Felszólalás adatai

Az elmúlt években aligha volt olyan év, amikor nem változtak az érettségi és felsőoktatási felvételi szabályok. Kár azon vitázni, melyik volt a legjobb, a legigazságosabb rendszer, csupán az bizonyos, hogy az állandó változás bizonytalanságot, kiszámíthatatlanságot szült. A diákok nem építkezhettek a korábbi évek tapasztalataira, nem volt viszonyítási alapjuk, nem tudták, hol van az origó, ingoványos talajon kellett helytállniuk.

De hadd osszak meg önökkel egy másik személyes példát is az elmúlt évek köznevelési visszásságaiból, Fiatal, tanult, olvasott barátomnak idéztem a Kincskereső kisködmönből. Kiderült, beszélgetőtársam nem olvasta Móra Ferenc regényét, pedig mindannyian tudjuk, ez egy kötelező olvasmány. Amikor megkérdeztem, miért, a felelet az volt, hogy kiskorában elvették a kedvét az olvasástól, és csak felnőtt fejjel érzett rá az irodalom szépségére. Számos okot kereshetünk rá, hogy miért nem olvasnak a mai fiatalok, az azonban tény, hogy a jelenlegi oktatási rendszer nemhogy bevezetné az olvasás szépségébe a diákot, inkább elrettenti őket attól. Az olvasás, az olvasottság pedig minden műveltség és multikulturális társadalom alapja.

Ha jelenleg így a nem éppen befogadóbarát oktatás ellenére egy diák valamilyen tantárgyat mégis különösebben megkedvel, az oktatási keretek nem adnak kellő lehetőséget tehetsége kibontakoztatására. Fizikát kedvelő ismerősöm hagyományos iskolai keretek között nem tudta kielégíteni tudásvágyát. Ahhoz, hogy természettudományos ismereteit bővítse, külön szakkörre kellett járnia, amely szüleinek félévente 21 ezer forintjába került. De mindenki számára ismert tény, hogy aki csak megteheti, magánúton tanul nyelveket, annak ellenére, hogy az órarendben szerepel a nyelvoktatás. Nem kérem, hogy tegyék fel azok a képviselőtársak a kezüket, akiknek van iskoláskorú gyermekük, és nem jár semmilyen fizetett különórára, de gyanítom, nem soknak lenne a keze a levegőben.

Felteszem tehát a kérdést: jó-e hazánk közoktatása? Megfelelő-e az az oktatás, ahol pénzért kell különórákat vásárolni, mélyítve ezzel a társadalmi szakadékot, ahol a gyerekekkel nem szerettetik meg az olvasást, ahol a fiatalok nem tanulnak a művészetekről, a vizuális, az audiális és a környezeti kultúra nem képezi az oktatás alapját? Megfelelő-e az a nevelés, ahol az esztétikai, erkölcsi szemléletünk alapjait a piaci mércék, az egyéni sikerek, az időszerű divatirányzatok, valamiféle hagyomány formális miszticizmusa képezi? A válaszom egyértelmű nem.

Az ellenzék egy része szerint az új köznevelési törvénnyel az elmúlt 20 év vívmányait akarjuk most eltörölni, az MSZP oldaláról volt ilyen megjegyzés. Én sokkal inkább úgy érzem, az elmúlt 20 év hiányosságait pótoljuk, és lefektetjük egy olyan köznevelés alappilléreit, amelyek biztos alapot nyújtanak a felnövekvő generációk számára.

Tisztelt Képviselőtársak! Tanárember vagyok, közelről láttam az oktatási rendszert, amely eddig nem megfelelő minőséget hozott, esélyegyenlőtlenséget teremtett, és fenntarthatatlan volt. A csőd közelébe jutott önkormányzatok finanszírozási problémái a minőségi oktatás terét szűkítették. Ha az oktatásnak financiális gátakat szabunk, a jövő Magyarországát korlátozzuk. Meg kell tehát teremtenünk azt a környezetet, amelyben a jövőbe invesztált befektetés a leginkább megtérül.

Az elkövetkezőkben a kormány 100 milliárdos többletforrás bevonását tervezi az oktatásba, ennek csupán egy része annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy olyan pedagógusokat állítunk a katedrára, akik rugalmasan, a tanulók igényeinek megfelelően közelítenek a megoldáshoz, akik ötletgazdagok, és egy témát több oldalról is megközelítenek, megszerzik a tanulók bizalmát, és könnyen kapcsolatot teremtenek a divergens gondolkodású gyermekekkel, biztosítják a fiatalokban a kreativitás alapcsírájának kibontakozását. Ehhez olyan presztízst és financiális feltételeket kell biztosítani a pedagógusoknak, amelyek a pályát vonzóvá teszik; jelenleg sajnos távolról sem az. Javíthatunk azonban ezen, ha emeljük a fizetésüket, még akkor is, ha ezzel a munkaidő is növekszik. Stabillá tesszük a fizetések folyósítását, hiszen az állam utalná a pedagógusok bérét, a minőségi teljesítményt pedig, ahogyan a versenyszférában, elismeri.

Az igazán elhivatott pedagógusok ma sem csupán a kötelező 22 órát dolgozzák le. Tapasztalatból tudom, hogy azok, akik nem mint munkára, hanem mint hivatásra tekintenek a tanári pályára, szabadidejükben versenyeket szerveznek, szakköröket indítanak, korrepetálást vállalnak, kiállításra, múzeumokba viszik a tanulókat. Az új törvényben a pedagógusok munkaóráinak megállapítása szerepel a tantermen kívül végzett nevelőmunka számára, és elismeri, hogy az oktatás a csengővel nem ér véget.

A fiatal generáció oktatása, nevelése országunk jövőjét határozza meg, a sikeres nemzet az európai jóléti állam előőrsének kulcskérdése, hogy milyen alapot biztosítunk a gyermekeinknek. A tehetséggel való gazdálkodás, vagyis a tehetségek felismerése, kiteljesítése, az ország számára való megtartása mindannyiunk közös felelőssége, össztársadalmi, stratégiai érdek, fontos nemzetgazdasági tényező. A jelenlegi út tovább nem járható. Eltökéltek vagyunk abban, hogy olyan köznevelési rendeletet alkossunk, amely megteremti a gyermekek elméjének kiteljesedését, a jövő Magyarországának polgárai számára olyan kognitív és erkölcsi alapot biztosít, amelyre a nemzet bátran építkezhet, s akkor valójában kijelenthetjük, Magyarország megújul.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)