Készült: 2020.07.08.07:42:59 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
4 36 2014.05.13. 10:41  17-73

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt négy évben Magyarországon nem működött oktatási minisztérium. 2010-ben ez első ránézésre, hallásra, amikor ezt megtudtuk, nagyon furcsának tűnt, kicsit bizarrnak és nagyon zavarónak tűnt, de aztán nagyon gyorsan világossá vált számunkra, mi az oka annak, hogy Magyarországon az oktatás ügyének nincs külön tárcája. Mert valójában ma Magyarországon önök kormányt fognak hamarosan alakítani, és nem vezetőt keresnek az új tudásnak és az oktatás ügyének Magyarországon, hanem valójában egy csődgondnokot.

Lázár úr, képviselőtársam kifejtette, hogy valójában egy szakmai terület sikere és a jó kormányzás sikere nem feltétlenül attól függ, hogy milyen struktúrában rendezik azt. Ez önmagában egyébként igaz is lehetne és elfogadom. Itt egy kérdés van, és egy vita van közöttünk, a mi frakciónk és az ön frakciója között, hogy mit tartunk valójában Magyarországon a jó kormányzás sikerének. Valójában az önök sikerfelfogása egy kicsit másról szól, mint amiről a mi sikerünk szól. A mi sikerünk, a mi sikerországunk viszont nem csak arról szól, hogy meg kell nyerni egy választást - mert kétségtelenül önök ezt a választást megnyerték. Az a kérdés, hogy mit fognak kezdeni ezzel a hatalommal. Önökben sokan bíznak, nem az ország többsége, ezt önök is tudják, meg lehet nyerni egy választást, a kérdés mindig az, hogy amikor megnyerik ezt a választást, hogyan élnek vele. Véleményem szerint ez a kormányzati struktúra nem szolgálja a magyar társadalom érdekét, nem szolgálja a magyar emberek érdekét, nem szolgálja a jó kormányzásba vetett, önök által sokat emlegetett hitet és bizalmat sem.

Továbbá azt szeretném még önöknek felvázolni, egyértelműen bebizonyosodott, hogy ez a minisztériumi struktúra nem szolgálja az oktatás ügyét.

(16.10)

Ön is utalt rá, és tudom korábbi polgármesteri tevékenysége kapcsán is, hogy az oktatás ügye közel állt önhöz. És sokat tett, jó irányba véleményem szerint azért. Végigvitte azt, amit mi abban az elátkozott nyolc évben, amit önök oly sokszor emlegettek, még ebben a kampányban is, sziszifuszi munkával, modernizációval, új tudással elindítottunk. Köszönet érte, mert ma van jó példám, amit tudok mondani. Nagyon sajnálom, hogy amikor igazán nagy felhatalmazást kaptak, akár önkormányzati szinten, akár kormányzati szinten, ezt ön nem tudta folytatni.

Nem az én tisztem ezt megítélni, de ön is tudja, én is tudom, hogy ezzel a mentalitással, ezzel a kormányzati struktúrával, a magyar gyerekekhez való hozzáállással és az oktatás ilyen mérvű lebecsülésével a saját jövőnket éljük fel. Függetlenül attól, Lázár úr, és az egész frakciójának mondom, függetlenül attól, hogy ki fogja kormányozni ezt az országot a következő 10-15 évben. Tehát ez a kormányzati struktúra nem szolgálja az oktatás ügyét, amelyet oly nagyon hiányolok Magyarországon. Minden korábbi figyelmeztetés, szakmai kritika és az elmúlt négy év fájdalmas tapasztalatai ellenére is önök változatlanul mennek azon a rossz úton, amiről az előbb beszéltem.

Úgy is fogalmazhatnék, hogy megértsék: túlságosan életidegen az a struktúra, amit önök felállítanak. Túlságosan elrugaszkodik a magyar valóságtól, nem alkalmas a társadalomban megjelenő sokféle szempont, sokféle konfliktus, sokféle probléma feltárására. Ma az, ami az embereket feszíti, a megélhetésük, a boldogulásuk, az a világ, amelyben a magyar embereknek, a magyar gyerekeknek boldogulniuk kell, nem tudnak becsatornázódni az önök politikai struktúrájába. És ezt ön is nagyon jól tudja. A valóságtól az a struktúra, amit önök felépítenek, egyre jobban elszakad. Azt kell világosan látni, ez a minisztériumi felépítés eddig is képtelen volt érzékelni a meglévő egyenlőtlenségeket és feszültségeket, és ezután fogja ezt becsatornázni.

Ez abból is látszik, hogy a társadalmi különbségek négy év alatt mélyültek. Minden erőfeszítésük ellenére, bármekkora hatalmat kaptak hozzá, mélyültek. A szegénység Magyarországon terjed. És a legnagyobb baj, hogy az oktatásnak a szegénységkompenzáló képessége, a tudásátadó képessége Magyarország gazdaságának, amiről Szijjártó úr is beszélt, a magyar gazdaság innovációra való képességének, kreativitásának alapja az új tudás. Ehhez az új tudáshoz kell olyan szemlélet, ami számomra azt tükrözné, hogy önök felemelik az oktatás ügyét Magyarországon, és nem egy csődgondnokság alá helyezik, hanem gyakorlatilag egy saját minisztériumot alkotnának hozzá.

Az az érvük, amit korábban hallottam, a Házban most, a vita alatt nem hangzott el, hogy alapvetően szétválasztották az önkormányzati és az országgyűlési képviseletet az új választójogi törvényben. Azt az érvet, hogy a lakosok ügyeivel, az állampolgárok ügyeivel egyébként az önkormányzatoknak kell majd foglalkozniuk, akkor fogadhatnám, fogadnám el az önök részéről, ha nem építenék le tudatosan az önkormányzást Magyarországon ilyen mértékben, és azokat a társadalmi szempontokat, az állampolgári kapcsolatok nagy részét nem egy rossz kormányzati struktúra alá sorolnák be, ahol gyakorlatilag az emberi ügyek és kapcsolatok teljes mértékben elvesznek.

Ez a kormányzati politika valójában azt üzeni az országnak, hogy meg se próbáljanak aktívan részt venni egyébként a saját ügyeik intézésében. Ezt majd az önök kormányzata, kormányzati struktúrája vagy éppen a Fidesz elnöksége vagy az önök frakciója eldönti. Teljesen mindegy, hogy Magyarországon ki mit gondol a világ alakulásáról, ki mit gondol a saját életéről, nincs döntési lehetősége. És ezt az emberek egyre jobban érzik, hiszen önök is látják, hogy a politikai elit egészétől fordulnak el Magyarországon. Nagyon sok szavazatot vesztettek, nemcsak a rendszerváltás óta meglévő pártok, hanem valójában a politikai elit egésze valahogy elszakadt a magyar valóságtól. Legyenek azok friss pártok, vagy legyenek azok régebbi, a rendszerváltás óta meglévő pártok, legyen például az én pártom, az MSZP.

Nekem az a szomorú ebben az egészben, és ez a kormányzati struktúra számomra azt világítja meg, hogy a rendszerváltó politikai elit jobboldali fele mit sem tanult egyébként az elmúlt huszonvalahány évből. Ez a struktúra öncélúvá vált, egy öncélú hatalom fenntartását szolgálja. És ezzel lehet választást nyerni. Én nem ezt vonom kétségbe. Önök megnyerték a választásokat. Kétharmadot kaptak. De milyen áron? És milyen árat fognak fizetni például a magyar gyerekek? Tíz-tizenöt év múlva mi lesz ebben az országban? Ezt a kérdést kell mindig feltenni önmagunknak, minden politikusnak, régieknek és újaknak, irreleváns, öregeknek és fiataloknak: hogy miért akarom kormányozni az országomat? Ma már azt én nem fogadom el, hogy megmentsük a kommunistáktól. Ugye, ez már nem tartozik a magyar közbeszédhez, ezt már önök nem tudják legitimen mondani. Ez nem lesz érv.

Végezetül, rémisztő következménye lesz annak, amit egyébként önök csináltak. Ez a minisztériumi struktúra csak az egyik jól látható tünete annak, mennyire elszakadtak önök a hétköznapi valóságtól. Mindez pontos lenyomata annak, hogyan zárja be magát a Fidesz, és hogyan zárja be magát a kormány a saját maga által felépített belső világba, amelynek egyre kevesebb köze van az emberekhez. Attól, hogy kétharmaddal megnyerték a választást, nem fogják tudni megvédeni a magyar embereket attól, hogy a világ lehagyjon bennünket, és túllépjen rajtunk, magyarokon. Ez a politika hosszú távon, amelynek tünete ez a kormányzati struktúra, a lassú elszegényedés és a végtelen középszerűsödés politikája Magyarországon.

Mindennél jobban kifejezi a kormánypártok hozzáállását az a szándék, hogy a kormányzat által az elmúlt négy évben oly sokszor büszkén képviselt, valódi sikertörténetnek, igazi zászlóshajónak aposztrofált három terület, az oktatás, a foglalkoztatás és az energia sem a minisztériumok, de még a parlamenti bizottságok nevében sem kapott helyet. Külön fájó számomra, hogy ma már csak kulturális bizottságról beszélhetünk, és az oktatás ügye, de úgy hiszem, fideszes oktatáspolitikus barátaim is ezt ugyanígy gondolják, még a nevében sem szerepel a bizottságnak.

Ezzel a minisztériumi struktúrával is önök tovább lökik, sőt felgyorsítják hazánkat azon a lejtőn, amire négy éve lökték. A tudásválság, amit kialakítottak a világgazdasági és gazdasági válság tetejére, mélyülni fog. Minden egyes nappal nehezebben visszafordítható, fájdalmas helyzet következik Magyarország életében. Leépül az ország és a benne lévő emberek alkalmazkodó képessége. És abban a világban, a globális világban, amelyben mindannyiunknak alkalmazkodni kell, mert ha tetszik, ha nem, ha jobboldali, ha baloldali kormány vezeti Magyarországot, a világ halad el mellettünk, és nem fogjuk többet azt tudni hazudni a magyaroknak, talán ez volt az utolsó választás, hogy az állam, akármilyen struktúrában is, de majd megvédi őket a gyorsan változó világtól. Azt hiszem, a politikának ez a legnagyobb felelőssége, és ez a struktúra csak annak tünete, amiről beszéltem.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 65 2014.06.02. 5:37  56-124

KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen, Gergely. Hát, amikor ezt a javaslatot megláttuk, gyakorlatilag elállt a lélegzetünk, és nem igazán tudtuk mire vélni. Bár ma van egy nagyon-nagyon fontos érv itt, ez pedig a matek. Önök félnek, képviselőtársaim. Kedves fideszes képviselőtársaim, önök rettegnek attól, hogy Budapesten nincsenek elegen. Márpedig a félelem, az nagy úr, és a félelem kihozza még önökből is a legrosszabbat, bár az elmúlt négy évben azt hittük, hogy már nincs lejjebb.

Ma annyira félnek attól, hogy elfogytak a jobboldali szavazók Budapesten, ugyanis számolni, kedves fideszes képviselőtársaim, önök is tudnak, a Fideszben is tudnak ám számolni, és nagyon jól tudják azt, hogy az április 6-i eredmények alapján önök a fővárosban nincsenek elegen. Hát ezért van az, kérem, hogy az utolsó pillanatban, pár perccel a választások előtt módosítják a törvényt úgy, hogy az kizárólag önöknek kedvezzen. Jó, ha tisztában vannak a tévénézők, és tisztában van nemcsak Budapest, hanem az ország minden lakosa, hogy önök egyébként ezt most ezért csinálják.

Ezt nagyon nem illik törvénymódosításnak sem nevezni ebben a patinás és tisztelt Házban, ez egész egyszerűen választási manipuláció, hovatovább csalásnak nevezném. Itt nem fog érvényesülni a választók akarata. Ezt nagyon jól tudják önök is, nem fog érvényesülni, ez egy nagyon aránytalan és antidemokratikus rendszer. De hát megszoktuk már a fideszes képviselőtársainktól azt, hogy nekik nem az ország sikere, nem a választópolgárok boldogulása és sikere és a budapestiek sikere a fontos, hanem kizárólag saját pártérdekeik a fontosak. Az, hogy önök nyerni tudjanak. Igen ám, csak most jelen pillanatban az országban egy kicsit nagyobb a baj. Ugyanis, ha ezt a törvényt önök elfogadják, önmagukra is rászabadítják azt, amitől nagyon óvnám az önök kormányát is.

(16.20)

Ugyanis, ha Budapest ezzel a törvényjavaslattal megbénul, márpedig a rendszer logikájából következően, ha önök egyébként a fővárosba beültetik a polgármestereket, akkor nem történik más, mint részérdekek csataterévé fogják silányítani egész egyszerűen Budapestet. Meg fog bénulni Budapest, és működésképtelen lesz. A probléma csak azzal van, kérem szépen, hogy ebben az elszegényedő és elképesztően középszerűsödő országban az egyre lomhábban, kicsit öregurasan működő Budapestet, ami még mindig az ország motorja és lelke, ha ezt is tönkreverik és tönkreteszik, akkor bizony nagyon nagy gazdasági és társadalmi károkat fognak okozni a magyar embereknek.

Nagyon jól tudjuk, hogy egyébként még Budapestnek ugyan csökken a GDP-termelő képessége, csökken a főváros munkahelyteremtő képessége, nemcsak az állami szolgáltatások, de a budapesti szolgáltatások színvonala is rohamosan csökken; ha most önök a rövid távú politikai érdekeik miatt, csak azért, hogy produkáljanak a saját választóik előtt, és adminisztratív eszközökkel akarják megnyerni még a fővárost is önmaguknak, mert tudják és félnek attól, hogy a 6-ai eredmények alapján nincsenek meg matekban és nincsenek meg választószámban egyébként a fővárosban, bizony óriási károkat fognak okozni az országnak és önmaguknak is, hiszen a következő négy évüket egy teljesen tönkretett Budapesttel nagyon nehezen fogják tudni végigcsinálni. Ha megszűnik Budapestnek a gazdasági motor szerepe, márpedig ez a politikai javaslatuk ide fog vezetni, bizony saját magukat is nagyon nehéz helyzetbe hozzák kormányon.

Budapest egyre kevésbé tudott felmutatni az elmúlt időszakban is sikereket, lassú, lomha fővárossal állunk szemben, amelynek minden szinten csökken a teljesítménye. Nagyon szánalmasnak tartom, hogy azzal a 4-es metróval példálóznak és parádéztak az elmúlt időszakban is, ami - Magyarországnak szinte minden lakosa egyébként tudja Kiskunmajsától Kazincbarcikáig, hogy ez a 4-es metró - minden nyűgével és sikerével együtt, de az MSZP sztorija. Nagyon sajnálom, hogy egyébként ezt önök... (Derültség, közbeszólások a kormánypártok, a Jobbik és az LMP soraiból.)

Egy kérdésem van önökhöz: minek akarják megnyerni a fővárost? Meg kell önöknek érteniük kormányon, hogy bármekkora hatalmat is szereznek önmaguknak, az, hogy Budapest hogyan teljesít, hogy Budapestnek milyen a gazdasági és társadalmi helyzete, az kihatással van arra, hogy egyébként Kiskunmajsán milyen iskola lesz, és bizony arra is, hogy Debrecenben milyen egészségügyi intézmény, csak hogy az egyik előterjesztőre gondoljak. Nagyon gondolják végig, nagyon legyenek észnél, mert ezzel nagyobb bajt okoznak, mint bárki gondolná most egyébként maguk közül.

És végezetül azt szeretném önöknek mondani, Rogán Antal kádertemetőről beszélt. Ha az önök javaslata érvényesülni fog, akkor meg szeretném kérdezni, hogy nem-e előfordulhat az (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból.), hogy egyébként a Zuglóban a fővárosiak által elküldött Papcsák urat vagy önt, akit Csepelen elküldtek a fővárosiak, nehogy önt véletlenül ezen a kompenzációs ágon újra a fővárosban találjuk egyébként, mert akkor tényleg temető lesz. De ez már akkor a főváros temetője is lesz.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 26 2014.06.10. 2:33  25-32

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Lassan befejeződik az iskola, és a gyermekek (Zaj. - Az elnök csenget.) százezrei mennek vakációra. Sajnos hazánkban az a nagyon szomorú helyzet, hogy nem minden gyermeknek boldog a nyár. Ma Magyarországon több százezer gyermek nem jut megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékhoz, ma hazánkban rengeteg kisgyermek egyszerűen éhezik.

Világos mindannyiunk számára, hogy az a gyermek, aki nem jut megfelelő táplálékhoz, csökken a fejlődésének üteme, az alultápláltság kihatással van az egészségügyi állapotára, szellemi fejlődésére, ez később kihat az iskolai teljesítményre, az iskolában eltöltött sikereire. Ez a korgó gyomor állapota. Amiatt, hogy ma ezek a gyerekek nem jutnak megfelelő ételhez, óriási árat fognak fizetni szinte egész életük során. És ha továbbgondoljuk, a hűvös racionalitás világába evezve könnyen belátható, hogy az emberi szenvedés bizony gazdasági károkat is fog okozni hazánknak. A táplálék hiánya felnőttkorban olyan betegségekhez vezet, amelynek gyógyítása nagyon sokba fog kerülni mindannyiunknak, már ha lesz még bármilyen állami szolgáltatás, hiszen óriási mértékben zuhan az állam által biztosított szolgáltatások minősége hazánkban.

Az adatok jól mutatják és tünetként visszaigazolják az önök tehetetlenségét ezen a területen. A gyermekekkel rendelkező családok majdnem felével fordult már elő az elmúlt egy évben Magyarországon, hogy nem tudták a szükséges élelmiszereket megvenni maguknak és szeretteiknek. Ma a gyerekek több mint egynegyede a szegénységi küszöb alatt él hazánkban. Ennél is rosszabb a helyzet, ha az UNICEF Magyar Bizottsága által végzett kutatás eredményeit nézzük, amely szerint a magyar gyerekek körében 2009-hez képest nőtt a jólétükben veszélyeztetettek aránya. Ez azt jelenti, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) jelenleg minden második gyerek nélkülöz valamilyen szempontból Magyarországon.

Végezetül azt kérdezem a miniszter úrtól, unos-untalan azt a kérdést kell feltennem, hogy önök minek és kinek kormányoznak, ha még az éhező gyermekek szájába sem tudnak ételt juttatni.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 30 2014.06.10. 0:56  25-32

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm elnök úrnak a korábbi türelmét, megtisztelve érzem magam.

Nézze, miniszter úr, én mindent értek, és higgye el, sem az ön jó szándékát és erőfeszítéseit nem vonom kétségbe, de ötödik évüket kezdik meg ebben a Házban, nem is akkora felhatalmazással. Aki ekkora felhatalmazást kap, mint önök kaptak Magyarországon, és az ötödik évüket tapossák, akkor a csillagokat is le kellene hozni a gyerekeknek az égről.

(14.20)

Ugyanis ön az emberi erőforrás minisztere. Sokszor elmondta, amikor először vállalta a miniszterséget és most is a bizottsági meghallgatáson, hogy az ember Magyarország legfőbb erőforrása, az abba vetett hit és erő mindennél fontosabb számunkra. Ezért nem értem, miniszter úr, és ezért nem tudom a válaszát elfogadni, hogy miért nem prioritás önöknek ma a gyermekek éhezésének megszüntetése Magyarországon.

Köszönöm szépen a türelmét, elnök úr. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 26 2014.06.11. 7:00  17-77

KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A reklámadó története két meghatározó elemet illusztrál a Fidesz világképében. Sajnos arról szól, amit ma a Fideszben az államról gondolnak, és arról is, amit a kormánypárt egyszerűen nem ért vagy nem akar érteni.

A Fidesz állásfoglalásában a törvények a párt hatalmi érdekeinek eszközei. A reklámadót semmilyen józan megfontolás, szakmai érv nem támasztja alá, de a Fidesz politikai stratégiájába pedig nagyon jól beleillik. Miután a közpénzből fenntartott médiumokat már elfoglalták, sajátos logikájukból következik a kereskedelmi csatornák veszteségbe döntése. Innen már kormányzati hirdetési döntés, hogy ki él túl és ki nem.

Egyben azt is látjuk, hogy a Fideszben még mindig elhiszik, hogy a saját lábukon álló kereskedelmi médiumok fenyegetésével és különadókon keresztüli szorításával újabb lépést tehetnek a nyilvánosság megtörésében, a szabad tájékoztatás leszűkítésében. Az internet évszázadában azonban ez hiú ábránd. Nehézségeket, alkalmazkodási kényszereket ugyan okozhat, de az információk szabad áramlását nem fogják tudni megakadályozni Magyarországon, kedves fideszes képviselőtársaim.

A Fidesz reklámadóötlete valójában a piac átrendezését szolgálja. A törvénytervezet értelmében reklámadóval sújtanák az egyébként is nehéz helyzetben levő nyomtatott napi, és hetilapokat, valamint az internetes portálokat, a szabadtéri reklámhordozókat és a járműreklámokat is. Olyan médiumokról beszélünk, amelyek egyébként vállalkozásként adóznak ma is Magyarországon, alkalmazottaik, tevékenységük után ugyanúgy adót fizetnek, mint bármelyik más vállalat. Az adó alapja önök szerint az árbevétel. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy lesznek olyan médiumok, amelyeket ez az adó dönt veszteségbe, azaz az önök döntésének hatására borul fel üzleti működésük. Ezt önök is nagyon jól tudják. Ez a lépés is illik az önök bizalomromboló politikájába, amelyről évek óta nagyon jó illusztrációkat kapunk.

Ezek után csak még inkább indokolttá válik, hogy bárki alaposan meggondolja, hogy érdemes-e Magyarországon egyáltalán vállalkoznia, függetlenül attól, hogy belföldi vagy külföldi az illető. És senkinek ne legyen kétsége, az adót magát pedig a nézők, hallgatók, olvasók fogják megfizetni, hiszen a médiumoknak alkalmazkodniuk kell, tehát az árak növekedni fognak, vagyis önök ismét áttételesen az emberekkel fizettetik meg a kizárólag pártérdekeket szolgáló, rövid távú döntésüket.

(9.20)

Az is világosan látszik, hogy a legfőbb levadászandó célpont az egyik, a hírek szerint a kormány neheztelését több alkalommal kivívó kereskedelmi televízió, az RTL Klub. A jelenlegi médiapiacon ugyanis ők az egyetlen olyan cégcsoport, amely a törvénytervezetben meghatározott 20 milliárd forintnál nagyobb adóalappal rendelkezik, vagyis a legfőbb kategóriába esik a terhelés. Tehát nem véletlen, hogy egy önök által benyújtott módosító javaslattal a másik nagy kereskedelmi csatornát, a TV2-t könnyebb helyzetbe hoznák, és csökkentenék az eredeti szöveg szerinti terheit. Ez hát az önök egyenlősége?

Ez az új adónem kétféleképp is csorbítja a sajtószabadságot, bármennyire is tagadják ezt: egyfelől szűkíti a nyilvánosság tereit, mivel hatására médiumok fognak eltűnni a piacról, rombolja a sokszínű, sokféle médiapiacot, kevesebb szolgáltató mellett pedig óhatatlanul szűkül a nyilvánosság is; másfelől a médiavállalkozások megtérülésének egy részét a piaci sikertől a kormány döntésébe utalja. Ezek után a kormányzati hirdetéspolitika egyben kiválasztja a médiapiac sikeres szereplőit is, ez pedig nem versenygazdaság, hanem valami egészen más, ami egyszer már megbukott a történelemben - ugye, képviselőtársam?

Persze önök, kormánypártok azt állítják, szó sincs ilyesmiről, a reklámadónak és az újságírás tartalmi vonatkozásainak semmi közük nincs egymáshoz. Önök, kormánypárti képviselőtársaim, azt mondják, a reklámadó semmi másról nem szól, mint az arányos közteherviselésről. Egyrészt önök is tudják, hogy ez nem így van, másrészt, ha már az igazságos közteherviseléssel érvelnek, akkor fontolják meg az MSZP javaslatát. Mi azt javasoljuk, hogy ne versenyző vállalatokat romboljunk szét Magyarországon, hanem vezessünk be olyan rendszert, ahol minden egyes cég, amely akár hazai, akár EU-s forrásból származó közpénzből kiemelkedően magas nyereséget ér el hazánkban, adóként fizesse be a költségvetésbe osztalékának 75 százalékát. Valahol itt kezdődne az igazságosság.

A nagyságrendekre még egy szót érdemes azért pazarolni. A reklámadó bevételét önök 8-10 milliárd forint körüli bevételre saccolják a javaslatukban, ehhez képest csak a közmédia költségvetése 78 milliárd forint. Hol itt az arányosság, kedves képviselőtársam? Ráadásul a reklámadó gazdasági kárt is okoz ám majd Magyarországnak! A Reklámszövetség friss adatai szerint minden elköltött 10 reklámforint 47 forintot eredményez a GDP-ben, ez 820 milliárd forintot jelent éves szinten. A reklámadóval kiesett bevételt ki fogja pótolni, kedves képviselőtársam?

És végezetül, tisztelt Országgyűlés, mi a szólás- és sajtószabadság pártján állunk. Ez a reklámadó, amelyet önök benyújtottak, a Fidesz hatalompolitikai eszköze, semmilyen szakmai érv nem támasztja alá, annál több szól ellene: káros az ország iránti bizalomnak, káros a sajtószabadságnak, káros egy jól működő, bár a mai lefulladt magyar gazdaságban nehéz helyzetben egyensúlyozó médiaágazatnak is.

Azzal szeretném bezárni mondandómat, hogy egyet világosan látnia kell mindenkinek: a sajtó szabadsága nem valami passzió ám, hanem az maga az élet. Az a politikai hatalom, amelyik ideig-óráig, legyen az jobb- vagy baloldali, rátenyerel a médiumokra, végső soron önmagát fogja felzabálni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 14 2014.06.23. 5:13  13-16

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyik napilap június 10-én számolt be arról, jelesül a Blikk, hogy szegény sorsú tizenéves gyerekeket verekedtetnek egymással az egyik legkeményebb küzdősportban, az MMA-ban - ez az a bizonyos ketrecharc -, fejvédő nélkül, felnőtt szabályok szerint, és a legutóbbi versenyen három gyerekhez is mentőt hívtak súlyos sérüléseik miatt. Egy 10-12 év körüli kislány fuldokolni kezdett, mert torkon rúgták. Egy 16 éves fiúnak leszakadt a tüdeje. Egy másik gyerek koponyasérülést szenvedett. A sportvezető megkérdezte az őt kérdező újságírót: muszáj ebből cikket írni?

Kérdezem a tisztelt Házat és tisztelt képviselőtársaimat: muszáj ma erről a jelenségről, erről a súlyos társadalmi tünetről megszólalni a parlamentben? Azt gondolom, hogy igen.

A hír, ugye, önmagában megdöbbentő és rémisztő. Mindannyian le vagyunk hűlve azon, hogy egyáltalán Magyarországon ilyen létezik. Bevallom őszintén, én nem tudtam azt, hogy fiatalkorúak és gyerekek ma ketrecharcban harcolnak egymással. Természetesen nem állítom azt, hogy ezért az egyszeri szörnyű eseményért egyébként bármelyikünk felelős lenne. Azt viszont állítom, hogy azért a társadalompolitikáért, ami ma Magyarországon van, és amelynek ez egy nagyon súlyos tünete, azért bizony 2010 óta nagyon súlyosan önök is felelősök. Azért, hogy ma Magyarországon másfél millióval nőtt a létminimum alatt élők száma 2010 óta, és azért is felelősek, mert hatalmas felhatalmazással nem tudták megoldani azokat a súlyos társadalmi és gazdasági konfliktusokat és problémákat, amelyeket a politikai elit a rendszerváltás óta görget maga előtt.

A szívem igazából akkor szorult el, és akkor döbbentem meg, amikor ennek az egyesületnek a vezetője azt mondta, beismerte, hogy valójában ez a szegények sportja. Hogy ezeknek a gyerekeknek nincs más kitörési lehetőségük abból, ahová születtek, csak ha ketrecben harcoltatják őket. Egész egyszerűen a probléma itt kezdődik, amikor egy klub vezetője, egy egyesület vezetője nyíltan beismeri ma Magyarországon, hogy nincs más esélyük.

Pedig lehetne más esélyük. Pusztán meg lehetne közelíteni ezt sportetikai szempontból. Hallom már a kormány részéről azokat a hangokat, hogy bizony itt változtatni kell a sporttörvényen, módosítani kell őszre, hiszen nem tűrhető az, hogy 14 éven aluli gyerekeket ilyen körülmények között versenyeztetnek. De fel kell tenni a kérdést, hogy vajon megoldja-e azt a problémát, azt a problémahalmazt, azt a súlyos társadalmi problémát és konfliktust, amire valójában ez az eset is felhívja a figyelmet. Én értem azt, képviselőtársaim, hogy ma önök a sportot egy mobilitási csatornának szánják, hogy gombamódra növekednek a stadionok Magyarországon. De higgyék el nekem, hogy a legerősebb szerkezetű stadion is össze fog omlani, ha az az iskolarendszer és az oktatás rovására fog növekedni.

Hiszen erről beszélünk önöknek évek óta, tisztelt képviselőtársaim. Önöknek kétharmaddal fel kell tenni a kérdést, hogy a nyomorból való kilábalást, ezeknek a gyerekeknek az egyetlen felemelkedési lehetőségét szolgálja-e az az oktatási rendszer, amit önök létrehoztak. Tegyék föl újra és újra maguknak azt a kérdést, az iskolák államosítása jobb szolgáltatást nyújt-e, segítő kezet nyújt-e ezeknek a gyerekeknek a nyomorból való kilábalásra. Ha csak egyet említek, a 16 éves tankötelezettség leszállítását. Képviselőtársaim, feltették-e önmaguknak azt a kérdést, hogy mi lesz ezekkel a gyerekekkel, akik kiesnek az iskolapadból szakma nélkül? Mehetnek küzdeni a ketrecbe?

De beszélhetnék a gyermekéhezésről is, hiszen nem passzióból emlegetjük önöknek, nem azért, mert egy képviselőnek szexi dolog arról beszélni, hogy mi van a gyermekéhezéssel, hanem ez is egy súlyos tünet. De beszélhetnénk a szegregációs államtitkárságról, a szociális temetésről és a sehová sem vezető közmunkaprogramról is. De a valódi kérdés az, hogy milyen moralitás mentén kormányoznak önök és az a párt, amelyiknek egykori pártpénztárnoka 22 milliárd forint osztalékot vesz ki szinte kizárólag állami megrendelésekből.

Nézzék, tisztelt képviselőtársaim! Ez a politikai elit közös ügye. (Az elnök csenget.) Azt kérem önöktől, hogy a józan eszüket és a józanságukat ne veszítsék el legalább, ha már az érzékenységüket elveszítették.

Köszönöm, elnök úr, a türelmét. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 46 2014.06.23. 3:07  45-51

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Hiányolom az államtitkár asszonyt, hogy nincs a teremben (Dr. Rétvári Bence: Nem vagyok jó?), de hát akkor felteszem annak a kérdést, aki a kormány részéről a képviselő.

Tehát itt a nyár, a gyerekek elmentek a jól megérdemelt szabadságukra, de úgy látom, hogy a kormányzat továbbra is folytatja azt a politikáját, ami az oktatás rombolásáról szól, pedig jobban tenné, ha ezen a területen inkább meghátrálna.

A probléma azzal van, hogy a tankönyv terjesztését már államosították, a Kellóra bízták ezt a feladatot, és látjuk azt, hogy mekkora működési zavarokkal küzdött az elmúlt időszakban a tankönyvterjesztés. Magyarországon nagyon sokszor nem kapták meg időben a gyermekek a tankönyvet, volt olyan pedagógus, aki egy egész évben úgy tanított le egy tantárgyat, hogy még mindig nem kapta meg a tankönyvet, bár Balog miniszter úrtól azt a választ kaptam erre, hogy látja, nem is kell, képviselő asszony, hogy a gyerekeknek legyen tankönyve. De előre kérték be a szülőktől a pénzeket, a tankönyvpénzeket, viszont azoknak a pedagógusoknak, akik az iskolában a tankönyvterjesztéssel foglalkoztak, nem sikerült időben kifizetni.

Na most, a problémám azzal van, hogy ebből nem tanulva továbbmennek ezen a nagyon rossz úton, és nemcsak a tankönyv terjesztését, hanem a tankönyvfejlesztést és kiadását is államosítani akarják Magyarországon. A kormány által kiválasztott két államosított kiadót, a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadót - ez a volt Nemzeti Tankönyvkiadó - és az Apáczai Kiadót hozzák helyzetbe törvényi úton, verseny nélkül sajnos. Minőségtől, tartalomtól függetlenül az iskolák több mint 80 százaléka az ő kiadványaikat kénytelen megrendelni. A magánkiadók legfeljebb az egyházi és az alapítványi iskolák egyre szűkölő piacán dolgozhatnak.

A lépés eredményeként sérül a tanárok tankönyvválasztási szabadsága, véleményem szerint ezáltal a tanítás szabadsága is, a módszertan szabadsága is, és a gyakorlatban kipróbált, húsz éve kialakított, jó minőségű tankönyveket és húsz éve kialakított, megszületett tudást dobnak önök pár perc alatt a kukába. Ez a rendszer teljességgel felszámolja a tankönyvek közötti versenyt, vagyis nincs többé motiváció az egyre jobb tananyagok fejlesztésére, összeállítására. Évekig, évtizedekig változatlan maradhat minden, miközben a világ évről évre alakul át körülöttünk.

Kérdezem a kormányzatot, hogy mikor akarják befejezni azt a szemléletű politikát, ami az uniformizálásról szól, az egyentankönyvről szól, és mikor veszik azt tudomásul, hogy Magyarország mellett is elhalad a világ, ehhez nekünk alkalmazkodni kell.

(14.30)

A modernizációt önök nem fogják tudni megállítani, az egyentankönyv nem fog tudni segíteni a gyermekek mobilizációján, a szegénységből való kitörésen. De ha csak arra az egy kérdésre választ tudnak nekem adni, hogy őszre lesz-e tankönyve a magyar gyerekeknek Magyarországon, azt nagy tisztelettel megköszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 50 2014.06.23. 1:07  45-51

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Nem tudom elfogadni államtitkár úr válaszát. Egyébként kérdezze meg, államtitkár úr, azokat a tanítókat, azokat a szülőket és gyerekeket, akik nem kapták meg a tankönyvet. Én tudom, hogy hány millió tankönyvet szórtak szét az országban, de ugye, minden gyermeknek mekkora sikertelenséget okoz, ön is tudja azt, ha nem jön meg időben a tankönyv, és a pedagógusok nem tudnak időben elkezdeni dolgozni.

Nézze, államtitkár úr, az idő rövidsége miatt szeretném önöknek elmondani még egyszer, hogy megértsék. Nem azzal van a baj, hogy önök egyformán magas szintű minőséget akarnak egy kazincbarcikai gyereknek, egy kiskunmajsai gyereknek és egy rózsadombi gyereknek, a cél jó. Csak azt tessenek megérteni, hogy uniformizált tankönyvpiaccal, egyentankönyvvel, a kísérleti tankönyvekkel, kidobva húsz év tudását az országban, ezt nem fogják tudni megcsinálni. Akkor legalább adjanak egyenlaptopot mindenkinek, de ahhoz is mindig differenciált szoftverek kellenek, mert a XXI. században, ha a gyerekeket differenciált gondolkodásra akarjuk megtanítani és tanulni (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ahhoz bizony differenciáltabb tankönyvek is kellenek, és nem uniformizálás.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 80 2014.09.15. 3:05  79-85

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A hírek szerint kormányzati döntés született arról, hogy az Európai Unió által elérhetővé tett fejlesztési források terhére nem valósulhat meg nagy infrastrukturális beruházás Budapesten.

A 3-as metró felújításának szükségességét ma már senki sem vitatja. Az elmúlt két évben, 2011 óta ötvenháromszor állt le a metró, túlnyomórészt műszaki okokból. A város főpolgármestere, Tarlós István az idén márciusban arról nyilatkozott, hogy a metró ma még nem életveszélyes, de akár azzá is válhat. Arról is beszélt a főpolgármester úr, hogy ha más megoldás nincs, le fogja állítani a 3-as metrót.

Azt hiszem, mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a napi 400 ezer utast szállító járművonal leállítása milyen problémákat okozna a közlekedésben, ezáltal a főváros és az egész ország gazdaságának. A 3-as metró működése elemi gazdasági érdeke Magyarországnak. Ehhez képest Budapest vezetése és az európai uniós fejlesztésekért felelős tárca között hónapok óta zajló nyilvános vitát hallunk, megoldást azonban nem. Hangoztak el vádak előkészítetlenségről, Facebookon üzentek egymásnak meghatározó politikai vezetők, brüsszeli lobbizásra és hát egyebekre szólították fel egymást. Azt hiszem, ez a nyilvános üzengetés meglehetősen méltatlan ahhoz a napi 400 ezer utashoz, akik nap mint nap használják a 3-as metrót. Ők többnyire az élet nehezebb oldalán vannak.

(16.30)

Tudom, hogy a nagy kormányzati autókból a föld alatt utazók élete nem nagyon látszódik (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.), de ez nem ok arra, hogy elfordítsák a fejüket (Az elnök csenget.) a 3-as metró utasaitól. A kormány eddig egyetlen dolgot tett a 3-as metró ügyében: hozzájárult Budapest hitelfelvételéhez. (Zaj. - Az elnök csenget. - Közbeszólásra:) Köszönöm, miniszter úr.

Azaz nem az európai uniós források bevonásával, hanem Budapest eladósításával képzelik el a program megoldását. Közben azt mondják, brüsszeli szabályok akadályozzák uniós források felhasználását. A helyzet az, hogy ez egész egyszerűen nem igaz. Ugyanis nem a régiók fejlettségéhez kötődő támogatási alapok terhére kerülhetne elvégzésre a felújítás, hanem például az integrált közlekedésfejlesztési operatív program keretében.

Mindent egybevéve a kormánynak és a fővárosnak eddig és ezután is meglenne a lehetősége, hogy európai uniós források bevonásával nagyon gyorsan megkezdje az elkerülhetetlen felújítást. Ezért kérdezem tisztelt miniszter urat, hogy a kormány szándékozik-e bármilyen nagy budapesti infrastrukturális fejlesztés európai uniós finanszírozását lehetővé tenni. Számíthat-e arra az a napi 400 ezer utazó, aki a 3-as metrót használja, hogy önök felelősen gazdálkodnak európai polgáraink önökre bízott pénzével, és Budapest eladósodása helyett lehetővé teszik a 3-as metró mielőbbi felújítását?

Miniszter úr, köszönöm megtisztelő válaszát. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 84 2014.09.15. 1:17  79-85

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Miniszter úr, köszönöm a válaszát. Nem tudom elfogadni. Én most az önkormányzati választások előtt öntől egy egyértelmű igent és nemet vártam volna, de nemcsak én, hanem a fővárosi választópolgárok is. Alapvető probléma van kettőnk között, és ezt értik a fővárosiak. (Közbeszólásra: Dehogynem! - Derültség a kormánypárti padsorokban.) Az pedig, hogy rövid távon ugyan azt gondolta, miniszter úr, hogy a hitelképessége növekszik a városnak, de nem, ön nem mond igazat. Ugyanis ekkora vagyonvesztésen Magyarország fővárosa, Budapest soha nem ment keresztül. Több mint 600 milliárdot vontak el, ami a gazdasági függetlenségét bénítja meg és veszi el a fővárosnak.

Egyben téved miniszter úr és az ön felfogása Budapesttel kapcsolatban. Ha ön visszautasítja azt, amit egyébként az ellenzéki oldal is visszautasít, hogy a fővárost szembe kell állítani a vidékkel, az rendben van. De akkor vissza kell adni a főváros gazdasági erejét. Mert bármilyen fejlesztést csináljon ez a kormány a következő négy évben vidéken, nem fogja tudni fenntartani, ha tönkreteszik a fővárost.

Történelmileg úgy alakult, hogy Budapest Magyarország gazdasági és politikai centruma. Ha a főváros tönkremegy, tönkre fog menni holnap Magyarország más része is. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 6 2014.09.26. 5:17  5-8

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Nagyon köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Budapest, hazánk fővárosa a változás városa. A nagy események, országunk nagy fordulatai mindig itt kezdődtek, Budapesten. Sokszor a jobb élet reményében, a szabadságot akaró és vágyó budapesti polgárok sokasága vonult az utcára, ha elnyomással találták szemben magukat.

A város sajátos és egyedi találkozóhelye, központja gazdaságunknak, politikánknak, kultúránknak, a maga egészében egyedi és autonóm, önálló akarattal, önálló politikai akarattal rendelkező közösség. Hát éppen ez az! Ezért a Fidesz-kormány természetes ellenlábasa Budapest.

Ugyanis az önök kormánya és pártja semmitől nem tart jobban, mint az önálló akarattól és a függetlenségtől. A bizalmat, a párbeszédet önök hírből sem ismerik, el sem tudják képzelni. Kizárólag azt képesek elviselni, amit uralni tudnak. Most is ez a helyzet.

Sajnos a budapesti lakosok most ismét egy olyan hatalommal találták, találják szemben magukat, amely természeténél fogva, a hatalmi logikájukból fakadóan képtelen elviselni a város függetlenségét, a budapestiek szabadság iránti vágyát, szabadságszeretetét, önálló politikai akaratát és váltani akarását. Ezért van az, kérem, hogy önök mindent megtettek az elmúlt négy évben, hogy megtörjék Budapestet.

Erről szólt, kérem, a kultúrharcuk, amelynek során senki érzékenységére a fővárosban nem voltak tekintettel. Vagy erről szólt például az, hogy leállították egy tollvonással a Budapestet érintő fejlesztéseket; de erről szólt a közösségi közlekedés bénító alulfinanszírozása is; vagy az a vagyonvesztés, amely példátlan a főváros életében. A főváros korábban óvott és fejlesztett intézményrendszerét, iskoláit, kórházait egy tollvonással vitte el az állam. És ma már látjuk, hogy az állam igenis rossz gazdája ezeknek az intézményeknek.

De ha megnézzük, hogy a főváros költségvetését gyakorlatilag megfelezték, és összességében az elmúlt négy évben hogyan gyengítették le a város gazdaságát és gazdálkodását: láthatóan a Fidesz-kormány és a párt nem érti azt vagy nem akarja érteni azt, hogy ha a fővárost, az ország központját gyengítik, akkor végső soron sajnos az egész országot gyengítik.

Ezt a fővárosi lakosok ugyanakkor felismerték. És amikor ennek a politikának az országgyűlési választásokon Budapesten megálljt parancsoltak, és azt mondták, hogy állj, ne tovább - ugyanis tavasszal több váltani akaró voks és több baloldali szavazat született a városban -, akkor önök a kétharmadukkal újra visszaélve Budapest nyakába akasztottak egy új Budapest-törvényt, amellyel korlátozni kívánják a politikai akaratnyilvánítását!

De ha azt hiszik önök, hogy ez elég lesz, nagyon tévednek! A budapestiek nem kérnek többet azokból a polgármesterekből, akik például számla nélkül fizettetik ki közpénzből intézett saját bevásárlásaikat (L. Simon László: Hunvald!), mint például a XVIII. kerületi fideszes polgármester, Ughy Attila.

De akkor nézzük Észak-Pestet, Újpestet! Ott van Wintermantel Zsolt, fideszes polgármester, aki a Fővárosi Közgyűlésben szintén közlekedési tanácsnokként az elmúlt négy évben egyetlenegyszer nem szólalt fel a 3-as metró ügyében, ami ott indul, Újpesten, miközben 400 ezer utas alatt omlik össze a metró naponta! (L. Simon László: Demszky!)

Apropó! Hogy van egyébként az, hogy ha ebben az országban nyíltan kiderül egy fideszes polgármesterről, hogy a közpénzzel visszaél, a hatalmával törvénysértést követ el, az Üllői út 400. alatt miért nem jelenik meg az Állami Számvevőszék a Készenléti Rendőrséggel azonnal? A mai napig nem mentek ki. Úgy látszik, csak a civileket tudják vegzálni.

Elegük van a fővárosiaknak ebből a politikából, és tudják, abból is elegük van, hogy közpénzből kampányolnak, és a fideszes polgármesterek nem a választókat képviselik a kerületben, hanem sajnos csak a saját pártjukat, a Fideszt.

De önöknek ez sem elég. Kiszivárgott hírek szerint, kérem, még a kerületeket is meg kívánják szüntetni, és a választás, a valódi választás helyett állítólag kinevezett helytartókat akarnak a budapesti kerületek élére majd kivezényelni.

Ezek után kérdezem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - elnök úr, utolsó mondatom - a tisztelt fideszes polgármester-jelölteket és önkormányzati képviselőket: mihez kérik a felhatalmazást? Tavasszal a fővárosiak váltani akartak, és váltani fognak most is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 221 2014.11.03. 1:37  218-226

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a törvénynek az előzménye és motivációja vállalhatatlan, és ez teszi lehetetlenné, hogy érdemben megfontoljuk a támogatását, ezért a javaslatot az MSZP-frakció nem támogatja. Egyrészt olyan problémát akar megoldani, ami nem létezik, hiszen a célzott ismeretek ma is nyilvánosak, ahogy azt az előterjesztő is elismeri.

Ugyanakkor olyan előítéletekből építkező gondolkodást tükröz és erősít, ami visszahúzza és megrekeszti Magyarországot. A külföldellenes uszítás, úgy látom, olyan pont, amelyben a Jobbik és a Fidesz, úgy tűnik, elég jól megértik egymást, vélhetően egymás közt kellene elbeszélgetniük erről az erősen lejárt lemezről. Különösen erős egy képviselői állampolgárságunkra vonatkozó javaslat attól a Jobbiktól, beleértve Gyöngyösi Márton urat, aki két éve konkrétan a zsidó származás listázására tett javaslatot e Ház falai között. Mellesleg, ha már itt tartunk, a Jobbiknak éppenséggel lehetne oka más országok érdekeivel való összefüggésben saját szerepvállalását is tisztázni. Kezdhetné például Gyöngyösi úr, aki a minap választási megfigyelőként vett részt a kelet-ukrajnai úgymond választás ellenőrzésében, és meglepő módon mindent nagyon rendben talált, Kovács Béláról már nem is beszélve.

Frakciónk ezt az előítéletek erősítésén kívül semmire nem alkalmas ötletet természetesen nem támogatja. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 52 2014.11.10. 2:46  51-57

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarország felemelkedésének kulcsa a tudás. A kérdés az, hogy Magyarország képes lesz-e bekapcsolódni a tudásalapú társadalmak, a tudásalapú gazdaságok európai rendszerébe. (Egy hang az MSZP padsoraiból: Így van.) Magyarország jövője sokkal inkább függ a tudástól, mint a pénztől. Ezek Magyarország mai miniszterelnökének szavai 2008-ból.

Az önök költségvetési javaslata, amit benyújtottak, ezzel radikálisan szembemegy. A számok nem hazudnak. A tény az, hogy önök 24 százalékkal csökkentik a középfokú oktatásra jutó összeget. Ha ez megvalósul, ennyi pénzből csak akkor működhet tovább az oktatás egyáltalán Magyarországon, ha gimnáziumokat zárnak be, osztálylétszámokat csökkentenek, ha kipasszírozzák a gyerekeket az iskolarendszerből, és pedagógusokat tömegével bocsátanak el. Kevesebb lesz a gimnazista, és így még kevesebb lesz az egyetemista és főiskolás is. Bepasszírozzák őket egy olyan szakképzésbe, amelyet tovább butítanak, hogy még olcsóbb legyen. Ezzel a döntéssel önök világosan kimondják: Magyarországon nincs mindenkinek joga a tudáshoz. Vannak, akik kevesebbet érnek, akik a kormány szerint műveletlenül is rendben lesznek.

Ez a költségvetés a tudásválság költségvetése lesz. Mindenre kiterjedő, évtizedek alatt is alig-alig orvosolható tudásválságot okoz hazánknak. Az ország lemarad, tartós gazdasági leszakadás vár ránk, alacsony életszínvonal. Akiket önök kilöknek ma a tudás világából, önmagában elszegényednek, aki pedig vállalkozna, beruházna, fejlesztene, nem talál majd olyan munkaerőt, amely a világban versenyképes termelésre vagy szolgáltatásra képes lenne. Ezzel a kör be is fog zárulni.

