Készült: 2024.03.28.11:03:07 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

134. ülésnap (2011.11.15.), 101. felszólalás
Felszólaló Dr. Nagy István (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:17


Felszólalások:  Előző  101  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. NAGY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A nemzeti köznevelésről szóló törvényjavaslat megalkotásának célja egy új és korszerű szabályozás. Amikor hallgattam a vitát, joggal merül fel az érzelem, joggal merül föl olyan hang, ami elhangzik a képviselőknél, hiszen a jövőről beszélünk felelősséggel, hiszen akár több évtizedre határozzuk meg Magyarország jövőjét, sorsát ezzel a törvénnyel. Polgármesterként bizton állítom önöknek, Mosonmagyaróvár város versenyképességét pontosan az oktatása, az egyik legfontosabb tényezője, ami meghatározza. Meghatározza, mert az igényekhez, a lehetőségekhez formáljuk. Értem én, hogy Mosonmagyaróvárnak más lehetőségei vannak, mint a hátrányos helyzetű településeknek. Pont ezért van szükség az államra, hogy azokat a különbözőségeket, amelyek felmerülnek település és település lehetőségei között, maximálisan kiegyenlítse.

Beszélni kell a helyzetről, amely éppen jelen pillanatban van az oktatásban, hiszen mi is készítettünk egy fölmérést, hol is tart Mosonmagyaróvár térségének oktatási helyzete. Ki merem jelenteni, hogy az a tervezet, amiről beszélünk, olyan alapokra épít, amely nem egy tüneti kezelést akar az oktatásban megvalósítani, hanem gyökeres változást szeretne. Muszáj, hiszen a '93-as törvényt körülbelül 150-szer módosították.

Melyek azok a hangsúlyok, amelyek szerepelnek ebben a törvényben? Mindenképpen egy ellentmondás felszámolása, hiszen elvileg az állam volt a felelős a közoktatásért, és a gyakorlatban alig volt erre tere a közoktatás-irányításban, hiszen nem is adott a törvény erre lehetőséget. Akik tiltakoznak az állami minősítés bevezetése ellen, annak felidézem, hogy az érettségi vizsga hazánkban 160 évre tekint vissza.

Nézzük a finanszírozás problematikáját! Nyilvánvaló, hogy ritka kivételtől eltekintve a helyi források elégtelenek a finanszírozáshoz, az államnak sokkal nagyobb részt kell vállalni a finanszírozásból, azaz csökkenteni kell az önkormányzatok terheit. Pont ez az esélyegyenlőség az, ami az egyik erénye ennek a javaslatnak. Nagyon fontos a mindennapos testnevelés kérdése, nagyon fontos a művészeti alapképzés helyzete, lehetősége ebben a törvényben. Hiszen az én városomban mi megtehetjük, hogy megfinanszírozzuk pluszban, de hol vannak azok a térségben élők, akiknek ugyanolyan igénye lenne rá. Tehát az államnak azt a kiegyenlítő szerepet kell vállalni, hogy mindenki hozzájuthasson ahhoz a képzéshez, amelyből jó eséllyel tovább tudja folytatni sikeresen az életét. Nagyon fontos a szakmaiság kérdése ebben a törvényben, és ez elsőbbséget kell hogy élvezzen.

Egy nagyon érdekes helyzetre szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem a piaci szemlélet által túlhangsúlyozott szülői elvárásoknak kíván megfelelni, nem rövid távú megelégedettség a prioritás, hanem éppen a hosszú távnak való megfelelés. Az egyházi iskolák iránti fokozott érdeklődés hátterében is alapvetően ez áll, a szülő hosszú távon szeretne gyermekének biztos, boldog jövőt, nem pedig rövid távon.

Az egységes nemzeti műveltség is komoly hangsúlyt kap. A szakmaiság nem érvényesülhet, ha nincs ellenőrzés. Ez az egyházi, magán- és állami iskoláknál is az állam feladata kell hogy legyen. Az intézmények szakmai önállósága és felelőssége úgy növekszik, hogy a belső szakmai dokumentumokat, tehát az szmsz-t, a pedagógiai programot, a helyi tantervet, a házirendet a nevelőtestület fogadja el, a fenntartóknak ezeket nem kell jóváhagyniuk.

Végtelenül fontos az oktatás színvonalának a növelése. A mérések azt igazolják hazánkban, hogy csökken ez a színvonal. Ezzel szemben más országokban nagymértékű fejlődés tapasztalható a közoktatásban. Közismert, hogy a fiatalok több mint 23 százaléka középfokú képzéssel vagy szakképzettség nélkül hagyja el az iskolát. Sok család tönkremegy, az iskola nevelési, oktatási feladata így nehezebbé válik.

