Készült: 2020.07.12.22:21:32 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
4 78 2002.05.25. 5:15  1-93

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A legújabban nemzeti közép demokratikus koalíciójának, lánykori nevén a szocialista és szabad demokrata párosnak oktatási elképzeléseihez, ezen belül is a közoktatási programhoz szeretnék hozzászólni.

Ez olvasható a 43. oldal első bekezdésében: "A kormány biztonságos és kiszámítható viszonyokat teremt az óvodákban, iskolákban. Megszünteti a kerettantervek monopolhelyzetét és kötelező jellegét." Ha jól értem, akkor az első mondat azt állítja, hogy a jelenlegi kerettantervek és az ezekre épülő helyi tantervek bizonytalanságot eredményeznek, és főleg nem kiszámíthatóak.

Állítja ezt annak ellenére, hogy az iskolák 100 százalékában a pedagógiai program részeként pontosan definiált módon, az első osztálytól a tizenkettedikig minden tantárgy a helyén van, maximálisan biztosítja az átjárhatóságot, és a történelmet a történelem tankönyvből tanítjuk, a földrajzot pedig a földrajztankönyvből és nem tantárgyi blokkokból.

Azaz éppen hogy kiszámítható és biztonságos viszonyok uralkodnak a mai iskolákban és nem úgy, mint a '94-98 közötti időszakban, amikor éppen a jelenlegi kormányra készülők regnáltak. Akkor hát mi is e nagy igyekezet igazi célja?

Tisztelt Képviselőtársaim! Gyanítom, nem más, minthogy a közoktatás utóbbi éveinek letisztult vizét ismét zavarossá kell tenni, és mint tudjuk, a zavarosban jól lehet halászni. Ismét milliókat lehet majd költeni a kutatói programcsomagok összeállítóinak, ismét elkezdhetnek dolgozni a komplex tankönyvek írói és szerkesztői, tán még a rokonoknak is juthat könyvkiadói állás. (Közbekiáltások az MSZP soraiból.)

Mi jut ezzel szemben a pedagógusnak? Természetesen újból körmölhetik a tanmeneteiket, pedagógiai programjaikat, úgymond a kiszámíthatóság és biztonság jegyében. Kedvükre válogathatnak a drágábbnál drágább komplex tankönyvekből, továbbképzésekből, és jutalmul a pedagógus életpályamodell helyett szeptemberben mindezért 50 százalékos béremelésben részesülnek. És ha októberben kiderül majd, hogy ez az ígéret is csak mézesmadzag volt, akkor még azt is elmagyarázzák majd nekünk, hogy nem tudunk százalékot számítani.

Igazából azonban a legnagyobb bajom e programmal kapcsolatban azzal van, ami benne sincs. Bármennyire hihetetlen, az V. fejezet 7 oldalnyi szövegéből, amely a közoktatásra vonatkozik, egyetlen mondatban utal a nevelésre: "Megkezdjük a gyerekek iskolai túlterheltségének csökkentését, olyan gyerekközpontú iskolák megteremtését, amelyekben minden gyereknek színvonalas oktatásban és személyes igényeinek megfelelő nevelésben, törődésben van része."

 

(13.50)

 

Kérem képviselőtársaimat, ízlelgessék még egyszer e magvas gondolatot: minden gyermeket személyes igényének megfelelő nevelésben kell részesíteni. Azaz lesz olyan gyermek, aki szívesen veszi, ha hazafias nevelésben részesítik, és örömmel tanulja majd meg a Himnuszt vagy a Szózatot, és lesz olyan gyermek is, aki beéri az internacionalizmus és globalizmus áldásaival is. (Szabados Tamás: Igazgató úr!) Lesz olyan gyermek, aki örül annak, ha kitartásra, önfegyelemre, becsületességre nevelik, és lesz olyan is, akinek ez nem lesz ínyére. A pedagógus majd szépen lassan listázza a személyes igényeket, és megpróbál nem beleháborodni a személyes elvárásokba.

Harminc éve vagyok pedagógus, de ehhez fogható liberális bűvészmutatvánnyal még nem találkoztam. És hogy mégsem vagyok e dolog miatt kétségbeesve, az azért van, tisztelt képviselőtársaim, mert tudom, hogy létezik ebben az országban több tízezer józan, tisztességes pedagógus, aki ha becsukja maga mögött az osztályterem ajtaját és a gyermekek elé áll, hamar elfeledkezik az oktatásügy éppen aktuális liberátorairól.

Joggal kérdezhetik meg képviselőtársaim, hogy ha ennyire elfogadhatatlannak tartom a leendő kormány oktatáspolitikai elképzeléseit, kit tartok ezért felelősnek. A szabad demokratákat, akik a tárca várományosai? Vagy a szocialistákat-e, akik az 5 százalékos pártot magukhoz ölelték? A kérdésemre a válasz egyszerű: az SZDSZ csak azt tette az asztalunkra, ami tőle kitelik, azaz egy ultraliberális oktatásirányítási elképzelést. Hogy ezt hogyan hagyhatták a szocialisták? A válasz erre is egyszerű: Dávid legyőzte Góliátot - mint tudjuk, ez volt a koalíciókötés ára. Úgyhogy Góliát most itt fekszik a lábunk előtt kiterítve; csak azért aggódom, nehogy a magyar oktatásügyet is maga alá temesse.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF és a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 149 2002.06.11. 1:45  148-155

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nyugodt szívvel kijelenthető, hogy az elmúlt évtized egyik leghasznosabb, legstabilabb intézménye a falugazdászok hálózata volt. Még az Antall-kormány idejében, 1994-ben hívtuk életre a szervezeteket a falusi, vidéki gazdálkodók segítésére. A Horn-kormány gazdajegyzőkként tovább működtette őket, és a polgári kormány idején is biztosított volt a működésük. A falugazdászok közül sokan már nyolc éve segítenek a gazdálkodó emberek ügyes-bajos dolgaiban, szakmai tanácsokkal látják el őket, és a jól teljesítők köztiszteletnek és megbecsülésnek örvendenek településeinken.

Ennek ellenére mégis olyan híreket hallunk, hogy a kormányzat át kívánja szervezni a rendszert. Az átszervezés kapcsán politikai okokat emlegetnek, stílusosan szólva, hogy a falugazdászok közül sokan nem eléggé járatosak a szegfűnevelés és -gondozás tudományában. Példaképpen: Bács-Kiskunban volt a legnagyobb gond a szegfűfelhozatallal, legutóbb áprilisban a választási piacon csak három szálat sikerült elsütni belőlük, azokat is a nagybani listás piacon. (Derültség az ellenzéki oldalon.)

A fentiek tükrében tisztelettel kérdezem a miniszter úrtól, hogy mire számítsanak a falugazdászok. Elegendő-e számukra munkahelyük megtartásához közmegbecsülésnek örvendő tevékenységük, vagy térjenek be mihamarabb a legelső útjukba eső MSZP-pártirodába, belépési nyilatkozatot kitölteni?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 153 2002.06.11. 1:17  148-155

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Miniszter Úr! Nagy összegben mertem volna fogadni, hogy körülbelül azt a választ halljuk öntől, amit hallottunk. (Dr. Géczi József Alajos: Miért, mire számítottál?) De nemcsak engem kellene megnyugtatnia válaszával, hanem például a Jánoshalmi Gazdakört is, amelyik engem szombaton megkeresett azzal, hogy fel vannak háborodva azért, mert korábbi országgyűlési képviselőjük, Tabajdi Csaba - aki most az MSZP színeiben képviselőtársunk - telefonon megkeresett falugazdászjelölteket, elígérve nekik a jánoshalmi és a mélykúti falugazdász székét. Csak az a baj, hogy ezekben a székekben közmegbecsülésnek örvendő falugazdászok ülnek.

Én eddig úgy tudtam és mindnyájan úgy tudtuk, hogy Tabajdi Csaba képviselő úr a kisebbségi, etnikai, valamint a nemzetközi, európai integrációs kérdések szakértője. Most azt kellett konstatálnunk, hogy ő most már falugazdász-káderkiválasztó szakértőnek is felcsapott. (Dr. Géczi József Alajos: Ő egyébként egy szanki parasztgyerek!) Engedje meg, hogy azt mondjam, ez azért félelemmel tölt el bennünket, ha így működik az a megújítás, az az átszervezés, amiről az előbb itt hosszasan beszélt.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 297 2002.06.18. 9:29  280-330

KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében az előttünk fekvő T/108. számú törvényjavaslattal kapcsolatos véleményünket szeretném megosztani önökkel, és természetesen a televízió- és rádióközvetítést esetleg még nyomon követő honpolgárainkkal.

A törvényjavaslat a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításával igyekszik teljesíteni a kormányprogramban megismert közoktatási elképzeléseket, nevezetesen: "A kormány - úgymond - biztonságos és kiszámítható viszonyokat teremt az óvodákban, iskolákban. Megszünteti a kerettantervek monopolhelyzetét és kötelező jellegét." Azaz úgy is értelmezhetjük ezt a mondatot, hogy a kerettantervek és az erre épülő helyi tantervek kötelező volta miatt volna ma bizonytalanság, és kiszámíthatatlanság a közoktatás világában.

Állítja ezt annak ellenére, hogy az iskolák száz százalékában a pedagógiai program részeként, pontosan definiált módon, az első osztálytól a tizenkettedikig minden tantárgy a helyén van, évfolyamonkénti követelményrendszerével biztosítja az átjárhatóságot, magyarán, az iskolaváltást, és az egyes tantárgyakat, hála istennek, nem tantárgyi blokkokban tanítjuk, megkönnyítve ezzel a szülők eligazodását is a tantárgyak rendszerében.

Az előbbiekből tehát nyilvánvalóan következik, hogy a mostani törvénymódosítást nem a biztonság és a kiszámíthatóság hiánya indukálja, hanem az a liberális oktatásirányítási modell, amely a kerettantervek és a helyi tantervek tekintetében egyetlen fix pontot jelöl csak meg: a közös kimeneti követelményeket. A javaslatból ezért is nem derül ki egyértelműen, hogy az iskolai tanulmányok befejezéséig mindvégig teljesíteni kell-e az évfolyamokra lebontható aktuális követelményeket, vagy elég csak a tanulmányok végére, azaz az alapvizsgára, illetve az érettségi vizsgára teljesíteni.

 

 

(18.40)

 

Ennek a szabályozási modellnek súlyos következményei lehetnek, így először is: az iskolák átjárhatósága soha nem látott mértékben csökkenhet. Ezt pedig úgy értjük, hogy ma, amikor a gyereklétszám fogy az iskolákban, az iskolák a diákok megtartása, illetve becsábítása érdekében olyan specializációkat, sokszor különlegességeket kínálnak a szülőknek és a diákoknak, ami azután adott esetben lehetetlenné teszi a más intézményekbe való átlépést. Így tehát ez a törvényjavaslat a deklarált biztonság és kiszámíthatóság helyett tovább erősíti az iskolák szegregációját, következésképpen kizárólag az elit érdekek kiszolgálására törekszik.

Az elmondottak alátámasztására szeretném önöket megismertetni a 2001. november 9-ei "Országos kompetenciamérés" elnevezésű vizsgálat leglényegesebb eredményeivel. E mérés keretében az olvasás, szövegértési képesség és a matematikai műveltség egy meghatározott szeletének felmérésére került sor. A felmérés értékelése során külön értékelték a budapesti, a megyeszékhelyi, a városi iskolák és a községi iskolák eredményeit.

Matematikából az alábbi pontértékek adódtak: a budapesti átlageredmény 525 pont, a megyeszékhelyek átlageredménye 514 pont, a városi iskolák átlageredménye 497 pont, és a községi iskolák átlageredménye 449 pont. Ha jól számolom, a két széle között a különbség 76 pont. Nagyjából azonos pontszámok adódtak az olvasás, szövegértési képesség felmérése esetében is. Azaz világosnak kellene mindenki számára lennie, főleg az oktatásirányítók számára, hogy ma az elsődleges teendő éppen nem az elit iskolák további szárnyalásának ösztönzésében, hanem a kisvárosi, községi, kistelepülési iskolák felzárkóztatásának segítésében rejlik.

A Magyar Demokrata Fórum ezért utasítja el a tervezett módosítást, és megrökönyödve látjuk, hogy a szociáldemokrata értékekre hivatkozó szocialisták teljesen átengedték a terepet a liberális oktatásirányítás számára. Csak reménykedni tudunk abban, hogy az iskolák döntő többsége, amelyek a korábbi évek felmérése alapján erőteljesen támogatták a kerettantervek és az erre épülő helyi tantervek bevezetését, nem él a szabad választás felkínált lehetőségével, és továbbra is fontos értéknek tekinti az elmúlt években rengeteg munkával kialakított helyi tantervi rendszerét.

A szorgalmi idő időtartamának újraszabályozásával találkozhattunk a módosítási javaslat 5. §-ában. Ebben a javaslatban vannak számunkra szimpatikus elemek, és van olyan is, amellyel nem tudunk egyetérteni. Így üdvözöljük, hogy az iskolakezdés szeptember első munkanapjára essen. Magam is egyetértek Szabados képviselőtársammal, aki az iskolakezdést ünnepnapnak nyilvánította és érezte. Ez számomra is így van, aki már több évtizede - sajnos vagy szerencsémre - az iskolát kezdi. Ez egyrészt megfelel a magyar hagyományoknak is, másrészt tervezhetőbbé teszi mind a szülők, mind a pedagógusok számára is a nyári szabadságok eltöltését. Ugyanakkor a júniusi tanévzárás lehetséges időpontjai tanévenként akár öt tanítási nap eltérést is eredményezhetnek, ezért az a nagy kérdés, hogy ezt a lehetséges mínusz öt napot milyen módon lehet behozni. A hatnapos tanítási hetek beiktatásával? Vagy a napi óraszám esetenkénti növelésével? Netán az évközi szünetek megkurtításával?

Egy biztos: a 185 tanítási nap épp azért annyi, mert úgy véljük, a jelenlegi tantervek lelkiismeretes elvégzéséhez ennyi tanítási nap mindenképpen szükséges. Ezért feltétlenül megfontolandó, hogy a júniusi utolsó tanítási napot - hasonlóan a szeptember 1-jéhez - mindig a konkrét naptári év ismeretében a miniszter döntse el. Ennek érdekében a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja támogatásával módosító indítványt terjesztettünk elő.

Végezetül a pedagógusok kötelező óraszámának csökkentéséhez szeretnék hozzászólni. Vitathatatlan: ki ne örülne annak, ha a bére meghagyása mellett csökkentik a kötelező óraszámát? Csakhogy az a kétórás csökkentés most sem a konkrét tanórai csökkentésre vonatkozik, hanem az az időkeret fogy, amelyet eddig a pedagógusok a nevelésre fordíthattak és fordítottak is. Bár a pedagógusok ezt a munkát nyilván ezután is elvégzik, az előterjesztők most mintha mégis abban bíznának, hogy ez az intézkedés kedvezően befolyásolja majd a kollégák hangulatát - egészen pontosan az október 3-i hangulatát -, amikor a kollégák először szembesülnek a választási kampányban beígért 50 százalékos illetménynövekedés számaival, és sokan fogják azt tapasztalni, hogy éppen ők nem érték el az 50 százalékos átlagot. De ez a kérdés a holnapi ülésünk tárgya, amiről majd holnap fogok szólni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 44 2002.06.19. 4:46  13-189

KARSAI PÉTER, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim és Miniszter Úr! A Fidesz-Magyar Polgári Párt és a Magyar Demokrata Fórum képviselőinek kisebbségben maradt véleményét szeretném önökkel megismertetni a törvénymódosítással kapcsolatban.

Mindenekelőtt le kívánom szögezni, hogy természetesen nagyon örülünk annak, ha a közalkalmazottak és köztük a pedagógusok is jelentős béremelésben részesülnek, és ezt a tényt mindenképpen támogatjuk. Megjegyzem, ezek szerint mégsem volt üres a kassza, mint ahogy azt sokszor hallhattuk az elmúlt hetekben az MSZP-SZDSZ utókampánya során.

Akkor hát nézzük, hogy mi is a kifogásunk a törvénymódosítással kapcsolatban! Először is: egy közmondásunk azt mondja, hogy az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Azaz ha 50 százalékos illetménynövelést ígérnek a kampányban - és ki ne emlékezne erre a szlogenre, hogy 50 százalékkal emeljük a közalkalmazottak és a pedagógusok bérét szeptembertől -, akkor ezt illene betartani.

Mostanra már kiderült, hogy ez az 50 százalék csak az alapbérre vonatkozik, és itt is csak az átlagról van szó. Így például a pályakezdő pedagógusok bére, azaz az F1-es kategória a jelenlegi 61 100 forintról 64 százalékkal emelkedik 100 ezer forintra, egy nyugdíj előtt álló F14-es besorolású kolléga a jelenlegi 138 ezer forintnál 33 százalékkal többet, azaz 162 ezer forintot kap majd kézhez alapbérként. Megjegyzem, azon is érdemes lett volna eltöprengeni az előterjesztőnek, hogy miért is érdemel dupla annyi emelést a kezdő kollégák bére, szemben a 30-35 éve pályán lévőknél.

De lépjünk tovább! A tervezett módosítás legbántóbb hiányossága, hogy nem foglalkozik a pótlékokkal, és kísérletet sem tesz arra, hogy a minőségi munkavégzést is elismerje. A pedagógusok döntő többsége rendelkezik valamilyen alapbér jellegű pótlékkal - ilyen például az osztályfőnöki pótlék. Ma egy átlagosnak tekinthető osztályfőnöki pótlék 3 ezer forint körül van havonta. Ezért egy átlagosnak tekinthető osztályfőnök havonta legalább tíz pluszórát dolgozik, azaz már eddig is alul volt értékelve a munkájuk. A mostani emelés tehát még inkább leértékeli ezt a nagyon fontos pedagógiai munkát, következésképpen nem lehet majd megbízni valakit ezzel a tevékenységgel. De ugyanez vonatkozik a vezetői pótlékra, az ifjúságvédelmi vezetőre és a munkaközösség-vezetőkre is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök joggal kérdezhetik: ha ezek a dolgok így állnak, akkor az előterjesztők ezt miért nem vették figyelembe, és miért nem szakszerűen és igazságosan osztják el az egyébként tényleg jelentős pénzeket. A magyarázat kézenfekvő: az MSZP a saját választási ígéretei csapdájába esett. Az 50 százalékos emelés csábítóan hangzik és jól kommunikálható, igaz, mint ez mostanára kiderült, csak a fizetés egyik elemére, az alapbérre vonatkozik, de szép jelzőket lehetett hozzá találni; ma is hallhattuk, soha nem látott történelmi s a többi, és ezért ragaszkodnak most hozzá.

Mi, ellenzéki képviselők pedig úgy véljük, hogy e valóban jelentős bérrendezésnél fontosabb szempont kellene hogy legyen a szakszerűség és az igazságosság, azaz ne az 50 százalékot ismételgessék, mondjunk inkább 35-öt, merthogy az is jelentős rendezés, aminek örülni lehet, és a valósághoz ez a szám közelebb is áll. Akkor rendezni lehetett volna a pótlékok ügyét is, és tán még a minőségi munka elismerésére is jutott volna.

Összegzésképpen: egyetértünk és támogatjuk, hogy a közalkalmazottak és köztük a pedagógusok jelentős béremelésben részesüljenek, de nem tudjuk elfogadni azt a módot, ahogyan ezt az előttünk lévő törvényjavaslat végre kívánja hajtani, ezért is szavaztunk a törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága ellen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 149 2002.07.16. 1:58  148-155

KARSAI PÉTER (MDF): Örülök, uraim, a tetszésnyilvánításnak. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! Az ön múlt heti, "Az ország békéje és nyugalma" címmel elmondott napirend előtti felszólalása kapcsán szeretnék önhöz kérdést intézni.

Akkor ön azt mondta: "Az országgyűlési választások szavazócéduláinak újraszámlálását a szavazókörök 94,4 százalékában rögtön a választások után elvégezték. Volt olyan szavazókör, ahol ezt nyolcszor is megtették." Csakhogy ez az úgynevezett újraszámlálás a második fordulóban történt, és nem arra az eredményre vonatkozott, amely az első forduló listás eredményeit érintette volna. (Dr. Kis Zoltán: Ötször mondtad!) Így tehát, miniszter asszony, ön a múltkori felszólalásában erősen csúsztatott, és ezzel megtévesztette a közvéleményt.

Önök szándékosan egybemossák a szavazatok megszámlálását az újraszámlálással. Ezt a szándékos összekeverést hallhattuk ma több SZDSZ-es képviselő által is megfogalmazni. Ez az úgynevezett újraszámlálás, amit önök emlegetnek, köszönő viszonyban sincs azzal a valódi újraszámlálással, amelyet a polgári oldal szavazói tömegesen követelnek, és amiért az elmúlt hetekben az utcára vonultak és tüntettek.

Tisztelt Miniszter Asszony! Már csak négy napunk van a szavazócédulák megsemmisítéséig. Ennyi ideje maradt a kormánynak arra, hogy elhárítsa magáról a gyanú árnyékát, és elrendelje a szavazócédulák megsemmisítésének felfüggesztését. (Szalay Gábor: Ki volt kormányon abban az időben?) Nem gondolja-e, miniszter asszony, hogy mégiscsak meg kellene tenniük ezt a lépést?

Várom a válaszát. (Taps az MDF és a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 153 2002.07.16. 0:57  148-155

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Miniszter Asszony! Megértettük a válaszát. Nem kívánják a szavazócédulák megsemmisítését felfüggeszteni. (Dr. Lamperth Mónika: Nem! Jól értette.) Ezek szerint valóban nem zavarja önöket, hogy a polgári oldalra szavazók nagy többségében továbbra is él a gyanú a szavazás végeredményét illetően. (Dr. Géczi József Alajos: Tükörbe kellene nézni!) Nem bennem, a polgári szavazók nagy többségében! (Nagy zaj.) Önök most úgy gondolják: négy év hosszú idő, majd elfelejtik a választók a mostani sérelmüket.

Ez a győztes arroganciája, tisztelt miniszter asszony (Derültség az MSZP padsoraiban.), szemben a győztes eleganciájával, amelyet a szavazatok újraszámlálásának elrendelésével biztosíthattak volna. (Dr. Kiss Péter: Miért szavazták meg az urak?) Ehelyett inkább szétverik a tüntetőket az Erzsébet hídon, mintsem hogy valóban megnyugtatnák a nem önökre szavazók százezreit. Ezek után ne csodálkozzanak azon, hogy sokan vélik úgy az országban: önök valóban lesgóllal győztek.

Köszönöm. (Taps az MDF és a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 154 2002.09.25. 16:54  61-180

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés által megvitatásra kerülő két törvényjavaslatot megalkotó kormánykoalíció azt tűzte ki célul, hogy információs kárpótlást szolgáltat; másodszor: kísérletet tesz a demokratikus közélet tisztaságának előmozdítására; harmadszor: megelőzi a személyes és közérdekű adatokkal való politikai célú visszaéléseket; negyedszer: nyilvánosságra hozza a közéleti szerepet betöltő személyek előző rendszerhez kötődő állambiztonsági tevékenységét; végső soron pedig az elmúlt rendszer valódi történelmét ismerteti meg velünk.

Már ez utóbbi célkitűzés is komoly ellentmondást rejt magában, nem is beszélve magukról a jogszabálytervezetekről. A két törvénytervezetről összességében elmondható, hogy a jelenlegi gyakorlathoz és jogszabályi környezethez képest először is bizonytalanságot teremt mind az érintettek, mind a napjainkban működő szolgálatok életében, a meglévő garanciák megnyirbálásával és a szabályozás következetlenségével.

A meglévő alkotmányossági problémákat nem oldja fel, sőt azokat újabbakkal tetézi. A Történeti Hivatal felszámolásával nem épít, hanem rombol, mindenféle ésszerű magyarázat és indok nélkül. Hasznot pedig igazán nem hoz a társadalom számára, következményei viszont beláthatatlanok. Érdekes lenne tudni a tárgyban érintett Belügyminisztérium, Honvédelmi Minisztérium és a nemzetbiztonsági szolgálatok szakmai apparátusának véleményét a tervezetről, különös tekintettel arra is, hogy a miniszterelnök által felkért szakmai bizottság a törvényeket alapjaiban érintő kritikákat fogalmazott meg.

Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az állambiztonsági szolgálatok történelmi levéltárának létrehozásáról szóló T/541. számú törvényjavaslat az első igen súlyos hibát ott követi el, hogy a törvény hatályát érintő történelmi határvonalat 1990. február 14-ével húzta meg. Ez az elhatárolás a III/III-as csoportfőnökség esetében még érthető, hiszen ezen a napon fejezte be dicstelen tevékenységét és szűnt meg jogutód nélkül. Mivel azonban a törvénytervezet a hírszerzés és a kémelhárítás, valamint a katonai elhárítás tevékenységét is vizsgálja, nem nehéz belegondolni, hogy utóbbiak esetében értelmezhetetlen és rendkívül veszélyes a határvonalat egy időpontban meghúzni. Ezek a szervezetek tevékenységüket folyamatosan végezték, felelőtlenség tehát az 1990. február 14-e előtti iratokat hozzáférhetővé tenni. A hírszerzés, a kémelhárítás, valamint a katonai elhárítás tevékenységének ebből a szempontból semmi köze a III/III-as belső elhárítás megszűnéséhez.

A tervezet értelmező rendelkezései arról árulkodnak, hogy a készítők nem ismerik pontosan a belső elhárítás szervezeti felépítését. Erre jó példa a “hálózati személyö és a “harmadik személyö meghatározása. A hálózati személyek körébe a tervezet alapján nem tartoznak bele azok, akik alkalmi kapcsolatként, társadalmi kapcsolatként vagy hivatalos kapcsolatként segítették a belső elhárítás munkáját. Ezek a személyek nem írtak alá beszervezési nyilatkozatot, általában jelentést sem írásban adtak, tevékenységüket felkérésre vagy önként, illetve alkalmi jelleggel, elsősorban szóbeli tájékoztatással végezték, nevük mégis sokszor felbukkan az úgynevezett ügynöki jelentésekben informátorokként. A törvénytervezet ezeket a személyeket harmadik személynek tekinti, így jogállásuk a tervezetben a hozzáférés, a kutatás és a nyilvánosságra hozatal szempontjából megtévesztő, ami által olyan jogokat kapnak, amelynek biztosítása nyilvánvalóan nem volt cél.

A tervezet szerint a törvény hatálya alá tartozó iratokban található adatok a törvény erejénél fogva veszítik el minősítésüket. A javaslat meghatározza a fő szabály alóli kivételeket is. Nem határozza meg azonban azt, hogy ezeket a részben vizsgálatot, de mindenképpen értékelést igénylő és államtitok körében maradó kivételeket ki fogja megállapítani. A tervezetben foglalt egyik kivétel alapján hogyan derülhet ki a törvény erejénél fogva, hogy olyan személyről van szó, akit a volt állambiztonsági szerveknél végzett tevékenysége miatt külföldön beutazási tilalom, büntetőeljárás vagy a testi épsége ellen irányuló bűncselekmény fenyeget? Ki fog erről dönteni?

Egy további kivétel szerint nem veszíti el a titkos minősítést az az adat, amelyik olyan személyre vonatkozik, aki 1990. február 15-e és 2002. május 26-a között a nemzetbiztonsági szolgálatok állományába tartozott. Mi lesz vajon azokkal a nem hivatásos állományú hálózati személyekkel és informátori kapcsolatokkal, akik ebben az időszakban is aktívak voltak, de nevük szerepel a 1990. február 15-e előtti iratokban? Ők ezek szerint kezdhetnek izgulni? A kivételek körében a tervezet szövege pusztán adatot említ, a felsorolásból viszont kiderül, hogy ezek többnyire személyes adatok. Mi lesz a sorsa annak a sor stratégiai fontosságú titkos információnak, ami ezen iratokon szerepel?

Ugyancsak nyilvánvaló képtelenség az a néhány ellentmondás, ami az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvénnyel fennáll. Olyan helyzet áll elő, hogy az, amit egy hatályos törvény, az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvény rendelkezései alapján államtitoknak kellene minősíteni, egy másik törvény, a jelenlegi tervezet szerint nem lesz az. Vonatkozik ez arra a rendelkezésre is, amely szerint mentesül az államtitoksértés jogkövetkezményei alól az is, aki a tervezetben meghatározottak szerint hoz nyilvánosságra adatot. Eszerint van olyan államtitok, amelyet nyilvánosságra lehet hozni. Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló hatályos törvény szerint a jogszerű nyilvánosságra hozatallal az adat minősített jellege megszűnik, ez azonban csak a titokgazda írásbeli engedélyével nyilvánosságra hozott adatokra vonatkozik. A tervezet ezzel szemben nem mondja ki, hogy megszűnik a minősítés, csupán a büntethetőséget zárja ki. Vagyis a minősítés marad. Felmerül a kérdés, mi lesz azzal, aki a nyilvánosságra hozott, de továbbra is államtitoknak minősülő adatról ír vagy beszél. Ő büntethető? Miért?

A tervezet szerint a megfigyelt személy megismerheti és nyilvánosságra hozhatja a vele kapcsolatba hozható, hivatalos állományú alkalmazottról és hálózati személyről az annak azonosításához szükséges adatokat. Itt sajnos semmiféle korlátozás nincs, az adatok akkor is nyilvánosságra hozhatók, ha államtitkot képeznek, mivel a tervezet mentesíti a megfigyelt személyt az államtitoksértés következményei alól, de akkor is nyilvánosságra hozhatók, ha az illető semmilyen tisztséget nem tölt be, semmilyen közfunkciót nem lát el. Ez a szabály nyilvánvalóan ellentétes a tervezetek logikájával és az Alkotmánybíróság e tárgyban hozott döntéseivel is.

A nyilvánosságra hozatal és a kutatás szabályai szintén nem előnyükre változtak. Továbbra is aggályos a kutatók körének meghatározása. Kutató voltaképpen bárki lehet. Ezt a, mondhatni, szellős meghatározást a tervezet sem teszi pontosabbá, nem állapít meg szigorúbb követelményeket.

A személyes adatok kutathatósága sajnálatos és hibás módon a jelenlegi szabályokhoz képest lehetővé teszi a legszűkebb magánéletre vonatkozó adatok kutatását is. A jelenlegi szabályozás szerint az érintett magánéletére vonatkozó személyes adat anonimizálás nélkül akkor kutatható, ha ahhoz az érintett hozzájárult, vagy a halálától számított harminc, ha ez nem ismert, akkor a születésétől számított kilencven, ha ez sem ismert, akkor az irat keletkezésétől számított hatvan év eltelt. Ennek az úgynevezett várakozási időnek az az indoka, hogy annak idején az érintettekről alkotmányellenesen, megfigyeléssel, lehallgatással gyűjtöttek adatokat, és tárták fel a családok legbensőbb titkait is.

 

 

(15.50)

 

 

A tervezet szerint anonimizált formában bárki megismerheti és nyilvánosságra hozhatja az e törvény hatálya alá tartozó iratokat; bárki, tehát külföldiek, akár külföldi titkosszolgálatok is. A tervezet még ehhez képest is további nyitást fogalmaz meg azzal, hogy nem kell anonimizálni azokat az adatokat, amelyekre nézve az adatokat tartalmazó irat keletkezésekor jogszabály lehetővé tette, hogy az adott iratot a kérelmező teljes terjedelmében megismerje, tehát az akkori eljárás részese volt, valamint nem kell anonimizálni azokat az adatokat sem, amelyek a hivatásos állományú alkalmazottak és hálózati személyek azonosításához szükségesek, azaz a listák tartalmát.

Az előbbinél sokkal aggasztóbb az, hogy bárki megismerhet és nyilvánosságra hozhat minden olyan adatot, amelyek a hivatásos állományú alkalmazottak és a hálózati személyek azonosításához szükségesek. Így bármely állam polgára megismerheti és nyilvánosságra hozhatja bármely állam polgárának személyazonosító adatait és minden személyes adatát, ha az illető a magyar titkosszolgálatok hivatásos állományú alkalmazottja vagy hálózati személye volt, tehát együttműködött vele. Nem vagyok benne biztos, hogy az előterjesztők egyáltalán átgondolták, mibe sodorják a magyar titkosszolgálatokat és a vele hajdan együttműködőket. Arról nem is beszélve, hogy mekkora kárt okozhat ez hazánk nemzetközi megítélésében. A hazánkkal szemben a törvény hatálybalépését követően azonnal fellépő bizalmi válság nemzetközi következményei ez esetben beláthatatlanok.

Áttérve a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozataláról szóló T/542. számú törvényjavaslatra, úgy vélem, nem szűnnek a kételyek azzal kapcsolatban, hogy szükségünk van ezekre a törvényekre. A tervezet szerint a múltbéli tevékenység körében a jövőben nem kell vizsgálni, hogy az érintett személy teljesített-e szolgálatot 1956-57-ben karhatalmi alakulatban, tagja volt-e a nyilaskeresztes pártnak, vagy betöltött-e olyan tisztséget, amelyben az állambiztonsági szervektől döntéseihez jelentést kapott és használt fel. Ehhez képest viszont lerántja a leplet az 1990. február 14-e előtt működő magyar hírszerzői, kémelhárítói és katonai hírszerzői hálózat teljes állományáról. Mindamellett az érintettség megállapításához a tervezet nem kívánja meg az érdemi besúgói tevékenységet, mivel a javaslat szerint elegendő, ha valaki a hálózati nyilvántartásban szerepelt, vagy aláírt hálózati feladat ellátására vonatkozó nyilatkozatot. Ezzel szemben a hálózati nyilvántartás tartalmazza például a meghiúsult és a tervezett beszervezéseket, a célszemélyeket, valamint a hálózati személyek operatív szempontból jelentős belföldi és külföldi kapcsolatait is. A beszervezési nyilatkozat aláírása pedig önmagában csak a beszervezés tényét bizonyítja, az érdemi munkavégzést nem.

A törvényjavaslat személyi hatálya, tehát a vizsgálattal érintett személyi kör indokolatlanul tág meghatározást kapott. A személyi hatály meghatározása a teljességre törekszik, mégis következetlen, mindamellett lehetetlenné teszi, hogy a bizottság betartsa a működésére megállapított határidőt. Mi szükség lehet arra, hogy valamennyi országos köztestület elnökét, elnökhelyettesét és főtitkárát átvilágítsák? - így például a Nemzeti Akkreditáló Testület, vagy a Magyar Szabványügyi Testület vezetőit. Vonatkozik ez a megállapítás a pártok megyei elnökségére és a közalapítványok kuratóriumának elnökeire is.

Hasonlóan reménytelen és felesleges feladatnak tűnik több ezer polgármester múltjának feltárása is. Ha már azonban a teljességre törekszünk, a megyei jogú városok alpolgármestereivel ellentétben miért maradtak ki a személyi körből a fővárosi kerületek alpolgármesterei? Talán a legkirívóbb ellentmondásra és következetlenségre éppen a tárgynál maradva találhatunk, hiszen a létrehozni tervezett állambiztonsági szolgálatok történelmi levéltárának elnöke és elnökhelyettese kimaradt a személyi körből. Ez egyben azt is jelenti, hogy utóbbi két tisztséget akár egy állambiztonsági múlttal rendelkező személy is a legnagyobb nyugalommal töltheti be. Ez már aztán mindennek a teteje!

A tervezetekkel szemben összességében az alábbi aggályokat, ellenérveket fogalmazhatjuk meg. Számtalan rendelkezésük jogszabály- és alkotmányellenes. Hazánk jogalkotásában régen született ehhez hasonló mennyiségű és mértékű jogszabály- és alkotmányellenes rendelkezést felvonultató jogszabálycsomag. Hasonló példa talán a Bokros-csomag lehetne. Nem számolnak azokkal az emberi, erkölcsi, politikai és gyakorlati megfontolásokkal, amelyek a jelenleg hatályos törvény elkészítésekor még érvényesültek. A tervezetek tulajdonképpen félretesznek minden, e tárgyban egyébként rendkívül fontos diszkréciót. Nem kímélnek senkit és semmit, úgy, mintha az előterjesztők a következményeket végig sem gondolták volna. Még ma sem pontosan ismert, hogy az iratoknak hány százaléka vészelte át a korabeli rendszeres megsemmisítést és a rendszerváltást közvetlenül megelőző újabb, már ad hoc jellegű megsemmisítést. A kutatás eredményének hitelességére ez mindig is rányomja a bélyegét, egy ilyen tényfeltáró tevékenység már sohasem folyhat a teljesség igényével.

Kiszolgáltatott helyzetbe hozzák a ma is működő, hírszerzéssel, kém- és terrorelhárítással, a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel foglalkozó szolgálatokat és azok teljes állományát, valamint ügynöki hálózataikat. Hazánkkal szemben bizalmi válságot teremtenek mind a titkosszolgálatok külföldi társszervei (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mind pedig a különböző nemzetközi szervezetek vonatkozásában.

A legvégén: a Történeti Hivatal nyilvánvalóan politikai célzatú szétverése helyett a hivatal szervezeti fejlesztésén kellene elgondolkodni. Úgyhogy összefoglalóan - szeretném az utolsó mondatot az elnök úr engedelmével felolvasni -: határozott véleménye a Magyar Demokrata Fórumnak, hogy ezek a hibák oly mérvűek és olyan tömegűek, hogy a törvényjavaslatot javítani nem, hanem csak visszavonni érdemes. Kérjük, hogy ezt tegye meg a kormányzat.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 147 2002.11.12. 1:38  146-151

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy gondolom, hozzám hasonlóan ön is sűrűn találkozhatott az elmúlt hónapokban a Parlament kupolacsarnokában diákcsoportokkal, akik nagy áhítattal és figyelemmel szemlélték a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket. Nincs róla adatom, hogy hányan látogatták meg a nemzeti ereklyéket az elmúlt két évben, de biztos, hogy saját volt iskolám diákjai Jánoshalmáról több százan éltek az ingyenes látogatás adta lehetőséggel.

Mint azt ön is bizonyára tudja, az ingyenes utazási lehetőséget a polgári kormány az 1112/2000. (XII. 27.) számú határozatában, valamint a hozzá kapcsolódó 270/2000. (XII. 26.) számú kormányrendeletben, a gazdálkodó szervezetek 2001. és 2002. évi egyedi termelési támogatásáról szóló határozatban biztosította az elmúlt két esztendőben. Sajnos közeledik a határnap, 2002. december 31-e, amíg ez a kedvezmény igénybe vehető.

A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja úgy véli, hogy ezt a kedvezményt a következő esztendőben is fenn kell tartani, ezért sokak nevében kérdezem öntől: utazhatnak-e ingyen jövőre is a Parlamentbe látogató diákok? (Taps az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 151 2002.11.12. 0:29  146-151

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen államtitkár úr válaszát. Lám - mint ahogy a mai napon is elhangzott már -, ha időben megkaptuk volna a költségvetést, akkor nem kellett volna feltennem ezt a kérdést, hiszen átlapoztam volna és megtaláltam volna az ide vonatkozó szándékot. Ennek ellenére köszönöm, hogy gondoltak erre, és biztos vagyok benne, hogy a következő esztendőkben is sokan fognak élni ezzel a lehetőséggel.

