Felszólalás adatai

HARRACH PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt három év szociálpolitikai intézkedéseiről nehéz lenne azt állítani, hogy átgondolt szociálpolitikai program alapján történtek. Azt el kell ismerni, hogy szociális típusú szavazatvásárlások voltak, ez kétségtelen. De ha még egy mondattal kellene jellemezni ezt az időszakot, akkor egy baloldali pénzügyminiszter klasszikus mondását említeném: nincs az a béremelés, amit én ne tudnék elinflálni. Valóban, a kormány hároméves tevékenységének jelmondata is lehetne ez, hiszen teljesültek ígéretek - persze volt, ami nem. De amik teljesültek: például 19 ezer forintos nyugdíjajándék, 13. havi nyugdíj, 20 százalékos családipótlék-emelés. Azonban mindenki érzékelte azt, hogy ennél nagyobb volt az energia-, a gyógyszer- és az élelmiszerár-emelés. Egyik kezével adott, a másikkal egy kicsit többet elvett.

Két sajátos kormányzati technikát meg kell említenünk, mert naponta találkozunk vele. Az egyik a kormányzati számtan. Kezdte Magyar Bálint, aki kitalálta az átlaggyerek fogalmát. Tudjuk, hogy átlaggyerek és átlagnormatíva nincsen, de van gimnazista, óvodás s a többi - ezzel nagyon jól lehetett manipulálni. A másik a most bevezetésre kerülendő - reméljük azért, nem történik meg - családtámogatási rendszer, ahol 98 százalék jól jár, 93 jár jól, ehhez hasonló számokat hallottunk. Nem kell ehhez más, csak bizonyos tételeket kihagyni a számításból, erre még vissza fogok térni. De úgy gondolom, Korózs Lajos államtitkár úr vezeti ezt a kormányzati matematikai diákolimpiát. Korózs Lajos bevezette például az éves költségvetési tételek helyett a hároméves összesített tételt. Ez egy nagy ötlet volt, olyan nagy, hogy ezzel már nem is kívánok vitatkozni, mert azért erre a szintre nem megyek le. Néha ezek a számok úgy tűnnek, mintha a teljes magyar államháztartás számait emlegetnék, megdöbbentő összegek hangzanak el - a realitáshoz, a valósághoz semmi köze.

Másik sajátsága a kormányzati tevékenységnek, hogy a szavak és a tettek önálló életet élnek, és ezek a szavak bizony egészen a demagóg lebutítástól a hamleti magasságokig emelkednek, de ott is csak szó, szó, szó marad, és nem sok közük van a tettekhez. Néha úgy tűnik, hogy a szívszakasztó együttérzés kifejezései mintha nem találkoznának az érzéketlenséget tükröző intézkedésekkel, vagy a melldöngető büszkeségek szavai mellett az újabb és újabb kudarcok tényeivel találkozunk. Úgy tűnik, ereszt a léggömb, és ezt valamivel el kell fedni.

De nézzük talán a tényeket! Mik azok, amik nem teljesültek az ígéretekből? Önök beszéltek 70 éven felülieknek bevezetendő, egyedülálló idősek pótlékáról, emelt szintű ellátásról a fogyatékos gyermekeket és felnőtteket gondozóknak, az adókedvezmény karbantartásáról, vagy például a gyed felső határának emelése szintén nem történt meg. A 10 ezer forinttal növelt gyermekgondozási segélyről sem tudunk semmit. Az ingyenes étkeztetés és tankönyv már szerepelt a mai nap.

Viszont történtek olyan intézkedések, amikről nem volt szó. Nem volt szó a lakásépítési kedvezmény megszorításáról, és itt nem csupán az adójóváírásra gondolok, hanem a 15 millióra csökkentett felső határra is. Nem volt szó az akadálymentesítési program leállításáról, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására szánt 10 milliárdos forrásmegvonásról, és folytathatnám sok, ehhez hasonló tétellel, ami nem szerepelt az önök programjában, és mégis megvalósult.

