Készült: 2020.04.09.10:27:16 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
285 195 2013.06.03. 3:35  194-198

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Engedjék meg, hogy a záróvitához néhány gondolatban hozzászóljak; remélem, nem én leszek az egyedüli, aki azt teszi. Ez a törvényjavaslat támogathatónak tűnt és szakmai javaslatként került elénk, amikor viszont az alkotmányügyi bizottság előtt megkaptuk ezt a tetemes, zárószavazás előtti módosító javaslatot, akkor megint az derengett fel, hogy itt bizony olyan érdemi módosításokat hoznak zárószavazás előtti módosításként a Ház elé, amelyeket jó lett volna az általános vitában és jó lett volna a részletes vitában is kitárgyalni, esetleg módosító javaslatokat lehetett volna hozzáfűzni.

Ráadásul az alkotmányügyi bizottság előtt azzal szembesültünk, hogy a törvényjavaslat módosítását zárószavazás előtt legfőképpen a mozgóképről szóló törvény vonatkozásában kívánják megtenni. Ezek olyan jelentős érdemi módosítások, amelyek esetében az alkotmányügyi bizottság tagjai kevésbé kompetensek, és kevésbé tudtunk ott a zárószavazás előtti módosító javaslatokról érdemi vitát lefolytatni. Ezért is sajnálatos, hogy megint a nyár kezdetével, amikor egyre inkább kifutunk a törvényhozási ütemezésből, ilyen zárószavazás előtti módosító javaslatok kerülnek benyújtásra.

Viszont érdemi és szimbolikus javaslat az - ezért még annál is fájóbb; szerintem ez önöket, fideszes képviselőket is érdekelheti, bár most nem úgy tűnik, mintha idefigyelnének -, hogy a 7. számú javaslatban a Magyarország címerének és zászlajának használatáról szóló törvényt oly módon módosítják, hogy az eddigi helyett, amely azt írta volna elő, hogy amennyiben a Kossuth téren nem lehet Magyarország lobogóját ünnepélyes keretek között katonai tiszteletadással az Országház előtt felvonni a nemzeti ünnepeken, akkor erre a Hősök terén kerülhetne sor. A módosító javaslat alapján, amennyiben az Országház előtt nincsenek meg a körülményei - gondolom, a küszöbön álló vagy folyamatban lévő felújítás esetét is ide lehet érteni -, akkor nem kellene felvonni a nemzeti ünnepeinken a nemzeti lobogót. Lehet, hogy ez elsőre nem tűnik kardinális kérdésnek, de szerintem az eredeti javaslat jobb volt, amelyik azt irányozta elő, hogy ha az Országház előtt nem lehet, akkor legalább a Hősök terén sor kerülhessen erre. Nagyon fájó, hogy a nemzeti ünnepeken nem kerül majd sor a Kossuth téren a nemzeti lobogó felvonására.

De ha esetleg rosszul értelmezem a módosító javaslatot, és máshol a Hősök tere kivételével - mert itt a Hősök tere kerül kivételre - erre sor kerül, akkor kérem, győzzenek meg a záróvitában, és nyugtassanak meg, hogy ez a gesztusértékű, de a nemzeti érzelmű embereknek nagyon fontos dolog, hogy a nemzeti lobogó felvonásra kerüljön, csak megtörténik akkor is, ha átépítés alatt áll a Kossuth tér.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
285 203 2013.06.03. 2:08  198-205

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Z. Kárpát Dániel képviselőtársam közgazdasági szempontból világította meg a 10. ajánlási pontot, én jogilag szeretném, lévén az alkotmányügyi bizottság ülésén is előkerült a téma. Természetesen akkor láttuk először a javaslatot, viszont feltűnt, hogy a Garantiqa Hitelgarancia Zrt. esetében az eddig kötelező 50 százalék plusz 1 szavazat tulajdont mint nemzeti vagyonba tartozó állami tulajdont önök lecsökkentik 25 százalék plusz 1 szavazatra. Első körben az merült fel bennem, hogy ez valamiféle privatizációt jelent-e, hogy akkor a maradék 25 százalék vagy akár efölötti részesedés, mert az nem derült ki, hogy jelen pillanatban milyen részesedése van a Garantiqa Hitelgarancia Zrt.-ben az államnak, akkor ez a 25 százalék vagy akár nagyobb rész is eladásra kerülhet vagy átjátszásra kerülhet más körök számára.

(18.50)

Kérdésünkre a bizottság előtt azt a magyarázatot adta a kormány jelen lévő képviselője, hogy itt bizony nem arról van szó, hogy ezt privatizálnák, csak egy másik intézménynek, talán a Fejlesztési Banknak, ha jól emlékszem, kívánják átadni, és ez a törvénymódosítás nélkül nem lenne kivitelezhető.

Én megnéztem a nemzeti vagyonról szóló törvényt, és számomra egyáltalán nem egyértelmű az, hogy ha valóban közvetett állami tulajdonban kívánnák tartani a Garantiqa Hitelgarancia Zrt.-t, akkor ahhoz ezt a módosítást végig kellene vinni, viszont ez a módosítás magában foglalja annak a lehetőségét, hogy később, akár egy másik kormányzat esetében ez akár eladásra is kerülhet, és az állam a maradék részesedését 50 százalék helyett leviheti 25 százalékra. Ez veszélyes, és jobb lett volna ezt is az általános vitában és a részletes vitában szakmailag kitárgyalni. Sajnos, ez nem sikerült.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
285 243 2013.06.03. 1:27  234-250

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én a másik részéhez szeretnék hozzászólni a zárószavazás előtti módosító javaslatoknak, és ez az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele. Ez az a rész, ami miatt nem fogjuk tudni támogatni a törvényjavaslatot, hogy ezt így salátában hozták ide. El is mondom, hogy miért, és örülök neki, hogy Navracsics miniszterelnök-helyettes úr is itt van. Az egy elfogadható dolog, hogyha hoz a magyar bíróság egy ítéletet, azt megpróbálják akkor is végrehajtani, hogyha, mondjuk, egy tárhelyszolgáltató külföldön van. Erre való a jogsegély.

Az viszont kevésbé elfogadható, hogyha a jogsegélykérelmükre nem megfelelő választ kapnak, vagy akár az új szabályozás alapján 30 napon belül nem kapnak választ, akkor egyfajta észak-koreai, kínai típusú demokráciákhoz méltóan korlátozni fogják nem a tárhelyszolgáltatót, amely külföldön van, hanem az elektronikus hírközlési szolgáltatót; ami példátlan beavatkozás, hiszen tulajdonképpen külföldön ezek a honlapok ugyanúgy elérhetőek lesznek, belföldön viszont, ahogy az Kínában működik, megszüntetik a hozzáférhetőséget.

(20.00)

Ez nyilván felvetheti azt a problémát is, hogy olyan közösségi portálok, mint mondjuk, a Facebook esetében, ha nem tudnak egy bizonyos részt letiltani, akkor az egészet le fogják-e lőni. Ez felháborító!

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
286 32 2013.06.04. 17:00  19-35

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Igen, természetesen. Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor elénk került ez a javaslat, vegyes érzelmek keringtek bennünk, bennem, és azt is ki fogom fejteni részletesen, hogy miért, és ki fogok térni az előttem elhangzottakra is, annak kritikai részeire.

Azzal kezdeném, illetve első körben maga a joganyag elemzésével kezdeném, ami Írországra vonatkozik, és szeretném bemutatni azt, hogy miért nem kell bizonyos esetekben a magyarokra tekintettel túlzottan messzemenő következtetést levonni, illetve más esetben mi az, amit nekünk meg kellett volna tenni azért, hogy jó példaként az íreket követhessük.

Arról van ugyanis szó, hogy a Lisszaboni Szerződés - amire ki fogok térni részletesebben is, ennek elfogadási körülményeire - az írekben joggal és okkal aggályokat vetett fel, és egyébként nemcsak az írekben, hiszen emlékezhetünk arra, hogy a Lisszaboni Szerződést megelőző európai alkotmány megbukott több országban is, és ezután hozták be a Lisszaboni Szerződés gondolatát, ami tulajdonképpen az alkotmánynak, nevezzük így, úgymond vívmányait vagy európai szempontból vívmányait próbálta átrakni, csak kevésbé jelentős kötőerővel, illetve ami első körben kevésbé jelentősnek tűnik, az ki fog derülni, tulajdonképpen egyenlő azzal, amit az alkotmánnyal be akartak vezetni.

(10.50)

Ehhez a Lisszaboni Szerződéshez, miután megbukott a népszavazáson - Magyarországon nem történt meg ennek a népszavazása, de Írországban népszavazást kellett kiírni -, megpróbálták az íreket meggyőzni arról, hogy mégis fogadják el ezt a Lisszaboni Szerződést, és sok tekintetben látszatintézkedésekkel, bizonyos szempontból viszont érdemi intézkedésekkel megengedték az íreknek, hogy bizonyos kedvezményeket kapjanak. Akkor az volt a megállapodás, hogy majd a következő csatlakozási szerződésnél - ami most Horvátország esetében jött el - iktatják be és ratifikálják azokat az engedményeket is, amit akkor az íreknek adtak. Tulajdonképpen ezért foglalkozunk most a témával.

Miről is van szó? Egyrészről az írek felmentést kapnak, illetve kimondásra kerül, hogy az ír alkotmány bizonyos passzusai kikerülnek - például az élethez való jog védelme, a család védelme és az oktatással kapcsolatos jogok védelme -, vagy ezeket nem érintik a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló, térségre vonatkozó rendelkezések. Ezek tehát valódi kedvezmények, amelyeket az ír alkotmány elsődlegessége szempontjából megkaptak az írek, de figyelmeztetnék arra, hogy ez csak az írekre vonatkozik, tehát később szintén ki fogok térni arra, hogy ez Magyarország szempontjából sajnos csak egy jó példa lehet, de mi nem tudunk rá hivatkozni. Ami az adózást és a hatásköröket illeti, tulajdonképpen egy megerősítéssel találkozhatunk, hiszen egyébként sem változtatta volna meg tudtommal a Lisszaboni Szerződés az adózás tekintetében az Európai Unió hatásköreit, tehát itt tulajdonképpen - érthető módon - megpróbálják megnyugtatni az íreket arról, ami egyébként se változott volna.

A biztonság és védelem, katonai semlegesség témakörében szintén a már meglévő EU-s szabályok beemelése, az írek megnyugtatása következik. Ez szintén egy olyan passzus, ami nemcsak az írekre igaz, hanem a többi tagállamra is. Itt láthatjuk, hogy ez nem csak egy külön kedvezmény, hozzátéve azt is, hogy ez a semlegességi politika az íreknek jó, a magyaroknak kevésbé, mivel mi NATO-tagok is vagyunk, tehát a kötelezettségeink sokkal jobban gúzsba vannak kötve az írekhez képest. Bár természetesen örömteli, hogy Magyarország maga fogja meghatározni, hogy ha egy másik európai uniós tagállamot támadás - mondjuk, terrortámadás - ér, akkor beavatkozik-e, de lévén, hogy NATO-tagok vagyunk, és a legtöbb európai uniós tagország is NATO-tag, ez Magyarország szempontjából megint csak egy látszatkedvezmény. Ez maga tehát a corpus, a jogi szöveg, amely esetében megismételt deklarálásokról, illetve az írek esetében kedvezményekről beszélünk.

Ezt természetesen támogatni tudjuk, ezzel nincsen semmi probléma, viszont ha átevezünk egy kicsit a politikai nyilatkozatra, amit ehhez csatolnak, akkor nekem már komolyabb aggályaim vannak. Komolyabb aggályaim vannak, mert úgy próbálják feltüntetni, mintha ezek a kedvezmények Magyarország számára is jelentőséggel bírnának, de nem nagyon bírnak, mert amit Írország kiharcolt magának, az nekünk persze jó, és büszkék lehetünk az írekre, de attól még a magyar alaptörvény és a magyar szabályok szempontjából ugyanúgy az Európai Unió szabályai érvényesülnek, tehát helyettünk - ha szabad így fogalmazni - az írek nem kaparták ki a gesztenyét. Pont ezért, amikor a politikai nyilatkozatban ilyeneket találunk, hogy bátor lépés, hogy Írország kiállt a tagállami szuverenitás mellett, természetesen ez egy helyes lépés, de ez egy minimum elvárható lépés egy nemzetállamtól. Persze, az is szépen hangzik, hogy a jegyzőkönyv kihirdetését jó alkalomnak tekinti a kormányzat, hogy megerősítse maga is az alaptörvényben lefektetett alapelveket, de ahogy elmondtam, semmi jogi kötőerő nincs a két dolog között, tehát azok a dolgok, hogy az írek elérték ezt a könnyítést vagy ezeket a felmentéseket, sajnos a magyar alaptörvény szempontjából nem fontosak, tehát a kijelentés az jó, de sajnos súlytalan.

Azért emlékeztetnék arra is, hogy itt azért az előző kormányzat felelősségét nem szabad megkerülni - és legfőképpen ők fogják kapni a kritikát -, hiszen az előző kormányzat, a Gyurcsány- és Bajnai-kormányzat alatt történt meg az a gyalázatos folyamat, amely kapcsán Magyarország is elfogadta a Lisszaboni Szerződést. Az még hagyján, hogy elfogadta, de azt is elfogadta, hogy a különböző tagországok ez alól, illetve az alapjogi charta alól felmentést kapjanak, és erre a Magyarország szempontjából gyakorlatilag a hazaárulással egyenértékű tettet követtek el; azt is mindjárt ki fogom fejteni, hogy miért. Egyébként hozzáteszem, amikor MSZP-s képviselőtársaim arról beszélnek, hogy lám, az íreknél népszavazás volt, Magyarországon is kiírhatták volna a népszavazást, önök voltak kormányon még 2007-2008-ban, amikor ezt meg lehetett volna tenni, tehát ez elképesztően álságos.

Magyarország elsőként ratifikálta a Lisszaboni Szerződést, ráadásul egyébként 2007-ben csak Magyarország volt az, aki ezt elfogadta, az összes többi tagállam 2008-ban, ahogy említettem, népszavazás nélkül, hozzátéve, hogy ez egy kétharmados döntés volt. Itt tehát azért a Fidesz-KDNP felelőssége is felmerülhet sajnos, bár csak a szavazás szintjén. A törvényt nyilván nem ők hozták az Országgyűlés elé, de elérhették volna, hogy ez később kerüljön az Országgyűlés elé, vagy népszavazást írjanak ki, effektíve élve azzal a zsaroló potenciállal, hogy egyébként nem szavazzák meg, és a kétharmad nem lett volna meg. Ráadásul tette ezt úgy az Országgyűlés 2007-ben, hogy tulajdonképpen - ha hinni lehet a híreknek - hivatalos fordításban még nem is létezett a Lisszaboni Szerződés lefordítva, az meg egészen bizonyos, hogy a magyar országgyűlési képviselők ezt nem tudták áttekinteni, illetve legfeljebb az, aki kimagaslóan tudott angolul, és a nemzetközi jog szabályaiban járatos volt. Szerintem ez sajnos a képviselőknek egy töredékét jelentette.

A politikai nyilatkozattal kapcsolatban elmondtam ezeket az aggályokat. Egyébként én azt is túlzásnak érzem, hogy azt, hogy az írek minimálisan elvárható módon kiállnak a nemzetükért, nekünk az egekig kellene ajnározni; ez szerintem elvárható lenne Magyarországtól is. Ami viszont egy fájdalmasabb része, és mindabból következik, ami itt elmondásra került, az nem más, mint hogy pont a Lisszaboni Szerződés volt az, amely az Európai Unió alapjogi chartáját úgymond az alapszerződésekkel egyenrangú rangra emelte, vagy egy hasonló jogi kötőerőt kapcsolt hozzá. Még a korábban elbukott európai alkotmánytervezetben teljes mértékben része lett volna az alkotmánynak, most csak hozzácsatolták, de kötőerő szempontjából tulajdonképpen kimondatik, hogy az alapszerződésekkel egyenrangú.

Ezzel viszont egy probléma van: az, hogy két ország, az Egyesült Királyság és Lengyelország eleve elérte azt, hogy az ő területén ez ne érvényesüljön, és ezt egyébként már a Lisszaboni Szerződés folyamatában sikerült nekik elérni. Egyébként felmutatható, és ki is nyomtattuk ezt a jegyzőkönyvet, esetleg ha valaki nyomon követi a munkánkat, amelyben deklarálja az Egyesült Királyság és Lengyelország, hogy rájuk az alapjogi charta nem érvényes, illetve a többi tagország is deklarálja, hogy ezt elfogadja. Amikor tehát az alapjogi chartáról beszélünk, azért itt kivételeket is találhatunk. Ez már eleve egy kettős mérce, hozzátéve, hogy azért magyar részről is fennállt volna az, hogy felszólaljanak az ellen, hogy esetleg a magyar érdekeket is képviseljék.

Ami azonban ennél is gyalázatosabb, hogy amíg az első pillanatban, amikor ezt megtehették volna, a cseheknél szó sem volt róla, hogy az Európai Unió alapjogi chartája alól felmentést kapnak, ezt érdekes módon a köztársasági elnökük zsarolással el tudta érni, ráadásul olyan módon, utolsóként meghagyva a Lisszaboni Szerződés aláírás jogát. Amit tehát elfogadott a cseh alsó- és felsőház, azt nem írta alá a köztársasági elnök, és azt mondta, hogy egyrészt akkor, ha az majd a cseh alkotmánybíróság előtt átmegy, majd aláírja, majd átment a tervezet, de ezután mégse írta alá, hanem azt mondta, hogy aggódik a Beneš-dekrétumokért. Ez magyar részről megint egy elég érdekes kérdés, és oda kellett volna erre figyelnünk, hogyha valaki a jogfosztó rendelkezések miatt aggódik, és ezt Európában megteheti, akkor a jogok és az alapjogok nagy védelmezője, az Európai Unió az egy kerek, nagy egész, egy kerek nagy nulla, ami ebből a szempontból elmondható az Európai Unió teljesítményéről.

(11.00)

És nem csak hogy a cseh köztársasági elnök zsarolással megpróbálta elérni, hogy utólag ők is kikerüljenek az alapjogi charta alól, ehhez kellett természetesen a többi tagállam hozzájárulása. Egy EU-csúcson ez meg is történt, 2009. október 29-én, amikor is megegyeztek Európa államainak vezetői, hogy Csehország kimaradhat a charta alól. Tehát tulajdonképpen a Beneš-dekrétumokat is ebben a formában elismerték.

És meg fognak lepődni, hogy ki volt akkor Magyarország miniszterelnöke: Bajnai Gordon. És Bajnai Gordon volt az, aki hozzájárult ehhez, és nem mondta azt, hogy uraim, nem ehhez a klubhoz csatlakoztunk, nem arról volt szó, hogy az Európai Unió alapjogi chartája, amit önök, Európa beállítanak egyfajta garanciának és a kisebbségek védelmét garantáló intézkedésnek, ez tulajdonképpen Csehországra majd nem vonatkozik. Ehhez Bajnai Gordon járult hozzá személyesen, aki kint volt ezen a csúcstalálkozón. Ezt nevezem én a hazaárulás minősített esetének, amit Bajnai Gordon akkor ott elkövetett.

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy egyébként a sajtóban fellelhető, hogy azt nyilatkozta Bajnai Gordon pont ezen az EU-csúcson, amit elmondtam: "Sikerrel érvényesítettük a magyar érdekeket. Sikerült világossá tenni, hogy a Beneš-dekrétumok, az alapjogi charta és a Lisszaboni Szerződés között semmiféle összefüggés nincs." Egyrészt mi lett volna, ha nem sikerült volna érvényesíteni a magyar érdekeket Bajnai Gordonnak, ha ez volt az érdekérvényesítés? Illetőleg annak a deklarálása, hogy a Beneš-dekrétumok tulajdonképpen hatályosnak tekintendők, és a csehek kimászhatnak az alapjogi charta alól, és ezt úgy értelmezni, mint nemzeti siker, ez cinizmus és hazaárulás, nem tudunk mást mondani.

De hogy néhány gondolatban azért elővezessem, hogy mit kellene tenni az Orbán-kormánynak, hogy esetleg az írekhez hasonlóan kedvezményeket érjünk el: először is, valóban megfogalmazni a követeléseinket. Láthatjuk, hogy zsarolással még egy köztársasági elnök is, Csehországban - nem az országgyűlés, nem a kormány, hanem a köztársasági elnök, akinek tulajdonképpen egy aláírási joga volt ebben a történetben -, el tudott érni a csehek szempontjából egy fontos, a magyarok szempontjából egy tragikus és az Európai Unió szempontjából az alapjogok betartását teljesen lenullázó döntést, akkor ha még a kormány is egy döntés mellé áll, sokkal többet el tudnánk érni. Itt akár a földvédelemre is gondolhatok, ahol a csatlakozási szerződés módosításával el lehetne érni azt, hogy a magyar termőföldet megvédjük, csupán azzal, hogy nem alkalmaz majd az EU kettős mércét, és ránk is ugyanazok a szabályok lennének érvényesek, amelyek azokra a 15-ökre, akik már az Európai Unió tagjai voltak, amikor csatlakoztunk. Ehhez be kellene terjeszteni egy javaslatot, akár a csatlakozási szerződésünk módosítására, és elérni azt, hogy a magyar termőföld megfelelő védelmet kaphasson. De akár Románia csatlakozására is gondolhatok, amit annak idején az autonómia esetkörében csúnyán eljátszottunk, lévén, hogy kétharmados döntés kellett hozzá, és sajnos itt a jelenleg kormányzó erő sem élt kellő hatékonysággal, olyan szempontból, hogy autonómiához kösse ezt a döntést. Ez is egy hatalmas bűn volt a nemzet ellen véleményem szerint. És most Szerbia csatlakozása kapcsán is fennáll az a helyzet, hogy igenis Magyarországnak élnie kell azokkal a lehetőségekkel, amelyek benne foglaltaknak egyébként azokban a szerződésekben, amelyeket mi aláírtunk, benne foglaltatnak, hogy a magyar érdekek érvényesítésével tudunk újabb tagokat beengedni, a magyar érdekeket előtérbe kell helyezni ezeken a tárgyalásokon.

Ezt szeretnénk a kormánytól látni, hogy az írekhez hasonlóan - ilyen szempontból jó példa Írország - képviselik a magyar érdekeket; és nemcsak politikai nyilatkozatokban, mert persze nagyon szép, hogy ehhez egy politikai nyilatkozatot tűzünk, de sajnos, ahogy levezettem, jogilag súlytalan. Tehát nemcsak ilyen politikai nyilatkozatokat kellene elfogadni, hanem valóban odamenni az Európai Unióba, és azokat a javaslatokat megtenni akár a csatlakozási szerződésünk módosítására - erre a jogi lehetőség megvan - vagy akár Szerbia csatlakozásánál a magyar autonómia kapcsán, vagy a Beneš-dekrétumok kapcsán felemlegetni újra azt, hogy bizony, ha az Európai Unió a saját alapelveit, a saját normáit nullázza le, akkor semmilyen tiszteletet, semmilyen becsületet nem várhat a tagországaitól, ha Magyarország és mondjuk, a magyar állampolgárok a Felvidéken azért kaphatnak büntetést, mert az anyanyelvükön szólalnak meg vagy azért, mert az állampolgárságukat felveszik.

Ezért kellene küzdeni, és ebben a tekintetben az ír példát alapul lehet venni, de jóval hatékonyabb fellépést várunk el a magyar kormánytól is. Ez egyelőre még nem az, amit a Jobbik megfelelőnek tart, tovább kell menni közösen ezen az úton.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
286 130 2013.06.04. 12:07  121-152

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Próbálok tényszerűen, jogászként hozzáállni a témához, bár a kutyás társadalmat kedvelőként és kutyatulajdonosként valamekkora rálátásom van erre a közegre. Bár azt nem mondhatom, hogy oly mértékben tisztában lennék a kutyás szakmai, kinológiai dolgokkal, mint azok a szervezetek, amelyek ezt végzik, de azért a rálátás, úgy gondolom, részemről is megvan.

A törvény előéletét Varga képviselőtársam elmondta. Illetőleg már itt, az Országgyűlésben tavaly lefolytattunk egy vitát, aminek a végkicsengése az lett volna, amivel mi is egyet tudunk érteni, hogy rendezni kell azt a helyzetet, ami kialakult a kutyás társadalmon belül oda-vissza, és ami legfőképpen a megfelelő munkavégzést nem segíti elő, sem azt, hogy egységesen tudjon fellépni a kutyás társadalom. Nos, akkor azt az ígéretet kaptuk, hogy most idén május 31-ig, a világkiállítás lezajlása után mindenképpen meg kell történnie annak a rendezésnek, ami az akkori ígéretek szerint akár kemény állami beavatkozást is jelenthet a kutyás világba. Erre egyébként szükség is lenne, hogy a törvényes állapotot fenntartsák. De azt kell látnunk, hogy sajnos ez nem történt meg.

Hogy ez kinek a hibája, nem tudom, mert ily mértékben nem vettem részt az egyeztetéseken, bár most elfogadtam a meghívást, illetve kértem, hogy a következő egyeztetésen a Jobbik nevében ott lehessek. Úgy tűnik, erre lehetőség is lesz, tehát a szakmai javaslatainkat megpróbáljuk már a törvény előkészítése folyamán is megfogalmazni, hogy elkerülhető legyen, hogy olyan javaslatok kerüljenek a tisztelt Ház elé, amelyekkel messzemenőkig nem tudunk egyetérteni. Ebben az esetben kvázi megadjuk a lehetőséget, hogy már a törvény-előkészítés fázisában ezek a szakmai javaslatok a minisztérium és az érintettek részére elérhetőek legyenek.

Az általános indokolás is, bár legfőképpen a kutyás dolgokra terjed ki, azért néhány gondolat erejéig még nem a kutyás dolgokkal kezdeném. Az 1. §-ban számomra nem egyértelmű, ezt Varga képviselőtársam is elmondta, az állattenyésztési törvénynek az a módosítása, ami magának az állattenyésztésről szóló törvénynek a hatályát módosítja. Itt a prémes állatot csincsillára változtatja. Az számomra teljesen egyértelmű, hogy a prémes állat nem fedi a csincsillát, de hogy esetleg milyen olyan prémes állatok vannak még, amelyek tenyésztésre kerülnek Magyarországon, és melyek azok, amelyek kiesnek, ha megváltoztatjuk ezt a fogalmat, azt szintén meg kellene vizsgálni véleményem szerint. Nehogy az legyen, hogy korrigálni szeretnénk valamit, és utána nagyobb hibákat követünk el. Ugyanez igaz a hal-ponty esetében. Tudtommal nemcsak pontyot tenyésztenek, ami eladási célból nevelésre, tenyésztésre kerül, de ennek szakmai áttekintésének is meg kell történnie, mert nagyon valószínűnek tartom, hogy itt nem feltétlenül fedi a két fogalom egymást, és hibázunk, ha ezt így mechanikusan kicseréljük.

A 2. pont viszont egy jó pont, a törvényjavaslat egyetlen támogatható eleme ebben a formában, ami a tenyésztési hatóság ellenőrzési jogkörét, illetve a belépési ellenőrzési jogkörét bővíti ki. Minden olyan helyen ellenőrzést végezhet, ahol tenyésztés folyik vagy ilyen állatokat tartanak, szaporítóanyagokat előállítanak, illetve a nyilvántartásba betekintés, az adatok megismerése is ebbe a körbe tartozik. Ez jó, csak emellett az kell, hogy ezek bírságok, a hatóság jogkörei mindenkire kiterjedjenek. Sajnos, ez a törvény még meghosszabbítaná szeptember 30-ig azt a moratóriumot, amelynek alapján az ilyen bírságokat egyelőre az ebfajták esetében nem lehetne kiszabni.

Mert miről is van szó? Nem ismételném meg a felvezetőben, amit Varga képviselőtársam elmondott, és most színtisztán jogi szempontokra hivatkozom, nem jó az, ha egy törvényben egy másik törvény alól mentességet adunk, mentesítünk jogalanyokat, mert ez mindig jogbizonytalanságot okoz, és bizony magát az alkotmányos rendszert is egy picit aláássa. Jelen pillanatban valóban arról van szó, hogy sajnos, még ha egyelőre csak szeptember 30-ig is, de azt az állapotot kívánják a beterjesztők meghosszabbítani, amit szintén Varga képviselőtársam felsorolt, és ami például a tenyésztőszervezeti elismerés nélküli törzskönyvezésre, más tenyésztőszervezet jogosultságába tartozó törzskönyvezésre, vagy akár az engedély nélkül végzett engedélyköteles tevékenységekre vonatkozik. Ezt ebben a formában, ahogy mondtam, furcsa egy törvényjavaslatban olvasni, és nagyon nagy baj, hogy eddig ez így történhetett.

Az is fájó, hogy az általános indokolás őszintén beismeri egyrészt a súlyos ágazati problémákat az ebtenyésztés területén, másrészt azt, hogy ezeket a működési zavarokat, a jogsértő helyzetet ez idáig, idézném: "sem jogalkotási eszközökkel, sem pedig szankciók alkalmazásával, illetve törvényességi felügyeleti jogkörben nem sikerült orvosolni". Hát igen, nagyon fájó, ha egy törvény indokolásában ez szerepelhet, hogy az állam képtelen volt egy jogsértő helyzetet felszámolni. Az állam szervei és a bűnüldöző szervek ezek szerint nem bizonyultak kellően hatékonynak, és a május 31-ei határidőt, ami néhány napja járt le, tartani nem lehetett. Egyébként talán arra is kíváncsiak lehetnénk, hogy esetleg hány olyan eljárás indult, mondjuk, közokirat-hamisítás miatt vagy a semmisség egyéb polgári jogi eszközeivel, jogkövetkezményeivel éltek-e. A 2013. május 31-ig kitolt moratóriumot megadó javaslatban is szerepelt ez a kitétel, hogy a közokirat-hamisítás és a semmisség egyéb következményei alól nem mentesít a törvény. Nem tudom, hány ilyen eljárás indult, de talán ezt is meg kellene nézni.

Azt valóban nem látom én sem egyelőre, remélem, hogy tisztábban fogunk látni a csütörtöki egyeztetésen, hogy mekkora remény van arra, hogy megvalósul a helyzet rendezése valóban, és mi lesz, ha nem, akkor az állam hogyan tud beavatkozni. Vagy milyen törvényt lehet hozni, ami esetleg, kis túlzással, egy nagy bárddal odacsap, és tiszta helyzetet teremt? Viszont, még ha azt el is fogadjuk, hogy idő kell az egyeztetésekhez, azt továbbra sem értem, hogy a 4. pontot, ami a tenyészállatnak, szaporítóanyagnak az ország területére szakmai hozzájárulás nélküli behozatalára vagy kivitelére utal, a javaslattevők miért tartanák fenn 2013. szeptember 30. után is. Egyébként a részletes indokolásban szerepel, tehát nem félreértés, hogy e pont alapján örök mentességet kapna, vagy legalábbis időben nem korlátozott mentességet kapna.

(15.10)

Úgy szól a részletes indokolás, hogy 2013. szeptember 30-a után sem indokolt ebfajták tekintetében állattenyésztési bírságot kiszabni tenyészállatnak, állati eredetű szaporítóanyagnak az ország területére szakmai hozzájárulás nélküli behozatala vagy kivitele esetén. Szintén szeretném majd megtudni, vagy most, vagy később az egyeztetések során, hogy ezt mi indokolja, mert én ezt jogászként sem értem, hogy egy bírságfajta alól miért adunk akár még szeptember 30-a után is felmentést.

Másrészt meg, bár mondom, nem vagyok szakember ebben a témában, ha én átgondolom, hogy egy tenyészállat és szaporítóanyag tekintetében, mondjuk, miért jó az, hogyha nem lehet bírságolni a behozatalt, kivitelt, tehát nem áttekinthető ez és nem szankcionálható, az mondjuk, a magyar fajták védelmét sem segíti elő, én úgy látnám. Én most nem látok olyan érvet, ami alapján ezt a pontot még külön kellene kezelni. Természetesen minden választ szívesen meghallgatunk, de ez egyelőre nehezen értelmezhető jogilag.

Úgyhogy mindent egybevetve, a fő cél az, hogy a kutyás társadalom végre valamilyen formában egységessé váljon, teljesen egyértelmű, hogy ez szép szóval nem megy, hogyha szabad így fogalmazni, mert az elmúlt évek vagy akár sajnos évtizedek eseményei ezt megmutatták. Sajnos megmutatták azt is, hogy törvénysértő állapotok uralkodtak el ezen a területen, és megmutatták azt is, hogy a legkeményebb állami beavatkozás nélkül nem lehet majd rendet rakni ezen a területen. Én azt szeretném kérni, hogy végre történjen meg ez a rendezés.

Ebben a formában így nem fogjuk tudni támogatni a törvényjavaslatot, viszont azt tudjuk támogatni, és a rendezéshez jómagam is azt a segítséget igyekszem megadni, amely segítség nyilván a hozzánk forduló szervezetek és különböző kutyás társadalmi problémák felvetésén keresztül ezeket továbbítani fogjuk. Örülnénk neki, hogyha olyan új szempontokat is be tudnánk hozni ebbe a vitába vagy ebbe az egyeztetésbe, ami esetleg eddig nem jelent meg vagy mondjuk, a minisztérium figyelmét elkerülte.

De zárszóként el lehet mondani azt, hogy ettől függetlenül jogilag nem tudjuk ezt a módosítást támogatni. Most az elmondott második szakasz már jónak mondható, de sajnos ez nem lendíti át a mérleget. Viszont nagyon reméljük, hogy a helyzet rendezése nagyon rövid idő alatt meg fog történni, mert a valódi kérdés az, hogy szeptember 30-a után mi lesz, és lehet egy egységes kutyás társadalmat és - ami még ennél is talán fontosabb - törvényesen működő kutyás társadalmat elősegíteni és szervezeti szinten is az államnak koordinálni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
286 140 2013.06.04. 1:57  121-152

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Megszólíttattam mindkét fél részéről, ezért tisztázni szeretném az elhangzottakat. Engem valóban kutyásszervezetektől hívtak fel, hogy ez az előttünk fekvő törvényjavaslat benyújtásra került. Akkor valóban államtitkár urat kérdeztem, hogy ezeken az egyeztetéseken a Jobbik részt tud-e venni, a kontrollfunkcióját el tudja-e látni, és a saját szemünkkel tudunk-e meggyőződni azokról a folyamatokról, amelyek ott lejátszódnak. Államtitkár úrnak pozitív volt a válasza erre a kérdésre, és csütörtökön a következő egyeztetésen ott tudunk mi is lenni. Szeretnénk arra figyelni, hogy minden vélemény megjelenjen. Örülünk neki, ha egy ilyen kontrollfunkciót el tudunk látni.

Ettől függetlenül ezt a javaslatot már jogászként sem tudom támogatni, azt viszont igen, hogy a jövőben valamilyen módon tisztázódjon a helyzet, és az egyébként nem ördögtől való, hogy az állam beavatkozik, vagy az Országgyűlés olyan törvényt vagy a kormány olyan rendeletet hoz, ami egy zűrzavaros, egyébként jogszabálysértően működő rendszerbe kemény kézzel belenyúl, ezt szeretnénk is és kérjük is.

Viszont jó lenne, ha a végeredmény, amit még mi nem látunk, nem az lenne, hogy valakik, akik bekényszerítésre kerülnek egy ernyőszervezetbe, mondjuk, a struktúra nem kellő átformálása után a dolgok csak kicsit változnak, és úgy mennek tovább. Ha hozzányúlunk, akkor jelentősen át kell alakítani, amit államtitkár úr itt el is mondott, hogy ez a cél, de nagyon reméljük, hogy a célok valósággá válnak, és ebben, amit tudunk, segítséget megadunk, a véleményünket és a kritikánkat meg természetesen ugyanúgy el fogjuk mondani.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
286 162 2013.06.04. 1:56  153-175

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon örülünk neki, ha az MSZP is támogatja az írek fellépését, de ugyanezt azért elvártuk volna akkor is, amikor ők voltak kormányon. Köztudott, hogy a Lisszaboni Szerződést Magyarország ratifikálta először, olvasatlanul, hivatalos fordítás nélkül. Ez még 2007-ben történt, egyetlen ország sem volt, aki 2007-ben elfogadta volna. Mi voltunk az elsők. Tehát ez nem az a hősies kiállás, amit az írektől láthattunk, hozzátéve, hogy az Európai Unió alapjogi chartája alól is két ország, Lengyelország és az Egyesült Királyság kapott felmentést.

Ha ez még nem lett volna elég, a csehek is kizsarolták, hogy ne vonatkozzon rájuk az európai alapjogi charta. Ez a 2009. október 29-i EU-csúcstalálkozón történt meg, amikor a kormány- és államfők erre rábólintottak. Meg fognak lepődni, Bajnai Gordonnak hívták a miniszterelnököt, aki akkor nemzetpolitikai sikerként értékelte, hogy ő is Magyarország nevében hozzájárult ahhoz, hogy a Beneš-dekrétumok hatályban maradhassanak. Mert ehhez járultunk hozzá, amikor a cseh köztársasági elnök zsarolásának a magyarok is és az összes EU-tagállam engedett, és engedte, hogy az alapjogi charta alól kikerüljön Csehország.

Tehát ez az Európai Unió, amit nem nagyon lehet emiatt felmagasztalni, nem nagyon lehet felmagasztalni, hogyha az alapjogok ennyire fontosak neki, hogy félre lehet tenni, két ország előzetesen és Csehország ráadásul zsarolással félreteheti, ennek köszönhetően viszont a legkirekesztőbb faji törvényeket tartalmazó Beneš-dekrétumok ma is teljesen megerősítést nyerhetnek. Nem hiszem, hogy ez az Európai Unió, amire nekünk úgy kellene tekinteni, mint a demokrácia és az alapjogok védelmezője és bástyája.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
287 181 2013.06.10. 2:58  180-184

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy nagyon röviden az 5. ajánlási ponthoz szóljak hozzá. Ki kell emelni, hogy az a módosítás, amit az előterjesztő terjesztett be, annak köszönhetően, mivel az Országgyűlés az elmúlt hétfőn úgy szavazott, hogy az a módosító javaslat, amely eredetileg nem nyerte el a bizottság és a minisztérium támogatását, mégis, miután a Jobbik-frakció kikérte, és itt a tisztelt Ház támogatta - itt a holttá nyilvánítás szabályainak a Ptk.-ban való jelenlegi szabályozása meghagyásáról beszélünk, tehát ez lett volna a javaslat, hogy a jelenlegi szabályozás maradjon meg, mivel ezt a tisztelt Ház támogatta -, ezért koherenciazavar merült fel, illetve merülhetett fel abban a tekintetben, hogy az új Ptk. esetében is módosítani szükségeltetik ezt a törvényt.

Nagyon örülünk neki egyébként, hogy a tisztelt Ház belátta azt, hogy a bíróság kezét nem lehet megkötni a holttá nyilvánítási eljárásban, és egy közigazgatási határozathoz nem lehet kötni a bíróság mérlegelését abban a tekintetben, hogy az eltűnéstől kezdve az öt év időtartamot mely időponttól számítja. Úgyhogy úgy gondolom, mivel ki kell emelni azt is, ha egy törvényjavaslat, márpedig ebben a pontban szakmailag megalapozottabb lett, és nagyon örülünk neki, hogy az új Ptk. viszonylatában is megtartja ezt a megalapozott irányt, ezért ezt ki kell emelni, és úgy gondoljuk, hogy ezzel, hogy a Jobbik kezdeményezésére kikerült ez a pont a körözési törvényből, az előterjesztésből, és csak azzal foglalkozik így már a javaslat, amiről szólnia is kell, a körözési nyilvántartásról és a körözés rendszeréről, és nem próbálja meg a polgári törvénykönyvet módosítani, így ezzel a módosítással már támogathatóvá vált a törvényjavaslat, mármint a körözési nyilvántartásról szóló törvényjavaslat.

Ez annál is inkább jó vagy pozitív irányba hat, mivel ez egy szakmailag megalapozott javaslat volt, és napi szintű politikát, így már, hogy ezek a szakmai tévedések kiküszöbölésre kerültek, azt kell mondjam, hogy nem tartalmaz.

Nagyon reméljük, hogy a gyakorlati tapasztalatok is alá fogják támasztani azt, hogy a jövőben hatékonyan, az állampolgárok megfelelő védelmére és felkutatására, illetve akár a különböző dolgok és egyéb eltűnt, körözés alatt álló tárgyak tekintetében is be fogja váltani azt a várakozást, ami elé egyébként mi is tekintünk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
287 303 2013.06.10. 10:00  276-316

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Megpróbálok néhány jogi érvvel felzárkózni, és itt konkrétan a törvényjavaslattal kapcsolatosan megfogalmazni néhány javaslatot.

Úgy gondolom, hogy az az állapot, ami kialakult, és én teljes mértékben elismerem, hogy egy nehéz helyzet, és ebben a helyzetben nehéz okosnak lenni. Egyrészt van egy szórakozni vágyó fiatalság, vagy nem feltétlenül csak a fiatal réteget érinti, hanem akár az idősebbeket is ez alá lehet érteni, akik bemennek a belvárosba, úgy gondolják, hogy egy sört meg szeretnének inni valahol, zenét szeretnének hallgatni, szórakozni szeretnének, ez egy valós jelenség, és nem feltétlenül ördögtől való. Ez adhat Budapestnek természetesen egy pezsgést, adhat egy turisztikai vonzerőt, tehát önmagában ez nem ördögtől való.

A probléma másik fele, hogy hogyan lehet ezt az ott lakók érdekeivel szintetizálni, mert valóban igaz az, hogy nyáron, de nem csak nyáron, kifejezetten egy nyitott ablaknál nagyon zavaró, vagy ellehetetleníti az ott lakókat akár egy hangosabb szó is az ablakuk alatt. Ezt a két dolgot nagyon nehéz összeegyeztetni. Egyébként hozzáteszem, és itt az elején lelőve a poént: valószínűleg csak hosszú távon stabil és kiszámítható jogi és mindenféle szabályozásbeli környezettel lehet. Egyszerűen, hogyha ki tudott volna alakulni - sajnos itt nagyon sok változáson esett át a város, jó irányban, rossz irányban - az, hogy hol vannak azok a negyedek, ahol esetleg egyfajta komolyabb szórakozóközpontok vagy több söröző van, akkor hosszú távon, vagy ahogy Nyugaton ez kialakult, nyilván azok nem költöznek oda, akik úgy gondolják, hogy nyugodtabb életre vágynak. Aki viszont, mondjuk, ott szeretne nyitni egy vállalkozást, az ott fogja megtenni és nem olyan helyen, ahol ezt el fogják lehetetleníteni. Sajnos, Budapesten nem alakult ki történelmileg az az állapot, hogy ez szervesen kialakulhatott volna, és így állhatott elő az a helyzet, hogy tulajdonképpen egymással szemben - azt kell mondjam - még jogos érdekek is állhatnak, és ezek között nagyon nehéz igazságot tenni.

(21.50)

Viszont valamiféle megoldást egyértelműen találni kell. Én azt nem tartom egyébként ördögtől valónak, hogy azok a szórakozóhelyek, akik extrabevételre tesznek szert, és a turisztikából kiemelkedően magas jövedelmeket szereznek, adjanak pluszköltségeket vagy pluszpénzeket, -díjakat, vagy bármilyen formában meg lehet ezt határozni, arra, hogy a városnak és az adófizetőknek a köztisztasági extrakiadásait vagy akár a rendészeti extrakiadásait ez fedezze. Tehát ez önmagában egyáltalán nem ördögtől való gondolat.

Az egy másik kérdés, hogy ettől az valóban igaz, hogy magát a közbiztonsági helyzetet lehet javítani, ha ebből tudunk rendőröket vagy több járőrt finanszírozni. A XXII. kerületben is az önkormányzat - ezt azért tudom, mert ott voltam négy évig önkormányzati képviselő - finanszírozza azt, hogy több járőr legyen az utcákon, ez a legtöbb kerületben tudtommal így van, és a köztisztasági elemek is megoldhatóak. Egy másik kérdés az, hogy valóban azt a helyzetet, hogy valaki az utcán hangosan beszélget vagy akár még a randalírozás műfaját el nem érve zavarja a lakókat, hogyan lehet megoldani, főleg a dohányzás elleni, egyébként szerintem helyes törvényjavaslat kapcsán, amikor a szórakozóhelyekről kitiltottuk a dohányzókat, és ők az utcára szorulnak. Ez már egyfajta valóban kaotikus helyzet, amire nyilvánvalóan ez a javaslat nem tud megoldást adni, de önmagában az anyagi hozzájárulás akár még jó is lehet.

Én viszont feltenném azt a kérdést, és teljesen a legjobb szándékkal, hogy valóban miért csak a világörökség területén. Tehát frakcióvezető úr elgondolkozott-e azon, hogy esetleg ezt bővíteni vagy esetleg ezt olyan módon módosítani akár mint előterjesztő, hogy ezzel több önkormányzat is tudjon élni vidéken is, ahol, mondjuk, nincs világörökségi környezet, de mondjuk, nagyon zavaró körülmények vannak, vagy egyes szórakozóhelyeket, mondjuk, ilyen extradíjakkal lehetne sújtani akár köztisztasági, akár közrendvédelmi megfontolásokból? Ezt mindenképpen jó lenne megadni azoknak az önkormányzatoknak is.

A másik, a 2. §-ban nekem úgy tűnik - és javítson ki, frakcióvezető úr -, hogy ez a már működő szórakoztatóipari egységekre nem vonatkozik, tehát hogy akiket majd ezután kívánnak engedélyeztetni. Tehát itt kimondják, hogy melyik szakasz nem vonatkozik erre. Viszont az a szakasz, ami nem vonatkozna a régiekre, az tartalmazza azt is, hogy éves felülvizsgálat lehetséges, lakossági bejelentésre felülvizsgálhatja, illetve jegyző visszavonhatja, módosíthatja az engedélyeket. Akkor ezek alapján a már működőkre, ha jól értem, akkor nem vonatkozna az éves felülvizsgálat és a bejelentésre felülvizsgálat lehetősége, vagy rájuk is vonatkozna, csak esetleg akkor majd az egész törvény szellemiségében ezt így lehet kikövetkeztetni. Ezt csak kodifikációs jelleggel jegyezném meg, hogy így, ebben a formában ez félreérthető, hiszen abban a szakaszban van akár az éves felülvizsgálat, amiről úgy nyilatkozik, hogy a korábban megkapott engedélyes üzletekre nem vonatkozik, de itt közben frakcióvezető úr próbál megnyugtatni, aminek én örülök, hogy a régiekre is majd egyenlő mértékben fognak ezek a vizsgálatok vonatkozni. Csak akkor esetleg itt majd a kodifikációs dolgokat kell összetenni.

Amit még, én megmondom, jogi szempontból nehezen tudok értelmezni, az még önmagában, hogy egy üzlethelyiség környezetében, vagy mondjuk, egy ötméteres körben valamiféle felelősséggel vagy - nehéz ezt megfogalmazni - valamiféle ráhatással bírjon az üzemeltető, hogy ott mik történnek, és ezt látni is lehet, hogy sokszor arrébb tessékelik vagy elmondják az ott szórakozóknak, hogy a lakók nyugalmára ügyeljenek, ez önmagában szintén nem ördögtől való, viszont itt az 1. §-ban ezt nehezen tudom jogilag értelmezni. Értem a szándékot, ahogy elmondtam, hogy az üzlet működésével összefüggésben elkövetett jogellenes cselekményként határozza meg, hogy az üzlet területén, bejáratától ötméteres távolságon belül, működésével közvetlen összefüggésben elkövetett bűncselekmény vagy szabálysértés. Ez nekem egy nehezen megfogható kategória, főleg, mert itt az üzemeltető tudomásával való, közreműködésével megvalósulást - hozzáteszem, ha egy bűncselekmény az ő közreműködésével valósul meg, akkor társtettes is lehet a Btk. alapján vagy akár felbujtó, tehát ezt nehézkesnek érzem -, vagy az ő mulasztása teszi lehetővé. Én ezt lehet, hogy pontosabban fogalmaznám meg, lévén, hogy itt ha bűncselekményekről, szabálysértésekről van szó, nem is biztos, hogy mindig ezt meg tudják akadályozni, vagy nekem kétségeim vannak, hogy esetleg, mondjuk, egy komolyabb rendbontást hogyan tudna az üzemeltető megakadályozni, arról nem is beszélve, hogy mi az a gondosság, amit ő meg tud tenni. Tehát hogy annyi biztonsági embert odaállít, hogy ilyen ne történjen? És hol van az a határ? Illetve itt azért úgy érzem, hogy egy kicsit a büntetőjog, szabálysértési jog területére is átlógunk, hiszen, ha ott, mondjuk, egy bűncselekményt elkövetnek, akkor, ha mondjuk, a büntetőjog alapján nem is lenne társtettes az üzemeltető, akkor is itt valahogy belevonjuk őt is ebbe a tényállásba. Tehát a célt értem, csak itt ez az 1. § büntetőjogilag vagy szabálysértési jogot áttekintve nehezen érthető, és ami ennél nagyobb probléma, hogy nehezen alkalmazhatóvá teszi.

Úgyhogy mindent összefoglalva én azért látok ebben előremutató szándékot. Az egy másik kérdés, hogy sajnos a problémát ez így önmagában valóban nem fogja megoldani. Azt viszont nyomatékkal szeretném kérni, hogy azokat a részeket, tehát itt a világörökség, nem világörökség, ezt próbáljuk meg egy kicsit pontosítani vagy kiterjeszteni a nem világörökségi területekre, illetőleg lehet, hogy akkor pontosabban meg kellene fogalmazni, amit elmondtam, hogy ezek az éves felülvizsgálatok, lakossági bejelentés, illetve jegyző általi módosítás, visszavonás, most akkor csak az újakra vonatkozik, vagy esetleg egyértelműen a régebbi üzletekre, szórakozóhelyekre is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
287 323 2013.06.10. 5:08  322-327

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a késői óra ellenére egy-két fontos támogatandó, illetőleg még hiányolt pontra felhívjam a figyelmet.

Az alkotmányügyi bizottság megtárgyalta ezeket a javaslatokat, és találtunk benne támogatható részeket. Például a 3. pont pozitív irányba módosítja a végrehajtásról szóló törvényt, hiszen amikor egy követelés esetében megállapítást nyer, hogy az érvényesen nem jött létre, akkor ebben az esetben könnyebbé teszi ezeknek a végrehajtás során való érvényesítését, és egyszerűsíti ezeket az eljárásokat. Ez ebben a körben támogatható és jó javaslat.

A 4. pontban egy technikai rész kerül módosításra, ami egy fontos dologra ismételten felhívja a figyelmet. Itt az egész javaslat, törvénymódosítás, amiről beszélünk, tartalmaz egy fontos pontot, amely a fegyelmi büntetéseket a végrehajtói kamara helyett az állam részére történő, tehát a bírósági számlákra való befizetését rendeli el, ami a végrehajtói kamarát nem teszi érdekeltté abban, hogy minél több fegyelmi büntetés szülessen. Ez persze nyilván nem arról szól, hogy ne kellene a végrehajtókat ellenőrizni vagy hathatósabb ellenőrzés alá vonni, de nem jó az, ha egy kamara anyagilag és közvetlenül is túlságosan érdekelt. De ez nemcsak a kamarákra igaz, hanem a büntető szemlélet a rendőrségi bírságolásokra is igaz, nem jó az, ha a befolyt bírságok a rendőrség közvetlen bevételét képezik, ahogy az utóbbi időben ez tudtommal meg is változott, tehát ott is állami bevételként szerepelnek ezek a bevételek. Ez is egy jó irányba tett lépés, de még kevés.

A 4. javaslatot végigviszi a törvényjavaslat, és még egy helyen, ahol benne maradt a javaslatban, ott a 250. § (5) bekezdéséből is kiveszi, tehát a fegyelmi büntetések esetén kiszabott pénzbírságok befolyási helyét, illetve hogy az kit illet meg. Viszont ha megnézzük a 250. § (5) bekezdését, ott találhatunk még olyan bevételi forrásokat a végrehajtói kamara számára, ami régóta nagyon sok kérdést vet fel. Ilyen például az általános költségátalány, ami tulajdonképpen arra utal, hogy egy bizonyos összeg abból, amit végrehajtanak az adósokon, közvetlenül a végrehajtói kamara részére megy, és ezek nagyon komoly összegeket tesznek ki. Ezt szervezeti fejlesztésre kell költenie a kamarának. Azt, hogy erre költik-e, nem én vagyok hivatott megállapítani, viszont az biztos, hogy ebben a formában nem fenntartható a rendszer. Én úgy tudom, de javítsanak ki, hogy a költségátalány annak idején átmeneti szabályként került bevezetésre, és utána valahogy, érdekes módon benne maradt a törvényben, és ez hatalmas bevételt generált a végrehajtói kamarának azoknak az embereknek a kárára, akik a leginkább rászorultak, akik ezeknek az eljárásoknak az adósai és a végrehajtások elszenvedői.

Ezt a rendszert mindenképpen felül kellene vizsgálni, a végrehajtások rendszerét. Úgy a bírósági végrehajtókat, mint a bírósági végrehajtói kamarát felül kellene vizsgálni, és fel kellene tenni a kérdést, hogy ez a kamara miért kaphat nagyobb bevételeket, mint a többi kamara, amelyek alapvetően a tagdíjakból élnek. Hogy egy egyszerű példát mondjak: ez ugyanolyan, mintha az ügyvédi kamara az után kapna pénzt, hogy az ügyfél az ügyvédnek mekkora tiszteletdíjat fizet, és annak egy részét be kellene fizetni az ügyvédi kamarába. Nyilván érezzük, hogy ez abszurd, annak ellenére, hogy abban az esetben egy önálló megállapodásról van szó az ügyvéd és az ügyfél között. A bírósági végrehajtások esetében viszont jön a végrehajtó, ezeket az összegeket behajtja, és egy részét el fogja utalni a kamarának. Reméljük, hogy nagyon gyorsan rendeződik ez a helyzet, és ezt a kormányzat is végigviszi.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
287 341-343 2013.06.10. 5:05  338-347

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagy figyelemmel hallgattam Cser-Palkovics elnök úr szavait, egyébként az alkotmányügyi bizottságnak a tagjaként ezt a vitát már ott részben lefolytattuk; elmondta, hogy ennek a törvényjavaslatnak mi volt a sora, és hogyan került újra az Országgyűlés elé. Egyet tudunk érteni azzal az aggállyal, amit Péterfalvi Attila mondott el, illetőleg ami miatt Áder János köztársasági elnök úr visszaküldte ezt a javaslatot. Viszont az a mód, ami alapján kezelni próbáljuk a helyzetet, sajnos nem kielégítő, bár bizonyos esetekben vagy bizonyos körökben... (A Jobbik padsorai mögött ülő független képviselők hangosan beszélgetnek.) Elnök úr, kérem, itt a mögöttem vitatkozó képviselőkre szóljon rá, mert nem lehet koncentrálni!

ELNÖK: Képviselő úr, egy pillanat türelmét kérem! Megkérem képviselőtársaimat, lehetőleg ezt a vitát ne itt és ne így folytassák le!

Staudt Gábor képviselő úré a szó. Kérem az időkeretet figyelembe venni! Folytassa, képviselő úr!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tehát bizonyos aggályokat orvosol ez a javaslat, viszont ez alapján tulajdonképpen az egész módosítás, tehát az információs önrendelkezésről szóló törvény módosítását vissza lehetett volna vonni, hiszen próbálják önök korrigálni azt, amit Áder János, illetve Péterfalvi Attila megfogalmazott, de sajnos ezt nem sikerült tökéletesen kivitelezni.

Az 1. ponttal maximálisan egyetértek, egyfajta jogbizonytalanságot eredményez, ha kimondjuk azt, hogy az infotörvény hatálya nem terjed ki a külön törvényekben szabályozott tájékozódási, iratmegismerési, betekintési jogokra, hiszen akkor működhet megfelelően egy ilyen törvény, ha átfogó és minél kevesebb kivételt engedélyez. (Zaj. - Az elnök csenget.) Tehát ezzel egyet tudunk érteni.

A másik esetben a 3. javaslatnál viszont bár egy fokkal jobb az, ami beterjesztésre került, hiszen itt módosításra kerül az a passzus, ami tulajdonképpen úgy próbálja kikerülni a közérdekű adatokhoz való hozzáférést, hogy azt nem engedélyezte volna abban az esetben, ha valamiféle felettes szerv ellenőrzési jogosítványaival felérő vagy annak tekintett adatkérés történik. De az, hogy ezt átfogó, számlaszintű tételes ellenőrzésre szűkíti, még ha elméletileg érthető is lenne, teljesen fölöslegessé teszi, hogy így benne maradjon, hiszen miért ne kérhetne ki valaki tételesen egy adatot mint közérdekű adatot. Attól ő még nem egy átfogó ellenőrzést végez természetesen annál a cégnél vagy annál az állami szervnél, hanem célirányosan kikér egy adatot vagy akár egy számlát, miért ne tehetné meg, adott esetben ennek közérdekű relevanciája lehet. Ezt ilyen formában benne hagyni nem jó megoldás, és annál is érthetetlenebb a 3. javaslatban megfogalmazott javaslat, hogy az adatigénylő elutasítása esetén az 52. §-ra utal, ami szerint hatósági bejelentést, tehát vizsgálatot kezdeményezhet az információs hatóságnál. Na most, ebben az esetben kimarad vagy nehezen értelmezhető, hogy a bírósági eljárás milyen formában kezdeményezhető. Jól tudjuk, hogy az infotörvény alapján alapvetően bíróság elé lehet vinni azokat az ügyeket, amikor valaki egy közérdekű adatot nem kapott meg, illetve a hatóság eljárását is kezdeményezheti, de ez a kettő párhuzamosan is futhat, tehát nem zárja ki egymást a két eljárás. Ebben az esetben viszont úgy tűnik, hogy ha valakit azzal utasítanak vissza, hogy mondjuk, ő számlaszintű, átfogó ellenőrzésre vonatkozó adatokat kért - hivatkozni természetesen mindig bármire lehet -, akkor úgy tűnhet ebből a módosításból, mintha a bírósági jogorvoslat lehetősége nem nyílna meg, csak a hatósághoz fordulhatna, tehát Péterfalvi Attila hatóságához, akik természetesen lefolytathatják ezt a vizsgálatot, de egy jelentős garancia azért mindenképpen kihullik a közérdekű adatot igénylő kezéből. Vagy ha nem, akkor a megfogalmazás nagyon helytelen, tehát egyik esetben sem jó, vagy pontatlanul fogalmaznak, vagy nagyon is pontosan, akkor viszont nagyon komoly alapjogok sérülnek.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
287 349 2013.06.10. 7:00  348-352

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Bár egy módosító javaslat érkezett, amelyet Balczó Zoltán és Bana Tibor képviselőtársammal jegyzünk, de mégis úgy gondolom, hogy ez kellően fontos ahhoz, hogy szót ejtsünk róla itt, a tisztelt Ház előtt is, lévén, hogy rámutat arra, hogy a törvényjavaslat miért egy kicsit álságos - azt kell mondjam -, illetőleg ami a politikai nyilatkozatot illeti, és mi az, amiben csak a politikai szlogenek szintjén marad meg sajnálatosan.

A mi módosító javaslatunk itt a lisszaboni szerződéssel kapcsolatos ír aggályokról szóló jogszabály kihirdetéséhez és az erre vonatkozó politikai nyilatkozathoz, hogy kerüljön bele ebbe a nyilatkozattervezetbe, hogy az Országgyűlés a jegyzőkönyv kihirdetését jó alkalomnak tekinti arra is, hogy felhívja a figyelmet a tagállami egyenlőséget sértő helyzetre, amit a termőföldtulajdon kérdésében Magyarország uniós csatlakozási szerződése teremtett, egyben felkéri a kormányt, hogy kezdeményezze annak módosítását.

Ez az a valódi előrelépés, amit el lehetne érni azáltal, hogy önök hivatkoznak arra, hogy az íreknek sikerült az, ami csak kevés országnak, hogy a lisszaboni szerződés alól bizonyos témakörökben ők mentesüljenek. Hozzáteszem, hogy a politikai nyilatkozattervezetben a Fidesz-KDNP-kormányzat úgy kívánja feltüntetni, hogy az Magyarország számára is egyfajta előny, hogy az írek kiálltak a saját alkotmányukért, és ez számunkra is következményekkel bírhat.

Elmondtuk az általános vitában, hogy ez nincsen így. Az, hogy az írek a lisszaboni szerződés bizonyos passzusai alól felmentést kaptak, az nem jelenti azt, hogy ez Magyarország esetén is meglenne, hogyha mi nem éltünk ezzel. Emlékeztetnék, hogy például az alapjogi charta alól Lengyelország és az Egyesült Királyság felmentést kapott, illetőleg az utolsó pillanatban gyanús körülmények között a csehek is kizsarolták magukat az alapjogi charta alól. Ennek egyébként számos más következményei is voltak. Itt a Beneš-dekrétumok megvédése volt - emlékeztetnék arra - az a cél, amit maguk elé tűztek, és amit sikerült elérni azáltal, hogy ők is utólag az alapjogi charta alól ki tudták - máshogy nem tudom megfogalmazni - zsarolni magukat. Persze, kellett ehhez egy hazaáruló miniszterelnök, Bajnai Gordon, aki ehhez 2009-ben hozzájárult mint Magyarország kormányfője, és hozzájárulását adta ahhoz a döntéshez, hogy a csehek utólag bejelentett kifogásaik alapján kikerüljenek a charta alól.

Viszont azáltal, hogy ezekre az esetekre rávilágítunk, és akár a csatlakozási szerződésünk módosítása kapcsán elérjük azt a helyzetet, hogy legalább érjünk annyit, mint az eredeti 15-ök, és a termőföld viszonylatában is ugyanazokat a szabályokat alkalmazhassuk, tehát a termőföldet ne tekintsék a mi esetünkben sem tőkének, és itt a tőke szabad áramlása köréből kivonásra kerüljön, ahogy az a 15, már bent lévő tagország esetében megteremtődött, ezt bele kellene fogalmazni egy ilyen politikai nyilatkozattervezetbe, és ezután következhetne az, hogy a kormányzat valóban kezdeményezi akár a csatlakozási szerződésünknek is a módosítását. Erre lehetőség van, ezt a folyamatot csak jogilag meg kell indítani. Ahogy elmondtam, ezt tökéletesen meg tudták tenni a kirekesztő és egyértelmű faji megkülönböztetést alkalmazó Beneš-dekrétumok esetében vagy a Beneš-dekrétumok megóvása érdekében, akkor nekünk a magyar termőföld védelme egy sokkal nemesebb, sokkal szentebb és sokkal legitimebb cél, amit ugyanígy el kellene érni.

Hogyha ezt a módosító javaslatot nem fogadja el az Országgyűlés, akkor valóban csak a politikai szlogenek szintjén marad az, amit politikai nyilatkozattervezetként szeretnének beterjeszteni. Mert ahogy elmondtam, azok a részek, amelyek csak az íreket érintik, azok nem vonatkoznak Magyarországra és a magyar alaptörvényre sem. Nagyon örülünk neki, hogy az írek megvédték az alkotmányukat és abban a családjogi rendelkezéseket, de semmiféle hatása nincs Magyarországra, a többi rész, ami meg a többi országra is vonatkozik, azok meg általában olyan deklaratív kijelentések, amelyek egyébként is következtek a különböző európai uniós alapszerződésekből. Tehát itt akár a katonai függetlenségre is lehet gondolni, ami Magyarország esetében azért nem állhat fenn, hiszen NATO-tagországként, mivel mi benne vagyunk ebben a szövetségi rendszerben, ugyanúgy, hogyha egy NATO-tagországot támadás ér, akkor beavatkozási kötelezettségünk van az 5. cikkely alapján.

Tehát ránk az ír esetben meglévő katonai függetlenség ezért nem vonatkozik, és a többi megállapításuk is sajnos, amelyeket az ír kifogás tartalmaz, és nemcsak Írországra, hanem a többi tagországra is vonatkozik, ezek sem olyanok, amelyekkel tulajdonképpen Magyarország előrébb lenne. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Egy percet lehet kérni, elnök úr? És akkor be is tudom fejezni. Köszönöm szépen.

Tehát summa summarum, azt szeretnénk, hogyha a kormányzat valóban lépne és valóban mintát venne az írekről, és valódi kérdésekben haladna előre, nem pedig jó alkalmat látna abban, hogy az egyébként más nemzetek által nagyon helyesen nemzeti minimumként kivívott aggályokat, amikor be kell iktatni megfelelő törvényekbe, akkor mellé teszi a kormányzati propagandát, de sajnos a konkrét jogszabályok kapcsán nem teszi meg azokat a lépéseket, amiket meg kellene tenni az Európai Unió felé és a magyar önrendelkezés megvédése érdekében. Mi arra biztatjuk önöket, hogy tegyék meg, és ehhez a támogatást tőlünk biztos, hogy megkapják.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
288 75 2013.06.11. 10:27  74-77

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy csak nagyon röviden hozzászóljak a 3. és a 4. ajánlási ponthoz, lévén, hogy fontos pontokat tartalmaz. Nem szeretném megismételni, ami az általános vitában elhangzott, de az egy fontos kitétel, hogy az országgyűlési képviselők és egyéb közjogi megbízatást betöltő személyek vonatkozásában megadjuk-e azt a lehetőséget, hogy kisajátítási indokként mint közérdekű cél kerüljön ez megjelölésre. A sajtóban is egyébként ez nagy vitát váltott ki, és bár nem tűnhet ez elsőre akár ördögtől valónak, viszont az átlagviszonyokat ismerve és a választópolgárok felé kommunikálva úgy tűnhet, mintha a közjogi méltóságok és az országgyűlési képviselők felé valamiféle privilégium-rendszer kerülne meghatározásra.

Nagyon jól tudjuk, hogy a következő országgyűlési ciklustól változik az a rendszer, amelyben akár az országgyűlési képviselőket elhelyezik. Bizonyos esetben lehet, hogy még olcsóbb is lesz, hogy az állam bérel közvetlenül vagy vásárol ingatlanokat. Ezzel is lehet érvelni, viszont jó lenne ezt abban a formában megtenni, hogy ezt ne kisajátítással kelljen véghezvinni, mert bizony-bizony rossz emlékeket idézhet a magyar társadalomban, és sajnos nem a demokratikus időszakra volt jellemző, hogy például közjogi méltóságok vagy országgyűlési képviselők elhelyezésére ingatlanokat lehetett abban az időben térítés nélkül elvenni. Most meg ez alapján, igaz, hogy megfelelő kártalanítással, de tulajdonképpen a magánjogi autonómia, tulajdonhoz való jog csorbításával lehetne megszerezni.

(12.40)

Ez semmiképpen nem jó, és a legvégső eszközként kellene használni. Úgy gondolom, hogy ebben az esetben ez a legvégső eszköz semmiképpen nem áll fenn, hiszen más megoldást is lehetne találni, és biztos vagyok benne, hogy Budapesten van elég ingatlan, amit akár adásvétel útján, a tulajdonosokkal való megegyezés útján vagy esetleg önkormányzati, állami ingatlanok átalakításával meg lehetne tenni.

Ráadásul a kisajátítás nem is mindig a leggyorsabb és a leghatékonyabb folyamat, tehát abban sem vagyok biztos, hogy ez 2014-ig, sőt azt kell mondanom, majdnem egészen biztos vagyok benne, hogy 2014-ig ez nem tud egy olyan stádiumba eljutni, ami alapján oda valóban közjogi méltóságokat vagy országgyűlési képviselőket lehessen elhelyezni. Ha viszont így van, és az átfutási ideje is hosszabb, akkor meg végképp nem sok értelme van annak, hogy egyfajta újabb privilégiumnak tűnő megoldásokat emeljünk be a kisajátítási törvénybe, ami, ahogy elmondtam, egyébként is egy nagyon érzékeny területe a tulajdonjogi viszonyoknak, és csak nagyon szigorúan, nagyon szűk körben engedélyezett, és ez alapjogi garanciákat is érint.

