Készült: 2020.01.25.18:08:38 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 34 2015.04.14. 5:00  23-40

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A honvédek jogállásáról szóló törvény módosítása része annak a folyamatnak, amelyben a kormány a köz szolgálatában álló hivatásrendek, a kormánytisztviselők, a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja, valamint a honvédek körében kialakult súlyos problémákat igyekszik részben rendezni.

Vannak olyan problémák, amiben a kormányt csak mulasztás terheli, mint az illetmények fejlesztésének hosszú időn keresztül történt elmaradása vagy a létszámhiányból fakadó leterheltség és az emiatt általánossá vált, jelentős túlszolgálati kötelezettség. (Zaj. ‑ Az elnök csenget.)

De vannak olyanok is, amelyek kialakulásában súlyos felelőssége van a kormánynak. Ilyen az önhibájukon kívül szolgálati viszonyukkal összefüggésben egészségügyileg vagy pszichikailag alkalmatlanná vált honvédek és rendvédelmi dolgozók szolgálati nyugdíjának megvonása és az ilyen sorsra jutott emberek helyzetének rendezetlensége.

A kormányzat tehát hangzatos célként tűzi ki a honvédek esetében is az életpályamodell megalkotását, a katonai pálya vonzóvá tételét, amellyel nem lehet nem egyetérteni, de azt látni kell, hogy az első lépések itt is a kialakult áldatlan állapot felszámolásával kellene hogy kezdődjenek, a korábbi hibák és mulasztások beismerésével.

Az illetményemelés megvalósítása tehát nem bőkezű kormányunk jótékony adománya, hanem egy régóta elmulasztott és a rendszer működőképességének fenntartásához elengedhetetlen intézkedés. A javaslat lényege, ami miatt az LMP végül támogatja a javaslatot, éppen az, hogy évtizedes adósságot igyekszik rendezni az illetményrendszer átalakításával és az illetmények emelésével.

Mindemellett nem tehetem meg, hogy ne szóljak arról, amivel az LMP nem ért egyet. A javaslat indokolásában több olyan hivatkozás is van, amely a honvédség létszámának jövőbeni bővítésére vonatkozik, például annak indoklására, hogy miért nem lesz majd szükség túlszolgálat elrendelésére, és arra, hogy az pénzben is megváltható legyen. Úgy gondoljuk, hogy a kormányzati ígéretekből több mint elég van, joglemondás vagy jogszűkítés elfogadását egy jövőbeni kormányzati ígéretre alapozva elfogadni ma nem tűnik túl bölcs lépésnek.

Az LMP azt támogatja, hogy a túlszolgálat a jövőben is - nem csak egy átmeneti időszakban ‑ legyen pénz­ben is megváltható. A kormányzat indokolását, amely szerint a megemelt illetmény fedezi azt, amit az esetlegesen mégis felmerülő túlszolgálat jelenthet, nem tudjuk elfogadni, mivel ezáltal jelentős különbség lehet túlszolgálattal terhelt és abban részt nem vevő honvédek teljesítménye között, amit az illetményük nem követ.

(10.30)

Ugyanígy furcsának tartjuk, hogy olyan etikai követelmények teljesítésének kötelezettségére hivatkozik a törvény, amelyet csak később határoznak majd meg. A törvény elfogadásakor egyáltalán nem mindegy, milyen tartalma lesz annak a szabályrendszernek és milyen szigorúan korlátozza a honvédek személyiségi jogait.

A jövőre nézve kiemelten fontosnak tartjuk az érdekvédelmi, szakszervezeti tevékenység megfelelő feltételeinek biztosítását, a szolgálati nyugdíj megszüntetése és az egészségügyi vagy pszichikai okból alkalmatlanná vált honvédek helyzetének a rendezését. A kormánynak be kellene ismernie, hogy súlyos hiba volt egy-két, a hatályos jogot esetleg kijátszó és azzal visszaélő eset miatt egy egész hivatásrend életpályájának fontos elemét felszámolni és a súlyos pszichikai és fizikai megterhelést jelentő munkakörökkel szükségszerűen együtt járó, egészségkárosodásuk miatt csökkent munkaképességűvé vált rendvédelmiseket és honvédeket bűnbaknak beállítani, csak azért, hogy a társadalommal elfogadtassanak egy súlyosan jogkorlátozó rendelkezést.

Jól látszik az életpályáról szóló kormányhatározatból, hogy a probléma létezik, hiszen mi másért próbálna a határozat egy biztosítási modellt kidolgozni arra, hogy a szolgálatukkal összefüggésben egészségileg károsodott rendvédelmi dolgozók és honvédek számára ne jelentse a szakadékba zuhanást a szolgálati jogviszony egészségügyi alkalmatlanság miatti megszűnése.

Önök is ugyanúgy tudják, mint mi, hogy egy rendőri vagy katonai életpályát nem lehet bizonytalanságra alapozni és szükség van a fokozott védelemre. Már csak azt kellene elfogadniuk, hogy ez a legkönnyebben a társadalombiztosításon keresztül oldható meg, és nem kell emiatt mindenféle üzleti modelleket kidolgozni.

Végül: az LMP az illetményemelés szükségességére tekintettel a javaslatot támogatni fogja. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiból. ‑ Hende Csaba tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 73 2015.04.14. 5:10  58-87

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt években az LMP világos és egyértelmű javaslatokat tett le a parlament asztalára a devizahitel-krízis megoldása érdekében, így például az egyoldalú szerződésmódosítások tilalmát, az árfolyamrés megszüntetését vagy az MNB-középárfolyam alkalmazását már 2010-ben támogattuk. Ehhez képest a kormány kampánycélból vagy nemtörődömségből éveket halogatott, és tette ezt úgy, hogy az ezt követő, súlyosan megkésett jogalkotás folyamatos korrekciót igényel.

Ezt a toldozgatást-foldozgatást látjuk az előttünk fekvő törvényjavaslat keretében is, így már a törvényjavaslat címe és tartalma között is meglehetős feszültség húzódik. A javaslat címe és névleges célja ugyanis a banki elszámolás során tapasztalt visszaélések elleni fellépés. Tartalma alapján viszont helyesebb volna, ha mondjuk, azt a címet viseli, hogy újabb próbálkozás a bankelszámoltatás teljes körű szabályozására, ha már tavaly nyár óta több körben nem sikerült minden kérdést rendezni.

És mindezek mellett valószínűleg ez a próbálkozás nem is az utolsó. A kapkodva összehozott és fideszes szokás szerint selejtes elszámoltatási törvény alapján ugyanis szinte lehetetlen a tisztességes elszámolást megcsinálni. Rengeteg probléma merült fel az elszámolások gyakorlati megvalósítása során. Ezeket azonban az elszámolás vitatásának kiegészített részletszabályain kívül ez a törvényjavaslat nem kezeli. Olyan, mintha egy lakásban csőtörés esetén a villanyt kezdenék el szerelgetni. A lámpa lehet, hogy szebben világít majd, de a lakás tovább ázik.

(14.20)

A fennálló és nem kezelt problémák a teljesség igénye nélkül a következők: személyi hatály szűkössége, kiszámolhatatlan tartozások, teljesíthetetlen határidők, köztes idő alatti törlesztés, masszív környezetszennyezés tájékoztatás címszóval. Ezekről néhány szót.

A személyi hatály szűkössége. A törvény hatálya csak természetes személyekre terjed ki, pedig az egyoldalú szerződésmódosítás és a tisztességtelen árfolyamrés a vállalkozói szférát ugyanúgy sújtotta. A szabad felhasználású, de lakóingatlan-fedezetű jelzáloghitelekre, ha azt például egyéni vállalkozó vette fel, miért nem vonatkozik az elszámolás? Az egyéni vállalkozó, mivel nem különül élesen el a vállalkozói és magánvagyona, ezekben az ügyletekben gyakorlatilag természetes személynek és végfelhasználónak minősül.

A kiszámolhatatlan tartozások. A megadott paraméterekkel nehéz kétszer lepörgetni úgy egy elszámolási programot, hogy ugyanaz az eredmény jöjjön ki. Ez alapvetően ássa alá az eljárás hitelességét. A banki informatikából az elszámolás miatt elszívott munkaerő komoly kockázatot jelent. Minél több figyelmet kötnek le ezek az akadozó és kaotikus folyamatok, annál kevesebb figyelem jut a normális működésre, és annál nagyobb a hiba vagy üzemzavar lehetősége.

Teljesíthetetlen határidők. A korábban meghatározott határidőknek nem lehet megfelelni. Ezt már a törvény elfogadásakor mondták a szakemberek, de a voluntarista kormány azt hiszi, hogy minden szakmai visszajelzés csak siránkozás. A tájékoztatások, átvezetések, átváltások határidejét egyszerűen nem lehet összehozni. Még azt sem lehet tudni, mikortól kell az új törlesztőrészleteket fizetni.

Köztes idő alatti törlesztés. Nem lehet tudni, hogy aki előtörlesztésre vállalkozott a köztes idő alatt, azt milyen árfolyamon tehette, tehetné meg.

Végül a problémák köréhez: masszív környezetszennyezés tájékoztatás címszóval. A bankoknak olyan mennyiségű papírt kell kiküldeniük az ügyfeleknek, ami miatt egész erdőket kell kipusztítani, nem beszélve a postások egészségkárosodásáról. (Zaj a Fidesz padsoraiból.) Így sem világos, hogy egyáltalán mikor kell kiküldeni ezeket. És ha külföldi címre kellene, akkor ott tetemes költség jelentkezik. Egyébként fideszes képviselőtársaim csodálkoznak, de nyilván csak azért csodálkozhatnak, mert a környezetvédelem, a környezet ügye egyáltalán nem fontos a számukra. (Bányai Gábor: Ne viccelj már!) Hát ez így van! (Boldog István: Olyat állíts, amit tudsz bizonyítani!)

Összefoglalva: ez a törvényjavaslat, bár néhány problémát kezel, a legfontosabbat nem. Ráadásul ismét nyilvánvalóvá teszi, rávilágít arra, hogy az eredeti törvény átgondolatlanul, egyeztetések nélkül született, a szokásos fideszes, rossz törvénykezés példája. És nem mondhatják, hogy erre nem hívtuk fel már akkor a figyelmet. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 122-124 2015.04.20. 1:58  121-130

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Igen, köszönöm szépen.

ELNÖK: Nyert, jó.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben kisbefektetők, családok tízezrei veszítették el megtakarításukat, sok esetben önhibájukon kívül. Az LMP jogsegélyszolgálatot indított a károsult kisbefektetők számára, és szomorúan szembesültünk az elkeseredett panaszáradattal.

A nem Quaestor-károsult panaszosok úgy érzik, hogy másodrendű károsultak lettek, miután a Quaestor-károsultakat megemelt összeggel és a Befek­tető­­védelmi Alap, illetve a pereskedés hosszadalmas kárrendezéséből kiemelve külön követeléskezelő alap kártalanítja az ígéretek szerint villámgyorsan.

A kormánypárti nyilatkozatokkal ellentétben több ezer Buda-Cash- és Hungária Értékpapír-károsult ügyfél vár arra, hogy a zárolt magánvagyonához hozzáférhessen. A Buda-Cash vagy a Hungária Értékpapír ügyfelei több mint egy hónapja nem tudják, pontosan mijük is veszett oda.

Míg azonban a Quaestor kötvényeseit egy kapkodó törvényjavaslattal igyekezett megmenteni az állam, a többiek magukra maradtak, és bonyolult procedúrák sorozatát kell kezdeményezniük, ha valamikor még látni akarnak valamit a pénzükből. A személyes és úgynevezett szakmai kapcsolatok a kormányzat és a Quaestor vezetése között nyilvánvalóvá teszi, hogy a brókercég törvénytelen és felelőtlen működését politikai támogatás olajozta.

És felhívom a figyelmet arra is, hogy ne feledkezzünk meg azokról a korábbi ügyekről sem, amelyek az elmúlt évtizedben a pénzügyi rendszer következmény nélküli működését szimbolizálják. A Baumag- vagy éppen a Pilis-Invest-ügyekben is több tízezer ember több tízmilliárd forintja tűnt el. Ezek a károsultak ugyanúgy a rosszul működő állami gépezet áldozatai, mint most a quaestorosok.

Kérdezem az államtitkár urat, a nem Quaestor-károsultakkal mi lesz. Miért lett több ezer károsult másodrendű? (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 128 2015.04.20. 0:58  121-130

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Tisztelt Államtitkár Úr! Azok a kisbefektetők, akik a korábbi években szenvedtek el károkat és akiknek a helyzete még most sem rendezett, nem fogják ezt megérteni, hogy most rendkívüli helyzet állt elő. Egyébként az LMP számos esetben elmondta, hogy ezek a rendkívüli helyzetek azért állnak elő, mert önök meggondolatlanul, nem alaposan, nem komplexen feltárt problémák mentén tesznek javaslatot a javításra, hanem hirtelen, amikor éppen a gyors politikai helyzet kívánja, akkor lépnek egyet.

Ön most utalt arra a törvénytervezetre, amit benyújtottak, de ezt megint csak úgy teszik meg, hogy nem történt meg az átfogó, alapos vizsgálata a pénzügyi szektornak. Márpedig ha nem történik meg egy átfogó felülvizsgálat, akkor nem lehet megalapozott javaslatokat tenni.

Tehát először a vizsgálati eredményeket kellene tudni, és utána kellene javaslatot tenni a pénzügyi rendszer továbbfejlesztésére. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 222 2015.04.20. 5:13  221-222

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Terra Eco francia magazin a közelmúltban néhány figyelemre méltó nemzetközi kutatási eredményről számolt be. A kutatások témája arra irányult, hogy összehasonlítsák a mai tömegtermelésben előállított zöldségek és gyümölcsök tápanyagtartalmát az 50-es években megtermeltekével.

1997 óta több tucat tanulmány látott napvilágot az USA-ban, Kanadában és Nagy-Britanniában, amelyek mind ételeink tápértékének csökkenéséről számolnak be. Az elmúlt ötven évben még az úgynevezett egészséges ételeinknek is a felére-negyedére csökkent az A-, illetve C-vitamin-tartalma, továbbá az ezekben található protein, foszfor, kalcium, vas és más nyomelem mennyisége. Egy párizsi egyetem környezetvédelmi tanszékének akadémikusa szerint ma egy darab almában százszor kevesebb C-vitamin található, mint az 50-es évek almáiban. Kanadai kutatók szerint 25 vizsgált növény- és gyümölcsfajtából 17-nek rohamosan csökken az A-vitamin-tartalma. A texasi egyetem kutatásai szerint a Dél-Olaszországból származó brokkoli az 1950-es években még háromszor több kalciumot és hatszor több vasat tartalmazott, mint ma. Ma a búzának, a kukoricának és a szójababnak sokkal kisebb a cink-, a réz- és a vastartalma, mint ötven évvel ezelőtt. 1942-ben egy kilogramm burgonya 25-ször több vasat tartalmazott, a gabonafélékben pedig 1942-ben ötször több volt a vas.

Nemcsak mi, emberek, de állataink is ezekkel az alacsonyabb beltartalmú, -értékű terményekkel táplálkoznak, ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy manapság ugyanannyi húsnak csak feleannyi a vastartalma, mint akár csak fél évszázaddal ezelőtt. Ha viszont az általunk fogyasztott növényi és állati termékek rosszabb minőségűek, úgy az ember is csökkent tápanyagtartalomhoz jut csak hozzá.

Ételeink minőségének romlásáért több tényező együttesen okolható. Ezek közé tartozik a mennyiségileg és minőségileg pusztuló talaj, a műtrágyázással, növényi tápoldatokkal elért kényszernövekedés, a genetikai változatosság csökkenése, a növényvédő szerek alkalmazása, a túl korai, éretlen állapotban történő betakarítás. A növények tápoldatokkal történő táplálása képtelen helyettesíteni az egészséges talaj által nyújtott ökológiai szolgáltatásokat, amelyek bölcs használata helyett ma az ember gyors ütemben feléli a termőtalajt.

A negatív eredmények másik szereplője az a fajtanemesítés, amelynek keretében a szelekció főleg a kártevőkkel szembeni ellenálló képesség fokozására, illetve a gyors növekedési képesség javítására irányul. A szintetikus növényvédő szerek, amelyek azt a látszatot keltik, hogy megvédik a növényeket a kártevőktől, ugyancsak csökkentik a kártevőkkel szembeni növényi reakciók aktivitását. Nem utolsósorban kell említenünk, hogy a világot behálózó kereskedelem miatt az eladhatóság érdekében zöldségeinket, gyümölcseinket azelőtt szedjük le, hogy beltartalmi értékük teljessé válhatott volna.

Tisztelt Országgyűlés! A fentiek élesen mutatnak rá mai gondolkodásunk paradoxonjaira.

1. Ma majdnem egymilliárd szegény ember nem jut elégséges élelemhez a földön, de arról nincs semmilyen adat sem, hogy vajon hány minőségileg éhező ember van a bolygónkon.

2. Ma a világ egyre nagyobb mértékben hasonlít egy látványpékséghez, ahol a szép és méretes külcsín egy kiüresedő, értéktelen belsőt takar.

3. Mivel az árut súlyra mérik vagy darabra adják a piacon, és a vevő ezután fizet, ezért lehetséges az üres belső eladása is, amely a vevő durva megkárosítása.

4. Egy olyan világban, ahol a pénz és ennek következtében a gazdasági növekedés a zsinórmérték, az üres belső eladása kötelező, hiszen az jótékony hatással van a gazdasági növekedésre. Először is többet kell fogyasztanunk, hogy az elegendő tápelemhez hozzájussunk. Mivel azonban egy alma helyett nem ehetünk meg százat, hogy C-vitamin-hiányunkat kiküszöböljük, így a hiányzó tápelemeket mesterségesen kell pótolnunk. Nem almát, narancsot, brokkolit, s a többi, eszünk tehát, hanem drága pirulákat, amivel persze a pirulagyártó gazdaság is jól jár.

És van még egy „ötödször” is, amit nem mondok el. De végül szeretném elmondani, hogy egy növekedésre kihegyezett világban a legjobb, amit tehetünk, ha rosszat teszünk, mivel az általunk elkövetett hibák megoldása tartja növekedésben a gazdaságot. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 36 2015.04.27. 2:51  35-41

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Egyre szaporodnak a bizonyítékok, hogy az EU-s támogatások felhasználása nemcsak hogy nem hatékony, hanem káros az ország számára. Öt év kormányzás után ezért önök a felelősek. Az Európai Bizottság vizsgálata nyomán, ami a vizsgált projektek 30 százalékában talált szabálytalanságot, 700 milliárd forintnyi forrást függesztettek fel, és ez csak egyetlenegy operatív program, több másik is vizsgálat alatt áll. Önök is tisztában vannak azzal, hogy ezek mind a Fidesz-kormány alatt kiírt, elbírált és részben megvalósított projektek voltak, sőt sok elbukott projekt az elmúlt másfél évből származik, abból az időszakból, amikor már, miniszter úr, ön is felelős volt a források elosztásáért. A pénzek elosztásáról eddig is derültek ki botrányos dolgok, ahol megkapargattuk, ott biztosan találtunk valamilyen korrupciót. Az Öveges-program 14 milliárdjának mintegy kétharmada ment el látszattevékenységre; az Országos Roma Önkormányzat százmilliókat költött el romák foglalkoztatására szánt pénzből, teljesítmény nélkül; rengeteg az egy cégre kiírt közbeszerzés, ami szintén a közpénzek elpazarlásának egy formája.

A forrásokat eltérítik eredeti céljaiktól azok segítségével, akik aktuálisan a pályázatokat és a közbeszerzéseket kiírják és elbírálják, azaz jelenleg az önök segítségével. Az országot lényegében a saját elitje fosztja meg a felemelkedés lehetőségétől, a fejlesztési források így pusztán a fideszes gazdasági hátország zsebét gazdagítják. Ilyen helyzetben hiába gyorsítják föl a pénzek lehívását, most például egy, a kulturális és természeti kincseinket tönkretevő új törvénnyel, semmi hasznunk abból, már csak azért sem, mert ennek a rendszernek súlyos, hosszú távú következményei vannak, kontraszelekció alakul ki a gazdaságban. Nem a saját lábukon megállni tudó vállalkozások, a jó termékeket és szolgáltatásokat kínálók élnek meg, hanem a mutyizók, a törleszkedők, akik egyébként életképtelenek lennének, és ebbe a mutyikultúrába, újfeudális rendszerbe nő bele most már egy generáció.

Miniszter úr, szeretnénk megtudni, hogyan kívánják biztosítani, hogy az EU-s pénzek ne teljesítmény nélkül, ne a Fidesz holdudvarához kerüljenek, és egy beteg gazdasági struktúrát ápoljanak, hanem valóban Magyarország fejlődését, a közjót szolgálják. Ki vállalja a felelősséget azért, hogy a jelek szerint az EU-s projektek legalább egyharmadában szabálytalanul használtak fel forrásokat? Vagy marad Magyarország továbbra is a következmény nélküli ország, mint volt önök előtt is? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 40 2015.04.27. 1:04  35-41

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Nem fogadom el a választ. Miniszter Úr! Feltételezem, hogy nem ilyen icike-picike a probléma, mert ha ilyen icike-picike lenne a probléma, akkor ön nem kérte volna az Európai Unió Bizottságát arra, hogy Magyarországnak mutassanak jó példákat más országok jó közbeszerzési gyakorlatára.

Egyébként az LMP-nek meggyőződése, hogy nem kell más országok közbeszerzési gyakorlatát tanulmányozni, mert itthon is jól látszanak a problémák. Olyan adatok napvilágot látnak, hogy az európai uniós támogatások körülbelül 80 százaléka a pályázók 10 százalékához vándorol. Ha ön beszélget kis- és középvállalkozókkal, akkor azok elmondják, hogy az a gyakorlat, hogy általában van egy fő pályázó, mondjuk, aki például megnyert 100 milliárd támogatást, és 10 milliárdot juttat az alvállalkozónak, vele valósíttatja meg a projektet, aki éhbért tud fizetni a dolgozójának, hogy elvégezze a munkát.

Tehát sokkal nagyobb a probléma, és azt gondolom, nem lehet azt mondani, hogy ez a probléma csak olyan icike-picike, és csak néhányat vizsgált az Európai Unió Bizottsága. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 211 2015.04.27. 1:58  206-219

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik időről időre felmelegíti a szociális juttatások kártyásítására vonatkozó javaslatát, miközben széles rétegek nélkülözésére, kiszolgáltatottságára és a szegénységből fakadó problémáik kezelésére ez alkalmatlan eszköz.

A szociális kártya az adott cél elérésére alkalmatlan, drága és az érintetteket kiskorúsító intézkedés. Értelmetlen, mert a kormány az elmúlt években olyan mértékben leépítette a szociális hálót és a készpénzes juttatásokat, hogy ezek felhasználásának további korlátozása értelmetlen, szegényellenes intézkedés. Ezek után a Jobbik még tovább akarja vegzálni a szegényeket.

Alkalmatlan a kártya célja elérésére, a szenvedélybetegségre és az uzsorabűnözésre még sehol a világon nem nyújtott megoldást a szociális kártya. A szenvedélybetegséget speciális egészségügyi és szociális szolgáltatásokkal kell kezelni, az uzsorával szemben pedig a hatósági fellépést kell erősíteni. Drága és bürokrácianövelő is a szociális kártya mind az állam, mind a felhasználók oldaláról. A rendszer kiépítése, beüzemelése, fenntartása és állandó ellenőrzése rengeteg fölösleges kiadást jelentene az államnak. Az érintetteknek is drágítaná a megélhetést, mert például a piacon nem tudnának vele vásárolni.

Végül, a készpénz-helyettesítő kiskorúsítaná, megbélyegezné a használóit. Azt az előítéletet erősítené, hogy a segélyezettek elisszák a pénzt, és elhanyagolják a családjukat, gyerekeiket, holott erről szó sincs, kezdve azzal, hogy a segélyezettek 62 százaléka eleve gyermektelen háztartásban él.

(17.50)

Az LMP inkább azokat a megoldásokat keresi a mélyszegénység kihívására, ahol a problémák gyökerét tudjuk kezelni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 293 2015.04.27. 4:53  280-295

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Úgy fogalmaz a határozati javaslat, mintha még mindig nem lenne eldöntve, hogy mi lesz a kiégett fűtőelemekkel és a többi nagy aktivitású hulladékkal: itt maradnak végleges tárolásra vagy kiszállítják őket Oroszországba. Pedig a kérdés eldőlt, mert a jelenlegi állapot szerint a nukleáris hulladékok kezeléséről szóló irányelv szerint a saját hulladékáról alapesetben minden országnak magának kell gondoskodnia. Harmadik, azaz EU-n kívüli országba csak akkor kerülhet EU-tagállamban keletkezett sugárzó hulladék, ha a fogadó ország rendelkezik az EU előírásainak megfelelő végleges tárolóval.

Talán nem mindenki számára nyilvánvaló, de ilyen tárolója jelenleg senkinek sincs. Sem Oroszországnak, sem az USA-nak, sem Franciaországnak, sem másnak. Vagyis a külföldre szállítás ebben a pillanatban nem reális opció, hiába reménykedik előttem felszólaló képviselőtársam. Erről azonban, hogy ez nem reális opció, az előttünk lévő határozati javaslat szemérmesen hallgat, ugyanúgy, ahogyan a magyarországi elhelyezés várható költségeiről sem tesz említést, pedig ezek is tetemes összegek.

Az MTA Lévai Alapítvány tanulmánya szerint a meglévő paksi reaktorblokkok esetében a radioaktív hulladékokat kezelő kft. adatai alapján 2013-as bázisáron számolva az összes hulladékos költség 1671 milliárd forint, azaz 5,6 milliárd euró. Ahogyan a tanulmány emlékeztet rá, ez az új blokkok építésére felhasználható orosz hitel 56, a beruházás várható összes költségének 40-45 százaléka, vagyis horribilis összegről van szó. Természetesen a majdani új blokkoknak is lesz üzemeltetési és leszerelési hulladéka. Erről a Lévai Alapítvány azt írja: „A kiégett fűtőelemek átmeneti tárolásának és végleges elhelyezésének költsége körülbelül 1150 milliárd forint, vagyis 3,8 milliárd euró lesz. Ehhez jön még a leszerelt blokkok sugárzó hulladéka az erőmű bezárása után. Az összes költség itt is elérheti az 1600-1700 milliárd forintot, vagyis a meglévő és a tervezett paksi blokkok hulladékkezelési költségei ugyanakkorák, mint amennyiből az Orbán-kormány az új atomerőművet fel szeretné építeni.” Minderről azonban egy szó sincs a határozatban. Tehát nemcsak a környezeti, hanem a pénzügyi költségekkel is össze kell vetni. „A határozati javaslat meglehetősen nagyvonalúan kezeli az állampolgárok tájékoztatásának a kérdését is. A nyilvánosság és az átláthatóság alapelvein nyugvó, a szakmai kérdéseket is megvilágító tájékoztatáspolitika megvalósításával együtt gondoskodni kell arról is, hogy a közvélemény a döntéshozatalba is bekapcsolódhasson.” ‑ írja az anyag, amely egyébként úgy került a parlament elé ehhez képest, hogy előtte nem járt semmiféle társadalmi egyeztetésen.

Működik valamiféle egyirányú tájékoztatás, de csak a tervezett végleges hulladéktároló szomszédságában, pedig a radioaktív hulladékok kérdése nemcsak a közelben élők ügye. A program nem tartalmaz részletes leírást arról, hogy hogyan történik majd meg az állampolgárok tényleges bevonása nemcsak a tájékoztatásba, hanem a döntések meghozatalába. Tartunk tőle, hogy sehogyan. Az atomtörvény módosításában épp most szűkítették le száz méterre a majdani hulladékkezelő létesítmény hatásterületét, előírva, hogy csak a hatásterületen élők jelentkezhetnek be tényleges jogokkal rendelkező ügyfélként az engedélyezési eljárásba, így az egész országot kizárhatják a folyamatból. Ha viszont semmilyen adat nem nyilvános, ha a kormány sem a döntési alternatívákat, sem a költségeket, sem a többi információt nem kívánja senkivel, még a képviselőkkel sem megosztani, akkor milyen nemzeti politikához kérik a parlament támogatását?

És van még majdnem egy fél percem, Kepli képviselő úrnak szeretném elmondani azt, hogy a nagy aktivitású hulladék lebomlási ideje több száz év, és a klímaváltozást és mindenféle környezeti változást figyelembe véve semmilyen garancia nincs arra, hogy ez a környéken élő emberek életét nem veszélyezteti, és nem gondoljuk azt, hogy olyan esetben, amikor még nem lehet biztosan elhelyezni a nagy aktivitású hulladékokat, ilyen kalandorságba az Országgyűlés beviheti az embereket. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 343 2015.04.27. 3:21  334-352

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány elmúlt öt évének törvényalkotási mélypontja a vasárnapi zárva tartásról szóló törvény. Amilyen körülmények közt benyújtották, minden társadalmi egyeztetés, előkészítés nélkül, ahogy keresztülverték, minden józan érvet lesöpörve az asztalról, végül ahogy elkezdték a csiszolgatását egy minden szempontból rossz törvénynek, az mindenképpen egy törvényhozási mélypont. Téved Kövér László elnök úr, amikor azt gondolja, hogy a vasárnapi zárva tartás egy jó, csak rosszul elmagyarázott intézkedés. Ez egy alapjaiban elhibázott törvény. A mostani módosítás egy újabb jogi hézagot akar betömködni. A világörökségi területen található boltoknak is megtiltaná a vasárnapi nyitva tartást.

Az összegző módosító egy ehhez nem kapcsolódó módosítás. Most épp arra jött rá a kormány, hogy vannak kora reggeli órákban munkába járó emberek is Magyarországon, akik 6 órára járnak dolgozni. Miattuk most az általános nyitva tartás időpontján változtatnának úgy, hogy ne csak 6 és 22 óra között lehessenek nyitva a boltok, hanem már reggel fél 5-től. A törvény vég nélküli módosítgatásai helyett be kellene látni, hogy ez az intézkedés megbukott, és hatályon kívül kellene helyezni a törvényt. Rosszkor, rosszul, minden átmenet nélkül vezették be, és nem csak rosszul kommunikálták.

A kötelező zárva tartás nemcsak a kiskereskedelmi láncoknak hátrányos, de annak a körnek is, amelyet a kormány kedvezményezni akar, a kisvállalkozásoknak, a 200 négyzetméter alatti boltot üzemeltető tulajdonosoknak, a családi vállalkozóknak. A balatoni önkormányzatokat tömörítő Balatoni Szövetség éppen a kisvállalkozások érdekeire hivatkozva fordult a napokban Varga Mihályhoz, május 1-jétől szeptember végéig kérve felmentést a vasárnapi boltzár alól. Akármennyire is a családi vállalkozásokat akarja a kormány helyzetbe hozni ezzel az intézkedéssel, ez így, ebben a formában nem életszerű. A kis boltok nincsenek arra felkészülve, pláne nem az idegenforgalom, turizmus szempontjából frekventált térségekben, hogy képesek legyenek fogadni a nagyobb boltok zárva tartása miatt rájuk zúduló vásárlói tömeget. Nem tudják megoldani azt sem, hogy minden hétvégén dolgozzanak a családtagok, minthogy a törvény nem teszi lehetővé alkalmazottak foglalkoztatását.

(22.20)

Ráadásul a családtagok sem árulhatnak szakképzettség nélkül az élelmiszerboltokban, így ha nincs meg a családtagok előírt végzettsége, akkor ki sem nyithatnak vasárnap.

Az összegző módosítóról tehát azt gondoljuk, hogy ez egy rossz törvény újabb és újabb korrekciója. A vég nélküli módosítgatást be kéne fejezni, és be kellene látni, hogy kudarcot vallottak ezzel az intézkedéssel. Javasoljuk, hogy helyezzék hatályon kívül a törvényt, mielőtt még nagyobb bajt fog okozni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 42 2015.04.28. 21:38  23-82

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslatokat az LMP véleménye szerint jogszabályellenesen tárgyalja a parlament, hiszen beterjesztésük törvénybe ütközött. Sem a módosításokat megalapozó „Szakképzés a gazdaság szolgálatában” című koncepció, sem a törvénytervezet nem volt társadalmi egyeztetésen, holott ez legalább az utóbbinál kötelező lett volna a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvény szerint.

Több szervezet, köztük az LMP is kísérletet tett arra, hogy közérdekű adatkérés útján jusson hozzá a koncepcióhoz, de a Nemzetgazdasági Minisztérium még arra sem vette a fáradságot, hogy válaszoljon, amivel szintén törvényt sértettek.

A törvényjavaslat múlt szerdai beterjesztése előtt tehát senkivel sem egyeztettek, sem a szakképzési kollégium, sem a szakszervezetek, sem a munkáltatói érdekképviseletek nem látták a tervezetet. Azt nem nevezhetjük egyeztetésnek, hogy a versenyszféra és a kormány állandó konzultációs fórumának monitoringbizottsága látta.

A monitoringbizottság ülését utólag, sebtében hívta össze az NGM múlt péntekre, hogy szentesíttesse velük a javaslatot.

(12.40)

Rögtön rá is térnék a kamara kizárólagos befolyására a szakképzés alakításában. Az LMP az elmúlt években aggódva figyelte Parragh László iparkamarai elnök lobbitevékenységét. Mint Orbán Viktor miniszterelnök bizalmi embere, Parragh Lászlónak komoly befolyása van a folyamatok alakítására. Az iparkamara mellett hiába működnek még más kamarák is, az Magyar Kereskedelmi és Iparkamara kizárólagos szerepre tett szert. Parragh László és nagyvállalkozói köre diktálja a szakképzés változtatásait, ez a befolyás a mostani törvénytervezeten is tetten érhető.

Az iparkamara még a 2010-es választások előtt megállapodást kötött a Fidesszel, amely a magyar gazdaságpolitika előtt álló legfontosabb feladatokat tartalmazta, például a szakképzés megújítását is. Ennek nyomán 2011-ben a kormány 16 évre csökkentette a tankötelezettségi korhatárt, egységesen 3 évre az addig 4, illetve 5 éves szakiskolai képzést, a közismereti órák számát pedig radikálisan csökkentette. 2012-ben a kormány és a kamara közötti megállapodást egy közös nyilatkozatban megerősítették, és ebben a kormány vállalta, hogy nemcsak a szak-, de a felnőttképzést és a felsőoktatást is a gazdasági igényeihez igazítja.

A kormány egész szakképzési politikáján látszik, hogy csak bizonyos gazdasági érdekcsoportok igényeit teljesíti, a nagyvállalati lobbiérdekeknek rendeli alá az egész szakképzést. Még csak azt sem lehet mondani, hogy úgy általában a gazdaság érdekeit szolgálná a szakképzés átalakítása. Az oktatásnak, ezen belül a szakképzésnek elsősorban a társadalom igényeit kell szolgálnia úgy, hogy a munkaerőpiac nem csupán speciális, hanem széles igényeit elégíti ki. Mindezt olyan leendő munkavállalók képzésével, akik a változó körülmények között is megállják a helyüket, alkalmazkodnak a munkaerőpiac változásaihoz. Félreértés ne essék, a kamaráknak fontos szerepük van. Az ő feladatuk szakmai, érdek-képviseleti jellegű, és ez nem tévesztendő össze az oktatáspolitikára gyakorolt kizárólagos befolyással.

Ha már képzésről beszelünk, a kamaráknak nem a szakképzés, hanem a felnőttképzés területén lenne keresnivalójuk, fontos lenne őket bekapcsolni a kormányzati munka partnereiként. Ők látják ugyanis a gazdaság azonnali igényeit. Ha valahol azonnali igény mutatkozik, akkor ezt a szakmunkásigényt leghatékonyabban és leggyorsabban a felnőttképzés tudja kielégíteni. Ez akkor lehetséges, ha az élethossziglan tartó tanulás, az átképezhetőség, az önálló tanulás képessége valóban elsajátítható.

A problémák a szakiskolákban jelentkeznek, de nem ott keletkeznek. Illúzió a jelenlegi nyolcosztályos általános iskolára épülő szakképzés sikerességét elvárni. További súlyos kérdés, hogy egy ilyen alapfokú képzés után a szinte kizárólag a szakmára koncentráló szakiskola érettségi nélkül sikeres lehet. Alapkompetenciák, alapkészségek hiányában a szakképzés zsákutca lesz, ahogy ma sajnos az több tízezer, általános iskolából kikerülő diák számára. Tehát minőségi szakképzésre lenne szükség.

A sikeres szakképzés alapja a sikeres általános iskolai képzés. A magyar oktatási rendszer a világ egyik legigazságtalanabb oktatási rendszere még ma is, hiszen az iskolarendszer az otthonról hozott hátrányokat nemhogy kiegyenlítené, de meg növeli is. A lakóhely vagy a szülők társadalmi-anyagi helyzete komoly mértekben határozza meg a gyerekek iskolai teljesítményét és előmenetelét. Ráadásul a magyar általános iskola rendkívül rosszul teljesít a készségek és kompetenciák fejlesztésében. Ez 2010 előtt is így volt, de a 2010 utáni változások csak fokozták a problémákat.

Óriási szükség lenne az általános iskolai képzés reformjára. Megjegyezzük, a példaként hivatkozott Németországban is egy erős, 9 évfolyamos alapképzés után kerülnek a szakképző iskolákba a diákok. Ebben a helyzetben tehát nem az a megoldás, amit 2011-ben elhatároztak, hogy legyen a szakiskolai képzés 4 helyett 3 éves.

Az is súlyos hiba, hogy a közismereti tárgyakat radikálisan lecsökkentették, gyakorlatilag kilenc közismereti tantárgyra jut heti 6 óra. Aki már az általános iskolában sem tudott vagy tud jól teljesíteni, kérdés, hogy vele mi lesz, ha heti 6 órában fog tanulni magyart, matematikát, történelmet, földrajzot, fizikát, kémiát, biológiát, informatikát, idegen nyelvet. Ezen alapvető közismereti-civilizációs ismeretek nélkül nem lehet sikeres a szakmai képzés sem. Aki nem tud írni-olvasni, szöveget érteni, az nem tud szakmát sem tanulni. Aki nem tudja használni az alapvető matematikai műveleteket, abból például nem lehet jó asztalos sem. Továbbá, a mai világban, aki ma asztalos, az holnap már lehet, hogy nem lesz az.

A világ óriásit változott, a gazdaság folyamatosan átalakul, a ma érvényes tudás holnapra elavulttá válhat, ezért rugalmasságra, alkalmazkodóképességre van szükség. A szakképzésnek az is dolga, hogy ezekre a változásokra felkészítsen, aki olyan helyzetbe került, az könnyen át tudja magát képezni. Hasonlóképp, hogy egy munkahelyen valaki megmaradhasson, önálló és csoportos munkavégzésre, munkafegyelemre és fejlett szociális, kommunikációs kompetenciákra is szükség van. A közismereti tárgyak, civilizációs ismeretek és a készségek fejlesztése nélkül ez nem fog menni. Az erős alapképzés és érettségi megszerzése tehát alapvető fontosságú.

Csak azután beszélhetünk duális képzésről, ha ezek a feltételek fennállnak. A duális képzéssel önmagában semmi probléma: az elméleti és gyakorlati képzés összekapcsolása valóban segíti a fiatalok gyakorlati tudáshoz jutását, a valódi munkafolyamatok megismerését. A probléma az, hogy csak a szükséges alapkészségekkel, kompetenciákkal rendelkező fiatalokra lehet építeni a gyakorlati képzést. Az nem működik, amit 2012 szeptemberétől bevezettek, hogy már 9. évfolyamtól lehet kötni tanulószerződést a szakiskolai képzésben. 14 éves gyerekek kerültek ki így a vállalatokhoz, nemhogy szakmai, de alapvető ismeretek, készségek nélkül. A duális képzés bevezetésének ez a módja nem járható út, egyszerűen a magyar duális képzés feltételei még nem állnak rendelkezésre.

Ha nem a nagyvállalatokról beszélünk, mint a nagyobb autógyárak, amelyek ma szinte egyedüliként képesek ilyen tanműhelyeket fenntartani, hanem magyar kis- és középvállalkozásokról, akkor mindenképp azt lehet mondani, hogy Magyarország még nagyon messze van attól, hogy rájuk építsen egy sikeres duális képzési modellt. A kis- és középvállalatoknál nincsenek meg a személyi és tárgyi feltételei a gyakorlati oktatásnak, nem véletlen, hogy alig 4 százalékuk vállal ilyen képzést. Nincs meg az ehhez szükséges személyi állománya, és nincs meg az eszközparkja sem. Egy kis- és középvállalkozás ma a túlélésért küzd, nem tud és nem is akar azzal foglalkozni, hogy tanoncokat fogadjon. A kormány mégis annak ellenére erőlteti a vállalati gyakornoki képzést, hogy ennek ma ‑ a legnagyobb termelő vállalatokat leszámítva ‑ nincs realitása. Jól felszerelt iskolai tanműhelyekre lenne inkább szükség, arra, hogy a tanulók kapjanak általános gyakorlati képzést, ahelyett, hogy részfeladatokra képeznék őket.

A javaslat szintén téves kiindulópontja, hogy kevés a szakmunkás, ezért növelni kell a számukat. Előrebocsátom, az LMP szerint nem a szakmunkások számát kell növelni, hanem a képzés minőségén kell javítani. Rendszeresen halljuk azt Czomba államtitkár úrtól is, hogy jelenleg hiány van képzett szakmunkásból, és valóban, legutóbb a német cégek is arra panaszkodtak, hogy nagy probléma a képzett munkaerő hiánya. Ebből vonja le a kormány azt a következtetést, hogy akkor több szakmunkásra van szükség. Holott, ha megnézzük a munkanélküliek összetételét, azt látni, hogy százezerre tehető a szakmunkás végzettségű munkanélküliek száma ‑ nem kis szám. Szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők tömegei vannak munka nélkül, vagy dolgoznak képzettséget nem igénylő munkakörben. Az ország nagy részén a pályakezdő szakmunkások egy részét sem várja semmilyen munkahelyi kínálat a szakmájában. Az, hogy az országban egyszerre van jelen a szakmunkáshiány és a szakmunkás munkanélküliek magas száma, azt mutatja, hogy nem mennyiségi, hanem minőségi szakmunkáshiány van. Azaz nem több szakmunkásra lenne szükség, hanem minőségi képzésre.

(12.50)

Nem a képzés minőségében keresi a problémát a kormány akkor sem, amikor arról beszél, hogy növelni kell a hiányszakmákat tanulók számát. Az, hogy hiányszakma, nehezen értelmezhető. Lehetetlen gazdasági prognózisok, munkaerő-piaci előrejelzések alapján 4-6 évre előre megjósolni, hogy melyik szakemberből mennyire lesz szükség, miből lesz hiány. Ez lehetetlen. Ráadásul nem igaz az, hogy a hiányszakmát tanulók könnyebben helyezkednek el. Az ország nagy részén a hiányszakmákban képzettek sem tudnak elhelyezkedni, bérelőnyük nincs, munkaerő-piaci esélyeik azonosak a többiekével. Nem a hiányszakma növeli az elhelyezkedési esélyt, hanem a szaktudás minősége.

Az iskolafenntartás kérdésére is ki kell térni. Az elmúlt években az oktatás területén lezajlott központosító-centralizáló politika a szakképző intézményeket sem kímélte. Az önkormányzatok, települések elvesztették iskoláikat. A szakképző intézmények mind fenntartásukban, mind pedig ‑ bizonyos speciális intézmények kivételével ‑ működtetésükben is átkerültek a Klebelsberg Intézményfenntartó Központhoz. Korábban Magyarországon volt Európa egyik legszélsőségesebben decentralizált, széttagolt iskolarendszere, de az államosítással sikerült átesni a ló másik oldalára. Lényegében visszatértünk a szocializmus megoldásához, amikor mindent egy központból akartak irányítani. Az a modell azonban, hogy mindent a Szalay utcából, illetve a KLIK központjából diktálnak, elbukott.

Az elmúlt időszakban folyamatosan derültek ki a működési problémák, ami napi szinten nehezítette az oktatást-nevelést. A KLIK eddigi működése egyértelmű kudarc, pazarolja a forrásokat, lassítja és bonyolítja az ügyintézést, nem megoldja, hanem generálja a problémákat.

A KLIK kapcsán talán belátják a hibákat, és lazítanak a görcsös központosításon, de kérdés, hogy mi lesz a szakképző intézményekkel. A jelenlegi tervezet szerint egy új szakképző intézményi struktúrát alakítanak ki, a szakképzők a KLIK-től a Nemzetgazdasági Minisztérium alá kerülnek. Úgynevezett szakképzési centrumokat akarnak létrehozni. Ezek önálló költségvetési intézmények lennének. Az új főigazgatóság alá tartoznának a szakképző iskolák mint szervezeti egységek. Ezzel nemcsak hogy újabb vízfejeket hoznak létre, hanem az iskolák csupán tagintézményként működnének tovább, továbbra se kapva vissza az önállóságukat.

Az újabb központosítás helyett sokkal inkább arra lenne szükség, hogy visszaadják a helyi közösségeknek a szakképző iskolákat. Attól függően, hogy adott szakképző intézmény milyen térségi igényeket elégít ki, ez lehet fővárosi, járási vagy megyei önkormányzati szint is.

Az sem jó megoldás, hogy most az EMMI-től az NGM-hez kerülnek az iskolák. A szakképzés speciális terület, a közoktatás része, de a foglalkoztatáspolitikától nem elválasztható. Ha most a köznevelés helyett a foglalkoztatáspolitika felől közelítik meg az irányítást, az ugyanolyan féloldalas lesz, mint eddig. Bár a KLIK-hez képest talán jobb helyen lesznek az intézmények, valódi megoldást ez sem jelent. Igenis a helyi közösségek iskolafenntartó szerepét kellene visszaállítani, miközben persze a 2010 előtti hibás rendszert sem szabad újra visszahozni ezen a téren sem.

Az LMP kezdettől fogva súlyos tévedésnek tartotta a Híd-programok beindítását. Azokat a diákokat, akiket nyolc év alatt nem sikerült megtanítani írni-olvasni, nem tudtak sikeresen továbblépni az általános iskolából, nem lehet egy év alatt összezárva, szegregáltan felzárkóztatni. Fejleszteni és mentorálni kell, de nem itt és nem így, nem ilyen formában.

A tervezett változtatásokról ‑ a legfontosabbak.

1. A szakiskolákban ‑ leendő szakközépiskola ‑ hároméves szakmai képzés után kétéves, érettségire történő felkészítést vezetnek be. Ez a lépés egyszerre cinikus és szemfényvesztés. Illúzió az alapkészségek fejlesztésében kudarcot valló általános iskola, illetve a közismereti tárgyaktól megfosztott hároméves szakmai képzés után elvárni, hogy a kétéves képzés sikeresen elvezethet az érettségire. Bár nagyon fontos célkitűzés, hogy minden középfokú iskolatípus biztosítsa az érettségit, ez így, ebben a formában nem fog sikerülni.

2. Iskolatípusok átnevezése. A jelenlegi szakiskolát szakközépiskolává, a szakközépiskolát szakgimnáziummá nevezik át. Az átnevezések nem titkolt célja a presztízs emelése, de a megszokott elnevezéseket nem szerencsés megváltoztatni. És nem is érdemes úgy, hogy érdemi, reformértékű lépesek nem történnek a módosítás alapján sem. Ugyanakkor a névváltoztatás kiválóan alkalmas statisztikai bűvészkedésre. Veszélye, hogy így akarják például ellensúlyozni a valódi gimnáziumi férőhelyek számának esetleges leendő csökkentését. Az erre vonatkozó szándék egyértelműen kiolvasható a törvénytervezetből.

3. Érettségivel együtt szakképesítést terveznek kiadni a szakközépiskoláknál, szakgimnáziumoknál. Az érettségi előtti képzéstől szakképesítést elvárni nem lehet. Bár a javaslat szerint az érettségit megelőző szakaszban nő a szakmai képzés aránya, ezek akkor is csak szakmai alapismeretek lehetnek, amire nem lehet OKJ-s végzettséget adni.

4. Ingyenes első és második szakképzés biztosítása és a 21 éves korig tartó részvételi korhatár megszüntetése. Ezek pozitív lépések, azonban van egy komoly kockázata a módosításnak. Amennyiben a szakközépiskolában az érettségi előtti képzés szakképzési része is szakképesítésre jogosítana, akkor máris nem érne sokat ez a változtatás. Így a valódi szakma megszerzése számítana a második szakképesítésnek, érettségi után. Tehát nem változna semmi lényegében a szakközépiskolába járók számára.

5. Híd-programok átnevezése, köznevelési és szakképzési Híd-program. Az átnevezésen túl érdemi változtatásra nem kerül sor. Attól, hogy a Híd-programokra az EMMI helyett az NGM-nek lesz nagyobb befolyása, nem módosítja az alapvetően elhibázott koncepciót, amit a kormány a tanulmányi felzárkóztatás kapcsán képvisel.

6. Duális képzések kiszélesítése. Nem önmagában a duális képzéssel van a probléma, hanem hogy hiányoznak a magyarországi feltételei. A kkv-k, tehát a kis- és középvállalkozások nincsenek sem személyi, sem tárgyi feltételek tekintetében felkészülve a szakmát tanulók fogadására, csupán 4 százalékuk működtet gyakorlati képzést.

7. Pedagógusok alkalmazásával kapcsolatos feltételek enyhítése. Az LMP nem ért egyet azzal, hogy a pedagógusok alkalmazásával kapcsolatos feltételeket enyhítik. Ez is azt tükrözi, hogy a kormány számára csak a szakma számít, a pedagógia nem, holott csak a kettő együtt teheti sikeressé a szakképzést.

És végül: mit képvisel az LMP? Az LMP egy olyan zöld szakképzési modellt képvisel, amely a fenntartható társadalom és gazdaságfejlesztés kérdéseire reflektál. Olyan szakképzésre van szükség, amely érvényesíti a XXI. század zöld gazdaságának igényeit. Meg kell teremteni a magyar ökogazdaság és munkaerőpiac alapjait. Érvényesíteni kell az alternatív energiahasznosítás és a fenntartható gazdaságfejlesztés által kínált új szakmák képzési igényeit. Olyan szakképzést képzelünk el, amely felkészít az élethossziglan tartó tanulásra, ahol nem lesz később probléma az átképzés, továbbképzés, ha az élet úgy kívánja meg.

A szakképzés nem zsákutcás képzés, hanem ha jól működik, dobbantó a továbbtanuláshoz, dobbantó a felsőoktatásba is. Az LMP azt mondja, hogy a szakképzés nem vállalkozói lobbik, nem az iparkamara elnökének elképzeléseit, hanem a társadalom igényeit kell hogy szolgálja.

Összefoglalva: a kormány tovább kíván menni az eddigi zsákutcás úton. Nem nyúlnak hozzá a szakképzés alapvető problémáihoz, a képzések színvonalához, a közismereti tárgyak számához, a nagyfokú lemorzsolódáshoz, a túlságosan is központosított iskolafenntartó modellhez. Tovább késik az alapfokú oktatás reformja. Továbbra sem állítják vissza a tankötelezettséget 18 éves korra. Továbbra sincs napirenden az iskolák autonómiájának biztosítása.

Ehelyett, bár történnek pozitív lépések, illúzió érdemi eredményt ezektől várni, hiszen egy alapjaiban elhibázott, kudarcos alapra akarnak építeni.

Ez a törvénytervezet jelenlegi formájában egy soha be nem teljesülő ígéret lesz. Köszönöm a figyelmet.

(13.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 128 2015.04.28. 7:21  117-160

SCHMUCK ERZSÉBET az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A tárgyalt törvényjavaslat egy már ismétlődő képlet: a kormány, csakúgy, mint a korábbi években, képtelen volt a megfelelő időben lefolytatni a megfelelő egyeztetéseket, előkészíteni a megalapozott intézkedéseket, és ezért megint pár hónap után kénytelen módosítani a költségvetésen. Példa erre a bírósági és ügyészségi dolgozók illetményemelése, amit decemberben a kormányoldal még bőszen elutasított, most pedig beleveszi ennek a lehetőségét a törvénybe.

Emlékszem arra a költségvetési bizottsági ülésre, amikor az ellenzék megpróbált minden észérvet felsorakoztatni az illetményemelés mellett, de minden hiába volt ‑ és alig telt el néhány hónap. De ezt bizonyítja az is, hogy a 10. §-ban 29 pontban, A-tól Zs-ig sorjáznak azok a tételek, amelyek a törvény őszi rossz szövegezéseit, pontatlanságait javítják ki. Megint a selejt bosszúja, megint a fideszes törvényalkotás zsákutcája, amikor a kapkodás miatt mindent kétszer-háromszor kell megcsinálni ‑ és sajnos ezt már többször el kellett mondanom itt az Országgyűlésben.

A tanulság ebből, hogy komolytalan a kormány azon szándéka, hogy most tavasszal alkotják meg a 2016. évi költségvetést, arra hivatkozva, hogy ez kiszámíthatóságot teremt. Kiszámíthatóságot akkor lehet teremteni, ha van a terveik, szavaik mögött hitelesség, hogy tényleg nem változtatnak a dolgokon, illetve képesség, hogy időtálló terveket rakjanak le. A Fidesz-kormányt egyik sem jellemzi, ezt kell megtapasztalnunk, sőt a kormányzás alapja a cselezés, a meglepetés, a hirtelen változtatások, azt hiszik, így lehet legyőzni az ellenfelet.

Csakhogy az emberek és a gazdaság érdekét szolgáló kormányzásban tartós sikerhez egészen más hozzáállásra van szükség. Például nem alattvalóknak kellene tekinteni az egyes embereket, és nem ellenséges lobbistáknak a szakmai és érdek-képviseleti szerveket, hanem partnereknek; ugyanígy az apparátusban dolgozókat olyan munkatársaknak, akik szavára és véleményére érdemes odafigyelni, és érdemes odafigyelni az aggályaikra is, amelyeket az egyes felülről jövő utasítások kapcsán megfogalmaznak, ha még tesznek ilyet. Nagyon sok felesleges munkát, felesleges, hatástalan és káros intézkedést meg lehetne spórolni, és meglepően javulna a kormányzás minősége is.

Áttérve a törvényjavaslat konkrét módosítási pontjaira: számos intézkedés akár támogatható is lenne, ám elképesztő, már-már szélsőséges aránytalanságok látszanak. Növelik a települési önkormányzatok szociális, gyermekjóléti és gyermekétkeztetési feladatainak támogatását 3 millió (sic!) forinttal, emelgetik valamennyire az óvodapedagógusokat segítők bérét vagy a nevelő-oktató munkát segítők bérét, illetve hozzátesznek valamicskét a szociális gyermekétkeztetéshez; nagy nehezen létrehoznak egy önkormányzati alapot az adósságkonszolidációban részt nem vett települések számára, elismerve ezzel a felelős gazdálkodás létjogosultságát. Mindezek mellé azonban aránytalanul nagy módon társulnak más kiadások: az Erste Bank megvásárlására 15 milliárdot szánnak, a Liget Budapest projektre plusz 10,6 milliárdot. Ez sajnos jelzi a kormány preferenciáit.

Szeretnék néhány szót szólni az Erste Bank megvásárlásával kapcsolatos 15 milliárdról és a Liget projektről is. Nem teljesen érthető, hogy most 15 milliárdot közpénzből az Erste Bank megvásárlására szánnak, ugyanakkor a közelmúltban, amikor a Bankszövetséggel tárgyaltak, akkor azt tették nyilvánvalóvá, hogy három éven belül mindazokat az állami tulajdonokat, amelyek a különböző bankokban vannak, magánosítani fogják ‑ tehát akkor igazából most 15 milliárd közpénz valamikor három év múlva magánzsebeket fog gazdagítani. Tehát itt azért azt látni kellene, hogy pontosan… (Vantara Gyula közbeszól.) Tehát most 15 milliárd megy az Erste Bankra, három év múlva ezt pedig valamilyen módon magánosítani fogja, nem biztos, hogy ugyanilyen áron (Vantara Gyula: Az igen!), hanem kevesebben és a különbség… ‑ bocsánat, nem pontosan fogalmaztam.

A Liget Budapest projekt kapcsán viszont először az jut eszembe, hogy több jut egy egyeztetés nélkül elkezdett, a budapestiekre ráerőltetett megalomán terv előkészítésére, mint az iskolai és óvodai dolgozók gyalázatos bérének emelésére vagy az összes felelősen gazdálkodó önkormányzat fejlesztésére, tehát ez a 10,6 milliárd egy nagyon komoly összeg erre a célra. Néhány dolgot a Liget Budapest projektről érdemes azért még elmondani, mert a költségvetés tartalékának ilyen célú felhasználása számunkra elfogadhatatlan.

