Felszólalás adatai

GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Megkezdtük a jövő évi költségvetés részletes vitáját, és már a sűrűjében is vagyunk. Leginkább az önkormányzati rendszert érintő kérdéskörről beszéltünk idáig, nyilván nem véletlenül, magam is ehhez a kérdéskörhöz szeretnék hozzászólni.

Nem az első költségvetés, amit tárgyalunk ebben a ciklusban, a negyedik éppen, de több kormányzati ciklus után el lehet mondani, hogy ezeknek a költségvetési vitáknak van egy hagyományos szerkezete, és tulajdonképpen ugyanazon koreográfia mentén zajlik a vita évről évre.

A költségvetéseknek általában nincsenek önfeledt és lelkes támogatói, vannak persze kormánypárti oldalon olyanok, akik jó szívvel tudják támogatni a költségvetést, az ellenzéki oldalon pedig nyilvánvalóan érthető okból keresik azokat a pontokat, ahol lehet kritizálni a költségvetést. Vannak, akik ezt próbálják szakmai alapon megalapozottan tenni, és nagyon sok olyan minősítéssel, megbélyegzéssel találkozunk sajnos évről évre, amelyek egyáltalán nem megalapozottak.

Én magam nem tartozom azok közé, akik önfeledt támogatói a költségvetési vitában a benyújtott költségvetéseknek, de el tudom fogadni azokat a kompromisszumokat, amelyek egy-egy vita során megszületnek, illetve kialakulnak. Ugyanis nehéz azzal a helyzettel mit kezdeni, hogy ha a költségvetéshez benyújtott módosító javaslatok egyszerűen nem azt az elvet követik például, amelyet Babák Mihály képviselőtársam olyan nagyon fontosnak nevezett egy fél órával ezelőtt, hogy egy forintból csak egy forintot.

Ehhez képest azt látom, amikor felütöm a módosító javaslatokat, és keresem azokat a forrásokat, amelyekkel esetleg lehetne bővíteni az önkormányzatok mozgásterét, hogy a Külügyminisztérium dologi kiadásainak terhére, amely alig 10,5 milliárd forint, ellenzéki oldalról közel 60 milliárd forintnyi módosító javaslatot sikerült összegyűjtenem, és nem értem a végére, tehát abbahagytam. Ezek között persze találtam olyanokat is, amelyeket komoly pénzügyi kérdésekben jegyzett szakpolitikusai írtak alá a Fidesznek, olyanok, mint Varga Mihály. Ezzel együtt ezt a tízmilliárdot igencsak sikerült szétosztani.

Na most, ha azokat a javaslatokat keresem tehát, amelyek megalapozottan irányítanak át forrásokat olyan helyre, ahol egyébként valóban szükség van rájuk, akkor nagyon nehéz helyzetbe kerül egy kormánypárti képviselő. Nem voltunk könnyű helyzetben mi sem, amikor a saját javaslatunkat összeállítottuk, és vitában voltunk a Pénzügyminisztériummal, vitában voltunk egymással is, amikor kerestük ezekhez a javaslatokhoz a forrásokat.

Ellenzéki oldalról többen számon kérik, hogy miért nincsenek még ezek a javaslatok benyújtva. Mindenki tudja, hogy van idő, nemcsak a mai nap folyamán, a jövő hét folyamán, hogy ezeket a módosító javaslatokat precízen, pontos formában benyújtsuk. Önöknek, egy képviselőnek joga van, bármely frakcióban is ül, azokról a javaslatokról is beszélni, amelyeket éppen megfogalmaz, amelyeket kezdeményez, nem kell annak már írott formában rendelkezésre állni.

(13.10)

Bár hozzáteszem, hogy azoknak a javaslatoknak, amelyekről kormánypárti oldalon beszélünk, megvan az írásos fedezetük, mert ezek ilyen vagy olyan módon a vita egy korábbi szakaszában benyújtásra kerültek. Tatai-Tóth Andrással jegyzek több olyan módosító indítványt, amelyek majd visszaköszönnek abban a csomagban, amelyről tárgyalni fogunk.

