatályon kívül helyezését választják, hanem sávos rendszerben akarják kivetni az adót, amivel a települések gazda és nem gazda lakói után most már a kisgazdákat, a közepes és a nagygazdákat akarják majd egymás ellen hangolni, egymással szembefordítani.

Tisztelt Államtitkár Úr! Vérlázító, amit művelnek! Korábban kijelentették, hogy megvédik a külföldi tulajdonszerzéstől a magyar földet ‑ régóta tény, hogy ez nem sikerült. Kijelentették, hogy földadót nem lehet kivetni ‑ 14 önkormányzat már kivetette, a TÖOSZ felmérése szerint még 1500 tervezi a közeljövőben. Meg tudják-e védeni a magyar földet legalább a földadótól, végre kiállnak-e a gazdák mellett (Az elnök csenget.), és egyértelműen meg fogják-e tiltani, egyáltalán le fogják-e írni, hogy földadót nem lehet kivetni, igen vagy nem?

Várom mellébeszélésektől mentes, érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban. ‑ Sallai R. Benedek tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 32 2015.04.13. 1:12  27-33

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon, de nagyon szerettem volna elfogadni a választ, ennek egy feltétele lett volna: ha azt mondta volna, hogy igen, egyetlen mondattal, határozottan, egyértelműen, félreértelmezésektől mentesen kinyilatkoztatta volna, hogy települési adó keretében földadót kivetni nem lehet. Ezt azonban nem tette meg. És újabb zavart érzek a centrális erőtérben, tisztelt államtitkár úr, ugyanis az, amit ön elmondott, nagyon messze áll a valóságtól, ugyanis a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal ezt a felháborító rendeletet a szűrőjén átengedte, tehát nemhogy az Alkotmánybírósághoz nem fordult, hanem még csak kifogást vagy jelzést sem adott Mikepércs önkormányzata felé.

Másrészt nem a magánszemélyek, a vállalkozók, hanem a földtulajdonosok oldaláról kell ezt megközelíteni, ugyanis őket akarják megsarcolni, és azt sem tudjuk elfogadni, hogy adott esetben „csak” a haszonbérbe adókra vetnek ki ilyen adót, ugyanis többek között az egyik alapelv, amelybe az egész ütközik, az az, hogy a kettős adóztatás tilalma áll fenn, ugyanis valamennyi gazda valamilyen rá vonatkozó adószabály szerint már megfizeti az adót (Az elnök csenget.), épp emiatt kétszeresen adóztatni nem lehet.

Egyébként, ha nem tudnák vagy nem éreznék, vagy nem értenék, a magyar földet elvi okok­­ból sem lenne szabad adóztatni.

A választ elfogadni nem tudom. (Taps a Jobbik soraiban. ‑ Sallai R. Benedek tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 135 2015.04.14. 0:51  112-147

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Igazából csak egy kérdést szeretnék föltenni. Megkérdezném nagy tisztelettel Németh Szilárdtól, hogy mit jelent pontosan az 1. § (1) bekezdésében szereplő képlet, ugyanis én magam jogász végzettségű vagyok, nem bányamérnök, és szeretnék azzal tisztában lenni, hogy mire fogok gombot nyomni. Szeretnék erről tehát egy előterjesztői tájékoztatást kérni, hogy pontosan mit jelent, mi szerepel a számlálóban, mi szerepel a nevezőben. Persze arra is kíváncsi vagyok, hogy ön egyáltalán tudja-e, hogy mit adott be, mert ha tudja, akkor fölteszem a kezem, és a kétkedésemért előre és utólag is elnézést kérek, de ha az derül ki, hogy ön azt sem tudja, hogy mit írt alá, akkor az önmagában bőven elég ok arra erkölcsi szempontból is, hogy visszavonja ezt a javaslatot.

Úgyhogy kérem Németh Szilárdot, hogy tájékoztasson engem és a parlamentet, illetve az ország nyilvánosságát arról, hogy mit jelent ez a képlet. Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

(18.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 157 2015.04.14. 7:07  148-171

APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Figyelmesen hallgattam mind az előterjesztőt, államtitkár urat és Hiller képviselő urat is, és különösen Hiller képviselő úr szavaiban, be kell vallanom, ha csak tisztán szakmai alapon közelítem meg, akkor meglehetősen sok igazságot, alapigazságot lehet felfedezni.

Valóban elég érdekes ennek a témakörnek, ennek a tárgykörnek az elmúlt néhány évben történt szabályváltozása, annak a politikai, szakmai háttere. Korábban ezek az intézmények többségében megyei önkormányzati vagy megyeszékhely települési tulajdonban álltak, aztán az előző ciklusban, a féktelen kétharmad időszakában előállt egy többosztatú vagy többpólusú helyzet, amikor is ‑ ahogy az előttem szólók közül már többen elmondták ‑ a tulajdonos jellemzően az állam lett, a fenntartó gyakorlatilag az önkormányzat, a települési önkormányzat és a vagyonkezelő pedig maga az intézmény.

Aztán most ezzel a törvénymódosítással lényegében az intézmények fekvése, helye szerinti települési önkormányzatokhoz akarják telepíteni vagy átadni a tulajdonjogot, gyakorlatilag egyébként terhekkel együtt, és ez az, amit Hiller képviselő úr nem emelt ki, én viszont kiemelném, hogy az egyik viszonylag rövid rendelkezése ennek a törvényjavaslatnak, hogy terhekkel együtt kapják meg az önkormányzatok, ez is egy nagyon lényeges és problémás pont. Ugyanis ha már egyszer a kormányzat vette a fáradságot, és bár féloldalas a kommunikáció, hiszen önök itt is csak az önkormányzati terhek átvállalása terén, ami legalább 1100 milliárdnyi önkormányzati adósság átvállalását jelentette az elmúlt ciklus második felében, megint csak azt adják elő, azt a hamis látszatot keltik, mintha önök csak a sikerekért lennének felelősek. Ez tökéletesen jellemző egyébként az önök mentalitására, amit a tévében, a rádióban, a médiában hallani lehet, abból az derül ki, hogy önök csak a sikerekért felelősek, a kudarcokért, a terhekért, egyebekért nem.

Ezzel csak azt akarom leszögezni, hogy igaz ugyan, hogy átvállalták ezt az adósságot, meglehetősen érdekes, aránytalan, sokszor igazságtalan módon, nem is akarok abba belemenni, hogy a megyeszékhely települések, az ország legnagyobb települései felelősek ennek az adósságnak a 90 százalékáért, ők gyakorlatilag nagy nyertesei ennek az átvállalásnak, míg azok a települések, amelyek nem is halmoztak fel adósságot, pedig gyakorlatilag szinte semmilyen kompenzációt nem kaptak azért, mert lelkiismeretesen, tisztességesen, becsületesen gazdálkodtak, és addig nyújtózkodtak, amíg a takarójuk ért.

Én most nem akarom ebbe az irányba elvinni a vitát, hanem ha már egyszer ezt megtették, és arról nem beszélnek, hogy egyébként meg az önkormányzatoktól, azoktól a települési önkormányzatoktól is, amelyeknek most majd a nyakába varrják ezeknek az intézményeknek az összes fenntartási költségét, pedig elvették a gépjárműadó 60 százalékát, tehát korábban 100 százalék maradt a településeken, most 40 százalék, nem nehéz kiszámolni, hogy az 60 százalékos mínuszt, óriási bevételkiesést eredményez az önkormányzatoknál. Több normatívát lecsökkentettek, vagy jó esetben meghagyták 2015-re a 2014-es szintet, csökkent a személyi jövedelemadó helyben maradó része is, nem nehéz kiszámolni, hogy még egy viszonylag kisebb infláció mellett is szinte lehetetlen helyzetbe kerülnek az önkormányzatok a fenntartási költségeket illetően, amely egy megválaszolatlan kérdés egyébként ebben a törvényben. Igaz, hogy ez most nem a költségvetési törvény vitája, de nemhogy értéknövelő beruházásokat, hanem az állagmegóvást sem lehet fedezni, amely ebben az esetben minimum kulcskérdés, az állagmegóvás és annak a fedezete. Miből fogják fedezni az állagmegóvást? Ezeket nem látjuk tisztán és nem látjuk biztosan.

Az természetesen még addig érthető is, hogy egyszerűbb úgy pályázni, hogyha maga a tulajdonos települési önkormányzat pályázik, ezzel nem is kívánok vitatkozni, mert ez kétszer kettő négy. Meg kellett volna gondolni ezt az előző ciklusban, hogy amikor egy háromosztatú vagy hárompólusú helyzetet előidéztek, hogy az a pályázati rendszerben vagy a pályázatok kezelésében, ügyintézésében, elbírálásában, egyáltalán a pályázati lehetőség megteremtésében milyen nehézségeket fog előidézni. Akkor is figyelmeztette erre önöket mind a baloldali ellenzék, mind pedig a Jobbik, süket fülekre talált, és most a centralizáció, decentralizáció csapdájában vergődve, oda-vissza próbálják a tulajdonosi jogokat vagy a tulajdonjogot átruházni.

Tehát nem kapunk arra választ, illetve választ várunk arra ‑ akkor inkább így fogalmaznék ‑, hogy legalább az állagmegóváshoz szükséges forrásokat hogyan fogja az állam biztosítani az önkormányzatoknak, milyen mértékben kívánják. Legalább az elképzeléseiket nagy vonalakban mondják el nekünk, miből fogják ezt fedezni, hogyan alakulnak várhatóan a normatívák 2016-ra, és egyáltalán lesz-e arra bármi garancia, hogy az állam megfelelő mennyiségű pénzt biztosít az önkormányzatoknak ahhoz, hogy ezt a feladatot legalább alap- vagy középszinten el tudják látni.

Másrészt pedig visszatérve a tehermentesség vagy a terhekkel történő átvétel kérdésére, azért itt messze nem a különböző szolgalmi vagy esetleg vezetékjogoknál szeretnék leragadni, hanem adott esetben, mondjuk, korábbi pályázatokkal kapcsolatos terheknél. Ne adj’ isten, meglévő visszafizetési kötelezettségnél, önerőnél vagy éppen az önerő biztosításához felvett hitelekre szeretnék utalni, ezekkel mi lesz? Mi lesz ezeknek a hiteleknek a törlesztő­részleteivel, a kamattal, a költséggel, magával a tőkeösszeggel, ez akkor újabb terhet jelent? Mert akkor az önkormányzatokra nézve megint csak hátrányos lesz az, hogy terhekkel veszik át ezeket az intézményeket. Nem elég önmagában csak az alapműködést, a fenntartást, az állagmegóvást biztosítani, minden költségét fedezni, hanem még adott esetben a terhek is nyomják a vállukat.

Éppen ezért módosító javaslatot nyújtottunk be, és kérjük ebben a módosító javaslatban annak az elfogadását, hogy tehermentesen adják át az önkormányzatoknak. Ez egy minimumelvárás lenne egyébként. Ha az állam elbírta az 1500 milliárdnyi vagy lehet, hogy még attól nagyobb összegű adósság átvállalását, akkor úgy hiszem, hogy ennek is bele kell férnie. Az, hogy most 24 000 vagy 25 000 milliárd között néhány száz millióval vagy néhány milliárddal hogy változik egyébként vagy hogyan nő az államadósság, az úgy hiszem, hogy ebben az összeállításban, ebben az összefüggésrendszerben már nem releváns tény.

Illetőleg valóban érdekelne minket az, hogy milyen szakmai egyeztetések történtek, milyen egyeztetések történtek a különböző önkormányzati szövetségekkel, történt-e egyáltalán ilyen. Történtek-e egyáltalán hatástanulmányok, bármilyen számítás, bármilyen előzetes vizsgálat, felmérés, amely ennek az újabb jelentős változtatásnak a zökkenőmentes lebonyolításához szükséges, mert ezek igencsak hiányoznak, és enélkül, illetőleg anélkül, hogy nem tudjuk majd, hogy mi lesz a módosító indítványunk sorsa, nem fogunk tudni felelősségteljesen dönteni.

Ez a Jobbik-frakció álláspontját döntő mértékben fogja befolyásolni. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
75 58 2015.05.26. 3:12  57-63

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy felmérésből kiderül, hogy a február második felétől április közepéig terjedő időszakban, mintegy 50 nap leforgása alatt 30 embert gyilkoltak meg Magyarországon. Ebből látható tehát, hogy jelenleg semmilyen visszatartó ereje nincs a Btk. szankciórendszerének, számos bűnmegelőzési, bűnüldözési probléma is felmerül. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy jelenleg a móri mészárosokat, az olaszliszkai lincselőket, a tízéves Szita Bence gyilkosait, és sorolhatnám még hosszan a különböző bűncselekményeket, egyáltalán nem riasztják vissza a jelenleg érvényes szankciók. Ráadásul sokszor jogalkalmazási problémákkal is találkozunk. Látjuk, hogy sokszor törvényszéki vagy ítélőtáblai bírók törvénysértően minősítenek súlyos, életellenes cselekményeket, vagy éppen a Marian Cozma-ügyben messze a kiszabható legsúlyosabb mérték alatt szabják ki a büntetést.

De nemcsak a jogalkalmazással, hanem a jogalkotással is vannak problémák. Régi vita köztünk, a Fidesz és a Jobbik között az a Btk.-ban benne maradt, benne ragadt idejétmúlt szabály, amely szerint csak az az elkövető ítélhető életfogytig tartó szabadságvesztésre, aki az elkövetéskor a 20. életévét betöltötte.

Jelezni szeretném, hogy a 2012-es soproni lőtéri kettős gyilkosság elkövetői és a legutóbbi szörnyű bűncselekmény, a kaposvári trafikosgyilkosság elkövetője pontosan ezért fogja megúszni a legsúlyosabb büntetést, hiszen éppen valamivel még a 20. életéve előtt követte el ezeket a cselekményeket. Mit tudnak önök mondani a soproni lőtéren brutálisan meggyilkolt két családapa öt félárván maradt gyermekének, mit tudnak mondani, mit tudnak önök üzenni a Btk. szankciórendszerén keresztül a trafikoslány hozzátartozóinak? Hiszen semmi nem indokolja azt, hogy egy ilyen, egyfajta büntetőjogi, büntető törvénykönyvi légüres teret fenntartsunk. Aki a 18. életévét betöltötte, államtitkár úr, az teljes felelősséggel tartozik cselekedeteiért, annak be kell látni, tisztában kell lenni magatartásának valamennyi következményével. Semmi nem indokolja azt, hogy a fiatal felnőtt életkorral egy ilyen büntetőjogi kedvezmény, egyfajta privilégium társuljon.

Többször adtam már be módosító indítványt, az elmúlt ciklusban kétszer felhívtam az önök figyelmét erre a teljesen felesleges, értelmetlen, nagyon sok bűnözőnek egérutat biztosító szabálynak a megszüntetésére, hatályon kívül helyezésére. Önök ezeket lesöpörték. Lesöpörték a múlt héten, amikor a büntető tárgyú törvényekhez kapcsolódóan szintén beadtuk ezt. Egyébként önálló indítványként szintén a Ház előtt van, hamarosan az Igazságügyi bizottság tárgyalni fogja.

Kérdezném öntől, hogy a legutóbbi példánál, az alig több mint egy hónappal ezelőtti példánál maradva, önök normálisnak tartják azt, hogy egy ilyen teljesen életszerűtlen szabály hatályban léte miatt a kaposvári gyilkos, mivel 19 éves volt az elkövetéskor, maximum 20 évvel megússza. Le kell ebből az egyharmadnyi kedvezményt venni, tehát legrosszabb vagy legjobb esetben 33 éves korában szabadul, élvezni fogja a szabad élet minden örömét. Ezért kérdezem azt, hogy önök szerint ez igazságos, arányos-e. Ez lenne a méltó büntetése egy aljas gyilkosnak, vagy sokkal súlyosabb jogkövetkezmény? Tehát hajlandóak-e kivenni, hatályon kívül helyezni, hallgatva a Jobbikra, ezt a teljesen értelmetlen és idejétmúlt szabályt? Várom érdemi válaszát. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
75 62 2015.05.26. 1:11  57-63

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem tudom elfogadni a választ. Távol áll tőlem, hogy bármilyen konkrét ügybe bele akarjak avatkozni, vagy meg akarjam éppen mondani a bíróságnak, hogy milyen büntetéseket szabjon ki, de szeretném arra felhívni a figyelmét, hogy a Csemegi-kódex ezelőtt 137 évvel lépett hatályba, a mindenkori jogalkotásnak, a mindenkori törvényhozásnak pedig a megváltozott társadalmi viszonyokra, a megváltozott életviszonyokra kellene választ adnia. Úgy látszik, önök erre ezen a területen képtelenek.

Másrészt az is vicces, hogy egy XIX. századi büntető törvénykönyvre hivatkozik egy XX. századi párt a XXI. század elején. Ez külön mosolyt csal az ember arcára. Érdekes, a Csemegi-kódexre nem hivatkoznak a halálbüntetés kapcsán, mert a Csemegi-kódex ismerte a halálbüntetés kiszabásának lehetőségét. Akkor szeretnék erre is visszautalni, amely vita elől önök elzárkóznak egyébként, még a politikai vitanap-kezdeményezésünket sem hajlandóak elfogadni.

Másrészt pedig, államtitkár úr, nemcsak nekem válaszolt, hanem például a meggyilkolt lány hozzátartozóinak is. Ezek szerint önök természetesnek és normálisnak tartják, hogy egy ilyen elkövető egy ilyen cselekmény elkövetése után 13 év után szabaduljon, csak azért, mert önök makacsul ragaszkodnak egy rég meghaladott, egy rég idejétmúlt szabályhoz. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 90 2015.05.28. 2:07  1-237

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én Simon Miklós korábbi felszólalására szeretnék reagálni a szatmári térséget ért valóban sokmilliárdos jégkár ügyében. Örülök annak és egyet is értek képviselő úrral a tekintetben, hogy jégkárelhárító rendszer telepítésére égetően szükség lenne, bár az ehhez szükséges több tíz milliárd forintnyi forrást nem látom a költségvetésben. Biztos, hogy támogatni fogjuk, ha ilyen előkerül. Mutatja képviselő úr, hogy 5 milliárd forint van erre. Nos, tájékoztatom, hogy egy valamirevaló, kisebb kapacitású jégágyú 40 ezer eurónál kezdődik, és ebből komoly mennyiséget kellene telepíteni. Ha ez a forrás rendelkezésre áll, örülök, de az 5 milliárd biztos, hogy kevés lesz.

Na de mi a helyzet, tisztelt kormánypárti képviselők, a mostani jégkárral? Mi a helyzet a kártalanítással, a kárrendezéssel? Ugyanis kis- és közepes gazdák százai kerültek Csenger környékén, illetőleg a Csengertől északra fekvő települések sokasága került reménytelen helyzetbe. 500 ezer folyóméter támrendszeres uborka is tönkrement, és ez még csak a kárfelmérés első szakasza. 5 és 10 milliárd közé esik a kár óvatos becslések szerint is. A gyümölcskultúrákat pedig olyan szinten verte tönkre, hogy a gyümölcsösgazdák legkorábban 2017-ben számíthatnak árbevételre, hiszen a gallyakat, a leveleket teljesen tönkretette a dió- és cseresznyenagyságú jég, tehát gyakorlatilag még a jövő évben sem fognak bevételhez jutni, éppen ezért a Kártalanítási Alap „1 forinthoz 1 forintot” elve ehhez kevés lesz. Ezt a térséget katasztrófa sújtotta övezetté kellene nyilvánítania a magyar kormánynak, és segíteni kellene azoknak a gazdáknak, akik értelemszerűen önhibájukon kívül kerültek reménytelen helyzetbe.

Ez erkölcsi kötelességük, tisztelt képviselő úr. Amikor 2007-ben volt a környéken tavaszi fagykár, akkor önök a Magosszal az élen teljes joggal követelték a gazdák kártalanítását, a parlament kapujának beszakítását is kilátásba helyezve. Hát akkor ez a szabadságharcos, meg a gazdák mellett való kiállás szemlélete akkor is uralkodjon el önökön, amikor kormányon vannak, és a Magosz ne a kormány házi szervezeteként működjön az Agrárkamarával együtt, hanem végre tegye oda magát és segítsenek a szatmári gazdáknak. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 124 2015.05.28. 10:50  1-237

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Jó néhány témáról szeretnék beszélni, az első az 5 százalékos áfakulcs kérdése, az alapvető élelmiszerek áfatartalmának 5 százalékra történő csökkentése. Tény, hogy a Szocialista Párt is többször beadta, mi 2012 óta folyamatosan próbálkozunk ezzel.

Szeretném jelezni, hogy ennek a költségvetési kihatása 70 és 200 milliárd forint közé tehető, függően attól, hogy szűken vagy tágan értelmezzük, szűken vagy tágan húzzuk meg az alapvető élelmiszerek körét. Már egy 70 milliárd forintos termékkör-meghatározással is érdemi segítséget tudnánk nyújtani a lakosságnak. Az igaz, hogy nyilván meg kell oldani azt, hogy a kereskedelem ne nyelje be, tehát ne ott maradjon, és a fogyasztói árakban is meg kell hogy jelenjen, mert ha a fogyasztói árakban nem jelenik meg, akkor annak a bizonyosnak adtunk egynél több pofont is, és nem jutottunk előrébb. Viszont, ha az állami ellenőrzés itt is olyan erős lenne, mint egyéb, különböző területeken ‑ gondolok itt a NAV sok esetben nem túl áldásos tevékenységére ‑, akkor talán ezek a problémák is áthidalhatóak lennék.

Pusztán ehhez annyit fűznék még hozzá, hogy 2009-ben Tállai államtitkár úr, Szijjártó miniszter úr és több fideszes képviselő is aláírta egyébként az 5 százalékra történő csökkentését az alapvető élelmiszereknek, akkor még ellenzékből kiváló ötletnek tartották; valahogy kormányra kerülve elfogyott a lendület, és akkor már érdekes módon nem volt annyira fontos a számukra.

Szeretnék röviden kitérni az önkormányzatok, a magyar önkormányzati rendszer áldatlan állapotaira, és finoman szólva is borotvaélen táncoló helyzetére. Igaz ugyan, ezt önök mindig elmondják, hogy körülbelül 1100 milliárd forintnyi adósságállománytól vagy ennek nagy részétől szabadították meg a magyar önkormányzatokat azzal együtt, hogy nem történt semmilyen felelősségre vonás, hiszen a száz legnagyobb település halmozta fel ennek az 1100 milliárdnak a 90 százalékát, a fennmaradó 10 százalékon osztoztak a közepes vagy kisebb méretű települések; Debrecen 20 milliárd fölötti adóssággal, de említhetném Lázár miniszter úr korábbi települését, az általa korábban vezetett Hódmezővásárhelyt, ami szintén a top ötben vagy top tízben foglalt helyet, méretéhez képest elképesztő mennyiségű meg mértékű adósságállománnyal. Egyrészt nem történt felelősségre vonás, másrészt pedig azokat a településeket, amelyek felelősen gazdálkodtak, sem normatív támogatással, sem pályázati rendszerben nyújtott kedvezményekkel nem hozták ténylegesen előnyösebb helyzetbe.

(15.30)

Született erről egy miniszteri rendelet, de gyakorlatilag ennek a gyakorlati működése a nullához közelít. Két tényt hadd emeljek ki: elmondták, hogy az önkormányzati adósságállományt ilyen módon rendezték, csak elfelejtették hozzátenni, hogy a személyi jövedelemadó helyben maradó részét csökkentették, és ami legalább ekkora, ha nem nagyobb érvágás, a gépjárműadó helyben maradó részének 100-ról 40 százalékra történő csökkentése. Tehát a gépjárműadó 60 százalékát elvonták.

Ugyanúgy, mint az elmúlt 25 év valamennyi kormánya, azt a sunyi taktikát alkalmazzák, hogy központi adóval már nem merik ilyenformán terhelni a lakosságot, de az önkormányzatokat az alulfinanszírozás, az szja helyben maradó részének, a gépjárműadó helyben maradó részének jelentős lecsökkentése, megfaragása miatt olyan helyzetbe hozzák, hogy kénytelenek települési adó címszóval, települési adó néven különböző adófajtákat kivetni. És mint ahogy a Magosz, dehogy a Magosz, ma mindenről a Magosz jut eszembe, a TÖOSZ felméréséből kiderül, bocsánat, jelenleg 14-15 település vezette be, de legalább 1600 település tervezi a bevezetését, sőt vannak olyan felmérések, amelyek 2700-ra teszik a települések számát, ahol a következő három vagy négy évben bevezethetik települési néven gyakorlatilag a földadót. Ugyanis a leggyakrabban, legkönnyebben adóztatható.

Sok esetben, az önkormányzatok elmondása szerint, az egyedüli adóztatható vagyontárgyak a földterületek és a földutak körét jelentik. Jelzem, hogy Hajdú-Bihar megyében sajnos van jó néhány rossz tapasztalat, Mikepércs, Balmazújváros, Hajdúhadház példája hozható föl. Személy szerint Mikepércsen tájékozódtam személyesen, és ott 10 ezer forint/hektár/év volt első nekifutásra. Most aztán sávossá akarják tenni a rendszert, 8 hektárig nem akarják adóztatni, 8 hektár fölött szintén 10 ezer forint/hektár/év mértékben határozzák meg.

Most teljesen mindegy, hogy központi adó, helyi adó, települési adó vagy milyen néven fut ez a rendszer, egyébként van, ahol ‑ mint például Balmazújváros vagy Hajdúhadház ‑ aranykorona alapon vetik ki, a vízállás és a mocsár művelési ágakat leszámítva valamennyi művelési ág adózik, még a nádasok is, kérem szépen. Azért ez egészen elképesztő! Tegyék a szívükre a kezüket: gyakran hivatkozom erre, hogy ha ezt a szocialista kormányok csinálják, önök mekkora balhét csináltak volna ebből, persze teljes joggal. Csak akkor nem ildomos ilyen adókat, ráadásul ilyen sunyin kivetni.

Ráadásul azt szokták mondani, hogy a parasztság kap elég támogatást, hát akkor fizessen be belőle aranykorona- vagy hektáralapon valamennyit. Ez egy borzasztóan veszélyes szemlélet, amikor a különböző társadalmi csoportokat egymással szembefordítják, a gazdát a nem gazdával, amikor pedig sávosan határozzák meg a földadót, egy picikét meghátrálva a gazdák jogos felháborodása miatt, akkor pedig gyakorlatilag a kis-, a közepes és nagygazdákat fordítják egymással szembe.

Sok esetben személyes ellentétek is szerepet játszanak ebben. Mint ahogy Mikepércsen sem tetszik a település egynémely vezetőjének az egyik 280 hektáron dolgozó gazda, hát jól odasóznak neki, ilyenformán próbálják őt ellehetetleníteni.

Csak azt nem veszik figyelembe, hogy akár Hajdú-Bihar megyében, akár Szabolcs megyében, de sorolhatnék még több más megyét, jellemzően az önkormányzatok az önkormányzati intézmények a legnagyobb foglalkoztatók, illetőleg a gazdák. Ha ezeket a gazdákat kivéreztetik, kicsontozzák, tönkreteszik, nem fognak tudni még annyi munkahelyet sem biztosítani ezek a derék parasztemberek, mint amennyit eddig biztosítanak, és akkor még a különböző elemi csapásokról nem is beszéltünk. Épp ezért az a követelésünk, hogy az önkormányzati finanszírozást csak egy elfogadható mértékig, akár az szja, akár a gépjárműadó helyben maradó részének megemelésével hozzák rendbe. Hozzák fel egy elfogadható szintre, hogy ne legyen szükségük arra az önkormányzatoknak, hogy adókat vessenek ki.

És Nagy István államtitkár úr figyelmét nyomatékosan szeretném fölhívni a földadóra. Nagyon nagy tisztelettel kérem államtitkár urat, hogy vegye fel a kapcsolatot ezen településvezetőkkel. Ugyanis eljuttattuk hozzájuk azokat az információkat, hogy legfeljebb csak földhaszonbérlet esetén a haszonbérbe adót lehetne adóztatni, ők azonban, elnézést a kifejezésért, nagy ívben tesznek erre az államtitkársági vagy minisztériumi utasításra, egyértelmű iránymutatásra, és mindenhol a földtulajdonosok az adó alanyai. Egyébként azt sem tartom elfogadhatónak, hogy haszonbérleti konstrukcióban adózzanak a gazdák. Mi semmilyen formában nem tartjuk ezt elfogadhatónak, de ez már biztos előrelépés, mert ez jóval szűkebb kör, mint általában a földtulajdonosok köre.

Néhány szót szeretnék szólni, mert az időkeret szűkössége miatt igyekeznem kell, a saját választókerületem néhány jellemző problémájáról. A teljesség igénye nélkül tudok néhányat említeni. Az egyik fejlesztési jellegű, amit 20 éve ígérnek a szatmári térségnek, ez pedig az M49-es gyorsforgalmi elkerülő út, amelynek első szakasza, a Győr-Őrtelek közötti szakasz legalább 20 milliárd forintba kerülne. Ha minden igaz, ez 2030-ig vagy ki tudja, mikorra épülne ki az államhatárig Csengersima irányába. Több ezer munkahelyet lehetne teremteni ezzel a beruházással, főleg a képzetlen munkaerőt lehetne egyébként ezáltal fölszippantani. Rengeteg helyi vállalkozó jutna megrendeléshez, lényegesen javulna ezáltal az utak kihasználtsága, lényegesen csökkenne a mostani főútvonal leterheltsége, és sokkal biztonságosabbá is válthatna a közlekedés. Ráadásul a környéken megtermelt nagy mennyiségű, kiváló minőségű élelmiszert, zöldségeket, gyümölcsöket sokkal könnyebb lenne szállítani, könnyebb lenne bekapcsolni ezt a nagyon szép, de nagyon elmaradott vidéket az ország és Európa vérkeringésébe. Húsz éve ígérgetik a baloldali kormányok, húsz éve ígérgetik a különböző Fidesz-kormányok, és mindig tologatják, mindig húzzák-halasztják. szerintem az a probléma, hogy a mindenkori kormánypártok adott egyéni képviselője nem rendelkezik kellő érdekérvényesítő képességgel a térség érdekében ‑ sajnos.

Van két másik jelentős problémakör az egészségügyön belül. Az egyik a mátészalkai területi kórház, illetőleg a mentőszolgálat kérdése ‑ hosszan lehetne ragozni. Az előző ciklusban többször a parlament elé hoztam a Fidesz által 2006-ban megyei közgyűlési szinten jóváhagyott, illetőleg létrehozott egészségügyi vagy kórházholding rendszerét, ami gyakorlatilag értelmetlenebbnél értelmetlenebb, több száz milliós, helyenként milliárdos beruházásokkal kilopta, kiszivattyúzta a pénzt a rendszerből. A holding nagyszerű vezetője, K. Zoltán sokáig élvezte a magyar büntetés-végrehajtás vendégszeretetét, csak nem elég sokáig sajnos. Előzetes letartóztatásban pihent a több fideszes politikus által félistenként tisztelt úriember. Aztán néhány hónap után csak kiengedték, és egyéb kényszerintézkedés hatálya alatt várja a jogerős ítélet megszületését.

Természetesen lehet ezen mosolyogni, csak az a helyzet, hogy ha önök közül többen gyógyíttatnák a gyermekeiket, hozzátartozóikat a jelenlegi mátészalkai kórházban, valószínűleg nem mosolyognának ennyire. Ugyanis, ha vennék a fáradságot arra, hogy elmennének, azt látnák, hogy a központi labor környékén nem lehet bezárni a vécéajtót, nem jó a világítás, elképesztő körülmények uralkodnak, sokszor nincs pénz takarítószerekre, alapvető tisztítószerekre. Nincs pénz alapvető vérnyomáscsökkentőkre, fájdalomcsillapítókra és lázcsillapítókra, sokszor vagy a személyzet viszi be a betegeknek, vagy a hozzátartozók. Ez a helyzet. És nem a személyzetet meg nem a kórházban dolgozó orvosokat hibáztatom. Minden tiszteletet megérdemelnek, mert ők viszik a vállukon még ezt a rendszert. Ha egyszer ők is megunják, és elmennek külföldre, akkor nem tudom, ki fogja gyógyítani a környéken élő embereket. Legalább 100 millió forintos pluszfinanszírozásra lenne ahhoz szükség, hogy a legszükségesebb, legminimálisabb feltételeket biztosítani tudjuk. Örülünk annak, ha fejlesztik a kórházat. Egyelőre még egy régi, valamikori műemléki épület elbontásánál járunk, hogy aztán mi lesz ebből, azt nem tudhatjuk.

Végül, de nem utolsósorban a mentőszolgálat helyzetére szeretnék kitérni. Itt is az alapvető feltételek biztosításához legalább egy plusz 100 millió forintos forrásra lenne szükség. Ráadásul ez a környék, mivel 140-150 ezres ellátotti körzetről beszélünk, kérem szépen, igazán megérdemelne egy koraszülött-mentőt és egy sokkal korszerűbb szülészeti ellátást.

Nagyon remélem, hogy ezen módosító indítványok közül legalább néhányat támogatni tudnak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 222 2015.06.01. 5:28  221-224

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Pünkösdhétfőn egy rendkívül ritka időjárási jelenség, az úgynevezett szupercella pusztított a szatmári térségben, Csengerben és Csenger környékén, valamint az Erdőhátnak nevezett terület több településén. Ez a rendkívül ritka jelenség pünkösdhétfőn 17 óra körül a Romániának nevezett államalakulat felől lépett be a csonka ország területére, 200 kilométer hosszan, mintegy 3-4 óra időtartamban, változatlan energiával, összeomlás nélkül fejtette ki hatását. Ennek eredményeként a legtöbb helyen fél óra és egy óra időtartamban jégeső, gyakorlatilag jégvihar tombolt, mintegy 50-100 milliméter csapadék kíséretében.

Múlt hét szombaton saját szememmel láttam, személyesen győződtem meg arról, hogy gyakorlatilag a szőnyegbombázás hatásával volt a településekre, illetőleg a különböző növénykultúrákra, gyakorlatilag nincs olyan növénykultúra, amely megúszta volna. A kalászosok, a kukorica és a napraforgó gyakorlatilag a földdel lett egyenlővé téve, főleg az erdőháti térségben ‑ nem tévedés, amit mondani fogok ‑ 500-1000 folyóméter uborka pusztult el, és a gyümölcsösökben, a környéken nagy számban gyakran előforduló alma-, szilva- és meggyültetvényekben pedig olyan mértékű a károsodás, hogy a legtöbb helyen nemhogy idén, hanem még jövőre sem lesz termés. Tehát leghamarabb legjobb esetben, ha újabb csapások nem következnek, akkor 2017-ben számíthatnak a gyümölcsösgazdák valamifajta árbevételre.

És mindehhez tegyük hozzá azt is, hogy gyakorlatilag nincsenek piacaink. A tavalyi évben a környék egyik aranyának vagy kiemelkedő termékének, hungarikumának számító almát 8-10-12 forintos léalma-felvásárlási áron sikerült eladni, és az étkezési alma felvásárlási ára se ment 40 forint fölé, amely gyakorlatilag jóval az önköltségi ár alatt van. Tehát nincsenek piacok, ami van, gyakorlatilag egy rendkívül gyenge felvásárlási árat jelent, és akkor most bekövetkezett ‑ az elmúlt években egyre gyakoribb egyébként ‑ egy olyan jégeső, amely talán az elmúlt száz évben nem pusztított a térségben.

Hadd soroljam fel a településeket, tisztelt államtitkár úr: Csenger, Csengersima, Szamosbecs, Szamostatárfalva, Szamosangyalos, Komlódtótfalu ‑ Komlódtótfaluban száz éve nem volt jégeső, ezt külön szeretném kiemelni ‑, illetőleg az Erdőhát több települése.

Most elég érdekes a fideszes képviselők viselkedése. Sajnálom, egyikőjük sincs… ‑ illetve fideszes sincs már a teremben egészen pontosan. Ugyanis a vásárosnaményi körzet képviselője úgy képzeli, hogy a jégeső képes felismerni a választókerületek határait, tehát ő egy intelligens jégesőrendszerben gondolkodik, és ő csak az Erdőháthoz, a saját választókerületéhez tartozó településeket próbálja valamifajta látszattevékenység vagy pótcselekvés révén segítségben részesíteni. A csenger-mátészalkai választókerület úgynevezett egyéni úgynevezett képviselője pedig csak akkor szokott városnapokra és falunapokra a környékre látogatni, amikor kifőtt, mondjuk, az őzpörkölt, meg a hideg szilvapálinkát kitöltik elé. Hát ilyenkor is tiszteletét kellene tenni egy úgynevezett egyéni képviselőnek a térségben, azonban vagy a telefont sem veszi fel, vagy legjobb esetben annyit mond, hogy adjátok be, lesz pénz mindenre. És erre szeretnék most kitérni, tisztelt államtitkár úr, hiszen beszélhetünk arról ‑ és ezek hasznos viták lennének ‑, hogy milyen jégelhárítási rendszereket kellene telepíteni, akár rakétakilövő-rendszereket, akár a légnyomás elvén dolgozó, belga technológiával működő rendszereket. Kellene arról is beszélni a jövőt illetően, hogy milyen mezőgazdasági biztosítási rendszerben gondolkodunk, hiszen most a becsült termésérték 12-13 százalékán biztosító cégek ajánlatát nem tudják elfogadni a gazdák, 12-13 százaléknyi biztosítási díjat nem lehet kigazdálkodni ilyen körülmények között és ilyen felvásárlási árakból.

(16.10)

Az említett jégvihar minimum, a legszerényebb becslések szerint is 5-10 milliárd forintnyi kárt okozott ennek a vidéknek, de nem lepődnék meg, ha a 10 milliárd többszöröse lenne egyébként a végösszeg mindenfajta túlzás nélkül.

És itt hadd mondjam azt el, hogy a gazdák nem azért követelnek, és a gazdák nevében nem azért követelek én sem teljes kártalanítást, mert valamifajta túlzott juttatáshoz szeretném hozzásegíteni őket. Nem arról van szó, hogy ők ingó- vagy ingatlanvagyon-gyarapodásra szeretnék ezt az összeget fordítani; nem arról van szó, hogy A8-as Audit akarnak venni a kártalanítás összegéből. Arról van szó, államtitkár úr, mind a zöldségkultúráknál, mind a szántóföldi kultúráknál, mind pedig a gyümölcsösöknél, hogy a túléléshez szükséges összegre tartanak igényt, és az „egy forinthoz egy forintot” elvéből kiinduló kártalanítás édeskevés, az a töredéket sem fogja fedezni.

Épp ezért tettem fel kicsit figyelemfelkeltően és provokatívan a kérdést, hogy érnek-e annyit ezek a gazdák, érnek-e annyit ezek az emberek és ezek a munkahelyek, mint egy fél stadion. Hiszen nemcsak a gazdák, több ezer gazda túléléséről van szó, államtitkár úr, hanem sok ezer, sok tízezer munkahelyről, gyakorlatilag a gazdák az egyedüli munkaadók szinte az önkormányzatokon kívül. Nem látom a Magosznak azt a harcias kiállását, amit 2007-ben tapasztalhattunk, amikor Jakab István a Parlament kapujának a beszakításával fenyegetőzött a 2007-es tavaszi fagykár kapcsán. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez a harci hevület most nem járta át a Magosz vezetését.

Úgyhogy kérdezem önöket, hogy teljes kártalanításra számíthatnak-e a gazdák; ha igen, akkor milyen határidőn belül, milyen folyósítási rend szerint. Tehát érnek-e annyit, mint egy fél stadion, érnek-e annyit, mondjuk, mint egy fél felcsúti sportlétesítmény? Köszönöm és várom megtisztelő érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 85 2015.06.09. 30:20  76-99

APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A gyanútlan ellenzéki képviselők Lázár miniszter úr szuggesztív, helyenként manipulatív expozéja után azt gondolhatnák, hogy itt minden rendben van, mindenki mondja el gyorsan a magáét a vitában, és akkor ki is pipálhatjuk, megszavazhatjuk ezt a törvényjavaslatot akár négyötöddel, akár teljesen egybehangzóan, teljes konszenzussal, hiszen gyorsabbak, egyszerűbbek, átláthatóbbak lesznek az eljárások, és a verseny tisztasága is helyreáll.

Ehhez képest azt kell mondanom, arról kell tájékoztatnom önöket igen nehéz szívvel, mert én is szeretném, hogyha ez így lenne, ahogy az előbb elmondtam, hogy nem lesz ezután sem valódi verseny, nem lesz átláthatóbb. Lehet, hogy gyorsabb lesz, ezt elfogadom, de semmiféleképpen nem fog egyszerűsödni az eljárás, úgy is mondhatnám, hogy bizonyos részei lehet, hogy a mostani vagy mondjuk, a 2003-2004-es induló állapotokhoz képest egyszerűbbek lesznek, de most máshol tesznek bele nagyobb csavarokat és nagyobb bonyolításokat.

Először is szeretném azokat az általános kritikai észrevételeket felsorolni, amelyek a közbeszerzési rendszerrel kapcsolatban az elmúlt közel másfél évtizedben kialakultak. Sajnos, tudjuk azt, hogy jórészt az elmúlt negyedszázad vagy az elmúlt több mint tíz év politikája miatt akár helyi, akár megyei, akár nagypolitikai történései miatt a közbeszerzés egy szitokszóvá vált Magyarországon, és gyakorlatilag legyünk azzal tisztában, hogy a korrupció egyik szinonimájává vált.

(14.50)

Mondhatnám azt is, talán nem véletlen, hogy ezt a kifejezést használjuk a régi magyar jognyelven közszállításokra vagy közmegrendelésekre a jelen korban, hiszen a „közbe-szerzés” lett az, ami jellemzőjévé vált általában sajnos bizonyos polgármestereknek és a mindenkor regnáló kormányokhoz, kormánypártokhoz tartozó politikai vezetőknek. Ez egyrészt azért történhetett meg, mert túlságosan szoros kapcsolat alakult ki és áll fenn most is a gazdasági és a politikai elit között, teljesen mindegy, hogy balliberális kormányról vagy magát jobbközépbe besoroló, magát nemzetinek tartó kormányról van szó. Egyik kutya, másik eb ‑ mondhatnánk.

Általánossá vált a túlárazás, nemes egyszerűséggel szólva. Amely beszerzés, mondjuk, 100 forintból megvalósítható lenne, azt gyakran 150 vagy 200 forintból valósítják meg, esetenként még ennél is rosszabb a helyzet, és ebből aztán bőségesen lehet visszaosztani a pártkasszákba, és bőségesen lehet tömködni magánzsebeket, rendszerint politikusok zsebeit, amelynek sajnos csak vagy titkosszolgálati eszközökkel lehetne a végére jutni, a végére járni, de ehhez az kellene, hogy különböző, erre feljogosított, erre közhatalmi jogosítvánnyal rendelkező szervek ne az ellenzéki képviselőket, főleg ne a jobbikosokat figyeljék meg, hanem a bűnt üldözzék, és próbálják leleplezni a korrupciós cselekményeket. Bár az offshore-cégek világában ez, valljuk be őszintén, egy sima tettenéréssel, egy lehallgatás, szoros megfigyelés esetén sem feltétlenül intézhető el.

Másrészt pedig azt is látni kell, hogy addig nem fogunk haladni ‑ és bár ezt szántam a végére, de mégis úgy gondolom, ezt mondom el az elején ‑, addig nem fogunk haladni, amíg ezeket a tartalékokat benne hagyjuk a rendszerben, tisztelt hölgyeim és uraim. Legyen szó kifejezetten költségvetési forrásokból, kizárólag költségvetési forrásokból, tehát magyar nemzeti forrásokból, vagy részben vagy egészben EU-s forrásokból megvalósítandó közbeszerzésekről, ha a pályázati eljárásnál vagy az eljárás előkészítésénél, tehát a közbeszerzést megelőző időszakban benne hagyjuk a túlárazás révén azokat a tartalékokat a rendszerben, amelyekből vissza lehet osztani akár pártoknak, magánszemélyeknek, bárkinek, akkor meghozhatunk mi itt bármilyen közbeszerzési törvényt, akár nagyon furfangosat, leegyszerűsítettet vagy nagyon adminisztratívat, nagyon bürokratikusat, nem fogjuk tudni a korrupció hétfejű sárkányának egyik fejét sem levágni, hiszen bőven megmaradnak ezek a hadtápútvonalak.

Ezt pedig egy módon lehetne megszüntetni, mégpedig azzal, hogy nem a közbeszerzési hatóságra bízzuk árstatisztikák kialakításával a különböző jellegű iránymutatások, irányelvek megfogalmazását, hanem a szakmára, akár az ágazat szerint illetékes miniszterre, akár pedig leginkább szakmai szervezetekre bízzuk, különösen, de nem kizárólag, mondjuk, építési beruházásoknál olyan fajlagos költséghatárok, költségkorlátok felállítását, amelyen túl nem lehet közbeszerzéseket tervezni.

Mindezt természetesen annak a figyelembevételével, hogy időnként a pályázatból megvalósuló eljárások esetén figyelembe vesszük azt, hogy a pályázat beadása, illetve annak elbírálása, illetőleg a közbeszerzési eljárás lebonyolítása és az annak eredményeként megkötött szerződés között nagyon sok idő telhet el. Tehát itt természetesen hagyni kell egy értelmes mozgásteret annak érdekében, hogy ha mondjuk, ez többéves időtartamot jelent, akkor ne szenvedjen kárt az ajánlatkérő amiatt, hogy esetleg kevesebb pénzt nyer el, mint amit a pályáztatás vagy a pályázat kezdetén arra elegendőnek talált. De ha ezek az akár négyzetméterre, akár bármilyen mértékegységre vagy mennyiségi egységre kivetített költséghatárok nem kerülnek akár rendeleti szintű szabályozásra ebben a közbeszerzési joganyagban, akkor gyakorlatilag csak egyszerűbb vagy bonyolultabb ‑ rossz magyarsággal szólva ‑ lepapírozás kérdése lesz az, hogy ki tudják-e lopni a rendszerből a pénzt vagy nem.

Nyilván az építési beruházások vagy építési koncessziók a leginkább terheltek, érintettek a korrupció által, de azért az árubeszerzések és a szolgáltatások megrendelése kapcsán is rengeteg visszaélést tapasztalhatunk, amely annak függvényében különösen nyomatékosan értelmezendő, hogy a közbeszerzési eljárások körülbelül felében egy, azaz egyetlen ajánlattevő indul, és ezek ‑ hacsak valami nagy hibát nem vétenek ‑ rendszerint meg is nyerik az eljárást, és ki is fizetik számukra akár a beruházás költségét, akár az áru vagy a szolgáltatás megrendelésének ellenértékét.

Éppen ezért, hogy egy egyszerű példát mondjak, egy magasépítés esetén, akár legyen az új építés vagy egy felújítás, korszerűsítés, energiahatékonysági beruházás, nem lenne szabad, ezt nyilván a szakmára bízom, most kapásból mondok egy adatot vagy számot, mondjuk, 250 ezer vagy 200 ezer nettó forint fölé négyzetméterenként tervezni a kiadásokat. Ezt a szakmának kell eldönteni, ez lehet 185 ezer, de lehet, hogy 290 ezer. Ha ez ilyen módon kerül rögzítésre, az előbb említett rugalmassági feltételek biztosítása mellett, akkor jóval kisebb a korrupció esélye. Nem mondom azt, hogy megszüntettük, de legalábbis jelentősen csökkentettük a kiszivattyúzható pénz mennyiségét, és ha a mostanihoz képest már egy érdemi javulást el tudunk érni, az gyakorlatilag az elmúlt 25 év e téren bemutatott legnagyobb cselekedete lenne.

Ráadásul ízlelgessük ezeket a számokat is, tisztelt képviselőtársaim, hiszen ezermilliárdos nagyságrendben költenek el forintokat közbeszerzési csatornákon keresztül Magyarországon immáron 2003 óta. Sőt, ez az átlagos 1300 milliárd forint környékéről ‑ csak az EU-s forrásokból megvalósuló beszerzésekről beszélek ‑ 2300 milliárd forintra nőtt az elmúlt évben, tehát bődületes mennyiségű pénzekről beszélünk. Gyakorlatilag már a GDP arányában is magasan, több százalékpontban értelmezhető mennyiségű forrásokról beszélünk, amelyeket ha megfelelően használnánk, akkor az valóban a gazdaságfejlesztés, a nemzeti gazdaság fejlesztésének egyik motorja lehetne. Így azonban ez a motor folyamatosan besül, mert az üzemanyag nem megfelelő helyre jut el.

Az igaz ugyan, hogy az Unió 2016. április 28-ában határozta meg azt a határidőt, amíg az új irányelveket a nemzeti parlamenteknek be kell emelni a közbeszerzési törvénybe, de az elektronikus közbeszerzési rendszer kialakítása kapcsán ez 2017. április 28-a lett a központi beszerző szervek esetében, és egészen 2018. október 18-áig húzódik az egyéb ajánlatkérők esetében.

Ráadásul, van valóban néhány örvendetes újítás, hogy jó hírt is mondjak, ez pedig az egységes európai közbeszerzési dokumentum bevezetése. Ennek lehet létjogosultsága, ebben van azért ráció, hiszen minden olyan dolog értelmes javaslatnak tűnik, amely az adminisztrációs terhek csökkentését szolgálja. Ez valóban ezt szolgálja, azonban ki kell emelni, hogy csak az uniós eljárási rendben kötelező, a nemzeti eljárási rendben opcionális, tehát az ajánlatkérő szabad belátására van bízva, hogy a nemzeti eljárási rendben él-e ezzel az egységes dokumentumrendszer-alkalmazással, avagy nem.