A másik, amihez hozzá szeretnék szólni, a 4. ajánlási ponttal kapcsolatban merül fel, és ez az előzetes eljárásnak a kérdése. Elolvasva az indokolást is a törvényben, még mindig nem teljesen egyértelmű, illetve azt talán lehet érteni, hogy önök mire próbáltak gondolni az előzetes eljárásnál, amikor lehetőség van a kisajátítás jogalapjának és összegének az előzetes megállapítására, egy tájékoztató adatként előremutathat, és bizonyos esetekben gyorsíthatja is az eljárásokat vagy a megegyezést, vagy akár elkerülhetővé teszi a kisajátítási pereket, viszont nem vagyok benne biztos, hogy az a megfogalmazás, amivel a 40/A. §-ban élnek, pontosan illik arra, amit önök véghez akartak vinni. Ugyanis itt arról van szó, hogy a kisajátítást kérő egy, a tulajdonában álló ingatlan esetében - amely vonatkozásában valakinek tulajdonjogi igénye van -, már előre felkészülve arra az eshetőségre, ha ennek a harmadik személynek az igénye a bíróság előtt is igazolást nyer, akkor kisajátíthassa azt az ingatlant, ami eddig papíron a saját tulajdona volt, de majd a jövőben elkerül tőle, vagy az igényérvényesítő tulajdonába kerül, és erre már egy meghatározott összeg és jogcím előzetesen rendelkezésre álljon, vagy bíróságilag meghatározásra kerüljön. Én ezt olyan esetekben tudnám elképzelni jogilag, amikor például valaki egy önkormányzati vagy állami ingatlant elbirtokol.

Papíron, tudjuk, alapvetően főleg az ingatlan-nyilvántartások közhiteles nyilvántartások, tehát a bejegyzést kell valósnak tekinteni, de természetesen lehet számos olyan példa, akár a házassági vagyonközösség, vagy akár az elbirtoklás, ami eredeti szerzésmódnak minősül, elválhat az ingatlan-nyilvántartási tulajdontól, viszont ezt egyfajta perrel, akár egy elbirtoklási perrel kell végigvinni. Hiszen alapvetően a közhiteles ingatlan-nyilvántartás - mint konstitutív nyilvántartás és konstitutív bejegyzéseket tartalmazó nyilvántartás - tekintendő első körben a közhitelesnek. Tehát ha az önkormányzatnak - a példánál maradva - van egy tulajdona bejegyezve az ingatlan-nyilvántartásba, és valaki azt megfelelő időn át gondozta, és az önkormányzat nem foglalkozott ezzel a területtel, akkor ő indíthat egy elbirtoklási pert a bíróság előtt, és ez egy folyamatban lévő per esetén az önkormányzatnak adna egy lehetőséget, hogy a papíron az ő tulajdonában álló ingatlan esetében, ami az igényérvényesítéstől függően lehet, hogy az önkormányzat tulajdonában marad, tehát nem feltétlenül kell abból kikerülnie, de már előzetesen meg tudja lebegtetni Damoklész kardját, hogy majd ezt az ingatlant esetleg visszaveszi, és kártalanítás fejében kisajátíthatja.

Bár ennek az egésznek csak elméleti értelme van véleményem szerint, hiszen ha fontos az a terület az államnak vagy az önkormányzatnak, akkor korábban miért nem foglalkozott vele, kérdem én, és miért engedte, hogy valaki másnak egyéb tulajdonjogi igénye felmerüljön rá, és miért nem tette korábban egyértelművé azt a helyzetet, hogy az az ingatlan az ő tulajdonában van. De rendben van, ezt is meg lehet érteni, lehetnek olyan helyzetek, amelyekre ezt alkalmazni kell, de mégis furcsa látni, és nem tudom, hogy pont erre gondoltak-e önök, amikor beterjesztették, lehet, hogy erre majd az előterjesztők válaszolnak, illetve van még egy kiegészítő szabályozás, hogy az építési munkánkat vagy engedélyezéseket már meg lehet kezdeni, ez is persze egy fontos kitétel lehet.

Ha a folyosói pletykáknak hinni lehet, akkor pont a Kossuth tér átépítése kapcsán vannak ilyen problémák, bár ha jól tudom, itt arról van szó, hogy vannak olyan tulajdonostársak, akiknek az állam vitatja a tulajdonjogát, és ezért tulajdoni vita van. Nem tudom, hogy ebben az esetben mennyiben alkalmazható ez a jogszabály, hiszen itt, ahogy elmondtam, egy alap kiinduló tulajdonról kell beszélni, tehát azoknak a társtulajdonosoknak vagy résztulajdonosoknak, vagy tulajdonostársaknak kell vitatniuk az államnak a tulajdonjogát, tehát papíron az államnak mindenképpen házon belül kell lennie, ha viszont házon belül van, akkor elméletileg az egyéb engedélyek kiadásának sem lehet akadálya. Tehát ezt szerintem tisztázni kellene, és valóban egy választ várnék, hogy jól látom-e ezt, amit itt elmondtam, és mi az, amit esetleg még módosítanom kellene, ha önök ezt a célt el szeretnék érni, amit persze megfelelő garanciákkal körbe kell bástyázni.

Tehát összefoglalva, és nem visszaélve a türelmükkel, úgy gondolom, hogy bizonyos esetekben az államnak, az önkormányzatoknak lehetőséget kell adni arra, hogy rendezett tulajdonviszonyokat teremtsenek, és lehetnek olyan közérdekű célok, amelyek alapján akár be is lehet avatkozni. De például az 5. §-nál, az országgyűlési képviselők és a közjogi méltóságok esetében én ezt nem tartom annyira fajsúlyosnak, ami a tulajdonjog mint alkotmányos alapjog garanciáit át tudná törni, és a közérdeknek a fennállását nem tartom oly mértékűnek, hozzátéve azt, hogy a közvélemény béketűrését se kellene eddig feszíteni. Ezért úgy gondolom, hogy ezt át lehetne gondolni, és esetleg még kapcsolódó módosítókkal lehetne finomítani.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
288 83 2013.06.11. 7:57  82-87

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Előrebocsátva, hogy az általános vitában már sok mindent elmondtunk a törvényjavaslatról, és akkor szó volt arról, hogy a minisztériumban lesz egy egyeztetés, ami esetleg közelebb viheti a szakmát, illetve a kutyás egyesületeket, szervezeteket a megoldáshoz, illetve abba az irányba hat, ez sajnos az árvíz miatt elmaradt, és ma délután kerül sor rá. Tulajdonképpen, és ezt csak a tévénézők és a törvénymódosítást nyomon követők miatt mondom, hiszen elhangzott az általános vitában, hogy lesz egy ilyen egyeztetés, viszont néhány módosító javaslat erejéig, mivel azok sajnos nem kapták meg a bizottsági szavazásokon a támogatást, sok esetben az egyharmadot sem, ezért érvelnem kell. Itt nem másról van szó, és most erre szeretném kihegyezni a mondandómat, az újabb privilégiumok, illetve a moratórium meghosszabbításával kapcsolatosan.

Én két módosító javaslatot terjesztettem elő, ami itt négy pontként szerepel, de tulajdonképpen két verzióval próbálja jobbá tenni ezt a javaslatot, illetőleg egy kapcsolódó módosító javaslatot is benyújtottam egy hiba kiküszöbölésére. Arról van szó, hogy még abban az esetben is, ha azt a moratóriumot, ami jelen pillanatban június 1-jével lejárt és a törvényjavaslat kapcsán szeptember 30-ig bizonyos esetekben jogellenes magatartásokat mentesítene, olyanokat, mint a tenyésztő szervezet elismerése nélküli törzskönyvezés vagy akár az egyéb engedélyköteles tevékenységek engedély nélkül végzése, de idesorolhatnánk a tenyészállatnak, állati eredetű szaporítóanyagnak az ország területére szakmai hozzájárulás nélküli behozatalát vagy kivitelét, nos, ezt a moratóriumot, ami már önmagában is aggályos, hogy a törvények alól ilyen formában felmentést lehet adni, ezt meghosszabbítanák szeptember 30-ig arra hivatkozással, hogy addig talán elérhető az az áhított cél, hogy a kutyás szervezetek meg tudnak állapodni, és a minisztérium is rá tud bólintani erre. Sajnos, egyébként ezzel kapcsolatban már szkeptikusak kell hogy legyünk, hiszen ezt ez év június 1-jéig kellett volna megtenni, és ha nem volt elég ez az időszak, ami tavaly nyár óta erre adott volt, akkor nem tudom, mi vihetne előbb a megállapodáshoz, illetve nem találunk arra kiutat, hogy ha ez a megállapodás nem jön létre, akkor mi lesz a következő lépés, hogy lehet beavatkozni ebbe az egész helyzetbe, ami sajnos valóban egy kutyakomédiára kezd hasonlítani.

(13.00)

Most nem mennék bele annak taglalásába, hogy ki a felelős és milyen mértékben, ahogy véleményem szerint a kutyatartók vagy akik egy törzskönyvezést szeretnének elintézni, azok sem azzal foglalkoznak leginkább, és nehezen láthatják át, hogy melyik szervezet az, amelyik hibázott, ki volt az, aki az együttműködési megállapodásokat esetleg felrúgta. Erre a mai egyeztetés is talán jó helyszín lehet, ahol az érintettek vesznek részt a minisztériumban, és mi is próbáljuk kontrollként az ellenzékből nyomon követni ezeket a folyamatokat, hogy a törvényességnek megfeleljenek. Viszont arra a helyzetre mindenképpen fel kell készülni, hogy ha nincs megállapodás, akkor mi lesz, és esetleg az állam milyen módon tud hatékonyan beavatkozni.

Viszont még így is, tehát az egyik módosító javaslatom arra irányult, hogy vége a moratóriumnak, és mindenféle további moratóriumot vegyünk ki a törvényjavaslatból, illetőleg ne lépjenek hatályba azok a részek, amelyek az általam előbb is felsoroltak vonatkozásában a törvénysértésekhez, újabb határidőt adva, szeptember 30-ig hozzájárulnak. Ahogy mondtam, ezt nem támogatta a bizottság, de ha el lehet fogadni azt, hogy itt majd szeptember 30-ig megegyezés fog születni, ami vélhetően megszületik - de ahogy mondtam, ebben nem vagyok száz százalékig biztos; egyébként bizonyos szempontokból az Alkotmánybíróság előtt is jártak itt az ügyek, vagy az Alkotmánybíróság is foglalkozott a témával -, de ha ezt félre is tesszük, megmarad egy olyan pont, amely október 1-jétől is benne maradna a törvényben, tehát október 1-jétől is felmentést lehetne adni, illetve törvényileg a felmentés megmaradna. Ez nem más, mint a legutolsó pont, amit említettem, a tenyészállatnak, állati eredetű szaporítóanyagnak az ország területére szakmai hozzájárulás nélküli behozatala vagy kivitele. Tehát ez az a pont, ami nemcsak szeptember 30-ig, hanem azután is büntetlenséget eredményezne, amit megmondom őszintén, nem igazán értek. Hiszen ha vannak szabályok, vannak akármilyen körben itt tenyészállatok és szaporítóanyagok, és vannak szabályok, amelyek meggátolják a szakmai hozzájárulás nélküli behozatalt, kivitelt, akkor miért tartunk fenn egy olyan passzust, ami ez alól felmentést ad, és egyfajta lex imperfectaként nem teszi büntethetővé a ki- és behozatalát. A törvényjavaslatban semmi olyan hatályon kívül helyező rész nem szerepel, hogy ez a ki- és behozatalra vonatkozó engedékeny, jogszabálysértést engedő szakasz meddig maradna hatályban; október 1-jén lépne hatályba, és határozatlan ideig így lenne.

Nagyon bízom benne, hogy akár a minisztériumi egyeztetésen erre szakmai választ tudunk kapni. Jelen pillanatban nem látom jogászként azt - ráadásul határozatlan időre egy jogszabálysértéshez hozzájárulásunkat lehetne adni -, hogy mi lehet ennek a szakmai indoka, annál is inkább, ahogy elmondtam, hiszen itt olyan, egyébként nemzeti kincseinkről vagy nemzeti állatfajtánkról is lehet szó, ami károsíthatja akár a magyar nemzetnek ilyen formában is az örökségét, és nem hiszem, hogy bárkinek is érdeke, ha a ki- és behozatal korlátok nélkül zajlik.

Úgyhogy mindent összefoglalva, nagyon szeretném, ha a tisztelt Ház támogatná a módosító javaslatokat és a kapcsolódó módosító javaslatokat, amelyeket benyújtottunk. Még nyilván Magyar Zoltán képviselőtársam hozzá fog szólni ahhoz a ponthoz, ami a prémes állatok esetében kiegészítést tartalmaz, én alapvetően itt a kutyás témákhoz szóltam hozzá. Természetesen az a másik pont is aggályos lehet, de ennek taglalását meghagyom Magyar Zoltán képviselőtársamnak, és megköszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
288 99 2013.06.11. 9:22  98-114

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem rövid és lényegretörő lenni. Egy-két, talán új szempontrendszert szeretnék behozni a vitába, mert úgy látom, hogy amik elhangzottak, néhol elbeszélnek egymás mellett. Úgy érzem, hogy a lényeg egy kicsit máshol van.

Kikértem én is azon szakemberek véleményét, akik a szakmában dolgoznak. Egyébként ehhez is hozzá kell tenni, hogy vannak nagyon becsületes temetkezési vállalkozók, sírköves vállalkozók, akiket az utóbbi időben adott esetben megpróbáltak kiszorítani a piacról, vagy akár feketemunka miatt vagy egyéb rendelkezések miatt kerültek partvonalra; adott esetben olyan családokról is szó lett, akik generációkon keresztül foglalkoznak ezekkel a vállalkozásokkal. Ez az egyik fele.

A másik fele pedig az, hogy nyilván itt is vannak vagy feketemunkából élő, vagy olyan emberek, akik kihasználják azt, hogy tragédia történik egy családban, és a nyomor vámszedői lesznek. Tehát általánosítani semmiképpen nem lehet. Én viszont egy kicsit inkább, és lehet, hogy nagyvárosi felfogásból kiindulva, hiszen vidéki képviselőtársaim lehet, hogy mást tapasztalnak, én viszont úgy látom, hogy sok esetben tény, hogy a temetkezés költsége irreális. És nem is a temetkezési vállalkozók miatt irreális, persze vannak olyan esetkörök, amikor ez szóba jöhet, de amilyen díjakat a temetők adott esetben elkérnek, és amiket gyakran kötelezően beépítettnek és kötelezően igénybe veendő szolgáltatásként megjelölnek, felháborító, és akinek haláleset történt a családjában, márpedig sajnos ez előbb-utóbb mindenhol megesik, az azt láthatja, hogy olyan összegeket kérnek el, amiért - ahogy szokták mondani - felmegy az emberben a pumpa, és valóban úgy érzi, hogy a gyászt, a családi gyászt nemcsak a temetkezési vállalkozók, de sokszor a temetők is arra használják fel, hogy minél több pénzt be tudjanak kasszírozni.

(13.50)

Ez annak ellenére van így, hogy a legtöbb esetben, például Budapesten is szabott áras a temetés, fővárosi közgyűlési rendeletben van meghatározva, hogy mely temetőkben milyen összegeket lehet kérni a sírmegváltásért és az egyéb szolgáltatásokért. Ezek fix díjakként fővárosi rendeletben kerülnek meghatározásra, és ennek az emelését is a rendelet szabályozza. Egyébként sok esetben azok, akik a temetést igénybe veszik, közvetlenül a temetőkbe mennek be és nem feltétlenül a temetkezési vállalkozókhoz, tehát a temetőket is ebbe a körbe kell érteni.

Az biztos, hogy a jelenlegi rendszer abban a formában nem fenntartható, hogy kevés választási lehetőséget biztosít annak, aki megfelelő módon szeretné eltemettetni az elhunyt rokonát. A köztemetés egy végső kényszermegoldás, és azt még az sem fogja választani, akinek kevesebb anyagi jövedelme van, hiszen ez azt az esetkört taglalja, amikor valaki vagy nem tudja, vagy nem akarja a rokonát eltemettetni, és ebben az esetben ez a költség majd megjelenik hagyatéki teherként. Egyrészt tehát nincs ingyen, másrészről a megfelelő mechanizmusokon keresztül megpróbálja az önkormányzat behajtani. S valóban, ha valaki hagyja, hogy az önkormányzat köztemettetéssel temesse el a rokonát, akkor az egyfajta stigmaként fog rajta maradni. Ez az esetkör tehát tulajdonképpen csak arra vonatkozik, hogy mindenki megkapja a végtisztességet, az is, akinek nincsenek rokonai, vagy ha vannak, egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy ő hogyan kerül eltemetésre. Ezt a verziót tehát kivenném.

A másik verzió, amit elmondtam, hogy nagyon komoly összegekért és a másik oldalon nagyon kevés szolgáltatást nyújtva megtörténik az urnás vagy a koporsós temetés. A kettő között valóban lehet egy olyan rés, aminek a feltöltése nem ördögtől való. Azt viszont el kell mondani, hogy az a jogszabály, amit beterjesztettek, a szakma szerint néhány hibában is szenved, hiszen azért felveti - függetlenül attól, hogy én azért az irányt nem tartom ördögtől valónak - a feketemunka terjedésének a lehetőségét, azt, hogy milyen módon lehet a szabályokat kijátszani, kik fogják ezeket a tevékenységeket végezni. Aztán biztos lesznek munkabalesetek is, amelyek bizony még a legjobb szándék ellenére is torkollhatnak kegyeletsértésbe, és nyilván lesznek olyan botrányosabb esetek is, amiket később majd fel lehet használni az intézmény vagy akár a kormányzat kritikájára is. Ezek viszont nem kellene, hogy arra az eredményre vezessenek, hogy ezzel az iránnyal egyáltalán fel kellene hagyni. Az első körben mindenképpen a temetés olcsóbbá tételét kellene megkezdeni valamiféle drasztikusabb árlenyomással, az önkormányzatok, a temetői díjak kordában tartásával, hiszen ha a sírhelymegváltási díjakat lejjebb vinnék vagy nem elképesztő árakat kérnének a különböző kísérő szolgáltatásokért, például a temetés megszervezése kapcsán, amit a temető végez és nem a temetkezési vállalkozók, akkor már nagyon sok embernek megkönnyítenénk a temetkezését. De ha ezt a formát választják, akkor is, ahogy mondtam, is fel kellene készülni a feketemunkára és a munkabalesetekre, mert ezek valóban gyenge pontjai a tervezetnek.

Összefoglalva úgy gondolom - bár itt azt hallhattuk a vezérszónoki körben, hogy nagyon sokat egyeztettek, és sok körön túl van ez az anyag -, még lehet egyeztetni, és bízom benne, hogy még nagyon sok módosító javaslat érkezik, azt viszont nem tudjuk támogatni, hogy egyértelműen a temetkezési vállalkozókat tekintsük bűnbaknak. A kórházakhoz képesti kétszáz méteren belüli elhelyezkedés is idetartozhat. A szakma szerint ez egyébként 190 vállalkozást érint. S valóban igaz az, hogy nem az határozza meg, hogy ki melyik temetkezési vállalkozót fogja igénybe venni, hogy az hány méterre van a kórháztól, inkább igaz ez arra, hogy a proszektúrán esetleg mit javasolnak neki, illetőleg felajánlják-e azt, hogy egy bizonyos vállalkozó tud abban segíteni, hogy a temetés előbb megtartásra kerülhessen, és a holttestet előbb ki tudják-e adni akkor, ha az általuk ajánlott temetkezési vállalkozót veszik igénybe. Tehát itt lehetnek a nagyobb visszaélések.

Zárszóként szeretném elmondani, hogy bár az iránnyal egyet tudnék érteni, azzal, hogy vezessünk be egyfajta új rendszert a temetkezések területén, de ott kellene kezdeni, ahogy elmondtam, hogy az árakat és a temetői árakat - ami a temetkezési vállalkozóktól teljesen független - le kellene nyomni, még jobban szabályozni kellene, és a kevés esetben állami, legtöbb esetben önkormányzati vagy egyházi tulajdonban és üzemeltetésben álló temetők esetében nem a profitorientált működést - mert sok esetben erre vannak rákényszerítve ezek a cégek - kellene elvárni, hanem olyan árat kellene meghatározni, amely esetében ez a kötelező közszolgáltatás és az önkormányzatok számára kötelezően ellátandó feladat mederben tartva, megfelelő összegek mellett megvalósulhat, és ha ez megvalósult, akkor lehet esetleg abba az irányba elmenni, hogy mit lehet ingyenesen és mit lehet szociális alapon, az ismerősök, a rokonok közreműködésével ezen a rendszeren finomítani. De amíg a rendszer egészét nem világítják át, addig kérdéses a végkimenetele az egész törvényjavaslatnak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
288 117 2013.06.11. 5:49  114-131

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Örülünk azoknak a szavaknak, amelyeket államtitkár úr elmondott. Persze ilyenkor mindig némi fájdalom is megtapasztalni azt, hogy külső nyomás kellett, valóban nemtelen európai támadások vagy az európai porondon való és egyébként Magyarországot legalább annyira érintő, mint a kormányt érintő támadások kellettek ahhoz, hogy a kormány elfogadja azt, amit mi is mondtunk, hogy az ügyáthelyezések gyakorlata nem elfogadható. Bár azért sokat finomodott ez a jogintézmény a beterjesztés óta, hiszen először ezt a Legfőbb Ügyészség is megtette, hogy máshol emel vádat egy üggyel kapcsolatban, illetőleg egyes ügyek esetében is lehetőség lett volna az ügyáthelyezésre, utána ez finomodott abba az irányba, hogy már csak ügycsoportok tekintetében, a jövőben indult ügyek tekintetében lehetett volna ezzel az eszközzel élni.

Ráadásul az az egyébként önök által, Navracsics miniszter úr által is benyújtott javaslat próbálta átvágni a gordiuszi csomót, ami az európai uniós jogra alapított ügyeket, legyen az polgári vagy büntető, kivette volna ebből a körből, így próbáltak volna véleményem szerint kedvezni az EU-nak. Bár ez aztán végképp egy faramuci, felemás, fából vaskarika megoldás lett volna. Nagyon örülünk neki ezután, hogy valóban belátták, hogy ha azt a nemes célt szeretnék szolgálni, hogy az ügyeket gyorsabbá és hatékonyabbá szeretnék tenni, akkor más megoldást kell erre találni, és van is rá más megoldás, adott esetben ehhez segítséget is tudunk nyújtani szakmailag, bár szerintem önök is ki tudnak találni egyéb módszereket.

Ami viszont egy kicsit még bizonytalanná teszi ezt a bejelentést, hogy most olyan valamiről vitatkozunk, ami még nincs tételesen benyújtva. Bár örülök neki, hogy államtitkár úr korrekt módon felsorolta, hogy mi várható, de azt jobb látni a leírt törvény nyelvén, és jobb lenne egy olyan javaslatról beszélni, amit leírva láthatunk, vagy legalábbis a benyújtása megtörtént az Országgyűlés felé. Ez most sajnos nincsen így, és amennyiben a részletes vita most lezárásra kerül, akkor ez már nem kapcsolódó módosító javaslatként, hanem zárószavazás előtti módosítóként tud bejönni. Vagy akkor a részletes vita most nem kerül lezárásra, ez lehet a másik verzió, de minden esetben nagyon várjuk azt a leírt, megfogható javaslatot, amely alapján önök kivezetik a jogrendszerből, és így kivezetik az alaptörvényből is az ügyáthelyezés lehetőségét. Várjuk, hogy ez milyen módon fog megvalósulni, várjuk azt, hogy ennek a pontos jogi környezete hogyan alakul, és bízunk benne, hogy ez nem fog tartalmazni egyébként még olyan javaslatokat vagy módosításokat, ami túlterjeszkedik ezen a szándékon és ezen a célon.

De annyit el lehet mondani, hogy ha az úgy leírásra kerül, amit államtitkár úr mondott, akkor nagyon hosszú harcok és hosszú vívódások és nagyon hosszú folyamat végére tehetünk pontot, és egy olyan megnyugtató választ találhatunk az ügyre, ami tulajdonképpen a legjobb válasz, hogy az ügyáthelyezést úgy, ahogy van, kivonjuk a magyar jogrendszerből.

Hozzátéve, és itt emlékeztetném államtitkár urat, hogy nem is olyan régen a szabálysértési törvények módosításánál ez, ha jól emlékszem, bekerült a szabálysértések esetében, szintén leterheltséghez képest. A törvényszékek egy bizonyos, a területükön lévő járásbíróságot kijelölhetnek egy ügycsoport tekintetében a szabálysértési ügyek elbírálására. Ez egy hasonló ügyátirányítás vagy ügyek áthelyezése, még ha jövendőbeli ügyeknek az áthelyezése is, és nagyon örülnék neki, vagy szeretném, ha megtermékenyítőleg hatna a javaslat, hogy ha már belátták, hogy a büntetőjogi szabályok és a bűncselekmények esetében nem tartható és nem is a leghatékonyabb megoldás az ügyáthelyezésnek ez a formája, akkor ugyanezt esetleg megtennék a szabálysértések esetében is, és esetleg egy ilyen módosító javaslatot vagy most beterjesztenének, ha lehetőség van rá - adott esetben az alkotmányügyi bizottság ezt még meg tudná tenni -, vagy esetleg módosíthatnák egy külön körben a szabálysértési törvényt.

De mindenesetre felhívnám a figyelmet, hogy a szabálysértések esetében se hagyjuk ki az ügynek a rendezését. Az már csak hab a tortán, hogy most történt nemrég a szavazás a szabálysértések tekintetében, ott is elmondtuk ezt, akkor még nem hallgattak meg minket kellőképpen; reméljük, a jövőben ez máshogy lesz.

Tehát összefoglalva, örülünk neki, várjuk a javaslatokat, viszont annak kevésbé örülünk, hogy eddig kellett erre várni. Remélhetőleg még legalább egy záróvita keretében ezt még egyszer át tudjuk beszélni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
293 231 2013.06.26. 4:08  224-244

DR. STAUDT GÁBOR, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Lévén, hogy az 1 nem szavazatot jómagam adtam le, ezért a kisebbségi véleményt is én tudom megfogalmazni, bár furcsállom - engedjék meg, hogy ezzel kezdjem a mondandómat -, hogy Vas Imre képviselőtársam mondta el a többségi véleményt. Lévén, hogy ha jól emlékszem, Turi-Kovács képviselőtársam vállalta magára ezt a feladatot, de ha esetleg a vezérszónoki kört is elvállalta képviselőtársam, akkor "három az egyben" módon el tudja mondani. Erre tudtommal eddig még nem volt példa, hogy az előterjesztő mondja el a többségi véleményt.

Hozzáteszem, hogy a kisebbségi vélemény pont a kormánynak és a kormánypárti képviselőknek az ilyenfajta törvényalkotói munkájára utalt, hiszen nem veszik komolyan a saját törvényeiket, hiszen volt egyszer egy június 30-ai határidő, amit be kellene tartani, mint egy végső határidőt. Erre lehet persze azt mondani, hogy a szavazókörök meghúzásánál technikai problémák merültek föl, nehéz volt értelmezni a törvényt. Amely törvényt nehezen vagy többféleképpen lehet értelmezni, az egy rossz törvény. Tehát rossz törvényt fogadtak el vagy nem kellően pontos törvényt fogadtak el, amikor az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényt elfogadták. Ez lehet a kapkodás eredménye is. Ráadásul, ha ezt időben teszik, tehát mondjuk, a ciklus elején írják át a szabályokat, és nem a választások előtt vagy a választásokhoz közeledve, akkor ezeket a technikai problémákat könnyebb lett volna orvosolni, könnyebb lett volna kiiktatni.

Tehát a kisebbségi véleményként mondom - és ezzel az ellenzék és a Jobbik véleményét is mondhatom, hogy nem tudjuk azt elfogadni, hogy egy utolsó pillanatban meghozott jogszabály esetében arra hivatkoznak, hogy bizony-bizony, minden határidőből kicsúsznak, és ezért kell ezeket a határidőket kitolni. Akkor kérdem én, hogy ha később, ősszel eszükbe jut, hogy na, még valami, akkor a július 15-ei határidőt ugyanúgy módosíthatják, sőt akár jövőre, jövő tavaszig vagy akármeddig tudják ezeket módosítani, tehát nincs semmi olyan garancia, semmi olyan látható törvényi határidő, amelyet bár önök határoznak meg, de tartanák magukat ehhez. Tehát így, ebben a formában bár technikai módosításokat fogalmaz meg az előterjesztés, de nem tudjuk támogatni. Úgy gondolom ráadásul, hogy amikor ezek a választókerületek és szavazókörök kialakulnak, akkor egy külön problémás állapot, hogy újra az Országgyűlés segítségét kell kérni, mert ezek nem kellőképpen kerültek bele a törvénybe. Úgyhogy a kisebbségi véleménynél ezek az érvek kerültek elmondásra.

Természetesen - mert ez is elhangzott a bizottság előtt - itt nem arról van szó, hogy a '89-es minisztertanácsi rendelet felváltásának ne örülnénk, és annak ne örülnénk, hogy végre egy kommunista jogalkotás örökségét felváltja egy új rendszer vagy a választókerületeknek, szavazóköröknek egy új rendszere, de ha eddig kellett erre várni az úgynevezett rendszerváltás után több mint húsz évvel, akkor megérte volna ezt olyan minőségben megtenni, hogy legalább elérje azt a jogalkotási szintet, amit a minisztertanácsi rendelet elért az átkosban. Úgyhogy mindent összevetve, így, ebben a formában az ellenzék nem tudta támogatni a javaslatot, és nem értünk egyet legfőképpen annak az eljárásjogi beterjesztésével és a kormánypárti képviselők és a kormányzat eljárásával.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
295 210 2013.07.04. 20:30  197-238

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Végighallgattam az előttem szólókat, és már amikor Szakács képviselőtársam elmondta az alkotmányügyi bizottság véleményét, akkor elhangzott, hogy a Jobbik a támogatásáról biztosította akkor is a határozati javaslatot. Akkor még az általános vitára való alkalmasságról döntöttünk, és feltételezhetően támogatni fogjuk a határozati javaslat megszavazását is.

Bár Hargitai János képviselőtársam szavai ilyen szempontból egy kicsit fájtak, mert azt mondta, hogy ez a gondolkodás, amit az MSZP és az Európai Unió képvisel, a Jobbiknak ágyaz meg. Ez részben igaz, természetesen, de úgy gondolom, hogy inkább arról van szó, hogy számtalan kérdésben önök is rájönnek arra, hogy mi is az az Európai Unió, vagy mivé vált az az Európai Unió, amelynek tagjai vagyunk, de semmiképpen nem az, amibe annak idején, 2004-ben beléptünk. Mert miről is van szó?

Kevés szó esik arról, hogy az Európai Unió mozgásban van, változik, elvei és alapelvei is folyamatosan változnak, és bizony-bizony, amikor az alkotmányügyi bizottság ülésén a szocialista képviselőtársaink elmondták, hogy európai demokráciában olyan nincs, amit Magyarország képvisel, és bizony-bizony, az európai demokráciáknak és az európai demokráciának mint olyannak a dicsőséges elveit kezdték el sorolni, akkor én elmondtam a bizottsági ülésen is, és engedjék meg, hogy itt is kifejtsem: felejtsük el azt a fogalmat, hogy európai demokrácia! (Dr. Szanyi Tibor: Ti már elfelejtettétek, az biztos!)

A jogi karokon már az első félévben megtanítják, sőt már a gimnáziumi tananyagnak is része, Montesquieu mondta annak idején, hogy ahol a három hatalmi ág nincs szétválasztva, ott demokrácia nem létezhet. És az Európai Unióban ez nincs szétválasztva.

(20.30)

Vannak olyan szervek, olyan intézmények, amelyek akár mind a három hatalmi ágat gyakorolják. Jogdogmatikai értelemben az Európai Unióról mint demokráciáról nem beszélhetünk.

És melyek az Európai Uniónak az alapelvei? Hiszen ha arról beszélünk, hogy ki sértette meg ezeket az alapelveket, ha arról beszél az Európai Parlament, hogy Magyarország megsértette ezeket az alapelveket, akkor meg kell vizsgálni, hogy valójában vannak-e az Európai Uniónak alapelvei. Sajnos, ebben a körben szintén azt kell mondanunk, hogy nincsenek. Vannak felsorolt elvek, szépen csengő szavak és jogelvek, amiket például az alapjogi chartában lefektettek, de azt kell látnunk, hogy ezek az elvek bizony nem mindenkire vonatkoznak. És ha nem vonatkoznak mindenkire az úgymond alapelvek, akkor abban a közösségben óriási probléma van, az semmiképpen nem nevezhető demokratikusnak, és semmiképpen nem nevezhető egyenlőnek sem, és a tagok sem lesznek benne egyenlőek. Ez csak egy politikai unió, amelyben az erősebb bizony a gyengébbet maga alá fogja söpörni, az erősebb gazdaságok és a jobb érdekérvényesítő képességgel fellépő országok bizony akármit megtehetnek az Európai Unióban a gyengébbekkel szemben.

Amikor erről beszélünk, akkor nem arról van szó, hogy mi Európa-ellenesek lennénk. Ezt már nagyon sokszor elmondtuk. Mi a nemzetek, az európai nemzetek együttműködésében hiszünk, de nem hiszünk az európai egyesült államokban. A nemzetek Európája koncepcióban hiszünk, a nemzetek együttműködésében. És itt szintén vissza kell ahhoz térni, hogy Európa bizony abba az irányba halad, abba a birodalmi irányba halad, amit mi nem tudunk támogatni, és úgy tűnik egyébként, a Fidesz-KDNP sem tudja támogatni. Mert ha önök támogatnák ezt az irányt, akkor nyilván ez a határozati javaslat nem kerülne elfogadásra, és ennek nagyon örülünk, hogy a magyar kormány is eljutott odáig, hogy eddig és ne tovább. No persze, vannak olyan témák, amikben még fel lehetne szólalni, és amelyek ugyanilyen vérlázítóak és az Európai Unió működését alapjaiban kérdőjelezik meg.

A felszólalásom elején úgy kezdtem, hogy 2004-ben nem ehhez az Európai Unióhoz csatlakoztunk. Mi történt azóta? Azóta volt egy lisszaboni szerződés, amelyet megelőzött egy elbukott európai alkotmány bevezetése, jól tudjuk, hogy ezeket a vívmányokat javarészt megpróbálták átültetni, és át is ültették a lisszaboni szerződéssel az európai uniós joganyagba, mert hiszen népszavazással nem sikerült. De ez alapjaiban változtatta meg az Európai Uniót.

Már eleve az nem igaz, hogy ma az Európai Unió ugyanaz, amihez csatlakoztunk. És itt jön az a nagyon fontos pont, az európai alapjogi charta a képbe, amiről annyi szó esett, amelyet egyébként Tavares úr idézett, a 2. cikkét idézte - igen, itt fideszes képviselőtársaim az úr megjelölést eltúlzottnak tartják Tavares szempontjából, lehet, hogy igazuk is van, de mindenesetre ő idézett az alapjogi charta 2. cikkéből -, amikor Magyarországot elkezdte gyalázni, és Magyarország ellen a vádjait megfogalmazta. És akkor felmerült az, hogy ha ő az alapjogokat és az alapjogi chartát ilyen fontosnak tartja, akkor miért nem mondja el azt, hogy az alapjogi charta alól eleve két ország, Lengyelország és Nagy-Britannia felmentést kapott. És utána? Mert minthogyha ez nem lett volna elég, utána Csehország - emlékszünk rá, huzavonákkal és Václav Klaus köztársasági elnök - mindent kitalált, hogy ne kelljen aláírnia a már egyébként elfogadott lisszaboni szerződés ratifikációját. Ezek után ők is kizsarolták magukat az alapjogi charta hatálya alól. Milyen közösség az, kérdezem én, ahol három tagország, ebből egy egyébként zsarolással, kivonhatja magát az alapjogok alól? Ez olyan, minthogyha Magyarországon az alaptörvényt, mondjuk, bizonyos megyékben nem kellene betartani. Nem hiszem, hogy demokráciának nevezhetnénk Magyarországot, hogyha ez így lenne. Márpedig az Európai Unióban ez tényszerű, és jogi dokumentumokkal igazolható. Egyébként az előző európai uniós vitában ebből idéztünk is, ebből a jegyzőkönyvből, amely esetében Lengyelország és Nagy-Britannia kivonta magát az alapjogi charta alól.

Ami egyébként ennél is elképesztőbb, hogy a csehek, és ezt is újra és újra el kell mondani, miért zsarolták ki magukat az alapjogi charta alól: azért, hogy a Beneš-dekrétumokat hatályban tudják tartani; azokat a Beneš-dekrétumokat, amelyek nyíltan faji kirekesztést tartalmaznak legfőképpen a németek és a magyarság ellen, és egyébként ennek akár a kártérítési vonzatait is a csehek el szerették volna kerülni. Ők akkor megtehették. Egyébként a Beneš-dekrétumok ellen is ugyanúgy mi elvárnánk egy hatékonyabb fellépést a kormányzat részéről is, pont ezekre az alapelvekre hivatkozással.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a Felvidéken a magyarok nem használhatják az anyanyelvüket, azt az anyanyelvüket, amely egyébként az Európai Unió egyik hivatalos nyelve. Mert Magyarország tagországa az Európai Uniónak, hivatalos nyelve a magyar az Európai Uniónak. És ezért megbüntethetnek embereket. Akkor milyen klub ez az Európai Unió? Vagy hol vannak az alapjogok? És akkor a kettős állampolgárságról még nem is beszéltünk, hogy ezért szintén nemcsak hogy megbüntethetnek embereket a Felvidéken, hanem megfoszthatják őket állampolgárságuktól. Tehát egyszerűen nem lehet demokráciáról beszélni, és ezek mellett nem lehet elmenni. Valóban igaz, hogy a koppenhágai kritériumokat nem lehet ilyen formában számon kérni. Ez túlterjeszkedés, ezt ki kell mondani, lehet ezt szépíteni, de a határozati javaslatnak ebben a formában igaza van, amikor ezekről a kritériumokról szól és arról, hogy ezt nem lehetett volna így beemelni.

Egyébként hozzáteszem, mert egy nagyon fontos pontot még elfelejtettem megemlíteni, hogy a csehek esetében ki volt az a magyar kormányzat részéről, aki hozzájárult ahhoz, hogy a csehek utólagosan kizsarolhassák magukat az alapjogi charta alól, hiszen a magyar kormánynak és a magyar kormányfőnek magyar hozzájárulása kellett ehhez. Meg fognak lepődni: Bajnai Gordon volt az, aki akkor Magyarországot képviselte mint Magyarország miniszterelnöke, és ő volt az, aki a Beneš-dekrétumok hatályban maradásához hozzájárult, és utána ráadásul pont egy teljesen ellentétes magyarázatot próbált adni. Azt hiszem, ez elképesztő, és a minősített hazaárulás esetét valósítja meg.

Aki a vitát, ami erről a javaslatról az Európai Parlamentben zajlott, nyomon követte, az olyan fantasztikus megállapításokra juthatott, hogy például az Európai Unió, illetve az Európai Parlament szocialistái sem különbek Magyarország szocialistáinál, hiszen például Hannes Swoboda a Horthy-szobrok felállítása miatt aggódott. Egyrészt ehhez neki mi köze van, másrészről vajon miért pont emiatt aggódik, és ki súghatta meg neki, arról, azt hiszem, mindenkinek meglehet a véleménye, de nem hiszem, hogy az Európai Parlamentbe tartozó téma lenne. Vagy a liberális zöldek Szaniszló Ferenc kitüntetését és utána sajnálatos módon visszavont kitüntetését jelölték meg a magyarországi helyzet egyik sarokpontjának, de a legmegdöbbentőbb egyébként az volt, amikor Bokros Lajos azt válaszolta a miniszterelnöknek, hogy legeslegjobbra ő van, hogyha jól jegyeztem fel. Na most, hát ez számomra aztán végképp érthetetlen volt, mert ha Bokros Lajos van legeslegjobbra, akkor én elbizonytalanodtam, hogy akkor tulajdonképpen mi hol is állhatunk a politikai palettán. De hát ez egy teljes politikai abszurd, ami ott zajlott.

És mivel most egy összevont vitáról beszélünk, ahol a módosító javaslatokról is szót szeretnék ejteni, engedjék meg, hogy néhány mondatban elmondjam azt, hogy mi az, amiben mi még előrelépéseket várunk, és szerettük volna, hogyha ez a határozati javaslatba is belekerül. Úgy gondoljuk - amiről egyébként itt előttem már szó volt -, hogy azt kijelenteni, hogy Magyarország, illetve mi, magyarok szabad akaratunkból léptünk be az Európai Unióba, ez lehet, hogy formáljogilag igaz, de azt azért el kell mondani, hogy az a kampány, ami az európai uniós csatlakozásunkat megelőzte, sok tekintetben nem volt kiegyensúlyozott.

(20.40)

Elmondták, hogy majd Bécsben nyithatunk cukrászdát, a jólét hirtelen a magyar emberek ölébe hullik, de nagyon jól tudták a szakértők is, hogy ez nem fog megvalósulni, és ez sajnos tévút lesz. Ez egyébként be is igazolódott azóta véleményem szerint. Ezért ezt a kijelentést csiszolni kellene, és a 4. módosító javaslatban erre teszek javaslatot. Ráadásul azzal is ki kellene bővíteni, hogy bizony nem ugyanazokkal a feltételekkel csatlakoztunk, mint az egyébként benn lévő 15-ök. Ennek egyébként a káros hatásait azóta akár önök is érezhetik, amint Rogán frakcióvezető úr is elmondta, valóban másodrendű tagjai lettünk az EU-nak, és valóban nem ugyanazokat a lehetőségeket kapjuk meg, mint a csatlakozásunkkor már benn lévő államok. Ez már a csatlakozási szerződés aláírásakor és a belépésünkkor is fennállt, tehát nem igaz, hogy egyenlő feltételekkel tudtunk volna csatlakozni az Unióhoz.

Ez egyébként kihat a 6. ajánlási pontra. Ezt Volner János képviselőtársam nyújtotta be. Maximálisan egyet tudok vele érteni. Azt javasolja, hogy az Országgyűlés szólítsa fel a kormányt, a termőföld védelme érdekében kezdeményezze az uniós csatlakozási szerződésünk felülvizsgálatát, hogy ugyanazt a lehetőséget megkapjuk, mint azok a 15-ök, amelyek tagjai voltak az Európai Uniónak. Akkor követték el a bűnt azok a vezetők, akik így hozzájárultak, amikor a termőföldet a tőke szabad áramlása fejezetbe belerakták, pedig mód lett volna rá, hogy ez ne így legyen. Elég csak arra utalni, hogy az Európai Unióról szóló szerződés kimondja, hogy a kialakult történelmi tulajdonviszonyokat nem érinti az Európai Unió. Ez főleg abban az esetben, hogy önök egyébként a Szent Koronára való utalást az alaptörvénybe is beemelték, egy nagyon jó hivatkozási alap lehetne. Magyarországon főleg a földhöz kapcsolódó tulajdonviszonyok olyan történelmi sajátossággal bírnak, amelyek esetében akár a tulajdonviszonyokra hivatkozással is vissza lehetne utasítani a külföldiek termőföldvásárlását, és nem csak egy korlátot állítani. Ezen persze lehet vitatkozni. Jómagam nem vagyok szakértője a témának, de azon lehet vitatkozni, hogy milyen módon, könnyen vagy nehezen juthatnak-e a termőföldhöz a külföldiek. Nyilván ebben a véleményünk nem egyezik meg, ez már kiderült, viszont bizonyos megoldásokkal teljesen el lehetne kerülni ezt. Persze ehhez a csatlakozási szerződésünk módosítására lenne szükség. Ezt mindenképpen meg kellene próbálnia a kormányzatnak. A 6. módosító javaslat erre tesz kísérletet.

Engedjék meg, hogy még egy módosító javaslatot gyorsan elmondjak, illetve a támogatásukat kérjem hozzá. Ez nem más, mint az 5. módosító javaslat. Ezt szintén én nyújtottam be. Egyébként hozzáteszem, hogy Gaudi képviselőtársammal egyeztetve, az ő szellemi munícióját is felhasználva, lévén, hogy ő nem tud itt lenni, mert pont az Európa Tanácsban volt teendője. Arról van szó, hogy azt a megállapítást, azt a felszólítást, amelyet a kormány részére szeretne a határozati javaslat megtenni, és amely arra vonatkozik, hogy folytassa a magyar családok életét megkönnyítő politikáját, ezt kicsit radikálisabbá tennénk. "Ténylegesen kezdje meg" - így szólna, lévén, hogy itt nem csak a rezsicsökkentésről van szó. A rezsicsökkentést támogatni tudjuk, mint elmondtuk, és szeretnénk, ha még nagyobb mértékben megvalósulhatna. Viszont ha csak a magyar családok életét megkönnyítő döntésekről beszélünk, és mérlegre tennénk azt, hogy mondjuk, a rezsicsökkentéssel amennyit nyertek az állampolgárok, és emellett a tranzakciós díjak emelésével vagy akár a legutóbb bevezetett útdíjnak a különböző termékek árában való megjelenésével mennyit veszítenek az állampolgárok, vagy a pénzük reálértéke mennyit csökken, úgy gondoljuk, hogy még azért nem tartunk ott, hogy a magyar családok életkörülményeit nagyban sikerült volna megkönnyíteni. Úgy gondoljuk, hogy ezt most már alapvetően gyorsan meg kellene kezdeni.

Engedjék meg, hogy még a 3. javaslatról csak néhány szót ejtsek, bár nem kellene szót ejteni róla, de annyira felháborító Szilágyi László és Karácsony Gergely képviselőtársaink módosító javaslata. Egyébként szerintem a Ház méltóságát is sérti, amikor a Szent Koronával viccelődnek (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Így van!), és az új Btk. egyébként bünteti a Szent Korona gyalázását, becsmérlését. Ez véleményem szerint megvalósítja ezt a tényállást, tehát büntetőjogi tényállást is kimerít, és emellett a Ház méltóságát is súlyosan sérti. Nem gondolom, hogy a Szent Koronát mintegy ürgebőrbe bekötve, Viviane Redinggel és Bajnai Gordonnal karöltve vicc tárgyává lehetne tenni. Ennél a Szent Korona jóval komolyabb, és tulajdonképpen az egyik legszentebb ereklyénk és az államiság megtestesítője. Úgy gondolom, hogy ez a módosító javaslat felháborító, és nagyon sajnáljuk, hogy az LMP-s szakadárok ilyen gyorsan túl közel kerültek Bajnai Gordonhoz és az eszmeiségéhez. Tulajdonképpen... (Kovács Ferenc: Mindig is ott voltak!) Mondják itt fideszes képviselőtársaim, hogy mindig is ott voltak. De azt hiszem, hogy a rossz irányba öles léptekkel mennek tovább. Ilyet utoljára talán Szanyi Tibortól láthattunk, hasonló minőségű előterjesztéseket. Jobb lett volna, ha idejönnek, és elmondják a komoly véleményüket. (Demeter Ervin: Rumot neki!)

De mindent összevetve és lezárva úgy gondolom, hogy a határozati javaslat egy jó irányba tett lépést, de a kormányzat figyelmét nyomatékkal fel szeretném hívni, hogy ne csak ezekben a kérdésekben és ne csak a kormányzatnak a konkrét lépéseit vagy a kormányzatot vagy a miniszterelnököt ért támadás kapcsán fogalmazódjanak meg hasonló határozati javaslatok, ahogy egyébként az ír gázoló ügyében is megtettük, hanem a valódi lépések, az ebből következő lépések is történjenek meg. A hasonló határozati javaslatok ne csak pusztába kiáltott szavak maradjanak, hanem tetteket is elvárunk, és az Európai Unióban konkrétan akár a csatlakozási szerződésünk módosításának a felvetését.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
296 40-42 2013.07.05. 2:39  35-48

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Így van. Megosztjuk Gaudi képviselőtársammal.

ELNÖK: Kérem az időt visszaállítani. Öné a szó.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. A Jobbik véleménye is az volt, már amikor a köztársasági elnök úr elé került ez a törvényjavaslat, hogy sajnálatos módon alaptörvény-ellenes, lévén, hogy egy felsőbb jogszabály, az alaptörvény szabályait próbálták meg egy alsóbb szintű jogszabályba átírni, és az elnök rendeletalkotási jogát úgy delegálni egy elnökhelyettesre, hogy azzal tulajdonképpen az alaptörvény szabályozását kerülik meg. Ezt jeleztük az alkotmányügyi bizottság ülésén, ezt ott nem fogadták el, bizonygatták, hogy ez bizony alaptörvényszerű és ez így működhet, de kiderült, hogy nem, és Áder köztársasági elnök úr nagyon helyesen egyébként ezt visszaküldte.

A probléma orvoslása, amit önök kitaláltak, az valóban azért vérlázító, mert személyre szabott jogalkotás, aztán majd jogalkalmazás fog bekövetkezni. És itt önök valószínűleg akkor követték el a hibát, amikor már ezt a törvényt is Szalai Annamáriára szabták, valószínűleg az ő tetemes tapasztalatához és a meglévő végzettségeihez szigorították a törvényt, és nem gondoltak arra, hogy mi van, ha majd egy újabb vezetőt kell kijelölni a hivatal élére.

Ebben az esetben miről is van szó? Az eddigi felsőfokú jogi, közigazgatási vagy társadalomtudományi végzettség helyett önök csak felsőfokú végzettséget fognak az elnöktől elvárni, és egyébként lazítják azokat a szabályokat, amelyek az előzetes gyakorlat idejére az előző munkahelyeken vagy előző munkakörökben eltöltött idő beszámítására vonatkoznak. Ez így, ebben a formában biztos, hogy túlterjeszkedik. Habár azt azért értem, hogy az előző javaslatukat kiveszik, ennyiben talán kapcsolódik az új a régihez, hogy kiveszik, amit eddig szerettek volna, és egy teljesen új verziót hoznak be, de úgy gondolom, hogy ez nem elegáns, és az alkotmányügyi bizottság ülésén is elmondtam, hogy az idő fogja önöket igazolni (sic!), mert ha esetleg olyan elnököt neveznek ki a hivatal élére, akinek a jelenlegi jogszabályok alapján nem lett volna meg a végzettsége, csak a most módosított szabályok alapján, akkor tulajdonképpen elismerik, hogy újra csak személyre szabott jogalkotást végeztek.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
299 84 2013.09.09. 2:37  83-89

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Közbeszerzési Értesítőben szeptember 2-án jelent meg az Országos Rendőr-főkapitányság pályázata, amelyben ajánlatot várnak a tavaly vásárolt gépjárművek garanciális időn belüli karbantartására és javítására, közel nettó egymilliárd forintos összegben. Természetesen ez a tény még örömteli is lehetne, hogy a rendőrség karbantartja gépjárműveit, de az egyévesnél fiatalabb gépkocsik esetében, amelyek még garanciális időn belül vannak, eltúlzottnak tűnik a milliárdos tétel, amit erre szánnak. Ráadásul a megfogalmazásból, amely karbantartásra és javításra vonatkozik, nem derül ki, hogy pontosan mit is várnak el a pályázótól, és hogyan alakul majd a fennálló garancia esetleges érvényesítése.

A sajtóban megjelent hírek szerint 2432 gépjárművet érint a pályázati kiírás, javarészt Opel, Škoda, Volkswagen gépkocsikról van szó, de 127 Mercedes is érintett az ügyben. Az előző adatokból könnyen kiszámolható, hogy a garanciális gépjárművek javítására és karbantartására gépkocsinként több mint bruttó 500 ezer forintot szán az ORFK. Külön érdekesség, hogy a pályázati kiírás megfogalmazása arra a sajátos magyar gyakorlatra utal, hogy a nyertesekhez keresik a pályázatokat, hiszen ajánlatot eleve csak az tehet, aki az elmúlt három üzleti évben fel tud mutatni legalább 800 Opel, 900 Škoda, 140 Volkswagen és 120 Mercedes karbantartására vonatkozó referenciát. Bár még nem lehet tudni, hány pályázó adja be az ajánlatát, de van egy olyan sajnálatos érzésem, hogy egynél nem több.

Tisztelt Államtitkár Úr! Várom válaszát, hogy arányos összegnek tartja-e a gépjárművenként 500 ezer forintos karbantartási díjat az egyévesnél fiatalabb gépjárművek esetében. Szeretném megkérdezni azt is, hogy a 127 darab Mercedes gyártmányú gépjármű esetében pontosan milyen feladatra és kik használják ezeket a gépkocsikat, és mennyi volt a bekerülési értékük. Érdekelne az is, hogy ki lesz a politikai felelős abban az esetben, ha a pályázati kiírás szűkre szabott kritériumai miatt csak egy pályázó jelentkezik majd.

Ezekben a kérdésekben várnám érdemi és remélhetőleg megnyugtató válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
299 88 2013.09.09. 0:59  83-89

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Bár valóban hallhattunk konkrét válaszokat, de az összeg ettől függetlenül, én úgy érzem, hogy eltúlzott, és arra sem adott választ, hogy a pályázati kiírás kritériumai miért vannak olyan szűkre szabva, amelyeknek nem sok pályázó tud megfelelni, lévén, hogy itt több száz különböző típusú gépjárművel kapcsolatos javítási, karbantartási tapasztalatot várnak el. Tehát ez így számomra sajnos elfogadhatatlan.

Egyébiránt meg úgy gondolom, ha háromévente lecserélik ezeket a gépjárműveket, akkor egy olyan konstrukciót kellene kitalálni, ahol a garanciális javítások vagy a megvásárlás helye és a szakszerviz esetleg ezt kedvezményesen meg tudná csinálni, és ebben az esetben nem kellene 500 ezer forintot költeni gépjárművenként, ami annak ellenére, hogy bizonyos szempontból részletes válaszokat adott államtitkár úr, de elfogadhatatlanul magas számomra.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
299 243 2013.09.09. 2:40  236-292

DR. STAUDT GÁBOR, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Némileg hasonló volt a véleményünk, de azért néhány pontban eltért, ezért kértük azt, hogy megosztva kerüljön a kisebbségi vélemény elmondásra. El is mondom, hogy miért.

Mi tartózkodtunk, amikor az általános vitára való alkalmasságról volt szó; azért, mert úgy gondoljuk, hogy bár ami le van írva ebben a törvényjavaslatban, az sok esetben jó irányba indul el, vagy azokat a megvalósulásokat tartalmazza, amit oly sokszor elmondtunk, de elhangzott a bizottságban, hogy ezt nem kellett volna megvárni, amíg évek telnek el, és amíg az ellenzéknek ezt számtalan alkalommal el kellett mondania, és tőlünk nem fogadták el, hogy azok a javaslatok, amelyeket önök bele szerettek volna, illetve bele is vettek az alaptörvénybe, számos esetben nem állják ki a törvényesség próbáját, még akkor sem, ha formálisan ezt a kétharmados törvényhozói hatalomnál fogva bele tudták emelni.

Mi is a vezérszónoki felszólalásunkban fogunk a részletekre kitérni. Volt szó a különböző műsoridőkről és kampányidőszakban a megfelelő tájékoztatás érdekében a politikai reklámokról. Itt elhangzott az, hogy arra fog vezetni a jelenlegi szabályozás, hogy senki nem tud majd hirdetni kereskedelmi médiaszolgáltatóknál, hiszen ha aközül kell majd választania a médiaszolgáltatónak, hogy ingyenesen mindenki számára, vagy senkinek nem fogja ezt a lehetőséget megadni, akkor könnyű eldönteni, hogy mit fognak választani, mert valószínűleg senkinek nem lesz erre lehetősége.

Elhangzott többek között a Magyar Nemzeti Bank mint a pénzügyi közvetítőrendszer új felügyelőjének a szerepénél, hogy itt az eredmények fogják esetleg ezt a jogalkotási folyamatot visszaigazolni, amennyiben végre valaki az emberek oldalára áll, és lesz egy olyan szerv, amely megvédi őket, ami sajnos az előző kormányzat alatt nem volt, és akár a devizahitelek, akár egyéb beteg pénzügyi konstrukciók esetében nem volt egy olyan állami szerv, amely a sarkára álljon. Ha ez megvalósul, akkor még igazolhatja is az idő, de jelen pillanatban szkeptikusak vagyunk. A többit a vezérszónoki körben fogjuk elmondani.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
299 267 2013.09.09. 15:13  236-292

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban ott folytatnám, ahol Gyüre képviselőtársam abbahagyta. Szeretnék kitérni a részletes normaszövegre is.

Azt mindenképpen el kell mondani, hogy bár itt kormánypárti képviselőtársaim, jelen lévő Répássy államtitkár úr, illetve Gulyás képviselőtársam ez ellen tiltakoztak, de valóban az anyagban, az általános és a részletes indokolásban több helyen kifejtésre kerül, hogy a Velencei Bizottság és az Európai Unió, az Európai Bizottság az, amelynek a kérésére, megkeresésére - idézőjelben mondom, ez nem így szerepel az anyagban -, az ő erőteljes nyomásukra, ha szabad így fogalmaznom, zsarolásukra következnek be ezek a módosítások, amelyek sok esetben természetesen fedik azokat a kívánalmakat, amelyeket mi is elmondtunk, de ha a Magyar Országgyűlés és Magyarország szuverenitásáról beszélünk, amelyről önök oly sokszor beszéltek, akkor igazat kell adnom Gyüre Csabának, amikor azzal vádolta önöket, hogy csak és kizárólag a külső európai uniós szervek nyomására hajlandóak változtatni a politikájukon, vagy hajlandóak egy egyébként ésszerű módosítást az alaptörvénybe bevezetni. Jobb lenne, ha esetleg meghallgatnák a belföldi hangokat, származzon az akárhonnan. Nem csak az ellenzékre vagy a parlamenti ellenzékre kell gondolni; számtalan jogász, jogtudós vagy akár alkotmánybírák is megfogalmazták azokat a problémákat jelen szabályozásokkal kapcsolatosan, amelyeket önök sajnos figyelmen kívül hagytak, illetve vérmesen ugyanúgy érveltek mellettük, ameddig az Európai Unióban az orrukra nem koppintottak.

Ezt felvezetésként azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert nem arról van szó, hogy itt a módosításokkal bizonyos esetekben ne értenénk egyet, de felháborítónak tartjuk azt, hogy amíg elmondtuk számtalanszor itt az Országgyűlésben, és egyéb fórumokon is vagy akár az alkotmányügyi bizottságban, ezt nem hallgatták meg, ellenben az egyébként a saját, Magyarország és a kormány szuverenitását és az európai szabadságharcukat oly sokszor felemlegetve az Európai Unió volt az, amely térdre kényszerítette önöket.

Az 1. cikk esetében a vallási közösségekre azért nem térnék ki, mert lesz felszólalónk a későbbiekben, aki ezt megteszi, viszont a politikai reklámok a 2. cikk esetében megérnek egy misét, hiszen itt az hangzott el Rubovszky képviselőtársamtól és Gulyás Gergelytől is, hogy itt esélyegyenlőséget fognak biztosítani, és milyen jó lesz, hogy nemcsak a közmédiában, hanem egyéb médiaszolgáltatásokban is ingyenesen egyenlő esélyekkel lehet majd különböző politikai hirdetéseket kampányidőszakban elhelyezni.

Ez persze jól is hangzik, de ahogy azt a kisebbségi véleményben is megemlítettem, ha önök belegondolnak abba, hogy egy kereskedelmi média - és itt nem feltétlenül kell a legnagyobbakra gondolni, de ha egy átlagos magyarországi kereskedelmi médiára gondolunk, akkor mit fog választani, azt, hogy - idézőjelben - nyakló nélkül politikai hirdetéseket ingyen közöljön, vagy az esélyegyenlőség jegyében azt fogja mondani, hogy senki nem közölhet semmit, és ezáltal ő megfelel a hatályos jogszabályoknak, mert mindenki számára ugyanazt az idézőjeles esélyegyenlőséget, tehát valójában nulla megjelenést biztosít.

Erre persze lehet azt mondani, hogy ez akár jó is lehet, hiszen vannak nagy pártok, amelyek az elmúlt több mint húsz évnek a haszonélvezői voltak, jelentős anyagi keretekkel rendelkeznek, ezáltal ki tudják fizetni a nagyon drága műsoridőket is. Nekik ez nyilvánvalóan hátrányos lesz, nem azért, mert ingyenesen tudnának hirdetni, hanem ahogy elmondtam, semmilyen hirdetésre nem lesz lehetőség. Persze, ez is egy hozzáállás, viszont ha erről van szó, tehát senki nem fog tudni kereskedelmi médiában hirdetni - ugye, a közmédiában megfelelő időintervallumokat határoztak meg -, abban az esetben beszéljünk nyíltan, és mondjuk azt, hogy médiaszolgáltatásban nem lesznek politikai hirdetések; mert legalább a félreértések elkerülése végett tisztázzuk ezeket a sarokpontokat. Vagy ha szeretnék önök, hogy legyenek, akkor valamiféle médiaidőt is mellé kellene tenni, de hozzáteszem, a jogérzékemet egy kicsit érdekesen érinti az, és nem vagyok benne biztos, hogy kiállná az alkotmányosság próbáját az a rendelkezés, ha egy kereskedelmi médiát arra kényszerítenénk, akár megfelelő műsoridő rendelkezésre bocsátásával, hogy azt ingyenesen politikai pártoknak a rendelkezésére bocsássa (Gulyás Gergely: Nincs kényszer!), ahelyett, hogy adott esetben reklámokat sugározhatna, akkor ebben az esetben nem hiszem, hogy ezt megtehetjük.

Gulyás képviselőtársam bekiabálva azt mondta, hogy nincs kényszer. Természetesen kényszer nincs, ezért senki nem fog hirdetni valószínűleg, ez lesz az esélyegyenlőség. A mosolya és a széttárt keze arra utal, hogy önök ezzel számolnak, és jó helyen kapiskálunk, csak akkor legalább erről beszéljünk. (Dr. Répássy Róbert: És a Barikád Tévé...?)

Továbbmenve a 3. cikkre, amely az Országos Bírói Tanács beemelését jelenti, erre is azt mondhatnánk, hogy jó, hogy beemelésre kerül egyrészről, mert ez a Bírói Tanács legitimitását növeli, hogy az alaptörvénybe beleveszik. Egyébként korábban elmondtuk, hogy ez így lenne helyes, és örülünk neki, hogy bár az Európai Unió hatására, de belekerült. Viszont itt teljesen jó szándékkal felhívnám a figyelmüket egy apró pontatlanságra, lévén, hogy a 3. cikk (6) bekezdése, illetve az utolsó mondata olyan faramuci, kicsit magyartalan megfogalmazással írja le, hogy a Kúria elnöke és az egyéb megválasztott bírók lehetnek tagjai az Országos Bírói Tanácsnak.

Hogy miért mondom ezt? Önök elfogadták a 2011. évi CLXI. törvényt - ez a bíróságokról szól -, amely meghatározza, hogy az Országos Bírói Tanács tagjait a bírói küldöttértekezlet által választott saját tagjai közül választott bírák teszik ki. Ha már ezt oda, a 2011. évi CLXI. törvénybe ilyen szépen sikerült belevarázsolni, akkor illene itt az alaptörvényben is pontosan fogalmazni.

(20.30)

Itt úgy tűnhet, minthogyha egy már meglévő sarkalatos törvényre utalva elég slendriánul fogalmazták volna meg ezt a mondatot, és egyébként az alaptörvény megfogalmazása alapján csak az szerepel, hogy a bírák választják meg, az nincs benne, hogy a bírók közül választják. Persze, erre lehet azt mondani, hogy a sarkalatos törvényben benne van, de a sarkalatos törvényt később lehet módosítani. Tehát az Országos Bírói Tanács tagjai a jövőben a bírák által választott nem bírák is lehetnek, ha csak az alkotmányt vesszük. Ha a jelenlegi szabályozást szeretnék fenntartani, akkor illő lenne ezt pontosan, igényesen megfogalmazni. Erre egyébként egy módosító javaslatot is benyújtottunk Gyüre képviselőtársammal, ezt majd természetesen a részletes vitában fogjuk kifejteni, de itt államtitkár úr szavai és visszajelzése arra enged következtetni, hogy ismételten jó irányba tapogatózunk. Mi elvárnánk azt, hogy a jelenlegi szabályoknak megfelelően az alaptörvény is ezt a szabályt rögzítse, tehát hogy az Országos Bírói Tanács tagjai bírák és a bírák által választott bírák lehetnek.

Elhangzott már, hogy a hirtelen beálló fizetési kötelezettség esetében kikerül az alaptörvényből az ominózus passzus, bár az is elhangzott többször is, hogy ez tulajdonképpen egy látszatintézkedés, lévén, hogy az államot terhelő fizetési kötelezettséget ki másnak kellene megfizetni, mint az állampolgároknak, lehet, hogy nem egy azonnali adókivetés által, de higgyék el, és elképzelhetik, hogy amikor a költségvetésben erre fedezetet keresnek, akkor végeredményben bizonyos adók kivetésével vagy egyéb, trükkös, adónak nem tűnő módszerek bevezetésével - akár a tranzakciós illetékre is lehet gondolni, amely esetében önök sokszor elmondták, hogy ez nem kerül áthárításra, és tudjuk, hogy ez mégis megtörtént -, tehát előbb-utóbb az emberek fogják megfizetni ennek a végösszegét. Ez tulajdonképpen egy látszatintézkedés, hogy önök úgy tesznek, mint hogyha az állam nem az itt élő magyar állampolgárok összeadott pénzeiből gazdálkodna.

A Magyar Nemzeti Bank és a pénzügyi közvetítő rendszer felügyeletének viszonyáról is már volt szó, én többször elmondtam, hogy ennek a hatékonysága lesz a megfelelő bizonyíték arra, hogy önök jól jártak-e el. Számtalanszor megesik manapság is, egyébként az alkotmányügyi bizottság elé is kerültek ilyen jelentések, amikor a PSZÁF és mondjuk, a fogyasztóvédelmi hatóság egymás között pattogtatott ügyeket, mert egy bankot érintő fogyasztói probléma vagy egy bejelentés kapcsán a PSZÁF úgy gondolta, hogy a fogyasztóvédelemhez tartozik, a fogyasztóvédelem, mivel a bankszektorról volt szó, szintén visszadobta ezt a labdát, és egy ördögi körként, tulajdonképpen szent tehénként a bankok majdhogynem mindent megtehettek. Értem én, hogy az előző MSZP-kormányzatok alatt ez talán még kiterjedtebb volt, de azt várnánk el, hogy ha egy ilyen hatóság létrejön, megfelelően és hatékonyan az emberek érdekeit képviseljék, és azokat a hibás banki termékeket, amelyek egyébként a devizahitelek is voltak, szűrjék ki a piacról, és ne féljenek akár súlyos bírságokat kiszabni. Egyébiránt nem olyanokat, amelyeket mondjuk, a híradásokban lehet hallani, hogy egy országos bankot, mondjuk, egy nemzetközi bank itthoni leánybankját néhány millió forintra megbüntetnek, hiszen ezeket a nevetségesen kicsi összegeket nagyon könnyen kifizetik, és - kicsit pestiesen fogalmazva - röhögve folytatják ugyanazt az állampolgárokat megkárosító tevékenységüket, amit eddig csináltak. Tehát itt a rendszer hatékonysága önmagát fogja igazolni, és természetesen azt is, hogy itt csak fideszes hatalmi, központosítási törekvésekről van szó, vagy önök tényleg szeretnének egy hatékony pénzügyi felügyeleti rendszert; nyilván, mi abban vagyunk érdekeltek, hogy az utóbbi valósuljon meg.

Az egyedi ügyekben a bíró által kezdeményezett normakontroll az Alkotmánybíróság felé, igazából nem értem, hogy 30 napról 90 napra miért nőne meg. A vezérszónoki körben, illetve az előterjesztő kormányzat részéről sem hallhattunk statisztikákat arra vonatkozólag, hogy mi támasztja alá ezeket a megkereséseket. Nagyon kíváncsi lennék, hogy hány megkeresés érkezik a bíróságokról, amikor a bírók ezeket az ügyeket az Alkotmánybíróság felé továbbítják. Vélhetően nem túl sok egyébiránt, mert az nem egy gyakori eset, hogy egy bíró erről döntsön - bár lenne gyakori, és a bírókban élne még inkább az Alkotmánybírósághoz fordulás vágya! -, de egy statisztikát vagy valami kimutatást azért mindenképpen hallhatnánk.