Csak hogy világosan lássuk: a döntéssel a mai általános iskolás gyerekeknek a fele már nem fér be a gimnáziumokba. Értem én, hogy a Fidesz padsoraiban ülők ma általános iskolás gyerekeit felveszik majd a gimnáziumokba ? de a padtársaikat is fel fogják? Önök tényleg meg akarnak szavazni egy olyan költségvetést, aminek a hatására több százezer gyerektől és családjától (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) veszik el a felemelkedés esélyét?

Kérdezem tisztelt államtitkár urat: mi kellene ahhoz, hogy ön és önök megértsék ezt a világot, észrevegyék, hogy csak minőségi, fejlődő tudás állíthatja helyre Magyarország és Európa ? ha egyáltalán még ezt a szót ismerik ? versenyképességét?

Várom megtisztelő válaszát, államtitkár úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 56 2014.11.10. 0:57  51-57

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Hát, nem nagyon tudom elfogadni. Államtitkár úr, a tudás tényleg nagyon fontos, mert ön végig a felsőoktatás számait sorolta, miközben én a közoktatásról beszéltem. (Dr. Rétvári Bence: Az 143, ez 209! ? Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) De hogyan magyarázzák el ezt önök… (Nagy zaj a kormánypárti padsorokban.) ? egy percem van, várják már ki a végét! (Az elnök csenget.) Hogyan magyarázzák el, hogy ha valaki valamilyen szakmát szeretne tanulni magának, akkor nem biztos, hogy bemegy; mert méltatlan az a vita, amit mi folytatunk egymással. Összevissza beszélnek! Ugyanis ma a közoktatásnak, az oktatásnak nem szerkezeti problémái vannak, hanem az, hogy 14 éves korig, egész egyszerűen a nyolc általános iskola végéig, a gyerekek funkcionális analfabétán jönnek ki az iskolából, nem tanulnak meg írni, olvasni, számolni!

Önök letértek arról a modernizációs útról, amit a rendszerváltás óta jobb- és baloldali kormányok tartottak! (Nagy zaj a kormánypárti padsorokban. ? Dr. Rétvári Bence: Mi nem az iskolabezárások útjára léptünk! ? Dr. Bárándy Gergely: Hallgasd végig!) Térjenek vissza hozzá! Ebből lesz a probléma! És jobb számokat mondjon, kérem, legközelebb! (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 270 2014.11.10. 7:40  259-292

KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Fideszes képviselőtársaim azzal kezdték, hogy üdvözölték ezt a törvényt; én nem üdvözölném, hanem egészen egyszerűen szégyellném. Szégyellném, hogy a kétharmaddal a rendszerváltás után ilyen példátlan módon éltek vissza; önök nem nyerték volna meg ezt a választást, és ezt önök is nagyon jól tudják. Mert az előttünk fekvő törvényjavaslat pontos keresztmetszete annak, ahogy 2010 óta működik a kormányzás. A javaslat legfontosabb szervező ereje a légből kapott ötletelés. Nincs különösebben távlatos elképzelés, soha nem fogalmazta meg a kormány tisztán és világosan, hogy milyen önkormányzásban gondolkodik. Az épp fennálló helyzetre pillanatnyi megoldások, éppen most jónak tűnő elképzelések szerepelnek a törvényben, amely éppen most jó lehet valamely fideszes szereplőnek.

Az ötletek elsősorban korábbi ötletekből következő hibák orvoslását szolgálják. Egy-egy korábbi hibás törvényre újabb hibával válaszolnak, amellyel éppen most talán meg lehet úszni egy nagyobb problémát.

A mostani salátatörvény fővárosra vonatkozó alapja a májusi, Fővárosi Közgyűlésre vonatkozó törvény átírásának következménye.

(20.40)

A helyzet az, hogy a 2014. évi országgyűlési választáson a Fidesz és a baloldal fej fej mellett szerepelt Budapesten. A baloldali ellenzék egésze pedig több szavazatot kapott, mint a fideszesek. Heteken belül, nyár elején meg is érkezett a Fővárosi Közgyűlést az addigi formájában megsemmisítő törvény, ami bevezette a kerületi polgármesterekből álló Fővárosi Közgyűlést és az új fővárosi választási szisztémát. Ennek az értelme most a választási eredmények tükrében világos. Nemrégiben független szakértői vizsgálat mutatta be, hogy a Fidesznek ma nem lenne többsége, ma sem lenne többsége a Fővárosi Közgyűlésben a májusban még érvényes választási szisztéma alapján.

Az új választási rendszerrel azonban lényegében menedzselhetetlen főváros jött létre. Talán még a kormány környékén is akad egy-két olyan józan ember, aki esetleg tudja, hogy a XXI. század a városok évszázada lesz. Az előttünk álló évtizedek a nemzetállamokon túl is a nagyvárosok versenyéről szólnak majd. A városok menedzsmentje, identitása, nemzetközi szerepe, vonzóképessége határozza majd meg a sikert, a sikereinket. Már ma is és a jövőben egyre inkább az dönt egy-egy nagyváros és ezáltal részben az adott nemzet sikeréről, hogy sikeres lesz-e kreatív energiák, újító, vállalkozó, dolgozni, tenni akaró, friss gondolatokat és energiákat hordozó emberek vonzásában és ehhez kapcsolódóan tőkevonzásában. Ehhez egységes, érthető, fenntartható város kell, amely hihető jövőképpel áll a világ elé.

Nos, a Fidesz saját érdekei miatt ezt az egységes menedzsmentet sodorta most veszélybe. Önök idén májusban a Fővárosi Közgyűlést részben a kerületi polgármesterekből alkották újra, ezáltal városrészek részérdekeinek lobbiterepévé tették a Fővárosi Önkormányzatot. Úgy is fogalmazhatnék, hogy részérdekek csataterévé silányították a Fővárosi Közgyűlést és Budapestet is.

Erről a rossz ötletről szól az előttünk fekvő törvényjavaslat fővárosi része. Önök a főpolgármester hatáskörében rendeznek számos ügyet, de valójában azért, mert az új struktúrában képtelenek lennének egységes Budapestet működtetni. Így is rendkívül nehéz feladat a bevezetni szándékozott vétójog, és az ahhoz kapcsolódó ügyek pedig igazából csak valamelyest egyértelműsítik ezt az egyébként teljesen vállalhatatlanul szétesett és működtethetetlen struktúrát. A vétójog kiüresíti a közgyűlés intézményét, és ahogy ezt az előttem szóló képviselőtársam fogalmazta, biodíszletté silányítja annak szereplőit.

Egy másik ötlet a megyei közgyűlések székhelyének megyeszékhelyhez kötése. Jellemző módon ez a módosítás olyan problémát old meg, amit úgyszintén maguk okoztak. Salgótarjánról van ugye szó, ahogy azt már előttem szólók is említették, ahol az elvesztett választás után a megyei közgyűlés fideszesei áttennék a közgyűlés székhelyét Balassagyarmatra. A T/1767. számú javaslattal együtt olvasva világossá válik, hogy ez a javaslat az önkormányzati választási eredmények utáni helyzetre készült. A fideszes településvezetések lehetőségeit szélesíti, az ellenzéki lehetőséget csökkenti, míg a kistelepülések világát tovább szorítja, elsősorban költségvetési szempontok miatt.

A költségvetési tervezet alapján világosan látszik, hogy a kistelepüléseken egyszerűen leépítik, felszámolják az önkormányzatiságot, a hivatalos kormányzati szándékokkal szemben tovább nehezítik a kistelepülések életét. Ahogy az őszi választás jelölései során is láttuk, egyre kevésbé lesznek helyi önkormányzati vezetők, ami távlatosan már a kistelepülési önkormányzatiság felszámolását készítheti elő. Sajtóhírek szerint másik oldalról a budapesti kerületek esetén is van ilyen szándék. Így a javaslat egésze tulajdonképpen továbbmegy azon az úton, amit 2010 óta látunk: a magyar önkormányzati világ csendes felszámolására törekszenek.

Összességében választási eredményre, személyekre, pillanatnyi helyzethez igazított rossz ötleteket látunk ebben a javaslatban, ami rossz ötletek következményeiként állt elő.

Kérem, jó tudni, és jó tudni önöknek is, soha egyetlen léket kapott hajót sem sikerült még azzal megmenteni, hogy a fedélzeten állók újabb lyukakat fúrnak a hajópadlóba, hátha azon majd kifelé kezd el folyni a víz. Ennek a törvényjavaslatnak az önkormányzati szféra újabb nehézségei és bukdácsolása lesz a következménye.

Ami a fővárosi közigazgatást illeti, ott pedig valódi gondolkodásra és jövőképre lenne szükség, amire a Fidesz egyszerűen képtelen 2010 óta. Azt várják, és azt várjuk el önöktől, hogy e helyett a mellébeszélés helyett, amit látunk, inkább hozzák nyilvánosságra a valódi elképzeléseiket a főváros jövőjéről, ha vannak egyáltalán ilyenek, azon túl, hogy mindig önök nyerjenek, bármi áron.

Az MSZP frakciója nem fogja támogatni ezt a törvénytervezetet. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 150 2014.11.25. 2:09  135-166

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nagyon sok mindenről esett szó, én egy dolgot szeretnék kiemelni, ez pedig a tankötelezettség korhatárának a leszállítása.

Tudjuk és tisztában vagyunk azzal, hogy 2010 óta sajnos nőtt a korai iskolaelhagyók száma, és azzal, hogy önök itt fabrikálják és módosítják, hogy ne a születési nappal, hanem a tanév végéig ki legyen ez tolva, elismerik, hogy igenis, az iskolaelhagyás és a tankötelezettség leszállításának a korhatára között bizony szoros összefüggés van.

De itt többször látjuk fideszes képviselőtársaink arcán, hogy mit old meg ez, ha most felemelnénk újra a tankötelezettséget. Azt kell világosan látni, hogy a tankötelezettség korhatárának a leszállítása vagy felemelése nem valamifajta szocdem ideológia, hogy emeljük akár száz évig is, és akkor az élethosszig tartó tanulásnak megfelelően, hanem azt kell látni, hogy ez nem jó vagy rossz, hanem ez egy eszköz. Eszköz a mindenkori politika és a mindenkori kormány kezében arra, hogy a gyerekeket védjük; azokat a gyerekeket, akik halmozottan hátrányos helyzetű családokba születnek, akiknek a szókincsük sokszor el sem éri a 6 éves, középosztálybeli társaikét. Nekik nincs ösztönzőrendszer, olyan édesapa, édesanya, olyan családi környezet, akik ezeket a gyerekeket fognák.

Önmagában igaz, amikor azt mondják, hogy ez nem ér semmit, mert ez csak egy eszköz, de egy olyan komplex rendszerben, amit önök egészen az óvodától egészen felsőoktatásig a központosítással, az államosítással és egyéb más zsákutcás Híd-programokkal együtt összeraktak, bizony azt fogja eredményezni, hogy ezek a gyerekek idő előtt kikerülnek az iskolarendszerből. Ez a probléma.

Tehát azt kérem, hogy bármikor, amikor a tankötelezettségről beszélnek, akkor nem önmagában jó vagy rossz, hanem ez egy eszköz arra, hogy az állam védje ezeket a gyerekeket, mert ha az állam is lemond róluk, és nem születnek jó családi körülmények közé, akkor ezeknek a gyerekeknek ott a vége. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 188 2015.02.20. 13:28  183-220

KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Államtitkár Asszony! Az előttünk fekvő javaslat nem más, mint pusztán egy következmény. Az elmúlt években végignézhettük, ahogy a magyar oktatási rendszert a Fidesz-kormány megkísérelte hozzáigazítani saját világképéhez, mindahhoz a töredékes és jelentős részben téves valóságértelmezéshez, amivel egyáltalán önök rendelkeznek.

A Fidesz-kormány oktatáspolitikája kinevezett néhány problémát az elmúlt években. Ezek közül volt, amely kétségtelenül valós probléma volt, és a rendszerváltás óta görgették maguk előtt jobb- és baloldali kormányok, nehezen tudtak mit kezdeni vele, és volt olyan, ami egész egyszerűen nem létezett, csak az önök fejében, és kitaláltak rá egy intézményt, és sokszor sajnos egy egész ideológiát kreáltak hozzá.

Ilyen probléma, ami valós probléma volt, létező probléma a magyar közoktatás rendszerében, és önöknek törekedni kellett volna a megoldására, és előrébb kellene már, hogy tartsunk, például a szegregáció kérdése, ehhez képest önök súlyosbítják. De ilyen a magyar iskolarendszernek a súlyos szelekciós kérdése, amely szintén nagyon nagy problémát vet fel. Ugyanilyen probléma, hogy az oktatási rendszerünk hátrányerősítő működése esélyteremtés helyett esélyeket csökkentő sajnos.

Létező probléma ma a közoktatás rendszerében, és önök nem tettek semmit, és ne nézzenek rám nagy szemekkel, mert ez az apró javaslatmódosítás is pont arról szól, hogy egy álproblémával próbálják orvosolni a saját maguk által generált problémát, ez a túlközpontosítás, és nem a valós problémákkal néznek szembe. Ilyen valós probléma például az, hogy funkcionális analfabétákkal van teli az ország, és önök semmit nem tettek azért, még csak nem is törekednek arra, hogy ezt felszámolják, hogy a magyar oktatási rendszerben a szövegértés problémája, a gondolkodásképesség, a differenciált gondolkodás, a logikai képessége a gyerekeknek nagyon csekély, a tanulás képessége, a hibázni merés képessége.

Önök uniformizálnak, centralizálnak, és semmit nem tettek azért, hogy egy modern világban meg tudják állni a helyüket a gyerekek, és egy olyan oktatási rendszert építsenek fel, amely az alkalmazkodóképességét segíti nemcsak az oktatási rendszernek, de a szereplőknek és a gyerekeknek is. Nem tettek semmit azért, hogy új pedagógiai kultúra alakuljon ki Magyarországon és olyan új osztálytermi kultúra, amely hozzásegíti a fejlődéshez a magyar iskolarendszert. Ehhez képest önök egy merev, uniformizált rendszert és egy túlközpontosított rendszert hoztak létre. Olyan nem létező problémákkal erőszakolják tele a rendszert, mint az ideológiai nevelés hiánya korábban. Erre semmi szükség nem volt, de semmilyen szüksége nem volt a magyar iskolarendszernek egy olyan nemzeti alaptantervre, amely véleményünk szerint megtanulhatatlan és megtaníthatatlan mennyiségű lexikális tudást tartalmaz. Belefulladnak a pedagógusok és a gyerekek ebbe a rengeteg tanulnivalóba, fölöslegesen, mert a képességeik valójában ezáltal nem javulnak. De ilyen, nem olyan probléma, amihez nem kellett volna hozzányúlni, a tankönyvellátás rendszere. Nagyon felesleges volt például az iskolák önállóságának az elvétele, szintén nem volt probléma; de a tankötelezettség is olyan volt, amihez nem kellett volna hozzányúlniuk, az igazgatók jogköréről és annak csorbításáról és lefokozásáról már ne is beszéljünk; sorolhatnám.

Arra kívántam csak felhívni a tisztelt Ház és a kormánypárti képviselőtársaim figyelmét, hogy az állam ma erőszakosan bemegy oda, ahol semmi keresnivalója nincs, és onnan kivonul ‑ és legyen ez oktatás, egészségügy vagy szociális rendszer, hiszen nem lehet egyedül csak az oktatás problémájáról beszélni, bármikor is essen szó ebben a Házban oktatásügyről szó, csak komplexitásában ‑, onnan kivonul az állam, és önök kivonják az államot, ahol egyébként elképesztő nagy szükség lenne. Például a gyerekek kezét fognia kellene az államnak, a szegény gyerekek kezét.

Igen, a probléma a finanszírozással volt. Az elaprózódott önkormányzati rendszerben az iskolák helyi finanszírozása egyre nagyobb problémát okozott az államnak és az önkormányzatnak közösen. A probléma azzal van, képviselőtársaim, hogy önök a legrosszabb választ adták talán, amit a politika ki tud facsarni magából, és ez pedig a teljes központosítás. Említem ezt önöknek úgy, hogy az előző szociáldemokrata kormányoknál a döntés-előkészítési folyamatban ez az ötlet, az állam ilyen szerepvállalása felmerült, de más dolog, hogy egy kormányzatnál a döntés-előkészítésben felmerül egy probléma, és más az, ha valaki ostoba módon meg is csinálja, és ezt is rosszul.

Tehát államosították a teljes szektort, egy központ alá rendeltek minden iskolát. A következménye látható, kérem szépen: hiányok a rendszer minden pontján, működési zavarok ezrei, hiányzó kréta, hiányzó tábla, döbbenetes forráshiány mindenütt; voltak tanárok, akiknek nem fizették ki a járulékait, számos iskolában nem adottak a tanítás alapvető feltételei, hiányzik a papír vagy a festék, a nyomtató. Egész egyszerűen nem tudták önök felfogni azt az elmúlt években, hogy egyetlenegy központból, egy minisztériumi szobából nem lehet egy ekkora, rettentően sokszereplős rendszert működtetni sem technikailag, sem pedagógiailag. És amikor maga a miniszterelnök úr kérte a biztos urat, hogy menjen már be a Klebelsberg Intézményfenntartó Központba, nézze meg, hogy mi történik, mert egész egyszerűen létezhetetlen, hogy nem tudunk egy intézményt akadály- és gördülésmentesen felállítani, és egyébként még csak azt sem vártuk, hogy minden flottul menjen, mert mindig vannak hibái egy rendszernek, ha ekkora átalakítás van, de hogy törvénytelenségeket tártak fel, alapvető működési problémák és forráshiányok vannak, ezt szerintem maga a miniszterelnök úr sem és a kormányzat, de még a biztos úr se gondolta. Megmondom, én magam se gondoltam volna, hogy ennyire színvonaltalanul sikerül megcsinálni még az önök által támogatott és miáltalunk nem támogatott központosítást is.

Itt meg kell említenem a tankönyvpiac államosítását, hiszen az egész módosító javaslat az államosítás egyik csavargatásáról és hibajavításáról szól. Itt önök államosították a tankönyvgyártást, a -ter­jesztést, és a -fejlesztést is most már begyűrte az állam szintén maga alá.

(16.30)

El kell hogy mondjam, hogy a tankönyvpiac rendjéről szóló törvényt az első Orbán-kormány hozta, az egy nagyon jó tankönyvtörvény volt. Mi, szocdemek két cikluson keresztül óvtuk és védtük. Sajnos, önöknek sikerült államosítani ezt is. Vállalkozásokat tettek tönkre, majd ennek eredményeképpen a diákok hamarabb kapták meg a félévi bizonyítványt, mint egyes iskolákban a tankönyveket. És az egyentankönyv silányságáról, azt hiszem, említést sem érdemes tenni, mert ez valami botrány.

A példákat a végtelenségig sorolhatnám. Az a helyzet, hogy a tervgazdaság nem véletlenül bukott ám meg, kedves kormánypárti képviselőtársaim. Az sem véletlen, hogy az államosítás két nagy zászlóshajója ‑ a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ és a Könyvtárellátó ‑ elsőre kinevezett vezetői már megbuktak. Államtitkár asszony, az ön elődje ‑ aki egyébként az egész államosítást lemenedzselte ‑ sincs már a helyén.

Amit önök kitaláltak, az egész egyszerűen nem működik, nem passzol ugyanis a hétköznapi valósághoz. Teljesen egyértelmű, hogy fogalmuk sincs, hogy milyen oktatási forradalom zajlik ma a világban, fogalmuk sincs az egységes közoktatási évekről, a korai fejlesztésről, az általános iskolai kezdeti fejlesztési évek megváltozott jelentőségéről, a toleráns, a befogadó, együttműködésre ösztönző, kreatív és demokratikus ‑ de-mok-ra-ti-kus ‑ iskola alapjairól, kedves képviselőtársaim.

Azt hiszik, hogy az ipari társadalom iskolája tervgazdasággal kombinálva jó megoldás, csak eddig nem jól csinálták meg. Ezért ezt valamiféleképpen jobban kellene csinálni. Ki kell ábrándítanom önöket. A tervgazdaságot nem lehet jól csinálni 2015-ben. A nagyon sokféle gyermek nagyon sokféle fejlesztési igényét a mai technológiai környezetben így egész egyszerűen nem lehet megoldani. Most pedig, hogy 2-3 éve futó programok csúfos kudarcot halmoznak, látványosan rontják a gyermekek teljesítményét, látványosan nem passzolnak a valósághoz, és egy generáció tanulmányi eredményein már elkerülhetetlenül meglátszanak majd ezek, most elindították a bütykölést.

Ez a módosító javaslat nem más, mint egy Mekk mesteri bütykölés. Egy hibás elképzelést még több erővel, kicsit itt-ott módosítgatva próbálnak valahogy átszervezni, és még várom, hogy valami ideológiát is gyártsanak rá. (Kucsák László: Ez kemény! Olvasd el! ‑ Dr. Aradszki András: Melyik iskolában tanított?) Kucsák képviselő úr, az ideológia már elmaradt, úgy látom, gyengül a rendszer. Tessék felkészültebbnek lenni, legalább a saját paradigmájukhoz tartsák saját magukat. De a legnagyobb probléma, hogy minden évben az önök kormányzása alatt egy újabb generáció 6-7 éves gyermeksereg megy be az iskolákba, és használhatatlan tudással jönnek ki onnan, képességek nélkül.

A most előttünk fekvő törvényjavaslat sem oszlatja el az átgondolatlanság érzetét. Tulajdonképpen beismerő nyilatkozat. Kizárólag olyan határidőket tol ki és olyan funkciókat épít be, ami a rendszer működésképtelenségéből fakadó hibákat igyekszik pontosítani, menteni a menthetőt. Kitolja például a működési kötelezettségét vállalni nem tudó önkormányzat jelentési lehetőségeit július 15-éig, mint írják, azért, hogy az önkormányzatok a költségvetésüket felelősséggel tudják megcsinálni. Nos, az időpont nincs összhangban az önkormányzatok költségvetésének elfogadási határidejével.

Ugyanúgy kérdést vet fel az adatszolgáltatás átrendezése. Mondanám önöknek, hogy a Kulturális bizottság legutóbbi ülésén Sipos Imre köznevelésért felelős helyettes államtitkár úr meglepő megjegyzést fűzött a javaslathoz. Elmondta, hogy az adatgyűjtésre vonatkozó szabályok átírására annak érdekében van szükség, hogy minden iskola, függetlenül attól, hogy mekkora lélekszámú településen működik, tehát a 3 ezer fő alatti települések iskolái is, időben adatokat tudjanak szolgáltatni a minisztériumnak. Kérdés: a további adatgyűjtési lehetőség milyen adatokra vonatkozik egyáltalán? Kiterjednek-e ezek a további adatgyűjtési lehetőségek személyes vagy egyéb különleges adatokra? Nyugtassanak meg, hogy ez nem így van. És az időpont március 31-ről június 15-re való tolása vajon azzal magyarázható-e, hogy több adatgyűjtéshez több idő kell? Mindezen felül a KLIK nem bizonyította sajnos az elmúlt években, hogy ha mondjuk, június 15-én tudomására jut valami, hogy át kell vennie egy intézményt, akkor azt meg is tudná oldani fennakadás nélkül, úgyhogy még mindig vannak félelmeink ezzel kapcsolatban.

Tulajdonképpen ez a módosítás valahol a KLIK működésképtelenségének beismerése. Ha ugyanis át kell rendezni az adatok bekérését, bővíteni kell a lehetőségeken, illetve módosítani a bekérés határidejét, akkor a KLIK tulajdonképpen nem alkalmas feladatai ellátására.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az államosítás eredeti célja is az lett volna, ugye ‑ és ezt önök mondták ‑, hogy az állam egy központból jobban lásson el mindent a rendszerben. Hatékonyabb legyen, olcsóbb legyen, gördülékenyebb legyen, és kiküszöbölje az összes olyan problémát, amit az elmúlt években kormányok ‑ jobb- és baloldali kormányok ‑ nem tudtak megoldani, vagy egyre nehezebben tudtak megoldani. Kérem, úgy sikerült önöknek államosítani, hogy mára a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ a problémák fő forrásává vált sajnos, nem a megoldás kulcsává. (Dr. Szűcs Lajos: Kucsák! ‑ Nevetve:) Kucsákává.

A teljes koncepció rossz és működésképtelen, szerintünk továbbra is a decentralizációra, a helyi döntéshozatal megerősítésére van szükség, végső soron pedig a teljes központosítási őrület lebontására. Ahogy eddig, továbbra is ezt képviseljük, és a következő szocdem kormány pedig ezt fogja kezdeményezni, a szakmával együtt meg is valósítani.

Ehhez a további romboláshoz mi nem járulunk hozzá. Természetesen nem támogatjuk a törvényjavaslatot. Térjenek észhez, kedves képviselőtársaim! Nagyon köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban. ‑ Czunyiné dr. Bertalan Judit: Szépen tudsz olvasni. Szánalmas!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 200 2015.02.20. 2:05  183-220

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen. Kedves Képviselőtársam! Megértem, hogy kínosan érzi magát, és kínos önnek végighallgatni az én salátám elemeit. Higgye el, az én salátám egészségesebb, mint az öné. Nehogy a torkán akadjon! Én elhiszem, hogy védi magát ettől.

De inkább a személyeskedésen és a minősítgetésen túl még két kérdést tennék fel önöknek, államtitkár asszonynak és önnek, hátha tudnak rá válaszolni. Ugye, a korábbi fosztogató kormányzati és parlamenti döntések ismeretében kérdéses számunkra, hogy ellentételezésként milyen további költségvetési tételekkel kurtítják meg a feladatot átadó önkormányzatok bevételeit. Tudható-e, hogy ez a szándék mekkora elvonást jelent majd?

A másik kérdésem; azok az önkormányzatok, amelyek eddig az iskoláik működését megtartották és finanszírozták, legalább valamilyen módon kapcsolatot tarthattak a korábbi intézményeikkel. Mi lesz ezután, kedves kormánypárti képviselőtársaim? Teljesen megszűnik a kapcsolattartás lehetősége az intézménnyel? Azoknál az intézményeknél, ahol a szülők joggal várják el a település képviselő-testületétől, hogy képviseljék és érvényesítsék iskolai kérdésekben is a települések lakosainak érdekeit, a szülők érdekeit, azok kikhez fognak ezután fordulni? Mert eddig, amíg működtették az iskolákat, legalább valamilyen módon a települési önkormányzat ott volt.

Sokszor nagyon sok település polgármesterétől, képviselőitől, pedagógusoktól kaptunk olyan információt, hogy addig legalább, ha nem volt krétájuk, akkor így-úgy az önkormányzat még segített nekik. Ha volt valami probléma, mert hiányzott, a KLIK-kel még kapcsolatot sem tudtak tartani, mert olyan bürokratikus volt, hogy egész egyszerűen nem találtak senkit. Mindenki fölfelé mutogatott, hogy majd a jogszabályban megkeresik a megoldandó problémára a választ. Sokszor az önkormányzat még gyorssegélyt adott. Ezután mi lesz, kedves képviselőtársam? Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 214 2015.02.20. 6:03  183-220

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Államtitkár asszony, egyetértünk abban, hogy az oktatásról csak méltóságteljesen, és higgye el nekem, ha lehetőségem lenne az országban, ha először lehetne valahol nemzeti minimumot kialakítani Magyarországon, az az iskolarendszernek a kérdése lenne. És pont ezzel van a probléma, 2010-ig ugyanis jobb- és baloldali kormányok együtt törekedtünk arra, ebben konszenzus volt Magyarországon, hogy egy modern, európai, a gyermekekre koncentráló, folyamatosan változtató oktatási rendszerre van szükség, amely nyitott és demokratikus (Dr. Pósán László közbeszól.), erre törekedtünk. Nem voltunk mindenben tökéletesek, sok mindent nem tudtunk megoldani, de nagyon sok területen nagyon jó folyamatok indultak el, és azt, ami az első Orbán-kormány vívmánya volt, azt mi védtük, és sokkal több szakmai és civil egyeztetés volt még az első Orbán-kormány alatt is. Ezt értsék meg, hogy 2010 után borult fel minden, és mondtak le nemcsak a szegény gyerekekről, akiket kizárnak a rendszerből (Dr. Pósán László közbeszól.), de már a középosztálybeli gyerekek sem kapják meg azt a képességet, mert kívül veszik meg a tudást. (Dr. Pósán László közbeszól.) És önnek ezt pontosan kellene tudnia, mert ha valakivel még lehetett érdemi párbeszédet folytatni (Dr. Pósán László közbeszól.), az pont ön, ön volt az egyik képviselő.

Szeretném elmondani a jegyzőkönyv kedvéért, hogy nem zárt be a szocialista kormány egyetlen kisiskolát sem, önkormányzatok zárták be. (Derültség a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) De kérdezem én: önök hányat… Nem, ne legyünk félszívűek, önök hányat nyitottak ki? És ha mi a kisiskolákat elkezdtük rombolni, akkor azt kell hogy mondjam, hogy önök az egész oktatási rendszert tették jégre.

A maradék húsz másodpercemben annyit szeretnék önöknek mondani… (Közbeszólás: Normál hozzászólás!) Ja, normál! Nagyon jó! Tehát, visszatérve az eredeti témához, csak hogy önök is megnyugodjanak, Kucsák úr elmondta, hogy a szülőket semmilyen szűkítés nem érinti, ugyanúgy, tehát az iskolának a közössége továbbra is hozzá fog férni az információkhoz, a problémáikra megoldást fognak találni, ugye? Bólintson, kedves képviselőtársam, ha ezt állította, hogy ezek után is ez van az iskolarendszerben. (Kucsák László lassan bólint. ‑ Derültség.) Megvolt a bólintás, köszönöm. A probléma azzal van, hogy ez nem így van. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Tehát hiába bólintott képviselőtársam ‑ (Kucsák Lászlónak:) ne legyen ilyen megengedő egy ellenzéki képviselővel, sokkal több fegyelmet várok öntől (Czunyiné dr. Bertalan Judit: Mi ez?), még egyszer mondom: a saját paradigmájában is őrizzék meg legalább a saját akaratukat, ha már ennyire nem veszik figyelembe a mi javaslatainkat. Ma azzal van a probléma, ha felmerül a magyar közoktatásban, egy településen egy iskola életében bármilyen probléma, nem csak forráshiány, technikai probléma, egy megoldandó konfliktus, akkor mi történik? Az önök által átalakított rendszerben a szülő fordul az igazgatóhoz vagy a pedagógushoz, a pedagógus lesi az igazgatót, az igazgató lesi a tankerületi vezetőjét, a tankerületi vezető lesi a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ vezetőjét, az lesi az államtitkárát, az államtitkár a minisztert, az meg a miniszterelnököt, hogy milyen kádári rendszerű oktatást csináljon még. Hát nem működik! Nincs jog és kötelezettség normálisan egymáshoz rendelve, minden konfliktust jogszabályban akarnak rendezni, nem mernek dönteni a pedagógusok, nincs az iskoláknak önálló, szabad akarata, az igazgatókat lefokozták.

Értsék meg, abban az országban, ahol nem tudnak a helyi önkormányzatok a lakosokkal együtt normális iskolarendszert működtetni, azok máshol sem lesznek képesek dönteni, és kiszolgáltatottak lesznek. Pont ez a problémánk az egész államosítással. Korábban egy választópolgár az adott településen nemcsak arról szavazott, hogy a polgármester tatarozza ki az iskolának az oldalát, hanem arról is, hogy legyen informatikai labor abban az iskolában, mert ha nem valósította meg vagy nem lobbizta ki, akkor lehet, hogy leváltották. Nem volt ez minden településen így természetesen, nem azt mondom, de egy demokratikus Magyarországon a rendszerváltás utáni 25 évvel ennek az alapjai az iskolarendszerben kezdődtek. Amilyen ma az iskola fenntartása, amilyen kultúra van a településeken a fenntartásnál, amilyen kultúra van az osztálytermekben, olyan lesz holnap Magyarország. És ön is tudja, államtitkár asszony, ön már konszolidálni jött ezt a rendszert, mert az előző államtitkár csúfosan megbukott. Nemcsak az ellenzéki oldalról, hanem bizony a demokratikus jobboldali hangok is megszólaltak. Ebben nekünk vissza kellene térni ahhoz a rendszerhez, ami 2010 előtt volt, ehhez kérem az önök támogatását.

Higgyék el, egyetlenegy olyan felszólalást vagy kritikát nem tudnak tőlünk hallani, ami ne konstruktív lett volna. A gyerekeinkről van szó, akik kisiparosok lesznek, és ‑ visszatérve a szakképzésre még egy mondat: ‑ kisiparos ide vagy oda, ne kádári rendszerű szakképző intézményrendszert hozzanak létre, mert amit önök csináltak, sorolhatnám az elemeit, az már a Kádár-rendszerben is kevés lett volna. Ma, a modern világban nem fogadhatom el, hogy egy szakképzési vitánál legutóbb azt üvölti át az egyik fideszes képviselő, hogy minek az autószerelőknek, elég csak egy csavarhúzó. Nem hiszik el, hogy ma már nem Trabantokat, hanem bizonyos nyugati típusú autókat szerelnek. És azt sem fogadom el, hogy egy kozmetikusnak csak szépülni vágyó nők valók, mert ez is biztos benne van valamelyik jegyzőkönyvben, mert elhangzott a képviselők szájából.

A világ változik körülöttünk, Magyarországnak alkalmazkodnia kell hozzá. Nem lehet az országhatárokon lehúzni a rolót, nem lehet antidemokratikus iskolát csinálni, alkalmazkodnia kell pedagógusnak, szülőnek és a politikának is a modern környezethez, amiben Magyarországnak boldogulnia kell, és ennek az alapja az iskolarendszerünk. Kérem, ebben működjenek együtt, és segítsenek nekünk. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

(17.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 272 2015.03.16. 8:08  269-282

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Asszony! Volt Államtitkár Asszony és Kucsák Úr! Hoffmann Rózsa volt államtitkár asszony azt mondta, hogy ésszerű, szükségszerű, és hogy a gördülékenységet szorgalmazzák ezzel a javaslattal. Kérem, ez ésszerűtlen, szükségszerűtlen, és a káosz csak egyre nagyobb, s egyre rosszabb és rosszabb és rosszabb a helyzet.

Az a javaslat, amit Kucsák úr a nevére vett, a T/3119. számon benyújtott javaslat, megint valahol gyakorlatilag a KLIK működésképtelenségének a beismerése. Annak a káosznak, amit az elmúlt években önök csináltak a teljes államosítással, központosítással, túlcentralizálással, azt próbálják valahogy toldozgatni-foldozgatni, próbálják kicsit orvosolni, de valójában önök tudják a legjobban, hogy ez így egyszerűn működésképtelen, és maguk előtt is szégyellik bevallani, hogy ez nem sikerült.

A legjobb példája ennek, hogy már maga a miniszterelnök úr ‑ ezt már az általános vitában is jeleztem ‑ elküldött egy biztost, hogy világítsa már át a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot, mert az nem létezik, hogy itt van a jogalkotás mögöttünk kétharmaddal, uraljuk az egész államigazgatást, nem igaz, hogy a politikai elit jobboldali fele nem képes államosítani egy rendszert és felállítani egy ekkora intézményt. Hát, kérem, nem! És a következmény az, hogy nincs kréta, nincs pad az iskolákban, hogy gazdátlanok az iskolák. Mindig azt mondták, hogy mi, ellenzéki képviselők riogatjuk a rendszer szereplőit, riogatjuk a szülőket. Nem! A miniszterelnök úr által elvégeztetett átvilágítás nemcsak hogy ezeket tárta fel, tisztelt képviselőtársaim, hanem konkrétan jogi zavarokat és problémákat is, amit, meg kell mondjam, még én sem, még mi sem gondoltunk volna.

Tehát ezt a problémát önök okozták, amit most ezzel a javaslattal próbálnak orvosolni. A KLIK mára a problémák fő okozójává vált, és kínos, nem kínos, a tények makacs dolgok, ennek az a következménye, hogy rendszeresek a hiányok, működési zavarok ezrei jelentkeznek, hiányzó kréták, hiányzó táblák, döbbenetes forráshiány van gyakorlatilag mindenütt. Volt, amikor nem tudták kifizetni a tanárok bérét vagy járulékait, számos iskolában nem adottak a tanítás alapvető feltételei. Nincs ma jobb- és baloldali sajtó szinte az országban, hogy ne adnának naponta hírt a KLIK működési zavarairól.

Az az alapvető probléma, hogy önök túlközpontosítottak, nagyon-nagyon bezárták a rendszert, ami véleményünk szerint alapvetően koncepcionális hiba, hiszen egy ekkora rendszert, több ezer iskolát, a rendszer szereplőit, ennyi gyermek problémáját nem lehet egy minisztériumi szobából, egy Klebelsberg Intézményfenntartó Központból irányítani. A helyben megszülető napi feladatok és gondok gyakorta el sem jutnak a döntéshozókig.

A túlságosan beszűkült lehetőségekkel, a rendszer szereplőinek jogfosztásával, a szabadság bekorlátozásával önök azt is elérték, hogy gyakorlatilag működésképtelen a rendszer abból a szempontból, hogy mindenki lesi a másikat. Ha egy problémát vagy egy adott szituációt meg kell oldani helyben a helyi közösségnek, a tantestületnek és a szülőknek együtt, akkor sokszor nem tudják, ha nincs jogszabály, amit egy-egy szituációra alkotnak ‑ és tudjuk, hogy minden szituációra nem lehet jogszabályt alkotni ‑, akkor nem tudnak kihez fordulni. Én úgy szoktam profánul fogalmazni ‑ és sajnos ez igaz, mert a pedagógusok is visszajelzik ‑, hogy a tanító lesi az igazgatóját, az igazgató lesi a tankerületi vezetőjét, az lesi a Klebelsberg vezetőjét, az lesi az államtitkárt, az meg várja, hogy a miniszter vagy a miniszterelnök mondjon valamit. És a láncolat bezárul, miközben a problémák nincsenek megoldva.

Önök megváltoztatták a jogok és kötelezettségek rendszerét, és nem értik meg ‑ bár egy illiberális államban ez nyilván nem divat ‑, ahhoz, hogy a demokratikus, erős Magyarországon az elmúlt 25 évben kiépített demokratikus intézményeink végre valós tartalommal, mélységgel megtöltődjenek, alapvetően első lépés a demokratikus iskolarendszer kiépítése. Hagyni kell, hogy a helyi közösségek döntsenek az életükről, természetesen az állam által megszabott keretek között. Erre vannak a törvények, erre van a NAT, a közös tudáskánonunk, de helyben kell dönteniük az iskolák szereplőinek, az iskola szolgáltatásait igénybe vevőknek. Ha ezt nem tudjuk biztosítani Magyarországon, soha nem várhatjuk el, hogy jól éljenek a jogaikkal és a kötelezettségeikkel később az emberek.

(19.30)

Ha nem hatja át a demokratikus működés a magyar iskolarendszert, képtelenség lesz a következő 25 évben jó demokráciát, működőképes, egészséges szabadságot és jó demokráciát kialakítani Magyarországon. Az alapvető kritikánk, hogy a helyi lakosok, a szülők beleszólhattak az iskola ügyeibe, méghozzá a demokratikus szavazati jogukon keresztül. Jobb esetben egy szülő azért adta a szavazatát a polgármesterére és a képviselő-testületre, hogy ne csak kitatarozza az iskola oldalát, kifesse a kaput vagy két tuját odaültessen, hanem bizony azért, hogy legyen informatikai labor is, ha már megígérte a polgármester; mert tudják, hogy az informatikaoktatás és ez az egész áthálózza az életünket, és a jövőről szól.

Természetesen nem működött minden mindig, mindenhol ilyen jól. De ez volt a cél. És önök ezt elvették a helyi közösségektől. Elvették azt a döntést, és elvették a lehetőségeiket, hogy egyáltalán hibázni tudjanak. Mert akkor korrigálni tudják a hibáikat. Ma az iskolarendszer merev, zárt, utasításos rendszerben működik. Az a javaslat, amit Kucsák úr a nevére vett, tünete annak a káosznak, amit önök az elmúlt időszakban csináltak. Kérem önöket, álljanak le ezzel. Próbáljanak meg normális törvényeket hozni. Az államosításnak gyakorlatilag a két zászlóshajója, a KLIK és a Könyvtárellátó megbukott, a vezetőik nincsenek a helyükön, a politikai következményeit inkább nem mondom ‑ méltóságból.

Kérem, ne tegyék ezt a magyar iskolarendszerrel, mert önmagában ez a rendszer bukásra van ítélve. Nem lehet ilyen tervutasításos rendszerhez visszatérni, ami a Kádár-rendszerben volt. Ez a világ másról szól. Ne higgyék azt, hogy még egy kicsit jobban kell csinálni, még egy kicsit erőlködni kell, még egy kicsit csavarni kell rajta, és majd jobb lesz, majd csak beindul. Nem lesz jobb. Alapvető koncepcionális hibába estek, és sajnos ezt nem is fogják tudni korrigálni. Mi, esküszöm, szövetséget ajánlunk ehhez, minden jó szándékunkkal mondjuk azt, hogy változtatni kell az iskolarendszeren.

Nem hiszem, hogy van olyan ellenzéki párt, amelyik ne csatlakozna ehhez a jobbításhoz. Bízom abban, hogy csak az önök dilettantizmusa vezetett idáig és nem a merő rosszindulatuk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 318 2015.03.16. 4:48  313-328

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyes felsőoktatási tárgyú törvények módosításáról szóló T/3017. számú törvényjavaslathoz benyújtott összegző módosító javaslatról a frakciónk, az MSZP már kinyilvánította a véleményét. Két dologról szeretnék önöknek beszélni. Az egyik az az ominózus javaslat, amit Harangozó Tamás képviselőtársammal ketten nyújtottunk be, amely arról szól, hogy ne lehessen automatikusan átvilágítani a hallgatók egy bizonyos körét nemzetbiztonsági átvilágításon, ugyanis, azt gondoljuk, elég lesz ezt akkor megtenni, amikor a hallgatók olyan munkakörben helyezkednek el, ami ezt igényli.

A Honvédelmi bizottságban csont nélkül átment, és a kormánypárti képviselők is támogatták a javaslatunkat, viszont a TAB-on elbukott, és ott született egy módosító. De ezzel sem vagyunk maradéktalanul elégedettek, hiszen ott a „jogszabály” kifejezés szerepel a törvényi garancia helyett, és attól félünk, hogy ha ez így marad, akkor, ha csak a „jogszabály” szó marad a javaslatban, ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag egy alacsonyabb rendű jogszabállyal, egy miniszteri rendelettel is rá lehet kényszeríteni a felvételizőket és a hallgatókat arra, hogy automatikusan nemzetbiztonsági átvilágításon vegyenek részt. Tehát továbbra is ragaszkodna az MSZP ahhoz, hogy törvényi garanciában és törvényben fektessük le azt, hogy kiknek kell ezen átesni és kiknek szükségtelen.

A második fele a mondandómnak a Magyar Akkreditációs Bizottságra és azon anomáliáira vonatkozik, amelyeket látunk, ugyanis kibukott egy gyönyörű történet ‑ jellemző ez Magyarországra ‑, hogy a Közszolgálati Egyetem, új egyetemünk az egyik doktori iskoláját szerette volna akkreditáltatni, de a Magyar Akkreditációs Bizottságon nem nagyon ment át szakmailag, miközben ez hivatott a minőséget garantálni és biztosítani egyfajta függetlenséget is, de ma már nem csak az egyéb demokratikus intézményeinknél, így a Magyar Akkreditációs Bizottságban is csak a Fidesz emberei ülnek. Ezért is érdekes számunkra, hogy így nem ment át az akkreditációja a doktori iskolának.

Ezek után nem adta fel a hatalom, magához a miniszterhez fordult, aki szintén azt mondta, hogy kérem, itt nagyon súlyos szakmai problémák vannak, azért a MAB nem véletlenül dobta ezt vissza, még ha a mi embereink is ülnek ott. Most ott tartunk, hogy a miniszter úr sem segített ezen a helyzeten, sőt már a nevére sem veszi, mert most már a Miniszterelnökség az, amelyik benyújtotta a törvényjavaslatot.

Tehát ott tartunk, hogy önök erőnek erejével, mindenen átgázolva át akarnak erőltetni egy koncepciót. És Hoffmann Rózsa azt mondta, fontos, hogy milyen minőségű képzés, milyen szellemiség fog uralkodni ezen az új egyetemen, hiszen az állam szolgái, az állam vezetői fognak arról az egyetemről kikerülni. Már az akkreditációnál azt bizonyítja a hatalom, hogy gyakorlatilag minden eszközt fel lehet arra használni, nincs semmilyen akadály, sem morális, sem jogszabályi akadálya annak, hogy áterőltessék a saját akaratukat.

Hát, mondhatom, nagyon szép példát mutatnak a jövő generációinak! Azt hiszem, hogy ezt azért meg kellene fontolni, mert önök nem tehetnek meg mindent. (L. Simon László: A módosítóról beszélj!) Ha azt hiszik, hogy ezzel a hatalomgyakorlással és ezzel a mentalitással még sokáig élhetnek ebben az országban, nagyon tévednek.

Nem úgy van az, államtitkár asszony, pontosabban, Hoffmann Rózsa képviselőtársnőm, ahogy ön mondja, hogy azért kell az Európai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Szövetséghez fordulni, mert olyan jók lennénk, hanem egészen egyszerűen a MAB nem felel meg az európai minőségi követelményeknek jelen formájában, és természetesen visszadobta a hatalomnak ezen igényét.

Ne tegyék azt, ami tesznek, hátráljanak meg, próbálják még a saját maguk által felépített rossz rendszerben is korrigálni valahogy önmagukat, mert ez nem fog jó eredményre vezetni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 80 2015.03.23. 2:23  79-82

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! A XVIII. kerületi Havanna-lakótelep egy szinte Budapest-szerte ismert fogalom. Sok évvel ezelőtt a Havanna még nem volt ilyen pozitív kicsengésű. Mostanra jelentős részben azért kopott el a negatív megítélése, mert 2010 előtt több panelépületet sikerült felújítani, modern, otthonos házzá alakítani. Ez nem lett volna lehetséges, ha nincs a panelházak korszerűsítését célzó állami pályázati rendszer.

A Havanna néhány tömbje ma fel van újítva. Ezzel együtt az épületek többsége rossz állapotú. Nyilván nem kell önnek elmagyarázni, hogy a majd’ 40 éve iparosított technológiával épült lakóépületek energiahatékonysága milyen alacsony, és azt sem, hogy ezen nagyban lehetne segíteni létező pályázati rendszerrel. Ehhez az európai uniós forrásokat is fel lehetne használni. Valamiért a Fidesz-kormány nem támogatja ezeket a beruházásokat, így a rendszer, az épületek továbbra is korszerűtlenek és pazarlóak. Az nem megoldás, hogy önök törvénnyel korlátozzák az egységnyi energiaárat ‑ ahogy önök hívják: a rezsicsökkentés ‑, mert amit ma eldöntöttek, holnap ugyanúgy visszavehetik a lakosságtól, amellett pedig a környezetrombolás nem csökkent. A jövőt ugyanúgy telefüstöljük, ugyanúgy felborítjuk a Föld ökoszisztémáját, ezen egy ideiglenes árcsökkenés sajnos nem segít. Az energiahatékonysági beruházással megspórolt energiát azonban holnap is megspórolnánk, mind az otthonok, mind az emberiség.

Magyarország sikeres programja volt a panelépületek korszerűsítése. 2010 előtt csaknem minden harmadik, több, mint 500 ezer panellakást érintett a felújítás valamilyen módon. A jelenlegi kormány leállította ezt a programot, magára hagyta a panelépületekben élőket, így a Havanna lakóit is ‑ de mit várunk azoktól, akik korábban lepanelprolizták a panelban élőket?

Tisztelt Miniszter Úr! Ezért kérdezem, tervezi-e a kormány újabb energiahatékonysági pályázatok nagy volumenű kiírását, azaz panelprogram jellegű pályázatot. Milyen szakpolitikai megfontolások és energiapolitikai elemzések állnak a döntés mögött (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), bármi is annak az iránya? És végezetül: ön szerint összeegyeztethető-e a panelprogramok felfüggesztése a XXI. század technológiai fejlődésével és az energiahatékonyság növelésével?