Ugyanakkor arra is rá kell mutatni az előbb említett nemzetbiztonsági kockázatok tartalmának vizsgálatánál, hogy az indokolatlanul kiterjesztő jogértelmezés egy sor alkalmazáshoz vezetett, különösen 2010 óta. Tehát gyakorlatilag egy olyan gumifogalmat alakítottak ki immáron sokadszor a második, illetve a harmadik Fidesz-kormány idején, hogy amit csak lehetett, ráhúzták erre a fogalomra, vagy amit lehetett, besuszteroltak ebbe a fogalomba. Természetesen vannak olyan egyértelmű beszerzési tárgyak, amelyeknél nem is lehet vitás, bizonyos rendőrségi és egyéb eszközöknél, mondjuk, Magyarország Iszlám Állam elleni fellépése miatt számottevően megnövekedett terrorveszély elhárításához használt eszközöknél nem is vitás, hogy ezek valóban ebbe a körbe tartoznak, de azért a kiterjesztő jogértelmezéstől itt is óvnám úgy a jogalkotót, mint majdan a jogalkalmazókat.

Hadd kapcsolódjam ahhoz, amivel Vejkey Imre képviselőtársam és több kormánypárti képviselő, élén a miniszter úrral példálózott, ez a régebbi szakkifejezéssel élve az ajánlattételi felhívás közvetlen megküldésével induló eljárás, bikkfanyelven fogalmazva: meghívásos vagy három-ajánlattevős eljárás. Gyakorlatilag itt arról szól a történet, hogy formálisan a közbeszerzési rendszerben a korrupciós lehetőségeket próbálják szűkíteni, az ollót próbálják egy kicsit szűkebbre venni azzal, hogy 25-ről 18-ra és 150-ről 100 millióra teszik le ennek az alkalmazhatóságnak az értékhatárát. No, de azért felhívnám néhány nem lényegtelen részletre az önök figyelmét, ami vagy a szakértőknek kerülte el a figyelmét, vagy önök nem akarják elmondani a mondat másik részét, vagy hogy nagy klasszikust idézzek: nem bontják ki a valóság minden, egyébként nagyon fontos és lényeges részletét.

Ugyanis azáltal, hogy 2010 óta egyértelmű a Fidesznek az a törekvése, hogy a részekre bontás tilalmának és az egybeszámítás szabályait oly módon lazítják, hogy a lehető legtöbb esetben lehetőség nyílna részekre bontásra, tehát tudják külön eljárásban beszerezni azokat, amelyeket 2003 és ’10 között csak egybeszámítva lehetett, esetleg szigorúbb eljárási rendbe sorolva a beszerzést lebonyolítani, azáltal azt is láthatjuk, hogy hiába viszik le nettó 18-ra és nettó 100-ra árubeszerzés és szolgáltatás megrendelésénél, építési beruházásnál ezt az értékhatárt, miután az egybeszámítás szabályai olyanok, amilyenek, és miután a részekre bontás tilalmát gyakorlatilag szinte teljesen legálisan már évek óta át lehet hágni, vagy szinte önkényesen, partikulárisan lehet értelmezni és alkalmazni, ezáltal gyakorlatilag azt látjuk, hogy nagyon sok eljárás bele fog férni még ebbe a némileg lecsökkentett értékhatárba is.

Azt is szeretném önöknek mondani ‑ bár javítsanak ki, ha tévedek; szeretnék tévedni, ezt elöljáróban elmondanám ‑, hogy sehol nem láttam olyan kitételt a törvényben, és bele kellene amúgy tenni, hogy legalább ebben a körben kizárólagosan hazai mikro-, kis- és középvállalkozókat hívjanak meg az eljárásba.

(15.00)

Ez most egy lehetőség az ajánlatkérők számára, de nem kötelezettség. Nagyon sok esetben azt látjuk egyébként, hogy nincs kizárólagosság. Mielőtt még félreértenék, a lehetőség fennáll, nem zárják ki, még az lenne csak az igazán csúnya, de nem látom azt az egyértelmű törekvést, ami világossá tenné, hogy önök nemcsak a szavak, hanem a tettek szintjén is az egyik legfontosabb célt, amit ezzel a törvénnyel el lehet érni, a kizárólagosan ezen ajánlattevői kör meghívását előírnák az eljárásban.

A korrupciós kockázathoz képest a térítésmentes dokumentáció lényegében már 2010-2011 óta előírása a törvénynek. Én a magam részéről ezzel ‑ mint korábban gyakorló közbeszerzési referens ‑ nagyon nem értek egyet. Hiszen jellemzően az önkormányzati ajánlatkérők, amelyek amúgy is szakemberhiánnyal küszködnek, és erre majd vissza fogok térni a vitában, komoly költségeket kell hogy kifizessenek egy-egy eljárás előkészítésénél, különösen a közbeszerzési eljárások előkészítésénél. Örvendetes lenne, ha az igazolt szakértői és mondjuk, a dokumentáció előállításával összefüggő költségeket érvényesíteni tudnák, és ilyen értelemben egy nem túlzott mértékű, az ajánlattevők számára megfizethető mértékű dokumentációs ellenértéket visszaállítanánk ebbe a törvénybe. Úgy gondolom, ez nem sértené egyrészt az uniós irányelveket, nem sértene ajánlattevői érdekeket sem, de az ajánlatkérőknek komoly segítséget jelentene, pláne a kistelepülési vagy kisvárosi települési önkormányzatoknak.

Ezzel a három ajánlattevős eljárással, visszatérve még egy gondolat erejéig erre, az is a probléma, hogy gyakorlatilag itt az emberi tényező negatív irányba mozdul el, akkor itt arról szól a történet, hogy van két segítő ajánlat. Esetleg, ha jobban a mélyére néznénk, akkor közel azonos tulajdonosi szerkezettel, mint a majdani nyertes ajánlattevőé, csak éppen itt van két segítő ajánlat, hogy meglegyen a létszám, aztán egy előre elvárt eredmény, hogy így fogalmazzak, az eljárás keretében már jó előre borítékolható, hogy ki fogja megnyerni a közbeszerzési eljárást. Éppen ezért a kötelezően az eljárásba meghívandó létszámot legalább ötre lenne ildomos növelni. A korábbi években is kezdeményeztük ezt, de önmagában ez is gyenge védelmi vonal, viszont legalább már a mostanihoz képest valami.

Elhiszem, L. Simon államtitkár úr, hogy ezeket a dolgokat kellemetlen hallgatni, vagy kellemetlen ezekkel szembesülni, de valamit kell kezdeni ezzel a helyzettel (L. Simon László széttárja a karját.), különben a legnemesebb célokat fogják önök keresztülhúzni. Csak arra próbálom felhívni szíves figyelmüket, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy a szavak és a tettek megint, bármennyire is nemesek a szándékok, nem is vitatom, hogy Vejkey úr ezt szívből és őszintén mondja, de a szavak és a tettek között megint fényévnyi a távolság. Lehet azzal aztán példálózni, hogy rövidebbek a határidők, ami egyébként önmagában, sem rövidebb, sem hosszabb határidővel, nem gátja a korrupciónak, hogy 40-ről 35-re, esetenként 30 vagy kivételes sürgősség esetén 15 napra csökken az ajánlattételi határidő. De azt is jelezném, hogy ezt egy ponton túl nem lenne ildomos tovább csökkenteni, mert az ajánlattétel színvonalának rovására fog menni.

Homályosnak tartjuk az öntisztázás fogalmát. Ez talán inkább a hatóságra, netán a bíróságra kellene bízni. Ez egy meglehetősen érdekes és megint egy gumifogalmat beépítő szabályozási lehetőség.

Ami a referenciákat illeti, itt akár még a 75 százalékos referenciára azt tudnám mondani, hogy valamelyest, valamilyen mértékben segíti a magyar vállalkozásokat, de egyébként azért a 2003. évi CXXIX. törvénynek ennél talán ügyesebb, praktikusabb előírásai voltak. Tehát nem minden rossz, ami régi, erre szeretném felhívni a figyelmüket. Azért a műszaki szakmai, pénzügyi-gazdasági feltételeknél ennél sokkal pontosabb szabályok voltak meghatározva. Ráadásul az, hogy ilyen módon lazítjuk akár a műszaki, akár a pénzügyi alkalmasság feltételeit, az még a 75 százalékos referenciánál, ha magyar vállalkozót segít, azt mondom, hogy jelenthet némi segítséget. Lehet azt mondani, hogy aki még 75 millió forintos beruházást végre tudott hajtani, az talán majd egy 100 milliósat is be tud fejezni, de ez egy sor egyéb pályázati ügyintézéssel, a pályázati adminisztráció jelenlegi borzasztó lassúságával kapcsolatos kérdéseket is felvet. Sokszor az a legnagyobb probléma, hogy a számlák kifizetése olykor féléves vagy éves késedelmet is szenved.

Érdekes szabályozás az is, hogy csak az ajánlat benyújtásakor ismert vállalkozókat, alvállalkozókat kell megnevezni ‑ érdekes, de nem feltétlenül rossz. Én valóban objektíven állok ehhez a kérdéshez, tisztelt kormánypárti képviselők. Korábban, az ősidőkben a 10 százalék fölötti és a 10 százalék alatti alvállalkozók fogalmát különbontották. A 10 alattiakra kevésbé szigorú, a 10 felettiekre olykor éppen szigorú szabályok vonatkoztak, mint magukra az ajánlattevőkre. Ilyen módon az adminisztráció könnyítése és a versenyben való elindulás, a valós verseny kialakítása érdekében ennek van létjogosultsága.

Ugyanakkor vitatnám azt, hogy mindig… Megint egy régebbi kifejezést használok ‑ ezek egyébként sokkal szabatosabbak voltak, és nem feltétlenül kell önöknek mindent átírni csak azért, mert azok a 2010 előtti időkből datálódnak ‑, az összességében legelőnyösebb ajánlat egy meglehetősen pontos megfogalmazás volt; mint ahogyan a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás is, ezt most át lehet keresztelni a legalacsonyabb árra vagy a legkedvezőbb árra, vagy az összességében legkedvezőbb ajánlatot a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatra, tulajdonképpen ugyanazokat a fogalmakat értjük alatta. Ugyanakkor én az önök helyében megfontolnám azt, hogy a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatást ugyan nyilván nem tenném túlzott mértékűvé, de azért a jelenleginél nagyobb teret engednék neki.

Azt pedig nem tudom, de hátha majd Vejkey úr segít nekem, hogy miért pont az építési tervezési szolgáltatásoknál nem lehet csak az ár alapján bírálni. Ha egzakt módon meg van határozva, hogy mely épületet vagy létesítményt kell megtervezni, legyen az mélyépítésbe vagy magasépítésbe tartozó, a tervezési szolgáltatását elvégezni, akkor miért nem elegendő pont ott, mondjuk, az ára lapján bírálni. Ez tipikusan egy olyan közbeszerzési eljárási típus vagy altípus lehet, ahol mondjuk, bőven elég lenne az árra hagyatkozni.

Azt is aláírom, hogy az építési beruházások többségénél jellemzően nem, tehát ott valóban több szempontot is kell mérlegelni. Ezen belül, engedjék meg, hogy kiemeljem a foglalkoztatás szempontjait. A szociális szempontokat ilyen értelemben csak részlegesen tudom pozitívan értelmezni, de a foglalkoztatás és a munkahelyteremtés kapcsán bizton számíthatnak a Jobbik támogatására, feltéve, hogy az valóban olyan rétegeknek ad munkát, amelyek kiszorultak az elmúlt években, évtizedekben a munkaerőpiacról. Nem rejtem véka alá, hogy itt jellemzően, nem kizárólag, de jellemzően a cigányságra gondolok.

Hiszen számos olyan építőipari beruházás lehet, gondoljuk csak végig, árapasztó tározó építése, csatornázás, belterületi vízelvezetés, autópálya-építés, gyorsforgalmi és egyéb út építése, különböző nagy állami magasépítési beruházások, ahol ha a mindenkori kormányzat le tudna mondani legalább, és ezt nyilván kicsit cinikusan mondom, a szokásos mértékű ajándék legalább egy részéről, tehát a korrupciós ráta legalább egy részéről, akkor majdnem hogy csodákat tudnánk tenni. És itt nem ijedek meg a „fekete vonat” kifejezés használatától. Bizony más volt azért abban az időben a közbiztonság helyzete, jelentős számú cigány, a cigány emberek döntő többsége munkahelyhez tudott jutni, és pontosan az előbb említett beruházástípusok, csapadékvíz-elvezetés, csatornázás, a nagy budapesti beruházások révén.

Ezeket a mai kor viszonyai között is vissza kellene állítani. Jellemzően ezzel a képzetlen munkaerőnek, a segédmunkásoknak tudnánk tömegesen, ezer és tízezer szám munkahelyeket biztosítani. Ehhez nyilván nemcsak közbeszerzés, hanem más szemléletváltásra is szükség lenne. Hiszen meg kellene fordítani a gondolkodásunkat. Amit jellegéből adódóan az ember a maga fizikai erejével elvégezhet, azt emberi, fizikai munkaerővel kéne elvégeztetni, és a gépesítést csak ott kellene engedni, ahol az jellegnél fogva feltétlenül szükséges. Mert bár lehet, hogy egy picivel így talán drágább lesz, legalábbis a közbeszerzési eljárás eredményeként magasabb összegű szerződést kell megkötni, de sokkal több lesz az előnye. Hiszen az az ember nem szorul segélyre, nem szorul közmunkára, amibe most nem kívánok belemenni, de véleményem szerint rendkívül alacsony a közmunkarendszer hatékonysága Magyarországon, hanem valódi munkahelyhez jut és megtalálja a helyét a munkaerőpiacon. Ennek sokkal több társadalmi és szociális haszna van, mintha erőn felül próbálnak esetleg gépesíteni.

Érdekes felvetés, bár megfontolásra érdemes, hogy az ajánlatok bírálatára az ajánlatok értékelése után kerülhet sor. Vagyis az ajánlatkérő számára biztosított az a jogosultság, hogy előre kikötheti, de ezt nyilván előre fel kell tüntetni az ajánlati felhívásban, hogy csak a legkedvezőbb és/vagy a legkedvezőbb utáni egy vagy több ajánlatot bírálja el érdemben. Ez valóban megint az adminisztrációs terheket csökkenti, ha nagyszámú ajánlat érkezik, és látható, hogy mondjuk, irreálisan drága vagy magas összegű vagy éppen egyéb bírálati szempontból kedvezőtlen ajánlatok érkeznek ‑ akkor csak egy meghatározott ajánlati kört kelljen elbírálnia az ajánlatkérőnek.

(15.10)

És bár tudom, hogy nem csak az önkormányzatokból áll a magyar közbeszerzési rendszer ajánlatkérői oldala, de azért a több mint 3100 ön­kor­mány­zatunk meghatározó jelentőségű ebben, és komoly hibája ennek a javaslatnak, hogy előzetes várakozásainkhoz képest ez a javaslat sem rendezi, pedig itt tényleg felfokozott várakozásokkal viseltettünk a törvényjavaslat benyújtása iránt, vagy vártuk ennek a javaslatnak a benyújtását, abból az ideális, vagy inkább azt mondanám: utópisztikus előfeltételezésből indul ki, hogy a magyar önkormányzatok döntő többsége és azok esetlegesen még működtetett intézményeinek többsége megfelelő szakmai kompetenciákkal bíró munkaerővel rendelkezik. És véletlenül sem a köztisztviselő kollégákat szeretném bírálni, de amikor a magyar köztisztviselői karon végignézünk általában akár életkor, akár kompetenciák szerinti bontásban, akkor bizony ezek az emberek általában nem akkor kerültek a rendszerbe, amikor közbeszerzési törvénnyel egyáltalán foglalkozni kellett, amikor a közbeszerzés mint fogalom, mondjuk, jellemzően 2003 után megjelent, éppen ezért nem csoda, és nem az ő hibájuk, hogy mondjuk, a pénzügyi, gazdasági szakembereket leszámítva ‑ mert abból talán, azt mondom, hogy viszonylag jól el vagyunk látva ‑ nem tolonganak az önkormányzatoknál a közbeszerzés tárgya szerinti szakmai előadók, illetőleg jogászok vagy éppen közbeszerzési szakiránnyal, közbeszerzési végzettséggel, pláne nem közbeszerzési gyakorlattal rendelkező szakemberek. Éppen ezért, mivel ez a javaslat kísérletet sem tesz arra, hogy ezt orvosolja, ez egy nagyon komoly kockázat akár már az előzetes piackutatás során, akár a közbeszerzési eljárás egyéb előkészítése során, legfőképpen pedig az eljárás lebonyolítása során.

Hogy néhány érdekes adalékkal is szolgáljak itt a viszonylag száraz és tömény anyagban, hadd mondjam el önöknek vagy hadd kérdezzem meg önöktől, hogy milyen alapon gondolják kivételi körbe helyezni, mondjuk, a politikai kampányszolgáltatásokkal kapcsolatos beszerzéseket. Mert a nemzetbiztonsági kockázatnál még egy egészséges jogértelmezésnél érthető a beszerzés jellege miatt, de hogy a politikai kampányszolgáltatások miért, kik tartoznak kivételi körbe, arra ‑ rosszindulat nélkül, de az elmúlt év, elmúlt öt év ismeretében ‑ azt tudom mondani, hogy ennek egy célja van, hogy az e téren legnagyobb megrendelő Fidesz, illetőleg KDNP gyakorlatilag az uniós eljárási rendben is korlátlanul tudjon bármifajta verseny nélkül ilyen jellegű kampányszolgáltatást akár tanácsadás jelleggel, akár más jelleggel megrendelni.

Továbbra sem haladunk, továbbra sem lépünk előre ‑ és ez ennél sokkal súlyosabb probléma, tehát a politikai kampányszolgáltatásoknál súlyosabb probléma ‑ a becsült érték fogalmának meghatározása vagy az önállóan gazdálkodó szervezeti egységek esetén az úgynevezett működési költség fölötti önálló rendelkezési jog kapcsán. Ezek jól hangzó fogalmak, de némi fogalomtisztázás talán nem ártana, bár módosító indítványokkal természetesen erre is kísérletet fogunk tenni.

Külön érdekes kérdés ‑ ezt Vejkey képviselő úr érintette egyedül a kormánypártiak közül emlékezetem szerint ‑, hogy külön kell vizsgálni azt az esetet, hogy az előzetes piackutatás, piacfelmérés során bekerül-e a rendszerbe, a piackutatásba olyan gazdasági szereplő, aki később ajánlattevő is lehet, és az nem jut-e esetleg indokolatlan vagy jogosulatlan előnyökhöz, és nem hoznak-e ezáltal jogosulatlanul hátrányos helyzetbe más gazdasági szereplőket, más potenciális versenytársakat. Ez egyébként helyes, tehát nyilván olyan bizalmas információk, a közbeszerzési eljárás érdemét érintő adatok kerülhetnek adott gazdasági szereplők birtokába, amelyekkel olyan versenyelőnnyel tud elindulni az eljárásban, hogy esetleg önmagában ez eredményezheti az eljárás megnyerését, de ehhez képest egy logikai bicsak az, hogy az ajánlatkérőre bízzák, hogy adott ajánlattevő eljárás közben hitelt érdemlően és minden kétséget kizáróan igazolta, hogy nincsenek ilyen szintű információk a birtokában. Egyedüli megoldás az, hogy ezt a közbeszerzési hatóságra bízzuk, és nem az ajánlatkérőre.

Aztán ‑ a teljesség igénye nélkül csak még néhányat felsorolok, majd aztán a későbbi felszólalásokban erről vitatkozunk ‑ a felelős akkreditált közbeszerzési tanácsadó intézménye. Nagyon helyes, hogy bizonyos esetekben kötelező jelleggel ilyet előírnak, bár ahogy az előbb mondtam ‑ és erre most visszakanyarodnék ‑ az önkormányzati ajánlatkérők és az ilyen értelemben szakmailag felkészületlen ajánlatkérők vonatkozásában ez olyan többletterhet, többletköltségeket okoz, amelyek miatt nagyon nehezen tudnak, vagy csak erőn felüli tehervállalással tudnak eljárásokat lebonyolítani. És megint visszakanyarodnék egy korábbi gondolatomra ‑ így kapcsolódnak össze a mondataim ‑, hogy a dokumentáció térítésmentességének kötelezővé tétele ezért is nemcsak hiba, hanem bűn, mert egyedül a lehetséges közbeszerzési bevételétől fosztja meg az önkormányzatot. Régen ezt hivatalos közbeszerzési tanácsadónak hívták, elég komoly képesítési előírások voltak, nagyon komoly mennyiségű eljárást kellett akár ajánlatkérői, akár ajánlattevői oldalon bemutatni, kötelező szakmai felelősségbiztosítás volt előírva ‑ ez így helyes egyébként. Nekem személy szerint a régi elnevezés jobban tetszett, de ha önöknek most ahhoz van kedve, hogy ezt átkeresztelik felelős akkreditált közbeszerzési tanácsadóra, ezen nem fogunk összeveszni, csak azt látni kell, hogy ennek a részletszabályait, amelyeket nem a törvényben, hanem a rendeletben fognak majd meghatározni, látnunk kellene, tehát nem szeretném, ha ilyen pult alatti jogalkotással találkoznánk itt is, mint már oly sokszor; hadd lássuk már, lehetőleg minél hamarabb, hogy milyen képesítési előírásokat és milyen feltételeket akarnak meghatározni a közbeszerzési tanácsadók vonatkozásában!

Az előbb már utaltam arra, hogy a közbeszerzési hatóság által kiadott árstatisztika a túlárazások ismeretében nem szerencsés, pontosan azért, mert az elmúlt években folyamatosan túlárazásra kerültek a beruházások a különböző beszerzési típusokban, és eleve a túlárazásokhoz fogja mérni a közbeszerzési hatóság az árstatisztikát, aminek egy következménye lesz: hogy még inkább, még inkább túlárazottak lesznek, vagy legalábbis a mostani, túlárazott szinten marad az árstatisztikákban szereplő összes számsor majd.

Meglehetősen sajátos elképzelés ‑ erre szintén kérnék egy magyarázatot, mert bár nyilván értem nyelvtanilag, ami le van írva, de a gyakorlatban való alkalmazását nem nagyon értem annak, néhány esetleges Interreg-projekt kivételével, talán ott tudnám egyedül elképzelni ‑, hogy EU-s tagállam központi beszerző szerve vagy egy uniós tagállamból származó ajánlatkérő és egy magyar ajánlatkérő által közösen létrehozott szervezet közösen lefolytatott eljárása. Mondom, az Interreg esetében vagy a régi Interreg esetében ezt értem, de amúgy kicsit ködös ez a fogalom; de az is lehet, hogy csak beemelték, mert az Unió megkövetelte, és lehet, hogy ez egy olyan rendelkezés lesz, amit nem, egyáltalán nem vagy csak ritkán fognak Magyarországon az eljárások során alkalmazni.

A közzétételi kötelezettségek megsértését ‑ és ez nagyon fontos a nyilvánosság szempontjából - ér­demes lenne szankcionálni vagy szigorúbban szankcionálni a jelenlegieknél, nemcsak előírni, hogy erre szükség van, hanem szankciókat vagy éppen az eddigieknél súlyosabb jogkövetkezményeket kilátásba helyezni.

Illő lenne meghatározni a konkrét jogsértés fogalmát is, hiszen ez ilyenformán megint egy gumifogalom, és attól tartunk, hogy mivel kifejezetten írva vagyon a normaszövegben, hogy nincs lehetőség más gazdasági szereplő ajánlatának teljes körű átvizsgálására, nem fogjuk tudni azt garantálni, hogy a konkrét jogsértés hitelt érdemlően megállapítható, vagy adott esetben ajánlatkérői vagy éppen hatósági önkényhez vezet ennek a gumifogalomnak a kitágítása vagy éppen szűkítése.

A törvényjavaslat szerint az ajánlattételi határidő az általános határidőkhöz képest lehet hosszabb, vagy az eljárás során meghosszabbítható. Ezt a rugalmasságot természetesen érdemes benne hagyni, főleg hogyha helyszíni megtekintésre, kiegészítő tájékoztatásra, a dokumentumok módosítására vagy éppen az iratok helyszíni átvizsgálására van szükség. Itt egyébként a gyakorlat azt mutatja, hogy leginkább a helyszíni bejárás ‑ építési beruházásoknál jellemzően ‑ vagy a kiegészítő tájékoztatás az, ami erre okot ad.

Számos kritikai észrevételünk van még a javaslattal kapcsolatban, mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a 30 percnek most gyakorlatilag a végére értünk, de mondandómból még jó néhány fontos gondolat van hátra. Úgyhogy ezzel is csak azt szeretném megelőlegezve megfogalmazni, hogy jelen formájában nem fogjuk tudni támogatni ezt a törvényjavaslatot (Az elnök csenget.), ugyanakkor hogyha a módosító indítványok befogadása iránt némi fogékonyságot mutatnak a magyar vállalkozások fejlesztése érdekében, akkor természetesen még felülvizsgálhatjuk az álláspontunkat. És akkor majd a vitát a későbbiekben folytatjuk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 97 2015.06.09. 14:00  76-99

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is reagálnék Gúr Nándor legutóbbi felszólalására. Valami félreértés vagy keveredés van a képviselő úr gondolatai között, mert az adott évi költségvetési törvényben teszik közzé mindig a következő évre érvényes vagy hatályos közbeszerzési értékhatárokat, legyen szó árubeszerzésről, szolgáltatásmegrendelésről, építési beruházásról vagy éppen építési vagy szolgáltatási koncesszióról. Nem célszerű önmagában emiatt minden évben a közbeszerzési törvényhez hozzányúlni, hogy feltüntessük azt, amit már korábban feltüntettünk, vagy esetleg, ha változás van, azt is bőven elég a költségvetési törvényben jelezni.

Ugyanakkor itt figyeltem és nagyon tanulságos volt a jelen lévő kormánypárti képviselők arcjátéka. Két dolgot tudok feltételezni. Jó szándékú vagyok, és miért ne lennék az, amikor azt mondom, hogy önök naivak a tekintetben, hogy nincsen korrupt politikusbűnöző az önök soraiban. Akinek nem inge, természetesen nem veszi magára, mindenki a maga cselekedeteiért és szavaiért vállalja a felelősséget. Ez nagyon jó esetben származhat naivitásból, információhiányból, tudatlanságból, rosszabb esetben, bár ez sem lehetetlen, nemes egyszerűséggel, pestiesen szólva, adják a vakot, és úgy próbálnak tenni, mintha mi sem történne, mi sem történt volna az elmúlt években.

Hát önök nem hallottak az elmúlt öt évben éppen elég túlárazott presztízsberuházásról, teljesen felesleges látványberuházásról? Vagy önöknek nem gyanús az, hogy különböző megyeszékhelyek, megyei jogú városok döntően az úgynevezett fejlesztésnek hívott presztízsberuházások miatt adósodtak el sokmilliárdos vagy tízmilliárdos nagyságrendben? Tehát amely településeket már 2006-tól, sok esetben 2002-től vagy ’98-tól kezdve sok esetben fideszes polgármesterek vezettek. Hát azért álljunk meg egy pillanatra, tisztelt uraim! Nem úgy néz ki a történet, hogy csak a baloldal vagy csak önök felelősek. Közös az önök sara. De hát meg kell azt nézni, hogy mennyivel kerülnek többe a reálishoz és az elvárhatóhoz, a racionálishoz képest ezek a beszerzések.

Hadd mondjak el egy konkrét példát még 2006-ból: Kocsord önkormányzat által lefolytatott beszerzés, szolgáltatás, illetve árubeszerzés tárgyában informatikai eszközöket kellett beszereznünk. Választhattunk, hogy a központosított rendszeren keresztül szerezzük be, vagy vesszük a fáradságot, és lebonyolítunk egy egyszerű, akkor még lehetett egyszerű, közbeszerzési eljárást. Nettó 21 millió forint állt rendelkezésre. Ez volt az elnyert pályázati összeg. Amikor a központosított közbeszerzés rendszerének egyik ismerőjével, egyik munkatársával találkoztam és beszélgettem, azt mondta, Isten őrizz, hogy ezen a rendszeren keresztül szerezzük be, mert akkor, mire nettó 21 millió forint áll rendelkezésre, biztos, hogy 25 és 30 millió között fog megállni. 2006-ról beszélünk, mindjárt hozzáteszem.

Ebből kifolyólag, mivel nem az olcsóbb beszerzést, hanem az árdrágítást szolgálta volna közös gyanúnk szerint a központosított rendszer, vettük a fáradságot, és lebonyolítottunk egy egyszerű közbeszerzési eljárást. És láss csodát, világ! Úgy sikerült összerakni a 2003. évi CXXIX. törvény hatálya alatt ezt az eljárást, hogy 12 millió 600 ezer nettó forintért be tudtuk szerezni ezeket az eszközöket. A fennmaradt különbözetet pedig az építési beruházás többletköltségére tudtuk fordítani, mivel három év telt el a pályázat beadása, illetőleg a kivitelezés megkezdése között. Ilyen módon gyakorlatilag az ott termelt „többlet” elegendő volt arra, hogy az iskolaépületet fel tudjuk újítani. Ilyen módon a korrupció eleve kizárt volt, hiszen jóval olcsóbban sikerült beszerezni az informatikai eszközöket, mint a rendelkezésre álló keret.

(16.40)

Így is lehet tehát ezt csinálni, így is le lehet ezt folytatni, ez valóban a közjót szolgálta, és jó pár ilyen, hasonló esetet tudnék bemutatni, tehát nem azt mondom, hogy teljesen reménytelen a helyzet, vagy hogy aki a közbeszerzések világában dolgozik, az csak korrupt, és csak a csúszópénzt várja, de az a helyzet, hogy valóban nagy a korrupciós fertőzöttség ezekben az esetekben, ami gyakorlatilag a gyarló emberi természetre, bohóságra, kapzsiságra, egyszóval az emberi tényezőre vezethető vissza; bár néhány példás büntetőeljárás és példás büntetés, úgy hiszem, hogy azért sokaknak elvenné a kedvét és a bátorságát az ilyen cselekményektől.

Visszatérve a szakmai részekre, kifogásoljuk és sérelmezzük, hogy az aránytalanul alacsony ár, az objektíven alacsony ár gyakorlatilag minden objektív szemponttól mentes ezen normaszöveg szerint. Korábban azért volt egyfajta iránymutatást jelentő szabály, hogy amelyik ajánlat a legkedvezőbb ajánlathoz képest 20 százalékot meghaladó mértékben volt olcsóbb, az valószínűleg, vélelmezhetően túlzottan alacsonynak minősült, hiszen csak azt a célt szolgálta, hogy esetleg megnyerje vele az ajánlattevő az eljárást, aztán kiegészítő munkával, pótmunkával, különböző megerőltetett fogalmakkal vagy erőltetett módszerek alkalmazásával majd pótolja az esetleges bevételkiesést, ilyen módon ez az ajánlatkérő megtévesztésére irányult volna, gyakorlatilag a verseny tisztaságát is súlyosan sértette ‑ de legalább volt egy egyértelmű iránymutatás, hogy mi tekintendő túlzottan alacsony árnak. Itt ezt kivették, amit, úgy érzem, hibásan tettek, és még bőven van rá lehetőség, ezt a fajta szabályozást így nem szabad hagyni, vissza kell tenni azt a szabályozást, amely valamifajta iránymutatást a túlzottan vagy az aránytalanul alacsony ár megítélése szempontjából jelent.

Érintettem már korábban, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy hiba, hogy a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás vagy a legalacsonyabb ár alapján csak kivételesen lehet bírálni. Igenis engedni kellene, hogy az ajánlatkérők ezt szélesebb körben alkalmazzák. Higgyék el nekem, hogy ami a nagyon egyszerűtől csak egy kicsivel is bonyolultabb, ott már nem önmagában az ár vagy az ellenszolgáltatás alapján, hanem egyéb bírálati szempontok alapján fognak bírálni, de azért lehet vagy van bőven olyan tágabb vagy szélesebb körű árubeszerzés- vagy szolgáltatásmegrendelés, ahol elegendő lenne pusztán az ellenszolgáltatást bírálati szempontként alkalmazni, nem kellene így feleslegesen megkötni ezáltal az ajánlatkérők kezét.

Ami viszont egy hatalmas belső ellentmondástól feszül, és mindenképpen kezelni és módosítani kell, az a tárgyalásos eljárás szabályozása. Tárgyalásos eljárásra fő szabály szerint eddig is meg ezután is akkor kerülhetett, illetve kerülhet majd sor, hogyha a beszerzendő tárgy jellegéből adódóan nem pontosan körülírható mennyiségileg vagy minőségileg, illetőleg a korábbi nyílt vagy meghívásos eljárás azért lett eredménytelen, mert valamennyi ajánlat meghaladta az ajánlatkérő rendelkezésére álló fedezetet. Ehhez képest mit látunk? A tárgyalásos eljárás során az ajánlatok beérkezését követően az ajánlatkérő szabad akaratából dönthet úgy, hogy mégsem tárgyal senkivel, hanem a beérkezett ajánlatok értékelésével és bírálatával lezárja az eljárást. Ez azért jelent egy komoly belső ellentmondást, egy feszítő belső ellentmondást, mert ezek szerint hogyha az ajánlatkérő mégsem tárgyal egyik ajánlattevővel sem, akkor pontosan körül tudta írni a beszerzés tárgyát, semmi mennyiségi vagy minőségi paraméter nem maradt bizonytalanul a beszerzés tárgyának meghatározásakor, vagyis a tárgyalásos eljárást nem lehetett volna alkalmazni. Tehát ez esetben gyakorlatilag azt írjuk elő, hogy alkalmazhatja a tárgyalásos eljárást az ajánlatkérő úgy, hogy az eljárás elején, viszonylag a kezdeti fázisában hozhat egy olyan döntést, amivel agyonüti a tárgyalásos eljárás kiválasztását, hiszen nem alkalmazhatta volna ezt a fajta eljárási rendet.

Aztán ha továbbmegyünk, és nézzük például a 96. § (2) bekezdését, itt is egy gyöngyszemmel találkozunk a piac fogalmának a meghatározásánál. Amikor csak vitákat vagy beszélgetéseket folytatunk erről a kérdésről, akkor talán megengedhetjük magunknak, hogy kevésbé fogalmazzunk pontosan, de ezt az innovációs partnerség fogalmánál jó lenne tisztázni, hogy hazai piacról beszélünk, európai uniós piacról, európai piacról, világpiacról, vagy mégis konkrétan a „piac” mint kifejezés ebben az értelemben, ebben az összefüggésben mit jelent. Hiányoljuk azt, amit fogunk kezelni majd jobbikos módosítókkal, hogy valamifajta szabadalmi bejegyzéshez vagy a szellemi oltalomhoz tartozó jogterülethez kötődő fogalom beépítésével lehetne ezen a normaszövegben nem értelmezett fogalmon valahogy segíteni vagy érthetőbbé tenni.

Az eljárást megindító felhívásokat véleményünk szerint változatlanul hirdetményi formában lenne szükséges közzétenni, legyen szó akár nyílt meghívásos vagy tárgyalásos eljárásról. Önök itt is úgy próbálnak valami nagyot alkotni, valami nagy dobást elkövetni vagy megcsinálni, hogy mindent, ami korábban jó volt, megpróbálják a kukába dobni. Ennek nincs értelme! Kiváló hirdetménymintákat hozott létre a gyakorlat, kiváló hirdetményminták jöttek létre a több mint tíz év során, ezeknek az alkalmazását gyakorlatilag törölni, lehetetlenné tenni hiba, ráadásul úgy, hogy önök megelégednek akár 500 millió forintos építési beruházás esetén is egy úgynevezett összefoglaló tájékoztatás előzetes megküldésével, ahol, megint mondom: akár nettó ‑ nettó! ‑ félmilliárd forintig nem kell pénzügyi, gazdasági alkalmassági minimumkövetelményeket vagy kizáró okokat előírni, és gyakorlatilag ez már önmagában lehetővé teszi az eljárásban való részvételt az ajánlattevők, vélhetően a baráti ajánlattevők számára.

Külön ízlelgessék azt a fogalmat, hogy „a részvételi szándék jelzése”, és ezt helyezzék összefüggésbe a mondjuk, 5 munkanapos határidővel, amikor is 5 munkanappal korábban megküldi a hirdetmény-ellenőrzési osztálynak az ajánlatkérő nem a felhívást, a hirdetményt, hanem ezt az összefoglaló tájékoztatót, egy napon belül közzéteszik, gyakorlatilag nettó 4 munkanapja marad egy mikro-, kis- és középvállalkozásnak, amelyik nem professzionálisan közbeszerzéseken, közbeszerzési eljárásokon való indulásokra szakosodott, arra, hogy megfelelő ajánlatot nyújtson be. Ez nyilvánvalóan irreális elvárás, itt túlzottan rövid ez a határidő. Ráadásul az, hogy a részvételi szándékot előre kell jelezni a gazdasági szereplőknek, a leendő ajánlattevőknek, az azt a kockázatot is magában rejti, hogy az ajánlatkérő fel tudja térképezni azt nyilvánvaló módon, hogy mely ajánlattevők jelentkeztek, hiszen látja azt, hogy kiket érdekel az adott szerződés vagy az adott munka, megrendelés elnyerése, ily módon úgy tudja kialakítani az eljárás kereteit, olyan követelményeket, feltételeket tud szabni, amelyeket az elvárt eredményű eljárások ‑ amelyek sajnos igen gyakran fordulnak elő ‑ keretében arra az ajánlattevőre szab, amelyiknek a munkát, a megrendelést oda akarja adni.

Legyen kötelező, legyen az ajánlatkérő kötelessége minden eljárásban az alkalmassági követelmények előírása. Ennek a szabálynak a lazítása borzasztóan veszélyes, és nem igazán értettem Lázár miniszter urat ‑ nyelvtanilag persze igen, de tartalmilag vagy a gyakorlatban nem ‑, nagyon sajnálatos, hogy tömegével fordultak elő korábban olyan eljárások, amelyek főleg a pénzügyi, gazdasági referenciáknál az eljárás értékéhez, a becsült értékéhez képest többszörös kívánalmakat támasztottak az ajánlattevők irányába. Jelzem, hogy ezeket a hirdetményeket jogorvoslati eljárás keretében meg lehetett, meg is kellett támadni, és vélhetően meg is semmisítette ezeket a Közbeszerzési Döntőbizottság. El nem tudom képzelni, hogy pláne a nagy értékű eljárásoknál hogyan fordulhatott elő, hogy az ajánlatkérők többszörös mértékű referenciát kértek a becsült értékhez képest.

Legyen köteles az ajánlatkérő ezen kívül az általa ajánlattételre felhívandó gazdasági szereplő kiválasztása esetén kizárólag a kkv-törvény hatálya alá tartozó ajánlattevőket meghívni, legalább - leg­alábbis! ‑ az ajánlattételi felhívás közvetlen megküldésével induló eljárásokban, azokról a bizonyos három-ajánlattevős eljárásokról van tehát szó.

Ugyanakkor bár az ajánlatkérők mozgástere néhol indokolatlanul tágra van szabva, van egy nagyon veszélyes szabály, amely elvileg az ajánlattevőket, a pályázók vagy az ajánlattevők érdekeit hivatott előtérbe helyezni. Önmagában nem lenne azzal gond, ismerve a magyar vállalkozások gazdasági helyzetét, finanszírozási helyzetét, hogy előleget fizessen az ajánlatkérő az ajánlattevő számára, ugyanakkor hiányzik a jelenlegi normaszövegből az előleg-visszafizetési biztosíték, hiszen ha ne adj’ isten, az adott ajánlattevő bedől, csődbe megy vagy felszámolási eljárás alá kerül, és benyeli, mondjuk, egy önkormányzati ajánlatkérő akár 20, 30 vagy 40 százalékos előlegét, akkor gyakorlatilag a munka sem lesz elvégezve, és az ajánlatkérő is tönkremegy, arra sem lesz lehetősége, hogy más ajánlattevővel szerződjön a munka elvégzésére vagy éppen a szolgáltatás megrendelésére vagy az áru beszerzésére.

Ugyanakkor továbbra sem tisztáznak olyan fogalmakat ‑ volt már néhány ilyen egyébként ‑, hogy „jelentős hátrány”, „költségek megsokszorozódása”; ezt sokkal pontosabban, egzaktabbul kellene megfogalmazni.

Végül, de nem utolsósorban az 5 napos jogorvoslati határidőt borzasztóan rövidnek tartjuk, itt legalább 10 napot, 10 munkanapot lenne érdemes megtartani, hiszen az 5 naptári nap irreálisan kevés, mondjuk, egy hosszú hétvégét vagy akár csak egy átlagos hétvégét figyelembe véve.

Végül pedig hadd hívjam fel arra a figyelmüket, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság előtti jogorvoslatnál érdemes lenne a jogtanácsosi képesítéssel rendelkezőket is bevenni ebbe a körbe, tehát magyarul jogtanácsosnak is biztosítsunk képviseleti jogot, ne csak például ügyvédeknek vagy ügyvédi irodáknak vagy más, a törvényben felsorolt személyeknek vagy szervezeteknek, hiszen semmi nem indokolja azt, hogy a jogtanácsosi kört kizárjuk abból, hogy ilyen képviseletet elláthasson. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

(16.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 36 2015.06.12. 15:30  29-60

APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2007. július 13-án fogadta el a gyermekek szexuális kizsákmányolása és zaklatása elleni védelemről szóló egyezményt, amely 2010. július 1-jén lépett hatályba. Ehhez Magyarország 2010. november 29-én csatlakozott, azonban a rendelkezések átültetése különböző törvénykönyvekbe némileg később következett sorra. Egyébként ez a 2010. november 29-én hazánk részéről is aláírt egyezmény gyakorlatilag három lényeges egyezményt foglal magában: a gyermekek jogainak gyakorlásáról szóló európai egyezményt, a gyermekeknek a szexuális kizsákmányolása és a szexuális visszaélések elleni védelméről szóló európai egyezményt, valamint a gyermekek örökbe fogadásáról szóló európai egyezményt. Ennek a javaslatnak a tárgyát képező egyezménynek három fő célja egyrészt a gyermekek szexuális zaklatásával, kizsákmányolásával szembeni védelem, ennek a leküzdése, megakadályozása, megelőzése; másodsorban az áldozatvédelem, a gyermek áldozatok, a gyermek sértettek jogainak védelme; és végül, de nem utolsósorban a nemzeti és a nemzetközi együttműködés a bűncselekmények megelőzése, a kellő felvilágosítás, tulajdonképpen a bűncselekmények felderítése, a tettesek kézre kerítése és méltó megbüntetése érdekében.

Az egyezmény meghatározza a különböző visszaélések fogalmát, az egyes megelőző és áldozatsegítő célú szolgáltatások körét is. Jelentős rendelkezése ennek az egyezménynek, hogy a 18 évnél fiatalabbakat, a 18. életévüket be nem töltötteket tekinti gyermeknek, ugyanakkor tagállami hatáskör annak a meghatározása, hogy mely életkor alatt tiltott a szexuális kapcsolat.

Ki kell emelni az egyezmény 6. és 9. cikkelyeit. A 6. cikkely foglalkozik a prevencióval, amelyet már az általános iskola alsó és felső tagozatában a szülőkkel együttműködve, a szülőkkel közösen el kell kezdeni, és amelyet természetesen a középiskolában is szükséges folytatni, természetesen az életkori sajátosságoknak megfelelően, annak érdekében, hogy lehetőleg a gyermekek ne váljanak kizsákmányolás, zaklatás vagy szexuális bántalmazás sértettjévé, áldozatává. A 9. cikkely foglalkozik többek között a magánszektor ösztönzésével, amely főleg az infokommunikációs területen olyan programok, akciók beindítását szorgalmazza, amellyel széles körben, széles körhöz sikerül olyan információkat eljuttatni, amely a megelőzés, a védelem, a védekezés céljait hivatott szolgálni.

Itt ki kell térni az úgynevezett fakultatív jegyzőkönyv elfogadására is, hiszen ez már nemcsak általában a kizsákmányolás és zaklatás elleni védelemmel, hanem kifejezetten nevesítve az emberkereskedelem bizonyos eseteiben a gyermekek eladásával, prostitúcióra kényszerítésével vagy pornográfiai tevékenységben való részvételre kényszerítésével foglalkozik.

Az egyezmény rendelkezéseinek a magyar szabályozással való összhangját a büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény elfogadásával sikerült megvalósítani. Külön örvendetes, ez korábbi, előző ciklusbeli jobbikos kezdeményezés is volt, hogy bizonyos, e tárgykörbe tartozó bűncselekmények soha ne évüljenek el. Ez a Btk. XIX. fejezetének egyes bűncselekményei, a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények esetén történt meg, feltéve, ha az adott cselekmény öt évnél súlyosabb szabadságvesztéssel büntethető, ebben az esetben ezek a cselekmények soha nem évülnek el. Ez egyébként indokolt, hiszen a cselekmények jellegéből adódóan sokszor csak hosszú évek múlva, ne adj’ isten, évtizedes nagyságrendű idő elteltével derül fény az egyszeri vagy gyakran folyamatos, folytatólagos egységben történő elkövetésre. Éppen ezért indokolt ilyen körben, ilyen esetkörben és ilyen súlyú bűntetteknél az el nem évülés bevezetése, illetőleg fenntartása.

Örvendetes az is, természetesen támogattuk, támogatjuk ezt is, hogy aki ilyen cselekményekben korábban jogerős határozatban vagy ítéletben bizonyítható, megállapítható módon részt vett, azokat tiltsanak el bizonyos foglalkozásoktól ‑ persze itt olyan foglalkozásokról beszélünk, amelyek gyermekek gondozásával, felügyeletével kapcsolatosak ‑, illetőleg minden olyan jellegű foglalkozástól, munkakörtől, ahol az adott, a foglalkozástól eltiltott személy a 18 éven aluliak fölött valamilyen befolyást gyakorol, vagy valamilyen hatalmi viszony áll fenn a 18 éven aluliak és az adott személy között.

Éppen ezért el kell mondani, hogy nemcsak a Btk. egyes rendelkezései, nemcsak a már említett nemi élet szabadsága és nemi erkölcs ellen bűncselekmények, hanem a gyermekek érdekeit sértő és a családdal kapcsolatos büntető törvénykönyvi fejezet foglalkozik ezzel a témával, hanem más jogágak, más törvények is szabályozzák, illetve érintik ezt a témakört. Ilyen a munka törvénykönyve, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény, a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény, illetőleg a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról, az elektronikus hírközlésről, a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus nyilvántartásról szóló törvények. Látható tehát, hogy elég szerteágazó kérdéskörről beszélünk, korántsem csak és kizárólagosan közbiztonsági, közrendvédelmi vagy éppen büntető törvénykönyvi kérdés.

Ugyanakkor pontosan a cselekmények jellegéből adódóan elég magas a látencia. A legszerényebb becslések szerint is legalább hússzoros. Tehát ha öt esetre fény derül, az azt jelenti, hogy a valóságban legalább száz ilyen eset történt, bár szerény véleményem szerint a hússzorosnál is nagyobb mértékű a rejtve maradó és talán soha ki nem derülő bűncselekmények száma. Országos átlagban Magyarországon 100-200 eset jut el évente nyomozati vagy bírósági szakba, és ennek ‑ ahogy az előbb mondtam ‑ legalább a hússzorosa vagy a több tízszerese soha nem vagy csak jóval később derül ki.

Fel kell hívni a figyelmet, és külön kell foglalkozni az internettel, az internet által jelentett veszélyekkel. Engedjék meg nekem, tisztelt képviselőtársaim, hogy a teljesség igénye nélkül néhány rémisztő adatot megosszak önökkel. A weboldalak legalább 12 százaléka pornográf tartalmú. Világszinten, világátlagban naponta legalább 300 új pornóoldal indul, és az internethasználók legalább 34 százaléka, tehát átlagban minden harmadik ember saját akaratán és döntésén kívül kerül kapcsolatba valamilyen pornográf felvétellel, amelyet egyfajta keresetlen tartalomként sajnos az interneten, ha akarja, ha nem, megtalál.

Ráadásul nagyon gyakori, és ezt az egyik nemrégiben napvilágra került Heves megyei eset is bizonyítja, hogy gyakori módszere a pedofil bűnözőknek ‑ akik nem egyszerűen csak megátalkodott bűnözők, hanem beteg emberek, akiket aligha lehet kigyógyítani ebből a betegségből, ezért is nagyon magas a visszaesés vagy a többszörös visszaesés aránya vagy száma ebben a bűncselekményi kategóriában ‑, ez egy 2014. szeptemberi eset, nem egyedülálló sajnos, hanem csak egy a sok közül. Itt egy 12 éves kislány vált sértetté, amikor egy magát 19 évesnek kiadó, de valójában 52 éves sértett megismerkedett vele az interneten, aztán alig néhány nappal a megismerkedés után a magát 19-nek mondó, de valójában már a nyugdíjkorhatárhoz közel álló férfi arra kérte a kislányt, hogy készítsen magáról félmeztelen, illetőleg meztelen fotókat. A kislány persze próbált szabadkozni, tiltakozni, próbálta elkerülni ezt a veszélyt, de valahogy csak rávette az illető. Aztán onnantól kezdve, hogy kikerültek a képek az egyik közösségi oldalra, zsarolhatóvá, kényszeríthetővé vált a kislány, ami egészen odáig fajult, hogy az elkövető megpróbálta nemi aktusra rábírni a kislányt. Szerencséjére erre nem került sor, mert a kislány a szüleihez fordult, a szüleivel megosztotta ezt a rendkívül megalázó és nehéz helyzetet. A szülők értesítették a rendőrséget, és amikor a kislány a bűnözővel találkozott, akkor a rendőrök elfogták ezt a megátalkodott vadállatot, és hál’ istennek, most már jó helyre került, egy darabig valószínűleg nem kell attól tartani, hogy más gyermekeket is megront. Bár megjegyzem, hogy ez ügyben nemcsak az a probléma, hogy kevés esetre derül fény, hanem sok esetben véleményem szerint nem elég elrettentőek és nem elég súlyosak az ítéletek. Hiába vannak meg a Btk.-ban azok a keretek, azok a büntetési tételek, amelyek lehetővé tennék valóban súlyos, a generális és a speciális prevenciót kimagaslóan szolgáló büntetések kiszabását, ha ezzel a bíróságok valamilyen rejtélyes oknál fogva nem óhajtanak élni, akkor ez sajnos nem elrettenti, hanem sokkal inkább bátorítja a bűnözőket. De ez nemcsak ennél a bűncselekmény-típusnál, nemcsak a Btk. ezen fejezeténél gyakori, hanem egyébként több más, jelen napirendhez nem tartozó bűncselekmények esetén is.