A 30 napról 90 napra növelés azért sem egy jó megoldás, lévén, hogy ebben az esetben negyed évre felfüggesztésre kerül egy adott ügy, amelynek a tárgyalása folyik, és ez komoly jogsérelmet okozhat azoknak, akik végre, elhúzódó eljárások alapján az igazukat keresik a bíróságokon. És még egy másik kiegészítés, hogy ha már itt legalább van határidő, akkor viszont az egyéb alkotmánybírósági eljárásoknál is végre be kellene vezetni valami határidőt. Az Alkotmánybíróság az egyetlen olyan, tudtommal az egyetlen olyan magyar bírói vagy közigazgatási szervezet, amelynek az eljárását semmiféle határidő nem befolyásolja, és megtehetik, hogy évek után hoznak döntéseket. Na, ez az, aminek gátat kellene szabni. Önök kibővítették az Alkotmánybíróságot, felduzzasztották a bírók létszámát, és egyébként az odakerülő ügyeket meg megkurtították, lévén, hogy mondjuk, egy országgyűlési képviselő sem, csak az országgyűlési képviselők negyede fordulhat oda, ehhez képest akkor már illene valamiféle határidőt szabni az Alkotmánybíróság számára; erre is terjesztettünk be egyébként Gyüre képviselőtársammal módosító javaslatot, ezt a részletes vitában szintén meg fogom indokolni.

Zárszóként, amit Gyüre képviselőtársam szintén említett, de itt a statisztikák hiányát szeretném én is kiemelni. Az, hogy ebben az anyagban, a részletes indokolásban szerepelhet az a szerintem demagóg és populista kijelentés, hogy az elkövetkezendő öt évben legalább hatmilliárd forintjába fog kerülni az adófizetőknek az, hogy az ügyáthelyezésnek ezt a formáját megszüntetik, ez csak akkor helytálló, ha megfelelő háttérszámítások ezt alátámasztják. Én nagyon várnám vagy vártam volna, hogy ezek megjelenjenek, nem jelentek meg, és az alkotmányügyi bizottság ülésén a minisztérium képviselője a kifogásunkra, hogy nem méltó és populista ez a beletett egy mondat, annyit tudott válaszolni, hogy ők bizony egyszer egyeztettek az Országos Bírósági Hivatal elnökével, Handó Tündével, és ezen a szóbeli egyeztetésen hangozhatott el, hogy egy új járásbíróság felállítására kerül sor majd Budapesten, és ez ennek a költségét jeleníti meg, ami egyrészt nem kielégítő válasz, másrészről, hogy ha valóban feláll egy új járásbíróság, aminek mi egyébként módfelett örülnénk, akkor az egy sokkal jobb megoldás lenne, mint a vidéki bíróságokat megterhelni. A kettő az alma-körte viszonyában van egymással, nem lehet egyszerűen összehasonlítani, mert amíg ez egy valódi megoldás a bírósági rendszer tehermentesítésére, addig az a megoldás, amit önök korábban megpróbáltak végigvinni, az csak egy felemás és hatalomkoncentrációt eredményező megoldás lett volna.

Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
300 204 2013.09.10. 8:01  193-211

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan javaslat fekszik előttünk, amelyet - ahogy Z. Kárpát képviselőtársam is elmondta - támogatni tudunk, és ez lehet, hogy a mi szánkból furcsa, ha az Európai Unióról beszélünk. De egyben bizonyítja azt is, hogy nem mindenféle európai uniós jogszabály ellen vagyunk, és nem például a nemzetek Európáját és az európai nemzetek együttműködését utasítjuk el, hanem csak azokat a diktátumokat, amelyekkel Magyarország szuverenitását sértik. Ezekből is jó párat fel lehetne sorolni, én erre nem szeretnék kitérni, ezt megtettük már sokszor.

Viszont ebben az esetben mindenképpen fontosnak éreztem rámutatni, és erre egyébként Z. Kárpát Dániel képviselőtársam a legjobb példa, aki a legkeményebb kritikával szokta illetni az Európai Uniót, és ő is elismerte, hogy ez a rendszer egy jó irányba tett lépés, és hasznos lehet a magyar hatóságok, a magyar állampolgárok számára. Egyébként egyfajta védelmet is jelent, mondjuk, egy idelátogató munkavállalóval szemben, egy gyors és hatékony szűrést jelent arra vonatkozóan, hogy neki a megfelelő képesítési követelményei megvannak-e arra az adott állásra, vagy egyéb korlátozó intézkedés hatálya alatt nem áll-e.

Tehát mindenképpen fontos leszögezni, hogy ez egy jogi együttműködés, amelynek az alapja - ahogy elhangzott - az az IMI-rendelet, amely rendeletként közvetlen hatállyal bír, viszont ehhez a rendszerhez, ami egy informatikai keretet ad az együttműködésnek, különböző irányelvekkel kerülnek hozzácsatolásra azok az információkörök, tehát azok a különböző területek, amelyeken ezt alkalmazni lehet. Ilyen formában természetesen ez később bővíthető is, és ahogy azt egyébként szintén Z. Kárpát képviselőtársam elmondta, még bővíteni is lehetne a jövőben.

Azt is elmondtuk, volt szerencsém az európai ügyek bizottságában felszólalni - a bizottság erre lehetőséget nyújtott, bár jómagam az alkotmányügyi bizottság tagja vagyok -, és ott elhangzott és szintén kértem, hogy az irányelvek esetében, ahol az átültetés lehetősége a Magyar Országgyűlésen nyugszik, úgy is fogalmazhatnék, hogy egy tól-ig tartományban a magyar jogalkotásnak is lehetősége van eldönteni, hogy milyen módon építi be a magyar jogrendszerbe ezeket az irányelveket. Ezekben az esetekben, én minden fórumon elmondtam, hogy a maximális nemzeti érdekek védelmét várjuk el, és olyan szabályokat, amelyek a tól-ig tartományban inkább ahhoz a részhez közelítenek, amelyek Magyarország érdekeit leginkább szolgálják.

(16.20)

Sok esetben ez nem így valósult meg, akár a menekültügyi szabályozások esetében is elég kritikát fogalmaztunk meg. Ezt egyébként Navracsics miniszter úrnak is elmondtam, és ő is ígéretet tett arra, hogy a hivatalban próbálja majd ezt a mentalitást közvetíteni. Ugyanezt kérném egyébként a jelen lévő Külügyminisztériumtól is és a külügyminisztériumi államtitkártól. Azt szeretném kérni, hogy ha olyan joganyagok kerülnek önökhöz, ahol egy irányelvet át kell ültetni, akkor következetesen, a magyar érdekek szempontjából legszigorúbb módon tegyék azt.

Amit viszont ebben a rendszerben, ha itt a részletekre rátérünk, ki kell emelni, hogy itt a szolgáltatási tevékenységekről szóló törvény, ami a magyar szabályozást már eddig is megteremtette, csak ennek a kiegészítésére kerül, itt legfőképpen én úgy érzem, vagy ahogy én ezt áttekintettem, azokkal az esetekkel foglalkozik, amikor a magyar hatóságok kapják a megkereséseket, ezt bizonyos szempontból érteni is lehet. Viszont én némi ellentmondást érzek vagy nem volt számomra teljesen tiszta a jelen javaslatban, ami a 4. §-ban szabályozásra kerül, a 4. §-nak is, ahol a szolgáltatási törvény 41. §-át módosítják, a (3) bekezdés c) és d) pontja esetén merül fel. Itt a köztartozásokról, egy magánszemély köztartozásáról beszélünk, annak a fennállásáról, vagy egy cégnek a csőd- és felszámolási eljárásáról vagy végelszámolásáról, illetőleg jogutód nélküli megszűnéséről.

Itt a magánszemélyek esetében magyarországi lejárt köztartozásról beszél a törvény. A cégek esetében a "magyarországi" kitétel nem kerül be, itt egy vagylagos kitétel van. Tehát a cégek esetében a csőd- és felszámolási eljárás nem csak Magyarország területére terjed ki. Itt most vagy mindkettő esetében indokolt lenne ezt betenni, vagy amit én javasolok inkább, egyik esetben se kerüljön egyfajta területi megkötés, és jó lenne, ha ez olyan formában kerülne - ez lehet, hogy már egy hosszú távú kodifikáció - megfogalmazásra, amiből az derülhet ki, hogy ez egy magyar hatóság számára is ugyanúgy kölcsönösen nyitva áll, ami elméletileg ma is megvan, én tudom, hogy egy külföldi hatósághoz forduljanak, de úgy gondolom, hogy amikor a jogalkalmazó hatóságok kinyitják ezt a törvényt, akkor talán könnyebben tudnák ezt alkalmazni, ha egységes szabályrendszer lenne a megkeresések és a megkeresések teljesítése vonatkozásában.

Itt úgy érzem, hogy ebben némi anomália vagy ellentmondás figyelhető meg. Ha természetesen ez tudatos, akkor erre majd várnék valamilyen formában egy tájékoztatást, amennyiben itt esetleg korrekcióra szorul, akkor erre egyébként egy módosító javaslatot is benyújtottam.

Tehát szó, ami szó, azt szeretnénk, ha ez a rendszer egyrészről kibővítésre kerülne, másrészről hatékonyan alkalmazásra kerülne a magyar hatóságok részéről. Nem bukna meg az alkalmazása azon - elhangzott, hogy tán 130 megkeresésre került sor az elmúlt időszakban. Én ezt még nagyon alacsonynak tartom. Nyilván a hatóságainkat is rá kell venni arra, hogy éljenek ezzel a módszerrel, és éljenek ezzel a lehetőséggel, ezzel megkönnyítve egyébként az állampolgárok életét és lehetőségeit is, és önmagukat is megvédve attól, hogy mondjuk, nem megfelelő információkhoz jussanak.

Szó, ami szó, azt szeretnénk, ha akár az IMI-koordinátor, akár a Külügyminisztérium, ha már hozzájuk tartozik ez a törvény, és ők hozták ide be, akkor megfelelő tájékoztatással is éljenek a magyar hatóságok felé. Egyúttal, talán utolsó kérdésként én államtitkár asszonytól kérdezném is, hogy erre esetleg a múltban milyen lépések történtek, mármint a magyar hatóságok tájékoztatására, és milyen módon kívánják esetleg a jövőben a magyar közigazgatás részére is nagyobb körben elérhetővé és használhatóvá tenni ezt a rendszert, amely, valljuk be, végre olyan lehet, ami az Európai Uniónak valamiféle előnyét is kecsegteti, és higgyék el, hogy ha ezt mi, jobbikosok mondjuk, akkor talán ezt el is lehet fogadni, és úgy gondolom, hogy ez egy olyan rendszer, amely valóban a magyar állampolgárok előnyére is válhat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
300 214 2013.09.10. 2:09  211-225

DR. STAUDT GÁBOR, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Könnyű dolgom van, mert hosszú vita nem alakult ki az alkotmányügyi bizottságban jelen előterjesztéssel kapcsolatosan; ha jól emlékszem, csupán jómagam fogalmaztam meg egy fontos kérdést a minisztérium jelen lévő munkatársa felé. A kérdés és így az alkotmányügyi bizottság előtt e tárgykörben folyó eszmecsere arra utalt, hogy azon túl, hogy a kedvezményezett kör, amely az új törvénymódosítással kapcsolatosan a törvény erejénél fogva bizonyos felhasználásokat, tehát digitalizálás, online hozzáférhetővé tétel jogát megkapja - természetesen számukra is elő van írva, hogy próbálják meg megtalálni a jogi tulajdonosát ezeknek az árva műveknek -, addig megmarad-e a törvényi szabályozás, vagy mi van azokkal az esetekkel, amikor valaki akár piaci célra szeretne felhasználni egy olyan művet, amelynek nem fellelhető a tulajdonosa. Példaként került megemlítésre, hogy ha valaki például egy könyvet szeretne kiadni, és ahhoz olyan illusztrációkat, képeket kíván felhasználni, amelyeknek a tulajdonosai, illetve a szerzői jogi jogosultjai már nem lelhetők fel vagy ismeretlen helyen vannak, akkor megvan-e a lehetősége arra, hogy ezt megtegye.

A minisztérium részéről elhangzott - és most a felvezetőben az államtitkár úr is elmondta -, hogy ez a lehetőség ugyanúgy megmarad, csak nem a törvény erejénél fogva, hanem egy engedélyezési eljárás keretében lehet erre felhasználási engedélyt kapni.

Tehát ezzel együtt, a minisztérium kiegészítésével a bizottság támogatta a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, és az Országgyűlésnek vitára javasolta.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
300 222 2013.09.10. 14:09  211-225

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem új gondolatokkal kiegészíteni az előttem elhangzottakat. Azt előre kell bocsátanom, hogy mi is támogatni tudjuk az előttünk fekvő javaslatot. Néhány pontban meg is fogom indokolni, hogy miért, és néhány pontban rámutatok arra, hogy miért nyújtottam be több módosító javaslatot, kérve azt, hogy esetleg még tegyük együtt jobbá ezt az egyébként megfelelő irányba mutató törvénytervezetet.

Megmondom őszintén, én azzal nem értek egyet, amit a szocialista képviselő Józsa István felszólalásában hallhattunk egy elég zavaros okfejtés után - amelyben az is szerepelt, hogy ő nem jogász, de azért jogilag ítéli meg ezt a szöveget -, hogy mondvacsinált indokokkal ne támogassanak egy egyébként megfelelő javaslatot. Én úgy gondolom, ha túlnyomó többségben támogatható célok és megfogalmazások vannak egy törvényben, akkor azt jogalkotóként igenis támogatnunk kell. S ahogy az előző javaslatnál is elmondtam, itt is egy egyfajta európai uniós jogharmonizációról van szó, ebben az esetben is egyébként egy jó irányba ható európai uniós jogharmonizációról. Nekünk alapvetően nem ez a problémánk az Európai Unióval, és ha csak ilyen javaslatok kerülnének elénk, amelyek például a szerzői jogok területén egyfajta jogharmonizációt és megfelelő jogvédelmet biztosítanak, akkor ezzel nem is lenne semmiféle probléma, sőt támogatnánk.

Egyébként ez azt a koncepciót támasztja alá, amit mi mindig is megfogalmaztunk, nevezetesen hogy az az Európai Unió, vagy ha szabad így fogalmaznom, a nemzetek Európája koncepció, amit mi vallunk, kiterjedhet az együttműködésre, kiterjedhet az emberek jogvédelmére, de soha nem jó, ha ezen túllép. Sajnos számtalan törvényjavaslat kapcsán, amire most nem térnék ki, mert ezt oly sokszor elismételtük, de a nemzeti szuverenitást sérti, ez a javaslat azonban hál' istennek nem ilyen.

Nem ismételném el azokat a statisztikákat, amiket az árva művek esetében az előttem felszólalók megtettek. Valóban nagyon sok olyan mű van Európa-szerte, akár könyvek vagy filmalkotások, és minél régebbi művekről beszélünk, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a szerző személyét, hollétét vagy tartózkodási helyét nem tudjuk, és ezekben az esetekben egy jelentős közérdek - bizonyos esetekben akár magánszemélyek érdeke is, de most beszéljünk először a közérdekről - indokolhatja azt, hogy ezeknek a műveknek a felhasználása, illetőleg első körben a digitalizálása és az internetes elérhetővé tétele megvalósuljon. Ezt a közérdeket maximálisan támogatni tudjuk. Hatalmas összegeket emésztett fel az egyébként számtalan esetben teljesen értelmetlen vagy legalábbis csak jogi relevanciával bíró kutatás. Elég arra gondolni, hogy olyan fényképfelvételek, amelyek akár a XX., akár a XIX. századnak a tanúi voltak, felhasználása milyen nehéz, ha nem tudjuk, hogy ki készítette az adott felvételt. Tehát nemcsak könyvekről vagy egyéb művekről van szó, amelyek esetében nagyobb százalékban tudható a szerző, bár a statisztikák alapján még itt is 10-20 százalék közé tehető azon írott művek aránya, amelyek esetében ez nem meghatározható.

Én itt egy fontos különbséget tennék. Az alkotmányügyi bizottságban is megkérdeztem és a törvényben is szerepel, hogy azokban az esetekben a magyar szabályozás ugyanúgy megmarad, amikor nem közcélra próbálják felhasználni ezeket a műveket, hanem egy magánszemély vagy egy cég próbálja azokat felhasználni, akár üzleti célra egy megfelelő jogosult kutatás után, engedélyt kérve a hivataltól, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalától, s ezeket fel tudja használni. Egyébként a hatályos magyar szabályozás elég pontos és hál' istennek körültekintő, amikor meghatározza azt, hogy akár üzleti célra felhasználva ezt meg lehet tenni.

Az ilyen esetekben az esetleges szerzői jogi díjakat letétbe kell helyezni, és csak azután kezdhető meg a felhasználás - most az üzleti célú felhasználásról beszélek -, és öt évig jelentkezhet a jogosultja, tehát a művek szerzője, hogy ő ezt az összeget szeretné megkapni. Amennyiben viszont ez nem történik meg, akkor közérdekű célra fordítandó ez az összeg. Szerintem a törvény ilyen szempontból tehát jó szabályozással bír.

Pozitívnak tekinthető az is, hogy az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés benyújtására tíz hónap áll rendelkezésre. S ahogy az elhangzott, újdonságként szerepel az, hogy ezt gyorsított eljárásban is lehet kérni. Itt viszont egy apró adminisztratív kritikával szeretnék élni, ugyanis abban az esetben - s ezt már a Ket.-ben, a közigazgatási eljárásokról szóló törvényben is megtalálhatjuk, és általában a közigazgatásra is hál' istennek egyre inkább igaz ez a törvényi szabályozás -, hogy ha határidőre nem járnak el, akkor vissza kell fizetni azokat a díjakat, amelyeket beszednek az állampolgároktól. Adott esetben ezek még többszörösei is lehetnek, ha az időpont csúszása vagy a határidő eltolása egy bizonyos határon túl történik. Ez egy jó gyakorlat, és a közigazgatás egészét arra sarkallja, hogy ne hanyag módon és ne a saját kénye-kedve szerint működjön, hanem akár pénzügyi érdekeltsége is legyen abban, hogy ha nem látja el időre a feladatát, akkor vissza kelljen fizetni az állampolgárok felé a beszedett mindenféle díjakat.

Ebben az esetben is megtaláljuk ennek a visszafizetési kötelezettségét, tehát abban az esetben, hogy ha valaki egy újdonságkutatási jelentést kér hagyományos, nem gyorsított eljárásban, és a hivatal azt a saját hibájából határidőre nem adja ki, akkor visszakaphatja ezt a díjat. De mi van abban az esetben, ha gyorsított eljárást kér valaki?

(17.30)

Ebben az esetben kétszeres díj fizetését írja elő a törvény. Egyébként - ahogy említettem - a gyorsított eljárás egy nóvum a törvényben, ez eddig nem szerepelt, ezt üdvözölni tudjuk. Elfogadható, hogy egy emelt díj, adott esetben egy kétszeres díj kerüljön erre felszámításra. Viszont abban az esetben, ha a hivatal nem adja ki a jelentést, a dolgát nem végzi el határidőre, a hagyományos eljárás szerint folyik tovább a kérelem, és csak a befizetett díj felét kell visszafizetni. Ez viszont, úgy érzem, némileg méltánytalan, lévén, hogy ha valaki egy gyorsított eljárást kért, a díját kifizette, és a hatóság ezt határidőre nem teszi meg, és csak a felét kell visszafizetnie, tehát ugyanolyan helyzetbe kerül a hatóság, mintha egy hagyományos eljárást indítottak volna, ez méltánytalan arra nézve, akinek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy gyorsítva kerüljön sor erre az eljárásra. Ezért egy módosító javaslatot terjesztettem be, és azt szeretném, ha amennyiben a hatóság, illetve a hivatal hibájából kerül sor a késésre - vannak olyan esetek, amelyekben nem az ő hibájukból történik ez, ott megértem a normál díjat, viszont ha a hivatal hibájából történik -, akkor bizony az egész díjat, tehát a normál eljárás díjának kétszeresét kelljen visszafizetni a kérelmező részére.

Fontos kitétel, és ez több eljárás során is megjelenik - nem sorolnám fel, ezt megtették előttem többen -, hogy egy jogról való lemondás, legyen az védjegy, szabadalom vagy bármi más, akkor mentesíti a jóhiszemű használó felet a költségek alól, ha ezt visszamenőleges hatállyal teszi meg. Ez egy fontos pontosítás, erre nem térnék ki részletesebben, ezt támogatni tudjuk.

Viszont amire szintén módosító javaslatot nyújtottam be, tehát szerintem korrekcióra szorul, az a 6. §-ban megfogalmazott rendelkezés, ahol arról van szó, hogy kiegészítik azokat a rendelkezéseket, amelyek az újdonságkutatási jelentés és a gyorsított jelentés benyújtására vonatkoznak. Vagyis ameddig ezek esetében nem kerül sor a díj megfizetésére, addig nem tekinthető benyújtottnak a kérelem. Ez azért lehet problémás, mert a hivatal nem fogja elvégezni az újdonságkutatási vizsgálatot, ameddig a díj be nem érkezik. Ez teljesen egyértelmű, és a gyakorlat és az egyéb törvényi szabályozás is ezt így kimondja. Viszont ha már a benyújtáshoz kötjük a díj befizetését, tehát a benyújtás joghatásához, egyfajta eljárásjogi kérdést csinálunk belőle, ez sok esetben sérelmes lehet, lévén hogy a benyújtáshoz egyéb joghatások is fűződhetnek. Még ha csak néhány nappal csúszik is el a két dátum, nem indokolt a jelenlegi szabályozást ebben az esetben megbontani. Egyébként a jelenlegi szabályozásban is úgy szerepel, hogy az újdonságkutatás esetében a benyújtáshoz nem kötődik a díjak megfizetése.

Továbbmenve - és itt már lassan a végére is érek -, egy jó szabályozás és dogmatikailag megfelelő célt szolgál, hogy a szerzői joggal érintett hagyatékok esetén már a közjegyző értesítési kötelezettségét áthelyezik a hagyatéki törvénybe, és ezáltal a hagyatéki eljárásról szóló törvényben egyszerűbb jogi környezetet teremtenek. Könnyű belátni, hogy miért jobb egy közjegyző vagy jegyző számára, ha a követendő protokoll egy helyen van meghatározva, a tévedés lehetőségét jobban ki tudjuk zárni.

Viszont a végére a hatályba léptető rendelkezéseknél lenne egy felvetésem vagy kérdésem akár az államtitkár úr felé is. Itt olvashatjuk, hogy a törvény bizonyos részei 2014. október 29-én lépnek hatályba, aminek az lenne az indoka, hogy a belső piaci harmonizációs hivatal, az EU-s hivatal addigra tudja felállítani azt az online adatbázist, amely az árva művek esetén megteremti annak a lehetőségét, hogy ezek Európa-szinten nyilván legyenek tartva. Viszont nem értem, hogy ha ebben az esetben még több mint egy évünk lenne az irányelv átültetésére, akkor mi indokolta azt, hogy ezt most tárgyaljuk. Lehet, hogy csak most került a kormány vagy a minisztérium asztalára, és tulajdonképpen nem számított, hogy mikor jön be az Országgyűlés elé, viszont arra felhívnám a figyelmet, hogy sokszor az európai uniós jogban is változások következnek be, és bár számítani lehet arra, hogy ezek a rendelkezések addig nem fognak módosulni - hozzátéve azt is, hogy mivel a magyar szabályozás előremutató volt, hál' istennek ez egy olyan terület, ahol a jelenlegi magyar szabályozás előremutató volt Európa-szinten -, ez nem indokolta volna, hogy egy évvel előre hozzuk ennek a törvénynek az elfogadását és az irányelv harmonizációját. De lehet, hogy egy olyan indok van, amire első körben mi mint törvényhozók nem gondolunk, ezért a végső kérdésem az az államtitkár úr felé, hogy van-e olyan indok, ami esetleg nem került leírásra a részletes indokolásban, és itt a jogharmonizációnak egy évvel a határidő előtti megtételét indokolja.

Nagyjából ennyiben foglalhatnám össze a véleményünket. Kérném az államtitkár urat, hogy a benyújtott módosító javaslatokat, amelyeket tényleg szakmai jó szándékkal nyújtottam be, vizsgálják meg, és ha úgy gondolják, akkor kérem, támogassák. Függetlenül attól, ahogy elmondtam, mi ezt a törvényjavaslatot a benne megfogalmazott célok és egyébként a magyar szerzők vagy leendő szerzők, az árva művek szerzői és a közérdek szempontjából is kiegyensúlyozottnak tartjuk, és támogatni tudjuk a végszavazáson is jelen állás szerint.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
301 136 2013.09.11. 10:58  65-153

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár sok minden elhangzott előttem a hajléktalanság kérdésével kapcsolatosan, nemcsak erről szól a törvényjavaslat, vannak olyan pontjai - erre ki fogok térni, itt főleg az építményre gondolok -, amelyek, bár értem én a törvényalkotó szándékát, hogy hogy függhet össze a hajléktalanság kérdésével, de felvethetnek egyéb problémákat is. Erre egyébként majd módosító javaslatokat terjesztünk be.

Ahogy Vágó Sebestyén képviselőtársam elmondta és nagyon helyesen hangsúlyozta, nem lehet egy homogén csoportként tekinteni a hajléktalanokra. Ebből a tekintetből a liberális felfogást én magam sem tartom követendőnek, lévén, hogy ha minden hajléktalant ugyanolyanként, ugyanolyan motivációval, ugyanolyan önhiba nélkül való élethelyzetbe sodródottként tekintünk, ez nem vezet előre és a megoldást sem segíti. Amit pedig Vágó Gábor képviselőtársam mondott, az már egészen abszurd kategória. Ő azt mondta, hogy igaz, hogy több hajléktalanszálló épült, de ez nem vezet a megoldás irányába. Ezt már igazából nem nagyon tudtam értelmezni, ezt már egyfajta olyan liberális vadhajtásnak tartom, amikor már önmaguk sem tudják, hogy merre induljanak el, csak mindenképpen vadul, liberális módon szeretnék rázni az öklüket. De nem is érdemelnek több szót. Ugyanúgy egyébként az MSZP sem, akik diktatúráról beszélnek, az MSZMP utódpártjaként ez szerintem egy kicsit elrugaszkodott vélemény.

De visszatérve: aki a hajléktalanság kérdését valójában ismeri, vagy beszélt már hajléktalannal, az tökéletesen látja, hogy bizony vannak, akik önhibájukon kívül kerülnek ebbe a helyzetbe, és mindent megtesznek, hogy ebből kikerüljenek. Számukra a maximális segítséget kell megadni a társadalomnak. És bizony van egy olyan réteg, amely nem is kíván ebből a helyzetből kimozdulni. Egy harmadik rétegről, akik esetleg a hajléktalan koldusmaffia csoportba tartoznak, meg már hosszabban beszéltünk mi is korábbi felszólalásainkban, nem jelen napirendi pontnál. Ezt azért nem hoznám ide most, mert valóban rendészeti kérdés, határon átnyúló és egyébként egész Nyugat-Európát veszélyeztető módon sokszor Kelet-Európa szegény régiójából koldulni, hajléktalanként élni visznek el embereket akár önszántukból, akár anélkül, és ebből egyesek nagyon jól élnek, nagyon nagy hasznot húznak. Ez abszolút rendészeti kérdés. De ha csak a hajléktalanok azon körénél maradunk, akik nem akarnak változtatni ezen az élethelyzetükön, és arra hivatkoznak, hogy nekik joguk van bárhol, bármely közterületen lakni, ebben az esetben a társadalomnak azt kell üzennie, hogy nem, ez nem így van, a társadalom segíteni fog, de a társadalmi toleranciának vannak határai, és meg kell húzni pontosan a rendészeti és a szociális kérdéskör közt a megfelelő határvonalat.

És hol van ez a határvonal? Ezen persze lehet vitatkozni, hogy ki az, aki önhibájából, vagy ki az, aki önhibáján kívül került ebbe a helyzetbe, de valahol tetten érhető, hogy aki elfogadja a segítséget, amit az állam nyújt vagy az államnak nyújtania kell, az valóban ki tud kerülni és segíteni kell, hogy kikerüljön ebből az élethelyzetből. Egyébként vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy a klasszikus mondást idézzem, hogy ők a társadalomtól kívánnak szabadon élni (Sic!), és a társadalmon kívül helyezik magukat, de ez megengedhetetlen. A társadalmon belül, a társadalmi struktúrán belül értelmezhető a szabadságjogok kérdése. Úgy gondolom, hogy valóban azt a helyzetet kezelni kell, nehogy mondjuk, egy egész várost olyan kategóriába sorolhassanak, amely adott esetben megtiltja, hogy ott bárki az utcán éljen; nem azt mondom, hogy ez egy város bármely részén kívánatos lehetne.

(14.50)

Viszont a törvényjavaslat az irányát tekintve jó irányba indul el, hogy bizony lehetnek olyan területek, ahol a közösség érdekében meg kell tiltani az olyan viselkedésformákat, amelyek egyébként sem a turisztika, sem a városban élő polgárok számára nem jelentenek előnyt. Valahogy a többség jogaival kevesebbet szoktak foglalkozni, de természetesen ehhez is hozzátartozik, amit a társadalmi szolidaritásról és a segítségről elmondtunk, de aki ezzel nem kíván élni, azt legalább a legforgalmasabb, turisztikailag legfrekventáltabb helyekről igenis rendészeti eszközökkel kell eltávolítani.

Persze itt, és erre módosító javaslatot is fogunk benyújtani, szeretnénk - amit a kormányzat is elmondott és a szavak szintjén ezekkel a célokkal egyetértett, hogy egy egész város területét ne lehessen ilyenné nyilvánítani, de azt szeretnénk -, hogy ez a törvényben is megjelenjen, és törvényi garanciát lássunk azokra az ígéretekre, amelyek itt az Országház falai közt elhangzottak, hogy valóban maradjunk annál a körnél, hogy egy kijelölés alapján lehessen meghatározni, hogy melyek azok a területek, amelyek a leginkább nemkívánatosak, hogy egyfajta problémagócokként akár a turisták, akár az itt élők szempontjából felmerüljenek.

Ezzel kapcsolatosan egyébként felmerült az, ami egy másik megoldandó probléma. Itt erre nem találunk megoldást, ez az illegális árusítás elleni fellépés. Ezt még Papcsák képviselőtársam is felvetette az alkotmányügyi bizottság ülésén. Ez szintén egy olyan problémakör, amit mielőbb meg kellene oldani, mert majdnem a hajléktalankérdéssel vagy a frekventált részeken elburjánzó hajléktalankérdéssel egyenértékű az, amikor különböző, egyébként feketén árusított termékeket sokszor agresszív módon tolnak a városlakó polgárok vagy akár a turisták elé. Ezt a helyzetet is rendezni kellene, és remélem, hogy erre is különböző javaslatokat láthatunk.

Viszont említettem, hogy van egy pont, amely túlmutat a hajléktalanság kérdésén. Ez a tulajdonosi hozzájárulás nélküli építés kérdésköre. Ebben az esetben feltételezem, hogy a törvényjavaslat elkészítőit az motiválta, hogy a különböző építmények, legtöbbször hajléktalanok által épített építmények nagy száma ne legyen fellelhető a városban, és hogy ezt szabálysértéssel büntessék. Ezzel még részben egyet is lehetne érteni, viszont ami problémás és valóban felmerült az alkotmányügyi bizottság ülésén, hogy ez kiterjedhet olyan, a gyülekezési jog körébe tartozó kellékekre, akár egy színpadra vagy egyéb, komolyabb, a gyülekezési jog gyakorlását ellehetetlenítő építményekre, amelyek esetében nem indokolt a szabálysértési törvényben külön szabálysértési tényállást alkotni.

Onnan is tudjuk ezt nagyon jól, mert az előző MSZP-kormányzat és liberális városvezetés alatt többször próbálkoztak azzal, hogy egy bejelentett rendezvényt - ami a gyülekezési jog és egy fontos alkotmányos alapjog alá esik - ellehetetleníteni úgy, hogy mondjuk, egy színpadot vagy egy rendezvény megtartásához szükséges kelléket egyfajta építményfogalomba bevonva építési engedélyt vagy területhasználati engedélyt kértek erre, és ezáltal tulajdonképpen egy alkotmányos alapjogot próbáltak ellehetetleníteni.

Nos, amikor ezt a szabályhelyet olvastam, ezt az új szabálysértési tényállást, akkor rögtön ez ugrott be. Bár az alkotmányügyi bizottság ülésén megpróbáltak minket meggyőzni arról, hogy nem erről van szó, Mátrai Márta képviselő asszony elmondta azt, hogy az építmény fogalma nem feltétlenül húzható rá a gyülekezési jognak valamiféle kellékére. Ebben, ha az építési törvényt nézzük, még igaza is lehet Mátrai Mártának, viszont a szabálysértési törvény semmiféle utalást nem tartalmaz arra, hogy az építményfogalom... - és én megnéztem, sem a hatályos törvényben, talán egy helyen szerepel az építményfogalom a szabálysértési törvényben, tehát a 2012. évi II. törvényben, de az is csak egy tényállásnál, és nem határozza meg, hogy mi minősül építménynek. Sőt, továbbmegyek, utalást sem tartalmaz arra, hogy mely más törvény alkalmazható e tárgykörben.

Tehát ha önök pontosan szeretnének eljárni és nem a gyülekezési jogot szeretnék korlátozni vagy arra lehetőséget teremteni, akkor igenis vagy egy építményfogalmat be kellene emelni ebbe a törvénybe, vagy amire a benyújtott módosító javaslatom is vonatkozik, ki kellene kötni, hogy ez a tényállás nem vonatkozik arra, ha valaki a gyülekezési jog gyakorlásához nélkülözhetetlen vagy azt elősegítő építményről beszél.

Ezt mindenképpen megfontolásra szeretném javasolni, és ezzel a módosítással talán könnyebben elérhető az a cél, amit vélhetően önök is megfogalmaztak. Nagyon szeretném, ha ez nem lenne egy olyan gumijogszabály, amelyet később fel lehet használni, bár most könnyű ezt letagadni, de később fel lehet arra felhasználni, hogy egy alkotmányos alapjogot korlátozni tudjanak, a gyülekezési jogot. Tehát kérem, ezt fontolják meg és támogassák az erre irányuló módosító javaslatot.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
301 140 2013.09.11. 1:49  65-153

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Nagy szavak ezek egy olyan LMP-s képviselőtől, aki az újdonsült frakcióját pont annak köszönheti, hogy törvényt módosított a Fidesz-KDNP-többség. Tehát azért én kellő önuralomra inteném Vágó képviselőtársamat.

Ön pontosan úgy fogalmazott, nem így fogalmazott, ahogy most elmondta a hajléktalanszállókkal kapcsolatban, hanem egyenesen azt mondta, hogy ez egy nem jó irányba tett lépés. Ahogy Vágó Sebestyén képviselőtársam elmondta, itt különböző fokozatokról beszélünk, és az embereket egy élethelyzetből csak fokozatról fokozatra lehet kivinni.

Ön hiába fog szociális bérlakásokat létrehozni, vagy az állam hiába hoz létre bérlakásokat, ha képtelen lesz még azt a minimális díjat is megfizetni az a hajléktalan, aki ebbe az élethelyzetbe kerül, tehát ez önmagában nem megoldás.

Azt viszont továbbra is fenntartjuk, hogy a szociális szempont mellett ugyanúgy rendészeti kérdés is a téma, persze patikamérlegen ki kell mérni, hogy milyen formában, de nem gondolom, hogy ha az ön által megálmodott csodálatos liberális rendszer létrejön, és sokan mégis az utcán kívánnak tartózkodni, akkor önök mit tennének. Akkor megvonnák a vállukat, és azt mondanák, hogy hát, megvolt a lehetőség, de ha ezek az emberek esetleg vagy ezeknek az embereknek egy szűk csoportja, aki nem élt a lehetőséggel, igenis az utcán kíván tartózkodni, akkor nyilván erre azt mondanák önök, hogy nekik viszont akkor meg kell adni a jogot, hogy legyenek ott.

Nem! Mi úgy gondoljuk, hogy a társadalomban való szabadságot kell biztosítani az alaptörvénynek és az Országgyűlésnek is és nem a társadalomtól való szabadságot és a társadalomtól való elkülönülést. Aki így gondolja, az szerintem nagyon eltávolodik azoktól az alapelvektől, amit itt képviselnünk kell az Országgyűlésben.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

(15.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
301 192 2013.09.11. 5:44  189-220

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tartva magunkat a javasolt és az Országgyűlés által támogatott vitarendhez, a 4. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, amelyet Gyüre képviselőtársammal terjesztettünk be, és a tisztelt Ház egy régi adósságát kívánjuk törleszteni, amikor is az Alkotmánybíróság felé határidőket próbálunk szabni a taláros testület eljárására.

Már az alkotmányügyi bizottság ülésén is egy hosszas vita bontakozott ki, nem most kezdődött vita bontakozott ki azzal kapcsolatosan, hogy kell-e, lehet-e határidőket szabni az Alkotmánybíróság eljárásának. Emlékeztetnék rá, hogy a legutóbbi módosításokkal az egyedi ügyben a bírók által kezdeményezett normakontroll esetében egy 30 napos határidő bevezetésre került, de minden más eljárás esetében erre nem került sor. Elhangzott ott a kormánypárti képviselők részéről, Varga képviselőtársam mondta azt, hogy ő úgy általában a határidőket sem szereti, ami szerintem egy jogásztól furcsa kijelentésnek minősül, hiszen a határidők azok, amelyek úgy az igazságszolgáltatást, mint a közigazgatást meghatározóvá kell hogy tegyék. Azt is hozzá kell tennem, hogy Répássy államtitkár úr ott akkor a kérdésre azt mondta, hogy a bíróságokat sem kötik határidők a végső döntés meghozatalában, viszont erre ott nem tudtunk reagálni, mert ezt a zárógondolatok közt mondta az államtitkár úr. Most viszont megtennénk azt a reagálást, hogy a bíróságok esetében ez nem teljesen igaz, lévén, hogy a különböző tárgyalások kitűzésére megadott határidők vannak, hogy az egyik tárgyalásnak a következő tárgyalást mennyi időintervallumban kell követnie, és természetesen, hogyha több bizonyítási indítvány nem érkezik, akkor a bíróságnak ítéletet kell hoznia, tehát nem teheti meg a bíróság sem azt, hogy akármeddig húzzon egy ügyet, és a bíróságoknak sem célja, hogy ilyen eljárást folytassanak. Tehát úgy gondolom, hogy a bíróság esetében is vannak konkrétan leírt törvényi határidők, amelyeket be kell tartani.

Az Alkotmánybíróság esetében az elmúlt időszak változtatásai, amelyek sokkal nehezebbé teszik bizonyos körben a normakontrollal való élés lehetőségét, emlékeztetnék itt is, hogy csak az országgyűlési képviselők egynegyede tud ilyen beadványt adni, ami azt jelenti, hogy drasztikusan lecsökkent a beadványok száma, természetesen még a legfőbb ügyész és az egyéb szervek, az ombudsman is fordulhat az Alkotmánybírósághoz, de ezek az ügyek nem oly nagy számúak, mint a korábbi szabályozás alapján, amikor bárki fordulhatott az Alkotmánybírósághoz, és ez még talán indokolhatta azt, hogy szűk határidőket nem lett volna érdemes megszabni. Akkor viszont, amikor önök bővítették az Alkotmánybíróság létszámát, és drasztikusan visszaszorították azok körét, akik az Alkotmánybírósághoz fordulhatnak, ebben az esetben igenis illene ezt a régi mumust, ha szabad így fogalmaznom, felszámolni, és határidőt kellene szabni az Alkotmánybíróság eljárására is, nemcsak az egyedi ügyek esetében, amikor egyedi ügyekben fordulnak a bírók az Alkotmánybírósághoz, hanem minden egyes ügyben. A módosító javaslat ezt célozza, és arra tesz vagy teszünk Gyüre képviselőtársammal egy indítványt, hogy 60 napban határozzuk meg azt az időt, ami alapján az Alkotmánybíróságnak el kell járnia. Ez két célt szolgál. Először is olyan ügyekben, ahol egyedi ügyekről van szó, az eljárásokat nem engedi elhúzódni, és a jogkövető állampolgároknak megfelelő időn belül jogsegélyt és egyfajta döntést tud hozni, és vagy folytatódni tud az alapügy, vagy az alkotmányjogi panasz esetén lezárásra kerülhet a panaszeljárás. Minden más esetben viszont ez oly kevés ügyet érint, gondolok itt, ahogy említettem, az országgyűlési képviselők egynegyede által kezdeményezhető eljárásokra - erre talán sor sem került az új eljárás bevezetése óta -, vagy akár a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközésére vonatkozó normakontroll szintén nem túl gyakori. Úgyhogy mindent összevetve lehet és kell is az Alkotmánybíróságot határidők közé szorítani.

Ha esetleg felmerülne még olyan kérdés vagy infrastrukturális igény az Alkotmánybíróság részéről, ami ennek a megvalósulásához kell, akkor arra inkább szánjunk pluszforrásokat, de ne engedjük azt, hogy parttalan eljárások kezdődhessenek, és az a gyakorlat, ami egyébként végigkísérte a 90-es évektől az Alkotmánybíróság működését, hogy akár 8-10 évig is ülhettek egy döntésen, ez ne ismétlődhessen meg, és egy valóban hatékony szervként működhessen az Alkotmánybíróság. Ezért kérem a 4. ajánlási pontban megfogalmazott, Gyüre képviselőtársammal benyújtott módosító javaslatunk támogatását.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
301 200 2013.09.11. 4:01  189-220

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 8. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, annál is inkább, mert egy olyan jogdogmatikai problémakört próbálunk benne kijavítani, amelyről azt gondolom, hogy a kormány számára is elfogadhatóan ki kellene javítani.

Ugyanis az Országos Bírósági Hivatal mellett az Országos Bírói Tanács is belekerül az alaptörvénybe, ami természetesen jó és támogatandó, és örülünk neki, hogy nagyobb legitimitást kap az Országos Bírói Tanács, viszont az a megfogalmazás, amivel élnek, és ahogy megpróbálják beemelni ezt a szervet, az nem tökéletesen felel meg a magyar nyelv szabályainak. Ez még a kisebbik baj lenne, ezt még lehetne módosítani. Viszont ami a nagyobbik probléma, hogy az Országos Bírói Tanács tagjait az egyébként ebben a ciklusban elfogadott 2011. évi CLXI. törvény 88. §-a alapján maguk a bírák választják, pontosabban a bírák küldöttértekezlete a saját tagjai közül választja a 14 tagját az Országos Bírói Tanácsnak, és a Kúria elnöke mint 15. tag úgymond hivatalból tagja ennek a tanácsnak. Ez ebben a sarkalatos törvényben rögzítésre került, ezzel nem is lenne probléma, viszont az a nem megfelelő megfogalmazás, ahogy önök itt beépítenék az alaptörvénybe, arra vezet, hogy a sarkalatos törvényben egy pontosabb meghatározás lesz, és az alaptörvény elmarad emögött, ami a jogi hierarchiát nézve semmiképpen nem jó.

Az alaptörvény ugyanis úgy fogalmaz, hogy az Országos Bírói Tanács további tagjait - ez a javasolt módosítás a kormányzat részéről - a bírák választják sarkalatos törvényben meghatározott módon. Ebben nem szerepel, hogy nekik bíráknak kell lenniük, vagy a bírák közül választják. Igaz, hogy a sarkalatos törvényben önök ezt leírták, de a sarkalatos törvény módosulhat később is, önök is módosíthatják, és ahogy elmondtam, a hierarchiának az felelne meg, ha átemelnénk azt a megfogalmazást a sarkalatos törvényből, a bíróságok szervezetéről szóló törvényből, amely úgy szólna, hogy a bírák küldöttértekezlete által a küldöttek közül megválasztott bírák lennének a tagjai az Országos Bírói Tanácsnak.

Arra kérem az államtitkár urat, hogy gondolják át ezt a pontosítást. Vagy ha nem teszik, akkor kénytelenek vagyunk arra gondolni, hogy esetleg a jövőben arra készülnek, hogy bírák által választott, de nem feltétlenül bírák fogják ellátni az Országos Bírói Tanácsban a teendőket. Az államtitkár úr félig-meddig bólogat, úgy látom - nagyon örülnék, ha erre esetleg reagálna. Ez nem lenne egy jó irány, hiszen ha már nagyobb legitimitást adunk az Országos Bírói Tanácsnak, és szeretnénk, ha a jogkörei is kibővülnének, főleg az Országos Bírósági Hivatal fölötti kontroll és felügyelet tekintetében, akkor elvárható az, hogy ez a bírók közül választott egyfajta csúcs önkormányzati szerv legyen. Ennek a jelenlegi sarkalatos törvény, a bíróságok szervezetéről szóló sarkalatos törvény megfelel, viszont ha így elfogadják ezt az alaptörvény-módosítást, akkor sajnálatos módon az alaptörvény nem fog megfelelni, és ez szerintem nem az az út, amin el kellene közösen indulnunk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiban.)

(17.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
301 204 2013.09.11. 1:58  189-220

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Én nem azt mondtam, hogy alaptörvényellenes lenne vagy a két törvény összeütközne, hanem azt, hogy a sarkalatos törvényben már pontosan kifejtésre került ennek az eljárásrendje, amit amikor az Országgyűlés elfogadott, akkor elfogadta azt is, hogy az Országos Bírói Tanács milyen módon áll fel és hogyan.

Azzal egyet tudok érteni államtitkár úrral, hogy adott esetben ne csak a küldöttgyűlés tagjai közül lehessen megválasztani, eddig még el tudunk menni, de mindenképpen a bírák közül kellene választani. Ezt egyébként egy kapcsolódó módosító javaslattal tudnánk esetleg korrigálni, de ahogy értettem - és ezt tisztán elmondta államtitkár úr -, úgy tűnik, az a céljuk, hogy ezt a kérdést nyitva hagyják, és nemcsak arról van szó, hogy úgy általában a bírák közül és nemcsak a küldöttek közül lehessen megválasztani az OBT tagjait, hanem akár egy kiterjesztőbb értelmezés is lehetséges.

Ebben az esetben viszont ezzel nem értünk egyet, mert úgy gondoljuk, hogy ha nem is a küldöttek közül, de legalább a bírák közül kellene megválasztani a tagjait, így tud megfelelő legitimitással és megfelelő bírói önkormányzati kontrollal bírni akár az Országos Bírósági Hivatal fölött. Ez szerintem önöknek is az érdeke lenne, lévén, hogy az Országos Bírósági Hivatalnak, illetve annak elnökének adott jogoknak a túlsúlya egy komoly alkotmányos vitát és egyébként az európai színtéren zajló vitát is generál, önöknek is sokkal jobb lenne, ha egy erősebb legitimitású Országos Bírói Tanácsot tudnának felállítani, illetve meghagynák a jelenlegi szabályozást, és a jövőben nem lehetne ebbe bármilyen más elvek alapján belepiszkálni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
301 214 2013.09.11. 2:03  189-220

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, csak nagyon röviden kiegészíteni tudom Gyüre Csabát, illetve kérni azt a jelen lévő államtitkár úrtól, amit eddig már több helyen megfogalmaztam, de nem sikerült rá választ kapni, ha most nem megy, akkor lehet, hogy a statisztikákat kellene beszerezni. Hány olyan ügyről tudnak önök, vagy milyen ügyteherről beszélhetünk, amikor az egyedi ügyekben az Alkotmánybírósághoz fordultak a bírák? Mert arról az esetkörről beszélünk, amikor egy ügy megakad a normál bíróságok előtt, mert a bíró érzékeli, hogy az alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenes lehet, felfüggeszti az eljárást és az Alkotmánybírósághoz fordul, ez esetben egy fontos jogi érdek, hogy addig az alapügy áll.

(17.40)

Tehát nem mindegy, hogy 30 vagy 90 napig áll az ügy, és mondjuk, negyed évvel kitolódik az a határidő, míg a peres felek ügye vagy akár egy büntetőügyben az eljárás le tud záródni. Viszont úgy gondolom, ez nem nagy számú ügyet érint, és erre szeretnék valamiféle statisztikát hallani. Mert megértem én persze, hogy 30 nap kevés. Ezért javasoltuk a 60 napot Gyüre képviselőtársammal. De amíg konkrét ügyszámot nem hallunk hivatalosan, addig azt kell feltételeznünk, hogy a saját vélekedésünk a helyes, ami abba az irányba mutat, hogy bizony, bizony nem nagy számban történik meg, hogy egyedi ügyekben az Alkotmánybírósághoz fordulnak a bírák. Azt kell mondanom, lehet, hogy a jövőben ezeknek az ügyeknek a száma bővülni fog, de az, hogy itt és most ezt módosítani kell, erről, hogy így fogalmazzak, nem vagyunk meggyőzve. De természetesen várjuk az erre vonatkozó adatokat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
302 22 2013.09.16. 4:56  21-24

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fidesz-kormány tavaly hivatalosan is lezárta az úgynevezett elszámoltatást. Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos úgy fogalmazott, hogy a számok önmagukért beszélnek. Sajnos, ez igaz is. Tavalyig csupán 7 ügyben került sor vádemelésre az információk szerint, noha Polt Péter legfőbb ügyészt már a jelenlegi Fidesz-KDNP-többség választotta, tehát nem vádolható azzal, hogy betartana a kormánynak.

Sajnos, a megállapítás igaz, több volt az elszámoltató, mint az elszámoltatott. Látva az eredményeket vagy inkább az eredménytelenséget, két eset lehetséges. Az egyik, hogy az előző kormányokkal minden rendben volt, patyolattiszták voltak, vagy az elszámoltatás egy fideszes blöff, egy színjáték, amivel el akarják hitetni, hogy ők azért valamit tettek.

Csupán a Jobbiknak mint ellenzéki pártnak erőforrások és információ-hozzáférés híján nagyjából annyi feljelentése volt, mint a nagy elszámoltató Fidesznek. Ezek közül néhányat fel is sorolnék: Budapest Airport ügye, Malév-felszámolás, Club Aliga, Margit híd, termőföld-zsebszerződések, Mátsik-ügy, Biszku-ügy, 2006. október 23-án történtek, Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, ez bár már a Fidesz alatt történt, hozzáteszem, ugyanúgy, mint a trafikmutyi, de Andor László hazaárulás vádjával való feljelentése vagy a Budapest Gyógyfürdői Zrt.-vel kapcsolatos feljelentés, a Budapesti Temetkezési Intézettel kapcsolatos feljelentés, a MÁV-székház ügyében tett feljelentés, vagy a Magyar Nemzeti Bank logójával kapcsolatos, annak egyébként a szocialista kormányzat alatt 45 millió forintért való elkészítése kapcsán való feljelentésünket, vagy akár a Bozsik Stadion ingyenes átadását is sorolhatnám.

Sajnos, a legtöbb esetben a nyomozásokat megszüntették vagy el sem rendelték. A megszüntető határozatok ellen jogorvoslattal sem élhetünk, hiszen hála önöknek, 2011 óta, amikor is önök, a Fidesz-KDNP-többség módosították a büntetőeljárásról szóló törvényt, csak a közvetlen sértettek élhetnek a panasztétel jogával, tehát élhetnek jogorvoslattal az elutasított feljelentések ellen, és egy országgyűlési képviselő például a közpénzek kapcsán nem minősíthető sértettnek. Egyébként ezt a bűnüket lesz lehetőségük jóvátenni, mert benyújtottuk a büntetőeljárásról szóló törvény módosítását, és megszavazhatják még itt, a tisztelt Ház előtt.

Emlékeztetnék arra is, hogy Gyurcsány Ferenc minden következmény nélkül megtehette, hogy egy parlamenti vizsgálóbizottság idézésére nem ment el. Önök nem voltak partnerek abban sem, hogy ezt szankcionáljuk mandátumvesztéssel és akár börtönbüntetéssel is, mármint azt az esetkört, ha valaki egy vizsgálóbizottság ülésén nem jelenik meg. De ahogy a háttérben a Közgép és a Strabag is kiválóan együtt tud dolgozni, addig itt a parlamentben is csupán látszatszínjátékot láthatunk, egy össznépi színjátékot, és ez igaz sajnos az elszámoltatásra is.

De idehozhatnám és megemlíthetném Demszky Gábor ügyét is, aki továbbra is érinthetetlen. Pont a múlt héten kaptam a Budapesti Rendőr-főkapitányságtól egy nyomozást megszüntető határozatot, amelyben bár a nyomozó hatóság leírja, hogy ingyenesen került sor a ferihegyi taxiállomások átadására a Budapest Zrt.-nek, és nem cáfolta a hatóság azt, hogy ezek után több mint 200 millió forintos bevétel keletkezett, mégis annak ellenére, hogy a BRFK leírta, hogy Demszky Gábor utasítására történt az átadás, és Demszky Gábor volt, aki kezdeményezte annak idején a rendeletmódosítást, mégsem történt bűncselekmény, és leírásra kerül az is, hogy a jó gazda gondosságával járt el a főváros és Demszky Gábor.

S természetesen ezt a határozatot sem tudjuk megfellebbezni, mert ahogy említettem, ehhez még egy országgyűlési képviselőnek sincsen joga. A történethez talán még annyit tennék hozzá, hogy ugyanezt a rendeletet 2006-ban 5 évre kötötték, 2011-ben lejárt, a Tarlós István vezette főváros újabb 5 évvel, kisebb módosításokkal meghosszabbította.

Sajnos, a fentiek tükrében ezek után kimondhatjuk, hogy önök elszabotálták az elszámoltatást, amivel nagyon gyorsan, már 2014-ben a választók felé el kell számolniuk, és higgyék el, ez nemcsak az önök lelke felé lesz egy elszámolás, hanem a választók is ezt számon fogják önökön kérni. Addig is mi már itt az Országgyűlésben is számon kérjük. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
302 261 2013.09.16. 4:52  260-262

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon röviden szeretnék az 1. ajánlási ponthoz, az egyetlen benyújtott módosító javaslathoz hozzászólni, amelyet jómagam nyújtottam be. Azóta annyi változás történt, hogy fideszes részről egy kapcsolódó módosító javaslat is benyújtásra került - az nem található meg ebben az anyagban, de az interneten elérhető -, amelyet megnéztem. A módosító javaslatomban én arra a problémára hívtam fel a figyelmet, hogy az IMI-rendszer kapcsán - amely a különböző hatóságok európai együttműködését teremti meg, mégpedig a közvetlen együttműködését - egy olyan pontatlanságot észleltem, hogy amíg magánszemélyek lejárt köztartozása esetében a magyarországi köztartozásokról beszélt a törvényjavaslat, addig a jogi személyeknél külön nem szerepelt a "magyarországi" kitétel, hanem csak felszámolási eljárásról, csődeljárásról és egyéb hasonló eljárásokról szólt. Ezt pontosítandó nyújtottam be a módosító javaslatom.

Ezt az általános vitában és a bizottságban is elmondtam, s úgy gondolom, nem volt felesleges, hogy ezt megtettem, lévén, hogy a kapcsolódó módosító még egy apró pontosítást tartalmaz. Meghagyja az általam is kezdeményezett egyszavas módosítást, amely a "magyarországi" kitételt kivenné a magánszemélyek lejárt köztartozásánál, s emellett egyértelművé tenné, hogy itt arról az esetkörről beszélünk, amikor egy külföldi hatóság által megkeresett magyar hatóság nem rendelkezik azokkal az információkkal, azokkal az adatokkal, amelyek alapján neki adatot kellene szolgáltatni. Ebben az esetben a magyar hatóság azt a másik magyar hatóságot megkeresheti, amelynél a megfelelő adatok fellelhetők. Ebben az esetben indokolt volt egyértelműsíteni, hogy az a magyarországi hatóság, amelyet a külföldi hatóság keresett meg, nyilvánvalóan csak további magyar hatóságokat kereshet meg, és nem dobhatja külföldre a labdát, ha szabad így fogalmaznom.

Államtitkár urat megkérdeztem a vita előtt, aki elmondta, hogy a fideszes benyújtású módosító javaslatot - nem nagy meglepetésre - támogatni fogják, amely ebben a formában tartalmazza, illetve kiegészíti az általam benyújtott javaslatot. Úgy gondolom, hogy ez egyértelműsíti a helyzetet, pontosabbá teszi a jogszabályt, ezért ilyen formában véleményem szerint támogatható. Hozzáteszem azt is úgy általánosságban, hogy ez egy kölcsönös megkeresésen alapul, tehát ugyanúgy a magyar hatóságoknak is lehetőségük van megkeresni külföldi hatóságukat, ha az ő eljárásukban bármilyen adatnak, akár egy szakképzettségi adatnak az igazolására vagy bárminemű adatkérelem bizonyítására szükség van. Ebben az esetben a külföldi hatóság is közvetlenül, illetve az IMI-rendszeren keresztül meg tudja tenni az adatszolgáltatást. Bízunk benne, hogy ez a rendszer a jövőben is be fogja váltani a hozzá fűzött reményeket.

Már az általános vitában is elmondtam, hogy a törvényjavaslatot ebben a formában támogatni tudjuk. Úgy gondolom, ez egy olyan javaslat, amely az Európai Unió részéről valóban nem a nemzetek szuverenitásába próbál beleszólni, nem olyan hatáskörben született az alaprendelet, amellyel elvonnának hatásköröket az adott ország országgyűlésétől vagy döntéshozó szerveitől, hanem valóban egy olyan együttműködés, amely akár egy nemzetek Európája koncepciójába is belefér, ami valóban arrafelé mutat, hogy az állampolgárok jogait és a jogaik érvényesítését lehetővé tegyük külföldön is, illetve a magyar hatóságok számára annak az ellenőrzését, hogy egy európai uniós állampolgár az előttük bemutatott irattal vagy végzettséggel valóban rendelkezik, és ezáltal a visszaéléseket is könnyebben ki tudjuk szűrni.

Köszönöm szépen, elnök úr, ennyit szerettem volna elmondani. (Taps a Jobbik soraiban.)

(20.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
302 273 2013.09.16. 6:11  270-274

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon röviden az 1. és a 2. ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni. Bár Répássy államtitkár úr részletesen válaszolt az általános vitában elhangzottakra, külön köszönöm, hogy felkészült, és valóban minden pontra megpróbált válaszolni. Bár száz százalékig nem értünk egyet, de ettől szép ez a műfaj. Ettől függetlenül én az általános vitában elmondtam, hogy támogatni tudjuk a javaslatot, mert valóban fontos kérdéseket szabályoz, hozzátéve azt is, ami szerepelt egyébként az anyagban is, hogy a magyar szabályozás megfelelő és kielégítő volt az előtt is, hogy az Európai Uniónak abban a bizonyos irányelvében a kötelezettségeket leírta és az egyéb tagállamok számára is kötelezővé tette. Természetesen tudomásom van arról, hogy ez egy tól-ig időpont az irányelvek esetében, tehát szabályos az, hogy most fogadjuk el, de sok esetben láthattuk azt, hogy az utolsó pillanatra halasztották a különböző törvényjavaslatok elfogadását, illetve az irányelvekben meghatározott határidők utolsó percéig várt a kormányzat. Ez esetben lehet ez egy akár jó és előremutató gyakorlat, de ezt mindenképpen gondoltam, hogy megkérdezem.

Ami a konkrétumokat illeti, én valóban az 1. ajánlási pontban, ahogy az államtitkár úr elmondta, egyrészről arra tettem javaslatot, hogy abban az esetben, hogyha valaki gyorsított eljárást kér és a hivatal ezt nem tudja teljesíteni, itt a gyorsított írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentésről beszélünk, illetve arról, ha ez határidőre nem kerül postázásra, akkor méltányosabb lenne nemcsak a gyorsított eljárás díját, hanem az egész díjat visszafizetni abban az esetben, illetve hasonlatosan ahhoz, hogy a normál eljárás esetében ez így történik. Viszont a bizottsági ülésen felmerült az, hogy ennek lehet egy olyan megoldása, ami szintén a semminél jobb, viszont némileg kiegészíti ezt a javaslatot, tehát egy B-verzióként kapcsolódó módosító javaslatot nyújtottam be, amelyet - ahogy hallhattuk Répássy államtitkár úrtól - a kormányzat támogatni fog.

Ebben egy szintén olyan problémát orvosolunk vagy próbáltam az orvoslásra javaslatot tenni, hogy amennyiben valaki visszavonja, tehát ha érdek múlása következik be, mert a gyorsított jelentés nem készül el időre, akkor meglegyen az a lehetősége, hogy az egész kérelem visszavonásával tulajdonképpen az egész díjat visszakaphassa. Ebben az esetben természetesen nem készül el a jelentés, viszont így az egész befizetett díjat visszakaphatja.

Ez azt a problémát is kezeli egyébként, ami a normál eljárásnál megvolt, tehát hogy a normál eljárásban kimondásra kerül, hogy visszavonás esetén, tehát ha az egész kérelmet visszavonja az adott kérelmező, akkor visszakapja a díjakat és megszűnik az eljárás. Ez a gyorsított eljárás esetében nem szerepelt, tehát a visszavonásra ebben a formában nem volt lehetőség, főleg nem olyan joghatállyal, hogy ő visszakaphassa a befizetett díjakat.

Így, ebben a formában mégis előrelépés, ha a kapcsolódó módosító javaslat támogatást nyer, illetőleg a 2. pont esetében, ami a befizetett díjhoz köti a benyújtás joghatályát, ebben az esetben én értem, amit az államtitkár úr mondott, de ha jól emlékszem, benne foglaltatott a törvényben, hogy addig nem fogja kiadni a hivatal a jelentést, ameddig a díjbefizetés nem történt meg. Tehát nem arról van szó, és véleményem szerint ebben az esetben nem is köti az a határidő a hatóságot, tehát hogy nem állhat elő egy olyan helyzet, hogy a hatóság hibája lesz, hogy egy be nem fizetett díj esetében ő időre nem adta ki a megfelelő jelentést, újdonságkutatási jelentést.

Úgy gondolom viszont, hogy egyéb joghatások, pont amiatt, hogy a jelenlegi törvényi szabályozást próbálom hatályban tartani a módosító javaslatommal... - lehetnek olyan esetkörök, erre nem tért ki az államtitkár úr, amikor az lehet méltánytalan, hogy akár az a néhány nap eltérés, ameddig mondjuk, a díjfizetés megtörténik, ahhoz képest, amikor a benyújtásra került ez a kérelem, ez lehet, hogy jogsérelmet okozhat, hiszen ha egy kérelmet benyújtottnak sem kell tekinteni, akkor olyan, mintha elő sem terjesztette volna az ügyfél. Ebben az esetben azt gondolom, hogy az élet és a gyakorlat több olyan szituációt teremthet, ami adott esetben sérelmesebb annál, mintsem hogy az államtitkár úr által elmondott helyzetet, extrém helyzetet vetítünk előre, hiszen abban a helyzetben, ahogy elmondtam, ha nem történik meg a díjfizetés, akkor nem is fogják a jelentést kiállítani, de mindezzel együtt ahogy az általános vitában és a részletes vita elején is elmondtam, támogatni tudjuk a törvényjavaslatot. Véleményem szerint egyébként ez egy szakmailag aprólékosan kidolgozott munka, tehát én végigolvastam részleteiben is, és azt semmiképp nem lehet rá mondani, hogy kodifikációs jellege ne lenne megfelelő. Persze hibákat mindenhol lehet találni, de azért ez egy szakmai javaslatnak mondható.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
303 78-80 2013.09.17. 0:18  53-91

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagy tisztelettel azt szeretném kérni, hogy a módosító javaslatokat a napirend végéig legyen lehetőség benyújtani. A nap végéig.

ELNÖK: Az ülésnap végéig.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Az ülésnap végéig, igen, így pontos. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
303 86 2013.09.17. 10:25  53-91

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A támogatott döntéshozatalról szóló törvényjavaslat vitájában engedjék meg, hogy először is visszautaljak arra, amit Vágó Sebestyén képviselőtársam mondott. Ő elmondta azt - és azzal kezdte a felszólalását -, hogy tulajdonképpen az előttünk lévő javaslatnak a Ptk.-ban is meg lett volna a helye, vagy akár be lehetett volna illeszteni a Ptk.-nak nemcsak a fogalomkörébe, hanem a törzsanyagába is. Ezt jogászként magam is így látom, és úgy gondolom, ez a szabályozás, ami előttünk van, tartalmilag és mennyiségét tekintve is illeszkedne a Ptk. rendszerébe. Az egy másik dolog, hogy lehet, hogy akkor, amikor a Ptk.-t elfogadtuk, még ez a szabályrendszer kidolgozás vagy kormányzati egyeztetés alatt volt. Ettől függetlenül még most is meg lett volna a lehetőség arra, hogy esetleg egy Ptk.-módosítással ez belekerüljön, de tulajdonképpen ez csak egy formai kifogás.

Sok helyen ennek ellenére a normaszövegezést viszont túl terjedelmesnek tartjuk, meg is fogom fogalmazni, hogy miért. Ez nem azt jelenti, hogy túlságosan részletszabályokat szabályozna a tervezet, de például a javaslat 1. §-ában - ha az értelmező rendelkezéseket megnézzük - már egy kicsit "róka fogta csuka" szituációt érezhetünk, hiszen egy törvényben az értelmező rendelkezéseknek általában akkor van helye, ha az adott törvény valamilyen kifejezést a közismert jelentéstől eltérő jelentéssel kíván használni, tehát a pontosítás legfőképpen ekkor indokolt.

Most itt az értelmező rendelkezésekből megtudhatjuk, hogy a gyámhatóság kifejezés tulajdonképpen pont a gyámhatóságot jelenti, illetőleg a támogatott döntéshozatal valóban a támogatott döntéshozatal, a támogatott személy is támogatott személy, tehát tulajdonképpen semmi eltérés nincs attól, és nem kellene ezeket megmagyarázni. Úgy gondoljuk, hogy ebben a formában az 1. § tulajdonképpen egy mondatban leírható lenne. Ilyen formában ez egyfajta túlterjeszkedő és fölösleges megmagyarázása ezeknek a fogalmaknak.

A javaslat 2. §-a szerint támogatóul az a személy rendelhető ki, aki személyesen a gyámhatóság előtt megjelenik. Megmondom őszintén, ez számomra azért volt nehezen érthető, mert gyakorlati szempontból néhány aggályt felvet, amit talán önök is oszthatnak, ha átgondolják a következőket.

Egyrészről ezekben az esetekben, sok esetben előre láthatja, aki mondjuk, idős kora felé közeledik, hogy esetleg szüksége lehet egy támogatóra, tehát a legtöbb esetben fel lehet készülni erre a szituációra, van idő arra, hogy megnevezzen egy olyan személyt, akiben ő oly mértékben megbízik, hogy támogatóként nevezi meg; ez általában családtagok, rokonok körére terjed ki.

Viszont azt, hogy ezt nem teheti meg, mondjuk, egy közjegyzői vagy mondjuk, egy ügyvéd által ellenjegyzett, teljes bizonyító erejű okiratban, én bizonyos szempontból túlzásnak érzem, és ráadásul az egyébként is nagyon leterhelt gyámhatóságokra, a nagyon nagy ügyteher és munkavégzési teher alatt lévő gyámhatóságokra olyan munkaterhet ró, amit tulajdonképpen jogilag nem indokolt hozzájuk telepíteni, vagy csak legfeljebb olyan esetekben, amikor indokolt személyesen is meghallgatni az illetőt, amikor esetleg más módon nem tisztázható a valódi akarata.

Bár hozzá kell tenni, hogy a közjegyző és az ügyvéd is nemcsak hogy jogosult, hanem köteles is, amikor ellenjegyez egy iratot vagy közokiratba foglal, meggyőződni arról, hogy az a nyilatkozó valódi akaratát tartalmazza, és azt befolyásmentesen teszi. Ezáltal nem látom, hogy miért kap többet vagy miért lenne nagyobb biztonság, ha a gyámhatóság előtt ő személyesen megjelenik, viszont - ahogy mondtam - a gyámhatóságot indokolatlanul leterheli. Tehát ezért kérem az előterjesztőt, hogy ezt mérlegelje, hogy esetleg ezt a rendszert bele lehetne venni a törvénybe. Hatékonyabb lenne, és mindenki számára rugalmasabb is, és a jogintézmény is könnyebben elérné a célját.

