Készült: 2020.01.29.21:28:16 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 166 2016.05.17. 2:09  165-172

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Egy nemrég megjelent kutatás egyértelműn azt bizonyította, hogy a magyar kormány a rendelkezésére álló uniós forrásokból rendkívül bőkezűen támogatja a külföldi tulajdonú multinacionális vállalatokat. Az egyik nagy nemzetközi könyvvizsgáló cég által készített tanulmány nyolc tagállamban vizsgálta meg a vállalkozásfejlesztési támogatások hatékonyságát. Az eredmények szerint a nyolc országban átlagosan a támogatások 21 százaléka jutott külföldi multicégeknek, míg Magyarországon ez az arány kiugróan magas, 66 százalék volt. Ez újabb bizonyítéka annak, hogy a kormány unortodoxnak mondott gazdaságpolitikája valójában semmiben sem különbözik az előző kormányokétól, az Orbán-kormány is csupán a külföldi multinacionális cégek összeszerelő üzemévé teszi Magyarországot.

Hazánk versenyképességét a minőségéhez képest olcsó munkaerőre alapozzák, és olyan üzleti környezetet hoztak létre, ami vonzóvá teszi az országot a külföldi multicégek számára. Ezért verték szét a munkavállalói jogokat, ezért tartják alacsonyan a munkavállalói béreket, ezért kötnek stratégiai megállapodásokat, és adnak azok keretében ötször-tízszer annyi támogatást a multicégeknek, mint a magyar kkv-nak, és ezért adják az uniós források nagy részét is a külföldi multicégeknek. Ennek fényében már érthető, miniszter úr, ön miért állította többször is azt, hogy Magyarország az Unió nettó befizetője. Önök nyilván pontosan ismerik az EU-s források felhasználásának adatait, így vélhetően régóta tudják, hogy a pénzek nagy részét a külföldi cégeknek adják a magyar kis- és nagyvállalatok helyett.

Tisztelt Miniszter Úr! Mit tesz azért a kormány, hogy a magyar vállalkozások ne szenvedjenek hátrányt Magyarországon a támogatásokért folytatott versenyben? Mikor látják már be végre, hogy a külföldi multicégek kiszolgálására alapuló gazdaságpolitika zsákutca, ami nem fogja Magyarországot kihúzni a válságból?

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 170 2016.05.17. 1:11  165-172

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Miniszter úr, abban tökéletesen egyetértünk, hogy itt az arány kérdése a fő kérdés. Az is tény, hogy e szerint a tanulmány szerint a külföldi tulajdonú multinacionális vállalatok a támogatások 66 százalékát vitték el. Miniszter úr azt ígéri, hogy majd fordítva lesz ebben a szakaszban. A kérdés az, hogy ez egyáltalán teljesíthető-e. Én nem gondolom azt, hogy egyik pillanatról a másikra egy teljesen fordított arányt elő lehet állítani. Ennek nyilván vannak fokozatai, de a szándékot nem látjuk erre a fokozatra.

Azért is fontos lenne a változtatás, mert az is tény, hogy ma a magyar gazdasági növekedési teljesítmény három lábon áll: áll a multinacionális cégek teljesítményéből, áll az európai uniós támogatá­sokból és a külföldön munkát vállalók hazakül­dött pénzéből.

Azt látjuk, hogy egy ilyen kevés lábon álló gazdaság mennyire sérülékeny. Ezt nagyon jól bi­zonyítja a negyedévi GDP-növekedés, illetve a GDP‑növekedés elmaradása, a 2,5 százalék helyetti 0,8‑0,9 százalék. Változtatni kell!

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 182 2016.05.17. 0:49  181-182

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tekintettel arra, hogy az azonnali kérdések intézménye a kormány számonkérésének műfaja és nem az ellenzéké, ezért tiltakozni szeretnék az LMP-frakció képviseletében az olyan hozzászólások ellen, mint amit Pócs János intézett Fazekas miniszter úrhoz Sallai Róbert képviselőtársam lejáratására. Azt tapasztaljuk, hogy a kormánytöbbség egyre többször veszi ezt igénybe, ugyanakkor az azonnali kérdések műfaja, még ha képviselőtársunk itt is van, nem ad lehetőséget arra, hogy a rágalmazás ellen szóljanak.

Annyi, gondolom, a tisztesség kedvéért elmondható, hogy Sallai Róbert Benedekék az állagmegőrzésre nem kaptak támogatást, ami miatt gyakorlatilag ez a szélmalom összeomlott. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 214 2016.05.17. 6:32  205-226

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk lévő törvényjavaslat azt jelzi, hogy a kormány képtelen arra, hogy felfogja a mai világot és hatékonyan az ország érdekében reagáljon. Nem a taxisok monopóliumának védelmére van szükség, hanem egy olyan, akár az észt mintát alapul vevő szabályozásra, amely kikényszeríti az Uber adózását, de kihasználja annak innovációs és társadalmi hasznát. Kevesebb mint két éve jelent meg Magyarországon a közösségi közlekedésnek az a formája, ami korábban a világ nagy részét már megosztotta. Nem Magyarország az egyetlen olyan ország, ahol taxistüntetések és kormányzati intézkedések követték az Uber térnyerését. Viszont azt mindenképpen figyelembe kell venni, hogy az indulás óta az említett cég is rengeteg változáson ment át, és rájött, hogy ha a szabályozásoknak megfelelően működik, akkor is sikeres maradhat.

A közösségi közlekedés nem egy új találmány. Hazánkban már lassan tíz éve működik a telekocsi-szolgáltatás. Ennek előnyeit minden bizonnyal mindenki ismeri, de ennek a működése mégsem generált olyan lincshangulatot a Volán-társaságoknál vagy a MÁV-nál, mint ezt az Uber megjelenése tette. A 2009-ben alapított amerikai cég megjelenésére azonban az NFM szinte azonnal reagált. A közlemény szerint meg kell felelni a személyszállítási tevékenységre előírt jogszabályi követelményeknek, illetve ez az új szolgáltatás nem veszélyeztetheti a közbiztonságot és a gazdaság kifehérítésének a céljait. Az Uber igen népszerű Magyarországon. Több mint százezer ember próbálta már ki, és ez a szám egyre terjed, nem csak a fiatalok körében. A használók nagy része sosem járt korábban taxival, azaz a két piac csak részben fedi egymást, de semmiképpen nem olyan mértékben, hogy teljes mértékben be kelljen szüntetni. Lázár János miniszter úr is elmondta egy korábbi kormányinfóján, amikor kirobbant az első nagyobb Uber-botrány, hogy fiatal kollégái közül rengetegen használják ezt az alkalmazást és járnak vele dolgozni.

(17.00)

Azt érdemes látni, hogy a szabálykövetés biztosítása érdekében az Uber már sok lépést tett Magyarországon. A platformot használó sofőröknek érvényes vállalkozói adószámmal, törzsadattal és közösségi adószámmal is rendelkezniük kell. Ez a szabályozás minden egyes sofőrre vonatkozik, aki ennek az előírásnak nem felel meg, az nem vállalhat fuvarokat, mert enélkül nem működik az applikációban ez a funkció.

Ami a gazdaság kifehérítését illeti: tréfás dolog, hogy a kormány a taxizás védelmében hozza fel, ahol a mai napig készpénzben zajlik a forgalom nagy része, és lehetséges az adóeltitkolás, szemben az Uberrel, ahol nincs készpénzforgalom, tehát elvben minden nyomon követhető. Minden egyes utazást követően elektronikus számla készül az utas számára a fuvart végző vállalkozó nevében. A számla tartalmilag és alakilag a NAV iránymutatása alapján kerül kialakításra. Ha nincs készpénzforgalom, akkor az összes tranzakció nyomon követhető. Emellett a rendszer által minden lezárt út után kiküldött számla miatt semmiképp nem beszélhetünk arról, hogy ez rossz hatással lenne a gazdaság fehérítésére.

Korábban, amikor az Uber elkezdett működni Magyarországon, és még nem volt kiforrva ennek szabályozása, többen éltek a kiskapus lehetőségekkel, ami mára szintén bezárult. Kezdetekben is csak kártyás fizetéssel működött az applikáció, de ebből nem derült ki, hogy a sofőr ebből milyen arányban, milyen mértékben részesül. Ilyen szempontból ez azért volt hátrányos, mert a sofőr bármilyen külföldi számlaszámot megadhatott, amit az adóhatóság nem tudott lenyomozni, ezért így az adó befizetését is el tudta kerülni.

Ennek kiküszöbölése érdekében született meg az a döntés, hogy a sofőrök bevételüket magyarországi bankszámlájukra történő átutalással kapják meg. Ezzel a külföldi bankszámlával való visszaélés lehetősége is megszűnt. Jelenleg ki lehet jelenteni, hogy az Uber rendszerében történt tranzakciók száz százalékban átláthatóak és nyomon követhetőek. Az adózási és fizetési szabályokon kívül természetesen minden sofőrnek rendelkeznie kell személygépkocsis személyszállító engedéllyel, kiváló állapotú járművel, illetve megfelelő műszaki vizsgával.

Ami a gazdasági és munkaerőpiaci hatásokat illeti, jelenleg az Uber 1200-2000 magyar embernek nyújt rugalmas bevételi lehetőséget. A fő előnye a sofőrök szerint a rugalmasság. A hátránya nyilvánvaló, sem az Uber-sofőrök, sem a díj 20 százalékát beszedő vállalkozás nem adózik megfelelő mértékben, úgy, ahogy egyéb magyar vállalkozások, és gyengébb az érdekképviselet is, ami a munkavállalói jogokat biztosítaná, a megfelelő pihenőidő, a társadalombiztosítás és egyéb feltételek meglétéről gondoskodna. Erre azonban kínálkozik jó megoldás, az észt példa. Ott az Uber az adóhivatallal együtt- hangsúlyozom, együtt ‑ készíti az új szabályozási és adózási rendszert. Kötelező adatszolgáltatás és a hazaiakkal megfelelő adózás, ezt kell és lehet elérni. Az is igaz, hogy Észtországban ‑ szemben a magyar valósággal ‑ nem ellenségnek tekintik a vállalkozót és a megélni akaró embert, hanem partnernek.

Az LMP szerint rég eljött az alternatív megoldások ideje. A taxitörvény óta egy átlagember szemével ma a pesti taxi drága. Volna igény okosabb megoldásokra. Amikor az emberek egyesével ülnek az autójukban, zsebükben ott az okostelefon és egyre nyitottabbak mindenféle közösségi kezdeményezésekre, ami ráadásul a dugókat is csökkenti, akkor ezt kihasználni kell, nem pedig betiltani. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 6 2016.05.23. 5:03  5-8

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Magyarország az Európai Unión belül a gazdasági növekedés tekintetében sereghajtóvá vált. (Dr. Szél Bernadett: Így van!) Az idei év első három hónapjában a GDP 0,8 százalékkal csökkent a 2015. év utolsó negyedévéhez képest, és az egy évvel korábbihoz képest pedig csak 0,9 százalékkal nőtt, miközben 2,5 százalékot vártak. (Kósa Lajos: Persze, egész évre, nem pedig egy negyedévre.)

Ebben a negyedévben uniós szinten gyakorlatilag minden gazdaság gyorsabban növekedett, mint a magyar. Az LMP számára ez nem meglepő, mert már évek óta hangoztatjuk, hogy a kormány gazdaságpolitikája zsákutca.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány unorto­dox­nak mondott gazdaságpolitikája nem sokban különbözik az előző kormányokétól. Már sokszor elmondtuk, hogy a Fidesz-kormány is csupán a külföldi multinacionális cégek összeszerelő üzemévé teszi Magyarországot, és hazánk versenyképességét pedig a minőségéhez képest olcsó munkaerőre alapozza és az olyan üzleti környezetre, ami vonzó a külföldi multicégek szemében. Ha ez nem így lenne, akkor nem verték volna szét a munkavállalói jogokat, nem tartanák tudatosan alacsonyan a munkabéreket (Kósa Lajos közbeszól.), és nem a multinacionális cégekkel kötnének stratégiai megállapodásokat, és ennek keretében nem adnának ötször-tízszer annyi pénzt nekik, mint a kis- és középvállalkozásoknak. (Kósa Lajos: De ez nem így van! 39 magas hozzáadott-értékű szolgáltatóközpont jött Magyarországra. Nem olvassa el az adatokat!) Ráadásul a külföldi multicégek a profitjuk 80 százalékát kiviszik az országból. (Dr. Szél Bernadett: Így van!) Tehát hiába van növekedés, ha abból a magyar lakosság nem érez semmit.

Az alacsonyan tartott bérek miatt ráadásul nem növekszik a belső kereslet. (Kósa Lajos: 5 százalék felett bővült a kiskereskedelmi forgalom.) Magyarország nem tud a saját lábára állni, és ezért még inkább kiszolgáltatottá válik a nemzetközi gazdasági folyamatoknak. (Kósa Lajos: Te jó ég! Melyik országban vagy?) Emellett a kormány kiemelten az autóipart és a járműgyártást támogatja, és leginkább ennek a nemzetközi piacától függünk. Mindez különösen aggasztó azért is, mert a világgazdasági előrejelzések borúlátóak. Egyrészt a 2008. évi szeptemberi pénzügyi válság óta a fejlett országok adósságállománya átlagosan 40 százalékkal emelkedett (Kósa Lajos: A miénk viszont csökkent, úgyhogy jó.), másrészt a BRICS-országok, amelyek az elmúlt nyolc évben a globális bővülés 80 százalékát nyújtották, már többségük recesszióban van. A válság újabb hullámának, tisztelt képviselőtársaim, súlyos következményei lehetnek hazánkban, és a Fidesz, miközben független Magyarországról beszél, teljesen függővé tette az ország gazdaságát.

A GDP-növekedés három tényezőtől függ: függ a magyarországi multik teljesítményétől, ezen belül az autóipartól, függ az európai uniós támogatásoktól és meglepő módon a külföldön munkát vállalók megtakarításaiból. Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan ez, mint a háromlábú szék: ha az egyik kitörik, akkor borul az egész, márpedig mindegyik láb törékeny. (Kósa Lajos: Erzsébet, ülj le! Egyes. Ez nagyon gyenge.) Az első negyedévi GDP-adatok bizonyítják, ha nincsenek EU-s források, akkor akár több százalékkal is csökkenhet a GDP egyik pillanatról a másikra (Dr. Szél Bernadett: Így van!), de azt sem kell bizonygatni, hogy az autóipartól való függés ugyancsak nagy kockázat. Gazdasági válság idején az emberek nem a mindennapi szükségleteikről mondanak le, hanem az autóvásárlásról. Úgy látjuk, ha a kormány nem változtat a gazdaságpolitikáján, akkor nagyon könnyen szakadékba löki az országot, és így van ez még akkor is, ha a Fitch hitelminősítő intézet épp a múlt héten minősítette fel az ország adósságbesorolását. (Kontrát Károly tapsol.) Ettől még a kormány gazdaságpolitikája nem változott. (Kósa Lajos és Halász János közbeszól.) Nincs ok a túl nagy örömre. Az persze jó, ha a hitelképességünk javul, ám a hitelminősítőket nem érdekli az ország sorsa (Dr. Szél Bernadett: Ez az!), csak az, hogy a hitelezők visszakapják a kölcsönadott pénzüket. Nem érdekli őket a tanárok, ápolók sorsa, az egészségünk, jólétünk, a társadalom szétszakadása, a hazai gazdaság gyengesége, egy érdekli őket, hogy megkapják a pénzüket és a kamatot. (Kósa Lajos közbeszól. ‑ Halász János: Atyaisten! ‑ Dr. Szél Bernadett: Most vagyunk egy szinten Namíbiával.), márpedig az Orbán-kormány egy dolgot nagyon következetesen csinál: minden határon túl kiszolgálja a nemzetközi hitelezőket (Dr. Szél Bernadett: Így van!), ha kellett, brutális megszorítások árán is.

Az LMP szerint mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy csökkenjen a függőség a multinacionális cégektől és ezen belül is az autóipartól és a járműgyártástól, emellett szakítani kell a minőségéhez képest olcsó munkaerőre építő gazdaságpolitikával, és mielőbb növelni kell a béreket. Köszönöm a figyelmet. (Dr. Schiffer András és dr. Szél Bernadett tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 188 2016.05.23. 1:54  187-194

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az Európai Bíróság döntése szerint a magyar cafetéria-rendszer jelenlegi formájában nem összeegyeztethető az uniós joggal. A magyar kormánynak június 15-éig kell dönteni a rendszer átalakításáról, viszont úgy tűnik, ezzel sehogy sem áll. Legalábbis ez derült ki múlt héten a versenyszféra és a kormány állandó konzultációs fórumán. Az ott elhangzottak alapján megfeleznék a munkavállalónként juttatható cafetéria keretét, és megmaradna a SZÉP-kártya. A 200 ezer forint feléig a SZÉP-kártya lenne adható, a másik felét pedig béresítenék. Az is kiderült, hogy veszélybe kerülne az egészségügyi és a nyugdíj-öngon­dos­kodás. Ráadásul korábban Lázár miniszter úr arról is beszélt, hogy az állami tisztviselőknek egyáltalán nem járna semmilyen cafetéria a jövőben. Nemhogy nem bővítenék a juttatások körét ‑ ahogy azt az LMP is javasolta ‑ a hiteltörlesztési támogatással, hanem az eddigieket is megszüntetnék.

Szerintünk elfogadhatatlanok a tervezett változtatások. Még a miniszterelnök által korábban felvetett kettős adózási rendszer is csak a bérek szinten maradásához lenne elég, a munkáltatók terheinek enyhítése nélkül csökkentett cafetériakeret viszont bércsökkenéssel járna. Két dolog biztos: a cafeté­riának meg kell maradnia az állami szférában is, a dolgozók bére pedig nem csökkenhet tovább, sőt annak emeléséhez többkulcsos adóra van szükség. Az LMP szerint csak olyan átalakítás elfogadható, ami mindezt szem előtt tartja.

A kérdéseim a következők: miért akarja a kormány megfelezni a munkavállalónként juttatható cafetériakeretet, és miért akarja kihagyni a rendszerből az állami tisztviselőket? Miért akarja szűkíteni a juttatások rendszerét ahelyett, hogy bővítené? Köszönöm. (Taps az LMP soraiból.)

(A jegyzői székben Hiszékeny Dezsőt
Hegedűs Lorántné váltja fel.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 192 2016.05.23. 0:55  187-194

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Miniszter úr, azt meg tudom erősíteni, hogy továbbra sem tartjuk helyesnek, hogy a cafetéria úgynevezett béresítését béremelésnek tudják be, ez nem béremelés. Béremelésről, valódi béremelésről akkor tudunk majd beszélni, amikor a mi javaslatunkat mégiscsak el fogják fogadni, és be fogják vezetni a többkulcsos személyijövedelemadó-rend­szert, amikor majd a minimálbér és az átlagbér és a többi is ténylegesen emelkedni fog.

A másik fele pedig, hogy nagyon fontosnak tartjuk a cafetéria-rendszer megőrzését, ugyanis ez a rendszer bevált, fontos társadalmi célokat szolgál, fontos a dolgozóknak a pihenéséhez, a kulturálódáshoz, a sporthoz, a nyugdíj-öngondoskodáshoz. Tehát egyáltalán nem helyes az, hogy önök meg akarják felezni, a korábbi mértéken meg kell tartani a cafetéria-rendszert, és meg kell tartani azokat a célokat is, amelyek eddig megvoltak a rendszerben. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 56 2016.05.24. 14:36  43-102

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt konkrétan a CETA-ról és a TTIP-ről szólnék, szeretnék nagyon röviden reagálni a Szijjártó miniszter úr beszédében elhangzottakra. Azt gondolom, nagyon jó alkalom, hogy ne csak konkrétan a két egyezményről beszéljünk, hanem egyáltalán a szabadkereskedelmi egyezmények fontosságáról. Miniszter úr letette a voksot a szabadkereskedelmi egyezmények fontossága mellett, természetesen hangsúlyozta, hogy megvan, mi a kormány vörös vonala a konkrét egyezményekkel kapcsolatosan.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondoljuk, szükség van arra, hogy sokkal jobban megértsük a mai világot. A mai szabadkereskedelmi egyezmények már nem arról szólnak, mint a múlt századi szabadkereskedelmi egyezmények. Nem véletlen, hogy az emberek is egyre jobban látják a mai szabadkereskedelmi egyezmények negatívumait, és nem véletlen az, hogy egyre nagyobb tömegek mozdulnak meg a szabadkereskedelmi egyezmények ellen. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy amikor a TTIP-pel kapcsolatos információk kiszivárogtak, akkor civil szervezetek elkezdtek aláírást gyűjteni a TTIP leállítása ellen, hogy ennek a szabadkereskedelmi egyezménynek az előkészítését ne folytassák, és néhány hónap alatt több mint egymillió aláírás gyűlt össze ezzel kapcsolatosan. Többször előfordult, hogy tüntetések voltak szabadkereskedelmi egyezmények ellen, amelyeken több tízezren vettek részt.

Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy azt is egyre többen megtapasztalják, megtapasztaljuk, hogy hogyan szakad szét a világ, és ez a szétszakadás sok tényező függvénye, hogy ezek a folyamatok összefüggnek, és ezeket az összefüggéseket jól kell látnunk. Nem régen napirend előtt szóltam a TTIP kapcsán arról itt a parlamentben, hogy az Oxfam, egy nemzetközi szervezet jelentése szerint ma a világon 62 ember 3,5 milliárd vagyonát bírja, vagyis pontosan ugyanakkora a vagyona, és 2010 óta több mint 40 százalékkal nőtt ennek a 62 embernek a vagyona.

Mi mások, ha nem mechanizmusok biztosítanák a világunkban ezt a szétszakadást, hiszen mindenféle egyezményben azok a fő célkitűzések, hogy a szegénységet csökkentsük, hogy a környezetvédelmi problémákat megoldjuk, ennek ellenére egyre lejjebb és egyre jobban szétcsúszik a világ. Nem véletlen, hogy az LMP a szabadkereskedelmi egyezményekkel kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a világ mai formájában ez nem járható út, hiszen a szabadkereskedelmi egyezmények biztosítják azt, hogy a tőke mindent visz.

Konkrétan rátérve a CETA-val és a TTIP-pel kapcsolatos problémáinkra: ismert az, hogy 2014. szeptember 26-án jelentették be a Kanada és az Európai Unió között létrejött szabadkereskedelmi egyez­ményt, amiről szintén akkor derült ki, hogy előtte titokban, teljes csöndben, az emberek háta mögött hozták létre. Ezt a szabadkereskedelmi egyez­ményt Magyarországon csak nagyon kevesen gondolják fontos vitatémának, annak ellenére, hogy a gazdasági és társadalmi struktúrákra gyakorolt várható hatásuk rendkívül jelentős lesz.

A TTIP kistestvérének tekinthető EU-Kanada kereskedelmi egyezményről szinte alig esik szó a hazai sajtóban, holott legalább annyira veszélyes trójai egyezmény, mint a TTIP. Ennek a megállapodásnak is része a befektető-állam vitarendezési mechanizmus, amely megnyithatja az utat Kanada, az EU és az egyes EU-tagállamok ellen indított vállalati peres eljárások előtt, és teljesen alááshatja az állampolgárok és a környezet védelme érdekében tett kormányzati erőfeszítéseket. Mint már tudjuk, a befektető-állam vitarendezési mechanizmus lehetőséget ad a külföldi vállalatoknak arra, hogy választott bíróságoknak nevezett magánbíróságokon, offshore bíróságokon az állampolgárok egészségét vagy a környezetünket védő intézkedések miatt bepereljék az adott országot, amelyek megítélésük szerint csökkentik a cégek eredetileg várt nyereségét. Ezen a mechanizmuson keresztül a multik megakadályozhatják, hogy a kormányok a köz érdekében lépjenek fel, egyrészt közvetlenül, amikor egy vállalat beperel egy államot, másrészt közvetetten azáltal, hogy az állam a pereskedéstől való félelmében meghátrál a törvénykezés elől.

Összességében a befektetők már eddig is több olyan törvény ellen léptek fel, amelyek a közegészséget védik, például a dohányzást tiltó törvények formájában, vagy a mérgező anyagokra és a bányászatra vonatkozó tilalmakat írnak elő, amelyek a környezeti hatások értékelését követelik meg, illetve a veszélyes hulladékokra, az adóintézkedésekre és a költségvetési politikára vonatkozó szabályozásokat tartalmaznak. Az Unió kiemelt céljai között szerepel egy hasonló szabadkereskedelmi szerződés megkötése az Egyesült Államokkal. Ennek tükrében a CETA egy fontos lépcsőfoknak is tekinthető.

Ez idáig az LMP mellett több nemzetközi szervezet is kifejezte a TTIP-pel és a CETA-val kapcsolatos komoly aggályait, és mint ahogy említettem, a civil társadalom is. Hiányolják az egyeztetési folyamat átláthatóságát, és attól tartanak, hogy sérülni fognak a munkavállalói jogok, a fogyasztói és környezetvédelmi sztenderdek, a kultúra és a közellátás területén hozott szabályok, valamint hogy a befektetők védelmét szolgáló szabályozások korlátozni fogják a jogállami eljárásokat és elveket.

Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy az észak-ame­rikai vállalatok rendkívül aktívak és sikeresek a vitarendezési eljárások kezdeményezésében. A legnevezetesebb ilyen per, amit a magyar állam elvesztett, a kanadai Airport Development Corporation keresete volt. Az állam jogellenesen vette vissza a repteret a befektetőtől, ami miatt Magyarországnak a perköltségen felül 74 millió dollárt kellett fizetnie.

Az LMP számára, mint ahogy már sokszor elmondtuk, kiemelt jelentőséggel bír a GMO tilalma. Márpedig, ha ideiglenesen hatályba lépne az EU és Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezmény, ak­kor a kanadai cégek, akár a Monsanto ottani leány­vállalata, akkor is beperelhetnék az egyes EU-tag­államokat, ha azok esetleg mégsem ratifikálnák a meg­állapodást.

Az egyik legfőbb gond, hogy a CETA szerves része a befektető-állam vitarendezési mechanizmus, ami lehetővé tenné, hogy a kanadai leányvállalattal is rendelkező géntechnológiai cégek hazánkat bepereljék a génmódosított kukorica termesztésének tilalma miatt. További gond, hogy az EU és Kanada közötti egyezményben közös célkitűzésként szerepel a következő: a biotechnológiai termékekre vonatkozó szabályozás által a kereskedelemre gyakorolt negatív hatások minimalizálása. Ez pedig lefordítva azt jelenti, hogy a kereskedelmi érdekeket az élelmiszer-biztonság, az egészségvédelem és a környezetvédelem elé helyezik.

(12.30)

A CETA szövegtervezete és a TTIP-pel kapcsolatosan kiszivárgott anyagok, valamint az amerikai kormány, illetve a géntechnológiai cégek és szövetségeseik nyilatkozatai arra mutatnak, hogy az Egyesült Államok és Kanada arra törekszik, hogy az engedélyezési folyamatban az elővigyázatosság elve helyett az óriáscégek érdekeinek sokkal inkább megfelelő amerikai szabályozási rendszert vegye át az Európai Unió is, ezáltal komoly élelmiszer-biztonsági és környezeti kockázatokat rászabadítva Európára a profitérdekek előbbre tolásával.

Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság olyan titokban folytatta a TTIP-pel kapcsolatos tárgyalásokat, hogy az Európai Parlament képviselői is csak titoktartási nyilatkozat aláírása után, minden személyes holmijukat leadva, egy leárnyékolt szobában nézhetnek bele a tervezetekbe. Nem jegyzetelhetnek, nem másolhatnak, és semmilyen érdemi információt nem közölhetnek a látottakról. Azok a zöld európai parlamenti képviselők, akik eddig az európai értékek eme szentélyébe bebocsátását nyertek, csak annyit tudtak elmondani az egyezményről, hogy az bizony nem az állampolgárokról szól, hanem a multinacionális vállalatokról.

A fenti egyezmények tehát sokkal többről szólnak, mint a kereskedelem szabadságáról. Még annál is többről, amit már mindenki bekalkulált, hogy egy olyan egyezmény lép majd életbe, ami az erősebb országokat még erősebbé, a gyengébbeket pedig gyengébbé teszi. A demokratikus normák, a jogállam és a törvény előtti egyenlőség elleni támadásról van ugyanis szó. Az a kitétel, ami lehetővé teszi, hogy egy egyezmény keretében úgy lehet jogi lépéseket tenni egy ország ellen, hogy az nem is ratifikálta azt, semmibe veszi a képviseleti demokráciát és az állampolgári részvételt.

Tisztelt Képviselőtársaim! A CETA-ról folytatott tárgyalások lezárultnak tekinthetőek, ebből kifolyólag a TTIP-szerződés keretét adhatják. Ami ma látszik ezekből az egyezményekből, az az, hogy a Bizottságnak nemcsak a nyilvánosság, de az Unió demokratikus döntéshozatali eljárása sincs ínyére. Ráadásul 2014-ben az EU kanadai nagykövete azt is kijelentette a kanadai sajtónak, hogy az egyezmény már akkor ideiglenesen hatályba lépne, ha arra rábólintott az Európai Parlament. Az a tény, ami a CETA esetében egyáltalán fölmerül, hogy egy vitarendezési mechanizmus visszamenőleges hatállyal vonatkozzon azokra a befektetésekre, amikre az egyezmény elfogadása előtt került sor, a piacok számára is fontos jogállam megcsúfolását jelentik. Ez is mutatja, hogy az a gondolat, miszerint a demokrácia csak akkor tud teljesen kiteljesedni, ha a tőke mozgásának a lehető legkevesebb korlátot szabjuk, nem igaz, sőt, a józan ésszel ellentétes dogmává vált.

A CETA-egyezmény talán lényegtelennek tűnhet a TTIP-pel szemben, hiszen Kanada kis népességű ország. Ennek ellenére ez az egyezmény két okból is alapvető támadás a jogállam, Magyarország önrendelkezése és a bolygónk ellen. Az egyik ilyen ok az, hogy Kanada gazdag szurokföldből származó olajban, és ehhez piacokat keres. Az EU pedig, már csak energiadiverzifikálási politikája miatt is, erre tökéletesen alkalmas. Ugyanakkor az EU szigorú klímapolitikai előírásai miatt eddig ilyen veszélyes energiahordozónak számító olaj importálására nem adott engedélyt. A CETA-val most piaci lehetőséghez jutnak, ami a CETA mellett lobbizók egyik legfontosabb célja. Ez a korábbi koppenhágai klímakonferenciának azzal az európai uniós vállalásával is ellentétes, amely szerint az EU 6 százalékkal csökkenti a közlekedésből származó szén-dioxid-kibocsátást.

Az a tény, hogy a korábbi klímavédelmi vállalásokat a különböző szabadkereskedelmi egyezmények felülírják, megnehezíti a párizsi klímacsúcs megállapodásainak eredményességét is. Ezenkívül a CETA csak Kanadára vonatkozik, és bár ez így van, de tágra nyithatja a kapukat a világ összes jelentős multinacionális vállalata számára, hogy a kormányok ellen pereskedjenek. A CETA szövege szerint ugyanis minden, Kanadában jelentős üzleti tevékenységgel rendelkező vállalat élhet az ISDS lehetőségével, szóval, perelheti az államot profitja elmaradása miatt.

Éppen ezért szükségesnek tartjuk a kormány határozott kiállását azért, hogy a környezetvédelem és élelmiszer-biztonság jelenlegi szintjét közvetlenül vagy közvetetten aláásó javaslatok, továbbá a környezetvédelmi szabályozás fejlesztését megakadályozó javaslatok, valamint a befektető-állam vitarendezési mechanizmus ne kerülhessenek bele az Európai Unió szabadkereskedelmi egyezményeibe.

Hosszabb ideje szorgalmazzuk, hogy a génmódosított szervezetek mezőgazdasági alkalmazását elutasító uniós tagországok lépjenek fel közösen a GMO-mentes Európát fenyegető veszélyek ellen. Mivel a TTIP-nek mintaként szolgáló Kanada és az EU közötti, már aláírt egyezmény hasonló pontokat tartalmaz, továbbá szerves része a befektető-állam vitarendezési mechanizmus, ezért azt kérjük, hogy Magyarország ne ratifikálja ezt az egyezményt, és a kormány ugyanezt szorgalmazza legalább a génmódosított szervezetek mezőgazdasági alkalmazását elutasító uniós tagországok között is. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 2 2016.05.30. 4:57  1-4

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hetek, hónapok óta rágódik az ország a Magyar Nemzeti Bank botránysorozatán, vagyis azon a felháborító pénzszóráson, ami valójában Matolcsy György több száz milliárdos ámokfutása.

Miközben a jegybankelnök által hátrahagyott szám­la egyre vaskosabb, egyre jobban látszik az is, hogy milyen szűk körnek csúsztatott Matolcsy a magyar emberek pénzéből. Lassan egy önálló parlamenti vitanapot megtölthetnénk azzal, hogy pusztán a fel­háborító kifizetéseket felsoroljuk, és azt, hogy a ked­vezményezettek milyen sok szálon kötődnek egy­más­hoz. Ezt egy olasz maffiacsalád is megirigyelhetné. Urizálás, pénzszórás, luxusberuházások, korrupció.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország fulladozik a naponta kirobbanó új és újabb ügyekben. Azért fulladozik, mert ezek az ügyek nem oldódnak meg, nincs következményük. Arra is hónapokat kell várni, hogy minden részlet napvilágra kerülhessen. A Fidesz, a kormány és Matolcsy György nyilvánvalóan arra játszanak, hogy az emberek megunják ezt a botrányt, megunják és hazamennek. Sokan már legyintenek is, a politika cinikus hozzáértői pedig azzal intézik el az egészet, hogy a kormányoldal népszerűségének nem ártanak a botrányok, miközben az ellenzék sem erősödik a kormány hitelvesztése miatt. Csakhogy a probléma nem a Fidesz vagy az ellenzék támogatottsága, hanem a közélet, az emberek hitének a lerombolása. Kit érdekel, hogy hányan szavaznak a Fideszre vagy az ellenzéki pártokra, ha közben már semmit nem jelent egy szavazat, nincs súlya az állampolgári elvárásoknak, nincs következménye annak, ha sorozatban követik el a politika legfőbb bűnét azzal, hogy a magánérdeket a közérdek elé helyezik?

Ami most zajlik, az biztos útja annak, hogy a politika és az ország élete elszakadjon egymástól. A ha­tal­mon lévők üzelmei nem a magyar emberek problé­mái, az emberek gondjai pedig csak sokadlagos sze­repet kapnak a hatalmi döntéshozatalban. Biztos útja ez annak, hogy a politika magára zárja az ajtót, és mindenkit eltántorítson attól, hogy valami jót te­gyen ezért az országért vagy a településéért, iskolájáért, kórházáért, utcájáért. A magyar emberek nem ismernek magukra az ország vezetőiben. Nem azt lát­ják Magyarország döntéshozóiban, mint amit el­várnak tőlük, hanem egy idegen, korrupciós világot.

Tisztelt Országgyűlés! A Matolcsy György által vezetett Nemzeti Bank botránya veszélyes Magyarországra. Matolcsy György ma kockázatot jelent a magyar társadalom egészére. Matolcsy György ‑ rajta a miniszterelnöki jóváhagyás pecsétjével ‑ azt üzeni, hogy mindent lehet, csak kellő politikai hátszélre és támogatottságra van szükség. Matolcsy György kilép a nyilvánosság elé, és az arcáról annyi olvasható le, hogy ha a megfelelő emberek állnak mögötted, bármit megúszhatsz. Csakhogy eközben már az ország nyakáig ér a sár, és lassan belefulladunk mi, mindannyian, együtt. Azzal, hogy a kormány, az ügyészség menlevelet ad a jegybank vezetőjének, hogy sem politikai, sem jogi, sem erkölcsi felelősségvállalásra nem hajlandóak, végleg kihúzzák Magyarország alól a talajt, elvágják az utolsó kapaszkodókat is. Ez a politika Magyarország biztonságát, stabilitását és jövőjét veszélyezteti. Felszámolja a közös értékeket, aláássa a közös célokat, lehetetlenné teszi a közös cselekvést. Márpedig ezek nélkül egy ország nem több, mint éppen az egy helyen élők tömege, ahol mindenki úgy érvényesíti saját érdekeit, ahogyan éppen hatalmában áll.

A felelősségvállalás, az egymás iránt vállalt szoli­daritás szétfoszlik, a múltból és a jelenből nem kö­vet­kezik semmilyen jövő, mert arra nem építhetünk, hogy az önök után jövők majd még ügyesebben szórják a pénzt, és még ügyesebben hazudják el az egyébként nyilvánvaló korrupciót, urizálást, offshore-o­zást. Nincs itt semmi látnivaló ‑ mindenre ennyi az üzenetük, ezt szajkózzák; néha pedig másokra mutogatnak. Önök azt képzelik, hogy Magyarország a tízmillió strucc országa. Azt képelik, hogy mindenki a homokba dugja a fejét, közben a kormányon lévők pedig azt csinálnak, amit akarnak. Egyszerűbben szólva: hülyének néznek mindenkit. De az emberek nem hülyék, csak kiábrándultak.

Tisztelt Ház! Ideje véget vetni a Matolcsy-történetnek, mert nemcsak a kormánytöbbség, hanem mindannyian fizetjük az árát. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 139 2016.05.30. 2:11  138-145

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Lázár miniszter úr a múlt héten jelentette be, hogy jövőre 787 milliárd forintot fordítanak a közszféra dolgozóinak béremelésére, ez pedig mintegy egymillió embert érint. A miniszter úr szerint a közszférában régóta elmaradt béremelést pótolni kell, eldöntött béremelésekről beszélt a miniszter úr, ezért feltehetőleg egy már megszületett kormánydöntésről van szó.

(14.20)

A bejelentés és különösen annak volumene elképesztő nagyságú, ekkora béremelésre a kormány által benyújtott 2017. évi költségvetés jelenleg ismert számai, de a gazdaság gyengülő teljesítménye alapján sincs lehetőség. Maga a miniszter úr mondta a korábbi évértékelő beszédében, hogy „csak olyan béremelést támogatok, amely mögött a magyar gazdaság növekvő teljesítménye áll”. A magyar gazdaság növekvő teljesítményéről annyit, hogy a GDP első negyedéves 0,9 százalékos növekedésénél csak a görög volt kedvezőtlenebb az Unióban. Ezért a várható gazdasági növekedés 2016-ban szinte biztosan a várt 2,5 százalék alatt marad. A gazdaságkutatók jelenleg 2 százalékos vagy annál kisebb növekedést prognosztizálnak.

Az LMP régóta képviseli, hogy a magyar gazdaság addig nem tud kilábalni a válságból, amíg a kormány a magyar munkaerő alacsony árára alapozza az ország versenyképességét. Valóban jelentős béremelésre van szükség, de ehhez meg kell teremteni a feltételeket. Az LMP a pánikszerű, átgondolatlan bejelentések helyett a felelős béremelést támogatja, a minimálbér létminimum szintjére emelését többkulcsos adóval, és a közszféra átfogó bérrendezését. A 2017. évi költségvetési módosító javaslatunkban az ágazati béremelésre szánt pénzek megduplázását javasoltuk első lépésben.

Tisztelt Államtitkár Úr! A Lázár miniszter úr által bejelentett 787 milliárdos emelésnek hol vannak a konkrét forrásai a költségvetésben? És azt kérdezem még, ez vajon azt is jelenti‑e, hogy az eddigi gazdaságpolitika kudarcát elismerik. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 143 2016.05.30. 1:06  138-145

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Államtitkár úr, félreértés ne essék, mi egy ekkora béremelésnek természetesen örülnénk. A hozzászólásomban nem azt akartam kifejezni, hogy ez baj. Ez kívánatos, csupán arra szerettem volna rákérdezni, hogy ennek mik a forrásai a 2017. évi költségvetésben, hiszen éppen egy éves költségvetési terv elfogadásának a folyamatában vagyunk, amelyben tételesen szerepelnek, hogy a különböző ügyeknek mik a forrásai. Nem láttuk azokat a kormányzati módosító javaslatokat, amelyek ezt a 787 milliárd forintos bér­emelést megalapoznák.

Egyébként annyit hadd tegyek hozzá, mi látunk forrásokat a költségvetésben, ott vannak a luxusberuházások, a stadionépítések, a Vár, és még hozzátehetném természetesen a Liget rekonstrukcióját is. Ezekből el kell venni, át kell csoportosítani, és akkor meg lehetne valósítani, és nem csak arról lenne szó, hogy ez egy választási blöff. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 273 2016.05.30. 6:06  198-356

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma több sajtóorgánum megkérdezte tőlem, hogy mi az LMP által kezdeményezett offshore vitanap célja. Egyik célként én azt fogalmaztam meg, hogy emlékeztetni szeretnénk a miniszterelnököt hat évvel ezelőtti ígéretére, amikor azt mondta, hogy kiseprűzik az országból az offshore lovagokat; erről sajnos elfeledkezett, mintha el sem hangzott volna. A másik cél pedig annak a tudatosítása, hogy az offshore biznisz komoly gazdasági és erkölcsi károkat okoz az országnak.

Mind a kettőből az következik, hogy szigorú szabályokat kellene megalkotni az offshore biznisz megállítására: minimum, hogy az állami támogatásokból, EU-s támogatásokból ki kell zárni a gazdasági offshore cégeket is, de számunkra az is evidens, hogy az állami vezető, köztisztviselő nem lehet tulajdonosa, de résztulajdonosa sem offshore cégnek. Sajnos, a kormány erre vonatkozó szándékát nem lehet felfedezni, talán nem véletlenül. Bánki Erik hozzászólásából kiderült, hogy még büszkék is arra, hogy támogatják a multinacionális vállalatok adóoptima­li­zá­cióját, ami most épp egy nyugati ország adófizetőit károsítja: Magyarország nyer 500 milliárdot, az óriáscég 1500 milliárdot, máskor pedig minket foszt ki egy ugyanilyen üzlet.

Kedves Képviselőtársaim! Ebben a játékban ország nem nyerhet, ebben csak a transznacionális vállalatok és tulajdonosaik, az a bizonyos 62 ember gazdagodik, akikről Schiffer képviselőtársam beszélt. Ennek alapján nem véletlen, hogy Magyarország szerepel a brazil offshore tiltólistán. Úgy tűnik, ma Magyarországon itt tartunk, azt kell magyarázni és bizonygatni, hogy a gazdasági offshore káros egy ország számára, minél fejletlenebb, annál károsabb. És az államtitkár úr javaslata erre az, hogy akkor csökkentsük az adókat, ezzel azonban még gazdagabbá teszi a multikat, és még inkább elszegényíti a saját országát.