Így tehát a válaszát elfogadom. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 210 2002.11.19. 9:03  149-481

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomban a honvédelmi tárca jövő évi költségvetésével kívánok foglalkozni. Az előterjesztés két nagy feladatcsoportot kezel, az első feladatcsoport a NATO-tagságot és az ehhez kapcsolódó nemzetközi kötelezettségeket tartalmazza, a második csoport a haderő-átalakítást és ennek lényegeként az önkéntes haderőre való fokozott áttérésből adódó feladatokat foglalja magában.

Az én olvasatomban a NATO-tagság és a nemzetközi kötelezettségek priorálása a Magyar Honvédség technikai korszerűsítését, kompatibilitását, azaz a NATO-országok hadseregeiben kialakult rendszerekbe való beilleszkedést és az interoperabilitást - a teljes együttműködő képességet - jelenti. E csoport elemzésekor kerestem a Gripen bérleti szerződésre, a rádió- és gépjárműtenderekre, a külföldi békefenntartó, béketeremtő misszióban való részvételre, a nemzetközi gyakorlatokra fordítandó költségeket, hogy csak a fontosabb összetevőket emeljem ki. A második priorált csoporttal kapcsolatban pedig a haderő átalakítására és az önkéntes haderőre való áttérésből adódó feladatok kiemelt támogatását kerestem. Véleményem szerint ez az ország védelmi szükségleteinek és a költségvetési lehetőségeknek az ésszerűbb összehangolását, a hadsereg valamely új képességének kialakítását, a gazdálkodás hatékonyságának javítását, a központosítás és a decentralizálás optimális kialakítását, a katonák élet- és munkafeltételeinek fokozott javítását, a laktanya-rekonstrukciós programok erőteljes folytatását jelenti, hogy csak néhány tényezőt emeljek ki.

Elöljáróban fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a tárca költségvetése jelentős növekedést mutat, több mint 53 milliárd forint a növekedés az idei esztendőhöz képest. Az Orbán-kormány idején végrehajtott 70 százalékos béremelés jövő évi hatása, a Gripen bérleti díj esedékes része és a Gripen repülőgépek pilótáinak kanadai kiképzési költségei teljes mértékben elviszik a növekményt, sőt még 1,5 milliárddal többet is igényelnek.

 

 

(13.40)

 

Ha az inflációt is beleszámolom, ami a kormány prognózisa szerint 4,5 százalék, mindjárt 13 milliárddal kevesebb a jövő évi költségvetés, mint az idei.

Az előbb említett fő számok birtokában nem sok jót ígér a törvényjavaslat, ha a prioritások szerint tételesen vizsgálom az előterjesztést. A rádiótender költségvetési tétele teljesen hiányzik, pedig 20-25 éves rádiókészülékekkel a hadsereg interoperabilitása nem csorbát szenved, hanem - ki kell mondani - együttműködésre alkalmatlan. A gépjárműtenderre biztosított fedezet nagyjából megfelel az 500 német, 15-20 éves gépjármű beszerzésére és rendszeresítésére fordított összegnek.

A jelenleg is folyó külföldi békefenntartó és béketeremtő műveletekben, nemzetközi gyakorlatokon való részvétel költségei a tárca képviselői szerint elégségesek, az igényeket fedezik. A napokban viszont hallani lehetett, hogy amennyiben új béketeremtő akcióban vennénk részt, 1,5 milliárd forintnak megfelelő forrást kell keresni és találni, amelyet meg is fognak találni e költségvetésben - bár ne bizonyulnék jó jósnak! - a katonák élet- és munkakörülményeit biztosító tételek kárára.

A prioritások második csoportját a haderő átalakításából és az önkéntes haderőre való gyorsított áttérésből adódó feladatok képezik, amelyek nagyon szoros összefüggésben vannak a haderőben foglalkoztatott katonák és polgári állomány élet- és munkakörülményeivel. A haderő felülvizsgálatát végző bizottság jövő év márciusában készíti el jelentését, amelyből az már nyilvánvaló, hogy a jelenlegi létszámoknak megfelelő haderőstruktúra kialakítására fog javaslatot tenni, mert a költségvetés ezt egyértelműen rögzíti.

Általános vélekedés, hogy a hadsereg sikeres átalakításának kulcskérdése a szerződéses katonák egyrészt szükséges létszámának biztosítása, másrészt a hadsereg kötelékében való megtartása. Véleményem szerint itt kezdődnek azok a gondok, amelyek megszüntetésére nem látok biztosítékot ebben a költségvetésben.

Minden felelős katonai vezető hangsúlyozza, hogy a csapatoknál szolgálók élet- és munkakörülményeit javítani kell, azaz olyan feltételeket kell teremteni a szerződéses állománynak, amelyek sokkal jobbak, mint ami a sorállománynak minimálisan megfelelt. A 2000-ben elfogadott, a Magyar Honvédség hosszú távú átalakításának irányairól szóló országgyűlési határozat azért nem határozta meg az önkéntes haderőre való áttérés határidejét, mert a költségvetés lehetőségeit reálisan elemezte, és a megvalósíthatóságot tekintette fontosnak.

Most viszont a szocialista kormány, talán az SZDSZ nyomására, igyekszik a választási ígéreteknek megfelelően gyorsítani az áttérést, de nem képes azokat a feltételeket kielégíteni, amelyek szükséges és elégséges feltételeit biztosítják a gyorsításnak. A felelőtlen gyorsítási folyamat nagyon sok pénzébe kerülhet az ország lakosságának. Egy szerződéses katona kiképzése az első évben 1-4 millió forint közötti összegbe kerül. Az átlagos, 15 hónapos szerződéses időtartamot tekintem mérvadónak, így 1-5 millió forintot kell fordítani egy-egy katona kiképzésére.

Azt könnyű belátni, hogy ez nagyon drága. Sokkal ésszerűbb lenne ezt az összeget úgy megtakarítani, hogy megőrzöm az állományt, és még csak nem is az optimális időtartamra, ami tíz-tizenkét év volna, de legalább öt évre biztosítom. Ez feleslegessé tenné két teljes szerződéses állomány toborzását és kiképzését. A jövőre tervezett létszámot tekintve, ki sem merem mondani: 37 milliárd forint megtakarítást jelenthetne ez öt év alatt.

Mi hát a teendő a szerződéses katonák megtartása érdekében? Az én logikám szerint erőteljesen kellene folytatni a laktanya-rekonstrukciós programot, valamint a laktanyák, kórházak felújítását; viszont a törvényjavaslat 2,5 milliárddal csökkenti e kiadásokat, így a program végső határideje egyre csúszik.

Az élet- és munkakörülményekre fordított kiadásokat csorbítja a 14. havi, korábban betervezett illetmény megvonása is, ami több mint 4 milliárd elvonással jár.

Ésszerűsíteni kellene a tiszthelyettesképzést is. A tiszthelyettes-utánpótlást a szerződéses állományból az adott katonai szervezetnél kellene megoldani, a szükséges tanfolyamokon. A legkiválóbb szerződéses tiszthelyetteseket, ha megfelelő iskolai végzettséggel rendelkeznek, hivatásos állományba lehetne venni. Így az alakulatok saját maguk részére minőségi képzést folytathatnának, a jelenleginél sokkal olcsóbb módon.

A napi működést biztosító dologi és felújítási költségeket vizsgálva, amelyek fontos hatással vannak az állomány munkakörülményeire, még az idei szintet sem érik el. Nem véletlenül említettem, hogy a haderő-átalakítás során meg kell találni a centralizáció és a decentralizáció helyes arányát. A túlzott centralizáció a szűkös költségvetés miatt szükséges, mert év elején nem lehet az alakulatok részére a pénzeket előre elosztani, hanem menet közben állandó módosításra van szükség, nemcsak az egyes rovatokon belül, hanem azok között is.

A hadsereg új képességeinek kialakítása érdekében tett fontos lépésnek tekintem a Gripen-programot, viszont a jövő évi szűkös költségvetés alapján teljesen indokolatlannak tartom a minisztérium azon törekvését, hogy a Gripen-repülőgépekre a jelenlegi szerződésben foglaltakon túl újabb összegeket fordítson. Az új Gripenek az eredeti szerződésben foglaltaknak megfelelő átalakítás után képesek lesznek együttműködni a NATO-partnerekkel. Ha a gépek légi utántöltése meg lenne oldva, még jobb lenne, ezzel maximálisan egyetértek. Ha a tárca új bérletidíj-fizetést tud elérni, azzal is teljesen egyetértek. De azzal semmi esetre nem értek egyet, hogy ilyen szűkös jövő évi és várhatóan még jó néhány évi költségvetés mellett több tízmilliárdot költsünk presztízsfejlesztésekre.

Az eddig elhangzottak összegezéseként elmondhatom, hogy mi tartjuk magunkat a 2000-ben a pártok között majdnem teljes egyetértéssel elfogadott, a Magyar Honvédség tízéves fejlesztési irányairól szóló országgyűlési határozathoz, amely kimondja: az átalakítás végére a Magyar Honvédség létszáma, harcképessége, kiképzettsége, technikai felszereltsége tekintetében a NATO-országokban kialakult átlaghoz kell közelíteni.

Mindezekre biztosítékot nem látunk, ezért a Magyar Demokrata Fórum a honvédelmi tárca költségvetési javaslatát nem támogatja.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 392 2002.11.19. 5:06  149-481

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Így a költségvetési vita hatodik órájában némileg megnyugvással hallottam kormánypárti képviselőtársainktól, hogy már bizonyos módosító indítvány benyújtásáról biztosítanak bennünket, amely orvosolni próbálja az önkormányzatok gondját a megemelt 50 százalékos közalkalmazotti bérkifizetés tekintetében; így akár el is állhatnék a hozzászólásomtól, mert magam is e problematikával szeretnék foglalkozni. De azért úgy vagyok vele, élek a gyanúperrel, és bánt az, hogy a tárca képviselője már körülbelül három-négy órája nincs jelen, pedig úgy gondolom, hogy ez a szelete a költségvetésnek, a Belügyminisztérium, talán a legnagyobb olyan területe a költségvetésünknek, ami több figyelmet érdemelne meg. Így tehát engedjék meg, hogy akkor mégiscsak elmondjam azt, amire felkészültem.

Még a fülünkben cseng az MSZP-SZDSZ egyik választási szlogenje: "Több pénzt az önkormányzatoknak!" És valóban, a helyi önkormányzatok központi költségvetési kapcsolatokból származó többletforrásai 254,2 milliárd forint növekedést mutatnak, ami 30 százalékos növekedés. Lám, állták a szavukat - mondhatja a gyanútlan választó. Eközben az önkormányzati pénzügyi szakemberek, köztük az MSZP-SZDSZ vezetésű települések esetében is, hüledeznek. Számukra hamar nyilvánvalóvá vált, hogy például a sokat emlegetett tudásalapú társadalom bázisát képező közoktatás területén a bérintézkedések éves szinten 182,5 milliárdot jelentenek - a normatív hozzájárulások és támogatások azonban csak 113 milliárd többletet tartalmaznak ezen a területen. Hogy honnan lesz a közel 70 milliárd fedezete? Természetesen azt az önkormányzatok majd előteremtik az egyéb bevételekből. Hogy minek a rovására? Ez legyen az ő dolguk, hiszen hát demokrácia van, és a joguk is megvan erre.

És itt a kör bezárult. Kezdhetik törni a fejüket a helyi önkormányzatok vezetői: a közvilágításon spóroljanak, az iparűzési adót emeljék, netán az óvodai, iskolai csoportokat vonják össze, azaz melyik ujjukat harapják? Még abban sem reménykedhetnek, hogy majd az önhikis pályázatok megoldják gondjukat, hiszen a költségvetési javaslat ezt a rovatot a 2002. évivel megegyező összegben, azaz 13 milliárd forinttal tervezi, ami önmagában is reálérték-csökkenést jelent.

Hogy mi lesz ennek a következménye a településeken? Nem nehéz megjósolni. A várható helyi osztozkodásban, a költségvetés alkotásában mindenki szembe kerülhet mindenkivel, miközben a kormány mossa kezeit. Szidhatja a választópolgár a pedagógust, hogy az ő fizetése emészti fel a település régen felújításra szoruló útjainak költségeit, a megemelt iparűzési adót fizetők pedig majd a szociálisan rászorulóknak kifizetett összegen háborognak, és így tovább. S mi erre a pénzügyminiszter úr válasza? Takarékoskodni kell az önkormányzatoknak is. Esetleg még dobra verhetik a megmaradt vagyonkájukat is, hogy a lyukakat betömhessék.

Szóval ez a költségvetési tervezet a csalódás tervezete mindazok számára, akik komolyan hittek a felszólalásom elején citált választási szlogennek, tudniillik, hogy "Több pénzt az önkormányzatoknak!". Már maga Demszky Gábor is csalódott, hallhattuk, olvashattuk nem is egyszer.

Mi, a Magyar Demokrata Fórum képviselői sajnos nem csalódtunk a kormányban, minthogy nem is hittünk nekik, de azt azért mégsem mertük gondolni, hogy a Medgyessy-kormány mégis végrehajtja az úgynevezett száznapos, az önkormányzati választási szavazásokat befolyásolni kívánó programját, amire nem volt meg a költségvetési fedezet 2002-ben, és érzékelhetően nem teremtődik meg ennek fedezete 2003-ban sem.

Most tehát nagy a baj. Még a kormánypárti képviselők némelyike is elismeri, visszafogottan szólva: nem túl pompás az önkormányzatok számára a jövő évi kilátás. Így hát nagy érdeklődéssel várjuk azokat az indítványokat, amelyeket itt most például Wekler képviselőtársam is jelzett, és amelyek ezt a problémát orvosolni próbálják. De azért a népi bölcsességet és intelmet se feledjük: más kezével nem illik a csalánt gyomláltatni - így az önkormányzatokéval sem.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 46 2002.12.03. 1:40  45-51

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Mindig is jelentős közérdeklődés kíséri az autópályák építését. Így a falusi ember számára is öröm, ha ezekről értesül. Ugyanakkor nehezen érti meg a milliárdok hallatán, hogy időnként miért nem jut ebből a rengeteg pénzből az ő falujába is valami.

Így van ez a Bács-Kiskun megyei Rém településen is, ahol már évtizedek óta várják az ott élők, hogy a szomszédos Nemesnádudvarral őket összekössék.

 

 

(9.50)

 

Mindössze 10,2 kilométer távolságról van szó, amelyből már 3,8 kilométer jelenleg is szilárd burkolatú, így tehát mindösszesen 6,5 kilométeren múlik, hogy rossz idő esetén, amikor a földút járhatatlan, ne kelljen 30 kilométert kerülniük Baja felé, hogy a szomszéd településre eljussanak. De az sem lényegtelen, hogy most, amikor a szekszárdi Duna-híd épül - és reméljük, azt jövőre át is adják -, ez az összekötő út felértékeli a Bácsalmás-bajmok határátkelőhelyet is, jelentősen tehermentesítve ezzel Baja átmenő forgalmát.

Mindezek alapján kérdezem a miniszter úrtól, meddig kell még a rémi embereknek épp ellenkező irányba indulniuk, ha Budapestre, netán Kecskemétre kívánnak utazni, hiszen a településre ebben a pillanatban csak egy úton lehet ki- és bejutni.

Várom válaszát, miniszter úr. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 50 2002.12.03. 0:58  45-51

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen a szót. Természetesen nem elfogadható a miniszter úr válasza, hiszen ha jól értettem, akkor biztat engem is és a rémi polgárokat is, hogy várjanak türelmesen minimum két évig, egyébként pedig, ha nem elég türelmesek, akkor pályázzanak olyan pénzeszközökre a megyei területfejlesztési tanácshoz, ahol ennyi pénz nem áll rendelkezésre.

Ez a probléma, miniszter úr, több mint tíz éve - nem véletlenül írtam azt, hogy évtizede - húzódó probléma. Ezzel küszködtünk az elmúlt tíz évben mint képviselők, annak idején, '90 és '94 között jómagam, aztán Tabajdi Csaba képviselő úr is, majd dr. Fenyvesi Máté is közben járt ebben az ügyben. Most ismét arra vállalkoztunk, hogy ez a rémi probléma megoldódjon. Az ön válaszából úgy tűnik, ez a probléma nem nyer megnyugtató megoldást, ezért válaszát, azt gondolom, a rémi emberek sem és én sem fogadhatom el. (Állandó zaj.)

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 56 2002.12.10. 0:47  47-57

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum frakciója tegnap esti ülésén döntött e kérdésben, mégpedig oly módon döntött, hogy nem támogatja a magyar katonák Afganisztánba és más világrészekbe küldését sem. Ennek okairól egy vitában - akár a mai napon kerül rá sor, akár a jövő héten - részletesen fogunk szólni. Mindamellett a Fidesz-frakció felvetését támogathatónak tartom, azaz hogy most ne kivételes eljárásban kerüljön sor a megtárgyalásra, hiszen egy akkora frakciót nem lehet ilyen kérdés elé állítani, amely ebben, ha úgy tetszik, ügydöntő.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 238 2002.12.10. 1:16  211-533

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Font Sándor frakcióvezető-helyettesünk mondandóját szeretném megerősíteni. Ez azért jut eszembe, mert két héttel ezelőtt napirend előtt Szabó Zoltán képviselő úrtól hallhattuk azt, hogy az ellenzéki képviselők módosító indítványai által a honvédelmi tárcának összesen 4,1 milliárd forintja maradt, ami körülbelül arra elég, hogy a "megadjuk magunkat" című táblát körülfessük az ország határain. Hát ehhez fogható csúsztatást én még ebben a Házban nem hallottam, pedig voltam képviselő 1990-től ’94-ig is.

Szóval nem arról van szó, hogy egy adott címre, illetve az összes címre ennyiféle módosítót adtak be, hanem egyetlenegy fejezetre, mondjuk, a honvéd vezérkar költségére beadtak 48 darab módosító indítványt. Csakhogy nem illik ilyenkor összeadni azt a 48-at, mert hiszen akkor pont így jön létre az a torzítás, amely arról szólt, amit Szabó Zoltán képviselő úr akkor elmondott, illetve amit most Béki Gabriella képviselőtársam hozzászólásából is kicsit hallani véltem. Azt kérem, ne keverjük össze, hogy ha egy címre húsz képviselő javaslatot ad be, azt ne hússzor adjuk össze, hanem csak egyszer, és akkor mindjárt reálisabb számokat kapunk.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 4 2002.12.17. 1:13  1-10

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva Kovács László külügyminiszter úr bejelentését az előterjesztés visszavonásáról, azért azt gondolom, röviden el kell mondani a Magyar Demokrata Fórum álláspontját is e kérdéskörrel kapcsolatban.

Teljesen egyetértünk azzal - és ez így volt az elmúlt években is -, hogy a terrorizmus elleni harcban mindenkinek a maga szerepét be kell töltenie. Azonban nyilvánvaló, hogy más a felelőssége a kormányzatnak, hiszen erre ön is utalt: az alkotmányban rögzített, hogy mi a felelőssége a törvényhozó és mi a felelőssége a végrehajtó hatalomnak. A frakció nevében most örülök annak, hogy önök ezt az előterjesztést visszavonták, illetve hogy a kormányzat teszi a dolgát, azaz a saját hatáskörében jár el ebben a kérdésben, amit mi is úgy gondolunk, hogy ez úgynevezett figyelmesség, hogy a kormány ezzel a lehetőséggel megkínálta a parlamentet, hogy nyilatkozzon és döntsön ebben a kérdésben. Azt gondolom, hogy önök a jobbik megoldást választották, amely szerint a saját hatáskörükben a szükséges és annak vélt intézkedéseket megteszik.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban. - Kovács László tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 202 2002.12.17. 6:25  193-221

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum frakciója az afganisztáni Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők műveleteiben magyar egészségügyi kontingens részvételéről szóló, a parlament asztalán fekvő határozat tervezetét részletesen megvizsgálta. Figyelembe vette a kormány részvétel mellett érvelő indokait, a magyar kontingens létszámadatát, az állomány összetételét, a küldetés feladatát, a műveletben történő közreműködés körülményeit, veszélyeztetettségét, a kontingens felszerelésének és tevékenységének költségeit.

Az elemzések során, túllépve az előterjesztésben foglaltakon, megvizsgáltuk a Magyar Honvédség általános helyzetét és a honvédelmi miniszter úr által gyakran emlegetett NATO-kritikákat, amelyek Magyarország kötelezettségeinek nem kellő teljesítéséről szóltak. Így tehát a kérdés megítélésében a kiindulópontunk a Magyar Honvédség helyzete, felkészültsége, teherbíró képessége: ez az, ami meghatározza álláspontunkat.

A Magyar Honvédség általános helyzetének vizsgálatakor természetesen látjuk az elmúlt tizenkét év változásait. A II. világháború tapasztalataira épülő, a nagy létszámú, területek elfoglalására, megszállására berendezkedett tömeghadseregből az eredeti létszám kevesebb mint egyharmadára csökkenő, de fegyverzetében nagyon hasonló, a szerződéses állomány tekintetében létszámnövekedést mutató, de tartalékait teljesen felélő, korszerűtlen technikai, fegyverzeti rendszerekkel ellátott és a folyamatos átszervezés állapotában lévő, alig megfelelő harckészültségű haderővel rendelkezünk.

Az állomány élet- és munkakörülményei az előbb elmondottaknak megfelelőek: megroggyant tetejű, rossz nyílászárókkal, ereszekkel ellátott, ezért vakolatát hullató épületeket láttunk a tatai és a debreceni dandárnál tett látogatásainkon. Az épületekben több négyzetméteres beázások, emiatt állandó életveszélyt jelentő elektromos hálózatok vannak, amelyek talán a jó isten gondviselése miatt nem okoztak még eddig tragédiát. A pénzhiány miatt elhanyagolt vizesblokkok, éttermek, konyhák látványa megdöbbenti a látogatót. Ilyen körülmények között emberfeletti munkát végeznek hivatásos, szerződéses és sorállományú katonáink, közalkalmazottaink - minden elismerésem az övék.

A miniszter úr kinevezése után gyakran hivatkozott magas beosztású NATO-tisztségviselők véleményére, akik rosszallásukat fejezték ki amiatt, hogy Magyarország vállalásainak csak töredékét teljesítette. Nagyon nehéz féléves honvédelmi bizottsági tagság után megítélni, hogy mely okok milyen mértékben befolyásolták vállalásaink elmaradását, de ez nem is képviselői feladat. Valószínűleg a tárca korábbi vezetői is jól látták, hogy milyen fontos nemzeti érdek lenne a Magyar Honvédség általános, minden irányú fejlesztése, mert a haderő képességei messze elmaradnak még az európai NATO-országok haderejének képességeitől, felkészültségétől is.

Azt is el tudom képzelni, hogy a tárca szakemberei úgy számoltak, hogy az elkövetkező évek költségvetései fedezetet nyújtanak a vállalásokra, tehát azok teljesíthetők. De mindig közbejött valami: valahol nemzetközi feszültséggócok keletkeztek, ahová béketámogató erőket kellett küldenünk, vagy természeti katasztrófák terhelték a tárca költségvetését. Ezek a tényezők aztán a sok jó szándékú vállalást tették lehetetlenné.

Tartok tőle, hasonló a helyzet most is. Régóta van már afganisztáni helyzet - idézőjelben mondtam -, de a 2003-as költségvetésben egy fillér sincs e feladat finanszírozására elkülönítve, így tehát máris át kellene csoportosítani a kontingens kiutazási és működési költségeihez szükséges összeget. Félő, hogy a korábbi évek gyakorlatának megfelelően a szociális juttatásokból és a fejlesztési költségekből fogják elvenni az ehhez szükséges 1,5 milliárdot. Emiatt elhúzódik a laktanya-rekonstrukció, a technikai eszközök és fegyverzeti rendszerek korszerűsítése, azaz növekszik az európai NATO-országok haderői és a Magyar Honvédség technikai, valamint élet- és munkakörülményei közötti színvonalkülönbség, haderőnk még nehezebb helyzetbe kerül, még távolabb kerülünk a NATO átlagától és ez szövetségeseinknek sem érdeke.

Véleményem szerint a Magyar Honvédség a nemzetközi erőkben szolgáló 725 fővel és a jelentős létszámú kontingens működéséhez szükséges 22 milliárd forinttal technikai fejlettségéhez és általános helyzetéhez képest erején felül veszi ki részét a nemzetközi kötelékekben. Csak megjegyzem: a Magyar Honvédség létszámának nem egész 2 százaléka ez a 725-ös létszám, és a teljes tárca költségvetésének 6,5 százalékába kerül már most is.

A Magyar Demokrata Fórum frakciója a 61/2000-es országgyűlési határozatot, amely a Magyar Honvédség fokozatos, arányos és teljesíthető fejlesztését tűzte ki célul, ma is irányadónak és teljesítendőnek tekinti. Épp ezért, ameddig a Magyar Honvédség a hon védelméhez szükséges alapképességekkel is csak korlátozottan rendelkezik, képviselőcsoportunk politikusai újabb elkötelezettséget nem támogathatnak sem Afganisztánban, sem a világ más táján.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 276 2003.02.11. 10:41  263-325

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy látszólag kis terjedelmű, de tartalmában nagy jelentőségű előterjesztéshez kívánok hozzászólni.

A határozattervezet javaslatot tesz néhány sorban, hogy egy korábbi határozatot helyezzünk hatályon kívül. A javaslat megszavazása vagy elutasítása előtt feltétlenül elemezni kell, hogy a kirostálandó határozat milyen folyamatba illeszkedik, milyen célok érdekében született, milyen tényezők indokolják a hatályon kívül helyezését.

NATO-felvételünk és a Magyar Honvédség nehéz helyzete megkövetelte, hogy az Országgyűlés 2000-ben határozatban fektesse le a haderő hosszú távú fejlesztésének fő irányait. Ezt a határozatot a tisztelt Ház nagy többséggel el is fogadta. Ekkorra teljesen világossá vált, hogy a Magyar Honvédség irányítását és vezetését ellátó minisztériumot és vezérkart integrálni kell. A XXI. század követelményeinek megfelelő, új struktúrájú, az ország gazdasági fejlettségének megfelelő, pénzügyileg finanszírozható haderőre van szükség, ugyanakkor javítani kell a katonák élet- és szolgálati körülményeit, a katonák kiképzettségét, és korszerűsíteni szükséges a technikai eszközöket, fegyvereket. A határozat megjelöli a fejlesztési szakaszok súlyponti elemeit, de csak prioritás szintjén, nem tiltja meg az egyes szakaszok feladatainak párhuzamosítását sem.

A parlamenti pártok felismerték, hogy a határozatban megfogalmazott feladatokat csak az önkéntes haderőre történő áttéréssel együtt szabad megvalósítani, mert a korábbinál kisebb létszámú hadsereg hadkötelezettség alapján való kiegészítése a rövidebb sorkatonai szolgálati idő ellenére sem teszi lehetővé a teljes évfolyamok, sorványok besorozását, behívását, ezzel pedig a behívottak a korábbi feltételek mellett hátrányos helyzetbe kerülnek a be nem vonulókkal szemben.

A határozatban egymás után az f), a g) és a h) pont foglalja magában az önkéntes haderőre történő áttérés alapjainak és feltételeinek megteremtését, a nemzetőrség megszervezésének vizsgálatát és a megyei toborzóirodák rendszerének megalakítását. Logikám szerint az f) pontban előírt áttérés teszi szükségessé a g) pontban szereplő nemzetőrség megszervezését és a szintén ebben a pontban szereplő területvédelem működésének szükség szerinti átalakítását. A h) pontban pedig intézkedés történik a toborzóirodák megszervezésére, melyek biztosítják az önkéntes haderő személyi utánpótlását. A toborzóirodák eddigi működése igazolta az előzetes várakozásokat, hiszen évről évre növekvő számban toborozza a szerződéses katonákat.

 

(17.00)

 

A prágai NATO-csúcstalálkozón az új biztonságpolitikai környezetnek megfelelő haderő szervezésének követelményeit megfogalmazták. A kor követelményeinek megfelelő, ütőképes haderő a jelenleginél több, azonnal és rugalmasan alkalmazható katonai képességet követel. Magyar viszonyok között a fentieknek megfelelő haderő új struktúrát, korszerű, új technikai eszközöket, és végül említem, de nagyon fontos: új gondolkodásmódot kíván.

Felsorolásom az egyszerűtől a bonyolultabb, az olcsóbbtól a drágább felé halad. A Magyar Honvédségnek jelentős újabb átalakítást kell elszenvednie, amíg a prágai feltételeknek eleget tud tenni. Az átalakítás során először a létszám csökkentése fog megjelenni, ennek következtében csökkenő katonai infrastruktúrára lesz szükség. A csökkenő létszámú és infrastruktúrájú hadsereg maradéktalanul eleget fog tenni szövetségesi feladatainak, de az alkotmányban első helyen megjelenő országvédelmi feladatát csak korlátozott mértékben lesz képes ellátni.

Az új intézménynek a szűk infrastruktúra szélesítése mellett több feladatot is meg kellene oldania, például a természeti és humanitárius katasztrófák lehetőségét sem lehet kizárni; a katasztrófák elhárítására az állami szervek mellett kell egy olyan szervezet, amelyik gyorsan mobilizálható, néhány óra alatt működőképessé tehető, az állománya szinte a saját családja életét, vagyonát védi, nem a feladat nehézségét, hanem a célját nézi.

Az új tervezet meg tudná oldani a tartalékos képzést békeidőben azoknak a honfitársainknak, akik, noha békében nem vállalnak önként fegyveres katonai szolgálatot, a haza védelmében szükség esetén részt kívánnak venni. A tartalékos rendszeren belül önkéntes tartalékosokként lebiztosításra kerülnének a Magyar Honvédséghez. Azon honfitársaink, akik békében nem vállalnak önkéntes tartalékos szolgálatot, de a háború időszakában hadkötelezettség alapján behívhatóak lennének, alapkiképzésben és tartalékos továbbképzésben részesülhetnének, hogy ne rövid idejű kiképzés után kelljen nehéz helyzetbe küldeni az alig képzett katonákat. E rendszer biztosítaná a leendő szerződéses katonák és az önkéntes sorkatonai szolgálatot vállalók alapképzését is.

Azután mindig vannak olyanok is, akik le akarják mérni a képességeiket, az adottságaikat katonai körülmények között, de nem vállalnak sem szerződéses, sem önkéntes tartalékos viszonyt. A nemzetőrség átvenné az önkéntes haderő profiljába nem sorolható, de más fontos katonai vagy katonai jellegű feladatot is, úgymint a katonai hagyományőrző, hagyományápoló civil szervezetek, a tartalékos katonák, a nyugdíjas katonák érdekvédelmi szervezeteinek az összefogását, a magyarországi és külföldi hadisírgondozást, a katonai előképzés szervezését, lebonyolítását, illetve a katonai jellegű sportok támogatását.

Az előbb említettek alapján meggyőződésem szerint szükség van a nemzetőrségre. A korábbi területvédelmi szervezetek megyei bázisán, a hadkiegészítő parancsnokságok infrastruktúráját felhasználva, fokozatosan, a megyei veszélyeztetettséget figyelembe véve ki lehet alakítani a költségtakarékos, a Magyar Honvédség haderőnemenként megjelenő új szervezetét, amelyben önkéntes alapon szerveződne az állomány.

Az előterjesztés indoklási részéből egyértelműen kiderül, hogy két tényező miatt nem támogatja a nemzetőrség létrehozását a tárca; egyrészt mert 2001-ben a határozat véleményük szerint rövid határidőket állapított meg, másrészt a nemzetőrség önálló fegyveres erőként kerülne létrehozásra.

 

 

(Az elnöki széket dr. Szájer József, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

 

Ezeket a problémákat könnyen meg lehetne oldani. Korábban említettem, hogy nem önálló fegyveres erőként, hanem önálló haderőnemként kellene megalakítani. Ezzel elkerülhető lenne az új költségvetési fejezet létrehozása, az új szervezetre fordítandó összegek a tárca költségvetésében szerepelnének. Ilyen vagy ehhez hasonló katonai szervezet, a hátországvédelmi parancsokság már szerepelt a költségvetésben, a törvény határidői pedig igazodhatnának az önkéntes haderőre történő áttérés folyamatához.

A most előállt helyzet nagyon hasonlít az 1994-es állapotokhoz, amikor '94 januárjában a Boross-kormány határozatban intézkedett a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség parancsnokságának integrációjáról - a Horn-kormány viszont az első kormányintézkedések között, szeptemberben már hatálytalanította is. A baloldali kormánykoalíció aztán két és fél év múlva felismerte, hogy mégis szükséges az integráció, de erre már nem volt elég ideje.

Felszólalásom elején azért emeltem ki a 61/2000. számú országgyűlési határozatból a minisztérium és a vezérkar integrációját, mert a hibás hatálytalanítás hatéves halasztást okozott, és akkor még nem is beszéltem a felesleges költségekről, az új, integrált minisztérium olcsóbb működtetéséről, az állomány felesleges pszichikai terheléséről.

Ha komolyan gondolnánk az indoklásban megfogalmazottakat - idézem: “ezenkívül a vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a nemzetőrséggel kapcsolatos munka folytatását a továbbiakban célszerű összekapcsolni az önkéntes haderőre történő áttérés előkészítésének munkálataivalö -, akkor a miniszter úr nyilatkozataiban vagy az áttérés előkészítő dokumentumaiban szerepelnie kellene az új szervezetnek, de ilyen nyilatkozatot, tervezetet, írott elképzelést nem láttam. Ha ilyen lenne, akkor nem a határozat hatálytalanítását, hanem módosítását vitatnánk a tisztelt Házban.

Ezért a jelenlegi helyzet nagyban emlékeztet a '94-es állapotokra. Lehet, hogy majd néhány hónap vagy rosszabb esetben év múlva ráébrednek: most ismét elhamarkodottan kellett dönteni; ez a késedelem arányában jelentős költségtöbbletet okoz, amit célszerűbb lenne a katonák élet- és szolgálati körülményeinek a javítására fordítani. Ezzel és az ehhez hasonló előterjesztéssel a tárca a 61/2000. számú országgyűlési határozat szellemiségét sérti, a végrehajtását akadályozza.

A Magyar Demokrata Fórum frakciója nevében és a saját nevemben a határozattervezetet visszavonásra javaslom, és a 100/2001. számú országgyűlési határozat olyan mérvű módosítását javaslom, amely megfelel a tervezet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) indoklásából idézett megállapításainknak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 212 2003.02.17. 1:54  193-213

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő határozati javaslatot a Magyar Demokrata Fórum már azzal is támogatta, hogy megszavazta a kivételes eljárásban történő megtárgyalását. Így nyilvánvaló az is, hogy a végszavazásnál el fogja fogadni a határozati javaslatot.

Azokat az indokokat, amelyeket itt korábban Simicskó István képviselőtársam elmondott e tárgyban, nem kívánom megismételni időkímélés miatt. Azonban egy-két olyan dologra szeretném ráirányítani a figyelmet, ami eddig még nem hangzott el, és úgy gondoljuk, hogy fontos körülmény. (Nagy zaj.) Például fontos körülmény az, hogy a döntés után sem emelkedik meg a kontingensek száma, így Macedóniában továbbra is azzal a körülbelül 40 fővel veszünk részt ebben a békefenntartásban, amellyel ezt eddig is tettük.

Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert a Magyar Demokrata Fórum például az afganisztáni vitában is elmondta azt, hogy azért nem támogatja további külföldi katonai kontingens kiküldését, mert fontosabbnak és előrébb valónak tartja a hazai, az itthoni honvédelem fejlesztését. És amikor mi így döntöttünk, ezt az érvrendszert pontosan és világosan kifejtettük.

Tekintettel arra, hogy itt a kontingens létszámában semminemű változás nem lesz, és kedvünkre való - hadd használjam ezt a szót -, hogy az Európai Unió parancsnoksága alatt fog ez a kontingensünk tovább szolgálni, ezért a Magyar Demokrata Fórum támogatni fogja, és igennel fog szavazni erre az előterjesztésre.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 32 2003.02.24. 0:41  25-35

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum támogatja a Házszabálytól történő eltérést, és egyetért azzal, hogy ezt a kérdést ma le kell zárni és meg kell szavazni a NATO kérését.

Különösen azért is döntött így a Demokrata Fórum képviselőcsoportja, mert azokat a módosítási javaslatokat, amelyeket a négypárti egyeztetésen tettünk, az előterjesztésben hiánytalanul megtaláljuk. Így nem látjuk akadályát annak, hogy ma erről tárgyaljunk és döntést hozzunk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

 

(14.50)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 206 2003.02.24. 4:15  197-213

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Most, amikor az előttünk fekvő H/2414. számú javaslatról döntünk, a NATO február 16-ai határozatának megfelelően, elengedhetetlenül szükséges, hogy a Magyar Demokrata Fórum álláspontját ismételten leszögezzük az iraki válság ügyében is.

Közismert, hogy a célban egyetértünk: a tömegpusztító fegyverek és a terrorizmus elleni következetes fellépésben, ugyanakkor a következetes fellépéshez csak az ENSZ Biztonsági Tanácsán keresztül vezethet a megfontoltabb és a körültekintőbb út. Ezért is tartjuk idő előttinek a nyolc európai kormányfő, köztük a magyar miniszterelnök közös állásfoglalását. Az állásfoglalás azért idő előtti és a következményeiben kérdéses, mert az ENSZ Biztonsági Tanácsa ülése előtt született. Az idő előtti állásfoglalások kiüríthetik az erre a feladatra létrehozott nemzetközi intézményeket, következésképpen utat nyithatnak a nyers erőfölénnyel való fenyegetésnek, mint ahogy azt mostanában megtapasztaljuk.

Ezért kértük a kormányt, hogy körültekintőbben járjon el, szorgalmazza a háborút elkerülő politikai, diplomáciai, nemzetközi jogi megoldást Irak ügyében, azért is, mert ez felel meg az európai uniós tagállamok meghatározó, véleményformáló köreinek is. (Folyamatos zaj.) Azaz nem aláírásgyűjtésre, kinyilatkoztatásokra, címkézésre van szükség, hanem jól előkészített, a nemzetközi jog alapján és a nemzetközi intézmények keretében meghozott, felelős döntésekre, úgy is, mint az Európai Unió, a NATO, az ENSZ keretében meghozott döntésekre.

A fenti elvek alapján ezért is fogadta a Magyar Demokrata Fórum az Egyesült Államok Taszárra vonatkozó kérését kellő távolságtartással, és ugyancsak a fenti elvek mellőzésével engedélyezte a kormány irakiak kiképzését Taszáron, nem kis riadalmat és ellenérzést keltve a magyar társadalom döntő többségében.

