Készült: 2020.01.27.19:56:03 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 145-147 2015.10.12. 1:57  144-153

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Igen. Köszönöm a szót, elnök úr…

ELNÖK: Öné a szó.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Tisztelt Államtitkár Úr! Két hete azonnali kérdésben próbáltam meg szembesíteni önöket azokkal a kijelentésekkel, amelyeket ellenzékben tettek az elfogadhatatlanul magas fizetések radikális csökkentésének szükségességével kapcsolatban, és amelyek nyilvánvalóan ellentmondásban vannak az állami cégvezetők nemrég bejelentett fizetésemelésével egyes területeken: a bankszektorban havi 5 milliós, máshol 3-4 milliós fizetések.

Államtitkár úr, ön azzal indokolta a 180 fokos fordulatot, hogy az ország jobban teljesít, az állami cégvezetők pedig sokat tettek a javuló gazdasági teljesítményért, és azért kellett először a vezetők fizetését emelni, mert ha ők nincsenek megfizetve, akkor az ország elveszíti a jó szakembereket. Csakhogy mindez arra a több millió munkavállalóra is igaz, akik az elmúlt években mindent megtettek azért, hogy az ország jobban teljesítsen. Köztük is vannak jó szakemberek, gondoljunk az egészségügyi, a szociális vagy a bölcsődei dolgozókra, akik ezrével hagyják el az országot az alacsony fizetések miatt. Abból a növekedésből, amire hivatkozva önök emelik a vezetői fizetéseket, az emberek 80 százaléka semmit nem érzékel. A nettó minimálbér alig nőtt az elmúlt öt évben, a közszféra bérei hetedik éve vannak befagyasztva, a reálkeresetek máig nem érték el a közszférában a válság előtti szintet. A dolgozók fele keres a megélhetési küszöb alatt, a létminimumnál is kevesebbet.

A kérdésem az: valóban ötvenszer többet ér a kormánynak egy állami cég vezetője, mint egy minimálbéres közalkalmazott? Mikor tesznek érdemi lépéseket a több százezer, létminimum alatt kereső dolgozó érdekében? Köszönöm a válaszát előre is. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 151 2015.10.12. 0:55  144-153

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Államtitkár úr, rendkívül szeretném és javasolom önnek, hogy amikor majd legközelebb az egészségügyi dolgozók és a szociális dolgozók kimennek az utcára, és azt kérik a kormánytól, hogy emeljék a fizetésüket, és ne csak pótlékokat és kiegészítéseket adjanak, ön álljon ki oda a pulpitusra, és mondja el, hogy Schmuck Erzsébet alantas kérdéssel tette fel önnek ezt a számukra elfogadhatatlan helyzetet. (Taps az LMP soraiban.)

De egyébként ha tovább számolunk, akkor nemcsak ötvenszeres a különbség, mert például a banki szektorban havi 5 millió a fizetés, ehhez jön még a prémium és az egyéb juttatások, tehát akár a 10 millió forintot is elérheti a havi keresete - ez százszoros különbség. Nem hisszük azt, hogy százszoros különbséget ma Magyarországon meg lehet engedni a minimálbéren dolgozók és az állami vezetők fizetése között. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 176 2015.10.12. 3:09  175-181

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Bár ma már egyszer azonnali kérdésben a téma elhangzott, de azt gondoljuk, hogy az ügy fontossága miatt nem baj, ha még egyszer elhangzik.

Augusztusban ígérte meg a kormány, idézem: jövő tavasszal indul a korszerűtlen családi házak felújítását célzó pályázat, a 150 milliárd forintos támogatásból 2020-ig akár 3 millió ház is megújulhat. A kidolgozás alatt álló pályázat keretében az épületek hőszigetelését, a nyílászárók cseréjét, valamint a villamos hálózat felújítását támogatják, munkát adva ezzel a kis- és közepes méretű vállalkozásoknak. A felújítási költség 40 százaléka lesz vissza nem térítendő uniós támogatás, míg az önrész várhatóan 45 százalék lesz. A maradék 15 százalék pedig kamatmentes, visszatérítendő támogatásból származik majd.

A közleményből három fontos dolog derült ki. A kormány szükségesnek tartja a lakóépületek energetikai korszerűsítését, erre a célra EU-támogatásokat kíván biztosítani, és a programot az EU nagyrészt már jóváhagyta. Az nem lehet vita tárgya, hogy a magyar lakóépület-állomány energetikai korszerűsítésre szorul. A Magyar Energiahatékonysági Intézet adatai szerint a hazai lakások több mint kétharmada energetikai szempontból korszerűtlen. A családok egynegyede korszerűsítene a következő három évben. Az emberek 87 százalékának azonban nincs megtakarítása, hitelt csak drágán tud felvenni. Ők önerőből nem tudják korszerűsíteni ingatlanjukat, hiába térülne meg később a beruházás.

A fejlesztések egyik legnagyobb gátját a forráshiány jelenti. Mindezt a kormány is tudja, hiszen a tavalyi év végén elfogadott, és idén tavasszal kormányhatározatba foglalt, időközben az Európai Bizottságnak is benyújtott nemzeti épületenergetikai stratégiában kiemelt célként jelöli meg a lakóépületek energetikai korszerűsítését, amelytől a 2020-ig tervezett energiamegtakarítás háromnegyedét várja. Úgy ismert, hogy a 2014-ben kezdődő finanszírozási időszakban azonban az Európai Bizottság kifejezetten lehetővé tette lakóépületek korszerűsítését az EU-s forrásokból.

Mindezek ismeretében érthetetlen Lázár miniszter úr október 1-jei bejelentése, amely szerint lakossági energetikai korszerűsítési program EU-s pénzből nem lesz, csak állami intézményi program, hogy az állam dologi kiadásai csökkenjenek. A lakosságnak részben a rezsicsökkentésben, részben banki eszközökkel nyílik majd lehetősége energetikai korszerűsítésre. Mindezek miatt az alábbiakat kérdezem. Miért változott meg a kormány elképzelése augusztus és október között? Ki és milyen háttérszámítások alapján döntött? Mikor értesítették az EU-t a változásról? Végül: hogyan teljesülnek így az energiameg­takarítási célok, amelyeket jórészt a lakásszektorban kívánt elérni a kormány? Köszönöm szépen. (Ikotity István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 180 2015.10.12. 1:05  175-181

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Akkor tudtam volna elfogadni, államtitkár úr, ezt a választ, ha ön most megígérte volna, hogy ha európai uniós forrásból nem is, mint ahogy augusztusban mondták, hogy 150 milliárd forint áll majd erre rendelkezésre, ha ön most nem azt mondja, hogy akkor vizsgáljuk majd ezt a kérdést, hanem azt, hogy akkor majd más forrásból, a költségvetésből a 150 milliárd forint rendelkezésre áll. Önök is nagyon jól tudják, hogy az energiatakarékosság, energiahatékonyság több szem­pont­ból is fontos. Fontos a családok számára, hiszen a havi keretüknek hatalmas részét teszi ki, hogy fűtésre, energiára mennyit használnak el. De globális szinten is fontos.Itt lesz hamarosan decemberben a párizsi klímacsúcs, az is azt mondja - és ezen dolgoznak globális szinten is a vezetők -, hogy hogyan lehet abszolút értelemben az energiát csökkenteni, az energiafelhasználást. Márpedig a lakóházak, a családi házak energia-korszerűsítése kulcskérdés.

Arra kérjük a kormányt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy ezt a megígért 150 milliárd forintot akkor más módon biztosítsa. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 14 2015.10.19. 4:57  13-16

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szombaton volt a szegénység elleni küzdelem világnapja. Mára a világ kettészakadt, kevés gazdagra és sok szegényre. A szakadékok évről évre mélyülnek. A folyamat mögött egyértelműen az a neoliberális gazdasági modell áll, amely a multinacionális vállalatok érdekeit szolgálja, szemben a dolgozó emberekével. Így van ez Magyarországon is. A Fidesz, korábbi ígéretével szem­ben, nem az emberek pártjára állt, hanem összeszerelő országgá süllyesztette hazánkat, ahol a versenyképesség kulcsává az olcsó és kiszolgáltatott munkaerőt tette.

A szegénységi, egyenlőtlenségi mutatók terén soha nem álltunk jól, de a helyzet a 2008-as gazdasági válság begyűrűzésével, valamint a korábbi és a Fidesz-KDNP-kormányok zsákutcás politikájának követ­keztében drámaian romlott. Magyarországon egyre nagyobb méreteket ölt az elszegényedés, egyre nőnek a társadalmi egyenlőtlenségek, nyílik a társadalmi olló. Ez a folyamat ma már veszélyes méreteket ölt, az ország talpra állásának lehetőségét ássa alá. A hivatalos statisztikák szerint másfél millió ember él szegénységben, de közel négymillióan vannak, akik létminimum alatti jövedelemből kénytelenek megélni.

A szegénység nem elszigetelt probléma, egyre inkább kiterjed a középosztályra, a dolgozó, adófizető emberek jelentős részére. Egyre többen nem jönnek ki a fizetésükből, egyik hónapról a másikra élnek. Az adózók közel fele, több mint kétmillió ember keres a létminimum alatt. Az a gazdasági-társadalmi modell, amit a kormány követ, egyszerűen elhibázott. A lefelé nivelláló bérverseny, a munkavállalók kiszolgáltatottságának növelése, a humán területeket érintő megszorítások súlyos tévedések. A kormány a multinacionális vállalatoknak, a nagybefektetőknek kedvez, de nem szolgálja az egész társadalom és gazdaság érdekét. Összeszerelő üzemekre, alacsony hozzáadott értékű munkára nem lehet sikeres országot építeni. A következményeket ismerjük: gyorsuló elszegényedés, növekvő egyenlőtlenségek és végső soron tömegessé váló elvándorlás.

A helyzet annyiban változott a korábbiakhoz képest, hogy a kormány mostanában legalább úgy tesz, mintha kezelni akarná a dolgozói szegénység problémáját. De amit látunk, az legfeljebb tüneti kezelés, nem a problémák gyökerét kezeli. Jó példa erre a családi adókedvezmény kiterjesztése, a családi otthonteremtési kedvezmény és az ingyenes iskolai gyermekétkeztetés. A családi adókedvezmény jellegéből fakadóan csak a munkavállalókat éri el, azon belül is a magasabb keresetűeknek segít jobban. Az adókedvezményen kívül a többi családpolitikai támogatás, például a gyes vagy a családi pótlék összege 2008 óta egy fillérrel sem emelkedett, holott ezek minden gyermekes családhoz eljutó ellátások.

A családi otthonteremtési kedvezménnyel hiába lehet akár milliós összegeket is igénybe venni, jelentős önerő és magas jövedelem nélkül továbbra sem lehet lakáshoz jutni Magyarországon. A rászorulók és nagycsaládosok bölcsődei és óvodai étkezése eddig is ingyenes volt. Hiába a kibővítés, a rászorulók étkezése iskolaidőn kívül továbbra sem megoldott. A nyári szünetekben, bár működik a szociális nyári gyermekétkeztetés programja, de az a rászorulónak minősülő gyermekek - több mint félmillió gyermekről beszélünk - csupán negyedét-ötödét éri el. Más iskolai szünetben vagy hétvégén továbbra sincs megoldva a napi étkezés.

Az LMP rendszerszintű megoldásokat sürget az elszegényedésre, az egyenlőtlenségek növekedésének megállítására, a dolgozói szegénység kezelésére. A legkiszolgáltatottabbak részére be kellene vezetni a jelenlegi segélyezési rendszert felváltó minimumjövedelmet. Ez nem a feltétel nélküli alapjövedelem, de egy minimális szociális biztonságot minden nélkülöző számára biztosítana.

Újra és újra a kormány figyelmébe ajánljuk az LMP-nek a dolgozói szegénység kezelése érdekében tett korábbi javaslatait: a munka terhelésének csökkentését, a többkulcsos adórendszer visszaállítását, a minimálbér létminimum szintjére emelését, a családi pótlék és a családi adókedvezmény kiterjesztését a felsőfokú oktatásban részt vevő fiatal 24 éves koráig, béremelés és életpályamodellek bevezetését a közszférában, az alacsony bevétellel rendelkező induló vállalkozások terheinek csökkentését, és az alapvető, helyben termelt élelmiszerek áfájának csökkentését. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 136 2015.10.19. 2:59  135-141

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány bejelentette, hogy pár hónapon belül értékesíteni kívánja az MKB és a Budapest Bank államitulajdon-részét. Mindezt azután, hogy az állam mindkét esetben lényesen a piaci ár fölött vette át a pénzintézeteket. A kormány Orbán Viktor miniszterelnök azon 2013-ban meghirdetett jelszavával államosított, hogy 50 százalék fölé kell kerülnie a magyar tulajdonnak a hazai bankszektorban. Tegyük hozzá: a miniszterelnök úr álma a Budapest Bank megszerzésével tavaly túl is teljesült, hiszen kétharmados többsége lett a magyar bankoknak. A probléma mindössze annyi, hogy a Budapest Bank 200 milliárdos vételára kétszerese volt a piaci árnak.

Ráadásul a hazai adófizetők súlyos százmilliárdokat buktak tavaly decemberben azon is, hogy a magyar állam átvette a bajor állami tulajdonú Bayern LB-től a csontvázakkal teletömött MKB bankot. Ezért bontott pezsgőt Markus Söder bajor tartományi pénzügyminiszter, amikor sikerült csupán 67 milliárd forintos ráfizetéssel megszabadulniuk az MKB-tól. A bajor elemzők számításai szerint 160 milliárd forintot nyertek azzal, hogy ennyiért megszabadultak a legalább 220-250 milliárd forintért rendbe hozható banktól. Most pedig az adófizetők drága pénzén vett közvagyont privatizálják.

Úgy látszik, a Fidesz privatizációs láza csillapíthatatlan. Ez látszik a termőföldek privatizációjában is. Nem volt ez mindig így. Korábban a Fidesz, legalábbis szavak szintjén ellene volt a privatizációnak, a közvagyon széthordásának, és nagyon helyesen kritizálta a kilencvenes évek privatizációit. Ez a dolog végérvényesen elmúlt.

Elvi álláspontja a Fidesznek a privatizációval kapcsolatban már nincs, illetve csak egy: járjon jól a holdudvar. Közben a problémák halmozódnak. A vállalati hitelek állománya ma már reálértékben közel 30 százalékkal kisebb, mint a 2008-as pénzügyi válságot megelőző években. Ez nem segíti a gazdasági fejlődés szinten maradását, és nem segít a kis- és középvállalkozásokon sem.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mindezekkel kapcsolatban több kérdés is felmerül, de a fő kérdés, hogy mi okozza ezt a neoliberális privatizációs lázat a kormányban.

(16.20)

Mennyibe kerül a magyar adófizetőknek pontosan a két bank államosítása? Van-e egyáltalán valamilyen számításuk erre nézve? Miért gondolják, hogy a privatizáció nyomán nőni fog a gazdaság fejlődését támogató hitelezés, miközben önök is tudják, hogy azt nem a tőke vagy az akarat hiánya okozza, hanem a kormány állandó, kiszámíthatatlan változtatásai és önkényes lépései miatti bizalomhiány? Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 140 2015.10.19. 1:02  135-141

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Nem tudom elfogadni a választ. Két megjegyzést szeretnék hozzáfűzni államtitkár úr válaszához. Az egyik: az LMP azt gondolja, hogy egy kormánynak a közvagyon gyarapítása és nem az elherdálása a feladata. Amikor a kormány az adófizetők pénzén drágán vásárol tulajdont, azután pedig áron alul eladja, akkor rossz gazda, akár hozzá nem értésről van szó, akár - és sajnos ez a valószínűbb - a holdudvar felhizlalásáról közpénzen. Ráadásul a Töröcskei-féle Széchenyi Bank bedőlése megmutatja, mire lehet számítani szakmai hozzáértés tekintetében a Fidesz kedvenc, kedvelt oligarcháitól.

A másik megjegyzés pedig az, hogy ezzel a tökéletes neoliberális érveléssel támogatják meg a privatizációt, miközben máskor meg a nemzeti vagyon védelmezőinek szerepében tetszeleg a kormány. Ebből is látszik, hogy az államosítások és a privatizáció egymást váltogató szakaszai között nincs semmiféle elvi vagy gazdaságpolitikai megfontolás.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 14 2015.10.22. 18:49  1-52

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a lényeggel kezdjem: az LMP frakciója támogatja, hogy az Országgyűlés kezdeményezze a menedékkérők elosztását általánosan szabályozó uniós javaslat felülvizsgálatát. Mi azt szeretnénk, hogy megvalósuljon az egységes európai kvótarendszer, ennek azonban tartós, kiszámítható, biztonságos eljárásnak kell lennie. Minél előbb kiderül, hogy az Unió által javasolt rendszer működőképes, minél több esetleges kockázatot kizárunk, annál inkább elmondhatjuk, hogy az Európai Unió végre-valahára felzárkózott a problémához, és elkezdi végre kezelni a menekültválságot.

Bár ma nem került a Ház elé, de azt is el szeretném mondani, hogy az LMP egyúttal támogatja, hogy kapjanak Magyarországon menekültstátust azok, akik a már elfogadott uniós mechanizmus keretei között érkezhetnek ide. Mi azt gondoljuk, hogy a menekülthullám megoldásának egyszerre kell humánusnak és biztonságosnak lennie. Humánusnak abban az értelemben, hogy igenis vannak olyan menekültek, akiket kötelességünk az emberiesség jegyében gondjainkba vennünk. A biztonságos megoldás azonban nemcsak az ő érdeküket kell hogy szolgálja: meg kell őriznünk a kényes egyensúlyt annak érdekében, hogy azokat is szolgáljuk, akiknek képviseletéért itt vagyunk ebben a Házban. Garantálnunk kell az itt élők biztonságát, pontosabban biztonságérzetét, mert a menekültek helyzete is csak akkor javítható, ha azok is érdekeltek ebben, akik védelmet biztosítanak számukra.

Ahhoz, hogy a kvótarendszer értelmes megoldás legyen, két feltételnek kell teljesülni a mi véleményünk szerint. Először is szükséges, hogy olyan biztos eljárás jöjjön létre, ami a későbbiekben támadhatatlan lesz. Ha az Európai Unió egyszer belevág a helyzet kezelésébe, az eljárásokat többé ne akaszthassák meg politikailag motivált, leginkább belpolitikai érdekekből indított támadások. A mi reményeink szerint az eljárásnak két eredménye is lesz tehát: létrejön egy olyan kvótarendszer, amely bizonyítottan megfelel a tagállami és az uniós érdekek összhangjának, és egyúttal megszűnnek a politikailag motivált támadások is.

A másik feltétel ahhoz, hogy a kvótarendszer működőképes legyen, arra vonatkozik, hogy nemcsak ez az egyetlen eszköz lesz a kezünkben. Az LMP már a kezdetektől fogva azt mondja, hogy közös európai megoldásra van szükség, mégpedig olyan megoldásra, ami nemcsak a folyamat végén jelent értelmes megoldást, de a probléma gyökerénél is. Mondhatnám, hogy a kormánynak igaza van, a kvótarendszer nem megoldás. Önmagában természetesen nem, de a kormány az LMP-vel ellentétben arról már nem beszél, hogy más intézkedésekkel együtt igenis szükség van rá.

Két ellentétes követelménynek kell most megfelelnünk: minél előbb megoldást kell találnunk, de olyan megoldást kell találnunk, ami ki fogja állni az idő próbáját és a menekülthullám nyomását, ezért nem mindegy, hogy milyen kvótamechanizmus lép majd életbe. Ismerjük az Európai Uniót, lassan reagál, nehezen mozdul, és még nehezebben módosítja azt, amivel kapcsolatban nagy nehezen már sikerült kompromisszumot elérnie. Képzeljük csak el, mi történne, ha a nagy nehezen elfogadott, ámde nem tökéletes, nem támadhatatlan és önmagában álló kvótarendszerről kiderülne, hogy módosításra szorul. Tökéletes megoldás persze nem létezik, de arra igenis törekednünk kell, hogy minél biztosabbak legyünk abban az intézményben, amire korunk egyik komoly kihívásának kezelését bízzuk.

Az LMP azért is támogatja a menedékkérők elosztását általánosan szabályozó uniós kvótarendszer előzetes vizsgálatát, mert hiszünk abban, hogy az európai uniós mechanizmus, a közös megoldás csak akkor működőképes, ha arra a nemzeti parlamentek, vagyis az európai és köztük a magyar választók közvetetten, képviselőik útján rábólintanak. Azt várjuk a felülvizsgálattól, hogy általa a kvótarendszer nem csupán megalapozottabb lesz, de nagyobb lesz a legitimitása is, és nagyobb lesz a támogatottsága azok körében, akik Európában egyedül hivatottak arra, hogy döntést hozzanak, akik nem mások, mint az EU állampolgárai.

Hangsúlyozom, a felülvizsgálat célja szerintünk nem lehet a kvótarendszer megakadályozása, éppen ellenkezőleg arról kell szólnia, hogy amint életbe lép, legyen egyúttal működőképes és támogatott is. Az európai állampolgárok, köztük a magyar állampolgárok nélkül, az ő ellenükben semmilyen megoldási javaslat nem lesz képes kezelni a menekültválságot.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány ki akarja dobni a kvótarendszert, az LMP pedig biztosítani szeretné a működőképességét. A kormány az eljárással végleg el akarja törölni a kvótát, az LMP viszont azt szeretné elérni, hogy az eljárást követően lépjen működésbe. Az LMP a menekültválság során mindvégig elutasította azt a felelőtlen politikát, amely a hazai és az európai politika számos szereplőjét jellemezte. Mi felelőtlenségnek tartjuk a hisztériakeltést, és felelőtlenségnek tartjuk azt is, ha valaki nem figyel oda arra, hogy Európában és Magyarországon egyre többen egyre inkább aggódnak a biztonságukért. Ebben az ügyben nincs helye az önfejűségnek, nincs helye több kerítésnek, a politikai taktikázásnak, csak megalapozott, körültekintő és minél szélesebb támogatottságot élvező intézkedéseknek.

Szerintünk a folyamat elejét és a folyamat végét egyszerre kell kezelni. Nem érünk semmit a menekülthullám európai kezelésével, ha nem teszünk semmit azért, hogy enyhítsük, talán fel is számoljuk a kiváltó okokat. Sokan azt gondolják, hogy az okok megszüntetéséhez elegendő helyreállítani a békét a Közel-Keleten, elegendő működőképessé tenni Szíriát. Szerintünk azonban ennél messzebbre kell nézni. Tegyük fel, mert hinnünk kell benne, hogy lehetséges békét teremteni, lehet ismét olyan otthont biztosítani a menekülőknek, hogy ne kényszerüljenek elhagyni a helyet, ahol születtek, de ezzel még nem oldanánk meg a problémát.

Most az egyszer, most, hogy ilyen kézzelfoghatóvá vált a külvilág, beszéljünk végre arról, hogy a háború nem oka a menekültválságnak, mert a káosz a Közel-Keleten már maga is következmény. Melyek tehát a valódi okok? Először is teljesen nyilvánvaló, hogy a neoliberális politika és gazdasági elit miatt növekvő globális egyenlőtlenségek által elindított drasztikus folyamatról van szó. Bebizonyosodott, hogy nem lehet a végtelenségig büntetlenül kihasználni a világ egyik felét a másik jóléte érdekében; nem lehet feláldozni a periféria országait azért, hogy a centrumországok jóllakjanak. A fenntarthatatlan gazdaság előbb-utóbb megbosszulja magát, előbb-utóbb ahhoz vezet, hogy a világ kizsigerelt és eszközként, a hatalmak játszótereként használt részein elfogy a remény és elfogy a türelem. Ha ezt követően már az ott élők személyes biztonságát sem garantálja senki és semmi, de mindezt még a háborús pusztítás is tetézi az érdemi megoldás bármiféle kézzelfogható reménye nélkül, akkor világos, hogy mennyi konfliktus rakódik egymásra. És ez még nem is a teljes kép.

Az elmúlt hetekben egyre többször hangzott el a „klímamenekült” kifejezés. Úgy látszik, a migrációs hullám kellett ahhoz, hogy végre mindenki belássa: ha nem bánunk körültekintően saját környezetünkkel, ha nem figyelünk arra, hogy a klímaváltozás nem távoli, csak a messzi jövőt fenyegető probléma, hanem olyan katasztrófa, ami itt és most befolyásolja életünket, akkor arra sem leszünk képesek, hogy a menekültválságot érdemben kezeljük.

(9.50)

Ha nincs mit enni, ha nincs ivóvíz, mert a világ elpusztítja a környezetet, akkor a menekülés válik az egyetlen kiúttá. A fenntarthatóságért elkötelezett politikusként megnyugtató azzal szembesülni, hogy valósággá vált az, amiről mindig is beszéltünk. Ez az az eset, amikor politikusként azt kell mondanom, bárcsak az derült volna ki, hogy nem volt igazam, de sajnos nem ez a helyzet. A klímamenekültek már ott vannak azok között, akik a háború elől menekülnek. Beszélhetünk arról, hogy gazdasági menekültek is jönnek tízezrével, de ezzel csak elfedjük a problémát. Ezért mondjuk, az nem elegendő, hogy csak a folyamat végét ragadjuk meg.

Tisztelt Ház! A menekültválság megoldása csak komplex cselekvési terv megvalósítása esetén képzelhető el. Nem megoldás önmagában sem a kerítés, sem a határzár, és nem megoldás önmagában a menekültkvóta sem, mint ahogy kevés lenne pusztán a törökországi menekülttáborok helyzetének javítása. Egyszerre kellene ugyanis a már az Európai Unió területén lévő, a már útnak indult és a válságövezetekben élő potenciális menekültek helyzetét javítani.

Az LMP azért készített 24 pontos javaslatcsomagot, mert azt gondoljuk, hogy az abban foglalt intézkedések párhuzamos megvalósítása jelenthet csak megoldást a jelenlegi krízisre. Véleményünk szerint először is nem szabad megfeledkezni a hazai szinten szükséges intézkedésekről sem, mert két kerítés felhúzásával Magyarország nem oldotta meg a problémát. Továbbra is azt gondoljuk, hogy több területen kapacitásbővítésre van szükség. Első lépésként a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal költségvetését a jelenlegi 8,9 milliárd forintról 25 milliárd forintra emelnénk. A BÁH költségvetésének jelentős emelése nélkül Magyarország nem lesz képes humánus, az emberi jogok érvényesülését szavatoló módon és az embereket is sújtó fennakadások nélkül eleget tenni a nemzetközi szerződésekből következő kötelezettségeinek.

Már korábban is számtalanszor felhívtuk a figyelmet, hogy a rendőrség állománya nem elégséges a rábízott feladatok maradéktalan ellátására. A jelenlegi helyzetben nem a hadsereg bevetése jelenti a valódi megoldást, hanem a rendőrségi állomány - ko­rábban a kormány által is bejelentett ‑ legalább 3 ezer fős bővítésének azonnali végrehajtása. A határvédelem szükségessége ugyanis vélhetőleg hosszabb távon is fenn fog maradni, így alkalmi megoldásokra nem lehet berendezkedni. És nem utolsósorban Magyar­ország esetében is szükség lenne a nemzetközi fejlesztési forrásokra fordított összegek növelésére. Miközben ugyanis a szavak szintjén a kormány is arról beszél, hogy valódi megoldást csak az jelenthetne, ha a menekültek nem kényszerülnének a szülőföldjük elhagyására, addig az erre a célra szolgáló nemzetközi fejlesztési stratégiára a költségvetés csupán 23 millió forintot szán, miközben ugyanerre Csehország évi 10 milliárd forintot költ.

Szerintünk nem elég beszélni az Unión kívüli konfliktusok kezeléséről, hanem tenni is kell érte. A párt ezért az idei és a jövő évi költségvetéshez is módosító indítványt nyújtott be, melyben 10 milliárd forintra növelné a nemzetközi fejlesztési stratégia céljainak megvalósítására költhető összeget. Ugyanakkor a mostani javaslat kapcsán is érdemes elsősorban a nemzetközi együttműködést igénylő teendőkről beszélni. Véleményünk szerint szükség van egy, a menekülteket a tagállamok között méret és gazdasági erő szerint elosztó valamilyen szabályrendszer megalkotására, melyben az Egyesült Államoknak és Kanadának is szerepet kell vállalnia, Magyarország ugyanis elsősorban földrajzi elhelyezkedése miatt kénytelen nagyobb részt vállalni a valójában egész Európát érintő válságból.

Szerintünk éppen ezért teljesen elhibázott a kormány uniós megoldást elutasító stratégiája, mivel így csak tartóssá teszi Magyarország elvárhatónál nagyobb szerepvállalását. A kvótarendszer érdeke hazánknak. Az LMP szerint a kvótarendszerben először az Európai Unión belül kell megegyezni, de abban később szerepet kell vállalnia az Egyesült Államoknak és Kanadának is, mert nekik is felelősségük van a menekültválság kialakulásában, ezért kötelezettségük annak kezelésében részt venni.

A kvótarendszer működéséhez ugyanakkor elengedhetetlen a menekültügyi eljárás egységesítése Európában, és az, hogy a menekültkérelmekkel kapcsolatos intézményrendszer közös európai forrásból és közös európai szabályozások alapján épüljön fel. Azt gondoljuk továbbá, hogy közös uniós forrásból működtetett és az Unió által ellenőrzött tranzitállomások és hotspotok létrehozására is szükség van, hogy a menekültek regisztrációja egységes és szervezett legyen az EU egész területén.

Az LMP támogatja, hogy az Unió területén kívül is jöjjenek létre ilyen táborok uniós finanszírozásból, uniós rendészeti szerepvállalással és az ENSZ bevonásával. Az egységes európai fellépést ma lehetetlenné teszi, hogy az egyes tagállamok eltérően minősítenek egyes országokat biztonságosnak vagy nem biztonságosnak. Egységes európai fellépés csak akkor képzelhető el, ha a tagállamok első lépésként egységesen kategorizálják a menekültválság által sújtott nem uniós tagállamokat, és egységes elvek alapján fogadják el vagy utasítják vissza a menekültkérelmeket. Enélkül sem a kvótarendszer, sem az egységes európai menekültügyi eljárás nem lesz működőképes. A menekültválság kezelésének az Európai Unió határain túl kell kezdődnie, ezért elvárható, hogy a NATO aktívan vegyen részt a törökországi, a jordániai és a libanoni, több millió embert befogadó táborok védelmében. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága egyre nehezebb helyzetben van, jelenleg 2-3 milliárd dollár hiányzik a költségvetéséből. Ennek pótlása nélkül drasztikusan romolhat a helyzet a törökországi és a libanoni menekülttáborokban, és tovább nőhet az Unióba irányuló migrációs nyomás.

Végezetül azt gondoljuk, hogy a mostani menekültválság véglegesen csak úgy kezelhető, ha megszüntetjük azokat az okokat, amelyek miatt milliók kényszerülnek otthonuk elhagyására. Az LMP szerint a kialakult helyzetért súlyos felelősség terheli az Egyesült Államokat és az Európai Uniót is, ezért az Európai Unió és az USA részvételével közös nemzetközi fejlesztési stratégiára van szükség, amely célzott támogatásban részesíti a menekülthullámot kiváltó országokat.

Tisztelt Országgyűlés! Nem véletlenül tértem ki a kvótarendszer kapcsán a globális egyenlőtlenségre, a klímamenekültek helyzetére és az uniós megoldási javaslatok megalapozott, egyszersmind az itt élők által támogatott megvalósítására. Az LMP-nek kezdettől fogva igaza volt abban, amikor a hisztériát elutasítva felelős, a problémát komplex módon kezelő csomag elfogadása és működtetése mellett foglalt állást. Nincs csodaszer, nem az a nyitott kapuk politikája, és nem az a kerítéseké sem. Nem megoldás, ha csak a folyamat végét kezeljük, önmagában nem elegendő a kvótarendszer, de a kvótarendszer mégis szükséges feltétele a menekültválság megoldásának. Nem az egyetlen, de mégis szükséges feltétele.

Amennyiben ez a szavazás arról szólna, hogy az LMP támogatná-e a kvótarendszer elindítását, arra igennel szavaznánk. A döntés, amelyet a magunk részéről ezúttal meghozunk, arról szól, hogy szükségesnek, de nem elégségesnek tartjuk az uniós kvótarendszert. Szeretnénk azonban, ha kiderülne, hogy ebben a formában kiállja a próbát. Szeretnénk, ha át lehetne gondolni, hogy beépített fékek nélkül elfogadható-e az eljárás, hogy a plafon nélküli mechanizmushoz felzárkóznak-e a további, ugyancsak elengedhetetlenül szükséges lépések.

Az LMP szerint közös európai megoldásra van szükség. Az egyes tagállamok önmagukban tehetetlenek, legfeljebb a tüneteket képesek csillapítani, azt is csak ideig-óráig. A látványos, ámde felszíni megoldások ideje lejárt, most végre felelős lépésekre van szükség. Jó lenne, ha a kormány végre nem az utolsó pillanatban lépne, ha végre fel is készülne arra, ami következik, és nem azzal igazolná saját fontosságát, hogy nagy hangon nekimegy mindenkinek. A döntésképtelen EU és a taktikázó Orbán-kormány biztos receptje a kudarcnak.

Mi ezzel szemben állunk ki egy felelős, humánus és biztonságos közös európai megoldás mellett. Ezért fogalmaztuk meg a javaslatcsomagunkat, és ezért követeljük, hogy a probléma minden szakaszán lehetőleg egyszerre lépjünk fel a helyzet kezeléséért. Köszönöm a figyelmet.

(10.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 24 2015.10.22. 1:46  1-52

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. A kvótához néhány gondolatot. Z. Kárpát képviselőtársam megszólította a kvóta­pár­tiakat. Az LMP folyamatosan azt mondja, hogy önmagában a kvóta nem megoldás, tehát egy komplex intézkedéscsomag részeként kell hogy szerepeljen.

(10.10)

De akkor ugyanúgy fel lehet tenni megfordítva is a kérdést: akkor hogyan képzelik el a nem kvótapártiak, hogy vannak menekültek, akikkel humánusan és segítő módon kell bánni, hogy a zéró tolerancia jegyében akkor most mindenkit, aki bejött az Európai Unió területére, visszafordítunk? Tehát fordítva is fel lehet tenni a kérdést.

Mi azt gondoljuk, hogy a kvótarendszer a kezelésnek, a tüneti kezelésnek egy fontos eszköze, de önmagában nem elegendő, csak akkor használ és akkor a megoldáscsomag része, ha az összes többi elem mellette van, mint például az, hogy azokon a helyeken, ahol konfliktusos övezet van, minél előbb próbáljuk megoldani a konfliktust, hogy az emberek meg tudjanak élni a lakóhelyükön, ne kényszerüljenek más országokba elmenni. És folyamatosan kell például abban is lépéseket tenni, hogy Törökországban, Libanonban legyenek a menekülttáborok, tehát minél közelebb legyenek a lakóhelyükhöz, hogy később, ha a probléma megoldódik, kezeljük, akkor vissza tudjanak menni.

Tehát szükségesnek tartjuk a jelen helyzetben, de természetesen önmagában nem jelenti a megoldást, és a többi intézkedés nélkül nem elegendő.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 64 2015.10.22. 11:07  53-86

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Alig lépett hatályba a családi csődvédelemről szóló törvény szeptemberben, máris módosítják. Ahogy ezt Harrach képviselő úrtól megtudhattuk, eddig kevesebb mint 100 háztartás lépett be a magáncsődbe, az érdeklődők száma pedig 500 körüli. Ezek a számok köszönő viszonyban sincsenek azokkal a becslésekkel, amiket a kormány korábban tett. Tavasszal 25 ezres, sőt 40 ezres számokkal dobálóztak, miközben szakértők már akkor is legfeljebb pár ezres nagyságrendűre tették a belépők számát.

Hogy mi alapján tippelt a kormány, azt a mai napig sem tudjuk. Csak azután kezdték el egyáltalán vizsgálni a bajba jutott háztartások anyagi helyzetét, amikor már beterjesztették a törvényjavaslatot. Csak ezt követően kezdett el a jegybank adatokat gyűjteni az adósokról, holott ennek az adatgyűjtésnek nyilvánvalóan meg kellett volna előznie a szabályozás kidolgozását, csak azután lehetett volna reális, a valóságnak megfelelő feltételeket és kereteket szabni a magáncsődhöz.

Harrach úr az alacsony érdeklődés okát mégsem a kapkodó, megalapozatlan, elsietett jogalkotásban látja. A KDNP szerint a magáncsőd népszerűtlenségének egyik oka az, hogy néhány médium rossz hírét keltette, a másik pedig, hogy a bankok csak mérsékelten érdekeltek a programban való részvételben, és egy részük megpróbálja elhárítani a náluk jelentkező ügyfeleket. Pedig nem valószínű, hogy erről van szó, sokkal inkább arról, hogy egyszerűen rosszul csinálták meg a törvényt, csak ezt nem hajlandók belátni.

A beterjesztett módosítások is ezt mutatják. Az egyik egy határidő-módosítás. Az első ütemben megindítható adósságrendezési eljárások kezdeményezésére egyszeri póthatáridőt adnak 2016. március 1-ig, ami önmagában még biztosan nem lesz elég arra, hogy növelje a jelentkezők számát.

Egy másik módosítás szerint már nemcsak a bankoknál lehet majd előterjeszteni a kérelmet, hanem a kormányhivatalok csődvédelmi szolgálatainál is. Két problémát is látunk ebben. Az adminisztrációs teher csökken a bankok, de növekszik az állam oldalán. Másrészt az adósságrendezés alapvetően az ügyfél és a hitelezők közt zajló eljárás, minden szükséges információ, ami az ügyfél magáncsőd-kezde­ményezésére való jogosultságával kapcsolatos, a hitelintézeteknél található, ezért ott ésszerű a kérelem benyújtása. Ez a módosítás ugyan alkalmas lehet arra, hogy növelje a jelentkezők számát, de csak papíron. Hogy ebből aztán mennyi lesz azok száma, akik ténylegesen megfelelnek a feltételnek, ez egy másik kérdés.

A harmadik módosítás szerint azt a törvényi minimumot, ami meghatározza a hitelező minimális megtérülésének mértékét, nem az adósságtörlesztés ötödik évének lejártáig, hanem a futamidő végéig kell teljesíteni. Ez egyben azt is jelenti, hogy bár az adósnak némileg csökkenhetnek a terhei az adósságrendezés ideje alatt, de még azután is törlesztenie kell majd a hitelét, hogy vége a csődeljárásnak.

(12.10)

Ez azért is furcsa, mert a magáncsődnek éppen az volna a lényege, mint mindenhol, ahol ez működik más országokban, hogy az adós az eljárás végére megszabadul az adósságaitól, nem kell tovább nyögnie a részleteket. A magyar szabályozás ebben is unikális: itt nemcsak öt évig, azaz amúgy is túl hosszú ideig kell majd nyomorogni, hanem akár még további hosszú évekig. Ezek tehát a módosítások, amelyektől továbbra sem várhatunk áttörést, a Harrach úr által vizionált 20 ezres létszám tehát csak egy újabb hurráoptimista becslés a KDNP részéről.

A határidő kitolásától, a kormányhivatalok bekapcsolásától, illetve a feltételek minimális lazításától nem várható az, hogy kétszázszorosára nő a belépők száma, ehhez lényegi változtatásokra van szükség a rettenetesen túlbonyolított szabályok egyszerűsítésétől kezdve a túlontúl szigorúra sikeredett belépési feltételeken keresztül az adósságtörlesztő adós életét aránytalanul megnehezítő szabályozásig bezárólag. Mint azt mi már többször is elmondtuk, és a szakmai szervezetek is felhívták a figyelmet: a magáncsőd túl szűkre szabott, keveseknek segíthet, szeptembertől eleve csak a lakáshiteleseknek nyitották meg a lehetőséget, a többi adósságformára vonatkozóan 2016. szeptember 30-ával oldják fel a korlátozást, ez azt jelenti, hogy az adósok nagyobb részét kitevő közműhátralékosoknak és egyéb adósoknak csak a jövő évben nyílik meg a magáncsőd lehetősége. Ezt a korlátozást fel kellene oldani, ami a mostani módosításban sem történik meg. Szűkíti tehát a potenciális igénybe vevők körét a túl sok belépési korlát is, amiben szintén nem lesz változás. Mint tudjuk, az adósnak legalább 2 millió, maximum 60 millió forint tartozása lehet, a tartozások legalább felére vagyoni vagy jövedelmi fedezettel kell rendelkeznie; további feltétel, hogy a tartozások közt legalább egy 90 napja lejárt esedékességű hitelnek kell lennie, ami meghaladja a félmillió forintot. Vannak még további feltételek is, amelyeket már nem is sorolok. Ha még ez sem lenne elég, a törvény 14 olyan esetet nevesít, amikor nem kezdeményezhető adósságrendezési eljárás.

Mindebből is jól látszik, hogy a kormány lehetetlen feltételeket támaszt az adósokkal szemben. Még ha valaki át is jut ezen az akadálypályán, akkor sem biztos, hogy tudja teljesíteni a feltételeket, a törvény ugyanis a záloggal terhelt ingatlan forgalmi értékének a 7,8 százalékával megegyező minimális évi törlesztés fizetését írja elő, ami egy 10 milliót érő lakás esetén havi 65 ezer forint törlesztőrészletet jelent. Ez az összeg szinte a minimálbér összegével megegyező, vagyis csak olyanok jöhetnek szóba eleve a magáncsődnél, akik az átlag körül vagy fölött keresnek. Ahhoz, hogy másoknak is reális lehetőség legyen, vagy alacsonyabban kellene meghatározni a törlesztési arányt, vagy nem az ingatlan forgalmi értékéhez, hanem az adós fizetőképességéhez kellene igazodni. De menjünk tovább!

Nem feltétlenül vonzó a magáncsőd még azoknak sem, akik ki tudnák fizetni ezt a magas tör­lesztőrészletet, ugyanis a törvény nagyon szigorú, és abszolút korlátok közé szorítja az adós elkölthető jövedelmét is. A megtartható jövedelem az öregségi nyugdíjminimum másfélszeresében van meghatározva. Egy háromfős család esetén ez 128 ezer forint, miközben a KSH szerinti létminimum értéke egy két felnőtt, egy gyermekes családra számítva 210 ezer forint. Nyilván önök is belátják, hogy 128 ezer forint nem elég három embernek a megélhetésre egy hónapban öt éven keresztül. Korábban javasoltuk, hogy ne az évek óta befagyasztott, semmilyen megélhetési minimumot kifejezni nem képes öregségi nyugdíjminimumhoz kössék az elkölthető jövedelmet, hanem a létminimumhoz, de önök ezt is elutasították.

Az sem tartozik a magáncsőd erősségei közé, hogy nincs garancia arra, hogy az adós nem veszíti el a lakását, illetve azt sem lehet tudni, hogy ha másik lakásba is kell költöznie, annak a lakásnak pontosan milyen feltételeknek kell megfelelnie. A törvényben nem határozták meg az úgynevezett méltányolható lakásigényt meg nem haladó jellemzőkkel bíró ingatlan fogalmát, azt kormányrendeleti szintre utalták ‑ nem tudunk róla, hogy az ezt pontosan körülíró rendelet azóta megjelent volna. Mi erre is benyújtottunk egy módosító javaslatot, amelyben az Eurostat meghatározását vettük volna át, de önök erre is nemet nyomtak. Arra sem látunk garanciát a törvényben, hogy ha valaki, mondjuk, elveszíti a munkáját az adósságrendezés öt éve alatt, és nem tudja tovább fizetni a törlesztőrészleteket, nem kerül az utcára. Szociális bérlakások nélkül ez továbbra is reális lehetőség marad.

A magáncsőd a jelenlegi formájában nagyon kevés ember számára elérhető, a mintegy 182 ezer adós nagy részének nem jelent megoldást, nem beszélve azokról, akiknek más vagy kisebb adósságuk van, például rezsihátralékot halmoztak fel vagy lakbértartozásuk van. Az eladósodási válság kezeléséhez a magáncsőd szabályainak a felülvizsgálatára volna szükség és az adósságrendezés egyéb módjaira, ami a rászorulók tömegei számára is elérhető. Komplex adósságkezelési programok kellenek: a most megszüntetett lakhatási támogatással egybekötött adósságcsökkentési támogatás és adósságkezelési tanácsadás visszaállítása és kiterjesztése, részben adós­ságelengedés, adósságátütemezés, elsétálás joga és aktív lakáspolitikai eszközök, legfőképpen pedig szociális bérlakásszektor. A lakhatási válság, az eladó­sodottság problémája csak átfogó lakáspolitikai intézkedésekkel kezelhető. A rászorulók részére lakhatási támogatásokra és tanácsadásra van szükség az adósságok felhalmozódásának megakadályozása érdekében. Ezen túlmenően szükség van olyan lakáspolitikai intézkedésekre is, amelyek a szociális bérlakásszektor létrejöttét segítik. Ehhez létre lehetne hozni egy állami bérlakásépítési alapot, és meg kellene találni a módját annak is, hogyan lehetne bevonni az üresen álló magántulajdonú lakásokat a közösségi lakásszektorba. Magyarországon mindaddig fennmarad a lakhatási válság, és probléma lesz a tömeges eladósodás, amíg nem lesznek kellő számban és megfizethető áron bérelhető szociális és közösségi bérlakások ‑ mindez csak politikai akarat kérdése. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 78 2015.10.22. 1:04  53-86

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nekem is tulajdonképpen egy kérdésem van Harrach úrhoz. Azt mondta a korábbi kétperces hozzászólásában, hogy a három fél mérlegeli, figyelembe veszi az adott családnak a fizetőképességét, és ahhoz igazítja a törlesztőrészletet. De tudjuk azt, hogy a törvény előírja, hogy a lakóingatlanok esetén a piaci árnak a 7,8 százalékát éves szinten törleszteni kell. Egy tízmilliós értékű lakásra Budapesten nem lehet azt mondani, hogy nagy értékű ingatlan, ha ennek a havi törlesztőrészletét nézzük, akkor az minimum havi 65 ezer forint. Na, most ahhoz, hogy egy család havi 65 ezer forintot törleszteni tudjon, ahhoz biztos, hogy átlagkeresetű vagy az átlagnál magasabb keresetű családokra van szükség. Tehát a kérdés az, hogy hogyan lehet akkor hozzáigazítani, amikor van egy minimum törvényi kötelezettség a havi törlesztőrészlet megfizetésére.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 158-160 2015.10.26. 1:58  157-166

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Igen.

ELNÖK: Nagyszerű! Abban az esetben az öné a szó. Parancsoljon!

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor a kormány legutóbb támogatást adott kkv-k számára munkahelyteremtési célra, akkor 1610 új munkahely kialakításához összesen 3 milliárd forintot, vagyis munkahelyenként 1,8 millió forintot biztosított. Ehhez képest most a Volkswagen-csoporthoz tartozó Audi­nak 380 munkahely létrehozására 6 milliárd forintot juttatott az Orbán-kormány, vagyis a kkv-knak adott támogatás majd’ tízszeresét kapta. A kormány eközben ragaszkodik ahhoz az elvtelen állásponthoz, hogy neki a Volkswagen-csalással kap­csolatban semmilyen teendője nincs, nem indít vizsgálatot, nem kér kártérítést, nem szab ki büntetést.

A tétlenség különösen annak fényében érthetetlen, hogy a több mint ezer gépjárműből álló kormányzati autóparkot szinte kizárólag az említett gyártó dízelüzemű autói alkotják. Eközben az autók az ígértnél lényegesen több környezetszennyezést bocsátanak a levegőbe, halálesetek és megbete­ge­dé­sek sokaságához hozzájárulva. Ráadá­sul a kormány az Audit és a más multikat nemcsak beruházási támogatásokkal, hanem óriási adóked­vezményekkel is támogatja. Az Audi például 2012-ben 98,6 milliárdos nyeresége után 1,2 milliárd forint adót fizetett, vagyis az adóhányad alig haladta meg az 1,2 százalékot. Ugyanakkor egy magyar kkv számára az adóhányad legalább 10 százalék.