Ez a projekt alapvetően elhibázott, mégpedig azért, mert a legelső döntésnél, hogy hova kellene múzeumokat telepíteni, nem nézték végig a lehetőségeket, nem egyeztettek sem a szakmával, sem az emberekkel, pedig alapvető szempontnak kellene lennie egy zöldterületekben ennyire szegény városban, hogy nem zöldterületekre építkezünk. Annyi más alkalmas helyszín van Budapesten akár az egyes múzeumok számára, akár csoportjuk elhelyezésére ‑ ezeket lényegében sosem vizsgálták. Most kezd kibukni, ami eddig csak a felszín alatt volt érezhető: az érintett szakmák, építészek, muzeológusok, településfejlesztők szinte egyöntetűen elutasítják a tervet. A Ligetet használók kétharmada a természetes parkot, a növényzetet, az idős fákat preferálja. A szomszédos önkormányzatok is közvetítik lassan az emberek akaratát: nem kellenek új múzeumi épületek a Ligetbe. Összességében tehát a 10,6 milliárd forint odaítélésére nincs szükség, a Liget ökológiai megújítására van szükség, ami lényegesen kevesebbe kerül.

Végül még arra szeretném felhívni a kormány figyelmét, hogy jó lenne leszokni arról, hogy az ilyen salátatörvényekbe betesznek néhány támogatható, pozitív javaslatot, mint például, ahogy utaltam már rá, hogy növelik a települési önkormányzatok szociális, gyermekjóléti és gyermekétkeztetési feladatainak támogatását, ami támogatható és örvendetes, viszont mindig betesznek olyan javaslatokat, amelyek összegükben igen magasak, és amelyek nem elfogadhatóak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 172 2015.04.28. 7:38  161-180

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány ezzel a szedett-vedett salátacsomaggal próbálja meg elejét venni, hogy ráégjen a Quaestor-botrány. Az LMP már a devizahitelesek helyzetének megoldása érdekében tett javaslatai, az MNB felelőtlen pénzszórása és a bankbedőlések, brókerbotrányok során felhívta a figyelmet arra, hogy a pénzügyi szektor tekintetében komoly bajok vannak.

A Buda-Cash és a Quaestor bedőlése kapcsán parlamenti vizsgálóbizottság létrehozását javasoltuk, amiről a Fidesz-KDNP tudni sem akar, valahol elveszett a rendszerben. A vizsgálóbizottság célja az lenne, hogy megtudjuk, kik a felelősei a sok tízezer kisbefektetőt megkárosító brókercsalásoknak, ki milyen hibát követett el, milyen hiányosságai vannak a pénzügyi szabályozásnak, hatékonyan működött-e a pénzügyi felügyelet. A lényeg, hogy legyen egy átfogó vizsgálat, amelynek alapján lehetne és kellene javaslatokat tenni a pénzügyi rendszer továbbfejlesztésére.

Korábban számos esetben mind a parlamentben, mind a sajtónyilvánosság előtt elmondtuk, hogy a devizahitel hibás termék, tiltakoztunk a piaci árfolyamon történt forintosítás ellen, mert ezen csak az MNB nyert több mint 100 milliárd forintot, vagyis rendre felhívtuk a kormány figyelmét a nem végiggondolt pénzügyi beavatkozásokra és az MNB pénzszórásaira.

Bár a beterjesztett törvényjavaslatnak vannak olyan elemei, amelyeket az LMP támogatni is tudna, mint például azt, hogy a pénzügyi törvényjavaslat-csomag erősíteni kívánja a felügyeleti jogosítványokat a befektetési vállalkozások megfelelő ellenőrzése érdekében, vagy szigorítja a szolgáltatók felügyeletére vonatkozó szabályozást és erősíti a pénzügyi fogyasztóvédelmet, valamint az értékpapírok kibocsátásánál a transzparenciakritériumokat. Támogatható lenne az a javaslat is, amely a pénzügyi piacokba vetett bizalom helyreállítása érdekében olyan új jogosítványt biztosít a Magyar Nemzeti Bank számára, amely hatékonyabbá teszi a helyszíni kutatás tárgyát képező jogsértéssel kapcsolatos bizonyítási eszközök felkutatását.

A javaslat szerint rövidebb időközönként kell az MNB-nek helyszíni vizsgálatot végezni a piaci szereplőknél, egyben bevezeti a rendkívüli célvizsgálat lehetőségét. Viszont fel kell hívni a figyelmet arra, hogy például több fejlett országban már olyan szoftvereket használnak, amelyek folyamatos ellenőrzést biztosítanak (Dr. Józsa István: Így van!), vagyis rögtön kiderül, hogy rendszerszintű hibák vannak, és nem kell megszabni, hogy negyedévente, félévente, évente kell vizsgálni, tehát folyamatosan kell ellenőrizni.

(22.10)

Ebből az következik, hogy az LMP önmagában támogatni tudná a pénzügyi felügyelet erősítését. Azonban azt gondoljuk, hogy a jegybank jelenlegi vezetése erősebb jogosítványok esetén sem fogja tudni megteremteni a pénzügyi rendszer biztonságos működését. A nulladik lépés ezért szerintünk éppen az, hogy Matolcsy Györgyöt le kell váltani, és az MNB felügyelőbizottságát fel kell állítani.

Visszatérve a javaslatcsomagra, a könyvvizsgálókkal szemben jóval szigorúbb elvárásokat javasol. Üdvözölni lehet, hogy a javaslat értelmében egyes gazdálkodók esetében csak minősített kamarai tag könyvvizsgáló vagy könyvvizsgáló cég végezhet jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálói tevékenységet; úgyszintén, hogy nemcsak a természetes személy könyvvizsgáló, hanem a könyvvizsgáló cég sem végezhet öt évnél hosszabb ideig jogszabály alapján kötelező könyvvizsgálati tevékenységet ugyanazon közérdeklődésre számot tartó gazdálkodónál. Viszont az ötletelés már nem elegendő. A tét az emberek pénzügyi szektorba vetett bizalmának visszaszerzése és mindazon intézkedések meghozatala, amelyek eredménye, hogy nem lesznek Quaestor-botrányok, és nem játszadoznak a kisemberek pénzével. De ehhez először átfogó felülvizsgálatra van szükség, és ez lehet az alapja egy ilyen törvényjavaslatnak.

Egyes felmérések szerint a GDP 1,2 százaléka vész el évente a pénzügyi szektor nem megfelelő szabályozása miatt. A rossz előírások bizonyítéka az is, hogy offshore-cégek is közpénzek közelébe kerülhetnek, holott ez alaptörvény-ellenes. Az utóbbi hetekben pontosan érzékelhettük, hogy csak a felelősség elhárítása és a politikai maszatolás vezérli a kormányt, politikai játszma folyik. Múlt héten a Fidesz ad hoc módon beterjesztette a Költségvetési bizottság ülésén egy albizottság létrehozását a Buda-Cash- és a Quaestor-botrányok kivizsgálására, de nem várja meg az országgyűlési albizottság vizsgálatának eredményét, javaslatait. Az LMP mindezek miatt is mélységesen szkeptikus a testület munkáját illetően, amelyet nem kellően átgondoltan hoztak létre.

Az elmúlt hónapok eseményei mindenki számára végképp bebizonyították azt, amit az LMP már évek óta mondogat: a magyar pénzügyi rendszer teljes felülvizsgálatára és valós, mélyreható átalakítására van szükség. Szigorítani kell a pénzügyi szabályozást, hatékonyabbá kell tenni a felügyeletet, és fel kell tárni a politikai és a pénzügyi világ káros kapcsolatait. Ez a törvény erre nem alkalmas. A Fidesz pusztán azért, hogy ne ismerje el saját felelősségét a kialakult helyzetben, egy rossz rendszer toldozásával akarja megoldani a problémát. Nem mernek hozzányúlni az egész rendszerhez, hiszen azzal elismernék, hogy a rendszer idáig is rossz volt. A toldozgatás azonban nem megoldás, néhány hiba kiküszöbölésére talán alkalmas lesz, azonban az alapjaiban hibás rendszer folyamatosan súlyos problémákat fog generálni, és az nem lesz elegendő, ha minden ilyen hiba után hoz a kormány egy törvényt, ami a baj megtörténte után tovább foltozgatja a rendszert.

Senki sem gondolhatja, hogy öt év Fidesz-kormányzás után egy ilyen csődhullámot el lehet intézni annyival, hogy az a szocialista kormányok felelőssége. A Fidesz csak hárít, és úgy tesz, mintha tenne valamit a probléma megoldása érdekében. Az LMP szerint először a pénzügyi rendszer és a felügyelet valódi és átfogó vizsgálatára lenne szükség, majd ezt követően ennek tapasztalatai alapján a pénzügyi rendszerre vonatkozó szabályozás teljes átalakítására.

A Fidesz-KDNP-többség a vizsgálatot azonban folyamatosan ellehetetleníti, a szabályozás szintjén pedig csak az ehhez a törvényhez hasonló maszatolásokra hajlandó, melyek garantáltan nem fognak valódi eredménnyel járni. Ez a törvény nem elegendő arra, hogy megakadályozzuk egy újabb Quaestor-botrány kialakulását. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 114 2015.04.29. 11:10  103-152

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos nem tudok pozitívan nyilatkozni az előttünk fekvő törvényjavaslatról. Az előttünk fekvő javaslat újabb bizonyítéka annak, hogy manapság a közvetlen napi gazdasági érdekek irányítják a döntéshozatalt, amelyek kiszolgálásáért tudatosan, lépésről lépésre felszámolásra kerülnek azok a korábban kialkudott szabályok és intézmények, amelyek a társadalom hosszú távú érdekeit védelmezték, mint amilyenek az egyetemes kulturális és környezeti értékeink. Elnézést kérek, de ezen a ponton nem tudom megállni, hogy meg ne jegyezzem, az USA-EU és a Kanada-EU szabadkereskedelmi egyezmények is ebbe a sorba illeszkednek.

A rövid távú gazdasági érdekek mindenek fölé helyezése következtében az elmúlt évek során megsemmisült a környezetvédelem szinte teljes intézményrendszere, a szakértelem mellőzötté vált, sőt szóba került az ilyen jellegű felsőfokú képzés leépítése is, most pedig a jogrendszer további gyengítése került napirendre. Ugyanakkor, talán illendőségből, a kormányzó élcsapatból senki sem meri mondani, hogy a környezetvédelem a versenyképesség akadálya, hiszen ezzel egy olyan megcáfolhatatlan tényt kellene semmibe venni, amely szerint környezetünk a legfőbb közjó, életünk, múltunk, jelenünk és jövőnk alapja.

A javaslat azonban bizonyíthatóan a legfőbb közjó elé helyezi a csoportérdekeket, hiszen az 52. § (4) bekezdése leszögezi, hogy a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházás esetén a közérdekkel való összhangot vélelmezni kell.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a vélelmezés hamis. Hiszen amíg vannak megkérdőjelezhetetlen közjavak, mint amilyen a környezet jó minősége, ami mindenki számára nélkülözhetetlen, egyaránt jó a gazdagnak, szegénynek, fiatalnak és idősnek, a jelennek és a jövőnek, addig vannak olyan vegyes és magánjavak, amelyek használatából mások kizárhatók, sőt használatuk kárt okoz a nagyobb közösségnek. A közlekedési infrastruktúra esetében bizonyítható, hogy amíg közvetlen használói élvezik annak előnyeit, addig az általuk létrehozott kár, közgazdasági kifejezéssel élve negatív externália, vagyis a tevékenység külső költsége az egész társadalmat terheli.

A közúti infrastruktúra, különösen a gyorsforgalmi utak negatív ökológiai hatásai vitathatatlanok. Ezek között a legjelentősebbek az ökológiai hálózat működésének ellehetetlenítése, az élőhelyek feldarabolása és elszigetelése, az élőhelyi mintázatok megváltoztatása, az utak szerepe az idegenhonos fajok és gyomok elterjesztésében és az élőlények milliárdjainak pusztulása a gépjárművekkel való ütközések miatt. Ezeket általában nem gondoljuk végig. A levegőszennyezés, a biológiai sokféleség csökkenése, a termőföld elvesztése, az elfoglalt területek ökológiai szolgáltatásainak hiánya, az egészségkárosodás, az elhasználódó infrastruktúra fenntartásának és megújításának közvetlen és közvetett költségeit az egész társadalom kénytelen viselni. Ráadásul hatásai nemcsak a jelenre korlátozódnak, hanem messze a jövőbe nyúlnak, fizetési meghagyást jelentve a jövő generációknak.

A közúthálózat fejlesztése esetében környezeti szempontból tehát nem az a fő kérdés, hogy melyik útszakasz milyen nyomvonalon fog haladni, hanem hogy az egész közúthálózat együttes környezeti terhe hogyan, mennyivel növekszik. Szeretném hangsúlyozni, hogy gyakorlatilag nincs olyan megoldás, amivel ezek a terhek elkerülhetők, minden egyes újonnan megépített méter út környezeti terhe hozzáadódik a már korábban létező terhekhez. Ezzel számolnunk kell, és tudnunk kell, hol a határ. Éppen ezért is hangsúlyozzuk, hogy nem új utak építésére, hanem a rossz állapotú meglévők felújítására van szükség, elsősorban a három és több számjegyű utaknál.

(15.20)

Egyrészt azért, mert nagyságrenddel kisebb kárt okoz egy felújítás, és olcsóbb is. Másrészt az alsóbbrendű utak felújítása a helyi gazdaságot segítené, a helyben maradást, hogy a helyben gazdálkodók költségei csökkenjenek, a gyorsabb eljutást, kisebb fogyasztást, kisebb amortizációt. A rossz, szinte járhatatlan utakon pont azoknak a járművei mennek tönkre a leggyorsabban, akik legrosszabbul élnek.

Bár környezeti kár mindenképpen keletkezik, de nem mindegy, hogy mekkora és hol. Nem mindegy, hogy újabb utakkal mennyire daraboljuk fel a természetes élőhelyeinket, és a plusz környezeti terhelés milyen hatással lesz közvetlenül vagy közvetve az emberek egészségére. A környezeti vizsgálatok sajnos sokszor csak igazoló jellegűek, de szükség van rájuk, és nemcsak azért, mert közösségi direktívákon, rendeleteken alapuló hazai jogszabályok mondják ki.

Az előttünk álló javaslat azonban ennek ellenére kísérletet tesz a környezet vizsgálatok, ismertebb nevén stratégiai környezeti vizsgálatok megkerülésére. Míg az egyes projektek környezeti megítélését a környezeti hatásvizsgálat tisztázza, addig a közúthálózat együttes környezeti hatásait az egyes programokra és tervekre vonatkozó stratégiai környezeti vizsgálat lenne hivatott feltárni. A stratégiai környezetvizsgálat célja, hogy egy nagyobb keretben a programozási dokumentumok szintjén vizsgálja a különböző projektek várható együttes hatásait.

Az előttünk álló javaslat azonban még ennek a kevésbé hatásos eszköznek a lehetőségét is megkerüli azáltal, hogy a településrendezési eszközök utólagos módosításával kívánja szentesíteni a kormány által kiemeltnek nyilvánított közúti beruházást. Vagyis ezekbe a tervekbe utólag kerülhetnek be olyan intézkedések, amelyek nem képezhetik a stratégiai környezeti vizsgálat tárgyát, feltéve, ha volt ilyen egyáltalán.

Idézek, 6. § G 13. pont (sic!): „ha az a közlekedési infrastruktúra-beruházás miatt szükséges, az országos településrendezési és építési követelményekről szóló jogszabály 2012. augusztus 6-án vagy azt megelőzően hatályos településrendezési követelményeinek megfelelően kidolgozott településrendezési eszközök 2018. december 31-ig módosíthatók” - mond­ja a tervezet.

A kiemelt beruházások rendszerével a kormány egy olyan lehetőséget teremt és teremtett a maga számára, amellyel akaratát a formális jogi lépések megtételével ráerőltetheti más döntési szintekre. Ezt hivatott biztosítani a projektkoordinációra kijelölt kormánymegbízott, aki a hatalom képviseletében eljárva biztosítja a felsőbb akarat érvényesítését. Pedig a helyi önkormányzatok törvényességi felügyelete képes az ügyben is eljárni, hogy biztosítsa a helyi rendezési tervek határidőre történő módosítását, még akkor is, ha az a helyi döntési szint ellenére lenne. A tervezet szerint a kiemelt jelentőségű ügyek közül a kormány rendeletben nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű közlekedési infrastruktúra-beruházással összefüggő ügyeket jelölhet ki a közlekedési infrastruktúra-beruházás kiemelten gyors megvalósításához fűződő közérdekre tekintettel.

2014 végén 240 közlekedésfejlesztési projekt megvalósulása volt folyamatban szerte az országban, nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházás keretében. Már csak az a kérdés, hogy van-e olyan beruházás, amely nem ilyen, és vajon tényleg minden esetben ennyire sürgősek-e ezek az ügyek. Sürgős-e megépíteni egy olyan gyorsforgalmi utat, amely egy olyan főutat vált majd ki, amelyen alig találkozunk járművel?

A 2013. évi országos közút-keresztmetszeti forgalomszámlálás és az utolsó öt év forgalomszámlálási eredményeit összegezve jelentős visszaesés tapasztalható a legtöbb jármű-kategóriában a vizsgált szelvényekben. A személygépkocsi-forgalom 10,2 százalékkal, a tehergépkocsi-forgalom 15,9 százalékkal csökkent, a közúti közösségi közlekedést jelentő autóbusz-forgalom nem változott, a motorkerékpár-forgalom 10,7 százalékkal csökkent, a kerékpárforgalom 18,5 százalékkal nőtt. Nyilvánvaló, hogy 2014 majd felfelé módosítja ezeket az adatokat az alacsony üzemanyagár miatt, de tudjuk, ez is csak ideiglenes.

Tisztelt Országgyűlés! Az adatokból látható, hogy a szükség és a felkeltett igények messze esnek egymástól. Egy, a jövőért felelősséget viselő kormánytól elvárható lenne, hogy ne az igényeket generálja, hanem csupán a szükségleteket elégítse ki, különösen arra való tekintettel, hogy még a szükségletek kielégítése is megoldhatatlan környezeti gondok elé állítja a jövő nemzedéket.

Sajnos a rövid távú fejlesztési érdekek eddig mindig hozzájárultak a legfőbb közjó feléléséhez, és ez a konfliktus vezetett odáig, hogy ma ökológiai válságról beszélünk. Mindez pedig azt bizonyítja, hogy összességében az eddigi szabályok is alkalmatlanok voltak a közjó védelmére.

Természetesen senki sem gondolja, hogy mi a túlzott bürokráciát, a hosszadalmas eljárásokat, az engedélyezések ellehetetlenítését támogatjuk. Mi egy szemlélet ellen emelünk szót, az ellen a szemlélet ellen, amely a csoport- és magánérdekeket a közjó szolgálata elé helyezi, ráadásul hamis ideológiát gyártva álláspontjának magyarázataként. Köszönöm a figyelmet. (Sallai R. Benedek tapsol. ‑ Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 18 2015.05.11. 5:08  17-20

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ellenzéki képviselőként talán örülhetnék is annak, amit a kormánytöbbség az utóbbi időben törvényalkotás címszó alatt csinál. Végiggondolatlanul, kapkodva nyújtanak be hibás törvényjavaslatokat. Ilyen volt az internetadó, az üzletek vasárnapi zárva tartása, a brókertörvény, de idetartozik a devizaforintosításról szóló törvény is. Mondom, örülhetnék, mert így az emberek világosan látják, hogy ki és miképpen csapja be őket. De felelős politikusként nem örülhetek, mert az önök rosszul előkészített és hatásaiban nem előre látott törvényeinek az emberek isszák meg a levét, elsősorban a kiszolgáltatott, nehéz körülmények között élő emberek.

A devizaforintosításról szóló törvényt az LMP nem szavazta meg. Nem szavaztuk meg, mert a devizapiaci árfolyamon történő átváltással elviselhetetlen terheket rakott a családok nyakába, ráadásul semmilyen védelmet nem ígért azok számára, akik anyagi helyzetük miatt nem tudják a forintra váltott hitelüket visszafizetni. Önök mindent ígértek, és egy pillanatra talán az emberek el is hitték, hogy viselhetővé válnak a terheik. De ez legfeljebb csak egy pillanatig tartott. Most, hogy a devizahitelekkel kapcsolatos elszámoló levelek megérkeztek, az emberek keserűen szembesültek azzal, hogy forintra pontosan mit jelent nekik az átváltás.

Sok-sok példát lehetne felsorolni, mert a számok mindennél beszédesebbek. Csak egyet említek: valaki felvett 6 millió forintot, azóta törlesztett 5 milliót, és most több mint 8 millió forint a tartozása. És a számok mindenhol hasonlóak. 2,5-3-szorosát kell visszafizetniük annak, mint amit felvettek. Azokról az emberekről van szó, akik nem tudtak 180 forintos árfolyamon végtörleszteni, vagyis zömében a kis keresetű, alacsony jövedelmű emberekről. Önök csak beszélnek a szegények megsegítéséről, a végtörlesztés a jómódúaknak kedvezett, azoknak, akiknek nem voltak tartalékaik, és ők voltak, akik 30 százalékkal alacsonyabb árfolyamon fizethették vissza a hitelt, köztük államtitkárok is.

Önök nagyon becsapták az embereket. Tavaly, nyilván nem véletlenül, éppen az önkormányzati választások előtt a Fidesz frakcióvezetője azt nyilatkozta: „A devizahiteleket a piacinál alacsonyabb árfolyamon válthatják át forintra, ugyanis az árfolyamváltozásból fakadó terheket a bankoknak és az ügyfeleknek közösen kell állniuk.” Ez az álláspont azonban csak az önkormányzati választás napjáig tartott, és az ígéretből lett piaci árfolyamon történő átváltás, azaz a korábbi ígéretekkel szemben a teljes árfolyamveszteséget az adósokra terhelték. A piaci árfolyamon történő forintosítás súlyos hibája mellett önök több más, ugyancsak súlyos problémát nem kezeltek, nem is voltak hajlandók meghallgatni, pedig az LMP rendre felhívta rájuk a figyelmet, sőt törvényjavaslatokat is benyújtottunk.

Az egyik az elsétálás joga. Ép ésszel felfoghatatlan, hogy egy jelzáloghitelnél, legyen az ingatlan- vagy más alapú, akkor is fennmaradhat az adósság, ha a zálogtárgyat, például a lakását az adós elveszti. Ebben az esetben is a törlesztőrészleteket még akár évtizedekig is fizetnie kell. Ez nem más, mint az adósrabszolgaság törvényesítése. A másik a lakásukat vesztők védelme. A bank általában eladta, faktorálta a bedőlt hiteleket olyan cégeknek, amelyek aztán nem válogattak az eszközökben, sokszor jóval nagyobb adósságot hajtottak be, mondvacsinált költségeket hozzácsapva, mint ami miatt a lakás elveszett. Mi megtiltottuk volna a faktorálást.

Nem sorolom tovább, bár még voltak jó megoldást szolgáló javaslataink, de ezeket önök még megfontolni sem voltak hajlandók. Pedig az LMP javaslataival már évekkel ezelőtt jelentősen csökkenthetőek lettek volna a törlesztőrészletek.

Tisztelt Országgyűlés! Mára világosan kiderült, hogy a devizahitelek forintosításának csak egy nyertese van, és nem az emberek. Ha az embereket megkérdeznénk, hogy ki nyert, biztos vagyok benne, hogy szinte mindenki azt válaszolná, a Magyar Nemzeti Bank. Az MNB saját bevallása szerint a piaci árfolyamon történt forintosítás 136 milliárd forintot hozott számára; annak az MNB-nek, amely több mint egy éve felügyelőbizottság nélkül, tehát törvénytelenül működik, amelyik kénye-kedve szerint szórja a pénzt. Legújabban a Századvég Alapítvány kapott 1,8 milliárd forintot.

Érdemes lenne koncepciót váltaniuk és a devizahitelesek problémáját ténylegesen megoldani. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP frakciójában.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 110 2015.05.11. 2:33  109-115

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Több kistelepülési önkormányzat polgármesterével találkozva szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a kistelepülések a fizetésképtelenség határán egyensúlyoznak.

Miközben egyik oldalon egyre inkább szűkül a mozgásterük, a másik oldalon egyre több terhet kell viselniük. Ebben a kormánynak súlyos felelőssége van. Az elmúlt években úgy alakították át az önkormányzatok finanszírozását, hogy elvonták a helyi adóbevételeik jelentős részét, központosították a személyi jövedelemadó helyben maradó 8 százalékát és a gépjárműadóból befolyó összeg 60 százalékát, amivel korábban a települések önállóan gazdálkodhattak. Mintegy 150 milliárd forintot irányítottak ezzel a költségvetésbe. Bár át is vettek pár feladatot az önkormányzatoktól, például az iskolák fenntartását, azonban ennek költségeit jóval meghaladó mértékű volt a forráselvonás. A bevezetett feladatfinanszírozás, amivel kapcsolatban azt ígérték, hogy majd teljes mértékben fedezni fogja a kötelező feladatokat, ezer sebből vérzik.

A települések számára előírt feladatok alulfinanszírozottsága megmaradt, a működési hiány továbbra is bele van kódolva a rendszerbe, ráadásul egyre több pluszterhet raknak az önkormányzatok nyakába. A lakossági hulladék elszállításának díját a településeknek kell kipótolniuk, a szociális segélyezés is náluk landolt, az ingyenes gyermekétkeztetésnek sincs meg a fedezete. A polgármesterek és az alpolgármesterek fizetését is a településeknek kell kigazdálkodniuk, és akkor még nem beszéltünk a településüzemeltetési és orvosi ügyelettel kapcsolatos kiadásokról.

Mindezek tetejébe a kormány több forráshiányos kistelepülésnek megszüntette a hátrányos helyzetű besorolását, azzal az indokkal, hogy a közmunka miatt javultak a munkanélküliségi mutatók. Most ezek a települések még kevesebb forrásra pályázhatnak; arról már nem is beszélve, hogy a kormány csökkentette a kistelepülési vezetők juttatását, így a legtöbb polgármesternek néhány tízezer forintos fizetésért kell megküzdenie a lehetetlen helyzettel. Nyilvánvaló, hogy ez a rendszer fenntarthatatlan.

Tisztelt Államtitkár Úr! Arra szeretnék választ kapni, hogy kezelik-e ezeket a problémákat a jövő évi költségvetésben, és mikor vetnek véget az önkormányzatok alulfinanszírozottságának. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 114 2015.05.11. 0:38  109-115

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Nem tudom elfogadni államtitkár úr válaszát. Államtitkár úr, ön a múltról beszélt, és nem arról beszélt, hogy most mi van és mi lesz. Egyszerű matematika: kapnak kötelező feladatokat az önkormányzatok, és nem kapnak hozzá elegendő forrást. A helyzet ez. Ezt a helyzetet kezelni kell.

Ma Varga Mihály miniszter úrtól azt hallottuk, hogy 3 százalék fölött lesz a GDP, a gazdaság virul, szárnyal. Mi azt gondoljuk, ebből jutna arra is, hogy ha kötelező feladatot kapnak az önkormányzatok, akkor annak fedezetét a kormány biztosítsa. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 142 2015.05.11. 1:57  141-148

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm. Tisztelt Államtitkár Úr! Már megint elmaradt a döntés a szociális bérrendezésről. A múlt szerdai kormányülésen kellett volna döntenie a kormánynak arról a 15 milliárd forintos bérrendezésről, amit hónapok óta lebegtet a szociális államtitkárság. Fél éve halljuk Czibere államtitkár úrtól, hogy júliustól megtörténik az ágazati bérrendezés, és ha minden igaz, jövő év januárjától életbe lép az új szociális életpálya.

Nem először volt kormányülés napirendjén ez a kérdés, de mindannyiszor visszadobták, holott a szociális szféra bérhelyzete katasztrofális. Itt a legalacsonyabb az átlagbér, a bölcsődékben, gyermekvédelemben, idősápolásban, fogyatékosellátásban, szociális munkában dolgozó 93 ezer ember háromnegyede keres a minimálbér és a garantált bérminimum alatt.

(16.50)

Nettó 70-80 ezer forintot visznek haza, miközben pótolhatatlan munkát végeznek. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az ország jövője nem kis részben múlik például azon, hogy milyen a bölcsődei ellátás, milyen körülmények közt és milyen anyagi megbecsültség mellett dolgoznak a kisgyerekeket nevelők. 2013 óta hitegetik a szociális dolgozókat a bérrendezéssel. Egyfajta időhúzásként 2014 óta ágazati bérpótlékot adnak, de ez átlagosan mindössze nettó 5400 forintot jelent, ami még mindig a létminimum alatt tartja a béreket. A bérrendezés nem halogatható tovább.

Az EMMI kormányülés után tett nyilatkozata szerint a jövő évi költségvetésben jelentős tartalékok vannak, amelyet igyekeznek a lehetőség szerint e probléma megoldására fordítani. Arra kérjük önöket, adjanak egyértelmű választ a kérdésre: lesz idén szociális bérrendezés vagy sem? Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 86 2015.05.12. 0:45  75-98

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Nemzetközi Távközlési Egyesület budapesti konferenciájának ügye az LMP véleménye szerint nem tartozik a tisztelt Ház plenáris ülése elé. De ha már a kormányzat feltétlenül késztetést érzett arra, hogy a konferencia megszervezésének a részleteivel terhelje a törvényhozókat, akkor itt szeretném elmondani a véleményünket arról, hogy szerintünk az esemény 800 millió forintos hazai támogatását nem a kormánynak kellene biztosítania, hanem a rendezvényt ténylegesen szervező Budapesti Nemzetközi Vásár 10 milliárdos éves büdzséjében kellene erre forrást találni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 126 2015.05.12. 13:49  111-138

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Frakció-képviselőtársam a vezérszónokija elején azt mondotta, hogy lehet a környezetvédelmi programot értékelni, véleményt formálni róla környezetpolitikai nézőpontból, és lehet úgy is értékelni, hogy maga a tervezet milyen tevékenységi elemeket tartalmaz.

Én egy harmadikat választottam, mégpedig a rendszerszemléletű megközelítést. A környezetpolitika eleinte a létrejött környezeti problémákat próbálta meg kezelni, ez volt a csővégi környezetvédelem korszaka. Majd a fenntartható fejlődés gondolatának megjelenésével világossá vált, hogy a környezet sorsa elválaszthatatlan a fejlődéstől, vagyis fejlesztési elképzeléseink és gyakorlatunk meghatározzák a környezetet érő terheléseket. A ’90-es évekre jutott el a világ oda, hogy felismerje, a környezetvédelem nem lehet egy elkülönülő szektor, a környezeti szempontokat integrálni kell az ágazati politikákba.

Nyilvánvaló, hogy ez egy előremutató elv, ám mégsem segített a környezeti gondok enyhítésében, hiszen eddig soha nem volt meg a politikai akarat, hogy a környezeti erőforrások várható vagy már tényleges szűkösségére hivatkozva bárhol a világon korlátozni akarják a gazdasági növekedést. A világnak sajnos jelenleg nincs makrogazdasági válasza arra, hogyan lehetne a fogyasztás növekedése, növelése nélkül növekedni a gazdaságnak. Ennek természetesen következménye, hogy a természeti erőforrások fogyasztása a globális rendszer ökológiai tűrőképességén túl növekszik, és az elviselhető 2 tonna/év/fő fogyasztás helyett megközelítette a 10 tonnát fejenként és évente a teljes anyagfelhasználás tekintetében ‑ vagyis ötszöröse.

A növekvő anyagfelhasználás növekvő környezeti terheket jelent, amelyek számos ponton kezelhetetlenné váltak.

(17.10)

Ilyen a globális szén- és nitrogénkörforgás megváltozása, nyomában a szél felhalmozódása a légtérben, ennek okán az éghajlatváltozás, és mindezzel összekapcsolódva a biológiai sokféleség soha nem tapasztalt pusztulása. A környezetpolitika eszerint vázolt fejlődése idehaza is végbement. Meg kell jegyezni, hogy az előttünk lévő, immáron negyedik nemzeti környezetvédelmi program az eddigi programok sorában a legteljesebb.

A programalkotás először jutott el odáig, hogy felismerje, hogy a környezet állapotváltozásait a társadalmi hajtóerők határozzák meg. A társadalom értékválasztása megszabja az intézményrendszert, az pedig a működő szerkezeteket, ágazatokat. Mindebből következnek a környezetet érő terhelések, amelyek ha meghaladják a környezeti rendszerek rugalmasságát, akkor a környezet állapotváltozásához vezetnek. A környezetvédelem tehát olyan intézkedéseket kell hogy hordozzon, amely megváltoztatja a környezet állapotát kedvezőtlenül befolyásoló hajtóerőket.

Az NKP tesz erre kísérletet, hiányosan, de legalább értékel néhány társadalmi hajtóerőt, utána pedig nagyon részletes intézkedési irányokat határoz meg az ágazatok számára.

A program dicséretén túl azonban nem látszik, hogy az alapvető okokat hogyan tudná a program befolyásolni, különösen akkor, hogyha ezek feltárása hiányos. Az alapvető hiány a társadalom értékrendjének elemzéséhez tartozik. A program a magyar társadalom értékrendjének alakulásában a környezetvédelem fontosságának csökkenő súlyáról számol be az Eurobarometer felmérései alapján. Ám még ez a csökkenő súly is kedvezőnek mondható a valóságos megítéléshez képest. Az igazság akkor derül ki, amikor az embereket nem a saját értékrendjükről, hanem mások értékrendjéről kérdezzük. Míg a megkérdezettek saját értékskáláján a legfontosabbnak mondott érték a család, az emberi kapcsolatok, az egészség, a személyes biztonság és a hetedik helyen a jó környezetminőség, addig ha mások értékrendjéről kérdezgetjük az előbbi állampolgárokat, akkor első helyre a jövedelmet, a magas életszínvonalat és élvezetes életet teszik. A 30-as értéksorban pedig utolsó helyre kerül a környezetről való gondoskodás.

Sajnos ez az utóbbi értékskála jobban igazolja a társadalom viselkedését, a legfőbb érték a magas jövedelem és az ezzel járó fogyasztási lehetőség, a környezet pedig feláldozható mindennek az oltárán. Így nem csoda, hogy olyan politikai erők kerülnek hatalomra, akik ezzel az értékrenddel azonosulnak.

Noha nyilván a politika felelőssége lenne a jövőre való gondolás, hogy előmozdítsa a társadalom mohó rétegeinek korlátozását túlzott igényeinek kielégítésében, ám a négyéves politikai kurzusoktól mégsem várható el, hogy saját maguk hatalmát ássák alá népszerűtlen igazságok kimondásával, pláne intézkedések meghozatalával. Ez természetesen nem felmentés a politikusok számára.

Annál is inkább tehetik ezt, hiszen a gazdaság által termelt negatív környezeti és társadalmi következményekre a társadalom nem kellően érzékeny, mivel a gazdaság által kínált jövedelmek élvezete közvetlen, a termelt károk pedig közvetettek, más régiókat vagy más nemzedékeket terhelnek majd meg a jövőben. Vagyis az anyagi javak előállítása olyan rövid távú érdek, amely háttérbe szorítja a társadalom jövőre vonatkozó célkitűzéseit. Ennek során az egyéni jólét választása megelőzi az emberi faj fennmaradásának szükségét, az egyéni és csoportérdekek a társadalmi érdekekkel, a rövid távú célok a hosszú távú célokkal ütköznek.

A helyes értékválasztás, a környezet megfelelő értékelése elengedhetetlen ahhoz, hogy az emberek megértsék, hogy anyagi fogyasztási igényeiket önakaratból korlátozni kell. Ám amíg erre várunk, addig is szükség lenne egy olyan szabályozó rendszerre, amely megakadályozza, hogy folytonosan növeljük környezeti terheinket.

Ezen a ponton ki kell térni a hazai terhelések helyes megítélésére. Manapság több politikusunk is azzal dicsekszik, hogy a hazai számok alapján jelentősen csökkent a környezet terhelése, míg a GDP növekedésnek indult. A tényszámok ezt alátámasztják, hiszen az üvegházgáz-kibocsátás közel 40 százalékkal csökkent, és az energiafelhasználás csökkenéséről is beszámolhatunk rövid távon.

Azonban, ha ez igaz lenne, hazánk az elsők között lenne, aki képes volt a GDP növekedését abszolút módon szétválasztani a környezeti terhek növekedésétől. A helyzetelemzés azonban megfeledkezik arról, hogy a hazai gazdaságszerkezet átalakítása miatt a kapcsolódó gazdasági tevékenységek környezeti terhe az országhatáron kívül marad, és ez az átterhelés elfedi hazánk valóságos környezeti teljesítményét. Mivel ennek feltárásához nem fűződik érdekünk, így az NKP IV. is szemérmesen hallgat erről a tényről.

A környezeti terhelése csökkentésének két fontos mozzanata van. Az egyik a teljesanyag-felhasz­nálás csökkentése, amely magával vonja a környezeti kibocsátások csökkentését is. A másik feltétel a természetes ökoszisztémák átalakításának teljes tilalma és a sérült ökoszisztémák szolgáltatásainak helyreállítása a fenntartható használaton keresztül. Ebből az következik, hogy az államnak olyan eszközöket kellene biztosítani, amelyek az erőforrások felhasználásának csökkentését biztosítják. Egy ilyen eszköz a fejlesztéspolitika lehetne a maga forrásaival együtt. A növekedés és környezeti terhek csökkentésének összehangolása a fejlesztéspolitikán keresztül lehetséges, és nagyon jó lenne, ha Lázár miniszter úr is egyszer ezeket hallaná. Ehhez arra lenne szükség, hogy a fejlesztéspolitika kizárólag olyan tevékenységeket támogasson, amelyek kiváltanak egy korábbi tevékenységet egy olyannal, aminek a környezeti terhe mérsékeltebb a megelőzőnél. Egy ilyen célkitűzés megvalósítása garantálná azt is, hogy a fejlesztési, közösségi pénzek elköltése ne magán- és csoportérdekeket, hanem a legfőbb közjót, a környezetet szolgálja. Sajnos azonban ezzel a lehetőséggel az NKP nem él, a fejlesztéspolitikát mint hajtóerőt nem elemzi, és nem dolgoz ki programot ennek szolgálatba állítására.

Mint ahogyan nem foglalkozik az NKP a pocsékolásból származó környezeti veszteségek felszámolásával sem. Paradox módon azt kell mondanunk, hogy szerencsére vannak tartalékaink. Paradoxon, mivel a tartalékaink a pocsékolásmegszüntetésből erednek.

A természeti erőforrások korlátos volta az ökológia alapvető törvénye miatt megkérdőjelezhetetlen. A növekedés lehetősége a természetben korlátozott, mert a különböző környezeti folyamatok korlátozzák egymást. Mégis, az emberiség azt pocsékolja a legjobban, ami szűkösen áll rendelkezésére, a környezeti erőforrásokat. Mindenki előtt ismert tény, hogy milyen alacsony hatásfokkal alakítjuk át az elsődleges energiahordozókat, és hogy a végfogyasztónál az elsődleges energiaforrásnak már csak pár százaléka hasznosul.

Erkölcsileg is riasztó, hogy a megtermelt élelmiszer-alapanyagok és elkészített élelmiszerek közel fele hulladékká válik. A közlekedésben néha teljesen céltalanul teszünk meg kilométereket, a kereskedelemben csak azért szállítunk árukat akár ezer kilométeren át, hogy nagyobb legyen a választék, hogy megelőzzük a helyi termelőket az árversenyben. Hatalmas házakat építünk, látunk el energiával anélkül, hogy azt belaknánk, vagy kihasználnánk a család számára, és tesszük ezt annak ellenére, hogy tudjuk, hogy végül egyedül maradunk benne. Céltalanul és értelmetlenül pusztítunk el élőlényeket, mert fogalmunk sincs róla, milyen szerepük van az életközösségben.

Amennyivel takarékosabban bánnánk az elpocsékolt erőforrásokkal, annyival kevesebbet kellene elvenni a természetből, annyival kevesebbet kellene megújítani, és a megújulás során sem szennyeznénk kibocsátásokkal a környezetünket, vagy élnénk fel mohón a természetes élőhelyeket, a megújulás színhelyeit.

Vajon miért nem lehet olyan társadalmat életre hívni, amely nem pocsékolja a környezet erőforrásait, helyesebben miért kell pocsékolni? A növekedés sajátja, hogy mindegy, mi hajtja. A növekedésre egyaránt okot szolgáltat az elkövetett hibák kijavítása, a természeti katasztrófák, a háborúk, a balesetek, a társadalmi pocsékolás pedig a legnagyobb hajtóereje a gazdaságnak. A termelés akkor növekedhet, ha a fogyasztás is növekszik, ha van, aki elfogyasztja, amit megtermeltünk. Kereslet hiányában a termelés értelmetlen. Figyelemre méltó, hogy nem a gazdaság pocsékol, hiszen a haszonmaximalizálás érdekében a gazdaság a hatékonyság növelésében érdekelt. Viszont a gazdaság érdekelt abban, hogy a társadalom pocsékoljon, hiszen a növekedés származhat a több fizetőképes fogyasztóból, azaz a népességnövekedésből, a növekvő fogyasztói igényekből és a pocsékolásból.

(17.20)

A gazdaság érdekelt abban, hogy önmaga vagy a társadalom hibákat termeljen, hiszen a hibák kijavítása is megrendelés a gazdaság számára. Sajátos módon a magunk számára létrehozott környezeti problémák kijavítása is hajtóereje a növekedésnek, ezért a környezetvédelemben sem a problémák megelőzése, hanem utólagos kezelése kap elsőbbséget, mint ahogyan látjuk a hulladékgazdálkodásban és a szennyvízkezelésben is. A fenntartható erőforrás-használat érdekében nem elég tehát a gazdasági hatékonyságot szem előtt tartani, a társadalomnak is hatékonynak kell lennie a természeti javak fogyasztásában. Míg az előbbiről gondoskodunk, addig ez utóbbiról mélyen hallgatunk.

Tisztelt Országgyűlés! Illúzió lenne tehát azt hinni, hogy a nagy társadalmi és gazdasági keretek, a társadalmi értékválasztás újrarendezése nélkül lehetséges környezeti gondjaink felszámolása. A fenntarthatatlan világ oka az emberek azon értékrendje,szemlélete, tudása, viselkedése és munkakultúrája,amely nincs tekintettel a jövőre, amely a rövid távúhaszonszerzés érdekében pocsékolja a Föld erőforrásait.

Csak egy magasabb erkölcsiség és a folyamatok mélyebb, az összefüggések jobb megértése lehet az alapja annak, hogy az emberek felülkerekedjenek az önzésen, a pillanatnyi érdekeken, és legalább csipetnyi lemondással áldozatot hozzanak jövőjük érdekében. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 136 2015.05.12. 2:59  111-138

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt hiszem, hogy Manninger képviselő úrnak a hozzászólása késztet engem is arra, hogy még egyszer szót kérjek.

Én azt gondolom, hogy egy ilyen környezetvédelmi programnál, amely több évre előre szól, mindenképpen a részét kellene képezni, hogy egy komoly, mély vitát folytassunk itt, az ország Házában arról, hogy hogyan is állunk a környezet állapotának tekintetében, melyek a legsúlyosabb problémák ezen a területen és vajon mit kellene tenni.

Én azt gondolom, hogy itt az egyik legnagyobb probléma, hogy a környezetvédelmet ágazati problémaként kezeljük. Tehát itt Manninger képviselő úr is elmondotta, hogy a hulladékban, a levegőminőség javításában értünk el eredményt, de arról nem beszélünk vagy arról itt nem folytatunk vitát, hogy a környezet miként vált korlátossá, és ezen keretek között ezek a keretek milyen lehetőséget biztosítanak a gazdaság fejlődésének.

Ugyanúgy, mint ahogy eddig, külön akarjuk szakítani, azt hisszük, hogy a környezet lehetőségeit nem számba véve bármit csinálhatunk a társadalomban és bármit csinálhatunk a gazdaságban. Márpedig hogyha ezt nem fogjuk felfedezni, és ezen nem változtatunk, akkor nem leszünk felelős politikusok, és nem tudunk hosszabb távra jó gazdaságpolitikát kijelölni.

Manninger képviselő úr az Európai Unió környezetpolitikájára hivatkozott. Az Európai Unió környezetpolitikája, igen, virágzott egy picit, de nem ebben az évtizedben, hanem a múlt évtizedben, a 2000-es évek elejéig volt, amíg fejlődött, amíg az intézményrendszer is egyre erősebbé vált. De valahogyan 2008-ban, amikor a világban a gazdasági válság újra elmélyült, akkor az Európai Unió is a környezetpolitikáját elkezdte gyengíteni. Az Európai Unió elfeledkezett arról, amit korábban mondott, hogy az egyik fő feladat a környezeti szempontok ágazatokba történő beépítése. Tehát én azt gondolom, hogy az Európai Unióra nem lehetünk a környezetpolitikát tekintve olyan büszkék, mint ahogy korábban megindult.

Én nem akarok belemenni a hazai környezetpolitikába, az intézményrendszerébe, de azt gondolom, hogy sajnos itt is annak vagyunk tanúi, hogy nálunk is ez folyamatosan gyengült. Nem akarom senkinek ráolvasni a fejére, hogy megszűnt az önálló környezetvédelmi minisztérium s a többi.

Azt gondolom, hogy mégis az a legnagyobb probléma, hogy nemcsak a társadalomnak a környezettudatossága alacsony, de legalább ugyanilyen alacsony az országgyűlési képviselők környezettudatossága is, és ezen biztos, hogy hamar ‑ én azt gondolom, mert különben nagyon nagy bajok lesznek ‑ változtatni szükséges. Köszönöm. (Sallai R. Benedek tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 154 2015.05.12. 9:55  139-158

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány napja a következő jelenetre lettem figyelmes. Egyik belvárosi terünkön sétáltam, illetve mentem keresztül, és előttem egy fiatal pár haladt. Egyszer csak megálltak, és az egyik tagja a párnak oldalra téve a lábát, a talpával lassan, komótosan eltaposott valamit. Közelebb értem, és akkor láttam, hogy nem mást taposott el, mint egy még végtagjait mozgató rózsabogarat. A pár másik tagja közömbösen nézte a jelenetet. A rózsabogár a napsütéstől beleégett az utcakőbe.

Arra gondoltam, hogy ezek a fiatalok biztosan nem voltak közte annak a 2012-ben megszámolt 1,4 millió ökoturistának, akik nemzeti parkjaink láto­gató­központjaiban ismerkedtek a biológiai sok­féleséggel. Sőt, ökoiskola hallgatói sem voltak, és az erdei iskolákban sem szocializálódtak a természet védelmére. Azt viszont gyanítom, hogy ők is azok közé az emberek közé tartoztak, akik gondolkodás és ok nélkül elpusztítják az eléjük kerülő élőlények javát, hisztérikusan reagálnak egy denevérre, utálattalnéznek egy békára, félelemmel egy kígyóra, chemotoxszal a hangyákra és szeretettel a panda­macira és az őzikére.

Az eset számomra több tanulságot rejt. Az első és legfontosabb, hogy az emberek legtöbbje nem tiszteli a teremtett világot, magát az életet, gondolkodás és ok nélkül megsemmisíti a körülötte lévő élőlények nagy részét, mivel abban kártevőt lát. Nem csoda, hiszen azt látja, hogy az ember ádáz harcot folytat a természettel, hogy szolgálatába állítsa.

(18.50)

Az ember kisajátította más élőlények élőhelyeit, jókra és rosszakra osztályozta a társteremtményeket aszerint, hogy azok számára szépek vagy közvetlenül hasznosak-e. A jók kihasználhatók, a rosszak feláldozhatók az ember érdekében. Ezt a szemléletet erősíti meg az iskola, a társadalom és gazdaság egész működése, viselkedése, így nem csodálható, ha a biológiai sokféleséggel kapcsolatos szemléletformálás eredménytelen marad. A rózsabogarakat eltapossák, ugye?

Az emberek műveltsége a biodiverzitással kapcsolatban sajnos sekélyes, hisz ez a tudás gátja lenne a rövid távú haszonszerzésnek. Még a tudomány is adós marad azzal, hogy feltárja az élet sokszínűségét, hogy legalább megnevezzük azokat a fajokat, amelyeket azelőtt irtunk ki, mielőtt megismertük volna őket. Feltételezzük, hogy a jelenleg ismert fajok és az ismeretlenek száma között a szorzó ötvenszeres-százszoros. Az ismeretlenség azonban éppen arra adna okot, hogy kíméljük azt, amit még nem ismerünk, hiszen nem tudjuk annak a nagy egészben játszott szerepét. Vajon hányan lehetnek itt a teremben is vagy az egész országban, akik tudják, mi a rózsabogár szerepe a nagy egészben? A rózsabogár feláldozható, ezt a fajt nálunk nem védi természetvédelmi oltalom, eltipróját nem fenyegeti a jog eszmei értékkel, állatkínzással, az eset nem fog az újságok címlapjára kerülni; csak egy rózsabogarat öltek meg a nyílt utcán, a látvány nem okoz közfelháborodást. Mint ahogyan az sem, amikor egy dózer végigszántja a természet, szakszóval ökoszisztéma testét, gyökerestül semmisíti meg az ott élőket, teljesen mindegy, hogy védett vagy védtelen státusú. A paradoxon, hogy a természetvédelem, ha tudja, szankcióval sújtja azt, aki elpusztít egy védett élőlényt, ám tehetetlenül kénytelen végignézni, ha egy fejlesztésre szánt zöldterületet betonnal fednek le.

Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő stratégia a biológiai sokféleség jelentőségének alacsony szintű kezeléséről tanúskodik. A biológiai sokféleség védelme a társadalom és gazdaság rendszerén belül lehetséges csak, ezért az egy ágazathoz való kötöttsége nem tükrözi azt a szándékot, hogy a biodiverzitás-politika átitassa az egész döntéshozást, a stratégia kapcsán egy ágazati partikuláris ügy marad, amely ráadásul nagy részben azonosítható a természetvédelem hagyományos felfogásával és eszközrendszerével, amely sajnálatos módon eddig sem volt képes megakadályozni a biológiai sokféleség hanyatlását.

Az alárendeltséget jelzi, hogy a stratégia előterjesztője a Földművelésügyi Minisztérium; hogy témánknak megfelelő stílusban fogalmazzak: a döntéshozás a kecskére bízta a káposztát. Ugyanis a földművelés valóban terjedelmes kapcsolatban áll a biológiai sokféleséggel a hatásmechanizmusát tekintve, de kétséges annak elvárása, hogy az alapjában véve gazdasági teljesítményelvárásokat szolgáló ágazat képes legyen önmagát korlátozni a biológiai sokféleség védelme érdekében.

A stratégiában bizonyosságát találjuk ennek, amikor a mezőgazdasági és biológiai sokféleség összefüggéseit tárgyalja az anyag. Hogyan lehetséges az, hogy a talaj biodiverzitásáról egyetlen szó sem esik, a talaj rövidke úton, mint a növénytermesztés letéteményese, a tápanyag-ellátottság szempontjából kerül csupán említésre. Pedig ez az év a talaj nemzetközi éve, és nem véletlenül. A Földön élő fajok tetemesebb része, mintegy kétharmada a talajban él, vagyis a biodiverzitás nagyobb része köthető a talajhoz. Ennek mi azért sem vagyunk tudatában, mert ez az élet nem a szemünk előtt zajlik, és a mikroszervezetek, paránylények szemmel amúgy is láthatatlanok. Ugyanakkor ezek a paránylények a felelősek a tápanyagforgalom 60-80 százalékáért. Egy gramm talajban hozzávetőlegesen egymilliárd alacsonyrendű élőlény található, és az élőlények együttes tömege egy hektár természetes vegetációval takart területen meghaladja a 15 tonnát és elérheti a 35 tonnát is. A talajlakó paránylények száma feltehetően meghaladja a másfél milliót, amelynek jelenleg néhány százalékát ismerjük csupán. A talajban lévő élőlények nélkülözhetetlen elemei a talajban zajló folyamatoknak, élőlények végzik a talaj lazítását, az elhalt szerves anyag lebontását, a tápelemek körforgalmának biztosítását, a talaj méregtelenítését.

Ezzel szemben a szántóföldek lassan sivataggá válnak az élővilág számosságának és mennyiségének tekintetében. A szervesanyag-takarójától megfosztott talaj ki van téve a szél és víz koptató hatásának, a talaj tömörödésének, a kiszáradásnak, a fagyváltozékonyságnak, a benne lévő élővilág pedig az éhenhalásnak. Összehasonlítva a természetes vegetációval takart talajokkal, az említett 13-35 tonna/hektár élőlénnyel szemben itt jó, ha 2-4 tonna található. Az ember a talaj élővilágának oktalan elpusztításával a talaj támogató és szabályozó ökoszisztéma-szol­gáltatását csökkenti le, amely végső soron az ellátó funkciókat is lecsökkenti, és a talaj pusztulásához és az alacsony élelmiszer-minőséghez vezet.

A stratégiában fenntartható hasznosításról beszélni, miközben a talaj lényegesen gyorsabban pusztul, mint megújulna, meglehetősen hiteltelen. A mezőgazdaságban tehát nagyléptékű technológiaváltásra lenne szükség, azokat a közösségi forrásokat, amelyek ma még rendelkezésre állnak, nem a rövid távú haszonszerzés támogatására, hanem a közjó szolgálatára kellene költeni.

Tisztelt Országgyűlés! A biológiai sokféleség védelme nem holmi széplelkűség, hanem az emberi élet fennmaradásának záloga. A stratégia szerint a nemzetközi kutatások 33 billió USA-dollár átlagértékre becsülték az ökoszisztéma világmértékű értékét, amely a világ éves gazdasági kitermelésének közel fele. De vajon mekkora értéket termelne a világgazdaság, ha csak egyetlen napig nem lenne támogató és szabályozó szolgáltatása az ökoszisztémáknak? Ezek nélkül egyetlen nap alatt elfogyna a levegőnk, mérgezettek lennének vizeink, elhervadnának a táplálékot adó növények, megszűnne az élet feltétele.

A biológiai sokféleség maga az élet, védelme pedig az élet védelme. Az emberi lét elképzelhetetlen biológiai sokféleség nélkül. Ehhez a nagy ívű igazsághoz képest ez a stratégia sajnos gyenge eszköz. Nincs olyan átfogó eszközrendszere, amely alkalmas lenne arra, hogy a biodiverzitás-védelem átfogó szempontjait érdemben be lehessen ágyazni a különböző szakpolitikákba. Nem tudjuk, hogy egy ilyen eszközrendszer hiányában mi akadályozza meg a zöldterületek további fogyását, az élőhelyek feldarabolódását, az invazív fajok elterjedését, mitől várjuk az ökoszisztéma-szolgáltatások javulását, vagy miért nem fogja történetünk főszereplője eltaposni a rózsabogarat. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 14 2015.05.13. 7:08  1-28

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A gyermekgondozási ellátásokkal kapcsolatos változtatásokat az LMP támogatja azzal együtt is, hogy ezeket az intézkedéseket féloldalasnak tartjuk. A javaslat ugyanis csak azokat a gyermekeket nevelő családokat támogatja, ahol a szülőknek van munkahelyük, de megfeledkezik azokról, akik munkanélküliek. A dolgozó családok támogatásán túl a kormány nem feledkezhet meg róluk sem, mert ezzel éppen a gyermekeket bünteti, különbséget téve gyerek és gyerek között.

A családi pótlék és a gyermekgondozási segély emelése sokat tudna segíteni ezeken a családokon, de önök már többször elmondták, nem szándékoznak emelni ezeket az ellátásokat, holott 2008 óta ugyanazon a szinten vannak.

Áttérve a javaslatra, több támogatható elem is van benne. Az alacsonyabb keresetű anyák esetében pozitív változás lesz a csed és a gyed összehangolása, azaz, hogy megőrizhetik a korábbi magasabb összegű ellátást a gyed alatt is. A jelenleg hatályos szabályok szerint más módon kell kiszámolni a szülés utáni csecsemőgondozási díj és a gyermek féléves korától folyósított gyed alapját, és a különböző számítási módszerek miatt a gyed összege a kisebb keresetűek esetén alacsonyabb lehet, mint a csecsemőgondozási díjé.

A módosítás szerint azoknak a szülőknek, akik a gyed maximális összegénél, azaz a minimálbér kétszeresének 70 százalékánál kisebb összegű csecsemőgondozási díjra jogosultak, a jövőben nem csökkenhet majd az ellátásuk összege, ugyanannyi pénzt kapnak a gyed alatt is. Ha pedig egymás után születnek gyermekeik, akkor a kedvezőbb jövedelmet kell figyelembe venni. Ez egy korrekciós lépésnek tekinthető azok után, hogy 2012-ben az egykulcsos adó bevezetése és az adójóváírás megszüntetése miatt éppen az alacsony keresetűeknek, a bruttó 180 ezer forint alatt keresőknek csökkent a gyermekgondozási díj összege, méghozzá akár nettó 9500 forinttal is. A jól keresők ellátása eközben több ezer forinttal nőtt a minimálbér emelése miatt, merthogy a gyed felső határa a minimálbérhez kötött. Azaz, a jól keresők jól jártak, a keveset keresők pedig jelentősen kisebb gyedre lettek jogosultak. Ez a hátrány a mai napig megmaradt, a ma gyedet igénylő alacsony keresetűek kevesebb összegű ellátásra számíthatnak, mint amire 2010-ben lettek volna jogosultak.