Kérem megtisztelő válaszát és köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 54 2015.04.27. 3:06  53-59

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm, elnök. Remélem, nem megúszni akarták a kérdésemet. Tisztelt Államtitkár Úr! Egy klasszikust parafra­zeálva: a Fidesz, amikor csak teheti, ráront a magyar oktatási rendszerre. Így tesz a mostani Fidesz-kormány is. Csak néhány szót hadd mondjak önöknek az utóbbi napok híreiből: 15 éves informatikai tankönyv a tankönyvkínálatban. Tizenöt éves informatikai tankönyv a tankönyvkínálatban! A rendőrök és a közmunkások helyett újra a tanárok fogják végezni a tankönyv terjesztését, de marad a központosítás is. Az EMMI által törvénytelennek minősített tankönyvet ajánl a gazdasági tárca. Az egyetemeket tévhitek és babonák alapján faragják újra. A kancellárok mellé még konzisztóriumot is létrehoznak. Újabb szakokat zárnak be. Tovább lökik külföldre a magyar diákokat.

Folytathatnám napestig a sort. Ez pontosan úgy néz ki, mintha a kormányban nem figyelne senki a minisztériumi ablakokon túlra. Láthatóan az a baj, hogy fogalma sincs semelyik oktatásirányítónak az egyetemi képzések digitalizációjáról és globalizálódásáról, az ingyenes tömeges online-kurzusok világszerte való térhódításáról, a globális versenyben fejlődő felsőoktatásról. Fogalmuk sincs arról, hogyan alakul át mára az iskolások információszerzése és egyáltalán a gondolkodása. Az a véleményem, hogy a mai kormány nemhogy a jövőre, hanem sajnos a jelenre is messze alkalmatlan. Az embernek Magyarországon az a benyomása, amikor önöket figyeli, hogy a nyolcvanas évek valamifajta tervgazdaságának helyreállításával kísérleteznek, ezzel pedig módszeresen kiirtják a jövő alapjait.

Hadd mondjak valamit önöknek, ugyanis önök döntéshozók: a ma óvodásai olyan munkakörben fognak dolgozni, ami ma még talán nem is létezik. Ehhez képest önök láthatóan tényleg elhiszik, hogy az állam, az állam iskolarendszere képes az összes tudást ma megadni 40-50 év karrierjéhez egy ember életében? Önök tényleg elhiszik, hogy egy minisztériumi szobából több millió gyerek és fiatal felnőtt életét lehet sikeresen megtervezni? Ez az út, kérem, a megsemmisülés útja. Ez a tudásválság politikája, amit folyamatosan mélyítenek.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ezért kérdezem önt, és nem költőinek szánom a kérdésem: tervezi-e oktatáspolitikája felülvizsgálatát a valóság tükrében a kormányzat? Foglalkozik-e a felsőoktatás globális átalakításának megismerésével az oktatási kormányzat? Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 58 2015.04.27. 1:31  53-59

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Természetesen nem fogadom el a válaszát. Azért 2002 és 2010 között nem nagyon hallottak olyat oktatáspolitikában, de semmiben; az önök időszakára jellemző a felsőoktatásban a „szénszünet” kifejezés. Ugye, meglepődnek, képviselőtársaim. Vagy az, hogy azokat a munkafüzeteket fénymásolják a magyar iskolarendszerben, ilyen nem volt a rendszerváltás óta, de még a rendszerváltás előtt sem. Ezt mind önök hozták. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)Egyébként meg ócska módon, elnézést, hadd fejezzem be, egyébként meg ócska módon… ‑ aki olvassa az újságokat, tüntetnek a hallgatók az utcán; és a Magyar Nemzet meg leírja annak a kutatónak a szavait, aki az OECD-re hivatkozott, egyébként Hiller úrnak falsul is, aki elmondja, hogy az uniformizálás, a központosítás, a pénzelvonás, az egyentankönyv, az egész rendszer lepusztítása úgy, ahogy van, a maguk hibája ‑ erre hivatkozik? Melyikünk tud jobban újságot olvasni?

A tény az, kedves államtitkár úr, hogy az önök időszakában fénymásolják a tankönyveket is, egyentankönyvekkel lebutították a rendszert (Az elnök csenget.) Nem tudom elfogadni a válaszát, mert gyakorlatilag a Nemzeti alaptanterv is megtanulhatatlan és megtaníthatatlan. Legyenek kedvesek, ne csak a trafikokról vegyék le a sötétítő fóliát, nem megvárni egy gyilkosságot (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), hanem… (Kikapcsolják a mikrofonját. ‑ Dr. Répássy Róbert: Köszönjük. Még egyet! ‑ Lázár János: Jó volt. Még! ‑ Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 30-34 2015.04.28. 17:39  23-82

KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Hadd kérdezzem meg: Kucsák úr nem kap szót előttem? Merthogy megosztva gondolták ők is elmondani.

ELNÖK: Kucsák úr utólag fog 15 perces időkeretben felszólalni.

KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Rendben. Úgy látom, hogy ő sem így gondolta. De akkor belekezdhetek?

ELNÖK: Természetesen. Önnek adtam szót.

KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. A Nemzetgazdasági Minisztérium „Szakképzés a gazdaság szolgálatában” című előterjesztését látjuk. Azzal szeretném kezdeni, tisztelt képviselőtársaim, hogy alapvetően a címmel egyetértünk, és azzal a filozófiával, amilyen igénnyel a Ház elé hozták ezt a törvényjavaslatot, de nem szeretnénk, ha azok a gyerekek, egy generáció szegényebb részei, akik a szakiskolákba mennek tanulni ‑ ezt mindannyian tudjuk ‑ a piacgazdaságnak ki lennének a végtelenségig szolgáltatva. Tehát szeretném, ha minden kritikai javaslatunkat vagy adott esetben pozitív észrevételünket úgy értékelnének, hogy egyszerre kell ma önöknek úgy törvényt alkotni, hogy a szakképzés a gazdaság szolgálatában legyen ‑ ahogy ezt sokszor elmondták önök ‑, de nem lehetnek a gyerekek, akik egyébként a társadalom szegényebb részeiből választódnak ki, a piacgazdaságnak kiszolgáltatva.

Az első nagyon fontos meglátásom, ami sajnos 2010 óta kíséri az önök törvényalkotási, oktatási filozófiáját, az egyik nagyon fontos téveszme, hogy mennyiségi problémák vannak. Czomba úr világosan elmondta a számokból, hogy el fog jönni az az időszak, amikor bizonyos területeken hiányszakmák lesznek, amikor ki fog menni az 57 év felettiekből nagyon sok olyan ember, akiket pótolni kell, de alapvetően figyelni kell arra, hogy ne csak tényleg mennyiségi problémát oldjunk meg, hanem minőségi problémát is. Ez a rendszerváltás óta kísér el bennünket, mert mindannyian láttuk és éreztük, hogy a rendszerváltás idején az akkori politikai döntéshozók azzal szembesültek, hogy ebben az országban nemcsak szakmák, hanem egész iparágak szaladtak ki társadalmi tömegek, milliók lába és keze alól. Ezt kellett valahogy orvosolni. Sajnos, a politikai elit, azt kell hogy mondjam, a szakképzést igazán rendbe tenni az elmúlt 25 évben sem tudta.

Ami számomra örvendetes, hogy most önök ezzel a javaslatcsomaggal sokkal inkább fordulnak afelé, amit a szociáldemokrata kormányok, a szocialisták szorgalmaztunk, hogy minél magasabb színvonalra emeljük a szakiskolába, szakközépiskolákba jelentkezők számát. De alapvetően van közöttünk 2010 óta egy olyan mély szakadék, egy olyan ‑ hogy is mondjam ‑ koncepcionális ellentét, amit egész egyszerűen nem tudunk áthidalni, pedig nagyon sok mindenben egyetértenénk, és azt kell mondjam önöknek, minden oktatással kapcsolatos felszólalásomat egy társadalmi minimum, nemzeti minimum megalkotásával teszek meg.

Az alapvető nézetkülönbség az ‑ és erre Czomba úr felhívta a figyelmet, és már egy félig nagykoalíciós partnert ebben akkor is találok magamnak, ha önök ezen meglepődnek ‑, hogy általános iskolából mennek a szakiskola irányába és a felsőoktatás irányába is a gyerekek. Ha az első nyolc év nem alapozza meg azt, amiről Czomba úr beszélt ‑ amivel én is mélyen egyetértek, és amire Vinnai úr is felhívta a figyelmet ‑, akkor egész egyszerűen önök nem fognak jó szakképzési rendszert csinálni, nem tudnak olyat csinálni, lógni fog a levegőben, mert nem támasztja alá.

Czomba úr beszélt arról, hogy ő már nem tudja a szakiskolába, szakközépiskolákba ‑ akármilyen átnevezésekkel is élnek most önök, szakgimnázium vagy bánom is én, micsoda, mert nem ez a lényeg - meg­tanítani a gyermekeket írni, olvasni, számolni. A funkcionális analfabéták száma elképesztő Magyarországon, és ez sajnos a 2010 óta a közoktatásból köznevelési rendszerré változtatott rendszerben csak folyamatosan növekedni fog. Tehát minden tiszteletem az önöké, minden tiszteletem az önök törekvéséé, és támogatni is fogjuk, amit lehet, de ha nem egyezünk meg abban Magyarországon jobb és bal oldalon, hogy az általános iskolai képzés alapozza meg a jó szakképzést, a jó szakmunkásokat ‑ és ezt nagyon sokszor egyébként önök is elmondták, Czomba úrnak is figyelem a nyilatkozatait, még az általam nagyon sokszor kritizált Parragh úr, akit gyalázatosnak tartok, hogy ilyenhez asszisztál, és már a felsőoktatási bizniszbe is belép… ‑ de ez most nem ide tartozik.

Amikor egyeztetnek a gazdaság szereplőivel, mit szoktak mondani a gazdaság szereplői: hogy alapvetően minőségi problémák vannak. Rendben van, hogy egy állam milyen eszközökkel ösztönzi a duális képzést, hogy mennyire tekinti a német modellt példának, de nem tud mit kezdeni egy jó munkáltató, ha az a gyerek nem tud írni, olvasni, ha nem érti még a munkaszerződését sem, és sorolhatnám.

(11.20)

Ez az alapvető probléma. Ha a politikai elit ebben ma Magyarországon konszenzusra tud jutni, akkor sokkal előrébb leszünk. Tovább szeretném folytatni. Ehhez képest a köznevelési törvényben, azt szeretném kérdezni önöktől: az uniformizálás, a centralizáció, az egyentankönyv, a megtanulhatatlan és megtaníthatatlan Nemzeti alaptanterv, a pedagógiai kultúra változatlansága fog segíteni azon, hogy a gyerekek megtanuljanak írni, olvasni, szöveget érteni vagy ahogy azt Vinnai úr tökéletesen fogalmazta: megtanítja-e az általános iskola tanulni a gyerekeket, a tudásvágyat kialakítani bennük? Ez az alapvető probléma. Ne haragudjanak, hogy itt ilyen sokáig időzök, de alapvetően ez az a mély szakadék, amit ha nem tudunk áthidalni, minden jó szándékuk ellenére nem fognak tudni átlépni egy olyan határt, amitől ez a szakképzési rendszer működni fog.

Sajnos, a szakképzésben is láttuk 2010 után, hogy amit a köznevelési programban hiányolunk, azt a szakképzésben még inkább tovább butították. Nagyon drasztikusan lecsökkentették a közismereti órák számát. Egy generáció szegényei jelentkeznek ezekbe az iskolákba. A szakmai ismeretek mellett, amiben igazuk van, egyszerűen elemi szükségletük van ezeknek a gyerekeknek még az alapkompetenciáiknak az erősítésére, hiszen ezeknek a gyerekeknek 6-7 évesen, amikor elérik az iskoláskort, még a szókincsük sem akkora, mint a középosztálybeli társaiké.

És idézném azt a mondatát Vinnai úrnak, ami a felzárkóztatásról szólt. Igaza van, de azt világosan kell látni ‑ azt mondja ön ‑, hogy kétféle oldala van ennek. Nemcsak a politikának kell törekedni arra, hogy olyan rendszereket építsen, ami segíti, hanem az adott félnek is kell, de ezeknek a gyerekeknek nincs olyan mintájuk, ami önnek volt vagy nekem, hogy apja, anyja diplomás volt, ült mellette, különórákra járatta, nyelvórákra járatta, írd meg a házi feladatot, külön korrepetálásra. Azt kell megérteni ‑ és ez volt a tankötelezettségnél is a nagy vitánk kedves képviselőtársammal, aki most felállt (Révész Máriusz magára mutat.) ‑, hogy alapvetően nem cél, hanem eszköz a tankötelezettség; a mindenkori állam kezében egy eszköz arra, hogy ezeknek a legszegényebb gyerekeknek fogja a kezét. A tankötelezettség sem ér semmit az égvilágon ‑ önnek mindig igaza volt ebben ‑, ha nincs egy olyan rendszerbe ágyazva, ami kompenzálja azt a családi hátrányt és lemaradást, motiválatlanságot, amit ezek a gyerekek egész egyszerűen hoznak magukkal.

A Híd-programokra szeretnék reagálni. Ez egy zsákutcás dolog, tüneti kezelése az alapvető problémának, amiről itt már hosszú percek óta beszélek. A Híd-programban ‑ minden kutatás mutatja ‑ egyfajta kisegítő osztályként működnek mindenütt, ezt önök is tudják: csökkentett pedagógiai programmal, csökkentett tananyaggal, egész egyszerűen 70-80-90 százaléka a gyerekeknek nem tud visszaintegrálódni a rendes oktatási rendszerbe. Nem azt mondom, hogy mi nem gondolkodtunk el anno ezen, amikor mi voltunk kormányon, de világosan kell látni, hogy legalább azokat a hibákat ne kövessék el újra, amin a politikai elit egyszer már átment az elmúlt huszonvalahány évben.

Rá szeretnék térni tehát a konkrét javaslatokra; gyorsan nézem az időmet, de van még időm. Tehát átnevezik a szakképzés két iskolatípusát. A szakközépiskolát szakgimnáziummá nevezik át azzal az indokkal, hogy vissza kívánják állítani ennek az iskolatípusnak a vonzerejét. A szakgimnáziumban négy év után érettségit tesznek a tanulók, az ötödik évben a szakmát tanulják, és technikusi vizsgát tesznek.

1985 óta, amikor ismét bevezették a technikusképzést Magyarországon, a szakiskolák 4+1-es rendszerben dolgoztak. Ebben az iskolatípusban már évtizedek óta be lehetett számítani a 9-12. évfolyamokon elsajátított szakmacsoportos szakmai alapismereteket, és erre alapozva a 13. évfolyamon lehetett szakmai végzettséget szerezni. Kérem, mi az újdonság? Lehet, hogy a Nemzetgazdasági Minisztériumban nem tudják, de a szakközépiskola ma is a legnépszerűbb iskolatípus hazánkban, idejár a tanulók majdnem 40 százaléka általános iskola után.

További csavar az, hogy a szakmai érettségit, OKJ-s szakképesítést kívánják elismerni. A szakközépiskolában ‑ szakgimnáziumban ‑ 9-12. évfolyamon a tanulók csak körülbelül 1200 óra szakmacsoportos alapismereteket tanulnak, amelyre szakmai végzettséget egész egyszerűen nem lehet kiadni. A szakmai ismeretek oktatása a 13. évfolyamon kezdődik. Továbbá gond véleményem szerint, hogy a szakközépiskola, szakgimnázium csak szakirányú továbbtanulásra készít fel a törvény szerint.

Miért nem módosíthat pályát a szakközépiskolában tanuló vagy végzett diák, amennyiben tanulmányait gimnáziumban akarja folytatni, és később nem a szakirány szerinti egyetemre készül? Elvileg ugyanazon tantárgyból ugyanazon követelmények szerint tesz érettségi vizsgát, mint a gimnazista diák. De valóban így lesz ez? ‑ kérdezem. Van-e egységes érettségi követelményrendszer, vagy az egységes érettségi követelményrendszerét is föl kívánják borítani?

Továbbmennek: a szakiskolát szakközépiskolává minősítik, nevezik át, jelezve ezzel, hogy a hároméves szakiskolai képzésre alapozva további két év után érettségi vizsgát tehetnek a tanulók. Ez azonban a szülők és a tanulók szerintem - bocsá­nat ‑ becsapása. Ugyanis a jelenlegi iparostanonc-képzéssé silányított szakiskolákban az összes közismereti tárgyat heti hat órában oktatják. Így egy tantárgyra egy tanítási óra sem jut gyakorlatilag egy héten.

Hogyan gondolják, hogy erre alapozva két év alatt az érettségi vizsgára fel lehet készülni egy egyébként halmozottan hátrányos helyzetű családból érkező kisgyereknek? A törvénytervezet készítője, ne haragudjanak, vagy nem ismeri az egységes érettségi vizsga követelményeit, vagy egyedi érettségivizsga-követelményt kíván bevezetni a későbbiekben erre az iskolatípusra, de ahogy Czomba úr bevezetőjéből hallottam, inkább akkor elfogadom, amit ő mondott. Törekedjen arra, hogy a közismereti órákat tapossa ki a miniszterelnökből, hogy adjon rá pénzt, mert különben az egész koncepciója, úgy, ahogy van, meg fog bukni. Ugyanúgy, mint az általános iskolában: ha még tovább szigorítják ezt a rendszert szakiskolai rendszerben, egész egyszerűen ezekkel a gyerekekkel nem fognak tudni mit kezdeni.

A fenti átnevezések csak megzavarják a szülőket és a gyerekeket a pályaválasztás során az iskolatípusok kiválasztásánál, de mint oly sok mindent, ezt is meg fogják tanulni Magyarországon, mint a NER összes vívmányát. A tervek szerint a Nemzetgazdasági Minisztérium háttérintézménye átveszi a szakképző iskolák fenntartását. A kérdés nem az, hogy az eddigi működésképtelen KLIK ‑ Klebelsberg Intézményfenntartó Központ ‑ intézményfenntartásától átkerül-e a mintegy 500 szakképző iskola egy másik központhoz. Kérem, tisztelt képviselőtársaim, a kérdés az, hogy az iskolák visszakapják-e a szakmai, pedagógiai és gazdasági önállóságukat. Erre azonban nincs esély, hiszen a fenntartó és az iskolák közé 30-40 iskolacentrumot akarnak létrehozni. Így létrejönnek azok a 10 ezer fős mamutintézmények és az alattuk lévő tagintézmények, amelyeknek semmilyen önállóságuk egész egyszerűen nem lesz.

A KLIK-ből tanuljanak! Hozzáteszem egy félmondattal: az óvodák összevonásánál is szólhatnának a polgármestereiknek, ne kövessék el ugyanezt a hibát. Egész egyszerűen a KLIK nem működik, a gazdaság világában ugyanezt nehogy megcsinálják! Arról egyik tervezet sem szól, hogy a köznevelés háttérintézményeit és szolgáltatásait ‑ OH, OFI, Kello, tankerületi igazgatások – hogyan, milyen módon használják és vehetik igénybe a szakképző iskolák; arról sem, hogy a köznevelés intézményrendszerének ezen iskolatípusait hogyan, milyen módon és milyen feltételekkel felügyeli majd az EMMI.

Továbbmegyek: a duális képzés rendszerét bővíteni kívánják a mikro-, kis- és középvállalatok bevonásával ‑ dicséretes. Ez az elmúlt négy évben ugyan nem sikerült, mert ez nem kívánság kérdése, tisztában vagyok vele én is ellenzékiként. A KSH adatai szerint ez a 2003-2004-es tanévben is a tanulók mindössze 2 százalékát érintette. Korrekt évszámot említettem.

A bővítési próbálkozások azért is sikertelenek, mert a vállalatoknak nincsenek meg sem a személyi, sem a tárgyi feltételei a gyakorlati foglalkozások szervezéséhez, a szakképzési hozzájárulásra vonatkozó módosítások pedig nem fogják lázba hozni azt a vállalkozói réteget, amely korábban sem kívánt a képzésbe bekapcsolódni.

(11.30)

A tapasztalatok azt mutatják, hogy csak a minimum 30-50 fős vállalkozások hajlandóak jó kis állami ösztönzésre legalább 3-5 tanuló képzését vállalni. Egyébként a szakképzési hozzájárulásra vonatkozó módosításukkal csupán vissza kívánják állítani annak a rendszernek egy részét, amely 2010 előtt ösztönözni kívánta a gazdaság szereplőit a képzésben való nagyobb szerepvállalásra, valamint saját alkalmazottaik át- és továbbképzésére.

A törvény szerint ‑ és akkor az utolsó pontot mondom, átadva képviselőtársamnak a szót ‑ a szakképző iskolákban pedagógiai végzettség nélkül is taníthatnak szakmai, elméleti és gyakorlati tárgyakat a tanárok. Ez a pedagógusszakma arcul csapása, kérem, és nem utolsósorban annak figyelmen kívül hagyása, hogy a tanulók nem fiatal felnőttek, hanem fiatalkorúak, azaz gyerekek. Pedagógiai ismeretek nélkül hogyan képzelhető el 14-18 éves fiatalok nevelése, oktatása? Ezt is vegyék figyelembe!

És akkor sajnos időm már nem nagyon maradt; a szakképzést is folytató alapítványi és magániskolák számára tovább szigorodik ez a rendszer, az ő kapuik gyakorlatilag bezárnak ‑ de majd a vitában akkor ebben kívánok részt venni.

Kérem önöket, figyeljenek az esélyegyenlőségre, ne csak a piacgazdaság követelményeire, ami fontos, mert a gazdaság alapja nemcsak a mennyiség, hanem a minőség is. Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak, tisztelt képviselőtársaim. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 66 2015.04.28. 2:14  23-82

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Nagyon gyors leszek, azért kértem csak két percet. Örülök annak, hogy Gúr Nándor képviselőtársam után szólhatok, hiszen ő már ezt elkezdte pedzegetni. Mindenki elmondta ‑ meg már én is ‑ a törvényről a mondandóját. Ami Simon Róbert úr száját elhagyta, az nagyon fontos volt, nem tudom, itt van-e még a képviselőtársam. Globalizáció van Magyarországon is, globális méreteket öltő munkanélküliséget látunk mindenütt a világon. Ez Magyarországon, Németországban, Dániában, Amerikában is, mindenhol ugyanabból fakad: a piacgazdaság gyorsan változó mivoltából és egy globalizált gazdasági környezetből.

A rendszerváltáskor a magyar emberek 30-40 évig egyetlenegy munkahelyen töltötték az életüket. A rendszerváltás után nem csak szakmák, egész iparágak szűntek meg, egy nagyon gyorsan változó világhoz kell alkalmazkodni. A probléma abból fakad nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt a világon, hogy lassabban tudnak az állami rendszerek, oktatási rendszerek, szakképző rendszerek változni, mint amilyen gyorsan a világ változik.

No de, van megoldás! Gondoljanak csak önök bele ‑ hogy ezt alátámasszam ‑, hogy a ma óvodásai olyan munkakörben fognak dolgozni, ami ma talán még nem is létezik! Gondoljanak bele, hogy tíz évvel ezelőtt az atomenergia volt a legolcsóbb, a napelemből ugyanannyiért állítunk elő áramot! Gondoljanak bele, hogy a számítógép hogyan változtatja meg a gazdaságot! Gondoljanak bele, hogy pár éve milyen telefonnal dolgoznak és most milyen telefonnal dolgoznak; hogy egy autószerelő a Kádár-rendszerben Trabantot gyártott, aztán most Audit kell szerelnie! És látom a Napi Gazdaság honlapján, hogy jönnek Magyarországra az elektromos autók.

Hát erről beszélünk, hogy változik a világ, és az államnak az a feladata, hogy az alkalmazkodóképességét erősítse, ehhez pedig oktatási kultúrát kell váltani, pedagógiai kultúrát, osztálytermi kultúrát, újra kell fogalmazni, hogy mi az iskola szerepe. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Eszközökkel lehet jól vagy rosszul operálni, de a magyar politikai elitnek elsősorban szemléletet kell váltani és nemzeti minimummá kell ezt nekünk tenni.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 74 2015.04.28. 2:07  23-82

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Utolsó hozzászólásomat szeretném megtenni, azt hiszem, utána a kormányzat képviselőjéé a szó.

Megtiszteltetés számomra, hogy egy ilyen jó vitában vehettem részt önökkel. Azt hiszem, hogy abból indulnék ki, hogy operálhatunk itt a tankötelezettség föl-le szállításától egészen a duális képzés bevezetésén át sok minden eszközön keresztül, de közös politikai felelőssége ma Magyarországon a politikai elit jobb- és baloldalának, a demokratáknak, hogy a Kádár-rendszer világából, ahol 30-40 évig dolgozott egy ember a munkahelyén, átvezessük Magyarországot valójában egy globalizálódott gazdaságba, ahol teljesen más kihívásokkal kell a magyar társadalomnak és az egész állam berendezkedésének szembenéznie.

Amit én javasolnék magunknak: ne marjuk egymást, több mindenben értünk egyet, sokszor kiviláglik számomra. Ne bűnbakokat keressünk egymásban és a múltban, pláne ne társadalmi csoportokban, hanem próbáljunk meg új nemzeti minimumot kreálni, hiszen különben nem fogunk egyről a kettőre menni. Egyezzünk meg abban, hogy állami kultúraváltás, az állam szerepének az újragondolása kell, pedagógiai kultúraváltásra van szükség, osztálytermi kultúraváltásra van szükség, az iskola funkciójának teljes mértékben való újragondolására, hiszen e kis országban is akkora társadalmi különbségek vannak, hogy más típusú szociális, oktatási, szakképzési megoldásokra van szükség adott esetben, mint Győrben vagy Miskolcon, vagy ahol én születtem, Kiskunmajsán, vagy éppen itt Budapesten.

Végezetül: addig, amíg a nyolc általános iskola nem tölti be a funkcióját, önök bármilyen jó szándékú és egyébként sok elemében jó javaslatot hoznak, addig nem fogunk egyről a kettőre jutni.

Nagyon köszönöm önöknek ezt a kiváló vitát, és remélem, hogy hasznosat mondtunk egymásnak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 78 2015.05.19. 2:15  77-80

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Az Illatos úti vegyi szennyezés kiemelt fővárosi kockázati tényező, a telep állapota veszélyeztetheti az egész dél-pesti régió vízellátását, így több mint félmillió ember, az agglomerációval együtt 1 millió ember egészségét. Az Illatos úti helyzet a nyilvánosság nagyon erős nyomására valamelyest enyhült ugyan, legalábbis valami végre elkezdődött jobb később, mint soha alapon, van azonban egy másik nagyon durva szennyezés is Budapesten, ami legalább ekkora kockázat.

Pestszentlőrincen történt az utóbbi húsz év egyik legsúlyosabb szándékos környezetrombolása. 2011 óta legkevesebb 8 ezer tonna szennyvíziszapot és mérgező vegyi anyagot öntöttek a Cséry-telep 40 hektáros talajába. Három éven keresztül teherautók tucatjai öntötték az egészségre rendkívül ártalmas vegyi anyagokat közvetlenül a földbe vágott árkokba. Ezzel nagyon durván mérgezték a talajvizet, veszélybe sodorva a helyben élők kútjait és közkútjait is.

A XVIII. kerületiek talajvizét és környezetét nagyüzemi módszerekkel szennyező bűncselekmény felderítése már több éve tart, de azt még máig sem tudjuk, hogy kik voltak az iszapmaffia haszonélvezői, ahogy azt sem, hogy kik voltak a megrendelők. Az olajos iszap fuvarozásából a Fidesz által kinevezett fővárosi cégvezetők három év alatt 500-600 millió forint bevételt könyvelhettek el. Még a pontos összeget sem tudjuk, mert a bizonylatok hiányosak, részben eltűntek, ami egy közcégnél eleve kérdéseket vet fel. Mindennek a tetejébe a fővárosi cég, vagyis a budapesti adófizetők az el sem végzett munka bevételeitől is elestek, sőt 2012-en a Cséry-teleppel összefüggő mentesítési biznisz is hivatalosan 22 milliós veszteséggel zárult, legalábbis a közkassza oldalán.

Kérdezem tisztelt államtitkár urat, mit tett ön és a tárca, hogy kiderüljön, kik voltak a tettesek, és a legfontosabb: mit tesz ön és a minisztérium, hogy a kormány bármely tagja annak érdekében, hogy a Cséry-telepen okozott kár helyreálljon és Dél-Pest lakói ne szenvedjenek tovább a károktól? Köszönöm érdemi válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 48 2015.05.29. 13:58  1-144

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés nemcsak azt mutatja meg mindig, hogy egy ország mikor mire költ, hanem azt is, hogy mit tartanak fontosnak egy adott korban a benne élők és a döntéshozók, mi az, amire befektetésként tekintetnek. Mert egy országot jó értelemben véve nemcsak működtetni, üzemeltetni kell évről évre, hanem fejleszteni, előrevinni is, hiszen a ma politikusa nem felélni akarja azt, amit elődei hátrahagytak, hanem hozzá szeretne tenni, és valamit hagyni szeretne a jövő generációinak is. Azt szeretné, ha az országában élő emberek magas hozzáadott értékkel kreatív és innovatív gondolkodással bírnának, okos és intelligens rendszereket építenének ki. Minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy a világban a sikeres országok az iskoláikra és a tudás gyarapítására költenek azért, hogy fejlődni tudjanak, gazdagodni tudjanak, alkalmazkodni tudjanak a változó világ kihívásaihoz.

Ez a költségvetés, ami most előttünk van, ez sem az oktatás költségvetése sajnos; már évek óta nem az. És nem csak arra célzok, hogy nincs megfelelő mennyiségű forrás a magyar oktatás rendszerében, mert nincs. De sajnos azt a keveset is, amit ráfordítanak, rosszul és bután költik el. E kettős probléma tehát, a kevés forrás és annak ostoba felhasználása alakította ki mostanra és mélyíti folyamatosan tovább Magyarországon azt a tudásválságot, ami elemi erővel határozza meg a magyar emberek jövőbeni életminőségét, gazdagságát, jövedelmét. Elemi erővel határozza meg az országban meglévő tudás mennyisége és minősége a magyar gazdaság és a magyar ipar állapotát.

Nem képezi vita tárgyát az, hogy ami ma az iskolarendszerben történik, az fog holnap a magyar gazdaságban történni. Amennyi és amilyen minőségű tudás ma megképződik az osztályteremben, olyan minőségű lesz holnap a magyar ipar, a gazdaságunk teljesítménye. A cél a kreatív magyar ipar és gazdaság fejlesztése lenne, magas hozzáadott értékű munkahelyek és termékek létrehozása, a piacgazdaság belső magyar fejlesztésekre és magyar innovációra alapozása a kiszolgáltatottság helyett. Ez mind megteremthető lenne, ha a magyar oktatás is erre törekedne.

Ezzel ellentétben ma és már évek óta az állami költségvetés egyre kevesebb bevételt próbál évről évre újraosztani, a növekedés feltételei a bevételi oldalon évről évre megalapozatlanok sajnos, hiányt görgetünk magunk előtt, és ennek a hiánynak a leszorítását leginkább a tartalékaink és a jövő felélésével próbáljuk megoldani. Mélyen hiszem, hogy ebből a sehová nem vezető, önmagát felélő, jövőtlen világból lenne kitörés Magyarország számára, mégpedig az oktatási rendszer újragondolásán és megfelelő finanszírozásán keresztül.

Tény, hogy a 2008-as világgazdasági válság minket sem kímélve sok erőfeszítését és korábban elért eredményét ette meg országunknak. De hogy talpra tudjunk állni, ahhoz az iskolától nem szabad elspórolni a pénzt. Nem kell messzire menni, már a környező országokban, Lengyelországban és Csehországban is tetten érhető, hogy az oktatásban a közelmúltban elvégzett jótékony reformok és a források okos elköltése micsoda eredményeket mutatnak és hoznak már most nekik. Felismerték újra, hogy még mindig az iskolára költött pénz a legjobb befektetés, és nemcsak hosszú távon, de már középtávon is az országnak.

Magyarországon a számok azt mutatják, hogy tíz évvel ezelőtt oktatási kiadásokra fordított összegek tekintetében egyáltalán nem álltunk rosszul az európai átlaghoz képest. A válság legkritikusabb éveit is ideszámítva az igazi nagy vágás és pénzelvonás 2010-ben kezdődött el sajnos. A korábbi 6 százalék körüli GDP-arányos ráfordítás 2013-ra 5 százalék közelébe zuhant. A közel 1 százalékpontos GDP-arányos csökkentés több száz milliárd forint pénzkivonást jelent, és ez bizony tetten is érhető az iskolarendszer államosításának pillanatában. Ugyanis akkor, abban a pillanatban elvettek 200 milliárdot a közoktatástól. És akkor csodálkozunk, hogy ma nincs kréta meg papír az iskolában? Ez rettentően durva és drasztikus elvonás, ami nem is marad következmények nélkül sajnos.

Véleményünk szerint ez nem maradhat így, ezt a pénzt vissza kell adni a magyar közoktatásnak. Ma tehát nemcsak arról van szó, hogy építettek egy nagyon zárt, rugalmatlan, alkalmazkodni képtelen, alacsony kompetenciákat fejlesztő iskolarendszert, de el is vették tőle azokat a forrásokat, amitől jobb lehetne, sőt jelentős részben a pénzelvonások hatására butul az oktatási rendszer folyamatosan. Most ott tartunk, hogy a lukak betömködése történik, ebben a költségvetésben is ezt látjuk, mert éppen összeomlás közeli állapotba került a közoktatás, lásd a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ állapotát.

A pedagógusbérek, annak dacára, hogy az elmúlt tizenvalahány évben baloldali és most már jobboldali kormányok is emeltek rajta, még mindig nagyon alacsonyak. De ami a legrosszabb és vészjósló jel, hogy az oktatás egyéb területeiről veszik el a bérfejlesztésre a pénzt, csoportosítják át, és nem a bázist emelik meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bár a súlyos rendszerproblémák ellenére, amit már sokszor megbeszéltünk és mi is elmondtunk itt a Házban önöknek, a költségvetéshez benyújtott módosítóink jelentős része a források okosabb felhasználására irányul, hogy ne zuhanjon össze a rendszer. Először is lehetőséget biztosítunk arra, hogy a KLIK pótolja a már 2015-ben is érzékelhető elmaradásait, így a pedagógus állományú dolgozók 2015-ös és ’16-os évekre törvényben rögzített, kétszer 10 százalékos beígért béremelése maradéktalan teljesítését, a minősített tanárok kiemelt bérének kompenzációját, valamint a köznevelési törvényben a pedagógusoknak előírt háromévenkénti kötelező előrelépésekre vonatkozó költségeket.

A szakfelügyelő tanárok bérének kiegészítésére, a digitális táblák azonnali felújítására, valamint az iskolai tankönyvbeszerzések, taneszközpótlások forrásának biztosítására is égető szükség van. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az úgynevezett bejáró pedagógusoknak munkájuk zavartalan ellátásához szükségük van például a nekik jogosan járó, de többnyire ki nem fizetett közlekedési költségtérítésre.

(12.40)

Sőt a kréta, fénymásolópapír és számtalan egyéb, a tanításhoz elengedhetetlen eszköz beszerzését is biztosítani kívánjuk, és erre évi 20 milliárd forintot javaslunk. Kérem, engedjék meg, azért ilyen, hogy egy költségvetésben krétára kérjek vagy kérjünk pénzt, vagy erre nyújtsunk be módosítót, a rendszerváltás előtt nem volt, de még azokban a sokszor nehezen viselt rendszerváltás utáni állapotokban sem, tisztelt képviselőtársaim.

Az iskolákban folyó zökkenőmentes oktató-nevelő munkához elengedhetetlen, hogy a kormány végre belássa, hogy fel kell ruházni az intézményvezetőket egyhavi dologi kerettel, amely lehetővé teszi az iskolák alapvető, a napi működéshez elengedhetetlen materiális javainak beszerzését, pótlását. Erre intézményenként havi 50 ezer forintot szánnánk, a tanév tíz hónapjára.

Továbbá módosító javaslatban indítványozzuk a forrásbiztosítást 40 szakképzési centrum létrehozására, átlag hét fővel és évi 3 millió forint/fővel számolva. A kormány ugyanis döntött már a szakképzés átszervezéséről, a szakképző intézmények működtetői jogának Nemzetgazdasági Minisztériumhoz helyezéséről, sőt a törvény rendelkezik a 40 szakképzési centrum létrehozásáról is. A költségvetés tervezői azonban arra nem gondoltak, hogy ezeket az intézményeket bizony napi szinten működtetni is kell. A szakképző intézmények átadása miatt a KLIK költségkerete már ebben az évben is csökkent, hiszen az átadandó intézményeket ki kell stafírozni. Mi elvégeztük ezt a munkát is, amiről a költségvetés tervezői mintha egy pillanatra megfeledkeztek volna, fedezetet kerestünk és találtunk a szakképzési centrumok működtetéséhez.

Továbbá a mindennapos testnevelés bevezetése világos cél, azonban a kormány sem korábban, sem most nem biztosítja ehhez az iskoláknak sem a megfelelő helyet, sem a szükséges sportszereket, sporteszközöket. A mindennapos testnevelés bevezetése túl gyorsan, azt kell mondjam, erőszakosan lett megvalósítva. A minimális alapfeltételek hiányát hiába jelzik a szakmai szervezetek, pedagógusok, szülők, gyerekek. Ennek ellenére felmenő rendszerben bevezették a heti öt tanórát, miközben alig akad olyan iskola az országban, ahol ennek meglennének a minimális alapfeltételei: tornatermek, sportpályák vagy bármilyen sportolásra alkalmas tér egyáltalán.

A felmenő rendszerben a 2015/2016-os tanévre az összes évfolyam becsatlakozik a mindennapos testnevelésbe. Ezzel egy időben érdemes pénzügyi forrásokat is hozzárendelni, hogy a gyermekek megfelelő körülmények között sportolhassanak. Az iskolai sporteszközök támogatása megkerülhetetlen kérdés a mindennapos testnevelés bevezetésénél, nemcsak a hely, hanem az eszköz megléte, rendszeres pótlása is szükséges. Módosító javaslatunkkal ezt is biztosítani kívánjuk.

A következő módosító javaslatunk ösztönözni kívánja a helyi önkormányzatok óvodaépítését és a nem felsőfokú végzettségű pedagógusok béremelését. A nem felsőfokú végzettséggel rendelkező dolgozók 2008 óta nem kaptak béremelést; azok az emberek, akik nagyon fontos feladatot látnak el, és akiknek túlnyomó többsége a munka törvénykönyve hatálya alá esik, és nem közalkalmazott. Az óvodákban a bérfejlesztés eltérő időpontban és differenciáltan érintette a köznevelés területén az iskolapedagógusokat, az óvodapedagógusokat, az egészségügy területén egyes gyógyító munkakörben dolgozókat is. Az elmúlt időszakban a közszolgálatban dolgozók bérfejlesztése alapvetően az állami alkalmazásban dolgozó közalkalmazottakat érintette, és csak a felsőfokú végzettségűekre vonatkozott. A részleges bérfejlesztés azonban jelentős belső feszültségeket eredményezett. Módosító javaslatunk ezt is orvosolni kívánja.

Végezetül, de nem utolsósorban, a nemzeti tehetségprogram komplex rendszeréről hadd szóljak! Ez összefogja az állami, önkormányzati és civil programokat. A tehetségek segítése és fejlesztése az innováció, a kreativitás ösztönzését és elterjedését, az esélyteremtést, a hátrányos helyzet leküzdését, az életpálya helyes irányba terelését, az életpálya sikerességét, a társadalmi mobilitást, a gazdaságunk növekedését, a gazdaságunk és iparunk versenyképességét, valamint a közösségek és az egész társadalom kohézióját egyaránt szolgálja. A költségvetés forrásait ezért nem szabad csökkenteni. Mivel nem értünk egyet a Fidesz-kormány e törekvéseivel, legalább a korábbi évek mértékéig megpróbáljuk orvosolni a programra szánt pénzösszességek mértékét. Módosító javaslatunk erre is kitért.

Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, hogy a kéréseink meghallgatásra találnak, legalább részlegesen. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 377 2015.06.08. 3:41  366-383

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A jobboldali kormány kétharmados többséggel elfogadható törvényhez kér tőlünk támogatást, hiszen nincs kétharmados többsége. Az Orbán-kormány saját hibáját kívánja helyrehozni, hiszen a javaslat arról szól, hogy a könyvtárak és a múzeumok ingatlanjai után végre az ingó vagyon is az önkormányzatokhoz kerüljön. A jelenlegi helyzet ugyanis működésképtelen. Ebben a jelenlegi modellben az állam, az önkormányzat és az intézményi vagyonkezelő közösen befolyásolják a múzeumok és a könyvtárak sorsát. Ez nemcsak hangzásra bonyolult konstrukció, de a gyakorlatban is az, ahogy a javaslat indoklásában írják, így nagyon bonyolultak lesznek az egyeztetések, így nagyon nehéz fejleszteni, pályázni, de még működtetni is. Nehéz tehát vitatkozni azzal, hogy a módosításra bizony szükség van. Ez még akkor is igaz, ha az ellenzéki képviselőknek jólesne, ha a kormány legalább egyszer elismerné saját hibáját.

Érdemes azonban néhány szó erejéig kitérni a tágabb környezetre is. Magyarországon 2010 óta államosítási hullám söpör végig, állami fenntartásba kerültek iskolák, kórházak. Országos politika lett az esztelen központosítás, mindent felül döntenek el, és a csúcsintézmények vezetésében fideszes politikusok vagy Fidesz közeli emberek ülnek. Ez a modern feudalizmus, amelyben ahhoz is egy hűséges ember beleegyezése kell ma már, hogy egy gyerek az általános iskola A osztályából B osztályba léphessen. Vicces! Hamar világos lett ugyan, hogy ez a modell működésképtelen. A politikai kontroll gyakorlására megfelelő eszköz az állam piramisszerű felépítése, normális ország építésére aligha.

Ha ezt már a kormánypárt is belátja, hiszen maga államtitkár úr is most már decentralizációról beszél, az remek dolog, de akkor érdemes lenne megteremteni annak a lehetőségét is, hogy az iskolák is újra önkormányzati kézbe kerüljenek. Kérem, gondolkodjanak el rajta, ha már az elmúlt hetekben-hónapokban kezdenek megvilágosodni; legalább azok az iskolák, melyeket az önkormányzat maga akar fenntartani.

A központosítás, az államosítás, a minden feletti kontroll megbukott. Ahogy megbukott az a modell is, hogy a Fidesz az emberek megkérdezése nélkül sürgősséggel, egyéni képviselői indítványként terjeszt be törvényeket. Nem szükséges itt ecsetelnem, milyen pénzügyi gondokkal küzd egy átlagos megyei könyvtár vagy múzeum, hogyan kényszerülnek a tudományos főmunkatársak teremőri feladatokat ellátni, hogy milyen siralmas viszonyok uralkodnak az ágazatban.

Ha tehát ez a kormány kétharmados törvényhez kér támogatást, azért érdemes kínálnia is valamit a társadalom számára. Például azt, hogy valódi egyeztetést folytat az érintett szereplőkkel. A kormány dolga meghallgatni a múzeumok, a könyvtárak vezetőinek, munkatársainak problémáit, és nem egyéni képviselői indítványként terjeszteni be a javaslatot. Ebből a gyakorlatból az ország is sokat tudna profitálni.

Tudják, most már az odafigyelés politikáját kellene folytatni az erő politikája helyett. Legalábbis ezt mondta a miniszterelnök. Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Józsa István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 67 2015.06.09. 2:03  52-75

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Valójában hiánypótló az a kezdeményezés, amellyel most itt találkozunk a Házban. Nagyon jónak tartom, hogy ez a kezdeményezés megtörtént.

Amiért szót kértem, az egyik dolog, hogy elmondjam, teljes mértékben egyetértek a Harangozó Tamás képviselőtársam vezérszónoklatában elmondottakkal. Azon túl mint a Kulturális bizottság alelnöke és mint mezei országgyűlési képviselő, azt gondolom ‑ és javasolom a Magyar Országgyűlésnek és a beterjesztőnek is, hogy fontolja meg; nem hallottam Lázár úr teljes felszólalását, amelyért elnézést kérek ‑, megérett a helyzet a első világháború 100. évfordulója és a második világháború európai lezárásnak 70. évfordulója alkalmából ‑ és az MSZP budapesti elnökeként is kérem az Országgyűlést, fontolja meg ‑, hogy egy nagy központi emlékművet a két világháború összes elesett katonájának Magyarország végre állítson fel; egy igazán méltó, a hősöknek emléket állító, nagy központi emlékművet.

Magam az első világháborúval sokat foglalkozom, sok sírhelyet jártam végig a szomszédos országokban is, Nyugat-Európában is. A személyes érdeklődési körön túl, én azt hiszem, Magyarország megérdemelné, hogy egy igazán nagy, méltó központi emlékművet Budapesten állítsunk fel. Minden kerületben, minden településen ilyen vagy olyan emlékmű van, magam utánajártam ennek, de egy nagy emlékmű, amely igazán méltó, olyan nincs.

Kérem, hogy ha ilyen kezdeményezéssel élünk, támogassák, vagy ha önök élnek ilyen kezdeményezéssel, mi támogatni szeretnénk, legalábbis a magam nevében ezt tudom mondani, és legalább a párbeszéd induljon el róla. Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 98 2015.06.11. 6:21  93-102

KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim!

Az előttünk fekvő jogszabálytervezet kiváló alkalmat jelent arra, hogy elgondolkodjunk egy pillanatra, hol tart ma Magyarország az átláthatóság, a korszerű adatgazdálkodás, a nyilvánosság terén. Hol tart ma ez az ország abban, hogy az állampolgárainak valós időben nyújtson érvényes adatokat mindarról, ami az országban zajlik: az itt, magyar földön keletkező tényekről, az állam által szükségszerűen birtokolt adatokról.

Véleményünk szerint nem puszta jogi megfelelésről beszélünk egy EU-s irányelvhez, ez technikalitás. Ettől sokkal mélyebb dologról beszélünk. Beszélünk a megértésről, a szemléletről, a hozzáállásról, az államot alkotók, működtetők elveiről. Arról, hogy a politikusok és a közszolgák, a köztisztviselők és állami alkalmazottak, mindenki, aki lényegében abból él, amit az adófizetők befizetnek valamelyik állami számlaszámra, lényegében mit gondolnak arról, hogy az általuk végzett munka eredményét leíró tényeknek, ismereteknek mekkora nyilvánosságot kell kapniuk. Mit gondolunk arról, hogy amit teszünk, amit elérünk, amit változtatunk, az mérhető legyen, összevethető legyen és indikátorok igazolják a munkánk hatásait?

Hogy mit gondolunk arról például, hogy ennek az országnak a polgárai tetszőlegesen építhessenek online szolgáltatásokat közös adatainkra, írhassanak mobiltelefonra, táblagépre, webre, vagy akármilyen ma létező vagy még nem is létező platformra olyan programkódokat, megoldásokat, amik jobbá teszik az emberek életét. Ezen a vonalon haladva hogyan lesz átlátható az állami vagy az önkormányzati költségvetés és annak felhasználása, hogyan lesz érthető, emészthető, egyszerűen befogadható, mindannak az eredménye, ami a kormány- és a parlamenti irodákban történik? Ha megnézzük ezt a szöveget vagy a törvényt, amelynek módosításáról szól, elég egyértelművé válik, hogy a magyar kormány leginkább annyit gondol erről, hogy kötelező átvenni egy irányelvet, amit leginkább nyűgnek, rosszabb esetben ‑ és hát, amit én is érzek ‑ nemzetközi intézmények felesleges akadékoskodásának tekintenek.

Érzékelhetően valójában senkiben nem fogalmazódik meg, hogy az állam adataira úgy tekintsen, mint egy szolgáltatásra, amit akár lekérhető szolgáltatásként folyamatosan és leginkább ingyenesen kellene elérhetővé tenni a neten mindenkinek.