Ezért a következőket kérdezem: összhangban van-e az említett támogatás a magyar gazdaság és a magyar emberek egészsége megóvásának valódi érde­keivel, az autóipartól való függés enyhítésével? Mikor kapják meg végre a magyar kkv-k is ugyanazt a támogatást az Orbán-kormánytól, mint amit az egyes multik kapnak? Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 164 2015.10.26. 1:00  157-166

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Államtitkár úr, az LMP gazdaságpolitikája következetes, nem úgy, mint az önöké, önök egészen mást mondtak ellenzékben, mint mondanak kormányon. Nagyon jól emlékszünk, hogy amikor ellenzékben voltak, akkor azt mondták, hogy túl magas az állami vállalati vezetők fizetése, most, amikor kormányon vannak, megemelik 5 millióra ‑ nem akarom sorolni.

Az LMP problémája az önök gazdaságpolitikájával az, hogy önök megint mást mondanak, mint amit csinálnak. Azt mondták, hogy a multinacionális cégek ellenében a kis- és középvállalkozásokat támogatják, de a gyakorlatban nem ez történik. Nézzük meg, a számok azt mutatják, hogy a multinacionális cégeket tízszer, hússzor, harmincszor, sokszorosan, többszörösen támogatják, mint a hazai kis- és középvállalkozásokat, holott a munkahelyek döntő számát, 80 százalékát a kis- és középvállalkozások adják, és nem a multinacionális cégek.

Jó lenne, hogyha önök ugyanazt mondanák kormányon is, mint amit ellenzékben képviseltek. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 212 2015.10.26. 8:07  185-346

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék egy pillanatra felülemelkedni azon a vitán, amely arról szól, hogy a termőföld az állam vagy a gazdák tulajdonában van-e jobb helyen. (Dr. Bitay Márton Örs visszatér államtitkári üléshelyére.) A termőföld, legyen az akárhol is a világban, az emberiség közös kincse, a vele való bánásmód következményei ugyan­is túlterjednek egy-egy ország határain. A konvenci­o­nális mezőgazdaság a világon lévő 1,6 milliárd hektár szántóterület nagyobbik hányadát használja. Az al­kal­ma­zott művelési technológia következményeként a termőföldek talajai ahelyett, hogy szenet nyelnének el, évente mintegy másfél milliárd tonna szén kibo­csátásáért felelősek.

Ugyancsak ez a művelési mód felelős azért, hogy a talaj gyors ütemben fogy. A világ szántóinak harmada sivatagosodik el, évente 75 milliárd tonna talaj pusztul el az erózió miatt, válik porrá, sivataggá. A talaj pusztulásának sebessége sokszorosával haladja meg természetes keletke­zésének ütemét szerte a világban, itt, a fejlettnek tekintett Euró­pában és itthon is, a sokat dicsért agráriumban. Biztos vagyok benne, hogy a migráció okai között is megtaláljuk.

Vagyis a talajjal való bánásmód következ­ményeit mindenki viseli ebben a világban, még akkor is, ha soha nem nyúlt a termőföldhöz. A termőföld­del való rossz bánásmód éghajlatváltozással, sivata­go­sodással, a talaj termőképességének kimerü­lé­sével, a biológiai sokféleség pusztulásával és végső soron táplálékunk elsilányításával, egészségünk rom­lásával jár együtt. A termőföldből történő haszon­szerzés nem működik tehát másként, mint bármely más haszonszerzés, a föld tulajdonosa vagy hasz­nálója a használatból származó hasznokat priva­tizálja, a károkat pedig társadalmasítja, másokra és a jövő nemzedékekre hárítja át.

Miközben azon vitázunk, hogy kié legyen a termőföld, a termőföld lassan alkalmatlanná válik alapvető funkciójának teljesítésére, hogy bennünket egészséges és elegendő élelmiszerrel lásson el. Ebből a helyzetképből kiolvashatjuk, hogy napjaink gyakor­latával, ahogyan a termőfölddel bánunk, je­len­leg sem az állam, sem pedig a magánszemélyek tulaj­donában nincs jó helyen. Elsőként tehát ki kellene cserélni a jelszavainkat: nem a „Földet a gazdáknak”, hanem a „gazdát a földeknek” progra­mot kellene meghirdetni. Mert nem igazi gazda az, aki jószágával nem bánik felelősen, azzal a szeretettel és tisztelettel, hogy abban nemcsak önmaga, hanem mások megél­hetését is meglássa.

Az állam most nem jó tulajdonosa a termő­földnek, mivel a termőföld használóitól nem követeli meg a jó gazda viselkedését, a termőföld tartamos használatát. Az állam pedig lehetne jó tulajdonos is, ha szigorú feltételek mellett adná haszonbérbe a termőföldet, megkövetelve, hogy a föld használója jó ökológiai állapotban tartsa bérleményét. Ezt azon­ban nem teszi, hiszen az úgynevezett versenyképes mezőgazdaság teljesítményelvárásai nem teszik lehetővé az ökológiai szempontok érvényesítését. És ez itt az egyik pont, amely miatt az államnak nem lenne szabad a termőföldet magánosítani. Ugyan az állam jogi szabályokkal is biztosíthatná a termőföld talajának védelmét, de mint tudjuk, annak érvé­nyesítése igencsak alacsony szintű, hiszen az annak védelmére vonatkozó jogszabályok ellenére pusztul a termőtalaj. Az állam tulajdonosként jobb pozícióban lenne, ha egyszer mégis komolyan venné a kör­nyezeti és hosszú távú fennmaradásunk szem­pont­jait, egyrészt mert a bérlei szerződésen belül írhatná elő a haszonbérlet környezeti feltételeit, más­részt mert a használó versenyképességét azzal biztosít­hatná, hogy a szigorúbb követelményekért cserébe mérsékelt bérleti díjat állapítana meg.

A bérleti szerződés arra is lehetőséget ad, hogy ha a használó nem teljesíti a feltételeket, akkor a további használatot meg lehessen tagadni. Ugyan a tervezett szabályozás is lehetővé tenné egy bizonyos ideig a föld visszavásárlását, amennyiben az eladási szerződés feltételei nem teljesülnek, ám egy idő után, például földeladás, öröklés, ilyen feltételt nem lehet már majd érvényesíteni az új tulajdonossal szemben.

Tisztelt Országgyűlés! Nem új keletű meg­állapítás, hogy munka nélkül pénzre a pénz kama­tai­ból és a földtulajdon járadékaiból lehet szert tenni. Amikor az állam magántulajdonba adja közös vagyo­nunkat, akkor a járadékszedés lehetőségét átru­házza az új tulajdonosra. Itt is hasonló a helyzet, mint az előző esetben, csak időlegesen lehet megaka­dályozni, hogy a megvásárolt földet ne lehessen bérbe adni. Ezzel a földjét bérbe adó magán­tulajdonos elvonja a bérlőtől a földjáradékot, amely a magánhasznot szol­gálja. Az állam ezzel szemben a földjáradékot a közjó védelmére használhatná. Vagyis az állami és magántulajdon közötti egyik lényeges különbség, hogy az elsőből a közjó, a máso­dikból a magán­haszon gyarapszik.

A másik, társadalmi szempontból súlyos kérdés az erőforrásokhoz való hozzáférés igazságossága. A jövedelemszerzés, a tisztes munka és megélhetés felté­tele ugyanis az erőforrások használati lehető­ségéből származik. A magántulajdonba adás, azonban számos lehetséges használót zár ki a termő­föld használati lehetőségéből, és ezzel konzerválja a kialakult társadalmi egyenlőtlenségeket. Az állam ehhez nyújt segédkezet, amikor tulajdonát magá­nosítja. A termőföldeladással megkárosítja a jövő nemzedékek használati lehetőségét is, az állam lemond arról, hogy tulajdonát másként ossza el a földhasználat iránt érdeklődők között.

(16.40)

Míg a magántulajdon vétel vagy bérlet során kerülhet más földhasználóhoz, addig az állami tulajdon bérlet vagy eladás során. A vásárlási lehetőségtől a szerény anyagi körülmények között élők általában elesnek. Így pontosan azok a társadalmi rétegek kerülnek kizárásra a földhasználatból, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a jövedelemszerzés fel­té­teleinek biztosítására.

A jövő ezzel szemben azoknak kedvez, akik a földjáradékból szerzett gazdagodásuk okán képesek a termőföld piaci értékét megfizetni. Az állam jelenlegi szándékával szemben, amely a földjáradékról és a földjáradékon keresztüli szabályozás lehetőségéről való lemondással jár, a földjáradékok társadalmasítására kellene törekedni. A földjáradék társadalmisításának alapja, hogy a földet minden ember, az egész emberiség minden nemzedéke ingyen, adottságként kapta, és ennek megfelelően évezredeken keresztül nem is volt magántulajdon. A földjáradék társadalmasítása nem igényli a termőföldek kisajátítását, csupán az eladásra szánt termőföldek állam általi megvásárlásának elővételi jogát kell érvényesíteni. Az állam egy ilyen eljárás során visszaszerezheti mindannyiunk közös tulajdonának használati jogát, amit a közjó érdekében kamatoztathat.

Tisztelt Országgyűlés! Azon globális problémák, kihívások közepette, amivel ma a világ szembesül, nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy a föld azé, aki megműveli. Csak azé lehet, aki megőrzi a jövő számára. Az állam ezt a felelősségét nem kerülheti meg, a föld, amely mindannyiunk közös tulajdona, nem lehet a haszonszerzés tárgya.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 34 2015.11.02. 4:34  23-44

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A jelen költségvetési módosításnak valóban komoly politikai jelentősége van, bár terjedelmében rövid. Az első fele az LMP szá­mára teljesen elfogadhatatlan. A kormány java­solja az MTVA 47,1 milliárd forintos adóssá­gának konszolidálását. A hivatalos indoklás szerint az MTVA kiadásai olyan mértékben megnőttek az utóbbi hónapokban az M1 hírcsatorna és az M4 sportcsatorna indításával, hogy a hiteleit már nem tudta fizetni. A legfőbb kérdés az, amit föl kell tenni, hogy a csökkenő nézettségi adatokkal jellemezhető MTVA-nak miért nem sikerült tartani a 77 milliárd forintos idei költségvetést. Ebből csak ki kellett volna jönni!

A törvényjavaslat második fele akár támo­gatható is lenne, ugyanis elismerjük, hogy a míg­rációs válság egy rendkívüli helyzetet hozott létre, amely pluszforrásokat igényel. Azt nem értjük, hogy a kormány, amely már januárban felhívta ország-világ figyelmét a növekvő migrációs ve­szélyre, miért csak most módosítja a költségvetést, mit tettek eddig. Miért nem növelték meg a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal forrásait mostanáig? A mene­kültügyi helyzet miatt az LMP is szükségesnek tartja a rendőrség és a Bevándorlási és Állam­polgársági Hivatal megerősítését. Hogyan kezeli a helyzetet a kormány? Gyakorlatilag az álta­lános tartalékot szándékozik megnövelni, illetve lét­re­hoz egy felülről nyitott kasszát a Belügyminisz­térium költségvetésében, míg az LMP célzott keretet bizto­sított volna a BÁH számára. Az általános tar­talék megemelését egy ilyen ügyre nem tartjuk elfogad­hatónak, akkor sem, ha mint Szűcs képviselőtársam mondta, hogy erről tételesen a későbbiekben el­számolnak. Látjuk a példát. Sajnos a költségvetés általános tartalékát a kormány ebben az évben eléggé gátlástalanul megcsapolta. A törvény­terve­zetben rendkívüli kormányzati intézkedések elő­irányzatának nevezett 100 milliárd forintos keret túlnyomó részét egészen egyszerűen elherdálta, és most kéri a jóváhagyásunkat a keret megemeléséhez 60 milliárd forinttal.

Az LMP nem ért egyet a felülről nyitott kasszával a Belügyminisztérium költségvetésében. Ehelyett a kormánynak az LMP javaslatait kellett volna elfogadnia. Mi már korábban is számtalanszor felhívtuk a figyelmet, hogy a rendőrség állománya nem elégséges a rábízott feladatok maradéktalan ellá­­tására. A rendőrségi állomány korábban a kor­mány által is bejelentett, legalább 3 ezer fős bőví­té­sének azonnali végrehajtása lenne a legfontosabb. Ezért költségvetési módosító indítványt nyújtottunk be az idei és a jövő évi büdzséhez is, amely 10 milliárd forinttal növelte volna meg a rendőrség költ­ség­vetését, és így lehetővé tenné a szükséges állománybővítést.

De ne feledkezzünk meg a tágabb kontextusról sem! Miközben szavak szintjén a kormány is arról beszél, hogy a valódi megoldást csak az jelenthetné, ha a menekültek nem kényszerülnének a szülő­földjük elhagyására, addig az erre a célra szolgáló nemzetközi fejlesztési stratégiára a költségvetés csupán 23 millió forintot szán, miközben ugyanerre Csehország évi 10 milliárd forintot költ.

(14.40)

A mi álláspontunk az, hogy nem elég beszélni az Unión kívüli konfliktusok kezeléséről, hanem tenni is kell érte. Ezért az idei és a jövő évi költségvetéshez is módosítanánk az összeget, melyben 10 milliárd forintra növelnénk a nemzetközi fejlesztési stratégia céljainak megvalósítására költhető összeget.

Végezetül a tervezett intézkedések fedezete különös, az egyes tételek indoklása pedig egy kicsit megmosolyogtató. Említik a gazdaság folyamatos növekedését mint az emelésre lehetőséget adó tényezőt, és ez a növekedés éppen most lassul, és várhatóan alacsonyabb lesz, mint 2,5 százalék, amivel a költségvetés tervezésénél számoltak. Említik az adófizetői morál javulását és az online pénztárgépeket, ezek hatása azonban már korábban megmutatkozott, pluszbevétel emiatt nem várható a tervezetthez képest.

Mindezekből az látszik, hogy a kiadások fedezete valójában a költségvetési hiány növelése lesz. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 58 2015.11.02. 2:56  57-65

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! (Folyamatos zaj. ‑ Az elnök csenget.) A múlt héten nyilvánosságra került, hogy a kormány továbbra is tízmilliárdokkal támogatja a Városliget beépítését; azt a projektet, amelynek költségvetése nem egészen fél év alatt 150 milliárdról 200 milliárd forintra nőtt. A Liget Budapest projekt két legkárosabb eleme, az új Nemzeti Galéria és a Magyar Zene Háza, továbbra sem került le a napirendről. Az LMP meggyőződése, hogy a projektnek nincs sem gazdasági, sem szakmai megalapozottsága, ellenben súlyosan károsítaná a kevés belvárosi zöldterületek egyikét (Dr. Hoppál Péter: Nem igaz!), Európa legrégebbi közparkját. Ezért vannak a szakmai és lakossági tiltakozások. A civilek rövid idő alatt 20 ezer tiltakozó aláírást gyűjtöttek össze. Az érintett önkormányzatok is ellenzik, még a fideszes vezetésűek is, nem véletlenül ajánlott fel alternatív helyszíneket Terézváros vagy Józsefváros képviselő-testülete. Ez a projekt nem növelné érdemben a külföldi turisták számát, ami egyébként nem is nagy baj, ha a parkot meg akarjuk védeni. A tervezett múzeumoknak együttesen sincs olyan erejű gyűjteménye, ami idevonzana plusz kétmillió látogatót évente, amiről a KPMG-tanulmány beszél. Múzeumi negyed egyébként Budapesten már van. A Szépművészeti Múzeum, a Műcsarnok, a Mezőgazdasági Múzeum, a Közlekedési Múzeum az egyik végpontja, míg a másik maga a Vár a Nemzeti Galériával és más múzeumokkal, köztük pedig a Lánchíd, az Andrássy út, a Bazilika és a környék számos látnivalója, amelyekre igaz, amit egy híres építész mondott: Budapest maga a múzeum.

Hamis érv, hogy nő a zöldfelület, hiszen a park beépítettsége 5,5 százalékról 7 százalékra módosulna. Eleve rossz érv, hogy 300-500 fa és sok ezer négyzetméternyi park elpusztítása elfogadható lenne, ha azt pótolják. A pótlás illúzió: egy 50 éves fa pótlása éppen 50 évbe telik. A projekt gazdaságilag sem térül meg, hiszen olyan adatokkal kalkulálnak, amit a tények nem támasztanak alá. Egyetlen érvük maradt már csak, hogy voltak épületek, amiket a tervezéskor utáltak, aztán mennyire megszerettek, például az Eiffel-torony. Erre ne építsenek! Rengeteg rossz példát is lehet hozni. A Sztálin-szobor annak idején, a Szervita téri parkolóház, a KÖKI régi épülete, a korábbi Spenótház mind azt mutatják, hogy az erőszakosság, a voluntarizmus és a hozzáértés hiánya leginkább selejtet tud termelni, értéket teremteni kevésbé. Mindezek alapján kérem államtitkár urat, álljanak el a projekt káros elemeinek támogatásától, és szervezzék át úgy, hogy a budapestiek és minden magyar ember érdekét szolgálja. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 62-64 2015.11.02. 1:49  57-65

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): A válaszom egyértelműen nem, nem tudom elfogadni. (Moraj és közbeszólások a kormánypártok soraiból. ‑ Az elnök csenget.) Államtitkár úr, több ezer építész viszont azt jelentette ki, hogy nem hajlandó elindulni a pályázaton (Dr. Rétvári Bence: Jaj, ne!), mert nem tartja jónak és helyesnek a múzeumi negyed felépítését. (Taps az ellenzéki padsorokban. ‑ Folyamatos zaj. ‑ Az elnök csenget.)

Egyébként, államtitkár úr, önök ragyogóan csúsztatnak. Ott voltam azon a bizottsági ülésen, amikor a helyi civil szervezet képviselője átadta a 20 ezer tiltakozást, amelyben a helyi lakosok, budapesti lakosok kinyilatkoztatták, hogy nem akarják ezeket az új épületeket. Ott mondta el a civil képvi­selő, hogy nem akarják, pár másodperccel később a kormánybiztos úr ezt úgy értelmezte, hogy akkor én ezt úgy fogom fel, hogy 20 ezer aláíró a projekt támogatása mellett. (Folyamatos közbeszólások a kormánypártok padsoraiból.) Tehát fél perccel előtte nem, utána rögtön úgy értelmezték, hogy igen. Egyébként nagyon sok ponton sántít a projekt. A KPMG tanulmánya, amely még 150 milliárd forinttal számolt (Az elnök csenget.), tíz év alatt plusz kétmillió látogatást igényelt volna, ami önmagában is (Az elnök csenget.) nagy baj…

ELNÖK: Köszönöm…

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): A projekt nem elfogadható.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 222 2015.11.02. 2:15  215-226

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szabó Szabolcs független képviselő javaslata szerint a kormány készfizetői kezességet vállalna a Quaestor Alap hitelfelvételei után, így az gyorsan kártalanítani tudná a károsultjait, ily módon hitelt tudna felvenni akár piaci szereplőktől, akár a Magyar Nemzeti Banktól. A kifizetés most halasztódik, a kormány arra hivatkozik, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja a törvényt.

Ez a javaslat tartalmát tekintve nem teljesen egyezik az LMP álláspontjával, ugyanis így az adófizetők fizetnének a Quaestor és a Magyar Nemzeti Bank, azaz a valódi felelősök helyett, de napirendre venni és tárgyalni mindenképpen szükségesnek tartjuk. Az Alkotmánybíróság tárgyalja ezekben a napokban a szabályszerűségét annak a jogszabálynak, amelynek az alapján a kormány létrehozta a Quaestor Károsultak Kárrendezési Alapját. Sajtóértesülések szerint reális az a forgatókönyv, hogy az Alkotmánybíróság elkaszálja a Quaestor-ügy károsultjainak kártalanításáról szóló törvényt. A kormánynak természetesen tud­nia kellett volna, hogy ha előzetesen nem egyeztet a bankokkal és a Bankszövetséggel, akkor azok az Alkot­mánybíróság előtt meg fogják támadni a Quaes­tor-törvényt. Az LMP mindenesetre rendkívül különösnek tartotta azt, hogy a kormány csak ennél az egyetlen vállalati kötvénynél találta fontosnak a külön kártérítést. Az LMP nehezményezte a kivételezést a Quaestorral abból a szempontból, hogy a Baumag, a Buda-Cash vagy a Hungária Értékpapír Zrt. károsultjai számára nem hozott külön törvényt az állam, mindegyikre együtt kellett volna törvényt alkotni, tehát nem csak egyre. Nyilván azért történt, hogy csak a Quaestorra alkotta meg a kormánytöbbség ezt a törvényt, mert azokban a botrányokban a kormány nem látta szükségességét a figyelemelterelésnek, hiszen széles körben ismeretesek Tarsoly Csaba összefonódásai a kormányzat egyes prominenseivel. (Az elnök csenget.)

Az LMP támogatja Szabó Szabolcs független képviselő javaslatának tárgysorozatba vételét. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 238 2015.11.02. 4:20  237-244

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem voltunk meglepve, amikor a Gazdasági bizottság kormánypárti többsége nem szavazta meg a javaslatunk tárgysorozatba vételét. A javaslat célja ugyanis egy általános bérplafon bevezetése a köztulajdonban álló gazdasági társaságokra vonatkozóan, ami nyilvánvalóan szembemegy a kormány politikájával.

Mint azzal már több körben is szembesítettük önöket, a kormány 2010-ben azt ígérte, hogy véget vet az állami túlköltekezésnek, leszámol az arcpirító prémiumokkal, és lecsökkenti az elfogadhatatlanul magas vezetői fizetéseket. Ehhez képest mit láttunk? A kormány egész mást tett, amikor kormányzásra került. Nemcsak hogy óriásira duzzasztották a kormányzati apparátust, most az állami cégek vezetőinek fizetési plafonját is több mint kétszeresére emelték a közelmúltban. Az új szabályok szerint az állami cégvezetők bruttó alapbére akár 5 millió forintra is nőhet; ez a pénzügyi szektorba tartozó állami vállalatokra vonatkozik. 4 millióra emelkedhet az energetikai cégek vezetőinek fizetése, a többi cégvezető esetén pedig 3 milliós lesz a bérplafon. Mivel ez csak az alapbér, és erre jöhet még a 20 százalékos prémium, plusz a béren kívüli és egyéb juttatások, a végösszeg akár a 10 milliót is elérheti havi szinten.

Tállai András úrral volt szerencsém többször is eszmét cserélni erről itt a parlamentben. Változatos érveket hallhattunk tőle. Hivatkozott arra, hogy az ország jobban teljesít, és hogy ebben az állami cégvezetők teljesítménye is benne van. Azt is mondta, hogy igazságtalan helyzetet teremt és bérfeszültséget okoz az, hogy az állami és piaci fizetések között nagy a különbség. Az az érv is elhangzott, hogy a jó szakemberek elvándorlását meg kell akadályozni, ezért emelni kell az alacsony vezetői fizetéseket. Azt kérdezem: ha olyan jól megy a gazdaságnak, akkor miért nem azok bérét emeli először a kormány, akiknek erre a legnagyobb szüksége lenne? Miért emeli a minimálbérért foglalkoztatott állami dolgozó és az állami cégvezető közti bérkülönbséget ilyen nagyra? Tényleg ötvenszer, sőt százszor kevesebbet ér önöknek a minimálbéres dolgozó munkája, mint a mégoly felelősségteljes munkát végző állami vezetőé? Azt gondoljuk, hogy ekkora különbség se nem indokolt, se nem igazságos.

Az állami szférában körülbelül 200 ezer olyan munkavállaló van, aki minimálbért vagy garantált bérminimumot keres, azaz a létminimum alatti jövedelemből áll. A közszféra közel harmada! A közalkalmazotti bértábla hetedik éve van befagyasztva, a köztisztviselői és kormánytisztviselői illetményalap még mindig csak 38 650 forint. Önök mindenféle pótlékokkal trükköznek évek óta, csak hogy ne kelljen valódi béremelést adni a szociális dolgozóknak. Az egészségügyi dolgozókkal ugyanezt teszik. Ez a szelektív béremelési politika a társadalom kettészakítását, a jövedelmi különbségek növekedését célzó kormányzati politikába illeszkedik. Ez a kevesek meggazdagodásáról, sokak lecsúszásáról szól, aminek eredménye egy maréknyi gazdag és 4 millió létminimum alatt élő.

A Lehet Más a Politika ezzel szemben a társadalmi különbségek csökkentésének, az igazságos jövedelemelosztásnak a pártja. Mi úgy látjuk, hogy nemcsak a társadalmi igazságosság, de a magyar gazdaság érdeke is azt diktálja, hogy csökkenjen a szakadék a társadalom egyes csoportjai között, és senkinek se kelljen a létminimumnál alacsonyabb összegből megélni. A javaslatunk is ennek jegyében készült. A mindenkori kötelező legkisebb munkabér hússzorosában megállapított juttatási plafont vezetnénk be a köztulajdonban álló gazdasági társaságok minden munkavállalójára és foglalkoztatottjára vonatkozólag.

Kérjük a javaslatunk tárgysorozatba vételének támogatását. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 244 2015.11.02. 0:14  237-244

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Szeretném megköszönni képviselőtársaimnak a támogató javaslatait, és bízunk abban, hogy az Országgyűlés meg fogja szavazni és napirendre fogja venni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 272 2015.11.02. 4:16  269-276

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egyetértünk a szocialista képviselőtársaim, Bangóné Borbély Ildikó és Korózs Lajos által benyújtott módosító javaslattal, ami megakadályozná a téli kilakoltatásokat. Az igazságügyi miniszter törvénymódosítása ugyanis olyan módon tolja ki a magáncsődbe való belépés határidejét, hogy a kilakoltatásokat a korábbi határidő elmulasztásához köti. Tehát aki kifut a mostani határidőből, az a határidő leteltét követő 61. napon kilakoltathatóvá válik. Ezzel a kormány lehetővé teszi, hogy a tél beálltával családokat tegyenek ki az utcára. Ez mélységesen elítélendő lépés.

Mi már sokszor elmondtuk a véleményünket a magáncsőddel kapcsolatban, nem mennék bele ennek újra a részleteibe. Pedig a probléma óriási, amit a Habitat for Humanity napokban nyilvánosságot látott lakhatási jelentése is alátámaszt. A jelentésből kiderül, hogy a lakhatási költségek 2014-ben sem csökkentek, az eladósodás megelőzésében semmit sem léptünk előre. Idézem: „A lakhatási költségek a kormányzat által meghirdetett rezsicsökkentés ellenére sem enyhültek jelentős mértékben. Ennek következtében jellemző a családok nagymértékű eladósodottsága. 2014-ben a magyar lakosság közel egynegyedének volt valamilyen típusú hátraléka - hitel­törlesztés-, lakbér-, illetve közműtartozás ‑, ami több mint két és félszerese az uniós átlagnak.” A hiteltörlesztés-, illetve lakbérhátralékkal rendelkezők aránya 7,5 százalékkal nőtt 2013-hoz képest.

Fontos és az LMP eddigi véleményével egybecsengő megállapítások vannak a jelentésben a kormány egyoldalú, elfogadhatatlan támogatáspolitikájával kapcsolatban is. Újra idézem: „A magyar lakáspolitika vezérelvének leginkább hű lenyomata a központi állami kiadások lakhatásra szánt összegeinek elosztása, amely során háttérbe szorult a szegények lakhatási helyzetének javítása, és előtérbe kerültek az inkább jobb módúaknak kedvező intézkedések. 2014-ben is döntően a középosztályt és a tulajdonszerzést ösztönző támogatási formák tették ki a központi költségvetés lakhatási kiadásainak nagy részét. 2014-ben is sokkal kevesebb forrás jutott a szociálisan célzott lakhatási válsághelyzetben lévők támogatására, mint a jobb helyzetben lévőkére.

Az állami lakhatási célú költések kétharmada nem a rászorulóknak, szociálisan, lakhatásilag és jövedelem tekintetében rossz helyzetben lévő háztartásoknak segített.”

A magyarországi lakhatási helyzet alapvető problémáját és annak megoldását is abban látja a szervezet, amire az LMP is számos megszólalásában rámutatott. Újra idézem: „Nagyon alacsony a megfizethető lakhatási lehetőségek száma, azon belül is elsősorban az olcsó bérlakások hiányoznak. A magyar lakosság mintegy 11 százaléka lakik bérlakásban, ez az egyik legalacsonyabb arány Európában. Továbbra is több mint 1,5 millió ember él lakhatási szegénységben, és megközelítőleg 30 ezer annak legszélsőségesebb formájában, hajléktalanságban. Miközben kulcsfontosságú lenne egy működő és kiterjedt szociális bérlakásrendszer kialakítása, az ehhez szükséges önkormányzati bérlakásállomány továbbra is csökkent. Az önkormányzati lakásoknak csak alig több mint felét, a teljes lakásállomány 1,5 százalékát teszik ki a szociális alapon kiadott bérlakások.” Ezeket tehát nemcsak az LMP mondja, hanem egy olyan szervezet, amely évről évre komoly kutatásokat végez a lakhatás területén. Meddig kell még várni arra, hogy a kormány végre komolyan vegye a lakhatási válságot, és lépéseket tegyen annak kezelésére?

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 2 2015.11.03. 4:37  1-4

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Orbán Viktor miniszterelnök a 2014-es kampányban annyit mondott a Fidesz elképzeléseiről, hogy folytatjuk. Sokan mondták akkoriban, hogy a kormánynak nincs semmiféle programja, és azt sem tudja, hogy mit tegyen a zsákutcába jutott magyar gazdasággal. Pedig az előző és a mai Orbán-kormánynak is volt és van gazdaságpolitikai programja, és a kettő között nincs semmiféle különbség. Pontosan ugyanolyan káros volt Magyarország számára 2014 előtt, mint ma. Épp attól szenvednek rengetegen ebben az országban, hogy az Orbán-kormány makacs módon ragaszkodik ahhoz a gazdaságpolitikához, amelynek elveit még az elődjeitől örökölte. Olyan dogmákhoz ragaszkodik a kormány, amelyek tarthatatlansága napról napra egyre nyilvánvalóbb, és amelynek ára minden egyes nappal magasabb lesz.

Az Orbán-kormány valódi gazdaságpolitikájának lényege a kiszolgáltatott, olcsó munkaerő, a helyi vállalkozások életképtelenségben tartása, az erőforrások elpazarolása, a valódi értéket teremteni képes tudás leértékelése, egyszóval: összeszerelő ország. Ez látszik a multiknak juttatott bőkezű támogatásokon, az oktatás szétverésén és kivéreztetésén, a magyar kisvállalkozók helyett a holdudvarhoz tartozó vállalkozók támogatásán.

Az LMP már többször felhívta a kormány figyelmét arra az elhibázott gazdaságpolitikára, amelyben az ipar húzóereje az autógyártás, amikor a kormány elsősorban nem a hazai kis- és középvállalkozásokra épít, amikor a költségvetési támogatások döntő részét a multinacionális vállalatok kapják, amikor az országot összeszerelő országgá süllyesztik. Az adatok a torz gazdasági szerkezetről beszélnek, a multinacionális cégek és az autógyárak dominanciájáról, a kis- és középvállalkozások kiszolgáltatott hely­­­ze­téről.

Az ipari termelés 22 százalékát az autógyártás adja. Az autóiparunk teljesítménye sokszorosa a gyógyszergyártásénak, de eltörpül mellette minden más iparág, így az élelmiszeripar is. Az élelmiszeripar részesedése fele az autóiparénak, pedig kiváló mezőgazdasági adottságokkal rendelkezünk, és élelmiszerre mindig szükség van. Az autógyártás ezzel szemben rendkívül konjunktúraérzékeny ágazat, az ország kiszolgáltatottságát mind politikai, mind gazdasági értelemben növeli. A kormány azt gondolja, hogy ez biztosítja a maximális hatalomkoncentrációt, illetve a túlélésükhöz szükséges erőforrások lefölözését. Hogy az országnak ez nem jó? Szétszakad és belerokkan? Az nem számít.

Ehhez járul a gazdasági környezet állandó változtatása, amit a kormány erénynek gondol; hisz a meglepetés erejében. Csak épp a vállalkozások, leginkább a hazai kisvállalkozások nem szeretik ezt, mert évek munkáját képes tönkretenni egyetlen pillanat alatt. Aki ma akar valamit, az kivándorol. Így veszíti el az ország az életerejét, legaktívabb polgárait. Pedig nem volna olyan nehéz megtalálni az országnak a hasznos utat: oktatás és oktatás. Nincs olyan ország a földön, amely úgy tört volna ki a perifériális helyzetéből, legyen az Finnország vagy Szingapúr, hogy nem fektetett mindenfélét az oktatásba. Erre épülhetnek azután a magasabb hozzáadott értéket előállító munkahelyek. A béreket pedig már most emelni kell a munkára rakódó adók csökkentésével, egyrészt azért, hogy méltó megélhetést garantáljon mindenkinek, másrészt azért, hogy a kivándorlást lassítsuk. A méregdrága és adósságcsapdába taszító atomenergia helyett a megújulókat kell fejleszteni és az energiahatékonyságba beruházni, és a hazai erőforrásokra kellene támaszkodni, a magyar munkavállalók és vállalkozók érdekeit képviselni a multik vagy az orosz gazdasági terjeszkedés kiszolgálása helyett.

Összeszerelő ország helyett, autógyárak idecsábítása helyett a magas hozzáadott értéket képviselő ágazatokat kellene támogatni. Ehhez, még egyszer, az oktatás és innováció kiemelt támogatására van szükség a jelenlegi leépítés és akadályozás helyett. Valódi verseny kell, ahol a tehetség és a szorgalom az érvényesülés kulcsa, nem pedig a politikai kapcsolatok. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 52 2015.11.16. 2:37  51-57

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Erkölcsi győzelmet arattak a mozdonyvezetők a kormány felett akkor, amikor a Fővárosi Törvényszék október végén hozott másodfokú ítéletében kimondta, hogy a mozdonyvezetők szakszervezete által meghirdetett, de végül elmaradt sztrájkok jogszerűek lettek volna. A szakszervezet azt szerette volna elérni, hogy szülessen meg a korkedvezményes nyugdíjat kiváltó ellátásokról és intézkedések kidolgozásáról szóló jogszabály, amely a szervezet fokozott igénybevételével járó és az egészségre ártalmas munkát végzőkről gondoskodik.

A mozdonyvezetők azt is szerették volna elérni, hogy az új jogszabály hatálybalépéséig a kormány biztosítsa a korkedvezményre jogosító szolgálati idő szerzésének lehetőségét a 2014. december 31. utáni időszakra is. Ez lehetővé tette volna, hogy az a férfi, aki legalább 10 és az a nő, aki legalább 8 éven át egészségre ártalmas munkakörben dolgozott, továbbra is részesüljön két év korkedvezményben, ami a ledolgozott évek számával arányosan nőtt volna. A szakszervezet követelései fontos, a munkáltatók felelősségét erősítő rendelkezéseket is tartalmaztak, mint például azt, hogy a korkedvezmény helyébe lépő új jogszabály kötelezze az érintett vállalatokat vállalati gondoskodási rendszerek működtetésére. Ez például azt jelentette volna, hogy a cég kötelezően indítson egészségvédelmi programokat, biztosítsa a más munkakörben való foglalkoztatást és az ahhoz szükséges kompetencia megszerzését a munkájuk elvégzésére egészségügyileg alkalmatlanná vált dolgozók számára.

A bírósági ítéletből világosan kiolvasható, hogy az NGM hogy állt hozzá az egész kérdéshez. A szakszervezet megkereséseit folyamatosan ignorálták, vagy arra hivatkoztak, hogy 2015 tavaszán úgyis megindulnak a tárgyalások a korkedvezményes nyugdíj helyébe lépő rendszerről, ami persze egy nagy hazugság volt. Az LMP szerint csúfos játékot űz a kormány a dolgozókkal: mozdonyvezetőkkel, buszsofőrökkel, rendvédelmisekkel, tűzoltókkal, azokkal, akik vállalják, hogy a társadalom számára nélkülözhetetlen közfeladatokat ellátják, még ha az egészségükkel is fizetnek érte. Az ő helyzetükkel, az ő sorsukkal foglalkozniuk kell. Hogy fogják őket kompenzálni?

Várom megtisztelő válaszát. (Dr. Szél Bernadett tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 56 2015.11.16. 1:08  51-57

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Nem fogadom el államtitkár úr válaszát. Államtitkár úr azzal kezdte, hogy a kormány elkezdte a versenyszférával való egyeztetést. Az jutott eszembe, hogy ez a „kecskére a káposztát bízzuk”, ugyanaz, hogy a versenyszférával elkezdünk a bérekről tárgyalni, hogy akkor emeljük a minimálbéreket vagy nem. A szakszervezeteket önök ‑ azt mondta ‑ közvetetten vonják be.

Mi azt gondoljuk, hogy az érdekvédelem régi rendszerét kellene visszaállítani. A közelmúltban én is tárgyaltam szakszervezeti vezetőkkel. Ők azt mondták, hogy a kormány korábbi ígéretével ellentétben ez nincs napirenden. Tulajdonképpen ezt igazolja az is, hogy a szakszervezetek ezért álltak be a „Férfi 40” támogatásáért, mert ha ez nem így lenne, és a kormány tartotta volna az ígéretét, hogy most idén tavasszal elkezdődnek ezek az egyezkedések, akkor a szakszervezetek nem kezdték volna gyűjteni az aláírásokat a „Férfi 40”-ért, hogy nyugdíjba mehessenek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Azt kérjük a kormánytól, a szakszervezetekkel direkt kezdjenek el erről tárgyalni. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 114 2015.11.16. 2:19  113-119

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A TIOP 2.2.1. keretein belül 2012-ben a sürgősségi ellátás fejlesztését tűzte ki célul a kormány. Három év elteltével ott tartunk, hogy az eredetileg kitűzött célok közül szinte semmi sem valósult meg. A projekttel kapcsolatos legnagyobb kihívás, hogy ne kelljen visszafizetni az Uniónak a kiosztott pénzeket.

A probléma régóta ismert. Önök azonban még mindig úgy tesznek, mint ha rendben lenne. Márciusban még azt válaszolták írásbeli kérdésünkre, hogy az állomásépítés ütemezetten halad, és mivel annyira egyszerű építményekről van szó, nincs okunk kételkedni abban, hogy azok 2015 októberére elkészüljenek.

Akkor most nézzük a tényeket! 2015 októberében több mentőállomás átadása sem történt meg. Van, ahol a mentőautó garázsa is hiányzik, máshol elkészült az állomás, csak éppen megfelelő személyzetet nem sikerült felvenni. Pedig nagy szükség lenne tapasztalt, képesítéssel rendelkező szakemberekre. Azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen munkavállalókat megfélemlítik és kirúgják, ha valamiért szólni mernek, utána pedig megfelelő képesítés nélküli emberekkel töltik fel az autókat, így kockáztatva, hogy a bajba jutott emberek nem kapnak megfelelő ellátást.

A hírek szerint a mentőorvosi kocsik sem érkeztek meg, több, újnak mondott mentőautó pedig 50-80 ezer kilométeres futásteljesítménnyel került az új állomásokra. Hogy lehet egy új autóban két Föld körüli út? A kérdés az, hogy kik fogják megfizetni ennek a késlekedésnek az árát. A mentőszolgálat költségvetésében nincs előirányozva erre forrás. Márpedig a működési költségek nem csökkenthetőek tovább, hiszen akkor lesznek megyék, ahol majd csak minden második riasztáshoz vonulnak ki, vagy elküldik a dolgozókat, akikből már most is kevés van. Azaz végső soron a lakosság, a magyar emberek fizetik meg az elhibázott projekt árát.

Kérném tájékoztatását, hogy hogyan áll a projekt, minden beruházás és fejlesztés megvalósult-e, és ha nem, mi az oka a késlekedésnek. Válaszát előre is köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 118 2015.11.16. 0:56  113-119

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Államtitkár Úr! A válaszát nem tudom elfogadni. Tény, hogy a projekt nem megfelelő ütemű megvalósítása egy 11 milliárdos projektet kockáztat, miközben az OMSZ teljes költségvetésének ez az egyharmada. Azt jelentősen megérezné a mentőszolgálat is, az emberek is, ha ebből a projektből az Európai Uniónak még vissza kellene fizetni.

(16.50)

Mi azt gondoljuk, hogy a kistelepüléseken, a vidéken élő embereknek is ugyanolyan joguk van az élethez, mint az infrastrukturálisan fejlettebb településeken. Nemrég történt a kis falumban, egy stroke-gyanús emberhez hívtak ki mentőt, 15 kilométerről jött, de 30 perc alatt ért oda.

Tehát a projekt célkitűzései tényleg nagyon fontosak, meg kell valósítani, és végül is itt volt kiváló lehetőségként ez a projekt, amivel önök nem tudtak megfelelően élni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 2 2015.11.17. 4:25  1-4

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A társadalmak szétszakadása és a szegénység növekedése, hasonlóan a migrációhoz és a klímaváltozáshoz, mára globális kérdéssé vált. Ezek a folyamatok nyilvánvalóan összefüggnek egymással, a multinacionális vállalatok nemzetek feletti hatalmával, az állandó profitnövelési kényszerrel, napjaink világgazdasági modelljével, azzal, hogy egyre kevesebbek kezében egyre nagyobb jövedelem és vagyon koncentrálódik. Eközben tömegek szegényednek el.

Az Orbán-kormány gazdaság- és társadalompolitikája is ebbe a folyamatba illeszkedik, ezt a tendenciát erősíti. Múlt héten ennek a gazdaságpolitikai vonatkozásairól beszéltem, arról, hogy a kormány a globális versenyben a kiszolgáltatott munkaerővel és alacsony bérekkel versenyez, miközben leértékeli a valódi értéket teremteni képes tudást, életképtelenségben tartja a helyi kisvállalkozásokat, a magas hozzáadott értékű ágazatok helyett pedig az összeszerelő-ipart támogatja.

A negatív folyamatokra még rá is erősít az alacsony keresetűeket sújtó adórendszer és a szegényellenes társadalompolitika. A felső rétegeknek kedvező egykulcsos adóval a kormány 134 milliárd forintot vett ki az alsó hét jövedelmi tized zsebéből, miközben 501 milliárdot hagyott a felső 10 százaléknál. Drasztikusan megnőttek az alacsony keresetűek munkájára rakódó terhek, 16 százalékra nőtt a minimálbéresek adója, de nőttek az elvonások a minimálbér két-háromszoros mértékéig. Hasonló elvet érvényesítettek a családtámogatásoknál is, ahol a magasabb keresetűeknek kedvező, jövedelemfüggő, munkaalapú támogatásokra helyezték a hangsúlyt, mint a családi adókedvezmény, gyed extra vagy a családi otthonteremtési kedvezmény.

Ezzel szemben jövőre már nyolcadik éve nem emelkednek a szegény családokat elérő ellátások, mint a családi pótlék, a gyes vagy a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény. A kisjövedelműek számára is hozzáférhető szociális bérlakásszektor gyakorlatilag ismeretlen fogalom.

A társadalmi egyenlőtlenségek fokozásához a kormány szociálpolitikája is keményen hozzájárul, a szegényellenes segélyezési rendszer, a szociális háló szisztematikus leépítése és a jóléti kiadások megnyirbálása.

Miközben a gazdasági válság hatására más országok intézkedéseket vezettek be annak érdekében, hogy a válság által sújtott rétegeket megóvják a további lecsúszástól, a kormány éppen ellenkezőleg tett: tovább terhelte az amúgy is rosszul élő közép- és alsó rétegeket, a legfelső rétegeket és saját klientúráját pedig megerősítette. Mindennek eredménye a másfél millió, szegénységi küszöb alatt élő ember és a négymillió létminimum alatti.

Bár a kormány újabban előszeretettel hivatkozik a szegénységi adatokra, azokat feketén fehéren mutatják a KSH adatai, miszerint 2009 után durván megnőtt a szegénységben vagy a társadalmi kirekesztettségben élők aránya. Közel 350 ezer ember csúszott le a szegénységbe. 2013-ban némileg javult a helyzet, de ez csak a 2014-es választási év előtti intézkedéseknek volt betudható, mint a rezsicsökkentés vagy a közmunka felfuttatása a téli közmunkaprogramokkal. Az alapvető irányokban semmilyen változás nem történt.

Az LMP-nek kezdettől fogva kiemelt alapértéke a társadalmi igazságosság. A különbségek csökkentése mindenki érdeke, azoké is, akik most a kormánypolitika kedvezményezettjei. Úgy véljük, az, hogy a társadalom ilyen mértékben kettészakadt egy maroknyi gazdagra és több milliónyi szegényre, abban tudatos kormányzati intézkedések szerepet játszottak. Ebből kiindulva meg is változtatható, ha megvan hozzá a politikai akarat.

Ehhez szakítani kell az egyenlőtlenségeket fokozó adópolitikával, az alacsonyan tartott bérek politikájával, a közszféra béreinek befagyasztásával, a szegényeket figyelmen kívül hagyó családpolitikával és a szegényellenes szociálpolitikával. Élhető Magyar­országot kell teremteni mindenki számára.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiból. ‑ Sallai R. Benedek tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 26 2015.11.18. 3:36  17-32

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! 2013-ban egyszer már nekifutott az Orbán-kormány a meteorológiai tevékenység állami monopóliummá tételének, de az elemi erejű országos felháborodás miatt visszakoztak. Most ugyanezzel próbálkoznak, de már kerülő úton, olyan törvénymódosítást fogadtatnának el, amely egyrészt állami fela­dattá teszi a környezet- és klímavédelemhez, árvíz- és belvízvédelemhez, az erdővédelemhez, vala­mint az élet- és vagyonbiztonság megóvásához szükséges meteorológiai adatok gyűjtését és információk szolgáltatását. Másrészt felhatalmazást ad a részletszabályok, valamint az állami feladatellátás hatáskörének rendeleti megállapítására. Ebbe a megfogalmazásba kényelmesen belefér, hogy a cél ismét az állami meteorológiai monopólium megteremtése, csak épp most már fű alatt, rendeleti úton, és nincs okunk feltételezni, hogy a Fidesz lemondott volna erről az anakronisztikus, de a jelenlegi kormányfilozófiához jól illeszkedő tervről.

A korábbi törvénytervezetben az szerepelt ‑ és tartunk tőle, hogy hamarosan egy kormányrendeletben is azt látjuk majd ‑, hogy kizárólag az tehet közzé időjárási adatokat, akit előzőleg az állami meteorológiai monopolszervezet, az Országos Meteorológiai Szolgálat erre felhatalmazott, és akinek az adatszolgáltatási infrastruktúráját az állami szerv hitelesítette. A bürokratikus és pénzigényes procedúra miatt megszűnhet annak a több ezer elemből álló, százezres civil közönség által üzemeltett, országos lefedettségű mérőhálózatnak a működése, amelyre az interneten hozzáférhető meteorológiai tartalomközlők támaszkodnak.

Ez az észlelőrendszer, illetve az ingyenes adatoknak a szociális médián keresztüli megosztása olyasféle lokális időjárási anomáliák esetén, mint amilyen a 2013-as hóvihar volt, lényegesen gyorsabb és pontosabb tájékoztatást tesz lehetővé bármilyen központosított állami rendszernél. Jellemző, hogy amikor a miniszterelnök a hókáosz idején látogatást tett a katasztrófavédelemnél, az operatív törzs monitorai az idokep.hu széltérképét mutatták, vagyis a katasztrófaelhárítók is az önkéntes észlelők adataiból tájékozódtak. Ha az állam saját maga szeretne egy ilyen lefedettségű rendszert létrehozni, az több tízmilliárdos egyszeri befektetést igényelne, nem beszélve a nonstop rendelkezésre álló magánmeteorológusok ingyenes munkájáról, ami lehetővé teszi, hogy a közönség valós időben folyamatosan frissülő, ingyenes meteorológiai és környezetvédelmi információkhoz jusson.

