Felszólalás adatai

POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak! Tisztelt Frakcióvezető Asszony! Ön a gazdag családokról és a szegény családokról beszélt. Hadd emlékeztessem arra, hogy az önök által emelni javasolt családi pótlékot a gazdagok is megkapják. Ez még nem lenne baj, ha közben nem szüntetnék meg, nem söpörnék bele ebbe a kalapba a kifejezetten szegény családok gyermekeinek szolgáló támogatást. Azt gondolom, ezt érdemes önöknek is végiggondolni, korrekcióra szorul mindenképpen.

Nem állítom, hogy a mi rendszerünk tökéletes volt (Kis Péter: Nem volt.), lehet javítani. Például azzal az elképzeléssel, hogy emeljük a családi pótlékot, a magunk részéről egyetértünk. A különbség közöttünk az, hogy mi nem valami helyett, hanem valami mellett kívánjuk ezt tenni, azaz a különbség közöttünk az, hogy mi többet kívánunk adni, mint amit most önök javasolnak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

A három támogatási forma több, mint az egy. Önök az elmúlt két hétben azt mondták először, hogy egyeztessünk, konzultáljunk, találjunk egymásra, fogalmazott a miniszterelnök úr, bár én ezt egy kis túlzásnak érzem. Utána kiderült, hogy nem jók a számok, amiket mondunk; azután kiderült, hogy az elvekben van vitájuk; azután kiderült, hogy nincs jogunk azt javasolni, amit javasolunk, mondván, nem lehet fölülírni a 2002. évi választások eredményét.

Hadd emlékeztessem önöket miniszterelnökük, Medgyessy Péter szavaira, aki úgy fogalmazott, hogy számomra szent és sérthetetlen a családi adókedvezmény (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) és mindaz a támogatás, amit a polgári kormány a családoknak adott. Úgy látszik, ebben Medgyessy Péter egyedül maradt az önök frakciójában.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)