Készült: 2020.07.06.09:11:29 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 10 2017.04.04. 5:12  9-14

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik egy korrupcióellenes óriásplakát-kampányt indított. Mindenekelőtt tisztázni kell a „ti” és az „ők” viszonylatát.

(9.30)

A „ti”-be beletartozik tulajdonképpen a teljes magyar társadalom, az egész magyar nép, a munkások, a közszféra, a versenyszféra dolgozói, a köztisztviselők, közalkalmazottak, a parasztgazdák, a mezőgazdasági munkavállalók, az egyetemi és főiskolai hallgatók, a szülők és a nagyszülők. Az „ők” egy sokkal kisebb kört jelent, tulajdonképpen a Fidesz-maffiát, azt a Soros-pártot, amelyet 30 évvel ezelőtt Soros György segítségével létrehoztak. Soros György kitaníttatta az önök vezető politikusait, majd a Fidesz kitermelte Simicska Lajost, Simicska Lajos megteremtette a gazdasági-pénzügyi hátterüket, a Fidesz politikusaiból embert csinált, Orbán Viktort pedig úrrá tette. Körülbelül így néz ki ez a folyamatábra, tisztelt hölgyeim és uraim.

De nézzük, visszakanyarodva az óriásplakát-kampányunkhoz, hogy pontosan milyen képi ábrázolást látunk. Az első lefőzhetetlen páros a két igazi zsúrpubi, H. Árpád és R. Antal budapesti lakosok. Ők szoros barátságban vannak, oszlopos cimborái ugyebár egymásnak, együtt szoktak járni szórakozni. Összefonódtak ők a letelepedésikötvény-üzlet kapcsán is. Ráadásul Habony Árpád meglehetősen furcsa körülmények között került lefotózásra, egy kokainra kísértetiesen hasonlító anyagot szívhatott fel akkor, amikor furcsán tekergette a kis orrát. Bár amúgy is úgy néz ki, mint akinek a fizimiskája találkozott a hatvani gyorssal. Na de hát, ez legyen az ő saját problémája! Megfordul a kaszinók környékén, és könnyen lehet, hogy Vajna bácsi kaszinó­biz­ni­szeiből is időnként egy-egy részt kiszakít, csak azért, hogy a jövedelmét ilyen módon is tudja gyarapítani.

Sokkal érdekesebb figura Rogán Antal, hiszen ő élvonalbeli politikus, miniszter. Az ő neve nagyon sok csúnya ügyben megfordult. Összefüggésbe hozták Vizoviczki Lászlóval, összefüggésbe hozták Portik Tamással. Ugye, egyik azt mondta, hogy 10 millió forintnyi eurót adott át neki saját kezűleg, a másik azt mondta, hogy teraszonként 4 milliót kellett vinni minden szezon kezdetekor, érintett volt az V. kerületi, belvárosi ingatlanmutyikban, és hát a legalább 150 milliárd forint piszkos pénzt termelő letele­pedé­si­kötvény-bizniszben is. Ezt a 150 milliárd forintot is be lehetett volna tenni a magyar államkasszába, tehát jutna pénz nyugdíjemelésre és bérfejlesztésre, csak nem kellene ellopni. Amíg a magyar emberek tisztességesen, becsületesen dolgoznak, ők lopnak.

Aztán nézzük a másik variációs óriásplakátot, amelyiken M. Lőrinc és O. Viktor látható. Mészáros Lőrincről némi humorral azt lehetne mondani, hogy a korrupció a nemzet mészárosává vált az elmúlt években, tisztelt hölgyeim és uraim. Ő, ugye, egy univerzális személy, egy korrupciós polihisztor, hiszen a 400 milliós, MÁV részére történő ásványvíz-beszállítástól a 6,2 milliárdos lovardaépítésen át a 140 milliárdos Puskás Ferenc Stadion építéséig mindenhol feltűnt, és úgy néz ki, fel is fog tűnni, legalábbis a következő egy évben. Ő nem más, mint a miniszterelnök vagyonkezelője, pénzgyűjtője.

Tulajdonképpen sikerült ezáltal megfejtenünk, hogy mi is a harmadik Orbán-kormány valódi célja, mi is ennek a négy évnek a valódi jelentősége. Az, hogy Orbán Viktor Mészáros Lőrinc strómanságával, Mészáros Lőrinc vagyonkezelése mellett nemcsak a legbefolyásosabb, hanem a leggazdagabb embere is legyen ‑ Csányi Sándort is megelőzve ‑ ennek az országnak. Erről szól és semmi másról a 2010 és 2018 közötti, különösen a 2014 óta tartó időszak. Tehát ha Mészáros Lőrinc pályafutását, ezerszeres, mesés meggazdagodását látjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy jutna pénz az egészségügyre is, csak nem kellene ellopni. Amíg a magyar emberek dolgoznak, és belegebednek az adózásba, addig ők lopnak.

És ott van a család feje, a capo tutti (sic!), a miniszterelnök úr. Hiszen az ő engedélye nélkül, kis túlzással, vécépapírt sem lehet vásárolni kormányülésekre sem. Tehát ha ő ezt nem engedélyezné, ha nem adna zöld utat ezeknek a törvényjavaslatoknak, amelyek lehetővé teszik a törvényesített korrupciót, azoknak az elkövetési formáknak, amelyek aztán a jelenlegi törvényi keretekbe sem beleférő korrupciót lehetővé teszik, akkor gyakorlatilag ezt a korrupciós folyamatot vagy eleve meg lehetett volna gátolni, vagy legalábbis sokkal kisebb károkat okozna ennek az országnak.

És nemcsak Mészáros Lőrinc neve tűnik fel, meg Habony Árpádé, meg Rogán Antalé, meg Andy Vajnáé, becsatornázva a kaszinók jövedelmét, az online pénztárgépek által nem érintett kaszinók jövedelmét is valószínűleg Orbán Viktor miniszterelnök úr vagyonába, hanem itt feltűnik a nemzet veje is, aki meglehetősen érdekes üzletek révén vált ismertté.

Úgyhogy, tisztelt hölgyeim és uraim, arra készüljenek, hogy jön a földesúradó, jön a titkosítások feloldása, következik a korrupcióellenes ügyészség, és nemcsak a plakáton látható négy úriembert, hanem a teljes maffiát fel fogjuk számolni és el fogjuk számoltatni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 63 2017.05.02. 3:06  62-68

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik):Köszönöm a szót, elnök úr.Tisztelt Miniszter Úr! Tavaly a 2015. évhez hasonlóan nagyon súlyos természeti csapások érték a magyar mezőgazdaságot, tavasszal a fagy pusztított ‑ megjegyzem, hogy sajnos idén tavasszal is ‑, nyáron pedig a jégesők és a viharok okoztak tetemes károkat.

Az utóbbi káresemény kapcsán ki kell emelni a 2016. június 21-én a hajnali és délelőtti órákban bekövetkezett szőnyegbombázás-szerű jégesőt, jégvihart, amely sokmilliárdos nagyságrendű mezőgazdasági és lakossági károkat okozott az Észak-Alföldön, Dél-Alföldön, Pest és Bács-Kiskun megye jelentős részén, valamint sajnos a szatmári térségben is. A katasztrófa bekövetkezte után tavaly a nyár folyamán több írásbeli kérdéssel és közérdekűadat-igényléssel fordultam az illetékesekhez, többek között az ön által vezetett minisztériumhoz. Leegyszerűsítve, a lényeget megfogalmazva a válaszokból az derült ki, hogy önök szerint a mezőgazdasági kárenyhítési rendszer, a Kárenyhítési Alap jól működik, és az a sok ezer gazda, amely pont ellenkezőleg látja, téved. Ezek szerint a gazdák nem elég hozzáértőek.

De fordítsuk le a problémát a számok nyelvére, tisztelt miniszter úr! A kertészet éves termelési értéke hozzávetőlegesen 1600-1900 milliárd forintMagyarországon.

A Kárenyhítési Alapba évente az állami befizetésekkel együtt körülbelül 10 milliárd forint érkezik, ez a termelési értéknek mindössze fél százalékát teszi ki, a hozamérték-kiesés egy átlagos károkkal jellemzett évben ‑ hozamérték-kiesésről beszélek ‑ körül­belül 200-400 milliárd forint, amely a termelési értéknek 15-25 százalékát teszi ki. Ha pedig megnézzük, hogy a hozamérték-kiesés és a kárkifizetések hogy viszonyulnak egymáshoz, akkor azt látjuk, hogy ebből a Kárenyhítési Alapból legjobb esetben csak a 2-5 százaléka térül meg a károknak vagy a hozamérték-kieséseknek.

Az a helyzet, hogy jól hangzik, hogy meg kell osztani a kárveszélyt és a kockázatokat a termelők, a felvásárlók és az állam között, de sajnos az a mese. A valóság az, hogy a végén mindig a gazdákon csattan az ostor. Ezért kellene változtatni ezen a rendszeren, de úgy látszik, hogy önök ezt nem tartják szükségesnek. Jó szokásunkhoz híven nemcsak a problémát vázoljuk, nemcsak kritizáljuk a kormányt, hanem próbálunk megoldást is nyújtani. Az éves kultúrákhoz képest az ültetvényes kultúrákban az eltérő sajátosságok miatt végre különleges szabályokat kellene megállapítani, és a hozamkiesés-alapú kárbejelentéshez képest a hozamérték-alapú kárbejelentésre kellene ráállni, tisztelt miniszter úr, továbbá növelni kellene a mezőgazdasági biztosítási díjak állami támogatási arányát is.

Még inkább leegyszerűsítve: a probléma abban áll, hogy egy tízmilliós nagyságrendű hozamérték-kiesésnél jó esetben néhány százezer forintot kárenyhítést kap a magyar gazda jelenleg. Éppen ezért kérdezem öntől: hajlandóak-e megváltoztatni a Kárenyhítési Alap szabályait, hajlandóak-e újabb rendkívüli alapot felállítani?

És mikor veszik már észre, hogy ezen megoldatlan problémák miatt lassan már a román gazdákkal szemben is versenyképtelenek a magyarok, nem csak a lengyelekkel szemben? Várom válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 67 2017.05.02. 1:01  62-68

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Miniszter Úr! A választ nem tudom elfogadni. Simicska Lajosról pedig csak annyit, hogy emlékezetem szerint hét évvel ezelőtt kettőnk közül nem az én személyemhez ragaszkodott Simicska Lajos, hanem talán inkább az ön személyéhez. Ez a hálószaggató erejű öngól. Talán ennek is köze van ahhoz, hogy nem biztos, hogy képviselőjelöltje lesz a Fidesznek a karcagi körzetben. Inkább ezzel kell foglalkozni.

A mezőgazdasági Kárenyhítési Alap kapcsán, miniszter úr, egy szóval sem mondta, és tudom, hogy van. De mondja már meg nekem, hogy 200 és 400 milliárd forint közötti hozamérték-kiesésnek csak egy kis részét is hogyan lehet befizetni vagy kompenzálni, kárenyhíteni 10 milliárd forintból. És amiről ön nem beszélt, hogy a számítási szabályok olyanok, hogy a gazda gyakorlatilag nem kap semmit. 10 milliós hozamérték-kiesésnél jó esetben 100-200 ezer forintot kapnak.

Ez a probléma, tisztelt miniszter úr, pontosan ezen kellene változtatni. Ez kárenyhítésnek is kevés, ez semmire nem elég. Ez nem elegendő még a minimális túléléshez sem. Ez a probléma, és erre érdemben nem válaszolt, vagy talán meg sem értette a kérdést. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 187 2017.05.02. 2:15  186-193

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A következő szó szerinti idézet egy emberölés bűntettének kísérlete, magyarul, egy gyilkossági kísérlet másodfokú ítéletének indoklásából származik: „Abból, hogy a jelentős létszámfölényben lévő vádlottak élet kioltására alkalmas eszközökkel, szamurájkarddal, bozótvágó késsel, baltával, fejszenyéllel, vasvillával, disznóölő késsel a sértett létfontosságú szervei irányába szúrtak, vágtak több alkalommal, még nem lehet levonni azt a következtetést, hogy meg is akarták ölni.” Szó szerinti idézet, tisztelt államtitkár úr, egy olyan ügyből, olyan bűncselekményhez kapcsolódóan, amelyet tíz éve követtek el, és csak tavaly zárult le jogerősen.

(17.00)

A kilenc elkövetőből csak hármat sikerült börtönbe küldeni. Ezenkívül Szamossályi, Nyírtura, Jászapáti szomorú állomásai a magyar-cigány együttélés problémáinak, az együttélés nehézségeinek, sok esetben az együttélhetetlenségnek. De az egyik sajnálatos iskolapélda Tiszabezdéd, ahol 2015 júniusában három vagy négy keményen bedrogozott, olcsó kábítószer hatása alatt álló cigány fiatal minden ok nélkül, előzetes szóváltás nélkül brutális kegyetlenséggel meggyilkolt egy tisztes, kétgyermekes családapát, egy mozdonyvezetőt, csak és kizárólag a fejét ütötték és rúgták.

Első fokon a Nyíregyházi Törvényszék a következő ítéletet merte meghozni. A négy közül egy elkövetőt ítéltek el, a többi, úgy néz ki, megússza. Első fokon 6 év szabadságvesztésre ítélték ennek a borzalmas bűncselekménynek az elkövetőjét halált okozó testi sértés és nem emberölés miatt, ami azt jelenti, tisztelt államtitkár úr, hogy a feltételes szabadságra bocsátás szabályait is tekintve összesen 4 évet kell börtönben eltöltenie. Mivel kettőt már leült, úgy néz ki, hogy innentől számítva még két év múlva szabadulhat. Ez egy felmentő ítélettel egyenlő.

Ön szerint normálisak az ilyen bírák, akik ilyen ítéletet meghoznak, alkalmasak hivatásuk ellátására? Mit lehet tenni az ilyen gyalázatos és felháborító ítéletek ellen? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 191 2017.05.02. 1:13  186-193

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Tisztelt Állam­titkár Úr! Véleményem szerint a Kúria elnöke egy jó szándékú ember, rengeteg munkája lesz még, rengeteg iránymutatást kell kiadnia neki és az általa vezetett Kúriának. Ugyanakkor le kell szögeznem, a Jobbik határozott álláspontja, hogy a származása miatt senkit sem előny, sem hátrány nem érhet; sem enyhítő körülményt, sem mentességi okot nem jelenthet, viszont ez mindenkire egyformán vonatkozik. Mégis úgy látjuk, hogy komoly hiba van a rendszerben, hiszen az a bíró, aki a szó szerinti idézettel érintett ítéletet meghozta, a mai napig az egyik ítélőtábla elnöke, tisztelt államtitkár úr.