A kormány a végül elfektetett módosítás indoklásában a nemzetközi meteorológiai szervezet, a WMO ajánlásaira hivatkozott, ám a WMO kifejezetten a kétcsatornás, állami és közösségi információközlés mellett foglalt állást. 2010-ben pedig a szervezet publikált egy tanulmányt, amely szerint az önkéntes észlelők a web2 révén megtöbbszörözhetik az állami meteorológiai szolgálatok hatékonyságát.

A XXI. században a közösségi alkalmazások, a drónok és az internet világában a meteorológia nem lehet állami monopólium, egy ilyen irányú módosítást az LMP sem elfogadni, sem támogatni nem tud. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 42 2015.11.18. 9:36  33-98

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ez a törvény ismét a kormány elhibázott politikája miatt ellehetetlenülő egyes közszolgáltatások csővégét, a rosszul kialakított intézményi, jogi és gazdasági szabályozórendszer tüneti kezelését célzó intézkedésekről szól, legyen az kommunális hulladékgazdálkodás, kéményseprés vagy a nem köz­művel összegyűjtött háztartási szennyvíz begyűjtése.

Fedőneveként ez a törvény az 1013/2006 EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/98 EK európai parlamenti és tanácsi irányelv III. mellékletének felváltásáról szóló bizottsági rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg. Az azonban kérdés, hogy miért pont most, hiszen ezen előírásokat már régen harmonizálhattuk volna. A válasz könnyen adódik. Ürügy­ként jól szolgálnak, miközben a Fidesz-kor­mány rossz szakpolitikái következményének tűzoltását ebbe a köntösbe lehet bújtatni.

Nézzük tehát a salátatörvényt részleteiben! A helyzet a következő. Az állami és az önkormányzati hulladékkezelő cégek 2013-ban 15 milliárd forintnyi veszteséget halmoztak fel. Az államosított vízszolgáltatóknál 5,4 milliárdos volt a deficit. Az önkormányzati tulajdonú távhőcégek 42 milliárd forintnyi kompenzációra, azaz központi veszteségfinanszírozásra szorultak. 2014-ben is nagyságrendileg ugyanekkora volt a veszteség, és a deficittermelés az idén is ha­sonló ütemben folytatódik. A kéményseprők pedig az ország hét megyéjében befejezték a szolgáltatást, mert nem akarják tovább fizetni az állam által rájuk kényszerített veszteségeket.

Az ok mindenütt hasonló: az Orbán-kormány túlterhelte különadókkal és egyéb költségnövelő in­téz­kedésekkel a szolgáltatókat - energia­szolgál­tatók különadója, közműadó, felügyeleti díj, hatósági regisztrációs díj, lerakási járulék, úthasználati díj ‑, utána pedig rájuk kényszerítette a rezsicsökkentést. A költségszint akár 30-40 százalékkal is nőhetett, miközben a díjak kismértékben még csökkentek is. Miután szintén a kormány döntése nyomán a hulladékszektorban csak legalább 50 százalékban önkormányzati, illetve állami tulajdonú cégek tevékenykedhetnek, a rendszerbe kódolt veszteség jellemzően az önkormányzatok vállát nyomja.

A túladóztatás szintjére jellemző, hogy a szolgáltatók által beszedett díjak közel fele a megállíthatatlanul burjánzó állami elvonásokra megy el, és közvetlenül az államkasszába folyik be ‑ ki tudja, mire? A vízszolgáltatás, a hulladékkezelés és a távhő területén összeszámolt 60 milliárd forintnyi veszteség csak a jéghegy csúcsa. Az érintett cégek a fejlesztésen és a karbantartáson is spórolnak, hogy a káraikat mérsékeljék, és az elmaradt beruházások számláját előbb-utóbb szintén az adófizetők fogják állni, vagy közvetlenül, ha a költségvetésnek kell kipótolnia a cégeknél elmaradó ráfordításokat, vagy pedig közvetve, a leromló szolgáltatási színvonal formájában.

Ezt már a bőrükön érzékelhetik a Gödöllő központú Zöld Híd konzorcium ügyfelei, ahol a hulladékkezelés lehetetlenült el a mintegy 300 ezer lakost kiszolgáló rendszerben, a fenti okok miatt. Itt már nemcsak a költségek fedezésére nem jut pénz, hanem a kötelező felújításra sem, így hamarosan az adófizetők vehetnek majd új tömörítő- vagy válogatógépet százmilliókért, a lestrapált régi helyett. De nemcsak Gödöllő körzetében jelentkezik a probléma. A Siófok környéki Siókom Nonprofit Kft.-nél 150 milliós hiány halmozódott föl, elképzelhető, hogy ez a helyi adók emelésére kényszeríti az önkormányzatokat. A Szomhull, a Szombathelyi Hulladékgazdálkodási Közszolgáltató Nonprofit Kft. tavaly 105 millió 887 ezer forintos veszteséggel zárt, amit szintén az önkormányzat kényszerült kifizetni.

Az egyik törvénymódosítási témakör tehát a hulladékgazdálkodás. Ehhez tudni kell, hogy az egyes közszolgáltatások ellátásáról szóló 2013. évi törvény ez év tavaszi módosítása a települési önkormányzatok hulladékgazdálkodási közszolgáltatás helyreállítására vonatkozó kötelezettségének fenntartása mellett azt írja elő, hogy a közszolgáltatás helyreállításáig, de legfeljebb a végrehajtási kormányrendeletben meghatározott időtartamig kerülhet sor a kijelölt közérdekű szolgáltató általi ideiglenes ellátásra. A tavaszi módosításban valójában arról volt szó, hogy a kormány önkormányzati és hulladékgazdálkodási politikája sok helyen reménytelenül ellehetetleníti az önkormányzatokat, többek között a hulladékgazdálkodási kötelezettségük teljesítésében, ezért a katasztrófavédelemnek közérdekű szolgáltatót kell kijelölnie.

Szomorú realitás, hogy a helyzet rendezésére a gyakorlat szerint még az átmeneti szolgáltatás 9 hónapja vagy annak meghosszabbítása sem elegendő, ezért az alapvető okok megszüntetése helyett kormányrendeletben rugalmasan szabályozták az ideiglenes ellátás időtartamát. Vajon mennyibe is kerül nekünk valójában a rezsicsökkentés? Ehhez képest a mostani javaslatuk célja, hogy 2016. január 1-jét követően a rendszeresített gyűjtőedényméretek esetében alkalmazható hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díj hogyan alakul, csak hab a tortán.

A következő témakör a kéményseprés, amelynek megvitatása azonban a közeljövőben korántsem maradhat csak ezen törvénymódosítás keretei között. Itt újra tetten érhető a kormány átgondolatlan, ám nem kevésbé számító politikája. Az új divat szerint ez a közérdekű tevékenység is átkerül a katasztrófavédelem hatáskörébe. Korábban az átmeneti ellátásra irányuló kijelölés az új kéményseprőipari közszolgáltatási szerződés megkötéséig, de legfeljebb 9 hónapos időtartamra történhetne. A kijelölés ezt követően 3 havonként, legfeljebb egyéves időtartammal volna meghosszabbítható. Ezzel szemben a jelen, az egyes közszolgáltatások ellátásáról és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvény módosítása szerint az átmeneti ellátásra irányuló kijelölés az új kéményseprő-ipari közszolgáltatási szerződés megkötéséig, de legfeljebb a kormány rendeletében meghatározott időtartamra érvényes. Ebből aztán lesz, ami lesz, még akkor is, ha a kéményseprő szakma csendesebben vagy radikálisabban, de egyértelműen tiltakozik ezen megoldás ellen.

A következő témakör ismét az EU és Magyar­ország sajátos macska-egér harcának példája. A hulladékgazdálkodási törvény 60.§ (1) bekezdése szerint a hulladékolajat elkülönítetten kell gyűjteni, amennyire műszaki, környezetvédelmi és gazdasági szempontból ez megvalósítható. Az Európai Bizottság viszont a hulladék-keretirányelv magyar jogba való átültetése miatt indított eljárás keretében kifogásolta e megfogalmazást, és arra kérte a magyar hatóságot, hogy módosítsák a rendelkezést, tekintettel arra, hogy abban csak a műszaki megvalósíthatóságra kell hivatkozni. Vagyis ne lehessen kibújni a kötelezettségek alól egyéb, mondvacsinált ürügyek révén.

A törvénymódosítás következő tétele arról szól, hogy a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény szerint a települési önkormányzat köteles gondoskodni a nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz begyűjtésének szervezéséről, de nincs arra az esetre szabályozás, ha a településen a közszolgáltatás bármelyik szerződő fél jogellenes tevékenysége folytán vagy a közszolgáltató kiválasztására irányuló eljárás eredménytelensége miatt átmenetileg szünetel.

(11.00)

Ezt a szabályozási hiányosságot kívánja pótolni a törvény. Ez újfent egy, a lakosság életét nehezítő mutyigyanús fordulatként értékelhető. Pedig e közszolgáltatás szünetelése egészségügyi kockázatot hordoz magában. A körülmények megítélése és mérlegelése a tiszti főorvos feladata.

A fentiekből is látszik, hogy miközben a kormány minden feladatot maga alá gyűrni igyekszik, és kisajátítani akarja a támogató vállalkozásai részére, leginkább csak kárt okoz mindannyiunknak. Lehet ezt támogatni? Az LMP azt gondolja, hogy nem. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 2 2015.11.23. 4:45  1-4

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a pillanatban is országszerte zajlanak a licitálások az állami termőföldekre. Jelenleg, amíg mi itt ülünk, több vidéki városban a Fidesz akaratára privatizálják ki közös vagyonunkat, a magyar földet. Pedig a termőföld olyan közös vagyontárgyunk, melynek nem kevesek profitszerzési vágyát kell kielégítenie, hanem a nemzeti közösség egészét és a jövő nemzedékek fennmaradását kell szolgálnia.

A kormány most ezt a vagyont égeti fel alig 60 nap alatt, és még azt sem hajlandóak elárulni, hogy mire kell nekik a pénz. A földrablás, más szóval: földzsákmányolás nem elszigetelt hazai jelenség, hanem egy globális problémakör része. A termőföld, az ivóvíz megőrzése és az élelmiszer-termelő képesség fenntartása az erőforrások szűkössé válásával ma már nemzetbiztonsági ügy, egyre inkább stratégiai fontosságúvá válik. Miközben a kormány szükségesnek tartja, hogy az energiaszektorban jelentős legyen az állami tulajdon, addig a földnél nem érzi így, márpedig élelmiszer nélkül ugyanúgy nincs biztonságban Magyarország, mint energia nélkül.

A földprivatizáció azért is nagyon veszélyes, mert az elhibázott területalapú támogatási rendszer miatt a föld mindenhol spekulációs célú befektetések célpontja. Az országszerte zajló földárveréseken éppen ezért vélhetőleg fideszes és külföldi spekulánsok vásárolják föl a földeket, hogy eladják majd 20 év múlva, ki tudja, hányszoros áron. A földrablás persze a Fidesz kormányzása alatt nem új jelenség, csak a formája változott. Már az állami földbérletekkel sem a valóban gazdálkodásból élő gazdálkodókat, állattartókat segítette a Fidesz 2011 óta, hanem a klientúráját. Ezt láttuk Kajászón, Bábormegyeren, Babócsán és még számtalan más helyen.

Termőföldet korábban csak filmen vagy utazás közben látó műkörmösök, gázszerelők kaptak meg százhektáros földeket, legelőket. A kormány attól sem riadt vissza, hogy a földbérletek újraosztása révén több száz embert foglalkoztató cégeket verjen szét, és a politikai bandaháború megvívására használják az állami földet, a vidékfejlesztési célok helyett.

A földzsákmányolás azért is ellentétes a nemzeti érdekkel, mert tovább erősíti a vidék elnéptelenedését és a helyi közösségek ellehetetlenítését. A földrablással ugyanis a legtöbb vidéki gazdálkodónak esélye sem lesz az önálló egzisztenciára, marad a közmunka vagy a legyőzhetetlen adósságcsapda, ha meg akarják tartani a földet, amin gazdálkodtak. Nem is olyan lassan pedig mindennek az lesz a következménye, hogy a földbárók ott állnak majd vidéken hatalmas földekkel, munkások nélkül, mert a kistelepülésekről mindenki a fővárosba vagy még inkább Londonba, Berlinbe vándorol. Ez a folyamat már akkor elkezdődött, az elmúlt öt évben, és csak gyorsulni fog. A gazdálkodók átlagéletkora egyre nő, a birtokkoncentrációval pedig a vidék népessége gyorsan csökken. Amíg önök a bandaháborúikat vívják, hét magyarországi régióból hatnak a népsűrűsége folyamatosan csökken. A politikai korrupció és a rövidlátás 25 éve mérgezi az ágazatot, újabb és újabb csapásokat okozva a benne működő vállalkozásoknak, magánszemélyeknek, végső soron pedig az egész országnak.

Önök pedig most talán a végső csapást mérik a vidékre és a magyar emberekre. A XXI. század az élelmiszerről és az ivóvízről fog szólni, ezek az alapvető cikkek már most is stratégiai jelentőséggel bírnak. És ha ez így van, márpedig ezt tények bizonyítják, az államoknak közvetlenül indokolt a beavatkozás lehetőségét fenntartani maguknak az élelmiszer-termelésben annak érdekében, hogy mindakkor biztosítani lehessen a lakosság számára feltétlenül szükséges élelmiszer-mennyiség előállítását, valamint a minél magasabb foglalkoztatást a hátrányos helyzetű régiókban. Az állam a saját földjein olyan feltételrendszert alakíthatna ki, amelyekkel mindezt biztosíthatná.

Önök rövidlátóan gondolkodnak. Mindent alárendelnek rövid távú érdekeiknek, az országot szétszakították kevés gazdagra és egyre több szegény, kiszolgáltatott emberre, és hűbéri sorsba taszítják a teljes magyar vidéket. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 48 2015.11.23. 1:56  47-50

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Óriási haszonra tesz szert az, akit Magyarországon beengednek a kaszinóbizniszbe. Tavaly több mint 800 ezer látogató fordult meg a játéktermekben, és közel 130 milliárd forintot hagytak ott. A kaszinók forgalma folyamatosan nő, a profit egyre nagyobb. Ráadásul az üzemeltetők lelkiismeretén múlik, mekkora bevételt vallanak be. Az elszámolási bizonylatokat nevetséges kamerafelvételekkel vetik össze. Ezért mondja azt az LMP, hogy ameddig nincsenek a kaszinók közvetlenül bekötve a NAV-hoz, addig be kell zárni őket, átláthatatlanul senki se nyerészkedjen a szerencsejátékosokon sem.

Nem mindegyik kaszinó üzemeltetője Andy Vajna filmproducer és Szima Gábor labdarúgóklub-elnök. Van egy kivétel, a Casino Sopron, amely negyedrészben az állami Szerencsejáték Zrt.-hez, háromnegyed részben pedig egy ausztriai céghez tartozik. A soproni kaszinó viszont jelen formájában csak 2015 végéig üzemelhet, utána ki kell írni a koncessziós jogot. Vajon kihez kerül a soproni kaszinó? Megkapja-e Andy Vajna a hatodik vagy Szima Gábor a harmadik kaszinóját? Vagy esetleg ‑ ahogy a madarak csiripelik ‑ egy új, megbízható fideszes ismerőst juttatnak busás haszonnal kecsegtető üzlethez? Csak nem a miniszterelnök úr közeli barátja, a vizes vb-n is óriásit nyerő Garancsi István lesz az új kaszinócézár?

Tisztelt Államtitkár Úr! Hamarosan dönteni kell az üzemeltetés kérdésében, nyilván gondolkoznak már rajta, hogy kit jutalmazzanak újabb luxuskaszinóval. Önökhöz közel állóhoz kerül a soproni kaszinó is? Egyáltalán: miért osztogatnak koncessziókat, miért nem állami monopólium a kaszinóüzemeltetés, azon túl persze, hogy hizlalni kell a hátországot? Válaszát előre is köszönöm. (Ikotity István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 122 2015.11.23. 0:05  121-122

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Megvárjuk a miniszterelnök urat. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 166 2015.11.23. 2:14  165-172

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Az LMP-nek megint igaza lett (Derültség a kormánypárti oldalon), de ennek egyáltalán nem tudunk örülni. Az Alkotmánybíróság ugyanis megsemmisítette a brókerbotrány károsultjainak megsegítését szabályozó törvényt. Mi már a törvény elfogadása után nemegyszer elmondtuk, hogy a törvény nemcsak rossz, nemcsak félmegoldás, de még alaptörvény-ellenes is.

A törvény elve hibás volt, hiszen a károsultak közül kiemelte a Quaestor-károsultakat, míg a többiekkel ‑ Baumag, Buda-Cash, Hungária Zrt. károsultjai ‑ nem foglalkozott, őket magukra hagyta, pedig ezek a csalások is több tízezer károsultat érintenek. A kormány célja, mint ahogy bebizonyosodott, nem a károsultak megsegítése volt, hanem saját politikai felelősségének csökkentése és a botrány elkerülése. A kormány egy percig sem törődött a megtakarításukat elvesztő családok tízezreivel, csak saját magát próbálta menteni, de még azt is ügyetlenül. Persze, ez akár érthető is, hiszen a Quaestor csődjében a kormány vastagon benne volt, elég csak a miniszterelnök jóindulatában még az utolsó percekben is reménykedő Tarsoly Csabára gondolni. Most ott tartunk, hogy a károsultak nem vagy csak részben kapták meg elvesztett pénzüket, Tarsoly Csaba pedig már otthon pihen házi őrizetben.

Az Alkotmánybíróság elmarasztaló döntése után ki kell emelnünk az új miniszter, Rogán Antal személyes politikai felelősségét is, hiszen ő vezette azt a csoportot, amely tavasszal beadta a most elbukott törvényjavaslatot. És nem feledkezhetünk meg az MNB felelősségéről sem, amely hónapokon keresztül nem vette észre a Quaestornál zajló súlyos szabálytalanságokat, csak amikor már dőlt a dominó. Miközben a brókerbotrány vesztesei kétségbeesetten futnak a pénzük után, aközben az MNB az elmúlt másfél évben több mint 300 milliárd forintot költött el felelőtlenül az alaptevékenységhez nem tartozó ügyekre. Most tehát ott tartunk, hogy a Baumag-, Hungária-, Buda-Cash-károsultak semmit sem láttak a pénzükből, a kormány pedig a Quaestor-károsul­takat is becsapta.

Azt kérdezem öntől, a kormány mikor látja be végre, hogy az egész kármentés teljes kudarcot vallott, és mikor kezd hozzá a valódi kártalanításhoz megkülönböztetés nélkül. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 170 2015.11.23. 1:12  165-172

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, miniszter úr. Önök ígértek, azt ígérték, hogy nem 6 millió forintig, hanem 30 millió forintig kártalanítanak, de ezt az ígéretet nem tudták betartani. Ha jól emlékszem, ezt a törvényt is elég gyorsan és sebtében hozták be az Országgyűlés elé, nem egyeztettek előtte a bankokkal és a Bankszövetséggel. Ha ez az egyeztetés megtörtént volna, akkor lehet, hogy legalább az Alkotmánybíróság döntésének a fele nem történt volna meg.

Ha viszont az LMP másik javaslatát megfogadták volna, vagyis hogy a vizsgálóbizottságot állítsuk fel, amely kivizsgálta volna azt, hogy milyen politikai összefonódások vannak, hol hibázott a felügyelet, az MNB, akkor talán a másik felét sem semmisítette volna meg az Alkotmánybíróság.

Egyébként az LMP azt is többször mondta, hogy a Magyar Nemzeti Bank felelőssége nem kerülhető meg, a Magyar Nemzeti Bank az elmúlt években árfolyamnyereségből és abból, hogy piaci árfolyamon forintosítottak, óriási nyereségre tett szert, ezért a felelősséget vállalhatná, és hozzájárulhatna valamilyen módon a kártalanításhoz.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 22 2015.11.30. 5:05  21-24

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha a földi életre, a jelen és a jövő generációkra leselkedő legnagyobb veszélyekről kellene egy listát összeállítani, a klímaváltozás biztos benne lenne az első háromban, a migráció komplex kérdésköre és a szegénység világméretű növekedése mellett. Ráadásul ezek egymással összefüggő kérdések: a klímaváltozás kétséget kizáróan növeli a szegénységet és a migráció fokozódását is.

A klímaváltozás súlyához képest a magyar Országgyűlés eddig méltatlanul keveset foglalkozott a problémával, pedig ma kezdődik Párizsban a COP 21, vagy másképpen a párizsi klímacsúcs, ahol nemcsak a kiotói egyezmény jövőjéről, de voltaképpen az egész bolygó sorsáról kell dönteni. Magyarország pedig úgy tesz, mintha minket ez az egész nem érintene; megpróbáljuk kivonni magunkat azokból az erőfeszítésekből, amelyeket a világ és ezen belül Európa tenni próbál a globális felmelegedés megfékezése érdekében.

A feladat egyértelmű: a földi átlaghőmérséklet emelkedését 2 Celsius-fokos szint alatt kell tartani az ipari forradalom előtti szinthez képest, különben a folyamat visszafordíthatatlanná válik. Ehhez rövid távon 40, hosszabb távon inkább 70 százalékkal kell csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.

Emellett pedig már most komoly alkalmazkodási feladatok is vannak. A célkitűzés érdekében az államok és az országcsoportok a klímacsúcsra készülve különböző vállalásokat tettek, amelyekből már most is látszik, hogy nem elegendőek. Az Európai Unió az élen jár: azt ígéri, hogy 2020-ig 40 százalékos kibocsátáscsökkentést hajt végre, 20 százalékra emeli a megújuló energiaforrások részarányát, és 20 százalékkal növeli az energiahatékonyságot. Az USA 26-28 százalékos csökkentést vállalna, míg Kína 2025-ig fenntartja magának a jogot a kibocsá­tásnövelésre, és csak 2025 után kezdene neki a csökkentésnek.

Ezek az előzetes vállalások 2,7 százalékos hőmérséklet-növekedésre elegendők, már ha a jövőben a vállalásokat betartják. Sajnos a kiotói vállalások sem teljesültek: 2012-ig 5 százalékos csökkentést vállalt a fejlett világ, de csökkenés helyett nőtt a kibocsátás. A 2,7 százalékos növekedés pedig katasztrofális következményekkel járhat: szélsőséges időjárási viszonyokkal, élelmiszer- és vízhiánnyal, sokféle betegséggel és járvánnyal kell majd többek között számolnunk.

És most nézzük, mit tesz Magyarország! A mi kormányunk azt mondja, hogy 1990 óta már nagyjából végrehajtottuk a 40 százalékos kibocsátás­csökkentést, de az nem a tudatos klímapolitika ered­ménye, mint tudjuk, hanem azért következett be, mert a rendszerváltás után a nehézipar összeomlott. És a magyar kormány azt is mondja, hogy a megújulók terén elég lesz nekünk a 14 százalék, amit már csaknem elértünk néhány szenes erőmű fatüzelésre átállításával, és lehetőség szerint az energiahatékonyság terén sem vállalnánk semmilyen érdemi előre­lépést.

Mindez tökéletesen illeszkedik az Orbán-kormány eddigi energia- és klímapolitikájához, amely­ben az orosz atom és az orosz gáz van a központi helyen. És annak érdekében, hogy az oroszországi energiaimportnak való kiszolgáltatottságunk a jövőben se csökkenjen, megtiltják az új szélerőművek építését, megadóztatják a napelemeket, és elveszik a megígért vissza nem térítendő uniós támogatást a lakossági energiahatékonysági és megújuló beruházásoktól. Magyarország tehát arra készül, hogy Párizsban a jelenlegi helyzethez képest nem vállal semmilyen érdemi lépést. A kormány stratégiája arra irányul, hogy hogyan maradhatnánk ki a globális erőfeszítésekből, és hogyan maradhatnánk továbbra is az európai klímavédelem potyautasai.

Ahhoz, hogy a magyar kormányküldöttségnek egyáltalán legyen oka a párizsi klímacsúcson ott lenni, olyan vállalásokat kellene tennünk, amelyek egyrészt érdemben hozzájárulnak a felmelegedés megállításához, másrészt nyilvánvalóan nem teljesíthetőek a túlhaladott és alapjaiban hibás magyar klímapolitika jelentős módosítása nélkül. Mindez a magyar emberek érdekeit szolgálná, hiszen a tartós energiaimport-függőségből és a magas energiaárak szorításából fenntartható módon csak az energiahatékonyság növelésével és a megújuló energiaforrások használatával lehet kitörni. Ráadásul hazánk a klímaváltozás hatásainak leginkább kitett uniós tagállamok közé tartozik.

Azt látjuk, hogy az Orbán-kormány a megúszásra játszik; az Európai Unió céljai helyett az energiafüggőség fenntartásával valójában a putyini Oroszország érdekeit képviseli; a jövőnket a saját rövid távú kül- és belpolitikai szempontjainak rendeli alá. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 49 2015.11.30. 2:44  48-54

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Most már teljes bizonyossággal kijelenthetjük, megbukott a magáncsőd. Az Igazságügyi Minisztérium hónapokig próbálta titkolni a családi csődvédelembe belépett adósok számát. A magáncsődtörvény értelmi szerzője, a KDNP is egymásnak ellentmondó adatokat közölt. Legutóbb Harrach Péter egy rádióinterjúban azt nyilatkozta, hogy kevesebb mint 100 háztartás lépett be a magáncsődbe. Ha úgy vesszük, igazat mondott a frakcióvezető úr, 100-nál valóban kevesebb, egészen pontosan 51 adós kezdeményezett magáncsődeljárást szeptember óta.

Csak az Adatvédelmi Hatóság közbenjárására sikerült megtudni, hogy is teljesített eddig a program. A mérleg: 51 eljárás és 626 millió forint közpénz, amit a kormány a magáncsőddel kapcsolatos intézkedésekre költött. Ebből az összegből 173 millió forint ment el azon csődvédelmi szolgálatokra, amelyek most üresen állnak. A bukás várható volt, senkit sem érhetett meglepetésként. A Lehet Más a Politika már a törvénytervezet vitájában elmondta, hogy a magáncsőd ebben a formában túl szűkre szabott, keveseknek segíthet. Elmondtuk, hogy a szigorú be­lé­pési korlátok és a teljesíthetetlen feltételek miatt legfeljebb az átlagosnál magasabb jövedelemmel rendelkező adósok lépnek majd be, már ha nem riasztja el őket a több száz oldalas adminisztráció és bürokratikus szabályok sokasága.

Úgy tűnik, hogy még őket sem sikerült megnyerni. A magáncsőddel alapvető problémák vannak, amelyek kiküszöbölésére a törvény vitájában módosító javaslatokat is tettünk. Nem értettünk egyet a túl szigorú belépési korlátokkal, a nehezen teljesíthető törlesztési feltételekkel.

(15.10)

Azt sem láttuk garantálva, hogy akik egyáltalán tudnak élni a csődvédelemmel, az adósságrendezési eljárás során marad-e elég jövedelmük a létminimumnak megfelelő megélhetésre, vagy öt éven keresztül nyomorogniuk kell.

Kértük azt is, hogy legyenek erős garanciák az adósok lakhatási biztonságának védelmére, arra, hogy a magáncsődben részt vevő adósok nem kerülnek az utcára, ha például elveszítik az állásukat, és munkanélküliek lesznek. Ezek a javaslatok falra hányt borsónak bizonyultak.

A KDNP-nek is világosan kell látnia, nem egyes médiumok keltették a magáncsőd rossz hírét, nem ezért fulladt teljes érdektelenségbe a program, ahogy ezt Harrach Péter mondta. A kudarc oka az elhibázott szabályozás, amit túl szűkre szabott a jogalkotó.

Kérdésem: hajlandók változtatni a szabályokon most, hogy megbukott a magáncsőd? Válaszát előre is köszönöm. (Sallai R. Benedek tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 53 2015.11.30. 1:03  48-54

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): A választ nem fogadom el. Államtitkár úr, minél jobban húzzák-halasztják, hogy érdemben hozzányúljanak ehhez a törvényhez, annál kellemetlenebb lesz önöknek a bukás. Ezt már most is egyértelműen lehet látni, hogy ebben a formában a magáncsőd intézménye megbukott. Önök több tízezer családdal számoltak már ebben az évben, és több tízezer, több mint százezer családon kellene segíteni.

Az 51 belépő miatt, és még akkor is, hogyha 147 személy nyújtott be, de nem jött létre a szerződés, el kellene gondolkodni, és el kellene azon is gondolkodni, hogy a havi 42 750 forintból, ami egy személyre, felnőtt személyre jut, ha belép ebbe az intézménybe, abból nem lehet megélni. Nem lehet rezsit fizetni, nem lehet enni, esetleg nem lehet a gyereket iskolába járattatni. És azon is el kellene gondolkodni, hogy csak az átlagon felül keresőknek segít egyáltalán ez az intézmény. (Sallai R. Benedek tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 153 2015.11.30. 1:57  152-159

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt napokban újra járatritkításról lehetett olvasni, a szocialisták után most önök is ettől várják a költségek csökkentését. Pedig helyrehozhatatlan kárt okoz, ha a kormány az egységes közösségi közlekedés rendszerének kialakítása helyett ágazati szinten hajt végre romboló intézkedéseket.

A Kóka-korszakot idézve alacsony kihasználtságra hivatkozva vasúti járatritkításról döntenek, miközben akár azon is dolgozhattak volna, hogy növeljék a kihasználtságot. Ráadásul az biztos, hogy néhány vonat törlésével érdemi költségcsökkentést nem lehet elérni. Érthetetlen, hogy miért nem az eszközök hatékonyabb kihasználását és az utasok jobb kiszolgálását tartják szem előtt. Mostani intézkedéseikkel csak a tömegközlekedés leépítését segítik. Ezzel a lépéssel önök nem a hatékonyságát növelik, nem a szolgáltatás minőségét javítják, hanem egyszerűen leépítik a tömegközlekedést. Márpedig jó minőségű tömegközlekedés nélkül nincs sikeres vidék, sikeres vidék nélkül pedig nincs sikeres Magyar­ország.

Államtitkár úr, kérem, adjon magyarázatot arra, hogy miért csökkent ismét az utasszám a vasúti közlekedésben, miért voltak képtelenek elérni, hogy vonzóbb legyen a szolgáltatás. Szeretném tudni, hogy ki tette meg a javaslatot az egyes vonatok leállítására, és hogy van-e még ilyen javaslat a tarsolyban, terveznek-e hasonlót év közben is. Készültek-e tanulmányok arra vonatkozóan, hogy az intézkedéseik kapcsán mennyivel fog ismét csökkenni az utasok száma? Pontosan miből tevődik össze az önök által hangoztatott másfél milliárd forintos költségcsökkentés? Szeretném végül megtudni, hogy az integrált ütemes menetrend és az egységes közösségi közlekedés rendszerének kialakítása hivatalosan is elvetésre került-e. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 157 2015.11.30. 0:50  152-159

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Államtitkár úr, rendkívül örülök, hogy ön cáfolja a járatritkításokat, és ez valóban így legyen, hiszen tudjuk, hogy a tömegközlekedés rendkívül fontos a vidék szempontjából, különösen a hátrányos helyzetű vidékiek részére. Amennyiben a járatritkítások bekövetkeznének, sajnos erősítené azt, hogy a vidék még jobban elnéptelenedik, nem találnak a közelben munkát, és akkor egyre többen fognak arra kényszerülni, hogy külföldre menjenek. Tehát örülök annak, hogy államtitkár úr ezt cáfolja.

Az ütemes menetrend megvalósítását pedig kérjük, javasoljuk, hogy a kormány ezt tartsa szem előtt, és kérje számon szigorúan a vasúttól, a MÁV-tól. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 226 2015.11.30. 1:47  218-230

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az LMP támogatja a határozati javaslat tárgysorozatba vételét. Mi is ezen a három területen tartjuk a legszükségesebbnek az előrelépést annak érdekében, hogy a nők és a férfiak munkaerő­piaci esélyei kiegyenlítődjenek, a munka- és a gyerekvállalás összeegyeztetése valósággá váljon, és végső soron több gyermek szülessen.

A kiegyensúlyozottabb családi munkamegosztás valóban egy kardinális kérdés. Mi is azt gondoljuk, hogy az apák gyermeknevelésben betöltött szerepét erősíteni kell. Bár most is adva van lehetőségként, hogy az apák is igénybe vegyék a gyermekgondozási szabadságot, a gyedet igénybe vevő férfiak aránya mindössze 1 százalék. Ez is azt mutatja, hogy a puszta lehetőség nem elég, ösztönzőket kell beépíteni a rendszerbe.

A mi javaslatunk ‑ összhangban ezzel a határozati javaslattal és a 2010/18/EU irányelvvel ‑ az volt, hogy a szülői szabadság 36 hónapjából legalább 1 hónap legyen át nem ruházható. Ezt az uniós irányelvet a kormány a mai napig nem ültette át a magyar jogba.

A nappali gyerekellátás fejlesztésével kapcsolatban mi magunk is számos javaslattal éltünk. Az igényekre rugalmasan reagálni képes, olcsón és könnyen kialakítható családi napközik normatívájának emelését és a finanszírozási rendszer újragondolását javasoltuk. A gyerekfelügyeleti utalvány is többször szerepelt az alternatív költségvetési javaslatokban.

Végül azzal is messzemenőkig egyetértünk, hogy hiába a jogszabályi lehetőség a nők rugalmas foglalkoztatására, ha a kisgyerekes nők hátrányos munkaerő-piaci helyzete miatt ma ez csak egy elvi lehetőség. Az LMP tehát támogatja ezt a javaslatot. Reméljük, hogy a kormány is hasonlóan tesz majd. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 36 2015.12.01. 5:34  21-38

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azzal szeretném kezdeni és azzal kell hogy kezdjem, hogy én egyetlenegy pártnak, még az LMP-nek sem ajánlom, hogy valaha kétharmados többséggel nyerjen az országgyűlési választásokon. Nagyon jól láthatjuk ‑ a Fidesz-KDNP többséget a kétharmados nyeréssel ‑, hogy ez hová vezet. Ez odavezetett, hogy az Országgyűlésben is agresszívek, nem figyelnek oda, nem foglalkoznak azzal, hogy az ellenzéket megfelelő időben bevonják és a szakmai körökkel is egyeztetéseket folytassanak.

Egy ilyen jelentőségű törvényt is, mint a NAV, igaz, hogy ők már jó ideje készítik elő szűk körben, de 24 óra alatt betolnak az Országgyűlésbe. Tegnap délután kaptuk meg. Fogalmam sincs, hogy önök hogyan képzelik, hogy egy 60 oldalas komoly törvényt ennyi idő alatt a képviselők, de a szakértőik is át tudjanak tanulmányozni és felelősségteljes javaslatokkal tudjanak idejönni.

Hargitai képviselő úr felháborítónak tartja, hogy a legtöbb jelzőnk a „felháborító” jelző, és nem mélyen a szakmai kérdéseket vetjük fel. Kérdezem én: önök mikor kapták meg, mikor ismerték meg ezt a törvénytervezetet? Nyilván nem tegnap, nem tegnap délután, hanem jó ideje egyeztetnek. Minimum az lenne az ilyen törvényeknél, hogy időben bevonni az ellenzéket, és nem csak szűk szakmai körben egyeztetni.

Különösen felháborító ez a rohamtempó azért is, mert önök 2013 ősze óta semmilyen érdemi vizsgálatot nem voltak hajlandók lefolytatni a NAV-nál. Márpedig legkésőbb 2013 ősze óta mindenki pontosan tudhatja, hogy a hálózatos áfacsalások következtében évente több száz milliárd forinttal lopják meg a magyar adófizetőket, és ezért főleg a NAV a felelős.

A kormány azonban látszatintézkedéseken túl nem tett semmit ennek kivizsgálása és megakadályozása érdekében. Márpedig egy átfogó vizsgálat nélkül nem lehet átalakítani úgy a NAV-ot, hogy gátat tudjon vetni az áfacsalásoknak. A most benyújtott átalakítás nem szól másról, mint hogy önök közvetlen irányításuk alá akarják rendelni a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt.

A NAV autonómiájának teljes megszüntetésétől nem fog nőni az adóhatóság hatékonysága, vélhetőleg nem is fog érdemben csökkenni a bürokrácia, csupán a korrupciós kockázatok lesznek sokkal magasabbak.

Eddig is fennállt a gyanú, hogy az áfacsaló hálózatok a politika hathatós támogatása miatt tudnak szabadon működni. Mi pont ennek a kivizsgálására kezdeményeztünk korábban többször is vizsgálóbizottságot, amit önök rendre leszavaztak. A NAV legnagyobb problémája eddig is a politika túlzott befolyása volt. Ez eddig csak informális csatornákon zajlott, de a kormány a mostani javaslattal ezt hivatalos szintre emelné. Mi azt gondoljuk, hogy egy szakmailag felkészült, független NAV tudja csak felszámolni az áfacsalásokat és javítani az adózási morált, így ezt a módosítást semmi esetre sem tudjuk támogatni.

Szintén nem tudjuk támogatni a NAV régiós igazgatási szintjeinek megszüntetését. Sokszor láttuk már ezt a történetet az elmúlt évben. A kormány egyre súlyosabbá váló kontrollmániája miatt mindent központosít, mert neki csupán a hatalom és a befolyás kell. Aztán néhány hónap múlva kiderül, hogy a központosított rendszer nemhogy nem hatékonyabb, de egyáltalán nem is működőképes. Csak jelezném például, hogy a központosított közoktatást irányító KLIK-nél éppen a napokban kapcsolták ki már az internetet is. Mi azt gondoljuk, hogy az adóhatóság hatékony működtetéséhez jelentős helyismeretre van szükség, így a központosítástól csak az áfacsalások további terjedését és az adóbeszedési hatékonyság romlását várjuk.

Összességében: amit a kormány az adóhatósággal művel, az szinte tökéletes szimbóluma az elmúlt öt év kormányzásának. Egyre növekvő korrupciógyanú, eltűnő százmilliárdok, elhazudott vizsgálatok, a látszatintézkedések, majd végül a bandaháború miatt szinte államosított korrupció. Pedig az adóhatósággal kéne utoljára játszani, mert az önök kormánya is csak annyi pénzből tud működni, amennyit a magyar választók befizetnek és amennyit az adóhatóság beszed.

A Horváth András-féle elhíresült zöld dosszié követelés volt, arról szólt, hogy Magyarországnak olyan adóhatósága legyen, amit az állampolgárok azért tartanak fenn, hogy közös célokra fizethessenek adót. Teljes félreértés azt gondolni, hogy ez az ország általában adóellenes, Magyarországon azért olyan az adózási morál, amilyen, mert az emberek azt látják, hogy az adójukból a korrupt elit gazdagodik, mert azt látják, hogy a hatóság, aminek elsődleges feladata a közösségi források begyűjtése lenne, kivételezik, politikai utasításra cselekszik, átláthatatlan, és erős a gyanú arra, hogy maga is kiveszi a részét a korrupció fenntartásából.

Ebből joggal van elege minden magyar állampolgárnak, és ha ezt a kormány nem látja, akkor nemcsak cinikus, hanem felelőtlen is, mert hosszabb távon azt ássa alá, hogy legyen közös felelősségvállalás a közös célok érdekében. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 10 2015.12.14. 2:05  1-12

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az önmagában nem siker, ha minden rendelkezésre álló forrást lehívunk; a kérdés az, hogy ezt a sok ezermilliárd forintot az elmúlt években mire használtuk fel, ezek a pénzek hogyan hasznosultak a célból, hogy a társadalom, az emberek jobban éljenek, hogy a gazdaság fenntartható pályára érjen, hogy a duális gazdaságon belül szűküljenek a rések. Ezek a fő kérdések. Mi azt tapasztaltuk, hogy ezek a pénzek nem jól lettek felhasználva.

Azt mi is elismerjük, hogy a kormány szinte tökéletes rendszert épített fel az uniós pénzek széthordására. Ez biztos, hogy tökéletes; mondhatni azt, hogy a lopás folytatódott, csak a zseb változott. Hadházy Ákos, az LMP antikorrupciós szóvivője több tucat pá­lyá­zatnál tárta már fel, hogy nem létező vagy fölösleges szolgáltatásokért kapják a százmilliókat, sokszor milliárdokat ugyanazok a cégek, előre megbundázott közbeszerzéseken. Csak egy példa: ha a miniszterelnök veje közvilágítás-korszerűsítéssel foglalkozik, akkor Magyarországon minden városban fel fogják újítani a közvilágítást. De szintén az LMP tárta fel a „Híd a munkába” program elképesztő kiadásait, a havi 500 ezer forintért bérelt Opel Corsáktól kezdve a 30 millió forintos, talán nem is létező toborzási tanulmányon át, és még sorolhatnám.

Miniszter úr a tavaszi ülésszak végén egy kérdésemre, egy hozzászólásomra azt mondta, hogy az ősz folyamán be fogják hozni azt az értékelést, ami az elmúlt hét év pénzfelhasználásáról szólt. Nem tudom, most hihetünk-e annak, hogy a következő év elején ezt pótolni fogják, és az Országgyűlés valóban megismerkedhet a részletekkel. Két perc alatt nem lehet alapos, megfontolt véleményt mondani az egészről.

Ön felsorol adatokat, ennyi pályázat, annyi munkahely. Az ellenzéknek is időt kell arra adni, hogy megfontoltan, alaposan véleményt formálhasson ezekről a kérdésekről. Köszönöm. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 88 2015.12.14. 1:56  77-90

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Európai Bizottság 2010-ben fogadta el az öt évre szóló, a nők és férfiak közti egyenlőségre vonatkozó stratégiát. A stratégia célja többek között a nemek közti bérszakadék csökkentése és az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének érvényre juttatása. A Bizottság tavaly konkrét ajánlásokat is tett, hogy segítse a tagállamokat a célok megvalósításában. A tagállamoknak 2015. december 31-ig kell jelentést tenniük arról, hogy állnak a nemek közti bérkülönbségek terén. Kíváncsian várjuk, hogy a magyar kormány mégis milyen lépésekről tud majd beszámolni az elmúlt öt évet illetően, megírja‑e majd a jelentésben, hogy a kormányzásuk alatt 3 százalékponttal nőtt a bérszakadék az uniós tendenciákkal szemben, megírja‑e, hogy semmit sem tettek az elmúlt években, hogy ez változzon, és minden javaslatot lesöpörtek az asztalról arra hivatkozva, hogy azok csak fölöslegesen növelik az adminisztrációt.

A fizetések átláthatóságának növelése fontos lépés a bérszakadék felszámolásához, mivel feltárhatja a nemek közti egyenlőtlen bánásmódot és hátrányos megkülönböztetést. A mi javaslatunk a bérek átláthatóvá tétele érdekében előírná a vállalatok rendszeres beszámolási kötelezettségét, a nagy cégeknél béraudit bevezetését, valamint a vállalaton belüli bérezési gyakorlat megismerhetővé tételét a munkavállalók számára. Megerősítenénk az Egyenlő Bánásmód Hatóság szerepét a nemek közti bérszakadék elleni küzdelem terén.

A határozati javaslat ezen túlmutatóan átfogó intézkedéseket is tartalmaz a bérkülönbségek egyéb okainak kezelésére, mint az alulfizetett, nők által felülreprezentált szakmák bérrendezése vagy a rugalmas munka elősegítése. Kérem, támogassák javaslatainkat. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 223 2015.12.14. 9:14  210-225

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét előttünk egy törvényjavaslat, amely a pénzügyi közvetítő cégek károsultjait illető kárrendezésről szól; nem az első ilyen. A tavasszal már úgymond megoldotta a kérdést a kormány; pontosabban: úgy tett. Hasonló rohamtempóban és kapkodással keresztülverték a Quaestor-kárpótlási törvényt.

Az LMP már akkor jelezte, hogy a törvény rossz, igazságtalan és nem utolsósorban alaptörvény-ellenes. Az a törvény csupán átverés és időhúzás volt. Úgy véljük, maga a kormány sem számított arra, hogy a Rogán Antal által fémjelzett és elfogadtatott eredeti Quaestor-törvény kiállja az alkotmányosság próbáját, ugyanis a Fidesztől merőben szokatlan módon a kormány nem hajtotta végre saját törvényét, hanem azzal takarózott, hogy kivárja az Alkotmánybíróság határozatát. A kormány tehát nemcsak a Hungária-, a Buda-Cash- és a Baumag-károsul­takat csapta be, hanem a Quaestor-károsultakat is. Ebből a szempontból tehát joggal tüntettek a becsapott és elárult Quaestor-károsultak, hogy megkapják a csak rájuk szabott jogszabály alapján beígért százmilliárd forintot. Kimondhatjuk, hogy ez az eredménye a kapkodó és rendszerszinten tömegesen selejtet produkáló törvénygyártásnak ‑ a selejt bosszúja, sokadik évad sokadik rész. A dilettáns és felelőtlen törvényalkotás megvalósításáért Rogán Antal persze megkapta a jutalmát, miniszteri bársonyszéket kapott, mi pedig itt maradtunk a problémával.

A kormány tavasszal a bőrét akarta menteni, mert vastagon benne volt a Quaestor-botrányban. A kormány tagjai tevőlegesen hozzájárultak ahhoz, hogy fedezzék a csaló cégeket, hogy azok folytassák a pilótajátékot és megkárosíthassák a kötvényeseket. A kormányzat a Quaestort tette meg a keleti nyitás nevű kalandorpolitika gazdasági támaszává, hordta be a pénzt a Quaestorba, együtt léptek fel stadion- és vízumközpont-megnyitókon. Kvázi kormányzati ga­ran­ciát érezhetett a cég mögött az, aki ide fektetett be. Azaz a kötvényesek átverésében a kormányzat aktívan segédkezett. A kormány végső soron az egyenlőtlen kártérítéssel ismerte el végképp, hogy felelősséget érez a Quaestor csődje miatt.

A botrányok másik fő felelőse az állam részéről a pénzügyi felügyeletet gyakorló Magyar Nemzeti Bank. Engedték a bődületes mértékű, felelőtlen kötvénykibocsátást, illetve a kockázatos és akár törvénytelen működést is. Tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy az embereket százmilliárdos károk érjék. A brókerbotrányok, a Quaestor-ügy rávilágított arra, hogy az MNB nem képes megfelelően ellátni ezt a területet. Részben azért nem képes, mert összefonódott egy korrupt gazdasági elittel, amelynek az üzelmeit takargatni akarja. Az MNB felelőssége mindenképpen megkerülhetetlen.

De miről is szól az új törvénytervezet? Az Alkotmánybíróság novemberi döntése után a kormány új Quaestor-törvénytervezete az eredetinél szigorúbb szabályokat vezet be a befektetési intézményekkel szemben, de minő meglepetés, a kártalanítást egy az egyben ránk, az adófizetőkre hárítják. Azt követően, amikor az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Quaestor-törvény néhány elemét, akkor talán interpelláció vagy azonnali kérdés keretében megkérdeztem az illetékes minisztert, hogy akkor hogyan tovább, hogyan folytatjuk. A hozzászólásomban, kérdésemben megkérdeztem és felvetettem a Magyar Nemzeti Bank bevonását a finanszírozásba. Azt a választ kaptam Lázár miniszter úrtól, hogy hogyan képzeljük, közpénzt nem fogunk erre felhasználni, és nem lehet közpénzből ezt elrendezni. Most mit láttunk? Azt, hogy a kárrendezési alapot ugyanis névleg a Beva befizetői töltik fel, ám a befizetéseket levonhatják az általunk befizetendő adókból. Hát, mi ez, ha megint csak nem közpénz?