De aki a-t mond, mondjon b-t is, azaz ha az előbb a nemzetközi intézmények keretében vállalt kötelezettségekre hivatkoztam, akkor a Magyar Demokrata Fórum nem tehet mást, mint hogy a NATO védelmi tervező bizottságának február 16-ai döntésére és kérésére igennel szavaz, azért, mert számunkra és az ország számára is a NATO bizalmi és védelmi szövetség. Bizalmi abban a tekintetben, hogy a jelentős döntés csak Törökország védelmére vonatkozik, és nem előlegezi meg a NATO bármilyen jövőbeni katonai műveleteit és a NATO vagy az ENSZ jövőbeni döntéseit, ahogy ezt a NATO védelmi tervező bizottsága 2003. február 16-ai döntésében olvashatjuk.

Továbbá nincs okunk arra sem, hogy kétségbe vonjuk, a Törökországba telepítendő eszközök csak és kizárólag a washingtoni egyezmény 4. cikke alapján kerülnek alkalmazásra. Ha ezt vonnánk kétségbe, úgy a NATO védelmi jellegét, azaz a lényegét kérdőjeleznénk meg - ezt mi nem tesszük.

Végezetül: amikor 1999-ben NATO-taggá váltunk, nemcsak a tagsággal járó előnyöket, hanem a kötelezettségeket is vállaltuk. Ezért most mi, magyar demokraták a kötelezettség szerint döntünk.

Mindazon kevesek figyelmét megköszönöm, akik megtiszteltek a figyelmükkel. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 227 2003.03.03. 6:21  212-258

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum álláspontját szeretném ismertetni önökkel, miközben azt kell megállapítanom, hogy nagyon sok érvet elmondtak már itt azokból, amelyeket mi az országgyűlési határozati javaslat elfogadása ellen felsorakoztattunk. Ezeket azért persze megismétlem, de próbálok azokra az új elemekre szorítkozni, vagy a figyelmet azokra irányítani, amelyek eddig még így nem hangzottak el.

Az államtitkár úr felsorolta azt a három alternatívát, amelyről gondolkodtak. Itt van a bérleti szerződés felmondása. A kormány hivatalba lépésekor ez az eshetőség igen komolyan felmerült, mert emlékszünk azokra a sajtóreagálásokra, illetve sajtónyilatkozatokra, amelyeket akkor Juhász miniszter úr tett; majdnem úgy tűnt, hogy felmondják ezt a szerződést. Ezt a nagyon rossz megoldást azonban mégsem választották, hanem végül is az ön által említett harmadik változat mellett kötöttek ki, ami a bérleti szerződés módosítását jelentette.

Itt a légi utántöltés az a gondolat, aminél egy kicsit időzzünk el. Ma nagyjából háromezer repülőgép van a NATO-kötelékekben, ebből kétezer utántöltéses, ezer pedig utántöltés nélküli repülőgép, és mindezzel együtt nem mondanánk azt, hogy ez az ezer repülőgép nem NATO-kompatibilis, vagy nem képes az együttműködésre. Tehát ehhez képest a 14 repülőgépünk, ami aránylik az ezres létszámhoz, egyrészt elenyésző, másrészt nem azt bizonyítja, hogy csak akkor lesz ez a Gripen jó repülő, ha utántölthető lesz a levegőben. Ezt gondolom, ezek a számarányok is jelzik.

De én arra a szempontra hívnám fel talán a figyelmet, amit Nyitray András képviselőtársam is említett, hogy más védelmi filozófia bújt meg az akkori döntés és más a mostani mögött. Ha arra gondolunk, hogy ezeket a repülőgépeket az ország légterének ellenőrzésére és védelmére kívánjuk elsősorban felhasználni, akkor sajnos olyan kicsi az országunk, hogy azt kell mondanunk, hogy utántöltésre nincs szükség, mert ötször, vagy akár tízszer is körberepüli adott esetben ez a repülőgép az országot anélkül, hogy utántölteni kellene. Azokról nem is beszélve, hogy nyilván az utántöltés esetén akkor tankergép beszerzéséről kellene gondoskodni.

Ennek ellenére mi örülnénk neki, ha annyi pénzünk volna, hogy akár légi utántöltős repülőgépet is beszerezhetnénk. Azonban hogy ezt mégsem tesszük, illetve hogy nem támogatjuk, annak az oka abban keresendő, amit mi már többször kifejtettünk - például az afganisztáni béketámogató hadműveletekben való nem részvételünk indokolásaként -, hogy mi szeretnénk azt, ha ez a bizonyos 64/2000. számú országgyűlési határozat, amit akkoriban nagy többséggel fogadott el a parlament, valóban fokról fokra megvalósulna.

 

 

(19.50)

 

Ez prioritásokat állított föl. Erre Mécs Imre képviselőtársam is utalt a történeti áttekintésében, hogy bizony ott fontos szempont az, hogy például milyen a katonák élet- és munkakörülménye, hogy milyen a laktanyák állapota. Amikor ezek a lépések megtörténtek, akkor érdemes azon gondolkodni, hogy milyen mértékű, illetve mennyi pénz áll rendelkezésre, hogy a csúcstechnológiát, ha úgy tetszik, ezeket a repülőgépeket is megvásároljuk.

Tegnapelőtt az egyik tiszt barátommal találkoztam, aki a következő történetet mondta el - csak azért, hogy érzékeltessem, mire is gondolok itt. Egy szerződéses katona reggel 8-kor aláírta a szerződést, tehát hogy önkéntes, szerződéses katona lesz, bement a körletbe, megnézte, hogyan néz ki az egész körülmény, és abban a pillanatban hátat fordított, és azt mondta, hogy vissza az egész, nem ilyen lovat akartam, és abban a pillanatban kilépett. Tehát még meg sem száradt az aláírása, máris fölmondta. Ezt csak azért hozom szóba, hogy ezek a dolgok - pláne akkor, amikor arról is beszélünk, hogy hogyan kellene az önkéntes haderőre áttérni - szerintem most biztos, hogy fontosabbak, mint az, hogy egy Gripenen lesz-e utántöltési lehetőség vagy nem lesz.

Úgy ítéljük meg, hogy ez az ön által is említett 210 milliárd forint, amely összesen számként szerepel, bizony akkora kiadás, amit nyugodtan minősíthetünk akár presztízskiadásnak is, mert az ésszerűség határán fölül áll, azt bőven meghaladja. Ezért talán az előterjesztésre mondott nemünknek a legfontosabb oka pontosan ez a körülmény, hogy bizony presztízsberuházást nem szabad megtennünk akkor, amikor valódi, indokolt és nagyon sürgető, nagyon égető problémákra sem jut elegendő pénz. Én nagyon röviden erre a szempontra hívtam volna fel a figyelmet.

Tehát az eredeti határozati javaslatot, amelyet 2001. XII. hó 21-én hozott az Országgyűlés, megfelelőnek találjuk, megfelelőnek értékeljük, azaz mi az ön által, az államtitkár úr által említett második variációt támogatnánk, ami az eredeti szerződés fenntartását irányozta volna elő.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 8 2003.04.15. 5:25  7-12

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyar népünk az eltelt ezer év alatt máskor is, többször is állt már ilyen sorsfordító, lelkesítő vagy bajjal tetőző történelmi lépcső előtt, mint most, április 12-én, a népszavazás napján, s mindannyiszor rá kellett lépnie, mert ettől függött léte s jövője.

Hadd villantsam fel hát önök előtt ezeket a meredek lépcsőket, amelyeken végül is egyre magasabbra jutottunk. Elképzelhető, mekkora gondot, elszánást jelentett tizenegy évszázaddal ezelőtt a Fekete-tenger menti füves pusztákon, ezernyi, lóháton szabadon portyázgató, csak törzsi nemzetségi függelemben élő őseinknek, hogy egyetlen néppé egyesülve fejedelmet válasszanak, majd Árpád fejedelem vezetésével – őseik, apáik sírját hátrahagyva –, új hazát keresve átjöjjenek a Kárpát-medencébe, a négy folyó tájaira, azaz átjöjjenek Európába, mondom, ezeregyszáz évvel ezelőtt. Aztán itt új rendbe, a letelepedés és földművelés rendjébe egyre jobban beilleszkedve, a kalandozásokat abbahagyva, az egymást követő öt fejedelmünk jogara alatt végleg birtokba vették e sok vihart látott, vérrel hódított földet.

Ugyancsak nagy változást hozott létre első királyunk, Szent István szigorú egyház- és államszervező munkája, amely végső fokon megalapozta a jobbágyi-nemesi társadalmi és gazdasági rendszerünket, amely meghatározta nyolc és fél évszázadon át őseink életét.

 

(8.20)

 

Az is forradalom volt, a középkori műveltebb s keresztény Európába történő beilleszkedés forradalma, de ez akkor nemcsak hősöket, szenteket termett, mint például Szent István király, Csanád, Pázmány, Gizella, hanem véres harcokban ellenállókat, mint Koppány, az erdélyi Gyula, Vazul, sőt mártírokat is. E harc fájt mindenkinek, mindkét oldalnak, de meg kellett harcolni, mert ez biztosította nemzetünk fennmaradását.

Utána jöttek, majd múltak az évszázadok, a felvirágoztató, pusztító évszázadok, tatár, török, német testvérharcok, de mindig helyre tudott állni a Szent István alapította ország és vele a feudális társadalmi rend. Olyan rend, mint Európa más országaiban is élt, és ezt a társadalmi-gazdasági rendet bontotta fel aztán hol korábban, hol később a polgári forradalom, amely Angliában a XVII. században, Nyugat-Európában a XVIII. században, nálunk kissé megkésve, 1848-ban zajlott le, amelytől a magántulajdonú földeket a szabadságot és a többpártrendszerű demokráciát kaptuk, meg az első választásokat; azt a rendszert, amelyben ma is élünk, amelytől ma is egy jobb, akár új évszázadokra bebiztosított jövőt, magyar jövőt remélünk.

Ebből a másfél évszázadból szinte csak epizódnak látszik a szocialista-kommunista rendszer negyven éve, amely a magántulajdont és az egyéni szabadságunkat kihúzta a talpunk alól, s félig-meddig állami rabszolgává, istenétől megfosztott termelőeszközzé degradálta apáinkat és magunkat. Az is egy új társadalmat teremteni kívánó kísérlet volt, de mert az emberi irigységre, gyűlölködésre, hatalomvágyra, az államosításnak, szövetkezetesítésnek nevezett szabad rablásra alapították, el kellett buknia. Azonban mind a megteremtése, mind a megdöntése újabb és újabb tragédiákkal járt, egyaránt teremtek hősök, vértanúk és vétlen áldozatok, például Kovács Imre, Varga Béla, Mindszenty József, Nagy Imre, Maléter Pál, de közéjük sorolhatom új világunk első apostolát is, Antall Józsefet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Új évezredbe léptünk, sőt képletesen szólva: már bokáig benne is vagyunk, a virágoskertjében és a sarában egyaránt. Valami új készülődik ismét, egy új Európa, netán egy új világ. Az emberi kultúra, a humanizmus, a keresztény erkölcs és nemzeti öntudatunk kel birokra, úgy tűnik, életre-halálra, a világon egyre inkább szétáramló erőszakkal, a terrorizmussal, a becstelenséggel és a gazdasági-kulturális globalizmussal, pontosabban: annak embertelen, értéktelen alapjával.

Melyik fog győzni? Jövőbe látásunk nincs, de hitünk és reménységünk lehet. Ezzel az igazságba vetett hittel, és a jó győzelmét váró reménnyel kell átlépnünk a következő néhány év alatt az elénk meredő új történelmi lépcsőfokot, az Európai Unióhoz történő csatlakozás meredekét, nemcsak a bármikor leváltható kormány, hanem az egész nemzet akaratával, mert éppen nemzetünk feloldódásának, szétszóródásának kockázata miatt nem állhatunk félre, nem válhatunk Balkánná.

A mai és a holnapi, pártok feletti (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) jelszavunk egyedül ez lehet, ahogy ezt Csengey Dénes mondta: Európába, de mindahányan!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 257 2003.04.28. 9:05  220-258

KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Németh Zsolt képviselőtársam hozzászólásában részletesen elemezte a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényt módosító kormányjavaslatot. Az én feladatom a rendészeti szervek és a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állománya jogállásáról szóló törvények módosító javaslatainak elemzése.

A kormány a szociális partnereknek tett ígéretein túl, amelyek elsősorban a köztisztviselői törvény módosítását indokolják, igyekszik a törvényt összhangba hozni az előbb említett két törvénnyel. Ez számunkra el is fogadható, ha a katonák és más szervek állományának kedvezményei ezáltal nem csökkennének. Maximálisan támogatna az MDF minden olyan kezdeményezést, amely a katonák, a rendőrök, határőrök, büntetés-végrehajtásban, vám- és pénzügyőrségnél, a katasztrófavédelemben, illetve az önkormányzati tűzoltóságnál szolgáló személyek élet- és munkakörülményeit javítja.

A honvédelmi tárcánál most napirenden lévő haderő-felülvizsgálat és az ebből következő korszerűsítés, illetve az önkéntes haderőre történő áttérés is sikertelen lesz, ha nem sikerül vonzóbbá tenni a katonai pályát. De ugyanez mondható el bármely rendészeti szerv esetén is.

Az illetmény nagysága és viszonya más civil szakmák béréhez elsősorban a toborzás során játszik fontos szerepet, de ahhoz, hogy az állományt hosszú ideig meg tudjuk tartani, olyan körülményeket kell biztosítani mind magánéletükben, mind szolgálatukban, amelyek jobbak annál, amiket a polgári életben el tudnak vagy el tudnának érni. Meggyőződésem, ha nem sikerül jobb feltételeket biztosítani, magas lesz a pályaelhagyók száma, a fluktuáció, ez pedig az adott szervezet - legyen az bármely rendvédelmi vagy honvédségi - munkáját negatív irányba befolyásolja. Most nemcsak a fluktuáció következtében fellépő felesleges, újra és újra jelentkező kiképzési költségeket hangsúlyozom, hanem ennek negatív pszichikai hatását a stabil állományra, amely a folyamatos személyi változás miatt nem tud megfelelően teljesíteni; munkájukat mennyiségileg elvégzik, de minőségileg kifogásolhatóan.

E problémák megoldásának kulcsa az élet- és szolgálati körülmények javítása, amely - talán nem túlzok, ha azt mondom - alapvetően a lakásproblémák megoldásával lehetséges. Az előző kormány a köztisztviselőket állami készfizető kezesség vállalásával támogatta lakásproblémáik megoldásában, használt vagy új lakás vásárlásához a piaci kölcsönöknél olcsóbb kölcsönhöz juttatta őket. Természetesen egyetértünk azzal, hogy e kedvezmény - az eddigi nagyon jó tapasztalatok alapján - megillesse az összes hivatásos állományú személyt.

Hasonlóképpen egyetértünk, hogy európai uniós tagságunk megköveteli az idegennyelv-ismerettel rendelkező személyek létszámának jelentős bővülését, amelyet remélhetően sikerül a nyelvpótlék emelésével is növelni, bár ez a mostani javaslat elég szerényre sikeredett.

E témakörbe csoportosítom a rendvédelmi helyi szervek és a nemzetbiztonsági szolgálatok állományát megillető illetménykiegészítés, illetve veszélyességi pótlék bevezetését és a katonaorvosok óránkénti ügyeleti díjának emelését is.

Az előbb említett, nem a teljes állományt, hanem az állományon belüli egy-egy kategóriát érintő változások szükségesek, de nem elégséges lépések az egyenruhás szervek állománya élet- és munkakörülményeinek javításához.

A törvénymódosítás a szűk körű illetménykiegészítéssel és pótlékváltozással párhuzamosan csökkenti a kedvezményeket. A Hszt. hatályos szövege szerint az állományilletékes parancsnoknak joga van személyes illetményt megállapítani az állomány 40 százalékára, valamint a törvény lehetővé teszi, hogy plusz 40, mínusz 20 százalékkal eltérhessen a jogszabály szerinti illetménytől. A módosítás szerint megszűnne a személyes illetmény lehetősége, és csak a köztisztviselői törvényben előírt plusz-mínusz 20 százalék közötti eltérést biztosítana. A korlátozással egyértelműen a kedvezmények körét szűkíti, csökkenti a magas egyéni teljesítmények elismerésének lehetőségeit. E negatív hatást még fokozza, hogy meginog a törvénybe vetett bizalom is, mert ezek szerint a kedvezmények bármikor elvonhatók.

Ugyanebbe a kategóriába sorolható a másik törvényt, a Hjt.-t módosító 95. § és a 106. §. A 95. § egy új cikkelyt vezet be, amely szerint a külföldi szolgálatok teljesítéséhez nem szükséges a katonák beleegyezése, ha a washingtoni szerződés 5. cikke humanitárius és katasztrófaelhárítási művelet, külföldi gyakorlat, kiképzés, állomásozás vagy a NATO részére felajánlott erők keretében történik. E módosítás egyoldalú és visszamenőleges szerződésmódosítást tartalmaz, amely így teljességgel elfogadhatatlan.

A 106. § hamis indokra hivatkozva szűkíti a kedvezmények sorát, a katonák járandóságait durván csökkenti. A honvédség létszámgondjait a szolgálat után járó szabadnapok számának csökkentésével nem lehet megoldani. A szabadnapok csökkentésével csak az állomány fizikai-pszichés terhelését lehet növelni, amelynek következményei megmutatkoznak a katonák alacsony átlagéletkorában is. A kedvezmények megvonása, a jogi intézményekbe vetett bizalom megrendülése, a fizikai, a pszichikai terhelés növelése egyértelműen rontja az állomány élet- és szolgálati körülményeit, így ezek számunkra is és nyilván az érintettek számára is elfogadhatatlanok.

Itt kell megemlítenem a kormány érzéketlenségét is, amellyel az egyenruhás szervezetek idei reálbérszínvonalának csökkenését szemléli. Az előző kormány az elmúlt évben jelentősen emelte a honvédség hivatásos és szerződéses állományának illetményét. Az illetményemelés bruttó 70 százalékos volt, az emelést tekintve a legkedvezőtlenebb helyzetben lévőknél is elérte a nettó 40-50 százalékot. Idén a köztisztviselői illetményalap nem változott, ami a bérek reálértékének csökkenését jelenti az infláció mértékével. A reálbércsökkenés érinti mind a Hszt., mind a Hjt. alá tartozó szervezeteket. Amikor a hozzászólásom elején említettem, hogy a törvénymódosításban lévő pótlék bevezetése és az emelések szükségesek, de nem elégséges lépések, akkor a kedvezmények megnyirbálása mellett a reálbér csökkenésére is gondoltam.

Jelentős számú módosító indítványt szándékozunk benyújtani a törvényjavaslat javítása érdekében. Remélem, kormánypárti képviselőtársaim rá tudják venni a kormányt, hogy nyissa meg a rendfokozati illetménytáblákat a módosító javaslatok előtt, hogy néhány tizedes emeléssel meg tudjuk oldani az illetmények inflációs szintű emelését.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslatból azokat a pontokat gyűjtöttem össze, amelyek üzenete számomra a legtöbbet jelent. A Magyar Honvédség legfrekventáltabb dandárjainál tett látogatások alkalmával szerzett tapasztalatok győztek meg arról, hogy képviselői munkám során az állomány élet- és szolgálati körülményeinek javítását mindig központi kérdésként kezeljem.

Végezetül és összefoglalóan: a T/3560. számú előterjesztés néhány kedvező eleme mellett több kifogásolnivaló módosítást tartalmaz, a reálbércsökkenést pedig meg sem kísérli megakadályozni, ezért a törvényjavaslatot jelen formájában elfogadni a Magyar Demokrata Fórum nem tudja.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiból.)

 

 

(21.00)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 49 2003.05.05. 2:19  42-50

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum örömmel nyugtázza, hogy a ma kiosztott előterjesztésben kettéválasztották a múltkor még egy előterjesztésben szereplő pontokat. Így, különösen a 2. pont, a 3814. számú határozati javaslat 2. pontja, amely az ország légterének, illetve közútjainak átengedéséről szól, külön határozati javaslatba került.

Ennek azért örülünk, mert mi magunk is úgy gondoljuk, hogy aki Irakba óhajt menni békefenntartani katonai erővel, annak ezt a lehetőséget meg kell teremteni. Tehát ebben az esetben, én is azért mondom ezt, hogy legközelebb ne kelljen hozzászólnom, ezt az előterjesztést a Házszabálytól való eltéréssel együtt a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja támogatni fogja.

Azonban az eredeti javaslatról, amelynek most egy módosított változata az asztalunkon van, és amely a 3883. számot viseli, és az Irakban történő katonai hozzájárulásról szól, a véleményünk nem változott az elmúlt hetekhez képest. Akkor az mondtuk, hogy a Magyar Demokrata Fórum megvárja és elvárja, amíg az erre hivatott nemzetközi szervezetek felhatalmazást adnak. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az elmúlt hetekben, napokban a kormányoldal részéről is többször hangzott az el, hogy igen, nagyon örülnének annak, ha lenne nemzetközi felhatalmazás, de minthogy nincs, a szövetségesi felkérésnek eleget téve mennünk kell Irakba.

Mi azt gondoljuk, hogy ebben a megközelítésben a jobb és jó megoldást jelentené, ha azt mondjuk, hogy számunkra csak az a megközelítés fogadható el, amely azt mondja, hogy igen, ha erre a nemzetközi szervezetek felhatalmazását, vagy felkérését kapjuk. Mind ez ideig ez nem érkezett meg. A magunk részéről úgy gondoljuk, hogy ehhez tartva magunkat, reménykedve abban, hogy ilyen felhatalmazás még megszületik, akkor támogatni fogjuk a javaslatot. Addig azonban nem kívánjuk.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

(14.20)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 57 2003.05.05. 0:38  50-58

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az előbb már jeleztem, hogy ez az előterjesztés a Magyar Demokrata Fórum számára üdvözlendő és támogatandó. Ugyanakkor azt is szeretném jelezni, hogy egy módosító indítványt kívánunk benyújtani, pontosan azért, hogy kiküszöböljük azokat az eseteket, amelyekre nemrégiben Németh Zsolt képviselőtársam is utalt. Szeretnénk egy időkorlátot szabni, ezért képviselőtársammal ez ügyben módosító indítványt nyújtottunk be. 3 óráig lehet ezt megtenni, addig meg is fog érkezni. Ettől függetlenül támogatjuk a mostani tárgyalást.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 216 2003.05.05. 3:52  205-223

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum nagy jelentőségű fejleménynek tartja Szaddám Huszein eltűnését és totalitárius rendszerének bukását. Pontosan tisztában van azzal, hogy az elmúlt tíz esztendőben vagy talán még ennél is hosszabb időben, amikor az iraki nép elszenvedte ezt a diktatúrát, számukra talán a mostani helyzet egyfajta kilátást és kilábalást jelenthet abból az elmúlt évtizedből, amiről nekünk talán már vannak fogalmaink. Ezért nyilvánvaló, hogy azt a fajta segítséget, amelyet ilyen esetben minden demokratikus ország köteles megtenni, azaz segítséget nyújtani humanitárius formában, a Magyar Demokrata Fórum nemhogy nem ellenzi, hanem éppenséggel örömmel üdvözli. Ezért is örültünk annak, amikor a kormány arról nyilatkozott, hogy megfelelően a NATO Biztonsági Tanács 1472-es határozatának, ugyancsak humanitárius segítségnyújtásban gondolkodik.

És akkor itt most megállunk egy pillanatra, mert hiszen nemegyszer hallottuk az elmúlt hetekben, tulajdonképpen amióta az iraki konfliktus kirobbant, hogy bizony az, aki a szövetségesi hűségének eleget tesz, az felelősen gondolkodik, aki ennek nem tesz eleget, az bizony nem elég felelősen gondolkodik. Szeretném azt mondani, hogy a mi megítélésünk szerint, és az előbb hallott Németh Zsolt által érthetően, világosan elmondott érvrendszer is valószínűleg alátámasztja ezt, aki azt mondta, hogy a háború megindulásánál az olyan fajta nemzetközi egyetértés, az egyébként mindenki által fontosnak tartott célkitűzés elérése, nevezetesen, hogy a tömegpusztító fegyverek, illetve a terrorizmus elleni fellépésben legyünk hatékonyak, ez a fajta egyetértés a kezelés módjában nem valósult meg. Azaz ugyancsak egy, talán kínai közmondással élve, amelyik azt mondja, hogy egy hegycsúcsra több úton is fel lehet jutni, bizony itt az utak választásában, nem pedig a hegycsúcs elérésében volt és van köztünk nézetkülönbség.

A holnapi napon talán majd több és bővebb időkeretben nyílik lehetőség, hogy elmondjuk ennek az érvrendszerét. Most talán annyiban - hiszen itt most a légtér átengedéséről van szó - szeretném összefoglalóan a Magyar Demokrata Fórum álláspontját leszögezni, hogy ebben a légtérátengedésben, pontosabban a humanitárius segítségnyújtásban egyetértünk, és hozzájárulunk ahhoz, hogy országunkat a kijelölt utakon igénybe vehessék.

Azonban szeretnénk egy módosító indítvánnyal is élni, és ezt az ajánlás 6. pontjában fogják képviselőtársaim megtalálni. Ez arra vonatkozik, hogy szeretnénk, ha ez a légtérhasználat, úthasználat időkorláthoz kötődne. Mi azt javasoltuk, hogy ez az engedély 2004. december 31-éig szóljon. Örömünkre szolgál az, hogy a kormány képviselője a bizottsági ülésen ezt az indítványunkat támogatni javasolta. Kérem képviselőtársaimat is, hogy ezt az indítványunkat majd támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 28 2003.05.06. 8:39  13-87

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban szeretném visszautasítani, hogy az a két párt, amelyik itt most amellett fog érvelni, hogy miért nem feltétlenül biztos, hogy az képviseli az ország érdekét, az ország tekintélyét, aki éppen amellett érvel, hogy nem feltétlenül biztos, hogy menni kell katonáknak Irakba, hogy ezt úgy állítsák be, ahogy most Mécs Imre képviselőtársam is elragadtatta magát, és amire itt a levezető elnök úr is utalt.

Tehát szeretném azt mondani, hogy nem vesszük magunkra annak a vádnak a mázsás terhét, amit most már itt a többedik felszólalásnál hallunk, hogy mi, az ellenzék vagyunk a felelőtlen, aki egy probléma megoldásában másként gondolkodik. Meg vagyunk róla győződve, hogy az a megoldás, az az út, amit mi ebben a kérdésben javasolunk, legalább annyira az ország érdekében álló, mint amennyire a kormányoldal állítja ennek ellenkezőjét.

A Magyar Demokrata Fórum a kezdetek óta, már a válság kirobbanása óta azzal érvel, hogy bizony az a fajta nemzetközi együttmunkálkodás, egyettértés, azon határozat nélkül, amely a válság kezeléséhez kellett volna, és mind a mai napig nem történt meg, magával a háborúval sem tudtunk és tudunk egyetérteni, és tulajdonképpen ebből az álláspontunkból következik mindaz, amit most a mostani előterjesztés kapcsán is el kívánok mondani. Hiszen önmagában természetesen a Magyar Demokrata Fórum is egyetért azzal, hogy humanitárius segítséget kell nyújtani Iraknak, hiszen nem az iraki nép vívta a háborúját, hanem elsősorban ez a háború Szaddám totalitárius rendszere ellen irányult, amelynek a megszűnését mi örömmel konstatáljuk. De nyilván az a szenvedés, amit ez az ország elszenvedett, és nemcsak a háborúban, hanem az ezt megelőző diktatúra éveiben is, mindenféle kötelezettségünk arra int és szólít bennünket, hogy bizony az Iraknak nyújtandó támogatást minden eszközzel segítsük, kivétel a katonai segítségnyújtás, a konkrét katonai segítségnyújtás.

Egyetértünk azzal is, hogy az újjáépítésben részt kell venni, és egyetértünk azzal is, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez a segítségnyújtás mihamarabb megtörténjen. Ezért is örültünk annak, amikor a miniszterelnök úr kijelentette és bejelentette, hogy gondolkodik azon, hogy milyen azonnali segítségnyújtásra kerülhet sor, akár műszakiak, akár orvosok kiküldésével, hogy valóban ez a szükséges segítség mihamarabb Irakba érkezzen. Mi a magunk részéről ezért is támogattuk tegnap a légtérátengedést, illetve a közútjaink átengedését az ilyen humanitárius, békefenntartó szolgálatok áthaladására, hiszen önmagában - még egyszer hangsúlyozni szeretném - szolidárisak vagyunk az iraki néppel, tehát mindent el kell követni annak érdekében, hogy ott mihamarabb a békefolyamat beinduljon. De sajnos azt kell mondanunk, hogy nemcsak az iraki béketeremtés van ott most napirenden, hanem egy távolabbi rendezés lehetősége is felvillan, és amikor mi arra hivatkozunk, hogy nekünk a nemzetközi felhatalmazás kell, akkor pontosan azért is mondjuk ezt, mert úgy véljük, hogy a térségben lévő békefolyamatok viszont nem nagyon képzelhetők el a nemzetközi közösségek együttműködése nélkül.

Ha az elmúlt hetek vitájára gondolok, akkor egyébként a kormányoldal és a kormánypártok sem mondták azt, hogy nem örülnének egy nemzetközi felhatalmazásnak; azt szokták mondani, hogy örülnénk, ha volna ilyen, de mert nincs, ezért marad a szövetségesi kötelezettségvállalásunk, tehát enélkül is, hogy így mondjam, küldünk, küldhetünk katonát Irakba. Ezzel szemben mondjuk mi azt az álláspontot, hogy nekünk egy elfogadható és egy elfogadhatatlan megoldás van; az elfogadható megoldás számunkra az, ami egyébként a kormány szempontjából a jobbik lehetőségre szól, tehát hogy legyen ilyen felhatalmazás. Amit itt idézett az államtitkár úr is a mai expozéjában, az bizony nem az a nemzetközi felhatalmazás, amit mi ennek elégséges feltételének tartunk; az 1472-es határozat pontosan arra vonatkozik, felszólítja a tagállamokat arra, hogy ezt a segítségnyújtást mihamarabb tegyék meg és kezdjék el, és felszólítja a szembenálló feleket arra, hogy ők teremtsék meg annak a lehetőségét, hogy ezek a segélyszállítmányok célba jussanak, mihamarabb odaérkezzenek. Ez tehát igazából nem arra vonatkozik, hogy a Magyar Köztársaság békefenntartókat küldjön, hanem arra vonatkozik éppenséggel, hogy a humanitárius segítségnyújtásban vegyünk részt. Ezt a kötelezettségünket nyilván meg is fogjuk tenni, és ilyen előterjesztést mindig is támogatni fogunk.

Ami pedig a konkrét előterjesztés minőségét és színvonalát illeti, azért egy adalékkal hadd szolgáljak, mert ugye fel kell tennünk a kérdést, hogy mibe is kerül ennek a 300 főnek a tervezett kiküldése. Az előterjesztésben 4 milliárd 454 millió 909 ezer forint szerepel, tehát egy nagyon pontosan kimunkált számadat, hiszen ezresekig számolt az előterjesztő; ezzel szemben tegnap a honvédelmi bizottság ülésén kézbe kaptunk egy kimutatást, amely szerint ennek az összege éppenséggel 79 millió 400 ezer forinttal tér el. Lehet azt mondani erre, hogy a 79 millió forint nüánsznyi különbség; én azt gondolom, ez is azt példázza, hogy ha egy viszonylag közeli időpontban készült két előterjesztés ilyen durva különbséget tartalmaz, akkor bizony megkérdőjelezhető a számok komolysága és alapossága - már csak ezért is érdemes volna talán máskor a számokkal gondosabban bánni, hiszen ezek egyezősége azért elvárható már ezen a szinten.

Végezetül, szeretném még egyszer megismételni: a Magyar Demokrata Fórum partner abban, hogy az iraki rendezést, mármint humanitárius segítségnyújtást, újjáépítést támogassa. De azért azt szeretném jelezni, hogy ugyanakkor nem szeretnénk úgy járni és illúziókat kergetni, mint például a délszláv válság idején, amikor konkrét vállalkozóról tudok, aki, gondolva arra, hogy szükség lesz például síküvegre, mert sok ablakot kibombáztak, kitörtek és kilőttek, ezért több vagonnyi síküveg maradt a nyakán, mert ő azt hitte, hogy viszonylag közel van ahhoz Horvátország, Bosznia, hogy majd csak át kell gurítani a határon ezt a háromvagonnyi üvegszállítmányt, és ez is a nyakán maradt. Tehát igazából az újjáépítésben, azt gondolom, nagy reményeket nem táplálhatunk, ezért ettől a várakozástól mindenkit óva intenék.

Tehát amennyiben a Magyar Demokrata Fórum ezt az előterjesztést nem tartja elfogadhatónak, annak elsősorban az az oka, hogy továbbra is hiányzik a nemzetközi szervezetek azon döntése, állásfoglalása, amely alapján mi is nyugodtan adhatnánk az igenlő voksunkat.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 58 2003.05.06. 1:02  13-87

KARSAI PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Itt többször hallottuk azt már, hogy arra a bizonyos nemzetközi felhatalmazásra, amire a Fidesz és a Magyar Demokrata Fórum vár, hiába várunk. Azért említek egy olyan esetet, amiről azt gondoljuk, hogy talán analógiául szolgálhat. Ez pedig Afganisztán. Afganisztánban jelen pillanatban is Kandahar térségében az Amerikai Egyesült Államok a “Tartós szabadságö hadműveletet folytatja, ugyanakkor Kabulban pedig ENSZ BT-felhatalmazás alapján, amelynek keretében például a magyar orvoskontingens is jelen van, folytatja szintén a maga tevékenységét. Miért lehetetlen az, ha azt mondjuk, hogy kérem, egy ilyen ENSZ BT-felhatalmazás bizony ebben az esetben is elvárható volna? Azt gondolom, hogy erre igenis érdemes várni, és amikor ez a felkérés, illetőleg a döntés megszületik, akkor semmiről sem maradunk le, akár még Irakban is békét fenntarthatunk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 205 2003.06.02. 3:54  194-220

KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Irakkal kapcsolatos összes állásfoglalásunkat, nyilatkozatunkat abból az elvi álláspontból kiindulva tettük, hogy szükségesnek tartjuk az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatának megszületését, legyen szó akár a háború megindításáról, vagy a stabilizációs folyamatról, a humanitárius segítségnyújtásról. Az ENSZ BT határozatának rögzítenie kell a kiinduló helyzetet, a megvalósítandó végső állapotot, és azokat a fő feladatokat, amelyekkel a cél elérhető. Ezen kondíciók között a felkért tagállamoknak lehetőségük van segítséget nyújtani.

A május 21-ei 1483. számú ENSZ BT-határozat eleget tesz azoknak a követelményeknek, amelyek alapján támogatni javasolom a kormány előterjesztését. Természetesen azokat a gondolatokat emelem ki, amelyeket a kormány előterjesztése szempontjából is fontosnak tartok. Így a preambulum hetedik mondata rögzíti, hogy az ENSZ-nek meghatározó szerepet kell játszania a humanitárius segítségnyújtásban, Irak újjáépítésében, az állami és helyi intézmények újjáalakításában, létrehozásában.

(18.00)

 

Később elismeri, hogy az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság az egyesített parancsnokság alatti megszálló hatalmak. A nemzetközi jog szerint ők az egyedi hatóság. A többi állam, amelyek részt vesznek Irak megsegítésében, csak az amerikai és angol fennhatóság alatt működhetnek, ezért megszálló hatalomnak nem minősülnek. A preambulum üdvözli a tagállamoknak Irak stabilitásához és biztonságához való hozzájárulási szándékát, ami irányulhat személyzet, felszerelés és más források biztosítására, amerikai és angol fennhatóság alatt.

Az utolsó mondatban megállapítja, hogy az iraki helyzet bár javult, de továbbra is veszélyt jelent a nemzetközi békére és biztonságra. A határozati rész 26 pontjából az első kettőben felhívja, azaz felkéri a tagállamokat, többek között segítsék Irak népét országuk újjáépítésében, a biztonság és stabilitás feltételeinek megteremtésében. Ugyanakkor felszólítja a segíteni képes tagállamokat a humanitárius segítségnyújtásra, az ország gazdasági infrastruktúrájának újjáépítésére. (Folyamatos zaj.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Látható, hogy a hivatkozott ENSZ BT-határozat bölcsességével egyfajta mentőövet küldött a megosztott Európának és a megosztott világnak. Itt ma már többször elhangzott, hogy egyfajta konszenzus alakult ki. Igen, amely annak köszönhető, hogy ezt az ENSZ BT-határozatot, amelyet mi feltételéül szabtuk annak, hogy ezt a kontingenst kiküldjük, megszavazzuk, ez a feltétel teljesült.

Így az iraki rendezés nézetünk szerint már nem katonapolitikai kérdés, hanem emberiesség és szolidaritásvállalás kérdése, ezért az előttünk lévő javaslatot a Magyar Demokrata Fórum meg fogja szavazni.

Köszönöm figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 172 2003.06.16. 2:29  171-176

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Elöljáróban egy levélrészletet szeretnék felolvasni: „Tisztelt Igazgatónő! Őkirályi fensége, Laurent, Belgium hercege április 12-ei házasságkötése tiszteletére a belga nagykövetség egy koncertet szervezett a Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozását előkészítő népszavazás előestéjén. A kecskeméti Kodály Zoltán Zeneiskola Aurin leánykara világviszonylatban is nagy hírnévnek örvend. Nagy megtiszteltetésnek tekintjük, hogy az Aurin leánykórust hallhatjuk a Magyar Nemzeti Galéria patinás termében. Ezúton szeretném megköszönni szíves közreműködését, és kérem a tisztelt igazgatónőt, fogadja őszinte nagyrabecsülésemet.ö Aláírás: Marc Trenteseau, Belgium nagykövete; a levél Budapesten kelt, 2003. március 24-én, címzettje Alföldiné Dobozi Eszter, a kecskeméti Kodály Zoltán Zeneiskola igazgatónője.

A következő idézetet Dobozi Eszter írta: „Az oktatási törvény, valamint a kerettanterv módosítása következtében kétségbeejtő helyzetbe került oktatási intézmény vezetőjeként keresem meg önt levelemmel, és kérem segítségét. Iskolánk az ország első ének-zenei általános iskolája, gimnáziuma, 53. éve működik, töretlenül bizonyítva azt, hogy a Kodály Zoltán nevéhez fűződő ének-zenei nevelés koncepciója egyik nagy értéke a magyar művelődés, a magyar oktatás történetének. Évente több száz pedagógus, egyetemi tanár fordul meg nálunk Japántól az Egyesült Államokig, Ausztráliától Kanadáig, a világ számos országából érkezve.

Tisztelt Képviselő Úr! Sajnos, a módosított kerettanterv a továbbiakban lehetetlenné teszi pedagógiai programunk megvalósítását. Ha nem lesznek tekintettel iskolánkra, heti egy órában kényszerülünk mi is az éneket tanítani, fel kell számolnunk a közösségi nevelésre kiváló lehetőséget adó kórusok tevékenységét.ö

Tisztelt Miniszter Úr! Úgy, mint ellenzéki képviselő, most szokatlan dologra ragadtatom magam, hiszen akár szidhatnám a kialakult helyzetért a minisztériumot, aláírásokat gyűjthetnék, petíciót, nyílt levelet intézhetnék önhöz, de nem ezt teszem. Ehelyett mint a kecskeméti Kodály iskola volt diákja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), csendes alázattal kérem önt és munkatársait, ne hagyják veszni e különlegesen értékes hungarikumot, amelyet a világ Kodály-koncepcióként ismert meg.