Ami pedig a tiszabezdédi és több más ítéletet illeti, mégis úgy látjuk, hogy tenni kell ez ellen, helyre kell tenni, meg kell oldani. A magyar bíróságok sokszor, ez az esetek kisebbik hányada, annyira függetlenek, hogy a valóságtól és a társadalmi igazságérzettől is független ítéleteket hoznak. Ahogy kezdtem az előző egy percet, úgy is fejezem be: a származás sem előnyt, sem hátrányt nem jelenthet, ezért elfogadhatatlan, hogy sokszor a cigány kisebbséghez tartozó elkövetőket a származásuk miatt egy nyomatékos enyhítő körülményben részesítik. Ezt mindenképpen ki kell védeni és helyre kell tenni a jövőben.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 142 2017.05.15. 0:03  141-142

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Mindenképp megvárnám a miniszterelnök urat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 126 2017.05.17. 17:13  1-168

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én a nagyívű és inkább általános jellegű felszólalás műfaja vagy kategóriája helyett a mátészalkai választókerület egyes problémáira koncentráló műfajt választottam. Nagyon örülök, hogy itt van a teremben Kovács Sándor képviselőtársam is, és remélem, hogy támogatni fog valamennyi elképzelésemben, és támogató szavazatát adja Sándor mind az M49-es gyorsforgalmi elkerülő út megépítésével, mind a csengeri börtön mielőbbi megépítésével, mind pedig a Mátészalkai Kórház fejlesztésével kapcsolatos költségvetési módosítóimhoz, nem hiszem, hogy ép ésszel végiggondolva kivetnivalót lehetne találni ezekben a javaslatokban.

Kezdeném a legnagyobb költségigényűvel, az M49-es gyorsforgalmi elkerülő út megépítéséhez kapcsolódó javaslattal. Tisztelt képviselőtársaim, ez az a beruházás, amit legalább húsz éve ígérgetnek a szabolcsi és a szatmári térségnek. Ennek a beruházásnak az a lényege, hogy az M3-as autópálya mostani 266. kilométerszelvényétől, kilométerkövétől indulna, és Kocsord–Csenger irányában érné el a jelenlegi országhatárunkat, majd ott a román fél által román területen megépítendő úthoz csatlakozna, és egyébként a magyar-magyar kapcsolatokat is javítaná ilyen módon.

(19.50)

Nos, ez az, amivel ciklusokon átívelően kampányolnak kormánypárti képviselők. Megígérik a szatmári embereknek, de mindig egy közös jellemző van, hogy soha nem lesz belőle semmi. Egy kapavágás nem történt, egy méter út meg nem épült, hiába csóválja a fejét Simon képviselő úr, az a helyzet, hogy ez az igazság. Tudom, hogy kellemetlen, de most tényekről beszélünk. Az M49-esnek se híre, se hamva.

Mondok néhány elképesztő adatot, ami alátámasztaná a szükségességét. Először 2006 nyarán készített Kocsord önkormányzata egy 24 órás forgalomszámlálást. Ennek eredményeként az volt a végeredmény, hogy 10 324 gépjármű haladt át egy nap leforgása alatt a településen 2006-ban. 2010-ben megismételtük ezt a forgalomszámlálást, akkor már 16 ezer fölötti számú gépkocsi haladt át. Ez egy összesített adat. Valamennyi gépjármű-kategóriából bőven találunk egyébként, de akár a kamionok, nehézgépjárművek, a nyerges vontató kategóriában is bőségesen haladtak át száz- és ezerszám egy nap alatt a településen. Kocsord és Mátészalka szenvedi meg leginkább ezt a problémát, hiszen a csen­ger­simai és a tiszabecsi határátkelőhely forgalma ezekre a településekre nehezedik, Kocsordra százszázalékosan, Mátészalkára is legalább 80-90 százalékos mértékben.

Ráadásul a jelenlegi főút nyomvályús, keskeny, rendkívül balesetveszélyes, rendszeresen történnek súlyos vagy maradandó egészségkárosodást, súlyos sérülést vagy akár halált eredményező balesetek. Úgy néz ki, hogy amíg az elkerülő út meg nem épül, ezek elkerülhetetlenek lesznek. Egyébként ennek az útnak a kivitelezése 2010-ig egész jól állt, jól álltak a hatástanulmányok, a tervek, az engedélyeztetések, aztán hiba került a rendszerbe, és folyamatosan hátrasorolják a fontossági sorendben ezt a beruházást.

Az érintett településeken a főút melletti belterületi ingatlanok falazata megrepedt, az ingatlanok értéke jelentősen csökkent. Jelentős a balesetveszély mellett a zajártalom is. Úgy néz ki, hogy ezek az emberek, ezek az ingatlantulajdonosok viselik az MSZP-SZDSZ- és a Fidesz-kormányok felelőtlenségének és hanyagságának az árát és a következményeit.

Nos, lehet természetesen több szakaszban is megépíteni. Lehetséges szakaszolás is. Itt azonban meg kell említeni egy fideszes belső konfliktust. Ha az első szakasz Őrtől Győrteleknek a Tunyogmatolcs közeli elágazásáig fog csak tartani, és nem tudjuk legalább az első szakaszban több száz méterrel tovább húzni a nyomvonalat, akkor én attól tartok, hogy a fehérgyarmat-vásárosnaményi lobbi ki fogja énekelni a sajtot a szánkból ‑ ez egy régi aggodalmam ‑, és Jánkmajtis felé fogja elvinni, Jánkmajtis-Csengersima felé az út nyomvonalát. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Natura 2000-es területek bőségesen találhatók a Jánkmajtis-Csengersima útvonalon. Ez komoly akadályát képezi ezeknek a fehérgyarmati indíttatású, a mi választókerületünket rendkívül hátrányosan érintő törekvéseknek.

Ugyanakkor bár már itt tartanánk, hogy azon civakodnánk, hogy hány ütemben, hány szakaszban épül meg és pontosan az egyes szakaszhatárok hol találhatók, csak kezdődjön már el ennek az útnak a megépítése. A benyújtás előtt álló költségvetési módosító javaslatomban igencsak mértéktartóan 25 milliárd forintot kívánok megjelölni az Őrtől Csengerig tartó szakaszra, ami körülbelül egy olyan 45-50 kilométernyi gyorsforgalmi út megépítését jelenti. Majd mindjárt arra is kitérek, hogy ez a munkahelyteremtés nemes céljait hogyan szolgálná.

Ráadásul van egy nagyon komoly és ütőképes érvem, mégpedig az, hogy Magyarország miniszterelnöke az elmúlt fél évben kétszer ígérte meg a szatmáriaknak, hogy ez az út nagyon gyorsan meg fog épülni. Az első ígérete tavaly év végén hangzott el a romániai választási kampány véghajrájában Szatmárnémetiben. Nagyon örültem ennek a miniszterelnöki kinyilatkoztatásnak. A másik alkalommal pedig néhány nappal ezelőtt, május 4-én Csengerben, délelőtt 11.30 és 12 óra közötti időpontban a járási tanuszoda átadásánál határozott ígéretet tett erre a miniszterelnök úr. Az a probléma, hogy nem nézett utána annak, hogy amelyek a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium jelenlegi tervei. Én ugyanis hat, talán nyolc héttel korábban rákérdeztem erre egy szóbeli kérdéssel, és abból az derült ki, hogy 2020, de inkább 2022 a megkezdés legkorábbi dátuma. Tehát nagyon jó lenne, ha a miniszterelnök úr egyeztetne a saját miniszterével, a saját államtitkáraival, és a valóságnak megfelelően nyilatkozna, nem pedig egy korán megkezdett kampányban felelőtlen ígéretet tenne. Ráadásul fokozottan érzékeny vagyok erre a kijelentésre, mert abban a városban hangzott el a második ígéret, ahol születtem és felnőttem, Csengerben. Érthető okokból, érthető módon az ember fokozottan érzékeny arra, ha a saját szülővárosának a választópolgárait próbálják ‑ jelen esetben úgy tűnik ‑ megtéveszteni.

Én mindenesetre nagyon bízom abban, hogy a miniszterelnök úr él az ellenbizonyítás lehetőségével és esélyével, és 2022-ről fontossági sorrendben előrébb sorolják azt a beruházást. Úgy gondolom, teljesen mindegy, hogy kicsoda adott ciklusban a kormánypárti és az ellenzéki képviselő, ebben nyugodtan egyetérthetünk, és kifejezetten támogatni kell egymást. Azért fontos ez, mert 2010 és 2014 között Mátészalka akkori polgármesterével az élen folyamatosan nemtelen, megalapozatlan vádakkal illettek, amikor én 2010-ben ordítottam, hangosan ordítottam, hogy próbáljanak közbeavatkozni, az akkori fideszes egyéni képviselő próbáljon valamit tenni, mert én belső információkból arról értesültem, amelyek később megalapozottak lettek, hogy nem fogják megkezdeni, és nem fogják 2013-ig Ököritófülpösig megépíteni, hanem hátra fogják sorolni, más, erősebb érdekérvényesítő képességű fideszes egyéni képviselők körzete fog ezzel a pénzzel gazdagodni, gyarapodni, épülni és szépülni.

Akkor folyamatosan azt hallgattam, hogy állítólag nekem földjeim vannak az út nyomvonalában, és én telekspekulációra készülök. Jelzem, hogy a föld nyomvonalában sem akkor, sem most annyi földem nincs, hogy belefeküdjek. Egy négyzetméternyi, kétméternyi földem nincs, amibe eltemetnének, ha arról lenne szó. Ezek a vádak ennyire megalapozatlanok voltak. Kértem az akkori többcélú kistérségi társulás 26 települését, hogy közös nyilatkozatban forduljanak a kormányhoz, hogy kezdjék meg az út mielőbbi megépítését, legalább kezdődjön el az érdemi munka. Nem történt ez meg. A polgármester, mindössze öt, közte egyébként egy fideszes polgármester is vállalta a felelősséget, vette a bátorságot, és aláírta ezt a nyilatkozatot, a nagy többség azonban nem. De ez már a múlt, ezen egyelőre, úgy tűnik, hiába rágódunk, nem tudunk változtatni.

Hivatkozván miniszterelnök úr hat hónapon belüli kétszeri, kétszeres ígéretére, különös tekintettel a május 4-i csengeri ígéretére, az út megépítését nyomatékosan alátámasztó körülményekre, amelyeket az előbb már felsoroltam, nagyon remélem, hogy mihamarabb megkezdődik. Egyébként jól állnak, alapvetően jól állnak az engedélyeztetések, alapvetően adminisztratíve kevés akadálya lenne a megkezdésnek. A legfőbb ideje lenne a közbeszerzési eljárás kiírásának. Ehhez persze arra lenne szükség, hogy végre más térségeket megelőzően kerüljön sor erre a beruházásra, ugyanis nekem régóta van egy érzésem, körülbelül 20-25 éve, hogy valahogy a szatmári térségben élő embereket sokadrangú állampolgárnak tekinti a mindenkori magyar kormány.

Ha arról van szó, akkor mindig valahogy a sor végére kerülünk. Amikor igazán jelentős, nagy beruházásokra kerül sor, nagy infrastrukturális beruházásokra, akkor sosem lesz az egészből semmi. Mondhatnám egyébként a csenger-szatmárnémeti vasútvonalat is. A 2010-es kampányban Fónagy János eljött és megígérte a csengerieknek. Azóta mi történt? Leépült a Csenger-Mátészalka, a Mátészalka-Nyíregyháza és a Mátészalka-Debrecen vasútvonal is. Ahelyett, hogy felépítenék, még leépítik azt a keveset is, ami megmaradt nekünk. Tehát jó lenne, ha a szatmári emberek hitét visszaadnák, és most végre előre kerülnénk a fontossági sorrendben, és nem hátra, és azokat a térségeket, amelyeket már agyonfejlesztettek az elmúlt években, évtizedekben, most türelemre intenék, és végre megkapná ez a környék az M49-es gyorsforgalmi elkerülő utat. Erre nemcsak azért lenne szükség, hogy Mátészalka, Kocsord, Győrtelek, Ököritófülpös, Porcsalma, Pátyod és Csenger főútjai, közútjai tehermentesüljenek, hanem fontos lenne a kereskedelmi kapcsolatok szempontjából, a szállítmányozás szempontjából, a mezőgazdasági termékek célba juttatása szempontjából, az egész térség Európa vérkeringésébe való becsatolása szempontjából és a munkahelyteremtés szempontjából is.

Ugyanis egyébként ha ezt a közbeszerzési eljárást majd úgy írnák ki, hogy a legfőbb szempont az lenne, hogy a majdani kivitelező a térségben állandó lakóhellyel rendelkező, vagyis ott élő munkanélküliek és tartósan munkanélküliek közül a lehető legtöbbet foglalkoztasson, és csak az nyerhet, aki ezt a komoly kötelezettséget vállalja, akkor a beruházás éveire ‑ hiszen itt többéves beruházásokról beszélünk ‑ jelentősen csökkenne a környéket nyomasztó munkanélküliség. Megjegyzem, számos reménytelen helyzetben lévő magyar és cigány embernek, fizikai munkásnak is lehetne értelmes, értékteremtő munkát, munkahelyet biztosítani, jóval több pénzért, mint amit most közmunkán kapnak. Ennyit röviden az M49-es útról.

(20.00)

A másik fontos és megígért beruházás. Úgy látszik, az ominózus május 4-i nap nemcsak aranyat érő májusi esőt, hanem ígéretdömpinget is hozott. Jelen voltam és nagyon mély nyomokat hagyott bennem több miniszterelnöki kinyilatkoztatás, ezt igyekszem számonkérni és szembesíteni ezzel a következő időszakban az illetékeseket. A másik a csengeri börtön megépítése volt.

Nagyon örültem annak, nagyon örültünk annak, és a Jobbik egy percig se ment szembe azzal, hogy 2015-ben Csenger elnyerte nyolc másik településsel együtt a helyi börtön megépítésének jogát és lehetőségét. Most kisebb fennakadás alakult ki. Bízunk benne, hogy ezt sikerül orvosolni. 11 milliárd forintos költségvetési módosítót nyújtottam be e tekintetben. Ha durván a kilenc börtönre 102 milliárdot szánnak, akkor egy egyszerű osztással, egy minimális tartalékot képezve, talán 11 milliárdból a csengeri börtön felépíthető.

Most arról szól a mese, hogy a közbeszerzési eljárást eredménytelennek kellett nyilvánítani, mert irreálisan magas árakat ajánlottak meg az ajánlattevők. Valóban, az észszerű gazdálkodás, a közpénzekkel való felelős gazdálkodás szempontjai megkövetelik, hogy ilyen esetben igenis legyen eredménytelen az eljárás, írjanak ki újat. Igen ám, ha csak erről van szó, akkor nincs gond. De ha megint arról szól a történet, hogy ezen, egyébként valós ‑ mondom, valós, én elhiszem, hogy nem hazugságról van szó ‑ indok miatt majd megint hosszú éveket csúszik a beruházás, és megint a szatmári térség kénytelen lenyelni azt a békát, hogy a „futottak még” kategóriájába kerül, és megint sokadrangúak leszünk, akkor azzal nagyon nem tudunk egyetérteni.