A piramisjátékot lehetővé tevő és takargató MNB nem száll be a kártalanításba. Az a három hónapos átmeneti kölcsön nem jelent gyakorlatilag semmit. A Fidesznek ugyanis, úgy látjuk, kell az MNB pénze, hiszen a névlegesen független jegybank pénzét tudják a legegyszerűbben offshore-cégeken keresztül kijátszani a gazdasági hátországnak.

További probléma, hogy a törvény továbbra is rendkívül diszkriminatív, számos károsultról továbbra sem vesznek tudomást. A Hungária-kötvény károsultjait igen, igaz, bevonják a kárrendezésbe, de a Quaestor-cégcsoport egyes ügyfelei megint kimaradnak, csakúgy, mint a Buda-Cash vagy a Baumag ügyfelei. Az új törvényjavaslat egyetlen korrekt pontja, hogy a kötvényeseket nem névértéken kárpótolnák, hanem levonnák a korábban kifizetett hozamokat. Ez logikus és észszerű, hiszen a befektetők is kockázatot vállaltak a kötvények vásárlásával, és méltányos Magyarország többi állampolgára felé is.

Mindazonáltal a korábban felsorolt pontok miatt ez a törvénytervezet ebben a formában még mindig elfogadhatatlan. Az LMP két módosító javaslatot nyújtott be. Az egyik a Magyar Nemzeti Bankra vonatkozik, hogy ő az alapot az árfolyamnyereségből töltse fel. A másik pedig arra vonatkozott, hogy a jogosultsági kört bővítsük, ugyanis a Quaestor-ügy egyik csavarja az, hogy a károsultak számottevő részének a bűnszervezetként működő Quaestor-csoport nem a felszámolás alatt álló, a Quaestor Értékpapír-kereskedelmi és Befektetési Zrt.-től, hanem a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt. vásárolta meg a Hruria-kötvényeket. (Sic!) Ez utóbbi cég azonban nemcsak a Bevának nem tagja, de felszámolás alatt sincs, így a benyújtott törvényjavaslat az ügyfeleit kizárná a kártalanításból. Feltételezem, hogy a kormánytöbbség egyik módosító javaslatunkat sem támogatta.

Mi volna a kérdés normális és alapos rendezésének menete? Először is annak a vizsgálóbizottságnak a felállítása, amit az LMP már tavasszal kezdeményezett. A jövőbeli hasonló esetek elkerülése és a mostani botrányok felelőseinek megállapítása érdekében ez az első lépés elengedhetetlen. Erre lehet alapozni minden továbbit. Másrészt meg kellene fékezni az elszabadult hajóágyúként viselkedő MNB-t. A Magyar Nemzeti Bank mindennel foglalkozik, luxusingatlanokat, festményeket, hangszereket vásárol, saját felsőoktatást akar beindítani, és minderre a devizaátváltáson, a devizahitelesek kárára elért nyereségét használja. Egy dolgot nem csinál, ami a feladata volna, a hatékony pénzügypiaci felügyeletet nem látja el.

A brókerbotrányok károsultjainak kárrendezéséhez tehát a felelősöknek kell hozzájárulniuk, elsősorban a tulajdonosoknak, másodsorban a kormányzatnak és az MNB-nek. A Matolcsy-féle Nemzeti Banknak fel kell vállalnia a felelősségét, el kell ismernie, hogy csalások történtek. A pénzügyi felügyelet részben politikai kapcsolatok miatt, részben szakmai alkalmatlanság miatt asszisztált ehhez. Ezért a számla jelentős részét az MNB-nek kell állnia, és hozzá kell járulnia a kárpótlási alaphoz. Az LMP szerint az MNB-nek létre kell hozni a nyereségéből egy olyan alapot, amely a későbbiekben automatikusan lehetővé teszi ezt. Ha pedig kárpótlási alapot állítanak fel, az minden olyan esetre vonatkozzon, ahol a kormányzat felelőssége felmerül. Ezért is kell a vizsgálóbizottság.

Álláspontunk szerint akkor jelenthetjük ki, hogy kezeltük a brókerbotrányok következményeit, ha biztosak lehetünk abban, hogy nem fordul elő a Quaestorhoz, a Buda-Cashhez vagy a Hungáriához hasonló botrány a következő években. Ehhez persze először is pontosan tudnunk kéne, hogy mi történt, miként fonódott össze a politikai elit és a csaló vállalkozások, szigorítani kellene a szabályozási környezetet és meg kellene erősíteni a felügyeletet. Önök ebből semmit sem tettek meg, a brókerbotrányok valódi következmények nélkül maradtak, a károsultak pedig lassan egy év elteltével még mindig nem kapták meg a pénzüket. A kormányt nemcsak a brókerbotrányok kirobbantásáért, hanem azok helytelen kezeléséért is felelősség terheli. Köszönöm a figyelmet.

(21.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 34 2015.12.15. 7:20  21-53

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ország­gyűlés! Nekünk, ellenzéki képviselőknek egyre inkább meg kell tanulnunk azt, hogy amikor a kormány valamilyen népszerű dolgot terjeszt az Országgyűlés elé, akkor a javaslat minden betűjét tüzetesen át kell nézni, hiszen rendszerint becsempésznek mellé néhány, a gazdasági hátországot helyzetbe hozó vagy csak simán titkolni kívánt intézkedést.

Nincs ez másképp most sem a 8196. számú törvényjavaslat esetében, amelynek már a címe is átverés, a cikkelyek nagy része ugyanis olyan filmipari módosításokat tartalmaz, amiknek nem sok közük van a gazdasági növekedéshez, annál több Andy Vajna érdekeltségeinek megerősítéséhez. A benyújtott törvényjavaslat tehát egy salátatörvény. Megint fontos dolgokat akarnak keresztülverni egy nap alatt. Most, amikor a Quaestor-ügyben éppen megbukott a kormány törvénykészítési gyakorlata, ami jelzi, hogy nem lehet kapkodva, egyeztetés nélkül jó törvényt készíteni, mégis beterjesztenek sürgősséggel egy másik csomagot. Úgy látszik, ez a fajta felelőtlen törvényalkotás a szívükhöz nőtt, nem tudnak tisztességesen, alaposan dolgozni.

Áfát módosítani úgy, hogy két hét múlva hatályba lép, egyszerűen elképesztő! Azt mutatja, hogy maguknak fogalmuk sincs a gazdaság működéséről, vagy csak megint a zavarosban akarnak halászni, a meglepetésszerű változtatásokat pedig egyesek lefölözik.Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy miközben a kormány már sejthetően korábban döntött erről, remélhetőleg még háttérszámítások is készültek, de önök kivárták a Fidesz kongresszusát, hogy ott Orbán Viktor maga jelenthesse be az intézkedést, majd 24 óra alatt át is tolják az Országgyűlésen. Ezzel elismerték, hogy csupán színházként tekintenek a parlamentre, és az önök értékrendjében egy Fidesz-kongresszus sokkal fontosabb fórum, mint az állampolgárok által megválasztott Országgyűlés. Ez a kapkodás ráadásul az egész intézkedés hatékonyságát rontja, hiszen a piaci szereplőknek esélyük sincs időben felkészülni az új rendszerre, és többek között például ennek fényében lefektetni a jövő évi terveiket.

A törvénycsomag legfontosabb lépése a lakásépítés áfájának csökkentése. Egy ilyen lépés elvben akár támogatható eszköz is lehetne, mert élénkíti az építőipart, munkahelyeket teremt egy fontos szegmensben, bővíti a kínálatot egy olyan területen, ahol az kritikusan alacsony, ami egyrészt a lakhatási feltételek romlásához, másrészt a bérleti árak emelkedéséhez, és így sok család helyzetének romlásához vezetett az elmúlt évben. Ugyanakkor ezen a területen nem az új építésű lakások áfájának csökkentése a legfontosabb, nem ennek kellene az első lépésnek lennie.

Egyrészt fontosabb volna a lakásfelújítások támogatása akár központi forrásokkal, akár a felújítási tevékenység áfájának a csökkentésével, a felújítások, különösen az energiahatékonysági felújítások ugyanis sokkal gyorsabban növelik a komfortot, javíthatják a lakhatási viszonyokat, és csökkentik a rezsit, mint az új építések. Adott idő alatt többször annyi ember kerülhetne jobb helyzetbe, mint új építésekkel, miközben a mellékhatások, az építőipar és a háttéripar fellendülése ugyanazok. De a kormány, pontosabban Lázár János még azt a 150 milliárdot is elvette, ami erre a célra volt elkülönítve, hogy odaadhassa a Fidesz közelieknek. Másrészt, szintén fontosabb volna állami vagy önkormányzati bérlakások építése vagy kialakítása a meglévő állományból. Az áfacsökkentés ezt csak részben támogatja, mert a meglévő állomány felújítása így nem jön szóba, és a tőkeforrások sem nőnek egy ilyen beruházáshoz, bár a végszámla kisebb lesz 20 százalékkal.

További problémánk, hogy az áfacsökkentéssel elsősorban nem azok fognak jól járni, akiket a kétségkívül létező és egyre súlyosbodó lakhatási válság a leginkább érzékenyen érint. Álláspontunk szerint ehhez sokkal célzottabb támogatási formákra lenne szükség, hiszen fennáll a veszélye, hogy az erre fordított költségvetési pénzek nagy része az építőipari vállalkozásoknál és a tehetősebbeknél fog landolni. És ez a veszély nem is kicsi. Megismerhettük már úgy általában az áthárítások gyakorlatát, de ez fordítva is működhet és működik.

Szintén fontos és elmaradt lépés az építési szabványok szigorítása, annak garantálása, hogy az újonnan épülő lakások nemcsak újak, de korszerűek, alacsony rezsijűek is legyenek. Az erőforrásokkal való takarékoskodást nem kezdhetjük holnap, mert már ma is kevés van belőlük.

De ami miatt ez a javaslat így nem elfogadható, az az, hogy a magánerős építésekre nem vonatkozik, azaz a nagyobb cégeket és a tehetősebb ügyfeleket megtámogatjuk az áfacsökkentéssel, ám ha valakik csak saját magukon segítenének, azt nem ‑ ezt aláhúztam. Ez különösen a vidéki térségekben okoz majd gondot, ahol sorházak vagy tömbházak építésére nincs kereslet, sem arra, hogy valaki egy céget bízzon meg egy komplett ház felépítésével. Így ez az intézkedés is csak a szakadékot fogja növelni a vidék és a város között.

Van a törvényjavaslatnak egy olyan része, amely más okok miatt elfogadhatatlan. A 3. § szövege szerint a 300 négyzetméteres új építéseket kiveszik a helyi építési szabályzat alól, csak néhány alapelőírást kell betartani. Ez nonszensz, elfogadhatatlan, hiszen a helyi közösségek megfosztását jelenti azon alapvető joguktól, hogy meghatározzák, mi és milyen épület épülhet a településükön. Ennek alapján minden helyi biztonsági, örökségvédelmi, egészségvédelmi, városképi vagy környezetvédelmi előírást figyelmen kívül lehet hagyni. Úgy gondoljuk, hogy ez az előírás merénylet, ezt így semmiképpen sem lehet elfogadni semmilyen felelősen gondolkodó parlamenti képviselőnek, legyen bármilyen pártállású is.

Összefoglalva: talán első lépésnek tekinthető, hogy a kormány mára legalább elismeri a lakhatási válság létezését és az építőipar problémáit, azonban rossz megoldással igyekszik azt kezelni, miközben ennek farvizén számos elfogadhatatlan és sok esetben oda nem tartozó intézkedést is belecsempészett a salátatörvénybe, s mindezt pusztán kommunikációs okokból 24 óra alatt kívánják áttolni az Országgyűlésen. Ezt mi elfogadhatatlannak tartjuk. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 42 2015.12.15. 4:29  21-53

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tulajdonképpen a hozzászólások inspiráltak, hogy megszólaljak. Azt gondolom, hogy sokkal, de sokkal átgondoltabban kellene törvé­nyeket ide behozni. Konkrétan ennek a ma tárgyalt törvénynek a vonatkozásában nem tudom eldönteni, hogy most tulajdonképpen áfakérdésként kezeljük ezt az egészet vagy pedig lakhatási válságként, tehát a lakhatásban akarunk kérdéseket megoldani.

(10.30)

Ha áfakérdésként kezeljük… ‑ márpedig nagyon valószínű, hogy ez így merült fel, mert miniszter úr is az áfacsökkentést emelte ki leginkább, amire büszke ennek a törvénytervezetnek a kapcsán, hogy az Európai Unióban mi leszünk az elsők, 5 százalékos áfa lesz itt. Viszont, ha áfakérdésként kezeljük ezt az egész ügyet, akkor teljesen jogosak azok a felszólalások, hogy ha áfát csökkentünk ‑ amiről tudjuk, hogy a 27 százalék nagyon-nagyon magas, nemcsak az Európai Unióban, hanem a világban is ‑, akkor meg kellene gondolni, hogy az áfacsökkentésnél vajon az új építésű lakások áfájának a csökkentése 27 százalékról 5 százalékra, ez‑e az első, vagy pedig netalántán az alapvető élelmiszerekhez kell hozzányúlni, mert az országban nő a szegénység, nagyon sok az olyan ember, az olyan kereső, aki a minimálbér alatt keres bőven, és bizony nekik nagyon-nagyon fontos, hogy mennyiért jutnak hozzá a napi élelmiszerhez, a napi betevő falathoz. Tehát ezt el kellett volna dönteni előtte.

Úgy gondolom, hogy ezt az egész kérdéskört sokkal inkább lakhatási válságként kellett volna kezelni, és ilyen módon kellett volna behozni az Országgyűlés elé. Ehhez viszont előtte kellene egy átfogó felmérés, hatástanulmány a kormány részéről, hogy vajon a lakhatási válságnak melyek a legsúlyosabb problémái, melyek azok a rétegek, akik nem jutnak lakáshoz, akik albérletben küszködnek, akiknek az albérleti díj elviszi a fizetésük kétharmadát, vagy netalántán itt az elmúlt napokban szintén eléggé felszínre jött, hogy talán 40 ezren élnek az utcán, tehát sok embernek nem jut fedél a feje fölé. Tehát ilyen szempontból ezt végig kellene gondolni, hogy ha a lakhatási válságot akarjuk kezelni, akkor mik a legfontosabb problémák.

Miniszter úr azt is mondta, hogy a kormánynak kiemelt prioritása, hogy ma Magyarországon mindenkinek saját tulajdonú háza, lakása legyen. Lehet, hogy a változó körülmények függvényében ezt is végig kellene gondolni, mert a saját lakás, tehát ha valaki valahová épít, akkor az a mobilitását jelentősen lecsökkenti. Márpedig a mai világban Magyar­országon is előfordul, hogy bizony az egyik térségből a másikba kell elmenni, hogy valaki munkahelyet kapjon, munkája legyen, dolgozhasson. Ehhez viszont szükség lenne olyan rendszerre, mint ami számos nyugati országban is megtalálható, hogy a lakóhelyén túl máshol átmenetileg x évre könnyen tud lakást bérelni. Tehát ezt a koncepciót végig kellene gondolni, hogy megváltoztak a körülmények, vajon az‑e az első, hogy mindenkinek saját építésű lakása legyen vagy sem.

A kérdés az is, ami majdnem biztos, hogy bérlakásra szükség van. De a bérlakásnál nem feltétlenül csak azokra az elemekre kell gondolni, hogy valaki rászorult szociális bérlakás… ‑ olyan típusú bérlakás is lehet, ami megközelíti majdnem a piaci albérleti díjat, hogy mobilabbá lehessen tenni az embereket. Tehát ezt az egészet végig kellett volna gondolni, és először egyfajta koncepciót kellene, azt gondolom, ha érdemi lépést akarunk tenni, az Országgyűléssel megvitatni, és akkor biztos sokkal kevesebb problémánk lenne bizonyos törvények beterjesztésével, ha megfelelő előkészítés után készülnek ezek a tervezetek. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 106 2016.02.15. 2:55  105-111

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! 2010-ben Orbán Viktor azt mondta, hogy az új kormány hátat fordít a rangkórságnak és a kormányzati dáridónak. Plebejus, puritán kormányzást ígért, és azt, hogy kevesebb, mint fele emberrel fognak dolgozni. A nagy ígéretek aztán hamar feledésbe merültek, olyannyira, hogy ma több mint kétszer annyi az állami csúcsvezetők száma, mint a 2010-es hatalomváltás előtt. A miniszterek, államtitkárok, helyettes államtitkárok, miniszteri biztosok száma már megközelíti a 200 főt.

(17.00)

Amikor ma bürokráciacsökkentésről beszélnek, egy szó sem esik az állami vezetőkről, az óriásira duzzadt kormányzati apparátusról. Annál többet hallunk viszont több százezer állami alkalmazott elbocsátásáról. Néhány hete bombaként robbant a hír, hogy a kormány a ciklus végéig 100-150 ezer, hosszabb távon több mint félmillió ember elbocsátását tervezi. Nem sokkal később háttérintézmények megszüntetését jelentették be, majd egy újabb váratlan fordulattal közölték, hogy még idén hatezer főtől válnak meg a kormányhivatalok. Azt azonban nem tudjuk, hogy ezt a nagyarányú csökkentést milyen elemzésekkel, hatástanulmányokkal alapozták meg. A skandináv modellt hozzák fel példaként, ahol állításuk szerint a foglalkoztatottak 10 százaléka dolgozik a közszférában.

Talán rá kellett volna pillantani az OECD adataira, amik pont azt mutatják, hogy a skandináv országokban a legnagyobb az állami szektor aránya; 25-33 százalékos az arány Svédországban, Norvégiában, amit 24 százalékkal Magyarország követ. De nem csak a hivatkozási alap rossz, a magyar számokat is pontatlanul idézik. A 18-20 százalékos arány, amiről miniszter úr, ön beszél, nem foglalja magában az állami cégek dolgozóit, miközben az egymilliós létszámban, amire szintén szeret miniszter úr hivatkozni, már benne vannak ők is.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

De még ha helyesen is hivatkoznák az adatokat, akkor sem így kellene bürokráciát csökkenteni. Azzal, hogy először a közszféra kívánatos létszámát határozzák meg, a gombhoz varrják a kabátot. Korábban azt mondták, hogy először felmérik, milyen feladatokat kell hogy ellásson az állam, és az ellátandó feladatokhoz igazítják a létszámot. Most pont fordítva csinálják.

Terveik szerint az elbocsátott dolgozókat a versenyszféra felé irányítják. Akár tízmillió forint lelépési pénzt is kaphat az, aki vállalja, hogy a következő 10-15 évben nem helyezkedik el az állami szférában. Amellett, hogy ennyi embert kénytelen felszívni a versenyszféra, az állam éppen azokat a dolgozókat veszítené el, akik a piacon is versenyképes tudással rendelkeznek.

(A jegyzői székben Hiszékeny Dezsőt
Gúr Nándor váltja fel.)

A következőket kérdezem miniszter úrtól. Kész‑e arra a kormány, hogy önmagán kezdje a leépítést? Milyen háttérszámítások, hatástanulmányok készültek, és mikor hozza azokat nyilvánosságra a kormány? Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 110 2016.02.15. 1:11  105-111

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Sajnos, nem tudom elfogadni miniszter úr válaszát. Miniszter úr nem válaszolt arra, hogy milyen háttértanulmányok, elemzések (Lázár János: OECD, Eurostat…), hazai elemzések alapozták meg ezt a bürokráciacsökkentési programot. Ön említett különböző statisztikákat, én is tudok említeni, a hazai KSH-t. A magyar KSH szerint 1 millió 100 ezer ember, aki ebbe az egészbe beletartozik, benne vannak az állami vállalatok is, ebből 200 ezer a közmunkás, 660 ezer a közalkalmazott, köztisztviselő. Mi sokkal jobban szeretnénk azt is, ha nem a sor végén álló emberekkel kezdené a bürokráciacsökkentést a kormány, hanem először magán. Arra sem reagált miniszter úr, hogy duplájára emelkedett a vezetők száma a minisztériumokban. Talán nem 2017-ben, már ebben az évben el kellene kezdeni. Egyébként egy gyenge pontjának látjuk a versenyszféra felszívóképességét. A multiknak gyakorlatilag nulla a növekedési foglalkoztatási potenciálja, és nagyon gyengék a kkv-k is. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 166-168 2016.02.15. 1:57  165-174

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Igen.

ELNÖK: Jelzi, hogy igen. Schmuck Erzsébet képviselő asszonyt illeti a szó.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem lehetnek nyugodt éjszakái a kormánynak, miután az elmúlt hetekben sorra jelentették be az állami vállalatoknál dolgozókat tömörítő szakszervezetek, hogy sztrájkba kezdenek, ha nem teljesítik a követeléseiket. Több ágazatban most is zajlanak a bértárgyalások. A vasutas-szakszervezetek múlt héten hozták nyilvánosságra, hogy ha február 20-áig nem sikerül megállapodni a munkáltatóval, akkor március elején sztrájkot hirdetnek. Hasonló a helyzet a Volán-társa­sá­goknál és a vízügyben is.

A dolgozói béremeléstől való merev elzárkózás már csak azért is több mint érdekes, mert nemrég éppen ezeknek az állami cégeknek a vezetői kaptak nagyvonalú béremelést a kormánytól. Az ország jó gazdasági teljesítményére és a versenyképtelen fizetésekre hivatkozva két és félszeresére emelték több állami cégvezető alapbérét, azaz 5 millió forintra. De a dolgozóknál a gazdasági teljesítmény nem számít. Miközben a kormány a vezetők zsebének kitömésével és a bürokráciacsökkentéssel van elfoglalva, a dolgozók bérhelyzete egyre tarthatatlanabb. Az alacsony bérek miatt olyan mértékű létszámhiány alakult ki, ami már a közszolgáltatások ellátását veszélyezteti, például a MÁV-nál.

(18.10)

A kormány válasza erre a helyzetre az, hogy némileg emeli a minimálbért, ami még így is jóval a létminimum alatt van. A többi dolgozónak pedig nullaszázalékos béremelés az ajánlata, de legjobb esetben is pár százalék.

A kérdéseim a következők. Meddig akarják még nyomott béreken tartani a dolgozókat? Mikor teszik végre adómentessé a minimálbért, és emelik azt a létminimum szintjére? Mikor kapnak érdemi bérfejlesztést az állami alkalmazottak? (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 172 2016.02.15. 0:49  165-174

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Államtitkár úr, szombaton ott voltam a tüntetésen. A tér teli volt. Nagyon sok hozzászóló, szónok beszélt arról, hogy mennyire méltatlanul alacsony a közszférában dolgozók fizetése. Elmondták, hogy 60-70-80-90 ezer forint nettóból nem lehet megélni, nem lehet megélni egyik hónapról a másikra. Egyik napról a másik napra tengődnek vele. A közszféra bérét 8 éve nem emelték.

A megoldás a többkulcsos személyijöve­delem­adó-rendszer visszaállítása lehet. Az egykulcsos személyi jövedelemadó megbukott. (Lázár János: Megbukott?) De önök ezt nem akarják belátni. Ideje lenne ezen elgondolkodni, a minimálbért adómentessé tenni és alacsonyabb, sávos adót visszaállítani. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 100 2016.02.16. 6:51  91-102

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselő­cso­port­ja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Talán meglepő, de az LMP mint zöldpárt való­színűleg nem fogja támogatni ezt a törvényjavaslatot. (Dr. Vas Imre: Ebből látszik, hogy nem zöldpárt.) A magyar kormány és a Globális Zöld Növekedési Intézet között kötendő, a Globális Zöld Növekedési Intézet kiváltságait és men­tességeit részletező jogállási megállapodás kihir­detéséről szóló törvény­javaslat egy nemzetközi meg­álla­podást ismertet, amelynek az iránya első ráné­zésre akár helyesnek is tűnhet. A tartalma pedig át lett másolva más hasonló egyezményekből, így nincs rá ok, hogy erről többet beszéljünk.

Az ördög azonban ezúttal is a részletekben rej­lik. A valódi kérdés az, hogy kivel és milyen meg­fontolásból kíván együttműködni a magyar kormány. Az LMP-t igazán nehéz lenne azzal vádolni, hogy nem tulajdonít megfelelő jelentőséget a klíma­vál­tozás veszélyének, illetve azoknak a lehetőségeknek, amelyek az éghajlatváltozás elleni küzdelem gazda­ságfejlesztési potenciáljában rejlenek. Számunkra valóban fontos, hogy ezen a területen a mindenkori magyar kormány együttműködjön a legfontosabb nemzetközi szereplőkkel, illetve hogy a saját jó és a rossz tapasztalatainkat megosszuk másokkal. Ugyan­akkor jelzésértékűnek tartjuk, hogy az Orbán-kabi­net nem a Greenpeace, a WWF, az OXFAM vagy a többi ismert tevékenységű, hiteles és átlátható nem­zetközi szervezet között keres magának partnert, sőt ezeknek a működését egyre keményebben megaka­dályozza, hanem egy olyan szerveződést kínál meg a diplomáciai státuszhoz társuló előnyökkel és ked­vezményekkel, amely még semmilyen értékelhető teljesítményt nem tud felmutatni a klímavédelem terén, ugyanakkor gyakran vádolják azzal, hogy különféle gazdasági érdekcsoportok képviseletében munkálkodik és fő profilja a greenwashing, vagyis a környezetre káros üzleti magatartás zöldre festése.

Ha ez a közös nevező, amely az Orbán-kormányt a Globális Zöld Növekedési Intézettel való együtt­működésre sarkallta, akkor a motivációt már értjük, ám komoly elvi kifogásaink vannak a kooperáció tartalmi kérdéseivel kapcsolatban.

(13.50)

A törvénytervezet indoklása szerint Magyar­országnak lehetősége nyílna a partnerországokkal és a Globális Zöld Növekedési Intézettel való háromoldalú együttműködések folytatására - jól hangzik. Ám a partnerországok alatt itt egyértelműen a fejlődő országokat érti a törvényszöveg, és nem tudunk róla, hogy a Globális Zöld Növekedési Intézet eddig jelentős sikereket tudott volna felmutatni a fejlődő országokban végrehajtott eredményes klímavédelmi projektek menedzselése területén. De tegyük fel, hogy ez a jövőben megváltozik, azaz lesznek jól látható, összerakott, valóban az éghajlatváltozás megelőzését és a klímaalkalmazkodást szolgáló programok, ráadásul olyan tehetős országokat is sikerül találni, amelyek hajlandók lennének ezeknek a programoknak a finanszírozására. Ebben az esetben is joggal vetődik fel a kérdés: mit keresne egy ilyen együttműködésben Magyarország?

A Globális Zöld Növekedési Intézet gazdaságilag életképes, fenntartható megoldás bevezetését tűzte ki célul az energia, a vízgazdálkodás, a városfejlesztés és a termőföldhasználat terén. Magyarország a fenti területeken értékes tapasztalatokkal rendelkezhet a fejlődő országok gazdasági fejlődésének támogatására - írja az indoklás. Jól hangzik, csak sajnos nem igaz.

Energia: az elmúlt évtizedekben szinte semmit nem tettünk ezen a téren, ami az éghajlatváltozás megelőzését szolgálja. Tíz éve nem engedélyeznek az országban új szélerőművet, adórendszerünk bünteti a napelemeket és a hőszivattyúkat, az egész EU-ban nálunk az egyik legalacsonyabb a megújuló energia részaránya és az energiahatékonyság. Ez lenne az a tapasztalat, amit át szeretnénk adni? Vagy a különféle trükkökkel az adófizetők és a parlament elől elrejtett, orosz hitelből finanszírozott atomerőmű-építés? Erre szeretnénk megtanítani a világ országait?

Nem sokkal jobb a helyzet a vízgazdálkodás terén sem. Épp most kaptunk uniós intést amiatt, hogy rosszul használtuk fel a vízminőség javítására kapott uniós forrásokat. Felszíni vizeink jelentős részének az ökológiai állapota kedvezőtlen vagy megfelelő kutatások híján nem ismert. A stratégiai megelőző szemléletű vízgazdálkodás helyett továbbra is a sokkal drágább és kockázatosabb katasztrófavédelmi logikájú védekezéshez ragaszkodik a kormány, aminek az a következménye, hogy a legtöbb évben aszályos és árvizes-belvizes időszakok váltják egymást. Semmi sem történik annak érdekében, hogy a vizeinkkel okosan gazdálkodjunk. Ez lenne az a példa, amit másoknak is megmutatnánk?

Városfejlesztés: az európai fővárosok közül Budapesten a legalacsonyabb a zöldterületek aránya. Most beépítjük a Városligetet is, csak hogy a miniszterelnök újabb 400 milliárd forint elköltése árán a Várba költözhessen. Az elmúlt években sikerült kiirtani a fákat a Kossuth térről, a Ludovikáról, a Római-parton pedig egy mobilgát építése miatt pusztítanák el a város utolsó természetes partszakaszát. Mi akarunk városfejlesztésre tanítani másokat?

Vagy a termőföldhasználat terén lenne értékes megosztható tudásunk? Magyarország az egyik legrosszabb példa Európában a land grabbing, vagyis a földrablás jelenségére. A közösségi használatú föld alig követhető tempóban kerül át a politikai elit és az oligarchák tulajdonába. Ráadásul nálunk a legkönnyebb a jó minőségű termőföld átminősítése és beépítése. Csak kiemelt beruházássá kell nyilvánítani hozzá az adott projektet, amihez egy egyszerű kormánydöntés is elegendő. Éppen ez az, amitől a fejlődő országokat meg kellene menteni.

Amit most előkészíteni látunk, az egy rosszul kiválasztott partner és egy elavult tudásra, rossz gyakorlatra épülő együttműködés. Pedig lehetne ezt is jól csinálni. Léteznek olyan szervezetek, amelyek valóban tudják, hogy mit kell tenni a klímaváltozás ellen, és nemcsak tudják, de csinálják is. Az Orbán-kormánynak inkább velük kellene barátkoznia. De a legsürgősebb feladat az lenne, hogy rendet tegyünk a saját házunk táján, mielőtt exportálni kezdjük a világba a tudásunkat. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 20 2016.02.22. 5:00  19-22

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mai hozzászólásommal is szeretném az LMP szolidaritását kifejezni azokkal a tanárokkal és diákokkal, akik a magyar közoktatás tarthatatlan helyzetére hívták fel a figyelmet az elmúlt hetekben, hónapokban. Azt gondolom, hogy az, ami most az oktatásban ilyen elemi erővel tört a felszínre, egyenes következménye a kormány jövőt felélő politikájának.

Minden józan gondolkodású ember beláthatja, hogy ha egy kis ország ki akar törni a perifériális helyzetéből, akkor az oktatásba kell fektetnie. Minden ország, amelyik az elmúlt fél évszázadban jelentős felzárkóztatást, felzárkózást hajtott végre, egy dolgot biztosan megtett: radikálisan emelte az oktatásra fordított kiadásait. A magyar kormány ezt nem hajlandó belátni, azt gondolja, a nemzet felemelkedésének, az ország hosszú távú fejlődésének záloga nem az oktatás, a minél több képzett, tanult ember. A kormány jövőképe - ha egyáltalán lehet ilyenről beszélni - egy olyan országról szól, ahol alacsonyan képzett és rosszul fizetett munkaerővel versenyez, összeszerelő üzemekkel kapcsolódik be a nemzet­közi munkamegosztásba. Ebben az országban nem lehet a szorgalom és tehetség révén előbbre jutni, csalá­dot alapítani, sikeres kisvállalkozásokat működtetni. Nem csoda, hogy rengetegen választják a kiván­dorlást.

A kormány állításaival szemben mindez nyomon követhető a költségvetésben is, amelyben évről évre csökkent az oktatási és egészségügyi kiadások aránya. Az OECD legutóbbi adatai szerint Magyarországon az oktatási intézmények egy tanulóra jutó éves kiadása az általános iskolától a felsőfokú oktatásig az OECD-átlag fele. 2010-12 közt reálértéken 13 százalékkal csökkentek az oktatási intézményre fordított kiadások, mindeközben elképesztő pénzek mentek el jómódúak támogatására, fölösleges kiadásokra, presz­tízsberuházásokra.

Az adózók felső 10 százalékának 2010 óta 2500 milliárd forintot adott az egykulcsos adórendszer, ez önmagában másfélszerese a költségvetés teljes oktatási kiadásainak.

Öt év alatt 1500 milliárd forint ment el cégvásárlásokra és feltőkésítésre, és újabb 1000 milliárd forintot terveznek 2017-ig, miközben ezek a bevásárlások hatalmas veszteségeket okoztak. A MOL-részvények, amiket 500 milliárdért vettek meg, ma a felét sem érik, az E-ON-gázüzletág megvásárlása 280-300 milliárdért, amely elemzők szerint teljes egészében veszteség. Veszítettünk a megvett vagy bedőlt állami bankok feltőkésítésén is.

A sort folytathatnám az urizálásra, az elit passzióira költött százmilliárdokkal, mint a növekvő stadionkiadások, a Miniszterelnökség Várba költözése, a Magyar Művészeti Akadémiába öntött köz­pénzmilliárdok vagy a kormány szócsöveként működő állami média kistafírozása. Belekezdtek az országot megnyomorító több ezer milliárdos Paks II.-projektbe is.

A Magyar Nemzeti Bank ellenőrizetlen pénzköltései révén százmilliárdoktól esik el a költségvetés, mindeközben az állami vezetők bérplafonját megemelik 2-ről 5 millióra. Több mint háromévnyi oktatási pénzt, 4500 milliárdot, mondhatom, szórtak el így, csak ezeken a módokon, és ebben a paksi hitel nincs is benne.

Az ország fejlődését segíthették volna az uniós források is, ha megfelelően költötték volna el. A mai vezetés az EU-s támogatásokat nem fejlesztési forrásnak tekinti, hanem zsákmánynak, amit kénye-kedve szerint osztogathat. Rossz projektekre, túlárazva mennek el a pénzek, ráadásul azok nagy részét a gazdasági hátország teszi zsebre; vagy ahogy az önök által a frakció megbecsült tagjának nevezett Farkas Flórián esete mutatja, aki 1,2 milliárd forintot tüntetett el nyomtalanul, a legnyomorultabbaktól ellopva a közpénzt.

Ezért sem jut hát több az oktatásra, az egészségügyre, mert a kormány a forrásokat saját szórakoztatására és a közösség érdekeivel köszönőviszonyban sem lévő presztízsberuházásokra költi.

Ma olyan kormányunk van, amely nem arra költi a pénzt, amire kellene, hanem rövid távú érdekeire és sokszor csak a magánérdekeket szolgáló passziókra. Amíg ezen nem változtatunk, amíg vagy a kormány politikája, vagy maga a kormány meg nem változik, addig Magyarország jövője kudarcra van ítélve. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 78 2016.02.22. 1:51  77-80

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A mai napig 147 személy nyújtott be kérelmet magáncsődeljárás lefolytatására. Ezt államtitkár úr mondta egy no­vemberi interpellációmra adott válaszában. Most februárt írunk, és a legfrissebb adatok szerint eddig 199 személy kérelmezte az adósságrendezési eljárást. Ez egészen pontosan 52 fővel több, mint tavaly novemberben.

Az Igazságügyi Minisztérium akkor is - mint most is - azzal magyarázta az alacsony számot, hogy a magáncsőd egy időigényes folyamat, a fizetési nehézséggel küzdő családoknak hosszas mérlegelésre van szükségük ahhoz, hogy eldöntsék, milyen lehetőséget válasszanak. Meg is adták ezt a gondolkodási időt azzal, hogy novemberben módosították a törvényt, és kitolták a határidőt. Még azt is lehetővé tették, hogy az adósok a kormányhivatalok csődvédelmi szolgálatainál nyújtsák be kérelmeiket. Arra számítottak, hogy ettől majd több tízezerre nő a belépők száma. Hát, nem így történt.

Itt az ideje végre belátni, hogy a magáncsőd intézménye ebben a formában megbukott. A rengeteg belépési korlát eleve szűkre szabta a potenciális igénybevevők körét, amit még megfejeltek a magas havi törlesztőrészletekkel és a létfenntartáshoz sem elég elkölthető jövedelemmel. Nem csoda, hogy alig akadt jelentkező.

Még mindig százezernél is nagyobbra tehető az évek óta hátralékban lévő, lakhatásuk elvesztésével fenyegetett devizahitelesek száma, akiken sem a magáncsőd, sem a kevés tőkével ellátott Nemzeti Eszközkezelő nem segít. Szociális bérlakások és adósságkezelő programok híján ezek az emberek reménytelen helyzetben vannak. Azt kérdezem, belátják-e végre, hogy csődöt mondott a magáncsőd, és hajlandók-e változtatni a szabályokon. A választ előre is köszönöm. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 152 2016.02.22. 0:03  151-152

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Megvárom a miniszter urat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 42 2016.03.01. 8:38  21-72

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Már nem. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat egyet bizonyít: a Fidesz mohósága nem ismer határokat, a látszatra sem ad, és minden önkontrollt elveszítettek. A többség biztos tudatában 24 óra alatt akarnak átverni egy olyan javaslatot, amely törvénybe iktatja, hogy az MNB mostantól titokban, mindenféle ellenőrzés nélkül költhet el százmilliárdokat az alapítványain keresztül. És új szabályokat hoznak a jegybank cégei által kezelt adatok nyilvánosságára vonatkozóan is, kiterjesztik rájuk a központi pénzügyi és devizapolitikai érdekből való megtagadási okot.

A törvénytervezetet természetesen nem a kormány nyújtotta be, hanem egyéni képviselői indítványként került elénk, mert így még csak az egyeztetéseket sem lehet számonkérni. A titkosítást egészen nevetséges módon azzal indokolták, hogy az MNB alapítványainak versenyhátrányt jelent, ha átláthatóan kell működniük. Tisztelt Képviselőtársaim! Közpénzről beszélünk, az adófizetők pénzéről. Ráadásul hamis az érvelés, mert egy alapítvány legfőbb tulajdonsága, hogy nem versenyez, hanem valamilyen közcélt szolgál, ebben pedig a versenyhátrány nehezen értelmezhető.

A törvényjavaslat kimondja, hogy az MNB által létrehozott alapítvány vonatkozásában csak az alapítói jogok gyakorlására vonatkozó adat nyilvános, ideértve az alapító okiratot, az alapítványi cél meg­való­sításához szükséges, az alapító okiratban vállalt vagyoni juttatás teljesítésére vonatkozó adatot. Az alapítvány által kezelt többi adat pedig a civil szervezetek működésére és támogatására vonatkozó 2011. évi CLXXV. törvény vonatkozó rendelkezései szerint ismerhető meg. Ez azt jelenti, hogy a jegybanki alapítványok gazdálkodása csak a gazdálkodási év lezárása után ismerhető meg, és akkor sem részleteiben. És hatalmas különbség van a civil szervezetek és a jegybanki alapítványok között. Ez utóbbi közpénzből gazdálkodik.

Az egész törvényjavaslatban a legjellemzőbb és legrémisztőbb az a kijelentés, hogy az alapítványoknak juttatott közpénz megszűnik közvagyonnak lenni. Magyarul: hoznak egy törvényt arról, hogy mindannyiunk vagyonát zsebre rakhatják, ellophatják, nincs semmi látnivaló. Félelmetes ez a hozzáállás! Évek óta azt látjuk, hogy mind az MNB, mind a kormány úgy bánik a közpénzzel, mintha az a saját vagyona lenne, de most már ezt törvénybe is iktatják. Az MNB eddig is gátlástalanul szórta az adófizetők pénzét teljesen fölösleges célokra. Szívesen emlékeztetem önöket, ingatlanok sora sok-sok milliárdért, műkincsvásárlások, alapítványok létrehozása és feltőkésítése. De vélhetően most ennél is nagyobb lépésre szánták el magukat, mert különben nem állnának elő egy kínos és felháborító törvényjavaslattal. Csak halkan jegyzem meg, az emberek jó része tisztában van az MNB pénzszórásával, és nem lesznek hálásak ezért önöknek.

A miniszterelnök 2010-es megválasztása után azt üzente, hogy az ő kormányzása alatt nem lehet az MNB offshore lovagok szálláshelye. Most azonban egy olyan törvényt fognak elfogadni, amely az off­shore lovagok ötcsillagos szállodájává fogja alakítani az MNB-t. A Nemzeti Bank csak tavaly majdnem 100 milliárdos nyereségre, előtte pedig a devizahitelek forintosításából még ennél is többre tett szert, és az új szabályozás szerint senki nem fogja tudni megakadályozni, hogy ezt az alapítványokon keresztül akár az utolsó fillérig offshore cégeknek szórják ki.

(11.00)

Az MNB alapítványai már 250 milliárd forint közpénzt kezelnek. Ennek elköltését most titkosítják. A Fidesz-kormány eddigi tevékenysége alapján nyilvánvaló, hogy ezt az egészet el akarják tüntetni, off­shore cégeknek és haveroknak kifolyatni, luxuscélokra ‑ festmények, villák, kastélyok, partik ‑ elkölteni. Matolcsy urizálási mániája megállíthatatlan.

A másik érdekes eleme a törvényjavaslatnak az MNB-vezetők fizetésének jelentős megemelése. Tudjuk, hogy Matolcsy György fizetése alacsony. Mindössze 25-szöröse a minimálbérnek, havi 2,5 millió forintból nem lehet egyik hónapról a másikra megélni. Ezért Bánki Erik és Mengyi Roland javaslata minden MNB-vezető fizetését legalább megduplázza. Matolcsy György így mostantól 5 millió forintot kereshet, helyetteseinek 4,5 millió forint jut, de jut a monetáris bizottság tagjainak is havi 3 millió forint. Ez még a szokásosnál is cinikusabb lépés a kormány részéről, hiszen pont a Fidesz volt az, amely 2010 után jelentősen csökkentette a Magyar Nemzeti Bank vezetőinek fizetését.

Az az érvelés pedig, hogy az MNB vezetőinek fizetése elmarad az európai átlagtól, egyszerűen félrevezetés. A Portfolio kimutatása szerint a nyugat-európaitól igen, de a kelet-európaitól nem. És amikor az előző vezetés idején korlátozták a fizetéseket, kérdezem: akkor az nem volt baj? Akkor még nem. Akkor arról beszélt Orbán Viktor, hogy a magyar emberek által támasztott elvi igény a magas fizetések korlátozása. Most akkor ez megszűnt? Már nincs a magyar embereknek elvi igényük erre? Talán erről is kellene társadalmi konzultációt tartani.

Álságos a piaci érvelés is, mert sem az MNB veze­tésébe, sem a monetáris tanácsba, sem a felügyelő­bizottságba nem szakmai alapon válogatják az em­bereket, hanem politikai alapon. Elég csak Papcsák Ferencre gondolni, mint a monetáris politika nagy szakértőjére. Külön említést érdemel még, hogy Papcsák Ferenc felügyelőbizottsági elnök fizetése az eddigi 1,2 millióról 3,5 millió forintra emelkedik. Valamiért azt sejtjük, hogy Papcsák Ferenc fizetését pont azért emelték meg, hogy felügyelőbizottsági elnökként a lehető legkevésbé dolgozzon meg a pénzéért, és a felügyelőbizottság a lehető legkevesebb vizsgálatot végezze el.

Jellemző az is, hogy csak az MNB legfelső vezetőinek fizetését emelik, az alsóbb szintekét, a valóban dolgozókét nem. Nem szakembereket akarnak idecsábítani, egyszerűen csak a közpénzt osztogatják a haveroknak. A nagy urizálásban az persze eszükbe sem jut, hogy a magyar átlagdolgozók bére még jobban elmarad a nyugat-európaitól, mint a jegybanki vezetőké. Egy Mercedes-gyári munkás hatszor-hétszer többet kap ugyanazért a munkáért Németországban, mint Magyarországon. Ez miért nem fáj önöknek? Az ápolók, pedagógiai segítők, bölcsődei dolgozók 8 éve nem kaptak fizetésemelést. Milliók élnek létminimum alatti fizetésből. Ez nem fáj?

Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Az miért nem fáj önöknek, hogy az egyszerű emberek bére mennyivel van a megélhetési küszöb alatt? Miért csak a zsíros állású haverokért aggódnak? Az LMP szerint az MNB által elszórt százmilliárdoknak mindenhol jobb helye van, mint Matolcsy György bankszámláján. A párt szerint a Nemzeti Banknak ezért a nyereségét be kéne fizetnie a költségvetésbe, mert az MNB-nek nemcsak a vesztesége, hanem a nyeresége is közpénz. Éppen ezért az LMP már korábban is javasolta, hogy változtassák meg a törvényt, az MNB a nyereségét fizesse be a költségvetésbe, hiszen az is közpénz.

Befejezésül néhány szót a törvénytervezet legkevésbé fontos részéről. A közigazgatási eljárási törvény hatálya alól kiveszik az MNB eljárásait. A Ket. módosításával ugyanis lerövidítik a határidőket, plusz a beadványokat elfogadottnak kell tekinteni, ha a hivatal nem hoz határidőre döntést. Az MNB pedig úgy gondolja, hogy ő nem tud ilyen rövid határidőkkel ilyen fontos döntéseket meghozni, ezért kivonja magát alóla. Úgy tűnik, hogy ő megteheti. Köszönöm a figyelmet. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 46 2016.03.07. 2:04  45-48

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az LMP határozott véleménye szerint érdemi forrásbevonás nélkül nem lehet működőképessé tenni a magyar közoktatást. Nem állítjuk, hogy 2010 előtt megfelelő lett volna az oktatásra fordított költségvetési kiadások nagysága, hiszen a KSH adatai szerint 2003 óta csökkent az állami ráfordítás. A megszorító politika 2009-ben, illetve 2010 után gyorsult fel.

(12.20)

Ha megnézzük a KSH adatait, a Fidesz-KDNP kormányzásának idejére már 30 százalékkal csökkent az oktatás GDP-arányos ráfordítása.

A magyar költségvetési törvények alapján 2010-ben 1571 milliárd forint volt az államháztartás összes oktatási kiadása. Ha minden évben biztosították volna legalább ezt az összeget 2016-ig, akkor mára majdnem 75 milliárd forinttal több lenne az oktatási büdzsében. Ráadásul ezen időszak alatt 16,8 százalék volt az infláció, ami jelentősen csökkenti az oktatási kiadások értékét. A rendszerbe tehát nem került pluszforrás. A pedagógusbér-emelés 234 milliárdos pluszköltségét más oktatási kiadások rovására finanszírozzák, nincs a rendszerben pluszpénz. Természetesen szükség volt a pedagógusbér-emelésre, de látnunk kell, hogy a számítások szerint százmilliárdok hiányoznak évente az iskolarendszer fenntartásából. Ez az egyik fő oka, hogy mára csődbe ment a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ is. Az LMP szerint hiába a KLIK-re vonatkozó átalakítási tervek, a 200 milliárd forint visszapótlása nélkül nem lesz működőképes a magyar iskolarendszer.

A következőt kérdezem az államtitkár úrtól. A leendő oktatási reformok kapcsán számíthatunk-e az oktatási kiadások visszapótlására, érdemi emelésére, a magyar iskolarendszer biztonságos működését szolgáló forrásbevonásra? Köszönöm. Várom megtisztelő válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 74 2016.03.07. 1:47  73-76

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A múlt héten Rogán Antal propagandaminiszter cáfolta, hogy a turizmus területén hozott központosító intézkedés államosítás lenne. Senkitől nem fognak elvenni semmit, mondta. Ez nyilvánvalóan valótlanság, hiszen nem kell ahhoz tulajdonszerzés, hogy valakit tönkretegyenek, elég központilag megmondani, hogy ki milyen fesztivált szervezhet, azon ki vehet részt, vagy olyan törvényt hozni, amely egyeseket kizár a piacról. Ez nyílt, az eddigieknél sokkal nagyobb beavatkozást jelent. Az állam rátelepszik a turizmusra, hogy forrásokat szívjon el. Egy központosított szervezetből akarják irányítani az egész szektort. A KLIK példáján láttuk, hogy ezek a központosított dolgok milyen jól működnek. A turizmus államosítása azért különösen érdekes, mert itt egy jól működő szektorról van szó. Olyan ágazatot akarnak úgymond segíteni, amelyik nem szorul rá. Arra hivatkoznak, hogy az ország még mindig nem használja ki a lehetőségeit, és ezen segítene egy úgymond rugalmas intézmény. Ez azonban hazugság. Mindenki tudja, hogy a miniszterelnök lányának, Orbán Ráhelnek és még pár tucat fideszes havernak akarnak helyet készíteni, gründolnak egy sok milliárd adóforinttal kitömött állami intézményt, amely majd milliókért úgymond brendet épít. Közben megpróbálja függésbe kényszeríteni a piaci szereplőket, és ezzel jó üzlethez juttatni az önökhöz közel állókat.