Várom ez ügyben (Az elnök ismét csenget.) pozitív válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 176 2003.06.16. 1:13  171-176

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen, miniszter úr. „Az építés hosszú küzdelem, a rombolás ijesztő pillanatok terméke.ö ‑ nyilatkozta az ügy kapcsán Szokolay Sándor zeneszerző. Sokan vagyunk ebben az országban, akik az elmúlt 53 évben, amióta az ének-zene iskolák megnyitották kapuikat, előbb diákként, majd tanárként részesei lehettünk e küzdelmes és gyönyörűséges munkának. Fizetségül cserébe egy életre szóló élményt kaptunk, e nép dalainak, s rajta keresztül nemzetünk szeretetét, a harmóniára való törekvés igényét.

Miniszter úr, tudom, hogy a megoldás csak önön és munkatársain múlik, így a felelősség is csak az öné ebben a kérdésben. Bízom abban, hogy ön is átérzi és megérti kérésünket, és ön is az építők oldalára áll. Akkor talán még sok-sok évig gyönyörködhetnek és ámulhatnak kórusainkon, akár a nagykövet urak is Belgiumtól Szingapúrig.

Köszönöm a válaszát, miniszter úr. Nagy figyelemmel fogjuk kísérni, hogy az ön által most említett módosítások valóban bekerülnek-e a törvényjavaslatba, és hogy valóban megmenti-e a magyar ének-zene oktatást.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 259 2003.06.16. 5:44  246-260

KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/3904. számú képviselői önálló indítvány preambuluma a Magyar Köztársaság NATO-tagságából eredő kötelezettségének fokozottabb biztosításával indokolja a szükséges alkotmánymódosítást.

Az előterjesztés legfontosabb pontja a nemzetközi szerződésből, azaz a NATO-szerződésből eredő szövet­ségesi feladatok ellátásával kapcsolatos döntések esetén kétharmados szavazattöbbség helyett feles többséget ír elő az alkotmány 19. § (3) bekezdés j) pontjában felsorolt katonai műveletek esetére; a parlamenti ügyrend gyorsítása érdekében pedig meghatározza, hogy a legközelebbi ülésnapon már napirendre kell tűzni. A képviselői indítvány másik javaslata a kormány engedélyéhez köti magyar repülőgépek külföldi járőrözését, amennyiben nemzetközi szerződésből eredő szövetségesi légvédelmi feladatokat látnak el.

Az előterjesztés mindkét módosítása nemzetközi szerződésből eredő szövetségesi feladatok ellátásával kapcsolatos, de egyik esetben országgyűlési, a másikban pedig kormányhatáskörbe utalná a döntést. Ez az előterjesztés egyik hibája.

A másik olyan ok, ami miatt nem támogathatjuk az előterjesztést, az az, hogy egyetértünk azzal az állásponttal, mely szerint a parlamenti ügyrend gyorsítására vonatkozó előírás nem az alkotmányba foglalandó, annak a Házszabály előírásai között lenne a helye.

A Magyar Demokrata Fórum az afganisztáni és az iraki háború esetén is hangsúlyozta, hogy szövetségesi kötelezettségeinknek maradéktalanul eleget kell tennünk. Éppen ezért pártom véleménye szerint talán vissza kellene térni az 1998 decemberi kormány-előterjesztéshez, amelyet akkor Dávid Ibolya igazságügy-miniszter nyújtott be, és amely ötpárti egyezséggel született. Sajnos, az MSZP és az SZDSZ később visszavonta aláírását, így nem kapta meg akkor a kétharmados többséget. Az előterjesztés lényege ‑ emlékeztetem képviselőtársaimat ‑ az volt, hogy az ENSZ, EBESZ és NATO, vagyis a nemzetközi szervezetek felkéréséből, döntéséből eredő szövetségesi feladatok ellátásához kormánydöntés szükséges. Természetesen figyelembe kell venni az azóta bekövetkezett változásokat. A nemzetközi szervezeteket most ki kell egészíteni az Európai Unióval, hiszen a békefenntartói tevékenységre szerveződő közös európai hadtestbe mi is felajánlunk erőket, eszközöket.

Az 1998-as kormány-előterjesztés a szövetségesi feladatok között nem tesz különbséget, nem rangsorolja a feladatokat, hogy ez kisebb volumenű vagy nagyobb, ez kormány-, ez pedig országgyűlési hatáskör. A 2003. május 14-ei négypárti egyeztetésen felmerült az a lehetőség is, hogy a kormány a felkérés és döntés után csak a kormányszóvivő által ad tájékoztatást az adott felkérésről. Az alapos négypárti egyeztetésnek éppen ez a lényege, hogy az alkotmány módosításáról egyeztet, de más szükséges módosításokat is elvégezhet és el is kell végeznie. Az előbbi témánál maradva, például a honvédelmi törvényben lehet rögzíteni, hogy ha nemzetközi szervezetek szövetségesi feladatra kérik fel az országot, a kormány azonnal köteles ebben az esetben tájékoztatni a honvédelmi bizottságot. Ezáltal minden pártnak lehetősége lesz véleményét az adott felkérésről elmondani, a sajtóval közölni, egyetértését, fenntartását kommunikálni.

A májusi négypárti egyeztetésen az előterjesztő és a tárca képviselője egyrészt azzal indokolta a T/3904. számú előterjesztés mielőbbi benyújtását, hogy pozitív üzenetet kell küldenünk szövetségeseinknek a nehézkes magyar döntéshozatal gyorsításáról, másrészt, hogy a kormány örül, mert nem neki kell a kormányhatáskör szélesítéséről előterjesztést benyújtani. Ezeket az indokokat értem, de nem tudom elfogadni. Javasolom, mivel a kétharmados többség a jelen formában nem biztosítható, hogy a már megkezdett négypárti egyeztetés folytatódjon, szeptember hónap közepére-végére konszenzusos négypárti előterjesztés is kimunkálható. Véleményem szerint a négypárti előterjesztés az igazi pozitív üzenet. A konszenzusos alkotmánymódosítás előterjesztője lehetne a négy párt elnöke vagy akár a frakcióvezetők.

A Magyar Demokrata Fórum részt fog venni e közös munkában, és konszenzust kereső magatartásunkkal, remélem, hozzájárulhatunk a közös sikerhez.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

 

(23.50)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 2 2003.09.16. 4:37  1-4

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Szeptember 7-én városomban, Jánoshalmán az 1. számú körzetben időközi választás zajlott. A hat jelölt közül első helyen az MSZP-SZDSZ jelöltje végzett 109 szavazattal, a második 97 szavazattal a Fidesz-MDF jelöltje lett, a többiek ennél lényegesebb kevesebb vokssal szerepeltek.

A választás napján 16 óra 45 perckor Kolompárné Jakab Piroska panasszal élt a helyi választási bizottságnál, amelyben előadta, hogy K. László, a helyi kisebbségi önkormányzat elnöke és önkormányzati képviselő megsértette a választási szabályokat, mert a választás napján a délelőtti órákban házról házra járt azért, hogy menjenek vele szavazni az MSZP-SZDSZ jelöltjére (Megszólal egy mobiltelefon az ülésteremben.), mert ellenkező esetben nem kapnak segélyt, és még a közmunkát is megvonatja tőlük. Ezt a tényt aztán további, a körzetben lakó 11 érintett személy is írásban megerősítette.

A helyi választási bizottság csak kampánycsend megsértésének ítélte az eseményt, ezért a panaszosok a döntés ellen kifogással éltek a megyei választási bizottságnál, amelyik a kifogást elutasította. Ezt követően a megyei bírósághoz is fellebbeztek, amely szintén elutasította a panaszt, így semmiféle akadálya nem volt annak, hogy az MSZP-SZDSZ-es jelölt a csütörtöki, szeptember 11-i rendkívüli képviselő-testületi ülésen sebtében letegye az esküt. Így tehát akár gratulálhatnánk is a győztes MSZP-SZDSZ-es képviselőnek, hiszen a panaszt megvizsgálták, azt kampánycsendsértésnek minősítve részben el is fogadták, de mivel ez érdemben nem befolyásolta a választás végeredményét - ahogy ezt a választási bizottság határozatában olvashatjuk -, semmi akadályát nem látták a szavazás folytatásának, majd a jogi procedúra után az eredmény kihirdetésének.

E logika mentén valaki most akár azt is állíthatná, hogy az a bizonyos kékcédulás választási csalás, amit a kommunisták követtek el 1947-ben, tulajdonképpen csak kampánycsendsértés volt, hiszen ők sem tettek egyebet, mint hogy beszállították a szavazókat, mint ahogy ezt K. László tette kicsiben Jánoshalmán.

Mi most aztán merenghetünk azon és találgathatjuk, hogyan téveszthette össze először a helyi választási bizottság, majd a megyei választási bizottság és végül a megyei bíróság a kampánycsend megsértésének tényállását a Btk. XV. fejezete 211. §-ával, amely e) pontjában tételesen felsorolja, hogy a választás, a népszavazás és a népi kezdeményezés rendje elleni bűncselekményt követ el az, aki az arra jogosultat a választásban, illetőleg a népszavazásban akadályoz, vagy erőszakkal, fenyegetéssel, megtévesztéssel, illetőleg anyagi juttatással befolyásolni törekszik.

Még tiszta szerencse, hogy a rendőrségen nem választási szakértők dolgoznak, ugyanis a Bács-Kiskun Megyei Rendőrkapitányság ez ügyben nyomozást folytat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Számomra ennek az ügynek a tanulsága egyrészről rémisztő, másfelől felemelő. Azért rémisztő, mert még egy ilyen viszonylag kis jelentőségű ügyben, hogy egy településen ki lesz a tizenkilencedik képviselő, sem lehet elvárni a politikai ellenfelektől, jelesül az MSZP-SZDSZ-párostól, hogy tisztességesen versenyezzen. A nyilvánvaló választási csalás mellett az SZDSZ-es polgármester is épp szombaton, kampánycsendben érzett késztetést arra, hogy a körzet cigány lakosait felkeresse, és ott jelöltjüket ajánlgassa. Pedig ő pár hónapja arra esküdött fel, hogy a törvényeket betartja és betartatja.

Ugyanakkor felemelő és tiszteletre méltó az a bátorság és kiállás, amelyet az ügy panaszosai tanúsítanak. Kolompárné Jakab Piroska és 11 társa fel merte vállalni, hogy félelmüket és kiszolgáltatottságukat legyűrve, el merjék mondani országnak, világnak: kikérik maguknak, hogy bárkik fenyegetéssel, ígérgetéssel kicsikarják voksukat olyan jelöltre, akiket ők nem akarnak.

Végezetül hadd ajánljam mindannyiunk figyelmébe, és most különösen a magyar szocialisták és a szabad demokraták figyelmébe régi-régi közmondásunkat: a most ebül szerzett jószág majd ebül vész el.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 243 2003.09.29. 4:18  232-248

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban hadd szögezzem le, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja mindig is hangoztatta, és most is hangoztatom, hogy a nemzetközi szerződésekből ránk háruló, így a NATO-szerződésből ránk háruló feladatoknak mindig eleget fogunk tenni, és ezt a szavazatainkkal mindig támogatni is fogjuk.

 

(18.50)

 

Most is az az érdekünk, hogy ez az elképzelés, ami most abban ölt testet, hogy kettő vagy netán több magyar katona, katonatiszt szolgálatot teljesíthessen Afganisztánban a NATO-parancsnokság alatt, megvalósuljon.

Én most igen szomorúan hallgattam, már másodszor, Göndör képviselőtársam hozzászólását, aki már előre a falra festi az ördögöt, amikor azt mondja, hogy az ellenzék már megint akadálya annak, hogy a magyar katonák bemutathassák a világnak, hogy mennyire képesek a feladat megoldására, hogy az ellenzék már megint olyan egyszerű ügyben akaszkodik és aggatja a lábát, ami természetesen világos és átlátható, és tulajdonképpen nem akarja magáévá tenni azt a kormányzati álláspontot, amit mi nem azért támadunk, mert nem szeretnénk, ha ez a kettő vagy iksz katona Afganisztánban valóban teljesíthetné a szövetségesi kötelmeit, hanem azért, mert vannak olyan érveink, amelyeket az előbb Körömi Attila képviselőtársam világosan megfogalmazott, és amelyek, úgy gondoljuk, igenis mérlegelendő szempontok.

Azok a javaslatok, amelyeket Körömi képviselőtársam a Fidesz nevében megfogalmazott, igenis mérlegelendőek, pontosan arra utalnak és arra vonatkoznak, amit már a négypárti egyeztetésen is elővezettünk. Tehát ne tegyünk úgy, mintha ez most derült égből villámcsapásként érné a szocialista frakciót, hogy erről nem tudtak! Ott is kifejtettük, elmondtuk, hogy az afganisztáni egészségügyi kontingens dolgát egy természetében és jellegében más feladattal, nevezetesen: a NATO-parancsnoksággal való közreműködéssel nem érdemes egy határozatban összemosni.

Azt hiszem, talán én voltam az, aki ott arról beszéltem, hogy érdemes lett volna ezt egy önálló határozati javaslatban beterjeszteni, és akkor minderre, ami itt most módosító javaslatok formájában megjelenik, egyszerűen nincs szükség, mert akkor valóban erre a helyzetre, erre a feladatra szóló országgyűlési határozati javaslatot lehetett volna készíteni. Akkor talán az hangzott el, hogy ez hosszadalmas, és bonyolultabbá teszi a döntéshozást. Én azt gondolom, hogy ha volt idő várni augusztus óta, amióta tudjuk, hogy ezt a feladatot meg kell oldani, egészen mostanáig, akkor lett volna arra mód, hogy egy önálló határozati javaslatban ezt a problémát, valóban négypárti egyeztetés után, valóban egyetértés alapján ide terjesszük a Ház elé.

Én pedig pont arra kérem most az ellenzéki képviselőtársaimat, különösen a szocialista frakciót - hiszen Mécs Imre szavaiból számomra az derült ki, hogy ők mérlegelték, illetve elfogadandónak ítélik azokat a módosításokat, amelyeket az előbb volt módunk hallani -, hogy ha valóban az a célunk, hogy a magyar katonák, szövetségesi kötelmeinknek megfelelően, Afganisztánban tehessék a dolgukat, akkor igenis fontolják meg ezt a módosítást, ezt a javaslatot; szerintem a konszenzus megteremthető, és az a cél, hogy valóban ne érje szó a ház elejét, illetve hogy ezeket a feladatokat a magyar katonák végrehajthassák, ilyen módon elérhető. Ebben egyébként a Magyar Demokrata Fórum is partner: a magunk részéről támogatjuk azokat a módosító indítványokat, amelyeket Körömi Attila az előbb ismertetett. Azok elfogadása esetén a Magyar Demokrata Fórum az előttünk fekvő határozati javaslatot természetesen el fogja fogadni.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 32 2003.10.06. 2:43  29-35

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A múlt heti parlamenti plenáris vitában is elmondtam, hogy a Magyar Demokrata Fórum minden körülmények között teljesíti a szövetségesi kötelezettségeiből adódó elvárásokat, így ebben az esetben azt is, hogy hozzájárulását adja ahhoz, hogy magyar katonatisztek, most jelesül majd Afganisztánban, hadműveleti területen feladatokat lássanak el.

Tehát önmagával a problémával nekünk nem volt gondunk, bajunk, a bajunk és az elutasításunk abból volt a korábbi héten, hogy nem tartottuk elfogadhatónak azt a megoldást, amit abban a négypárti egyeztetésnek nevezett fordulóban tapasztaltunk, amikor összehívott bennünket a kormányzat reggel 8 órára, és kiosztották azt az előterjesztést, amiről rögtön tudtuk, hogy több ponton nem stimmel. Ezt ott előadtuk, ennek ellenére változatlan formában akkor délután bekerült ide, a Ház elé a javaslat.

Mi akkor is elmondtuk azt, hogy annak volnánk hívei, ha külön előterjesztésben szerepelne a két dolog, tehát ne keverjük össze az afganisztáni egészségügyi kontingens ügyét a mostani NATO-beli vállalásunkkal. Ezért üdvözöljük azt, hogy a kormányzat belátta, és ma már az asztalunkra önálló határozati javaslatban kerül ez az ügy megtárgyalásra. Tehát úgy véljük, hogy ezt akkor is megtehették volna, hiszen reggel 8-tól már azért elegendő idő állt rendelkezésre.

Továbbá: örülök annak, hogy az a szóhasználat is belekerült, hogy egyidejűleg 50 fő lehet ebben a misszióban. Ezt a javaslatot a Magyar Demokrata Fórum nevében én tettem, hogy az “egyidejűö szó használatával minden kétséget eloszlathatunk, hogy valóban ezek a katonák arra az akcióra, arra a feladatra vannak kijelölve, és azt fogják végrehajtani.

Végezetül: annak is örülök, hogy itt a 2. pontban a kormány kötelezettséget vállal arra, hogy amennyiben a honvédelmi bizottság vagy a külügyi bizottság erre igényt tart - és nyilván mondhatom azt, hogy majd erre azért a honvédelmi bizottságban igényt tartunk -, tájékoztatást ad erről a kiküldetésről, tájékoztatást ad arról, hogy a katonáink merre, hol, hogyan ténykednek. Így tehát összességében a Magyar Demokrata Fórum támogatni fogja a Házszabálytól való eltérést, és magát a javaslatot is igenlően fogja megszavazni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 218 2003.10.06. 2:19  207-223

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha kívülállók figyelik ezt a mai vitát, akkor nyilván arra a megállapításra juthatnak, hogy hiszen mind a négy parlamenti párt támogatja, hogy a NATO-kötelezettségünkből eredő feladatainknak tegyünk eleget, nevezetesen, hogy az Afganisztánba küldendő NATO-kontingensben a magyar katonatisztek is vegyenek rész, és idáig rendben is vagyunk.

 

 

(18.00)

 

Azonban a mikéntje és a hogyanja, ami itt a vitát produkálja és eredményezi, arról azért nem árt egy-két szóban ismét emlékezetünkbe hozni azt, amit én már a délután folyamán elmondtam, hogy a Magyar Demokrata Fórum nehezményezi az olyan négypártinak mondott egyeztetést, amikor reggel nyolc órakor kapunk a kezünkbe egy olyan előterjesztést, amiről ott rögtön el tudjuk mondani, hogy mi az, amiben nem értünk egyet, mi az, amiben szeretnénk, ha más kondíciók volnának, és ez az előterjesztés hiánytalanul - mondhatni - kerül az asztalunkra. Azaz ebből az az üzenet olvasható ki számunkra, hogy a négypárti egyeztetés ebben az esetben csak egyfajta színjáték.

Ezt azért is hozom most szóba, mert a következő hetekben, napokban újból négypárti egyeztetések zajlanak nagyon fontos honvédelmi kérdésekben. Én szeretném kérni a kormány képviselőit, ha ezt komolyan gondolják, hogy a négy párt véleményére és konszenzusára igényt tartanak - és miért ne tennék, hiszen alapvető nemzeti céljainkról van szó -, vegyék akkor komolyan ezeket a megbeszéléseket, és az ott elhangzottakat próbálják meg az előterjesztésükben is megjeleníteni. Ha ez így történik, akkor talán nem tart egy ilyen vita három hétig, négy hétig, hanem ezt megelőzve, egy konszenzuskereső viselkedés és döntés után ezeket a vitákat valóban rövidre lehet zárni, és valóban a nemzet érdekét lehet egyformán képviselni.

A Magyar Demokrata Fórum tehát a mai szavazáson nyilván részt vesz, és a kialakult konszenzus mikéntje szerint fogja támogatni a javaslatot.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 113 2003.10.14. 6:21  104-141

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nemrégiben a kormányzati oldal részéről több nyilatkozat is elhangzott az új alkotmányról, egy alkotmányozási folyamat elindításáról még ebben a parlamenti ciklusban. Különösen érdekesek azok a felvetések, amelyek az 1949-ben elfogadott kommunista alkotmány fennállásának 55., esetleg a köztársaság 1989-es kikiáltásának 15. évfordulójára, tehát 2004-ben szeretnék az új alkotmányt létrehozni.

Az előző kormány több sikertelen kísérletet tett arra, hogy az államalapítás ezeréves évfordulója előtti méltó tisztelgésként hazánknak új alkotmánya legyen. Az akkori ellenzék, az MSZP és az SZDSZ rendre letörte ezeket a törekvéseket, pedig a millennium történelmi jelentősége össze nem mérhető az előbbiekben említett évfordulókkal. Ha a magyar államalapítás millenniuma nem adott elegendő alapot az MSZP és az SZDSZ számára, hogy támogassák egy új alkotmány létrehozását, akkor kétkedésünk csak tovább erősödik az új alkotmányról szóló kormányzati elképzelések hallatán.

Az sem valószínű, hogy erre egy év elegendő lenne, hiszen a mostani alkotmánymódosítás is közel egy évig, a hozzá kapcsolódó jogalkotási törvény, az Alkotmánybíróságról szóló törvény, valamint a nemzetközi szerződések rendjéről szóló törvény pedig még hosszabb ideig készült, holott az előző kormány szinte kész anyagokat hagyott utódjára.

Ezekkel az elképzelésekkel maguk a törvényjavaslatok sincsenek összhangban, hiszen sem az alkotmánymódosításban, sem az új jogalkotási törvényben nem látunk alkotmányozási elképzelést, valamiféle eljárási rendet, ami egy új alkotmány kidolgozásának elvi és jogszabályi alapját jelentené, kereteket adna arra nézve, hogy milyen szakmai előkészítést, szakmai és politikai egyeztetést követően milyen eljárási rendben kellene egy új alkotmány tervezetét elkészíteni és megvitatni.

Az Országgyűlés Házszabályának 1995-ös módosítása egyszer már kísérletet tett arra, hogy az alkotmányozás folyamatának szervezeti és eljárási kereteket adjon. Létrehozott egy alkotmány-előkészítő bizottságot, meghatározta a tagok delegálásának és a bizottság eljárásának rendjét. Fontos elvként kimondta, hogy az Országgyűlés elé csak a bizottság által előterjesztett konszenzusos javaslat kerülhet mind az alkotmány alapelveit, mind szövegét tekintve. Még a módosító indítványok esetében is kimondta, hogy csak kétharmados támogatottságú módosító indítványt lehet a javaslathoz benyújtani.

A Házszabály akkor a bizottság mandátumát az új alkotmány elfogadásáig, de legkésőbb a ciklus végéig határozta meg, ami akkor három évet jelentett volna, ráadásul, ne feledjük, az akkori kormánytöbbség a parlamentben kétharmaddal rendelkezett. Kétkedve kell tehát fogadnunk, hogy a mai helyzetben a kormánytöbbség alig egy év alatt akar új alkotmányt készíteni.

Olyan alapvető kérdéseket kell tisztáznunk, mint például a kétkamarás parlament ügye. A Magyar Demokrata Fórum a kétkamarás parlament híve, mivel ez lehetőséget teremtene egy kisebb létszámú alsóház létrehozására, valamint megfelelő ellensúlyt jelenthetne a demokratikus rendszer torzulásaival szemben. Medgyessy Péter miniszterelnök úr a 2002-es választási kampányban többször hangoztatta, hogy támogatja a kétkamarás Országgyűlés létrehozását - reméljük, akkori véleménye ebben a kérdésben nem fog megváltozni, ha elindul egy ilyen alkotmányozási folyamat. Ez a kérdés persze messzire vezet, hiszen felveti a jelenlegi választójogi rendszer átfogó átdolgozását is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Másfél év tapasztalatai sajnos azt mutatják, hogy a kormány alábecsüli a politikai konszenzuskeresés fontosságát, illetve azt csak akkor tartja fontosnak, ha ellenzékben van. Ennek alapján ismét meg kell kérdőjeleznem e kormánypárti nyilatkozatok komolyságát. Az Országgyűlés plenáris ülése a Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint nem alkalmas arra, hogy a tervezetről az elmaradt politikai vitát lefolytassa. A szakmai vita nem azonos a politikai vitával és egyeztetéssel; előbbi a szakmai álláspontok közelítését, a szakmai javaslatok áttekintését, utóbbi pedig a konszenzuskeresést szolgálná.

Kapcsolódva tehát az alkotmány és a jogalkotási törvény napirenden lévő módosításához, valamint a kormány alkotmányozási elképzeléseihez, talán még nem késő azon elgondolkodni, hogy az alkotmányozás nem igényelne-e speciális kodifikációs rendet.

 

(16.10)

 

Fontosnak tartanánk, ha a négypárti egyeztetés érdemben foglalkozna ezzel a kérdéssel is. Kérem a kormányt, hogy legyen kompromisszumkész mind a további egyeztetés, mind pedig az ellenzék módosító javaslatai tekintetében.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 257 2003.10.27. 4:15  246-264

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Most már családi körben vagyunk jelen, hiszen a honvédelmi bizottság tagjain kívül már csak Nógrádi képviselőtársunk figyeli a vitát. (Dobó László: És az elnök úr.) Ezért úgy gondolom, hogy időkímélés céljából felesleges volna megismételnem azokat a pró és kontra véleményeket, amelyek elhangzottak. Talán egy olyan aspektusra világítanék még rá, amely eddig nem hangzott el. Nem hangzott el a honvédelmi bizottság ülésén sem, noha áttanulmányoztam újólag az ott lefolyt vitát, de ez a momentum nem került elő.

Ez pedig a következő: az iraki kontingenst megelőzően mintegy 750 magyar katona teljesített, teljesít szolgálatot különböző országokban, külföldön. Most ezzel a 300 fővel mintegy 1050 körül van a külföldön teljesítő kontingensünk létszáma. Amikor ez a 750 katonánk már külföldön szolgált, akkor is voltak olyan tapasztalásaink, amikor példának okáért a debreceni dandárnál, vagy a tatai dandárnál jártunk, hogy bizony nem kis problémát okoz a kinn lévő állomány folyamatos cseréje, hiszen ezeket rotálják, és felkészítés folyik folyamatosan. Az volt a tapasztalatunk, hogy ez bizony a kiképzésben vagy például egyszerűen csak a szabadnapok, a szabadságok kiadásában nem kis gondot jelent a katonáknál. Ezért - amit most Dobó László képviselőtársam itt megemlített, és én is egyszer, azt hiszem, egy hasonló, Irakkal vagy Afganisztánnal kapcsolatos vitában elmondtam - a Magyar Demokrata Fórum is úgy véli, hogy meg kellene tudnunk állapodni egy felső létszámhatárban, hogy ezer vagy ezerszáz, és nem tovább.

Valamelyik nap olvastam egy ilyen információt, hogy példának okáért a német hadsereg állítólag most hatezer fővel vesz részt különböző békefenntartásokban, ezt nagy büszkeséggel mondja, pedig 80 milliós nemzetből vesz részt hatezer fő. Ha ezt arányosítjuk a mi tízmilliós létszámunkhoz, akkor azt kell mondanom, hogy az az ezer fő bizony, ha így tekintjük, arányos és méltó részvétel. Tehát mindenképpen valahol az ezerfős létszám körül gondoljuk azt a határt meghúzni, ami még viselhető terhet jelent egyrészt az itthon maradó állomány számára, másrészt a költségek tekintetében is elfogadható.

Tehát azt szeretném kérni és javasolni - és ezt a Fidesz szónoka is megemlítette, és egyszer talán a miniszter úr is utalt rá itt, egy parlamenti vitában -, hogy próbáljunk egy olyan létszámhatárt, felső létszámot szabni, amelyben mind a négy parlamenti párt egyetért, amely számításba veszi - még egyszer mondom - az itthon ellátandó feladatok nagyságát, ahhoz igazodik, és egy elfogadható költséget jelent a tárca számára. Mert az a másfél milliárd, amelyről itt szó esik - tudom, hogy a tárca költségvetése ezt tartalmazza -, ahogy már Dobó képviselőtársam szóba hozta, ez bizony például több, mint amit egész esztendőben a NATO számára befizetünk.

Tehát kérem a miniszter urat, hogy egy ilyenfajta tárgyalást kezdeményezzünk, amelyben megállapíthatnánk egy olyan kontingenslétszámot, amely fölé nem mennénk. A Magyar Demokrata Fórum is partner volna abban, hogy egy ilyen határt szabjunk és állapítsunk meg. Természetesen, ha ebben a kontingensbe belefér ez a csapatmozgás, akkor mi ennek nem vagyunk ellenzői.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 110 2003.10.30. 8:50  1-369

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomban a honvédelmi tárca 2004. évi költségvetésével kívánok foglalkozni.

A Magyar Demokrata Fórum a honvédelem, azaz a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikai ügyét tekintve, a korábban gyakorolt kormányzati felelősségét sem feledve kívánja kritikai észrevételeivel segíteni - egyes területeken, ha szükséges, felszólítani - a védelmi tárcát a kialakított álláspontjának felülvizsgálatára, módosítására. Hiszen nem kevesebbről van szó, mint hogy 351 milliárd forint tervezett kiadás, azaz kis híján napi 1000 millió forint elköltése valóban elfogadható módon szavatolja-e az ország biztonságát.

Mindezekre figyelemmel bölcsességgel, önmérséklettel kívánunk vitát kezdeményezni, jobbító javaslatokat tenni a védelmi tárca által tervezett költségvetés kapcsán, amely gyakorlatilag a védelmi felülvizsgálat eredményeként Magyarország katonapolitikai történetében eddig nem tapasztalt haderőstruktúrát kíván kialakítani.

A konszenzusra való törekvés azonban számunkra nem jelenthet egyet a megalkuvással, az ország hagyományos védelmi képességeinek felelőtlen felszámolásával, hogy a helyébe lépő katonai struktúrák még az alkotmányban megfogalmazott funkciók minimális teljesítését se legyenek képesek teljesíteni.

Hadd ajánljam figyelmükbe Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerzőnk ideillő gondolatát. „ Az építés hosszú küzdelem, a rombolás pillanatok ijesztő terméke.ö Talán kívánatos volna, hogy e mondat filozófiai mélységein mindazok elgondolkozzanak, akik most felelősséget viselnek a védelmi felülvizsgálat - közismertebb nevén: a haderőreform - munkálataiért.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, fogadják el tőlem, hogy a mostani vitára fordítható szűk időkeret miatt itt és most csak a költségvetésnek a védelmi felülvizsgálat részével foglalkozzam, ezt is elsősorban nem a számok oldaláról közelítve, hanem az eddigi konkrét ügyek, döntések tükrében vizsgáljam.

Elöljáróban szögezzük le: a haderőreform véghezvitele megkerülhetetlen, ha úgy tetszik, történelmi kihívás számunkra, halogatása, tologatása egyrészt az ország biztonsága szempontjából, másrészt NATO-beli tagságunkból eredően felelőtlenség, bűnös mulasztás volna. De azt se feledjük, hogy egy ilyen történelmi léptékű átalakítás elfuserálása, stílusosan szólva: elpuskázása, amely akár évtizedekre kiható jelentőséggel bír, már szinte a hazaárulással érne fel. A kérdés jelentőségéből adódik, hogy épp ezért nem nélkülözheti a társadalom elfogadó akaratát, de nem nélkülözheti a pártok egyetértését sem. Erre a munkára egyébként jó alapot biztosít a 61/2000. számú országgyűlési határozat, amely lépésről lépésre az akkori parlament 95 százalékos támogatása mellett szabja meg a feladatokat. Mondhatni, 2000-ben majdnem teljes konszenzus, egyetértés volt a feladat végrehajtásában, ütemezésében a pártok között.

Mára viszont aggódva és kétségbeesve tapasztaljuk, hogy a jelenlegi kormányzat fel- és elhagyva a valódi párbeszéd és egyeztetés útját, olyan zsákutcába tereli a haderőreformot, amely miatt Szokolay Sándort idéztem, azaz hétről hétre szembesülünk a “rombolás pillanatok ijesztő termékévelö. Mondok rá példát is. A minap, azaz hétfőn hallottam Juhász Ferenc miniszter úr válaszát Gusztus Péter azon kérdésére, hogy mikor vonul be az utolsó sorállományú katona. A miniszteri válaszból megtudhattuk: 2004. év végén. Aztán már csak szerződéses önkénteseket hívunk be a seregbe, és abból is lényegesen kevesebbet, mivel a létszámcsökkentés miatt kevesebb katonára lesz szükség. Idáig rendben is volna, bár azon a tényen el kéne tán gondolkodni - különösen a választási ígéretekben erre fogadalmat tévő Szabad Demokraták Szövetségének -, hogy az évente 6000, súlyos pénzeken kiképzett szerződéses katonából miért csak 500 marad a pályán, átlagosan féléves időtartamig. Kvázi most a rendszer éppúgy működik ezért, mint a jelenlegi sorozott katonaság, csak mindezt hihetetlenül drágábban teszi, de most ne bonyolódjunk bele ebbe a kérdésbe.

Inkább fogadjuk el: ha kevesebb a kiképzendő katona, akkor kevesebb kiképzőközpont szükségeltetik. Lám, itt is takaros milliók spórolhatók meg - eszmélnek fel szakértő uramék. Nosza rajta, vegyük számba! Jelenleg három kiképzőközpont működik az országban. Kettő felesleges lesz, hagyjuk meg a kiképzési feladatainkhoz leginkább megfelelőt, a legjobban felszereltet, a legjobb állagút, a legnagyobb szakmai bázissal rendelkezőt, azaz a kiválasztásnál csak és kizárólag a szakmai szempontok vezéreljenek bennünket. Mint ahogy azt jó miniszterünk a honvédelmi bizottság ülésén is kifejtette: a döntések szakmaiságából semmi néven nevezhető lobbi, párt, érdekcsoport kedvéért sem engedünk - pont.

Ezek után biztosan kitalálják képviselőtársaim, hogy a döntés jó magyar szokás szerint hogyan is történt. Nem a legjobban felszerelt, nem a legjobb állapotú, nem a legnagyobb szakmai bázissal rendelkező objektumra esett a választás: a tapolcai helyőrség lett a kiválasztott. (Gőgös Zoltán közbeszól.) Szabadszálláson pedig döbbenten tanakodhatnak az érintettek, katonák és civilek egyaránt: hogyan lehetett évtizedek kitartó munkáját egy pillanat alatt ilyen galádul lerombolni?

Tisztelt Államtitkár Úr! Tudom, ezek erős megfogalmazások, de nagy tisztelettel kérem önt és Juhász Ferenc miniszter urat, személyesen, ha úgy tetszik, saját szemükkel győződjenek meg arról, hogy önöket most ebben az esetben tanácsadó szakértőik méltatlan helyzetbe hozták. Csak a vak nem látná, hogy melyik az alkalmasabb kiképzőbázis: Szabadszállás-e vagy Tapolca. Mi magunk, Csampa Zsolt képviselőtársammal tegnap azért jártunk Szabadszálláson, hogy erről meggyőződhessünk. Meg is győződtünk róla. (Gőgös Zoltán: Elég későn!)

Tisztelt Országgyűlés! Most pedig mondandóm talán legfontosabbikához értem. Engedjék meg, hogy az Állami Számvevőszék 2003 szeptemberében kelt, a katonai védelmi beruházások ellenőrzéséről tett jelentéséből idézzek, a 26. oldalról. A honvédség védelmi képességeinek felülvizsgálata kapcsán ez olvasható, idézem: „ Olyan döntési változatokat szükséges kialakítani, amelyeket nemzeti konszenzussal lehet elfogadni annak érdekében, hogy ne kelljen négyévente újabb felülvizsgálatokat elvégezni.ö

(12.40)

Mint tudjuk, az Állami Számvevőszéknél nem politikusok dolgoznak - tegyük hozzá csendesen, szerencsére -, csak olyan józanul mérlegelő és gondolkodó civilek, akik pontosan tudják, hogy az ország biztonsága nem egy párt belügye, abban felelősen dönteni csak közmegegyezéssel szabad és érdemes.

Épp ezért a Magyar Demokrata Fórum frakciója nevében javasolom és felkérem a kormányt, a parlamenti pártok képviselőit, hogy a védelmi felülvizsgálat ügyében haladéktalanul üljünk tárgyalóasztalhoz. Túl nagy a tét ahhoz, hogy átgondolatlan vagy elhamarkodott döntésekkel jóvátehetetlen hibát vétsünk. Nem beszélve arról a napi ezermillióról, amelynek hasznos és célszerű elköltése elégséges feltétele lehet annak, hogy országunkat biztonságban tudhassunk, hogy NATO-tagságunkat emelt fővel viselhessük, hogy az Európai Uniónak biztonsága szempontjából is komolyan számba vehető tagjaivá váljunk.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 84 2003.11.03. 2:23  83-90

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 2003. július 1-jei hatállyal módosította az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvénynek az oktatás adómértékére vonatkozó szabályait, és azt a 2. számú melléklet 16. pontja szerint rendeli végrehajtani.

E módosítás már most várható negatív következménye az lett, hogy bizonyos oktatási tevékenységek áfássá tétele megnehezítette az oktatással foglalkozó cégek, vállalatok, intézmények, szakmai szervezetek működését. Áfát kell emelni a hallgatók felé, mert a tanárok, ha nem alanyi adómentesek, akkor csak áfás számlát tudnak kiállítani tevékenységükről. Ezt az áfát az oktatással foglalkozó cég, intézet, iskola csak abban az esetben tudja visszaigényelni, ha olyan oktatást végez, amely nem akkreditált. De ha a tanfolyama akkreditált, akkor hiába állít ki az oktató áfás számlát, ezt az összeget az oktató cég nem igényelheti vissza, merthogy az akkreditált tanfolyamról a hallgató felé adómentes számlát állít ki, lévén, hogy az akkreditált képzés továbbra is megmarad adómentesnek.

Na már most, ha az oktató cég, intézet, iskola nem emel tandíjat, akkor ráfizetéses lehet a tevékenysége, vagy elveszíti tanárait, mivel a tanárok szeretnék megemelni az áfa összegével a számlájuk végösszegét, mert ha ezt nem teszik meg, akkor kevesebb pénzért dolgoznak, mint az elmúlt időszakban, tekintettel arra, hogy nekik ezt az áfaösszeget be kell fizetni az APEH felé.

Az akkreditált oktatást végző cégeknek, intézeteknek, iskoláknak nagy a dilemmája. Ha a tanáraikat nem akarják elveszíteni, akkor engedélyezik, hogy az eddig megállapított összeget megemeljék az áfa összegével, de ha nem emelnek tandíjat, akkor viszont ugyanennyi bevétel mellett (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) több lesz a költségük, minthogy ebben az esetben az áfát nem tudják visszaigényelni. (Az elnök ismét csenget.)