Én bízom a miniszterelnök úr ígéretében és a belügyminiszter úr elszántságában a tekintetben, hogy hamarosan megindul egy újabb közbeszerzési eljárás, és végre ez már eredményes lesz, sikerül egy komoly kivitelezőt kiválasztani. Annál is inkább, hiszen itt a 250 fős bv-állomány toborzása megkezdődött. Körülbelül 40-50 főt beírattak a képzésekre, az oktatásokra, tehát komoly előkészületek indultak meg, amelyek már jelentős költségeket emésztettek föl, és a csengeri önkormányzat a szükséges előkészítő munkálatokat megtette, amely megint jelentős pénzébe került a városi önkormányzatnak. Úgyhogy nagyon kérek mindenkit, hogy legyenek szívesek támogatni az ehhez kapcsolódó költségvetési módosító javaslatot.

Végül, de nem utolsósorban ‑ mondhatnám, a teljesség igénye nélkül ‑ a mátészalkai kórház fejlesztését is igen fontosnak tartom. Pár hete az egyik vezetővel volt szerencsém több kérdésben is értelmes párbeszédet folytatni. Külön kíváncsi voltam egyebek mellett, hogy a jelentős részben elavult vizsgálati eszközök, berendezések milyen költségigényt generálnak, ezeknek a cseréje, új és korszerű eszközök beszerzése mennyibe kerül.

Ehhez kapcsolódóan egy 750 millió forintos javaslattal élek, amely egyébként teljesen megújítaná legalább egy évtizedre a mátészalkai kórház eszközparkját, eszközállományát. Ennyi pénzből már bőségesen jutna egyébként a teljesen digitalizált röntgengépre, új ultrahang-berendezésekre, az elavult CT cseréjére. Még egyébként benne foglaltatik egy MR-berendezés is, amely szintén nem a kétforintos kategória. És tekintettel arra, hogy vezető halálokok között szerepelnek a daganatos megbetegedések, és ezek a mi környékünket hatványozottan sújtják, azon belül is egyébként a bélrendszeri daganatok jelentik a vezető halálokokat, a bélrendszeri diagnosztikai és a szürkehályog-diagnosztikai eszközök ellenértéke, egy 30-30 millió forintos ellenértéke is beletartozik ebbe. Hangsúlyozom, ez csak az eszközök, berendezések teljes korszerűsítését jelenti. Hiszen azt tapasztaltuk az előző ciklusban, hogy ismételten lenyelettek velünk nem is akármilyen méretű békát, amikor például a gyermekellátást leépítették, amikor egyébként teljesen indokolatlan ágyszámcsökkentésekre került sor, és egy nagy ellátási körzetű, nagyon jelentős ellátotti létszámról gondoskodó kórházat folyamatosan és módszeresen elkezdtek leépíteni.

Most ott tartunk, tisztelt képviselőtársaim, erről is érdemes lenne értelmes párbeszédeket folytatni, hogy sürgősségi gyermekellátás keretében, ha egy mátészalkai vagy egy Szalka környéki gyermek megbetegszik, maximum 24 órás ellátást kaphat. Ha nagyobb a baj, és 24 óra alatt nem lehet jobb állapotba hozni vagy legalábbis otthoni gyógykezelését elrendelni, akkor legközelebb Nyíregyházán van lehetősége a szüleinek a gyermeket gyógyíttatni. A legtöbb szülőnek ez elképesztő megterhelést jelent, nemcsak az utazás időtartama, hanem az utazás költségei miatt is.

De hát először legyenek meg ezek a nagyon korszerű gépek, eszközök, berendezések, mert ezzel önmagában egyébként elérnénk, hogy a mátészalkai és a szatmári térségben élő embereknek nem kellene, mondjuk, Nyíregyházára és Debrecenbe utaznia drága vizsgálatok elvégzésére, Mátészalka erre tökéletesen alkalmas, csak végre ennek a térségnek is el kellene foglalni az őt megillető helyét és szerepét, és nem csak a kiemelt csúcsintézményeknek meg a súlyponti kórházaknak kellene részesülni a legnagyobb fejlesztésekből.

Úgyhogy bízom benne, hogy ezekben a módosítókban a Szabolcs megyei képviselők nem találnak semmi kivetnivalót, és félretéve a napi pártpolitikai meg egyéb ellentéteinket, ezt jó szívvel tudják támogatni, hiszen ezek abszolút szakmai javaslatok, ebben semmi rossz szándék nincs, ez merő jóindulatból táplálkozik. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 118-120 2017.05.22. 0:09  117-120

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Van egy másik kérdésem, azt kifejezetten a fejlesztési miniszter úrnak nyújtottam be…

ELNÖK: Képviselő úr!

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): ...ebben a kérdésben megvárnám a miniszterelnök urat. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 290 2017.05.22. 9:31  205-308

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szé­pen. Tisztelt Képviselőtársaim! Rengeteg problé­má­val küzd a magyar vidék, ezer sebből vérzik a rend­kívül rossz minőségű utaktól kezdve az egészségügyi, háziorvosi ellátáson át a fejlesztési arány­talan­sá­go­kig bezárólag, de én most kicsit a mezőgazdaságról szeretnék beszélni.

Rögtön vitaindítóként vagy a vita folytatásaként feldobnám: Nagy István államtitkár úr, nem kell azon csodálkozni, hogy nem termelnek az emberek. Nemcsak a termeléstől való kedvüket vették el, ha­nem lassan az életkedvüket is elvették. Meggyötörték őket testileg, meggyötörték őket lelkileg, lehúzták, megkárosították, ellehetetlenítették, ott tettek nekik keresztbe az elmúlt közel három évtizedben az egy­mást követő kormányok, ahol csak tudtak. Lehet, hogy volt, amikor a pokolba vezető út is jó szándék­kal volt kikövezve, de könyörgöm, amikor megpróbál esetleg a maga egyszerűségében egy kisparaszti gazdaság vagy akár csak egy kisebb háztáji saját fogyasztáson felüli fölösleget értékesíteni, és akkor hatósági akadályokba ütközik, a NAV bűnözőként vadászik rá, mindenfajta teljesen felesleges és értelmetlen hatósági ellenőrzésekbe és hatóságok által kiszabott bírságokba ütközik, akkor persze, hogy hagyni fogja az egészet. Hát akkor persze, hogy nem fog termelni zöldséget vagy gyümölcsöt, nem fog jószágot tartani, mert egész egyszerűen nem éri meg.

Arról szól a történet, és egyébként ez a kis és közepes családi gazdaságokra is igaz, hogy a magyar parasztember verejtékes munkájának a gyümölcsét a felvásárlómaffia fölözi le többek között. A normális értékesítési lehetőségek hiányától is szenvedünk. 2017-ben Magyarországon senki nem azért szeret dolgozni vagy akar dolgozni, hogy a nap végére jól elfáradjon, és a munka eredményét, ha úgy tetszik, a tejszínt bűnözői vagy félbűnözői körök nyalják le, szedjék le akár a szürke-, akár a feketegazdaság keretein belül.

Isten adta tehetsége van a magyar paraszt­em­be­rek­nek a gazdasághoz, akár legyen szó állat­te­nyész­tésről vagy növénytermesztésről, nem kérnek semmi mást, csak hagyják őket létesülni, hagyják őket működni. Hadd térjek ki az egyik jelentős prob­lé­má­ra, amely önökhöz fűződik, az öntözés problémájára! Hogy várnak élhető vidéket, hogy várják, hogy visszatérjen az élet a kistelepülésekre, meg visszajön az embereknek a mezőgazdasági termeléshez való kedve, meg ilyen kedvet hogy akarnak adni a fia­ta­loknak, amikor az öntözési lehetőségek kapcsán most óriási nehézséggel kell szembesülnünk? Én nem vitatom, nem vonom kétségbe Kis Miklós államtitkár úr jó szándékát, na de ha az öntözési engedélyek, az új engedélyek kiadása kapcsán a problémákat nem oldják meg, akár egyébként az eljárások sokszor egy-két éves időtartamát, sokszor jelentős költségigényét tekintve, meg ha valóban jelentősen meg fogják sarcolni bármilyen formában, akár vízdíjfizetési formában az öntözéseket, akkor pontosan a kis és közepes családi gazdaságokat fogják ellehetetleníteni, sok esetben ezeknek a gaz­daságoknak a kegyelemdöfést fogják megadni.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mennyire hiányoznak, mondjuk, főleg a keleti érté­ke­sítési lehetőségek. Nem beszéltünk arról, hogy a sokkal jobban támogatott lengyel gazdákkal már egyre kevésbé tudjuk állni a versenyt. Hiszen hiába mondja azt, mondjuk, egy orosz érdeklődő fel­vásárló, nagyvállalkozó, hogy tudja, hogy a magyar zöldség és gyümölcs jobb minőségű; elmondja azt is adott esetben, hogy 120 ezer tonnát tudna minimum évente fölvásárolni és vinné ki Moszkva vagy Jekatyerinburg környékére ‑ most persze a szankciók miatt ez nem lehetséges ‑, de a lengyel olcsóbb. Tudja, hogy a lengyel a silányabb, tudja, hogy a magyar a jobb, de inkább a lengyelt viszi, hiszen a lengyel gazdák sokkal lejjebb tudnak menni árban, mert az ő támogatási rendszerük ezt lehetővé teszi. Így a silányabb minőségű termékeikkel is sokkal versenyképesebbek, mint mi. Akkor ne cso­dál­koz­zunk, ha a vízkivételi lehetőséget, az öntözés lehetőségét adminisztratív és pénzügyi eszközökkel meggátolják, utána meg siránkozunk, hogy el­nép­te­le­nedik a magyar vidék, meg a fiatalok nem akarják átvenni apáiktól, nagyapáiktól ezt a nagyon szép, nagyon nemes, de rendkívül emberpróbáló hivatást.

Amikor egy jelentésben le van írva, hogy a vízfelhasználás kapcsán a mezőgazdasági öntözés 1 százalékát jelenti a vízkivételnek, a felszín alatti vizek vízfelhasználásának, a másik mondatban meg le van írva, hogy az elmúlt nyolc évben jelentősen romlott a felszín alatti vízkészletek állapota vagy helyzete, a kettő ellentmond egymásnak. Ha 1 százalékos az érintettség, akkor az hogy befolyásolhatta az elmúlt nyolc évben hátrányosan jelentős mértékben a felszín alatti vízkészletek állapotát?

Ez egy rendkívüli módon elhallgatott téma, nagyon keveset beszélünk erről az Országgyűlésben. A víz nemcsak biológiai vagy élettani jellegénél fogva létkérdés az embernek, a mezőgazdaságnak, a növényeknek, az állatoknak, hanem a gazdálkodás szempontjából is. Nem tudok egyetlen olyan uniós országról sem, amely ennyire önsorsrontó lenne, és ennyire keresztbe tenne értelmetlen, idióta módon a saját gazdáinak. Felszámolni kellene az ad­mi­niszt­ratív akadályokat, tisztelt államtitkár úr, min­den­honnan minden ilyen akadályt el kellene hárítani, de amikor azt hirdetik meg, hogy ezek az akadályok csökkennek, akkor mindig nőnek ezek az akadályok. Mindig pont az ellenkezője történik annak, mint ami­nek történnie kellene józan paraszti észjárás szerint.

Persze, beszéltünk itt a kórházi ellátásról meg arról, hogy a háziorvosok döntő többsége már 70-80 év fölötti, és ha ez a generáció, bocsánat a kife­je­zé­sért, kihal, meghal, eltávozik az élők sorából, vagy éppen már ténylegesen nyugdíjba megy, akkor ki fog minket gyógyítani, ez is egy óriási probléma. Az is­ko­lák állapota, a demográfiai mutatók, a demográfiai ará­nyok is katasztrofálisak, de mégiscsak a vidék egyik legnagyobb ereje még a mezőgazdasági ter­me­lés­ben rejlik. És akkor ott van a munkaerőhiány. Egyszerre van jelen az egészségügyben is a pazarlás meg az alulfinanszírozás, és ugyanígy az északkeleti csücskében az országnak, akár Csenger és Máté­szal­ka környékén egyszerre van jelen a munkanélküliség, a kilátástalanság, az alacsony munkabérek és mun­ka­erőhiány problémája.

A közmunkával rendkívül elrontották az em­be­rek egy jelentős részét, tisztelt államtitkár úr. Nettó szavazatszerzési szándékkal gyakorlatilag ráedzették az embereket arra, tisztelet a kivételnek, nem mondom azt, hogy mindenki, de a közmunkásoknak egy jelentős része egész egyszerűen nem robbantható ki ebből az állapotából.

(21.30)

S hiába van, mondjuk, Csengerben, Mátészalkán, Kocsordon ‑ és sorolhatnám a körzet 44 települését ‑ jelentős számú közmunkás, amikor mezőgazdasági betakarítás vagy szüreti szezon van, nem tudunk kétkezi munkást szerezni, államtitkár úr, csak egyre nagyobb nehézségek árán. Nemhogy szakmunkást, aki a gépeket kezeli, hanem egyszerű segédmunkást, fizikai munkást sem, ugyanis közmunkán vizet gereblyézni, családtámogatási, szociális, egyéb ellátásból ellenni egy rétegnek ‑ nem mondom azt, hogy mindenki, nyilván ott is vannak ambiciózusabb emberek ‑ sokkal könnyebb, mint keményen helytállni egy mezőgazdasági segédmunkán. Pedig a mezőgazdasági munkával adott esetben kétszer, két és félszer annyi pénzt is meg lehetne ám keresni, de ott valóban teljesíteni kell, ott komoly elvárások vannak, míg a közmunkában a vízgereblyézés sokkal egyszerűbb.

Egész egyszerűen rá kell kényszeríteni, tisztelt államtitkár úr ‑ s nemcsak a mostani szabályokkal, akár szankciókkal vagy jutalmazásokkal ‑, kényszeríteni az embereket, hogy ha piaci alapú munkahely van, legyen az mezőgazdasági idénymunka, ipari vagy bármi jellegű munka, akkor vállalják el, kötelező legyen elvállalni azt a munkát, és csak a feltétlenül szükséges esetben, végszükség esetén maradjon a közmunka. A legteljesebb rugalmasságot kell megteremteni az egyszerűsített foglalkoztatás szabályainak módosításával, a megfelelő munkanapok számában megjelenő intervallum tágításával, növelésével, bővítésével, és a közmunka, valamint a piaci alapú vagy mezőgazdasági jellegű munka közti átjárhatósággal. Mert most hiába mondjuk el az embereknek, hogy menj el a közmunkáról fizetés nélküli szabadságra mezőgazdasági idénymunkára, majd amikor a betakarítási szezon véget ér vagy a szüretnek vége, akkor nyugodtan visszamehetsz közmunkára, nem hiszik el. Vagy rosszabb esetben az önkormányzat nem engedi el, vagy ő nem akar menni, vagy valamilyen módon megpróbálják ezeket a szabályokat kijátszani.

