Készült: 2024.03.28.14:52:02 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

232. ülésnap (2005.06.01.), 20. felszólalás
Felszólaló Béki Gabriella (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 7:54


Felszólalások:  Előző  20  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A politikai vitanap mindig mérlegkészítésre indít bennünket. A hagyományos szereposztás szerint ilyenkor a kormánypárti oldal mondja, hogy mi mindent tett a kormány, az ellenzéki oldal pedig azt hajtogatja, hogy mi mindennel elégedetlen. Én szeretném ezt a hagyományos szereposztást kicsit átlépve egy kiegyensúlyozottabb mérlegkészítés irányában megfogalmazni a saját összegzésemet.

Hogy mi mindent tett a kormány például a szociálpolitika terén, arról egy vázlatos, felsorolásszerű összefoglalót hallhattunk az államtitkár úrtól. Nem szólt arról, hogy mi mindent nem tett a kormány ezalatt a három év alatt, ami mögöttünk van. Jó lenne, hogyha a tárgyszerű felsorolást az ellenzéki oldal nem vonná kétségbe, mert tényeket sorolt, ezeket tényleg tette a kormány. Lehet ezekre mondani, hogy kis lépések, kisebb-nagyobb lépések, de mindegyik azt célozta, hogy a különböző rétegeknek az életkörülményeit megpróbálja javítani.

Amikor a családi pótlék jelentős mértékű emeléséről döntött a kormány, ezt tette, amikor néhány, speciális élethelyzetben lévő rétegre gondolva megváltoztatta a korábbi szabályozást, ezt tette, amikor az ikreket nevelőknek nagyobb összegű támogatást adott, vagy az apáknak odaadta az öt napot a gyermek születése után, amikor döntött a tankönyv ingyenes igénybevételi lehetőségéről, illetve a gyermekétkeztetés támogatásának a kiszélesítéséről, mindig ilyen lépéseket tett, és ezek, azt gondolom, helyénvaló lépések, és ezt el kell ismerni.

Nagyon sok mindent tett a nyugdíjasokért, azt gondolom, hogy erején felül, mert például a 13. havi nyugdíj bevezetése igen megerőltető anyagi terhet jelent a kormánynak, de megígérte és megtette, és azt gondolom, hogy ebben az országban két és fél millió nyugdíjas élvezi ennek az előnyét. És kis lépéseket tett a hajléktalanellátás javítása irányában, és lépéseket tett valóban a lakástámogatási rendszer korrekciója irányában. Ezek a lépések valóban elsősorban korrekciós jellegű lépések voltak.

Amikor azt mondtam, hogy szólni akarok arról is, hogy mit nem tett a kormány, akkor arra gondoltam, hogy a szociálpolitikában nem hajtott végre nagyívű fordulatot. Nem hajtotta végre azt a baloldali fordulatot, amit egyébként a Medgyessy-kormány már megígért, nem csinált reformot, jóllehet nekilátott ennek a munkának, a szociális tárcánál nagyon komoly koncepcionális háttér-, előkészítő munka indult el ennek irányában. Hiszen az egész segélyezési, szociális ellátási rendszerünket ideje alaposan újragondolni, ideje megfogalmazni, különösen, hogy az Unió tagországa lettünk, valamilyen szociális minimumot, ahonnan indítani kellene mindenki számára a megélhetést, az ellátást.

Időszerű lenne szakítani azzal a máig hagyományosan alkalmazott megoldással, hogy az egy főre jutó jövedelem alapján mérünk családokat, osztogatunk támogatásokat, támogatásra való jogosultságot, vagy nem, fogyasztási egységekben lenne célszerű gondolkodni. És még egyszer mondom, ez a típusú reform, előkészítő munka elindult a szociális tárcánál - és aztán egy kicsit abbamaradt. Azt gondolom, hogy a kormány ezek alatt az évek alatt dolgozott, de nem tett csodát, és irreális dolog bármelyik kormánytól azt várni, hogy egy-két-három év alatt csodát tegyen.

A társadalom állapotát mérő paraméterek között vannak objektív mérőszámok, és vannak szubjektív, a társadalom mentális állapotára utaló jelek. Ezek a mérőszámok azonban rövid távon, egy-két év vonatkozásában nem mozdulnak el nagyon érzékelhető módon.

A jövedelemdifferencia távolságával szoktuk mérni a szegénység növekedését vagy csökkenését, mérni szoktuk a gyermekszegénységet, tíz részre osztva az országot, tíz decilisre osztva az országot, hogy az alsó decilis és a fölső decilis távolsága mekkora, hogy a gyermekek nagyobb mennyiségben hol helyezkednek el. Mérni szoktuk objektív mérőszámmal a munkanélküliséget, illetve a foglalkoztatást. Ezek a mutatók nagyon-nagyon piciket mozognak hónapról hónapra.

És sokkal nehezebben mérhetőek azok a kérdések, amikről Pokorni Zoltán beszélt előttem, amelyek a társadalom mentális állapotát írják le, hogy tudniillik hogyan alakul az öngyilkosságok száma, hogy hogyan alakul az alkoholfogyasztás, az alkoholizmus terjed-e vagy csökken, vagy éppen a drogfogyasztás hogyan alakul.

Én azt gondolom, hogy egyértelműen megállapítható, ha mérleget készítünk, hogy ugrásszerű javulás nem következett be ezek alatt az évek alatt; de talán azt is egyértelműen meg kellene tudnunk állapítani közösen, hogy drámai romlás sem. Azt gondolom, hogy ha az ellenzék képes lenne arra, hogy a tetteket és a tényeket reálisan értékelje, akkor teremthetnénk olyan hangulatot és olyan helyzetet, ahonnan eredményesebben lehet tevékenykedni.

Teljesen homályos, hogy miről beszél Pokorni Zoltán, amikor azt mondja, hogy a célok rosszak. Hiszen mik ennek a kormánynak a céljai? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Az esélyegyenlőség javítása? A munka megbecsülése? Igazságosabb újraelosztás? Miért rosszak ezek a célok? A társadalmi szolidaritás növelése?

Nos, azt gondolom, hogy a legnagyobb hiba, amit a politikában is, mint ahogy bárhol máshol az életben elkövethetünk, a jó szándék, a másik fél, a vitapartner jó szándékának a kétségbe vonása.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Pokorni Zoltán: Ezt az egyet nem vontam kétségbe!)




Felszólalások:  Előző  20  Következő    Ülésnap adatai