Először arra a kérdésre kellene válaszolni, hogy ha az adószinteket felére, aztán harmadára, aztán negyedére csökkentjük, és még abból kedvezményeket is adunk, akkor miből fogjuk a közszolgáltatásokat finanszírozni. Az egykulcsos, egy számjegyű adó remekül hangzik, de a tanárok és az ápolók majd a levegőből táplálkoznak? De meg lehet fontolni egy afrikai példát is, sok tekintetben ahhoz közelebb állunk. Zambiában a cukortermelés kétharmadát egy offshore, brit tulajdonú vállalat ellenőrizi, és ennek az óriáscégnek a nyeresége öt év alatt 132 millió dollár volt. Ebből adót alig fizetett, összesen vagy 0,5 százaléknyit, ezzel szemben az ő termékeit áruló kiskereskedők a piacon súlyos adókat fizetnek, lényegében ők tartják el az országot.

Mindezek arra mutatnak, hogy igenis fel kell lépni a gazdasági offshore-ozás ellen, és itt el is jutottunk a lényeghez: a jogi offshore-ral ellentétben ebben a Fidesz nemhogy nem jár élen, de még azokat a kezdeményezéseket is gáncsolja, amelyek európai szinten megoldást jelentenének.

Vejkey képviselőtársam a megoldási javaslatokat hiányolta. Íme, néhány, mindegyik olyan, ami ellen a Fidesz foggal-körömmel harcol. A magyar kormány nem hajlandó elfogadni az EU-s kezdeményezést az adóalapok egységesítéséről a közös konszolidált társasági adóalap tekintetében, amit az Európai Bizottság 2015 júniusában javasolt. Ahogy Orbán Viktor fogalmazott: „Nem az a kérdés, hogy gyorsan vagy lassan menjünk az adóegységesítés irányába, hanem el sem szabad indulni ebbe az irányba. Ez a határozott magyar álláspont.” A Bizottság egy hatástanulmánya szerint a konszolidált tár­saságiadó-alap bevezetése évi 1 százalékponttal fogná vissza a gazdasági növekedést Magyarországon. Ez világos és egyértelmű állásfoglalás: Orbán Viktor az adócsaló multik mellé állt, az az 1 százalékos növekedés ugyanis, amit sirat, nem az ország vesztesége, hanem a GDP felét termelő multiké.

A másik javaslat, amelyet a Fidesz támogathatna, az országonkénti jelentéstételi kötelezettség, a multinacionális cégek ugyanis azzal trükköznek, hogy a számos telephelyük és leányvállalkozásuk kö­zött áramoltatják a jövedelmeket, és erre még rálátásunk sincs. Ha legalább azt lehetne látni, hogy melyik országban mennyit termelnek, és abból mennyit adóznak, már világos lenne, hogy honnan hová szivattyúzzák a pénzeket. És ezen túl is vannak olyan kezdeményezések, amelyeket fel lehetne karolni, különösen az Európai Parlamentben.

És még egyszer hangsúlyozom: nagyon balga és önsorsrontó, kormányzati pozícióban pedig ország­rontó az, aki azt hiszi, az országok közötti lefelé tartó adóversenyt meg lehet nyerni adócsökkentésekkel. Ennek a versenynek egyetlen nyertese van: a transznacionális, globális vállalati hálózat. Ehelyett másokkal összefogva éppen hogy korlátozni kellene ennek a versenynek és az offshore-ozásnak a lehetőségét.

Végül engedjék meg, hogy néhány szót szóljak az offshore-ozás erkölcsi oldaláról is! Súlyosan erkölcsromboló, mert az emberek azt tapasztalják meg, hogy aki csal, elcsalja az adót, az nyer, az gazdagodik meg, és aki becsületes, az a rövidebbet húzza. Az elcsalt adó terhét a kisemberek viselik, erről ne feledkezzenek el, amikor ellenállnak az LMP szigorítást követelő javaslatainak. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 82 2016.06.06. 2:16  81-87

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az év elején törvényjavaslatot nyújtottam be az államháztartásról szóló törvénynek az európai uniós források felhasználásának hatékonyabb ellenőrzése érdekében szükséges módosításáról, amelyet mind a Gazdasági bizottság, mind a Költségvetési bizottság tárgyalt.

(15.20)

A javaslatomat akkor mindkét bizottság kormánypárti tagjai indoklás és vita nélkül leszavazták. Május 2-án, a 2007-2013 közötti időszak uniós forrásainak felhasználásáról szóló vitanapon ezt szóvá tettem, mivel egy fontos és szükségszerű intézkedésről van szó. A vitanapon önök egyetértettek velem, hogy egy ilyen típusú beszámolóra szükség van. Államtitkár úr, ön így fogalmazott: „A negyedéves jelentések tekintetében a kormány nyitottságot mutat arra, hogy egy ilyen rendszer következzen be, tehát azt ígérjük, hogy nyújtsák be még egyszer, adott esetben Lázár miniszter úrral közösen ezt a nyilatkozatot.” A módosító javaslatot ezért újra benyújtottam T/10506. számon, bízva abban, hogy a kormánytöbbség támogatni fogja.

Múlt héten a Költségvetési bizottság komolytalan indokokra hivatkozva, látszatintézkedésnek nevezve az évenkénti beszámolót, leszavazta az önök által is támogatott javaslatot. Ma már a kormány, illetve a bizottság tagjai is elismerik, hogy a magyar gazdaság kritikusan függ az európai uniós források beérkezésétől. Az első negyedéves GDP-adat rávilágított arra, hogy komolyan kell venni minden olyan figyelmeztetést, ami pillanatok alatt veszélybe sodorhatja a magyar gazdaságot, ezzel a magyar embereket is.

Államtitkár úr, azt kérdezem, minek kell ahhoz történnie, hogy az európai uniós források felhasználásáról éves szinten beszámoljon az önök minisztériuma a parlamentnek. Ugyanis az a törvényjavaslat, amit benyújtottam, kötelezővé tenné az európai uniós források felhasználásáért felelős miniszter számára, hogy rendszeresen beszámoljon ezekről a költésekről és megmutassa azoknak a hatását. (Sallai R. Benedek tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 86 2016.06.06. 1:07  81-87

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Igen. Sajnos, nem tudom elfogadni a választ, mert ez egyelőre ígéret, majd meg fogjuk látni, hogy mi fog történni. Még egyszer, csak azt tudom hangsúlyozni, hogy nagyon fontos az európai uniós pénzek felhasználásának az értékelése és nem csak az adatok bemutatása. Szeretnék arra utalni, hogy ez azért is nagyon fontos, mert az európai uniós pénzek nagy részét ellopják. Kirívó eset, szeretném megkérdezni öntől: a bátonyterenyei intermodális logisztikai központ vasúti átrakó, amiért kifizették a projekt teljes összegét, 837 millió forintot, de a logisztikai központ nem épült meg, a helyén csak egy tábla van. Jó lenne tudni, hogy a logisztikai központ akkor most megépült és ellopták, vagy nem épült meg és akkor a pénzt lopták el. Jó lenne tudni az ilyen esetekre az önök válaszát.

A másik pedig egyelőre csak ígérvény, majd meglátjuk, hogy hogyan fog teljesülni, mint ahogy ígérvény volt az is, hogy adjam be újra a törvényjavaslatomat, és lesöpörték az asztalról. Nem fogadom el a választ. (Sallai R. Benedek tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 270 2016.06.06. 5:02  265-278

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mi úgy gondoljuk, hogy egy törvényjavaslat záróvitáján érdemes kiemelni olyan pontokat, részleteket, amelyek megmutatják a kormány közteherviselési filozófiáját. Én most két tételt szeretnék kiemelni. Az egyik a turizmusfejlesztési hozzájárulás, a másik pedig a cafetéria rendszere. A turizmusfejlesztési hozzájárulással kapcsolatosan azt gondolom, fontos elmondani, hogy eléggé nagy hangon jelentették be, hogy 2018. január 1-jétől 5 százalékra csökkentik a vendéglátás áfáját. Amikor ezt már majdnem mindenki elhitte, akkor benyomtak egy 103. módosító pontot az összegző módosítóba, hátha nem veszik észre, nehogy nyilvánosan meg kelljen indokolni, hogy amit az egyik kezével ad a kormány, a másikkal elveszi. Mi úgy gondoljuk, hogy a titkolózásra van is okuk, ugyanis ez egy új különadó, és ez azt jelzi, hogy a kormányzat működése és az adópolitika már totálisan a telhetetlen zsákmányszerző csoportok prédája lett.

Bár a kormányzás szerkezete és az adózási rendszer nem személyi kérdés kellene hogy legyen, nem lehet megkerülni, hogy ne szóljunk arról, hogyan torzítja el a kormányon belül az egyes oligarchacsoportok versengése a közpénzek felhasználását. Az ő zsebükbe megy most is a 4 százalékos mintegy kvázi áfaemelés. Azt is gondoljuk, hogy esélyes, hogy az intézkedés ellentétes az EU-joggal, hiszen akárhogy is csomagolják, gyakorlatilag bevezet egy harmadik kedvezményes áfakulcsot, a 9 százalékot. Azt is gondoljuk, hogy ez adózástechnikai szempontból egy újabb kisadó, annak minden hátrányával.

A bevallási kötelezettség növeli az adminisztrációs terheket, új formanyomtatvány, új bevallás és határidő, bonyolítja a számla- és bizonylatadást, újabb adminisztrációs teher az adóhivatalon is, aminek újabb rubrikákat kell nyilvántartania, mindezt nem egészen 4-5 milliárd forintért. Mindenki, aki az adózáshoz kicsit is konyít, tudja, hogy ilyen kis adóknál a beszedés költsége akár több is lehet, mint maga a bevétel. Ráadásul az indoklás minden szava hamis. Azt írják, a nemzeti turizmusfejlesztési célok finanszírozhatósága és a jogrendszer koherenciája, továbbá a turizmust érintő szabályozás kiszámíthatósága érdekében fokozott figyelemmel a jogbiztonság és az arányos közteherviselés alaptörvénybeli elveire vezetik be az új közterhet.

A nemzeti turizmusfejlesztési célok finanszírozhatósága eddig sem forgott veszélyben. A kormány százmilliárdokat költ évente olyan dolgokra, amitől a turizmus fejlődését várja, kezdve a Hungaroring Zrt.-től az EU-s pénzekig, turizmusfejlesztésen át a most 10 milliárddal bővített szállodaépítésekig; a Múzeumliget-projekt tízmilliárdjairól nem is beszélek. Egyszóval a turizmusfejlesztésre akad pénz bőven, simán át lehetne csoportosítani, ha nagyon akarnák, éppen ezért nincs szükség erre a turizmusfejlesztési hozzájárulásra.

A másik tétel a cafetéria. Mi úgy látjuk, hogy lett volna idő ezt megfelelő módon kimunkálni. Azt is látjuk, hogy nem történt meg a társadalmi partnerekkel a cafetéria átalakításában a megfelelő egyeztetés. Amit önök bemutattak, úgy látjuk, ez egyrészt megint csak a turizmus érdekét szolgálja, hiszen egyik esetben 350 ezer forint megy a SZÉP-kártyára, és 100 ezer forint megy az úgynevezett forintosításra, a közszféra esetében pedig 100 ezer forint megy a SZÉP-kártyára, és 100 ezer forint az, amit készpénzben akarnak kifizetni. De azt is látjuk, hogy ez az átalakítás gyengíti az öngondoskodást, hiszen korábban önkéntes nyugdíjpénztárra, egészségpénztárra is be lehetett fizetni. Ezt önök egyszerűen törlik, ugyanakkor egy más törvényben meg előírják a szülőtartás kötelezettségét.

A harmadik, amit nagyon nem lehet szó nélkül hagyni: jövőre már választási év lesz, nagyon úgy tűnik, hogy önök ezt a 100 ezer forint készpénzkifizetést béremelésként akarják beazonosítani. Ez nem béremelés. Valódi béremelésre lenne szükség, és az LMP kiáll folyamatosan amellett is, hogy igenis a többkulcsos személyijövedelemadó-rendszert vissza kellene állítani, különben nem lesz valódi béremelés. Számunkra ez a módosítás elfogadhatatlan.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 284 2016.06.06. 4:55  279-288

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A múlt heti TAB-ülés után egyértelművé vált, hogy a kormány rejtett adóemelést akar végrehajtani. Ezt jól mutatja, hogy a jövedékiadó-módosításban a két változatból azt javasolják elfogadásra, amelyik a magasabb olajárat veszi alapul. A kormány feltevése az volt, hogy a közeljövőben az olajár nem fog a 40 dolláros szintre csökkenni, ezért az 50 dolláros árat emelte be a törvényjavaslatába. Fontosnak tartom ismételten leszögezni, hogy az LMP támogatja a fosszilis üzemanyagok megadóztatását és a nem megújuló erőforrások háttérbe szorítását, jelen helyzetben viszont nem ez a kérdés. A kormány tudja, hogy már most is rengeteg olyan adónem van hatályban, ami megerőltető az emberek számára.

(19.20)

Ezért még mindig az a félelmünk, hogy a tervezetben szereplő, az adó mértékét az olajártól függően meghatározó rendszer valójában nem a kormányzati szemléletváltás kezdetét jelenti, hanem úgy akar a kormány még több adóbevételre szert tenni, hogy az ne okozzon felháborodást a magyar állampolgárok körében.

Szögezzük le, valójában rejtett adóemelést tervez a kormány. Az emberek számára már így is érthetetlen, hogy az olaj világpiaci árának radikális csökkenése óta ők miért nem fizetnek arányosan kevesebbet a benzinkutaknál. Ez a módosítás csak még jobban megzavarja és átláthatatlanabbá teszi a rendszert. Álláspontunk szerint továbbá csak úgy képzelhető el a fosszilis energiahordozók árának növelése, ha az így megszerzett bevételeket nem stadionokra vagy palotákra, és végképp nem gazdaságilag is fenntarthatatlan atomerőművekre költjük el, hanem olyan beruházásokra, amelyek valóban kiválthatják a jelenlegi közlekedési és szállítási eszközöket.

A benzin jövedéki adójából származó bevételt véleményünk szerint csak és kizárólag a környezetkímélő közlekedési eszközök fejlesztésére lehetne költeni. Ha a kormány saját magára gondolva húzta meg az árszintet, aminek az elérésénél pluszbevételhez jut, akkor gondoljon azokra a kkv-kra, mezőgazdaságban dolgozó és vidéken élő emberekre is, akiket esetleg ezekből a bevételekből kompenzálhatna. A kormány ne csak lefölözni akarja az olajár eséséből keletkező hasznot, hanem vállaljon kötelezettséget arra is, hogy amennyiben nő a benzin ára, akkor kiegyenlíti a negatív hatásokat.

Az LMP ezért nyújtotta be azt a módosító javaslatát, hogy ne csak az olajár esése esetén kelljen többet fizetni a töltőállomásokon. Ha nő az olajár és ezzel emelkednek az áfabevételek, akkor ezzel a jövedé­ki­adó-mérték ugyanolyan mértékben csökkenjen. A kormánynak ne mindig csak a saját bevételeinek növelésén járjon az esze, hanem gondoljon néha a magyar családok, a magyar vállalkozások helyzetére is.

A javaslat a dohánytermékek árának emelését is tartalmazza, ez azonban nem elegendő a dohányzás visszaszorításához. Ezt azok a lépések, programok tennék lehetővé, amelyek az egészséges életre ösztönöznek. Az adóemelésből származó pluszjövedelmet éppen ezért ezen egészségmegőrző programokra, illetve a dohányzás kárainak mérséklésére kell fordítani.

A dohánytermékek jövedéki adójának emelését elviekben tudjuk támogatni, hiszen Magyarországon még ma is kiemelkedően magas azok aránya, akik a dohányzás okozta problémák következtében halnak meg. De meg kell fontolni a mértékét, mivel a szegényebb családokban a cigarettaár emelkedésével még kevesebb jut ételre vagy a gyerekekre, mert a szülők inkább megveszik a drágább cigarettát is. Ezért a mi részünkről a dohánytermékek adójának növelése csak akkor támogatható, ha látjuk azokat a kiegészítő intézkedéseket és azok finanszírozását, amelyek valóban képesek visszaszorítani a dohányzás mértékét, látjuk annak az intézményrendszernek az erősödését, amely hatékony segítséget tud nyújtani az azonnali leszoktatásban. Ennek hiányában az újabb jövedékiadó-emelés nem közegészségügyi program, csupán adóbehajtás. Továbbá félő, hogy az újabb áremelkedés bővíteni fogja a dohánytermékek már most is jelentős feketepiacát. A csempészek ma is boldogan árulják az olcsó és rossz minőségű dohánytermékeket, ami nemcsak jelentős kiesés a költségvetésnek, de az egészségre is károsabb.

Az LMP mindezek miatt nem támogatja a törvényjavaslatot, mivel újabb sarc kivetéséről van szó, de érdemi változást nem hoz a módosítás. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 298 2016.06.06. 4:52  289-304

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az idei költségvetés módosítása pontosan azokkal a hibákkal küzd, amelyeket az LMP már korábban is jelzett. A kormány nem számol a magyar gazdaság további lassulásával, és abban bízik, hogy az első negyedéves GDP-adat csak időszakos visszaesés volt, ami éves összteljesítményben kompenzálható. Ebben bízni a mostani világpiaci helyzetben és belső folyamatok mellett azonban nagyon nagy tévedés.

A világgazdaság alakulását befolyásoló legnagyobb pénzintézetek, például a Barclays, már újra önerő nélküli jelzáloghiteleket kezdett folyósítani. Azt mindannyian tudjuk, hogy 2007-ben a fedezetlen hitelek tömege milyen folyamatot generált, és milyen helyzetbe került akkor Magyarország. A kamatszint emelkedésével ezek a hitelek bedőlhetnek, újabb hitelválságot idézve elő ezzel. A világgazdasági kilátások egyébként is romlottak tavaly óta, az OECD is rontott előrejelzésein. A magyar gazdaság hajtóerői is gyengék. A multik exportja is ingadozik, de az EU-s pénzek lehívása sem fog olyan ütemben történni, mint ahogyan tervezték, egyrészt az abszorpciós képesség hiánya miatt, másrészt az intézményrendszer gyengesége miatt, harmadrészt pedig az ismétlődő felfüggesztések és forrásvisszatartások miatt.

A hazai gazdaságkutatók is inkább már 2 százalékos növekedést jeleznek, a költségvetésben szereplő 2,5 százalék helyett. A különbség százmilliárdokat jelenthet majd. Ezért azt javasolja az LMP, hogy az idén keletkezett pluszbevételt ne költsük el, hanem tartalékoljon a kormány. Sokkal felelősebben kellene az elköltésükről gondoskodni, mint ahogyan ezt a mostani törvény teszi. A mi álláspontunk egyértelműen az, hogy a mostani gazdasági modell fenntarthatatlan, ami óriási problémákat szül a magyar társadalom részére. Már csak azért is, mert a pluszbevétel túlnyomó része, a társasági adó 200 milliárd forintos növekménye egy egyszeri tételből származik, abból, hogy Magyarország rendkívül kedvező adóparadicsom-szintű adózási feltételeket nyújt azoknak a multinacionális cégeknek, amelyeknek a mostani kormány ‑ az ő állításuk szerint ‑ nem kiszolgálója. Ez csábította ide a General Electricet, az egyik legnagyobb óriásvállalatot, hogy 4000 milliárd forintnyi nyereséget adózzon itt le. Az ügylet miatt a General Electric adója 1500 milliárd forinttal csökken, a magyar állam most 500 milliárdot nyer ezen. Groteszk dolog a kormánynak az a sérelme, hogy a külföldi vállalatok hazaviszik a nyereségüket, s az is, hogy az állampolgárai adóparadicsomokba menekítik jövedelmüket, eközben adóparadicsommá teszik Magyarországot, pedig a lefelé tartó adóversenynek nincsenek nyertesei, csak a multik.

Az LMP álláspontja egyértelműen az, hogy az adózási kedvezményekből származó pluszbevételt, ami a multinacionális cégek kiszolgálásából ered, nem szabad feleslegesen elkölteni és elszórni. A mostani gazdasági helyzetben és a kiszámíthatatlan világpiaci mozgások bizonytalanságában a kormánynak ezt az összeget tartalékolnia kellene rosszabb napokra, hogy ne kényszerüljön az év második felében esetleg akár brutális megszorításokra.

A 2016. évi költségvetési bevételek kapcsán pedig egy további rejtély is van. A mintegy 300 milliárd forintra rúgó államiföld-eladások bevételei nem jelennek meg sem a 2015. évi, sem a 2016. évi költségvetésben. Ez elég aggasztó, hiszen ezeket a forrásokat csakis a földvagyon gyarapítására lehetne felhasználni. Ha csak úgy egyszerűen eltüntetik, akkor törvényt szegnek. A múlt hét folyamán Lázár János a kormányinfón újságírói kérdésre azt a választ adta, hogy ipari park fejlesztésére fogja fordítani a kormány a földeladásokból származó bevételeket. Azt is megemlítette, hogy előfordulhat az is, hogy a kormány adósságcsökkentésre fordítja majd a befolyt összeget.

Az LMP felhívja a kormány figyelmét, hogy az adósság csökkentésére volt és van sok más lehetőség, például le kell állítani a Paks II. beruházást. Ezeknek a bevételeknek a nemzeti földvagyon gyarapítását kell szolgálniuk, a kormánynak pedig kutya kötelessége a törvényt betartani. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 312 2016.06.06. 2:54  305-314

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az úgynevezett salátatörvény nem sokat változott benyújtása óta: néhány újabb kedvezmény a filmszakmának, Andy Vajnának, néhány kisebb enyhítés. A káros intézkedéseket viszont nem törölték, továbbmennek a mindent eltitkoló, társadalmat szétszakító irányba.

Tudott, hogy a törvényjavaslat legkárosabb intézkedése az állami energetikai vállalatok gazdálkodásának titkosítása 5-30 évre. Az információszabadságot korlátozó javaslat alapján az energetikai területen semmilyen releváns gazdálkodási információ nem lenne megismerhető, minden más állami és önkormányzati cégnél pedig lényegében az adatkezelők lelkiismeretére bízná a jogalkotó, hogy mit hoznak nyilvánosságra. Ez az államilag szervezett rablás újabb szintje, ami teljességgel elfogadhatatlan, módosító indítványban javasoljuk is a szakasz törlését, fontolják meg, meddig haladnak a közpénzlenyúlás útján.

Egy apró elmozdulás azonban érzékelhető: míg korábban el akarták lehetetleníteni az alternatív oktatási intézmények óvodáit azzal, hogy a nyolc óránál kevesebb ideig nyitva tartóktól elvennék a költségvetési támogatást, most ezt hat órára mérsékelték. Így is érthetetlen, hiszen a gyermekek egyenlők, óvodai ellátásukért ‑ bármilyen formában történik is ‑ megilletné őket a támogatás. Ehelyett azt látjuk, hogy az egyik gyermek az Orbán-kormány szerint érdemes a támogatásra, a másik pedig nem. Ez a különbségtétel megengedhetetlen, különösen a szolidaritásról szónokló emberi erőforrások miniszterétől.

Nem változik a környezet rombolásának szándéka sem, megszüntetik a Wesselényi Miklós Ár- és Bel­vízvédelmi Kártalanítási Alapot. Ezzel ismét a leg­szegényebbeket, egyben az ár- és belvízkároknak ki­szolgáltatottakat sújtják. Ahelyett, hogy megjavítanának egy jó szándékkal összerakott konstrukciót, kivonulnak az ügyből. A vízi társulatok kivéreztetése is megtörténik, amelyek az önkéntes és saját érdekből való vízgazdálkodás helyi intézményei voltak, és je­lentős szerepük lehetne megfelelő szabályozás mellett az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban.

Maradt a bányászati törvény módosítása is, pedig a rekultivációs kötelezettség határidejét már többször módosították. A további halasztás annak deklarálását jelentené, hogy az állam a károkozó helyett a társadalomra rója a környezethasználat terheit.

És további olyan szakaszok vannak még, amelyek a közpénzek felelőtlen kezelését, elfolyatását biztosítják. Nincs indokunk arra, hogy az előterjesztést támogassuk. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 322 2016.06.06. 6:39  315-334

SCHMUCK ERZSÉBET, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mi úgy látjuk, hogy a 2017. évi költségvetéssel a legnagyobb probléma az, hogy betonba önti azt az elhibázott gazdaságpolitikát, ami a külföldi multicégek összeszerelő üzemévé tette Magyarországot. Az utóbbi évek költségvetéseinek hatása kiábrándító. A magyar emberek több mint 40 százaléka él a létminimum alatt, ez 2015-ben a lakosság 41,5 százalékát jelentette. Kétmillió adózó keres a létminimum alatt, és közülük több mint 300 ezer azok száma, akiknek a munkajövedelme még a szegénységi küszöböt sem éri el.

Ma Magyarországon 8 óra munka szerény megélhetéshez is kevés, a 8 óra munka nem elég ahhoz, hogy a családok ne szenvedjenek hiányt. Nem véletlen, hogy lassan egy teljes generáció dönt a kivándorlás mellett. Azonnali általános béremelésre van szükség. Azt gondoljuk, hogy a béremelés ma valódi beruházás a jövőnkbe. Lázár miniszter úr a közelmúltban több mint 700 milliárd forintos béremelést ígért a jövőre, de ennek nyomait nem látjuk a költségvetésben.

Az elhibázott gazdaságpolitika másik következménye, hogy a magyar gazdaság továbbra sem tud a saját lábára állni. Magyarország fiskális alkoholizmusban szenved, a növekedés szinte egyetlen motorját az uniós források jelentik. Erre még a kormánypárti képviselők is rádöbbenhettek a közelmúltban, amikor az európai uniós pénzek elapadása miatt 2016 első negyedévében csökkent a GDP az előző negyedévhez képest.

(21.10)

A külföldi multicégek pedig hiába teljesítenek jól, ha az itt megtermelt profitjuk 80 százalékát hazaviszik, és ezzel csak tovább erősítik a duális gazdaságot. Nyilván a kormánypárti képviselők ezt másképpen látják, jóindulattal azt lehet mondani, hogy ez azért lehet, mert a társadalom egy szűk rétege és a fideszes holdudvar családjai számára tényleg fejlődés mutatkozik, egy szűk réteg anyagilag tényleg jól jár. Valakik hazavitték a több ezer milliárd európai uniós pénzt.

Az LMP kötelességének érzi megmutatni a magyar választóknak, hogy létezik másik út, ezért a párt olyan módosító javaslatokat nyújtott be a 2017. évi költségvetéshez, amelyek egy másik gazdaságpolitika alapjait jelentik, amelyek egy teljesen másik Magyarország képét festik fel, egy olyan országét, ahol meg lehet élni a munkából, ahol a külföldi multicégek helyett a magyar kkv-k a stratégiai partnerek, és ahol a leszakadás felzárkózássá alakul. Ezt mintegy 2000 milliárd forintos felelős átrendezéssel tettük meg; felelős azért, mert a kiadások forrásait is teljes mértékben megmutatjuk.

Az idei kommunikációs panel szerint ez az adócsökkentés költségvetése. 100 milliárd forinttal csökkenteni egy 17 300 milliárd forint főösszegű költségvetést, nem adócsökkentés, fél százalék; részleges, alig-csökkentgetés a nélkülöző embereknek a legfontosabb alapvető élelmiszerek áfájánál, picinyke emelés a torz gyermekkedvezménynél. Egy egyszerű családnak pár ezer forinttal nőhet a jövedelme, ugyanakkor az állami vezetőknek milliókkal.

A kormány úgy beszél adócsökkentésről, hogy ma az állam a felét elviszi egy dolgozó teljes bérköltségének. Minden egy forint bér után egy forintot be kell fizetni az államkasszába. Mi ezzel szemben csökkentenénk a munkára rakódó terheket a többkulcsos adóval a munkából élők 90 százaléka számára. A probléma egyik gyökerét az jelenti, hogy a kormány ragaszkodik a gazdagokat segítő, a szegényeket büntető egykulcsos adóhoz, amit az LMP azonnal többkulcsossá alakítana át, hogy az átlagbér szintjén keresők nettója végre növekedhessen és az elosztás igazságosabb legyen.

A minimálbér adómentessé válna, és 0, 12, 24 százalékos kulcsokkal adóznának az egyes jövedelemsávok. A dolgozók ilyen módon történő béremelése azért is szükséges, mert ezzel több embert lehetne itthon tartani, csökkenne a munkaerőhiány, nőne a foglalkoztatás. A béremelés ma a valódi beruházás. Mi a többkulcsos adó bevezetése mellett plusz 200 milliárdot adnánk a közszféra bérrendezésére is. Látjuk és halljuk, hogy a kormány annak a neoliberális elméletnek a foglya, miszerint a béremelés rontja a versenyképességet. Ez megnyilvánul az olyan panelekben, miszerint először a gazdaságot kell rendbe tenni, azután lehet bért emelni, azaz a béremelést a kormány osztogatásnak tartja.

A gazdaság nem fog rendbe jönni, ha nem nő a munkaerő termelékenysége, márpedig az nem fog nőni, ha folyamatosan a létminimum szintjére zsákmányolják ki. Ördögi kör, amit meg kell szakítani, a bérek szisztematikus és folyamatos emelésére van szükség. A magyar munkaerő minősége nem tér el a nyugat-európaitól, tehát a termelékenysége is lehetne sokkal magasabb, ehhez azonban szükség lenne olyan erőforrásokra, amivel ‑ csúnya szóval ‑ újra­termelheti magát, életkörülményei, egészségi állapota, motivációja, képzettsége emelését lehetővé teszi. Ezt nem biztosítja a nyugat-európaihoz képest hatodannyi bér.

Nem hagyhatjuk ugyanakkor szó nélkül a pazarló kiadásokat mi sem. Sokszor már arra sem veszik a fáradozást, hogy titkolózzanak, hanem teljesen nyíltan, már-már büszkén hódolnak a hobbijuknak vagy valósítják meg álmaikat az adófizetők pénzén. Beszélhetnénk itt a stadionépítésekről, a kormány Várba költözéséről, valamint a Liget beépítéséről. Még egy rendkívül drága tételről mindenféleképpen szót kell hogy ejtsek: a kormány jövőre is 100 milliárd forintot tervez elszórni a paksi bővítésre, miközben nincsenek még meg mindig az építkezéshez szükséges engedélyek, ez elfogadhatatlan.

Mindezek alapján az LMP szerint a költségvetés nem támogatható. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 99 2016.06.07. 4:49  98-107

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mindannyian tudjuk, hogy ez a törvényjavaslat miért született és mi a célja. Annak az esztelen és törvénytelen közpénzszórásnak, ami a Magyar Nemzeti Bankban fo­lyik, véget kell vetni. Javaslatunknak három eleme van. Az első kimondja, hogy az MNB a jegybanktörvényben meghatározott feladataihoz nem kapcsolódó tevékenységet nem folytathat, illetve vagyonát ilyen tevékenység folytatására nem fordíthatja. Azt gondoljuk, ezt ki kell mondani, mert Matolcsy György úgy értelmezi a jegybanktörvényt, hogy mindent megtehet, amit az nem tilt. A második rész kötelezi a Nemzeti Bankot, hogy a nyereségének egy részét az eredménytartalékba fizesse be, amíg az el nem éri a 150 milliárd forintot. Amikor az eredménytartalék eléri a 150 milliárd forintot, akkor a nyereség teljes összegét a költségvetésbe kell befizetni. Ez a gyakorlat például a német jegybanknál. A harmadik elem megszünteti az MNB által létrehozott Pallas Athéné alapítványokat. Egyszerűen nincs rájuk szükség.

Törvényjavaslatunk kimondja továbbá, hogy az MNB csak olyan gazdasági társaságnak maradhat tulajdonosa, amely a jegybank MNB-törvényben meg­határozott alapvető feladataihoz kapcsolódó te­vé­kenységet kizárólag ebben a formában tudja ellátni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sokszor beszéltünk már erről a témáról itt e Ház falai között. Elmondtuk a fő érveket. Az MNB tévesen értelmezi úgy, hogy mű­kincsvásárlásra, oktatási tevékenységekre, in­gat­lanvásárlásra és hasonlókra törvényi felhatalmazása van, és tévesen hoz példákat külföldről. A külföldi jegybankok ilyen irányú tevékenysége sokkal kisebb nagyságrendű, és elsősorban a bírságok jelentette kisebb forrásokat használják erre a célra. Ráadásul a külföldi bankok nyereségének jelentős része nem képződik a devizahitelesek kárára a devizahitelek piaci árfolyamon történő forintosításából. Olyan konstrukció, ami ilyen mértékű nemzeti vagyont von ki a köz ellenőrzése alól, sehol nincs. De óvok attól, hogy erre büszkék legyenek, mert a Matolcsy-alapítványok pénzköltései az elmúlt időszakban az esztelen pénzszórás, az offshore cégektől vásárolt túlárazott luxusingatlan-vásárlások, a rokonok kista­fí­rungozásának és a közpénzek magánzsebekbe tör­ténő vándoroltatásának a szimbólumává váltak. (Közbeszólások: Gyalázat! Felháborító!)

Van egy másik elem is, ami az alapítványi va­gyo­nok kezelésében eddig kevés figyelmet kapott. Ez pe­dig az, hogy az átadott vagyont milyen érték­papírokban tartják az alapítványok. Mint kiderült, nem az összes értékpapír finanszírozza a magyar államadósságot. Az MNB a Ferida Zrt.-n keresztül, amely négy MNB-alapítvány közös tulajdonában van, Tesla- és Netflix-kötvényeket vásárolt, egymillió dollárért Tesla- és félmillió dollárért Netflix vállalati kötvényeket. Ez azért érdekes, mert ez a lépés szá­mos, fennen hangoztatott elvvel szembemegy. Egy­részt tiszta spekuláció, ezen kötvényekre nincs ga­rancia. Ráadásul amerikai multinacionális cégekről van szó.

A kormány mindig azt állítja, hogy ellene van a mul­tiknak, erre megveszi a cég kötvényeit. És hogy nem életbiztosítás ezekbe a termékekbe fektetni, jól mutatja, hogy januárban például a Tesla rész­vé­nyei­nek értéke több mint 40 százalékot esett, és sok elem­ző cég már ennek a cégnek a végleges bedő­lé­sé­től is tartott. A Netflix értéke is megfeleződött akkor, ami nem csoda. Egy ilyen piacon egy céget egy új versenytárs akár egy negyedév alatt padlóra küldhet. Az elvtelenséget mutatja az is, hogy amíg a magyar kormány tűzzel-vassal irtja a megújulóenergia-fejlesztési lehetőségeket, addig a Nemzeti Bank az egyik leginnovatívabb megújuló technológiát fej­lesz­tő céggel spekulál.

Rövidre zárva: az alapítványi forrásokkal való spekulálás is azt bizonyítja, hogy a Magyar Nemzeti Bank vezetése úgy játszik, spekulál és jótékonykodik a közpénzzel, mintha az a sajátja volna, és persze ideges, ha erre figyelmeztetik. Ezért kell hát ennek a történetnek most radikálisan véget vetni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérjük, támogassák a javaslatunkat. (Taps az LMP, az MSZP és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 107 2016.06.07. 7:18:59  98-107

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Szeretném megköszönni a támogatásokat, és nagyon reméljük, hogy a kormány be fogja látni, hogy tényleg véget kell vetni ennek a történetnek, mert hogyha a kormány ezt nem teszi, azzal is tisztában kell lenni, hogy átveszik most már a felelősséget Matolcsy Györgytől, és most már a kormány nem mondhatja azt, hogy a jegybank független, és Matolcsy György a felelős mindenért. A jövőben a kormánynak kell ezért a felelősséget itt viselnie. (Taps az LMP soraiban. ‑ Sallai R. Benedek közbeszól.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 64 2016.06.08. 4:26  53-68

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mindenképpen szólni kell arról, hogy a Quaestor-károsultak kártalanítása és az egész botrány kapcsán a kormányzatnak rengeteg adóssága van.

Először is, nem tárták fel, hogy hogyan folyhatott hosszú évekig ez a kormányzat által is támogatott pilótajáték. Hogyan adhatott engedélyt a PSZÁF, később a Magyar Nemzeti Bank évi, azután évi 70 milliárdos kötvénykibocsátásra (sic!) egy 10 milliós alaptőkéjű cégnek? Legutoljára 2014 novemberében, amikor már látszott, hogy a mögötte álló cégcsoport sem garantálhatja a visszafizetést. Hogyan történhetett, hogy a kormányzat egyes részei, különösen a külügyminiszter és köre, ennyire összefonódott egy kalandorral, és közpénzzel táplálta a pilótajátékot? Mindezek feltárására lett volna lehetőség, ha támogatják az LMP javaslatát a brókerügyeket vizsgáló bizottságról, de önöknek fontosabb volt a szennyes eltakarása ebben az esetben is.

A felelősség eltolása összefügg a kárpótlással is, hiszen ha kiderül, hogy az MNB nyakig benne van a botrányban, akkor a felügyelet hiányosságai miatt jelentős részben neki kellett volna állni a számlát. Megjegyzem: lett volna is miből. Sokkal inkább a megkárosított embereket kellett volna kárpótolni, mint hogy még egy luxusingatlant vegyenek közpénzből.

Ami a kárpótlást illeti, azzal is sokat késlekedtek. Végül, majd egyéves késéssel, hoztak egy kárpótlási törvényt, ám azt is kapkodva, egy nap alatt átverve, dilettáns módon, a terheket olyanokra terhelve, akiknek Szijjártó Péternél jóval kevesebb köze volt a botrányhoz: a pénzintézetekre és az állampolgárokra.

Ám a törvény hiányosságai hamar kiderültek ‑ a selejt bosszúja. A Quaestor-károsultak azóta is rendszeresen tüntetnek, elhangzanak kritikáik és kéréseik, hogy ne próbálják kilopni a maradék vagyont a felszámolókon keresztül; hogy ne számolják hozamnak, ami nem az, és még sorolhatnám. Önök is hallhatták volna, ha kijönnek a Lánchídhoz, vagy csak legutóbb a kapu elé. És most ahelyett, hogy leültek volna a károsultak képviselőivel és korrigálják a hibákat, amire volt fél évük, az utolsó pillanatban, megint ugyanúgy, napok alatt átverve, ismét nem sokba véve a parlamentet, benyújtanak egy újabb módosítást, ami a károsultak érdekét nem feltétlenül szolgálja.

Mi úgy látjuk, hogy a károsultak érdekét az szolgálná, ha a nagyon sok különböző esetet nem egyként kezelnék, hanem a megkötött szerződések alapján egyenként vizsgálnák meg, hogy mekkora az a rész, amit a befektetőnek kell viselni, és így mekkora részt térítenek vissza.

De ha nem a károsultak érdekét képviseli a kormány és ez a törvény, akkor milyen érdeket szolgál? Nagyon úgy tűnik, hogy a felszámolóét, az ügyeskedőkét, a zavarosban halászókét. Azokét, akik a megmaradt vagyont valamikor még hasznosítani akarják; azokét, akik miatt a károsultaknak nyilatkozni kellett, hogy a további igényről lemondanak, ha felveszik a kártérítést, akkor is, ha később előkerül még vagyonelem, vagy értékessé válik, mint például a csepeli telek.

(13.00)

A mostani viták során is kiderült, hogy a Kárrendezési Alap érdekét előbbre tartják a károsultakénál. A mostani konkrét módosítás egy kalap alá vesz különböző konstrukciókat, és ez alapján számítja a hozamokat, amiket levon. Ezzel szemben nagyon sok olyan eset volt, amikor a hozamok nem a leírt kamatok kifizetésével keletkeztek, a kamatokat máshogy számolták.

Ezzel a módosítással megint segítenek néhány embernek, és ütnek másokon. Megint csak nem a károsultak védelme, az igazságos és méltányos kárrendezés a céljuk.

Az ellenzéki módosítókat pedig, amik esetleg néhány hibát kijavítanának, most sem hajlandók megfontolni. Mi úgy gondoljuk, hogy ez vissza fog hullani az önök fejére. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 80 2016.06.08. 5:00  79-80

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A világ június 5-én ünnepelte a környezetvédelmi világnapot. Ez a jeles esemény hivatott arra, hogy évről évre felidézze az ENSZ 1972-ben, Stockholmban az Ember és bioszféra címet viselő első környezetvédelmi világkonferenciáját, és felhívja a figyelmet a Föld és élővilága változatosságának megőrzésére, a természet kizsákmányolásának megállítására, a környezeti elemek szennyezésének megszüntetésére, a környezetpusztítás visszaszorítására, az erdők kiirtásának és valamennyi természetes élőhely felszámolásának, beépítésének megakadályozására, illetve mindezekkel kapcsolatosan az emberiség kiemelt felelősségére és a szükséges szemléletváltás haladéktalanságára.

A világnap központi rendezvényeit minden évben más országban és témában tartják. Idén Angolában. Mottója ez volt: „Vadulj be az életért! Zéró tolerancia az illegális vadállat-kereskedelemmel szemben.”

A hangzatos címen immár nem kell meglepődni, évek óta erőteljes üzeneteket próbálnak küldeni a Föld lakóinak. Ilyen mottók közül válogathattunk az elmúlt évtizedben: „Hétmilliárd álom. Egy bolygó. Fogyassz körültekintően!”; „A hangodat emeld fel, ne a tengerszintet!”; „Zöldgazdaság: te is a része vagy?”; „Sok faj, egy bolygó, egy jövő”; „Bolygódnak szüksége van rád”.

De úgy tűnik, hogy ez a világnap nem elég a környezet rombolásának a megállításához. Így mára már csaknem minden napra jut egy jeles nap, hogy figyelmeztesse az embereket a mértéktartó magatartásra. Környezeti ügyekben világnapja van az energiatakarékosságnak; van nemzetközi fókavadászat-ellenes nap; víz világnapja; Föld napja; méhek napja; vándormadarak világnapja; madarak és fák napja; nemzetközi klímaváltozási nap; a biológiai sokféleség nemzetközi napja; az óceánok világnapja; a sivatagosodás és aszály elleni küzdelem világnapja; a hontalan állatok világnapja; az ózon világnapja; a tiszta hegyek napja; szemétszedési világnap; állatok világnapja; és van nemzetközi nap a környezet háború és fegyveres konfliktusok során történő kifosztásának megelőzéséért.

Sok-sok nap, sok nemzetközi egyezmény, sok meddő fogadkozás Földünk megmentéséért. De még ma sem tudatosodott, még a döntéshozók többségében sem, hogy nem képmutató széplelkűségre, nem semmittevő ünnepnapokra és fogadalmakra, de kemény elhatározásra, a fogyasztás észszerűsítésére, igaz­ságosabb elosztásra és a világgazdaság ter­mé­sze­ti­erőforrás-használatának józan önkorlátozására lenne szükség. Nem gyorsításra, hanem lassításra, nem növekedésre, hanem fejlődésre, nem több pénzre, hanem boldogságra, nem konfliktusokra, hanem harmóniára kellene szövetkeznünk. Nem a környezetet kell megmenteni, hanem magunkat magunktól, saját, mindent felfaló mohóságunktól. Meddig lehet még gyorsítani, meddig lehet még folytatni az elvevők kultúráját?

