Készült: 2024.03.29.01:47:59 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

94. ülésnap (1999.10.20.), 18. felszólalás
Felszólaló Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 17:56


Felszólalások:  Előző  18  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. VOJNIK MÁRIA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A pénzügyminiszter úr a társadalombiztosítás jövő évi költségvetésének beterjesztésekor 12 percet szánt az expozéra - lehet, hogy nem is ér meg ennél több beszédet.

Azért nagyon fontos, hogy azt is megnézzük: kik vannak jelen a mai napon ezen a vitán? Mert annak is jelzésértéke van, hogy a társadalombiztosítás jövő évi költségvetéséről szóló vitából hiányzik az Egészségügyi Minisztérium minden képviselője, aki a hierarchiában számít! (Keller László: Selmeczi szakértő!) Hiányzik a Szociális és Családügyi Minisztérium képviselője, hiányzik az Országos Egészségbiztosítási Pénztár képviselője!

Vajon miről lehet szó? Magára hagyták a pénzügyminisztert? (Keller László: Az államtitkár úr!) Nem vállalják vele a közösséget?

 

(9.10)

Nem róluk szól ez a költségvetés? Ha nem, kiről szól ez a költségvetés, tisztelt képviselőtársaim? Vajon csakugyan a 21 paragrafusból álló törvény összesen annyit ér meg, hogy teleírtunk vele néhány oldalnyi papírt, amúgy egyébként ennyiben is marad? Vajon nem kell hogy érdekeljen bennünket, hogy mire telik ebből a tervezett költségvetésből, a forrásokból? Vajon indokolt-e, hogy pénzügyminiszter úr, amikor a költségvetési tervezet expozéját megtette, egy kicsit távol is tartotta magát ettől a költségvetéstől, mintha azt mondta volna: én ennyit tudtam erre, amúgy nektek kell arról gondoskodni, hogy ezt tartalommal töltsétek ki. Erre egyébként utalt a Fidesz vezérszónoka is, és erről majd később kell beszélni.

Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim zokon vették, amikor az adó- és járuléktörvények vitájában azt mondtam, hogy ismerve a kormány szándékát, a forrásokat és az elosztások módját, a társadalombiztosítás jövő évi költségvetése megalapozatlan. A kormánynak nincs elgondolása, főleg az egészségügyi ellátórendszer működtetéséről, és nincs elgondolása ennek az ellátórendszernek a korszerűsítéséről sem. Hosszú vitákat folytattunk le, és nem jutottunk előrébb. Tegnap már döntöttünk a módosító indítványokról. Láttam a kormány szándékát és a kormánypárti képviselők szavazatait, és ezért megismétlem az állításomat: a társadalombiztosítás jövő évi költségvetése megalapozatlan, a szükséges ellátásokra ebből a forrásból a következő évben nem telik annyi, hogy akár csak a színvonalat is meg lehessen belőle őrizni.

Mire alapozom ezt? Az Egészségbiztosítási Alap helyzete kérdéses. A tervezett hiányt a kormány maga sem tudja pontosan tarthatónak, ezért tehát azt a javaslatot teszi, hogy a kalkulált hiányról csak a következő évi, tehát a 2000. évi zárszámadásban kelljen dönteni, mert akkor majd a deficitet elrendezzük. Én azonban a Számvevőszék véleményét osztom ebben a kérdésben, hogy amennyiben a hiány tartós, gondoskodni kell a társadalombiztosítás költségvetésében a beterjesztéskor ennek a fedezetéről is.

Megalapozatlan ez a költségvetés azért is, mert a központi költségvetésből olyan kevés pénz áramlik át a társadalombiztosítás költségvetésében azok ellátásainak fedezetére, akik maguk járulékot nem fizetnek, hogy ez teljesen irreálissá is teszi magát a bevételi oldalt.

Irreális továbbá a bevételi oldal tervezése azért is, mert ahogy korábban a bizottságok kisebbségi előadói elmondták, az APEH tevékenysége a társadalombiztosítási bevételek teljesítéséről vagy a források megjelöléséről olyan bizonytalan, hogy ha azt mondjuk, hogy korábban ebben a helyzetben káosz volt, akkor az APEH tevékenysége nem csökkentette, maga okozza a káoszt a jövőben.

Rendelkezésünkre áll az 1999. évi első nyolc hónap bevételi adatairól szóló ismertetés. Mindazok az adatok, amelyeknek a biztosságáról az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak kellett volna beszámolni, az egészségügyi és szociális bizottságba eljuttatott tájékoztató adatok szerint vagy arról számolnak be, hogy nincs adat, vagy arról számolnak be, hogy ezeknek az adatoknak a bizonyossága kérdéses.