A javaslat 7. §-a szerint a támogató fő szabályként legfeljebb harminc személy támogatójaként járhat el. Ezt már az előttem szóló Szél Bernadett is sokallta, ha jól emlékszem a felszólalására, és ezzel jómagam is így vagyok. Úgy gondolom, amikor bevezetünk egy új intézményt, és valóban nem tudjuk, hogy milyen módon fog ez megvalósulni, akkor - és ezzel kezdtem, még a harminc személy hagyján, de ezt bizonyos esetekben negyvenötre ki lehet bővíteni, amikor valaki hivatásosként dolgozik. Ebben a körben maximum a harminc személynél - ami lehet, hogy még így is sok lesz - maradnék, és nem adnék arra lehetőséget, hogy harmincnál több személynek valaki elláthassa akár a hivatalos támogatói pozícióját is. Természetesen ha a gyakorlati bevezetés abba az irányba fog mutatni, hogy ez megvalósítható, és nem jelent nagy leterhelést - bár ha aktív munkáról beszélünk, azért harminc személy ügyeinek az ellátása vagy segítése is komoly feladat lehet -, akkor lehet esetleg ezt a számot emelni, de nem gondolom, hogy a gyakorlatban errefelé mennének a dolgok, inkább még ennek a csökkentése lehetne indokolt.

Egyébként néhány szövegpontosításra most nem térnék ki, ezt módosító javaslatokban be fogjuk terjeszteni.

Viszont még kitérnék néhány szakaszra, amit egyrészt jónak tartok, tehát előremutatónak. Itt gondolok egyrészt a 4. §-ra, amely megfogalmazza, hogy a közigazgatási, polgári és büntetőeljárási cselekményeknél is jelen lehet a támogató, és segítségére lehet a támogatott személynek. Ez azért fontos megállapítás, mert külön meghatalmazás nélkül, vagy olyan esetekben, amikor nem lehetne jelen akár, mondjuk, egy büntetőeljárási vagy szabálysértési cselekménynél, vagy számtalan olyan, akár közigazgatási eljárás is van, ahol nem kivitelezhető, hogy segítőként más esetben, mondjuk, ügyvéden kívül akár családtag is jelen legyen, ebben az esetben a támogató ezt meg tudja tenni, jelen lehet. Ez valódi segítség és valódi olyan jogosítvány, amivel a támogatott személy életét könnyebbé tehetjük.

Az 5. §-ban benne foglaltatik, hogy a gyámhatóság a támogatót határozatlan időre rendeli ki, fontos kitétel azonban, hogy a szükségességét ötévenként felülvizsgálja. Ezek inkább eljárási vagy bizonyos szempontból garanciális korlátok is lehetnek.

Viszont itt továbbhaladva egy kérdésem is lenne az államtitkár úr felé, amit nyilván meg tudnak válaszolni. Első körben azt nem értettem, hogy amikor a 11. §-ban leírják, hogy a nyilvántartás nem hatósági és nem közhiteles nyilvántartás, ezt mi indokolja vagy mennyivel lesz ez hatékonyabb, rugalmasabb, vagy mi az akadálya annak, hogy ez akár közhiteles nyilvántartás legyen. Itt a gyámhatóságnak a támogatók és a támogatott személyek meghatározott adatairól szóló nyilvántartását kérdezem. Tehát lehet, hogy megvan az oka, de akkor kérem, hogy esetleg egy válaszban erre térjen ki.

Mindent összevetve - ahogy Vágó Sebestyén képviselőtársam elmondta -, én a pozitív, előremutató jegyeket többnek tartom ebben a javaslatban, mint amit kritika tárgyává lehet tenni, bár ahogy elmondtam, a módosító javaslatainkat be fogjuk terjeszteni.

(15.20)

Lehet azon vitatkozni, hogy a különböző gondnoksági rendszernek, illetve a cselekvőképtelenség, korlátozott cselekvőképesség rendszerének mennyire van ma még létjogosultsága, valószínűleg folytatni is fogjuk ezt a vitát, viszont az, hogy egy új rendszert bevezessünk, ezek mellé egy kiegészítő rendszert létrehozzunk, ennek véleményünk szerint nincs akadálya. Ha egy pluszlehetőséget adunk a rászoruló embereknek, ezt bevezetjük, és a gyakorlatban ki fog derülni, hogy ez mennyire hatékony, abban az esetben, úgy gondolom, vissza lehet térni azokra a vitákra is, hogy akár a teljes cselekvőképtelenségnek, tehát a kizáró gondnokságnak milyen formában lehet elképzelni a jövőjét. De addig is, úgy gondolom, bele kell vágni, létre kell hozni ezt az egyébként valóban hasznos jogintézményt, viszont valószínűleg a közeljövőben majd el kell végezni ennek az áttekintését, és ehhez képest átalakítani esetleg más tényállásokat is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
303 114 2013.09.17. 6:05  111-132

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tiszteletben tartva elnök úr kérését, természetesen a módosító javaslatról fogok szólni, illetve egy kapcsolódó módosító javaslatról, amit az imént nyújtottam be. A 3. pont az, amely egy nagyon fontos pont. Úgy gondolom, hogy az előzetes és a bizottsági munka kapcsán körvonalazódott minisztériumi álláspontot is figyelembe véve talán tudunk egy előremutató megoldást találni erre a kérdésre.

Miről is van szó? Önök a tulajdonosi hozzájárulás nélküli építést kívánják bevezetni új szabálysértési tényállásként, amely, mint kiderült a bizottsági ülésen, legfőképpen a hajléktalanok által épített különböző építményekre irányul. Ezt talán, ha jól emlékszem, Papcsák képviselőtársam fejtette ki. Ez esetben viszont a megfogalmazás, hogy "aki közterületen a tulajdonos vagy a rendelkezésre jogosult hozzájárulása nélkül építményt épít, szabálysértést követ el", ugye, ezt szeretnék beemelni, nem teljesen pontos, kiegészítésre szorul. Egyrészről a különböző építési jogszabályok meghatározzák, hogy közigazgatási úton milyen büntetéssel sújtható az, aki a különböző szabályoknak nem tesz eleget, vagy akár tulajdonosi hozzájárulás nélkül építkezik. Tehát eleve a szabálysértési jog területére tévedni ezzel a kérdéskörrel már veszélyes. Viszont ha önök ezt a szabályozási utat választják, akkor ne felejtsék el, hogy az építmény fogalma nem szerepel a szabálysértési törvényben; nem szerepel, és nincs meghatározva. Egyébként a szabálysértési kódex egy helyen tartalmazza ezen kívül az építmény fogalmat, de fogalommeghatározást nem ad.

Tehát tulajdonképpen a jogalkalmazónak lesz feladata és jogköre eldönteni, hogy mi minősül építménynek. Hogy ez miért veszélyes? Még az előző kormányok alatt láthattuk, hogy sokszor akár a gyülekezési jog körébe tartozó rendezvényeket is azzal próbáltak ellehetetleníteni, hogy bármilyen, akár egy kis színpadnak vagy egy kelléknek a felállítását is próbálták építményként beállítani és így megakadályozni a rendezvényt. Ez nyilván jogilag sem volt helyes. Ha viszont azt vesszük, hogy a gyülekezési jog alkotmányos alapjog, akkor azt kell mondjam, hogy alkotmányellenes is.

Azért kérem, hogy önök ne essenek ebbe a csapdába, mert értem én, ami a bizottságban elhangzott, viszont legalább a módosító javaslatom arra utal, hogy egészítsük ki egy olyan mondattal, hogy "ez a rendelkezés nem alkalmazható a gyülekezési jog gyakorlásához szükséges építményekre". Ez lett volna a javaslat, önök nem támogatták, úgy gondolták, hogy nem megfelelő a gyülekezési jogot idekeverni. Szerintem ez dogmatikailag nem feltétlenül rossz, vagy elférhetne itt. Viszont az, hogy az építmény fogalma nincs meghatározva, és önök folyamatosan az építési törvényre hivatkoztak, azt teszi szükségessé, hogy legalább az építési törvényre való hivatkozást emeljük be a törvénybe, és így legalább egy pontos szabályrendszerrel és egy pontos meghatározással lehessen útjára indítani ezt az új tényállást.

Amikor egy jogalkalmazó hatóság, egy szabálysértési hatóság elé kerül az ügy, akkor legalább egy pontos, egyébként az építési törvényben kellően körülhatárolt, és a gyülekezési jog kellékeit magába nem foglaló meghatározással rendelkezik, lévén ott az építmény és az épület kritériuma is, hogy egyfajta tartós rögzítésre kerüljön azon a területen, amelyen felépítik, tehát akár, mondjuk, a burkolat megbontásával. És természetesen egy színpad esetében vagy egy gyülekezési jog körébe tartozó kellék esetében általában nem valósul meg az, hogy ott meg kellene bontani az aljzatot vagy bármiféle olyan építési munkákat kellene végezni.

Ezért a bizottsági ülésen felbuzdulva egy kapcsolódó módosító javaslatot nyújtottam be, amely, nagyon bízom benne, támogatásra kerül, lévén, hogy a jelen lévő helyettes államtitkár asszony úgy nyilatkozott, hogy szerinte ez egy megvalósítható óhaj, hogy utaljunk az építmény fogalmánál az építési törvényre. Ez úgy hangzana, felolvasom, mert most nyújtottam be, tehát esetleg államtitkár úr ezt nem láthatta: "Az építmény fogalmának meghatározása során az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény fogalomhasználata az irányadó." Tehát ezt szeretném kapcsolódó módosítóval belevenni. Ezt, a bizottsági ülésen úgy éreztem, illetve kimondásra is került, hogy támogatná a minisztérium is. Úgy gondolom, hogy ezzel a módosítással, igaz, egy kicsit felemás megoldásként, de kizárhatnánk azt, amit elmondtam, hogy a gyülekezési jog korlátozását lehetne elérni.

Gondoljanak bele, hogy ez nem csak önökre vonatkozhat, ki tudja, még milyen kormányok elé nézünk, és ha a jogalkotást egy hosszú távú folyamatként nézzük, akkor az alapjogokat minden Országgyűlésnek garantálnia kell. Tehát kérem államtitkár urat, hogy támogassák ezt a kapcsolódó módosító javaslatot, és tegyük egyértelműbbé a jogalkalmazók számára is ezt a szabálysértési tényállást.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
303 120-122 2013.09.17. 2:50  111-132

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy kibővített kétperces felszólalást szeretnék tenni. A benyújtott módosító javaslatok, 7., 8., tulajdonképpen a 9., amit jobbikos képviselőtársaimmal nyújtottunk be, arra irányul, és ezért szeretném kérni, hogy a minisztérium támogassa, hogy legyen egy olyan limit, amit törvényileg meghatározunk, amekkora a fővárosnak vagy a kerületeknek vagy egy településnek az alapterülete lehet, ami közrend, közbiztonság szempontjából kijelölhető olyannak, ahol nem lehet hajléktalanként élni. Ez azért fontos, mert mi elmondtuk, hogy nem ördögtől való az, hogy kijelölünk bizonyos területeket, ennek turisztikailag, közegészségügyileg és egyéb más szempontból is létjogosultsága van.

Nem szeretnénk abba az eltúlzott liberális álláspontba átcsapni, amit itt hallhattunk az általános vitában az LMP-től vagy az MSZP-től, hogy itt súlyos jogkorlátozásról van szó. Nem, a közösségnek is megvannak a jogai, hogy kijelölje azt, hogy melyek azok a területek, ahol még kevésbé kívánja a közösségi létet roncsolni esetleg olyan magatartásformákkal, amelyek nem oda valók.

Önök elmondták azt is, hogy nem az a cél, hogy egy egész város kijelölhető legyen. Ez a minisztérium részéről itt az általános vitában és egyébként is a bizottsági szakaszban elmondásra került; nem az a cél. Ha viszont nem az a cél, akkor viszont legalább ezt az 50 százalékos korlátozást kérem, államtitkár úr, hogy támogassák. Itt azért nyújtottunk be több módosító javaslatot, mert úgy gondoljuk, hogy ki tudják választani azt, ami esetleg támogatható az önök részéről, és bármelyiket választják, jobbá válik a törvényjavaslat, mint most így, ebben a formájában. Persze az lenne a legjobb, hogy a hajléktalanellátás feltételeinek biztosítása is belekerüljön, ez a 7. javaslat, de abban az esetben, ahogy elmondtam, hogy ha ezt önök nem kívánják, akkor legalább egy területi megkötés, és itt az 50 százalék még így is egy jóval feljebb kalibrált számadat, ez kerüljön be. Úgy gondoljuk, hogy ez minimum azzal a kifejezett véleménnyel van összhangban, amit önök elmondtak. Hogyha már ezek elhangzottak, akkor kérjük, hogy ez a módosító javaslatok támogatása során is nyilvánuljon meg. Azt hiszem, hogy ez egy minimumelvárás lehet.

Elnök urat kérdezném, hogy jól írtam-e föl magamnak, hogy a 10. pont a következő vitaszakaszban van.

ELNÖK: Igen, képviselő úr.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, akkor ehhez a szakaszhoz ennyit szerettem volna elmondani. (Szórványos taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
303 124 2013.09.17. 2:58  111-132

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. A honvédelmi bizottság terjesztette elő a 10. pontot, viszont az alkotmányügyi bizottságban is szó volt róla, és egy nagyon fontos és nagyon régóta megoldatlan problémára próbál választ adni.

Ahogy látom, a különböző bizottságok támogatták, de mivel itt nem látom, hogy esetleg valaki támogatólag hozzászólna, ezért nagyon röviden engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet a jogosulatlan közterületi értékesítésnek a szabálysértési tényállására. Ez speciel egy olyan tényállás, amit mi is nagyon sokszor kezdeményeztünk, hogy kerüljön bele valamilyen formában a szabálysértési törvénybe. Az, ami ma a közterületeken van, az elfogadhatatlan.

(16.50)

Csak az utóbbi időben is nagy számban érkeztek hozzám állampolgári megkeresések, törvényt kérve arra az esetre, hogy a különböző, gyakran nem is magyar állampolgárságú, ki tudja, milyen árut áruló személyek nyugodtan megtehetik azt, hogy zsibvásárt csinálnak az aluljárókból vagy a nagyobb tömegközlekedési pontokból, és sok esetben - és ezt magam is láttam - tulajdonképpen a rendőrség sem, illetve a közterület-felügyelet sem tud mit kezdeni.

Ezt eddig a törvényi felhatalmazással indokolták, bár hozzáteszem, nem gondolom, hogy közegészségügyi vagy közrend szempontjából ne lennének olyan pontok, amelyek alapján lehetett volna ezt szankcionálni, de ha esetleg ezt nem is úgy értelmezték, akkor ezzel a szabálysértési tényállással már remélem, elkerülhető lesz, és remélem, hogy az Országgyűlés is támogatja. A rendőrök és a közterület-felügyelők szabadon, hátratett kézzel sétálnak, miközben a különböző, egyébként teljesen nyilvánvalóan feketén árusított termékek ellepik, de oly mértékben ellepik az aluljárókat és a forgalmas tömegközlekedési pontokat, hogy tulajdonképpen attól mozdulni sem lehet. Arról már nem is beszélve, hogy az esetek egy részében olyan agresszív gyakorlat is megvalósul, ami nemcsak a kínálásra, hanem egyfajta erőszakos áruló tevékenységre utal, ami sok esetben egyéb bűnözési formákkal is párosul.

Úgyhogy ezt olyan javaslatnak tartom, amely úgy a 10. pontban - kiegészítve azzal is, hogy örülünk neki, hogy a közterület-felügyelő is eljárhat ebben az esetben -, mint az 1. pontban is támogatandó. Az 1. pont csak arról szól, hogy a törvény címében is módosítást kell eszközölni, lévén, hogy a kereskedelemről szóló 2005. évi törvényt is módosítani kell ehhez. Úgy gondolom, ezt a javaslatot mi is támogatni tudjuk, és kérem az Országgyűlést is, hogy támogató szavazatával ezeket emelje be a szabálysértési törvénybe.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
303 146 2013.09.17. 16:06  133-167

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megmondom őszintén, amikor először olvastam a törvényjavaslat címét és a preambulumát, akkor egy kicsit többre számítottam. Többre számítottam, mert a téma, amit felvetnek, amit a kormány elénk hozott, az fontos, szabályozandó, de attól tartok, hogy ebben az esetben is, ahogy szokták mondani, vajúdtak a hegyek és egereket szültek; ráadásul néhol különböző színű egereket, ha szabad a képzavart tovább folytatnom, mert olyan területeket próbálunk összehozni egy törvényjavaslatba, amik nagyon nehezen férnek meg egymás mellett.

(17.50)

Már a preambulumot elolvasva, ami úgy kezdődik, hogy az Országgyűlés elkötelezetten az állami szervek működésébe vetett közbizalom növelése iránt - tehát itt állami szervek és közbizalom merül fel -, elméletileg kijelölné azt az irányt, ami a panasz és a közérdekű bejelentés kapcsán követendő lenne vagy szabályozandó lenne ebben a törvényjavaslatban. Utána a panasz és a közérdekű bejelentés fogalmánál meghatározza, hogy az állami szervek és helyi önkormányzati szervek a panaszokat és a közérdekű bejelentéseket e törvény szerint kötelesek elintézni. Ez egy egyértelmű fogalommeghatározás, hogy itt állami szervekről, helyi önkormányzati szervekről van szó, illetve az ő panaszeljárásukról.

Hozzátenném itt, az 1. §-nál, hogy már egy apró ellentmondás vagy megfogalmazásbeli problematika kerekedik, lévén, hogy amíg a közérdekű bejelentést szóban is meg lehet tenni, addig ez a panasz esetében kimarad, tehát szóban csak a közérdekű bejelentés megtételét fogalmazza meg a (4) bekezdés, de ez még a legkisebb baj lenne, egyfajta figyelemfelhívásként közöltem. Még azzal is egyet lehetne érteni, hogy 30 nap legyen az elbírálási határidő. Általánosságban reméljük, hogy ez elég is lesz. Viszont - és erre majd később fogok kitérni - ebben az esetben is az lesz a kérdés, ami nincs benne egyrészt a törvényjavaslatban, és a későbbiekben vissza fogok térni, hogy itt a fogalommeghatározás és a szervek kijelölése, amire az egész törvényjavaslat készült, miért nem egyértelmű sajnos.

Viszont a 3. §-ban, ha már itt a sorban a kielemzésnél tartunk, egyrészről támogatható, hogy a bejelentő személyes adatait védelemben részesítik, de a (4) bekezdésben - erre egyébként módosító javaslatot is benyújtottam - elhelyeznek egy olyan gumijogszabályt, ami azt jelenti, hogy ha valószínűsíthető, hogy kárt vagy jogsérelmet okozott a bejelentés, akkor kiadhatóak a bejelentő személyes adatai. Itt legalább egy megfontoltabb fogalmazást javasolnék, legalább egy "alappal valószínűsíthető" szófordulatot, vagy a "jogellenes kárt vagy jogsérelmet", lévén, hogy minden panasz és bejelentés, ami egy bizonyos szerv vagy személy ellen irányul, valamilyen szempontból sérelmes rá nézve. Az egy másik kérdés, hogy ez jogellenes sérelem-e, vagy esetleg hozzá tartozik az ő betöltött funkciójához, de mindenképpen pontosítani kell, hogyha önök a bejelentők védelmét szeretnék kitűzni célként, akkor ezt bele kellene venni.

A közérdekű bejelentések védett elektronikus rendszere, ezzel önmagában még nem is lenne baj, az elektronikus rendszerek be tudják tölteni a hozzá fűzött reményeket, az adatvédelemmel karöltve, viszont az alapvető jogok biztosának a bevonása - bár erre is később ki fogok térni - kedvező lehet, de a közérdekű bejelentők védelménél találunk olyan érdekes megfogalmazásokat, mint például, hogy minden olyan hátrányos intézkedés, amelyre a közérdekű bejelentés miatt kerül sor, jogellenesnek minősül, akkor is, ha egyébként jogszerű. Ezt én egy kicsit fából vaskarikának érzem. Értem, hogy mire próbálnak utalni, hogy effektíve egy olyan cselekmény, amit bosszúból tesznek meg a bejelentő ellen, bár jogszerű, akkor ez üldözendő, de ez így megfogalmazva eléggé félreérthető, és a bizonyítás is nehéz, hiszen ha egy jogszerű cselekedetről beszélünk, akkor hogy lehet azt jogellenessé nyilvánítani a szándék alapján, ha az a törvényeknek megfelelt, a bizonyítási nehézségekről nem is beszélve. Tehát ez egy szép mondat, csak gyakorlatban alkalmazhatatlan.

És azzal se tudok mit kezdeni, ha a természetes személy, ha veszélyeztetettsége valószínűsíthető, akkor bejelentővédelmi támogatásra jogosult. Itt megint csak egyfajta homályos képek jöhetnek elő, hogy ez valójában mit takar, ez milyen támogatást jelent, és mi az a veszélyeztetettség... - egy közérdekű bejelentés, ahol a közérdek szolgálata miatt történik a fellépés, a bejelentés benyújtása, ez alapján hogy jön számításba a veszélyeztetettség, ezt azért jobb lenne kifejteni.

A bizalmi ügyvéd esetén már kezd egyre inkább elszabadulni a pokol, ami itt a fogalomzavart illeti. Hozzátéve azt is, hogy megtudhattuk az alkotmányügyi bizottság ülésén, hogy egy módosító javaslatot nyújt majd be... - a kormányzat szándékával párhuzamosan a fideszes Spaller Endre nevére került végül is. (Jelzésre:) KDNP-s, igen, köszönöm, Rétvári államtitkár úr. A Fidesz-KDNP-t itt egyként kezelem, bár a KDNP mindig kikéri magának a különállóságukat, de erre most nem térnék ki. Tehát a bizalmi ügyvéd nem is bizalmi ügyvéd, hanem már bejelentővédelmi ügyvéd - én így hivatkoznék rá, lévén, hogy Répássy államtitkár úrtól hallhattuk, hogy a módosító javaslatok tulajdonképpen egyfajta kormányzati beterjesztést képviselnek. Hozzáteszem halkan, akkor illett volna az egyeztetéseket megtenni, és a tisztelt Országgyűlés elé egy olyan javaslatot hozni, amit már leegyeztetnek, és nem kell ilyen kancsal postásként két helyre figyelni, és összeollózni, hogy tulajdonképpen mi is volt a kormány akarata.

De hogy a fogalomzavar miért kezdődik, itt az állami és helyi önkormányzati szerveknek nem minősülő jogi személyek területére lépünk át, amiről eddig nem volt szó, ahogy szokták mondani, hogy erről eddig nem volt szó; hogy hogy kerül hirtelen ebbe a törvénybe, és miért pont itt, és pontosan mire akarják használni ezt a jogintézményt, az nem kerül kifejtésre. Ahogy elmondtam, a preambulumban szerepel, hogy itt az állami, önkormányzati szervek panaszeljárásáról van szó, és erre a bizalmi ügyvéd vagy bejelentővédelmi ügyvéd, ahogy KDNP-s kormányzati módosító alapján átnevezésre került, itt megjelenik, és kitágítja a gazdasági társaságokra is ezt a teret. De hogy tulajdonképpen egy panaszeljárást majd hogy kell értelmezni egy nem állami és helyi önkormányzati szervnek nem minősülő jogi személynél, ez tulajdonképpen a ködbe, homályba vész, és főleg úgy, hogy dogmatikailag belehelyezik, ahogy elmondtam, az állami, helyi önkormányzati környezetbe.

Ha viszont így van, akkor viszont - hogy mondjam - csodaként ne érjen minket, hogy aki megbíz egy bejelentővédelmi ügyvédet - szép szó egyébként -, az tulajdonképpen a megbízó érdekeit fogja valamilyen formában képviselni, és nem tudom, hogy ettől hogy lehet elvárni azt, hogy itt majd előrébb viszi a dolgokat, főleg úgy, hogy közreműködhet a bejelentés alapján indult vizsgálat lefolytatásában. Tehát ő, aki elméletileg pártatlan lenne, ettől függetlenül majd vizsgálódnia kellene a saját megbízójával szemben. Hát, ha ezt komolyan gondolják, akkor komoly aggályaim vannak azzal kapcsolatban, hogy itt bármilyen szabályozás előrevihet.

Az meg végképp egy érdekes kérdés - ez már a záró rendelkezések, a 15. §-ban -, hogy a bizalmi ügyvéd, vagy más szóval bejelentővédelmi ügyvéd számára képesítési feltételeket szabnának meg kormány-, pontosabban miniszteri rendeletben. Ezt megint nem tudom értelmezni, mert egy úgymond hagyományos ügyvédhez képest mi lehet az a pluszjogosultság. Vagy nem tudom, OKJ-s tanfolyamot előírnak, vagy mi az a kritériumrendszer, ami alapján egy szakvizsgával rendelkező kamarai ügyvéd ne tudná ellátni ezt a feladatot? A képzavar úgymond beteljesedik. De még egyébként nincs vége, nem lőném le a poént.

Hogy egy kicsi jót is mondjak az, hogy a közérdekű bejelentések vizsgálatánál az alapjogok biztosa szerepet kap, és egy kvázi fellebbezési fórumként szerepel, ha valaki nem megelégedett azzal, ahogy kivizsgálják a bejelentését, panaszát, fellebbezési fórumként fordulhat oda, az alapvető jogok biztosához, ez jó lehet, csak itt sincs meghatározva, hogy akkor ez most mindenre vonatkozik-e. A különböző jogi személyekre, nem állami, nem önkormányzati személyekre is vonatkozik? Ez alapján nekem úgy tűnik, hogy igen, de akkor azért ezt megfelelően meg kellene fogalmazni. Ráadásul jó lenne, ha beleírnák, hogy a jogorvoslatra való kioktatás benne foglaltatik-e, amikor egy panaszt vagy közérdekű bejelentést elbírálnak, lévén, hogy egyáltalán az állampolgárok, akik ezzel élnek, nem biztos, hogy fogják tudni, hogy az alapvető jogok biztosához fordulnak kvázi fellebbező fórumként az elutasított vagy nem megfelelően kezelt panaszaikkal, vagy közérdekű bejelentéseikkel kapcsolatban.

(18.00)

De találunk Spaller képviselőtársunknál, KDNP-s képviselőtársunknál még cifrábbakat is, és akkor itt a KDNP-re lehet húzni a dogmatikai homály következő fokozatát. Mert ő a munkáltatói visszaélés-bejelentési rendszert is bevezetné, valószínűleg kormányzati támogatással. De ezt opcionális rendszerként. Hogy majd a multicégek bevezetik ezt a rendszert, ha akarják - valószínűleg érdekükben lesz egy kemény rendszert bevezetni, amiben majd a saját munkavállalóiktól érkező vagy egyéb panaszokat, jöjjenek azok bárhonnan, majd ki fogják vizsgálni -, ezt meg lehet tenni, de hogy ezt pontosan milyen formában, és ez a helyi önkormányzatokhoz és állami szervekhez hogyan kapcsolódik, és miért ebben a törvényben kap helyet, az után a felvezető után, amit elmondtam, és ami a preambulumra is igaz, ezt megint csak nem értem. Bár nagyon örülünk neki vagy örülnénk neki, ha a multik szempontjából egy olyan rendszer jönne létre, ahol a panaszbejelentéseket állami rendszerben vagy államilag meghatározott rendszerben, törvényben meghatározott rendszerben kellene fogadni és elintézni. De azon túl, hogy ez egy opcionális rendszer, tehát nem kötelező bevezetni, még, ahogy elmondtam, dogmatikai képzavar is.

Megtudhatjuk a törvényből azt is, és itt a villamos energiáról szóló törvény módosítása, nem tudom, hogy lehet-e fokozni a zavart, de a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal eljárására is ezt a panaszeljárást fogalmazzák meg. Egyébként itt három hónapos eljárásjogi határidőt vezetnének be. Ez eddig is így volt a hasonló panaszok esetén, de ez elég hosszú, mert ha 30 napja van egy hivatalnak, akkor az Energetikai Hivatalnak is elégnek kell lenni, mondjuk, egy kétszeres időtartamnak, 60 napnak netalántán, hogy a panaszokat, közérdekű bejelentéseket elbírálják. De jól van, legyen három hónap. A következő pontban viszont, azt hittem először, hogy boldog leszek vagy felderülök, hogy a pénzügyi szektor is terítékre kerül, hiszen a tisztességtelen piaci magatartásról és versenykorlátozás tilalmáról szóló '96. évi törvényt szeretnék módosítani. De ahogy megnéztem, hogy mit szeretnének módosítani, hát, mit ad isten, azt veszik be, hogy a panaszok és közérdekű bejelentések eljárása nem terjed ki erre a szektorra. Tehát arra azért gondoltak, hogy megálljon a panaszok vagy bejelentések áradata, mondjuk, a banki szektor vagy a tisztességtelen piaci magatartásokkal érintett szektor előtt. Pedig ez az a terület, ami a leginkább igényelné azt, hogy megfelelően szabályozzák.

Elég csak arra gondolni, mondhatják azt, hogy ott van a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, amit most átalakítgatnak; reméljük, hogy a hatékonyság nőni fog, de ez majd a gyakorlatban fog kiderülni. Ott van a fogyasztóvédelem is, és mondhatják azt, hogy megvannak a megfelelő fórumok. Viszont pont ez a szektor az, amire nem igaz, hogy megfelelően kezelnék az állampolgárok panaszát, főleg nem a bankok esetében. Mi történik? Ha például egy bankkal vagy pénzügyi szektorral kapcsolatos panasz beérkezik, akkor azt elkezdik nagyon sokszor pattogtatni egymás között a hatóságok. Erről már sokszor beszéltünk itt, a parlamentben. A fogyasztóvédelem azt fogja mondani, hogy á, nem hozzánk tartozik, itt a PSZÁF az eljárásra jogosult. A PSZÁF meg azt fogja mondani, hogy hó, hát ez fogyasztóvédelmi kérdés, nem hozzánk tartozik. Tehát van egy olyan gyakorlat, hogy mindenki fél a pénzügyi szektorral szemben fellépni, bár a kormányzat részéről láthatunk némi, legtöbbször sajnos csak a szavak szintjén megjelenő harcot a bankok irányába - egy percet kérhetek még, elnök úr, a lezárásra? (Jelzésre:) Köszönöm. -, de azt szeretnénk, vagy az lenne az igazi, ha pont azt a szektort tudnák önök a panasszal vagy a közérdekű bejelentéssel megcélozni, ami a leginkább kívül esik az eddig eljárásokon, lévén, hogy a közigazgatás kapcsán eddig is lehetett jogorvoslattal élni. Ott eddig is azért egy törvényi rendben folytak a dolgok, eddig is lehetett közigazgatási bírósághoz fordulni. De pont a pénzügyi szektor, amit önök jelen pillanatban nemes egyszerűséggel ebből a javaslatból is kihagynának, nem került górcső alá. Ha kell, akkor egy más törvényjavaslatban, de ezt szabályozni kellene. Ha ez nem megfelelő forma, bár egy módosító javaslatot benyújtottam, és amilyen átívelő módon önök szabályozzák ezt a panaszrendszert, beleférne simán a pénzügyi szektor is, azt szeretném kérni, hogy ennek is egy kicsit nagyobb figyelmet szenteljenek, és fontolják meg azt a módosító javaslatot, amit e tárgykörben benyújtottunk. És valóban, egy kicsit lépjünk előre, ha dogmatikailag még egy kicsit katyvaszos módon is.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
303 162 2013.09.17. 2:05  133-167

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem kívántam felszólalni, de Horváth képviselőtársamat egyrészről jó volt hallgatni a megfogalmazott célok tekintetében, mert tényleg magával ragadóan tudja a célokat megfogalmazni. Csak a törvényjavaslatban nem egészen ez van leírva. Nem egészen ez van leírva, és mi egy kicsit mindig kétkedünk, amikor eltérést látunk a célok és a leírtak között. A célok mindig jók voltak, volt tavaszi nagytakarítás a kilencvenes években, üvegzseb, lopstop. Ezekből csak egy az igaz, hogy ezek után ugyanúgy korrupció volt és ugyanúgy degeszre tömte a korrupciós pénzekkel a zsebeit az aktuális hatalmi elit. S az elszámoltatásról is mindenki csak beszélt, hétfőn elmondtam napirend előtt, hogy sajnos a Fidesz-KDNP is elszabotálta ebben a kurzusban is a valódi elszámoltatást.

Az a probléma, hogy itt beszélünk szép magasztos dolgokról, de a gyakorlatban az égvilágon semmi nem valósul meg. Megmondom, mi lenne bármiféle megvalósulás. Például az, ami a horvátoknál megtörtént, hogy hét és fél évet kapott gazdasági bűncselekmény miatt a volt miniszterelnök. Ez egy visszatartó erő lenne. De az, hogy keressük a bűnösöket a kis önkormányzati adminisztrátorok között, akik esetleg néhány ezer forintot elfogadnak - nem, nem innen kell indítani a dolgot. Fejétől bűzlik a hal, és higgyék el, hogy az embereket se érdekli már az, hogy mit írnak le a törvényekben, eredményeket szeretnének látni, de lassan már negyed évszázada, hogy eredményeket nem látnak.

Arra a kijelentésre meg, hogy mindig van, aki figyel: én nem túl sokat a kommunizmusban, de pont Horváth képviselőtársamnak van jelentős tapasztalata arról, hogy a kommunizmus hogy tudja egy ember életét megnyomorítani, hogy tudja elüldözni a hazájából. Azt viszont nem szeretnénk, ha mindenki figyelne, és arrafelé mennénk el, hogy mindenki feljelentgesse a másikat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
306 197 2013.09.30. 2:00  196-215

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány mondatban itt a záróvitában megemlékezzek arról a szabályhelyről, ami annak ellenére, hogy a bizottsági ülésen a kormány képviselője azt mondta, hogy korrigálásra került, de nem történt meg, hiába nyújtottam be kapcsolódó módosító javaslatot. Arról van szó ugyanis, hogy önök szabálysértési tényállássá nyilvánítják a közterületen való építményemelést, ami elsőre nem tűnhet egy olyan szörnyű dolognak, viszont az épület, építmény fogalmával a szabálysértésekről szóló törvény nem foglalkozik, a fogalmát nem határozza meg, és ezért sajnos olyan esetek is előkerülhetnek, amelyek esetében a gyülekezési jog hatálya alá tartozó tevékenységet, mondjuk, például egy színpad emelését önök építménynek fognak minősíteni, és ezután eljöhet az a korszak, amit Demszky Gábor alatt láthattunk, hogy a gyülekezési jogot mint egy alkotmányos alapjogot úgy próbálnak meggátolni, hogy mondvacsinált indokokkal építményként minősítenek bizonyos kellékeket.

Azt kértük, hogy legalább az építmény fogalma vagy arra hivatkozás, hogy az építési törvény fogalomrendszerét kell használnia a szabálysértési törvénynek, ez kerüljön bele a szabálysértési törvénybe. Sajnos hiába kaptunk erre ígéretet, hiába minden igyekezet, hiába egy megfelelően megfogalmazott kapcsolódó módosító javaslat, önök ettől elzárkóztak, és ezért úgy gondolom, hogy sajnos azok az érvek, amelyek arra vonatkoznak, amelyeket önök végig tagadtak, hogy itt a gyülekezési jogot nem próbálják korlátozni, sajnos mégis, úgy gondoljuk, hogy ez a veszély fennáll. Nagyon szeretnénk, ha a jövőben az alkotmányos alapjogokat jobban tiszteletben tartaná a kormányzat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
307 56 2013.10.01. 18:26  45-67

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az új Ptk.-t az Országgyűlés 2013. február 11-én fogadta el. Az átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló törvényjavaslat beterjesztését nagy várakozás előzte meg, immár egyébként három hete előttünk fekszik az erről szóló törvényjavaslat.

Amit összességében és legelőször el kell mondani, hogy a javaslat tartalmilag alapvetően gondos, kidolgozott javaslat - hangsúlyozom, hogy tartalmilag. Ettől függetlenül viszont azt az utat, ami ki volt jelölve ezen javaslatok megalkotóinak, tehát hogy töltsék meg tartalommal, néhol viszont nem tudjuk elfogadni, vagy egy kicsit másképp kellett volna kodifikálni.

Mire is gondolok? Az a dogmatika, amivel az új Ptk. készült - és amiről már egyébként vitatkoztunk itt a tisztelt Házban, hogy melyek azok a területek, amelyeket be kell építeni egy ilyen gigakódexbe, ha szabad így fogalmaznom, melyek azok a területek, amelyeknek adott esetben részletesen is benne kell foglaltatniuk, és melyek azok a területek, amelyek bár megemlítésre kerülnek, de csak általános szabályként kerülnek bele ebbe az új kódexbe.

Úgy gondoljuk, hogy azért néhol arányt tévesztett az Országgyűlés, és az ebben az esetben is előttünk fekvő négy törvénynél fel lehet emelni a kritika hangját, hogy ez feltétlenül külön törvényben kell-e hogy megjelenjen, illetőleg ha már külön törvényként jelennek meg, akkor nem minden esetben gondoljuk azt, hogy ezt egyben, egy csomagban kellene tárgyalni a Ház előtt. Az átmeneti rendelkezések esetében ez még rendben van így, de egyéb joganyagok, mondjuk, a gazdasági társaságok vagy a szomszédjogok esetében bizony-bizony olyan külön jogterületekről van szó, amelyeket talán méltóbb lett volna külön javaslatként behozni; annál is inkább, mert itt az Országgyűlés néha egysoros törvénymódosításokat tárgyal, és gyakorlatilag tartalmilag ennél sokkal kisebb vagy kevesebb joganyag is a tisztelt Ház elé került.

Példaként megemlíthetném azt, hogy a szomszédjogok esetében - amire ki fogok térni - tíz paragrafusról van szó. Erre a néhány oldalra nem lehet azt mondani, hogy egy mamutkódexben ne fért volna el, és úgy gondolom, hogy a jogkövető állampolgároknak a könnyebb jogértelmezését is és a jog fellelését is segítené, ha egy helyen, a polgári törvénykönyvben megtalálnák azokat a viszonyokat, amelyeknek ők jobb esetben meg szeretnének felelni. Például a szomszédjogok pont egy ilyen terület, ahol nap mint nap emberek millió szembesülnek azzal, hogy esetleg szeretnék tudni, hogy milyen jogaik vannak vagy milyen viszonyokban kell a polgári törvénykönyv alapján a szomszédjaikkal együtt élniük.

Abban az esetben, ha ezt még egy külön törvényben kell keresgélniük és a Ptk.-ban ez nem foglaltatik benne, akkor lehet, hogy az ügyvédek dolgát megkönnyítjük olyan szempontból, hogy biztosan több ügyfelük lesz, de nem gondolom, hogy ez lenne a cél, hogy feltétlenül csak az ügyvédekhez tereljük a jogkövető állampolgárokat. Persze az se rossz - mondja itt Schiffer képviselőtársam -, de induljunk ki abból, hogy a legjobb, ha a jogkövető állampolgárok megtalálják azokat a jogszabályokat, amelyek őket érintik. Ezeket így felvezetőként mindenképpen szükségesnek tartottam elmondani.

Néhány konkrét példával szeretnék élni, hogy melyek azok a pontok - először az átmeneti rendelkezések esetében -, amelyeknél még finomítani lehetett volna, vagy esetleg nem értjük, hogy miért így kerültek bele a törvényjavaslatba.

(A jegyzői székben Spaller Endre Földesi Gyulát váltja fel.)

Az átmeneti rendelkezések 25. §-a akként rendelkezik, hogy a Ptk.-nak a házasság felbontására vonatkozó rendelkezéseit a 2014. március 15-én folyamatban lévő házassági bontóperekben nem lehet alkalmazni. Emlékeztetem a képviselőtársaimat, hogy a hatályos szabályozás csak akkor ad lehetőséget egy házasságnak úgynevezett közös kérelem alapján történő felbontására, ha a házas felek egyebek mellett az ingóságaik megosztása kérdésében is megállapodtak.

Gyakorló ügyvédek előtt ismert, hogy ez a kikötés a gyakorlatban olykor kényszermegállapodásokhoz vagy látszatmegállapodásokhoz vezethet, ami olykor csak régi sérelmeket konzervált. Ráadásul a hatályos jog megelégszik azzal is, ha a házas felek egyszerűen közösen blöffölnek - szép magyar szóval élve -, bírósági jegyzőkönyvben egyezően mondják, hogy az ingóságukat már megosztották, ezzel kapcsolatos egyezségük már foganatba is ment. Ha ezt a blöfföt a jegyzőkönyv mint közokirat rögzíti, a bíró lelkiismerete is megnyugszik, mert elhárult egy amúgy is csak formális akadály a közös megegyezésen alapuló bontás előtt.

E szükségtelen nehezítő feltételt az új Ptk. Negyedik könyvének 21. § (3) bekezdése már nem tartja fenn, azaz nem követeli meg, hogy a házas felek az úgynevezett közös kérelem alapján folyó házassági bontóperben az ingóságaik megosztása kérdésében is megállapodjanak. Nem világos, hogy a házas felekre nézve kedvezőbb szabályt a javaslat vajon miért nem engedi alkalmazni a 2014. március 15-én folyamatban lévő házassági bontóperekben.

Ebben a kérdésben módosító indítvánnyal kezdeményezzük, hogy a javaslat 25. §-a a Ptk. hatálybalépésekor folyamatban lévő perekben tegye lehetővé e kedvező szabály alkalmazását. Úgy gondoljuk, hogy ez talán már - és sajnos elég sok házassági bontóper van folyamatban - elősegítheti a hatékonyabb új Ptk.-szabályok alkalmazását.

(11.50)

De továbbhaladva, a törvényjavaslatot tovább vizsgálva sajnálattal állapítottuk meg, hogy nem tér ki egy ismert problémára, amit egyébként korábban már többször jeleztünk. Hozzáteszem, hogy e tárgykörben Handó Tündéhez, az Országos Bírósági Hivatal elnökéhez is fordultam, illetve Navracsics miniszter úrhoz is fordultam írásbeli kérdéssel a most következendő problémával kapcsolatosan. Tehát nem itt merül fel, már többször szorgalmaztuk ennek a megoldását, ugyanúgy, ahogy a Ptk. elfogadása és vitája kapcsán is. Miről is van szó? A privatizációs folyamat során sok ingatlan került több száz személy osztatlan közös tulajdonába. A határok megnyílta folytán, majd az Unióhoz csatlakozásunk velejárójaként sok száz személy külföldön keresi boldogulását, egy idő elteltével már az életben létükről sincs információ. Könnyű belátni, hogy egy rendkívül nagy társtulajdonosi létszám esetén már soha nem lehet beszerezni mindenki nyilatkozatát akár az ingatlan használati megosztásához, akár az ingatlan közös hasznosításához.

Már vannak olyan törvényeink, amelyek a nagy létszám esetén már nem követelik meg a lehetetlent. Például a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvény szerint, ha az ügyben az érintettek száma az ötven főt meghaladja, a hatóságnak nem kell velük leveleznie, hanem egyszerűen hirdetményi úton tart velük kapcsolatot, így közli határozatát is. Az ingatlan-nyilvántartás szabályai régóta nem követelik meg rendkívül nagy létszámú társtulajdonos esetében az elővásárlási jogról való lemondó nyilatkozat mindenkitől való becsatolását. De emlékeztethetnék arra is, hogy például a társult halászati jogot szabályozó törvény is lehetővé tette, hogy a tulajdonosok a tulajdoni arányuk alapján számított egyszerű többséggel dönthessenek a horgászterület hasznosításának módjáról.

Ilyen ismert és életszerű törvényi megoldások mellett a hatályos Ptk. és az új Ptk. egyaránt még mindig az összes tulajdonostárs beleegyezéséhez, azaz rendkívül nagy létszám esetén egy nyilvánvalóan lehetetlen feltétel teljesítéséhez köti az ingatlan használhatóságát, és ezzel változatlanul csorbítja a tulajdonosoknak a tulajdonukhoz fűződő elemi jogait. A Ptk. vitájában, ahogy említettem, módosító javaslattal kezdeményeztük a megoldást, de sajnos a kormánytöbbség nem tartotta szükségesnek, hogy erről szavazzon a tisztelt Ház, és belekerüljön az új Ptk.-ba.

Egyébként ezzel kapcsolatban akár államtitkár urat is kérdezhetném, bár miniszter úr válaszának is - válaszadási kötelezettsége alapján - meg kell érkezni, hogy ezt a gyakorlati problémát kívánják-e rendezni, és tulajdonképpen elhárítanak-e olyan akadályt, amely - már ahogy említettem - a tulajdonhoz való jogot sérti azok esetében, akik azért nem tudják hasznosítani, mondjuk, az ingatlanukat, mert egy nagy számú tulajdonközösség esetén - akár az elhalálozások tekintetében - soha nincs egy olyan pillanat, amikor be lehetne szerezni mindenkinek a hozzájáruló nyilatkozatát.

Egyébként elmondható, hogy a javaslat normáinak szövegezése, ahogy említettem, egyrészről alapvetően magas szakmai színvonalú, viszont néhány ponton vannak nyelvhelyességi észrevételeink - ezt igyekszünk majd módosító javaslatokkal korrigálni -, hiszen a magyar nyelv mondatai például akkor helyesek, ha elöl az alany áll, majd ezt követi az állítmány - ezt már az általános iskolában is megtanulhatják a diákok -, viszont előfordulnak olyan helyzetek, ahol sajnos a normaszövegező is elfárad, és felcserélésre kerülnek bizonyos dogmatikai fogalmak, illetve mondatszerkesztési megoldások. Hozzáteszem, hogy minisztériuma válogatja, de ezeket a pontosító javaslatokat néhol el is szokták fogadni, néhol nem, de ettől függetlenül úgy gondolom, hogy még az ellenzéki képviselőknek is mindenképpen felelősségük, hogy ne csak tartalmilag, hanem formailag is megfelelő módon alkossuk meg a jogszabályokat.

Áttérve a gazdasági társaságokra, a felvezetőmben elmondtam, hogy a Gt. talán pont egy olyan jogterület, amit lehetett volna külön is kezelni, annál is inkább, mert azok a szabályok, amelyek most a szétválás, egyesülés, átalakulás kapcsán elénk kerülnek, tulajdonképpen kettéhasítják a gazdasági társaságok jogát, lévén, hogy a polgári törvénykönyvbe túl sok került be ezekből a szabályokból, és ami kimaradt, az viszont nem elég ebben a formában egy átfogó szabályozásra. Tehát elég komikus, úgy gondolom, hogy egy külön jogterületként kell egy szétválás, egyesülés, átalakulás témakörét kezelni; ez így együtt használva a polgári törvénykönyvvel, nem egy egészként, hanem egy eltúlzott gigakódexként és egy kis kimaradt szabályozásként áll előttünk.

Elhangzott a kft.-k törzstőkéjének a 3 millió forintra való felemelése. Ebben az esetben, ha már ez így került bele a Ptk.-ba, akkor az úgy igazságos, ha ez mindenkire kiterjed, és két év alatt mindenkinek ezt meg kell tennie. Itt most már erről felesleges, azt kell mondjam, vitát folytatni, az, hogy erre két év van, az egy méltányos határidőnek tűnik, és talán egységes szabályokat teremt mindenki vonatkozásában.

Mint ahogy az is egy üdvözlendő szabály, bár apróságnak tűnik, hogy egy ülésen lehet dönteni az átalakulásról, és nem kell kötelezően ezt két ülésen megtenni. Ez bizonyos esetekben adminisztratív könnyítést is hozhat, vannak olyan esetek, amikor valóban az idő elhúzása vagy pluszteher lenne a két ülés összehívása, mert minden adat, szándék és okirat rendelkezésre áll.

Ha már ilyen formában csapongani kell, átevezve a szomszédjogok kérdésére, ahogy említettem, ez egy olyan terület, ami az állampolgároknak az alapvető életviszonyait a leginkább majdhogynem meghatározza, és már annak idején a Ptk. vitájában is elmondtuk, hogy kevés az a szabályozás, ami belekerült a Ptk.-ba. Ehhez képest persze öröm, hogy behozzák ezeket a részletszabályokat, de ahogy említettem, ez a tíz szakasz nyugodtan belekerülhetett volna a kódexbe. Itt egyébként, ha ennél tartok - és úgy általában - azokat a háttéranyagokat a Képviselői Információs Szolgálatnak meg kell köszönnünk, amelyeket rendelkezésre bocsátottak. Nagyon átfogó és alapos munka, és az európai kitekintésbe és a bírói joggyakorlatba is betekintést enged.

Itt a szomszédjogok esetében azért azt látni kell, hogy úgy a helyi szabályozás, tehát önkormányzati rendeletek is meghatározók lehetnek, akár állattartás vagy a fák, bokrok esetében és akár azoknak a távolsága a különböző telkektől vagy azoknak a hasznosítása, de gondolhatunk arra is - és itt szintén a bírósági gyakorlatból idéznék -, ami az Országgyűlésben hallva talán bagatell témának tűnhet, de aki ebbe az élethelyzetbe kerül, annak nem, például a bírósági gyakorlat egy zeneművész esetében, ahol a per tárgya az volt, hogy ő mikor és hogyan gyakorolhat a szomszédainak zavarása nélkül; kimondta azt, hogy bár nem szüntethető meg vagy nem lehet elvonni a jogot, hogy valaki zeneművészként gyakoroljon a hangszerén, viszont ezt munkaidőben kell tennie, hétköznapokon. Ezt azért hoztam fel példának, mert lehet hogy ezek bagatell dolgoknak tűnnek, de ha valaki mellett zajonganak, vagy éppen a munkáját végzi egy zeneművész, ez egy olyan élethelyzet, amelyben majdhogynem a szomszédok el tudnak lehetetlenülni, vagy a nyugodalmas pihenésük is problémássá válik.

Ezek a zavaró körülmények természetesen város, falu vagy vidék viszonylatában is változnak, a helyi szokások is meghatározzák őket. És egyébként azt is el lehet mondani, hogy a perekben, a gyakorlatban a bíróságok előtt nagyon sok olyan eset van, amikor nem lehet egészen egyszerűen másra hivatkozni ezeknek az állandó zavaró magatartásoknak a meggátolása miatt, lévén, hogy mondjuk, bűncselekményi kategóriába nem esik, csak a szomszédjogok az egyetlen olyan védőeszköz, amellyel élhetnek azok az emberek, akiket zavarnak.

És fontos azt is elmondani, hogy itt nemcsak feltétlenül a közvetlen szomszédokról beszélünk vagy akár egy közös tulajdon esetén a szűken vett szomszédokról, hanem adott esetben ezek a zavaró zajhatások vagy akár egy építménnyel a napfény elvétele egy nem megfelelő építkezéssel is olyan behatások lehetnek, amivel nemcsak a közvetlen szomszédokat, hanem adott esetben a lakókörnyezetet is lehet zavarni.

(12.00)

Jelen pillanatban csak ez a törvényi tényállás az, amely alapján pert lehet indítani ezeknek a zavaró tényállásoknak vagy zavaró magatartásoknak a megszüntetésére.

Tehát úgy gondolom, az örömteli, hogy ez beterjesztésre kerül, örömteli, hogy jogilag alkalmazhatóvá válik, ahogy említettem, az már kevésbé, hogy ezt sajnos az állampolgárok elsőre nem feltétlenül fogják megtalálni, főleg úgy nem, ha ez külön törvényben szerepel. Ezeket előrebocsátva, illetve kérve elnök urat, hogy esetleg a nap végéig lehessen beterjeszteni módosító javaslatokat, ha erre lehetőség van, szeretném elmondani azt, hogy ezekkel a módosító javaslatokkal szeretnénk jobbá tenni a javaslatot, szeretnénk azt, hogy még kifinomultabb legyen ez a javaslat, és szeretnénk azt, ha a polgári törvénykönyv hatálybalépésekor rendezett társadalmi viszonyokat teremtenének az új szabályok; még úgy is, ha adott esetben ezt nem így, nem ebben a formában kellett volna megtenni, hanem, mondjuk, a kódexhez csatolni. De ettől függetlenül azért az előrelépést is értékeljük, és reméljük, hogy a módosító javaslatokat is támogatni fogják.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
307 74 2013.10.01. 14:57  67-79

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő javaslat tulajdonképpen formálisan hatályon kívül helyezné, illetve valószínűleg hatályon kívül fogja helyezni azt az országgyűlési határozatot, amely 2003-ban a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról szólt.

El lehet mondani, hogy sajnos Vas Imre képviselőtársam túl optimista volt, mert ő úgy fogalmazott, hogy többé-kevésbé beváltotta azokat a reményeket, amelyeket megfogalmazott ez a stratégia, illetőleg voltak gyenge oldalai, de alapvetően ez egy sikertörténet.

Átfutva az indokolást, amit az országgyűlési határozati javaslathoz csatoltak - gyermek-, fiatalkorú bűnözés megelőzése, áldozattá válás megelőzése, városi bűnözés csökkentése, bűnismétlés megelőzése, hogy csak a prioritásokra térjek ki -, sajnos ez nem valósult meg. Nem valósult meg, és hiába indítottak - egyébként legfőképpen a szocialista kormányzatok, hiszen 2003 óta az ő kormányzásukra esett az az időszak, amit 2010-ig értékelni kell, de - hiába indultak, mondjuk, áldozatsegítő szolgáltatások, ami egyrészről természetesen jó, hogyha már egy bűncselekmény megtörténik, akkor segítsük az áldozatokat, de alapvetően a bűncselekménynek és a bűnnek kellene hadat üzenni, ez egyáltalában nem történt meg.

Amikor önök ezt az időszakot értékelik, mert amikor hatályon kívül helyezzük ezt az időszakot, értékelni kell ezt az időszakot, akkor egyébként politikailag sem tehetik meg a gyalázatos számok mellett, hogy ezt ilyen pozitívan értékeljék. Egyébként az önök időszakára is ki fogok térni. Nem leszek ott sem sajnos túlságosan dicsérő, mert statisztikai adatokra építve nem mondhatok túl sok dicsérő szót az önök kormányzatának a tevékenységéről sem, de a helyzet az előző szocialista kormányok alatt indult.

Amit viszont még előzetesen el lehet mondani, és ez az indokolásban szerepel, hogy az új bűnmegelőzési stratégiát a kormány alkotja meg, fogalmaznak önök így az utolsó mondatban, az interneten talán már fel is lelhető valamiféle iromány, azt nem tudom, hogy ez a végső szöveg-e, amit el lehet érni, vagy ezen még esetleg módosítanak, de a lényeg az, hogy jobb lenne, ha ezt az Országgyűlés egy határozati javaslatban alkotná meg, ugyanúgy, ahogy ezt megtette. Nagyon szeretnénk mi, ellenzéki képviselők is ebbe beleszólni, megfogalmazni azokat a módosító javaslatokat, amelyekkel jobbá és hatékonyabbá tehető a bűnüldözés.

Nemcsak arról beszélünk, hogy itt csiszolni kell egy kicsit rajta, és utána még nagyobb eredményeket érhetünk el, hanem sajnos tragikusan is vészes irányba futnak a dolgok, és a közbiztonság ilyen irányba alakul. Hogyha önök ezt sikeres programnak vélik, akkor azt is mondhatnánk, hogy a műtét kiválóan sikerült, de sajnos a beteg meghalt, ahogy a klasszikus mondás tartja. De akkor egy kicsit a számokra is rá szeretnék térni.

A KSH 2012-es adatait kell elővennem, mert államtitkár úr mindig elmondja azokat a szép szavakat, hogy milyen jó irányba haladunk, mennyi új rendőrt avattak, milyen jó a közbiztonság, az embereknek a közérzete és a rendőrségbe vetett hite mennyiben nő. És ezt már el is hihetnénk, hogyha egyrészt nem járnánk emberek között, és ne hallanánk a visszajelzéseket ennek az ellenkezőjéről, vagy ne éreznénk a saját bőrünkön, vagy ne látnánk a KSH 2012-es adatait. A regisztrált bűncselekmények száma példának okáért 472 ezer volt, nyilván, államtitkár úr, ön is ismeri ezeket a számokat, ez 21 ezerrel több, mint amit 2011-ben regisztráltak. 4,6 százalékos növekedésről beszélünk.

A vétségek száma ezen belül 12 százalékkal nőtt szintén 2011-hez képest. A fővárosban, ugye említhetném, hogy a bűnüldözési stratégia kiemelte, hogy a városokban kell erősíteni a rendet; hozzátéve, hogy azt is megemlítik, hogy sajnos a tanyavilág például elhanyagolásra került pont emiatt, de a fővárosban tavaly 119 ezer bűncselekményt regisztráltak, ami egytized emelkedést jelent, tehát tízszázalékos emelkedést jelent. Ez nem azt jelenti, hogy előrehaladtak volna a dolgok, sőt vészesen egyre rosszabbak.

A csalások száma harmadával emelkedett, de említhetném a közrend elleni bűncselekményeket is, amelyek körébe tartozik például az önbíráskodás, garázdaság, kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények, közveszélyokozás, okirattal történő visszaélés, lőfegyverrel vagy lőszerrel való visszaélés. Ezeknek a száma 2012-ben 135 ezer volt, ami 25 százalékos emelkedés a statisztikai hivatal szerint, és ha 2005-öt vesszük alapul, amely a nem oly dicső szocialista kormányzatok idejére esik, akkor is 60 százalékos az emelkedés.

És a bűntettek sértettjeinek a száma 227 ezer fő volt tavaly, ami szintén 5,8 százalékos emelkedés. Ezek a számok, amelyek nem hazudnak, nehéz velük vitatkozni, ennek tükrében és annak meg legfőképpen a tükrében, hogy gyakorlatilag a ciklus vége felé járunk, évről évre egyre rosszabb statisztikák elé nézve, igazán az Országgyűlés elé hozhatták volna ezt a stratégiát, és valóban erről beszélnünk kellett volna, nem csak hatályon kívül helyezni a régi határozatot.

(13.10)

Pintér Sándor belügyminiszter úr ígérte, hogy két hét alatt rendet tesz. Ezt már oly sokszor idéztük, de sajnos nem két hét, nem két év, de lassan négy év alatt sem történt ez meg, sőt a helyzet csak egyre rosszabb lesz. A belügyminiszter úr valamit láthatott előre - és ez még érdekesebbé teszi a helyzetet -, mert úgy fogalmazott korábban, hogy először növekedni fog majd a bűncselekmények száma; annak ellenére egyébként, hogy önök felemelték például a lopások esetén a bűncselekményi értékhatárt, tehát - sajnos ez egy elég gyakori bűncselekmény volt - ebben az esetben a statisztikának javulnia kellett volna, hiszen kevesebb bűncselekmény esett a bűncselekményi kategóriába, több a szabálysértésibe, tehát ilyen szempontból még tragikusabb a helyzet. Visszatérve, azt mondta a belügyminiszter úr, hogy először majd bizonyára növekedni fog a bűncselekmények száma, amit azzal magyarázott, hogy a rendőrség hatékonyabban fog dolgozni, és ezért fog a felderített bűncselekmények száma nőni, illetve majd az emberek bizalma nőni fog, és egyre több bűncselekményt fognak a rendőrség felé bejelenteni, és ezért is növekedni fog ezeknek a száma.

Nos, a felderített bűncselekmények száma nem nagyon nőtt, viszont a fel nem derített bűncselekmények száma igen, és a sértettek száma is. Ezután már csak azt tudom mondani, hogy ha ez a rendőrségi hatékonyság, hogy egyre több sértett van és egyre több bűncselekményt követnek el, akkor államtitkár úr, kérem önöket, hogy ne fokozzák tovább a rendőrség hatékonyságát, mert akkor jövőre is legalább 10 százalékkal fognak romlani ezek a statisztikák, amit már a magyar társadalom egyszerűen nem bírna elviselni.

Úgy gondolom, idetartozik ehhez a témakörhöz akár a büntetés-végrehajtás kérdése is, hiszen megemlítésre kerül az indokolásban. Új bv-kódex kerül majd elfogadásra, még a társadalmi vita folyik, erről is sokat fogunk még vitatkozni. A Jobbik mindig is az önfenntartó börtönök pártján állt, és elvártuk azt, hogy minden rab dolgozzon. Ezt most már próbálják önök is valamilyen formában talán bevezetni, persze még úgy gondolom, hogy ezt néhol erőtlenül vagy a tervezetet ismerve erőtlenül és nem minden esetben a valós börtönviszonyokat ismerve vagy azokhoz igazodva, de legalább elfogadták a Jobbik ezen programpontját is, és ennek azért tudunk örülni, hogy legalább az önfenntartás irányába elmozdultak.

Itt lehetne említeni akár azt is, hogy bizonyos szolgáltatásokért is a raboknak fizetniük kell vagy ellenszolgáltatást kell nyújtani. Ezek mind lehetnek olyan programpontok, amelyeket önök nagyon helyesen átvettek a Jobbik programjából. Tehát a megvalósítás még nagyon messze van, jó esetben tavasszal tudja az Országgyűlés elfogadni az új bv-törvényt, és tudnak ezek az új szabályok életbe lépni. Addig is ezekre kellően fel kéne készülni - most erre nem térnék ki szakmailag részletesebben, mert ennek meglesz a megfelelő ideje, de ez is mindenképpen a bűnmegelőzési stratégiához tartozik.

Tehát összefoglalva, úgy gondolom, hogy nem elég az áldozatokkal foglalkozni, bár fontos terület, nem elég az utógondozásra megfelelő hangsúlyt fektetni. Egyetértünk, hogy a bűnözés egy össztársadalmi stratégia, de itt akár a szociális kártya bevezetését is lehetne ugyanúgy elmondani, vagy az olyan családokból, amelyek újratermelik a bűnözést, bizony akár bentlakásos iskolákba kellene venni azokat a gyermekeket, akik csak így óvhatók meg attól, hogy bűnöző életformát magukra vegyenek, és ezt lássák otthon. Bizony önöknek szembe kellene nézni azzal a ténnyel is, amit a társadalom ugyanúgy tud, hogy sajnos a cigánybűnözés kategóriáját önök még mindig nem kezelik helyén, és még mindig egyfajta szitokszóként vagy tudatosan félreértett kifejezésként értelmezik.

Számtalanszor elmondtuk, és itt is akkor el fogom ismételni, hogy igenis arról van szó, ami '90 előtt minden tankönyvben szerepelt, és önök is, akik jogi egyetemre jártak, ezt tanulhatták '90 előtt; én az után jártam, viszont ezeket a tankönyveket vagy még el lehetett érni, vagy a könyvtárban ezek elolvashatóak a mai napig is. Ez egy használt fogalomrendszer volt, és arra utalt, hogy bizonyos bűnelkövetői magatartások bizony például a cigány kisebbséghez köthetőek. Egyébként a rendőrségi nyomozások során is, például egy betörés esetében bizonyos elkövetői jegyekből a rendőrség ma is tud következtetni, hogy az elkövetőt hol kell keresnie. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehetett más kisebbségből vagy a többségi társadalomból, de amíg ezek a jegyek fellelhetőek, addig, ahogy '90 előtt a rendőrséget is erre képezték, ezt talán manapság is meg kellene tenni, és nemcsak egyfajta önképző jelleggel eljuttatni oda a rendőrséget, hogy ezeket felmérje.

Arról nem is beszélve, hogy végre olyan statisztikákat kellene önöknek is létrehozni, amelyeket már a Jobbik számtalanszor kezdeményezett, és amelyek akár Amerikában is szerepelnek. Tehát nem kell nagyon messze menni, az önök kedvenc amerikai nagykövetét kell csak megkérdezni, és el fogja mondani, hogy náluk milyen statisztikákkal rendelkeznek akár a börtönben fogva tartottak tekintetében, akár a bűnelkövetők tekintetében. A társadalmi védelmet igenis az teremti meg, ha tisztán látjuk, hogy mely csoportokkal szemben milyen módon és hogyan kell fellépni. Itt természetesen nem csak a cigány kisebbségről beszélünk. Lehet, hogy a fehérgalléros, mondjuk, politikusbűnözéssel szemben is teljesen más magatartással kell fellépnie a rendőrségnek, és lehet, hogy erre mondjuk, külön nyomozócsoportokat kell létrehozni, mert bizonyos körökben, mondjuk, kormányzati körökben bizonyos szereplők érinthetetlenek. Lehet, hogy valóban egy olyan független bűnüldöző szervet kell létrehozni, amellyel akár, ahogy a cseh példát is láthattuk, a legfelsőbb kormányzati körökre is le tudnak csapni, házkutatást tudnak tartani, és a bűnt valamilyen formában fel tudják deríteni.

Tehát a probléma átfogó, a társadalom minden szegmensében jelen lévő bűnt kellene üldözni. Semmilyen csoport esetében nem lenne szabad önöknek a fejüket elfordítani vagy a földbe dugni, mert higgyék el, az emberek, akik ezt mindennap megélik, tökéletesen tudják, hogy miről beszélünk. Továbbmegyek: önök is tökéletesen tudják, tökéletesen tudják, hogy mi az, ami a vidék társadalmát ellehetetleníti, kik azok a csoportok, vagy melyik az az egy-két család egy faluban, amelyek mondjuk, a lopásokat, rablásokat nagy számban elkövetik, és annak ellenére a rendőrség még sem tud vagy még sem akar semmit tenni. Ez a mikroszemlélet.

A makroszemlélet meg - sajnos, amivel vitatkozni elég nehéz - a Statisztikai Hivatal számai, amelyeket felsoroltam. Bármit lehet rá mondani, csak azt nem, hogy önök a bűnüldözést hatékonyan végzik. Azokra az esetekre, amelyek az utóbbi időben történtek, most azért nem térnék ki, mert sajnos olyan sok van: az idősek sérelmére elkövetett gyalázatos tettek, vagy legutóbb az - amit egyébként már itt a parlamentben is felhoztunk -, amikor egy hétéves kisgyermeket ok nélkül rángattak le egy bicikliről, és bántalmaztak olyan módon, hogy lehet, hogy le is rokkan, tehát maradandó fogyatékossága lesz. Ezeket az eseteket és ezeknek a növekvő számát meg kell akadályozniuk, és olyan stratégiát kell elfogadni, amit az Országgyűlés fogad el, közösen fogadunk el, és végre hatékonyan kerül alkalmazásra. Önök megtehették volna, hogy kormányzati körben kezelik a problémát; sajnos a számok önmagukért beszéltek: nem sikerült, de akkor nem szégyen elfogadni a segítségünket vagy az ellenzék segítségét, és beépíteni ezeket a javaslatokat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
308 42 2013.10.07. 3:01  41-47

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt időben egyre többet hallani a sajtóban is az egyes végrehajtók esetleges visszaéléseiről és a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamarán belüli belharcokról. Önök azt ígérték a választási programjukban, hogy az emberek mellé állnak, de az embereknek egyre inkább azt kell látniuk, hogy a bírósági végrehajtás inkább hasonlít a magánszektorhoz, ahol a profit és a bevételek elérése az elsődleges cél, és alig lehet fellelni a valódi közfeladati jelleget a végrehajtások során. Pedig a végrehajtási ügyek számának növekedésével és a társadalom egyre nagyobb rétegeinek kiszolgáltatottá válásával soha nem volt még akkora szükség a korrekt és méltányos, a piaci viszonyokat kizáró végrehajtási eljárásokra, mint manapság. Ehelyett az emberek azt érzik, hogy amikor a legnagyobb a baj, akkor az utolsó kegyelemdöfést jelenti a végrehajtások megindítása. A végrehajtási díjak jelentik sokszor azt az utolsó lökést, ami a feneketlen mélységbe, a reménytelenség legmélyebb bugyrába taszítja az adósokat.

A Fidesz-kormány sajnos nemhogy nem változtatott a rendszeren, hanem még tetézte is a bajt. Például a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium 2013. június 29-étől hatályos rendeletmódosítása tovább növelte a végrehajtók eddig sem alacsony bevételeit, hiszen az eddigi munkadíjukon felül a hivatali helyiségen kívüli eljárási cselekmények lefolytatása esetén a végrehajtók ügyenként plusz 6 ezer forint összeget számíthatnak fel, arról nem is beszélve, hogy a bírósági végrehajtásról szóló törvény alapján a végrehajtóknak az egyéb költségeken és munkadíjukon felül az adósoktól be kell hajtaniuk az úgynevezett általános költségátalány összegét is, amit közvetlenül a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara számára kell átutalniuk. Az azért is érthetetlen passzus, mert általános gyakorlat, hogy egy kamarát a tagjainak kell fenntartania leginkább a tagdíjakból, egy adósnak semmi köze nincsen ahhoz, hogy miből működik a kamara.