A XX. században, amíg a világ népessége 4,3-szorosára nőtt, a világ energiafogyasztása megtízszereződött, széntermelése hétszereződött, a vízkivétel kilencszereződött, a teljes anyagfelhasználás nyolcszorosára nőtt. A legjobban az építőanyagok iránti kereslet nőtt: 34-szeresre a század elejétől. Ércből 27-szer, biomasszából 3,6-szer termeltek ki többet. A század végére 4-szer több marhát és juhot, 11-szer több kecskét, 9,5-szer több sertést, 15-ször több baromfit tenyésztettek és fogyasztottak, mint a század elején. A számok alapján azt mondhatjuk, hogy a népesség növekedésének üteméhez képest kétszer gyorsabban nőtt a fogyasztás, ami az igények állandó bővülésére utal.

A növekvő fogyasztás következménye, hogy egyre több természetes ökoszisztémát használunk fel. Pusztul az élővilág sokfélesége, évente egy valamivel nagyobb, mint Svájc nagyságú területtel csökken az erdők kiterjedése. Becslések szerint jelenleg óránként hal ki egy növény- vagy állatfaj, a többségük még az előtt, hogy megismertük volna magát a fajt.

Tisztelt Országgyűlés! Már rég tudjuk, hogy nem lehetne többet elvenni környezetünk erőforrásaiból, mint amennyi megújul. Mégis 1,6 bolygót használunk fel, pedig csak egy van. Vagyis gyermekeink, unokáink, sőt a magunk jövőjét éljük fel, egyre növekvő ütemben. Ideje lenne tehát fékezni és megállni, de erre semmilyen szándék nincs. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 97 2016.06.13. 2:04  96-99

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Egy hete az Orczy-parkban ismét felbőgtek a motoros fűrészek, annak ellenére, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem főtitkára társadalmi egyeztetést ígért, amelynek az időpontját már ki is tűzték.

A fák tömeges pusztítása mára az Orbán-kormány jelképévé vált. Friss adatok szerint az elmúlt öt évben 15 ezer fát vágtak ki Budapesten. Igaz, közben mintegy 40 ezret el is ültettek, ám a fairtás többnyire a belső, frekventált kerületekben történik, míg a fák többségét Csepelen, Rákospalotán, Pestlőrincen ültetik. Debrecen, Miskolc, Balatonföldvár, Budapesten a Kossuth tér, a József nádor tér, az Orczy-kert, a Városliget és majd a Római-part azt mutatják, hogy a magamutogató nagyberuházások vagy az üzleti érdekek mindig előrébbvalók, mint az élet és a helyiek életminősége. Pedig az állam igen sokat tehetne azért, hogy biztosítsa a város lakosságának is az Alaptörvényben garantált egészséges környezethez való jogot. A fairtási mánia már a jövő nemzedékek érdekeit képviselő ombudsman­he­lyet­tesnek is feltűnt, és javaslatokat is tett annak megállítására.

Ennek okán kérdezem államtitkár úrtól, hogy újraalkotják-e a közterületi fákkal kapcsolatos szabályozást. Rögzítik-e a fák ökológiai értékét jogszabályban? Előírnak-e kötelező faegészségügyi vizsgála­tokat, hogy egyetlen egészséges fát se vágjanak ki azt hazudva, hogy beteg? Bevezetnek-e érdemi szankciókat a fakivágási korlátozásra? Megerősítik-e a szétvert környezetvédelmi intézményrendszert? Ki­zár­ják-e annak lehetőségét, hogy a fakivágásokat a fel­lebbezések elbírálása előtt megkezdjék? Módosítják-e mindezek érdekében a kiemelt beruházási törvényt?

Államtitkár úr, elég, ha igennel és nemmel válaszol. Köszönöm a válaszát. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 165-167 2016.06.13. 2:07  164-173

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Igen.

ELNÖK: Jelzi, hogy igen. Schmuck Erzsébet képviselő asszonyt illeti a szó.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány ál­ságos kommunikációt folytat cafetériaügyben. Úgy állítja be, mintha az Európai Bizottság zúzta volna szét a magyar cafetéria-rendszert, az Unió szüntette vol­na meg az Erzsébet-utalványt, és a legtöbb, amit a kor­mány tehet, az az, hogy a cafetériarészét az em­be­reknél hagyja béremelés formájában. Persze, ennek a fele sem igaz. Az Európai Bizottságnak nem a ked­vezményes adózású béren kívüli juttatással volt gondja, nem az egész rendszert érték kritikák, ha­nem csak az Erzsébet-utalványt és a SZÉP-kártyát. Végül a béremelés meséből sem igaz semmi. A kor­mány valójában ürügyként használja az uniós kö­te­lezettségszegési eljárást a cafetéria-rendszer további gyengítéséhez. Orbán Viktor vesszőparipája évek óta a béren kívüli juttatások készpénzesítése, ehhez most kapóra jött az EU Bíróságának döntése. Lehetőséget látnak benne arra, hogy papíron növeljék a jöve­delmet anélkül, hogy bért emelnének.

A kormány most egy jól működő, közkedvelt juttatási rendszert készül megszüntetni rövid távú po­litikai célok érdekében. Az adóemelés éppen az ala­csony jövedelmű dolgozókat érinti hátrányosan, hiszen az étkeztetés, iskolakezdés támogatása, kép­zés, egészségmegőrzés vagy az öngondoskodás ked­vez­ményes adózása nekik kedvezett leginkább. A kor­mány ezeket a társadalmilag is fontos célokat áldozza be úgy, hogy a 100 ezer forint készpénz­jut­tatás még a nyugdíjba sem fog beszámítani. Ahelyett, hogy bővítenék a cafetériát és béreket emel­nének a munkára rakódó, Európában is re­kordnak számító terhek csökkentésével, önök ismét lerombolnak egy jól működő rendszert. Meddig akarják még elodázni a valódi béremelést?

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 171 2016.06.13. 1:08  164-173

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Államtitkár úr, szeretném még egyszer felhívni a figyelmet arra, hogy több gyönge pontja van az átalakításnak. Egy­részt kivesznek olyan tételeket, ami kiemelten fontos az alacsony jövedelműek számára, ez az étkezés, isko­lakezdés támogatása, képzés, egészségmegőrzés. Másik gyenge pontja: gyengítik az öngondoskodást. Úgy gondoljuk, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárra nagyon nagy szükség van. Több mint kétmillió em­ber ma Magyarországon nyugdíjas, akiknek alig ha­lad­ja meg a 100 ezer forintot az átlagnyugdíja. Na­gyon fontos lenne, hogy lehetőségük legyen az ön­kén­tes nyugdíjpénztárra. Harmadsorban pedig tuda­tosítani szeretnénk: ez a 100 ezer forint készpénzben való kifizetés nem béremelés, valódi béremelésre lenne szükség.

És amit még hozzá szeretnék tenni, hogy a cafe­téria-rendszernek nem a szűkítésére, hanem a bőví­tésére lett volna szükség. Az LMP már korábban javasolta a lakáshitel-törlesztési támogatás beeme­lését. A SZÉP-kártyához pedig annyit, hogy a SZÉP-kártyánál fontos lenne, hogy több célra és több évre kellene lehetővé tenni a felhasználhatóságát. Kö­szönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 8 2016.09.12. 6:38  1-14

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Mi egy másik Magyarországot látunk. Nem túlzás azt állítani, hogy Magyarország legnagyobb problémája az elszegényedés és a társadalom kettészakadása. Az elmúlt években felgyorsult a társadalom szétszakadása, nőttek a jövedelmi egyenlőtlenségek. A középosztályhoz tartozás ígérete látványosan megbukott. A szegények felzárkózása helyett az alsó középosztály lecsúszásának vagyunk a tanúi. Van egy maroknyi gazdag, akinek a kezében egyre nagyobb jövedelem és vagyon koncentrálódik, és egyre több szegény, akiknek lassan semmi esélye sem marad a visszakapaszkodásra. Vékony vonal választja el a még épphogy megélőket a teljes leszakadóktól.

A magyar társadalom a rendszerváltás óta nem volt annyira egyenlőtlen, mint ma. A Fidesz-kor­mány 2010 után tudatosan arra építette a politikáját, hogy hogyan lehetne minél inkább a víz alá nyomni az alsó középosztályt, és hogyan lehetne minél több jövedelmet átcsoportosítani a gazdagabb, tehetősebb rétegek javára.

Az elmúlt évek kormányzati intézkedései, a minimálbér megadóztatása, az adójóváírás kivezetése, a közszféra béreinek befagyasztása, az áfaemelés, az áthárított adók és a felső rétegeket kedvezményező intézkedések óriásira nyitották a társadalmi ollót. 2009 és 2012 között 7,6 százalékról 9,2 százalékra nőtt a társadalom legalján lévők aránya, az alsó középosztályba tartozók egy része lesüllyedt a szegénységbe. A társadalom még inkább kettészakadt, nőtt a legfelső és a legalsó réteg is. Ma a KSH hivatalos szegénységi statisztikája szerint a társadalom közel harmada él szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben, ami az Európai Unióban az ötödik legmagasabb arány. Jövedelmi szegénységben, azaz 70 ezer forint alatti jövedelemből körülbelül ma Magyarországon másfél millióan élnek. A magyar lakosság 40,5 százaléka él létminimum alatt, ez egy főre vetítve 88 ezer forint alatti jövedelem, vagyis nem tudják biztosítani maguknak a szerény megélhetéshez szükséges életszínvonalat sem. Ez több mint 4 millió fő, ami emelkedő tendenciát mutat.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Vitathatatlan, hogy ma a világ egyik legnagyobb kihívása a migráció, de ki kell emelni, hogy ugyanilyen súlyos kihívás az egyre mélyülő környezeti válság is. Azt látjuk, hogy a migráció kezelésében a kormánynak csak a kirakatpolitika fontos, szűklátókörűen és saját rövid távú politikai érdekei szerint kezeli. Ha ez nem így lenne, akkor nem kezdeményezte volna ezt az embereket is hülyének néző, a társadalomban csak indulatokat, gyűlöletet gerjesztő plakátkampányt.

Tudatában vagyunk annak, miniszterelnök úr, hogy a migrációs válság valóban komoly kihívás egész Európában, ebben nincs vita. Az LMP súlyos prob­lémának tartja, hogy az elmúlt időszakban az Unió nem került közelebb a migrációs válság tartós és megnyugtató kezeléséhez, és ebben Brüsszel mellett megvan a felelőssége a magyar kormánynak is, nem lehet csak Brüsszelre mutogatni. A valódi problé­mákat még miniszterelnök úr sem meri kimondani.

A menekültválság megoldásához véget kell vetni az erőforrások szélsőségesen egyenlőtlen elosztásának, korlátozni kell a globális kapitalizmust, és nemcsak látszatharcot kell vívni a környezeti válsággal, a klímaváltozással. Ma különbséget teszünk a háborús konfliktusok, erőszak elől menekülők és a gazdasági bevándorlók között, de még a nemzetközi jog sem is­me­ri el a környezeti menekültek fogalmát, pedig a globális felmelegedés előrehaladtával ez lesz korunk legmélyebb oka a felerősödő népmozgásoknak. A víz­hi­ány, az aszály, a tengervízszint-emelkedés, a termőföldek tönkretétele, a szélsőséges időjárási viszonyok az elkövetkezendő évtizedekben akár 1 milliárd embert is földönfutóvá tehetnek, pedig már napjainkban is milliók kényszerülnek ezért lakóhelyük elhagyására. Ezt a menekültáradatot nem lehet majd semmilyen kerítéssel megállítani.

Tudjuk, hogy azonnali lépésekre is szükség van, ezért hangsúlyozta az LMP már eddig is, hogy mielőbb meg kell valósítani a közös európai határvédelmet, és létre kell hozni azt az infrastruktúrát, amely már az Unió határán kívül képes megkülönböztetni a háború elől menekülőket azoktól, akik egy jobb élet reményében jönnek az Unióba, illetve azoktól, akik ártó szándékkal érkeznek.

A mi álláspontunk szerint a háború elől menekülők támogatásában minden európai államnak szerepet kell vállalnia, ugyanakkor a gazdasági bevándorlók esetében minden nemzetállamnak a saját hatáskörében kell eldönteni vagy van joga eldönteni, hogy kit akar befogadni. Úgy látjuk, hogy a magyar kormány elsősorban politikai haszonszerzésre használja ezt a témát; ha lehetősége lenne, akkor a népszavazási kampány örökké tartana, a hazug és félelemkeltő plakátoknak soha nem kéne lekerülniük az utcáról, és a köztévé évek múlva is kaotikus menekülttáborokról mutathatna fényképeket.

(14.10)

Önök félrevezetik az embereket. Miközben a plakátokon egy kisvárosnyi idegen kultúrájú menekült betelepítésével riogatnak, addig jó pénzért három kisvárosnyi idegen kultúrájú embernek adtak el letelepedési kötvényt, a hírek szerint különösebb biztonsági ellenőrzés nélkül. Mert a Fideszt csak addig érdekli a magyar emberek biztonsága, ameddig nem fűződik anyagi érdeke ennek az ellenkezőjéhez. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Úgy van!) Azt tapasztaljuk: pénzért bármire hajlandóak. Ez az emberek igazi átverése. Ennek a része a mostani népszavazás is. Az LMP ugyan egyetért abban, hogy a migráció kérdéséről nemzetállami hatáskörben kell dönteni, de ez a népszavazás, miniszterelnök úr, nem erről szól, és ebben önnek nagy a felelőssége. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 102 2016.09.12. 2:54  101-107

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nyáron több fontos makrogazdasági adatot közölt a KSH, amelyek nem vetítenek előre rózsás képet a magyar gazdaságról. Az egyik legnagyobb probléma, hogy még mindig jelentős mértékben függünk az uniós támogatásoktól. A múlt héten kiadott rossz negyedéves KSH beruházási adat után újabb havi adat érkezett, amely elég gyenge ipari teljesítményt mutat: a magyar ipar kibocsátása 4,7 százalékkal elmaradt az egy évvel ezelőttihez képest.

A számok világosak: az EU-s források nélkül a magyar gazdaság stagnál, saját beruházási rátája kritikusan alacsony, közjóléti rendszerei nagyon gyorsan a tönk szélére kerülnek. A magyar gazdaság ma nagyobb külső függésben van, mint amikor átvették a kormányzást: függünk az itt letelepült, alacsony béren dolgoztató multik exportjától, függünk az orosz energiaimporttól, és függünk az EU-s támogatásoktól, s közben olyan problémák váltak súlyossá, amelyekkel a kormány nem tud mit kezdeni vagy épp maga okozott: elvándorlás, az oktatás és az egészségügy hanyatlása.

(17.20)

A jómódúaknak adott adócsökkentésekből nem lett hazai vállalkozóréteg, a közpénzzel kitömött néhány oligarcha pedig nemhogy multiplikatív hatást nem váltott ki, hanem egyre csak viszi a pénzt.

A bukás másik fő oka, hogy elpazarolták és lenyúlták az EU-s forrásokat. Nos, egyre kevesebb marad, aminek egyre súlyosabb következményei lesznek. Ha nincs EU-s pénz, nincs fejlesztés az oktatásban, a szociális szférában, az egészségügyben, a kisvállalkozásoknál. Az EU-s pénzeknek még lesz egy kétéves csúcspontja, ami valószínűleg aztán befejeződik. A világgazdasági környezet változik, nem lehetetlen egy 2008-hoz hasonló válság újbóli megtörténte. Ebben az esetben a magyar gazdaság gerincét adó összeszerelő multik megroppanása padlóra küldheti az egész gazdaságot.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mikor látják be, hogy a hazai gazdaságot nem egyes barátok cégeinek arcátlan árú megbízásai fejlesztik, hanem csak széles réteget elérő, folyamatos keresletet teremtő programok, olyanok, mint például a régebben megígért épületenergetikai program vagy a vidéki alsóbb rendű főutak folyamatos felújítása? Mikor látják be, hogy az EU-s pénzek lenyúlása nem bocsánatos bűn, valamiféle hasznos eredeti tőkefelhalmozás, hanem az ország megfosztása egy vissza nem térő lehetőségtől.

És végül: mikor látják be, hogy az olcsó bérmunkára alapuló gazdasági modell nem fogja az országot fejlődési pályára állítani? Mikor indulnak el a hazai kisvállalkozások, az oktatás és a humán tőke és a vidék fejlesztésének irányába? Várom megtisz­telő válaszát. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 106 2016.09.12. 0:47  101-107

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Nem fogadom el a választ. Államtitkár úr, nem lep meg az ön csodá­lata a magyar gazdaság teljesítménye iránt, mert ha ez nem így lenne, akkor önnek nyilván le kellene mon­dania, és nem mondhatna ilyen csodálatos vála­szokat nekem.

Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy e szép pénzügyi adatok kirakata mögött a reálgazdaság és a társadalom romló folyamatai húzódnak meg. Ön semmit nem cáfolt meg. Hiába van a felszínen ala­csony infláció, néhány százalék reálbér-emelkedés vagy mérsékelt GDP-növekedés, a tény az, hogy a vi­dék leszakad, gyorsul az elvándorlás, nő a munka­erőhiány, az oktatás kivéreztetve, az egészségügy kritikus helyzetben. (Dr. Hoppál Péter: Ellen­ke­zőleg! Tessék lemenni vidékre, pont az ellenkezője!) A válaszát nem tudom elfogadni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 10 2016.09.19. 4:59  9-12

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Múlt héten a Standard & Poor’s felminősítette Magyarországot, és Varga Mihály rögtön arról kezdett beszélni, hogy jövőre és az elkövetkezendő években 3 százalék fölött lesz majd a GDP. Mi úgy látjuk, ez a felminősítés egyáltalán nem jelenti azt, hogy stabil lábakon áll a gazdaság, és az embereknek az elkövetkezendő években jobb lesz. Vajon ha megkérdeznénk az embereket, hogy ők felminősítenék-e az országot, akkor azt gondoljuk, a válasz bizonyára az lenne, hogy nem.

De nézzük meg, hogy mi található a kiváló pénzügyi adatok kirakata mögött. Egyrészt azt kell látnunk, hogy a reálgazdaság és a társadalom romló folyamatai egyre inkább felgyorsulnak. A vidék leszakad, a falvak elnéptelenednek, az emberek elmennek külföldre dolgozni, és már nemcsak a szakképzett munkaerő, hanem a szakképzetlen munkaerő is hiányzik. Varga Mihály arról beszél, hogy 250 ezer vendégmunkásra van szükség. Jelentjük Varga Mihálynak, hogy mi a 250 ezer főt megtaláltuk: ott találhatók Londonban, Németországban, Ausztriában, és megtalálhatók a 236 ezer közmunkás között.

Mindemellett azt látjuk, hogy az oktatás ki van véreztetve, az elmúlt években, 2010 óta évente 200 milliárdot vontak ki az oktatásból. Márpedig nincs olyan ország, amelyik a gazdaság fejlődése terén jelentősen előrelépett volna anélkül, hogy az oktatásba ne fektetett volna be jelentős összegeket.

Mindemellett ma Magyarországon az emberek 41,5 százaléka létminimum alatt él, azaz kevesebb mint havi 88 ezer forintból. A magyar társadalom a rendszerváltás óta nem volt soha ilyen egyenlőtlen, mint ma. A Fidesz-kormány 2010 után tudatosan a legmagasabb jövedelmű rétegeknek kedvezett. Emlékezzünk arra, hogy amikor az egykulcsos személyi jövedelemadót bevezette, akkor a legmagasabb jövedelműeknek 500 milliárdot tett a zsebébe, a legalacsonyabb jövedelműektől pedig 134 milliárdot vont el.

De ugyancsak ezt jelentette a minimálbér megadóztatása és a felső rétegeket kedvezményező intézkedések. Itt két példát is szeretnék hozni. Ilyen volt például, amikor a devizahitelesek esetében a végtörlesztést megvalósították, vagy amikor a bérplafont megemelték az állami cégek vezetőinél. Nem gondoljuk azt, hogy például Matolcsy Györgynek szüksége lett volna az 5 millió forintos fizetésre.

Egyébként gyakran hivatkoznak arra, hogy a reálbérek az elmúlt három évben folyamatosan nőttek, csakhogy az átlag eltakar. Arról nem beszélnek, hogy a minimálbér továbbra is 15 ezer forinttal a létminimum alatt van, a közmunkabér a szegénységi küszöb alatt van, ami 70 ezer forint. S arról is mélyen hallgatnak, hogy milyen nagyok a területi különbségek az országban. A statisztikai adatok szerint a húsz megyéből csak Győr megye és Budapest haladja meg az átlagbérszínvonalat. A leggazdagabb és a legszegényebb megyék között a nettó átlagkeresetben több mint 100 ezer forint a különbség.

Visszatérve egy picit a makrogazdasági adatokra: mi úgy látjuk, hogy ez egyrészt a kedvező nemzetközi környezetnek köszönhető. Minden más kelet-európai országban javultak ezek a mutatók, csökkentek a kamatok, csökkent a költségvetési hiány, nőtt a gazdaság, és több országban jobban, mint Magyarországon. Mi azt gondoljuk, hogy csak erre a nemzetközi környezetre nem lehet építeni, mert a nemzetközi környezet bármikor elindulhat negatív irányba. Ráadásul a magyar gazdaság állapota továbbra sem túl biztató, a beruházások zuhannak, és például az ipari termelés júliusban 4,7 százalékkal csökkent.

Az LMP úgy látja, hogy radikális változtatásra van szükség, ha a gazdaságot stabil lábakra akarjuk állítani. A legfontosabb, hogy meg kell állítani a gyorsuló elvándorlást, és a munkaerőhiányt nem lehet Magyarországon vendégmunkásokkal pótolni. Jelentős béremelésre van szükség mind a közszférában, mind a magánszférában. Az LMP első lépésként a munkavállalói járulékok csökkentését szorgalmazza, a munkavállalói járulékokat 18,5 százalékról 12 százalékra csökkentenénk, és emellett azonnal bevezetnénk a többkulcsos személyi jövedelemadót. A kettő hatására a minimálbér nettó 23 ezer forinttal, az átlagbér pedig 37 ezer forinttal nőne. Mindemellett be kell fejezni az oktatási rendszerből a pénzek ellopását és a pénzek kivonását. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 136 2016.09.19. 2:01  135-142

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Igen, elfogadom. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem olyan régen szembesült a közvélemény azzal, hogy sokáig teljesen titokban, az emberek háta mögött, a multinacionális cégeket bevonva készül az USA és az EU, Kanada és az EU közötti szabadkereskedelmi egyezmény.

(13.50)

Az LMP már sok esetben felhívta a figyelmet arra, hogy ezek az egyezmények arra szolgálnak, hogy a tőke szabad mozgása elől lebontsák a korlátokat, és gyakorlatilag a gazdag országokat még gazdagabbá, a szegény országokat pedig még szegényebbé teszik.

Mindkét egyezmény veszélyezteti Európában az élelmiszer-biztonságot, a GMO-mentességet, a környezetvédelmi normákat, az emberi jogok és a munkajogi garanciák jelenlegi szintjét, valamint antidemokratikus vitarendezési eljárásokat tartalmaznak. A CETA legalább annyira veszélyes, mint a TTIP, mondhatni, a trójai falónak a falova.

Szintén tartalmazza a befektető-állam vitarendezési mechanizmus kicsit átalakított formáját, a befektetési bírósági rendszert. A multinacionális vállalatok továbbra is perelhetik a kormányokat, hogyha úgy vélik, hogy a profitjukat egy adott országban veszélyezteti az egészségvédelmi, élelmiszer-biztonsági vagy környezetvédelmi szabályok szintje.

Az Európai Bizottság július 5-én terjesztette a tagállamok elé az EU és Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezményt ratifikálásra. A következőkre szeretnék választ kapni, igen vagy nem. Támogatja-e a kormány, hogy a CETA-ban közös EU-s célkitűzésként szerepeljen a GMO zéró tolerancia elvének feladása? Támogatja-e a kormány a CETA-ban az antidemokratikus befektetési bírósági rendszert? Tesz-e lépéseket a kormány az ideiglenes hatályba lépés ellen? Végül, de nem utolsósorban: támogatja-e a kormány a CETA magyar parlament általi ratifikációját? (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 140 2016.09.19. 0:53  135-142

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Én pedig, államtitkár úr, arra szeretném önnek felhívni a figyelmét, hogy Nyugat-Európában egyre több állam a TTIP és a CETA ellen foglal állást. Ugyanakkor az LMP örvendetesnek tartja a kormánynak azon szándékát, hogy erről legyen vita, már csak azért is, mert azt látjuk, hogy Európában a közvélemény tiltakozása is csak erősödik.

Csak felhívom a figyelmet arra, hogy múlt héten szombaton Németországban hét helyszínen 320 ezren mentek ki az utcára, hogy tiltakozzanak a TTIP és a CETA ellen, és ugyanígy Ausztriában pedig 25 ezren. A mai napon közel száz hazai civil szervezet levelet írt a kormánynak, amelyben gyakorlatilag arra szólítja fel a kormányt, hogy határolódjon el mind a TTIP-től, mind a CETA-tól, vagyis nem javasolják, hogy a magyar parlament később ratifikálja a CETA-t. Köszönöm. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 58 2016.09.26. 2:51  57-63

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A múlt héten kiderült, hogy az Európai Unió több száz milliárd forintot visszatart még az előző ciklusból az úgynevezett aszfaltkeverőügy miatt, legalább 220 milliárd forint van veszélyben. Ennek oka, hogy a kormány az útépítéseknél trükkök százait használja fel, hogy a közbeszerzésnek csúfolt eljárásokon a saját aktuális oligarcháit juttassa elképesztően túlárazott megbízásokhoz.

Ebben az esetben aszfaltszállításra vonatkozó, környezetvédelminek álcázott szabályokat alkalmaztak szelektíven, ám ez átlátszó: a kavics, a homok és más, szintén káros kibocsátásokat okozó építőanyag szállítását nem vették figyelembe. Szó sincs tehát környezetvédelmi szempontról, oligarchavédelmi szempontról van szó. Így fordulhat elő, hogy a 10,4 milliárdos útépítési ajánlattal szemben a 14,8 milliárdos nyer 42,3 százalékos túlárazással. Így fordulhat elő, hogy a kétszer egysávos út kilométerenként 3 milliárdért épül, ami még autópályának is drága. Az M4-es autópálya Berettyóújfalu és országhatár közötti szakaszát a kegyvesztett oligarcha 25 milliárd forinttal olcsóbban építené, mint az aktuális; korrupciós felár 43 százalék, jutalom a holdudvarnak 25 milliárd forint.

A magyar kormány tehát, folytatva az MSZP-SZDSZ-kormány hasonló tevékenységét, az útépítéseket egyszerűen pénzszivattyúnak tekinti, még az sem nagyon érdekli őket, hogy ami végül épül, az használható-e valamire. Most ez a korrupciós modell bukott meg Brüsszelben, az a modell, ahol néhány kiválasztott barát kapja az üzletet, majd érdemi munkát nem végezve, ám a jó nagy sápot leszedve kiszervezi alvállalkozóknak, azok pedig tovább, és a sor végén azok, akik a valódi munkát végzik, csak éhbért kapnak.

Ezzel szemben áll egy másik modell, államtitkár úr, ahol az autópályát eleve nem 83 milliárdért, hanem 50 százalékkal olcsóbban építik, a munkáért valódi verseny van, így az adott összegből a legtöbb út megújulhat. Ma Magyarországon az alsóbbrendű utak nagy része borzalmas állapotban van, pedig ezek határozzák meg a vidék életlehetőségeit. Ezért bűn ellopni azt a pénzt, ami sok ezer kilométer megyei út felújítására is mehetne, a több kisebb útépítés pedig több megbízást jelentene valódi magyar kisvállalkozásoknak, több munkahelyet és magasabb béreket a valóban dolgozóknak.

Államtitkár Úr! Mikor állnak át az ország és a dolgozók érdekét szolgáló második modellre, és mikor számoltatják el a nyilvánvaló lopások felelőseit? Várom megtisztelő válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 62 2016.09.26. 1:03  57-63

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Államtitkár úr, az ön válasza teljes mértékben elfogadhatatlan. Az LMP azért lobbizik, hogy az európai uniós pénzeket a közjó és az emberek érdekében használják fel. Azért lob­bizik, hogy az európai uniós pénzek nagy részét önök ne lopják el. Azért lobbizik, hogy az európai uniós projekteket önök ne árazzák, ne emeljék ret­ten­tően magas szintre, amit gyakorlatilag ma­gán­zse­bekbe visznek. Azért lobbizik, hogy az európai uniós pénzek ne a magánvagyonokat gyarapítsák. Önök ezt nem akarják tudomásul venni, de ez történik.

Önök elfeledkeznek arról, hogy az európai uniós pénzeket szigorúan ellenőrizni kellene. Amikor rá­né­zünk arra, hogy milyen az európai uniós támo­gatá­sok intézményrendszere, nemcsak az értékelésekkel van gond, nemcsak az a gond, hogy hetek óta, hó­na­pok óta áll a pályázatok elbírálása, hanem az is a gond, hogy rettentően gyenge a pályázatok elle­nőrzése.

Szégyen az, hogy az Európai Uniónak kell észre­vennie azt, hogy hol történnek a csalások. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Itt lenne az ideje, hogy önök tegyék. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 92 2016.10.03. 1:50  91-94

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tapasztalataink egyértelműen bizonyítják, hogy a magyar államigazgatás és a joggyakorlat jelenlegi állapotában teljesen alkalmatlan arra, hogy állampolgárai számára az egészséges környezethez való jogot biztosítsa.

A szombathelyi Falco gyár körül kialakult helyzet csak egy a súlyos problémák közül, amellyel az LMP már két éve is foglalkozott. Nem azért szólalok fel ismét a helyiek érdekében, mert nem akad más baj az országban, hanem azért, mert ez az újabb két év sem volt elég arra, hogy végre megnyugtató megoldás szülessen. A Falco cég légszennyezőanyag- és zajkibocsátása miatt hosszú évek óta több mint 13 ezer ember szenved. A hatásterületen két általános iskola, három óvoda, egy bölcsőde üzemel, családi házas lakóövezet van, és tömbházas lakóterületet is érint.

Az adatok egyértelműen a helyiek igazát és panaszait igazolják: a légúti betegségek gyakorisága az országos átlagot több mint másfélszeres mértékben meghaladja, és az itt lakók szerint a zajártalom is elviselhetetlen.

A város, a gyár, a hatóságok évek óta egymás között tologatják a problémát, de az eljárások és jogviták, perek sokasága sem vezetett érdemi előrelépéshez. A Fidesz-kormány is rátett egy lapáttal: a külföldi tulajdonúvá vált cégnek milliárdos nagyságrendű támogatást nyújtott anélkül, hogy legalább feltételekhez, a kirívó környezetszennyezés megszüntetéséhez kötötte volna a kifizetést. A helyzet pedig ahelyett, hogy javulna, még rosszabbá válik.

Tisztelt Miniszter Úr! Milyen garanciákat tud adni arra, hogy a kormányhivatalok végre a rendeltetésüknek megfelelően működjenek, és ez és a hasonló akut esetek megoldódjanak? Válaszát előre is köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 104 2016.10.03. 1:43  103-106

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A nyár folyamán minden érintett számára egyértelművé válhatott, hogy szinte egyáltalán nem haladnak az uniós támogatások kifizetései; mindezt úgy, hogy Lázár miniszter úr korábban arról beszélt, hogy minden korábbinál gyorsabban fogják kifizetni a pályázati pénzeket, és már 2019-re kiosztják a 2020-ig tartó ciklus összes forrását. Ezzel számoltak a magyar vállalatok, ennek megfelelően pályáztak, de úgy tűnik, a kormány megint becsapta őket, ugyanis már most hatalmas lemaradásban van a minisztérium a kifizetésekkel kapcsolatban, a 2016-os célérték egyötöde sem került még kifizetésre. Fejetlenség uralkodik a pályázatok értékelésében, amit leginkább a kapacitáshiány okoz. A kormány a saját bőrén is érzi az elhibázott gazdaságpolitika következményeit, nincs meg a megfelelő szakképzett munkaerő, mert vagy elvándorolnak, vagy egyszerűen nem hajlandóak ilyen alacsony bérért elvégezni ilyen munkát. Saját csapdájába esett a kormány, de sajnos ennek is a magyar vállalkozások isszák meg a levét: hiába akar több ezer embert felvenni a minisztérium, ha egyszerűen nincsenek jelentkezők. A kormánynak be kell látnia, hogy a pályázatok erőltetett kifizetésének terve megbukott, a kapkodás és a kiszámíthatatlanság árt a magyar vállalatoknak, és rontja a pénzek felhasználásának hatékonyságát.

Ezért azt kérdezem, hogy az eddigi sikertelenséget látva tervez-e a Miniszterelnökség változtatni a folyamatokon. Hajlandó-e belátni az erőltetett kifizetési terv kudarcát, és meg tudja-e teremteni az érdemi elbíráláshoz a feltételeket? Válaszát előre is köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 116 2016.10.03. 1:53  115-118

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Több jelzést is kaptunk azzal kapcsolatban, hogy hiába feleltek meg a feltételeknek, több család kérelmét is elutasították (Németh Szilárd István: Ez nem igaz!) a családi otthonteremtési kedvezmény igénylésekor.

(14.10)

Lehetetlen helyzetben vannak a külföldről hazatérni szándékozó fiatalok. Hiába rendelkeznek kint legális munkaviszonnyal, az adott ország hivatala a szükséges igazolásokat nem tudja időre kiállítani. A CSOK igénylésekor 30 napnál nem régebbi okirattal kell bizonyítani a munkaviszonyból származó biztosítási jogviszonyt, csakhogy sokszor a posta nem jut el a külföldi országból Magyarországra ennyi idő alatt, nemhogy még az igazolásokat is ki tudnák állítani. Az LMP szerint a hazatérő családokat a magyar államnak tárt karokkal kellene várnia, és azonnal lehetővé tenni számukra, hogy a különböző támogatásokhoz, így a családi otthonteremtési kedvezményhez is hozzájussanak.

A másik problémával a vidéki családok szembesülnek. Nem egy visszautasítás történt amiatt, mert rengeteg településen még nincs vezetékes szennyvízhálózat, a szennyvíz tárolására derítőt alakítottak ki. A jogszabály előírja közműves szennyvízelvezetés hiányában feltételként, hogy a szennyvíz elhelyezése és tisztítása a jogszabályi előírásoknak megfelelően történjen, csakhogy a szennyvíz kiszivattyúzása után kiállított igazolásokat, ha egyáltalán kiállítanak ilyet, a bankok, illetve fellebbezés után a kormányhivatalok sem fogadják el.

Tisztelt Államtitkár Úr! Módosítják-e a CSOK igénylésének szabályait annak érdekében, hogy mind a külföldről hazatérő fiatalok, mind a vidéken élő családok is hozzájussanak a támogatáshoz? Várjuk a kormány lépéseit ez ügyben. Válaszát előre is köszönöm. (Dr. Rétvári Bence: Hol a taps?)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 128 2016.10.03. 2:08  127-130

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Azon már senki nem lepődik meg, hogy a Fidesz az oligarcháit gazdagítja az állami vagyon kárára, az azonban mégis túlmegy a megszokott szinten, hogy az országszerte több százezer ember számára megélhetést biztosító Start-munka-programban is prédát lát a Fidesz gazdasági holdudvara.

A Belügyminisztérium jelentése szerint Szolnok megye egymagában 83,8 százalékát fizette ki az összes megyében visszafizettetett közmunka-támoga­tásoknak visszaélés, illetve szabálytalanságok miatt 2015-ben. Egészen pontosan Fazekas miniszter úr választókörzetében található két település, amelyről szó van, és gyakorlatilag miniszter úr ennek a két településnek a polgármesterei mellett kampányolt 2014 őszén. Egyre nyilvánvalóbb, hogy ahol miniszter úr feltűnik az országban, ott felüti a fejét a visszaélés- és a korrupciógyanú is.

Nemcsak a Földművelésügyi Minisztériumban találhatók meg az érthetetlenül túlárazott tanulmányok, nemcsak a szakminisztérium háttérintézményei tőzsdéznek el százmilliókat, hanem a miniszter úr vezetésével kidolgozott mezőgazdasági közmunkaprogram is kiemelt korrupciós kockázatokat rejt. Az illetékes kormányhivatal már mindkét település esetében megtette a feljelentést, melyre tekintettel a NAV mind Abádszalók, mind Tiszabura esetében büntetőeljárást indított. A személyi felelősség megállapítására valószínűleg csak a távoli jövőben kerülhet sor, de a politikai felelős kiléte nyilvánvaló. Ez csak az a személy lehet, aki 2014 őszén kampányolt a rajtakapott polgármesterek mellett, és aki a mezőgazdasági közmunkaprogram irányítását is végiggondolta.

A kérdés tehát az marad, miniszter úr, hogy ki viszi el a balhét a közmunkaprogram-csalásokért az ön választókerületében. Miből és hogyan fizeti vissza az összesen több mint 130 milliós támogatást Abádszalók és Tiszabura? Válaszát előre is köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 224 2016.10.03. 5:06  223-226

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Több mint ötszáz egészséges fát vágott ki az Orbán-kormány Budapest területéről az elmúlt három-négy évben, és a 2018-as választásig még egy egész erdőnyi, 3 ezer fa pusztítása várható, ha az esztelen kormányzati tervek megvalósulnak. Az egész Európában példa nélküli fairtásnak észszerű magyarázata nincs, oka viszont van: a jelenlegi hatalom a fővárosban és az ország más városaiban is építési telekként tekint a zöldterületekre, a beruházásokat hátráltató mellékkörülménynek nézi a fákat, és nem hajlandó tudomásul venni, hogy az egészséges környezethez való jog olyan alkotmányos alapérték, amelyet semmilyen politikai irányzat nem kérdőjelezhet meg.

Amikor a fákról beszélünk, mindig az emberre is gondolunk: a városlakókra és arra a rengeteg ökológiai szolgáltatásra, amelyet a városban a fák nyújtanak. Radó Dezső - talán nagyon kevesen ismerik -, a magyar zöldmozgalom egyik legendás figurája és a Fővárosi Kertészeti Vállalat egykori igazgatója, fogalmazta meg azt az összefüggést, hogy „A ház csak fával együtt kelti az emberi lakóhely benyomását.” A fák szén-dioxidot kötnek meg, oxigént bocsátanak ki. Egy 80 éves lombos fa képes egy felnőtt ember teljes oxigénszükségletét fedezni. A fák párásítják a levegőt, pormentesítik, valamint a párologtatás és az árnyék együttes hatásával hűsítik a levegőt akár 6-7 fokkal a környezethez képest. Lefogják a zajt, a lombkorona visszaveri a hanghullámok egy részét, csökkentve a zajártalmat. Ha ezt a sok jótéteményt mind számszerűsítenénk, kiderülne, hogy minden egyes élő városi fa milliós értéket képvisel, és nem is csak elméletben. Fás utcában, fákkal borított parkok közelében nem véletlenül drágábbak a lakások, hanem azért, mert az ember fás környezetben érzi jól magát.

Ezt minden józan ember tudja, egyedül a kormány képviselői tesznek úgy, mintha még nem hallottak volna róla. Az elmúlt években a Kossuth térről több mint 200 fát vágtak ki indokolatlanul és értelmetlenül. A József nádor tér összes fáját elpusztították egy magánberuházásban épülő parkológarázs kedvéért. A Dagály strand területéről eddig száz egészséges fát tüntettek el. Az Orczy-parkban 140 fa esett áldozatul az eddigi ténykedésüknek. Ezek a barbár növényirtások már megvalósultak, de a kormányzati tervek még ijesztőbbek. A Római-part területén 1500, a Városligetben 600-800, az Orczy-parkban további 130, az Etele úton 175, a Gül baba türbéjénél 50, a Nagymező utcában 34 fával akarnak végezni a közeljövőben.

Az indokok a legtöbbször nevetségesek. A Kossuth téren például a fák betegségére hivatkozva vágták ki tökéletes egészségi állapotban lévő fák tucatjait, miközben az a néhány hársfa, amit meghagytak a Kossuth szobornál, mert nem zavarta a kilátást, alig vegetál. A Gül baba türbéjénél pedig arra hivatkozva akarnak famészárlást rendezni, hogy az ott lévő nyírfák nem illenek a majdani török kert mediterrán hangulatába. Ilyen indoklást azonban a közterületi növények kezelésével foglalkozó legmagasabb rendű jogszabály, a vonatkozó rendelet ugyanúgy nem ismer, mint ahogyan városi környezetben a nem őshonos fák kivágásához sem megfelelő jogalap az a tény, hogy esetleg invazív növényekről van szó.

A kormány sorozatosan megsérti az alkotmányt, a környezetvédelmi törvényt és az említett rendeletet a szisztematikus fairtással. A fák gyors likvidálásához ki is alakították a megfelelő gyakorlatot, hiszen az ehhez segítségül hívott V. kerületi kormányhivatal délután kiadja az engedélyt, amely a kifüggesztési kötelezettségre és az esetleges fellebbezésekre való tekintet nélkül azonnal jogerőre emelkedik, a fákat pedig egy elparavánozott területen hajnalra már ki is vágják, mielőtt a lakosság észbe kaphatna és tiltakozhatna. Úgy viselkednek, mint a sötétben járó tolvajok - nem a lakosok, hanem az illetékesek -, és úgy is bánnak az emberekkel, amikor ellopják tőlük az egészséges környezetet és az életminőséget.

Szűk másfél év, 18 hónap van hátra a következő választásig. Egyedül a fővárosban havonta közel 200 fa eshet addig áldozatul a kormány elvakultságának. Most kellene végiggondolni, hogy valóban erre kértek és kaptak-e fölhatalmazást az emberektől, és hogy az egészséges környezet ér-e többet, vagy a fák helyére öntött beton meg a fapusztító beruházások során zsebre rakott milliárdok. Köszönöm szépen. (Ikotity István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 44 2016.10.10. 3:01  43-49

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Talán miniszter úr is biztosan tudja, hogy nehéz idők járnak mostanság azokra, akik szeretnének társadalmi célú tevékenységeikhez uniós forrásokat találni. A problémák már a pályázati feltételeknél kezdődnek. Az EFOP 1.2.2.15. ifjúsági programok támogatása kiírásnál előírták, hogy a szervezetnek két egymást követő évben nem lehet negatív a mérlege. Ezt számos szervezet éppen az előző finanszírozási ciklus késedelmes kifizetései miatt nem tudta teljesíteni, vagyis kizárták őket a pályázatból. Elképesztő, amikor a hivatal saját hibája miatt bünteti a pályázókat.

A következő probléma a határidők módosítása. A KEHOP 5.4.1. szemléletformálási programoknál a beadási határidőt négyszer módosították, mindig a beadás előtt 2-4 nappal, végül ötödszörre a forrásokat is szűkítették. Mindez lehetetlenné tette a pályázók munkájának tervezhetőségét. Talán nem meglepő, ha a célcsoportnak az jut eszébe: ezek szórakoznak velünk.

A tartalmi módosítások is gyakoriak. A TOP 1.2.1.15. társadalmi és környezeti szempontból fenntartható turizmusfejlesztés pályázatot is négyszer mó­dosították másfél hónap alatt, két alkalommal har­mincnál is több ponton. Az utolsó módosítás egy nap­pal a beadási határidő előtt volt. De hasonlóképpen járt az EFOP 1.2.1.15. kódszámú, védőháló a csa­ládokért kiírás is, és még számos példát említhetnék.