Érdemes górcső alá venni az egyik igazságügyi szakértő többéves, több évtizedes tapasztalatát, amikor nemcsak azt mondja, hogy több tízszeres a látencia, és az eseteknek csak egészen elenyésző hányadára derül fény, hanem azt is, hogy alapvető hibának tartja, amikor az a vizsgálati módszer általában a büntetőeljárások, vagy esetleg még nem is a büntetőeljárások, hanem más típusú eljárások során, hogy a gyanúsítottnak a saját személyiségén keresztüli vizsgálati módszerrel igyekeznek bebizonyítani a saját ártatlanságát. Sok esetben azt látjuk, hogy úgy gondolják, a gyerek csak egy fantáziahazugság keretében előadta az egészet, a gyerek csak kitalálta ezt, és valójában nem is történt semmi.

(10.50)

Éppen ezért is tudják sokan megúszni, illetőleg azért, mert nagyon gyakori az is, hogy nem is az úgynevezett „cukrosbácsik” követik ezt el, bár nyilván az sem ritka, hanem sokszor a szűkebb vagy a tágabb családi körben, a szűk rokonság körében kell keresni a bűnöst. És ez azért is nagyon súlyos, mert az a gyermek, aki ilyen bántalmazáson átesik, az gyakorlatilag egy életen át viseli ennek a nyomait, a következményeit mind lelkileg, mind egyéb téren, és az is tény ezen szakértői vélemény szerint, hogy gyakori következmény a prostitúció. Gyakran, akit kizsákmányoltak, zaklattak, bántalmaztak szexuálisan, az aztán később gyermekprostitúcióra vagy felnőttkori prostitúcióra adja a fejét. Hiszen pontosan azért következik ez be, mert gyermekkorában minden ember befolyásolható, könnyen irányítható, manipulálható, kiszolgáltatott helyzetben van a felnőttel, leginkább nyilván a saját családtagjaival, a közeli családtagjaival szemben, éppen ezért gyakran megtörténik az, hogy aki ilyen bűncselekmény sértettjévé válik, annak az egész élete félresikerül, az egész élete tönkremegy, és adott esetben prostitúcióra is könnyebben tudják kényszeríteni, vagy ő maga felnőttként, saját elhatározásából ‑ azon lehet vitatkozni, hogy szabad akaratából vagy kényszer hatására ‑, bűnözők érdekeit szolgálva kerül be a prostitúció világába.

Természetesen fontos elmondani azt, hogy valamennyi parlamenti párt, véleményem szerint valamennyi parlamenti párt támogatni fogja ezt, amely kivételesen olyan kérdés, ahol nem szabad, sőt kifejezetten csúnya, visszataszító, visszatetsző lenne pártpolitikai vitát nyitni, ezt nyilván nem is kívánjuk átpolitizálni. Pusztán csak arra akarjuk felhívni a figyelmet, hogy nagyon szép, amikor az egyezményt 2010. november 29-én hazánk aláírta, nagyon szép a ratifikációs folyamat, nagyon helyes, hogy a büntető törvénykönyvben, az előbb felsorolt különböző ágazati törvényekben ezt átvezettük, de hogy milyen hihetetlenül sok munka vár akár a törvényhozókra, akár leginkább a jogalkalmazókra, különösen a rendőrségre, ismét azt mondom, a teljesség igénye nélkül néhány idei, kifejezetten Jász-Nagykun-Szolnok megyei eset hadd bizonyítsa.

Idén január 16-án a törökszentmiklósi rendőrkapitányság egy sarkadi és két tiszabői lakos ellen ‑ 14, 16, 17 éves fiatalokról van szó ‑ indított prostitúció miatt eljárást. Aztán 2015. január 22-én Fegyverneken egy 15, egy 20 és egy 37 éves személyt igazoltattak, akik szintén szexuális szolgáltatásokat kínáltak közterületen. Április 29-én a karcagi kapitányság egy 17 éves gyáli lakos ellen indított eljárást, amikor Kunhegyes külterületén árulta magát a hölgy pénzért. 2015. május 21-én, szintén egy 17 éves tiszabői lakosról derült ki, hogy szexuális szolgáltatásokat kínált szintén Fegyvernek külterületén, és néhány nappal ezelőtt, június 1-jén szintén Törökszentmiklós külterületén 12 óra magasságában egy 18 évesnél fiatalabb lányról derült ki, hogy prostitúcióra kényszerítették bizonyos bűnözői csoportok, az eljárás itt is folyamatban van.

Jelzem önöknek, hogy nem telt el egészen fél év ebből az esztendőből, csak és kizárólag Jász-Nagykun-Szolnok megyei eseteket soroltam, ez nem azt jelenti, hogy csak ez a megye fertőzött a probléma által, gyakorlatilag majdnem minden megyében, pláne az ország szegényebb régióiban, északi és keleti megyéiben hasonló vagy talán még ettől is riasztóbb számokat találnánk. Tehát óva intek mindenkit attól, hogy azt higgye, hogy ha ezt a törvényjavaslatot megszavazzuk, akkor ezzel ki is pipáltuk az egészet, gyakorlatilag az íróasztal kedvéért meg a törvényhozói kötelezettség jegyében ezt a kérdést rendeztük, és már nincs több tennivalónk. Erre a problémára komoly hangsúlyt kell fektetni. Felhívnám a figyelmüket egy korábbi, sokat támadott, sokat bírált jobbikos javaslatra, de itt, ezen a helyen is hangozzék ez el, mert mi mindig is az áldozatok jogait, az áldozatok érdekeit tartottuk szem előtt, és a bűnözők érzelmeivel, lelkivilágával, érdekeivel nem igazán kívánunk foglalkozni, az ilyen gusztustalan bűnözőkével meg aztán különösen nem. Felmerült a bizonyítottan pedofil elkövetők esetében ‑ más európai példákhoz, más európai országokhoz csatlakozva ‑ a kémiai kasztrálás lehetőségének a felvetése. Nem a fizikai, hanem a kémiai kasztrálásról beszélek, amikor is egy vegyi anyagnak, egy vegyületnek a szervezetbe való juttatásával ‑ hogy finoman fogalmazzak ‑ azt a központi egységet ütjük ki ezekből az elkövetőkből, amely lehetővé teszi vagy alkalmassá teszi őket arra, hogy gyermekeket rontsanak meg. (Moraj az MSZP soraiban.) Lehet ezen hüledezni, lehet a liberálisoknak tiltakozni, de aki ilyen bűncselekményt követ el, az egyrészt a szabad életet sem érdemli meg, másrészt annak sem szabad megadni az esélyét, hogy szabadulóban néhány év után a börtönből, újabb és újabb gyermekeket gyalázzanak meg, újabb és újabb életeket tegyenek tönkre, újabb és újabb családi kötelékeket szakítsanak szét. (Tukacs István: Próbáld ki magadon! ‑ Farkas Gergely: Miért kéne magán kipróbálni?) Úgyhogy úgy gondolom, hogy ennek a bevezetésén ‑ ráadásul európai uniós tagállam is van, amelyben ez a lehetőség fennáll ‑ érdemes elgondolkodni, hogy ne csak a szánkat tépjük itt, ne csak kipipáljuk egy gombnyomással ezt a törvényjavaslatot, hanem valóban fellépjünk a bűnözőkkel szemben. Ne takarjuk ki az arcukat, ne takarjuk ki a nevüket, ország-világ hadd lássa, hogy kik ők, és ország-világ hadd lássa, hogy aki a gyermekeinket bántja, az példás büntetéssel lakol galád tetteiért.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 126-128 2015.06.29. 2:20  125-134

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Igen, elfogadom.

ELNÖK: Elfogadja. Öné a szó, Apáti képviselő úr.

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tiszabezdéden június 1-jén délután 3 és 4 óra között Varga Gyula hazafelé tartott külterületi kertjéből. Útközben találkozott három vagy négy ‑ még a pontos létszám is tisztázásra vár ‑ eperjeskei, cigány származású bűnelkövetővel, akik a nyomozás jelenlegi állása szerint szó nélkül, minden ok nélkül megtámadták (Teleki László: Nyilatkoztak, hogy cigányok!), és oly mértékben, oly súlyosan bántalmazták, hogy életveszélyes sérülésekkel kellett kórházba szállítani. (Teleki László: Nyilatkoztak, ugye?) Már a mentőben kétszer újraélesztették, és június 10-én 21 óra 35 perckor az 53 éves mozdonyvezető, a kétgyermekes családapa belehalt sérüléseibe.

A rendőrök a feltételezett elkövetőket már az elkövetés napján elfogták. Ez eddig rendben van. Az viszont nagyon nincs rendben, hogy egy kivételével valamennyi szabadlábra került, egy kivételével valamennyi szabadlábon védekezik. Jelen pillanatban, bár a sérülések egyértelműek, kizárólag csak a sértett fejét ütötték és rúgták az elkövetők, gyakorlatilag testi sértés bűntette miatt folyik eljárás. Még azt sem volt képes megnevezni a rendőrség, hogy halált okozó testi sértés bűntettéről van szó. Nagyon nagy a különbség, nagy a felelősség a hatóságok részéről, a hatóságok kezében, hiszen egy halált okozó testi sértés büntetési tétele 2-től 8 évig, egy emberölés alapesetének 10-től 20 évig, egy emberölés minősített esetében különös kegyetlenséggel történő elkövetésnek 10-től 20 év vagy életfogytig tartó szabadságvesztés. Óriási a különbség tehát nemcsak években, hanem minden egyéb jogkövetkezményt tekintve is.

Jelen pillanatban ott tartunk, tisztelt államtitkár úr, hogy mindenki tudja, hogy az adott településeken, jelen esetben Tiszabezdéden kik árulják a Herbál nevű olcsó kábítószert. Feltételezhetően a támadók, az elkövetők is ennek a drognak a hatása alatt állhattak, hiszen másik két embert is megvertek aznap. A mozdonyvezetőt bántalmazták a legsúlyosabban, ő nem élte túl a bántalmazást. Hogyan fordulhat elő az, hogy testi sértés miatt folyik a nyomozás, hogyan fordulhat elő az, hogy nem készítettek, valószínűleg nem készítettek drogtesztet? Hogyan fordulhat elő, hogy egy kivételével mindegyik szabadlábon van, és szabadon fenyegethetik az ügy legfontosabb tanúját, aki egyébként egy helyben élő, tisztességes, köztiszteletben álló cigány származású ember? Várom érdemi válaszát. (Teleki László: Nyilatkoztak, ugye? ‑ Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 132 2015.06.29. 1:21  125-134

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! A Portik–Laborc-ügyben és Simon Gábor ügyében nem volt szempont, hogy folyamatban lévő büntetőeljárásról van szó. Ott aztán bátran nyilatkozgatott mindenki, meg szivárogtattak ki információkat. Egy szóval sem védjük ezeket a gyanúsítottakat, csak érdekes újfent ez a kettős mérce.

Ne legyen tévedés és félreértés közöttünk, tisztelt képviselőtársaim! Ha három-négy magyar ember vert volna agyon egy cigány embert, pontosan ugyanez lenne a véleményünk, pontosan ugyanezeket az érveket hoznánk elő. Nem mi tehetünk arról, hogy ezek az elkövetők is a legnagyobb hazai kisebbséghez tartoztak.

Csak azt mondja meg nekem, államtitkár úr, ha egy Tiszabezdéd méretű településen egy fiatalember is tudja azt, hogy ki, hol, mikor milyen drogot árul, akkor a rendőrség erre hogy nem jön rá. Miért grasszálnak szabadon a dílerek és a nepperek? Ez az egyik kérdés.

A másik. Amikor szakértői vélemény nélkül, szemrevételezés útján megállapítható módon az áldozat felkarján egyértelműen olyan nyomok lelhetőek fel, hogy vagy hátrafeszítették a karját, vagy tapostak a karján és úgy rúgták, úgy taposták szét a fejét, akkor hogy nem emberölés ügyében folyik a nyomozás?! Egy másodéves joghallgató ezzel tisztában van, egy rendőrkapitány meg nincs!

Úgyhogy azt gondolom, hogy tegyék helyre, hassanak oda megfelelően, kérdezzék meg az önök alárendeltségébe tartozó rendőri vezetőket! Ne hagyjuk futni ezeket a bűnözőket, sem az élet elleni elkövetőket, sem azokat a dílereket, akik lelkiismeretlen módon, folyamatosan olyan anyagot árulnak, amellyel emberek tucatjainak sodorják veszélybe az életét! Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 60 2015.07.06. 4:35  21-66

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném tájékoztatni Bárándy képviselő urat arról, hogy ha tetszik neki, ha nem, ebben a helyzetben, amibe belecsöppentünk, ütközőzóna vagyunk; nem először már a történelmünk során, és nem először ismétli magát a történelem.

Nagyon sokszor előfordult az az elmúlt ezer év során, hogy védtük Európa határait, és a fizetség egyrészt megjelent a trianoni békediktátumban, a fizetség megjelent abban, hogy az ’56-os forradalom és szabadságharc idején cserbenhagyták a szabadságharcosokat, ráadásul folyamatosan kapjuk a késedelmi kamatokat, mert idegengyűlölőnek, rasszistának, antiszemitának, én nem tudom, minek minősítenek minket, holott hálával tartoznának azért, hogy a magyarok korábban a vérükkel, most pedig az adófizetői forintokkal próbálják feltartóztatni ezt a menekültáradatot.

A görögöknek és a bolgároknak sokkal több eszük van, mint a magyar liberálisoknak: ők megszegve, fittyet hányva minden európai kötelezettségre, átengedik ezeket a menekülteket, illetve a bevándorlókat. És mit tesznek az EU-ba igyekvő szerbek? A szerb-montenegrói határról szervezetten, állami segítséggel, a szerb rendőrség arany fokozatú főtámogatásával elhozzák ide a magyar-szerb határra ezeket a bevándorlókat, mert ők nem akarják ezt a problémát felvállalni, ráadásul a szerbeknek kapóra jön az, hogy Koszovóból tömegesen mennek el az albánok, hiszen Koszovó számukra egy kiemelten fontos terület, ők örülnek annak, hogy az etnikai arányok így javulnak.

Tudják, kedves liberálisok, az a helyzet, hogy a magyar liberálisokon kívül valamennyi európai uniós és Unión kívüli európai ország a saját jól megfontolt érdekeit követi, és bármelyik nyugat-európai liberálisba több nemzeti öntudat, több nemzeti érzés szorult, mint a magyar liberálisokba. Mi még a liberálisokból is a legrosszabbakat kaptuk ki, sajnos ilyen balszerencsések vagyunk. Mondják már meg, szeretném egyszer megfejteni ezt a lélektant és azt a mentalitást, miért jó az önöknek ‑ ha más nem, a népszerűségvesztésük oldaláról közelítsék meg ‑, hogy mindig frontálisan szembemennek a nemzeti érdekkel! Tehát csak azért is az ellenkezőjét mondják annak, ami nem a Jobbiknak, nem a Fidesznek, nem bármelyik pártnak, hanem a magyar nemzetnek, a magyar embereknek az érdeke. Ha ennyire aggódnak ezekért a bevándorlókért, akkor valóban csinálják azt, hogy nyugodtan fogadjanak örökbe ‑ mint ahogy Jimmy mondta: „Fogadj örökbe most és mindörökre…” ‑ közép-afrikai családokat, fogadjanak örökbe szíreket, afgánokat!

Szeretném önöket arra emlékeztetni, hogy az önök nyugat-európai és amerikai liberális kispajtásai idézték elő ezt a vészhelyzetet: az emberi jogok bölcsőjeként emlegetett Egyesült Államok 310 kilométeres drótkerítést emelt az amerikai-mexikói határra, lőparanccsal, és ők még önöktől is rosszabbak, mert nem gumilövedékkel, hanem éles lövedékkel, éles lőszerrel lőnek a mexikóiakra. Tehát nyugodtan mehetnek oda tanácsot kérni, és nyugodtan reklamálhatnak a szörnyű emberi jogi állapotokért az Egyesült Államok kormányánál. Ki tette tönkre Irakot? Ki tette tönkre Afganisztánt? Ki túrta szét a Közel-Kelet békéjét? Az Egyesült Államok és nagyhatalmi szövetségesei.

És tudják, az a helyzet, hogy ezeknek az országoknak az államvezetései azért borzasztóan aljasak, mert a földgázvagyonát, a kőolajvagyonát, az ásványkincseit, a természeti erőforrásait lerabolják ezeknek a szerencsétlen országoknak, úgy a Közel-Keletnek, mint Közép-Afrikának, zsebre vágják a hasznot, néhány nagytőkés vállalat gazdagszik belőle, a saját államuk állampolgárainak jólétére fordítják, az összes többi kárt, veszélyt és kockázatot pedig ránk hátékázzák.

(12.20)

Azt akarják, hogy megint az a szerencsétlen tízmilliós Magyarország viselje ennek minden kárát. Olyan szegények vagyunk, mint a templom egere, és ehhez a Dárius kincse sem lenne elég, ennyi embert, ennyi bevándorlót eltartani.

Szögezzük le: nem gyűlöljük a bevándorlókat, nem kívánunk nekik semmi rosszat, a minimumot megtesszük, ételt adunk nekik, szállást adunk nekik, de ezt a lehető legrövidebb ideig akarjuk megtenni, azt viszont határozottan kikérjük magunknak, hogy miközben súlyos milliárdokat emészt fel nemcsak európai uniós, hanem egyébként magyar adófizetői forintok formájában is, addig ők megengedjék maguknak azt, hogy több százan különböző csatakiáltásokkal megtámadják a magyar rendőrséget, megtámadnak békés magyar polgárokat, emberek életét, testi épségét, vagyonát veszélyeztetik. Jobb lenne, ha arról beszélnénk, hogy hogyan tudjuk magunkat akár egyénileg, akár közösségi szinten a jogos védelemre, az önvédelemre felkészíteni ezekkel a bevándorló bűnözőkkel szemben ‑ a bevándorlók egy csoportjáról, és nem az összes bevándorlóról beszélek. Úgyhogy nyugodtan reklamáljanak nyugat-európai szövetségeseiknél, nyugodtan reklamáljanak az Egyesült Államoknál, és végre nézzenek magukba!

Egy kérdésem van még önökhöz: hogy fordulhat az elő, hogy önök politikai érdekeiktől vezérelve mindig kiakasztanak különböző táblákat a nyakukba, ha kell, akkor kiírják, hogy „Én is zsidó vagyok”, ha kell, kiírják, hogy „Én is cigány vagyok”, ha kell, kiírják, hogy „Én is bevándorló vagyok”. Egy táblát nem találnak soha, azt a táblát, hogy: „Én is magyar vagyok”, ezt a táblát soha nem találják. Köszönöm. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban. ‑ Lukács Zoltán: Nem zárja ki egyik a másikat!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 94 2015.09.03. 2:05  93-100

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Bő két héttel ezelőtt írásbeli kérdéseket tettünk fel. Ezeket az írásbeli kérdéseket nemcsak a Belügyminisztériumhoz, hanem az Emberi Erőforrások Minisztériumához is intéztük, melyben egy összehasonlító elemzés kialakítása volt a célunk, mennyit költ ma Magyarország, mennyit költ ma a magyar állam a magyar adófizetők pénzéből egy bevándorlóra és mennyit, mondjuk, egy munkanélkülire vagy egy beteg emberre. Megdöbbentő adatokra bukkantunk.

(15.50)

Megdöbbentő volt egyébként az, ami az írásbeli válaszokban fellelhető, ugyanis ebből kiderül, hogy egy, a magyar törvényeket a szó legszorosabb értelmében lábbal tipró bevándorlónak becézgetett betolakodó 4300 forintot igényel. 4300 forintot átlagban, ennyit emészt fel naponta, míg egy munkanélkülire 2300 forintot tudunk fordítani. Ettől is rémisztőbb az, ami a kórházi ellátás és a betolakodók ellátásának különbségében mutatkozik. 1300 forintba kerül egy bevándorló egynapi élelmezése, míg egy kórházi fekvőbeteg egynapi élelmezésére átlagban 550 forintot tudunk fordítani. Tehát, kérem szépen, ott tartunk most, hogy a nemzetközi béklyók miatt, az EU-nak való beteges megfelelési kényszer jegyében ilyen elképesztő igazságtalan helyzet alakult ki: majdnem kétszer annyit érnek a bevándorlók, mint a munkanélküliek, és majdnem háromszor annyit fordítunk az élelmezésükre, mint egy adófizetésben és munkában megöregedett tisztességes magyar állampolgár, tisztességes magyar ember ellátására, élelmezésére. Úgy gondolom, hogy vérlázító ez a helyzet. Egyrészt önöknek követelniük kellene, ha valóban kemény és igazi nemzeti párt lennének, hogy az Egyesült Államok és Brüsszel fizesse meg az összes ezzel kapcsolatos költségünket, és meg kellene tenni azokat a lépéseket, hogy ez a szám ne sokszorozódhasson százmilliárdos nagyságrendre.

Kérdezem tehát, hogy mit kívánnak tenni, igazságosnak tartják-e ezt a helyzetet, hogyan, milyen módon kívánnak változtatni ezen a vérlázítóan igazságtalan állapoton. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 60 2015.09.04. 1:32  21-76

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A szemellenzős baloldali képviselőkhöz, a nemzetellenes liberális nanopártokhoz és a még mindig finomkodó fideszes képviselőkhöz egyaránt szeretnék szólni. Az elmúlt két hónap eseményeit foglaljuk össze, hogy milyen botrányos esetek fűződnek az illegális bevándorlókhoz. A debreceni Sámsoni úton elkövetett több száz fős zavargás, a Közel-Keleti pályaudvaron a folyamatos feszültség keltése, a békéscsabai busz tönkreverése, tönkretétele. Aztán nem tudom, látták-e az alfahir.hu videóját, hogy mit műveltek tegnap a bicskei vasútállomáson, a rendőrök vitték részükre az ásványvizet, a gyermekek részére különböző szendvicseket, gyümölcsöket, ellátmányokat, és a felnőtt férfiak eldobálták ezeket, a saját gyermekeiktől vonták meg az ivóvizet és vonták meg a rendkívül értékes élelmet.

(12.50)

A legújabb hír ötven perccel ezelőttről az index.hu híre: fél tizenkettőkor a röszkei hangárból több száz migráns kitört, az autópálya felé indultak el. A rendőrök tehetetlenül, mint a rossz focista, közelről nézték a történéseket, közelről nézték a meccset, aztán összeszedték magukat, golyóálló mellénnyel, pajzzsal vonultak ki, így próbálják visszaterelni az illegális bevándorlókat. Ez tehát a hála azért, hogy Magyarország gondoskodik róluk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szükség esetén ezért van szükség palackos könnygázra, könnygázgránátra, gumilövedékre és vízágyúra, hogy Magyarországon ne csak magyar hazafiak ellen vessenek be ilyeneket, hanem bevándorló bűnözők ellen is. (Dr. Vadai Ágnes közbeszólása: 2006-ban is...) Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 116 2015.09.04. 15:12  77-126

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is reagálnék Schiffer frakcióvezető úrnak egy néhány körrel korábbi kijelentésére, illetőleg még egy kora délutáni vitához kapcsolódó kijelentésére is egyben.

Nincs vita köztünk abban, hogy a bicskei vasútállomáson ragadt illegális bevándorlók nyilván traumatikus állapotban vannak, feszültek, idegesek. Na de, tisztelt frakcióvezető úr, még ez sem indokolhatja azt, hogy kisgyermekek és asszonyok elől vesznek el ivóvizet, vesznek el élelmiszert, gyümölcsöt, egyéb ellátmányt, és gyakorlatilag a vonat alá meg különböző egyéb vágányokra hajigálják őket. Ez egész egyszerűen egy embertelen, vadállati hozzáállás, nőktől és kisgyermekektől elvenni az élelmet és az ivóvizet. Ez egyébként sajnos - tisztelet a kivételnek, ezzel kezdem - előrevetíti azt, hogy ha ezek a bevándorlók nagy tömegben a nyakunkon maradnak, akkor mire számíthat az őshonos államalkotó nemzet valamennyi tagja, aki velük kapcsolatba kerül, hogyha a sajátjaikkal, a saját véreikkel szemben ilyen kegyetlen, embertelen bánásmódot vagy magatartást tanúsítanak. Erre csak jó előre szeretném felhívni a figyelmüket.

Másrészt pedig kapargatjuk, simogatjuk itt a felszínt, hogy ki a hibás, ki a felelős. Elhangzott nagyon helyesen, nem akarom megismételni az érveket, vagy csak részben szeretném ezt megtenni: felelős az Egyesült Államok, hiszen Fodor Gábor ultraliberális, Amerika-párti, az amerikai igényeknek és elvárásoknak tökéletesen megfelelő kijelentésével ellentétben nem demokráciát ment építeni az Egyesült Államok a Közel-Keletre és bizonyos afrikai országokba, hanem a saját gazdaságát ment építeni. Legújabb kori hódító hadjáratokat, hódító háborúkat folytatott a gazdasági kiszipolyozás jegyében, melyben a legújabb kori titkosszolgálati eszközöket is bevetette, létrehoztak egy torz képződményt Iszlám Állam néven, amely kreatúra aztán részben vagy egészben kiszabadult a kezük, az irányításuk alól, és most már önálló életet kezdett el élni. Bár nagyon érdekes, hogy az Iszlám Állam direkt amerikai és egyéb célpontokat nem támadott. Nem kívánok rosszat az amerikai civil lakosságnak, félre ne értsenek, csak nagyon érdekes, hogy az Egyesült Államok még e tekintetben is meg tudja azt oldani, hogy háború a saját területén soha, de soha ne törjön ki, és a saját területén, a saját országán vagy fennhatóságán belül ne kelljen akár honvédő háborút folytatnia.

(16.10)

Másrészt elhallgatják azt a tisztelt liberális képviselőtársak, holott ugye azért nagyjából Amerikából kapják az adományokat, az ellátmányt, a pénzügyi segítséget és egyben az instrukciókat is, hogy hány száz vagy hány ezer kilométeres kerítés van az amerikai-mexikói határon akár drótkerítés vagy betonfal formájában, és milyen sors vár azokra a mexikói migránsokra, akik illegálisan lépik át ezt a kerítést vagy falat. Azokat, kérem szépen, legjobb esetben néhány felszólítás után lelövik, agyonlövik, kivégzik, vagy olyan bánásmódban részesítik, amely finoman szólva is kimeríti az embertelen bánásmód nemzetközi jogi fogalmait. Teszik ezt az emberi jogok bölcseinek tartott liberalizmusnak a nevében; az emberiség sírásója egyébként, mert a liberalizmus most már joggal nevezhető az emberiség pestisének és Európa sírásójának, az emberiség legpusztítóbb eszméjévé torzulta ki magát, ha lehet ilyet mondani, a liberális eszmerendszer. Nos, ezekkel a tényezőkkel önök nem számolnak, és a következő napirendi pont részét képező politikai nyilatkozattervezetben is kényesen ügyeltek arra, hogy az Egyesült Államoknak nehogy odapiszkáljanak egyet, nem tették bele, nem helyezték bele az Egyesült Államokat bíráló nagyon is helytálló kijelentéseket.

Hibás az Európai Unió, hibás főleg az Európai Unió valamennyi vezető hatalma, egyrészt azért, mert részben részt vettek a Közel-Kelet kiszipolyozásában. Másrészt pedig nagyon érdekes a szélső­liberális, mondhatnám, a liberálnácik érvelése - csak ezzel a kifejezéssel tudom őket illetni -, hiszen azt készségesen megszavazzák, önöknek a kétharmados támogatottságot is biztosították ahhoz, hogy magyar katonák életüket kockáztatva menjenek olyan hadszínterekre, amelyekhez semmi közünk, menjenek ki Irakba, vagy - korábban - menjenek ki Afganisztánba és egyéb háborús övezetekbe. Tehát a liberálisok számára az evidencia, hogy a magyar katonák vegyenek részt olyan külföldi hadműveletekben, amelyekhez semmi közünk nincs. De a liberálisok számára nem evidencia, hogy a magyar katona magyar területen magyar határt, magyar ember életét védje és magyar családokat óvjon meg. Hát mi ez, ha nem nemzetellenes, hazaáruló hozzáállás? Mondhatnám, eddig csak azt mondtam, hogy a liberálisok soha nem mennek a szomszédba egy kis hazaárulásért, most már azt kell hogy mondjam, hogy a vérükben van a hazaárulás.

Egész egyszerűen nagy különbséget kell tenni magyar nyelven beszélő magyar állampolgárságú politikus és magyar politikus között. Tehát a közjogi kapcsolat és a nyelvtudás nem azt jelenti, hogy ezek a politikusok magyar érdekeket képviselnek, sőt, mindig késztetést éreznek arra, hogy frontálisan szembemenjenek ezekkel az érdekekkel. Csak most már annál veszélyesebb a helyzet, hogy nincs időnk, és én egyáltalán nem vagyok optimista, talán a legpesszimistábbak közé tartozom a saját frakciómban is a tekintetben, hogy itt a század végét jelöljük meg, 2050-es és 10-20 éves határidőket tudunk meghatározni, talán addig még többségben tudunk maradni itt, a csonkahonban, vagy egyáltalán túl tudjuk-e élni ezeket az apokaliptikus állapotokat. Én úgy gondolom, hogy itt öt éven belül, de lehet, hogy még attól is rövidebb időn belül végleg eltűnhetünk, ha ezt az emberáradatot nem vagyunk képesek fizikai erővel - mert másképp nem fog menni - vagy valamilyen fondorlattal megállítani, vagy más irányba becsatornázni, más irányba elterelni, akkor a mostani bevándorlási hullámot tekintve, és ismerve a számokat, gyakorlatilag 2-3-4 év leforgása alatt kisebbségbe fogunk kerülni a saját hazánkban. Nézzük meg, hogy milyen számokkal nem riogatnak minket, hanem tájékoztatnak minket ezekről az állapotokról, hogy legalább 200-300 ezer illegális bevándorló érkezésére lehet még számítani ebben az esztendőben, és ezek is csak durva becslések. És nézzük meg, hogy néhány ezer itt ragadt! Még csak néhány ezer maradt itt a nyakunkon, és máris megzavarják Budapest rendjét, az M1-es és az M7-es autópályára nem lehet kihajtani, Röszkén gyakorlatilag ma permanensen balhék voltak, amelyből a rendőrség szisztematikusan és nyilván tervszerűen, parancsra, utasításra kimaradt. Meddig tudják ezt még folytatni a rendőrök, hogy mindig úgy helyezkednek el, hogy ne kelljen valahogy a balhé centrumába kerülni? Nem fog ez túl sokáig menni, nem lehet kesztyűs kézzel bánni olyanokkal, akik Kiskunhalason is gyújtogatással meg rongálással fenyegetőztek!

És ne tévesszük már el a sorrendet! Nem mi hívtuk ide őket. Másrészt mi készteti arra ezeket az embereket, hogy ha háborús övezetből is menekülnek, nem rögtön az első szomszédos, vagy ha nem is szomszédos, a legközelebb eső, többségében iszlám országba menjenek, ahol azonos kultúra, hagyományok, azonos életkörülmények, számukra sokkal nagyobb beilleszkedési lehetőséggel kecsegtető életkörülmények fogadják? Miért nem oda mennek? Miért nem fogadja be ezeket Szaúd-Arábia, Kuvait vagy egyéb gazdag, olajban bővelkedő államok? Azért, mert ezek is elhárítják, eltolják maguktól ezt a problémát.

Mi történik? Vegyük már észre, tisztelt kormánypárti képviselők, Európa lúzerei lehetünk. Európa menekülttáborává válhatunk, ugyanis mindenki lepattintja magáról a problémát, mindenki elhárítja, mindenki azt keresi, hogy hogyan lehet ez elől valahogy kitáncolni, és megint mi akarunk a jó tanulók lenni, megint mi akarunk jó példával elöl járni - ebben a helyzetben ez nem fog menni.

Mi a megoldás? Önmagában egyet kell értenem egyébként azokkal a számomra elfogadhatatlan politikusoknak számító egyének kijelentésével is, hogy önmagában 3600 rendőr és néhány ezer katona, főleg ha díszsorfalat fognak állni, ezt nem fogja megoldani. Két megoldás lehetséges, de mind a kettőnek ugyanaz a végeredménye. Ne regisztráljuk őket, hiszen ha Nyugat-Európából, leginkább Németországból ezeket a személyeket vissza fogják toloncolni, és tömegesen fogják őket visszatoloncolni, akkor nemcsak a beáramlás fog óriási problémát okozni, hanem a visszatoloncolás miatti visszaáramoltatás.

Garantálom önöknek, hogy amikor Németország és egyéb nyugat-európai országok kiszedték ezek közül az emberek közül az értékes, a gazdaságukat építő személyeket, feltöltötték az üres álláshelyeket, abban a pillanatban vissza fogják nyomni ide ezeket az embereket. Készségesen fognak nekünk adott esetben még euró-százmilliókat vagy -milliárdokat is fizetni, csak nekik ne kelljen ezzel szembesülni, csak a mi nyakunkon maradjanak. Ez ennek a történetnek a lényege. Ezért nem regisztrálnak a bolgárok, ezért nem regisztrálnak a görögök, sőt, most már nemcsak hogy az olaszok nem teszik ezt, hanem a csehek mellett a sógorok, az osztrákok is nagy ívben tesznek a Dublin III.-ra, abszolút figyelmen kívül hagyják, hidegen hagyja őket valamennyi nemzetközi jogi előírás. Persze, mert bennük működik az a természetes életösztön, ami úgy látszik, a kormányt még nem érte utol vagy nem hatotta át, hogy ilyen nehéz, vészterhes időkben nem a nemzetközi szerződések az elsődlegesek, hanem a saját nemzetük megmaradása, mert valószínűleg a saját rendőrségi és titkosszolgálati jelentéseikből ők már pontosan tudják, hogy ez csak egy szerény előjáték, egy szerény előleg, ami ideérkezett eddig. Ha a többmilliós fekete-afrikai áradat megindul, akkor tessék nekem mondani, mit fogunk így csinálni? Naponta fogunk több ezer fős befogadóállomásokat létrehozni, az önök kénye-kedve szerint, az önkormányzatokkal, a helyi lakossággal való egyeztetés nélkül?

Arra kérnék önöktől választ, hogy mi a tervük erre az esetre. Ha már most néhány ezer bevándorló elképesztő mértékben leköti a rendőrség kapacitásait, és le fogja kötni a honvédség kapacitásait, az államigazgatási apparátus kapacitásait, mi lesz, ha az itt ragadt tömegek ezres, sőt tízezres, százezres, majd - és ez egy nagyon-nagyon közeli állapot, ez legkésőbb jövő tavaszra bekövetkezik - milliós szintre dagadnak? Akkor mit fogunk csinálni? Itt fogunk nézni, kamillázzuk, dörzsöljük a szemünket, meg nyaldossuk a szánkat, hogy jaj, istenem, mi ezt nem tudtuk előre? Mit fogunk akkor ezzel a borzasztó mennyiségű emberrel csinálni?

Erre persze a liberálisok meg a baloldaliak nem gondolnak, és nemcsak az előbb említett okokból, hogy frontálisan szembemennek a nemzeti érdekkel, hanem mert mint ahogy az Fodor Gábor egy korábbi ötletéből látszik, erre felhívnám a figyelmüket, választójogot akarnak adni az országgyűlési választásokon is - ha tehetnék, már meg is adták volna ezeknek a bevándorlóknak -, mert tisztában vannak azzal, hogy magyar választó szavazatából kifolyólag ők már nem nagyon fognak a belátható időn belül kormányra kerülni. Ezzel szeretnék visszaszerezni a kormányrudat, ezzel szeretnének visszakerülni a hatalomba. Csak az a helyzet, tisztelt fideszes képviselőtársaim, mondják meg nekem azt, hogy a romokban heverő magyar egészségügy akár egy kisebb járvány kitörése esetén is hogy fog helytállni. Hogy biztosítunk megfelelő kórházi ellátást, kórházi fekvőhelyet a rengeteg, önök által végbevitt, véghezvitt létszám-leépítés és ágyszámcsökkentés után? Hogy fogja ezt a magyar egészségügy kibírni? Miből fogjuk az ehhez szükséges mennyiségű pénzt előteremteni? Azt is lehetne mondani, demagóg a hangzása, de valójában teljesen igaz, hogy aki bevándorláspárti, az az adóemeléseket támogatja, mert ekkora mennyiségű pénzt csak jelentős adóemelések révén lehetne kitermelni.

Arra kérnék tehát választ a tisztelt honvédelmi miniszter úrtól is, hogy mi lesz a honvédség pontos feladata a bevetésük után. Bevetési egységek mennek ki oda a határra, vagy díszszázadok fognak kimenni a határra? Az történik, hogy az eddigi két rendőr mellett most már majd tíz katona is kísérgetni fogja a tisztelt illegális bevándorlókat, vagy minden létező törvényes eszközzel, emberélet kioltására nem alkalmas, de az országba való belépés megakadályozására alkalmas eszközök bevetésével megpróbálják azt megakadályozni, hogy ez a tenger, ez a sáskahad egész egyszerűen ellepjen minket?

Amikor 80 százalékuk férfi, amikor a férfiakon belül háromnegyedes többségben vannak a 18 és 44 év közötti, katonakorú, szemmel láthatóan kiváló fizikai állapotban lévő férfiak, akkor élünk a gyanúval, hogy itt egy finoman szólva is atipikus vagy unortodox és titkosszolgálatok által szervezett akcióról van szó, amely úgy látszik, hogy lehet, hogy jobban „sikerül”, mint ahogy a kiagyalói és a felbujtói azt előzetesen tervezték.

(16.20)

Mi akadályozza meg az Európai Unió tagállamait, tengerrel is rendelkező tagállamait abban, hogy a területileg illetékes haditengerészetek a csempészhajókat üres állapotban elsüllyesszék vagy más módon megsemmisítsék? Mi akadályozza meg őket ebben, hogy legalább ezt az útvonalat, ezt az utánpótlás-útvonalat valahogy elvágjuk előlük?

Európa teljesen tehetetlen, Európa önsorsrontó. Kicsit emlékeztet, sőt, nagyban hasonlít ez a helyzet a Római Birodalom bukása előtti állapotokra egyébként több tekintetben. Európa teljesen megbénult, egy autoimmun-betegségben szenved: gyakorlatilag a rendszer saját maga ellen fordult, és a józan paraszti ésszel, a józan emberi gondolkodással, az alapvető érdekekkel szembemegy, sőt úgy néz ki, hogy felismerni sem képes már gyakorlatilag. Képtelenek az európai politikusok, a sok esetben erősen dilettáns és idióta európai vezetők a tisztánlátásra és a gondolkodásra. Persze, lehet, hogy nekik könnyű, mert ők olyan helyen laknak, olyan helyzetben vannak, hogy őket soha nem fogja, még 99 százalékos migránstöbbség esetén sem fogja bántódás érni, de azért az őshonos lakosság nagy része ebben a védelemben nem részesül.

Tehát kérdezem önöktől, hogy milyen tényleges cselekvési tervük van. Mi lesz a honvédek hatásköre? Milyen kényszerítő eszközöket vethetnek be? Felkészült-e a magyar rendvédelem és felkészült-e a magyar honvédelem arra a helyzetre, hogyha az embercsempészek és a nemzetközi bűnszervezetek egy nem is olyan túl ravasz, hanem ha ránézek a térképre, felkészülnek egy egyértelműen és nagyon könnyen összerakható trükkre vagy taktikai váltásra vagy taktikai váltást hajtanak végre, hogyha majd a magyar-román határszakasz felől kezdenek esetleg behatolni? Vannak erre jelek: 10-12 nappal ezelőtt Bedő községben, az ártándi magyar-román határátkelőhelyhez legközelebb eső Bedő községben néhány illegális bevándorlót már fogtak. Ők azt mondták, hogy egyszerű, hogy miért jöttek erre: nincs kerítés, nincs élőerős védelem, tehát nincsenek rendőrök, katonák, és nincs természetes fizikai akadály sem, amely meggátolná az ideérkezésüket. Felkészültek-e arra a helyzetre, hogyha a Hajdú-Bihar megyei és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei magyar-román határátkelőkön ezek a tömegek megjelennek - mert valószínű, hogy a románok is át fogják egyébként őket engedni, mindenki átengedi őket, senki nem regisztrálja őket, csak mi -, akkor ott milyen gyorsan tudnak kerítést építeni? Nyilván olyan gyorsan nem, mint ahogy kellene. Oda jut-e ember, lesz-e elég katona?

Summa summarum: mindig ugyanazokat a köröket futjuk, és csak az az egy megoldás marad, hogy nem regisztráljuk őket. Vagy szervezett keretek között ellenőrizve, mint teszik azt a szerbek, keresztülszállítjuk őket az országon, aztán csináljon velük Nyugat-Európa, amit akar, vagy fizikailag akadályozzuk meg a belépésüket, és így tudjuk azt megoldani, hogy ne kerüljön sor a regisztrációra. Ha ezt nem tesszük, akkor legfeljebb csak picikét tudunk lassítani azon a bevándorlási ütemen, ami úgy néz ki, hogy egy-két éven belül el fogja lepni hazánkat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 72 2015.09.21. 2:03  51-94

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is reagálnom kell Varju képviselő úr szavaira. Nem tudom, kinek a főnöke nevezte terroristának a komplett szaúd-arábiai fociválogatottat annak idején a kollektív bűnösség jegyében. Beszéljen a saját főnökével, mielőtt felelőtlen kijelentéseket tesz az ország Házában!

Másrészt nem irtóztak ennyire az erőszaktól, amikor 2006-ban magyar hazafiak közé lövettek gumilövedékkel és olyan különböző összetételű vegyi gázokkal, amelyek lehet, hogy bizonyos Btk.-tényállásokat kimerítenének. Nem finnyáskodtak akkor sem, amikor magyar katonákat olyan hadszínterekre kellett küldeni, és ezt meg kellett szavazni, amely hadszíntereken való szerepvállaláshoz a világon semmi közünk nincs.

Magyarázza már meg nekem egyszer valaki a baloldalról vagy a liberális nano­pártok tagjai közül, hogy fordulhat az elő, hogy egy elvileg magyar képviselő ‑ valójában magyar állampolgárságú, magyarul beszélő, de nem magyar érdeket képviselő politikus ‑ megszavazza azt készakarva, hogy magyar katona nyugati érdekeltségben, nyugati érdekek alatt, nyugati zászlók alatt kockáztassa az életét és védjen idegen érdekeket, de nem szavazza meg azt, hogy magyar katona magyar földön magyar hont, magyar életet, magyar biztonságot, magyar érdeket védjen. Ebből látszik az, hogy egy igazi magyar liberálisnak a vérében van a hazaárulás. Ezt ki kell mondani. Ők sejtszinten magyar­gyűlölők! (Taps a Jobbik soraiban.)

A másik kérdéskör, amit a kormánypártokhoz intéznék: azért a csendes letelepítéstől tartunk ám mi, jobbikosok. Mert mi a helyzet az integrált iskolai oktatással? Mely intézményekben folyik ez, miért rendeltek el nyilatkozatstopot ezekben az intézményekben? Erre szeretnénk választ kapni.

Szeretnénk választ kapni arra az NGM-rende­letre, amely 59 ezer harmadik országbeli számára biztosíthat munkahelyet, és az újdonsült honvédelmi miniszter úrtól arra is szeretnénk választ kapni, hogy a magyar-román határszakaszt is meg tudják-e védeni, hiszen erős a gyanúnk, hogy a szerb-román határszakasz felől a magyar-román határátkelőhelyek irányába fog terelődni ez a nyomás.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 110 2015.09.21. 2:10  109-120

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Gondolom, egyetértünk abban, hogy a magyar közélet és a nemzetgazdaság egyik legsúlyosabb problémáját a korrupció jelenti. Abban, hogy idáig jutottunk, idáig süllyedtünk, az elmúlt 25 év valamennyi kormánypártjának, valamennyi vezető politikusának, ha nem is egyenlő mértékű, de közös és elévülhetetlen felelőssége van.

A korrupció nem más, mint a szellemi prostitúció, amely a klasszikus értelemben vett prostitúciótól abban tér el, hogy a szereplők nem a testüket, hanem jó erkölcsüket, alapvető emberi értékeiket bocsátják áruba. Az biztos, hogy teljes mértékben való felszámolására rendkívül csekély az esély, de jelentős visszaszorítására, csökkentésére minden eszközünk és lehetőségünk adott lenne, ha önök is ezt akarnák és ezt támogatnák.

Három fő csapásirányt jelölnék meg most az ön számára, tisztelt miniszterelnök úr. Az egyik a kiemel­kedő profittermelő képességgel rendelkező, kiemelkedő hasznot eredményező tevékenységek szűk kör részére történő kiszervezése, például trafik­mutyi, vagy például egy teljes üzletág lefejezésével nyerőautomaták Andy Vajna nagyvállalkozó és hasonszőrű barátaihoz való kiszervezése. A másik, jelentős pályázati pénzekkel való felpumpálása bizonyos nagyvállalkozói köröknek ‑ erre is hadd mondjak egy konkrét példát, a Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó zenélő tehenészeti telep körülbelül 3 milliárd forintos támogatása. Lehet, hogy törvényes, de minimum arcátlan. Végül, de nem utolsósorban a közbeszerzések, amelyek gyakorlatilag ma már a korrupció szinonimájává váltak. Minimum nettó 1000-1500 milliárd forintot költünk el közbeszerzési rendszeren keresztül ma évente Magyarországon, és ezeknek jelentős százaléka kvázi szokásos mértékű ajándékként akár pártkasszákba, akár magánzsebekbe vándorol, ha tetszik, ha nem.

(16.30)

Itt elegendő csak Nyerges, Simicska urak akár gyanúsnak nevezhető tevékenységére gondolni, de, tisztelt miniszterelnök úr, személyeskedés és bántó szándék nélkül, azt gondolom, a közvilágítási projektek kapcsán Tiborcnak is kevés oka lehet a panaszra.

Kérdezem tehát, hogy szemet huny, szemet hunynak-e (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az idők végezetéig, vagy végre hajlandók a Jobbik javaslatait megfontolva visszaszorítani a szellemi prostitúciót. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 114-118 2015.09.21. 1:15  109-120

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Úgy látom, ma nagyon idegessé és feszültté vált. Nem tudom, hogy ennek mi lehet az oka. (Derültség a kormánypárti padsorokból.) Szeretném önt emlékeztetni arra, hogy ön 2006-ban az első választási forduló utáni hétfő délutáni, a budai Várban elmondott beszédében többek között kijelentette, hogy hány próbatétel elé állít minket az élet, azt nem mi döntjük el. Most ez a próbatétel és ennek a próbatételnek, ezeknek a problémáknak a megoldása viszont csak a mi kezünkben van, miniszterelnök úr, ez nem olyan, mint a migrációs kérdés, ahol gyakorlatilag nagyobbrészt külső körülmények áldozataivá váltunk, meg tudnánk ezt oldani.

Hatvan feljelentést tett csak a közelemben ülő Hegedűs Lorántné képviselőtársam, mindegyiket elkenték. Benyújtottuk azokat a javaslatainkat, amelyek a korrupció felszámolását szolgálnák. A kötelező vagyonosodási vizsgálat a politikai elitre, a közeli hozzátartozói körre kiterjedően ‑ elutasították. A vagyonnyilatkozatok széles körű nyilvánosságra hozatala ‑ visszautasították.(Dr. Rétvári Bence: Kovács Béla!) Speciális nyomozati, nyomozói és titkosszolgálati eszközöket kellene bevetni, illetőleg mivel gyakran bizonyíthatatlan, mert annak is érdekében áll, aki adja és annak is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), aki kapja, hogy ne derüljön ki, ezért gyakorlatilag…

ELNÖK: Köszönöm szépen.

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): …vagyonosodási vizsgálatokkal lehetne nyomára akadni, de ezt önök öt éve meggátolják.

ELNÖK: Köszönöm.

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Erre válaszoljon, legyen szíves, ne beszéljen mellé! (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 198 2015.09.21. 0:41  197-198

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Személyes érintettség, személyes megtámadás okán szeretnék néhány szót szólni, mert attól tartok, hogy miniszterelnök úr ennek kapcsán némileg elgalop­pírozta magát. Semmi baj az elmeállapotommal, miniszterelnök úr, kikérem magamnak, hogy az elmeállapotommal kapcsolatban akár szerzett, akár öröklött betegségeket gyanítana a háttérben. Teljesen épeszű… (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) De, pontosan, egyrészt. Másrészt hadd kérjem ki… (Közbeszólások a kormánypártok soraiból. ‑ Az elnök csenget.), hadd kérjem ki azt is, hogy kiforgatta a szavaimat, hadd kérjem ki ezt is, hadd utasítsam vissza. Ugyanis gyanúsnak minősítettem ezeket a tevékenységeket, miniszterelnök úr, illetőleg szó szerint azt mondtam, hogy lehet, hogy törvényes, de minimum arcátlan. Ez nem ugyanaz, hogy bárkit a közélet tisztasága elleni bűncselekményekkel vádoltam volna. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból. ‑ Közbeszólások, zaj.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 320 2015.09.21. 9:14  315-334

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Ott folytatnám, ahol a miniszterelnök úrral vívott azonnali kérdés-válasz szópárbajunknál abbahagytuk vagy abbamaradt, hiszen az a kétszer három perc nem tette lehetővé a közbeszerzési rendszer mély megvitatását, hiszen nemcsak ez jelenti ma a korrupció legfőbb utánpótlásvonalát, egyébként ez jelenti, ezenkívül vannak másfajta tevékenységek vagy más rendszerek, amelyek táplálják a korrupciót, de a közbeszerzés kifejezés is önmagában ma már sajnos a korrupció szinonimájává vált, és az a legnagyobb fájdalmunk és a legerősebb ellenérzésünk ezzel a törvénnyel kapcsolatban is, hogy ha jól emlékszem, ez legalább a harmadik nekifutás az elmúlt öt esztendőben.

