Felszólalás adatai

PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Többen szóltak már az általános vitában arról, hogy a 2000. évi költségvetési törvénytervezet XII. fejezetében a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak vajon a kormány milyen forrásokat kíván biztosítani ahhoz, hogy a kitűzött feladatokat - különös tekintettel a mezőgazdaság súlyos, válságos folyamataira - megoldja. Magam is erre keresem a választ.

Mi is az alapvető probléma? Meggyőződésem szerint az, hogy az agrárgazdaságban, a vidéken a nemzetgazdaságétól alapvetően eltérő folyamatok zajlanak. Miközben a nemzetgazdaság egésze 1996-tól növekedési pályára állt, addig a vidék, az agrárgazdaság leépülése az elmúlt időszakban felgyorsult. Ezt bizonyítják az alábbiak is: a nemzetgazdaság GDP-je 1998-ban 5,1 százalékkal emelkedett, ezzel szemben ez a mutató az agrárgazdaságban 1,5 százalékkal csökkent. Ez a folyamat 1999 első félévében felgyorsult.

A kormány rendszeresen dicsekszik az infláció csökkenésével, erről ma is hallhattunk az este folyamán. De ki fizeti meg, és kinek a kárára? Tény, hogy az infláció csökkenése a mezőgazdaságnak, a magyar parasztság egyre romló jövedelmének köszönhető. Ezt bizonyítja az is, hogy míg 1998-ban a nemzetgazdaság fogyasztói árindexe 114,3 százalék volt, a mezőgazdaság árindexe 108,4 százalékon zárt. E tendencia ez év első felében tovább erősödik, hiszen az év első felében a felvásárlási árszínvonal 8,7 százalékkal csökkent, az exportvolumene 14 százalékkal volt alacsonyabb. E folyamaton rontott továbbá az is, hogy a piacra jutási támogatás ez idáig elfogyott, de a beruházásra, fejlesztésre szánt források is elapadtak. Az előbb említettekből az is látszik, hogy az agrárgazdaságban továbbra sincs jövedelem, a jövedelem kiáramlása felgyorsult, ez idáig mintegy ezermilliárd forintos tőkehiány halmozódott fel az ágazatban az elmúlt évek során.

Miért veszélyes ez a negatív folyamat? Mindenekelőtt azért, mert ha ez tartósan fennmarad, úgy veszélyezteti a kiegyensúlyozott növekedést, amelyért az elmúlt években a magyar társadalom, de mindenekelőtt a vidék lakossága komoly áldozatokat hozott. Látható tehát, hogy a mezőgazdaságban rendkívül komoly problémák vannak, az ágazat válságkezelésére, konszolidálására van szükség ahhoz, hogy a további romlást megállítsuk, egyensúlyi helyzetét megteremtsük.

A kialakult kedvezőtlen folyamatok megállítása érdekében mindenekelőtt a 2000. évi költségvetési törvényben kell megalapozni az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben előírt források biztosítását. Súlyos hiba, hogy a kormány e törvénynek megfelelően a mai napig nem terjesztette a parlament elé a középtávú agrárpolitikai programját. Sajnos az ágazatról szóló jelentést is késve nyújtotta be, melynek tapasztalatait már nem lehet érvényesíteni a költségvetési, valamint az adótörvényekben.

Azt sem látjuk a tervezetből, hogy az ágazatba a költségvetésen túlmenően vajon érdemes-e befektetni, enélkül pedig hiányt szenvednek azok az elvárások, amelyek például a jövedelmezőséget, az agrárolló záródását, az exportárbevétel növekedését sürgetik.

A költségvetési tervezet tanulmányozásakor megállapíthatjuk, hogy az elmaradó költségvetési támogatások tartalmaz. Nem látjuk viszont az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben foglaltaknak megfelelő nagyságrendű szerkezeti forrásokat, támogatásokat. Ugyanakkor Torgyán miniszter úr érdekképviseletekkel történt megállapodásának tartalma, annak számszerűsége sem köszön vissza, pedig ez a megállapodás az agrárgazdasági törvényen nyugszik. Ezek után felmerül az emberben kérdés: vajon a kormány komolyan gondolja-e a megállapodást, egyáltalán be akarja-e tartani? A tények ismeretéből úgy tűnik, hogy nem. A megállapodás beruházásra 66 milliárd, piacra jutásra 75 milliárd, míg a termelésre 65 milliárdot szánt.