Sajnos, a változtatásoknak nincs korlátja. A pályázat kiírója ez ügyben teljhatalommal rendelkezik, hiszen kormányrendelet biztosítja a változtatás jogát, vagyis jogszabály garantálja a szabálytalanságot. Ezután következik a pályázat elbírálása, amit szinte korlátlanul ki lehet tolni. Miközben a pályázók részéről minden kis hibát, percnyi csúszást keményen megtorolnak, a hivatal hibáinak, csúszásainak, kárt okozó magatartásának semmi következménye.

A kicsi pályázóknak nincsenek erőforrásaik a töméntelen adminisztráció ellátására és a pluszkockázatok viselésére. Sokszor nekik többet kellene ál­dozni egy-egy bizonytalan kimenetelű pályázatra, mint amennyi forrást remélhetnek attól. Pedig munkájuk, küldetésük függhet ettől.

Mindebben nem a kiírók, a pályáztató munkatársak a hibásak, a kormányzat az, amelyik nem csökkenti a bonyolultságot, és nem biztosít egyenletesen kiszámítható forrásokat, nem tartja be a saját határidejét, vállalásait. Tiszta Augiász istállója! Kárt okoz a pályázóknak, akár tönkre is téve őket. Ez a felelőtlen tevékenység, miniszter úr, nem folyhat így tovább. Ha nem tudják az állandó változtatásokat megszüntetni, álljanak legalább jót az általuk okozott károkért! Várom megtisztelő válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 48 2016.10.10. 1:01  43-49

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Nem, nem tudom elfogadni miniszter úr válaszát. Valószínűleg miniszter úr nem elég jól figyelt arra, amit mondtam: a kisebb szervezeteknek nem az a fő problémája, hogy nincsenek kinyitva a pályázatok, hanem az a probléma, hogy napról napra mindenféle vonatkozásban változtatják, kiszámíthatatlanná teszik, gyakorlatilag a kisebb szervezeteket kizárják ebből a lehetőségből.

Én azt tudom mondani miniszter úrnak, azt tapasztaltam meg, hogy a rendszerváltás után a magyarországi környezet-, természetvédő zöldmozgalom európai szinten is a lehető legjobban szervezett és legjobban működő mozgalom volt, mára gyakorlatilag ez a mozgalom bedőlt, köszönhetően annak, hogy nincsenek hazai források, és igazából nincs lehetőségük arra, hogy európai uniós forrásokhoz hozzájussanak.

És az nem válasz arra, amit a miniszter úr mondott, hogy minden pénzt ki akarnak nyomni. Ha ez valóban így történik és nem megfelelően előkészítetten, akkor nemcsak a kicsik, de a nagyok sem fognak hozzáférni. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 154 2016.10.10. 1:51  153-160

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Nem tudom, hogy ön használja-e a 3-as metrót, én szoktam. Tényleg katasztrofális állapotban van. Egymást érik a meghibásodások, hol az egyik szerelvény gyullad ki, hol más miatt szállítják le az utasokat. Már maga a BKV is elismerte, hogy a vonal helyzete kritikus. Egyébként nem csoda, hiszen 40 év óta nem újították fel a 3-as metrót. Ugyanakkor a 3-as metrón naponta rengeteg ember utazik, körülbelül három­debrecennyi utast szolgál ki, többet, mint amennyit naponta átlagosan a MÁV.

Azt kell látni, hogy egy komoly balesettel sok ember életét teszik kockára. Vajon - a kérdésem az - ki fogja vállalni a felelősséget, ha egy ilyen baleset bekövetkezik? Ön vállalja vagy a miniszterelnök úr? Azt látjuk, hogy az előkészületek évek óta tartanak, viszont folyamatosan tolják ki a határidőket, változtatják a terveket, miközben a költségek meg emelkednek. Az elmúlt időszakban a 3-as metró megújításával kapcsolatban nem a gyors megoldás keresését láttuk, hanem azt hallottuk, hogy Tarlós István és ön állandóan ezzel kapcsolatosan vitázik. A főpolgármester úr pont ma mondta, hogy valakik direkt hátráltatják a metrófelújítást.

Azt tudjuk, hogy a vita most a metrópótlás körül alakult ki. Úgy fest, hogy a kormány nem engedi, hogy új buszokat vegyenek a feladatra, inkább fideszes oligarcháktól vásárolnának szolgáltatást erre a célra. De kinek van ekkora buszparkja? Azt kérdezem miniszter úrtól, miért fontosabb a fideszes oligarchák érdeke, mint a budapestiek biztonságos és színvonalas közlekedése.

(16.00)

Meddig húzzák még a 3-as metró felújítását, meddig kockáztatják a tragédia bekövetkezését? És ki vállalja a felelősséget, ha baj lesz?

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 158 2016.10.10. 0:47  153-160

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Miniszter úr, egy biztos, hogy Budapest lakosai unják már azt, hogy ígérgetnek nekik, és tulajdonképpen itt egymásra mutogatás történik. Egy a fontos, hogy mihamarabb megoldódjon a 3-as metró felújítása. Itt azt gondoljuk, hogy önöknek kellene a saját házuk táján rendet tenni, és nem szabad, hogy az történjen, hogy egymásra mutogatnak. Három éve készítik elő a 3-as metró felújítását, gyakorlatilag ott tartunk, hogy megint csak majd valamikor a jövőben történik valami.

Nem akarok gonoszkodni, de azért egy picit megteszem: hogyan akarnak önök végül is olimpiát rendezni, ha a 3-as metrót nem képesek 2010 óta felújítani?

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 186 2016.10.10. 1:30  185-188

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sajtóértesülések szerint a Magyar Nemzeti Bank elnöke egy olyan várbeli luxuslakást használ, amelynek tulajdonosa Patai Mihály, a Bankszövetség elnöke, aki egyben az UniCredit Bank elnök-vezérigazgatója is. A lakás piaci bére becslések szerint havi 1 millió forint, bár azt jelen pillanatig nem tudni, hogy a jegybank elnöke fizet-e egyáltalán bármennyit is. Ha nem fizet, az már büntetőjogi kategória, felveti a vesztegetés gyanúját.

Az MNB a pénzügyi szervezetek állami felügyeletét is ellátja. Ilyen módon Matolcsy György olyan szereplőtől bérel lakást, lép vele üzleti kapcsolatba, akit egyébként felügyelnie, szabályoznia kell, illetve konfliktusokba kerülhet pénzügypolitikai lépések során. Ezért a következőket kérdezem. Matolcsy György használja-e az Országház utcai, a Patai Mihály vagy valamely cége tulajdonában álló lakást? Fizet-e Matolcsy György bérleti díjat, és ha igen, mennyit?

A pénzügyi szervezetek felügyeletét ellátó állami szerv vezetője az LMP álláspontja szerint nem lehet olyan ember, aki ilyen szoros kapcsolatot ápol, üzleti kapcsolatot tart fenn a felügyelt szervezetek szövetségének elnökével és az egyik felügyelt bank vezetőjével. Ez elfogadhatatlan. Ezért azt kérdezem harmadsorban, hogy ezek után lemond-e Matolcsy György. Válaszát előre is köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 210 2016.10.10. 2:08  205-214

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem kérdés, hogy az LMP támogatja az MSZMP… - MSZP törvényjavaslatát (Derültség a Jobbik soraiban.), hogy azonnal be kell szüntetni a le­te­lepedésiállamkötvény-konstrukciót. Álláspontunk szerint egyáltalán nem lehetett volna bevezetni és létrehozni ezt a rendszert. Már sokszor elmondtuk, hogy a letelepedési kötvény egyáltalán nem szolgálja az ország érdekét, és semmilyen hasznot nem hoz a költségvetésnek. A letelepedési kötvény csak a Fidesz névtelenségbe burkolózó oligarcháit szolgálja ki offshore cégeken keresztül. Milliárdok vándorolnak magánzsebekbe, óriási bizniszről van szó kevesek számára. Már csak a papírmunkával 5 milliárd forintot keresett a letelepedésikötvény-üzleten a Rogán Antalhoz köthető ügyvédi iroda.

Nézzük a számokat! Egy letelepedési kötvény ára 92 millió forint, ezt viszont diszkontáron adja el az állam a közvetítő cégnek. A közvetítő cég egy letelepedési kötvény eladásával a közvetítői díjjal és a diszkontár miatt több mint 20 millió forintot tesz zsebre. Összesítve: eddig az ország ezen az üzleten körülbelül 100 milliárd forintot veszített.

Van egy másik aspektusa is a letelepedési kötvény azonnali beszüntetésének, éspedig a nemzetbiztonsági kockázat. Már a kötvények árulásának megkezdésekor lehetett tudni, hogy hatalmas biztonsági űr tátong a rendszeren, de a hírek szerint mára többen ki is játszották a kiskaput, és több elítélt bűnöző is letelepedési engedélyt kapott Magyarországon. Azt is fontos látni, hogy a letelepedési kötvénnyel a magyar kormány már egy kisvárosnyi bevándorlót telepíthetett be Magyarországra, összesen már több mint 16 ezer ember vált jogosulttá, ha a hozzátartozókat is számoljuk.

Nem néhány emberről beszélünk, hanem tömegekről, amelyek átvizsgálására vélhetőleg nincs is kapacitása (Az elnök csenget.) jelen pillanatban a szolgálatoknak. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 256 2016.10.10. 4:47  249-259

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az LMP az ÁSZ tevékenységét nem ugyanúgy látja, ahogyan Czomba Sándor úr összefoglalta. Az Állami Számvevőszék a közpénzt felhasználó vagy kezelő állami szervezetek és önkormányzatok legfőbb pénzügyi, gazdasági ellenőrző szerve, szervezete. Ebbéli minőségében a rá vonatkozó törvényeknek megfelelően és mindenféle külső befolyástól mentesen kellene működnie. Ez a függetlenség azonban az Állami Számvevőszéknél, úgy látjuk, hogy hiányzik. Az ÁSZ a közvélemény érdeklődését leginkább felkeltő ellenőrzései során 2015-ben főként politikai megrendeléseket teljesített; említhetném: NAV, erdőgazdaságok, egyetemek, kórházak.

Ilyenkor mindig olyan szervezetek kerülnek az ÁSZ érdeklődésének a homlokterébe, amelyekkel a kormányzatnak valamilyen rövid távú politikai céljai vannak. Ilyenek jellemző módon személyi döntéseknek, magas szintű vezetők eltávolításának az előkészítése, ugyancsak említhetem a NAV-ot, erdőgazdaságokat vagy egyetemeket, vagy szervezeti változások igényének az alátámasztását, vagy bizonyos állami szervek működésével kapcsolatban felmerült botrányok, visszaélések kapcsán alibi ellenőrzések lefolytatását.

Külön érdemes kiemelni azt a közelmúltbeli ÁSZ-javaslatot, ami az állami vezetők bérplafonjának a megemelését indítványozta. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezt magasabb politikai szintről kérték az Állami Számvevőszéktől, mert nehezen tudták volna önmagában megmagyarázni, hogy most miért kell hirtelen gyökeresen szembefordulni a korábbi álláspontjukkal, amikor is az elmúlt 8 év urizálását és magas állami fizetéseit kritizálták.

Így azonban az ÁSZ teljesen önálló szakmai javaslatai alapozták meg az intézkedést. Ez nagyon jó példa az ÁSZ jelenlegi szerepére. Az ilyen jellegű vizsgálatokra egyébként jellemző, hogy a nem átfogó pénzügyi, gazdasági ellenőrzések sokszor eleve behatárolják azokat a területeket, amit az ÁSZ vizsgálni kíván. Nemritkán kihagyják azokat a területeket, ahol kínos eredmények születhetnének, és gyakoriak közöttük a szimpla szabályszerűségi ellenőrzések. Ez utóbbi keretein belül belső szabályzatok határidőben történő meghozatala, szabályzatok aktualizálása, nyilvántartások előírásszerű vezetése, számviteli hiányosságok és mostanában slágertémaként a belső ellenőrzés, a belső kontrollrendszer kisebb hiányosságai vonatkozásában tesznek megállapításokat. Azért jó ez a kormányzati megrendelőknek, mert így hírbe lehet hozni szervezeteket. A nem túl jelentős működési hibákat tetszés szerint felnagyítva bármiféle későbbi intézkedést alá lehet támasztani, ugyanakkor meg lehet őrizni annak a látszatát, hogy itt az érintett szervezetek fenntartói vagy felügyeleti szervei is hibásak lennének. Az ÁSZ javaslatai ilyen esetekben leginkább a munkajogi felelősség megállapítására irányulnak, amit a vizsgált szervezet vagy figyelembe vesz vagy nem.

Az utóbbi években azt is meg lehet figyelni, hogy bármilyen típusú állami szervet is vizsgál az ÁSZ, egyre inkább egy kaptafára készülnek a megállapítások, ami az ÁSZ, úgy gondoljuk, szakmai színvonalának a csökkenésére, illetve a politikai befolyásoltság növekedésére utalhat. A politikai befolyás növekedése egyébként szükségszerűen vonja maga után a belső szervezetrendszer szakmai leépülését. A NAV-ot érintő 2009-es és 2015-ös ÁSZ-jelentések összehasonlító elemzését elvégezve például az is kitűnik, hogy míg az előbbi esetben az akkori ÁSZ egyértelműen rendszerszintű problémákra is rámutatott a működésben, addig a legutóbbi jelentésben ilyet csak nagyon halványan lehet felfedezni. És ennek nem az az oka, hogy a NAV hirtelen minden probléma nélküli szervezetté vált.

Ami még lényeges, hogy Polt Péter mellett Domokos László az, aki leginkább felelős azért, hogy a magyarországi korrupcióellenes harcról álságos, hamis kép alakulhatott ki. Itthon és külföldön is félrevezető beállítások jelennek meg arról, hogy milyen kiváló a magyar államigazgatási szervezetrendszer korrupcióval szembeni ellenálló képessége. Sajnos, ennek az ellenkezőjét tapasztalhatjuk meg. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 2 2016.10.11. 4:49  1-4

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A mai napon szavazunk arról, hogy a magyar kormány október 27-én aláír­ja‑eaz öt éven keresztül, teljesen titokban, az emberek kizárásával, de multinacionális cégek bevonásával 2014 szeptemberére elkészült, Kanada-EU közötti szabadkereskedelmi egyezményt.

Az LMP álláspontja egyértelmű: az Országgyűlés és a kormány mondjon nemet a CETA-ra! Az LMP szerint a kormány nem beszélhet többet nemzeti érdekérvényesítésről és nemzeti érdekről, ha aláírja az egyezményt. Ki kell mondani: a CETA nem érdeke a magyar dolgozóknak, és nem érdeke egyetlen magyar állampolgárnak sem. A CETA csak és kizárólag a külföldi nagyvállalatok érdekeit szolgálja.

Ennek a szabadkereskedelmi egyezménynek is az a fő célja, hogy minden akadályt lebontson a profitmaximalizálás előtt. Azt pedig már megtapasztaltuk, hogy a külföldi nagyvállalatok a Magyarországon megtermelt profitot kiviszik az országból. A kormány azt állítja, hogy a CETA majd hozzájárul a magyar gazdaság növekedéséhez, de ez csak zsigeri megközelítés, semmilyen konkrét számítással ezt nem tudja alátámasztani. Nemzetközi szinten készültek független tanulmányok, de ezek az ellenkezőjét mutatják. A CETA hatására az Európai Unióban csökkenhet a GDP-növekedés, és munkahelyek szűnhetnek meg. A CETA árt a magyar vállalatoknak, különösen a kis- és középvállalkozásoknak, mert nagyobb versenyhátrányba kerülnek a saját országukban. A Fidesz-kormány már mindent megtett eddig ezért, hiszen a külföldi nagyvállalatokkal kötött stratégiai partnerségek, a támogatások elosztása és a szakképzés átalakítása sem a kis- és középvállalkozásokat szolgálta. A CETA támogatásával, ki kell mondani, a kormány az utolsó szöget is beveri a magyar kis- és középvállalkozások koporsójába.

A CETA árt a magyar dolgozóknak. Azzal, hogy az egyezmény gazdasági szinten teljesen kiszolgáltatottá teszi az országot, nem lesz esély kilépni a lefelé tartó bérversenyből. A CETA elfogadása után tovább fogja erősíteni a társadalom szétszakítását, növelni fogja a dolgozói szegénységet, és a mostaninál magasabb szintre emeli a kivándorlást. A CETA árt a magyar embernek. Hiszen ahhoz vezet, hogy megszűnjön Magyarország GMO-mentessége, ezáltal szabad utat enged annak, hogy bármelyik magyar család asztalára rossz minőségű, egészségtelen élelmiszer kerüljön. Veszélyezteti az élelmiszer-biztonságot és a környezetvédelmi normákat, fittyet hány az Európai Unió egyik fő alapelvére: az elővigyázatosság elvére.

A CETA elfogadásával a magyar kormány végső soron lemond a nemzeti önrendelkezésről is. A Kanada-EU aláírásra váró egyezmény tartalmazza az antidemokratikus befektető-állam vitarendezési mechanizmust, kicsit átalakított formában, az úgynevezett befektetési bírósági rendszert. Ezzel tovább perelhetők lesznek a kormányok, ha a befektető úgy véli, hogy a jövőbeni profitját bizonyos egészségvédelmi vagy környezetvédelmi szabályok veszélyeztetik. Bár szerepel a CETA-ban a kormányok szabályozáshoz való joga, de ez rosszul definiált és szabadon értelmezhető az egyezményben. Szélesre tárja a kaput az indokolatlan pereskedés előtt „a befektetők jogos elvárása” fogalmának bevezetésével, ráadásul a döntőbírák nem az esetektől függetlenül fizetett állandó bírák lesznek. A jogászok arra is felhívták a figyelmet, hogy a befektetési bírósági rendszer az európai és a hazai joggal is ellentétes. Jogellenes, mivel diszkriminatívan különleges jogokat ad a Kanadában bejegyzett cégeknek az európai uniós cégekkel szemben, és kivezeti a bírósági eljárásokat az európai jogrendszerből, ezzel magasabb joghatóságot adva a döntőbíróknak az Európai Bíróságnál. Ennek értelmében a külföldi nagyvállalatok antidemokratikus bíróságokon kényszeríthetik majd rá az akaratukat a magyar államra. A magyar kormány, ha aláírja az egyezményt, akkor lemond arról, hogy megvédje a magyar embereket és a magyar kis- és középvállalkozásokat a külföldi nagyvállalatokkal szemben. A kormány most tehet az önrendelkezésért, a magyar emberek jobb létéért. Elvárjuk, hogy mondjon nemet a CETA-ra. Köszönöm a figyelmet. (Közbeszólás az LMP és a Jobbik soraiból: Úgy van! ‑ Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
174 40 2016.10.12. 4:12  31-42

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amit a kormány most csinál, az gyakorlatilag nem más, mint hogy a saját maga által létrehozott csődtömeget sepregeti ide-oda a hulladékszektorban. Először az ágazatot sújtó adók megemelésével bedöntötte az állami és önkormányzati többségi tulajdonban álló hulladékos közszolgáltatók többségét, most pedig a sorozatos csődök következményétől megijedve igyekszik gyorsabbá és egyszerűbbé tenni a bajba került vállalkozások helyébe lépő kényszerszolgáltatók kijelölését, nehogy a szemét elöntse az érintett településeket. Pedig van már állami kukaholdingunk, van kijelölt államtitkársága a hulladékügynek, csak győzze az ember megtalálni a tárcák között! Mióta a Környezetvédelmi Minisztérium megszűnt, valószínűleg a kormánytagok többsége is csak megtippelni tudná, hogy kihez tartozik a terület. Ami hiányzik, az a működő hulladékgazdálkodási rendszer. A többségében önkormányzati irányítású hulladékkezelők évtizedeken keresztül problémamentesen ellátták a települési hulladékbegyűjtés feladatát, viszont az Orbán-kormány által kiötlött állami hulladékmonopólium látványosan működésképtelen.

Az elhibázott szabályozás és gyakorlat káros következményei nem csak a csődökben mutatkoznak meg. Az Eurostat adatai szerint évek óta csökken a szelektív hulladékgyűjtés és a hulladékhasznosítás teljesítése, több hulladékfajta esetében is esélytelen az uniós kötelezettségek teljesítése, és ez nem csak adminisztratív probléma, a lakosságnál maradó, illetve feldolgozatlan hulladék előbb-utóbb a környezetben köt ki, vagy jobb esetben a lerakókra kerül, miközben a gazdaságban is hasznosulhatna.

Az LMP már régóta jelzi a bajt, és a megoldásra is tettünk javaslatokat. Úgy gondoljuk, hogy a siker kulcsa ott van az európai hulladékgazdálkodási alapelvekben: a szennyezés, vagyis a hulladék eltakarításának költségeit a szennyezőnek meg kell fizetnie, az államnak pedig segítséget kell nyújtani a megelőzéshez, vagyis ahhoz, hogy a kereskedelemben és a hétköznapokban minél kevesebb hulladék keletkezzen. Ezt a célt szolgálhatnák az észszerűen kivetett zöldadók, ugyanúgy, mint az italcsomagolásoknál a kötelező visszavétel bevezetése is. Amit azonban egy értelmes és fenntartható hulladékpolitika helyett a kormány csinál, az nem vezet sehová. Csődök, elbocsátások és gazdátlan szeméthegyek kísérik az újabb és újabb kormányzati hulladékreformokat. Az ország egyik legnagyobb, kizárólag önkormányzatok tulajdonában álló közszolgáltatója, a gödöllői Zöld Híd nehézségeiről hónapok óta cikkeznek, de bajok vannak a Balaton partján, Debrecenben, Nyíregyházán és még sokfelé.

Az állami hulladékmamut még a számlák elkészítésének nem túl bonyolult feladatával sem tudott eddig megbirkózni, és már most látszik, hogy az új szisztéma működése sokkal drágább lesz. Persze olyan is akad, aki jól jár: az állami kukaholding több száz millió forintot költ az új országos számlázási rendszer kialakítására, amelynek révén újabb jól fizető állami megbízáshoz jutottak Garancsi István cégtársai.

Az LMP szerint a kormány feladata nem az lenne, hogy a haverok számára lenyúlja az államosított hulladékszektor jól fizető szegmenseit, hanem az, hogy hatékonyan működő, környezetileg fenntartható, színvonalas hulladékos közszolgáltatást biztosítson a lakosságnak. Eddig ezt a kihívást az önkormányzati hulladékos cégek hiba nélkül megoldották. Ha az államnak nem megy, akkor adja vissza a lehetőséget az önkormányzatoknak a kormány, ne kísérletezzen tovább a környezettel és az emberek tűrőképességével!

Az újabb elvetélt kísérletet jelentő törvényjavaslatot az LMP nem támogatja ‑ ami nem megy, azt szerintünk a kormány se erőltesse. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
174 100 2016.10.12. 9:15  89-108

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt fekszik előttünk egy népszavazási kezdeményezés, aminek az a célja, hogy az emberek kifejezhessék akaratukat arra vonatkozóan, hogy Magyarországon az állami csúcsvezetők fizetése ne lehessen több, mint kétmillió forint. Majdnem 200 ezer aláírás gyűlt össze. Mi azt gondoljuk, hogy ennek elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy az Országgyűlés és a kormánytöbbség megszavazza ezt a népszavazási kezdeményezést. Azonban nincs kétségünk afelől, hogy a kormánytöbbség ezt nem fogja megszavazni.

A kormány ebben az esetben, úgy látjuk, hogy fél. Fél attól, hogy az emberek elmennének szavazni, és azt mondanák, hogy nem. Ez a nem azonban nemcsak arra vonatkozna, hogy ne legyen 5 millió forint a bérplafon és hogy ez alacsonyabb legyen, hanem ez a nem a kormány társadalom- és gazdaságpolitikájára is vonatkozna. Kimondanák ezzel az emberek, hogy a kormány társadalompolitikája csődöt mondott, és nem lehet folytatni az ország szétszakítását tovább. Nem lehet azt folytatni, hogy egyre kevesebben éljenek jó módban és egyre többen a szegénységi küszöb alatt.

Egy ilyen népszavazásra, azt gondoljuk, hogy akkor is elmennének az emberek, ha nem lenne olyan plakátkampány, mint a migrációval kapcsolatos népszavazás során, amikor több mint tízmilliárd forintot költöttek arra, hogy különböző plakátokon, különböző fórumokon azt sulykolják, hogy az emberek menjenek el szavazni.

Mi azt látjuk, hogy a Fidesz a 2010. évi hatalomra kerülés után teljesen megtagadta a korábbi elveit és a korábbi kiállását, teljesen mást kezdett el csinálni, mint amit 2010 előtt mondott. Azért néhány idézet; Orbán Viktor 2010. június 8-án a gazdasági akcióterv meghirdetésekor még azt mondta a parlamentben: „Nem tartom elfogadhatónak, hogy miközben az ország komoly kihívásokkal néz szembe, ma ezeknél az intézményeknél előfordulnak havi 4-5, sőt esetenként 7 millió forintos fizetések is.” Ehhez képest 2010 után eltörölték a bérplafont az állami cégeknél, de a látszat kedvéért fennmaradtak a kétmilliós fizetések. A prémiumok, béren kívüli juttatások, jutalmak ugyanakkor elszabadultak. Ekkor jött az újabb ígéret, hogy megálljt parancsolnak a pofátlan prémiumoknak. Ez azonban nem sikerült, mint tudjuk.

Tavaly aztán végképp feladták a harcot, és úgy döntöttek, ahelyett, hogy keményen fellépnének a pofátlan fizetések ellen, inkább megemelik a bérplafont. Így jutottunk el oda, hogy 2015: a még Orbán Viktor által is elfogadhatatlannak tartott havi 4-5 milliós fizetéseket mára kormányhatározat mondja ki. Csak emlékeztetőül: a bruttó 5 millió forintos sávba kerültek a pénzügyi szektorba tartozó cégek csúcsvezetői, de indoklás nélkül idesorolták a Magyar Postát, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-t, a Magyar Villamos Műveket, a Szerencsejáték Zrt.-t és a MÁV-ot is. 4 millió forintot kereshetnek az állami energiacégek és a kiemelt stratégiai jelentőségű vállalatok vezetői, és 3 milliót a többi cégvezető.

A két és félszeresére emelt bér ráadásul csak az alap. Ezt fontos tudni, amire még 20 százalékos prémium jöhet, plusz az egyéb juttatások és jutalmak. Prémiummal együtt havi 6 millió, éves szinten 72 milliós lehet az az összeg, de a kormányhatározat szerint különösen indokolt esetben ennél magasabb prémium is adható. Azt gondolom, hogy aki minimálbéren van, neki csak álom az ilyen jövedelem.

Az állami cégvezetők után nem sokat kellett várni a Magyar Nemzeti Bank elnökének a fizetésemelésére sem. Az ő alapbére is bruttó 5 millió forintra nőtt, de a többi jegybanki vezető sem járt rosszul, sőt tudjuk azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottsága elnökének és felügyelőbizottsági tagjainak is többszörösére emelték fel a tiszteletdíját. Erre mit lehet mondani? Nyilván azt, hogy Matolcsy Györgyöt meg kell fizetni. Ha önök nemet fognak mondani erre a kezdeményezésre, egyrészt azt kell gondolnunk, hogy önök ki akarják fizetni Matolcsy Györgyöt, és Matolcsy Györgynek az 5 milliós fizetését nem akarják 2 millió forintra lehozni. Nyilván szükségük van Matolcsy Györgyre, hiszen Matolcsy György alapítványain keresztül nagyon sok közpénzt tudnak kitalicskázni a Fidesz hátországának.

De további adatok: a megemelt bérplafonnal tovább nőtt a szakadék a vezetők és a dolgozók fizetése között. A minimálbéres dolgozó és a vezető közti bérkülönbség 20-szorosról 45-szörösre nőtt. Vagy, ha a rosszabbul kereső ápolókat vagy szociális dolgozókat nézzük, akkor egy ápoló közel kétévnyi fizetését keresik meg havonta az 5 milliót zsebre tevő állami cégvezetők. Azt gondoljuk, hogy ez elfogadhatatlan.

(Szávay Istvánt a jegyzői székben
Hiszékeny Dezső váltja fel.)

A közszféra egészében nőtt az elmúlt években a dolgozói szegénység, közel 200 ezer állami dolgozó keres továbbra is a létminimum alatt. De eközben az állami cégek dolgozóinak a bére sem nőtt vagy alig az elmúlt hat évben. Az általunk kikért adatok szerint a MÁV-nál 2013-ig nem is volt bérfejlesztés, utána is csak évi 2,5 százalék. A Nemzeti Vagyonkezelőnél az elmúlt öt évben egyáltalán nem volt fizetésemelés. A Magyar Postánál idén még a pár százalékos béremelés megadását is feltételekhez kötötték. Ráadásul múlt héten Csepreghy Nándor azt is belengette, hogy a kormány a közigazgatásban és az állami cégeknél dolgozók tízezreinek elbocsátásával kezelné a munkaerőhiányt. Megdöbbentő! Tehát nem elég, hogy a megemelt bérplafon sokszorosára növelte a különbséget a dolgozók és a vezetők fizetése között, most még a rosszul fizető állásukat is félthetik a munkavállalók.

Bezzeg azt kell látnunk, hogy a kormányzati vízfej azonban csak egyre nő, ma többet költ magára az állam, mint valaha. A helyettes államtitkároknak és miniszteri biztosoknak se szeri, se száma, a kormányzati vízfej már közel 200 csúcsvezetőt foglalkoztat, kétszer annyit, mint a 2010-es kormányváltáskor.

Az LMP szerint elfogadhatatlan, hogy miközben milliók nyomorognak ebben az országban, a kormány az amúgy is jól kereső keveseknek emeli a bérét, az állami cégek topmenedzserei mások többévnyi fizetését tehetik zsebre havonta. Mindebből az következik, hogy az LMP messzemenőkig kiáll amellett, hogy ismerje meg a kormány az emberek véleményét arról, egyetértenek‑e az állami csúcsvezetők bérének csökkentésével. Mit gondolnak arról az emberek, hogy egy olyan országban emelik két és félszeresére az állami vezetők fizetését, ahol a lakosság 41,5 százaléka él létminimum alatt, ahol a dolgozók kétharmada az átlagbér alatt keres, ahol százezrek nyomorognak a szegénységi küszöb alatt közmunkabérből?

Mit gondolnak az emberek az ötmilliós bérplafonról ott, ahol szociális és egészségügyi dolgozók többéves fizetése landol havi bérként az állami vezetők zsebében? Ahol a kormánypolitika szintjére emelkedett az olcsó munkaerő és az alacsony bér politikája; ahol átlagban mindenki tehet egy lépést előre ‑ de ez azt jelenti, hogy egyesek kilométereket szaladnak előre, mások pedig kilométereket maradnak le.

Az LMP korábban törvényjavaslatot is benyújtott arra vonatkozólag, hogy a bérplafon csökkenjen, aminek a lényege az volt, hogy a mindenkori kötelező legkisebb munkabérhez kötöttük volna a fizetési plafont, annak 20-szorosában megállapítva a köztulajdonban álló gazdasági társaságok minden vállalkozójára vonatkozóan. Ez ma praktikusan kétmilliós bérplafont jelentett volna, de ahogyan megszoktuk, ezt a javaslatunkat is leszavazták; mint ahogy minden olyan, a dolgozói szegénység felszámolására vonatkozó javaslatunkat, ami az adórendszer megváltoztatásán keresztül emelte volna az alacsony keresetűek bérét, a minimálbér nettóját a létminimum fölé emelte volna, a munkáltatók terheinek a csökkentése nélkül. Javasoltuk a közszféra valódi bérrendezését, de ezt sem támogatta a kormány.

Azt javasoljuk a kormánynak, hogy legyen bátor, merje megmérni magát, ne csak a migrációs kérdésben, hanem olyanokban is, amelyek az emberek mindennapi életéről szólnak. Köszönöm a figyelmet. (Sallai R. Benedek: Úgy van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 14 2016.10.14. 21:05  1-75

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! 2014 őszén a költségvetés vitája során az LMP sok szempontból kritizálta a benyújtott költségvetést. Sajnos a legtöbb ponton igazunk volt, ezt most utólag is megállapítjuk. Elmondtuk, hogy ez a költségvetés a leszakadás költségvetése. Ez a jelenlegi dübörgő gazdasági sikerpropaganda zajában talán furcsán hat, de sajnos beigazolódott. A leszakadás két fronton megy végbe. Az egyik az ország lemaradása a közép- és kelet-európai hasonló helyzetben lévő országokhoz képest, mind a pénzügyi mutatókat, például GDP-növekedés, mind a társadalmi fejlettségi mutatókat tekintve tovább folytatódott Magyarország viszonylagos helyzetének a romlása.

A másik front, ami az előbbinek is alapja, valójában a magyar társadalom kettészakadása és egy jelentős részének a lecsúszása. A romló oktatási mutatók, az egészségügy egyre groteszkebb helyzete, a létminimum alatt élők arányának növekedése, párosulva a szűk körnek szolgáló bőkezű osztogatással és az elfogadhatatlan újraelosztást megvalósító adórendszerrel okozzák a társadalom szétszakadását. Ezekre a jelenségekre a kormány alig-alig reagált, sőt sokszor súlyosbította a problémákat.

2015 során vált mindenki számára érzékelhetővé, hogy a gazdasági fejlődés első számú akadálya az elvándorlás lett. Ma rengeteg szakmában hiány van a munkaerőből, a burkolóktól a pékeken át a nővérekig. Erre az LMP már hosszú ideje felhívta a figyelmet és sorolta az ellene ható eszközöket is. Az első egy általános béremelés a költségvetés átrendezésével. Ez biztos, hogy nem úszható meg. A második további béremelés a közszférában, ahol sok területen nyolc éve változatlanok a nominális bérek. A harmadik a szavazati jog megadása az elvándorolt magyaroknak, hogy fenntartsák a kötődést. A negyedik pedig a közösségi szolgáltatások: oktatás, egészségügy, internet, természeti környezet védelme, s a többi, ezeknek a javítása, hogy csökkenjen az elvándorlási kedv, különösen a vidék kiürülése álljon meg, és nőjön a visszatérés aránya.

Mindezekből úgy látjuk, hogy a kormány alig vett észre valamit és valósított meg. Elkezdtek ugyan egy bérfejlesztésszerű lépéssorozatot az oktatásban, ám azt a pótlékok megvonásával, azaz a munkaterhek növekedésével párosították. Ráadásul időben nagyon elhúzták, és sok oktatásban dolgozó ki is maradt belőle, az egészségügyben pedig csak tüzet oltanak. Más területeken is volt itt-ott kisebb béremelés, ám mind az igényekhez, mind a lehetőségekhez képest nagyon kicsi. A felesleges beruházásokhoz, a saját holdudvarnak juttatott vagy ellopott költségvetési pénzekhez pedig ne is hasonlítsuk.

Egy dolgot vett komolyan a kormány: észlelte a létminimum alatt élők arányának növekedését. Meg is született a reakció: megszüntették a létminimum-számítást. Ez tökéletes megoldás, nincs mutató, nincs probléma. Hát, így kormányoznak önök!

A kormánytöbbség most biztosan azt gondolja, hogy ez csak ellenzéki nyavalygás, hiszen álláspontjuk szerint, mint ahogyan hallottuk, a költségvetési bevételek, a kamatok, az infláció és a fizetési mérleg szempontjából ma az ország kicsattanó egészségnek örvend. Nos, ez azért van, mi úgy látjuk, mert önök elszakadtak a valóságtól. Nem akarják észrevenni, hogy a kiválónak látszó makrogazdasági adatok mögött romló reálgazdasági és társadalmi folyamatok húzódnak. Ezt most nem akarom felsorolni; elég sokszor elmondjuk, hogy a lakosság 41,5 százaléka létminimum alatt él, szakad szét a társadalom.

(11.30)

Azt is látjuk, hogy tökélyre fejlesztették a neoliberális gazdaságpolitikát, aminek semmi nem számít, csak a pénzügyi mutatók és a kimutatott profit. A valós gazdasági és társadalmi folyamatok azonban aggasztóak, és hogyha önök erre nem reagálnak, akkor, úgy látjuk, nagyon gyorsan a szakadékba vezethetik az országot.

Már az idén is figyelmeztető jel, hogy a 2015-ben kiszórt töméntelen EU-s pénz ellenére idén a GDP növekedése lassul, akármit próbálnak, és talán örülni fogunk, ha eléri a 2 százalékot a tervezett 2,5 százalék helyett. Két éve azt is elmondta az LMP, hogy a költségvetés kissé megalapozatlan, és ahogy minden évben, 2015-ben is várható, hogy menet közben módosítani kell ‑ nem is kellett sokáig várni, áprilisban már jött is a módosító csomag.

Idézzük kicsit fel, hogy mi is állt abban a módosításban! Egyrészt a módosítás tökéletes példája volt annak, amit mi úgy hívunk, hogy: a selejt bosszúja. Mintegy 30 pontban sorolták és javították a törvény rossz szövegezéseit, pontatlanságait. Másrészt visszaütött az előkészítetlenség is, például a bírósági és ügyészségi dolgozók illetményemelésének lehetősége, amit még előtte, decemberben a kormányoldal bőszen elutasított, akkor bekerült a törvénybe. A módosítás aláásta a kiszámíthatóságot is, ráadásul kétségessé tette, hogy ha egy ősszel elfogadott költségvetést már tavasszal ilyen mértékben kell módosítani, akkor van-e értelme a következő évit már májusban megalkotni. Azóta a 2016-os és ’17-es költségvetések alapján mondhatjuk azt, hogy: nincs, nincs értelme meghozni, ugyanis az évi folyamatok még alig látszanak, az előző évi költségvetés nincs lezárva, és a zárszámadást akkor még nem nyújtják be vagy nem nyújtották be, így azt gondoljuk, felelős tervezés sem lehetséges.

Igaz, hogy a 2016. évi tavaszi módosításban néhány millió forintot hozzátettek a béremelésekhez, a szociális gyermekétkeztetéshez, támogatták az adósságkonszolidációban részt nem vett településeket, ezzel szemben viszont aránytalan mértékben öntötték a pénzt az értelmetlen vagy káros projektekbe. Például az Erste Bank megvásárlására 15 milliárdot, a „Liget Budapest” projektre plusz 10,6 milliárd forintot szántak. Ez utóbbiról ejtenék néhány szót, mert nagyon jól jellemzi a kormány szemléletét, és különösen aktuális most, hogy tegnap már a pesti Duna-partot tarolták le, százéves fákat vágtak ki a költségvetésileg szintén elszálló 2017-es úszó-világbajnokság miatt. A Liget-projekttel 200 milliárdot költenek el egy olyan programra, amit, mi úgy látjuk, néhány megszállotton kívül senki sem akar, és a budapestiek többsége ellenzi. Elpazarolják azokat a forrásokat, amelyek a jövő építéséhez, az oktatás rendbetételéhez, az életfeltételek, például lakáshelyzet javításához kellenének. És nemcsak elpazarolják, hanem egyenesen pusztítanak, nem tisztelik a tiszta és egészséges környezetet, mindent lebetonoznak, nem tisztelik ezzel az életet.

Az eredeti költségvetés kritikája és értékelése után érdemes megnézni, hogy hogyan alakultak a kormány tervei, és hogyan hajtotta végre a költségvetési törvényt. A főbb mutatókat illetően 2015-re a GDP 2,5 százalékos növekedését tervezték. Ez ugyan kismértében nagyobb lett, 2,9 százalék, ám 2016. első negyedévében jött a feketeleves: bezuhant a GDP, 0,8 százalékkal múlta alul a 2015. évi utolsó negyedévit. 2016. második negyedévében 1 százalékos volt a növekedés ehhez képest, azaz 2016 közepén ott tartunk, hogy a GDP nagysága lényegében nem magasabb, mint 2015 végén. Ez a hullámvasút pontosan mutatja az EU-s források fideszes kezelésének hátulütőjét.

A költségvetés bevételei és kiadásai is meghaladták az eredetileg tervezettet, a bevételek 1050 milliárddal, a kiadások 1400 milliárddal, ezzel a hiány 344 milliárddal, 1237 milliárdra nőtt. Ez, akárhogyan is nézzük, a GDP 3,7 százaléka, azaz jóval a 3 százalékos határ felett van. Persze értjük, hogy ez az EU-s finanszírozás eltolódása miatt van, a kiadások előbb jelentkeztek, mint hogy megkaptuk a fedezetet az EU-tól, és a mostani kedvező pénzügyi helyzet is ennek a következménye, de ez akkor is 3,7 százalék. Az államadósság forintban mért nagysága még soha nem volt ilyen magas: 25 250 milliárd, ez 150 milliárddal több, mint amit terveztek; a GDP-arányos mutató ugyan csökkent a GDP kicsivel nagyobb növekedése, illetve az ismert év végi adósságcsökkentő technikák miatt.

A 2015-ös költségvetés konkrét kiadásairól annak idején az LMP elmondta, hogy az a legnagyobb hibája, hogy bebetonozta a korábbi évek megszorításait. Az oktatásból éves szinten több mint 200 milliárd forintot vontak ki 2010 után, de csökkent az egészségügy, a szociális ellátás és a környezetvédelem finanszírozása is, elmaradtak a fenntartható gazdaságba történő beruházások is, tehát távolodunk egy olyan gazdaságtól, ami tartósan tudná biztosítani a jóllétet mindenki számára.

És akkor nézzük egy picit az egyes területeket! Ami ezeket illeti, az oktatás volt az egyik válságterület. A közoktatás területén a KLIK csődje előre látható volt, ez ugyanakkor a számokon is meglátszik. A működésére 532 milliárdot terveztek, végül 518 milliárd lett belőle. Azóta valamivel nagyobb forrásokat biztosítanak, viszont a működtetés államosítása miatt újra finanszírozási válság lesz, mert az egész rend­szer, fenntartás és működtetés átvételére a 2017-re betervezett források nem elegendőek. Mindez történik úgy, hogy mindenki tudja: az oktatás az a kulcsterület, amelyik a jövőnk szempontjából kiemelten fontos. Ezzel szemben a kormány csak állandóan tüzet olt mind pénzügyileg, mind szakmailag.

A felsőoktatás állami támogatása a tervezett 152 285,9 millióhoz képest 190 607,9 millió forintra nőtt végül, ez azonban csalóka, és részben köszönhető az év során lezajlott diáktüntetéseknek, amelyek a durva megszorítási tervek miatt törtek ki. A kormány ugyanis ‑ hűen az összeszerelő Magyarország víziójához ‑ durván szűkítette volna a felsőoktatásban az elérhető szakokat. Egy ilyen lépés nemcsak úgy általában tesz rosszat az országnak, hanem bezárja a mobilitás csatornáit is. Magyarország egyre nagyobb része a létminimum alatt él, szegényedik, a szegényedő családok számára a gyerek egyetemre küldése egyre inkább illúzió, bezárja őket az alacsony jövedelmű, tengődő életmódba, vagy külföldre kényszeríti őket. Ez jól jelzi, miért is ellentétes a kormány felsőoktatás-politikája a nemzeti érdekkel.