Kezdődött 2010 nyarán, őszén egy átfogó új törvény megalkotásával, aztán az elmúlt ciklus közben ennek az új törvénynek egy átfogó módosítása történt. Most pedig egy újabb új törvény megalkotására készül a kormánypárti többség, amelyben sajnos, bár végre szóban előterjesztett javaslataink közül néhány kisebb horderejűt elfogadtak, de ez még mindig nagyon kevés ahhoz, hogy támogassuk ezt a javaslatot, legfőképpen azért, mert semmilyen módon nem kívánja felszámolni, nemhogy felszámolni, még csak visszaszorítani vagy csökkenteni sem a korrupciót, másfelől a szabadságharcba, abba a híres szabadságharcba Brüsszellel szemben nem is kezdenek bele, feladják eleve a lehetőségét annak, hogy értékes, a nemzeti protekcionizmust szolgáló szabályok beépüljenek a rendszerbe.

(20.50)

És egyébként plenáris vita szintjén, a bizottsági szinten, de főleg a pár héttel ezelőtti ötpárti egyeztetés során is sorozatban, legalább tucatszor azt a választ kaptuk érdemi javaslatokra, hogy nagyon jó az ötlet, nagyon tetszene egyébként a szakembereknek, de európai uniós irányelvekbe ütközik. Folyamatosan ezek a válaszok jöttek, legyen szó akár a magyar mikro-, kis- és középvállalkozások támogatásáról. Azt az egyszerű javaslatot terjesztettük elő, hogy a jelenlegi normaszövegből vegyük ki azt a megfogalmazást, hogy lehetőség szerint ezeknek a vállalkozásoknak kell fenntartani bizonyos értékű közbeszerzéseket. Legyen kifejezetté téve, hogy igen, csak ezeknek a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak tarthatja fenn. Az a válasz érkezett helyettes államtitkári szintről, hogy a lehetőség szerinti kitétel, az uniós elvárás kötelezettség Magyarországra nézve, és hát komoly kötelezettségszegési eljárásnak… ‑ ez történt államtitkár úr, úgy emlékszem, ön nem volt egyébként jelent, mentségére legyen mondva, ez volt a válasz.

Mint ahogy megkérdeztük a dokumentációs díjakkal kapcsolatosan, bár ezek korántsem a legfajsúlyosabb szabályrészek, de mondjuk, egy kistelepülési önkormányzat számára egy nagy érvágást jelentett az, hogy a dokumentációs díjak beszedésének lehetőségétől megfosztották ezeket az önkormányzatokat. Jó esetben, ha uniós projekttel volt összefüggésben a közbeszerzés, akkor be lehetett tervezni a közbeszerzés költségeit, de volt, amikor ezt alultervezték, ez persze ajánlatkérői hiba, és volt olyan is, hogy nem volt erre lehetőség, vagy nem uniós közbeszerzésről volt szó. És bizony nagyon értékes bevételi forrásától ‑ sokszor egyetlen bevételi forrásától ‑ fosztották meg az önkormányzatokat. Évek óta, az elmúlt években többször tettem arra kísérletet, hogy legalább a közbeszerzési tanácsadói referensi vagy tanácsadói költségeket legalább részben és az egyéb adminisztrációs költségeket is lehessen dokumentációs díj címén elkérni az ajánlattevőktől. Sajnos, ezt is uniós elvekre való hivatkozással visszautasították.

Mint ahogy megkérdeztem azt is, hogy nem jelent-e problémát, különösen a nagy értékű közbeszerzéseknél az úgynevezett 75 százalékos referenciaszabály behozatala. Tehát magyarán mondva, hogy a nettó érték 75 százalékig kérhet csak műszaki szakmai alkalmassági referenciát innentől kezdve az ajánlatkérő és nem 100 százalékig. Most lehet, hogy ez pár tíz milliós értékű eljárásoknál nem olyan nagy probléma, de mondjuk, egy többmilliárdos értékű közbeszerzési eljárásnál már aggályos, hiszen nem biztos, hogy aki, mondjuk, 5 milliárdig vagy 7,5 milliárdig szalonképes, az ennél 25 százalékkal vagy esetleg ennél magasabb arányban is nagyobb értékű közbeszerzéseknél szalonképes tud lenni. Azt lehetővé tenni pedig, hogy bizonyos esetekben alkalmassági követelményeket nem vagy csak nagyon szűk körben fogalmazzanak meg az ajánlatkérők, az egyenesen életveszélyes, hiszen impotens, alkalmatlan ajánlatkérők tömkelege vihet el eljárásokat. Aztán lehet azt mondani, hogy ezeket a felelőtlen ajánlattevőket, gazdasági szereplőket meg különböző közbeszerzési és egyéb szankciók érik, de ez már azokat az ajánlatkérőket nem fogja boldogítani, akik esetleg emiatt komoly forrásfelhasználástól fognak elesni.

Mint ahogy az ajánlatkérőkkel, különösen megint erre kell hivatkoznom, a települési önkormányzatokkal szemben különösen méltánytalan, hogy bár önmagában az helyes, hogy adott esetben fizessenek valamennyi ‑ akár 30-40 százalékos ‑ előleget is az ajánlattevők részére, de előleg-visszafizetési biztosítékot semmilyen formában nem kérhetnek. Hiszen mi történik akkor ‑ erre is volt már sajnos példa -, hogyha az adott előleg összegével a nyertes ajánlattevő lelép, megszűnik, eltűnik Magyarországról, fogja a pénzt, és fut, akkor mi lesz ezekkel az ajánlatkérőkkel, mi lesz ezekkel a beruházásokkal? Sajnos, ezeket sem látták időszerűnek vagy nem látták indokoltnak ezek elfogadását.

De hogy azért pozitívumot is mondjak, mert némi együttműködési készség azért csak volt önökben, ez egyébként döntően annak köszönhető, hogy azon az ötpárti egyeztetésen elsősorban szakemberekkel tárgyaltunk és nem politikusokkal, azt például elfogadták, hogy a külön jogszabályban felsorolt, hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű térségekben lévő önkormányzatok kapjanak hirdetményszerkesztési díjjal kapcsolatos mentességet, mint ahogy benne marad a szövegben az is, hogy az ezer lélekszám alatti településeknek ezen mentessége megmarad. Nagyon örülök annak, ha a hátrányos helyzetű térségekben lévő önkormányzatok lakosságszámtól függetlenül részesülnek ebben a kedvezményben, hiszen rájuk eddig is nagyon komoly terhet rótt a hirdetménydíj kifizetése, főleg akkor, ha egy évben nagyszámú eljárást kellett lebonyolítaniuk.

Azonban a legfontosabb érvelésünket, a legfontosabb javaslatunkat elutasították, még akkor is igaz ez, hogyha ezt élőszóban terjesztettük elő, és az is lehet, hogy nemcsak a közbeszerzési törvényt, hanem egyéb törvényeket vagy alacsonyabb rendű, rangú jogszabályokat is érint, ez pedig a fajlagos költséghatárok vagy költségtervezési korlátok felállítása. Ugyanis többször elmondtuk már azt, hogy mindenki, az egész politika, gazdasági szereplők, adott esetben rendőrségi vagy nyomozó hatóságok szereplői, politikusok is a közbeszerzések bűvkörében élnek, és arról vitatkoznak, hogy most bikkfanyelven szólva le lehet-e papírozni azt, hogy adott ajánlattevőnek játsszák ki vagy focizzák le az adott munkát, vagy nem lehet lepapírozni. Igazából a közbeszerzési törvény ezt nehezítheti vagy könnyítheti, de egy esetben tudjuk csak a hadtápútvonalat elvágni: akkor, ha már a költségvetés tervezési időszakában megakadályozzuk azt, hogy a visszaosztásokat lehetővé tevő tartalékok a rendszerbe belekerüljenek.

Nevezetesen arra gondolok, amikor például ‑ és jellemzően egy uniós forrásból megvalósuló közbeszerzésről beszélünk ‑ vegyünk példaként egy építési beruházást, akár a beruházás jellegét, és mélyépítés-, magasépítés-, útépítésfüggően folyóméterben, kilométerben, négyzetméterben, bármilyen mennyiségű egységben, mértékegységben kifejezett nettó költséghatárokat állítsunk fel, amelyhez nyilván az építészkamarára, egyéb szakmai szervezetekre lenne szükség.

Hiszen ha valami, mondjuk, egy új építés megvalósítható energiatakarékosan, alacsony üzemeltetésű költségekkel ‑ most mondok példaként egy összeget -, 250 ezer forint/négyzetméter költségből, akkor oda ne tudjanak betervezni 560 ezret meg 810 ezret, mert ez az óriási különbözet teszi lehetővé azt, hogy a pártkasszákba, magánzsebekbe, polgármesterek és egyéb vezető politikai szereplők zsebébe adott esetben komoly pénzek juthatnak.

Nem hiszek az esetek többségében abban, hogy a magyar politika, pláne állami szinten az önkorlátozás rögös útjára lép, éppen ezért az a legbiztosabb, hogyha nem hagyjuk ott a lépes mézet a medve előtt, meg nem hagyjuk szabadon a csirkéket a baromfiudvaron, hanem biztonságba helyezzük őket. És ezzel, higgyék el nekem, ezzel az egyszerű lépéssel ezeknek a költséghatároknak a felállításával, amely egyébként az építési beruházásoknál indulhatna, aztán ki lehetne terjeszteni a záró beszerzésekre, szolgálta­tásmegrendelésekre is, sokkal többet tennénk, mint tett előttünk bárki az elmúlt 25 esztendőben.

És mivel önök ezeket nem fogadták el, illetőleg folyamatosan visszadobták a jobbnál jobb javaslatainkat európai uniós irányelvekre hivatkozással, ezért, bár vannak előremutató részei a javaslatnak, vannak, amit nagy nehezen sikerült a Jobbik részéről átpasszírozni, de nem tudjuk támogatni, hiszen semmit nem tesznek a korrupció visszaszorítása, a korrupció csökkentése érdekében.

Bizonyos esetekben könnyebb, bizonyos esetekben nehezebb lesz lepapírozni azt, hogy az a cég kapja meg az eljárást, illetőleg nyerje meg a munkát, ami az adott helybeli polgármesternek vagy egyéb ajánlatkérőnek éppen az érdeke. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 92 2015.10.19. 3:07  91-105

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A Mobil Adat Kft. rövid, de annál tartalmasabb története az egész jelenlegi rendszer egyik állatorvosi lovát jelenti. A céget 2012. december 20-án alapí­tották, de már az alapítás időpontja is több mint érdekes, mondhatnánk azt, hogy gyanús, hiszen ez nagyon közel esik online pénztárgépekkel kapcso­latos rendelet nyilvánosságra hozatalának dátu­mával. Két körülményt érdemes megismerni ennél a cégnél. Az egyik a meglehetősen keszekusza, bonyo­lult személyi kör, személyi összefonódások köre, a másik pedig az elképesztő méretű, a gazdaságban nagyon ritkán tapasztalható, rövid idő alatt bekö­vetkező bevételnövelés, illetőleg az adózott, a nettó, adózás utáni nyereségnek az egyre növekvő mértéke. Ez a cég tulajdonképpen arra szerződött az állam­mal, hogy biztosítsa egy SIM-csippel az adatátvitelt a NAV és az online pénztárgépek között.

Na de nézzük meg, hogy milyen érdekes személyi összefonódások tapasztalhatóak! Ennek a cégnek a többségi tulajdona tavaly átkerült a két­ségkívül Orbán kegyencének számító Garancsi Istvánhoz. A vevő tehát Garancsi úr, míg az eladó Orbán Viktor miniszterelnök úr vejének baráti köré­hez tartozó Pap Kornél nevű pécsi fiatalember. Mondhatjuk, hogy véletlen, de legalábbis szerintem inkább gyanús. Ebben az időben, kérem szépen, a miniszterelnök vejének a bátyja a NAV informatikai főosztályvezetője, főnöke pedig az a Vágújhelyi Ferenc, aki kiváló kapcsolatot, sportbaráti kapcso­latot ápol a Garancsi István előtt sem ismeretlen Mobil Adat Kft. másik alapítójával, Hauser Gáborral. Azonban ha ez még nem lenne elég, hiszen mond­hatjuk azt, hogy miért lenne az probléma, ha valaki a miniszterelnök úr baráti, ismerősi, rokoni köréhez tartozik, esetleg a vejének a baráti köréhez tartozik; természetesen önmagában ez még nem meríti ki a korrupció fogalmát, de nagyon érdekes, hogy ezek a cégek elképesztő mértékben tudnak szárnyalni.

És hogy ez a Mobil Adat Kft. milyen üzleti sikereket ért el, azt nézzük meg a számok tükrében: 2013-ban ennek a cégnek a bevétele mindössze 89 millió forint volt. 2014-ben ez már 1500 millióra, tehát 1,5 milliárdra emelkedett. 2013-ban a cég adózás utáni nyeresége 1 millió 300 ezer forint, 2014-ben 226 millió forint. 2013-ban ez a cég egyetlen forint osztalékot sem tudott kifizetni, 2014-ben viszont már 220 milliót pengetett ki, ebből közel 200 millió forint ütötte Orbán Viktor hűséges fegyverhordozójának, kiemelt barátjának, Garancsi Istvánnak a markát.

Azt kérdezném önöktől, tisztelt államtitkár úr, hogy mellébeszélés nélkül tisztázzák, tisztázzuk le, hogy mi állhat az elképesztő üzleti sikerek mögött, mire képes, mit tud az a cég, amelyik ilyen mérték­ben növeli a bevételét, illetőleg az adózás utáni nettó nyereségét. Nem tartják-e átlátszónak, elképesztőnek és vérlázítóan arcátlannak azt, hogy szinte kivétel nélkül csak a miniszterelnökhöz köthető baráti, haveri cégek viszik el az önkormányzati és állami beruházásokat és állami pénzeket?

Várom mellébeszélés nélküli érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 96-104 2015.10.19. 1:34  91-105

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A semmit nem lehet elfogadni, ez nem volt válasz! Egyébként gratulálok államtitkár úrnak, nehezen, de kibekkelte a 4 percet, valahogy megoldotta, hogy ne kelljen érdemi válaszokat adni a kérdésekre.

Másrészt hagyják már békén Kovács Bélát, tisztelt fideszes képviselők (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban.), kínjukban vakaróznak, mint a bolhás kutya, nem tudnak mit mondani! (Nagy zaj. - Az elnök csenget.)Kovács Bélát nem korrupciós jellegű cselekménnyel vádolják,Kovács Béla áll a vizsgálatok elébe. (Zaj, felzúdulás a Fidesz soraiban. ‑ L. Simon László: Kémkedéssel, hazaárulással!) Kovács Béla áll a vizsgálatok elébe; egyébként pedig nem Magyarország elleni cselekménnyel, európai uniós érdekekkel szembeni cselekménnyel gyanúsítják - a kettő nem ugyanaz. De ha önöknek az Unió a hazájuk, akkor ám, lelkük rajta, ez is egy freu­di elszólás.

Másrészt pedig hadd mondjam el azt önnek, államtitkár úr, mert itt próbált engem személyesen vagy a családomat sértegetni; ennek nagy hagyományai vannak a Fideszben, nem ön az első, aki bekóstol minket, de mindenki rosszul jár, aki ezekre a vadászmezőkre téved. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban.) Nyugodtan ellenőrizhetik, állunk elébe, másrészt, tisztelt államtitkár úr… (Zaj, közbeszólások.) Kérem az idő beszámítását, elnök úr, meg az őrség bevezénylését, mert nem tudok érdemben válaszolni.

ELNÖK: Képviselő úr, legyen kedves folytatni!

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Nem tudok érdemben válaszolni, mert akkora a hangzavar!

ELNÖK: A képviselő úr válaszát várom: elfogadja-e a választ vagy nem?

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Elnök úr, elmondtam, de legalább 30 másodpercet elraboltak tőlem. (Derültség.)

ELNÖK: Képviselő úr, engedje meg, az ülést én vezetem. Köszönöm.

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Nem fogadom el, nem fogadom el a választ.

ELNÖK: A válaszát várom!

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Még az időt is ellopják! (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.) Ez példátlan! Az időmet is ellopják! (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban. - Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 242 2015.10.19. 2:06  235-246

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétségkívül rendkívül kényes témához érkeztünk, hiszen mindig nehezen nyúl hozzá a politika az olyan kérdésekhez, amikor valamilyen szintű vagy rangú politikai szereplők, politikai vezetők számára fizetésemelésről kell beszélni, fizetésemelést kell megszavazni. Azonban ez egy kivételes alkalom, hiszen most nem országos vagy területi, hanem helyi szintről van szó, azon belül is a kistelepülési szintekről.

Azt kell megérteni - valamennyi hozzászóló, felszólaló pedzegette már ezt -, hogy a kistelepülések polgármesterei lényegében a helyi közösségek pásztorai, egyfajta politikai mindenesként, politikai ezermesterként segítenek eligazodni az embereknek a mindennapok során. S többségében olyan elöregedő településekről van szó, ahol sok esetben az egészségügyi ellátás megszervezése, a kórházba való eljutás vagy a mindennapi élet apró-cseprő dolgaiban is segíteni kell a polgármesternek. Ez egy fővárosi kerületben, egy megyei jogú városban vagy megyeszékhelyen ismeretlen. Egy kistelepülésen ez a polgármesteri munkarend mindennapos részét képezi, és ezt soha semmilyen egyetemen, főiskolán nem tanítják, és soha semmilyen munkaköri leírásban nem szerepel.

Ezek az emberek ma gyalázatosan keveset keresnek, sok esetben a közmunkásbérhez képest is rendkívül méltánytalan az ő helyzetük, és őszintén szólva, a mai napig nem tudom megérteni és elfogadni azt, amit Orbán Viktor tavaly ősszel válaszolt itt egyszer Schiffer András felvetésére. A miniszterelnök úr szó szerint azt mondta, hogy ő az élete nagyobb részét egy 2 ezer lélekszám alatti településen élte le, és ilyen alapon tudja, tisztában van azzal, hogy nincs szükség főállású és tisztességesen megfizetett polgármesterekre. Hát, aki az élete nagyobb részét valóban ilyen méretű településen élte le, annak pontosan azzal kellene tisztában lennie, hogy nagyon is szükség van főállású polgármesterekre, szükség van tisztességesen megfizetett polgármesterekre. Ráadásul nem 100 százalékos vagy háromszoros-négyszeres emelést, hanem egy bő 15 százalékos emelést szeretnénk előirányozni.

Köszönjük szépen a támogató felszólalásokat, és reméljük, hogy a kormánypárti frakciók is elgondolkoznak ezen. Annyi mindent elvett már az elmúlt 25 év a kistelepülésektől, legalább a vezetőiket ne vegyék el. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 48 2015.10.20. 13:27  39-54

APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha tényleg csak arról lenne szó, hogy okmánybiztonsági, bűnüldözési, bűnmegelőzési szempontok indokolják ennek a törvénynek a megtárgyalását és elfogadását, ha valóban olyan kormánya lenne ennek az országnak, amely teljes bizalmunkat élvezné, és elhinnénk azt, hogy itt valóban a személyazonosság megállapításáról beszélhetnénk, ismeretlen személy, ismeretlen helyen tartózkodó személy, esetleg ismeretlen halott személyazonosságának a megállapításáról lenne szó, akkor azt mondhatnánk, hogy nincs is erről értelme túl sokat vitatkozni. Ezek önmagában véve egyenként is meg együttesen is támogatható célok. Megszavaznánk ezt a törvényjavaslatot, és mehetnénk is tovább a következő törvényjavaslat tárgyalására.

Csakhogy számos aggály vetődik fel, hiszen elég szellős, szabályozatlan, ködös megfogalmazással, elég szellős törvényben próbálnak nagyon érzékeny kérdéseket szabályozni. Egyrészt osztom azt a már elhangzott ellenzéki aggályt, hogy elképesztően hosszú, indokolatlanul hosszú azoknak a szerveknek, hatóságoknak a felsorolása, amelyek hozzáférhetnek ehhez a rendszerhez. Másrészt pedig több kérdést sem a normaszövegben, sem az általános vagy részletes indokolásban, sem egyéb módon nem rendeztek, nem tájékoztatták megfelelően sem a kormánypárti, sem az ellenzéki képviselőket.

Súlyosan rontja és gyengíti a bizalmat, illetőleg garanciális szempontból is aggályos, hogy rendeleti formában, rendeleti szinten akarják meghatározni azt a központi szervet, amely majd ezt az adatkezelést, adatelemzést, adatértékelést végzi. Azt sem tudjuk, hogy ez most meglévő szerv lenne-e, új szerv lenne, mennyi ennek a költségvetése, hányan fognak ott dolgozni. Az egészről körülbelül egy 4 milliárdos szám hangzott el. Hogy ebben a 4 milliárdos összegben a rendszer egyéves üzemeltetése van-e benne, a vonatkozó szoftverek beszerzése van-e benne, vagy mit tartalmaz ez a 4 milliárd forint, nincsenek pontos fogalmaink. Ráadásul azt sem tudjuk, de ha önök többet tudnak, akkor kérem, tájékoztassanak minket, ellenzéki képviselőket, hogy melyik cég szoftverét fogja megvenni a magyar kormány, közbeszerzési eljárással vagy anélkül, mert nyilván egy meglévő program megvásárlására lehet számítani. Vagy ha fejlesztés alatt áll a program, akkor azt a fejlesztést kik végzik, Magyarországon hozzák-e ezt létre vagy külföldön, ha Magyarországon, de mondjuk, külföldi tulajdonban lévő cég, akkor az milyen nemzetbiztonsági aggályokat vet fel?

Tehát egy sor olyan megválaszolatlan kérdés tornyosul, amelyek jelentősen befolyásolják azt, hogy erre a javaslatra végül is milyen szavazatot lehet leadni. Így nem lehet támogatni, tehát ilyen zsákbamacskaszerűen, biankócsekkszerűen kitöltött javaslatot ilyen fontos kérdésben, ebben a formában, ilyen hiányosságokkal biztosan nem tud támogatni egy magára valamit is adó, felelősségteljesen gondolkozó ellenzéki párt.

Az egyértelmű, hogy a hosszú felsorolás ellenére főleg rendőrségi, ügyészségi, de elsősorban titkosszolgálati hozzáférések lesznek. Tehát főleg rendőrségi és titkosszolgálati, titkos információszerző, titkos adatgyűjtő munkához szükséges ez az adatbázis. Persze, jól hangzik az, hogy önmagában nem a fényképet tárolják, hanem a betűkből, számokból álló profilt, ehhez még tartozik egy kapcsolati kód is, és igazából nem fejthető vissza az eredeti fénykép. De aztán azt is látnunk kell, hogy amikor egy összehasonlító, egy összehasonlító-elemző program elindul, és esetleg van valamifajta találat, az egyébként ötven valószínű találat vagy valószínű keresés is lehet egy átlagos összehasonlítás során. De ha például mondjuk, egy térfigyelő kamera rögzíti egy bűncselekmény elkövetését, beazonosítható az elkövető arcképe, és ezt a profilt a rendőrség leadja összehasonlító elemzésre, elkezdik összehasonlítani a már tárolt adatokkal, és van valamifajta valószínű találat vagy valószínűsíthető találat, akkor az akár egyébként ötven egymáshoz közel álló profilt is érinthet.

(Az elnöki széket Jakab István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Abban az esetben, hogy ha már közel vannak az elkövető esetleges beazonosításához, akkor viszont akár az ötven fénykép - hogy maradjunk ennél a példánál - vagy akár a nagyobb számú fénykép is visszakérhető, visszakereshető az eredeti fénykép az adatbázisból. Ez megint csak, ahogy az előbb mondtam, elég szellősen és ködösen értelmezhető vagy vehető ki ebből a törvényjavaslatból.

De hadd soroljak még néhány aggályt, amelyet egyébként akár adatvédelmi hatóság, akár más szervezetek fejtettek ki akár különböző portálokon, akár egyéb módon. Nehezen kivitelezhető állítólag informatikailag, hogy valóban ne lehessen visszanyerni azt a profilt, erre nincsenek kellő garanciák. Mi van abban az esetben, ha mégsem törlik az eredeti fényképeket, mégsem törli az a hatóság, amiről nem is tudjuk még, hogy mely hatóság, melyik központi szerv lesz? Mi garantálja, hogy nem adják ki indokolatlan esetben, indokolatlanul nagy számban a rendőrségnek vagy titkosszolgálati szerveknek a különböző adatokat?

Az, ami itt Bárándy képviselő úrtól elhangzott, különösen elgondolkoztató, hiszen az valóban köztudomású, hogy a különböző telefonszolgáltatók, internetszolgáltatók akár a piacra való belépésnél, akár a fejlesztéseknél úgy kell hogy elvégezzék a piacra lépést vagy a fejlesztést, hogy a lehallgathatóságot biztosítsák, tehát magyarul, lehallgathatóak legyenek ezek a vonalak vagy internetes csatornák, amelyeket aztán a szolgáltatást igénybe vevők használnak. Ebben az esetben megint kérdezzük, melyik cég lesz az, amelynek a kifejlesztett vagy fejlesztés alatt álló programját, szoftverét használni fogják. Jó lenne, ha az előbbiek kapcsán is tájékoztatást adnának.

Aztán vannak még egyéb adatvédelmi aggályok is, ugyanis nem látjuk azt, hogy biztosan tiltanák azt, hogy bármelyik más állami szerv is hozzáférjen ezekhez az adatokhoz, tehát nemcsak a kijelölt központi szerv, nem a törvényben, a rendeletben kijelölt központi szerv, hanem más állami szerv is adott esetben készíthet, gyűjthet, tárolhat ilyen adatokat. Ez nyilván nem támogatható, de ezeknek a garanciáknak a megléte megint csak nagyon fontos.

A kapcsolati kódot hogyan lehet úgy létrehozni, hogy azzal valóban ne lehessen visszaélni? Csak államérdekből lenne használható, például sportrendezvények céljára nem. Nem véletlen, hogy a sportrendezvények céljára való felhasználást említik egyes hozzáértők. Erre még egyébként röviden ki fogok térni vagy vissza fogok térni, mert ez egy különösen aggályos terület, és az össztársadalom egészéhez meg a létszámot tekintve akár jelentéktelennek tűnő, de amúgy igen nagy létszámú és hangos csoport, a szurkolói szubkultúra már megszenvedte azt az elmúlt években, hogy mit jelent az, amikor a Fidesz-KDNP valamifajta adatgyűjtésbe, adattárolásba kezd. Ott egyébként, mivel magáncégek is kezelhetik bizonyos adataikat, még ettől is bizonytalanabb a helyzet.

Aztán hogyan garantálható az, hogy nem lesznek tömeges megfigyelések vagy tömeges indokolatlan adatgyűjtések? Adott esetben nemcsak egy bűncselekményt rögzítő térfigyelő kamera felvétele adhat-e, mondjuk, az összehasonlító elemzésre okot, hanem egy tüntetésen, egy kormánydöntéssel vagy a kormány politikájával szembeni tüntetésen való részvétel nem eredményezhet-e adatbázisba való bekerülést vagy az adatbázisba való legalább 20 éves bent maradást? Ez legalábbis aggályos. Gondolkodjanak mindig kicsit azzal a fejjel is, amikor önök voltak ellenzékben, és amikor a balliberális kormányok ellen meglehetősen nagy számú tüntetés bontakozott ki vagy tüntetésre került sor Magyarországon, mit szóltak volna ahhoz, ha az akkori MSZP-SZDSZ-kormány ilyen javaslatokkal állt volna elő.

Az is növeli egyébként a gyanakvásunkat, ami az előbb említett módon a szurkolókkal, a szurkolók nyilvántartásával az úgynevezett beléptető­rend­szerek kapcsán történt, legyen szó akár ujjlenyomatos vagy vénaszkenneres vagy retinaleolvasós rendszerekről. Legújabban már lehetővé vált, hogy a sportegyesületek számára nem kötelező, hanem csak lehetőség ezeknek a rendszereknek az alkalmazása. Sajnálatos módon azonban a Ferencvárosnál még mindig alkalmazzák ezeket a rendszereket.

(12.10)

Nem csoda az, hogy bizalmatlanok a szurkolók, hiszen itt adott esetben többszörös visszaeső bűnözők is hozzáférhetnek az adatokhoz. Na, talán ettől az egytől itt, mondjuk, nem feltétlenül kell tartani, de itt is fordítva ülnek a lovon. Ami a szurkolókkal kapcsolatban történik, azzal összefüggésben el kell mondani, hogy a Fidesznek sikerült egy új jogelvet megalkotnia, ez pedig a kollektív bűnösség vélelme. A bűnösség vélelme egy régi, elavult, idejétmúlt, középkori jogelv, a kollektív bűnösség pedig a XX. század legpusztítóbb eszméihez és adott esetben a két világháborúhoz kapcsolódó fogalom. Ezt önök ötvözték - sajnos igen szerencsétlen módon -, és ebből alakították ki a kollektív bűnösség vélelmét. Magyarán mondva, ezekbe az adatbázisokba bármelyik szurkoló bekerülhet, teljesen mindegy, hogy elkövetett valamit vagy soha nem követett el semmit, bekerül, azt feltételezve, hogy bárki bármikor bármilyen bűncselekményt elkövethet - erre mondtam azt, hogy kollektíve bűncselekmény elkövetését vélelmezik -, és aztán szükség esetén ezt majd visszakeresik.

Szerintem fordítva kellene: akkor kerüljön be ilyen adatbázisba valaki, ha erre okot ad. Ha bármilyen típusú bűncselekményt elkövet, amely mondjuk, sportrendezvényen előfordulhat, akkor kerüljön be, és adott esetben a kitiltás végrehajtásához, a kitiltás ellenőrzéséhez használják fel. Az már egy teljesen jogszerű és elfogadható érvelésen alapuló adatbázis és az ott lévő adatok felhasználása, mint az, hogy azt feltételezzük - és ez egyébként ebből a javaslatból is kiérződik -, hogy a biztonság kedvéért kerüljön bele mindenki, akiről olyan igazolványt készítenek, amelyhez arckép szükséges, tehát útlevél, személyi igazolvány, gépjárművezetői engedély, kerüljön be csak ebbe a nyilvántartásba, aztán sose lehet tudni, hátha valamikor valamilyen összehasonlító elemzéshez majd kellenek, szükségesek lesznek ezek az adatok. Nem biztos, hogy ez így ebben a formában olyannyira demokratikus, mint amennyire önök ezt saját magukról próbálják elhitetni.

Az megint egy más megközelítés lenne, ami a KDNP vezérszónoka részéről a vége felé elhangzott, hogy bizony nehéz, modern kori népvándorlástól terhelt időket élünk, és adott esetben, ha harmadik országbeliek, harmadik országból érkezők ilyen módon való beazonosíthatóságához lenne szükséges, akkor nyilván más lenne vagy azzal kapcsolatban más és támogató - ezt előre mondom - a Jobbik álláspontja, hiszen finoman szólva is nagy a valószínűsége annak, hogy terroristák vagy terroristagyanús elemek szivároghattak be akár Magyarországra vagy Magyarországon keresztül uniós országokba vagy nem uniós tagállamként működő, más európai országokba. Az egy más történet, az egy más cél, az egy támogatható javaslat lenne.

Itt azonban, hogy keverik a kettőt; és előre látom azt, hogy amelyik ellenzéki frakció ezt nem fogja támogatni, azt majd megint meg fogják azzal kínálni, hogy na lám, nem támogatta az antiterrorista törekvéseket, na lám, még a terrorveszély fokozásában érdekelt, még a terrorveszély Magyarországra szabadítása előtt szélesre akarja tárni a kapukat. Nem erről van szó. Arról van szó, hogy arról lenne érdemes egy külön törvényt hozni, mert azt több mint valószínű, hogy megfelelő szabályozással támogatnánk, és aztán a nem harmadik országbeliek vonatkozásában pedig újratárgyalnánk ezt a javaslatot. De ez, hogy a kettőt egyfajta salátajavaslatként ötvözik, majd arra ad lehetőséget, hogy ellenzéki tiltakozás, ellenzéki nem szavazatok esetén majd folyamatosan - ennek Kontrát Károly egyébként ma a magyar parlamentben a koronázatlan királya - a fejünkre olvassák meg az orrunk alá dörgölik.

Úgyhogy ennek a megfontolását kérem önöktől, hogy a migránsválság kapcsán, a terrorveszély növekedésének összefüggésében, a migrációs hullámban ideérkezők… (Kontrát Károly belép az ülésterembe.) Tiszteletem, államtitkár úr, éppen az előbb említettem az ön személyét. Örülök, hogy értő fülekre talál majd, és remélem, hogy reagál is erre, bár borítékolom előre, hogy ez egy új csapást, új távlatokat nyit az ön számára az ellenzék ekézése terén, de igyekszünk majd ezeket a törekvéseit minimalizálni és majd csírájában elfojtani, ezt előre szeretném a sportszerűség jegyében közölni.

Úgyhogy bőven van adatvédelmi aggály hatósági, adatvédelmi biztosi szinten, bőven vannak szabályozatlan részek és olyan kérdések, amelyek nem feltétlenül normaszövegbe valók, hanem egyébként egy indokolásban kellett volna elhelyezni vagy egyébként egyéb módon, tájékoztatóban kellett volna elhelyezni vagy tájékoztatni az ellenzéket arról, hogy mi a céljuk ezzel, hiszen előbb-utóbb ebbe szinte valamennyi magyar állampolgár be fog kerülni, és több ponton is sérülnek a garanciák, a jogbiztonságba vetett garanciák. Persze örökös kérdés, hogy meddig mehet el az állam, meddig korlátozhatja az állampolgárok jogait, mondjuk, ilyen, terrorveszélytől terhelt időkben, azért ennek is van egy józan határa. Biankó csekkre, zsákbamacskára pedig nem lehet igen gombot nyomni, úgyhogy ezt a javaslatot még sokat kell csiszolni ahhoz, hogy a Jobbik számára is elfogadható legyen. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 102 2015.10.20. 8:07  95-108

APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ezt az egyébként jogos elnöki kérést ilyen pofátlan törvényjavaslatok vitájában rendkívül nehéz lesz betartani, de ígérem, hogy egy határozott kísérletet teszek rá.

Részben ott folytatnám, ahol Mesterházy Attila abbahagyta. Akárhogy bokszolnak, akárhogy harcolnak, akárhogy ácsolnak vagy ácsoltatnak maguknak színpadokat, a végén a Hegylakó című film igazsága fog érvényesülni: csak egy maradhat. Teljesen mindegy, hogy hogy fognak egymással birkózni. Egyébként én a saját politikai szimatom alapján ebben a küzdelemben végső soron nem Rogán Antalra fogadnék a kettejük harcában. De ez az én privát véleményem. A végén csak egy fog maradni. Hogy hogy fogják kinyírni, ellehetetleníteni, tönkretenni egymást és ez milyen károkat okoz a Fidesznek, az meg legyen az ő gondjuk.

Abban sem vagyok biztos, erről vitatkozhatnánk, hogy a kettejük háborújának ezt a csatáját ki nyerte meg vagy ki veszítette el. Nem vagyok abban biztos egyébként, hogy Lázár János olyan rosszul járt ezzel a felállással, bár kénytelen benyelni azt, hogy a legnagyobb riválisának most egy igen látványos és drága színpadot ácsoltak. Formálisan vitatkozhatnánk vagy beszélhetnénk arról, hogy létszámkereteket old fel, meg gyakorlatilag bérplafonokat, bérkereteket tesz teljes mértékben, a végletekig, a végsőkig tágíthatóvá, mert erről szól a történet. Mindegy, hogy tanácsadónak, főtanácsadónak nevezzük, vagy éppen hogyan címkézzük, de valóban arról szól a történet, hogy Rogán Antal innentől kezdve létszámkorlát és szinte fizetési korlátok nélkül nevezheti ki hűséges fegyverhordozóit. Épp a vita megkezdése előtt láthattuk, hogy már rögtön államtitkári kinevezések történtek. De semmi másról nem szól ez a kérdés - és inkább erre szeretnék kilyukadni ezen javaslat kapcsán -, hogy ez már a politikai kannibalizmus egyfajta kezdeti időszaka. Ugyanis eszméletlenre nőtt a Fidesz politikai és gazdasági holdudvara, nagyon sok éhes szájat kell etetni.

Közismert tény, hogy minél jobban telezabálja magát valaki, annál inkább kitágul a gyomra, minél tágabb a gyomra, annál több élelmet kell magához vennie. Ez pedig egy öngerjesztő folyamattá válik. Ennek az öngerjesztő folyamatnak az egyik szégyenteljes állomása az, hogy Rogán Antalnak önálló minisztériuma lesz, és az, hogy létszámkeretek és bérplafon nélkül végezheti vagy végeztetheti ezt a tevékenységét. Ennek az árát az adófizetőknek kell megfizetni, azoknak az adófizetőknek, akik többségükben egy év alatt nem keresnek, nem tesznek zsebre annyi nettó fizetést, mint amennyit adott esetben egy Rogán-tanácsadó vagy -főtanácsadó zsebre fog vágni, haza fog vinni a hónap végén. Gondolok itt elsősorban, de nem kizárólagosan azokra a kelet-magyar­országi munkavállalókra, akár egyébként köztisztviselő kollégákra, akik kistelepüléseken, középfokú végzettséggel 80-90 ezer forint nettókért végzik a munkájukat.

(15.20)

Arra lennék még kíváncsi - s ezt meg fogjuk majd vizsgálni -, hogy a tanácsadóknak, főtanácsadóknak és a különböző megcímkézett siserahad egyes résztvevőinek mi lesz a munkaköri leírásában. Tehát a valóságban ténylegesen mit fognak ezek az emberek dolgozni, mivel foglalkoznak, mivel töltik a napi nyolc órát? Milyen munkát lehet ennyi embernek adni? Mondvacsinált munkakörök lesznek? Főállású kávéfőzögetők meg kávézgatók lesznek? Esetleg társalkodófiúk? Vagy Rogán Antal kifutó futárjai, esetleg személyzetének ingatlanával kapcsolatos tevékenységnek az ellátói? Mit tudunk ezeknek az embereknek adni több százezer vagy adott esetben több millió forintokért havonta? Tessék ezt nekem megmondani! Mindenki majd a miniszterelnök úr különböző tevékenységeit, belföldi és külföldi útjait fogja szervezni? Vagy mivel fognak ezek foglalkozni? Államtitkár úr, tudom, hogy az ön számára ez egy kellemetlen helyzet, mert önnek kell védeni a védhetetlent, de most ez a szerep jutott önnek.

Ön szerint, és erre határozott választ kérnék, milyen munkakörök képzelhetők el ilyen létszámban, ilyen fizetésért úgy, hogy 2010-ben takarékos kormányzást, takarékos államot ígértek. Akkor nemcsak létszámstopokat hirdettek, meg a pofátlan végkielégítéseknél meghúzták a határt, volt a 98 százalékos különadó, ami mostanra 75 százalékosra módosult, illetőleg a 2 millió forint feletti végkielégítéseket arcátlannak tartották, leállították a gépjármű-, irodaszer- és bútorbeszerzéseket, az informatikai beszerzéseket. Aztán ezt a stopot a 2010-es önkormányzati választások után feloldották, és évente több tíz milliárd forint megy ki erre a célra.

Most már ott tartunk, hogy van - ha jól számolom - 51 államtitkár, 101 helyettes államtitkár meg 51 miniszteri biztos. Semmi másról nem szól a történet, mint a kitágult gyomorról, az egyre nagyobb élelem utáni vágyról és az egyre több éhes szájról. Ezt a rendszert, a gazdasági holdudvart, a legbelsőbb, egyre szélesebb, egyre nagyobb létszámú politikai holdudvart etetni kell valamiből, és a rendszer most már önmagát kezdi felélni és felzabálni. Most már egymástól fogják elvenni a falatokat, hiszen akár a földmutyi, akár a trafikmutyi, akár a kaszinómutyi kapcsán végesek a lehetőségek.

Olyan ember lehet ma Magyarországon miniszter, akinek nem tisztázott a szerepe, a viszonya egy offshore-lovaghoz és egy kaszinótulajdonoshoz, aki olyan emberrel ápol közeli jó barátságot, aki miatt le kellett fejezni egy komplett hazai üzletágat, aki miatt emberek ezrei, tízezrei váltak munkanélkülivé (Révész Máriusz: Százezrek!), akik nem szorosan a szerencsejáték-iparhoz vagy a nyerőgép-tevékenységhez kapcsolódtak, hanem az azzal kapcsolatos vendég­látóipari tevékenységhez. Könnyű annak kiabálni, Révész képviselő úr, aki nem lett ennek kárvallottja! Számtalan olyan embert ismerek, és elsősorban őket sajnálom, akik nem a nyerőgépből éltek, hanem alkalmazottak voltak olyan vállalkozónál, olyan vállalkozásnál, akár tucatszám, ahol ilyen tevékenység folyt. Ezeket lefejezték csak azért, hogy egy havernak oda lehessen ezt a gyakorlatilag most már állami monopóliumot. Na, oda kellene, a Vajna-kaszinóba bekötni online a különböző pénztárgépeket, ott kellene online percről percre ellenőrizni, hogy milyen forgalom folyik, s nemcsak a térfigyelő kamerák révén, hiszen onnan elképesztő mennyiségű pénz áramolhatna be az államkasszába, és akkor talán egy fokkal indokolhatóbb vagy magyarázhatóbb lenne az, amit tettek.

Olyan ember lett miniszter, és nevezhet ki létszámkorlát és bérplafonkorlát nélkül tanácsadókat és főtanácsadókat, aki nem tisztázza azt, hogy a napi életvitelét miből finanszírozza. Nemrég látott napvilágot egy hírportálon egy cikk, amely szerint a hivatalos nettó fizetése nem fedezi a költségeit. Ha megnézzük azt, hogy a megint nem teljesen tisztázott körülmények között vásárolt ingatlanjainak mennyi a közös költsége, a megélhetés különböző költségei, arra sem tud választ adni, hogy a bejárónőnek, a titkárának, a különböző nem politikai jellegű munkatársainak miből fizeti a munkabérét, egyáltalán hogy mennyit fizet nekik, és élelemre papíron szinte már alig futja. Miből, honnan telik Rogán Antalnak erre? Arra sem válaszolt, azt sem tudja megmondani, hogy hogyan történt az ő vagyongyarapodása. Feltételezhetően az ő esetében sincs arányban az adózott nettó jövedelem, valamint az ingó, ingatlan és egyéb vagyon gyarapodása.

Ezeket az alapvető kérdéseket kellett volna a miniszterelnök úrnak nagyobb körültekintéssel megvizsgálni, amikor Rogán Antalból minisztert faragott. Az pedig, hogy az eskü letétele után egy nappal már ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, különösen cinikus. Én az önök helyében nagyon nehezen tudnék vagy nem is tudnék azoknak a köztisztviselőknek a szemébe nézni, akik ezen összegek töredékéért kénytelenek robotolni nemcsak napi nyolc, hanem sokszor tíz vagy tizenkét órában.

Ha alaposabban átgondolják ezeket az érveket, akkor vagy visszavonják ezt a törvényjavaslatot, vagy valamilyen létszám- és bérplafonbeli korlátot mégiscsak szabnak Rogán Antal féktelennek tűnő étvágyának. Mert az ugyan igaz, hogy a szabad szervezetalakítás joga megilleti a mindenkori kormányzatot, de a szabad pénzszórás joga egyik kormányzatot sem illeti meg.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 84 2015.11.05. 15:05  75-94

APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban mindent elárul a néhány hete elfogadott közbeszerzési törvényről, hogy már a hatálybalépés előtt benyújtották a módosítását, a hatálybalépéshez képest eltelt négy munkanap és már rögtön tárgyalni is kell, hiszen ennyire sürgős toldozni-foldozni azt a közbeszerzési törvényt, amely elvileg széles körű társadalmi egyeztetések, szakmai konszenzusok, a szakmai szervezetek véleményének kikérése útján jött létre, de ez alapjaiban kérdőjelezi meg a néhány hete elfogadott törvény helyességét szinte teljes egészében.

Sokszor az az ember érzése egyébként, engedjenek meg rögtön egy erős kritikát, hogy nyilván a Jobbik nem támogatna egy olyan rendszert, egy olyan jogrendszert, ahol nem lenne közbeszerzési törvény, de akár egyébként, ha a teljes törvényt hatályon kívül helyeznénk és nem lenne Magyarországon közbeszerzésekről szóló törvény, akkor is tökéletesen elműködne a Fidesz által az elmúlt öt évben felépített rendszer, hiszen a jelenlegi közbeszerzési törvény és azok módosításainak jelen állás szerint ‑ tisztelet a kivételnek ‑ az a tétje vagy az múlik rajta, hogy könnyebben vagy nehezebben papírozzák‑e le a mutyit.

Gyakorlatilag adminisztratív akadályokat tudunk állítani, azt is csak csekély mértékben ‑ hogy Lázár miniszter urat mint nagy klasszikust idézzem ‑ a lopások megakadályozása érdekében. Lázár miniszter úrnak 2013. december 16-án Balmazújvárosban volt egy merész kijelentése, miszerint a következő esztendőkben 7500 milliárd forintnyi EU-s forrás érkezik Magyarországra, és az a cél ‑ idézem szó szerint ‑, hogy abból lehetőség szerint minél kevesebbet lopjanak el, ő ezt mondta, és ami a lopások után megmaradt, az lehetőség szerint az ország és a nemzet javát szolgálja. Tehát neki a mezőgazdasági albizottságban tett ‑ a lopásokkal, az állami agrárcégekkel kapcsolatos ‑ kijelentése nem egyedüli, hanem csak folytatta a 2013. decemberi kijelentéseit, és valószínűleg nem a második és nem az utolsó kijelentése volt az sem, amit a bizottság előtt tett.

(Az elnöki széket Sneider Tamás,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Visszatérve a törvényre és meg nem ismételve az előttem szóló vagy az előttem szólók által megfogalmazott kritikai észrevételeket, most csak néhányat emelnék ki ezek közül. Az egyik, amely talán kevésbé érint húsbavágó forintokat, az a régi kifejezéssel élve a hivatalos közbeszerzési tanácsadók helyzete, új kifejezéssel élve pedig a felelős akkreditált közbeszerzési szaktanácsadók rendszere. Az ügyvédek is elláthatják ezt a tevékenységet. Jelzem azt, hogy ebben a tekintetben a régi szabályozás sokkal jobb volt, hiszen ha visszaemlékezünk arra, hogy a 2004. május 1-jétől hatályos Kbt. szerint milyen szigorú feltételeknek kellett megfelelni ahhoz, milyen komoly referenciákat kellett felmutatni ahhoz, hogy valaki hivatalos közbeszerzési tanácsadói tevékenységet végezzen, külön szakmai felelősségbiztosítás birtokában, az egy meglehetősen szigorú és egyértelmű szabályrendszer volt. Ahhoz képest a teljes fellazítás történt meg az elmúlt öt évben.

Attól, hogy valaki ügyvéd és rendelkezik jogi szakvizsgával, még egyáltalán nem biztos, hogy a közbeszerzési törvényt és az egyéb kapcsolódó jogszabályokat, a teljes joganyagot ismeri, hiszen túlzás nélkül kijelenthető, ez most már külön jogággá nőtte ki magát, a közbeszerzés egy külön jogterület, és aki általában kiismeri magát a magyar jogrendszerben mint ügyvéd, az nem tud feltétlenül megfelelni a közbeszerzési kívánalmaknak mint sokkal speciálisabb szakterületnek.

Ez tehát az egyik probléma. Itt egyébként el kellene gondolkodni azon, hogy sokkal szigorúbb feltételeket teremtünk. Egyrészt azok számára is igazságosabb lenne, akik 2004-10 között vért izzadva megfeleltek azoknak a követelményeknek, amelyek révén tanácsadóvá válhattak, most pedig azt látják, hogy gyakorlatilag ez az ott megszerzett tudás, szakmai tapasztalat, a rengeteg leigazolt, akkor még a régi rendszerben egyszerű nemzeti és uniós eljárás gyakorlatilag ilyen értelemben mehet a kukába.

(15.00)

Hiszen most már gyakorlatilag ezen szabályok fellazításával is akkreditált szaktanácsadóvá lehet válni. Egyébként sokkal egyszerűbb volt a régi elnevezés. Nem attól lesz valami jobb, hogy átnevezzük, meg hosszabb, bonyolultabb nevet adunk neki.

Ami nagyon érdekes, a bevándorlással kapcsolatos esetleges eljárások körüli titkosítás meg zártkörű tárgyalás, zárt adatkezelés. Ez egyébként nagyobb részben összevág valószínűleg azzal, amit tegnap jómagam hoztam nyilvánosságra egy hosszú kutatás, adatgyűjtés után, miszerint elképesztő túlárazásokat hajtottak önök végre, illetőleg a kerítésépítésben részt vevők hajtottak végre a fizikai határzár megterem­tése során, és ennél gusztustalanabbat, közbeszer­zéssel vagy közbeszerzés nélkül, el sem lehet képzelni.

Gondoljanak bele abba, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha egy tolvaj közveszély helyszínén lop, akkor erre való tekintettel, az elkövetés helyére való tekintettel lényegesen súlyosabb büntetésre számíthat, miután a közveszély helyszínén történő elkövetés minősítő körülménynek számít a lopás büntető törvénykönyvi tényállásánál.

Akik pedig lebonyolították a kerítésépítéssel kapcsolatos közbeszerzéseket, egy civilizációs vagy humanitárius katasztrófahelyzet, egy nemzeti, nemzetközi veszélyhelyzet kellős közepén hajtottak végre túlárazásokkal minimum hűtlenkezelés-gyanús eseteket, de természetesen magát a klasszikus korrupciót sem lehet kizárni ‑ mi más oka van az ötszörös, nyolcszoros túlárazásoknak?

Hadd mondjak néhány példát ezzel kapcsolatosan, kerüljön be a jegyzőkönyvekbe, hangozzék el itt a Ház falai között is, hogy milyen munkát végez az önök kormánya vagy végrehajtó személyzete a fizikai határzár építése környékén. És előrebocsátom, hogy a Jobbik álláspontja nem változott a kerítést illetően.