(14.10)

Láthatóan senkiben nem fogalmazódik meg a kormányon belül, hogy a központi szervek, a minisztériumok, a hivatalok munkájának adatait és metaadatait, vagyis azt, hogy egy iskola, egy kórház, egy tárca, egy hivatal vagy számos más állami szerv valamelyike mikor mit tesz, arra mennyit költ, mennyi időbe kerül, milyen szerződéseket ír alá, ezt országosan vagy regionálisan hogyan lehet összegezni, mindez mennyi pénzbe kerül az adófizetőknek és mi az eredménye… ‑ hiszen mindezek az adatok valójában nem az állam tulajdonát képezik, hanem az emberekét.

És hát itt nagyon világos a különbség aközt, amit a baloldali kormányok tettek, és amit a Fidesz képvisel. Az MSZP üvegzsebtörvényt alkotott 2003-ban, a Fidesz lényegében felszámolta azt. Az MSZP a közbeszerzések átláthatóságára törekedett, a Fidesz tudatosan csökkentette azt, növelte a közbeszerzések nélkül meghozható döntések összegeit és számait. Az MSZP 2009-ben felállította a korrupcióellenes hivatalt, a Fidesz 2010-ben az első döntései között állította le. Az MSZP felépítette az ügyfélkaput, ami valós elektronikus ügyintézés, a Fidesz söralátét méretű adóbevallást ígért ugyan, majd kivetett még 40-féle új adót, és semmit nem tett az elektronikus igazgatás terén.

Szinte már hallom az önök gondolatait, ahogy megfogalmazódik önökben az elmúltnyolcévezés majd ebben az ügyben is. A figyelmesebb fideszesek talán elmondják, hogy 2003-as európai uniós irányelvekről beszélünk alapvetően, és megpróbálják azt is az MSZP-re fogni, vagy bárki másra. A helyzet az, hogy Magyarországon nagyon pontosan tudja mindenki, hogy önök, a Fidesz mit gondolnak a korrupcióról, és azt is tudják, hogy önök az állami átláthatóság ellenségei, és foggal-körömmel küzdenek ellene nap mint nap.

Arra, hogy 2015-ben a magyar állam nem érti a korszerű, nyitott adatszolgáltatás funkcióit, fogalmait, arra, hogy nem képes a magyar polgárok felé online tömeges adatszolgáltatásra az adóforintjaikért cserébe, arra, hogy nem képes folyamatosan elérhető online adatbázisokat nyújtani tevékenységéről, politikai családtól függetlenül egyszerűen nincs mentség. Az információ korában nincs mentség arra a fokú inkompetenciára, értetlenségre, ami ebből a törvénymódosításból is süt. Ahogy próbálja megúszni a feladatot, ahogy szolgaian, fogalom nélkül másolja az EU-irányelvet, és tolná el a kormány közeléből az átláthatóság ügyét. És kérem, akkor sincs mentség, ha a miniszterelnökről úgy hírlik, mobiltelefont is alig használ, nemhogy számítógépet vagy okoste­lefonos szolgáltatásokat.

Ezért az előttünk fekvő módosítást, és ezt a szintet, ezt a színvonalat, ezt a színvonaltalanságot egész egyszerűen nem tudjuk támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 108 2015.06.11. 6:09  103-112

KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz médiapolitikájáról Ronald Reagan egykori amerikai elnök szavai jutottak eszünkbe, aki egyszer azt mondta: „Az angol nyelv legborzasztóbb szavai a következők: a kormánytól jöttem, és segíteni akarok.” Reagan itt arra utalt, hogy amit az emberek el tudnak intézni maguk közt, abba fölösleges a kormánynak beavatkoznia, mert csak árthat.

Ez a törvényjavaslat ‑ oly sok más fideszes intézkedés mellett ‑ arról szól, hogy egy kormány nemcsak indirekt működése által képes ártani, hanem szándékosan is. A Fidesz-kormány ártani és harcolni akar, mikor kivel. Vívni a szegényekkel, bevándorlókkal, az Európai Unióval vagy éppen a kereskedelmi televíziókkal. Az önök kormánya láthatóan tényleg elhiszi, hogy elérheti, hogy egyetlen olyan televízió se kritizálja Orbán Viktort és a többieket, amelyik elér legalább egymillió embert Magyarországon. A szándékot tehát értjük: négymillió szegény, egekig érő korrupció, kapkodó kormányzás ‑ el kell érni, hogy ez titokban maradjon.

Lehetne is önöknek akár egy morális gát, miszerint nem teszik tönkre emberek munkahelyét a saját politikai céljaik érdekében, de ez az Orbán-kormányt már régen nem zavarja. Ha a CBA-nak akarnak kedvezni, bezárják vasárnap a boltokat, nem törődve azzal, hogy tízezer munkahelyet szüntetnek meg az országban. Ha Orbán feltételezett üzlettársai a MET Zrt.-n keresztül akarnak lopni, akkor drágábban adják a gázt a magyar embereknek, a vonatkozó dokumentumokat pedig nyilvánosságra kötelező bírósági döntések ellenére is titokban tartják.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat valós célja, hogy tovább akadályozza a kereskedelmi médiumok programdíjának beszedését, ezzel pedig tovább nehezítsék e médiumok működését. A törvényjavaslat alkotói láthatóan pontosan értik, hogy a kereskedelmi médiumok két fontos bevételi forrásra támaszkodhatnak: a reklámra és a programdíjra. A reklámpiacon az állam központosítja saját költéseit, extrém adókat vet ki, itt pedig, a programdíj oldalon egyszerűen ellehetetleníti a beszedést. Csak hogy világos legyen a mérték mindenkinek, aki szavaz majd erről a jogszabálytervezetről: a programdíj piaca kétszerese a kereskedelmi reklámokénak. Ezt egyébként zsarolásnak hívnák egy jogállamban.

Előre hallom a kormánypárti választ, hogy a gyermek- és lelkiegészség-rontó médiacégek oldalára állt az MSZP a magyar emberekkel szemben. De a helyzet ismét fordított: valójában a kormány veszélyezteti a magyar emberek munkáját az ilyen piactorzító javaslatokkal, hiszen ha nincs bevétel, nincs munkatárs sem, vagyis embereket kell majd az utcára tenni. Aki hajlandó a kormány propagandáját nyomni, azt esetleg felveszi a közmédia az emberek adójából hazudozni, a többiek meg csinálnak, amit akarnak.

Lehet, hogy itt a parlamentben sokak számára nem egyértelmű, de a médiának éppen az a dolga, hogy kritizálja a mindenkori kormányt. Ha MSZP-s kormány van, akkor is, ha fideszes, akkor is. Ha a kormány meg akarja fosztani a médiacégeket a bevételüktől ‑ és teljesen mindegy, hogy ezt bírságokkal, reklámadó vagy programdíjak beszedésének megakadályozásával teszi ‑, azzal kiszolgáltatja a televíziókat, ezáltal pedig az állampolgárokat a kormány kényének-kedvének. Nyilvánvaló, hogy ez a javaslat célja, ezért az MSZP pont úgy nem tudja támogatni, ahogy elleneztük a médiatörvényt vagy a reklámadót is.

Az Orbán-kormány 2010 óta két dolgot csinál, nemcsak a médiaszabályozás területén, hanem az egész magyar gazdaságban. Először is, nem tartja be az ígéreteit. A médiaszabályozás kapcsán konkrét ígéretet szeg meg a kormány, ugyanis nyilvánosan vállalták korábban, hogy a digitális átállás lezárásával a programdíjak ismét beszedhetők lesznek. A második a függetlenség ellehetetlenítése. Van nekünk egy évente 80 milliárd forintba kerülő közmédiánk, ami rosszabb színvonalon működik, mint a Kádár-rendszer propagandája. Egy ország röhög rajta, és ahhoz, hogy bárki legalább véletlenül is odakapcsoljon, a kormánynak törvényben kell szabályoznia, hányas csatornán jelenjenek meg a televízión. (Nagyot sóhajt.) Ennek konkurenciája mindig egy másik csatorna, amit szívesebben néznek az emberek, mert a kormánypropagandát nem nézik szívesen, arról tudják, hogy hazugság.

Tisztelt Országgyűlés! Van megoldás a média problémáira Magyarországon. A megoldás a szabadság. Az államnak nem kell mindent háromszor szabályoznia, pláne, ha az magától is működik. Van büntető törvénykönyv, ami szankcionálja a jogsértéseket, van egy adóhatóságunk, ami elvileg felügyeli a tisztességes adózást ‑ nem mintha ma az adóhatóságunk tisztességes lenne. A konkrét jogi kereteken és a konkrét adózáson túl minden egyéb beavatkozás torzítja a sajtószabadságot. Lehet persze kötelezettségeket kivetni a médiumokra és a média egészére általános érvénnyel, konszenzusalapon és társadalmi támogatottsággal, de egyes csatornákat megfosztani attól a jogtól, ami másokat megillet, az zsarolás és csalás. Nehéz lenne tagadni, hogy ez a cél.

Az MSZP javaslata tehát: valódi piaci viszonyokat a médiában, bármilyen színű kormány ártalmas szabályai és túladóztatása nélkül. Magyarország kívánja a sajtó szabadságát és a szólásszabadságot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 122-124 2015.06.11. 2:14  113-128

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! (Nevetve folytatja.) A Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény módosításáról Vilniusban elfogadott, 1999. június 3-án kelt (Folyamatosan nevet. ‑ Taps.) Jegyzőkönyv „C” Függeléke Mellékletének kihirdetéséről, valamint a belföldi alkalmazásának egyes kérdéseiről… (Rázza a nevetés.)

ELNÖK: Képviselő asszony, nyugodtan foglaljon helyet, cseréljenek a képviselőtársával, ha gondolja.

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Elnök úr, folytatnám, elnézést kérek. Az Országgyűlés ezen törvénnyel hirdeti ki a Bernben 1980. május 9-én kelt Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény, COTIF módosításáról Vilniusban elfogadott, 1999. június 3-án kelt Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2006. évi LXXVII. törvénnyel kihirdetett Egyezmény módosításáról szóló Jegyzőkönyv „C” Függeléke, a Veszélyes Áruk Nemzetközi Vasúti Fuvarozásáról szóló Szabályzat Mellékletének 2015. évi január 1-jétől hatályos szövegét.

Magyarország a 2006. évi LXXVII. törvénnyel csatlakozott az új nemzetközi vasúti fuvarozási egyezményhez, amelynek „C” függeléke tartalmazza a veszélyes áruk nemzetközi vasúti fuvarozásáról szóló szabályzatot. A nemzetközi szervezetekben folyó munkák eredményeképpen kétévente módosulhatnak az RID mellékletének előírásai. A mostani módosítások e sorba illeszkednek. Hatályát veszti a Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény módosításáról Vilniusban elfogadott, 1999. június 3-án kelt Jegyzőkönyv „C” Függeléke Mellékletének kihirdetéséről, valamint belföldi alkalmazásának egyes kérdéseiről szóló 2013. évi CIX. törvény.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogyan azt Demeter Márta képviselőtársnőm a vezérszónoklatában jelezte, az MSZP frakciója ezt is támogatni kívánja. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 272 2015.06.22. 4:54  269-274

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A közadatok újrahasznosításáról szóló törvény előterjesztésekor, 2012. március 30-án az expozéban a következők hangoztak el Fónagy János államtitkár úr részéről: „A törvényjavaslat az uniós joggal teljes mértékben harmonizáló alternatív adatátadási szabályrendszert teremt meg, amelynek célja a nagy mennyiségű rendszeres adatátadást feltételező professzionális adatigénylések kiszolgálása.”

Most azért kell újra módosítani a közadat­törvényt, mert az alapul szolgáló, a közszféra információinak további felhasználásáról szóló 2003/98/EK irányelv változott. De mikor is változott? 2013 júniusában, azaz lassan két éve. Az átültetési határidő pedig 2015. július 18. Érdemes tehát feltenni a kérdést, mi tartott a nemzeti fejlesztési miniszternek két évig. Ha pedig már elkéstek, akkor mi az oka annak, hogy a törvény majd csak 2016. január 1-jén lép hatályba.

Mint a már hatályos törvény tárgyalásának időszakában jeleztük, most is el kell mondani, hogy a törvényjavaslat az uniós jogi szabályozás meg nem értése miatt az irányelv szövegének mechanikus átvételére korlátozódik pusztán. Erre egyértelmű példa a törvényjavaslat 8. §-ában az a szabály, amely szerint a közadatért kérhető díj, tehát a határköltség 5 százalékos nyereséghányadával növelt összeg lehet, ha a közfeladatot ellátó szervnek, amelytől az adatot kérik, a közfeladattal kapcsolatos költségeit jelentős részét saját bevételeiből kell fedeznie. Sem a hatályos törvény, sem a módosítás nem ismeri a határköltség fogalmát, ezt csak az indokolás magyarázza. A „jelentős” fogalma, a „jelentős költség” fogalma pedig kifejezetten önkényes jogértelmezésre ad lehetőséget, ezért számunkra elfogadhatatlan.

A javaslat kodifikációs technikája, jogi megoldásai színvonaltalanok. Nyilvánvaló, hogy nem minisztériumi előkészítéssel van dolgunk, de ha mégis, akkor az előkészítők a minisztériumban sem rendelkeznek alapvető jogszabály-szerkesztési ismeretekkel.

Továbbá az irányelv módosításának az volt a célja 2013-ban, hogy a szellemitulajdon-joggal nem védett értékes kulturális anyagok is közkinccsé válhassanak. Az irányelv módosítása és ennek nyomán a törvényjavaslat a közadattörvény új, 18/D. §-ában azt mondja ki, hogy a kizárólagos jog kulturális erőforrások digitalizálásához kapcsolódik, e kizárólagosság időtartama elvben nem haladhatja meg a 10 évet. Abban az esetben, ha ez az időtartam meghaladja a 10 évet, az időtartamot a 11. év folyamán és adott esetben ezt követően hétévente felülvizsgálják. 2013. július 17-én már létező kizárólagosságot biztosító megállapodások, amelyek nem felelnek meg a lehetséges kivételeknek, a szerződés lejártakor, de legkésőbb 2043. július 18-án megszűnnek.

Ezzel kapcsolatosan felmerül egy nagyon fontos kérdés: a törvényjavaslat 11. §-a vajon miért a 2016. január 1-jén hatályos kizárólagosságot biztosító szerződések meg nem felelésével kapcsolatos jogkövetkezményekről beszél? Netán pont az az oka a 2016. január 1-jei hatálybalépésnek, hogy addig még kizárólagosságot biztosító szerződéseket kötöttek vagy akarnak kötni? Az indokolás kellő felkészülési idő szükségességével magyarázza, hogy az átültetési határidő július 18-ai lejárta ellenére miért kell várni január 1-jéig. Úgy tűnik, tudván, hogy a felkészülési idő hiánya máskor nem szokta zavarni a Fideszt, hogy a felkészülésre korrupciógyanús ügyekben van szükség. Ha nem, akkor adjon magyarázatot a kormányzat, hogy miért kell még félév.

Összességében, tisztelt Országgyűlés, az MSZP a törvényjavaslatot nem támogatja. A jogalkalmazás bizonytalanságai, az átültetési határidő indokolatlan elhúzása, a színvonal alatti kodifikáció miatt a törvény nem tudja betölteni a rendeltetését, gyakorlatilag azt a gazdasági célt, amely érdekében az uniós irányelvet megalkották. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 54 2015.06.23. 2:21  53-58

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat oly sok más fideszes intézkedés mellett arról szól, hogy egy kormány nemcsak indirekt működése által képes ártani, hanem szándékosan is. Az előttünk fekvő törvényjavaslat valós célja, hogy tovább akadályozza a kereskedelmi médiumok programdíjának beszedését, ezzel pedig tovább nehezítsék e médiumok működését.

A törvényjavaslat alkotói láthatóan pontosan értik, hogy a kereskedelmi médiumok két fontos bevételi forrásra támaszkodhatnak: a reklámra és a programdíjra. A reklámpiacon az állam központosítja saját költéseit, extrém adókat vet ki, itt pedig a programdíj oldalán egyszerűn ellehetetleníti a beszedést. Csak hogy világos legyen a mérték mindenkinek, aki szavaz majd erről a parlamentben: a programdíj piaca kétszerese a kereskedelmi reklámokénak. Ezt egyébként zsarolásnak hívják egyéb rendes jogállamokban.

Az Orbán-kormány 2010 óta két dolgot csinál nemcsak a médiaszabályozás területén, hanem az egész magyar gazdaságban. Először is nem tartja be az ígéreteit. A médiaszabályozás kapcsán konkrét ígéretet szeg meg a kormány, ugyanis nyilvánosan vállalták, hogy a digitális átállás lezárásával a programdíjak ismét beszedhetők lesznek. A második a függetlenség ellehetetlenítése. Van nekünk egy évente 80 milliárd forintba kerülő közmédiánk, ami rosszabb színvonalon működik, mint a Kádár-rendszer propagandája. Lehet, hogy itt a parlamentben sokak számára nem egyértelmű, de a médiának éppen az a dolga, hogy kritizálja a mindenkori kormányt; ha az MSZP-s kormány, akkor azt, ha fideszes kormány, akkor meg azt. Ha a kormány meg akarja fosztani a médiacégeket a bevételeiktől ‑ és teljesen mindegy, hogy ezt most bírságok, reklámadó vagy a programdíjak beszedésének megakadályozásával teszi ‑, azzal kiszolgáltatja a televíziókat, ezáltal pedig az állampolgárokat a kormány kényének.

Nyilvánvaló, hogy ez a javaslat célja, ezért az MSZP pont úgy nem tudja támogatni, ahogy elleneztük a médiatörvényt vagy a reklámadót is. Elnök úr, köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 6 2015.09.29. 5:04  5-8

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Magyarország tanárainak, nővéreinek, közszolgáinak azt mondom, köszönöm. Köszönöm az állhatatosságukat, a munkájukat, az erejüket. Abban a rendszerben, ahol már lassan mindenkivel figyeltetnek mindenkit, külön is köszönet illeti a pedagógusokat. Köszönöm, hogy minden nap felkelnek, és reggel 7-re, fél 8-ra ott vannak az iskolákban, az óvodákban, a tantermekben (Németh Szilárd István: Hát, ez szenzációs!), és úgy végzik a munkájukat, hogy közben a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ tárgynak nézi őket; hogy a KLIK felügyelői sok százezer forintos fizetésekkel rohangálnak közöttük, és akarják helyettük kitalálni, hogy eléggé nemzeti-e az, ahogyan oktatnak, eléggé hűek-e a központi pártpolitikai ideológiához, vagy éppen megfelelnek-e az etikai kódex elvárásainak.

(9.20)

Köszönöm, hogy akkor is elvégzik azt, amire felesküdtek, a hivatást, amit vállaltak, amikor az állam, a politika nem szolgálja őket úgy, ahogy ők szolgálják az országunkat. Hogy fordulhat az elő, hogy a pedagógusok körében is felütötte fejét a pályaelhagyás vágya? Az elmúlt években nemhogy vonzóbbá vált volna a pedagógus szakma, hanem egyenesen tanárhiányról beszélhetünk. Hogy fordulhat az elő, hogy a pedagógusok nem kapják meg időben a juttatásaikat? Ilyen nem fordult elő az elmúlt húsz évben! Hogy fordulhat az elő, hogy az iskolarendszerben nincsenek kifizetve a számlák, nincsenek kifizetve a közüzemi számlák, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ fűnek-fának tartozik? Hogy fordulhat az elő, hogy amióta önök vannak, sokak számára érdemi keresetnövekedés nem történt, miközben sokkal többet kell dolgozniuk, és az oktatási rendszerben lassan már az adminisztrációt is adminisztráltatják? Hogy fordulhat az elő, hogy a nem pedagógus munkakörben dolgozók, tehát azok, akik nap mint nap a gyermekeink mellett vannak, nyolc éve nem kaptak béremelést?

Iskolatitkárok, óvodatitkárok, kollégiumi titkárok, dajkák az óvodában, laboránsok, iskolapszichológusok, portások, gondnokok és sorolhatnám; amíg önkormányzati alkalmazásban voltak ezek az emberek, 20-30 ezer forinttal is magasabb volt a jövedelmük. És hogy fordulhat az elő, hogy önök olyan rendszert alkotnak, amelyben a KLIK állandóan újratermeli az adósságát, és már a kormányban sincs senkinek semmilyen ötlete arra, hogy a KLIK adósságát hogyan lehetne befoltozni? A világ nem látott még ilyen igazságtalan és hamis bérrendszert, amit önök megalkottak, amely nem differenciál, amely nem a fejlődésre ösztönöz, csak a besúgásra!

Mi azt akarjuk, hogy ne csak papíron, ne csak statisztikailag ismerje el az állam a munkájukat, hanem valóban. Azt akarjuk, hogy ne úgy kapjanak béremelést, hogy közben a kafetériát azonnal megszüntetik és egyből a munkaidejük nő, eközben pedig a KLIK emberei, az állam vezetői egyre többet keresnek. Mi azt szeretnénk, hogy valóban több legyen a fizetésük.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A politika egyszerű kérdésekről szól: milyen országban akarunk élni, milyen hely legyen Magyarország, olyan ország, amely megbecsüli tagjait, mindazokat, akik a jövőt formálják, vagy olyan, ahol a reménytelenség, a beolvadás és folyamatosan a kényszer uralkodik; ahol a tanárok, a nővérek, az orvosok értik és tudják, hogy miközben a közszolgálat a gyermekekről, a szülőkről, a betegekről, az állam polgárairól, mind­annyiunkról szól, aközben az állam érti és törődik azokkal, akik ezt elvégzik.

Olyan országot szeretnénk, ahol a közszolgák érzik, hogy az állam a szövetségesük a jobb élet elérésében, és az emberek is érzik, hogy a közszolgák és az állam nekik, értük szervez jobb szolgáltatásokat. Mi pontosan értjük és tudjuk, hogy a közös szolgáltatásaink annyira lesznek jók és fejlődőek, amennyire megbecsüljük azokat, akik ezt elvégzik. Erről szól az MSZP fizetésemelési programja, és ezért követeljük a kormánytól, hogy az állam ne magára, hanem ezekre az emberekre költsön. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 120 2015.11.16. 2:55  119-125

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! A Cséry-telep szennyezése évek óta ismert tény, mégsem történik semmilyen érdemi, a kialakult helyzetet véglegesen megoldó lépés az ügyben. Ma teljesen világosan tudjuk: 2011 óta 9 ezer tonna vegyi anyagot öntöttek a XVIII. kerületi Cséry-telep 40 hektáros talajába. Három éven keresztül teherautók sokasága fordult meg naponta a telepen, és vélhetően teljesen ellenőrizetlen körülmények között az egészségre rendkívül ártalmas vegyi anyagokat öntöttek közvetlenül a talajba vágott árkokba. Innen a mérgek szabadon olvadhattak bele a talajvízbe, ezzel lényegében veszélyeztetve a helyben élők kútjait, közútjait.

A XVIII. kerületiek talajvizét és környezetét nagyüzemi módszerekkel szennyező bűncselekmény felderítése több éve tart, de valójában nem derült ki semmi. A mai napig nem tudjuk, kik voltak a mérgező iszapmaffia haszonélvezői, nem tudjuk, kik állnak a háttérben, kik voltak a megrendelők, akik jóváhagyták Dél-Pest vizének és természetének ilyen mértékű rombolását. Eddig csak egyvalami biztos: a telepet kezelő Fővárosi Településtisztasági és Környezetvédelmi Kft. vezetőjét előbb leváltották, majd ‑ biz­tos, ami biztos ‑ a főváros egy újabb pozícióra újra kinevezte.

Az ügy kirobbanása óta, úgy tűnik, tovább zajlik a kerület környezeti terhelése. Soroksáriak és XVIII. kerületiek sokasága jelezte felém, hogy ismét szinte napi rendszerességgel járnak a kerületben a fővárosi tulajdonban lévő Településtisztasági és Környezetvédelmi Kft. szippantós autói, és valamit beengednek a két kerület határán lévő telepen a talajba. Szemtanúk elmondása szerint a tehergépkocsik nagy valószínűséggel a két terület határán lévő telepen semmilyen engedéllyel nem rendelkező régi aknákba engedik tartalmukat, bármi is az. Úgy tűnik, újabb ipari mértékű környezetterhelés folyik, mindez a lakóházaktól, polgárok házaitól néhány száz méterre, ott, ahol már évek óta vannak gyerekek, idős emberek és felnőttek, családok kitéve a lassú, szivárgó gyilkos mérgezésnek.

Ezért kérdezem hát tisztelettel miniszter urat: foglalkozik-e bárki az ön által vezetett tárcánál vagy a kormányban a folyamatos szennyezéssel? Mi a tárca álláspontja arról, hogy immáron negyedik éve zajlik üzemszerűen a XVIII. kerületi emberek, a Liszt Ferenc repülőtér környékiek, Vecsés, Gyál, Pesterzsébet, Csepel, Halásztelek és a környező települések lakóinak folyamatos mérgezése? Foglalkozik-e azzal bárki a kormányban, hogy erre a rendkívüli katasztrófahelyzetre azonnali megoldást adjon rendkívüli kormányzati források felhasználásával?

Várom miniszter úr tiszteletteljes válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 124 2015.11.16. 1:00  119-125

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Méreg, nem méreg, azért ennél méltóságteljesebb választ vártam öntől (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. ‑ Az elnök csenget.), hiszen ön akkor ezek szerint nem nagyon értette meg, vagy látom, túlságosan is megértette ennek a problémának a lényegét.

De ami a legfontosabb: a lakókat idegesíti az, ami ott történik. A XVIII. kerületbe több száz millió forint értékű veszélyes hulladékot pumpáltak bele. Kérdezem miniszter urat sajnos, hogy hol a pénz. Ma nem tudjuk azt megmondani, és senki nem tudja megmondani azt, hogy hol van az a több száz millió forint, amit a Fővárosi Településtisztasági Kft. felvett, és bizony nem arra fordította, hogy a veszélyes vegyi hulladékot ártalmatlanítsa.

Miniszter úr, több pénzre lenne szükség ahhoz, hogy rendesen rendbe tegyék a talajt. Az Illatos út óta tudjuk, hogy ez nagyon veszélyes. Úgyhogy ne a szómágiába burkolja be magát, hanem sürgesse meg a rekultivációt. Köszönöm. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van! ‑ Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 186 2015.12.15. 2:01  185-192

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Hóman Bálintnak, a Horthy-korszak vallás- és közoktatás-miniszterének önök szobrot szeretnének, szerettek volna állítani. A mai hír szerint a civil szervezet még azt mondta, hogy fel fogja állítani ezt a szobrot, annak ellenére, hogy Cser-Palkovics úr erről az elmúlt időszakban visszakozólag nyilatkozott. Nagyon szomorúan vettem tudomásul vagy láttuk azt, hogy az Igazságügyi Minisztériumban sajnos még Navracsics Tibor, aki a tanárom volt, akitől azt tanultam, hogy jobb- és baloldali demokratáknak vannak olyan határok, ahol együtt kell hogy megfékezzék bizonyos szélsőségek előretörését, még ő rendelt el 15 millió forintot erre a szoborra.

Hóman Bálint antiszemita volt. Politikája vállalhatatlan jobb- és baloldali demokratáknak egyaránt. Kormánytagként elhagyta a száját Hóman Bálintnak: tudtára kell ébrednünk végre, hogy a zsidó, ha kivételezett is, sőt a zsidó származású és zsidó kapcsolatú személy is ellensége kell hogy legyen a mai kormányrendszernek. Hóman lényegében kényszer nélkül vett részt a magyar zsidók jogfosztásában, szerepe volt a zsidótörvények előkészítésében, melyeket aztán meg is szavazott, és javasolta a zsidók kitelepítését.

Tudja, önök most úgy csinálnak ‑ és hallom Cser-Palkovics urat is ‑, mintha ott se lennének, mintha a Fidesznek ehhez semmi köze nem lenne. Pedig nagyon jól tudjuk, hogy ott vannak; ott vannak a Szabadság téri náci emlékműnél (Közbeszólások a kormánypártok soraiban.), ott vannak bizony a kettős, a rasszista megnyilvánulásoknál, ott vannak a rasszista oktatáspolitikai intézkedéseknél (Lázár János: Rasszista oktatáspolitika?), és még nagyon sok helyen.

Azt szeretném megkérdezni öntől, miniszterelnök úr: támogatja‑e ön a szobor felállítását? Mi a véleménye arról, hogy egyáltalán felvetődik az ön ‑ aki egy jobboldali demokrata ‑ kormányzása alatt, hogy egy ilyen embernek ma szobrot állítsunk? Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Köz­beszólás a Jobbik soraiban: Bírósági döntés? Mi a helyzet?)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 190 2015.12.15. 1:08  185-192

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Tudja, miniszterelnök úr, azért a kérdésre csak nem tudott válaszolni mégsem, hogy akkor tulajdonképpen mi a véleménye arról, hogy Hóman Bálintnak az ön kormányzása alatt szobrot állítanak‑e. Tudja, miniszterelnök úr, a világon kétféle politikus van: vannak a haszonlesők, és vannak az értékorientáltak. A haszonlesők cinikusak, bármi belefér az adott pillanatban, és utána a következő pillanatban annak az ellenkezője is. Az értékorientáltak tudják, hogy a világ bonyolult, és nem is próbálják meg azt hazudni a saját választóiknak, hogy nem az. (Folyamatos zaj.) Az értékelvűek alkotnak, létrehoznak valamit, és megváltoztatják a világot; a haszonlesők csak learatják a babérokat, és felélik mindazt, amit mások létrehoznak.

Miniszterelnök úr, kérem, ne lépje át azt a határt, amit nem kellene, mert akik erre az útra lépnek, azokat ez önmagukat is fel fogja emészteni előbb vagy utóbb. Köszönöm szépen, hogy meghallgatott. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 6 2016.03.30. 5:10  5-8

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Több száz iskola, több ezer pedagógus, szülő és civil ember, aki aggódik a magyar oktatásért, ezekben a percekben fejezte be az egyórás demonstrációját Magyarországon. Tudják, miért mentek ezek az emberek az utcára megint, újra és újra? Mert a KLIK igazi sikersztori. Emlékeznek még erre? És ön is, államtitkár úr, de Balog miniszter úr is nagyon sokszor elmondta és maga a miniszterelnök úr is: hát bizony a KLIK nehézségei csak átmenetiek, beindítanak egy nagy rendszert, az mindig ilyen problémákkal jár, ez majd szépen ki fog kerekedni. Hát, nem kerekedett ki sehogy se, sőt ön jelentette be, államtitkár úr, hogy meg fogják szüntetni, aztán rövid úton kiderült, hogy csak át fog alakulni, mert az állami fenntartás maradni fog.

Tudják, kedves fideszesek, öt éve mondjuk ezt mi, ellenzéki képviselők, öt éve mondtuk, hogy ez önökre fog omlani, mert egész egyszerűen logikájánál fogva, rendszerbe kódolt hibáknál fogva ez nem tud működni. Öt éve mondják a szakszervezetek, öt éve mondják a civil szervezetek, és mondta az égadta világon már mindenki maguknak, mire idáig eljutottunk, hogy gyakorlatilag Magyarországon tudásválságba sodorták az országot, és a kormányzás teljes hiánya jellemzi a 2016-os évükre az önök tevékenységét.

Csodálkoznak, hogy nem ülnek le önökkel tárgyalni? Hányszor ültek le? Hányszor verték át őket?! Muszáj ilyen politikai eszközökhöz folyamodniuk, hogy demonstrálnak. Teljes mértékben megértjük őket mi, MSZP-sek, mert egész egyszerűen önök kutyába nem nézték őket, és a mai napig nem hívnák és invitálnák őket a tárgyalóasztalhoz, ha nem nyúlnak ilyen eszközökhöz. Na de kire fogják fogni az egész KLIK-történetet? Ki lesz most a hibás? A szocialisták? Netalán Brüsszel? Vagy éppen a kommunisták? Vagy éppen, mondjuk, Soros György? El is felejtettem. Lehet, hogy ő hozta létre a KLIK‑et? Nem, kedves fideszesek, ezt önök hozták létre.

De a KLIK csak egy tünet. Azt kell önöknek világosan megérteni, államtitkár úr, hogy itt a logikával van a baj. Hiába fogják szétdarabolni a KLIK‑et, hiába fogják egy szinttel közelebb vinni a gyerekekhez és a pedagógusokhoz. Egész egyszerűen ez a típusú központosított logika, akárhonnan csűrik-csavarják, az állami fenntartás nem fog működni.

Magyarországon az önkormányzatiságnak és az önkormányzati igazgatásnak, tehát hogy helyben a szülők, a gyerekek, a pedagógusok és az oktatásban érintettek jogok és kötelezettségek mellett, állami törvények keretei között igazgassák a saját iskoláikat, egész egyszerűen nincs alternatívája. Nem értem, hogy mi történt önökkel, minek húztak magukra egy csomó olyan problémát és megoldandó dolgot, amit 25 évig vagy 20 évig csodálatosan tudtak megoldani egyébként helyben az emberek. Ahol meg probléma volt, ott be kellett volna egyből avatkozni, de nem az egészet egy központ alá bevinni.

A legnagyobb baj, hogy önök valamifajta szovjet típusú tervgazdaságban gondolkodnak, nem a polgári Magyarország ideája van már önök előtt, pedig régen az volt, és ebben politikai és társadalmi minimum is lehetett volna, és szerintem voltak pillanatok, amikor volt is, de tudják, ha ez a tervgazdaság működne, amit a KLIK-kel létrehoztak, vagy amit más területeken is alkalmaznak, akkor még mindig szocializmus lenne Magyarországon. De hála istennek, nincs, és nagyon reménykedem abban, hogy önöknek sem sikerül ezt újra létrehozni.

Problémának látom, hogy hazugságra építették fel az oktatási kormányzatukat. Azt hazudták az embereknek, sőt maga a miniszterelnök úr mondta ezt a hazugságot, hogy csődbe ment anyagilag 2010 előtt az oktatás rendszere. Nem ment csődbe, államtitkár úr, de a csődgondnokságot úgy indítani, hogy miniszterelnök úr, ahogy megválasztották, egyből 200 milliárdot elvett a büdzséből, hát ez a kormányzásnak, ne mondjam, a csimborasszója, sőt 2013-ban 3,9 százalék alá esett szinte a GDP-arányos költségvetési támogatása az oktatásnak.

Adósság: vegye mindenki tudomásul, hogy az önkormányzatok az iskolai intézmények miatt soha nem adósodtak el Magyarországon. Az adósságot a fideszes önkormányzatok halmozták fel, mert Orbán fővezérük kiadta, hogy minél rosszabb, annál jobb, vegyétek fel nyakló nélkül az adósságot, mindegy, hogy gazdálkodtok, fojtsátok bele a szocialista kormányzatot ebbe a rendszerbe.

Ugyanúgy hazudtak önök maguknak is, amikor azt mondták, hogy teljesítménybéli problémák voltak. Nem voltak! Minden eredményük javuló volt. Amit változtatni kellett volna, hogy továbbvinni az általunk meghatározott kora gyermekkori fejlesztőrendszert, azért, hogy egy kisgyerek, ha 6 és 7 éves korára eljut az általános iskolába, le tudja dolgozni a hátrányait.

Kreatív iskolára van szükség Magyarországon. Nem lehet visszatérni az elmúlt 25 év megoldásaihoz, államtitkár úr. Tudja, miért? Mert a világ egész egyszerűen megváltozott körülöttünk. Egy igazi polgári demokráciát csak kreatív és demokratikus iskolában lehet megvalósítani. A jelen embere és a jövő embere a saját kreativitásának a kiteljesedésén keresztül fogja a sikerélményeit és az egész életét leélni a munkaerőpiacon. Ehhez kell egy demokratikus iskola.

Nem tudom, mond‑e még a demokrácia szó (Az elnök csenget.) önöknek egyáltalán valamit. Kö­szönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 95 2016.05.02. 1:36  94-97

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Rossz munkakörülmények, a szakemberek megbecsülésének a hiánya, tömeges orvoselvándorlás ‑ ezek a fő kiváltó okai annak, hogy az utóbbi két évben drámai módon leromlott a XVIII. kerületet is ellátó Jahn Ferenc Kórház pszichiátriai részlegében folyó ellátás színvonala is. Tíz éve még 450 ággyal az ország második legnagyobb pszichiátriáját működtették, napjainkra csak 300 maradt, de ebből is 75 ágyat kényszerből elzártak a betegek elől, mert nincs hozzá sem orvos, sem nővér. A súlyos pénzhiányra hivatkozó kórházi vezetés nem tudja megoldani a problémát.

A helyzet kezelhetetlenségét jól mutatja, hogy március 15-ével a Jahn Ferenc Kórház megszüntette az akut betegfelvételt. Ennek következtében a jövőben a XVIII. kerületieket a lerobbant és a magatehetetlen betegek kikötése miatt eljárás alá vont Merényi kórházba irányítják.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mindezek után kérdezném: mit tesz a kormány azért, hogy a Dél-pesti Kórházban megfelelő pszichiátriai ellátást biztosítsanak, illetve azért, hogy az a pestszentlőrinci lakosok számára is elérhető legyen? Köszönöm megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 80 2016.05.12. 24:33  1-148

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, alelnök úr. Ahogy itt hallgattam a doktornőt, dr. Molnár Ágnest, gyakorlatilag az fogalmazódott meg bennem, hogy az egészségügy igazi sikersztori, csak tudja, Hoffmann Rózsa utoljára ezt a KLIK-re mondta; csak óva inteném, mielőtt még beleéli magát az egészségügy helyzetébe.

Tudják, valamelyik képviselőtársam azt mondta itt, hogy ott folytatta a Fidesz, ahol az MSZP 2010-ben abbahagyta. Hát, akkor erre azt tudom mondani, hogy bárcsak legalább ott folytatta volna, ugyanis a rendszerváltás után Magyarországon a jobb- és baloldali kormányok, valaki jobban, valaki kevésbé jobban, mind a ketten nyertünk és veszítettünk is választásokat, de mégiscsak egy irányba haladtunk, és mégiscsak az önálló gazdasági elit, a független, versenyben edződött, a szocializmus kényszerpályájáról végre letért, normális, önálló és független polgári Magyarország megteremtése volt a cél.

Annak a polgári társadalomnak a képe, akik a törvény előtt egyenlők… (Révész Máriusz közbeszól.) ‑ tudom, az első bekiabálás mindig a „polgári” szóra jön, hiszen nagyon fáj önöknek az, hogy erről az útról a leginkább önök térítették le Magyarországot. Sajnos, erről az útról önök nagyon keményen letértek. 2010 után nem történt más Magyarországon, mint önök felélték az ország utolsó tartalékait ‑ csak hogy egy példát mondjak, mint például a magánnyugdíjpénztáraink ‑, és folyamatosan egyszeri, pillanatnyi adóbevételek sokaságára alapozzák évről évre a költségvetéseiket, plusz az európai uniós forrásokra.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Lenne egy kérdésem, és ez az ország valódi kérdése, mert veszekedhetünk mi itt évről évre a költségvetésen, viszonyszámokat nyomhatunk egymás fejéhez, például ránk foghatják, hogy a világgazdasági válság kirobbanásáért is az MSZP volt a felelős, de higgyék el, tragédiaként néztük azt végig, egy ország nézte végig, hogy jobb- és baloldali kormányok rendszerváltás után tett erőfeszítéseit egy világválság hogyan eszi meg pillanatok alatt. Önök nem arra kapták a felhatalmazást, hogy még nagyobb bajt csináljanak, és bizony felmerült mostanra az önök hat éve után a kérdés ‑ mindjárt lesz egy önök által végzett nyolc év is, csak szeretném jelezni ‑, hogy mi lesz Magyarországon 2020 után, mi lesz akkor, amikor nem fognak jönni az európai uniós források.

Ez a valódi kérdés Magyarország előtt, és erre a kérdésre valójában a 2017-es költségvetés sem ad valódi magyarázatot, sőt szomorúsággal tölt el, hogy nem látom azokat a befektetéseket például az oktatásba ‑ dacára annak, hogy most az önök által felhalmozott adósságokat visszapótolják ‑, nem látom a humán tőkébe, azokba az egyetemistákba, általános iskolásokba, a mai óvodásokba azt a befektetést a költségvetésben, ami megalapozhatná Magyarország következő 10-15 évét, de mindenféleképpen a 2020 utáni világunkat. Szeretném jelezni, hogy nem azokkal a köztisztviselőkkel van a baj, akik ezt írták, hanem azzal a jobboldali politikai elittel, aki a prioritásokat nagyon rosszul határozza meg Magyarországon.

A magyar ipar és a magyar gazdaság teljesítőképessége ma az osztálytermekben dől el. A magyar gazdaság, a magyar ipar jövője ott dől el, hogy ma a gyerekek milyen tudást és milyen képességeket szereznek, ezen spórolni bűn. Mindannyian tudjuk, és itt éppen pillantottam a kollégára, a német iparkamara képviselői világosan elmondták, hogy egy ország kiszámíthatóságán túl, a korrupció mértékén túl már nem is csak általában az egyetemi szférát és általában az oktatást, hanem az általános iskolai képzés színvonalát veszik figyelembe, amikor egy ország jövőjéről gondolkodnak, hogy befektessenek ott vagy ne fektessenek be. Az általános iskolai képzés elemi erővel határozza meg a szakképzésben való sikereket és később a felsőoktatásban való sikereket is.

Na most, az elmúlt hat évben, ahogy említettem, a KLIK igazi sikersztoriként összeomlott, összeomlott az, amit önök fabrikáltak, és ezt önök be is ismerték. Bár most nem tudom, hogy van KLIK vagy nincs KLIK, egy KLIK van vagy 57 KLIK van, nem tudom, csak egyet látok: továbbra is marad az a központosított logika és az a túlcentralizáció, ami legutoljára a szocializmusban volt, sőt még ott sem. Ha ez a típusú tervgazdaság működőképes lenne, uraim és hölgyeim, tisztelt kormánypárti képviselők, akkor még mindig szocializmus lenne Magyarországon, de hál’ istennek, nincs, és nagyon remélem, hogy a Fidesz se fogja ezt újra létrehozni Magyarországon.

(15.00)

Ma azt látjuk, hogy azok, akiknek a jövő Magyarországát fel kellene építeni, 2030-2035-be el kellene vinni ezt az országot, azok javarészt külföldön vannak, Bécsben, Berlinben és Prágában termelik a GDP-t, és nem igaz, hogy mindenki mosogatni ment ki, hanem kőkeményen a magyar diplomákkal, az eddig önök által csődbe mentnek nevezett oktatási rendszer diplomáival külföldön gyarapítják más országok GDP-jét, iparát és gazdaságát.

Az oktatást mostanra teljesen ripityára törték, gyakorlatilag minden szintjén, azon van különbség, hogy valamit egy kicsit jobban, valamit egy kicsit kevésbé jobban.

És a harmadik, amit önök csináltak az elmúlt öt-hat évben, az a lopás. Jól fogalmazott Chikán Attila, hogy ha a korrupció csökken, akkor javul a gazdaság teljesítménye, és Lánczi András is, aki most már rektor úrként működik az önök jóvoltából, azt mondta, hogy a Fidesz politikájának a lényege gyakorlatilag a korrupció.

Nagyon cikinek tartom azt, hogy gyakorlatilag a Századvég 4 milliárdos szerződéseit ugyanazzal a kézzel írják alá, mint a Corvinus Egyetem éppen aktuális szénszünetét, merthogy az önök időszaka előtt tudtuk meg ismét, hogy mi az, hogy szénszünet az egyetemi szférában.

Az elmúlt években, gyakorlatilag 2010 után könnyű volt úgy feszesen tartani bizonyos költségvetési és hiánycélokat, amikor is 3-4 millió szegényt kipasszíroztak a rendszerből. Elvontak egy csomó ellátást, kitették őket a nyugdíjrendszerből, végig lehetne sorolni, minden évben elmondtuk, így könnyű volt. Csak elérkezett a probléma, és erre fel szeretném hívni a jobboldaliak figyelmét.

Önök elkezdték kőkeményen szeletelni a középosztályt. Ekkor mentek ki az utcára tüntetni. Elérte a Fidesz politikája azt a középosztályt, akire a politikai bázisát és a szavazóit is alapozza. Ez a döfi és ez a nagy harci helyzet, és ezzel most kell önöknek, hat év kormányzás után szembenézni.

Az egészségügy, tudom, hogy sikersztori, ahogy kedves Ágnes ezt elmondta, csakhogy mégis azt látjuk, hogy rohadnak a kórházak, és mindenki annyi hálapénzt ad a rendszerbe, hogy nem győzik kitömni az itthon maradt orvosok zsebét, különben nem kapnának megfelelő ellátást, legalábbis ebben az országban a hálapénz mértéke soha nem volt ilyen magas. Önök gyakorlatilag eljutottak a fizetős egészségügyig, pedig anno 300 forintért behergelték ezt az országot, hogy államilag finanszírozott, központi egészségügyi ellátás, normális alapellátás kell mindenkinek.

Igen ám, csak itt a következő probléma, az egész­ségügy után megjelent a fizetős közoktatás. Soha nem látott mértékben veszik meg ugyanis a különórát a szülők a gyerekeiknek, mert amíg a politikai elit nem érti azt, hogy egy uniformizált és központosított közoktatási rendszerben nem kapják meg a gyerekek azt a tudást, amire egy modern iparban, a globalizált világban, egy modern gazdaságban szükségük lenne, elkezdték kifizetni és kívül megvenni, az iskolarendszeren kívül azt a tudást, amit az állami iskolarendszerben kellene hogy megkapjanak. Ma az édesanyák és édesapák ‑ ideológiától függetlenül ‑ nem­­csak a nyelvórát és az informatikai képzést veszik meg a gyerekeiknek, hanem a matekórát, az irodalmat és a történelmet. Nem ül önök között olyan, akinek ez a családjában ne lenne jelenség, vagy ne lenne valaki olyan, aki ezt ne gyakorolná az önök környezetében.

Továbbá ebből az állami iskolarendszerből elkezdték kimenekíteni a szülők a gyerekeiket. Persze, ha lenne hová, mert az alapítványi iskolákat egészen mostohán kezelik, de inkább kiviszik fizetős magániskolába a gyerekeiket, mint hogy ebben a lepusztult és lerohasztott állami közoktatásban tartsák bent. Ezek a tények, ezek a számok. Ezek olyan elindult folyamatok Magyarországon, amit látunk. (Révész Máriusz: Mondj egy számot!) Tudom, akkor kiabál az ember, amikor nem tudja megcáfolni. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

Szokták azt mondani önök, hogy az ingyenes étkeztetés és az ingyenes tankönyv gyakorlatilag mennyit segít ezen a középosztályon. Kérem, soha nem volt ilyen sok szegény Magyarországon a rendszerváltás óta, amit önök produkáltak. Konkrétan a KSH adatait kell módosítgatni, és már nem tudják úgy csűrni-csavarni, hogy beleférjenek valami normális számkeretbe. Én nem büszke lennék erre, hanem elbújnék a saját székem alá vagy a bársonyszék alá.

Építettek egy tervgazdaságot, ilyen például a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, ami nem működik. Egy szűk elitet kistafírungoznak, az állam vagyonát újraosztják, és egyfajta államkapitalista rendszerben a saját elitjüknek adják át a kultúra, a gazdaság javait, az állam javait. Csak itt lesz a harmadik nagy probléma, és erre is felhívom a figyelmet: ez az elit csak addig tud működni, amíg van olyan politikai elit, aki úgy alakítja a törvényeket a gazdaságban, hogy az működőképes legyen.

Normális versenykörülmények között ezek az emberek nem fognak tudni vállalkozni és nem fognak tudni normális termelő tevékenységet folytatni. Ez az államkapitalizmusnak a legnagyobb hátulütője egyébként. Csak a figyelmüket akartam felhívni erre is.

A függetlenség, ami egy polgári eszme megvalósításához és a polgári Magyarország kialakításához szükséges lenne, az autonómia, a magántulajdon tisztelete, trafikok, földek, sorolhatnám, vagy a tankönyvpiac, vagy például egyes éttermek lenyúlása Budapesten, de sorolhatnék még számtalan dolgot, például a törvény előtti egyenlőség, ahol nem véd meg mindenkit egy legfőbb ügyész. Tehát ha önök ezt tiszteletben tartanák, egy sokkal jobb Magyarországot, egy sokkal jobb polgári Magyarországot építhetnének a helyett a buta, torz rendszer és fenntarthatatlan rendszer helyett, amit önök az elmúlt években csinálnak.