Kérdezem a miniszter urat épp ezért, hogy akik mindig alapos számításokat végeznek, ilyen esetekben mekkora bevétellel számolták ki ezt a tételt.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 88 2003.11.03. 1:10  83-90

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen a válaszát, államtitkár úr, amiből jó szándékot vélek kiolvasni, bár - mint tudjuk - általában a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. Ebben az esetben, államtitkár úr, úgy látszik, a felkészülési időt elmulasztották komolyan venni az érintettek, mert hiszen egyre-másra kapunk olyan jelzéseket, hogy emiatt bizony nem iskolát zárnak be, hanem tanfolyamok maradnak el, adott esetben a tanulók fejezik be a tanulmányaikat, magyarán: ez a folyamat, amiről én beszéltem, sajnos jelen van. Ez kvázi majdnem egy iskolabezárási hullámot indít el, amennyiben erre valamilyen intézkedést nem teszünk.

Én természetesen azt szeretném elérni, és azt szeretném a Pénzügyminisztériumtól is kérni majd, hogy erre a problémára, ami egy élő probléma, és aminek a következménye az lehet, hogy bizony gyerekek, tanárok fogják abbahagyni az eddigi tevékenységet, valamilyen módon válaszolnunk kell. Felkérem talán épp ezért a most megalakult, iskolabezárások okait vizsgáló bizottságot, hogy ezt a kérdést járják körül, mert a jó szándékkal talán van megoldás.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 171 2003.11.04. 4:56  156-184

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz helyzetben vagyok Herczog Edit hozzászólása után, mert azok, amiket ő itt a fejünkhöz vágott, azt gondolom, sajnos méltatlanok és nem igazak - már elnézést, hogy ezt kell mondani. De miből tetszik gondolni azt, hogy egy olyan alegység, amelyet 2006-ig kell a prágai megegyezés értelmében a NATO rendelkezésére bocsátani, és most, 2003. november 4-én tárgyalunk róla, nem fog fölállni addig? Nem holnapután kell ezt a 150 főt, már bocsánatot kérek, kiállítani, hanem 2006-ig!

Természetesen az a célunk, és azt szeretnénk mi is - és ebben Körömi Attila hozzászólása szerintem teljesen világos volt -, hogy lehetőleg ezt az egységet minél hamarabb fel kell állítani. Már csak azért is, mert egyébként mintha azt érzékeltem volna, hogy talán azt tetszik képzelni, hogy ez a 150 fő majd valahova eldiszlokál, valamelyik külföldi országba, mintha ezek nem itthon lennének. Ezek a katonák természetesen nem mennek külföldre, csak majd abban az esetben, ha az a bizonyos NATO-cikkely esetleg életbe lép, vagy ha azt a NATO Tanácsa egyhangúlag eldönti; ők tehát itthon lévő katonák lesznek. Éppen azért örülök ennek a javaslatnak, mert legalább ez a 150 katona biztos, hogy a lehető legjobb felkészítéssel, a lehető legjobb felszereléssel fog rendelkezni, és mivel ez rotációs alapon megy majd, még több katonánk lesz olyan helyzetben, hogy egyébként pedig az alapfeladatát, az alkotmányban rögzített feladatát, azaz a Magyar Köztársaság védelmét is adott esetben jobban biztosítsa és szavatolja.

Ezért nem értettem egészen azt, hogy miután azokból az alapgondolatokból, amelyekből kiindulunk, és amiről beszélünk mind a négy párt részéről, sőt a kormányzati oldal is, nagyjából egyetértünk.

(16.30)

Persze, egyetértünk abban, hogy a NATO-szövetségben vállalt kötelezettségünket lehetőleg maradéktalanul teljesítenünk kell. Abban is egyetértünk, hogy 2001. szeptember 11. után bizony sok mindent át kell értékelnünk. A terroristaveszély, a fegyverkereskedelem, a drog és egyebek sok olyan új választ kívánnak az államoktól, az országoktól, amire eddig talán nem is gondoltunk. Ebben is egyetértünk. Azonban a megoldásban, a megoldás keresésének az útjában vannak közöttünk ezek szerint a fő különbségek.

Szóval, azért azt mégis csak be kellene látni, hogy ez a határozati javaslat mindazért, amit Körömi Attila kifejtett, indirekt módon egyfajta alkotmánymódosítást jelent, formailag biztosan, hiszen nem kevesebbről van szó, mint hogy az a bizonyos inkriminált idézett 19. § (3) bekezdés j) pontja kvázi felfüggesztődik, pontosabban, ezzel a határozati javaslattal legyöngítjük, azaz mindazokat a jogosítványokat odaadjuk a kormányzat számára, amelyek ezt a jelzett pontot jelentik. Ez tehát burkolt alkotmánymódosítás.

De épp ezért - ha visszaemlékeznek, pár napja mondtam el pontosan a költségvetési vita kapcsán is - mindaz, ami a NATO-val, illetve az ENSZ Biztonsági Tanács határozatával kapcsolatos döntés lehet és amely alkotmánykérdés, abban a Magyar Demokrata Fórum partner. Tehát a megoldásban, a jó megoldásban, a kielégítő megoldásban igenis partner a Magyar Demokrata Fórum, viszont abban nem partner, hogy alkotmányos rendelkezéseket országgyűlési határozat formájában ellényegtelenítsen, ellégtelenítsen. Ebben nem vagyunk partnerek. Ezért is öröm számunkra az, hogy pénteken meghívás érkezett négypárti egyeztetésre.

Én kifejezetten kérem az államtitkár urat, hogy pénteken olyan kérdésekben egyeztessünk, ami például mindezekről szól, amiről most itt a vita folyik. Ebben a Magyar Demokrata Fórum nyitott, hiszen azokat a problémákat és azokat a megoldásokat, amelyeket mi is fontosnak és ha úgy tetszik, sürgősnek tartunk, alkotmányos keretek között látjuk megoldhatónak. Ehhez mi partnerek leszünk, és pénteken ezen a tárgyaláson részt fogunk venni. Sőt, azt is kérhetem és javasolhatom, hogy olyan kérdéseket is tekintsünk át, amelyekre az elmúlt napokban pontosan a költségvetési vita zárógondolataiként utaltam.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 114 2003.12.08. 2:16  113-118

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! December 4-én szerezhettünk róla tudomást a tévé híradóiból, hogy szerda éjjel a VPOP több ezer liter alkoholt és egy csomó szeszcsempészt fülelt le. Azonban történt még valami ezen az éjszakán, ami miatt ezt a címet adtam a kérdésemnek, “Miniszterelnök úr! A szeszcsempészeket lelövik, ugye?ö

Tisztelt Képviselőtársaim! Képzeljék el, este 9 óra körül azon a ködös decemberi estén Kiss Péter és öccse, Kiss Pál annak feleségével megérkeznek Péter tanyája elé terepjárójukkal. A gépkocsit odáig Péter vezette. Azután Pál ült a volánhoz, hogy feleségével visszatérjenek a közeli faluba. Alig haladnak pár métert a tanyától, amikor a szemből érkező autó váratlanul keresztbe állt a földúton előttük, és egy tagbaszakadt civil hústorony ugrott ki a fekete autóból, és rögtön pisztolyt rántva, a rémült házaspárra célzott.

Pált a lélekjelenléte nem hagyta cserben, és hátramenetbe kapcsolva, feleségét a padlóra rántva menekülni próbált támadói elől. Joggal gondolta, hogy a félreeső tanyánál talán rablók, útonállók támadtak rájuk ilyen kései órában. Természetesen a hústorony sem volt rest, és ha már úgyis kéznél volt a pisztolya, hát tüzet nyitott a hátramenetben menekülő házaspárra. Egymás után négy lövést adott le. A lövöldözés talán folytatódott volna, ha Péter, hallva a lövéseket, nem rohan ki a tanyáról, és nem világosítja fel a lövöldöző óriást, hogy éppen az ő öccsére és annak feleségére vadászik.

Ezután a halálra rémült testvérét mobiltelefonon érik utol, tisztázzák a félreértést, és mintegy másfél órás adategyeztetés után ép bőrrel távozhattak a helyszínről a testvérek. Mint kiderült, a lövöldöző óriás a VPOP kommandósa volt, a lehetséges áldozatok pedig nem szeszcsempészek, hanem a tanyán élő becsületes állampolgárok.

Az eset kapcsán azonban súlyos kérdéseket kell megfogalmaznunk és feltennünk a miniszterelnök úrnak. Vajon az a kommandós, akinek fegyver csüng az oldalán, miért gondolhatja, hogy ő már ettől élet-halál ura?

(15.30)

Kik és hol képezték ki őt erre a feladatra? Vajon hogyan fordulhat az elő, hogy egy ilyen jogtalan fegyverhasználatról mind ez ideig semmiféle vizsgálat nem folyt és nem folyik?

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 118 2003.12.08. 0:44  113-118

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen, miniszterelnök úr, a válaszát. Természetesen én magam is örülök annak, ha a szeszcsempészeket és a különböző schwarz dolgokat művelő embereket a vámkommandó elfogja. De azért engedje meg, hogy azt állítsam, hogy még akkor is, ha ez így van, hogy ők csempésznek és főzik a pálinkát, azért ne az életüket kelljen - idézőjelben - kockáztatni.

Örülök annak, hogy ön azt ígérte, ez ügyben vizsgálódást fog folytatni, én most szeretném önnek átadni ezt az ott, azon a bizonyos borotai helyszínen kilőtt töltényhüvelyt és annak magját (Felmutatja.), hátha ez is a vizsgálatot megkönnyíti és segíteni fogja. (Nagy zaj.)

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 271 2003.12.08. 3:46  264-274

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ellenzéki politizálásban teljesen új szemléletű törvénymódosító javaslatról vitatkozunk, de inkább más-más szempontból mondunk véleményt, hiszen az ellenzék és a kormánypártok egyaránt támogatják az előttünk fekvő alkotmánymódosító javaslatokat. Az ellenzék új szemléletét tükrözi, hogy a kétharmados többséget igénylő döntéseket a kormány hatáskörébe utalja, utólagos parlamenti beszámolási kötelezettség mellett. Tehát az ellenzék hozzájárul az Országgyűlés ellenőrző szerepének korlátozásához, a kormány jogosítványainak szélesítéséhez.

Szinte napra pontosan öt évvel ezelőtt már hasonló nagyvonalú gesztusra sor kerülhetett volna. Az akkori ellenzék a kormány iránti bizalmatlansággal indokolta, hogy a már aláírt többpárti egyezséget felrúgva nem támogatta az alkotmánymódosítást. Az előző öt év sok változást hozott a magyar és a nemzetközi politikában, de az ellenzék és kormány közötti bizalmatlanság nem változott. Mi is elutasíthatnánk minden, a magyar kormány működését gyorsító, egyszerűsítő kezdeményezést azzal, hogy - idézem - öAz alkotmánymódosítás nem szükséges, hanem célszerű. Mondhatnánk, a bizalomhiány miatt a kormány működését könnyítő eljáráshoz nem kívánunk hozzájárulni.ö - mint mondta 1998. december 2-án a szocialisták akkori vezérszónoka, a jelenlegi külügyminiszter, Kovács László, akinek korábbi minisztersége idejéből kellett volna tudnia, hogy a nemzetközi együttműködésben, ha egyszerűsítjük, gyorsítjuk a magyar kormány működését, azzal Magyarország megítélését javítjuk.

A jelenlegi ellenzék új szemlélete abban áll, hogy a biztonságpolitikát, a védelempolitikát nemzeti konszenzust igénylő politikai területnek tekinti, és az alkotmányban is megfogalmazott szövetségesi feladatainkat prioritásként kezeli. A mi felfogásunk szerint a szövetségi kötelezettségekből adódó feladataink végrehajtása nem lehet függvénye a kormány iránti bizalmatlanságnak, vagy ami még rosszabb, nem lehet elodázni egy ilyen döntést, mint történt 1998-ban egy Simicska-ügyre hivatkozva.

A NATO-tagországok túlnyomó többségében a szövetségesi felkérés, döntés gyors, határozott teljesítése érdekében a kormányok döntenek a saját fegyveres erőik országon belüli és külföldi alkalmazásáról, állomásoztatásáról, békefenntartói tevékenységéről, humanitárius akcióban való részvételükről. Az előbb felsorolt tevékenységi módok az alkotmányunk 19. §-a (3) bekezdésének j) pontjában vannak rögzítve. A 6719. számú előterjesztés szerint, ha NATO-felkérés érkezik, a kormány gyors döntésével pár napon belül sor kerülhet a felkéréshez történő hozzájárulásra vagy elutasításra.

Összefoglalva: egy kis terjedelmű, de nagy fontosságú törvényjavaslatot tárgyalunk, amelynek négypárti előzetes egyeztetése egy új szemléletű ellenzéki politizálást tükröz. A törvényjavaslat elfogadása után elmondhatjuk, hogy biztonság- és védelempolitikánk nemzeti konszenzust mutat, javítva Magyarország nemzetközi megítélését, hitelét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy majd szavazatukkal támogassák az alkotmánymódosítást. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 61 2004.02.16. 3:03  60-66

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! 2003. december 4-én szerezhettünk róla tudomást a tévé híradóiból, hogy előző nap éjjel a VPOP több ezer liter alkoholt és egy csomó szeszcsempészt fülelt le. Azonban történt még valami ezen az éjszakán, ami miatt akkor azt a címet adtam azonnali kérdésemnek: Miniszterelnök Úr! A szeszcsempészeket lelövik, ugye?

Hogy felidézzük az akkor történteket, képzeljék el, este 9 óra körül azon a ködös decemberi estén Kiss Péter és öccse, Kiss Pál, annak feleségével megérkeznek Péter tanyája elé terepjárójukkal. A gépkocsit odáig Péter vezette. Ezután Pál ült a volánhoz, hogy feleségével visszatérjenek a közeli faluba. Alig haladnak pár métert a tanyától, amikor a szemből érkező autó váratlanul keresztbe áll a földúton előttük, és egy tagbaszakadt civil hústorony ugrott ki a fekete autóból, és az rögtön pisztolyt rántva, a rémült házaspárra célzott. Pált lélekjelenléte nem hagyta cserben, és hátramenetbe kapcsolva, feleségét a padlóra rántva menekülni próbált támadói elől. Joggal gondolta, hogy a félreeső tanyánál talán rablók, útonállók támadtak rájuk ilyen kései órában. Természetesen a hústorony sem volt rest, és ha már úgyis kéznél volt a pisztolya, hát tüzet nyitott a hátramenetben menekülő házaspárra. Egymás után négy lövést adott le.

A lövöldözés talán folytatódott volna, ha Péter, hallva a lövéseket, nem rohan ki a tanyából, és nem világosítja fel a lövöldöző óriást, hogy éppen az ő öccsére és feleségére vadászik. Ezután a halálra rémült testvérét és annak feleségét mobiltelefonon érik utol, és tisztázzák a félreértést, és mintegy másfél órás adategyeztetés után ép bőrrel távozhattak a helyszínről a testvérek, minthogy az égvilágon semmi közük nem volt a szeszcsempészekhez. Mint kiderült, a lövöldöző óriás a VPOP kommandósa volt, a lehetséges áldozatok pedig nem szeszcsempészek, hanem a tanyán élő becsületes állampolgárok.

Az eset kapcsán azonnali kérdéssel fordultam a miniszterelnök úrhoz, kérdéseket tettem fel a miniszterelnök úrnak, aki válaszában önt jelölte meg a kérdésre adandó válaszok megtételére, illetve a vizsgálat lefolytatására.

Kérdezem tehát öntől: vajon az a kommandós, akinek fegyver csüng az oldalán, miért gondolhatja, hogy ő ettől már élet-halál ura? Kik és hol képezték ki őt erre a feladatra? És a legfontosabb: vajon hogyan fordulhat az elő, hogy ilyen jogtalan fegyverhasználatról mind ez ideig semmiféle vizsgálat nem folyik? Végezetül: hol tart ma ez ügyben a miniszterelnök úr által beígért vizsgálat?

Érdeklődve hallgatom válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 65 2004.02.16. 1:11  60-66

KARSAI PÉTER (Fidesz): Igazán örülhetünk annak, hogy államtitkár úr felsorolta, hány szeszcsempészt fogtak el - tulajdonképpen csak egy házaspárt meg annak testvérét majdnem lelőtték, ez nem olyan nagy tévedés.

Államtitkár úr, még egyszer hangsúlyozom: ezek vétlen, a dologban abszolút kívülálló emberek. Az a tanya, amiről ön beszélt, körülbelül 3 kilométerrel van arrébb légvonalban. Hogyan készítették föl azokat a VPOP-sokat, hogy nem tudták, melyik tanyán állnak lesben?! Hát elnézést kérek, ez egy elképesztő válasz! Azon múlt a tragédia elmaradása, hogy az egyébként fagyos földről a lövedékek, amiből én miniszterelnök úrnak múltkor egyet leadtam, gurulatot kaptak, és az így éppen nem a gépkocsiban ülőt találta el, hanem hála istennek valahova messze a tanyavilágba elszóródott. De gondolom, államtitkár úr sem gondolja komolyan, hogy egy ilyen esetben, amikor véletlenül majdnem agyonlövünk három arra lakó embert, erre azt lehet mondani, hogy jogszerű volt és a fegyverhasználat célszerű, csak hát éppen nem azt érte a dolog, akinek szánták.

Ne haragudjon, ilyen választ nem tudok elfogadni. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 199 2004.02.16. 2:16  198-202

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megkérdezünk tetszőlegesen tíz embert - akár itt a metróaluljáróban - arról, hogy mi keresnivalónk van nekünk Irakban, akkor legalább heten azt fogják mondani, hogy semmi. Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy ha a magyar társadalom nagy többsége így vélekedik erről a kérdésről, akkor ez az egyetlen indok is elég volna ahhoz, amit a Magyar Demokrata Fórum már 2003. december 3-án javasolt, hogy rendeljük haza a magyar katonai kontingenst Irakból.

Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat az akkor leírt indoklásunkra, amely az 1483. számú ENSZ BT határozaton alapult, és akkor a magyar parlament úgy döntött, hogy Irak demokratikus újjáépítése, valamint a szükséges stabilizációs és humanitárius műveletek elősegítése érdekében háromszáz fős magyar szállító kontingenst küld ki. Az iraki gerillatevékenység az elmúlt fél évben felerősödött, a harci cselekmények az ország területén kiszélesedtek. Értesüléseink és a napi hírek szerint újra háborút viselnek a többnemzetiségű katonai erők az irakiak ellen. A drámaian megváltozott körülmények épp ezért ellentmondanak a 65/2003. (VI. 3.) számú országgyűlési határozatnak, ezért véleményünk szerint indokolt az Irakban szolgálatot teljesítő katonai szállító kontingens azonnali hazarendelése.

Kérem képviselőtársaimat, hogy fontolják meg a javaslatunkat, fogadják be ezt a határozati javaslatot, és szavazzanak majd rá igennel.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 164 2004.02.23. 2:29  163-166

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! A 3/2003. (I. 24.) számú FVM-rendelet 217. §-a rendelkezik a méhcsaládok állat-egészségügyi gyógyszertámogatásának pályázati rendjéről. Eszerint családonként 500 forint támogatásra jogosultak a méhészek, amelyet pályázati úton tudnak elnyerni.

2004. január 23-án a Jánoshalmi Méhészek Egyesülete képviseletében azzal kerestek meg, hogy legyek segítségükre sérelmük orvoslásában, minthogy az FVM december 1-je és 16-a között felfüggesztette a pályáztatást, tegyük hozzá, erről csak az internetről szerezhettek volna tudomást a méhészek, ha rendelkeznének ilyen lehetőséggel. Így az a helyzet állt elő, hogy aki december 1-je és 16-a között adta be a pályázatát, az nem kapott egy fityinget sem, aki pedig például december 31-én, az természetesen megkaphatta volna a pénzét.

Ebben az eljárásban az a legfelháborítóbb, hogy a december 1-je és 16-a között pályázókat az utolsó pillanatban értesítették. Tudomásom szerint a felfüggesztés időszakában beérkezett pályázatokat 2003. december 29-én postázták vissza a pályázóknak elbírálás nélkül, 2003. december 23-án kelt kísérőlevéllel. A levélben az is benne volt, hogy a visszaküldött pályázatok ismét benyújthatók 2004. január 30-ig. Véleményem szerint ilyen tartalmú levelet megtévesztően adott ki az MVH megbízott elnöke, nem szabadott volna félrevezetni, hitegetni a pályázókat, hogy add be 2004. január 30-ig, és akkor megkapod az igazolást, amikor is a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 127/2003. számú rendelete 1. §-a kimondja a vonatkozó rendelet hatályvesztését 2003. december 31-ével. Így az elmúlt napokban kapták kézhez a jóhiszemű és a jogbiztonságban bízó pályázók az elutasítást a következő indoklással: “A 3/2003. FVM-rendelet 2003. december 31-én hatályát veszítette.ö

Kérdésem, államtitkár úr, hogy nem gondolja-e, hogy az ilyen hányaveti ügyintézés is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a héten a gazdák ismét az utakra vonultak, hiszen, mint láthatjuk, ebben az esetben a méhészek a teljesen jogos pénzüket a hivatal mulasztása miatt veszítették el.

Várom válaszát. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 42 2004.03.02. 15:25  17-89

KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Antall-kormány kivételével minden ciklusban elkészítették a Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szóló határozati javaslatot. Így az előttünk fekvő H/8674. számú előterjesztés e témában a harmadik a rendszerváltás óta. Ez a három anyag már lehetőséget teremt, hogy bizonyos összehasonlításokat tegyünk.

Mindhárom javaslatot megelőzte az adott kormány, illetve tárca felismerése, hogy az előző kormánytól örökölt hadsereg finanszírozhatatlan, ellátási, felszerelési, kiképzési hiányosságok vannak. Felismerték és tényként elfogadták, hogy a problémák egy cikluson belül megoldhatatlanok, legalább tíz év vagy még hosszabb idő szükséges az átalakításhoz, a korszerűsítéshez.

Természetes, hogy mindegyik terv mögé készült költségvetési számítás, de mindegyiknél bebizonyosodott, hogy a terv megvalósításához az előre látható tízévnyi költségvetés sem elégséges. Ezért a háttérszámításokat nem is publikálták, inkább elszenvedték az ellenzék bírálatát, hogy a tervek a levegőben lógnak, vágyakat tükröznek. Így a jelenlegi terv mögül is hiányzik a részletes számvetés.

Az államtitkár úr 4000 milliárd forintról nyilatkozott, de számításaim szerint 250-300 milliárd hiányzik, amely összeg a Gripen-utántöltés pluszkiadásaival és a kiadások kamataival szinte megegyezik. Ha tehát a kormány nem fogadta volna el néhány személy presztízsberuházás-elképzelését, akkor szűkösen, de megvalósítható lenne a haderő átalakítása 2013 végére. Megjegyzem, a számokkal a tárca általában bajban van, és a legfrissebb ilyen ellentmondásra hadd hívjam föl az államtitkár úr figyelmét.

Mint hallhattuk az elmúlt hetekben-napokban, a Draskovics-csomag kapcsán 12,2 milliárd forintról szólt a tárca költségvetési elvonása. Ezzel szemben, ha ugyanezeket az adatokat a Pénzügyminisztérium adatsorából összeadjuk, akkor érdekes módon kis híján 16 milliárd forint elvonás jön ki.

(11.30)

Ezt valószínűleg egy interpelláció vagy azonnali kérdés keretében célszerűbb lett volna megkérdeznem, de azt gondolom, hogy ez is a tárgyhoz tartozik. Államtitkár úr ezt a rejtélyt majd biztosan feloldja számunkra.

Azonban nemcsak költségvetésileg voltak megalapozatlanok a tervek, hanem elméletileg is. Amikor a korábbi hosszú távú fejlesztési terveket az Országgyűlés '95-ben elfogadta, nem volt, és ma sincs az aktuális kormány által elfogadott nemzeti biztonsági és katonai stratégia. Hacsak nem azt tekintjük annak, amit itt már Nyitray képviselő úr a korábbiakban elmondott, hogy tíz évig nem számolunk külföldi támadással. Én azonban halkan szeretném megjegyezni és felidézni: 1918. november 2-án egy Linder Béla nevű hadügyminiszter volt az, aki azt mondta, hogy nem akarok katonát látni, és egy év sem telt el, és máris román csapatok masíroztak Budapest utcáin. Azt gondolom, talán ő sem tette volna ezt, ha előrelátó lett volna. Amikor tehát azt mondjuk, hogy a tízéves meg nem támadás fölmentene talán bennünket a nemzet védelmétől, akkor talán erre a történelmi példára sem árt gondolni. Persze remélem, ez még egyszer nem fordul elő.

A hosszú távú fejlesztés irányairól szóló javaslatokat mindig alapos előkészítés után terjesztették az Országgyűlés elé. A leghosszabb előkészítés a jelenlegit előzte meg. Közel egy évig, múlt év június 30-ig tartott az elemző munka, amelyet a tárca vezetői tudományos igényűnek minősítettek. Nem is vonom kétségbe ez irányú törekvéseiket, elmélyült munkájukat, javítási céllal megfogalmazott elemzéseiket, amely tevékenységet a Magyar Honvédség optimális működtetése, működése érdekében tettek. De sajnos vannak adatok, amelyek ennek ellenkezőjét bizonyítják. Tavaly június 29-én még a szabadszállási kiképzőközpont volt a megmaradásra ítélt bázis, július 2-án már Tapolca. Tisztelt Képviselőtársaim! Mit ér a közel egyéves alapos munka, ha a megmaradó kiképzőbázis kijelölése ilyen - idézőjelben mondott - szakszerűséggel történt? A pécsi tüzérdandár megszüntetése és a többi, nagy horderejű döntés mögött is ilyen szakszerűség van? Merem remélni, hogy nem.

A két korábbi és a jelenlegi előterjesztés konkrétságát összehasonlítva: a most előterjesztett H/8674. számú a leghosszabb előkészítés ellenére a legáltalánosabb, ami az anyag egyértelmű hátránya.

A négypárti egyeztetés első variációját olvasva az volt az érzésem, hogy a hosszú távú fejlesztés sikerre van ítélve, hiszen a legkisebb változtatással, például néhány fős létszámcsökkentéssel, néhány laktanya bezárásával a tízéves fejlesztés, átalakítás teljesül. Az egyeztetések során az anyag sokat javult, de olyan általános, megfoghatatlan megfogalmazások maradtak még mindig benne, mint például: “folytatódjon az állomány munka- és életkörülményeinek további javítása.ö A tárca képviselője biztos szóvá fogja tenni, hogy a négypártin ezt a kifogást miért nem észrevételeztem. Egy-egy anyagnak meg kell érnie. Biztos vagyok abban, hogy ha nem négy találkozó lett volna - ami véleményem szerint kevés egy ilyen fontos anyag előkészítéséhez -, hanem nyolc vagy tíz, mindig találtunk volna jobb és jobb megoldást, mert az egyes észrevételek újabb és újabb gondolatokat inspirálnak. A mi észrevételeink közül egyébként sok bekerült az előterjesztésbe, de nyolc újabb javaslattal igyekszem az anyagot konkrétabbá, esetleg számunkra elfogadhatóvá tenni, de erről egyébként majd a részletes vitában fogok szólni.

Az 1995-ben elfogadott első fejlesztési terv végső terminusa csak ez év végén járna le, de már a harmadik variációt vitatjuk. Természetesen a NATO-csatlakozásunkkal változtak a biztonságpolitikai körülmények. A Jugoszlávia széthullását követő balkáni háborúk befejeződésével geostratégiailag biztonságosabb az ország, sőt, az isztambuli NATO-konferencia után mozaikhelyzetünk is megszűnik. Három NATO-országgal leszünk határosak fél éven belül. Ezek a változások, kiegészülve a világ más tájain bekövetkezett változásokkal - amelyek közül csak a 2001. szeptember 11-ét említem -, erősen befolyásolják a Magyar Honvédséggel kapcsolatos elképzelések, hosszú távú fejlesztés irányait. Részben ezért volt indokolt az újabb fejlesztési terv is.

Megértjük, hogy ma a modern haderő mobil, nagy tűzerejű, jól felszerelt és kiképzett kis alegységekből áll, amelyekből könnyen összerakható egy adott feladat ellátásra képes nemzetközi egység, amely gyorsan eljuttatható a világ bármely részére. A NATO-nak vagy az EU-nak felajánlott erőinknek ilyeneknek kellene lenniük. Az alkotmányunk viszont a fegyveres erők alapvető kötelességei közül a haza katonai védelmét első helyen említi, tehát nem elégségesek az expedíciós jellegű katonai szervezetek. A Magyar Honvédségnek kell rendelkeznie elrettentő, visszatartó erővel is, amely a szövetséges erők beérkezéséig is képes tevékenykedni, önállóan cselekedni. Ezért is aggályos, hogy a tizedik év végére a szárazföldi erők mindösszesen csak két könnyű dandárral rendelkeznek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Számtalanszor elmondtam, hogy az önkéntes haderőre történő áttéréssel hosszabb távon egyetértünk, de nem értünk egyet az önkéntes haderő erőltetett menetű megteremtésével. Aki ezt a mai vitát, államtitkár úr expozéját vagy a kormánypárti képviselőtársaim hozzászólását hallgatta, abban talán az a kép rajzolódik ki, hogy megszületik az új magyar csodafegyver, ez pedig az önkéntes haderőre történő áttérés lesz. Tudniillik a szerződéses állomány szolgálati idejének hossza nem óhaj kérdése. Ha a katona az elfogadható illetmény ellenére nem kielégítő élet- és munkakörülményeket vagy katonásan fogalmazva szolgálati körülményeket talál a seregben, előbb-utóbb otthagyja azt.

Meggyőződésem, hogy az élet- és szolgálati körülmények fokozatos javításával - amelyek sok éven keresztül hatalmas összegeket kívánnak - lehet megteremteni a szerződéses időtartamok fokozatos hosszabbodását, az optimális 5-8 évet. Az 1-2 éves szerződéses idő nagyon drágává teszi a haderő működését, mert 2-2,5-szeres létszámú katonát kell kiképezni, és a gyors cserélődés miatt sohasem áll rendelkezésre több éven keresztül jól kiképzett, begyakorolt állomány. Az ilyen önkéntes haderő úgy viselkedik, mint a sorozott, csak többször annyiba kerül. Teljesen elhibázottnak tartom, hogy egy párt elhamarkodott választási ígérete alapján 4-5 évvel megrövidüljön az áttérési idő, így az áttérésre korábban 2010-ig számított összegeket 2-3 év alatt kellene előteremteni. A tavaly februári adatok szerint több mint 60 milliárd forint hiányzik a gyorsított áttéréshez.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Önök generálják a korábban említett Gripen-utántöltő rendszerrel és az elhamarkodott, önkéntes haderőre történő áttéréssel a tárca költségvetésének hiányait. Önök hozzák a tárcát nehéz helyzetbe.

Az előbb említettem, hogy egyetértek az önkéntes haderőre történő áttéréssel, de nem értek egyet azzal, hogy csak szerződéses és hivatásos állomány legyen. Véleményem szerint úgy lenne optimális, ha túlnyomó többségében szerződéses katona szolgálna, de lehetőséget kell biztosítani azoknak is, akik civil állásuk jogviszonyát nem akarják megszüntetni, de néhány hónapot szívesen eltöltenének a seregben, próbára téve állóképességüket, ügyességüket. A katonai szolgálatért ezeket a személyeket egész életükben akár pozitív megkülönböztetésben is lehetne részesíteni.

(11.40)

Már többször elmondtam, most ismét a svéd példára fogok hivatkozni. Svédországban, amikor egy delegációval ott jártunk, az ottani honvédelmi bizottság egyik alelnökét kérdeztem arról, hogy mikor tervezik az önkéntes haderőre történő áttérést, és milyen problémát jelent ez nekik.

A válasz az volt, hogy náluk ez a kérdés föl sem merül, mert négyszer annyian jelentkeznek sorállományú katonák, mint amennyit egyébként fel tudnak venni, ha úgy tetszik, be tudnak vonultatni. Valahol errefelé kellene a professzionalitás, illetve az önkéntesség irányába elmozdulnunk.

Ezért egy külön katonai szervezet létrehozását tartom szükségesnek, nevezzük ezt egyébként nemzetőrségnek, amely szervezet végezné a tájékoztatási, a bejelentési, a megjelenési kötelezettséggel kapcsolatos munkát a teljes sorállományra, és a szolgálati kötelezettséggel összefüggő feladatokat azokra vonatkoztatná, akik be akarnak vonulni. A katonai szervezetet a szerződéses állomány növekedésével párhuzamosan kellene létrehozni. Az új szervezet veheti át az önkéntes haderőből kiszervezett feladatok egy részét vagy túlnyomó többségét.

Az elmondottak alapján épp ezért sem értünk egyet a hadkötelezettség megszüntetésével. Az elmúlt évszázad háborúi bebizonyították, hogy a minősített helyzetben behívott, korábban katonai kiképzést nem kapott, úgynevezett póttartalékos állomány harcértéke természetesen alacsony. Nem akarom megsérteni ezeket a becsületes idős embereket vagy emberek emlékét, de sok esetben golyófogónak tekintették őket. Véleményem szerint az alapképzést mindenkinek meg kell kapnia, a képzési idő csak néhány hetet venne igénybe. Ha előre nem látható minősített helyzet kialakult, a már alapkiképzésen átesett tartalékosok kerülnének behívásra.

Az elmondottak alapján le kell rögzítenem, hogy pont azokkal a változásokkal nem értünk egyet, amelyek a jelenlegi előterjesztést megkülönböztetik az előzőtől, a 61/2000-es határozattól. Nem értünk egyet az önkéntes haderőre való gyorsított áttéréssel, a hadkötelezettség békeidejű megszüntetésével, a kizárólag a hivatásos és szerződéses állomány foglalkoztatásával, a nemzetőrség kiiktatásával. Meggyőződésem, hogy a kormánynak a 61-es határozatban rögzített kondíciók mellett kellett volna a korszerűsítést folytatnia, a bekövetkezett változások néhány módosítással megoldhatók lettek volna, mint ahogy az 1995-ös határozatot is módosította egyszer a tisztelt Ház.

A jelen formájában a határozati javaslatot a Magyar Demokrata Fórum frakciója nem támogatja.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 49 2004.03.09. 8:19  46-107

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először egy olyan módosító javaslatunkról szeretnék szólni, amelyet a kormány és a kormányoldali képviselők is támogattak a bizottsági ülésen. Van azonban ennek a javaslatunknak egy olyan részlete, amelyet azért szeretnék kiemelten is aláhúzni, ez pedig nem más, mint a 9/c pontban megfogalmazott határozati javaslat, amely szó szerint így szól a mi módosító javaslatunk elfogadása után: 2013 végéig fejeződjön be a haderőállomány arányainak kialakítása, a Magyar Honvédség harcképességének, kiképzettségének, technikai felszereltségének, infrastruktúrájának, illetve az állomány élet- és munkakörülményeinek színvonala közelítse meg a NATO-haderők átlagszínvonalát. A szerződéses állomány átlag szolgálati ideje érje el az öt évet.

Ez az utóbbi mondat az, amely a módosításunk lényeges eleme, és rávilágít arra, amit mi eddig is mindig hangoztattunk és mondtunk, hogy az a fajta szerződéses katonaság, amely jelenleg jó esetben egy-másfél évet tölt bent szerződésesként, igen drága megoldás, és főleg igen távol áll attól az igénytől, amely egyébként a professzionalitás szóban volna összefoglalható.

 

(11.10)

Mi ma is úgy látjuk, és nem véletlenül ehhez a ponthoz illesztettük ezt a javaslatunkat, hiszen ezt mi 2013 végéig képzeljük, és szeretnénk, ha ez így alakulna, s nem pedig egyfajta erőltetett menetben, mint ahogy jelenleg ezt tapasztaljuk.

A második fontos és nem támogatott javaslatunk a nemzetőrségre vonatkozó javaslatunk. Szó szerint a 7. pont új b) pontjára teszünk javaslatot, amely szövegszerűen így szól: “Létre kell hozni a Magyar Honvédség keretén belül a szerződéses állomány növekedésével párhuzamosan egy új katonai szervezetet a szerződéses állomány által leadott feladatok végzésére, azon önként jelentkezők részére, akik polgári állásuk jogviszonyát megszüntetni nem akarják, de hat hónapot szívesen szolgálnak.ö

Én most az indoklásnak egy olyan módját választom, ami nem szokványos ebben a parlamentben. Szeretnék most a saját településem nemzetőrhagyományairól, múltjáról szólni, talán kicsit úgy is, mint helytörténettel foglalkozó történelemtanár; így szeretném alátámasztani, hogy mi az a nemzetőrség, amire mi oly büszkék vagyunk, és mi az a hagyomány, amelyre mi a településünkön oly büszkék vagyunk, s mit szeretnénk, hogyan szeretnénk, hogy a jövőben is ez a lehetőség megmaradjon és fennálljon. Ezért engedjék meg, hogy a hazai helytörténet oldaláról vizsgáljam meg röviden történetiségében, ha úgy tetszik, kis okulásként történelmi lecke ez most mindazoknak, akik ezt a vitát figyelik.

1848. június 8-án Zentára, majd Óbecsére 600 jankováczi önkéntes nemzetőr ment, hogy az ottani, veszélybe került magyarságot megsegítsék. Kiegyenesített kaszákkal, fokosokkal voltak felfegyverkezve, puskákat csak később kaptak. Egy részük később is Szabadkán maradt, és részt vettek a szerbek ellen vívott délvidéki harcokban. 1849. február 28-án ismét 548 mozgó nemzetőrünk szekerezett át Szabadkára, hogy a sorozott, behívott honvédséget megerősítsék. Nem rajtuk múlott, hogy a szabadságharcot az ellenséges katonai túlerő letörte.

A következő fejezetünk: 1918. november legelején az őszirózsás forradalom nálunk is fosztogatást, rablást, utcai lövöldözéseket hozott. Statárium lévén egy Kiskunhalasról átjött katonai különítmény állította helyre a rendet, számos halott és sebesülés árán. De a rend fenntartását már a helyben felálló nemzetőrség vállalta. Meg is őrizte a szerb megszállásig, december 5-éig. Azon túl a szerb katonaság, majd az úgynevezett vörösőrség tartott rendet, 1919 augusztusáig, a nemzetiek bevonulásáig.

A következő fejezet 1944-45 telén íródik; az orosz megszállás első hónapjaiban piros-fehér-zöld karszalagokkal és görbe botokkal felfegyverzett, utcánként önként szerveződött, 4-6 tagú nemzetőrcsoportok járkáltak esténként, éjszakánként, és jelenlétükkel igyekeztek megakadályozni a részeg orosz katonák erőszakoskodásait, többnyire sikerrel. Némelyik csoportnak cirill betűkkel írt pecsétes “bumácskájaö is volt.