Legyen az emberek érdekében, a parasztgazdák érdekében és a közmunkások érdekében egyfajta olyan kényszerelem, hogy aki fizikailag, szellemileg alkalmas erre a munkavégzésre, annak kötelező legyen elmenni, mert jobban jár a közmunkás, mert sokkal többet keres, jobban jár az állam, mert valódi értékteremtő munkahelyre tudta betolni a korábbi közmunkást, és jobban jár a gazda, mert végre van munkáskéz, és nem kell azon idegeskedni a betakarítási szezonban, hogy nem lesz munkásember. Amikor Csenger környékére Borsod megyéből hoznak közmunkásokat, az úgy hiszem, hogy egy komoly kórtünet, és ebből is látszik, hogy lenne min változtatni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 298 2017.05.22. 2:23  205-308

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Örülök, államtitkár úr, hogy nemcsak a vita végén reagált, hanem közben is, ez igazán nagyon fontos. Higgye el nekem, tisztelt államtitkár úr, hogy attól függetlenül, tudom én, hogy elvileg így van a szabályozás, hogy rugalmasabb az átjárhatóság a közmunka és a piacalapú munka, a mezőgazdasági idénymunka között, és elvileg ugye, kötelező lenne ezt elvállalni, de mégsem kötelezik erre a kistelepülések vezetői a közmunkások problémásabb részét. Tehát megint mondom, különválasztva, nem azt állítom, hogy minden közmunkás általában így áll hozzá, csak a közmunkásoknak van egy jelentősebb része, amelyik így próbálja meg kisakkozni, a saját érdekeinek leginkább megfelelő módon kijátszani a rendszer szabályait. Egyszerűen nem merik megkockáztatni, hogy akkor három évig kizárják a közmunkából. Nemcsak azért, mert akkor azt a közmunkást tényleg egy lehetetlen helyzetbe hozzák, még akkor is, ha önhibából kifolyólag kerülne ez az ember lehetetlen helyzetbe, hanem azért sem, mert egész egyszerűen adott esetben félnek több népes család elsöprő erejű haragjától, hogy finoman fogalmazzak, másrészt pedig nagyon komoly szavazatveszteséget realizálna az a településvezetés, amelyik szó szerint betartaná ezeket a szabályokat.

Sőt, annak is hagyományai vannak egyes településeken, nehezen bizonyítható módon, hogy adott esetben az ország más részeire ‑ még az építőipari, ez még a jobbik eset, mert akkor legalább a piacon dolgozik az adott közmunkás ‑, esetleg külföldre vagy az ország szerencsésebb felére mennek építőipari szakmunkára vagy segédmunkára, de elvileg kapja a közmunkásbért is, csak jattolni kell havonta egy húszast a közmunka-felügyelőnek, és akkor minden le van zsírozva. Tudom, ha van hivatalos tudomásunk, tegyünk feljelentést, csak nem vagyunk titkosszolgálat meg nyomozó ügyész, meg rendőr, ez a probléma. Szerettem volna valamikor az lenni, nem úgy alakult.

A másik, államtitkár úr, még egy egyszerű példa az adminisztratív nehézségekre, javítson ki, ha tévedek. A tűzelhalás ellen egy olyan szerrel lehet védekezni, amely Magyarországon betiltott. Több más országban nem, nálunk veszélyesnek minősítik, Nyugaton viszont nem. Magyarul: a gazda vagy vár a jó szerencsére, hogy hátha nem pusztul el a több tíz hektáros ültetvénye, vagy egy gigabírságot kockáztatva egy tiltott szert alkalmaz. Na, az ilyen butaságot kellene megszüntetni, államtitkár úr. Erről beszélek. (Taps a Jobbik soraiból.)

(22.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 24 2017.05.29. 5:05  23-26

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soha nem látott mértékű korrupció tombol ebben az országban, és jó lenne ennek az ámokfutásszerű korrupciónak véget vetni. Tudom, ilyenkor szoktuk megkapni azokat a válaszokat, hogy ha bűncselekményről van tudomásunk, akkor tegyünk feljelentést. Ezeket meg is szoktuk tenni, több százszor megtettük már, de gyakorlatilag minden egyes ügyet elfektettek. Amíg Polt Péternek hívják a legfőbb ügyészt, addig sajnos különösebb félnivalójuk a felelősöknek nincs. Másrészt pedig vegyék tudomásul: mi országgyűlési képviselők vagyunk, nem rendőrök, nem ügyészek, nem nyomozóügyészek és nem a titkosszolgálat emberei, éppen emiatt korlátozottak az eszközeink.

Na de ilyenkor azt is el szokták mondani, hogy a király jó, csak rosszak a tanácsadói, és hát a miniszterelnök úr biztos nem tud semmiről; ha tudná, hogy mi zajlik a háta mögött, akkor biztosan tenne a korrupció ellen. Igen ám, csak igazából nem is tudja az ember eldönteni, hogy mi a rosszabb vagy mi a jobb: ha a miniszterelnök úr tud erről, vagy hogyha nem tud. Ha tud róla, az a baj, ha nem tud róla, akkor az meg még nagyobb baj. Tehát valószínű, az az igazság, hogy pontosan tisztában van ő a valósággal, csak az a helyzet, hogy neki is érdekében áll ezt a rendszert üzemeltetni és fenntartani.

(13.50)

Hiszen azt látjuk, hogy például a szállítmányozással vagy a bányászati tevékenységgel foglalkozó közeli hozzátartozói, a családi körhöz köthető cégei 2-3 milliárd forinttal gazdagodnak évente, és nem önmagában ez a probléma, tisztelt képviselőtársaim, hanem az, hogy ez nem piaci alapú megrendelésekből származik, ezek a vállalkozási vagy megbízási szerződések szinte kizárólag állami és uniós források felhasználásához köthetőek.

Aztán, ha megnézzük a pénztárost, a vagyongyűjtőt, Mészáros Lőrincet, akkor az ő egy év alatti 100 milliárdos gazdagodásából világossá válik számunkra, hogy mi a harmadik Orbán-kormány valódi célja. Nem más, tisztelt képviselőtársaim, mint hogy nemcsak a legbefolyásosabb, hanem a leggazdagabb embere legyen az országnak a miniszterelnök úr, és ha Mészáros Lőrinc a következő évben is ennyit gazdagodik, mint az elmúlt egy évben, akkor ő, vagyis vélhetően a miniszterelnök úr lesz a leggazdagabb embere Magyarországnak. Úgy gondolom, hogy ez több mint felháborító, és az országra nézve életveszélyes.

De nézzük meg, hogy kikkel veszi ő körbe magát. Ott van mindjárt a propagandaminiszter, Rogán Antal, akinek a neve föltűnt már belvárosi in­gat­lan­mutyinál, a Vizoviczki-ügyben, a Portik-ügyben, bel­városi teraszok megnyitásához kötődő korrupciós pénzeknél, mégis egyelőre az összes ügyet sikerült késleltetni, korlátozni, elfektetni a legfőbb ügyész úr aranyfokozatú fő támogatása mellett. Mindenesetre fokozottan figyelemmel fogjuk kísérni a miniszter úr nézését és járását.

Ami pedig a kevésbé ismert figurákat illeti, kezdjük rögtön Mengyi Roland képviselő úrral! Ő egy korrupciótörténeti különlegességet valósíthatott meg azáltal, hogy létrehozta a fordított 10 százalék szabályát, hiszen ‑ idézőjelbe téve ‑ a szokásos mértékű jattnak, ajándéknak, kenőpénznek számító 10 százalék helyett ‑ a megalapozott gyanú szerint legalábbis ‑ ő 90 százalékot szeretett volna lenyúlni, és 10 százalékot hagyni az eredeti célra. Erre mondtam az előbb, hogy ez nem más, mint egy igazi különlegesség, egy igazi unikális szabály, a fordított 10 százalék szabálya, amikor 10 százalék marad az eredeti célra.

De aztán körünkben üdvözölhetjük Simonka György képviselő urat is, akihez személyileg vagy céges vonalon kötődő cégekkel, személyekkel kapcsolatosan költségvetési csalás megalapozott gyanúja miatt folyik büntetőeljárás, mégis 450 millió forintos uniós forrás fog ezekhez a cégekhez kerülni nagyon rövid időn belül. Tehát valóban, az utolsó nagy kaszálás évéről, úgy néz ki, ő sem szeretne lemaradni.

Aztán mindjárt itt van Németh Szilárd rezsi­biz­tos, a rezsi-Rambo, aki jó szokásához híven vagy rossz szokásához híven, aki neki nem tetszik, azt lekommunistázza vagy lenácizza. 2 milliárd forintból épül Csepelen birkózócsarnok. Ezzel önmagában még nem is lenne feltétlenül olyan nagy probléma egyébként, ha nem a márciusban általa létrehozott magánalapítványhoz vándorolnának majd ezek a 2000 milliós nagyságrendű források.

S végül, de nem utolsósorban nagy tisztelettel köszöntöm az ülésteremben kivételesen megjelent Farkas Flórián képviselőtársunkat, aki 1300 millió forinttal nem tud elszámolni. Őt is bevédi a család, őt sem hagyták megbukni, és ennek egy oka van, tisztelt képviselőtársaim: egyrészt, hogy rendkívüli kormányzati támogatásból kipótolták az 1,3 milliárdot, amivel nem tud elszámolni, s még megfejelték a jutalmat, választási megállapodást kötöttek vele a választási rasszizmus jegyében, ugyanis a Fidesz–KDNP-nek a következő választásokon is szüksége van a sajnos többségében aluliskolázott cigányság szavazataira. Ez az igazi rasszizmus, képviselőtársaim, mert nem az a rasszista, aki a magyar-cigány együttélés problémáiról nyíltan, őszintén beszél, hanem az, aki a cigány embereket csak addig tartja fontosnak, amíg a szavazataikat olcsó pénzen meg nem vásárolja, és ebben ő a felelős és önök. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 156 2017.05.29. 0:05  155-156

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Megvárom a miniszterelnök urat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
230 58-60 2017.05.31. 15:06  53-76

DR. APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szem nem marad szárazon ezen megható mondatok hatására, tisztelt képviselőtársaim. Amikor a Fidesz-KDNP képviselői esélyegyenlőségről, főleg az országgyűlési választásokkal kapcsolatos esélyegyenlőségről beszélnek, akkor egy régi vicc átalakított formája jut eszembe. E tekintetben mi a különbség a Fidesz-kormány és egy terrorista között? A terroristával lehet tárgyalni ‑ tudják, ez a különbség e tekintetben. Persze, ez egy kicsit talán erősnek, kisarkítottnak, túlzónak tűnik, de mégsem annyira, ha megnézzük.

Ugyanis az a helyzet, hogy részben abból az irányból fúj a szél, hogy önök, hála a jóistennek, több mint két évvel ezelőtt elvesztették a kétharmados többségüket, és nem tudják kényük-kedvük, napi politikai érdekeik szerint átírni például a magyar választójogi rendszert, a választási eljárásról szóló törvény szabályait. És kínjukban elkezdtek vakarózni, mindenfajta trükkökhöz folyamodni. Látják azt, és az a pár héttel ezelőtti, Gulyás Gergő által összehívott ötpárti egyeztetésen is kiderült, hiszen az ellenzéki pártok nyilvánvalóvá tették az önök számára, hogy semmilyen választási eljárásról szóló törvénymódosításba nem megy bele senki, ilyen módosításhoz egyetlen ellenzéki párt sem adja a támogatását egy évvel az országgyűlési választások előtt, sőt most már gyakorlatilag tíz hónappal a választások előtt.

Aztán próbálkoztak azzal, hogy a településképről szóló törvényben próbáltak elrejteni ilyen szabályokat, de ezek is többségükben kétharmados felhatalmazást, kétharmados többséget igényelnének, éppen ezért egy LMP által beadott túlterjeszkedő módosító javaslatot kihasználva most még egyszer visszarángatták ide az egész ügyet általános vitára oly módon, hogy a választási eljárásról szóló törvényt szeretnék módosítani. Tehát akárhogy trükköznek, nem fog működni.

Megmondom őszintén, hogy volt bennünk az elmúlt néhány napban egy olyan aggodalom vagy kétely, hogy esetleg a Fidesz és az LMP között valamilyen háttéralku jött létre, és bizonyos ismeretlen feltételek mellett az LMP támogathatja ezt a javaslatot, biztosíthatja a kormánynak a szükséges kétharmadot. Ezt az aggodalmamat egy órával ezelőtt Hadházy Ákos képviselőtársam eloszlatta, ugyanis úgy gondoltam, hogy még mielőtt esetleg erősen beleszállnék az LMP-be, ha már itt vagyunk egymástól másfél méterre, akkor az a becsületes, ha megkérdezem őket a valós szándékaikról, és tisztázzuk ezt úriember módra, a felesleges feszültségeket és vitákat elkerülve. Megkérdeztem Hadházy képviselő urat, és jelezte, hogy semmiféleképpen nem fogja támogatni az LMP ezt a javaslatot sem. Tehát úgy néz ki, hogy fokhagymás az orruk a kétharmados javaslattal, nem fog összejönni, kivéve, ha valamilyen kallódó baloldali vagy független képviselőt esetleg valahogy meg nem környékeznek, de ebben az esetben erre sem látok túl sok esélyt.

Viszont innentől kezdve az adott szó kötelez alapon úgy gondolom, hogy a gentlemen’s agreement keretében az LMP-nek ehhez kötnie is kell magát. A gentlemen’s agreement mindig egy olyan történet, aminek a legfőbb sajátossága az, hogy mindig csak utólag derül ki, hogy valóban úriemberek kötötték-e. Innentől kezdve, hogy lehet, hogy önök az LMP magatartását félreértelmezték, vagy kétségbeesésükben próbáltak belekapaszkodni abba a szalmaszálba, amely révén most visszarángatták ide, és megint egy újabb általános vitát tudtak generálni, azt nem tudom, de úgy néz ki, hogy nem fog működni az az elképzelés. Mert miről szól? Mi ennek az eredete, az őstörténete, tisztelt képviselőtársaim? Ne nézzük már egymást madárnak!