A fentiek alapján kérdezem az államtitkár urat, miért növelték tovább miniszteri rendeletben a bírósági végrehajtók hasznát. Miért kell minden egyes adóstól tételes díjat beszedni a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara számára? Nem gondolja-e, hogy hatékonyabb és olcsóbb lenne a bírósági végrehajtás, ha azt teljes egészében államilag szerveznék meg szigorú kontroll és ellenőrzés mellett? A miniszter úrtól kérdeztem volna, hogy egyetemi tanárként és miniszterként nem gondolja-e úgy, hogy a bírósági végrehajtás közfeladat, amely esetében egyáltalán nincsen helye a profitorientált vállalkozásoknak.

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
308 46 2013.10.07. 1:00  41-47

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Sajnos nem tudom ezt a választ elfogadni. Államtitkár úr, attól még, hogy ön cinikus és nem megfelelő szaktudással jön ide, ez egy olyan elegyet alkot, amit az emberek sem fognak elfogadni. Ez nem attól lesz olcsóbb, hogy ön azt mondja, hanem attól, hogy valóban olcsóbb. A törvényben nem ez van. A törvényben emelkednek a díjak, hiába mondja azt.

Az pedig, hogy a jogi végzettséget bevezették, nem felmenő rendszerben vezették be. Majd egyszer, ha az újakat kinevezik. Gratulálok, hogy eddig jogi végzettség nélkül végrehajtók dolgozhattak Magyarországon. De az általános költségátalányról sem beszélt, ami egy tételes díj, az embereket sarcolja, és közvetlenül a kamara számára kerül átutalásra, annak a kamarának, amelyet a saját tagjainak kellene fenntartani. És arra sem válaszolt, hogy mikor fogják közfeladatként megszervezni a bírósági végrehajtást, és nem a profitérdeket, a profitorientált hozzáállást engedni.

Ez minden volt, csak nem válasz, államtitkár úr! Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
309 20 2013.10.08. 5:07  19-22

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy egy nagyon fontos és sajnos nagyon aktuális témát a Ház elé hozzunk, és itt a napirend előtti felszólalások keretében is felhívjuk a téma fontosságára a figyelmet.

A hidegháború után, jól tudjuk, megszűnt a Kelet és Nyugatnak az a katonai egymás ellen fordulása, az a katonai rivalizálása, ami akár egy háború lehetőségét is magában hordozta, és ezek után megjelentek azok az új eszközök, azok a puha eszközök, amelyeken keresztül a Nyugat és különösen az Egyesült Államok megpróbáltak a posztszocialista térségre valamiféle nyomást gyakorolni. Láthattunk itt színes forradalmakat Ukrajnában, Grúziában vagy Kirgíziában, és láthattuk azokat az alapítványi hálózatokat, kibogozhatatlan alapítványi hálózatokat, amelyeken keresztül megpróbálták a politikai ellenzéket, sokszor a későbbi politikai pártok vezetőit úgymond kiképezni és pénzügyi-anyagi támogatással ellátni.

Sajnos, ez Magyarország esetében is tetten érhető, elég, ha arra emlékeztetek - és ez nemcsak a kilencvenes évek problematikája, hanem sajnos jelen pillanatban is -, ismeretes, hogy Charles Gati amerikai politológus professzor például egy magyarországi hetilapnak 2012 januárjában akként nyilatkozott, hogy "demokratikus és nem demokratikus eszközök bevetése is megengedett a magyar kormány megdöntésére, amennyiben az szembehelyezkedik a nyugati elvárásokkal".

Emlékeztetnék arra is, hogy széles körben ismert Gati professzor szoros kötődése a Clinton családhoz, illetve a Center for American Progress alapítványhoz. És, mit ad Isten - mint ahogy az is széles körben megemlítésre került már -, ez az alapítvány, a Center for American Progress Bajnai Gordon Haza és Haladás nevű alapítványának is támogatója, illetőleg segítője, partnere volt. Ezzel kapcsolatban felmerülhet akár egy nemzetbiztonsági kockázat kérdése is Bajnai Gordon szerepvállalása kapcsán, meg kellene vizsgálni, hogy az ő fellépése kapcsán mily mértékben érhető tetten az Amerikai Egyesült Államoknak adott esetben a nyomásgyakorlása és a befolyáskiterjesztése.

De említhetném azt is, hogy az Európai Bizottság alelnöke, Viviane Reding asszony állítólag úgy nyilatkozott júniusban, hogy a 2014-es parlamenti választások legitimitásának gyengítésén dolgozik, és e célból egyeztet nem kormányzati civil szervezetekkel, konkrétan Bajnai Gordonnal, ami azt vetíti előre, hogy Bajnai Gordon nemcsak Amerikának, hanem akár a brüsszeli érdekeknek a kiszolgálója is lehet.

Ezekre a problémákra valamiféle megoldást kell találni, legalább arra, hogy átláthatók legyenek a különböző támogatási rendszerek. Közismert, hogy Oroszországban 220 ezer civil szervezet működik, Putyin orosz elnök bevezette azt a rendszert, hogy akik külföldről kapnak támogatást, azoknak kelljen feltüntetni ezt a nevükben; ők arra tettek javaslatot, hogy egyfajta ügynökszervezetként kelljen megneveznie magát, aki külföldi támogatást kap. De akár lehetne említeni azt, hogy az izraeli knesszet is elfogadott 2011-ben egy hasonló szabályozást: amely szervezetek külföldről kapnak támogatást - ott másfél millió forint összeg volt meghatározva -, azoknak ezt jelenteniük kell.

Úgy gondoljuk, hogy magyar viszonylatban is illene tiszta vizet önteni a pohárba, ezért a Jobbik javaslatot tesz arra, hogy a jövőben azok a civil szervezetek, amelyek egymillió forint feletti támogatást kapnak külföldről, külföldi magánszemélyektől vagy külföldi alapítványoktól, azok kötelesek legyenek ezt nyilvántartásba vetetni és nyilvánosságra hozni, mindenki számára tudtul adni, és ameddig ez az állapot fennáll, tehát amelyik évben egymillió forint fölött kaptak, akkor ezt az elnevezésükben is feltüntetni. Itt akár lehet ügynökszervezetként ezt a feltüntetést megjelölni, de bármilyen elnevezésre nyitottak vagyunk.

A lényeg az, hogy kezdjük el a vitát, kezdje meg az Országgyűlés az erről való közös gondolkodást. Úgy gondoljuk, hogy a részletek tekintetében rugalmasak tudunk lenni, de azt a határozati javaslatot, amit a Jobbik beterjesztett, kérem, hogy az Országgyűlés majd vegye napirendre, és kérem a kormányzatot, hogy a Jobbik határozati javaslatának a támogatásával, illetve saját javaslatokkal öntsünk tiszta vizet a pohárba, és teremtsük meg azt, hogy átláthatatlan alapítványi struktúrákkal és külföldi nyomásgyakorlással ne lehessen Magyarországot semmilyen irányban a szuverenitásában korlátozni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
309 32-34 2013.10.08. 9:55  25-39

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy nagyon fontos, bár rövid javaslat áll előttünk, és ez pont egy olyan javaslat, amely támogatható, és ki is fogom fejteni, hogy miért. Az Európai Parlamenttel kapcsolatosan, mint ezt hallhattuk az előttem felszólaló képviselőktől, felmerült, hogy korábban eleve a parlamenti képviselők, az európai parlamenti képviselők nem vagy csak ad hoc jelleggel férhettek hozzá bizonyos dokumentumokhoz. Szó van itt akár az Európai Tanács dokumentumairól, ezek olyan titkos vagy az európai rendszerben titkossá minősített dokumentumok, amelyek a működést és az esetleges háttér-információkat korlátozottan teszik hozzáférhetővé a nyilvánosság számára, de sajnos jelen pillanatban vagy eddig ez csak ad hoc módon volt elérhető az európai parlamenti képviselők számára is.

A probléma tehát eredendően fennáll, és eredendően rávilágít arra, hogy sajnos nagyon sok probléma van az Európai Parlament körül, nem oly mértékben működik, mint egy nemzeti parlament. A legitimációja és a felhatalmazása bár egy ideje már úgymond az emberektől származik, viszont az a hatalommegosztás, illetve hatalom meg nem osztás, ami az Európai Unió rendszerében működik, és azok a súlyok, amelyek az Európai Bizottság vagy az Európai Tanács viszonylatában fennállnak, és amelyek sokszor nemcsak kizárólagos törvénykezdeményezési joggal, de sok esetben társ-törvényalkotói joggal is felruházzák ezeket a szerveket bizonyos szűk körben, a bírói fórumokhoz hasonló jogkörökkel is bírnak - tehát ez semmiképpen nem mondható a klasszikus hatalmi ágak megosztásának, ez semmiképp nem abba az irányba vezet, hogy egy demokratikus Európai Unió a nemzetek együttműködése irányába tolja a rendszert.

(10.10)

Hozzáteszem halkan és zárójelben, hogy még az oly sokszor bírált Amerikai Egyesült Államok esetében sem elképzelhető az, hogy a parlamentjükben, mondjuk, a kongresszusban dőljenek el a döntések, és hogy a felhatalmazást, az emberektől származó felhatalmazást ne a kongresszus gyakorolja. Bár az Amerikai Egyesült Államok sok szempontból lehet negatív példa, de ilyen szempontból ott legalább a népszuverenitásnak a kifejezése megteremtődött, az Európai Unióban ez még egy hosszú út.

Viszont a hosszú úthoz hozzátartozik az a lépés is, hogy legalább azok a képviselők, az európai parlamenti képviselők, akik nem bírnak olyan jogokkal, amelyekkel egy parlamenti képviselőnek bírnia kellene, legalább betekinthessenek azokba a dokumentumokba, amelyek az Európai Unió működését meghatározzák. Erre eddig - ahogy az elhangzott - nem minden esetben volt lehetőség, vagy csak korlátozottan.

Tehát alapvető elvárás, hogy ez megtörténjen, és ehhez az alapvető elváráshoz találtak egy olyan megoldást az Európai Unióban, illetve az előzetes egyeztetések kapcsán, amely lehetővé teszi a betekintést, de segítségül hívja a nemzeti jogszabályokat ebben a körben, és visszautal arra, hogy a nemzeti jog körében is szabályozni kell, hogy az adott országban megválasztott európai parlamenti képviselők jogállása szempontjából, illetve a kiállított tanúsítványok szempontjából miként kezelendő.

Úgy gondolom, hogy amikor a Magyar Országgyűlés azt a megoldást szeretné továbbfejleszteni, hogy az európai parlamenti képviselőknek nincs szükségük nemzetbiztonsági átvilágításra, illetőleg csak a Nemzeti Biztonsági Felügyelet által kiállított felhasználói engedély alapján hozzá tudnak férni ezekhez az európai uniós minősített dokumentumokhoz, ez egy nagyon is jó irány. Hiszen elég komikus helyzet lenne, ha az európai parlamenti képviselőket még a nemzeti jog szerint megpróbálnák átvilágítani, egyfajta nemzetbiztonsági ellenőrzést kívánnának rajtuk elvégezni, és megint egy külső hatóság hatáskörébe lenne utalva, hogy ők hozzáférnek-e ezekhez az adatokhoz. Ez egy demokratikusan megválasztott parlamenti, mondjuk, európai parlamenti képviselő vonatkozásában elfogadhatatlan lenne.

Egyébiránt ez a magyar szabályozás szempontjából is felvetheti azt a kérdést, hogy a nem is olyan régen elfogadott, új nemzetbiztonsági törvény... (Az elnök csenget.) Öt perc van?

ELNÖK: Elnézést, igaza van képviselő úr, nekem még a fejemben a bizottsági öt perc járt. Elnézést.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Tehát az új nemzetbiztonsági törvény szigorította azokat a kritériumokat, amelyek a magyar országgyűlési képviselők szempontjából fennállnak.

Jól tudjuk - és visszautalnék rá -, jobbikos képviselők és saját személyes példámon keresztül tanulhattuk meg, hogy milyen az, ha egy hatóság beleszól abba, hogy megválasztott országgyűlési képviselők esetén mely, egyébként nyilvános, a megválasztásukhoz vezető törvényes körülményeket minősítenek nemzetbiztonsági kockázattá. Ez egy olyan abszurd út, amin nem célszerű elindulni, vagy ha már elindultak bizonyos szervek, akkor vissza kellene erről fordulni.

Sajnálatos, hogy még az MSZP-kormányzat regnálása alatt elindult jobbikos nemzetbiztonsági átvilágítások kapcsán, mondhatni, az MSZP megrendelésére vagy MSZP-s politikusok sajtóban is megjelent felhívására jobbikos parlamenti képviselőket lehetett abszurd vádakkal a hivatal által kockázatnak minősíteni, és ezután sajnos ezt a politikai folyamatot és a politikai tétlenséget a Fidesz-kormányzat döntései is továbbvitték. Tehát nagyon jól tudjuk, hogy milyen az, ha a politika bele kíván szólni egy megválasztott, akár a Magyar Országgyűlésbe vagy az Európai Parlamentbe megválasztott képviselőnek a felhatalmazásába és az ő politikai tevékenységének a minősítésébe. Ez elfogadhatatlan, és demokráciákban nem járható út.

Ezért örülünk neki, hogy legalább az európai parlamenti képviselők kapcsán ez a rendszer egyértelművé válik, és egyértelműen kimondásra kerül, hogy ha valakit megválasztanak az Európai Parlament tagjának, akkor a magyar nemzeti jog alapján - ahogy elmondtam - csak annyi teendő van, hogy a Nemzeti Biztonsági Felügyelet kiadja az Európai Parlament elnökének azt a felhasználói engedélyt, amelyik alapján ő az Európai Parlamentben hozzáférhet a megfelelő dokumentumokhoz.

Hozzáteszem, és ez egy újabb kérdéskör lehet, hogy azoknak az adatoknak a köre - de ez már európai uniós jogalkotási kérdés -, jó lenne, ha minél szélesebb lenne, amelyekhez az Európai Parlament képviselői hozzáférnek, és nagyon jó lenne, ha ez a hozzáférés az egyéb adminisztratív eszközökkel nem lenne ellehetetleníthető. Hiszen ha ez így lesz, ahogy akár az sok esetben - és megint csak a magyar, rossz példát tudom említeni - megesik akár Magyarországon is a nemzetbiztonsági bizottság kapcsán... - ahol elméletileg a bizottságnak megvannak a hatáskörei és a jogkörei, hogy betekinthessen bizonyos adatokba, de ezt sokszor csak a bizottság tudja gyakorolni, az adott képviselő már jóval nehezebben, illetőleg tökéletesen tudjuk, hogy a névleges jogok sokszor nem jelentenek semmit, ha mögötte nincsenek szervezeti garanciák, és nem kontrollálható az, hogy mely adatokat adnak ki az adott minősítő hatóságok, és melyek azok, amelyeket nem.

Tehát illene példát venni a Magyar Országgyűlésnek is erről a gyakorlatról, amit most egyébként itt közösen megpróbálunk bevezetni, és a jövőben akár a magyar nemzetbiztonsági törvényt és a minősített adatoknak a rendszerét át kellene gondolni. Úgy gondolom, hogy ha valakit megválasztanak akár a Magyar Országgyűlésbe, akár az Európai Parlamentbe, bír azzal a legitimációval, hogy bizonyos minősített adatokhoz hozzáférése legyen. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy határozott szankciókkal ne bírna akár a büntetőjog arra az esetre, ha ő ezeket a szabályokat megszegi. Tehát bizony ellenőrizni kell ezeket a felhasználásokat, nem szabad engedni, hogy ezek a felhasználások külföldi befolyás vagy akár magyar befolyás kapcsán olyan szervezetekhez kerüljenek, amelyek erre nem jogosultak.

De ameddig a nép által, az emberek által megválasztott képviselők betartják a szabályokat, és az egyébként számukra is irányadó bűncselekményeket nem követik el a minősített adatok viszonylatában, addig korlátlanul és minden korlátozás nélkül hozzá kell hogy férjenek. Ahogy most ezt a lépést megtettük az Európai Parlament felé, ugyanúgy szeretnénk, ha a Magyar Országgyűlésben is ez minta lehetne.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
309 72 2013.10.08. 6:00  69-76

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Annyiban egyet tudok érteni az előttem felszólaló MSZP-s képviselőtársammal, hogy valóban nem jó, ha az Országgyűlés átadja ezt a jogkörét - illetve elveszik tőle, ha pontos akarok lenni -, és a társadalmi bűnmegelőzési stratégiát itt kellene elfogadni, az Országgyűlésben, és az Országgyűlésnek kellene eldönteni, hogy pontosan mely irányba kellene elindulnunk.

Annál is inkább igaz ez, mert - ahogy azt az általános vitában elmondtuk - a kormány bizonyította az elmúlt három évben, hogy nem képes önmaga megoldani ezeket a problémákat, és a bűnügyi helyzet sajnos rosszabb lett. Annyiszor emlegetik itt az eltelt "két heteket", sajnos még arra sem volt a kormányzatnak megfelelő hatékonysága, hogy legalább "fenntartsa" a helyzetet. A statisztikák -, amelyeket az általános vitában is elmondtam, nem szeretném megismételni - sajnos arrafelé mutatnak, hogy szinte majdnem minden fronton a múlt évi statisztikák romlottak.

Az államtitkár úr elsorolta a záró gondolataiban, hogy például a halálos közúti balesetek száma csökkent. Ez így is van, és ennek természetesen örülünk is, de mi alapvetően bűncselekményekről beszélünk, és a halálos közúti balesetek a legtöbb esetben nem bűncselekmények. Van, amikor az ember "saját hibájából" kerül olyan helyzetbe, hogy mondjuk, egy közlekedési balesetben elhalálozik. A legtöbb esetben ez gondatlanságból következik be, ami persze lehet, hogy formálisan még bűncselekménynek is tekintendő, de nekünk, amikor a bűnről és a társadalom erre adott reakciójáról beszélünk, nem arra kell koncentrálnunk, hogy valaki hibázik, vagy olyat csinál, ami esetleg a közutakon nem megengedett, és okoz egy halálos balesetet. Ez nem az a kategória, ami az előre megfontolt, szándékos bűncselekmények körében releváns, és leginkább a társadalmat felháborítja, de természetesen annak örülünk önmagában, hogy kevesebb ember hal meg az utakon.

Visszatérve, ez az egy, amivel egyet lehet érteni az MSZP szempontjából, hogy mi sem szeretnénk átadni az Országgyűlésnek azt a jogkört, hogy határozati javaslatot és egy új bűnmegelőzési stratégiát megalkosson. Egyébként más téren azzal nem tudok egyetérteni, hogy az a bűnmegelőzési stratégia, amit most hatályon kívül helyezünk, betöltötte a rendeltetését. Az ugyanúgy megbukott, mint a kormányzat elmúlt hároméves tevékenysége, ugyanúgy megbukott, mert az MSZP-kormányzatok alatt ugyanúgy romlott folyamatosan a közbiztonsági stratégia, a közbiztonsági helyzet, ugyanúgy egyre magasabb számban kerültek bűncselekmények elkövetésre, és a társadalom biztonság-, közbiztonságérzete tragikus szintre süllyedt. Ehhez képest nem sikerült a Fidesz-kormányzatnak, amely szavakban ezt felemlegeti, még szinten tartania sem ezeket a tendenciákat. Tehát sem az MSZP-kormányzat, sem a Fidesz-kormányzat nem méltó rá, hogy az ő eredményeit itt bármilyen szinten felemlegessük.

Úgy gondoljuk, hogy ebben a körben persze nagyon jó, hogy az MSZP is hozzá tudná tenni a gondolatait, de ők már leszerepeltek, viszont úgy gondolom, hogy a Jobbik hozzá tudná tenni egy ilyen stratégiához azokat az elképzeléseit, amiket a 2010-es kormányprogramban, pontosabban választási programban - akkor még sajnos kormányprogrami szintre nem eljutó választási programunkban - megfogalmaztunk. Most is csak azt tudom mondani, hogy olyan eszközöket is be kell vetni - akár a szociális kártyára gondolhatok vagy a büntetés-végrehajtás intézményeinek átalakítására -, amelyek lehet, hogy közvetlenül nem tűnnek első hallásra a bűnmegelőzés keretébe tartozónak. De ha jobban belegondolunk, akkor ezek az intézkedések, vagy akár a bentlakásos iskolák felállítása olyan társadalmi helyzetben lévő honfitársaink esetében, ahol sajnos a megszületett gyermekek esetében a bűn újratermeli magát, és csak úgy lehet megoldani ezt a problémát, ha kiemeljük abból a családból őket legalább a hétköznapokra, és az állam nagyobb gondossággal tekint rájuk; és lehetne sorolni, hogy melyek azok a tevékenységek és melyek azok a területek, amelyek igenis bűnmegelőzési célzattal szóba jöhetnek, csak sajnos nem így tekintenek rájuk.

Nem gondolom, hogy egy olyan stratégia, ami legfőképpen azokhoz próbál eljutni, akik egyébként is társadalmilag rendezettebb körülmények között élnek... Mondjuk, egy iskolai előadás azoknak, akik ezt meghallgatják, természetesen nagyon kiváló, és a kábítószerek fogyasztásának veszélyeire felhívhatja a figyelmet, de valószínűleg pont azok a diákok nem lesznek ott, akik már az iskolába se mennek el, mert a szüleik ezt majdhogynem szabadon megtehetik. Igaz, némi szigorítást próbáltak bevezetni ezen a téren, de azt hiszem, az eredmények nem igazolták a kormányzat tevékenységét, és akkor még az iskolai erőszakról nem is beszéltünk.

Számtalan olyan terület van, amit idő hiányában itt fel sem lehetne sorolni, de mind azt támasztja alá, hogy igenis az Országgyűlésnek kellene kidolgozni a bűnmegelőzési stratégiát, és nem engedhetjük át a kormánynak ennek a megalkotását, főleg azért, mert a kormány sajnos az elmúlt három évben vagy több mint három évben csúfosan leszerepelt ezen a téren. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
309 100-102 2013.10.08. 6:15  77-105

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Normál hozzászólás.

ELNÖK: Igen, csak belekeveredtem a rossz mondatba, természetesen a többiek sem voltak természetesen nem normálisak, csak ez a rendes hozzászólás.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Igen, köszönöm, én a rendes hozzászólásoknál szeretnék, nem vettem részt ebben a kétperces állóháborúban.

Visszatérnék az eredeti javaslathoz. Szerencsés helyzetben vagyok, mert ott voltam az alkotmányügyi bizottság ülésén, ahogy az államtitkár úr is, azért el tudom mondani az ottani tapasztalataimat.

Annak örülünk, bár nem a mi módosító javaslatunk kapcsán, de megtermékenyítően hatott a kormányra és talán a minisztériumra is az a javaslatunk, hogy toljuk ki, illetve a határidő esetében, ahogy az elhangzott, ne az első módosításkor, ne a társasági szerződés első módosításakor kelljen kötelezően felemelni az alaptőkét, a törzstőkét, hanem ennek fix határideje legyen. Ez megvalósult, az alkotmányügyi bizottság saját javaslataként ezt benyújtotta. Egyébiránt hozzá kell tenni, hogy ameddig meg nem történik, addig a hatályos Gt. hatálya alatt maradnak ezek a cégek. Tehát ez a szakmai kiindulópont, amit természetesen üdvözlünk, mert ez egy jó irányba tett lépés. Nem szeretném megint ismételni az érveket, hogy miért jó az, ha ennek fix határideje van, és nem az első társaságiszerződés-módosításnál kell megtenni. Ehhez képest lehet arról vitatkozni, hogy ez március 15-e, 2016. március 15-e legyen-e, vagy esetleg december 31-e, amit Schiffer András képviselőtársunk javasolt a 3. ajánlási pontban. Persze az is jó lenne, ha nem kellene a cégbíróság felé ezért külön illetéket és költségtérítést fizetni, de a lényeg az megvalósulni látszik az 5. és a 6., az alkotmányügyi bizottság által formálisan benyújtott, de egyébként Gyüre Csaba és jó magam által az 5. pontban javasoltak által. Tehát ez a része mindenképpen elmondandó. Abba a számháborúba nem mennék bele, hogy a 3 millió vagy az 500 ezer forintnak milyen hatásai vannak, ezt megtettük a polgári törvénykönyv vitájában.

Viszont a 8. pontnál szintén egy fontos dolgot ki szeretnék emelni, mert az alkotmányügyi bizottság ülésén volt róla szó, és kaptunk rá egy választ, de az szerintem nem fogadható el száz százalékig. Itt arról van szó, hogy ha valaki, valamelyik cég határidőn túl tesz eleget ezen kötelezettségének, akkor a cégbíróság kötelezően kell-e, hogy őt pénzbírsággal sújtsa, vagy erre diszkrecionális joga van, tehát sújthatja, ahogy ezt Gyüre képviselőtársam elmondta. Erre az alkotmányügyi bizottság előtt egy olyan választ kaptunk, hogy egyébként is igazolási kérelemmel lehet élni, vagy egyéb módokon lehet az önhiba hiányát bizonyítani, viszont erre ott nem tudtunk válaszolni, mert ez ott az előterjesztői zárszóban hangzott el. Ez nem ugyanaz az esetkör, hogy ha igazolás kérelemmel vagy egy önhiba hiányával állunk szemben, vagy azt kell igazolni, vagy a cégbíróság önmaga eldöntheti a saját jogkörében, hogy mely eseteket szankcionálja, és a cégbírókra bízzuk annak az eldöntését, hogy mely esetekben szükséges a pénzbírság. Ez arra engedne következtetni, ha ezt kötelezően előírnánk, hogy egyfajta bírságolási szemlélet jelenne meg itt is, ebben a törvényben, mint oly sok jogszabályban, ezért szeretném kérni, hogy a 8. pontban a Gyüre Csabával beterjesztett javaslatunkat erre vonatkozóan az Országgyűlés támogassa, ha már az alkotmányügyi bizottság ezt nem tette meg.

Még egy, véleményem szerint fontos javaslatra szeretném felhívni a figyelmet, ez a 13. javaslat. Ott szintén Gyüre képviselőtársammal arra teszünk javaslatot, hogy a házassági bontóperekben már a Ptk. hatálybalépésekor folyamatban lévőknél is lehessen érvényesíteni az újabb és véleményünk szerint kedvezőbb szabályokat. Arról van szó, hogy jelen pillanatban is egy formális dolgot követel meg a hatályos szabályozás az elváló felektől, hogy az ingóságokban egyezzenek meg, és a bíróságot tájékoztassák arról, hogy ebben egyezségre jutottak. Ezt sokszor egyfajta blöffként elővezetik, hogy ez megtörtént, mert szeretnék mielőbb a válás kimondását elérni. Úgy gondoljuk, hogy az új Ptk. ezen jó irányban módosít, viszont a folyamatban lévő válóperekben is meg kellene engedni azt, hogy magát a válást, a válás tényét és adott esetben, mondjuk, az ingóságokról való megegyezést vagy az arról szóló helyzet rendezését el lehessen választani egymástól. Nem győzött meg az alkotmányügyi bizottságban az a magyarázat, hogy itt akkor ez nagy bonyodalmat okozna, hogy egy folyamatban lévő bontóperben akkor milyen szabályokat kellene alkalmazni. Ez pont egy körülhatárolható szabály, és nem gondolom, hogy ha már egyfajta előrelépés történik, akkor pont a folyamatban lévő ügyekből kellene ezt kizárni.

Úgyhogy mindezzel együtt köszönöm az államtitkár úrnak, hogy bár alkotmányügyi bizottsági módosítóként, de elfogadták ezt a javaslatot. Szerintem azért ez messze van attól, amit Rétvári államtitkár úr szokott itt semmitmondóan és sajnos a szakmai dolgokra nem koncentrálóan előadni. Úgy gondolom, bár mindenben nem fogunk egyetérteni, de bizonyos fontos pontokban azért egyet tudtunk érteni, és jobbá válhat ez a törvénymódosítási javaslat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(13.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
309 106 2013.10.08. 4:15  105-108

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Ígérem, nagyon röviden fogok szólni. Az 1. pontban foglalt, Gyüre képviselőtársam által benyújtott módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni. Itt arról van szó - bár lehet, hogy dogmatikai vitának tűnhet -, hogy milyen eltérést engedünk a szomszédjogok esetében, és hogy ki az, akinek, akár az adott feleknek, magánszemélyeknek a megállapodása megengedhető-e, helyettesítendő a polgári jog vagy a Ptk. szabályait. Szintén az alkotmányügyi bizottságban egy rövid vita alakult ki erről.

Jelen pillanatban szeretnénk megalkotni egy nagyon rövid, szomszédjogi szabályokat összefoglaló törvényt, amelyik, ha jól emlékszem, kilenc vagy tíz szakaszból áll, és azok sem túl hosszúak. Elmondtuk, hogy ezt alapvetően be kellett volna emelni a Ptk.-ba, lévén ha már egy gigakódexet alkotunk, akkor ez a kilenc-tíz szakasz igazán elfért volna. Javarészben egyébként a mostani hatályos állapotában is benne foglaltatik. Viszont ha az Országgyűlés alkot egy törvényt, ami olyan szempontból mégiscsak jó, hogy súlyos hiányosságokkal küzdene a polgári törvénykönyv, ha így lépne hatályba, tehát bár dogmatikailag nem a legjobb, hogy külön törvényként fogadjuk el, de ha már a Ptk.-ból kimaradt, akkor indokolt ezeket szabályozni; viszont az 1. §-ban úgy fogalmaz a szomszédjogokról szóló törvény, hogy az ingatlanok használatának e törvényben nem szabályozott kérdéseire a polgári törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni. Tehát a polgári törvénykönyvet önmagában egyfajta háttérjogszabályként jelöli meg. Ez fordítva talán logikusabb lenne, ahogy azt a kormányzat egyébként el is tervezte, hogy a polgári törvénykönyv legyen a kódex, és minden más jogszabály azt kiegészíti. Itt ennek a felcserélését látjuk. Ez annál is inkább érdekes, mert az alkotmányügyi bizottság ülésén pont az hangzott el, hogy egy másik törvénnyel egy alapkódex szabályait felülírni, pontosabban nem is felülírni, hanem annak az alkalmazhatóságát meghatározni nem túl elegáns, márpedig itt pont ez történik.

Mi azt szeretnénk - bár adott esetben még kapcsolódó módosítókat is lehetne benyújtani, ha bármiféle csiszolásra lenne szükség -, hogy alapvetően a felek megegyezése legyen az a zsinórmérték, amihez tartania kell magát akár egy bíróságnak is, tehát ha a szomszédok vagy a közös tulajdoni illetőséggel bíró tulajdonostársak között megszületik egy egyezség, akkor ez törvényerővel bírjon a kettejük viszonyában, ami a bírósági érvényesíthetőséget illeti, tehát ha ők megállapodnak valamilyen formában, akkor azt minden esetben tartsuk tiszteletben. A másik fele viszont a helyi szabályok megléte, akár az önkormányzati rendeletekben bizonyos helyi viszonyokhoz való alkalmazkodás, ami a szubszidiaritás elvét is megfelelően érvényre juttatná. Persze, lehet azon vitatkozni, hogy a Gyüre képviselőtársammal benyújtott módosító javaslatunk alkalmas-e erre vagy mennyiben tisztázza jobban az életviszonyokat.

Tény, hogy az lett a legjobb, ahogy elmondtam, ha ezt a polgári törvénykönyvben helyezzük el, és tiszta szabályokat teremtünk, de szerettem volna felhívni a figyelmet arra, hogy itt azért a szomszédjogok területén még lehetnek alkalmazásbeli gondok, ha ez így ebben a formában marad. De hát természetesen ezt már csak a jövőben tudjuk törvénymódosítással kezdeményezni, ha ezt a módosító javaslatot esetleg nem támogatnák. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
309 152 2013.10.08. 8:05  109-195

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslatból első látásra kiemelkedőnek tűnik a munkaerő-piaci statisztika módszertanának módosítására tett kísérlet, egy új foglalkoztatási mutatószám bevezetésének előkészülete. Az indokolás szerint az uniós előírásokkal összhangban javasolnak módosításokat, illetőleg kísérletet tesznek egy új foglalkoztatási mutatószám kialakítására, amelynek segítségével a munkaerő-piaci statisztika a jelenlegi egymásnak is ellentmondó mérőszámú módszertana helyett egy, a kormány politikájának eredményeit pontosabban követő rendszer jöhet létre. Félő, hogy a valós szándék egy olyan statisztikai módszertan-módosítás, amely révén a kormány új, átláthatatlan és összehasonlíthatatlan adatokkal is jobban alá tudja támasztani az eddigi zajos sikerpropagandáját. Attól meg fájjon a statisztikusok feje, hogy miként lehet törvényi kötelezettségként előírni egy alapvetően tudományos kérdés megoldását, ráadásul mindezt a hatályba léptető rendelkezések szerint már 2014. január 1-jétől tervezik, vagyis várható, hogy már a választási kampányban a választópolgárok is árnyaltabban fogják látni a kormány munkaerő-piaci eredményeit vagy azok hiányát.

Kérdés, hogy az új módszertan alapján születő adatok hogyan és milyen módon lesznek összevethetők a korábbi, az elmúlt 8, 10 vagy akár 24 év adataival, annak ellenére is, hogy az új módszertan a hatósági adminisztráció adatait fogja kiegészítő információforrásként felhasználni. Felmerülhet persze a kérdés, hogy ezt eddig miért nem tették meg, miért nem használták ebben a formában. Hogy ne legyen kétség, a kormány már előre eldöntötte, hogy mi lesz az eredménye a foglalkoztatási mutató alkalmazásának. Mindez a javaslat indokolásából is kiderül. Itt idézném ezt a mondatot: "Mind a legális foglalkoztatásra ösztönző adminisztrációs és járulékterhek csökkentése, mind pedig a munkaügyi ellenőrzés hatékonyságának javítása egyaránt a bejelentett foglalkoztatás növekedését eredményezik, amelynek mértékéről jelenleg nem rendelkezünk pontos információval." Itt a kétperces háborúban előttem már volt szó erről, ezt többen felvetették, de azért még mindig fennmarad a kérdés, hogy tulajdonképpen miért is nem rendelkezünk pontos adatokkal. A mi véleményünk pont az, hogy a számokból csak az fog kiderülni, hogy hányan lesznek esetleg bejelentve az eddig be nem jelentettekből, a jogi átalakítás és a közmunka szintén beemelődik, tehát nem a valós munkahelyteremtés fog feltétlenül kitűnni az új rendszerből, hanem esetleg csak a jogi környezet megváltoztatása. Attól tartunk, hogy a valódi munkahelyek viszont nem jöttek létre.

(15.20)

Az uniós támogatások feltételeihez igazodik a kormány a törvény módosításával, amikor a 25 év alatti fiatalokat beemeli abba a körbe, akik részére kedvezőbb szabályok állapíthatók meg. Ennek természetesen örülünk, ez egy pozitív rendelkezés a törvényjavaslatban. Nehezményezzük azonban, hogy továbbra is nevesítetten, etnikai hovatartozás, származás alapján pozitívan diszkriminálják a cigányságot, és ezzel negatívan diszkriminálják azokat a hátrányos helyzetben lévő munkakeresőket, akik adott esetben nem cigány származásúak, vagy mondjuk, egyéb kisebbségek köréből kerülnek ki.

Például egy Vas megyei cigány ember számára sokkal több munkavállalási lehetőség van, mint egy Borsod megyei nem cigány származású ember számára. Míg az első kap nagyobb támogatást, extra lehetőségeket, addig az utóbbi nem. Ez is egy hiányossága a javaslatnak.

Az idősebb munkavállalók esetében az alsó korhatárt, az eddigi 45 évet 50 évre emeli a kormány. Bár ez illeszkedik az Unió hátrányos helyzetet illető fogalmi köréhez, a magyarországi munkaerőpiacon egy 45 év feletti munkavállaló elhelyezkedési esélyei szempontjából már sajnos idősnek számít. Amikor a magyar viszonyokat meghatározzuk, illene a kormánynak nemcsak az uniós előírásokat figyelembe venni, hanem a magyar tényadatokat, a magyar valóságot is a lehetőségekhez képest jobban beemelni a tervezetbe.

Kitérnék a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosítására. A változásokat az indoklással szemben valószínűleg sokkal inkább az teszi szükségessé, hogy a munkavédelmi hatóság erőforrásai, többek közt az utóbbi évek átszervezései és létszámcsökkenései miatt is egyszerűen nem elegendőek a törvényben foglalt feladatok teljes körű ellátására. Ezért a javaslat csökkenti a kötelező hatósági eljárások eseteit, ezentúl a cégek nem kezdeményezhetnek munkavédelmi ellenőrzést saját magukkal szemben. A mai munkavédelmi helyzetben egyáltalán nem lehet egyetérteni semmilyen ilyen irányú változtatással, mert gyakorlatilag a tevékenység fokozatos leépítését jelenti, ha ez így megvalósul.

A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény módosításával kapcsolatosan, hasonlóan a munkavédelmi törvény módosításához, elmondható, hogy itt is kigyomlálják a törvényből azt a lehetőséget, hogy a munkáltató saját maga kezdeményezze saját munkaügyi ellenőrzését. A módosítás indoka itt a munkaügyi felügyelők leterheltsége. Nos, ezzel mindenképpen egyetértünk, megjegyezve itt is, hogy talán éppen emiatt sem volt túl szerencsés a munkaügyi felügyelők létszámának csökkentése, a hatóság folyamatos gyengítése mellett. Tehát a megállapítás igaz, hogy a munkaügyi felügyelők leterheltek, de lehet, hogy ezt egyszerűbb lenne megoldani, ha keretet, lehetőséget és forrásokat teremtenénk, és nem más módon próbálnánk a törvényeket módosítani.

Végül szeretném megemlíteni, hogy a Bérgarancia Alappal kapcsolatos és a harmadik országbeli munkavállalói szabályozásos résszel alapvetően egyet tudunk érteni, de amiket elmondtam az előzőekben, azok olyan hiányosságok, amelyek kiküszöbölésére mindenképpen elvárjuk, hogy a kormány tegyen javaslatot, és még a zárószavazás előtt próbálja meg ezt egy kicsit korrektebb és a magyar valósághoz jobban igazodó formába önteni, és próbáljuk meg - ami talán az egyik legfontosabb - az összehasonlítás mutatószámait oly mértékben egy bázisra helyezni, hogy azok az elmúlt évek, évtizedek adataival összehasonlíthatók legyenek, és elkerülhető legyen az, ami az előttem felszólalók kétperces háborújából is kivehető volt, hogy egy foglalkoztatási számháború induljon, ami - lévén, hogy a jövő év a választások éve lesz - a kampányt abba az irányba vinné el, hogy mindenki csak a saját, esetleg nem pontos számait magyarázná, ezért ebben a törvényben mindenképpen pontosan kellene meghatározni a kritériumokat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
310 94 2013.10.14. 2:09  93-100

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem is olyan régen Budapesten ülésezett a NATO Katonai Bizottsága, és ez alkalomból Hende Csaba honvédelmi miniszter úr megnyitó beszédében kiemelte, hogy a Magyar Honvédség ezerfős műveleti szerepvállalásának szintjét a jövőben is fenn kívánja tartani, ezért megkezdték az afganisztáni kivonulással felszabaduló erőink más műveleti területen való alkalmazásának tervezését. Tehát nem tudjuk, hogy hová, nem tudjuk, hogy mikor, nem tudjuk, hogy miért, de az biztos, hogy állandóan ezer magyar katonának kell külföldön megszálló missziókban részt vennie.

A miniszter úr kitért arra is, hogy Magyarország kormánya határozatban kötelezte magát, hogy 2013-15 között a honvédelmi tárca költségvetési támogatása nem fog csökkenni, majd '16-tól kezdődően 0,1 százalékkal növekedni fog, és 2022-re eléri a GDP nagyjából 1,4 százalékát. Ezzel csak az a gond, miniszter úr, hogy a NATO-előírások között talán egy értelmes van, ami 2 százalékban írná elő a honvédelmi kiadásokat a tagországok számára. Sajnos pont ezt az előírást folyamatosan nem tudjuk teljesíteni, és 2022-re is nagyon messze leszünk ettől.

Idézném továbbá Karzai afgán elnök BBC-nek adott interjúját, amelyben úgy nyilatkozott, hogy a NATO egész afganisztáni fellépése rengeteg szenvedést okozott az országnak, és nagyon sok emberéletbe került, haszna viszont nincs, mivel Afganisztán ma sem biztonságos. Hozzátette, hogy a terror elleni háborút nem ott vívták, ahol kellett volna. Kérdezem ezek tükrében, hogy ha már az Afganisztánba a szövetségesek által odatett elnök is ilyen véleménnyel van, akkor miért gondolja miniszter úr, hogy a jövőben is fenn kell tartani egyrészt az afganisztáni szerepvállalásunkat, másrészt biankó felajánlással miért kell állandóan ezer magyar katonának (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) külföldi megszállásokban részt vennie.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
310 98 2013.10.14. 1:02  93-100

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm. Én csak miniszter úrtól idéztem, ha tehát ezzel probléma van, akkor lehet, hogy a saját korábbi nyilatkozatait kellene megnéznie. (Derültség a Fidesz padsoraiban.) Igenis van 2 százalékos előírás a NATO részéről - vagy akkor nevezzük elvárásnak! (Dr. Hende Csaba: Az más! Az más!) Természetesen szabad tagországokról van szó, de ez az elvárás megvan a tagországok felé. Ezt kellene elérni és a Magyar Honvédséget fejleszteni, nem abban kimeríteni a magyar szerepvállalást, hogy mindenképpen feltétlenül minden felajánlást meg kell tenni és minél több magyar katonát külföldre küldeni.

Az viszont teljességgel beigazolódott, hogy nulla, azaz teljesen eredménytelen volt az afganisztáni szerepvállalás. Ezt maga az afgán elnök is elismerte, ahogy azt idéztem tőle, ráadásul úgy, hogy ezt az afgán elnököt a szövetséges erők juttatták hatalomra. Azt hiszem, hogy ennél beszédesebb és ennél fontosabb megnyilatkoztatás nem kell: tehát egy olyan misszióban vettünk részt, ahol magyar katonák haltak meg, és az eredménye egy kerek egész, egy nulla volt.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
311 34 2013.10.15. 11:01  25-46

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is néhány gondolatot szeretnék megosztani az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban a tisztelt Házzal. Amikor a szervezett bűnözésről és terrorizmusról beszélünk, megszokhattuk, hogy ez egyfajta legitimációt adhat néha jogos, sok esetben azon túllendülő törvények meghozásához és cselekmények elkövetéséhez.

Úgy gondolom, hogy eleve a terrorizmus és a szervezett bűnözés, bár sok ponton összekapcsolódhat, de azért alapvetően mégsem szinonim fogalmak. A világban megszokhattuk ezt a tendenciát, akár Amerikában is, amely alapvetően és az alapító atyák akarata szerint a szabadság, a demokrácia és a különböző jogok védelmét garantálta a polgárai számára, ott is olyan törvényeket tudtak elfogadni általánosságban, amelyek már eltávolodtak az alapító atyák gondolatától. Mindezt arra hivatkozással tudták megtenni, hogy bizony csúnya terrorista szervezetek és egyéb veszélyek rejlenek a megváltozott modern világunkban, amelyeket csak így, ebben a formában lehet kiküszöbölni.

Ebben a körben most nem mennék bele, hogy sok esetben ezek a veszélyek milyen hátterűek, illetve sokszor milyen felsejlő szerepe van adott esetben egy-két állami szervnek is egy-két cselekmény meg nem gátolásában vagy korábban bizonyos csoportoknak a pénzelésében vagy felfegyverzésében. De ez akár a jelenlegi politikára is igaz lehet.

Láthattuk például az arab tavasz kapcsán, nagyon is ott volt Amerika, és ott voltak az amerikai titkosszolgálatok a különböző műveletek hátterében. És ha ezek nem úgy sülnek el, ahogy ők szeretnék, és nem olyan embereknek adnak fegyvert, akik ezt hosszú távon hozzájuk lojálisan fogják meghálálni, akkor belőlük könnyen lehetnek terroristák. Tehát a probléma jóval mélyebben gyökerezik, de erre most nem szeretnék kitérni.

Viszont természetes, hogy minden országnak, így Magyarországnak is a biztonságáért egyrészt tennie kell, ami a törvényalkotás szintjén megjelenő kötelesség is, meg persze a politika szintjén megjelenő kötelesség is. Ez megint egy másik terület. Tehát amit Amerika is csinál, ha bizonyos országokat lerohan, akkor arra lesz egy válaszreakció, amire neki szintén meg kell hoznia azokat a törvényeket, hogy úgymond a terroristákat kiszűrje, és ez egy vég nélküli kör. De az előttünk lévő törvényjavaslat, az utasadatoknak az átadására, kiadására vonatkozó javaslat is a szervezett bűnözéssel és a terrorizmussal van indokolva, az általános indoklás első részébe mintegy varázsszóként be lett dobva.

Úgy gondolom, és erre később még néhány gondolat erejéig ki fogok térni, hogy illett volna elválasztani ezt a két kategóriát, már a szervezett bűnözést és a terrorizmust.

(10.30)

Megtudhatjuk az általános indokolásból, hogy ez a rendszer, amit most európai uniós támogatással bevezetni kíván a kormányzat, már működik például az Egyesült Királyságban, és az Egyesült Államok, Ausztrália és Kanada viszonylatában már az Európai Unió szolgáltat is adatokat az Európán kívüli járatok vonatkozásában. Ez egyébként már eddig is érinthetett magyar állampolgárokat, hiszen aki az Európai Unióból indul, mondjuk, Amerikába, az ő adatai is ugyanúgy átadásra kerültek. Tehát ez csak egy kiterjesztése a rendszernek, részben már eddig is magyar utasok adatai nyugodtan átkerülhettek például az amerikai hatósághoz.

Ilyenkor mindig megfogalmazódik, és ebben az előttem szólóval egyet tudok érteni, Juhász képviselőtársammal, hogy mindig meg kell találni azt a mértéket, ahol az adatvédelem és a közösség érdeke ki tud egyenlítődni. Sajnos manapság hajlamosak az országok ezen túllendülni és olyan területekre is kiterjeszteni a kíváncsiskodást, amihez vagy nem lenne közük, vagy akár törvényi felhatalmazásuk sincsen. Itt is az elmúlt időszakból lehetne Amerikára utalni. Remélem egyébként, hogy ez nem kerül tágabb körben kiterjesztésre, és megmarad, mondjuk, a légi utasok esetében, és nem próbálnak majd egy lépést előre tenni, hogy hogyan lehetne még ezt esetleg "hatékonyabbá" tenni, és kitalálni, hogy ki lesz majd bűnöző, és ennek felhatalmazottságával mindenféle adatmonitoringozást végezni.

Számomra az sem volt egyértelmű, hagy a felállítandó központ, amely a kockázatelemző tevékenységet és az adatkezelést, adatgyűjtést fogja végezni, és itt főleg a kockázatelemző tevékenységre gondolok, milyen módon fogja kivitelezni. Erre talán államtitkár úr tudna válaszolni; gondolom, ezt majd egy, nem tudom, kormányrendeletben vagy valamilyen jogszabályban próbálják majd rögzíteni. Tehát ez kérdésként felmerül, hogy a kockázatelemzés milyen módon valósul meg, hogyan lehet esetleg kiszűrni, hogy kit tartanak a szervezett bűnözéssel vagy a terrorizmussal kapcsolatba hozhatónak, és nem fog-e ez kiterjedni arra, hogy azzal a felhatalmazással, hogy valaki egy kicsit is gyanús, az ő adatai már hozzáférhetővé válnak. Ez sajnos ez rossz gyakorlat ma is a különböző, akár titkosszolgálati szerveknél, hogy úgymond blöff bejelentésekkel megteremtik a környezetet, hogy valakit megfigyelhessenek, aztán persze rájönnek, hogy mégsem követett el semmit, de a nekik kellő információkat megszerezték.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal is szerepel azon szervek között, amelyek kérhetnek tájékoztatást, adatigényléssel élhetnek ebből a rendszerből. Ezt a bizottsági ülésen is megkérdeztem. Értem én, hogy itt a szervezett bűnözés is felmerült, de ha itt valóban a terrorizmus elleni küzdelem lenne a fő szempont, akkor itt a NAV szerepe számomra egy kicsit kérdéses. Persze, be lehet hozni, hogy a szervezett bűnözés ellen a NAV-nak is lehetnek bizonyos hatáskörei, de úgy gondolom, alapvetően az, ha az Országos Rendőr-főkapitányság, a Terrorelhárítási Központ és az egyéb titkosszolgálatok adatot kérhetnek, annak elégnek kell lennie, adott esetben akkor folytassák le ők ezeket a nyomozásokat. Félő, hogy ha a NAV is adatokat igényelhet ebből a rendszerből, akkor adott esetben ez lehetőséget teremthet arra, hogy néhol esetleg megágyazzunk annak, hogy ezek nem úgy és nem abban a formában kerülnek felhasználásra.

Például jól tudjuk, hogy az adóhivatalnál olyan vizsgálatok folytathatók, vagy egyéb, az emberek vagyonára vonatkozó következtetések is levonhatók, ami nem feltétlenül baj, hogy mondjuk, vagyonosodási vizsgálat indul bizonyos honfitársaink ellen, nyilván jórészt ezt megérdemlik. De ha például erre használnák ezt a rendszert, hogy mondjuk, ki utazott a tengerentúlra, és ezt miből tehetné meg, akkor az már egy új fejezetet nyitna ebben a könyvben, amit most itt az Országgyűlés meg szeretne nyitni. A felhatalmazás biztos, hogy erre nem terjed ki, de nem szeretném, ha ez direkt vagy indirekt módon a jövőben megvalósulhatna.

Az indokolásban több alkotmánybírósági határozat is felsorolásra kerül, fontos alkotmánybírósági határozatok a 90-es évek elejéről. Ezzel kapcsolatban halkan tenném fel a kérdést, úgy tudom, az új alaptörvény úgymond hatályon kívül helyezte a korábbi alkotmánybírósági határozatokat. Akkor el kellene döntenie a tisztelt kormánynak és a tisztelt Országgyűlésnek, hogy ezt akkor hogyan is értelmezi. Ha valóban egy konzekvens, alaptörvényhez ragaszkodó értelmezést fogadunk el, amivel egyébként nem értek egyet, hogy ez beemelésre került az alaptörvénybe, akkor úgy gondolom, itt nehéz azokra az alkotmánybírósági határozatokra hivatkozni, amiket önök az alaptörvényben egyébiránt hatálytalanítottak.

Illetőleg még a végére egy pont. Szeretném annak is a garanciarendszerét látni, erre nyilván államtitkár úr fog tudni válaszolni, hogy ezt milyen formában fogják megtenni, a részletes szabályokat hogyan fogják lefektetni, hogy 30 napon túl az adatok úgymond anomimmá tétele vagy lefedése hogyan fog megvalósulni a gyakorlatban, és mi fogja garantálni azt, hogy ez valóban csak a főigazgató engedélyével állítható vissza. Hiszen jól tudjuk, hogy sok esetben névlegesen leírhatjuk a törvényben, hogy ehhez nem lehet hozzáférni, de lehet, hogy ha a gyakorlat mást mutat, akkor ez megint csak egy leírt mondat marad. De ha meg tud államtitkár úr nyugtatni, hogy ezzel kapcsolatban már a részletes szabályok is vagy kidolgozás alatt vannak, vagy az elképzelések megvannak, akkor talán ez megnyugtató lehet.

Nagyjából ezek voltak az észrevételek, amiket elmondtam. Természetesen a biztonságra törekvést, akár a szervezett bűnözés elleni harcot támogatni tudjuk, de arra oda fogunk figyelni, hogy ez ne egy újabb lehetőség legyen arra, hogy olyan adatokhoz hozzáférjen a kormányzat vagy egyéb szervek, amelyekből olyan következtetések vonhatók le, amelyek már nem a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelemben, hanem akár egyéb dolgokhoz lehetnek jók, amire a felhatalmazása nincs meg ezeknek a szerveknek.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
311 62 2013.10.15. 8:57  47-78

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a Jobbik mondandóját ketten, Bertha Szilvia képviselőtársammal együtt ismertessük. Az, hogy nem ő szólal fel előbb, nem udvariatlanság, hanem a technika ördögének és a szervezési kérdéseknek köszönhető.

Viszont azt mindenképpen el lehet mondani, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatosan az általános indoklást kinyitva és megnézve már szembetűnő vagy mellbevágó volt az a kijelentés, amely arra utalt, hogy ez az új rendszer, a katasztrófavédelem új rendszere például a tavaszi hóhelyzetben is jól vizsgázott. Úgy gondolom, lehet elemezni a tavaszi hóhelyzettel kapcsolatos problémákat, de azt leírni, hogy jól vizsgázott a katasztrófavédelem rendszere, egy kicsit merész, és úgy gondolom, nem ártott volna ezt a mondatot inkább kihagyni vagy másként megfogalmazni; különösen annak tükrében, ha a médiát és a tévét az utóbbi időben, vagy a katasztrófahelyzet után kinyitotta az ember, akkor még a stand-up comedyknek a műsorában is majdnemhogy minden második poén sajnos erről szólt, ami a társadalom ehhez való hozzáállását bemutatja. De ezt csak egy apró intermezzóként mondtam, hogy jobb lenne megfontolni vagy józan kritikával látni a problémákat és szembenézni ezekkel.

Azt el fogja mondani Bertha képviselőtársam - és már többször az Országgyűlésben, amikor ezt az új rendszert kialakították, elmondtuk -, hogy alapvetően nem értettünk egyet vele, hogy egy ilyen gigaszervezetként a tűzoltóságot integrálták a katasztrófavédelembe. Ha valamit javult is a rendszer, az csak annak köszönhető, hogy a tűzoltóság egy jól működő rendszer, elhivatott tűzoltók dolgoznak Magyarországon, sajnos nagyon alacsony bérekért. A tűzoltóságnak a társadalom általi elismertsége az egyik legmagasabb a különböző szervek közül. Egyébként ezúton is köszönjük minden tűzoltónak az áldozatos munkáját.

Így ezekre a pontokra külön nem térnék ki, viszont hogy ne csak a kritika hangján szóljunk, és ne mondhassák, hogy nem tudunk örülni annak, ha jó irányba tett lépéseket is találunk, az önkéntes tűzoltóságról szeretnék beszélni. Az önkéntes tűzoltóság témája már felmerült többször a Házban, és jómagam is többször elmondtam, hogy jó lenne példát venni arról, ami Ausztriában kialakult és Ausztriában működik; egyébként több helyen a világban, de Ausztria lehet egy nagyon jó példa erre. Ott az önkéntes tűzoltóság intézménye szakértők szerint hozzájárult az osztrák szociális és társadalmi összetartás kialakulásához és ahhoz, hogy az osztrák társadalom kohéziója oly erős, amilyet kevés helyen tapasztalni a világban.

(12.00)

Az önkéntes tűzoltóság rendszere ebben egy meghatározó szerepet játszott. Ezt egyébként a magyar részről tűzoltó szakértők is tudják, elismerik, és régóta szorgalmazták, hogy valami hasonló modell felé kellene elmozdulni. És hogy az önkéntes tűzoltóság mennyire nem csak egyfajta passzió vagy néhány ember egyesülete, akik úgy gondolják, hogy tűzoltósdit játszanak, mert sajnos sokak szemében ez a kép él, el lehet mondani, hogy Ausztriában az egészen nagy városokig, tehát 50 ezer fős városméretig, de ha jól tudom, van 60 ezres város is, ahol csak önkéntes tűzoltóság működik. Olyan formában, ahogy mi a tűzoltóságot ismerjük, mint állami önkormányzati tűzoltóság, nem működik Ausztriában, hanem több tízezres településekig az önkéntes tűzoltóság látja el a tűzoltási feladatokat.

Tehát nagyon is komoly rendszert alkot ez, és az egy főre eső önkéntes tűzoltók száma is kiemelkedő, talán 30 főre jut egy önkéntes tűzoltó Ausztriában. Tehát amikor azokat a részeket olvastuk itt a törvényjavaslatban, hogy a jövőben megteremtik a közreműködő önkéntes tűzoltó-egyesület és a beavatkozó önkéntes tűzoltó-egyesület lehetőségét és ezen keresztül akár a beavatkozás, az önkéntes, önálló beavatkozás lehetősége is megteremtődik, ez egy nagy előrelépés, bár nyilván a gyakorlatban fog ez kikristályosodni. Egyébként osztom azokat a részbeni aggodalmakat, amiket Juhász Ferenc megfogalmazott, hogy ki kell zárni ebből a rendszerből azokat a problémákat, amelyek adott esetben egyfajta önkényességet jelentenek, hogy egy főigazgatói döntésen múlna, hogy ki milyen formában kapja meg ezt a lehetőséget. Tehát valóban, legalább kormányrendeletben kellene a kritériumrendszerét tisztázni annak, hogy milyen támogatást kaphatnak ezek a tűzoltó-egyesületek, kik minősülhetnek beavatkozó és közreműködő egyesületnek a részletszabályok tekintetében, illetőleg ezeket pontosan hogyan illesztik be a katasztrófavédelem szervezetrendszerébe. Ezeknek a szabályozását részletesebben meg kell tenni, mert egyébként szabályozásra szükség van.

Tehát azzal sem értek egyet, és természetesen nem azt mondom, hogy itt mindenki szabad belátásából egyesületet létrehozva bejelentkezhessen komoly feladatokra, és ennek ne legyen kritériumrendszere és ellenőrzési rendszere. Ez nagyon veszélyes lenne, hiszen a beavatkozó tűzoltó-egyesületeknél, nagyon helyesen, megkapják azt a jogot, hogy ők végezzék a tűzoltási feladatot, és itt azért szakmai követelményeknek vagy akár technikai eszközállomány-követelményeknek meg kell felelni, hiszen emberéletek múlnak ezen. Ez teljesen egyértelmű. De ezt jogszabályban kell lefektetni, mondjuk, egy kormányrendeletben kell lefektetni, és az lenne az ildomos, ha nemcsak ebben a törvényben jelenne ez így meg, hanem valóban egy élő szervezetrendszerré tudná a kormányzat az önkéntes tűzoltóság rendszerét fejleszteni, amire, ahogy elmondtam, nagyon nagy szükség lenne.

Tehát, összefoglalva, ezt maximálisan támogatni tudjuk. Sőt, ezt a részét, az önkéntes tűzoltóság kibővítését és vélhetően az emberek nagyobb számban való bevonását az önkéntes tűzoltói tevékenységbe maximálisan támogatjuk, örülünk neki, hogy létrejön. Arra kérem államtitkár urat, hogy, ahogy elmondtam, a feltételrendszer legyen egyértelmű. Ne legyen benne önkényesség, tehát ne lehessen csak egy főigazgatói döntéssel adott esetben eldönteni, hogy kit milyen jogok illetnek meg. Vagy ha főigazgatói döntés áll mögötte, akkor legyen meg az a jogszabályi keretrendszer, aminek alapján a főigazgatónak meg kell hoznia a döntését, és a mérlegelést minimális szintre tudjuk szorítani.

Ha ez így létre tud jönni, és valóban el tudunk indulni azon az úton, amin egyébként Ausztria több évtizeddel ezelőtt elindult, és sikeresen végigment, akkor ez egy jó kezdeményezés tud lenni, egy hatékony kezdeményezés tud lenni. És nemcsak a politika által tud támogatást elnyerni, hanem, biztos vagyok benne, hogy a tűzoltó-szervezetrendszer is támogatni tudja ezt, és a szakma is úgy gondolja, hogy lehet ez egy olyan kohéziós erő, ami túlmutat az önkéntes tűzoltóságon, és a magyar társadalomnak az egymás felé fordulását és az egymás iránti kötelezettségek és felelősségek rendszerét ki tudja bővíteni. Így, ebben a formában ezért ez egy fontos dolog. A továbbiakat Bertha Szilvia képviselőtársam fogja elmondani a törvényjavaslatról.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
311 88 2013.10.15. 6:01  85-90

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alkotmányügyi bizottság tagjaként, amely bizottság szintén tárgyalta a témát, szeretnék felszólalni, és onnan folytatni, ahol Balczó képviselőtársam abbahagyta. Ugyanis a 2. ajánlási pont - én erre szeretnék koncentrálni -, a Szanyi Tibor és Bárándy Gergely által benyújtott ajánlási pont kapcsán azt is mondhatjuk, hogy kibújt az MSZP-s szög a zsákból, és nagyon jól megmutatja azt, hogy az MSZP hogyan áll az Európai Unióhoz, hogyan állt a múltban, akár a csatlakozási szerződések kapcsán, és hogyan árulta el a magyar nemzeti érdekeket.

Ahogy Balczó képviselőtársam elmondta, ez a hozzáállás, amit az MSZP képvisel, a teljes feladása a magyar nemzeti érdekeknek, és mindent csak abból a szemszögből hajlandóak megközelíteni, hogy amit külföldi ukázként, jelen esetben Brüsszelből az Európai Bizottság a tervezetében benyújtott, azt végre szeretnék hajtani, és ehhez minden magyar belső jogi akadályt hogyan bontsanak le, legyen az alaptörvény, vagy akár alkotmányos aggályok, vagy a büntetőeljárás és a büntető anyagi törvények, mindent söpörjünk félre csak azért, mert a Bizottság egy tervezetben egy joganyagot kihozott. Ráadásul mindezt úgy, hogy egy utaláson kívül, nevezetesen, hogy a lisszaboni szerződésben az európai ügyészség szó elhangzik, de ezt nyilván tartalommal a különböző alapító szerződések ismeretében lehet megtölteni, és ha az európai ügyészség létrehozásáról beszélünk jelen fázisban vagy az Uniónak a jelenlegi jogi környezetében, akkor ezt nem lehet oly módon kiterjesztően értelmezni, ami már egy európai egyesült államok megteremtését célozza, sőt az Európai Unióból egy európai egyesült államokat szeretne végrehajtani. Ráadásul, ahogy szintén Balczó képviselőtársam elmondta, az az egyébként nagyon részletes anyag, amely az igazságügyi minisztériumi anyagként rendelkezésre állt, tökéletesen kimutatja jogilag, szakmailag, hogy mely pontokban nem felel meg az alapító szerződéseknek ez az Európai Ügyészségről szóló előterjesztés, és mely pontokban sérti Magyarország belső jogszabályait.

(13.30)

Ezek után értelmezhetetlen, és csak arra tudunk gondolni, hogy egyrészről az MSZP-sek nem is olvasták el ezeket a háttértanulmányokat, nem is olvasták el az Európai Bizottság beterjesztett javaslatát. Mert ha elolvasták, részletesen megnézték, szakmailag kiértékelték, és egy ilyen javaslatot ide mernek hozni a Ház elé, az majdnemhogy a nyílt hazaárulással egyenlő. Ha viszont nem olvasták el, és csak abból indulnak ki, hogy ami az Európai Unióból jön, vagy amit az Európai Bizottság javasol, az csak jó lehet, és azt mindenképpen végre kell hajtani, akkor ez szintén abba az irányba hat, hogy nem a magyar nemzeti érdekeket, hanem az európai egyesült államok érdekeit védik. Arról nem is beszélve, hogy amikor az FBI-hasonlatot hozzuk föl, azt nem mi találtuk ki, illetve, amikor az anyagokat olvastuk, ez volt, ami először eszünkbe jutott, de az Igazságügyi Minisztérium anyaga is tökéletesen leírja, hogy ez egy szövetségi államformához igazított ügyészség lenne.

Ráadásul, hogy ez is hangozzon el, olyan nyomozati hatáskörökkel, amelyek első körben lehet, hogy egy kizárólagos területre korlátozódnak, de nagyon jó példa erre szintén az FBI. Amerikában szintén bizonyos korlátozott szövetségi jogokat kapott annak idején az FBI, de azt szépen felbővítették, és manapság már az ügyek jó részében, a fajsúlyos ügyek meghatározó részében szövetségi szinten folyik a nyomozás. Elég, ha egy amerikai filmet megnézünk. Lehet, hogy egyszerű, triviális a példa, de emlékezhetnek önök is, képviselőtársaim, arra, hogy ezek a filmek mindig úgy kezdődnek, hogy megjelennek az FBI-ügynökök, és elkezdenek vitatkozni a helyi rendőri szervekkel, hogy kihez tartozik az ügy, és általában az FBI szokott nyerni.

Nem szeretnénk, ha ebbe az irányba indulnánk el, hogy egy európai főügyész által delegált ügyészek járnának el, és a jövőben az ügyészségnek esetleg pluszjogokat biztosítva már egy tartományként szerepelne Magyarország, és tulajdonképpen a büntetőjogi szuverenitásunk egy részét adnánk fel. Hozzátéve, hogy azok a célok, amelyeket megfogalmaz az Európai Bizottság, egyéb módon is elérhetők, a bűnügyi együttműködés egyéb módjain is elérhetők. Ehhez nem kellenek olyan ügyészek, akik például beletekinthetnek az összes magyar adatbázisba bármiféle felmerülő gyanú esetén, és utána tulajdonképpen ezeket az adatokat ellenőrizhetetlenül használhatnák fel, illetőleg a magyar hatóságoknak nem lenne kontrolljuk, hogy milyen módon kerülnek az adatok vagy törlésre, vagy esetleg felhasználásra.

Tehát mindezzel kiegészítve úgy gondoljuk, hogy az MSZP-nek ez a javaslata közelít a hazaáruláshoz, és vagy nagy szakmai tudatlanságról, vagy olyan tudatos mértékű nemzetrontásról szól, amit az Országgyűlés nem támogathat. Természetesen ezt az alkotmányügyi bizottság sem támogatta. Úgyhogy erre biztatjuk az Országgyűlést is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
311 104 2013.10.15. 5:03  91-107

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Igyekszem nagyon röviden csak egy dologra felhívni a figyelmet, és nagyon örülök, hogy Répássy államtitkár úr is itt van, mert őt is érintheti a javaslat.

Ugyanis a fogyasztóvédelemről szóló törvényben egy kardinálisan más "fogyasztó" fogalommal találkozunk, mint a hatályos és a jövőre hatályba lépő új Ptk.-ban. Meg kell mondanom, hogy ami a fogyasztóvédelmi törvényben szerepel, szerintem sokkal jobb és a lényeget jobban leszűri. El kell mondani tehát, hogy két fogalom szerepel, amelyek közül az egyik támogathatóbb a Jobbik számára; el is mondom, miért. Mert itt a mikro-, kis- és középvállalkozásokat is fogyasztónak tekintik, akik gazdasági tevékenységük körén kívül eső célból vesznek igénybe egy szolgáltatást. Egyszerű példával élve, ha a sarki bolt előfizet az áramszolgáltatásra, nyilván érezhetjük, hogy lehet, hogy egy bt. áll mögötte vagy egy kis kft., de mondjuk, egy energiaszektorban tevékenykedő mamutcéggel szemben ő bizony nem egyenlő partner, hanem sokkal inkább fogyasztó. Ez így tisztességes, így a jó. Régen egyébként a Ptk. is ezt a fogalomrendszert használta, viszont sajnos az új Ptk.-val, illetve a hatályos Ptk. módosításával egyfajta disszonancia került a rendszerbe. Ez nemcsak azért nem jó, mert hiányzik a Ptk.-ból a mikro-, kis- és középvállalkozóknak a fogyasztóként való kezelése bizonyos esetekben, hanem úgy érzem, a két törvény, a Ptk. és a fogyasztóvédelmi törvény közötti kardinálisan eltérő fogyasztói fogalomhasználat jogbizonytalanságokat is okozhat a jogalkalmazás területén.