De térjünk rá szűkebb területemre még inkább, az oktatásra. Ha önök felteszik maguknak azt a kérdést, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, inkább én teszem fel önöknek azt a kérdést: önök beíratnák-e a saját gyerekeiket abba az iskolába, amit önök csináltak az elmúlt öt-hat évben? (Dr. Vas Imre: Oda járnak! ‑ Közbeszólások a Fidesz soraiban. ‑ Az elnök csenget.)

Egyre kevesebben önök közül, úgy tudom. Az a baj, hogy az egész struktúrát, amit felépítettek, ordas nagy hazugságra építették. Önök azt mondták, hogy az önkormányzati fenntartás és egész egyszerűen a 2010 előtti közoktatási rendszer csődbe ment. Ez nem igaz. (Dr. Vas Imre: Ez így van, az MSZP vitte csődbe!) Körülbelül a jobb és baloldali kormányok 2010 előtt több mint 700 milliárdot költöttek összevissza állami közoktatásra és ezen felül volt még az önkormányzatok által beletett forrás.

Ha igaz az, amit miniszterelnök úr mondott, hogy csődbe ment, akkor úgy kezdeni a kormányzását, hogy mindjárt 200 milliárdot elvonok ebből a 700-ból, és gyakorlatilag a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ létrehozása pillanatában beesett a költségvetés, a teljes államosított oktatás költségvetése 500 milliárd alá, tehát mindjárt úgy kezdeni a kormányzást, hogy elveszek 200 milliárdot abból a 700-ból, az a kormányzásnak finoman szólva is a csimborasszója.

Tehát ez nem igaz. Sőt, az a szomorú hírem, hogy 2013-ban a GDP-arányos ráfordítása beesett 4 százalék alá, 3,9 százalékra, ami nagyon-nagyon-nagyon kevés pénz. Önök az elmúlt években lényegét tekintve próbálták visszapótolni azt, amit először elvettek, és azzal nem számoltak, hogy egy olyan rossz rendszert és államosított struktúrát építettek fel, ami folyamatosan újra- és újratermeli az egész oktatás adósságát. A KLIK gyakorlatilag egy adósságtermelő gépezetté vált. Az a többletforrás, nem egészen 100 milliárd, most csak azt az ágát mondom, gyakorlatilag amit látunk a 2017-es költségvetésben, ez nem más, mint az adósságnak gyakorlatilag… ‑ az a lyuk, amit ütöttek a költségvetésen, annak a kipótlása.

Mi történt? Alultervezték a KLIK költségvetését, nem számoltak azzal, amit az önkormányzatok betettek, nehéz volt megjósolni bárkinek is, de tényleg több száz milliárdot tettek be az önkormányzatok, sokkal többet, mint amire bárki számított volna.

(15.10)

Lényegében az elmúlt öt-hat évben az önök által megemelt pedagógusbérekre épphogy futotta az önök által biztosított forrásokból. Tavaly már konkrétan fizetési problémákkal küzdöttek, és minden más gyakorlatilag adósságtermelővé vált. Ki fogok térni rá, de például nem látszanak a költségvetésben a KLIK szétszedésének, átalakításának forrásai, pedig ahhoz pénz kell, ha valamit át akarnak alakítani, ezt önök nagyon jól tudják, hiszen a KLIK-nél most már önök is ezt megtapasztalták. Nem látszik az a forrás sem, amivel jár az 500 iskola behozatala a rendszerbe a teljes államosítással, de mindjárt fogok arról is beszélni.

Lényegében meg kellene önöknek érteni: ha háromszor több pénzt tesznek ebbe a rendszerbe, akkor is rosszul fog működni, saját magukat szívatják folyamatosan, totálisan. Egyrészt felhúztak magukhoz egy csomó olyan problémát, amit az államnak nem is kellene látnia, mert bízni kellene a helyi önkormányzatokban, a helyi tantestületekben és iskolákban, hogy a napi gondokat és problémákat meg tudják oldani. Másrészt a struktúra adósságtermelő. Ezt már azzal elismerték, hogy a KLIK-et be akarták szántani, aztán most mégsem, vagy nem is tudom. Az is legyen egyébként önöknek intő jel, hogy hiába vannak a kézi vezérlésű igazgatók központilag kinevezve, hiába vannak a sokszor pártkatona, Fidesz-tag tankerületi vezetők vagy tankerületi megbízottak, egész egyszerűen egy rossz rendszerben nem a politikai lojalitás számít.

Egy oktatás rendszerében a szakmai hozzáértés, a megfelelő eszközök és pénz biztosítása számít, valamint a kritikus mennyisége a szabadságnak, hogy tudjanak a pedagógusok és az intézményvezetők dolgozni. Tudom, hogy önök hatalompolitikának használták és használják az oktatás rendszerét, csak ez visszaüt, mert elérte azt a középosztályt, amelynek tagjai kellene hogy önökre szavazzanak, akikből most már ‑ önöknek sajnos ‑ egyre kevesebben vannak. Rájöttek ugyanis arra, hogy az nem normális, hogy a Fideszre szavaztam, de már a matekórát is kell finanszíroznom különórában, hát milyen oktatási rendszert csináltak ezek nekünk; mert ezek sajnos így függnek össze, és ezt nagyon jól tudják önök is.

Az állam rossz gazda. Önkormányzati szövetségek kiabálnak, hogy most a teljes államosítás még rosszabb helyzetet fog teremteni. Ebek harmincadjára fog kerülni az a sok száz iskola, amit még most a tőkeerős önkormányzatok tudnak működtetni és karbantartani. Most még nagyon sok iskola színvonalánál van, de sajnos attól félnek az önkormányzati szövetségek, joggal, hogy mihelyst az állam átveszi ezeket az iskolákat, sajnos évről évre a lepusztulást fogjuk és fogják tapasztalni.

A pénz fontos, de nem elégséges tényező. Ha nincs elég pénz egy rendszerben, akkor az nagyon dur­ván és egyből színvonaleséshez vezet, a többlet azonban nem jelent automatikusan színvonal-emelkedést. Tehát ha önök azt várják, hogy most visszapótolják az elmúlt években elvetteket és ez színvonal-emelkedéshez fog vezetni, akkor nagyon tévednek. Ugyanis ahhoz szemléletváltás is kellene. Amikor én azt mondom és a szocialisták azt mondják önöknek, hogy az elaprózott önkormányzati struktúrához nem lehet visszatérni, de mégis az önkormányzati logikát kell érvényesíteni, akkor az önkormányzásnak, az önigazgatásnak a logikáját ajánljuk az önök figyelmébe. Itt ugyanis közel vannak a döntéshozók azokhoz, akik a szolgáltatásokat igénybe veszik, és olyan politikusok, önkormányzati képviselők döntenek róla, akik elérhetők és szá­mon­kér­hetők. Az állam csak a kereteket biztosítja. Lehet valamivel központosítottabb, mint korábban volt, de amit önök csináltak, azzal átestek a ló túloldalára. De akkor sem lehet ilyen államosított és központosított rendszert úgy létrehozni, hogy közben szinte minden autonómiát és függetlenséget elvettek.

Azt mondták önök 2010 után, hogy azért államosítanak, mert nagyon sok iskolában rossz volt a színvonal. Igen ám, csakhogy ezzel a túlközpontosítással nagyon alacsonyan nivellál majd a színvonal, ezt azonban úgyis csak akkor fogjuk megnézni, amikor megjönnek a következő PISA-eredmények. Bár most már a jobboldali elit is mondja, hogy bizony, itt az oktatási rendszerrel nagy problémák vannak, tehát elérte a lojális jobboldaliak ingerküszöbét is, hogy itt valami nagyon nagy probléma van.

Egy most napvilágra jött kutatás és felmérés világosan bebizonyította, hogy ha a 2008-as szintre emelnénk vissza ‑ 2008-as szintre ‑ GDP-arányosan az oktatásra ráfordítást, akkor az hosszú távon 14 százalékkal növelné meg az átlagkereseteket Magyarországon. De ez csak minimum. Tehát ha ez meg­történt volna már, normális lenne, vagy sokat jelentene Magyarországnak.

Lényegében, ha a 2017-es költségvetést, minden, az állam által közoktatásra fordított pénzt nézem, egy 5 százalékos inflációval számolva ‑ sze­ret­ném mondani, csak hogy követni tudjanak ‑, akkor azt kell megállapítanom, hogy az állami közoktatásra fordítandó 2017-es tervezett költségek nem érik el a 2010. évit, az azóta eltelt időszak inflációval növelt, valamint a béremelésekre fordított összegekkel növelt mértékét. És itt jön még be, azt kell mondanom, hogy az önkormányzatok által ráfordított több száz milliárd forint nincs benne a rendszerben. Csak a költségvetésről beszélünk, és itt, mondom, mindent úgy adtunk össze és csak azokat a számokat adtuk össze 2010-ben is, amit 2017-ben ‑ méltányosan.

Végezetül ki kell térnem két adatra még. Ötszáz iskolát át akarnak venni. Iskolánként tízmillió forinttal számoltam, ami a karbantartást viszi, de sajnos az önkormányzati szövetségektől sok e-mailt kaptam, hogy jobb lesz az, Ágnes, 15 millióval is. Egy kisiskolát, egy kistelepülés iskoláját vettük figyelembe. Körülbelül 50 és 70 milliárd között van az az összeg, ami meg kellene hogy jelenjen a költségvetésben a teljes államosításnál, hogy azokat az iskolákat is karban tudják tartani utána, amelyeket átvesznek. Nincs benne a költségvetésben ‑ oké. Pölöskei Gáborné mondta a napokban a hírekben, hogy nincs benne, ő nem látja. Látja a visszapótlását annak, ami adósságokat feltermelt a KLIK, de nem látja a pluszpénzt. Én nem látom azt sem, hogy az 57 menedzserközpontnak a létrehozása hogyan fog megtörténni. Mert ha úgy fog megtörténni, mint a KLIK létrehozása, hogy a jó iskolákból elvitték a függönyt, a padokat, a számítógépeket, amikor a KLIK-et létrehozták, és ezt most 57-szer megcsinálják, megint ezektől az iskoláktól elveszik (Révész Máriusz: Ezt hol? Meséld már el!), az nagyon-nagyon kellemetlen lesz. De ha önök az átalakulásra biztosítanak a költségvetésben forrásokat, annak mindenki nagyon fog örülni. (Dr. Vas Imre: Igazat kellene mondani!)

Mondják a kollégáim a hátam mögött, hogy lejárt az idő, és nem is akarom húzni, mert nekik is még beszélniük kell, és van sok minden, amiről beszélni lehet, de egyet mondhatok: amit önök a közoktatással, a szakképzéssel és a felsőoktatással csináltak, az nagyon szomorú és elszegényedő képét festi Magyarországnak. Ha ma önök nem tesznek pénzt okosan és egyben nem váltanak struktúrát, szemléletet, ne ragadjanak le a pénznél, mert a szemléletváltás legalább olyan fontos, akkor ebből az országból nem lesz soha polgári Magyarország, ha még ez a szó egyáltalán jelent önöknek valamit. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 2-4 2016.05.24. 5:25  1-8

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Sikersztori ‑ állapították meg korábban a kormányzati képviselők és a kormány tagjai a KLIK létrehozásáról, mostanra látjuk, hogy ez a sikersztori igencsak felbukott és megbukott. Korábban azt mondták önök, hogy egy átlátható, jól gazdálkodó, hatékony rendszert fognak létrehozni, ezzel ellentétben a korrupciónak és a hivatali packázásnak a melegágya lett a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, amely átláthatatlan, borzasztóan pazarló, adós­ságnövelő és adósságtermelő, lassú, lomha lajhár, ahol semmit nem lehet elintézni. Persze, hogy meg is bukott, 26 évvel a rendszerváltás után gyakorlatilag egy hatalmas kudarc, az intézmények közül szerintem a legnagyobb kudarc. A buta államosításuk következménye mindez, amit látunk.

Szokták azt mondani, hogy okos ember a más kárán tanul. Na hát, ez nem jellemző önökre, önök még a saját kárukon se tanulnak, ugyanis egy KLIK-ből most 56 KLIK-et akarnak csinálni. Maga, államtitkár úr, ön jelentette be és ismerte el, hogy ez egy hatalmas kudarc, és bejelentette, hogy ebben a formában a KLIK nem fog működni, mégis azt látjuk, hogy osztódással szaporodik.

Azt mondják önök, hogy decentralizálni fognak ezáltal, hogy 56 KLIK-et létrehoznak, és közelebb kerülnek a szülők, a gyerekek, az intézmények, a pedagógusok az államhoz. Nem, nem, államtitkár úr, ugyanis a központosított logika továbbra is megmarad, ugyanúgy koncentrációról beszélünk, egyfajta dekoncentrációt fogunk látni, amely ugyanúgy nem fog működni, ugyanúgy lassú lesz, ugyanúgy bután fog gazdálkodni, és ugyanúgy adósságtermelő lesz, mint az egy darab KLIK.

Meg kellene önöknek végre érteni azt, és egyszerűen próbálkozhatnak bármilyen módon, ha az iskoláknak nem adják vissza a saját autonómiájukat és az önállóságukat az intézményeknek, ha nincs rendes, tisztességes költségvetése az iskoláknak, ha nincs rendes gazdálkodási joga, ahol több forrásból tudnak az intézmények pénzhez jutni, akkor egész egyszerűen nem fog működni. Ha továbbra is egy forráson, az állami hiánygazdaságon fognak lógni ezek az iskolák, akkor ugyanabba a folyóba fognak belelépni, és ugyanúgy kudarcra van ítélve ez az egész.

Ugyanis a 2017-es költségvetésben nincsenek benne azok a számok, amelyeket önök hazudoznak. Egész egyszerűen dobálózik milliárdokkal, hogy ennyi száz milliárdot adnak oda, ezzel ellentétben a té­nyek azok, hogy épphogy ki tudták fizetni a 2017-es költségvetésben azt az adósságot, amelyet önök halmoztak fel, épphogy elérték a 2010-es szintet az okta­tásra fordított források, miközben elvettek egy cso­mó pénzt az iskoláktól, és még mindig hiányzik az ön­kormányzatok által 2010 előtt az iskolákra fordított pénz, ami sok-sok száz millió forint. Ennek tetejé­be, ahelyett, hogy tanultak volna a korábbi, önök ál­tal okozott problémákból, a totális államosítást hir­dették meg: több mint ötszáz önkormányzattól 2851 intézményt fognak elvenni, teljesen átveszik az üzemeltetést és a karbantartást is. Nincs benne a költségvetésben sem az átszervezés költsége, sem a karbantartásra később szánt költségvetési forrás sem.

Hol a pénz, államtitkár úr? Megint az önkormányzatoktól fogják elvenni ezeket a pénzeket? Az, hogy eddig az iskoláknak csak egy része kezdett rohadni, pont annak volt köszönhető, hogy az önkormányzatok, akik még eddig üzemeltettek és karbantartottak, fogták az iskoláik kezét, és pótolták azt, amit a KLIK már régen nem adott oda ezeknek az iskoláknak.

Azt is szokták mondani, hogy az épületek tulajdonjoga ott marad az önkormányzatoknál, tehát jól felfogott érdeke lesz az önkormányzatnak karbantartani az iskoláikat. Miből, államtitkár úr? Így is elképesztő sok pénzt elvontak az önkormányzatoktól, most megint el fogják venni a pénzeiket esetleg? Se kötelezettség, se érdekeltség, se forrás, egyszerűen nem fog működni az a rendszer most sem, amit önök elképzeltek. Az elmúlt egy évben elkezdte rengeteg önkormányzat visszavenni az iskoláit, hogy egész egyszerűen karbantartsák, de most borzasztóan el vannak keseredve a polgármesterek, hogy mit fognak önök kezdeni az intézményeikkel, ebek harmincadjára fognak jutni.

Az a harci helyzet, hogy önöknek fogalmuk sincs, hogy mit csináljanak az oktatás rendszerével, fogalmuk sincs, hogy mit csináljanak az iskolákkal és a gyerekekkel, egy avítt szemlélet és egy rossz gazdálkodás tükrözi az önök tevékenységét, az önök állama nagyon buta és szűk látókörű, nem erős, amit hirdetnek, hanem inkább erőszakos, és tehetetlen. Tehetetlen, már rég kreatív iskolát kellene csinálni és programozni tanítani a gyerekeket, ehelyett önök egy rossz tervgazdaságba, a szocializmus legrosszabbul működő világába viszik vissza az iskolákat és az egész oktatás rendszerét. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tudja ‑ és elnézést kérek, utolsó mondatom ‑, egyetértek Lánczi Andrással. Ha a Fidesz politikája egyenlő ‑ és lényegében egyenlő ‑ a korrupcióval, a lopással (Az elnök ismét csenget.), én annyit tennék hozzá, hogy a kormányzati teljesítményük meg…

ELNÖK: Képviselő asszony!

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): …lényegében egyenlő a KLIK-kel, vagyis egy nagy nulla. (Taps az MSZP soraiban. ‑ Dr. Aradszki András közbeszól.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 44 2016.05.25. 12:11  39-80

KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Ez a salátatörvény, amely előttünk van, az oktatási kormányzat és a Fidesz kormányzati teljesítményének szegénységi bizonyítványa.

Az elmúlt hat évben, amit lehetett, azt sikerült ezen a területen totálisan elrontaniuk. Emlékeznek még? A KLIK igazi sikersztori. Na, hát akkora siker, hogy mostanra odáig fajult a helyzet, hogy hol bejelentik, hogy a KLIK-et megszüntetik, mert ez a szisztéma nem vált be, hol átalakítják, most pedig konkrétan szaporodik, de leginkább önök összevissza beszélnek, mert valójában fogalmuk sincs, hogy mit csináljanak, fogalmuk sincs arról, hogy amit elrontottak, hogyan hozzák helyre vagy egyáltalán hogyan korrigálják, de sajnos arról sincs az égvilágon semmilyen fogalmuk és tudásuk sem, hogy hol tart ma a világ oktatása, milyen viták zajlanak a modern világ oktatási szférájában. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Na, mesélj!)

De azt hiszem, önöket ez sajnos nem is érdekli. Beszűkült, buta, besavanyodott és köldöknézegető mentalitásuk ezt nem is teszi lehetővé. (Egy hang a Fidesz padsoraiból: Miről van szó?) Óvtuk önöket a centralizálásról. Szóltunk előre, hogy ebből bizony nagyon nagy baj lesz. De önök öntelten és makacsul csak azt hajtogatták unos-untalan: a KLIK átlátható lesz, jól fog gazdálkodni és hatékonyan fog működni.

Na, ezzel szemben az egész ország szeme láttára derült ki, hogy nemhogy átlátható, de a saját embereik panaszkodnak, hogy káosz van az intézményben. Nemhogy jól gazdálkodik, hanem elképesztően nagy adósságot halmozott fel, miközben a gondozásukba vett iskolák elkezdtek lepusztulni. A KLIK mára a korrupciónak és a hivatali packázásnak lett a melegágya.

Nagy tanulság ez az önök autoriter kormányának és autoriter kormányzásának, hogy hiába rakod oda a saját fideszes embereidet, egy eleve rossz rendszerben egész egyszerűen ők sem képesek rendesen működni és működtetni.

(11.30)

Azt szokták mondani, hogy okos ember a más kárán tanul. Hát, ez a bölcsesség sem jellemző önökre. Önök még a saját kudarcukból sem képesek tanulni. Egy KLIK-ből most 56 KLIK-et hoznak létre, de hogy miért pont 56, ez az egész ország számára rejtély, de ugyanúgy a központosított logikát követve, mint eddig. Azt mondják, hogy ezzel decentralizálják a rendszert, és oldani próbálják a már önök által is beismert túlközpontosítás kárait. Sajnos ez nem igaz, és nem is lesz így. Ez ugyanúgy koncentráció, mint eddig, pontosan a központosított logika miatt. Ez nem más, mint egyféle dekoncentráció. Azt kellene ugyanis végre megérteniük, hogy addig, amíg az egyedi intézményeknek és iskoláknak nincs önálló autonómiája, nincs rendes, nem pár tízezer forintos mozgástér, hanem rendes költségvetése, rendes önálló gazdálkodási joga, vagyis hogy több forrásból tudjon az iskola pénzhez jutni, addig egy forráson, egy köldökzsinóron, állandó hiánygazdasággal küzdő államon fog lógni az összes iskola. Itt van a kutya elásva.

Továbbá, ráadásul hiába hangoztatják, hogy mennyivel emelték, emelik a közoktatásra fordított költségvetési forrásokat 2017-ben, a valóság az, hogy először is épphogy ki tudták pótolni és fizetni a KLIK által eddig felhalmozott adósságokat, továbbá a 2017-es, közoktatásra fordított összeg ‑ az inflációval és a béremelés összegével megemelt szintje ‑ sem éri el a 2010-es szintet. És ami a legnagyobb baj, hogy 2010 előtt az önkormányzatok által az iskoláikra fordított sok száz milliárd forint hihetetlen módon hiányzik az oktatás rendszeréből.

Kedves Fideszes Képviselőtársaim! Nem az önkormányzati szisztéma, de még csak nem is a vegyes rendszer, hanem a KLIK és az önök buta, államosított koncepciója bukott meg. Mindebből azt a következtetést vonták le, hogy az állam igenis jó gazda, dacára annak, hogy a vegyes rendszernek pont az állami lába bukott el. Most mégis meghirdetik a totális államosítást. Hát, önök tényleg nem látják: az, hogy az iskoláknak még csak egy része kezdett el igazából lepusztulni, pont annak volt köszönhető, hogy az önkormányzatok, ahol még üzemeltettek, ott fogták az iskoláik a kezét, és sokszor azt is pótolták, amit a KLIK már rég nem tudott biztosítani? Ennyire nem látják, hogy az önkormányzatok okosabban, gyorsabban és olcsóbban is tudják elvégezni a feladatokat? Ebben a kontextusban egy önkormányzati ráfordított forint bizony sokkal többet ér, mint egy állami forint.

És hát, továbbra is: hol a pénz? Hol a pénz az átszervezésre? Hol a pénz a későbbi karbantartásra és üzemeltetésre? Mert mi a 2017-es költségvetésben nem látjuk, de a KLIK elnök asszonya sem látja. Homályos ígéretek, utalások vannak, de pénz, garancia, az nincs. Azokat az iskolákat sem tudták ellátni, nem tudta ellátni az önök állama, amiket eddig átvett. Mi a garancia arra, hogy a most átvenni kívánt 2851 intézményt képesek lesznek jól ellátni, karbantartani és üzemeltetni? Na, ezért mondtuk azt mi és a polgármesterek is az országban, a fideszes polgármesterek is és az önkormányzatok is, hogy ebek harmincadjára fognak kerülni az intézményeink és az iskoláink. Persze, hallom, hogy hát, a tulajdonjog bizony ott marad az önkormányzatoknál, és jól felfogott érdekük lesz vigyázni az intézményeikre. De kérdezem én: miből? Miből, amikor rettegnek az önkormányzatok, hogy megint egy csomó pénzt el fognak tőlük venni, és már eddig is elvettek tőlük nagyon sok pénzt. Sem kötelezettség, sem érdekeltség, sem pénz.

Az elmúlt egy évben számtalan önkormányzat vette vissza a Klebelsberg Intézményfenntartó Központtól az iskoláit, amikor látták, hogy csak a kifizetetlen számlák gyűlnek, hiányos a felszerelés, nincs állagmegóvás, és nagyon keményen akad a karbantartás. Okosabban, hatékonyabban megoldották a feladatokat; most totálisan, teljesen kétségbe vannak esve.

Tisztelt Fideszesek! Minek államosítanak? Évek óta egész egyszerűen nem tudjuk felfogni, hogy minek húz az állam magára csomó olyan problémát, amit korábban az önkormányzatok meg tudtak jól oldani. Teljesen más eszközökkel és módszerekkel kellett volna beavatkozni ott, ahol az önkormányzatok elszegényedtek. De még a központi fenntartás sem indokolja azt, hogy önök teljesen elvegyék az intézmények autonómiáját, és az önigazgatás logikáját kikapcsolják a rendszerből. Ugyanis az önök állama, ez egyébként az egészségügyben, a nyugdíjrendszerben és mindenhol máshol jól látszik, hogy nagyon buta és szűk látókörű, nem erős a fideszes állam, hanem erőszakos, és bizony tehetetlen.

Tehetetlen, mert fogalmuk sincs, hogy mit csináljanak valójában, hogy mire lenne szükségük Magyarországon a gyerekeknek és egyáltalán egész Magyarországnak. Önök még mindig a Trabantokon cserélgetik a lámpát, miközben a világ Mercedeseken hagy le bennünket. Már rég kreatív iskolát kellene csinálni és programozni tanítani a gyerekeket. Tudják önök azt, kedves fideszes képviselőtársaim, hogy 2016 szeptemberében, tehát idén megy az első olyan generáció iskolába, akik azután születtek meg, hogy piacra dobták az iPadet? Ez merőben megváltoztatja az életünket, megváltoztatja a gyerekek életét.

Ezek a gyerekek előbb tudnak videofájlokat olvasni, mint írni, mindeközben önök a buta állami egyentankönyveket erőltetik, és hiába ingyenesek, ha ráadásul hülyeségekkel vannak tele ezek a tankönyvek. A szülők már nemcsak az angolórát és az informatikát kénytelenek megvenni különórában, hanem a magyart, a matekot és a történelmet is, mert egész egyszerűen nem kapják meg a fideszes állami iskolarendszerben azt a tudást, ami a valódi élethez kell. Itt valamit önök nagyon benéztek, és ez bizony kőkeményen elérte a középosztályt. Azt a középosztályt, akik tényleg hiába járnak iskolába, a szülők már rég kívül veszik meg a tudást. 2017-ben oda jutottunk, ha van pénzed, kapsz jó egészségügyi ellátását, ha nincs, nincs. Ha van pénzed, kapsz jó oktatási szolgáltatást; ha nincs pénzed, ahova születtél, ott is fogsz meghalni.

Szeletelik azt a középosztályt, akiket elzártak a felsőoktatástól, belekényszerítenek egy lebutított szakiskolai rendszerbe, ahol sem megfelelő mennyiségű közismereti órát nem kapnak a gyerekek, sem minőségi, szakmai tudást nem kapnak a gyerekek. Hiába szól a szakma és a vállalkozók is, hogy műveletlen szakbarbárokat ne küldjetek a műhelyekbe, mert nem tudunk velük mit kezdeni. Az előző példánál maradva: ma már egy autószerelőnek sem elég csak egy csavarkulcs meg egy kalapács, mert nem Trabantokat és Wartburgokat szerelnek, hanem Audikat és Mercedeseket. Nyelv- és informatikai tudás nélkül már egy autószerelő sem megy semmire. De önöknek egy szakmunkás, az pusztán olcsó munkaerő, akiket a kapitalizmus primer érdekeinek ki lehet szolgáltatni. Nem tekintik a szakmunkást, kedves fideszesek, önök polgárnak. Nem tekintik a szakmunkásokat a polgári társadalom részének.

Összességében ebből sajnos egy elszegényedő és középszerű ország képe rajzolódik ki. (Zaj, köz­be­szó­lások a kormánypárti padsorokból.)Látszik, hogy önöknek a politika nem a jó kormányzásról, az emberek életéről szól, hanem pár pénzes projekt ellopásáról. Végezetül, azt hiszem, hogy igaza van Lánczi Andrásnak, frissen kinevezett rektornak, amikor azt mondta, hogy a Fidesz politikájának lényege a lopás és a korrupció. (Zaj, felzúdulás és közbeszólások a kormánypártok soraiban, köztük: De nem ezt mond­ta.)Én annyit tennék hozzá, hogy a kormányzati teljesítményük lenyomata meg a KLIK, vagyis egy nagy nulla. (Zaj, felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 68 2016.05.25. 6:31  39-80

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Sok mindenre szeretnék reagálni, ami képviselőtársaim részéről elhangzott, de Turi-Kovács Béla úr utolsó mondataival indítanám el a mondandómat. Ő azt mondta, hogy alapvetően alkotmányos joga minden gyereknek a tudáshoz való hozzáférés. Igen, tisztelt képviselőtársaim, természetesen. Csak az a baj, hogy ez ma egyre kevésbé látszik biztosítva. Abban az oktatási rendszerben, amit önök csináltak, egyre kevésbé férnek hozzá a gyerekek a szükséges tudásmennyiséghez és minőséghez, mert az egész rendszerben csökken, s az uniformizálásnak és a központosításnak köszönhetően nagyon alacsonyan kezd nivellálni a minőség.

Azok a különbségek, amelyek 2010 előtt megjelentek az oktatás rendszerében, alapvetően finan­szí­rozásbeli problémák voltak, bár nyilvánvalóan voltak minőségbeli problémák is. De semmi, de semmi nem indokolta a teljes államosítást, semmi nem indokolta azt, hogy teljesen elvegyék az intézmények autonómiáját, költségvetését, önálló gazdálkodását, hogy ilyen durván beszabályozzák a Nemzeti alaptantervet, hogy elvegyék a pedagógusok tanítási szabadságát, amit gyakorlatilag 10 százalékban korlátoztak. Államtitkár asszony, ön annak a Németh Lászlónak volt az igazgatója, amelyik az egyik leginnovatívabb iskola volt a rendszerváltás előtt. Teljesen mást vártunk mi is! Az összes volt tanítványa az egyik legkreatívabb pedagógusnak tartotta. Nem tudom, hogy mi történt. Nem tudom, hogy mi történt a magyar jobboldallal.

Önök azt mondják ‑ ahogy Turi-Kovács Béla fogalmazott ‑, hogy mindenkinek alkotmányos joga a tudáshoz való hozzáférés. De ma nem azt látjuk, hogy ez fölfelé menne, vagy hogy a hozzáférés bővülne, hanem azt látjuk, ami az egészségügyben is van: ha van pénzed, jó egészségügyi ellátáshoz jutsz, ha nincs, nem kapsz. Ha van pénzed, megfelelő színvonalú oktatási szolgáltatásokhoz jutsz. Magyarországon durván nőtt azok száma, akik az állami iskolán kívül veszik meg a tudást. Ez egy tünete annak, hogy valami nem jól működik a magyar állami iskolarendszerben, s önök még inkább a XIX. század módszerei felé lépnek el ahelyett, hogy engednék az új módszereket, a jó gyakorlatokat, engednék a pedagógusokat, és jobb gyakorlatokat honosítanánk meg.

És itt jön el, hogy mi a kreatív iskola. Kucsák László képviselőtársam felvetette, mehetne a politikai elit afelé, hogy mit értünk ez alatt. Nagyon jól tudjuk, hogy ebben a gyorsan változó világban a XXI. századi ember a saját kreativitásán a jelen embere, de leginkább a jövő embere. A saját kreativitásán keresztül éli meg a saját sikereit az iskolában és később a munkaerőpiacon is. Ma már nem kizárólag az a cél az iskolában, hogy a tudást átadják, hanem az, hogy a tudás újrateremtésének a képességét sajátítsák el a gyerekek. A frontális oktatás, hogy áll a pedagógus a tábla előtt, valamit lediktál és azt visszabifláztatja, önmagában már nem elég.

Sokkal kreatívabb, demokratikusabb módszerek kellenek. Nem elég, hogy a gyerekek tudnak írni, ha nincs fogalmazóképességük. Nem elég, ha tudnak olvasni, ha nincs szövegértési képességük. Nem elég megtanítani, hogy kétszer kettő négy, ha a gyerekeknek nem fejlődik ki a logikai képességük. És még ezen túl a differenciált gondolkodás, a tanulás képessége, a hibázni merés képessége, a kérdezni merés képessége mind-mind az általános iskolában kell hogy kialakuljon.

S ehhez még csak nem is a Nemzeti alaptanterven kell machinálni, hanem teljesen új módszertant, jó gyakorlatokat kellene segítenie az államnak megszületni. Például ami a magániskolákban, az innovációs központokban megjelenik, azt be kell hozni az államnak. Ehhez nyitott gondolkodásra, szabadságra és természetesen, tudom jól, egy nemzeti minimumra lenne szükség.

A sokat emlegetett finnek, akik most újabb reformokat hajtanak végre, még inkább megnézik, hogy hogyan lehetnének sikeresebbek, mert ott is vannak problémák, mint mindenhol. Ezt itt is meg lehetne csinálni. Például ha a politikai elit arról vitázna Magyarországon, hogy mi kell egy autószerelőnek; mindig ehhez a példához megyek vissza, mert fiatal képviselőként az első ciklusomban azzal szembesültem az első szakképzési vitánál, hogy egy fideszes képviselő felállt és azt mondta, ugyan, Ágnes, maga butaságokat beszél, egy autószerelőnek elég egy csavarkulcs meg egy kalapács, a kozmetikus hölgyeknek meg csak szépülni vágyó hölgyek. Igen ám, csak ma nem Trabantokat szerelünk, hanem Audit, és nem mindegy, hogy mit kennek a hölgyek fejére, amikor dauerolják a hajukat, leégetik vagy begöndörítik azt.

Ezek alapvető példák, de jól mutatják azt, hogy hogyan működik a modern világ. S amikor egy képviselőtársam ezzel bombázza az ellenzéket, és az egész törvény szelleme erről szól, akkor meg vagyok döbbenve, és nem tudok erre mást mondani. Az államnak az a feladata, hogy olyan rendszert építsen, amelyben megvan a szabadság, a jó gyakorlatok, az innovációra való képesség kritikus mennyisége. Az uniformizálás, a központosítás nem ezt a célt fogja szolgálni, még akkor sem, ha azt mondják, de hát megvan a lehetőségük a pedagógusoknak, hogy jobban csinálják. Nincs! Nekik ugyanúgy szükségük van a fejlődésre, a kreativitásra, a saját kreativitásuk kiélésére az osztályteremben, mint a gyerekeknek.

Végezetül, a kreatív iskola nem más, mint a tudás újraalkotásának a képessége. Ez nemcsak a magyar iskolarendszerre, hanem az egész politikai elitre kellene hogy jellemző legyen. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 24 2016.05.30. 1:37  23-26

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Hagyományosan június első vasárnapján tartják a pedagógusnapot. Ekkor köszöntik a közoktatásban és a felsőoktatásban dolgozókat. Az elmúlt években, egészen a 2012‑es államosításig az önkormányzatok pénzjutalommal díjazták a legkiválóbban teljesítő pedagógusokat. Ezt a pénzjutalmat virággal és oklevéllel váltotta fel a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ. Ez meglehetősen egyértelmű jelzés arról, mennyire becsüli meg az Orbán-kormány a legjobban teljesítő tanárok és iskolai dolgozók munkáját. Azok az emberek, akik az óriási adminisztrációs terhek és túlzott szabályozás mellett dolgoznak nap mint nap a gyerekekért, okkal érezhették ezt megalázónak.

A pedagógusok és a nem pedagógus végzettségű, oktató-nevelő munkát segítők gyakran emberfeletti munkát végeznek, ezt pedig a kormánynak is illene megbecsülnie, hiszen annak a pénznek a töredékéből futná érdemi jutalmakra, amelyeket a kormány értelmetlen beruházásokra, például a kormányfő Várba költözésére vagy áltudományos kutatóközpontokra ‑ de sorolhatnám ‑ költ a következő évben.

A pedagógusnap közeledtével kérdezem tehát öntől, hogy a 2016. évben milyen jutalmat kívánnak adni a pedagógusoknak. Pontosan hány kiválóan teljesítő pedagógust és iskolai dolgozót tervez a kormány megjutalmazni? Előre is köszönöm megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 189 2016.06.07. 5:28  188-191

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Az MSZP-frakció nem ért egyet, és elfogadhatatlannak tartja a köznevelési törvénynek ezt a típusú módosítását és az egész köznevelési törvényt. Nem értünk egyet a Fidesz által bevezetett és erőltetett államosítási rendszerrel. Ennek nagyon sokszor hangot adtunk.

Véleményünk szerint ez katasztrófához fog vezetni a magyar közoktatás működtetésében. Látni kell, hogy az elmúlt években, akár ha az elmúlt 25 évre tekintünk vissza, de akár az önök második és harmadik kormányzásának a tevékenységét látjuk az oktatás területén, egész egyszerűen nemhogy jobbá tették volna a rendszert, nemhogy kijavították volna az elmúlt húsz év hibáit, hanem sajnos egy rosszabbat hoztak létre. Az oktatás mindig kell hogy igazodjon a világ változásához. Egy oktatási rendszert, az állami irányítást is ennek megfelelően kell felépíteni. Úgy gondolja az MSZP, és a módosítóink jelentős része arra irányult, hogy megpróbáljuk valahogy tisztázni és kiküszöbölni még az önök által elkövetett hibákat is.

Úgy véljük, hogy nem az önkormányzati rendszer és nem a vegyes rendszer bukott meg az elmúlt időszakban, hanem az a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ és az az erőltetett központosítás, államosítás, amely csak adósságot halmozott, amely egy idő után a probléma fő okozójává vált, és amely nem látja azokat a problémákat, amelyeket nap mint nap meg kellene oldania. Véleményünk szerint, ha önök azt a következtetést vonták le ebből az egészből, amit az elmúlt években láttunk a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ kapcsán, hogy totális államosítást kell csinálni az oktatásban, tetézni fogják a problémákat. Saját maguknak is okoznak nagyon sok bajt, amit nem fognak tudni kezelni, de a legrosszabb, hogy a nap végén ennek a gyerekek, a pedagógusok és az egész oktatási rendszer fogja kárát látni.

Ennek a salátatörvénynek van egy másik módosítási része is, ez pedig a szakképzésre irányul. Itt szintén nagyon nagy problémákat látunk, hiszen az az átalakítás, amelyet elkezdtek, gyakorlatilag egy átnevezési hullám, de nem fogja megoldani a szakképzésben lévő problémákat, nem fogja a hiányszakmákat pótolni, és valójában azt az igényt, amit a munkaerőpiac folyamatosan felvet, hogy minőségi, magas tudású, jól képzett és jó képességekkel rendelkező szakmunkásokat bocsásson ki az iskola, azt most sem fogja teljesíteni. Ilyen csodafegyverként emlegetik önök a duális képzést, folyamatosan Németországra mutogatva és hivatkozva, de mindig elfelejtik hozzátenni, hogy a német gyerekek, mire eljutnak az általános iskola végéig, az általános iskolában 2000 órával többet kapnak, mint a magyar gyerekek, és sokkal nagyobb arányban fejlesztik a lexikális tudás mellett a képességeiket.

Véleményem szerint 50-50 százalékban lenne helyes meghatározni, vagy oda kellene a magyar oktatásnak eljutni, hogy 50 százalék lexikális tudás és amellett egy nagyon erős képességfejlesztés, a tanulás képessége, a differenciált gondolkodás képessége, a magyarok vitakultúrája, demokratikus kultúrája, ezt mind-mind az iskolában kellene elsajátítani. Ami itt általános iskolában nem jön létre, azt már nem fogja a szakiskolai rendszer sem behozni. Azért tartjuk nagyon veszélyesnek a szakiskolai rendszer ilyen típusú rángatását és átalakítását, mert a szakiskolákba nem a középosztálybeli polgári családokból származó gyerekek mennek, ahogy ezt korábban az önök egyik képviselőtársa is megfogalmazta, hanem a szegényebb családok gyerekei. Nagyon nagy különbséget látok a két tábor, tehát az ellenzék, főleg az MSZP és a Fidesz között a tekintetben, hogy önök a szakmunkásokat nem tekintik polgárnak. Ennek megfelelően az egész jogalkotásukon végighúzódik a kirekesztő magatartás is.

(A jegyzői székben Földi Lászlót
Móring József Attila váltja fel.)

Végezetül szeretnék egyetlenegy dolgot megemlíteni: a módosítóink egy része, amit ehhez a salátatörvényhez benyújtottunk, a fejlesztő nevelésben részt vevők eddigi jogosultságait akarja legalább szinten tartani. A módosítóink jelentős része arra irányult, hogy vissza kívánjuk emelni az ötödik életévet betöltött gyerekek fejlesztő nevelésben való részvételét. Nem az iskolában kezdődik egy sni-s gyereknek a fejlesztése, hanem a kora gyermekkori fejlesztő rendszerben. Erre jobban kellene figyelniük.

Nem tudjuk támogatni ezt a csomagot ebben a formában. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Heringes Anita tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 271 2016.06.07. 2:11  266-275

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk álló javaslat két különálló részből áll. Az első részt támogatni tudjuk. Nincs problémánk azzal, hogy a nagycenki Széchenyi-kastély műem­lék­együt­te­sét, a szigetvári várat és Esztergom Várhegyét és Vízivárosát nemzeti emlékhellyé sorolják.

A javaslat lényege ugyanakkor nem ez, hanem a műemlékvédelem tönkretétele. Vannak ugyanis olyan területek, ahol az örökségvédelem érdekei szem­bekerülnek a nagyberuházások érdekeivel. Ez a di­lemma arról szól, hogy milyen jövőt, milyen környezetet szeretnénk Magyarországon. Olyat, ahol a kor­mányközeli építőcégek gyorsan és óriási profittal te­szik tönkre a műemlékeket, a kulturális és környezeti örökségünket, vagy olyat, ahol erre tekintettel épülnek a jövő beruházásai. Sajnos úgy tűnik, hogy a kormány ebben a javaslatban lobbiérdekeket támogat a műemlékvédelemmel, örökségvédelemmel szem­­ben.

A javaslat célja, hogy a beruházás tervezése és kivitelezése során minél gyorsabban, kizárólag a gazdasági érdekeknek megfelelően járjanak el, háttérbe szorítva minden egyéb szempontot, amelyek önmagukban állva egyébként jogosak lennének, csak most az örökségvédelem a szenvedő fél, ezt pedig sokan fogják bánni a jövőben.

Az örökségvédelem, a régészet sajátos szerepet játszik Magyarországon. Magyarország régészeti és kulturális javakban gazdag ország. Ezért rendkívül fontos, hogy bármilyen építési beruházás esetén kellő figyelmet fordítsunk az örökségvédelemre. Sajnos ezzel a javaslattal a kormány megszünteti a régészet szerepét Magyarországon, ezentúl semmi nem garantálja majd a színvonalas feltárást.

Összefoglalnám. A törvénymódosítás azon részével, amely a nemzeti emlékhelyekről szól, egyetértünk, a lényegi részével, az örökségvédelem tönkretételével azonban nem. Arra kérem önöket, hogy fontolják meg a „nem” szavazatot, mielőtt egy tollvonással számos nemzeti értéket ítélnek pusztulásra Magyarországon. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 6 2016.07.20. 4:40  6-9

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A Városliget fővárosunk egyik utolsó nagy parkja, Budapest még működő tüdeje, amely minden erőfeszítésével nap mint nap próbál tiszta levegőt biztosítani a benne élőknek, próbálja életben tartani az egyre szmogosabb, porosabb, szennyezettebb fővárost, amely egyre inkább levegő után kapkod. A Városliget beépítését ebben a formában Budapest háromnegyede nem támogatja, akkor sem, ha a Fidesz egy kutatásból kiragadott számmal igyekszik bizonyítani az ellenkezőjét.

Látván az elmúlt hetek eseményeit, mindenkiben, ellenzőkben és támogatókban is egyaránt ugyanazok a kérdések merülnek fel: miért ide? Miért pont így? Miért pont a Városligetet, a főváros utolsó tüdejét akarja a Fidesz beépíteni? Hát nincs Budapesten elég sok felújításra váró, praktikusan átgondolt, kulturális fejlesztésbe, tervbe is illeszthető terület, ahol megvalósíthatnák a múzeumnegyedet? A mi válaszunk az, hogy dehogynem, csak egyszerűen nem akarják.

Kevés szó esik róla, de a most zajló terv épületei, a hatalmas, felszín feletti és fel­szín alatti építkezések teljesen átalakítják majd a Vá­rosliget alatti talajszerkezetet, a talajvíz irányait, ami könnyen a környékbeli, tehát a zuglói, a VI. és VII. kerületi házak, épületek, lakások megroggyanásához vezethet. Olyan engedélyek alapján folyik a munka, amelyek nem a mostani tervekre készültek; az átalakítás során már most is összevissza hull az azbeszt, a jelenlegi rombolás szinte közveszélyes.

Amikor a Városliget ügyéről beszélünk, nem önmagában egy építkezésről, nem önmagában egy park sorsáról van szó. Nem egyszeri ügy ez, hanem egy működési modell: modellje egy nagyon gyenge fővárosi vezetésnek, és modellje egy még gyengébb, de annál erőszakosabb kormánynak és politikai magatartásának. Ez az egész ügy egy kormányzati felfogásról szól, arról, hogy a Fidesz-kormány hogyan tekint önmagára, és meddig mer elmenni a nép akaratával szemben. De mi tudjuk a választ: önök a kopaszkormány uralkodóinak tekintik magukat, akik, ha más eszköz már nincs, erőemberekkel érik el a céljaikat. Nem normális az, hogy ki tudja, milyen alkalmazásban álló kopaszok rendőröket utasítgatnak és tüntetőket vernek! Ez a történet a Nemzeti Választási Irodánál is előfordult februárban: népszavazási kezdeményezést akartak beadni a kollégáink, de kopaszok állták el az útjukat; de voltak, akiket épp az átépülő Fidesz-székháznál vártak ugyanilyen kopaszok egy tüntetésen. Most azokat várták kopaszok a Városligetben, akik Budapest háromnegyedének véleményét fejezték ki. Hol tartunk? Mi lesz a következő lépésük? Legközelebb talán bevetik a hadsereget vagy a terrorelhárító központot csak azért, hogy megtartsák a saját hatalmukat?

Tudják, az egészben az a legdurvább, hogy a módszereik mostanra féldiktatúrákat, sőt, a magyar pártállami időket idézik. Az önök padsoraiból rendszeresen hallunk kommunistázást, önök rendszerint azzal védekeznek, ha elfogy a tehetségük, pedig ha valakik, akkor a Fidesz alapítói biztosan tudják, milyen érzés, amikor a hatalom lehallgatja őket, névtelen erőembereket küldenek rájuk és erőszakot alkalmaznak. A Fidesz alapítóinak nagy része még emlékszik is rá, ugye? Ehhez képest a Fidesz kormányzásában két-három havonta névtelen kopaszok kerülnek elő kormányzati érdekeket erőszakkal biztosítva. Ez maga a kopaszkormányzás. (Z. Kárpát Dániel: Na!)

Miközben szétesnek az iskolák, pusztulnak a kórházak, az emberek menekülnek hazánkból, önök visszaélnek a hatalommal. A kormányzás nem szól önöknek másról, mint pár pénzes projekt ellopásáról. Nincs társadalmi céljuk, nincs eszme, nincs emberség, morál és erkölcs sem önökben már. A városligeti agresszió, az erőszak megjelenése, a kopaszok jól mutatják, hogy önök félnek attól, hogy elvesztik hatalmukat, félnek attól, hogy elfordulnak önöktől az emberek, akiket becsaptak, mert ők nem erre szavaztak. Futnak az igazságszolgáltatás elől, félnek, hogy a vezetőszár és a bilincs a fideszes képviselőket is utoléri, és utol is fogja. De tudják, Budapest és Magyarország is ennél többet tud, többre képes és többet is érdemel önöknél. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 204 2016.09.12. 0:05  203-204

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Személyesen kérdezném Polt Péter urat. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 206-208 2016.09.12. 1:33  205-214

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Elnök Úr! Elfogadom és köszönöm.

ELNÖK: Öné a szó, képviselő asszony.

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Államtitkár Úr! 3 millió eurós, azaz közel egymilliárd forintos büdzsével áll fel a keresztényüldözés elleni helyettes államtitkárság az Emberi Erőforrások Minisztériumában, eközben Bayer Zsolt, a Fidesz-kormány frissen kitüntetett embere azt mondta: „A pápa egy demens vénember”; eközben: „Szeretem Bayer Zsolt stílusát” - mondta Hollik István az ATV Egyenes beszéd című műsorában, a kereszténydemokrata országgyűlési képviselő kijelentette, tiszteli az újságíró munkásságát.

