Készült: 2019.12.15.12:46:21 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

242. ülésnap (2001.11.27.), 412. felszólalás
Felszólaló Mécs Imre (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend utáni felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:11


Felszólalások:  Előző  412  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. 1959. november 25-én, New York egyik közparkjában holtan találtak egy dán diplomatát, Povl Bang-Jensent. A közismerten balkezes ember jobb kezében volt található az életét kioltó pisztoly, de más, idegenkezűségre utaló nyomot is találtak. A helyi rendőrségtől nagyon gyorsan átvette a nyomozást az FBI, és Washingtonból eredő utasítás alapján rapid módon lezárta és titkosította az aktát. A család értetlenül állt az ötgyermekes, családját szerető ember vélt öngyilkossága előtt, hiszen soha el nem maradt otthonról, ez volt az első alkalom, hogy megtalálása előtt két nappal szótlanul eltűnt. Az amerikai magyarság soha nem hitte el az öngyilkosság tényét, és Povl Bang-Jensent a magyar forradalom és szabadságharc hősi halottjának tekintette.

Ki volt ő és mit tett a magyar forradalomért, és mit tett Magyarország becsületéért? 1909-ben született és a harmincas években diplomáciai pályára lépett. Miután hazáját lerohanták a Harmadik Birodalom csapatai, részt vett az ellenállásban és küzdött a kollaboránsok ellen. Igen sok későbbi feszültség innen eredt diplomáciai pályafutása során, mert keményen és nyíltan küzdött a kollaboráns túlélők mentalitása ellen. Jelentős szerepe volt abban, hogy Dánia a NATO tagja lett. 1956-ban ENSZ-alkalmazott, a magyar forradalom és szabadságküzdelem mélyen megrázta, és hazánk híve lett. Amikor az ENSZ Közgyűlése a "magyar ügy" kivizsgálására az úgynevezett "ötös bizottságot" felállította, a szervezéssel Povl Bang-Jensent bízták meg. A bizottságnak nevet adó öt személy - egy tunéziai államminiszter, egy dán képviselő, egy ausztráliai, egy Srí Lanka-i, vagyis ceyloni és egy uruguayi diplomata, utóbbi egyetemi professzor is volt - hihetetlen pártatlansággal, ugyanakkor kellő érzékenységgel foglalkozott a kérdéssel, olvasott el minden rendelkezésre álló okmányt, jelentést, és hallgatott meg száztizenegy Magyarországról származó tanút, a magyar társadalom minden rétegéből és az ország minden részéből.

A jelentés 1957 júniusára készült el, és mindmáig a legjobb, legmegbízhatóbb, hiteles, átfogó képet adja a magyar forradalomról, hiszen nem sokkal annak vérbefojtása után született. A bizottság tizenhárom pontban foglalta össze jelentése lényegét, amelyből részben idézek:

"Ami Magyarországon történt, az önkéntes nemzeti felkelés volt, amelyre régóta fájó sérelmek szolgáltattak okot. Ezek egyike Magyarország alárendelt jogállása volt a Szovjetunióval szemben."

"A felkelést diákok, munkások, katonák és értelmiségiek irányították, akik között sokan kommunisták vagy volt kommunisták voltak. Akik részt vettek benne, ragaszkodtak ahhoz, hogy a magyar politikai szerkezet alapját a demokratikus szocializmus képezze, és hogy a földreform és egyéb szociális vívmányok őriztessenek meg épségben. Valótlan, hogy a felkelést reakciós körök szították Magyarországon belül, vagy hogy nyugati imperialista körökből merítette volna erejét."

"A felkelést senki sem tervezte meg előre, az még a benne részt vevőket is meglepetésként érte."

"Nagy Imrének eleinte nem volt szabad keze a miniszterelnöki hatalom teljes gyakorlására. Mire meglazult az ÁVH szorítása, az igazi hatalom már a forradalmi és munkástanácsok kezén volt. Nagy, látván, hogy honfitársai egységesek egy más kormányforma, valamint a szovjet csapatok távozásának óhajtásában, a felkelők mellé állt."

"A november 4-én bekövetkezett második szovjet beavatkozás óta semmi jele nincs annak, hogy a nép támogatná Kádár kormányát."

A záró megállapítás a diplomácia nyelvén súlyosan elmarasztalja a Szovjetuniót: "Egy hatalom tömeges behatolása egy másik hatalom területére azzal a bevallott szándékkal, hogy annak belügyeibe avatkozzanak, a Szovjetuniónak az agresszióról vallott saját meghatározása alapján is szükségképpen nemzetközi aggodalomra szolgáltat okot."

Ez az ércnél maradandóbb mű nem született volna meg Povl Bang-Jensen áldozatos és kitartó munkája nélkül: ő gyűjtötte össze a tanúkat, és biztosította névtelenségüket, senki sem ismerte kívüle adataikat. Az ENSZ tele volt nyílt és titkos szovjet ügynökök sokaságával. Az ENSZ apparátusa követelte, hogy Bang-Jensen adja át a tanúk listáját, ő ezt megtagadta, és az ENSZ-palota tetején újságírók előtt elégette azokat. Azonnali hatállyal, nyugdíj nélkül elbocsátották.

Egy kutatócsoport Nagy András író vezetésével hónapokat töltött az Egyesült Államokban, Dániában, valamint Oroszországba is elmentek, ahol titkosszolgálati tiszteket is meginterjúvoltak. Igen sok anyagot gyűjtöttek, de még mindig rendkívül sok a rejtély és a fehér folt. Jó lenne, ha a kormány a magyar titkosszolgálatok sok információt rejtő archívumaiban kutatást rendelne el, hogy tisztuljon a kép.

Povl Bang-Jensen emlékére tizenegy évvel ezelőtt a róla elnevezett társaság emlékoszlopot helyezett el a 301-es parcellában, a többi hősi halott sírja közelében. Két évvel ezelőtt a Külügyminisztérium aulájában mellszobrát helyezték el gróf Andrássy Gyula társaságában, és idén a Corvin közben is emléktáblát állítottak emlékére.

Emlékét egyre többen őrizzük. Köszönöm.

 




Felszólalások:  Előző  412  Következő    Ülésnap adatai