Kérem a jelen lévő államtitkár urakat, hogy erre valamiféle megoldást dolgozzanak ki, vagy gondoljuk át közösen, lévén, hogy például egy fogyasztói szerződésbe, amelyet a Ptk. szabályoz, ezek alapján nem fog beleférni egy olyan fogyasztó, mondjuk, egy mikrovállalkozás, aki egyébként a fogyasztóvédelmi törvény alapján, nagyon helyesen, fogyasztónak minősül. Emlékeztetnék arra is, hogy ez nemcsak egyfajta dogmatikai háború, hanem nagyon sok pluszgarancia és védelem illeti meg a fogyasztókat, nagyon helyesen. De úgy gondolom, a polgári törvénykönyvben is ezt ugyanúgy meg kellene hagyni, és egyébként fel kellene oldani, ahogy elmondtam, azt a kettősséget, amely jelen pillanatban szerepel, mert így nem elvárható néha még jogászoktól sem, nemhogy a felhasználó állampolgároktól, a fogyasztói oldaltól, akik legyenek magánszemélyek, vagy akár kisvállalkozások, hogy ezt megfelelően tudják használni, és a jogaikkal tisztában legyenek. Nem elvárható tőlük. Ha kinyitják a Ptk.-t vagy a fogyasztóvédelmi törvényt, teljesen más fogyasztói fogalommal találkoznak, és nem fogják érteni, hogy miért tér el ez a két fogalom, és nem fogják érteni, hogy akkor rájuk pontosan mi fog vonatkozni. Tehát ez az a pont, amellyel kapcsolatban Z. Kárpát Dániel képviselőtársam átfogóan ismertette a Jobbik észrevételeit. Én jogászként ezt a pontot szerettem volna kiemelni.

Fajsúlyosan és nyomatékkal kérem az államtitkár urakat, hogy ebben az irányban valami történjen. Ezt már egyébként a polgári törvénykönyv vitájában is elmondtuk. Akkor a kormány részéről nyilván az volt a válasz, hogy ez egy koncepció, amely részben illeszthető európai trendekhez, részben meg nem, mert mindkettőre látunk példát az európai joganyagban. De ami a lényeg: ha viszont elkötelezte magát valami mellett a kormányzat, akkor két különböző törvényben ne legyen már két eltérő szabályozás. Ez szerintem senkinek nem szolgálja az érdekét.

Zárszóként el lehet mondani, hogy mi mindenképpen amellett vagyunk, hogy fogyasztónak számítsanak a kis- és középvállalkozások is, ha nem a gazdasági tevékenységük körében vesznek igénybe szolgáltatást.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
312 14 2013.10.16. 15:07  3-33

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is szeretném köszönteni a jelen lévő Darák Péter elnök urat és Kónya István elnökhelyettes urat, illetve a munkatársaikat.

Előttem már sok minden elhangzott a Kúria-beszámoló kapcsán, én egy kicsit más szemszögből fogom megvilágítani, de el fogom mondani a pozitív tapasztalatainkat, esetleg azokat, ahol úgy érezzük, hogy nem száz százalékig értünk egyet a Kúriával, de azt azért szeretném előrebocsátani, hogy a bizottságban mi is támogattuk természetesen ezt a beszámolót, mert úgy gondoljuk, hogy sokat haladt előre a Kúria, és amióta felállításra került, nagy lépéseket tudott tenni akár a jogegység megteremtésének az irányába.

Tudom, hogy igazságtalan néha egy ilyen rövid idő alatt elvégzett tetemes munka mellett kiemelni a gyengébb pontokat is, de nyilván ez egy ilyen műfaj, és itt a parlamentben erre is rá kell világítani. De az mindenképpen elmondható, hogy egy szakmailag nagyon komoly anyag, amit letettek az asztalra, amit a Kúriától el is várunk, és ezt meg is kaptuk. Úgy gondolom, hogy nagyon őszinte is az anyag. Tehát feltárja azokat az esetleges még meglévő és kezelendő problémákat az igazságszolgáltatás terén, amire egyébként nem mindig a Kúriának kell választ találnia, itt a jogalkotóknak is komoly felelősségük lehet. Ezért is jó egy ilyen szakmai anyagban azt olvasni, hogy esetleg hol vannak azok a pontok, ahol a jogalkotónak kell majd a jövőben esetleg olyan törvényeket alkotni, amelyek még jobban előremozdíthatják az igazságszolgáltatás ügyét. Én úgy éreztem, hogy azok a szavak, amelyek elhangzanak ebben a beszámolóban, alapvetően nem hangzatos szlogenekként kerültek leírásra, hanem akár a negatívumok vagy még a problémás területek is őszintén kerültek leírásra, és ezt külön köszönöm elnök úrnak.

A részletekbe belemenve, de még mindig egy kicsit az általánosság szintjén maradva, az anyagban többször szerepel - ezt a bizottsági ülésen is elmondtam, és itt is kiemelte az Országgyűlés előtt elnök úr -, hogy az igazságos döntés, az objektív igazság keresése egy fontos és egy erősítendő szempont, amit a Kúria szeretne képviselni. Ezt maximálisan támogatni tudjuk, és ez a Jobbik-frakció felfogásával maximálisan egybevág. Mi már régóta szorgalmazzuk, ahogy az korábban benne volt különböző büntető- és polgári törvényekben is, hogy a bírónak igenis az objektív igazság kiderítésére kell törekedni, hiszen, ahogy itt elhangzott az idézetekben is, valóban akkor tud egy rendszer kellően elfogadott lenni az emberek részéről, ha az igazságon alapul. Jól tudom, hogy sokszor a bírói döntéseknél ez nem azért siklott félre, bár bizonyos esetekben lehet, hogy szakmai hiányosság volt, de sok esetben a jogszabályok nem olyanok, hogy ezt elősegítsék. A jövőben azt szeretnénk, és törvényalkotóként is lesz majd erre több javaslatunk, hogy az objektív igazság kiderítése legyen a cél vagy erre helyezzük a nagyobb hangsúlyt, hiszen ha az emberek igazságos ítéleteket látnak, és igazságosabb ítéletek születnek a bíróságokon vagy az objektív igazságot jobban meg tudjuk közelíteni, akkor jobban el fogják ezeket fogadni, és nő a bíróságokba és ezzel együtt akár a magyar államszervezetbe vetett hit és bizalom, és ez egy nagyon fontos szempont.

A hatályon kívül helyezési gyakorlatról szóló részletes beszámolót is öröm volt számomra olvasni, mert feltárja azokat a hiányosságokat, amelyekkel jelenleg sajnos még a bírósági rendszer bír, és ezeket őszintén leírja. Ez egyébként egyfajta szakmai értekezés szintjét érte el, tehát jogászként ez ezért volt egy jó és tanulságos olvasmány. Itt elhangzik, hogy amikor hatályon kívül helyeznek egy bírósági ítéletet, az sokszor nem feltétlenül lenne szükséges, és néha megjelenik benne az öncélúság, illetve gyakran ez az érdemi döntés helyett születik meg. Ezzel valójában egyet tudunk érteni, sokszor azt kell látni, hogy amikor már több éve folyik egy per, és azt visszadobják első fokra, akkor túlterhelődnek az alsóbb szintű bíróságok, és az emberek is úgy érezhetik, hogy most már nagyon lezárnák ezt az ügyet, ha át vagy bét mondana a bíróság, akkor az tulajdonképpen, még ha rá kedvezőtlen, akkor is igazodási pont lehetne, ahhoz képest, hogy ez visszakerül első fokra. A jogbiztonságba vetett hitet ez nagyon roncsolja, és kérem elnök urat, hogy továbbra is próbáljuk megteremteni annak a lehetőségét, hogy ez minél kevesebbszer forduljon elő.

Itt elhangzik a hatályon kívül helyező végzések megfellebbezhetősége. Ezt támogatni tudjuk; akár még azt is - ez a bizottsági ülésen elhangzott -, hogy ezt a Kúria bírálja el. Tudom, hogy ehhez esetleg több erőforrás, több álláshely kell, de úgy gondolom, hogy az Országgyűlésnek akár a jövő évi költségvetésben meg kellene teremtenie annak a feltételeit, hogy egy kézben összpontosuljanak, mondjuk, a hatályon kívül helyező végzések elleni fellebbezések, és így egy valódi joggyakorlatra gyakorolt hatást érjünk el. Azt hiszem, hogy a bíróságok terhelését már nagyban könnyítené, és az ügyterhet eleve csökkentené csak egy ilyen lépés, amit az Országgyűlésnek akár a költségvetésben is méltányolnia kell.

(10.00)

A jogegységi határozatoknál kitérnék pozitív és számunkra még kevésbé pozitív példákra. A jogos védelem kapcsán öröm volt szintén olvasni, hogy a Kúria valóban függetlenül és a köznyomástól és a médianyomástól vagy az esetleges médianyomástól függetlenül egy olyan jogegységi határozatot tudott hozni, amivel szintén mint Jobbik-frakció maximálisan egyet tudunk érteni. Ebben megjelentek olyan momentumok, amelyek valóban arra utaltak, hogy a bíróságoknak és a Kúriának a jogegységet és az Országgyűlés által elfogadott törvények egységes és a jogalkotás szellemében való alkalmazását kell elősegíteni, és le kell söpörni azokat a gyakran egyébként liberális vádakat, amelyek egy meghozott és így, mondjuk, a jogos védelem kapcsán meghozott törvényt illették. Ez ebben az esetben teljesen egyértelműen kitűnik a jogos védelemmel kapcsolatos jogegységi határozatból.

A fogyasztói kölcsönszerződések esetében - ahogy ezt a bizottsági ülésen is elmondtam - úgy érezzük, hogy ennek az értelmezése még a szakma számára is néhol nehézségekbe ütközött, és ahogy elmondtam, jó lenne, ha a jövőben olyan jogegységi határozatok születnének; egyébként errefelé tartunk, csak lehet, hogy bizonyos pontokon - bár tudom, hogy nagyon nehéz ügyek - lehet erősíteni, amelyek akár a jogot nem értő emberek számára is könnyebben értelmezhetőek. Itt egy fontos momentum a pénzintézetek egyoldalú szerződésmódosításánál, hogy természetesen erre a törvények lehetőséget adnak, ezen lehet vitatkozni, hogy ez jó vagy nem jó. Szerintem nem jó, de az egyoldalú szerződésmódosítás erre lehetőséget adna, viszont ez nem lehet tisztességtelen.

Ezt az üzenetet mindenképpen egyértelműen a média, a sajtó és a bíróságok felé szerintem meg kell jeleníteni, és nem mondom azt, hogy nem volt benne a jogegységi határozatban, csak úgy éreztem ennél, hogy ez egy kicsit eltűnt a hosszú kifejtések között, de természetesen, ahogy mondtam, tudom, hogy egy bonyolult ügyben gyakran szinte lehetetlen teljesen egyértelmű és könnyen értelmezhető állásfoglalást hozni.

Elhangzott az Alkotmánybíróságtól átvett jogkörök, az önkormányzati normakontroll esetében, hogy a 2012 januárjában átvett több mint 40 ügyet határidőre sikerült ledolgozni. Ez is örömteli dolog, viszont rávilágít arra, hogy az Alkotmánybíróságnál valami nagyon nem működött jól, ha határidőre a Kúrián pluszfeladatként odacsoportosítva ezt ilyen flottul, gyorsan sikerült megoldani, akkor bizony az Alkotmánybíróságnál lehetnek gondok. És lehetnek gondok abban, hogy nem szabunk határidőt továbbra sem az Alkotmánybíróságnak. Igenis határidőt kell szabni. Ha a Kúriának határidőre kell dolgozni, akár kétnapos határidőre bizonyos esetekben, akkor bizony az Alkotmánybíróság kibővített bírói karával ezt meg kellene tudni oldani, vagy ha emberi erőforrás a hiány az Alkotmánybíróságon, akkor ezt meg kell teremteni.

Viszont számomra még súlyosabb következtetést lehet ebből levonni, abból, hogy a Kúria ezt az Alkotmánybírósággal szemben gyorsabban meg tudta oldani. Azt, hogy bizony nem elég kinevezni olyan alkotmánybírákat, akik esetleg elismert jogi szaktekintélyek és nagyon komoly jogi tudással bírnak, be kell látni, hogy bírónak lenni szakma, amit tanulni kell. És a létező legnagyobb jogi elméleti tudással sem biztos, hogy sikerül azt a hatékonyságot és azt a - néhol a tömörségben megnyilvánuló - profizmust megvalósítani. Jó lenne, ha az Alkotmánybíróság esetében is így lenne; sajnos az utóbbi időben azt láttuk, hogy sokszor inkább vagy a politika által meghatározott emberek kerültek oda, akik lehet, hogy szaktekintélyek a maguk szakmájában, de bizony bírónak, alkotmánybírónak lenni ennél többet jelent, és ezt pont a Kúria gyakorlata bizonyította be.

Fontos pont volt - ezt felhoztam a bizottsági ülésen is - a tisztálkodás kérdése, hogy a segélyt mennyire lehet a tisztálkodáshoz kötni. Én akkor is elmondtam, hogy ebbe a vitába nem szeretnék belemenni, mert ez valóban kényes terület, az ember saját személye tisztán tartásának kérdése. Viszont akkor kértem elnök urat - nyilván a jövőbeli gyakorlatot nem tudjuk meghatározni, de azt nem szeretnénk, ha ez kiterjedne a jövőben arra is, hogy mondjuk, az udvar vagy a lakókörnyezet tisztán tartása is tilalmazott lenne, hogy ezt ne lehetne a segélyhez kötni. Mert abban az esetben viszont egészen bizonyos vagyok benne, hogy ha valaki segélyben, közösségi erőforrásban, a köz által adókból befizetett erőforrásban részesül, akkor bizony a lakókörnyezetének tisztán tartását el lehet és el is kell várni tőle.

Ebben az esetben utalnék arra, hogy Érpatak önkormányzatáról volt szó. Az érpataki modell sikeres modell; egy nagyon sikeres modell a közbiztonság, a település összképe és minden egyéb szempontjából, amiről példát lehetne venni Magyarországon más településeken is. Én tehát ezt az egy rendelkezést azért nem ragadnám ki, mert az Érpatakon meghozott rendelkezéseket nyilván csomagban kellene áttekinteni. Ez inkább politikai kérdés, mint a Kúria kérdése, ezzel teljesen tisztában vagyok, és a Kúria itt csak egy esetet vizsgált, de úgy gondolom, fontos megemlíteni, hogy amit Érpatakon sikerült elérni, az előremutató, és az az elvárás a társadalom részéről, hogy ha valaki segélyben részesül, akkor legalább a lakókörnyezetét tartsa tisztán és a saját környezetében minimális dolgokat tegyen meg, ez, azt hiszem, nem elfogadhatatlan elvárás, és ezt mindenképpen ki fogjuk fejezni, hogy ezt elvárhatónak, sőt bizonyos esetekben akár kötelezővé tehetőnek is tartjuk.

Elhangzott elnök úrtól, illetve a beszámolóban az EU-jog alkalmazásának kérdése, illetve az, hogy 2013-ban erre helyezik a hangsúlyt. Nagyon várom ezt a beszámolót vagy az erről szóló jelentést. Úgy gondolom, hogy Magyarország még mindig egy kicsit le van ebben maradva, és a bíróságok bár fejlődő tendenciát mutatnak akár az előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezése terén, de úgy érzem, hogy ezt még azért kell egy kicsit fejleszteni. Sok esetben, ha az egyik fél egy ilyen beadvánnyal él a bíróság felé, mondjuk, egy előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezne, sok esetben a bíróságok ezt lesöprik, tehát ezen a téren van még mit előrelépni, de tudom, hogy az EU-jog alkalmazása nehéz terep, de sokszor a nemzeti szuverenitás terepe is lehet, ahol a bíróságoknak bizonyos esetekben esetleg a jog keretein belül ellen kell állnia azoknak a behatásoknak, amiket talán túlterjeszkedően próbál az Európai Unió joga ránk erőltetni, bizonyos esetekben meg lehetnek olyan jogszabályok, amelyek olyan jogokat garantálnak, amiket biztosítani kell akkor is, ha esetleg egyéb magyar jogszabályok vannak.

Ez is nehéz balansz, de mindenképpen meg kell tartani, illetőleg elhangzott, hogy sajnos szolgálati lakást nem tudnak adni a vidéki bíróknak, erre nincs keret, ezért nehéz, bár nem lehetetlen felcsábítani a Kúriára bírókat. Úgy gondoljuk, hogy akár valóban a jövő évi költségvetésben meg kellene teremteni azt a lehetőséget, hogy a Kúria - aminek fontos szerepe van a jogegységben, és a jövőben vélhetően ez nőni fog - valóban a legjobb, legtehetségesebb bírókkal dolgozhasson, és ne egy szolgálati lakáson múljon az, hogy valakit, esetleg egy nagyon tehetséges fiatal bírót vidékről nem sikerül felcsábítani a Kúriára.

Ezek lettek volna a meglátásaim. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
312 26 2013.10.16. 5:16  3-33

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem majdnemhogy egy kétperces felszólalásban elmondani a véleményem. Azért nem nyomtam kétperceset, mert a téma jellege szerintem távol áll a kétperces szócsatától. Azt szeretném mégis elmondani, hogy a hatalommegosztás elve véleményem szerint nem lehet öncélú. Tehát ha egyfajta túlságosan öncélú liberális modellt vetítünk előre, hogy itt vegytisztán egyfajta fejszével szabott hatalommegosztásra szeretnénk törekedni, akkor bizony el fogunk távolodni attól a céltól, ami valójában nemcsak az Országgyűlést, de a többi hatalmi ágat is kell hogy vezérelje.

Úgy gondolom, a jogalkotóknak és így a parlamentnek komoly felelőssége van, ha tetszik, komoly közös felelőssége, akár a Kúriával, hogy a jogegység megteremtődjön, és pont ebben a beszámolóban láthattuk, hogy bizonyos területeken nem elég a Kúria jó működése, vagy hogy bármit megtehet az elnök, ha bizonyos jogszabályi környezet nem adott ahhoz, hogy megfelelően végezze akár a bíróság a feladatát. Ha mi, jogalkotók megtesszük, amit tudunk, és jó törvényeket hozunk, utána tudjuk esetleg azt számon kérni, mert valljuk be, az emberek azt fogják látni, hogy jól működik-e az államháztartás rendszere vagy a Magyar Köztársaság rendszere, vagy nem működik jól. Ezen belül őket már nem fogja túlságosan érdekelni, ha mondjuk egy, akár számukra igazságtalan ítéletet látnak, hogy az azért igazságtalan, mert a bíróságok rosszul működnek, az ügyészség rosszul működik, az Országgyűlés rossz jogszabályokat hoz. Nyilván ez közös felelőssége mindenkinek, aki közreműködik abban, hogy jogszabályok szülessenek, és azokat végrehajtsák.

Úgy gondolom, az, hogy ez a beszámoló megszületett, mindenkinek hasznos volt. Hasznos volt szerintem azoknak is, akik elkészítik, hiszen ilyenkor egyfajta áttekintés és az információk egyfajta rendszerezése is megtörténik. Az Országgyűlés számára egyértelműen hasznos ugyanilyen szempontból. Az országgyűlési képviselőknek is ugyanúgy hasznos, hiszen jómagam is nagyon sok olyan problémafelvetéssel találkoztam az anyagban, amire esetleg nem gondoltam. Tehát tulajdonképpen az országgyűlési képviselők képzésében, hogy milyen törvényeket kellene még esetleg hozni, hogy előrelépjünk, ugyanúgy hasznos. Tehát én nagyon is örülök neki, hogy ilyen beszámolók az Országgyűlés elé kerülnek. Annak már kevésbé egyébként, hogy ezt sajnos az országgyűlési képviselők részéről ilyen gyatra részvétel követi. Jobb lenne, ha esetleg nagyobb részvétellel mindenki, nem csak a jogászok szembesülhetnének a valódi problémákkal, az igazságszolgáltatás problémáival vagy esetleg kihívásaival.

(10.40)

Végezetül azt szeretném kiemelni, hogy Schiffer képviselőtársammal egyáltalán nem tudok egyetérteni abban, hogy megalázó lenne, ha valakinek a lakókörnyezetét rendben kellene tartania. Egyébként megmondom, hogy miért, mert a segély esetében nem egy magánjövedelemről beszélünk, nem arról beszélünk, hogy valaki a saját munkával elért jövedelmét mire költi, hozzáteszem, még a magánjövedelmek esetében is egyfajta lakókörnyezet - függetlenül attól, hogy kap-e segélyt valaki - emberi szinten való tartását a közösség igenis elvárhatja. A segélyek esetén ráadásul azért azt a liberális felfogást oszlassuk el, hogy a segély nem valahonnan jön, hanem azt az adófizetők adják össze, az az adókból van, a segély, azt a közösség adja a rászorult embereknek, és a közösség ugyanúgy elvárhat bizonyos dolgokat, hogy ne csak jogok, hanem kötelességek is legyenek, és ugyanúgy elvárhatja azt is, hogy a lakókörnyezetet akár a segélyért cserébe tisztán tartsák.

Tudom, hogy a beszámolóban nem pont ez szerepel, a tisztálkodásra irányuló kitétel, de hangsúlyozom, ezt azért szeretnénk elmondani újra és újra, hogy azt viszont, hogy ez kiterjesztően értelmeződjön, és a lakókörnyezet tisztán tartására is áthasson vagy hasonló szabályok szülessenek, azt viszont elutasítjuk, de mindezzel együtt természetesen zárszóként - mert nem szeretnék többet hozzászólni, a tisztelt Ház és az elnök úr idejét rabolni - úgy gondolom, hogy a beszámoló hasznos volt. Aki elolvasta az országgyűlési képviselők részéről, annak hasznos volt, problémákat is tapasztalhatott, és remélem, hogy az Országgyűlés meghozza azokat a törvényeket, amelyek az igazságszolgáltatást is hatékonyabbá és a Kúria munkáját is hatékonyabbá tudják tenni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
312 84 2013.10.16. 7:26  33-103

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ígérem, hogy rövid leszek, és próbálom csak részben megismételni, ami már elhangzott, mert szerintem egy kicsit el is tért a vita attól, ami valójában a tárgya lenne a napirendnek: a jelentés és a beszámoló. Viszont arra fel szeretném hívni a figyelmet, hogy itt néhol megint túlságosan elméleti irányba haladtak el képviselőtársaim, amikor itt próbáljuk meghúzni azt a határmezsgyét, hogy ki kinek adhat tanácsokat, egyedi ügyeket be lehet-e hozni, mi az, amit lehet, és mi az, amit nem.

Úgy gondolom, ahogy elmondtam a Kúriáról szóló beszámolónál is, hogy az a közös felelősség, hogy jobbá tegyük a rendszert, hatékonyabbá az igazságszolgáltatást, az magába foglalja azt, és nem sérti a hatalmi ágak szétválasztását, hogy bizonyos ajánlásokkal, javaslatokkal vagy akár kérdésekkel éljen az Országgyűlés vagy annak képviselői akár a bíróság felé. Az ároktői eset nagyon klasszikus lett. Ennek örülök, főleg azért, mert én voltam az, aki először ezt felvetette, és én voltam az, aki először Navracsics miniszter úrhoz és Handó elnök asszonyhoz írásbeli kérdéssel fordultam ebben a témában.

Most az írásbeli kérdéseknél vagyunk, azt szeretném úgy általában megköszönni, ezt a bizottsági ülésen is megtettem, hogy elnök asszony mindig érdemben válaszolt a felvetésekre, annak ellenére, hogy nincs az a kötelessége, mint mondjuk, a legfőbb ügyésznek vagy egy miniszternek. Ennek ellenére határidőben és érdemi, kimerítő válaszokat kaptam a felvetett szakmai problémákra. Ezt ilyen szempontból mindenképpen pozitívnak kell hogy értékeljem, hogy egyfajta nyitottság van a bírói szervezetrendszer részéről a javaslatokra, és a kérdésekre részletes választ kaptunk. Ez lenne az egyik fele.

A másik fele, visszatérve, hogy amikor én ezt megfogalmaztam, valóban jó szándékkal az ároktői ügy kapcsán, akkor azt a tájékoztatást kaptam, aminek örültem, hogy egy átfogó vizsgálatot kért elnök asszony ezzel kapcsolatban, a soronkívüliség és a hasonló ügyek elhúzódásának tárgykörében. Persze, kellett az, hogy ennyire berobbanjon az ügy, mert két héttel utána, hogy a válaszokat megkaptam, a Fidesz-frakció is az újdonság erejével megkérdezte Navracsics miniszter urat egy frakcióülésen, hogy lehet az ároktői ügyben, hogy házi őrizetből, az előzetes letartóztatásból szabadultak az elkövetők. Én örültem annak, hogy megtermékenyítőleg tudtam hatni a Fidesz-frakcióra, ezt csak így tudtam értékelni. Ez is nyomatékot adott az ügynek, és eljutottunk oda, hogy valamiféle közös gondolkodás elindult. Tehát legalább addig eljutottunk, hogy a probléma adott, aztán utána már az MSZP támogatásával is találkozott, legalábbis a felvetés. Most abban lehet köztünk vita, hogy pontosan hogyan oldjuk meg ezt.

De úgy gondolom, ez példa arra, hogy igenis akár egy országgyűlési képviselő is, akár ellenzékből is felvethet egy olyan témát, ami ha meghallgatásra talál akár az Országgyűlés, akár a bírósági vezetők részéről, akkor közösen ki lehet alakítani egy olyan megoldást, vagy elindulni egy olyan megoldás irányába, ami az adott ügyet rendezheti vagy előreviheti, illetve az adott problémát. Tehát nem az adott egyedi ügyre gondolok természetesen, hanem hogy a jövőben ilyen esetek ne fordulhassanak elő. Én ezt nem tartom ördögtől valónak, ezt egy követendő példának tartom. Igenis felvetésekkel kell élniük az országgyűlési képviselőknek és természetesen a kormánynak is, és nagyon jó, ha ezt sikerül megértő talajra juttatni. Utána az Országgyűlés esetleg hozhat olyan törvényeket, amelyek már valóban hatékonyabbá teszik azt a jogi hátteret, aminek kapcsán a bíróság is el tud járni.

Hogy ez pluszforrások igénybevétele a szakértői eljárásokra, itt a DNS-vizsgálat merült fel - hogy miért húzódnak el annyira; nyilván az anyagi háttér nem feltétlenül volt adott. Ezt pénzügyi keret biztosításával vagy egyéb törvények meghozatalával kell biztosítani. De mindenképpen így egy közös felelősséggel lehet előremenni. A bizottsági ülésen azt is felvetettem, hogy esetleg azt a jelentést, ami elkészült ebben az ügyben, elérhetővé lehet-e tenni vagy megkapható-e. Akkor elnök asszony azt a választ adta, hogy ha beérkeznek a reakciók, próbálom pontosan idézni, a különböző szervek részéről, akkor ez megtekinthető lesz. Úgy gondolom, ebben sok olyan megállapítás szerepelhet, ami a jövőben esetleg a jogalkotói munkát még jobban elősegítheti.

Zárszóként, mert tényleg nem szeretném az előttem szólókat ismételni, úgy gondolom, ha azok az észrevételek akár az alkotmányügyi bizottsághoz beérkeznek, akár a bírósági szervezetrendszer részéről is, hogy ez most a Kúria vagy az Országos Bírósági Hivatal, de lehet akár a Legfőbb Ügyészség is, tehát a csúcsszervektől, akkor mi is, a bizottság tagjai is jobban figyelembe tudjuk ezeket venni. Ebben a tekintetben Bárándy képviselőtársammal egyet kell hogy értsek, hogy nem mindegy, hogy egy javaslatot csak a kormányzat vagy egy kormánypárti képviselő próbál beterjeszteni, mert akkor az ember nyilván némileg más szemmel néz rá, mint ha bírja egy adott csúcsszerv vagy igazságszolgáltatási szerv bizalmát is. Természetesen még nem feltétlenül kell, hogy automatikusan támogassuk, de úgy gondolom, azért azt tiszteletben tartjuk, hogy ahol a problémák felmerülnek, aki egy adott problémával nap mint nap dolgozik, ő az, aki a leginkább meg tudja ítélni, hogy milyen megoldást lehet erre találni. Ez a jogalkotónak is nyomatékkal figyelembe kell vennie.

Úgyhogy annak mindenképpen örülünk, hogy az Országgyűlés elé kerülnek ilyen jelentések, beszámolók. Ezeket tisztelettel használjuk, és tisztelettel tanulunk belőlük, nyilván az esetleges kritikákat is meg tudjuk fogalmazni. De az az út, amin így közösen elindultunk, hogy egyfajta párbeszéd is lehetséges és előrevihet, mindenképpen követendő. De természetesen, ahogy mondtam, most nem a részletekre térnék ki, hanem ezzel az elvvel szeretnék egyetérteni, és reméljük, hogy a jövőben ennek több eredményét is fogjuk közösen megtapasztalni, és végső soron minden állampolgár, aki az igazságszolgáltatás közelébe kerül vagy kapcsolatba kerül vele. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
314 28 2013.10.22. 8:02  25-34

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alábbi ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni ezzel kapcsolatban: a 2-eshez, a 8-ashoz, illetve az 5-öshöz. Az általános vitában már elmondtuk, és ezt nem szeretném megismételni, hogy meg kell találni a megfelelő mértéket az úgymond terrorizmus elleni vagy a szervezett bűnözés elleni harcnál, bár elmondtam ott, hogy ez nem feltétlenül fedi egymást. A szervezett bűnözés elleni harcot mi is nagyobb örömmel támogatjuk, mint az úgymond terrorizmus elleni, véleményünk szerint kevésbé létező kategóriát, és inkább csak egyfajta politikai riogató kategóriaként létező terrorizmust, viszont a szervezett bűnözés valóban egy olyan probléma, ami ellen küzdeni kell. De ebben az esetben, ahogy úgy általában az alkotmányos alapjogok esetén, nagyon óvatosan kell mérlegre tenni a két oldalt: a szabadságjogok védelmét és a beavatkozási kényszert, illetve másoknak és így a közösségnek a védelmét.

Oly sokszor egyébként megtörténik az, hogy mi hivatkozunk arra, hogy akár a közbiztonság és a közrend területén bizony bizonyos elkövetőknek szigorúbb büntetést kell adni ahhoz, hogy a közösség békében élhessen, abban az esetben gyakorta sajnos sok esetben még a kormánypárt képviselői vagy maga a kormány is arra hivatkozik, hogy az elkövetőknek is vannak jogaik. De olyan esetekben, amikor mondjuk, a terrorizmus elleni harc kerül előtérbe, akkor azt látjuk, hogy világtrend, ha szabad így fogalmaznom, hogy könnyebben megszalad a ceruza, és a jogokat, a közösség jogait könnyebben csorbítjuk.

Ettől függetlenül természetesen, ha sikerül már egy-egy cselekményt kiszűrni, akkor erre lehet azt mondani, hogy egy új rendszer vagy a régi rendszer felfrissítése - főleg EU-pénzből - nem feltétlenül ördögtől való. Viszont egy-két gyenge pontra azon túl, amit nem ismételnék meg az általános vitából, rávilágítanék.

Az 5. ajánlási pontban megfogalmazott módosító javaslat célja, amit jómagam is megfogalmaztam, hogy legyen akár egy miniszteri rendeletben meghatározva, hogy ezek az adatátadások milyen módon és pontosan milyen kritériumrendszerrel fogalmazódnak meg. Természetesen nem zárom ki, hogy egy ilyen kormányrendelet vagy miniszteri rendelet megjelenjen, viszont jó lenne már a törvényben felhatalmazni valakit: vagy a kormányt, vagy a minisztert, hogy a jövőben ennek a részletes szabályait alkossák meg. Jól tudjuk, hogy a törvények, bár ildomos bizonyos esetekben minél több mindent az Országgyűlés előtt megvitatni és törvényekben elfogadni, bizonyos részletszabályok esetében az is garanciát nyújt, ha ezt rendeleti szinten kiadja a kormány vagy a miniszter, és mindenki számára ez megismerhető, és nem jelent meglepetést, hogy milyen módon és milyen, nemcsak a törvényi felhatalmazás alapján, hanem milyen technikai részletekkel kerül sor az utasadatok átadására.

Ami viszont itt szintén elhangzott, és erre nekem is fel kell hívni a figyelmet, hogy a személyre szabott jogalkotást mi sem támogattuk. A Független Rendészeti Panasztestületnél valóban belekerült egy olyan meghatározás az országgyűlési képviselők esetében, tehát kikerül az a kivárási idő a volt országgyűlési képviselők esetében, ami lehetővé teszi, hogy rögtön azután, hogy valaki valamely párt színében országgyűlési képviselő volt, a Független Rendészeti Panasztestületben szerepet tölthessen be. Ez az elnök esetében nagyjából egy országgyűlési képviselői javadalomnak felel meg, de a tagok esetében is megközelítőleg hasonló jövedelmet jelent. Tehát úgymond káderelhelyezőnek is kiválóan alkalmas.

Természetesen erre lehet azt mondani, hogy ezek légből kapott félelmek, de úgyis ki fog derülni, mert ha önök ezzel a lehetőséggel kívánnak élni - márpedig, ha idehozták, akkor van ilyen tervük -, akkor nagyon gyorsan, már a választások után ki fog derülni, hogy kit fognak delegálni ebbe a Független Rendészeti Panasztestületbe, és ha netalántán olyan országgyűlési képviselőről van szó, aki jelen pillanatban is országgyűlési képviselő vagy két éven belül az volt, akkor önök le fognak bukni.

Viszont a 8-as, honvédelmi bizottsági javaslatnál úgy látom, hogy egy kicsit még tovább mennek, vagy próbálják rossz irányba finomítani ezt a szabályozást, lévén, hogy alapvetően a következő Országgyűlés megalakulásától vennék ki ezt a kitételt a Független Rendészeti Panasztestület tagságára vonatkozóan. Tehát 2014-ben, ha megalakul az új Országgyűlés, akkor nyugodtan már kinevezhető, mondjuk, a jelenlegi Fidesz-KDNP-képviselők közül valaki a panasztestület tagjává, független tagjává. Természetesen, hogy mennyiben lesz független egy most is aktív képviselő, ez egy másik kérdés. De a honvédelmi bizottság egy olyan módosító javaslatot terjesztett elő, hogy a következő országgyűlési választás időpontját, illetve az Országgyűlés alakulásának időpontját mint hatályba léptető időpontot kivennék, tehát az általános szabályok vonatkoznának a hatályba léptetésre, ami azt jelenti, hogy a kihirdetést követő napon lépne hatályba. Tehát nem kellene várni 2014-ig, ha a honvédelmi bizottság ezen javaslata átmegy, hanem már néhány hét múlva ez a rendelkezés tulajdonképpen hatályba léphetne. Tehát, ha három hét múlva valaki lemond, mondjuk, a Fidesz-KDNP-s mandátumáról, akkor ugyanúgy kinevezhető már 2014 előtt is a Független Rendészeti Panasztestület tagjává, akár annak az elnöke is lehet, tehát tagja lehet a testületnek.

(10.30)

Tehát sikerült a honvédelmi bizottságnak még tovább rontania az egyébként is botrányos előterjesztést, ehhez csak gratulálni tudunk a nagy tiszteletű bizottságnak. És mit kell látnunk? Értelemszerűen vagy "nagy meglepetésként" az előterjesztő képviselője támogatja ezt a még negatívabb irányba történő hatályba léptetést.

Tehát nem tudjuk értelmezni, hogy mire vonatkozik, és jó lenne, ha a kormány jelen lévő képviselője, Kontrát államtitkár úr is tiszta vizet öntene a pohárba, és esetleg elmondaná, hogy van-e ilyen céljuk. (Dr. Kontrát Károly, felemelve a vizespoharát: Egészségére!) Igen, nem arra a vízre gondoltam, amit most éppen volt szíves lekortyolni, hanem ezzel a témával kapcsolatosan mondanának át vagy bét, és ez könnyen utolérhető lesz, ahogy mondtam, mert legkésőbb 2014 tavaszán úgyis ki fog derülni, vagy az elkövetkezendő két éven belüli időtartamban ki fog derülni. Ez egy nyilvános döntés lesz, hogy ki lesz a Rendészeti Panasztestület tagja, és ha az most is aktív képviselő, akkor önök lebuktak, de legalább akkor a vitát tereljük abba az irányba, hogy államtitkár úr válaszoljon, hogy igen vagy nem.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
314 38-40 2013.10.22. 6:03  35-64

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindjárt mondom, hogy melyik ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni, csak ki kellett keresni itt a négyszakaszos vita alatt.

ELNÖK: Az 1-től 11-ig.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Igen, ezek lesznek. Az 1., a 3. és a 6. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni.

Az 1. pontot Bertha Szilvia képviselőtársammal terjesztettük elő, így nem érhet az a vád, amit Kontrát államtitkár úr elmondott, hogy miért nem ahhoz szóltam hozzá, amit mi terjesztettünk elő az előző vitában. Természetesen a képviselőknek lehetősége van máshoz is hozzászólni, de ezt Bertha képviselőtársammal terjesztettük elő, és arra vonatkozna, hogy a tűzjelzés fogadásakor kikerüljön az az értelmetlennek tűnő feltétel, ami alapján rögzíteni kellene a bejelentéskor használt telefonszámhoz tartozó előfizető nevét és címét. Nem tűnik túl életszerűnek, ha belegondolnak, hogy ha befut egy vészjelzés, akkor a telefonszám előfizetőjének nevét és címét is rögzíteni kellene. Bár értem, hogy a megfogalmazásból lehet arra következtetni, hogy ez nem egy kötelező elem, de nyilvánvalóan erre rá fognak kérdezni, ha egyfajta rögzítési elvárás van a telefont felvevő kezelő oldaláról.

Olyan esetekben, ha például egy tűzeset vagy egyéb vészeset van, ahol a katasztrófavédelem beavatkozása indokolt, nem értjük pontosan, hogy miért fontos az, hogy az adott telefon, amiről a hívás történik, kinek a nevén van és mi a címe. Sok esetben ez nem is tudható annak a részéről, aki telefonál, ráadásul adott esetben olyan időveszteséget okozhat az értetlenkedése annak, akitől ezt megkérdezik, vagy ennek a beszerzése, ami esetleg a mentést késlelteti, akár még életekbe is kerülhet, úgyhogy nem gondolom, főleg annak tükrében, hogy a mindenféle rossz szándékú bejelentés büntetendő egyébiránt is. Minél jobban egyszerűsíteni kellene azt, hogy ha valaki valóban bejelentést tesz egy tűzesetről, akkor ott gyorsan megindulhasson a mentés.

(10.50)

A következő pont a 6., amihez hozzászólnék. Bertha Szilvia képviselőtársammal együtt terjesztettük be. Nagyon fontos, hogy egyrészről az önkéntes tűzoltóság alkalmazásának a kiterjesztésével maximálisan egyetértettünk, azzal viszont nem, hogy a hivatásos katasztrófavédelmi szerv hivatásos állományú tagja - a tűzoltók is integrálva lettek a katasztrófavédelembe, tehát mondjuk, egy hivatásos tűzoltó is - ne lehetne önkéntes tűzoltó-egyesületben vezető tisztségviselő. Ezt mi úgy terjesztenénk ki, hogy szolgálata helye szerinti önkéntes tűzoltó-egyesületben nem lehetne vezető tisztségviselő. Hiszen az még érthető, hogy ne legyen egyfajta hierarchiális probléma abból, hogy valaki ott vezető tisztségviselő egy önkéntes tűzoltó-egyesületben, ahol egyébként a szolgálati helye van, de az ország más részén vagy egyéb helyen ezt nem zárnánk ki, lévén, hogy az önkéntes tűzoltó-egyesületek esetében is a legértékesebb tagokat nyilvánvalóan azok jelentik, akik a hivatásuknál fogva is ezt a munkát végzik, és a hivatásuknál fogva is tűzoltók. Mi nem zárnánk ki őket a vezetésből, a vezető tisztségek vállalásából, hiszen ez nagyban az önkéntes tűzoltóság szerepét és ütőképességét befolyásolja, befolyásolhatja sajnos negatív irányban, ha ez a szabályozás így marad.

A 3. pontban Harangozó és Juhász képviselőtársam egy valós problémát feszeget. Mi ezt már az általános vitában elmondtuk, de külön erre módosító javaslatot nem nyújtottunk be, viszont úgy gondoljuk, hogy támogatható az a javaslat, amely arra vonatkozik, hogy a katasztrófavédelmi szerv központi szervének vezetőjétől kerüljön el az a jogosítvány, hogy ő határozhatja meg azokat a pontos feltételeket, amelyek alapján egy önkéntes tűzoltó-egyesület támogatásban részesülhet, illetőleg azokat a kritériumokat, amelyek alapján önálló tűzoltási tevékenységet végezhet. Úgy gondoljuk, hogy ez nem egy vezető feladata, ezt kormány- vagy miniszteri rendeletben kellene szabályozni, lévén, hogy ha abba az irányba szeretnénk elmenni, hogy az önkéntes tűzoltóságokat nagyobb, aktívabb szerepvállalásra bírjuk, akkor annak a támogatási rendszerét és a kiszámíthatóbb rendszerét - ami egy erősebb jogszabályt, erősebb jogi környezetet, mondjuk, egy rendeletet igényel - meg kellene teremteni. Emlékeztetek arra, hogy Ausztriában 50-60 ezres városokig csak önkéntes tűzoltó-egyesületek léteznek, ami egyébként az osztrák társadalom kohéziójához is hozzájárul. Ebbe az irányba kell Magyarországon is elindulni. Én értem, hogy vannak jó lépések a törvényjavaslatban, de ezt erősíteni kellene azzal, hogy mindenféle, effektíve önkéntes vagy egy főigazgatói döntést, ami megváltoztatható, kizárunk ebből, és jogszabályokhoz, rendeletekhez kötjük a feltételrendszert. Így tudunk hatékonyan és kiszámíthatóan előrelépni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
314 48 2013.10.22. 2:00  35-64

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Itt a vitában felmerült bennem, hogy azt már megszokhattuk, hogy a nemzeti együttműködés jegyében sajnos nem reagálnak az államtitkárok a vitában, ez sajnos Tállai Andrásra ugyanúgy jellemző, mint az előbb távozó Kontrát Károlyra, és látványosan unják azt, amit az ellenzék mond, pedig nagyon fontos felvetésekről van szó, és sok esetben az ellenzék, és tudjuk, hogy teljesen más origóból, de vannak olyan esetek, amikor hasonló problémákat vet fel a javaslatokkal kapcsolatban.

Ezekre reagálni kellene, államtitkár úr, és nemcsak a végén elmondani, hogy mindenki bolond, csak az önök javaslata tökéletes, miközben nem reagálnak ezekre a témákra, annál is inkább, mert ezek a felvetések... (Tállai András: El se olvastad a törvényt!) Elolvastuk a törvényt (Tállai András: Nem olvastad el!), úgy gondolom, hogy ön nem olvasta a törvényt, Tállai András képviselő úr. Ezek olyan gyerekes érvek, amikor ezt mondják, hogy nem olvastuk el a törvényt, közben meg hátramegy traccsolni a páholyhoz a minisztérium képviselőivel, illetve a képviselőtársaival (Tállai András: Szakértő!), ez nem méltó a parlamenthez, úgy gondolom... (Tállai András: Szakértő!) Jó, a szakértőkkel egyeztethet, de akkor remélem, hogy arról egyeztetett, hogy reagálnak ezekre a felvetésekre, mert eddig és ennél a témánál olyan... (Tállai András: Az általános vitában reagáltam!) Nem reagált, képviselő úr.

Ennél a témánál olyan felvetések voltak, akár a call-center esetében, hogy milyen adatokat kell rögzíteni, vagy az önkéntes tűzoltóságnál, amelyek megérdemelnék azt, hogy legalább meghallgassa a kormány, és reagáljon valamit rájuk.

Most arról nem beszélek, hogy a Belügyminisztérium egyébként is nagyon alacsony szinten áll a reakciók szempontjából, mert más minisztériumoktól azért megszokhattuk, hogy legalább itt a vitában részt vesznek. Valóban, ha így csináljuk, akkor semmi értelme nincs annak, hogy módosító javaslatokat nyújtunk be, mert önök ezekre nem reagálnak, és érdemben még vitát sem tudunk folytatni. Úgyhogy azt kérem, hogy ezekre a felvetésekre legalább "igen" vagy "nem" módon tegyenek valamiféle reakciót, mert egyébként felesleges, hogy itt ülünk.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
314 60 2013.10.22. 1:28  35-64

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Mi segítünk államtitkár úrnak. Arról van szó, Mile képviselőtársam azt vetette föl, hogy ameddig, mondjuk, egy országgyűlési képviselő esetében... (Tállai András telefonál.) Most meg telefonál, az előbb beszélgetett, hát ez fantasztikus. Nagyon jó.

Tehát, államtitkár úr, megpróbálom akkor elmondani annak ellenére, hogy most akkor telefonál, hogy egy országgyűlési képviselő esetében akár még egy bűncselekmény elkövetése esetén is, ha mondjuk, egy felfüggesztett börtönbüntetést nem kap, csak egy pénzbüntetést vagy egy közmunkát, ebben az esetben ő a mandátumát megtarthatja, más esetben meg a szabálysértést is szankcionáljuk. Ezt mondta Mile képviselőtársam, és egyébként ez, mondjuk, nincs leírva a jegyzeteiben, de ha jól tudom, akkor a minisztérium minden egyes ajánlási ponthoz elkészíti önöknek a részletes indoklást, hogy egy-egy képviselő javaslata miért jó vagy miért nem jó, vagy a minisztérium szakapparátusa ezt hogyan látja.

Akkor államtitkár úr legyen szíves velünk esetleg ezt megosztani, vagy akkor e-mailben küldje el. (Tállai András: Menjél el a bizottsági ülésre! Azért vannak a bizottsági ülések!) Bizottsági ülésen sem szoktak érdemben válaszolni. De esetleg, ha e-mailben a minisztérium elküldené ezeket a javaslatokat, akkor tulajdonképpen az államtitkári poszt teljesen megkerülhető lenne, illetve hasznosabb lenne mindenkinek, mert legalább látnánk leírva ezeket az ellenérveket.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban. - Tállai András tapsol. - Tállai András és dr. Staudt Gábor közbeszól.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
314 80 2013.10.22. 6:04  75-86

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Én ahhoz a 7. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, amit jómagam terjesztettem elő töretlen hittel. Azért mondom azt, hogy töretlen hittel, mert ezt már egy külön büntetőeljárási jogi törvénymódosító javaslatként is beterjesztettem, de sajnos az nem került a Ház elé, viszont ha a büntetőeljárási törvény módosítása napirendre került, akkor úgy gondolom, hogy újra elő kell venni azt a kérdést, hogy miért nincs jogorvoslati lehetősége egy hivatalos személynek az általa tett feljelentése kapcsán, ha azt a feljelentést elutasítják vagy a nyomozást megszüntetik. Úgy tűnhet, hogy ez egy száraz szakmai kérdés, de ha továbbgondoljuk, akkor az nagyon is politikai döntés kérdése, hogy melyik irányba indul el az Országgyűlés.

Mindenképpen el kell mondani, hogy 2011 előtt az a szabályozás volt gyakorlatban, hogy bárki, aki feljelentést tett és elutasították az ő feljelentését vagy megszüntették a nyomozást, az élhetett jogorvoslattal, élhetett úgymond panasztételi joggal az adott hatóság határozata ellen. Sajnos, 2011-ben a nagy elszámoltatási lázban a Fidesz-kormány ezt a rendelkezést is módosította, és ezáltal az elszámoltatást is megnehezítette, lévén, hogy nemcsak egy állampolgár által tett feljelentés kapcsán vonta meg a panaszjogot, hanem bárki, aki nem közvetlen sértettje az adott bűncselekménynek, nem élhetett panasszal, ahogy említettem, akár egy hivatalos személy is idetartozik, még úgy se, ha közpénzekről, adóforintokról van szó, mondjuk, egy országgyűlési képviselő esetében, akkor sem lehet megpanaszolni ezt a határozatot, miközben a serpenyő másik oldalán a feljelentési kötelezettség van, amelynek az elmulasztása súlyos szankciókat vonhat maga után.

Én feltettem ezt a kérdést az alkotmányügyi bizottság ülésén is a minisztérium jelen lévő képviselőjének, és ott kerek perec megmondták, hogy nem is szakmai vitába szeretnének szállni a módosító javaslattal, hanem ez politikai döntés kérdése, és a kormány úgy foglalt állást, hogy a panasz, a jogorvoslat jogát minél szűkebb körre kell szorítani, és még e szűkre szabott körön belül is elég, ha visszautalok arra, hogy közpénzek esetén nyugodtan lehetne sértettnek tekinteni akármelyik adófizető állampolgárt, akinek a pénzéről van szó, mondjuk, egy korrupciós bűncselekménynél vagy egyéb közpénzügyet érintő bűncselekményeknél. De még egy országgyűlési képviselő is, akit azért küldtek az Országgyűlésbe, hogy a közpénzeket felügyelje és döntéseket hozzon, ezáltal eszköztelenné válik, ha még jogorvoslattal sem bír, pedig ugyanúgy akár sértettnek is tekinthető. De nemcsak az valósult meg, hogy szűkebbre szabták a panasztételi jogot, hanem a sértettek körét is oly szűkre próbálják szabni, ami már-már azt feltételezi, hogy itt a fő cél nemcsak az eljárások gyorsítása, hanem az is, hogy minél kevesebben tudjanak - és ez akár az országgyűlési képviselőkre is igaz - jogorvoslattal élni, vagy a hivatalos személyek a munkájukat végezni és jogorvoslatot találni az általuk tett feljelentésre.

(12.30)

Ezzel a politikával, amit a kormány folytat, maximálisan nem tudunk egyetérteni. Úgy gondoljuk, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy az általa tett feljelentésre panaszt tegyen, és jogorvoslattal akár a felsőbb rendőri szervek vagy az ügyészség felé élhessen, és ezt elbírálják. Ez akár az elszámoltatás szempontjából is fontos lehet, mert bár tudjuk, hogy a Fidesz lezárta az elszámoltatást, de akár egy elszámoltatási kormánybiztos sem tekinthető ez alapján sértettnek az általa tett feljelentések kapcsán. Megkérdezem: lehet, hogy a kevés eljárásnak és a kevés, bíróság elé került eljárásnak, vagy ahol a vádemelés megtörtént, ez is lehet az oka, hogy bizonyos esetekben maga az elszámoltatási kormánybiztos sem tudott panasszal élni az elutasított feljelentésével kapcsolatosan? Erről nincsenek sajnos statisztikák, ennyire részletesen nem kaphattunk beszámolót az elszámoltatás lezárásakor sem, csak néhány siralmas számot láttunk, de jellemző, hogy 2011 előtt, tehát az MSZP-kormányok sem nyúltak hozzá ehhez a rendelkezéshez, és amikor jött a Fidesz, akkor az egyik első döntése volt, vagy elsők között volt 2011-ben, hogy a panasztétel jogát, a jogorvoslat jogát megkurtították.

Úgy gondolom tehát, hogy a 7. javaslattal kapcsolatosan egy újabb lehetőség lenne, hogy az Országgyűlés kifejezze a kormány felé, hogy nem ért egyet ezzel a politikával, nem ért egyet azzal, hogy nem adjuk meg a jogorvoslat lehetőségét, és nem ért azzal egyet, amit a minisztérium képviselői elmondtak, hogy például, ha csak az országgyűlési képviselőknek megadnák ezt a jogot, akkor az állampolgárok nagy számban a panaszos ügyeikkel megkeresnék az országgyűlési képviselőket, hogy nyújtsa be az országgyűlési képviselő helyettük a panaszt. Ez szerintem nem lenne baj, hiszen az országgyűlési képviselőnek egy ilyen funkciója is lehet, hogy a jogos igényeket igenis továbbítja, ezért választanak az emberek képviselőket, és a parlamentnek ez is a feladata lenne. Nagyon sajnálom, ha nem értünk egyet ebben, és bízom benne, hogy az Országgyűlés még megváltoztatja az álláspontját.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
314 84 2013.10.22. 2:01  75-86

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon röviden szeretnék hozzászólni. Bárándy képviselőtársammal részben én is egyetértek. Úgy gondoljuk, hogy a Fidesz kicsit a Bourbonokhoz hasonlóan semmiből nem tanult és semmit nem felejtett, mert amikor nem önök voltak kormányon, addig mindig a szabadságjogokért és a megfigyelések és minden egyéb ellen léptek fel, de amikor kormányra kerülnek, érdekes módon megváltozik ez a hozzáállásuk, és ráadásul még az elszámoltatást se képesek végigvinni.

Tehát én úgy érzem, hogy az önök részéről, amikor titkos információgyűjtés van, akkor egyfajta készletre gyűjtés zajlik, mert az eredményét nem látjuk. Mert ha önök azt mondanák, hogy az elszámoltatáshoz és az MSZP-kormányok elszámoltatásához lenne erre szükség, akkor ennek valamiféle eredményét látnunk kellene, ha viszont nem, akkor sajnos ez egyfajta készletre gyűjtés, és nem jó az, ha a titkos információgyűjtést kiterjesztően értelmezik, és ehhez a törvényi feltételeket is folyamatosan tágítják. Ezt jómagunk is elutasítjuk, és nem vezet jó irányba, egyfajta politikai vagy diktatórikusnak tűnő rendszer képe tűnhet fel.

A 10. ajánlási pontban a 14 év alatti fiatalkorúak, kiskorúak meghallgatásával kapcsolatos pontokkal is egyet tudok érteni.

(12.40)

Ha van olyan helyiség az illetékességi területén a bíróságnak, ahol a nyomozási bíró területén ez megtehető, akkor ha már gyemekbarát igazságszolgáltatásról beszélnek, akkor legalább az alkalmas helyiséget kelljen használni, ne csak egy opció legyen a nyomozási bíró számára, mert ha ezt így tesszük, akkor lehet, hogy a kényelmi vagy egyéb szempontok megint a hangzatos ígéreteket, hogy gyermekbaráttá teszik a rendszert, felülírják. Jó lenne a tettekben is ezt véghezvinni, és ezt várjuk önöktől.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
315 208-210 2013.10.24. 11:00  1-243

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Felszólalásomat hadd kezdjem egy reakcióval, bár nem nyomtam kétpercest, de erre is lehetőség van. Józsa István képviselőtársamat arra emlékeztetném, hogy a Wizz Air igazgatóságának Oszkó Péter a tagja, aki pénzügyminiszter volt a MSZP-kormány alatt. (Dr. Józsa István: Jóval később lett.) Tehát, ha így szabad fogalmazni, akkor összeérnek a szálak, és én nem megvédeni szeretném a Fidesz-kormányt a Malév csődjével kapcsolatosan (Dr. Józsa István: Kicsit maszatolni...), hiszen ott súlyos hiányosságok voltak, de azért Józsa István képviselőtársam sok mindennel tisztában van, de a tények nem tartoznak ezek közé.

Visszatérve a felszólalásom eredeti témájához (Dr. Józsa István: Nekem mi közöm az Oszkóhoz?), ha tudom folytatni...

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Baja képviselő úrral egyeztessen, hogy osszák meg a hátralévő időt, és szívesen helyt adok rendes, házszabályszerű reagálásra. Köszönöm.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Valóban lehet rá reagálni.

Viszont visszatérnék az eredeti témához, és néhány felvezető gondolatban a költségvetésnek a fő számairól és az irányvonaláról szeretnék szólni, és utána bizonyos részterületekre is kitérnék.

Az alapvető probléma, hogy ha a torta egyre kisebb lesz, vagy legalábbis alig növekszik, akkor nehéz azt újraosztani. Mindig a GDP-növekedés vagy a gazdasági növekedés hiánya vagy stagnálása okozza azt a helyzetet, amikor egyszerűen az állam, a kormány és ugyanúgy az Országgyűlés olyan problémás helyzet elé kerül, hogy nem nagyon tudja fenntartani az ígéreteket, és csak megszorításból tud esetleg más szektoroknak juttatni.

Az a 2 százalékos emelkedés, amivel önök terveznek, eltúlzottnak tekinthető, bár még ha így is lenne, tehát ha maradéktalanul teljesülne, ez se lenne sajnos elég ahhoz, hogy utolérjük akár a visegrádi országokat, és azt a lemaradást, amit sikerült az elmúlt időszakban felhalmoznunk, nem tudjuk legyűrni.

Emlékeztetnék arra, hogy a 2009. évi 6,7 százalékos visszaesés, majd a 2010. évi stagnálás ismeretében is annak idején a Fidesz-kormány már 3 százalékos GDP-gyarapodást irányzott elő, fogadtatott el az Országgyűléssel 2011-re, és lett belőle 1,6 százalék. 2012-re már 3,5 százalékot jósoltak, 2013-ra pedig már 5 százalékot vizionáltak, amelyből talán lesz 0,9 százalék, tehát az önök elképzelései, a kormány elképzelései sajnos eltérnek a valóságtól, ezért ez a 2 százalék is - attól tartok, bár ne legyen igazunk - nehezen tartható.

A Költségvetési Tanács is leírta véleményében, hogy például az áfabevételek esetében a fogyasztás növekedéséből és a gazdaság fehéredéséből származó hatás eltúlzottnak tekinthető, és emiatt felmerülhet a probléma, hogy a tényleges bevételek akár a GDP fél százalékával is elmaradhatnak az előirányzattól. Ez egy jelentős kockázatot jelenthet.

Ugyanúgy a háztartási fogyasztások esetében a kormány tervei szerint jövőre 1,5 százalékkal nőne a háztartások fogyasztása. Sajnos, ha a 2010-es szintet megközelítené, már abban az esetben is elégedettek lehetnénk, idézőjelben az elégedettet, csak sajnos lehet, hogy ez még az alatt is fog maradni. Itt egyébként emlékeztetnék arra, hogy akár a devizahitelek problémájának a megoldása is arrafelé vezethetne, hogy a fogyasztás élénküljön, hiszen akik tudják fizetni a hiteleiket, azok közül is sokan azt az extrasarcot, ami nem járna a bankoknak, kénytelenek hónapról hónapra nyögni, és ezt nyilván nem tudják más szolgáltatásokra költeni, ami a gazdaságból nagyon hiányzik.

Súlyos probléma, hogy sajnos hiába az alaptörvény 36. cikke leírja, hogy legyen ésszerű részletezettség a költségvetésben, például nem tudhatjuk meg, hogy a rendőrség esetében a különböző megyei főkapitányságok milyen összegből gazdálkodhatnak - ez korábban benne szerepelt a költségvetésben -, 240 milliárdot így a Belügyminisztérium tud elkölteni. Úgy gondoljuk, hogy ezt legalább az Országgyűlésnek el kellene dönteni, nem a kormány vagy a minisztérium hatáskörébe delegálni.

A dologi kiadások nincsenek kellően megbontva, ez sokszor az összehasonlítást lehetetlenné teszi, és egyébként az államháztartás egészéről is nehéz teljes képet kapni, így egyfajta vuduvarázslás kitalálni azt, hogy esetleg hol emelkednek és hol csökkennek ezek a tételek.

Rátérve egyes konkrét területekre, az, hogy a bíróságok esetében sok helyen többletforrásokat találunk, örömteli, és évekkel ezelőtt mondtuk, hogy nem csak az ügyészségeknek kellene pluszpénzt biztosítani. Nagyon reméljük, hogy ez a hatékonyság növelésével is fog járni. Itt a puding próbája az evés lesz. De ne mindig csak kritikát mondva, ez egy jó pár éves elvárás, és a Jobbik is mindig megfogalmazta, hogy a bíróságoknak a szervezeti vagy akár a technikai feltételeit is helyre kell tenni.

Az ügyészség esetében - amely kiemelt szervezet volt, mert a választások után ők voltak azok, akik az igazságszolgáltatás egyéb területeihez képest kiemelt forrásokat kaptak - sajnos az elszámoltatás terén nem látunk hatékony munkát az ügyészségtől, és a pluszforrásokért elvárhatnánk, hogy olyan szakmai színvonalon végezzék a feladatukat, hogy az ne csak olyan bírósági ítéleteket eredményezzen, amely esetében sokszor az ügyészség kontársága miatt születhetnek, mondjuk, bizonyítottság hiányában felmentő ítéletek olyan ügyekben, mondjuk, volt szocialista politikusokkal szemben, ahol könnyen látható esetleg a bűnösségük.

A honvédség esetében a költségvetés indoklásában is szerepel, hogy a GDP 0,79 százalékát költjük honvédségi kiadásokra, ami borzasztóan kevés. Borzasztóan kevés annak tükrében is, hogy a NATO-nak, egyébként az általunk nem támogatott vagy kritikával kezelt NATO-tagságunknak egyetlen elvárása lenne, hogy a GDP 2 százalékát költsük honvédségi kiadásokra, ezáltal tulajdonképpen a saját védelmünkre is. Nos, úgy tűnik, hogy ezek csökkennek GDP-arányosan, és egyre messzebb kerülünk a 2 százalékos céltól. Ez a 0,79 százalék tragikus.

Viszont a honvédség keretén belül olyan érdekességeket találunk, mint például a Magyar Futball Akadémia Alapítvány támogatása 50 millió forint összegben. Nem gondolom, hogy ilyen futballeredmények után a honvédségnek kellene a magyar futballt támogatnia. Ezt az egyéb sportvitáknál a különböző szakembereknek kell megvívniuk, de a honvédségi fejezetben ezt nem ildomos elhelyezni.

A rendőrség esetében lehet azt mondani, hogy több pénzt kap a rendőrség, de úgy tűnik, hogy a "több pénz-kevesebb közbiztonság" jelszó látszik megvalósulni. Úgy tűnik, nem elég több pénzt adni, hanem azt hatékonyan is kellene elkölteni. Gondolhatnék itt akár a TEK-re, amelyik tulajdonképpen a saját szerepét keresi, és megpróbál minden, egyébként már lenyomozott ügyben csak a rajtaütésekkel - illetve most már kizárólagos joguk van - bizonyos esetekben elfogni a bűnelkövetőket. De azért egy felfegyverzett vagy mondjuk, egy késsel hadonászó bűnelkövető attól még azért nem terrorista, tehát itt szereptévesztésben van a kormányzat, és hatalmas összegeket költünk olyan dologra, amire egyébként nem ebben a formában kellene.

Ami egy jó kezdeményezés, és támogatható, és a költségvetés is növekvő teret ad ennek, az a rabmunka a börtönökben. Jómagam is több büntetés-végrehajtási intézményt látogattam meg és fogok is a jövőben, főleg az új bv-törvény tervezete kapcsán. Itt azt lehet látni, hogy valóban megindult valami az elmúlt években, és ha a százszázalékos foglalkoztatás nem is, de az, hogy a belső ellátási tevékenység körében az állam a saját maga számára akár nyomdaipari termékeket, akár ruházati termékeket rabmunkával gyártat le, ez igenis egy jó dolog, és itt vannak előrelépések. Nyilván mindig van mit fejlődni, de örömmel láttuk, hogy ez a tendencia itt folytatódik.

(19.30)

A polgárőrség esetében az persze még egy örömteli dolog lenne, hogy növekszik több mint 1 milliárd forintra a polgárőrség számára biztosított keret, de emlékeztetnék rá, hogy a polgárőrséget átszervezve tulajdonképpen csak azok lehetnek polgárőrök, akik belépnek a Fidesz által favorizált rendszerbe, és az önszerveződést itt egy kicsit, sőt nagyon is megkurtították. Ez nem feltétlenül méltó, és kizár sok állampolgárt a polgárőr-tevékenység gyakorlásából. Tehát itt megint csak a rendszer nem előrelépett, és nem az önkéntesség vagy a minél több polgártársunk bevonása irányába.

Az önkéntes tűzoltóságnál örülünk neki egyrészről, hogy nő a keret, viszont az, hogy pályázati rendszerrel rendeljük hozzá a keretet, ez nem jó. Mert az önkéntes tűzoltóság többet érdemelne, és egy olyan szervezetrendszerrel kéne működtetni, ahol ha egy bizonyos kritériumnak megfelel egy önkéntes tűzoltóság, akkor hozzá kellene rendelni normatív alapon a támogatást, nem a katasztrófavédelmi hivatalos szervrendszer önkényétől vagy döntésétől tenni függővé. Tehát itt azért az iránnyal még vannak problémák, de hogy végre felismerték az önkéntes tűzoltóság szerepét, vagy részben felismerték, ez akár még támogatható is lehet.

Összefoglalva nagyon gyorsan ennyit szerettem volna mondani. Ezeket a részletes vitában és módosító javaslatokkal is próbáljuk orvosolni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
317 209 2013.10.28. 2:02  206-214

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Jobbik természetesen támogatja ezt a javaslatot, bár kritikával is fogok élni. Ez jó irányba tett lépés, de azért még számos módosítás vár a tisztelt Házra, ha tárgysorozatba vesszük. Remélhetőleg önöknek is az az érdekük, hogy tárgysorozatba kerüljön ez a javaslat. Emlékeztetnék rá, amit Schiffer képviselőtársam mondott, hogy voltak olyan országgyűlési képviselők, akik kezdeményezték már, hogy legyenek átláthatóak ezek a cégek, illetve kikérték ezeket a cégadatokat. Ezek jobbikos képviselők voltak, Volner János és Szilágyi György képviselőtársaim, akik a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséghez fordultak, illetve Lázár Jánoshoz is ebben a tárgykörben. Sajnos azóta, a közelmúltban, konkrét kérdésekre konkrét cégekkel kapcsolatban nem kaptak választ képviselőtársaink. Tehát nemhogy a nyilvánosság nem valósult meg, hanem konkrét országgyűlési képviselői kérdésekre sem kapnak választ, ami véleményünk szerint jogsértő, és egyéb jogi lépéseket is megteszünk.

Tehát a nyilvánosság egy fontos lépés, de sajnálatos módon ez még nem fogja meggátolni azt, hogy az off-shore lovagokat mindenféle közpénz környékéről el tudjuk hajtani. Olyan konzekvenciákat kell találni, amelyek eleve kizárttá teszik, hogy ilyen pénzeket olyan cégek vagy olyan személyek, akik kapcsolatba kerülhetnek vagy kapcsolatba kerültek off-shore cégekkel, megkaphassanak. De természetesen első körben már azzal is elégedettek lennénk, ha nyilvánosságra kerülnének ezek az adatok, vagy legalább országgyűlési képviselőinknek kiadnák ezeket az információkat. Úgy gondoljuk, önöknek is az az érdekük, hogy vegyék tárgysorozatba ezt a javaslatot, és módosító javaslatokkal együtt tegyük még szigorúbbá, még jobbá ezt a javaslatot.

Úgyhogy kérem a tisztelt Országgyűlést, önök is támogassák a tárgysorozatba-vételt. Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

(18.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
318 144 2013.10.29. 11:06  19-181

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy az elhangzottak után egy kicsit jogászias megközelítéssel éljek, és néhol túltekintsek a gazdasági relevanciákon, amiket megfogalmaznak részben ezek az adótörvények és sok esetben más törvénymódosítások is.

Én azt nem vitatom, hogy bizonyos részletszabályokban, amiket ismertetni is fogok, lehet, hogy könnyítéseket tartalmaz, akár adminisztrációs területen, vagy minimálisan akár adószempontból is, viszont azt mindenképpen el kell mondani, hogy az az áttörés, ami a gazdaságot beindítaná és berobbantaná a következő évekre vagy akár a jövő évre, ez mindenképpen hiányzik ebből a törvényből. Tehát attól függetlenül, hogy látszik rajta, hogy néhol valóban egy-egy adminisztratív vagy bürokratikus szabály könnyítésére törekszenek, de nagyon kevés ahhoz, hogy akár egy nyugati színtű vagy egy fejlett országnak a szintjére elérjen Magyarország. Tehát ilyen szempontból sajnos csalódás, és nem tölti be azt, amit önök akár a kormányprogramban ígértek.

Rátérnék a részletekre így a felvezetőt átugorva. Annak egy természetes dolognak kellett volna lenni eddig is, hogy ha például egy adós könnyítést kap, mert mondjuk, nem tudja a hitelét fizetni, akkor a kamatkedvezményből származó jövedelem kvázi ne egyfajta ajándékozásként merüljön fel. Ez a bankok esetében megvalósul, bár szerintem kevés esetben élnek a bankok azzal, hogy ők leírják a tartozásokat, erről Z. Kárpát képviselőtársam részletesebben tudna mesélni. Sajnos nem gyakorlat, hogy a bankok bármit elengednének az emberek felé.