Igaza van Horváth Zsolt képviselőtársamnak abban, hogy ne csak a számokról beszéljünk, mert sokkal fontosabb, hogy azokról beszéljünk, akiknek az ellátásáról a társadalombiztosítási költségvetés pénzeinek elköltésekor gondoskodni fogunk. Ezért tehát valóban beszéljünk arról, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetéséből mire telik, hogyan változik a nyugdíjasok helyzete, és természetesen nem feledkezhetünk meg arról sem, hogyan változik azoknak a helyzete, akiknek a járadéka és ellátása a mindenkori nyugdíjminimumhoz kötött.

A jelenlegi beterjesztett kormányjavaslat természetesen a formai szabályoknak megfelel, hiszen ebben az évben valóban a keresetkiáramlás és a várható infláció köztes mértékében tervezi a nyugdíjellátások növelését. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy az eredendő törvénytelenség egy évvel ezelőtt már megtörtént. Most tehát az a 8 százalék emelés arra a csökkentett alapra jön rá, amelyet egyébként véleményünk szerint a kormány jogtalanul vont el a nyugdíjasoktól. És azoknak a járadéka emelkedik remélhetőleg legalább 8 százalékkal, akiknek ugyancsak a tavalyi évben csak 11 százalékkal nőtt az úgynevezett szociális minimuma, ami nem a nyugdíjminimummal volt egyenlő, és ezért őket ez a sérelem továbbra is érni fogja. Képviselőtársaim ezekről a témákról a mai és a következő napi vitában még szólni fognak.

Szeretnék beszélni az egészségbiztosítási ellátások helyzetéről annak ismeretében, hogy milyen költségvetési feltételek között kell működni az Egészségbiztosítási Alaphoz tartozó intézményeknek, szolgáltatóknak. Arról szeretnék beszélni, miért kell vitatkoznunk azzal, hogy elégséges-e, hogy a ráfordítások reálértéke csökkenésének tendenciája a következő évben mérséklődik. Ezt kormánypárti képviselőtáram mondta a vitában, az egészségügyi bizottságban, egészen pontosan a hiány és a reálérték-csökkenés mérséklődéséről beszélt. Én pedig arról szeretnék beszélni, hogy miért is kellene reálértékvesztést elszenvednie az egészségügyi ellátórendszernek akkor, amikor ezt a gazdaság teljesítőképességének növekedése, a makrogazdasági mutatók nem teszik szükségszerűvé és elkerülhetetlenné sem.

Fideszes vezérszónok képviselőtársam azt mondta, hogy nagyon sok reform értékű kezdeményezés van, aminek az eredményeképpen a társadalombiztosításban, az egészségbiztosítási kasszában a gyógyító-megelőző ellátásokra fordítható pénz elégséges lesz. Képviselőtársam olyan törvényjavaslatokról és olyan reformokról beszélt, amiket ma még nem ismerünk, amiknek törvényjavaslatai nem fekszenek az Országgyűlés előtt, amikről nem vitatkoztunk, amikről nem döntöttünk, és amiknek hatása az 1999. évben meghozott törvények esetén - amire persze most nincs esély - nem érzékelhető még 2000-ben.

Pontosan miről is van szó? Azt mondja képviselőtársam, hogy megoldást hoz a háziorvosi ellátásban a háziorvosi privatizáció. Nincs privatizációs törvény a háziorvosi ellátásokra. Nincsenek pluszforrások a háziorvosi ellátórendszer fejlesztésére. Azt mondja képviselőtársam, hogy a háziorvosok meg fogják kapni a praxisjogot, és azt is, hogy a praxisok megvásárlására lesz hitelgarancia-alap a Magyar Fejlesztési Banknál; lehet, hogy lesz, lehet, hogy van.