(12.50)

Önöknek semmi bajuk nem volt sem a településképi törvénnyel, meg a választási eljárásról szóló törvénnyel sem, amíg meg nem jelent a Jobbik óriásplakát-kampánya. Elmondtuk ezzel kapcsolatosan, hogy bár vannak üzleti titoknak vagy szerződéses titoknak minősülő részei a Jobbik és a plakátokat megjelenítő cég közötti szerződésnek, de az Állami Számvevőszék, illetőleg bármelyik más ellenőrzésre feljogosított hatóság ellenőrei, szakemberei belenézhetnek ezekbe a szerződésekbe is, tehát mi önökkel ellentétben nem fogunk titkolózni, mert nincs rejtegetnivalónk.

Önök ettől nem nyugodtak meg, borzasztóan felháborodtak. A szeretve tisztelt, istenített vezetőjük mérhetetlenül kiakadt, felháborodott, valószínűleg tajtékzott az óriásplakátok láttán. Persze minden oka megvan rá természetesen, hiszen most kiderül az igazság. A hazai közélet négy fő felelőse, a közpénzek jogszerűtlen felhasználásának felelősei ott virítanak körülbelül 2500 plakáton országszerte, és ez sérti az ő érzékenységüket. Ilyenkor hirtelen nagyon érzékenyek lesznek, és nagyon elkezdik sajnálni saját magukat. Hát tetszettek volna tartózkodni a lopástól! Tudják? Mert aki a falból kilógó vezetéket elkezdi fogdosni, azt előbb-utóbb megcsapja az áram. Nem kell fogdosni a vezetéket; nem kell lopni, nem kell bűnözni, nem kell túlárazott közbeszerzéseken a közpénzeket nagy teljesítményű szivattyúkkal kiszivattyúzni; nem kell áron alul adni állami vagy önkormányzati ingatlanokat, nem kell jóval valós piaci érték felett vásárolni ingatlanokat, nem kell 150 milliárdot lenyúlni letelepedésikötvény-bizniszek révén, és akkor nincs szükség ilyen óriásplakátokra. Az ok-okozati összefüggés tehát így áll fenn. Ez ‑ ha úgy tetszik ‑ a magyar társadalom igazságérzetének megfelelő módon a Jobbiknak mint legerősebb ellenzéki pártnak egy természetes reakciója, gyakorlatilag egy immunreakciója volt az önök ténykedésére, hiszen a média 90 százalékát maguk alá gyűrték. Milyen esélyegyenlőségről beszélnek? Grammra, mint az aranyat ‑ nem kilóra, az már régen volt ‑, lassan felvásárolják a megyei médiákat, hogy gyakorlatilag csak azt a tudatmódosító médiatevékenységet tudják kifejteni, ami a Kárpátok új géniuszának érdekeit szolgálja a 2018-as választások megnyerése érdekében. Semmi más nem érdekli önöket! Hiszen a 2020-as uniós költségvetési ciklusig megpróbálják még az utolsó falatokat is kiszakítani, ahhoz pedig meg kellene nyerniük a jövő évi választásokat, és ennek rendelnek alá mindent.

Hogy az amúgy is legerősebb ellenzéki párt komoly problémákat okozott már önöknek, ráadásul ez az óriásplakát-kampány aztán újabb százalékokkal növelte a Jobbik népszerűségét, ezt megpróbálják meggátolni, meg hát nem bírják elviselni a kritikát. Ehhez ismerni kell a kedves vezető személyiségét is. Ő semmit nem bír elviselni, a párton belüli kritikát sem, a párton kívülit sem. Éppen ezért kiadták a parancsot, hogy „Ausradieren!”, kiradírozni mindent, ami elmondja az igazságot, ami lehetővé teszi az emberek tisztánlátását ‑ mert erről szól a történet. Akkor mondják azt, hogy nem tetszik a Jobbik óriásplakát-kampánya, sérti a miniszterelnök úr és az ő közvetlen környezetének az érdekeit, és megpróbálnak ott keresztbe tenni a Jobbiknak, ahol akarnak. Legalább akkor őszinték lennének. Ugyanis a mi gazdálkodásunk átlátható. Mindegyik hatóság, élén a Számvevőszékkel, az önök embere által vezetett Számvevőszékkel, aki képviselő korában a választókerületi pótlékkal és a lakhatási támogatással is csak nehezen tudott elszámolni ‑ na, ilyenre bízták az Állami Számvevőszéket, külön gratulálok, ilyen személy vezeti az Állami Számvevőszéket! Aztán most állandóan ellenőriznek, de soha nem tudnak feltárni semmit, mert minden rendben van, a szerződések körül is minden rendben van. Az pedig, ne haragudjanak, igencsak a kommunista rendszer legsötétebb időszakaira emlékeztet, ahogy itt valamifajta durva állami árszabályozással próbálnak élni.

Hogy közvetlenül a javaslatról is ejtsek néhány szót, ne csak a hátteréről meg az eszmei lényegéről, gyakorlatilag önök egy erőszakos árszabályozást akarnak bevezetni. Nem tudom, nem ismernek önök akár az óriásplakát-piacon, akár a hirdetési piacon vagy általában bármely termék vagy szolgáltatás tekintetében, mondjuk, a szerződés időtartamához vagy mennyiségi mutatókhoz kapcsolódó kedvezményt? Ugye, itt nem fekete-fehér a történet. Nyilvánvalóan egy olyan hirdetési hely, amelyik Buda vagy Pest valamelyik frekventált, forgalmas részén van, ahol naponta százezrek vagy tízezrek közlekednek, jóval többet ér, mint mondjuk, Északkelet-Magyarország egy eldugott, kisebb településén lévő hirdetési hely. Nyilvánvaló, hogy itt óriási különbségek vannak. Valamennyi cég, legyen az termékeket forgalmazó vagy éppen szolgáltatást kínáló cég, komoly kedvezményeket szokott bevezetni annak érdekében, hogy megtartsa, magához húzza az ügyfeleket.

Amikor mi beszéltünk arról, hogy egyenletesen kellene elosztani ‑ még az előző ciklusban ‑ az óriásplakát-piacot, akkor önök hangosan röhögtek, kinevettek minket. Emlékszem azokra a cinikus megnyilvánulásokra, mert akkor megvolt a kétharmaduk. Aztán most már kisebb az önbizalom, mert legalább már az nincs meg. Akkor mondják azt, hogy keresztbe akarnak tenni nekünk, el akarnak minket lehetetleníteni, mert egyfolytában ezen dolgoznak! Lassan már szájról olvasókat alkalmaznak a médiamunkatársaik annak érdekében, hogy ellenzéki képviselőket sározzanak be, járassanak le, tüntessenek fel rossz színben. Azt gondolják, hogy akár a településképről szóló törvényben, akár a választási eljárásról szóló törvényben majd ezt a maszlagot mi bevesszük, vagy bármelyik ellenzéki párt ezt beveszi? Nincs semmi baj az átláthatóság követelményével, sőt mi aztán igazán az átláthatóság pártján állunk.

De inkább arról beszéljenek már, amikor majd a borítékolható viszonválaszaikban megint elkezdenek minket ócsárolni meg hazudozni rólunk, hogy miféle átláthatósági követelménynek felel meg például a Farkas Flóriánnal kötött választási megállapodás, tisztelt képviselőtársaim. Lehet, hogy majd az is az óriásplakátok valamelyikén fog szerepelni. Ott nem fáj önöknek az átláthatóság? Mészáros Lőrinc évi százmilliárd forintos meggazdagodását a nyúl hozta húsvétra vagy a télapó decemberben? Ott nincsenek átláthatósági problémák? Farkas Flórián 1300 millió forinttal nem tud elszámolni? Farkas Flórián a magyarországi cigányság szégyene! A magyar parlamentarizmus egyik mélypontja! Ott nincs probléma, ott nem vizsgálnak szerződéseket, hogy az Országos Roma Önkormányzat hogy nyúlta le, pusztította el, használta fel teljesen értelmetlenül azokat a pénzeket, amelyeket… Hiába integet, Vas Imre képviselőtársam! Nagyon remélem, hogy a levezető elnök úr nem fojtja belém a szót. Most nem ön vezeti az ülést, mint az Igazságügyi bizottság ülésén, ahol ön már tőlem megvonta a szólás lehetőségét. Ott nincs probléma, igaz? Most csak hirtelen egy, az önök számára kedvezőtlen, egy önöknek nem tetsző óriásplakát-kampányba kell valamilyen módon belekapaszkodni, és azt a törvényhozás eszközeivel valahogy ellehetetleníteni. Az átláthatóságot itt kellene hangsúlyozni. Egy ilyen emberrel, aki 1300 millió forinttal ‑ 1300 millióval! ‑ nem tud elszámolni, nyugodtan lehet új választási megállapodást kötni, és nyugodtan lehet hülyének nézni a Magyarországon élő cigány embereket, akik az önök számára csak addig fontosak, amíg meg nem vásárolják a szavazataikat. Itt vannak átláthatósági problémák, meg egyébként a Habony Árpádhoz köthető cégeknél, meg Vajna bácsi érdekeltségeinél, tudják? Miért nem átláthatók a kaszinók? Hát azért, mert rengeteg adózatlan forintot meg tudnak termelni valószínűleg. Miért nincsenek bekötve a NAV online rendszerébe? Na, ott kellene az átláthatóságot firtatni, nem ott, ahol amúgy sincs vele probléma!

Nyugodtan állíthatják önök a valóság szöges ellenkezőjét, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, nyugodtan belenézhetnek megint, mondom, az ellenőrzésre feljogosított személyek, az erre meghatározott jogosítvánnyal rendelkezők, mindent a Jobbik gazdasági osztálya rendelkezésükre fog bocsátani. Ebben hiba nem lesz. Nem fognak tudni belekötni, mert nincs benne szabálytalanság. Tudják, mi nyugodtan nézünk jó lelkiismerettel és hihetetlen nyugalommal, 110/70-es vérnyomással valamennyi vizsgálat elébe. Önök ezt el tudják mondani magukról? Persze, amíg az államgépezet önöknek dolgozik, és a legfőbb ügyész úr bevédi önöket, addig persze nyugodtan mosolyognak!

Még azt sem mondom, hogy önök közül mindenki sáros, nem állítom ezt. Például azt gondolom, hogy Vas Imre nem sáros. Nagyon komoly kritikával figyelem az ő ténykedését, de abban biztos vagyok, hogy ő ilyen ügyekben nem érintett. Ezért tragikus, hogy mindig önnel vitetik el a balhét, Vas képviselő úr. Én önért aggódom. Ilyen javaslatokat mindig az ön torkán próbálnak letuszkolni, és mindig önnek kell bemutatni itt a tisztelt Ház előtt. Ez igazán méltatlan! Figyeljen már egy kicsit jobban oda, mert ‑ finomam mondom ‑ a legcsúnyább munkát akarják önnel elvégeztetni, amire ön készséggel jelentkezik. Ebben a formában…

ELNÖK: Képviselő úr, én önért aggódom, hogy kénytelen leszek megvonni a szót, ha nem tér rá (Dr. Apáti István: Már kibekkeljük ezt az egy percet, elnök úr, valahogy!) a burkolt pártfinanszírozásra.

(13.00)

DR. APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: A pártfinanszírozásról szóló törvény így, ebben a formájában megint egy személyre vagy éppen ügyre vagy adott ügyfolyamatra, egy önök számára nem tetsző jelenségre szabott jogalkotás, a személyre szabott speciális jogalkotásnak egy igen különleges altípusa. Éppen ezért még csak ne is álmodjanak arról, hogy ezt ilyen formában támogatni tudjuk, ugyanis amikor felvetettünk számos más törvényt, amit a választási eljárásról szóló törvényben kellene valóban orvosolni, például a választókerületek határainak meghúzását, hogy csak egyet említsek a sok közül, arra önök nem ilyen érzékenyek, amely megint csak és kizárólag az önök érdekeit szolgálja.

Tehát sok mindenről lehetne beszélni itt is, hogy a választókerületek extrém méretűek, vagy akár, hogyha egy körzetben van, egyéni meg listáról bekerült képviselő és akár több képviselő számára is szinte bejárhatatlanok, nem lehet megdolgozni ezeket a kerületeket úgy, ahogy kellene, mert önök ilyen méretűre, ilyen településszámúra szabták. Erről is lehetne beszélni, itt már értelmesen tudnánk egymással vitatkozni, hogy hogyan lehetne alakítani a településlétszámot, a választókerületek határát, összetételét, és sorolhatnám még.

De amíg erre önök nem nyitottak, addig meg főleg ne reménykedjenek abban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy mi ilyen átlátszó javaslatokat fogunk támogatni. Abból nem esznek! Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
230 66 2017.05.31. 5:45  53-76

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Az előttem felszólaló két képviselőtársam már érintette, de adalékként én is hozzá szeretném fűzni az előző felszólalásomhoz, hogy valóban, ez a fajta átláthatóság iránti leküzdhetetlen vágy nem kerítette önöket hatalmába, amikor a CÖF hazugságplakátokkal hintette tele Magyarországot a Jobbik és a baloldal, a Jobbik és a DK, illetőleg Vona és Gyurcsány nem létező és soha nem is létezett állítólagos szövetségéről, amikor nevetségessé próbálták tenni a Jobbik elnökét azzal, hogy a plakát közepére beállítottak egy bohócot. Erre több vagy legalább 500 millió forintot használtak fel. Nemrég derült ki, hogy közvetetten bújtatott finanszírozás révén az MVM-től kapták hozzá a pénzt. Akkor nem voltak ilyen érzékenyek, akkor ez nem érte el az ingerküszöbüket. Akkor ezzel semmi probléma nem volt. Vagy amikor az idős nyugdíjasok zaklatásával meg éjszakai plakátrongálásokkal is igen gyakran foglalkozó Fidelitas állítólag önerőből indított el egy ellenplakát­kam­pányt. Akkor azzal nincsen probléma. Ott nem kell vizsgálni az átláthatóságot vagy az átláthatatlanságot. Ott nincs szó bújtatott finanszírozásról, nincs szó kedvezményekről, árengedményekről, egyebekről. Ez a nagyon durva kettős mérce önök szerint meddig tartható még fent?

Ne próbálják a legcsekélyebb mértékben sem hülyének vagy madárnak nézni az ellenzéket! Messziről látszik, virít, hogy mi a valós szándékuk ezzel. És akkor próbálnak ilyen ájtatosmanó-arc­cal ‑ mint­ha csak most kezdődött volna a kormányzásuk egypár napja ‑ átláthatóságról meg egyebekről beszélni.

A CÖF gazdálkodása mennyire átlátható? Ott kell vizsgálni a pártfinanszírozást, tisztelt Vas képviselőtársam, hogy ez mennyire közvetlen vagy közvetett vagy többszörösen áttételezetten sokszorosan bújtatott. Ott aztán lehetne keresni ilyen szálakat! Ahogy a CÖF-öt finanszírozzák, ahogy a Fidelitast finanszírozzák, meg ki tudja még, milyen szervezeteket. Olyankor, amikor valami a saját érdekükben történik, soha nem érzékenyek, és soha nem figyelnek oda ilyen kérdésekre.