Azt a kizárást viszont ennél a passzusnál nehezen tudom értelmezni, hogy például munkavállalók és munkáltatók esetében kizárt ennek az alkalmazása, tehát ha ott valamiféle kamatkönnyítésre kerül sor, mondjuk, egy munkavállaló felé, akkor az még továbbra is effektíve ajándékozásként szerepel. Pont azon a területen, ahol talán egy munkáltató szívén viseli a munkavállalói sorsát, nem kellene nehezíteni azt, hogy könnyítéseket adjon a saját munkavállalójának.

A bankadó esetében természetesen egyrészről örülünk neki, hogy a bankok is nagyobbrészt papíron részt vesznek a költségvetési terhekben, de - ahogy az elhangzott már a Jobbik vezérszónokától, Volner Jánostól is és akár Z. Kárpát képviselőtársamtól - ezeket az adókat bizony áthárítják. Nagyon kíváncsi lettem volna a részletes indokolásban, hogy pontosan mekkora összeg az, ami bejön a bankadóból, és nemcsak úgy, ami a költségvetésben szerepel, hanem ha ezt korrigálnánk azzal, hogy mennyit hárítanak át az ügyfelekre, akkor egy valós összeget kapnánk. Sajnos, ezt nem számolta ki a kormányzat, lehet, hogy okkal, mert lehet, hogy olyan számok jönnének ki, amelyek esetében már nem lehetne arról beszélni, hogy itt a bankokat nagymértékben megadóztatnánk.

A szeszfőzés esetében valóban a működési feltételeknél a jövedéki biztosítékot csökkentik. Ez megint lehet - és persze örülünk neki -, hogy akár néhány munkahelyet teremt, de nem ettől fog a magyar gazdaság berobbanni, bár érzékelhető az, hogy mondjuk, a magyar pálinkafőzést egy kicsit jobb helyzetbe hozzuk, de sajnos ez gesztusként értékelhető, gazdaságélénkítő hatása nem lesz túl nagy, és sajnálatos módon a gesztus szintjén marad.

A fordított adózás mezőgazdasági szektor esetében 2018. december 31-ig való meghosszabbításával természetesen mi is egyetértünk, de egyébként egyéb termékek is vannak, ahol az áfacsalások megjelennek, ezekre is illene koncentrálni.

Ugyanúgy apró, de az érintetteknek lehet, hogy fontos változtatás a belterületi ingatlanok esetén, a művelési ág alól kivett ingatlanok esetén, hogy amelyek az 1 hektár területnagyságot nem érik el, mentesek lesznek a telekadó alól, egyfajta ellenőrzési mechanizmussal. Ez szintén egy apró, de fontos lépés lehet.

Régóta meg kellett volna valósulnia az ajándékozási illetékmentességnek a házastársak között, például akár házastársi vagyonközösség megszüntetése esetében. Nem volt reális az a szabály, hogy ha valaki, mondjuk, egy jelentősebb, néhány százezer forintos - mondjuk, 150 ezer forintot meghaladó ajándékról is beszélhetünk - karácsonyi ajándékot vesz a felesége részére, akkor azt ugyanúgy be kellene vallani és leadózni, vagy az eddigi szabályok alapján le kellett volna adózni. Azt hiszem, hogy ezzel csak a realitásokhoz igazítjuk az egyébként is működő gyakorlatot. Nem hiszem, hogy sokan jelentették be, mondjuk, a férjüktől kapott karácsonyi ajándékot az adózás szempontjából.

A 35 éven aluli fiatalokon túllépve most már bármely vagyonszerzőt megilleti a 12 havi pótlékmentes részletfizetési kedvezmény lakásvásárlás esetén.

(14.00)

Csak hát ki tud manapság már lakást venni?! Tehát ez persze jól hangzik, de megint egy olyan minimális könnyítés, amitől sajnos több lakás nem lesz, és rávilágít arra, hogy sokan már az első lakásukat is 35 év fölött szerzik meg, ami elég tragikus, és a gyerekvállalásra is kihathat. Úgy gondolom, hogy ezzel a módosítással is beismeri valahol a Fidesz-kormányzat azt, hogy túl későn vállalnak gyermeket a magyarok, ehhez kevés támogatást kapnak, és ez sajnos a demográfiai adatokban is érdemben meglátszik.

Amit rossznak tartok és indokolatlan tehertétel-növekedésnek, az a cégbírósági felügyeleti illetékek mértékének 50 ezer forintról 100 ezer forintra növelése. Ez pont megint a kis- és közepes vállalkozásokat fogja sújtani, leginkább egyébként minél kisebb egy vállalkozás, annál nagyobb terhet jelent neki egy kétszeresére emelés. Nyilván egy multicégnél az, hogy 50 vagy 100 ezer forintot kell befizetni egy ilyen felügyeleti illeték esetén, teljesen indifferens, megint azokon a kis- és mikrovállalkozásokon fog csattanni az ostor, akiken önök segíteni akarnak, ez egy elég otromba gesztus az ő irányukba.

Mint ahogy azt sem értettem, hogy a mulasztási bírságot azoknak az adózóknak is ki kell majd fizetniük - itt jogértelmezésre hivatkoznak, de egyértelművé teszik -, akik egyébként az illetékmentes vagyonszerzés-bejelentési kötelezettségnek nem tesznek eleget. Itt jobb lenne egy finomabb szankcióval élni, ha valakinek nem kell befizetnie, mert illetékmentes vagyonszerzésre kerül sor, és ha ő ezt elmulasztja, akkor ezt mégis súlyos mulasztási bírsággal meghálálni, én egy kicsit perverznek tartom az adóhatóság részéről, illetve a törvényekben ilyet leírni; ezt is jó lenne más módon beleírni a törvényekbe.

Apró változtatás, de az támogatható, hogy a NAV hivatásos állományú tagjai a vámhatósági eljárások során feltárt ingó vagyont a fennálló tartozás fejében lefoglalhassák. Hozzáteszem, sajnos az elszámoltatás körében is sort lehetett volna ezekre keríteni, amit nem láttunk az elmúlt években. Ez egy hatékony eszköz lenne akár a szocialisták által elrabolt javaknak az azonnali lefoglalására is az ilyen eljárásokban, sajnos a gyakorlatban ilyeneket nem látunk, csak az elszámoltatás elszabotálását, de attól még ez lehet egy előrelépés, esetleg egy olyan kormány ki is tudja használni, aki komolyan gondolja az elszámoltatást.

Ami szintén technikai, de egy praktikus lépés, hogy az adóügyi elévülést a jövőben adóra, járulékra, költségvetési támogatásra nem az általános szabályok alapján állapítanak meg, hanem amennyiben valaki nagyon sok adót csal, és a büntetési tétele, büntetőjogi tétele 5 év fölé kerül emiatt, addig az állam adómegtérítési igénye is kitolódik. Ez egy természetes szabály, illetve egy jó módosítás, ennek eddig is így kellett volna történnie, de amit az elszámoltatásnál elmondtam, az ebben az esetben is igaz. Bárcsak minél több ilyen visszatérítésre lenne lehetőség! Sajnos, nem ezt láttuk az elmúlt évek gyakorlatában.

A környezetvédelmi szempontokat, mert ezekre is szoktunk figyelni, valóban előtérbe helyezi, hogy a környezetvédelmi hatóság, ha egy szennyezést vagy egy illegális szemétlerakást észlel, akkor a gépjármű rendszáma alapján lekérhesse azokat az adatokat, amelyek a gépjármű tulajdonosához tartoznak. Ez egy jó szabály, de nem ettől fog megint a magyar gazdaság előremozdulni. Értem én, hogy ide belerakták, de ettől függetlenül nem feltétlenül tartozna ide az adótörvényekhez.

A végére, hogy képviselőtársaimnak is maradjon ideje, azt szeretném még megemlíteni, hogy nem tartom jónak, hogy ingatlan-bérbeadás esetében az eddigi 14 százalékos egészségügyi hozzájárulás, ami levonható volt a költségekből, tehát ha költségei voltak a bérbeadónak, ez nem lesz a jövőben. Ez sajnos megint csak nem a kifehérítését fogja előremozdítani a bérbeadásoknak. Tudjuk, hogy egyébként is sajnos alacsony a bejelentési hajlandóság a kiadó ingatlanok esetében, pont az ilyen szabályok fogják azt megteremteni, hogy a jövőben is trükköznek az ingatlan-bérbeadók. Könnyíteni kéne a szabályokon, és nem szigorítani.

Nagyjából ezeket szerettem volna dióhéjban elmondani, és sajnos a jó gondolatok ellenére, mivel a gazdaságot nem indítják be ezek a törvények, így nem fogjuk tudni támogatni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
319 160 2013.10.30. 11:26  151-161

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Dr. Apáti István: Felkészületlenek!)

Sajnálom, hogy nem túl nagy vita fog kikeveredni az ügyből, ami kettőt jelenthet: egyrészt, hogy vagy mindenki egyetért az előttünk fekvő tervezettel, ami egyébként sok szempontból technikai módosításokat tartalmaz vagy egyfajta jogfejlődés eredménye, vagy egy kis érdektelenségbe fullad a téma. Pedig a téma megérdemli, hogy néhány szóban szóljunk róla, annál is inkább, mert ha a versenyjogról beszélünk, akkor sokan úgy gondolják vagy úgy gondolhatják, hogy a cégek, nagy cégek egymás közti viszonyairól, az állam efölött való őrködéséről van szó, és esetleg a kisebb cégeket vagy a fogyasztókat ez kevésbé érinti.

Amiről tudjuk, hogy nem így van, hiszen a versenyjog sem egy önmagáért való, öncélú dolog, és végső soron kimondhatjuk azt, hogy a fogyasztók védelme és a verseny biztosítása lenne az a végcél, amit el kellene érni. Lehet, hogy olyan szabályozórendszereken keresztül, ami sok esetben a nagy cégekre koncentrál, és nagyobb fúziókat és akár a piaci fölénnyel való visszaéléseket próbálja kordában tartani, de mindezekkel együtt ennek az a célja, hogy a kisebb cégek is versenyben maradhassanak, ezáltal a későbbiekben ne alakulhasson ki olyan helyzet, ahol a fogyasztók is és az egyéb cégek is rosszul járnak, mert ha a verseny megszűnik, akkor gyakorlat, hogy az árak és az egyéb körülmények is rögtön elkezdenek torzulni. Ahogy először a piaci versenytársak kiszorításakor még lehet azt mondani, hogy esetleg a fogyasztóknak is jut abból, hogy valaki monopóliumhoz jut, de utána ez a folyamat rendre vissza fog fordulni. Ezért nagyon fontos területről beszélünk.

Az előttünk fekvő tervezet, látszik, hogy szakmai kidolgozottságú és ahogy azt az előttem szólók is elmondták, továbbgondolja azokat a folyamatokat, amelyeket meg kellett tenni a versenyjog területén és a Versenyhivatal hatékonyabbá tételére.

Elhangzott a vállalkozások összefonódásának ellenőrzése. Itt az előzetes egyeztetés jogintézményének bevezetése támogatható cél. Jó az, ha van arra lehetőség, hogy a hatóságok kiszámítható döntéseket hozzanak, és talán a Versenyhivatal esetében is, ha előre is kell gondolkodni, akkor az egy még megalapozottabb, hosszú távú jogalkalmazást vetíthet előre.

Annak különösen örülök, ha a Ket. és az infotörvény szabályairól esik szó, hiszen az infotörvény egyrészt a magánszemélyek és az üzleti, jogi személyek adatvédelmére vonatkozik, másrészt viszont a közadatok nyilvánosságára. Tehát egy kétsíkú, két oldalról megközelíthető viszonyrendszer ez.

(14.00)

Mi, amikor legfőképpen országgyűlési képviselőként tevékenykedünk, sokszor azzal a problémával állunk szemben, tudom, hogy ez egy kicsit kiterjesztőleg hat a témához képest, de el kell mondani, hogy sokszor olyan állami vállalatok is, amelyek természetesen egyrészt önálló jogi személyként tevékenykednek, de mondjuk, állami vagy önkormányzati tulajdonban vannak, félreértelmezik sokszor az üzleti titok fogalmát, és sokszor akár még monopolhelyzetben, mondjuk, kötelező feladatot ellátva is úgy értelmezik, hogy bizonyos körben az adatok üzleti titoknak minősülnek, és ezért nem szeretnék kiadni az állampolgárok vagy akár országgyűlési képviselők részére sem. Természetesen ilyenkor a bírósági jogorvoslat fennáll. De nagyon fontos, és itt a szemléletre szeretnék utalni, hogy az infotörvény szellemisége, ami egyrészről a magánadatokra, másrészről, ami talán még ennél is fontosabb, a közadatok nyilvánosságára vonatkozik, ez jelenjen meg minél több törvényben, és azt örömmel konstatálom, hogy itt is megpróbálnak egy hasonló szemlélettel élni.

Az iratbetekintés szabályozása négy eljárást illet. Nagyon helyesen ketté van választva a kérelemre vagy a hivatalból indult eljárás. Itt könnyen belátható, ha egy hivatalból indult eljárás hatékony lefolytatásához szükség van arra, hogy adott esetben az érintett felek ne tudjanak akár a vizsgálat irányára vagy a különböző, már bizonyítékként rendelkezésre álló tényekre információkat kapni. A kérelemre indult eljárásoknál természetesen más a helyzet. De az egy elfogadható garanciának tűnik, hogy az eljárás jogerős befejezése után bárki betekinthet az adatokba, tehát ez a köznyilvánosságot is igyekszik megteremteni.

Új szabályozásként kerül bevezetésre, hogy egy adatot akkor kezel üzleti titokként a GVH, ha az adatot szolgáltató személy vagy az adat jogosultja erre vonatkozó nyilatkozatot tesz, ez nyilván egyfajta átgondolását jelenti az érintett cégek részéről is az adott szituációnak. Viszont, hogyha ők ezt megteszik, akkor úgy tűnik, hogy a GVH-nak üzleti titokként kell kezelni ezeket az adatokat, és természetesen itt is a jogorvoslat lehetősége adott. Tehát én itt ebben a részben a jogi érdekek védelmét megvalósultnak látom. Az, hogy helyben, ha egy lefoglalásra sor kerül, akkor alapvetően fő szabályként helyben kell átvizsgálni a megfelelő adatokat, mondjuk, a számítógépeket, ez is egy fontos kitétel. Az sem jó, hogyha a GVH eljárása adott esetben túlságosan blokkol egy vállalkozást, itt is meg kell találni azt az egyensúlyt, ami a hatékony állami fellépés és az azon túl lévő, már zavaró behatásoknak a megfelelő egyensúlyát megtartja.

Maga az általános indokolás is kitér arra, amivel felvezetőként kezdtem a hozzászólásomat, hogy ugyan a megtévesztő és az összehasonlító reklámra vonatkozó rendelkezések jelenleg is a versenyhatóság, illetve a bíróság által kikényszeríthetőek, és hogyha ezekre a reklámokra gondolunk, akkor itt újra a fogyasztóvédelem mint fő szempont merülhet fel. Tehát ez a tevékenység nagyon is fontos tud lenni. Azzal is egyet tudunk érteni, az emberi erőforrások nagyon fontosak, és a jól képzett munkaerő és a jól képzett szakértők az előfeltételei az ilyen típusú munkáknak.

Sajnos az államigazgatásban nagyon gyakori az a cserélődése a szakembereknek, ami sokszor nem teszi lehetővé azt - nem tudom, hogy a GVH-nál mi a helyzet, remélem, hogy ott jobb a helyzet, bár ha egyéb területeire nézünk az államigazgatásnak, akkor sajnos ott azt látjuk, hogy olyan gyorsan cserélődnek akár a vezetők is, ami már-már lehetetlenné teszi, hogy kialakuljon egy megbízható joggyakorlat. Hiszen mindenki egy kicsit a saját képmására szeretné formálni azt a hivatalt, aminek, mondjuk, a vezetésével látták el, és apró eltérések a törvények értelmezésében mindig lesznek.

Az viszont szintén egy fontos előrelépés lehet, de itt azért én még várnám az eredményeket, hogy az a piacelemzési tevékenység, amit vélhetőleg ezután a GVH hatékonyabban fog végezni, milyen eredményre fog vezetni. Magam azzal egyet tudok érteni, hogy a piacelemzési tevékenység egyrészt a versenyfelügyelet és a fogyasztóvédelmi feladatok megalapozásához vagy erősítéséhez is hozzájárul. Itt természetesen a fogyasztók azok, akikre még jobban koncentrálni kellene. Tehát az emberszemléletű hozzáállás elvárható minden hivatal, így a GVH részéről is.

Zárszóként az egyezségi kísérletnek a lehetősége, ami egy eljárás alatt megadatik, tehát akár egy elhúzódó bírósági eljárás nélkül le lehessen zárni egyezséggel egy versenyhatósági eljárást, ez egyrészről jó, másrészről bennem rögtön felveti azt a kérdést, hogy ez nem jár-e vagy nem járhat-e esetleg visszaélésekkel, lévén, hogyha valahol emberek ülnek, és a megegyezés lehetősége adott számukra, akkor ez adott esetben a korrupció lehetőségét is magában hordozhatja. Tehát akik ezzel foglalkoznak, azoknak nagyon szigorú kontrollrendszer mellett kell ezt megtenniük, és nem szabad, hogy ezek a nagy cégek - mert itt legfőképpen nagy cégekről van szó - esetleg bármilyen nem megengedett előnyöket helyezzenek kilátásba azoknak a számára, akik elbírálják ezeket az ügyeket, és így tudnak szabadulni az adott ügytől.

Természetesen nem szeretnék vádolni senkit ezzel, de az ilyen esetekben mindig a legmegbízhatóbb embereket kell ilyen pozícióban foglalkoztatni, és jelentős kontrolltevékenység is kell hogy megvalósuljon, mert egyébként sajnos könnyen a visszaéléseknek a melegágya lehet minden olyan eljárás, ahol valamiféle egyedi egyezségek köttethetnek. És ahogy mondtam, a másik oldalon tőkeerős, nagyon nagy pénzügyi tőkével rendelkező cégek állnak a legtöbb esetben.

Tehát így összefoglalva azért még megvárnám a módosító javaslatokat, mielőtt végleges álláspontot kialakítanánk, lévén, hogy számtalan esetben láttuk azt, hogy a módosító javaslatok átírnak egy törvényjavaslatot, és akár még szellemiségében is megváltoztathatják, úgyhogy a végső álláspontunkat ezekkel együtt, a módosító javaslatok beérkezése után fogjuk kialakítani, és ehhez képest tudjuk támogatni a tervezetet vagy esetleg kifejezni további fenntartásainkat.

Köszönöm, elnök úr, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
320 209 2013.11.04. 7:00  198-238

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kiegészítendő, amit Z. Kárpát Dániel képviselőtársam elmondott, és nagyon helyesen rávilágított arra, hogy ez a javaslat, ami előttünk van, nem az, amit oly régóta vártunk. Ezt egyébként az előterjesztők is elismerték, hogy ez egy átmeneti javaslat, amely, bár tovább bővíti a belépés lehetőségét, az árfolyamgáthoz való csatlakozás lehetőségét, amit természetesen támogatni is lehet, mint minden olyan lépést támogatni tudunk, ami egy kicsit is bármely állampolgárnak könnyítést jelent tartozásának a törlesztésében, viszont korántsem az, amit elvártunk a kormányzattól. És hogy miért nem az?

Elhangzott itt, hogy akik csatlakoznak ehhez az árfolyamgáthoz, azokkal általában aláíratják a tartozáselismerési nyilatkozatokat, ami szinte lehetetlenné teszi azt, hogy a jövőben majd az ő ügyükben akár egy megfelelő bírósági döntés születhessen, ezért, amit Rogán Antal frakcióvezető úr elmondott, azért is álságos, mert egyrészről a bankok hibás gyakorlatát a kormány nem próbálja megoldani, hanem egyszerűen most a bíróságokra kívánja hárítani annak felelősségét, hogy hozzanak olyan döntéseket, amelyekkel korrigálják a bankok hibás termékeit. Ez egy új motívum, mert eddig ezt nem vetette fel a kormányzat.

Azzal egyet tudok érteni, hogy ez a hatalommegosztás elvébe durván ütközik, mert nem itt az Országgyűlésben kell felhívni a Kúriát és a bíróságokat, hogy valamilyen döntést hozzanak, és főleg nem a kormánynak kell felhívnia a bíróságokat, hogy bizonyos döntéseket a kormány helyett hozzanak meg. Ha önök a bankokkal szemben valóban a jogszabályokat szeretnék érvényesíteni, akkor ilyet nem mondanának; és azzal kiegészítve, hogy a tartozáselismerő nyilatkozatok által, ahogy mondtam, már lehetőséget sem nagyon kapnak az adósok, hogy a jövőben bíróságokhoz forduljanak. Egyébiránt meg, ha önök tudják, hogy problémásak ezek a termékek, akkor nagyon is a kormánynak és az Országgyűlésnek kellene lépnie, hogy helyreállítsa az így kimozdult és törvénytelen állapotot, törvényessé tegye, és az elszámolási kötelezettséget megteremtse.

Úgy gondolom, hogy arról már eleve nagyon sok vita volt, Z. Kárpát képviselőtársam elmondta, hogy bizonyos adatok alapján az egyötöde jött be devizában az országba, mint amennyi devizahitelezés történt. Természetesen lehet ezzel a számmal vitatkozni, és lehet szakmai vitákat folytatni, hogy ez így van vagy nem. Én erre egy egyszerű javaslatot tennék: forduljon meg a bizonyítási teher, és a bankoknak kelljen bizonyítani első körben azt, hogy ők valóban devizában behozták azokat az összegeket, amiket kihiteleztek az adósoknak.

(18.50)

A legtöbb esetben csak arról volt szó, hogy a forintbetéteket kiadták forinthitelekként egy devizaárfolyamhoz kötve. Tehát első körben a bankoknak bizonyítani kell, hogy valóban deviza van ezek mögött a hitelek mögött; hogyha ezt nem tudják bizonyítani, akkor a forintosítás a megfelelő megoldás, és úgy gondoljuk, a legtöbb esetben ezt nem tudják bizonyítani. Tehát az eredeti árfolyamon kell ezeket a hiteleket forintosítani, és nemcsak a kamattörlesztéssel variálni, ahogy az az eredeti javaslatban van, és a tőkerészt ugyanúgy az adósokra hárítani, vagy egyébként akár a kamatnak a tekintetében, mondjuk, adófizetői forintokat mozgósítani azért, hogy azokat a bank általi extraprofitokat ki lehessen kompenzálni.

(A jegyzői székben dr. Tiba Istvánt Spaller Endre váltja fel.)

Eleve rossz tehát a gyakorlat. Arról nem is beszélve, hogy ameddig, mondjuk, Svájcban a jegybanki alapkamat lefelé mozdult, már tulajdonképpen nulla egész néhány tized százalékos, addig itt a válságra való tekintettel folyamatosan felemelték ezeket a kamatokat. Ez az, amit nem tehettek volna meg a bankok. Eleve felmerül az a kérdés, hogy miért tehetik meg az egyoldalú szerződésmódosítást. Sajnos a bankok kivételezett helyzetben vannak, és alapesetben egyoldalú szerződésmódosításra lehetőségük van. Felmerül a kérdés, hogy miért. Miért van meg az a privilégiumuk, ami nincs meg két magánszemélynek vagy gazdasági társaságoknak, vagy egyébként a polgári törvénykönyvben meghatározott normáknak ellentmond, a különböző szektoriális jogszabályokban - ez egy hosszabb értekezés tárgya lenne -, de egy dolgot nem tehetnek meg: hiába van egyoldalú szerződésmódosítási kötelezettségük, ezt nem tehetik meg rosszhiszeműen és visszaélésszerűen. És pont ez az, amit a bankok megtettek, miközben, mondjuk, Svájcban lefelé mozdultak a kamatok, addig ők felemelték a kamatokat Magyarországon. Ez nemcsak hogy egyoldalú szerződésmódosítás, hanem rosszhiszemű és visszaélésszerű, extraprofitra törekvő egyoldalú szerződésmódosítás, amelyek egyébként így ebben a formában érvénytelenek, és a törvényeknek sem felelnek meg.

Tehát elválasztva, van egy kamat és van egy tőkerész, mind a kettőt meg kell vizsgálni. Egyébként hozzáteszem, hogy nagyjából fele-fele arányban felelős a törlesztőrészlet megnövekedéséért a kamat és a tőkerész. Mindkettő szabálytalan volt, és mindkettő törvénytelenül került megemelésre. Ezzel kellene foglalkozni az Országgyűlésnek, ezt kellene tisztába tennie, és nem a választási kampányra készülve csupán az elhibázott törvényen, az árfolyamgát elhibázott törvényén némi módosításokat és könnyítéseket tenni.

Ettől függetlenül ezt támogatni lehet, hogyha egy adósnak is segít, akkor támogatni tudjuk, de sajnos jogilag és emberileg ez nem az a megoldás, amit önöktől a választópolgárok vártak, és fontolják meg a Jobbik javaslatát, a forintosítást, vagy legalábbis legyenek annyira bátrak, és tegyék fel azt a kérdést a bankoknak, hogy bizonyítani tudják-e, hogy ők valóban devizát vontak be ezekbe az ügyletekbe. Ha nem tudják bizonyítani, akkor nagyon egyszerű a kérdés: nem beszélhetünk devizahitelekről, és ezeket a hiteleket forinthitelként kell elbírálni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
320 229 2013.11.04. 2:03  198-238

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Ezek nem kockázatos termékek, Aradszki képviselőtársam, hanem átverés. Ha önöket nem érdekli, hogy valójában ezek devizahitelek-e vagy sem, az eleve tragikus. Meg kellene kérdezni a bankokat, hogy valóban ők is felvették-e a devizát, mert ha nem, akkor eleve nincs miről beszélni. Ezt a kérdést fel kellene tenni. Nem tudom, miért nem teszik fel.

Amikor pedig a bíróságra várnak, feltennék egy kérdést. Eltelt lassan egy kormányzati ciklus. Hallottak-e önök a közérdekű kereset lehetőségéről, illetve a fogyasztóvédelemnek, a PSZÁF-nak és az ügyészségnek a szerepéről? Ezek a szervek a kormány ráhatásával - az ügyészség esetében a legfőbb ügyészt önök jelölték és fogadták el, nem lehet azt mondani tehát, hogy ne lenne valamiféle ráhatásuk - elindították-e a közérdekű kereseteket? Azért ne felejtsük el, hogy itt fogyasztói szerződésekről van szó és általános szerződési feltételekről! Biankó szerződéseket töltettek ki az ügyfelekkel, ezeknek külön törvényi kritériumai vannak, és a megfelelő védelmet a törvények megadják. Az állami szerveknek pedig megadják a lehetőségeket, hogy keresetekkel nemcsak az egyes szerződéseket, hanem akár egy banknak az egész szerződési gyakorlatát vagy a blankettaszerződéseit hatályon kívül helyezzék, tehát érvénytelenítsék, és egy elszámolási jogviszonyt hozzanak létre az ügyfél és a bank között. Erre megvan a lehetőség. Számoljanak be róla, hogy az állami szervek hány ilyen keresetet indítottak! Mert ha nem indítottak, akkor nem a magánszemélyektől kell elvárni, akik egyébként is az utolsó pénzüket is a különböző törlesztésekre kifizették, hogy ők olyan jogi szakértelemmel lépjenek fel, amire, úgy tűnik, az állam sem képes.

Először ezt meg kellene tenni, és utána lehetne a bíróságokra és a Kúriára is várni. De amíg önök kormányzati pozícióból nem tudnak semmilyen jogi lépést felmutatni, addig ez teljes mértékben álságos és elfogadhatatlan.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
320 265 2013.11.04. 5:35  238-284

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem rövidre fogni, hogy a Jobbik szűk időkerete még a többi képviselőtársamnak is lehetőséget adjon. Schiffer képviselőtársam nagyon sok mindent elmondott, amivel egyet tudok érteni és a bizottság ülésén is kifejtettük, hogy egyrészről az, hogy jelen pillanatban is büntetőeljárás folyik az ügyben, bizonyítja azt, hogy a megfelelő szankciók a Btk.-ban benne foglaltatnak, és nem arról van szó, hogy olyan magatartást látunk, ami eddig ne lett volna büntetendő.

Hamis vád, hatóság félrevezetése például az a két tényállás, amelybe önmagában a becsületsértésen kívül is beletartozik ez a tényállás, amiről mondjuk, a bajai videó kapcsán beszélünk, és nagyon reméljük, hogy egyébként az elkövetőket akár a legmagasabb politikai szintig is felelősségre fogják vonni. Ebben nincs vita köztünk.

Egyébként hozzáteszem, hogy az 1. §, ami a készítésre vonatkozik és a (2) bekezdés - ami a szándékos hozzáférhetővé tételre vonatkozik - kérdésében még nem is lenne vita közöttünk, bár ezen tényállások megállapítása véleményem szerint teljesen fölösleges, mert ahogy mondtam, erre két tényállás is van.

(20.50)

Annyiban bővíti ki jelen pillanatban a becsületsértés tényállását, hogy közvádassá teszi. Amiben Schiffer András képviselőtársamnak szintén igaza van, hogy számtalan olyan kiskaput ez meg fog nyitni mint közvádas bűncselekmény, ami akár a nyomozásoknak, titkos információgyűjtéseknek és a vegzálással felérő hatósági eljárásoknak a tárházát nyithatja ki, ami eddig egy sima becsületsértéses eljárás esetében nem volt lehetséges, illetőleg szükség volt arra, hogy egy magánváddal ezt az érintett, a sértett képviselje. Tehát itt is egyfajta arányvesztést érzünk.

De ami a gondatlan alakzatát illeti a nyilvánosságra hozatalnak, az nekem úgy tűnik, mintha egyfajta - tudom, hogy ez jogilag nem pontos, de mégis talán közel visz minket - társtettességet hoz létre a médiaszolgáltató és a készítő között. Ráadásul a gondatlanság alakzatával azt teremti meg, hogy olyan mérlegelésnek kellene alávetnie egy médiaszolgáltatónak akár az oknyomozó riportok kapcsán is ezeket a videókat, felvételeket, ami arra fog vezetni, hogy nem fogja megtenni, mert eddig egy polgári peres eljárást még felvállaltak ezek a médiatermékek, erre megvolt a megfelelő szankció, de nem biztos, hogy meg fogják tenni, ha 1 százalék is az esélye, hogy tévednek. És ez valóban ahhoz fog vezetni, hogy egyébként 99 százalékban hasznos és valódi felvételek sem fognak kikerülni. Arra az esetre gondoljanak, hogy mi van akkor, ha egy közszereplő vagy akár egy kormánytag, vagy egy kormányszóvivő bemutat egy felvételt, vagy hivatkozik valami bizonyítékra, amit a média elé tár, akkor, teszem azt, a Magyar Televíziónak is mérlegelnie kell, hogy ő ezt közzéteheti-e, mert ha utólag kiderül, hogy nem volt valódi az a felvétel, akkor ő is gondatlanul járt el, amikor mondjuk, az esti híradóban bemutatta. Semmiképpen nem gondolom, hogy helyes irány lenne. Azt, aki készíti vagy azt, aki a média felé bemutatja, elég büntetni, és elég az ő felelősségét felvetni, illetve a médiaszolgáltatónak adott esetben a polgári jogi, személyiségi jogok megsértése miatt fennálló felelősségét teljesen elégségesnek tartjuk, hogy ezeket a szankciókat a jövőben - ha az új polgári törvénykönyv hatályba lép, akkor például sérelemdíjként szankcionálva - meg lehessen tenni.

Tehát summa summarum, a meglévő törvények elegendő védelmet nyújtanak, és ezzel a kiterjesztéssel önök tulajdonképpen a médiát fogják olyan helyzetbe hozni, hogy nem mernek majd akár valódi felvételeket sem nyilvánosságra hozni. Ez nem egy járható út, és attól tartok - és ebben is egyet kell értenem az előttem szólóval -, hogy itt a javaslatoknak a valódi értelme a gondatlanságból a médiaszolgáltatókat megcélzó verzió, amely nehezen értelmezhető, amely a kimondott céljukat biztos, hogy nem fogja elérni, de ha az a cél, hogy a választásokig valóban különböző visszaélésgyanús esetek ne kerüljenek elő, ami a Fideszt, a KDNP-t és a Fidesz-KDNP-kormányt érintheti, akkor nyilván ezt végig lehet vinni, de egyszer majd önök is ellenzékbe fognak kerülni, és akkor keservesen meg fogják bánni, hogy ezt a javaslatot előterjesztették.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
321 168 2013.11.05. 10:05  161-177

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A polgári törvénykönyv hatálybalépésével kapcsolatosan néhány, civiltörvényt érintő módosítás fekszik előttünk, amelyekben vannak egyébként előremutató gondolatok, ki is fogom fejteni, hogy mi az, ami előrelépést jelent, és valóban, ha már meg kellett tenni az új polgári törvénykönyv okán az új polgári törvénykönyvhöz való igazítást, akkor néhol sikerült fennálló hibákat kiküszöbölni.

Persze, vannak még olyan hiányosságok, amiket javasolni fogok módosítani, de mindenképpen a civil szféra megér annyit, hogy itt az Országgyűlés beszéljen róla, illetőleg akár egy külön törvényként kerüljön beterjesztésre, ugyanis a talán kettővel ez utáni napirendi pont szintén az új polgári törvénykönyv hatálybalépéséhez köthető jogszabályokat módosítja. Én annak örültem, hogy ez kiemelésre került ebből a körből, mert akár oda is be lehetett volna integrálni egy még nagyobb salátatörvénybe, de így lehetőség van arra, hogy a civil szektort érintő szabályozásról itt is egy kicsit részletesebben beszéljünk.

Én kerülve az ismétléseket, a részletes indokolásba és a részletes szabályoknak a kritikájába vagy pozitív méltatásába mennék bele, lévén, hogy nem szeretném a tisztelt Országgyűlés idejét húzni.

Az 1. §-nál az egy jó felismerés, hogy olyan esetekben kerüljön sor a közigazgatási bírság kiszabására, amikor az adatszolgáltatás elmaradása valóan kihatással bír, illetőleg az adatszolgáltatás elmaradása esetleg jogszabálysértő magatartásra vagy visszatérően jogszabálysértő magatartására vezethető vissza egy szervezetnek. Itt a statisztikáról szóló törvény módosítása kerül előtérbe.

Mi mindig elmondtuk, hogy a büntetési szemlélet nem jó irány, és azoknak a szerveknek, amelyek büntetést szabnak ki, mindig meg kell hagyni a mérlegelési lehetőségét az adott életszituációkhoz. Itt, ebben a javaslatban - ahogy a részletes indokolás is leírja - ennek a megjelenését látjuk, és csak reméljük, hogy a jövőben egyéb törvényeknél is a mérlegelési joga a büntetést kiszabó hatóságoknak erőteljesebben érvényesülni fog.

Elhangzott itt, hogy a kedvezményezetté válás, ami az 1 százalékos adófelajánlásokat illeti, egyszerűsödik. Ennek természetesen örülünk, mert minél több szervezet kaphatja meg - természetesen a megfelelő kritériumrendszeren belül - ezeket az 1 százalékokat, annál inkább erősítjük azt, hogy az állampolgárok eldönthessék, hogy az adójuk 1 százalékát hova juttatják.

Viszont ezzel kapcsolatban egy kritikával is élni kell; lévén, ha az előzetes regisztrációt írják elő, és egyéb szinteken az a cél, hogy kinyíljon a lehetőség, és minél több civil szervezet ezt igénybe tudja venni, akkor érthetetlen, hogy miért kell ezt évről évre újra megtenni, annak ellenére, hogy ha jól rémlik, akkor a törvényben szerepel, hogy 15 napon belül be kell jelenteni az adóhatóság felé, ha változás történik, tehát már nem válik jogosulttá az adott szervezet az 1 százalékok fogadására. Ha így van, és ehhez akár visszafizetési kötelezettség is párosulhat, akkor nem indokolt évente megkövetelni a nyilvántartásba vételt azzal a kötelezettséggel, hogy egyébként 15 napon belül jelezni kell, ha nem állnak fenn a feltételek. Ez talán egy túlzott kritérium, ami olyan adminisztrációs terheket róhat az adott szervezetekre, ami fölösleges, lévén, hogy felelősséggel tartoznak, ha nem jelentik le a jogosultságuk megszűnését.

Elhangzott és a 9. §-ban is szerepel, hogy dogmatikailag - véleményem szerint helyesen - a végelszámolás és a kényszer-végelszámolás a civiltörvénybe kerülne át a civil szervezetek vonatkozásában, és az eljárásrendje is leegyszerűsödne. Erre nagy szükség is van, hiszen azt látjuk, hogy sokszor akár egy egyesületnek is a megszüntetése - még akkor is, ha mondjuk, végelszámolással történik, és nincsenek tartozások - egy nagyon hosszú és nagyon költséges folyamat. És sokszor azért nem alakítanak meg egy egyesületet azok az emberek, akik erre képesek lennének, mert félnek attól, hogy ha az a közös cél, amit együtt végre akarnak hajtani, megszűnik, akkor nagyon nehéz és nagyon bonyolult eljárással lehet ezt megszüntetni. Ebben az esetben inkább indokolt külön a civil szervezetekre vonatkozó szabályozást fenntartani, illetőleg a csődeljárás és a felszámolási eljárás vonatkozásában viszont a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény rendelkezéseit indokolt alkalmazni, természetesen a civiltörvényben megfogalmazott eltérésekkel. Azt hiszem, ez a civil szektornak a sajátosságaiból adódik.

A 11. § esetében a jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egységek, egy civil szervezet jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egységének a közhasznúsági melléklet elkészítésére vonatkozó kötelezettsége kicsit kétélű kard. Egyrészről örömteli, hogy ha már önálló jogi személyiséggel bír ez az egység, akkor meg kelljen neki is tennie ezt a jelentést, másrészről én ezt a gyakorlatban, nem tudom, mennyire fog olyan nagy adminisztrációs kötelezettségeket róni ezekre a szervezeti egységekre, amelyeket nehéz lesz ellátniuk. Mindenesetre az átláthatóságot erősíti az, hogy ezeket el kell készíteni. A másik felét, hogy ez milyen problémákba ütközik a szervezetek részről, nyilván a gyakorlatban fogjuk meglátni a visszajelzések alapján.

A 12. §-ban egy régóta várt rendelkezésnek lehetünk tanúi, mégpedig annak, hogy a fel nem ajánlott adó 1 százalékai ne kerüljenek vissza az állami kalapba, hanem valóban ez civil célra legyen elköltve. Jelen pillanatban a Nemzeti Együttműködési Alapon keresztül - a javaslat ezt tartalmazza - effektíve, aki nem rendelkezik erről, abban az esetben is a civil szektor támogatására tud fordítódni, és ez azért egy jelentős előrelépés. Nem volt az jó gyakorlat, hogy ezek a pénzek az államnál maradtak.

A 15. §-hoz szeretnék még hozzászólni, ami a felügyelőbizottságok létrehozásának kötelezettségéről szól. Az eddigi szabályozás alapján ötmillió forint éves bevétel fölött kellett létrehozni felügyelőbizottságokat. Ez sok esetben nagyon nehezen megvalósítható feltételnek tűnt, annak ellenére, hogy egy háromfős felügyelőbizottságot, gondolhatnánk, nem olyan nehéz felállítani, de sokszor három olyan embert találni, aki vállalja saját felelősségével - és jól tudjuk, hogy a felügyelőbizottságok esetén a felügyelőbizottsági tagoknak teljes felelősséget kell vállalni azért, hogy elvégzik ezt a felügyeleti tevékenységüket -, nos, ez sok esetben valóban nem volt indokolt ötmillió forint éves bevétel esetén. Ez nem jelentett egy akkora összeget, ami ezt indokolta volna, és ahogy mondtam, nagyon nehéz kötelezettség elé állította ezeket a szervezeteket. Itt az ötvenmillió forintos bevételi korláton lehetne esetleg vitatkozni, hogy a tízszeresére növelés mennyiben arányos.

(14.20)

Nem tudom, hogy esetleg az államtitkár úr erre vonatkozóan tud-e tájékoztatást adni, hogy ezt mennyiben vizsgálták meg, vagy valamiféle hatástanulmány ezzel kapcsolatban készült-e, hogy miért pont 50 millió forintban húzzák meg ezt a limitet, de az, hogy 5 millió forintról mozduljunk el, úgy gondolom, hogy egy olyan könnyítés az adott szervezeteknek, amit meg lehet tenni, és nem veszélyezteti azt a funkciót, hogy ezek a szervezetek akkor ezután törvénytelenül működnének attól, hogy nem találtak három embert, aki elvállalta ezt a felügyelőbizottsági feladatot.

Összefoglalva, én egyelőre támogathatónak tartom a javaslatot, de természetesen itt mindig el szoktam mondani, hogy megvárjuk a módosító javaslatokat, amelyek érkezhetnek a kormány részéről is, és számtalanszor láthattuk, hogy átvariálták az egész törvény szellemiségét. Úgy gondolom, hogy a módosító javaslatok beérkezése után végső véleményt tudunk mondani. Biztos, hogy itt a polgári törvénykönyvhöz való igazítás kapcsán néhány előrelépést tartalmaz a javaslat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
321 178 2013.11.05. 2:05  177-179

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr, csak nagyon röviden szeretnék az 1. ajánlási ponthoz, amit Józsa képviselőtársam terjesztett be. Itt a javaslat céljával még egyet is lehetne érteni, hogy az Országgyűlés döntsön arról, hogyha közérdekből a vállalkozások összefonódását jóváhagyja, viszont nekem itt ezzel kapcsolatban annyi szakmai meglátásom lenne, hogy ez a módosító javaslat összefüggésbe kerülhet a T/12702. javaslattal, ami egy másik törvényjavaslat, és a tisztelt Ház előtt van. Ha most ez az egyébként támogatható elképzelés elfogadásra kerül, akkor lesz két törvényünk, amelyek homlokegyenest más módosítást eredményeznek. Az egyik esetben az Országgyűlés, a másik esetben a kormányzat dönthet arról, hogy jóváhagyja ezeket az összefonódásokat.

(15.00)

Tehát ez így ebben a formában nem biztos, hogy indokolt, de hozzáteszem, az a cél, hogy a kormányzatot tehermentesítjük, pontosabban úgy fogalmazok, hogy mindenféle visszaélést elkerüljünk és megteremtsük annak a lehetőségét, hogy mondjuk, az Országgyűlés is döntési jogkörrel rendelkezzen, vagy legalább valamiféle ráhatással vagy rálátással bírjon a vállalkozások összefonódásával kapcsolatosan, főleg azért, mert ehhez a Gazdasági Versenyhivatal 24. § szerinti engedélyét sem kell kérni, ez egy jogos cél lehet, de sajnos így ebben a formában egy másik törvénynél kellett volna előterjeszteni. Ettől függetlenül fel szeretném hívni a figyelmet, hogy nem jó minden döntést a kormányra hagyni.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
321 192 2013.11.05. 20:04  179-195

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy egy történeti áttekintéssel kezdjem, a polgári törvénykönyv elfogadásával és a jelenleg előttünk fekvő, ahhoz kapcsolódó törvények módosításával kapcsolatos hozzászólásomat, lévén, hogy tanulságos.

Emlékeztetnék rá, hogy a kormány 2012. július 11-én nyújtotta be az Országgyűlésnek a polgári törvénykönyvről szóló javaslatot, majd 2013. február 11-ei ülésén el is fogadta azt. A hatálybalépését, jól tudjuk, 2014. március 15-ében határozta meg az Országgyűlés. Itt a hatálybalépésnek a kitolt időtartama 13 hónap, ami indokolt, mert egyrészről több száz jogszabályt kell módosítani, ahogy azt jelen javaslatban is látjuk, másrészt a szakmának és a jogkövető magatartást tanúsítani kívánó állampolgároknak is időt kell biztosítani arra, hogy az új törvényekkel tisztába kerüljenek.

Amit viszont nem értünk, az az, hogy 2013. február 11-e után vélhetően egyrészről meg kellett indulni annak a munkának, ami az új polgári törvénykönyvvel való koherencia megteremtése kapcsán az egyéb törvények módosításán keresztül valósítható meg. Akkor viszont ezeknek a törvényeknek előbb az Országgyűlés elé kellett volna kerülniük, mert vagy túl későn kezdte meg a kormány ezt a munkát, vagy ha időben elkezdte, akkor valahol ezeknek a törvényeknek kallódniuk kellett, mert ezt így év végén benyújtani több szempontból sem túl elegáns. Emlékeztetnék arra is, hogy szeptember 6-án került benyújtásra az új polgári törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő első törvényjavaslat-csomag, majd szeptember 30-án már a költségvetés benyújtása történt meg, ami egy elég terjedelmes joganyag, és minden képviselő teherbírását igénybe veszi.

(16.20)

Ezután, október 4-én három olyan salátatörvény érkezett, amelyeknek semmi közük az új Ptk.-hoz. Október 18-án újabb öt salátatörvénnyel lepte meg a kormány a tisztelt Házat, amelynek szintén semmi köze nem volt a Ptk.-hoz, és láss csodát, elérkeztünk október végére, amikor még a költségvetést megalapozó egyéb törvények és adótörvények vitája is javában zajlik, és most érkezett el a nagy pillanat, amikor 178 törvény soron kívüli módosításáról szóló javaslatot, illetőleg a két napirenddel ezelőtti civil szervezeteket érintő törvények soron kívüli módosításáról szóló javaslatot beterjesztette a kormány. Itt a soronkívüliséget kiemelném, hogy ez mitől soron kívüli, amikor, ahogy azt elmondtam, már hónapokon keresztül vagy hónapokkal ezelőtt feltételezni lehetett, illetve tudni lehetett, hogy ezeket a törvényeket meg kell hozni, azután a kormány részéről ez a késedelem olyan méltánytalan helyzetbe hozta az Országgyűlést, amit jelen pillanatban is látunk, hogy ilyen gyér részvétel mellett és mechanikus hozzászólásokkal kell megtenni ezt a vitát, holott érdemi részeket is tartalmaz a 178, újra ismétlem, 178 törvény módosítása, ez összesen 328 oldalas anyagot jelent. Érthető, hogy erről csak nagy vonalakban lehet vitatkozni, a vezérszónoki kör és az egyéb felszólalási körök sem lennének alkalmasak arra, hogy mindent átbeszéljen az Országgyűlés, még akkor sem, hogyha ezt egy olyan pillanatban terjesztette volna be a kormány, amikor nem a legnagyobb törvényhozási lázban égne a tisztelt Ház. De hogyha ez nem lenne elég, és az itt felsorolt indokok nem támasztanák alá azt, hogy ez nem volt éppen egy udvarias gesztus, vagy hogyha nem az udvariasságon múlott, akkor elég hanyag gesztus volt most behozni, hogy eddig nem készültek el ezek a módosítások, akkor azt is láthatjuk ebben a salátacsomagban, hogy jó pár, pontosabban tíz olyan törvényt módosít ez a salátatörvény, amelyeknek egyébként a Ptk.-val összefüggő módosításuk ebben a körben, itt, ebben a csomagban nem feltétlenül indokolt, és adott esetben olyan érdemi módosításokat eszközöl, amelyeket különálló törvénymódosításként is be lehetett volna hozni, vagy legalábbis nem ebbe a hatalmas csomagba kellett volna beletenni, amelynek elméletileg az lenne a célja, hogy a technikai módosításokat átvezesse az új Ptk. hatálybalépésével kapcsolatosan. Itt meg lehet említeni a gyermekek védelméről szóló törvényt, az egészségügyről szóló törvényt, a sportról szóló törvényt, a közjegyzőkről, a bírósági végrehajtásról szóló törvényt, de sorolhatnánk a hagyatéki eljárásról vagy az illetékről szóló törvényt, amelyeket persze a polgári jog tárgykörébe bele lehet vonni, de itt a törvényjavaslat célja nem az, hogy olyan törvényeket módosítsunk, amelyeknek bármi közük lehet a polgári joghoz, hanem inkább a technikai módosítások átvezetését eredményezné.

De hogy részletesen a javaslatra is kitérjek, vagy pontosabban megpróbáljak kitérni, mert erre kevés esélyem van, hogy minden javaslatot átbeszéljünk, néhányra tudok a jelen felszólalásban kitérni.

Az, hogy szó esett már itt arról, hogy a cselekvőképesség általános korlátozása nem valósul meg, illetve egy új irányt jelöl ki az új törvényi szabályozás, ez önmagában támogatható. Úgy gondolom, hogy persze az, amit Lendvai Ildikó mondott, megtehető, hogy ezek után mindent beikszelnek úgymond azon az alapon, ami a korlátozások körét illeti, de ez mégiscsak egyfajta mérlegelést igényel, és az eddigi mechanikusabb gyakorlathoz képest, ami lehetővé tette egy döntéssel a teljes cselekvőképtelenség kimondását, ehhez képest ez mégiscsak egy mérlegelési körbe tartozik, hogy pontosan melyik ügykörök tekintetében kerül erre sor. Tehát én ettől mindenképpen előrelépést várok; mint ahogy a támogatott döntéshozatal jogintézményétől is. Erről sok vitát lefolytattunk itt a Házban, de ezt mindenképpen a gyakorlatban kell majd bizonyítani, illetve a szabályozási rendszer helyességét is a gyakorlat fogja vagy bizonyítani, vagy megcáfolni.

A Jobbik mindig is a demográfiai adatok siralmas mivoltát számtalanszor kritizálta, tehát a meddővé tétel, a művi meddővé tétel esetében a szabályok szigorításával egyet tudunk érteni. Hozzáteszem, ezt sem feltétlenül így kellett volna behozni, mert egy külön vitát megért volna ez a javaslat, esetleg még inkább a szigorítás felé, vagy egy olyan módosításként, amely nem a Ptk. technikai módosítására irányulna; itt is érezzük, hogy ez túlmutat azon.

A sportegyesületek esetében szintén üdvözlendő, hogy a sport állandó választottbírósága kijelölhető, de ez szintén egy érdemi módosítás. Persze nagyon örülünk neki, hogy bejött, de azért jobb lett volna, ha ezt akár egy külön törvényben vagy egy sportügyi salátában hozzák be. Ez megint egy olyan terület, ami talán több szót is megérdemelt volna.

Továbbmegyek a honvédelmi törvény módosítására. Egyértelművé teszik, hogy a honvédség vagyonkezelésében lévő ingatlanok elsődleges rendeltetése a honvédelmi feladatok ellátásának biztosítása. Ez persze derék, de akkor nem tudom, hogy eddig mire használták, akkor mi más lehetett ezeknek a célja, tehát túl nagy nóvumot itt nem látok. Elég tragikus lenne, ha eddig egyéb célokat szolgáltak volna a honvédségi ingatlanok.

A sérelemdíj, a kártérítés kategóriájába, ennek kifejtésébe részletesen nem mennék bele, mert erről is számtalan vita volt, illetve számtalanszor kifejtettük, hogy mik a pozitív vagy negatív oldalai az új szabályozásnak. Annak viszont örülök, hogy a rendőrséggel szemben követelhető kártérítéseknél a sérelemdíj is megjelenik, tehát a szabályozási körben ez bevezetésre kerül, egyébként azokban az esetekben is, ha mondjuk, egy elkövetővel kötnek - nevezzük így - egy vádalkut, attól még a sértett a rendőrséggel szemben az egyéb igényeit megfelelően tudja érvényesíteni, ugyanúgy, ahogy a közigazgatási szabálysértési vagy büntetőeljárási szabályok keretében is érvényesíthetőek a rendőrséggel szemben a különböző igények.

Amit viszont ezzel kapcsolatban nem értek, és kritikaként meg kell fogalmazni, az, hogy ezeket az igényeket, amennyiben egy nagykorú személynek akár egy ügycsoport tekintetében is korlátozva van a cselekvőképessége, nem tudja megtenni saját jogon, tehát a rendőri intézkedéssel szembeni jogorvoslati kérelmet nem tudja benyújtani. Ez azért is indokolatlan, mert pont az lenne a céljuk ezeknek a korlátozásoknak vagy részleges korlátozásoknak, hogy ha valaki - mondok egy egyszerű példát -, mondjuk, a szerencsejáték-szenvedélye vagy egyéb különböző függőségei folytán bizonyos körben korlátozva van, attól még ő egy rendőrségi intézkedéssel szemben ugyanúgy tudna kifogással vagy panasszal élni, hogy a jogait érvényesítse. Semmi nem indokolja, hogy ezek alapján csak a teljes cselekvőképes személyeknek adjuk meg ezt a jogot. Pont annak az elvnek a keresztülvágását látom ebben, amit önök megpróbáltak megfogalmazni.

Az, hogy a bíróságokkal szemben egy speciális felróhatósági szabály kerül kimondásra, amely független, objektív szankciót határoz meg a perek tisztességes lefolytatásához, ésszerű határidőn belül történő befejezéséhez való jog érvényesülése esetében, illetve ezeknek a jogoknak a megsértése esetében, ez üdvözlendő. Régóta kívánalom az, hogy hatékonyan lehessen a jogérvényesítés útjára lépni és kártérítést kérni, hogyha valakinek a jogai akár egy ügy elhúzódása miatt sérülnek. Az is előremutató, hogy ezekben az esetekben a bíróság soron kívül jár el, és ahogy elmondtam, az, hogy itt egy speciális, felróhatóságtól független, objektív szankcióról beszélünk, ez azt teremti meg, hogy több ember tud olyan kártérítést kapni, amit mondjuk, ezeknek az elhúzódó vagy egyéb alapjogi sérelmeknek az esetén ezekben az esetekben meg lehet ítélni és meg is kell ítélni.

(16.30)

A szülői felügyelet gyakorlásának rendezése esetében a kötelezően elrendelhető közvetítői eljárást én egy jó irányba tett lépésnek tartom. Természetesen, ha ez nem vezet eredményre, akkor folytatni kell a felfüggesztett alapeljárást, de ezek mind-mind olyan lépések, amelyek előrevihetnek ahhoz, hogy a felek talán egy békésebb módon, ha ez még lehetséges, békésebb módon rendezzék a vitájukat, és a szülői felügyelet kapcsán a gyermek érdeke is előtérbe kell hogy kerüljön.

Van viszont egy, egyébként a Ptk.-ban meglévő vagy az új Ptk.-ban majd felmerülő, az alaptörvényben is módosított vagy az alaptörvénnyel megnyitott tényállás: a közösséghez tartozással összefüggő személyiségi jog érvényesítésének lehetősége. Ezt mi elég sokszor kritizáltuk, lévén, hogy ha valakit ér egy sérelem, akkor eddig is el tudott járni, föl tudott lépni ezzel kapcsolatban. Nem gondoljuk, hogy parttalan jogvitákat kellene gerjeszteni, és az egyébként is túlterhelt bíróságokat abba az irányba kellene terelni, hogy mindenki egy csoporthoz vagy közösséghez való tartozása vagy vélt tartozása kapcsán, mert nyilván ez sokszor saját bevalláson is alapul, pereket indíthat mások ellen. Értem én, hogy itt a Pp.-módosítás kapcsán bizonyos eljárásjogi garanciákat próbálnak arra teremteni, hogy ezt 30 napon belül meg kelljen tenni. Ha már egy ilyen, szerintem nem jó rendelkezést bevezettek, akkor itt indokolt egyébként ez a rövid határidő, ennek a meghatározása, és az is, hogy ezeket az ügyeket kvázi egyesíteni kell, ha többen élnek ilyen panasszal vagy ilyen jogukkal, de azt hiszem, hogy ez egy olyan kaput fog kinyitni, ami nem abba az irányba fog vezetni, hogy megszűnnek, esetleg hogy a társadalmi együttélés javulni fog, hanem egy kölcsönös notórius pereskedésbe torkollhat, amit szerintem jó lenne elkerülni.

A közös tulajdon esetében az, hogy a többi tulajdonostárs tulajdoni hányadára vonatkozó elővásárlási jogot lehet gyakorolni a végrehajtási árverés esetében is, ez is egy olyan szabály, amit már régóta hiányol a szakma, és megadja a lehetőséget, hogy a tulajdonostársak hatékonyabban tudjanak élni a jogukkal akár a végrehajtási eljárásban is.

Áttérve a különböző gazdasági társaságokra, illetve a tagok felelősségére, illetve a bűnügyi nyilvántartással való összevetésre, ami a felügyelőbizottsági tagokat vagy a vezető tisztségviselőket illeti, üdvözlendő, hogy a bűnügyi nyilvántartással való összevetés kiterjesztődik, és a gazdasági társaságok mellett a szövetkezetek, erdőbirtokossági társulatok, vízgazdálkodási társulatok, európai szövetkezetek, európai részvénytársaságok esetében is bevezet egy olyan garanciát a szabályozás, hogy bizony a bűnügyi nyilvántartással össze kelljen vetni a vezető tisztségviselőket, ezáltal jogi garanciát teremt arra, hogy ne csak a gazdasági társaságoknál, hanem a felsoroltaknál se lehessen olyan személy vezető tisztségviselő, aki esetleg más eltiltás hatálya alatt áll.

A TEÁOR-számok módosítása a tevékenységi köröknél: az a része üdvözlendő a javaslatnak, hogy a NAV felé történő bejelentés után automatikusan a cégnyilvántartásba, a cégjegyzékbe átkerülnek az új TEÁOR-számok. Tudjuk, hogy hányszor volt bonyodalom abból, hogy át kellett jelenteni ezeket, át kellett írni. Először megszűntek ezek a számok, aztán visszavezetésre kerültek. 2012 márciusától ismét a TEÁOR-számmal tartják nyilván a cégeket, viszont az egy hatékonyabb és olcsóbb megoldás, hogy ez a NAV-on keresztül kerül folyamatosan frissítésre. A törvényességi felügyeleti eljárás körében, amíg az le nem zajlik, ne lehessen áthelyezni a cég székhelyét - ez is egy olyan intézkedés, ami a különböző céges visszaéléseket visszaszoríthatja vagy a felfedését gyorsabbá teheti. Ez gyakran megesett sajnos a gazdasági életben, hogy így próbálták elhúzni az eljárásokat, hogy áttették, mondjuk, más bíróságok illetékességi körébe ezek a cégek a székhelyüket.

Fontos rámutatni, hogy az a szabályozás, ami a tagok felelősségét egy korlátolt felelősségű társaságban vagy ahol a tagok felelőssége behatárolt, ezt oly mértékben kiterjeszti vagy a jelenlegi szabályozást teljesebbé teszi, hogy bizony egy tagnak is a felelőssége vizsgálandó egy csalárd magatartás esetében, és nemcsak az eddigi szabályozásnak megfelelő olyan tagoknak, akik minősített többségi befolyással bírnak, hanem már ennél kisebb szavazati számmal is. Ez valahol jogos, hogy mindenkinek a szavazatával és a tagi szavazatával el kelljen számolni, ha ő csalárd módon él vissza. És igenis, a vezető tisztségviselők esetében is nem tartjuk ördögtől valónak, hogy olyan esetekben, amikor csalárd módon jár el cég vezetője, akkor bizony az ő személyes felelőssége is felvethető legyen, és az ő személyes felelőssége alól csak úgy tudjon mentesülni, ha bizonyítja, hogy azok az intézkedések, amelyeket ő megtett, az adott helyzetben elvárhatóak voltak. Reméljük egyébként, hogy a jövőben sor kerülhet arra, hogy az olyan nyilvánvaló, sok esetben egyébként a médiában is megjelenő esetekben, amikor céges visszaéléseket látunk, akkor ezeknek a szankcióknak érvényt is tudnak szerezni.

Még egy érdemi észrevételem lenne, hogy a polgári perrendtartásról szóló törvény 134. §-át úgy módosítaná a javaslat, hogy a 14. életévét betöltött kiskorúval szemben ismételt és súlyosabb rendzavarás esetében pénzbírságot lehetne kiszabni. Úgy gondoljuk, hogy a jövedelemmel vagy vagyonnal rendelkező kiskorúak esetében lehet ezt megtenni, hiszen ha egyébként behajthatatlan ez a tartozás, illetve ez a bírság, akkor ez egy lex imperfectaként tulajdonképpen pusztába kiáltott szóként nem kerülhet végrehajtásra vagy eleve esélytelen a végrehajtása, tehát akkor fölösleges is ezt így beemelni.

Függetlenül ettől azon problémáink miatt, amit felsoroltam a felszólalásom elején, mi csak egy tartózkodással, jó esetben is egy tartózkodással tudjuk honorálni ezt a beterjesztett javaslatot, de amiket elmondtam pozitív előremozdulásokat, természetesen látjuk, de még azért van egy-két ponton, főleg a jogalkotás pontján a kormánynak is előrelépnivalója. Kérjük, hogy a jövőben ezeket korrigálják.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
322 30 2013.11.11. 2:09  27-34

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A javaslatot támogatni tudjuk, az eltérést a Házszabálytól, de azt ki szeretném emelni, hogy a Jobbik volt az első, aki a problémát felvetette. Jómagam "Kisétálhatnak a börtönből a sorozatgyilkosok" címmel Navracsics miniszter úrhoz írtam írásbeli kérdést már 2013 áprilisában ebben az ügyben, és felvetettem azt a problémát, hogy az ároktői ügy kapcsán bizony ki fognak szabadulni a börtönből az elkövetők, és a házi őrizet esetében fennállhat a szökés veszélye. Sajnos, az élet minket igazolt, annak természetesen örülhetünk, hogy amikor én erre a kérdésemre a választ megkaptam Navracsics miniszter úrtól, utána a Fidesz frakcióülésén is felmerült a téma, ezt a hírekben, a sajtóban lehetett olvasni.

Örültem neki, hogy megtermékenyítőleg hathattunk a Fidesznek a gondolkodására, és azt azért el kell mondani, hogy attól függetlenül, hogy ez a javaslat elfogadásra került, és az adott ügyben a problémát megoldja, de azért a valódi megoldás az lenne, hogyha a szervezetrendszerét az igazságszolgáltatásnak oly módon bővítenénk, hogy ne kelljen akár 4-5 évet arra várni, hogy elsőfokú ítéletekre sor kerüljön. És hogyha kell, akkor a szakértői rendszert pluszpénzzel el kell látni, hogyha kell, akkor új bírókat kell kinevezni, és meg kell tenni azokat a lépéseket, hogy valóban hatékonyan és gyorsan az igazságszolgáltatás eljárhasson.

Ettől függetlenül ez az ügy, ahogy egyébként Rogán frakcióvezető úr is elmondta, azonnali intézkedést igényel, és ebben a körben úgy gondoljuk, hogy az Országgyűlésnek el kell járnia, de hosszú távon meg szeretném erősíteni, hogy az igazságszolgáltatás valódi reformja és a valódi gyors ítélkezés lenne a cél.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
323 243 2013.11.12. 9:04  25-325

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány módosító javaslatra felhívjam a figyelmüket, és kérjem a támogatásukat. Úgy gondolom, hogy bár az élet több területét fedik le, de érdemesek a támogatásra, és nagyon fontos problémákat vetnek fel.

Az első javaslat a 153. ajánlási pontban került benyújtásra, ez a Kúria részére biztosítana pluszforrásokat: 400 millió forintot. Úgy gondoljuk, hogy a Kúria elmúlt időszakos tevékenysége, illetve Darák elnök úrnak a színrelépése kapcsán olyan folyamatokat láthatunk, hogy a valódi célját igyekszik betölteni ez a testület, ami a jogegység biztosítása és egyfajta szakmai kontrollja a bíróságoknak. Jól tudom, hogy nagyon sok még a tennivaló, illetve nagyon sok probléma adódik, viszont ezek a növekvő feladatok, illetőleg számos esetben a növekvő munkateher, ami néhány alkotmánybírósági hatáskörnek az átvételét is jelenti, akár az önkormányzati rendeleteknek a kontrollja, igényli azt, hogy pluszforrásokat kapjon a Kúria, és ezeket a pluszforrásokat hatékonyan fel tudják használni a még gyorsabb és hatékonyabb igazságszolgáltatás és jogegységi gyakorlat megteremtésére.

A 175. ajánlási pontban a Magyar Kormánytisztviselői Kar számára szeretnék plusz 50 millió forint támogatást megteremteni. Természetesen minden módosító javaslatnál a bevételi forrás is megjelölésre került, tehát minden, amit mondok, bár ezt nem fogom külön kiemelni, de fedezettel bír. A Magyar Kormánytisztviselői Kar, illetőleg a 644. ajánlási ponton a Magyar Rendvédelmi Kar, illetőleg az 1365. ajánlási ponton a Nemzeti Pedagógus Kar részére is 50-50 millió forint plusztámogatást szeretnék elérni. Jelen pillanatban mind a három esetben 50 millió forint van előirányozva. Úgy gondolom, hogy ha már tulajdonképpen a szakszervezeteket gyakorlatilag megszüntették azzal, hogy kötelező tagságot hoztak létre és egy kötelező szervezetet hoztak létre a felsorolt karok vonatkozásában, akkor legalább kellő forrást biztosítsunk a működésükhöz.

Hozzáteszem, hogy már az is örömnek mondható a mai helyzetben, hogy legalább a költségvetésben, az Országgyűlés költségvetésében szerepel ezeknek a karoknak a támogatása, lévén, hogy nem lehetett tudni, amikor beterjesztették ezeket a törvényeket, amelyekben létrehozták a Kormánytisztviselői, a Rendvédelmi és a Pedagógus Kart, hogy ez csak a miniszter által nyújtható támogatás lesz, egyfajta, akár év közben is megvonható támogatás, vagy ennek egy komolyabb garanciát tudunk biztosítani. Az, hogy a költségvetésben szerepel, ez talán ezt a részét megoldja, viszont az 50 millió forint megemelése lenne javasolt 100 millió forintra. Ebben kérném a tisztelt Országgyűlés támogatását.

A 615. javaslat szintén egy nagyon fontos területet, a büntetés-végrehajtást érinti, ezt Mirkóczki Ádám képviselőtársammal nyújtottuk be, és itt nem másra teszünk javaslatot, mint a személyi juttatások nagyarányú, több milliárdos, 4,6 milliárd forintos emelésére.

Itt tulajdonképpen a börtönőrökről van szó, akik nagyon alacsony fizetésért végzik azt a munkát, amely esetében sokszor az életüket is veszélyeztetik. Úgy gondoljuk, hogy alapvetően az önfenntartó börtönök irányába kell elmenni. Viszont, amíg ez megteremtődik, bár attól tartok a jelenlegi folyamatokat is figyelembe véve, bár tudom, hogy némi előrelépés azért történt, de még nagyon sokáig illúzió lesz az önfenntartó börtönök léte, illetve az is kérdés, hogy ezt az önfenntartást mire terjesztjük ki. Mit tekintünk önfenntartásnak: a rabok közvetlen költségeinek a megteremtését vagy ennél többet?

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

De ami biztos, hogy a börtönőröknek azt a helyzetét, hogy tulajdonképpen egy nagyobb multiban pénztárosként többet keres valaki, az életét nem kockáztatva, mint akár, mondjuk, egy tényleges életfogytiglant töltő ember vagy raboknak az őrzését ellátó börtönőrök, ez gyalázatos. És gondoljanak bele, hogy főleg a sajnos egyre rosszabb közbiztonság miatt egyre gyakrabban kell és ki is szabnak a bíróságok súlyos, akár tényleges életfogytiglani ítéleteket. Ezzel még önmagában nem lenne baj, de a börtönben ezeknek a megoldása néha különösen veszélyes. Gondoljanak bele, hogy aki tudja, hogy többet már az életben nem szabadul ki, azt tulajdonképpen semmi nem fogja visszatartani, és az ő felügyeletük különösen veszélyes lehet. Legalább valamiféle anyagi biztonságot teremtsünk meg a bv-személyzetnek.

(15.00)

A rendőrség esetében is pluszpénzt javasolunk, és ezt a TEK-től vonnánk el. Van egy olyan módosító javaslatunk Mirkóczki képviselőtársammal, ami tulajdonképpen az egész Terrorelhárítási Központot szüntetné meg, hiszen elvennénk az összes költségvetési támogatásukat, ami több mint 12 milliárd forintot jelent. Köztudott, hogy a TEK tulajdonképpen látszattevékenységen kívül terroristaelhárítást nem nagyon tud ellátni, lévén, hogy Magyarországon, hál' istennek, a terrorizmus nem létezik. És a TEK előtt sem létezett, még mielőtt azt mondanák, hogy azért nem létezik, mert van nekünk egy kiváló TEK-ünk. Viszont kizárólagosan végzi az olyan bűncselekmények elkövetésével gyanúsítható fegyveres személyek elfogását, amit korábban a Készenléti Rendőrség végzett például. Nem hiszem, bár veszélyes emberekről van szó, hogy ez a terrorelhárítás körébe tartozik. Tehát azért a szezont meg a fazont nem kellene összekeverni. Illetőleg sajnálatos módon úgy látjuk, hogy azok a sokszor megszálló háborúk, amelyekben Magyarország részt vesz, ezek azok, amelyek a jövőben egyedül terrorveszélyt jelenthetnek. Tehát a politikán kellene változtatni, ha önök a terrorveszélytől rettegnek.