Az egykulcsos adó tehát a különböző jövedelmű kisgyermekes anyák közt is igazságtalanul növelte a különbséget. A javaslatban pozitív változás, hogy ha a gyed igénylését megelőzően 365 napig biztosítotti viszonya volt az érintettnek, akkor minden szülőnek a gyermek kétéves koráig járna a gyed. Jelenleg az ellátás a gyermek kétéves koráig csak akkor jár, ha szülés vagy a gyed igénylése előtt két éven belül a szülő legalább másfél évig biztosított volt. Ha ennél rövidebb volt a biztosítási idő, akkor az ellátást is időarányosan rövidebb ideig folyósítják. Ez az intézkedés kedvező lehet azoknak, akiknek rövidebb biztosítási idejük van.

A kistestvérek mielőbbi megszületését és a nők munkába állását is segítheti az a módosítás, ami a gyed mellett részmunkaidőbe munkába visszatérő anyáknak biztosítja, hogy új gyermek vállalása esetén a korábbi magasabb jövedelmet vegyék alapul a csed összegének megállapításánál. Amennyiben ugyanis egy gyed mellett dolgozó kismama újabb ellátása alapjának megállapításánál a részmunkaidőben szerzett jövedelme lesz az ellátás alapja, úgy előfordulhat, hogy kevesebb lesz az ellátás összege, mint abban az esetben, ha vissza sem ment volna dolgozni.

Ehhez azonban fontos hozzátenni, hogy a részmunkaidő sem jelent valódi megoldást az anyáknak. Többször is tettünk javaslatot a rugalmas, teljes fizetéssel járó munkavégzés megkönnyítésére, de ezt önök mindannyiszor leszavazták.

A tervezetnek azon része, ami az apáknak megkönnyítené a gyed igénybevételét, valójában egy korábban hozott szabályuk megváltoztatása. A gyed extra törvényben vezették be azt az értelmetlen, a gyed apák általi igénybevételét korlátozó szabályt, amely szerint, ha a gyermek egyéves kora után az anya szeretne visszatérni a munkaerőpiacra, és az apa szeretné igénybe venni a gyedet, munka mellett csak 60 nap várakozás esetén van erre lehetősége, ezalatt nem folyósítják neki az ellátást. Most azt írják saját korábbi szabályukra, hogy ez indokolatlan megszorítás, mivel az apa a járulékfizetéssel megalapozta az ellátás igénybevételét, és könnyen ki is játszható, ha az apa a gyermek egyéves kora előtt néhány nappal kéri az ellátást. Örülünk, hogy belátták, ez ésszerűtlen szabály volt.

Üdvözöljük azt a módosítást is, amit az LMP már régóta szorgalmaz, hogy bizonyos, miniszteri rendeletben meghatározott gyógyászati segédeszközök esetében tegyék lehetővé az egyedi méltányossági kölcsönzést. Jelenleg méltányosságból támogatás a gyógyászati segédeszközök és alkatrészeik árához, valamint javítási díjához adható. Ez ésszerűtlen, mivel kevesebb költséget is jelent az államnak, ha nemcsak a segédeszköz megvételét, de kölcsönzését is támogatja.

Az LMP az anyatejes táplálás mellett állt ki, amikor felvetettük, hogy miközben az OEP a tápszerhez támogatást nyújt, az anyatej kinyerését szolgáló eszközök megvásárlásához vagy kölcsönzéséhez nem. Akkor az volt az EMMI válasza, hogy 2007-től a támogatott kölcsönzésbe történő befogadása a készülék gyártója kérelmére történik, de mivel ilyen kérelem még nem érkezett az OEP-hez, ezért nem támogatott jelenleg a mellszívók kölcsönzése. Ezért most kérdezném is az előterjesztőt, hogy ez a mostani módosítás fényében hogyan fog változni.

Végül szólnék röviden az üzemi balesetekre vonatkozó módosításról. Nagyon problémásnak tartjuk ezt a módosítást, ami szerint már nem minősülne üzemi balesetnek, ami csak részben a dolgozó alkoholos befolyásoltsága miatt következik be. Azt gondoljuk erről, hogy ha csak részben okozza a befolyásoltság a balesetet, akkor azt nem az üzemi baleseti minőség megvonásával, hanem ‑ ahogy ilyenkor a kártérítési jog máskor is teszi ‑ a károsult felróható magatartásának a kártérítési igény elbírálásakor történő figyelembevételével kell kezelni. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 38 2015.05.13. 2:54  29-42

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az LMP üdvözli ezt a nemzetközi megállapodást, melynek keretében budapesti központtal létrejön a Visegrádi Szabadalmi Intézet. Ez meglátásunk szerint mindenekelőtt a hazai vállalkozások számára nyújt segítséget az európai oltalom egyszerűbb és olcsóbb megszerzéséhez. Pozitív fejleménynek tekinthető, hogy a négy visegrádi ország hatóságainak meglévő kapacitásait kihasználva az eddigieknél előnyösebb feltételek biztosításával lesz lehetőség a régió feltalálói és vállalkozásai számára a világ 148 országára kiterjedő szabadalmi együttműködés és szerződési rendszer igénybevételére. Mindez lehetőséget ad arra is, hogy a részt vevő országok szabadalmi bejelentői anyanyelvükön indítsák meg a nemzetközi szabadalmi bejelentést, illetve az eljárás során felmerülő kérdéseikre is anyanyelvükön kapjanak választ.

Az oltalomképességre vonatkozó visegrádi kutatási és vizsgálati jelentések az igénybe vehető díjkedvezmények révén költséghatékonyabbak lesznek a nemzetközi jogszerzés területén. A megalakuló intézet részese lehet annak a jelenleg 19 szabadalmi szervezet részvételével megvalósuló világszintű kezdeményezésnek is, amely lehetővé teszi a közép-európai régió feltalálói számára, hogy globális keretek között, gyorsan és hatékonyan szerezhessenek szabadalmi oltalmat megoldásaikra az együttműködésben részt vevő országokban. Mindez jól kiegészíti azt a bevezetni tervezett, egységes hatályú európai szabadalmi rendszert, amely az egész világ, így a hazai vállalkozások számára is segítséget nyújt az európai oltalom egyszerűbb és olcsóbb megszerzéséhez az EU belső piacán.

Természetesen ez az egész akkor ér valamit, ha lesznek magyar innovációk, szabadalmak, ha a kutatás-fejlesztés fellendül Magyarországon. Sajnos, ma nem ez a helyzet, az állam is egyre kevesebbet költ nemcsak a konkrét kutatás-fejlesztésre, tudományra, hanem az alapját jelentő felsőoktatásra, sőt a mindennek alapját jelentő alapfokú és középfokú oktatásra. Ez az innováció területén elég szomorú jövőt fest fel.

(12.10)

Ezt erősíti az a folyamat, hogy a kormány nem a magas hozzáadott értékű ágazatokban látja a jövőt, amelyek közül több is éppen innovációs forradalom előtt áll, mint például a megújulóenergia-ipar, hanem lényegében egy összeszerelő-üzem szerepét szánja Magyarországnak, alacsony bérekkel, monoton fizikai munka túlsúlyával. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 52 2015.05.13. 9:02  43-58

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Nincs egy éve, hogy a most módosítani kívánt törvény hatályba lépett. A módosításokat látva azonban világos, hogy nagy részüket már a törvény elkészültekor be lehetett volna építeni, ha az előkészítés megfelelően zajlik, ha érdemi egyeztetések előzik meg. Így vissza kell hozni a törvényt, mert szembesültek a problémákkal, és ez a módszer folyamatosan rombolja a jogszabályok hitelességét. A jelen módosítás tartalmaz olyan elemeket, amelyek támogatandóak.

(13.10)

Ilyen például, mint ahogy ellenzéki társaim is mondták, a kis- és középvállalkozások szelídebb kezelése. Első alkalommal csak figyelmeztetést kapnának, nem büntetést; az intézkedést helyesnek tartjuk.

Vannak azonban olyan intézkedések, amelyeknek iránya jó lehetne, ugyanakkor ahelyett, hogy számon kérhető, objektív szempontokat határozna meg, önkényes döntéseket épít a rendszerbe. Ilyen a közbeszerzési eljárásoknál a külön GVH-vizsgálat kérésének lehetősége. Helyes, ha a GVH soron kívül megvizsgálhat közbeszerzéseket, hiszen látjuk, különösen az EU-s pénzek felhasználásánál, hogy milliárdos kár éri az adófizetőket egyes szereplőkre direkt kiírt pályázatokkal, a valós verseny kizárásával. Csakhogy a külön eljárást csak a közbeszerzésekért vagy az európai uniós források felhasználásáért felelős miniszter, jelen esetben Lázár János kérheti, minden további megkötés nélkül. Sajnos feltételezhető, hogy a miniszter nem minden gyanús közbeszerzést fog átküldeni a Versenyhivatalnak. Kérdés az, hogy másoknak miért nincs joguk a GVH-hoz ilyen kéréssel fordulni.

Ami az egész törvénymódosítás rákfenéje azonban, az az élelmiszer-ipari kartellek kezelése. A módosítás alapján mezőgazdasági termék vonatkozásában nem megállapítható a gazdasági verseny torzítása, korlátozása vagy megakadályozása, ha a megállapodás a gazdaságilag indokolt, méltányolható jövedelem eléréséhez szükséges mértéket nem haladja meg, és e jövedelem megszerzésétől a megállapodás által érintett piac szereplője nincs elzárva, továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikkének alkalmazására nem került sor.

A törvény szerinti mentesülési feltételek fennállását az agrárpolitikáért felelős miniszter állapítja meg. Ez meggyőződésünk szerint visszaélésekre adhat lehetőséget; elég csak a földmutyikra gondolni. Ez azért is kifogásolható, mert a tapasztalatok szerint ezzel az önkényes kézi vezérléssel a kormány képtelen a tisztességtelen forgalmazói magatartást kiszűrni. Ez még akkor is kijelenthető, ha az Auchant a közelmúltban egy gigabírsággal büntették meg, hiszen a Nébih táblázata szerint, amely a tisztességtelen forgalmazói magatartással kapcsolatos bírságokat tartalmazza, ez kivételnek is tekinthető. Megállapítható, hogy a büntetési tételek jellemzően nem elrettentőek, a panaszok pedig folyamatosak. A jogalkalmazás hiányosságai, a hatóságok gyengesége miatt a kormány képtelen a beszállítók és a fogyasztók hatékony védelmére a profitmaximalizálással szemben.

A mezőgazdasági kartellek kezelése rávilágít a kormány által előszeretettel űzött, egyedi ügyekre reagáló jogalkotás káraira és arra, hogy ennek a Gazdasági Versenyhivatal egyértelmű áldozata. Ez a törvényjavaslat ugyanis, némileg finomítva, a Tpttv.-be emeli a dinnyekartell során megalkotott botrányos kivételi szabályt, lásd a javaslat 16., illetve 21. §-át, amely gyakorlatilag kizárja, de legalábbis az agrárminiszter diszkrecionális és objektív szempontokat nem tartalmazó döntési kompetenciájába utalja a kartellezéssel kapcsolatos jogsértések szankcionálását agrártermékek vonatkozásában.

A dinnyekartell gyönyörű példája volt, hogyan szorítják ki az autonóm GVH-t, ha éppen arra van szükség, és teszik a rendszert teljesen önkényessé, nemzetgazdasági érdekekre hivatkozva, amikről kiderült, hogy egyes Fidesz közeli politikus vállalkozók érdekei csupán. Még emlékszünk, a Gazdasági Versenyhivatal 2012. augusztus 27-én versenyfelügyeleti eljárást indított az összes nagy áruházlánc, beleértve a CBA-t, valamint a Magyar Dinnyeszövetség és a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ellen, mivel azok megegyeztek a dinnye árában. Erre reakcióként 2012 őszén az Országgyűlés módosította a szakmaközi törvényt. A javaslatot maga a dinnyeexportőr fideszes képviselő, Pócs János nyújtotta be, mégpedig a szokásos módon, egyéni képviselői indítványként, nyilván mindenféle hatásvizsgálat és egyeztetés nélkül. Ennek értelmében a mezőgazdasági termékeket érintő, akár folyamatban lévő kartelleljárásokban a Gazdasági Versenyhivatal köteles kikérni a vidékfejlesztési miniszter állásfoglalását a hazai versenyjog alkalmazhatósága kérdésében, és eljárását csak ezen álláspont alapján folytathatja.

A Gazdasági Versenyhivatal meg is kereste a vidékfejlesztési minisztert, és az általa adott válasz szerint nem volt megállapítható a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 11. §-a szerinti jogsértés a vizsgált magatartás vonatkozásában. Magyarul az erre hivatott szerv, GVH helyett az ahhoz nem értő, parciális érdekeket és lobbikat képviselő miniszter értelmezte a törvényt és döntött el versenyjogi kérdést. Hangsúlyozzuk, hogy lehet olyan jogszabályokat alkotni, ami a hazai termelőket védi a külföldi dömping ellen, lehet segíteni a hazai termelők piacra jutását és piacaik megtartását. Ez azonban csak mindenki számára világos, számon kérhető feltételek lefektetésével lehet. Már csak azért is, mert a Fidesz már rengetegszer bebizonyította, hogy az ilyen kivételezős eljárásokat nem az ország érdekeinek védelmére, hanem csak a saját holdudvar táplálására használja.

Ugyanilyen, később egyedi intervenciós ügy volt az úgynevezett szemétkartell megmentése is. Igazán elegáns megoldással a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvénybe tették bele, hogy a GVH ne vizsgálhassa a 2012-13. év közötti hulladékgazdálkodással kapcsolatos közbeszerzéseket. A módosítás most januártól lépett hatályba, és hatására a versenyfelügyelet sem tisztességtelen piaci magatartást, sem versenykorlátozás tilalmának megsértését nem állapíthatja meg a szemétgyűjtési és -hasznosítási tenderekben indult eljárásai során.

Egyetlen ügyben volt ilyen vizsgálat, az eljárást azonban a termékdíjtörvény értelmében meg kellett szüntetnie a felügyeletnek, mivel folyamatban lévő ügyekre is vonatkozott. A beterjesztés indoklása úgy szólt, hogy a hulladék gyűjtésére és hasznosítására kiírt közbeszerzések jellegüknél fogva igénylik, hogy az azokon induló felek egymással konzultáljanak és együttműködjenek. Ahelyett azonban, hogy meghatározták volna, hogy milyen együttműködések megengedettek, az egész szektort kivették a versenyszabályozás alól, tág teret engedve a fogyasztókat és az államot megkárosító kartellezésnek. Az ügyben tízmilliárdos büntetést is kiszabhatott volna a versenyfelügyelet, azaz a törvényjavaslat benyújtói tízmilliárdos kárt okoztak az államnak, és megint csak a mutyikultúrát erősítették.

Ezeknek az egyedi beavatkozásoknak a hatása nagyon veszélyes, mert a Gazdasági Versenyhivatal előbb-utóbb teljesen elbátortalanodik, és a politikai jóváhagyásra fog várni. Különösen, ha egyes ügyekben a törvény szerinti eljárásainak az a következménye, hogy csökkentik a hatásköreit. Tudjuk, hogy a Fidesz holdudvarának ez a fajta politikai kézi vezérlés kedvez, de az ország és a jól működő gazdaság érdekeivel ellentétes. Köszönöm a figyelmet. (Z. Kárpát Dániel tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 122 2015.05.19. 2:10  121-128

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Mint ön is tudja, az elmúlt két napban a sajtó attól volt hangos, hogy a miniszterelnök és egy miniszter eldönti: ki és milyen beruházást valósít meg európai uniós forrásból és mennyiből. Ezt először miniszter úr (sic!) elismerte, majd a második nap, amikor érezte, hogy ez mégiscsak kínos, cáfolta.

De az elmúlt évek gyakorlata miniszterelnök úr első nyilatkozatát igazolja, azt, hogy az uniós pénzek elosztása lényegében kézi vezérléssel történik. És ez nincs jól, nincs jól, legalább öt dolog miatt.

1. Magyarországon fejlesztés, beruházás csak uniós pénzből valósul meg, lényegében, amióta tagjává váltunk az Uniónak. Ezért különös jelentősége van az uniós támogatások felhasználásánál a tisztességes versenynek. Önök viszont a kézi vezérléssel, a tisztességes verseny korlátozásával drágábbá teszik a készülő projekteket, így pedig sokkal kevesebb olyan fejlesztés valósulhat meg, ami az emberek tényleges életkörülményeit javítja.

2. Ennek a gyakorlatnak köszönhető, hogy a fejlesztési pénzek többsége ugyanahhoz a szűk körhöz kerül. Így nem fejlődhet a gazdaság, nem erősödhetnek a kis- és közepes vállalkozások, nincs munkahelyteremtés. A magyar kis- és középvállalkozások legfeljebb alvállalkozók lehetnek a megbízási díj töredékéért, így pedig létminimum alatti fizetésekhez juthatnak az alvállalkozók dolgozói.

3. Nem igaz, hogy önök a hazai kis- és középvállalkozásokat kiemelten támogatnák. Ha így volna, akkor nem látnánk a nyertesek között ennyi konzorciumot, teli külföldi mamutcéggel.

4. Maguk a fejlesztési célok, pályázati kiírások is eltorzulnak, hiszen az a fontos szempont, hogy ki nyerjen.

5. És nem utolsósorban azért is elfogadhatatlan az önök gyakorlata, mert rossz példát mutat a társadalomnak.

Tisztelt Miniszter Úr! Azt gondolom, jogos a kérdés: mikor alakítják át végre úgy a fejlesztési pénzek elosztásának rendszerét, hogy az ne a Fidesz-KDNP gazdasági hátországának kiszolgálását jelentse, hanem az ország valódi fejlődését, a magyar kis- és középvállalkozások erősödését, és mindebből a társadalom profitáljon? (Varga Mihály: Legyen több külföldi, igaz? ‑ Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 126 2015.05.19. 1:08  121-128

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Miniszter úr, az, hogy az uniós pénzek elosztásával baj van, az már többször bebizonyosodott. 2011-től tavaly novemberig az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala, az OLAF 34 korrupciógyanús ügy bizonyítékait adta át az ügyészségnek. Sajnos kijelenthetjük a hétköznapi gyakorlat ismeretében, hogy ez csak a jéghegy csúcsa. És nemcsak az autópályákra, infrastruktúrára, betonra és acélra kell itt gondolni; a humán felzárkóztatásra: a társadalmi igazságtalanságot csökkenteni hivatott humán programok ugyanúgy a mutyi mocsarában vergődnek.

Nem most derült ki, hogy a fejlesztési forrásokat önök igen sajátos szempontrendszer szerint használják fel. Az LMP számtalan alkalommal felhívta a figyelmet az Öveges-programmal kapcsolatos visszaélésekre vagy a „Híd a munka világába” program pénzlenyúlásaira. Ezek mind egymilliárd forint feletti keretösszeggel rendelkező pályázatok, így feltételezhető a miniszterelnök úr nyilatkozata alapján, hogy ezekről a pályázatokról is négyszemközt döntöttek. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
75 94 2015.05.26. 3:10  93-99

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Orbán Viktor miniszterelnök idén május 16-án Baján kijelentette, Magyarország egy nagy korszak kapujában áll, mert gazdasági eredményeink az Európai Unió élvonalába juttattak bennünket. Igen bátor kijelentés, különösen a mondat második fele.

Ugyanakkor tény, hogy a 2014-2020-as uniós költségvetési ciklus akár egy nagy fejlesztési korszak kezdetét is jelenthetné az országnak, hiszen ebben a ciklusban összesen 7000 milliárd forintnyi EU-s támogatással számolhatunk a strukturális alapokból. Érdemes tudatosítanunk, hogy az előző, 2007-2013-as ciklusban az állami beruházásokat 97 százalékban EU-s társfinanszírozással valósítottuk meg. ‑ (Dr. Vitányi Istvánnak:) Bocsánat, kérhetek egy kis csendet? ‑ Tehát az EU-s pénzek beáramlása igazi hajtóerőt jelentett vagy legalábbis jelenthetett volna az országnak.

Ehhez képest azonban azt látjuk, hogy a 2014-2020-as ciklus pályázataiból még egyetlen nyertes pályázatot sem hirdettek az elmúlt 17 hónap alatt. Miközben a kormányzat azt kommunikálja, hogy az uniós pénzek 60 százaléka gazdaságfejlesztésre megy el ebben a ciklusban, a kis- és középvállalkozásoknak több fog jutni, ebből eddig konkrétan semmit sem érzékelnek a vállalkozók. Most ráadásul sajtóértesülések szerint a 2014-2020 közötti időszakra beharangozott legvaskosabb tétel ‑ a tervek szerint idén több mint 800 milliárd forintos gazdaságfejlesztési és innovációs operatív program ‑ pénzei is veszélybe kerültek.

Az intézményrendszer akkreditációja ugyan még nem történt meg, mert az illetékes nemzeti hatóság, a nemzetgazdasági tárca után létrehozott európai támogatásokat auditáló főigazgatóság hozzájárulása hiányzik, ez pedig feltétele az uniós források elszámolásának. Továbbá az uniós pénzek kezelésének kulcselemében az informatikai monitoringrendszer működése is problémás. Úgy tudjuk, hogy az EU Bizottsága elégedetlen a kormánynak azokkal a terveivel, amelyek az európai uniós pénzek átláthatóságát és korrupciómentes felhasználását biztosítanák, és ez is a folyamatot lassítja. Ráadásul a minisztériumok az előző időszak lezárásával foglalkoznak, és szűkös a kapacitás az új szakasz megfelelő elindítására.

Önök jobban tudják, mint mi, hogy komoly problémák vannak az EU-s pénzek hatékony felhasználását biztosító hazai intézményrendszerrel, a folyamat megtervezésével és a megvalósítással. Vélhetőleg ezért terveztek a 2016-os költségvetésben 45 százalékkal kevesebb bevételt uniós forrásból, mint idén. Ez gyenge teljesítmény.

Ezért kérdezem, hogy miként fognak gondoskodni arról, hogy az EU-s források jelentette lehetőséggel élni tudjunk. Mikor lesznek elfogadott op-k, megfelelő intézményrendszer, megfelelő informatikai monitoringrendszer? Mikor pályázhatnak végre azok, akiket évek óta hitegetnek? Köszönöm. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
75 98 2015.05.26. 1:13  93-99

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Nem tudom elfogadni a választ. Államtitkár úr, a sajtónyilvánosság szerint az operatív programok többségét az Európai Unió idén februárban fogadta el. Ha a kormány megfelelően készült volna, akkor már idén márciustól indulhatott volna a pályázatok jelentős része, ami azt jelenti, hogy 2015-ben és ’16-ban sokkal több EU-s pénzt kaphattak volna a vállalkozások, önkormányzatok és a civil szervezetek. Tudjuk azt, hogy a KEHOP ‑ környezet és energia ‑, az IKOP - közle­kedés ‑, TOP ‑ megyei fejlesztések ‑ és a VEKOP nagy részéről nem jelent meg a pályázati kiírásokat körvonalazó éves fejlesztési keret, pedig ezeket az op-kat már februárban elfogadta az EU. Ez több mint ezermilliárd forintos csúszás.

Még reagálni szeretnék a közbeszerzésekre is. Most kerül az Országgyűlés elé, holott lehetett tudni, hogy az Európai Unió már tavaly keményen kritizálta, és nem kellett volna eddig várni. Az látszik, hogy a különböző területeken érzékelhető csúszásban van a kormány. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Elfogadja?) Nem, azzal kezdtem, nem fogadhatom el. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
75 258 2015.05.26. 3:57  251-268

SCHMUCK ERZSÉBET, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Sajnos ez a törvényjavaslat azt igazolja, amit már jeleztünk a 2015. évi költségvetési tervezet vitájában, hogy nem volt megfelelően előkészített, nem megalapozottan készítették elő a 2015. évi költségvetést, nem igazán láttak időt állóan előre. Ez az oka annak, hogy néhány hónap elteltével módosítani kell a költségvetésen. Példa erre a bírósági és ügyészségi dolgozók illetményemelése, amit a kormányoldal decemberben még bőszen elutasított, most pedig belevette ennek a lehetőségét a törvénybe. De ezt bizonyítja az is, hogy a 10. §-ban 29 pontban, a)-tól zs)-ig sorolnak azok a pontok, amik a törvény őszi rossz szövegezéseit, pontatlanságait javítják ki. Ha ezt akkor megalapozottan készítik, nem kellett volna ezeket a hibákat elkövetni. Ez megint csak a selejt bosszúja, megint a fideszes kapkodó, gyors törvényalkotás csődje, amikor általában mindent kétszer-háromszor kell megcsinálni.

A tanulság ebből az, hogy komolytalan az a szándékuk, hogy most alkotjuk meg a 2016-os költségvetést, arra hivatkozva, hogy ez kiszámíthatóságot teremt. Mi azt gondoljuk, hogy kiszámíthatóságot akkor lehet teremteni, ha a tervek és a szavaik mögött van hitelesség, hogy tényleg változtatnak a dolgokon, illetve képesség, hogy időtálló terveket rakjanak le. Úgy látjuk, a Fidesz-kormányt egyik sem jellemzi. Ráadásul az időtálló tervekhez kiszámíthatóbb, kiszámítható nemzetközi környezet is kellene, ami azért elég gyorsan változik, és nem utolsósorban hasznos lenne ismerni az idei költségvetés tényszámait is a jövő évi tervezésnél, legalábbis a háromnegyed évét.

A törvényjavaslatban vannak pozitív pontok, ám elképesztő, már-már groteszk aránytalanságok is. Az Erste Bankot ellenzéki képviselőtársaim már említették, erre 15 milliárdot szánnak, és ugyancsak nagyon irritáló a Liget-projektre a plusz 10,6 milliárd forint. Ez a kormány preferenciáit is jelzi, hogy mi a fontos számára. Sajnos több jut egy egyeztetés nélkül elkezdett, a budapestiekre ráerőltetett megalomán terv előkészítésére, mint az iskolai és óvodai dolgozók gyalázatos bérének emelésére vagy az összes felelősen gazdálkodó önkormányzat fejlesztésére.

A Liget Budapest-projekt támogatása külön kiemelendő, mert a költségvetés tartalékának ilyen célú felhasználása számunkra teljesen elfogadhatatlan. Ez a projekt alapvetően elhibázott, mégpedig azért, mert a legelső döntésnél, hogy hova kellene múzeumokat telepíteni, nem nézték végig a lehetőségeket, nem egyeztettek sem a szakmával, sem az emberekkel. Az LMP nem azt mondja, hogy nincs szükség a Liget ökológiai megújítására. Igen, arra szükség van, de a Liget ökológiai megújításának a költségei messze-messze-messze-messze elmaradnak attól, mint amit ez az egész megalomán projekt 150-160 milliárdjával igényelne. Ezért úgy gondoljuk, hogy ebből a költségvetésből 10,6 milliárdot beleönteni egy ilyen megvalósíthatatlan projektbe nem helyes, és nagyon jól mutatja, hogy miként szórják el feleslegesen a pénzt. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 10 2015.05.27. 4:43  9-12

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy tűnik, hogy a szociális dolgozók is megértették, hogy a kormány egészen addig nem foglalkozik velük, amíg nem vonulnak az utcára.

Azt látjuk most már hetek óta, hogy a kormány egyetlen dologból ért: ha egy egész ágazat megmozdul, és hallatja a hangját. Csak ez üti át a kormány ingerküszöbét. Korábban az egészségügyi szakdolgozóknak, most a szociális dolgozóknak kell ehhez az eszközhöz folyamodniuk. Ez egyrészről szomorú, hiszen minderre a dolgozókkal szembeni kormányzati közöny miatt van szükség, másrészről viszont pozitív, hogy egyre több munkavállalói csoport érzi úgy, hogy ha megszervezi magát, ha világosan megfogalmazza a követeléseit, és magára irányítja a nyilvánosság figyelmét, akkor azzal eredményt tud elérni. A dolgozók önmagukért és az ágazatukért való kiállása mellett a kormány sem mehet el szó nélkül.

Már az is óriási eredmény, hogy a kormány egyáltalán tudomást szerez ezeknek az ágazatoknak a helyzetéről. Ahogy azt Zombor Gábor egészségügyi államtitkár is bevallotta, mind ez ideig halvány fogalma sem volt arról, hogy az egészségügyben több milliárd forintot tesznek ki a kifizetetlen túlórák. Éppen ezért nagyon találó volt a szociális dolgozók „szociális szelfik” című ötletes kampánya is, amit a Facebookon indítottak, és aminek a lényege az volt, hogy megmutassák: hány év munkaviszonnyal mennyit lehet keresni a szociális szférában.

A kormány láthatólag nincs tisztában azzal, hogy milyen viszonyok uralkodnak a közszférában, milyen megalázóan alacsony bért keresnek a dolgozók, mekkora a létszámhiány, milyenek a munkakörülmények. A szociális ágazat bérviszonyai katasztrofálisak. Itt az átlagkereset kevesebb, mint a nettó 156 ezer forintos nemzetgazdasági átlagbér fele. A dolgozók háromnegyede keres a létminimum alatt. 30 év munkaviszonnyal még a nettó 100 ezer forintot sem éri el a keresetük.

Nem lehet elégszer elmondani, milyen fontos munkát végez a szociális munkásként, bölcsődei dolgozóként, gyermekvédelemben foglalkoztatott közel százezer ember. Ezt a kormány is pontosan tudja, legalábbis erre utal a 2010-es kormányprogram. Ebben az áll, idézem: „Ma a szociális és gyermekvédelmi, gyermekjóléti területen dolgozók megbecsültsége a leggyengébb. Az ágazat bérezése alulmúlja még az egészségügyben dolgozókét is. A jövő szociális biztonságának mértéke és minősége rajtuk is múlik, munkájuk becsületét haladéktalanul vissza kell adni.” Ehhez képest a kormány az elmúlt öt évben ebből az ígéretből semmit sem váltott valóra. Három választással ezelőtt ígérte meg a szociális bérek rendezését: 2010-ben, 2013-ban és 2014 végén is. A választások után mindannyiszor lekerült a kérdés a napirendről, jött az időhúzás. 2014-től pár ezer forintos ágazati bérpótlékkal szúrták ki a dolgozók szemét.

Legutóbb Czibere Károly ígérte meg, hogy júliustól most már tényleg jön a béremelés, januártól pedig a szociális életpálya. Aztán a kormány úgy terjesztette be a jövő évi költségvetést, hogy abban nincs fedezet a bérrendezésre. Zavarodott indoklások következtek Rétvári államtitkár úrtól Czibere Károly úrig, hogy valós gazdasági teljesítmény nélkül nem lehet béreket emelni, meg hogy az életpálya amúgy is egy sokkal bonyolultabb dolog, mint hogy azt most csak úgy bevezessék. A szociális dolgozók erre tüntetést hirdettek május 29-ére, mire a kormány hirtelen talált 7,5 milliárd forintot az idei és 15-öt a jövő évi költségvetésben. Ez is nyilván csak amolyan hangulatjavító intézkedés, szó sincs valódi béremelésről. Nem jön ki belőle az egészségügyi dolgozókéval megegyező, 35 százalékos béremelés, nem épül be a bérbe, a dolgozók 30 százaléka pedig kimarad belőle, arról nem is beszélve, hogy a szociális életpálya bevezetését megint elhalasztják. Ez így egyszerűen elfogadhatatlan.

Azt kérjük a kormánytól, hogy teljesítse végre a szociális dolgozóknak tett ígéreteit, terjesszék ki az egészségügyi bértáblát a szociális dolgozókra, mind a szakdolgozókra, mind a kisegítő dolgozókra, kezdjenek tárgyalásokat az ágazati érdekképviseletekkel a szociális életpályáról.

Az LMP költségvetési módosítókban fog javaslatot tenni a béremelésre. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 73 2015.05.27. 25:57  54-122

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A költségvetés feketén fehéren megmutatja, hogy a kormány mit gondol Magyarország helyzetéről, az emberek problémáiról. Azt is elárulja, hogy a kormány milyen irányt választ, képes-e a haladásra, vagy éppen a helyben járást választja. A 2016. évi költségvetés tervezetét látva arra kérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy többet ne beszéljenek erősebb és jobban teljesítő Magyarországról, a keményen dolgozó emberek helyzetének javításáról.

(15.10)

Ez a költségvetés ugyanis a további leszakadás, az elszegényedés, a kilátástalanság költségvetése.

Egy kicsit távolabbról indítva, érdemes lenne arra is figyelni, milyen folyamatok zajlanak a világban, mik azok a trendek, folyamatok, amelyek meghatározzák a következő évtizedet.

A jelenlegi világgazdasági rendszer válságban van, pontosabban sosem lábalt ki a hét évvel ezelőtti megrogyásból. A kiutat keresve, egyre több közgazdász mutat rá arra, hogy a fejlődés gátja ‑ különösen a perifériás és félperifériás országokban - egyér­telműen a vagyoni, jövedelmi és társadalmi különbségek növekedése. Ahogy a friss Neumann-díjas közgazdász, Emmanuel Saez fogalmaz ‑ Thomas Pikettyvel közös kutatása alapján, és rájuk már utaltak a mai nap ‑, „minden a gazdagok felé billent el, hiába van gazdasági növekedés, ha az emberek, vállalkozások nagy részének semmi haszna abból, a felső 1-5 százalék fölözi le a nyereséget”. Éppen ezért ma a különbségek csökkentése a legfontosabb, és ennek első számú eszköze a progresszív jövedelemadó, illetve a tőkejövedelmek magasabb megadóztatása. Erősíteni kell a jövedelemtranszfert a gazdagoktól a szegényebbek felé.

Mindez totálisan szembemegy a Fidesz neoliberális gazdaságpolitikájával, amit az egykulcsos adó jelképez, lényege pedig a gazdagok és a multinacionális vállalatok sok forrásból történő támogatása. A Magyarország előtt álló legnagyobb feladat ennek alapján is a bérfelzárkóztatás, a dolgozói szegénység felszámolása. A magyar bérszínvonal olyan alacsony szinten ragadt meg, hogy nagyságrendileg 4 millió állampolgár létminimum alatti jövedelemből él, és ez a Fidesz tudatos politikájának köszönhető. További milliók számára a megélhetés a hónapról hónapra élést jelenti. A társadalom négyötödének nincsenek anyagi tartalékai, azaz egyéni képességeinek, humán és kapcsolati tőkéjének emelésére önerőből képtelen. Ráadásul az alacsony minimálbérek még a kkv-szektor termelékenységére is előnytelenül hatnak.

Elvi szinten tehát a költségvetésnek pont az ellenkező irányba kellene mennie. Nem az elmúlt évek megszorításainak bebetonozását kellene tartalmaznia, ami évi százmilliárdokat csoportosít át a szegényebbektől a gazdagabbakhoz, minden nemzetgazdasági haszon nélkül, lejtőre küldve az oktatást, az egészségügyet, a szociális ellátást és a természeti javaink védelmét is. Ellenkezőleg: a bérek felzárkóztatása és a közszolgáltatások rendbetétele kellene hogy legyen a feladat. Ebből semmit sem látunk.

Tisztelt Ház! A konkrét költségvetési törvényjavaslattal kapcsolatban két dolog rögtön szemet szúr. Az egyik, hogy deklaráltan nem tartalmaz érdemi változást a 2015-ös büdzséhez képest, a másik az időzítése. Májust írunk, és a kormány máris a 2016-os év számait igyekszik kőbe vésni. Vajon miért? Talán azt gondolják, hogy a globális pénzpiac szereplői ezt várják tőlük. Talán így akarják kinyilvánítani a nagyjából változatlanul hagyott számok és tételek mellett, hogy nem tágítanak attól, amit egyszer elhatároztak. De súlyos hiba lenne összekeverni a stabilitást és a tétlenséget, a kiszámíthatóságot és az ötlettelenséget. A kormány jövő évi költségvetése ugyanúgy nem reagál az embereket sújtó megélhetési válságra, mint az idei. Ugyanúgy nem avatkozik be az egészségügy, az oktatás romlásába, mint ahogy eddig sem. Az pedig, hogy már májusban tudni vélik, hogy hogyan áll az ország és a világ gazdasága az év végén, súlyos önhittség. Emlékezhetünk a gránitszilárdságú Alaptörvényre: az elmúlt négy évben hatszor módosították, nem beszélve az úgynevezett sarkalatos törvények folyamatos korrekciójáról. Elég, ha a forint, az euró vagy a dollár árfolyama megbillen, és lehet elölről kezdeni a költségvetési tervezést.

Ez az előterjesztés tehát a legjobb indulattal is egy szándéknyilatkozatnak tekinthető. Ebben az országban még egy hónapra sem tudnak megfelelően tervezni; most kapott nyilvánosságot az, hogy a 2017-es vizes-világbajnokság költségvetése egy hónap alatt a duplájára nőtt: 25 milliárdról 49 milliárd forintra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Aki nem az üvegkalitkából tekint az országra, az egy szétszakadó, elszegényedő országot és elnéptelenedő településeket láthat, mert a fiatalok külföldön keresik a megélhetést. Szétszakadt a társadalom, mert folytatódik az egykulcsos adóval elkezdett, a szociális forráskivonással folytatott ámokfutás. Az átlagos és kiskeresetű családokat bünteti, a szupergazdagokat, az offshore-lovagokat jutalmazza a kormány.

Egymillió új munkahelyet ígértek 2010-ben. A mai napig összesen 40 ezer valódi állás jött létre a versenyszférában, hiába igyekeznek tömeges, elhibázott közmunkaprogrammal kozmetikázni a statisztikákat. Önmagában az a tény, hogy évről évre többet kell fordítani a közmunkára, jelzi, hogy nagy a baj, és a helyzet romlik. A magyar munkaerő az egyik legolcsóbb az Európai Unióban, tehát igazán nem lehet azt mondani, hogy a bérköltség lenne a munkahelyteremtés vagy a növekedés gátja. És így nem lehet csodálkozni azon sem, hogy nem jönnek létre minőségi új munkahelyek, ilyeneket ugyanis jellemzően a magyar kis- és középvállalkozások tudnának teremteni. Csakhogy ezek, fizetőképes kereslet híján, agyonadóztatva épphogy vegetálni tudnak.

A 4 millió adózónak külön számítások szerint a negyede, fele, 1,3-2,2 millió ember keres a létminimumnál kevesebbet hónapról hónapra. Azt gondolhatnánk, ez csak a könyörtelen versenyszférában lehet így. De nem. A közalkalmazottak harmada is majdnem mélyszegénységben él, hiába várnak évek óta béremelést az egészségügy, az oktatás, a szociális ágazat vagy a közösségi közlekedés működtetői, a dolgozók. És egyenesen örülhetnek, ha nem rúgják ki őket, hogy utána közmunkásként visszafoglalkoztassák a minimálbér háromnegyedéért.

Az alacsony bevételű, például induló kisvállalkozások pénzének kétharmadára ráteszi a kezét az állam, miközben a multik, például az úgynevezett stratégiai partnerek sokmilliós támogatást kapnak minden egyes munkahelyteremtés után, sokszor tízszer annyit, mint egy hazai kis- és középvállalkozás.

Ki kell mondanunk: amíg a kormány ragaszkodik ahhoz a rögeszméhez, hogy majd Kínával és Indiával versenyzünk az alacsony bérekkel, addig itt valódi gyarapodásra hiába várunk. Ez a bérverseny egy olyan lefelé tartó spirál, amiből nincs kitörés. Mindig lesz, aki olcsóbban megcsinálja a munkát. Nekünk abban kell versenyeznünk, hogy jobbat, újabbat, vonzóbbat gyártsunk. Nem a munkaerő árában, hanem képzettségében kell felvennünk a versenyt.

Ha a számok mögé nézünk, pontosan kiolvasható, hogy miben hisz a Fidesz-KDNP. Az Orbán-kormány multicégek összeszerelő üzemeiben látja az emberek helyét, futószalag mellett dolgozó, alacsonyan képzett, olcsó munkaerővel kívánnak a legrosszabbul fizetett ágazataiban versenyezni Európának.

A személyi jövedelemadó 1 százalékos csökkentéséről nyilatkozik hetek óta Varga miniszter úr, és azt akarja elhitetni, hogy ez milyen jó lesz az embereknek, mennyivel több pénz marad a zsebükben, de a lényeget elhallgatja. Nevezetesen azt, hogy ezzel megint csak a jobban keresők járnak jól.

Szeretnék helyette is elvégezni egy egyszerű számtanpéldát. Ha egy egymillió forintot kereső vállalati vezető, bankigazgató vagy akár politikus adója csökken 1 százalékkal, akkor ők 10 ezer forinttal visznek majd többet haza a hó végén. A 100 ezer forintot kereső portás, szociális, egészségügyi dolgozó zsebében viszont csak egy ezressel marad több. Minden mérvadó kutatás azt mutatja, hogy a 2008-as gazdasági válság Magyarországon az átlagos és kiskeresetűeket sújtotta leginkább. A társadalmi egyenlőtlenségek növekedésnek indultak, az Orbán-kormány öt éve pedig még gyorsította is a társadalom szétszakadását. Ez ma a fejlődés, előrelépés legnagyobb akadálya Magyarországon. Mikor látják már be?

Az LMP koncepciója a munkából élők boldogulását állítja a középpontba. Mielőtt rátérnék erre, illetve az egyes költségvetési területekre, szeretnék valamit nagyon világosan leszögezni. Az LMP 2010 óta alternatív költségvetést készít, és a költségvetést úgy állítjuk össze, hogy az egyetlen forint hitelfelvételt sem igényel. Minden javasolt intézkedésünk forrása, fedezete adott. Igazságosabb és hatékonyabb adókivetéssel az embereken is lehet segíteni, és az államkassza sem jár rosszabbul.

(15.20)

Felelős párt meggyőződésünk szerint csak így járhat el. Nem rejtjük véka alá, hogy honnan vennénk el a pozitív intézkedések fedezetét. A pazarló luxuskiadások, a milliárdosok és mamutcégek állami támogatása, az intézményesített közpénzlenyúlás rendszerei lennének a vesztesek, ha az LMP költségvetését követnénk. Így többek között azonnal leállítanánk a felesleges beruházásokat, mint például a stadionépítéseket. Hatalmas pénzek mennek veszendőbe a közmédiánál és az élsporthoz folyó taotámogatásokkal.

A tőkejövedelmek adóztatását közelítenénk a munkát terhelő elvonások mértékéhez, hogy Mészáros Lőrinc és társai is kivegyék a részüket a közteherviselésből. Ez alól csak a kisvállalkozások jelentenének kivételt. Leállítanánk a paksi bővítést, amely már az idén 113 milliárdos kiadást jelent az adófizetőknek, holott még egy kapavágás sem történt. És végül, de nem utolsósorban elzárnánk a korrupciós pénzszivattyút. Ennél egy pillanatra megállnék, mert ellenvéleményként gyakran megfogalmazzák, hogy nem lehet biztos bevételként tekinteni a feketegazdaság kifehérítésére, az adózói morál csak fokozatosan javítható, és a többi. De meggyőződésünk, hogy ezeket a kifogásokat addig nem lehet komolyan venni, amíg Vida Ildikó, a NAV elnöke önmagát vizsgálhatja, amíg a minisztérium mentegeti a roma önkormányzat pénzszórását, amíg a miniszterelnök veje sorra nyeri a gyanús pályázatokat.

Nem a kifogásokat várják a kormánytól az emberek, hanem az azonnali lépéseket: az offshore-ügyeskedés felszámolását, a politikusok és családtagjaik vagyonosodásának folyamatos vizsgálatát, a láncolatos áfacsalások felderítését, uniós pályázatoknál a valódi versenyt. Ezeket az LMP mind-mind javasolta, és ezeket a kormánypártok sorra leszavazták.

Tisztelt Ház! Az LMP gyökeresen szakítana az Orbán-kormány gazdasági és társadalompolitikájával. A mi világképünk középpontjában egy nagyon egyszerű igazság áll: csak akkor lesz tartós gyarapodás Magyarországon, ha tisztességes munkával egyről a kettőre lehet jutni. Amíg ez nincs így, addig két lehetőség áll az emberek és a vállalkozások előtt: az ügyeskedés, a szürke- és feketegazdaság vagy az elvándorlás. Ennek szellemében fogalmaztuk meg a dolgozói szegénységet felszámoló programcsomagunkat, ami biztos megélhetést teremt az átlagos és az átlag alatti keresetűeknek.

Első és legfontosabb intézkedésként a legkevesebbet keresők fizetését emelnénk meg. Igazságos személyi jövedelemadó-rendszert vezetnénk be 0, 12, 24 százalékos kulcsokkal, ami összesen 12, 24, 36 százalékos elvonást jelent a bruttó béreken számolva. A minimálbér nettója így havonta 21 ezer forinttal, az átlagbér nettója pedig 38 ezer forinttal emelkedne.

Másodszor: emelnénk a közszférában hetedik éve befagyasztott fizetéseket. A közalkalmazottak között jelenleg 200 ezer ember a létminimum alatt keres. Ez elfogadhatatlan. A bértábla rossz, ezért újat javasolunk, amelyben egyetlen kategória sem fizethet a minimálbér alatt. Emelni kell az egészségügyi dolgozók, a szociális dolgozók, a pedagógusasszisztensek bérét is, mindazokét, akik a közszférában nyomorognak.

Harmadik javaslatunk a gyermekes családok terheit csökkentené. A felsőfokú tanulmányokat végző fiatalokra is ki kell terjeszteni a családi pótlékot és a családi adókedvezményt, legfeljebb 24 éves korig. Az államnak el kell ismernie azt az áldozatot, amit a családok hoznak, hogy gyerekeik versenyképes tudást szerezzenek. Igazságosabbá tennénk a családi adókedvezményeket is. A 2008 óta befagyasztott családi pótlék összegét megnövelnénk 25 százalékkal, a tartósan beteg vagy fogyatékos gyereket nevelők, illetve a gyereküket egyedül nevelők esetében 30 százalékos emelést javaslunk.

Negyedik javaslatunk az önfoglalkoztató egyéni vállalkozókat hozná kedvezőbb helyzetbe a járulékok csökkentésével. Segíteni kell azokat, akik a saját lábukra tudnak és akarnak állni. Ha kevés bevételük is van, meg tudjanak belőle élni, adhassanak másoknak is munkát mikro- és kisvállalkozásukban. Ma a legkisebb vállalkozások bevételeinek kétharmadát azonnal elviszi a NAV, és fixen be kell fizetni a magas járulékokat. Ez egyszerűen ellehetetleníti a vállalkozásra vagy önfoglalkoztatásra képes embereket. Hosszabb távon el kell érni, hogy az adó- és a járulékterhek ne haladhassák meg a bevétel felét. Most 6,5 százalékos járulékcsökkentést javasolunk.

Az európai szinten is kiemelkedően magas, 27 százalékos áfa büntetés a kiskeresetűeknek, és a feketegazdaság táptalaja. A mindennapi megélhetést és a vidéki mezőgazdaságot, élelmiszer-termelést is segítené javaslatunk. A helyben termelt alapvető élelmiszerek áfáját 5 százalékra mérsékelnénk. Olcsóbb lehetne minden magyar zöldség és gyümölcs, a friss tej és pékáru, a liszt, a rizs, a nyers húsfélék, a tojás és az édesvízi hal. Ez mindenkinek segítséget jelentene, nem úgy, mint a Fidesz sertéstőkehús áfájának a csökkentése.

És ha már áfacsökkentés, a tömegközlekedési díjak adótartalmát is mérsékelni kell. Ez növeli a társadalmi és földrajzi mobilitást, nagy segítség lenne az ingázó munkavállalóknak. Mindez összesen körülbelül 1500 milliárd forint átcsoportosítását igényli a költségvetésben, ami könnyen biztosítható, ha a politikai akarat megvan rá. Ez tehát az LMP programcsomagja a dolgozói szegénység felszámolására.

De egy sor egyéb területen is jelentősen eltérnénk a kormányoldal által beterjesztett költségvetés számaitól és szellemétől. Az országban a legnagyobb feladat, az elit legnagyobb adóssága továbbra is a munka világában áll fenn, azonnal hozzá kell fognunk a dolgozói szegénység felszámolásához. A legrosszabb helyzetben lévő ágazatok a szociális szféra, az egészségügy, a köztisztviselők, az oktatásban a nevelő, oktatási munkát segítők. Hogy csak egy példát mondjak: a szociális területen dolgozók háromnegyede a létminimum alatt keres, a közmunkások még ennél is rosszabb helyzetben vannak, az ő bérük a minimálbér háromnegyede. A vállalkozók esetén az alacsony bevétellel rendelkező kisvállalkozások tartoznak ebbe a körbe, bevételeik kétharmadát elviszi a NAV. A rosszul fizetett szakmákban felülreprezentáltak a nők, ami egy újabb szomorú dimenzióját mutatja meg a mai jövedelmi viszonyoknak. A nők önálló életvezetését is sokszor ellehetetleníti, hogy sokkal kevesebbet visznek haza, mint azonos pozícióban a férfi kollégáik.

Az oktatás működtetése a legfontosabb közös befektetésünk az ország, a következő generációk jövőjébe. Nem nézhetjük tétlenül tovább a lezüllesztését. A közoktatás területén a legsürgetőbb a nevelést, oktatást közvetlenül segítő munkatársak bérének rendezése. Ők a dajkák, pedagógiai asszisztensek, iskolatitkárok, laboránsok, rendszergazdák, könyvtárosok. Azok, akik nélkül az intézmények biztosan nem működnének, mégis sokszor a létminimum alatti bért viszik haza.

A másik nagy terület a felsőoktatás. Itt sem volt béremelés 2008 óta. Ma egy fiatal oktató vagy kutató, amint kap egy lehetőséget a piaci szférában, nagy eséllyel otthagyja a katedrát. Bár nem minimálbért keresnek, de a fiatal oktatók és kutatók jócskán az átlag alatt. Az LMP azt szeretné, ha a felsőoktatásban a legjobb oktatók és kutatók tanítanának, ehhez viszont megfizetett szakemberekre van szükség. El is várjuk a magas minőséget, de a minőség javítását csak a bérviszonyok javításával együtt tudjuk elképzelni.

Meg kell emlékeznünk a közszférában kulturális területen dolgozókról is. Az ő helyzetük is tarthatatlan, nekik is jár a béremelés.

Az egészségügy lakmuszpapírként mutatja a dolgozói szegénység problémáját. Itt látszik a legjobban, hogy mi történik, ha egész szakmákat kiéheztetnek. Jön az elvándorlás, és általánossá válik a korrupció. Az orvosok és ápolók fokozódó elvándorlása nyomán az összeomlás szélén táncol az egész ágazat. Az elvándorlás oka a megalázóan alacsony bér, amelyet az utóbbi kormányok egyszer sem emeltek annyival, hogy az valódi változást hozott volna. Nem elég az aktuális tiltakozások nyomán pár ezer forintot odadobni az ápolóknak, orvosoknak, segítő szakembereknek, a helyzet már sokkal súlyosabb ennél.

(15.30)

A magyar egészségügy talpra állításához nemcsak az elvándorlás megállítására, de a külföldön dolgozók hazahívására is szükség van; ez kizárólag megfelelő bérezéssel érhető el.

A dolgozói szegénység speciális következménye az egészségügyben a hálapénz, ami mind a betegeket, mind a gyógyítókat kiszolgáltatottá teszi. Mint a korrupció egy sajátos formája, önmagában is komoly gátat jelent a rendszer fejlesztése előtt, és a kiskeresetű állampolgárokat sújtja aránytalanul.

(Móring József Attilát a jegyzői székben
Földi László váltja fel.)

Az LMP azt várná el, hogy az egészségügyi dolgozók alapbére azonnal 60 százalékot meghaladóan növekedjék. A bérnövekedéssel párhuzamosan az intézmények folyamatosan újratermelődő eladósodását és a dolgozókra nehezedő munkaterheket is csökkenteni kell. Az LMP a mindennapi egészségkárosító hatások visszaszorításával és a szűrőprogramok jelentős erősítésével azt kívánja elérni, hogy az emberek kevesebbet legyenek betegek, a betegek hamarabb gyógyuljanak. Ez az emberek személyes jólléte mellett a költségvetés bevételét is növeli és az egészségügyi kiadásokat csökkenti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Beszélnünk kell a vidékfejlesztésről is, de hogy legyen miről beszélnünk, alapfeltétel volna, hogy ne néptelenedjenek el az alacsony fizetések és a munkahelyek hiánya miatt egész települések vagy járások. Vidéken lényegesen alacsonyabbak a jövedelmek, mint a fővárosban, valamint a nagyobb városainkban: közel két és félszerese az egy lakosra jutó nettó jövedelem a fővárosban és környékén, mint a legszegényebb vidéki régiókban, az ország keleti, északi részén. A vidéki lakosság igen alacsony vásárlóereje kifejezetten sújtja a hazai mezőgazdaságot és élelmiszeripart. Ha helyben lehetne eladni a jó minőségű terményt vagy terméket, akkor kiépülhetnének a helyi gazdaság önfenntartó hálózatai, és a leszakadás nem folytatódik.

Az általunk sürgetett, élelmiszereket érintő áfacsökkentés jelentősen tisztítaná a hazai hús- és zöldség-gyümölcs piacot. Ez új munkahelyeket jelentene a mezőgazdaságban középtávon, miközben azonnali könnyebbséget jelentene a fogyasztóknak. Egyértelmű az összefüggés a területek gazdasági fejlettsége és megközelíthetősége között, és ez a feltétele a munkahelyet teremtő falusi turizmus fejlesztésének is. Ennek ellenére az Orbán-kormány nem a kistelepülések elérhetőségének javítására, a mellékúthálózat felújítására törekszik, hanem újabb autópályák építését tervezi. A települések elzártságát a közösségi közlekedés javításával sem sikerült helyreállítani. A szocialista kormány alatt megszüntetett 1332 kilométernyi vasútvonalból 385 kilométeren állították vissza a közlekedést, és a 38 megszüntetett vasúti mellékvonalból csak 11 nyílt újra.

Az is könnyen kiolvasható a kormány előterjesztéséből, hogy a környezetvédelem, a fenntarthatóság sokadrangú szempont, inkább nyűg és teher, miközben az ország legfontosabb erőforrásairól beszélünk. A hulladékkezelő cégek dolgozói számára súlyos probléma, hogy a rezsicsökkentés és a megemelt központi elvonások miatt a vállalatok döntő többsége veszteségessé vált. Béremelés évek óta nem volt, jellemző a minimálbéres vagy a minimálbér közeli foglalkoztatás.

Idetartozik az energiaszegénység kérdésköre is, amikor egyre több családnak az energiaszámlák kifizetése jelent megoldhatatlan feladatot vagy legalábbis súlyos problémát; ez elsősorban a munkanélkülieket, a kiskeresetűek, az egykeresős családokat, a nagycsaládosokat, illetve a nyugdíjasokat érinti. Az energiaszegénység ellenszerét olyan intézkedések meghozatalában vagy kiterjesztésében találjuk meg, mint a szociális tűzifa, a vezetékes energiahordozók szociális tarifája, valamint egy komplex épületszigetelési és fűtés-korszerűsítési program. Természetesen mindez költségvetési forrásokat, intézkedéseket is igényel.

Tisztelt Ház! Alapvetően káros az a szemlélet, amely nem ismeri el a természeti erőforrások védelmével, az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartásával vagy épp az árvízvédelmi rendszer fenntartásával kapcsolatos feladatok hasznosságát sem. A zöldgazdaság fejlesztésének érdemi támogatása jelenünk egyik legfontosabb kihívása.

Összefoglalva: ez a költségvetés a további leszakadás, az elszegényedés és a kilátástalanság költségvetése. Gyökeres változtatásra van szükség a kormány társadalom- és gazdaságpolitikájában ahhoz, hogy esélyünk legyen a fejlődésre; hogy egy sok lábon álló, prosperáló gazdaságról beszélhessünk, és hogy a mainál sokkal igazságosabb társadalom jöjjön létre. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 87 2015.05.27. 2:16  54-122

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm, elnök úr. Hogy ne csak az történjen, hogy egymás mellett elmondjuk a mondandónkat, jó lenne, szerencsés lenne, ha lenne egy kis vita is. Ezért szeretnék Kósa képviselő úr és Firtl Mátyás hozzászólásának néhány pontjára reagálni.

Kósa képviselő úr azt mondta, hogy úgy érzékeli, hogy különböző, ellentétes hozzászólások vannak. Igen, valóban úgy tűnik, minthogyha két költségvetésről beszélnénk. Az én számomra úgy tűnik, hogy önök nincsenek igazán tisztában az ország helyzetével, minthogyha egy üvegburokban élnének, és azt gondolják, hogy az átlag, amit itt emlegetnek, hogy némi reálbér-emelkedés volt, ez egyformán érinti az embereket. Az átlag az nagyon eltakarja a szélsőségeket. El kell menni vidékre, el kell menni azon emberek közelébe, ahhoz a közel 4 millió emberhez, akik a létminimum alatt élnek, akiknek nincs a mindennapi betevőjükre ‑ sok ilyen ember, család van ‑ elegendő forrása.