De ma, azt hiszem, a legtöbb szó esett a családtámogatási rendszer átalakításáról, és emellett én sem mehetek el szó nélkül. Mi a probléma ezzel? Említettem a léggömb eresztését, amit valamivel el kell fedni, és ez az ötletszerű tevékenység, a tevékenység látszatának a felmutatása, ami egy ilyen rendszer esetében nagyon komoly veszélyeket rejthet, főleg akkor, ha családkép nélkül nyúl valaki ehhez a rendszerhez, mert felborul, és a megvonások olyan bizonytalanságot keltenek, ami jogosan - és ne vegyék riogatásnak - a gyermekvállalási kedv további csökkenéséhez vezethet. Ezt nem én mondom, ezt folyamatosan a demográfusok mondják.

Olyan számok hangzottak el, amelyek számomra a valósághoz semmiféle kapcsolatot nem jelentenek. Próbáljunk meg néhány családtípust megnézni! Először talán a rászoruló vagy jövedelem nélküli, vagy alacsony jövedelmű családokat, ahol a háromszintű, háromágú támogatási rendszerből a családi pótlék mellett a rendszeres gyermekvédelmi támogatás kerül kifizetésre, nem pedig az adókedvezmény. Egy egygyermekes családról van szó. Családi pótlék 5100 forint, rendszeres gyermekvédelmi támogatás 5434 forint, a 13. havi egy hóra eső része 425 forint, illetve az egy hóra eső része a gyermekvédelmi támogatásnál 453 forint. Ezekkel a tényekkel nem lehet vitatkozni. Ha hozzátesszük - mivel januárról van szó - az inflációkövető emelkedést, akkor ott is van 570 forint. Ha összeadjuk, 11 982 forintot kap a jelenlegi rendszer szerint egy hónapra egy egygyermekes család. Az új rendszer szerint 11 ezer forintot kapna. Itt 982 forintos mínusz jelentkezik.

Nem kívánom az összes adatot felolvasni, csak a családtípusokról még egy-két szót. A kétgyermekes, kis jövedelmű családok 2467 forinttal, a háromgyerekes, kis jövedelmű családok pedig 3161 forinttal fognak kevesebbet kapni, mint a jelenlegi rendszer szerint. Magyarul: a kis jövedelmű családok rosszabbul járnak, mint most.

Erre önök azt mondják, hogy van egy 20 milliárdos szegénykassza. Nem a rendszerben van - hanem hol van? Az osztogatható pénzek között. Közeledik a választás, januárban kezdődik a rendszer. Én kíváncsi vagyok, hogy mi marad ebből a választás után, és a 13. havi megvont juttatások pedig már a választások után következnek. Az érzékelhető jövedelemvesztést akkor fogják az emberek elszenvedni.

De nézzük meg az úgynevezett nagy jövedelmű családokat! Itt valóban két típus jól jár, az egy- és kétgyermekes családok. Az államtitkár úr által gazdagnak nevezett, adókedvezményt igénybe vevő családoknál valóban növekedik a támogatás. De hát nem ellentétes ez a szavakkal? Én nem mondom, hogy baj, hogy önök adnak a polgári középrétegnek. Adjanak! De ne mondjanak mást! Mennyivel kap többet egy egygyermekes, adókedvezményt igénybe vevő család? 8951 forint helyett 11 ezer forintot kap. Ez, akárhogy is nézem, több mint 2 ezer forint többlet. Kétgyermekes család 22 504 forint helyett 24 ezer forintot kap, 1500 forinttal több. Viszont a háromgyerekesek már itt is rosszul járnak: 58 100 helyett 54 ezer forintot, tehát 4 ezerrel kevesebbet kapnak. Vagyis kik kapnak kevesebbet? A kisjövedelműek és a nagycsaládosok. Hol van itt az igazságos változtatás? Ezért kellett felrúgni egy rendszert? Ezért kell bizonytalanságot kelteni a társadalomban, a családokban? Ezért kell szociális problémának kezelni a magyar családok helyzetét, nem pedig családtámogatási rendszerrel segíteni őket, azzal a rendszerrel, amely szerint minden gyermek egyforma, és a gyermeket önmagáért szeretjük, és minden gyermekért felelősséget érzünk?

Én úgy gondolom, hogy ez a fajta felelőtlen, csupán a látszattevékenységet igazoló belenyúlás a rendszerbe a magyar társadalom egészének ártana. Én csak abban reménykedem, hogy saját pártjában lesz, aki lefogja Gyurcsány Ferenc kezét.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

(12.20)