Igaz, hogy Hadházy képviselőtársam jelenleg nem tartózkodik az ülésteremben, úgy látom, hogy kiment telefonálni, de azért itt már jeleztem neki élőszóban, most megismételném, hogy én nagyon komoly óvatosságra intettem őt, és azt mondtam, hogy egy szavukat se higgye el, még véletlenül se, még a kérdő mondatokat sem. Ugyanis ha önök esetleg most lehetőséget láttak abban, hogy valamilyen formában az LMP három módosítóját támogatják, és ezzel beviszik őket az erdő sűrűjébe, az erdő közepébe, és ezáltal az LMP mégiscsak megszavazza a megszavazhatatlant, akkor én biztos vagyok abban ‑ ezt itt neked is mondtam ‑, hogy vagy más törvények módosításával, adott esetben feles többségű törvények módosításával, vagy egyszerűen csak önkényes jogalkalmazással, hatósági vegzálással ki fogják herélni, ki fogják lúgozni azt, amit elvileg most tartalmilag csalárd módon, nekik kedvezően esetleg megszavaznának. Lehet, hogy most színleg támogatják, vagy még azt mondom, hogy a valós tartalom szintjén is támogatják, de hogy az a valóságban nem úgy fog történni a következő tíz hónapban, arra be merem venni a ciánkálit nagy tételben is.

Tehát akkor jár el az ellenzék helyesen, ha rendkívül óvatos, ha a veszélyérzetünket a maximális szintre tekerjük, és nem egy kétéves gyermek szintjén tartjuk meg. Pláne tíz hónappal a választások előtt semmit nem szabad elhinni, semmilyen maszlagot nem szabad bevenni, és a szirénhangoknak nem szabad felülni, mert annak nagyon súlyos következményei lehetnek.

Úgyhogy a magam részéről minden tőlem telhetőt meg fogok tenni annak érdekében, hogy a derék LMP-s képviselőket lebeszéljem arról az őrültségről, hogy bármilyen formában is megszavazzák ezt önöknek, mert hogy cinkelt lapokkal játszanak, mert hogy megpróbálják őket megvezetni, és úgy hajtanák ezt végre, olyan módon, hogy akkor már akár az LMP vagy bármilyen más frakció teljesen tehetetlen lesz, abban teljesen biztos vagyok, ez szilárd meggyőződésem.

Úgyhogy az lenne talán a legjobb, hogy egy újabb nagy égést elkerüljenek, ha visszavonnák ezt a javaslatot, elkezdenék felgöngyölíteni a korrupciós szálakat, élén Mészáros Lőrinc mesés meggazdagodásával ‑ nemcsak az országban, világszinten érdeklődnek a zseni iránt! Hogy hogy lehet ezt csinálni? Hogy gyarapodhat ennyivel valaki? És okosabb, mint a Facebook feltalálója vagy tulajdonosa? Engedtessék meg nekem elmondani, hogy finoman szólva sem egy intellektuális nehézsúlyú az úriember, és akkor nagyon finoman, nőiesen és visszafogottan fogalmaztam. Egyértelmű: rá lehet bízni több száz milliárdos vagyont, teljesen nyugodtan, plakátokkal vagy azok nélkül, hiszen ő nem fog vele lelépni, ő nem elég erős ahhoz sem fizikailag, sem szellemileg, sem kapcsolati tőkében, hogy esetleg megpróbálná a valódi tulajdonostól elvenni; tehát ott jó helyen van. Ott nem kell attól félni, hogy majd megpattan vele valahová.

Ezzel kellene foglalkozni az átláthatóság szintjén, és ha majd ezeket a szálakat fölgöngyölítettük, akkor lehet egy teljes választási eljárásról szóló törvény átfogó módosításával jönni az Országgyűlés elé, és ott lehet keresni ötpárti konszenzust, mert ha az korrekt módon történne, ott lenne is, de így erre biztos, hogy nincsen esély. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
230 74 2017.05.31. 2:13  53-76

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Egy technikai jellegű kiegészítéssel kezdeném. Tanulván a tegnapi eseményekből, szeretném egyértelműsíteni és pontosítani az előző hangosabb megjegyzésemet, ami láttam, hogy bekerült a jegyzőkönyvbe.

Amikor Bárándy képviselő úr Garancsi oligarcháról beszélt, Garancsi úrról, akkor én azt mondtam, hogy a miniszterelnök úr kötélbarátja, majd hozzátettem, hogy kötélbarátság van köztük. Mivel a „kötél” kifejezés már nagy port vert fel körülbelül 15 évvel ezelőtt, és Kövér Lászlónak igen sok problémája akadt ezzel meg a Fidesznek is, ezért óvatosan bánok a szavakkal.

A szájról olvasás módszertanának alkalmazása különös óvatosságra int személy szerint engem is, ezért szeretném jelezni, hogy ezzel a miniszterelnök úr azon szó szerinti idézetére kívántam utalni, amikor azt mondta, hogy közte és Garancsi úr között kötélbarátság van. Hát, nem lehet mit tenni, egy síelésen megkedvelték egymást, közel kerültek egymáshoz, nincs ezzel semmi probléma.

Ami pedig egyébként még a javaslatot illeti meg itt a Simicska Lajoshoz kapcsolódó megjegyzéseket, ez a kedvenc pillanataim egyike, amikor a jelenlegi pártok közül ‑ most az LMP-t ide nem értve ‑ csak mi nem kormányoztuk még ezt az országot, mégis nyíltan vagy burkoltan majdnem hogy mindenért mi vagyunk a felelősek. Simicska Lajos töméntelen megrendelést, megbízást kapott a Fidesz-KDNP-kormányok idején, kevesebbet, de azért jócskán kapott MSZP-SZDSZ-kormányok idején is, úgyhogy senki se hivatkozzon már arra, hogy itt ő milyen szervezetekhez, pártokhoz köthető, mert rajtunk kívül mindenkihez köthető volt vagy köthető. Tehát azért óvatosan bánni ezekkel a szavakkal!

A másik. Amit Gyüre Csaba az előbb elmondott, az megmutatja azt a bolsevik módszertant, azt a szélsőbaloldali bolsevik hozzáállást, amit önök tanúsítanak, amelynek az a lényege ‑ ezt főleg a mélymagyar képviselőknek mondanám ‑, hogy nyilvánvalóan alaptalanul vádoljuk azzal a politikai ellenfelünket, amiről nyíltan tudják, hogy ők maguk rendszeresen, napi szinten elkövetik. Tehát önök követik el ezeket napi szinten, amivel minket alaptalanul vádolnak. Erről csak ennyit. (Dr. Gyüre Csaba tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 140 2017.06.06. 2:02  139-146

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A korrupció elleni küzdelemnek, az elszámoltatásnak és az igazságtételnek léteznek büntetőjogi, polgári jogi és adójogi, adópolitikai eszközei. Kérdéseim ezen utóbbiakkal kapcsolatosak.

Ugyanis azt talán már ön sem hiszi el, hogy az adóamnesztia jelenlegi szabályai akár csak a legcsekélyebb mértékben a köz javát vagy a költségvetés érdekeit szolgálja. Ugyanis a hatályos szabályozás szerint azok a személyek, akik a tavaly június 30-áig külföldi bankszámlán összegyűjtött, ismeretlen, akár korrupciós eredetű pénzeiket, jövedelmeiket idén június 30-áig egy NAV által megjelölt banknál vezetett bankszámlaszámra átutalják, akkor 10 százalék személyi jövedelemadó megfizetésével valamennyi adófizetési kötelezettségüknek eleget tettek, és a hatóságok a továbbiakban nem firtathatják, nem vizsgálhatják ezen jövedelmek eredetét és forrását. Messzire bűzlik ez az egész szabályozás, és olyan érzése van az embernek, hogy ezt saját maguk érdekében alkották meg, éppen ezért a következő kérdések merülnek fel.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön érintett-e ezen szabályozás kapcsán? Ön, kormányának bármely tagja, országgyűlési képviselőik, hozzátartozói és közeli hozzátartozói körük rendelkezik-e külföldre menekített, ott parkoltatott ingó vagy ingatlan vagyonnal, ilyen jellegű bankszámlával? Végrehajtottak-e bankszámla-műveleteket vagy terveznek-e a következő három hétben? Igen vagy nem? Elég egyszerű a kérdés.

A másik pedig: nem gondolja-e, hogy az igazságos és az arányos közteherviselés érdekében ezt a szabályozást teljes mértékben meg kell változtatni, és az ilyen jövedelmek tulajdonosait ne kedvezményes mértékű adó hozza gyakorlatilag hihetetlenül kedvező helyzetbe, hanem kiemelt mértékű adóval kellene sújtani ezeket a jövedelmeket? Várom mellébeszélésektől mentes, érdemi válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 144 2017.06.06. 1:09  139-146

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Én pedig azt érzem abszurdnak, hogy az ország hivatalban lévő miniszterelnöke nincs tisztában az adózási szabályokkal. Amit ön mondott, az egy néhány évvel ezelőtti szabály, a Stabilitás megtakarítási számlára utalt vissza. A hatályos szabályokat ismertettem az előzőek során.

De úgy látszik, bámulatosan megkerülte az érdemi válaszadást, innentől kezdve továbbra is gyanús, hogy az önök köreiben vannak, lehetnek érintettjei, haszonélvezői ezen szabályozásnak. Az pedig egyenesen döbbenetes, hogy önök három lépcsőben ‑ jelen pillanatban az a szabály, amit azelőtt elmondtam ‑ gyakorlatilag olyan helyzetet idéztek elő, hogy a fekete- és szürkepénzek tulajdonosai kedvezményesen adóznak, míg az átlag magyar adófizető állampolgár gyakorlatilag 35 százalékát direktben befizeti adóban a költségvetésbe, világrekord áfáért és jövedéki adóért vásárol termékeket és szolgáltatásokat, majd ezek után az lesz a madár, az lesz a balek, aki tisztességesen fog adózni. Ezt alapvetően végig kellene gondolni!

Másrészt pedig miniszterelnök úr gyakorlatilag hallgatólagosan beleegyezett abba, hogy rendben van minden, tisztára lehet mosni mindent, aztán pedig az érintettek és az érdekeltek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) tipliznek a Level Malibura, hogy nagy klasszikust idézzek. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 251 2017.06.12. 2:11  250-253

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Tisztelt Állam­titkár Úr! Két miniszterelnöki ígéret időarányos alakulásáról szeretnék érdeklődni, ugyanis miniszterelnök úr tavaly ősz végén a román választási kampány véghajrájában ígérte meg először Szatmárnémetiben az M49-es út megépítésének mielőbbi megkezdését. Ezt az ígéretét 2017. május 4-én a Csengeri járási tanuszoda átadó ünnepségén megismételte, és ezzel egyidejűleg ígéretet tett a csengeri börtön mielőbbi megépítésére is. Most ehhez képest a kialakult helyzet az, hogy az M49-es út a környék négyesmetró-ügye, 20 éve ezzel kampányolnak, 20 éve ígérgetik, soha nem történik semmi. Pedig tudjuk azt, hogy a szatmári térségben élő emberek életét számottevően megnehezíti a 49-es út jelenlegi forgalma, a Csenger-Győrtelek szakaszon, Kocsord területének száz százalékán és Mátészalka jelentős részén óriási gondokat okoz. A 2006-os forgalomszámlálás alapján tudjuk azt, hogy Kocsordon akkor 10 324, majd 2010-ben már több mint 16 ezer gépjármű haladt át 24 óra leforgása alatt.

Megígérték, hogy 2013-ig Ököritófülpösig megépítik, aztán hogy 2014-ben elkezdik. A következő ígéret az volt, hogy 2017-ben. Soha nem lett semmi, tehát nem lehet komolyan venni az ígéreteket. Ami a csengeri börtönt illeti, addig rendben van a történet, hogy irreálisan magas árajánlatok miatt a közbeszerzési eljárást eredménytelenné nyilvánították, és új eljárást kell kiírni. Ugyanakkor ez a feltétlenül szükséges mértékű csúszáshoz képest nagyobb csúszást, reméljük, nem jelent, hiszen, ha még 2019 helyett’20-ra befejeződik az építkezés, az elfogadható. Hiszen 2015-ben ezt a jogot Csenger város önkormányzata elnyerte, azóta körülbelül 80 fő iratkozott be oktatásra, képzésre, a legtöbben a korábbi munkahelyüket hagyták ott, és az előkészítő munkálatokba rengeteg pénzt fektetett az önkormányzat.

A munkahelyteremtés szempontjából is fontos, a magyar börtönök túlzsúfoltságának csökkentése szempontjából is rendkívül lényeges. Éppen ezért kérdezem, mikor kezdik el végre érdemben, fizikailag is az út építését, és mikor juthatunk el azon a csodálatos M49-es úton a megépített csengeri börtönhöz.

Várom érdemi válaszát. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
246 36 2017.10.16. 3:00  35-41

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Még csak október közepe van, de máris jelentőssé vált a tűzifahiány, és ahol lehet egyáltalán kapni, ott is nagyon drága a tüzelő. Önök előszeretettel hivatkoznak a rezsicsökkentésre, amit természetesen mi is támogattunk, elmondtuk, hogy ez egy kifejezetten előnyös dolog a háztartások számára, de kötelességünk felhívni az önök figyelmét a súlyos hiányosságokra. A KSH augusztusi adatai szerint egy év alatt 6,1 százalékkal drágult átlagban a tűzifa ára, azonban a valóság sokkal keményebb, sokkal zordabb, hiszen bőven két számjegyű ez a drágulás, sőt nagyon sok kereskedésnél több tíz százalékos vagy akár 50 százalékos tűzifaár-drágulással találkozunk az elmúlt egy év viszonylatában.

Kifejezetten jónak találtuk a távhő és a földgáz fogyasztói árának csökkentését, de önök akkor is elfeledkeztek a fával fűtő tömegekről, pedig akkor is elmondtuk már, hogy több százezer család vagy talán milliónyi család számára nincs más lehetőség, mint a fatüzelés, hiszen eleve így készült el a lakóház, vagy a korábban folyamatosan növekvő gázárak miatt váltottak gázfűtésről fafűtésre. Itt is vissza kell kanyarodni a bérek, a fizetések kérdéséhez, tisztelt államtitkár úr, hiszen egy átlagfizetésből lehetetlen felújítani vagy korszerűsíteni, energetikailag hatékonnyá tenni ezeket a lakóépületeket. Ezért fordulhat az elő, hogy egy kisebb alapterületű, de korszerűtlen, mondjuk, 30-40-50 évvel ezelőtt épült ház fűtése sokkal többe kerül, sokkal több fát igényel, mint egy jelentősen nagyobb alapterületű, de korszerű technológiával épült ház fűtése, tehát megint a szegények a vesztesek, megint a szegények faragnak rá.