(16.50)

Magyarországon is ugyanaz a tendencia érvényesül, a nemzetközi tendencia, hogy az a százalék szűkül, akik egyre többel rendelkeznek, és egyre többen pedig egyre kevesebbel. Ezen biztos, hogy változtatni kellene és azok az összegek, amelyekről önök beszélnek, ezen nem változtatnak.

Kósa úr azt is nagyon büszkén mondta, hogy a költségvetésben jövőre nem kapnak azok az ágazatok kevesebbet, mint amit idén kaptak. Ezt így könnyű mondani, amikor az évek során az oktatásból, a kultúrából, a szociális területről több száz milliárdot kivontak, amikor ezek az ágazatok lélegeztetőgépre kerültek! Nézzük meg a kórházakat! Nem tudják az adósságaikat kifizetni. Ezzel nem lehet büszkélkedni, hogy ugyanazt a szintet megkapják, amit ebben az évben! És az is csak nagyon álságos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy például az önkormányzatok 12 milliárddal többet kapnak jövőre. Össze kell vetni! Egy Városliget-projekt 150 milliárdba kerül ‑ arányaiban kell nézni!

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 40 2015.05.29. 11:04  1-144

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Több napja vitatjuk a kormány költségvetési előterjesztését. A vitában sok olyan kérdés merült fel, amelyben az LMP alapvetően másképpen gondolkodik Magyarország helyzetéről, arról, hogy merre kellene tovább indulnunk a jelenlegi, sok-sok ember számára nyomorúságos helyzetből. Az álláspontok nem közeledtek egymáshoz, de legalább egyértelművé vált, az LMP és a Fidesz-KDNP homlokegyenest mást gondol az előttünk álló feladatokról és a 2016. év teendőiről.

Elöljáróban fontosnak tartom leszögezni, hogy az LMP szerint nem növeli a kiszámíthatóságot az, hogy a kormány már tavasszal áterőlteti az Országgyűlésen a 2016. évi költségvetést. A kiszámíthatóságot az növelné, ha olyan költségvetést tudnánk elfogadni, amit nem kell lépten-nyomon módosítgatni a tárgyévben, most azonban számos tényezőt még nem ismerünk, ami alapvetően befolyásolhatja a jövő évi költségvetést. Nem tudjuk például, hogyan alakul az ukrán gazdaság helyzete és az hogyan befolyásolja a magyar kötvények hozamait, és azt sem tudjuk például, hogy hogyan alakul majd a forint árfolyama. Félő tehát, hogy a korai elfogadással csupán azt érjük el, hogy a korábbinál is nagyobb mértékben és gyakrabban kell majd átírni a költségvetést.

Szerintünk a nagyobb kiszámíthatósághoz például szükség lett volna arra, hogy sokkal mélyebb elemzéseken, háttérszámításokon és háttértanulmányokon alapuljon a büdzsé, ebben azonban visszalépett a kormány az előző évhez képest. Nem tudjuk például, hogy mire költünk a paksi beruházás kapcsán el 113 milliárd forintot. De nézzük a konkrét tényeket!

A kormány ismét bebizonyította, hogy gazdaság- és társadalompolitikája neoliberális elveket követ. Mindenki annyit ér, amennyije van, a szociális biztonság fölösleges pénzkidobás, a minőségi oktatás és az egészségügy a gazdagok kiváltsága, kisvállalkozások helyett a mamutcégek a fontosak, a munkaerő vonatkozásában pedig az a cél, hogy olcsó legyen és ne jól képzett. Ezt képviseli a Fidesz, a mögöttünk lévő héten többször is hitet tettek e világnézet mellett.

A kormány szerint ez az adócsökkentés költségvetése. A régi kereskedelmi jogban volt ismert a szédelgő feldicsérés vétsége, amit 3 évig terjedő fogházzal és 500 ezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntettek. Ezt ez a kijelentés bőven kimeríti. Erre a költségvetésre sok minden jellemző, de hogy az adócsökkentésről szólna, az biztos nem. Egyetlen százalékkal csökkentik az szja-t, amit csak a több százezer forintot keresők érezhetnek meg valamennyire. Látszik, mint oly sokszor, hogy megint a kommunikációhoz szabták a kormányzást és nem fordítva, mint ahogy annak lennie kéne, és csak azért döntöttek az 1 százalékos adócsökkentés mellett, hogy legalább önök tudjanak valami pozitívumot mondani erről a büdzséről.

Ez az adócsökkentés azonban csak egy újabb apró lépés az önök által kijelölt hibás úton. A 120 milliárdos kiengedés nagy része megint a leggazdagabbaknál fog landolni. Teszik ezt úgy, hogy ma a dolgozók több mint fele, mintegy 2,2 millió ember keres a létminimum alatt. Az LMP költségvetési koncepciójától ez a lehető legmesszebb áll. Mint azt már számtalanszor elmondtuk, hiába dolgoznak sokan és sokat, ha munkájukért csak éhbért kapnak. Magyarország legsúlyosabb problémája, hogy egy sor területen az árak már nyugatiak, de a fizetések csak a töredékét érik a nyugati béreknek, pedig a nettó minimálbér emelése legalább a létminimum szintjére a termelékenységi és így a bérfelzárkóztatásunkat is szolgálná, ezzel pedig a valódi versenyképességet.

A létminimum alatt, sőt az afeletti bérből hónapról hónapra élők számára mindennapi létezésük biztosítása is komoly kihívást jelent. Időmérlegük, költségvetésük, erőfeszítéseik tükrözik ezt. Nincs lehetőségük a saját egyéni versenyképességük fejlesztésére, de erre külső, állami segítséget nem kapnak, bezáródnak egy alacsony bérű ördögi körbe. A tömeges dolgozói szegénység a hazai tőkeképzés, a kkv-szektor megerősítésének is a gátja, ez pedig a lemaradásunk bebetonozásához vezet, pedig a magyar munkaerő képzettsége még nem marad el a nyugat-európai átlagtól. Az, hogy magasabb hozzáadott értékű munkákat tudjunk végezni, a bérek emelésétől függ.

A Fidesz szerint talán rendben lévő, hogy szétszakad az ország maroknyi szupergazdagra és elszegényedő tömegekre. A kormány szerint talán propagandával is jól lehet lakni, üres lózungokkal is haza lehet csábítani az elvándorolt százezreket. Szerintünk azonban az emberi tisztesség és a közgazdasági számítások is azt diktálják, azonnali, nagyarányú, országos bérfejlesztésre van szükség. Hogyan lehet ezt megvalósítani? - kérdezhetik és kérdezik is sokan. Az LMP dolgozói szegénységet felszámoló intézkedéscsomagjából világosan kiderül. Mint minden évben, most is világosan megjelöltük, hogy hol látjuk a lépések fedezetét. Meggyőződésünk, hogy viszonylag könnyedén előteremthető a szükséges összeg más értelmetlen kiadások lefaragásával. Egyetlen forinttal sem növelnénk a költségvetési hiányt.

Pár napja megkaptuk a kormánytól, ha zavar minket a probléma, adjunk be módosító indítványokat. Megtettük, és kíváncsian várjuk, hogyan szavaznak majd a javaslatainkról. A legkevesebbet keresők fizetését is létminimum fölé emelnénk. A mai igazságtalan adórendszer átalakításával az átlagbér nettója havi 38 ezer forinttal emelkedne, a minimálbéré pedig 21 ezer forinttal. A mi koncepciónkban nincs helye az igazságtalan, egykulcsos adónak, annak az szja-nak, ami ugyanannyi a bankigazgatónak, mint a portásnak, aki reggel beengedi a székházba.

(12.00)

Tállai államtitkár úr meg is vádolt minket azzal, hogy mi az adóemelés pártján állnánk. Emlékeztetném, hogy ők egy általánosan 1 százalékos adócsökkentéssel kampányolnak hetek óta, ami 120 milliárd forintot hagy az embereknél, azt is igazságtalanul elosztva. Mi ezzel szemben 950 milliárd forintos adókönnyítést valósítanánk meg az átlagos és alacsony jövedelmű munkavállalóknak, tehát több mint ötször ennyit.

A másik javaslatunk emelné a közszférában hetedik éve befagyasztott béreket. Ma a közszférában egyharmados a dolgozói szegénység, közel 200 ezren keresnek minimálbért vagy garantált bérminimumot, azaz a létminimum alatt. A bértábla szerinti fizetési osztályok szerint ma a dolgozók negyede, 150 ezer közalkalmazott keresne kevesebbet, mint a minimálbér. Ezért olyan új bértáblát alkotnánk, amelyben a garantált illetmény egyetlen fizetési fokozatban sem lehetne kevesebb, mint a minimálbér. Különös aktualitást ad ennek a javaslatnak a szociális ágazatban dolgozóknak a mai tüntetése.

Van abban valami morbid, hogy a szociális válság kezelésére hivatott szakemberek jelentős része maga is a létminimum alatt keres. Béreiket hosszú évek óta nem emelték - mi ezen is változtatnánk. Az egészségügyben sincs mire várni - százmilliárdokat szánunk bérrendezésre, további 60 milliárddal növelnénk a szakellátás támogatását, hogy az elvándorlás megálljon, és a kórházak adóssága se termelődjön újra minden évben.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Ország­gyűlés alelnöke foglalja el.)

A gyermekes családok terheit csökkentenénk a felsőfokú tanulmányokat végző, legfeljebb 24 éves fiatalok után is járó családi pótlékkal és adókedvezménnyel. A 2008 óta befagyasztott családi pótlék összegét megnövelnénk 25 százalékkal. A tartós beteg vagy fogyatékos gyermek, illetve a gyermekét nevelő esetén 30 százalékos emelést javaslunk. A családoknak szintén hatalmas segítséget jelentene az évek óta hiába sürgetett bérlakásprogramunk, valamint a zöldberuházási alapból fedezett szigetelési és fűtés-korszerűsítési program. Csökkentenénk az alapvető élelmiszerek áfáját is 27 százalékról 5 százalékra, és nem csak a sertéshúsét. Ez nemcsak minden bevásárláskor jelent megtakarítást, de a helyi mezőgazdaságnak és élelmiszeriparnak is nagy lökést adna, munkahelyeket teremtve.

És ha már munkahelyteremtés: az elhibázott, csapdahelyzetet teremtő közmunka fokozatos leépítésével felállítanánk a közösségi gazdaságfejlesztési alapot, amely jövőre 70 milliárd forintból valóban értelmes munkalehetőséget teremtene úgy, hogy közben értéket teremtene, és a haszon is helyben maradna, ami elsősorban a kistelepüléseken hatalmas előrelépést tenne lehetővé.

A kisvárosok és községek mindennapjait az alsóbbrendű utak felújításával is könnyebbé tennénk. A kormány 160 milliárd forintot szán jövőre autópályákra, miközben kilométerre is több gyorsforgalmi utunk van, mint a jóval nagyobb Lengyelországnak; 160 milliárdot és nem uniós, hanem magyar költségvetési pénzből. Miért? - kérdezzük. Csak nem a Közgép és Simicska Lajos utódjai tartják a markukat a megbízatásokért? Sokan hasznosabban is el lehetne költeni ezt a pénzt, hogy munkahelyeket teremtsen, és gyarapodást hozzon a vidéknek.

A gyalázatos állapotban lévő alsóbbrendű utak felújítására kell sokkal többet költeni. Köszönöm a figyelmet. (Fodor Gábor tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 14 2015.05.30. 12:58  1-52

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kormánypárti képviselőtársaim hozzászólásait hallgatva tegnap, tegnapelőtt és azelőtt a költségvetési törvény vitájában és a mai nap is, folyamatosan az az érzésem, hogy önök egy másik világban, egy másik Magyarországon élnek, és fogalmuk sincs az emberek problémáiról, arról, hogy mi történik a magyar társadalomban, vagy ha netalántán mégis van fogalmuk, akkor azt nagyon gondosan magukban tartják, és nem közvetítik a kormány felé. Tehát egyszerűen nem beszélnek róla, és állandóan azokat a mondatokat ismételgetik, amelyek elsősorban propagandacélúak, és azt gondolom, hogy zsigerbeszéd.

Ma is hallottuk többször, hogy a kormány milyen eredményeket ért el az elmúlt időszakban a munkahelyteremtés, a családok támogatása és a gazdasági növekedés területén. De egyáltalán, ha ezekbe a részletekbe belemegyünk, akkor egy teljesen más kép rajzolódik ki, mint amiről önök beszélnek. Önök beszélnek, hogy micsoda fantasztikus dolog, mennyi munkahelyet teremtettek, és hogy a munkanélküliség már minimális szinten van. Csak folyamatosan elfelejtenek arról beszélni, hogy lényegében a gazdasági, a versenyszférában 2010 óta körülbelül 40 ezer munkahely jött létre, a többit közmunkával teremtették.

A közmunkát… ‑ bár én tudom azt, hogy nagyon sok kistelepülésen, kis faluban, ahol nincs munkahely, más munkalehetőség, szükség van a közmunkára, de nem így és nem ilyen módon. Vannak olyan települések, ahol például egy ezerfős településen 80 közmunkás van, de a közmunkásnak nem tudnak megfelelő munkát biztosítani, nincs olyan ember például, aki a közmunkások munkavégzését vezesse; vagy például olyat megcsináltatnak az emberekkel ‑ mert nincs munka ‑, hogy kézzel levágatják a füvet egy héten keresztül, a derekuk leszakad, holott lenne hozzá megfelelő gép, amivel pillanatok alatt ezt el lehetne végezni.

Én tehát azt gondolom, hogy egyáltalán nem lehetnek büszkék arra, hogy közmunkával próbálják meg a munkanélküliséget megoldani, és egyszer már bele kellene abba gondolni, hogy ez a gazdasági struktúra és ez a gazdaságpolitika, amit önök csinálnak, gyakorlatilag erre a pályára tereli az országot, hogy egyre kevesebb munkahely lesz, hiszen a multik folyamatosan építik le a hatékonyság és a versenyképesség miatt a munkahelyeket, viszont később önök sok pénzt adnak európai támogatásból nekik azért, hogy egy-egy pluszmunkahelyet újra megteremtsenek. Tehát itt óriási gondok vannak, ezt önöknek pontosan látniuk kellene.

Másik tétel: a családok jobb helyzetbe hozatala. Igen, most két gyermek után adnak családi adókedvezményt. De arról elfeledkeznek, hogy 2008 óta önök a gyes és a családi pótlék összegét nem emelték. Gondolják meg azt, hogy azért mégiscsak a családokon belül a gyes és a családi pótlék sokkal nagyobb tételt tesz ki, mint az az adókedvezmény, amiről önök beszélnek.

A gazdasági növekedésről: önök rettentően büszkék arra, hogy 2-3 százalékos GDP-növekedés van, de akár 4 százalékos GDP-növekedésről is beszélhetnénk ‑ a növekedés hasznát és a nyereséget csak néhány százalék fölözi le. Hova jut, ki hasznosítja, kinek a számára jó ez a gazdasági növekedés? Erről is beszélni kellene! Nem arról, erről a porhintésről, hogy jaj, de jó, 2 vagy 3 százalékkal növekedett a GDP, de ha az emberek ennek a hasznát nem érzik, akkor nincs miről beszélni.

Önök azt mondják, hogy a költségvetés ‑ és mi is ezt mondjuk egyébként ‑ tükrözi egy ország társadalom- és gazdaságpolitikáját. Igen, valóban tükrözi, de arra, hogy az önök gazdaságpolitikáját, társadalompolitikáját itt érdemben meg lehetett volna vitatni, erre egyáltalán nem került sor. Önök behozzák a törvényeket, és akkor kész, ez van, megalapozó számítások, érdemi vitája ezeknek nem történik meg.

Kormánypárti képviselőktől is hallottam elég sokszor, pedig csak egyéves országgyűlési képviselő vagyok, hogy itt a parlamentben érdemi vita csak a ’90-es évek elején volt. Később folyamatosan átment zsigerbeszédbe: a kormánypárt állandóan támadja az ellenzéket, az ellenzék pedig időnként hiába próbál meg szakmai vitákat generálni, önök nem vesznek részt ezekben az érdemi vitákban.

Még annyit az önök társadalompolitikájához: nem veszik észre, hogy hogy szétszakadt az ország, mennyi szegény ember van ebben a magyar társadalomban. Tegnap ott voltam a szociális dolgozók tüntetésén. Az ápolónők és az ottani tüntetők kiírták a karjukra, ott volt, látni lehetett, hogy tisztességes munkáért mennyi nettó bért kapnak havonta. Nagyon sokaknak ott volt a karján: 70-80-90 ezer forint nettó bért. Elmondták ott az utcán, a felvonulás közepette a résztvevők, hogy még karácsonykor is dolgoznak azért, mert karácsonykor és újévkor is vannak betegek, és a betegekkel törődni kell. Önök nem veszik észre azt, hogy 70-80-90 ezer forintból nem lehet megélni. Ehhez adhatnak 2 százalékos növekedést vagy 5 százalékost, az sem sokat ér. Sokkal, de sokkal nagyobb béremelkedésre lenne szükség ebben az országban.

A rezsicsökkentés is többször elhangzott. Azt gondolom, hogy ez egy tökéletes szemfényvesztés volt. Végül mégiscsak visszakanyarodik az emberekhez, hogy hiába jön a papíron, hogy néhány ezer forintot csökkent a rezsijük, de valahol a sor végén mégiscsak ott fognak állni és ők fizetik meg. Például mi történik a hulladékkezelő vállalatoknál? Most egy csomó önkormányzatnak kell kipótolni azt a veszteséget, amit ők elszenvedtek a rezsicsökkentés miatt. És mit tud az önkormányzat csinálni, ha nem kapja meg a központi költségvetésből? Ki fogja vetni az adót a helyi emberekre. Azt gondolom, hogy ideje lenne most már ezeket ‑ a zsigerbeszédet és a szemfényvesztést ‑ abbahagyni.

Önök nem ismerik az emberek bevonását és az ellenzék bevonását sem a döntéshozatali folyamatba. Ezért szerepel ebben a törvényben is a költségvetési adatok titkolása.

(9.30)

Mielőtt néhány elemére rátérnék vagy szólnék a mostani konkrét törvénytervezet néhány eleméről, szeretném én is hangsúlyozni, amit Burány képviselőtársam is mondott, hogy fordított a sorrend. Tehát megtárgyaltuk, tegnap lezártuk a költségvetési törvényt, és most akkor ma arról beszélünk, ami ezt megalapozza. Fordítva kellene, tehát nem rögtön idehozni, hogy akkor tessék, ez van, de érdemi vita legyen, és meghallgatni az ellenzéket, az ellenzék javaslatait is ezzel kapcsolatosan. Tehát fordítva kellene ezeket az ügyeket csinálni.

Már elmondtuk a véleményünket a költségvetésről, ami nyilván újabb lépések a rossz irányba. Ez a saláta színvonalát is egyébként meghatározza, ebben több kritikus pont van, amiket, azt gondoljuk, hogy vissza kellene vonni, ha a kormány valóban a választók érdekében kormányozna.

Már többször elhangzott ma, hogy az egyik kritikus pontja a mostani salátatörvénynek a költségvetési adatok titkolása. Ezt én is szeretném megerősíteni. A kormány ezekkel a módosító javaslatokkal gyakorlatilag felmenti magát az átláthatósági elvárások és a háttérszámítások bemutatásának következményei alól, holott mindezekre törvény kötelezi.

Habár törvényben van lefektetve, hogy a kormánynak el kell készíteni a központi költségvetés éves és középtávú finanszírozási tervét és stratégiáját, a frissen benyújtott módosító indítvány az erre vonatkozó adatokat két évig titkosítaná. A kormány most ezzel azt sugallja, hogy a hitelezők így nem tudják kikalkulálni, hogy mikor van szüksége a magyar államnak friss finanszírozásra. Ez komolytalan indokolás.

A költségvetés tervezése során keletkezett háttérszámítások, illetve tervezési adatok tíz évig nem nyilvánosak. Ez a felelősség nyilvánvaló elkenése, hiszen az Állami Számvevőszék tanulmánya a 2016-os költségvetésről megállapította egy tucat helyen, hogy az egyes előirányzatok megalapozottságát a megfelelő dokumentumok hiányában nem lehet megítélni.

Valójában a kormányzati lépések mögött nincsenek hiteles és komoly számítások, nincsenek alapos háttértanulmányok, folyamatosan a felülről jövő politikai elvárásokat próbálják jogszabályokba gyömöszölni. Ezt akarják eltitkolni, elleplezni, nem az államtitkokat.

A reklámpiacra vonatkozóan, a reklámközvetítés bónuszának eltörlése és a reklámközvetítők szerződéskötésének megtiltása: ezt egy kormányzaton belüli pozícióharcnak gondoljuk, ahol az egyik fideszes potentát így próbál meg alávágni a másiknak, hogy az kisebb üzleteket szerezhessen. Ez az intézkedés egy csapásra sok-sok magyar kis- és középvállalkozást tehet tönkre, indokolatlan, és mindenféle magyarázat vagy közérdek bizonyítása nélkül változtat meg egy piacon egy alapvető működési rendszert.

Szintén kritikus pontnak gondoljuk az állami pénzmosoda csúcsra járatását. Ha a külföldön ismeretlen forrásból származó vagyonokat valaki hazahozta és elhelyezte egy számlán, eddig öt év után adómentesen vehette ki, négy év után 16 százalék volt. Most egy éven belül 20 százalék, egy éven túl 10 százalék. Ez tényleg gyalázatos, a tisztességesen adózó emberek arcul csapása. Nemcsak adócsalásból, hanem súlyos bűncselekményekből származó pénzeket is tisztára mos az állam.

Elhalasztanak még a törvényjavaslatban több olyan intézkedést is, amelyek közül több helyes döntés, legalábbis mi ezt gondoljuk, de ez az önök hitelességét nagyban rombolja. Helyesnek tartjuk például mi az egykulcsos társasági adó leszállításának elhalasztását, a multik támogatása egy negatív adóverseny keretében nagyon nem jó ötlet; de helyesnek tartjuk a szociális temetés elhalasztását is, sőt azt gondoljuk, azt meg kellene szüntetni, tehát ezt el kellene egyáltalán felejteni. Én azt gondolom, hogy ez, hogy önök egyáltalán ezt a szociális temetkezést kitalálták, egy mérhetetlen érzéketlenségre vall. Hogyan lehet családtagoktól elvárni azt, hogy ott részt vegyenek és ássák a hozzátartozójuknak a sírját? Nagyon szeretnénk, ha ezt a javaslatukat elfelejtenék.

Eltörlik az adósságképletet, erről is volt ma már többször szó, amit mi azért is tragikomikusnak gondolunk, mert ez eddig is alkalmatlan volt a kitűzött cél elérésére, és csak PR-fogás volt. Ez a mostani is alkalmatlan, nem anticiklikus, ráadásul alaptörvény-ellenes is. De a sarkalatos törvényeket legalább napi szinten változtatgatják így, bebizonyítva, hogy értelmetlen volt az egész rendszert létrehozni.

Végül még egy dolog: felügyelőket küldhetnek az állami cégekbe. Ez nagyon érdekes ‑ ez egy komisszártörvény. Az állam már a saját maga által kinevezett vezetőkben sem bízik. Ez tragikus.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból. ‑ Hegedűs Lorántné tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 66 2015.05.30. 9:06  53-116

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő adótörvénycsomag akár lehetne pozitív is, hiszen kevés paragrafust tartalmaz, kevés helyen változtat. Ez jelezhetné azt is, hogy végre kiszámítható gazdaságpolitikához értünk. A baj csak az, hogy összességében kiszámíthatóan halad a rossz irányba. Tovább pumpálja a jövedelmeket a szegényektől a gazdagok felé, erősítve ezzel az országot szétszakító jövedelempolitikát.

Elsőként az egykulcsos szja 16 százalékról 15 százalékra való csökkentéséről szeretnék szólni. Ha sokszor elmondjuk, akkor talán valamikor majd a kormánypárti képviselőtársaink meg fogják hallani ennek a következményeit. A tegnapi beszédében Orbán Viktor miniszterelnök úr azt mondta, hogy az egykulcsos szja a rendszer alapja, és lehetetlen, hogy azt megváltoztassák. Azzal egyetértünk, hogy ez a rendszerük alapja, viszont elkerülhetetlennek tartjuk, hogy megváltozzon, mert az a politika, ami folyamatosan a szegényektől szivattyúz át jövedelmeket a gazdagok felé, egész egyszerűen nem fenntartható.

Az LMP már akkor elkezdte ostorozni az 1 százalékos személyi jövedelemadó-kulcsot, amikor önök ezt 2010-ben bevezették. Már akkor lehetett látni, hogy ez az 1 százalékos jövedelemadó-kulcs 500 milliárdot hagy a jobban keresőknél és 130 milliárddal megterhelte az alacsony jövedelműeket. Önök most azt mondják, hogy az szja 1 százalékos csökkentése 120 milliárdot hagy ott az embereknél. De ez az átlag! Önök nem beszélnek arról, hogy ez a 120 milliárd hogyan fog megoszlani a szegények és a magasabb jövedelműek között. Többször elhangzott már az elmúlt napok vitájában és ma is, hogy ez az 1 százalékos csökkentés a nagyjövedelműeknél nagy összeget hagy, az 1 millió forint havi keresetűeknél 10 ezer forintot, és addig, amíg valaki kevesebbet keres, 100 ezer forintos jövedelemnél ez havi ezer forintot jelent. Tehát itt is látszódnak a különbségek.

Amikor erről a különbségről beszélünk, érdemes egy kicsit kitekinteni a nemzetközi folyamatokra és nemzetközi összefüggésekbe helyezni ezt a kérdést. Nem véletlen, hogy ma már egyre több közgazdász azt mondja, hogy a társadalmak szétszakítottsága, tehát az, hogy egyre kevesebben fölözik le a gazdasági növekedés hasznát és egyre többen szegényednek el, egyáltalán a fejlődés akadálya. Gondoljunk bele, hogy az így lerongyolódott, kizsákmányolt munkaerő mire képes. Nem képes kreativitásra. Tehát biztos, hogy ezen változtatni kell, és így nem csak Magyarország és nem csak a világ… ‑ tehát mindenhol alapvető feladat az, hogy hogyan lehetne ezt a szakadékot beásni, hogy minél jobban szűküljön a rés a gazdagok és az egyre jobban elszegényedő emberek között. Ez nagy kihívás, és nyilván ennek az egyik kulcsa a többkulcsos személyi jövedelemadó visszaállítása. De az is biztos, hogy sokkal mélyebben, alaposabban el kell gondolkodni a vagyonadón, a tőkejövedelmek megadóztatásán. Ha ezen nem fogunk változtatni, akkor biztos, hogy az ország nem fog a felemelkedés útjára lépni.

Az LMP szerint tehát vissza kell hozni a progresszív jövedelemadót. Erre mi megfelelő indítványt is beterjesztettünk. Ez a járulékokat is csökkentené 6,5 százalékkal, azaz a munkavállalói járulékteher 12 százalék maradna. Az szja nulla százalék lenne a minimálbérig, 12 százalék az efeletti jövedelmekre az átlagbérig, és 24 százalék az átlagbér feletti jövedelmekre. Ez mindenki számára megteremtené, hogy a létminimum szintjéig a jövedelme adómentes legyen; és nem csak a minimálbért keresőknek, ezt hangsúlyozzuk, hiszen a progresszív személyi jövedelemadó lényege, hogy magasabb adókulccsal csak az adott határ feletti jövedelem adózik, azaz a nettó jövedelme mindenkinek nő. Az átlagbérnél ez a növekedés havi 38 ezer forint, ami feljebb csökken ugyan a belépő magasabb kulcs miatt, de még sokáig érezhető. Mindez egyben emelné az olyan tőkejövedelmek terhelését is, mint az osztalék, ami megfelel azon elvnek, hogy a tőkejövedelmek és a munkajövedelmek adóztatását közelítsük egymáshoz.

A másik kérdés, erről is ma már többször volt szó, a sertéshús áfájának 5 százalékra történő csökkentése. Ezt mi nagyon kevésnek tartjuk. Tulajdonképpen azt gondoljuk, hogy néhány, a kormánytól nem túl távol álló nagyvállalkozónak segít fenntartani a vágóhídját és üzemét, és esetleg fehéredik valamit a piac, de nem túl sokat. Egy embernek az átlagos 2,5 kilogrammos fogyasztás mellett ez egyébként 500-700 forint spórolást jelent havonta. Tehát az áfa 5 százalékra való csökkentése körülbelül havonta 500-700 forint spórolást jelent. A gazdagok viszont, akik egyre több húst fogyasztanak, persze megint nyernek, feltéve, ha az áfacsökkentés érvényesül a fogyasztói árakban, ami egyáltalán nem biztos.

Az LMP is régóta hangoztatja, hogy káros dolog az alapvető létfeltételt jelentő élelmiszerek ilyen szintű adóztatása. Az alapvető élelmiszerek adóját alacsonyan kell tartani. Más országokban ezt már rég felismerték.

(12.40)

A magyar kormánynak ez az ötlet talán azért nem tetszik, mármint az, hogy az alapvető élelmiszerre általánosan terjesztjük ki a csökkentést, mert az alapvető élelmiszerek olcsóbbá tétele nem a gazdagoknak kedvez, hiszen az élelmiszerek fogyasztása korlátos, a jövedelem emelkedésével aránya a fogyasztói kosárban csökken. Az LMP erre vonatkozóan is benyújtott módosító javaslatot, ami a zöldség, gyümölcs, gabona és tejtermékek, édesvízi halak és egyes húsfélék áfájának csökkentését jelentené.

És ha áfacsökkentésről beszélünk, akkor még nekünk az is a további javaslatunk, hogy a tömegközlekedés áfáját is csökkenteni kell 27 százalékról 5 százalékra. Ez az egyszerű dolgozóknak, ingázóknak segítene, segítené az elhelyezkedést, területi zárványok felszámolását. Éppen tegnap panaszkodott Lázár János miniszter úr, hogy a tömegközlekedés túl drága. Ebből ő azt a következtetést vonta le, hogy az autós közlekedés terheit kell csökkenteni. A mi következtetésünk ellentétes: éppen hogy a környezetileg és társadalmilag hatékonyabb közösségi közlekedést kell elérhetőbbé tenni mind árban, mind szolgáltatásban.

Érdekes intézkedés a háziorvosok iparűzési adó alóli mentességének megteremtése. Támogatandó, hogy az egészségügyi béreket rendezzük, hogy a rengeteg üresen álló háziorvosi praxis vonzóbb legyen. Ugyanakkor ez az intézkedés egyrészt megint az önkormányzatokra rak terhet, másrészt épp ott nem segít, ahol a leginkább kellene. A szegény önkormányzatok nem nagyon tudnak majd kedvezményt adni, részben, mert minden fillérre szükségük van, részben, mert már eddig is olyan alacsonyra vitték le az iparűzési adó mértékét.

Nem támogatandó a csomagból az úgynevezett növekedési adóhitel bevezetése sem. Ez az intézkedés gyorsan növekvő cégeknek adná meg azt a kedvezményt, hogy nem kell az adott évben befizetni nyereségadójukat, hanem azt később, elhalasztva tehetik meg. Eléggé érthetetlen számunkra, hogy erre miért van szükség, egy gyorsan növekvő kkv-nál egyébként is gyorsan bővülnek a források, amiket beruházásra fordíthat. Ráadásul tudjuk, milyen cégek bővülnek a leggyorsabban: a közbeszerzési pályázatok királyai, Tiborcz István és Mészáros Lőrinc cégei ‑ nekik egyébként tényleg felesleges további kedvezményeket adni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból. ‑ Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 40 2015.06.08. 2:58  39-45

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány által beterjesztett 4884. számú törvényjavaslat, az úgynevezett megalapozó salátatörvény 4. §-ában módosítja az úgynevezett Stabilitás megtakarítási számlára vonatkozó adószabályokat. Korábban is létezett úgynevezett adóamnesztia, de nem volt rendesen végiggondolva. Az offshore-vagyont haza lehetett hozni kedvezményesen, ám az adóamnesztiákra jellemző, hogy lejárta után az adóhatóság szigorú vizsgálatokat indít, a lehetőséggel nem élők szankciókra számíthatnak, és ehhez megvan az infrastrukturális és intézményi háttér is.

A 2013 júniusában bevezetett Stabilitás megtakarítási számla a helyzetet annyiban súlyosbította, hogy a pénzmosás lehetőségét is folyamatossá tette, azaz az adóamnesztia feltételei közül már a váratlanság és a korlátozott idejűség sem teljesül. S most még ezt a rendszert is kedvezőbbé teszik. Már az egy éven belüli kivét is csak 20 százalékkal adózik, ami alacsonyabb, mint az átlag társasági adókulcs Európában. Egy drogkereskedőnek már ez is ajándék.

(14.40)

Az egy éven túli 10 százalék pedig egyszerűen minősíthetetlen, alacsonyabb, mint az érvényes szja, ami megegyezik az osztalékadóval. Ez minden tisztességesen adózó magyar ember arculcsapása. Emellett a pénzt elhelyező ember nem egyszerűen pecsétet kap, hogy törvényes az összeg, hanem még kamatot is a vásárolt állampapír után.

További és feltűnő jellemzője a rendszernek, hogy nemcsak magáncélú, de például az illegális pártfinanszírozást szolgáló összegeket is legalizálná a kormány. Ha Simon Gábor erre a számlára helyezné a pénzét, senki sem kérdezné, honnan s miből van.

Azt már csak a jéghegy csúcsa, hogy a Stabilitás megtakarítási számla lehetőségével külföldiek is élhetnek, azaz, ha itt elhelyezik bárhol bárhogy szerzett vagyonukat, 10 százalék megfizetése után egy EU-s ország kormányától kapnak igazolást, hogy a pénz tiszta, adózott jövedelem. Magyarország nem egyszerűen adóparadicsom lehet, hanem a világ pénzmosodája. Ezek után már csak egy furcsaság van, hogy ezzel a lehetőséggel csak azok élhetnek, akik legalább 5 millió forintot helyeznek el a számlán. Ha már egyszer a kormány törvényesíti az adócsalást, miért csak a jómódúak élhetnek vele?

Összefoglalva: ezekkel a javaslatokkal a kormány törvényesíti az adócsalást folyamatos jelleggel.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mit vár a kormány, milyen hatással lesz az az adómorálra, ha törvényesített, folyamatos lehetőséget kínál az adózás megkerülésére, a pénzmosásra? A fentiek fényében mi azt gondoljuk, nemcsak a módosítást kellene visszavonni, hanem az egész rendszert eltörölni. Mikor teszik ezt meg? (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 44 2015.06.08. 0:49  39-45

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Nem fogadom el, nem tudom elfogadni államtitkár úr válaszát. Államtitkár úr, a beszéde akár buzdító beszéd is lehet, hogy próbáljuk meg valahogyan az adót elkerülni, elvisszük külföldre, és majd akkor később kedvezményesen hazahozzuk.

Ön más országokkal érvel, és azzal érvel, hogy akkor újabb forrásokat lehet majd bevonni Magyarországon. Mi azt gondoljuk, hogy az a néhány milliárd, tízmilliárd forint nem fogja megmenteni a magyar gazdaságot, viszont az egész magyar adórendszer hitelességét aláássa, továbbá rossz erkölcsi magatartást sugall a társadalomnak. Könnyen lehet, hogy sokkal többet veszítünk azon, ha az emberek bátrabban kerülik majd az adókat, mert számítanak majd újabb ilyenekre. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 100 2015.06.08. 3:02  99-105

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A Baumag Befektetési Szövetkezet 2003 októberében dőlt be, eltüntetve 12 ezer kisbefektető 43 milliárd forintját. A befektetők a mai napig nem láttak a pénzükből egyetlen fillért sem. Sokan a kisbefektetőket hibáztatták azért, hogy a szövetkezetbe tették a pénzüket magasabb hozam reményében. A Baumag-károsultak levelet írtak nekünk, amelyből idézek:

Nem érezzük magunkat hibásnak, hiszen teljesen jóhiszeműen jártunk el akkor, amikor elhittük, hogy egy állami felügyelet mellett legálisan működő szervezetben elhelyezett pénz biztonságban van. Keserűen kellett csalódnunk. Sokan egy élet megtakarítását vesztették el, rengeteg család egzisztenciáját ásta alá a pénz eltüntetése. A bűnünk abban állt, hogy gondoskodni akartunk magunkról, családunkról, öreg napjainkról. Közülünk senki nem hitte, hogy Magyarországon a rendszerváltás után ilyen arcátlan gaztettet véghez lehet vinni, az állam pedig mosta kezeit. Bár a felügyelet a Baumag működésénél is szabálytalanságot állapított meg, működését mégsem számolta fel, az emberek gyanútlanul hordták oda megtakarításaikat továbbra is, hiszen senki sem figyelmeztette őket, hogy a szövetkezetnél jogosulatlan betétgyűjtés folyik. Ha ez megtörtént volna és az állami ellenőrzés jól működött volna, a Baumag nem okozhatott volna ekkora kárt a keményen dolgozó kisemberek körében.

(16.10)

Pénzünk eltűnt, ma sem tudjuk, kik tüntették el, és hová lett a horribilis mennyiségű pénz.”

Tisztelt Államtitkár Úr! Az LMP hónapok óta mondja, hogy rendszerszintű problémák vannak a magyar pénzügyi rendszerben. A pénzügyi szabályozás hiányosságai, a pénzügyi felügyelet gyenge teljesítménye és nem utolsósorban az a politikai környezet, amely képtelen a korrupciót nemhogy megszüntetni, de még visszaszorítani sem, együttesen okai a Baumag- és a későbbi brókerbotrányoknak. Windisch László, az MNB alelnöke a Fidesz kezdeményezésére létrehozott brókeralbizottság kérdéseire adott válaszában azt írja, hogy sem a PSZÁF, sem az MNB nem képes felderíteni a rendszerszerű pénzügyi bűncselekményeket. Márpedig, ha ez így van, logikus a következtetés, hogy az állam felelős a kárvallottak veszteségéért, hiszen nem tett eleget alapvető feladatának.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdéseim a következők: milyen alapon különbözteti meg a Quaestor esetét a Buda-Cashtől, a Baumagtól és a többiektől a kormány? Mit kíván tenni a Baumag-károsultak ügyében? Hogyan kívánja a kormány a pénzügyi szabályozás rendszerszintű problémáit megoldani, hogy holnap ne legyen újabb brókerbotrány? Végül: mikor kívánja az MNB törvénytelen működését végre megszüntetni és felállítani a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságát? (Ikotity István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 104 2015.06.08. 1:11  99-105

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): A választ nem fogadom el. Államtitkár úr, a kisbefektetőket nem érdekli az a politikai játszma, amit önök a szocialistákkal játszanak. Tizenkét év telt el azóta, a problémát meg kellett volna oldani.

Ha már levelek, most a Hungária-kötvényesek leveléből fogok idézni önnek, hogy nem egy, sok problémáról van szó. A következőt írták: „Bizalom ‑ ennyi maradt nekünk, Hungária-kötvénye­seknek, miután már hallatjuk a hangunkat, csak süket fülekre találunk. Bizalom ‑ kevesek bizalma ez, és bár a 32 ezer Quaestor-károsulthoz képest számban kevesebbek vagyunk, de jogainkban nem. Nem vagyunk milliárdosok. Nekünk igencsak számít az az összeg, amelyet a kötvénybe fektettünk. Közemberek vagyunk, életünk minden vagyona, munkánk eredménye, minden megtakarításunk itt van, amelyért keményen megdolgoztunk, és amely a mi, a gyermekeink és unokáink jövője, leendő nyugdíjunk, reménybeli otthonaink, vállalkozásunk alapja. És ez most mind veszni látszik!” (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Azt kérik, hogy szüntessék meg azt az alkotmányellenes állapotot, amely jelenleg fennáll. Köszönöm szépen. (Ikotity István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 210 2015.06.08. 2:06  203-213

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az LMP támogatja a törvényjavaslatot. Az alapvető élelmiszerek áfájának a csökkentése nem véletlenül szerepel több ellenzéki párt fő javaslatai között. Nem véletlen, hiszen a dolgozói szegénység terjedése azt jelenti, hogy egyre több embernek, már millióknak nem jut elegendő a mindennapi betevőre.

Mi azt mondjuk, hogy alapvető társadalompolitikai értékválasztás, hogy a létfenntartáshoz szükséges élelmiszereket ne adóztassuk olyan mértékben, mint bármilyen más fogyasztást. Ezt egyébként más országokban már régen tudják, Európában szinte sehol nem adóznak az alapvető élelmiszerek olyan magas kulccsal, mint nálunk.

Emellett az áfa csökkentése a mezőgazdasági termékek piacán virágzó szürkegazdaság visszaszorításában is segítene. Ez ma már többször elhangzott. Egyébként pont az élelmiszer-gazdaság az a terület, ahol a hazai kistermelőknek, kisvállalkozóknak ebben az esetben nagyobb teret lehetne biztosítani, elérve azt, hogy sok embert foglalkoztassanak, hiszen az adottságaink megvannak. Ehhez azonban tiszta viszonyokat kellene teremteni, ahol nincs 27 százalékos előnye annak, aki csal, azzal szemben, aki tisztességesen termel.

Az LMP hosszú távú célja, hogy ne egyszerűen csak az alapvető élelmiszereknek legyen megfelelő ára, hanem a helyben termelt élelmiszereknek legyen olyan ára, ami mindenki számára elérhető. Ebben az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése csak az első lépés. Emellett az LMP az áfacsökkentést szigorúbb környezetvédelmi, állatjóléti ellenőrzéssel kombinálná a nagyüzemi állattartásban, valamint fokozná a népegészségügyi és élelmiszer-biztonsági hatósági aktivitást.

Annak érdekében, hogy az adócsökkentés biztos árcsökkenéssel is járjon, a fogyasztóvédelmet meg kell erősíteni, és fokozott piaci ellenőrzést szükséges megvalósítani. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 265 2015.06.08. 3:31  254-273

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a törvényjavaslatban több olyan kritikus pont van, amit vissza kellene vonni, ha a kormány valóban az emberek érdekében szeretne kormányozni, és ha valóban azt szeretné, hogy az ország jobban teljesítsen. Ezek a kritikus pontok az LMP részéről az általános vitában elhangoztak, és ezek ma is elhangoztak. De sajnos megint ugyanazt a gyakorlatot kellett megtapasztalnunk, mint a múlt év végén, hogy a kormánytöbbség azt nézte, hogy ki nyújtja be, és nem azt, hogy mit. A javaslatokat egyáltalán még csak megfontolni sem volt hajlandó, hanem egy egyszerű kézmozdulattal lesöpörte az asztalról.

Én most azt a négy pontot szeretném kiemelni, amelyek szerintünk a legfontosabb kritikus pontok: a titkolózás, az adatok titkosítása; a reklámpiac; az állami pénzmosoda; és az adósságképlet módosítása ahelyett, hogy megszüntették volna.

A költségvetési adatok titkolásával kapcsolatban már ma is elhangzott, hogy a kormány gyakorlatilag felmenti magát az átláthatósági elvárások és a háttérszámítások bemutatásának a követelménye alól. Törvényben van lefektetve, hogy a kormánynak el kell készítenie a központi költségvetés éves és középtávú finanszírozási tervét és stratégiáját, ugyanakkor a frissen benyújtott módosító indítvány az erre vonatkozó adatokat két évig titkosítaná. Mi azt gondoljuk, hogy ez gyakorlatilag az Országgyűlés lehetőségét is csökkenti, hiszen a költségvetés vitájában nem ismerhetjük meg ezeket az adatokat, ugyanis az Országgyűlés nyilvános, és ha az adatok titkosítva vannak, akkor hogyan tudnánk ezekről tárgyalni. Ugyanakkor ehhez tartozik az is, hogy a költségvetés tervezése során keletkezett háttérszámítások, illetve tervezési adatok tíz évig nem nyilvánosak. Igazából akkor lehet megítélni megfelelő módon egy költségvetési tervezetet, ha megismerhetjük az ehhez kapcsolódó háttérszámításokat és tervezési adatokat.

A reklámpiachoz kapcsolódóan ma már többször elhangzott, hogy ez nem helyes, ezt vissza kellene vonni. Ez az intézkedés egyetlen csapással sok-sok magyar kis- és középvállalkozást tehet tönkre, indokolatlanul és mindenféle magyarázat vagy közérdek bizonyítása nélkül változtat meg a piacon egy alapvető működési rendszert.

Az állami pénzmosodáról a mai interpellációmban is szóltam. Nemcsak adócsalásból, hanem súlyos bűncselekményből származó pénzeket is tisztára mos az állam. Ez elfogadhatatlan.

Végül az adósságképlet módosítása. Ezt azért is tragikomikusnak tartjuk, mert eddig is alkalmatlan volt a kitűzött cél elérésére, csak PR-fogás volt, és a mostani is alkalmatlan, nem anticiklikus, ráadásul alaptörvény-ellenes is.

Azt kérjük, gondolja végig még egyszer a kormánytöbbség, és ezeket a javaslatokat, módosító javaslatokat vonja vissza. Ez a törvényjavaslat ebben a formában elfogadhatatlan.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 283 2015.06.08. 5:08  274-289

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Most már teljesen világos, hogy a kormány ezzel a szedett-vedett salátacsomaggal azt próbálta meg elérni, hogy a Quaestor-botrány ne égjen rá, és nem az a cél, hogy a jövőben hasonló brókerbotrányok elkerülhetők legyenek. Egyébként az elmúlt napokban elkezdték már önök kommunikálni ‑ érezvén, hogy az ellenzék nem valószínű, hogy támogatni fogja ‑, hogy ha mi ezt nem támogatjuk, akkor mi a brókerek pártján állunk, és önök azok, akik megmentik a kisbefektetőket.

Bár a beterjesztett törvényjavaslatnak vannak olyan elemei, amelyeket az LMP támogatni is tudna, például a pénzügyi törvényjavaslat-csomag erősíteni kívánja a felügyeleti jogosítványokat, a befektetési vállalkozások megfelelő ellenőrzése érdekében, vagy szigorítja a szolgáltatók felügyeletére vonatkozó szabályozást és erősíti a pénzügyi fogyasztóvédelmet, valamint az értékpapírok kibocsátásánál a transzparenciakritériumokat. Támogatható lenne az a javaslat is, amely a pénzügyi piacokba vetett bizalom helyreállítása érdekében olyan új jogosítványt biztosít az MNB számára, amely hatékonyabbá teszi a helyszíni kutatás tárgyát képező, jogsértéssel kapcsolatos bizonyítási eszközök felkutatását.

Vagyis az LMP önmagában támogatni tudná a pénzügyi felügyelet erősítését, azonban azt gondoljuk, hogy a jegybank jelenlegi vezetése erősebb jogosítványok esetén sem tudja megteremteni a pénzügyi rendszer biztonságos működését, holott erre nagyon nagy szükség lenne, hiszen egyes felmérések szerint a GDP 1,2 százaléka vész el a pénzügyi szektor nem megfelelő szabályozása miatt. A rossz előírások bizonyítéka az is, hogy offshore-cégek is közpénzek közelébe kerülhetnek, holott ez alaptörvény-ellenes.

Az utóbbi hetekben pontosan érzékelhettük, hogy csak a felelősség elhárítása és a politikai maszatolás vezérli a kormányt, politikai játszma folyik. Nemrég beterjesztették a Költségvetési bizottság ülésén egy ad hoc albizottság létrehozását a Buda-Cash- és a Quaestor-botrányok kivizsgálására, de nem várja meg a kormány, hogy ennek az albizottságnak egyébként, ha jól működne, akkor mi lesz az eredménye, milyen javaslatokat tesz le az asztalra. Ha feltételezzük, hogy netalántán jó sül ki abból, akkor legalább meg kellett volna várni ezen albizottság működésének az eredményét.

Az elmúlt hónapok eseményei mindenki számára végképp bebizonyították azt, amit az LMP már évek óta mondogat: a pénzügyi rendszer teljes felülvizsgálatára és valós, mélyreható átalakítására van szükség. Szigorítani kell a pénzügyi szabályozást, hatékonyabbá kell tenni a felügyeletet, és fel kell tárni a politikai és a pénzügyi világ káros kapcsolatait. Ez a törvény erre nem alkalmas. A Fidesz pusztán azért, hogy ne ismerje el saját felelősségét a kialakult helyzetben, egy rossz rendszer toldozásával akarja megoldani a problémákat. Nem mertek hozzányúlni az egész rendszerhez, hiszen azzal elismernék, hogy a rendszer idáig rossz volt. A toldozgatás azonban nem megoldás. Néhány hiba kiküszöbölésére talán alkalmas lesz, azonban az alapjaiban hibás rendszer folyamatosan súlyos problémákat fog generálni, és ez nem lesz elegendő arra, hogy minden ilyen hiba után majd ne kelljen egy újabb törvényt hozni, és további foltozgatásokra ne legyen szükség.

Az LMP szerint először a pénzügyi rendszer és a felügyelet valódi és átfogó vizsgálatára lenne szükség, majd ezt követően ennek tapasztalatai alapján a pénzügyi rendszerre vonatkozó szabályozás teljes átalakítására. A kormánytöbbség azonban a vizsgálatot folyamatosan ellehetetleníti, a szabályozás szintjén pedig csak az ehhez a törvényhez hasonló maszatolásra hajlandó, melyek garantáltan nem fognak valódi eredménnyel járni. Ez a törvény nem elegendő arra, hogy megakadályozzuk egy újabb Quaestor-botrány kialakulását.

Végül pedig én is szeretném megerősíteni, hogy több mint egy éve a Magyar Nemzeti Banknak nincsen felügyelőbizottsága, nagyon itt lenne az ideje ezt a felügyelőbizottságot felállítani. Talán akkor olyan dolgok sem derülhetnének ki, amit a napokban tudtunk meg, hogy ott az ügyvezető igazgatók fizetése eléri az 5 milliót, amikor sok-sok millióan ma Magyarországon a létminimum alatt élnek, és talán akkor csendben… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Bocsánat, vége van. Köszönöm a szót, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 8 2015.06.10. 4:38  1-14

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A kormányzat kiterjesztené a banktitoknak nem minősülő adatok körét az MFB-ről szóló törvénymódosító javaslatában, állítólag azzal a céllal, hogy a Quaestor-vállalatcsoport visszaélésének a hátterét a közvélemény is megismerhesse. Ha nem ismernénk a kormánypártokat, talán el is hihetnénk. Itt azonban természetesen nem erről van szó. A kormány és a törvénymódosítás tényleges célja, hogy a brókerbotrányokban eltűnt 220 milliárd forintból kiragadjon egy 17 milliárdos MFB-hitelezési tételt a 2010 előtti időszakból.

Továbbra sem tudjuk, milyen kuriózum az, amely a Quaestor-ügynek ebben az apró szeletében indokolja a banktitok feloldását, a Buda-Cashben, a Hungáriában vagy bármely más hasonló jövőbeli ügyben viszont nem. A törvénymódosítás esetleges elfogadása után az MFB egyedi szerződéseiről pont annyira nem lehet majd semmit sem tudni, mint ha egy magánbank lenne. A jelek szerint fennállása éveiben úgy is viselkedett, mint a mindenkori kormányok közpénzzel kibélelt magánbankja.

A mostani törvénymódosítás olyannyira szűk területre van szabva, hogy ad absurdum azt sem tudhatjuk meg, hogy volt-e MFB-pénz a többi bedőlt pénzügyi csoportban. A Quaestor-ügyben az MFB csupán egy apró fogaskerék volt egy nagyobb gépezetben. A Nemzeti Bank és a pénzügyi felügyelet mulasztásai azonban valamiért nem foglalkoztatják a Fideszt. Az intézményesített felelőtlenség leleplezése csak egy átfogó vizsgálóbizottság felállításával lehetséges. Olyan vizsgálattal, amely 1997 óta vizsgálja a pénzvilág és a politikai elit közötti, rendszeresen visszatérő bűnös összefonódásokat. Ehhez az LMP összegyűjtötte az aláírásokat, de a Fidesz lesöpörte az asztalról.

Teljes joggal feltételezhetjük, hogy Matolcsy György Nemzeti Bankja asszisztált Tarsoly Csaba üzelmeihez. A működéshez szükséges engedélyeket sorra kiadták az évek alatt, majd pedig egy óra alatt megtalálták az évekig észrevétlenül maradt 150 milliárdos hiányt, amikor a Quaestor öncsődöt kiáltott.

De térjünk vissza az előterjesztésben szereplő MFB-re! A kormányzat 2010-ben, alig pár hónappal hatalomra kerülése után már módosította az MFB-törvényt, saját szája íze szerint. Az LMP akkor élesen tiltakozott, mert a kormányzat az állami tulajdonú vállalatok nagy részét az MFB-hez sorolta át, ezzel a banktitok védelme alá került azok működése, így ezzel is növelte az állampolgárok számára láthatatlan közpénzek körét.

Már akkor elmondtuk a parlamenti vitában, hogy a kormányzat törvénymódosító javaslata pont a lényeget hagyja a banktitok mögött. A módosítás alapján azóta sem tudhatjuk, hogy az MFB pontosan mi alapján és milyen kondíciókkal nyújt hitelt. Az LMP már akkor felszólította a kormányt, hogy alkosson olyan szabályozást, amely az ilyen gazdasági ügyekben is megteremti a megfelelő átláthatóságot, mert a titkolódzás csak egyes csoportok magánérdekét szolgálja. Akkor is úgy gondoltuk, most is azt valljuk, az MFB esetében ne működjön, ne működhessen a banktitok. Az MFB ugyanis nem egy magánvállalkozás, még csak nem is kereskedelmi bank, így esetében külön szabályokra van szükség, amelyek a teljes információszabadságot, az ellenőrizhetőséget szolgálják. Az embereknek joguk van tudni, hogy a milliárdokkal gazdálkodó MFB hogyan kezeli, kinek és mennyiért adja el az állami cégek bedőlt hiteleit. Amikor a hazai média attól zeng, hogy a miniszterelnöknek éppen ki a kedvenc oligarchája vagy fogorvosa, és ők éppen milyen zsíros üzlethez jutottak hozzá, akkor ezeket a kérdéseket nem lehet megkerülni. Az MFB közpénzeket kezel, és ennek révén számos állami vállalat hitelezője. Tehát mi, állampolgárok, adófizetők vagyunk az MFB tulajdonosai, éppen ezért jogunk van tudni, hogy miként működtetik a Magyar Fejlesztési Bankot. Itt nincs helye banktitoknak. Az LMP azt követeli, hogy az MFB esetében egyáltalán ne érvényesülhessen a banktitok.

Azt gondoljuk, hogy ez a javaslat elsősorban a Fidesz kommunikációs érdekeit szolgálja. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban. ‑ Schmuck Erzsébet újra elfoglalja a jegyzői széket.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 38 2015.06.10. 13:53  23-78

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az LMP nagyon-nagyon fontosnak tartja a családi csődvédelem bevezetését, viszont azt gondoljuk, hogy ez túl későn érkezett, és túl kevés az, ami a törvényjavaslatban benne van.

Az adósságcsapdákban vergődőknek ebben az évben csak egy nagyon szűk köre tud élni a lehetőséggel. Az elején ugyanis az adósság típusa szerint korlátoznák az igénybevevők körét. 2016 októberéig csak a lakáshitelesek számára lenne nyitott a lehetőség. Később ugyan bármilyen típusú adósság kezelésére igénybe vehető lesz, de nem indokolt, hogy erre jövő őszig kelljen várni, a tartozások nagy része ugyanis nem lakáshitelhez, hanem például közmű- vagy lakbértartozáshoz kapcsolódik, ezért ezt a korlátozást fel kellene oldani, és lehetővé kell tenni, hogy a magáncsőd mindenféle adósságformára igényelhető legyen már rögtön a bevezetést követően.

Az előírt magas vagyoni és jövedelmi belépési küszöb miatt, amely előírja, hogy a tartozás minimum felére vagyoni, illetve jövedelmi fedezettel kell rendelkezni, valamint a magas törlesztőrészletek okán, ami a jelzáloghitelesek esetén a záloggal terhelt ingatlan forgalmi értékének 7,8 százalékával megegyező minimális évi törlesztés fizetésének előírását jelenti, ez az intézmény csupán az adósok egy szűkebb, jobb vagyoni és jövedelmi helyzetben lévő rétegének lesz képes segítséget nyújtani, azoknak, akiknek állandó, kiszámítható, átlagos vagy annál magasabb jövedelmük van, amiből a megélhetésen felül törlesztésre is futja.