(9.20)

Ez nem tartozik a költségvetésre, és különösen nem tartozik bele a társadalombiztosítási költségvetésbe, de azért persze nem baj, ha erről az Országgyűlés előtt képviselőtársam beszél. Az a baj, képviselőtársam, hogy ezek az ígéretek olyanok, mint szegénység idején a karácsonyfadísz, hogy a sztaniolban nincs szaloncukor. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ezzel szemben az a tény áll, hogy a háziorvosi ellátásokra nem jut érdemben több pénz, mint amennyi az előző évben jutott. Ezzel szemben mivel is kecsegtetik a háziorvosokat? Hogy az egyébként irreálisan alacsonyra tervezett gyógyszerkasszából a racionális gyógyszerfelírás arányában valamivel több pénzhez fognak jutni. A törvényjavaslat nem rendelkezik arról, hogy mi ez az arány. Arról se rendelkezik, hogy hogyan lehet ehhez hozzájutni. Arról se rendelkezik, hogy mit kell tennie ezért a háziorvosnak, vagy mit kell tenni például az egészségbiztosítónak, hiszen ez a dolog rá is tartozik.

Hanem akkor mit is sugall? Azt, hogy innentől kezdve a beteg nem fogja elhinni a racionálisan csökkentett árú gyógyszerről se, hogy azért írta fel az orvos, mert az jó, hanem azt fogja kérdezni, nem azért írta fel, hogy jobban járjon, és ezért a legnagyobb bajt teszi vele, Horváth képviselőtársam, amit csak tehet, hogy megingatja az orvos és a beteg közötti bizalmi viszonyt.

A szakellátások és a kórházi ellátások kérdéséről is szólnék néhány szót. Igen, van benne nominális növekmény, bár ennek értéke nem érti el az inflációt. Csak azt felejtette el megmondani képviselőtársam, hogy az indulási érték nem az 1999. évi tervezett, hanem a zárolással csökkentett összeg. Emlékeznek képviselőtársaim, mit mondtam a tavalyi tb-költségvetés vitájában? Azt, hogy milyen kár, hogy az alapok költségvetése 1 százalékának zárolásáról rendelkező rész mindegyike csak a gyógyító-megelőző kasszát érinti, ezért ott a zárolás mértéke 2,7 százalék. Akkor azt mondták, hogy majd a gazdaság teljesítménye alapján vissza fogják kapni a zárolást. De nem ez történt, hanem a zárolás elvonásra került, és a gyógyszerkassza túllépése miatt további zárolásokra került sor.

Azt mondja kormánypárti képviselőtársam - és ebben igaza van -, a törvény megengedi, hogy most már a gyógyító kasszából, a kórházak pénzéből ne csak a betegek ellátására, ne csak a bérre, a tizenharmadik havi bérre, a fűtésre, az élelmiszerre lehessen fordítani, hanem felújításra, műszerbeszerzésre, pótlásra és fejlesztésre is. Miért kell ezzel a javaslattal arra kényszeríteni az amúgy is nehéz helyzetben lévő intézményeket, hogy maguk gazdálkodjanak abból, amiből eddig is alig tudták fedezni az ellátások költségeit? Vajon ez valódian érdemi megoldása-e annak, amit korábban úgy szerettünk volna megfogalmazni, hogy az amortizáció költségei kerüljenek bele a költségvetésbe? Az önök javaslata nem megoldás!

Önök úgy gondolják, ha kisebb számot írunk a gyógyszerkasszába, akkor kevesebbet is költünk. Azt mondja képviselőtársam, hogy lesz új gyógyszerfelírási szabály. Igen, lesz, érvénybe fog lépni, a hatása remélhetőleg pozitív lesz - ha jó a rendelet, amiről ma még persze nem lehet tudni igazából semmit -, és körülbelül egy év múlva érzékelhető. De mit sem segít 2000-ben azon, hogy a tervezett kiadások fölött nem egy, nem tíz, hanem több tíz milliárd forinttal túl kell költekezni. Mi a kormány kérése? Az a kérése, hogy a parlament továbbra is járuljon hozzá ahhoz, hogy a gyógyító-megelőző ellátások között a kasszák átjárhatók legyenek. Mi ehhez nem tudunk felhatalmazást adni.

Nem érvényesíthetjük azt a szabályt, hogy a zárt rendszer alkotórészeit képező elemek bármelyikének növekedése maga után kell hogy vonja a többiek csökkenését, ahogy ezt a Kórházszövetség ülésén az OEP főigazgatója mondta. Mert nem lehet olyanra tervezni a zárt rendszert, hogy abból valamelyik alkotóeleme szükségképpen ne nőjön nagyobbra.

Tisztelt Képviselőtársaim! A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetése arról szól, ha nem tudunk pénzt adni, akkor hogyan intézzük el azt, hogy ezt ne lássák azok, akiknek az ellátására biztosítani kell a forrásokat. Ehhez a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nem tud felhatalmazást adni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  18  Következő    Ülésnap adatai