Tisztelt Ház! A felsőoktatás forrásainak növekedéséhez hozzájárult az is, hogy egyes minisztériumok saját kis oktatási rendszert kezdtek kiépíteni. 2015-ben megkezdődött a Testnevelési Egyetem új campusának kialakítása, és folytatódott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem beruházásának megvalósítása. Ám az oktatásban is nem a beruházási forrás hiánya a fő probléma, legalábbis mi úgy látjuk, hanem a folyó finanszírozás, a szakmai munka elismerése, arra pedig nem áldoznak, hiába nyújt be mindig az LMP módosítókat a felsőoktatási dolgozók béremelésére is. Talán mellékszál, de végül a tervezettnél 135 millióval többet, 5265,6 millió forintot költöttek el a Magyar Művészeti Akadémiára, mindezt úgy, hogy minden MMA-ra költött forint kidobott pénz, ráadásul úgy tűnik, mintha ez a pénz az oktatásra menne, ugyanis odaszámolják.

A foglalkoztatás a másik kulcsterület egy költségvetésben. Itt a Nemzeti Foglalkoztatási Alap kiadásai alulteljesültek. A törvényben 427 364,6 millió helyett 389 708,5 milliót költöttek foglalkoztatáspolitikai intézkedésekre. Ez azt jelenti, hogy kevésbé gondolták fontosnak, hogy az állam segítsen a foglalkoztatási problémák megoldásán, ráadásul a tervezett összeg kétharmada, az aktív támogatások hatszorosa, 253,7 milliárd közmunkára megy, ami nem egy hosszú távú megoldás.

(11.40)

Kevesebbet költöttek foglalkoztatási és képzési támogatásokra, 14 milliárd helyett 12,3 milliárd forintot használtak fel. Idetartoznak a munkanélküliek képzési, foglalkoztatást elősegítő támogatásai ‑ mint bértámogatások, az önfoglalkoztatóvá válás támogatása ‑ és más eszközök. A szakképzési és felnőttképzési támogatásokra eleve nagyon keveset terveztek, 16 milliárd forintot, ez a Foglalkoztatási Alap kevesebb mint 4 százaléka. Ennek végül majdnem a dupláját, 30 milliárdot költöttek, ám ez még mindig kevés két szempontból is. Egyrészt csak fele annak, amit a szakképzési hozzájárulás címen beszedtek a munkáltatóktól ‑ 65 milliárd forint ‑, a kérdés az, hogy hova lesz a többi.

A kormány értékelése szerint 2015-ben egyrészt folytatódott a foglalkoztatás dinamikus bővülése, csökkent a munkanélküliség, másrészt, részben az alacsony inflációnak köszönhetően emelkedtek a reálbérek, ami szintén elősegítette a belső kereslet élénkülését. Csakhogy, és önök erre nem térnek ki, már 2015-ben komoly probléma volt a munkaerőhiány. 2013 óta az üres álláshelyek száma és aránya számottevően emelkedett, 2015-ben nemzetgazdasági szinten 18 százalékkal, átlagosan 44 ezer betöltetlen álláshely volt. A munkaerőpiaci uniós programok elindulása is csúszott a zárszámadás szerint. A 2014-2020-as időszak munkaerőpiaci programjainak előfinanszírozására betervezett 49,2 milliárd helyett 13,7 milliárdot költöttek.

A környezetvédelemben és a mezőgazdaságban sajnos a negatív folyamatok domináltak ebben az évben is. A környezetvédelmi intézményrendszer felszámolása keretében például a Nemzeti Környezetügyi Intézetnek 404 millió helyett majdnem a fele, 227 millió támogatás jutott. Kevesebbet költött központi forrásból természetvédelmi kártalanításra és a vízügyi igazgatóságokra is. Szerencsére a tervezetnek csak a felét, 28 milliárd helyett 14 milliárdot költöttek a Paks II. beruházásra, de úgy látjuk, hogy itt minden fillér kidobott pénz.

A mezőgazdaságban 2015-ben elkezdték a „Földet a gazdáknak!” Programot. A Horn-kormány energiaipari privatizációjához hasonlóan eladták és ezzel megfosztották a közösséget egy stratégiai erőforrásunktól, a termőföldtől ‑ ezt nagyon sokszor elmondtuk ‑, megfosztották attól, hogy az állam közösségi szempontok és célok mentén használja a kezén lévő 10 százaléknyi földet. Az értékesítés bevételei 2015-ben még éppen csak elkezdtek jelentkezni, bár a költségvetésben ennek nincs nyoma. A bevételeket a kormány törvénytelenül és alkotmányellenesen az államadósság csökkentésére akarja felhasználni, emiatt az LMP ismét Alkotmánybírósághoz fog fordulni, amely testület egyszer már kimondta, hogy a bevételeket csak földvásárlásra lehet fordítani. A 2015-ös költségvetésben a haszonbérletből eredő bevétel 374 679 hektár termékértékű terület után 6683 szerződés alapján érkezett, ez 7653,5 millió forintot tett ki. Ez jelentős összeg, még akkor is, ha nagy oligarchák, például Csányi nagyon kevés bérleti díjat fizet. Ettől az évenkénti összegtől nagyrészt elköszönhet az állam a földprivatizáció miatt.

A Nemzeti Földalap által 1,4 milliárd forint értékben megvalósított termőföldvásárlás részben az osztatlan közös tulajdoni hányadok csökkentését szolgáló tulajdonosi közösségek megszüntetésére, továbbá a birtokösszevonási célú földcserék államot terhelő értékkülönbözetének elszámolására terjed ki. Ez gyalázatosan kevés, különösen a probléma méretét tekintve. A komoly gazdasági hátrányt okozó osztatlan közös földtulajdon megszüntetése két és fél évtizede várat magára, eközben az állami tulajdonú földek 70 százalékának privatizációját tavaly november óta lezavarta a Fidesz. Ebből is látszik, hogy a kormány nem a valós problémák megoldásával, hanem csak saját holdudvara felhizlalásával törődik.

Végül néhány szó a pazarló és felesleges kiadásokról, beruházásokról. 2015-ben ezek több száz milliárdot tettek ki, csak azok a tételek, amelyeknek külön sora volt, a túlárazott vagy akár 95 százalékban ellopott EU-s és hazai projektekről nem is beszélve. 2015-ben olyan mennyiségben áramlott ki a közpénz magánzsebekbe, amire, úgy látjuk, hogy a modern történelem során aligha volt példa. A költségvetésben azonosítható a paksi beruházás végül 14 milliárdja, a Várba költözés megkezdése, a Liget-projekt, 50 milliárd stadionokra, 52 milliárd az Exim­banknak, és még sorolhatnánk. De a fölösleges és pazarló kiadások közé tartozik a közmédiának juttatott 70 milliárd nagy része, a sportcélú tao 50 milliárdja is. Az EU-s források elpazarlására és lenyúlására sajnos ott a száznyi példa, amit az LMP a korrupcióinfó keretében hétről hétre ismertet.

A kormány és támogatói majd biztosan azt gondolják, hogy ez úgymond belefér, pedig ezek az eltapsolt százmilliárdok nagyon fognak hiányozni, főleg akkor, ha az európai uniós pénzek elfogynak. Hiányozni fognak, mert ahhoz, hogy mindenkinek megélhetést biztosító munkája, egészsége, lakása, természeti és emberi környezete legyen, azért tenni kellene, és sajnos ezekhez a tettekhez a jelenleginél is lényegesen, sokkal több forrásra lenne szükség. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 28 2016.10.14. 2:06  1-75

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Három kérdésre is szeretnék gyorsan reagálni, először Banai államtitkár úrnak. Bizony az látszik, hogy a gyakorlatban önök neoliberális gazdaságpolitikát folytatnak, azt látjuk, hogy önök csak a multinacionális cégeket és a tőkét szolgálják ki. Magyarországon évek óta folytatódik a lefelé történő bérverseny, önök, ha megnézzük, 2010 óta a munkavállalói jogokat igencsak csorbították. Hogyha megnézzük a munka törvénykönyvét, akkor abból az látszik, hogy sokkal jobban kirúghatóvá tették az embereket, a szakszervezeti jogokat csökkentették ‑ ezt most nem tudom tovább folytatni, ebbe a két percbe nem nagyon fér bele.

A foglalkoztatásra is szeretnék reagálni. Az intézményi statisztika szerint 2010 és 2016 között csak 67 ezer fővel nőtt a versenyszférának a létszáma, a közmunkásoknak közel 300 ezer fővel, viszont amit ön emlegetett, a 660 ezer főt, abban a szakértőink szerint benne van a nem teljes, a nem 8 órára vetített foglalkoztatottaknak a létszáma is. Itt valamilyen közös alapra kellene tenni. 2010-ben 60 ezerről szólt a statisztika, hogy annyian vállalnak külföldön munkát, a mostani statisztika szerint ez több mint 100 ezer ‑ több mint 100 ezer! ‑ fő. Itt tehát lehet, hogy a Statisztikai Hivatal adataiban is valamiféle rendet kellene látni. Nagyon sokszor nem nyilvánosak az adatok, lehet, hogy önök más statisztikai számot látnak, tehát ezt valahogyan rendezni kellene.

Font Sándor úrnak pedig azt szeretném mondani ‑ délután lesz vita ‑, hogy mi azt gondoljuk, hogy sokkal jobb lett volna, hogyha állami tulajdonban maradnak azok a földek, hiszen a föld stratégiai kérdés, és itt a klímaváltozással és sok egyéb üggyel összefüggésben a hazai élelmiszer-ellátást veszélyeztetik. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 63 2016.10.17. 3:01  62-68

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tállai államtitkár úrnak az LMP-nek adott korábbi válaszából tudjuk, hogy Magyarországon közel 150 ezer kóros játékfüggő él, de 700-800 ezer ember számolt már be a problémáról a szerencsejáték-tevékenységét illetően. Az adatok elég ijesztőek, óvatos becslések szerint is a szerencsejáték családok tízezreinek az életét keseríti meg, teszi tönkre, a tragédiák mindennaposak, mégsem látjuk, hogy a Fidesz-KDNP-kormány érdemben foglalkozna ezzel a súlyos társadalmi problémával.

Az elkészült játékosvédelmi rendelet intézkedései halványra sikerültek, az egyetlen kézzelfogható segítség a játékosvédelmi zöld szám, aminél azt sem sikerült elérni, hogy a lottózókban látható helyre rakják ki tájékoztatásul. A számot felhívva sem kapnak élő, azonnali segítséget a játékosok, csak egy automata jelentkezik. Hiába vezették be az önkorlátozó nyilatkozatok lehetőségét, Tállai úr szintén nekünk megküldött válaszából kiderült, hogy idén csupán 37 fő esetében vezette ezt be az adóhatóság. Nem írták elő azt sem, hogy a játéktermekben nonstop jelen legyen a Szerencsejáték Felügyelet, azonnali segítséget nyújtva és ellenőrizve a játékok tisztaságát.

Megígérték azt is, hogy a játékkaszinók játékadójának 3 százalékát játékosvédelmi karitatív célokra használják fel, nem mintha ez a 180-200 millió forint komoly segítséget jelentene ennek a több százezer embernek. Ha csak a súlyos szenvedélybetegeket nézzük, akkor is csupán 1200 forint jut rájuk. De hiába ígérték meg egy éve, azóta sem látjuk a konkrét intézkedéseket.

A kérdések: mire költötték el ezt az összeget? Mely szervezetek részesültek a támogatásból? Miként fejlesztették a szociális ellátórendszert? Hogyan segítenek ezeknek az embereknek? Mit mutatnak az erre vonatkozó adatok? Azért nem segítenek a játékfüggőknek, mert ők azok, akik Andy Vajnáék meggazdagodását segítik?

Becslések szerint idén akár 1,2 millió fő is megfordulhat a kaszinókban, akik pénzük elbukásával 180 milliárd forintot fognak otthagyni a játéktermekben, Andy Vajna mégis csupán ennek az összegnek a töredékét, néhány milliárd forintot fog játékadóként befizetni a költségvetésbe. Ráadásul Andy Vajna bemondásra adózik, online pénztárgépek helyett a játéktermi videók felvételeivel ellenőrzik a pénzmozgásokat, ami elképesztő nonszensz. Most persze az online kaszinózással kapcsolatban módosítottak a jogszabályon, hogy Andy Vajna tovább nyerészkedhessen.

Államtitkár úr, miért fontosabb Andy Vajna meggazdagodása, mint a több százezer játékfüggő és a családja? A magyar állam miért csak az ibizázó, helikopterező, kaszinózó haveroknak segít? Válaszát előre is köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 67 2016.10.17. 0:56  62-68

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Nem, a választ nem fogadom el. Államtitkár úr, a kormány azt is ígérte, hogy a játékkaszinók játékadójának 3 százalékát játékosvédelmi karitatív célokra használják fel ez évtől. Ön nem válaszolt erre a kérdésre, hogy hol van ez a pénz, hogyan költötték el, miért nem látjuk a fejlesztéseket. Mi azt is látjuk, hogy komoly hiányosságok vannak ebben a játékosvédő rendeletben, amelyről ön csupán pozitívan szólt. Azt látjuk, hogy nem elég a zöld szám telefonos segítségnyújtás, hiszen ez nem jelenti, hogy a 0-24 órás élő ügyfélszolgálatot el tudnák érni az emberek.

Aki segítséget akar igénybe venni, az ne automatákkal, hanem a telefon másik végén lévő szakemberrel beszélhessen. Erre most nincs lehetőség, és ugyancsak nem tartjuk elegendőnek az önkizárás jogintézményét.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 8 2016.11.02. 5:00  7-10

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A Fidesz gazdaságpolitikája zsákutca. Az LMP ezt már régóta mondja.

A kormány gyakran hangoztatja, hogy számára milyen fontos, hogy a különböző kérdésekben megismerje a választók véleményét, de eddig még sem a bérek, sem az egészségügy, sem az oktatás területén nem kezdeményeztek nemzeti konzultációt; nem véletlenül, mert azt gondoljuk, hogy egyikre sem lehet a kormány büszke.

Fel kell tenni a kérdést, miért tartunk ott, hogy ma már Romániával és Bulgáriával versenyzünk. Mi­ért nem tudtuk a nyugat-európai és a régiós országokkal szemben az elmúlt években csökkenteni a hát­rányunkat? A választ a kormány zsákutcás gazdaságpolitikájában találjuk meg. Ez a gazdaságpolitika ingatag lábon áll. Kritikusan függünk az európai uniós pénzektől ‑ 2015-ben a GDP 5 százaléka jött be. Függünk az autóipartól és már lassan a külföldön dolgozók hazautalásaitól is. A szakemberhiány és az el­vándorlás növekszik. És ahelyett, hogy a kormány megteremtené a radikális béremelés lehetőségét a többkulcsos személyi jövedelemadó bevezetésével és a járulékok csökkentésével, nem gondolja végig, hogy a külföldi vendégmunkások betelepítésével to­vább szorítja lefelé a béreket, és erősíti a kivándorlást.

Persze, már látszik, hogy a válságjeleket a kormány is észleli, de ahelyett, hogy irányt váltana, még jobban ragaszkodik a zsákutcás gazdaságpolitikához. A kudarc beismerésére azonban képtelen a fideszes kommunikációs gépezet, mert úgy ítéli meg, hogy ez a gyengeség jele. Pedig a jó kormányzáshoz a hibák beismerése és a változtatási képesség is hozzátartozik. De a kormány inkább tönkreteszi több százezer ember életét, de kitart az elhibázott gazdaságpolitikai irány mellett. Márpedig ez hamarosan odavezet, hogy külföldi vendégmunkások dolgoznak majd Magyarországon éhbérért a külföldi nagyvállalatok összeszerelő üzemeiben. Mindezt azért, mert azt gondolják, hogy egy-két unortodox intézkedéssel máris kistigrisekké válunk. Nem látják, hogy még a példaképnek tekintett ázsiai országok is több olyan lépést tettek meg, amiket a Fidesz-kormány elutasít.

Szeretném kiemelni ezek közül az oktatást, az egészségügyet és a kormányzást. Azt lehet mondani, hogy semmilyen felzárkózás, sikeresség, innovációs tevékenység nem képzelhető el az oktatás fejlesztése nélkül. Mégis az egyetlen, amit önök ezeken a területeken tettek, az az értelmetlen és káros központosítás. A szakképzést is átalakították, aminek csupán az volt a célja, hogy a szakképzett munkaerőt minél olcsóbban kiárusítsák a hazai és a külföldi nagytőkének. A magyar kisvállalkozók arról panaszkodnak, hogy a szakképzés egyoldalú, csak a multinacionális cégek igényét nézi, holott nekik nem futószalag mellé kellene szakbarbár, hanem rugalmasan alkalmazkodni tudó, több területet ismerő emberek kellenek. Erre a lebutított szakképzés nem alkalmas.

Nem egyszerűen az oktatásról van szó, hanem a tudásról. A jövő gazdasága tudásintenzív. Ezt mindenki tudja, csak a Fidesz-kormány nem. Többek között ezért baj az urizálás, a szűk baráti kör teljesítmény nélküli gazdagítása közpénzből. Ez a jövő egyértelmű felélése. Ez látszik a kormány sok intézkedésén, akár az energiahatékonyság támogatásának elsikkasztása, akár a szélenergia betiltása kapcsán.

Drasztikus javulás kellene az egészségügyben is. Nemcsak a kórházi ellátás van bajban, hanem háziorvosok, gyermekorvosok, fogorvosok hiányoznak egyre több helyről, és nagyon sok településen az egészségügyi intézmények fizikai állapota olyan, hogy oda az ember legszívesebben be sem menne.

És szólni kell arról is, hogy a működő országhoz hiányzik a felkészült, nem korrupt államigazgatás. Tudjuk, ezt nehéz önöknek elfogadni, pedig ez is el­en­gedhetetlen feltétele a fellendülésnek. Az LMP szerint tehát új irányra van szükség, elsősorban a társadalmi különbségek csökkentésére, a korrupció felszámolására, és az urambátyám-világ helyett arra, hogy munkával lehessen előrejutni. És ebben a legsürgősebb feladat, hogy a gazdaságfejlesztésben az olcsó munkaerő helyett a tudásra alapozzuk a stratégiánkat. Ehhez pedig emelni kell a béreket, és a jelenlegi többszörösét kell az oktatásra, a szakképzésre és az egészségügyre költeni. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 34 2016.11.02. 2:00  33-36

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor a sajtó és az ellenzék fölvetette, hogy az 1500 fa kivágásával járó, Budapest utolsó természetes partszakaszát tönkretevő római-parti mobilgát építésére esetleg egy nagyszabású ingatlanspekuláció miatt van szükség, az egész kormányoldal felháborodottan til­takozott, az árvízi biztonság veszélyeztetésével vádolva a mobilgát ellenzőit.

Időközben, az érintett területre elfogadott változtatási tilalom bevezetése előtt ugyanakkor kiderült, hogy a majdani gáttal ármentesített területen máris folynak bizonyos lakóparképítési munkálatok előkészületei, és a szerencsés nyertesek jobbára a miniszterelnök úr környezetéből, a kormánypárt gazdasági holdudvarából kerülnek ki. Köztük van például Garancsi István, akit sem önnek, sem a magyar közvéleménynek nem kell bemutatni. Garancsi István és társai milliárdos profitra tesznek szert abból, hogy a majdani gát miatt védetté és beépíthetővé válik egy ártéri terület, ahol korábban nem lehetett építkezni. Ráadásul rájuk a változtatási tilalom sem érvényes, mivel az engedélyeket gondosan megadták nekik már a tilalom hatálybalépése előtt.

Az említett urak profitjának egyetlen forrása az a 15-20 milliárd forintnyi közpénz, amit az állam az összes megvizsgált verzió közül a legdrágább megoldásra, a partvonalon futó mobilgát építésére fordít. Így lesz az orbáni Magyarországon a közérdekből magánérdek, a közvagyonból pedig magánhaszon a kormányoldal mesterkedései nyomán.

Kérem, szíveskedjék tájékoztatni arról, támogatja‑e a kormány, hogy az ár helyett a kormányzati korrupció döntse el a Római-partot, vagy pedig fellépnek végre a magyar adófizetők megkárosítása ellen, és gátat vetnek‑e az Orbán-haverok mohóságának. Válaszát előre is köszönjük.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 94 2016.11.02. 1:57  93-96

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Selypen és környékén sorra halnak meg az azbesztszennyezés áldozatai, a kormány pedig folyamatosan elhátrál a felelősség és a kártérítési igények elől, pedig a kormányzati felelősség egyértelmű. Az egykori azbeszt­cementgyár bezárása után éveken keresztül nem gondoskodtak a rákkeltő, veszélyes azbeszthulladék biztonságos ártalmatlanításáról. Ráadásul az érintettek, akik bizonyíthatóan az azbeszt miatt szenvedtek súlyos, a kimenetelét tekintve legtöbbször halálos megbetegedést, semmilyen segítségre nem számíthatnak az államtól, sőt még peres úton is csak nagyon nehezen tudják kikényszeríteni a kárpótlást, mivel a kormány a megoldás keresése helyett csak az időt húzza.

Közben az azbesztszennyezés áldozatai közül egyre többen halnak meg, ami morálisan és jogilag is egyre vállalhatatlanabbá teszi a képtelen helyzetet a kormány számára. Magyarországon a korábban széleskörűen használt, de mára a veszélyessége miatt betiltott azbeszt problémájának kezelése megoldatlan. A kormány felelőtlen; tétlen magatartása emberéletek sokaságába, a megbetegedett emberek gyó­gyításának költségeit és a várható költségtérítéseket tekintve pedig milliárdokba kerül.

Ezért kérdezem: mikorra készíti el a kormány az évek óta ígért, az azbeszttartalmú épületeket teljes­körűen tartalmazó azbesztkatasztert? Mikor folytatódik a korábban félbeszakított azbesztmentesítési program? Mikorra teremti meg a kormány az azbeszthulladék biztonságos kezelésének infrastrukturális feltételeit? Kérdezem továbbá: kész‑e a kormány haladéktalanul, peren kívül megállapodni az azbesztszennyezés áldozataival, vagy tovább folytatja az eddig látott időhúzó játszmát, újabb életeket áldozva fel azért, hogy a felelősséget ne kelljen vállalnia? Válaszát előre is köszönjük. (Dr. Józsa István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 124 2016.11.02. 0:05  123-124

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Megvárom miniszterelnök úr jelenlétét.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 170-172 2016.11.02. 2:08  169-178

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Igen, elfogadom.

ELNÖK: Frakcióvezető asszony jelzi, hogy elfogadja Csepreghy Nándor államtitkár urat válaszadónak. Schmuck Erzsébet frakcióvezető asszonyé a szó. Parancsoljon!

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Lázár miniszter úr a legutóbbi kormányinfón arról beszélt, hogy ugyan az ön által emlegetett 500 ezer fős leépítés a közszférában túlzó és hibás számításokon alapul, de a pontos számokat ő maga sem akarja megmondani, mert arra az ellenzéki pártok kampányt építenek. Erről a Gyurcsány-kormány jut eszembe, ugyanis annak idején a Gyurcsány-kormány eltitkolta a hiányadatokat, szintén azt állítva, hogy arra kampányt építene az ellenzék. Ezen túl igencsak érdekes az, amikor egy miniszter megvádolja a helyettesét, hogy helytelen számítások alapján dobálózik számokkal egy ilyen komoly kérdésben.

De ennél is rosszabb, amikor a területért felelős miniszter nem hajlandó megmondani, hogy hány embert kívánnak elbocsátani a közszférában. Azt állítjuk, hogy a kormány teljesen tévúton jár, ma ugyanis a közszférára is sokkal inkább a munkaerőhiány a jellemző, mint a felesleg. Az LMP semmilyen szintű leépítéssel nem ért egyet. Biztosak vagyunk abban, hogy a közszférából elbocsátott, elsősorban adminisztratív munkát végző százezrek nem fogják enyhíteni a szakképzett munkaerő hiányát az olyan ágazatokban, mint például az építőipar, a feldolgozóipar, a kisipari szolgáltatások vagy az informatika. S hozzá kell tenni, hogy több százezer ember elbocsátása tovább fogja rontani az állami intézmények működését, erősíteni fogja a kivándorlást, és semmit sem fog enyhíteni az ország munkaerő-problémáján.

Ezért egyértelmű választ szeretnénk kapni: hány ember leépítését tervezi pontosan a kormány? Milyen háttértanulmányok alapján döntenek a leépítések mellett, és miért nem hozzák azokat nyilvánosságra? Miért nem tudnak nyíltak lenni azzal a több százezer emberrel, akiket el akarnak bocsátani a közszférából?

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 176 2016.11.02. 0:56  169-178

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Ha most jól értelmezem az ön szavait, akkor ez azt jelenti, hogy önök tulajdonképpen nem is terveznek elbocsátást a közszférából, hiszen azt mondta, hogy megnyitnak néhány kérdést, és ahogyan majd nyugdíjba mennek az emberek. Ha megnyitják ezt a kérdést, akkor milyen tanulmányok készülnek, s pontosan mikor mérik fel és mikor mondják meg azokat a számokat, akik természetes úton ki fognak esni a közszférából?

Azt pedig feltételezhetjük, hogy akik ily módon kiesnek a közszférából, azok igazából nem fogják Magyarországon a munkaerőhiányt enyhíteni, hiszen ők nyugdíjasok lesznek, egy másik életmódba mennek át, s akkor a kérdés újra ugyanaz lesz, hogy milyen módon próbálja a kormány megoldani az egyre növekvő munkaerőhiányt Magyarországon. Bár mi, mint ahogy mondtam, nem tartjuk helyesnek a közszféra leépítését.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 130 2016.11.07. 0:06  129-130

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Megvárom miniszterelnök urat. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 203 2016.11.07. 2:01  196-207

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Lehet Más a Politika támogatja a szocialista képviselők kezdeményezését a nemek közti bérszakadék csökkentésével kapcsolatban.

Itt szeretném jelezni, hogy a napokban az LMP sokadszorra is benyújtja a szintén a bérszakadék csökkentését célzó „Egyenlő bér” programját. Múlt héten volt az egyenlő díjazás európai napja. Idén november 3-ára esett a nap, amikor a nők az év hátralévő részében ingyen dolgoznak, nem kapnak fizetést a férfitársaikhoz képest.

A legutóbbi adatok szerint az európai nők átlagos bruttó bére 16,7 százalékkal marad el a férfiakétól. Magyarországon ez a szakadék a Fidesz-KDNP kormányzása alatt 20 százalék fölé nőtt, most ez 15,1 százalék. (Sic!) Ugyanakkor úgy látjuk, hogy ez a csökkenés nem azért következett be, mert a nők munkáját jobban elismerte volna a kormány az elmúlt években, hanem sokkal inkább valószínűsíthető az, hogy nőtt a közmunka, és a közmunkások között nagyobb a férfiak aránya, illetve a magasabb béreket kereső férfiak elmentek külföldre dolgozni.

Az is növeli a bérszakadékot, hogy a nők azonos munkáért kevesebbet keresnek, és jelentős hátrányban vannak a munkaerőpiacon. A diplomás, vezető pozícióban lévő nők keresete 30 százalékkal marad el a férfiakétól. Ezért is az LMP letett az asztalra egy csomagot, amely szintén a bérek átláthatóságát állította középpontba, de sajnos ezeket a javaslatokat a kormány leszavazta.

Az LMP meggyőződése, hogy a női munka elismerésével mindenki nyer. Nő a foglalkoztatottság, magasabbak lesznek a bérek, és nő a család jövedelme. A bérszakadék csökkentése érdekében ezért meg kell alkotni az egyenlő bérezésről szóló nemzeti cselekvési tervet. Köszönöm a figyelmet. Támogatjuk a kezdeményezést. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 209 2016.11.07. 4:45  208-219

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Lassan abban konszenzus alakul ki itt az Országgyűlésben, hogy Magyarország egyik legégetőbb problémája az évek óta tartó kivándorlás és az ennek nyomában járó munkaerőhiány.

(17.20)

Súlyos munkaerőhiánnyal küzd a kereskedelem, vendéglátás, feldolgozóipar, informatika, és még sorolhatnám tovább. A munkaerőhiány idén nyáron érte el a csúcspontját, és terjedt ki az ország területére, nyugatra, keletre, szakképzett, szakképzetlen munkaerőre. Viszont azt látjuk, hogy a kormány nem nagyon tudja, hogy hogyan oldja meg ezt a problémát. Mondták már azt is, hogyha hiány van szakképzett munkaerőből, akkor külföldről kell behozni. Az olcsó munkaerő utánpótlása érdekében a nagyvállalati lobbi hatására lépett is a kormány. Olyan törvényt és rendeletet fogadott el, ami megkönnyítette a szomszédos, Unión kívüli országok, Ukrajna és Szerbia munkavállalóinak behozatalát. Sőt, a kiemelt foglalkoztatóknak, mint például a stratégiai partnerek, különleges ellátást biztosított. Máskor pedig a közszférából akarnak több százezer embert elbocsátani, hogy megoldják a munkaerőhiányt.

Az LMP szerint a munkaerőhiány és a kivándorlás okát kellene kezelni, nevezetesen a bérválságot, hogy megállítsuk a munkaerő elvándorlását. Nem az olcsó munkaerő-utánpótlást kell megoldani, hanem véget kell vetni az olcsó munkaerőre alapozott gazdaságpolitikának.

Ennek következménye ugyanis, hogy a magyar bérek véglegesen és végletesen leszakadtak a nyugat-európai bérektől. A dolgozók kétharmada keres a nettó 160 ezer forint körüli átlagbér alatt, ez pedig vásárlóerő-paritáson az alsó egy-két nyugat-európai jövedelmi tized szintjének felel meg.

Az LMP benyújtott törvényjavaslata ezért a béremelést állította a középpontba. Ötpontos javaslatunk első pontja az azonnali és jelentős béremelés. A nagyarányú, kétszámjegyű béremelés csak adó- és járulékcsökkentés mellett képzelhető el. Ehhez csökkenteni kell a munkát terhelő elvonásokat, nem a munkaadói, hanem a munkavállalói járulékokat, ami azonnal megjelenne a nettó bérekben. A mi adórendszerünkkel a minimálbér nettója automatikusan, egy lépésben 32 százalékkal nőne, 23 ezer forinttal, és az átlagbér nettója is 37 ezer forinttal lenne több.

A béremelési javaslatunk másik része a közszféra béremelésére vonatkozik. Az LMP többletforrást adna a pedagógusok, a munkájukat segítők, a felsőoktatásban dolgozók, az ápolók, a szociális és bölcsődei dolgozók, a közigazgatásban és önkormányzatokban dolgozók béremelésére.

További javaslatunk a szakképzés megerősítése. A munkaerő képzettségének növeléséhez a szakemberképzés minőségi reformjára van szükség. A szakképzésben a multik olcsó betanított munkásokkal való kiszolgálása helyett alkalmazkodni képes, rugalmasan átképezhető szakmunkások képzésére van szükség. Éppen ezért növelni kell a közismereti óraszámot, a nyelvi és informatikai oktatást, mentorrendszert kell bevezetni a lemorzsolódás csökkentésére, a gyakorlati képzéshez pedig biztosítani kell a feltételeket iskolai tanműhelyek felállításával és a kisvállalatok támogatásával gyakorlati képzőhelyek létrehozására.

Negyedszer: a hátrányos helyzetűekre célzott szak- és felnőttképzési programokat kell indítani a szakképzettség megszerzése, illetve az alapkészségek, munkavállalói kompetenciák fejlesztése érdekében. A közmunkából pedig biztosítani kell a kivezető utat a munkaerőpiacra. A munkanélkülieknek személyre szabott segítséget kell kapniuk. A képzési és foglalkoztatási támogatásokat pedig egyértelmű, hogy növelni kell.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy állami bérlakás­prog­ramot kell indítani. A munkavállalás akadálya ma sok esetben a megfizethető és elérhető bérlakások hiánya. A munkaerő-mobilitáshoz és a fiatal pálya­kezdők bérlakáshoz jutásához elengedhetetlen a szociális bérlakásszektor kialakítása.

Mindez azonban nem elég. 180 fokos gazdaságpolitikai fordulatra van szükség, a munkaerő helyett a tudására alapozott versenyképességre. Ezt kell elősegíteni. Kérjük, támogassák a javaslatunkat. Kö­szönöm szépen. (Sallai R. Róbert és a jobbikos képviselők tapsolnak.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 219 2016.11.07. 0:33  208-219

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm a képviselőtársaimnak, akik támogatják a javaslatot és a tárgysorozatba vételt, már csak azért is, mert ha ez napirendre kerülne, akkor itt tényleg lehetne érdemi vitákat folytatni arról, hogy hogyan lehet a munkaerőhiány gondjait megoldani, milyen módon lehetne a bérkérdést, a bérválságon változtatni. És azt gondolom, hogy a többségi kormánypárti képviselők is szavazhatnának bizalmat a tárgysorozatba vételhez. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 227 2016.11.07. 2:06  220-231

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is arra kérem önöket, hogy támogassák Sallai Róbert javaslatát. Azt gondolom, hogy képviselőtársam eléggé részletesen elmondta az ötperces bemutatóban, hogy miért fontos ennek a törvénynek az elfogadása. Itt nemcsak arról van szó, hogy Magyarországon a zöldfelületek aránya a városokban jelentős mértékben csökkent, illetve kisebb, mint más európai országokban, hiszen azoknak az embereknek, akik városokban élnek, létfontosságú, hogy mekkora zöldfelület veszi őket körül. Ez az egészséges élethez való jognak az alapfeltétele.

Én most egy másik szempontra szeretném felhívni az önök figyelmét, ami még eddig nem hangzott el. Néhány napja lépett életbe a párizsi megállapodás, 55 ország aláírta. Néhány nap múlva Marra­keshben kezdődnek a klímatárgyalások. A klímatárgyalásokkal kapcsolatosan tudjuk, hogy nagyon fontos kérdés az alkalmazkodási kérdés. Természetesen beszélhetünk a szén-dioxid, az üvegházhatású gázok csökkentéséről, beszélhetünk finanszírozási kérdésekről, de azt tudjuk, hogy az alkalmazkodási kérdések kulcskérdéssé váltak. Márpedig a zöldfelület nagy­sága meghatározza azt, hogy hogyan vagyunk ké­pesek, tehát a nyelőknek a nagysága mekkora, tehát a zöldfelület elengedhetetlenül fontos ahhoz, ha a klímaváltozás hatásait csökkenteni akarjuk.

Gondoljunk csak arra például, hogy egy olyan városban, ahol nagy a zöldfelület nagysága, a nyári meleg kánikulai napok sokkal elviselhetőbbek, mint ha nincs, mint például a kisebb településeken, ahol még van természethez közeli környezet.

Én nagyon kérem képviselőtársaimat, ha már azért nem, hogy csak a városban, olyan településeken lakóknak, ahol kicsi a zöldfelület, jobb legyen, ha csak ezért nem támogatják, de mindenképpen támogassák azért, hogy a klímaváltozás érdekében tegyenek lépéseket. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 253 2016.11.07. 4:54  246-261

SCHMUCK ERZSÉBET, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Összességében azt lehet megállapítani a 2015. évi költségvetésről, hogy az több szempontból is a leszakadás költségvetése volt. Egyrészt távolodunk a közép- és kelet-európai, hasonló helyzetben lévő országoktól mind a pénzügyi mutatókat, mind a társadalmi fejlettségi mutatókat tekintve. Másrészt folytatódott a magyar társadalom kettészakadása és egy jelentős részének, nagyobbik felének a leszakadása.

A romló oktatási mutatók, az egészségügy egyre groteszkebb helyzete, a létminimum alatt élők arányának növekedése, párosulva a szűk körnek szol­gáló, bőkezű osztogatással és a perverz újraelosztást megvalósító adórendszerrel, okozzák a társadalom szétszakadását. Ezekre a jelenségekre a kormány alig-alig reagált, sőt sokszor súlyosbította a problémákat.

2015 során vált mindenki számára érzékelhetővé, hogy az elvándorlás már a gazdasági fejlődés első számú akadályává vált. Ma rengeteg szakmában hiány van, és nem csak szakmunkásokból. Erre az LMP már hosszú ideje felhívta a figyelmet, és sorolta az ellene ható eszközöket is: általános béremelés a költségvetés átrendezésével, béremelések a közszférában és a közszolgáltatások megerősítése. Ezzel szemben a 2015-ös költségvetés a 2010 utáni megszorítások bebetonozását tartalmazta.

Az egészségügyben és a nyugdíjrendszerben, a környezetvédelemben és az oktatási intézményrendszerben csökkentek a GDP-arányos kiadások. Elmaradtak a fenntartható gazdaságba történő beruházások is, tehát távolodunk egy olyan gazdaságtól, ami tartósan tudná biztosítani a jólétet és a jóllétet mindenki számára. Egyre nő a fölösleges vagy káros kiadások és a korrupció miatti veszteség. Ez 2015-ben különösen nagy volt, tekintve az európai uniós pénzek költésének nagy méretét. Ezek a most rossz helyre menő források hiányoznak máshonnan, például az egészségügy igen forrásigényes rendbetételétől, és még jobban fognak hiányozni, ha elapadnak az európai uniós támogatások.

A költségvetés végrehajtása kapcsán sokatmondó, hogyan alakultak a makromutatók. 2015-re a GDP 2,5 százalékos növekedését tervezték. Ez ugyan kisebb mértékben nagyobb lett, 2,9 százalék, ám 2016 első negyedévében jött a feketeleves, bezuhant a GDP, 0,8 százalékkal múlta alul a 2015. évi utolsó negyedévit. 2016 második negyedévében 1 százalékos volt a növekedés ehhez képest, azaz 2016 közepén ott tartunk, hogy a GDP nagysága lényegében nem magasabb, mint 2015 végén. Ez a hullámvasút pontosan mutatja az európai uniós források fideszes kezelésének hátulütőit.

Az államadósság forintban mért nagysága még soha nem volt ilyen magas, 25 250 milliárd. Ez 150 milliárddal több, mint amit terveztek. A GDP-ará­nyos mutató ugyan csökkent a GDP kicsivel nagyobb növekedése, illetve az ismert év végi adósságcsökkentő technikák miatt.

Ami a pazarló és felesleges kiadásokat illeti, ezek 2015-ben is több száz milliárdot tettek ki, a túlárazott vagy akár az ellopott EU-s és hazai projektekről nem is beszélve.

2015-ben olyan mennyiségben áramlott ki a köz­pénz magánzsebekbe, mint korábban sosem. A költségvetésben azonosítható a paksi beruházás végül 14 milliárdja, a Várba költözés megkezdése, a Liget-projekt, 50 milliárd stadionokra, 52 milliárd az Eximbanknak, és még sorolhatnánk. De a fölösleges és pazarló kiadások közé tartozik a közmédiának juttatott 70 milliárd nagy része, a sportcélú tao 50 milliárdja is. Az EU-s források elpazarlására és lenyúlására pedig ott a száznyi példa, amit az LMP a korrupcióinfó keretében hétről hétre ismertet.

Ezek az eltapsolt százmilliárdok nagyon fognak hiányozni, amikor az EU-s pénzek elfogynak. Hiányozni fognak, mert ahhoz, hogy mindenkinek megélhetést biztosító munkája, egészsége, lakása, természeti és emberi környezete legyen, azért tenni kellene, és e tettekhez a jelenleginél lényegesen több forrásra lenne szükség.

Mindezek miatt az LMP nem tudja támogatni a zárszámadás elfogadását. Köszönöm szépen. (Sallai R. Benedek tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 2 2016.11.08. 5:10  1-4

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ENSZ ég­haj­lat­változási keretegyezmény égisze alatt 2015. de­cember 12-én elfogadták a párizsi megállapodást, amelynek célja a globális átlaghőmérséklet-emel­kedés 2 Celsius-fok alatt tartása az ipari forradalom előtti időszakhoz képest. Ha a hőmérséklet-emel­kedés ezt a mértéket meghaladja, akkor olyan változások következhetnek be a Föld természeti rendszereiben, ami az emberiség egész jövőjét veszélyezteti.

A megállapodást sokan szkeptikusan fogadták Párizs után, hiszen a csökkentés konkrét mértékéről és menetrendjéről nem állapodtak meg. Ami azonban mégis némi optimizmusra adhat okot, az az, hogy a párizsi konferenciát követő egy éven belül tel­jesült a hatálybalépés két feltétele, amely szerint leg­alább 55 országnak kellett letétbe helyeznie a ratifikációs okmányát, és hogy ezek az országok a globális kibocsátások legalább 55 százalékáért feleljenek.

A közelmúltban a két legnagyobb kibocsátó, az Egyesült Államok és Kína is letétbe helyezte saját okmányait, csakúgy, mint az Európai Unió. A megállapodásban részt vevő országok tegnap kezdődött mar­rakeshi első konferenciáján többek között a nem­zeti hozzájárulások elégségességéről, további rész­letszabályokról és a finanszírozási mechanizmusokról döntenek. Lesz is feladat Marrakeshben, ugyanis Párizs előtt, amikor az önkéntes hozzájárulásokat a nemzeti kormányok megtették, az gyakorlatilag arra volt elegendő, hogy ne haladják meg a 3 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedést a vállalások.

De ez az a pont, ahol egyébként elgondolkodhatunk. Úgy látjuk, hogy a világ vezetői még mindig nincsenek tisztában azzal, hogy egy túlterhelt környezeti rendszerben a megfelelő önmérsékletnek nincs alternatívája, ahogyan Ban Ki Mun ENSZ-fő­titkár is fogalmazott, nincs B-terv, mert nincs „béta bolygó”. Ma a világon 10,6 tonna az egy főre jutó éves primeranyag-felhasználás, és mérsékelt megközelítések szerint is 4 tonnára kellene csökkenteni a mértéket, hogy környezetünk képes legyen újratermelni az életünkhöz szükséges készleteket és ökológiai szolgáltatásokat.

Hasonló a helyzet a primer energiafogyasztás terén is. A fenntarthatóság jegyében a globális üvegházgáz-kibocsátás nem lehetne nagyobb, mint amennyit a nyelők képesek megkötni, de most ez kétszer nagyobb. És amíg a kibocsátás folyamatosan nő, a nyelők kapacitása folyamatosan csökken. Ez azt mutatja, hogy az éghajlatváltozás nem kezelhető önmagában, a többi környezeti kérdéstől elszigetelten. Összefügg például a biodiverzitás csökkenésével, a fajok számának és a természetes élőhelyek kiterjedésének zsugorodásával. Mindezekkel világszerte többet és átfogóbban kellene foglalkozni. Ugyanakkor arra is figyelnünk kell, hogy a háttérben itt is jelentős szerepet kapnak a geopolitikai tényezők, gazdasági és versenyképességi megfontolások.

Azt látjuk, hogy egy hosszú távú geopolitikai átrendeződés folyik. Már most sok helyen elkezdődött például a fosszilis energiahordozók támogatásának kivezetése, a befektetések átirányítása. Jelentős erő­feszítések eredményei mutatkoznak a megújuló ener­giaforrások megbízható és gazdaságos alkalmazására, a körforgásos gazdaság megteremtésére, sajnos nem Magyarországon. Ezzel elindul az alacsony szénkibocsátású gazdaságra való átállás, a fenntartható energiagazdálkodás.