Továbbá: Orbán Viktor Facebook-oldalán egy hét után sem moderálták azokat a hozzászólásokat, amelyek Ferenc pápát gyalázzák a miniszterelnök és a katolikus egyházfő múlt heti találkozásáról szóló bejegyzés alatt. Többek között ilyenek olvashatók: „Ferenc hamis pápa”, „Júdáshoz és a sátánhoz áll a legközelebb”, „Bankári Soros-bérenc”, „Viktor! Jól rúgd tökön a vén idiótát!” - hangzik a két hozzászólás, és eddig a percig sem lett moderálva a miniszterelnök úr oldalán.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezném önt, egyetért-e ezen megállapításokkal. Kérem, részletesen ismertesse az államtitkárság feladat- és hatáskörét. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 118 2016.09.19. 1:45  117-124

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! A 2014. évi önkormányzati választások során Teréz­városban választási csalás történt. Kiderült, hogy a volt Schmuck-féle párt legalább 148 esetben hamis aláírással ellátva más jelölőszervezet, azaz a Fidesz ajánlóinak adatait használta fel. Már az ajánlóívek lefoglalása is nyögvenyelősen ment. Eddigi is­me­re­te­ink szerint a közel kétévnyi vizsgálat során a hami­sító szervezet részéről csak az elnököt hallgatta meg a hatóság.

A fővárosban számos kerületben állított önálló jelölteket a Schmuck-féle párt. Szinten mindenhol látványosan, akár nagyságrenddel kevesebb szava­zatot kaptak, mint ajánlást. Feltételezhető, hogy nem­csak Terézvárosban, hanem máshol is - például a VIII., a XI. vagy a XIX. kerületben - csaláshoz kellett folyamodniuk, hogy elérjék céljukat, hogy a közös demokratikus ellenzéki jelölttel szemben ők is tudjanak a választásokon indulni. Vélhetően minden ilyen kerületben - Terézvároshoz hasonlóan - a Fi­desz volt az együttműködő partner, aki átadta saját szimpatizánsainak adatait, hogy ezzel befolyásolni tudják a választások eredményét. Minderre a vá­lasztási törvény adott lehetőséget azzal, hogy nem kellett az összes leadott ajánlást, különösen pdig az aláírások hitelességét ellenőrizni.

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Kérdezem öntől: mit tesz ön a törvénnyel lehetővé vált csalások kiszű­rése, különösen pedig azok megelőzése érdekében? Kezdeményezi-e a választási törvény módosítását? Mit tesz ön a kizárólag a terézvárosi szocialistáknak köszönhetően leleplezett csalás felderítése, a helyi közbizalom helyreállítása érdekében? Köszönöm megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 122 2016.09.19. 1:03  117-124

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztázzuk azt is, nyilván ön is tudja, hogy ön nem azért válaszol most nekem, mert ez a ház­szabályban kötelessége, hanem azért, mert a rendőrségi vizsgálat megállapította azt, hogy itt tö­me­ges csalás történt, és a kihallgatások során bizony kiderült az, hogy a fideszes állampolgárok, a jobb­oldali állampolgárok egyöntetűen és egybehangzóan azt állították, hogy ők a Fideszre adták az ajánlásukat, és nem a Szociáldemokrata Pártra.

Nézze, két héttel a kormány önigazoló népszavazása előtt nem mindegy, hogy a magyar ügyészségek mennyire megbízhatóak, ezért újfent kérdezem öntől, legfőbb ügyész úr, hogy így október 2-a előtt mit kíván tenni még, hogy nyilvánosan folyjanak ezek a vizsgálatok, és hogy mit tesz ön azért, hogy a Quaestor-ügy, az NVI-ügy és a kopaszok ügye - de akár az MNB-ügyet is említhetném - és a terézvárosi választási csalások kapcsán ne csak a közbizalom, hanem az ügyészség iránti bizalom is helyreálljon Magyarországon. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 120 2016.10.03. 2:08  119-122

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! 2016-ban a kormány jelentősen csökkentette az olimpián érmet szerző paralimpikonok díjazását. A csökkentett összeg pontosan a fele annak a pénznek, ami az ép sportolóknak jár az olimpiai helyezésért. Nem értjük, ugyanis a csökkenést semmi nem indokolja. A fogyatékkal élő sportolók sikere semmivel nem kisebb teljesítmény, mint ép társaiké. A magyar államnak meg kellene becsülni, hogy sportolói sokkal szűkebb lehetőségek, a szponzori szerződések, professzionális edzési lehetőségek és állami támogatások szűkössége ellenére kitartóan küzdenek azért, hogy sikereket érjenek el a magyar csapat, a magyar nemzet számára. Ha jól tudom, önök szeretnék, ha a 2024-es olimpiai és paralimpiai játékokat Budapest szervezné meg és Budapest rendezhetné. Az olimpiai eszme a kiválóságról szól, többek közt arról, hogy ha valaki tehetséges, szorgalmas és kitartó, bármit is elérhet, függetlenül attól, hogy milyen országból származik, milyen vallást követ, milyen a bőrszíne, a családi háttere vagy milyen fogyatékossággal él.

A pénzdíjak csökkenése hihetetlenül rossz üzenet, azt közvetíti feléjük, hogy a kormány nem fogadja el őket egyenlőnek, erőfeszítéseiket kevesebbre értékeli, mint ép társaikét. Ez, kérem, nem sportszakmai kérdés, ahogy ezt ön már korábban is mondta. Szerintem ez emberi kérdés és társadalmi kérdés. Arról szól, hogy egy állam, a politikai elitje hogyan néz a magyar társadalomra, a sportolóira és annak tagjaira.

Az előbb Dúró Dórának említette válaszában, hiszen ő is feltette ezt a kérdést, hogy a sportszakmai szervezetek a felkészülésre kértek pénzt. Igen, sokkal többet kapnak, de ez egy döntés kérdése, államtitkár úr, annak a döntése, hogy önök mint kormány úgy döntenek egy nüansznyi költségvetési tételről, hogy ezt a parasportolóknak adják, és nem tesznek különbséget a fogyatékkal élők és más sportolók között. Az meg, kérem, hogy más országokban még díjazás sincs, az szintén nem érv.

Kérem, magyarázza meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy miért nem döntenek a duplázás mellett. Köszönöm megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 80 2016.10.10. 0:05  79-80

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm, megtisztel, de megvárnám a miniszterelnök urat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 93 2016.10.17. 2:15  92-95

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ugyan nemrég még a vénasszonyok nyarának örülhettünk, október elején viszont már volt, ahol fagyott és havazott is. A későbbiekre is a szokottnál hidegebb őszt jósolnak a meteorológusok. Sokan már befűtöttek otthonukban. Sajnos vannak, akik ezt nem tehetik meg. Egy részük azért, mert úgy kezdi a fűtési időszakot, hogy már most adósságai vannak, rezsitartozása. Ez ma több százezer családot érint Magyarországon. Sőt vannak, akik emiatt veszítik el az otthonukat, s vannak ugye, olyanok is, akik már régóta hajléktalanok, és az utcán töltik az éjszakáikat, mert nem tudnak vagy nem akarnak szállókon aludni.

Minden évben hallunk sajnos olyan esetről, hogy emberek halnak meg a hideg miatt. A kihűlés egyaránt érinti az utcán élőket és azokat is, akik fűtetlen lakásban alszanak. Ma nem egy helyen a fővárosban is gyerekeket kabátban altatnak, tisztelt államtitkár úr. Az, hogy ma ez a helyzet hazánkban, nem kis mértékben a kormány elmúlt hat évben történt intézkedéseinek is köszönhető, hiszen szociális támogatásokat szüntettek meg, csökkentettek le, és semmilyen érdemi stratégiát nem dolgoztak ki a lakhatási válság csökkentésére. A magáncsőd egy kormányzati csőd, a CSOK csak a magasabb jövedelműeknek elérhető. Így a szegénységben élő családoknak marad az adósságspirál, a kilátástalanság, a kilakoltatás, végül az, hogy az utcára kerülnek, és szétesik a család. Ez sajnos ma a valóság.

Ennek tükrében kérdezem államtitkár urat, felkészült-e a hajléktalan embereket ellátó rendszer a hideg hónapokra. Biztosított-e minden tárgyi és anyagi feltétel ahhoz, hogy a szakemberek minél hatékonyabban tudjanak segíteni az érintett embereknek és családoknak? Mit tesznek a lakhatásukban veszélyeztetett emberek támogatása érdekében, miután másfél éve megszüntették a lakásfenntartási támogatást, és az adósságkezelési támogatást, amik helyébe semmilyen más támogatási forma nem lépett? Biztosítanak-e elegendő forrást a tűzifa-támogatási programhoz? Mennyi pénz volt erre tavaly, és mennyi lesz idén, télen? Köszönöm megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

(13.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 121 2016.10.17. 0:03  120-121

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Elnök úr, nem fogadom el, megvárom a miniszterelnök urat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 128 2016.10.24. 1:10  127-134

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Társaság a Szabadságjogokért két év pereskedés után érte el, hogy a Miniszterelnökség elárulja, ki volt annak a soron kívüli kormányzati ellenőrzésnek a megrendelője, ami két évvel ezelőtt zajlott a Norvég Civil Támogatási Alapból támogatott civil szervezetekkel szemben.

A bíróság 2015 februárjában úgy döntött, hogy ki kell adnia a kormányzati ellenőrzési szerveknek az információt, de másfél évnek kellett eltelnie, mire ez megtörtént. A TASZ nyilvánosságra hozta a birtokukba került levelet, ebből látni, hogy személyesen ön volt, miniszterelnök úr, aki elrendelte ezt az intézkedést.

Viszont akkor ön 2015 februárjában nem mondott igazat. Ugyanis egy, a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott interjújában arra a kérdésre, hogy csak a véletlen műve volt-e, hogy a civil szervezetek szerepét taglaló beszéde után hatósági eljárások kezdődtek az egyik érintett szervezetnél, azt felelte, szó szerint idézem önt: „most hallom először”. Pedig ön rendelte el a vizsgálatot, miniszterelnök úr. Miért hazudott? (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 132 2016.10.24. 0:35  127-134

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Miniszterelnök úr, ne azt figyeljék, amit mondok, hanem amit teszek. Emlékszik még ön arra a Kádár-rendszerben, hogy hogyan zaklatták a demokratikus ellenzéket a rendőrök? Pont ugyanezt teszi ön. (Derültség a kormánypártok soraiból.) Pont ugyanezt… (Az elnök csenget.) Miniszterelnök úr, pont ugyanezt teszi ön a civilekkel, ugyanezt teszi a médiával, miniszterelnök úr, ez a puha diktatúrák eszköze! Azt kell hogy mondjam, nagyobb szovjetté vált, mint az egykori kommunisták. (Boldog István: De te az vagy! ‑ Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 74 2016.11.14. 1:58  73-76

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Egy évvel ezelőtt Lázár János miniszter úr szó szerint azt állította, hogy az Európai Unió nem ad forrást magánszemélyeknek lakásaik energiahatékonysági korszerűsítésére. Azóta kiderült, hogy ez nem volt igaz. Hiszen Magyarország igenis kapott forrást ilyen célból, és ebből 50 ezer lakás korszerűsítését kell elvégezni.

Olyannyira, hogy ez a cél része a környezeti és energiahatékonysági operatív programnak, amelyet az önök kormánya állított össze és küldött meg az Európai Bizottságnak. Az európai szervek tájékoztatása szerint a rendelkezésre álló 37,7 millió euróból lakásonként mintegy 225 ezer forint vissza nem térítendő támogatást lehetne adni. Választókerületemben, a XVIII. kerületben csak a Havanna-lakótelepen 140 önálló házszám alatt mintegy 6 ezer lakás található. Ennek nagyjából a negyede esett át energiahatékonysági felújításon, lényegében csak 2010 előtt. Ezekben az ingatlanokban a rezsiköltség átlagosan 30 százalékkal kisebb, az ingatlanok értéke pedig 35‑40 százalékkal magasabb, mint a felújítatlan lakásoké.

Ehhez képest a Fidesz-kormány leállította a panelfelújítási programot, ezen a területen is magára hagyta a panellakásokban élő, mintegy kétmillió embert, beleértve a Havannán és más budapesti telepeken élőket is. Na, nem csodálkozom azokon és nem vártam mást tőlük, akik pár éve még lepa­nel­prolizták a lakótelepen élőket, de tisztelettel kérdezem: mikor írnak ki magánszemélyeknek szóló panelpályázatokat, amelyeket többek között a Havannán élők is igénybe tudnának venni? Valamint jelenleg mégis mire fordítják a célzottan magánszemélyeknek szóló, lakások energiahatékonysági felújítására fordítandó összegeket? Köszönöm megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
189 6 2016.11.22. 5:22  5-8

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ma november 22., a közoktatás napja van. 1991-ben nyilvánították ezt a napot a magyar közoktatás napjának. A szakszervezetek és a kezdeményezők akkor, amikor ezt kezdeményezték, arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy a közoktatás minősége és milyensége milyen fontos szerepet játszik az egyes egyén életében, életének a sikerességében, és a közoktatás mindenkori minősége milyen fontos szerepet játszik egy egész társadalom sikerességében és életében.

Arra világítottak rá anno, 1991-ben a kezdeményezők, hogy amilyen ma az iskola, holnap olyan lesz az ország. Arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy ami ma az osztályteremben történik, holnap az fog történni a gazdaságban, az iparban, és olyan lesz egy társadalomnak a demokratikus szintje vagy akár a deficitje.

Ma ünnepelnünk kellene. Ünnepelnünk kellene a szakmát, a pedagógusokat, az erőfeszítéseket, az elért eredményeket, és miközben egyébként köszönetet kellene mondani mindenkinek, aki a rendszerváltás után ma már nyugdíjas pedagógusként vagy aktív pedagógusként viseli a terheket, és mindenekelőtt a gyerekek érdekét tekinti, ma még sincs okunk örömre, nem ünnepelhetünk. Ugyanis 1991 és 2010 között, ha valaki ránézett Magyarországra, akkor látott egy alapvetően szabadságát kivívott, vitákkal terhes, de alapvetően pozitív célokkal teli országot. Az oktatáspolitikában is ez volt a fő jellemző. 2010 előtt a politika és a szakma például beszélt egymással. És abban a mindenkori célban, hogy az újabb és újabb generációk többre vigyék, mint a szüleik, mindenki hitt, ideológiától mentesen. Jobb- és baloldali kormányok egymásra épülő intézkedésekkel próbálták elérni azt a célt, hogy a gyerekek többre vigyék, mint a szüleik ‑ és nem voltunk eredménytelenek. 2010-ben viszont valami történt, valami eltört, valami megváltozott, mert a Fidesz megváltoztatta. Megtörte a fejlődést, kibillentette az országot, csakúgy a közoktatás helyzetét is.

A Fidesz úgy döntött 2010-ben, hogy lemond a fej­lődésről, lemond a gyerekek ezreiről, lemond a tu­dás­alapú társadalomról. Csakhogy a valóságban a világ halad előre és fejlődik, és ma a magyar gyerekek nem jutnak hozzá azokhoz az új ismeretekhez, ké­pességekhez, amelyekre alapvetően szükségük lenne. Azt gondolom, hogy amikor a politika és a Fidesz úgy döntött, hogy nem adja meg azt az új minőségű tudást a gyerekeknek Magyarországon, amelyre az életben való boldoguláshoz szükségük lenne, kérem, az az igazi nemzetárulás és hazaárulás!

Hogy csak egy adatot mondjak önöknek: 2010 után, amikor önök átvették a kormányzást és átformálták a közoktatást, szülők, középosztálybeli szülők, polgári családok ezrei veszik meg az oktatási rendszeren kívül a gyerekeknek a tudást. Ma már nemcsak a nyelvórát és az informatikai órát veszik meg a gyerekeknek a polgári családok, hanem rákényszerülnek arra, hogy a matematikát, a történelmet és miegymást, minden mást kívül vegyenek meg, mert önök működésképtelenné tették az oktatási rendszert. Polgári családok ezrei kétségbe vannak esve, és keresik az alternatív lehetőséget, azokat a formákat, amelyek kimenekítik a gyerekeiket ebből az állami közoktatási rendszerből, ugyanis mára működésképtelen. Egy példa: itt a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, amely a szemünk előtt hasalt el. Egy adósságtermelő gépezetet hoztak létre, amelyet illetően gyakorlatilag arra büszkék, hogy folyamatosan kipótolják az adósságát, miközben önök hozták létre. A KLIK egy fekete lyuk, elvész benne a kreativitás, elvész benne a pedagógus és a gyermek is, és most már önök is elvesznek benne, mert nincs az a politikailag párthű vezetőgárda, aki ezt a működésképtelen, régi, rossz, kommunisztikus tervgazdasági rendszert idéző rendszert (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) egyáltalán működtetni tudná.

2010 előtt is az állam bukott meg, az állam fogyott el, az állami normatíva fogyott el, és nem az ön­kormányzatiság, és sajnos önök 2010 után sem tanultak ebből, ugyanúgy az állam hasalt el. Diszfunkcionális az önök állama. Rengeteg pénzt vonnak el az állami oktatási rendszerből, a béremelésért több munkát kívánnak, idegileg a pedagógusok kime­rültek, fásultak, a gyerekek túlterheltek, a lemorzsolódás óriási, a funkcionális analfabetizmus dúl, idegennyelv-tudás semmi, és a digitális analfabetizmus a funkcionális analfabetizmus mellett ugyanúgy dúl.

De hála Istennek, van megoldás: a kreatív iskola. A fő ismérve, hogy a kreatív iskolában a gyerekekre koncentrálunk, és nem az intézményre önmagában; a kreatív iskola nem a hibákra, hanem a gyerekek tehetségére koncentrál. Együttműködésre nevel, toleranciára, nyitottságra, elfogadásra, szolidaritásra. Nem tudom, államtitkár úr, az elmúlt hét évben az ön szájából ezek a szavak még csak el sem hangoztak. Végezetül: a kreatív iskola feladata az érzelmi intelligenciának a kifejlesztése. Azt hiszem, hogy önöknek is szüksége lenne egy polgári és kreatív kurzusra. Köszönöm. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 34 2016.11.23. 8:33  29-70

KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő javaslatot Rogán Antal propagandaminiszter jegyzi. Ezzel együtt a dokumentumban foglaltak mögött inkább nemzetünk általános vállalkozóját, Andy Vajnát sejthetjük. Most épp nem TV2-, most épp nem kaszinó-, hanem ezúttal filmszakmai sapkájában. Emlékszünk rá, hogy egyszer már módosították a filmtörvényt. Úgy látszik, mostanra látták át, hol nem tudtak még elég gyorsan leuralni mindent, így most egy kis pontosítás, farigcsálás következik.

Mi úgy látjuk, hogy ez a javaslat nem a magyar filmgyártás jövőjét, átláthatóságát és a szereplők versenyét szolgálja. A hazai filmesek helyett sokkal inkább a mindent beszippantó Vajna-gömböc örülhet a leegyszerűsített pénzszivattyúnak. Két fogalmat emelnék ki: átláthatatlan pénzszivattyúzás és bürokrácianövelés.

Kezdjük a bürokráciával! A javaslat tovább növeli a felesleges adatgyűjtést. Mostantól önök minden mozit arra kényszerítenének, hogy jelentsék be az államnak, mikor, milyen filmet hány előadásban ját­szanak majd. Hacsak nincs valami olyan furcsa ter­vük, hogy a magyar állam egymaga megveri az összes mozi honlapját és a moziműsorokat aggregáló honlapokat, mint valami állami est.hu, akkor ennek az ötletnek konkrétan semmi értelme nincs. Ugyanis min­den információ elérhető most is online, az államnak meg, nem hiszem, hogy sok dolga lenne ezzel.

Továbbá a DVD-k nyilvántartására tett javaslat is nehezen értelmezhető a 2010-es években. Egyrészt olyan filmeket akarnak nyilvántartani egy másik, új adatbázisban, amelyek már korábban megkapták a forgalmazási engedélyt, másrészt, és ez sokkal meghatározóbb, a Netflix, a Hulu és a YouTube korában akarnak egy műanyag korongokat nyilvántartó állami adatbázist bevezetni. 2001-ben is furán hangzott volna ez, de így, 15 évvel később még inkább röhejesnek tartjuk.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Van egy másik terület, ami szintén bürokratikus problémákat hoz majd. A jövőben a filmforgatásokkal kapcsolatosan benyújtott közterületi használati engedélyeket a Magyar Nemzeti Filmalap bírálja el mint szakmai hatóság. Maga a kérelembenyújtás és -elbírálás nem változik, de a hatáskört pontosítják. Ha jól értjük, ez az állami tulajdonú ingatlanokkal történő sáfárkodást jelentheti. Lefordítom, hogy mi sejlik itt fel. Ha Andy Vajna odatelefonál akármilyen állami intézménybe, akkor kötelező forgatási engedélynek átadni. Ebből persze az ellenkezője is könnyen adódhat: ha odatelefonál Andy Vajna, akár nehezítheti is ugyanezt. Ez, mondjuk, abban az országban, ahol Habony Árpád hazaviheti a Szépművészeti képeit meg fotóit, annyira nem meglepő önöktől, de jelzem, a normális emberek világában nincsenek ilyen kegyek és kiváltságosok. Sajnos az elmúlt évek alapján okkal kételkedünk, hogy szakmai szempontok dominálják majd ezt a munkát is.

És akkor az átláthatatlan pénzszivattyúról. A törvényjavaslat 25 millió forintra emeli a filmekre adható taotámogatást. Ugye, ez a sportegyesületeknél is bevezetett nyereségadó-átirányítás, és természetesen ezekre az összegekre is vonatkozna a sportegyesületeknél már jól bevezetett titkosítás. Nos, a sportegyesületek világában látjuk, hogy mi történt. Azok a cégek, amelyek be akartak vágódni, vagy amelyek azt remélték, hogy a taón keresztül meggyőzhetik a miniszterelnököt, hogy jó lenne neki nyerni valami drágát, hát, Felcsútra küldték a pénzüket. Azt fel sem tételezem, hogy esetleg pont fordított volt a kérés iránya. Na, most ezt az egészet rászabadítani a filmiparra, az körülbelül ugyanígy működik majd. Bizonyára lesz egy-két nagy állami filmprojekt, ahová majd mindenki igyekszik befizetni „titkosan”, hátha bevágódhat a kormánynál. Ez a haveri kapitalizmus törvényesítése. Elfogadhatatlan. De hát Andy Vajna személye már önmagában a haveri kapitalizmus szobra, szóval, nagyon nem lepődünk meg. Ha egy üzlet, ugye, önöknél beindul, az általában folytatódik is a Fidesz univerzumában.

És hát, ami a fentieken túl is valami egészen elképesztő a javaslatban, az az, hogy a Nemzeti Filmiroda artbizottságába a törvényjavaslat elfogadása esetén a Fekete György nevével fémjelezhető Magyar Művészeti Akadémia is delegálhat majd valakit, miközben az MTA Széchenyi István Művészeti Akadémiája nem. Persze, tisztában vagyunk vele, hogy ez a kurzusépítő őrületük újabb momentuma, de tényleg hadd kérdezzek vissza: Fekete György? Tényleg, még 2016-ban is ott tartunk, hogy ez a sötétség, ami az MMA-ban uralkodik, jó lesz a magyar képernyőkre is? Nézzék! A korkülönbség okán én nem szeretnék tiszteletlen lenni, de hát mégiscsak arról a Fekete Györgyről beszélünk, akinek az akadémiának nevezett pénzelnyelőjéről annyit tudunk, hogy minden közgyűlésén botrány van, szeretik a fali szőtteseket, és két kézzel szórják a pénzt épületekre, kurzushaverokra. Ez a csapat már az önök kormányzása alatt leszerepelt, egyszerűen röhej minden mozdulatuk. Kérem, Kerényi Imrét megszégyenítő szinten mozognak, pedig ő a plagizált könyvsorozatával meg az alkotmány asztalával azért nagyon erős versenyző!

Tudom én, látom én, hogy Orbán barátait mindenhová oda kell írni, biztos, ami biztos, de Fekete György MMA-ja szerintem tényleg túlzás. Ez még az előterjesztőknek is megalázó. Mondhatnám, az MMA annyira kellemetlen és sértő a magyar művészekre és a magyar művészetre, hogy ez még a helikopterből is látszik.

Utolsóként kiemelném még a mozgókép szakmai képzési hozzájárulásra vonatkozó változtatást. Már eleve az kérdéses, hogy egy ilyen hozzájárulás be tudja‑e tölteni a funkcióját. Rendben van‑e ez, miközben az egyetemi szférától milliárdokat vettek el, és ezt a művészeti képzés is nagyon durván megszenvedi most is? Sokkal jobb helye lenne szerintem ennek a pénznek arrafelé. No, de most a javaslat értelmében ezt a filmenként maximum 15 millió forintos tételt a Filmiroda már a támogatás elején kiszabhatná, és egy összegben meg kellene fizetni. Ez persze egy film egészéhez képest kis ügy is lehet akár, de jól jelzi az önök gondolkodását, hogy már rögtön a gyártás elején lábon lőnék a gyártókat, és akkor is maradna az összeg, ha esetleg a film végső értéke nem érné el az eredetileg megállapított költségvetést. Így utólag elvileg kisebb lenne a befizetési kötelezettség. Ez nincs rendben, hiszen így utólag feszültségek keletkezhetnek majd, és a szemlélet is borzasztó, amit közvetít. Az állam nem partner, nem támogató, hanem rögtön elveszi, ami szerinte az övé, aztán utána a vízözön.

Hát, valami ilyesmi ez a javaslat, ami előttünk fekszik, ilyen az önök hozzáállása a teljes filmiparhoz. Van ez az Andy Vajna nevezetű úr, aki néhány, egyébként elismerendő magyar filmalkotásra mutogatva maga alá gyűri a teljes magyar filmgyártást, átláthatatlanul szív el pénzeket a magyar filmgyártásból, miközben a 90-es éveket idéző adminisztrációs ötleteket vezetnek be, és hát hozzákeverik Fekete Györgyöt is. Siralmas. Ennek a csomagnak így, ebben a formában, a Fidesz-közeli érdekek jobb kiszolgálásán kívül értelme nincsen. Viszont még kevésbé átláthatóvá tesz néhány folyamatot és még kellemetlenebbé a magyar állam egy újabb szeletét.

Frakciónk ezért a javaslatot nem támogatja, sőt, ha lehet, kérem, inkább vonják vissza. Köszönöm, elnök úr. (Dr. Varga László tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 108 2016.11.23. 9:56  103-114

KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportjának részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Jelenleg a világon éppen a negyedik ipari forradalom zajlik. Ez nem hangos folyamat, nem is olyan látványos, mint a gőzgép feltalálása, de legalább annyira fogja megváltoztatni világunkat. Amit korábban lehetetlennek vagy távoli jövőnek hittünk, az már itt van az orrunk előtt. Például Oroszországban egy elszabadult robot okozott tavalyelőtt közlekedési balesetet. Tegnapelőtt került fel az egyik legnagyobb magyar hírportál címlapjára az is, hogy egy cég önvezető autója forgalomban, működés közben hogyan működik. Sőt, ugyanitt fél évvel ezelőtt megjelent egy videó arról, ahogyan egy önvezető autó végigmegy a Megyeri hídon.

Ma nem kérdéses, hogy már a nagyon közeli jövőben is azok az országok lesznek sikeresek, amelyek magas hozzáadott értéket produkáló munkahelyeket tudnak létrehozni és javítani a termelékenységükön. Nem pusztán infrastruktúrát építeni, nem annyit bejelenteni, hogy építünk egy tesztpályát, hanem tudást, új tudást adni az emberek kezébe, hogy szabadon kísérletezhessenek, építkezhessenek, hibázhassanak, újrakezdhessenek és fejlődhessenek.

Jó oktatás kell. Ma nem tudjuk megmondani mi, politikusok ebben a percben, hogy milyen munkahelyek lesznek 20 vagy 30 év múlva, de azt meg tudjuk mondani, hogy ha az emberek készségei fejlődnek, akkor képesek lesznek alkalmazkodni a változáshoz is. Valódi innovációra, nemzetközi szinten is versenyképes projektekre van szükség. A kutatás-fejlesztés és az innováció nem önmagában egy terület a sok közül, amelyben fejlődnünk kell. Nem pusztán egy szakpolitikai terület valahol a kormányzás mélyén, hanem egy, az egész kormányt átfogó kihívás, ha úgy tetszik, egyfajta kényszer. Nem dönthetünk arról, hogy ez a kényszer létezik-e. Nem szavazhatunk arról mi itt a parlamentben, hogy a fejlődést megállítsuk az országhatáron, hogy most egy kicsit ne fejlődjön a világ, amíg mi, magyarok behozzuk a lemaradásunkat. Ilyen nincs.

Egy dolgot tehetünk: felnövünk a feladathoz, és alkalmassá tesszük magunkat a jövőre. Ezen múlik az ország sikere a XXI. században, ezen múlik a magyarok jövője, ezen múlik a sikerünk. Nos, ehhez képest a Fidesz riasztóan keveset és sajnos rosszul foglalkozik az üggyel. Ez a kormány az elmúlt másfél évben is azzal foglalkozott, hogy miképp tud minél durvább gyűlöletkampányt építeni, hogyan tud ellenséget kreálni, hogyan tudja félelembe és szorongásba sodorni a magyarokat egyfajta morális pánikkeltéssel.

Képviselőtársaim! Láttak már rettegő embert hatékonyan fejlődni és tanulni? Nem láthattak. Nem láthattak, mert szorongva senki nem képes fejlődni. A szorongás, a félelem megöli a tudást, megöli a tudás megszerzésének képességét, és ezzel megöljük a jövőnket. Valahol persze érthető, miért vannak önök ennyire lemaradva. Hadd hozzak ide egy idézetet 2016. április 26-áról. „Jó dolog az innováció és a startupok világa, mert hátha kiderül, hogy amiről nem is tudtuk, ahhoz is értünk. De ez nem a jövő.” Hát, ezt mondta Orbán Viktor miniszterelnök, akire az önök padsoraiban elég sokan valamiféle jövendőmondó orákulumként tekintenek. De hogyan tekinthetünk jövőbe látó képességére, hogyan tekinthetünk olyan emberre, aki szerint a fejlesztések és az innováció nem olyan fontos, helyette inkább a mechanikus termelőmunkára kell koncentrálni? Ráadásul mondta ezt akkor a miniszterelnök, amikor már most robotok veszik át az irányítást Nyugat-Európa nagyon sok gyárában és bizony Magyarországon is. Világmárkák telepítik vissza a gyártást a Távol-Keletről például Németországba, az Egyesült Államokba, mert munkások helyett robotok dolgoznak a termékeken. Megint csak azt kell mondanom, nem dönthetünk arról, nem szavazhatunk arról, hogy jó‑e ez a folyamat vagy rossz. Egyszerűen ez a valóság.

Ezzel a magyaroknak és a mindenkori magyar kormánynak szembe kell nézni. A világ elszalad mellettünk, amíg mi itt Magyarországon romboljuk az oktatást és bűnbakokat keresünk saját kormányzati tehetetlenségünk miatt. Ez az igazi károkozás a nemzet ellen, véleményem szerint.

Mi az MSZP-ben azt gondoljuk, hogy Magyarország nem lesz, nem lehet hosszú távon Európa összeszerelő üzeme, mert ebben sem Kínát, sem a robotizációt egyszerűen nem tudjuk majd legyőzni. Ahhoz, hogy a magyarok normális életet élhessenek, magas szintű tudásra, innovációra, valódi és nemzetközileg is versenyképes projektekre van szükség

Hát, ebben pedig nem állunk jól. 2014-ben az in­novációs törvény egyik legfontosabb célja a versenyképességünk növelése volt. A törvény megalkotásának idején Magyarország a World Economic Fo­rum 138 országot vizsgáló versenyképességi listáján a 60. helyen szerepelt. Tavaly három helyet estünk vissza, mára további hatot. Ma a 69.-ek vagyunk. Nincs még egy olyan ország a világon, amely egy év alatt hat helyet zuhant volna. Ez egyenes következménye annak, hogy a Fidesz-kormány valójában nem érti az innovációt, sőt véleményem szerint fél is tőle.

A 10 éve még létező innovációs rendszer mára teljesen összeomlott. A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal egy tervhivatal, ami központi irányítással akarja kitalálni a fejlesztéseket, mindenféle kutatói függetlenség és autonómia nélkül.

(13.10)

Csak annyit mondanék önöknek: Albert Einstein nem egy hivatalnok utasítására fedezte fel az általános relativitás elméletét. Ennek mentén tessék értelmezni, mennyi értelme van egy ilyen hivatalnak! A vállalati kutatás-fejlesztés különösen a kis- és középvállalkozások esetében teljesen leépült. A Fidesz talicskával tolta ki az egyetemekről a pénzt. Ez pedig az egyetemi kutatás-fejlesztés leépülését eredményezte. A fiatal tehetségek ma a kormány munkája következtében külföldre mennek, a kutatóbázis teljesítményének alakulása ennek veszélyeit jól jelzi. Be kellene látni önöknek: a tudomány, a kutatás-fejlesztés csak független, autonóm szereplőkkel működik. Látjuk, hogy ezek a fogalmak Orbán Viktor univerzumában nem léteznek, de az a rossz hírem, hogy odakinn, ezeken a falakon kívül a valóságban nagyon is léteznek. Nagyon komoly ára van ám annak, hogy a Fidesz a valóság helyett Orbán fantáziavilágát választotta, csakhogy ezt nem önök ‑ hanem az országgal fizettetik meg.

De nézzék meg önök is az eredményeket! A dolog látványosan nem működik. Az nem eredmény, hogy a fideszes oligarchák zsebe tele van. Az nem eredmény, hogy Garancsi Istvánnak egy felcsúti stadion és egy fideszes székház felújítása közé becsúszik pár innovációs milliárd is a zsebbe. Ennek a folyamatnak ráadásul van neve, ez a név pedig a lopás. Az elmúlt években fuvarozó vállalatok, kereskedelmi cégek, simlis ingatlanosok nyertek milliárdhoz közeli közpénzt olyan projektekre, amikhez hasonlót még soha nem csináltak, és nincs is semmilyen eredménye. Tudják, hogy hívják egymás közt ezt a tevékenységet? Elkutatásnak! Egymás közt arról beszélnek Fidesz-közeli vállalkozók, hogy mennyi milliárdot kutattak már el az elmúlt években. Nos, ez nem egy normális folyamat.

De mondom konkrétan végezetül a problémákat. Továbbá a pályázati rendszer teljesen átláthatatlan. Nem tudjuk, milyen cégek viszik a pénzt. Az Innovációs Hivatal honlapján csak a nyertes konzorciumvezetők látszanak, a partnerek nem. Így aztán egészen könnyű eltüntetni néhány száz milliót vagy milliárdot, amelyek ugyanahhoz a cégcsoporthoz folynak be. A kutatók mozgástere nem változik, a kutatóhelyek továbbra is teljesen kiszolgáltatottak lesznek, ami nemcsak az eredeti uniós szándékkal ellentétes, de véleményem szerint a magyar nemzeti érdekekkel is. Ez a javaslat a hatalomkoncentráció folytatása, a vízfej tovább fújása. Az innovációsnak nevezett tervhivatalban még nagyobb teret nyit a személyi döntéseknek a szakmai döntések helyett, és hihetetlenül részletesen szabályozza azokat a minősítő eljárásokat, amelyeket, ha a parlament a módosítót elfogadja, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal nem lesz kénytelen figyelembe venni. Azaz a forráselosztó szervezetnek tulajdonképpen nem is kell majd értékelnie, mennyire hasznos egyáltalán egy pályázat a kutatás-fejlesztés szem­pontjából. Hát, ha van olyan módosítás, ami értelmetlen, ez az! Szerintünk az alapkutatás-támogatás egyébként állami feladat is, főleg, ha komoly mennyiségű uniós pénz áll rendelkezésre, és jelenleg ez a helyzet.

Magyarország akkor tud előrelépni, ha azok a pályázatok kapják a támogatást, amelyek életképesek, versenyképesek, a nemzeti mezőnyben is megállják a helyüket. Ha a kormány egy valóban hatékony innovációs törvényt akar alkotni, akkor kérje fel a Magyar Tudományos Akadémiát ennek kidolgozására, indítson valódi együttműködést a szakmai szereplőkkel, ne pedig a Fidesz-közeli elkutatást finanszírozza folyamatosan.

Ezt az előttünk fekvő javaslatot az MSZP részéről támogatni nem tudjuk, nem adjuk a szavazatunkat a leszakadás kiterjesztéséhez. Köszönöm a figyelmüket. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 82 2016.11.29. 22:02  1-115

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sok ideje, sok órája vitázunk a magyar közoktatás helyzetéről. Hát, amikor önök anno azt mondták, hogy sikersztori, és most is nagyjából ezt érezzük, hogy sikersztoriként állítják be, ezzel szemben a valóság sajnos nem ez. Még akkor sem, ha államtitkár úr a legújabb kutatási eredményeket éppen aktuálisan felolvassa.

Az a harci helyzet, hogy olyan problémákról beszélünk leginkább, amelyeket az elmúlt években önök okoztak. Olyan mértékű reformokat és olyan, hogy mondjam, buta és rossz irányú átalakításokat csináltak, amelyekre az önök belső papírjai, döntés-előkészítési minisztériumi papírjai és nemcsak külföldi kutatók, a hazai szakma, oktatáskutatók és szakszervezetek világítottak rá, hanem szinte minden területen az önök emberei is ezt elmondták és leírták.

(Dr. Szűcs Lajos elfoglalja a jegyzői széket.)

Nagy a baj. 2016-ra eljutottunk odáig, hogy ilyen mély szakadék gyerek és gyerek között Magyarországon soha nem volt. Akkora a szakadék, hogy akik szegény gyereknek születnek ma Magyarországon, vagy valamilyen oknál fogva elcsúsznak… ‑ és sajnos csúszik lefelé az egész középosztály is. Az a politika, amit önök elkezdtek az oktatás területén, de mondhatnám, az egész társadalom- és gazdaságpolitikájuk szedi szét a magyar társadalmat, nem csak a szegény gyerekeket zárták ki az iskolarendszerből, akár a tankötelezettség korhatárára gondolok, vagy bezáródtak a mobilizációs csatornák 2010 után módszeresen, végig lehet sorolni az intézkedéseket, ez a politika kőkeményen elérte a középosztálybeli gyerekeket is.

(14.10)

Ha ma van pénze valakinek, kap jó oktatási ellátást, ha nincs, nem. Eljutottunk odáig, hogy középosztálybeli szülők, polgári családok ezrei veszik meg a magyar közoktatás rendszerén kívül a tudást. Államtitkár úr, ön lehet büszke az új olvasási eredményekre, egyébként 2011-hez képest határozza meg ‑ ez le van írva a módszertanban ‑ az oktatási eredményeket, de azért Csapó Benő, akire már ön is hivatkozott, világosan elmondta, hogy több mint 20 százaléka a magyar társadalomnak funkcionálisan analfabéta. Ez probléma! A legnagyobb probléma persze az, hogy maga a miniszter úr nincs tisztában a fogalmakkal, és éves rendes meghallgatásán sajnos azt mondta, hogy kétségbe vonta egyébként ezt az adatot, és látszódott, szinte az egész bizottság felhorkant, tehát ezt problémának tartom, de ettől még, hogy ő tagad vagy nem érti a fogalmat, ettől még a jelenség adott.

Tudja, miért javulhat egyáltalán az oktatásban a szövegértés eredménye ‑ de várjuk, meg, majd 6-10‑e között, pár napon belül ki fog jönni az új PISA-felmérés is -: mert kívül veszik meg a szülők a tudást. Használhatatlan gyakorlatilag az állami közoktatás lassan most már. Nemcsak az informatikaórát, nemcsak a nyelvi órákat veszik meg a szülők, hanem az olvasásórákat is megvásárolják. Történelemórákra járatják a gyerekeket, irodalomórákra, matematikaórákra. Kívül veszik meg azt, ami az állami iskolarendszerben már nem tud megképződni. A pedagógusok képtelenek lassan ellátni a saját feladatukat. Idegileg kimerültek, kiégtek, túlterheltek adminisztrációval. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központtól segítséget nem kapnak, folyamatosan politikailag egzecíroztatják őket. Ez így összességében, ráadásul, ha az egyentankönyvekről beszélünk, itt többször elmondták, hiába adják önök ingyen a tankönyvet, tele van tárgyi tévedésekkel, nem ér semmit az ingyentankönyv, ha butaságokkal van tele.

Szintén az önök felmérése: a pedagógusok túlnyomó többsége, kétharmada nem tartja megfelelőnek, azt mondták, hogy nem segíti őket az oktatásban, nem tudják eszközként használni az egyen­tan­köny­veket. Több képviselőtársam elmondta, de a szak­ma is felhívta a figyelmet arra, hogy buta tankönyvekkel nem fogják tudni megtanítani a gyerekeket írni, olvasni se rendesen, és amikor Csapó Benő azt mondja, hogy több mint 20 százalék, egyes kutatások szerint már több mint 25 százalék a funkcionális analfabetizmus, akkor bizony ezen a területen valami nagyon nincs rendben. Kérdezem én, hogy ezt tudja‑e kezelni az uniformizálás, a központosítás, a buta egyen­tankönyv, a túlterheltség, a megtanulhatatlan és megtaníthatatlan Nemzeti alaptanterv. Azt gondolom, hogy nem tudja. Változásra szükség lett volna, de nem abba az irányba, ahogy önök elindultak.

Szeretnék reagálni az egyházi iskolákkal kapcsolatos eddigi kijelentéseikre. Nagyon könnyű azt mondani egy baloldali embernek, hogy ti úgyis egyházellenesek vagytok, fel sem tételezve azt, hogy minden embernek megvan a maga vallása és a maga hite, függetlenül attól, hogy milyen a pártpolitikai hovatartozása, vagy egyáltalán milyen ideológiát követ. Azt gondolom szociáldemokrata emberként, hogy a vallás magánügy. Amit Lázár János kijelentett, azt én nagyon kirekesztő gondolkodásnak tartom, hogy a közoktatás célja a jó keresztény ember nevelése. Kirekesztő, sőt meggyőződésem, hogy az Alaptörvénnyel és magával a köznevelési törvény alapszellemiségével is szembemegy, hiszen alapvetően szembemegy a szabad vallásgyakorlással.

Azt megszoktuk, hogy önök különbséget tesznek lassan gyerek és gyerek között, de amióta sajnos az egyházügyi törvényt megváltoztatták, egyház és egyház között is különbséget tesznek. Félreértés ne essék, mi az egyházat nem ellenezzük, hanem partneri viszonyként tekintünk rájuk. Igenis szüksége van az államnak partnerekre a közoktatás feladatainak az ellátásában. Ilyenek az egyházak, a civil szervezetek, ilyenek az önkormányzatok, mindenki a maga területén. Nem azt sajnáljuk, hogy az egyházi iskolába járó gyerekek többet kapnak vagy jobban finanszírozzák őket, dupla normatívát kapnak, azt sajnálom, hogy diszkriminálják az állami iskolába járó gyerekeket, hogy utánuk kevesebb jár. Ezt tartom igazából problémának.

Ráadásul, hadd hozzam ide Orbán Viktor miniszterelnöknek 1991. július 4-én mondott szavait: „Én úgy gondolom, hogy a mai magyar politikai helyzetben az, hogy az állam költségvetési támogatásban fogja részesíteni évente az egyházakat, az kifejezetten függőségi viszonyt teremt az állam-egyház viszonyában.” ’94-ben jóformában megismételte ezeket a mondatait. Nagyon-nagyon sok idő telt el. Nem értenék én sem egyet egyébként ezzel a kijelentéssel, de ahova önök eljutottak az elmúlt években, szerintem az már káros, ráadásul egyházi vezetők nyilvánították ki azt, hogy be kell fejezni a középosztály és az elit, főleg az elit családokba született gyerekek erőszakos átterelését az egyház irányába, mert nem fogja tudni ellátni megfelelően a feladatát.

Továbbá szeretnék kitérni ennek kapcsán a Klebelsberg Intézményfenntartó Központra. Ez tényleg nem egy sikersztori. A szemünk előtt hasalt el a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ. Önök arra hivatkoztak, hogy azért kellett létrehozni a KLIK-et, mert 2010 előtt a rossz rendszerben hatalmasra duzzadt az adósság, önkormányzatok sokasága nem tudta ellátni a feladatát. Előszeretettel szoktak összemosni számokat, és azt az 1200 milliárdot, amelyet átvállalt az állam, a fideszes állam 2010 után… ‑ egy az egyben egyenlőségjelet tesznek az oktatási adósságfelhalmozással. Oktatás miatt egyébként nem halmozott fel önkormányzat adósságot. Leginkább azok a fideszes önkormányzatok halmoztak fel viszont adósságot, amelyeknek 2007 után ki volt adva, hogy na, itt a világgazdasági válság a nyakunkon, minél rosszabb, annál jobb, és a fideszes önkormányzatok nyakló nélkül adósították el önmagukat. Sajnos, ez a valóság, nem is lehet ezt letagadni, mert ezt a számok is igazolják. Nagyon megsínylette a közoktatás rendszere azokon a településeken, városokban, ahol igenis az önkormányzatok jó gazdák voltak.

Ráadásul, megbukott az érvelésük is, ugyanis 2010 előtt is az állam fogyott el a közoktatás finanszírozásában, és sajnos látjuk, hogy ha adósságot termelt valami korábban, azt önök folytatják, mert a KLIK ugyanúgy adósságtermelő gépezetté vált függetlenül attól, hogy most önök ezt kifizették. Államtitkár úr, az kevés, hogy önök arra hivatkoznak, hogy milyen remek dolog az, hogy kifizettük a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ adósságát, ezt kérem, önök okozták. Ez a rossz struktúra ezt halmozta fel. Most kifizették, és ez a struktúra sajnos marad később is, ugyanúgy adósságot fog termelni. Egy év múlva ugyanígy arról fogunk beszélni, hogy mennyi adósságot termel a KLIK. Tehát semmilyen jobb módszert nem találtak ki önök ezek szerint. A saját érvelési logikájuk bukik itt meg sajnos.

Véleményem szerint nem szabad az önkormányzatokat kikapcsolni az oktatás igazgatásából. Vissza kell őket hívni segítségül. Sokkal jobb gazdái tudnak lenni az iskoláknak nagyon-nagyon sok helyen. Ott kell kitalálni, hogy az állam okosan és jól hol lép közbe az oktatás igazgatásában, ahol erre tényleg nem képesek egyedül az önkormányzatok.

Szeretnék önöknek beszélni még a lemorzsolódásról. Ez is nagyon kemény tünete annak a kirekesztő iskolarendszernek, amit önök csináltak. Az önök tanulmányából olvashattuk ki, hogy 2011 után, amikor is a tankötelezettség korhatárát leszállították, 42 500 gyerek esett ki az iskolarendszerből. Hol vannak ezek a gyerekek?

(14.20)

Ezzel párhuzamosan megalkották a közmunkaprogramot, amelynek az alsó korhatára szintén 16 év. Szerintem ez embertelen, embertelen egyébként, gyakorlatilag a gyerekmunkát bevezették ezáltal. Meg kell érteni azt, hogy a tankötelezettség korhatárának felemelése vagy leszállítása egy eszköz, eszköz a mindenkori politika és a kormány kezében arra, hogy a legszegényebb családokban született gyerekek kezét megfogják valamilyen módon. Önmagában nem elég, ebben egyetértünk, önmagában a tankötelezettség korhatárának emelése nem segít, bár hozzáteszem, rengeteg olyan statisztika van ám, és szakértők leírták, hogy ha egy szegény gyerek minden alkalommal csak fél évig marad az iskolában, ha hátraültetik a padsorban, ha nem foglalkoznak vele, de mégis közösségben van az iskola falain belül, sokkal kevésbé lesz kiszolgáltatott a munkaerőpiacon; csak fél év, ma már ilyen statisztikák is vannak.

