Felszólalás adatai

Azt is mondhatnám, talán stílszerűen a törvény kapcsán, hogy bevégeztetett. Eljutottunk a társadalom kettéosztásának végpontjáig. Igen, bevégeztetett. Poraiban is máshol nyugszik, és másfajta temetést kap az, aki szegény és rászorul a szociális temetésre. Kezdődik a dolog, lehet, hogy tényleg végiggondolva, bár ezt azért mégsem feltételezem, a születéstől fogva, hiszen tudjuk, más összegű családtámogatás jár annak a szegény családban született gyereknek, akiknek szülei nem keresnek vagy nem keresnek annyit, hogy az adókedvezményt leírhassák. Azt is tudjuk, hogy újabban törvény szerint merő jó szándékkal, de mégiscsak lehet bizonyos esetben szegregálni az iskolákban.

Azt is tudjuk, hogy a fizetős helyek végképp elérhetetlenek lesznek a továbbtanulásban a szegény családok gyerekeinek, és azt is tudjuk, hogy aki szegény, szerencsétlen, perifériára szorult családként csak közmunkához juthat, annak a 8 órás munkája nem ér annyit, mint aki mégoly szerény körülmények között minimálbérért, de a piacon végzi. Ezt eddig is tudtuk, de hogy a halálban is kétféle elbánás jár, azt ez a törvényjavaslat hozza közénk. Ilyenkor szokták a tapintatosabb tévéműsorokban megjelentetni a feliratot, hogy felhívjuk gyengébb idegzetű nézőink figyelmét, kapcsolják ki a készüléket, mert felzaklató részletek következnek, de mi nem kapcsolhatjuk ki, mert ezek a felzaklató részletek szó szerinti idézetek a törvényből.

Nézzük meg, mit ír elő a törvény szociális temetés esetén! Igaza van az előterjesztőknek és a képviselő úrnak is, szociális temetést választani nem kötelező. Nem kötelező az utcán lakni sem természetesen, de ha ezt választod, mert olyan szegény vagy, hogy nem tudsz mást választani, és ahogy a képviselő úr mondta, nem az egyre inkább csökkenő lehetőségű köztemetést választja a család, akkor innentől már nincs szabad választása, innentől kötelezően előírja a törvény, hogy mit kell vállalnia. Aki szociális temetést kér, tudniillik úgy kezdi a feladatait, hogy azon friss gyászában, sújtva a gyász amúgy is meglévő fájdalmától, az önkormányzatnak nyilatkozatot tesz.

Mi van a nyilatkozatban a törvény szerint? A következőket vállalja: a) az elhunyt temetésre való előkészítése, mosdatása, felöltöztetése. Helyesen mondta képviselő úr, ha kórházban hal meg a rokon, vagy valamiért boncolásra kerül sor, akkor ezt helyette elvégzi a kórház. De mint az indoklásból megtudjuk, ha szociális temetést kér az illető, akkor halottja holttestének rekonstruálását már nem végzi el a kórház. Belegondolni sem merek, mi történik egy balesetben elhunyt rokonnal. De vállal mást is. Vállalja ebben a nyilatkozatban a sír vagy urnasír kiásását és visszahantolását is. Vállalja a koporsó, urna gépjármű nélküli szállítását a temetőn belül, a sírba helyezést vagy az urnaelhelyezést. Erről tesz egy szép, precíz nyilatkozatot. Ezt a kérését, hogy szociális temetést kért, ha kórházban van a halottja, elviszi, beadja a kórházba is, hogy a kórházban is tudják, más elbírálás jár szociális temetés esetén, ahogy mondtam, ott felöltöztetik, megmosdatják a halottat, de holttestét nem rekonstruálják.

Ha valamiért idős, beteg hozzátartozóról van szó, özvegyasszony temeti férjét, vagy még egyszer mondom, ne adj' isten, gyerekét, és nem bírja a személyes közreműködést, nem tud két méter mély sírgödröt ásni adott esetben a téli, fagyott temető földjében, van megoldás: igazolást ad be az önkormányzatba. Ha igazolható körülmény van - nem tudom, mi az igazolható körülmény, és hogy ellenőrzi ezt az önkormányzat -, akkor felkérhet mást is, vagy mint a minisztérium szakértője kérdésünkre felvilágosított, itt is érvényesül a választási szabadság, nem kötelező koporsóba temetkezni, aki nem bír két métert ásni, választja az urnatemetést, ott sokkal kisebb árkot kell ásnia. Tényleg nagy a szabadság a törvényben.

Ezek után elmegy a temetőbe, ott a fájdalomtól megtört rokon - vagy akit megkért a sírásásban való közreműködésre - munkavédelmi, közegészségügyi és járványügyi kiképzésben részesül, a gyásza kellős közepén, majd erről nyilatkozik, hogy ezt a kiképzést becsülettel megkapta. Nyilatkozik arról is, hogy ha mégis valamilyen baleset éri sírásás közben, akkor kártérítést nem kér. A törvény rendelkezik arról is, hogy ha valamiért hibázik, nem tartja meg például az előírt centiméteres előírásokat a sírgödör megásásában, akkor mégiscsak ráterhelhetik a szociális temetésnél egyébként nem fizetendő költségeket.