A gazdasági átállás mellett azonban kezelni kell az éghajlatváltozás egyéb kihatásait, a kedvezőtlen környezeti hatások mellett a társadalmi és politikai következményeket is, köztük például a klímamenekültek kérdését. Egyes források szerint 2050-re akár a több száz milliót is elérheti azok száma, akik azért kényszerülnek otthagyni az otthonukat, mert az a klímaváltozás miatt lakhatatlanná válik.

Magyarország az Európai Unió tagállamai közül elsőként zárta le a párizsi megállapodás belső ratifikációs eljárását, és helyezte letétbe az erről szóló okmányát; egyébként nem véletlenül, hiszen a kormány úgy tesz, mintha nálunk minden rendben volna. Nem elég azzal áltatni magunkat, hogy a gazdasági termelésünk mélyrepülése következtében csökkenő hazai ühg-kibocsátás elégséges az ügy kezelésére. Magyarországnak is felelős szerepet kellene vállalni ebben az együttműködésben. Ez a mi legfőbb érdekünk.

Sajnos azonban nagyon sok kérdés merül fel: mi van a gazdaságunkat új alapokra helyező dekar­bonizációs útitervvel, a zöldgazdaság ösztönzésével, az energiahatékonyság javításával, a változó környezeti feltételekhez való alkalmazkodási stratégiával? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mindezekre várjuk a választ. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 78 2016.11.09. 7:17  67-80

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a törvénynek a beterjesztése és tárgyalása egy bizonyos szempontból rendkívül jól időzített. Ugyanis két napja kezdődtek Marra­keshben a klímatárgyalások, ami gyakorlatilag a tavalyi párizsi klímacsúcs folytatása és pontosítása. Viszont azt gondoljuk, hogy ha a kormány beterjeszt egy ilyen törvényjavaslatot, szerencsés lett volna, ha már korábban, az ezt megelőző időszakokban tisztán lehetett volna látni a kormány klímapolitikáját és klímastratégiáját.

Másfél éve adós a kormány a nemzeti ég­haj­lat­változási stratégia beterjesztésével. Bizonyára mindenki emlékszik arra, hogy múlt év tavaszának végén a kormány beterjesztette a nemzeti éghajlatváltozási stratégiát, mármint annak második változatát, viszont mindenféle indoklás nélkül nagyon rövid időn belül visszavonta, majd később arra hivatkozott, hogy a múlt évi párizsi klímatárgyalásokat bevárja, és utána az ott született megegyezésekkel pontosítva visszahozza az Országgyűlés elé. Na, azóta is várunk arra, hogy a nemzeti éghajlatváltozási stratégia bejöjjön az Országgyűlés elé. Lehet, hogy majd most azt fogják mondani, megvárjuk Marrakesht, és akkor majd talán egy év múlva újra napirendre kerülhet ez a kérdés, hogy mi van a nemzeti éghajlatváltozási stratégiával.

Mielőtt a törvénytervezetre rátérnék, azt is szeretném elmondani, hogy nagyon jó lett volna tudni vagy nagyon szerencsés lett volna, ha a kormány idehozza az Országgyűlés elé, hogy milyen tárgyalási mandátummal megy Marrakeshbe, vagyis a kormány most hogyan viszonyul a kibocsátáscsökkentési célokhoz, az önkéntes vállalásokhoz, és a finanszírozási kérdésekben miként foglal állást. Nagyon jó lett volna, ha mindkettő ez előtt a törvénytervezet előtt idekerül az asztalunkra.

Az LMP úgy látja, hogy a törvényjavaslat ebben a formájában kizárólag látszatcselekvésekre, illetve jól hangzó célok mögé bújtatott kártételekre lenne alkalmas. És már most, itt az elején szeretném rögzíteni, hogy ezt ebben a formában az LMP nem fogja támogatni. Gyakorlatilag ez a törvénytervezet egy salátatörvény, amely egymással semmilyen kapcsolatban nem álló jogszabályokat módosít egyetlen eljárásban, jól hangzó közösségi célok mögé rejtve a kormány nehezen vállalható politikai szándékait és egyes kormányközeli csoportok magánérdekeit.

A villamosenergia-törvény módosítása például látszólag a megújuló energiaforrásokkal termelt áram kötelező átvételének és prémiumárazásának szabályozásáról szól, vagyis látszólag egy helyes célról. A részletekből viszont az derül ki, hogy a kormány pont azokat a kikötéseket szeretné elkerülni, amelyek lökést adhatnának a megújulóenergia-piac fejlődésének.

(14.10)

Az európai gyakorlat azt mutatja, hogy a zöldenergia ott fejlődik látványosan, ahol átlátható, kiszámítható és hosszú időre rögzített az árszabályozás. Nálunk ehelyett egy teljesen áttekinthetetlen, a miniszterelnök által kézi vezérelt hatóság, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal intézné az árazást, egyedi szabályok és alkalmi pályázatok útján, mindenfajta normatív szabályozás és hosszú távú rögzítés nélkül, ami pont az ellentéte a működőképesnek bizonyult jó gyakorlatnak. Úgy látjuk, hogy ez viszont jó táptalaja lehet a korrupciónak ezen a területen is. Ráadásul a hulladékégetőkre is vonatkozna a kötelező átvétel és prémiumár, ami szintén ellentétes a józan ésszel, valamint a fenntarthatóság és a gazdaságosság elvárásaival, hiszen ösztönzést jelent új hulladékégetők építésére, miközben a meglévő hulladékkezelési infrastruktúra működtetésére sincs elegendő pénz.

Bekerült a törvényjavaslatba az uniós kötelezettséget szolgáló ivóvízminőség-javító és szennyvizes projektek nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé minősítéséhez kapcsolódó közigazgatási hatósági eljárások szabályozása. A cél látszólag szintén üdvözölhető, de a valóságban pontosan tudjuk, mit jelent az Orbán-kormány gyakorlatában a kiemelt beruházás. Nem mást, mint csúcsra járatott korrupciót és a környezetvédelmi szempontok semmibevételét a Városligettől a kopaszi-gáti lakóparkig mindenütt.

A javaslat a vízszolgáltatásnál egy igen fura rezsicsökkentéshez is alapot teremt. A kormány az ön­kor­mányzatokra terhelné a vízdíjak csökkentését, ami a már eddig is kivéreztetett településeknek egy újabb sarcot jelentene, miközben a politikai hasznot a Fidesz és a kormányzat aratná le teljesen érdemtelenül. Ez az ötlet ráadásul életveszélyes, hiszen a vízdíjak befagyasztása miatt a szolgáltatók évek óta el­mulasztották a vezetékrendszerek felújítását és kar­bantartását, a további elvonások a vízszolgáltatási infrastruktúra teljes lepusztulásához vezetnek egy átmeneti politikai profit, a 2018-as választások Fidesz általi megnyerése, vagyis magánérdekek miatt.

A törvényjavaslat eltöröli azt a kötelezettséget, hogy a kibocsátáskereskedelmi bevételek felhasználásáról a nemzetgazdasági miniszter évente számoljon be az Országgyűlésnek. Ez a titkosítás első lépcsője. Itt már a látszólagos közérdek paravánja is hiányzik az intézkedés elől, hiszen a nyilvánvaló, törvényben is garantált cél az lenne, hogy a klímabevételekkel folytatott állami gazdálkodás teljesen átlátható legyen. Ennek most a kormány az esélyét is megszüntetné. Az energiahatékonyság növeléséért a legkézenfekvőbb és leginkább költséghatékony eszköz, vagyis a családi otthonok energiahatékonysági korszerűsítésének támogatása helyett inkább adminisztratív módszerekkel harcolna az Orbán-kabinet, államilag támogatott hőszigetelés és nyílászárócsere helyett lenne kötelező energetikai audit és energetikusnak nevezett bürokraták alkalmazása a nemzeti energetikusi hálózat keretében. Mindez csak újabb költségeket és adminisztrációs terheket jelentene a magyar vállalkozások számára, de a csapnivaló energiahatékonysági mutatóinkon, az állandósult energiapazarláson érdemben nem segítene.

Mindezen okok miatt az LMP nem tudja támogatni a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm.

(A jegyzői székben Móring József Attilát
dr. Tiba István váltja fel.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 144 2016.11.10. 11:59  135-152

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látszik, hogy ennek a törvényjavaslatnak a két kritikus pontja a hajléktalanellátás és a szülőtartás módosítása. Én is ehhez a két kérdéskörhöz szeretnék alapvetően hozzászólni.

Azt látjuk a törvénytervezetben, hogy a haj­lék­talanellátásban lehetővé tennék a külső férőhelyeken történő ellátást, ami azt jelenti, hogy a lakhatási szolgáltatás nemcsak az intézmény épületén belül, de külső férőhelyeken is nyújtható lenne. Jelenleg a re­ha­bilitációs intézmények esetében van lehetőség arra, hogy az utógondozás külső férőhelyeken történhessen, ezt akarják most bevezetni a haj­lék­ta­lanellátásban is, és ahogyan látjuk, a külső férőhelyes lakhatás időtartama nem haladhatja meg a három évet.

A külső férőhelyekkel az a helyzet, hogy szép elképzelés, tehát szép elképzelésnek tartjuk, csak éppen nem fog működni. Elképzelhetetlen például, hogy önkormányzati lakásokban biztosítsanak külső férőhelyeket. A LÉLEK-program kiléptető szakaszához így is nehéz volt három lakást kicsikarni az önkormányzattól. Sajnos drasztikusan lecsökkent az önkormányzati lakásállomány, Budapesten is nagyon kevés van, nagy részük pedig nincs lakható állapotban, felújításra szorul. Nincs tudomásunk arról, hogy önkormányzati lakásfelújításra és bérlakásépítésre adna pénzt a kormány. Ha pedig piaci lakások vásárlásával vagy piaci alapú lakásbérléssel biztosítanák a külső férőhelyeket, az pedig azért képtelenség, mert a fenntartók a normatívából, pláne a jelenlegi ingatlanpiaci árak mellett nem fognak tudni lakást vásárolni vagy bérelni.

A kormány másik programja az „Elsőként lakhatás” program, amely támogatott albérletekkel biztosítaná a hajléktalanok lakáshoz jutását. Az 1,4 milliárdos uniós forrásból tervezett programmal az a probléma, hogy miközben a normatíva nagyon alacsony, a kisebb egyesületek éppen hogy csak vegetálnak, pályázati pénzekre pedig csak a nagyok pályáznak jó eséllyel, például a Máltai Szeretetszolgálat. A kicsik kimaradnak, maximum konzorciumi tagként tudnak csatlakozni. Ezzel gyakorlatilag elsorvasztják a kisebb szervezeteket, egyesületeket.

Az LMP azt gondolja, hogy a következő lépésekre lenne szükség egy valódi, a hajléktalanságból ki­vezető és hosszú távon is fenntartható programhoz.

Elsőként is sürgősen országos szociális bérlakásprogramot kellene kidolgozni és megvalósítani. Fontos a lakhatás megőrzése érdekében a támogatási rendszer felülvizsgálata. Például aki jövedelempótló támogatásból vagy fogyatékossági támogatásból egyedül kell hogy megéljen, az nem tud lakbért, rezsit fizetni, vagy gyakorlatilag éhezik.

A már hajléktalanná vált emberek esetében a LÉLEK-programszerű megoldás kiszélesítését tartanánk jónak. Ez eredetileg is egy országos modell akart lenni, de hát a végén csak egy bojt lett a sapkán.

Mi azt gondoljuk, hogy a szállók körülményeit is ki kellene vizsgálni, és utána a vizsgálat ismeretében kellene megtenni az intézkedéseket. Nagyon-nagyon fontos, hogy élhető körülményeket kellene biztosítani a szállókon.

Nem utolsósorban pedig az is segítene, ha a hajléktalanokról nem úgy beszélne a kormány, hogy „az utcán élni kívánók”. Mi azt gondoljuk, hogy senki sem kíván vagy szeretne az utcán élni, hanem egyszerűen olyan élethelyzetbe került.

És akkor a szülőtartás. Mint tudjuk, az Alaptörvény XVI. cikk (4) bekezdése kimondja, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni. A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény is tartalmazza a rokontartás szabályait. Most pedig egy újabb törvénybe írják bele.

A javaslat szerint, ha az ellátottnak sem jövedelme, sem vagyona nem fedezi az intézményi térítési díjat, illetve más személy sem vállalta önkéntesen annak megfizetését, a javaslat biztosítja annak lehetőségét, hogy az intézményvezető az ellátott nagykorú gyermekeivel kezdeményezze megállapodás kötését. Ha az ellátott nagykorú gyermekeivel nem jön létre megállapodás, a díjkülönbözet megtérítése bírói úton követelhető az ellátott nagykorú gyermekétől. Vagyis míg eddig a szülő vagyonát, jövedelmét vették számításba az intézményi térítési díj megállapításánál, most a nagykorú gyermek jövedelme is gyakorlatilag be fog számítani. Viszont ha a nagykorú gyermek azt mondja, hogy nincs elég jövedelme, ezért nem tud megállapodást kötni, akkor hiába is akarja ezt igazolni fizetési vagy bankszámla-ki­mu­tatásokkal, az intézmény bírósághoz fordulhat. Mindezt akár a szülő tudta és beleegyezése nélkül is megteheti.

(19.40)

A törvény beterjesztésekor az EMMI által kiadott közlemény megdöbbentő indoklását adja a törvénynek. Legalábbis mi azt gondoljuk, hogy elfogadhatatlan. Azt írják: „A magyar állam biztonságot nyújt idős vagy rászoruló állampolgárainak. Ahogy azonban a gyermeknevelés felelősségét, úgy az idős szülőről való gondoskodást sem vállalhatja át teljes egészében az állam, annak első számú felelőse a család. A történelemben nem létezett olyan kultúra, társadalom, amely az idős szülőkről való gondoskodást elsősorban ne a családok feladatának tekintette volna. A többgenerációs családok hiánya sem változtathat ezen a morális kötelezettségen. Az, aki képes rá és mégsem gondoskodik a szülőjéről, hálátlan. Az, akinek van pénze és mégsem gondoskodik a szülőjéről, valójában a többi adófizetőt terheli.” A minisztérium még nagyvonalúan hozzáteszi: „Az állam által az időseknek biztosított nyugdíj, anyagi és egyéb szociális ellátások változatlanul megmaradnak.” Vagyis a kormány a családot tekinti még mindig az idősekről való gondoskodás első számú felelősének. Aki pedig nem gondoskodik idős szülőjéről, az nem teljesíti erkölcsi kötelességét, hálátlan.

Az LMP viszont egy más felfogásból indul ki, egy más szemléletből, mert mi azt gondoljuk, hogy aki teheti, most is támogatja, akár erőn felül is idős családtagját. Nagyon kevesen tehetik meg ugyanakkor, hogy az intézményi ellátás költségeit átvállalják, hiszen ők maguk sem tudnak a keresetükből normális megélhetést biztosítani a családjuknak. A kormány a nyugat‑európai országokra mutogat, hogy hány helyen létezik szülőtartás. Ezzel kapcsolatosan nyilván nagyon sok kérdést fel lehet tenni. Én is azt kérdezem, hogy hány olyan ország van Nyugat‑európában, ahol a lakosság 41,5 százaléka létminimum alatt él, ahol a munkából nem lehet megélni, ahol az átlagbért keresők vásárlóerőt tekintve a nyugati országok jövedelemeloszlásának legalján találhatók, ahol a dolgozók kétharmada keres átlagbér alatt, a dolgozók negyede létminimum alatt, az állami alkalmazottak negyede pedig a szegénységi küszöb alatti éhbérért dolgozik. Ahol a jövedelmi középrétegbe tartozók is gyakorlatilag rosszul élnek, 75 százalékuknak ugyanis gondot okozna egy váratlan kiadás, mert nem rendelkeznek elegendő tartalékkal.

Milyen morális felelősségről beszél az a kormány, amely tétlenül nézi, hogy családok milliói nem tudnak megélni a jövedelmükből? Az a kormány, amelyik olyan adórendszert vezetett be, amivel a dolgozók 60 százaléka rosszul járt, és ők pont a legalacsonyabb keresetűek közül kerültek ki? Itt természetesen az egykulcsos személyijövedelemadó-rend­szer bevezetéséről beszélek. Azt is fel kell tenni, hogy milyen erkölcsi felelősségről beszél a kormány, amely hat év alatt sem emelte a létminimum fölé a minimálbért. Ez a kormány akarja elvárni a nagykorú gyermekektől, hogy csináljanak végig egy megalázó bírósági procedúrát, aminek a végén a bíróság megállapítja, hogy tartásra nem képesek. Miféle családbarát kormány az, amelyik ilyen durván beavatkozik a családok életébe? Amelyik egymás ellen hangolja a generációkat, megrontja a családok közti viszonyokat? Mit gondol a családokról az a kormány, amelyik abból indul ki, hogy a családokban nem működik az elemi szolidaritás, és ha a gyermek nem tartja el a szüleit, az csak azért lehet, mert nem akar róluk gondoskodni.

Azt gondoljuk, hogy aki megteheti, gondoskodik idős szüleiről, aki meg nem képes rá, azt pedig hiába fogják perelni. A bíróság is ki fogja mondani egy megalázó bizonyítási procedúra végén, hogy nem képes a szülőjéről való gondoskodásra.

A kormány ezzel a lépéssel le akarja venni a kezét a rászoruló idősekről, mondván, gondoskodjon róluk a családjuk. Ahogy a kormány kivonult a rászoruló emberek szociális ellátásából, most az idősekről való állami gondoskodást is le akarja építeni. Már eddig is egy sor intézkedéssel növelte az időskori szegénységet. Megszüntették a méltányossági ápolási díjat, amit éppen az idős, rászoruló szülőt ápoló hozzátartozók vehettek igénybe. A nyugdíjminimum összegét jövőre kilencedik éve tartják befagyasztva, 28 500 forinton. A nyugdíjemelés egy százaléknál kisebb lesz, ami a nyugdíjasok háromnegyedének ezer forintos vagy annál kisebb mértékű nyugdíjemelést jelent majd.

Cinikus lépés ez azért is, mert amellett, hogy egyre inkább kivonul a kormány az időskori szegénység enyhítéséből, a rászoruló idősekről való állami gondoskodásból, az öngondoskodást is ellehetetlenítette a magánnyugdíjvagyon einstandolásával. A ma­gán­nyugdíjpénzek államosításával a Fidesz egy olyan eszközt vett el az emberektől, ami megelőzhette volna az időskori szegénységet és a családtagokra való rászorultságot. Az LMP szerint aki józanul gondolkodik, az pontosan tudja, a családok lehetőség szerint segítik a szüleiket, és ahol mégsem, ott jobbára azért, mert a család megélhetése sem biztosított. Nem az az elfogadhatatlan, hogy a gyermek nem tud a szülőjéről gondoskodni, hanem az, hogy az idős ember, aki adott esetben évtizedeken keresztül dolgozott és fizette a nyugdíjjárulékot, nyugdíjas éveiben olyan kevés nyugdíjat kap, ami még az idősotthoni ellátást sem képes fedezni.

Az államnak nem felmondani kell a társadalmi szolidaritást, hanem erősíteni azt. Az időskori szegénység felszámolásához olyan nyugdíjemelést kell kidolgozni, amely arányosan nagyobb mértékű emelést jelent a kisnyugdíjasoknak. Emelni kell a nyugdíjminimumot, alapnyugdíjat bevezetni, és meg kell fontolni a differenciált vagy a fix összegű nyugdíjemelést. Vissza kell állítani a méltányossági ápolási díjat. És azt gondoljuk, hogy a szülőtartás rendszerét pedig el kell törölni. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 80 2016.11.21. 2:41  79-85

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A lakosság egészséges környezetért folytatott több évtizedes kálváriájára hívja fel a figyelmet az a tűz és robbanás, amely november 7-én következett be a szombathelyi FALCO gyár Zanati úti telephelyén.

A tények azt mutatják, hogy hiába írja elő az Alaptörvény XXI. cikke, hogy Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez, ha ennek a jognak ma hazánkban nem lehet érvényt szerezni. Elviselhetetlen a zaj, a bűz és a légszennyezés éjjel és nappal, egy olyan lakóterület szomszédságában, ahol több ezer kiskorú gyermek él, ahol két általános iskola, három óvoda és egy bölcsőde üzemel, és ahol az asztma előfordulása kétszerese a magyarországi átlagnak. A panaszok jogosságát már két ombudsmani vizsgálat is alátámasztotta. De mit csinált mindeközben az önkormányzat, a környezetvédelmi hatóság és a kormány?

Az önkormányzat a kényelmes utat választva egyszerűen alacsonyabb környezetvédelmi követelményeket előíró övezetbe sorolta vissza a lakóterületet, és ezen azóta sem kíván változtatni; csak a lakosság tömeges tiltakozása nyomán fordult a környezetvédelmi hatósághoz. A hatóság először ide-oda tologatta az ügyet, mindig újabb határidőket szabva a környezetszennyezés csökkentésére. 2016 szeptemberében végre megszületett az egységes környezethasználati engedély, amely több előírást megfogalmaz a gyár felé. De az sem véletlen, hogy a lakossági kérdésre Fazekas miniszter úr a legutóbbi válaszában még mindig a lakók türelmét kéri.

Azt szeretném megtudni önöktől, hogy történt‑e vizsgálat arra vonatkozóan, hogy a robbanás és a tűz milyen esetleges környezetszennyezéssel, egészségre káros hatással jár. Történtek‑e intézkedések, hogy hasonló eset ne fordulhasson elő? Milyen garanciát és határidőt tudnak arra adni, hogy a helyiek végre egészséges környezetben nevelhetik fel a gyermekeiket?

Nem véletlenek ezek a kérdések, hiszen Szombathely város levegőminőségi terve szerint 2013 és 2015 között szilárd anyag tekintetében a kibocsátás 8,6 tonna/évről 54,6 tonna/évre nőtt, ugyanez nitrogénoxidok tekintetében 90,5 tonnáról 215,6 tonnára emelkedett, összefüggésben a forgácslapgyártási kapacitás növekedésével, és akkor még nem beszéltünk az egyéb rákkeltő anyagok kibocsátásáról.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 84 2016.11.21. 1:02  79-85

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Nem, nem tudom elfogadni a választ. Államtitkár úr, lehet, hogy a cél az egészséges környezethez való jog biztosítása, de az a gyakorlatban nem valósul meg. A Pick-lakótelepen élők most már több évtizede küzdenek ezzel a problémával, hogy a zaj és a kitelepedő por egyszerűen megkeseríti az életüket. Igen, a gyár való­ban újabb bővítésre készül. Talán holnap fogják átadni az egyik bővített telepet. Viszont a környezetvédelmi beruházások elmaradnak.

Helyi lakókkal beszélve egyszerűen az emberek elkeseredettek. Ha valóban a helyzet és a problémák megoldódtak volna, akkor holnap, amikor átadják ezt az új telepet, a lakók nem készülnének demonstrációra. Azt gondolom, hogy államtitkár úréknak el kellene menni és a helyi lakókkal is beszélgetni, akkor rögtön egészen másképpen látnák a helyzetet. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 156 2016.11.21. 0:05  155-156

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, megvárom miniszterelnök urat. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 217 2016.11.21. 1:52  212-219

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az LMP a tárgysorozatba vételt támogatja. Már hosszú ideje mondjuk, hogy a menekültválság megoldásának kulcsa a nemzetközi együttműködésben rejlik; egyedül, kerítéssel, uszítással, a probléma másokra tolásával nem lehet meg­oldani semmit, csak a szőnyeg alá söpörni a problémákat.

A kormány egy dologban volt sikeres: a menedékkérők elterelésében. A Fidesz-KDNP aktívan hozzájárul, hogy a konszenzusos megoldások esélye uniós szinten minimális legyen. Pedig a megoldás egy szabályozott és ellenőrzött mozgással járó, összehangolt uniós szintű rendszer, ami kiterjed a balkáni államokra is, és ahol a terheket az érintett államok az anyagiakban és az elhelyezésben is megosztják. Az LMP múlt szeptemberi intézkedési tervében konkrétan szerepel az uniós szintű megoldás szorgalmazása, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, valamint a rendőrség megerősítése, így állománybővítés, eszközpark, anyagi lehetőségek, s a többi. Előbbinek például 2016-ra háromszoros, mintegy 25 milliárd forintos büdzsét javasoltunk tavaly. Szerepel továbbá a tervben a menekülteket segítő civil szervezetek és egyházak támogatása, a visszafogadási mechanizmus működőképességének javítása, tárgyalás az érintett államokkal. Tehát sok a közös. Ami azonban hiányzik az MSZP javaslatából, az, hogy nem szól a menekültválság kiváltó okainak kezeléséről, pedig ez a nulladik lépés a tűzoltás után. Közös nemzetközi fejlesztési stratégiára van szükség, azonnali lépésre, hogy a súlyos globális egyenlőtlenségek enyhüljenek.

A tárgysorozatba vételt javasoljuk.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 227 2016.11.21. 2:00  220-231

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az LMP támogatja a javaslat tárgysorozatba vételét. Megjegyzem, hogy eléggé szomorú, hogy ilyen javaslatcsomaggal kell az Országgyűlés elé jönni, amelyben olyan tételek vannak, hogy a csecsemőpelenka, az iskolai füzet, ceruza áfája csökkenjen.

Mi úgy gondoljuk, hogy a Jobbik által beterjesztett javaslatban megfogalmazott kérések jogosak. Persze, még volnának más termékek is, amiket ide lehetne sorolni. Érdekes elemnek tartjuk a tűzifa és a faszén szerepeltetését mint fűtési célú termékeket. Nyilván ez azért történik, mert vannak Magyarországon olyan családok, amelyek télen még fűteni se tudnak rendesen, tehát a gyermekek fáznak. Ezek is, mint néhány egyéb, nem kifejezetten csak a gyermekneveléshez kötődnek, hanem általában a szegénységben, mélyszegénységben élők problémáit tükrözik.

Mindez persze csak tűzoltás lehet. A cél igazán az volna, hogy mindenkinek legyen munkája és abból meg tudjon élni. Az LMP, mint amint már sok esetben elmondtuk, olyan adórendezést javasol, ami a minimálbér nettóját 23 ezer forinttal, 98 ezer forintra emelné. Ez mind a gyermekes, mind a gyermektelen családokon segítene. Fontos ugyanis a gyermekeket nevelők segítése, de nem hagyhatunk senkit sem az útszélen, azt gondoljuk, aki szükséget szenved, márpedig a Fidesz-kormány eléggé szétszakítja a társadalmat.

A gyermeknevelés költségeinek csökkentgetése csak azzal együtt érheti el a kívánt hatást, ha az oktatásra is többet költünk, különösen a hátrányos helyzetű térségekben, hogy az oktatás a kohézió eszköze legyen, ne pedig a különbségek bebetonozásáé. A cipő fontos, hogy a gyerek eljusson az iskolába, de ott jó oktatást is kell találnia. Tehát még egyszer: támogatjuk a tárgysorozatba vételt.

(17.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 253 2016.11.21. 3:13  246-257

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az összegző módosító kapcsán két olyan összefüggő elemről kell szerintünk beszélni, ami nem jelenik meg, pedig megígérték, hogy beszélnek róla: az egyik a járulékcsökkentés, a másik a társasági nyereségadó egykulcsossá tétele azoknak a nagyvállalatoknak, amelyeknek a nyeresége az 500 millió forintot meghaladja, az ő nyereségadójukat 19 százalékról 9 százalékra csökkentenék, ami 10 százalékos csökkentés. Úgy gondoljuk, hogy mindkettő eset azt mutatja, hogy a kormány már nem törődik a munkavállalókkal, csak az elittel, azzal, hogy a gazdagok még gazdagabbak legyenek, a szegények és a szegényedő középosztály pedig fizessen, mint a katonatiszt.

Utóbbival kezdve: az LMP is elmondta, hogy ez a lépés elképesztő, semmilyen módon nem javítja a gazdaságunk helyzetét, ezzel szemben versenyelőnybe hozza a multikat a hazai kisvállalkozásokkal szemben a jelenlegi helyzethez képest. Márpedig a jelenlegi helyzetben is elég nagy az erőfölényük, ezt most a kormány durván megtámogatja az adófizetők pénzéből. A minimálbér-emelés miatti kompenzációként is nehéz felfogni, hiszen az a kisebb cégeket is érinti, míg most csak a nagyok kapnának jelentős csökkentést. Ez a lépés egészen elképesztő, színtiszta neoliberális lépés, tökéletes kiszolgálása a külföldi tőke profitéhségének az ország kárára.

A költségvetésből a kormány számítása szerint 145 milliárdot vesz ki, viszont vannak más számítások is, amelyek ezt ennél jóval többre becsülik: 170-180 milliárd forintra. Úgy gondoljuk, hogy ez a pénz hiányozni fog az oktatásból, az egészségügyből, az innovációból, a jövő iparágainak a fejlesztéséből, és hiányozni fog a valósban szükséges lépések megtételéhez, mint például a minimálbér adómentessé tétele vagy a járulékcsökkentés.

A munkaadók a jelenlegi állás szerint nem fogadták el a kormány javaslatát a minimálbér emelésére és a társasági adó csökkentésére, hanem 6 százalékos munkaadóijárulék-csökkentést kérnek. Az LMP azt gondolja, hogy egyik félnek sincs igaza: nem kell társaságiadó-csökkentés a multiknak, és a munkaadói járulék csökkentése helyett, ami 600 milliárdba kerülne, szerintünk van jobb megoldás. Legelső lépésként el kell törölni az egykulcsos személyi jövedelemadót, adómentessé téve a minimálbért, és be kell vezetni az LMP progresszív személyi jövedelemadóját ‑ ez mindössze 250 milliárd forintba kerülne. És ha járulékcsökkentés, akkor a dolgozók járulékát kellene csökkenteni, ami egyből nettó béremelkedésként jelentkezne náluk.

Hiába ismerte fel Orbán Viktor két hete, hogy az olcsó bérre alapozott modell nem működik, úgy látjuk, hogy megint rossz eszközöket akarnak választani. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 244 2016.11.23. 11:43  155-296

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök közelmúltbeli kijelentései után azt hittük, hogy a kormány, miután belátta, hogy rossz irányba kormányozta az országot, irányt változtat. Az elmúlt napok, hetek azonban megmutatták, hogy nem ez történik. A kormány nem állt a munkavállalók oldalára, egyszerűen csak rájött, hogy már nem nyerheti meg a lefelé tartó bérversenyt, ahogy Varga Mihály is mondta, már nem nálunk a legolcsóbb a munkaerő. A kormány tehát láthatólag fájó szívvel, de feladta a küzdelmet, hogy Európa legrosszabbul fizetett dolgozói legyenek a magyarok. (Cseresnyés Péter: Jaj, istenem, ilyen hülyeséget!) Ehelyett most másban akar első lenni, másban akar kedvező feltételeket teremteni a külföldi nagyvállalatoknak. A kormány úgy döntött, hogy beszáll a lefelé tartó adóversenybe, és adóparadicsomot csinál Magyarországból. (Dr. Szél Bernadett: Így van!)

A tegnap végződött bértárgyalások és a megszületett bérmegállapodás világosan megmutatták, hogy a kormánynak esze ágában sincs megoldást adni a kivándorlásra és a munkaerőhiányra, esze ágában sincs az alacsony bérekkel vagy adókkal és állami támogatásokkal idecsábított multik helyett a magas hozzáadott értékre és a hazai erőforrásokra, oktatásra, egészségre, zöldgazdaságra építeni a versenyképességet.

A bértárgyalások eredményeképpen a minimálbér nettója 11 ezer forinttal, 85 ezer forintra nő, azaz még jövőre sem éri el a létminimum egyébként 2015-ös 88 ezer forintos összegét, alatta marad. (Dr. Szél Bernadett: Így van!) Jövőre sem lehet megélni a 8 órában minimálbéren dolgozónak. Ez azt jelenti, hogy a munkáltatói járulék csökkentését is figyelembe véve közel 15 ezer forinttal nő egy minimálbéres dolgozó teljes bérköltsége. És mivel a nagyvonalú társaságiadó-csökkentés a mintegy félmillió vállalkozásból csak a legnagyobb 1200-at érinti, ezért a dolgozók 75 százalékát foglalkoztató kis- és középvállalkozások terhei jelentősen megnőnek. Nagyon sokan, mint ahogy ezt most már szakértők is jelzik, nagyon sok kis- és középvállalkozás ezt nem fogja tudni kigazdálkodni, és rajtuk sajnos ez az 1 százalékos nyereségadó-csökkenés nem fog segíteni.

Vagyis mindezek eredményeképpen nem kerül sor nagyarányú béremelésre, a minimálbér nem emelkedik a létminimum fölé jövőre sem. Ráadásul a minimálbér fölött nem növekszik automatikusan a bér, a munkáltatói járulékok csökkentése ugyanis a munkaadóknál csapódik le, így ők döntik el, hogy emelik‑e a dolgozók bérét. De az a valószínűbb, hogy a járulékcsökkentésből próbálják majd fedezni a minimálbéres dolgozók nagyobb bérköltségét. A minimálbér és garantált bérminimum növelése ugyan a többi bérkategóriában is egy idő után felfelé nyomhatja a béreket, de ez akár több évig is elhúzódhat, amíg újabb tízezrek hagyják el az országot. Ez a bérmegállapodás tehát biztosan nem tudja megállítani az elvándorlást.

A versenyképesség nem növekszik, hiszen a kormány a munkaerő képzésébe való befektetés helyett megint a külföldi nagyvállalatoknak ad egy közel 150 milliárdos ajándékot. A társasági adó egykulcsossá tétele és 9 százalékra csökkentése csak annak az alig több mint ezer nagyvállalatnak kedvez, amelyek már eddig is sok támogatást tehettek zsebre. A kieső költségvetési bevételek forrást vonnak el az oktatástól, egészségügytől, vagyis azoktól a területektől, amik Magyarország hosszú távú fejlődésének alapjait jelentik, és amik valóban versenyképessé tudnák tenni a gazdaságot. A kis- és középvállalkozások pedig újabb versenyhátrányba kerülnek a már így is jelentős erőfölénnyel bíró külföldi nagyvállalatokkal szemben.

Az LMP szerint a bértárgyalások eleve rossz pályán mozogtak, a kormány szűkre szabta a mozgásteret. Ha igaz az, hogy a felek elmentek a falig, akkor azt is mondhatjuk, hogy a falat a kormány húzta fel. A tárgyalásoknak ugyanis nem arról kellett volna szólniuk, hogy a kisebbik vagy a nagyobbik rossz közül az egyiket választva kompenzálják a vállalkozásokat a béremelésért. Arról kellett volna beszélni, hogy hogyan lehetne egy olyan igazságos adórendszert létrehozni, ami nem adóztatja meg a létminimum alatti jövedelmeket, és amiben mindenki a teherbíró képessége szerint veszi ki a részét a közterhek viseléséből.

(21.10)

A mostani bérmegállapodás szerinti járulékcsökkentés százalékonként körülbelül 90 milliárd fo­rint­jába fog kerülni a költségvetésnek, azaz 5 százalékpontos munkáltatóijárulék-csökkentés körülbelül 450 milliárd forintba. Ha ehhez hozzávesszük a körülbelül 145, 160, 170 milliárd forintos társaságiadó-kiesést, akkor azt láthatjuk, hogy ez több mint 600 milliárd forintos bevételkiesés lesz a költségvetésnek. Úgy gondoljuk, hogy ezt lehetett volna az igazságos többkulcsos adó bevezetésére is fordítani, és akkor többen nagyobb béremelésben részesülhettek volna úgy, hogy a kis- és középvállalkozások terhei nem emelkedtek volna.

Csak a többkulcsos adó mellett lehetett volna olyan béremelést is adni, ami a legkisebb bér szintjén és a magasabb bérkategóriákban is jelentősen emelte volna a béreket. Az LMP többkulcsos adórendszere és járulékcsökkentésre tett javaslata radikális adócsökkentést jelentett volna a most agyonadóztatott átlag- vagy az átlag alatti keresetűeknél, a munkáltatói helyett a munkavállalói járulékok csökkentése pedig automatikus béremelést jelentett volna a minimálbérek esetén is.

Tisztelt Ház! Az LMP 0-12-24 kulcsos progresszív adórendszert vezetne be. A minimálbér szintjéig adómentessé válna a bér, a munkavállalói járulékok pedig 6,5 százalékkal csökkennének. Ezt már elmondtuk néhányszor, de még nagyon sokszor el fogjuk mondani. Mindaddig mondjuk, amíg ezt nem fogják megérteni. Ez azt jelentené, hogy a minimálbér a jövő évi 15 százalék helyett a duplájával, 32 százalékra nőne, ami 11 ezer helyett 23 ezer forinttal emelné a nettó béreket. Az átlagbért keresők adója is csökkenne 15-ről 12 százalékra, ami a járulékcsökkentéssel együtt 37 ezer forintos nettó bérnövekedést jelentene. A sávos adózás jellegzetességei miatt pedig ‑ azaz, hogy a magasabb kulcsok csak a jövedelem adott sávhatár fölötti részére vonatkoznak ‑ az alacsonyabb kulcsok még a magasabb jövedelműeknél is hosszan éreztetnék a hatásukat. A kétszeres átlagbért keresők bére így 31 ezer forinttal emelkedne.

Nagyon remélem, hogy előbb-utóbb kormánypárti képviselőtársaim meg fogják érteni, hogy a sávos adózás és a többkulcsos személyi­jöve­de­lem­adó-rendszer bevezetése nem jelent többletadózást. Önök nagyon szeretik ezt emlegetni. Mi történik? Marad tehát az igazságtalan adórendszer, ami nemzetközi viszonylatban is az egyik legmagasabb adóval sújtja a munkát, miközben nemzetközi viszonylatban az egyik legalacsonyabb adóval sújtja a tőkét.

A társasági nyereségadó csökkentése tényleg adóparadicsommá teszi az országot, és ugyanazt a logikát követi, mint az egykulcsos személyi jövedelemadó. Úgy látjuk, hogy ez egy vérbeli neoliberális lépés, kiszolgáltatja az országot azoknak a transznacionális vállalatoknak, akik kijátsszák egymás ellen az országokat, hogy kevesebb adót fizethessenek, és megfosztja az országot fontos bevételektől, amiből a valódi versenyképességet lehetne fejleszteni.

Ez egy igazságtalan kormány, amely igazságtalanul adóztatja a magyar embereket és a hazai vállalkozásokat. Ha a kormányban lenne erő, akkor szakítana eddigi tévedéseivel, beismerné, hogy van olyan megoldás, ami helyrehozná az elmúlt évek és évtizedek hibáit. Ehhez szakítani kell azzal a neoliberális szemléletű gazdaságpolitikával, ami a munkát magasan, a tőkét alacsonyan adóztatja, ami nem befektet az ország hosszú távú fejlődését és felzárkózását jelentő oktatásba, képzésbe, egészségügybe, hanem elpazarolja az erőforrásokat. Minden ország, amelyik az elmúlt fél évszázadban jelentős felzárkózást haj­tott végre, legyen az kelet-ázsiai, skandináv vagy más térségbeli, egy dolgot biztosan megtett: nagyon nagy mértékben emelte az oktatásra fordított kiadásait, és ebből időszakos válságok esetén sem engedett.

Úgy látjuk, a kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a nemzetközi munkamegosztásba csak mint össze­szerelő ország csatlakozzunk be, ahol az emberek ala­csony bérekért dolgoznak a futószalag mellett. Ezt a stratégiát fel kell adni, az összeszerelő országnak nincs jövője. Át kell állni egy olyan fejlődési mo­dell­re, ami a magasabb bérekre és a tudásra alapoz. Ennek az eredményességét a skandináv államok már bizonyították. Meg kell kezdeni a váltást a külső füg­gés­ből a saját erőforrások jobb kihasználására, a saját lábunkra kell állni az EU-pénzek és a multik exportja helyett, a jövő iparágaira és a kis- és közép­vállalkozásokra kell koncentrálni. Összeszerelő tevé­kenység helyett magas hozzáadott érték előállítására képes hazai kisvállalkozásokra kell építeni a ver­seny­képességet. Ehhez a multik helyett a hazai vállal­ko­zá­sok számára kell kedvező környezetet, egyenlő feltételeket biztosítani, támogatni kell az innovációt és a kutatás-fejlesztést. Olyan vállalkozóbarát kör­nye­zetet kell teremteni, ahol a tehetség és a munka révén juthat előre az ember és nem a kapcsolatokon keresztül. És igazságos adórendszerre van szükség, ami a kisebb vállalkozásoknak is kedvező és nem terheli túl a munkát. Úgy látjuk, hogy a közszférában is szükség van a nyolc éve elmaradt közalkalmazotti fizetésemelésre.

És végül szeretném még megemlíteni, hogy a jobb minőségű munkahelyek és magasabb bérek mellett megfizethető és elérhető lakhatási lehe­tő­séget is biztosítani kell. (Dr. Szél Bernadett: Így van.) Fontos lenne ezért egy bérlakásprogram is. Az LMP a költségvetéshez adott be módosítót is, ami egy nagyszabású bérlakásprogramnak adná meg a kezdő lökést. Azt gondoljuk, hogy az LMP javaslatait a kormánynak figyelembe kellene venni, ha valóban irányt akar változtatni és azt akarja elérni, hogy megálljon a munkaerő elvándorlása Magyaror­szág­ról. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
191 81 2016.11.28. 1:44  79-83

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Miniszterelnök úr múlt héten bejelentette, hogy 0,9 százalék helyett 1,6 százalékkal emelik a nyugdíjakat 2017-ben. Ez a szám azért lóg a levegőben, mert nem lehet tudni, hogy hogyan jött ki, a várható infláció ugyanis 2,3 százalék az MNB szerint. Ígérik, hogy az év végén visszamenőlegesen megemelik majd a nyugdíjakat. Miért csak akkor? Ma a nyugdíjasok felének, azaz közel 1 millió embernek a nyugdíja kevesebb, mint havi 100 ezer forint.

A kormány nem mond igazat, amikor a nyugdíjak értékőrzéséről beszél. A nyugdíjasok érzik a bőrükön, hogy az inflációt követő nyugdíjemelés nem értékőrző, hiszen egyre magasabb árakkal találkoznak. Januártól a pékek szerint a kenyér ára 30 százalékkal emelkedik. Elfogadhatatlan az is, hogy nem a nyugdíjaskosárral számolják az inflációt, tehát nem azon termékek áremelkedését veszik alapul, amiket a nyugdíjasok vásárolnak, hanem egy általános kosarat, amiből hiányoznak például a gyógyszerek. Így a jelenlegi törvény nemhogy a nyugdíjak értékőrzését, hanem befagyasztását, sőt csökkenését jelenti. Ehhez járul hozzá, hogy még ezt sem tartják be, nem emelik az inflációnak megfelelő mértékben a nyugdíjakat. Ez nem meglepő, hiszen kell a pénz a saját holdudvaruk támogatására. A nyugdíjasokon százmilliárdokat spóroltak azzal, hogy a reálbért is követő indexálást eltörölték.