A tankötelezettség korhatára óriási problémát okozott Magyarországon. Nem tudom, mi kellene még ahhoz, hogy belássák, hogy ezt az eszközt megéri alkalmazni, de úgy nem megy, hogy önök leszállítják a tankötelezettséget, bevezetik alsó tagozatban is a buktatást, bevezették felső tagozatban is a buktatást ‑ gyakorlatilag 14 éves egy gyermek, amikor az általános iskola nyolc évét befejezi ‑, ha megbuktatják alsóban, megbuktatják felsőben, máris úgy esik ki az iskolarendszerből, úgy megy el az általános iskolából, hogy még általános iskolai végzettsége sincs, nemhogy szakmai végzettsége. Nem tudunk mit kezdeni azokkal a gyerekekkel később. Higgye el nekem, nincs az a felnőttképzés ‑ biztos, hogy a felnőttképzéssel foglalkozó szakértők megorrolnak rám, mert ez egy nagyon komoly szakterület, de ha a gyerekek időben nem kapják meg, akkor, amikor annak a helye van, egy okos államtól, egy erős, jó és kreatív iskolarendszertől, amely, jól mondták önök is, a képességek fejlesztésre koncentrál, nincs az a program, amivel maradéktalanul pótolni tudnánk vagy vissza tudnánk ezt hozni az életbe. Ez elképesztően nagy probléma, gyakorlatilag hihetetlen teher lesz ez a következő kormányokra nézve is.

Arról ne is beszéljünk, hogy a romák között 57 százalék az iskolát korán elhagyók aránya. Embertelenség kilökni ezeket a gyerekeket és nem törődni azzal ‑ hiszen már korábban ezek a gyerekek a szüleiktől se kapják meg azt a motivációt, amit egy középosztálybeli gyerek megkap. Ha nincs állam, más nem tud segíteni ezeken a gyerekeken. Legyen az egy jobboldali politikus, legyen az egy baloldali politikus, gyerekeket kell látni magunk előtt. Igaza van a képviselő asszonynak, gyerekközpontú oktatás lenne és nem intézményközpontú. A legtöbbet a KLIK bajairól beszélünk, a buta államosításról beszélünk, és alig beszélünk arról, hogy valójában egy gyereknek hol kellene tartani 14 évesen, 16 évesen, vagy hogyan fogjuk például kompenzálni azt, hogy még a szókincse se egyforma a gyerekeknek hétévesen. Teljesen más szókinccsel megy be egy szegény családban született kisgyerek és egy középosztálybeli kisgyerek az iskolába. Nem az a megoldás, hogy szétszedjük őket, vagy Híd-programokat csinálunk nekik, vagy egyentankönyvet adunk nekik, vagy megtaníthatatlan NAT-ot adunk a tanárnő elé, hanem minden eszközt megpróbálunk annak szolgálatába állítani, hogy ezeket a gyerekeket együtt neveljék, együtt tartsák, mert így lesznek kreatív, igazságérzetükben erős, toleráns felnőttek később.

És itt van a funkcionális analfabetizmus, ez mutatja a legjobban azt, hogy hol tart egy ország. Nem szabad megengednünk azt magunknak, hogy ezzel ne foglalkozzunk. Ezt nem fogja elősegíteni az, hogy a Nemzeti alaptanterv ennyire szűk. Örülök annak, hogy egyébként az államtitkár úr is említette, hogy meg fogják változtatni és erről diskurzus megy, de mi már akkor is mondtuk ezt, amikor az előző ciklusban ezt a Nemzeti alaptantervet megalkották. Könyörögtünk, hogy ne legyen ilyen tömött, és ne 10 százalékban engedjék meg az eltérést tőle, hanem minimum maradjon 30 százalék. És ha most tehetek javaslatot, kérem önöket, a következő NAT-ban legalább 30 százalék eltérés legyen, pont azért, mert differenciáltan kell a gyerekeket tanítani, és kell a pedagógusoknak az a szabadság, hogy ettől eltérjenek.

Végezetül, sok mindenről lehetne még beszélnem, például a digitális oktatási stratégiáról, arról, hogy mekkora lemaradás van Magyarországon ezen a területen. Ha valahol még nagyobb a lemaradás, mint a funkcionális analfabéták száma, még nagyobb a szakadék, ez a gyermekek digitális kompetenciája. Czunyiné volt államtitkár asszonyt én hallgattam, a DOS-t többször átolvasva figyelmesen végigtanulmányoztam. Az az igazság, hogy ez a digitális oktatási stratégia, amit alkottak, csak azért, mert a netadó ellen több mint százezer ember kiment tüntetni önök ellen, még vágyálomnak is kevés, ugyanis a lényeget nem értik, csak azért csinálják, hogy legyen, és ezt a területet is kipipálják.

Azt látjuk, hogy megjelenik néhány új pályázat, digitalizációs célokra ugyan, de ezek infrastrukturális fejlesztésre szolgálnak nagyrészt. Ha megnézzük a környező országokat, Németország ötéves Smart School tesztprogramot indított nem olyan régen, Ausztriában is felismerték ennek a hiányát, és sok millió eurót költenek digitális oktatásra. Az Egyesült Királyságban általános iskolai képzésbe került a programozás, sőt idéntől Finnország nemzeti alaptantervébe a programozást bevezették, és okosan csinálták: nem egy külön tantárgyat hoztak létre, hogy majd megoldják a pedagógusok valahogy, hanem minden tantárgyban megjelenik a digitális kompetencia. Amit problémának látok a DOS-ban, az az, hogy infrastrukturális fejlesztésre is kevés a pénz, de legalább van. A pedagógusképzésre, a tanárok képzésére sokkal több kellene, mint amit itt is az államtitkár asszony felsorolt.

Végezetül hadd említsem meg, hogy mi a központosított, nagyon erőltetett államosítás helyett a kreatív iskolát szorgalmazzuk. Ennek a fő ismérve az, és ezt már többször elmondtam, hogy az iskola nem az intézményekre koncentrál, hanem a gyermekekre koncentrál. A kreatív iskola arra ösztönzi a pedagógusokat, és olyan rendszereket épít, olyan kereteket alkot a politika minden szinten, hogy a gyerekek tehetségére tudjanak fókuszálni, ne a hibáira, ne a felszínességére, hanem hogy az az egyedi gyermek az osztályban huszonötödmagával, tizen­ötödmagával mire képes. Ez egy szemléletváltás, nem könnyű, azt is mondom, hogy nem négy év, sőt sokkal több idő, de a politikai elit jobb és bal felének erről beszélnie kell. Én ma azt állítom, hogy önök beszélnek erről, hallom a fogalmakat, de a tartalomban, amit csinálnak, sajnos nem ez köszön vissza. Amit önök csinálnak, az ezt nem fogja segíteni.

A mechanikus uniformizálás helyett élménypedagógiára van szükség, a gyerekek tanulási képességeinek, ahogy ezt korábban önök is említették, az élethosszig tartó tanulás képességének az elsajátítására kellene törekedni: differenciált gondolkodás, logikaiképesség-fejlesztés, a hibázni merés képessége, az újrakezdés képessége, a kérdezni merés képessége. Akkor, amikor az új Nemzeti alaptantervbe belefognak, ezek a fogalmak mindig legyenek a szemük előtt, hogy ezeket a célokat szolgálja.

A kreatív iskola legfőbb ismérve, hogy együttműködésre nevel, toleranciára, nyitottságra, elfogadásra, szolidaritásra egymás iránt; sajnos az elmúlt években alig hallottam ezeket a szavakat az önök szájából. Nem elég plakátokra kiírni az idegengyűlöletet és a kirekesztést, ez egyébként is nagyon mélyen érinti a gyerekeket is, mert azokat a plakátokat ők is érezték. Sajnos, nem lenne szabad, hogy ezek egy köznevelési törvényben visszaköszönjenek.

(14.30)

A kreatív iskola legfontosabb feladata végezetül az érzelmi intelligencia kialakítása. Attól félek, néha úgy érzem, hogy az önök kormányának is be kellene iratkozni egy kreatív kurzusra. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 90 2016.11.29. 1:07  1-115

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. 2012-es PISA-eredmények: 19,7 százaléka a gyerekeknek olvasási problémák és funkcionális analfabetizmus 15 éves korban. Ez kumulált adat már, levetítve az egész társadalomra. (Révész Máriusz közbeszól.) Tehát a PISA-eredménynek megmutatták, de napokon belül meg fogja mutatni egyébként a következő is, tisztelt képviselőtársam.

A KSH-ról meg csak annyit, hogy a magyar családok lepődnek meg a legjobban azon, amit ön mondott, hogy mennyire jól élnek. Arról annyit, hogy a KSH manipulálja a szegénységi adatokat, megváltoztatta a mérést, tehát ez azért nagyon kemény, hogy erre hivatkozik, hogy mennyire jól élnek. De nemcsak a szegénységi adatokat, hanem a munkanélküliségi adatokat is manipulálták, és legutóbb már például a diszlexiásokra vonatkozó adatokat is, hirtelen 3500-4000 gyerek tűnt el a rendszerből. Tehát folyamatosan azt látjuk, hogy önök megpróbálnak úgy csinálni, mintha a probléma nem lenne, de mégis van. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 2 2016.12.13. 3:43  1-4

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ezekben a napokban a rendszerváltás utáni második PISA-sokkot éli át ez az ország. Elég nagy a döbbenet mindenkiben. Igazából a döbbenet nem azért van, mert ne láttuk volna a hibákat vagy akár a behozandó lemaradást és az elvégzendő feladatokat, az elvégzendő feladatok mennyiségét, de a rombolás mértéke és a romlás mértéke és gyorsasága egész egyszerűen megdöbbentő. Megmondom őszintén, hogy én magam sem számítottam ekkora zuhanásra.

Mostanra világossá vált, hogy a zuhanás mértéke és gyorsasága azt mutatja, hogy a pedagógusok és az oktatási rendszerünk egésze végleg elvesztette a politika és a politikusok hülyeségeivel szemben az immunrendszerét. A sokkoló eredményeken túl már csak egy sokkolóbb dolog van, az pedig a PISA-eredményekre adott lesújtó fideszes reakciók.

Ha figyelembe veszem a politika logikájából ‑ és miért ne venném figyelembe? ‑, a politika praktikumából fakadó számítást is, akkor az önök reakciója mégiscsak pusztán kimerült a relativizálás, a tagadás, majd a bűnbakképzés hármasában. Lázár János egyenesen kizárólag a pedagógusokat hibáztatja az eredményekért. Ugyanezen logikán Kaposi József, az OFI elnöke, a buta egyentankönyvekben például már nem is lát semmilyen hibát.

Egész egyszerűen döbbenet, ahogy a valóságot letagadva próbálják magyarázni a nyilvánvalóan most már megmagyarázhatatlant. Mert lehet azt mondani, hogy vannak jó pedagógusaink, meg kevésbé jók, és bizonyára vannak csapnivaló tanárok is az országban, de egyet nem lehet: nem lehet úgy tenni most már, mintha önök ott sem lettek volna, mintha itt sem lennének. Mert az eredmények olyan hibákat mutatnak, rendszerhibákat is, amelyeket már jelentős részben önök okoztak. Mostanra önök nem a korábban is meglévő problémák megoldóivá váltak az elmúlt években, hanem annak fő okozójává, sőt szerény véleményem szerint most már önök a fő probléma maga.

A rémisztő bűnbakképzés viszont rámutat valami még sokkal mélyebb bajra ebben az országban, amely valójában megmutatja azt a politikai és azt hiszem, mondhatom, azt az emberi különbséget is, ami közöttünk és önök között van. Ugyanis az azonnali bűnbakképzés helyett mi, valódi politikusok abban hiszünk, hogy a politika lényege és értelme az, hogy kihozzuk mindenkiből a legjobbat; kihozzuk az emberekből, így a pedagógusainkból, a gyerekeinkből és lényegében az egész országból. Az ebben való végtelen hit a valódi politika értelme. Amit önök csinálnak most és az elmúlt években, a terelés, a tagadás, a bűnbakképzés és a felelősség nem vállalása, ez nem politika. Amit önök csinálnak, az a politikára és a politikusokra is szégyent hoz.

És végezetül: elvenni a gyerekektől a tudást, elvenni a jövőjüket; no, ez az igazi hazaárulás. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban. ‑ Gőgös Zoltán: Bravó!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 50 2017.03.13. 1:54  49-52

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! 2016. szeptember 1-jétől a Fidesz-kormány átalakította a szakközépiskolákat szakgimnáziumokká, a szakiskolákat pedig szakközépiskolákká. A rendszer felállása óta eltelt alig fél év alatt csak ez az átalakítás akkorát bukott, mint a jobboldal összes oktatási kezdeményezése összesen. Az idei az első végzős szakgimnáziumi évfolyam, amelynek kötelező egy komplex szakmai tárgyból is érettségiznie. A követelményeket azonban a diákok csak tavaly év végén tudhatták meg, egészen pontosan december 28-án, pár hónappal a májusi érettségi előtt. A 11. osztályos gyerekek még januárban sem tudják, milyen követelmények alapján fognak érettségizni alig egy év múlva. Olyan kérdésekre kellene tehát tudniuk a választ, amelyek nem léteznek, erre utal a kérdésem címe is, csakhogy a diákoknak ezeken a kérdéseken a jövőjük múlhat, sőt több mint 30 ezer diáknak múlik is a jövője az önök mulasztása miatt.

Az oktatási jogok biztosa és az alapjogokért felelős biztos is úgy fogalmazott, hogy egyértelműen joghátrány és jogsérelem érhette ezeket a gyermekeket és ezeket a hallgatókat. 2011-ben önök bejelentették, hogy lesz ilyen érettségi tárgy, ’13-ban a kerettanterveket sikerült megalkotni, ’16 karácsonyára pedig a kimeneti követelményeket is sikerült megalkotni végre.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azt szeretném öntől kérdezni, hogy ön tud-e válaszolni olyan kérdésekre, amelyeket fel sem tettek önnek. Továbbá kérdezném, hogy hogyan kívánják orvosolni a mulasztást és a jogsértést, hogyan kívánja orvosolni a kormány. Végezetül: ön szerint elfogadható az, hogy még karácsonykor sem tudták a hallgatók, hogy miből kell érettségizniük? Köszönöm a választ. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
208 6 2017.03.21. 5:02  5-8

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A rendszerváltás után az egyik miniszterelnökünk azt mondta: olyan országot szeretnék, ahol nemcsak megszületni, de élni is érdemes.

És igen, egy kormányt, de egy politikust is az mi­nősít és az határoz meg, hogy hogyan bánik, hogyan gondolkodik az országában élő szegényekről, elesettekről, kisebbségben lévőkről. 2017 Magyarországán sajnos nem jó élni, szinte senkinek, leszámítva azt a szűk 10 százalékot, akik az állam vagyonát szét­lopják, urizálnak, több mint 90 százalék rovására.

A Fidesz embertelen, érzéketlen hozzáállását és politikáját már az agyonkozmetikázott KSH-adatok sem tudják elfedni. 2010 óta 3 millióról 4,5 millió fölé szökött a létminimum alatt élők száma. Talán ez az egyik legelkeserítőbb adat az „elmúltnyolc­évek­ből”. Nagyon szomorú tükör ez. 2018 óta (sic!) ugyan­is nyolcszorosára nőtt a különbség a szegények és a gazdagok között. Az önök perverz gazdaság- és társadalompolitikája elérte mára azt, hogy a családok 50 százaléka vagyontalanná vált, és minden har­madik magyar család képtelen megteremteni önmagának és szeretteinek a normális, méltó élet feltételeit Magyarországon. Ez a buta és embertelen politika vastagon elérte a középosztályt is. Kétharmada a magyar embereknek semmilyen váratlan kiadást nem tud elviselni és kezelni. Ott tartunk 2017-ben, hogy ha van pénzed, akkor kapsz normális egészségügyi ellátást; ha nincs pénzed, beteg maradsz. Ha van pénzed, hozzá tudsz jutni jó minőségű oktatási szolgáltatáshoz; ha nincs pénzed, nem tudod taníttatni a gyerekedet.

Rémisztően megnövekedett azon középosztálybeli családok és szülők száma, akik rákényszerülnek ebben a buta központosított oktatási rendszerben, hogy kívül vegyék meg a tudást. És már nem csak az idegen nyelvet és az informatikát, hanem kívül kell megvenniük a matematikát, a történelmet és az irodalmat is. És akkor itt tenném hozzá: egy kormányt és a politikusait is az minősíti, az határozza meg, hogy hogyan bánnak a gyerekekkel, hogyan gondolkodnak a jövőről, a jövő generációnak a lehetőségeiről. És ha van a Fidesznek 2010 óta deficit és szégyen és keserűség, az az, amit az oktatási rendszerrel csináltak. Nyolc év alatt elérték, hogy lassan mindenkinél rosszabbul teljesítenek a magyar gyerekek. A legutóbbi PISA-eredmények világosan megmutatták a rombolásnak a mértékét. Önöknek sikerült visszafordítani azokat a nagyon nehezen elért korábbi eredményeket is, amelyeket jobb- és baloldali kormányok erőfeszítései révén elértünk a rendszerváltás után. A gyerekek egyharmada Magyarországon funkcionálisan analfabéta. Tudják, ez az a szó, amit Balog Zoltán oktatásért is felelős miniszter nem ismert. Talán ennek is köszönhető, hogy sajnos 2010 óta 10 százalékkal növekedett a funkcionálisan analfabéták száma Magyarországon.

De ott van egy másik rémisztő adat is: 43 ezer. 43 ezer gyerek esett ki a magyar iskolarendszerből 2011 óta, amióta a tankötelezettséget leszállították 18 évről 16-ra. Hol vannak ezek a gyerekek? Nincsenek a bűnügyi statisztikában, nincsenek a közmunkás-statisztikában. Egyébként az elmúlt négy évben éppen 187-szeresére nőtt a 17 év alattiak száma a közmunkások világában. Önök ezzel gyakorlatilag legalizálták a gyerekmunkát. Hogy fognak ezek az emberek adót fizetni és megélni?

De ott van egy másik szám: 30 ezer. Májusban több mint 30 ezer gyerek fog egy olyan tantárgyból érettségizni, amiről még karácsonykor se tudták, hogy pontosan mi a követelménye. Hogy tehetik ezt meg ennyi gyerekkel?! Azok sem tudnak normálisan felkészülni, akik tisztességesen végigtanulták az elmúlt 4-5 évet, nagyon rendesen. Nem tehetnek ilyet ezekkel a gyerekekkel! Tudatosan tettek taccsra és tönkre egy egész generációt, tudatos cél az, hogy minél kevesebben tegyenek sikeres érettségit és jussanak el normális szakmához és diplomához. Ez az önök nyolc évének eredménye. De kisvasútra, üveghídra, űrközpontra a falu szélére ‑ arra van pénz. A magyar gyerekekre pedig semmilyen forrást nem szánnak, vagy alig.

Amit önök egyébként a magyar gyerekekkel és a jövő generációival csináltak, az az igazi hazaárulás, a nemzetünknek az az igazi elárulása. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 54 2017.04.03. 1:34  53-61

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szé­pen. Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyarországon mű­ködő Közép-európai Egyetem az ország egyik legjobb felsőoktatási intézménye. A CEU minden évben a legelőkelőbb helyen végez a különböző egyetemi rangsorokban a magyar egyetemek közül. Diákok szá­zainak ad használható, modern, mély tudást, a tu­do­mányterületük legismertebb és legkiválóbb kép­viselői oktatnak az egyetemen. Magyarországnak a CEU pénzt, megbecsülést, művelt és okos diplomás diá­kokat ad. A CEU képzéséről számos magyar vezető került ki, még a kormánynak és a Fidesz európai képviselőcsoportjának is van olyan tagja, aki a Közép-európai Egyetemen végzett.

Az egyetem ‑ és ez talán az egyik leg­fon­to­sabb ‑ ösztöndíjakkal támogat nagyon szegény, mély­szegénységből kikerülő magyar diákokat is, akiknek a CEU nélkül esélyük sem lenne arra, hogy ilyen színvonalú oktatáshoz jussanak. Hozzáteszem: anno a miniszterelnök sem jutott volna a CEU nélkül egy tapodtat sem előrébb. (Felzúdulás, derültség, közbe­kiál­­tások a kormánypártok soraiból, köztük dr. Rétvári Bence: Ez kicsit erős!) Tehát nincs fon­to­sabb érdek annál, hogy ez a rendszer Magyar­or­szá­gon megmaradjon. (Zaj, közbeszólások a kor­mány­pártok soraiból. ‑ Az elnök csenget.)

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem öntől, miért so­dor­ják még mélyebb tudásválságba Magyar­or­szá­got, és felmérték-e a valódi következményeit ennek a lépésnek, vagy csak, ahogy Lánczi úr, az önök házi­rek­tora fogalmazott: önöket már tényleg nem az or­szág, csak a lopás érdekli? (Taps az MSZP sorai­ban. ‑ Felzúdulás, közbeszólások a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 58-60 2017.04.03. 0:51  53-61

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Tisztelt Állam­titkár Úr! Az elmúlt négy percben egyetlenegy szava és mondata nem igaz, hazudik, mint a vízfolyás. (Nagy felzúdulás, közbeszólások a kormánypártok soraiból. ‑ Az elnök csenget.) Az, amit a CEU ellen önök hoztak, az színtiszta koncepciós eljárás, ami a legsötétebb magyar diktatúrákat idézi Magyar­or­szá­gon. (Nagy felzúdulás, közbekiáltások a kor­mány­pártok soraiból.) De ennél még nagyobb a baj, ugyanis…

ELNÖK: Nyugalmat kérnék a kormánypárti képviselőktől.

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): …ennél még na­gyobb a baj, mert aki a tudást támadja, az a saját nem­zetét és népét támadja. Önök a tudást támadják azért, hogy egy sötét lyukká változtassák Magyar­or­szá­got, ahol még jobban el lehet nyomni az em­be­re­ket. Sötét, aljas gazemberség az, amit önök most tesznek. (Taps és közbeszólások az MSZP soraiból: Úgy van! ‑ Nagy felzúdulás és közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük: Elolvasta a törvényjavaslatot? ‑ Ez szakmai volt?)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 52 2017.04.04. 4:20  23-88

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A CEU megtámadása nem pusztán a CEU-ról szól. A CEU megtámadása arról szól, hogy a magyar kormány képes az elképzelhető legnagyobb árulásra, a magyar tudás és a gyerekek jövőjének bezárására is annak érdekében, hogy a kormányban ülő tolvajok bűnei ne kerüljenek napvilágra.

Arról szól, hogy olyan emberek vezetik ma Magyarországot, akiket semennyire nem érdekli Magyarország sorsa. Nem érdekli őket, hogy rohadnak a kórházak; hogy szétesett az oktatás; hogy egy generáció felét lökték ki általános iskolai végzettség körül 16 év alatt; hogy már Románia is lehagy bennünket; hogy több, mint 4 millióan élnek a létminimum alatt; hogy a középosztály bebukott, és a gyerekeiket nem tudják egyetemre járatni, de lassan már szakmához sem juttatni; és persze arról, hogy minden ellopnak, ami csak mozdítható ebben az országban, legyen az az állam vagyona, vagy valaki másnak éppen a magántulajdona.

Akinek nulla a teljesítménye, annak valakire mindig mutogatnia kell. Az a helyzet, hogy ez a hatalomtechnika messze nem új keletű. A megosztásra építő elnyomás egyidős az emberiséggel. A Fidesz előtt a történelmünkben a Szovjetunió és a magyar segédcsapatai jeleskedtek ilyesmiben. A szovjetek darabokra szakították a társadalmunkat, bizalmatlanságot szőttek az emberek mindennapjaiba, így egyetlen megfelelési pont maradt mindenki számára: a hatalom és a hatalmon maradás. (Németh Szilárd István: Egy kommunista ilyeneket mond? Pártfegyelmi lesz ebből…)

Ezt a hatalomtechnikát mindig ugyanaz a motiváció hozza létre: a félelem a lebukástól, kedves Szilárd, a szorongás, amit már leplezni se tud. Orbán Viktor, ön és személyes környezete egész egyszerűen retteg és görcsöl.

(11.50)

Számukra a hatalom birtoklása nem egy ideiglenes állapot, hanem a lebukás és a számonkérés elkerülésének egyetlen útja. Hiszen ahogy rendes diktatúrában szokás, a diktátor csak addig birtokolja javait, megszerzett vagyonát, ameddig uralja a politikai döntéshozást.

A második Orbán-kormány legnagyobb károkozása, semmivel össze nem mérhető bűne, hogy Magyarország ellen a jobb jövőbe vetett hitet számolta fel és számolja fel. Aki ma hányingert kap a CEU megtámadásától, aki ma megveti ezt a kormányt, aki elítéli a kormány cinizmusát, annak egyben hatalmas a felelőssége is.

Mi hiszünk abban, hogy mindenki fel fogja ismerni Orbán és az önök árulását. Mi hiszünk abban, hogy mindenki képes mérlegelni, mihez használják éppen őt fel. Mi hiszünk abban, hogy a CEU-t ma lelkesen szidalmazó Fidesz-rajongókban is megvan a képesség, hogy meglássák, hogyan használják fel őket egy bűnös és emberi ésszel szinte felfoghatatlan nagyságrendű vagyon ellopásához, ahogy azt is, hogy közben milyen károkat okoznak az országnak.

De a tudás és a CEU megmenthető Magyarországnak és Budapestnek. Ezért arra vállalkozunk 2018 tavaszán, hogy új reményt kínáljunk Magyarországnak. Hiszünk abban, hogy a többség jobb életet, normális, felelős országot akar magának. Mi pedig tudjuk, hogyan lehet ezt a kormányzást megszervezni, felépíteni, és ehhez kérünk egész Magyarországtól támogatást. A 2018-as győzelemnek, Orbán leváltásának és az ország újrakezdésének pedig legalább akkora hangja lesz a világ minden táján, mint a CEU mostani megtámadásának. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 6 2017.04.10. 4:15  5-8

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): (Ruháján kör alakú, kék színű jelvényt visel, melynek felirata: „#I stand with CEU. ‑ Heringes Anita szintén egy kör alakú, kék színű jelvényt visel a ruháján, melynek felirata: „#A CEU-val vagyok; #I stand with CEU. ‑ Dr. Varga László asztalán a laptopja hát­oldalán egy A/4-es méretű, kék színű tábla van, melynek szövege: „VÉTÓ”) Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kormány erejét az határozza meg, hogy mit gondol róla a nép. 2010-ben, amikor önöket bízta meg az ország a kormányzással, 2 millió 700 ezer ember támogatta önöket. Négy évvel később, 2014-ben már csak 2 millió ember adta önökre a szavazatát. Az önök által létrehozott igazságtalan és szörnyszülött választási rendszerben sajnos ez még mindig jelentős többséget jelentett önöknek. De már ekkor is, 2014-ben is többen szavaztak a baloldalra Budapesten, mint a Fidesz bármely jelöltjére tavasszal és ősszel is.

Most itt vagyunk 2017-ben, nem egészen egy évvel a választások előtt, és minden korábbinál jobban érezhető az, hogy hogyan fogy el az önök támogatása. Okkal félnek. Okkal félnek attól, hogy 2018-ban elveszítik a választást, mert a Fidesz a töpörödés és a zsugorodás útjára lépett. Immáron nemcsak azok a tömegek utasítják el önöket, akik kárvallottjai voltak az orbáni politikának, hanem a Fideszt elvi alapon támogatók közössége is; közgazdászok, világhírű klímakutatók, KDNP-tagok, jobboldali egyetemi tanárok szólalnak fel önök ellen és lépnek ki az önök soraiból, mert egész egyszerűen szégyellik azt, amit tesznek. Egész egyszerűen nem tudják már ezek az emberek önmagukat meggyőzni annak az értelméről, amit tesznek.

És itt jutunk el a lényeghez, a Fidesz értelmetlen lényéhez, ahogy a Fidesz rárontott a saját népére. Ez nem Sorosról szól, kedves Fidesz, ez nem Brüsszel­ről, de még csak nem is a szovjetekről, vagyis Putyinról szól önmagában, hanem Magyarországról szól, amit a Fidesz egyre gyorsabban emészt fel. A Fi­desz rendszerében magyar magyarnak farkasa. Em­lé­kezzünk vissza, hogyan uszították egymásnak a pedagógus közalkalmazottat az egészségügyi köz­al­kal­mazottal, a rokkantnyugdíjast a rendes nyug­díj­as­sal vagy éppen az egyetemen bent lévőt a még gim­na­zistával! (Zaj, felzúdulás, közbeszólások a kor­mány­pártok soraiból.) Magyarokat uszítottak ma­gya­rok ellen. Corvinus Egyetem, színtiszta magyar egyetem, a hallgatók élőláncával kellett megvédeni, és azóta is minden tanszéket, de Magyarországon minden egyetem és minden tanszék kőkemény politikai nyomás alatt van.

És eljutott a Magyar Országgyűlés évtizedek óta először odáig, hogy színtiszta politikai döntéssel be akarnak zárni egy egyetemet a törvény erejénél fogva. (Kósa Lajos: Ez nem így van, Ágnes. Buta­sá­got beszélsz. Senki nem akar semmilyen egyetemet bezárni. Aki pedig ezt állítja, nem mond igazat.) Aki ezt támadja, az a tudást támadja. Aki a tudást tá­madja, aki a magyar gyerekeket támadja, Kósa Lajos, a tanáraikat és az intézményeket támadja, az elárulja a saját népét és a saját hazáját. A magyar szellemnek és a tudásnak tudatos rombolásával vádolom önöket, amiért minimum életfogytiglani hatalomtól való el­til­tás jár. (Felzúdulás, közbeszólások a kor­mány­pár­ti padsorokból.)

Mert a tudás nem jobb- vagy baloldali kérdés, ked­ves fideszesek. A tudás nem pártpolitikai ka­te­gória. (Kósa Lajos: Dr. Kunhalmi. ‑ Derültség a kormánypártok soraiban.) A tudás egyszerű józan paraszti ész kérdése, és ahogy látom, önök bizonyára elvesztették a józan eszüket. (Közbeszólások a kor­mány­pártok soraiból, köztük: Tükörbe néztél?) És bizony van mitől félniük, kedves fideszesek. Kapasz­kod­hatnak, remeghetnek a hatalomért, a kö­vet­kező egy évben bármit meg fognak tenni, mert félnek az igazságszolgáltatás elől. (Zaj, közbe­szó­lások a kor­mány­pártok soraiból, köztük: Félnek az igaz­ság­szolgáltatás elől?) Ha megalakul és az em­be­rek megszavazzák 2018-ban az új Botka-kormányt (Derültség, felzúdulás, közbeszólások a kor­mány­párti padsorokból, köztük Kósa Lajos: És remélem, te leszel a felsőoktatási miniszter. ‑ Derültség a kor­mánypárti padsorokban), akkor nemcsak a CEU és a civilek ellen megszületett gyalázatos törvényt fog­juk eltörölni, felszámolva a nemzeti együttműködés rendszerét, hanem önök meg fognak ismerkedni a törvény előtti egyenlőség fogalmával is, kedves fideszesek. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

És végezetül Ady Endre szavaival élve: önök úrnak és magyarnak egyaránt hitvány, és teszem hozzá: politikusnak is azok. Köszönöm, elnök úr. (Taps és közbeszólás az MSZP soraiból: Így van! ‑ Felzúdulás, közbeszólások a kormánypárti pad­sorokból. ‑ Az MSZP széksoraiban Hiszékeny Dezső, Heringes Anita, Bangóné Borbély Ildikó, Gőgös Zoltán, Horváth Imre és Korózs Lajos egy sor­ban felállva egy-egy A/4-es méretű táblát tar­ta­nak fel, melyeket összeolvasva piros színnel a „Ne írd alá, János!” szöveg olvasható, valamint mö­göt­tük dr. Szakács László, Teleki László, Szabó Sándor és dr. Józsa István képviselők felállva, Tukacs István ülve egy-egy A/4-es méretű táblát tartanak fel, melyen kék alapon a „VÉTÓ” felirat szerepel.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 82 2017.04.19. 9:20  29-105

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A Fidesz már messze leszálló ágban lévő, de még mindig erős állampárt árnyékában kezdte meg tevékenységét civil szervezetként. Munkáját sok esetben váratlan külső szereplők segítették, akik tudást és pénzt adtak a Fidesz fiataljainak, elég, ha csak Soros Györgyre gondolunk, mint afféle külső jóakaróra, aki nélkül nem válhattak volna a Fidesz vezetői lényegében semmivé. Az állampárt árnyékában helyenként vegzálásoknak kitéve dolgoztak, megfigyelték őket, nehezítették a dolgukat. Látom, rendesen beégett nekik, hiszen most ők ugyanezt csinálják. Az akkori Fidesz a jövőre figyelt, és építette saját legendáját. A rendszerváltás utáni első évtizedben a párt kereste a helyét, cserélte a szavazótáborát, és a mából nézve jóval egészségesebb lelkű kormányzásba kezdett, mint amit ma bemutat.

Aztán valahogy az egész elkezdett belülről, a tetejéről szétrohadni. Megmérgezte a félelem, a hatalomféltés, az akarnokság és a kapzsiság. A Fidesz vezetőit egyre inkább hatalmába kerítette a sötétség, a félelem, a gyűlölet és a pénzvágy, no meg, teszem hozzá, most már az igazságszolgáltatás elől való menekülés. Mára úgy tűnik, lefeküdtek olyan hatalmaknak, ha úgy tetszik, a Kelet sötét, barbár vezetőinek, akik megfertőzik az ember gondolkodását, akik nem tisztelik a sokféleséget, a változatosságot, az egyéni akaratot és az emberi méltóságot sem, akik kizárólag a hatalom megőrzését, az uradalom és a feudalizmus világát ismerik, és minden eszközzel azon vannak, hogy azt kiterjesszék és fenntartsák. Ezeknek a keleti uraknak az eszköztárában ott van a hízelgés, a zsarolás, a mesés vagyonok ígérgetése és persze a csalással fűszerezett népszavazás, a média elfoglalása, a választási rendszer eltorzítása is, minden olyan eszköz, aminek a Fidesz mára teljes mértékben a rabjává vált, miközben önöket és Orbán Viktort is olyan mértékben nézik le ezek a keleti vezetők, hogy szinte kínos már nézni is.

A Fidesz azzá vált, ami ellen létrejött. A civil szervezetekből, lelkes csoportból elnyomó diktátorszervezet lett, amely maga is egy nagyobb hatalom szolgája. Ebben a világképben Magyarország egy hűbérbirtok, egy átengedett ajándékterület, amin a kisebb diktátor gyűjtögetheti a pénzt és elnyomhatja az itt élőket, ha teljesíti a nagyobb urak akaratát. Ilyen világot már látott ez az ország, ezt a világot már ismerjük. Így működött a Magyar Népköztársaság a Szovjetunió árnyékában. Innen nézvést jól érthető most már Orbán Viktor öt évvel ezelőtti itt, e falak között tett vallomása, mikor is azt mondta, hogy nem a diktatúra, hanem a diktatúra vezetőivel volt a harcom. Hát, ez világos beszéd!

De a tragédia a szemünk előtt történik. A Fidesz azzá vált, ami ellen megszervezte önmagát. Azt az ideát, azt a hitet árulta el, amely létrehozta. Voltak, akik hamarabb, vannak, akik kicsit később ismerik fel, de a lényeg mindig ugyanaz. Ha önök elárulják azt, amiért létrejöttek, azt előbb-utóbb többen fogják tudni, mint ahányan még nem vették észre.

A civilek regisztrálását szolgáló törvényre eddig csak keleti demagóg rezsimeknél volt példa. Ilyen például Oroszország, ahogy ezt többen előttem elmondták, de sajnos ilyen Netanjahu kormánya is, és más, kisebb ázsiai rezsimeknél is láttuk már ezt. Azzal, hogy ezt megpróbálják Európában, itt, a nyugati civilizációban is bevezetni, az a helyzet, hogy kiröhögtetik magukat. Biztosan működik ez a kampány egy kisebb közösségnél, és ők biztosan lelkesen fogják majd elhinni önöknek az újabb és újabb hazugságokat is, lelkesen fogják tolni az újabb ellenségeket, és talán nem fogják megkérdezni önöktől még egy darabig, hogy ha a Civil Összefogás Fórum és a Nemzeti Civil Alap a Fidesz-tüntetések fő szponzora, akkor hogy lehet a civilek ellen törvényt hozni egyáltalán. Biztosan lesznek olyan Fidesz-elkötelezettek, akik ezt a kérdést nem fogják önöknek feltenni a választásokig. De vajon ők a többség, vagy többségben vannak egyáltalán? Elég ember ez ahhoz, hogy önök 2018-ban is választást nyerjenek? Hát, nem elég, és ez az önök fránya nagy baja. Nincsenek elegen, és ez a mag is most már egyre több kérdést tesz fel önöknek.

Ami talán pedig még ennél is fontosabb, hogy megéri-e sok százezer embert tönkretenni, gyűlöletbe taszítani, ellenségekkel etetni azért, hogy önök hatalmon maradjanak. Megéri elárulni a leghűségesebb támogatóikat is azzal, hogy hét év kormányzás után is mindenféle külső ellenségeket kreálnak a számukra? Soros György nem szervezkedik Magyarország ellen, és nem szervez tömeges bevándorlást civileken keresztül. Épeszű ember egyszerűen nem hiszi el önöknek, hogy néhány, a szegény gyerekek oktatásával, egészségügyi szűrésével, környezetvédelemmel, női egyenjogúsággal meg tanulmányírással foglalkozó civil aktivista menekültek százezreit akarja átcsempészni a határon. Miben csempészi át, képviselőtársaim? A füzeteikben meg a kosaraikban, amit a hátrányos helyzetű gyerekeknek visznek? Egy­szerűen elképesztően kínos, hogy ilyen ostobaságot zeng a magyar kormány propagan­da­kom­man­dó­ja. Hát, ez tényleg nevetséges!

Az önök által megtámadott civilek a magyar államtól vesznek át olyan feladatokat, amelyeket az állam nem képes, és hozzáteszem, 2010 óta olyan feladatokat, amelyeket az állam nem akar egész egyszerűen ellátni. Önök szerint ellenség és külföldi ügynök például az Igazgyöngy Alapítvány, amely a putriból húzza ki a legszegényebb gyerekeket, miközben önök 43 ezer gyereket tettek ki a közoktatásból általános iskolai végzettség nélkül?! Ügynöknek nevezik azokat, akik tanodát és művészeti iskolákat tartanak fel a legszegényebb gyerekeknek, pótolva az állam feladatát?! Hol látnak önök itt migránsokat, az isten szerelmére?! Önök szerint ügynökszervezet a Bibó Szakkollégium is már. Talán ismerős a neve, ami ma Soros György alapítványa támogatásával tanít kiskunhalasi és őri gyerekeket. Önök szerint ellenség és ügynök a Születésház Egyesület, amely nőket készít fel a szülésre. Nem lehetnek ennyire ostobák, gonoszak és gátlástalanok, tisztelt fideszes képviselőtársaim! De igen, de sajnos igen. Ennyire gátlástalanok, és még annál is gonoszabbak.

Magyart uszítanak magyar ellen, miközben rohadnak az iskolák, rohadnak a kórházak, elmennek ebből az országból a fiatalok, nincs elég bér, és nincs elég kenyér az asztalon. Hogyan lesz a sorozásból és a civilek megtámadásából jobb egészségügyi ellátás, jobb oktatás? Válaszoljanak erre a kérdésre, nyomjanak kétperces gombot! Hogyan lesz több bér, jobb egészségügyi szolgáltatás, és még egyszer kérdezem, több tudás, jobb élet a magyaroknak a civilek támadásával, a CEU támadásával és sorosozással? Erre válaszoljanak, tisztelt fideszes képviselőtársaim!

Az igazi ellenségünk nekünk most már a gyűlölet. Az igazi ellenség a cinizmus, a „bármi belefér” világa. Az igazi ellenség az az árulás, amit a Fidesz követ el saját szavazói és az ország ellen. Az, hogy elnyomó hatalmaknak szolgáltatják ki évtizedekre az országot, beleértve a fideszes gyerekeket is, akiknek ugyanolyan nyomorúságos lenne az élet egy magába roskadó, bezárkózó, sikertelen országban élni, mint mindenki másnak.

Ezért kell önöket leváltani, ezért fognak megbukni 2018-ban. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van! ‑ Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
216 92 2017.04.24. 1:55  91-94

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Államtitkár Úr! Drasztikusan romolhatnak a tanulási és magatartási zavarral küzdő gyerekek esélyei azzal, hogy jogszerűvé tennék a képesítés nélküli tanárok foglalkoztatását, és a sima pedagógusokat kényszerítenék arra, hogy gyógypedagógiai munkát végezzenek. Ez derül ki abból a tervezetből, ami április 13-án, nagypéntek előtt került fel a tárca honlapjára. Társadalmi egyeztetésre, véleményezésre pusztán április 18-ig adtak időt, pedig komoly változásokat tartalmaz.

A jövőben nemcsak gyógypedagógus oktathatna bizonyos tantárgyakat az enyhén, illetve középsúlyosan értelmi fogyatékos tanulóknak. Ez azt jelenti, hogy az erre nem felkészített tanároknak kellene ezt a feladatot is ellátni. Megszüntetnék annak a lehetőségét is, hogy a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő diákokat ‑ idetartoznak a diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás tanulók is ‑ a nevelési tanácsadó javaslatára fel lehessen menteni az érdemjegyekkel való osztályzás alól. Ez mintegy százezer diákot érint hátrányosan. Az ő fejlesztésükhöz speciális felkészültségre lenne szükség és van szükség, nem az elégtelenek begyűjtésére. További javaslat, hogy az ország bizonyos régióiban, illetve meghatározott szakmai területeken pedagógus végzettség nélkül is lehetne tanítani.

Kérdezem öntől, államtitkár úr: önök végleg lemondtak a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyerekekről?

Miért nem akarják a jövőben biztosítani számukra a megfelelő minőségű oktatást? Miért csak most látják be, hogy az ország egyes részein jelentős pedagógushiány van, különösen a gyógypedagógusokat érintően? És miért a képesítés alóli felmentéssel kívánják kezelni azt a problémát, amit önök okoztak 2015-ben, amikor kényszernyugdíjazták a pedagógusokat, és nem engedik őket, hogy szerződéssel nyugdíj mellett is taníthassanak? Pedig nagy igény lenne rá. Köszönöm előre is a válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 46 2017.05.04. 4:53  41-58

KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy törvényjavaslatot kétféleképpen lehet elrontani: ha silány a szöveg és nem éri el a kívánt célját, és úgy, ha a szándék is rossz. Az előttünk fekvő javaslat sajnos mindkét problémát ötvözi. Eleve probléma van a szándékkal, de a silány megfogalmazás sajnos még tovább rontja ezt a helyzetet.

A Fidesz az elmúlt hét évben úgy viselkedett, sajnos a kultúra területén is, mint egy kisgömböc. Én politikatudományból is diplomáztam, ezért engem mindig nagyon meglep az, ha egy magát jobboldalinak valló kormány, egy jobboldali ideológiát követő kormány azt kezdi vallani, hogy az állam mindenható, a központi irányítás mindennél hatékonyabb és mindig jobb.

Megesik persze ez olyan pártokkal is, amelyeknek nincs saját stabil értékrendje. 2010 óta a Fidesz úgy alkot jogot, hogy két szempont érvényesüljön: a minél nagyobb haszon és a minél erősebb központi irányítás. Úgy akarják felépíteni az országot, ahogy egyébként Orbán Viktor tette ezt a saját pártjával is, van egy nagy piramis, aminek tetején a fáraó ül. Az oktatásban és a kultúrában is ez katasztrófához vezetett sajnos. Ma a magyar iskolák rosszabbul teljesítenek, mint a rendszerváltás óta bármikor, néhány elkötelezett tanárnak és a diákok magas tűrésküszöbének köszönhető, hogy az egész rendszer nem omlik össze.

(12.30)

A kultúrában évek óta csak az kap pénzt és igazi támogatást, aki fideszes. Ez a kormány nincs tekintettel arra, hogy ki alkot minőséget, ki dolgozik magas színvonalon, csak a lakájok, csak a párt, csak az ideológiailag elkötelezettek élvezik a kormány támogatását. Az előttünk fekvő törvényjavaslat sajnos nem lóg ki ebből a sorból. Ugye, nálunk a ’80-as évek óta azok irányítják a művelődési házakat és egyéb kulturális intézményeket, akik működtetik. Ez a javaslat a Kádár-rendszer államilag irányított és fizetett kultúrpolitikáját hozza sajnos vissza.

Ezt csinálja és akarja egyébként, mindig meglepődök rajta, a magát antikommunistának valló Fidesz. Tényleg úgy van ez, ahogy Orbán Viktor úr fogalmazta meg pár évvel ezelőtt, hogy ő nem a diktatúra ellen küzdött korábban, tehát csak az volt a baja a korábbi rendszerrel, hogy nem ő csinálta a diktatúrát. Hát, most csinálja! Én nem éltem akkor, de azt tudom, hogy ez az állami kultúrairányítás az ’50-es ’60-as, ’70-es évek gyakorlatát idézi. Irányítson mindent a központ, szabályozzon minden a miniszter, majd a párt urai megmondják, mit kell éppen csinálni.

Ez a törvényjavaslat is ennek egy lépése. Magyarországnak erre nincs szüksége, és véleményünk szerint a XX. század második felében sem erre volt szüksége. Ez most is egy rossz irány. Arra, mondjuk, valóban szükség lenne, hogy a kultúrára a jelenleginél sokkal több pénzt áldozzon a magyar állam, hogy például a főmuzeológusoknak ne kelljen teremőr­köd­niük, hogy a művelődési házakban is ki tudják fizetni a rezsiköltségeket, és ne csak ingyenes programokat tudjanak szervezni, hogy ne csak Budapesten legyen, ahol a még részben szabad intézményrendszerben egyébként magas színvonalú kultúra megvalósul, hanem vidéken is. És ne csak akkor legyen pénz, ha valamelyik fideszes rokonnak ez éppen megéri, vagy valamelyik fideszes politikustársunknak külön céljai vannak ezzel.

Ehhez képest már csak apróság, hogy a törvényjavaslat a korábbinál szűkebben és rosszabbul határozza meg, mit tekint a közművelődés feladatainak, hogy a törvényjavaslatból nem derül ki egyértelműen, mit ért a megfogalmazója kulturális gazdaságfejlesztés alatt pontosan, és sajnos most államtitkár úrtól sem kaptuk meg ezt a választ, és fölöslegesen választja szét a művelődés és a kulturális központ intézménytípusát is. Ha Magyarországnak olyan kormánya lenne, amelyik a szabad és független, tehát a független kulturális életet tűzi ki céljául, akkor nem születnének ehhez hasonló javaslatok.

Szerintünk nincs szükség további központosításra, nincs szükség több miniszteri jogkörre a kultúrában. (Dr. Hoppál Péter: Pont ezt szünteti meg a javaslat.) Az MSZP képviselőcsoportja így, ebben a formában ezt a javaslatot nem tudja támogatni. Elnök úr, köszönöm a szót. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 64 2017.05.04. 4:12  59-78

KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Halász úr ahányszor elmondta, hogy nem változik semmi, az már a feltűnés, hogy igenis változik valami a kinevezések kapcsán. De lássuk magát a törvényt!

Megszoktuk azt már, hogy amióta Orbán Viktor 2010 óta újra kormányoz, a lexek előjöttek, és a személyre szabott törvények országa lettünk. Van lex Matolcsy, hogy Matolcsy György sokat kereshessen; van lex Mocsai, hogy az egykori kiváló kézilabda-kapitány rektor lehessen; van lex Vajna, hogy a sikeres hollywoodi producer még sikeresebben lophassa szét magát a játékgépeken. Most itt a lex Szombathely, még egy személyre szabott törvény, még egy szög a normális, mindenkire vonatkozó, kiszámítható törvények alapján működő ország koporsójában. Legalább hat tucat ilyen törvény született az elmúlt években, ami a jogállam, a demokrácia semmibevétele, kiválóan példázza, hogy a Fidesz saját embereit és gazdasági holdudvarát szeretné boldogítani, miközben a magyar emberekre hivatkoznak. A Fidesznél törvényeket lehet vásárolni hűséggel, hízelgéssel, behódolással, de elsősorban pénzzel.

Az előttünk fekvő törvénynek nincsenek elfogadható elemei, ha valami jó mégis elmondható róla, akkor az az, hogy kivételesen nem a lopásról szól. De kiválóan példázza, mit gondol a Fidesz az előadó-művészetről, illetve a színházakról a XXI. századi Magyarországon. Az alternatív színházakat már sikerült a tönk szélére sodorni, most a megmaradt szakmaiságot lehet csak tovább rombolni, amit ez a javaslat meg is tenne.