(21.10)

Ezzel szemben a költségvetési elgondolás szerint beruházásra 42 milliárd, piacra jutásra 59 milliárd, termelési támogatásra pedig 35 milliárd forintot szán. Ez mintegy 64 milliárd forinttal kevesebb a megállapodásban meghatározottnál. Az, hogy az FVM az igényeknél kevesebb forrást miként, milyen hatékonysággal, milyen garanciákkal kívánja felhasználni, sajnos még nem láthatjuk. Ebben az évben például a költségeket csökkentő támogatásoknál, azon belül is a földalapú támogatások esetében a források nem a hatékonyságot, versenyképességet megcélzó módon lettek felhasználva, így senki nem járt jól. Remélem, hogy a következő évben a megállapodásban jelzetteknek megfelelően a kedvezőtlen termőhelyi adottságú termőterületekre is eljut a támogatás, míg a foglalkoztatottakhoz kötődő támogatások is megvalósulnak, hiszen ezek bizonyítottan stabilizáló hatásúak, főként a hátrányos helyzetű térségekben. Ugyanakkor a nem árutermelő családi gazdaságok támogatását a szociális alapból kell finanszírozni.

Célszerű volna megfogalmazni azt is, hogy az értékesítéshez, exporthoz kötődő állat- és növény-egészségügyi vizsgálatokat támogatásban finanszírozza a kormány. Ez EU-konform megoldás lenne, ami csökkentené a költségeket, s vele együtt segítené a piacra jutást is.

Az elmúlt időszakban az FVM vezetése többször hangoztatta a termékpályák piaci szabályozásának fontosságát. Nevezetesen, hogy a mezőgazdaság minden szereplője - a termelő, a feldolgozó, a kereskedő - osztozzon a hasznon. Sokkal nagyobb arányban kellene ebből az alapanyag-előállítónak részesednie. Nagyobb mértékben kell alkalmazni a jövőben az állami felvásárlást annak érdekében, hogy a piaci viszonyok kiegyenlítettek, a felvásárlási árak stabilak, kiszámíthatóak legyenek. A piacszabályozásban azért is növelni kell az állami részvételt - melynek mintegy katalizátorként kell működnie -, hogy a feldolgozói, kereskedői szervezetekkel szemben csökkentsük a termelők kiszolgáltatottságát, védjük a jövedelem biztonságát.

Magam is szóltam a mezőgazdaság általános tőkeszegénységéről, amely ugyancsak a működést lehetetleníti el, ha nem biztosít forrásokat a beruházásokra, technológiai megújulásokra, a versenyképesség biztosítására. Ezért fontos, hogy a megállapodásnak megfelelő beruházási előirányzat jelenjen meg a költségvetésben. Természetesen nem mindegy, hogy ezeket a forrásokat milyen hatékonysággal használjuk fel. Úgy tűnik, a megállapodásban megfogalmazott, az ágazat stabilizációját segítő reorganizációs elgondolások, az állami hitelgaranciák, kamattámogatások, az esetleges hitelelengedések szintén nem találhatók a költségvetés sorai között.

Az utóbbi időben gyakran elhangzottak különféle találgatások az európai csatlakozás ügyében. Úgy gondolom, ha 2002-ben csatlakozunk, ha nem, akkor is elengedhetetlen az ágazat konszolidációja, a technológiai megújulás, a versenyképesség segítése, a jövedelmezőség javítása, a szektorsemlegesség alkotmányos garanciái mellett. Ehhez pedig konszenzussal kiérlelt jó agrárstratégia és több költségvetési forrás kell. Mindezt a kormány által a 2000. évi költségvetési törvénytervezetben előterjesztett agrártámogatási összeg nem tartalmazza. Amennyiben ez nem változik, az ágazat jövedelempozíciója, az agrárgazdaság helyzete, ezáltal a vidék népességmegtartó képessége romlik. Nyilvánvaló az is, hogy a magyar agrárgazdálkodók sikeres uniós csatlakozási esélyei is minimálisra szorulnak vissza.

Mindezek alapján a benyújtott 2000. évi költségvetés agrárfejezete gyökeres átdolgozásra szorul a támogatások mértékének szerkezetét, felhasználási módját és szemléletét illetően. Ebben a formában a költségvetési tervezet elfogadhatatlan számomra. Bízom abban, hogy a szocialista frakció által jobbító szándékkal benyújtott módosításokat a tisztelt Ház elfogadja, és ezáltal sokat javulhat az előttünk lévő törvénytervezet a használhatóság szempontjából.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)