Aztán a következő fejezet 1956. október 29-étől november 7-éig tart. Forradalmunk időszakának második felében a dr. Szobonya Zoltán által vezetett forradalmi bizottság a közbiztonság megerősítése érdekében elrendelte egy 15 fős nemzetőrség felállítását. Vezetői Schmidt András főhadnagy és Hajnóczi Lajos tartalékos százados lettek. Ők osztották be erősítésül a nemzeti szalagot viselő, puskákkal is ellátott nemzetőreinket a kis létszámú katonai járőrökbe. November 4-én pedig, sok más közéjük álló fiatallal és idősebbekkel együtt, ők voltak, akik fegyverrel a kezükben kiálltak a községbe vezető utakhoz, hogy megkíséreljék a forradalmunk ellen támadt oroszokat feltartóztatni, és ha úgy hozza a sors, akár még meg is haljanak értünk. Szerencsére az oroszok pár nap múlva jöttek csak. A rendfenntartást ismét a rendőrök vették át, a nemzetőrség pedig 8 főre lecsökkenve, fegyvereit leadva néhány nap múlva feloszlott. A következő évben azután, “hálábólö, többet internáltak, bebörtönöztek közülük.

De térjünk vissza a mához! Tudjuk, hogy a NATO hosszabb távon védelmet nyújt tagjainak, így nekünk is. De látjuk azt is, hogy Európa biztonságpolitikai határa még igen sokáig országunk déli határaival lesz azonos. És nem feledhetjük azt sem, hogy a második világháború végén, mire a reguláris szerb csapatok odaértek volna, Tito partizánbandái mintegy 40 ezer délvidéki magyar testvérünket mészárolták le. S a történelem néha megismételheti önmagát.

De ha már úgyis a tanulságoknál tartunk: 1918. november 2-án így szólt Linder Béla, frissen felesküdött hadügyminiszterünk: “Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!ö És egy hónap múlva a szerb királyi hadsereg egységei már városunkba, Jánoshalmára is bevonultak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül hadd kérjem önöket és hadd ajánljam figyelmükbe alkotmányunkat, amelyben az áll, hogy az ország védelme szükség esetén minden állampolgár kötelessége. S hogy miért, erről talán a legszebben Arany János a Nemzetőr-dal című versében 1848-ban ír, amikor ezt olvashatjuk: “Nem kerestek engemet kötéllel; / Zászló alá magam csaptam én fel: / Szülőanyám, te szép Magyarország, / Hogyne lennék holtig igaz hozzád!ö

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 57 2004.03.09. 1:07  46-107

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Keleti György képviselőtársam egyik freudi mondatára szeretnék reagálni, ami úgy szólt pontosan, hogy “az önök számára kedvező álláspontot fogadja elö, mármint ha a nemzetőrséget befogadnák önök, erre utalt. A gondolkodásunkban itt van a nagy különbség.

Én úgy vélem, hogy amikor erre mi javaslatot teszünk, hogy legyen nemzetőrség, ez nemcsak a mi számunkra, hanem az önök számára is kedvező megoldás. Hogy ez így van, ez 2000-ben az elfogadott 61. határozatban is benne van, amikor közösen fogadta el az akkori parlament, 96-98 százalékos többséggel. Tehát abban konszenzus nyilvánult meg, hogy ez valóban egy olyan fontos pontja a haderő-átalakításnak, hogy maradjon meg a nemzetőrség, amiben még 2000-ben teljes volt az egyetértés, azaz mindenkinek az érdekét szolgálja. Engedjék meg nekünk, hogy azt mondjuk: ez a javaslat nemcsak a mi érdekünket, hanem az ország érdekét szolgálja.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 83 2004.03.09. 1:37  46-107

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Még egy elemet szeretnék itt a vitába behozni. Azt hittem, hogy értőbb fülekre talál Arany János Nemzetőr-dala. Föl is idézem ezt a négy sort: “Nem kerestek engemet kötéllel; / Zászló alá magam csaptam én fel: / Szülőanyám, te szép Magyarország, / Hogyne lennék holtig igaz hozzád!ö

Én eltöltöttem közel harminc évet az iskolában mint pedagógus, és amikor egy kisgyerek megkérdezi tőlem, hogy most hogyan kell nekem a hazámat védeni, akkor általában azt szoktam mondani: kisfiam, ne dobáld el a szemetet, ha kimész az utcára, ne törd ki a fát, mert ezzel egyébként a hazádat véded. Aztán ha az a gyerek ezt komolyan veszi, és így is teszi, fölnő, és egyszer elkezd gondolkodni rajta, hogy ő akkor ugyan most mit tehet ezért az országért. Bizony sokan vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy például egy nemzetőrségben akár maguk csapnak ők fel, nem kötéllel kergetik őket.

És ha már a francia példa szóba került, ha most a francia vasutasok mellett ott lenne a nemzetőrség, ők is őriznék azokat a francia vasútvonalakat, ahogy ez épp a napokban a híradókból tudható. Tehát nem feltétlenül arra gondolunk, hogy majd őnekik kell itt megállítani a határokon az ellent - nem. Vannak, lehetnek olyan szituációk, amikor igenis nagyon fontos, hogy a valóban a hazájukat szerető emberek, ha úgy tetszik, megtalálhassanak egy olyan lehetőséget, amellyel ennek az országnak és mindannyiunknak, akik itt ülünk, meg akik nem ülünk itt, ennek a tízmilliós országnak a hasznára lehetnek. Erre gondolunk mi.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 103 2004.03.09. 0:59  46-107

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Keleti elnök úr volt szíves fölvetni, hogy itt majdnem mindenben egyetértünk. Én most azért a Magyar Demokrata Fórum nevében szeretném azt elmondani, hogy ebben a formájában nem ért egyet a képviselőcsoportunk ennek a javaslatnak az elfogadásával, és újólag azt mondom, hogy főleg azért nem, mert úgy gondoljuk, hogy ez a kérdés valóban nemzeti közmegegyezés tárgya kellene hogy legyen. Nem elegáns egy egyébként 2000-ben 95 százalékkal elfogadott tízéves programot most felrúgni.

Úgy mondom akkor, ez az igazi oka annak, hogy mi tényleg komolyan gondoljuk, hogy erről a kérdésről, legyen az jobb vagy bal oldalon ülő képviselő, csak egyféleképpen gondolkodhat, közösen. Ezt nem látjuk megvalósulni ebben a javaslatban, ezért nem fogjuk támogatni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 202 2004.03.16. 3:40  201-209

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amikor a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja immár másodszor azt javasolja a Magyar Országgyűlésnek, hogy azonnali hatállyal rendelje vissza az iraki misszióban szolgáló 300 katonánkat, kilenc olyan kérdés alapján döntött így, amelynek mérlegelését kérem most önöktől is.

Igaz-e, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei az Irak elleni háborút Szaddám Huszein diktatórikus rendszere és az ő kezében lévő, a térségre és a világra jelentős veszélyt jelentő tömegpusztító fegyverek miatt indította? A válaszunk: igaz, így tudtuk.

Igaz-e, hogy a biztosnak állított tömegpusztító fegyvereket megtalálták? Nem igaz, mind a mai napig nem találták meg.

Igaz-e, hogy Szaddám Huszein rendszerét megdöntötték, és a diktátort kiiktatták? Igaz, a rendszert megdöntötték, a diktátort kiiktatták.

Igaz-e, hogy az iraki nép a diktátor elűzése után a szövetséges fegyvereseket felszabadítóként fogadta? Nem igaz, az elmúlt hónapok eseményei alapján állíthatjuk, hogy idegen megszállóknak tekintik őket.

Igaz-e, hogy az Országgyűlés 2003. június 6-án egyhangúlag az ENSZ BT 1483. számú határozata alapján elfogadta a 300 fős magyar kontingens kiküldését humanitárius segélyszállítmányok eljuttatása céljából a civil lakosság részére? Ez igaz, ezért döntöttünk egyhangúlag így.

Igaz-e, hogy a magyar kontingens a határozat szellemében végzi feladatát? Nem igaz, mert 80-90 százalékban hadianyagot szállít.

Igaz-e, hogy a Magyar Demokrata Fórum a kontingens kiküldésének meghosszabbítására már októberben is nemmel szavazott? Igaz, mert akkor már úgy láttuk, hogy azok az indokok és célok, amiért odaküldtük őket, nem teljesülnek.

Igaz-e, hogy a stabilizációsnak nevezett mostani folyamat a békés megoldáshoz vezető utat ígéri, vagy az az igaz, amit most az Irakból hazatérő katonáink nyilatkoztak, hogy ez az állapot még sok-sok évig fennmaradhat, következésképpen sok-sok katonai és polgári áldozatot követelhet?

Igaz lehet-e az a feltételezés, hogy a március 11-i szörnyű madridi merénylet hátterében akár Spanyolország iraki szerepvállalása is ok lehetett? Így esetleg az is elképzelhető, hogy Magyarország is célországgá válhat a terroristák számára? Sajnos elképzelhető, ki nem zárható.

Végezetül, lehetséges volna-e, hogy a képviselőtársaim, üljenek akár a jobb- vagy a baloldalon, most a Magyar Demokrata Fórum tárgysorozatba-vételi javaslatára a nem gombot készülnek lenyomni; hogy ötpercnyi gondolkodás után képesek lennének nemzetünk iraki szerepvállalásáról teljes felelősséggel dönteni?

Nagy kérdések ezek, tisztelt hölgyeim és uraim: jönni vagy maradni? Ne feledjék: volt már olyan pillanata a magyar történelemnek, amikor Teleki Pál miniszterelnökünk egy önmaga ellen fordított pisztoly dörrenésében találta meg a választ a hasonló súlyú kérdések feloldására.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban. ‑ Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 208 2004.03.16. 1:23  201-209

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szóba került a nemzeti önérzet és a sunnyogás. Eörsi Mátyás képviselőtársam, hadd ajánljam figyelmébe megint csak a magyar történelem egyik példáját, hogy egyszer úgy gondoltuk, hogy a Don-kanyarban is a nemzeti érdeket védjük; ennek több százezer ember lett az áldozata. A másik pedig: ha a terrorizmus elleni harc eredményes volna, akkor most már meg kellett volna találni ez alatt a három év alatt ezt a bin Ladent, aki állítólag ennek az egésznek a mozgatója, hovatovább pedig úgy tűnik, hogy katonai eszközökkel ez a kérdés nem oldható meg.

Mi ezt így véljük, ezért mondjuk azt, hogy talán át kellene gondolni mind a Biztonsági Tanácsnak, az ENSZ-nek, hogy valóban ez-e a kívánatos megoldás. Szerintem ezen gondolkodik most az új spanyol kormány is, hogy ez a fajta ottlét valóban biztosítja-e azt az egyébként nagyon támogatható célt, hogy a terroristákat mi sem szeretjük, és természetesen azzal egyetértünk, hogy mindent meg kell tenni, hogy ez a veszély ne fenyegessen se bennünket, se a szomszédainkat, senkit a világon.

Köszönöm szépen, ennyit kívántam hozzátenni. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 4 2004.03.22. 1:43  1-10

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Megnyugtató, amit ön itt elmondott arról, hogy a magyar kormány is a terrorizmus elleni harc keretében milyen intézkedéseket kíván meghozni, illetve milyen intézkedéseket hozott meg. Igazából arra számítottam, ön talán azt is bejelenti, hogy azokat a csökkentéseket, amelyeket épp az elmúlt költségvetési vitában, mondjuk, a felderítő szolgálatok elszenvedtek, és ezzel nyilván a terrorizmus elleni küzdelmünk hatékonysága is csökken, ezeket a tételeket valamilyen módon a kormány igyekszik visszaadni, és igyekszik megerősíteni a szolgálatokat.

Szeretném azt hangsúlyozni a Magyar Demokrata Fórum nevében, hogy a terrorizmus elleni harcban mi mindig, mindenkor partnerek vagyunk, ha adott esetben akár az Antarktiszra kellene menni harcolni a terroristák ellen, talán még ebben is partner volna a Demokrata Fórum. Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmét a kormányzatnak is és a közvéleménynek is, hogy mi a múlt héten tettünk egy kezdeményezést, amely arról szólt, hogy talán újra kellene gondolni az iraki szerepvállalásunkat, ami egyébként valószínűleg szintén a terrorizmus elleni harcnak lehetne egy nagyon fontos eszköze. Erről holnap reggel bővebben fogok szólni a napirend előtti felszólalásban, de kérem, fontolják meg önök is, hogy akkor, amikor a múlt héten még csak arra sem méltatta a kormányzat az álláspontunkat, hogy kifejtették volna a véleményüket, akkor ilyen esetben ez a megszólalás bizony egyoldalúra sikeredett.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 2 2004.03.23. 4:26  1-4

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Pontosan egy hete, március 16-án javasoltam a Magyar Demokrata Fórum nevében a tisztelt Háznak, akkor már másodszor: fontoljuk meg a háromszáz magyar katona azonnali hazarendelését. A múlt heti vita menetében az a példátlan dolog is megtörtént, hogy az SZDSZ-frakció álláspontját kivéve, mind az MSZMP, bocsánat, MSZP, mind a Fidesz, de legfőképpen a kormány is szó nélkül hagyta a javaslatunkat. Ezért most ismét kísérletet teszek arra, hogy kérdéseinkre választ kapjunk, és hogy a kormány ezúttal felhagyjon struccpolitikájával. A kérdések tehát, amire a választ várjuk:

Igaz-e, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei az Irak elleni háborút Szaddám Huszein diktatórikus rendszere ellen és az ő kezében lévő, a térségre és a világra jelentős veszélyt jelentő tömegpusztító fegyverek miatt indította? A válaszunk: igaz, így tudtuk.

Igaz-e, hogy a biztosnak állított tömegpusztító fegyvereket megtalálták? Nem igaz, mind a mai napig nem találták meg.

Igaz-e, hogy az iraki nép a diktátor elűzése után a szövetséges fegyvereseket felszabadítóként fogadta? Nem igaz; az elmúlt hónapok eseményei alapján állíthatjuk, hogy idegen megszállóknak tekintik őket.

Igaz-e, hogy az Országgyűlés 2003. június 6-án egyhangúlag, az ENSZ BT 1483. számú határozata alapján elfogadta a háromszáz fős magyar kontingens kiküldését humanitárius segélyszállítmányok eljuttatása céljából a civil lakosság részére? Ez igaz, ezért döntöttünk egyhangúlag így.

Igaz-e, hogy a magyar kontingens a határozat szellemében végzi feladatát? Szerintünk nem igaz, mert 80-90 százalékban hadianyagot szállít.

Igaz-e, hogy a Magyar Demokrata Fórum a kontingens kiküldetésének meghosszabbítására már októberben is nemmel szavazott? Igaz, mert akkor már úgy láttuk, hogy azok az indokok és célok, amiért odaküldtük őket, nem teljesülnek.

Igaz-e, hogy a stabilizációsnak nevezett mostani folyamat a békés megoldáshoz vezető utat ígéri, vagy az az igaz, amit az Irakból most hazatérő katonáink nyilatkoztak, hogy ez az állapot még sok-sok évig fennmaradhat, következésképpen sok-sok katonai és polgári áldozatot követelhet?

Igaz-e, hogy a március 11-i szörnyű madridi merénylet hátterében Spanyolország iraki szerepvállalása lehetett az ok? Így esetleg az is elképzelhető, hogy Magyarország is célországgá válhat a terroristák számára? Sajnos elképzelhető, ki nem zárható.

Vajon igaza lehet-e Kofi Annannak, az ENSZ főtitkárának, aki ezt nyilatkozta: “Nem tudom, a háború mely részvevői szülték a terrorizmust, de egy éve Irakban még nem volt terrorizmus, most viszont terjed.ö Vagy esetleg Romano Prodinak, az Európai Bizottság elnökének kellene hinnünk, aki szerint az iraki háború nem segítette a terrorizmus elleni harcot?

Tisztelt Kormányzat! Úgy vélem, ezek azok a súlyos kérdések, amelyeken sürgősen el kellene gondolkodniuk, és nem azon rágódni, hogy a minap lefülelt két, hamis útlevéllel érkező arabot esetleg milyen szálak köthetik bizonyos szervezetekhez; mint ahogy az sem nyugtathat meg sokakat, hogy a rendőri jelenlétet a köztereken és pályaudvarokon napi 50 millió forintért megkettőzték.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jönni vagy maradni? - ez itt a kérdés. Az MDF önmaga számára már megadta a választ: haladéktalanul hazajönni. Nem lehetünk részesei egy olyan akciónak, amelynek nyomán Irakban nap mint nap civilek és katonák tucatjai halnak meg, amelynek következményeként aztán Madridban ártatlan emberek százai robbannak föl, és amely Izraelt helikopterről kilőtt rakétás kivégzésre bátoríthatja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 80 2004.03.24. 6:42  63-113

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Érdeklődéssel kezdtem tanulmányozni a T/9115. számú törvényjavaslatot, úgy is, mint olyan személy, aki már évtizedek óta rendelkezik fegyvertartási engedéllyel és úgy is, mint aki szívesen olvassa a korszerű fegyverekről, katonai eszközökről szóló ismertetőket.

Az első gyors áttekintés még fokozta is érdeklődésem, hiszen az előterjesztés harminc fogalommeghatározással kezdődik, amely még a laikusok számára is érthetővé teszi a témát. Így jutottam el a 3. § (4) bekezdéséhez, amely rész úgy kezdődik, hogy “Tűzfegyvernek az Európai Unió valamely tagállamában történő kiviteléhez európai lőfegyvertartási engedély szükséges.ö

Ekkor fellapoztam a 91/477. számú európai közösségi irányelvet, amely a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szól, és kezdtem keresni a “tűzfegyverö definíciót, vagy ha az nincs, a “tűzfegyverö szót, de az irányelv magyar fordításának 17 oldalán egyetlen egyszer sem találtam ezt a kifejezést. A lőfegyver fogalmát viszont minden oldalon többször is, össze is számoltam, összesen 110 alkalommal.

Az európai közösségi irányelv és az irányelvvel harmonizálni kívánó magyar törvénynek azonos fogalmakat kellene használni szerény véleményem szerint. A tárcánál valószínűleg az irányelv eredeti angol nyelvű példányát vették figyelembe, ugyanakkor kérem a tisztelt kormányt, az irányelv fordítására nagyobb figyelmet fordítsanak, és ha menet közben észreveszik, hogy a tavalyi nagy rohammunkában pontatlan fordítások is készültek, akkor inkább fordíttassák újra, és megismétlem kérésem: az irányelv és a magyar jogszabály ne használjon eltérő terminológiát. Mert minden tűzfegyver lőfegyver, de nem minden lőfegyver tűzfegyver véleményem szerint - már csak ezért is.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat lényegében szabályozza a polgári rendeltetésű lőfegyverekkel kapcsolatos adatkezelést. Az adatkezelést két fokozatban rendeli el, úgy, mint a központi nyilvántartást és a fegyverkereskedőkre vonatkozó adatkezelést. A javaslathoz tartozik egy melléklet, amely a lőfegyvereket négy kategóriába sorolja, úgy, mint tiltott, az engedélyköteles, a bejelentésköteles és a szabadon vásárolható fegyvertípusok.

Az előterjesztés lehetővé teszi az európai lőfegyvertartási engedély magyarországi bevezetését, amely az Unió belső határain keresztül lehetővé teszi a tulajdonossal együtt mozgó lőfegyver követhetőségét.

Tisztelt Országgyűlés! A legnagyobb vitát az eddig engedély nélkül vásárolható flóbertpisztolyok okozzák. A javaslat a flóbertpisztolyt peremgyújtású, egylövetű, rövid tűzfegyvernek tekinti, amelynek teljes hossza nem éri el a 28 centimétert. Az így meghatározott lőfegyver az engedélyköteles “Bö kategóriába sorolódik. Érdekes, ha a peremgyújtású, egylövetű, rövid tűzfegyverek legalább 28 centiméter hosszúak, de nem érik el a 60 centimétert, mint rövidfegyverek már csak bejelentéskötelezettek, ha jól értettem a törvényből. Ennek valószínű oka a csőtorkolati energia különbségéből adódik. Nem tudom, hogy a régi, azaz az eddig használt magyar előírás, amely a lőfegyvert a csőtorkolati energia nagyságának függvényében definiálta, nem jobb megoldás-e az EU irányelvében előírtaknál.

A flóbert fegyverek sporteszközök, alacsony csőtorkolati energiájuk miatt önvédelemre, az élet kioltására nagy valószínűséggel nem alkalmasak. Hazánkban az előterjesztő szerint 200 ezer darab ilyen fegyver van, amelynek elég nagy részén még azonosításra alkalmas gyártási szám sincs. Az új törvény 200 ezer tulajdonosnak jelent visszamenőleges hatállyal jelentős költséggel járó engedélyezési tortúrát szigorú határidőkkel. Így talán ez az a pontja ennek a törvénytervezetnek, amely a legaggályosabb. Hiszen azt nagyon nehéz elképzelni, hogy ilyen rövid határidővel, ilyen mennyiségű fegyver esetében, a rendőrségben meglévő adminisztrációs készség mellett ez a törvény végrehajtható. Valószínűleg ez nem hajtható végre, illetve lehet olyan eredménye, hogy a most meglévő 200 ezer flóbertpisztolyból majd nem kerül mind bejegyzésre, illetve engedélyeztetésre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt a vitában már felmerült még egy szempont, ez a 23. §, amely a kormány hatáskörébe utalja mindazokat a fegyverengedélyezési és egyéb műveleteket, amelyeket korábban képviselőtársaink felsoroltak. Szerintünk is aggályos ezt kormány-, illetve miniszteri hatáskörben rendezni, igazán megérte volna ezzel a ponttal is foglalkozni.

Összességében tehát a Magyar Demokrata Fórum az említett két hiányosság miatt ezt a törvényjavaslatot a jelenlegi formájában nem támogatja. Reménykedünk abban, hogy módosító javaslatokkal ez javítható, mert azért azt természetesen mi is pontosan tudjuk és valljuk, hogy márpedig ezt a fegyver-, lőszertartási törvényt harmonizálni kell az Európai Unióhoz, hiszen május 1-jétől mégiscsak annak a közösségnek a tagja leszünk.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 2 2004.05.10. 4:56  1-4

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Amikor az új spanyol kormányfő azonnali hatállyal visszarendelte katonáit Irakból, az őt kérdező újságíróknak ezt válaszolta: “Azért döntöttünk így, mert a spanyol nép így kívánja.ö Nem magyarázkodott, nem beszélt mellé, csak egyszerűen így szólt: mert a spanyol nép így kívánja.

Amikor a Magyar Demokrata Fórum az elmúlt hónapokban többször kérte a magyar kormányt és Országgyűlést, hogy tárgyalja meg az iraki szerepvállalásunkat, megkaptuk a magunkét: elbizonytalanítjuk katonáikat, a vállalt szövetségesi feladatainkat nem teljesítjük, kockára tesszük országunk szavahihetőségét, elesünk az újjáépítésben való részvételtől; tehát hallani sem akarunk másról, együtt mentünk, együtt jövünk, kitartunk Irakban, mert a magyar kormány, a Magyar Szocialista Párt, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselői így kívánják, punktum. És hogyan vélekednek ugyanerről a polgárok? Ezt is megtudhatjuk egy április 26-27-én végzett közvélemény-kutatás adataiból. A megkérdezettek relatív többsége, 45 százaléka már azt válaszolta: a katonák kiküldésével sem értett egyet. Még magasabb azoknak az aránya, a válaszadók 60 százaléka, akik vissza is rendelnék Irakból a magyar katonákat.

E Ház falai között számtalanszor elhangzik, és sűrűn hivatkozunk is rá, hogy mi, akik itt ülünk a parlamentben, nem magunkat, hanem a választópolgárok akaratát képviseljük. Kellene, hogy most is így legyen.

(13.10)

A fenti százalékokból is világosan kitűnik, hogy a magyar polgárok nagy többsége nem kér ebből a háborúból, mert nem ért egyet egy ország megszállásával, mert nem ért egyet a terrorizmus elleni harcra való hivatkozással, mert azt látja, hogy a helyzet egyre inkább súlyosbodik, egyre több véráldozattal jár mindkét oldalon, és most legutóbb azt is láthatta mély megdöbbenéssel és felháborodva, hogy az iraki börtönökben helyenként csak a kínzók változtak, a megalázott, megkínzott irakiak ugyanazok. Következésképpen a régóta művelt iszonyú kínzások a legitimáció utolsó maradékától is megfosztották az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek az iraki akcióját.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mikor eszmélünk fel végre, hogy ezzel a struccpolitikába ágyazott farizeusi magatartással fel kellene hagynunk? Meddig állíthatják még, hogy a magyar szállító kontingens az Irak demokratikus újjáépítéséhez szükséges stabilizációs és humanitárius küldetésben vesz részt? Hiszen ez az állítás ma már csak annyi igazsággal bír, mint ha azt mondanánk, hogy az a katona, aki az ágyúgolyót szállítja, nem vesz részt a háborúban, csak az, aki azt ellövi. Meddig bizonygathatja még a kormányzat, hogy Irakban a terrorizmus elleni harcot szolgáljuk, miközben Kofi Annan, az ENSZ főtitkára is így nyilatkozott: “Nem tudom, hogy a háború mely résztvevői szülték a terrorizmust. Egy éve Irakban nem volt terrorizmus, most viszont terjed.ö? Vajon akkor vagyunk-e jó szövetségesek, ha alapos mérlegelés nélkül, vakon, csak a szövetségesi mivoltunkra hivatkozva belesodródunk olyan eseményekbe, ami még a szövetségesünk részéről is vakmerőségnek tűnik?

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum mint a demokrácia alapelveit konzekvensen vállaló párt tudomásul veszi, hogy már két ízben leszavazták kezdeményezését a csapatok hazarendelése ügyében. Ezek után fontolóra veszi, hogy ez ügyben, élve alkotmányos lehetőségével, aláírásgyűjtésbe kezd. Talán nem árt önöket emlékeztetni arra, hogy egyszer-kétszer előfordult már a történelemben, mint például 1600-ban is Giordano Brunóval, hogy a szent inkvizíció igyekezete ellenére is azt merte állítani, mielőtt megégették volna: “És mégis mozog a Földö, merthogy akkor is neki volt igaza, annak ellenére, hogy a hivatalos álláspont ennek épp az ellenkezője volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül hadd ajánljam figyelmükbe és mindannyiunk okulására a Magyar Köztársaság alkotmányának 6. § (1) és (2) bekezdését, amelyet idézek: “A Magyar Köztársaság elutasítja a háborút, mint a nemzetek közötti viták megoldásának eszközét, és tartózkodik a más államok függetlensége vagy területi épsége ellen irányuló erőszak alkalmazásától, illetőleg az erőszakkal való fenyegetéstől. A Magyar Köztársaság együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával.ö

Mindezek alapján a magyar katonák hazahívása az utolsó remény arra, hogy a nyugati szövetségben való részvételünknek még van valami értelme.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 30 2004.05.11. 1:59  21-71

KARSAI PÉTER, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Gusztos Péter helyesen mutatott rá arra, hogy az oktatási bizottságban még az ellenzék is megosztott volt az igenlő és tartózkodó, illetve elutasító szavazók tekintetében, és ennek oka, amit én ott is elmondtam és most is elmondok, az volt, hogy miután itt egy salátatörvényről van szó, tulajdonképpen kétharmaddal, illetve feles törvénnyel érintett módosításokat tárgyalunk. Ezen belül az oktatási bizottságra vonatkozó, a felsőoktatást érintő javaslatokkal természetesen magunk is egyetértünk, de miután itt Keleti elnök úr és az államtitkár úr is utalt az expozéjában arra, hogy bizony a honvédelmi bizottságban is súlyos vita bontakozott ki, nem a tartalom miatt elsősorban, hanem a módszer miatt - mégpedig a miatt a módszer miatt, amit a kétharmadhoz szükséges egyeztetési folyamat nagyon durva megsértésének találtunk, hiszen amikor mi a törvényjavaslatot két héttel ezelőtt a futárpostával megkaptuk, utána került sor a Honvédelmi Minisztériumban egy úgynevezett négypárti egyeztetésre -, ez enyhén szólva már nem nevezhető egyeztetésnek, leginkább egyfajta diktátumnak.

Ezenkívül a tartalmi részekről majd a frakció vezérszónokaként én fogom elmondani a véleményemet, de azt gondolom, hogy itt a módszer az, amely egészen új keletű és furcsa, hogy miközben nyilvánvalóan kétharmados törvényekről lévén szó, egyfajta konszenzusra kellene törekedni, ehelyett kaptunk egy diktátumot a törvényjavaslat formájában, és utána még ehhez képest meg is hívnak bennünket egyeztetésre. Ez az, ami elfogadhatatlan számunkra, és valójában ezért szavaztunk néhányan az oktatási bizottságban a törvényjavaslat elfogadása ellen.

Köszönöm szépen. (Ékes József tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 40 2004.05.11. 12:19  21-71

KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! A honvédelmet érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat hosszú utat tett meg, míg azt a kormány benyújtotta a parlamentnek. Tavaly februárban a hivatásos haderőre történő áttérés négypárti tájékoztató megbeszélésein, amelyek képviselői és szakértői szinten több fordulóban történtek, került a pártokhoz a most vitatott törvényjavaslat első variációja. Az akkori okmány témájában és terjedelmében is, emlékezetem szerint, széles körű módosításokat tartalmazott. A hivatásos haderőre történő áttérés is szerepet kapott a tervezetben.

Az idei márciusi négypárti szakértői megbeszélésre kiadott második variáció már sokkal kisebb terjedelmű, a hivatásos haderővel kapcsolatos módosítások törlésre kerültek. A központi helyet a szükséges, de kisebb szerepet játszó módosítások töltik be. De áprilisban még tovább szűkítették az előterjesztést, a mostani, harmadik változatnál a szövetségesi védelmi képességekkel kapcsolatos paragrafusok is törlésre kerültek. Ugyanakkor itt kell megjegyeznem, hogy nem értek egyet, ahogy már az oktatási bizottság kisebbségi véleményének előadójaként elmondtam, hogy a mai tárgyalás előtt nem egészen két héttel, a törvényjavaslat benyújtása után annak megvitatására a HM politikai államtitkára meghívta a négy parlamenti párt képviselőjét. A benyújtott törvényjavaslatok megvitatásának helye általában is, így a jelen esetben is a honvédelmi bizottság, majd a plenáris ülés. Így nem tudom, milyen fontos információt cserélhettünk volna a négypártin egy asztalunkon fekvő törvényjavaslat kapcsán.

Tisztelt Képviselőtársaim! Visszatérve a törvényjavaslatra, végeredményben elmondhatjuk, hogy a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények vezetőinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló 1996. évi XLV. törvény módosítását képező 15 paragrafus a fontos, mert a szeptemberben kezdődő új tanév előtt célszerű a változtatások bevezetése, sok ponton tisztább helyzetet teremtenek, összhangban a főiskolai törvénnyel.

 

(11.00)

Ha eltekintek az előbb említett 15 paragrafustól, ami részünkről is támogatható, fel kell tenni a kérdést, mi marad a törvénymódosítási javaslatból. Alibi módosítások halmaza, amelyeket még zavarosabbá tesz, hogy a javaslat első része kétharmados döntést igényel.

A honvédelmi törvényt módosítani szándékozó 1., 3., 4., 6., 7., 8. és 9. § csak apró változtatásokat tartalmaz az uniós felvétellel az idén vagy jövőre megszűnő sorozással kapcsolatban. Szerintem teljesen felesleges most, hangsúlyozom, maximum egy évvel a sorozás megszüntetése előtt a másodfokú sorozóbizottságot egy fővel bővíteni vagy szélesebb területet biztosítani a fellebbező sorkötelesnek. Jó, ha pontosan meghatározzák, de nem tartom fontosnak öt évvel a NATO-csatlakozásunk után olyan fogalmak definiálását, amelyeket gyakran használtunk eddig is, és jól is értettünk.

Még egyszer mondom, hogy a fogalmak tisztázása fontos, ennek ellenére a módosításokat feleslegesnek érzem. Ugyanígy alibi módosítás a teljes 3. §, ami olyan, idézőjelben mondom, “nagy horderejűö változást fogalmaz meg, mint - idézem - „ az igénybevételt a honvédelmi miniszter engedélyeziö helyett az új meghatározás: “az igénybevételről a honvédelmi miniszter döntö. A magyar nyelv szerint ez a két dolog tartalmát tekintve azonos, tehát a módosítás teljesen felesleges, öncélú.

(Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az 5. §-ban - amit nem említettem az apró módosításokat tartalmazó paragrafusok között - történik a készenléti és szolgálati rendszer törvénybe iktatása, amely szükséges, hiszen működő rendszerről van szó. Jól nézne ki a Magyar Honvédség, ha a rendszert nem tudná vagy nem akarná működtetni. Kérdés: most, amikor már öt éve NATO-tagok vagyunk, kerül csak törvényi szabályozásra e fontos rendszer? Véleményem szerint azért van a kilenc paragrafusból az előbb említett nyolc paragrafus, hogy ne csak a 2. § módosításai szerepeljenek az előterjesztésben.

A fegyveres erők feladatait három ponttal bővíti ki az előterjesztés, melyek közül számomra a d) pont teljesen elfogadhatatlan. Eddig is szerepelt a szövetségesi és nemzetközi szerződésből eredő egyéb katonai kötelezettségek teljesítése. Ezek közül kiemelte a kollektív védelmi, békefenntartó, nemzetközi válságkezelő és humanitárius feladatokat mint legfontosabbakat.

A mostani előterjesztés külön pontban, az előbbiekből elkülönítve fogalmazza meg a nemzetközi terrorizmus elleni harc katonai feladataiban való közreműködést. Ez a megfogalmazás a terrorizmus elleni katonai feladatokat teljesen elkülöníti a szövetségi szerződésektől, az ENSZ-, a NATO-, az EU- és az EBESZ-szerepvállalástól, tehát önkényes. A másik fenntartásom, hogy a kollektív védelmi, békefenntartói, nemzetközi válságkezelő és humanitárius feladatok felsorolása, amely a fegyveres erők feladatainak c) pontjában szerepel, teljes körű, így tartalmazza a nemzetközi terrorizmus elleni katonai feladatokat is. Ezért a d) pont törlését javaslom.

Ugyanakkor nagyon fontos lenne a magyar haderő külföldi, nem kollektív védelmi típusú katonai szerepvállalása stratégiájának kidolgozása. Minthogy erre önálló képviselői indítványt nyújtottam be az elmúlt héten, mint a tárgyhoz tartozó lényeges szabályozási elemről pár gondolatot most is kiemelek. A kollektív védelmi típusú katonai szerepvállalásunkat a washingtoni szerződés 5. cikkelye, illetve a 2003. évi CIX. törvény az alkotmány 40/C. §-ának módosításával szabályozza. Az alkotmány 19. § (3) bekezdésének j) pontjában felsorolt feladatok engedélyezése, amennyiben nem szövetségesi kollektív védelmi típusú műveletekről van szó, az Országgyűlés kétharmados döntési hatáskörébe tartozik.

Az elmúlt évtized vitáinak tanulsága: a mindenkori ellenzék véleménye szerint a kormány igyekszik minden felkérésnek - határainktól távoli területeken is - maradéktalanul, költséget nem kímélve eleget tenni. Az aktuális kormánypártok pedig az ellenzék ez irányú tevékenységét felesleges aggályoskodásnak állítják be, holott az ilyen kérdésekben a nemzeti érdekeket figyelembe vevő konszenzusnak van csak helye. Ezért kezdeményeztem, hogy a kormány az alkotmány 19. § (3) bekezdésének j) pontja szerinti, nem kollektív védelmi típusú alábbi feladatokra dolgozzon ki stratégiát: a magyar fegyveres erők külföldi alkalmazására, békefenntartásban való részvételére, külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenységre, illetve külföldi állomásoztatásra. A stratégiában meg kell határozni a szükséges és lehetséges részvételünk eseteit, a részvétel politikai és katonai céljait, alapelveit. Pontosan kell jelölni a felső létszám- és költséghatárokat. A stratégia mint előzetes parlamenti koncepció az egyes, kialakult válsághelyzetekben irányt mutatna és mozgási teret biztosítana a magyar álláspont végleges kialakításához, a Magyar Országgyűlés döntéséhez. Ez a stratégia az általam törlésre javasolt d) pontban szereplő terrorizmus elleni harc katonai feladatok ellátásában való közreműködésére is adna koncepciót.

Tisztelt Képviselőtársaim! De térjünk vissza az előttünk fekvő törvényjavaslatra! A honvédelmi törvényt módosító kilenc paragrafus kivételével az előterjesztés az Országgyűlés feles döntését igényli. A legnagyobb terjedelmű módosítás a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvényt érinti. Véleményem szerint is egy törvényt időnként módosítani kell, mert a körülmények változnak. Egyes területek kimaradtak a szabályozásból, amit pótolni szükséges. Menet közben kiderül, hogy nem egyértelmű, félreérthető a szabályozás, amit szintén finomítani kell. Azért három év alatt a törvény negyedik módosítását mégis túlzottnak tartom.

Ennek ellenére egy paragrafussal van csupán problémám, amely összefügg a honvédelmi törvény módosításának elemzésekor említettekkel. A fegyveres erők feladatainak felsorolásában c) pontként megfogalmazzák a szövetségesi és nemzetközi szerződésből eredő katonai kötelezettségek teljesítését, illetve d) pontként közreműködést a nemzetközi terrorizmus elleni harc katonai feladata ellátásában. Az ezekben a pontokban érintett feladatok maradéktalan teljesítése sok embert és hatalmas anyagi terhet jelentene. A jogállási törvény 52/A. §-ának módosítása a fenti feladatokhoz a katonák létszámának biztosítását szolgálja azzal, hogy a katona beleegyezésére egy év külföldi katonai szolgálat esetén nincs szükség. A mai honvédségi gyakorlat szerint fél évre vezénylik a katonákat külföldi misszióba, így a kiképzett állományt egyszerű vezényléssel ki lehet jelölni. A szövetségesi szerződések alapján szervezett külföldi missziókba szükséges létszám a jelenleg hatályos paragrafussal biztosítható. Amikor kezdeményeztem a korábban említett stratégia kidolgozását, éppen azokra a missziókra gondoltam, amelyek nagy létszám- és költségigénnyel járnak. Azért kell a felső létszámhatárokat kijelölni, hogy minél kevesebb kiképzett katonánkat kelljen külföldre vezényelni akarata ellenére.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslatot a honvédelmi törvény 22. §-a (1) bekezdés d) pontja és a jogállási törvény 52/A. § módosítására tett javaslat törlése nélkül a Magyar Demokrata Fórum nem támogatja, és a tisztelt Háznak is az előterjesztés elutasítását javasolja.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 150-152 2004.05.24. 2:12  149-158

KARSAI PÉTER (MDF): Igen, elfogadom.

ELNÖK: A képviselő urat illeti a szó.

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Mint cseppben a tenger, ugyanúgy tükröződött a Magyar Televízió 1-es csatornájának hétvégi adásaiban Bandi Mariann kálváriája, aki magyarnak születve, de román állampolgárként azzal küszködik, hogyan lehetne a magyar állampolgárnak született fiával az anyaországban letelepedni. A bürokrácia és a bevándorlási törvény útvesztőiben bolyongva ma ott tart, hogy július 31-éig méltányosság alapján még itt tartózkodhat. Mi lesz augusztus 1-jén? Hazamegy önként, netán kiutasítják? Viszi magával magyar állampolgárságú gyermekét is? Ezek nyitott kérdések, mint ahogy az is, hogy rajta kívül is sokan vannak az országban, akik annak ellenére, hogy magyarnak születtek, hasonló gondokkal küzdenek.