Nem igazán értjük, hogy mi szükség van a színház­igazgatóknál elvárt vezetői tapasztalat öt évről há­rom évre való csökkentésére, hacsak az nem, hogy a kaposvári színházat Rátóti Zoltán lemondása óta irányító Fülöp Péter a továbbiakban is betölthesse ezt a funkciót, és a szombathelyi Weöres Sándor Színház is politikai irányítás alá kerülhessen. Egy újabb lex haverok vagy lex lakájok van születőben talán? Ha nem, akkor talán érdemes lenne megindokolni, hogy miért kormányrendelet szintjén szabályozzák innentől kezdve a színházigazgatók kinevezését.

Senkit nem lepne meg Magyarországon, ha a fi­deszes kultúrfelfogás újabb lépése lenne, hogy a ki­ne­vezéseket a kormány magához rendeli. Ha ezt a ja­vas­latot elfogadja az Országgyűlés, egyszerűbb dolga lesz a Fidesz-kormánynak, hogy a szakma megkerülésével nevezzen ki hűséges, de talán hozzá nem értő személyeket a színházak élére. Így lehet jutalmazni azt, aki az elmúlt években a társulat és a szakma bi­zalmát ugyan nem érdemelte ki, de Orbán Viktorét, Lázár Jánosét vagy Balog Zoltánét igen. Csak nem önök járnak színházba, hanem a nézők, akik nem kur­zuselőadásokat akarnak látni, hanem magas szín­vonalú művészetet, jó színházakat. Jó színházakat pedig nem a politika tud csinálni, soha nem a politika csinál jó szakmai színházakat, hanem megfelelő képességű színházigazgatók, jó dramaturgok, színészek és rendezők, nem politikai kinevezettek.

Tisztelt Országgyűlés! A művészet mindig akkor jó, ha szabad. A fideszes térfoglalás az elmúlt években remekül bemutatta, hogy képes működő dolgokat tönkretenni, és rengeteg pénzből olcsó, silány minőségű propagandát gyártani vagy az arra adott pénzt is ellopni. A Magyar Művészeti Akadémia például kiváló példa erre, ahol úgy tűnik el a közpénz, mintha az Andrássy út egy nagy fekete lyuk lenne. Kicsi, sötét, de legalább a miénk. Az MSZP szerint az Országgyűlésnek azon kellene dolgoznia, hogy a művészet minél szabadabb legyen Magyarországon és minél kevésbé függő a politikától, és nem azon, hogy a politika dróton rángassa a színházak vezetését. Ezért ezt a javaslatot az MSZP nem tudja támogatni. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 140 2017.05.04. 11:30  135-162

KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Értem, hogy miért van ez a törvénycsomag és ez a salátatörvény itt asztalon. Engedjék meg, hogy a legfájóbb pontjaival foglalkozzam, és rávilágítsak arra önmagunknak is és mindannyiunknak, hogy mik vezettek idáig. Mert lehet arról vitatkozni, hogy mondjuk, egy központosítás jó-e vagy nem jó eszköz az oktatáspolitikában, lehet arról vitatkozni, hogy a nemzeti tudáskánonunkat magába foglaló Nemzeti alaptanterv jó eszköz vagy nem jó eszköz a modern világban a gyerekek tanítására.

Persze azt látjuk egyébként, és itt rá is térnék egyből az első okra, hogy itt halmozottan most már olyan az oktatás helyzete, hogy akár szülő, akár pedagógus, akár gyerek ebből a rendszerből konkrétan menekíti ki a gyerekét. Tehát azért az elmúlt években olyan szintű pályaelhagyás van, és majd erre is ki fogok térni, ami az egyik kényszere annak, hogy ez a törvényjavaslat egyébként itt van, amit tényleg nagyon régóta nem látott a magyar pedagógus szakma, és a szerintem ostoba és fölösleges hirtelen nyugdíjazások meg szintén egy másik okot adnak arra, hogy ma itt erről beszélgetnünk kell.

Szóval, az elmúlt években elég sok vitát lefolytattunk egymással bizonyos oktatáspolitikai eszközökről, irányokról, lehetőségekről. Ma már a PISA-eredmények megmutatták, hogy mennyire nem működik ez a rendszer, de a 43 ezer rendszerből kirakott kisgyerek is mutatja az önök oktatáspolitikájának a lényegi csődjét. Vitatkozni lehet, de egyről szerintem nem lehet, és ez az, ami igazából kicsit megbillent belül is, és szívszorító, és túlmutat egy kicsit a mi politikai harcainkon meg a közéleti harcainkon. Nem lehet vitatkozni arról, kérem, hogy nehézségekkel küzdő gyerekeket segít az állam vagy nem, vagy mit tesz meg azért, hogy segítse őket vagy sem. Tehát van egy pont, ahol, azt hiszem, tényleg nem politikai és hatalmi kérdésről beszélünk, azt nem vitatva természetesen, hogy mindig a gyerek érdekét nézi persze mindenki jobbról és balról is.

Normális, én azt hiszem, minimális emberségre képes gondolkodóban nem merülhet fel, hogy veleszületett vagy kialakult tanulási, beilleszkedési nehézségekkel küzdő gyerekekre nem kell külön odafigyelni akár csak pár évig is, hogy nem kell velük erre felkészült, speciális képességekkel és tudással rendelkező tanároknak foglalkozniuk. Nem keresheti a politika kényszerek hatása alatt sem a megoldást ebben az irányban, még akkor sem, ha egyébként egyes szervezetek ez irányba ösztönöznék, vagy azt mondanák, hogy egy már rég működő, illegális rendszert legalizáljatok, mert egyébként is évek óta így vagyunk. Nem mehet ez irányba a politikus és a vezetés.

Az előttünk fekvő oktatási salátatörvény leg­szív­szorítóbb pontja ugyanis erről szól, a jogszabály arra tesz javaslatot, hogy az enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók ne kaphassák meg azt a törődést, amivel teljes körű életet élhetnek, amivel esélyt kapnak az önfenntartó, boldog életre. A tervezet kritikus pontja tehát, hogy ezúttal nemcsak a szakképzett gyógypedagógusok, hanem az erre a feladatra fel nem készített tanárok is oktathatnak majd bizonyos tantárgyakat az enyhén, illetve a középsúlyosan értelmi fogyatékos gyerekeknél.

Egy társadalom erejét és emberségét nagyon pontosan megmutatja, hogy miképp bánik az elesettekkel és miképp bánik a speciális figyelemre szorulókkal. Az a kormányzás, amelyik a gyengét eltapossa, nem erős, hanem ostoba és embertelen, és véleményem szerint nagyon gyenge is. Az egész javaslatcsomagban a legembertelenebb, hogy ‑ egyes pontok alapján számomra legalábbis kiderül ‑ a módosítás nagyon is tudatosan tör arra, hogy kiszorítsa a nehézséggel küzdő gyerekeket az oktatás lehetőségeiből.

(19.40)

Ugyanis a törvénymódosítás továbbá megszüntetné annak a lehetőségét, hogy a beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségekkel küzdő, btm-es diákokat, gyerekeket, köztük a diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás tanulókat felmenthessék az érdemjegyekkel történő osztályozás alól. Ez mintegy 100 ezer diákot hozna nagyon nehéz helyzetbe.

Rengeteg olyan gyerek van ma az oktatásban, akiről ebben a korban még nem feltétlenül derül ki, hogy például diszlexiás vagy nem egyértelmű, hogy őket nem lehet majd valamilyen módon felmenteni. Így őket már néhány éves korukban olyan sikertelenségélményekre kényszeríti az új jogszabály, amely egy kisgyerek egész életére rányomhatja a bélyegét. A legpontosabban talán a Csak Együtt Van Esély Csoport hasonlatával tudom érzékeltetni, miről van szó. Ők így fogalmaztak: egy úszni nem tudó gyereket nem lehet azzal motiválni, hogy ússzál fiam, mert most már innentől kezdve osztályozunk.

Elmondanék még néhány problémát, fontos tudnivalót ezzel kapcsolatban. Részleges vagy teljes felmentést a tankerületi, illetve a megyei szakértői bizottságok adhatnak ki. A btm-diagnosztika esetében a tankerületi szakértői bizottságok adják ki a szakértői véleményt, az sni-diagnosztika esetében, aminek megkülönböztetésére államtitkár úr is felhívta a figyelmet, a megyei szakértői bizottságok adják ki a szakértői véleményt. Amennyiben a benyújtott jogszabály-módosítási tervezetet elfogadják, akkor részleges és teljes felmentést csak megyei szakértői bizottságok fogják tudni kiadni, de csak az sni-diagnózis esetében.

Szakmai problémáink vannak ezzel. Az első, hogy egy nagyon jól bevált eljárásrendet szüntetnek meg. Továbbá: ez magával hozhatja az ellátási rendszer ismételt átalakítását, amikor még az előző átalakítást sem heverte ki teljesen. A szakembereket nem lehet csak úgy átcsoportosítani a megyei szakértőibe hirtelen, mert más szakfeladatokon is dolgoznak: nevelési tanácsadás, korai fejlesztés s a többi. Továbbá olyan nagy leterheléssel járó és magas speciális szakmai tudást igénylő feladat ez, amit nem minden szakember tud elvállalni. Mindez a szakemberhiány növekedését is magában hordozza.

Továbbá a megyei szakértői bizottságoknál mindenhol nagyon nagy a várólista. A határidőket már így sem nagyon tudják tartani. Óriási várólisták fognak kialakulni, szülők sokasága már most nagyon sok panaszt nyújt be egyébként az ombudsmanhoz is ezzel kapcsolatban. Továbbá: a tankerületi szakértői bizottságoknál a folyamatdiagnosztika által jobban érvényesíthető a gyermekek megítélésénél a szakaszosság elve a gyermekekkel való foglalkozás által. Tehát ott jobb lenne egyébként, ha ott maradna.

Továbbá problematikusnak tartom, hogy összemossák néha a btm-kategóriát az sni-vel a törvénytervezetben. Egy részleges vagy teljes felmentés miatt nem kell minden gyereknek sni-snek lenni, viszont a btm-kategóriában megadott kedvezmény lehetőséget, azaz esélyegyenlőséget teremt, valamint a munkaerőpiacon való könnyebb elhelyezkedését és a társadalomba való beilleszkedését nagymértékben elősegítené a gyerekeknek és a tanulóknak.

Ez a javaslat a btm ellátásában részt vevő szakemberek, fejlesztőpedagógusok, gyógypedagógusok munkakörének megszüntetését, státuszvisszavonását is generálhatja, pedig az elsődleges cél pont a mielőbbi prevenció ‑ prevenció, prevenciós ellátás ‑ meg­kezdése lenne, amelyet ezen szakemberek végeznek a nevelési-oktatási intézményekben, óvodákban és iskolákban.

2010 óta ‑ és itt hívnám föl a figyelmet, amikor elmondják önök, politikustársaim, hogy nagyon régóta húzódnak azok a problémák, amelyek most orvosolunk. Igen, ezek korábban is, a mi kormányaink alatt is meglévő hiányok voltak, de megpróbáltuk folyamatosan mi is orvosolni. De azért 2010 után önök, a kormány folyamatosan csökkentette a gyógypedagógus-képzésre felvehető hallgatók számát. 2010-ben 1300 hallgató vehetett még részt, idén 1090-et vehetnek föl. És itt minden szakember számít, önök is nagyon jól tudják.

Azt hiszem, hogy ez a jogszabálytervezet úgy olvasható, mint egy beismerő nyilatkozat. Azzal, hogy önök csökkenteni akarják a tanári munkához szükséges szakmai elvárásokat és a gyógypedagógiai munkával szembeni elvárásokat, önök beismerik, hogy lényegében bármit tesznek, az egyszerűen nem működik. Kevesebb a tanár, mint volt. És sajnos a számok is ezt mutatják. Csak az idei tanévben ‑ és itt van a lényeg, amiért nagyon gyorsan intézkedésre van önöknek szükségük ‑ 951 tanítónak és 3019 tanárnak szűnt meg az oktatói jogviszonya. Ebből 565 tanító és 840 tanár ment nyugdíjba. Ezzel szemben csupán 353 tanító és 482 tanár kezdte meg a pedagógusi pályáját. Summa summarum: 4 ezer ember csak idén, és ebből 1300 ment csak nyugdíjba, a többi elhagyta a pályát. Na, ez a baj! Ez nagyon durva pályaelhagyás. Ez az, ami nagyon nagy kényszer elé állítja most a kormányt.

Fogy sajnos az időm. Végezetül pedig a harmadik kardinális dolog, amire ki akarok térni, az ország bizonyos régióiban, bizonyos területeken pedagógus végzettség nélkül is lehet majd tanítani. Kérem, 2009-ig mindent megtettek az előző kormányok folyamatosan, és 2009-re sikerült is elérni azt, hogy pedagógus végzettség nélkül ne lehessen gyereket tanítani, sőt párhuzamosan arra is figyeltünk, hogy a bizonyos gyakorlati munkakörökben is pedagógus végzettség kell. A pedagógus szakma ‑ én nem vagyok az, édesanyám az volt, önök tudják, akik maguk is tanárok ‑ hivatás, az egy szakma. Egy gyereknek megtanítani valamit, a lelkére, pszichésen figyelni, az egy külön hivatás.

Lehet valaki csodálatos biológus, de ettől még nem biztos, hogy a gyerekeknek meg tudja tanítani. Ráadásul egy kemény idegi munka. Ott nem lehet a nap végén a gyerekeket falhoz csapkodni. Ez a lényege a pedagógiának, ezért kellene egy társadalomban szerintem a legtetejére helyezni őket megbecsülésben.

Szóval, summa summarum: nem lett volna szabad önöknek a nyugdíjas pedagógusokat kitakarítani a rendszerből. Vissza kell hívni a nyugdíjas gyógypedagógusokat is ‑ akit lehet ‑, és a nyugdíjas tanárokat is nyugdíj mellett, hogy szerződéses viszonyban valamilyen formában dolgozhassanak. Tudom, hogy nagy a kényszer. Ez az előző rendszerekből is hozott, de nagymértékben a pályaelhagyás is az önök rossz oktatáspolitikájának is köszönhető. De soha nem mehet el a politika ‑ és ez nem ideológia kérdése ‑ az irányba, hogy ne szakemberek, pedagógus végzettséggel nem rendelkezők foglalkozzanak a gyerekekkel, egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak ezt. Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 152 2017.05.04. 2:15  135-162

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Sajnálom, hogy Hoffmann Rózsa elment. Ahhoz képest, hogy véleményem szerint egy új időszámítás indult 2010 után, nagyon méltányosan fogalmaztam, és világosan jeleztem, hogy a problémák egy része datálódik a mi időszakunkból, pontosabban a korábbi ‑ mi… akkor még gyerek voltam, tehát a korábbi időszakból, de jelentős részben... Utaltam ugye arra, hogy mennyien hagyják el a pályát, és az nagyon gyorsan felgyorsult az önök oktatáspolitikájának köszönhetően az elmúlt időszakokban.

Szeretnék még annyit mondani, hogy azt is említette volt államtitkár asszony, hogy kényszernyugdíjaztak. Rosszul fogalmaztam, valójában visszafoglalkoztatást szerettem volna jelezni, de azt hiszem, ezt már korábban is jeleztem, hogy a nyugdíj mellett lehessen visszafoglalkoztatni, hogy ezt kellett volna megoldani, és nem ennek a lehetőségét elvenni.

És még amire szeretnék reflektálni, hogy az osztályozásmentesítés nem egyenlő azzal, hogy elhanyagolják azt a területet. Államtitkár asszony tett egy utalást arra, hogy nem ösztönzi a gyerekeket. Pontosan az veszi el a motivációt és a kedvet, ahogy Dúró Dóra is fogalmazott, hogyha egy egyszerű számmal fedjük le annak a kisgyereknek a tudását. Itt részképességzavarokról van szó, nagyon sok gyerek, mondjuk, diszlexiás, de kiválóan számol, vannak olyan gyerekek, akik diszkalkuliások, de gyönyörűen rajzolnak. Az én közvetlen környezetemben is voltak olyan gyerekek, a családban is, akik diszlexiások voltak, és bizony kinőtték, jó szakember, jó iskola, és az egész oktatáspolitikai szemlélet arról szólt, hogy továbbmehetnek ezek a gyerekek. Ma doktorok, többdiplomások, és jó, hű állampolgárai hazánknak. De ha akkor, abban a pillanatban gyerekkorban nem kaptak volna segítséget ‑ és az első Orbán-kormányra is jellemző volt ez a fajta nyitottság és segítség ‑, akkor ezekből a gyerekekből soha nem lett volna diplomás felnőtt. Köszönöm, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 156 2017.05.04. 1:30  135-162

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Pósán úrra szeretnék reagálni, mindkét felvetésére. Az első az volt, hogy elmondta a számokat, mennyi főállású volt 2003-ban, 2010-ben és 2017-ben. Na most, a számsor csökkenése vagy növekedése ‑ nagyon jól tudja ön, Pósán úr, hogy az utolsó szocialista kormány az üres álláshelyeket szüntette meg, ezt ön nagyon jól tudja.

A másik felvetésére, hogy hogyan maradhattak bent a mi rendszerünkben is még képesítés nélküli pedagógusok. Kérem, ennek két oka van. Az egyik az, hogy egy teljesen másik rendszer volt, ott történt meg ilyen, hogy képesítés nélkül lehetett tartani, mert önkormányzati fenntartás volt, ahol a polgármester a saját ismerősét berakta képesítés nélkül, de a törvény kötelezte egyébként, hogy nem lehet. Egy kivétel volt: a törvény kötelezte ‑ és itt ez a kulcsmondat ‑, öt év alatt, ahogy ezt önök is mondják, el köllött végezni, kivéve, ha akkor már a rendszerben egy tárgyat képesítés nélkül 15 éve tanított egy pedagógus, és nyugdíj előtt vót. Na, ez volt az oka annak, hogy még bennmaradtak a rendszerben, de ezt a rendszert nagyon kell tudnia és ismeri is, Pósán úr.

A másik meg az, hogy az a baj, hogy most megint növekedni fog ezeknek a száma, és ez véleményem szerint akkor sem kívánatos, mert meg lehetne még máshogy is oldani. Köszönöm, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
229 2 2017.05.30. 4:38  1-4

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt megjelent Képviselőtársaim! 1951-ben döntött Magyarország arról, hogy minden évben június első vasárnapján a pedagógusokat ünnepeljük. Ekkor fel­hívjuk a figyelmet a fontos szerepükre, áldásos tevékenységükre, amit nap mint nap végeznek a gyerekekért, az egész ország jövőjéért.

A pedagógusoknak van talán a legfontosabb szerepük abban, hogy holnap milyen országban fogunk élni. Ezért kellene kiemelten támogatni őket. A pedagógusok tudják azt, hogy a tudás főleg ma, a XXI. században óriási érték, a tudás kenyeret jelent, munkát, a tudás megélhetést, boldogulást és boldogságot is jelent. A tudás átalakul a XXI. században, napjainkban még inkább, és gyorsabban, mint korábban bármikor. Ehhez mindenkinek alkalmazkodnia kell, tanárnak, nem tanárnak egyaránt.

A tanári pálya nemcsak pusztán ismeret átadása, hanem lélek és szeretet is. Minden tanár egy egyéniség, tele kreativitással és szeretettel. Mindennap kemény szellemi és idegi munkát is végeznek egyben. Ezért minden tanár csak akkor tudja kiteljesíteni önmagát, akkor tudja elvégezni a munkáját, amit választott magának egy életre, ha szabad, szuverén és kap hozzá segítséget.

Ma, 2017-ben Magyarországon egy pedagógus sem nem szabad, nem tud önálló lenni, és nem tud ‑ mert nem kap semmilyen támogató környezetet ‑ támogató környezetben dolgozni sem. 2017-ben Magyarországon egy tanár a hatalom hálójában próbál a gyerekekre koncentrálni, de a pártpolitikai ideológiával átitatott, napi fenyegetésektől sem mentes, buta, logikátlan, központosított rendszerben ezt alig tudja már megtenni.

Ha belegondolunk abba, hogy az elmúlt hét évben milyen óriási terheket raktak a pedagógusokra, hogyan növelték sunyiban az óraszámukat, felesleges adminisztrációt kényszerítettek rájuk, pluszmunkáért szinte semmit nem kapnak; ha belegondolunk, hogy rájuk kényszerítették a megtanulhatatlan és megtaníthatatlan Nemzeti alaptantervet, amelyben merőben csorbították a tanítás szabadságát, hogy rájuk kényszerítették a buta, semmire sem használható egyentankönyveket… ‑ ma, 2017-ben a pedagógusok 98 százaléka mondja azt, hogy nem tudja használni az állami tankönyveket.

De ott a bér, amit megemeltek. De hát nem sok olyan szakma van ám az országban, ahol a beosztottaknak lényegében az adózott fizetésük jelentős részéből papírt, festéket, krétát és egyéb oktatási eszközöket kell venni. Ez a fényes béremelés már nem is néz ki olyan fényesnek.

Az igazgatókat lefokozták, lenézik, butának tartják őket, nem tartják őket alkalmasnak intézmény vezetésére. Mind a gazdálkodási, mind a munkáltatói jogaikat elvették. És ha a felsőoktatásra tekintünk, lényegében politikai komisszárokat küldtek a kancellárok személyében, csorbítva ezzel az akadémiai és a tanítási szabadságot.

A magyar iskolák elvesztették az elmúlt hét évben egyéniségüket és különlegességüket. Ebben a központosított rendszerben elvész a gyerek, és elvész sajnos a tanár is. Önök téglának látják az iskolát, kockafejűnek a gyerekeket és vályogverőnek a pedagógusokat. De, kedves fideszesek, az iskola nemcsak téglából áll, hanem érző, érzékeny közösség, aminek lelke van, és ezt a lelket ölik meg önök nap mint nap.

2018-ban, ha a választók többsége bizalmat szavaz az új Botka-kormánynak, akkor csökkenteni fogjuk a pedagógusokra jutó terhet, és anyagilag is el fogjuk ismerni a minőségi munkavégzést. Csökkentjük a gyerekek túlterheltségét. Megszüntetjük a KLIK-et. Megszüntetjük a buta állami egyen­tan­köny­veket. Visszaadjuk az iskolák autonómiáját, az iskolaigazgatók jogköreit szintén. Megszüntetjük a politikai komisszárokként működő kancelláriarendszert. Visszaadjuk a tanítás szabadságát és az akadémiai szabadságot. Helyreállítjuk a normális, demokratikus érdekegyeztetés rendszerét, és mindenekelőtt kreatív, korszerű iskolát fogunk Magyarországon csinálni.

Köszönet a pedagógusnak. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 93 2017.06.13. 1:56  84-95

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A CEU politikai megtámadása színtisztán koncepciós eljárás. Ilyet a legsötétebb nácik és az ócska kommunisták csináltak ebben az országban, és most önök. Vádold meg az ellenfeledet valami olyannal, ami nincs, kérj számon rajta olyat, amit biztos nem tud teljesíteni, és tedd bűnbakká, okold őt, amiért te nem tudsz eredményeket felmutatni!

A CEU támadása arról is szól, hogy a Fidesz képes a legsötétebb árulásra is, a magyar gyerekek jövőjének a bezárására is annak érdekében, hogy a fideszes bűnök ne kerülhessenek napvilágra. A Fidesz az egyetembezárás pártjává vált, a Fidesz a tudomány és az értelmiség elleni küzdelem pártjává vált, ezzel a Fidesz végérvényesen a vereség útjára lépett. De felhívnám minden ellenzéki és elégedetlenkedő figyelmét ebben az országban: a hatalomért remegők csak addig maradnak, amíg lesajnáljuk az áldozataikat. Magyarország pontosan látja, hogy Orbán és a Fidesz ereje azoknak az embereknek a félelmeiből táplálkozik, akiket a fideszes gyűlöletpropaganda-gépezet naponta tör össze, vesz a szájába, nyel el és köp ki, hogy másnap újrakezdhesse. Aki ma hányingert kap a CEU megtámadásától, aki ma megveti a kormány cinizmusát, annak ma az a feladata, hogy segítsen abban, hogy az évek óta háborús pszichózisban élő fideszes szavazók is rálássanak a saját életükre, hogy lássák, Orbán Viktor nem az ország megmentője, még csak nem is politikus, hanem egyszerűen csak egy elvtelen manipulátor, aki sötét lyukká akarja változtatni Magyarországot. A magyar nép és a magyar emberek sokkal jobbak és többek annál, mint akik ma vezetik ezt az országot. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 106 2017.09.18. 2:53  105-111

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A rendszerváltás után az első megvalósult alaptanterv 1995-re készült el, széles körű előkészítést követően. Ez a dokumentum központi és helyi, egyes térségekben iskolai szinten alkalmazható elvárásokat is megfogalmazott. A 2000-re felülvizsgált új tanterv már háromszintű szabályozást tartalmazott, majd 2003-ra megjelent az új Nemzeti alaptanterv, amely csökkentette a részletes tartalmi követelményeket, azaz normatív tananyagtartalmakat, és egyre inkább megbízott a magyar pedagógusokban.

2012-ben ezt a bizalmat törte meg a Fidesz által egyoldalúan összeírt Nemzeti alaptanterv. Önök olyan alaptantervet írtak, amely a tanárokat önálló, alkotó, a gyerekekért felelősséget vállaló, őket nevelő szakemberekből lefokozta alattvalókká, papagájokká, lényegében felolvasógéppé. A 2012-es Fidesz-alaptanterv azt tükrözte, hogy önök egyszerűen nem bíznak a magyar tanárokban, vagy valami egészen mást tartanak fontosnak, mint a magyar gyerekek előrejutását. Az önök 2012-es alaptanterve egy méltán letűnt kor maradványa, amely megtanulhatatlan és megtaníthatatlan mennyiségű tananyagot tartalmaz. Öt évfolyam volt kénytelen ebben a környezetben tanulni ez idáig, ennyi évfolyamnyi gyermek szenvedte el a NAT bornírtságát, túlterhelését, értelmetlen magoltatását. Elszenvedte továbbá mindezt az a rengeteg szülő és tanár, akik este 9-ig otthon tanulnak síró gyerekeikkel, és akik kénytelenek voltak erőltetni az osztálytermekben a kormány elvárásait. És már látszik, hogy önök tovább centralizálnának.

Tisztelettel kérem, államtitkár úr, válaszoljon a következő kérdésekre. Kik és pontosan mire költenek el 2,4 milliárd forintot egy alaptanterv megírása során? Kérdezem továbbá államtitkár urat, bekerülnek-e bárhogy a Magyar Tudományos Akadémián zajló szakmódszertani, oktatáskutatási programok eredményei és következtetései a tanterv-előkészítő munkába. Milyen szakmai vagy társadalmi előkészítő vita vagy munka előzte meg a tervezést? Mely diákokra, osztályokra, évfolyamokra, iskolatípusokra vonatkozik majd az új Nemzeti alaptanterv? Érvényes lesz-e a tanterv a szakgimnáziumokban és szakközépiskolákban tanulókra is? S végezetül: számíthat-e arra Magyarország, hogy kevésbé lesz túlterhelt és centralizált az új Nemzeti alaptanterv? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 110 2017.09.18. 1:07  105-111

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Természetesen nem tudom elfogadni. Mese habbal, államtitkár úr, amiről ön beszél. Az, hogy új Nemzeti alaptantervet csinálnak? Kénytelenek csinálni. (Dr. Rétvári Bence: Törvény írja elő, hogy ötévente kell.) Ez azt jelenti, hogy a 2012-es nemzeti fideszes alaptanterv bebukott. Belebuktatták a gyerekeket, és a tanárokat is belenyomorították ebbe a központosításba. Itt vannak a nyomorult és nagyon lesújtó PISA-eredmények, 4 ezer aktív pedagógus lelépett önök miatt, mert belenyomorodtak a túlterhelésbe és a központosításba. A funkcionális analfabéták száma rohamosan növekedik. Sorolni sem tudom, hogy mi a legnagyobb baj.

De most van egy még nagyobb baj, mert önök tovább centralizálnak, tovább központosítanak. Az új Nemzeti alaptantervben megjelent a tanításhoz a kötelező módszertani útmutatás. Államtitkár úr, tudja, mikor volt utoljára kötelező módszertani útmutatás a Nemzeti alaptantervben Magyarországon? 1962-ben. Na, önök pont ide viszik vissza tudatosan az országot ahelyett, hogy a jövőbe vinnék. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 78 2017.10.09. 1:31  77-80

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Nagyon szépen köszönöm. A 2010‑es kormányváltást követően lényegében a panelprogram teljesen leállt Magyarországon. Budapesten a XVIII. kerületben, saját választókörzetemben csak egy lakótelepet említek, több is van, de Budapest-szerte is nagyon sok van, ahogy az országban is. A Havanna-la­kó­telepen több mint 20 ezer ember él. Napi szinten panaszkodnak az ott lakók, hogy 2010 óta lényegében semmilyen lakás-korszerűsítési programra nem tudnak pályázni, semmilyen módon nem tudnak a valódi rezsicsökkentéshez hozzájárulni, és a lakásaik értékét sem tuják növelni.

 

(Az elnöki széket Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Azt ma már mindenki tudja és egyértelmű az, hogy az Európai Unió nagyon sok forrást adott volna arra, hogy a magyar emberek a saját lakásukat korszerűsítsék, és erre lett volna forrás, de a kormány ezt a pénzt sajnos másra költötte. Mindannyian tudjuk, ha van olyan beruházás, ami valóban segíti a lakótelepen élők életét és lakásuk korszerűsítését, az bizony a fűtés-korszerűsítés lenne. Azt szeretném kérdezni önöktől, hogy kívánja‑e folytatni és mikor folytatja egyáltalán a kormány a lakosságnak nyújtott fűtés-korszerűsítési programokat. Köszönöm szépen. (Dr. Szakács László tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
264 82 2017.12.04. 2:06  81-84

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Elnök úr, nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarországon évente körülbelül 5-6 ezer új emlőrákos beteget fedeznek fel, és nagyjából 2 ezer nő bele is hal a betegségbe vagy a következményeibe. Az emlőrák ezzel a magyar nők leggyakrabban előforduló daganata. Az emlőrák kezelése általában annál hatékonyabb, minél korábban ismerik fel a daganatot. A korai emlőrákok esetén nagyjából 80 százalékos ötéves túlélés biztosítható, a betegség ilyenkor tehát már nagyrészt meggyógyítható. A késői stádiumú, áttétes emlőrákok esetében ez az arány mindössze 15 százalék körüli.

A betegség megelőzésének leghatékonyabb eszköze a mammográfiai szűrés. A napokban a sajtóban is megjelent, hogy több mammográfiás gép elromlott a fővárosi kórházakban, ami odavezethet és odavezetett, hogy csak januárra-februárra lehet időpontokat kérni a még működő gépekre.

Az biztos, hogy indokolatlanul sok időt kell várni a vizsgálatokra. Új hír, hogy a délelőtt folyamán több nagyobb kórház és több nagyobb központ egybehangzóan megerősítette számunkra és kollégáim számára azt az információt, hogy ebben az évben már nem tudnak fogadni senkit mammográfiai szűrésre. A következő időpontot is csak január közepére és akkor is csak arra tudják adni, hogy egyáltalán időpontot tudjanak egyeztetni.

Tehát kérdezem tisztelt államtitkár urat, hogy mit kívánnak tenni a magyar nők érdekében. Hány berendezés meghibásodásáról van információja a tárcának és önnek, és hány beteget kell átirányítani más kórházak szűrőállomásaira a berendezések meghibásodása miatt? Tiszteletteljes válaszát köszönöm a magam és a magyar nők nevében. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 2 2017.12.11. 4:04  1-4

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon minden harmadik gyerek éhezik, ebből 200 ezer súlyosan veszélyeztetett kategóriában van jelen. Hét év alatt duplájára nőtt ‑ az önök kormányzása alatt ‑ a kórházi fertőzések száma, és 30 ezer embert lehetne megmenteni évente, ha önök a foci és a stadion helyett a kórházakra és az egészségügyre költenék a közpénzt. Továbbá hét év alatt több mint 50 ezer gyereket raktak ki az iskolából, nemhogy szakmai, hanem általános iskolai végzettség nélkül, és kérem, az elmúlt hét évben odajutottunk, hogy az ország fele nettó százezer forint alatti jövedelemből kell hogy megéljen.

Kérdezem én, kérdezzük mi, MSZP-sek: ez az erős, büszke nemzetállam? Ez az, amit önök olyan nagyon erősnek és gyarapodónak tartanak, ahol minden harmadik gimnazista külföldön szeretné elkezdeni az egyetemi és főiskolai tanulmányait? Hát kérem, ha ez az Isten kegyelméből történő úgynevezett jobboldali kormányzás mérlege, akkor nagyon-nagyon ajánlom maguknak, hogy sürgősen kongassák meg a vészharangokat.

Tisztelt fideszes képviselőtársaim, vegyék tudomásul egyszer s mindenkorra, hogy demokráciában nem az Isten kegyelméből, hanem a nép akaratából kormányzunk. Aki demokráciában Isten kegyelmére hivatkozik és nem a népszuverenitásra, az bizony megkérdőjelezi az egész választások értelmét. Kérem, a demokrácia előfeltétele az, hogy a politikai szereplők partnerként tekintsenek egymásra, és kölcsönösen elfogadják egymás létét. Önök ebben a rendszerben, amit az elmúlt hét évben építettek, nem politikai ellenfélként, hanem ellenségként tekintenek a politikai partnerekre és szereplőkre, negligálni akarják őket. Mindenféle hazugsággal és rágalommal lehet ilyenkor a politikai szereplőket megvádolni, sőt koncepciós perben még el is lehet őket ítélni, sőt a nap végén még a létüket is meg lehet kérdőjelezni. Önök nemcsak a politikai partnereikkel, hanem a közélet többi szereplőjével is ezt csinálják.

Felvetődik a nép akaratára való hivatkozás. Kérem, ez is sántít az önök tekintetében. 2014-ben ugyanis a többség nem a Fideszt támogatta. Ha figyelembe vesszük az önökre leadott szavazatokat és annak eloszlását, beleértve a határon túli szavazatokat is, akkor nyugodtan és világosan kimondhatjuk, mert kimutatható, hogy az ország és a választók több mint 55 százaléka nem önökre adta le a szavazatát, pláne nem adott maguknak kétharmadot 2014-ben. Kérem, kedves képviselőtársaim, ha azt is hozzávesszük, hogy 2014-re önök több mint 560 ezer szavazatot vesztettek el 2010-hez képest, miközben a mandátumok csökkenése csupán csak 1,3 volt, bőven elmondhatjuk, hogy nem hivatkozhatnak a választásra, tehát nemhogy Isten kegyelméből kormányoznának, kérem szépen, hanem egyszerűen egy manipulált, végtelenségig eltorzított választási törvény alapján szerezték önök a kétharmadot.

Végezetül leszögezhetjük, hogy a demokráciában nem lehet érvelni és nem lehet hivatkozni Isten kegyelmére, csak a népszuverenitásra, és önök, önök is tudták, mert súlyosan torzítják és megváltoztatták a választójogi törvényt, ezért önök nemcsak hogy Isten kegyelmére, de a nép akaratára sem hivatkozhatnak.

(11.10)

Ki fogjuk kiáltani a negyedik köztársaságot, ha megnyerjük a választásokat (Derültség a kormánypártok soraiban. ‑ Dr. Rétvári Bence: Gyurcsány Ferenccel?), azért, kérem szépen, hogy ne csak csodálatos és isteni köztársasági elnökeik legyenek, hanem valódi, magyar, demokratikus köztársasága legyen Magyarországnak. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
270 18 2018.02.21. 13:43  1-94

KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Selmeczi Gabriellának csak annyit szeretnék mondani, hogy aki úgy védi meg a magánnyugdíjakat vagy az emberek nyugdíját, hogy kizsarolják tőlük a saját magántulajdonukat, azt hazudva, hogy majd egyéni számlára vezetik át, és azóta sem láttak semmit, szerintem jobb lenne, ha nem szólna egy szót sem e Ház falai között, mert a kupola fog ránk dőlni.Bánki Eriknek meg csak annyit mondanék, hogy Bajnai Gordont emlegette, akit egyébként pont 2010. november 11-én maga a miniszterelnök, Orbán Viktor dicsért meg a Frankfurter Allgemeine Zeitungban, szó szerint azt mondta: „A kontinens kalapot emelhet Magyarország előtt, mert Európában senki sem tett annyit az államháztartás egyensúlyának helyreállításáért, mint az egymást követő két magyar kormány”, tehát a Bajnai-kormányra és saját magára gondolt, és aztán felsorolta a szocialista kormány intézkedéseit. Jellemző, hogy szelektív a gondolkodás, ez jellemző az egész beszédére is.

No de hát, tisztelt képviselőtársaim és tisztelt Országgyűlés, a kormány azt hangsúlyozza folyamatosan, és maga Orbán Viktor és Varga Mihály is folyamatosan azt mondja, hogy a válságból, egy mély válságból új, hosszú távon is fenntartható, növekedő pályára állította Magyarországot. Érdemes azonban megnéznünk a tényeket.

Ha összehasonlítunk két, a világgazdasági válságtól mentes korszakot és időszakot, akkor bizony azt láthatjuk, ha a 2003 és a 2007, valamint a 2013 és a 2017-es időszakokat hasonlítom úgy össze, hogy a 2002-t, illetve a 2012-t tartom bázisévnek és száz százaléknak, hogy a Központi Statisztikai Hivatal 2017. szeptember végi adatai alapján azt mondhatjuk, hogy a baloldal vezette 2003 és 2007 közötti időszak gazdasági növekedése 18,7 százalék volt, miközben ezzel szemben a Fidesz vezette 2013-2017 közötti időszak  túl a világgazdasági válságon  csupán csak 16,9 százalék növekedés produkálására volt képes.

Mindezt úgy  azt is figyelembe véve, hogy egy jelentős európai uniós forrástöbblet mellett  voltak képesek csak teljesíteni, amikor pénzbőség van a világgazdaságban; amikor lényegében egy laza monetáris, európai és magyar monetáris politika van, tehát nagyon kedvező világgazdasági körülmények között. Kijelenthető, és egyértelműen, világosan látszik, hogy a Fidesz jelentős európai uniós források mellett sem volt képes még azt a gazdasági növekedést sem elérni, amit korábban baloldali kormányok 2003-2007 között tudtak produkálni, lényegesen kevesebb európai uniós forrás mellett.

Tehát nemcsak az a mítosz, tisztelt képviselőtársaim, hogy az országunk a saját lábán állna, de az az állítása sem állja meg a helyét, amit Varga Mihály és Orbán Viktor állít, miszerint hosszú távon fenntartható növekedési pályára állították volna a magyar gazdaságot, mert  még egyszer hangsúlyozom  jelentős európai uniós források mellett sem tudták produkálni azt, amit korábban egyébként Magyarország teljesíteni tudott. Sajnos elmondható, hogy a Fidesz kormányzása ebből a szempontból is elvesztegetett időszak Magyarország életében. Messze nem hozzák ki azt ebből az országból, ami egyébként ebben az országban van.

És ha figyelembe vesszük azt is, hogy 2020 után jelentősen csökkenhet az európai források magyarországi áramlása, akkor bizony azt kell hogy mondjam: nem érdemes olyan emberekre és olyan kormányra bízni ezt az országot, akik még ilyen pénzbőség és kedvező gazdasági körülmények között sem tudják produkálni azt, amit korábban Magyarország produkálni tudott, és el tudott érni. Mert bizony nem tudták elérni azt a típusú gazdasági növekedést és azt a fajta jólétet, amit a magyar emberek nemcsak hogy megérdemelnének, de képesek is lennének rá. Mert igen, kedves fideszes képviselőtársaim, a jólét bizony politikai akarat kérdése is.

Látjuk azt, hogy az elmúlt években mekkorára növekedtek a jövedelmi különbségek Magyarországon, és ez azt bizonyítja, hogy az ősbűn, amit elkövettek  az egykulcsos adó  nemcsak hogy számunkra, baloldaliak számára mérhetetlenül igazságtalan, de az előbb általam elmondott számok és adatok is azt bizonyítják, hogy azt a fajta növekedést, gazdasági növekedést sem tudta az egykulcsos adó produkálni, amit önök ettől egyébként elvártak volna. Természetesen adóemelésről szó sem lehet. Sőt, mi szocialisták azt mondjuk, hogy az átlagos jövedelműeknek és a kiskeresetűeknek végre  önökkel szemben  valóban és radikálisan csökkenteni kellene az adóterheit, és nem úgy, ahogy önök tették, hogy folyamatosan emelték.

(10.10)

A gazdasági növekedés forrását mi egy igazságosabb adórendszeren túl bizony az emberi erőforrásba, az emberi tőkébe és beruházásba fektetésben látjuk. Ezért beszélünk nagyon sokat az oktatásról és az egészségügyről. Ugyanis, ha a jólét  és ez igaz sajnos  politikai akarat kérdése, akkor itt is érdemes megnézni a számokat.

Míg 2010-ben a költségvetési kiadások 61,5 százalékát tették ki a jóléti funkciókra fordított költségvetési kiadások, addig 2018-ban a kormány már csak a kiadások 54,2 százalékát fordítaná erre a célra. Nagyon fontos, hogy lássuk az oktatási és az egészségügyi ráfordításokat is. 2010 előtt oktatási tevékenységre a GDP 6,1 százalékát költöttük, 2018-ban a GDP alig öt, 4,9 százalékát költenék erre a területre; meg is látszik az eredménye. Az egészségügyben is tragikus a helyzet: 2010-ben a GDP 4,6 százalékát fordítottuk egészségügyi kiadásra, ezzel szemben jövőre (sic!) béremelésekkel együtt is csak 4,1 százalékát szánják erre a területre.

Továbbá, ha megnézzük azt, hogy az oktatás területén  miközben az erős Magyarországról és egy erős nemzetállamról beszélnek  50 ezer gyermeket tettek ki az elmúlt hét évben nemhogy szakmai, hanem általános iskolai végzettség nélkül, tragédia. Ezek a gyerekek hogy fognak adófizető polgárokká válni; nemhogy polgárokká, egyáltalán emberhez méltó életet hogy fognak élni?

De figyelhetünk más számokra is, például rohamosan nő a PISA-jelentések szerint is a funkcionális analfabéták száma, miközben drasztikusan csökkent Magyarországon az elmúlt hét évben a várható élettartam száma. Ha megnézzük azt, hogy duplájára nőtt a kórházi fertőzések száma, és bizony minden évben 30 ezerrel több embert lehetne, 30 ezerrel több ember életét lehetne megmenteni a magyar kórházakban és a magyar egészségügyben, ha önök nem finanszíroznák ennyire alul az egészségügyet. Ezek egzakt számok, nehéz ezzel vitatkozni, és sajnos napi szinten érzik az emberek a saját bőrükön. Hát, kérem, ha ilyen önöknek az erős Magyarország meg az erős nemzetállam, akkor valami egészen katasztrofális fogalmi zavarban vannak! Kérem, ez minden, csak nem fönntartható növekedési pálya.

De továbbmenve, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara véleményem szerint karöltve tette tönkre a magyar iskola és oktatás ügyét a Fidesszel az elmúlt hét évben. Még inkább súlyos ez az állítás, ha figyelembe veszem a saját titkos tanulmányát, amit el akar titkolni, de bizony, mégiscsak ott van a honlapon, hogy a következő tíz évben több mint 500 ezer magyar munkahely fog megszűnni vagy átalakulni Magyarországon az automatizáció, a robotizáció és a technológiai fejlődés következtében, akkor az iparkamarának és a fideszes oktatáspolitikának még nagyobb a felelőssége. De ha ezt figyelembe veszem, akkor nemcsak azt állítom, hogy nem kell visszatérni Magyarországnak és a politikusoknak a 2010 előtti megoldásokhoz, hanem pont ezért mondom, hogy nem is lehet visszatérni a 2010 előtti megoldásokhoz, mert a világ megváltozik, a technológia fejlődik. Soha ilyen gyorsan nem alakította át az emberek életét, munkakörülményeit, mindennapjait a technológiai fejlődés.

Mélyen hiszem ebből kifolyólag, hogy egy olyan országnak, mint a mi országunk, Magyarország, egy ilyen globális gazdasági környezetben, amilyenben helyt kell állnia, egy soha korábban nem tapasztalt rohamos technológiai fejlődés mellett valódi növekedést és az ország lakosainak valódi gyarapodást és jólétet a liberális demokrácián túl csak a szociális demokrácia képes biztosítani.

Ha szabad ilyet ezen Ház falai között mondanom, Kéthly Anna azt mondta, hogy a mi demokráciánkban nem a szabadság kevesebb, hanem bizony az egyenlőség több. Igen, kérem, mi, szocialisták azt gondoljuk, hogy a szociális demokráciában sohasem a szabadság kevesebb, hanem bizony az igazságosság, a szolidaritás, az emberiesség és az elérhető biztonságos jólét minden egyes embernek. Mondhatnám, személyre szabott demokráciáról kell szólnia az ország következő 10-15 évének, ahol az emberek egészségébe, fizikai és mentális, szellemi egészségébe, tudásába, oktatására, a magas hozzáadott értékű tudására, a szakmai felkészültségébe kell minden erőforrását vagy legalábbis a legtöbb erőforrását fektetnie az országnak.

Hadd mondjak önöknek még valamit: ha valahol hibázott szerintem a Fidesz az elmúlt időszakban, akkor az az, hogy azt az államot, amit minden nemzet közösen tart fenn a saját adóforintjaiból, ilyen az oktatás, az egészségügy, a szociális rendszer, azt az államot szembefordították az emberekkel. Ilyet korábban kormány, de mondhatnám még majdnem azt is, hogy szinte évtizedek óta rendszer sem csinált Magyarországon. Abszurd, már említettem az oktatási és az egészségügyi számokat, de hovatovább, amikor azt látják a magyar emberek, hogy a devizahitelesekkel szemben a fideszes államot védi az államtitkárságuk és a kormányuk, akkor azt hiszem, hogy bűnt követhet el a politikai elit, amikor a saját államát szembefordítja a saját népével és a nemzetével.

Végezetül az utolsó perceimben hadd hívjam fel Magyarország figyelmét, mert mégiscsak itt vagyunk a ciklus végén, hogy annak a választásnak, amit most fognak, most fogunk rendezni Magyarországon, bizony óriási tétje, nemcsak hogy milyen lesz a jövő generációinak az élete, hanem bizony európai hatása is lesz, és bizony nagyon nagy európai tétje is van. Ha egy pillanatra rátekintünk Európából Európára és ennek a politikai térképére, akkor azt láthatjuk, hogy lényegében két irányzat harcol egymással. Az egyik a nemzetállami önzéshez való visszatérés irányzata, amely véleményem szerint egy erősen meghaladott irányzat. A másik a nemzetállami alapon szerveződő, de az európai egység megőrzését szorgalmazók képviselői. E két irányzat harcol egymással, sajnos a nemzetállami önzésnek is vannak szép számmal követői Európában. Tudnunk kell azt, hogy akik az európai egységet szorgalmazzák, azok a második világháború óta nem tettek mást, mint Európa népeinek a jólétét, gazdasági fejlődését és a békéjét őrzik. Önök nem tesznek mást európai uniós forrásokból is sajnos, mint ezt a békét és egységet próbálják minél jobban szétzilálni.

Igen, sajnos vannak követőik is. Új jobboldali és szélsőjobboldali térnyerés Európában általános. Ezt sajnos látni kell. De az a fajta áttörés, amit Orbán Viktor a lázadás évének aposztrofált, és amelyet Kósa úr egyébként az ébredés évének várt  már a szóhasználat is egyébként tragédia, hogy egy jobboldali, önmagát demokratának nevező ember ilyet mond , nem történt meg. Ez a lázadás éve elmaradt, az európai demokraták néha kínkeservesen, de választásról választásra tartották a frontokat, és ellenálltak a szélsőjobboldali illiberális előretörésnek.

Igen, most Magyarországon a sor, Magyarország választás előtt áll. Igen, a magyar választók most abban a történelmi pillanatban és helyzetben vannak, hogy nemcsak a saját sorsukért dönthetnek, hogy milyen lesz a következő generációk élete Magyarországon, hanem egy magyar X és egy magyar szavazat egész Európában is megváltoztathatja a széljárást. Tiszta szívemből kívánom, hogy a magyar nemzetnek legyen ehhez ereje. Elnök úr, nagyon köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)