Igazuk van az ellenzéki képviselőknek abban, hogy a normatívák tekintetében - noha pozíciójavulás van, de - nem sikerül érdemben minden egyes problémát megoldani. Természetesen nincs olyan költségvetés, amit lelkesen tudnának támogatni nemhogy az ellenzéki oldalon, de szélesebb körben sem. Én már több alkalommal alkottam költségvetést városban is, megyei önkormányzatnál is, és tudom, hogy igazából nincs olyan költségvetés, amit akár városvezetőként, akár önkormányzati vezetőként jó érzéssel tud támogatni az ember, mert kétségtelenül rengeteg kompromisszumot kell kötni. Amikor önök voltak kormányon, tisztelt fideszes képviselőtársaim, akkor az önkormányzati szövetségek rendre elmondták azokat a kifogásaikat, amelyek az önök által benyújtott költségvetéssel voltak kapcsolatosak. Nincs és nem is lesz olyan költségvetés, amelyet a rendszer szereplői hozsannázva fognak fogadni.

De nem ez a probléma. Az a probléma, tisztelt képviselőtársaim, hogy tudunk-e olyan javaslatot készíteni, tudunk-e olyan előterjesztést támogatni, adott esetben módosító javaslatokkal korrigálni, javítani, amely összességében minden elemében vállalható. Mert olyan javaslatokkal előállni, hogy csoportosítsunk át az egyik területről olyan forrásokat, amelyek valójában nincsenek is, azok megalapozatlan javaslatok, azokból nem lehet valódi módosításokat, valódi átcsoportosításokat eszközölni.

A mi javaslataink iránya világos volt. Arra koncentráltunk, hogy azokon a területeken, ahol komolyak a működési problémák, ahol finanszírozási feszültségek vannak, ott igyekezzünk növelni a támogatásokat annak érdekében, hogy a feszültségeket minimalizáljuk. És hogyan tettük ezeket a javaslatokat, képviselőtársaim? Úgy, hogy a hiány mértékét nem növeltük. Nem kívánjuk növelni a költségvetés hiányát, mert az SZDSZ részéről kifejezetten azt szeretnénk, ha a 2006. évi költségvetés és az azt követő költségvetések megalapoznák azt, hogy 2010-ben valóban be lehessen vezetni az eurót.

Egyébként egymás között is voltak vitáink, nem minden tekintetben értettünk egyet a Szocialista Párttal, de abban a csomagban, amit be fogunk terjeszteni, lesznek olyan elemek, amelyekre az MSZP tett javaslatot, és lesznek olyanok, amelyekre az SZDSZ. Ezzel együtt egy vállalható kompromisszumot sikerült előállítani.

Érdemes arról is beszélni, hogy nem oldottunk meg minden problémát. Ahogy már utaltam is rá, az önkormányzati rendszer szereplői - én magam is - több olyan normatívát tudnának megnevezni, amihez még szívesen nyújtanék be módosító javaslatot. De ezt csak akkor fogom megtenni, ha világosan látom, hogy mi ennek a fedezete, minek a terhére, minek a rovására tudom ezt a feladatot megoldani. Úgy biztosan nem fogunk módosító javaslatot benyújtani, hogy beírjuk, dologi kiadások, Külügyminisztérium, s igaz, hogy csak 10 milliárd van, de 60 milliárdra teszünk módosító javaslatot, mert akkor legalább a fedezeti oldala megvan, miközben tudjuk, hogy nincs meg a fedezeti oldal.