Az utóbbi hetekben a Jobbikkal kapcsolatban hol simicskázások, oligarcházások meg kovács­bélá­zások közepette nagyon óvatosan kell bánnunk a szavakkal.

A kerítést támogattuk, a kerítés fontos, szükséges, ha most kellene szavazni, most is támogatná a Jobbik frakciója. Nem a kerítés meglétével van bajunk, hanem a költségvetésével, a közpénzek pazarló felhasználásával. Ugyanis ez nem azt jelenti, hogy a szükséges költségek sokszorosát felemésztheti egy ilyen beruházás, ez pedig egy ilyen dögkeselyű-, hiéna-, gátlástalan mentalitás, hogy az emberek bizalmával, a nemzeti, adott esetben a nemzetközi bizalommal, ha nem is a nemzetközi politikai szereplők, de több más ország választópolgárainak, emberi közösségeinek növekvő bizalmával visszaélve herdálják el tízmilliárd szám az adófizetők pénzét. Három hónap titkolózás után ‑ közbeszerzési törvény nélkül is megy ez a titkolózás ‑ adták ki azokat az adatokat, azokat az elszámolásokat, tisztelt képviselőtársaim, amiből vagy a lopásgyanús túlárazások, vagy a teljes káosz bontakozik ki. Hogy mire vezet az, ha közbeszerzési eljárások nélkül szereznek be anyagokat, még egy ilyen fontos beruházásnál is, mint a kerítésépítés, arra hangozzék el itt néhány példa.

A körülbelül bruttó 600 forintos NATO pengés drótot 2800 forintért is meg tudták venni. Az egyébként 300-400 forintos láthatósági mellényeket 2400 forintért is meg tudták venni. Képesek voltak 350 darab lakatra 1 millió 200 ezret kifizetni. Előre nem tervezett költségekre ‑ hogy egy nagyobb tételt is mondjak ‑ 500 milliót, egészen elképesztő gyenge alábontással. Egy korábbi kérdésemre azt válaszolták, hogy katonai sátrakat nem kell beszerezni, mert a honvédség raktáraiban rendelkezésre áll. Aztán kiderült, hogy 84 milliót erre is sikerült valahogy eltapsolni. A legjobbkocsma.hu-ról rendeltek 5,5 millió forintért szervizautót. Tetszik érteni? A leg­jobb­kocsma.hu-ról.

Aztán tovább is van, mondom még. Vezeték nélküli távközléssel foglalkozó cégtől rendeltek segédanyagokat, eszközöket. A drótfonat, dróthuzal, illetőleg a pengés drót mennyiségét hol tonnában, hol folyóméterben vagy kilométerben, hol pedig tekercs­darabszámban határozták meg, hogy az egyszerű ellenzéki képviselő a lehető legnehezebben tudja követni ezeket az elszámolásokat.

Sok helyen nem írták oda, hogy pontosan milyen mennyiségről volt szó. Bérleti konstrukció után nem írták oda a bérlet időtartamát, a hónapra, napra levetített pontos bérleti időszakot. Maximum 5-6 millió forintért megvásárolható cölöpverő gépeket megvettek 30 millió forintos darabáron. Hármat megvettek 90 millióért, majd egy másik tételsoron lehet látni, hogy hatot béreltek 30 millióért. Hát akkor most a bérlet érte volna meg jobban, vagy az adásvétel érte volna meg jobban? Valószínűleg egyébként a bérlet, hiszen aligha hiszem, hogy kerítésépítésen túl tömegesen kell cölöpverő gépeket használni. Látják, tisztelt képviselőtársaim? Idevezet az, ha törvényi vagy parlamenti bizottsági felhatalmazással nem kell közbeszerzési eljárásokat lefolytatni, ezért vannak nagyon súlyos kétségeink a kivételi köröket illetően.

Megjegyzem, tekintettel arra, hogy a Jobbik számára is fontos az innováció és a kutatás-fejlesztés, ezért az erre vonatkozó kivételi körbe sorolást, minden rossz érzésünk, rossz tapasztalatunk, az előbb említett kerítésépítéssel kapcsolatos nagyon súlyos, sokmilliárdos visszaélések ellenére el tudjuk fogadni, nem akarunk a kutatás-fejlesztés és az innováció kerékkötőjévé válni.

El tudjuk azt is fogadni, hogy bizonyos uniós forrásokat költsünk el értelmes célokra, ne kössük meg a kezünket, ne váljunk saját magunk ellenségévé a tekintetben, hogy ezek a pénzek beragadjanak. Bár attól tartok, hogy itt nemcsak arról van szó, hogy hívjuk le maximálisan, amennyire csak lehet, ezeket a forrásokat, hanem félünk, hogy ez sok esetben megint lopásokkal, köztörvényes bűncselekményekkel fog járni.

De hogy egy nagyon fontos kivételi szabályt is említsek, háttérbeszélgetések során itt az ülésteremben pár perccel ezelőtt már említettem államtitkár úrnak és szakértő uraknak is, ami viszont nagyon fontos a magyar agrárium számára, az a vidékfejlesztési program 50 százalékos mértéket nem meghaladó pályázataival kapcsolatos. Jelen pillanatban úgy néz ki a helyzet, hogy nettó 25 millió forintos ‑ nevezzük csak így egyszerűen ‑ agrártámogatás esetén nincs közbeszerzési kötelezettség. 25 és 100 millió forint között most már a négy ajánlattevős közvetlen meghívásos rendszer van ‑ pontosabban szólva, ugye, ez nem meghívásos eljárás, az teljesen más ‑, az ajánlattételi felhívás közvetlen megküldésével induló eljárás, korábban három, most már négy ajánlattevő részére kell azt november 1-jétől megküldeni, és 100 millió forint fölött van a nyílt hirdetményes eljárás, ha jól értelmezem a jelenlegi jogszabályrengeteget.

Egyrészt ezt egyszerűsíteni kellene, másrészt pedig gondoljanak bele abba, hogy ha ezt így hagyjuk, és a kivételeket ilyen irányban, ilyen értelemben teljesen életszerűen, ésszerűen nem bővítjük és nem módosítjuk így a törvényt, akkor, ha most egy egyszerű parasztgazda, egy mezőgazdasági kis- vagy közepes vállalkozó, mert róluk beszélek ‑ nem a simicskákról, nem az oligarchákról, a mezőgazdasági kkv-król, ha úgy tetszik ‑, megnyernek 25 millió 200 ezer forint nettó értéken, mondjuk, egy gépbeszerzést, esetleg egy telepítési pályázatot vagy bármilyen árubeszerzést vagy szolgáltatás megrendelését, ne adj’ isten, építési beruházással kapcsolatos támogatási pénzt, akkor közbeszerzési kötelezettségük keletkezik. Ez még az ajánlattételi felhívás közvetlen megküldésével induló eljárásoknál is problémás, mert szakértelmük nyilván nincs, nem ez a dolga egy mezőgazdasági vállalkozónak, egy parasztembernek, hogy papírokat tologasson, meg közbeszerzési eljárásokat folytasson le, hanem hogy termeljen, dolgozzon ‑ ebben nem akadályozni, hanem segíteni kellene őt ‑, ha pedig még hirdetményes eljárási kötelezettség merül fel, az annál rosszabb, mert számos pluszköltséggel és pluszadminisztrációval is jár.

Éppen ezért azt javaslom, hogy fontoljuk meg ‑ fontolják meg önök, hiszen önöknél van jelen pillanatban a parlamenti többség ‑, hogy a mezőgazdasági kis- és középvállalkozások esetében a vidékfejlesztési program forrásainál kizárólag csak az 50 százalékot meghaladó mértékű támogatási intenzitás esetén legyen bármifajta közbeszerzési kötelezettség. Tehát nemcsak azért fontos, mert ez kivételesen ritka, hanem azért is, mert gondoljanak abba bele, ha valaki fele vagy több mint fele mértékben a saját pénzét teszi bele egy fejlesztésbe, akkor könnyen belátható, hogy nem jogszerű és nem okszerű az, hogy ő még közbeszerzési eljárást is folytasson le felerészt vagy nagyobb részt a saját pénzének az elköltése érdekében, hiszen ezen felállásban a támogatás mértéke legjobb esetben 50 százalék, leggyakrabban pedig 50 százalék alatti. Tehát vagy a támogatás intenzitásához, a támogatás mértékéhez kössük a közbeszerzési kötelezettséget ‑ eddig ez egyébként jól működött. Tehát nem mindig kellene a szemétbe dobni a régi szabályokat, mert ez eddig megnyugtatóan működött, nem váltott ki semmilyen felháborodást vagy nagyobb mértékű felháborodást a mezőgazdasági vállalkozások körében.

Adott esetben azon is el lehet gondolkodni, hogy ha önök kötik az ebet a karóhoz ‑ bár remélem, hogy ezúttal nem fogják, és győzedelmeskedik a józan ész ‑, hogy bizonyos értékhatárhoz kötjük mindezt, és nemcsak a támogatás intenzitása, hanem, ha önök ragaszkodnak hozzá, akkor az értékhatár is számít, ez esetben a 25 milliósnál lényegesen magasabb értékhatárt javaslok. De ha egy csapásra, egy tollvonással, egy huszárvágással ezt meg akarjuk oldani, akkor sokkal jobb lenne, sokkal egyszerűbb és átláthatóbb lenne a támogatás intenzitásához, a támogatás mértékéhez kötni a mezőgazdasági kis- és középvállalkozások ez irányú közbeszerzési kötelezettségét. És nemcsak azért használom a „mezőgazdasági kis- és középvállalkozás” kifejezést, mert az én választókerületem egy tradicionális agrárvidék, az emberek nagy része a földből, a mezőgazdaságból él, hanem azért is, mert a vidékfejlesztési programon belül természetesen vannak másfajta pályázatok is.

(15.10)

Hangsúlyozom ezúttal is, hogy e tekintetben nem az önkormányzati vagy egyéb ajánlatkérőkről, hanem az uniós forrásokat megnyert mezőgazdasági vállalkozókról, a szó klasszikus és nemes értelmében vett parasztemberekről beszélek, akik vért fognak izzadni e közbeszerzési kötelezettséggel, sőt, a leggyakrabban ebben az esetben már pályázni sem fognak, vagy a meglévő pályázati összeget nem fogják lehívni, mert nem fognak tudni eligazodni ebben a jogszabályerdőben, és jogosan fognak felháborodni azon, hogy ha ők teszik bele a források nagyobb részét egy fejlesztésbe, akkor miért kötelezik őket plusz egy ilyen rendkívül nehéz, számukra átláthatatlan eljárásra vagy eljárási rendbe.

Éppen ezért annak a megfontolását kérem önöktől, hogy ebben a tekintetben egy kizárólag a támogatás intenzitásán, a támogatás mértékén alapuló kivételi szabályt állítsunk fel. Megint hangsúlyozom, és ezt húzzuk alá két vonallal a ferdítések meg a butaságok elkerülése végett, hogy ezzel nem az oligarchákat, nem a nagybirtokosokat, hanem döntő mértékben a mezőgazdasági kis- és középvállalkozókat kívánja kedvező helyzetbe hozni a Jobbik. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 10 2015.11.17. 5:14  9-12

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Lassan háromszáz hete vannak kormányon, mégis képtelenek rendet tenni. Tudom azt, államtitkár úr, hogy ön a válaszában valószínűleg meg fogja említeni, hogy az utóbbi években 3 ezer új rendőrt avattak ‑ de az utóbbi időben több államtitkári eskütétel volt, mint rendőri eskütétel; ennyit a belső arányokról ‑, el fogja mondani, hogy a büntető törvénykönyvet hányszor és hogyan szigorították, ezeket hogyan szavazta vagy nem szavazta meg a Jobbik, de azt soha nem teszi hozzá, hogy mindig csempésztek bele olyan javaslatokat, amelyek a mi programunkkal és értékrendünkkel, valamint a nemzet érdekével kevésbé voltak összeegyeztethetők, ezért borítékolható volt a válaszunk, és aztán önök erre tudnak hivatkozni. De úgy gondolom, léteznek olyan statisztikák is, tisztelt államtitkár úr, amelyek az önök kijelentéseit, az önök állításait tételesen megcáfolják.

Engedje meg, hogy egy Heves megyei kistelepülésen nemrég készített bűnügyi statisztikát, bűnügyi felmérést említsek meg itt a teljes nyilvánosság előtt, amely az emberek valódi megkérdezésén alapul. Ebből, tisztelt államtitkár úr, az derül ki, hogy azon a Heves megyei kistelepülésen ‑ Átányról van szó egyébként, hogy konkrétumokat is mondjak ‑ 16 százalék mondta azt, hogy valamilyen bűncselekmény áldozatává vált ő vagy valaki a háztartásában. Minden második embernek lopták el a biciklijét vagy kismotorját, minden harmadik embernek ellopták valamelyik haszonállatát már legalább egyszer, minden negyedikhez betörtek már, és valamilyen nagyobb értéket vittek el a házából, 20 százalékukat fenyegették vagy zsarolták meg korábban, és 15 százalék vált különböző szélhámosok áldozatává. Ezek után azt mondani, hogy északon vagy keleten rend van, meglehetősen nagy túlzás és a választók megtévesztése, a választók becsapása.

De hogy ne csak különböző vagyon elleni, illetve kevésbé vagy közepesen súlyos bűncselekményekről beszéljek, álljon itt két konkrét közelmúltbeli nagyon szomorú és tragikus eset, két kettős gyilkosság, tisztelt államtitkár úr. Az egyik a Mendéhez közeli Puszta­szentistvánon történt. Két hetven év feletti, tisztes idős embert gyilkoltak meg, a nénit szíven szúrták, a bácsit pedig addig kínozták, amíg el nem mondta, hogy a megtakarított, a házban elrejtett pénzüket hol találják meg az elkövetők. Állítólag annak lehettek az áldozatai, hogy elkezdték a kis házuk felújítását, egy élet munkájával összekuporgatott pénzükből megkezdték a kis ház felújítását. Valószínűleg ez kelthette fel az elkövető vagy az elkövetők érdeklődését, azt gondolták, hogy jelentős mennyiségű pénze lehet otthon annak, aki egy házfelújításba tud ma Magyarországon belekezdeni.

Aztán ott van a másik eset, az érdi kettős gyilkosság, ahol a sértettek szintén hetven év felettiek, egészségi állapotuk, életkoruk miatt védekezésre vagy képtelenek, vagy kevésbé alkalmasak már. Méhészkedéssel foglalkoztak. Valószínűleg valahogy kiderülhetett, hogy nemrég erdélyi iskoláknak tíz laptopot és öt vetítőt adtak ajándékba. Az elkövetők, a bűnözők azt gondolták, hogy akkor itt is bőven van pénz, érdemes rájuk törni és brutális kegyetlenséggel meggyilkolni ezeket a szerencsétlen idős embereket.

És tudja, államtitkár úr, nem csak az életellenes cselekmények kapcsán vannak erős kritikai észrevételeink, hanem azt kell látnunk, hogy ezen túlmenően a fiatalok körében az olcsó kábítószer is pusztít, és az olcsó kábítószer hatása alatt vagy bűncselekmények áldozataivá válnak, például a fiatal hölgyek, vagy súlyos bűncselekményeket követnek el mások sérelmére. Itt tudnám említeni a kora nyári tiszabezdédi gyilkosságot is, ahol még a mai napig is csak egyetlen elkövető van előzetesben, a többiek pedig szabadlábon várják azt, hogy esetleg jó eséllyel meg is ússzák a büntetőjogi felelősségre vonást.

És tudja, tisztelt államtitkár úr, én magam igencsak elmélyedtem az uzsora-bűncselekmények körülményeinek feltárásában és az olcsó kábítószer terjesztésében, és mindig azt láttam ‑ de az önök politikustársai, képviselői is négyszemközti beszélgetések alkalmával heves bólogatások közepette elismerik ezeket a problémákat ‑, hogy ha egy 10-15 ezres kisvárosban valaki néhányszor fölkeres bizonyos szórakozóhelyeket, akkor fel tudja térképezni, hogy meghatározott bűnözők hol, milyen anyagot, kinek, milyen módszerrel árulnak. Ezt mindenki tudja helyben, csak éppen a rendőrség figyelmét kerüli el.

Három feltételezés lehetséges, tisztelt államtitkár úr, ezzel kapcsolatban. Az egyik a totális szakmai alkalmatlanság, a másik az, hogy a rendőrök a vamzerpolitikát félreértelmezik, és pitiáner bűnözőknek pitiáner információkért kvázi fedettnyomozói státust biztosítanak, ezért úszhatnak meg mindent, a harmadik pedig az, hogy bizony sok esetben korrupció is felmerülhet, és vajazzák azokat a rendőröket, akik adott esetben szemet hunynak ilyen bűncselekmények sorozatos elkövetése fölött.

Tehát a közbizalmat, a köznyugalmat sértő bűncselekményektől az élet elleni bűncselekményekig, a kábítószer-terjesztésig, az uzsora-bűncselek­ménye­kig nincs rend ebben az országban, államtitkár úr. Ha mi meg fogjuk kapni a megfelelő közbizalmat, akkor mi nem statisztikákat, hanem közbiztonságot fogunk javítani. Bebizonyítottuk már ezt úgy is, hogy 2010-12 között több javaslatot nyújtottunk be, mint 2006 és 2010 között az akkori kormánypártok és ellenzék együttvéve. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 67 2015.11.30. 3:14  66-72

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A parlament 2013-ban fogadta el a nemzeti drogellenes stratégiát. Számos hibája ellenére a Jobbik is előrelépésként tekintett erre a stratégiára, csakhogy már tavaly bekövetkezett az első mulasztás: nem készítették el a vonatkozó cselekvési tervet. Állítólag zajlottak, zajlanak szakmai viták ‑ erről éppen pont a szakemberek nem tudnak semmit. Talán már lehet, hogy a kormány is tárgyalta. Nem lehet arról sem tudni, hogy ez a cselekvési terv milyen kidolgozottsági fázisban van.

Hogy milyen nagy szükség lenne nemcsak tervekre, hanem valós cselekvésekre is, azt a következő lesújtó számok is alátámasztják. Az Európai Drogmonitorozó Intézet idén nyáron közzétett jelentése szerint 2007-2013 között hazánkban 50 százalékkal nőtt a drogfogyasztók száma. Ezzel gyakorlatilag egybecseng a Nemzeti Drog Fókuszpont jelentése is, amely az elmúlt 5 évben meredeken emelkedő számú fogyasztót regisztrált, és 2006-ot követően tavaly érte el a legmagasabb számot hazánkban a drogfogyasztók aránya.

2014-ben 6509 regisztrált kábítószeres bűncselekményhez 6078 elkövető járult, tehát 6078-an követték el ezt a töméntelen mennyiségű bűncselekményt. Az elkövetők több mint 75 százaléka 30 év alatti, éppen ezért kiemelten érdemes foglalkozni, sőt, kell is foglalkozni ezen probléma tárgyalása során a fiatalokkal.

Más felmérések arra mutatnak rá, hogy a 15-17 év közötti középiskolai diákok legalább 20 százaléka próbálta már ki a kannabiszt, ennél jóval többen kezdték el fogyasztani a kannabisznál jóval veszélyesebb herbált és kristályt, amely gyakorlatilag sok esetben a dílerek által sem ismert összetételű, sokszor az utolsó pillanatban felütik különböző altatókkal, erős nyugtatókkal, és lényegében a kereskedők sem tudják, hogy mit adnak el a fogyasztóiknak. Ennek már egyszeri használata is nemcsak függőséget, hanem maradandó idegrendszeri károsodást okozhat, és ezen kábítószerek, dizájnerdrogok hatása alatt rendkívüli mértékben megnövekszik az erőszakos, életellenes, testi épség elleni bűncselekmények száma is.

Fontos kiemelni azt is, hogy 2014-ben kábítószer hatása alatt 4687 bűncselekményt követtek el Magyarországon. Ez nem a fogyasztók, az echte visszaélés kábítószerrel című bűncselekményt elkövetők száma, hanem azok aránya, akik a drog megszerzése érdekében követnek el akár élet elleni, akár vagyon elleni bűncselekményeket, akár a kábítószer hatása alatt bármilyen más egyéb bűncselekményre vetemednek. Ezeknek a bűncselekményeknek a köre rendkívül széles, például a közlekedés rendjét sértő, közlekedés biztonságát veszélyeztető cselekmények is ebbe a körbe tartoznak.

Ez a probléma az egész társadalmat sújtja, származástól teljesen függetlenül, ugyanakkor engedjék meg, hogy kiemeljem Forgách István cigányügyi szakértő tanulmányának egyik részletét, amikor azt mondta, hogy szombat délután fél 5 van, jelen pillanatban Borsod megyében legalább 300 cigány fiatal gondolkozik azon, hogy hogyan, miből fogja megszerezni a kábítószerre valót.

Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy a cigányság, mint a magyarság érdekében kérdezem, hogy mit kívánnak tenni ezen bűncselekményfajták felszámolása érdekében, hogyan kívánják visszaszorítani az egyre inkább elharapózó kábítószeres bűnözést. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Várom mellébeszélésektől mentes, érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 71 2015.11.30. 1:08  66-72

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Államtitkár Úr! Válaszát nem tudom elfogadni, bár nagyon szerettem volna, törekedtem rá, de mégsem tudtam erre rávenni magam. Mégpedig azért, mert a cselekvési terv kidolgozásával adósok maradtak; a kábítószer-üldözéshez szükséges forrásokat ahelyett, hogy növelnék, csökkentik. A rendőrség számára nem adottak az eszközök a bűnözők elfogásához.

Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor egy kisvárosban szinte mindenki tudja, hogy a dílerek, a nepperek hol, mikor, kinek milyen anyagot és mennyiért árulnak, és ezt pont a rendőrség nem tudja, akkor az kérdéseket és gyanakvást vet fel. Távol áll tőlem, hogy a déli határokon vitézül helytálló rendőrökbe bele akarnék szállni, de itt vagy szakmai vagy eszközrendszerbeli vagy egyéb problémák merülnek fel. Ez a probléma, a dizájnerdrogok problémája főleg a fiatalokat sújtja. Jóval olcsóbban besze­rezhető, mint a jó minőségű alkohol, éppen ezért fillérekből gyakorlatilag bekábulnak a fiatalok, maradandó károsodásokat elszenvedve, sokszor egy egész életpályát derékba törve.

Úgyhogy ezeket a válaszokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ezeket az anderseni mesébe illő válaszokat éppen ezért nem tudom elfogadni. Nem szavakra, hanem tettekre lenne végre szükség. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 240 2015.11.30. 2:08  231-240

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem ártana tisztázni azt, hogy kik a menekültek és kik a bevándorlók ebben a kérdésben. Onnantól számítva, hogy valaki egy háborús övezetből elmenekülve az első nem háborús, hanem békés országot eléri, nem menekült, hanem bevándorló vagy éppen betolakodó; onnantól kezdve nem az életösztön, a túlélés ösztöne hajtja, hanem a nyugat-európai szociális rendszerek kiszipolyozása iránti olthatatlan vágy. Azért ezt tegyük így ebben a formában tisztába, mert fogalomzavaros a vita, tehát itt alapfogalmak nincsenek rendbe téve, nincsenek tisztázva. A bevándorlók 80 százaléka nem is háborús övezetből jön. Azért ezek a számok is elgondolkoztatóak, ezek az arányok.

Másrészt pedig mindenki vésse az emlékezetébe igen-igen erőteljesen, hogy ennek a problémának a legelejénél tartunk. Látható, hogy ötszázezer és egymillió közötti létszámú bevándorló mekkora problémákat okoz az egész kontinensnek. Mi lesz akkor, hogyha a Közel-Keletről ennek a létszámnak a többszöröse, illetőleg Fekete-Afrikából milliós, tízmilliós nagyságrendű tömegek indulnak útra? Gyakorlatilag ez a kontinens össze fog roppanni.

Éppen ezért, ha nem is csírájában, mert csírájában már nem sikerül elfojtani, most kellene megfogni ezt a problémát. Ezért lenne szükség arra a népakarat kiteljesítésének jegyében, hogy országos ügydöntő népszavazásra kerülhessen sor. Ez egy valódi, erős eszköz, és pontosan a kormányt szeretnénk azzal segíteni, a mindenkori kormányt, mert jelen pillanatban a Fidesz-KDNP-kormánynak lenne a legerősebb kard a kezében akkor, hogyha egy érvényes és eredményes népszavazás lenne emögött, mert abban biztos vagyok, hogy a kettőszázezer aláírás nagyon hamar összegyűlne. Abban is biztos vagyok, hogy négymilliótól többen mennének el. Abban is biztosak lehetünk, hogy elsöprő többségben elutasítanák a visszatoloncolást és a kvóta jogcímén ideérkező bevándorlók erőszakos betelepítését.

Egy hatalmas sikert lehetne aratni, kormányokon átívelően rendezhetnénk ezt a kérdést. Az európai polgári kezdeményezés az európai sóhivatal egyik altípusa, ha pedig az európai bírósági kérelemmel elkéstek (Az elnök csenget.), akkor gyakorlatilag nem is marad más megoldás, mint az, hogy támogassák ezt a javaslatot.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 46 2015.12.14. 2:20  39-50

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Számos erkölcsi és filozófiai kérdést vet fel ez a javaslat, annál is inkább, hiszen Magyarországon ma úgy áll a helyzet, hogy sok esetben a rendőrség nem képes megvédeni a magyar állampolgárokat, nagyobb részben önhibáján kívül, de természetesen szakmai problémák azért felmerülnek. Nem arról van szó, hogy minden személy mellé vagy minden ház elé rendőrt kellene állítani, ez nyilvánvalóan lehetetlen lenne még egy sokkal jobb állapotú országban is, hanem arról van szó, hogy mit tehet az állampolgár az őt ért jogtalan támadásokkal szemben, akár őt vagy mást érő életveszély és testi épség vonatkozásában vagy a vagyona elleni támadás esetén.

Ha a rendőrség nem tudja megvédeni, akkor az államnak más eszközöket kellene foganatosítani vagy rendszeresíteni, ugyanakkor az állam feloszlatja vagy megtesz mindent annak érdekében, hogy feloszlassa azokat a szervezeteket, amelyek a közbiztonság javításában bizonyítottan hatékonyan lennének képesek közreműködni. Akkor mi marad, tisztelt képviselőtársaim? Mi az állam elvárása? Mi a kormány elképzelése? Kötözzük le magunkat az íróasztalunkhoz, előtte még tegyünk le az asztalra egy borotvaéles kést, és akkor várjuk azt, hogy sorsunk beteljesedik oly módon, hogy az éppen arra járó bűnöző majd el is vágja a torkunkat? Ez nyilvánvalóan nem járható út, nyilvánvaló, hogy az embereknek meg kell adni a valódi jogos védelem lehetőségét. És azért sem igaz az, amit Répássy képviselő úr elmond, mert az egy téves értelmezésen alapul, a bizottságban is lefolytattuk már ezt a vitát, hiszen amiről ön beszél, tisztelt képviselő úr, az az elkövetés időpontjához, helyszínéhez, az elkövetők számához és az elkövetéshez használt eszközökhöz igazodik. Az, amiről ön beszél, amikor eleve egy jogtalan behatolást az élet ellen irányuló támadásként kell értelmezni, este tíz és reggel hat óra között igaz, akkor igaz, ha legalább hárman támadják meg a sértettet, akkor igaz, ha fegyveresen vagy felfegyverkezve, vagy éppen a lakóházába mennek be. Na most, mi történik akkor, ha más helyszínen, más időpontban, más elkövetői létszámmal, más elkövetési körülmények között éri jogtalan támadás a magyar állampolgárokat?

Nagyon kevés olyan eset van, amikor azt mondjuk (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy az amerikai példa a követendő; ez esetben azt mondjuk, hogy igenis az amerikai példa lenne a követendő. Minden kárt (Az elnök ismét csenget.), veszélyt és kockázatot a bűnöző viseljen ‑ nehogy már a magát megvédő magyar állampolgárnak kelljen előzetes letartóztatásba kerülnie, többéves börtönbüntetéstől tartania! Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 110 2015.12.14. 9:11  99-116

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Kezdjük onnan, hogy a néhány hete elfogadott közbeszerzési törvényről sokat elárul önmagában már az is, hogy még a hatálybalépése előtt benyújtották ezt a módosító indítványt. Akkor is jeleztük az eredeti, a nagy törvényjavaslattal kapcsolatos aggályainkat; ezeknek egy kisebb, kevésbé jelentős részét megszívlelték, be is építették a törvényjavaslatba, illetve az elfogadott szövegbe, viszont az igazán lényeges, érdemi, nagy ívű módosító indítványainkat szokás szerint lesöpörték. Ez talán sokat elárul annak a javaslatnak az elkészítési módjáról, a lefolytatott egyeztetésekről, hogy ilyen korán, idejekorán módosítani kellett.

Ami pedig szorosabb értelemben véve ezt a javaslatot illeti, azért kicsit pontosítani szükséges néhány lényeges gondolatot. Az egyik az, hogy önmagában nem tartjuk ördögtől valónak azt, ha bizonyos kivételi szabályokat fogalmazunk meg egy adott törvényben ‑ jelen esetben ez a közbeszerzési törvényre vonatkozik ‑, bár azt az emlékezetem szerint 7 kivételi kört, 7 kivételi szabályt azért kicsit túlzottnak, eltúlzottnak és erősnek tartjuk, de adott esetben uniós források felhasználása érdekében felmerülhetnek olyan érdekek, amelyek amellett szólnak, hogy a források felhasználhatósága azt kívánja meg, hogy bizonyos könnyítéseket tegyünk. De nem biztos, hogy mondjuk, a nagy iparosítási célú beruházások idetartoznak, nem biztos, hogy bizonyos állami támogatásokkal kapcsolatos kivételi körök vég nélkül, felső határ, plafon nélkül, akár több tízmilliárdos nagyságrendben ebbe a körbe tartoznak, és komoly vitánk volt az általános vita során, és akkor azt jelezte, hogy itt a mezőgazdasági kis- és középvállalkozókat érintő szabály vonatkozásában biztos lehet találni egy közös metszéspontot, egy közös nevezőre lehet jutni, amely Brüsszelnek is megfelel, a korrupció visszaszorításának fontos szempontját is szolgálja, meg egyébként a gazdák érdekeiben is áll.

Itt arról van szó ‑ hogy esetleg a közbeszerzésben kevésbé jártasak is értsék ‑, hogy lehetőség szerint az olyan támogatások esetén, ahol a támogatás mértéke az 50 százalékot nem haladja meg ‑ tehát vagy pont 50 százalékos, vagy az alatti mértékű ‑, és egy bizonyos összeghatárt nem halad meg, abban az esetben ne legyen kötelező közbeszerzési eljárást lefolytatni. Sajnos mind az általános vita kapcsán, mind pedig a TAB-hoz benyújtott, már módosított indítványunk, a módosított módosító indítványunk esetében mind az ötpárti egyeztetés során lepattantak ezek az érvek. Önök valóban nagyon kulturáltan, sportszerűen végighallgatták ezeket, valóban folyt egy érdemi vita, nem egy látszatvita, hanem egy tényleges érdemi vita, de önök valamilyen külső vagy belső sugalmazásra mégis amellett maradtak, hogy jó az, hogy a vidékfejlesztési program esetében a 25 millió forintot meghaladó támogatási összeg elnyerésekor legyen kötelező a közbeszerzési eljárás.

(16.10)

Akkor elmondtam azt és most is megismétlem, hogy a mezőgazdasági szegmensben ez milyen komoly problémákat fog okozni. Komoly problémákat fog okozni azért, mert még az önök kigyűjtése szerint is, ha jól tudom, több ezer eljárás lesz majd a 2007-13 közötti időszakot alapul véve, amely ezen szabály esetén közbeszerzési kötelezettség, eljárási kötelezettség alá fog tartozni. Erre a magyar gazdák - le­gyenek azok egyéni vállalkozók vagy társas vállalkozási formában űzik ezt a tevékenységet ‑ nincsenek fölkészülve, nincsenek meg a személyi feltételek, nincsenek meg a tárgyi feltételek, rettenetesen meg fogja bonyolítani ezeket az eljárásokat.

Sok esetben a közbeszerzési bonyolító szó szerint azt csinálja, hogy bonyolítja az eljárást, tehát egyre bonyolultabbá és zűrzavarosabbá teszi ahelyett, hogy a szó eredeti és nemes értelmében véve megkönnyítené a megbízója feladatait. Másrészt pedig úgy gondoljuk, hogy ha bizonyos kivételi körök esetén az általunk vitatott és nem vitatott esetkörökre is vonatkozik, akár több tízmilliárdos értékben is lehetséges kivételi szabályt megfogalmazni, akkor biztosak vagyunk abban, hogy a korrupció elleni harc nem akkor fog elvérezni, ha a mezőgazdasági kis- és középvállalkozásoknak megfelelő határok között, megfelelő keretek közé szorítva könnyítéseket adunk.

Konkrétan az a javaslat hangzott el, hogy konjunktív feltételként határozzuk meg az adott összeget, egy adott összegszerűséget és azt, hogy a támogatás intenzitása az 50 százalékot ne haladja meg. Ez lényeges, mert lesznek olyan vidékfejlesztési programok, ahol 60 vagy 70 százalékos támogatási intenzitás a valószínű, akár kollektív beruházások, akár más pályázatok esetén. Akkor azt mondtuk, hogy a legrosszabb ‑ ez volt, ha úgy tetszik, a legerősebb javaslatunk ‑, hogy a százmillió forintos támogatási összeg és az 50 százalékot meg nem haladó mérték legyen a plafon, de már egyébként az 50 milliós értéket is elfogadhatónak tartottuk volna. Ha a kettő együtt megvalósul, akkor az adott beruházáshoz ne kötődjön közbeszerzési kötelezettség.

Ez szolgálta volna a gazdatársadalom érdekeit is. Ezáltal senkire nem lehetett volna azt mondani, hogy az oligarchákat támogatja, egy oligarcha 50 vagy 100 milliós támogatási összegnél jóval nagyobb támogatási összegekből gazdálkodik, jóval nagyobb támogatásokat nyer el, és ez természetesen tartozzon is közbeszerzési kötelezettség alá. Tehát egyrészt az összeg, az összegszerűség, a támogatási intenzitás mértéke kellő garanciát nyújtott volna akár a politikai, akár a szakmai vagy éppen a brüsszeli támadások elkerülésére.

Ugyanakkor azzal is szembesülni kell, hogy a való világban a gyakorlatban sok esetben egy mezőgazdasági beruházás nem úgy történik, hogy egy külső kivitelező céget bíznak meg vele, például adott esetben egy ültetvénytelepítés esetén megveszik a gazdák az anyagot, és kézi vagy gépi munkával ezt bedolgozzák. Így az egyszerűbb, így az észszerűbb, így a logikus. Ha erre egy külső céget bíznak meg, lehet, hogy bizonyos érdekkörök jól járnak majd azzal akár ebben a szegmensben is, hogy kivitelezés céljából létrejönnek, el fogja húzni időben, és sokkal drágább lesz az adott beruházás, mint ha a gazdák saját kézi vagy gépi munkaerővel valósítanák meg. Mondhatnék még jó pár példát, de talán ez kellőképpen megvilágítja a valóságot.

Egyszerűen valahol nem lehet a közbeszerzés nyelvére konvertálni, lefordítani az adott beruházás összegét, az adott beruházás jellegét. Lehet azt mondani, régi kifejezéssel élve, hogy részekre bontás. Tíz éve azt mondtuk, hogy a részekre bontás tilalmának kijátszásával, az összeszámítási szabályok rugalmas, megengedő alkalmazásával mégis marad mozgástér ebben az esetkörben is, hiszen ebben az esetben részekre lehet bontani bizonyos szabályok mentén a beruházásokat, és egyenként, ha ez a 25 millió forintot nem haladja meg, akkor mégsem lesz majd közbeszerzési kötelezettség.

Államtitkár úr, ebben az a veszélyes, hogy Brüsszel vagy éppen egy támogató hatóság sokkal könnyebben bele tud kapaszkodni, és sok esetben jogértelmezési kérdéssé fog az válni, hogy mi tartozik, mi számítható egybe, mi az, amit külön lehet venni, mi az, amit részekre lehet bontani. Ebben sokkal több veszélyforrás van, a gyakorlat azt már az elmúlt tíz évben megmutatta, hogy az összeszámítás szabályainál nagyon sok közbeszerzés elvérzik, nagyon-nagyon sok gyakorlati probléma merül fel. Önök mégis azt a kiskaput vagy ha úgy tetszik, nagykaput nyitják meg, hogy a szokásos magyaros leleménnyel majd próbálják az adott kedvezményezettek, jelen esetben a közbeszerzési eljárás ajánlatkérői, a gazdák megoldják, hogy minél ritkább esetben kerüljön sor közbeszerzésekre.

Ha pedig azt az érvüket tartják, amiben van igazság, hogy a túlárazások ‑ például a gépbeszerzéseknél ‑ problémát jelentettek, és a brüsszeli ellenőrzések ezt folyamatosan föltárták, akkor lám, jó lenne megfontolni a Jobbiknak azt a régi javaslatát, mert már 2010-11-ben elmondtuk, hogy akkor pedig az adott beszerzés tárgyához igazodóan, legyen az szolgáltatásmegrendelés, árubeszerzés, építés, talán az építés a legkönnyebb, nevezzük egyszerűen átfogóan úgy, hogy valamifajta fajlagos költséghatárokat, költségkorlátokat kellene fölállítani, ami fölött nem lehet költségvetést tervezni, és akkor levágtuk a sárkány fejét. Akkor nem lehet túlárazni, túlköltségelni, és meg tudjuk oldani úgy is, hogy nem feltétlenül közbeszereztetjük, nem írunk ki közbeszerzést az adott beruházáshoz.

Három egyező tárgyú ajánlat vagy akár több, akár öt vagy ennél is nagyobb számú, egyező tárgyú árajánlat bekérésével tökéletesen eleget tennénk a brüsszeli kívánalmaknak, és azt kívánom most, hogy ne legyen igazam, amikor azt mondom, hogy lehet, hogy legkésőbb egy év múlva itt fogunk újra ülni, állni meg egymással vitatkozni, amikor módosítani kell majd emiatt a közbeszerzési törvényt, mert a következő egy év gyakorlata, nagyon tartok attól, hogy azt fogja megvilágítani, arra fog rámutatni, hogy ez így, ebben a formában nem lesz működőképes, és könnyíteni, lazítani kell ezen a szabályozáson.

Még egy 13 plusz 1‑edik vagy n plusz 1‑edik érv: az 50 százalékot meg nem haladó támogatásintenzitás nagyon fontos, mert itt arról is szó van, hogy az adott mezőgazdasági vállalkozó felerészben vagy akár több mint felerészben a saját pénzét teszi bele ebbe a projektbe, nem uniós forrást használ fel, a saját megtakarítását vagy éppen hitelét, épp emiatt is indokolt, hogy ezáltal is megkönnyítsük az életüket, a gazdálkodásukat és a mezőgazdaság ilyen irányú fejlődését elősegítsük. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 248 2016.02.29. 5:13  247-258

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az újra erősödő migrációs hullám kifejezetten sürgőssé, mi több, halaszthatatlanná teszi, illetve tenné azt, hogyha a kormánypárti képviselők is úgy akarnák, hogy ezzel a határozati javaslattal érdemben foglalkozzunk, sőt a parlamenti munkával mielőbb végezve hozzálássunk a határőrség valódi, fizikai értelemben vett újralétrehozásához, felállításához.

Eleve nagy hiba volt, hogy a Fidesz és az MSZP koprodukcióban 2007-2008 tájékán megszüntette ezt a fegyveres testületet. Igaz, hogy akkor még nem lehetett számolni azzal, hogy 2015-re, ’16-ra mekkora migrációs hullám vagy nyomás nehezedik az országra, ez ugyan igaz, de a legtöbb uniós tagállamban működik ez a fegyveres testület, sok esetben még rendőrség, csendőrség és egyéb rendfenntartó szervek mellett is. Semmi nem indokolta azt, hogy Magyarországon akár szervezeti, munkaszervezési vagy egyéb szempontokra való hivatkozással ezt megszüntessék. És lám, néhány év telt csak el a megszüntetés óta, és mindennél nagyobb szükség lenne most arra, hogy önálló határőrséggel védjük Magyarország határait, különösen a szerb, a horvát és most már lassan a román és az ukrán határszakaszt is.

A Jobbik elképzelése szerint a határőrség egy, a rendőrségtől függetlenül működő önálló testület, önálló rendvédelmi szerv lenne, amelynek feladata elsősorban az államhatár őrzése, az államhatár rendjének fenntartása, a határforgalom ellenőrzése. Ráadásul szükség lenne akár a határvonal mentén, akár esetleg mélységben különböző műveleti feladatok végrehajtásához olyan határvadász alakulatokra, amelyek működtek a határőrség megszüntetéséig. Ugyanakkor a schengeni külső határszakaszt most ahelyett, hogy egy önálló határőrséggel védenénk, tulajdonképpen azt tesszük, hogy rendőröket és honvédeket címkézünk át, nevezünk át határőrnek. Jelzem, hogy attól még egyikőjük sem lesz határőr, nem megsértve ezeket a derék rendvédelmi dolgozókat, de attól még egyik sem szerez határőr szakképesítést, szaktudást, egyik sem fog rendelkezni helyismerettel, terepismerettel, személyi ismerettel csak attól, hogy a kormányzat őket éppen most határőrnek címkézi.

Pontosan ez lenne a dolog egyik lényege, hogy egy határőr rendelkezik terepismerettel, rendelkezik helyismerettel, személyi ismerettel. Nem Borsodból, Szabolcsból, Heves megyéből meg, mondjuk, az Észak-Dunántúlról vezénylik le a déli határokra a rendőröket és a katonákat, akik nyilvánvalóan mindezen ismeretek híján vannak, önhibájukon kívül természetesen. Ráadásul egy határőr még pluszmotivációval is rendelkezik, hiszen a szolgálati helyének közvetlen közelében van vélhetően a családja, a lakóhelye, a gyermekei, így őket aztán szó szerint közvetlenül - ha úgy tetszik - a saját fizikai erejével, a saját testével, tudásával is védi. Ez csak egy plusz érzelmi motiváció vagy plusz mentális töltet, amely nem lényegtelen egy olyan feszült helyzetben, amely várhatóan vár majd az állományra.

A másik hiba, nemcsak az átcímkézés, amely önmagában szaktudást, helyismeretet és terepismeretet nem ad, hanem az is, hogy azok a rendőrök, akiket elvezényelnek eredeti szolgálati helyükről, az eredeti szolgálati helyen rendkívüli módon fognak hiányozni. Az eredeti szolgálati helyen valószínűleg rosszabb helyzetbe, rosszabb állapotba kerül a közrend és a közbiztonság, hiszen akár a szervezett, akár a kevésbé szervezett bűnözői csoportok nagyon hamar ki fogják szagolni, hogy a rendőrök fizikai jelenléte visszaesett vagy esetleg megszűnt, azonnal fogják azt tudni, hogy az adott helyen meggyengült a közbiztonság. Amúgy sincs túl rózsás állapotban most a közrend az ország több megyéjében vagy nagyon sok településén, innentől kezdve még rosszabb állapotok alakulhatnak ki. Plusz, hogyha még a relokációs kötelezettségeket nézzük, amelyeket a miniszterelnök úr néhány nappal ezelőtt aláírt vagy a nyakunkba varrt, magunkra vállaltuk az ő döntése folytán, illetőleg újabb befogadó állomásokat fognak létesíteni, ezeknek az őrzése ismét katonákat, rendőröket fog lekötni.

Tehát kérdezem azt, hogy ha az eredeti szolgálati helyről történő elvezénylés mellett az idegenrendészeti objektumok őrzése plusz élőerőket, erőforrásokat fog lekötni, akkor ki fogja őrizni a magyar államhatárt. Legalább 8 ezer főre lenne szükség, ez a minimális létszám, amiben gondolkodunk, úgy hiszem, az ehhez szükséges szakembergárda rendelkezésre áll. Mi nagyon számítanánk azokra a szolgálati járadékosokra, akik megfelelő, korrekt feltételek biztosítása esetén visszajönnének a testülethez. Semmi szükség nincs arra, hogy ebből felesleges pártpolitikai kicsinyességi kérdést csináljunk, kicsinyes szintre süllyedjünk, csak azért, mert nem a kormánypártoknak jutott előbb az eszébe, vagy valamelyik kormánypárti képviselőnek, hogy a határőrséget vissza kellene állítani.

Jelzem, hogy a Jobbik eddig is szavazatokat adott, ha kellett, kétharmadot biztosított Magyar­ország megvédéséhez, legyen szó akár a kerítésről, vagy a honvédség határokra vezényléséről, mi is elvárnánk azt a kormánypárti képviselőktől, hogy támogassák ezt a javaslatot. De mint ahogy a kvótával kapcsolatos népszavazás kapcsán láttuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), lehet, hogy két hét múlva majd Magyarország miniszterelnöke bejelenti, hogy mégiscsak fogják támogatni a határőrség felállítását. Ne várjunk két hetet se, mert az is borzasztó sok időveszteség. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 258 2016.02.29. 2:18  247-258

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Simon Miklós Képviselő Úr! Lehet azon mosolyogni, hogy a Jobbiknak jutott legelőször eszébe a kvótaellenes népszavazás - hát, ez így történt. Lehet, hogy önöknek rosszulesik ezt beismerni, de így történt. Korábban azt hazudták, még két héttel ezelőtt, hogy a Jobbik nem támogatta a kerítésépítést. A Jobbik támogatta a kerítésépítést.

Aztán azt is hazudták, de a legpofátlanabb cinizmussal, hogy a Jobbik nem támogatta a Magyar Honvédség határokra történő levezénylését. Ha mi nem vagyunk, nincs hozzá kétharmad biztosítva, akkor a katonák nem védik meg a határt, tehát nem értem, miért kell ilyen nyilvánvalóan nem csúsztatást, hanem hazugságot belevinni a kommunikációjukba.

Aztán most itt van egy újabb fontos kérdés, az újra növekvő migrációs nyomás, tisztelt képviselő úr. Egyre valószínűbb, hogy Ukrajna és Románia felől, tehát a keleti határszakaszról is fognak támadni a migránsok, ott még egyelőre se kerítés, se élőerő nem védi a magyar településeket. Engedtessék meg nekem, hogy egy határőrvárosban született és felnőtt képviselőként, csengeri illetőségű képviselőként hadd aggódjam egy kicsit Csengerért és a Csenger környékiekért. Aki kicsit távolabb lakik a közvetlen határszakasztól, lehet, hogy kicsit nyugodtabban alszik, én speciel mivel a családom nagy része ott lakik, nem tudok ennyire nyugodt lenni vagy nyugodt maradni, másrészt pedig úgy tűnik, a jelenlegi lakóhelyem, Mátészalka is lehet, hogy benne van a BM által kijelölt azon tizenkettes települési listában, ahol a közeljövőben befogadóállomást kívánnak létesíteni, bár korábban ezt is letagadták. Nos, ha ezeket összegezzük, és számba vesszük azt, hogy hány rendőrt vezényeltek el, megint ezt mondom, hány rendőrt vezényeltek el rendőrőrsről vagy körzeti megbízotti beosztásból, kapitányságról, eredeti szolgálati helyéről, plusz az egyre szaporodó létesítményeket őrizni kell, nem lesz elég ember, aki megvédje a magyar határokat. Épp emiatt önálló, a rendőrségtől teljesen függetlenül működő testületre van szükség annak érdekében, hogy tényleg meg tudjuk védeni Magyarország államhatárait és a magyar embereket. Egyáltalán nem valószínűtlen az, hogy a katonai tudással, a harci tapasztalatokkal felvértezett migránsok hamarosan rá fognak érezni arra, hogy a röszkei második, harmadik vagy negyedik ütközetben sok kilométeres sávban fognak támadni, akkor nem lesz az a készenléti rendőrség, amely megállítja őket. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Úgyhogy ezen gondolkozzanak el, és ennek tükrében döntsenek! Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 350 2016.03.16. 4:13  339-352

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Bizony, úgy van az, ahogy Heringes Anita képviselőtársunk elmondta, és Vas Imre, illetőleg a Vas Imre által képviselt Fidesz képtelen elismerni, hogyha hibázott, bár tényleg elhangzott a korábbi igazságügyi államtitkár szájából szó szerint az Igazságügyi bizottság ülésén a múlt héten - hogy szó szerint idézzem -, hogy a frakciófegyelem okán kész vagyok magamból akár bohócot is csinálni, de akkor el kellene már dönteni, hogy mi a helyes értelmezése az uniós irányelvnek, hogy kötelező alkalmazni ezt a költségátalányt, vagy csak a „lehetséges” kategóriába tartozik.

Nagyon pontosan elmondták az előttünk szólók, hogy a vállalkozások egymás közti, illetőleg a hatóság és a vállalkozás közötti jogviszonyban fordulhat az elő, amikor is az egyik fél fizetési késedelembe esik, akkor lehetséges behajtási költségátalányt alkalmazni a követelés végrehajtásával kapcsolatos költségek fedezésére 40 eurós összeghatárban. És itt van a különbség az eddigi szabályozáshoz képest, hogy nem kötelező kategóriába sorolják, tehát nem kötelezően előírt az a 40 euró az MNB középárfolyamán számolva vagy számítva, hanem a jogosulttól függ az, hogy egyéves jogvesztő határidőn belül követeli-e ezt a költségátalányt, avagy nem követeli, illetőleg a kötelezettnek van kimentési lehetősége, amennyiben hitelt érdemlően kimenti a késedelmet, akkor mentesül a költségátalány megfizetése alól.

Azt is nagyon helyesen levezetik az indoklásban, hogy a késedelmi kamathoz képest az a nagy különbség, hogy a késedelmi kamatot akkor is meg kell fizetni a kötelezettnek, hogyha egyébként kimentette a késedelmet, ebben az esetben ez nem jelent mentesülést, a behajtási költségátalány esetében ezzel szemben lehetősége van ezt a fajta fizetési kötelezettséget megfelelő indok felhozása esetén megspórolni, vagy nem köteles kifizetni.