Emellett kiszorító hatása lesz annak is, hogy túl magas az alsó tartozási korlát ‑ 2 millió forint ‑, ami miatt számos jelentős tartozást felhalmozó adós eshet el az adósságrendezés lehetőségétől. A közmű- vagy lakbértartozást felhalmozók 2 millióan vannak, és nagyrészük tartozása nem éri el ezt a küszöböt. Ők ebből is kiesnek, mint ahogy elestek az idén márciustól megszüntetett adósságkezelési és lakásfenntartási támogatástól is.

Az alsó belépési korlát mellett probléma a túl magas felső korlát is. Kikre gondoltak, amikor 60 millió forintra tették az adósságminimumot? Biztosan nem a jövedelmi szegénységben élőkre.

(10.50)

Problémásnak látjuk, hogy a javaslat nem kezeli a jövedelemeltitkolás, a szürke- vagy feketejövedelem esetét. Nem nyújt arra megoldást a törvény, hogy hogyan lehet majd egy természetes személy minden jövedelmét feltérképezni. Így nagy, nem látható jövedelemmel rendelkező adósok is elérhetnek alacsony törlesztési részletet, és megszabadulhatnak nagy összegtől.

A családi vagyonfelügyelő képzettségi feltételei közt nem szerepel az adósságkezelési képesítés, és nincs meghatározva az sem, hogy az egy csődgondnok által felügyelt esetek számának mi a felső korlátja vagy van-e egyáltalán felső korlátja.

A kormány nyilatkozatai szerint száz vagyonfelügyelőt terveznek első körben kiképezni, miközben a törvény nem említi külön feltételként az adósságkezelési képesítést, holott a családi vagyonfelügyelőknek kulcsszerepük lesz az adósságrendezési eljárások sikeres lefolytatásában, és jelentős befolyásuk lesz a családok gazdálkodására. Ehhez szükség lesz jogi, közgazdasági és pénzügyi ismeretek mellett adósságkezelési, vagyongazdálkodási ismeretekre is. Ezért ezt feltételként elő kellene írni a törvényben. Azt is meg lehetne határozni, hogy egy vagyonfelügyelőnek legfeljebb hány ügyfele lehet, hány adósságrendezési eljárásban működhet közre.

Nem látjuk garantálva, hogy akik ugyan tudnak élni a csődvédelemmel, az adósságrendezési eljárás során marad-e elég jövedelmük a létminimumnak megfelelő megélhetésre, és ez az egyik legkritikusabb pont. Nagyon fontos, hogy a törlesztés idején az adós által megtartható jövedelem nagyságát úgy határozzák meg, hogy az ne veszélyeztesse a család létfenntartását vagy ne vezessen további adósságok felhalmozásához.

A törvény szerint az adós egy külön számlát nyit a mindennapi megélhetéshez és egyéb kiadásai kifizetéséhez. A számláról leemelt összeg havonta nem haladhatja meg az öregségi nyugdíjminimum másfélszeresének összegét, 42 750 forintot és a közös háztartásban élők esetén személyenként ugyanezt az összeget, azzal, hogy három fő felett már csak a nyugdíjminimumot érheti el az az összeg. Ez a mindennapi kiadásokat kell hogy fedezze, nincsenek benne a rezsiköltségek, a közös költség, a biztosítások.

Ez azt jelenti, hogy egy háromszemélyes család esetén az elkölthető összeg 128 250 forint, miközben a két felnőtt, egy gyerekre számított létminimum értéke, tehát a létminimum értéke 210 ezer forint. A különbözet 81 750 forint, ami a lakhatási költségeket jóval meghaladó összeg. Egy háromtagú családnak tehát még a minimális szükségletek kielégítéséhez elegendő pénze sem marad.

Ha egy négytagú családot veszünk alapul, akkor azt látjuk, hogy a család 156 750 forintot emelhet le egy hónapban a számláról, miközben a két felnőtt, két gyerekre számolt létminimum 253 700 forint. Itt már csaknem százezer forint a különbözet a létminimum és a felhasználható összeg között. Ez az összeg is jóval meghaladja a lakhatási kiadások mértékét.

Nem érthető, hogy miért a nyugdíjminimum összegéhez kötik a megtartható jövedelem nagyságát. Ez az összeg jövőre már nyolcadik éve nem fog emelkedni, ugyanazon a szinten lesz 2016-ban is, mint 2008-ban volt. Mára teljesen alkalmatlanná vált arra, hogy kifejezzen bármilyen megélhetési minimumot. Ha ehhez kötik az adósságrendezés során az adós által elkölthető összeg mértékét, az azt fogja jelenteni, hogy még akár tíz év múlva is ugyanez lesz az összeg, miközben a megélhetési költségek jóval magasabbak lesznek a mainál. Ezért sokkal inkább a létminimum bizonyos arányában kellene meghatározni azt az összeget, ami a rezsikiadások után az adósnál maradhat.

Nincsenek erős garanciák az adósok lakhatási biztonságának védelmére, arra, hogy a magáncsődben részt vevő adósok nem kerülhetnek az utcára. Előfordulhat ugyanis, nem is ritkán olyan eset, hogy az adósságrendezés öt éve alatt az adós elveszti munkáját, rendszeres jövedelmét, vagy lerokkan, balesetet szenved, vagy egyéb váratlan dolog történik vele, és nem tudja már teljesíteni a havi törlesz­t­ő­részleteket.

Ebben az esetben azt mondja a javaslat, hogy amennyiben nem sikerül megegyezni a hitelezőkkel az adósságrendezési egyezség módosításáról, akkor a bíróság dönt az adósságtörlesztési eljárás megindításáról. Azt csak megjegyzem, hogy vajon erre a bíróságok felkészültek-e. De addig is, amíg a bíróság végzése megszületik, az adós az adósságrendezés hatálya alatt marad, és teljesíteni kell a kötelezettségeit, azaz még akkor is, ha erre nyilvánvalóan nem képes önhibáján kívül.

Az adósságtörlesztési eljárás gyakorlatilag az adós vagyonának értékesítéséről és szétosztásáról szól, és sokkal kedvezőtlenebb feltételeket ró az adósra. Ennek keretében csak akkor biztosított a lakóingatlan megtartása, ha az adós vagy adóstársa már nem aktív korú és/vagy a közös háztartásban van kiskorú, tartósan és súlyos beteg, fogyatékkal élő vagy hetven év feletti a személy, és a lakóingatlant terhelő követelések összege nem éri el a lakóingatlan hitelkihelyezéskori forgalmi értékét. Amennyiben ezek a feltételek nem teljesülnek, az ingatlan értékesítését megkezdhetik három hónap után akkor is, ha az adósnak nincs más lakóingatlan felett bérleti vagy más használati joga, vagyis vélhetőleg nincs hova mennie.

Ez azt jelenti, hogy utcára kerülhetnek azok az adósok, akik elveszítik munkájukat, a magáncsőd nem védi meg őket ettől. Ezzel összefüggésben ki kellene mondani a lakhatáshoz való jogot. Ehhez a meglévő és kialakítandó szociális bérlakásokból, valamint a nemzeti ingatlanalapból egy egységes, nyilvános lakásügyi adatbázist kellene létrehozni, ami azoknak is segíthetne, akik legfeljebb lépnének a létrán, de annak is, akit az utcára kerülés réme fenyeget.

Az LMP támogatja a szakmai szervezetek által kidolgozott szociális lakásügynökség koncepcióját is. Magyarországon ma közel félmillió lakás üresen áll, ezek döntő többsége magántulajdon. Az LMP egy olyan állami támogatási rendszert hozna létre, amely érdekeltté tenné a tulajdonosokat üresen álló lakásaik kiadásában szociális rászorulók részére, megfelelő jogi és finanszírozási garanciák esetén mind a bérlők, mind a bérbeadók biztonságban tudnák magukat. Emellett visszaállítanánk törvényi szinten az adósságkezelési szolgáltatást és a lakásfenntartási támogatást, és megerősítenénk azokat.

A magáncsőddel kapcsolatos általános fenntartásunk az, hogy ez nyilvánvalóan nem lehet az egyetlen kitüntetett eszköz a deviza- és más hitelesek, valamint a rezsihátralékosok, az adósságcsapdába kerültek megsegítésére. Az LMP eddig is számos megoldást dolgozott ki, például csökkenteni lehetett volna a törlesztőrészleteket az egyoldalú szerződésmódosítás tilalmával, a kamatplafon bevezetésével, a költségforintosítással vagy a hivatalos MNB-árfolyam használatával.

A már fizetési zavarba kerülteken segítene még most is az adósságplafon, az elsétálás jogának bevezetése, amikor a zálogtárgy árverezésével a hitel lezáródik, a banknak további követelése az adós felé nem lehet, vagy a kielégítési jog korlátozása. Ne kerülhessenek adósságrabszolgaságba emberek, ne maradhasson fenn az adósság azután, miután ingatlanok tulajdonjogát elvesztették.

Szintén az adósokat védené a faktorálás, a végrehajtás és felszámolás feltételeinek szigorítása, költségeinek átterhelése a bankra. Sokszor akkor nő jelentősen az adósság, amikor az ügyfél már rég fizetésképtelen. A lakhatásukat vesztő hiteleseknek egy cselekvőképes, megfelelő tőkével ellátott nemzeti ingatlanalapot kell működtetni, ami biztosítja, hogy a korábbi lakásukban maradhatnak kifizethető bérleti díj mellett, biztosítva ezzel a hátteret családjuknak és a munkájuknak.

Korábban Szabó Máté ombudsman is kimondta: a magáncsőd sem csodafegyver. A magáncsőd mellett szükség van a fizetéskönnyítésre, a hitelkiváltásra, az áthidaló kölcsönre vagy a hitelek átütemezésére. A korábbi ombudsman 2008 és 2013 között többször is javasolta a magáncsőd intézményének létrehozását. Álláspontja szerint a bajba jutott adósok megsegítésére az állam, a pénzügyi szolgáltatók és a társadalom ‑ bár eltérő mértékű és módú ‑ együttműködésén alapuló komplex megoldásra van szükség. Ennek csak egy, azonban kitüntetett eleme lehet a magánszemélyek csődvédelme.

(11.00)

A magáncsőd nem helyettesítheti a bajba jutott adósok helyzetének rendezésére irányuló, jelenleg is szabályozott és alkalmazott más megoldásokat, mint például az áthidaló kölcsön, a jogi segítségnyújtás, a hitelkiváltás, az átütemezés vagy a fizetési könnyítés, de eltérő rendeltetésük miatt ezek a másfajta megoldások sem váltják ki a magánszemélyek csődvédelmére vonatkozó szabályok évtizedes hiányát.

A jelen tervezetet nemcsak az LMP kritizálja, hanem civil szervezetek is. Ma már többször elhangzott, hogy közülük a Habitat for Humanity javaslatokat is tett a törvény javítására. Ezek közül hallottunk már néhányat, amit egyébként az LMP is szívesen közvetít, mert hiteles, hozzáértő szervezetnek gondoljuk.

Összefoglalva: azt gondoljuk, hogy ez a törvénycsomag, törvényjavaslat túl későn érkezett, túl későn, és nem sok mindenre ad megoldást és nem sok mindenkinek. Sajnálatos az is, hogy sokévnyi előkészítés után ennyire kiforratlan, sok helyen átgondolatlan tervezetet tudtak csak összehozni. Köszönöm a figyelmet. (Sallai R. Benedek tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 68 2015.06.11. 6:37  59-70

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mindazzal, amit Bartos Mónika képviselőtársam a klímaváltozás súlyosságáról, problémáiról elmondott, messzemenőleg egyetértek, és azzal is, hogy komoly nemzetközi erőfeszítések folynak azért, hogy a klímaváltozást megállítsuk és megtaláljuk hozzá az eszközrendszert. És akkor most itt egy „de”-t mondok: ahhoz, hogy ez megtörténjen, nagyon fontos, hogy a helyes eszközrendszert találjuk meg.

A törvényjavaslat látszólag egyértelművé teszi a kiotói egységek, vagyis szén-dioxid-kibocsátási lehetőségek értékesítése során keletkező állami bevételek felhasználását. Ez azonban tényleg csak a látszat, a magyar kormány a kiotói egységekkel átláthatatlanul és ellenőrizhetetlenül kereskedik, és a bevételek felhasználása sem felel meg az átláthatóság, valamint a parlamenti és a társadalmi kontroll minimális elvárásainak.

Elöljáróban rögzíteni kell, hogy a kibocsátási egységekkel folytatott kereskedelem elsődleges célja nem az állami bevételek növelése, hanem a környezetszennyezés csökkentése. Ezt a célt a kvótakereskedelem a nemzetközi gyakorlat és szabályok alapján akkor tudja leghatékonyabban szolgálni, ha egyrészt a tranzakciók tökéletesen átláthatóak, másrészt pedig az összes bevétel garantáltan és a vásárlók számára transzparensen a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését szolgáló projekteket finanszírozza. Ráadásul nemcsak az eredeti környezetvédelmi szándék követeli meg a célhoz kötött és átlátható felhasználást, hanem a magyar állam és az adófizetők anyagi érdekei is.

A kibocsátási egység ugyanis olyan speciális termék, amelynek árát az átláthatóság és a rendeltetésszerű felhasználás megnöveli. Vagyis minél inkább garantálható és ellenőrizhető, hogy a kormány a bevételeket kizárólag az üvegházgáz-termelés csökkentésére fordítja, annál drágábban lehet értékesíteni a kvótákat. A magyar kormány gyakorlata ugyanakkor nem felel meg a fenti követelményrendszernek, és ezzel súlyos milliárdokban mérhető károkat okoz az adófizetőknek, miközben a környezetvédelmi célokat sem teljesíti.

Az Orbán-kormány úgy bánik a kvótabevételekkel, mintha valamiféle költségvetési tartalékról lenne szó. Nem akkor adja el az egységeket, amikor a legmagasabb árat lehet elérni, hanem akkor, amikor a költségvetésnek hirtelen pénzre van szüksége, és nem klímavédelemre, hanem a költségvetés lyukainak foltozgatására költi a bevételeket, amivel még inkább leértékeli a magyar kvótákat. Ez a káros és gyászos gyakorlat nem mostanában és nem is a 2010-es kormányváltáskor, hanem a 2008-as gazdasági válság idején kezdődött, vagyis a fenntartásáért egyformán felelős a Gyurcsány-, a Bajnai- és az Orbán-kormány.

A jelenlegi kabinet felelőssége annyival nagyobb, hogy ők már immár ötödik éve működtetik a környezeti és pénzügyi szempontból is fenntarthatatlan rendszert. Pedig a kiotói kvóták értékesítése a magyar sikertörténet lehetett volna, hiszen a jelentős kvótavagyon és a megfelelő jogszabályi háttér is rendelkezésre állt, elsőként a régióban. Ebből adódóan 2008-ban még viszonylag jó áron, értelmes célokra tudott az állam 28 milliárd forintnyi kvótabevételt megszerezni. A biztatóan indult folyamat azonban elakadt, mivel a zöldberuházási rendszer célszerű működtetése helyett a költségvetés nyelte el a befolyó összegeket, akkor még a válság miatt, de ez a káros gyakorlat azóta is fennmaradt.

Időközben pedig már az Orbán-kormány alakította ki azt a nagyon helytelen magatartást, hogy a kvótaeladásokat alárendelik a pillanatnyi költségvetési igényeknek, ami miatt például 2011-2012-ben a rosszul időzített eladásokon legalább 5 milliárd forintot veszített az állam. Tavaly is komoly veszteségek keletkeztek, szintén a rossz időzítés miatt 4 milliárd forinttal kevesebb kvótabevétel folyt be a tervezettnél.

Ugyanakkor, mint az előzőekben utaltam rá, nemcsak a kvóták eladása, hanem a bevétel felhasználása is problémás. A törvény szerint a befolyó pénzeket a nemzeti éghajlat-változási stratégiával összhangban kellene felhasználni. Csakhogy a NÉS egy olyan átfogó vágygyűjtemény, hogy szinte az összes állami kiadásra ráfogható. Így a pénzköltés összhangban van az éghajlat-változási stratégiával. Ez azonban a vásárlókat nem hatja meg. A magyar kvóták ma nem számítanak kurrens, nagy értékű árunak, mivel az Orbán-kormány nem megbízható eladó.

Ahhoz, hogy a kvóták többet érjenek pénzben, illetve a bevételek környezeti hatását tekintve is, az értékesítések teljes átláthatóságára, a kvótavagyon pillanatnyi helyzetét, a megtörtént és a tervezett tranzakciókat is mutató, transzparens nyilvántartásra lenne szükség. Emellett újra kell gondolni a zöldberuházási rendszer és a gazdasági zöldítési rendszer teljes célrendszerét és működését. Ha ezeket a forrásokat a kormány valóban hatékonyan és a kibocsátási egységeket megvásárolók számára is meggyőző módon kívánja felhasználni, akkor nem különféle bizonytalan hatású állami beruházásokat kell belőlük finanszírozni, hanem a nemzetközi jó gyakorlatokat követve főként olyan programokat, amelyek a végső felhasználónál, vagyis a lakosságnál csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást.

Vagyis lakossági energiahatékonyság-növelő és megújuló beruházások normatív, átlátható támogatására van szükség éppen arra, amit a Fidesz a 2010-es választási és kormányprogramjában beígért, de azóta sem hajlandó megvalósítani. Mindebből az következik, hogy a törvényjavaslatot az LMP nem tudja támogatni, elsősorban nem azért, ami benne van, hanem amiatt, ami hiányzik belőle. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 88 2015.06.11. 4:15  79-92

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A fogyasztóvédelmi törvény módosítása több mint időszerű, bár egy kicsit megkésett. Az LMP számtalanszor bizonyította már, hogy a téma kiemelt fontosságú számunkra, nem véletlenül.

A fogyasztók és a cégek között hosszú idő alatt kialakult erőegyensúly mindinkább felborul. A vállalatok egyre arcátlanabbak és arcátlanabbak lesznek, a fogyasztók pedig egyre kiszolgáltatottabbak. A két fél közötti távolság az internetnek köszönhetően olykor több ezer kilométer. Ez tehát egy égető és aktuális kérdés.

A kormány előterjesztéséből több pontot hiányolunk. Az LMP többször javasolta az elmúlt években, hogy terjesszük ki a fogyasztó jogi fogalmát. Ne csak magánszemélyek, de a kis- és középvállalkozások is fogyasztóként vehessenek igénybe szolgáltatásokat. Ők is ilyen minőségükben vásárolhassanak más, elsősorban nagyobb vállalatoktól. Miért lenne fontos ez a békéltető testületeken kívüli körben is? Mert bármilyen vitás esetben, szerződések értelmezésénél a fogyasztónak kedvezőbb elbírálás, tágabb mozgástér jár, mint egy mezei szerződéses félnek. Ez a segítség, védelem nagyon is járna a kisebb vállalkozásoknak. A polgári jogi fogyasztói többletvédelem ugyanis hosszabb elévülési időkkel, szélesebb körű semmisséggel és elállási joggal vagy éppen a bizonyítási teher megfordításával jár, ami alapvetően határozza meg az igényérvényesítés lehetőségeit.

Jelentős erénye a javaslatnak, hogy kiterjeszti a fogyasztók és a vállalatok közötti vitarendezés lehetőségeit. Eddig ezek a békéltető testületek, fórumok sokszor tehetetlennek bizonyultak. Gyakran előfordult, hogy az érintett cég nem küldött képviselőt, nem működött együtt, és következmények nélkül húzhatta az időt a fogyasztó, az ügyfél rovására. A vállalkozásoknak a békéltető testülettel szemben az eljárás során tanúsított magatartása tehát alapvető fontossággal bír a fogyasztói jogvita rendezése szempontjából. Ebben a tekintetben mindenképpen pozitív, hogy a békéltető testületek az előterjesztés értelmében bírságot vethetnek ki a rosszhiszeműen eljáró vállalatokra. Ez eredményesebbé teheti az eljárásokat, így csökkentheti az igazságszolgáltatásra nehezedő ügyterhet. A bíróságok munkája gyorsabb és hatékonyabb lehet, ha nem kerül eléjük kisebb horderejű ügyek sokasága.

Ennek a vitarendező eljárásnak a Kereskedelmi és Iparkamara biztosít keretet. Ez már csak azért is örömteli, mert első jelét adják, hogy érdemi tevékenységet folytatnak a vállalkozásoktól beszedett ötezer forintok, tehát sok milliárd forint kamarai tagdíj fejében. Az örömünk mégsem lehet teljes, merthogy egyetlen kamara van kijelölve az összes eljárás lefolytatására online adásvételi vagy online szolgáltatási szerződéssel összefüggő, határon átnyúló fogyasztói jogvita esetén: a budapesti. Ez előreláthatóan problémákat fog okozni az ország távolabbi végéből érkező ügyek esetében. Az eljárásokban részes fogyasztók és vállalatok számára is nehézkes lehet a hozzáférés a békéltető testülethez. Mindenképpen oda kell figyelni a törvény alkalmazása során, hogy a lakóhelye miatt senki se szenvedhessen méltatlan hátrányt a fogyasztóvédelmi eljárások során.

Összességében a Lehet Más a Politika a hiányosságok ellenére is támogathatónak tartja az előterjesztést. De ne higgye senki, hogy ezzel le lehet tudni, ki lehet pipálni a teendőket! Nagyon optimistán, egy intézkedéssorozat első lépésének tekintjük a mostani módosítást. Az LMP pedig ezután is rendre számon fogja kérni a kormányon a további teendőket. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

(13.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 136 2015.06.11. 8:23  129-142

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kapcsán szólni kell mind a pozitívumokról, mind arról, miben kellene változtatni. Előrebocsátom, a legfontosabb dolog, amin változtatni kell, az a szemlélet, ami a személyszállítási ágakat külön, elzártan kezeli, holott előrelépni csak az integrációban lehet. Ez az érdeke mind az utazóknak, de a szakmának és a szolgáltatóknak is. A törvényjavaslat pozitív programjainak egyike a közlekedési kártya fogalmának bevezetése. Ez megfelel egy elektronikus jegyrendszerhez vezető lépcsőnek. Kifogásolni ezen a téren csak az adatkezelő kicsit hosszú és bonyolult nevét ‑ nemzeti személyszállítási intelligens közlekedési rendszerek platform ‑ lehet.

Szintén támogatható a javaslat jogharmonizációs része, illetve a vízi szállítás személyszállításba való integrálását lehetővé tevő módosítás. Érdekes terület viszont az indokolatlan párhuzamosságok megszüntetése, az ezzel kapcsolatos módosítások. A közszolgálati kötelezettség kiegészülne azzal, hogy két, személyszállítási közszolgáltatással egyébként összekötött település között további személyszállítási közszolgáltatás, vonalakra vagy vonalak meghatározott csoportjára oly módon is biztosítható, amely során a közszolgáltatási szerződés a szolgáltató számára, a szolgáltatás ellátására vonatkozó, kizárólagos jogon kívül ellentételezés lehetőségét korlátozza vagy kizárja ‑ és most ezt magyarul. Ha egy módon már össze van kötve két település, akkor más közszolgáltatások privatizálhatók. Ez akkor kezdhető meg vagy tartható fenn, amennyiben az gazdasági szempontból megalapozott, erre vonatkozó utasigény fennáll, a szolgáltató azt a saját üzleti kockázatára vállalja, és az a közforrások hatékonyabb felhasználását szolgálja. Ez a rendelkezés véleményünk szerint megerősíti azokat a félelmeket, hogy a közelgő közúti személyszállítási piacnyitás előtt olyan változások lépnek életbe, hogy adott esetben egy-egy, a megfelelő útvonal kialakításával akár gazdaságosan ellátható részterületet is kiszervezhetnének úgy, hogy ahhoz nem párosulna a térség egyéb, esetleg gazdaságtalanul ellátható területeinek ellátási kötelezettsége.

Nem tudjuk még mindig, hogy milyen feltételekkel írják majd ki a közszolgáltatási szerződésekkel kapcsolatos pályázatokat, milyen védelmet építenek bele annak érdekében, hogy akár a kiszolgáltatott helyzetű lakosság ellátása, továbbá a munkavállalók jogai ne csorbuljanak, vagy ne alakuljon ki olyan helyzet, hogy a jobb elérési idővel rendelkező járat ugyan rendelkezésre áll, de azt csak kiemelt díjazásért tudják igénybe venni.

A fentiekhez kapcsolódik, hogy miközben egyre közeledik a piacnyitás, a Volán-társaságok legatyásodott állapotban vannak, rendkívül elöregedett buszparkkal. Sajnos az eddigi tapasztalatok, főleg Budapesten, azt mutatják, hogy van mitől tartani. Mindez egy olyan problémára irányítja rá a figyelmet, ami túlmutat magán a közlekedéspolitikán. Itt a leszakadó, periférikus helyzetű vidéki térségek és összességében az ország kiegyensúlyozott területi fejlődésének elérése a tét. Egy olyan területet akarnak felosztani, ahová még nem tették meg a lábukat a baráti befektetők. Emiatt a buszos szakszervezetek is kifejezték az aggodalmukat. Nekik az a meglátásuk, hogy még az indoklás is számít, hiszen eddig is lehetőség volt magánvállalkozóknak kiemelt turisztikai célpontokra járatokat szervezni, sőt ezt a Volán is megtehette és megteheti.

Fontos téma a személyszállításban dolgozók utazási kedvezményei. Jelenleg a vasúti és közúti közösségi szolgáltatások dolgozói el vannak hermetikusan zárva a másik résztől, holott minden afelé halad, hogy az egyes ágazatok integrációja közös tarifarendszer, közös jegyek és bérletek bevezetésével jár, ez pedig logikusan azt jelenti, hogy az egyes ágazatokban dolgozók, valamint nyugdíjasaik és hozzátartozóik az egész rendszerre kapjanak kedvezményeket, és ne csak saját eszközükre. Ebbe a törvényjavaslattal ellentétben beleértendő mindenki, aki például a vasútnál dolgozik, és akár közvetve hozzájárul a személyszállítási szolgáltatások fenntartásához, például a vasúti pályát fenntartók. A szakszervezetek félelme, hogy ha ezt itt, a személyszállítási törvényben szabályozzák, akkor egyrészt sokan kimaradnak. Másik jogos követelésük a szakszervezeteknek, hogy a kormánynak vagy egyéni kormánypárti képviselőknek legyen egyeztetési kötelezettsége az egyes közlekedési módokat érintő változtatásoknál az adott ágazat szakszervezeteivel akkor is, ha csak a törvény egyes részeit érinti a változtatás.

(16.20)

Néhány részlet még, amit mindenképpen változtatni kellene a törvényben, és amire szintén a vasúti szakszervezetek hívták fel a figyelmet. A 3. §-ban van egy követelmény, ami az aláírások ellenőrzését követeli meg. Ez abszurd a következők miatt. 1. Az aláírások kezelésének nincs valós indoka, az indoklás nem tér ki erre. 2. A jogosultság megléte aláírás nélkül is ellenőrizhető. 3. Az aláírás változhat, így annak hitelességét nem lehet az ellenőrzés során kell megállapítani. 4. Az ellenőrzést végzők grafológiai ismeretekkel nincsenek ellátva. Ennek okán ezt a rendelkezést törölni kell.

A 10. és a 31. §-ban, bár a tiltott állami támogatás elleni fellépés támogatandó, de itt egy alapvető félreértés van. A szociális alapú támogatások közszolgáltatások esetében nem minősülnek tiltott támogatásnak. A 29. § 1/a. pontban részletezett szolgáltatás egyértelműen közszolgáltatás, nem indokolt a további közszolgáltatók esetében a menetdíj automatikus és teljes kizárása. Ezzel ugyanis a szolgáltatást igénybe vevők érdekei sérülnek. Javasoljuk az ilyen közszolgáltatások esetében a kedvezményeket rendeletben meghatározni.

Végül, de nem utolsósorban meg kell változtatni a sztrájkjogot, így a dolgozók alapvető munkavállalói jogait sértő rendelkezést, a minimális szolgáltatások magas szintjét, a 66, illetve 50 százalékot. Az Alaptörvény 17. cikke (2) bekezdésében biztosítja a jogot a munkavállalóknak és szervezeteiknek a munkabeszüntetéshez. Az elégséges szolgáltatás mennyiségének ilyen magas mértékben történő meghatározása azonban ellehetetleníti és kiüresíti a sztrájkhoz való jogot.

Az Európai Unióban az elégséges szolgáltatási átlag személyszállítási szolgáltatások esetén a fele a jogszabályban meghatározottakénak. Javasoljuk, hogy helyi és elővárosi személyszállítási közszolgáltatások esetében 33 százalék, az országos és regionális személyszállítási közszolgáltatások esetén 25 százalék legyen az elégséges szolgáltatás mértéke. Köszönöm a figyelmet. (Dr. Józsa István: 24 nem elég?)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 152 2015.06.11. 11:29  143-154

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr.Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő két törvényjavaslat egy szétválasztás eredménye. A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények módosításáról szóló T/4887. számú javaslat egy olyan módosítás, amelyet a korábban ígért önálló új vasúti törvény helyett alkottak meg. Kikerülnek a törvényből a nagyvasúton kívüli kötöttpályás rendszerek, ezek rendezésére új jogszabály jön létre, amelyet T/4886. számon látunk.

Az elválasztás indokolt, hiszen egész más feltételrendszernek kell megfelelniük. Szintén indokolt, hogy más szabályok vonatkoznak a magántulajdonú ipari létesítmények területén lévő mellékvágányok és vonalak esetére. Mindemellett, hogy a szétválasztás indokolt, elvi szinten sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a közlekedési rendszereket egyben kell szemlélni, és különösen ezen belül a közösségi közlekedést egységes elvek alapján kell szabályozni. Nem ecsetelném hosszan, hogy a közösségi közlekedésnek, akár mint közszolgáltatásnak milyen előnyei vannak egy társadalomban, hogyan szolgálja a közjót, a kiegyenlített, mindenkit elérő gazdasági fejlődést, és mennyivel környezetbarátabb a közúti szállításhoz és személyszállításhoz képest. Ezeket az érveket mindenki ismeri, az LMP mindig is egyértelműen a közösségi közlekedés mellett állt ki.

A közösségi közlekedésben a legfontosabb törekvés a fenntarthatóság, ami nemcsak környezeti és társadalmi fenntarthatóságot, hanem gazdasági fenntarthatóságot is jelent. Azaz biztosítani kell a közösségi közlekedés versenyképességét az egyes közlekedési módok összekapcsolásával. Ezen belül ugyanakkor a vasútnak stratégiai jelentősége van, fenntartása, részesedésének erősítése nemzetstratégiai, nemzetbiztonsági kérdés is.

A másik fontos szempont, ami felől értékeljük a jelen törvényeket, a munkavállalók helyzete. Mivel a jelen kormányzat folyamatosan csökkenti a munkavállalói jogokat, beleértve a sztrájkjog korlátozását, az ágazati és nemzeti szintű béralkuk jelentőségét, gyengíti a munkaügyi ellenőrzéseket, ezért ebből a szempontból is meg kell vizsgálnunk a helyzetet. Ezen szempontok alapján az elmúlt időszak nemhogy nem tartozik a legfényesebbek közé, de azt lehet mondani: a mostani kormány folytatta elődei politikáját, a leépülés és a ki nem használt lehetőségek a jellemzőek. A Fidesz-kormány esetében súlyosbító tényező, hogy mindezt a homlokegyenest ellenkező irányú ígéreteik ellenére tették; gondoljunk itt a vasúti szárnyvonalak bezárása elleni tiltakozásra és az akkori Fidesz-kommunikációra!

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az a törekvés azonban méltányolható, ami ismét egy cégcsoportba próbálja szervezni a korábban kiszervezett, mondhatni, elkótyavetyélt kapcsolódó cégeket a MÁV körül. Más területeken azonban, ha a tágabb képet nézzük, a vasúti ágazat szétverése tapasztalható. A leépülés nemcsak az infrastruktúrára értendő, hanem a humán erőforrásokra is. Bár most óriási fejlesztéseket ígérnek, néhány vonal felújítása nem pótolja a rendszer egészének jó működését, miközben elképesztő forrásokat emészt fel.

Tisztelt Országgyűlés! A T/4887. számú törvénymódosítás egyik oka a 2012/34/EU irányelv alkalmazása. Jelentős részben az irányelv megfelelő szabályozását vezeti át. Ezzel nem vitatkozunk, hiszen egységes, egész Európában érvényes szabályokról van szó. Annyit azonban mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy ennek nyomán állami feladat marad az országos törzshálózati vasúti pálya működtetése, amivel abszolút egyetértünk, a vasúti közszolgáltatás biztosítása az LMP felfogása szerint állami feladat, és az is kell hogy maradjon.

A törvény kritikus pontja a teherszállítás szabályozása. A vasúti teherszállítás óriási piacvesztést élt meg az utóbbi években. A válság óta a piac egyharmadát elveszítették, a közút dominanciája töretlenül erősödik, ennek minden negatív társadalmi, környezeti hatásával együtt. Ez óriási, akár visszafordíthatatlan károkat okoz a vasúti teherszállításban, igen gyors a leépülés, így a későbbiekben egy normális filozófia szerint működő kormány mellett sem lehet már helyrehozni a hibákat. Pedig jól működő vasút nélkül nincs jól működő gazdaság. A részleteket tekintve ma már negyven körüli az engedéllyel rendelkező vasúti szállító cégek száma a három nagy mellett. A piacnyitás finoman szólva sem sikertörténet a jellemző hazai problémák miatt. A nagyok ‑ a MÁV, az RC, a Rail Cargo Hungaria Zrt. és a GYSEV ‑ jól érezhető versenyhátrányban vannak a magáncégekkel szemben, ennek hatására nincs valódi verseny. Ugyanakkor a kisebb vállalkozások sem dolgozhatnak nyugodtan a tisztázatlan viszonyok, rossz szabályozás miatt.

A vasúti szállítás korábban igen jelentős hátrányban volt a közúttal szemben, hiszen pályadíjat kellett fizetnie az ingyenes közutakkal szemben. Ez a részleges útdíj bevezetésével csökkent, de egyéb akadályokkal együtt még mindig tetemes. A közúti lobbi hatásának tekinthető és elfogadhatatlan a kamionok vasúti szállításának kinyírása, illetve az, hogy ugyan lennének erre vállalkozó cégek, de nem kapnak engedélyt adminisztratív okok miatt. Az országon áthaladó kamionok ezrei lennének vasúton szállíthatók. Ez a Közlekedéstudományi Intézet becslései szerint körülbelül 80 milliárd forint megtakarítást jelentene évente. De fontos lenne környezeti szempontból is, és a közlekedésbiztonságot is javítaná. Ezer emberéleteket jelentene, ami bár pénzben nehezen kifejezhető haszon, mégis úgy gondolom, nincs, aki tagadná a jelentőségét.

Ami a rendezetlen viszonyokat, a piacnyitás anomáliáit illeti, sajnos jellemző, hogy a magánvasutak könnyedén hozzájutnak a piac legértékesebb falatjaihoz. Már a törvények betartásának kellő szigorral történő ellenőrzése kapcsán is kérdések merülnek fel. Egész döbbenetes példák illusztrálják a versenyelőnyt. Az Intercityt félreállítják egy magántársaság tehervonatának útjából ‑ ez egyszerűen hihetetlen! Vagy sorra foglalkoztatják magántársaságoknál azokat a dolgozókat, akiket a nagyok alkalmatlanság miatt elbocsátanak, holott elvileg igen szigorú feltételeknek kell megfelelni. Eközben a munkavállalók helyzete sem javul, folyamatosak a leépítések. A feladat tehát az, hogy megállítsuk a vasúti teherszállítás piacvesztését, a vasút leépítését és az itt dolgozók elvesztését, mert ez visszafordíthatatlan károkat okoz a nemzetgazdaságnak. Ennek egyik eszköze, hogy ne csak részleges, hanem minden útra kiterjedő kilométer-alapú útdíjat hozzunk létre a közúti teherszállításra. A bevételek jelentős részét pedig vissza kell forgatni a vasúti szállítás fejlesztésébe. Emellett más, konkrét lépéseket kell tenni a közúti teherszállítás sínekre terelése érdekében.

A piacnyitással kapcsolatban két fontos dolog van. Egyrészt rendkívül szigorúan kell ellenőrizni a piacon működő társaságokat, biztosítani kell a verseny tisztaságát. Ez általában a magántársaságokra vonatkozik, de egyes esetekben az állami szereplők tisztességtelen magatartását is szankcionálni kell. Másrészt a munkavállalói jogokat minden körülmények között biztosítani kell. Ehhez, illetve a törvényjavaslat konkrét tartalmához kapcsolódik az a kérdés, hogy van-e az ágazat dolgozóinak befolyása az őket érintő törvények, jogszabályok kialakítására. Az ilyen jogokat, azt tapasztaljuk, a kormány előszeretettel veszi semmibe, nem nagyon szereti az egyeztetéseket és a hasonló kínos dolgokat. Fontos, és ebben egyetértünk a szakszervezetekkel, hogy ne csak a speciális ágazati törvényekbe legyen beleszólásuk, ne csak a konkrétan vasúti törvény címet viselő törvénynél legyen a kormánynak egyeztetési kötelezettsége a szakszervezetekkel, hanem minden olyan törvénynél, amely az egyes ágazatokat, akár más dolgokkal együtt, szabályozza. Ilyen a vasút esetében például a nemrégen tárgyalt személyszállítási törvény.

Ehhez kapcsolódik a szakszervezetek egyik követelése, hogy ebbe a törvénybe kerüljenek vissza az ágazat dolgozóinak, hozzátartozóinak és nyugdíjasainak utazási kedvezményei. Emellett az szól, hogy a személyszállítási törvényben a személyi hatály szűkebb, indokolatlan különbséget tesz a személyszállítást végző és a vasúti közszolgáltatást végző egyéb munkavállalók között. Éppen ezért fennáll a veszélye, hogy azoktól, akik vasúti közszolgáltatást, de nem személyszállítást végeznek, megvonják a kedvezményeket.

(18.10)

Ebben az esetben rengeteg munkavállaló évtizedek óta fennálló és jóhiszeműen gyakorolt joga sérülne. Ugyanígy nem fogadható el a jogutód szervezetektől nyugdíjba vonulók kezdeményének megvonása sem. Sokan évtizedekig dolgoztak a MÁV-nál. Méltánytalan, hogy az emiatt járó jogos kedvezményeket megvonják.

Ehhez társul az a már említett szempont, ami hiányolja a salátatörvények módosításakori egyeztetési kötelezettséget. Mindazonáltal az LMP részéről úgy gondoljuk, hogy amennyiben az egyeztetési kötelezettséget rögzítik a személyszállítási törvény esetén is, logikusabb egy integrált keretben kezelni ezt a kérdést.

És ahogyan az előbbi törvényjavaslat vitájában is elmondtam, minden afelé halad, hogy az egyes ágazatok integrációja közös tarifarendszer, közös jegyek és bérletek bevezetésével jár, ebből pedig az következik, hogy az egyes ágazatokban dolgozók, valamint nyugdíjasaik és hozzátartozóik az egész rendszerre kapjanak kedvezményeket, ne csak saját eszközükre. Ebbe beleértendő mindenki, aki például a vasútnál dolgozik, és akár közvetve hozzájárul a személyszállítási szolgáltatások fenntartásához, például a vasúti pályát fenntartók. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 2 2015.06.15. 5:03  1-4

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Múlt héten az Országgyűlés nem fogadta el a pénzügyi közvetítőrendszer átalakítását célzó törvény kétharmados pontjait. Számomra elképesztő volt, ahogy Rogán frakcióvezető úr ott rögtön melegében ‑ ahogyan a kormánytöbbség korábban a kétharmad birtokában megszokta ‑ letorkollta az ellenzéket, és közölte, hogy a brókerek pártjára állt, a brókerek megvették az ellenzéket. Ezt csak azzal tudta volna még fokozni, ha ehhez összegeket is társít. Legalább megtudhatta volna mindenki, hogy milyen árfolyamon számolnak ilyen esetekben, mert bizony nekem fogalmam sincs.

Visszatérve a szavazáshoz, az LMP már a törvénytervezet általános vitájában elmondta: ezzel a toldozgatott-foldozgatott salátacsomaggal akarja a kormánytöbbség elkerülni, hogy ráégjen a Quaestor-botrány. A brókercégek szigorításáról beszéltek, holott a kétharmados pontok között nem voltak olyanok, amelyek a brókercégek ellenőrzésének szigorításáról szóltak volna. Olyanokról szóltak, mint például ki az ellenőrzési terv elkészítésének felelőse, vagy mi a békéltető testület pontos hatásköre. Az például, hogy mennyi időnként kell kötelezően ellenőrizni a brókercégeket, nem a kétharmados paragrafusban volt. Ez a törvény gyakorlatilag bebetonozta volna azt a helyzetet, hogy az MNB felelőtlenül, törvénytelenül működik, és azt is, hogy az MNB-nek nem kell számot adni arról, hogy mint a pénzügyi szervezet felügyelője milyen mulasztásokat vétett. Ráadásul az MNB egy éve felügyelőbizottság nélkül működik. Milyen erkölcsi norma az - kér­dezem önöktől ‑, hogy én elvárom mástól, hogy törvényesen működjön, de én magam nem tartom be a törvényt?

A tények magukért beszélnek. A kormány milliárdokat tartott a Quaestorban, és aktívan támogatta annak felelőtlen és törvénytelen működését. Amikor lehullott a lepel, akkor a kínos ügy elmaszatolása érdekében gyorsan törvényt alkottak a Quaestor-károsultak megsegítésére, de a Baumag, a Buda-Cash és a Hungária Zrt. károsultjairól elfeledkeztek. Egész egyszerűen hiányzik önökből a politikai akarat ahhoz, hogy megvédjék az embereket a csalóktól, főleg, ha azok jó kormányzati kapcsolatokkal rendelkeznek. Hiányzik az akarat ahhoz, hogy végre ne a politikai összeköttetések határozzák meg, ki kaphat menlevelet akkor is, ha kiderültek a disznóságai. És hiányzott a politikai akarat akkor is, amikor hatékonyan kellett volna működtetni az ellenőrzési rendszert, hogy ne hagyják megfelelő ellenőrzés nélkül a csaló brókercégeket.

Csak emlékeztetőül: a PSZÁF és az MNB öt éven keresztül 350 milliárd forintnyi kötvény kibocsátására adott engedélyt a Quaestornak, amelyik egyre nyilvánvalóbban pilótajátékokat játszott. Hogyan lehet az, tisztelt képviselőtársaim, hogy itt áll előttünk egy kormány, amely oly sokszor hivatkozott példátlan felhatalmazására, de amikor kérdőre vonjuk, másra mutogat? Ismerjük a válaszukat, amit ma már senki sem hisz el. Jól tudjuk, nem csak egyszeri, elszigetelt jelenség, hogy felelőtlenül és törvénytelenül működő vállalkozások felső szintű védelmet élveznek, érinthetetlenek akkor is, ha az emberek ezreit és tízezreit csapják be.

Ne mondják, hogy megvédték az emberek befektetéseit, mert nem tették! Nem akarják tudni, hogy az egész pénzügyi rendszert alapjaiban kellene újraszabályozni, hogy végre a gyengébb félnek is legyenek jogai, ne csak az erősebbnek, legyenek azok trükköző brókercégek vagy az érdekeiket védő kormányok. Önök az ügyeskedők kormányává váltak. Pontosan ez áll a letelepedési kötvény mögött is. Miközben az országot elárasztják a gyűlöletkeltő plakátok, aközben offshore-cégeken keresztül az adófizetőknek havonta több százmilliós kiadást okozva letelepedési jogokat árulnak.

A Fidesz érdekes módon addig elkötelezett a bevándorlás mellett, ameddig ebből hasznot tud húzni. Ráadásul ez a haszon nem is a költségvetésben, hanem kiválasztott offshore-cégeknél landol, amelyek amellett, hogy nem itthon adóznak, a diszkontárral és a jutalékkal százmilliárdos haszonra tesznek szert. Csak tavaly 50 milliárd volt az ilyen jellegű bevételük.

Tisztelt Országgyűlés! Sokan mondják, hogy a bevándorlók elleni kampánnyal a Fidesz csak a figyelmet akarja elterelni. Nem értek ezzel egyet. A Fidesz nem a figyelmet, hanem a felelősséget tolja el magától a magyar társadalom problémáiról. Burjánzik a korrupció, 4 millióan élnek jövedelmi szegénységben, a fiataloknak külföldre kell menniük munkát vállalni, ha nem akarnak közmunkások lenni. És a kormány minderre nem tudja a választ. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP, az MSZP és a független képviselők soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 28 2015.06.15. 6:32  21-50

SCHMUCK ERZSÉBET, a Költségvetési bizottsági kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A következőkben összefoglalom az LMP bizottsági vitákban előadott, a költségvetési törvényhez kapcsolódó kisebbségi álláspontját.

A kormányzati előterjesztést nézve ez a költségvetés ‑ mint ahogy már elmondtuk ‑ a további leszakadás, az elszegényedés, a kilátástalanság költségvetése. Világszerte és itthon is minden a gazdagok felé billen el az elmúlt évek, évtizedek során. Hiába van gazdasági növekedés, ha az emberek, vállalkozások nagy részének semmi haszna abból, a felső 1-5 százalék fölözi le a nyereséget ‑ ezt érdemes megfontolni, amikor a kormánytöbbség a GDP hazai növekedéséről beszél. Éppen ezért ma a különbségek csökkentése a legfontosabb, és ennek első számú eszköze a progresszív jövedelemadó, illetve a tőkejövedelmek magasabb megadóztatása. Mindez totálisan szembemegy a Fidesz neoliberális gazdaságpolitikájával, amit az egykulcsos adó jelképez, lényege pedig a gazdagok és a multinacionális vállalatok sok forrásból történő támogatása.

A Magyarország előtt álló legnagyobb feladat tehát a bérfelzárkóztatás, a dolgozói szegénység felszámolása. Nagyságrendileg 4 millió állampolgár létminimum alatti jövedelemből él, és ez a Fidesz tudatos politikájának köszönhető. További milliók számára a megélhetés a hónapról hónapra élést jelenti. A társadalom négyötödének nincsenek anyagi tartalékai, azaz egyéni képességeinek, humán és kapcsolati tőkéjének emelésére önerőből képtelen. Ráadásul az alacsony minimálbérek még a kis- és középvállalkozói szektor termelékenységére is előnytelenül hatnak.

Az oktatás területén továbbra is hiányzik 250 milliárd forint, 200 milliárd a közoktatás fenntartásából, működéséből, 50 milliárd a felsőoktatás finanszírozásából. Ezen források pótlásával is csupán a 2010 előtti évek szintjét érnénk el újra, miközben az LMP szerint a források további növelésére lenne szükség. Összesen 6 milliárd forinttal nő az oktatási büdzsé. Ha megvalósul a tervezett GDP-bővülés, akkor arányosan még csökken is az oktatásra fordított források nagysága.

Ismét megszegte a pedagógusoknak tett ígéretét a kormány, a jövő évi költségvetésben sem szerepelteti a pedagógus-illetményalap emelését. Továbbra sem kapnak béremelést a nevelés-oktatást közvetlenül segítő munkatársak, valamint a felsőoktatásban, illetve a kulturális területen dolgozók sem. Ha a költségvetési tervezetet a jelen formájában fogadják el, azzal tovább nő a dolgozói szegénység az oktatási, kulturális területen.

A költségvetési tervezet nem alkalmas az egészséges környezethez való alkotmányos alapjog biztosítására sem. A nemzeti parkokat például a látszólagos támogatásnövekedés ellenére valójában kivéreztetné a jövő évi költségvetés. Az 1200 hektáron felüli földalapú támogatások elvesztése, majd a földek vagyonkezelői jogának elvétele összességében több mint 2 milliárd forintot vesz ki a kasszájukból, amit nem ellentételez megfelelően az a néhány százmillió forint, amit a büdzsé kompenzációként biztosít.

Ennél is gyászosabb a helyzet a környezeti kármentesítésben. A kármentesítés céljára kereken nulla forintot biztosít a kormány által benyújtott költségvetési tervezet. Ez nemcsak elfogadhatatlan, hanem alkotmányellenes is, hiszen azt jelenti, hogy azoknak a szennyező forrásoknak a felszámolására, ahol nem ismert vagy nem fizetőképes a felelős, 2016-ban sem lesz pénz.

Természetvédelmi kártalanításra mindössze 1,2 milliárdot szánnának az idei 1,55 milliárd helyett; ez legfeljebb egyetlen megyében lenne elegendő a védett fajok kártételeinek és a természetvédelmi célú korlátozásoknak az ellentételezésére, országos szinten nevetségesen kevés.

Csupán 54 millió forint áll az egészségkárosító szállópor, a PM10-koncentráció csökkentése címszónál. A magyar lakosság egyharmada szennyezett levegőjű területen él, az elkapkodott és szükségtelen atomerőmű-bővítésnek csupán a tervezésére 113 milliárdot szánnának eközben. Hiányzik ugyanakkor a tervezetből a lakossági energiahatékonyság-növelő beruházások fedezete.

A 27 százalékos áfakulcs fenntartása nemcsak igazságtalan, de a korrupció melegágya is egyben.

(12.20)

A stabilitási megtakarítási számla lehetőségeinek kiterjesztése, az adóamnesztia tartós fenntartása gyakorlatilag állami pénzmosodát nyit a feketegazdaság szereplői számára. A tervezett paksi bővítés már most is teher a költségvetésnek, miközben rendkívül centralizált villamosáram-hálózatot hoz létre, amely szükségszerűen nagyobb kockázatot, sérülékenységet is jelent.

Mi azt mondjuk, felelős és radikális átrendezés kell. Összesen 73 módosító indítványt nyújtottunk be a költségvetéshez. Ezekben több mint 1600 milliárd forintot csoportosítanánk át a büdzsén keresztül, de egyetlen forint hitel felvétele nélkül. A költségvetési tartalék csökkentése nélkül megvalósítható lenne mindaz, amit javasoltunk.

Javaslataink legfőbb eleme az egykulcsos adórendszer eltörlése. A nulla, 12 és 24 százalékos kulcsokkal rendelkező progresszív személyi jövedelemadót bevezetnénk, a kis- és középvállalkozások járulékait is jelentősen csökkentenénk. Mindezzel már jövőre hatalmas lépést tehetnénk a helyes irányba a dolgozói szegénység felszámolása, a tartós gyarapodás, emberi és környezeti értékeink megőrzése felé. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 46 2015.06.15. 3:39  21-50

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tekintettel arra, hogy a kisebbségi hozzászólásban összefoglaltam az LMP javaslatait, most nem kívántam hozzászólni, de mégis az, ahogy Szűcs képviselőtársam összefoglalta a kormány költségvetésre vonatkozó javaslatait, néhány kérdésben mégiscsak hozzászólásra késztet.

Szűcs képviselőtársam úgy foglalta össze, hogy ez az adócsökkentés éve, és hogy ez milyen jó lesz az embereknek, és az az 1 százalékos személyi jövedelemadó-csökkentés 120 milliárd forintot hagy ott az embereknél. Azt gondolom, azért ennél tovább kellene menni, és meg kellene nézni a részleteket. Összességében valóban 120 milliárd forint csökkentésről van szó, de ha megnézzük azt, hogy ennek kik lesznek a haszonélvezői, akkor nem lehet azt mondani, hogy ez azokhoz az emberekhez fog eljutni, akik keveset keresnek, akik a létminimum alatt élnek.

Tehát összességében ez az 1 százalékos csökkentés nem fogja csökkenteni azt a szakadékot, ami az egyre szűkülő gazdagabbak és eltömegesedő szegények között van. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, a kormánynak változtatnia kellene a társadalom- és gazdaságpolitikáján. Be kell látnia azt, amit most már többször a vitákban elmondtunk, hogy szakad szét a világ, és gyakorlatilag ez az óriási szakadék és az elszegényedés a fejlődés, a gazdasági fejlődés gátja. Tehát azt gondoljuk, hogy a Fidesznek ideje lenne felülbírálnia a társadalom- és gazdaságpolitikáját, és szakítani az egykulcsos személyi jövedelemadó koncepciójával.

Szűcs képviselőtársam kiemelte továbbá azt is, hogy a családoknál mennyivel több marad, és hogy a kétgyermekesek utáni adókedvezmény mennyit fog jelenteni a családoknak. De arról elfelejtett beszélni, hogy 2008 óta a családi pótlék és a gyes összege nem emelkedett. Tehát ha ezt is összességében nézzük, akkor már most hozzá kellett volna nyúlni ahhoz, hogy a családi pótlékot is meg kellett volna emelni. Az szja-csökkentés, ugye, a sertéshús az áfáját jelenti… ‑ viszont arra már nem vettek bátorságot, hogy az alapvető élelmiszerek áfáját is lecsökkentsék 5 százalékra; ez az egyik fele.

A másik fele pedig az, hogy gyakorlatilag azoknál az ágazatoknál, szociális ágazat, egészségügy, oktatás hasonló szinten marad a támogatás, illetve a költségvetési keret, mint ami az előző évben volt.

(13.10)

Gyakorlatilag kivéreztetett ágazatokkal nem lehet a humán erőforrást fejleszteni Magyarországon, és azzal kell előbb-utóbb szembenéznie a kormánynak, hogy nem egy, hanem számos olyan tüntetés, demonstráció fog az elkövetkezendő időszakban megtörténni, mint amit az elmúlt időszakban a szociális és egészségügyi dolgozóknál megtapasztalhattunk.

Összességében mi azt gondoljuk, hogy a kormány egyáltalán nem lehet büszke erre a költségvetésre. Ez a költségvetés gyakorlatilag azt a társadalom- és gazdaságpolitikát betonozza be, amit eddig tettek, vagyis arra fogja a társadalmat kárhoztatni, hogy a szétszakadás tovább fog nőni az országban. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 62 2015.06.15. 2:07  61-64

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Tisztelt Államtitkár Asszony! Nem nagyon dicsekedett a kormány azzal, hogy uniós szinten azon tíz tagállam közé tartozott, amelyek megakadályozták a szülő nők védelmét erősítő javaslat elfogadását. A várandós, gyermekágyas és szoptató nők munkahelyi védelmét célzó ’92-es irányelv módosítását még a Bizottság kezdeményezte 2008-ban, majd a Parlament 2010-ben el is fogadta pár jelentős módosítással. 20 hét teljes fizetéssel járó szülési szabadságot javasoltak és 2 hetes fizetett apasági szabadságot, emellett a kismamák és a szoptató anyák munkavállaló jogait és munkahelyi egészségvédelmét is erősítették volna.

Az Európai Tanács ötödik éve blokkolja a folyamatot azzal, hogy nem hoz döntést, Magyarország pedig egyike azon országoknak, amelyek azért harcolnak, hogy a javaslat végleg lekerüljön a napirendről. A hivatalos magyar indoklás az, hogy a szülési szabadság idejére járó juttatás meghatározásának tagállami hatáskörben kell maradnia. A probléma ezzel az indoklással csak az, hogy már most is létezik ez az irányelv, azaz már most sem tagállami hatáskör, pontosabban a tagállamokat kötik az uniós szinten előírt minimumszabályok. A magyar kormány elvi álláspontja mögött sokkal inkább az áll, hogy nem akarnak 100 százalékos bért fizetni a szülő nőknek, a jelenlegi 70 százalékkal szemben.

A módosított irányelv abban az időszakban adott volna erősebb védelmet a kisgyermeket vállaló családoknak, amikor arra a legnagyobb szükség van, a várandósság, a szoptatás, a szülési szabadság időszakában. A pluszkiadás nem jelentett volna elviselhetetlen terhet Magyarország számára, 16 milliárd forintba került volna éves szinten, viszont nagyobb anyagi biztonságot adott volna a kisgyerekes családoknak. A fizetett kéthetes apasági szabadság erősítette volna az apák szerepét a gyermeknevelésben. A magát családbarátnak tartó kormány azonban minderre nemet mondott, pedig ez pozitívan hatott volna a gyermekvállalásra. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Azt kérdezem államtitkár asszonytól, hogy miért nem képviselik a magyar nők érdekeit Brüsszelben. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 218-222 2015.06.15. 2:26  217-228

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Tisztelt Államtitkár Úr! 2011-ben önök…

ELNÖK: Bocsánat, képviselő asszony, közben nem vettem észre, hogy miniszter úr elhagyta a termet. Tehát miniszter úr halaszthatatlan közfeladat-ellátása miatt válaszadásra Tállai András államtitkár urat jelölte ki. Kérdezem képviselő asszonyt, hogy elfogadja-e a válaszadó személyét, vagy személyesen miniszter úrtól kéri a választ. (Gúr Nándor közbeszól: Megnézem. Kint kvaterkázik.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Elfogadom, köszönöm szépen, csak az órát kérném szépen visszaállítani.

ELNÖK: Vissza van állítva, képviselő asszony. Parancsoljon!

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! 2011-ben önök még éreztek valamit az emberek problémáiból, a társadalomban meglévő feszültségekből. Az LMP akkor messze egyetértett azzal a kezdeményezésükkel, hogy a jegybank elnökének a fizetését havi 8 millió forintról 2 millió forintra kell csökkenteni, és hogy törvényben maximálják az állami vezetők havi fizetését.