(11.20)

Ha nincs egy elöregedő faluban ismerős, aki helyette elvállalja a sírásást, a munkavédelmi kiképzést, a nyilatkozattételt, akkor elvégzi helyette az önkormányzat, de ráterhelik a halott hagyatékára. Nem rendelkezik a törvény, így kíváncsian várom, hogy mi fog történni, ha nincs akkora hagyaték. Őszintén remélem, nem kell akkor az özvegynek közmunkán ledolgoznia vagy leülnie a költségeket.

Felvetődött az egyik bizottsági ülésen az a morbid gondolat is - de nem véletlenül a morbid törvény kapcsán -, hogy ahogy az öregek spórolni szoktak a temetésükre, aki nem tud spórolni, az vajon megáshatja-e előre a saját sírját, hogy a családtagokat mentesítse. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból. - Köztük Babák Mihály: Nem szégyelli magát?) Tudom, nem ezt akarják, de a törvény szelleme bizony idevezet. Ha eljutott idáig a szociális temetést kérő szegény rokon, szegény család tagja, akkor ezek után átveheti az ásót, a szerszámokat, a koporsót és a sírjelet. Csak azt a sírjelet használhatja, amit a temető ad neki, így aztán legalább majd holtában is látszik - nemcsak a szociális parcellában való elhelyezés miatt -, hogy ki az, aki olyan semmitlen szegény volt szerencsétlen, hogy csak szociális temetésben részesülhetett.

Ezek után eltemetheti halottját, igen, ahogy elhangzott, külön erre kijelölt szociális parcellában, így a faluban legalább ötven év múlva is látják, hogy hol feküsznek a szegények. Megkérdeztük a bizottsági ülésen a szakértőt - nem ő tehet az egészről, nem őt akarom szidni -, hogy miért van szükség arra, hogy még poraik se keveredjenek szegényeknek és a valamelyest jómódúaknak. Precíz felvilágosítást kaptunk, morbid törvényhez méltó morbid indokot: mivel szakképzetlen sírásók működnek, ha nem külön erre kijelölt parcellában temetnének, akkor akár emberi maradványokkal is találkozhatnának. (Dr. Lanczendorfer Erzsébet: Így van.) No comment, nem szeretném kommentálni.

Ezek után a szociális parcellában megóvtuk őket, hogy más emberi maradványokkal találkozzanak, a szociális temetést választók visszaadják a szerszámokat, a temető fenntartója pedig ellenőrzi, hogy mindent szakszerűen végeztek-e el - ha hibáztak, akkor mégiscsak fizetniük kell. Egyébként is komoly szerepe van a törvény szerint az ellenőrzésnek, hiszen ellenőrizni kell és lehet azt is, hogy otthon a család hova helyezte az urnát. Kíváncsian várom, lesz-e nemzeti halottellenőrző hatóság, mert rend a lelke mindennek: "porod is néki szolgál" - ennek a bizonyos rendnek.

Tudom és értem is, érteni vélem, hogy mi volt az oka eredetileg annak, hogy önök benyújtották ezt a törvényt. Lehet, hogy az, sőt biztos, hogy a temetési költségek akkorák, hogy valamilyen módon ezt a gondot kezelni kellett, de segítség helyett fegyelmezés történt. A segítség útja az volna - erre vonatkozik határozati javaslatunk is -, hogy nézzük meg, milyen anyagi támogatást tudunk adni annak, aki nem tudja eltemettetni halottját. A fegyelmezésnek itt nincs helye. Álszentek azok az indokok, amelyek szép régi népszokásokra hivatkoznak olyan közegben és Budapest közepén, ahol ilyen népszokások már régen nem élnek. Álszentek azok a hivatkozások is - amelyek nem egészen jóhiszeműek -, hogy ez majd erősíti a családi összetartozást. Nem! Egy önkiszolgáló közös családi sírásás nem az, ami a családi összetartozást erősíteni fogja.

Egy újságíró úgy fogalmazott, hogy "ez a törvényjavaslat az emberség csúszó leértékelése. Nyilván önök többségében nem ezt akarták, de akkor állítsák meg az emberségnek ezt a csúszó leértékelését, annál is inkább, mert nem igaz az az érvelés, hogy aki nem ezt akarja, az a továbbiakban is korlátlanul kaphat temetési segélyt vagy köztemetést. A temetési segély már rég beolvadt az egységes szociális segélybe, így tehát százszor is meggondolja az egyéb önkormányzati segítségre is szoruló szegény ember, hogy esetleg a saját úgymond kerete terhére ezt is kérje. Azt meg maga az államtitkár asszony mondta az egyik bizottsági ülésen, hogy a spórolás mellett és az állami részvétel csökkentése mellett a javaslatnak az is a célja, hogy visszaszorítsa a köztemetést, majd adott esetben esetleg redukálja is.

Kérem, nyúljanak vissza az eredeti, talán meglévő szándékhoz: ne fegyelmezzék a szegényeket, segítsenek. Vonják vissza a törvényjavaslatot! Gondolják meg, hogy az általunk javasolt módon vagy más módon milyen anyagi segítségeket lehet a szegényeknek adni! Ez így, ebben a formában a kegyelethez való jogot, az emberi méltósághoz való jogot sérti, beteljesíti a verset, hogy "aki szegény, az a legszegényebb"; kinek mije van, annyit is ér holtában is.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban. - Dr. Répássy Róbert: Elképesztő!)