Hozzám hasonlóan biztos sokunknak van olyan ismerőse, akik Erdélyből, a Délvidékről vagy Kárpátaljáról települtek át az elmúlt 10-15 évben, akik aztán szorgos munkával, kitartással bizonyították új, befogadó közösségeik előtt, hogy éppen olyan magyarok ők is, mint az itt élők. Ugyanakkor egy-egy konkrét ügy esetében, mint például a mostani is, kétségbeejtő véleményeket lehet hallani. Idézek a tévéműsor sms-eiből is: “Támogassák a hazai gyerekvállalást, ne jöjjenek a nyakunkra, ők soha nem lesznek magyarok.ö Mintha legalábbis a székelyudvarhelyi magyarok nem éppen olyan magyarok lennének, mint a soproni vagy a nyíregyházi magyarok. Mintha legalábbis a sátoraljaújhelyi magyarok tehetnének arról, hogy városukat kettészelte a rövidlátó politika Trianonban.

Tisztelt Miniszter Asszony! Ennyi ellentmondás láttán nem gondolja-e, hogy mégiscsak a kettős állampolgárság megadása adná a tisztességes és igazságos megoldást valamennyi érintett fél számára? (Taps az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 156 2004.05.24. 1:12  149-158

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen, miniszter asszony. Megnyugtató, és magam is ismerem az alkotmányt a vonatkozásban, hogy mit mond a magyar állampolgárok, főleg a határon túl élő magyar testvéreink kedvezményezésére. Én azonban tudok olyan példát mondani, például a Szerb-Montenegrói Köztársaságot, ahol most úgy alakult az ő történelmük, ha úgy tetszik, hogy bizony több szerb került a határokon kívülre, mint aki belülre. Erre a szerbek úgy döntöttek - hasonlatosan a horvát kormányhoz -, hogy akik pedig kérik az állampolgárságukat, azon az elven, hogy ők beszélik a szerb anyanyelvet és tudnak igazolni egyetlenegy hozzátartozót, akkor minden további nélkül megkapják az állampolgárságot, ugyanúgy, mint Horvátországban.

Számunkra, azt hiszem, ez is követendő példa lehet, és amennyiben eddig nem vállalta fel senki sem a magyar politikai erők közül - amit egyébként kétlek, mert ez valójában nem így van egészen -, akkor azt gondolom, itt az ideje ezen elgondolkodnunk, hogy megtegyük.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 257 2004.09.13. 2:46  246-258

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban én is szeretném leszögezni, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja egyetért azzal, hogy hazánkban mihamarabb meg kell valósulnia az önkéntes haderőre történő áttérésnek, és ha ezt az elvet kimondjuk, akkor ezzel együtt az a konzekvencia is jár, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat célját támogatnunk kell.

Ugyanakkor szeretnék rávilágítani egy nagyon súlyos ellentmondásra. Épp az előbb napirenden lévő szavazás egyik pontjára utalnék, amikor a Magyar Honvédség részletes bontású létszámáról, Simicskó István és Szijjártó Péter javaslatáról döntöttünk úgy, hogy pont Keleti elnök úr és Göndör István javasolta azt, hogy a kormány éljen az alkotmánymódosítás lehetőségével, azaz ne ily módon szabályozza a kérdést, ahogy azt Simicskó Istvánék elképzelték, hanem úgy, ahogy ez a magyar alkotmány 70/H. §-ából következik, amely teljesen világosan és egyértelműen kimondja, hogy a haza védelme a Magyar Köztársaság minden állampolgárának kötelessége, amelyet úgy rendel, hogy ezt lehet fegyverrel, fegyver nélkül és polgári szolgálattal teljesíteni.

Ha az előbb igaz volt az az érvelés, amit aztán a szocialista többség a szabad demokratákkal meg is szavazott, hogy ezt a kérdést tehát az alkotmányban kell rendezni, akkor most egy kicsit bajban vagyok, hogy ezt a kérdést - ami egyébként ugyanaz, hiszen ez a harmadik lába - miért szabályozzuk ezen a ponton, miért nem adtak be egy módosító indítványt, ami pontosan arról szólt volna, hogy egyébként pedig az alkotmány keretei közt kell erről rendelkezni pont azért, ami a 70. §-ban van felsorolva. Hiszen teljesen világos, hogy ezt a fajta hármas szolgálatteljesítést ismeri el az alkotmány, még egyszer mondom: fegyveres, fegyver nélküli és polgári szolgálat.

Ez a dilemmám továbbra is fennáll, és legfeljebb abban reménykedhetünk, hogy valóban megszületik egy olyan négypárti alkotmánymódosítási javaslat, ami ezt a dilemmát képes lesz föloldani, mert nyilvánvaló - és azt gondolom, az érveimből is világosan kitetszik -, hogy mindaddig ez az ellentmondás benne marad. Sőt, megkockáztatom, hogy ha ilyen formában elfogadja az Országgyűlés ezt a határozati javaslatot, akkor valószínűleg alkotmánysértést követ el. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 151 2004.09.27. 2:00  150-157

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Gondolom, nem lepi meg, hogy a mai napon már harmadszor próbálunk öntől választ kapni kérdéseinkre, most például arra, vizsgálja-e a minisztérium, hogy az M3-as autópálya nemrégiben átadott Polgár és Görbeháza közötti 12 kilométeres szakaszán hogyan lett a 15 milliárdos ajánlatból 21 milliárd forintos végösszeg.

A 2002-ben a minisztérium által kiírt első, meghívásos tender legjobb ajánlata erre a szakaszra a későbbi nyertes 15 milliárdos ajánlata volt. A néhány héttel később kiírt és a Gazdasági Versenyhivatal által elmarasztalt közbeszerzési eljárás eredményeként a nyertes ajánlat ennél 20 százalékkal több, 18 milliárd lett. Az árkülönbözetet a minisztérium itt is, mint a többi szakasz esetében, a műszaki tartalom megváltozásával indokolta, ami már - tekintve a 20 százalékos mértéket - önmagában is megkérdőjelezhető. A végső ár, tehát az átadáskor számlázott ár több mint 21 milliárd forint volt, tudtuk meg a híradásokból. Ez a korábbihoz képest újabb, 18 százalékos áremelkedés. Feltételezhetően ismét a műszaki tartalom megváltozása áll a háttérben - mondaná bizonyosan a minisztérium.

(16.00)

Joggal vetődik fel tehát a kérdés: hogyan létezik az, hogy egy ilyen beruházás műszaki tartalma közel 40 százalékkal képes változni az ajánlattételtől az elkészülésig, persze felfelé, és nem lefelé?

Tisztelt Miniszter Úr! Nem tűnt fel önnek, hogy ez a beruházás a legelső ajánlathoz képest kétszeres árdrágítással, szinte észrevétlenül közel 40 százalékkal került többe? Nem zavarta önöket, hogy a végleges vállalási ár 18 milliárdról 21 milliárdra nőtt?

Várom válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 155 2004.09.27. 0:47  150-157

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen. Miniszter úr, ön számtanilag valóban elszámolt a különbözettel. Azt gondolom, azért az elég furcsa eljárás, hogy kiírunk egy tendert, és menet közben mintegy 40 százalékkal, de ha nagyon korrektül számolok, akkor is körülbelül 20 százalékkal többért fog elkészülni. Én most igazából fölsorolhatnám, hogy ebből a 20 százalékból még mi mindent lehetett volna megvalósítani, ezt nyilván nem teszem meg.

Viszont a délelőtti megnyilatkozására szeretnék egy mondattal kitérni. Én az ön helyében - arra, amikor a vak asszonyról fejtegetett itt különböző nézeteket - otthon a borotválkozótükröt most leszereltetném, és megtanulnék vakon borotválkozni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 179 2004.09.27. 2:19  178-181

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A miniszter úr a 101/2004. (VI.3.) számú rendeletében intézkedik a szőlészeti és borászati üzemek működésének engedélyezési rendjéről. E rendelet szabályait kell alkalmazni a borászati termék előállítását évi 80 hektolitert meghaladó mennyiségben, valamint kiszerelést bármely mennyiségben végző borászati üzem esetében. Hogy mekkora feladatról van itt szó, álljon itt példaként a szőlőfeldolgozó és borkészítő tevékenység közegészségügyi elbírálásához szükséges tartalmi követelmények felsorolása, a teljesség igénye nélkül.

Természetesen a kérelmező neve, az ivóvízminőséget tanúsító vizsgálati eredmény - mégpedig akkreditált laboratóriumi vizsgálat alapján -, a technológiai folyamatábra, a technológiai elrendezési rajz 1:50-es aránya, az anyagmozgatás, a személyforgalmi terv, a berendezési tárgyak, a gépek, a jegyzékek, az élelmezés-egészségügyi gépminősítési dokumentum. A tevékenységet végző egyéni vállalkozó esetén: háziorvosi alkalmassági vizsgálat, tüdőröntgen-vizsgálat, egészségügyi könyv és nyilatkozat; a munkavállaló esetén: foglalkozás-egészségügyi orvosi vizsgálat.

A feldolgozó, illetve a pince területének vízvételi hely biztosítása, a takarításhoz hideg-meleg folyóvizes kézmosási lehetőség, a szennyvíz zárt elvezetése és elhelyezése, a veszélyes anyagok bejelentése, a veszélyes anyagok zártan történő tárolása, és az élelmiszer-biztonsági rendszernek, ennek a bizonyos HACCP-nek a kiépítése, plusz 2000 forint illetékbélyeg.

Természetesen, aki a felsoroltak szerint nem kapja meg az ÁNTSZ-től a működési engedélyt, annak a pincéjét a VPOP azonnal lezárathatja. Lehet, hogy ez is a cél? Hiszen a 30-40 forintos szőlőárak mellett, amikor is egy kiló szőlő önköltségi ára körülbelül 60-80 forint, ezeket a több százezer vagy akár millió forintos beruházásokat lehetetlen teljesíteni. Legalább annyi (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) felkészülési időt hagytak volna a gazdáknak és pincetulajdonosoknak, hogy eldönthessék, most zárják be a pincéjüket, vagy ráérnek, mondjuk, két év múlva is.

Várom a válaszát, miniszter úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 248 2004.09.28. 9:44  149-313

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy új területet szeretnék a ma délutáni vitába bekapcsolni: a honvédelmi tárca költségvetéséről szeretnék pár gondolatot elmondani, és közben megjegyezni önmagunk számára is, hogy egyébként a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára jelen van, aminek örülünk, de hogy a többi érintett tárca képviselője nincs jelen, ezért nem lehetünk felhőtlenül boldogok. Abban reménykedem, hogy mindazt, amit ma itt elmondtunk, talán a szó szerinti jegyzőkönyvből majd elolvassák, mert egyébként falra hányt borsó, amit ezen a mai délutánon csináltunk, ha ez nem így történne. Pedig biztos, hogy mindkét oldalról pró és kontra olyan megfogalmazások és meglátások hangoznak el, amiket nyilván érdemes megszívlelni.

A Honvédelmi Minisztérium 2003. évi költségvetése a végelszámolás tükrében a nagy, reményteljes elképzelések, vágyak időszaka volt, de mára sajnos bebizonyosodott, hogy mindebből csak csalódások maradtak. A reményeket a tárca költségvetésének kiadási előirányzata táplálta, amely a 2002. évi eredeti kiadási előirányzatot közel negyedével haladta meg. Ez a növekmény 65 milliárd forint volt. Egy ilyen nagy növekmény láttán reménykedve vártuk a védelmi felülvizsgálat március végére ígért befejezését. Mindezek után mi lett a várva várt felülvizsgálat márciusi befejezéséből? Jelentős csúszás; július elejére úgy fejezték be, hogy az előre látható tíz év alatt a költségvetés nem képes fedezni a haderő-átalakítás érdekében feltétlenül szükséges fejlesztések költségeit. A hiány közel egyéves teljes kiadási összeg, amit többszöri átdolgozás után egy féléves hiányra faragtak le. A felülvizsgálat nemcsak távlatokban okoz pénzügyi bonyodalmakat, hanem már a tárgyévben is a költségvetés mindhárom területén: a személyi juttatások, a dologi költségek és a fejlesztések terén is.

Először vegyük szemügyre a személyi juttatásokat. Az évi költségvetési kiadások mintegy 40 százalékát teszik ki. Százalékosan jelentősen emelkedtek a korábbi évekhez képest, mert az Orbán-kormány az illetményeket 70 százalékkal emelte. Ez az emelés adott alapot a 61/2000-es országgyűlési határozatban foglaltaknak, amely szerint biztosítani kell az állomány élet- és szolgálati körülményeinek fokozatos és folyamatos javítását. Ugyanakkor 2010-re elő kell készíteni a szerződéses és professzionális haderőre történő áttérést. Az illetményemelés elérte célját, az állomány hangulata javult, a szerződéses katonák jelentkezésének száma ugrásszerűen nőtt.

Ezzel szemben a 2003. évben az illetmények még az infláció mértékével sem növekedtek, aminek következménye, hogy az állomány hangulata romlott, a szakszervezetek minden törekvése ellenére sem sikerült a helyzeten javítani. A szerződéses katonák száma elérte ugyan a rendszeresített létszám 87 százalékát, de később a beáramlás csökkent, a szerződést felbontók száma növekedett.

Az elmúlt napokban mondta a politikai államtitkár úr, hogy a szerződésesek létszáma biztosítja a haderő működését, azaz elégséges. Azért megjegyzem, akkor nem értem, hogy miért kell 2300 fővel nagyobb rendszeresített létszám, ha így is biztosítva van a működés.

A tárca vezetői arról beszélnek, hogy a szerződéses katonák átlagos szolgálati ideje három-öt év legyen. Ez az idő a mi véleményünk szerint is minimálisan biztosítaná a szerződéses haderő professzionalitását. A hivatásos állomány és a szerződéses állomány felkészültségi szintje kiegyenlítődne, így a beosztások többségében mindkét állományt tekintve jól felkészült, beosztását kiválóan vagy legalább jól ellátni képes katonák szolgálnának. De ezt csak jól képzett, polgári végzettséggel jelentkezőkkel lehet megvalósítani. Ha igaz az a vélemény, hogy a hiányzó 2300 főt napok alatt be lehetne öltöztetni, csak nagyon alacsony az előképzettségük, és így nem célszerű, akkor adódik a következtetés: vonzóbbá kell tenni a magasabban kvalifikált fiatalok előtt a sereget.

A működési költségek másik nagy területén, a dologi kiadások területén is okozott problémát a haderő-felülvizsgálat. Mivel az első félévben az elhúzódott felülvizsgálat miatt semmi sem volt biztos, a dologi kiadásokat erősen korlátozták. Ugyanakkor a közbeszerzésekkel kapcsolatban is fejetlenség uralkodott, ami szintén a dologi kiadások ütemezettségét rontotta. Így állt elő az a helyzet, hogy a több mint 100 milliárdos dologi kiadások 30 százalékát az év utolsó hónapjában költötték el. Ez a tárca költségvetésének közel 10 százaléka. Talán az sem véletlen, hogy így csúszott be az An-26-os szállító-repülőgép decemberi beszerzése.

Minden évben elmondjuk, hogy a tárca előre nem látható kiadásait a beruházásokra és a felújításokra, azaz a fejlesztésekre szánt összegekből vonják el. 2003-ban is így történt. Amíg a fejezet korábban tárgyalt két főcsoportjára szánt kiadások 95 százalékban megvalósultak, a felhalmozásokra, felújításokra fordítandó keretnek csak 85 százaléka realizálódott. Egyszerű összehasonlítás alapján a fejlesztési kiadások legalább 10 százaléka elmaradt vagy a következő évre halasztódott. Az iraki szállítókontingens indító költsége, a felszerelésre és a pluszkiképzésre fordítandó pénzek is az állomány szolgálati körülményeinek javítására szánt összegből hiányoznak.

Ezzel együtt hangsúlyozzuk azt is, hogy a hadsereg technikai eszközeinek egyre nagyobb aránya nullára amortizálódott. A szárazföldi csapatok tárgyi eszközeinek fele, a repülő- és légvédelmi erők eszközeinek pedig háromnegyed része leszolgálta már a reá kiszabott időt. Ma már aránytalanul magas az a költségtöbblet, amivel folyamatos üzemeltetésük fenntartható. Hatalmas javítási, karbantartási kiadások adódnak, vagy ha nem fordítanak reájuk pluszpénzeket, akkor egyszerűen nem működnek, tehát használhatatlanok. Kérdés: lehet, hogy az évenként felhasznált többletköltségekből már új eszközt lehetett volna vásárolni?

Hasonló pazarlás folyt a Gripen-presztízsberuházással kapcsolatban, csak épp ellenkező előjellel. Ott olyan képességet erőltetett néhány nyugállományú tábornok, amely a gép jelentős átstrukturálásával járt, ezért igen nagy kiadási többletet okozott. A Gripen-szerződés pluszkiadásaiból jó néhány eszköz korszerűsítése vagy lecserélése megoldható lett volna.

Tisztelt Ház! A miniszteri beszámoló sikerként könyveli el, hogy 2003 februárjától decemberig sikerült kidolgozni a tárca védelmi tervező rendszerének integrált rendszervázlatát. De kérdezem, hány éve dolgoznak a védelmi tervező rendszer tervein, és elképesztő, hogy most sikerként könyvelik el, hogy a vázlat 11 hónap alatt elkészült. Szabad kérdeznem, hogyan állnak a különböző alrendszerek kidolgozásával?

Ugyanez a helyzet egy másik rendszerrel, a logisztikai gazdálkodási információs alrendszerrel kapcsolatban is; még mindig nincs megfelelő működési szoftver, de az alkalmazandó eszközöket már beszerezték, és félő, hogy amikorra meglesz a szoftver, ezek az eszközök elavulnak, és hatalmas összegekért újra meg kell vásárolni ezeket.

A tárca költségvetésének mintegy fele közbeszerzések során valósul meg. A dokumentumok alapján nagyon sok nem teljesen átlátható szerződés született, vagy közbeszerzés alóli mentességet kértek és kaptak a tárca képviselői. A vizsgálatok alapján három ilyen jellegű üzleti konstrukcióból kettővel baj van vagy baj lehet. Elképesztő nagyságú lehet 150 milliárd esetén az így elfolyó vagy esetleg kidobott pénz!

Tisztelt Képviselőtársaim! Amint azt a bevezetőmben mondtam, a reményteljes 2003-as költségvetésből mostanra a csalódások és a meg nem valósított tervek maradtak. És ami a legfélelmetesebb, a haderőreform ürügyén folytatódik a magyar hadsereg leépülése, védelmi képességének, hadrafoghatóságának ellehetetlenülése. Mindezek alapján javaslom a törvényjavaslat elutasítását.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

 

(18.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 153 2004.09.29. 4:11  1-321

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Patrióta vagyok, patrióta kormány leszünk - hangzott el a mondat ma reggel 8 óra 25 perckor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt szájából.

A patriotizmus hazafiságot, a hazáját szerető, védő, óvó emberekre jellemző értékek összességét jelenti. Így hát e kinyilatkoztatás után újból átlapoztam a “Lendületben az országö címet viselő 40 oldalas irományt, hogy ráleljek a jelölt úr kijelentéseit alátámasztó, hívó szavakra, úgymint a haza, a hazaszeretet, a haza védelme. Miniszterelnök-jelölt úr, jelentem önnek, hogy mégoly alapos áttanulmányozás után sem találtam rá aztán például a hazaszeretet szóra, de még csak a patrióta szóra sem, amely az ön által tett kijelentést hitelesítené.

Ezzel szemben a 29. oldalon rábukkanhattunk “A haza védelmeö fejezetben összesen 12 mondatba sűrített és a patriotizmushoz is köthető fogalom kifejtésére, és ugyanitt rálelhetünk a fejezet jelmondatára is: eltöröljük a kényszersorozást. (Dr. Vadai Ágnes: Úgy bizony!) Még egyszer mondom: eltöröljük a kényszersorozást, azaz a kényszerkatonaságot.

Miniszterelnök-jelölt úr, sok százezer bajtársam nevében vissza kell utasítanom azt a sugalmazást, hogy mi, akik annak idején vagy akár napjainkban is a hazát sorozott katonaként védtük és védik, ezt csupán kényszer hatására tettük, illetve teszik. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Mit védtél?) Ez szomorú és lehangoló.

De oda jutottunk, hogy ma már az számít virtusnak és követendő példának, aki mind rafináltabb megoldást tud kitalálni a haza védelmének alkotmányos kötelezettsége megkerülésére. Azzal persze magam is és a Magyar Demokrata Fórum is egyetért, hogy a jelenlegi hat hónapos sorozott katonaság működtetése egy olyan pénznyerő automatához hasonlít leginkább, amelybe csak befelé lehet dobálni a pénzt, anélkül hogy a nyerő szám valaha is kijönne.

De ez a körülmény mégsem indokolhatja, hogy most a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntsük, másként szólva: a haza védelme annál sokkal fontosabb kérdés, hogy e jól hangzó választási szlogen, nevezetesen, a “le a sorkatonasággalö oltárán feláldozzuk. Emlékeztetem önöket, hogy 1918. november 3-án egy Linder Béla nevű hadügyminiszter is csupán jó szándékból eresztette szélnek a magyar katonákat, és lám, egy év sem kellett hozzá, hogy a román katonák Budapesten parádézzanak.

Miniszterelnök-jelölt úr, mi, magyar demokraták szeretnénk önnek hinni, ahogy felszólalásom első mondatában önt idéztem, hogy ön valóban patrióta. (Derültség az ellenzéki pártok padsoraiból.) Ez a tulajdonsága “a haza védelmeö címszó alatt kifejtett programból nem egyértelmű. Ezért melegen ajánljuk önnek: új hadügyminiszterét bízza meg azzal, hogy haladéktalanul kezdjen hozzá a nemzetőrség, vagy ha úgy önnek jobban tetszik: a nemzeti gárda felállításához.

 

(14.40)

Biztosíthatom arról, még önt is, mint patriótát meg fogja lepni, hogy hány olyan fiatal van, aki a haza védelmét nem kényszerként, hanem büszkén vállalja egy ilyen szervezetben.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 124-126 2004.10.04. 2:09  123-132

KARSAI PÉTER (MDF): Elfogadom.

ELNÖK: Elfogadta. Parancsoljon, öné a szó.

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr, és folytatom a kérdést. Miért nem az Országgyűlés vitat meg ilyen súlyú és társadalmi kihatású kérdéseket? Egyáltalán honnan van erre a kormánynak felhatalmazása?

Mindezekre a kérdésekre a 252/2004. (VIII. 30.) számú kormányrendeletben találunk persze magyarázatot. Nem nehéz kitalálni, hogy miután a készülő felsőoktatási törvénykoncepció az előzetes társadalmi vita során több ízben is heves ellenállásba ütközött, annak egyik legfontosabb elemét, a képzés szerkezetének normáit kiemelték belőle.

Eközben előterjesztettek egy figyelmet is alig érdemlő, látszólag érdektelen törvényjavaslatot, amelyet a nyári szabadságra készülő Országgyűléssel sebtében elfogadtattak, és a törvény a tárgy érdemének vizsgálata nélkül a szabályozási jogkört a kormányra ruházza. A szabályozás lényege: megszüntette az egyetemek és a főiskolák közötti különbséget, a felsőoktatási képzési tevékenységet két illetve három szakaszra tagolja.

Az első szakasz három, ritkán négyéves alapszakasz, amelynek elvégzése után a hallgatók diplomát szereznek. Ez a diploma őket akár a képesítésnek megfelelő szakmában való elhelyezkedésre, akár tanulmányaik folytatására, a mesterképzésre is feljogosítja. Ezt követheti a doktori képzés, a felsőoktatás harmadik szakasza, amely újabb három évet vesz igénybe.

Mi lehet mindennek a következménye? Lesz egy nagy létszámú, alapképzésben részt vett személy, amely alapképzés szakmai értéke hamarosan annyit fog érni, mint az általános érettségi, vagyis ma már szinte semmit, és ennyit fog jelenteni a munkavállalásnál is. A mesterfokozatot nyújtó képzésben viszont már a többség, annak költségvonzata miatt nem fog tudni részt venni, így e személyi kör, bár felsőfokú diplomával fog rendelkezni, azzal viszont nem sok mindent tud majd kezdeni.

A kérdésem: önök, államtitkár úr, tényleg ezt akarják? Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 130 2004.10.04. 1:03  123-132

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm, államtitkár úr, a lendületes válaszát, de akkor most figyeljen, legyen szíves, mert a mondandóm következő része:

Az alkotmány rendelkezései szerint az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alkotmányos alapjognak minősülnek a művelődéshez való jog és a tanszabadság, valamint a képességek alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatásban való részvétel joga. Az erre vonatkozó szabályokat törvénynek kell megállapítani, amit megerősít a jogalkotásról szóló törvény is, amikor kimondja, hogy az oktatást és közművelődést törvényben kell szabályozni.

Ennek alapján a Magyar Demokrata Fórum az elképzeléssel kapcsolatos szakmai fenntartásain túl elfogadhatatlannak tartja, hogy egy ilyen horderejű kérdésben, amely a teljes magyar felsőoktatás képzési rendszerét és szerkezetét megváltoztatja, a kormány saját hatáskörben döntsön, és rendeleti szintű szabályozást hozzon létre.

Az MDF épp ezért ez ügyben az Alkotmánybírósághoz fordul. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 213 2004.10.04. 18:40  198-268

KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat az alkotmány módosításáról a Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint két rendkívül fontos, egymással szorosan összefüggő kérdést érint. Az első a sorkötelezettség megszüntetése és áttérés a professzionális haderőre, a másik pedig hazánk védelmi képessége és biztonsága hosszú távon, valamint rendkívüli, minősített helyzetekben.

A sorkatonai szolgálat és a hadkötelezettség kérdésében fontos előrelépést jelentett, amikor az előző kormány idején az Országgyűlés elfogadta a Magyar Honvédség hosszú távú átalakításának irányairól szóló 61/2000. számú országgyűlési határozatot. A határozat a kormány előterjesztése alapján 2000-2010 között három szakaszban kívánta ezt az átalakítási programot megvalósítani.

A sorkatonai szolgálat tekintetében a határozat a következők szerint rendelkezett: “Az általános hadkötelezettség fenntartása mellett a jelenlegi, sorozáson alapuló reguláris haderő átalakításának folytatásával meg kell alapozni a professzionális haderőre történő áttérés lehetőségét.ö Ennek alapján az előző kormány egy folyamat keretei között látta megvalósíthatónak a sorkötelezettség eltörlését és a hivatásos haderőre történő teljes és végleges áttérést.

Összességében elmondható, hogy az előző kormány reális helyzetértékelésen nyugvó, megvalósítható feladatokat tartalmazó átalakítási és haderő-fejlesztési programot terjesztett elő. Ezt az is mutatja, hogy voltaképpen az SZDSZ kivételével valamennyi akkori parlamenti párt támogatta a határozat elfogadását.

Az MSZP-SZDSZ-kormány előterjesztése alapján az Országgyűlés az ellenzék nemleges szavazataival idén felülvizsgálta, valamint hatályon kívül helyezte ezt a határozatot, és elfogadta a Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szóló 14/2004. számú országgyűlési határozatot.

Az új határozat a tízéves fejlesztési időszakot már 2004 és 2013 között ütemezi, azzal a konkrét megállapítással, hogy az önkéntes haderő létrehozása 2005 első félévének végéig történjen meg. Fontos ugyanakkor, hogy ez határozat nem teljesen egyértelmű az alábbi kitételek miatt: “A sorozáson alapuló haderő átalakításával létre kell hozni a kor követelményeinek jobban megfelelő, a feladatok hatékonyabb végrehajtására képes önkéntes professzionális haderőt. A Magyar Honvédség fejlesztése az önkéntes haderő 2005 első félév végéig történő létrehozatala mellett 2004-2013 között három időszakra bontva kerüljön végrehajtásra.ö

A határozat szakmai és katonapolitikai megvalósíthatóságának aggályain túl - ha azt figyelmesen végigolvassuk - láthatjuk, hogy egy szóval sem említi az általános hadkötelezettség 2005-ös megszüntetését, csupán azt mondja ki, hogy az önkéntes haderő létrehozatala történjen meg 2005 első félévének végéig. A kettő együtt tehát akár működhetne egymás mellett is.

A védelmi képesség, hazánk katonai biztonsága nem véletlenül áll szoros összefüggésben a sorkatonaság intézményével. Az alkotmány e tárgyban történő módosítása közjogi értelemben valóban az első lépés ebben a folyamatban. Ugyanakkor az MDF álláspontja szerint ez egy olyan kérdés, amely csak másodsorban közjogi kérdés. Mindenekelőtt arról van szó, hogy a Magyar Honvédség felkészültsége, felszereltsége, infrastruktúrája, a honvédség szerkezete és nem utolsósorban létszáma megfelelő alapot jelent-e ahhoz, hogy erre a változásra sor kerüljön.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ország NATO-tagságából levezethető követelmény, hogy a magyar haderő legyen képes az együttműködésre más tagországok katonai szervezeteivel, a szövetség katonai szervezeteibe felajánlott erőink érjék el azokat a képességeket és készenlétet, amelyet számunkra a gyors együttműködés érdekében előírnak, továbbá a legfontosabb, hogy a haza fegyveres védelmét el tudja látni az ország megsegítésére küldött szövetséges csapatok beérkezéséig. A követelmények, azaz a más országok katonai szervezetével történő együttműködési készség, az előírt képességek és készenlét elérése és a haza védelme a szövetséges csapatok beérkezéséig csak egy jól felkészült állománnyal oldható meg.

Jelenleg a sorkatonai szolgálati idő - a hat hónap - nem biztosítja a jó felkészülést és kiképzést. Ahhoz, hogy sorkatonáink felkészültsége kielégítő -  hangsúlyozom: kielégítő - legyen, 10-12 hónap szükséges. A '90-es évek elején, Für Lajos minisztersége idején, amikor az emberek még sokkal nagyobb számban támogatták az általános hadkötelezettséget, már megjelentek a szerződéses katonák a csapatoknál. A Magyar Demokrata Fórum sohasem ellenezte a szerződéses katonák megjelenését, létszámának növekedését. Mi mindig szerves egységben láttuk a társadalmi igényt a sorkatonai szolgálati idő csökkentésére és a szerződéses állomány párhuzamos növelésére. Mi úgy képzeltük el, hogy a rövidebb sorkatonai szolgálati idő az egyszerűbb katonai beosztások ellátására szükséges mértékben elégséges, a bonyolultabb beosztásokban pedig szerződtetünk katonákat magasabb illetménnyel, akik megfelelő civil előképzettséggel rendelkeznek.

Az a természetes folyamat, mely véleményünk szerint 2 százalékos vagy azt megközelítő GDP melletti tárcaköltségvetés esetén 2010-re megvalósulhatott volna, szinte észrevétlenül a sorozott haderő átalakítását tenné lehetővé szerződéses haderővé. Az így átalakult haderő megfelelő szolgálati körülményeket biztosított volna kielégítő illetmény mellett, néhány száz sorkatonának is, de nem hat hónapig, hanem ahogy az előbb mondtam, legalább tíz hónapig alkalmazva, hangsúlyozom, önkéntes jelentkezés alapján. Ez alatt a hosszú átalakulási idő alatt megfelelő tárcaköltségvetés mellett olyan katonai infrastruktúra jöhetett volna létre, ami biztosítaná a szerződéses állomány legalább 3-5 éves szerződéses idejét, ez pedig elégséges a professzionalitás eléréséhez.

Tisztelt Ház! Fontos tisztázni a felelősség kérdését. Egy olyan kérdésben készülünk dönteni, ahol a kormány javaslata alapján megszüntetünk egy 150 éves hagyománnyal rendelkező intézményt, mely ugyan vitatható felkészültséggel és képzettségi szinten, de mégis egyfajta biztonságot garantál ennek az országnak Ezzel egyidejűleg pedig létrehozunk egy új intézményt, mely most van kialakulóban. Az, hogy most van kialakulóban, fontos kitétel, hiszen még nem jött lére, a jelenlegi koalíció pedig, úgy tűnik, elegendőnek tart egy-két évet annak létrehozására.

Az előző kormány reális helyzetértékelésen alapuló reális célokat fogalmazott meg, amelyeket az MSZP is támogatott. Joggal gondolták akkor nyilvánvalóan ők is, hogy az akkori koncepcióért vállalható a felelősség, hiszen támogatásukat, nevüket adták hozzá.

A kormányváltást követően felgyorsultak a folyamatok, megjegyzem, nem biztos, hogy jó értelemben. A kérdés pedig most az, hogy ezért a döntésért ki vállalja a felelősséget. Mivel minősített többség kell az alkotmánymódosítás elfogadásához, ezért a kormánypártok kérik az ellenzék támogatását. Tehát a felelősségben most az ellenzéknek is osztoznia kellene, holott itt egy, a jelenlegi koalícióhoz köthető választási ígéretről van szó, amelynek az átgondoltsága és a szakmai, katonapolitikai, védelempolitikai megalapozottsága több mint aggályos.

 

(20.10)

Az MSZP az előző ciklus során támogatásával kifejezte szándékát, hogy ellenzékben is kész osztozni a felelősségben, ha egy átgondolt javaslatról van szó - most a kormánypártok ezt várnák el a jelenlegi ellenzéktől is. Azóta a helyzet azonban változott, nem ugyanarról a kérdésről kell dönteni, mint akkor, hiányoznak ugyanis azok a garanciák, az az átmenet, ami alapján feltételezhető, hogy a lebontásra ítélt intézmény, jelesül a sorkatonaság mögött már ott áll egy másik, professzionális haderő, amely minden tekintetben garantálni fogja hazánk védelmi képességét és biztonságunkat.

De 2002-től a kormány fordítva ül a lovon: először most november 3-ától létrehozzák a szerződéses haderőt, majd kínkeservesen igyekeznek kialakítani a megfelelő élet- és szolgálati körülményeket. Ma már megjósolható, a nagy dérrel-dúrral beharangozott tízéves haderő-fejlesztési koncepció a nem megfelelő pénzügyi fedezet következtében átdolgozást igényel, ami egyértelműen meghosszabbítja a korszerűsítést, hiszen körülbelül egyévi fedezethiány már a tervezési időszakban is megvolt. Lesz szerződéses haderőnk, amely a gyenge megtartóképesség miatt úgy fog viselkedni, mint a sorozott haderő, csak sokkal több pénzért, gazdaságtalanul, pazarlón. Természetesen ennek költségét az adófizetők fogják ismételten megfizetni.

Tisztelt Ház! Az asztalunkon fekvő T/11431. számú alkotmánymódosítás hat paragrafusa két részre bontható: az egyik terület a határőrség feladatait módosítja, a belső rendet fenntartó rendvédelmi szervezethez kerül közelebb. A határőrség határvadász századai csak kézifegyverekkel rendelkeznek, páncélozott szállítóeszközeik, nehézfegyvereik nincsenek, ez rendvédelmi feladatok ellátására teszi őket alkalmassá, nem integrálhatók a Magyar Honvédség gépesített lövész kötelékeibe, fegyveres erőkből rendvédelmi szervezetté minősíti át az alkotmány. A fegyveres erők körében a határőrség kiválása miatt csak a Magyar Honvédség maradt, ezért a fogalom törlése indokolt. A négypárti egyeztetések során javasoltuk a rendőrség és a határőrség integrálását, sajnos a Belügyminisztérium azzal utasította vissza javaslatunkat, hogy később, terveik szerint öt-tíz év közötti időszakban kerülhet sor erre a lépésre.

Az alkotmánymódosítás néhány paragrafusa egy új minősített helyzetet vezet be, és békeidőben megszünteti a kötelező hadkötelezettség jogintézményét. A minősített helyzetet a korábbi négypárti egyeztetésekkel szemben nem rendkívüli helyzetnek definiálja, hanem a tavaly májusi módosítási terv második alternatív javaslatát iktatta a törvényjavaslatba, a megelőző védelmi helyzet fogalmát. A megelőző védelmi helyzet kétlépcsős átmenetet biztosít a rendkívüli állapot elrendelése előtt: az első lépcsőben a kormány kezdeményezi a megelőző védelmi helyzet kihirdetését az Országgyűlésnek, ez az időszak nem lépheti túl a hatvan napot; a második lépcső az Országgyűlés kétharmados szavazatával kezdődik, és tarthat a rendkívüli állapot kihirdetéséig, vagy jobb esetben a megelőző védelmi helyzet megszüntetéséig. Az első lépcsőben a kormány a közigazgatást és a haderő és a rendvédelmi szervek működését a békeidőszaktól eltérően szabályozhatja; a második lépcsőben a kormány más törvények rendelkezéseitől eltérő rendeleteket hozhat, de az állampolgári jogokat nem korlátozhatja, korlátozás csak a következő, magasabb fokozatban rendelhető el.

Véleményünk szerint is szükség van a rendkívüli állapot kihirdetése előtti megelőző védelmi helyzetre. Ahogy a bevezetőmben említettem, a jelenlegi alkotmány az 1989-es helyzet alapján rendelkezett, azaz akkor volt egy 150 ezres haderő, tizennyolc hónapos sorkatonai szolgálati idővel; ilyen esetben a haderő mozgósításához, felvonultatásához néhány hét is elégséges lett volna.

A november 3-a utáni helyzet, amikor is az utolsó sorállományú katona is leszerel, egészen más. Részesei vagyunk egy erős védelmi szövetségnek, a NATO-nak, tagjai az EU-nak, lesz vagy van egy 30 ezres honvédségünk, amelyik expedíciós műveletekre lesz kiképezve. Ez a haderő akármilyen kiváló kiképzettségű, az ország határainak, területének védelmére csak kis szakaszon és szűk területen képes, tehát szükség van a megelőző védelmi helyzetben a hadkötelezettség visszaállítására. Ez viszont hosszú folyamat eredményeként realizálódhat, meg kell szervezni a kiegészítő parancsnokságokat, nyilvántartásokat kell összeállítani, sorozni kell, és a legfontosabb, hogy ki kell képezni a behívottakat.

Az előbb említett folyamatot gyorsítani lehetne az általunk már több mint tíz éve felvázolt önkéntes sorkötelezettség megszervezésével. Az új szervezetet nevezhetjük nemzetőrségnek magyar minta szerint vagy nemzeti gárdának amerikai megnevezés szerint, de lehet új nevet adni, ha a nemzet vagy a nemzeti elnevezés valakinek esetleg csípné a szemét, például a már korábbi hátországi vagy területvédelmi csapatok elnevezést is.

Az önkéntes alapon bevonulókon a legalább a minimálbért elérő havi illetménnyel ellátott, körülbelül tíz hónapot szolgáló sorkatonákból szerveződő haderőnemet értjük, amely a honvédség szervezetébe integrálódna, a szolgálati időt is rugalmasan kezelnénk. Csak két példa: egy lövészkatona jó kiképzéséhez elégséges volna a tíz hónap, esetleg valamivel rövidebb idő; a számítógép mellett ülő vagy alapos idegennyelv-ismeretet feltételező beosztás esetén viszont tíz hónapnál hosszabb idő kellene a jó kiképzéshez.