2012-ben, arra való hivatkozással, hogy vége a gazdasági válságnak és a jegybank független szervezet, az MNB-nél eltörölték a kétmilliós felső határt. Csakhogy az elmúlt években nőtt a szegénység Magyarországon, egyre többen élnek a létminimum alatt, a minimálbér 67 ezer forint, a közmunkabér a minimálbért se éri el, és végletesen szétszakadt a társadalom kevés gazdagra és sok millió szegényre.

Most kiderült, az MNB ügyvezető igazgatói, köztük Polt Péter legfőbb ügyész felesége havi 5 milliót kapnak. (Felzúdulás az MSZP soraiban.) Naponta megkeresnek 225 ezer forintot. Mindez újabb durva példa arra, hogy a jegybank közpénzből urizál.

Azt kérdezem államtitkár úrtól, először: helyénvalónak találja-e a magyar viszonyok között, hogy a jegybank felső szintű vezetésének fizetése havi 5 millió forint legyen, miközben pedagógusok, szociális és egészségügyi szakemberek, közszolgáltatásban dolgozók, és még sorolhatnám tovább, éhbérért dolgoznak? Szándékában áll-e a kormánynak visszaállítani a fizetési plafont az MNB-nél? És azt szeretném még megkérdezni, hogy Polt Péter legfőbb ügyész feleségének most megduplázták a fizetését havi 5 millióra, mit gondol, vajon befolyásolja-e a legfőbb ügyészt ez a tény az olyan feljelentések elbírálásában, mint például, amit az LMP tett az MNB ellen hűtlen kezelés miatt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban. ‑ Lukács Zoltán: Még a feltételezést is visszautasítjuk!)

(15.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 226 2015.06.15. 1:08  217-228

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Államtitkár úr, azzal szeretném kezdeni, hogy a Magyar Nemzeti Bank esetében közpénzről van szó. Amikor önök 2011-ben Simor András fizetését 8 millióról 2 millióra csökkentették (Lukács Zoltán: Az is botrány volt!), akkor nem számított, hogy a jegybank független. Igaz, hogy ő nem volt Fidesz közeli.

Az MNB az elmúlt évek során az árfolyamváltozásból hatalmas nyereségre tett szert, amit még megfejelt akkor, amikor a devizaforintosításra sor került, hiszen piaci árfolyamon tették. Ott 134 milliárdot nyert a Magyar Nemzeti Bank. És ezt az óriási tetemes nyereséget nem fizette be az MNB a költségvetésbe ‑ holott ha vesztesége van, azt a költségvetés állja ‑, így az elmúlt egy évben volt lehetősége ingatlanokat vásárolni, az alapítványainak óriási pénzt adni, és hatalmas fizetéseket fizetni az ügyvezetőknek. A mai magyar viszonyok közepette nem megengedhető, hogy közpénzből ekkora hatalmas fizetéseket adjon a Magyar Nemzeti Bank. Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 282 2015.06.15. 9:03  229-337

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma a költségvetési módosítók vitájában azt mondtam többek között, hogy az ország kettészakadt, most pedig azt kell hogy mondjam, hogy az ország egészségügyi értelemben is kettészakadt. Mind az ellátást, mind az emberek egészségi állapotát tekintve, két élesen különböző részre esett szét az ország. Azok jutnak jobb hazai ellátáshoz, akik amúgy is jobb helyzetben élnek, miközben rosszabb, nehezebben elérhető ellátást kapnak azok, akik eleve rosszabb helyzetben vannak.

Jól emlékszik még az ország azokra a vitákra, amelyek arról szóltak, hogy meg szabad-e engednünk, hogy az ellátásért fizetnie kelljen az embereknek, azt kockáztatva ezzel, hogy külön egészségügy lesz a gazdagoknak, és külön a szegényeknek. Jól emlékszik az ország, hogy a Fidesz milyen nagy hanggal lépett fel a szocialista-liberális kormányok törekvéseivel szemben. Mostanra viszont elcsendesedtek. Mintha már nem lenne mondanivalójuk a mai kormánypárti politikusoknak.

Pedig lenne miről beszélni, lenne néhány kérdés, amire választ kellene adniuk. Mindenekelőtt arra, hogy minden állításuk ellenére miként hoztak mégis létre kétszintű egészségügyet Magyarországon. Mondjuk ki, ha már a kormányoldal nem ismeri be: ma Magyarországon van magánegészségügy, és egyre nagyobb teret nyer, eközben pedig egyre több a szegény, akiknek egyre rosszabb ellátás jut.

Ez az egészségügyi rendszer különbséget tesz első- és másodrendű betegek között. Akárminek hívják is a kormányoldalon ezt az egészségügyi rendszert, ha valaki megbetegszik, pontosan tudja, hogy az ellátás minősége attól függ majd, hogy mennyit tudnak fizetni érte. Ha valaki nem kapja meg lakóhelye közelében a szükséges ellátást, vagy mert nincs, vagy mert lehetetlenül hosszú a várakozólista, akkor lehet, hogy az ország másik végébe kell utaznia. Vajon szükséges-e elmagyaráznom önöknek, hogy ezzel máris fizetős egészségügyi szolgáltatásról beszélünk? Ha a betegnek kell gyógyszert vinni a kórházba, akkor vajon nem fizetős egészségügyi szolgáltatásról beszélünk? Ha az ellátás minősége attól függ, hogy ki mennyi pénzt képes odacsúsztatni az orvosoknak, akkor vajon, nem fizetős egészségügyi ellátásról beszélünk?

Mi másról lenne szó, mint fizetős egészségügyi ellátásról. Márpedig, ahol fizetni kell az ellátásért, ott külön ellátást kapnak a szegények és a gazdagok. Ahol fizetni kell az ellátásért, ott kétszintű egészségügy alakul ki. Akkor lesz egyrészről elitellátás, és lesznek szegénykórházak. Ebben az országban ekkora szegénység mellett, egyre romló egészségügyi rendszer mellett ennek következményei katasztrofálisak.

Az emberek egészségi állapota romlik, az adatok kétségbeejtőek. Tény, hogy a daganatos megbetegedések száma emelkedett, és egyre több ember haláláért felelősek, sőt egyre több a kiskorúakat érő megbetegedések száma is, az agydaganat és a fehérvérűség a leggyakrabban előforduló és halált okozó rákos megbetegedés volt a fiatalkorúak esetében.

Megszokhattuk, hogy keringési betegségekben és a hozzájuk köthető halálozásban Európa legrosszabb statisztikáit produkáljuk, de ez már a daganatos megbetegedéseknél is így van. Az ország a jövőjét teszi kockára, ha nem tesz semmit. Lehet itt toldozgatni-foldozgatni az egészségügyi rendszert, lehet bűvészkedni a kórházi struktúrával, de amíg a finanszírozást nem teszi rendbe a kormány, addig csak a bajt növeli.

Tisztelt Országgyűlés! Mindenki tisztában van azzal, hogy évtizedes problémákról beszélünk. Nem a jelenlegi kormány alatt romlottak el a dolgok, nem is csak a korábbi szocialista-liberális kormányok a felelősek a kialakult helyzetért. De abban igenis közös az eddig kormányzó pártok felelőssége, hogy nem fordították meg a folyamatot.

Tudjuk, hogy egy ekkora problémát csak átfogó, rendszerszintű megoldással lehet kezelni. Az LMP szerint azonban nem tekinthető megoldásnak, egész egyszerűen nem fogadható el, hogy a kormányok eddig semmi mást nem tettek, mint hagyták, olykor pedig kifejezetten elő is segítették a kétszintű ellátás kialakulását. Ez súlyos történelmi hiba.

Szemet hunyni afölött, hogy egyre több olyan ember él az országban, akinek az egészsége azon múlik, hogy mennyi pénze van, a legmegalázóbb igazságtalanság, amit csak egy kormány az emberekkel elkövethet. Ráadásul a szegénység bizonyíthatóan együtt jár az alultápláltsággal, de összefügg az elhízással, a cukorbetegséggel, a szív- és érrendszeri betegségekkel. A szegények nagyobb mindennapi stressznek vannak kitéve, ami befolyásolja általános egészségi állapotukat és pszichés teljesítőképességüket is. Különösen felháborító, hogy sokan azok közül, akik a hazai egészségügyben dolgoznak, ugyanilyen veszélynek vannak kitéve, mert a keresetükből nem jut mindig egészséges élelmiszerre, napi megélhetési gondjaik pedig folyamatos stresszforrást jelentenek.

Tétlenül nézni, hogy azok a szakemberek, akiktől az életünk függ, sorban kénytelenek elhagyni az országot, mert különben nem tudnák eltartani családjukat, tűrhetetlen. A lista, amely az egészségügyi hiányszakmákat sorolja fel, már 19 szakmát tartalmaz. Ma már nemcsak a gyógyszerek hiányoznak az egészségügyi intézményeinkből, de a szakemberek is. Nincs mivel gyógyítani, nincs, ki gyógyítson, miközben az emberek egészségi állapota egyre rosszabb. Az ország egyes részein hadikórházakra jellemző állapotok uralkodnak. Ebben a helyzetben gyógyítanak emberfeletti munkát végezve azok, akik még ki tudnak tartani a hivatásuk vagy az ország mellett.

Az LMP hónapok óta igyekszik felhívni a figyelmet: a dolgozói szegénység felszámolása a legsürgetőbb feladat ma Magyarországon. Egyre többen vannak azok, akik tisztességes munkából nem tudnak megélni. A dolgozói szegénység különösen súlyosan érinti az egészségügyben dolgozókat. Csak egy példa, de nagyon sok egészségügyi dolgozó jár hasonló cipőben: 35 éves munkaviszony után is egy klinikai dolgozó még mindig 75 ezer forint nettót keres. Önök szerint hogyan lehet ennyiből gyereket nevelni, iskolázni és elindítani az önálló életükre? De nem keresnek többet a technikusok, az ápolók, az asszisztensek, szakasszisztensek sem, se a pályájuk elején, se később. Ma olyan a helyzet, hogy a külföldön is munkát vállaló orvosok és nővérek magyarázkodnak, miért nem maradnak itthon, miközben éppen előttük kellene szemlesütve bocsánatot kérni a kormányzati politikusoknak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma a parlamenti vitanapot tartjuk az egészségügy helyzetéről, és holnaptól már más témákat fogunk tárgyalni. Az LMP azonban nem tekinti lezártnak a vitanapot. A vita szerintünk csak most kezdődik. Ennek a vitának van néhány olyan alaptétele, amit nem tekintünk megkérdőjelezhetőnek.

Először is: a szegénység nem jelenthet egyet a betegséggel. Senkinek nem múlhat azon a felgyógyulása vagy túlélése, hogy mennyi pénze van. Aki ezt nem fogadja el, az felmondta az alapvető társadalmi szolidaritást.

Másodszor: az egészségügy helyzetének további romlását csak radikális forrásbevonással lehet megállítani. Minden egyes döntés, ami nem erről szól, csak a probléma megkerülését jelenti, azt, hogy a kormány nem tud mit kezdeni a helyzettel. Abba bele se merünk gondolni, hogy esetleg nem akar.

Harmadszor: az egészségügyet nem kezelheti a kormány maradékelven. Nem tekinthet rá úgy, mintha csak egy lenne a számos megoldandó probléma között. Rendszerszintű megoldásra van szükség, következetes és őszinte politikára.

Negyedszer: ha a kormány fizetős egészségügyet akar, azt ismerje be. Ha nem akar, amit őszintén remélünk és követelünk, akkor viszont ne is tegye lehetővé bújtatott eszközökkel.

Tisztelt Országgyűlés! Az egészség túl drága ahhoz, hogy ne költsünk rá. A mai helyzet hosszú távú költségei rettenetesen magasak lesznek. Azonnali radikális és rendszerszintű beavatkozásra van szükség. Egyenlő, jobb minőségű ellátásra és megbecsült szakemberekre van szükség, hogy megállítsuk az ország további szétszakadását. Köszönöm a figyelmet. (Ikotity István tapsol.)

(19.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 296 2015.06.15. 2:09  229-337

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. A mai vitában viszonylag kevés szó esett a prevencióról, és arról pedig talán nem is hallottam, hogy beszélni kellene az emberek felelősségéről a saját egészségük megóvása érdekében. A megelőzés kapcsán három tételt szeretnék kiemelni. Az egyik a környezet állapota, a másik a táplálkozás, a harmadik pedig az életmód, egészséges életmód.

Azt gondolom, hogy egyébként mindegyiket érdemes lenne alaposan megfontolni és körbejárni, mert az ma már eléggé nyilvánvaló, hogy a rossz környezet, a levegőszennyezettség, a víz, a klímaváltozást nem is említve, ezek nagyon komoly hatással, negatív hatással vannak az ember egészségi állapotára, és itt különböző százalékokra becsülik, hogy például daganatos betegségekben a környezeti ártalmak mekkora szerepet játszanak, valószínűleg egyre nagyobbat és nem keveset. Tehát akkor, amikor az egészségügyről és az egészségügy jövőjéről beszélünk, akkor ennél a kérdésnél biztos, hogy oda kell figyelni arra, hogy egy jobb környezeti minőséget kell elérni, mert ez nagyon komolyan visszahat az emberek egészségére.

A másik a táplálkozás. Nem olyan régen itt az egyik napirend utánimban a minőségi éhezésről beszéltem. Tudomásul kell venni azt, hogy a megfelelő, helyes táplálkozás, a minőségi étel szintén nagyon komolyan összefügg az emberi egészséggel, és a megelőzésnek egy fontos tényezője. A harmadik pedig az egészséges életmód, az egészséges életmódra való nevelés. Nagyon nem mindegy az, hogy az emberek milyen életet élnek, mozognak-e, és ebben a vonatkozásban nagyon fontos a tömegsport és nem az élsport. És mindezekre még rákapcsolódik a mindennapi stressz, tehát olyan életmódot, olyan életet kell élni, hogy az emberek a stressztől minél jobban mentesüljenek, mert ez is nagyon negatívan visszahat. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 30 2015.06.16. 3:57  23-37

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány által benyújtott összegző módosító javaslat több ponton is végez a növekedési adóhitellel kapcsolatban jogtechnikai jellegű módosításokat. Ezek azonban nem változtatnak az alapálláson: az úgynevezett növekedési adóhitel igénybevételével a leggyorsabban növekvő vállalkozások jutnak kedvezményekhez, amelyeket viszont többnyire a közbeszerzéseken hatalmasra nőtt vállalkozások képesek kihasználni, főképpen pedig a Fidesz közeli érdekeltségek, olyanok, mint Garancsi István vagy Mészáros Lőrinc.

Ami a szélesre nyílt jövedelmi különbségeket illeti, azokon a személyi jövedelemadó kulcsának 16 százalékról 15 százalékra csökkentése összességében semmit sem enyhít, viszont 120 milliárd forint kiesést jelent a költségvetésből. Ráadásul a 120 milliárd forint nagyon egyenetlenül oszlik meg az emberek között, a magas jövedelműek a fő haszonélvezői ennek az összegnek. Mivel az igazán rászorultak legfeljebb csak néhány száz forinttal kapnak majd többet egy hónapban, ezért ezt a 120 milliárd forintot az emberek szempontjából sokkal hatékonyabban fel lehetett volna használni. Az LMP több éve mindhiába sürgeti az alacsony jövedelműek adó- és járulékterheinek csökkentését.

Véleményünk szerint sokkal radikálisabb változtatásokra lenne szükség, azért, hogy a minimálbérből és az átlagbérből élők is meg tudjanak élni a fizetésükből. Az LMP szerint az egykulcsos adó helyett progresszív adóra van szükség, adómentes minimálbérre.

Az egykulcsos adó a jobb módúaknak kedvez, bevezetésekor mintegy 500 milliárd forintot hagyott ott a magasabb keresetűeknél, míg több mint százmilliárd forint terhet jelentett az átlag alatti keresetűeknek.

Azt láthatjuk, hogy a 2016-os költségvetési tervezet főbb adózási premisszái a módosításokkal nem változnak, fennmaradnak a multikra kivetett különadók, állandósul a dohányipari különadó, és a semmiből előkerült a reklámadó ötlete.

(10.30)

Az idei évi szinten beragadnak a távközlési adóból, a pénzügyi tranzakciós illetékből és a biztosítási adóból származó költségvetési bevételek, azaz ezeknél sem várhatunk még várhatóan évekig adócsökkenést. A közműszektor nem reménykedhet a következő években érdemi különadó-csökkentésben, hiszen az idénre tervezett 54 milliárd forintból alig 2 milliárdos csökkenés lesz jövőre.

Az adózással összefüggő egyes törvények módosításai figyelmen kívül hagyják az LMP már régóta követelt pontjait, úgymint az egykulcsos adó felszámolását, a tőkejövedelem magasabb adóztatását és az úgynevezett zöldadók kivetését. Eközben szétszakadt a társadalom, mert folytatódik az egykulcsos adóval elkezdett, szociális forráskivonással folytatott ámokfutás. Az átlagos és kis keresetű családokat bünteti, a szupergazdagokat és az offshore-lovagokat jutalmazza a kormány. Andy Vajna és más kaszinótulajdonosok 10 milliárdot kapnak közpénzből. Több hasonló tétel van még, amellyel a kormány az oligarcháit támogatja, például a bányajáradék csökkentése.

A 2016-os költségvetési törvényjavaslathoz tartozó középtávú, 2019-ig terjedő költségvetési kitekintőből ráadásul világosan kirajzolódik, hogy a korábban belengetett jelentős társaságiadó- és személyi jövedelemadó-csökkentéseknek nyoma sincs a bevételi számokban. Ennyit tehát a kormány ígéreteiről. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 192 2015.06.17. 8:03  181-214

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azzal kell kezdenem, hogy ezt a törvénytervezetet az LMP nem tudja támogatni, ugyanis szerintünk az Országgyűlésnek nem a beruházók érdekeit, hanem elsősorban a magyar emberek és az egészséges környezethez való alkotmányos jogok biztosítását kell szolgálnia.

A törvényjavaslat az egyes fővárosi fejlesztési beruházások gyorsításáról és egyszerűsítéséről címet viseli, azonban jól tudjuk, hogy a Fidesz szótárában a gyorsítás és az egyszerűsítés valójában a hatósági és társadalmi kontroll szűkítését, a törvényekben rögzített garanciák feloldását, a magántőkének kedvező egyedi szabályok bevezetését jelentik. Számos olyan jogszabály van, ahol ez már bebizonyosodott. Ilyen volt a közelmúltban elfogadott Városliget-törvény, a Normafa-törvény, a Dagály-törvény, amelynek a leple alatt éppen most pusztítják el a Dagály strand több évtizedes platán- és nyárfáit, és nyilvánvalóan ebbe a sorba fog tartozni a most tárgyalt jogszabály is.

Azt tapasztaltuk meg, hogy a kormánytöbbség mindig akkor nyúl a szabályozási gyakorlathoz ‑ a lényeget tekintve inkább liberalizálási gyakorlathoz ‑, amikor valami olyasmit akar a társadalomra ráerőltetni, amit az emberek nem feltétlenül szeretnének, és a hatályos jogszabályok nem engedélyeznék. És valóban: az emberek nem szeretnének sícentrumot a Normafán, vigalmi és múzeumi negyedet a városligeti park helyén, mint ahogy nem szeretnének a dunai panorámát elcsúfító, Budapest utolsó természetes állapotú dunai partszakaszát tönkretevő mobilgátat sem.

A Rómain az utóbbi években negyvenévnyi szünet után ismét megfigyelhető a Duna virágzása. Visszatértek a kérészek, mert az uniós fejlesztések következtében tisztábbá vált a víz, helyreállt a kényes biológiai egyensúly. Ez azonban láthatóan csupán a lakosságnak, a környéken élőknek és a nyaralóknak fontos, a Fideszt ez egyáltalán nem érdekli.

A lehetséges árvízvédelmi megoldások kiválasztásánál a környezetvédelmi szempontokat egyáltalán nem mérlegelték. Aki nem hiszi el, olvassa el a közbeszerzési kiírást, kizárólag az ár, a szakmai koncepció és a kivitelezési idő alapján döntöttek arról, hogy milyen beruházást lehet végrehajtani egy részben Natura 2000-es értékes természetvédelmi területen. Márpedig a Római-partról már az MTA Római-part ad hoc bizottsága szakvéleménye is megállapította a következőket. „A hazánkra nézve is kötelező érvényű uniós víz keretirányelv egyértelmű korlátokat és feltételeket szab meg arra vonatkozóan, hogy milyen esetekben lehet egy folyónak és a partjának az ökológiai állapotát rontani, valamint a szabályozottságot növelni. A víz keretirányelv kimondja, hogy egy folyó ökológiai állapotát lerontó műszaki beavatkozás csak indokolt esetben és jelentős társadalmi haszon esetén fogadható el, hangsúlyozva, hogy ha az elengedhetetlen beavatkozásra léteznek műszaki alternatívák, akkor azok közül az ökológiai szempontokat jobban figyelembe vevőt kell megvalósítani.”

Márpedig a Római-part térségében az árvízvédelemre léteznek műszaki alternatívák. Olyannyira, hogy a mobilgát megépítése után is fenn kell tartani a Nánási út–Királyok útja védvonalat. A kormány most arra készül, hogy könnyített utat biztosítson egy olyan beavatkozásnak, amely a környezetet tönkreteszi, a főváros árvízbiztonságát viszont nem növeli. Ellenben: közpénzből, jelentős természetkárosítással megvéd néhány magántulajdonban lévő, az árterületre engedély nélkül felhúzott épületet.

A szóban forgó törvényjavaslat a csillaghegyi öblözet bevédését, beleértve a római-parti mobilgátat, és a 3-as metró rekonstrukcióját olyan kiemelt beruházássá nyilvánítja, amire speciális építési és engedélyezési szabályokat állapít meg.

(17.30)

A hatósági eljárások határideje 15 napra, a szakhatósági eljárásoké 5 napra rövidül. Ennyi idő alatt nem lehet egy korrekt engedélyezési eljárást lefolytatni, ami azt jelenti, hogy látszateljárások lesznek, a politika által elvárt eredményekkel. Az eljárásokban építészeti, műszaki, tervtanácsi véleményt nem kell beszerezni. Településképi véleményezési eljárást nem kell lefolytatni. Településképi bejelentési eljárásnak nincs helye. Vagyis bármilyen városkép- és tájképromboló építmény felépíthető, semmilyen szakmai fórum nem fog tudni tiltakozni ellene.

A törvényben rögzített úgynevezett engedélyezési eljárások során a régészeti értékek sem számítanak, hiszen a törvényszövegben ez áll: „Amennyiben az árvízvédelmi beruházás során megelőző feltárás válik szükségessé, úgy a feltárás csak a feltétlenül szükséges mértékben akadályozhatja az árvízvédelmi beruházás, különösen a feltárással nem érintett részének megvalósítását.” Hogy mire számíthatunk, és miért akarja a kormány leegyszerűsíteni az engedélyezést? Azt a fakivágásokkal kapcsolatos korábbi fejlemények teszik érthetővé. A beruházási tervnek többek között egy ártéri erdő és rengeteg vízparti fa is áldozatul esne, de a fairtási terveket a II. kerület mint elsőfokú engedélyező hatóság egyszer már elutasította. A törvény elfogadása után kisebb beleszólási joggal, rövidebb határidővel, kevesebb jogosítvánnyal léphetnek föl az érintett hatóságok a környezet és a lakosság érdekében, ha szembe akarnak szállni a politikai vagy a beruházói akarattal.

Amint a bevezetőben említettem, vagyis hogy a kormánytöbbség akkor él a hatósági és társadalmi kontroll szűkítésének eszközével, ha olyasmit akar az emberekre ráerőltetni, amit azok nem akarnak és a törvényeink nem tesznek lehetővé, természetesen a 3-as metróra is igaz. A budapestiek biztos nem akarják, hogy az elaggott orosz metrókocsikat újítsák fel annyi pénzből, amennyiből ‑ ha a várható élettartamot is figyelembe vesszük ‑ új, takarékos, kisebb fogyasztású és nagyobb biztonságot garantáló metrószerelvényeket is lehetne vásárolni. Ám az Orbán-kormány a paksi bővítéssel és a gáztárolókkal egy csomagban ezt a beruházást is az oroszoknak ígérte, olyannyira, hogy most az olcsóbb árajánlatot adó észt pályázatot is ki kell valahogy rakni az üzletből. A törvényjavaslat pedig tovább csökkenti a projekthez kapcsolódó beszerzések átláthatóságát a törvényjavaslattal, végső soron újabb közpénz-eltüntetési lehetőséget biztosítva az orosz szállítóknak és magyar üzletfeleinek.

Mindehhez az LMP természetesen nem kíván és nem is fog asszisztálni. Szerintünk a törvények nem arra valók, hogy extraprofitot garantáljanak bizonyos politika közeli üzleti köröknek. Ha pedig a Fidesz úgy gondolja, hogy az általa elképzelt fejlesztéseket a meglévő jogszabályi környezetben a hatóságok érdemi ellenőrzése mellett nem lehet végrehajtani, akkor nem biztos, hogy a jogszabályokban van a hiba. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 270 2015.06.17. 4:08  261-274

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mi is hasonló következtetésre jutottunk, mint ellenzéki képviselőtársaim. Ez a javaslat csak látszólag egy technikai jellegű módosítás a közhasznú alapítványok alapítói jogairól, valójában ‑ a helyiektől származó információ szerint ‑ a Fidesz egy újabb zsákmányszerzését próbálja törvénybe fektetni. Eddig ugyanis az önkormányzati feladatokat ellátó közhasznú alapítványoknak volt joguk az alapító nyilatkozatukban kijelölni, hogy ki gyakorolhatja tovább az alapítói jogokat, ha ezt az alapító halála vagy az alapítói jogok gyakorlásának egyéb ellehetetlenülése megkívánja. Amennyiben a kijelölés az alapító okiratban nem történt meg, akkor a kuratórium gyakorolhatta ezeket a jogokat.

A javaslat szerint mostantól azon közhasznú alapítványok esetében, amelyek alapító nélkül maradtak és az alapítvány önkormányzati feladatokat lát el, a székhely szerinti képviselő-testület az alapítói jogokkal egy, az önkormányzat teljes tulajdonában álló céget ruházhat fel. A kuratóriumi joggyakorlásnak, amit a régi Ptk.-val szemben javasolt a kormánytöbbség, még értelmét láttuk, hiszen sokszor a nehézséget okozó bírósági megoldás helyett egy egyszerűbb utat kínált. Ugyanakkor ennek a javaslatnak nincs értelme, mivel külön kezeli az önkormányzati feladatot ellátó közhasznú alapítványokat a többi közhasznú alapítványtól. Ez nem old meg semmilyen problémát egy olyan önkormányzati rendszerben, amelyben egyre igazságtalanabb a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés, amelyben a közszolgáltatások ellátása fenntarthatatlanná vált, és tovább növekedtek a települések közötti jövedelmi különbségek. Ez a javaslat csupán arra jó, hogy egyes fideszes önkormányzati tulajdonú cégek még nagyobbra duzzadjanak, ezzel gazdagítva az önkormányzatot is, miközben a legtöbb önkormányzat még az alapfeladatai ellátására sem kap elegendő forrást.

A javaslatot tehát nemcsak azért nem támogatjuk, mert semmilyen bürokráciacsökkentő vagy az önkormányzati rendszer fenntarthatóságára irányuló rendelkezés nincs benne, vagy mert nem látjuk indokoltnak a jelenlegi kormányzó pártok által újraírt Ptk.-tól való eltérést, hanem azért sem, mert úgy véljük, hogy ez Németh Szilárd kicsinyes bosszúhadjáratának a része. Ez a törvény ugyanis a Csepelen egyéniben elbukott, listáról bejutott fideszes képviselő személyes érdekeit szolgálja. Ez a törvény nem jó másra, mint hogy Németh Szilárd megpróbáljon leszámolni régi ellenségével, a Csepeli Munkásotthonnal. Ez az intézmény ugyanis nincs önkormányzati tulajdonban, egy közhasznú alapítvány működteti.

A munkásotthont a Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek forrásaiból építették fel. A Csepeli Munkásotthonnal szemben Németh Szilárd mindig is az átláthatatlanság vádját emlegette, pedig a felügyelőbizottságban önkormányzati delegált is van. De a sorozatos támadások a munkásotthon ellen nem voltak sikeresek, így Németh Szilárd ezzel az önálló indítvánnyal próbált újabb támadást indítani az Országházban egy, a húszas évek óta létező kerületi intézmény ellen.

Kimondhatjuk, hogy a Fidesz megint összekeveri a törvényhozást a lobbizással és a közérdeket az egyéni érdekkel. Németh Szilárd ugyanis mint jogalkotó nem azt nézi, hogy hogyan tudja az önkormányzati feladatokat is ellátó közhasznú alapítványok alapítói jogainak gyakorlását a lehető legkevesebb bürokratikus akadállyal és időigénnyel szabályozni, hanem azt nézi, hogyan tudja a jogalkotói jogosítványait a saját kicsinyes hatalmi érdekeinek alárendelni.

Ennek a javaslatnak a támogatásával a kormánytöbbség beismeri, hogy nem az önkormányzatok és a közhasznú alapítványok, hanem a személyes hatalmi pozícióik érdekében hoznak törvényt. Ehhez az LMP nem fog asszisztálni. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 36 2015.06.22. 2:55  35-41

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Ön nemrég egy építészfórum hallgatósága előtt azt mondta: mi a nyugat-európai bérekkel versenyezni a következő húsz esztendőben nem tudunk, tehát mi nem tudunk az egyetemet végzett vagy jó szakipari munkás végzettséggel rendelkező fiatalok számára olyan bérajánlatot tenni, ami képes lenne versenyezni a felkészültségüknek megfelelő nyugat-európai bérekkel.

Csupán egyetlen szót kellene kicserélni ahhoz, hogy az állítás igaz legyen: ha nem akarunk, akkor nem is tudunk, sem belátható időn belül, sem húsz év múlva versenyezni a nyugat-európai bérekkel. A kormány felelőssége, hogy Magyarországon az elmúlt években bérfelzárkózás helyett folytatódott a bérek leszakadása a nyugati bérektől.

Az LMP véleménye szerint ez nem egy szükségszerű folyamat eredménye, hanem a jövedelmi ollót szélesre nyitó kormányzati politikáé. Magyarországnak azért nincs esélye versenyezni a nyugati bérekkel, mert a kormány minden lehetséges eszközzel ezt igyekszik megakadályozni. Az arab befektetőknél a magyar munkaerő olcsóságával és kiszolgáltatottságával házaló miniszterelnök és kormánya részéről ez egy tudatos politika. A miniszterelnök téveszméje, hogy alacsonyan tartott bérekkel, lecserélhető munkavállalókkal és legyengített szakszervezetekkel lehet csak versenyképes Magyarország. Lassan már csak önök nem látják ebben az országban, hogy Magyarország legnagyobb problémája a dolgozói szegénység, az, hogy munkával szerzett jövedelemből nem tudnak megélni az emberek. Ennek pedig egyenes következménye a kivándorlás, amit a kormány okoz, mégpedig azzal, hogy öt éve minden lépésével olyan összeszerelő üzemmé akarja zülleszteni Magyarországot, ahol a kiszolgáltatott munkavállalók az Unió egyik legalacsonyabb fizetéséért dolgoznak.

A múlt héten elfogadott adócsomag, benne az egykulcsos adó 1 százalékpontos csökkentésével, újabb tudatos lépés a kormányzat részéről, amivel akadályozza a bérfelzárkózást, és növeli a bérszakadékot szegények és gazdagok közt. Miközben nemzetközi szervezetek ‑ köztük az OECD ‑ egymás után figyelmeztetnek, hogy a jövedelmi egyenlőtlenség rosszat tesz a gazdaságnak, a magyar kormány még jobban kitágítja az alacsony és magas jövedelműek közti távolságot. Ma Magyarországon a 150 ezer forint körüli nettó átlagbér alatt keres az adófizetők kétharmada. Ez az árakat is figyelembe véve az alsó egy-két jövedelmi tized szintjének felel meg Nyugat-Európában.

Ahhoz, hogy ez megváltozzon, első lépésben bérfelzárkózást támogató kormányzati politikára volna szükség, hogy egyetlen magyar munkabér se lehessen a létminimum alatt. Van erre bármilyen terve az önmagát a keményen dolgozó emberek kormányának nevező kabinetnek? Vagy ebben a kormányzati ciklusban is folytatódik a bérek leszakadása a nyugatiaktól? (Szórványos taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 40 2015.06.22. 1:00  35-41

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Nem fogadom el. Miniszter úr, az egyenlőségpárti politika miatt nem tudom elfogadni a válaszát. Egyébként nagy érdeklődéssel vártam az ön válaszát, mert azt gondolom, hogy amit ön az építészfórum hallgatósága előtt elmondott, az igaz. Sőt, ha ez a társadalom- és gazdaságpolitika folytatódik, és ezt fogja a kormány folytatni, akkor nemhogy húsz éven belül, de még ötven év múlva se fogjuk utolérni a nyugat-európai béreket.

Mi számtalanszor elmondtuk azt, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadó növeli a távolságot a szegényebbek és a magas jövedelműek között. Most ez az 1 százalékos csökkentés, amit önök úgy kommunikálnak, hogy 120 milliárd forintot hagyott az embereknél, a legmagasabb jövedelműeknek kedvez, és a szegényebbeknek, mondjuk, a százezer forintosoknak csak ezer forint havi pluszbevételt jelent. Tehát a szakadék nő, és e miatt a gazdaságpolitika miatt nem tudom elfogadni a válaszát.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 187 2015.06.22. 2:45  180-188

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az összegző módosító javaslat kiemelten foglalkozik a Quaestor-károsultak kárrendezési alapjával. Gondosan kiemeli a javaslat, hogy fiktív kötvény forgalmazása esetén is jár kártalanítás az ügyfélnek, és meghatározza az ilyen esetekben történő kártalanítás számítási módját. Ugyanakkor nem tudni, hogy mi lesz a Buda-Cash, a Hungária Brókerház károsultjaival; velük, akik sajtóértesülések szerint a mai napig nem tudják, hogy mikor kezdődik a kártalanításuk, holott a Quaestor-kötvényesek kártalanítása már júliusban megnyílik.

Arról nem is szólva, hogy míg a Quaestor-kötvényesek maximum 30 millió forintig kapnak kártalanítást, addig a Buda-Cash és a Hungária károsultjai legfeljebb 6 millió forintig. Ez nyílt színi bevallása annak, amit az LMP eddig is gyanított, nevezetesen, hogy politikai összefonódás van a Fidesz és a Quaestor között, ezért a kivételes bánásmód. Ezért akadályozta meg a Fidesz a brókerbotrány vizsgálóbizottságának felállítását.

Az LMP a leghatározottabban elutasítja, hogy válogatni lehessen a különböző csalók károsultjai között. És ha már itt tartunk, mikor lesznek kártalanítva a Baumag kárvallottjai, az a 12 ezer ember, akiről ez a kormányzat már régen elfeledkezett?

Azt elismerjük, hogy a törvényjavaslatnak vannak támogatható elemei. Például az LMP támogatja, hogy a javaslat a pénzügyi piacokba vetett bizalom helyreállítása érdekében olyan új jogosítványt biztosít a Magyar Nemzeti Bank számára, amely hatékonyabbá teszi a helyszíni kutatás tárgyát képező jogsértéssel kapcsolatos bizonyítási eszközök felkutatását.

Vagy azt is támogatni lehet, hogy a javaslat értelmében egyes gazdálkodók esetében csak minősített kamarai tag könyvvizsgáló vagy könyvvizsgáló cég végezhet jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálói tevékenységet. Úgyszintén azt is, hogy nemcsak természetes személy könyvvizsgáló, hanem könyvvizsgáló cég sem végezhet öt évnél hosszabb ideig jogszabály alapján kötelező könyvvizsgálati tevékenységet ugyanazon közérdeklődésre számot tartó gazdálkodónál. Az is jó irány, hogy rövidebb időközönként kell az MNB-nek helyszíni vizsgálatot végezni a piaci szereplőknél, és hogy bevezeti a rendkívüli célvizsgálat eredményét.

Ugyanakkor a törvényjavaslatot összességében kevésnek tartjuk arra, hogy ezzel megelőzhetőek lennének a jövőben a brókerbotrányok. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 223 2015.06.22. 3:33  216-227

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az összegző módosító javaslat szerint a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. többek között tőzsdében, nemzetközi pénzügyi szervezetben és közműszolgáltató szervezetben szerezhet, vagy tarthat fenn közvetlenül vagy közvetve részesedést. Föltehetjük a kérdést, hogy az MFB Zrt. mit keres résztulajdonosként egy tőzsdében.

A törvényjavaslat az MFB-t az újraállamosítás eszközévé teszi. Ezt az LMP elfogadhatatlannak tartja, hiszen az MFB a 2013. évi LXXXV. törvénnyel, amely a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szól, már az elmúlt két évben is kulcsszerepet játszott a szövetkezeti hitelintézeti szektor jogtipró, erőszakos államosításában. Mint emlékezetes, miután az állam átvette a Takarékbank irányítását, a takarékszövetkezeteknek nemigen volt más lehetősége, mint engedelmeskedni, hasonlóképpen a magán-nyugdíjpénztári tagokhoz, akik a zsarolás nyomán visszaléptek a tisztán állami rendszerbe. Aki nem csatlakozott az állami irányításhoz, az kizárta magát a rendszerből, és rövid időn belül csődbe ment. Kivételek azért voltak: a Fidesz közeli Duna Takarék mentesült az államosítás alól.

A Fidesz az MFB Zrt.-t felhasználva jogi köntösbe öltözteti a magántulajdon célzott lenyúlását, majd a politikailag közel állók számára történő újraelosztását célzó elképzeléseit. Kiknek van hasznuk ebből? Kitalálhatja mindenki magától. Ellenőrizhetetlen, ellenőrizetlen források nyílnak meg a klientúra számára. Lassan már felsorolni is lehetetlen mindazokat a ‑ piacgazdaságok alapelveibe, köztük a már a jelenlegi kétharmad által kodifikált Alaptörvénybe is ütköző ‑ jogszerűtlenségeket, amelyek az elmúlt bő öt esztendőben lezajlottak.

De nézzük a tervezet másik oldalát is! A törvényjavaslat módosításának célja továbbá, hogy az állami tulajdonú MFB Zrt. közvetlen és közvetett tulajdonszerzése rugalmasabban és tágabb gazdasági szervezeti körben valósulhasson meg. Egyben az MFB részt vehetne EU-s forrásokkal kapcsolatos hitelfinanszírozásban és kezességvállalásban. Ismert, hogy az Európai Unió strukturális alapjainak Magyarország az egy főre jutó támogatások alapján a második legnagyobb kedvezményezettje. Az új támogatáspolitika kapcsán a források elosztásában kiemelt szerepe lesz a Magyar Fejlesztési Banknak. Az MFB lesz a visszatérítendő EU-s források elosztási központja az új EU-s programozási ciklusban.

Az MFB ‑ mint az alapok alapja ‑ révén a 2014-2020. évi programozási időszakban 700 milliárd forint EU-s pénzügyi eszköz jut gazdaságfejlesztésre hitel, garancia, kombinált termék vagy kockázati tőke formájában. Ezzel az LMP-nek komoly kérdőjelei vannak, ugyanis az európai uniós támogatások közpénzek. Az MFB banktitokra hivatkozva teljesen átláthatatlanná teheti a támogatások felhasználását, nem lehet majd megtudni, hogy ki mekkora összeget, mikor, milyen célra kap. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 234 2015.06.22. 2:44  228-238

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az LMP is módosító javaslatot nyújtott be a törvénytervezethez, amelynek célja, hogy növelje az átláthatóságot az MFB Zrt. mint közpénzből működő, klasszikus magánbanki tevékenységet nem folytató intézmény működésében. Javaslatunk szerint nem minősülne banktitoknak az MFB tulajdonában álló vagyonnal összefüggő információ. A törvényjavaslat szerint viszont úgy látjuk, hogy azzal a céllal terjesztené ki a banktitoknak nem minősülő adatok körét az MFB-ről szóló törvény, hogy a Quaestor-vállalatcsoport visszaéléseit megismerhesse a közvélemény.

De a tényleges cél igazából, hogy a brókerbotrányokban eltűnt 220 milliárd forintból kiragadjon egy 17 milliárdos MFB-hitelezési tételt, amely ráadásul a 2010 előtti időszakban történt. Továbbra sem tudjuk, hogy miért csak a Quaestor-ügyben indokolt a banktitok föloldása, a Buda-Cashben, a Hungáriában vagy bármely más hasonló ügyben viszont nem. Holott önmagában az, hogy csak a Quaestornak volt MFB-hitele, erre a kérdésre azért nem ad választ, mert az MFB egyedi szerződéseiről pont annyira nem lehet semmit sem tudni, mintha magánbank lenne. Úgyhogy ad absurdum, abban sem lehetünk biztosak, hogy nem volt-e fejlesztési banki pénz a többi bedőlt pénzügyi csoportban.

A Quaestor-ügyben az MFB csupán egy kis fogaskerék volt egy nagyobb gépezetben, ahol az MNB és a pénzügyi felügyelet jóval súlyosabb mulasztást követett el. Az intézményesített felelőtlenség leleplezése csak egy átfogó vizsgálóbizottság felállításával lett volna lehetséges, amit a Fidesz lesöpört az asztalról. 2010-ben az MFB-törvény első módosításakor az LMP úgy gondolta és most is azt gondolja, hogy az MFB esetében ne működhessen banktitok. Az MFB ugyanis nem tekinthető normál kereskedelmi banknak, így nem helyénvaló, hogy a kereskedelmi banki szabályok rá is vonatkozzanak.

Az átláthatóság, a transzparencia már csak azért is kulcskérdés ebben az esetben, mert jogunk van látni, hogy a milliárdokkal gazdálkodó MFB hogyan kezeli, kinek adja el és mennyiért az állami cégek bedőlt hiteleit. Az MFB közpénzeket kezel, és ennek révén számos állami vállalat hitelezője. Tehát mi, állampolgárok milliói vagyunk az MFB tulajdonosai, éppen ezért jogunk van tudni azt, hogy miként működtetik a Magyar Fejlesztési Bankot. Itt nincs helye banktitoknak.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 2 2015.06.23. 4:40  1-4

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A mai napon szavazunk a 2016. évi költségvetésről, amit önök az adócsökkentés és a családokat támogató költségvetésnek neveznek. Mi ezzel szemben azt állítjuk, hogy ez a költségvetés bebetonozza a Fidesz-KDNP elhibázott, az emberek életét hosszú távra megnyomorító társadalom- és gazdaságpolitikáját. Önök nem figyelnek oda a világban zajló folyamatokra, de legalábbis nem tudják azokat helyesen értékelni. Az elmúlt évek során minden a gazdagok felé billent el. Hiába van gazdasági növekedés, ha az embereknek, a vállalkozások döntő részének abból semmi haszna, ha a nyereséget a felső 1-5 százalék fölözi le.

A világ és az egyes társadalmak szétszakadtak kevés gazdagra és a szegények gyorsan növekvő táborára. A társadalom szétszakadása pedig nemcsak igazságtalan társadalmat jelent, ahogy Orbán Viktor a minap elismerte, hanem már rövid távon is a gazdasági fejlődés gátjává válik. Éppen ezért ma a különbségek csökkentése a legfontosabb, de ennek első számú eszköze a progresszív jövedelemadó, illetve a tőkejövedelmek magasabb megadóztatása. Ebből az önök politikájában semmi sem látszik. Önök azt kommunikálják, hogy az szja 1 százalékos csökkentése 120 milliárd forintot hagy az embereknél, a kétgyermekes családok adókedvezménye jelentős mértékben segít a családoknak, míg a sertéshús áfájának 27 százalékról 5 százalékra való csökkentése mindenkinek jó lesz.

Ha jobban megnézzük a számokat, akkor kiderül, hogy mindössze a GDP 0,5 százalékával csökkentik az adókat, és ezt nevezik önök az adócsökkentés költségvetésének. A régebbi kereskedelmi jogban ezt hívták szédelgő feldicsérésnek, és három évig terjedő fogházat lehetett érte kapni. Szerintem az önök propagandája kimeríti ezt a tényállást. Ráadásul, és ez még súlyosabb, önök az átlag mögé rejtik a valóságot. Az szja 1 százalékos csökkentése növeli a szakadékot az alacsony jövedelműek és a magasabb jövedelműek között. Már sokszor elmondtuk, hogy aki 1 millió forintot keres, annak havi 10 ezer forinttal, míg aki 100 ezer forintot keres, annak csak havi ezer forinttal nő majd a keresete.

Be kellene végre látniuk, hogy az alacsonyabb jövedelműeken kellene segíteni. Hiszen a dolgozói szegénység komoly problémává vált Magyarországon. Közel 2 millió ember a létminimum alatt keres, és nagyságrendileg 4 millió állampolgár a létminimum alatti jövedelemből él. További millióknak problémát jelent a hónapról hónapra való tisztes megélhetés. A családok helyzetén egy gyermek után, de csak a második gyermekig havi 2500 forinttal akarnak segíteni, miközben 2008 óta nem emelték a családi pótlékot és a gyest. Inkább ezeket kellett volna legalább 25 százalékkal megemelni. A sertéshús áfájához pedig annyit, hogy ez túl kevés. Az 5 százalékos áfát minimum az összes alapvető élelmiszerre ki kellett volna terjeszteni.

Azt is az önök fejére olvashatnám, hogy az egészségügyet, az oktatást, a szociális szférát lélegeztetőgépen hagyják. De sajnos hiába mondjuk, olyan, mintha a falnak beszélnénk. Önök a gyorsan összegyűjtött vagyonból a kapcsolataik révén igénybe veszik a privát egészségügyet, a privát oktatást, és tényleg azt hiszik, hogy ami az önök családjának jó, az az országnak is jó.

Bezzeg, ami önöknek fontos, arra elegendő pénz jut 2016-ban is. Ilyen Paks 133 milliárdja, a Liget-projekt múzeumi negyede, a több tízmilliárdnyi állami és kormányzati kommunikáció, a méregdrága és felesleges autópályák vagy például a debreceni repülőtér. De a nemzeti parkok támogatására vagy az egészségkárosító szálló por csökkentésére alig, míg a környezeti kármentesítésre egyáltalán nem jut pénz.

Az LMP felelős, de radikális költségvetési átrendezést javasolt. Javaslataink egyetlen forinttal sem emelték volna a költségvetési hiányt, hitelfelvételt nem igényeltek volna. Összesen 73 módosító javaslatunkkal több mint 1600 milliárd forint átcsoportosítását javasoltuk úgy, hogy a munkából élőket, a valódi munkát keresőket segítettük volna.

Ez szolgálta volna azt a célt, amit korábban a Fidesz is kitűzött, de teljesen elfelejtett: hogy tisztességes munkából tisztességesen meg lehessen élni. Csak ezen alapulhat egy fenntartható társadalom és fenntartható gazdaság. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 88 2015.06.23. 4:12  77-114

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásom mottójaként Bánki Erik képviselő úr felvezetője nyomán a következőt választottam: „Sok piaci szereplőre nincs szükség, elég, ha kettő van.” Jelen esetben Andy Vajna és Szima Gábor.

Bánki Erik képviselőtársunk újabb törvényjavaslata került a Ház elé. Ezúttal az online kaszinók megregulázása, egyszersmind elosztása kerül sorra. A Fidesz ‑ rossz szokásához híven ‑ egyéni képviselői indítvány formájában nyúl hozzá egy olyan területhez, amely sokmilliárdos piacot érint, és több aggodalmat is felvet. Szokás szerint az egyeztetések, hatástanulmányok megint elmaradtak. Nem tudni, milyen hatásokat, következményeket várhatunk a törvénytől, mennyi költségvetési bevétellel számolhatunk, ha ezt a szabályozási modellt választjuk, és nem egy másikat; nem mintha bármilyen alternatívát végigszámolt volna az előterjesztő. Ez nem egyszerűen visszaélés a joggal, az elmúlt öt évben megtanulhattuk: a Fidesz rendszerint akkor nyúl az egyéni képviselői indítvány eszközéhez, ha kínos, vállalhatatlan, ha szakmaiságot nem teljesítő előterjesztést nyújt be. Most sincs ez másként.

A jelek szerint Bánki képviselő úr mára az Orbán-rendszer igen közeli barátainak szószólója lett az Országgyűlésben, legyen szó a taokedvezményekről vagy a sportági szakszövetségek gazdálkodásának átláthatatlanságáról, a Quaestor-károsultak kárrendezését biztosító, a többi károsultat semmibe vevő követeléskezelő alapról, a Garancsi Istvánra szabott vizes világbajnokságról, vagy éppen az Andy Vajnára és Szima Gáborra szabott szerencsejáték-szabályozásról. A képviselő úr igen áldozatos, fáradságot nem ismerő munkát végez a közjóért. Önök a hagyományos szerencsejáték újraszervezésével indultak el azon az úton, ami a most tárgyalt előterjesztéshez vezetett. És milyen szépen, elegánsan megoldották azt! Kezdetben Lázár miniszter úr mindenkire ráijesztett, nemzetbiztonsági kockázatot kiáltott. Erre hivatkozva betiltották a játékgépeket, ellenben kiosztottak néhány kaszinókoncessziót. Csodák csodájára összesen két ember kezében, Andy Vajna és Szima Gábor kezében van ma már az összes magyarországi kaszinó. Hogy a nemzetbiztonsági kockázatok hogyan változtak? Azt persze nem tudjuk, mert legalábbis Andy Vajna esetében az elmúlt négy év kevés volt ahhoz, hogy kormánybiztosként, egyben kiterjedt offshore-cégháló haszonélvezőjeként elvégezzék nála a kötelező nemzetbiztonsági átvilágítást. A kaszinók pedig remekül teljesítenek, a jelek szerint átlagosan 3 milliárd forint bevételt termelnek egyenként. Azért mondom, hogy a jelek szerint, mert miközben a sarki vegyeskereskedés kasszája be van kötve az adóhivatalhoz, addig a kaszinók nyerőgépei nincsenek.

(13.20)

Ha a Fidesz oszthatja fel a szerencsejáték-bizniszt, akkor már nem kell félni a kockázatoktól?

Ami az online kaszinók szabályozását illeti: Bánki Erik képviselőtársunk ugyanennek a két embernek, Andy Vajnának és Szima Gábornak adna ajándékot, hiszen online kaszinót ‑ szám szerint összesen kettőt ‑ csak az nyithat, aki hagyományos kaszinókoncesszióval rendelkezik, tehát ez alapján nyugodtan nevesíthetünk is. Ez a törvény erről szól, minden más csak technikai részletkérdés.

Apró előrelépés, hogy az online kaszinókat az adóhatóság folyamatosan figyelemmel követheti, de ez kevés ahhoz, hogy jól átgondolt, erkölcsös vagy minimálisan elfogadható előterjesztésről beszélhessünk. Ez a személyre szabott törvényhozás, a jó elvtársak támogatása, a piacok mesterséges újrafelosztása ismét sokadszorra ‑ ahogy azt megszokhattuk a Fidesztől. Ezt a politikát az LMP eddig sem támogatta, és ezután sem fogja. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 110 2015.06.23. 2:11  77-114

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Másfél héttel ezelőtt, amikor itt az Országgyűlésben tárgyaltuk a pénzügyi közvetítőrendszer átalakítására vonatkozó törvényt, és amikor nem szavazta meg az ellenzék, akkor Rogán frakcióvezető úr itt rögtön szót kért, és szinte ott nyomban, melegében azt mondta, hogy az ellenzéket a brókerek megvették. Én akkor ezen nagyon-nagyon csodálkoztam és megdöbbentem, mert nem nagyon látszott itt semmiféle ilyen érdek-összefonódás a brókerek és az ellenzék között, de önök zsigerből rögtön, azonnal mondták. Viszont a mai törvénytervezet alapján, amit Bánki képviselő úr beterjesztett, én azt gondolom, hogy akkor ennek nyomán, ennek alapján nyugodtan mondhatom azt, hogy Andy Vajna és Szima Gábor önöket megvette, hiszen kik profitálnak majd ebből a törvénytervezetből? Ők.

Tudjuk azt, hogy a hagyományos kaszinó évente 3 milliárd forint bevételt termelt számukra, óriási pénzeket szedtek be, és önök még további kedvezményeket adnak nekik, még tovább gazdagítják ezt a két embert. Ma tárgyaltuk a 2016. évi költségvetést, önök azzal kapcsolatosan mindent kommunikálnak, hogy persze, milyen jó lesz az embereknek, adnak családonként két gyermek esetében fejenként 2500 forint adókedvezményt, de az, hogy 2008 óta a gyest és a gyedet nem emelték, arról elfeledkeznek. De megnézhetjük az összes tételt, ez így van. Önök továbbra is Magyarországon csak a kevés gazdagot, a gazdagokat gazdagítják.

Nem tudni, hogy akkor ebből önök milyen módon részesülnek. Az emberekkel, azokkal a dolgozói szegényekkel, akik a létminimum alatt élnek, azokkal nem törődnek, ott néhány milliárdról beszélnek, itt pedig egy-két ember kezében sok-sok milliárd összpontosul. Nem tudom, minek kellene még ahhoz történnie (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy önök megváltoztassák a magatartásukat, és ne ezt a gyakorlatot kövessék.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 130 2015.06.23. 4:09  115-154

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az utóbbi időszakban több botrányos fejlemény miatt is reflektorfénybe kerültek az állam különböző ellenőrző szervezetei, a pénzügyi felügyelet elfogadhatatlan színvonalú munkájára például a brókerbotrányok irányították rá a figyelmet, az adóhivatal pedig éppen az ÁSZ ellenőrzése miatt került reflektorfénybe.

A hazai ellenőrző rendszerek, például a pénzpiaci felügyelet, a fogyasztóvédelem, a munkaügyi hatóság vagy az adóellenőrzés, nem végzik elfogadhatóan a munkájukat, sürgős tartalmi átalakulásra lenne szükség, mert az európai uniós tagságunk, a globalizáció és a technológia szakadatlan fejlődése miatt is új kihívás elé került az állami ellenőrzés. Olyan szereplők jelentek meg a piacon, akik Nyugaton már kipróbált, de idehaza többnyire ismeretlen ügyeskedési módszereket alkalmaznak, igazi kihívás elé állítva az állami ellenőrzést. De úgy tűnik, hogy az Állami Számvevőszék előtt messze a legnagyobb kihívás a politikai ügyeskedés és a kormányzat által központilag szervezett klientúraépítési láz. Ha figyelembe vesszük azt, hogy Matolcsy György 340 milliárd forintot szórt ki az MNB-ből, miközben az ÁSZ vizsgálói a helyszínen voltak, és hogy az MNB 1,8 milliárd forintot csatornázott át a Századvég Alapítványnak, akkor rögtön érthetőbbé válik, hogy miről is beszélünk.

Az ÁSZ működését addig nem lehet komolyan venni, amíg Vida Ildikó, a NAV elnöke önmagát vizsgálhatja; amíg az illetékes minisztérium mentegeti a roma önkormányzat pénzszórását; amíg a miniszterelnök veje sorra nyeri a gyanús pályázatokat. Vagy ott van a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., amelyről a minap a sajtó szellőztette meg, hogy egy 2012-ben kétszemélyesként indult könyvvizsgáló kft. vizsgál úgy több tucat MNB-s céget, hogy a piacról emellett alig kap megbízást.

(15.50)

Nem a kifogásokat és a Habony-művek legújabb PR-manővereit várják a kormánytól az emberek, hanem az azonnali lépéseket: az offshore-ügyeskedés felszámolását, a politikusok és családtagjaik vagyonosodásának folyamatos vizsgálatát, a láncolatos áfacsalások felderítését, uniós pályázatoknál a valódi versenyt. Ezeket az LMP mind-mind javasolta, és ezeket a kormánypártok sorra leszavazták. Az LMP többek között azonnal leállítaná az olyan felesleges beruházásokat, mint a stadionépítések, hatalmas pénzek mennek veszendőbe a közmédiának csúfolt pártmédiánál és az élsporthoz folyó taotámogatások formájában.

Az ÁSZ szintén képtelennek bizonyult a pártok kampánypénzeinek ellenőrzésére. A Transparency International tavaly júniusban kérte ugyan az ÁSZ-t, hogy a beszámolókat vessék össze a valósággal, de csak azt a választ kapták, hogy a Számvevőszék ellenőrzési hatásköre kötött, és csak a törvényben meghatározott keretek között vizsgálódhatnak. Az ÁSZ idén márciusban közzétett jelentése szerint végül arra a következtetésre jutott, hogy a parlamenti mandátumot szerzett pártok kampánytevékenységre fordított összes kiadásai nem haladták meg a törvényben rögzített értékhatárt. A civilek ezt az esetlen magyarázatot nem fogadták el, és a kampánytörvény bukásáról beszéltek. A korrupció ellen küzdő civil szervezetek a mai napig állítják, hogy a Fidesz a tavalyi választási kampányára nagyjából négyszer nagyobb összeget fordított, mint amennyit a hatályos jogszabályok lehetővé tennének.