Államtitkár Úr! Azt kérdezem: önök tényleg a miniszterelnök frissen végzett lányához igazítják az államszervezetet? Tényleg képesek egy jól működő szektort beáldozni? És ez a központosítás hány ember munkabérét veszélyezteti? Várom válaszát. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 128 2016.03.07. 0:05  127-128

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Megvárjuk a miniszter urat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 40 2016.03.29. 3:04  39-45

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Joggal érzik magukat becsapva a közszolgálati dolgozók, hiszen a beígért életpálya megint nem fog úgy megvalósulni, ahogy arra a kormány és személyesen Lázár János miniszter úr ígéretet tett. Ma már sokkal sürgetőbb feladatnak tartja a kormány a bürokráciacsökkentést, ami az önök értelmezésében minisztériumi háttérintézmények beszántását és dolgozói elbocsátásokat jelent.

Pedig nem ezt ígérték. Tavaly márciusban a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum ülésén, miniszter úr, ön beszélt arról kész tényként, hogy 2016. július 1-jétől életbe lép az egységes közszolgálati életpálya, melynek eredményeként a kormánytisztviselők nettó 30 százalékos keresetnövekedéssel számolhatnak. Az is elhangzott, hogy mivel a legalacsonyabb jövedelmű vagy beosztású járási hivatali vagy kormányhivatali dolgozók bérhelyzetének rendezése nem tűr halasztást, még az életpályamodell bevezetése előtt, tehát az év első felében 50 százalékos béremelést adnak 27 ezer kormánytisztviselőnek, akik most a létminimum alatt keresnek, mindössze 78 ezer forintot.

Januárban aztán jött a feketeleves. Közszolgálati életpályáról való egyeztetések helyett az önök minisztériuma váratlan bejelentéssel állt elő: a közigazgatásban dolgozók létszámának csökkentését, a ciklus végéig 150 ezer fő leépítését, háttérintézmények bezárását helyezték kilátásba. Az életpályáról való egyeztetések megszakadtak, a kormányzati kommunikációs gépezet új jelszava immár a bürokráciacsökkentés és a versenyképes állam. Azt is megtapasztalhattuk, hogy Lázár miniszter úr bejelentéseiben csak egy dolog kiszámítható: a kiszámíthatatlanság. Akár állami dolgozói létszámról, akár béremelésről beszél, minden alkalommal más-más számokat hallunk.

A legújabb számok szerint idén nem 80 ezer kormánytisztviselő és 35 ezer önkormányzati köztisztviselő részesül béremelésben ‑ amit korábban ígértek ‑, csak minden hetedik dolgozó. Sehol nincs már a költségvetésbe elvileg betervezett 38 milliárd forint sem, ehelyett a 16 ezer dolgozó béremelésére 10 százalékos leépítéssel tervezik megteremteni a fedezetet. Miért nem jelent önöknek semmit az adott szó? Miért csapják be lépten-nyomon a dolgozókat? Miért nem egyeztetnek a törvényi kötelezettségeiknek eleget téve még a döntési javaslatok kormány elé kerülése előtt az érdekképviselettel? Miért kapkodnak összevissza, egyik nap még béremelést és életpályát ígérve, a másik nap több ezres elbocsátásokat kilátásba helyezve?

Kérdésem: mi lesz tehát az ígéretekkel? Megkapják‑e a 30 százalékos béremelést a közszolgálati dolgozók, ideértve az önkormányzati köztisztviselőket is? Várom megtisztelő válaszát. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 44 2016.03.29. 1:02  39-45

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Miniszter úr, a válaszából az derült ki, hogy az eddigi béremelési ígéretek nem teljesültek és nem is fognak teljesülni. Az LMP-nél úgy látjuk, hogy nagyon komoly, radikális béremelésre lenne szükség Magyarországon nemcsak általában, hanem a közszolgák körében is. 2008 óta nem volt béremelés, a bérek rettentően alacsonyak.

(14.20)

Mi azt gondoljuk, hogy ezeknek a béreknek kettős, nagyon komoly negatív hatása is van. Az egyik társadalompolitikai oldalról az, hogy abból a 60-70-80-90 ezer forintból nem lehet ma Magyarországon megélni, csak nyomorogni lehet, de gazdasági oldalról is nagyon komoly negatív hatása van, hiszen a vásárlóerő nagyon gyenge Magyarországon, és a vásárlóerő radikálisabb megemelésére lenne ahhoz szükség, hogy a gazdaság fejlődési pályára lépjen.

Mivel a miniszter úr konkrétan nem válaszolt a béremelési kérdésemre, a válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 70 2016.03.29. 2:57  69-75

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az LMP értetlenül áll az előtt a törvényjavaslat előtt, amelyet Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter nyújtott be az Országgyűlésnek, s amely a költségvetés rendeleti átrendezését teszi lehetővé. A közpénzek magánosítása, a közszem elől való eltüntetése, a minden kontroll nélküli közpénzszórás egyre erősödő tendencia a kormányzásban. Ennek legfrissebb példái az egyéni képviselői javaslatok a Posta és a Magyar Nemzeti Bank közpénzeinek titkosításáról vagy a nemzeti otthonteremtési közösségről, amelyek valójában csak az önök oligarcháinak, Fidesz-közelieknek, haveroknak szánt újabb ajándékról szóló törvényjavaslatok, de említhetnénk a turizmus államosítását is.

A közpénzek titkosítása és ellopása ugyanannak a folyamatnak két állomása. Előbb eltüntetik az emberek szeme elől a közpénzt, átláthatatlanná tesznek közpénzzel gazdálkodó szervezeteket, megszüntetnek mindenféle szakmai és politikai ellenőrzést fölötte, majd ha ez megtörtént, akkor már titokban sokkal könnyebb kiosztogatni a kedvenceknek, hisz egyébként félnek az adófizetők haragjától. Erre irányul a költségvetés rendeleti átrendezésének bevezetése is. Most az Országgyűlés kezéből veszik ki az ellenőrzés jogát. Ez egyébként elég abszurd, a Fidesz már a saját, többségben lévő képviselőiben sem bízik.

Mindemellett a költségvetési rendeleti kormányzás bevezetése új abban, hogy nem egyszerűen egy egyéni képviselő foltozgatja különböző érdekcso­por­tok által megbízva a gazdaságpolitikát, hanem egy olyan miniszter, akinek nem ez a dolga, a gazdaság­politika területének ugyanis elvileg van egy fe­lelős minisztere, ám a törvényjavaslatot nem ő jegyzi.

Mindezek alapján kérdezem államtitkár urat, hogy mi szükség van a rendeleti kormányzásra. Mondjon egyetlen esetet, amikor ennek a felhatalmazásnak a hiánya miatt nem tudtak sürgősen megoldani egy feladatot, ellátni egy forrásigényt, amikor a tartalékból vagy más, éppen a kormány hatáskörébe utalt forrás nem volt elegendő, és a parlamentet sem tudták összehívni sürgősen. Van‑e ma felelős pénzügyminisztérium Budapesten? Van‑e felelős gazdaságpolitika? S ha igen, melyik miniszter vagy intézményvezető irányítja? Vajon ma a Magyar Nem­zeti Bank, a Miniszterelnökség, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, esetleg a propagandaminiszter felel a költségvetési ügyekért? Mert a Nemzetgazdasági Minisztérium láthatóan nem. Végül azt szeretném megtudni, hogy ön személyesen támogatja‑e azt az átalakítást, ami tovább erodálja a közpénzek átláthatóságát és vezet a felelős gazdasági kormányzás széthullásához. Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 74 2016.03.29. 0:56  69-75

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Államtitkár úr, a válasza játék a szavakkal, mint ahogy az is, hogy ha itt lettem volna, akkor tudnám. Tájékoztatom önt, hogy hivatalosan külföldi úton voltam.

Az tény, hogy ez a törvény az Országgyűlés jogait csorbítja, mert korábban az Országgyűlés dönthetett erről, most pedig átkerül a kormányhoz. Mi úgy látjuk, hogy a közpénzek átláthatósága egy demokráciában alapvető kérdés, márpedig az utóbbi időben azt tapasztaltuk, hogy önök folyamatosan ez ellen tesznek. Ezt mutatta a postatörvény, az MNB-alapít­ványok, a közpénzek titkosítása, és gyakorlatilag ez is csökkenteni fogja az átláthatóságot. Ön azt mondta, hogy utána, később tájékozódhatunk, de az utólagos tájékozódás és nem előtte. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 94 2016.03.29. 2:39  93-99

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Tisztelt Államtitkár Úr! Már a kormányzati rutin részének tekinthető, hogy a munka világát húsbavágóan érintő kérdésekben elmarad az érdekegyeztetés. Legutóbb Orbán Viktornak a Magyar Kereskedelmi és Iparkama­ra gazdasági évnyitóján tett azon bejelentése kapcsán maradt el az előzetes egyeztetés, hogy a kormány 2017. január elsejétől készpénzesítené a cafe­tériát. A miniszterelnök szerint most, hogy az Európai Bizottság szétzúzta a magyar cafetéria-rendszert, itt az ideje, hogy az eddig rejtett kettős javadalmazási rendszert nyílttá tegyék, és a bér egy része járulékmentessé váljon. Szerinte a béremelés hagyományos eszközei már nem elegendőek ahhoz, hogy „olyan bért adjunk, ami hazahozza a fiatalokat”.

Ez a megoldás viszont „nagy bérnövekedést eredményezhetne”. Csakhogy Orbán Viktor állítása, miszerint attól több pénze lenne az embereknek, ha a cafetériát készpénzben adnák oda a munkavál­lalóknak, egyszerűen nem igaz. Mint ahogy azon állítása sem igaz, hogy ma ez az egyetlen módszer, ami a gazdaság teljesítményénél nagyobb arányú bérnövekedést tesz lehetővé. Bár még nem tudni, hogy az adómentes és kedvezményes adózású béren kívüli juttatások rendszerének egészét hogyan érintené ez a változás, mely cafetériaelemek szűnnének meg, azt már most kijelenthetjük, hogy a cafetéria készpénzesítése járulékmentes béremeléssel csak látszólagos béremelkedést jelentene. Ha valóban a béremelés, a fiatalok hazahozását célzó bérfelzárkóztatás lenne a kormány célja, akkor volna olyan módszer, ami további terhek vállalása nélkül tudná érdemben emelni a nettó béreket. Ennek receptje nagyon egyszerű: a munkára rakódó terheket kell csökkenteni elsősorban az átlag alatt keresők körében. Ehhez az LMP már több alkalommal benyújtotta az igazságos, többkulcsos adórendszerre vonatkozó javaslatát, aminek fontos eleme a minimálbér adómentessége. A minimálbér nettója 23 ezer forinttal, az átlagbért keresőké 37 ezer forinttal nőne.

Van tehát lehetőség a valódi béremelésre, csak a kormány foggal-körömmel ragaszkodik egy olyan adórendszerhez, ami növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket és alacsonyan tartja a béreket. Azt kérdezem államtitkár úrtól: végleg kivéreztetik a cafetéria rendszerét, és miért nem adnak inkább valódi béremelést? Várom megtisztelő válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 98 2016.03.29. 1:08  93-99

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Nem fogadom el a választ. Szeretném az államtitkár urat arra emlékeztetni, hogy a cafetériánál az egyik zsebből a másik zsebbe való áttétel nem béremelés, és szeretném néhány adatra is emlékeztetni az államtitkár urat.

Az alacsony keresetűek az egykulcsos adóval rengeteget veszítettek, pontosabban: 134 milliárddal nőttek a terheik az adójóváírás megszüntetése miatt, amikor önök 2010-ben az egykulcsos adót bevezették, miközben a felső egytizednél 500 milliárddal több maradt. Két és fél millióan rosszul jártak az új adórendszerrel, csupán a magas keresetűek érezhettek adócsökkentést. Magyarországon a bruttó bér 66,5 százalékát kapja meg egy átlagos minimálbéres, Lengyelországban 82, Szlovákiában 85, Csehországban pedig 89 százalékát. Tehát ez is mutatja, hogy nagyon magasak az adóterhek.

Ezen túl még arra is felhívnám a figyelmet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy a magyar nettó minimálbér a visegrádi országokban sereghajtónak számít. Ezt a problémát a cafetéria átrendezésével nem lehet megoldani.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 148 2016.03.29. 0:11  147-148

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, megvárom Matolcsy elnök urat. Képviselőtársam szeretné tudni, hol van.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 150 2016.03.29. 2:03  149-156

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az EU-hoz történt csatlakozásunk óta napi 3 milliárd forint uniós forrás érkezik Magyarországra. Az uniós források hatalmas lehetőséget jelenthetnének Magyarországnak, ha a kormány tudna élni vele, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem tud. Azt látjuk, hogy a pénzek egy részét rossz célokra, rosszul használják, egy részét pedig egyszerűen ellopják. Ezt már Brüsszelben is tudják. A hírek szerint éppen a napokban függesztettek fel egy egész operatív programot. Az Öveges-program csalásaira éppen az LMP hívta fel a figyelmet, de úgy látszik, hiába. Ha a kormány komolyan veszi a figyelmeztetést és felszámolja a korrupciót, akkor most nem lenne felfüggesztés, és több tízmilliárd forint nem lenne veszélyben.

A kormány feltehetően nem akar szembesülni azzal, hogy haszontalanul, rosszul költik el az uniós támogatások milliárdjait, és még csak nem is szégyelli, hogy a támogatások jelentős része a Fidesz oligarcháit, hátországát gazdagítja. Ha nem lenne semmi takargatnivalója a kormánynak, akkor, miniszter úr, ön teljesítette volna azt az ígéretét, ami itt már kétszer is elhangzott a közelmúltban ‑ ezt nekem ígérte meg miniszter úr ‑, hogy az Országgyűlés elé hozzák a 2007-2013-as EU-s támogatások felhasználásának értékelését. Ez a mai napig nem történt meg. A legnagyobb probléma az, hogy szisztematikusan, a legmagasabb szintű kormányzati segítséggel, bűnszövetkezet-szerűen lopják szét és herdálják el az ország felzárkózását szolgáló uniós forrásokat.

A következőt szeretném megkérdezni miniszter úrtól: mikor teljesül az az ígéret, hogy az OGY elé kerül a 2007-2013-as időszaki EU-s pénzek felhasználásának az értékelése? A másik kérdésem pedig az, hogy milyen lépéseket szándékoznak tenni azért, hogy az uniós támogatások felhasználásában meglévő visszaéléseket felszámolják. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 154 2016.03.29. 1:08  149-156

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Miniszter úr, azt hiszem, abban nincs nézeteltérés közöttünk, hogy ez nem ajándékpénz. Éppen ezért, mivel a saját pénzünk, nettó befizetők voltunk, sokkal jobban kellene odafigyelni arra, hogyan költjük el a pénzt. Nem lehet az a mérce, hogy mennyit tudunk Brüsszelből lehívni, hanem annak kellene lennie a mércének, hogy mire és hogyan használjuk el ezeket a pénzeket.

Ismert az, hogy az európai uniós támogatások az egyik legfontosabb eleme annak, hogy ma Magyarországon gazdasági növekedés van. Kérdés az, hogy ha nem termelő beruházásokra nem jól használjuk fel, és a pénzeket szétlopják, akkor mi lesz 2018 után. Miből lesz gazdasági fejlődés Magyarországon? Miből lesznek munkahelyek, és miből mondhatjuk azt, hogy igen, Magyarország a fenntartható pályára lép? Ezek nagyon fontos kérdések.

Arra nem kaptam választ, miniszter úr azt mondta, hogy lesz erről vita itt a parlamentben, de ez nem azt jelenti, hogy ön teljesíti azt az ígéretét, hogy egy értékelés elkészül a 2007-2013-as időszakról. Ez egy nagyon fontos eleme lenne ennek a vitának, kérem miniszter urat, hogy teljesítse az ígéretét. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 209 2016.03.29. 2:07  206-215

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az LMP támogatja a Jobbik javaslatát, noha az 5 százalékos áfakörbe sorolandó termékek listájából hiányzik például számos olyan fontos alapvető húsféleség, amit nem szabadna 27 százalékos körben tartani. Ilyen a hal és a baromfihús. A Fidesz állítólagos családbarát adópolitikájából adódóan, rezsicsökkentés ide vagy oda, a családoknak 20-30 ezer forinttal kevesebb marad a hónap végén a pénztárcájukban akkor is, ha nem keresnek kevesebbet és ugyanazokra költenek, mint tavaly. Ennyire megdrágult minden. Az emberek többségének luxus lett az egészséges táplálkozást biztosító élelmiszerek beszerzése. Lázár miniszter úr nyilatkozta tavaly, hogy idén január 1-jétől a sertés- és baromfihús áfája 10 százalék alá csökkenhet a 27 százalék helyett. Ez meg is történt. E mögött a lépés mögött felsejlik a sertéságazatban érdekelt Csányi Sándor OTP-vezér árnyéka. (Lázár János: No de, képviselő asszony!) Aztán a tejtermelők közelmúltbeli tüntetése nyomán a kormányinfón ugyancsak miniszter úr kijelentette azt is, talán a tejáfa csökkentése lehet a következő. Csak remélni lehet, hogy a tejtermelők is érnek annyit a kormánynak, mint az oligarchák. A sertéshús áfacsökkentésének hírére aztán még tavaly megszólalt a többi ágazat is, a zöldség- és gyümölcsszektor, a malomipar képviselői, és megdöbbenésüknek adtak hangot, hogy az általuk előállított termékekre nem terjed ki a kormányzati áfa­csökkentés. Azt gondoljuk, amennyiben nem akarja a kormány bedönteni a magyar tejtermelést, sőt az egész magyar élelmiszer-termelést, azonnal csökkenteni kell az alapvető élelmiszerek áfáját. Az EU-ban példátlanul magas 27, illetve 18 százalékos általános forgalmi adó igencsak motiválja az áfacsalókat. Az adócsalás miatt a magyar élelmiszer-ágazat versenyképessége konkrétan most kockán forog. Mindezek miatt is az LMP támogatja a jobbikos törvényjavaslatot. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 271 2016.03.29. 3:26  264-277

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A módosító javaslatok nem érintik a törvényjavaslat érdemi részét, vagyis azt, hogy megszűnik a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány kizárólagos szerepe az Erzsébet-program végrehajtásában, a gyermeküdültetéssel kapcsolatos feladatok átkerülnek a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítványhoz. De nem csak emiatt jut jelentős szerephez ez az alapítvány, nem csak a gyermek- és ifjúsági táborok szervezésével kapcsolatos feladatok kerülnek hozzá, de a gyermeküdülők tulajdonjoga is. A zánkai és a fonyódi ingatlanok átkerülnek az alapítvány tulajdonába, és idővel erre a sorsra jut minden olyan ingatlan is, amely eddig az Erzsébet Vagyonkezelő Korlátolt Felelősségű Társaság kezelésében volt. Indoklásként csak annyi szerepel a javaslatban, hogy a gyermek- és ifjúsági táborok szervezése arra alkalmas és tapasztalatokkal rendelkező jogi személy működési körébe kerül, az nem derül ki, hogy a határon túli gyermektáborok szervezésével foglalkozó alapítvány mitől lenne alkalmasabb, mint a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány. A Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány 2013 óta működik, az azóta eltelt időben egypár nyári tábort szervezett meg határon túl.

Az sem világos, hogy miért is van szükség arra, hogy az ingatlanok ennek az alapítványnak a tulajdo­nába kerüljenek, miért kell teljes egészében átadni az egykori megyei tulajdonú üdülők és táborok feletti rendelkezést. Ezzel ez a vagyon kikerül az állami va­gyonkörből, hasonlóan a Magyar Nemzeti Bank alapítványaihoz: elvileg közpénz marad, de a tulajdonos valójában azt tesz vele, amit akar, az alapító nem fogja tudni visszavenni és eltérő célokra felhasználni.

A kuratórium tagjainak listája is érdekes. Az elnök Vagács István Gábor, a Nemzetgazdasági Minisztérium korábbi főosztályvezetője, alelnöke Deutsch-Für Ágnes Sarolta, Deutsch Tamás második felesége, Für Lajos egykori miniszter lánya, és a tagok között van Sunyovszky Szilvia színművész, az MMA‑elnök Fekete György felesége is.

Ez a javaslat csak tovább növeli a homályt az Erzsébet-birodalom körül. A történet azzal kezdődött, hogy a kormány 2012-ben elvette a megyei önkormányzatok tulajdonát képező üdülőket, majd bevitte azokat az Erzsébet-programba. Hiába működtek jól addig évtizedes múltra visszatekintően a gyermektáborok, ezt is elvették a helyiektől. Azóta teljesen átláthatatlan módon kezelik ezt a vagyont, az állami szervezésű gyermek- és ifjúsági táborokra pedig sok a panasz. Arról nem is beszélve, hogy bár a kormány arra volt a leginkább büszke, hogy az Erzsébet-program egyedülálló módon állami források bevonása nélkül működik, most már ez sem mondható el róla, második éve, hogy már csak költségvetési támogatásokkal tud működni a program, idén 4,4 milliárdot költünk rá, ez a javaslat pedig egyenesen ki is mondja, hogy a gyermeküdültetés ezentúl teljes egészében állami támogatásból fog működni. A közpénz felhasználására persze semmilyen rálátása nem lesz az adófizetőknek, ahogy eddig sem volt. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 289 2016.03.29. 4:46  284-291

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint az a bizottsági jelentésben is olvasható, nem érkezett módosító javaslat ehhez a törvényjavaslathoz, ami nem is csoda, hiszen egyetlen apró módosításból áll az egész, egy határidő ismételt meghosszabbításából.

Tavaly szeptemberben lépett hatályba a magáncsődről szóló törvény, de már másodjára módosítják. Ezúttal 2016. szeptember 30-ig hosszabbítják meg a 2016. március 1-jéig kitolt határidőt az első ütemben indítható adósságrendezési kérelmek benyújtására. Az indok ugyanaz, mint az első módosításnál. Az előzetes várakozásokhoz képest alig volt érdeklődés a magáncsőd iránt. Eddig mindössze 199 adós kezdeményezett eljárást, miközben a kormány rövid távon is 20-25 ezer belépővel számolt. Vagyis alsó hangon is százszor ennyi belépőre számítottak.

Látva ezeket a számokat, és hogy a sorra lejáró határidők sem növelik az érdeklődést, a kormánynak ideje lenne belátni, hogy a csodafegyvere kudarcot vallott. A megkésve és megfelelő előkészítés nélkül bevezetett magáncsőd intézménye ebben a formájában megbukott. Nem arról van szó tehát, amivel a kormány érvelni szokott, hogy ez egy időigényes folyamat. Itt egyszerűen egy rosszul előkészített, kapkodva bevezetett szabályozás született.

Mint azt sokszor elmondtuk, a magáncsőd ilyen szigorú belépési és együttműködési feltételekkel túl szűkre szabja a belépők körét. Egy rakás feltételnek kell megfelelni, túl magas jövedelemmel kell rendelkezni, túl nagy törlesztőrészletet kell fizetni, és túl kevés jövedelmet lehet megtartani a mindennapi megélhetésre. Így a mintegy 182 ezer, bajban lévő adós közül nagyon kevesek számára elérhető a magáncsőd. Átlag feletti rendszeres jövedelem, stabil állás kell hozzá.

Emellett komoly egzisztenciális áldozatot kell vállalni. Az adósságrendezés öt éve alatt jóval a létminimum szintje alatt kell élnie az adós családjának, a lakhatáson túl megélhetésre fordítható összeg nagysága az öregségi nyugdíjminimum másfélszerese, ami három személy esetén 128 250 forint. A fizetésképtelen adósok nagy része kis jövedelmű adós, akit eddig egy intézkedés sem segített, sem a végtörlesztés, sem a Nemzeti Eszközkezelő. Utóbbi már csak az általa átvehető lakások alacsony száma miatt sem reális opció.

A magáncsőd egy fontos intézmény lehetett volna több tízezer családnak, ha nem ilyen bonyolult és rosszul összerakott szabályozás született volna. Az LMP többször elmondta, hogy jelentősen egyszerűsíteni kellene az igényléssel járó adminisztrációt. A magáncsődbe való belépés feltételeit úgy kellene módosítani, hogy a jellemzően kisebb lakással és alacsonyabb rendszeres jövedelemmel rendelkező adósok is kezdeményezhessék. A kötelező törlesztő­részletet csökkenteni kellene az adós fizetőképességéhez, jövedelméhez igazítva. Az elkölthető jövedelem mértékét magasabban kell meghatározni, és nem a nyugdíjminimum arányában, hanem a létminimum arányában kellene megállapítani.

Megoldást kell találni arra is, hogy ha valaki önhibáján kívül fizetésképtelenné válik, például mert elveszíti a munkáját vagy munkaképtelen lesz, ez ne minősüljön az együttműködés felrúgásának, ne tegyék az utcára. Az LMP az Alaptörvényben is kimondaná a lakhatáshoz való jogot, hogy senki se kerülhessen az utcára.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A magáncsőd ugyanakkor csak az egyik eleme lehet az adósságsegítő intézkedéseknek. Megfizethető, alacsony rezsijű bérlakáshálózat kialakítására lenne szükség, ami tömegeknek segíthetne. Jelenleg az önkormányzati lakásoknak csak alig több mint felét, a teljes lakásállomány másfél százalékát teszik ki a szociális alapon kiadott bérlakások. Ezért létre kellene hozni egy állami bérlakásépítési alapot, és meg kellene találni a módját annak is, hogyan lehetne bevonni az üresen álló magántulajdonú lakásokat a közösségilakás-szektorba. Mindaddig fennmarad a lakhatási válság és probléma lesz a tömeges eladósodás, amíg nem lesznek kellő számban és megfizethető áron bérelhető szociális és közösségi bérlakások és egy erős szociális rendszer.

Nagyon reméljük, hogy ha még egyszer módosító javaslatot hoznak be e törvénnyel kapcsolatban, akkor már azok a javaslatok valóban érdemi módosítások lesznek. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 293 2016.03.29. 4:20  292-295

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): (A mikrofonja nem működik.) Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Van hang? Mert olyan, mintha nem lenne. (A mikrofont bekapcsolják.)

A Putyin-Orbán-találkozón megvitatják a kétoldalú kapcsolatok helyzetét és fejlesztési távlatait, a kölcsönösen előnyös kereskedelmi és gazdasági együttműködés kibővítésével kapcsolatos intézkedéseket. Ennyit tudhatott meg a hazai közvélemény előzetesen arról, miért utazott Orbán Viktor 2014 januárjában Moszkvába. A Putyinnal titokban letárgyalt paksi bővítési beruházás ügyét azóta is végigkíséri a projekt súlyához és az elkölteni szándékozott közpénzek mennyiségéhez képest méltatlan titkolózás és mellébeszélés. A mélypont az atomtörvény tavalyi módosítása volt, amikor voltaképpen a beruházás összes előkészítő dokumentumát és szerződését megkísérelték kivonni a parlamenti, illetve a társadalmi kontroll alól.

(19.10)

Az elsősorban orosz érdekeket szolgáló, a magyar energiaellátás helyett leginkább az orosz gazdaság élénkítését és mellesleg a pénzek egy részének Fidesz-közelbe áramoltatását célzó paksi bővítés esetében visszatérő elem, hogy a magyar adófizetőket az állítólagosan nemzeti kormány helyett Brüsszel igyekszik megvédeni a hazai hatalomtól.

Ezt látjuk most is, amikor a titkosítás hatósugarát kénytelenek egy kicsit szűkebbre vonni brüsszeli nyomásra. A titkolózás lehetőségét valóban csökkentette az Európai Bizottság döntése, amihez kénytelen-kelletlen a magyar kormány is igazodni fog, ám ettől a tervezett bővítési projekt alapkérdéseire még nem kaptunk választ. Továbbra sem tudjuk, hogy mennyi pénzért minek a felépítését vállalták az oroszok, mit kell magyar költségvetési forrásokból nekünk felépíteni. Homályban maradt, hogy milyen csatlakozó beruházásokra van szükség a két blokk hálózatba integrálásához és a régi atomerőművel együtt történő működtetéséhez, ezek mennyi pénzbe fognak kerülni, és ki állja a számlát.

A magyar közvélemény sokkal többet tud az európai atomerőmű-építési projektek fő paramétereiről, mint a paksi bővítésről. Nyilvános adat, hogy mekkora az idő- és költségtúllépés Franciaországban vagy Finnországban, de sosem fogjuk megtudni mindezt a paksi bővítés kapcsán, mert már a kiinduló számokat sem ismerjük. Franciaországban vagy Finnországban a nemzetbiztonsági szempontok sérülése nélkül is lehet atomerőművet építeni úgy, hogy az állampolgárok tudják, mennyibe kerül a beruházás, kinek és miért kell fizetni, illetve mikorra kell befejezni az építkezést. Ezeknek az információknak az ismertté válása egyedül Magyarországon okozna nemzetbiztonsági kockázatot.

Az LMP ezt az érvelést kezdettől fogva elutasítja. Szerintünk az államnak egy száz százalékig közpénzből fizetett, az ország gazdaságát, energiarendszerét és külpolitikáját évtizedekre meghatározó beruházás esetén nem lehetnek titkai a választópolgárok és az adófizetők előtt. A paksi bővítés nem Orbán Viktor és néhány bizalmasának magánügye, az orosz fővállalkozó érdekei nem lehetnek fontosabbak az alkotmányban is rögzített információs alapjogoknál. Élünk a gyanúval, hogy az eddigi fejlemények, például a Paks II.-projektcég mindig Orbán Viktor aktuális barátait kedvezményező üzleti döntései megerősítik ezt a feltételezést, hogy a titkolózással a közpénzek eltüntetését akarják megkönnyíteni.

Az LMP nem tudja megszavazni a törvényjavaslatot, mert továbbra sem biztosítja az átláthatóság elvárható minimumát, és mert a korrekciós módosító javaslatunkat a kormánytöbbség elvetette. A magyar adófizetőknek joguk van megtudni, hogy ki és mit épít a pénzükből, ez a törvény viszont továbbra sem biztosítja a közpénzköltés kontrolljához szükséges információkat. Ezért tovább dolgozunk a bővítési előkészületek transzparenciájának megteremtéséért és azért, hogy az évszázad legelhibázottabb, legfölöslegesebb és legkorruptabb beruházása soha ne valósulhasson meg. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 10 2016.03.30. 4:22  9-12

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kossuth tér, a Ludovika és a József nádor tér után a Fidesz láncfűrészei a Városligetet is elérték. Pusztítják a fákat, a zöldet egy megalapozatlan és értelmetlen projekt miatt, miközben a milliárdos propaganda ellenére a budapestiek háromnegyede ellenzi a Liget beépítését.

Az Országgyűlés által 2013-ban elfogadott törvény teszi lehetővé ezt a pusztítást. A Városligetet a hatalom emberei pusztán építési teleknek tekintik. Ez nem új dolog. Már 1897-ben így panaszkodott a középiskolai tanáregylet budapesti köre a Székesfőváros Tanácsának: „Majdnem úgy tűnik fel, hogy valahányszor valamely középület számára ingyen telekre van szükség, ezt mindenkor a Városliget fogja megbánni.”

Az elmúlt két évben kiderült, a projekt mögött nincs sem szakmai előkészítés, sem szakmai támogatás, sem az építészek, sem az urbanisták, sem a kert- vagy tájépítészek részéről. Ez nem véletlen. Az alapötlet, monstrumok építése a Liget belsejébe, annyira abszurd, hogy józan magyarázat, indok, érv nem is lehet rá. A Liget Budapest irányítói észérvek helyett már csak retorikai fordulatokkal operálnak. Az egyik szerint a nagy építkezések mindig nagy ellenkezést váltottak ki, ezért a tiltakozás csak a terv nagyságát bizonyítja. Ezzel szemben voltak a világban és Magyarországon olyan emblematikus építkezések, amik ellen nem tiltakoztak: a sydneyi opera, a bilbaói Guggenheim Múzeum, magyar példa lehet a Wekerle-telep. Vagy volt, ahol pont a civil tiltakozásra módosítottak a terveken, mint Berlinben.

A heves tiltakozás azért sem bizonyítja egy terv nagyságát, mert Budapest nem szűkölködik a megalomán, de szerencsére elvetélt tervekben sem. Már a millenniumra be akarták építeni a Gellért-hegyet. Voltak tervek nemzeti Valhallára, Csipkerózsika-várra, Rákospalotáig világító 130 méteres szoborra, de ezerméteres piramisra is. Állhatna felhőkarcoló a Nyugati pályaudvar helyén, Horthy-pláza a Deák tér helyén, középkörút 98 toronyházzal a Belváros helyén, százhektáros Szálasi-vár Budaörsön vagy a Rákosiék tervezte 16 sávos, milliós díszszemlére alkalmas sugárút az Attila út helyén.

Egyszóval: ne áltassák magukat! Nem azért van széles körű tiltakozás, mert a projekt nagy és jó. Azért van, mert rossz. Felejtsék el, ahogy a Gyurcsány-kormány is letett szerencsére a kormányzati negyed tervéről. Ráadásul a múzeumi negyed területén van számos szakmailag kidolgozott alternatíva, amit szakértők ingyen megcsináltak, csak oda kellene rájuk figyelni. A Nyugati pályaudvar mellé elhelyezni sokkal logikusabb lenne például új épületeket. Ez nem járna a meglévő pótolhatatlan zöldfelületek és -területek pusztításával sem.

A megoldáshoz csak néhány dolgot kell megtenni. Készítsenek olyan bontási terveket, amelyek nem járnak egyetlen egészséges fa elpusztításával sem. Romos épületeknek nincs keresnivalója egy közparkban. A magyar zene házát ne építsék meg a Ligetben, keressenek alternatív helyet ‑ van száz. Az új Néprajzit tegyék a Kilián-laktanyába vagy a Nyugati-parkba. A Közlekedési Múzeumnak is van számos közeli hely. A Nemzeti Galériának nincs méltóbb helye, mint a Vár, a Szent György téren lehetne elhelyezni. Ez a műkincsállományt is óvná. A Városligetet újítsák fel közparkként. Ez a tervezett költségek századrészéből megoldható. És még: legyen a Városliget Zrt. mellett civil ellenőrző testület, és legyen a Városligetnek főkertésze.

Nem olyan nehéz tehát a kultúrát, a múzeumok és a város fejlesztését úgy megoldani, hogy az valóban hasznos és jó legyen, ne pedig örökségünk és életünk rombolása. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 40 2016.03.30. 5:01  21-48

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az LMP szerint a Törvényalkotási bizottság által benyújtott módosító javaslat semmivel sem teszi alkalmasabbá elfogadásra a nemzeti otthonteremtési közösségről szóló törvényt. A NOK-törvény toldozgató-foltozgató módosítása nem tudja kezelni a törvény alapvető, koncepcionális hibáit, de még a köztársasági elnök törvényességi kifogásait sem képes orvosolni.

Áder János, mint tudjuk, nem írta alá ezt a botrányos körülmények közt, kivételes eljárásban elfogadott törvényt. A köztársasági elnök azt írta, hogy bár támogatandó a célkitűzés, a családok otthonteremtési lehetőségeinek bővítése, ám ennek végrehajtása áttekinthető, a folyamatban részt vevőknek megfelelő garanciákat biztosító szervezet kialakítását igényli, a működés szigorú hatósági felügyelete mellett. Szerinte ezeknek a feltételeknek a törvény nem tud megfelelni. Nem tartalmaz a fogyasztókat védő garanciális szabályokat, azok nagy részét kormányrendeleti szabályozás körébe utalja. A betétbiztosítás és a befektetővédelem garanciái is hiányoznak a törvényből. A NOK nem igazán különböztethető meg a betiltott fogyasztói csoportoktól, nincsenek világos határvonalak a szervező és a közösség közt. Mindezekkel a köztársasági elnök csak megerősíti azt, amit a vitában korábban mi is elmondtunk: a fogyasztóvédelem szempontjából ezer sebből vérző javaslattal állunk szemben.

De nem csak ezzel van a baj, az eljárást is kritika éri Áder János részéről és nem csak amiatt, hogy egy ilyen horderejű törvényt kivételes eljárásban erőszakoltak át a parlamenten. A jogalkotási törvény, amit már réges-rég elfelejtett a kormány, meghatározza a jogszabályok elkészítésének rendjét, szabályait, az előzetes hatásvizsgálat elvégzését, a jogszabálytervezet véleményezésének kötelezettségét, amire az elnök szerint is fittyet hányt a kormány ‑ hozzátehetnénk: nem először és nem utoljára.

A Törvényalkotási bizottság benyújtott módosító javaslata nem kezeli érdemben a problémákat, kisebb kozmetikázást hajt végre a törvényen, de ezek a módosítások semmilyen hiányzó garanciát nem pótolnak, a befektető- és fogyasztóvédelem szempontjai továbbra sem érvényesülnek, és fájóan hiányzó részletszabályok továbbra sem kerülnek bele a törvénybe, ezután sem lehet megkülönböztetni a nemzeti otthonteremtési közösségeket a fogyasztói csoportoktól. Egyszóval: a lakásvásárlásban gondolkodó állampolgárok számára semmivel sem lesz vonzóbb, kevésbé kockázatos megoldás, mint amit eddig láttunk.

Az LMP a szakmai kifogásait a törvény vitájában elmondta. Legnagyobb problémának továbbra is azt tartjuk, hogy az alacsonyabb jövedelműek rovására megint csak a magasabb jövedelműeket támogatja a törvény. Ezt biztosítja a rendszerbe beépített licit, és ez azt jelenti, hogy a Fidesz továbbra is folytatja a társadalom szétszakítását.

Az LMP szerint a családok otthonteremtésére valós lehetőség akkor lesz, ha javul a családok anyagi helyzete, ha megélhetést biztosító bérek lesznek. A lakáshoz jutáshoz, a fiatalok itthon tartásához, a gyermekvállalás növeléséhez azonnali bérfelzárkóztatásra van szükség. A drámai lakáshelyzet megoldását a bérek jelentős emelése mellett az állami bérlakások építésében, illetve a meglévő ingatlanok kiadásában látjuk. A közel félmillió üresen álló ingatlan tulajdonosát érdekeltté kellene tenni az ingatlan bérbeadásában, például azzal, hogyha szociális alapon kiegészíthetők lennének a bérleti díjak. Emellett rég időszerű lenne egy zöldberuházási alap, amelyből az energiahatékonyság növelését szolgáló felújításokat lehetne finanszírozni, nem középületek, hanem lakóingatlanok esetében.

Összességében azt gondoljuk a NOK-ra vonatkozó elképzelésről, hogy az egyáltalán nem életszerű. Ki tenné ma Magyarországon a pénzét fogyasztói csoporthoz hasonló rendszerbe, amit az MNB ellenőriz? Ki akarna bizonytalan jövőben, 10-15 év múlva lakáshoz jutni? Ki az, aki nálánál magasabb jövedelműek lakáshoz jutását akarná meghitelezni, míg ő várhatna a sorára? Ki az, aki mindent egy lapra tenne fel, hosszú időre vállalva, hogy teljesíti a nagy összegű befizetéseket, és ha esetleg nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzelte, akkor majd 15 év múlva jut a megtakarításához?

Gondolkodjanak el ezen, és inkább vonják vissza a törvényt. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 132 2016.03.30. 6:51  123-136

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mi úgy látjuk, hogy ezt a Budapest-Belgrád vasútvonalprojektet igazából csak a kormány keleti­nyitás-politikájának a tükrében lehet megítélni. Mára nyilvánvaló lett, hogy az Orbán-kormány úgynevezett keletinyitás-stratégiája több sebből vérzik és gyakorlatilag megbukott, holott a kormány az egész külpolitikáját a keleti külkereskedelem szolgálatába állította, nem törődve nyugati politikai kapcsolataink megrendülésével és elszigetelődésünkkel. Ennek a politikának az eredménye magáért beszél. Miközben a keleti nyitás országaiba az exportunk 2010 és 2014 között csupán 7 százalékkal nőtt, más irányba 19 százalékkal. Ráadásul a versenytárs közép- és kelet‑európai országok exportja ebbe a térségbe 40 százalékkal emelkedett. A magyar export még Oroszországba is csökkent, a Közel-Keletre pedig egyenesen zuhant 21 százalékkal.

A kitüntetett országok közül az utóbbi időszakban többen is politikai és gazdasági slamasztikába kerültek. Azerbajdzsán két hónapja fordult az IMF-hez és a Világbankhoz segítségért, az ország gyakorlatilag csődben van. Kazahsztán és Oroszország recesszióba süllyedt, Törökország a polgárháború küszöbén, és még Kínában is a világgazdaságot megrengetni képes adósságproblémák halmozódtak fel. Erre oda kell figyelnünk, amikor a kínai kapcsolatokat és a kínai gazdaság helyzetét értékeljük. A magyar kormány mégis ezekkel a válságrégiókkal való kapcsolatot erőlteti, és tőlük várja a fellendülést. E miatt a megszállottság miatt képes olyan megállapodásokat kötni, mint a Budapest-Belgrád vasútvonal, amely hazánk számára szinte semmi hasznot nem hoz, az adófizetők állják a számlát, miközben nő az államadósság.

Tudjuk, hogy Pekingnek égető szüksége van egy nagyobb referenciamunkára az EU-n belül, és az új selyemútprojekt keretében ezen balkáni útvonalon hatolhatnának be Európába. Ki lehet jelenteni, hogy a projekt jelen formájában egyértelműen kínai geostratégiai érdekeket szolgál. A projekt megvalósulásához legalább 472 milliárd forint szükséges, aminek a 85 százaléka lesz kínai hitel, 15 százaléka pedig magyar önrész. Mint ahogy Józsa képviselőtársam kifejtette: tulajdonképpen az egészet a magyar kormány, illetve a magyar költségvetés fogja finanszírozni, vagyis a magyar adófizetők, csak csúsztatottan. Tehát a számlát nem a kínai fél állja, pusztán hitelt ad. A hitel 20 éves futamidejű lesz, 5 év türelmi idővel, és hangsúlyozni szeretném, piaci kamattal.

Mindeközben ilyen típusú beruházásokra, transz­­európai hálózatra van európai uniós pénz, ráadásul kedvezőbb kamatokkal, mint a kínai, tehát gazdasági racionalitásról sem beszélünk, és ehhez még hozzá lehet tenni azt is, hogy az Európai Uniótól ilyen célokra kapott pénz egy részét támogatás formájában el lehet nyerni.

(16.50)

A Budapest-Belgrád vasútvonal esetén Magyarországon 160 kilométeres hosszról van szó, tehát Budapest és Kelebia között, tehát kilométerenként fajlagosan ez 2,84 milliárdos költséget jelent, ami horribilis összeg, még a közgépes túlárazott Szajol-Püspökladány vonalnál is magasabb.

Ezzel a projekttel párhuzamosan, ami szintén egy érdekes momentum, a kormány szintén százmilliárdos nagyságrendben, konkrétan 370 millió euró értékben kíván hitelkeretet biztosítani Szlovéniában a koperi kikötő felé vezető vasútvonal fejlesztéséhez. Ez is elképesztő, és megjegyzem, különösen elképesztő azért, mert a pireuszi és a koperi kikötő egymással konkurál. El kellene dönteni, hogy most akkor melyik útvonalra számítana a kormány: a pireuszi kínai vagy pedig a másik, a koperi kikötőre, amiről tudjuk, hogy az utóbbi években hatalmas összeget fektettek be annak a fejlesztésére.

Fontos kiemelni, hogy a kormány kínai barátai nem vállaltak garanciát a szállítási mennyiségre. Úgy tudjuk, a tárgyalásokon erről szó volt, de később a kínaiak ettől visszakoztak. Így kijelenthető, hogy a vonal sem személyszállításban, sem teherforgalomban nem lenne kihasználva.

Alapvetően persze nem Pekingtől kellene várni az aktivitást e téren, hanem a magyar kormánynak kellene stratégiát kidolgozni erre, de ezt nem teszi. Így pedig számítások szerint a projekt gazdasági megtérülése ‑ és itt hangsúlyozom: nagyon komoly vasúti szakemberek szerint ‑ 2400 év. Bár a kivitelezésre közbeszerzést írnak ki, a szerződésben hitet tettünk amellett, hogy a kínaiak építhessék. A kínaiak azt is nagyon szeretnék, ha az ő mozdonyaik és kocsijaik közlekedhetnének rajta. Így viszont a magyar gazdaságnak ebből az egészből semmi, de semmi haszna. Kára viszont lehet, a vonal nemzeti parkokon megy keresztül, kisajátítások szükségesek, és 400 milliárdos adósságot vesznek a nyakukba az adófizetők, legalábbis hosszabb távon, a többit most, az elején.

Az egész projektben a legmegdöbbentőbb, hogy a 2014‑es szerződéskötés mindenféle előzetes szakmai előkészítés, gazdaságossági számítás nélkül történt meg. Utólag, 2015-ben készült előzetes megvalósíthatósági tanulmány a Budapest-Belgrád vasútvonalról. Ezt az LMP kikérte, azonban nem meglepő, de a megvalósíthatósági tanulmányt nem kaptuk meg. Tehát nagyon sokféle részletet nem láthatunk; nyilván sok érdekes elemet tartalmaz egyébként.

Az LMP álláspontja az, hogy ebből az összegből a fél magyar vasúthálózatot fel lehetne újítani, és lehetne más fenntartható területekre beruházni, például a megújuló energiába vagy a fenntartható városi közlekedésbe, amelyek nemzetgazdaságilag tényleg hasznosak, és a beruházásban hazai vállalkozások vehetnének részt. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
139 94 2016.04.04. 2:11  93-96

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az Európai Unió Bírósága meghozta jogerős ítéletét, amelyben igazat adott azoknak a vállalkozóknak, akiket a 2012‑es kaszinótörvény kifosztott. A döntés következtében megnyílt a vállalkozók kárpótlási alapja, a tönkretett vállalkozók perelhetik a magyar államot. Előzetes becslések alapján az egyszeri okozott kár 100 milliárd forintra tehető, ami nem tartalmazza az ellehetetlenített vállalkozók elmaradt hasznát.

Mindez szinte elviselhetetlen terhet jelenthet a költségvetés és a magyar emberek számára. Ráadásul joggal félhetünk attól az elmúlt öt év alapján, hogy ennek terhét is a legnehezebb helyzetben lévők fogják viselni. Fontos még azt is hozzátenni, hogy a szabályozás önmagában is teljes kudarc volt. Az új rendszerben radikális mértékben csökkent a játékadóból származó bevétel. A helyzet tehát az, hogy a kormány egy összecsapott, rosszul bevezetett, rossz jogszabállyal úgy alakította át a magyar szerencsejáték-piacot, hogy végig csak az a cél lebegett a szeme előtt, hogy miként tudná kijátszania a gazdasági hátországnak a megszerzett jogokat. Ennek végeredménye pedig az, hogy csak és kizárólag Andy Vajna és Szima Gábor járt jól. A magyar adófizetőknek pedig vélhetően nemcsak az új szabályozás miatt elmaradt adóbevételt kell állnia, hanem a kormány hibái miatt fizetendő százmilliárdos kártérítést is.

(13.10)

De a kormány még továbbra sem állt le. Éppen a múlt héten jelentették be, hogy a kaszinókra nem fogják kiterjeszteni az online pénztárgép bevezetését, így továbbra is minden ellenőrzés nélkül folytatódhat a pénzek kitalicskázása.