A megoldást korábban elmondtuk már, közel öt éve, 2012 decemberében benyújtottuk a javaslatunkat, amely a tűzifa áfatartalmának 5 százalékra való csökkentését jelentette, illetőleg felvetettük az áfamentesség kérdését is. Ezt önök akkor lesöpörték az asztalról - és mire hivatkoztak? Arra, hogy Brüsszel nem engedi, brüsszeli előírások tiltják ezt. Ezt meglehetősen szánalmasnak tartom: miközben folyamatos a szájkarate és az állítólagos politikai ketrecharc Brüsszellel, addig ennyit sem tudtak elintézni, hogy a tűzifa áfatartalmát lehessen csökkenteni. Az a helyzet, hogy a költségvetést ez rendkívül csekély mértékben terhelné meg, és ha jut pénz stadionokra, kisvasutakra, vietnami kórházra, haveri támogatásokra minden héten, akkor talán erre is jutna némi forrás.

Borzasztóak az adatok, tisztelt államtitkár úr, hiszen 2010 óta több mint 1600-an fagytak meg, csak tavaly télen legalább 200-an, az emberek 80 százaléka a saját otthonában fagy halálra, éppen ezért nem lehet megkerülni a következő kérdéseket. Belátják-e, hogy csökkenteni kell a tűzifa áfa­tar­talmát, vagy akár az áfamentességet is biztosítani kell? Belátják, hogy amit eddig csináltak, az nagyon kevés volt és diszkriminatív? Mikor hajlandóak végre segíteni a fával fűtő családokon? Várom mellébeszélésektől mentes, érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
246 40 2017.10.16. 1:05  35-41

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Tisztelt Állam­titkár Úr! Ez a válasz teljességgel elfogadhatatlan, és bántó érzéketlenségről árulkodik. Elhiszem, hogy önöknek nem okoz gondot a téli tüzelő beszerzése, önöktől már nagyon távol estek ezek a problémák, vagy úgy vannak vele, mint annak idején, 2003-ban a szabadszállási aktájában az egyik honvédségi kiképző, hogy a katona nem fázik, legfeljebb érzékeli a hideget. Lehet, hogy önök is így vannak ezzel, hogy az embereknek ez ezért nem okoz problémát.

(14.30)

Egész egyszerűen nem tudom, tisztában van‑e azzal, államtitkár úr, hogy Nyíregyházától Győrig jelenleg egy mázsa friss vágású, 40-50 százalékos víztartalmú akácfa tüzelő mennyibe kerül mázsánként. Meg tudja nekem mondani? Segítek! Ötezer forintba, tisztelt hölgyeim és uraim! Ötezer forintba! Ezt egy átlag magyar család nem tudja kigazdálkodni, ebből nem tudnak fűteni, ezért fáznak az emberek, tisztelt államtitkár úr. Ezért kellene segíteniük. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Hol?) Majd megadom a címeket, képviselőtársaim, megadom, és akkor mehetnek oda önök is vásárolni. Ezért kellene csökkenteni az áfatartalmat, államtitkár úr, ezért kellene segíteni az embereken, tudja, mert nekik nincs annyi pénzük, mint önöknek. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 250 2017.11.13. 2:08  241-253

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Hát, az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Fidesz szokás szerint az ellenzék ellenzékének szerepét próbálja eljátszani vagy betölteni. Tehát ha valaki hirtelen ideutazna ebbe az országba, és nem tudná, hogy ki van kormányon és ki ellenzékben, akkor azt gondolhatná, hogy a Fidesz egy ellenzéki párt, mert olyan vehemenciával támad vissza, hiszen ebből próbál politikai haszonszerzésre törekedni, mintha ő lenne ellenzékben.

Most itt arról szól a történet, hogy a Jobbik el tud minden egyes forinttal számolni, arról szól a történet, hogy mi törvényesen eleget tudunk tenni valamennyi kötelezettségünknek, a Fidesz viszont nem. A 2010-es választási kampányról kiderült, hogy hatalmas szakadék tátong a Fidesz által bevallott összegek és a valóság között. És az a nagyon furcsa, hogy a korábbi Fidesz-tag, Polt Péter legfőbb ügyész úr, amikor a Fidesz ügyében kellett volna nyomozást indítani, akkor az általa vezetett ügyészi szervezet azt mondta, hogy az ügyészségnek ebben nincs hatásköre. Szinte ugyanolyan típusú ügyben, amikor a Jobbik ellene kellett elindítani eljárást, akkor ugyanezt a hatáskört hirtelen megtalálta Polt Péter.

(18.30)

Úgy gondolta, hogy ebben az esetben, ha már a legerősebb ellenzéki pártról, a Jobbikról van szó, lehet indítani egy nyomozást. Egyértelműen részrehajló, egyértelmű, hogy abszolút elfogult. Ebben a kérdésben szeretnénk tisztán látni, hogy a Fidesz 2010-ben tisztességesen, törvényesen, legitim módon szerzett‑e kétharmadot vagy sem. Erős a gyanú ugyanis, hogy nem, hiszen ha minden rendben lenne a költések körül, ha minden rendben lenne a kampányfinanszírozással, az összes kapcsolódó elszámolással, akkor önök nyugodt szívvel azt mondhatnák, hogy állnak bármifajta, bármilyen típusú vizsgálat elé, legyen ez egy vizsgálóbizottsági eljárás, hiszen tisztán, tisztességesen és törvényesen jártak el.

Mivel azonban takargatnivalójuk van, nem is kevés, ezért megpróbálják minden mondvacsinált ürüggyel, álindoklással ezt a felelősségre vonást elkerülni. Ezt még el lehet kerülni maximum öt hónapig. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
257 48 2017.11.14. 10:53  35-50

DR. APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Azon kivételes javaslatok egyike, amelyet támogatni tudunk, és ebben nem értem egyébként az MSZP álláspontját, tehát legalább oda ne vigyük bele a politikát, ahova nem feltétlenül muszáj, nem feltétlenül kötelező, de tényleg ne próbáljunk kierőszakolni tényállásokat vagy éppen normaszövegeket.

Igazából az, hogy határidő előtt akartuk volna bevezetni az elektronikus ügyintézést, talán most már belátják önök is, hogy egy túlvállalás volt ebben az értelemben. Túl gyorsan, túlságosan hirtelen akartunk vagy talán megfelelési kényszertől is hajtva eleget tenni ennek a kötelezettségnek, amire egyébként, úgy gondolom, a világon nem kötelezett minket senki, legalábbis arra nem, hogy idő előtt teljesítsük ezt a kötelezettséget. Most történt egy átértékelés, amely azt eredményezte, hogy jövő tavaszig, tavasz közepéig ezt a határidőt ki kell tolni.

Megmondom őszintén, bárhogy próbálom erőltetni az agyam, ebben személy szerint én semmilyen veszedelmet nem látok, tehát még az én híresen gyanakvó természetem sem mutat abba az irányba vagy vezet abba az irányba, hogy ebben valamifajta sötét szándékot sejtsek. Már csak azért sem, mert alapvetően nem a közbeszerzési eljárás lebonyolításának módja vagy a papíralapú vagy az elektronikus jellege fogja azt meghatározni, hogy korrupciógyanús lesz a beszerzés vagy éppen korrupció által érintett vagy sem. Ez nem azon fog múlni, hogy papíralapon megy‑e az eljárás, mint ahogy egyébként az elmúlt jó egy évtizedben ment vagy folyt, lassan másfél évtizedben, vagy teljes körű elektronikus közbeszerzési rendszerre tudunk átállni. Nem ezen a szabályon fog múlni, és nem azon, hogy 2017 novemberében, decemberében vagy 2018 áprilisában fogjuk ezt a rendszert bevezetni. Ilyen értelemben tehát a jelentősége nem túl nagy ennek a módosításnak.

Annak pedig én személy szerint kifejezetten örülök, hogy ha a magyar vállalkozások fellélegezhetnek, és bizonyos kötelezettségüknek még az Unió által előírt határidőn belül, törvényesen, de hosszabb idő alatt, hosszabb felkészülési időt biztosítva tehetnek eleget, hiszen az elmúlt jó majd’ másfél évtized pontosan arról a túlzott megfelelési kényszerről szólt, amelyet egyébként a balliberális kormányok járattak csúcsra, hogy mi mindennek jóval határidő előtt és még az Uniónál megkövetelt mértékhez képest is sokkal szigorúbban akartunk eleget tenni. Ez nemcsak a bürokrácia mennyiségében, hanem minőségében is okozott jelentős túlfutásokat, és ez megfojtja, a mai napig fojtogatja egyébként a magyar gazdasági életet.

Mint ahogy nagyon egyenlőtlenek az erőviszonyok a magyar vállalkozások, akár nagyvállalkozások és a nyugat-európai nagyvállalkozások viszonylatában, ugyanakkora különbség van, mondjuk, egy magyar nagyvállalkozás, illetve egy mikro-, kis- és középvállalkozás között. Ha a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak tudunk még jobban kedvezni azzal, hogy hosszabb határidőt biztosítunk számukra, akkor azt egyébként, ha megtehetjük ‑ ezek szerint megtehetjük, mert az uniós előírások erre lehetőséget biztosítanak ‑, akkor miért ne tegyük meg. Tehát pontosan azoknál a vállalkozásoknál, ahol humán erőforrásban és anyagiakban igencsak komoly hiány mutatkozni, és olykor hónapról hónapra vagy évről évre próbálnak valahogy túlélni, ott miért ne vigyünk be egy ilyen könnyítést. Én ebben tényleg semmilyen kivetnivalót nem látok, és nem hiszem, hogy e tekintetben kormány és ellenzék között kellene frontot nyitni.

Abban viszont már erős kritikánk van, hogy sajnos, mivel a közbeszerzési csatornákon évente ezermilliárdos vagy több ezer milliárdos nagyságrendű összegeket költenek el, akár saját költségvetésből megvalósuló, akár uniós támogatásból megvalósuló beruházások, beszerzések, építési beruházások, szolgáltatásmegrendelések, árubeszerzések kapcsán, ott semmi jelét nem látjuk annak, hogy a korrupciót sikerülne megfékezni, és megint mondom, a korrupció megfékezése, csökkentése, visszanyesése nem attól függ, hogy papíralapú vagy elektronikus a beszerzés, nem attól függ, hogy ’17 végén vagy 2018 áprilisában vezetjük‑e be vagy állunk át a teljes körű elektronikus beszerzési rendszerre.

Viszont e tekintetben nem ártana komoly előrelépéseket tenni, hiszen ha valami egyébként tönkreteszi a magyar mikro-, kis- és középvállalkozásokat, akkor az pontosan ez, a szokásos mértékű ajándék vagy a visszaosztás egyre nagyobb méreteket öltő aránya, hiszen itt már több tíz százalékos visszaosztásokról lehet beszélni. Vagy mint ahogy az egyik fideszes képviselő elhíresült ügyéből látjuk, már esetenként önök meg tudják valósítani a fordított 10 százalék szabályát is, amikor 10 százalék marad az eredeti célra, és 90 százalék menne pártkasszába meg magánzsebekbe a megalapozott gyanú szerint. Megalapozott gyanúról lehet beszélni, hiszen ítélet még nincs az ügyben. Külön kíváncsiak leszünk, hogy milyen jogerős ítélet fog egyébként születni. Hiába voltak a nagy szavak meg adott esetben a jó szándék is, nagyon csekély mértékű az előrelépés a korrupció megfékezése terén.

De nem akarok ezen túl sokat rugózni, mert részben már lerágott csont. Viszont a figyelmükbe ajánlanék még egy komoly problémát, ha már egyszer a közbeszerzési törvénynél járunk, még akkor is, ha egy kicsit most kiterjesztőleg értelmezem ezen vita kereteit, mégpedig akár a hazai költségvetésből, akár az uniós támogatásból megvalósuló beszerzések esetén az elképesztően lassú ügyintézést és a teljesen indokolatlanul elhúzódó határidőket. Ez a határidő-módosítás jótékony hatású, de amikor kifizetési határidők módosulnak és folyamatosan kitolódnak, azok önmagukban alkalmasak arra, hogy kivéreztessenek magyar vállalkozásokat, különösen az építési beruházások terén, és természetesen itt is a mikro-, kis- és középvállalkozások a legveszélyeztetettebbek.

Itt arra gondolok, tisztelt képviselőtársaim, hogy akár önkormányzati, akár állami beruházások esetén a tápláléklánc alján elhelyezkedő vállalkozások nemcsak a generálkivitelezők esetleges visszaéléseitől szenvednek, hanem abban az esetben is, hogy kisebb munkát elvisznek ők maguk, akik egyébként alvállalkozók szoktak lenni nagyobb munkáknál, de mondjuk, egy kisebb vagy közepes munkát be tudnak vállalni, nagyon ritka az, hogy a 15, a 30, a 60 vagy a 90 napos fizetési határidőt a kedvezményezettek, az ajánlatkérők tudják tartani. Sok esetben ez több hónapra nyúlik, 6 hónapra, 9 hónapra. Nekik ki kell fizetni a bedolgozott anyagot, ki kell fizetni a munkavállalókat, ki kell fizetni a munkavállalók bér- és járulékterheit, és várnák a pénzüket, azt a pénzt, ami jogos, ami a szerződés alapján megilleti őket, amiért ők már munkát végeztek, szolgáltattak vagy árut szállítottak be, és azt tapasztalják, hogy elképesztő méretekben, teljesen indokolatlanul rétestészta hosszúságúan nyúlnak ezek a kifizetések.

Elfogadhatunk mi akármilyen profi közbeszerzési törvényt és alacsonyabb szintű szabályozást, kitolhatjuk mi a határidőket, könnyíthetünk mi e téren a helyzetükön; hogyha az indokolatlanul túlburjánzó, még mindig indokolatlanul túlburjánzó bürokrácia tönkreteszi őket, akkor teljesen mindegy lesz számukra, hogy az elektronikus közbeszerzési rendszerre néhány hónappal korábban vagy később kell átállni, mert már nem lesz, aki átálljon, vagy nem lesz, ami átálljon, mert ezek a vállalkozások csődbe fognak menni, tönkre fognak menni.

Nem beszélve például arról, ha már most az uniós támogatásoknál járunk, és kicsit evezzünk önkormányzati vizekre, a TOP-os pályázatok elbírálási határidejei elképesztő mértékben kitolódnak.

(12.10)

És ez azt a problémát is felveti, függetlenül az elektronikus vagy papíralapú közbeszerzéstől, hogy amikor az önkormányzataink, jelesül például a kistelepülési önkormányzatok tavaly májusban, másfél évvel ezelőtt beadták a különböző pályázataikat, főleg most az építési beruházásokra gondolok, döntően intézményfelújítási pályázatokat, az azóta eltelt időben az anyagárak és a munkaerőhiány miatt a munkadíjak, illetve a bérköltségek oly mértékben megnőttek, hogy az akkor megállapított költségvetések ma már nem tarthatóak.