Tehát az a helyzet, hogy egy komoly szakapparátus dolgozott annak idején ezen a joganyagon, és úgy látszik, hogy vagy szakfordítási, vagy pedig jogértelmezési hiba történt, vagy mind a kettő egyszerre, és nem feltétlenül égbekiáltó hiba, illetőleg ha már egyszer hibáztak, akkor jó lenne elismerni, hiszen nagy mennyiségű munkát kellett kiváló minőségben elvégezni, és előfordulhat, hogy szakfordításokba, illetőleg jogértelmezésekbe hiba csúszik, főleg ekkora mennyiségű munkánál.

Nem lenne ebből semmi különösebb probléma, ha képesek lennének elismerni, hogy igen, tisztelt ellenzék, tisztelt szakma, tisztelt érintettek, hibáztunk, valóban rosszul értelmeztük, és eddig rosszul alkalmaztuk - bár az is kérdés, hogy mennyiben alkalmazták, milyen arányban alkalmazták vagy milyen mértékben, hány esetben ezt a költségátalányt -, és ezt a hibát vagy ezt a csorbát néhány év elteltével kiköszörüljük. És teljesen mindegy, hogy szocialista, LMP-s vagy jobbikos képviselők nyújtanak be javaslatokat - jelen esetben szocialista képviselőtársunk nyújtotta be ezt egy évvel ezelőtt -, illene elismerni, hogy hiba volt akkor nagyképűen, flegmán lesöpörni az erre vonatkozó indítványt, mert lám, alig több mint egy év telt el, és itt vagyunk ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál. Persze annyival szebb a történet az önök szempontjából, hogy nem ellenzéki képviselő nyújtotta be, hanem kormánypárti képviselő látható a benyújtói vagy előterjesztői oldalon. Természetesen, mivel ez a helyzetet rendezi, valóban megfelel már a vonatkozó uniós irányelvnek, vélhetően ez már helyes szakfordításon és jogértelmezésen alapszik, és nem kötelezettségként, hanem csak lehetőségként veti fel ennek a behajtási költségátalánynak az alkalmazását.

Egyébként a zárószavazásnál mi is támogatni fogjuk, csak legyenek már szívesek beismerni azt, hogy éveken keresztül hibáztak, egy jogellenes, egy uniós irányelvvel ellentétes állapotot tartottak fenn. Higgyék el nekem, fogadják el tőlem, ettől nemhogy kevesebbek lennének, hanem inkább még talán egy kicsit sikerülne az amúgy igen-igen megcsorbult tekintélyüket valamelyest növelni akár a közvélemény, akár a szakma, akár pedig az ellenzék előtt. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 81 2016.03.17. 15:26  74-87

APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy ítéljük meg, hogy ez a most beadott javaslat próbál egyfajta egészséges vagy egészségesebb egyensúlyi állapotot kialakítani a korábbi extrém módon lebonyolított viszonyokhoz és szabályokhoz képest, illetőleg a másik végletet jelentő „300 négyzetméterig gyakorlatilag korlátlanul azt csinál mindenki, amit akar” típusú szabályozáshoz képest. A kettő között megpróbál talán egy arany középutat bejárni.

Ugyanakkor úgy gondolom, hogy mindennek a zsinórmértéke az életszerűség, ezért idézzük fel, akinek volt része családi házas építkezésben, annak nagyon ismerősek lesznek a következő percek, hogy hogyan is zajlik a gyakorlatban egy családi házas építkezés, egy kivitelezés.

Ha valakinek olyan szerencséje van, hogy olyan építési telket tud venni, amely összközművesített, tehát vezetékes gáz, villany, a települési víz-, szennyvízrendszerre való rácsatlakozás lehetősége adott, az óriási előnyben van azokhoz képest, ahol mondjuk, egy vagy több közművesítettség hiányzik, hiszen ez máris egy óriási időszükségletet, időigényt feltételez és jelentős költségtöbbletet is okoz. Tehát itt nagyon sok előkészítő munkálatot kell végrehajtani a tényleges kivitelezés megkezdését megelőzően.

Ugyanakkor azt is fontosnak tartom kiemelni, hogy nagyon sok esetben a nulladik fázissal, a bontással indul az építkezés, hiszen gyakori, hogy olyan telket sikerül venni az építtetőknek, ahol kisebb vagy nagyobb területű vagy légköbméterű lakóépület áll. Ezt először is el kell bontani. Ajánlanám az állam­titkár úr szíves figyelmébe, hogy a bontással kapcsolatos részletszabályokon is érdemes lenne jelentős mértékben enyhíteni, ugyanis akár alapterülethez, akár légköbméterhez kötik a bejelentési kötelezettséget vagy a bontási engedélyezési kötelezettséget, ezen mindenképpen érdemes lenne a lehető legteljesebb mértékig enyhíteni.

Ami pedig a hulladék elszállítását, kezelését illeti, hát itt is lenne bőven tennivalónk. Én nem vagyok tervező, nem műszaki végzettséggel rendelkezem, de nem nagyon fér a fejembe, hogy miért számít veszélyes anyagnak például a vályog. A régi vályogépületek elbontása esetén azt látjuk, hogy a palával vagy egyéb hasonló veszélyes anyaggal egy kategóriába sorolják azt a vályogot, amelyből a magyar történelem során évszázadokon keresztül rengeteg lakóépület épült. Némelyik már több száz éves, kiváló állapotban van, nem szennyezi a környezetét, a bentlakókra sem jelentett soha veszélyt. Tehát nem tudom, hogy például ilyen értelmetlen szabályokon miért ne lehetne jelentős mértékben enyhíteni.

Nem beszélve nemcsak a bontási költségekről, nem beszélve a szállítási költségekről, hanem az elképesztő hulladéktárolási költségekről. Több ezer forint/köbméter, akár 6-7 ezer forint/köbméter is lehet a deponálási költsége egy-egy köbméter hulladéknak vagy építési törmeléknek, amely már az építés nulladik fázisában nagyon sok felesleges adminisztratív kötelezettséget és rengeteg pénzügyi kötelezettséget ró az építtetőkre. Ezen a nulladik fázison érdemes lenne elgondolkozni, hiszen itt már sok, előre be nem tervezett vagy alultervezett költsége merül fel a családi ház építtetőinek. Ha mindezeken az akadályokon sikerült átküzdeniük magukat az építtetőknek, akkor kezdődhet meg a tereprendezés, a terepegyengetés, az alapozás, és azután szépen következnek egymás után a szakipari munkák.

Valóban, egy tarthatatlan, teljesen értelmetlen, önsorsrontó szabályozás volt az, hogy legalább 78 törvényt és egyéb kormányrendeletet kellett betartani, illetve betartatni. Véleményem szerint a legprofibb tervezők, a hatóságok sem voltak teljesen tisztában minden szabályozással. Hát hogy lett volna tisztában akkor az egyszerű állampolgár, aki nem tudott kiigazodni a jogszabályok tengerében! Túl sok volt ez, felesleges és értelmetlen, ez igaz, főleg úgy, hogy adott esetben az építkezés megkezdése után nem sokkal gyakran fölmerül bizonyos építési tervekkel kapcsolatos módosítási igény, mert a fizikai munkálatok megkezdése után derül ki, hogy az észszerűség mást követel meg, nem szerkezeteket, nem alapvető építészeti előírásokat érintően, de ekkor is engedélyeztetni kellett, és le kellett futni azokat a köröket, hogy a szomszédok is járuljanak hozzá.

Sőt, ha valaki gyorsítani akart, mert rendszerint az építtető mindig időhátrányban szenved, akkor akár arra is képesek voltak ezek az építtetők, hogy elvitték a szomszédokhoz ezeket a határozatokat, a szomszédok lemondtak a fellebbezési jogukról, és így több hetet, akár 1-1,5 hónapot is lehetett nyerni ahhoz képest, hogyha a postázást és egyéb határidőket megvárták. Sajnos, kis hazánkban gyakori, pláne vidéken, hogy szerencsésebb esetben az országon belül, az ország egyik távolabbi pontjára, szerencsétlenebb esetben külföldre költöztek a szomszédok, ekkor pedig akár a postázás, akár a személyes megkeresés még fokozta, még növelte ezeket az időigényeket, és még nagyobb mértékben elhúzta az építkezés tényleges megkezdését.

Ha pedig módosítani kellett az építési engedélyt, akkor ezt a kört újra meg kellett futni, és ahányszor esetleg fölmerült ez a módosítási igény, annyiszor futottak felesleges köröket a kivitelezők. Ráadásul ez adott esetben az időjárási viszontagságokat tekintve akár éves vagy féléves késedelmeket is jelentett számukra, amely akár a munkadíjakban, főleg az építőanyagok áremelkedése esetén nagyon hátrányos volt nemcsak időtényező szempontjából, hanem egyébként pénzügyileg is. Ezen tehát ténylegesen változtatni kellett.

Viszont a ló másik oldalára estek akkor, amikor - hogy finoman szóljak - Rogán Antalék a ventilátor normális működését kissé megzavarták, sőt nem is olyan kis mértékben, belerondítottak, ha úgy tetszik, a ventilátor normális működésébe, és egy másik szélsőséget hoztak be a rendszerbe, hogy 300 négyzetméterig - nagyon leegyszerűsítem - szabad a vásár, szabad a gazda, mindenki azt csinál, amit akar építészeti tevékenység kapcsán.

Egyrészt a 300 négyzetméter önmagában túlzás a mi véleményünk szerint, hiszen egy 150, de ha nagyon megengedő akarok lenni, akkor azt mondom, hogy 200 négyzetméter fölött a felső középosztály meg a felső tízezerhez tartozó személyek tudnak csak építkezni, hiszen ha egy nettó 200 ezer forint/négy­zetméter kivitelezési költséget veszünk alapul, nagyon komoly utánajárással jelentősen ez alá lehet szorítani, de egy átlagos kapcsolatrendszerrel rendelkező építtető körülbelül ezzel számolhat.

(13.50)

Nem beszélve a garázsról, kiegészítő építményekről, kocsibeállóról, teraszról, pincéről, egyéb, a ház fontos tartozékainak számító, de nem lakóterületnek, nem lakótérnek minősülő létesítményekről, akkor ezek a költségek elképesztő méretűre, több tízmillió forintra nőnek, tehát a 300 négyzetméter ilyen értelemben teljesen indokolatlan volt. Ha 120 vagy 150 négyzetméter környékén húzták volna meg a határt, akkor az sokkal jobban megfelelt volna a magyar átlagnak, az átlagos lehetőségeknek. De hozzáteszem mindjárt, hogy ez a kijelentés is csak akkor igaz, ha mondjuk, egy életpályát kezdő személy vagy egy fiatal házaspár jelentős szülői segítséget tud a háta mögött, mert önerőből ma a 20-as, 30-as éveikben járó fiatalok vagy középkorú személyek döntő többsége nem tud elkezdeni semmilyen építkezést. Vagy adósrabszolgaságot vállal, vagy ha abban a szerencsés helyzetben van, hogy a szülők tudják segíteni, akkor tudják csak megkezdeni a családi fészek megépítését.

Ez a 300 négyzetméter tehát úgy, ahogy van, egy jelentős túlkapás. Na most, ahhoz képest, hogy a mostani szabályozásban már azt látjuk, hogy az építési engedélyezési eljárás és az egyszerű bejelentés egyszerre lesz jelen, és az egyszerű bejelentés esetében is készíteni kell bizonyos dokumentációkat, és legalább a helyi építési szabályzat lakóövezeti szabályait, övezeti határvonalak, lehatárolások szabályait, örökség, táj, régészetvédelmi szempontokat, környezetvédelmi szempontokat be kell tartani, az már a „mindenki azt csinál, amit akar” típusú gondolkozáshoz képest egy tényleges előrelépés, már csak azért is, mert rendkívül szerencsétlennek tartanánk azt, ha az önkormányzatokat belehajszolnánk abba, hogy adókivetési, adóügyi eszközökkel tegyenek rendet egy esetleges káoszban. Tehát ne a giccsadók kivetésére kényszerítsük az önkormányzatokat, hagyjunk számukra más, sokkal elegánsabb és sokkal korrektebb lehetőségeket is.

Ami a tervezői felelősségbiztosítás szabályait illeti, ez azért némi bizonytalanságot vagy némi feszültséget kiváltott szakmai körökben, tény, hogy közepes és nagyberuházások esetén, közpénzből megvalósuló beruházások esetén, főleg ha uniós forrásokat is érint részben vagy egészben, akkor ennek teljes mértékben helye van, és teljes mértékben indokolt. Eddig a családi házas kivitelezéseknél ez nem tartozott a szabályok közé. Nem mondjuk azt, hogy nincs benne logika, mert valóban egy felelősségbiztosítási, biztosítási jogviszonnyal védetten, akár ez legyen a tervező, akár a kivitelező oldaláról megvalósított építkezés fokozza egyébként mindenkinek a biztonság- és komfortérzetét, de gondoljuk végig azt is, hogy ha 150-250 ezer forint közötti átlagos éves felelősségbiztosítási díjjal számolunk, akkor ez jelentősen növelni fogja ennek a költségeit, ami nyilván az építésre is közvetlen kihatással van.

Ami pedig a kötelező tervezői művezetést illeti a 300 négyzetméter alatti lakóépületeknél, ez is örvendetes, hiszen egy megfelelő végzettséggel rendelkező szakember felügyelje az építés folyamatát, még akkor is, ha a kivitelező lesz a fő felelős, viszont akkor ezt tessék valahogy szinkronba hozni a felelős műszaki vezetőre vonatkozó szabályokkal. A kettőt egymáshoz viszonyítva milyen koordinátarendszerben képzeli el a kormányzat? A tervezői művezetés és a felelős műszaki vezetés hogyan fog viszonyulni egymáshoz? Akár kérdezhetném ezt a családi házas építkezéseknél, akár más, ennél nagyobb beruházásoknál is, hiszen nyilvánvaló, hogy egy családi házas építkezésnél a kettő együtt teljesen felesleges, ha pedig a művezetés válik kötelezővé, akkor a felelős műszaki vezető lehet, hogy akár a valóságban, akár a szabályozás szintén okafogyottá válik, és ki fog kopni a rendszerből. Ezt nyilvánvalóan a jogalkotásnak is le kell követni.

Ami pedig a kötelező kiviteli terveket illeti, itt valószínűleg mereven elválnak egymástól az építészszakmai és a kivitelezői érdekek, vagy legalábbis egy bizonyos ponton. Ha ezt a feltétlenül szükséges észszerű mértékre szorítjuk, és csak a feltétlenül szükséges részletességgel írjuk elő a kiviteli tervdokumentáció elkészítését, akkor azt mondom, hogy rendben van a dolog, viszont ha teljesen értelmetlenül belehajszoljuk abba az építtetőket, hogy több százezer forint tervenként, darabonként, több százezer forintos pluszköltségért épületgépészeti, épületvillamossági, statikai terveket készítsenek, akkor úgy hiszem, az túl van az egészséges mértéken. A statikai előírással kapcsolatban is azt látjuk, hogy azon a bizonyos biztonsági sávon túl gondolkodnak egyébként a tervezők, tehát feleslegesen túlbiztosítják.

Olykor-olykor már az az embernek az érzése, mintha speciális hadi létesítményeket építenénk, oly mértékben szigorúak ezek az előírások. Különösen, mondjuk, a betonozásra vagy a vasalásra vonatkozó szabályok esetén sokszor már az autópálya minőségű beton előírását látjuk, ami teljes mértékben értelmetlen, 20-30-40-50 éve épült házak vígan, mindenfajta szerkezeti hiba nélkül állnak és fognak állni még ötven évig akár úgy, hogy jóval enyhébb, kevésbé szigorú előírások vonatkoztak az ő tervezésükre és kivitelezésükre. Itt azért óvatosságra inteném a kormányzatot. Egy egyszerű családi háznál az esetek nagy többségében felesleges, mondjuk, az épületgépészeti és az épületvillamossági tervek előírása is, hiszen nem hiszem, hogy egy háromfázisú vagy akár egy egyfázisú villanyóra esetén és egy átlagos, alap villanyszerelés esetén erre feltétlenül szükség lenne. Korábban bruttó 300 négyzetméter feletti létesítményeknél írták ezt elő. Itt a bruttó a lényeg. Ezt már nem volt olyan túlságosan nehéz egyébként átlépnie adott esetben egy kivitelezőnek. Úgyhogy e tekintetben azt mondom, hogy feleslegesen ne adjunk megrendeléseket a kivitelező költségére azoknak a szakmai szereplőknek, akik persze ennek örülnek, hogy minél több tervezést kell végrehajtani, és még csak a tervezésről beszélünk, nem a tényleges fizikai kivitelezésről. Legalábbis az épületgépészet és az épületvillamosság tekintetében ezen mindenképpen el kellene gondolkodni, főleg amikor, mondjuk, egy korszerű családi háznál legalább kétfajta fűtési módban gondolkodik a kivitelező, akkor azt látjuk, hogy egy középfokú végzettségű, megfelelő szakmai gyakorlattal rendelkező gáz-, vízszerelő vagy éppen villanyszerelő tökéletes munkát tud végezni teljes körű felelősségvállalás mellett. Szerintem ennél szigorúbb előírásokat felesleges tenni, mert az időt húzza, és a költségeket növeli.

Még a kalákáról szeretnék néhány szót szólni. Amikor azt láttuk különböző szakmai cikkekben meg a beadványban is, az irományban is, hogy újra lehetővé válik a kalákában való építkezés, akkor nagyon megörültünk, hiszen egy nagyon szép magyar hagyomány újraélesztését láttuk ebben, és mi magunk is lelkesen támogatjuk, ugyanakkor arra hívnám fel a figyelmet, hogy ami ebből a javaslatból látszik, az előremutató, de kevés. Nem azért mondom ezt, mert az ellenzék mindig többet akar, és nem azért, mert azt mondjuk, hogy jó irányú javaslat szükséges, de nem elégséges, hanem valóban tovább kellene menni ezen az úton, adott esetben más jogszabályok módosítása árán is.

Itt nemcsak arról van szó, hogy milyen végzettségű az a hozzátartozó vagy közeli hozzátartozó, aki besegít az építtetőknek, hanem ez munkaszervezési munkaügyi, munkaügyi ellenőrzési kérdés is. Itt nemcsak az a fő kérdés, hogy milyen megfelelő képesítés vagy szakmai gyakorlat birtokában végez valaki, mondjuk, burkolási vagy festési tevékenységet, hanem az is, hogy ezt milyen határig teheti meg. Mondjuk, egy kőműves- vagy egy ácsmunkát biztos, hogy nem mernék rábízni olyanra, aki nem rendelkezik megfelelő iskolai végzettséggel és megfelelő gyakorlattal, hiszen ez utólag már egyáltalán nem vagy csak nagyon nehezen helyrehozható hibákat eredményez, de mondjuk, egy burkolásnál, festésnél az épület állékonyságát, statikai állapotát nem érintő munkálatoknál, főleg belső munkálatoknál úgy hiszem, ezt rá lehet bízni az építtetőkre, és rá lehet bízni a hozzátartozóikra.

De itt egyrészt a kört is kellene tágítani, nem feltétlenül csak a hozzátartozói körre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) kellene ezt leszorítani, hanem baráti, ismerősi körre is, hiszen ennek az a lényege, államtitkár úr, hogy az emberek kölcsönösen segítik egymást, és ezt úgy tudják megtenni, hogy nem kell munkaügyi bírságtól rettegni, nem kell attól félniük, hogy több százezer vagy több millió forintos bírságot fizetnek ki, hanem egymás kölcsönös segítése jegyében ezt bírságkockázat nélkül is képesek legyenek megtenni. Köszönöm szé­pen a megtisztelő figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 106 2016.03.29. 3:14  105-111

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A félreértések és a ferdítések elkerülése végett szeretném előrebocsátani, a Jobbik támogatta a kerítésépítést, ha most kellene róla dönteni, most is támogatnánk, sőt mi több, Ásotthalom jobbikos polgármesterétől származott legelőször az ötlet, és az úgy van rendjén, hogy egy párt a saját programját, a saját ötletét támogatja, hogyha eljön a szavazás vagy a döntéshozatal ideje. De arról szó sem volt, és ilyet nem is állítottunk, hogy hűtlen kezelés és korrupciógyanús esetekhez is adnánk a támogató szavazatainkat.

2015 augusztusától 2015 októberéig két írásbeli kérdés és egy közérdekűadat-igénylés volt szükséges ahhoz, hogy a BM meg tudja állapítani egyáltalán a saját hatáskörét, tehát hogy rádöbbenjenek arra, hogy kinek kell választ adni azokra a kérdésekre, amelyek a kerítésépítés költségeit, részletes költségvetését, pénzfelhasználását firtatták. Nagy nehezen megkaptuk a választ, és maga az elszámolás 10 milliárd forintról szólt, abban az időben Varga Mihály 40 milliárdos költségekről beszélt, de szintén abban az időben 60 milliárddal kellett megemelni a költségvetés ezen tételkeretét, tehát bámulatossá és teljessé vált a káosz.

Az elszámolásból két dolog derült ki: a tételek egyik fele nehezen beazonosítható, nehezen átlátható, objektíve összehasonlíthatatlan volt. Egy példa csak a sok közül: például a kerítések esetében ‑ mert­hogy 170 kilométer hosszúságban készült el ‑ hol tonnában, hol folyóméterben, hol tekercs darabszámban adták meg a mennyiségeket, hogy megpróbáljanak ezáltal is az eligazodásban egy ellenzéki képviselőt megakadályozni vagy legalábbis a dolgát megnehezíteni. Ami meg látszott, az bár ne látszott volna, vagy bár ne így látszott volna, inkább így fogalmaznék, hiszen a látható és összehasonlítható tételek ötszörös-nyolcszoros túlárazásról tanúskodnak.

Engedjenek meg néhány példát a teljesség igénye nélkül! A NATO pengés drót már olyan 600-700 forintos bruttó folyóméteráron megvásárolható, akár 2800 forintot is kifizettek ezért. Kisebb tételt jelentett például a láthatósági mellények kérdése, melyet, mondjuk, 300 forintért bármely földi halandó megvásárolhat bármelyik üzletben, 2400 forintot fizettek ki érte. Aztán a legjobbkocsma.hu-ról rendeltek 5,5 millióért szervizautót, ez aztán igazán figyelemre méltó, úgy gondolom! A két darab Mad Max-kaput 10 millió forintért voltak képesek megvásárolni, sőt mi több, 350 darab egyszerű lakatért 1 millió 255 ezer forintot is ki tudtak fizetni a magyar adófizetők pénzéből, ehhez már csak gratulálni tudunk.

Nos, tisztelt államtitkár úr, azt kérdezném: önök szerint ez tényleg rendjén van, önök szerint egy szent ügy, a nemzet megmaradása és a nemzet megmentése szempontjából létfontosságú, hogy a fizikai határzár kérdése nem olyan, ahol fékezni kellene az amúgy nagyon nehezen fékezhető étvágyukat? Nem kellett volna itt jobban odafigyelni arra, hogy megfelelő költségelszámolások történjenek, és csak annyit fizessenek, amennyi feltétlenül indokolt? S akkor még az 500 millió forint előre nem látható költségekről nem is beszéltem, amelyet szintén nem lehet látni, hogy pontosan mire költöttek.

Arra szeretném kérni tehát államtitkár urat, hogy ön szerint teljesen rendben van‑e ez így, vagy alapos vizsgálatnak kellene elébe nézni annak, aki ezeket a bűnöket elkövette. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Várom mellébeszélésektől mentes, érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 110 2016.03.29. 1:08  105-111

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A meghívást elfogadom, a választ nem. Hát, úgy látszik, akkor a lakat és a drót a hibás mindennél, túl drágán kellették magukat, és úgy látszik, önök nem felelősek. Államtitkár úr, tudja, hogy mely elszámolásból, mely kimutatásból származtak azok az adatok, amelyeket az előbb elmondtam? Abból az elszámolásból, amelyet Tasnádi László rendészeti államtitkár úr saját kezűleg írt alá. Hoppá! Tehát nyilvánvalóan nem úgy ébredtem fel valamelyik reggel, hogy ezeket az adatokat láttam megjelenni a nappalim falán, hanem ezek alapos kutatás eredményei, tisztelt államtitkár úr.

Az a helyzet, hogy azt nem tudják megmagyarázni, hogy azt, amit kis tételben, néhány folyóméter mennyiségben 700 forintért meg lehet venni, az 170 kilométernyi mennyiségben pedig 2800 forintba kerül. Erre nincsen magyarázat; minimum hűtlen kezelés, de más bűncselekmény gyanúja is felmerül. Az a helyzet államtitkár úr, nem állítom, hogy ön, de önök között egyre többen vannak olyanok, akiknél beindult egy öngerjesztő folyamat, egyre nagyobb az étvágy, de minél többet zabálnak, annál jobban tágul a gyomor. (Németh Szilárd István: Ne, ne, ne!) Ennek a vége pedig az lesz, hogy a gyomor kireped, és akkor majd bekövetkezik az önök bukása. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 84 2016.03.30. 15:33  77-88

APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban, akár nagyon röviden is elintézhetnénk ennek a törvényjavaslatnak a vitáját, európai uniós irányelvet kell átültetni, és itt akkor be is van fejezve. Csakhogy nem ennyire egyszerű a képlet. Tulajdonképpen az, amit letettek elénk, nem más, mint nagy részben egy Kbt.-adaptáció, tehát döntő többségében a közbeszerzési törvény szabályai köszönnek vissza, nagyobb részben egy Ctrl C/Ctrl V alkalmazásával megoldották ennek a javaslatnak az előállítását.

Értjük azt persze, hogy ez így nyilván egyszerűbb, meg van, aki megijed attól, hogy elfárad. Van egy ilyen munkavállalói kör, amelyben pánikot kelt az, hogy esetleg elfáradhat a nap végére. Na, de félretéve a tréfát, azért nem ennyire vicces ám a helyzet. Ugyanis, ha nem lennének ilyen bugyuta uniós előírások, hogy külön törvényben kell ezt szabályozni, akkor tökéletesen megfelelt volna a közbeszerzési törvény külön önálló fejezetében vagy részében. Szerintem egyszerűbb lett volna tárgyalni is, egyszerűbb lett volna módosító indítványokkal teljes egészében kezelni.

Na most, itt először kitérnék szakmai részletekre, aztán majd a rideg valósággal kapcsolatban lenne itt néhány számadat, amit, mondjuk, a tegnapi interpellációs időkerethez képest jóval bővebben tudok kifejteni. Minden bizonnyal a kormányoldal teljes megelégedésére fognak majd ezek a számadatok szolgálni, és borzasztó kijózanítóak is lesznek. Nagyon helyes, hogy a beszerzési szabályzatokat valamennyi ajánlatkérő szervezetnek el kell készíteni, legyen az az állam vagy önkormányzati jellegű, vagy valamelyik állami szerv vagy minisztérium, ha már vannak ilyen beszerzési szabályzataik, akkor jó esetben ezeket csak aktualizálni kell. Ez a könnyebbik eset, de előfordulhat, hogy egy teljesen új beszerzési szabályzatot kell alkotni.

Jelezném államtitkár úrnak, a gyakorlati tapasztalatokból, az általános vagy hagyományos közbeszerzési eljárások gyakorlati tapasztalataiból kiindulva célszerű lenne, ha a minisztériumban gondolkodnának az illetékesek egy meghatározott beszerzési szabályzatminta, iratminta kidolgozásán, hogy ezzel segítsék az adott ajánlatkérőknél dolgozó munkatársakat, ezzel foglalkozó munkatársakat. Hiszen azért nem egy átlagos köztisztviselői vagy közszolgálati tisztviselői munkakör, teljesen mindegy, hogy melyik szervezetről beszélünk, hogy beszerzési szabályzatot készít, főleg, ha védelmi vagy biztonsági célú, vagy tárgyú beszerzésekről van szó.

Ezt teljes jóindulattal szeretném jelezni, hogy általában ezzel mindig késlekednek a közigazgatási szervek, általában mindig komoly elmaradások vannak, és sokszor az ajánlatkérőkön a tanácstalanság uralkodik el, amikor egy ilyen alapvető fontosságú szabályzatot kell megalkotni. Hiszen, ha ez nincs, akkor elvileg nem lehet közbeszerzési eljárást vagy beszerzési eljárást sem lefolytatni. Tehát ez olyan apróságnak tűnik, meg esetleg úgy gondolják, hogy az íróasztalnak meg a szekrénynek készíti az ember, ő beteszi oda, és akkor soha nem kell vele foglalkozni. Enélkül elvileg nincs közbeszerzési vagy beszerzési eljárás.

Ami a bírálóbizottságok szabályozását illeti, valamikor 2012 tájékán sikerült néhány közbeszerzési törvényhez kapcsolódó jobbikos módosító indítványt átpasszírozni az akkori fideszes kétharmadon. Nagyon örültem, hogy végre elfogadták azt, amit sokan önök közül nem vitattak, úgy gondolták, hogy a gyakorlatban máris így működik vagy mindig is így működött. De nem. Nevezetesen azt, hogy a bírálóbizottságok működésében a döntés‑előkészítés és a döntéshozatal folyamatát mereven ketté kell választani. Magyarán mondva, aki a bírálóbizottság tagja, az nem vehet részt a döntéshozatalban. Nagyon jól tudjuk, hogy nagyon sok önkormányzatnál sem így működött ez, hiszen annak idején megtapasztaltuk nagyon sok önkormányzat esetében, hogy adott esetben azok az önkormányzati képviselők, akik még tagjai voltak ‑ általában mindenfajta szaktudás nélkül ‑ bírálóbizottságnak, az általuk előkészített döntéshozatalra az esti képviselő-testületi ülésen rábólintottak.

(12.40)

Ez nyilvánvalóan nincsen rendjén, éppen ezért sikerült ezt, mondom, valamikor az elmúlt, az előző ciklus közepe tájékán megértetni és keresztülvinni, hogy egyfajta ilyen bírálóbizottsággal kapcsolatos összeférhetetlenségi szabály alakuljon ki. Nem mondom, hogy ez különösebben erős védelem a korrupció és az egyéb visszaélésektől, vagy a korrupció megakadályozása szempontjából ez kulcsmomentum, de legalábbis nem lényegtelen, hogy ilyenfajta személyi keveredések vagy személyi átfedések ne alakulhassanak ki.

Ami megint csak érdekes lehet egyébként, még a bírálóbizottság és a döntéshozatal egymáshoz való viszonyához képest is izgalmasabb kérdéseket vet fel, az egyébként az egybeszámítás szabályai, illetőleg a részekre bontás tilalma, ahogy ezt régebben a 2004. május 1-jén hatályba lépett Kbt. esetében hívtuk. Ez azért nagyon fontos, mert ezeket a szabályokat véleményem szerint teljesen indokolatlanul fellazították az előző ciklusban, és gyakorlatilag tágra, szélesre nyitották azokat a kapukat, amelyek lehetővé tették, hogy szinte mindent szét lehessen bontani, részekre lehessen tagolni, olyanokat is, olyan beszerzési tárgyakat vagy beszerzésrészeket, amelyek egyébként a szakmai logika vagy a műszaki leírás szerint is egybetartoznak, egybeszámítandók.

Tehát így lehet azt elérni, hogy adott esetben közbeszerzési értékhatár alatt tartsanak bizonyos beszerzéseket, tehát hogy még a nemzeti értékhatárt se érje el, vagy ami nyilván megint nem egy lényegtelen kérdés, hogy adott beszerzés az uniós vagy a nemzeti értékhatárt érje‑e el, sikerül‑e a nemzeti értékhatáron belül tartani vagy már átlép az uniós értékhatárba. Ez bizonyos szempontból, akár a nyilvánosság, az átláthatóság szempontjából érzékenyebb kérdéseket vet fel, és ha ott mutyizási szándék van, akkor valószínűleg jobban oda kell figyelni azoknak, akik komoly bűncselekmények elkövetésére készülnek, és ez ebből a szempontból sem mindegy. Egyébként ezt látjuk a hagyományos vagy az általános értelemben vett közbeszerzéseknél, és úgy látom, itt ezen a téren sincs semmi változás.

Ami az ajánlattételi felhívást illeti, már régi elképzelése, régi javaslata a Jobbiknak, hogy ha lehet, akkor nem példálózó, hanem taxatív jelleggel kellene felsorolni azokat a tartalmi elemeket, amelyek meg kell hogy jelenjenek egy ajánlattételi felhívásban. Ehelyett itt minimum huszonkét feltételt látunk, ami egy példálózó jellegű felsorolás, ezek minimumkövetelményként szerepelnek, ezeknek mindenképpen minden eljárásban szerepelni kell meg minden felhívásban, de ehhez képest lehetséges még bővítés. Azt gondolom, eltelt több mint tíz év az új közbeszerzési törvény, vagy most már azt mondom, törvények hatálybalépése és alkalmazása óta, szerintem kiforrott már annyira itt a tapasztalat, hogy egy taxatív jellegű felsorolás elkészítésével is érdemes lenne legalább megpróbálkozni.

Ami itt a kizáró okok kérdéskörét illeti: a védelmi és biztonsági célú beszerzések specialitásából adódóan, különleges jellegéből adódóan itt nemcsak hogy lehetőség kellene hogy legyen a kizáró okok szélesebb körű, akár más szakszervek általi ellenőrzésére, hanem ezt egyrészt kifejezett kötelezettségként kellene előírni, másrészt, ha a beszerzés különösen kiemelt államtitkokat vagy minősített adatokat érint, akkor az ezzel kapcsolatos, esetlegesen korábban megvalósított bűncselekményi kört is be kellene emelni a kizáró okok közé, és nemcsak a hagyományos kizáró okokat kellene ide a Ctrl C/Ctrl V alkalmazásával átemelni. És itt akár az alkalmassági igazolások, műszaki, szakmai vagy pénzügyi, gazdasági feltételek igazolására szolgáló iratok valódiságát is szélesebb körű ellenőrzés alá kellene vetni, még akkor is, ha ez nyilvánvalóan valamelyest elhúzza vagy megnöveli az eljárás határidejét.

Ami pedig itt az eljárás eredménytelenné nyilvánításának egyik lehetséges okát illeti, ez pedig az anyagi fedezet hiánya az ajánlatkérői oldalon. Ezt, kérem szépen, lehetne úgy is kezelni, mint hogy egyébként a gyakorlat ezt kiválóan kimunkálta az elmúlt több mint egy évtizedben, hogy el lehetne gondolkozni azon ‑ nyilván a beszerzés jellegétől, tárgyától, a konkrét, beszerezni kívánt tárgyaktól is függ ez nagymértékben ‑, hogy a felhívásban akár közzé lehet tenni az ajánlatkérő rendelkezésére álló fedezet mértékét; nem azért, hogy kiszolgáltassuk előre azokat az adatokat, hogy mennyi pénz van a kasszában, hanem azért, mert az azt meghaladó ajánlatokat eleve érvénytelennek tekinti az ajánlatkérő, tehát aki a fölött kíván benyújtani, az eleve már ki is esett a versenyből. Egyrészt ez azért, ha jól megnézzük, költségkímélő, a költségvetés érdekeit szem előtt tartja, másrészt pedig javítja a versenyt is és javítja az ajánlatkérő pozícióit, hiszen ha nem csak és kizárólag a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás a bírálati szempont ‑ a régi kifejezéssel sokkal hatékonyabb, sokkal kifejezőbb meghatározással éltünk, az „összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztása” sokkal jobb volt egyébként, mint a mostani fogalommeghatározás ‑, akkor ez jelentős mértékben hatékonyabbá teszi a költségvetési források felhasználását, míg ha ezzel az egyébként körülbelül egymondatos lehetőséggel nem élünk az ajánlati felhívásban, akkor adott esetben meg kell ismételni az eljárást, mert tényleg túlságosan drága ajánlatok érkeznek. És ha mondjuk, fontos, hogy gyorsan beszerezzenek adott áruféleségeket vagy szolgáltatás­meg­rendelést, vagy éppen építési beruházást kezdjenek el, akkor ez nagyon komoly időveszteséggel járhat.

Na most, ha lelkész lennék, akkor azt mondanám, hogy körülbelül eddig az Ige, és akkor ezzel nagyjából az istentisztelet véget is ért, csakhogy nem ilyen egyszerű a kérdés. Gyakorlatilag ami itt 2004. május 1-jétől folyik, különösen ami 2010-től, az a néhai Hofi Géza egyik poénját juttatja eszembe, nevezetesen, hogy kell‑e a vasúti átkelőhelyekhez sorompó. Azt mondta a néhai Hofi Géza, hogy ő feleslegesnek tartja ezt személy szerint, mert ha jön a vonat, úgyis elzárja az utat, ha meg nem, akkor minek a sorompó. Na most, ezt csak arra fel mondom példaként, hogy igazából amit önök itt megalkottak meg előállítottak az elmúlt tizenkét esztendőben, az gyakorlatilag egyszerűsített vagy éppen túlbonyolított akadálypálya annak a lepapírozásához, hogy hogyan vegyék ki a pénzt a költségvetésből, hogyan tudjanak túlárazott árubeszerzésekkel, szolgáltatás­megrendelésekkel, legfőképp meg építési beruházásokkal pártkasszákat meg magánzsebeket gazdagítani.

Lehet, hogy még L. Simon László korábbi szavaiban is van valami, hogy megkérdőjelezhető az egész rendszernek a fenntartása vagy a fenntarthatóságának a szükségessége, mert gyakorlatilag úgyis az nyeri meg az eljárásokat, akit az adott ajánlatkérő jónak gondol, akkor meg minek itt lepapírozgatni mindent. Igaz, hogy ez jó sok embernek munkát ad, talán még egy tanácsadói körnek zsíros megbízásokat, még a hatvanhatodik bőrt is lehúzzák. Egyébként zseniális, tehát ezt tanítani kellene; szerintem olyan országokban, mint mondjuk, Kambodzsa, Laosz meg Burma, sírva könyörögnének a receptért, hogy hogyan lehet legálisan meg illegálisan is forrásokat kivenni ugyanabból az eljárásból.

Miért fogalmazok ilyen élesen? Azért fogalmazok ilyen élesen, mert önök, tisztelt kormányoldal, még olyan szent ügyön, mint a kerítésépítés ügye is képesek voltak, finoman szólva is, hűtlenkezelés-gyanús meg korrupciógyanús ügyleteket elkövetni, megvalósítani. Gondoltunk ilyenre egyébként, hogy talán lesz olyan beszerzés, olyan kivitelezés, amikor tudják, képesek fékezni magukat, az ösztöneiket egy kicsit visszafogni, hiszen attól ember az ember, hogy azért a benne rejlő mély ösztönvilágot vissza tudja fogni, mérsékelni tudja adott esetben, akkor pont a kerítésépítésnél gondoltunk erre. És csalódnunk kellett, mert nemcsak a munkadíjon húztak egy jó nagyot, hanem húztak az anyagbeszerzésen is, de nem keveset.

Tegnap csak 3+1 percem volt felsorolni azokat a vérlázító tételeket, amelyeket önök a kerítésépítés kapcsán képesek voltak kifizetni. Az már csak külön pikánssá teszi a történetet, hogy az az államtitkár adott kétmilliárdos megbízást egy olyan cégnek, amelyben havi félmillió forintos fizetésért igazgatótanácsi elnök volt; azért ez is érdekes, ha már itt a személyi összeférhetetlenségről beszélünk. De az, hogy a 170 kilométernyi nagyságrendben megvásárolt NATO pengés drótot 600-700 forintos bruttó ár helyett 2800 forintért tudták megvenni, vérlázító. Az, hogy a legjobbkocsma.hu hogyan kerül bele ilyen beszerzési eljárásba, és onnan 5,5 millió forintért hogyan lehet szervizautót venni, arra azért továbbra is várjuk a válaszokat, mert ezek tények. Az, hogy a 300 forintos láthatósági mellényre hogyan lehet 2400 forintot kifizetni, bár Kontrát államtitkár úr szerint a címkézés került sokba, megint elgondolkodtató. Hogy a két Mad Max-kapu hogyan kerül tízmillióba, azóta is gondolkodunk rajta.

És nemcsak úgymond pitiáner tételeket említek a láthatósági mellények kapcsán, szándékosan emelem ki a 170 kilométer hosszúságban megvásárolt pengés drótot, és akkor a hagyományos drótfonat még benne sincs, az a szerkezet, amire felszerelték, még benne sincs, ugyanis az az elszámolás, amit megküldtek nagy keservesen, nagy kínlódva augusztus elejétől októberig, bizonyosan a legtöbb tétel esetében nem teszi lehetővé az objektív összehasonlítást. Piackutatás, mint amit itt is leírnak, hogy előzetes piacfelmérés? Zseniális, nagyon jó, valóban tankönyvi körülmények között így kellene előkészíteni egy eljárást. Itt milyen eljárás‑előkészítés folyt? Tessék már ezt nekem megmondani! Ha én bemegyek egy üzletbe vagy bemegyek egy építőanyag-kereskedőhöz, és egyszerű, általános vásárlóként, fogyasztóként valamit meg tudok venni kis tételben 700 forintos folyóméteráron, akkor hogyan lehet az, hogy amikor 170 kilométernyi kell belőle, akkor meg ötszörös-nyolcszoros az ár? Szerintem ebben Magyarország világelső, utcahosszal verjük a mezőnyt minden ilyen beszerzés tekintetében.

(12.50)

Nos, ezeket azért mondtam példaként, mert ha ez a törvényjavaslat, ami itt előttünk van, csak azt a célt szolgálja, hogy az ehhez hasonló disznóságokat, sőt véleményem szerint erkölcsi vagy politikai értelemben hazaáruláshoz közeli túlárazásokat lepapírozzanak, ledokumentáljanak, és megkönnyítsék ezeket a borzasztó visszaéléseket, akkor nyilvánvalóan ehhez nem tudunk támogatást adni. Így is visszaéltek már a bizalmunkkal akkor, amikor egyedüli ellenzéki pártként a kerítésépítést támogattuk, sőt az ötlet tőlünk származott. Azt gondoltuk ‑ nagy naivan ‑, hogy itt föl sem fog merülni. Még egyszer nem fogjuk elkövetni ezt a hibát, abban biztosak lehetnek. Mi lesz akkor, hogyha több mint 400 kilométer hosszan a magyar-román határon is kerítést kell építeni? Akkor kiürül az államkassza, államtitkár úr! (Derültség a Jobbik és az LMP soraiban.) Ennyi pénz a világon nincs, amennyi ehhez kellene! Ebből lassan a Föld nevű bolygót körbe lehetne már keríteni.

Úgyhogy legyenek szívesek ezekre a kellemetlen kérdésekre is válaszolni, még akkor is egyébként (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogyha a Belügyminisztérium azt sem tudta, hogy most a Honvédelmi Minisztériumnak vagy a büntetés-végrehajtásnak kell elszámolni. Végül kiderült, hogy mégiscsak a BM-nek kellett. Kontrát államtitkár úr meg tegnap itt (Az elnök ismét csenget.) csodálkozott, hogy honnan kerültek elő ezek az adatok. Ne csodálkozzon, hanem nézzen utána, hogy a munkatársai hogy sertepertélnek! Köszönöm. (Taps a Jobbik és az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
150 102 2016.05.11. 2:13  1-206

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Én a teljes országos költségvetéshez képest egy jóval szűkebb keresztmetszettel szeretnék nagyon röviden foglalkozni, ez pedig választókerületem, Mátészalka környékét érinti, sőt Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egy jelentős része számára is fontos lenne kihatásait tekintve. Ez pedig a környékünknek legalább húsz éve ígérgetett M49-es gyorsforgalmi elkerülő út megépítése, amelynek ügyében már nagyon sokszor megszólaltam az elmúlt években az Országgyűlésben. Mindenki elismerte a szükségességét, fontosnak tartják közlekedésbiztonsági szempontból, gazdasági szempontból, de valahogy, amikor erre pénzt kellene biztosítani a központi költségvetésben, akkor a mi környékünk, immár sokadszor megtapasztaljuk, hogy mostohagyermek, mintha az ott élők sokadrangú állampolgárai lennének ennek az országnak, és mindig hátrasorolnak, hátrahelyeznek minket ebben a fontossági sorrendben.

Hogy mindenki értse, hogy miről van szó, az M3-as autópálya 266-os kilométerénél található az őri lehajtó, kihajtó, innen indulna ez az elkerülő út, és Mátészalka, Kocsord, Győrtelek, Ököritófülpös, Porcsalma, Pátyod, Csenger irányából, Csengersima irányából érné el a magyar-román határt. Ez nemcsak azért lenne fontos, mert a leginkább sújtott, leginkább érintett településeken, Kocsordon és Mátészalkán egy 2010-es felmérés szerint több mint tízezer gépjármű haladt át egy nap alatt 2006-ban, 2010-re ez már 16 ezerre nőtt, hiszen ez a két település kell hogy magán viselje a Tiszabecs és a Csengersima felől érkező személy- és teherforgalom jó részét egyaránt. A környező ingatlanok, a belterületi ingatlanok állapota katasztrofálisan, rohamos mértékben romlik, több halálos és egyéb súlyos baleset történik. A környék húzóerejét jelentő mezőgazdaságot így lehetne bekapcsolni az ország és Európa vérkeringésébe, és sok más egyéb szempontból is fontos lenne, hogy ez a beruházás legalább egy 20 milliárd forintos összeggel elinduljon, jelentős részében egyébként elég is lenne ez a 20 milliárd forint. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Úgyhogy nagyon kérném arra önöket és a teremben helyet foglaló Kovács Sándor fideszes képviselő urat, hogy támogassák ezt a módosító indítványt. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban. ‑ Közbeszólás az MSZP soraiból: Nincs is bent! ‑ Apáti István: Az előbb még itt volt!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 244 2016.05.23. 5:20  243-252

APÁTI ISTVÁN (Jobbik) , a napirendi pont előterjesztője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ott folytatnám, ahol az elnök úr a felvezetőjében abbahagyta: az Igazságügyi bizottság elutasította, jóval határidőn túl. A 30 napos, törvényben előírt határidő elteltével nagy keservesen sikerült a bizottság egyik ülésének napirendi pontjává tenni ezt, tehát házszabálysértő módon, amit persze Rubovszky György ominózus, elhíresült, lassan már szállóigévé váló megjegyzéssorozata is előrevetített. Akár házszabálysértés árán is hajlandóak megakadályozni, gáncsolni mindent, ke­resztbe tenni mindennek, ami nem az önök fejéből pattant ki, ami nem az önök szellemi terméke.

Ez egy kiemelt súlyú törvényjavaslat. Kiemelt súlyú javaslat az Alaptörvényt módosító javaslatok sorában is, hiszen túlzás nélkül állítható, hogy a migránsoknak becézgetett betolakodók, idegen, nemkívánatos jövevények betelepítésének megakadályozása európai és nemzeti sorskérdés, a magyarság meg­maradása, a magyarság jövője szempontjából olyan érdemleges befolyásoló tényező, amellyel kapcsolatos akár népszavazás, akár alaptörvény-módosító javaslatok megszavazása vagy éppen elvetése döntően befolyásolja évekre, sőt évtizedekre Magyarország és az Európai Unió valamennyi nemzetének sorsát.

Miről is szól a történet? Arról szól a történet, tisztelt képviselőtársaim, hogy tavaly ősz tájékán, amikor ehhez még lett volna megfelelő mennyiségű idő, a Jobbik valóban azt javasolta, hogy tartsunk ügydöntő népszavazást azzal kapcsolatban, hogy betelepítési kvóta vagy bármilyen más jogcím keretében a magyar emberek kívánatosnak vagy nemkívánatosnak tartják a betolakodók átmeneti vagy tartós betelepítését, ideérkezését. Akkor erre még lett volna idő, akkor ez még megfelelő válasz lett volna a brüsszeli elképzelésekre, most azonban már változott a helyzet.

Ahogy önök eléggé elvtelen módon összevissza megindokolják, hogy a Jobbik javaslatai miért nem jók, miért nem időszerűek, mit mondtak tavaly ősszel Kósa Lajossal az élen? Azt mondták, hogy képtelenség, hiszen nemzetközi szerződésekbe, Alaptörvénybe ütközik, erről a kérdésről nem lehet népszavazást tartani.

Holott akkor ez még egyébként ugyanúgy nem volt Alaptörvénybe és nemzetközi szerződésbe ütköző, és megint mondom, lett volna kellő idő a kivitelezésére, végrehajtására. Igen ám, csak az események azóta felgyorsultak, a helyzet lényegesen megváltozott, Brüsszel jóval magasabb fordulatszámra kapcsolt, és idén tavasszal, év elejétől kezdve egészen napjainkig azt láthatjuk, hogy akár a 80 millió forint/fő fejpénz fenyegetésével, belebegtetésével, akár egyéb eszközökkel, a lehető legnagyobb erőszakkal akarják átpasszírozni a tagállamokon, különös tekintettel Magyarországon a betelepítési kvótát. Éppen ezért nem várhatunk egy idén ősszel sorra kerülő népszavazásra.

Ezt a helyzetet a Jobbik felismerte. Mint ahogy sokkal hamarabb ismertük fel önökhöz képest a kerítésépítés szükségességét, a honvédség határokon történő bevetése lehetőségének megteremtését, az önálló határőrség felállításának szükségességét, úgy itt is a Jobbik időben kapcsolt és időben javasoltuk azt, hogy ne húzzuk az időt népszavazással, hanem Magyarország Alaptörvénye hatodik módosításának elfogadása révén az Alaptörvényben rögzítsük azt, hogy az Országgyűlés hozzájárulása nélkül nem lehet idetelepíteni ezeket a ‑ fogalmazzunk akkor kicsit finomabban ‑ idegen személyeket, jövevényeket.

Az alaptörvény-módosítás bombabiztos, biztonságos az ország szempontjából, hiszen garantált, hogy a Fidesz és a Jobbik képviselőinek szavazataival a kétharmados többség, az összes megválasztott képviselő kétharmados szavazataránya biztosítható. Ez azonnali, tehát semmifajta időbeli késedelmet nem okoz.