Államtitkár úr, a brüsszeli döntés értelmében és a várható perek tudatában kérdezem: a kormány módosítja‑e érdemben a kaszinótörvényt, vagy a reakciójuk kimerül majd annyiban, hogy felkérik a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Irodát az állam védelmében? Mennyi pénzbe fog még kerülni a magyar adófizetőknek, míg a kormány belátja, hogy a szerencsejáték átalakítása teljes kudarc? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mikor lesz önöknek végre fontosabb a magyar adófizetők érdeke, mint Andy Vajnáé? Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
139 246 2016.04.04. 2:00  245-252

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szé­pen. Tisztelt Elnök Úr! Az elmúlt másfél évben szinte nem volt olyan hónap, amikor az MNB valamilyen üggyel nem hívta volna fel magára a figyelmet. Egymás után vásárolták a műkincseket, a túlértékelt ingatlanokat, több esetben kimutathóan offshore cégektől, majd létrehozták az alapítványokat, közel 300 milliárd forintot juttatva nekik. Belefogtak az alternatív, unortodox oktatási rendszer létreho­zá­sá­ba, több pénzt elköltve erre, mint amit a felsőok­tatási intézmények egy év alatt kapnak. De a tit­ko­sítási szándékukkal minden határon túlmentek. Ezzel durván megsértették az Alaptörvényt.

Az Alkotmánybíróság két ponton is alaptör­vény‑ellenesnek találta a törvénymódosítást. Az Al­kot­mánybíróság kimondta, hogy az MNB által létrehozott alapítványoknak juttatott pénz közpénz, és hogy nem lehet olyan törvényt alkotni, ami visszamenőlegesen kizárja az adatnyilvánosságot. Az Alkotmánybíróság határozatában úgy fogalmazott, hogy az MNB csak a feladataival és elsődleges céljá­val összhangban hozhat létre gazdasági társaságot vagy alapítványt. Éppen ezért az Alkotmánybíróság által elutasított törvény ismételten rávilágít az MNB működésének exlex állapotára. A jegybanktörvény pontosan meghatározza, hogy mely feladatok tar­toz­nak az MNB alapfeladatai közé, de a törvényben, elnök úr, még nagyítóval sem lehet megtalálni, hogy az MNB jogosult lenne az LMP által kifogásolt pénz­költésekre.

Először azt kérdezem elnök úrtól, hogy mikor hozza nyilvánosságra az MNB az általa létrehozott alapítványok gazdálkodásának adatait. Kérdezem to­vábbá, hogy mikor állítja vissza a jegybank vezetése az MNB törvényes működését. Hajlandó‑e felszá­mol­ni a pénzszórásra alkalmas alapítványokat? (Korózs Lajos: Egymilliárd dollár!) Mikor szüntetik meg az alapfeladatok ellátásával összeegyez­tet­he­tetlen költéseket? Várom válaszát. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
139 250 2016.04.04. 0:49  245-252

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Elnök úr, úgy látszik, hogy felfogásbeli kü­lönbség van a jegybanktörvényt illetően. Önök úgy látják, hogy amit nem tilt, azt szabad, mi pedig úgy látjuk, hogy ami a törvényben rögzített, azt kell vég­re­hajtani. Ha összeadjuk az összegeket, amelyeket önök elköltöttek az elmúlt másfél évben, ez közel 400 milliárd. Mi úgy látjuk, hogy ennek a 400 milli­árd­nak sokkal nagyobb helye lenne az egész­ség­ügyben, az oktatásban, esetleg az emberek bérének az emelésében, mint ahogy önök ezt a 400 milliárd forintot elköltötték. Tehát mi azt gondoljuk, hogy az alapítványokat mihamarabb meg kellene szüntetni.

Egyébként az LMP törvénymódosítást nyújtott be az Országgyűlésnek, amelyben azt javasolja, hogy az ered­ményt a költségvetésnek fizesse be a jegy­bank. Sze­retném megtudakolni elnök úrtól, hogy ön támogatja‑e ezt a javaslatunkat. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 6 2016.04.12. 5:10  5-8

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormánytöbbségre, a kormányra mostanra nemcsak a vasárnapi zárvatartás, de a bankpolitikája is ráégett. Mára már tisztán látszik, hogy a kormány pénzügyi stabilitás alatt mindösszesen annyit ért, hogy saját kézbe vesz minden olyan eszközt, amivel stabilan tudja finanszírozni a Fidesz gazdasági hátországának pénz­ügyi igényeit.

A kormánypárt pénzügypolitikája jelenleg egyetlen dologra épül: adófizetői pénzen feltőkésíteni az új oligarcháit. Ez pedig a Simicska-Orbán háború kitörése után annyira fontos, hogy még az államadósság növelése sem drága a cél elérése érdekében. Az államadósság ellen hirdetett harc ugyanis végérvényesen elbukhat, ha az Európai Unió statisztikai hivatalának azon javaslata megvalósul, amely szerint az Eximbankot is az államháztartási körön belülinek kell számítani. Ha ezen szabály szerint újra kell számolni az államadósságot, akkor az akár azt is jelentheti, hogy az államadósság sem 2013-ban, sem 2014‑ben egyáltalán nem csökkent, még papíron sem. Ennek pedig az az oka, hogy egy 2013-as törvénymódosítás után nagymértékben megnőtt az Eximbank általi hitelkihelyezés. Mára pedig azt is tudjuk, hogy az Eximbank megnövekedett hitelkihelyezése mögött elsősorban a Fidesz-közeli vállalkozók finanszírozása állt.

Köztudott tény, hogy több export-import tevékenységet nem folytató cég is kapott a banktól hitelt. Garancsi István 16,5 milliárdot kapott a Kopaszi-gát, Andy Vajna 6,7 milliárdot a TV2 megvásárlására, de a hitelkihelyezési listán még Csányi Sándor is szerepelt, aki használtgumi-feldolgozót szeretett volna Százhalombattán, ami földrajzilag, akárhogy is nézzük, Magyarországon található. Márpedig ha a kormány nem tudja meggyőzni az Eurostatot az igazáról, akkor ezek a pénzek mind növelni fogják az államadósságot. Hogy egyértelműen fogalmazzunk: a kormány azért bukja el az államadósság elleni harcot, mert fontosabb volt az új oligarchák pénzzel való kitömése.

Persze a bankpolitikáról beszélve nem mehetünk el szó nélkül az MNB viselt dolgai mellett sem. A Magyar Nemzeti Bank számára már nem a tisztességes monetáris politika az elsődleges feladat. Matolcsy György hírhedt kreativitását ma már csak az állami pénzek kitalicskázásának újabb és újabb módszereinek kitalálására fordítja.

(9.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az MKB Bank privatizációja pedig a kormányzati átverés betetőzése. A bankszektor hazai tulajdonú hányadának növelése és az egyéb orbáni szólamok hamisak voltak. A magyar miniszterelnök éveken keresztül több mint 50 százalékos hazai tulajdoni arányért kardoskodott a bankszektorban. A kormány azt is állította, hogy ezek a lépések aktívabb hitelezéshez fognak vezetni, ez azonban nem következett be. Az MKB privatizációja tehát az orbáni gazdaságpolitika újabb kudarcának a beismerése. Ezzel mit sem foglalkozva mégis az értékesítés mellett döntöttek, azt nem is említve, hogy milyen módon. Az adófizetők pénzén, több mint 100 milliárd forinton rendbe tett bankot offshore hátterű, nemrégen létrehozott kockázatitőke-befek­tetők­nek akarják eladni.

Persze, nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a kormány alig egy évvel ezelőtt olyan megállapodást kötött a bankokkal, amely szerint garantálja, hogy nem hoz olyan intézkedéseket, amelyek rontanák a pénzintézetek profitkilátásait. Majd ezt betű szerint betartva úgy forintosította a devizahiteleket, hogy annak minden terhét a hitelesek fizették, miközben az MNB több mint 100 milliárdot nyert rajta. Ezzel a kormány hivatalosan is letette a fegyvert a pénzintézetekkel szembeni szabadságharcban.

Ezek az esetek újfent azt bizonyítják, hogy a Fidesz által felépített korrupciós gépezet szépen lassan, de biztosan a markába zárja az egész kormányt. Ma már nem a kormánynak van gazdasági hátországa, hanem az oligarcháknak kormánya. Ma már nem káros velejárója a korrupció a kormányzásnak, hanem a kormányzás kiegészítője csupán a korrupciónak. Ahogy a kormány egyik tanácsadója mondta: amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája.

Tisztelt Ház! A „foglyul ejtett pénzügyi intézmény” kifejezés nagyon jól tükrözi, hogy a regnáló hatalom a Nemzeti Bankkal kézen fogva mit művel a teljes hazai pénzügyi szektorral. De felteszem a kérdést: önök mindezért valóban képesek kockáztatni az államadósság elleni harc sikerét? Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 34 2016.04.12. 6:47  21-82

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egyértelmű, hogy a vasárnapi boltzár visszavonása kármentés a Fidesz részéről. Nem azért vonták vissza, mert az emberek így akarják, hanem azért, mert megijedtek a népszavazástól, félnek az emberek ítéletétől. A boltzár pánikszerű visszavonása a kudarc beismerése a kormány részéről. Pár napja Lázár János még azt hangoztatta, hogy legyen népszavazás és döntsön a nép, illetve hogy a Fidesz nem fogja visszavonni a vasárnapi boltzárról szóló törvényt. Múlt pénteken még a miniszterelnök is arról beszélt, hogy a törvény sikeres. Most mégis eltörlik, arra hivatkozva, hogy nem tudta elnyerni a nép támogatását. Ha valóban így áll a helyzet, akkor reméljük, hogy ez csak a kezdet. Számos olyan intézkedése volt a kormánynak, amit a többség ellenez és károsak az ország számára, az oktatás központosításától kezdve az egykulcsos adón és a Városliget letiprásán át a stadionépítésekig és Paks II.-ig.

Ami a vasárnapi boltzár tartalmát illeti: az LMP egyetért a miniszterelnök azon korábbi kijelentésével, hogy a vasárnapi boltbezárásnak akkor lehet értelme Magyarországon, amikor hat nap munkájából is meg lehet élni. Sajnálatos módon a kormány egy olyan országot épít, ahol nyolcnapi munkából sem lehet megélni. Hivatkozik indoklásában a kormány a munkavállalók érdekére is. Az a helyzet, hogy ennek a kormánynak semmilyen joga nincs ahhoz, hogy a magyar munkavállalók nevében beszéljen, a kormány ugyanis csak ártott a magyar munkavállalóknak, mert a dolgozói szegénységet elszabadító, minőségéhez képest olcsó munkaerőre alapozza gazdaságpolitikáját. Ennek érdekében a munkavállalói jogokat szisztematikusan gyengítik, leginkább a 2012-es új munka törvénykönyvével. A változás nyertesei a munkaadók lettek, azok közül is elsősorban a nagyvállalatok. A kirúgást megkönnyítették, a nyugdíj előtt állók védelme szinte megszűnt, az egyébként sem túl erős szakszervezeti jogokat tovább gyengítették, a sztrájkot lényegében lehetetlenné tették. A szabadságolás rendjének megváltozása is a munkavállalókat sújtja.

Az, hogy a vasárnapi boltzár kapcsán a kormányt nem a munkavállalók érdeklik, az is bizonyítja, hogy amikor bevezették, nagyon sok dolgozó számára megszüntették a vasárnapi pótlékot, bár egy másik körnek bevezették a 100 százalékot.

(11.00)

Most pedig a jogosan járó 100 százalékos pótlékot csökkentik a felére. Ez elfogadhatatlan. A vasárnapi boltzár tehát legkevésbé sem a munkavállalókért volt, nem az ő érdekeiket tükrözte. Ezt bizonyítja az is, hogy a szakszervezetek nem álltak be annak idején a javaslatuk mögé. Ezt a kormány álnaiv módon sérelmezte is, pedig a helyzet világos volt. A törvény munkavállalókat érintő intézkedései kapcsán az LMP-nek több követelése is volt, amelyeket a kormány lesöpört. Követeltük, hogy a nemzetgazdaságban, így a kereskedelemben induljon meg az általános bérfelzárkóztatás. Éppen a keveset keresőket sújtotta leginkább a kormány 2010 óta követett bérpolitikája.

Minimális célként a kieső vasárnapi pótlék kompenzálását kértük, ezt sem teljesítették. Kértük, hogy a kisebb boltok érdekében, éppen azért, hogy versenytársai lehessenek a hipermarketeknek, alkalmazottak is dolgozhassanak, ne csak a tulajdonosok, ez sem érdekelte a kormányt. Így az alkalmazottak elestek a bérpótléktól, a kereskedők családjai pedig a KDNP képmutató szólamai ellenére hátrányt szenvedtek. Javasoltuk, hogy azokat az intézkedéseket, amelyek valójában óriáscégek, például a CBA érdekét szolgálják, vegyék ki. Ezt sem tették. Álságosan családi üzleteknek nyilvánították a CBA-lánc üzleteit. Mindezek alapján ismét hangsúlyozzuk, semmi alapja nincs annak, hogy a kormány a munkavállalók érdekeire hivatkozzon.

Tisztelt Országgyűlés! Csak remélni tudjuk, hogy a kormány a mostani kudarcból megérti, hogy nem az a hatástanulmány, amikor mindenfajta előkészítés nélkül bevezetünk egy szabályozást, majd egy év elteltével megnézzük, hogy milyen hatásokkal járt. A várható hatásokat a törvény bevezetése előtt kell felmérni, majd azok fényében dönteni a szabályozás bevezetéséről. A kormány most úgy viselkedik, mint egy sértődött kisgyerek. Mindenki hibás a bukásért, a szocialistáktól kezdve a szakszervezeteken át egészen a választókig, akik nem értették meg a kormány nemes szándékait. Éppen csak a saját maguk felelősségét felejtették el felvetni, pedig felhívnánk rá a figyelmet, hogy a javaslatot kormánypárti képviselők nyújtották be, a kormánytöbbség szavazta meg, így a kudarc is az övék.

Újra emlékeztetnénk arra a kormányt, hogy a kérdésben az MSZP népszavazást kezdeményezett, azaz a vasárnapi boltzárról a végső ítéletet a magyar választók mondták volna ki. A kormány azonban nem állt ki saját döntése mellett, hanem inkább megfutamodott. Ha azonban ennyire figyel a kormány a választók többségének véleményére, akkor javasoljuk a földprivatizáció, az egykulcsos adó vagy a paksi bővítés visszavonását is, mivel a nyilvános kutatási adatok szerint ezekkel sem ért egyet a választók többsége. Ha a kormánynak ennyire számít a választók véleménye, akkor ideje stadionok helyett az oktatásra és az egészségügyre költeni, és talán meg lehetne próbálni néhány száz milliárd forinttal kevesebb költségvetési forintot kitalicskázni a költségvetésből. Ezekkel ugyanis szintén egyetért a magyar választók többsége.

A kormány azonban nem azért vonta vissza ezt a javaslatot, mert meghallotta a választók szavát, azért vonta vissza, mert így nagyobb az esélye, hogy a föld­privatizációról szóló népszavazáson nem fog részt venni az érvényességhez elengedő állampolgár. Márpedig az fontos ügy, hiszen éppen maguknak és családtagjaiknak lopják szét a közös vagyont, így ott semmit sem bízhatnak a véletlenre.

De ne legyenek olyan nyugodtak! A földprivatizációról így is lesz népszavazás, ami meg fogja gátolni a legfontosabb közös vagyon szétlopását. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 94 2016.04.12. 7:09  83-98

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a fejlesztéspolitikai intézményrendszer kapacitásait kívánja bővíteni, amire a mi véleményünk szerint is nagy szükség van, hiszen tudjuk azt, hogy a gazdasági növekedés egyik fő hajtóereje az európai uniós támogatások. De amit e törvényjavaslat tartalmaz, az megítélésünk szerint nagyon kevés.

A 2014-2020-as EU-s fejlesztési időszakból már több mint két év eltelt, ám ahogyan a Miniszterelnökség a minap bevallani kényszerült, ebben a programozási ciklusban március 15-éig egyetlen eurót sem tudott Magyarország lehívni a számunkra rendelkezésre álló forrásból.

(13.50)

Ezen nem lehet csodálkozni. A kormány felszámolta a korábbi rendszert, megszüntette a nyilván nem hibátlan NFÜ-t, helyette nagyjából visszaállította a 2006 előtti állapotokat, amikor az egyes minisztériumoknál szétszabdalva osztották a forrásokat. Ezzel az akkori rendszer hibáit is reprodukálták. Ennek a következménye az is, hogy az új hazai kifizetési intézményrendszer csigalassúsággal állt föl, és elhúzódott a brüsszeli akkreditálás is. Mindez nem vezetett bővebb és hatékonyabb fejlesztési kapacitásokhoz. Sőt, egyre erősödik a gyanú, hogy a pályázatkezelő kifizetéseket nyomon követő informatikai rendszer hiányosságai miatt is hazánk nem is tudja majd maradéktalanul lehívni az új támogatási ciklus pénzeit. Értelmes célokra biztos nem, ehhez ugyanis nyomon kellene tudni követni legalább az alapvető indikátorokat. Ezzel szemben legalább júniusig fog tartani az előző ciklusban szolgált EMIR-rendszer utódjának fejlesztése, az Európai Bizottság csak ezután akkreditálhatja az új informatikai rendszert az információink szerint.

Holott a kormányzat tervei igencsak ambiciózusak; az LMP szerint túlságosan is azok. Lázár miniszter úr még az év elején kijelentette, hogy jövő év június végéig a ciklus összes pályázatát meghirdetik, 2019 elejére pedig a teljes keretet igénybe kell venni. Az LMP azonban már korábban is világossá tette az álláspontját, miszerint nem értünk egyet a gyorsított ütemű, koncepciótlan pénzkiszórással, ráadásul úgy, hogy az előző programozási időszak átfogó értékelése és a tapasztalatok leszűrése nem történt meg.

Itt szeretném megjegyezni, hogy ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásával talán meg kellett volna várni a parlamenti vitanapot, amit Orbán Viktor miniszterelnök úr javasolt, mert egy ilyen vitanapon nyilván többet meg lehet tudni a 2007-2014-es időszak tapasztalatairól, és arról, hogy mi minden szorul még korrekcióra.

Az LMP szerint a kormány az elmúlt években többnyire rossz célokra és alacsony hatékonysággal használta föl az uniós forrásokat. Látjuk, hogy az EU-s pénzek valójában eltorzítják a magyar gazdaság szerkezetét, nem a fontos fejlesztések valósulnak meg, hanem azok, ahol könnyen lehet milliárdokat juttatni kormányközeli pályázóknak. Nem azok a vállalkozások nyertek jelentős forrásokat, amelyek alkalmasak azok megvalósítására, és amelyek piaci alapon is életképesek, hanem a jó kapcsolatokkal rendelkezők. Ez pedig nem azt fogja eredményezni, hogy amikor egyszer elfogynak az uniós fejlesztési források, akkor itt maradunk majd számtalan mesterségesen táplált, valójában életképtelen cégekkel.

A jelen törvényjavaslat nem jól közelíti meg a fő kérdést. Úgy tesz, mintha a piaci és külső projektértékelők alkalmazása lett volna a fő probléma, és ha belső állami projektértékelőket alkalmaznak, akkor majd minden jobb lesz. Ahogy az indoklás fogalmaz: az új rendszer garantálja, hogy az értékelés kizárólagosan szakpolitikai szempontok alapján történjen, továbbá biztosítja bármely külső piaci szereplő érdekeitől való függetlenséget, a fokozott objektivitást és az átláthatóságot. Úgy látjuk, ha valami nem fogja garantálni a függetlenséget és a szakpolitikai szempontok érvényesülését, akkor azok az állami projektértékelők, akik egzisztenciálisan is a kormánytól függnek. Ugyanis a korrupció ma Magyarországon állami irányítású, központosított. Tehát éppen az állami függésben lévő projektértékelők lesznek a leginkább kiszolgáltatottak a korrupciós nyomásnak. Ez nyilvánvaló.

A Korrupciókutató Központ a 2009-2015 közti közbeszerzéseket vizsgálva friss jelentésében megállapítja, hogy folyamatosan nőtt a túlárazott közbeszerzések aránya, de nagy ugrás a 2011-es közbeszerzési törvény módosítása után jött. Sőt, tavaly decemberben Varga Mihály miniszter úr kezdeményezésére a kormányzat úgy változtatta meg az összeférhetetlenségi szabályokat a közbeszerzési törvényben, hogy a tendereken már könnyen elindulhatnak a vezető politikusok családtagjai is. És emlékezhetünk még arra a januári botrányra, amikor az Európai Csalás Elleni Hivatal állítása szerint magyar ellenőrök csapolták meg a közbeszerzések szabályosságára adott uniós pénzeket. A legdurvábban többszörösen túlárazott projektek gazdái minisztériumok voltak, például az EMMI által kezelt Öveges-program.

Ha finoman akarnánk fogalmazni, azt mondanánk, nem tartjuk egészségesnek, hogy az állami projektek értékelésénél a közigazgatásból rekrutált értékelők nyernek domináns pozíciót. Az LMP szerint igenis szükséges, hogy a külső üzleti vagy a civil szektor képviselői is szerepet kapjanak, csökkentve ezzel a korrupció kockázatát. De nem érdemes finoman fogalmazni. Az átalakítás fő célja nyilvánvalóan az, hogy az EU-s pénzek minden eddiginél simábban, akadály vagy szakmai akadékoskodás nélkül folyhassanak a kijelölt személyekhez és érdekeltségekhez. Ezért nem érdekesek az előző ciklus eredményei, ezért nincs fogalmunk az egyes programok hatásosságáról, és ezért nincs a gyors költésen kívül semmiféle elvárás vagy szakmai talapzat. Nem érdekes, hogy a lakossági energetikai források, amiket egyik pillanatról a másikra lenulláztak, már az EU Bizottság által elfogadott operatív programban voltak rögzítve.

Ezért nem érdekes semmilyen hosszú távú cél, ha a pillanatnyi haszonról van szó. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 130 2016.04.12. 11:01  119-136

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselő­cso­port­ja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A vízkészletek védelme és bölcs hasznosítása hazánk egyik legfontosabb környezetstratégiai, kör­nye­zetbiztonsági kihívása. Ezért szükség volna arra, hogy az Országgyűlés végre súlyának megfelelően fog­lalkozzon vele. Különösen, mert kormányzati szinten születtek stratégiai jellegű dokumentumok, mint például a Kvassay Jenő-terv, a kormány el­fo­gadta Magyarország új vízgyűjtő-gazdálkodási tervét, és sor került az árvízi kockázat térképezésére is.

Éppen ezért sürgető volna ezek döntéshozók általi átfogó áttekintésére, értékelésére, az egymással és más szakpolitikákkal való összhangolására, a szük­séges intézkedések átlátható módon történő meghozatalára. Nagyon nem mindegy, hogy az EU-s for­rásokat mégis milyen jövőbeni helyzetünket meg­ha­tározó projektekre költjük. Sajnos, a kormány ilyen szintű ügyeket nem hoz az Országgyűlés elé. Helyette olyan módosítási tervezeteket kapunk, me­lyek csupán egy-egy parciális kérdéssel foglalkoznak, és többnyire igencsak megkérdőjelezhető az indít­tatásuk és a tartalmuk.

Nézzük például a mostani módosító javaslatot, amely több célt kíván szolgálni! A módosítás egyik fő célja a víz keretirányelv előírásai közül a hatékony vízárpolitika kialakítására vonatkozó tematikus ex ante feltétel teljesítése. Ennek érdekében általánosan megszűnik az öntözési, halgazdálkodási és rizster­me­lési célú vízhasználatok vízkészletjárulék-mentessé­ge, amely alól azonban a módosítás kivételeket is meghatároz. Ezzel kapcsolatosan meg kell jegyez­nünk, hogy a fenntarthatóság elve értelmében az a célszerű, ha az erőforrások használatának valós árát a használóval a közvagyon leghatékonyabb védelme érdekében megfizettetjük. Ezáltal takarékos hasz­ná­latra késztetjük, miközben a gazdasági szereplők kedvezőbb helyzetbe hozása érdekében az élőmun­kára fordított terhek csökkentésére volna szükség a hoz­záadott érték növelésével együtt. A munka­helyteremtésnek és az életminőség javításának ez a hosszú távon is legjobb módja. Ez az előterjesztés nem igazán erről szól.

Egyértelműen támogatható viszont az a cél, hogy a vízjogi engedélyben megadott vízmennyi­ség­ből, a tél végi többletvizek visszatartásából és táro­zá­sá­ból származó hasznosított vízkészlet után, amennyiben a vízügyi igazgatósági szerv igazolja, hogy a vízkivételi ponton a többlet felszíni víz mennyi­sége rendelkezésre áll, nem kell a vízhasz­nálónak vízkészletjárulékot fizetni. Magyarországnak ugyanis elemi érdeke, hogy az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásai kiküszöbölésére a szélsőséges árvízi, belvízi, aszályhelyzetek kezelésére a lehető­sé­gek szerinti mértékben gondoskodjon a vízbő idősza­kok­ban a vízvisszatartásról. Ennek segítségével áthi­dal­­ható a vízszegény időszakok ökológiai vízigé­nyé­nek kielégítése. Amennyiben ezen törekvés megvaló­sí­tásában a vízhasználók is osztoznak, az valóban támo­gatásra méltó lenne.

Az már korlátozottabban támogatható, misze­rint az öntözési, halgazdálkodási és rizstermelési célú vízhasználatok esetében differenciált módon meg­határozott vízmennyiség után nem kell a víz­hasz­nálónak vízkészletjárulékot fizetnie. Ez az intézkedés akkor volna igazán célirányos, ha olyan köve­telmény- és támogatási rendszerrel párosulna, amely ösztönzi a takarékos, környezetbarát vízfe­l­használást. Így a gazdálkodó és az állam is jól járna.

A járulékfizetés alsó határának 50 ezer köb­mé­terre történő emelése a korábbi 10 ezer helyett indo­ko­latlan, tekintettel a várható aszályos, vízszegény időszakokra. Ez is leginkább az új földesuraknak kedvez. Ezek után arra is kíváncsiak lennénk, hogy vajon a kormányrendeletben meghatározott mező­gaz­dasági vízszolgáltatási díjak hogyan változnak majd a jövőben. Az pedig tovább nehezíti ezen javaslat elbírálását, hogy az egyes mezőgazdasági ágazatok közötti differenciált vízkészletjárulék-fize­tés mértékét és módját nem a vízgazdálkodási tör­vény, hanem e törvény felhatalmazása alapján felül­vizsgált és kiadott miniszteri rendelet tartalmazza majd. Miért nem lehetett az ennek módosítására vonatkozó elképzeléseket legalább a törvény­módo­sítás indokló részéhez csatolni?

Az is elgondolkodtató, hogy a törvény a követ­kező bekezdéssel egészülne ki: „A tartósan vízhiá­nyos időszak várható kezdetét és végét a hidrometeo­rológiai előrejelzések figyelembevételével a vízgaz­dál­kodásért felelős miniszter a hivatalos értesítőben közleményben közzéteszi.” Felmerült bennünk, hogy talán az időjósi szerep is szerepel a miniszter statú­tu­mában. Vajon nem az volna a helyes, ha vízkész­let­járulék-fizetés alól területi indokoltsági alapon a tény­leges hidrometeorológiai helyzet bekövetkezte után mentesítenék a gazdálkodókat? Ez az intéz­ke­dés az élelmiszer-biztonság mellett a takarékosságot is szolgálná.

(16.40)

A tervezet, egyébként helyesen, a korábbiakhoz képest előtérbe helyezi a mezőgazdasági öntözési célú vízhasználatokat, egyrészt azáltal, hogy állami feladatnak tekinti a mezőgazdasági vízszolgáltatás biztosítását, másrészt, hogy a vízigények kielégítése sorrendjének meghatározásakor is nevesíti és előresorolja az öntözési igények kielégítését. Ezzel kapcsolatos aggályunk a következő. Bár a korábbi évtizedekben jelentős kutatási eredmények születtek a hazai mezőgazdasági termelés termőhelyi adottságokhoz igazodó szerkezetének kialakítása érdekében, a mostani agrártámogatási és piaci rendszer, valamint a hazai birtokpolitika ezt felülírja. Sajnálatos, hogy a hazánkba érkező jelentős mértékű EU-forrást nem egy hosszú távon is eredményes, alkalmazkodó, magas hozzáadott értékű termékek előállítására képes agrárium kiépítésére használjuk, hanem csupán néhány tucat oligarcha gyors meggazdagodására. (Farkas Sándor: Hát, ez nem igaz!) De igen!

Jelen körülmények között az agrárium nincs abban a helyzetben, hogy átgondolt, átfogó, a nemzetgazdaság egészét szolgáló elképzeléseket fogalmazzon meg, amelyhez egy regionális és racionális vízpolitikát lehetne állítani. Ehelyett az várható a vízgazdálkodási törvény előző módosítása alapján is, hogy egyes kedvezményezettek részére állami forrásokból és közreműködéssel biztosítják majd az öntözővizet. Mi fizetünk, ők pedig aratnak.

A törvénymódosítás azon javaslata pedig elfogadhatatlan, amely szerint mentesül a vízgazdálkodási bírság fizetése alól az, aki a vízgazdálkodásról szóló törvény jelen módosításának hatálybalépését megelőzően vízjogi engedély nélkül létesített vízkivételt, ha annak vízjogi fennmaradási engedélyezési eljárását 2018. december 31-ig kérelmezi és az engedély megadásának feltételei fennállnak. De mik a feltételek? Erről a törvényjavaslat nem beszél.

Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy az országos vízgyűjtő-gazdálkodási terv felülvizsgálata során a felszín alatti vizek mennyiségi védelmének egyik legnagyobb kockázati tényezőjeként az illegális vízkivételek minősültek. Ez különösen igaz a Duna-Tisza közi hátságon. Ez az előterjesztés most épp azt célozza, hogy a több évtizedes probléma megoldása helyett a kialakult áldatlan helyzetet szentesítse. Arra volna szükség, hogy végre igazi vízmérlegek álljanak rendelkezésre, hogy vízgyűjtő területenként, vízbázisonként aktuálisan meghatározzuk a fenntarthatóan kitermelhető vízmennyiséget, hogy elsőként a felszíni vizekből felfogható vizeket használjuk öntözési célra, és csak végső esetben éljük fel az arany árával felérő, felszín alatti készleteinket. Ehelyett a tervezet arra buzdítja az illegális, tulajdonképpen víztolvaj felhasználókat, hogy ha még nem vagy nem eléggé lopták a vízközkincset, 2018. de­cember 18-ig tegyék meg, és akkor a kiválasztottak mentesülnek és engedélyt kapnak a további vízhasználatra.

Engedjék meg, hogy legalább a hatályos törvény azon paragrafusaira hívjam fel a figyelmüket, hogy, idézem: „A felszín alatti vizet az e törvényben foglaltak figyelembevételével csak olyan mértékben szabad igénybe venni, hogy a vízkivétel és a vízutánpótlás egyensúlya minőségi károsodás nélkül megmaradjon, és teljesüljenek a külön jogszabály szerinti, a vizek jó állapotára vonatkozó célkitűzések elérését biztosító követelmények.” Nos, e feltételek számos területen már most sem teljesülnek.

Mi lehet e tervezet fényében még azután? Az is igen sajátos gondolat, hogy a vízgazdálkodási előírások megszegése elsődlegesen a vízi létesítmény megépítésére, vízi munka elvégzésére szakosodott vállalkozásokhoz, azaz a kivitelezőkhöz köthető, mivel elsődlegesen ők vannak tisztában a hatályos vízgazdálkodási szabályokkal, és az ő szakmagyakorlási felelősségük, hogy az engedélyköteles tevékenységek engedély birtokában, az abban szereplő előírások betartása mellett valósuljanak meg.

Ez olyan felmentés a megbízókkal szemben, ami jogállami körülmények között elfogadhatatlan. Innen csak egy lépés választ el attól, hogy a Fidesz fantomcégeinek mintájára alapított és gyorsan megszűnő kivitelező vállalkozásokkal vitessék el a balhét, miközben a háttérben megbúvó megbízó mindent megúszhat.

Tisztelt Ház! A vízgazdálkodási törvény módosítása okán nem ilyen előterjesztésre számítottunk. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 148 2016.04.12. 5:49  137-150

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A bürokráciacsökkentés céljával ebben az országban, azt gondoljuk, szinte mindenki azonosulni tud, nagyon sokan tapasztaljuk ugyanis, hogy sokszor nem mennek olajozottan az ügyintézések. Több hivatalhoz is be kell jelentenünk ugyanazt a változást, és még akkor is kiderülhet, hogy valamilyen adminisztratív kötelezettségünknek nem tettünk eleget. Ugyanúgy mindennapi tapasztalat, hogy a létező nyilvántartásokból külön igazolásokat kell lekérnünk, hogy az ott nyilvántartott adatainkat egy másik hatóság felé igazoljuk.

A most tárgyalandó javaslatot átvizsgálva úgy látjuk, hogy az abban foglaltak valóban javarészt az egyes bejelentési kötelezettségek körét szűkítik, illetve lehetővé teszik, hogy a változás bejelentésével kérjük, hogy azt a többi olyan hatóság felé is továbbítsák, amely az érintett adatunkat kezeli. Azzal együtt, hogy az előterjesztett javaslatot jórészt támogathatónak tartjuk, fontosnak tartjuk felemlíteni a javaslat vitájában az egész bürokráciacsökkentő csomag kapcsán felvetett legfontosabb aggályainkat és kifogásainkat.

Az egyes eljárási határidők rövidítése kapcsán elfogadott javaslat tárgyalásakor jeleztük, hogy a közigazgatás alsóbb szintjein jelentős ügyteher-növekedést és konkrét feladatellátási gondokat okozhat, ha a javaslatot úgy valósítjuk meg, hogy közben a tényleges munkát végzők számát nem igazítjuk a feladatokhoz. Több hivatalban is tapasztalható január 1. óta, hogy nem vesznek át iratot, mert nem tudják garantálni a határidőben történő feldolgozását, és sok helyen az ügyintézőkkel történő kapcsolattartást is rendkívüli mértékben korlátozták, mert az ügyintézőknek nincs ideje az ügyek tényleges feldolgozására.

A kormány viszont folyamatosan létszámcsökkentésről beszél a közigazgatásban, ami sajnos inkább érinti az alsóbb szinteken feladatot teljesítő ügykezelőket, ügyintézőket, mint a bürokrácia felsőbb szintjein kialakult vízfejet, a politikai kinevezetteket, a túlburjánzott minisztériumi struktúrákat.

(18.00)

Hiába fogad el az Országgyűlés előremutató javaslatokat és szabályokat, ha azon a szinten, ahol az emberek a közigazgatással találkoznak, a túlterheltség, az állandó kapkodás és a szabályváltozások miatti bizonytalanság uralkodik. Azon túl, hogy az egyszerű állampolgár vagy vállalkozó nem kap ténylegesen jobb szolgáltatást, a közszolga is egyre több munkát kell hogy végezzen, anélkül, hogy jövedelmi viszonyaiban bármilyen kedvező változás lett volna. Ne felejtsük el, hogy a közigazgatásban nagyon régen nem volt bérfejlesztés.

Ugyanígy problémás a bürokráciacsökkentés címszava alatt találomra megszüntetendő intézmények kiválasztása is. És itt szeretném felhívni arra is a figyelmet, hogy az állami vezetőkre fordított kiadások jelentősen nőttek az Orbán-kormányok alatt. Érdemes egy pillantást vetni arra, hogy ebben a kérdésben honnan indult ez a kormány, milyen ígéreteket tett, és hová jutott az elburjánzott bürokrácia és a politikai klientúra leépítése ügyében.

2010 előtt pontosan a Fidesz hívta fel többször arra a figyelmet, hogy az államapparátus, a minisztériumok tele vannak fölösleges, a klientúra részére létrehozott, de az államapparátus működéséhez valójában szükségtelen posztokkal. A minisztériumok számának csökkentése látszólag abba az irányba ment, amit eredetileg ígért a Fidesz, vagyis karcsúbb és olcsóbb állam. A valóság azonban hamar szembesített azzal, hogy nem komoly a szándék a jobboldali kormányban a tényleges kiadáscsökkentés és a hatékonyabb igazgatás megvalósítására. Gondoljunk csak a túlburjánzó államtitkári karra, a párhuzamosan működő osztályokra, főosztályokra vagy a megyei hivatalok élére ejtőernyőzött fideszes politikusokra, a kormánymegbízottakra.

Érdemes itt felemlíteni, hogy egy 2014. év végén készült összesítés szerint soha nem kerültek még ilyen sokba a költségvetésnek az állami vezetők, mint most. Az állami vezetők összesen 165-en vannak, a biztosokkal és megbízottakkal együtt 213-an. Az állami vezetők teljes havi fizetése összesen meghaladja a bruttó 190 millió forintot, egy év alatt közel 2,3 milliárd forintba kerülnek nekünk. Orbán Viktor kormányfő és 10 minisztere alá 55 államtitkár és 99 helyettes államtitkár tartozik. Az ő munkájukat segíti még 31 miniszteri biztos, 5 kormánybiztos, 2 miniszterelnöki biztos és 11 miniszterelnöki megbízott is. Az államtitkárok közel háromszor annyian vannak, mint a 2010-es kormányváltás előtt, helyetteseik száma duplája az akkorinak. Az átlag bruttó 927 ezer forint, ami az átlagos magyar keresetnek, havi bruttó 234 600 forintnak közel négyszerese.

Az LMP támogatja azt, hogy a közigazgatásban csökkenjen a bürokrácia, ne kelljen az embereknek a hivatalokkal harcolnia, de fontosnak tartjuk elmondani azt is, hogy nem elégséges a szabályokat farigcsálni, oda kell mellé tenni a jól megfizetett és kellő számú közszolgát is. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 6 2016.04.25. 4:50  5-8

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az elmúlt két évben nem volt olyan hónap, hogy a Magyar Nemzeti Bank vagy Matolcsy György ne került volna reflektorfénybe. Kezdődött azzal, hogy az Országgyűlés nem tűzhette napirendre a Magyar Nemzeti Bank korábbi felü­gyelőbizottságának jelentését, amely az MNB 2013. évi tevékenységéről készült, természetesen a kormánytöbbség akaratából. Pedig ebben a jelentésben, képviselőtársaim, már szerepelt, hogy mire készül Matolcsy György. Szerepelt benne, hogy a társadalmi felelősségvállalás keretében ingatlanokat, műkincseket vásárolnak, egyéneket és civileket szponzorálnak majd, sőt az is szerepelt benne, hogy alapítványokat hoznak létre. Szépen kigondolt, lépésről lépésre megtervezett ördögi programnak fektette le Matolcsy György 2013 végén az alapjait. Azonban ami ezt a jelentést különösen érdekessé teszi, az az, hogy mindezzel a Magyar Nemzeti Bank akkori felügyelőbizottsága konszenzussal nem értett egyet, ezt a programot erősen kritizálta. A kritika alapjául a jegybanktörvény szolgált, ugyanis a törvény kimondja, hogy mi a Magyar Nemzeti Bank alapfeladata, és hogy a társadalmi felelősségvállalás program forrása a Magyar Nemzeti Bank által beszedett bírság.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2014 végén a bírság összege 4,4 milliárd forint volt, s ez nagyságrendileg most is hasonló. Micsoda különbség két év alatt közel 10 milliárd forintot elkölteni vagy pedig több száz milliárd forintot! És micsoda különbség ez a kedvezményezettek számára, akikről már nem lehet tovább titkolózni! Ha a kormánytöbbség 2014 végén elfogadja és megtárgyalja a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának a jelentését, tehát megfontolja az észrevételeit, akkor talán elkerülhető lett volna az a szégyenteljes pénzköltés, ami rokoni bizniszekről, egymásnak megszavazott támogatásokról, egzotikus tanulmányutakról, offshore hátterű ingatlanvásárlásokról, irodabérlésekről, és ki tudja még, hogy miről szólnak. Mindezt most még csak Matolcsy György neve fémjelzi, de ha Matolcsy György nem vonja le a tanulságot és nem mond le, akkor, tisztelt képviselőtársaim, menthetetlenül a kormánytöbbség nyakába ömlik ez az egész. Ha így lesz, megérdemlik.

Látva, hogy ki mindenki részesült az adófizetők pénzéből ‑ hangsúlyozom, közpénzből, és ezt a Kúria is kimondta ‑, nem tudok nem gondolni a kispénzű devizahitelesekre, akik közül sokan elveszítették fejük fölül a fedelet. Képes volt a kormánytöbbség gátlástalanul úgy dönteni, hogy az MNB piaci árfolyamon forintosítsa a devizát, és ezen az ügyleten a Magyar Nemzeti Bank 134 milliárd forintot nyert. Ma már tudjuk, hogy miért. Hogy lehetnek ennyire önzők és kapzsik? Önök szerint Mészáros Lőrincnek, Garancsi Istvánnak, Matolcsy György unokatestvérének jobban szüksége van a pénzre, mint a becsapott devizahiteleseknek?

Azt kell feltételeznem, önök már 2014-ben tudták, hogy miről szól Matolcsy György társadalmi felelősségvállalás programja: a közpénz ellopásának újabb eszközéről. Ezért nem engedték meg, hogy az Országgyűlés elé kerüljön a jelentés. Azon gondolkodtam, vajon hogyan tudnak így önök az emberek szemébe nézni. Magyarázkodni persze lehet, hogy például milyen jó könyv a Sakk és póker, vagy hogy tényleg szükség volt-e arra a ruandai tanulmányútra, amelyen az illető magánszemély, akiről nem tudjuk, hogy kicsoda, a nők politikai részvételét vizsgálta, vagy arra az afrikai tanulmányútra, amely során a tanzániai választások nemzetközi politikai következményeit vizsgálták, és szükség volt-e Matolcsy György könyvének ukrán nyelvre történő lefordítására 10 millió forintért. És hol volt eközben a Magyar Nemzeti Bank új felügyelőbizottsága? Hallgatott. Nyilván azért, mert a Papcsák fizetését felemelték 3 és fél millió forintra, és félmillióért bérelnek számára autót.

Tisztelt Országgyűlés! Ideje lenne levonni a tanulságot. Nem kérdés, hogy Matolcsy Györgynek ezek után le kell mondania, a Magyar Nemzeti Bank alapítványait meg kell szüntetni, és az Országgyűlés hívja vissza a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságát, és a korábbi szabály szerint válasszon újat. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 70 2016.04.25. 3:07  69-75

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az európai uniós támogatások óriási és megismételhetetlen lehetőséget jelentenek az ország társadalmi és gazdasági fejlődése szempontjából, de egyre inkább azzal kell szembesülnünk, hogy a kormány ezzel nem tud élni. A növekedést a válság kitörését követő nyolcadik évben is az európai uniós források határozzák meg, a magánszektor beruházásai messze a válság előtti szint alatt vannak, a GDP mindössze 2,5 százalékkal nagyobb, mint 2008-ban volt.

Az Orbán-kormány többnyire rossz célokra és alacsony hatékonysággal használta fel az uniós forrásokat. Az EU-s pénzek eltorzítják a magyar gazdaság szerkezetét, nem a fontos fejlesztések valósulnak meg, hanem olyanok, amelyeknél könnyen lehet milliárdokat juttatni barátoknak. Nem azok a vállalkozások nyertek forrásokat, amelyek alkalmasak azok megvalósítására, és amelyek piaci alapon is életképesek, hanem a haverok. A kormány előzetes terveihez képest a 2014-20-as EU-s forrásokból még mindig nem történt egyforintnyi lehívás sem, ennek ellenére a költségvetésből már 26 milliárdnyi összeg került előfinanszírozásra.

A kormány azt hirdeti, hogy 2019-ig minden európai uniós forrást ki akarnak fizetni, ami 2023-ig elérhető. Ehhez képest a legújabb hírek szerint újabb 420 milliárd forintnyi forrást fagyasztottak be, amivel közel 700 milliárdra nőtt a befagyasztott összeg. Ennek oka, hogy a Nemzeti Fejlesztési Programiroda egyszerre 420 milliárd forintnyi építőipari beruházást hirdetett meg. A régiónként 70 milliárd forintos keretnél a cégeknél munkamenetre kell ajánlatot tenni, azaz anélkül hirdetnek győztest, hogy a pályázó konkrét projektre konkrét árat mondana. Ez a rendszer a túlárazásra lett kitalálva. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a pályázó cégekkel szemben olyan feltételeket szabnak, melyeknek szinte csak Mészáros Lőrinc tud megfelelni.

A Fidesz-kormány azt gondolja, hogy a néhány saját nagyvállalkozónak juttatott megbízások a hazai gazdaságot erősítik, ezért feszegeti a korlátokat. Tévednek. A hazai gazdaságot nem néhány oligarcha túlárazott projektekkel való ellátása erősíti, hanem az, ha életképes hazai vállalkozások széles köre jön létre egy-egy szektorban. Az EU-s pénzcsapok lezá­rultával pedig mindannyian szembesülni fogunk a rideg valósággal: elpazaroltunk egy történelmi lehetőséget, a mostani mesterségesen feltáplált, életképtelen cégek pedig rövid tündöklés után eltűnnek.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az EU-s pénzek gyors kiszórása baráti cégeknek nem szolgálja az ország érdekét. Hajlandók-e megfontolni egy olyan stratégiát, ami nem a pillanatnyi előnyökre koncentrál, hanem az ország gazdaságának hosszú távú érdekeire? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 74 2016.04.25. 1:09  69-75

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Nem fogadom el a választ. Államtitkár úr, tény, hogy ebből a programozási időszakból több mint két év eltelt, és eddig egyetlenegy forint európai uniós támogatást sem tudtunk lehívni. Az is tény, hogy az Európai Unió rákérdezett erre a pályázatra, és a kérdésében azt a nehezményezést megtette, hogy a versenyt ez a pályázati kiírás csökkenteni fogja.

De az tény, hogy pénz nem érkezett, de azt sem lehet letagadni az európai uniós támogatások felhasználásánál, hogy ezek a pénzek kézen-közön elfolynak. Ma a korrupció egyik fő területe az európai uniós támogatások, a pénzek szétlopása, másrészt pedig azt látjuk, hogy az európai uniós támogatásokból elsősorban azok a cégek, pályázók részesülnek, amelyek a Fideszhez közel állnak. Mi azt gondoljuk, hogy bizonyos meneteket lassítani kellene. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Például az is egy elhibázott, gyors lépés, hogy 2019-ig ki akarják szórni az összes támogatást.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 190 2016.04.25. 2:18  189-196

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Sajtóértesülések szerint újabb több mint 10 milliárd forintot költhet a kereskedelmi irodák létesítésére a világ különböző pontjain az állami tulajdonú Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. A Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. először akkor került az érdeklődés középpontjába, amikor Szijjártó miniszter úr és Tarsoly Csaba, a Quaestor brókercég vezetője megnyitotta a moszkvai kereskedőházat, majd később sajnálatosan akkor, amikor a Quaestor brókercég bedőlt, amelyben a miniszter úr által felügyelt Kereskedőház Zrt. 3,8 milliárd forint közpénzt tartott, ezt a pénzt a Quaestor bedőlése napján vonták ki onnan, nyilván jól értesült információk alapján. Csak megjegyzem, hogy az adófizető kisemberek százezreinek nem voltak meg a belső információi. További érdekesség, hogy bár az állami kereskedőházak weboldalán az a jelmondat áll, „4 kontinens, közel 40 ország, 3 milliárdos piac”, mégsem világos, hogy a társaság pontosan hol van jelen, hol vannak irodái, azok saját tulajdonú ingatlanok-e vagy bérlik azokat, vagyis mennyibe kerül az adófizetőknek, és megéri-e a befektetés.