Amíg az Állami Számvevőszék nem nyeri vissza valódi függetlenségét, addig napestig sorolhatjuk ezeket a kormányzati indíttatású pénzszórási módszereket, érdemben semmi sem fog változni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 170 2015.06.23. 8:40  155-176

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azzal szeretném kezdeni, hogy az LMP is nagyra értékeli az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek elvégzett munkáját. Tudatában vagyunk, hogy a legjobban rászoruló, valamilyen oknál fogva védtelen, fokozottan védendő csoportok jogainak érvényesülését kiemelten kezelik, és erejükön felül igyekeznek vállalt és törvényben rögzített feladataiknak eleget tenni.

A beszámoló több mint 300 oldal, és ez is jelzi azt az óriási munkát, amit az ombudsmani hivatal elvégzett. Mivel minden területhez nyilván nem lehet időkorlátok miatt sem kapcsolódni, ezért én magam is, mi is néhány témát kiemelünk. Elsőként: 2014-ben az ombudsman vizsgálta a súlyosan bántalmazott gyermekek ügye kapcsán a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjainak tevékenységét, esetleges mulasztásait. Ismerjük a szigetszentmiklósi gyermekbántalmazást vagy a sásdi tragédiát. Az ombudsman megállapította, hogy a gyermekekkel kapcsolatban álló, védelmükre hivatott és köteles szervek és hatóságok, különösen az egészségügyi szolgáltatók, a pedagógusok, a gyermekjóléti szolgálat és a gyámhatóság nem tudták megszüntetni a gyermekek veszélyeztetettségét.

A biztos az emberi erőforrások miniszterének javasolta, hogy tegyen lépéseket a gyermekvédelmi jelzőrendszeri tagok együttműködése hatékonyságának növelése érdekében, gondoskodjon a gyermekeket érintő szexuális bántalmazás megelőzése, felismerése és kezelése tárgyában készült módszertani anyagok, útmutatók minél szélesebb körű eljuttatásáról a gyermekvédelmi jelzőrendszeri tagokhoz, e téren képzések, továbbképzések megszervezéséről. A minisztérium elkészítette ugyan a gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszer működtetése kapcsán „A gyermek bántalmazásának felismerésére és megszüntetésére irányuló szektorsemleges egységes elvek és módszertan” című útmutatót, de egyéb intézkedést a mai napig nem tett a gyermekvédelmi jelzőrendszer működésének megerősítése érdekében.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Czibere Károlytól ugyan nemrég elhangzott, hogy meg kell erősíteni a gyermekvédelmi jelzőrendszert, hogy a szakemberek időben léphessenek, ha veszélyeztetett vagy bántalmazott fiatal kerül a látókörükbe, de erre eddig semmilyen lépés nem történt. Nem csökkent a gyermekvédelemben dolgozók súlyos leterheltsége, a szakemberhiány és a dolgozók anyagi helyzete sem javult. Továbbra sincs semmilyen szankciója a jelzések elmulasztásának vagy az intézkedések késlekedésének, és ha történnek is belső vizsgálatok, felelősségre vonás nem történik, mulasztást nem állapítanak meg. Ezen a téren tehát súlyos mulasztása van a kormánynak, nem lehet tovább halogatni a jelzőrendszer megerősítését.

Megemlíteném a közfoglalkoztatással összefüggő vizsgálatokat. A közfoglalkoztatottak helyzetének folyamatos vizsgálata és monitorozása az alapvető jogok biztosának kiemelt feladatai között szerepelt 2014-ben is. A vizsgálati évben elindult a téli közfoglalkoztatás, amely részben munkavégzést, részben képzési programokat foglalt magában. 2014-ben a téli közfoglalkoztatási program megvalósításával összefüggésben két átfogó jellegű ombudsmani vizsgálat is indult. A biztos megállapította, hogy a közfoglalkoztatási programra történő felkészülésre nyitva álló idő rövidsége miatt a kirendeltségek nem tudtak tájékoztatást adni a közmunkásoknak a programról. Úgy kellett tehát elvállalniuk a közmunkát és a képzést, hogy azt sem tudták, milyen munkát kell majd végezniük.

Emellett a képzések elindulásakor nem állt rendelkezésre a szükséges tananyag, illetve taneszköz. Sőt, a pedagógusoknak az oktatás megkezdése pillanatában még nem is volt érvényes szerződésük. Erre az LMP fel is hívta az ombudsman figyelmét, és kértük, ezt vizsgálja meg. Az ombudsman vizsgálata minket igazolt. A téli közmunkaprogramról fontos elmondani, hogy az a közmunkaprogram kampányszerű felduzzasztása volt a választások előtt, 24 milliárd uniós forrás elherdálása. A közmunkások érdekeit a legkevésbé sem tartották szem előtt, nem vizsgálták meg előzetesen, kinek milyen képzésre lenne szüksége, pedig ha valahol, hát a képzésekben kellett volna az egyéni szempontokat is leginkább figyelembe venni.

Ami pedig mindennél jobban mutatja, hogy az egész csak a kormány választási kampányának része volt, hogy ennek a programnak nem volt folytatása, nem épültek rá további képzések. A kormányt tehát nem a közmunkások elsődleges munkaerőpiacra való kivezetése, elhelyezkedésének segítése motiválta, és a mai napig nem érhető tetten ilyen szándék a közmunkával kapcsolatos lépésekben. Tulajdonképpen ezeket a példákat azért hoztam ide, mert azt gondoljuk, hogy szükség lenne arra, hogy a kormány sokkal jobban megvizsgálja az ombudsman és helyettesei vizsgálatának eredményét, a biztos javaslatait. És amit nagyon-nagyon fontosnak tartunk, hogy ezeknek a vizsgálatoknak és a vizsgálati eredményeknek, javaslatoknak legyen jogkövetkezménye.

Végül szeretnék még néhány szót szólni a környezetvédelmi tevékenységről, de elsősorban nem arról a részről, amit a különböző panaszok kapcsán elindítottak vizsgálatot és annak eredményeiről például a zaj, hulladék, természetvédelem területén, hanem most sokkal inkább annak szeretnék néhány gondolatot szentelni, hogy milyen szemléletformáló tevékenységet folytattak az ombudsman úr helyettesei, pontosabban: a jövő nemzedék ombudsman úr (sic!), és hogy a környezetvédelmi civilekkel is az együttműködés, azt gondolom, példamutató.

Példamutató lenne egyébként a kormánynak is, hogy időről időre környezetvédelmi, természetvédelmi civil szervezetekkel találkoznak, konzultálnak, sőt ennél tovább menve, olyan fórumokat, konferenciákat is szerveznek, amelyeknek nemcsak az a célja, hogy egy adott témakörben információkkal szemléletformálás legyen, hanem esetenként egyfajta érdekegyeztetés is.

Én három témakört azért mindenképpen szeretnék kiemelni, ami hozzám igen közel áll. Az egyik a fenntartható fejlődés, a másik a biológiai sokféleség és napjaink egyik legnagyobb kihívása, a klímaváltozás. A fenntartható fejlődéssel összefüggésben szintén számos fórum az önök közös szervezésében, civilekkel együtt, az illetékes minisztériummal lezajlott, megtörtént, és ezek valóban nagyon-nagyon tartalmas beszélgetések voltak. A klímaváltozás, azt gondolom, megint egy nagyon fontos témakör, most különösen, amikor év végén, decemberben Párizsban egy olyan klímacsúcsra kerül sor, ami végül is akár a jövőnket is befolyásolja, majdnem mondhatom azt, hogy eldönti.

(18.10)

Éppen ma az Indexen jelent meg egy olyan cikk, amely arról szólt, hogy több tízezer ember életét veszélyeztetheti az Egyesült Államokban a klímaváltozás. Itt majd persze fel kell tenni a kérdést, hogy ez vajon nálunk hogyan van.

Befejezve, itt a biodiverzitáshoz kapcsolódik, én azt a tevékenységet is szeretném önöknek megköszönni, amelyet most a nemzeti parkok védelmében tettek és felléptek.

Én nagyon remélem, hogy ezen a területen ilyen módon, ilyen határozottan fognak a jövőben is tevékenykedni.

Az LMP az önök beszámolójának az elfogadását támogatni fogja. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 264 2015.06.29. 4:23  247-268

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az LMP a magáncsőd intézményét támogatja, de azt a módot és gyakorlatot, amit a KDNP-s képviselők elgondoltak, és amit ez a törvénytervezet tartalmaz, nem tartjuk támogathatónak. Az általunk kritikusnak vélt pontokhoz adtunk be módosító javaslatokat, de ahogyan megszoktuk, ezek egyike sem kapott támogatást.

Azt gondoljuk, hogy ez a jogszabály egy agyonszabályozott, túlbonyolított intézményt fog létrehozni, amit nagyon kevesen tudnak majd igénybe venni. Kérdéses, hogy ezeket a bonyolult jogi kacskaringókat hogyan tudják majd értelmezni azok az emberek, akik élni akarnak ezzel a lehetőséggel.

Amellett, hogy bonyolult lesz az intézmény, nagyon szűk lesz a potenciális igénybevevők köre. Eleve szűkítés, hogy 2016. szeptember 30-ig csak azok kezdeményezhetnek ilyen eljárást, akiknek a bank felmondta a jelzáloghitel- vagy lízingszerződését, vagy akik már a végrehajtási fázisban vannak. Javasoltuk módosítóban, hogy oldják fel ezt a korlátozást, és a magáncsődöt igénybe lehessen venni minden adósságformára, rögtön a bevezetést követően. Nem támogatták.

Az időbeli korlátozáson túl is nagyon sok a szűkítő feltétel. Az adósnak kamatokkal és járulékokkal együtt legalább 2 millió forint tartozása kell hogy legyen, és a tartozás legalább felére vagyoni vagy jövedelmi fedezettel kell rendelkeznie. További feltétel, hogy legalább egy 90 napon túli lejárt tartozásnak kell lennie, aminek meg kell haladnia a félmillió forintot. Ezekhez az értelmetlen szigorító feltételekhez is nyújtottunk be módosítást, 500 ezerre vittük volna le a tartozási küszöböt, és 250 ezerre a 90 napja lejárt tartozás mértékét. Ezt sem támogatták.

Azt is elmondtuk, hogy a törlesztőrészlet túl magasan van meghatározva. A túl magas havi törlesztőrészlet ‑ az ingatlan forgalmi értéke 7,8 százalékának egytizenketted része ‑ miatt a magáncsőd csak a jobb vagyoni és jövedelmi helyzetben lévő adósokon segít, akiknek átlagos vagy azt meghaladó jövedelmük van. Ezt is javasoltuk csökkenteni, de ez sem kapott támogatást.

Üdvözöljük ugyanakkor az állami törlesztési támogatás bevezetésére vonatkozó módosítást, bár csak kormányrendeletben lesznek megismerhetők a részletei.

További probléma ‑ és talán ez a legsúlyosabb ‑, hogy ha valaki be is tud lépni az eljárásba, a megélhetésre fordítható jövedelme még a létminimum felét sem érheti el. A törvényjavaslat ezt az öregségi nyugdíjminimum másfélszeresében határozza meg, három fő felett a száz százalékában, ami jelenleg 42 750 forint. Mi a létminimumhoz javasoltuk kötni a felhasználható jövedelmet, annak lakhatási költségekkel csökkentett mértékéhez, de a kormánytöbbség ezt sem támogatta.

Gyengének érezzük a lakhatás megtartására vonatkozó garanciákat a törvényben. Ez egy másik gyenge pontja a törvényjavaslatnak. Ha valaki az adósságrendezés öt éve alatt elveszti a munkáját ‑ márpedig ilyen nagyon nagy valószínűséggel bekövetkezhet vagy előfordulhat ‑, beteg lesz, lerokkan vagy bármi váratlan esemény történik vele, az adósságtörlesztési eljárás keretében akár az utcára is kerülhet. Az elhelyezés nélküli kilakoltatás elkerülése érdekében ki kellett volna mondani, hogy a törlesztést úgy kell meghatározni, hogy a lakhatás költségei biztosíthatók legyenek, és az önkormányzattal kelljen együttműködnie a vagyonfelügyelőnek szociális bérlakás kiutalása érdekében. Ehelyett annyi módosítás bekerült, hogy a vagyonfelügyelőnek az ingatlanértékesítést megelőző 90 nappal tájékoztatni kell az önkormányzatot és a szociális intézményt. Hát ezzel nem sokra fognak menni az érintettek!

Végül fontosnak tartjuk elmondani, hogy a magáncsőd rászorulók tömegeit nem fogja tudni elérni, pedig velük is foglalkoznia kellene a kormánynak. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 106 2015.06.30. 4:36  93-108

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A sokadik szociális salátatörvény összegző módosítója az LMP szerint két darab igazán lényeges elemet tartalmaz. Egyrészt eltörlésre kerül az eredeti irományból a házi segítségnyújtás térítési díjával kapcsolatos szigorítás. Ezt az általános vitában már Czibere Károly szociális államtitkár is beharangozta. Azzal indokolta ezt, hogy „a tervezetben szereplő javaslat formája nem elég árnyalt”. Illetve még a kormánypárti frakció is jelezte, hogy ezt így nem fogja támogatni. Tehát mire a javaslat a parlament elé került, elfogyott mögüle a kormányzati támogatás, és a szociális államtitkárságnak visszakoznia kellett.

Az LMP egyetért a szigorítás eltörlésével, egyetért azzal, hogy a kormány meggondolta magát. Mi is jeleztük korábban, nem tudjuk elfogadni, hogy jelentősen szűkítsék azon rászoruló idős, beteg emberek körét, akik ingyenesen vehetik igénybe a házi segítségnyújtást. Nem értünk egyet a szigorítással, főleg azok után, hogy az év elején jelentősen megemelték a szolgáltatáshoz hozzájutás jogosultsági küszöbét. Most már csak a több szempontból is ápolásra szoruló embereknek jár a gondozás. Akik a kormány szerint kevésbé betegek, közlekedni, bevásárolni, takarítani, magukat ellátni kevésbé nem tudják, nekik nem segítenek. Sok esetben viszont nekik is szükségük van az ellátásra. Mi alapján mondják azt, hogy nekik nem jár a segítség?

A kormány az állítólagos potyautasokra vadászik, amikor ki akarja őket szorítani a házi segítségnyújtásból, akár a gondozási szükséglet pontozásának szigorításával, akár az ingyenesség megvonásával ahelyett, hogy a szolgáltatók ellenőrzésével akarná ezt elérni. Nem az idős, beteg embereket kell nyakon csípni, hanem a rendszerrel visszaélő szolgáltatókat kell büntetni. A gondozási szükséglet szigorítása vagy az ingyenesség megszüntetése igazságtalan, mert rászoruló embereket lökhet ki az ellátásból.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A másik fontos módosítás a szociális szolgáltatások alapköveit érinti. Egészen elképesztőnek tartjuk, hogy ilyen fontos módosításokat egy zárószavazás előtti indítványban vezetnek át, még akkor is, ha nemrég már pedzegették ezeket a változtatásokat a sajtóban. Ez a hozzáállás a jogalkotási folyamat lezüllesztését, a társadalmi egyeztetések és a parlamenti vita lenézését tükrözi. Még akkor is erről van szó, ha egyébként inkább pozitív irányú lépéseket látunk. Ezeket nem az utolsó pillanatokban kellene bevarrni a törvényszövegbe.

Konkrétabban: összevonják a családsegítő és a gyermekjóléti központokat, egy új integrált intézmény jönne létre. Régi szakmai vita, hogy van-e értelme a családsegítők és a gyermekjóléti központok szétválasztásának, vagy ez felesleges, és egyesülniük kellene. Mindkét megoldásra találunk kiemelkedő szakmai példákat. A tapasztalat azt mutatja, hogy ahol jó szakmai műhelyek jöttek létre és kiváló az együttműködés a fenntartó önkormányzattal is, ott a külön intézményi modellnek is van létjogosultsága.

Összességében mégsem ellenezzük az összevonást, hiszen sok helyen komoly szakmai dilemmát okoz annak megítélése, hogy egyáltalán melyik intézmény vigye az esetet, a család vagy a gyermek oldaláról közelítsék meg az adott szociális problémát. Az új egydossziés esetkezelés a kapacitások felszabadítását, a párhuzamosságok megszüntetését hozhatja el sok helyen, miközben sajnos lesznek olyan települések, ahol a különállás eddig is szakszerűen és hatékonyan működött, és ott szakmai értékek veszhetnek el az összevonás után. Lesznek ennek a módosításnak tehát veszteségei is.

A család segítésére, illetve az új család- és gyermekjóléti központok létrehozására vonatkozó feladatellátási kötelezettséget pedig úgy módosítják, hogy az kedvezhet a segítségnyújtáshoz való hozzáférésnek. Az LMP számára viszont nagy kérdés, hogy az alapszolgáltatások megerősítéséhez rendelkezésre fog-e állni a megfelelő anyagi forrás és szakmai kapacitás a településeken is. Ez a törvénymódosításból nem derül ki.

(14.00)

Ha nem egy kiérlelt folyamatban, hanem az összegző módosítóban hozzák be ezeket a kardinális változtatásokat, akkor erre nem is lehet megnyugtató választ kapni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 158 2015.06.30. 4:03  153-164

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Másodszor tárgyaljuk a fogyasztóvédelmi törvény módosítását. Mint első alkalommal kifejtettük, a módosítás nagyon is időszerű, fő irányai támogathatók. Időszerű, mert tudjuk, látjuk, hogy a vásárlók, fogyasztók egyre inkább kiszolgáltatottak, több kontinensen átutazó, végeláthatatlan beszállítói lánc során elkészített áruk kerülnek az üzletek polcaira, a bevásárlókosárba; már ha egyáltalán üzletben és nem az interneten vásárol az ember. Az eladó és a vevő közötti távolság földrajzilag és a lehetőségek terén is példátlanul megnőtt, ezért mindenképpen indokolt és helyénvaló a fogyasztók mozgásterének bővítése, a fogyasztóvédelem erősítése.

A módosítás alapvető iránya is helyes, legalábbis az volt, amikor először a plenáris ülés elé került a téma. Mindenképpen pozitívnak értékeltük első olvasatban a fogyasztóvédelmi vita békéltetési jelentőségének növelését, azt a módosítást, hogy szankcionálhatók a vitarendezésben nem részt vevő vagy rosszhiszeműen eljáró vállalatok. Ez nemcsak azért volt erénye az előterjesztésnek, mert magát a fogyasztóvédelmi békéltetést teszi hatékonyabbá, egyben az igazságszolgáltatást, a bíróságokat is tehermentesíti. A polgári és büntetőperek többségéhez képest ezek többnyire csip-csup ügyek, így nem vagy kevésbé rabolják a bírók és a bíróságok idejét. Ha csak egy kicsit is, de gyorsulhat az igazságszolgáltatás Magyarországon. És ha ironizálni akarnék, akkor azt mondhatnám: pozitívum, hogy az emberek és a vállalkozások végre valami értékelhető szolgáltatást kapnak a Kereskedelmi és Iparkamarától, ez a testület hivatott ugyanis a viták lebonyolítására.

Szóvá tettük természetesen a javaslat hibáit is, leginkább azt, hogy az online vásárlások mind a budapesti kamarához tartoznak. Egy soproni, pécsi, békéscsabai vagy nyíregyházi vásárlónak ez több mint kellemetlenség. Szorgalmaztuk, hogy a kisvállalkozások is kapják meg a fogyasztók jogi státusát, ami megkönnyítené a dolgukat, például, ha közműcégekkel keverednek vitába. Ez sajnos egyáltalán nem megy ritkaságszámba. A kormányoldal a kkv-szektornak ezt a jogos kérését most sem akarta meghallgatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy kár, hogy mire elértünk az összegző módosító vitájához, a javaslat erényei tovább koptak. A kormányoldal tett két tétova lépést előre, majd egy nagyot hátra. A technikai és pontosító módosításokon kívül egyetlen érdemi változást láthatunk, ez pedig erősen rontja az amúgy is árnyalt összképet. Miről is van szó? Amennyiben a fogyasztói jogvitában érintett vállalkozás székhelye vagy telephelye nem a területileg illetékes békéltető testületet működtető kamara megyéjében van bejegyezve, akkor a most előírt együttműködési kötelezettség máris csorbul. Miközben ez a törvénymódosítás egyetlen újdonsága, ez lehet az egyetlen igazi előrelépés benne. Ilyen esetekben, amikor a vállalkozás nem az értékesítés helye szerinti megyében van bejegyezve, akkor ugyanis marad a levelezgetés a felek között, tehát nem kerül sor valódi tárgyalásra, békéltetésre. Nem kell messzire mennünk, hogy lássuk, ez is nagyon is valódi veszély. Úgy látszik, a nagyvállalatok az utolsó pillanatban sikerrel lobbiztak a módosítások felpuhításáért.

Tisztelt Országgyűlés! Az LMP, ha rossz szájízzel is, de meg fogja szavazni az előterjesztést. De óriási csalódás, hogy a kormányoldal akkor sem képes érdemi cselekvésre az emberekért és a kisvállalkozásokért, amikor pontosan tudja, látja, hogy kellene. Csalódást keltő ez a hezitálás a kormányoldalon, be kellene végre látni, nem lehet egyszerre a fogyasztókat és a nagyvállalati lobbikat szolgálni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik és az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 224 2015.06.30. 9:47  207-244

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az igazság sosem árt, ha a szándék helyes ‑ mondta Mahátma Gandhi; viszont előbb vagy utóbb mindig árt azoknak, akik rossz szándékkal kerülik a nyilvánosságot, tehetjük rögtön hozzá.

Magyarországon évről évre riasztó számsorokat, közvélemény-kutatási adatokat olvashatunk. Ezek a demokráciából való széles körű kiábrándulást, a fásultságot és a cinizmust tükrözik, azt a meggyőződést, hogy az ország vezetői egyáltalán nem az emberek mindennapjaival, gondjaik megoldásával foglalkoznak, hanem szinte kizárólag a saját hasznukkal. Sajnos rögtön hozzá kell tenni, hogy teljesen érthető sokak csalódottsága, kiábrándultsága, merthogy addig elképzelhetetlen a jó kormányzás, a jó demokrácia, amíg nem a közügyekről, a közérdekről szólnak a viták és a döntések. A közügyek pedig, mint a névből is kiolvasható, mindenkire tartoznak. Az ország bajainak leküzdése ott kezdődik, hogy a kormányzati intézkedések és a kapcsolódó háttér-információk nyilvánosak. Minden megismerhető, ami érinti az embereket, minden közpénzforint elköltése nyilvános.

A választások során az ország vezetésére az emberek négy évre képviselőket kérnek föl, de a kormányzás nem jelenti azt, hogy a kormányra kerülők önkényesen bármit megtehetnek; sajnos ma ezt elég gyakran tapasztaljuk. A választott politikusok sosem voltak angyalok, de mára beláthatatlan távolságra kerültek ettől. A jelek szerint minden eddiginél nagyobb mértékben dézsmálják a rájuk bízott közös javakat, ezért a legelső lépés, hogy az állam és az államot irányítók minden lépése megismerhető, ellenőrizhető legyen, kötöttségek, kifogások, mondvacsinált akadályok nélkül, bárki számára. Amíg ez az alapfeltétel nem adott, addig hiába is álmodnánk magasabb fizetésekről, őszinte kormányról, jobb életről Magyarországon.

A Fidesz, amelynek a szocialisták nyolc éve után ölébe hullott az ország, nem nevezhető az átláthatóság bajnokának. Még a korábbi kormányok elszámoltatása is elmaradt, arról pedig hallani sem akarnak, hogy nekik kelljen be- és elszámolni tetteikkel és a pénzzel. Elég, ha a magyar történelem legnagyobb beruházására, a 6000 milliárd forintnál is drágább paksi bővítésre gondolunk. Minden érdemi részletet titkosítottak. Egy titkos paktum döntené el az ország jövőjét a következő legalább ötven évre. De a hétköznapokban is tapasztaljuk, hogy lépten-nyomon akadályozzák a közérdekű adatok megismerhetőségét. Az utolsó pillanatig elnyújtott, hiányos, cenzúrázott adatszolgáltatás volt a szabály és nem a kivétel az elmúlt öt év során.

Természetesen nem a kormány az egyetlen titkolózó testület. A gyakorlat leszivárgott és ma már az államigazgatásban és az önkormányzatoknál is jellemző, hogy próbálják korlátozni az információszerzést. Ha a perek, a jogi csűrés-csavarás végén valamit már nem tudnak tovább titkolni, akkor rendre ki is derül, hogy nem véletlenül takargatják az ügyeket. Sorra kapjuk őket rajta, hogy éppen azt a pénzt talicskázzák haza, amiből a fizetéseket vagy az életszínvonalat kellene emelni Magyarországon. Úgy tűnik, ez kezd kellemetlenné válni a Fidesz számára, így hát hoznak egy törvénymódosítást, hogy még hatékonyabban leplezhessék a lenyúlást.

Erről, a kormány, az állami szervek és az önkormányzatok üzelmeit védeni hivatott jogszabályról vitatkozunk ma. Kell-e egyáltalán vitatkozni róla? Hiszen már első ránézésre nyilvánvaló, hogy mire szolgál ez a felháborító módosítás, amit valamiért nagy sürgősséggel hoztak ide a parlament elé. Kell, mert nem hagyhatjuk szó nélkül ezt a tisztességtelenséget, úgyhogy szeretném a legjobban kifogásolható javaslatokat röviden áttekinteni. Ezek közül egy is elég lenne ahhoz, hogy az LMP elutasítsa az előterjesztést, de így, csokorba szedve látszik, hogy az előterjesztés a szöges ellentéte mindannak, amit a demokráciáról, az állam szerepéről és a polgárok jogairól gondolunk.

Először is, korlátozza azon adatok megismerhetőségét, amelyek a döntés-előkészítést szolgálják. Első hallásra ez ártatlan kis módosítás ‑ de hogy melyik adatok szolgálják a döntések előkészítését, azt az adatkezelő mondja meg. Nemcsak jelenleg folyamatban lévő, hanem jövőbeni döntésekre is lehet hivatkozni, azaz, mivel az államigazgatásban minden adat döntés, minden adat döntések előkészítését szolgálhatja, ez a kifogás tíz éven át lényegében minden információval kapcsolatosan előhúzható. Itt is érdemes Paks II.-re gondolni. A kormánydöntések előkészítő anyagait arra hivatkozva titkosítják, hogy későbbi döntések előkészítését szolgálják. Ezt a védekezést akarják jogilag körülbástyázni és kiterjeszteni szinte minden fontos információra.

Brutálisan kiterjesztik, megemelik az adatkikérés költségeit. Az adatkezelő szervezetek önkényesen határozhatnak arról, hogy például mennyi munkaerő-ráfordítást számláznak ki az adatkérő állampolgároknak. Ez ellen ugyan bíróságon lehet jogorvoslatot kérni, de ez nem segítség, hogyha a díjat előre be kell fizetni. Az igazság a Fidesz világában drága dolog, a jelek szerint csak a tehetősek kiváltsága lesz a kormány ellenőrzése. Arról nem is beszélve, hogy a bírósági eljárás adott esetben úgy elnyújtja az ügyet, mint a rétestésztát. Az időveszteség pedig nagyon sokszor épp elég is, hogy a rossz intézkedések megtörténjenek, vagy épp visszafordíthatatlanná váljanak; ez elvi szinten is elfogadhatatlan. A nyilvánosság biztosítása ugyanis az állami szervek alapfeladatainak része. Amit az adatkérők igényelnek, pont olyan információ, mint amit egy rendes belső ellenőrzésnél számon lehet, számon kellene kérni. Ezek kiadásáért díjat felszámítani nagy arcátlanság.

Ugyanilyen aggályos, amit a szerzői jog alá tartozó adatok megismerhetőségével csinálna a kormánypárt. Erre hivatkozva ugyanis megtagadható az információ kiadása, és csak betekintést biztosíthatnának az adatkezelő szervek. Ezt a rendelkezést olvasva azonnal a Századvégre és kormány közeli vagy épp önkormányzat közeli tanácsadókra gondolhatunk. Erre hivatkozva megakadályozható lenne, hogy nyilván kiváló, de legalábbis drága tanácsaik nyilvánosságra kerüljenek. Mi azt mondjuk, hogy aki közpénzre, állami megrendelésre pályázik, az igenis vállalja a nyilvánosságot.

A törvénymódosítás értelmében az adatkezelőnek nem kell ezentúl megválaszolnia az anonim, név nélkül beadott adatigényléseket. Képzeljük el csak egy pillanatra, hogy mivel járhat mindez egy kisebb településen! A Fidesz alkotta függőségi viszonyok közepette vajon ki mer majd névvel, címmel érdeklődni az önkormányzat viselt dolgai iránt? Azonnal érthető, hogy ez a passzus az információszabadság komoly gátja lesz a gyakorlatban.

A törvénymódosítás indoklása azt állítja, hogy hatékonyan megszünteti a mulasztásos alkotmánysértést, amire az Alkotmánybíróság kötelezi a jogalkotót. Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Ez a módosítás nem jelent megoldást az Alkotmánybíróság által februárban jelzett problémára.

(19.30)

Az adatok minősítését felülvizsgáló eljárások ugyanis továbbra is hivatalból folynak majd. Azokban az érdeklődő állampolgár nem lesz egyenrangú ügyfél. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság eljárása ilyen esetekben nem változik érdemben. Tehát a törvénymódosítás előterjesztése álláspontunk szerint a minimumot sem teljesíti. Nem orvosolja az alkotmányellenes helyzetet.

A törvényjavaslatnak ez az öt óriási hibája minden kisebb előrelépést, pozitívumot lenulláz. Összességében ez a módosítás egy súlyos visszalépés. Újabb lépés a Fidesz által megálmodott világ felé, ahol ellenőrzés nélkül kormányozhatnak, az állampolgárok pedig örüljenek, ha a döntések rájuk vonatkozó részét időben megismerhetik. Az elmúlt években sajnos láttuk, hová vezet mindez: offshore-cégekhez folyó százmilliárdokhoz, haverokra testre szabott törvényhozáshoz, titkos trafikmutyihoz, földpályázatokhoz és paksi anyagokhoz. Ez a titkolózás teszi lehetővé jelenleg is és a módosítás értelmében még inkább, hogy a közpénz néhány embert elképzelhetetlenül gazdaggá tegyen. Eközben az ország túlnyomó többsége nem jön ki vagy csak küszködik a havi fizetéséből.

Az első lépés a fizetések és az életszínvonal emelkedése felé, hogy megakadályozzuk a közpénzek pazarlását és lenyúlását. Ehhez viszont tudnunk kell, mi és miért történik a kormányzatnál, az államigazgatásban. Éppen ezért a Lehet Más a Politika élesen elutasítja a most tárgyalt törvénymódosítást, és erre biztatom képviselőtársaimat is. Köszönöm a figyelmet. (Dr. Józsa István és dr. Bárándy Gergely tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 234 2015.06.30. 0:58  207-244

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Képviselőtársaim majdnem mindenre válaszoltak Répássy úr felvetései közül. Egyetlenegy maradt a levegőben, az anonim, név nélkül beadott adatigénylések.

Fordítva is meg lehet közelíteni: eddig nyilván létezett egy ilyen gyakorlat, mert ha nem létezett volna, akkor nem kellett volna a törvényt ennek értelmében módosítani. Én nem tudom a konkrétumokat, a szakértőink vetették fel ezt, de feltételezem, ha ezt módosították, akkor ez létezett, és megvannak a különböző módozatok arra, hogy ilyen esetben miképpen kell azokra a kérdésekre válaszolni; kifüggeszteni az önkormányzat falára, nem tudom, postafiók… De ez valószínűleg létezett. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 256 2015.06.30. 1:39  245-260

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Rövid hozzászólásomban szeretném elmondani, az LMP üdvözli, hogy a Menekültügyi Főbiztosság és az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezet után az UNICEF is Magyarországot választotta egy központjának székhelyéül.

Dicsérendő, hogy az UNICEF globális szolgáltató központját Budapest több versengő főváros elől szerezte meg. A tények kedvéért tegyük hozzá, hogy a szolgáltató központ a jövőben egyes adminisztratív és operatív támogató funkciókat végez az ENSZ Gyermekalapja számára.

A szolgáltató központ működési és biztonsági költségeit a magyar kormány biztosítja. A megállapodás sajnos nem tér ki arra, hogy a tervek szerint ez milyen nagyságrendű összeg is lesz évente; lehet, hogy az államtitkár úr erre majd tud nekem válaszolni. Nyilvánvaló viszont, hogy a központ megszerzésében az alacsony költségeknek döntő szerepe volt, hogy az UNICEF közleményét idézzem: „Az UNICEF Magyarország mellett való döntésében kulcsfontosságú tényezőnek a viszonylag alacsony költségek, a magasan képzett munkaerő, valamint a jó infrastruktúra bizonyultak.”

(21.00)

A döntésben tehát kulcsszerepe volt annak, hogy Magyarországon olcsón lehet magasan képzett munkaerőt találni. Ez már nemzetközi szinten is mindenki előtt nyilvánvaló. Ennek az LMP természetesen nem örül, mert mi azt szeretnénk, hogy a képzett munkaerőnek sokkal magasabb legyen az ára Magyarországon. Viszont ettől függetlenül az LMP támogatni fogja a törvényjavaslatot, és köszönöm a figyelmet. (Dr. Józsa István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 262 2015.06.30. 5:24  261-262

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A közelmúltban az Országgyűlés majdnem tárgyalta a nemzeti éghajlat-változási stratégiát, de a kormány ezt elhalasztotta, és értesüléseim szerint azért, hogy párizsi klímacsúcs eredményeit be kellene várni vagy be kell várni.

Mint ismeretes, Párizsban a november 30. és december 21. között megrendezendő klímacsúcson az üvegházhatású gázok kibocsátásának olyan mértékű korlátozásáról terveznek megállapodni az ENSZ tagállamai, amely biztosítaná, hogy a Föld éghajlatának átlaghőmérséklete az ipari forradalom előtti időkhöz képest legfeljebb két Celsius-fokkal legyen magasabb. A párizsi vállalások a 2020 utáni időszakra vonatkoznak majd.

Most már az Amerikai Egyesült Államok elnöke is kongatja a vészharangot, amelynek jogosságát az EPA, az USA környezetvédelmi ügynökségének jelentése is alátámasztja. Barack Obama elnök szerint fogy az idő arra, hogy meg lehessen birkózni a klímaváltozás megfordíthatatlanná váló következményeivel, a szélsőséges időjárás és a tengerszint emelkedése pedig nemzetbiztonsági fenyegetést jelent, mert növeli a globális instabilitás és konfliktus veszélyét.

Az EPA prognózisa szerint, amely sok milliárd dollárba kerülő katasztrófákat is jósol, a század végére évi 69 ezer halálos áldozattal járhat a környezet terhelése Amerikában, ha az ország nem tesz gyors és jelentős lépéseket a globális felmelegedés megfékezése érdekében.

Ma már számtalan bizonyítéka van annak, hogy nincs hová halasztani az éghajlatváltozással kapcsolatos feladatok végrehajtását. Ezeket a feladatokat négy csoportba soroljuk.

1. Az éghajlatváltozást kiváltó üvegházgázok kibocsátásának csökkentése, amely a fosszilis energiaforrások felhasználásának abszolút csökkentése révén érhető el úgy, hogy a termelés és a fogyasztás szerkezetének egésze a kevésbé anyag- és energiaigényes irányba változzon.

2. A már bekövetkezett éghajlati változásokhoz való társadalmi alkalmazkodás elősegítése oly módon, hogy az ezzel kapcsolatos intézkedések anyag- és energiafelhasználása ne keresztezze a kibocsátás­csökkentési célokat.

3. Az éghajlatváltozással kapcsolatos környezeti tudatosság erősítése a társadalomban a helyes, fenntartható életmód ismereteinek átadásával.

És a 4. csoport: az éghajlatváltozás környezeti szempontrendszerének beépítése a döntéshozásba, az ágazati politikákba, stratégiákba, fejlesztési tervekbe és magukba a fejlesztésekbe. Egyébként ezt sem nagyon lehet itt nálunk, Magyarországon megtapasztalni.

Magyarország kicsiny szereplője a globális kibocsátásokért felelős országok közösségének, ám nagy elszenvedője az éghajlatváltozásnak. Hazánkban a globális felmelegedési átlagértékek feletti a hőmérséklet növekedése, másrészt az ország kis földrajzi kiterjedése ellenére a különböző tájakon szélsőségesen eltérő jelenségekkel találkozhatunk, amely elsősorban a csapadékeloszlásban nyilvánul meg.

Hazánkban jelenleg is van érvényes, 2025-ig terjedő, ám felülvizsgálatra szoruló éghajlat-változási stratégia, amelynek a végrehajtását ugyanaz a vonakodás jellemzi, amely a nemzetközi színtéren is tapasztalható. Az Országgyűlés 2008-ban fogadta el a stratégiát, amely kétéves periódusokra írta elő a nemzeti éghajlat-változási programok kidolgozását és évente az azokról történő beszámolókat az Országgyűlés részére. Ezzel szemben eddig csupán a 2009-2010. évekre készült program, amelyről 2011-ben kellett volna beszámolni. A beszámoló végül 2012-ben készült el, és csak 2013-ban került megtárgyalásra az Országgyűlés által. Új program nem készült.

Tisztelt Országgyűlés! Indokolt-e a halasztás? Kell-e nekünk Párizs eredményeire várni? A majdani párizsi döntés a kijelölt négy feladat közül az elsőt, az üvegházgáz kibocsátásának mértékét érintheti. Ez ugyan az 1990 óta tartó klímapolitikai korszakban először érintheti hazánkat tényleges kibocsátás­csökkentési feladattal, ez azonban semmilyen módon nem befolyásolja azt, hogy sürgős lépéseket tegyünk a környezeti tudatosság, alkalmazkodás és jó döntéshozás terén.

A vízkészletekkel való takarékos és az éghajlati eseményekre választ adó ésszerű gazdálkodást, a természetes élőhelyek kiterjedésének javítását, az élővilág sokféleségének védelmét, a vizes élőhelyek rehabilitációját, a mikroklímát és a szénelnyelést javító erdősítéseket, a szántóföldi mezőgazdaság… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ‑ már csak két sorom van, elnök úr (Jelzésre:) ‑ … a szántóföldi mezőgazdaság dominanciájának csökkentését, az ökológiai gazdálkodásra való áttérést, az emberi egészségkárosodás megelőzését javító intézkedéseket nem halogathatjuk a kibocsátási célértékekre várva. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 2 2015.07.03. 4:45  1-4

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Manapság másról se hallani, mint a bevándorlás, migráció problémájáról. Erre ráerősít a borzasztó pénzeket értelmetlen plakátkampányra szóró kormánypropaganda is. De valójában korunk egyik nagy válságjelenségével állunk szemben.

Az ENSZ aktuális jelentése is rámutat, a második világháború óta még sosem kényszerült rá ennyi ember, hogy elhagyja otthonát. Világszerte 60 millióan lettek földönfutók, a legritkább esetben saját elhatározásukból. A kormány kapkodó intézkedésekkel és hangzatos kijelentésekkel inkább a hangulatkeltésre törekszik, semmint a megoldásra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Fel kell tenni a kérdést, ha igazi megoldást és nem csak tüneti kezelést akarunk, hogy milyen mélyreható okok idézik elő a migrációt. Négy tényezőre mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet: a túlnépesedésre, a tömegeket szegénységben tartó világgazdasági rendszer tarthatatlan voltára, a katonai beavatkozásokra és nem utolsósorban az éghajlatváltozásra. A Föld népessége naponta több mint 200 ezer fővel gyarapszik. Naponta ennyi új éhes száj kér ételt, tiszta ivóvizet, lakhatást, igényel energiát, fogyasztási cikkeket, oktatási, egészségügyi és szociális ellátást. Az erőforrások kizsákmányolására építő hamis nyugati modell, ami a példakép; az iparosítás, az eldobható termékek tömeggyártása, a legpazarolóbb közlekedési megoldások. Nem csoda, hogy míg a XX. században a népesség 4,3-szorosára nőtt, addig az energiaigény és a tápláléknak felnevelt élő állatok száma megtízszereződött. A vízfogyasztás is kilencszeresére emelkedett.

Ez a folyamat a klímaváltozás és a környezetszennyezés miatt egyre romló természeti adottságok közepette folytatódik, sőt, gyorsul. Nem túlzás kijelenteni, hogy az emberiség előtt álló legfontosabb kihívás, hogy megtanuljunk spórolni; spórolni az energiával, a vízzel, az élelmiszerrel. Tartós, javítható és lehetőség szerint helyben előállított termékek vásárlására kell visszaszoknunk, ahogyan az még nagyszüleink idejében magától értetődő volt. Ehhez persze elkerülhetetlen a globális gazdasági-pénzügyi rendszer reformja is. Ma rabszolgamunkával fillérekért állítják elő a divatos termékeket nyomorgó országokban, csak azért, hogy egy-két hónap után már elavuljanak, vagy egyszerűen csak megunják őket a szerencsésebb helyekre született gazdáik. Ebben a rendszerben a szegénység és a kilátástalanság, a velejáró politikai és katonai konfliktusok elkerülhetetlenek.

A nyugati világ túlfogyasztásra épített kényelmének az ára több milliárd embertársunk kizsákmányolása. Ezt mi igazán jól tudjuk, hiszen Magyarország gazdaságilag is a két világ határán fekszik, a rendszer mindkét arcát láthatjuk. De a fejlett társadalmakban is csupán a népesség szupergazdag 1 százaléka tekinthető valódi nyertesnek. A neoliberális piaci logika Nyugat-Európában, Észak-Ameri­kában is rombolja a társadalom finom szövetét. Meg kell fékeznünk ezt a folyamatot. Vissza kell állítani a munka és a kereskedelem közötti ésszerű egyensúlyt, hogy mindenki részesedhessen a megtermelt javakból.

Meg kell fékeznünk a katonai fölényt gazdasági-politikai célok szolgálatában állító imperialista erőpolitikát is, jöjjön Nyugatról vagy Keletről. Az elmúlt 15 évben az egyik meggondolatlan háború érte a másikat. Úgy bombáztak szét országokat, hogy sokszor erre egyáltalán nem volt valós indok vagy felhatalmazás. De ami még fájóbb, az újjáépítéssel, a területek stabilizálásával nem tudtak vagy nem is akartak megbirkózni a felelősök.

A menekülthullám emlékeztet rá, hogy a háború nem videojáték. Nagy kár, hogy Orbán Viktor és kormánya csak a kínálkozó politikai hasznot látja a problémákban. Sem a megoldást, sem a megértést nem segíti az elmúlt hetek kardcsörtetése. A valódi megoldás ugyanis csak együttműködve, közös cselekvéssel érhető el. Ha a kormány az önfejűség és a konfliktuskeresés útjára lép, azzal csak Magyarországra húzza a problémákat, de megoldani nem tudja. Az Európai Unió súlyánál fogva képes arra, hogy valódi változást érjen el.

A mostani menekültek elhelyezésében, a kül- és biztonságpolitikában, a világgazdaság megújításában is csak a 28 tagállam összefogása hozhat előrelépést. Erre bátorítanám a kormányt, amíg nem késő. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 96 2015.07.06. 2:56  95-101

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az LMP szerint végre szembe kell néznünk a lakhatási válsággal. Ma Magyarországon sok százezer családot érint a lakhatási szegénység valamilyen formája. De nagy nehézséget jelent az is, hogy sokan nem tudnak megfelelő nagyságú lakásba költözni. Akinek nincs többmilliós tőkéje vagy több százezer forintos jövedelme, az nem tud önálló lakáshoz jutni. A magántulajdon és a piaci albérlet is megfizethetetlenül drága, önkormányzati szociális bérlakások pedig alig vannak.

Ha egy fiatal nem tud otthonról elköltözni, az komoly akadálya lehet a továbbtanulásnak, munkavállalásnak, pláne a családalapításnak. A fiatalok nem tudnak saját lábukra állni, önálló életüket elkezdeni. Ilyen helyzetben nem lehet csodálkozni azon, hogy fiatalok tíz- és százezrei mennek külföldre. Ezért komoly felelőssége van az államnak abban, hogy megfelelő támogatásokkal és programokkal segítse a fiatalok, családok lakáshoz jutását. Azokról beszélünk, akiknek nincsenek milliós megtakarításaik, nincs százezres jövedelmük. Az államnak azokat is segíteni kell, akik egyik napról a másikra élnek, megtakarítás nélkül.

Új lakások építésére a lakásállomány minőségi megújítása miatt is égető szükség lenne. A lakásállomány folyamatosan romlik, pár éven belül komoly problémát fog jelenteni ez a kérdés. Ha azzal számolunk, hogy egy lakás élettartama 100 év, akkor évente a lakásállomány 1 százalékának megfelelő új lakás építésére lenne szükség. Ez azt jelenti, hogy évente körülbelül 40 ezer új lakást kellene építeni. Ehhez képest a tavalyi évet nézve, 2014-ben csak alig több mint 8 ezer lakás épült, és ebből is csupán kevesebb mint 300 volt a bérlakás. A lakásépítéseknek ezen felül is komoly gazdasági hasznuk van, munkahelyeket teremtenek.

Vannak más eszközök is. Az LMP korábban is szorgalmazta már, hogy az üresen álló, magántulajdonban lévő lakásokat is vonják be a rendszerbe. Állami támogatással, jogi garanciákkal ezeket a lakásokat is ki lehetne adni, ehhez fel kellene állítani egy állami lakásügynökséget.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az LMP szerint nem halogatható tovább egy országos bérlakásprogram elindítása. Be kell indítani a lakásépítéseket. Ki kell használni az üresen álló magánlakásokat is. Azokat is lakáshoz kell juttatni, akik dolgozói szegénységben élnek, akik nem tudnak nemhogy milliókat megtakarítani, de egy albérlet kaucióját sem félretenni. Azt szeretném megkérdezni, mikor segít végre a kormány ezeken a fiatalokon, családokon, mikor számolják fel a lakhatási válságot, mikor indul végre egy országos bérlakásprogram. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 100 2015.07.06. 1:09  95-101

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. A választ nem tudom elfogadni. Államtitkár úr a devizahitelesek megsegítésével kezdte válaszát, mi azt gondoljuk, hogy akkor tudták volna valóban megsegíteni a devizahiteleseket, ha nem piaci árfolyamon történt volna a forintosítás, hanem azon az áron, amin a Magyar Nemzeti Bank beszerezte. Így nagyon sok devizahitelesnek ez nem fog tényleges segítséget jelenteni.

Ön említette a kilakoltatási moratóriumot is, amiről tudjuk, hogy tavasszal megszűnt. Önök viszont megígérték a bankoknak azt, hogy nem lesz újabb devizahitelesek megsegítése, tehát várható, hogy nem fogják újra a kilakoltatási moratóriumot bevezetni.

(14.30)

A CSOK-ot említhette volna államtitkár úr, de tudjuk azt, hogy tulajdonképpen ez is kevés. Ahhoz, hogy valaki lakáshoz jusson, többmilliós önerővel kell rendelkezni, gyakorlatilag csak azoknak tudnak segíteni, akiknek a lakás értékéhez képest csak nagyon kicsi hiányzik. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 102 2015.09.03. 2:16  101-108

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Első ránézésre a magyar gazdaság javuló formát mutat, növekvő export, növekvő foglalkoztatás. Ám, ha a számok mögé nézünk és kis- és középvállalkozókkal beszélünk, akkor kiderül, hogy az export- és a GDP-növekedés szinte kizárólag néhány multicégnek köszönhető, a foglalkoztatási adatok pedig finoman szólva is kozmetikázottak. Vállalkozók visszajelzései alapján a hazai kis- és középvállalkozások működési feltételei folyamatosan romlanak, őket sújtja leginkább a kivándorlás, az, hogy egész hiányszakmák alakulnak ki, az egyszerű bolti eladótól a hentesen keresztül a klímaszerelőig.

Éppen ezért kardinális kérdés, hogy a kis- és középvállalkozók az esetleges fejlesztési forrásokhoz hogyan férhetnek hozzá, van-e lehetőségük pályázni és fejlődni. Azt látjuk, hogy sokkal kevésbé, mint a multiknak. Egy hazai kisvállalkozás 1-1,5 millió forintot kaphat munkahelyteremtésre, egy multinál ez 5-8 millió forint, de felmehet akár 30 millió forintig is. Bár sokszor csak 1-2 millió forint kellene egy fejlesztéshez, egy munkahely létesítéséhez, ezek a kis- és középvállalkozók csak nagyobb projektekre tudnak pályázni, ami számukra felesleges terhet jelent. A pályázati rendszer pedig bonyolult, sokszintű, mindenki az alvállalkozó alvállalkozója, ami egyrészt a korrupció melegágya, másrészt a dolgozói szegénység egyik oka, hiszen a munkát végző, tehát aki valójában a munkát elvégzi a sor végén, annak már csak a csont marad, előtte a húst más megette.

Ezek miatt a következőket kérdezem miniszter úrtól: a munkahelyteremtés esetén miért ad a kormány magasabb támogatást a multiknak, mint a magyar kis- és középvállalkozóknak? Miért nincsenek kisösszegű pályázatok a kis- és középvállalkozók számára? Kívánja-e a kormány korlátozni az alvállalkozói szintek számát, hogy a források azokhoz kerüljenek, akik valóban elvégzik a munkát, és ne a sápot csak leszedőkhöz, különféle ügyeskedőkhöz kerüljön a haszon? Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 106 2015.09.03. 1:08  101-108

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Természetesen örülök, hogy a miniszter úr is felismerte ezt a problémaláncolatot, és igyekeznek tenni ennek megváltoztatására.

Ön említette a GINOP-pályázatot, azért szeretnék egy példát hozni. A „Széchenyi 2020” program keretében valóban a GINOP-pályázatok segítik a kis- és középvállalkozásokat. Ezek közül kiemelhető a GINOP 1.2.2.15, a GINOP 1.2.1.15: az elsőnél 5, míg a második esetében 50 millió forint a legkisebb elnyerhető támogatás összege eszközberuházásra. Ez azonban problémát jelent a mikro- és kisvállalatoknál, mert nagyon sokszor számukra elegendő lenne a 2-3-4 millió forintos pályázat. Mivel nincs, mit tudnak tenni? Vagy felárazzák, és gyakorlatilag ezzel a pénzt pocsékoljuk, vagy pedig az a lehetőségük, hogy akkor nem pályáznak.

Tehát mindenképpen végig kellene gondolni vagy felül kellene bírálni, hogy legyenek 1-2-3-4 millió forintos összegű pályázatok is (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), talán így jobban meg tudnának a mikro- és kisvállalkozások erősödni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 54 2015.09.04. 5:21  21-76

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az LMP az a párt, amely egy-egy súlyos kérdésnél az országgyűlési tárgyaláskor rendre fel kívánja hívni a figyelmet az adott kérdés globális vonatkozásaira és azok összefüggéseire; ezek az ügyek ma már egymást erősítik, és ennek kapcsán sajnos egyre kezelhetetlenebbé válnak.

Tény, hogy Európában a második világháború óta nem volt annyi menekült, mint ma. A menekültválság megértése és kezelése komoly kihívás Európa országainak és lakosainak. Különösen nehézzé teszi a megértést és a menekültprobléma kezelését a hét éve tartó recesszió és megszorítások, amelyek kikezdték az európai társadalmak kötőszöveteit. A menekülttömegek megjelenése újabb megpróbáltatás a gazdasági válságból éppen csak kikecmergő országoknak.

A menekültek Európába áramlása annak bizonyítéka, hogy a menekültek és a bevándorlók szülőföldjei nem biztonságosak, egyre többen nem tudnak megélni lakóhelyükön. Az okok összetettek. De ha nem tárjuk fel és nem kezeljük, akkor nem számíthatunk arra, hogy a menekültáradat utánpótlása idővel csökkenni fog. Ezért ezzel is foglalkoznunk kell, egy időben azzal, hogy igyekszünk megbirkózni a menekültáradattal. Az okok között egyre nagyobb súllyal jelenik meg a környezet tönkretétele, az, hogy egyre nagyobb területeken nem lehet élelmiszert termelni, és egyre nagyobb területeken jelenik meg a vízhiány. Mindezt tetézi a klímaváltozás, a szélsőséges időjárás okozta károk. Ezekhez szorosan kapcsolódnak a biztonságpolitikai okok. Példákon keresztül szeretném ezt érzékeltetni.

A klímaváltozáshoz köthető rendkívüli szárazság Nigériában hozzájárult a Boko Haram terrorcsoport felemelkedéséhez, amely az ország egyes területein újra bevezette a rabszolgaságot. Szíriában pedig a rossz termés és az élelmiszerárak növekedése békétlenséget váltott ki, amely komoly szerepet játszott a polgárháború kialakulásában. A négy éve tartó szír válság eddig 150 ezer halálos áldozatot követelt.

Természetesen nem azt állítjuk, hogy egyedül az ökológiai problémák és a klímaváltozás miatt indult meg a migrációs hullám, hanem azt, hogy olyan országokban, ahol a szárazság növekedése miatt egyre kevésbé lehetséges a drasztikusan növekvő népességet ellátni, nagyobb a konfliktusok kialakulásának veszélye. Szíriából érkezik a legtöbb menekült ebben az évben, és az egyik legveszélyeztetettebb régióba tartozik a Közel-Keleten. Ne higgyük, hogy csak a zöldpártok szerint vezet a klímaváltozás a nemzetközi stabilitás megrendüléséhez. Az amerikai haditengerészet egy korábbi tanulmánya szerint az egyre szélsőségesebb időjárási viszonyok miatt mintegy 200 millió ember akarja elhagyni lakhelyét a nem túl távoli jövőben.

Az Egyesült Államok szerint nemzetbiztonsági érdek, hogy az amerikai haderő stratégiájában számoljon a klímaváltozás okozta problémákkal. Nem véletlenül emelte az amerikai elnök és a német kancellár ennek megfelelően kormányzásának prioritásává az üvegházgáz-kibocsátás csökkentéséről szóló globális egyezmény kidolgozásának befejezését.

A mostani menekülthullám persze nem választható el az olyan nagy államok, mint az Egyesült Államok vagy Nagy-Britannia külpolitikájától sem. A 12 évvel ezelőtti amerikai iraki beavatkozás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az iraki állam összeomlása az Iszlám Állam felemelkedéséhez vezetett. Az ilyen nagy államoknak és különösen az elmúlt évtizedekben több háborút indító Egyesült Államoknak nagyobb felelősséget kell vállalniuk és több forrást kell biztosítaniuk a menekültek befogadására.

Az amúgy is megrendült térséget a síita Irán és a szunnita Szaúd-Arábia gyilkos vetélkedése is sújtja. Ez döntően befolyásolja olyan megrendült államok belső viszonyait, mint Jemen és Libanon. A térségben gyakorlatilag nincs olyan ország, amelynek belpolitikáját ne befolyásolná ez az ellenségeskedés. A káosz csak fokozódik a Líbia elleni amerikai és brit háború után.

Mik a tanulságok? A probléma és a megoldás túlnőtte egy ország határait. A megoldáshoz, mind az okok felszámolásához, mind a kialakult helyzet megoldásához az Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak is másképpen kell viszonyulnia a kérdéshez. Az Európai Uniónak meg kell erősíteni a közös külpolitikájának intézményrendszerét, aktívan hozzá kell járulnia az államok és a térség stabilizált céljához, majd lábra állításához.

(12.40)

Minden más azonnali intézkedés csak ideiglenes megoldás, hiszen a menekültek folyama nem fog véget érni. A világ nem feledkezhet el azokról a térségeiről, amelyek a megváltozott klíma és a tomboló erőszak miatt élhetetlenné váltak. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 164 2015.09.21. 2:03  163-170

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Igen. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt kormánypárti Képviselők! Talán emlékeznek még rá, hogy ellenzékben milyen véleménnyel voltak az állami vállalatok vezetőinek fizetéséről. 2008-ban Varga Mihály azt javasolta, hogy 40-50 százalékkal csökkenjen az állami cégvezetők éves jövedelme, mert elfogadhatatlan az, hogy egyes állami cégek, mint a Magyar Fejlesztési Bank vagy a Magyar Villamos Művek vezetői havi 3 millió forint felett keresnek. A Fidesz korábban többször is benyújtotta az állami vállalatok és intézmények vezetői elfogadhatatlanul magas fizetésének radikális csökkentéséről szóló javaslatot.