Államtitkár Úr! Hogyan jött ki ez az 1,6 százalék? Miért nem a duplájával, azaz 3,2 százalékkal emelik a nyugdíjakat? Egyébként még ez is kevés lenne a nyugdíjasok tisztességes megélhetéséhez.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
191 93 2016.11.28. 1:53  92-95

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány a múlt héten megállapodott a munkaadókkal és a munkavállalókkal egy 5 százalékos munkaadói­já­rulék-csökkentésben. A járulékcsökkentés az LMP szerint sok év óta esedékes; egyrészt azért, mert a munkára rakódó terhek eleve magasak (Dr. Rétvári Bence: A múltkor adót akartak emelni az LMP-sek!), másrészt azért, mert közelíteni kellene a munkából élők terhelését a tőkéből élőkéhez. Ma egy dolgozó a szuperbruttója után 49 százalék adót és járulékot fizet, amíg a Mészáros Lőrincek, akik osztalékként veszik ki a nyereségüket, már csak 31 százalékos nyereség- és osztalékadót, és ez az arány jövőre 46 százalékról 22 százalékra változik.

Csökkenteni kellene a járulékokat azért is, mert így nőhetnek a bérek, így lassulhat az elnyomorodás és az elvándorlás, a kormány azonban nem a dolgozók oldalán áll, hanem a gazdag, nagy cégek oldalán: nem a munkavállalói járulékot csökkenti, ami azonnal nettó béremelkedést jelentene mindenkinek, hanem a munkaadóit, így a munkaadók kényére-kedvére bízzák, hogy lecsöpögtetnek‑e abból valamit a munkavállalóknak. Mindezt azzal próbálják indokolni, hogy a járulékcsökkentés növeli a GDP-nö­ve­kedést, erre azonban semmi bizonyíték, és nem is ez kellene hogy legyen a cél. Hiába van növekedés, ha az nem szivárog le, abból csak a gazdagok és a Fidesz-közeliek részesednek, és az ország szakad szét. E helyett az LMP adócsökkentési programját kellene mintául venni, a szegényeket sújtó egykulcsos adó eltörlését, az adómentes minimálbért, és az átlagbér 22,5 százalékkal történő emelését. Ez valóban az ország és a dolgozók érdekét szolgálná.

Államtitkár Úr! Miért a munkaadói járulékot csökkentik és miért nem a dolgozók járulékát? Várom megtisztelő válaszát. (Sallai R. Benedek tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
191 127 2016.11.28. 0:03  126-127

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Megvárom miniszterelnök urat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
191 175 2016.11.28. 1:52  174-181

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Elfogadom. Tisztelt Államtitkár Úr! Három hete a kormány elismerte, hogy zsákutcába vezette az ország gazdaságát, múlt héten viszont az is kiderült, hogy a felismerésen túl rossz eszközöket választ. A kormány ugyanis durván csökkenti a nagy cégek nyereségadóját. Ez a hamisítatlan neoliberális lépés növeli a nagy cégek profitját, és növeli a sza­ka­dé­kot az egyszerű dolgozók és a kivételezett elit között. A gazdag cégek és tulajdonosaik alig adóznak, az egyszerű dolgozók és vállalkozók viszont jö­ve­del­mük felét, harmadát, kétharmadát. Ez a lépés mint­egy 170 milliárd forint ajándékot ad a nagy cégeknek. Ez a lépés rontja a kisvállalkozások relatív helyzetét, növeli a multik erőfölényét. Rontja a költségvetés helyzetét is, pedig volna mit visszapótolni a korábbi évek megszorításai után. Rontja a lépés a magyar kis- és középvállalkozók helyzetét azért is, mert a minimálbér-emelés terhének nagy részét ők viselik, az adócsökkentés hasznát pedig mások.

Értelmetlen a csökkentés azért is, mert a magyar vállalkozóknak nem az a legnagyobb problémája, hogy a nyereségadó magas, 40 százalékának ugyanis nincs is nyeresége. Boldogan fizetnének magasabb adót is, ha meg tudnának élni. A gazdaságpolitika feladata lenne, hogy hozzásegítse ehhez őket. Ez a lé­pés egyedül néhány multicégnek és nagyvállalatnak hasznos, akiknek épp lejár az adókedvezménye, vagy akik más ország adófizetőit megkárosítva ide adóz­ná­nak harmadannyit. Önök adóparadicsomot csi­nál­nak az országból, de ez nem lesz jó. A lefelé tartó adóversenynek csak a multik lehetnek a nyertesei, akik kijátsszák egymás ellen az országokat.

Államtitkár úr, miért a nagy nemzetközi cégek ér­de­kei mozgatják az adópolitikát? Várom meg­tisztelő válaszát. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
191 179 2016.11.28. 0:58  174-181

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Államtitkár úr, tény, hogy a versenyképességünk nagyon sokat romlott, és a versenyképességet javítani kell. De a versenyképesség javításának a kulcsa nem itt van, nem ott van, hogy a multik adóját kell csökkenteni és a multik zsebébe kell 170-180 milliárd forintot tenni.

A kis- és középvállalkozásoknál valóban nagyon nagyok a közterhek. Az LMP régóta mondja, hogy ezeket az adóterheket csökkenteni kell; de önök rosszul választják meg. A versenyképesség kulcsa, mi azt gondoljuk, sokkal inkább az oktatásban és az egészségügyben van. Az oktatás és az egészségügy színvonalát önök az elmúlt években teljesen lerontották. Az oktatásba és az egészségügybe kellene milliárdokat befektetni, és nem a multik zsebében kellene hagyni 170-180 milliárd forintot. Ezzel a pénzzel önök hozzájárulhattak volna például ahhoz is, hogy a többkulcsos személyijövedelemadó-rend­szert újra bevezessük. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
191 207 2016.11.28. 14:46  190-336

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy egy megjegyzéssel kezdjem. Úgy látszik, hogy a kormánynak azért mégsem annyira fontos az európai uniós pénzek felhasználása, mint például a múlt héten a munkaerőhiány és a bérek kérdése, mert a múlt héten minden minisztérium államtitkára itt ült a teremben, és nemcsak itt ültek, hanem részt is vettek a vitában. Pedig mi úgy gondoljuk, hogy az európai uniós pénzek felhasználása legalább annyira súlyos kérdés, mint a munkaerőhiány Magyarországon, hiszen a gazdasági növekedésnek az egyik fontos lába és fontos eleme, mint ahogy a gyakorlatból tudjuk, az európai uniós támogatások megléte, tehát egyáltalán nem mindegy az, hogy az ország mit kezd ezzel az összeggel.

Mi azt gondoljuk, létfontosságú lenne, hogy a magyar gazdaság átállhasson egy fenntartható pályára, és ebben bizony az európai uniós támogatásnak nagyon komoly szerepe lehetne. Fontos az, hogy mindenki boldogulhasson, az ország jövedelmileg és területileg kiegyensúlyozottan fejlődjön, hogy a természeti erőforrásainkat megőrizve, saját erőforrásainkra alapozva hozhassunk létre egy jól működő gazdaságot és társadalmat. Ehhez képest, ahogyan látjuk, mind a tervezett felhasználás, mind a már futó projektek alapján azt kell mondanunk, hogy alapvetően hibás a rendszer. A töméntelen pénzt, a sok ezer milliárd forintot úgy akarja elkölteni a kormány, hogy nem sok fogalma van, mit akar elérni vele, és hogy hogyan akarja elérni. Leírt stratégiák és tervek ugyan vannak, de azok holt betűk, amikor a megvalósításhoz érünk. A tervek végrehajtására nincs meg a megfelelő intézményrendszer, visszacsatolás, szakmai háttér, így a fejlesztési program jelentős része lényegében sok esetben osztogatássá silányul, elvész az eredeti cél, pedig az országnak soha nem volt ilyen nagy lehetősége, ekkora mértékű és ilyen tartós külső forrása, amivel érdemes lenne jól élni. Ehhez azonban alapvető változtatásokra lenne szükség. Szembe kellene nézni a problémákkal, és a gyökerüknél megragadni őket.

A fő problémák, amire az LMP azt gondolja, hogy mindenképpen megoldást kellene találni, a következők: először is a fejlesztési pénzek felhasználásának fő célja most nem a gazdaság és a társadalom helyzetének a javítása, hanem a saját érdekkör helyzetbe juttatása lett. A rendszer irányítóinak és döntéshozóinak legfőbb célja a zsákmányszerzés és a klientúraépítés, ezért a konfliktusok nagy része is marakodás a koncon. A kormányzaton belül ugyanis annak erős a pozíciója, aki a források osztogatása révén több külső szereplőt tud magához kötni. A zsákmányszerzés és a klientúraépítés a célokat és az eszközöket is eltorzítja, a nagyprojektek, óriás­beruházások felé tereli a forrásokat. Egyik legtisztább példa erre az úgynevezett közlekedésfejlesztés. A hazai közlekedési rendszerekben nagyon sok javítanivaló akad. Vannak köztük nagy forrásigényű infrastrukturális beruházások, például egy híd építése, de a legfontosabb mégis a kisebb elemek javítása, illetve a rendszer egészének működési változtatása lenne.

A másik oldala a torzulásnak a nagy projektek szeretete, mára ugyanis az EU-s források több mint felét kiemelt, címzett projektként kötik le. Az utak területén például óriási szükség lenne az alsóbbrendű utak hálózatának felújítására, hogy a vidék ne néptelenedjen el. Ennek forrásigénye 10 ezer milliárd forintos nagyságrendű, mégis azt látjuk, hogy Horn Gyula után 20 évvel is a méregdrága és a nemzetgazdaság szempontjából haszontalan autópályák épülnek csak azért, mert a sokból sokat lehet lopni, a közlekedési infrastruktúra fejlesztése pedig az aktuális oligarchák gazdagításának fő eszköze. Korábban Simicska, most Mészáros Lőrinc viszi haza azokat a közpénzeket (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Így van!), amiből rendes közlekedést lehetne csinálni. A zsákmányszerzés és klientúraépítés feltűnő példái százával sorakoznak. Az állami szinten szervezett korrupció az EU-s forrásoknál teljesedett ki leginkább, amint arra az LMP száznyi példát is hozott az elmúlt időszakban.

Másodsorban a gazdaság és az állami szektor is alapvetően függővé vált az európai uniós forrásoktól. Mi úgy gondoljuk, hogy ezt a függést enyhíteni kellene és nem erősíteni. Az állami szektorban ma lényegében nem létezik hazai forrású fejlesztés, mindent európai uniós forrásra állítanak át. Ez azt jelenti, hogy sokszor nem azt fejlesztik, amire szükség volna, hanem amire van pályázat. Természetesen itt van visszacsatolás, olyasmit írnak ki, amire a minisztériumokból igény van, ám a rendszer így végtelenül bonyolódik. Ismert, hogy az oktatásban, az egészségügyben és a szociális szférában infrastrukturális beruházás már nincs európai uniós forrás nélkül, de sok területen már az alapvető működés is ettől függ. Az oktatási segédanyagok területén, a felnőttképzésben vagy a munkahelyteremtést ösztönző támogatásoknál például ez a helyzet; az NGM például 224 milliárd forintot kapott a GINOP-ból az „Út a munkaerőpiacra” nevű programra.

Sajnos nemcsak az állami rendszer vált függővé a támogatásoktól. A hazai gazdaság egésze lényegében drogos lett, függő az ingyenpénzektől. Mivel a beruházások harmada lényegében az EU-s forrásokból történik, a piaci szereplők is ehhez alkalmazkodtak. Gyakorlatilag azok a fejlesztések indulnak csak el, amelyekhez európai uniós forrást lehet szerezni vagy találni. A direkt, úgymond gazdaságfejlesztési támogatásoknak egyébként számos további problémája van, de gondoljuk, hogy ezek önök előtt is ismertek. További probléma, hogy a források áramlása elképesztően hektikus, kiszámíthatatlan. Passzív időszakok és dömpingszerű kiíráshullámok váltogatják egymást. Különösen a gazdaság fejlesztésére szánt források áramlását kellene időben kiegyenlíteni, kiszámíthatóvá tenni, ezzel szemben, ami folyik, az az időbeni koncentráció és az esetlegesség. Önök lényegében két év alatt akarják kiszórni a forrásokat, ami rángatja a gazdaságot. Ehhez hozzátartozik, hogy a források kifizetése lényegében alig kezdődött meg. Eltelt három év a 7 éves ciklusból, és még mindig alig nyújtottak be számlát Brüsszelnek. Ez rámutat egyrészt az intézményrendszer alapvető alkalmatlanságára és arra, hogy hogyan akadályozza a fejlődést az, ha a zsákmányszerzés mindennél fontosabb, és ez esetleg nem tetszik azoknak, akiktől a forrás érkezik; itt most Brüsszelre gondolunk.

Most elkezdődött már a kapkodás, az előleget akarják több helyen 100 százalékra felvinni, hazai forrásból fizetve nyilvánvalóan, ami elképesztő hazardírozás a mi adóforintjainkkal. Eleve későn kezdtek neki a tervezésnek és a programok elfogadásának. Persze 2015 végéig még az előző ciklus forrásainak úgymond a kiszórásával voltak elfoglalva, de ez is rámutat arra a problémára, hogy hiába tudták sok évvel előre, hogy ez az átfedéses időszak eljön, mégis képtelenek voltak kezelni. Az új rendszer végül csak két év késéssel indult el, de a hibák már azonnal megmutatkoztak.

A kiírások és a kiértékelések nagyon sokat késnek. Ennek egyik oka, hogy az új állami döntéshozatali rendszerben túl sok a szereplő. A minisztériumok szakállamtitkárságai, az irányító hatóságok és a miniszterelnöki hivatal végeláthatatlan egyeztetései lassítják a folyamatot. Ez minden területen gondot okoz, de vannak olyan területek, ahol szinte értelmetlenné teszik a munkát. Például az innovációs és K+F területen a pályázatok kiértékelése 6-8 hónap alatt történik meg, azaz mire megkapnák a támogatást, sok esetben már értelmetlenné válik az egész. Mi azt gondoljuk, hogy egy jól működő rendszer a 2020-2022-es puha landolást előkészítené, nem pedig erősítené a források hullámzásából származó problémákat.

Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a következő EU-s költségvetési ciklusban sokkal kevesebb támogatás érkezik majd, mint most, ha lesz egyáltalán ilyen. Ezért a cél kettős kellene hogy legyen: a legfontosabb fejlesztésekre koncentrálni most, amelyek a jövőben egy fenntartható társadalmi-gaz­dasági rendszer alapjait jelenthetik, másrészt lassan átállítani a gazdaságot arra, hogy saját forrásból, önerőből éljen meg, fejlődjön, és ne a sült galambot várja. Nagyon érdekes volt, amikor Lázár miniszter úr a felvezető előadásában arról beszélt, hogy 2018 után az azt követő négyéves ciklusban, a kormányzásban három olyan év lesz, amikor nem lesznek európai uniós források, és akkor vajon majd mi lesz a gazdasággal.

(16.20)

A kiszámíthatatlanság másik tényezője, hogy egy gazdasági szereplő nem tud tervezni a forrásokkal, mert azok megérkezése, illetve a rendelkezésre állás ideje a bírálók önkényétől függ. Ez visszavezet egyrészt a rendszer korruptságához, klientúraépítéshez, ami kapcsolódik a normatív támogatások kis arányához, hogy előre nem lehet tudni, milyen feltételeket kell teljesíteni a forráshoz jutáshoz.

Ami még mindig ehhez a problémakörhöz tartozik, hogy úgy látjuk, hogy nincs koncepció, hogy mit is akar a kormány elérni. A közérdek az volna, hogy a források felhasználása egy magasabb hozzáadott értékű termelésre való átállással segítse a gazdaságot, növelje a következő generáció tudását, és még lehetne sorolni. Ezzel a kormány egyetlen sikermércéje, hogy mennyi pénzt és milyen gyorsan tudunk kihelyezni, kiszórni. Pedig most már azért gyanakodhatnának, ha 2015-ig elköltöttünk 8000 milliárd forintot, a magyar gazdaság alapjai, a kkv-k nem fejlődtek, az oktatás és egészségügy szenved, az ország szakad szét, akkor bizony valami nincs rendben. Hozhatnánk Burgenland példáját, ami azt mutatja, hogy alapos és következetesen végigvitt stratégia nélkül az egész nem ér semmit. Sajnos, a koncepciótlanságból és a zsákmányszerzésből mint fő motivációból következik, hogy alapvetően fontos területeket hagynak korrumpálódni, szövetkezetek, oktatás, iroda, inkubátorházak, tanodák.

Az intézményrendszerrel is vannak gondok. Úgy látjuk, hogy az intézményrendszer alkalmatlan a források hasznos felhasználására. Önös hatalmi érdekek és nem a hatékonyság alakították ki és mozgatják, méretében és tudásában is elégtelen ahhoz a sok bürokratikus és szakmai feladathoz, amit el kellene látni. Ennek egy groteszk példája az NFÜ megszüntetése. Ezt most időhiány miatt nem tudom taglalni. Létrejött egy újabb és nem megfelelő rendszer. A forrásfelhasználások hatásainak értékelése, elemzése gyakorlatilag nem létezik, az indikátorrendszer nem alkalmas arra, hogy megmondjuk, a beruházások valóban hasznosak voltak‑e az ország szempontjából.

További problémának tartjuk, hogy az állam nem azokat segíti, akiket igazán kellene, a kisvállalkozásokat, az elmaradott térségeket, az oktatás, a K+F, a természeti erőforrások megőrzését. Ennek oka részben az áthághatatlan bürokratikus terhek, másrészt viszont az alapszemlélet, ami egyedül a minél nagyobb pénzkihelyezést tartja eredménynek.

Az is jellemző, hogy a fejlesztések sok esetben nagy terheket hagynak a jövőre. A létesítményeket közpénzből kell fenntartani. Bizonyos infrastruktúrák, például közúthálózat, növelik a környezeti terheket, a negatív externáliákat pedig a társadalom egészének kell megfizetnie. Sajnos, az úgynevezett fejlesztések folyamatosan felélik a környezeti javakat.

Az LMP-nek természetesen vannak javaslatai, hogy mely területeken és hogyan kellene változtatni. Most itt időhiány miatt csak néhányat felsorolok, de remélem, hogy a vitában a későbbiekben erre még lesz mód, ezeket kifejteni.

Nagyon fontosnak tartanánk a kiszámíthatóságot. A kiszámíthatóság a kis- és középvállalkozások, de más pályázók szempontjából is rendkívül fontos. Nagyon fontos a hatásos nyomon követés, ellenőrzés és átláthatóság. Fontosnak tartanánk, hogy kisebb összegű, de automatikus normatív támogatásokat lehessen adni a gazdasági szereplőknek, különösen a kis- és középvállalkozásoknak, esetleg civileknek, kistérségi fejlesztéseket lehetne segíteni.

Fontos a jövőbeli terhek és költségek komolyan vétele. Az infrastrukturális fejlesztéseket újra kellene gondolni, és végül még szeretném megemlíteni a humán fejlesztések összehangolását és elsőbbségét. Tudjuk, hogy ez nehéz terület, hisz egy oktatási program hatását és eredményességét még nehezebb megmérni, mint egy csatorna építését. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik és az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 136 2016.11.29. 15:13  115-271

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az LMP támogatta ezt a politikai vitanapot, mint ahogyan egy éve támogattuk a népszavazási kezdeményezést is. Tettük ezt akkor is, most is azért, mert fontosnak tartjuk a vitát a nyugdíjrendszert érintő kérdésekről, és egyetértünk azzal, hogy a nyugdíjrendszer módosításra, reformra szorul. Ez nem jelenti ugyanakkor azt, hogy az eszközökben, a módosítás irányaiban egyetértünk a többi kezdeményező párttal.

Először is fontos felidézni, hogy milyen út vezetett eddig a vitanapig. 2015-ben Bodnár József, a Vasutasok Szakszervezetének tisztségviselője kérdést nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz, ami kimondva-kimondatlanul a „Férfiak 40”-ről szólt, arról, hogy a férfiak a nőkkel egyenlő feltételek mellett mehessenek nyugdíjba. Ismerjük a népszavazási kérdés kálváriáját. A Választási Bizottság elutasította a kezdeményezést, arra hivatkozva, hogy a költségvetést érintő kérdésekről nem lehet népszavazást tartani. Aztán a Kúria megváltoztatta az NVB döntését, merthogy a nyugdíjba vonulás feltételrendszerének egységesítése nem feltétlenül jár költségvetési hatásokkal. Majd jött az újabb fordulat, amikor a semmiből felbukkant ismeretlen ügyvédnő, Dessewffy Alice az Alkotmánybíróságon támadta meg a Kúria döntését. Arra hivatkozott, hogy a „Nők 40” éppen hogy a nemi esélyegyenlőségről szól, hiszen az Alaptörvény is kimondja, hogy a női esélyegyenlőség a pozitív diszkrimináción keresztül valósul meg. Az Alkotmánybíróság ezután megsemmisítette a döntést, kimondta, hogy az alaptörvény-ellenes.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az, hogy megbukott ez a népszavazási kezdeményezés, persze nem jelenti azt, hogy megspórolhatjuk a vitát arról, hogy jó‑e így ez a nyugdíjrendszer, ahogy van, amilyenné a Fidesz tette. Jól van‑e az, hogy a „Nők 40” kivételével már nincs semmilyen lehetőség korhatár előtt nyugdíjba menni? A kormány öt évvel ezelőtt úgy törölte egy tollvonással a korhatár előtti nyugdíjak rendszerét, kor­kedvezményes, korengedményes nyugdíjakat, szolgálati nyugdíjakat, rokkantnyugdíjakat, hogy meg­spórolta az ezzel kapcsolatos társadalmi vitát, nem egyeztetett érdekképviseletekkel, társadalmi szervezetekkel. A Széll Kálmán-terv egyik megszorító intézkedéseként kezelte a kérdést, amit le kell nyomni a társadalom torkán. A mai napig nem volt vita arról, hogy hogyan lehetne olyan nyugdíjrendszert létrehozni, ami egyszerre méltányos és fenntartható. Azért tárgyaljuk tehát ezt a kérdést a mai napon, mert a kormány ezeket a vitákat megspórolta az elmúlt években.

A konkrét javaslatot azonban, azaz, hogy a férfiaknak is biztosítsák a 40 év munka utáni nyugdíjba vonulás lehetőségét, ilyen formában az LMP nem tudja támogatni. Ennek legfőbb oka, hogy ez felborítaná a nyugdíjkassza egyensúlyát, és költségvetésileg fenntarthatatlan lenne.

És most akkor néhány számot is fogok mondani. A „Férfiak 40” ugyanis jelentős járulékbevétel-kieséssel és ezzel egyidejűleg a nyugdíjkiadások drasztikus emelkedésével járna. Összehasonlításképpen: a „Nők 40” program a 2011-es bevezetése óta körülbelül 800 milliárd forintba került, csak az idei költségvetésbe 195 milliárd forintos kiadás van betervezve. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság legutóbbi, 2016. januári adatai szerint 139 ezren vették igénybe az átlagosan 118 ezer forintos ellátást. Miközben a kormány úgy számolt, hogy a félszázalékos nyugdíjjárulék-emelésből befolyó, körülbelül 30-40 milliárd forintos bevétel majd fedezi a kiadásokat, nem jött be a számítása. 2012-ben már 105 milliárd forint, 2013-ban 136 milliárd forint, 2014-ben 164 milliárd forint, ’15-ben 185 milliárd forint és 2016-ban pedig már 195 milliárd forint költségvetési kiadást jelentett a „Nők 40” program, vagyis a program alábecsülte a kiadásokat.

(17.30)

A férfiak magasabb átlagnyugdíjával és körülbelül 150 ezer belépővel számolva a „Férfiak 40” már az első években 150-200 milliárd forinttal terhelné meg a 3000 milliárd forintos nyugdíjkasszát és így a költségvetési kiadások oldalát. Egyik évről a másikra 6,6 százalékkal növekednének a nyugdíjkiadások, miközben a bevételi oldalon elmaradna a nyugdíjba vonulók által befizetett járulék. Ez a lépés csak úgy lenne megvalósítható anélkül, hogy felboruljon a nyugdíjkassza egyensúlya, ha növelnénk a járulékokat, ahogy tette azt a kormány a „Nők 40” esetében, vagy a nyugdíjat csökkentenénk. Általános nyugdíjcsökkentés esetén az egy főre eső havi átlagos kifizetések 6,4 százalékkal csökkennének. Nyilván egyik megoldás sem járható út.

A jobb gazdasági helyzetre pedig, amire a Jobbik hivatkozik, mi úgy látjuk, hogy nem lehet alapozni. Mint tudjuk, a gazdasági adatok átmeneti javulást mutathatnak, a gazdaság szélsőséges kitettsége, az EU-s forrásoktól és a multik exportjától való függése pedig nem olyan alap, amire egy ilyen intézkedést építeni lehet. Ráadásul az is egy további kérdés, hogy ha nő is a költségvetés mozgástere, növekednek az adó- és járulékbevételek, akkor azt mire lenne érdemes fordítani.

Mi, mármint az LMP inkább a korkedvezmény rendszerének módosított formában való visszaállítását és egy rugalmas nyugdíjrendszert támogatnánk. Jelenleg már nincs korkedvezményes nyugdíjba vonulási lehetőség az egészséget fokozottan megterhelő, egészségkárosító munkakörök esetén. Ugyanis a kormány ezt 2011-ben megszüntette, teljesen pedig 2014 végével vezette ki. A 2014. év végi bérmegállapodást azzal a feltétellel írták alá a munkavállalói érdekképviseletek, hogy egyeztetések kezdődnek a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának keretei között a különösen nagy mértékű fizikai, pszichikai terhelést okozó körülmények között dolgozók helyzetének javításáról, azaz a korkedvezményt felváltó új rendszerről. A megállapodás szerint ennek eredményét még a 2015. évi tavaszi ülésszakban kellett volna az Országgyűlés elé terjeszteni, ez azonban elmaradt. A „Férfiak 40” népszavazási kezdeményezésnek is a kormány ígéretszegése adta meg az utolsó lökést.

A korhatár előtti nyugdíjak megszüntetése ugyanis elsősorban a férfiakat érintette. Ezeknek a dolgozóknak az egészségi állapota folyamatosan romlik, nagy részük elveszíti a munkáját, és meg sem éri az öregségi nyugdíjkorhatárt. Tény, hogy a korábbi munkaköri lista elavult, felülvizsgálatra szorul, de ez nem jelenti azt, hogy a rendszer okafogyottá vált. Az LMP szerint a korkedvezmény korábbi rendszere felülvizsgálatra szorul, de valamilyen szűkebb körben fenn kell tartani a korhatár előtti nyugdíjba vonulás lehetőségét az egészségkárosító munkakörökben dolgozóknak. Azokban a szakmacsoportokban és munkakörökben, amelyek az átlagost meghaladó, állandó fizikai vagy pszichikai megterheléssel járnak, kockázatértékeléseket kell végezni, és szűkebb keretek között, de biztosítani kell a nyugdíjba vonulás lehetőségét teljes nyugdíjösszeg mellett. Idetartoznak például a tűzoltók, buszsofőrök, mentősök, bányászok, rendőrök. Ahol lehetséges, más munkakörbe kell helyezni a dolgozót. Aki például látása vagy hallása romlása miatt alkalmatlanná vált arra, hogy eredeti szakmájában dolgozzon, ott ezt meg kell tenni. Ha viszont valakinek nem tudnak az egészségi állapotának megfelelő munkát adni, és nincs más lehetősége a tisztességes visszavonulásra, ott fenn kell tartani a korkedvezményes nyugdíjazás lehetőségét.

Emellett vissza kell adni a nyugdíjat azoknak, akiket 2011 végével jogellenesen fosztott meg a kormány a nyugdíjkorhatár előtt megszerzett nyugdíjjogosultságuktól. (Tukacs István: Így van!) Attól még nem lett alkotmányos ugyanis az embereket a szerzett jogaiktól megfosztó lépés, hogy a kormány beleírta az alkotmányba, hogy a nyugdíjak ellátássá alakíthatók vagy akár meg is vonhatók.

A korkedvezményes nyugdíj új rendszere mellett, amely a korábbinál kevesebb embert érintene, az LMP rugalmas nyugdíjrendszert vezetne be. Szerintünk olyan rendszerre lenne szükség, amely nem borítja fel a nyugdíjrendszer egyensúlyát, de egyúttal lehetőséget ad arra, hogy bizonyos munkaévek ledolgozása után választható legyen a nyugdíjba vonulás.

Először is ez azt jelentené, hogy bizonyos szolgálati idő megszerzése után bárki választhatná a nyugdíjba vonulást a nyugdíjkorhatár előtt is, de csökkentett nyugdíjjal. Ez lehetővé tenné azt is, hogy a férfiak akár 40 ledolgozott év után nyugdíjba vonulhassanak bizonyos anyagi áldozatok mellett. Ezenkívül az olyan rugalmas megoldások is elképzelhetőek lennének egy ilyen rendszerben, mint a részmunka melletti résznyugdíj azoknak, akik fokozatosan szeretnének nyugdíjba vonulni.

A rugalmasság azt is jelentené, hogy aki viszont tovább szeretne dolgozni, azt az állam ebben nem akadályozná. A Fidesz egy olyan merev nyugdíjrendszert vezetett be, amelyben nemcsak hogy nincs korhatár előtti nyugdíj, leszámítva a „Nők 40”-et, de a korhatár betöltésével kötelező is a nyugdíjba vonulás, már ami a közszférát illeti. 2013-ban ugyanis bevezették a kényszernyugdíjazást a közszférában, azok számára pedig, akiknek engedélyezték a továbbfoglalkoztatását, megtiltották a kettős juttatást, azaz választaniuk kellett a munkabér és a nyugdíj között. Az LMP szerint azonban ez egy teljesen elhibázott lépés volt, a kormánynak ugyanis nem tiltania és büntetnie kellene a nyugdíj melletti munkát, hanem éppen ösztönöznie kellene. Lehetővé kellene tenni, hogy a nyugdíjas korhatárt elérő emberek választhassanak: akarnak‑e tovább dolgozni, ki akarják‑e egészíteni a nyugdíjukat munkával, vagy sem. A kormány ne sajnálja a megérdemelt nyugdíjat azoktól, akik ezért megdolgoztak, és nyugdíj mellett is dolgozni szeretnének! Ők is megszolgálták a nyugdíjat, jogosultságot szereztek rá, évtizedekig fizették a járulékot, vagyis nekik is jár a nyugdíj, függetlenül attól, hogy meddig akarnak aktívak maradni.

Ráadásul a versenyszférában dolgozókkal szemben semmilyen hátrányos megkülönböztetés ne érje a közszféra dolgozóit. Az oktatási, egészségügyi, szociális ágazat létszámhiánya miatt is meg kell nyitni az utat a nyugdíjas korú tapasztalt szakemberek előtt. De nem elég lehetővé tenni a nyugdíj melletti mun­kát, ösztönözni is kellene, ennek számos módja lenne. Például munkajogi kedvezmények, részmunkaidő, távmunka, több szabadnap a nyugdíjas munkavállaló számára, nyugdíjas munkavállalók digitális készségeinek fejlesztése vagy szemléletformálás, a mun­káltatók ösztönzése idős, tapasztalt munkavállalók alkalmazására, vállalatok elismerése vagy önkéntes programok, de vannak kortárs segítő programok is.

Mindemellett azt gondoljuk, hogy a nyugdíjreformnak ki kell terjednie a nyugdíjrendszer hosszabb távú fenntarthatóságának a biztosítására is. A pillanatnyilag helyreállított egyensúly hosszú távon kétséges, 2030-ra súlyos egyenlegromlás alakulhat ki, mivel az ekkor nyugdíjba vonuló Ratkó-unokák messze nem nevelnek fel annyi gyereket, mint az előző generációk. Jóval kevesebb aktív befizető fog jutni az eltartottakra. Úgy látjuk, hogy a nyugdíjkatasztrófát vetíti előre a fiatalok erősödő elvándorlása és az eltapsolt 3000 milliárdnyi magánnyugdíjpénz is, amely félre lett téve emberek későbbi nyugdíjára, és az most nincs. Ez körülbelül egyévnyi nyugdíjnak felel meg. A nyugdíjkassza egyensúlyát a jövőben csak a foglalkoztatás növekedése tudja megteremteni, vagyis ha több aktív jut egy nyugdíjasra. A járulékfizetők számának növelése, a legális foglalkoztatás bővítése, az elvándorlás megállítása és a gyermekvállalási hajlandóság növelése nélkül nem lesz fenntartható nyugdíjrendszer.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arról is beszélni kellene, hogy hogyan lehetne magasabb bére a jövő nyugdíjasainak. A mai alacsony bérek ugyanis alacsony nyugdíjjal és időskori elszegényedéssel fognak járni. Akik aktív korukban keveset keresnek és rövid ideig vagy töredezetten dolgoznak, azok biztos időskori elszegényedés elé néznek. Az alacsony fizetések mellett egyre kevesebb a szolgálati idő, sok a nem bejelentve, feketén dolgozó, a hosszabb ideig munkanélküli, félállásban dolgozó. A kormány elmúlt hat évben folytatott olcsómunkaerő-politikája is megbosszulja magát.

Az LMP szerint az eddigieknél sokkal nagyobb mértékű és többeket elérő béremelésre lenne szükség. Azt gondoljuk, hogy most a minimálbér 15 százalékos emelése nem elegendő, mert ez csak az alacsony minimálbéreket emelné. Javasoljuk újra és újra a kormánynak, hogy fogadja be az LMP javaslatait, a többkulcsos személyi jövedelemadó visszaállítását, az adómentes minimálbért, mert ezzel biztosítani lehetne, hogy ne csak a minimálbéresek bére növekedjen, hanem mindenkié.

(17.40)

A magasabb bérek biztos megélhetést (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és magasabb nyugdíjakat jelentenének. Kérjük a kormánypártot, fontolja meg a javaslatainkat. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 142 2016.11.29. 1:48  115-271

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Csak a vitához még szeretnék hozzájárulni egy kérdéskörrel, nevezetesen azzal, hogy a nyugdíjrendszerben megbosszulja magát a kormány elmúlt hat évben folytatott munkaerő-politikája, és szeretnék három tényezőre utalni, illetve felhívni a figyelmet, nevezetesen arra, hogy az alacsony bérek alacsony nyugdíjjárulékot jelentenek. A járulék egyrészt a mai nyugdíjak fedezete, másrészt a dolgozók majdani nyugdíjának összegét is meghatározza. Ha alacsonyak a bérek, veszélybe kerül a leendő nyugdíjasok időskori létbiztonsága.

Ma több mint egymillióan, a dolgozók negyede minimálbér szerint fizeti a járulékot, ők 50 ezer forint körüli nyugdíjra számíthatnak, és a közmunkásokat már nem is említem. De az alacsony bérek nemcsak a járulékbefizetésre, de a járulékfizetők számára is hatással vannak, az aktív munkaképes korban lévő fiatalok és középkorúak évek óta tartó elvándorlása ugyanis egyre csökkenő járulékfizetőt jelent. A hazai jövedelmi és lakhatási viszonyok mellett pedig egyre kevesebben vállalják itthon a családalapítást, és az amúgy is csökkenő létszámú, szülőképes korban lévő nők egyre nagyobb hányada él külföldön.

Harmadikként szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az alacsony fizetések az öngondoskodásra sem hagynak mozgásteret, hogy az emberek előreláthatóan takarékoskodjanak nyugdíjas éveikre. Nyugdíj-előtakarékosságra a lakosság nagyon kis részének futja, ráadásul a kormány még a lehetőséget is elveszi az emberektől. Mindezen okoknál fogva javasoljuk a kormánynak, hogy ne csak a minimálbérek emelésére, hanem általában a béremelésre is tegyen javaslatot és tegyen lépéseket. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 164 2016.11.29. 2:04  115-271

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyszerűen megdöbbentő az, ahogyan a kormánytöbbség nem akarja elismerni a problémát és a probléma súlyát! Ahelyett, hogy arról beszélnénk, hogyan lehetne a korkedvezményes rendszert módosított formában visszaállítani és egy rugalmas nyugdíjrendszert kialakítani, itt gyakorlatilag politikai adok-kapok megy. Egy ilyen csomagról kellene beszélni.

És azt is ki kell mondani, hogy ha önök betartják az ígéretüket, amit 2014 végén a munkavállalói érdekképviseleteknek tettek, nevezetesen azt, hogy elkezdődnek az egyeztetések a különösen nagy mértékű fizikai, pszichikai terhelést okozó körülmények között dolgozók helyzetének javításáról, azaz a korkedvezményt felváltó új rendszerről, ezek az egyeztetések eredményre vezetnek, és 2015 tavaszán önök ezt idehozzák az Országgyűlés elé, akkor ma a Jobbiknak nem kellett volna kezdeményeznie, és akkor nekünk sem kellett volna támogatni ezt a mai vitanapot. Mert akkor már érdemi vita folyt volna arról, hogy hogyan válthatjuk fel normálisan azt a régi rendszert, aminek nyilván voltak hibái. Ebben, azt gondolom, önök keményen hibásak.

És reagálnom kell államtitkár úrnak is. Nem tudom, mikor, de egyszer szeretném önnek elmagyarázni és önöknek, hogy mit jelent a többkulcsos személyi jövedelemadó és mit jelent egy egykulcsos. Önök állandóan csúsztatnak, amikor mi arról beszélünk, hogy a többkulcsos személyi jövedelemadó mit tenne be az emberek zsebébe. Önök mindig adóemelésről beszélnek, ami nem igaz. A következő kétpercesben még itt fogok maradni, annyi időm lesz, és el fogom önöknek magyarázni, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadójuk több mint 100 milliárd forintot vett ki a legszegényebbek zsebéből, és 500 milliárdot tett be a legfelső 10 százalék zsebébe. Önök erről elfeledkeznek! És egyszer gondolják már végig, mit jelent az, hogy sávos adózás!

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 196 2016.11.29. 2:28  115-271

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm, elnök úr. Először Soltész képviselőtársamra szeretnék reagálni. Képviselőtársam, ha figyelte volna vagy odafigyelt volna, amit az LMP vezérszónokaként elmondtam, tehát arra a tartalomra, akkor ön nem mondta volna azt, hogy az LMP támogatja ezt a formát, a „Férfiak 40” javaslatot, amit a Jobbik benyújtott. Viszont azt elmondtam, hogy az LMP a problémát valósnak tartja, és egy rugalmas nyugdíjrendszer kidolgozását és a korkedvezmény valamilyen módját fontosnak tartja. Sőt, én még adatokat is hoztam arra vonatkozóan, hogy a legfőbb problémánk a „Férfiak 40”-nel, hogy a nyugdíjrendszer egyensúlyát megborítja. Tehát ha ön odafigyelt volna, akkor ezt nem mondta volna.

Szeretnék Dunai Mónikának is reagálni. Most megjelent az OECD-nek egy új tanulmánya a jövedelmi egyenlőtlenségekről, és ebben azt állapítják meg, hogy Magyarországon 2010-14 között itt csökkent a legjobban az állam újraelosztásban való szerepe, ennek ellentéteképpen pedig itt nőttek a legjobban a jövedelmi különbségek, és ennek egyik fő oka az egykulcsos személyijövedelemadó-rendszer. Önök erre becsukhatják, eltakarhatják a szemüket. Igen, az egykulcsos személyi jövedelemadó jelentős szerepet játszott abban, hogy a magyar társadalom szétszakadt: a gazdagabbak, a magasabb jövedelműek még gazdagabbak lettek, a szegények pedig még szegényebbek.

Előbb-utóbb úgyis be kell látniuk, hogy nincs más út, mint a többkulcsos személyi jövedelemadó visszaállítása, ugyanis az azt jelenti, hogy az alsó sávban az LMP javaslata szerint a minimálbérig nincs adózás. Tehát ha valakinek 1 millió forintos a jövedelme, államtitkári fizetése van, akkor minimálbérig nem adózik, a minimálbér és az átlagbér között 12 százalékkal és utána 24, ami lefordítva azt jelenti, hogy ha valakinek az 500 ezer forintot nem haladja meg a fizetése, ha ezeket a sávokat összeadjuk, akkor még mindig jobban jár, mint a mostani rendszerben. Igen, a szegényebbeket és a rosszabbul élőket kellene segíteni, és nem kellene ez a sok politikai blabla meg az oda-vissza politikai veszekedés meg vádaskodás a másikkal. A mai napon is a tartalomról kellett volna beszélni. (Taps a Jobbik és az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 98 2016.12.05. 0:03  97-98

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelettel megvárom a miniszterelnök urat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 102 2016.12.05. 2:04  101-108

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az OECD a novemberi elemzésében azt vizsgálta, hogy hogyan változtak a jövedelmi különbségek az egyes országokban 2007 és 2014 között. Megállapították, hogy a vizsgált hét évben nőtt a jövedelemeloszlás egyenlőtlensége, és Magyarország is azon országok közé tartozik, ahol nőttek a jövedelmi különbségek. (Dr. Rétvári Bence: Nem igaz!) De mást is megállapított az OECD Magyarország kapcsán: hazánkban úgy nőttek a jövedelmi különbségek, hogy közben nőtt az alacsonykeresetűek jövedelme. Hogy volt ez lehetséges? Hát úgy, hogy csak a bruttó bér nőtt, a kormány agyonadóztatta az alacsony béreket, a pénzt pedig a gazdagoknak adta.

Az egykulcsos személyi jövedelemadó következtében a dolgozók 60 százalékának nőtt az adója, a felső 10 százalék zsebében pedig évi 500 milliárdot hagytak, a minimálbért megadóztatták. Így történhetett meg az, hogy bár 2011-ben 20 százalékkal nőtt a minimálbér, az emberek ebből semmit nem éreztek, sőt az átlagbér vagy az az alatt keresők nettó bére még csökkent is, ha a cégek nem hajtották végre az elvárt béremelést. Az igazságtalan adórendszer mellett a kormány felszámolta a szociális védelmi rendszert is, például megkurtította a munkanélküli-ellátásokat, ami szintén az alacsonyjövedelműeket sújtotta.

Az OECD megnézte a nettó jövedelmek változását is, és arra jutott, hogy 2010 és ’14 között Magyarországon csökkent a legnagyobb mértékben az állam szerepe a jövedelemkülönbségek mérséklésében. Ezt támasztja alá, amit az LMP évek óta mond: a kormány gazdaság- és társadalompolitikája miatt a szegények szegényebbé, a gazdagabbak még gazdagabbá váltak.