Végül, de nem utolsósorban nem kerül 5 milliárd forintba. Tehát amíg a népszavazás méregdrága, 5 milliárdba kerül, addig ez gyakorlatilag ingyenes, amíg a népszavazás legkorábban valamikor ősszel történik meg, addig ez azonnali, június közepéig ezt el lehetne fogadni minden gond nélkül, és amíg a népszavazás bizonytalan, addig ez egy teljesen biztonságos megoldást jelent.

(18.20)

Ehhez képest önök azt mondják, hogy ragaszkodnak a népszavazáshoz, és nem tartják időszerűnek ezt a javaslatot. Mi történik akkor, hogyha nem megy el a választópolgárok több mint fele? Akkor mit fognak majd mondani? Akkor elveszítjük a csatát Brüsszellel szemben, és akkor már az alaptörvény-módosítás is gyenge lábakon fog állni, ha egyáltalán áll bármilyen lábon. Egy ilyen kérdést, a nemzet szempontjából, a nemzet megmaradása szempontjából kiemelt súlyú kérdést nem lenne szabad egy, a 2018-as választások edzőmérkőzésévé tenni, ugyanis önök arra spendíroznak, hogy a 2018-as tavaszi általános országgyűlési választásokat ‑ vagy legalábbis annak az edzőmeccsét ‑ 2016 őszén lejátsszák.

De hagyjuk itt a politikai haszonszerzést, ami egyértelmű az önök viselkedésében, ami egyértelműen látszik, hogy erre megy ki a játék. Támogassák ennek a javaslatnak a tárgysorozatba vételét, és támogassák a zárószavazás alkalmával is, hiszen minden olyan jogcímet ki kell zárni, amely megnevezésétől függetlenül, tartalmi lényegét tekintve betolakodók idetelepítését eredményezné! Ehhez kérjük a támogatásukat. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 252 2016.05.23. 2:15  243-252

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Répássy Képviselő Úr! Önmagában természetesen nem a népszavazás intézményével van baj, a népszavazással önöknek szokott problémája akadni, főleg, ha nem szolgálja az önök politikai haszonszerzésre irányuló érdekeit.

Tisztázzunk valamit! Itt a felmérések szerint van egy legalább 85 vagy talán 90 százalékos egyértelmű népakarat a tekintetben, hogy nem akarnak a magyar emberek 85-90 százalékos arányban betolakodókat látni Magyarországon sem most, sem később. A vasárnapi boltzáras javaslatnál ez az aránylat 70:30 volt, akkor, hogy önök kihúzzák az MSZP alól, az MSZP népszavazási kezdeményezése alól a szőnyeget, azonnal, egyik napról a másikra tudták a vonatkozó törvényt módosítani.

Most, amikor egyébként valóban sokkal fontosabb lenne, mint a vasárnapi boltzárnál, akkor hirtelen megtalálják az ehhez szükséges ellenérveket is. Valóban, itt arról van szó, hogy már lassan egy szállóigévé nemesült „a Viktor nem engedi” vagy „a Viktor engedi”, vagy mit enged, vagy mit nem enged a Viktor ‑ így pestiesen: „a Viktor” ‑, ehhez igazodik gyakorlatilag most már a Magyarország jövőjével kapcsolatos valamennyi döntés. Itt erről szól a történet, hogy ha a Viktor zöld jelzést adna, akkor nyugodtan elfogadhatnák a Jobbiknak ezt a javaslatát is.

De tudják, tisztelt fideszes képviselők, azért az egy nagyon fontos történelmi tanulság az egyén, a közösség és a nemzet számára is, hogy azok az egyének, közösségek, nemzetek tudnak megmaradni, fennmaradni, amely közösségek megfelelő gyorsasággal tudnak igazodni, tudnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Adott esetben, amikor még egy népszavazási kezdeményezés, népszavazási eljárás végigvitelére lett volna idő, akkor azt mondjuk, hogy az is egy megfelelő megoldás lett volna, de amikor már gyorsulni kell és ez nem fér bele a szűkös időkeretbe, akkor egyértelmű, hogy egy ingyenes, egy gyors és egy biztonságos megoldást kell választani, hiszen itt egytized százalék esélyt nem szabad arra hagyni, hogy mi van akkor, ha a politikából és a politikusokból kiábrándult választói tömegek nagy mennyiségben, nagymértékben távol maradnak a népszavazástól, akkor gyakorlatilag egy csapásra elbukták, elbukta az egész nemzet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ezt a küzdelmet Brüsszellel szemben, és akkor majd vajon a Viktor mit fog mondani?

Köszönöm. (Szilágyi György: Így van! ‑ Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 114 2016.05.24. 12:31  103-132

APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt mondta Mengyi képviselő úr néhány perccel ezelőtt, hogy nagyobb részben bankokról szól a javaslat. Mit olvashattunk ma reggel 7 óra 35 perckor a Privát kopón? Semmi meglepőt: 6 milliárdos közútfenntartói kartellt derített fel a rendőrség. Lehet, hogy ezek a cégek is Bangkokban voltak bejegyezve, s akkor lehet, hogy így szól bankokról a javaslat.

De félretéve a tréfát, mert amúgy véletlenül sem vagyok vicces kedvemben, elképesztő meséket szőttek itt, már-már mondakört ezen javaslat köré, és mindenről beszéltek, csak a lényegről nem. Értem, hogy a főnök ezt adta utasításba, emberileg természetesen meg tudom érteni a cselekvések vagy a mondatok mögötti motivációkat, de szakmailag nem tudok ezekkel egyetérteni.

Először Csepreghy államtitkár úr szavaira reagálnék. Valóban úgy volt, ahogyan elmondta. Arról beszéltünk a mezőgazdasági szektor kapcsán, hogy érdemes lesz felülvizsgálni, hogy a 25 milliós korlátot vagy feljebb toljuk, vagy pedig adott esetben eltöröljük, illetve a támogatásintenzitás szabályaival kombináljuk, hiszen akkor a Jobbik részéről leginkább azt tartottam vitathatónak, hogy abban az esetben, ha egy mezőgazdasági vállalkozó esetében ‑ és döntően kisvállalkozókról vagy maximum közepes méretű családi gazdaságokról, vállalkozásokról beszélek ‑ a támogatás intenzitása nem éri el az 50 százalékot sem, vagy legfeljebb az 50 százalékot éri el, és legalább fele részben vagy több mint fele részben a saját pénzét teszi bele valaki egy fejlesztésbe, persze azon túl, hogy kap támogatást is, akkor elgondolkoztató az, hogy milyen összeghatártól terhelje közbeszerzési kötelezettség.

De itt nem erről van szó. A közbeszerzési eljárás alóli kivételi szabályok, kivételi kör meghatározása, a mentességi szabályok megalkotása persze közvetve, távolról kapcsolatban áll ezekkel a szabályokkal, de ez kicsit olyan erőltetett párhuzam, mint amikor azt mondjuk, hogy a csivava is kutya meg a közép-ázsiai juhász is kutya, mind a kettő kutya, de ezenkívül semmilyen azonosság vagy hasonlóság nem lelhető fel kettejük között. Persze, mind a kettő a közbeszerzési törvény joganyagához tartozik, no de hát a mentességi szabályok, a kivételi kör meghatározása, a kizáró okokkal ‑ mert erről szól ez a történet ‑ a támogatás szabályainak pontosítása, módosítása, illetőleg a kizáró okokkal kapcsolatos szabályanyag átdolgozása egy teljesen más irányú javaslat.

Vajon nem arról van-e szó, nem arról szól-e a történet, hogy nemrég egy Andy Vajnához, vagy most már újabb nevén Vajna András Györgyhöz köthető, kartellezéssel kapcsolatos versenyfelügyeleti határozat másnapján nyújtották be ezt a javaslatot? Vajon nem Vajna papától érkezett-e ez a fajta figyelmeztetés vagy megrendelés, hogy kedves fideszes képviselők, valamit kellene kezdeni ezzel a helyzettel, különben az adott cég legalább három évig nem indulhat el közbeszerzési eljárásokban? Nem állítom, csak felteszem a kérdést, hogy a május 9-ei határozat és a május 10-ei benyújtás nem gyanús-e. Felettébb gyanús, mondhatnánk.

Miről szól ez a történet? Nemes egyszerűséggel arról szól, hogy ami eddig kötelezően alkalmazandó kizáró ok volt egy eljárásban, tehát az ajánlatkérő nem mérlegelhette, kötelezőleg be kellett hogy tegye a kizáró okok közé, azt most a választható kategóriába sorolják át, ami lehet, hogy a jogban járatlan vagy a közbeszerzésekben rutinnal nem rendelkező személyek számára jelentéktelen kis apróságnak tűnik, de valójában a súlya óriási, hiszen sem ajánlattevőként, sem, ha a régi kifejezéssel akarok élni, 10 százalékon felüli vagy 10 százalék alatti alvállalkozóként, sem részvételi jelentkezőként ezek a szereplők nem vehetnek részt, hiszen ha ezt kötelezően alkalmazni kell és az ajánlatkérő nem tud mérlegelni, nem tud az ő javukra „tévedni”, akkor ezen gazdasági szereplők közbeszerzési eljárásokban való részvétele, szerepvállalása eleve automatikusan, ha úgy tetszik, a törvény erejénél fogva kizárt. Így viszont ha az ajánlatkérő némi sanda egymásra kacsintással úgy dönt ‑ mert a módosítás után már megteheti ‑, hogy ezt a kizáró okot nem alkalmazza, akkor egy ilyen súlyos szankcióval, ilyen súlyos joghátránnyal sújtott cég, cégcsoport vagy cégek nyugodtan részt vehetnek akár sokmilliárdos értékű közbeszerzési eljárásokban is, legyen szó akár uniós, akár hazai támogatási forrásokról. Nyilván döntően uniós támogatási forrásokról beszélünk. S a tét óriási, mert évente legalább ezermilliárd forintot költünk el, vagy annál még sokkal többet is közbeszerzési csatornákon keresztül.

Én annak semmifajta józan jogpolitikai indokát nem látom, meg gazdaságit is alig-alig, hogy jogerős és végrehajtható versenyfelügyeleti szankcióval érintett cégek ilyen jellegű kvázi mentességben vagy mentesítésben részesüljenek. Hiszen ha a választható kizáró okot nem választja majd az ajánlatkérő, nyilvánvaló szándékoktól vezérelve, akkor gyakorlatilag mentesíti a közbeszerzési következmények alól ezeket a cégeket, hiszen akik amúgy nem indulhatnának, így nyugodtan elindulhatnak, de nemcsak elindulhatnak, hanem meg is nyerhetik ezeket az eljárásokat, hozzájuthatnak építési beruházásokhoz, szolgáltatásmegrendelésekhez, árubeszerzésekhez, hogy csak a legfontosabbakat említsem.

Egyébként is sokat lazítottak már ezeken a szabályokon 2010 tavasza óta, hiszen ha abba gondolunk bele, hogy az egybeszámítás szabályai vagy éppen a részekre bontás tilalmához kapcsolódó szabályok hogy változtak, a pénzügyi, gazdasági vagy műszaki szakmai alkalmassági szempontok hogy változtak, akkor azt látjuk, legalábbis a Jobbiknak ez a véleménye, hogy a korábbi, véleményem szerint szigorúbb vagy nehezebben kijátszható szabályokhoz képest, pláne az egybeszámítás szabályai esetén, jelentősen, nagyon sokat lazítottak.

(15.30)

Korábban ezek sokkal szigorúbb, sokkal kevésbé megengedő, megszorító jellegű szabályok voltak. Most már azért ezeket sokkal, nemcsak rugalmasabban lehet alkalmazni, önmagában azzal nem lenne baj, ha valami rugalmas, hanem a visszaélésre is sokkal szélesebb körű lehetőséget biztosít az egybeszámítás szabályanyaga is; a kizáró okokkal kapcsolatos ilyen módon való játszadozás, ami kötelező volt, most már csak fakultatív lesz, ez pedig egészen tágra nyitja ezeket a kapukat. Hát, hivatkoznak itt uniós irányelvekre meg irányelveknek való megfelelésre. Mondják már meg azt nekem, hogy ha ennyire fontosak az uniós irányelvek, korábban például több jobbikos javaslat is azért vérzett el, mert azt mondták, hogy önöknek egyébként tetszik, szimpatikus, a gazdaság érdekeit szolgálja, egyet is értenek vele, na, de hát az Unió nem engedi, uniós irányelvekbe ütközik, mert ezeket önök akkor alaposan átnézték. 2010 óta az új közbeszerzési törvény megalkotásánál, a módosításoknál is érdekes módon soha nem tűnt fel önöknek ez. Ez soha nem tűnt fel önöknek, csak amikor Andy Vajna egyik cégével probléma van, másnap hirtelen feltűnik. Hát, 24 órán belül valaki jelzi, hogy hopp, kedves kollégák, egy fontos irányelvre nem figyeltetek.

Ez mennyire életszerű, egész őszintén? Semennyire. Megértem, hogy védeni kell a védhetetlent, de azért lássuk be, hogy itt nagyon komoly aggályok merülnek fel. Nem akarok én leragadni Andy Vajnánál, mondhatnám bármelyik, kormányhoz közeli vagy éppen „a” Viktorhoz közeli cég vagy cégcsoport vezetőjét, akik ennek bármilyen gazdasági vállalkozás, bármilyen jellegű vállalkozás esetén komoly előnyeit láthatják. De nem kell olyan messzire menni, elég, ha ma reggel beütötték a közbeszerzés kifejezést a keresőbe. A keresés eredménye 52 találat csak a május 20-24. közötti néhány nap termése. Ennek is csak a teljesség igénye nélkül néhány főcímét szeretném felolvasni, hogy a „közbeszerzés” szó esetén mit dob ki a kereső.

Nem stróman, csak a szerencse és a Jóisten segíti ‑ meg persze Orbán Viktor is, ezt én teszem hozzá ‑ Mészáros Lőrincet. Blog. Ezt, hogy közútfenntartói kartellt leplezett le a rendőrség, a Privátkopótól már idéztem. Több száz millió megy el láthatósági mellényekre ‑ ezt a Propeller írja. Ezt a 6 milliárdos kartellgyanút a 168 óra, a dehir.hu és több portál említi. Közbeszerzés nélkül szerződött az állami cég ‑ napi.hu, P: Sándor ‑ véleményem szerint nem Pintér Sándorról van szó ‑, P. Sándor és a kartell rosszul járt. Hamvába holt a Főkefe ERP-rend­sz­erének beszerzése. Aztán, kérem szépen, nagyon sok, nagyon sok portál foglalkozik az MNB-alapítványok közbeszerzés nélküli, közbeszerzéseket megkerülő joggyakorlatával: Nem volt közbeszerzés az MNB-alapítványoknál, Egyetlen közbeszerzést sem írtak ki Matolcsyék alapítványai, Az MNB-alapítványok is bevallották, soha semmilyen közbeszerzés nem volt.

Na, hát most persze itt még lesz, ennyivel mondjuk, még mindig beljebb vagy előrébb vagyunk. De, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves kormánypárti képviselők, innentől már tényleg csak egy lépés, hogy azt mondjuk, nincs itt szükség közbeszerzésre. Mert egyébként úgyis annak adják oda a munkákat, úgyis azok nyerik el a pénzt, akiket önök akarnak, akikre önök, a helyi kiskirályaik rámutatnak vagy „a” Viktor, mert az a legfontosabb, rámutat. Akkor nem kell ez a macskázás! Most a kizáró okok, hogy melyik a kötelező, melyik a fakultatív, a visszatérítendő támogatásokról vagy kombinált, vegyes típusú pénzügyi eszközökről beszélünk, milyen értékhatártól, milyen támogatásintenzitástól határozzuk meg a közbeszerzési kötelezettséget vagy az alatt mentesítjük a gazdasági szereplőket, vagy éppen a támogatásban részesülteket.

Nekem nagyon úgy néz ki, csak most kifejezetten államtitkár úrnak címzem, hogy a mezőgazdasági szektor esetén, maradjunk ennél a példánál, ennél a szektornál, ahol valóban kisgazdák, kisvállalkozások, közepes méretű gazdasági vállalkozásokhoz jutna el az a forrás, ami nélkül nem tudnak fejlődni, nem tudnak megmaradni, ott nem akarunk annyira könnyíteni. Megvan a lehetőség. Értem, államtitkár úrban megvolt a korrektség meg a jó szándék, ezt tényleg őszintén nagyra értékelem, meg azt a fajta nyitottságot, hogy vizsgáljuk felül, nézzük meg egy-másfél éven belül, ha indokolt, akkor segítsünk ennek a szektornak, segítsünk ezeknek a szereplőknek.

De most, jelen állás szerint mégis azt látom, hogy ott nagyon nehezen, nagyon sok érvelés kell ahhoz, hogy a könnyítés eljusson, amíg versenyfelügyeleti jogsértéseket vagy versenyjogi jogsértéseket elkövető cégek esetén ilyen nagyon finom, nagyon érsebészi pontossággal megfogalmazott módon mehetnek, pikk-pakk odaérnek, akár egyik napról a másikra ezek a jelentős könnyítések. Meg kellene fordítani ezt a folyamatot, és ott kellene könnyíteni, mentesíteni, egyszerűsíteni a szabályokon, ahol valóban nagy szükség van rá, mint például a mezőgazdasági támogatások felhasználásánál. És ott kellene nehezíteni, ahol éppen sok százmillió vagy éppen sok milliárd forintról van szó.

És egy mezőgazdasági jellegű közbeszerzés esetén nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy versenyfelügyeleti problémák merülhetnének fel. Ott sokszor egyébként inkább az merül fel, hogy az a sokkal gazdaságosabb, ha egy mezőgazdasági egyéni vállalkozó vagy egy gazdasági társaság maga végez el bizonyos munkálatokat, mert úgy lesz sokkal olcsóbb, költséghatékonyabb, költségkímélőbb, és nem von be külsős céget adott projekt megvalósításába, amíg itt, ahol nyilván be kell vonni más cégeket, nagyon gyorsan hajlandóak könnyíteni, segíteni. Ráadásul, megint mondom, egy olyan kizáró okról van szó, ami 2004. május 1-je óta teljes joggal, teljes megalapozottsággal része a közbeszerzési joganyagnak. Teljes mértékben indokolt, hogy a kötelező kizáró okok rendszerében szerepeljen. Ehhez eddig soha semmilyen kétség nem fért, függetlenül attól, hogy most balliberális kormányok alkották vagy módosították a törvényt, vagy éppen a Fidesz-KDNP-kormány, ehhez képest most önök leküzdhetetlen vágyat éreznek arra, hogy ilyen nagyon fontos, és eddig úgy nézett ki, hogy bombabiztos akadályt hárítsanak el azoknak az útjából, akik nem feltétlenül csak tisztességes szándékok vezérelnek.

Úgyhogy jelen állás szerint azt tudom mondani önöknek a legjobb lelkiismeretem szerint, hogy így, ebben a formában ezt a módosítást a Jobbik frakciója nem fogja tudni támogatni. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 126 2016.05.24. 2:26  103-132

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Semmifajta ellentmondás nincs a Jobbik korábbi és jelenlegi álláspontjai között, egyáltalán az előző felszólalásomban semmifajta összehasonlítást nem tettem a Jobbik korábbi, a törvény egészét vagy egy részét, akár ezen részét érintő régebbi álláspontja és a jelenlegi álláspont között vagy ezen álláspontok kapcsán.

Leginkább azt kifogásoltam, és ezeket változatlanul fenntartom, hogy igen-igen veszélyes és messze nemcsak a bankokat meg a banki finanszírozást érinti az, hogy egy eddig kötelező, valóban gránitszilárdságú kizáró okot most már az alkalmazható, a fakultatív, a szabadon választható kategóriába sorolnak át. Szép lassan eljutunk, mint ahogy egyébként az előbb említettem, az egybeszámítási szabályok kapcsán a szigortól a lazításig, a gránitszilárdságtól a tejszínhabkönnyűségig, legalábbis ebbe az irányba haladunk. Most a skálán a rosszabbik végpont felé haladunk.

Ami pedig az irányomban való szurkolói hajlandóságát illeti, én nagyon köszönöm, hogy végre a kormánypárti sorokban, padsorokban is van szurkolóm. Nagyon szépen köszönöm. Egyébként biztosíthatom afelől mindannyiukat, hogy ilyen jellegű problémáim megoldódtak, tehát ez is jó irányban halad. De azért köszönöm szépen a szimpátia és a szurkolói hajlandóság kinyilvánítását.

(Az elnöki széket Sneider Tamás,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Mindenesetre visszatérve erre, lett volna ennek más módja is akkor, államtitkár úr. Ha kifejezetten a banki finanszírozás a fő probléma, akkor talán más normaszövegen is el lehetett volna gondolkozni, de így általános jelleggel valamennyi versenyfelügyeleti határozat esetén, függetlenül attól, hogy banki szereplőket érint vagy más gazdasági szereplőket, így túlságosan tágra nyitották ezeket a lehetőségeket vagy ezt a kaput. Egyébként ha még azt mondanák, teszem azt, hogy kicsit egy büntetőjogi elvet idehozva, a kétszeres értékelés tilalma jut talán eszembe, bár nem büntetőjogi területről beszélünk, hogy ha valaki egyszer már megbűnhődött valamilyen mulasztásáért vagy cselekedeteiért jogerős végrehajtható határozatban, és ott egyébként valóban kifizette, megfizette, amit előírtak számára kötelezettségként, azt lerótta, teljesítette, ezért már ne érje (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) egy másik jogterületen, egy másik vonatkozásban is joghátrány.

(16.00)

Az egyébként még egy valós érv, azt fel is lehetne hozni, de itt ugye (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) teljesen másról van szó, és nem egy adott területre szűkítik le, hanem sokkal inkább tágra nyitják. A nemzeti szuverenitás és a nemzeti protekcionizmus (Az elnök ismét csenget.) iránti elkötelezettségünket, kérem, hogy ne vonják kétségbe. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 129 2016.05.30. 2:10  128-135

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A közbiztonság témakörén belül különleges és kiemelt terület a drogfogyasztással és a drogkereskedelemmel összefüggő témakör, témakörök halmaza. Szomorú adatokkal találkozunk, és a teljesség igénye nélkül engedjék meg, hogy néhányat itt megosszak a teljes nyilvánossággal.

2009 és 2013 között Magyarországon 118, az Európai Unió tagállamaiban összesen 268 új vegyület, új vegyi összetételű kábítószer jelent meg a piacon. 2014-re az injekciót is használó kábítószer-fogyasztóknak több mint 60 százaléka hepatitis C vírussal fertőzött, három év alatt ez a szám megduplázódott.

A legnagyobb probléma az, hogy egyre alacsonyabb életkorban kezdődik a drogfogyasztás, nagyon sokan már a 14. életévük betöltése előtt drogfogyasztóvá válnak, ugyanakkor az is látható az adatokból, hogy a 2006-os 20 százalékról 2010-re 30 százalékra nőtt a 14 és 17 év közötti azon fiatalok aránya, akik ebben az életkorban már legalább egyszer kipróbálták valamelyik kábítószert, a 17 éves fiúk közel 40 százaléka már túl van az első droggal kapcsolatos élményén. Ily módon Magyarország a közepes drogérintettségű, drogfertőzöttségű országok közé tartozik, jelentős mértékben terjed a szintetikus cannabis és egyéb szintetikus drogok aránya, egyre nő ezeknek a piaca, egyre több a fogyasztó, hiszen a jó minőségű szeszes italhoz képest jóval olcsóbban meg lehet vásárolni, és rendkívül könnyű hozzájutni, nagyon könnyű beszerezni.

2011 óta emiatt a kábítószerrel összefüggő halálozások száma is aggasztó mértékben növekszik, és terjed a drog a börtönökben: 2010-ben 76 ilyen esetet tártak fel, ugyanakkor 2015-ben már az év első négy hónapjában elérték ezt a számot.

Kérdezem tehát, hogy mitől ilyen elégedettek a drogfogyasztás, a drogkereskedelem (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), a drogcsempészet visszaszorítása kapcsán. Milyen intézkedéseket terveznek a probléma valódi megoldása érdekében? Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 133 2016.05.30. 1:15  128-135

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Államtitkár Úr! Pont azért tettem fel ezeket a kérdéseket, hogy ébresztőt fújjak, illetőleg a figyelmet fokozottan erre a problémára ráirányítsam, de hogy milyen távol állnak a szavak és a tettek egymástól, most is mondanék néhány beszédes adatot.

Az, hogy kevés a pénz és sok a feladat, közhelyesnek tűnik, de az, hogy például Budapest tavaly 360 ezer forint vissza nem térítendő támogatást kapott drogprevencióra és drogproblémák kezelésére, úgy hiszem, a nevetségestől is mélyebben lévő kategória. Aztán nézzünk egy tavalyi főkapitányi utasítást, amely arra terjedt ki, hogy 15 százalékra szeretnék egy éven belül emelni azon büntetőeljárások számát, amelyeket a dílerekkel vagy a gyártókkal szemben indítanak. Ehhez képest azonban 2013-ban is azt láttuk, hogy a több mint 4 ezer drogkereskedelemmel és drogfogyasztással kapcsolatos eljárás közül mindössze 15 darab eljárást indítottak terjesztők és kereskedők ellen.

Úgyhogy van még hova fejlődni, tisztelt államtitkár úr, és ezzel kapcsolatban a rendőrségnek azt a hírhedt vamzerpolitikáját is érdemes lenne átgondolni, ami gyakorlatilag sokszor azt jelenti, hogy drogkereskedőket, drogterjesztőket pitiáner információkért kvázi fedett nyomozói státuszban hagynak működni, és emiatt ezek a személyek, ezek a bűnözők sorozatban megússzák a felelősségre vonást. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 277 2016.05.30. 2:07  198-356

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, el­nök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képvi­selő­tár­saim! Kanyarodjunk vissza a letelepedési állam­köt­vényekhez! Mondjon már nekem arról valaki va­la­mit, valami érdemlegeset, egy valós indoklást, hogy mi tette szükségessé, hogy azt, amit egyébként az állam közvetlenül is eladhatna 300 ezer euróért, tel­je­sen felesleges és értelmetlen módon 271 ezer euró­ért kínálja, és teljesen feleslegesen és értelmetlenül közbeiktatnak cégeket, akiknek eladják ezt 271 ezerért, amely cégek aztán ezt 300 ezerért adják tovább. 29 ezer eurót vesznek ki ezáltal az állam zsebéből. Semmi értelme egy ilyen közbeiktatásnak, semmi keresnivalója ott magáncégeknek, amelyek között egyébként van luxemburgi meg kajmán-szigeteki offshore-gyanús cég is. De ez önöket nem zavarja.

És az sem zavarja önöket, hogy nemcsak államkötvényenként ez a körülbelül 10 millió forint esik ki, hullik ki az állam zsebéből, hanem körülbelül fejenként még 40-45 ezer eurónyi úgynevezett ügyintézési díjakat is levesznek, leszednek, lehúznak, lerántanak ezekről a személyekről. (Dr. Schiffer András: Ez a lényeg.) Innentől kezdve már 70 ezer euró/fő körüli az a haszon, ami azért egy izmos, több mint 20 millió forintos összeg, amely vándorolhatna az államhoz is, gazdagíthatná, gyarapíthatná az álla­mot is, ehelyett gyarapít olyan magáncégeket, off­shore cégeket, amelyek vagy Andy Vajnához vagy Habony Árpádhoz vagy éppen adott esetben át­té­telesen, mondjuk, Rogán Antalhoz köthetőek. De per­sze, egy magyarázata van ennek a közbe­ik­tatásnak, mert a Viktor megengedte a Tóninak. Erről szól a történet. (Derültség a Jobbik és az LMP so­ra­iban.) Semmi másról, tisztelt hölgyeim és uraim! Hát, ettől kevésbé fajsúlyos ügyek sem mehetnének Orbán Viktor gyémántfokozatú főtá­mogatása nélkül, ezek meg aztán pláne.

Erről szól a történet, erre adjanak értelmes válaszokat, és ne mellébeszéljenek, meg ne játsszák az ellenzék ellenzékét, mint amit már csinálnak itt hat éve, mert rendkívül unalmas és borzasztóan idegesítő! Köszönöm. (Taps a Jobbik, az MSZP és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 32 2016.06.06. 3:10  31-37

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A Fidesz legfontosabb 2010-es választási ígérete az elszámoltatás volt, azonban azt látjuk, hogy ebben a választási ígéretükben is nagyon komoly kudarcot vallottak. Ugyanis a 2002 és 2010 között balliberális kormányok vezető beosztású politikusainak, kormánytagjainak elszámoltatásához, felelősségre vonásához szükséges eljárások vagy meg sem kezdődtek, vagy nagyon gyorsan megszűntek, nagyon gyorsan megszüntették ezeket az eljárásokat. Felmerül többek között az a kérdés is, hogy a nyomozó hatóság, az ügyészség a felelős, vagy netán a bíróságokban, a bírósági szervezetrendszerben kell keresni a hiba okát.

Egyik kirívó példa a Gyurcsány Ferenc-féle suko­rói telekcsere ügye, amelyben még a vádemelésig sem sikerült egyébként eljutni. Nevetséges indokkal magyarázta mindezt az ügyészség. De talán ettől is csúnyább vagy durvább példa a Hagyó-ügy, hiszen gyakorlatilag Hagyó Miklós most is szabadlábon van, élvezi a szabad élet és a megszerzett javak minden előnyét.

Ennél az ügynél érdemes kicsit lehorgonyozni, ugyanis aktuálpolitikai hibák, tévedések, rossz döntések, rossz törvényhozás is vezetett ahhoz, hogy mindez úgy történt, a helyzet úgy áll, ahogy most jelenleg mindenki tud róla. 2012-ben változtatták meg a bírósági szervezetrendszerre, a bíróságokra és a bírósági eljárásokra vonatkozó szabályokat. Ezek a szabályok ekkor léptek hatályba. Ez a csomag többek között azt is tartalmazta, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnökének lehetősége volt az ügyáthelyezésre, az ügyáttételre. Ennek volt köszönhető az, hogy nem az általános illetékességi ok szerinti fővárosi, hanem a Kecskeméti Törvényszék kezdte első fokon vizsgálni Hagyó Miklós ügyét. Majd 2013-ban jött a feketeleves, az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette ezt a szabályozást. Kialakult a patthelyzet, és megindult a huzavona a két törvényszék között, hogy ki folytassa le az eljárást, kinél maradjon az ügy, ki az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező törvényszék. Ebből kifolyólag egy fontos szabályt elmulasztottak betartani, ugyanis ilyen ügyekben legalább háromhavonta egy tárgyalást kellene tartani, ez azonban elmaradt, így 2014 júliusában újra kezdődhetett az egész. Ez arra is biztosította a megfelelő időt, hogy Hagyó Miklós időközben még ebből is jól kerüljön ki: 12 500 euró kártérítést ítélt meg neki az emberi jogi bíróság az előzetes letartóztatásbeli fogva tartásának állítólagos embertelen körülményei miatt. Végül, úgy tűnik, első fokon egy felmentéssel felérő felfüggesztettel megúszta ő is.

De sorolhatnánk hosszan a példákat, tisztelt államtitkár úr: mi a helyzet a Budapest Airport és a Malév eladásával, mi a helyzet az offshore ügyletekkel, mi a helyzet a korábban még pofátlannak minősített vezetői végkielégítésekkel, a közbeszerzések körüli túlárazásokkal? Ezek a túlárazások talán csak nekünk tűnnek fel? Önök az elszámoltatás kapcsán vagy ellenérdekeltek, vagy tehetetlenek, rosszabb esetben csendestársak vagy tettestársak és úgy tűnik, hogy a korrupciós rendszer fennmaradásához szükséges egyéni érdekek erősebbek, mint az a közérdek, amely az elszámoltatáshoz fűződik.

Kérdezem, hogyan értékelné ezt a nullával egyenlő elszámoltatást. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 36 2016.06.06. 1:07  31-37

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Természetesen nem tudom elfogadni ezt a választ, és vegyék tudomásul már, hogy önök kormányoznak, önök a kormányzó erő, nem az ellenzék ellenzéke! Nem ezekre a válaszokra meg erre a megközelítésre voltunk kíváncsiak.

Amikor 2010-ben letették a nagyesküt, illetőleg korábban megígérték az embereknek az elszámoltatást, akkor is tisztában voltak ezekkel a szabályokkal. De akkor nem azt mondogatták, hogy a bíróság számoltatja el a nyomozó hatóságot. Persze, jogászként én is tisztában vagyok ezekkel a tényekkel, csak hatásvadász módon, politikai haszonszerzés céljából önök megtévesztették a választópolgárokat. Ezeknek a bűncselekményeknek az elévülési ideje az esetek elsöprő többségében még nem állt be.

Ezek a cselekmények nem évültek el, tehát ilyen módon azért lehetőség lenne a tények és az igazság feltárására, de vagy az összefonódások miatt, vagy egyéb egyéni vagy szűk csoportérdekek miatt önök ezt nem merik megtenni, de úgy gondolják, hogy majd 2018-ban, mint annak idején Demszky a 4-es metrót, majd most belebegtethetik az elszámoltatás ígéretét (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy hátha még mindig maradt néhány megtéveszthető választópolgár. Remélem, egyre kevesebb van. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 98 2016.10.10. 2:10  97-104

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Urizálni csak egy úri gyerek tud, én parasztgyerek vagyok - mondta ön néhány évvel ezelőtt a jövedelmi helyzetét, vagyongyarapodását firtató egyik kérdésre.

Ehhez képest az ön bevételei és kiadásai között Grand Canyon-nyi szakadék tátong. Ugyanis ha megnézzük a legális jövedelmét, akkor azt látjuk, hogy az nem fedezi a közel 28 milliós jelzálogalapú kölcsönének a törlesztőrészletét, a 15 millió 200 ezer forintos, magánszemélyek felé fennálló tartozásának rendezésére szolgáló összeget, a luxuslakás luxus-közös­költ­ségének havi összegét, a mindennapi rezsit, az A3-as Audi tartós bérleti díjait, a magánóvoda költségeit - elvileg önöknek, tisztelt miniszter úr, nincs pénzük élelemre. (Derültség az LMP soraiban.)

(15.20)

Azt kérdezem, hogy ön mikor állt át a fotoszintézisre? (Derültség az ellenzéki pártok padsoraiból.) Mióta fotoszintetizál? Mert elvileg önnek a mindennapi élethez szükséges kiadásokra már nem marad legális jövedelme. Arról meg már nem is beszélve, hogy honnan jut önnek pénz 420 ezer forintos Louis Vuitton táskára, luxusöltönyökre, luxusnyaralásra, luxusutazásra, és egyáltalán az elképesztő gazdagodást tükröző életmódjának a fedezésére.

Arra is szeretnénk választ kapni, hogy ez valamilyen összefüggésben áll-e esetleg a Portik Tamás által tett kijelentésekkel, a Vizoviczki-ügy egyik tanújának tanúvallomásával, esetleg különböző letele­pedésikötvény-bizniszekkel, ehhez kapcsolódó off­shore cégekkel. Mi az oka annak, tisztelt miniszter úr, hogyan fordulhat elő az, hogy ön nem tud ezekről beszámolni, nem tud erről számot adni? A vagyonnyilatkozatát pedig kreatívan írja meg, 36 négyzetméterrel nő a lakás alapterülete egyik pillanatról a másikra, aztán újabb 40 négyzetméteres garázs tűnik fel a horizonton. Hogy fordulhat ez elő, tisztelt miniszter úr?

És arra a nem várt esetre, ha esetleg a nekem adandó válaszban is a felesége mögé bújna el, akkor felszólítom, vagy megkérem nagy tisztelettel, hogy akkor hozza nyilvánosságra a felesége vagyonnyilatkozatát is (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Így van! - Gőgös Zoltán: Kiderül, hogy milyen jól megy a cég!) és az összes, közös háztartásban élő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) közeli hozzátartozója vagyonnyilatkozatát, hogy tisztázza saját magát. Ez önnek az első számú érdeke. Várom a válaszát. (Gőgös Zoltán: Így van, majd kiderül. - Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 102 2016.10.10. 1:05  97-104

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a semmitmondó választ és a mellébeszélést. Miniszter Úr! Személyemben egy igazi parasztgyerek kérdezi öntől vagy mondja önnek, hogy egy igazi parasztgyerek a javakból csak annyit fogyaszt, annyit használ, amennyi a megélhetéséhez feltétlenül szükséges. Egy igazi parasztgyerek, ha például megkérdezik, hogy hol töltötte a hétvégét és mennyibe került ez, akkor igazat mond, és nem kezd el hazudozni.

Egy igazi parasztgyerek tiszteli a kétkezi munkát, mert tudja, hogy az egy kiló cipó és az egy liter tej mögött milyen törekvés, milyen fizikai munka áll, és nem herdálja el a közvagyont. Egy igazi parasztgyerek tisztességesen dolgozik, és soha nem vetemedne lopásra. Egy igazi parasztgyerek nem zsúrpubi. Egy igazi parasztgyerek soha nem csinálná, soha nem folytatná azt a saját közösségén belül, mint amit ön tesz egyébként, a saját közösségét, a saját szűk politikai közösségét is súlyosan megbotránkoztató és sértő módon.

Tisztelt Miniszter Úr! Lassan többségbe kerülnek azok a vélemények, hogy az ön járműparkjából már csak egy közepes méretű kék színű busz, a ruhatárából pedig egy mákos mintázatú öltöny hiányzik. Vállalja a felelősséget, tolja el a biciklit, és legyen szíves, ha már nem tud parasztgyerek lenni, akkor legyen úriember (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), és mondjon le! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 220 2016.10.10. 2:08  215-226

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Orbán Viktor miniszterelnök úr Schiffer András egyik régi azonnali kérdésére azt a választ adta, idézem szó szerint: „Mivel életem nagyobb részét kétezer lélekszám alatti településen éltem le, ezért pontosan tudom, hogy ott főállású polgármesterekre nincs szükség.” Nos, nagyot tévedett a miniszterelnök úr. Ezt ő nem szokta elismerni, nem bírja elviselni a kritikát és az igazságot, de azért el kell mondani, hogy élete nagyobb részét a fővárosban élte, tehát a mondatnak már ez a része sem igaz. Mert ha egyébként vidéken élte volna, akkor pontosan az ellenkező választ adta volna, hogy nagyon nagy szükség van a kétezer lélekszám alatti településeken, a kistelepüléseken főállású vagy akár társadalmi megbízatású, tisztességesen megfizetett polgármesterekre.

Érdekes, hogy amikor a pofátlan fizetéseket szoktuk az önök fejére olvasni, akkor mindig az a válasz lényege, hogy az elvégzett munkáért fizetség jár. Akkor a kistelepülési polgármesterekre ez miért nem igaz? Miért nem tudják azt megérteni, hogy a kistelepülési polgármester több, mint egy klasszikus értelemben vett politikai vezető a településen? Ő a közösség egyik pásztora. Az emberek kezét fogni kell, gyakorlatilag sok olyan ügyes-bajos dologban kell intézkedni, amely a polgármesternek nem hivatali kötelessége, nem munkaköri kötelessége. Egy sor olyan kihívásnak kell eleget tenni, amelyet soha sehol, semmilyen egyetemen, főiskolán, vagy iskolában nem tanítanak, és egy sor olyan kötelezettséget kell teljesíteni, amelyet a mindennapok akasztanak vagy rónak a polgármesterek nyakába. Gyakran ez a napi nyolcórás munkaidőt is meghaladja. Ehhez képest méltatlanul alulfizetettek, sem a társadalmi, sem az anyagi megbecsülés nem jut ki nekik.

Éppen ezért arra kérjük önöket, hogy tekintsenek el vagy térjenek el attól a rossz szokásuktól, hogy… - ezt most más képviselőcsoport vagy más kép­viselők nyújtották be. Próbálják végiggondolni azt, hogy milyen méltatlan helyzetbe hozták sok esetben a saját polgármestereiket is. Ne a kontraszelekciót erősítsék azáltal, hogy alacsony fizetéseket adnak, és ne próbálják esetleg rossz útra vagy korrupcióba hajszolni vagy kényszeríteni ezeket a polgármestereket. Számoljuk fel ezeket a kockázatokat, minimalizáljuk ezeket a veszélyforrásokat. Nagyon kérem önöket, hogy gondolják át és támogassák a javaslatunkat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
174 12 2016.10.12. 8:59  1-13

DR. APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt a Jobbik nevében én is szeretném megköszönni a magyar honvédek, a magyar katonák áldozatos, szakszerű és tisztességes munkáját. Ugyanakkor ‑ ellentétben a kormánypárti állásponttal és az előttem felszólalók álláspontjával ‑ azt kell mondjam, hogy nekünk teljesen más erről a véleményünk, teljesen más az álláspontunk, mi alapelvi okokból ellenezzük ennek a beszámolónak az elfogadását, és nem is fogjuk támogatni, nem is fogjuk megszavazni.

Azt pedig legfőképpen ellenezzük, hogy magyar katonáinkat külföldön vetik be. Igaz, hogy most éppen október 23-a küszöbén állunk, de azért március 15‑e egyik fő gondolatát idézném: magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket pedig vigyék el innen, ha vannak. Ez most különösen igaz, különösen aktuális. Alapvető hibának tartjuk azt, hogy ezer katonánk teljesít szolgálatot döntő többségében olyan területeken, olyan országokban, olyan ügyek ellen vagy olyan ügyek védelmében, amelyekhez nekünk, magyaroknak az égadta világon semmi közünk nincs. Olyan dolgokért vállalunk felelősséget teljesen értelmetlenül, amire semmi, még nemzetközi szerződések sem feltétlenül köteleznek minket, legfeljebb ezeket a szerződéseket is hajlamosak voltak a mindenkori kormányok az elmúlt negyed században félreértelmezni vagy rosszul értelmezni.

Ennek egyetlenegy oka van, tisztelt képviselőtársaim: a nyugati szövetségeseknek való szolgalelkű megfelelés, egy olyan megfelelési kényszer, amit teljesen értelmetlenül erőltetünk magunkra. Ha nem hisznek nekem, akkor higgyenek a sok száz éves történelmünknek. Mikor védtek meg minket nyugati szövetségesek, mikor állták a szavukat, mikor teljesítették szerződéses vagy bármilyen kötelezettségüket? Hát, vagy egyáltalán nem, vagy csak rendkívül csekély mértékben. Mi nagyon sok áldozatot hoztunk a Nyugatért, cserébe pedig vagy semmit nem kaptunk, vagy csak édes keveset.

Éppen ezért már 2013-ban sem támogattuk azt, hogy kiképzési feladatokra, kiképzési feladatok segítésére vigyenek ki katonákat, még akkor sem, ha egyébként viszonylag csekély létszámról van szó. Kezdődött egy összekötő tiszttel, majd folytatódott három egészségügyi katonával, aztán mentek mesterlövész-kiképzést segíteni. No de hát nem is feltétlenül a létszám mértéke vagy mennyisége itt a döntő, hanem az alapelvek, mégpedig az, hogy Maliban Franciaország néhány száz fős magánakciójáról volt szó. És mondhatják azt nekünk, hogy a magyar katonák elvileg olyan területen lettek bevetve vagy olyan területen használták a tudásukat, a képességeiket, olyan területeken végeztek munkát, ahol fizikailag elvileg biztonságban voltak; a beszámoló szerint ez így van, a tervek szerint így történt, de hogy a valóság megfelel‑e ennek vagy sem, azt lehet, hogy sűrű homály, nagyon sok államtitok vagy minősített adat fedi vagy rejti el figyelő szemeink elől.

Mindenesetre tanulságos az, amit Firtl képvi­selőtársam mondott, és egyben sokszorosan elgondolkoztató is. Kicsit túllépve a mali kiképzés keretein, az az ezer fő, amelyik külföldön, különböző kontinenseken teljesít szolgálatot, különösen a migrációs nyomás, a migrációs hullám összefüggéseiben, amikor nagyon helyesen mutatott rá Demeter Márta arra, hogy sok ezer fős létszámhiánnyal küzd a Magyar Honvédség, 5-8 ezer közöttiek ezek a számok, akkor mi megengedjük magunknak azt a luxust, amit nálunk tehetősebb országok és jobb állapotú, jobb eszközállományú, több katonával rendelkező honvédségek se tudnak megengedni maguknak, nevezetesen azt, hogy ezer főt nagylelkűen, ha úgy tetszik, átcsoportosítunk vagy kiküldünk külföldre.

Mi történik akkor, ha a déli határok védelméhez sokkal több rendőrre és sokkal több katonára lesz szükség? Itt csak a miniszterelnök úr szavait szeretném idézni: még nem vagyunk túl a nehezén, sőt még csak az elején tartunk a migrációs válságnak. Mi lesz akkor, ha valóban, pontosan az afrikai térségből milliók vagy tízmilliók kelnek útra? Akkor itt nem lesz elég katona, nem lesz elég rendőr, mert ugye ezerszám vannak külföldi szolgálaton.

Az pedig különösen szégyene az elmúlt negyedszázadnak, tisztelt képviselőtársaim, hogy ahogy a civilek több százezres nagyságrendben külföldre kényszerültek, külföldi munkavállalásra kényszerültek, mert itthon nincs jövőkép, nem tudnak annyi pénzt keresni, nem tudnak annyi pénzt félretenni, hogy jövőt tudjanak építeni maguknak és a gyermekeiknek, ugyanúgy a katonáinkat is ezres nagyságrendben arra kényszerítjük, hogy ha normális mennyiségű pénzt akarnak keresni, ha tisztességes fizetést akarnak realizálni, akkor menjenek ki külföldre. Csak az ő helyzetük sokkal érzékenyebb, hiszen a szó szoros értelmében a bőrüket viszik vásárra, az életüket, testi épségüket kockáztatják nap mint nap. Megint mondom, olyan országokban, olyan ügyekért, amihez a világon semmi közünk nincs.

Egyvalamit elérhetünk ezzel mindazonáltal, azt, hogy a nyugati szövetségeseink ugyanúgy tesznek ránk magasról, mint eddig, tehát semmiféle plusztisztelet nem fog minket, legalábbis politikai szinten övezni. A katonáinkat elismerik, hiszen ők valóban elismerésre méltók, ellentétben a magyar politikai elit negyedszázados teljesítményével. Semmivel nem fogunk jobb színben feltűnni a Nyugat előtt, ugyanúgy kígyót-békát fognak ránk kiabálni mindenféle színtéren, mint eddig.

Viszont egyet elérhetünk: a terrorveszélyhelyzet fokozását és erősödését, hiszen olyan ügyekbe avatkozunk be, olyan gócpontokba lépünk be, még ha valóban csekély létszámmal, és nem feltétlenül hozzánk köthetik akár a terroristagyanús elemek bizonyos akciók végrehajtását, de tudnak vagy tudhatnak arról, hogy magyar katonák is jelen vannak, és a haragjukat vagy a bosszúvágyukat előbb-utóbb magunkra vonjuk. S akkor megkérdezem, hogy ez megérte-e. Megérte az, hogy a nyugati szövetségeseknek való, sokszor a szerződésekből sem következő szolgalelkű megfelelés érdekében, túl azon, hogy a katonáink folyamatos életveszélyben vannak, még a Magyarországra nehezedő terrorveszély is csak egyre veszedelmesebb lesz?

S ahogy elnézzük a TEK és a jelenlegi titkosszolgálatok állapotát, hát, okunk van kétkedésre a tekintetben, hogy meg tudják‑e akadályozni esetleges magyarországi terrorcselekmények végrehajtását, mert nagyon könnyen kijátszották őket azok a terroristák, mondhatni, játszi könnyedséggel tartózkodtak itt egy hétig, másfél hétig, vagy mint tudjuk, korábban voltak olyan terroristák, akik akár másfél évig is itt bujkáltak Magyarországon ‑ a madridi merénylet egyik elkövetőjére vagy elkövetői köréhez köthető személyre gondolok -, és erről a magyar titkosszolgálatok semmit nem tudtak, sem 2010 előtt, sem 2010 után. Ha ezt a veszélyt magunkra húzzuk azzal, hogy teljesen értelmetlen kockázatokat vállalunk, és a missziókban való szerepvállalásainkat folyamatosan meghosszabbítjuk, akkor úgy hiszem, hogy ez a helyzet csak egyre rosszabb lehet. Eddig is csak a szerencse, az isteni gondviselés, meg talán az, hogy tranzitországnak tekintettek minket, menekítette meg ezt az országot attól, hogy itt véres terrorcselekményekre kerüljön sor.

Felteszek egy költői kérdést: ha ne adj’ isten, az ukrán háborús helyzet fokozódna ‑ ne kerüljön erre sor -, és élesben kellene letesztelnünk azt, hogy nyugati szövetségeseink ezért a rendkívül gáláns és nagyvonalú áldozatvállalásunkért, emberi erőforrásokban és anyagi erőforrásokban megnyilvánuló áldozatvállalásunkért cserébe vajon teljesítik‑e azt a kötelezettségüket, amit elvileg rájuk rónának bizonyos szerződések, akkor lehet, hogy csalatkoznánk, tisztelt képviselőtársaim.

Ezért fontolják meg, hogy egy 180 fokos fordulatot hajtanak végre a politikájuk ezen területén, és lehetőleg Magyarországra összpontosítják a magyar haderőt a déli és lehet, hogy nagyon hamarosan a keleti határ migrációval szembeni védelmére, és itt próbáljanak olyan életpályát biztosítani a magyar katonáknak, hogy ne szoruljanak arra, hogy külföldre menjenek hónapokra vagy akár egy évre is, távol a családjuktól, távol a szeretteiktől ‑ hát, finoman szólva sem egy családbarát hozzáállás és családbarát munkahely mindez -, és ne kelljen nekik teljesen értelmetlen célokért áldozni az életüket.

Mint ahogy egyébként szűkebb lakókörnyezetem, Mátészalka környékén már több család is megtapasztalta azt, hogy milyen az, amikor a fiúgyermeket kikísérik a temetőbe, vagy milyen az, amikor egy életre lenyomorodik a gyermekük ‑ egy mátészalkai és egy nyírmeggyesi fiatalemberről beszélek ‑ olyan ügyekben, olyan hadszíntereken, sokadszor mondom, amihez a világon semmi közük nincs, csak azért, hogy ott tudjanak normális fizetést realizálni.