Egyébként nagyon jó példa volt, amit Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam tárt a nyilvánosság elé, és jogvédő harcossággal állt ki az ügyben. Ümit Hamit ujgur vezető, akit úgy utasítottak ki, hogy tulajdonképpen semmi indok nem volt erre. Azóta, Gaudi képviselőtársam tájékoztatása alapján, a bíróság is jogerősen kimondta ezt. Azóta visszatérhetett és megtarthatta azt a közéleti előadást, amit szeretett volna. Nem gondolom, hogy hasonló személyek terrorizmussal való gyanúsítása már terrorveszélyt jelentene Magyarországon. Ráadásul ezekben az esetekben a bíróság is kimondta, hogy nem erről van szó. Nem gondolom, hogy erre több mint 12 milliárdot el kellene költeni. A rendőrségnél sokkal jobb helyen lenne ez a pénz, és a közbiztonság megteremtése talán hatékonyabban megvalósulhatna. Bár azt is elmondtuk itt, a költségvetés vitájában, hogy jó lett volna legalább a megyei rendőr-főkapitányságokat külön szerepeltetni a költségvetésben.

Bár volt róla szó, de az, ami az Európai Unió kapcsán megvalósul... - és itt mindig csak a pénzek bejöveteléről beszélünk, ráadásul ezek a pénzek, tudjuk jól, sokszor olyan célokra mennek, amelyek nem a magyar gazdaságot fejlesztik, hanem különböző, mondjuk, terek épülnek belőle. Ez szintén jó cél, de amíg az EU-ba menő pénzek mindannyiunk pénzéből, mindannyiunk adófizetői pénzéből mennek ki, addig egy-két látványos beruházás esetében, úgy gondolom, a magyar nemzetgazdaság nem, legfeljebb azok a cégek tudnak fellendülni, amelyek részt vesznek benne. Azért hangozzon el itt a vitában zárszóként, hogy az Európai Unió felé évente közel 300 milliárd forintot adunk ki, a brit konvencióra 19 milliárdot, ami azt jelenti, hogy ne csak arról beszéljünk, hogy mennyi pénz jön be az Európai Unióból, hanem közvetlen befizetésekkel is 300 milliárd forint megy ki évente, hangozzon el ez is a vitában.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
323 353 2013.11.12. 7:47  326-356

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem röviden összefoglalni, ami talán kimaradt az előttem szólók felszólalásaiból.

Úgy gondolom, a médiakampányról volt szó, de azt újra el kell mondani, az, hogy önök nemcsak a közszolgálati médiát nyitják meg, hanem a kereskedelmi vagy a nem közszolgálati médiumokat is, ez tulajdonképpen egy blöff, hiszen gondolják el, hogy ha választani kellene ezeknek a médiumoknak, hogy ingyen leadják mindenkinek a hirdetését vagy senkiét, akkor mit fognak választani. Nekem van egy nagy összegű fogadásom, hogy nem fogják ingyen engedni azt, hogy az ő drága műsoridejük menjen, és a drága reklámbevételektől elessenek. Tehát nem lesz kampány - ez egy blöff - a nem közszolgálati médiában. A közszolgálatiban is olyan módon, ahogy ez előterjesztésre került, csak korlátozottan.

Szó volt a közterületeken és az óriásplakátokon való hirdetésről. Magam is egyetértek, hogy amíg a listaár nem kerül meghirdetésre és a listaárakat nem tudhatják a szervezetek, addig mindenkinek annyiért lehet ezt adni, amennyiért éppen úgy gondolják. Persze, ha a kormány áll elő hirdetőként, akkor többszörös tarifa kerül felszámolásra. Itt is azt kellene megnézni, hogy ez kinek az érdeke.

Már többször vitatkoztunk államtitkár úrral arról is, hogy mennyire behajthatók ezek az összegek. El kell érni a 2 százalékot, ezt én értem, de ha tíz fő létrehozhat egy pártot, és létre is hoznak választási pártokat, akkor a nekik kiutalt összeget elég nehéz lesz visszaszedni, legfeljebb feloszlatják azt a szervezetet. Egy párt önálló jogi személy, a tíz főnek, a tíz alapítónak semmiféle jogi felelőssége nincs a párt működésére, egyszerűen akkor bedől, egy felszámolási eljárás - ahogy az egyesületeknél meg kell tenni - végigfut, és kész, ennyi történt. És ha kiegészítjük, hogy nem kapnak készpénzt, hanem számlákkal kell a kiadásokat igazolni: nagyon könnyen sajnos a magyar viszonyok között azok, akik vissza szeretnének élni ezzel a helyzettel, fognak tudni fiktív számlákat szerezni, vagy akár fiktív nyomdai cégeket is létrehozni erre, mert ha több száz millió forintról van szó, bizony lesznek olyan leleményes és törvényt nem tisztelő állampolgárok, akik több száz millió forint reményében, higgye el, államtitkár úr, hogy létre fognak hozni akár egy nyomdát is, amely számlákat ki fog állítani, legfeljebb aztán az is bedől, és bottal lehet ütni a nyomát.

Ami a bírósági törvényeket és az Alkotmánybíróságot illeti, itt egy dologról még nem volt szó, az Országos Bírói Tanács szerepéről. Annak önmagában örülhetnénk is, hogy a jövőben a bíróságok igazgatásában is részt fognak venni, tehát ez egy támogatható irány; én azt nem látom, hogy ez hogyan fog megvalósulni. Jelen pillanatban a bíróságokról szóló törvénybe csak egy félmondat kerül beiktatásra, ezt nyilván azért jobban ki kellett volna fejteni, hogy ez pontosan milyen módon fog megvalósulni, mert az, hogy az alaptörvénybe beemelik, illetve egy félmondatot a jogszabályokba beemelnek, ez még nem azt jelenti véleményem szerint, hogy mondjuk, az Országos Bírósági Hivatalnak egy erősebb kontrollja állna fel.

Az Alkotmánybíróság, illetve az alkotmánybíráknak a nyugdíjkérdéseiről szintén nagyon sok szó esett. Én azt az érvelést nehezen tudom megérteni, akármennyire is próbálnak meggyőzni, hogy eddig 62 évre akarták levinni az egyéb bíróknak a korhatárát, most 65-re korrigálták, miközben akár 82 év is lehet abszurd esetben a jövőben egy alkotmánybírónak a nyugdíjazási életkora, vagy amikor az ő megbízatása megszűnik. Sőt, való igaz, hogy ha kétharmaddal nem kerül helyére más megválasztásra, akkor ez még továbbgörgetődik. Az viszont nem jó példa szerintem, hogy ez az Európai Unió bírósága esetében is így szerepel, hogy korhatár nélkül lehet a bírói tisztséget betölteni. Véleményem szerint akkor az a szabályozás is hibás, nem a hibás szabályozást kellene átvenni. Nem gondolom, hogy mondjuk, egy 80 éves ember, bár lehet, hogy nagyobb élettapasztalattal rendelkezik, de hogy ugyanazzal a munkabírással tudja ellátni az ügyeket; és pont az Alkotmánybíróság az, amely esetében nagyon sokszor elhúzódnak az ügyek, és sok esetben egy gyorsabb döntés, és mondjuk, nem húsz oldalon, hanem tíz oldalon kifejtett döntés hatékonyabb lenne, még úgy is, ha kevesebb utalást tartalmazna mindenféle jogtörténeti szempontból, hogy ha gyorsan meg lehetne ezeket a döntéseket hozni, és azok a személyek, akik az Alkotmánybírósághoz fordulnak - akár a saját ügyükben, akár a normakontrollok esetében -, gyorsabban egyfajta iránymutatást kapnának. A gyorsabb döntés sok esetben még annak is, akit negatívan érint, még mindig jobb, mint ha akár évekig kell várni egy döntésre, az nem születik meg, és ezek után ez okozza a legnagyobb jogsérelmet.

Úgyhogy úgy gondolom, hogy álságos, amit képviselnek. Álságos az, hogy hirtelen húsz év különbségről beszélünk, úgy, hogy mindkettőt tökéletesen meg tudták érvelni. Ez tetszik nekem a legjobban, hogy az egyik esetben 62 év, ami fölött már képtelen valaki ellátni a feladatát, másik esetben meg 82-ig is ez ellátható. Tehát azt hiszem, ezt könnyű belátni, itt valóban igazat kell adnom ellenzéki képviselőtársaimnak, akik azt mondták, hogy itt csak azoknak az alkotmánybíróknak az érdeke és az önök érdeke került előtérbe, akiket önök neveztek ki. És hozzáteszem, úgy tűnik - pestiesen szólva -, jól muzsikálnak, hiszen egyre kevesebb olyan alkotmánybírósági döntés születik, ami a kormányzatnak ne felelne meg. Legutóbb az Országgyűlésről szóló törvény Novák Előd által beadott, egyébként a parlamenti szólásszabadságot korlátozó passzusait dobta vissza, tehát tartotta hatályban az Alkotmánybíróság, olyan indokolással, ami egészen egyszerűen elfogadhatatlan, amikor például országgyűlési képviselők esetében a szólásszabadságot és a véleménynyilvánítás szabadságát nem az alkotmányból kívánják levezetni, és kimondásra kerül, hogy semmi köze nincs az alkotmányban lefektetett véleménynyilvánításnak ahhoz, hogy egy országgyűlési képviselő mit mondhat. Úgy gondolom, hogy ez a kormány érvelését, illetve az Országgyűlésről szóló törvény megalkotóinak a véleményét támasztja alá, és semmiképpen nem indokolható kellő jogalappal. Úgyhogy úgy gondolom, hogy jobb lenne ezt a javaslatot visszavonni, és valóban egy egységes szabályozással előállni. Így természetesen nem fogjuk tudni támogatni.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból.)

(17.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
324 126 2013.11.13. 3:27  113-131

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én már csak röviden szeretnék hozzászólni, mert elég sok minden elhangzott előttem, különösen Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam mondta el azt, ami tulajdonképpen a Jobbik álláspontjának is tekintendő.

Természetesen a javaslatot támogatni tudjuk, de ez egy olyan pici lépés, mintha meg se történt volna, vagy egy olyan evidenciát hozunk létre, hogy meg kelljen jelenni a nemzetbiztonsági bizottságnak, mondjuk, az albizottsága előtt, tehát egy jogkövetkezmény nélküli megjelenési kötelezettséget írunk elő, ami egészen abszurd, hogy eddig nem így volt. Nem is tudom, hogy tudott működni a bizottság. Hát olyan formában, amit a hírekből is hallhattunk, rosszul és nem kellően hatékonyan.

Képviselőtársam azt is elmondta, önmagában az, hogy a vizsgálóbizottságok gyakorlatához igazítjuk csupán a nemzetbiztonsági bizottságot és az albizottságát, ezáltal csak arra a szintre - a vizsgálóbizottságoknál működő gyakorlatra vagy arra a maximumszintre - tudjuk felhozni, amely esetében akár Gyurcsány Ferenc is megtehette, hogy nem ment el, sőt meg is üzente, hogy nem fog elmenni annak idején egy vizsgálóbizottságnak az ülésére. Tehát itt kiterjesztőbben kell ezt a problémát vizsgálni, mint esetleg a nemzetbiztonsági bizottságnak az ügye és az ő problémáik az idézésekkel. Tehát el fogunk jutni arra a szintre, hogy igen, meg kell jelenni, de ahogy mondtam, ez egy lex imperfecta lesz, tehát semmiféle jogkövetkezménnyel nem bír, és ezek után, hogyha egyéb törvényeket nem módosítunk - erre, ha lehetőség lesz rá, Gaudi képviselőtársammal egy módosító javaslatot is benyújtunk -, tehát ha nem adunk hozzá jogkövetkezményt, akkor az égvilágon semmit nem fogunk elérni, lesz egy leírt kötelezettség, ehhez senkinek nem kell magát tartania. Igaz, hogy a jogszabályok között vagy a jogrendben vannak olyan rendelkezések, amelyek esetében a lex imperfecta szabály fennállhat, de ez elég ritka, mert ha a jogalkotó valóban szankcionálni akar egy magatartást, akkor nemcsak kimondja, hogy ezt nem lehet tenni, hanem megfelelő büntetéssel sújtja azt.

Úgyhogy tulajdonképpen Mile képviselőtársam javaslatát természetesen tolerálni tudjuk, de én nagyon bízom benne, hogy egyrészt a módosító javaslatok befogadásra kerülnek, és ezzel együtt valami olyan irányba indulhatunk el, ami a Mile képviselőtársam által elmondott külföldi példák felé igazítja a magyar jogrendszert és a magyar parlamenti vizsgálóbizottságoknak és bizottságoknak a működését. Az nem járja, hogy egyfajta szlogen vagy pestiesen szólva az a közmondás kering, hogy ha valamit el akarsz tussolni, akkor arra hozz létre egy vizsgálóbizottságot. Nem hiszem, hogy ez az, amit az emberekben erősíteni kellene, valódi szankciókra van szükség.

Köszönöm szépen, elnök úr, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
324 132 2013.11.13. 14:15  131-150

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Néhány fontos ajánlási pontra szeretném felhívni a figyelmet. Annál is inkább, mert ennél a javaslatnál is azt láthattuk, az általános vitában elmondható volt, hogy előttünk feküdt egy javaslat, amely sok rész technikai módosítását vitte végig az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő törvényeknek. Viszont már akkor elmondtam, hogy a kormány gyakorlatának megfelelően bizonyára még nagyon sok módosító javaslat fog beérkezni, aminek nem sok köze van ahhoz, ami beterjesztésre került. Talán annyi, hogy polgári jogi jogviszonyokat kíván bizonyos körben szabályozni. De sok esetben még ez sem igaz, mert láthatjuk itt a honvédségi ingatlanoknak is egy új szabályát.

Ami az alkotmányügyi bizottság előtt történt, az az, hogy négy vagy öt javaslatcsomag zuhant be természetesen formálisan az alkotmányügyi bizottság által benyújtva, gyakorlatilag meg valószínűleg a kormányzattól érkezve. Láthattuk ezeknek a javaslatoknak a kidolgozottságában és mennyiségében, hogy ez csak a minisztériumi kormányzati szervezetrendszeren keresztül érkezhetett.

Mindig el szoktuk mondani, hogy nem méltó, ha a részletes vita kapcsán úgy kell általános vitát lefolytatni, hogy konkrét, ide nem illő törvényeket módosítanak, ráadásul sokszor nemcsak egy-két pontban, hanem nagymértékben, szinte teljesen átírva ezeket a törvényeket. Ezért néhány pontban kénytelen leszek effektíve a módosító javaslatokhoz hozzászólni, de ez általános vitaként is felfogható, lévén, hogy ezek a módosító javaslatok nem klasszikus értelemben születtek, hanem az alkotmányügyi bizottságot egyfajta jogi manufaktúrának, jogi gyárnak tekintve be lettek ömlesztve.

Az egyik ilyen pont az ajánlás 5. pontja. Ez a honvédségről szóló törvényt módosítja. Érezzük, hogy a polgári törvénykönyvről beszéltünk; ezt be lehetett volna hozni valamiféle olyan körbe, ami valóban a honvédségről szóló törvényre vonatkozik, akár behozhatta volna a Honvédelmi Minisztérium is. Arról van szó, hogy a szövetségeseinknek, például a NATO számára magyar honvédségi ingatlanokat milyen formában engedhetünk át, illetve osztott tulajdont és különböző használati jogokat hogyan lehet létesíteni, illetve a létesítésre való felhatalmazásról szól, és természetesen ennek a részletes szabályait majd alacsonyabb szintű jogszabályokban fogják kidolgozni.

De a lényeg az, hogy az osztott tulajdon létesítése az, ami a leginkább felháborított, megmondom őszintén. Mert az még, hogy használati jogot biztosítunk a szövetségeseink számára, valahol még érthető lehet. Bár hozzáteszem, hogy nem ennél a törvényjavaslatnál kellene módosító javaslatként becsempészni, hanem önállóan lenne tisztességes benyújtani ezt. Viszont ha osztott tulajdont létesítünk, az számomra úgy tűnik, mintha tulajdont adnánk nekik. Ezt máshogy nem tudom értelmezni. Ha viszont arról van szó, hogy külföldi haderőnek tudunk majd magyar honvédségi ingatlanokat, gondolom, odaajándékozni, szintén a szövegkörnyezetből ez tűnik leglogikusabbnak, akkor ez egy olyan téma, amelyet illett volna a honvédelmi bizottságnak is megtárgyalnia, és talán megért volna egy misét, ahogy szokták mondani.

(15.00)

Nem gondolom, hogy itt, ebben a pontban elrejtve, az alkotmányügyi bizottsághoz behozva, ahol többnyire jogászok és nem honvédelmi szakértők ülnek, ez lenne a megfelelő módja. Természetesen ez a Jobbik számára ebben a formában nem támogatható.

A 8. ajánlási pont esetében egy inkább jogszakmai felvetéssel szeretnék élni. Itt a fogyasztói szerződések, tisztességtelen szerződési feltételek megtámadásáról beszélünk és a polgári perrendtartásról szóló törvény módosításáról. Azt én értem, és ezt a magyar jogi szabályozás eddig is így tartalmazta, hogy aki fogyasztóként meg szeretné támadni ezeknek a szerződéseknek a kikötéseit, tehesse ezt meg a fogyasztó lakóhelye szerint illetékes bíróságnál. Nyilván a fogyasztót ne kötelezzük arra, hogy azért, mert az ország más részében van a cég, amelyik ezeket a tisztességtelen feltételeket alkalmazta, oda kelljen utaznia. Viszont van egy olyan kitétel, hogy ha a felperes belföldi lakóhellyel nem rendelkezik, tehát fogyasztó, de nincs magyarországi lakóhelye, abban az esetben az alperes székhelye, tehát a cég székhelye fogja az illetőséget megállapítani.

Ezzel csak az a kérdésem államtitkár úr felé, hogy ha jól tudom, akkor az Európai Unió jogrendszerében elvárás az, hogy a fogyasztók a saját lakóhelyük szerinti illetékes bíróságon tudjanak pert indítani. És ez független attól, hogy az Európai Unión belül mely ország állampolgáráról beszélünk. Tehát ez így elsőre nekem, bár lehet, hogy van valamiféle jogi magyarázat, és én nem látom ezt teljes egészében, az bizonyos, hogy az Európai Unióban van egy olyan szabály, bár ez pont egy logikus fogyasztóvédelmi szabály, ami nem engedi azt, hogy egy fogyasztó perelhető legyen eltérő ország bíróságai előtt, eltérő illetőségű bíróságok előtt, mint ahol a fogyasztó lakóhelye van; illetve, ha ő pert indít, akkor ezt szintén megtehesse a saját lakóhelye szerinti bíróságon.

És ami a 19. pontot illeti, most ezt választottam ki, de több pontban is szó van az ügyvédi törvény módosításáról, ennek részleteibe már bele sem mennék, de egy dolgot meg fogok említeni. Az az eljárásmód, ahogy ezt megint csak az alkotmányügyi bizottság elé bekerült, teljes módosító csomagként az ügyvédi törvényhez, még azokon az eseteken is túlmutat, amelyeket az előbb láthattunk. Ez egy oly mértékű nagy módosítási csomag, ezt a sokpontos módosító javaslatot igazán be lehetett volna már önmagában hozni az ügyvédi törvény módosításaként, önálló kormányzati előterjesztésként vagy akár önálló képviselői előterjesztésként. Persze, hozzáteszem, itt a kormány előterjesztése hatékonyabb lenne, lévén, hogy azért illik az ügyvédi kamarával egyeztetni; bár Répássy államtitkár úr azt mondta, hogy jelen javaslatnál ez az egyeztetés megtörtént. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Miért nem kaptuk meg?) Akkor azt nem értem, hogy miért nem kaptuk ezt meg, ahogy Gaudi-Nagy képviselőtársam jogosan veti fel. Illetőleg, ha volt idejük egyeztetni az ügyvédi kamarával, akkor miért nem volt idejük ezt egy külön törvényként behozni?

Most abba már nem is mennék bele, hogy nem tartom ezt egyébként házszabályszerűnek. Túlterjeszkedőnek tartom azt, hogy a jogalkotási törvény alapján lefolytatják az egyeztetéseket a kamarával, ami nagyon helyes, de ezután módosító javaslatokként nyomják be egy másik törvényjavaslathoz. Nyilván mindig a többség dönt a házszabályszerűségről, és mindig kéjesen, baltaarccal megszavazzák az alkotmányügyi bizottságban is. De egy-két pontban szeretnék arra kitérni, hogy ha ez egyébként a kamarával egyeztetve volt, akkor miért jár rossz úton a kamara és a kormány is. Hozzáteszem nagyon halkan, ha viszont egyeztetve volt, akkor az még egy dolgot megmutat, azt, hogy ez valójában nem bizottsági módosító javaslat, hiszen ha a bizottsági módosító javaslat lenne, ahogy bekerült elénk, akkor nyilván a bizottságnak kellett volna vagy a bizottság valamely tagjának a kamarával egyeztetnie. Tehát ezen a ponton is sajnálatos módon a kormány elárulta magát és azt a gyakorlatot, hogy hogyan veszik semmibe a jogalkotásról szóló szabályokat.

Ami viszont ebben, és tényleg csak egy pontot emelnék ki idő hiányában az ügyvédi törvény módosításából... - mert vannak akár még támogatható pontok is, például a földvédelem és a termőföldek adásvétele kapcsán egy plusz védelmi mechanizmus bevezetésével. Viszont az, hogy az ügyvédi titok körét oly módon korlátozzák, hogy az ügyvédi kamara által indított fegyelmi vizsgálat, ellenőrzés ügyében az eljáró kamarai szervek és a bíróság előtt nem terheli titoktartási kötelezettség az ügyvédeket, elsőre logikusnak tűnhet, de némely veszélyt is felvethet. Gondoljanak bele, hogy az ügyvédi kamarában természetszerűleg ügyvédek töltik be azokat a pozíciókat, amelyek akár, mondjuk, a fegyelmi tanácsok alakítására és a fegyelmi tanácsok, fegyelmi bizottság működtetésére vonatkoznak.

Ezen ügyvédek természetszerűleg vizsgálják más, bepanaszolt ügyvédek etikai, fegyelmi ügyeit. Ez sem lenne baj, de alapvetően ezeknek az ügyeknek meg kellene állni azon a szinten, ami az eljárás alá vont ügyvéd felelősségének kiderítése. Viszont ha teret nyitunk annak, hogy megismerhető legyen a bepanaszolt ügyvéd adott ügyeinek teljes tartalma, és semmiféle titoktartási kötelezettség a törvény alapján nem áll fenn, tehát azt nem is kell kérni az ügyféltől, hogy adja meg, akkor annak a veszélynek tesszük ki az ügyfeleket, hogy bizonyos módokon ezek a titkok kiszivároghatnak. Sokszor elég komoly üzleti titkokról beszélhetünk, de kiszivároghatnak, mert túl sokan fognak róla tudni. És hiába kötik akár az eljárókat az ügyvédi titoktartási és az egyéb kamarai titoktartási szabályok, megeshet, hogy ezek mégis kikerülnek. Ez hátrányosabb lehet, mint az adott ügyben azok a részinformációk, amelyek alapján az eljárást le lehet folytatni.

Úgy gondolom, ahogy ez eddig is megoldásra került, eddig is működött, nem arrafelé kellett volna elvinni az eljárást, hogy ezek után tulajdonképpen ezek az eddig az ügyvédi titok körébe tartozó információk szabadon megismerhetőek legyenek. Ez nem egy olyan passzus, ami teljes mértékben megvédené az ügyfeleket. Érthető, hogy a vizsgálatot lefolytató kamara nem fog tiltakozni ez ellen, de ebben az esetben azért komolyabb mérlegelést igényelt volna az ügy.

Az egyéb pontokba nem mennék bele. Talán még a 2. ajánlási pontot említeném meg, ez Schiffer András javaslata. Ők kivennék azt a Jobbik által támogatott passzust, ami a művi meddővé tételt szigorítaná. Itt egyébként az alapjavaslat nagyon helyesen a 40. betöltött életév esetén vagy három vér szerinti gyermekkel rendelkező személynek engedné meg, hogy döntsön a művi meddővé tételről. Ennek örülünk, hogy ez a javaslat bekerült a törvénybe. Nem tudunk egyetérteni az LMP-nek ezzel a javaslatával, hogy ezt a fontos garanciát kivennék. Úgy gondoljuk, hogy a magyar demográfiai adatok nem engedik azt meg, hogy szabadon megengedhessük bárkinek, hogy akármilyen fiatal korban a művi meddővé tételről rendelkezhessen úgy, hogy egyébként nincs abban a helyzetben, hogy ezt a döntését teljeskörűen, hosszú távon belátható módon meg tudja hozni, és esetleg néhány év múlva ezt ne változtassa meg. Ha ezáltal is kevesebb magyar gyermek születik meg, akkor az LMP-nek ezt az ultraliberális javaslatát emiatt sem szabad támogatni, és ebben az esetben örülnénk neki, ha az eredeti javaslat kerülne elfogadásra.

Elnök úr, ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

(15.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
324 140 2013.11.13. 1:52  131-150

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Államtitkár úrtól azt kérem, hogy ne csak a lezáráskor reagáljon rá, lévén, hogy amikor a honvédelmi ingatlanoknál felmerült ez a passzus, úgy láttam, hogy metakommunikatív módon azt jelezte, hogy nem feltétlenül van igazunk, mármint a tulajdonszerzéssel kapcsolatosan. Nekem úgy tűnik, az a megfogalmazás, hogy nemzetközi szervezet számára osztott tulajdon létesíthető, ez azt jelenti jogilag - lehet, hogy tévedek -, hogy ezeknek a szervezeteknek vagy a katonai parancsnokságoknak a magyar vagyonelemen egy tulajdonrészt tudunk átadni. Ez alapján - még jó egyébként, hogy csak osztott, ez még idézőjelben a jobbik eset, persze ez sem jó, de akkor legalább, gondolom, a magyar állammal vagy a Magyar Honvédséggel közösen fogják tulajdonolni ezt az ingatlant. Bár, ahogy az felmerült, azt még mindig nem értem, hogy a használati jog, ami szintén szerepel előtte, miért nem elég ezeknek a szervezeteknek a működéséhez kapcsolódóan vagy a szövetségesi feladataink ellátásával kapcsolatosan.

Ebből is láthatja államtitkár úr, hogy mennyire fontos egy megfogalmazás, és lehet, hogy nem önnek kellene feltenni, bár jogászként az osztott tulajdon kérdésére nyilvánvalóan tud válaszolni, de jobb lenne, ha a Honvédelmi Minisztériumtól is egy államtitkár itt lenne, és meg tudná ezeket fogalmazni, de más híján, illetve a kormány egyetlen képviselőjeként államtitkár urat kell kérnünk, hogy ezekre a felmerült aggályokra valamiféle magyarázatot nyújtson, és ezt szeretnénk is meghallgatni.

Köszönöm szépen.

(15.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
324 146 2013.11.13. 2:08  131-150

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úrnak külön köszönöm, hogy - ahogy ő fogalmazott - pótlólagos szolgáltatásként átküldte, amit az alkotmányügyi bizottságtól nem kaptunk meg, illetve azt, hogy a vitában szólt hozzá, és így tudunk reagálni.

Ami a honvédelmi ingatlanokat illeti, ott a földhasználati joggal még ebben a formában egyet tudnék érteni, de akkor miért nem azt írjuk be. Ön is látja, hogy a kettő egy kicsit más, bár az osztatlan tulajdon létesíthetőségét magában foglalja, de magába foglalhat minden mást is. Ezért kellene ezeket a javaslatokat az általános vitában megvitatni, és ha módosító javaslatokra lehetőség lenne, akkor még esetleg be lehetne nyújtani javaslatokat, ha most az általános vita szakaszában tartanánk. Most ezt nem tudjuk megtenni, és lehet, hogy ezért egy rossz törvényt fogadunk el, és adott esetben nem is ön felé kellene a kritikát megfogalmazni, hanem a Honvédelmi Minisztérium felé.

A fogyasztóvédelmi szabályokkal természetesen én is egyetértek. Azt a kérdést tettem fel, de akkor ez egy hosszabb képlet lesz, hogy az Európai Unió jogában a határon átnyúló esetekben, amikor a fogyasztó esetleg határon kívüli, Magyarország határán kívül van a lakcíme, akkor is megállja a helyét ez a szabály vagy sem. Természetesen a belföldi alanyoknál, a belföldi magánszemélyeknél megállja a helyét.

Az ügyvédi törvényről pedig azt mondta, hogy ez az ügyvédeknek kedvez, mert akkor az ő eljárásukban azokat a pontokat is fel tudják tárni, amelyek mentik a körülményeket. Pont ebből látszik, hogy mi nem a kamara taggyűlése vagyunk, hanem az ügyfeleket szeretnénk megvédeni, és azoknak a titkai, akik bizonyos titkokkal, üzleti titkokkal bírnak, akkor is élvezzenek védelmet, ha adott esetben az egy ügyvédet hátrányosan érinthet, akár egy fegyelmi eljárásban. Tehát pont az ügyfelek és a titkok megőrzése az, ami minket motivál.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
325 342 2013.11.18. 5:40  339-364

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 4. és az 5. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, amelyet Gaudi-Nagy Tamás, illetve Dúró Dóra képviselőtársammal nyújtottunk be. Véleményem szerint két nagyon fontos területen próbáljuk módosítani a törvényt.

A 4. javaslat kapcsán arra teszünk javaslatot, hogy a felosztás, ami az országos listát állító szervezetek, pártok és a nemzetiségi listát állító jelölőszervezetek kapcsán került megjelölésre, tehát 470 perc az országos listát állító pártok, illetve 130 perc a nemzetiségi listát állító szervezetek vonatkozásában, ez olyan formában módosuljon, hogy a pártlistát állító szervezetek részére 600 perc, míg a nemzetiségi listák esetében listánként 10 perc megjelölés kerüljön a törvénybe. A bizottsági ülésen magát az elvet a jelen lévő Répássy államtitkár úr is elviekben még támogathatónak nevezte, magával a szabályozási elvvel a kormány is egyet tudna érteni; tudniillik, hogy a nemzetiségi listák esetében a meghatározott szám az lenne, hogy egy lista mennyi hirdetési időt kaphatna. Ennek az az indoka, hogy ha összességében határozunk meg egy időtartamot, nem tudhatjuk előre, hogy hány nemzetiség kíván listát állítani. Nyilván lehet ez egy nagyobb szám, nyilván lehet kevesebb is, de ha mondjuk, kevesebb nemzetiségi listát állító szervezet lesz a jövő évi választásokon, akkor ez aránytalanságot okozhat a pártlisták és a nemzetiségi listát állító szervezetek vonatkozásában.

Az azért mindenképpen egy fontos kritérium, hogy bár örülünk neki, hogy a nemzetiségek fajsúlyosabban beleszólhatnak és hirdetési időt is kapnak, de azért az arányokat meg kellene tartani, hiszen '14-ben a Magyar Országgyűlés összetételében alapvetően a többségi társadalom fog választani. A hirdetési időket is ennek kellene alárendelni. Úgyhogy kérem az államtitkár urat, hogy ha esetleg más módon kívánják ezt szabályozni, azt meg tudják tenni, de valamiféle közös gondolkodás induljon el az ügyben.

A másik esetben, az 5. javaslatnál egy fontos kitételt javasolunk betenni a médiaszolgáltatók felelősségére vonatkozóan. Azt szeretnénk, ha a leadott politikai reklámok tartalmáért nem a médiaszolgáltató lenne felelős, hanem az a politikai szervezet, aki ezt a média felé leadásra továbbította. Ez azért fontos, mert a Jobbiknak rossz tapasztalatai vannak ezzel kapcsolatban. Például egy reklámfilmünket nem volt halandó leadni, vagy csak az utolsó pillanatban volt hajlandó leadni az egyik médiaszolgáltató arra hivatkozva, hogy ez mindenféle jogsértő tartalommal bír, holott később bebizonyosodott a bíróság előtt is, hogy jogsértő tartalom nem áll fenn.

Tehát kettős a célja ennek a beterjesztett módosító javaslatnak. Egyrészről a médiát is valamilyen szempontból megvédi a felelősségtől, és egyértelművé teszi, hogy ki a felelős a politikai reklámokért, másrészről azt a helyzetet tudjuk így kikerülni, hogy a különböző médiaszolgáltatók arra hivatkozással, hogy majd nekik kell elvinni a balhét pestiesen szólva, visszautasítsanak különböző szervezeteket és különböző politikai reklámokat. Ebben a formában viszont a politikai pártok érdekeit is képviseli, lévén, hogy a felelősség az övék, viszont, ahogy elmondtam, a visszautasításban sem lehet részük, hiszen a médiaszolgáltató nem hivatkozhat arra, hogy ő is felelősségre vonható ezekért a politikai reklámokért.

Nem gondolom, hogy ez egy olyan kitétel, amit ne lehetne támogatni; bár sajnos az alkotmányügyi bizottságban nem támogatta az előterjesztő, és a bizottság egyharmada sem értett egyet ezzel, számomra felfoghatatlan, hogy miért nem. De talán az államtitkár úr itt a plenáris ülésen, jó szokásához híven tud erre válaszolni, és meg is hallgatnánk ezt a választ.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
325 346 2013.11.18. 1:03  339-364

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Csak nagyon röviden. Ha így van, ennek örülök, államtitkár úr, akkor viszont annál inkább lehetne ezt a javaslatot támogatni. Ha ugyanis ez a választási eljárásról szóló törvénybe is bekerülne, egy pluszgaranciát jelentene. Ha ön is átgondolja, sok esetben a jogalkalmazás nem feltétlenül csak a jogászokon múlik, és nem csak jogászok ülnek a médiaszolgáltatóknál, főleg a kisebbeknél. Az ő helyzetüket megkönnyítenénk, ha itt, a választási eljárásról szóló törvény rendelkezései között is elhelyeznénk ezt a rendelkezést vagy ezt a kitételt. Sok esetben, higgye el, még az is gondot okoz, hogy elhitessük a jogalkalmazókkal, hogy egy másik törvény rendelkezései arra az esetre is vonatkoznak. Tehát ez megkönnyítené a jogalkalmazást.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

(21.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
325 350 2013.11.18. 4:09  339-364

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Ígérem, röviden, de muszáj a Jobbik nevében hozzászólnunk a 10. és a 13. ajánlási ponthoz.

Valóban, mi is felháborítónak tartjuk, hogy egy új húzással tulajdonképpen majdnem 82 éves korig lehetővé teszik azt, hogy valaki alkotmánybíró legyen, az Alkotmánybíróság tagja lehessen, amikor eltörlik a 70 éves korhatárt, és a ciklust ki lehet majd tölteni.

Ez önmagában azért hangzik kicsit disszonánsan, mert nem is olyan régen még a kormány volt az, amely amellett érvelt, hogy 62 év fölött valaki bírónak már nem is alkalmas, és küldjük őket nyugdíjba. Tehát akkor a kormány szerint ha valaki bírónak nem alkalmas, mondjuk, 62 éves kora fölött, utána még 20 évig alkotmánybírónak tökéletesen alkalmas lehet. Ez szerintem vagy az Alkotmánybíróság tagjait, vagy az Alkotmánybíróság munkáját degradálja le, hogy ennyivel könnyebb munkát végeznek, mint általában a bírók, vagy valamiféle politikai cél húzódik mögötte.

Én az utóbbira hajlok, hiszen nem lehet, főleg ezt a 20 évet egyáltalán nem lehet indokolni mással, csak valamiféle politikai céllal, és egyet kell értenem azzal, amit Bárándy képviselőtársam mondott, hogy valóban érdekes módon most hozzák meg ezt a törvényt, amikor azokra az alkotmánybírókra lesz ez majd alkalmazandó, akiket már önök neveztek ki, és nem akkor hozták be ezt a szabályozást, amikor még esetleg nem mentek nyugdíjba azok az alkotmánybírók, akiket önök ezek szerint nem szívesen láttak volna még az Alkotmánybíróság tagjaiként.

Persze ehhez képest szépségtapasz az alkotmányügyi bizottság módosító javaslata, amelyben legalább eltörlik azt a kitételt, hogy ameddig nem választják meg az új alkotmánybírót a lejáró alkotmánybírósági mandátum helyére kétharmaddal, akkor ez meghosszabbodik egészen addig, amíg az új alkotmánybírót meg nem választják. Ez eddig ilyen formában volt szabályozva.

Tehát valaki akkor, ha ez a "szépségtapasz" módosító nem jött volna be, akkor nemcsak 82 éves koráig lehetett volna alkotmánybíró, hanem tulajdonképpen élete végéig akármilyen korig, amíg úgy nem gondolja, hogy lemond a tisztségéről, hiszen ha valamelyik politikai formációnak nincs meg a kétharmada és nem tud új alkotmánybírót választani, akkor egyrészt a többség és a kisebbség ugyanúgy tudja blokkolni az alkotmánybíró-választást, hiszen egy sima többségi kormány is blokkolható, és akkor elindulhat a sakkozás, ami szerintem nemtelen az Alkotmánybíróság szempontjából, hogy na, az az alkotmánybíró, akinek esetleg meghosszabbodott a mandátuma, az - idézőjelben - kinek az embere vagy hova számít, és aki úgy érzi, hogy a sajátja, nyilván blokkolni fogja azt, hogy egy új alkotmánybírát megválasszanak.

(21.50)

Ez abszolút nemtelen szituációt eredményezne. Tehát örülünk, hogy ez az alkotmányügyi bizottság módosító javaslatára kikerül.

Tehát lesz egy maximum - elméleti - 82 éves korhatári limit, ami akkor se léphető túl, hogyha új alkotmánybírót nem választanak. De ezzel együtt ezt még mindig magasnak tartjuk, és az hagyján, hogy magas, de a kormányzat korábbi érvelésével semmilyen módon nem fér össze, és ilyen formában nem is támogatható.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
325 366 2013.11.18. 5:03  365-375

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Mivel Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársammal közösen jegyezzük ezt a nagyon fontos ajánlási pontot, ezért mindenképpen hozzá szeretnék szólni, és annál is inkább, mert a kormánynak, az előterjesztőnek és a nemzetbiztonsági bizottságnak ez idáig a támogatását nem nyerte el a javaslat; ami pedig nem vonatkozik másra, mint hogy valódi joghatást adjunk a módosító javaslatnak, már ami a nemzetbiztonsági törvény módosítását illeti, és az, hogy csupán a vizsgálóbizottságok szintjére hozzuk fel a szankciórendszert, ami valljuk be, csak egy megjelenési kötelezettséget ír elő a vizsgálóbizottságok, parlamenti vizsgálóbizottságok esetében is az adott képviselőknek vagy bárkinek, akit a bizottság, vizsgálóbizottság beidéz maga elé, egy megjelenési és nyilatkozattételi kötelezettséget, de ez egy lex imperfectaként semmiféle joghatást nem társít hozzá, illetőleg egyet társít, azt, hogy amennyiben valaki nem jelenik meg vagy nem tesz nyilatkozatot, akkor a házelnök ezt a köz nyilvánossága előtt bejelenti.

Azt kell mondjam, hogy köszönöm szépen, ez fantasztikusan nagy szankció, de tulajdonképpen a nullával egyenlő, és nemhogy a nemzetbiztonsági bizottság előtt, de akár Gyurcsány Ferenc is megtehette, hogy vizsgálóbizottság előtt nem jelent meg, sőt még előre meg is üzente, hogy nem is fog elmenni. Amíg ilyen esetek megtörténhetnek, addig tulajdonképpen hiába hozhatunk törvényeket, vagy hiába állíthatunk fel vizsgálóbizottságokat, vagy hiába próbál a népképviseleti szerv bármilyen vizsgálatot folytatni, az egyszerűen egy hatalmas komédiába torkollik, és egy politikai cirkuszként kerül meghatározásra.

Ellenben az a javaslat, amit Gaudi képviselőtársammal előterjesztünk, a büntető törvénykönyvbe iktatna egy új tényállást, és ez az új tényállás, az új bűncselekmény a népképviseleti szerv által folytatott vizsgálat akadályozása lenne. Ez egy új 277/A. §-t tenne be a büntető törvénykönyvbe, ráadásul természetesen az új büntető törvénykönyvbe, hiszen ez már hatályba lépett. Ez azt mondaná ki, hogy aki a népképviseleti szerv által folytatott vizsgálat meghallgatásán értesítés ellenére nem jelenik meg, természetesen önhibájából nem jelenik meg, vagy nem tesz vallomást, illetve a valót elhallgatja, akkor két évig terjedő szabadságvesztéssel lenne büntethető, illetőleg egy minősített eset lenne, és három évig terjedő szabadságvesztéssel lenne büntetendő, ha ezt a cselekményt hivatalos személyként közmegbízatás felhasználásával vagy jogtalan haszonszerzés végett követnék el.

Azt hiszem, hogy ez egy kellő szankció lenne, bár lehet azt mondani, hogy ez sem kellően súlyos, vagy lehetne ennél súlyosabb, ha azokat a nemzetközi példákat nézzük, ami akár az általános vita kapcsán elhangzott, és nem csak jobbikos szónokoktól, akkor lehetne egy sokkal súlyosabb is, lehetne emellett nagyon komoly pénzbüntetés, amit több országban alkalmaznak, szintén van rá európai példa, de első körben át kell törni a szankcionálatlanság bástyáit, és úgy gondoljuk, hogy ez a javaslat erre megfelelő lesz. Hozzáteszem, ezt már egyébként az új büntető törvénykönyv általános vitájában, illetőleg módosító javaslatként beterjesztettük. Akkor a legnagyobb igyekezetünk ellenére sem ez nem került bele, sem bármilyen más szankció nem került bele a törvénybe a népképviseleti szervek által folytatott vizsgálat akadályozása vagy a meg nem jelenés szankciójaként, de reméljük, hogy még most, az utolsó pillanatban az Országgyűlés egyébként nagyon kis számban jelen lévő képviselőit talán sikerül meggyőzni a kormány és az előterjesztő ellenében, hogy igenis helye van egy ilyen szankciórendszernek, vagy ha nem ennek, akkor nagyon várnánk azt, hogy valamiféle alternatív szankciót láthassunk, mert ez így még mindig, ha enélkül kerül elfogadásra a törvényjavaslat, nagyon karcsú, hogy úgy fogalmazzak.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

(22.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
325 372 2013.11.18. 3:09  365-375

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon várom azt a javaslatot, amit Mile képviselőtársam előirányzott. Jelen pillanatban csak két módosító javaslat van bent, és ha jól értettem, ez még bizottsági módosító javaslatként bejöhet, és valamiféle szabálysértési tényállás kilátásba helyezését hallhattuk. Ez a semminél nyilvánvalóan jobb, bár várjuk meg a leírt szöveget, mert az ördög mindig a részletekben meg a jogi megfogalmazásban rejlik. De ha már eljutottak odáig, hogy egy szabálysértési tényállást alkotnak, akkor miért nem csinálunk egy büntetőjogi tényállást, amire nemzetközi példák is vannak?

Arra kell itt gondolni, hogy Gyurcsány Ferencekkel állunk szemben, amikor ezt a tényállást megalkotjuk. Azzal állunk szemben, hogy Gyurcsány Ferenc megtehette, hogy nem ment el például a Kepli Lajos által vezetett vizsgálóbizottság megidézésére, de számos más példa is van. Tehát olyan emberekkel állunk szemben, akiknek nem biztos, hogy egy szabálysértési tényállás kellő elrettentő erővel bír, s ahogy más eljárások és a köznyilvánosság meg végképp nem jelenti azt, hogy Gyurcsány Ferenc félelmében otthon forgolódna, hogy mi lesz akkor, ha a házelnök bejelenti, hogy ő nem jelent meg a vizsgálóbizottság előtt. Nem hiszem, hogy bármiféle problémája lenne ebből, vagy rosszul aludna emiatt.

Valóban olyan tényállást kell alkotni, ami már megfontolandóvá teszi, és a közvélekedést is abba az irányba kell valamilyen formában eltolni, hogy azt ne tehesse meg senki, hogy egy országgyűlési vizsgálóbizottság vagy az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága előtt egyszerűen nem jelenik meg, és röhög az egész eljárásra. Ezt politikailag, emberileg és büntetőjogilag is elfogadhatatlanná kellene tenni.

(22.30)

Hozzáteszem, hogy Mile Lajos képviselőtársamnak megvan most a lehetősége, hogy merjen nagy lenni, az LMP merjen nagyot álmodni vagy nagyot cselekedni, mert ő mint előterjesztő befogadhatja ezt a javaslatot, és ha ezt megteszi, akkor tudtommal nem is kell róla külön szavazni. Úgy gondolom, a történelmi felelősség az előterjesztő vállán is van, legalábbis olyan szempontból, hogy ha már előterjesztett egy ilyen javaslatot, akkor vállalja fel azt, hogy bizony ezt kellőképpen, kőkeményen végig is kell vinni, és a szankciórendszert nemcsak egyfajta láthatatlan vagy elméleti szinten, hanem határozottan mellé kell rendelni.

Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
326 48 2013.11.19. 6:01  45-52

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 10. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, lévén, hogy Gaudi képviselőtársam egyéb közfeladatai miatt nem tud jelen lenni ebben a vitában. És ha már sajnálatos módon nem tudott megjelenni, akkor engedjék meg, hogy azt a fontos módosító javaslatot helyette jómagam ismertessem, ami benyújtásra került, és a 10. ajánlási pontban került megfogalmazásra.

A módosítást sajnálatos módon a szakbizottságok nem támogatták, és sem az előterjesztő, sem a kormány nem értett egyet vele, pedig egy fontos jogi garanciát próbál bevezetni az alapvető jogok biztosáról szóló törvénybe. Ez nem más, mint abban az esetben, ha valaki az alapvető jogok biztosát kéri meg arra, hogy kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását, normakontroll-kérelmet nyújt be az alapvető jogok biztosa részére... Jól tudjuk, hogy a korábbi szabályozás ezt minden állampolgár részére lehetővé tette, viszont sajnos jelen ciklus alatt ez oly módon került szűkítésre, hogy nemcsak hogy az állampolgárok azon jogát vették el, hogy az Alkotmánybíróság felé utólagos normakontrollal éljenek. Természetesen, mielőtt Rétvári államtitkár úr azt mondaná, hogy az alkotmányjogi panasz lehetősége megnyílt (Dr. Rétvári Bence: Így van, minden állampolgár számára.), de ez csak bizonyos esetekben, az őket érintő bírósági döntések vagy bírósági döntés nélkül bizonyos esetekben határidőhöz kötve tehető meg. (Dr. Rétvári Bence: Jogsérelem esetén.)

De az a jog... - államtitkár úr kapcsolódjon majd be a vitába, és meghallgatom a véleményét, de az a jog, hogy egy magyar állampolgár vagy akár egy országgyűlési képviselő kérje az Alkotmánybíróságtól az utólagos normakontrollt, anélkül, hogy bizonyítani kellene, hogy rá ez különösebb joghatással vagy bírói döntés alapján joghatással bír, nincs meg, és egyébként az országgyűlési képviselők esetében is csak egynegyede fordulhat az Alkotmánybírósághoz. Tehát ez a jogváltozás felértékelte azt a jogot, hogy az alapvető jogok biztosának még megadatik a lehetőség, bár nem élt vele szerintünk kellő számban, de megadatik a lehetőség, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljon. Tehát az állampolgároknak vagy akár az országgyűlési képviselőknek is csak az a lehetőségük maradt, hogy mondjuk, az alapvető jogok biztosát kérik meg, hogy kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását.

Ezzel kapcsolatban viszont nem szerepel a törvényben, és ezt szeretnénk kiegészíteni, hogy 30 napon belül indokolt választ kelljen adni az alapvető jogok biztosának arról, hogy ő az Alkotmánybírósághoz fordul-e abban az ügyben; vagy esetleg, ha nem teszi meg, akkor azt milyen indokok alapján nem teszi. Érezzük, hogy ez egy fontos garancia, hogy az állampolgárok indokolt választ kapjanak, és a joggyakorlat előmozdítását is segíti, ha egyrészről nyilvánosan, akár nyilvánosan az alapvető jogok biztosának nyilatkozni kell ezekről a kérelmekről, de legalábbis a beadványozót tájékoztatnia kell. De természetesen, és a módosító javaslatot így fogalmazta meg Gaudi képviselőtársam, ha már korábban volt egy hasonló tárgyú megkeresés, amely hasonló tárgykört érintett vagy érintene az alapvető jogok biztosa felé, akkor ezt meg lehetne tenni a korábbi tájékoztatásra való utalással is. Tehát nem várjuk el, hogy minden olyan esetben, ami hasonlatos egy korábbi megkereséshez, újabb tájékoztatást kelljen kiadni. Azt viszont elvárjuk, hogy utalás kerüljön arra ebben az esetben is, hogy mely esetekben került korábban már elbírálásra egy hasonló kezdeményezés.

Ez a módosítás véleményünk szerint nem nehezítené meg az alapvető jogok biztosának működését, ha esetleg plusz munkaerőigény merülne fel, akkor azt a minimális költséget véleményem szerint biztosítani kellene a jogállami garanciák oltárán. Ennek a 30 napos eljárási időnek, a kötelező 30 napon belüli reagálásnak mindenki nyertese lenne, lévén, hogy a beadványozó megtudhatná rövid időn belül, hogy az alapvető jogok biztosa mit gondol a beadványáról, valóban az Alkotmánybírósághoz fordul-e, ha nem, akkor miért nem. Ha ezek nyilvánosságra kerülnének, akkor a joggyakorlatot, az egységes joggyakorlatot, ami az alapvető jogok biztosának gyakorlatát illeti, folyamatosan lehetne monitorozni, folyamatosan tudná maga a hivatal is, az alapvető jogok biztosának hivatala is nyomon követni, hogy egységes joggyakorlat alakuljon ki; és a jogkövető állampolgároknak, ha ez mondjuk, nyilvános lenne, vagy akár a jogászi szakmának is segítséget nyújtana. Hiszen tökéletesen látnák, hogy melyek azok az esetek, amelyekben már született egy döntés, és teljesen fölösleges az alapvető jogok biztosához fordulni, és melyek azok az esetek, amelyekben lehet. Ez így ebben a formában egyébként munkaterhet is venne le az alapvető jogok biztosának hivataláról. Tehát nagyon kérem, hogy ezt a javaslatot fontolják meg és támogassák annak ellenére, hogy sajnos az előterjesztőnek nem nyerte el a tetszését.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
326 90 2013.11.19. 1:57  53-117

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Ígérem, csak két perc keretében szeretnék reagálni, főleg annak kapcsán, hogy a megoldási javaslat lehet a csatlakozási szerződésünk módosítása is, mert az alapszerződések is lehetőséget biztosítanak arra, hogy amennyiben egy ország kéri, az adott ország tulajdonviszonyait nem érinti az Európai Unió. Azt, hogy annak idején, pont a Fidesz által e fejezet letárgyalása után nem kértük azt, hogy ebbe a kategóriába essünk, eleve sokszor sérelmeztük és elmondtuk. Csak úgy látom, önök jó szándékúan, de tényleg nem értik, hogy mi van abban a földtörvényben. Az pedig, hogy kétharmaddal lett elfogadva, olyan szempontból csak súlyosbítja a helyzetet, hogy egy nem jó törvényt raktak kétharmadba, és az önök legjobb szándéka ellenére is sajnos lehetősége lesz az Európai Unió, és nemcsak az Európai Unió, hanem az Európai Gazdasági Térség állampolgárainak is a magyar termőföld megvásárlására. Ezt kellene meggátolni.

Tudják önök, hogy nemzetközi jogi kurzusokon már tanítják, hogy milyen módon tudnak majd idejönni a nemzetközi strómanokon keresztül akár a jogi szervezetek, és a különböző európai uniós és EGT-állampolgárok hogyan tudnak majd termőföldet venni? Erre már felkészülnek, tanítják! Azok, akik esetleg tanácsot adnak majd azoknak a szereplőknek, vagy 500 millió állampolgárnak, akik megszerezhetik a magyar termőföldet, ők már felkészültek ebből. A Magyar Országgyűlés képviselői, a kétharmad képviselői meg boci szemekkel, jó szándékkal néznek ránk, és azt mondják, hogy ez lehetetlen. De mi van, ha mégis lehetséges? Márpedig lehetséges - és akkor meg majd önök azt mondják, hogy nem tudtuk? Azt hiszem, ezt nem fogják elfogadni a választópolgárok.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
326 122 2013.11.19. 14:32  117-125

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár a mezőgazdasági bizottság véleményét hallhattuk és a mezőgazdasági tárca terjesztette elő ezt a javaslatot, ez sokkal inkább jogi tartalmú javaslat, és egyébként az alkotmányügyi bizottság is tárgyalta, bár nem első helyen kijelölt bizottságként. Hozzáteszem, hogy azért a benyújtás - mert mindig ezzel kell kezdeni a felszólalást, a benyújtás körülményeivel - cseppet sem mondható elegánsnak, több szempontból sem, lévén, hogy ez pénteken került benyújtásra, és ilyen formában a bizottsági meghívóban, legalábbis az alkotmányügyi bizottság meghívójában nem szerepelt, de gondolom, jelentős eltérés nem lehetett a mezőgazdasági bizottság meghívójával, napirendjével kapcsolatban sem; nem gondolom, hogy ott szerepelt volna. És nem csak ez volt az egyetlen ilyen napirend, amely esetében felmerült az, hogy bizony az utolsó pillanatban nyújtották be és az utolsó pillanatban vették napirendre ezeket a javaslatokat, ami levon az értékükből. És ráadásul nem arról van itt szó, hogy valami sürgős körülmény indokolta volna ennek a benyújtását.

Önök már tavasz óta tudják, hogy új polgári törvénykönyv fog hatályba lépni jövőre, jövő márciusban, és ennek ellenére azt láthatjuk, de ezt már többször jeleztük az ilyen, polgári törvénykönyv hatálybalépésével kapcsolatos salátatörvényeknél, hogy azt látjuk, hogy az utolsó pillanatban ömlesztik be ezeket a törvényeket, ami vagy azt jelenti, hogy nem kezdték el időben ezeknek a megalkotását, vagy tulajdonképpen nem is érdekelte önöket az, hogy lesz-e erről érdemi vita.

Persze ez a javaslat rövidebb, és erre lehet azt mondani, hogy ez könnyebben áttekinthető, de hogyha az új polgári törvénykönyv hatálybalépését és az ahhoz kapcsolódó törvényeknek a kodifikációját nézzük, akkor ez is egy újabb sarokpontnak tekinthető, amelyet egyébként ugyanennyi erővel valamelyik gigasalátába is beleerőszakolhattak volna. Tehát egyfajta koncepciónélküliséget kell látnunk abban, ahogy a kormányzat ezt előterjeszti. Arról már nem is beszélve, ahogy mondtam, hogy itt különböző tárcák esetében nem is látom az átfogó koncepciót, amit esetleg a kormányzat jobban átlát. De véleményem szerint inkább azért nem látjuk, mert nincs is ebben a tárgykörben.

A javaslat önmagában támogatható ennek ellenére, hogyha az érdemi részét nézzük, de hozzáteszem, mindig nagyon óvatosan nyilatkozom az általános vitában a támogathatóságról, mert számos esetben beömlesztenek még az adott törvényhez nem illő módosításokat, amelyek egyébként külön általános vita tárgyai lehetnek. Tehát nagyon óvatosan fogalmazok, mert lehet, hogy ahogy az előző Ptk.-módosításnál a honvédségi ingatlanoknak a külföldi kézre játszása, úgy itt is megjelenik vagy megjelenhet valami energetikai tárgyú vagy halászati, vagy nem tudom, milyen szabályozás, vagy atomenergia vagy bármi tulajdonképpen, tehát ezt ugyanúgy be fogják bizottsági módosítóként rakni, és ebben az esetben természetesen nem fogjuk támogatni.

De rátérnék a részletek kifejtésére. Alapvető koncepció az, hogy hol és mit szabályozunk. Én úgy gondolom, hogy az új polgári törvénykönyv kapcsán már elmondtuk, hogy ha egy jogterület a polgári jogon belül túlságosan széttagoltan kerül meghatározásra, az a jogalkalmazást nem fogja könnyíteni, hanem nehezebbé teszi, annak ellenére, hogy ez indokolható valamiféle jogi hierarchiával, hogy bizonyos alapelvek a polgári törvénykönyvben legyenek kifejtve, mert ez nagyobb fajsúlyt, nagyobb nyomatékot, nagyobb elvi, dogmatikai súlyt ad neki.

(14.10)

Viszont jelen pillanatban az ingatlan-nyilvántartás kapcsán most már három törvényt kell részleteiben is majd alkalmazni jövő márciustól: az új polgári törvénykönyvet, a közigazgatási eljárásokról szóló törvényt, a Ket.-et, illetve az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvényt.

Véleményem szerint az, hogy a polgári törvénykönyvben, azon belül az ötödik, dologi jogi könyvében bizonyos esetekben túl mélyen került szabályozásra az ingatlan-nyilvántartás, ez azt a nehézséget fogja teremteni, hogy bár az alapelvek és azon túli szabályok is lefektetésre kerülnek, de egy jogászon kívül szerintem senki nem fogja megérteni, hogy az említett három törvényt egymás mellé, és nemcsak egymás mellé, hanem egymáshoz hierarchikus viszonyban elhelyezve pontosan melyik szabályt és hogyan kell alkalmazni. De továbbmegyek: általában a földhivatalok is elég gyakran ezt nem szokták tudni. Tehát itt olyan egyszerű összefüggésekről van szó - aki jogász, az szerintem ezt meg tudja erősíteni -, hogy sokszor a jelen állapotban, amikor a közigazgatási eljárásoknak az alapvető szabályai, és mondjuk, az ingatlan-nyilvántartási törvény alkalmazható, mondjuk, egy eljárás felfüggesztése esetében vígan hivatkoznak a földhivatalok adott esetben a Ket.-re, és nem használják az ingatlan-nyilvántartási törvényben lévő eltérő jogszabályokat. A nagyobb gond az, hogy nemcsak, hogy az ügyintéző téved, hanem sokszor a hivatalon belüli hierarchia vagy panaszok, fellebbezések benyújtása kapcsán sem érti a hivatal, hogy tulajdonképpen mi ezzel a probléma.

Tehát, amíg ezt látjuk, hogy a jogalkalmazó szervek, jogászok, hivatalok elrontják a jogalkalmazást, akkor én ezt nem tenném még bonyolultabbá, hogy még a polgári törvénykönyvbe is belehelyezzük ezeket a szabályokat. Egyébként jogilag túl nagy értelme nincs, vagy a magasztos jogcélokon kívül, ahogy mondtam, nem segíti ezeknek az alkalmazását.

A további részletszabályokba belemenve, az, hogy az ingatlan tulajdona, az építmény tulajdonjoga könnyebben el tud válni a föld tulajdonjogától, önmagában nem feltétlenül rossz. Jelen pillanatban ezt tartalmazza a polgári törvénykönyv. Hozzáteszem, a jogászi tapasztalatok alapján - utánakérdeztem napi szinten gyakorló jogászoktól, azt mondták, hogy ezt nagyon nehéz bejegyezni, és annak ellenére, hogy ez a lehetőség eddig megvolt, ezzel a lehetőséggel tulajdonképpen szinte lehetetlen volt élni. És nagyon sok esetben ez egy hasznos dolog, és nemcsak a tulajdonváltás esetén, hanem, hogyha a tulajdonos önmaga tesz egy olyan nyilatkozatot, hogy ő a saját tulajdonában lévő, felépítménnyel rendelkező ingatlan vonatkozásában ketté kívánja választani az épület és a föld tulajdonjogát, ezt tehesse meg.

De rávilágítok még egy területre, amire esetleg nem gondoltak, de fontos lehet, és a nem túl nagy számban jelen lévő, viszont nagyon sok polgármestert és önkormányzati vezetést adó kormánypárti képviselőknek ajánlanám, hogy ha ez a szabályozás valóban létrejön - márpedig jöjjön létre -, akkor azokban az esetekben, ahol az önkormányzatok sokszor eladtak önkormányzati tulajdonokat - sajnos nálunk a XXII. kerületben is megesett az, hogy a kerületi piac fejlesztése során az önkormányzat - illetve még ez most is folyamatban van, mert hál' istennek a rendkívül kedvezőtlen szerződési feltételektől elállt az önkormányzat, amit meg kívánt kötni egy vállalkozóval -, ennek során csak és kizárólag abban tudtak gondolkodni, nálunk, a XXII. kerületben, de ez országos példa is, hogy egy önkormányzati ingatlant el kell adni, hogy jöjjön egy fejlesztő, aki majd épít ott valamit, néhány év garanciát vállal rá, hogy ott majd mondjuk, piac céljára fogja ezt a területet használni, aztán letelik a 10-20 év, és utána semmiféle garancia nincsen erre, és akármit, akár egy lakóparkot is lehet építeni vagy egy plázát.

Ezt kiküszöbölendő, többször feltettem a kérdést a jelenlegi jogi szabályozás tükrében is több helyen önkormányzati vezetőknek, miért nem gondolkodnak abban, hogy csak az építendő épület tulajdonjogát ruháznák át, és a föld használati jogát, ameddig az épület fennáll, a vállalkozó beruházó megkapná, de ha az épület 10-20-30-50-100 év múlva már nem arra a célra hasznosul vagy lebontásra kerül, akkor a föld tulajdonjoga nem kerül ki az önkormányzat tulajdonából. Ezekben az esetekben általában nagy boci szemekkel néztek rám, és az se tudták vagy nem akarták tudni, amikor én ezt felhoztam, hogy ilyen lehetőség van. Persze lehet, hogy ez az eljáró ügyvédeknek is köszönhető, hogy csapnivaló ügyvédekkel dolgoznak elég borsos árakon az önkormányzati szektorban - azt már nem is merem felhozni, hogy valószínűleg milyen érdekkörből kerülnek ki ezek a jogászok, főleg annak tükrében, hogy pont (Dr. Schiffer András közbeszól.) önök voltak azok, akik eltörölték a közbeszerzési kényszert a jogi szolgáltatások esetében. (Dr. Schiffer András: Vajon miért?) Vajon miért, ezt hozzá lehetne tenni.

De a lényeg az, hogy ha ez a szabályozás létrejön, akkor legyenek szívesek az itt helyet foglaló polgármesterek és önkormányzati többséget adó képviselő-testületek képviselői is tudatosítani, hogy a jövőben a fejlesztéseket kéretik úgy megvalósítani, hogy ingatlant ne adjunk a beruházónak, csak mondjuk, tulajdonjogot az általa épített ingatlanon; használjuk ki, ha már ez a lehetőség megadatik.

Szintén üdvözlendő az, hogy az elidegenítési tilalom külön is kiköthető, tehát nem csak elidegenítési és terhelési tilalomként. Ez a jogügyletek nagyobb szabadságát irányozza elő, hiszen könnyű belátni, hogy abban az esetben, ha valaki elidegenítési tilalmat szeretne kikötni, még nem biztos, hogy az terhelési tilalommal is együtt kell hogy járjon. Tehát ez egy rugalmas szabály, ami bevezetésre kerül.

Amit én üdvözölni tudok, hogy nem kerül bele az új Ptk. szabályai alapján, illetve a hatályos ingatlan-nyilvántartási törvényből kikerülnek a törölt zálogjog ranghelyének fenntartása, illetve a törölt zálogjog ranghelyével történő rendelkezésre utaló szabályok. Ez azért fontos, mert sokszor ez nem túl tisztességes sakkozásokhoz vezethetett, és a ranghelyben valaki után lévő zálogjogosultak igényeit csorbíthatta, és bizonyos előzetes eljárásokkal lehetett elérni azt, hogy valaki lemondjon arról a jogáról, hogy a megszűnő zálogjog helyére majd újat alapítson. Úgy gondolom, hogy az ingatlanok esetében azért az a tisztább helyzet, ami így előállt, a jogalkalmazókat és a nem jogász és sokszor a jogász jogalkalmazókat is egy tisztább helyzet elé állítja, és a visszaéléseknek, akár egyébként a banki hitelezés területén is talán egy kicsit gátat tud szabni, vagy egyértelműsíti a helyzetet. Tudom, hogy egy apró lépés ez, de mégiscsak egy fontos korrekció lehet.

A termőföldtulajdon átruházása kapcsán nem nyitnám újra az előző napirendnél kialakult vitát. Viszont logikus, hogy ha már valamiféle hatósági jóváhagyáshoz kötésre került a termőföld megszerzése - most ebbe tényleg nem mennék bele, hogy ez mennyire valós vagy mennyire nem -, de valóban, ha ez nem kerül kiadásra, vagy egyéb ügyészi vizsgálat, felhívás kerül kibocsátásra, akkor nyilván ezt törlési indokként kell feltüntetni. De mondom, most nem nyitnám újra a termőföldvitát.

(Z. Kárpát Dániel elfoglalja jegyzői helyét.)

A végére még a 10. §-hoz szeretnék annyit hozzáfűzni, hogy amit a bevezetőmben elmondtam, és ez talán jó keretet adhat, jól rámutat arra, hogy amíg az új Ptk. nem rendelkezik - bár ahogy elmondtam, az alapszabályokat leírja - a tulajdoni lap és a térkép adatbázisáról, illetve annak a tartalmáról kiadható másolatokról, és ezt is külön törvénybe, az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvénybe kell iktatni, ezért láthatják azt a helyzetet, hogy mennyire elválnak az anyagi jogi szabályok. És ha valaki, mondjuk, annak a jogalapját keresi, hogy hol van meghatározva a tulajdoni lapnak, mondjuk, a tartalma, és hol van meghatározva, hogy ebbe ki és milyen formában tekinthet bele, akkor két teljesen különálló jogszabályt kell elővennie. Ez persze a jogászoknak, ügyvédeknek, lehet mondani, hogy jó, mert ők majd tudni fogják a know-how-t, de a jogkövető állampolgároknak vagy akár a hivataloknak, akik szeretnék ezt megfelelő módon kezelni, biztos, hogy nem lesz jó.

(14.20)

Bár, ahogy elmondtam, dogmatikai indokok felhozhatók, de azért legtöbbször a napi jogalkalmazásra kell felhívni a figyelmet, és ha az pontosan működik, akkor felülírhatja a dogmatikai finomkodásokat és jogászkodásokat; itt, ebben az esetben sajnos ez nem sikerült.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
327 174-178 2013.11.20. 16:07  145-201

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hadd kezdjem a felszólalásom egy ügyrendi jellegű kéréssel: ha elnök úr a módosító javaslatok benyújtási idejét az ülésnap végéig lehetővé tenné, akkor ez a munkát megkönnyítené.

ELNÖK: Egyeztetnem kell. Majd válaszolni fogok a kérésre.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Akkor visszatérnék a felszólalás rendes menetére. A kétpercesekkel sikerült egy kicsit elvinni a vitát a valódi témáról.

Én úgy gondolom, hogy az elektronikus ügyintézés és a kormányablakok felállítása önmagában nem egy rossz irány. Nem egy rossz irány, persze lehet kritizálni ennek a megvalósítását. Ahogy az indokolásban láthattuk, számtalan ügykör fog belekerülni ebbe a rendszerbe. Nagyon kíváncsi leszek, hogy fog ez működni az egyre bővülő ügykörökkel. A puding próbája nyilván az evés, de az a szempontrendszer, hogy az állampolgárok szemszögéből próbáljuk nézni az elintézendő ügyeket, és őket próbáljuk segíteni, önmagában nem ördögtől való, sőt követendő. Aztán ha a megvalósítás során ez mégis kisiklana, akkor természetesen kritizálni kell és kritizálni is fogjuk, de én az elvvel egyet tudok érteni.