Azt kérdezem az államtitkár úrtól: mikor ismerik be végre, hogy megbukott az egykulcsos adó, emiatt szakadt szét a társadalom és ez akadályozza a béremelést? Csak nehogy azt válaszolja, államtitkár úr, hogy az LMP adót akar emelni! Köszönöm. (Moraj.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 106 2016.12.05. 0:56  101-108

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Államtitkár úr, talán ön is tudja, hogy ma körülbelül 2 millió adófizető a létminimum alatt él Magyarországon. Én nagyon kíváncsi lennék arra, hogy ön havi 88 ezer forintból hány hónapon keresztül tudna megélni. Nem tudom, hogy tudja-e, államtitkár úr, hogy mennyi egy átlagos lakásban a rezsi (Dr. Rétvári Bence: Kevesebb, mint hat éve!), mennyit kell a kajára fizetni, és főleg az idősebb embereknek mennyibe kerül a gyógyszer. Tegnap reggel a rádióban hallottam, hogy egy nyugdíjas arról panaszkodott, akinek nagyon kevés a nyugdíja, hogy havonta 38 ezer forintot fizet ki gyógyszerekre. Ön el tudja képzelni, hogy ez hogyan lehetséges?

Önök azt mondják, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadó a megoldás. Ez vicc! Felajánlom a kormány tagjainak, akik nem értik a különbséget az egykulcsos és a többkulcsos személyi jövedelemadó között, hogy szívesen tartunk önöknek ebből képzést, hogy mik a hatásai a többkulcsos személyi jövedelemadónak (Boldog István: Adóemelés! ‑ Dömötör Csaba: Adóemelés! ‑ Boldog István: Adóemelés, értelemszerű! ‑ Dr. Rétvári Bence közbeszól. ‑ Köz­be­szólások az MSZP soraiból.), és mi az egykulcsos személyi jövedelemadónak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 168 2016.12.05. 1:54  167-170

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Másfél év telt el a brókerbotrányok kirobbanása óta, és még mindig nem tudni, hogy a károsultak jelentős része mikor és milyen formában juthat jogos követeléseihez. Úgy tűnik, hogy a kormány nem tudja megakadályozni, hogy kikerüljenek olyan vagyonelemek a Buda-Cash céghálózatából, amelyek alapját képezhetnék a befektetők irányába történő kárrendezésnek. Abból is látszik a zavar az elszámolás körül, hogy a tavalyi felszámolás óta a kormányzat házi felszámoló cégénél már a harmadik felügyelőbiztos tevékenykedik, de még mindig nem sikerült megoldani azt a problémát, hogy biztosítva legyen a vagyon, akár egy zárgondnok kirendelésével vagy a vagyonelemek közvetlen zár alá helyezése útján.

Ameddig ezeket a hiányosságokat nem rendezik, addig nincs biztonságban a vagyon, és egyre csökken az esélye annak, hogy kifizetésre kerüljenek a károsultak. A Buda-Cash Brókerház többségi tulajdonosa a Buda-Cash Vagyonkezelő Zrt., jelenleg 4B Zrt., az egyik kisebbségi tulajdonos pedig a BC 2000 Kft. Gyarmati János, aki büntetőeljárás alatt áll, a BC 2000 Kft.-ben még mindig tulajdonos.

A következőket kérdezem, államtitkár úr. Mire számíthatnak azok a befektetők, akik kárának kiegyenlítése csak a Buda-Cash Brókerház Zrt. vagy a kapcsolt vállalkozások vagyonelemeiből történhet meg? Mit tesz a kormány annak érdekében, hogy a Buda-Cash Brókerházzal azonos érdekeltségi körbe tartozó cégek hálózatában kézen-közön ne tűnjön el az a vagyontömeg, amely fedezetéül szolgálhat a felmerülő kárigényeknek? Lát‑e lehetőséget, illetve milyen lépéseket tervez a kormány arra vonatkozóan, hogy felgyorsítsa azokat a folyamatokat, amelyek megakadályozhatnák a Buda-Cash-vagyon további elherdálását? Várom megtisztelő válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 192 2016.12.05. 1:55  187-196

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az LMP is régóta mondja, hogy mind a keveset keresők szempontjából, mind a gazdaság fehérítése szempontjából fontos, hogy azokat az alapvető szükségleti cikkeket, amelyek nélkül nem tudunk élni, ne terhelje magas adó. Az alapvető élelmiszerek a legtöbb európai országban kedvezményes körbe tartoznak. Magyarországon mi is régóta követeljük az alacsonyabb áfaszintet. A kormány ugyan tett néhány bátortalan lépést ebbe az irányba, de ez korántsem elég. Éppen ezért az LMP is minden költségvetésnél benyújtja az alapvető élelmiszerek áfacsökkentését célzó módosítóját, ez nem véletlen. A magyar társadalom a kormány minden sikerpropagandája ellenére durván szakad szét, egyre nagyobb az a réteg, amelynek már a napi megélhetés is gondot okoz.

Az áfacsökkentés elvi alapja hasonló, mint a minimálbér adómentességéé. Az állam részéről nem méltányos olyan jövedelemből elvenni, ami a létfenntartáshoz kell, ráadásul esetenként rekordmagas adót az emberekre ráterhelni. Az alapvető élelmiszerek széles körénél kell tehát csökkenteni az áfát, hogy egyáltalán érezhető legyen, valódi hatása legyen.

Csökkenteni kellene szerintünk mindenekelőtt a friss zöldségek, a gyümölcsök, a kenyér, a pékáru, a friss és az UHT-tej, a rizs, a liszt, a nyers húsfélék, az étolaj, az édesvízi halak áfáját is.

Ez az egészséges táplálkozáson felül a hazai termékek fogyasztását is ösztönözné, a hazai kistermelőket is segítené, miközben fehérítené a piacot. Ami pedig általában az áfacsökkentéseket illeti, szerintünk az alapvető élelmiszereken túl szükség lenne még a tömegközlekedés és az épületfelújítások áfájának csökkentésére is (Dr. Nagy István közbeszól.), de ez már a részletes vita tárgya lehet.

Az LMP mindenképpen támogatja a tárgysorozatba vételt. (Dr. Nagy István: Örülünk neki!) Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 202 2016.12.05. 2:08  197-206

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az LMP is úgy gondolja, hogy az egészségügyi ellátórendszer problémája az egyik leg­nagyobb, legsúlyosabb probléma Magyarországon. Ezzel mindenképpen valamit kezdeni kell. Messze támogatjuk az MSZP kezdeményezését, és támogatjuk a tárgysorozatba vételt.

Most csak két kérdésre szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik kérdéskör, hogy annak, hogy a bértábla egyenlőtlenül bánik az egészségügyi dolgozókkal, meglesz az ára. Most mindenféle béremelés előtt állunk. Ha a versenyszférában nagyobb mértékű béremelés lesz, akkor az egészségügyi bértábla által alacsony fizetésen tartott dolgozók belföldön maradva, de tömegesen fogják elhagyni az egészségügyet egy-egy multinál felkínált pozícióra, ahol kevesebb a megaláztatás, jobb munkakörülmények között vannak.

Ugyanakkor nem csak az egészségügyi rendszert érintő dolgokról kell beszélni, sok esetben egyszerűen az egészségügyön belül megoldhatatlan egyes kérdések rendezése. A háziorvosi és házi-gyer­mek­orvosi praxisok feltöltése sokszor azért reménytelen, mert ezeknek nagy része olyan mértékben leszakadt térségekben található, ahonnan mindenki, akinek lehetősége van, legszívesebben elmenekülne. Azaz a sok betöltetlen praxis a Fidesz vidékpolitikájának is következménye, ezt tudatosítanunk kell, és ha az embereknek nincs lehetőségük rendes munkára rendes fizetésért, akkor bizonyíthatóan több és súlyosabb betegségben fognak életük során szenvedni, és valószínűbb lesz az is, hogy idő előtt távoznak el közülünk. Gondoljunk bele: a közlekedési lehetőségek is tovább súlyosbítják a vidéken élők életét, ahol naponta csak kétszer fordul meg a busz, sokkal kisebb esély van szakellátáshoz jutni.

(17.20)

Zsúfolt lakásokban, penészes, vizes, leromlott állapotú otthonokban halmozottan nagyobb kockázattal lesznek a gyermekek és a felnőttek is betegek. Tehát olyan nagy a problémakör, hogy az Országgyűlésnek ezzel mindenképpen foglalkozni kell. Az LMP támogatja a napirendre vételt.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 212 2016.12.05. 1:48  207-216

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szé­pen a szót, elnök úr. Mi is úgy gondoljuk, hogy a ma­gyar­országi ápolói munka hagyományai meg­ér­dem­lik, hogy a Kossuth Zsuzsanna születésének alkal­má­ból szervezett események a szokásosnál több támo­ga­tást élvezzenek. Azt azonban nem gondoljuk, hogy egyetlen egyesület kiemelt támogatása célravezető. Jobb lenne, ha ez inkább egy nyitott lehetőség lenne, ahol több egyesület, szakszervezet kapna arra lehető­séget, hogy rendezvénye támogatásban részesül, és így több ápolóhoz közvetlenül juthasson el ennek a kerek évfordulónak az ünneplése.

Minden elismerésünk mellett a mai magyar egészségügy helyzete azt kívánja, legalábbis mi úgy gondoljuk, hogy ne kivételezzünk. Az ápolók mellett min­den más szakmára is szükség van, hogy mű­köd­jön a rendszer, nem lehet egyetlen fogaskereket kivenni, mert akkor további problémák jelentkeznek, ezt a szakemberhiány előidézésével a kormány tö­ké­letesen be is bizonyította. Arra lenne szükség, hogy többletforrások mellett érdemben emelkedő bérek, javuló munkakörülmények legyenek, és az egész­ség­ügy mint egész, szét nem bontható rendszer kerüljön a középpontba, és így minden szakma minden dol­go­zó­jának 2017 egy nevezetes év lehessen. Ehhez a béremelés felpörgetése, azonnali rendelőintézeti, kórházfelújítások kellenek, hogy ne omladozó va­ko­lat és harmadik világbéli mosdók legyenek, ahol nem történnek meg olyan esetek, mint a múlt héten is.

Ez nem jelenti azt, hogy a kezdeményezést nem tartjuk fontosnak, nagyon fontosnak tartjuk, hiszen szükség van arra, hogy az ápolói tevékenység, munka elismerése, amilyen mértékben és amikor csak lehet, növekedjen. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 218 2016.12.05. 2:59  217-224

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP), a napirendi pont elő­adója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Kép­vi­selő­társaim! Tisztelt Országgyűlés! Akkor, amikor a ma­gyar politika bizonyos szereplőinek a refe­ren­cia­pontja egyértelműen keletre tolódik, és az orosz befolyás mellett aggasztó méreteket ölt kormány- és ellenzéki oldalon egyaránt az elvtelen törökbarátság, érdemes megállni egy pillanatra és elgondolkodni azon, milyen erkölcsi alapvetés szükségeltetik nulladik lépésként a magyar-török kapcsolatokban.

(17.40)

Az örmény holokauszt az első világháború alatt becslések szerint mintegy másfél millió örmény életét követelte. Ez volt a világtörténelem első modern, szisztematikus népirtása, amelynek megítélése azonban a mai napig nem egységes. A világon több mint húsz ország ismeri el hivatalosan, hogy népirtás történt. Magyarország sajnálatos módon nem tartozik ezen országok közé, ezért az LMP nem először kezdeményezi, hogy a magyar parlament népirtásként ismerje el az örmények lemészárlását.

Az Európai Parlament már 1987-ben és 2005-ben is népirtásként határozta meg az eseményeket, tavaly Ferenc pápa a XX. század első népirtásának nevezte az eseményeket. Annak idején pedig Theodore Roosevelt, volt amerikai elnök az első világháború legnagyobb bűntényének, Churchill pedig közigazgatási holokausztnak nevezte a történteket.

Tisztelt Országgyűlés! Ami az akkori Törökországban történt az örményekkel, az örmény keresztényekkel szemben, később visszaköszönt a vérzivataros XX. század későbbi traumái során. Nem véletlenek az áthallások, hiszen annak idején Hitlernek tulajdonítanak egy nyilatkozatot a lengyel annexió után, amikor azt mondta: „Ki emlékszik ma már az örményekre?”

Éppen ezért fontos emlékezni és emlékeztetni, hiszen az, ami 1915-ben megtörtént, megismétlődött néhány évtizeddel később. Az ipari módszerrel végzett népirtás vallási, etnikai kisebbségekkel szemben nem egyszerűen a konkrét népcsoportot és vallási csoportot érinti, hanem egy figyelmeztető jel az egész emberiségnek.

Történelmi tényeken természetesen lehet és kell is folyamatos vitákat folytatni, relativizálni a népirtást viszont nem lehet, hiszen ezzel saját magunkat tesszük védtelenné. A XX. század pontosan arra tanít meg minket, hogy amennyiben kikapcsoljuk az emberiség immunrendszerét a módszeres gyilkolással szemben, pontosan az élet parancsára mondunk nemet. Innentől kezdve az ilyen gyilkosságoknak nemcsak örmények, nemcsak zsidók, nemcsak cigányok lehetnek áldozatai, hanem bármely népcsoport, bármely vallási csoport.

Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy Magyarország is nevezze nevén ezeket a borzalmakat. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 224 2016.12.05. 0:26  217-224

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönjük akkor a Jobbik hozzászólását, nyilván tiszteletben fogjuk tartani a Jobbik álláspontját. Nekünk az az álláspontunk, hogy a múlttal való szembenézés nélkül nincs megbékélés, ezért kérjük a többi parlamenti frakciót, gondolja meg és támogassa az LMP javaslatát. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 16 2016.12.08. 17:54  1-36

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvény feketén fehéren bizonyítja, hogy a kormány a multik és a tőke, nem a kisebbek és nem a munka oldalán áll. Ezzel a törvénnyel a kormány gyakorlatilag Magyarországot adóparadicsommá akarja tenni, de nem a kis- és középvállalkozások számára, hanem a multik, a nagyok számára.

A törvénycsomag több tartalmi elemmel foglalkozik, amelyekből két javaslat kiemelt figyelmet érdemel. Az egyik a társasági adó egykulcsossá tétele, amíg a másik a munkaadói járulék csökkentése. A társasági adót a kormány egységesen 9 százalékra akarja csökkenteni, a szociális hozzájárulási adót, vagyis a munkaadói járulékot pedig 5 százalékponttal, vagyis 27 százalékról 22 százalékra; mindkettőre a későbbiekben részletesen ki fogok térni. Ezen túl a törvénycsomag többek között csökkenteni akarja a kisvállalkozói adót is 16 százalékról 14 százalékra, ez persze teljesen rendben van, és lehetőséget ad az önkormányzatoknak, hogy megadóztathatják a területükön lévő reklámhordozókat, maximum 12 ezer forint/négyzetméterrel évente. Az önkormányzatokra van bízva, hogy mekkora az adó és milyen övezetek szerint állapítják meg. Elvi kifogása az LMP-nek ezzel kapcsolatban nincs.

Még most kettőt szeretnék megemlíteni, amelyekre a későbbiekben még visszatérek. A törvénycsomagban módosításokat terveznek a tőzsdei szolgáltatók informatikai minősítési díjainál, illetve mi kritikus pontnak véljük, hogy a nyugdíjfolyósító kiadhat adatokat a kormányzati tájékoztatás céljából. Ezek az adatok az ellátásban, juttatásban részesülő személyek nevére, lakcímére, nyugdíjfolyósítási törzsszámára és a folyósított ellátásra, nyújtott juttatásra vonatkozó adatok.

Akkor először a társasági adóról szeretnék beszélni, de egy adattal kezdem az elején. Azt lehet látni, ha körbenézünk a világban, hogy a világ jövedelmi és vagyoni viszonyai durván változtak az elmúlt időszakban, és ezek a változások folyamatosan gyorsulnak fel. Ma a felső 1 százalék birtokolja a bolygó felét, a 99 százalék pedig a másik felét; azért ezen az adaton meg kellene döbbenni. Vagy egy másik adat: ma a világ 65 leggazdagabb emberének a vagyona akkora, mint 3,5 milliárd embernek a Földön. Ezek egyszerűen megdöbbentő számok.

Sajnos, ez a folyamat nemcsak a világ más országaiban, de például Magyarországon is elkezdődött lejátszódni. Mi úgy látjuk, és nyilván ezen nagyon sokan törik a fejüket a világban, neves, ismert közgazdászok is, hogy ennek egyik fő oka, hogy a tőkejövedelmeket nem tudják, nem akarják adóztatni, és ennek eredményeképpen, aki gazdag, csak még gazdagabb lesz, és kivonja magát a közteherviselés alól, legyen az gazdag ember vagy gazdag cég. Itthon a magyar kormány is ezt csinálja, a felső 10-20 százalékot gazdagítja, támogatja adóforintokkal is.

Egy hónapja úgy tűnt, a kormány végre felismerte, az alacsony bérekre és adókedvezményekre alapozott, a globális tőkét mindenáron kiszolgálni akaró modell elbukott, megbukott, ezt jelezte számunkra a kormány bejelentett minimálbér-emelési szándéka is. Viszont azt látjuk, hogy a felismerésben a kormány csak eddig jutott el, megint csak rossz eszközt választottak, és azt kell hogy mondjam, talán nem is véletlenül. A következő szükséges lépés, hogy a multik helyett a magyar vállalkozások és a munkavállalók legyenek a stratégiai partnerek, eddig már a kormánynak nem sikerült eljutni, most pedig egy vérbeli neoliberális lépéssel megfelezik a társasági nyereségadó kulcsát. Ezzel mintegy 170-180 milliárd forintot vesznek ki mindannyiunk zsebéből, és ami még súlyosabb, ezzel bebetonozzák a nagyvállalatok és a multik erőfölényét a hazai kis- és középvállalkozásokkal szemben.

És akkor nézzük már meg egy picikét elvi oldalról is, hogy miért rossz a társasági nyereségadó csökkentése! Először is, azt gondolom, ki kell emelni, mert ez elvi szinten is igazságtalan. A tőkéből szerzett jövedelem eddig is jóval kisebb mértékben adózott, mint a munkából szerzett. Leegyszerűsítve: eddig ha valaki egy nagy cégből osztalékként vette ki a pénzét, a közteher 31 százalék volt ‑ ez úgy jött ki, hogy 19 százalék nyereségadó és erre 15 százalék osztalékadó ‑, most ez lecsökken 23,5 százalékra, miközben a munkabér összességéből eddig 48, most 46 százalékot kap az állam. Az olló tehát tovább nyílt, 17 százalékpontról 22,5 százalékra, holott a célnak annak kellene lenni, hogy mindenféle jövedelem, származzon az munkából vagy tőkéből, bármiből, ugyanúgy adózzon, hiszen a közterheket közösen kell viselni.

Még miért nem jó a társasági nyereségadó csökkentése? Nem jó, mert belemegy egy lefelé tartó adóversenybe, aminek nincs győztese, csak a multik. Lehet, hogy első évben úgy tűnik majd a kormány számára, hogy több cég adózik és nő a költségvetés bevétele, de ez csak addig tart, amíg a szomszéd országok is nem jönnek rá erre, és nem fognak adót csökkenteni, s akkor jobban lecsökken, mint előtte volt. Ez egy lefelé tartó spirál, ami odavezet, hogy a cégek és tulajdonosaik már alig fizetnek adót, a közterheket pedig szinte egészében a fogyatkozó és lassan már nem létező középosztály fogja viselni.

(10.30)

Ráadásul a társasági nyereségadó csökkentése hatástalan is. Hatástalan, mert a megtartott jövedelmet a vállalatok nem beruházásra, nem munkahelyteremtésre fogják használni, hanem egyszerűen jövedelemként zsebre teszik. Nincs ugyanis forrásszűke, van olcsó finanszírozás, ha valaki beruházni szeretne. Feltétele sincs a csökkentésnek, se foglalkoztatási, se beruházási, akkor ilyen célú adókedvezmény lenne egyébként a neve. Azt is meg kell említeni, hogy teljesen és nagyon-nagyon hátrányba hozza a hazai kis- és középvállalkozásokat.

Ez a csökkentés, mint többen elmondták, mindössze ezer nagyvállalatnak, multinak kedvez. Egy, a piacon nagy és nemzetközi háttérrel rendelkező cég pedig mindig erőfölényben van, nem érvényesül a piaci egyenlőség, nagyobb az adminisztratív kapacitása bonyolult szabályozások követésére, nagyobb tőkeereje van egy esetleges veszteségesebb időszak elviselésére. E miatt az erőfölény miatt, ha azt szeretnék, hogy a kis- és közepes vállalkozások megőrizzék alapvető szerepüket a gazdaságban és netalántán még fejlődjenek is, márpedig az LMP ezt szeretné, állami beavatkozásra van szükség, olyan szabályozásra, amely a kisebb vállalkozásokat védi, kiegyenlíti az erőfölényt. A nagy cégek adójának csökkentése pedig éppen ellentétes irány: a kisebb vállalkozások kiszolgáltatása. Megjegyzem, hogy az LMP, mihelyt lehetősége lesz rá, vissza fogja hozni e tekintetben is a sávos, progresszív társasági nyereségadót.

Egy picit beszélni kellene arról is, hogy a kormány mivel indokolta a társasági nyereségadó csökkentését. Legelőször azt mondták, hogy ez a minimálbér emelésének a részbeni fedezetét fogja jelenteni, de nagyon hamar kiderült, hogy ez nem igaz. Hiszen jellemzően minimálbéresek a nagy multi­cégeknél nem dolgoznak, és a 10 százalékos csökkentést, amelyet önök a nagy cégeknek, az 500 millió forint feletti nyereségű vállalatoknak adnak, ők ezt bizony zsebre fogják tenni. Akinek pedig igazán szüksége lett volna erre, a kis- és középvállalkozásoknak, ott csak 1 százalékkal csökken az adó.

De aztán rájöttek önök is erre, hogy ez nem jó érv, és akkor már ebben a törvénycsomagban változtattak, ebben a törvénycsomagban már azt mondják, hogy azért kell csökkenteni a társasági nyereségadót, mert ezzel majd Magyarország versenyképessége nőni fog. Na, ez legalább annyira nem igaz, mint a másik tétel, mert ha ma Magyarországon a versenyképességet nézzük, azt látjuk, hogy igen, a multinacionális cégek, amelyek versenyképesek, és a versenyképességi tartalékok igazából a kis- és középvállalkozásoknál vannak. Tehát ebben rögtön megbukik ez a tétel, hogy a versenyképességet növelni fogja, mert önök a társasági nyereségadó egykulcsossá tételével gyakorlatilag 170-180-190 milliárd forintot a multinacionális cégek zsebébe tesznek.

Térjünk át egy picit a szociális hozzájárulási adó csökkentésére is. Igen, nagyon sokan látják Magyarországon, mi is, hogy a bérekre rakódó terhek csökkentése nagyon régóta esedékes. Eddig a kormány nem nagyon foglalkozott ezzel, azon kívül, hogy a jómódúak személyi jövedelemadóját csökkentette, évi 500 milliárdos ajándékot adva a felső 10 százaléknak.

Ugyanis ez volt az eredménye, amikor önök 2010-ben a személyi jövedelemadót egykulcsossá tették. A jelenlegi helyzetben, amikor a munkaerőhiány és az elvándorlás miatt lassan megáll a magyar gazdaság, igen, a dolgozók nettó bérének emelése volna a legsürgősebb feladat. A kormány most azt mondja: emeli a minimálbért és a garantált bérminimumot. Ez önmagában persze helyes szándék, de egyrészt kevés, másrészt pedig nagyon sok kis- és középvállalkozás számára ezzel az eszközzel, ezen a módon, ahogy önök tervezik, ez nagyon komoly problémát és elviselhetetlen terhet fog jelenteni.

Ez így önmagában azért is kevés, ily módon a minimálbér és a garantált bérminimum csökkentési terve, mert gyakorlatilag csak a legalsó határon, tehát a minimálbéren lévőknek a jövedelme fog nőni. Aki már egy picit is kicsivel fölötte van a minimálbérnek, az most nem fog kapni semmit. Önök azt mondják, hogy majd persze a minimálbér megemelkedése később meg fogja húzni a többi bért. Na, ez vagy bejön, vagy nem. Mert ugye, önök sok mindent mondanak a gazdaságról, de azt látjuk, hogy ma a kis- és középvállalkozások nagyon nagy bajban vannak, ahol a minimálbéresek zömében dolgoznak, és ahol ma a foglalkoztatottak háromnegyed része Magyarországon megtalálható. Ahogy már említettem, feleslegesen terheli meg az elviselhetetlen terhekkel a kis- és középvállalkozókat.

Azt gondoljuk továbbra is ‑ és ezt újra és újra el fogjuk mondani, talán egyszer meg fogják érteni ‑, hogy az egykulcsos adót kell eltörölni, a minimálbért adómentessé kell tenni, és az szja-t pedig az átlagbér alatt és a minimálbér között 12 százalékra kell csökkenteni. Ehhez társítva, úgy gondoljuk, a munkavállalói járulékot szükséges csökkenteni, mégpedig azért, mert ha a munkavállalói járulékokat és nem a munkaadói járulékot csökkentjük, akkor rögtön a nettó jövedelem emelkedni fog. Gyakorlatilag az LMP által javasolt rendszer, tehát a többkulcsos személyi jövedelemadó, a munkaadói járulékok csökkentése eredményezhetné azt, hogy nemcsak a minimálbér, hanem az átlagbér nettója is 20 százalékkal emelkedne.

Ezzel szemben, mint ismert, a kormány a munkaadói járulékot csökkenti, bár ez ugyan csökkenti a vállalkozások kiadásait, költségeit, de nem jelent automatikusan magasabb bért a dolgozóknak, hiszen a bruttó minimálbér emelését nem ellensúlyozza. Nagyon sokan, kevésbé képzett embert foglalkoztatók ezt meg fogják sínyleni. Ezzel is megint csak, mint ahogy már említettem többször, a multik járnak jól, mert náluk nem jellemző a minimálbéres dolgozó és így a csökkentés összege a nyereségüket növeli végső soron, míg a kis- és középvállalkozásoknak gyakorlatilag ki kell termelniük a 15 százalékos minimálbér költségét. Ha számolunk, akkor az kiderül, hogy egy kis- és középvállalkozónak ahhoz, hogy teljesítse most a 15 százalékos minimálbér-emelést, 15 ezer forintot kell pluszként kitermelnie ehhez, amire nagyon kevés kis- és középvállalkozó lesz képes. Azt gondoljuk, hogy sokkal helyesebb lett volna egy másik sorrend, először azzal kezdeni, hogy adómentessé tegyék a minimálbért és a munkavállalói járulékot csökkentsék.

A törvényjavaslat még további két részéhez szeretnék röviden hozzászólni. Az egyik a biztosítók és tőzsdei szolgáltatók informatikai rendszerének minősítése. Önök korábban bevezettek egy intézkedést, amivel az energetikai cégek informatikai rendszerét minősíttetni kellett, mégpedig lényegében egy kijelölt céggel. Ez a cég a Rogán Antal propagandaminiszter érdekkörébe tartozó Hunguard Kft. Most önök ugyanezt eljátsszák a biztosítókkal és a tőzsdei szolgáltatókkal. Ez persze egyrészt ismert fideszes módszer: törvényi eszközökkel piacot szerezni olyan cégeknek, amelyek egyébként versenyképtelenek lennének. Ezzel a fideszes politikai osztály milliárdos jövedelmekhez juttatja magát, a gazdaság normális szereplői és az adófizetők kárára. Ez a gyakorlatilag élősködő magatartás ebben az esetben egy még komolyabb dologgal párosul. A minősítő cég az informatikai rendszer minősítése közben elvben hozzájárulhat az érintett cégek adatbázisaihoz. Az energetikai ipar, a biztosítási és tőzsdei cégek adatbázisainak úgymond lenyúlása már olyan veszély, amit nem lenne szabad megengedni, még kevésbé egy majdnem bukott miniszter holdudvarának.

Még a nyugdíjasok adataihoz is néhány gondolat. A törvényjavaslat kis meglepetése még az a folyamat, ahogy a Fidesz az elavult Kubatov-listákat frissíteni akarja 2,8 millió nyugdíjas adatainak felhasználásával. A következő adatokat fogják most önök megszerezni, és azt gondoljuk, jobb, ha minden nyugdíjas tisztában van azzal, hogy az egyszeri tízezer forintos juttatás leple alatt milyen adatokat nyúl le a kormány a Kubatov-lista frissítésére. Az ellátásban, juttatásban részesülő személyek neve, lakcíme, nyugdíjfolyósítási törzsszáma és a folyósított ellátására nyújtott juttatásra vonatkozó adatok.

A kormány tehát ezen adatok megszerzésével a 10 ezer forint mellé megcélozza a nyugdíjasokat a szokásos propagandával, a miniszterelnök levelével. Megint közpénzből megint pártpropagandát folytatnak, megint milliárdokat fognak erre elszórni, és megint törvénytelenül.

(10.40)

Ahhoz, hogy a nyugdíjasoknak eljuttassák az egyszeri nyugdíj-kiegészítést, nyilvánvalóan nincs szükség ezekre az adatokra. És mi attól tartunk, hogy önök ezekkel az adatokkal vissza fognak élni, sokadszor.

És akkor végül csak annyit, hogy az LMP is nyújtott be módosítót, a módosítónak csak annyi volt a lényege most, hogy mi nem támogatjuk a társasági nyereségadó egykulcsossá tételét, és azt szeretném még elmondani, hogy az LMP be fogja újra nyújtani azt a törvénycsomagot, ami nemcsak a minimálbért, hanem az átlagbért és az átlagbér felettiek bérét is megemelné.

Az LMP ebben a megközelítésben ezt a törvénycsomagot nem fogja tudni támogatni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 22 2016.12.08. 3:46  1-36

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Itt szeretném folytatni. Witzmann képviselőtársam azzal hagyta abba, hogy az adócsökkentés és a béremelés jó dolog. Valóban, csakhogy önök rossz eszközzel és rossz módon akarják ezt megcsinálni. Egyszerűen nem érthető, önök miért nem nézik azt, hogy mi történik a világban, és milyen folyamatok történnek Magyarországon. Önök sikerpropagandát folytatnak azzal kapcsolatosan, hogy néhány makrogazdasági mutató jó Magyarországon, és azt hiszik, hogy ezzel a magyar gazdaságnak és a társadalomnak stabil az állapota.

Nem hajlandók odafigyelni arra, hogy a magyar társadalom hogyan szakad szét, hogy Magyarországon is egyre többen szegényednek el, és egyre kevesebben lesznek gazdagok. Nem akarják megérteni, az egyik legfontosabb feladat, hogy a magyar társadalom szétszakítását meg kellene akadályozni és lassítani kellene. Ez az egyik legfontosabb dolog. De ugyanígy a gazdaság is szakad szét; szakad szét az egyre kevesebb multira és nagyvállalatra, és az egyre több, egyre kevesebb, tengődő és gyakorlatilag már működni nem tudó kis- és középvállalkozásra. Önök nem akarják megérteni azt, hogy Magyarországon a kis- és középvállalkozásokat kellene erősíteni. Nem akarják megérteni, hogy a magyar gazdaságot sok lábra kellene állítani.

Önök egyszerűen egy álomvilágban élnek. Néha az az érzésem, hogy önöknek fogalmunk sincs arról, hogy hogyan élnek az egyszerű, szegény magyar emberek, hogy hogyan lehet havi 88 ezer forintból vagy annál kevesebből megélni. Önök nem figyelnek arra, hogy a szakadék gyakorlatilag nő a szegények és a gazdagok között. Az eszközöket ehhez kell választani. Önök rossz eszközt választanak akkor, amikor a nyereségadót egykulcsossá akarják tenni, amikor az 500 millió forint feletti nyereségűeknek kedveznek, amikor nekik adnak 10 százalékot, amikor nekik adnak 170-180 milliárd forintot a költségvetésből, amikor ennek a pénznek máshol lenne a helye, amikor az oktatásra, az egészségügyre kellene fordítani. Önök erről nem beszélnek.

Önök amögé bújnak, hogy a szocik nem tudom, hány évvel ezelőtt mit csináltak. Előre kellene nézni, képviselőtársaim, és meg kellene nézni azt, hogy milyen eszközöket kell választani. Önök rossz eszközt választanak. Ezzel az eszközzel az emberek tovább fognak elszegényedni, és Magyarország a multik országa lesz. Mi lesz Magyarországból? Önök csak azzal foglalkoznak, hogy a minimálbéresek bérét meg tudják emelni. Mi van azzal, akinek 5 forinttal több a bére, mint a minimálbér? Mi fog azokkal történni? Semmi.

És ha a világban, amiről egyre többet rebesgetnek, várható egy hasonló helyzet, mint ami 2008-ban volt, akkor mi történik Magyarországon? Önök kiszolgáltatták az autóiparnak a magyar gazdaságot. Mi fog történni akkor, ha egy válság megindul? Itt van Olaszország, nézzék meg a bankokat: arról beszélnek, hogy az olaszországi bankok csődje milyen hatással fog Európára hatni.

Arról beszélnek, hogy önök hat-nyolc évre előre szépen megtervezik a minimálbér-emelés lépéseit. De azt kell mondani, képviselőtársaim, hogy nem látnak tovább az orruknál. Mi fog utána történni? Azt fogják mondani, hogy majd a következő tehet róla? Végig kellene gondolni, hogy jó eszközöket válasszanak, és nem politikai blablákat kellene ide behozni, nem arról kellene beszélni, hanem tartalmi kérdésekről, arról, hogy az embereknek jobb legyen. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 32 2016.12.08. 1:32  1-36

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak hogy ne maradjon a levegőben, és nehogy az maradjon meg, amit Dunai Mónika képviselőtársam mondott. Én eddig azt hittem, hogy azért nem fogad be a kormánypárt ellenzéktől javaslatokat, mert nem az számít, hogy mit mondunk, hanem a javaslatoknál ki mondja. Tehát jellemzően ellenzéki pártoktól, ellenzéki képviselőktől önök semmilyen javaslatot nem fogadnak be.

(11.10)

Most viszont már arra is rájöttem, hogy nemcsak erről van szó, hanem arról is szó van, hogy önök arra oda sem figyelnek, hogy mit mondunk. Tehát ön tökéletesen nem figyelte, hogy én mit mondok. Nem azt mondtam, hogy az LMP ezt nem tartja fontos útnak. Igen, az LMP már nagyon régóta mondja azt, hogy a bérek emelésére van szükség, és nagyon magasak Magyarországon a közterhek, az adók, ezt csökkenteni kell.

Amiről én beszéltem, az arról szólt, hogy önök rossz eszközt választanak. Önök olyan eszközöket választanak, amelyekkel gyakorlatilag megint csak a multikat hozzák helyzetbe, és a multik zsebébe betesznek, a tény az tény, 170-180 milliárd forintot azzal, hogy 19 százalékról 9 százalékra lecsökkentik az adójukat. Ugyancsak rossz útnak tartjuk most, hogy önök a munkaadói járulékot csökkentik és nem a munkavállalói járulékot.

Tehát én erről beszéltem. Kérem képviselő asszonyt, máskor figyeljen oda arra a tartalomra, amit mondunk, és a tartalmat minősítse. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 85 2016.12.12. 2:08  84-91

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ma a világ egyik legnagyobb kihívása az elszegényedés, a tár­sa­dal­mak kettészakadása az egyre több szegényre és az egyre kevesebb gazdagra. Ma a világ 65 leg­gaz­da­gabb emberének annyi a vagyona, mint 3,5 milliárd embernek. A tendencia pedig az, hogy a szakadék egyre jobban nő az egyes országok között és az egyes országokon belül.

Sajnos ma Magyarországon is ugyanez a folya­mat zajlik. (Közbeszólások a kormánypártok sorai­ból, köztük: Ez nem igaz! ‑ Az elnök csenget.) A kor­mány ahelyett, hogy a gazdagok és a szegények, illet­ve a multik és a kis- és középvállalkozások közötti tá­vol­ság csökkentésén dolgozna, pontosan az ellen­ke­zőjét teszi, növeli a szakadékot. Önök azt mondják, hogy az emberek pártján állnak, de gyakorlatilag mindig a gazdagokat és a tőkét támogatják, a ki­csik­nek csak a morzsák jutnak. Ennek a kezdete az egy­kul­csos személyi jövedelemadó bevezetése volt, ami­nek az az eredménye, hogy a legmagasabb jöve­del­mű­ek zsebébe 500 milliárd forintot tettek, és a leg­alsó 70 százalék zsebéből pedig 134 milliárd forin­tot vettek ki.

Most ez a társasági nyereségadó tekintetében kísér­tetiesen megismétlődik, amikor azt egy­kul­csos­sá teszik. Azoknak a nagyvállalatoknak, amelyeknek a nyeresége az 500 millió forintot meghaladja, 10 százalékkal csökkentik az adójukat, a kicsiknek pedig csak 1 százalékkal.

Mi ez, ha nem a multik meg­tá­mo­ga­tása és adó­paradicsom létrehozása Magyar­or­szá­gon? Ráadásul a kormány rossz eszközöket is java­sol, például a 15 százalékos minimálbér-emelés meg­va­lósítására. A 15 százalékos minimálbér-emelés és a munkáltatói járulék 5 százalékos csökkentése összes­sé­gében 15 ezer forinttal emeli a minimálbéres bér­költségét. Ezt a kis- és középvállalkozások nem fog­ják tudni kigazdálkodni, tömegesen fognak csődbe jutni.

Miniszterelnök úr, azt kérdezem, hogy nem kel­lene-e már irányt váltani, és valóban az alacsony jövedelmű emberekért (Az elnök a csengő meg­kocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és a hazai kis- és középvállalkozásokért tenni. Köszönöm. Várom válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 89 2016.12.12. 0:50  84-91

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Miniszterelnök úr, azt kérdezte, mit kellett volna tenni. Nagyon egyszerűen azt tudom mondani, el kellett volna fogadni az LMP javaslatát. (Derültség a kormánypárok soraiban. ‑ Az elnök csenget.) Be kellett volna, be kellene vezetni a többkulcsos sze­mé­lyi jövedelemadót, és nem a munkaadói, hanem a munkavállalói járulékokat kellett volna csökkenteni. Ha önök elfogadják az LMP javaslatát, akkor az azt jelenti, hogy nemcsak a minimálbéresek bére nö­ve­ke­dett volna, hanem mindazok több pénzt tudnának hazavinni, akik minimálbér fölött dolgoznak. Azoknak is, akik duplán átlagbért kapnak, tehát 500 ezer forint körül, azok is több mint 30 ezer forint nettó­val vittek volna haza többet. Az önök javas­la­tára csak a minimálbéresek bére emelkedett, senki másé nem. (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 10 2016.12.13. 5:02  9-12

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban, ma van a parlament őszi ülésszakának az utolsó napja, és ilyenkor mérleget kell, kellene vonni.

Mi úgy látjuk, hogy az őszi ülésszak két egymástól nagyon eltérő szakaszra osztható. Az első szakaszban a kormány szinte nem csinált semmit, a másodikban pedig megpróbálta az elmúlt években a saját maga által okozott károkat helyrehozni, de rossz eszközöket választott. Az ősz eleje kormányzati szinten a teljesen fölösleges, értelmetlen, gyűlöletkeltő és nem mellesleg tízmilliárdokba kerülő népszavazási kampányról szólt. Az LMP a kampányban számtalanszor elmondta, hogy sem a népszavazás, sem az utána következő alkotmánymódosítás nem fogja megoldani a menekültválság problémáját, így ebben az LMP nem is vett részt.

Az LMP már ezekben a hónapokban is az emberek mindennapi problémáival foglalkozott és azok megoldásáról beszélt, az egyre súlyosabb elvándorlásról, az ezzel összefüggő munkaerőhiányról, a milliókat érintő bérválságról, a széteső egészségügyről és a szétvert oktatási rendszerről. Néhány héttel később bebizonyosodott, hogy igazunk volt. A népszavazás és az alkotmánymódosítás elbukott. A népszavazás eredménytelenségével az emberek egyértelmű üzenetet küldtek a kormánynak. Talán ennek hatására a kormány is észrevette, amiről az LMP már évek óta beszélt, hogy ma Magyarországon az alsóbb keresetűek fizetéséből nem lehet megélni.

Lehet, hogy a népszavazás sikertelenségének hatására, lehet, hogy mert közeleg a 2018. évi választás, a miniszterelnök szinte minden előzmény nélkül kiállt és azt mondta, hogy béremelésre van szükség, mert így lehet növelni Magyarország versenyképességét. Tette ezt ő, aki az elmúlt hat évben szinte mindent megtett a hazai bérek leszorítása érdekében, aki tudatosan szétverte a munkavállalói jogokat, hogy még inkább kiszolgáltassa a dolgozókat a multinacionális cégeknek, aki az egykulcsos adó bevezetésével több mint százmilliárd forintot vett el a legrosszabbul keresőktől, és odaadta a legtehetősebbeknek.

A kormány szerint a béremelést az elmúlt hat év gazdaságpolitikai sikerei teszik lehetővé, de tudjuk, hogy nem erről van szó. Ennek ellenére persze még örülni is lehetne annak, hogy a kormány mára legalább észrevette, hogy százezrek vándorolnak el, és milliók nélkülöznek a leszorított bérek miatt, de sajnos az úgynevezett megoldási javaslatokkal vélhetően több kárt fognak okozni, mint hasznot. A kormány most csak egy rossz gazdaságpolitika bátortalan és elhibázott korrekciójára képes. Márpedig a 2018-as kampányra készülve újabb százmilliárdokat fognak elszórni saját elhibázott gondolkodásuk mentén, miközben ebből a pénzből valóban fel lehetne számolni a bérválságot, meg lehetne állítani az elvándorlást, és újra lehetne építeni az ország elmúlt hat évben módszeresen lerombolt versenyképességét. Ehhez azonban nem korrekcióra, hanem teljes irányváltásra lenne szükség.

Először is, szakítani kellene a külföldi nagyvállalatok érdekeinek feltétel nélküli kiszolgálásával. Ezek a cégek mindig az olcsó munkaerő miatt jönnek ide, így ha valóban ki akarunk szállni a lefelé tartó bérversenyből, akkor nem lehet rájuk alapozni a növekedést. Ezért teljesen elhibázott, hogy még a mostani csomagban is a legnagyobb 1300 cég kapja a legnagyobb, a költségvetést terhelő 100 milliárd forintba kerülő adókedvezményt. Az LMP szerint a támogatásokkal sokkal inkább a hazai kis- és középvállalkozásokat kellett volna támogatni.

Valódi fordulatra van szükség a bérpolitikában is, mert csak annak van továbbgyűrűző hatása az egész gazdaságra. Ha a kormány minden rendelkezésre álló eszközt bevet, egy lépésben a létminimum fölé kell emelni a minimálbért úgy, hogy az a magyar kisvállalkozásoknak ne jelentsen bérköltséget. El kell törölni az igazságtalan és rossz egykulcsos adórendszert, és jelentősen emelni kell a közalkalmazottak bérét is. Valóban javítani kell az ország versenyképességét, de ehhez növelni kell az oktatásra fordított forrásokat, és le kell váltani mindenkit, akinek köze volt az elmúlt évek oktatási reformjaihoz, mert az talán az egész Fidesz-kormány legnagyobb kudarca. És végül el kell zárni az állami pénzcsapokat.

Úgy látjuk, hogy a kormány most bejelentett intézkedései a problémák valódi megoldásához nagyon kevesek, kampányindítónak pedig drágák. Köszönöm a figyelmet.