És most kivételesen nem azért nem tarthatóak, mert sötét szándékok vannak az áremelkedés mellett, hanem mert ezt valóban piaci folyamatok indokolják, ennek tényleges, valós, kézzelfogható, törvényes, a gazdasági folyamatokból következő okai vannak. Ebben az esetben vagy a TOP-os program megvalósítása fog jelentős késedelmet szenvedni és jelentős problémákat okozni, mert vagy elmaradnak beruházások, vagy egész egyszerűen valamelyest meg kell növelni ezeknek a támogatási összegét, és ami a legfontosabb, hogy ha ezek a beruházások mégis elkészülnek, legyünk optimisták, legyünk pozitív gondolkodásúak, ha a kifizetés is úgy fog történni, mint ezen pályázatok elbírálása ‑ magyarul: másfél éve, lassan már közel a két évhez, a második évfordulóhoz tart az elbírálás, illetőleg a kifizetés ‑, akkor garantálom önöknek, hogy mikro- és kisvállalkozások tömegei fognak tönkremenni. Ezt nem fogják kibírni, nem tudnak ennyi pénzt megelőlegezni.

Inkább azt a folyamatot kellene erősíteni, akár úgy, hogy elektronikussá tesszük, hogy ha egy adott munkát elvégeztek, a részszámlát vagy a végszámlát benyújtják, megtörténik 30 napon belül egy ellenőrzés, hogy minden rendben van, vagy ha hiánypótlásokat vagy pótmunkákat kell elvégezni, akkor azok legyenek elvégezve, de a kifizetés történjen meg határidőre, mert higgyék el, nem abban fognak tönkremenni a vállalkozások, hogy mi a közbeszerzési eljárás formája, hogy papíralapú vagy elektronikus, hanem abba fognak tönkremenni, hogy nem fognak pénzhez jutni, kiszáradnak, és egész egyszerűen eltűnnek. Aztán majd a tulajdonosaik lehet, hogy Nyugat-Európában az ottani építőipari piacon próbálnak szerencsét, már mint munkavállalók. Úgyhogy ezeknek a megfontolását ajánlanám az önök szíves figyelmébe. E tekintetben nagyon fontos lenne érdemi lépéseket tenni, a lánctartozásokról meg egyéb, továbbra is fennálló, rendkívül nagy problémát jelentő körülményekről már nem is beszélve. Erről is szívesen látnánk, hallanánk javaslatokat, és a pályázat­elbí­rálási rendszernek és a kifizetési rendszernek a profibbá tétele, az olajozottá, gördülékennyé tétele, higgyék el, sokkal fontosabb, mint ez a javaslat, amit ‑ mint ahogy az előbb elmondtam önöknek ‑ egyébként támogatni tudunk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
264 268 2017.12.04. 3:58  203-284

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Röviden szólnék csak hozzá. Az időtényezőről beszélnék, mégpedig az elbírálási határidőkről és a kifizetési határidőkről nagyon röviden, ugyanis mind a kettő elég szomorú képet mutat. Én örülök annak, hogy vannak olyan választókerületek vagy térségek, ahol a TOP-os pályázatokat viszonylag gyorsan elbírálták, de ez a viszonylag gyorsan is egy-másfél évet jelentett, ami szerintem szégyenteljesen és tűrhetetlenül hosszú. De tudunk számos olyan TOP-os pályázatról, mondjuk, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei 5-ös számú választókerületben vagy egyébként más, észak-alföldi régióhoz tartozó településeknél, ahol 2016 májusában adták be a pályázatokat, és még mindig nincsen semmilyen érdemi, támogató döntés. Tizenkilencedik hónapja húzódik az egész.

Nem beszélve arról, hogy itt szembesülnünk kell egy szokatlan körülménnyel, hogy itt a pénzszűke állhat elő. Tehát sok esetben önök a pénzbőség adta lehetőségekkel élnek vissza a korrupció kapcsán, itt viszont pénzszűke állhat fenn, ugyanis, amikor tavaly tavasszal a települések ezt beadták, akkor még nem vagy csak csekély mértékben tudtak számolni az anyagár-emelkedésekkel, amelyek azóta legalább 20-30 százalékos mértékűek, és nagyobb részt a munkaerőhiány miatt előállt várható munkadíjtöbblettel sem tudtak számolni. Ez a két hatás, a drágább anyag és a drágább munkaerő egyszerre jelentkezik, tehát jelentősen megdobja, megnöveli az eredetileg szűkebbre tervezett költségvetéseket. Könnyen lehet, hogy nyertes pályázatok közül is sokat nem fognak tudni megvalósítani. Ez egy valós probléma, többször jeleztük már ezt, önök erre egyébként érdemben nem tudtak reagálni. Valószínű, hogy kezd ürülni a kassza, hiszen meg lehet egy darabig előlegezni az állami költségvetésből vagy nemzetközi hitelekből ezeket a forrásokat, de aztán előbb-utóbb ezek a lehetőségek elfogynak, és ha Brüsszelből nem fogják utalni a pénzt, akkor bizony komoly gondok állhatnak elő.

Az elbírálási határidők tehát borzasztóan hosszúra nyúlnak, szerintem irreális és semmivel nem jobbak e tekintetben ‑ tisztelet a kivételnek ‑, mint mondjuk, a 2010 előtti időszakban. De a teljesítési és a kifizetési határidők pedig még tragikusabbak.

(18.40)

Elmondtam itt a közbeszerzési vitában néhány héttel ezelőtt, hogy úgy nem lehet mikro-, kis- és középvállalkozásokat fejleszteni, segíteni, hogy elvégezték az építőipari munkát, legyen ez az építőipar bármelyik szegmenséhez tartozó munkatípus vagy munkanem, elvégezték a szolgáltatást, leszállították az árut, és akkor az áru ellenértékét, a szolgáltatás díját és a kivitelezési díjat pedig nemhogy 30 napon, 60 napon vagy 90 napon belül nem látják, hanem sok esetben féléves, éves csúszásokkal fizetik ki, ha egyáltalán megkapják a pénzüket, miközben ezek a vállalkozók, döntően a kisebb tőkeerejű alvállalkozók, már beletették a saját kis tőkéjüket az anyagba, kifizették a munkaerőt, annak minden adó- és járulékterhével együtt. Tehát ők beletettek mindent, amit csak lehetett, utána pedig várják, nagyon nagy csúszásokkal, ezeket az összegeket.

Lehet, hogy vannak olyan kivételesen gyorsan elbírált pályázati szegmensek, ahol mondjuk, ez gyorsabb, de én számos helyen találkozom ezzel a problémával. Ennek ékes példája, az előbb mondtam, a TOP, ott még az elbírálással is gondok vannak, de higgyék el nekem, hogy teljes mértékben megöli a maradék kis- és középvállalkozói szektort az, hogy jóval később jutnak a pénzükhöz, mint ahogy jogszerű lenne. Semmilyen kompenzációt nem kapnak, semmilyen kártalanítást vagy kártérítést nem kapnak, gyakorlatilag szaladhatnak a pénzük után.

Ez az egyik oka annak, hogy az építőiparból is rengetegen elvándorolnak, nemcsak a kétkezi munkások, hanem korábbi vállalkozók is letették a lantot, és inkább kimennek külföldre, mert sokkal kevesebb kockázatot kell vállalni, sokkal kevesebb stresszel jár, és ott biztos, hogy látják a pénzüket. Szóval, lenne bőven min változtatni, úgyhogy a sikerpropaganda mellett azért gondolkodjanak ezen is! Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 188 2017.12.11. 2:08  187-190

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A 49-es főút forgalma napi szinten keseríti meg most már hosszú évtizedek óta a szatmári térségben élő emberek életét, hiszen a tiszabecsi és a csengersimai határátkelőhely irányából érkező forgalom a Csenger-Győrtelek közötti szakaszra, Mátészalka jelentős részére és Kocsord egész területére elviselhetetlen terheket ró. 2006-ban 24 óra leforgása alatt 10 320, míg 2010-ben már több mint 16 ezer gépjármű haladt át Kocsord község területén. Az előző ciklusban többször megkérdeztem az útépítéssel kapcsolatos időpontokat, fejleményeket, akkor azt ígérték, hogy 2014 és ’17 között elkezdik az építést. Ebből semmi nem lett.

A miniszterelnök úr erre ígéretet tett egyébként tavaly a román választási kampány véghajrájában, illetőleg idén május 4-én, a Csenger járási tanuszoda átadásakor. Mint ahogy ígéretet tett a csengeri börtön megépítésére is, amelyről azt kell tudni, hogy Csenger város önkormányzata az ezzel kapcsolatos pályázatot már réges-régen elnyerte, jelentős forrásokat áldozott az előkészítő munkálatok elvégzése érdekében, legalább 80 fő kezdte el az oktatást-képzést, sokan korábbi munkahelyüket, megélhetésüket adták fel annak érdekében, hogy a büntetés-végrehajtásban folytatják majd a tevékenységüket. Ehhez képest azt láttuk, hogy az első közbeszerzési eljárás eredménytelen lett, a második már eredményes, igaz, ez egy érdemi előrelépés, de még mindig kétséges a börtönépítés megkezdése; nem beszélve a fogvatartotti zsúfoltság csökkentésének igényéről, és nem beszélve arról, hogy legalább 250 ember tudna munkahelyhez jutni ezáltal.

A kérdések tehát a következők: mikor kezdik el az M49-es gyorsforgalmi elkerülő út megépítését? Hány ütemből fog állni a kivitelezés? Mikorra várható az Őrtől Csengerig tartó szakaszon a kivitelezés befejezése? Illetőleg mikor kezdik el a csengeri börtön kivitelezését? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)

(A jegyzői székben dr. Szűcs Lajost
Móring József Attila,
Hiszékeny Dezsőt
Hegedűs Lorántné váltja fel.)

(15.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 72 2018.02.20. 3:50  25-90

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A kormánypárti képviselők  tisztelet a kivételnek  felülmúlhatatlanul gusztustalan felszólalásai inspiráltak engem is arra, hogy hozzászóljak ehhez a vitához. Ha Soros Györgynek van komoly felelőssége  van nyilvánvalóan , az pedig az, hogy önöket a nyakunkra ültette. Soros Györgynek elévülhetetlen felelőssége, hogy nyálat köpött az önök vezetőinek a szájába, hogy embert csinált belőlük, hogy kitaníttatta őket. Tudják, én a saját szüleim pénzén tanultam. Engem a szüleim taníttattak ki, tisztességes szatmári parasztemberek. Az önök vezetőit pedig Soros Gyuri bácsi taníttatta ki. Akkor miről beszélnek?! Akkor jó volt a pénze, most pedig már napi politikai érdekek mentén a legvadabb, leggyűlölködőbb kampányt indítják.

A másik, mert itt Soltész képviselő úr elég furcsa dolgokat mondott itt, szürke farkasokról beszélt meg fehér farkasokról, meg én nem tudom, kikről. Nyilván sok mesét olvasott gyermekkorában, és látom, hogy ez mély nyomokat hagyott benne. Azt is látom, hogy a magyar ábécé betűit kiválóan ismeri, az értő olvasással azonban akadnak problémák. Ezt nagyon így látom, Soltész államtitkár úr. Az a helyzet, hogy önök beszélnek itt hazafiasságról? Önök beszélnek bátorságról vagy gyávaságról? Önök beszélnek kiállásról vagy árulásról? Pontosan önök?!

Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy 2006. október 23-án nem az önök főnöke menekült páncélozott BMW-n, amikor a sajátjait lőtték?! Nemcsak a saját népét, hanem a saját közvetlen választóit, a hívő tagozatát. (Dr. Szűcs Lajos: Hazugság!) Ki menekült akkor páncélozott BMW-n? Ő  míg a sajátjait lőtték. Ha lett volna benne bátorság meg becsület, meg hazafias kiállás, meg nemzeti érzelem, akkor odamegy, kiszáll a páncélozott BMW-ből. Önök beszélnek bátorságról? Hát nevetséges!

Vagy ön beszél, Soltész képviselő úr, aki egy olyan pártnak a képviselője, amely ha önállóan indulna el a választásokon, 0,1 százalékot sem érne el? Önök beszélnek társadalmi támogatottságról? Álljunk már meg egy pillanatra! Vagy önök beszélnek a nemzeti függetlenség megvédéséről, akik a lisszaboni szerződést olvasatlanul megszavazták? Hát nem szégyellik magukat?! Legalább egy minimális önkritika szólaljon már meg önökben, könyörgöm! Az, hogy sunyin sugalmazzák, hogy Vona Gábor egy terrorszervezet tagja lenne…  ha egy terrorszervezet tagja lenne, a TEK már valószínűleg elvitte volna egy ködös hajnalon, gondolom én. Tudják önök is, hogy ebből egy szó sem igaz.

Vagy önök beszélnek Magyarország megvédéséről? Kinek a fejéből pattant ki először a kerítésépítés ötlete? Ásotthalom jobbikos polgármesterének a fejéből. Ki szavazta meg azokat a kétharmados javaslatokat? Ki segített önöknek abban, hogy a magyar katonák őrizzék a magyar határt a rendőrökkel együtt? A Jobbik Magyarországért Mozgalom képviselői. Nem várunk ezért hálát, köszönetet meg piros szőnyeget, mert ez a kötelességünk, és jó szívvel adtuk ehhez a támogató szavazatainkat, de az a minimum, amit elvárunk, hogy akkor ne állítsanak rólunk ordas hazugságokat, ne állítsák a valóság ellenkezőjét, mert nélkülünk nem lett volna meg a kétharmad ehhez.

Meg hogy a kvótanépszavazás után az alaptörvény-módosítással kapcsolatban hogy döntöttünk. Azt mondtuk, hogy megszavazzuk, ha a letelepedésikötvény-üzletet megszüntetik. Nem szüntették meg, mert önöknek a pénz akkor is fontosabb volt, mint a haza érdeke. Tudják?! És önök utána hétszer szavazták le a Jobbik javaslatát, amely a bevándorlás, a betelepítés valamennyi formáját kizárta volna, jogcím megnevezésétől függetlenül. Hát, akkor nehogy már önök oktassanak ki minket hazafiasságból!

Nehogy már önök oktassanak ki minket jó magaviseletből meg hazafias gondolkodásból! Az a minimum, hogy egy kicsit szerényebbek lesznek, és legalább minket békén hagynak, legalább rólunk nem kezdenek el hazudozni. Önök is tudják, hogy nem igaz. Köszönöm szépen, nem folytatom, mert nem lesz jó vége. (Taps a Jobbik soraiban.)