Az elmúlt negyedszázadnak ez is egy nagy hiányossága és nagy szégyene. Jó lenne, ha inkább ezen törnék a fejüket, jobb lenne, ha inkább ezen próbálnának változtatni, és nem azon, hogy hogyan lehet még hajlottabb háttal megalázkodni a nyugati szövetségesek előtt.

Úgyhogy alapelvi szembenállásunk okán nem fogjuk tudni támogatni ezt a beszámolót. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 281 2016.10.17. 9:43  208-299

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Igen, volt olyan országos népszavazás, amelynek az érvényessége azon múlt, hogy az akkori ellenzéki párt elfelejtett mozgósítani, csak ez nem 2016. október 2-án, hanem 2004. december 5-én történt meg. Tetszik érteni, fideszes és KDNP-s képviselőtársaim? (Dr. Völner Pál: Ott sem voltál!) Akkor önök a kettős állampolgársági népszavazás kapcsán sunyin elfelejtették mozgósítani a saját választóikat, csak ezt elfelejtik elmondani. Mert volt olyan népszavazás, csak az 2004. december 5-én történt, úgyhogy szégyelljék magukat! A másik pedig az… (Dr. Völner Pálnak:) Hiába csodálkozik, államtitkár úr, ez így történt! (Dr. Völner Pál: Ott sem voltál!) Ott voltam, én elmentem szavazni. Én elmentem szavazni. De várjunk! Én végighallgattam önöket, nem volt könnyű dolgom, de most akkor önök is végighallgatnak majd szépen engem.

A másik: nekünk millióban sem állt annyi forint rendelkezésünkre, mint önöknek milliárdban. Az anyagi erőforrásainkhoz képest mindent megtettünk. A másik: nem furcsa az, tisztelt képviselőtársaim, hogy az MSZP, a baloldal az otthonmaradás mellett kampányolt, mi azt mondtuk, hogy menjenek el a választók és szavazzanak nemmel, mégis kiket okolnak: minket. Mi buzdítottunk a részvételre, mi buzdítottunk a nem szavazatokra, a nemmel való szavazásra, mégsem az otthonmaradás mellett kampányoló baloldalt ekézik, hiszen ő már nem ellenfelük, hanem minket.

(20.00)

De csak magukat okolhatják! Mi időben szóltunk, hogy ez egy kockázatos és borzasztóan veszélyes kalandorpolitika, amibe beleviszik, belenavigálják az országot. Önök semmiért nem vállalják a felelősséget! Az önök kedves vezetője mindig csak a sikerekért felelős, a kudarcokért soha, azért nem tudja vállalni a felelősséget, ahhoz nem elég gerinces. Meg úgy látom, sajnos ez az önök képviselőinek a többségére is elmondható.

A másik: hagyjuk már ezt az egyéni meg listás képviselői történetet! 2002‑ben és 2006‑ban nem hangoztatták az érveket. Egyetlen valódi mérőszám van egy képviselő teljesítményének a megítéléséhez, ez pedig az, hogy egyéni képviselőként az adott körzetében a pártlistára leadott szavazatokhoz képest hogy teljesített, több szavazatot kapott-e, mint saját pártjának a listáján, magyarul, népszerűbb-e, mint a saját pártja, vagy közel annyit kapott, esetleg kevesebbet. Mert ne gondolják már azt, tisztelet a kivételnek, hogy a személyes minőségük miatt ülnek itt olyan sokan! Van, aki igen. Önök között is van olyan, aki rászolgált arra, hogy ebben az Országgyűlésben egyéni képviselő legyen, ez nem vitás. De egyébként ott mifelénk, Szabolcs-Szatmár‑bereg megyében mire büszke Tilki Attila és társai? A megfenyegetett közmunkásokra? A megfenyegetett közszolgákra? A megfenyegetett polgármesterekre? A sokszor köztörvényes bűnözőkkel szállított cigány szavazatokra? Meg arra, hogy határon túli honfitársainkat szavazógépnek tekintik, átjelentkeztetik állandó lakóhelyre valamelyik anyaországi településre, hogy ott már ne csak listára, hanem egyéni jelöltre is tudjanak szavazni?

Erre olyan büszkék?! Meg arra, hogy 2010‑ben és 2014‑ben olyan kedvező körülmények között vághattak neki a választásoknak ‑ 2010‑ben a Gyurcsány-kormány leváltása miatti választói igény volt ez, 2014‑ben meg a meghekkelt választási rendszer, a teljesen átírt, átrajzolt választókerületek ‑, hogy ha a kutyát meg a seprűnyelet elindítják Fidesz-logóval, az is bekerül az Országgyűlésbe; kis túlzással mondhatom mindezt. Van, akinek van oka arra önök közül, hogy büszke legyen arra, hogy egyéni képviselő, de azért jobb lenne, ha a jó részük egy kicsit szerényebb lenne, és az előbb említett mérőszámot meg arányszámot tekintené kiindulópontnak, amikor ellenzéki képviselőtársai valós megítéléséről beszél.

Ami pedig a konkrét javaslatot, a konkrét vitahelyzetet vagy vitakérdést illeti: egy gondolat erejéig ki kell térni arra, hogy mi a liberálisok valós szándéka. Nagyon sajnálom, hogy Fodor Gábor már nincs itt. A valós szándék megmutatkozott az ő egyik tavalyi javaslatából, amikor is azt terjesztette a Ház elé, hogy az a bevándorló, aki legalább öt éve Magyarországon él, kapjon választójogot.

Ez az ő valós szándékuk, nevezetesen az, hogy tudják vagy sejtik, aggódnak, és jogos is az aggodalmuk, hogy magyar választópolgárok szavazataival belátható időn belül nem fognak ismét a hatalomba visszakerülni. Következésképpen követik az európai baloldal azon gyalázatos hagyományait, hogy szavazógépnek használják a migránsokat. Például Franciaországban is látszik, hogy az oda betelepültek, az oda bevándoroltak 90 százaléka az ottani baloldalt támogatja. Ők valójában ezért migránssimogatók, ezért kampányoltak az igen mellett, illetőleg ezért szerették volna vagy szeretnék megfúrni ezt az alaptörvény-módosítást is.

Csak maguknak tehetnek szemrehányást a népszavazás érvénytelensége miatt. Időben szóltunk, évekkel ezelőtt, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ne tegyék olyan magasra az érvényességi küszöböt, ne legyen 50 százalékos, mert adott esetben ez egy komoly kérdésben ‑ és lám, ez valóban egy komoly és sorsfordító kérdés ‑ még visszaüthet. És ez a rendszer rögtön az első éles helyzetben a saját kiagyalói, a saját megalkotói ellen fordult.

Csak maguknak tehetnek szemrehányást! Vagy alacsonyabb érvényességi küszöböt kellett volna beiktatni, vagy az érvényességi küszöb esetleges eltörlésén is lehetett volna gondolkodni. Vagy ha az utolsó pillanatban, augusztus végén ránk hallgatnak, hogy a kivándoroltaknak, vagyis a külföldi munkát vállaló, de magyarországi állandó lakóhellyel rendelkező honfitársainknak megadják a levélben való szavazás jogát, az adott esetben több százezer szavazatot jelenthetett volna, hiszen az ottaniak, például Németországban vagy Angliában láttak már no-go zónát közelről, amiről sokan itt csak beszélünk, azt ők megtapasztalták, és valószínűleg nagyobb aktivitást tanúsítottak volna, ha nem kell száz kilométereket utazni azért, hogy szavazatot adjanak le, hanem egyszerűen, gyorsan, kényelmesen szavazhattak volna levélben. Ezt is önök söpörték le az asztalról elég nagyképűen, s lám a saját maguk által kovácsolt kardba dőltek bele markolatig.

Ami pedig a határvédelem kérdését illeti: tisztelt Tilki képviselőtársam, nem ugyanaz egy önálló, legalább 6 ezer fős létszámmal működő, kifejezetten a határvédelemre kiképzett szervezet, mint az, hogy néhány készenléti rendőrt, közmunkást vagy frissen toborzott volt belügyist átcímkézünk határőrnek. Ráadásul most 1500-nál tart a létszám, ha jól tudom. A 6 ezer is egy minimális létszám, az 1500 meg egész egyszerűen nevetségesen kevés, nevetségesen alacsony. Mi lesz akkor, ha a déli határaink mellett a keleti határszakaszainkat is védeni kell? Nem lesz elég katona, nem lesz elég rendőr, nem lesz elég átcímkézett határőr. Ezért volt ősbűn az, hogy 2007 elejétől koprodukcióban megszüntették az önálló határőrséget az MSZP-vel, a baloldallal együttműködve, és beolvasztották a rendőrség kötelékébe.

Ami pedig még közelebbről az alaptörvény-mó­dosítást illeti: olyan szöveg elfogadásában vagyunk mindannyian érdekeltek a magyar emberek biz­tonságának megteremtése érdekében, amelyik hermetikusan zár, vagyis nemcsak a megunásig emlegetett, mantrázott kötelező betelepítési kvóta ellen hat egyfajta politikai ellenszérumként vagy jogalkotási orvosságként, hanem amely jogcím megnevezésétől függetlenül az összes lehetséges kiskaput kizárja. Mert ha mondjuk, egy csengeri vagy egy mátészalkai ember egy népes afgán, szír vagy pakisztáni családot kap a szomszédságába, őt nem fogja az vigasztalni, hogy nem kötelező betelepítési kvóta jogcímén kapta a szomszédságba ezt a családot, hanem relokáció, visszatoloncolás vagy önkéntes kvóta jogcímén. Magyarul, minden olyan jogcímet ki kell zárni, aminek a végeredménye az lehet, hogy átmeneti vagy tartós jelleggel illegális bevándorlókat telepítenek magyar emberek nyakára vagy közvetlen közelébe.

Természetesen nem azért fogjuk vélhetően, nagy valószínűséggel támogatni ‑ megnyugtatom Tilki képviselő urat ‑ ezt a javaslatot, mert annyira kedveljük a Fidesz-KDNP-t, az önök politikáját meg hozzáállását, sőt sokszor az undok, kifejezetten utálatos, ellenséges, gyomorforgató kategóriába tartozó felszólalásaikkal önök szerintem pont azt akarják kiprovokálni, hogy elvegyék a kedvünket az alaptörvény-módosítástól és belehajszoljanak minket abba, hogy mégse szavazzuk meg ezt a javaslatot. Hiszen önöknek ez lenne a legjobb! Önöknek az lenne a legjobb, ha azt tudnák mondogatni még másfél éven keresztül, hogy ez a csúnya, gaz Jobbik nem szavazta meg az alaptörvény-módosítást, nem védtük meg a hazánkat, nem védtük meg a magyar embereket, hanem a baloldallal kerültünk egy platformra. Önöknek annál, hogy megszavazzuk, csak egy lenne a jobb, ha nem szavaznánk meg.

Ezt azért tisztán látjuk, de ezt az örömöt nem fogjuk önöknek megadni. Sokszor annyira utálatosan nyilvánultak meg, tisztelt Vas Imre képviselő úr, nem ön, mert ön papírból olvasta fel, tehát ön nem tudott utálatossá válni emiatt, de olyan undok módon álltak hozzá önök közül többen ‑ nem mindenki, de több képviselőtársa ‑, hogy ez az érzésem alakult ki a vita közben.

Mi ugyanakkor a magyar emberek érdekében szeretnénk támogatni ezt a javaslatot, de az meg alapvető jogunk és kötelességünk, hogy jobbító szándékú javaslatainkat, módosító indítványainkat elmondjuk, letegyük ezeket az asztalra, az meg alapvető elvárás önök felé, hogy ezeket nagyon komolyan tegyék megfontolás tárgyává, és ha egy mód van rá, támogassák, különösen a majdan az egyedi kérelmek elbírálását szabályozó törvény sarkalatossá tételét, hiszen soha nem lehet tudni, hogy egy, két vagy több ciklus múlva milyen összetételű parlament fog működni, nehogy akkor egy esetlegesen a nemzet érdeke szempontjából kedvezőtlen, vagy az érdekeinkkel ellentétes parlamenti összetétel esetén könnyen lehessen akár feles többséggel is módosítani ezt a javaslatot, mert ez életveszélyes, hiszen akkor majd egyedi kérelmek alapján fogják tömegesen betelepíteni ezeket a tömegeket.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. Ha felingerelnek, akkor majd megint fogok reagálni. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 170 2016.10.24. 2:03  169-176

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A szívós, kitartó, kemény munka mindig meghozza a gyümölcsét, ön már Gyurcsány Ferencnél is népszerűtlenebb politikus Magyarországon. Valószínűleg a népszerűtlensége és a letelepedési kötvények vagy más néven terroristakötvények között, amelyek az ön szellemi melléktermékeinek tekinthetők, szoros logikai összefüggés van. Nézzük meg, mi a probléma pénzügyileg, és nézzük meg az ettől sokkal fontosabb nemzetbiztonsági kockázatokat!

Az a probléma ezzel a konstrukcióval, tisztelt miniszter úr, hogy kizárólag offshore hátterű cégek 270 ezer euróért lejegyzik a magyar államtól a letelepedési államkötvényeket, majd 300 ezer euróért passzolják tovább gazdag migránsoknak vagy éppen gazdag terroristáknak saját kibocsátású értékpapírként, aztán ügyfelenként még 60 ezer euró közvetítői díjat is zsebre vágnak, és lejáratkor is ők zsebelik be egyébként a piacinál négyszer nagyobb profitot. Ez a másik probléma a magyar állam szempontjából, hogy négyszer drágább ennek a finanszírozása, mint amennyibe normál piaci körülmények között kerülnek.

Nehéz tehát elhinni, hogy a körülbelül 3 ezer, leg­alább 3 ezer ügyfél összesen 80 milliárd forintja nem vándorolt az ön barátaihoz, az ön haverjaihoz vagy, tisztelt miniszter úr, akár éppen az ön zsebébe is. Nehéz azt elhinni, hogy a 80 milliárdból nem jut mindenkinek, hiszen ez egy olyan bőségszaru, ami bőven lehetővé teszi a teljes igényrendszer kielégítését.

Ami ettől sokkal súlyosabb, miniszter úr, az az, hogy ezeket az embereket nem lehet ellenőrizni. Elhangzott itt már, hogy gyanús hátterű orosz vállalkozó vagy éppen az előbb említett Ghaith Pharaon, akit egész egyszerűen nem tudnak leellenőrizni a magyar titkosszolgálatok, mert ezekben az országokban a pásztorkutya is tud venni a kecskétől erkölcsi bizonyítványokat, hamis útleveleket és más hamis iratokat. Ez ezzel a probléma, miniszter úr.

Az tehát a kérdés, hogy az ön számára mi a fontos, a piszkos pénzből származó piszkos profit vagy a haza biztonsága. Hajlandó‑e lemondani erről a profitról, hajlandó‑e lemondani erről a haszonról? Mi a fontosabb? Döntsön és válaszoljon! Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 174 2016.10.24. 1:17  169-176

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Miniszter Úr! Kérem, nevezze meg, nevezzék meg a kötvényvásárlókat! Nevezzék meg, hogy ki kinek, mikor, mennyit fizetett! Ki kinek, mikor, mennyit nyomott zsebbe? Ki mikor, hol, hány munkahelyet teremtett? A kizárólag offshore hátterű cégeken kívül ki járt jól? Ön jól járt ezzel, miniszter úr? Mennyire járt jól? Önnek származott ebből bármilyen zsebpénze? Vagy jótékonysági célú felajánlás? Szokásos mértékű ajándék? Vagy nevezhetném még sokféleképpen ezeket a jogcímeket… (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.)

Azt vártam öntől, miniszter úr, hogy megkönnyíti a miniszterelnökének a dolgát. Önnek egy dolga lenne: odamenni Orbán Viktor miniszterelnök úrhoz, és közölni, hogy miniszterelnök úr, hagyjuk ezt az egészet, kiszállok az egészből, majd valahogy megoldjuk másként, ne legyen ez akadálya az alaptörvény-módosításnak.

Ahogy hatályon kívül helyezik az erről szóló jogszabályokat (Zaj és közbeszólások a kormánypárti padsorokban.), ahogy kétharmaddal kizárjuk, hogy újra be tudják vezetni, rögtön meg fogjuk szavazni az alaptörvény-módosítást. (Derültség és felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) Neveket akarunk hallani, tisztelt miniszter úr (Az elnök csenget.), neveket, neveket akarunk hallani! (Egy hang a Jobbik padsoraiból: Kik a személyek?)

Tudja, mi a szomorú, tisztelt Rogán Antal? Hajdan olyan férfiak vezették ezt az országot, akik ha kellett, az életüket áldozták a hazáért. Önöknek csak a pénzről kellene lemondani. Ezen gondolkozzanak el! (Nagy taps a Jobbik és az MSZP padsoraiban. ‑ Közbekiáltás a kormánypártok padsoraiból: Szégyen!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 30 2016.11.08. 15:28  21-42

DR. APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A közbeszerzési rendszer és maga a közbeszerzési törvény, illetőleg a közbeszerzéseket szabályozó teljes szabályanyag a magyar gazdaság különösen nagy teljesítményű motorja kellene hogy legyen, hiszen évente ezermilliárd forintnyi nagyságrendben fordul meg pénz a közbeszerzési rendszeren keresztül, ezermilliárdos nagyságrendben költenek el az ajánlatkérők akár uniós forrásokat, akár valósítanak meg saját költségvetésből beszerzéseket. Úgy is mondhatnám egy, A Gyűrűk Ura című trilógiából vett hasonlattal élve, hogy a közbeszerzés egy varázspálca, egy varázsbot tudna lenni a mindenkori kormányzat kezében, csak nem mindegy, hogy azt a varázspálcát Szürke Gandalf vagy Szarumán tartja a kezében. Ha sok Szarumán jelenik meg a rendszerben, akkor Szauron hatalma végtelenre duzzad, végtelen nagy lesz, és előbb-utóbb legyőzhetetlenek lesznek a korrupció gonosz varázslói.

De hogy a méltán híres filmes hasonlatból átevezzek a törvényjavaslat, a törvény szövegének elemzésére, vitába kell szállnom rögtön Lázár miniszter úrral, ugyanis Tóth István János és Hajdú Miklós több tízezer magyar közbeszerzést vizsgált meg, és az ő számaik jelentősen eltérnek attól, amit a hirdetmény nélküli vagy egyajánlattevős eljárások kapcsán a miniszter úr itt az előbb ismertetett. Az stimmel, az megegyezik a miniszter úr által elmondottakkal, hogy a magyar közbeszerzések ‑ a 2011 és ’13 közti időszakot kivéve ‑ több mint egyharmada, 36 százaléka volt hirdetmény nélküli, vagy szerepelt benne legfeljebb egy ajánlattevő, egy gazdasági szereplő.

Ebben a tekintetben sem állunk jól uniós összehasonlításban, ugyanis az előbb jelzett két úriember által készített elemzés szerint a csehek és a szlovákok 20 százalék alá vitték le ezt az arányt, az uniós átlag pedig inkább az egy számjegyű mértékhez közelít, sok esetben az 5 százalék körül van, tehát itt a kimutatások, az elemzések között van némi ellentmondás. Majd kérem államtitkár úrtól ennek a feloldását vagy az erre történő válaszadást, mert most már külön kíváncsiak vagyunk arra, hogy milyen számok a hitelesek. Uniós összehasonlítás nélkül, 36 százalék olyan eljárás, amely vagy hirdetmény nélkül indul, vagy pedig egy ajánlattevő szerepel benne, úgy hiszem, hogy az gyanús, mindenfajta összehasonlítás nélkül gyanús.

Nemcsak a verseny hiánya vagy az előbb jelzettek miatt az erősen korlátozott volta, hanem az átláthatatlanság is problémákat jelent, amely bizony 2010 óta jelentősen nőtt. A két tényező együtthatása, egymást erősítő hatása pedig igencsak erősíti vagy növeli a korrupció mértékét, illetve a korrupció kockázatát.

Lehet az értékhatárok megemelését azzal indokolni, hogy eltelt 10 év, és éppen elég 10 esztendő ahhoz, hogy felülvizsgálják ezeket az értékhatárokat. Lehet abból a szempontból is vizsgálni, hogy különösen az önkormányzati ajánlatkérők, különösen a kistelepülési önkormányzatok számára ez egy jelentős könnyítés lehet, hiszen vélhetően jóval kevesebb közbeszerzési eljárást kell emiatt lefolytatniuk, de ezzel együtt könnyen lehet, hogy a fürdővízzel kiöntjük a gyereket, mert a korrupciós kockázat is növekszik azzal, hogy árubeszerzésnél, szolgáltatás megrendelésénél 8-ról 15 millióra, építési beruházásnál 15-ről 25 millióra, szolgáltatási koncessziónál pedig 25-ről 30 millióra emelik ezeket az értékhatárokat.

A korrupciós veszély még akkor is növekszik, ha a másik oldalról elmondják, hogy na de a nettó 1 millió forintot elérő, közbeszerzési határt meg nem haladó beszerzések esetében három árajánlatot kell bekérni. Rögtön már egy módosító indítvány irányába elvive a vitát, hozzátenném, hogy három egyező tárgyú árajánlatot, hiszen három azonos egyező tárgyú ajánlatot adjanak be az ajánlatkérők vagy az ajánlattevők, nehogy ez esetleg valamilyen mozgásteret biztosítson bármilyen visszaélésnek. De ez csak egy apró pontosítás, hogy három egyező tárgyú árajánlatra kell gondolni. Főleg az értékhatár megemelésénél van még itt egy olyan probléma, amit 2010-ben az akkori új közbeszerzési törvény megalkotásánál önök idéztek elő, nevezetesen, teljesen felborították a 2003 és 2010 közötti időszakhoz képest az egybeszámítás, illetőleg a részekre bontás tilalmával kapcsolatos szabályokat.

Azt kell hogy mondjam, sajnos idáig jutottunk e tekintetben, hogy szigorúbbak és ilyen szempontból jobbak voltak azok a szabályok, amelyek 2003 és ’10-ben voltak hatályban az egybeszámítást érintően. Elképzelhető, én el tudom fogadni azokat az érveket is, hogy helyenként már-már túl szigorúak voltak és olyan beszerzéseket is egybe kellett számítani, amelyeknél felmerülhet gazdasági, műszaki vagy bármilyen észszerűség a tekintetben, hogy külön kell őket venni, de gyakorlatilag szélesre nyitották azokat a kapukat, hogy amit csak lehet, az ajánlatkérők szétbontanak, gyakorlatilag nem számítják egybe, és így részekre bontva, feldarabolva, elég kreatívan vagy túlzottan kiterjesztően értelmezve ezeket a rendelkezéseket, rendszerint már a mostani 8, illetőleg 15 milliós szolgáltatási koncessziónál a 25 milliós értékhatárt is ki tudták játszani, a most megemelt 15 és 25 milliós, illetőleg 30 milliós értékhatárt pedig még könnyebb lesz emiatt kijátszani. Erre a problémára folyamatosan 2010 óta minden közbeszerzési törvény vitájában felhívtam az önök figyelmét, de valahogy ez az üzenet eddig még nem ment át.

(11.30)

Ellentétben azzal, amit viszont helyeslően vagy dicsérően tudok megjegyezni, hogy egy hat és fél éves, közel hétesztendős küzdelmet sikerült megnyerni ‑ megnyernie a Jobbiknak, illetve megnyerni személy szerint nekem ‑ azzal, hogy most már akkor nem három vagy nem négy, hanem most már öt ajánlattevőnek kell megküldeni az ajánlattételi felhívást. Nyilvánvalóan ez sem jelent bombabiztos megoldást, de jelentős előrelépés mindenképpen, hiszen a sok évig hatályban lévő szabály alapján azért két segítő ajánlatot könnyebb volt összetákolni, mint most, amikor majd négyet kell esetleg, hogyha valakik visszaélésre készülnek, mert azért láthatjuk a most folyamatban lévő eljárásokból, hogy minél többen tudnak „egy buliról”, minél többen készülnek akár bűnszövetségben, akár bűnszervezetben bűncselekmények elkövetésére, annál kockázatosabb számukra, annál nagyobb a lebukás veszélye, annál nagyobb annak az esélye, hogy a hatóságok valahogy, akár titkos nyomozás révén ennek a nyomára akadnak. Hiszen minél több embert vonnak be, minél több szereplőt, annál több lehet az elégedetlenek aránya, és azért egy ilyen éles helyzetben egy elégedetlen „gazdasági szereplőnél” veszélyesebb nem lehet azok számára, akik bűnöző tevékenységet kívánnak folytatni.

Ami pedig itt a gazdálkodó szervezeteknél a 25-ről 40 millióra történő összeghatár-emelést jelenti, hogy 25 milliós uniós vagy költségvetési támogatást kaptak, jelen állás szerint, ha a 25 milliót elérte a támogatás mértéke, akkor elvileg közbeszerzésre voltak kötelezettek, most ezt 25-ről megemelik 40-re. Pontosan egy évvel ezelőtt államtitkár úrral sokat birkóztunk ezen, próbáltam én is abba az irányba elvinni, hogy a nem költségvetési szervek esetében az uniós vagy magyar költségvetési támogatások esetében célszerű lenne egyébként nemcsak az összeghatár emelésén elgondolkodni, hiszen itt azért másfajta kockázat áll fenn, nem a klasszikus korrupciós kockázat, hanem egyébként a támogatási intenzitás százalékban kifejezett mértékéhez kellene kötni a közbeszerzési kötelezettséget.

Én a gazdálkodáshoz, a családi gazdaságok működéséhez, az agráriumhoz kötődő szabályokat vagy tevékenységet ismerem közvetlenül és emiatt sokkal jobban, és bizony, azért egy 50 százalékot nem meghaladó támogatási intenzitás esetén, különösen kisebb összegű, összeghatárú támogatások esetén meglehetősen kétes lehet az, vagy meglehetősen megnehezíti a támogatás jogszerű felhasználását az ‑ túlzottan is megnehezíti ‑, hogy­ha közbeszerzési kötelezettséget írnak elő, mondjuk, olyan kis- vagy közepes családi gazdaságok részére, akik nyilván­valóan nem felkészültek erre. Még ha az eljárás lebonyolításához szükséges források, mondjuk, rendelkezésre is állnak, akkor nagyon komoly szakemberhiánnyal küzdenek, és itt másfajta pénzügyi vagy gazdasági kockázat áll fenn. Nyilván egy gazdálkodó vállalkozónak nem érdeke, hogy saját magát „meglopja”, ott inkább az lehet a probléma, hogyha a pályázat költségvetését túlköltségeli, és ezáltal törvénytelenül vagy éppen adott esetben bűncselekményt megvalósító módon a legfeljebb 50 százalékos támogatási intenzitást próbálja kreatívan jóval 50 százalék fölé, 70, 80 vagy 90 százalékra növelni.

Tehát nyilván ennek a kizárására, ennek a kockázatnak a csökkentésére kell figyelni, de alapvetően azt nem tartom egy ördögtől való vagy a valóságtól elrugaszkodott elképzelésnek, hogy egyébként az ilyen jellegű összeghatárokat érdemes lehet megemelni, de csak akkor, hogyha a támogatási intenzitás is megjelenik a szabályanyagban. Magyarul: az 50 százalékot meghaladó mértékűeknél kellene konjunktív feltételként az összeghatárt érintő szabályozással meghatározni vagy előírni a közbeszerzési kötelezettséget, mert másik oldalról, hogyha most akár egy mezőgazdasági vállalkozó, egy agrárcég többségében nem az uniós vagy a költségvetési pénzből valósít meg egy beszerzést, hanem 50 százalékot elérően saját pénzét teszi bele egy adott beszerzésbe, akkor egyébként is lehet azon vitatkozni, hogy mennyire korrekt előírni számára ilyen nagyon komoly adminisztrációs terhet jelentő kötelezettséget.

Ez tehát egyébként még az önök szempontjából legjobban védhető része talán ennek a módosításnak. Az már egyáltalán nem védhető, amely „kivéve a gyevi bírót” alapon a kormány részére egyedi kormányhatározatban lehetővé teszi, hogy különböző gazdasági szereplőket mentesítsen az eljárás alól. Itt sem taxatív, sem példálózó jellegű felsorolás nincs. Olyan jól hangzó, rendkívül kreatív fogalom­meg­határozások, mint a közpénzek hatékony felhasználásának célja, a gazdaságilag legkedvezőbb módon történő forrásfelhasználás lehetnek azok az indokok, amelyek a kormánynak ezt a döntését megalapozhatják, csak éppen azt nem mondják meg egyelőre, hogy mi számít ennek.

Tehát gyakorlatilag itt kénye-kedve szerint az adott döntéshozó ‑ éppen a kormány ‑ disz­krecio­nális jogkörében eljárva, bárkit mentesíthet szinte bármilyen eljárás alól, épp emiatt helytálló az az előbbi kijelentés az egyik ellenzéki képviselőtársam részéről, hogy itt a kormány kegyének a keresése valószínűleg nagyüzemben fog folyni, és jelentősen felgyorsul, nagyobb méreteket fog ölteni.

Amivel nagyon nem tudunk egyetérteni, az építési beruházások esetében a 100 milliós értékhatár 300 millió forintra történő megemelése. Mivel itt mindig nettó összegekről beszélünk a becsültérték-meghatározásnál, ez bruttóban már közel 400 millió forintnyi, közel félmilliárdos közpénzfelhasználást tesz lehetővé oly módon, hogy gyakorlatilag a nyilvánosság teljes vagy nagymértékű kizárásával valósul meg mindez.

A mostani szabály úgy szól, hogy nettó 100 millió forintig áll fenn ez a fajta lehetőség az ajánlatkérőknek, most ezt megemelik 300-ra. Most 100 millió forint fölött legalább 5 munkanapra ki kell tenni, tehát nyilvánossá kell tenni a hirdetményt. Azon is el lehetne gondolkodni, fogunk erre vonatkozólag indítványt beadni, hogy ezt a minimum 5 munkanapot is meg kellene emelni talán 8-ra vagy 10-re, minél tovább legyen nyilvános, és azon kívül is meghatározott számú szereplőt meg kell hívni az eljárásba. Azért ez a 300 millió forintos értékhatár, gondolják végig, már ‑ maradjunk csak az önkormányzatok világában ‑ viszonylag nagyobb méretű települések jelentősebb intézményfelújítási munkálatainál is lehetővé teszi ‑ függetlenül attól, hogy hány szereplőt, hármat, négyet vagy ötöt kell meghívni az eljárásba ‑ a mutyit, az összejátszást, és igazából a közbeszerzési eljárást egy könnyebb vagy nehezebb, bonyolultabb vagy egyszerűbb papírgyártássá, papírmunka elvégzésévé silányítja le, amely normális esetben nem lehet senkinek sem a célja.

És még egyszer vissza kell térni itt a hirdetmény nélküli eljárásokra, kifejezetten a hirdetmény nélküli eljárásokra. Nem arról beszélek, ahol azon kívül ezzel együtt vagy enélkül egy ajánlattevő ad be csak ajánlatot. 13 százaléknyi, az Unió erősen kifogásolta is ezt a mértéket, ez az értékhatár-háromszorozás lényegében ezt az arányt növeli, és a gazdasági versenyt még jobban fogja torzítani.

Ami pedig itt a kartellezés alóli felmentések esetét illeti, ez pontosan megint olyan „kivéve a gyevi bírót’ jellegű szabályozás. Itt az előbb említett módon a bizonyos gazdasági szervezetek egyedi felmentése ködös, homályos megfogalmazások alapján, ami gyakorlatilag csak azon fog múlni, hogy ki milyen befolyással rendelkezik, ki, milyen lobbierővel rendelkezik, ki milyen könnyen tudja elérni ennek a döntésnek a meghozatalát. Ne legyenek ilyen kartellezés alóli felmentések, meg egyáltalán senki ne kapjon felmentést, aki súlyos mértékben vétett a közbeszerzési szabályok ellen.

Nagyon szép ez a miniszter úr által is elmondott 90 napos szabály, tehát hogy 90 napra az összes magyarországi közbeszerzésből ki lehet zárni olyanokat, akik súlyos szerződésszegéseket követtek el. Túl azon egyébként, hogy az ilyen ajánlattevőknek a kedvét már, mondjuk, a közbeszerzési eljárás eredményeként megkötött szerződésekben ‑ jellemzően építési beruházásokról beszélek ‑ a jelentős mértékű késedelmi vagy éppen meghiúsulási kötbérrel is el lehetne venni attól, hogy bármi rosszban sántikáljanak vagy bármit, bármilyen visszaélést megpróbáljanak elkövetni.

Amit pedig idő hiányában lehet, hogy csak később lesz időm kifejteni, most csak úgy megemlítem, amit egyébként nagyon hiányolok, nem tudok kibújni a bőrömből mint korábbi jegyző, mint önkormányzatnál több évig dolgozó képviselő, most már politikai szereplő, hogy elvették a dokumentációs díj beszedésének a lehetőségét az önkormányzatoktól. Korábban kiválóan működött ez a rendszer, ez semmi másra nem volt jó, csak arra, hogy a közbeszerzési eljárások lebonyolításával felmerülő igen-igen tetemes költség egy részét, jobb esetben pedig egészét sikerült ebből fedezni. És akkor majd itt kell visszatérni arra az óriási problémára, hogy akár nemcsak a kicsi, hanem a közepes méretű településeknél, sok esetben amúgy a tízezer fölötti városoknál sincs közbeszerzési szakember, nincs akkreditált közbeszerzési szakértő, korábban hivatalos közbeszerzési tanácsadónak hívták.

Tehát szakember sincs, humánerőforrás-hiány is van, pénzügyi problémák is vannak, ezeknek az orvoslására sürgősen ki kellene valamit találni, akár ennél a módosításnál, akár majd a még átfogóbb módosításnál erre vissza kellene térni. Ez óriási hiba volt, hogy ezt a lehetőséget elvették, legalább az önkormányzati ajánlatkérőknek vissza kellene adni, de akkor majd innen folytatjuk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 34 2016.11.08. 8:38  21-42

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ami nem fért bele a 15 percbe, és egy igen érdekes része ennek a szabályozásnak, az az, ami itt a Simonka-ügy kapcsán kezdett kibontakozni, hogy nevezetesen ugyanazok a szereplők, ugyanazok a gazdasági szereplők tűntek fel ajánlattevőként olyan közbeszerzési eljárásoknál, amelyek földrajzilag egymástól akár több száz kilométer távolságban folytak vagy valósultak meg, vagy kötöttek meg ilyen eljárások eredményeként szerződéseket, legyenek ezek akár szolgáltatás­meg­rendelések vagy építési beruházásba tartozó közbeszerzési eljárások.

Értem én, hogy formálisan kell tenni egy lépést annak érdekében, hogy legalább el lehessen azt mondani vagy el tudják mondani magukról, hogy ezt önök megszüntetik, hiszen az ajánlatkérőknek majd változtatni kell az ajánlattételre felhívott gazdasági szereplők között, tehát azok között, akiket, egyszerűbben, konyhanyelven fogalmazva, meghívnak majd ezekbe a közbeszerzési eljárásokba, és ez önmagában már garancia lesz arra, hogy nem tűnhetnek fel ugyanolyan gazdasági szereplők több hasonló vagy éppen azonos típusú közbeszerzési eljárásban. Ez nagyon jól hangzik, csak attól tartok, hogy ebből semmi nem lesz. Ennek a hatékonysága a korrupció megfékezése, meg a kartellezés, meg a különböző visszaélések szempontjából körülbelül olyan, mintha egy AK-47-es lövedéket egy profi golyóálló mellény helyett kartonpapírral próbálnánk kivédeni vagy megállítani. Ez semmit nem fog érni, semmilyen érdemi védelmet a korrupcióval szemben nem tud biztosítani.

Mint ahogy felhívtam a figyelmüket ‑ most még egyszer nyomatékosan megteszem ‑ arra a két, „kivéve a gyevi bírót” jellegű szabályozásra, amely egyrészt egyedi felmentést biztosítana gazdasági szereplőknek, másrészt, és erre nem volt igazából időm a vezérszónoki felszólalás végén, a kartellezés miatti kizárások alól adhatnak egyedi felmentéseket. Tessék nekem megmondani, erre mi szükség van?! Ha egyszer be akarják hozni azt, hogy a súlyos szerződésszegést elkövető ajánlattevőket legalább 90 napra kizárnák valamennyi magyarországi közbeszerzésből ‑ ami egyébként helyes irány, túl azon, hogy a megfékezésükhöz, az elkerüléshez, illetve a megelőzéshez vannak egyéb szerződéses eszközök is ‑, akkor mi szükség van arra, hogy a másik oldalról pedig egy kartellezés miatti kizárás alól majd felmentéseket adnak, vagy egyéb ilyen diszkrecionális hatáskörben, jogkörben hozott döntéseket építenek be a szabályanyagba?

Amit pedig a kistelepülési önkormányzatok képviseletében nyomatékosan kérnék, hogy hacsak nem ütközik uniós szabályba, mert attól félek, hogy ilyenkor mindig ezek az érvek kerülnek elő, a dokumentációs díjról beszélek megint, ilyenkor, amikor könnyítés lenne, pláne a kistelepüléseknek, a kistelepülési önkormányzatoknak, vagy egyébként olyan felvetése, ötlete, javaslata van a Jobbiknak, amellyel remélem, hogy önök is egyetértenek, akkor általában az az érv szokott előkerülni, hogy nagyon jó, kiváló felvetés, csak éppen az uniós jogszabályok ezt nem engedik. Nagyon nyomatékosan kérem, hogy vizsgáljuk meg annak a lehetőségét, hogy a lehető leghamarabb, akár már 2017. január 1-jétől kezdődően vissza tudjuk hozni, vissza tudjuk csempészni azt a szabályozást ‑ az előbb, amikor még csak megemlítettem ezt, akkor láttam több bólogatást, több helyeslést az önök részéről ‑, hogy legalább az önkormányzati ajánlatkérők, legalább a 10 ezer lélekszám alatti településeken ‑ én meggyőzhető vagyok arról is, hogy más szempontokat hozzunk be, hogy akár a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben, lélekszámra vagy lakosságszámra való tekintet nélkül, vagy bármi egyéb szabályozással, de legalább a kis- és közepes méretű önkormányzatok, legalább az ilyen térségekben ‑ szedhessenek dokumentációs díjakat. Legyen arra lehetőségük, hogy a közbeszerzési eljárások lebonyolításával összefüggésben felmerülő költségeik legalább részbeni fedezésére meg tudjanak nyitni és tudjanak használni egy ilyen jogcímet.

Egy egyszerű példát hadd mondjak el önöknek, akár támogatásból valósul meg a közbeszerzés, akár uniós támogatásból, akár magyar költségvetési pénz­ből, akár éppen az adott önkormányzat saját költségvetéséből, az én ismereteim szerint valahol 0,5-2 százalék között szórnak a közbeszerzési bonyolítói díjak, az akkreditált hivatalos közbeszerzési szakértő díjai.

Ha mondjuk, 2 százalék fölé megy meredeken, az már megint kezd egy kicsit gyanús lenni, olyan 0,5-2 százalék között szokták ezeket meghatározni. Gondoljunk abba bele, hogy egy kistelepülés Észak- vagy Kelet-Magyarországon az intézmény­felújí­tásához tizenegynéhány év után vagy tizenöt év küzdelem után, mondjuk, végre elnyer 100 millió forint körüli forrást, és jó esetben egyébként ‑ az nagyon jó eset ‑ a közbeszerzési eljárás díja, a bonyolító, a szakértő díja belekalkulálható a költségvetésbe, akkor ez a probléma kipipálva.

(12.00)

Ha mondjuk, olyan jellegű a támogatás, hogy nem lehet vagy nem egészében lehet belekalkulálni, akkor több százezres vagy milliós szakértői díjjal kell számolnia. Ha költségvetési pénzből valósítja meg a közbeszerzési eljárást, ott még ilyen lehetőség sincs, ott aztán végképp a zsebbe kell nyúlnia, hogy a szakértőt ki tudja fizetni.

Az én személyes tapasztalataim szerint ezen települések 90-99 százalékánál egyáltalán nincsen közbeszerzési szakértelemmel rendelkező köztisztviselő, sok esetben a jegyző vagy az aljegyző, vagy valamelyik osztályvezető, főosztályvezető sem rendelkezik ilyen képesítéssel, mint ahogy nem is lehet törvényi előírássá tenni, hogy ilyen képesítést kötelező jelleggel szerezzenek meg, vagy kötelezően alkalmazzanak az önkormányzatok ilyen szakértelemmel rendelkező személyeket, akkreditált közbeszerzési szakértőket.

Egy akkreditált közbeszerzési szakértő már a pályafutása megkezdése után viszonylag rövid idő alatt olyan helyzetbe kerül, hogy nem éri meg neki egy önkormányzatnál, még egy nagyobb önkormányzatnál sem dolgozni, mert sokkal többet keres a piacon, sokkal jobban jár, ha egyéni vagy társas vállalkozás formájában végez közbeszerzési szakértői tevékenységet. Tehát se szakember nincs, se pénz nincs, általában egyik sincs ezeknél az önkormányzatoknál.

Egyébként az akkreditált képzések tekintetében erre is ki lehetne találni, 2005 tájékán jól működött ez a rendszer, többször hirdettek meg, a mostaninál gyakrabban OKJ-s képesítéseket. Ha az önkormányzatok beiskoláznának ilyen képzésekre olyan köztisztviselő vagy közszolgálati tisztviselő kollégákat, akik éreznek magukban elhivatottságot, kedvet ahhoz, hogy megtanulják ezt az igen-igen nehéz szakmát, legalábbis kezdetben elméleti síkon, akkor mondjuk, ehhez központi költségvetési támogatást is igénybe tudjanak venni, hogy ahol egyáltalán van erre alkalmas köztisztviselő, az tudja képezni magát. Elég drága egy ilyen képzés, az önkormányzatnak ez is nagy terhet jelent. Ez lehet az egyik javaslatom, ami fő csapásirányt jelenthet a szakemberképzés költségeinek fedezésére, ezzel segítvén az önkormányzatokat.

A másik pedig az, hogy ha nem rendelkezik ilyen szakemberrel, nem tud ilyen embert a képzésre beiskolázni, akkor legalább a dokumentációs díj intézményének visszacsempészésével legyen lehetőség arra, világossá téve a szabályozásban, hogy ne csak az ajánlattételi felhívás meg ‑ idézőjelbe teszem ‑ a pa­pírmunka lebonyolításával kapcsolatos nyersanyagköltségeket lehessen fedezni, hanem legyen le­hetőség arra is, hogy az akkreditált közbeszerzési tanácsadó díjával bezárólag, legfeljebb a tanácsadó díjának mértékig, illetve azzal arányos mértékben pró­bálják meghatározni ezeket a dokumentációs dí­jakat, mert óriási segítség ez az önkormányzatoknak.

Jól emlékszem arra, hogy pontosan tíz évvel ezelőtt, 2006-ban, amikor Kocsord községben olyan szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy általános iskolát tudtunk felújítani és informatikai beszerzésnek néztünk elébe, akkor speciel nem lehetett betervezni abba az uniós pályázatba a közbeszerzési eljárás lebonyolítási díjait, és nagyon-nagyon jól jött az, hogy dokumentációs díjakat tudtunk szedni az ajánlattevőktől ‑ hál’ istennek, jelentkeztek többen is, főleg az informatikai eljárásra egyébként ‑, és gyakorlatilag abból a közbeszerzési eljárás lebonyolításával kapcsolatos összes költséget ki tudtuk fizetni, ezáltal teljes mértékben tehermentesíteni tudtuk az önkormányzatot, ami igen-igen jól jött. Akkor még volt rá lehetőség, most sajnos már nincs.

(Az elnöki széket Jakab István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Kérem, hogy a szakemberképzés állami támogatásával vagy pedig a dokumentációs díj intézményének visszahozatalával támogassuk legalább a hátrányos helyzetű térségekben lévő kistelepülési önkormányzatokat. Köszönöm szépen. (Dr. Lukács László György tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 68 2016.11.21. 3:17  67-73

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A letelepedési kötvények az ön főnökeinek a legextrémebb szellemi melléktermékei, az elmúlt 26 év legveszélyesebb és legpiszkosabb üzletét jelentik. Veszélyesek, hiszen nemzetbiztonsági kockázatot rejtenek magukban, és piszkosak, hiszen tisztán láthatók a korrupciós szálak is. Sőt, ezenfelül még rendkívül aljas is, hiszen a hasznot privatizálják, mert az magánzsebekbe vándorol, míg a kötvények kamatterheit és a terrorveszélyt a társadalomra hárítják. Jól látható, hogy erről az üzletről nem hajlandók lemondani, még mindig fontosabbak a piszkos pénzek, a feketepénzek, mint az ország biztonsága.

Az Államadósság Kezelő Központ 271 ezer euróért értékesíti a letelepedési államkötvényeket kizárólagosan offshore hátterű cégeknek, majd ezek a teljesen feleslegesen, értelmetlenül, szükségtelenül közbe­iktatott liechtensteini, kajmán-szigeteki, Sey­chelle-szigeteki, ciprusi bejegyzésű cégek 300 ezer euró­ért adják tovább saját kibocsátású értékpapírként, tehát nem a kötvényt, hanem az általuk saját ki­bocsátású értékpapírnak tekintett papírokat gazdag migránsoknak vagy éppen gazdag terroristáknak.

(Az elnöki széket Sneider Tamás,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ezenfelül még 60-70 ezer euró ügyviteli vagy közvetítői díj is üti ezeknek a cégeknek a markát, ennyit még zsebre vágnak, így ügyfelenként körülbelül 27-30 millió forint közötti profitra tesznek szert.

A másik fő probléma ezzel a konstrukcióval az, hogy akár gazdag terroristák is bevásárolhatják magukat a schengeni övezetbe és természetesen Magyarországra, hiszen a letelepedési kötvények schengeni tartózkodási engedélyt biztosítanak, majd hat hónap eltelte után, tisztelt államtitkár úr, élethosszig tartó letelepedési jogosultságot, lehetőséget is szereznek ezek a személyek, szabadon utazhatnak, cégeket alapíthatnak vagy éppen terroristahálózatokat is építhetnek.

A számok egyértelműek. 2016. augusztus 31-ig 3915-en szereztek ilyen letelepedési engedélyt, de a családtagokkal együtt, a családegyesítések révén közel 18 ezer személyt jelent mindez. Az a legdurvább és legveszélyesebb ebben, hogy a legprofibban működő titkosszolgálatok is aligha tudják leellenőrizni a karibi térségekben, az afrikai térségekben vagy bizonyos ázsiai területeken azoknak az erkölcsi bizonyítványoknak, útleveleknek vagy egyéb dokumentumoknak a hitelességét, amelyeken ennek a kötvénynek a megvásárlása vagy a lehetősége alapul.

(15.00)

Tehát nem ellenőrizhető az tisztán, hogy eredeti és hiteles dokumentumokról vagy profi hamisítványokról van szó.

A következő kérdések merülnek fel tehát. Nem érzik azt rendkívül ellentmondásosnak, hogy amíg szavakban az idegen népesség betelepítése ellen harcolnak, addig családtagokkal együtt a Brüsszel által meghatározott mérték 14-szeresét engedték már be az országba? Ha önöket is annyira védenék a különböző állami szervek, mint egy átlagpolgárt, akkor is fittyet hánynának a terrorveszélyre? Mennyi pénzzel lennének elégedettek? Nem nyúltak még le eleget, tisztelt államtitkár úr? Nem tűnt még el elég pénz? Nem korrumpálódtak még eléggé? És tényleg, pénzért akár képesek lennének a szeretteiket is eladni? Várom mellébeszélésektől mentes, érdemi válaszát. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 72 2016.11.21. 1:09  67-73

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm, nem fogadom el a választ. Tisztelt Államtitkár Úr! Amilyen az adjonisten, olyan a szedő (sic!), illetőleg amilyen a mosdó, olyan a törülköző. Miközben az ön rendkívül értelmes tekintetét figyelem már hosszú hetek óta, és hallgatom a papírból felolvasott válaszait, egy régi gyerekdal jut eszembe; úgy kezdődik, hogy se hall, se lát Dömötör. (Derültség.) Nem tudom, tudja‑e folytatni ezt a gyerekdalt.

Önnel ellentétben szoktam fizikai munkát is végezni ‑ tudja? A rendőrgyilkosság kapcsán pedig tisztázzák már azt a helyzetet, vagy oldják föl azt az ellentmondást, beszéljenek már arról: ifjabb Győrkös nem éppen a köztársasági elnök úr másod-uno­ka­testvére? Hoppá! Ezzel kellene foglalkozni, tisztelt hölgyeim és uraim!

És ha már, elnézést, volt bőr a képén megkérdezni azt, hogy mit keresek itt és hol ülök épp, akkor azt szeretném erre válaszolni, hogy nekem meg az a problémám, hogy az ön főnöke meg az ő tettestársai itt ülnek és nem éppen egy magyar fegyintézetben. Tudja, ez a legnagyobb probléma. De hát, ami késik, az eljön, legkésőbb 2018 tavaszától felgöngyölítjük ezeket a szálakat, aztán mindenki elnyeri majd méltó büntetését. Mindenki, kivétel nélkül! Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
189 10 2016.11.22. 5:11  9-12

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A kérdés megválaszolásához röviden át kell tekintenünk az elmúlt másfél év történéseit, különösen a tekintetben, hogy kire mikor, hogyan, mennyire lehetett számítani, ha az ország megvédéséről volt szó.

Amikor szóba került a fizikai határzár létesítése, akkor ez először Ásotthalom jobbikos polgármesterének, Toroczkai Lászlónak a fejéből pattant ki, és mivel „saját ötletét már csak támogatja egy párt” alapon a Jobbik természetesen támogatta a kerítésépítést, a fizikai határzár létesítését. Az már az önök szégyene, hogy ötszörös-tízszeres korrupciógyanús túlárazásokkal tudták ezt a kerítést is megépíteni.

Amikor arról volt szó, hogy a jogi határzárat is meg kell oldani, létesíteni kell, a Jobbik támogatta ezt is. Aztán szó volt arról, hogy kétharmados törvénymódosítás szükséges ahhoz, hogy a hadsereget be lehessen vetni terrorcselekmények megelőzésére vagy felderítésére. A Jobbik biztosította az ehhez szü