Lehet, hogy ez a ködösítés nem véletlen? Elég csak egy példát kiragadni, Azerbajdzsánt. Orbán Viktor 2014 novemberében a kétoldalú stratégiai do­ku­mentum aláírásakor a magyar parlamentben minta­államnak nevezte. Ez a mintaállam az olajárak összeomlása miatt azóta az államcsőd szélére sodródott.

A Külügyminisztérium által körbeudvarolt diktatúrák és féldiktatúrák most egymás után zuhannak mély válságba. Nem jött be a keleti nyitás ‑ ismerte be Szijjártó miniszter úr egy februári fórumon, amelyet a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara rendezett. Nos, ezzel teljesen egyet tudunk érteni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Államtitkár úr, mi a garancia, hogy megint nem a külkereskedelemben is utazó Fidesz-közeliek megtámogatására, a Tarsoly Csaba-félék feltőkésítésére lesz az új 10 milliárdos projekt? (Sallai R. Benedek tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 194 2016.04.25. 1:06  189-196

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, államtitkár úr. Ennek ellenére pontosan nem tudjuk azt, hogy a társaság hol van jelen, azok saját tulajdonú ingatlanok-e, vagy bérlik azokat. Amiket ön felsorolt, hogy a gazdasági fejlődéshez ezek hogyan járultak hozzá, túl általános számok.

(17.10)

A 10 milliárd forint az nem kevés, amit önök most újabban ebbe be akarnak fektetni, különösen akkor, ha például mellétesszük a jövő évi egészségügyre szánt százmilliárd forintot, ennek a tízszeresét.

Mi azt gondoljuk, hogy nincs szükség olyan irodákra, amelyek nem térülnek meg, tehát az, amit ön felsorolt, ez egyáltalán nem bizonyítja azt, hogy ezek megtérülnek, mert más is eredményezheti a gazdasági növekedést és az exportsikert, amit ön felsorolt. Mi úgy látjuk ‑ ahogyan Szijjártó miniszter úr is mondta ‑, hogy a keleti nyitás politikája nem jött be. Éppen ezért fontosnak tartjuk, hogy a keleti nyitás politikáját és ezt a külgazdasági politikát felülvizsgálják. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 78 2016.05.02. 2:03  77-80

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány a tervezett in­fláció mértékével megegyező nyugdíjemelésre tesz ja­vaslatot, így a nyugdíjak 0,9 százalékkal emelkednek. A rendszerváltás óta legalacsonyabb mértékű nyug­díjemelést azzal próbálta mentegetni a nemzetgazdasági miniszter, hogy az élelmiszeráfa-csök­ken­tésnek köszönhetően olcsóbb lesz a baromfi, a tej, a tojás.

Az országos nyugdíjbiztosító 2016. januári adatai szerint a 2 millió 23 ezer öregségi nyugdíjas átlagnyugdíja 121 ezer forint. Az átlagnyugdíj azonban nagy szóródást mutat. Átlag alatti ellátásban a nyugdíjasok háromnegyede részesül, ez több mint másfél millió fő. Ők legfeljebb ezerforintos, de jellemzően ennél kisebb nyugdíjemelésnek örülhetnek. A nyugdíjasok több mint fele 100 ezer forint alatti nyugdíjból él. Ha azt nézzük, hogy hány nyugdíjasnak esik az ellátása a létminimum alá, akkor is meglepő számot kapunk, ugyanis 43 százalékuk tartozik ide. Szegénységi küszöb alatti ellátást kap a nyugdíjasok közel 10 százaléka, 200 ezer fő. Mondanom sem kell, hogy az ő esetükben már csak pár száz forint pluszt jelent a nemzetgazdasági miniszter által büszkén bejelentett nyugdíjemelés.

Nyilvánvaló, hogy az 1 százalék alatti nyugdíjemelés minden, csak nem emelés. Miért nem gondolkodnak azon, hogyan lehetne a rászorultság szempontját érvényesíteni az éves nyugdíjemelések során, például differenciált, degresszív nyugdíjemeléssel? Megfontolhatná a kormány a nyugdíjak nem százalékban meghatározott emelését, hiszen például egy 1 százalékos emelés 100 ezer forintos nyugdíj esetében ezer forintot, míg 500 ezer forintos nyugdíj esetében 5 ezer forintot jelent. Végül adjanak választ arra is, hogy miért nem emelik a 2008 óta befagyasztott nyugdíjminimum összegét. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 207 2016.05.02. 13:36  188-298

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Bár ez a mai nap vitanap, gondolom, azért még kérdést fel lehet tenni. Lázár miniszter úr beszéde inspirált arra, hogy két kérdést feltegyek. Az egyik: most már miniszter úr másodszor mondta itt az Országgyűlésben, hogy nettó befizetők vagyunk, viszont a számokban azt mondta, hogy 9223 milliárd forintot kaptunk, ezzel szemben befizettünk 3000 milliárd forintot. Tehát ha a kettőt kivonom, akkor az úgy tűnik, hogy háromszor ‑ (Közbeszólásra:) de, ezt mondta a miniszter úr ‑, háromszor annyit kapunk, mint amennyit befizetünk.

A másik kérdésem az, szintén kitért a miniszter úr arra, milyen fontos lenne, hogy az Országgyűlés időről időre kapjon tájékoztatást az európai uniós pénzek felhasználásáról, a tapasztalatokról, s a többi, s a többi. Másfél hónappal ezelőtt benyújtottam egy törvényjavaslatot, aminek pont ez lett volna a lényege, hogy évente egyszer az európai uniós pénzekért felelős miniszter adjon tájékoztatást az Országgyűlésnek, de a kormánytöbbség mindenféle indoklás nélkül ezt elutasította. Lehet, ha a miniszter úrral közösen adjuk be ezt a törvényjavaslatot, akkor sikeresen átment volna, de majd talán a jövőben.

És akkor most rátérnék arra, hogy az LMP hogyan látja az európai uniós támogatások felhasználását a 2007-2013-as időszakban. Tisztában vagyunk azzal, hogy a hatások megítélése nehéz, de a rendelkezésre álló információk alapján néhány súlyos megállapítást meg tudunk fogalmazni az egyes fő célok tekintetében, olyanokat, amelyeket úgy gondolunk, hogy a jövő szempontjából meg kell fontolni.

Kezdem azzal, hogy a fejlesztési források gazdasági növekedésre kifejtett hatása függ attól, hogy a hatások egyszeriek vagy tartósak. A vizsgált programozási időszak túl súlyos volt az egyszeri hatások tekintetében és kritizálható a tartósságot illetően.

Ugyan minden fejlesztés indokolható valamilyen módon, ám nagyon sok az olyan típusú fejlesztés, mint a járdák, csatornák, épületfelújítások, sőt számos környezetvédelminek nevezett fejlesztés is csupán a létesítés idején járult hozzá a gazdaság növekedéséhez, ráadásul a fenntartáshoz szükséges költségeken keresztül negatívan hat vissza a társadalomra. Hasonlóan kétséges a közvetlen gazdaságfejlesztésre szánt források hasznosulása. Annyi bizonyos, hogy fenntarthatósági szempontból a támogatások semmit nem lendítettek a gazdaságon, nem kezdtek el kialakulni olyan struktúrák, amelyek a mai súlyos problémák újratermelését meggátolnák.

Folytatom azzal, hogy az egész ciklusban a két legfőbb cél közül az egyik a foglalkoztatás növelése volt, de a rendelkezésre álló információk alapján a beruházási támogatások nemzetgazdasági foglalkoz­tatásnövelő hatása nem bizonyított. A valószínű hatása a támogatásoknak az volt, hogy a támogatott, sikeresebb vállalkozásoknál kialakuló kínálatnövekedés a versenytárs vállalatok háttérbe szorulását, foglalkoztatóképességük csökkenését okozták.

Talán ennél is súlyosabb, hogy a fejlesztési források nagy része nem is a magyar kis- és középvállalkozásoknál landolt. Egy friss kutatás szerint a magyar támogatások kétharmada külföldi multi­cé­gek­hez került. Ez az egyik legmagasabb arány az egész Európai Unión belül. Ez szinte mindent elmond. Minden korábbi kormánynál nagyobb lelkesedéssel szolgálták ki a külföldi multinacionális cégek érdekeit.

A fejlesztési források társadalmi megítélésének másik fő szempontja, hogy a fejlesztési források milyen mértékben terülnek szét a társadalomban, kiknek a javát szolgálják. Noha a fejlesztéspolitika célja a társadalmi egyenlőtlenségek leküzdése, a társadalmi kohézió megteremtése az emberek, térségek, régiók vonatkozásában, a tapasztalatok szerint az adófizetők befizetéseiből származó közpénzek végső soron egy szűk, többnyire tehetős kört kedvezményeznek. Ennek egyik oka, hogy az elmaradott térségeknek megítélt támogatások túlságosan infrastruktúra-központúak, az önkormányzatokat teszik a fejlesztések kulcsszereplőivé, nem pedig a fenntartható gazdasági struktúrák kialakítását és az ahhoz elengedhetetlen vállalkozói szférát. A támogatások és fejlesztések nem jutnak el a társadalmi probléma által leginkább sújtott térségekbe.

Egy másik oka a végső kedvezményezetti kör abszorpciós képességeinek különbségei. Az abszorpciós képességek, a források felszívásának képessége nyilvánvalóan azoknál nagy, akik jelentős fejlesztési potenciállal rendelkeznek, azaz külön források nélkül is fejlesztenének. Mégis ők viszik el a források nagy részét.

A leszakadt területek fejlesztési potenciálja alacsony, így ide minden ellenkező szándék ellenére arányaiban kevés fejlesztési forrás érkezik, ami pedig megvalósul, nincs jelentős hatással a helyi gazdaságra. A helyzetet súlyosbítja, amikor gyorsan akarják kihelyezni a forrásokat, mert akkor eleve a nagyobb abszorpciós képességű vállalkozások és térségek kerülnek előnybe.

Harmadik oka a fejlesztési források hatástalanságának ‑ és erről sem feledkezhetünk el ‑ a korrupció. Az EU-s forrásokat érintő korrupcióról órákat lehetne beszélni. Nagyon röviden összefoglalva: ahol ennyi pénz jelenik meg, magasra emelkedik a korrupciós kockázat. Ez már a ciklus elejétől nyilvánvaló volt. A ciklus végére azonban, úgy tűnik, hogy az egekbe kúszott. Elég csak Ács Rezső, a jelenlegi szekszárdi polgármester szavait idézni: a pályázati rendszer ma így működik Magyarországon: lejön, és azt mondja, hogy én kompletten megcsinálom neked, megnyerem neked, de én hozok mindent. És ha nem, akkor megyek egy várossal odébb. Mert van egy kvótám, amit én eloszthatok, és ha nem, akkor megyek egy várossal odébb. Zárt ajtók mögött ez van.

Lehet sorolni napestig a korrupciós eseteket, Farkas Flóriántól az Öveges-programon át a LED-es utcavilágításokig, és hozzá lehet tenni Lánczi András hírhedt szavait: amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája. A ciklus közben csak annyi változott, hogy a korábban szétszórtabb korrupciót központosították.

A korrupció következménye ugyanis nemcsak az, hogy valaki zsebre teszi és hazaviszi, hanem az is, hogy nem azok kapják a támogatásokat, akik azt hatékonyan fel tudnák használni. Így nem a hosszú távon életképes vállalkozások tízezrei fejlődnek ki, hanem néhány tucat életképtelen, tűzközeli cég hízik meg, akik valós piaci körülmények között nagyon gyorsan elvéreznek.

Az LMP számára kiemelt fontosságú, hogy milyen környezeti hatásai voltak a fejlesztéseknek. Úgy látjuk, hogy a fejlesztéspolitika legnagyobb adóssága az előző ciklusban is a környezeti problémák elhanyagolása volt. A fejlesztéspolitika általában a már meglévő környezeti problémák megoldására szán forrásokat ahelyett, hogy biztosítaná, hogy az új fejlesztések ne járuljanak hozzá a környezeti terhek növeléséhez. Ezt elvileg biztosítanák a programozási időszakban kötelezően készítendő környezeti vizsgálatok vagy az egyes projektek esetében a környezeti szempontok megkövetelése, de ezen intézmények formális követelményként működnek csupán. S mint azt már korábban említettük, a környezetinek nevezett beruházások túlnyomó többsége valójában csak betonozás volt.

Összefoglalóan a fejlesztési ciklusról a következőket mondhatjuk el.

1. A fejlesztések egy szűk társadalmi réteg hasznát szolgálják, nem terülnek szét a társadalomban. A fejlesztések nem ott hatnak, ahol szükség lenne rájuk, például a vidéki perifériákon.

2. A támogatások sok esetben terheket hagynak a jövőre. A fejlesztések eredményeit közpénzekből kell fenntartani, bizonyos infrastruktúrák ‑ például a közúthálózat ‑ növelik a környezeti terheket, a negatív externáliákat pedig a társadalom egészének kell megfizetnie. A hátrányos helyzetű települések infrastrukturális fejlesztései növelik a helyi lakosságra jutó költségeket, és a fajlagos költségek pedig csak tovább nőnek, ha a települések lakóinak létszáma csökken.

3. A támogatások sok esetben nem növelik a gazdasági versenyképességet, éppen csökkentik, mivel a támogatások ingyenpénzként és nem kitermelendő költségként jelennek meg a megtérülési számításoknál.

(16.20)

4. A fejlesztéspolitika folyamatosan feléli a környezeti javakat, mert a fejlesztések összege nemhogy csökkentené a környezeti terheket, hanem növeli. Az előző fejlesztési ciklusban nőtt a zöldterületek igénybevétele, amely csökkentette az ökoszisztéma-szolgáltatásokat és a biológiai sokféleséget, továbbá a fejlesztések növelték a természeti erőforrások felhasználását is. A kifejezetten környezetvédelminek nevezhető projektek, mint például a szennyvíztisztítás, hulladékgazdálkodás s a többi pedig környezeti átterhelések árán valósultak meg. A káros kibocsátásokat erőforrás-felhasználással kompenzálták, amely máshol jelent káros környezeti kibocsátásokat.

5. A különböző projektek társadalmi, környezeti eredményeinek követése gyenge lábakon áll.

6. Számos fejlesztési projekt túltervezett. A támogatások növelése érdekében felesleges, környezeti szempontból ártalmas, társadalmilag indokolatlan elemeket tartalmaz, amelyek a legtöbb esetben az önrész kitermelhetőségét vagy a kivitelező hasznát szolgálják csupán.

7. A kapható támogatási összegnek való megfelelés miatt más esetekben viszont a projektek alultervezettek, a kapott támogatásból csak gyenge minőségben kivitelezhetők, a fejlesztés tartóssága megkérdőjelezhető.

8. A pályázati kiírások dömpingszerűen jelennek meg. Egyszerre terhelik le a pályázatírói, tervezői, majd a kivitelezői kapacitásokat is. A csúcsidőszakok után pedig sanyarú időszakok következnek, amíg áttérünk a következő támogatási ciklusra.

9. A pályázati bürokrácia, a pályázatírói tolvajnyelv, az eljárási rend ismerete, a pénzügyi lebonyolítás által támasztott nehézségek lehetetlenné teszik, hogy a kis szereplők, többnyire a leginkább rászorulók érdemben részesülhessenek a támogatásokból, az a tehetősek kiváltsága marad, akik képesek ezeket a többnyire magas költségű, de sokszor alacsony színvonalú szolgáltatásokat megfizetni.

10. A pályázatokhoz kötődő adminisztrációs elvárások állandóan változnak. Nincs kiszámíthatóság, amely megnehezíti a pályázók életét.

Végül pedig, a fejlesztésekhez kötődő támogatási rendszer legnagyobb hibája az erkölcsi rombolás, amelyet a társadalomban azáltal fejt ki, hogy mindenki tud egy jó történetet arról, hogy ki milyen ismeretség, rokonság, kenőpénz árán jutott hozzá közpénzekhez. Valljuk be, hogy ez akkor is káros lenne, ha egyetlen történet sem lenne igaz.

Összefoglalva, az uniós források felhasználását összességében joggal nevezhetjük minden szempontból kudarcnak. A pénzeket egyrészt rossz célokra rosszul használták fel, nem sikerült belőle egy életképes magyar kis- és középvállalkozói szektort létrehozni, nem történt meg a leszakadt régiók és társadalmi csoportok felzárkóztatása, másrészt az uniós források egy jelentős részét egyszerűen ellopták. Ez a két probléma pedig szorosan összefügg, a kormány ugyanis az első pillanattól kezdve nem a társadalmilag hasznos és fontos projekteket preferálta, hanem azokat, amelyekből könnyen lehet kitalicskázni az uniós forrásokat.

A fejlesztési források felhasználását vizsgálva újra bebizonyosodik az a tény, hogy a kormányzás mára csupán fedőtevékenység a gazdasági hátország kiszolgálásához és a korrupcióhoz. A kormány persze leváltható, de olyan lehetőséget vélhetően sokáig nem kap az ország újra, mint amit az uniós források jelentettek. A tény tehát az, hogy a fejlesztési források elpazarlásával a Fidesz nemcsak a jelenünket, hanem a jövőnket is felélte. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 217 2016.05.02. 0:27  188-298

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Államtitkár Úr! Csak annyit, hogy a nettó befizető az, ha valaki többet fizet be, mint amennyit kap. Hogy most egyébként mit számolunk hozzá, az egy másik kérdés, de ha például akkor úgy adnánk hozzá a multiknak adott támogatást az európai támogatásokból, hogy az mínusz, akkor már nem biztos, hogy ahogyan önök számolnak, az úgy igaz.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 2 2016.05.10. 4:59  1-4

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Oxfam oxfordi székhelyű nemzetközi szervezet 2015. évi jelentése szerint ma a világon 62 ember vagyona 3,5 milliárd em­ber vagyonával egyenlő. A leggazdagabb 1 százalék vagyona nagyobb, mint a többi 99 százaléké. Megdöbbentő adat!

A 62 ember vagyona 2010 óta 44 százalékkal nőtt, miközben a szegények jövedelme 41 százalékkal csökkent. Ebből is látszik, hogy a gazdagságot és szegénységet a világban működő mechanizmusok, intézmények tartják fenn és termelik újjá, ráadásul növekvő mértékben, hiszen évtizedek óta számos kiemelt nemzetközi dokumentum fő célja a szegénység leküzdése.

Az egyik ilyen mechanizmus a szabadkereskedelmi egyezmények intézménye. Ez biztosítja a tőke és a multinacionális cégek szabad mozgását a világ térségei és országai között. Az eredményt láthatjuk: a tőke mindent visz. Viszi az emberek tisztességes megélhetési lehetőségeit, és viszi a természetes környezetünk fenntarthatóságát.

Éppen ezért van kiemelt jelentősége, hogy a sundán-bundán készülő USA‑eU szabadkereskedel­mi egyezménynek mi lesz a sorsa. Szijjártó Péter sze­rint a TTIP a világkereskedelem egyik legfontosabb doku­mentuma, és a TTIP‑et nagyon támogatjuk ‑ már­mint a kormány, de nem az LMP.

Orbán Viktor pedig azt mondta, hogy minden országgal szabadkereskedelmi megállapodásra kell törekedni. Sajnos, mostanra már nincsen semmi kétségünk afelől, hogy az Orbán-kormány támogatja az EU és az USA között tervezett kereskedelmi egyezményt, bár egy ideig kettős beszédet folytattak.

És mivel a kormány támogatja a szabadkereskedelmi egyezményt, amin csak a gazdagok és a multik nyernek, ezért nem volt meglepő az a mélységes csend, ami körülvette a Greenpeace által kiszivárogtatott dokumentumokat az Európai Bizottság és az amerikai kormány képviselője által folytatott 13 témakört érintő titkos tárgyalások áprilisi állásáról.

A nyilvánosságra került anyagok mindenkit el kell hogy gondolkodtassanak, mindenkit, aki félti a nemzeti szuverenitást; félti a helyi gazdaságot, a munkahelyeket, az élelmiszer-biztonságot, a GMO-mentességet. Minden, amit a kormány csak riogatásnak és alaptalan vádaskodásnak nevezett, beigazolódott. Kiderült, hogy az egyezmény együtt jár az Országgyűlés hatásköreinek csökkentésével; a magyar és az európai emberek életminőségét biztosító szabályozások feladásával; a magyar önrendelkezés újabb elárverezésével. Az iratok szerint megszűnne az elővigyázatosság elve, ami a környezetvédelem egyik legfontosabb elve. Magyarul: az EU‑elvek szerint ma először azt kell bizonyítani egy anyagról, hogy az nem káros, és csak ezt követően lehet piacra engedni. Az USA-ban viszont pont fordítva van: eleve piacra engedik, majd csak azután kell bizonyítani, hogy káros. Enélkül ugyanis nem lehet betiltani. A TTIP utáni világban az USA elvei lennének kötelezőek.

A másik nagy probléma, hogy az EU eddig eltitkolta a nagyipar befolyásának mértékét. Az EU különböző jelentései és dokumentumai csupán egyszeri, minimális beleszólást említenek a multiktól, míg a mostani jelentések szó szerint kimondják, hogy a tárgyalások során a nagyvállalatok véleményét is kikérték, illetve hangsúlyozzák, hogy szükség van a velük való további konzultációra. Mellesleg a civilek, a munkavállalók érdekképviseleti szervezetei, tulajdonképpen az emberek előtt szupertitkosan kezelték a dokumentumokat; nemhogy kikérni nem kérték ki a véleményüket, de még belepillantani sem engedtek a dokumentumokba.

(9.10)

Ebből is látszik, milyen egyezményt támogat a Fidesz-MSZP-DK nagykoalíciója az Európai Parlamentben. Olyat, amit az Atlanti-óceán két partján lévő nagyvállalatok és az ő érdeküket képviselő Európai Bizottság sürget. Erről az egyezményről a magyar és az európai emberek háta mögött tárgyalnak. Ez az egyezmény sérti Magyarország nemzeti érdekeit.

Tisztelt Ház! A kormánynak, úgy látszik, megéri a magyar emberek egészségét veszélybe sodorni, ha multinacionális vállalatok és a Juncker-bizottság érdekeiről van szó. Ha valamikor, akkor most érkezett el a megfelelő pillanat arra, hogy a magyar kormány abbahagyja a diplomáciai semmitmondást és bejelentse, megvétózza az egyezményt. Ezt várjuk a kormánytól. Ha ezt megtenné, az az ingadozó paktum összeomlásához vezethetne. Ez a nemzeti érdek. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 34 2016.05.10. 11:56  21-34

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sajnos nem először fordul elő, és tartok attól, hogy nem is utoljára, hogy egy nemzetközi környezetvédelmi egyezmény, megállapodás létrejöttekor az LMP mint zöldpárt nem ujjong, és gondolkodik azon, hogy megszavazza‑e. Ilyen nemzetközi megállapodás a párizsi klímamegállapodás is, amelyet nagyon kevésnek tartunk ahhoz, hogy érdemi változások induljanak el a világban a globális felmelegedés megakadályozására. Az egyes országoknak külön-külön, de együtt is sokkal többet kellene vállalnia. Jóval borúlátóbb vagyok, mint köztársasági elnök úr. A párizsi megállapodás előszavát olvasva az embernek olyan érzése támad, hogy hasonlóan az éghajlatváltozási keretegyezmény megszületése óta eltelt 24 évhez, nem történhet jelentős előrelépés az éghajlatváltozás kezelésében Párizs után sem. A bevezető szakaszból ugyanis kiderül, hogy a nemzetközi közösség semmit sem változtatott azon a szemléleten, amely a probléma kialakulásához vezetett. Köztársasági elnök úr is szólt a beszédében arról, hogy ugyanabban a szemléletben, ahogyan a problémák keletkeztek, azokat megoldani nem lehet. A véleményemet alátámasztó bekezdés így hangzik: „…valamint felismerve, hogy a fenntartható életmódok, illetve a fenntartható fogyasztási és termelési minták, amelyekben a részes fejlett országok az élen járnak, fontos szerepet játszanak az éghajlatváltozás kezelésében.”

Ez a felismerés döbbenetes és álságos. Először is mindenki számára nyilvánvaló, hogy az éghajlati probléma ‑ hasonlóan minden más környezeti problémához ‑ az itt fejlettnek nevezett, állítólag fenntartható életmódot folytató, továbbá fenntarthatónak nevezett fogyasztási és termelési mintával rendelkező gazdag országokhoz köthető, éppen gazdasági fejlettségük okán. A gazdasági fejlettség azonban nem azonos a valódi fejlettséggel, és valljuk be, eléggé visszás fejlettnek nevezni egy olyan kultúrát, amikor az tönkreteszi környezetét és feléli jövőjét; ráadásul nemcsak a sajátját, de az egész nemzetközi közösségét is.

Másodszor: célszerű tisztázni, hogy a fenntartható termelési és fogyasztási minta, valamint a fenntartható életmód azt jelenti, hogy egy adott nemzet úgy gazdálkodik saját környezetével, hogy annak fennmarad az a képessége, hogy az aktuálisan elfogyasztott természeti erőforrásokat képes legyen újjátermelni. Viszont ha egy ország többszörösét használja az ökológiai kapacitásainak, akkor az bizonyára nem rendelkezik a fenntartható életmóddal, termeléssel és fogyasztással. Az amerikai életmód esetén a Föld lakóinak majdnem öt Föld bolygóra lenne szüksége ahhoz, hogy fedezze életmódjának erőforrás-szükségleteit, de az európai életszínvonalhoz is majdnem három bolygó kellene, sőt még a magyarhoz is majdnem kettő. Nos, a jelenleg 1,6 bolygót használó emberiség gazdagjai és szegényei különböző módon terhelik környezetünket, a fejlettnek nevezett gazdagok ökológiai adósságát a szegények szerényebb fogyasztásai mérséklik, de amint látjuk, együttesen már ez túl sok.

Harmadszor: a felismerés álságos, hiszen a fejlett világ gazdagsága a világ egészéből, annak erőforrásaiból, ökológiai kapacitásaiból táplálkozik. Bármilyen gazdasági eredmény vagy társadalmi jólét, de még a környezetvédelemre költött források is a világ más társadalmainak, természeti környezetének megterhelésén keresztül jönnek létre.

Összefoglalva: az éghajlatváltozás megfékezésében tehát nem segíthet, ha fejlett országok életmódját, termelési és fogyasztási kultúráját exportáljuk az egész világra, hiszen a problémát eddig is ez okozta. Az ellentmondások természetesen nemcsak a preambulumban, de a megállapodás egyes cikkeiben is megtalálhatók. A 2. cikk b) pontja úgy szeretné javítani az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaihoz való alkalmazkodás képességét és az üvegházhatású gázok alacsony szintű kibocsátását, hogy az élelmiszer-termelést ne veszélyeztessék. Mi, környezetvédők jól ismerjük már az ehhez hasonló megfogalmazásokat.

Közelebbről nézve a tényeket: a világ agrárgazdasága közvetlenül és közvetve még inkább jelentős mértékben járul hozzá az éghajlatváltozás kedvezőtlen tendenciáihoz. Az 1,6 milliárd hektár szántóföld talajából több mint 1 milliárd tonna szén szabadul fel évente, arról nem beszélve, hogy ez a hatalmas terület semmilyen támogató vagy szabályozó ökoszisztéma-szolgáltatást nem nyújt, vagyis nem segít, hanem árt az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban. Miután azonban egy növekvő igényű növekvő népességet kellene még több élelmiszerrel ellátni az évszázad közepéig, nagyjából még 800 millió hektár szántóföldet kellene bevonni a mezőgazdasági termelésbe.

Nos, ennyi termékeny terület bevonása csak a magas ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtó élőhelyek megsemmisítésével lehetséges, amely értelemszerűen tovább növeli a szén-dioxid-kibocsátást, csökkenti az alkalmazkodóképességet és rontja bolygónk önszabályozó képességét.

(12.10)

Az igazsághoz tartozik az is, hogy az eddigi „megoldások” ‑ és itt erősen idézőjelben értendő ‑ csak rontottak a helyzeten, ahelyett, hogy javítottak volna. Az Unió például célul tűzte ki, hogy a 2010-2012. évekre 5,75 térfogatszázaléknyi agro­üzem­anyagot kever a benzin és dízel hajtóanyagokhoz, majd ezt a javaslatát úgy módosította, hogy 2020-ig a hajtóanyagok 10 százalékának megújuló forrásból kell származnia.

A célkitűzés eredményére nem is kellett sokáig várakozni: az európai agroüzemanyag-piac ellátásában üzleti lehetőséget látó nagyvállalatok Délkelet-Ázsiában, Dél-Amerikában, Afrikában láttak hozzá a földszerzéshez annak érdekében, hogy olajpálmát, jatrophát és más olaj- és cukortartalmú növényi kul­tú­rákat létesítsenek. Az intézkedés nyomán természe­tes ökoszisztémák, őserdők, láperdők estek áldoza­tul, többnyire felégették őket, aminek nyomán csökkent a biológiai sokféleség, és az erdők talajaiban tárolt szén is felszabadításra került. Indonézia ‑ Kína és Amerika után ‑ így lett a harmadik legna­gyobb szén-dioxid-kibocsátó a Földön.

A súlyos ökológiai következmények mellett megindult a hagyo­mányosan gazdálkodók termelési kultúrájának felszámolása, az önellátó paraszti gazdaságok lecserélése ültetvényekre, és a földtulajdonok erőszakos megszerzése, a földrablás, aminek során tradicionális kultúrák tűnnek el, és milliók válnak földönfutókká.

De az emissziókereskedelem vagy a tiszta technológiák átadása sem vezetett az elvárt eredményhez. Egy olyan nemzetközi közösségben, ahol a szabályok nem vonatkoznak mindenkire, a rendszer a legjobb szándék ellenére is kibújókat talál, és megtalálja azon kevesek érdekét, akik a bajból is tudnak jó üzletet létrehozni.

Az agroüzemanyagokkal kapcsolatos fokozódó elvárások, továbbá a növekvő élelmiszerigény kétségessé teszi az 5. cikkely célkitűzéseit, amely szerint a részes feleknek fel kell lépniük az üvegházhatású gázok nyelői és tározói, ideértve az erdőket is, megóvása érdekében. Az eddigi anomáliákat ugyanis csak erősíteni fogja az a tény, hogy a közös, de megkülönböztetett felelősség alapján a fejlődő országok fejlődésük, valójában csak a gazdasági növekedésük érdekében haladékot kapnak a csökkentési feladatok végrehajtásában, tovább növelik majd kibocsátásaikat. A gazdasági növekedés azonban szükség szerint együtt jár az erőforrások további fogyasztásával, az pedig a környezet további terhelésével, így pontosan azok az országok esnek laza megítélés alá, akiknek még vannak ökológiai tartalékaik, többek között szén-dioxid‑elnyelő kapacitásaik.

Senkinek ne legyenek illúziói, ahogyan eddig sem, és ahogyan a ma fejlettnek nevezett országok is tették, lassan felszámolják nyelőiket, hiszen ők miért ne tehetnék, ha mások is ezt tették. Mindezek persze apróságnak tűnnek a mellett a téves megközelítés mellett, amely abból származik, hogy a párizsi megállapodás elődeihez hasonlóan nem a kibocsátások okát, hanem magát a jelenséget kívánja kezelni. Az üvegházgázok kibocsátása és minden más környezetterhelés is az emberiség által felhasznált teljes anyagfelhasználáshoz köthető. Amíg nő a teljes anyagfelhasználás, addig a környezeti problémák is súlyosbodni fognak, függetlenül attól, hogy milyen mértékben nő a hatékonyság.

Sajnos, a párizsi megállapodás sem hozott abban változást, hogy az üvegházgázok kibocsátását az inputokhoz, vagyis a teljes primer anyagfelhasználáshoz kötnék. Ma még elméleti forgatókönyv sincs arra nézve, hogyan csökkenthetnénk a világ egészének primer erőforrás-felhasználását, vagy hogyan tudnánk megállítani, sőt szükség szerint visszájára fordítani a természetes ökoszisztémák területének fogyását, pedig a ma egy főre jutó 10,6 tonna primer anyagfelhasználást legalább fejenként 4 tonnára kellene mérsékelni.

Tisztelt Országgyűlés! Tudjuk, hogy problémáink közös gyökere az anyagi jólét mindenáron való növelése, ami együtt jár a fogyasztás állandó bővítésének igényével. Mivel azonban a gazdasági növekedés és a környezeti terhek növekedése együtt jár, abszolút értelemben vett szétválás nem létezik, ezért a jelenlegi makrogazdasági modell mellett semmi esélyünk nincs környezeti céljaink teljesítésére, így az éghajlatvédelmiekre sem.

Végül le kell számolni a hamis illúziókkal. Az emberiségnek együtt, a társadalmaknak és embereknek külön-külön is fel kell ismernie a helyes mértéket, azt, hogy a helyes mérték megvalósítása nem lehetséges azok áldozatvállalása nélkül, akik eddig mértéktelenül vették ki a részüket a jólét habzsolásából.

Mivel a környezet további károsítása nélkül nem lehetséges a megtermelt javak fokozása, a maradékon csak igazságosan osztozni lehet, ehhez azonban a szemléletünk radikális megváltoztatására van szükség. Ha magunktól nem tesszük meg, a probléma fogja kikényszeríteni ‑ de azt ne várjuk meg! Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki sorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
150 18 2016.05.11. 28:26  1-206

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos, az idei költségvetés kapcsán is nagyon hasonlókat leszek kénytelen mondani, mint egy évvel ezelőtt. Magyarország évek óta nem indul meg a kivezető úton. A kormány zsákutcába vezette Magyarországot, és ezt nem először mondjuk és támasztjuk alá tényekkel. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Legyen ez a te bajod!) Most pedig ezzel a költségvetéssel leparkolunk ebben a zsákutcában, és se előre, se hátra. Ez a költségvetés ‑ csakúgy, mint a tavalyi vagy az idei ‑ nem szól másról, mint egy alapjaiban elhibázott gazdaságpolitika megszilárdításáról. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ez a tavalyi beszéd!) Betonba önti azt a gazdaságpolitikát, amelynek egyetlen célja, hogy a külföldi multicégek összeszerelő üzemévé tegye Magyarországot. Ezért verte szét a kormány a munkavállalói jogokat, ezért nyomja el az érdekképviseleteket, és mindenekelőtt ezért kívánja alacsonyan tartani mindenáron a béreket az országban. (Boldog István: Tavaly is ezt mondtad! ‑ Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ez a tavalyi beszéd!)

Egyetlen előnye van annak, hogy három éve érdemben változatlan büdzsét nyújt be a kormány. Most már a költségvetések hosszabb távú hatásait is világosan láthatjuk. A mérleg azonban kiábrándító. A magyar emberek több mint 40 százaléka létminimum alatt él. Ez 2015-ben a lakosság 41,5 százalékát jelentette. Kétmillió adózó keres a létminimum alatt, és közülük több mint 300 ezer azok száma, akiknek a munkajövedelme még a szegénységi küszöböt sem éri el. Ma Magyarországon a 8 óra munka a szerény megélhetéshez is kevés, 8 óra munka nem elég ahhoz, hogy a családok ne szenvedjenek hiányt.

(11.10)

Nem véletlen, hogy lassan egy teljes generáció dönt a kivándorlás mellett.

Az elhibázott gazdaságpolitika másik következménye, hogy a magyar gazdaság továbbra sem tud a saját lábára állni. Az alacsonyan tartott bérek miatt nincs belső kereslet, a növekedés egyetlen motorját az uniós források jelentik. Hiába teljesítenek jól a külföldi multicégek Magyarországon, ha az itt megtermelt profitjuk 80 százalékát hazaviszik, és ezzel csak tovább erősítik a duális gazdaságot. A kormány mesterségesen próbálja életben tartani a gazdasági növekedést, de ez csak ideig-óráig fenntartható, és utána nagyon kemény csattanás következik. Éppen ezért a legkevésbé sem tudunk örülni annak, hogy néhány, valójában nem túl jelentős változáson kívül szinte újra a tavalyi költségvetést nyújtotta be a kormány.

Az LMP kötelességének érzi megmutatni a magyar választóknak, hogy létezik másik út. A párt ezért olyan módosító javaslatokat nyújt be a 2017. évi költségvetéshez, amelyek egy másik gazdaságpolitika alapjait jelentik, amelyek egy teljesen másik Magyarország képét festik. Egy olyan országét, ahol meg lehet élni a munkából, ahol a külföldi multicégek helyett a magyar kkv-k a stratégiai partnerek, és ahol a lezárkózás felzárkózássá alakul. Hadd beszéljek kicsit részletesebben is arról, hogy mi a problémánk a kormány által benyújtott javaslattal, illetve arról is, hogy az LMP hogyan alakítaná a büdzsét, hogyan teremtene lehetőséget a dolgozói szegénység felszámolására és egy új, valódi fejlődést hozó gazdaságpolitika elindítására.

Adócsökkentés. Először is, nézzük meg, mit állít a kormány! Az idei kommunikációs panel szerint ez az adócsökkentés költségvetése. Ezt a múlt század elején úgy nevezte a büntető törvénykönyv, hogy a szédelgő feldicsérés, és három év szabadságvesztés vagy 100 ezer korona büntetést vonhatott maga után. 100 milliárd forinttal csökkenteni egy 17 300 milliárd forint főösszegű költségvetést, nem adócsökkentés; fél százalék. Néhány alapvető élelmiszer áfájának 5 százalékra csökkentése a nélkülöző embereknek nem sokat jelent, picinyke emelés a gyermekkedvezménynél pedig nem jelent egy lépést előre. Egy egyszerű családnak pár ezer forinttal nőhet mindössze a jövedelme, egy állami vezetőnek milliókkal. Kicsit túlzással azt mondhatjuk az adócsökkentés egészére, hogy a kormány többet fog költeni az adócsökkentés reklámozására, mint magára az adócsökkentésre.

A kormány úgy beszél az adócsökkentésről, hogy ma az állam a felét elviszi egy dolgozó teljes bérköltségének. Minden egy forint bér után egy forintot be kell fizetni az államkasszába. Mi ezzel szemben csökkentenénk a munkára rakódó terheket a többkulcsos adóval a munkából élők 90 százaléka számára. A problémák egyik gyökerét az jelenti, hogy a kormány ragaszkodik a gazdagokat segítő, a szegényeket büntető egykulcsos adóhoz, amit azonban az LMP többkulcsossá alakítana át, hogy az átlagbér szintjén keresők nettója végre növekedhessen és az elosztás igazságosabb legyen. A minimálbér adómentessé válna és 0, 12, 24 százalékos kulcsokkal adóznának az egyes jövedelemsávok, minimálbérig 0 százalék, átlagbérig 12 százalék és afölött 24 százalék. A dolgozók ilyen módon történő béremelése azért is szükséges, mert ezzel több embert lehetne itthon tartani, csökkenne a munkaerőhiány, nőne a foglalkoztatás. Úgy gondoljuk, hogy a béremelés ma a valódi beruházás.

Mi a többkulcsos adó bevezetése mellett plusz 200 milliárdot adnánk a közszféra bérrendezésére is. Látjuk és halljuk, hogy a kormány annak a neoliberális elméletnek a foglya, miszerint a béremelés rontja a versenyképességet. Ez megnyilvánul az olyan kijelentésekben, miszerint először a gazdaságot kell rend­be tenni, azután lehet a bért emelni, azaz a béreme­lést a kormány osztogatásnak tartja. A gazdaság nem fog rendbe jönni, ha nem nő a munkaerő teljesítő­ké­pessége, márpedig az nem fog nőni, ha folyamato­san a létminimum szintjére zsákmányolják ki. Ör­dö­gi kör, amit meg kell szakítani, bevonva a szakszervezeteket és más érdekképviseleteket. A bérek szisz­tematikus és folyamatos emelésére van szükség. A magyar munkaerő minősége nem tér el a nyugat-euró­paitól, tehát a termelékenysége is lehetne sokkal magasabb. Ehhez azonban szükség lenne olyan erőfor­rásokra, amivel ‑ csúnya szóval ‑ újratermelheti magát, életkörülményei, egészségi állapota, motivációja, képzettsége emelését lehetővé teszik. Ezt nem biztosítja a nyugat-európaihoz képest hatodannyi bér.

Béremelés a közszférában. A kormány másik állítása szerint az idei költségvetéssel mindenki léphet egy kicsit előre. A 2017-es büdzsé üzenete ehhez képest feketén-fehéren láthatóvá teszi, hogy akikre az államot bízta az ország, inkább költenek magukra, mint azokra az emberekre, családokra, akiknek a pénzét most be kellene osztani. Jut pénz fényűzésre, pompára és értelmetlen beruházásokra, de nem jut pénz a bérek érdemi és érzékelhető növelésére. Mindenki hatalmasat ugorhat előre, aki része a Fidesz által felépített hatalmi rendszernek, de az egyszerű magyar munkavállalók csak egyre inkább közel kerülnek a szakadékhoz.

Jövőre 9. éve lesz befagyasztva a közalkalmazotti bértábla és a köztisztviselői illetményalap, azaz az állam, a közösség alkalmazottai immár majdnem egy évtizede nem kapnak fizetésemelést. Elképesztő adat, hogy 200 ezer állami alkalmazott bére nem éri el a létminimumot. Elképesztő az is, hogy miközben Matolcsy György fizetése a kétszeresére emelkedik ‑ nyilván, mert jól sáfárkodik a közpénzekkel ‑, továbbra sem kapnak anyagi megbecsülést az oktatói munkát segítők, bizonytalan, semmilyen biztonságot nem jelentő ígéretekkel áltatják az egészségügyi dolgozókat.

A szociális dolgozók jövőre sem kapnak alapbéremelést, és még az is lehet, hogy a pótlékaik csökkennek, továbbá a kormány 2017-ben sem váltja be a 2016-ra tett ígéretét a szociális életpályával kapcsolatban. A középfokú végzettségű bölcsődei kisgyermeknevelők az ígéretek ellenére, úgy tűnik, mégsem léphetnek be a pedagógus-életpályába. A közigazgatásban dolgozók közül pedig csak minden harmadik dolgozó részesül béremelésben, holott mindenkire kiterjedő béremelést ígértek.

Az LMP szerint béremelésre van szükség. Luxusköltések helyett meg kell végre fizetni a dolgozókat, és ahol ebben az államnak közvetlen szerepe van, ott ezt a költségvetésben kellene megtenni. Mi a kormány válasza erre? A 2017-es költségvetéssel nemhogy nem fordít ezeken a tragikus folyamatokon, de még fel is erősíti őket: 100 milliárdokat költ a bukott paksi bővítésre, a kormány számára újítja fel a budai Várat, osztogat, de nem fejleszt, nem teremt állásokat a „Modern városok” programnak hazudott kampánykörúton, 22 milliárdot ad a propagandaminisztériumnak, azaz Rogán Antal szom­szé­dainak. Mi a kormány válasza a leszakadás és az értelmetlen fényűzés botrányos ellentmondására? Új statisztikát rendel meg, megváltoztatja a szegénység mércéjét, kozmetikázza az adatokat. A szegénység helyett a szegénységet bizonyító számok ellen küzd.

Családpolitika. A kormány azt is mondta a jövő évi költségvetésről, hogy az jelentősen növeli a családok támogatását. Erre valóban szükség is lenne, a konkrét számok azonban egészen mást mutatnak. A Fidesz továbbra is csak a családok egy részét hajlandó támogatni, ráadásul a legnagyobb mértékben azokat, amelyek erre a legkevésbé lennének rászorulva. (Dr. Hoppál Péter: Ez nem igaz!) A 2017-es költségvetés brutálisan őszintén mutatja be a kormány, a Fidesz preferenciáit. A magyar családok kénytelenek lesznek levonni a következtetést, hogy a legtöbbjükről megint megfeledkeztek.

A kormány érthetetlen módon ragaszkodik ahhoz, hogy a jobb módúakat támogassa, hátha az előbb vagy utóbb felfelé húzza a szegényebbeket is. De az adatok azt mutatják, hogy a társadalom kettészakadása évről évre súlyosabb. (Révész Máriusz közbeszól.) Hány évnek kell eltelnie, mire a kormány belátja, hogy most már az alul lévőknek, sőt az eltűnő középosztálynak kell végre érdemi segítséget adni? Ez a költségvetés azt bizonyítja, hogy a kormányban nincs meg a kellő akarat, belátás, hogy megszabaduljon az életképtelen dogmáitól és azokat támogassa, akik akkor is családot akarnak alapítani, akkor is gyermeket vállalnak, ha nem a gazdagok közé tartoznak.

(11.20)

Oktatás. A költségvetéssel legalább odáig eljutottunk, hogy a kormány beismerte, súlyos gond van az oktatásban, az egészségügyben, különben minek dobott volna oda ezeknek az ágazatoknak némi látszatsegítséget. Ez azonban messze nem elég a leszakadás megállításához, nemhogy az előrelépéshez. Az oktatás területe ugyan pluszforrásokat kap, de ez csupán töredéke annak a pénznek, amit az elmúlt években kivontak a rendszerből. A miniszter úr által hangoztatott 270 milliárd forint részleteiről keveset tudni, de feltételezzük, hogy ezt csökkenti az a közel 100 milliárd forint, amivel a kormánynak az idén kellene megtámogatnia a KLIK-et, hogy ne dőljön össze. De az is tény, hogy az elmúlt hetekben felelős kormánypolitikusoktól sokféle számot hallottunk az oktatás támogatásáról. Később bizonyára megtudjuk az igazi számokat is.

Ráadásul az oktatás jelenlegi rendszere alapvetően elhibázott. Márpedig egy rosszul működő rendszerbe hiába rakunk több pénzt, attól az még nem fog eredményesen működni. Az LMP szerint az iskolarendszer fenntartható működéséhez továbbra is hiányzik 200 milliárd forint. Ezzel is csak a 2010-es szintre kerülnénk vissza, márpedig szerintünk hosszabb távon minden költségvetési 100 forintból 15-20 forintot kellene oktatásra költeni. Szükség lenne a pedagóguséletpálya-modell rendbetételére, és nem hagynánk ki a béremelésből a pedagógusok munkáját közvetlenül segítő munkatársakat sem. A társadalmi hátrányok mielőbbi kompenzálása érdekében az egész országra kiterjesztenénk a korai fejlesztést nyújtó szolgáltatásokat, többek között a meglévő sikeres gyakorlatok intézményesítésével.

A szakképzési rendszert a négyéves képzési idő visszaállításával, az elméleti képzés megerősítésével, a mentorrendszer kialakításával képessé tennénk arra, hogy a tanulók számára a felsőfokú szakképzésbe, a felnőttképzésekbe és a felsőoktatásba is dobbantót jelentsen. Aki mégsem tanul tovább, az is kapja meg azokat a készségeket, hogy később bármikor átképezhető legyen, ha a munkaerőpiac ezt megköveteli tőle.

Tisztelt Országgyűlés! Az LMP egy olyan országot szeretne, ahol mindenki addig juthat az oktatási rendszerben, ameddig képességei szerint tud és ameddig szeretne. Hosszú távú célkitűzésünk, hogy tíz személyből legalább négy fő diplomás legyen Magyarországon. Ehhez meg kell állítani a felsőoktatásba jelentkezők és a felvételt nyert hallgatók létszámának ütemes, utóbbi években elindult csökkentését. Minél több diplomásra van szükség, hiszen az általuk beindított kis- és középvállalkozások fogják majd visszahozni a rendszerváltáskor elvesztett másfél millió álláshely nagy részét. Ehhez szükség van a vidéki felsőoktatási intézmények megmentésére és fejlesztésére. Olyan vidéki főiskolákra, egyetemekre van szükség, amelyek a helyi gazdaság igényeire építik képzési szerkezetüket. A helyi gazdaság élénkítése és a vidéki felsőoktatás fejlesztése összekapcsolódik. Ez ad perspektívát a fiataloknak, hogy ne költözzenek el otthonról a lehetőségek hiánya miatt. Ők fognak munkahelyet teremteni az alacsonyabb iskolai végzettségűeknek is. A felsőoktatás minőségi reformja, európai versenyképessége nem képzelhető el a források drasztikus bővítése nélkül, ez azonban hiányzik a jövő évi költségvetésből.