Vannak még olyan területek, amelyekre indokolt lenne forrásokat átcsoportosítani. Erről beszélt Wekler Ferenc képviselőtársam is. A kistelepülési normatíva olyan terület, ahol indokolt lenne a beterjesztett formában szereplő normatívák jelentős korrekciója, de lehetne sorolni tovább a példákat. A kollégiumi ellátásnál is lehetne még tovább emelni a normatívát és így tovább. A kérdés az, hogy tudunk-e ezekhez fedezetet találni, tudunk-e a kiadási oldal visszafogásával, átcsoportosítással olyan fedezetet találni, amely ezeknek a céloknak megfelel, és amely valóban pozíciójavulást eredményez az önkormányzati oldalon, ugyanakkor nem okoz jelentős érdeksérelmet. Lehetnek még ilyen területek. A Szabad Demokraták Szövetsége ilyen területnek tartja a nemzeti fejlesztési tanácsadói hálózat működésére szánt kiadások átcsoportosítását.

A korábbi szakmai vitában is elhangzott, hogy az ehhez szükséges források EU-s finanszírozásban működnek, és nem érintik a központi költségvetést, de aki érdemben ismeri ennek a finanszírozási hátterét, az tudja, hogy a költségvetésben ennek van helye, van fedezete, a program költségét - ahogy azt az NFT tanácsadói hálózat pályázati kiírása tartalmazza - 2006 végéig a központi költségvetés finanszírozza. Úgy gondoljuk, hogy azok a célok, amiket a tanácsadói hálózatra kíván fordítani jelen állapotában a költségvetés, fontosak, de nem olyanok, amelyeket adott esetben ne lehetne elhalasztani. Szerintünk ez a forrás mindenképpen átcsoportosítható. Itt kistérségenként vonnának be újabb munkatársakat, akik a fejlesztési programok menedzserei, tanácsadói lehetnének, és erre mintegy 2 milliárd forint forrás áll rendelkezésre a költségvetésben.

De lehetnek más területek is. Lehet például azt mondani - s az egy kérdés, hogy ebben lesz-e az Országgyűlésben kellő fogadtatás és támogatottság -, hogy a hátrányos helyzetű kistérségek esetében a költségvetésben előterjesztett 10 milliárdos forrás olyan forrás, amelyet fejlesztésekre hívhatnak le a települések. De vajon ha megkérdezzük ugyanezeket a településeket - sokak vezetőjével volt módom beszélni az elmúlt időszakban -, nem mondják-e azt, jó, jó, hogy van ez a fejlesztési forrás, de hát egyébként is nagyon sok fejlesztési forrás van a régióknál, a megyei fejlesztési tanácsoknál, amelyek jelentős részben EU-finanszírozású fejlesztési források, ezért inkább működésre fordítsuk ezeket az összegeket, vagy legalább egy részét csoportosítsuk át a működéssel összefüggő feszültségek kezelésére.

Tisztelt képviselőtársaim, én azt várom, hogy a vita hátralévő szakaszában és majd akkor, amikor módosító indítványokat kell benyújtani, képviselőtársaim felelősséggel olyan javaslatokat tesznek, amelyek valódi átcsoportosítások és nem olyan típusúak, mint az említett külügyi. Csak egyet ragadtam ki, de legalább még húsz megalapozatlan költségvetési módosító javaslatot fel tudnék sorolni ellenzéki oldalról. Azt javaslom, nézzük meg, hogy valóban vannak-e a kiadási oldalon a rendszerben tartalékok, amelyek átcsoportosíthatók.

Azt gondolom - s erre már utaltam is -, hogy nincs olyan költségvetés, amivel maradéktalanul elégedettek leszünk, sem kormánypárti, sem ellenzéki oldalon; ellenzéki oldalon pláne nem. De kormánypárti oldalon is keressük azt a megoldást, azt a lehetőséget, hogy hogyan lehet a rendelkezésre álló források figyelembevételével, a kiadások lefaragásával, a hiány növelése nélkül javítani a költségvetés és azon belül az önkormányzati rendszer szereplőinek a helyzetén.

Köszönöm.