Fontos kérdés az átjárhatóság, és ezzel az átjárhatósággal nem ellenkezik, hogy ez csak pontosan előírt követelmények teljesítésével valósulhasson meg. Többször elhangzott, és a törvény egyik értékének tartom a nevelés fontosságának hangsúlyozását. Bizonyított, hogy a deviáns viselkedés elképesztően növekszik a tanulók körében. Az eddigi "értéksemlegesség" a nevelést gyakorlatilag lehetetlenné tette. Csak a neveléstől várható az ország erkölcsi, majd erre épülő anyagi talpra állítása.

A nevelésben nagyon fontosak a tanórán kívüli foglakozások, amelyeknek keretét, anyagi hátterét biztosítja a tervezet. Sok kritika éri az egész napos iskola tervezetét, de hadd emlékeztessek néhány fogalommal arra, hogy miért is tartom lényegesnek, hogy meg tudjuk valósítani. Ugye, a kulcsos gyerekek, a délután önmagukat nem találó, önmaguk elfoglaltságát nem találó gyerekek rendezetlen helyzete mennyi gondot okoz akkor, amikor barangolnak, csatangolnak ezek a gyerekek unatkozván, a rosszaságon törve a fejüket? A közösség, ami kialakul egy ilyen délutáni keretben, amikor nemcsak tantestületi keretek között, nemcsak tanórai keretek között vagyunk, hanem ezt a keretet fölbontva egy egész más közösséget formálva hogyan tudjuk és hogyan tudják a gyerekek együtt, egymást nevelni. Mekkora szerepe lehet a sportnak az egész napos elfoglaltság keretében, hiszen a gyermeknek ellenőrzött, biztonságos körülmények között sokkal több lehetősége van a sportolásra.

De ugyanez a kultúra szerepe, hiszen valljuk be, ha a családokra bízzuk, mekkorára növeljük rögtön azt a különbséget, ami gyerek és gyerek, család és család között fönnáll. De ha ezt egy iskolai közösségben tesszük, ha közösen szervezünk programot a gyerekeknek, akkor a kultúra szeletéből is sokkal nagyobb rész juthat egy-egy gyermekre.

Mondok még: ilyen a példaképek szerepe. Végtelenül fontosnak tartom, és szeretném felhívni a törvényalkotók figyelmét is arra az áldatlan helyzetre, ami kialakult az oktatás terén, mégpedig a férfi, az úgymond tanítók, tanár bácsik szerepére. Hiszen nagyon sok gyermek csonka családban nő föl, a bölcsődében a dadus nénik, az óvodában az óvó nénik, általános iskolában a tanító nénik vannak, és középiskolában is egészen nagy a hölgy tanítók aránya. És honnan vesz példát egy kisfiú, aki szeretne férfiúi mintákat gyűjteni, akkor, amikor otthon az édesapjával, mondjuk, kéthetente találkozik a látogatáskor? Tehát végtelenül fontos annak kidolgozása, hogy a férfi tanár, a tanító bácsik, a tanár bácsik szerepét megerősítsük az iskolában, hiszen mintákat kell a fiúgyerekeknek is szerezni. Helyes, egészséges mintákat kell szerezni nekik is, és erre az egész napos iskola kötetlenebb foglalkozásai és keretei jó lehetőséget tudnak biztosítani.

Nem mehetünk el szó nélkül természetesen a pedagógusok erkölcsi és anyagi megbecsülése, azaz az életpályamodell mellett. Fontosak a tárgyi feltételek egy iskolában, ezt tudjuk, hiszen digitális táblával van ma berekesztve jóformán minden rossz ablak, de a legfontosabb mégiscsak a pedagógus. Az a pedagógus, aki egészen másként kell hogy űzze a foglalkozását, mint bármelyik más foglalkozást, hiszen ez egy életmű, egy példa.

Egy kisebb közösség életében a pedagógus szerepe jóval túlmutat azon, hogy ő reggel bemegy az iskolába, és délután hazamegy. Ő pedagógus a szó legteljesebb értelmében, és ennek a lehetőségét, az ő szakmai, anyagi és erkölcsi megbecsülését biztosítani kell. Lehetetlen az a megoldás, hogy ő nemcsak anyagilag, hanem erkölcsileg sem állhat azon a piedesztálon, amelyen állnia kell. Egy pedagógust a társadalomnak oda kell állítani a szeme elé, oda kell állítani a piedesztálra, hogy róla vehessenek mintát. Ha róla vesznek mintát, és elő tudjuk segíteni, hogy olyan életet élhessen és olyan megbecsült legyen, akkor már a pedagógustársadalomnak adtunk egy olyan mankót, egy olyan segítséget, amelyre régen ki van éhezve, régen vár arra a megbecsülésre, amit nekünk adni kellene.

(14.10)

Én azt remélem, hogy ha ezt meg tudjuk adni, akkor mind a pályaelhagyók száma, mind a szemük csillogását vesztő pedagógusok száma egyre kisebb lesz, és egyre szívesebben, egyre nagyobb akarattal tudják magukat odatenni ahhoz, hogy megújítsák a magyar oktatási rendszert, megújítsák a magyar ifjúságot, ezzel jó szolgálatot téve a magyar jövőnek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  101  Következő    Ülésnap adatai