Tisztelt Ház! Ezekre a kiadásokra az LMP szerint szükség van ahhoz, hogy új gazdasági modellt tudjunk megvalósítani Magyarországon; egy olyan gazdaságpolitikát, ami nem arra épít, hogy a magyar munkaerő lesz a legolcsóbb Európában, hanem arra, hogy a jól képzett magyar dolgozók bérét pont a tudásuk miatt meg akarják fizetni a munkáltatók. Az alap- és középfokú oktatás radikális forrásbővítésére és szemléletváltásra van szükség, hogy mindenki számára lehetőséget adjunk képességeinek a kibontakoztatására. Olyan országot akarunk, ahol az egyén képességeitől és szorgalmától függ, hogy mi lesz belőle, azt ne hátráltassa az anyagi helyzet, családi körülmény, lakóhely. Az LMP szerint a gazdasági fejlődés és munkahelybővülés egyik legfőbb forrása a felsőoktatásból kikerülő fiatalok minőségi tudása, felkészültsége és lendülete.

Egészségügy. Szintén örülni lehet annak, hogy az egészségügyre majd’ 150 milliárd forinttal több jut. Sajnálatos módon azonban ez is csupán tüneti kezelésre elég. Azt elfelejtik megemlíteni, hogy ennek a többszörösét vonták ki a rendszerből az elmúlt években, az összeomlás szélére vagy azon túl is sodorva az egész magyar egészségügyet. A rendszer ugyanis mára gyakorlatilag összeomlott. Ezt tudják a betegek, tudják az orvosok, tudják az ápolók, csak a kormány nem hajlandó tudomást venni róla. Márpedig az egészségügy csődjét a 2017-es költségvetés sem fogja orvosolni. A pluszforrások nagy része ugyanis vélhetően elmegy az elmúlt években felhalmozott adósságok törlesztésére, a legsúlyosabb lyukak betömködésére, de kevés lesz a rendszer valódi javítására. Éppen ezért kevés fog jutni a béremelésre, márpedig ez kulcskérdés lenne. Azt ugyanis mindenki beláthatja, hogy az orvosokat és az egészségügyi dolgozókat sokkal könnyebb lenne itthon tartani, mint hazacsábítani vagy újakat képezni helyettük. Az egészségügyi béremelés nemcsak morális kötelessége tehát a kormánynak, hanem már rövid távon megtérülő befektetés is.

Az LMP ennek érdekében az átlag alatt keresőknek kedvező progresszív adórendszer bevezetésén túl további 60 milliárd forintot fordítana az egészségügyi dolgozók béremelésére. Ez már elegendő lenne ahhoz, hogy itthon lehessen tartani az egészségügyben dolgozók nagy részét. További 40 milliárd forinttal növelnénk a kórházi alapdíjat, hogy ne termelődjenek folyamatosan újra a kórházak adósságai. Ma ugyanis a kormány egyszerűen kevesebb forrást ad az egészségügyi intézményeknek, mint amennyire a működéshez szükség van, ezzel folyamatosan függőségben tartja, illetve a betegek egészségét veszélyeztető spórolásra kényszeríti őket. Mi ezt a helyzetet megszüntetnénk.

A nyugdíjakról is néhány szót. A nyugdíjak 2017-ben 0,9 százalékkal nőnek. Ezzel a kormány szerint a nyugdíjak tartják az értéküket, ami nem igaz, hiszen az átlagos inflációhoz képest számolják és nem a nyugdíjas fogyasztói kosárhoz. Jelenleg az infláció jelentős részben a beszivárgó alacsony olajár miatt ilyen alacsony. Az üzemanyag és más hozzá kötődő termékek pedig sokkal kisebb arányt képviselnek a nyugdíjasok fogyasztói kosarában. Ugyanez a helyzet az elektrotechnikai eszközök árának csökkenésével, és még sorolhatnánk tovább.

A kormány egyébként is fölösleges nyűgnek tartja a nyugdíjasokat. Ellátásukat is megpróbálja kiszervezni, privatizálni, rálőcsölni a gyermekekre, hozzátartozókra. Miközben lenézi őket ‑ amit bizonyít, hogy a közszférában megtiltotta, hogy a 65 év utániak tovább dolgozzanak ‑, a jövő nyugdíjasai még kevesebbre számíthatnak. A kormány a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos ígéreteit nem tartotta be. Országgyűlési határozat kötelezte rá, hogy létrehozza az egyéni számlákat, ezt 2011 óta várjuk. Egy év volt a határidő akkor. A magánnyugdíjpénztári befizetéseket lenyelte az állam, ám arra, hogy azokat a nyugdíjakat, amikre fedezet volt, hogyan fogják kifizetni, nincsenek tervek.

Korrupció. Arról is beszélnünk kell, hogy hol folynak el a pénzek, miért nem jut bérekre, munkahelyteremtésre, miért nem jut a vidéki utak felújítására, miért kell nélkülözniük az önkormányzatoknak, miért nincs kréta az iskolákban vagy gumikesztyű a kórházakban. Ennek három oka van. Egyrészt a költségvetés szerkezete egyszerűen rossz. Akit nem lehetne terhelni, azt a kormány túlterheli, akiket pedig terhelni kellene, azokat kíméli. Legalább ekkora probléma, hogy már makrogazdasági szinten is bőven látható összeg folyik el a korrupciós csatornákon. A költségvetésben ma több lenne a pénz, többet lehetne tenni az országért, ha végre le lehetne zárni a korrupció csatornáit. Teljesen nyilvánvaló, hogy erre nincs meg az akarat. Világos, hogy mit gondol ez a kormány az adófizetők pénzéről, Matolcsy Györgynél ma ennél ékesebb bizonyíték erre nincs. A kormány rendszeresen összekeveri pénztárcáját az állampolgárok pénztárcájával, pedig a kormány csak használatra kapta a pénzt az adófizetőktől, és nem azért, hogy a saját érdekköreit finanszírozza belőle.

(11.30)

Arról nem is beszélve, hogy ma már több, egymással is vetélkedő érdekkör van, ami még többe kerül, ahogyan erre a veszélyre már akkor felhívtuk a figyelmet, amikor az oligarcháik egymásnak estek. Tudjuk, hogy amit mi és velünk együtt minden józan ember korrupciónak nevez, az a kormány politikájának a lényege, amint erre egy, a kormányhoz közeli személy volt szíves felhívni a figyelmünket. Tudjuk, hogy a korrupció a kormány szerint nem más, mint a nemzeti vállalkozóknak adott támogatás, de önökkel ellentétben mi azt is tudjuk, hogy a korrupció végső soron lopás, méghozzá a leggyalázatosabb fajtából.

A kormány fogja a magyar családok pénzét és odaadja a fideszes rokonoknak, például Matolcsy Györgynek és száz unokatestvérének. Egy olyan Magyarországon, ahol a kormány a korrupció ellen és nem a korrupció fenntartása érdekében lépne fel, számos intézkedéssel lehetne erősíteni az adóforintok védelmét. Ha lenne akarat a korrupció elleni fellépésre, akkor az Állami Számvevőszék a korrupció elleni harc központja lenne. Az LMP korábban törvényjavaslatot nyújtott be a számvevőszéki feladatok bővítése érdekében, illetve korrupciós ügyekben kötelezővé tette volna a számvevői utóellenőrzést, a kibővített feladatokhoz pedig többletforrásokat biztosítana, amint erre módosító javaslatunkban kísérletet is teszünk.

Egy olyan Magyarországon, ahol az ügyészség ellátná a feladatait akkor is, ha az előző kormányok korrupciós ügyeiről van szó és akkor is, ha a jelenlegi kormány ügyeit kell kivizsgálni, fontos lenne tovább bővíteni a korrupció elleni ügyek osztályát, to­vább­képezni a korrupciós ügyekkel foglalkozó ügyészeket, erősíteni a nemzetközi együttműködés lehetőségeit. Szomorú látlelete az antikorrupció elleni harc sikertelenségének a hosszú-hosszú évekig húzódó, bohózatba fulladó eljárások sokasága. Az eljárások elhúzódása miatti számtalan strasbourgi elmarasztalás árnyékában a 2017-es költségvetésben is megfelelő forrásokat kellene biztosítani a bíróságok jogállami szerepének erősítésére, működésük zavartalanságának, hatékonyságának és nem utolsósorban nyilvánosságának növelésére. Erre az LMP további 1 milliárd forintot szánna.

Sajnos azonban világos bizonyítékok állnak rendelkezésünkre, amelyek azt mutatják, hogy a korrupció elleni harcnak még csak a látszata sem fontos a kormány számára. Vagy a forrásokat nem biztosítják, vagy nem adnak erősebb feladat- és hatásköröket, mint a Számvevőszék esetében. A korrupció ugyanakkor sokba kerül. Az adófizetők pénze eltűnik, a közpénz magánzsebekbe vándorol, ahogy önök fogalmaznak, elveszti közpénz jellegét, és végül nem jut arra, amire a forrásokat fordítani kellene. A korrupció költségei kézzelfoghatóak a lepusztult kórházakban, a betöltetlen egészségügyi állásokban, az ellátatlan betegekben, a széthulló oktatási rendszerben és az alacsony bérekben is.

Ma Magyarországon mindenki találkozik a korrupcióval, pontosabban: az adófizetők által befizetett pénz hűlt helyével. Ezen semmilyen titkosítás nem fog segíteni. Mindenki tudja, hogy mi történik, és minek kellene történnie. Sajnos nem nyugtat meg senkit, hogy ami késik, nem múlik, mert amíg nem állítjuk meg a korrupciót, addig nem vigasztal, hogy egyszer majd el kell számolniuk a mohósággal, ha ennek Magyarország fizeti meg az árát.

Pazarló kiadások. Nem hagyhatjuk szó nélkül a pazarló kiadásokat sem. Sokszor már arra sem veszik a fáradságot, hogy titkolózzanak, hanem teljesen nyíltan, már-már büszkén hódolnak hobbijuknak vagy valósítják meg álmaikat az adófizetők pénzén. Beszélhetnénk itt a stadionépítésekről, a kormány Várba költöztetéséről vagy a Liget beépítéséről. Az időkeret sem lenne elég arra, hogy felsoroljam az összes pazarló, fényűző kiadást és az ezek oltárán eltűnő százmilliárdokat a költségvetés soraiban. Azonban zöldpárti politikusként egy kiemelkedően fölösleges, ugyanakkor rendkívül drága tételről mindenképpen szót kell ejtsek. A kormány jövőre is százmilliárd forintot tervez elszórni a paksi bővítésre, miközben még mindig nincsenek meg az építkezéshez szükséges engedélyek. A kormány olyannyira fél az egész projekt bedőlésétől, hogy az orosz hitelből egyelőre egy forintot sem mer lehívni, de gátlástalanul költi rá a magyar adófizetők pénzét.

Végezetül vonjuk meg a nem túl vidám mérleget, és mondjuk ki: ez a költségvetés a ma rendelkezésre álló alternatívák között a legrosszabb választás. Rossz döntéseket tartalmaz, rosszul kitűzött célok érdekében. Nem old meg sürgető problémákat, nem segít Magyarországon. Ez a további leszakadás és szétszakadás költségvetése. Nem jó másra, mint növelni a szakadékot a kormány kedvezményezettjei és mindenki más között. Ez a költségvetés a magánérdekek költségvetése. A kormány írta, de a szerzők kezét oligarchák fogták és irányították. Vajon ha megkérdeznénk azokat a magyar embereket, akik várják, hogy a költségvetés végre az ő érdekeiket szolgálja, hogyan szavaznának? Vajon ők is Paksra, a Várba költöztetésre, presztízsberuházásokra költenének, vagy iskolákra, ápolókra, a családok támogatására?

A kormány úgy tesz, mintha lenne elég pénz a fideszes rögeszmékre és az egyre nehezebb helyzetben élő magyar családokra egyszerre. Erről szól a „mindenki léphet egyet előre” hazugsága. De ha megnézzük a számokat, feltárul a nyers valóság: nincs mindenre pénz, a kormány pedig rossz döntéseket hoz. Mi azt fogjuk bizonyítani a költségvetés vitájában, hogy ennek nem kell így lennie, hogy van másik út, van alternatíva. És igenis ki lehet vezetni Magyarországot abból a zsákutcából, ahová az elmúlt években jutott. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 14 2016.05.13. 10:08  1-52

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő adótörvényeknek először a benyújtási, technikai oldalára szeretnék reagálni. Mi úgy látjuk, hogy értelmes országokban túl azon, hogy nem tavasszal kezdik el tárgyalni a költségvetést, amikor még az adott év folyamatairól fogalmunk sincs, az adótörvényeket, a költségvetést és az azt megalapozó salátatörvényt hosszabb ideig, több körben, egymásra reflektálva tárgyalják, azért, hogy amit az egyiknél elfogadnak, beépülhessen a másikba.

Ma Magyarországon nem ez a helyzet. Hiába módosítunk az adótörvényeken, azok nem tudnak megjelenni a költségvetésben, sőt a költségvetésben az adóbevételek módosítása szabálytalan is az új Házszabály szerint. Ez abszurd! Két dolgot mindenképpen jelez: az egyik, hogy a költségvetés nem valós számokat fog tükrözni, míg a másik, hogy a döntések nem itt, az Országgyűlésben születnek, hiába vitatkozunk egyes törvényekről. A kormány már takargatni sem igyekszik, hogy csak ‑ bocsánat ezért ‑ gomb­­nyomogató képviselők ülnek a kormánypárti padsorokban, hiszen nincs meg a lehetőség valódi módosítások eléréséhez.

Ami a törvény tartalmát illeti, először is, nézzük, mit állít a kormány. Az idei kommunikációs panel szerint ez az adócsökkentés költségvetése. 80 milliárd forinttal csökkenteni egy 17 300 milliárd főösszegű költségvetést nem adócsökkentés, ez még fél százalék sincs. Önök azt írták a törvénycsomag általános indoklásában, hogy egy nyugdíjas házaspárnál átlagosan 15-20 ezer forintot, a nagycsaládosoknál 30-35 ezer forintot, a kétgyermekeseknél pedig 80‑85 ezer forintot hagyhat jövőre a tervezett áfacsökkentés és a személyijövedelemadó-ked­vez­mény növelése.

Számoljunk egy kicsit, tisztelt képviselőtársaim! Ez a mindennapokra lefordítva a következőket jelenti: egy nyugdíjas házaspárnál fejenként 600-800 forintot, de ha ehhez hozzáadjuk az átlagnyugdíjas nyugdíjának 1 százaléknál kevesebb emelését, akkor is számukra maximum 2 ezer forintot, egy nagycsaládnál, ha csak a gyerekeket számoljuk, akkor gyerekenként havonta 800-900 forintot, kétgyermekeseknél pedig havonta 2500 forintot jelent. Tudják önök, hogy ez mire elegendő? Havonta néhány kiló kenyeret és néhány liter tejet lehet belőle venni, és legfeljebb a kétgyermekesek esetében némi csokoládé is belefér, de gyerekcipő már biztos, hogy nem telik ki belőle. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez nem más, mint a szinte nullával egyenlő adócsökkentés a nélkülöző emberek, családok számára a legfontosabb alapvető élelmiszerek áfájánál, és picinyke emelés a torz gyermekkedvezménynél.

Miközben egy egyszerű családnak havi 1-2 ezer forinttal nőhet a jövedelme, egy állami vezetőnek milliókkal. De ők megérdemlik, mert az ő esetükben a gazdaság jól teljesít, legalábbis önök szerint, de amikor a kisjövedelműek béremelését kérjük önökön számon, akkor a gazdasági növekedésből ennyi telik. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy a kormány többet fog költeni az adócsökkentés reklámozására, mint magára az adócsökkentésre.

A kormány úgy beszél az adócsökkentésről, hogy ma az állam a felét elviszi egy dolgozó teljes bérköltségének. Minden egy forint bér után egy forintot be kell fizetni az államkasszába. Az LMP ezzel szemben csökkentené a munkára rakódó terheket a többkulcsos adóval a munkából élők 90 százaléka számára.

A problémák egyik gyökerét az jelenti, hogy a kormány ragaszkodik a gazdagokat segítő, a szegényeket büntető egykulcsos adóhoz, amit az LMP azonnal többkulcsossá alakítana át, hogy az átlagbér szintjén keresők nettója végre növekedhessen, és az elosztás igazságosabb legyen. A minimálbér a mi szándékaink szerint adómentessé válna, és 0, 12, 24 százalékos kulcsokkal adóznának az egyes jövedelemsávok ‑ minimálbérig 0 százalék, átlagbérig 12 százalék és afölött 24 százalék. A dolgozók ilyen módon történő béremelése azért is szükséges, mert ezzel több embert lehetne Magyarországon tartani, csökkenne a munkaerőhiány, nőne a foglalkoztatás. A béremelés ma a valódi beruházás. Ezért is tettünk ismét módosító indítványt az igazságos, többkulcsos adórendszer bevezetésére.

A konkrét intézkedésekről szólva először az alapvető élelmiszerek áráról kell beszélni. Mind a keveset keresők szempontjából, mind a gazdaság fehérítése szempontjából fontos, hogy azokat az alapvető szükségleti cikkeket ne terhelje magas adó, amelyek nélkül nem tudunk élni.

Az alapvető élelmiszerek a legtöbb országban és kimondottan európai országban kedvezményes körbe tartoznak. Magyarországon is régóta követeljük, nem csak mi az alacsonyabb áfaszintet. A kormány tett néhány bátortalan lépést ebbe az irányba, először a sertéshúsnál, hiszen a baráti oligarchák abban voltak érdekeltek most pedig a csirkehúsnál, a tojásnál és a nyers tejnél. Ez azonban messze nem elég. Az alapvető élelmiszerek sokkal bővebb körénél kellene csökkenteni, hogy érezhető legyen a valódi hatása. Az LMP csökkentené a friss zöldségek, gyümölcsök, kenyér, pékáru, friss és UHT-tej, liszt, rizs, nyershús-félék, étolaj, édesvízi halak áfáját is. Ez az egészséges táplálkozáson felül a hazai termékek fogyasztását is ösztönözné, a hazai kistermelőket is segítené, miközben fehéríti a piacot.

Ezen túl az LMP szerint szükség lenne még a tömegközlekedés, illetve az energiahatékonysági épü­letfelújítások áfájának csökkentésére is, mint ahogy azt a dolgozói szegénység elleni csomagunkban többször is megfogalmaztuk.

Ezen túl említést érdemel még a gyermekkedvezmény 5 ezer forintos emelése. Már a bevezetésnél hangsúlyoztuk, hogy a gyermekkedvezmény eloszlása rossz. A második gyermek után eleve magasabban kellett volna meghatározni a kedvezményt, már csak azért is, mert nem a harmadik, hanem a második gyermek megszületése a fő kérdés a családoknál. Az is igaz, hogy nem a családi adókedvezmény a legjobb eszköz ennek elősegítésére, sőt; de ha már erre az útra léptek, jobb volna, ha azt is legalább valamennyire szakszerűen csinálnák.

Érdekes változtatás, és ma erről többször hallottunk, a műemléki felújítások költségének levonhatósága a társasági adó alapjából.

(9.50)

Alapvetően támogatandó persze minden olyan kedvezmény, ami a műemlékek megóvását szolgálja, bár a műemlékvédelem intézményrendszerének végleges bezúzása nyilván kétségeket ébreszt aziránt, hogy a felújítás alá kerülő épületek műemlékek maradnak-e utána is. Mindenesetre érdekes egybeesés, hogy éppen akkor határoznak egy ilyen mértékű kedvezményről, amikor a miniszterelnök veje kastélyt vásárolt, és éppen készül felújítani. Bizonyára véletlen ‑ mondják önök ‑, mint annyi más hasonló, magánérdekeket szolgáló törvény, amit az elmúlt hat évben gondolkodás nélkül megszavaztak, a trafiktörvénytől a reklámadón át az MNB adatainak titkosításáig. Ezen túl van még néhány pozitív, ám nem túl nagy volumenű változtatás, mint az éttermi étkezés és az internet áfájának csökkentése, a munkába járás kedvezményének kisebb növelése. Az online kasszák hatókörét is kiterjesztik ‑ no nem a kaszinókra, ahol a legtöbbet lehetne fogni, hiszen ott közeliek viszik az üzletet.

Mindezek kirajzolnak egy igen szerény csomagot, ami alapján ‑ mint említettem ‑ olyan mértékű túlzás volna az adócsökkentés költségvetésének nevezni a 2017-est, hogy az már szinte nevetséges. Egy valódi adócsökkentés költségvetése minimum reagálna az elmúlt évek eltorzult adórendszerére, arra az elfogadhatatlan újraelosztásra, ami a Századvég kutatói szerint évi 500 milliárdot csoportosított a gazdagok felé, miközben az alsó hét jövedelmi tizedet 134 milliárdos elvonással sújtotta. A kieső bevételeket pedig mindenkit általánosan terhelő adókkal pótolná, azaz megint a szegények jártak rosszul.

Ami tehát nincs ezekben az adótörvényekben: könnyítés a létminimumon és az átlagbéren dolgozóknak, béremelés szja- és járulékcsökkentéssel, jelentős könnyítés a kisvállalkozásoknak. Az eredmény a korábbi negatív folyamatok erősödése, elszegényedés, elvándorlás, a vidék kiürülése, szakemberhiány, pangás. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 22 2016.05.13. 1:25  1-52

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Dunai Mónika képviselő asszony hozzászólásának egyes pontjaira szeretnék reagálni, különösen arra, amikor nagyon büszkén mondta, hogy 15 milliárd forintot fog otthagyni a költségvetés ebben az évben a családoknak.

Tegyük már hozzá a költségvetésben található más felesleges luxuskiadásokat! 15 milliárd a családoknak semmi. Majdnem 50 milliárdot ebben az évben is, illetve 2017-ben stadionépítésre fordítunk, több tíz milliárdot a Várba költözésre, a Városligetre, Paks II. százmilliárdja. Nézzük már az arányokat! 15 milliárd milliárd semmi, semmi akkor, amikor ma minden harmadik család a létminimum szintjén van. A létminimum összege ma 88 ezer forint. És azt is tudni kell, hogy a havi 5 ezer forint kedvezményt csak azok a családok tudják igénybe venni, akik legalább átlagjövedelemmel rendelkeznek, akik alatta keresnek, azok az 5 ezer forint adókedvezményt nem fogják tudni igénybe venni. Ezeket a számokat így is nézni kell.

A Fidesz abbahagyhatná most már a szemfényvesztést. Menjenek el az emberek közé, nézzék meg, hogy a családok, akik létminimum alatt élnek, hogyan küszködnek nap mint nap! Ma már nemcsak hónapról hónapra nem tudnak megélni, hanem egyik napról a másikra. Sokkal jelentősebb változtatásokra lenne szükség. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 64 2016.05.13. 3:53  53-72

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A törvénytervezet kapcsán két pontról szeretnék beszélni. Először is, a kormány azt tervezi, hogy az EU-s kötelezettségének eleget téve nagymértékben emeli a dohánytermékek jövedéki adóját. Ezt alapvetően tudjuk támogatni, hiszen Magyarországon még ma is kiemelkedően magas azok aránya, akik a dohányzás okozta problémák következtében halnak meg. Azonban önmagában a dohánytermékek árának emelése nem elég a dohányzás visszaszorításához, sőt ez sok esetben csak azt eredményezi, hogy a szegényebb családokban még kevesebb jut ételre vagy a gyerekekre, mert a szülők inkább megveszik a drágább cigarettát is. Önmagában a dohánytermékek árának a növelése nem szorítja vissza a fogyasztást, ezt azok a lépések, programok teszik, amelyek az egészséges életre ösztönöznek. Emellett a befolyt pluszjövedelmet ezen egészségmegőrző programokra kell fordítani, illetve a dohányzás kárainak mérséklésére. Ezt sem látjuk biztosítottnak.

A jövedéki adó is eltűnik a költségvetés feneketlen zsákjában ‑ mint ahogy általában megszoktuk ‑, az egészségügy finanszírozása nem nő, ellenben újabb stadionok emelkednek. Ezért az LMP részéről a dohánytermékek adójának növelése csak akkor támogatható, ha látjuk azokat a kiegészítő intézkedéseket és azok finanszírozását, amelyek valóban képesek visszaszorítani a dohányzás mértékét, látjuk annak az intézményrendszernek az erősödését, ami hatékony segítséget tud nyújtani az azonnali leszokásban. Ennek hiányában az újabb jövedékiadó-emelés nem közegészségügyi program, csupán adóbehajtás. Továbbá félő, hogy az újabb áremelkedés bővíteni fogja a dohánytermékek már most is jelentős feketepiacát. A csempészek ma is boldogan árulják az olcsó és rossz minőségű dohánytermékeket, ami nemcsak jelentős kiesés a költségvetésnek, de az egészségre is károsabb. Az adóemeléssel párhuzamosan tehát jóval hatékonyabban kellene fellépni a feketekereskedelem ellen és olyan büntetéseket kiszabni, ami valóban elrettentő erejű.

A törvénytervezet másik lényegi pontjára rátérve: fontosnak tartom leszögezni, hogy az LMP támogatja a fosszilis üzemanyagok megadóztatását és a nem megújuló erőforrások szabályozói eszközökkel való háttérbe szorítását. Attól félünk azonban, hogy a tervezetben szereplő, az adó mértékét az olaj árától függően meghatározó rendszer valójában nem egy kormányzati szemléletváltás kezdete, csupán úgy akar a kormány még több adóbevételre szert tenni, hogy az nem okoz közvetlen ellenállást a lakosság körében. A rendszer így még átláthatatlanabbá válik, az emberek még kevésbé fogják tudni, hogy amikor megvásárolnak egy liter benzint, akkor pontosan kinek fizetnek és mennyit.

Álláspontunk szerint továbbá csak úgy képzelhető el a fosszilis energiahordozók árának növelése, ha az így megszerzett bevételeket nem stadionokra vagy palotákra és végképp nem gazdaságilag is fenntarthatatlan atomerőművekre költjük el, hanem olyan beruházásokra, amelyek valóban kiválthatják a jelenlegi közlekedési és szállítási eszközöket. A benzin jövedéki adójából származó bevételt véleményünk szerint csak és kizárólag a környezetkímélő közlekedési eszközök fejlesztésére lehetne költeni. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 84 2016.05.13. 12:18  73-118

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetést megalapozó salátatörvény kapcsán el kell mondanunk ugyanazt, amit az adótörvényeknél elmondtunk. Bár a kormány arra hivatkozik, hogy a kiszámíthatóság miatt alkotja meg a költségvetést és a kapcsolódó törvényeket már tavasszal, ez azonban csak abban nyilvánul meg, hogy az eredmény kiszámíthatóan selejt lesz. Nem véletlen az a kialakult rendszer a legtöbb országban, hogy az adótörvényeket, a költségvetést és az azt megalapozó salátatörvényt az előző évi zárszámadás elfogadása után, több körben, több hónapon át tárgyalják. Ugyanis igen fontos, hogy amit az egyiknél elfogadnak, beépülhessen a másikba, hogy legyen lehetőség arra is, hogy bizonyos javaslatokat elvessenek.

Ma Magyarországon nem ez a helyzet. Hiába vannak módosítási javaslatok a salátatörvényhez, arra szinte semmi lehetőség, hogy azok beépüljenek a költségvetésbe. Azaz a kormány eleve feltételezi, hogy semmi változás nem lesz ahhoz képest, amit beadott, és az úgyis átmegy az Országgyűlésen, a kormánypárti szavazatok többségével. És a kormánypárti szavazásokat nézve sajnos igazuk van.

Ami a törvény tartalmát illeti. A 85 szakasz 253 paragrafusa nyilvánvalóan több annál, hogy ezt az érintettekkel egy hét alatt le lehessen egyeztetni, megvitatni, és ennek alapján felelősen módosításokat lehessen tenni és döntéseket hozni. De a kormánynak, úgy látjuk, nem is ez a célja, mármint az, hogy a parlament normálisan és felelősen működjön. A 85 szakaszban számos technológiai módosítás van. Vannak kisebb pozitív változások egyes szociális ellátások finanszírozásában, illetve a gyermekes szülők munkajogi szabályozásában, igaz, jórészt európai uniós nyomásra. Ugyanakkor számos szakasz van, ami káros vagy elfogadhatatlan változást jelent. Ezeket vesszük sorba, az idő rövidsége miatt csak a legsúlyosabb esetekkel foglalkozva.

A törvényjavaslat leginkább arcpirító intézkedése az állami energetikai vállalatok gazdálkodásának titkosítása 5-30 évre a 21. §-ban és a XXI. században. Az információszabadságot korlátozó javaslat alapján az energetikai területen semmilyen releváns gazdálkodási információ nem lenne megismerhető, minden más állami és önkormányzati cégnél pedig lényegében az adatkezelők lelkiismeretére bízná a jogalkotó, hogy mit hoznak nyilvánosságra. Ez az államilag szervezett rablás újabb szintje, ami teljességgel elfogadhatatlan. Módosító indítványban javasoljuk is a szakasz törlését, fontolják meg, meddig haladnak a szégyenteljes közpénzlenyúlás útján, és mi vár önökre ennek az útnak a végén.

Ha az előző intézkedés szégyenteljes volt, a 20. §, ami a bejegyzett élettársi kapcsolatot módosítja, sunyinak nevezhető. A kormány a költségvetés megalapozását nyomokban sem szolgáló sunyi javaslata kiüresítené a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét, megszüntetve a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény legfontosabb rendelkezését, az úgynevezett általános utaló szabályt. Ez az általános utaló szabály teszi lehetővé, hogy ahol a jogrendszer a házastársaknak jogot biztosít vagy rájuk kötelezettséget ró, ezek a bejegyzett élettársi törvényben meghatározott szűk körű kivétellel automatikusan vonatkozzanak a bejegyzett élettársakra is. A költségvetési salátába elrejtett módosítás lehetővé tenné, hogy bármely törvény, ami ennél is veszélyesebb, eseti jogalkalmazói értelmezés, eltérően kezelje a házastársakat és a bejegyzett élettársakat. A javaslat elfogadása az utaló szabály alkalmazását teljesen ellehetetleníti. Elfogadhatatlan az a kormányzati szándék, hogy leválasszák a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét a házasságról, és ezzel kiüresítsék azt. Az LMP szerint tarthatatlan a valóságban létező családi kapcsolatok kormányzati ignorálása és a szerzett jogok figyelmen kívül hagyása.

Ki kell térni a költségvetést megalapozó salátatörvény alapítványi és magánfenntartású köznevelési intézményeket érintő változásaira és változtatásaira is. Már idén szeptembertől életbe lépne az a 28. §-ban eldugott módosítás, miszerint a nyolc óránál kevesebb ideig nyitva tartó óvodáktól megvonnák a költségvetési támogatást. Eddig a nyitvatartási idővel arányosan támogatták őket is. Ha tömegesen nem is, de lehetnek olyan intézmények, amelyek emiatt bezárni kényszerülnek majd, hacsak nem emelik meg a nyitvatartási idejüket, de ez a költségek növekedésével is együtt jár. Valószínűsíthető azonban, hogy a költségnövekedés egy részét, nem állami intézményekről lévén szó, át kényszerülnek hárítani a szülőkre. Úgy látjuk, hogy ennek a módosításnak semmiféle szakmai alapja nincs.

A másik változtatás általában hozza bizonytalan és kiszámíthatatlan helyzetbe az alapítványi és magánintézményeket, amelyek alternatív tantervet, alternatív pedagógiai programot követnek.

(14.30)

A módosítás szövege szerint az óvodapedagógiai program, kerettanterv bizonyos körben eltérhet a köznevelési törvényben, valamint annak felhatalmazása alapján megalkotott jogszabályban meghatározottaktól, feltéve hogy az eltérés többletszolgáltatásnak minősül. A köznevelési törvény nem definiálja a többletszolgáltatás és az alternatív szolgáltatás fogalmait, a kettő közötti azonosságot vagy különbségeket.

Milyen következményekkel jár mindez a nem állami fenntartású köznevelési intézményekre nézve? Van-e olyan, bármilyen Magyarországon működő köznevelési intézmény, amely e rendelkezés hatálybalépése esetén jelenlegi működésének megváltoztatására, beszüntetésére kényszerülne? Kérdezzük ezt különös tekintettel például a Nemzeti alaptantervtől eltérő, alternatív tantervet, programot követő Waldorf-iskolákra. Kérjük, tisztázzák a helyzetet. Határozottan kérjük a kormány képviselőjének állásfoglalását itt, a parlamenti vitában.

A salátatörvény több szakaszban is foglalkozik a környezetvédelemmel és a vízgazdálkodással, nem olyan értelemben, hogy építené ezeket a közszolgáltatásokat, hanem ellenkezőleg: rombolja. Ismert jelenség, hogy egy kormány a hazai oligarchák és a külföldi multik szálláscsinálójaként leépíti a profitéhség előtt álló környezetvédelmi és társadalmi korlátokat, csak eddig azt hittük, ez ilyen mértékben csak a harmadik világban létezik. A 43. § ugyanis megszünteti a Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alapot, a kormány ezzel ismét a legszegényebbeket, egyben az ár- és belvízkároknak kiszolgáltatottakat sújtja, ahelyett, hogy megjavítana egy jó szándékkal összerakott konstrukciót, kivonul az ügyből, hiszen nem elégséges forrás esetén neki kellene helytállni.

Az alap ugyanakkor fontos eszköze lenne egy önkéntes részvételre ösztönző, elkülönített állami pénzalap működtetésének, ebből azok részesülhetnek, akik szerződés alapján rendszeres befizetések, költségvetési támogatás, valamint nemzetközi segélyek révén akkor is jogosulttá válhatnak árvíz és ennek következtében kialakult belvíz során lakóingatlan-tulajdonukban bekövetkező kár esetén kártalanításra, akikkel a biztosítótársaságok nem kötnek biztosítási szerződést, vagy azokat nem hosszabbítják meg. Az indok a szerződéses jogviszonyban álló személyek csekély száma. A kormány szerint a piaci szereplők által kínált vagyonbiztosítási konstrukciók jelenleg alkalmasak arra, hogy az alap funkcióját hosszabb távon is megvalósítsák. A javaslat szerint új szerződés megkötésére már nem kerülhet sor.

A 64. §-ban pedig a vízi társulatokról szóló törvényt módosítanák. Ez a végső kivéreztetése a vízi társulatoknak, amelyek az önkéntes és saját érdekből való vízgazdálkodás helyi intézményei voltak, és jelentős szerepük lehetne megfelelő szabályozás mellett az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak. A vízgazdálkodási törvény tavalyi módosítása ehelyett állami feladatnak írja elő az érintett kormányzati szervek által meghatározott módon, hogy például milyen csatornák, mely területek öntözésének feltételeit szükséges biztosítani állami forrásból. Ez várhatóan megint csak az oligarcháknak való kedvezményekről szól.

A törvényjavaslat 9. §-ában pedig a bányászatról szóló törvényt módosítják ‑ ezt sem kellene. Újabb példája ez annak, hogy a kormány a környezet védelmét, az egészségünk óvását semmibe veszi, értelmetlennek tartja. A rekultivációs kötelezettség határidejét már többször módosították, a további halasztás annak deklarálását jelentené, hogy az állam a károkozó helyett a társadalomra rója a környezethasználat terheit.

Tisztelt Ház! A 16. §-ban határoznak arról, hogy a kormány többé nem lesz köteles beszámolni a gyorsforgalmiút-hálózat építésének előrehaladásáról, valamint a költségvetési források és egyéb támogatási eszközök felhasználásáról. Ez megint a szégyenteljes kategória. Egyrészt mindenki tudja, hogy az útépítéseknél folyik el a legtöbb pénz, másrészt a kormány olyan mértékben erőlteti az autópálya-építéseket, hogy az már Horn Gyulát is túlszárnyalja, eszeveszetten önti betonba a jövőnket és a pénzünket.

Végül megemlítendő még, hogy újabb jogosítványokat kap a közpénzszivattyú, illegitim agrárkamara, megszüntetik a kényszerállamosított szövetkezeti hitelintézeteket kezelő alapot, eltüntetve ezzel a nyomokat. Államosítják és totálisan központosítják a területfejlesztést is, hiszen milyen jól működött ez más területen is. Ennek sincsen semmilyen elvi vagy szakmai indoka. A területfejlesztést állami szinten koordinálni kellene, nem irányítani.

A szubszidiaritásnak, a hatékonyságnak és minden józan észnek ellentmond, hogy egy területnek egy távoli központból mondják meg, mit kellene fejlesztenie, hogy neki jó legyen, persze itt sem az a cél, hogy az egyes, esetleg leszakadó területeknek jó legyen. Ezt támasztja alá a 3. mellékletben megjelenő intézkedés is, amely elveszi a településektől azt a jogot, hogy a lakossági hozzájárulással épült gázköz­művagyon megváltásáért pénzt kapjon ‑ újabb rekvirálás, zsákmányszerzés.

Mindezek alapján a törvényjavaslat nyilvánvalóan elfogadhatatlan az LMP számára. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 130 2016.05.13. 7:06  119-136

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képvi­selő­cso­port­ja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Kicsit tréfás, hogy akkor, amikor az idei költségvetés ilyen nagy mér­tékben, 400 milliárdos összeggel módosul, még mindig arról beszélnek, hogy változatlanul a kiszá­mít­hatóság és a tervezhetőség jellemzi az idei költ­ség­vetést. A kiszámíthatóság a mi álláspontunk szerint azt jelenti, hogy a folyamatok, a szabályok és a keretek olyanok, mint amilyennek egy éve elter­vezték. Ez akkor is így van, ha az eltérés most pozitív irányú az állam szempontjából.

Mi azt gondoljuk, hogy nem lehetnek büszkék erre a teljesítményre, ha jobban megnézzük, hogy miből származik ez a többlet. Mi úgy látjuk, hogy ez egyszeri és részben káros tevékenységből származó többlet, ezért sokkal felelősebben kellene az elköl­té­sükről gondoskodni, mint ahogyan ezt a mostani törvény teszi. Szóval, a pluszbevétel túlnyomó része, a társasági adó 200 milliárd forintos növekménye abból származik, hogy Magyarország az adócsaló multik szálláscsinálójává vált. Orbán Viktor kor­má­nya elvtelenül kiszolgálja a globális nagytőke játékát, amivel országokat játszik ki egymás ellen, meg­rö­vidíti őket.

A kulcsszó a növekedési adóhitel. A tavaly bevezetett konstrukcióval globális multik tudják úgymond optimalizálni az adózásukat. Van is egy amerikai kötődésű multinacionális vállalatcsoport, aminek magyarországi leánya jelentős összegű jog­díj­bevétel után adózik Magyarországon. Itt neki 500 mil­liárd forintos nagyságrendű adófizetési köte­le­zett­sége jelentkezik, amit három évre elosztva fizet be a magyar költségvetésbe. Az ő nyeresége így mint­egy 1500 milliárd forint lesz ahhoz képest, mintha rendesen, a működési országokban adózna.

A növekedési adóhitel bevezetésével és a 10 szá­za­lékos alacsony társaságiadó-kulccsal Magyar­or­szág is pont olyan adóparadicsommá vált, mint ami ellen fel kellene lépni világszerte, és ez a fellépés egyre erősödik is egyébként. Legutóbb néhány napja 300 neves közgazdász, köztük Nobel-díjasok és mások tettek közzé egy nyílt levelet, amiben leszö­gezték, hogy a cégek vagy magánszemélyek számára alacsony adókulcsokat alkalmazó országok, vagyis az adóparadicsomok nem szolgálnak hasznos gazdasági célt, ugyanakkor egyesek számára hasznot hoznak mások költségére, így az egyenlőtlenség növekedését szolgálják.

A szegény országok ‑ köztük Magyar­ország, teszem hozzá ‑ arányaiban a legnagyobb vesztesek. Évente legalább 170 milliárd dollár, azaz 47 600 mil­liárd forint adóbevételtől esnek el, ez a magyar GDP 130 százaléka. Az adóparadicsomok léte persze olyan őket védő nagyhatalmak bűne, mint az Egyesült Államok vagy Nagy-Britannia, ám Magyarország úgy látszik, lelkesen asszisztál ehhez a rendszerhez.

Az egyes bevételek ‑ szja, járulékok és áfa ‑ sze­rény növekedéséhez pedig a 2015. év végén kiszórt EU-s támogatások járultak hozzá nagymértékben. A bevételek kapcsán pedig nagy kérdés a következő. A mintegy 300 milliárd forintra rúgó állami föld­ela­dások bevételei nem jelennek meg sem a 2015. évi, sem a 2016. évi költségvetésben. Ez elég aggasztó, hiszen ezeket a forrásokat csakis a földvagyon gyara­pí­tására lehetne felhasználni. Ha csak úgy egy­sze­rűen eltüntetik, akkor törvényt szegnek.

A bevételek után nézzük, mire költi el a kor­mány ezeket a forrásokat. Először is 90 milliárd fo­rint­tal támogatja a KLIK-et, amit aztán nagyon helyesen fel is számol. Évek óta mondjuk, hogy a közoktatásból kivont évi 200 milliárd hiányzik, a kor­mány mindig csak lohol az események után, né­hány havonta pótolja a kifosztott oktatási rend­szer­ben fellépő hiányokat. A kormány egy életképes rend­szer helyett az esztelen államosítást folytatja. Palkovics László államtitkár szerint azért nem adják vissza a településeknek az iskolákat, mert az önkor­mány­zatoknál nincsenek megfelelő szakemberek, akik irányítani tudnák az oktatási intézmények mű­ködtetését. De vajon a KLIK csődbe jutása és az állami fenntartás kudarca milyen kormányzati szak­értelemre vall?

A Fidesz-KDNP-kormány kritizálja a tele­pü­lé­se­ket, amikor az önkormányzati fenntartású iskola­rendszer összességében minden problémája ellenére jobban működött, mint a csődbe jutott KLIK. Csak a települések kisebb részének, jellemzően a legkisebb falvaknak, községeknek okozhat valóban gondot az iskolák fenntartása, azért is, mert folyamatosan el­von­tak tőlük minden forrást. Tévedés ne essék, az eddigi vegyes rendszer is egy rendkívül szerencsétlen megoldás volt, amikor is szétválasztották az iskolák fenn­tartását és működtetését. De most egy rossz megoldást váltanak fel egy másik, rosszabb meg­oldással.

Az LMP évek óta mondja, hogy teljesen új fenn­tartói modellre van szükség: amelyik önkormányzat kéri és képes a fenntartásra, az a megfelelő állami támogatásokkal együtt kaphassa vissza az iskolát. Amelyik önkormányzat ezt nem kéri vagy nem képes rá, ott maradjon meg valamilyen állami fele­lős­ség­vállalás. Ez egy okos kompromisszum és hatékony köztes megoldás.

A pluszforrások további felhasználása is két­sé­ges, különösen a „Modern városok” programnak ne­ve­zett kampánykörút 50 milliárdja. A szakképzésre és a nem eladósodott településekre adott tíz­milli­ár­dok akár még hasznosak is lehetnek. Az otthon­te­rem­tés, azaz a CSOK 50 milliárdja egy nem hatékony program túlzott finanszírozása, de láttunk már rosszabbat is.

Mire kellene ehelyett költeni? Olyan beru­há­zá­sok­ra a lakhatás, energiahatékonyság és megújulók területén, amelyek a jövőt építenék, és a kevesebbet keresőknek is hasznos lenne. Az oktatás és egész­ség­ügy forrásainak visszapótlására nagy szükség lenne. És mindig eszünkbe kell hogy jusson, ez egy egyszeri ajándék, amit jól kellene befektetni.

Mai hír, hogy beomlott a magyar növekedés az első negyedévben, miközben a 2016-os költségvetést 2,5 százalékos növekedéssel tervezték. Azt gon­dol­juk, ez önöknek is figyelmeztető jel kell hogy legyen. Köszönöm a fi­gyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 76 2016.05.17. 2:05  75-78

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány a polgári törvénykönyv módosításával kikényszeríthetővé akarja tenni a nagykorú gyermek rászoruló szülőjével szemben fennálló tartási kötelezettségét. A módosítás értelmében akár a szomszéd, az ismerős vagy az idősek otthona is pert indíthatna azért, hogy a gyermek térítse meg a tartásra önhibáján kívüli okokból rászorult szülő ellátásának költségét. Erre egyéves jogvesztő határidőt adna a törvény. Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy az ellátással összefüggésben felmerült költségeket ‑ ami lehet intézményi térítési díj, bevásárlási számla vagy rendszeres pénzbeli támogatás ‑ meg lehetne téríttetni az eltartásra amúgy köteles gyerekkel. Mivel ez meghatározott összeg megtérítésére vonatkozik, ad absurdum az is elképzelhető, hogy évente pereskedik majd az idősotthon az idős néni gyerekével.

Nem véletlen, hogy ma sem működik ez a szabály. A sok esetben egy keresetből élő, gyermeket nevelő családokról nem életszerű azt feltételezni, hogy rosszhiszeműségből mulasztanak el fizetni a szülőnek. A kormány ebből indul ki, akár családok szétesése, szülő-gyermek kapcsolatok megromlása árán is. Ezzel egymás ellen hangolja a generációkat, és újabb lépést tesz a társadalmi szolidaritás felmondása irányában. Ahelyett, hogy bírósági perek sokaságával ártana a családoknak az állítólag családbarát kormány, sokkal inkább az időskori szegénység ellen kellene fellépnie. Az elmúlt években számos olyan intézkedés történt, ami az öngondoskodás és az idős emberekkel szembeni állami szerepvállalás csökkentése irányába hatott. A kormány az idősgondozást egyre inkább a családok privát ügyének tekinti, oldják meg egymás között.

Azt kérdezem államtitkár úrtól, hogy a kormány miért nem az időskori szegénység ellen tesz, és miért nem az időskori szegénység megelőzését szolgáló öngondoskodást segíti. Várom megtisztelő válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 88 2016.05.17. 1:59  87-90

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásainak csökkentése és a várható változásokhoz való alkalmazkodás a legtöbb ország kiemelt stratégiai kérdése. Bár a párizsi megállapodás éghajlatváltozás fékezése terén még messze nem tölti be azt a szerepet, amit kellene, de mindez nem menti fel a kormányt az alól, hogy a kialakult helyzet kezelésére alkalmas stratégiát alkosson, és azt az Országgyűlés is jóváhagyja.

Az éghajlatváltozás várható hatásai tekintetében hazánk a fokozottan érzékeny és sérülékeny országok sorába tartozik. Ezért is érthetetlen, hogy a kormány tavaly júniusban beterjesztette a második nemzeti éghajlatváltozási stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslatot, de az mind a mai napig nem került az Országgyűlés naprendjére. Pedig volna mit csinálni! A 2015-ben kidolgozott nemzeti épületenergetikai stratégia szerint 700 ezer lakóépület energetikai felújításával 2020-ig 38,4 petajoule primer energiamegtakarítás volna elérhető. Ezzel jelentős kibocsátáscsökkentés mellett megnyithatnánk a lehetőséget egy új zöldgazdasági szektor és a foglalkoztatás fellendítésére is.

A mára már mindennapi életünket veszélyeztető rendkívüli időjárási helyzetek növekvő gyakorisága, a nyári hőhullámok miatti elhalálozás, az aszályok miatti terméskiesés, a viharok okozta épületkárok és az árvizek növekvő kockázata ugyancsak halaszthatatlan intézkedéseket sürget. Azt kérdezem, mikor veszik már komolyan az éghajlatváltozás mindennapi életünkre gyakorolt negatív hatásait. Mikor számolnak már végre a bekövetkezett és bekövetkező gazdasági károkkal, amelyek megfelelő lépésekkel elkerülhetők lennének? Mikor kerül az Országgyűlés elé az elkövetkező évekre szóló nemzeti éghaj­latváltozási stratégia? Várom megtisztelő válaszát.