Mit láttunk ezután? A 2010-es kormányra kerülésük után szinte azonnal eltörölték az állami cégek bérplafonját. Ennek ellenére a legtöbb vállalat nem lépte túl a 2 milliós plafont, egészen mostanáig, önök ugyanis lehetővé tették, hogy az állami cégeknél akár havi bruttó 5 millió forint legyen a vezetők alapbére. Ehhez jöhet még a 20 százalékos prémium, a béren kívüli és egyéb juttatások. Maradva Varga Mihály példáinál: az MFB vezetőjének fizetése a prémiummal együtt havi 3,6 millióról 6 millióra nőhet, az MVM-é 3,6 millióról 4,8 millióra, és erre jönnek még az egyéb juttatások. Éves szinten ez akár 30 milliós pluszt is jelenthet.

Ami ellenzékben még önöknek elfogadhatatlannak tűnt, az most hirtelen elfogadható lett. Miközben hetedik éve tartják befagyasztva a közszféra illetményeit, az állami vezetők alacsony fizetései miatt aggódnak. A közszféra bérhátránya 15-20 százalékos a versenyszférával szemben, és a szakadék egyre nő. Ha önök ilyen fontosnak tartják az állami bérek felzárkóztatását, akkor miért nem a létminimum alatt kereső több százezer állami alkalmazottal kezdik a béremelést? Ezt szeretném megkérdezni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 168 2015.09.21. 1:04  163-170

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Nem akarok cinikus lenni, de ha ilyen jól megy az országnak, akkor miért van ma Magyarországon közel négymillió szegény ember? Miért van az, hogy több mint kétmillió dolgozó a létminimum alatt keres? Ha ilyen jól megy, akkor elsősorban nem a vezetők bérét kellett volna emelni, akik havi 2-3 millió forintot keresnek, hanem azokét, akik a létminimum alatt keresnek. Az LMP szerint először az állami alkalmazottak fizetését kellene rendbe tenni (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Demagógia.), és a dolgozói szegénységen kellene változtatni. Nem folytatható az a gyakorlat, amit korábban már megtapasztaltunk, hogy a Magyar Nemzeti Banknál is, ahol sokat keresnek az elnökök és az alelnökök, de az ügyvezető igazgató havi 5 millió forintot.

Itt lenne az ideje a kormánynak végiggondolni, hogy nem a magasan jól kereső vezetők bérét kellene emelni, hanem azokét, akik szegények. És egyre több szegény család él, azok helyzetén kellene javítani. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 344 2015.09.21. 6:06  335-350

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. A tárgyalt törvényjavaslat alapján, piaci árfolyamon, összesen 31 milliárd forintos adófizetői támogatással forintosítják a devizaalapú személyi és autóhiteleket, a kormány és a Bankszövetség által augusztusban aláírt megállapodásnak megfelelően. Számítások szerint mintegy 10 százalékkal csökkenhetnek így az autósok törlesztőrészletei. Az LMP a forintosítással egyetért, annak időzítésével és módjával nem.

Különösen ellenezzük, a nemzeti érdekekkel ellentétesnek tartjuk, hogy az MNB ismét 50-60 milliárd forintot nyerhet ezen az ügyleten, amit újabb festményekre, luxusvillákra és mesterségesen felduzzasztott alapítványi kuratóriumok tiszteletdíjára fog költeni. A pénzintézetek az árfolyamok trükköztetésével beszedték a maguk extraprofitját, de most a veszteségeket részben az adófizetők állják. A bankok felelőssége hatalmas. Visszaéltek erőfölényükkel. A felelőtlen hitelezés úgy alakult ki, hogy sokszor nem is a bankok, hanem különböző pénzügyi közvetítők, alkuszok útján tukmálták rá a hiteleket a hitelfelvevőkre, mindezt az extraprofit érdekében, maguknak a hitelfelvevőknek az érdekeit semmibe véve.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A pénzintézetek nem végeztek valós hitelkockázati vizsgálatot sem, azaz nyakra-főre adtak kölcsönt. Ezt a felelőtlen viselkedést azért is tehették, mert a szerződésekkel minden kockázatot az ügyfelekre hárítottak, nem voltak érdekeltek a hitelkockázati vizsgálatok elvégzésében. És tehették azért, mert a hitelbíró képesség vizsgálatának elvégzését az illetékes felügyeletnek kellett volna ellenőriznie, ám az ezt nem tette meg. Hozzájárult a hitellufi kialakulásához az általános kormányzati és üzleti oldalról is táplált hangulat, ami mindenkit nyakló nélküli hitelfelvételre biztatott, a szükséges óvatosságot és felelős kockázatvállalást pedig élhetetlenségnek állították be.

A devizahitelek forintosítását már réges-rég meg kellett volna lépni. A kormányzat vélhetőleg két okból nem tette ezt meg. Az egyik, hogy politikai és kommunikációs célja volt. Folyamatosan a bankok ellen hangolhatta az embereket, ellenségképet tarthatott fenn, ami oly fontos a Fidesz számára, és ezt politikai haszonszerzésre használhatta. A másik indok az lehetett, hogy arra számítottak, ami be is következett, hogy a fogyasztói hitelek, az autóhitelek hamarabb bebuknak, mint a lakáshitelek, így a probléma magától eltűnik.

Ez így is lett, csak épp a bedőlések teljes veszteségét hitelesek nyelték le. Ráadásul úgy, hogy jelentős részüknél a zálogtárgy elvesztése után is fennmaradt a tartozás. Erről mondta az LMP korábban, hogy ez az adósrabszolgasághoz vezető út. És ezért javasolta az LMP az adósságplafont, illetve az elsétálás jogának bevezetését, ám ezt a bankokat védő kormány nem fogadta el.

A jelen törvényjavaslat szerint a fizetési készség feltétele lesz a támogatásnak, így elsősorban azok számíthatnak a kedvezményes árfolyamra, akik hiteleikkel nem esnek, illetve estek 90 napon túli hátralékba. A késedelmes adósok arra számíthatnak, hogy a forintosítás számukra piaci árfolyamon történik majd.

Az a kormány részéről üdvözlendő, hogy próbálja a devizakitettséget csökkenteni, de az adósok számára a forintosítás a felvétel időpontjához kapcsolódó árfolyamhoz képest magas árfolyamon történik. A 10 százalékos kedvezmény nem fog áttörést hozni a súlyosan eladósodott háztartásoknak, hiszen mintegy 30 ezer olyan deviza-gépjárműhiteles van, aki jelzáloghitellel is rendelkezik.

A hivatalos adatokat nézve az idei első negyedév végén 15,6 százalékra mérséklődött a 90 napon túl nem teljesítő lakossági hitelek aránya, ami a tartozások és a havi részletek csökkentésével együtt bizakodásra adhatott okot a mutató további javulását illetően. A reménykedés azonban nem tartott sokáig, az adósmentés ellenére a következő negyedévben 16,3 százalékra emelkedett a 90 napon túl nem törlesztők aránya. Ráadásul a 90 napon belüli késedelmek aránya az első negyedéves 10,1 százalékról három hónap alatt 15 százalékra ugrott, ami nem sok jót vetít előre a harmadik negyedévre sem.

Mindeközben, amikor tehát az adósok helyzete nem javul, a Magyar Nemzeti Bank állami segédlettel tovább folytatja az ország kirablását. Számítások szerint 50-60 milliárd forintot nyer ezen az ügyleten, ami közpénz, mindannyiunk pénze. Ám vélhetőleg ez az összeg is elmegy majd azokra a társadalmi felelősségvállalási célokra, amikre már eddig százmilliárdokat, sok százmilliárd forintnyi közpénzt elszórtak. Matolcsy György törvénytelenül építi tovább államát az államban, folytat oktatás- és kultúrpolitikát, minden demokratikus felhatalmazás, pénzügyi és szakmai ellenőrzés nélkül.

Összefoglalva még egyszer: a forintosítással egyetértünk, annak időzítésével és módjával nem. Különösen ellenezzük, a nemzeti érdekekkel ellentétesnek tartjuk, hogy az MNB ismét 50-60 milliárd forintot nyer ezen az ügyleten, amit újabb festményekre, luxusvillákra és más felesleges dolgokra fog elszórni. Köszönöm a figyelmet. (Sallai R. Benedek tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 32 2015.09.22. 2:52  21-33

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mint ahogy ma már többször elhangzott, az előttünk fekvő törvényjavaslat nagyrészt uniós irányelvek átvételéről és a magyar jogba való átültetéséről szól. Kritikával kell illetnem, hogy egy, az átláthatóságról szóló irányelv átültetése két évig tartott a kormánynak, miközben alkotmánymódosításokat képes két nap alatt végigverni a parlamenten. Úgy látszik, ez nem volt olyan sürgős. És még kevésbé volt sürgős a Szolvencia II. irányelv átültetése. A 2009-ben született irányelv átvételének határideje 2016. január 1-je, tehát most már kénytelen a kormány törvényt módosítani. Feltennénk a kérdést, hogy mi tartott eddig, miért nem sikerült hat év alatt átvenni a szabályozást.

A Szolvencia II. irányelv szigorúbb tőkekövetelményeket támaszt, belső kockázatelemzések kialakítását írja elő a biztosítóknál, és növeli a közzétételi és átláthatósági feltételeket. Mindezzel az Európai Unió más országaival azonos feltételeket teremt Magyarországon egy szektorban. Ezek egyikét sem szereti a magyar kormány. A szigorú tőkekövetel­mények fontosságát nem is értik, látszik, ahogy a Quaestor ügyét kezelték az elmúlt években.

Az átláthatóság és a szigorúbb fogyasztóvédelem terén is szelektíven szeret szabályt alkotni azért, hogy a kormányzathoz közel állók mesterkedései, homályos üzletelgetései ne kerüljenek napvilágra. Általában a kormány nem szereti, ha azonos játékszabályok között kell működnie az egész európai térséggel. A kiskapukból, a gyengébb szabályozásból szeret hasznot húzni, azt hiszi, az az ország érdeke, ha ilyen versenyelőnyök fennmaradnak.

(11.00)

A felügyelet megerősítése fontos lépés volna a biztosítás terén is. Sajnos, a Magyar Nemzeti Bank már eddig is bizonyította, hogy nem áll feladata magaslatán. Szakmai háttere elégtelen, vizsgálatai részrehajlóak, döntései pártosak. Nem a biztosítási területen, de tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy embereket százmilliárdos károk érjék. A brókerbotrányok, a Quaestor-ügy rávilágított arra, hogy az MNB nem képes megfelelően ellátni ezt a területet. És részben azért nem képes, mert össze van fonódva egy korrupt gazdasági elittel, amelynek az üzelmeit takargatni akarja.

Az irányelvek átvétele és a biztosítási felügyelet erősítése tehát fontos dolog. Mindazonáltal kétségeink vannak afelől, hogy ezeket a szabályokat a Magyar Nemzeti Bank jelenlegi állapotában megfelelően tudja majd ellátni. Köszönöm a figyelmet. (Dr. Józsa István és Demeter Márta tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 77 2015.09.22. 7:53  65-81

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A viccbeli bolond ember a toronyház tetejéről zuhanva lefelé minden emeletnél megállapítja: semmi baj, eddig minden rendben. Ez emlékeztet az Orbán-kabinet közműpolitikájára. Még nem álltunk bele a földbe, de az aggasztó jelek sokasodnak. Gyakorlatilag az összes közműszolgáltató veszteségessé vált a mértéktelenül megemelt adók és járulékok miatt, a beruházások évek óta szünetelnek, a cégek újabban a karbantartáson és egyre inkább a munkaerőköltségeken spórolnak, és sorra a tömeges leépítésbe, bércsökkentésbe menekülnek.

A Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. érdekképviselete a napokban sztrájkbizottságot hozott létre, válaszul a tervezett létszámleépítésre. A lépés előzménye, hogy az öt regionális vízműben tulajdonosi jogokat gyakorló állami vállalat, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. tanulmányt készített arról, hogyan lehet megszüntetni ezeknek a társaságoknak a veszteségességét, és az anyag 10 százalékos leépítést vagy bércsökkentést javasol. A 26 milliárd árbevételű DRV tavalyi vesztesége 2 milliárd forint, és elsősorban abból adódik, hogy az Orbán-kormány a közműcégeket kivérezteti a vezetékes közműadóval, a felügyeleti díjjal és a többi hasonló elvonással, amelyeket az új szabályok alapján a cégek nem építenek bele az áraikba.

A brutális veszteségek és a negatív következmények az energiaszektorban is ugyanígy jelentkeznek. Az áramszolgáltatásból sorra vonulnak ki a veszteségbe kényszerített magánvállalkozások, hamarosan az egész állami kézbe kerül. Ezt a célt szolgálja a mostani törvényjavaslat is. Mindez azonban azt jelenti, hogy hamarosan egy szabályozási eszközökkel deficitessé tett iparág összes veszteségét az adófizetőkre kell terhelni, hiszen a költségvetésből finanszírozott, jelenlegi százmilliárdos nagyságrendű veszteségpótlás ezt jelenti. Az LMP nem ellenzi a közműszolgáltatások közösségi tulajdonba vételét, szerintünk is hiba volt az erőltetett közmű-privatizáció a ’90-es években. Számunkra azonban a közösségi tulajdon nem egy állami mamutvállalatot jelent, hanem az állami, az önkormányzati és a szövetkezeti tulajdonformák színes együttesét, ugyanúgy, ahogy Németországban vagy a skandináv országokban már kialakult és bevált.

(12.40)

Az Orbán-kabinet viszont láthatóan átesett a ló túloldalára, és kommunistább akar lenni a Kádár-rendszernél. A szocializmusban is voltak regionális áram-, gáz-, víz- és távhőszolgáltatók, Orbánék viszont egyetlen állami óriás cégbe akarják összevonni az összes közműszolgáltatót. Ez olyasmi, amivel talán még Észak-Koreában sem kísérleteztek, és sehol a világon nem működik. Nem véletlenül; egy ilyen megaholding garantáltan képtelen a helyi igényekhez történő rugalmas alkalmazkodásra, nem érzékeny a külső feltételek változására, nem a fogyasztók, hanem a politika elvárásait követi, nem fontos számára a környezeti és gazdasági fenntarthatóság, hiszen az állam úgyis helytáll az esetleges környezeti és pénzügyi veszteségekért. Ráadásul a hasonló konglomerátumok, ahogyan ez Magyarországon is nyilvánvalóvá vált például a MÁV vagy a BKV esetében, tökéletesen alkalmatlanok rá, hogy megfizethető áron, magas színvonalú szolgáltatást nyújtsanak. Ezzel szemben folyamatos, évi tíz- vagy százmilliárdos veszteséget termelnek, és időről időre felmerül a gyanú, hogy pártkifizetőhelyként működnek.

Az LMP ehelyett olyan közműszektort szeretne, ahol hatékonyan működik a helyi közösségek kontrollszerepe, érvényesül az átláthatóság és az elszámoltathatóság, és ahol a politika csak az egyértelmű, minden piaci szereplő számára egyformán kötelező racionális szabályozás megteremtésével, közvetetten avatkozik be a működésbe.

Meg kell emlékeznünk a törvényjavaslat egyik mellékágáról is, amely az egyetemes szolgáltatóvá válást igyekszik megkönnyíteni a villamosenergia-kereskedelem piaci szereplői számára. Miközben az állam sorra szorítja ki a magánkézben lévő piaci szereplőket, hogy helyet csináljon az állami közműmamutnak, jogosan vetődik fel a kérdés: milyen új szereplőre számít a kormány ezen a szabályozási eszközökkel agyondeformált piacon? A megfejtés a MET-csoport, amelyről nemcsak azt tudhatja a magyar újságolvasó, hogy a miniszterelnökhöz nagyon közeli személyek gazdasági érdekeltsége, hanem azt is, hogy svájci, vagyis uniós szempontból offshore székhelyű, ennek ellenére sorozatosan olyan kedvezményeket kap az Orbán-kormánytól, amelyek a vicc kategóriába sorolják az egyébként is csak szavakban vívott offshore-ellenes küzdelmet. Az egyoldalú előnyöket biztosító lex MET-eket már felsorolni is nehéz, a mostani legalább ötödik a sorban. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy Orbán Viktor rejtélyes svájci útjait már a svájci sajtó is összefüggésbe hozta a MET pénzügyi érdekeivel, máris az elegendőnél több okunk van rá, hogy gyanakodva figyeljük a mostani törvénymódosítást.

A javaslat nyomán egy olyan szisztéma látszik ugyanis kirajzolódni, amelyben az ellátási kötelezettség és a folyamatosan keletkező veszteség az államé, az adófizetőké, miközben egy rendkívül jó politikai kapcsolatokkal rendelkező offshore-magáncég sorra kicsemegézheti magának azokat a tevékenységeket és szolgáltatási területeket, ahol a mostoha körülmények között is megoldható a profittermelés. Ugyanezt tapasztalhattuk korábban a gázüzletben, és ugyanerre tesz most kísérletet a kormány az áramszolgáltatásban is, mindig a MET-nek kedvezve. Akár szimbolikusnak is nevezhetjük, hogy amíg a javaslat vitája folyik, az LMP frakcióvezető-helyet­tese a bíróságon kénytelen megvédeni az igazát a kormányzati kedvezményekkel kibélelt offshore-vállalkozással szemben, mert arról a cégről, amely testre szabott rendeletmódosítás nyomán egyetlen év alatt 50 milliárdot keresett azon, hogy az olcsón importált gázt az állami nagykereskedő helyébe lépve piaci áron eladhatta idehaza, azt merte állítani, hogy a gázvezetéken keresztül pumpálja ki az adófizetők pénzét az országból, és ezzel állítólag megsértette az egyébként a külföldi sajtóban is rendre kormány közeli pénzszivattyúként feltűnő MET úgynevezett jó hírnevét.

Az LMP szerint a törvényeknek mindenkire egyformán érvényesnek kell lenniük, és a törvényalkotásnak nem lehet célja, hogy Orbán Viktor közeli barátainak és lekötelezettjeinek a zsebét állami kedvezmények biztosításával teletömje, az elhibázott közműpolitika veszteségeit pedig az adófizetőkre hárítsa.

Ezért a szóban forgó törvényjavaslatot nem támogatjuk, a szemérmetlen pénzkilapátolás ellen pedig a jog eszközeivel továbbra is harcolni fogunk, akkor is, ha az eddigi feljelentéseinket elutasító ügyészség továbbra sem lát okot arra, hogy a magyar államot megkárosító trükkök miatt nyomozást indítson.

Köszönöm a figyelmet. (Dr. Tóth Bertalan tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 165 2015.09.22. 5:15  164-165

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az a migráció, amelyről most szólni fogok, egyáltalán nem foglalkoztatja az emberek többségét, így a politika sem reagál rá hevesen, pedig a jelenség már bizonyította, hogy nemcsak a jövőnket, de jelenünket is súlyosan befolyásolja. Ezt a jelenséget az inváziós idegen fajok, más néven özönfajok megtelepedésének nevezhetjük.

Az idegen fajok elterjedése történhet természetes módon, illetve az ember közreműködésével. A természetes elterjedés oka, hogy minden faj népessége igyekszik kiterjeszteni elterjedési területét. Az elterjedésre sokszor lehetőséget ad a környezet állapotában bekövetkező változás. Az éghajlatváltozás következtében a melegedő vagy szárazzá váló területekre dél felől érkeznek fajok, míg innen mások észak felé húzódnak. Már az ilyen vándorlás is közvetett módon az ember közreműködésével valósul meg, azonban legtöbbször az ember szándékosan telepít be különböző fajokat a gazdasági haszonszerzés reményében. Más esetekben az emberi tevékenységek során nem szándékoltan terjednek el bizonyos fajok. Ennek leggyakoribb hajtóereje a kereskedelem és idegenforgalom, amikor is az áruszállítás és közlekedés melléktermékeként jelennek meg új fajok.

A bevándorló, behurcolt fajok legnagyobb része nem válik invázióssá, vagyis nem szorítja ki a honos fajokat. Európában jelenleg nagyjából 12 ezer idegenhonos fajt tartanak nyilván, amelynek 10-15 százaléka inváziós faj. Ez a néhány százalék is elegendő ahhoz, hogy az egyik legfőbb veszélyforrás legyen a biológiai sokféleségre és a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokra. Az idegenhonos inváziós fajok különféle módon veszélyeztetik a biológiai sokféleséget és a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgál­tatásokat. Néhány példát említve: a túl nagyra nőtt és megunt amerikai ékszerteknősök eleszik a táplálékot a mocsári teknősök elől. Az ázsiai harlekinkaticák gyorsabban szaporodnak és ellenállóbbak, mint a hazai katicafajok. Ausztriában például az aranyvesszővel küzdenek, Belgiumban ökörbékákkal, Horvátországban ékszerteknősökkel, Helsinkiben nyulakkal, Berlinben és Spanyolországban a mosómedvékkel, Olaszországban a keleti szürkemókussal, Londonban pedig barátpapagájokkal.

Az idegenhonos inváziós fajok emellett az emberi egészségre és a gazdaságra is jelentős káros hatást gyakorolhatnak. Ezek összege Európában évente több mint 12 milliárd euró, és folyamatosan növekszik. Az Európai Unió a probléma kezelése érdekében 1143/2014. számon alkotott rendeletet, amely 2015. január 1-jén lépett hatályba. A rendelet egyik aktuális intézkedése az Európára legveszélyesebb fajok jegyzékének elkészítése, majd folyamatos frissítése. A jegyzéket a Bizottságnak a hatálybalépést követő egy éven belül kell megalkotnia, és egy előzetes jegyzék már nyilvánosságra került a lehetséges intézkedési terv vázlatával együtt.

A dokumentumokat várhatóan október-novem­ber tájékán véglegesítik.

(17.50)

Ha az intézkedési terv javaslatai megvalósulnának, úgy teljes tilalom lépne életbe a legsúlyosabb problémát jelentő idegenhonos özönfajok behozatalára, forgalomba hozatalára, értékesítésére, termesztésére, hasznosítására. A tilalom érvényre juttatásához az EU-országoknak határellenőrzéseket kellene majd tartaniuk, valamint a tiltott fajok felderítésére alkalmas felügyeleti rendszert kellene életbe léptetniük. Ezenkívül intézkedéseket kellene hozniuk, hogy kiszűrjék azokat a fajokat, amelyek véletlenül vagy baleset folytán jutnak be Európába.

A javaslat értelmében azoknak a tagállamoknak, amelyek tiltott állat- vagy növényfaj jelenlétét észlelik az EU-ban, azonnal intézkedniük kellene az adott faj továbbterjedésének megakadályozása céljából. A javasolt jogszabály azt is előírná, hogy az EU-s országoknak intézkedéseket kellene életbe léptetniük a már nagy területen elterjedt vagy elterjedőben lévő tiltott fajok továbbterjedésének megfékezésére.

A téma szakértőinek azonban nem kis meglepetésére, a jegyzékből hiányzik az Amerikából behurcolt fajok legtöbbje. Vajon mi lehet az oka, hogy ezek nem kerültek fel a listára? Az egyik legkézenfekvőbb magyarázat, hogy nincs elegendő forrás. A vonakodásnak azonban politikai okai is vannak, ennek közismert példája, hogy éppen hazánk nem szeretné, ha a fehér akác felkerülne az üldözöttek listájára.

Az ügy tanulságai: amennyiben az idegenhonos fajok migrációját sikerült volna megakadályozni, akkor ma nem beszélhetnénk vállalhatatlan költségekről. Amikor egy probléma meggyökeresedett, akkor már késő a közös politika kialakítása. A politika mindig talál ürügyet arra, hogy érdekei mentén egy szakmai kérdésbe beleszóljon.

Ha valaki áthallást vél felfedezni a két migráció között, az puszta véletlen, a beszélő szándékán kívüli. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 32 2015.09.28. 1:56  31-34

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány már másodszor szegte meg a munkavállalóknak tett ígéretét. Amikor 2012. január 1-jével megszüntette a korkedvezményes nyugdíjrendszert, azt ígérte, hogy valamilyen formában a jövőben is fennmarad az egészségre káros munkakörben dolgozók korkedvezménye. Két évet adtak maguknak arra, hogy felülvizsgálják a kedvezményre jogosító munkakörök listáját. A határidő 2014. december 31-én járt le anélkül, hogy az elmúlt két év alatt bármi is történt volna. Nem csoda, hogy a szakszervezetek a tavalyi bértárgyalásokon a korkedvezmény visszaállításához kötötték a minimálbérről szóló megállapodás aláírását. Akkor azt az újabb ígéretet kapták a kormánytól, hogy egyeztetések kezdődnek a különösen nagy mértékű fizikai, pszichikai terhelésnek kitett dolgozók helyzetének javításáról. A megállapodás szerint ennek eredményét még a tavaszi ülésszakban kellett volna az Országgyűlés elé terjeszteni, de ez is elmaradt. Még csak érdemi egyeztetésekre sem került sor.

Az LMP szerint a korkedvezmény eltörlése helyett annak mielőbbi felülvizsgálatára lenne szükség. Való igaz, hogy a 40 éves, több mint 800 munkakört tartalmazó jegyzék mára elavult, de ez nem jelenti azt, hogy ne maradtak volna olyan munkakörök például a közlekedés vagy a vegyipar területén, ahol igenis szükséges egy méltányos rendszer fenntartása. Az egészségre ártalmas munkakörökben dolgozók többsége az ötvenes évei közepére, végére munkaképtelenné válik és elveszíti a munkáját, jó esetben mehet közmunkára.

Az Alkotmánybíróság elkaszálta a nyugdíjas-népszavazási kérdést, ettől függetlenül önök nem dőlhetnek hátra, teljesíteniük kell a dolgozóknak tett ígéretüket. Arra szeretnék választ kapni, hogy mikor kezdődnek meg végre az egyeztetések. Válaszát előre is köszönöm. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 70 2015.09.28. 1:59  69-72

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A 2013 közepe óta 49 százalékban állami tulajdonrésszel működő Széchenyi Bank ellen 2014 decembere óta folyik a végelszámolás, milliárdos károkat okozva az adófizetőknek. A sajtó által az elmúlt hetekben megszerzett több mint százoldalas MNB-jelentés döbbenetes gazdasági csalásokra derített fényt a pénzintézetnél. Az MNB még 2013 közepén indított vizsgálatot a Széchenyi Banknál, amelynek keretében többször helyszíni ellenőrzést is tartott. Az MNB aztán az idén márciusban tett büntetőfeljelentést ismeretlen tettesek ellen a Budapesti Rendőr-főkapitányságon a banknál történt, a jegybank szakértői szerint bűncselekmények gyanúját felvető események miatt.

A bankot Töröcskei István kormány közeli oligarcha vezette, aki egyben az Államadósság Kezelő Központ vezetője és a Bakui Kereskedőház tulajdonosa is volt abban az időszakban. A hazai közállapotokat jól mutatja, hogy bár az üzleti körökben már több mint egy éve nyílt titok volt, hogy a Széchenyi Bankot csődbe vitte Töröcskei István, ennek ellenére még jó fél évig az Államadósság Kezelő Központ vezetője maradhatott. Ráadásul, noha Töröcskei úr 2014. december 8-án írásban eljuttatta lemondását a Nemzetgazdasági Minisztériumba, ezt több mint egy hónappal később, csak az idén január 12-én fogadta el a miniszter úr.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mi a garancia arra, hogy az ön kormánya nagyobb szakmai kompetenciát fog mutatni az államosított MKB Bank és a Budapest Bank esetében, mint a Széchenyi Banknál, ahol 3 milliárd forint közpénzt fecséreltek el? Orvosolták-e azokat a hibákat, amelyek odavezettek, hogy az állam tulajdonosként nemcsak befektetett egy alig egy évvel később csődbe menő bankba, de tulajdonosként nem is gyanította, hogy mi folyik a pénzintézeten belül? Válaszát előre is köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 94 2015.09.28. 1:53  93-96

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Lehet mondani, hogy gyűlnek a viharfelhők az almásfüzitői veszélyeshulladék-lerakat fölött, amelyik a közelmúltig kormányzati oltalmat élvezett. Tavaly az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított a szervetlenhulladék-komposztálás miatt, idén pedig a környezetvédelmi hatóság is kénytelen volt nemet mondani a mérgekkel manipuláló Tatai Környezetvédelmi Zrt. engedélyhosszabbítási kérelmére, megállapítva, hogy a komposztálás helyett csak a mérgek illegális hígítása zajlik.

(13.20)

Mindezek ellenére a veszélyes hulladékok lerakása a Duna árterén változatlan ütemben zajlik, veszélyeztetve az ivóvízbázist, a környezetet és a térségben élők egészségét. Mindezért a felelősség egyértelműen a szakhatóság szakmai felügyeletét ellátó minisztériumé. Az Európai Bizottság teljes egyértelműséggel fogalmazott, amikor felszólította a magyar kormányt, hogy alkalmazzon szigorúbb környezetvédelmi előírásokat a területen. A jelenlegi gyakorlat alapos vizsgálata felfedte, hogy a területen egyes, a rehabilitációt szolgáló hulladékkezelési tevékenységeket helytelenül végezték el, aminek az emberi egészség védelmével és a környezetvédelemmel kapcsolatos következményei vannak. A veszélyes hulladékokat más hulladékokkal keverték össze, az élőhelyvédelmi irányelv által előírt hatástanulmányokat pedig nem készítették el, írja a Bizottság.

Ezért kérdezem tisztelettel államtitkár urat, mit tesz a kormány a további környezetszennyezés megakadályozásáért, a veszélyes hulladékok lerakásának leállításáért, és hogyan kívánják megelőzni, hogy az érintett vállalat kivonja magát a környezeti kárelhárítási kötelezettség alól az Illatos úti és más hasonló ügyek gyakorlatát követve, az adófizetőkre hárítva a költségeket. Válaszát előre is köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 176-178 2015.09.28. 2:00  175-184

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Igen, elfogadom.

ELNÖK: Megadom a szót, képviselő asszony.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm. Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor tavasszal az Illatos úti méreghordók ügyéből országos sajtóbotrány lett, a kormánytöbbség azzal a jelszóval nem csinált semmit, hogy nincs katasztrófahelyzet, sem az egészség, sem a környezet nem forog veszélyben. Miután a lakosság, a sajtó és a felelős ellenzék továbbra sem engedte el az ügyet, az Orbán-kormány is belátta, hogy cselekvéskényszer van. A miniszterelnök kárelhárítási akcióterv készítésére kötelezte Fazekas Sándor környezetvédelmi minisztert, majd megkezdődött a legkönnyebben hozzáférhető mintegy ezerhordónyi vegyszer elszállítása.

Ezek után önök úgy tettek, mintha minden problémát megoldottak volna. A valóság azonban az, hogy nem oldottak meg semmit. A talaj és a talajvíz továbbra is tele van elásott, szétrohadt vegyszeres hordókkal és többféle veszélyes méreggel. A ferencvárosi önkormányzat a sajtó nyomására nemrég nyilvánosságra hozta annak a felmérésnek az eredményeit, amely a Budapesti Vegyiművek Illatos úti telephelye mellett lévő lakott területen mérte fel a szennyezőanyagok koncentrációját. Az eredmények drámaiak és ijesztőek. A talajvízben a benzol 7300-szoros, a klórbenzol 19 000-szeres, a diklórprop 22 000-szeres, az amino-benzo-trifluorid pedig 212 000-szeres mennyiségben van jelen a környezetben. Ezek mind súlyosan mérgező, rákkeltő, magzatkárosító és vérképzésgátló anyagok. Eközben a hatósági rendszer, a kormányzat és leginkább a IX. kerület továbbra is tétlen.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tudni szeretnénk, mit tartalmazott a Fazekas Sándor által elkészített kármentesítési akcióterv, mikor kezdenek hozzá a szennyezés teljes körű felméréséhez, a minden részletre kiterjedő kárelhárításhoz és a környezet megtisztításához, továbbá ki és mikor fogja felelősségre vonni ennek a többszörösen félrekezelt haváriának az állami felelőseit. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 182 2015.09.28. 1:10  175-184

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Két kérdésre mindenképpen szeretnék reagálni. Az első a felelősség kérdése. Államtitkár úr azt mondta, hogy a szennyező fizessen.

Ha megnézzük a felelősségi sorrendet, akkor a végén azért a kormány és az állam áll. Az államnak kell megteremtenie a szabályokat és azt, hogy ha valakit felelősségre akarunk vonni, akkor azt felelősségre lehessen vonni. Ha nem, akkor az államnak kell a felelősséget vállalnia. Ezt a felelősséget tehát nem lehet eltüntetni.

A másik pedig az elővigyázatosság elve. Ön azt mondta, hogy nem biztosak azok az adatok, amelyeket felmértek. De a környezetvédelemben nagyon jól ismert az elővigyázatosság elve: ha ezek az adatok ezt mutatják, még ha százszázalékosan nem is vagyunk benne biztosak, az emberek egészsége, a környezet, az ivóvízbázis sokkal fontosabb, mint hogy még halogassuk a megoldást. Tehát nem lehet erre hivatkozva elhalasztani az azonnali lépéseket, és arra hivatkozva sem, hogy pénzhiány van, mert ha egyszer katasztrófahelyzet van, akkor azt meg kell oldani.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 226 2015.09.28. 4:22  225-228

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Már megszokhattuk, hogy minden fontos dolognak szentelünk egy-egy napot az évben. Van Föld napja, környezetvédelmi világnap, madarak és fák napja, víz világnapja, a talaj napja, a biológiai sokféleség napja, hogy csak a környezettel összefüggőket soroljam.

Van azonban egy nap, amelynek nincs egy meghatározott napja a naptárunkban, ez a nap minden évben más dátumhoz köthető. Ez a nap a környezeti adósságunk napja, és arra a naptári napra esik, amikor az adott évre szentelt ökológiai kapacitásaink kimerülnek. Ettől a naptól kezdve a jövő generációitól vesszük el a természet erőforrásait, jövőbeni élet- és jólléti lehetőségeiket csökkentjük.

Ennek az alkalomnak a megállapítása ökológiai lábnyomunkhoz köthető. Ökológiai lábnyomunk összegzi az egyes emberek, a különböző társadalmak és a globális emberi társadalom környezeti terhelését, amelyet területnagyságban fejez ki. Az egyes nemzetek területi nagyságban kifejezett környezeti terhelése összevethető a kérdéses ország területi kiterjedésével, ahogyan az egész emberiség területigénye is összevethető a globálisan rendelkezésre álló terület nagyságával.

A fenntartható fejlődés eredeti értelmezésében azt jelenti, hogy az emberiség által elvett környezeti javakat azok megújulásának mértékén használjuk annak érdekében, hogy holnap és a jövőben bármikor kielégíthetők legyenek az alapvető emberi szükségletek. Az emberiség történelme során az egyes népek számos esetben felélték saját erőforrásaikat, és azokból erőt merve mások erőforrásait is gyarmatosították. Azok pedig, akik kiegyensúlyozottan éltek környezetükkel, nem herdálták el javaikat, legyőzöttekké váltak. Így nem a fenntartható életmód kultúrája bizonyult sikeresnek, hanem paradox módon azok jutottak hatalmi fölényhez, akik fenntarthatatlan módon nyúltak az emberiség közös javaihoz. Voltak ugyan kultúrák, amelyek megsemmisítették önmagukat, de az emberiség egésze soha nem került olyan helyzetbe, hogy túlhasználta volna bolygónk erőforrásait.

Ám technikai képességeink gyarapodásával ‑ amit sokan fejlődésnek neveznek - és ezzel párhuzamosan a népesség növekedésével, a múlt század hetvenes éveire eljutottunk odáig, hogy első ízben a történelemben meghaladtuk a bolygónk által adott ökológiai kapacitásokat, vagyis több természeti erőforrást használtunk fel, mint amennyi pótlódhatott. Több üvegházgázt bocsátunk ki, mint amennyit a talaj vagy az óceánok elnyelnének, több fajt pusztítunk ki, mint amennyi keletkezik, több talajt degradálunk, mint amennyi megújul, több vizet veszünk ki a Föld rétegeiből, mint ami pótlódni képes, és még sorolhatnám tovább. Az ökológiai túlkapásaink mérésére hivatott ökológiailábnyom-számítást a globális ökológiai­lábnyom-hálózat gondozza. Ebben az évben egy új modellre alapozva pontosították az ökológiai adósság napjait. Először 1970-ben haladtuk meg az egybolygós életmódot, akkor december 23-a volt az ökológiai adósság napja.

(15.30)

1980-ban már november 3-ánál jártunk, 1990-ben október 13-ánál, 2000-ben október 4-énél, 2010-ben augusztus 28-ánál, 2015-ben, ez évben pedig augusztus 13-án haladtuk meg bolygónk ökológiai korlátait.

Tisztelt Országgyűlés! Amikor egy-egy népesség elhasználta környezetét, akkor odébbállt, más helyet keresett a világban. Amikor az emberiség bolygóméretben éli ki környezetét, akkor vajon hová megy majd? Jelenleg az emberiség éhségét másfél bolygó ökológiai kapacitása tudná tartamosan kielégíteni, és az igények növekedésével 2030-ra két bolygót követelne majd. De ahogy jelenleg ismerjük, jól lakható bolygók nincsenek a közelünkben. Addig azonban itt, a Földön indulnak el embertömegek egy jobb élet reményében, és az általuk okozott probléma elnémítja azokat, akik szót emelnek a jövő nemzedék érdekében. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki oldalról.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 2 2015.09.29. 5:07  1-4

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hét végén az ENSZ közgyűlésének magas szintű plenáris ülése elfogadta a „Világunk átalakítása: a fenntartható fejlődés 2030-ig szóló programja” című dokumentumot, amely a 2000-2015 közötti millenniumi fejlesztési célokat követi a sorban.

A közgyűlésen Ferenc pápa és hazánk köztársasági elnöke is felszólalt. Beszédében őszentsége a természeti környezet romlásának és az emberek kirekesztésének okát egyaránt az anyagi jólét utáni önző és csillapíthatatlan vágyban jelölte meg. Áder János felszólalásában az éghajlatváltozás elleni küzdelem fontosságát hangsúlyozta, és helyesen világított rá, hogy a 17 célból aligha teljesülhet egy is, ha az éghajlatváltozást nem tudja az emberiség közösen kezelni.

Az esemény, az ott tapasztalható lelkesedés, a kitűzött célok reményt adhatnak a világ számára, hogy egyre súlyosbodó gondjaink megoldódjanak. De vajon tényleg reményt adhatnak-e? A magasztos globális célok elfogadásában, a pillanatnyi, könnyen múló lelkesedésben már nagy tapasztalata van az ENSZ-nek és világunk polgárainak. A korszakváltást és a fenntartható fejlődést meghirdető riói csúcstalálkozó eufóriáját követően a világ vezetői vonakodtak az éghajlatváltozási vagy a biológiai sokféleségről szóló keretegyezmény megvalósításától, politikai akarat hiányában a helyzet mindkét esetben jelentősen rosszabbodott.

Ferenc pápa is az üres szavakra, az alacsony hatékonysággal működő intézményekre utalt beszédében, mondván: el kell kerülnünk annak veszélyét, hogy pusztán hangzatos nyilatkozatokat tegyünk lelkiismeretünk megnyugtatására. Valóban. A hangzatos nyilatkozatot követő semmittevés érdektelenné teszi az embereket, pedig a program minden ország számára határoz meg mind belföldi, mind nemzetközi feladatokat, 17 célban összefoglalva, például a szegénység, éhezés, klímaváltozás, egészség, oktatás, természeti erőforrások felhasználása területén. Vitathatatlan, hogy ezeken a területeken Magyarországon is csak szaporodnak a feladatok. Nő a szegénység, az egészségügy leromlott, a társadalom egészségi állapota rossz, és még sorolhatnám tovább.

Valljuk be őszintén: a hétvégi esemény nem volt különösebb hír sem idehaza, sem máshol a világban. A migránsválság által uralt médiából legfeljebb az esemény tényéről kaphattunk tudósítást, pedig a 17 cél és a globális migráció szoros összefüggésben áll egymással. Fontos tudatosítanunk, hogy a célok megfogalmazását kiváltó okok a migráció okai is egyben.

A politikai akarat továbbra is hiányzik. A nemzetek nagy csúcstalálkozóját megelőzően a kormánypártok nem tűzték az Országgyűlés napirendjére a fenntartható fejlődési célok hazai megvalósítása helyzetének és az abból következő feladatoknak a megvalósítását. A közbeszéd attól sem hangos, hogy a dokumentum mit is rejt magában. Vajon hogyan szeretnénk a célokat megvalósítani, ha fontosságukat, megvalósításuk lehetőségeit nem tudatosítjuk az emberekben, miközben az ő napi cselekedeteik nélkül a célok nem megvalósíthatók? Pedig érdemes lenne a célokról, azok együttes megvalósíthatóságáról vitát nyitni a társadalom minden fórumán. Vajon hihető-e, hogy a régi-új célok az eddigi receptekkel megvalósíthatók, miközben azok már bizonyították erre való alkalmatlanságukat? Tegyük fel: sikerül mindenki számára biztosítani az anyagi jólétet, az olcsó, hozzáférhető élelmet, energiát, vizet, megoldani a kirekesztésmentes, igazságos társadalmat, tovább növelni a gazdaság kibocsátását. De vajon elképzelhető-e, hogy ezzel párhuzamosan csökkenteni tudjuk a környezet terhelését, amikor még a fejlett világban is a gazdaság növekedése a környezet terhelésének növekedésével jár együtt?

Végre le kellene számolni a hamis illúziókkal. Az emberiségnek együtt, a társadalmaknak és az embereknek külön-külön fel kell ismerni a helyes mértéket, azt, hogy a helyes mérték megvalósítása nem lehetséges azok önmérséklete nélkül, akik eddig mértéktelenül vették ki részüket a jólét habzsolásából. A politikának végre el kellene távolodnia attól, hogy önös hatalmi érdekei mentén kiszolgálja a rövid távú érdekek kielégítésére szocializált társadalmakat, történelmi szerepet kellene vállalni abban, hogy elindítsa a társadalmi értékváltást az önzéstől a globális felelősségvállalás irányába.

(9.10)

Enélkül a most mindenki által közvetlenül is megtapasztalt menekültválságnál sokkal súlyosabb és jó eséllyel kezelhetetlen problémákkal kell szembesülnünk a világ minden országában.

Tisztelt Országgyűlés! A dokumentum címe: „Világunk átalakítása”, nem foldozgatása. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Valóban, a foldozgatás helyett itt az ideje a változtatásnak. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 53 2015.10.05. 2:44  52-58

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Varga miniszter úr múlt heti nyilatkozata szerint Magyarországot nem fogja érinteni a dízelbotrány. Ez eléggé kétséges, tekintve, hogy az Audi által gyártott kétmillió motorból 800 ezer dízelüzemű, csak az Audi termelése 40 százalékkal eshet. A bizalom a dízelüzemű járművekben alapvetően ingott meg, így a hatások minden más gyártóra is kiterjedhetnek.

Magyarországon az ipari termelés 22 százalékát adja az autógyártás. Az LMP már számtalanszor figyelmeztetett arra, hogy több mint hiba éppen a leginkább válságérzékeny ágazatra alapozni az ország gazdaságát. A miniszter úr azt nyilatkozta, hogy a kormány legfontosabb célja annak a stabilitásnak a megőrzése, amelyet az autóipar ad Magyarországon. Az autóipart éppen nem a stabilitás jellemzi: egy botrány pillanatok alatt változtathatja a húzóágazatot válságágazattá, egy fejlődő régiót válságrégióvá.

Most az a kérdés, mit tesz a kormány azért, hogy a várható negatív hatásokat csökkentse. Az export és a GDP csökkenése borítékolható, ennek nyomán pedig elbocsátások, a beszállítók sokaságának csődje is fenyeget.

Az Audi Hungaria Motor Kft. az elmúlt években 48 milliárd forint támogatást kapott közpénzből munkahelyteremtés címén, ez egy munkahelyre vetítve 25 millió forintot jelent. A kormány stratégiai partnerségi megállapodást is kötött a céggel. Sajnos a megállapodásokban semmi nincs a munkahelyek megőrzéséről, a terhek megosztásáról válságos helyzetek esetén. És az is sajnálatos, hogy nem indítanak vizsgálatot, hogy az emberek egészségét védő és a környezetvédelmi szabályokat betartották-e. Ha nem indítanak, akkor nem tudjuk meg, milyen mértékben szegték meg azokat, és milyen intézkedéseket kellene tenni. Ez, tekintve a magyar piac méretét, az autógyártókon nem segít, viszont alapjaiban rendíti meg a hatóságok pártatlan működésébe és az állami szervek jogkövető magatartásába vetett bizalmat.

Mindezek alapján kérdezem az államtitkár úrtól, hogy a 48 milliárd forintnyi adókedvezményért és más támogatásért cserébe az Audi vállalt-e garanciát a foglalkoztatásra. Ha nem, akkor miért nem kötött ki a kormány ilyen feltételeket? Miért nem tartalmaznak a stratégiai partnerségi megállapodások garanciákat a foglalkoztatásra? És végül, mit tesz a kormány a várható válsághelyzet elhárítására Győrben és más veszélyeztetett régiókban? Változtat-e a kormány azon a veszélyes támogatáspolitikán, ami egyoldalúan az autógyártástól teszi függővé a magyar gazdaságot? Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 57 2015.10.05. 1:06  52-58

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Nem tudom elfogadni a választ. A stratégiai megállapodással kezdem. Az államtitkár úr azt mondta és felhomályosított, hogy ez egy szándéknyilatkozat. Eléggé szomorú egyébként, hogy a kormány szándéknyilatkozat ellenében súlyos milliárdokat ad cégeknek, multinacionális vállalatoknak. Talán akkor ezt nem kellene, meg kellene gondolni, hogy ha adókedvezményeket és támogatásokat kapnak, akkor olyan feltételeket előírni, amelyeket utána számon lehet rajtuk kérni.

A fejlesztési adókedvezmény. Ehhez azokat az adatokat szeretném hozni, hogy ma Magyarországon a multinacionális cégek 200 milliárd támogatást kapnak, míg a hazai kis- és középvállalkozások egymilliárd forintot; kétszázszoros a különbség. Az LMP már számos esetben elmondta, hogy nem lehet a gazdaságpolitikát erre alapozni, és a kis- és középvállalkozásokat kellene támogatni.

A dízelbotrányhoz pedig annyit, hogy már el kellene kezdeni a kormánynak felkészülni arra (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy hogyan lehet elhárítani, és nem majd súlyos milliárdokkal. Köszönöm.

(14.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 18 2015.10.07. 7:55  1-88

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 2014. évi költségvetés egy választási költségvetés volt, nem voltak benne nagy átcsoportosítások, újdonságok. Mint akkor is elmondtuk, az egyes területeken tapasztalható kicsi, látszólagos javulás azt jelentette, hogy a korábbi évek brutális megszorításait bebetonozta.

A 2014. év előtti években százmilliárdokat vontak ki az oktatásból, az egészségügyből, az aktív munkahelyteremtésből. Ez utóbbi helyét a közmunka vette át. Meg is lett az eredménye: négy év alatt lényegében nem volt növekedés a piaci munkahelyekben, csak a közmunka nőtt 150 ezer főre.

A gödör aljából ebben az évben sem történt elmozdulás a pedagógus-életpálya bevezetésének csonka elkezdésén túl, ám az abban foglalt béremelés is a terhek növelésével járt együtt.

A szociális szférában az évek óta változatlan béreket nem emelték, a fekvő- és járóbeteg-ellátásra szánt keretet 15 milliárd forinttal csökkentették még ekkor is.

Mindezt egy olyan gazdaságpolitikai környezetben, ahol egy többévnyi gazdasági stagnálás közepette - főként az egykulcsos szja bevezetése miatt, de más adók és a rezsicsökkentés miatt is - egy hihetetlen mértékű újraelosztás valósult meg a szegényektől a gazdagok irányába és az átlagemberektől a Fidesz közeli elit irányába.

Az oktatás, az egészségügy leépítése és a bérek alacsony szintre nyomása közepette is voltak olyan területek, amelyek persze nem szenvedtek hiányt. A Miniszterelnökség létszámát a háromszorosára növelték, a stadionépítésekre 84+50 milliárd forint jutott, a fölösleges kiadások első ránézésre is meghaladták a 300 milliárd forintot. És nem volt forrásszűke akkor, amikor a kormány folytatta a túlárazott energiacégek megvásárlását, ez az irányzat mintegy 60 milliárd forinttal teljesült túl, évközben módosítani is kellett a költségvetést.

Túlteljesült a közmunkára szánt keret is, nyáron zárolásokat kellett életbe léptetni. Ez nem meglepő, a választási évben az egekbe tolták a közmunkát, lényegében szavazatvásárlásra használták a költségvetési forrásokat. A választások után pedig azonnal csökkentették a felduzzasztott létszámot.

2014 volt az az év, amikor végleg kiderült: a korábbi fő harc, az államadósság elleni harc elbukott, bár minden év végén trükkök százaival megoldják, hogy a kimutatott adósság az adott kereteken belül maradjon. A 2014 januárjában az oroszokkal kötött 3000 milliárd forint értékű hitel-keretszerződés biztosította, hogy az adósság ismét növekedési pályára álljon.

És most szeretnék reagálni Tállai úr értékelésére is. Tállai úr elég hosszan méltatta a kormány gazdaságpolitikájának a sikerét, a GDP szárnyalását, az ország teljesítményének a javulását. Mi ezt másképpen látjuk.

Az LMP már többször felhívta a kormány figyelmét arra az elhibázott gazdaságpolitikára, amelyben az ipar húzóereje az autógyártás, amikor a kormány elsősorban nem a hazai kis- és középvállalkozásokra épít, amikor a támogatások döntő részét a multinacionális vállalatok kapják, amikor az országot összeszerelő országgá süllyesztik. Az adatok az ország torz gazdasági szerkezetéről beszélnek, a multinacionális cégek és az autógyárak dominanciájáról, a kis- és középvállalkozások kiszolgáltatott helyzetéről. Az ipari termelés 22 százalékát az autógyártás adja. Az autóiparunk teljesítménye a sokszorosa a gyógyszergyártásénak, de eltörpül mellette minden más iparág, így az élelmiszeripar is. Az élelmiszeripar részesedése fele az autóiparénak, pedig kiváló mezőgazdasági adottságokkal rendelkezünk, és élelmiszerre mindig szükség van.

Az autógyártás termelésének több mint 90 százalékát exportálják. Meg kell jegyezni, hogy az 50 legnagyobb magyarországi exportőrből 21 cég jármű­gyártó, gumiabroncsgyártó vagy autókereskedő. Ez is jó indikátora a külkereskedelmünk sérülékenységének. Ráadásul ezek az exportőrök mind külföldi tulajdonú cégek.

Sajnos az utóbbi sok-sok év nem is szólt másról, mint a magyar autóipar bővüléséről, és ehhez a kormány adókedvezmények és támogatások milliárdjait nyújtotta. Súlyos felelősség terheli a kormányt, hogy semmibe vette az autóipari bővülés kockázatait. Az autógyártás rendkívül konjunktúraérzékeny ágazat, az ország kiszolgáltatottságát mind politikai, mind gazdasági értelemben növeli.

Az Audi és a Mercedes például nagyon erősen függ a feltörekvő piacoktól, azon belül is különösen Kínától. Mi lesz, ha ott esetleg kialakul egy nagyobb recesszió, és nem akarnak majd autót venni? Ez bármikor megtörténhet. Ebben az esetben viszont semmi sem lassítaná a magyar gazdaság visszaesését, a külső egyensúly hirtelen romlását. Sajnos mindezt alátámasztja a Volkswagen-botrány is, aminek a hatásai egyelőre felmérhetetlenek.

Egyre szélsőségesebbé vált a kettősség a magyar gazdaságban. Hiába nő dinamikusan a magyar GDP, ez valójában csak az itt működő külföldi nagyvállalatok magasabb profitjában jelentkezik, az egyszerű dolgozók mindebből semmit sem éreznek. A kettősség a gyakorlatban leginkább ott érhető tetten, hogy miközben az Unió egyik legdinamikusabban növekvő gazdasága a magyar, addig mégis évről évre minden mutató szerint egyre súlyosabbá válik a dolgozói szegénység. A GDP növekedéséből a magyar emberek 80 százalékának semmi haszna nincsen. A magyar kis- és középvállalatok nem fejlődnek. Az autóipar köré ugyan kiépült egy beszállítói lánc, de korántsem kellően kiterjedt. A magyar gazdaságfejlesztés szomorú sajátossága, hogy a multicégek 200 milliárd forint körüli adókedvezményt kapnak, miközben a kkv-szektor egymilliárd körül vehet igénybe kedvezményeket, eközben a munkahelyteremtést elsősorban a kkv-któl reméljük.

Összeszerelő ország helyett, autógyárak idecsábítása helyett a magas hozzáadott értéket képviselő ágazatokat kellene támogatni, illetve megtelepíteni Magyarországon. Ehhez az oktatás és az innováció kiemelt támogatására lenne szükség a jelenlegi leépítés és akadályozás helyett. Valódi versenyre lenne szükség, ahol a tehetség és a szorgalom az érvényesülés kulcsa, nem a politikai kapcsolatok.

Összességében tehát a 2014. évi költségvetés a társadalom szétszakadását erősítette a megszorítások bebetonozásával. Végrehajtását pénzügyileg, a korábbi évekhez képest kevesebb módosítással, zárolással megoldották, ám ez az ország fejlődése szempontjából nem jelent túl nagy pozitívumot. A társadalmi és gazdasági tőkék pusztulását nem állította meg, az alacsonyan tartott bérek és megszorítások pedig az idén felerősödő problémáknak - a dolgozói szegénység növekedése, elvándorlás, szakemberhiány, a vidék gyorsuló leszakadása - megágyaztak. Köszönöm a figyelmet.

(11.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 100 2015.10.07. 3:50  89-110

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A jelen költségvetési módosítás bár rövid, de nem kis jelentőségű. Az első fele - talán mondanom sem kell - mindenki számára elfogadhatatlan, akiknek a felelős gazdálkodás bármennyit is számít: a magyar költségvetés úgy vállalja át az MTVA 47 milliárd forintra rúgó adósságát, hogy a szervezetnek egyébként évi 70 milliárd forint támogatást is nyújt.

(17.30)

Ez az elképesztő összeg azonban elfolyik kézen-közön, túlárazott és kevesek által nézett műsorokra, újabb és újabb csatornák indítására. Mindezt úgy, hogy közszolgálatinak nem lehet nevezni, az MTVA egységei nem a közt szolgálják, hanem a kormány puszta propagandaeszközei. Sem az M1-es, sem az M4-es csatorna nem felel meg a közszolgálati követelményeknek.

Az MTVA másik funkciója, hogy a forrásain keresztül a holdudvart táplálja. A közszolgálatinak becézett rendszer fideszes kifizetőhely, azaz a magyar adófizetők pénzén tartanak jólétben olyanokat, akik egyébként munkájuk minőségével ezt nem tudnák elérni. Ezért is arcpirító, hogy most a felelőtlen gazdálkodás és a közpénzek széthordása miatt keletkezett óriási adósságot még egyszer velünk, adófizetőkkel fizettetik meg.

A törvényjavaslat második fele támogatható volna. A menekültügyi helyzet miatt szükséges a rendőrség és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal megerősítése. Ezért a kormány megnöveli az általános tartalékot, illetve létrehoz egy felülről nyitott kasszát a Belügyminisztérium költségvetésében. Ugyanakkor kritizálható a megvalósítás módja. Nem közvetlenül a rendőrségnek és nem a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnak adnak forrásokat, pedig ezek azok a szervezetek, amelyek a leginkább rászorulnak.

Az LMP adott be módosítási javaslatokat, a rendőrségnek 10 milliárd forinttal növelnénk, a BÁH-nak pedig megháromszoroznánk a forrásait.

Az intézkedések fedezete pedig eléggé furcsa, az egyes tételek indoklása, mondhatni, megmosolyogtató. Említik a gazdaság folyamatos növekedését, mint az emelésre lehetőséget adó tényezőt, és ez a növekedés éppen most lassul, várhatóan nem lesz magasabb, mint 2,5 százalék, amivel a költségvetés tervezésénél számoltak.

Említik az adófizetői morál javulását és az online pénztárgépeket. Ezek hatása azonban már korábban megmutatkozott, pluszbevétel emiatt nem várható a tervezetthez képest. Viszont bevezették a vasárnapi boltzárat, aminek ellentétes a hatása.

Mindezekből az látszik, hogy a kiadások fedezete valójában a költségvetési hiány növelése lesz. Természetesen lehet, hogy ez már az új adóügyi államtitkár hatása, az ő tudása nyilvánul meg, két napja ugyanis kijelentette, hogy az online pénztárgépeknél is ugyanúgy megteheti, aki el akarja csalni a bevételt. Ez persze azon túl, hogy blöff, ellentmond a jelen törvényjavaslat indoklásának is. Javasoljuk, beszéljék meg, hogy akkor a kormány szerint az online pénztárgépek hatásosak-e vagy feleslegesek, ahogy Tállai államtitkár úr véli.

Mi is ugyanazzal a dilemmával küszködünk, amit előttem szóló képviselőtársam mondott, hogy az első felét biztosan nem tudjuk támogatni, míg a törvényjavaslat második felét támogatni szeretnénk, el fogjuk dönteni, hogy mi jön ki a végén. Köszönöm a figyelmet.