A korszerű haderőben a szolgálatteljesítés, úgy gondolom, olyan felkészülést biztosítana, amely leszerelés után a civil szférában is előny lehetne. Ehhez kapcsolhatnánk még egy kedvezményt, amely előnyt biztosítana, mondjuk, a közszférában történő elhelyezkedés esetén. Ennek a haderőnemnek lenne a feladata a kiképzett tartalékosok gyors elérésével az átmenetet biztosítani, a békeidejű szerződéses és a minősített helyzetekben visszaállított hadkötelezettség között.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem mondhatnánk, hogy napjainkban kormányzat és ellenzék között a politikai bizalom töretlen. Van rá azonban példa, hogy a józan belátás teret adott a kormánynak ahhoz, hogy felelősen és belátása szerint dönthessen. Arra a nem is régen elfogadott módosításra gondolok, amely a fegyveres erők Észak-atlanti Tanács döntésén alapuló alkalmazását, illetőleg az Észak-atlanti Szerződés Szervezete döntésén alapuló más csapatmozgásait a kormány engedélyezési jogkörébe utalta. A jelenlegi javaslattal kapcsolatban félő, hogy éppen egy krízishelyzetben lehetetleníti el a döntéshozatalt, és teremt ezzel még súlyosabb helyzetet.

A javaslattal kapcsolatban a Magyar Demokrata Fórum úgy látja, hogy ez jelen formájában elhamarkodott, és az SZDSZ által kikényszerített politikai döntéshez kíván közjogi hátteret adni, úgy, hogy az alkalmazás lehetősége igencsak megkérdőjelezhető.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenlegi előterjesztéshez a Magyar Demokrata Fórum módosító javaslatokat fog előterjeszteni, és azok elfogadása esetén fogja kialakítani a végszavazásnál az álláspontját.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 354 2004.10.11. 6:21  309-363

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Igen, most úgy látom, a türelem rózsát terem igazsága számomra mindjárt érdektelenséget teremt, mert mire a kétperces időkeretben felszólalók elmondták a magukét, már el is mennek, úgyhogy majdhogynem Nyitray képviselő úrnak és államtitkár úrnak fogom elmondani (Iváncsik Imre: Én nagy figyelemmel hallgatom a képviselő urat!), és természetesen az elnöki pulpitusnak a véleményemet.

Szeretném azt mondani, hogy Cato óta mindannyian tudjuk, hogy persze Karthágót el kell pusztítani. Aktualizálva ezt a régi bölcseletet, azt kell mondjam, hogy szeretném kijelenteni, hogy a Magyar Demokrata Fórum is természetesen a sorkatonaság jelenlegi formájának az eltörlésében érdekelt. Ez a kétpercezés tulajdonképpen erről szólt, hogy azt már azért sokan tudják, hogy mi lesz akkor, ha ezt eltöröljük, azt már kevésbé, hogy egyébként pedig mi következik azután, amikor ezt eltöröltük, hogyan fog az új felálló önkéntes haderő ennek az alkotmányban rögzített feladatának eleget tenni, hogy márpedig a haza védelme is elsődleges kötelessége volna egy magyar haderőnek. Aki látta mostanában a honvédelmi költségvetés jövő évi keretszámait, a 282 milliárd forintot, és arra gondol, hogy ez a GDP-nek jó, ha 1,4 százalékát el fogja érni, és ha még ehhez azt is hozzátesszük és vesszük, hogy az önkéntes haderőre történő áttérés számait is homály fedi, akkor tényleg abban bízhatunk, hogy az az 500 felújítandó lakás, illetve az 1500 laktanyai férőhely talán segít ebben a problémában, hogy az a meglévő 2700 betöltetlen hely is valami módon alakuljon.

De tényleg visszatérek a konkrét módosító javaslatomhoz és így a részletes vitához. Az ajánlás 2. pontjában szereplő javaslatomat szeretném megindokolni. Annak ellenére, hogy olvashatják a képviselőtársaim is, hogy a különböző bizottságokban sajnos volt olyan is, ahol az egyharmadot sem kapta meg a támogatottság, ezt nagyon fájlalom, ellentétben a fideszes képviselőtársaim sikerélményével, akik több támogatott javaslatot tudtak tenni, mi, a Magyar Demokrata Fórum ebben bizony némileg röstelkedünk. Pedig úgy gondoljuk, hogy egy nagyon kitűnő és jó javaslatot tettünk a jelzett módosításhoz.

Így jelesül a 19. § (3) bekezdésének n) ponttal való kiegészítését szerettük volna pontosabbá, értelmezhetőbbé tenni. Hiszen ha nagyon figyelmesen elolvassuk ezt a pontot, akkor nem másról van szó, mint hogy ez a bizonyos új védelmi, ez a megelőző védelmi helyzet - és itt a “megelőzőreö szeretném tenni a hangsúlyt - egy olyan védelmi helyzet, ami előlegezi azt az állapotot, amikor már látszik valami, ami az ország számára egy veszélyforrás, és ezért tartaná szükségesnek ezt a minősített helyzetet beiktatni. Ezért gondolom én azt, hogy ha nem teszem oda ezt a kiegészítést, hogy márpedig a külső fegyveres támadás közvetlennek nem minősíthető veszélye esetén állna elő véleményünk szerint ez a megelőző védelmi helyzet; ha ezt a “közvetlennek nem minősíthető szerkezetetö nem teszem bele, akkor azt gondolom, hogy nincs helye ennek a megelőző védelmi helyzetnek, akkor már, ha egy országot a támadás veszélye fenyeget, egynek van helye, hogy márpedig akkor ott az bizony hadiállapot, és akkor azt a helyzetet kell alkalmazni, ami ma az alkotmányban egyébként erre rendelkezésre áll. Tehát szerettem volna ezzel a módosítással a kormány álláspontját védhetőbbé tenni, sajnos nem volt rá fogadókészség.

Lépjünk tovább a 9. pontban jelzett javaslatunkra! Itt pedig a 70/H. § (2) bekezdésének módosítását javasoljuk, pontosabban: az utolsó mondatot szeretnénk áttenni a (3) bekezdésbe, ez pedig látszólag egy ilyen értelmező csere, pedig sokkal inkább lényegi dologról van itt szó. Hiszen mi azt mondjuk, hogy ha rendkívüli állapot van, abban az esetben a polgári szolgálat visszaállítása és a polgári szolgálat teljesítése már teljességgel indokolhatatlan és fölösleges is. Hiszen egy polgári szolgálat intézménye, ha azt a mai fogalmak szerint értjük és vesszük, akkor azért az békeidőben egy teljesíthető, a sorkatonaságot kiváltó forma lehet, de egy háborús helyzetben, egy rendkívüli állapot idején úgy gondoljuk, hogy erre sem idő, sem pénz nincs, hogy ezt a helyzetet visszaállítsuk. Ezért is mondjuk azt, hogy a (3) bekezdésben a megfelelő helyen már mint honvédelmi munka, kötelezettség jelenjen meg azok számára, akik egyébként a polgári szolgálatot ma is elsősorban lelkiismereti meggyőződésük miatt nem vállalják. Ez a módosításunk lényege, azt hiszem.

Nagyon sajnálom, hogy ez az egyébként kitűnő, pompás javaslatunk nem kapta meg a támogatást, sőt még az egyharmadot sem. Szeretném arra kérni a képviselőtársaimat így háromnegyed tizenkettőkor, éjfél előtt, hogy fontolják meg, és amikor a végszavazás lesz, esetleg ezt a javaslatunkat próbálják az igen gomb megnyomásával a támogatottak között megjeleníteni.

Köszönöm szépen, elnök úr, nem éltem vissza a türelmükkel. Gondolom, kétperceseket sem indukáltam, úgyhogy nemsokára talán befejezhetjük a vitát.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 44 2004.10.18. 2:55  43-49

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az az érdekessége ennek az interpellációnak, hogy nem kellett a dátumán változtatnom, így a 2003. április 7-én megfogalmazott kérdést hiánytalanul és változatlanul föl tudom tenni miniszter úrnak.

Tisztelt Miniszter Úr! A szocialisták a választási küzdelem során 2002 elején jól hangzó, de a költségvetés szempontjából alá nem támasztott ígéretet tettek, hogy 2006-ig megszüntetik a kötelező sorkatonai szolgálatot. Az önkéntes haderőre történő áttérés már 10-12 éve foglalkoztatja mind a politikusokat, mind a lakosság széles körét. A Magyar Demokrata Fórum is szükségesnek tartja az áttérést, de a fokozatos áttérést, ami nem elhamarkodottan, hanem a nélkülözhetetlen feltételek létrejöttének megfelelő ütemben történik. A nélkülözhetetlen feltételek megteremtése alatt a katonák élet- és szolgálati körülményeinek átfogó javítását, a NATO-országok színvonalát megközelítő szintjét értjük.

A kormány februárban elfogadta az önkéntes haderőre áttérés feladatainak koncepcióját, amelyben az áttérés teljes költségigényét négy év alatt 127 milliárd forintra kalkulálja, ebből 63 milliárdra előreláthatóan nincs fedezet. A kalkuláció csak a szerződéses katonákkal kapcsolatos költségeket részletezi, így nem lehet a tárca költségvetésével összevetni. Ezt nem is kifogásolom. Ahhoz viszont, hogy elemezni lehessen ezt a hatalmas összeget, szükségesnek tartom a teljes számvetés megismerését, amelyből a szerződésesekre vonatkozó adatokat kiemelték.

(14.30)

A négypárti egyeztetésen március 4-én a politikai államtitkár úr vezetésével jelen lévő tárcaszakértők március 18-át említették, amikorra prezentálni tudják az általam kért számvetést. Azóta már többször két hét is elmúlt - az adatok, a számvetés sehol.

Két variáció lehetséges; az első, amire nem is merek gondolni: nincsenek alapadatok, nincs számvetés, a 127 milliárd is és a 63 milliárd is légből kapott. A másik lehetőség: vannak alapszámítások, de azok köszönő viszonyban sincsenek a megadott számokkal, mert annál sokkal magasabbak, ezért nyilvánvalóan nem kommunikálhatók, a fokozatos áttérést indokolnák egyébként.

Tisztelt Miniszter Úr! Vannak-e megalapozott számítások, vagy csak hasraütésszerű tervező munka folyik a minisztériumban? Mikor ismerhetjük meg a teljes tényállást? S kérdezem ezt most: 2004. október derekán.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 48 2004.10.18. 0:58  43-49

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen a miniszter úr válaszát. Egy baj van vele, hogy végül is az alapkérdésre most sem kaptam választ. Ezért ha kicsit ironikus szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy drukkoltam a miniszter úrnak a párttisztségre történő megválasztásakor, hátha egy következő, új minisztertől konkrét számokat kaptam volna.

De egyébként húsz hónap után, most már tényleg szeretném azokat a számadatokat látni, amelyek alátámasztanák azt, amit ön most itt állított. Én viszont ezzel szemben most is azt mondom, hogy igazából a profi hadsereg attól lesz sokkal drágább a jelenlegi sorozottnál, ha az valóban nem 3-4-5 évig szolgál, hanem csak addig, ameddig ma általában a sorozott haderő. Ön is tudja, hogy ezek a számok óriási módon megdrágítják ezt a haderőt, mindazonáltal így a válaszát elfogadni nem tudom, de bízom a pontos számok közzétételében.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 241 2004.10.18. 3:42  222-246

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Az előttünk fekvő képviselői önálló indítvány az elnök úr részéről kétségkívül kísértetiesen emlékeztet bennünket Simicskó István hasonló tárgyban benyújtott határozati javaslatához, így tulajdonképpen nem is értem, hogy miért nem az fekszik előttünk. Mindenesetre szeretném leszögezni, hogy ennek végeredményét természetesen a Magyar Demokrata Fórum támogatja, mert hiszen mégiscsak az lesz a következménye, ha ezt elfogadja a Magyar Országgyűlés, hogy márpedig sorállományú katonát nem kell behívni.

Ugyanakkor szeretnék itt a vitában elhangzottakra - és azért ez szorosan kapcsolódik az előterjesztéshez is - két vonatkozásban reagálni. Az egyik mindjárt az, hogy mennyire drága megoldás lesz, ha ezt az utat választjuk, hiszen megmaradnak a sorozóbizottságok, és ez óriási nagy költségkihatással jár. Én nagyon örülnék annak, ha a tárca is, képviselőtársaim is egyszer meg tudnák mondani, hogy egyébként pedig mibe is kerül ez az erőltetett menet, a szerződéses katonaságra történő áttérés erőltetett menete. Ma megérdeklődtem ezt egy interpelláció keretében a miniszter úrtól is, megint csak nem kaptunk erre választ.

Tehát miközben krokodilkönnyet hullatunk a sorozóbizottságok, illetve parancsnokságok léte miatt, aközben arra azért még mindig nem érkezik válasz, hogy egy olyan szerződéses haderő, amely majdnem annyi időt tölt, mármint a legénységi állománya a honvédség kötelékében, fél évet, esetleg egy évet, és így fantasztikus drágán üzemel... - hogy ezen miért nem próbálunk elgondolkodni, miért nem próbálunk ezen is legalább ennyire elgondolkodni, miközben igaz az, hogy az ellenzék is magára vállalná az alkotmánymódosítással járó kétharmados felelősséget.

Csakhogy én azt kérdezem akkor az államtitkár úrtól is, hogy amikor a 62/2000-es, egyébként majdnem konszenzussal elfogadott hosszú távú fejlesztési programot úgy félre tudtuk tenni az asztalról, mint a nem létezőt, mintha nem is lett volna, és tulajdonképpen az abban foglalt konszenzus volt az, ami abban a pillanatban elillant szinte itt a parlament asztaláról; szóval ezek után felróni az ellenzék felelősségét, ez több mint megkérdőjelezhető. Ennyit szerettem volna ehhez a mai vitához hozzátenni.

 

(19.30)

 

Egyébként tényleg, az elmúlt napokban, sőt hetekben csak erről beszéltünk jószerivel, tehát azt gondolom, minden párt álláspontja e tekintetben teljesen világos és egyértelmű. Még egyszer megismétlem: a Magyar Demokrata Fórum az előttünk lévő indítványt természetesen támogatni fogja, mert magunk is azt gondoljuk, hogy a hat hónapos idejű sorállományú katonaságnak nem sok értelme van, igazán drága megoldás, igazán nem is megoldás. Az is nagyon jó lenne, ha valóban alkotmányos megoldás felé tudnánk elvinni az ügyet, és mi ebben is fogadókészek vagyunk. De miután úgy tűnik, hogy az alkotmányos megoldás most arrébb csúszik, jobb híján természetesen ezt az előterjesztést fogjuk tudni támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 10 2004.10.19. 4:55  9-12

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Október 15-én emlékeztünk újkori történelmünk egyik legsötétebb fejezetére, a nyilas hatalomátvétel 60. évfordulójára és az azt követő vészkorszak napjaira. És elkezdődött még valami ezen a hatvan évvel ezelőtti őszön, ami legalább ennyire vészjósló volt: 1944-ben a beözönlő szovjet katonaság razziái a megalakuló helyi kommunista pártszervezetek által összeállított névsorok révén és a rendőrség közreműködése nyomán mintegy százezernyi magyar testvérünk számára a szovjet Gulág szervezet rabszolgasorsnál is rosszabb sorsot tartogató kényszermunkatáborainak története. És jó, ha a nyolc-kilenc éves borzalmak kiállása, véletlen túlélése után 6-8 százalékuk hazavergődhetett.

Azt is tudjuk már, hogy szinte mindegy volt, Cseka, Gulág vagy magyar ávó hurcolta-e el az áldozatokat. Mindezek és más, nemrégen még szocialistának nevezett országok szervezetei hasonló módszerekkel, hasonló célokat szolgáltak: terrorral őrizni a fegyverekkel elorozott hatalmat, kiirtani azokat, akik ellenálltak, ellene szóltak. De mielőtt tömeges éh- vagy fagyhalált szenvedtek, erejük utolsó megfeszítéséig dolgoztatták őket a Jeges-tenger tundrás partvidékein, a Kola-félszigettől a Kuril-szigetekig, a Donyec-medence kőszénbányáitól Kazahsztán félsivatagos sztyeppéjéig; itthon meg - bár méreteiben szűkebbre fogva - Recsk kőbányájától Kormó kiszáradt pusztaságáig.

De nemcsak a Kárpát-medence magyarsága és német ajkú polgárok tömegei jutottak ilyen szánalmas sorsra, hanem a lenini-sztálini Szovjetunió szerencsétlen alattvalóinak millióira, a leigázott finnekre, balti nemzetekre, lengyelekre, a háború végén legázolt Németország német tömegeire szintén hasonló sors várt.

Sztálin 1953-ban halt meg. Halála nemcsak gyászba döntötte a bolsevista rendszer vezetőit, de bizonyos engedményekre is késztette őket. A Gulág-munkatáborokból így vergődhettek haza a túlélők a kezükbe nyomott, ártatlanságukat igazoló rehabilitációs bumázskákkal együtt, mégpedig Rákosi Mátyás tiltakozása ellenére. A Rákosi-rendszer ugyanis továbbra is megbélyegzett fasisztaként kezelte őket.

Ha ezekre az eseményekre meg a második világháború borzalmaira, az orosz csapatok által végrehajtott milliónyi erőszakra, majd a rablás és az elnyomás országos méretű és évtizedekre szóló kiterjesztésére gondolunk, nehéz elképzelni, hogyan tudták belevésni, belenevelni az azóta felnőtt két nemzedékünkbe, hogy mi magyarok 1944-45-ben felszabadultunk, s hogy április 4-e a hála ünnepe, nem pedig Muhi, Mohács, Trianon után egy újabb magyar tragédia évfordulója.

Tisztelt Ház! Az idén jelent meg szülővárosom 1945-1960 közötti helytörténete. A Gulág-sorsokról abból is keserű ízelítőt kaptam. S akikről azok a keserű sorok szólnak, szüleinknek, rokonainknak ismerősei, munkatársai, barátai voltak. Rájuk is emlékezve hadd idézzek néhány sort a könyvből: „ Az oroszok németeket is szedtek össze és vittek jóvátételi munkára Jánoshalmáról. Mintegy harminc, részben magyar, részben német nevű embert vittek ki a Szovjetunióba: Csertő Sándor tanítót, Bényi Ferenc borbélymestert, Núber György téglagyárost és feleségét és így tovább. Ezeknek alig harmada tért csak vissza. Bárth János írta le, hogy 1945. január 8-án sokadmagával kényszermunkára hurcolták, s közel öt évet töltött el a szénbányában Sztalinó térségében. Az 1026. számú lágerben éltek. 15 jánoshalmi embert nevezett meg név szerint, akiket ott temettek el. Ő volt a tábor egyik sírásója, míg Csertő Sándor kántortanító végezte a papi-kántori teendőket.ö

Mondják, egy csepp tengervízben benne van az egész tenger. A jánoshalmiak sorsa is egy ilyen csepp volt, amiben nem a kék ég, hanem maga a pokol tükröződött, sok tízezer honfitársunk Gulág-sorsában osztozva. Kell, hogy emlékezzünk rájuk is!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

(9.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 114 2004.10.26. 3:18  111-119

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A - valószínűleg kínai - közmondás úgy szól, hogy egy hegycsúcsra több úton is fel lehet jutni. Én most örülök annak, hogy Keleti elnök úr tulajdonképpen azt az utat vázolta föl az önkéntes haderőre történő áttérés érdekében, amelyet itt az előbb bőven és részletesen indokolt. Természetesen az is egy útja lehetett volna az önkéntes haderőre való áttérésnek, amelyet tegnap a miniszter úr itt indokolt, de végül is ez nem kapta meg a többséget.

Szeretném elmondani, hogy természetesen a Magyar Demokrata Fórum azért tartózkodott, mert az egyébként jobbító szándékú javaslatai nem találtak meghallgatásra, tehát úgy gondoltuk, ez számunkra nem az a törvény ilyen formában, ami elfogadható, ezért tartózkodtunk. De természetesen továbbra is azt állítjuk, és ezt szeretném most is leszögezni, hogy a Magyar Demokrata Fórum nem kívánja fenntartani a jelenlegi hat hónapos, sorozott katonaság intézményét azért, mert ez nem nagyon alkalmas arra, amire a patkó mindkét oldalán szoktunk hivatkozni, a haza és a hon védelmére, sőt nem nagyon alkalmas arra sem, hogy akár a külföldi missziókban szerepet töltsön be és helytálljon.

Ezért tehát Keleti elnök úr módosító javaslatát a jelzett törvényjavaslatban támogatni fogjuk. Én különösen azt az értékét emelném ki, ami a konszenzus helyreállítását célozza, hogy ebben a nagyon is fontos kérdésben - ami pártállásunktól függetlenül, hogy ki hol ül, fontos, valamint a nemzet szempontjából, a haza védelme szempontjából és a további fejlesztés szempontjából fontos kérdés - visszaállhat ismét a konszenzus.

Nem hozta szóba most elnök úr, de nyilván ezzel harmonizálna a másik módosítás, az alkotmány 70. § h) pontja (2) bekezdésének kivétele az alkotmány szövegéből. Örültem volna, ha ezt elnök úr esetleg szóba hozza, hiszen ez oldaná föl azt a meglévő ellentmondást, ami, ha bennmarad az alkotmány 70. § h) pontjának (2) bekezdése, akkor valóban fennáll, és valóban megkérdőjelezheti ennek a mostani megoldásnak az alkotmányszerűségét.

Mi abban is természetesen partnerek vagyunk - és ha ez ilyen formában akár kivételes, akár sürgős eljárásban a jövő héten a parlament asztalára kerül, akkor a Magyar Demokrata Fórum meg fogja szavazni és hozzá fog ahhoz járulni -, hogy valóban november 3-án az utolsó sorállományú katona is leszereljen, és azután behívásra csak akkor kerülhessen sor, amikor ezt az ország védelmi helyzete szükségessé teszi. Reméljük, az elkövetkezendő években ilyenre persze nem fog sor kerülni, és épp ezért fogjuk támogatni az előttünk lévő törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 40 2004.11.04. 2:26  1-277

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napokban, héten sok nyilatkozat, híradás, sajtóhír látott napvilágot azzal kapcsolatban, hogy az egyházi finanszírozás hogyan változik. Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy a Magyar Demokrata Fórum álláspontját röviden ismertessem önökkel. Ha a két percbe nem fér bele, akkor majd kérek hosszabbítást. Azt gondolom, az ügy fontossága ezt feltétlenül indokolja.

A Magyar Demokrata Fórum elutasít mindenfajta különbségtételt az egyházi és az állami vagy önkormányzati oktatási intézményekben tanuló gyermekek között. A Magyar Demokrata Fórum elfogadhatatlannak tartja a kormány elképzeléseit, az egyházak és az egyházi oktatási intézmények jövő évi finanszírozására vonatkozóan.

Megszorítás helyett nagyobb megbecsülést érdemelnek az egyházi közszolgáltató tevékenységek. A kormány által benyújtott 2005. évi költségvetés tervezete, hasonlóan az előző évekhez, tovább szűkíti az egyházak finanszírozását. A források egy része jelentősen csökkent, így a hittanoktatás támogatása is 2004-hez képest 3,6 milliárdról 3,3 milliárdra, mintegy 10 százalékos csökkenéssel. Ahol pedig a források emelése történik, messze elmarad az infláció éves mértékétől.

Az ötezer lakosnál kisebb településeken szolgálatot teljesítő egyházi személyek jövedelempótlékának főösszege 7 százalékos infláció mellett csak 2 százalékkal, 1,49-ról 1,53 milliárd forintra nőtt. A legnagyobb részt kitevő támogatás az egyházi alapintézmények működésének támogatása - ugyancsak 7 százalékos infláció mellett - 3 százalékkal növekszik mindösszesen. A támogatások reálértéke tehát jelentősen csökkent.

Éppen ezért a Magyar Demokrata Fórum felszólítja a kormányt és a pénzügyminisztert, hogy tartsák tiszteletben és állítsák helyre az egyházak által ellátott közszolgáltatások (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) esélyegyenlőségét. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 48 2004.11.04. 0:50  1-277

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Asszony! Tatai-Tóth András kétpercesére szeretnék reagálni. Én is abban a helyzetben vagyok, hogy van a településemen egyházi óvoda is, iskola is, tehát pontosan, közelről ismerem a számokat. Nekik, azt gondolom, el kell hinni mindazt, amiről az előbb képviselőtársam, Horváth Zsolt az előbb beszélt. Igen, valójában csökkenni fog a támogatás.

Egyébként pedig szeretném a figyelmükbe ajánlani és fölhívni minden kormánypárti képviselő figyelmét, hogy a hangulatot, bocsánat, nem mi keltjük, nem mi kifogásoljuk csak. Ez ügyben a Püspöki Konferencia fölszólalással, levéllel tiltakoztak, a hitközségek... Nemcsak mi mondjuk azt, hogy kevesebb, ők is. Legalább nekik higgyenek, ha már nekünk nem óhajtják ezt a dolgot elhinni!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 56 2004.11.04. 2:17  1-277

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kétperces időkeretben kértem szót, és szeretnék visszakanyarodni az előző, Avarkeszi Dezső előtt felhozott és elhangzott témára, az egyházak támogatására, és szeretném a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia álláspontját itt szó szerint felolvasni, hogy senkiben se maradjon kétség azt illetően, hogy az ellenzéki képviselők állítanak valamit, vagy egyébként pedig maga a Püspöki Konferencia is ezen az állásponton van.

(10.10)

Ez pedig így szól: “Kevesebbet ér az egyházi iskolába járó gyermek, mint önkormányzati iskolába járó társa? Az egyházi iskolákba járó gyermekeken és az egyházi intézmények pedagógusain, ápolónőin és orvosain akar spórolni a kormány?ö Folytatom: “Az egyházi iskolában egy tanulóra jutó normatív állami támogatás a fentiek szerint összesen 43-69 ezer forinttal kevesebb, mint egy önkormányzati intézményben. Emellett a tervezet szerint csökken az egyházi kiegészítő támogatás összege is. Az egyházi iskolák így együttesen mintegy 20 százalékkal kevesebb támogatást kapnának 2005-ben, mint az ugyancsak alulfinanszírozott önkormányzati intézmények.ö “Amikor az egyházi intézmények támogatásának megvonásával a kormány ellehetetleníti az egyházi iskolák és más egyházi intézmények működését, esetleg intézményei bezárására kényszerítve az egyházakat, ezzel az állampolgárok szabad intézményválasztásának lehetőségét és az egyenlő bánásmódhoz való alkotmányos jogát is korlátozza. Mindezek alapján fog fordulni a költségvetés jelenlegi formájában történő elfogadása esetén az Alkotmánybírósághoz a Magyar Püspöki Konferencia.ö

Ezt, még egyszer mondom, nem mi állítjuk, hanem azok, akik ebben az ügyben igazán érintettek, és akikről tételezzük föl, hogy legalább ugyanúgy tudnak számolni, mint akik ezt az egész költségvetési törvényt az asztalunkra tették.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 62 2004.11.04. 2:00  1-277

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az előbb a Magyar Püspöki Konferencia álláspontjával ismertettem meg önöket, most szeretném a nem önkormányzati oktatási és nevelési intézmények vezetői és szülői szervezeteinek levelére, annak leglényegesebb részletére felhívni a szíves figyelmüket. Ez pedig a következő:

Az egyházi iskolák tanulói és szülei mellett az intézmények alkalmazottjai is másodrendű állampolgárokká válnának a törvénymódosítással, megsértve a szabad iskolaválasztás elvét. Az egyházi iskolákban tanulók szüleinek kétszer kellene adózni azáltal, hogy már adózott jövedelemből fizetendő tandíjból tartsák fenn gyermekeik oktatási intézményeit. Harmadszor: az intézmények hátrányos megkülönböztetése hatályos törvényeket, idevágó alkotmánybírósági határozatokat sért, és felrúgja az azonos finanszírozás elvét rögzítő megállapodásokat. A költségvetési törvényjavaslat 30. § 1/a pontjában a normatív támogatásra vonatkozóan nem tartalmaz az önkormányzati iskoláknak juttatott tételeket. Negyedszer: a szociális integráció és esélyegyenlőség elvét sértve, az egyházi iskolába járó gyermekek ezentúl nem kapnának az önkormányzati intézményekkel megegyező kiegészítő támogatást az ingyenes tankönyvellátáshoz, a napközbeni étkeztetéshez és a kollégiumokban biztosított szálláshoz. Végezetül tiltakoznak az ellen, hogy a jogbiztonság elvét figyelmen kívül hagyva, az iskolaév közben és egyeztetés nélkül terveznek diszkriminatív rendelkezéseket az oktatási és nevelési intézményekben.

Kérem képviselőtársaimat, hogy ezt is vegyék majd figyelembe, amikor majd erről a törvényjavaslatról döntenek.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 89 2004.11.04. 14:22  1-277

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A jövő évi, a Honvédelmi Minisztériumot érintő költségvetési fejezetről szeretnék néhány gondolatot mondani. Amikor ilyen fontos előterjesztést kell elemeznem, véleményeznem, mindig visszatekintek az adott terület korábbi anyagaira, összehasonlítva az előző évi törvényjavaslatot a jelenlegivel, párhuzamokat, különbségeket keresve. Ha egészen 1990-től vizsgáljuk az adatokat, akkor azt mondhatjuk, a tárca mindig valamennyivel többet kapott, mint a megelőző évben.

Voltak évek, amikor a tárgyévi növekmény még az inflációt sem fedezte, de voltak, amikor jelentős növekményeket láttunk egyik évről a másikra. Különösen azóta, hogy a kormányok évről évre a GDP egyre növekvő arányához kapcsolták a honvédelmi költségvetést, azóta kiszámíthatóvá, követhetővé, tervezhetővé vált a tárca költségvetése.

Az asztalunkon fekvő előterjesztés viszont szakít ezzel a gyakorlattal. Ez már első olvasatkor szembetűnő, mert korábban a tárca fejezetének bekezdő része nemcsak az évre tervezett számokat, hanem a növekményt is részletesen taglalta: mire fordítanak többet, és ez hány százalékkal nagyobb ráfordítást jelent a korábbiakhoz képest. Ez az elemzés tavaly több mint egy oldalt tett ki. Idén csak a száraz számok, semmi összehasonlítás a kilenc sorban. Nemcsak a szöveges magyarázatokért, de a számokért is vissza kell olvasni. Megértem, nagyon kellemetlen a Gyurcsány miniszterelnök úr által kiválónak minősített kormánynak előterjesztenie a Medgyessy-kormány felelőtlen költekezése után a nadrágszíjmeghúzó költségvetését.

2002 augusztusában Juhász miniszter úr sok mindent összehordott Magyarország megbízhatatlanságáról, amiről állítólag a NATO-főtisztviselők akkor beszéltek. Ezért a miniszter buzgalmában és a nagy költekezés száz napjában 0,05 százalékos évi GDP-arány növelését vállalta azért, hogy ezzel elérjük a NATO-országok által is jónak tartott 2 százalékos GDP-arányt a tárca költségvetésének nagyságában. Eszerint az idén 1,76 százalékos arány felelne meg ennek az ígéretnek, mégis ezzel szemben a kiadási főösszeg mindösszesen 1,28 százalékát kapjuk, és ez a közel 0,5 százalékos csökkenés a vállalthoz képest forintban kifejezve megközelítőleg 100 milliárd forintot tesz ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr brüsszeli magyarázkodása után kijelentette, hogy azért csökken a tárca költségvetése, mert neki figyelembe kell vennie a nehéz helyzetű állampolgárcsoportokat. Megemlítette a nyugdíjasokat, az agrártermelőket, a közalkalmazottak közül az egészségügyi és az oktatási dolgozókat.

Ez a populista megfogalmazás három negatív következménnyel jár:

1. Elkeni az ország pénzügyi problémáit, mert ha Medgyessy miniszterelnök úr 300 milliárd többlettel adta volna át az állam kasszáját, ahogy annak idején ő azt átvette, a jelenlegi kormánynak nem lenne probléma az 1,76 százalékos GDP-arány teljesítése, magyarán, az ígéret betartása.

2. A megjegyzés nagyon sértő lehet azon országok miniszterelnökeire nézve, akik nagyobb arányban költenek országuk védelmére, mint mi. Úgy gondolkodhatnak, hogy Gyurcsány úr nem tartja elég körültekintőnek azokat, akik nem vesznek figyelembe minden körülményt a katonai kiadások tervezésekor, a haderőt túltámogatják, a minden országban megtalálható nehéz sorsú társadalmi csoportok kárára.

3. Magyarország jelenlegi hadereje csak expedíciós feladatok ellátására alkalmas, hiszen hiányoznak a NATO-országok haderőiben szereplő főerők és területvédelmi erők. Ezekre a feladatokra a 8100 fős legénységi állomány kevés. Ebből következik, hogy rá vagyunk utalva a NATO-erőkre, azaz az NATO-országok segítségére.

Ha minden ország miniszterelnöke másra várna, akkor az egész NATO-szövetség akár feloszlatható lenne, mert minden országban vannak biztos szűkös körülmények között élők, akik miatt a honvédelmi költségvetést csökkenteni lehetne.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tárca hatalmas költségvetés-csökkenése nemcsak a jövő évi előzetes terveket, elképzeléseket, műszaki fejlesztéseket keresztezi, hanem ami ennél sokkal nagyobb baj, a Magyar Honvédség hosszú távú átalakítását is megkérdőjelezheti.

Az első, hasonló hosszú távú átalakítási, mondhatjuk, korszerűsítési elképzelést még Keleti György képviselő úr minisztersége idején, 1995-ben fogadta el az Országgyűlés. Ez a határozat öt évig volt érvényben, majd a NATO-felvételünk után, 2000-ben újat fogalmazott meg a polgári kormány. Mindkettőnek voltak hibái és erényei. Sajnos, egyik mögött sem voltak alaposan kimunkált számítások, a tíz év alatt olyan fejlesztéseket terveztek, amelyek nem valósíthatók meg. Ugyanakkor a katonai lobbik hatására későbbre tervezett és nagy, költségigényes beruházásokat előrehoztak, mind például a Gripen-beruházást.

Az erényeik közé sorolhatjuk a finanszírozható haderő megteremtésének igényét, a jelentős technikai korszerűsítést, az állomány élet- és szolgálati körülményeinek javítását. Ez utóbbi megvalósítása teszi lehetővé a 61/2000. számú országgyűlési határozat alapján a szerződéses haderőre történő áttérés lehetőségét, majd a szerződéses állomány professzionalitását.

Négy évvel ezelőtt már világossá vált, hogy jó élet- és szolgálati körülmények biztosíthatják a szerződésesek optimális idejű szolgálatát, ami a profivá válás feltétele.

 

(11.00)

 

Ha ugyanis a szerződéses katonák próbaidő alatt vagy egy éven belül szerződést bontanak, akkor a haderő úgy viselkedik, mintha azt sorozott katonák alkotnák. Ez pedig költségnövekedéssel jár, amit az adózó állampolgárok fizetnek meg természetesen.

A harmadik hosszú távú átalakítási programot tavasszal fogadta el a parlament. Ennek az lett volna az újdonsága, hogy a haderő felülvizsgálata során konkrét költségeket rendelnek a határozat mögé - ennek a mai napig a nyomát sem látjuk. A tízéves korszerűsítési folyamat olyan magas költségigényeket támasztott, amelyeket még az 1,76 százalékos költségvetés sem tudott volna fedezni.

Az első számítások szerint egy teljes évi költség hiányzott, amelyet többszöri átdolgozás, tehát fejlesztéscsökkentés után 200 milliárdra mérsékeltek. A jelenlegi 106 milliárdos csökkentésnek nem egyszeri, a 2005. évre vonatkozóan lesz csak hatása, hanem - idézőjelben mondom - be fog gyűrűzni folyamatosan, a vezérkar főnöke szerint körülbelül 1000 milliárd hiányzik tíz évre vonatkoztatva. Ennek következménye, hogy a 14/2004-es országgyűlési határozatot át kell dolgozni, vagy az általános megfogalmazása miatt 15 évre módosítani szükséges. Ez nemcsak az országon belüli fiaskó, de a NATO-vállalásainkat is rontja, ami az ország, a kormány szavahihetőségét is lerontja.

Ha most költségoldalról vizsgálom az előző két évet, akkor szinte feleslegesnek érzem a felülvizsgálatra fordított összegek jelentős részét. A kérdés többek között: miért vett részt több tárca a felülvizsgálatban, ha a pénzügyi tárca nem jelezte, hogy óvatosabban tervezzenek, ne vállalják túl magukat, mert a büdzsé nem tudja finanszírozni? A tanácsadókra sem mindig jó kritika nélkül hallgatni, talán jobb lenne a mai pénzügyi helyzetben az Orbán-kormány bizonyos mértékig elsietett, de mértékadó Gripen-programja.

Nézzük a költségvetést részletesen, hogy megállapíthassuk, honnan hiányoznak a milliárdok! A katonai szakírók a költségvetést általában három részre bontják: a személyi juttatások és járulékaik, a többi működési költség a második, és a beruházások, fejlesztések a harmadik csoport. E három csoport optimális aránya: egyharmad, egyharmad, egyharmad. A szakértők még elfogadhatónak tartják az első két csoport 40 százalékos és a harmadik költségtényező 20 százalékos arányát is.

A jövő évi költségvetés jelentősen eltér a nemzetközileg jónak tartott arányoktól. A személyi juttatások és járulékaik majdnem a költségvetés felét teszik ki, pontosan 47 százalékát. Az aránytalanul magas értékeket még aránytalanabbá teszi, hogy a tisztek és tiszthelyettesek létszáma duplája a legénységi szerződéses létszámnak, tehát a nem mobilizálható, nem alkalmazható katonai szervezeteket, benne a minisztériumot, a háttérintézményeit és a hivatalait is finanszírozza.

Ezen megállapítások után csak fenntartással lehet elfogadni a prioritások rendszerét, vagy valójában azokat tekinthetjük-e elsődleges feladatnak. Véleményem szerint a megjelölt három kiemelt feladatcsoportból csak a nemzetközi kötelezettségre figyel a költségvetés. A NATO-vállalásaink, köztük a kilenc prágai vállalás egy része csak ígéret maradt.

A haderő átalakítása, korszerűsítése, köztük az önkéntes szerződéses haderőre történő áttérés így csak pótcselekvésként került be a prioritások közé. A költségvetés számaiból az olvasható ki, hogy a jelenlegi rossz struktúrát kívánják átmenteni. Ezt bizonyítják a 20 milliárddal csökkentett dologi kiadások is, amelyek még a jelenlegi alacsony szintű ellátást sem biztosítják.

A személyi juttatások és dologi kiadások együttes nagysága eléri a kiadások 90 százalékát. Ebből következik, hogy a fejlesztések és a beruházások mértéke mindösszesen mintegy 10 százaléka a beruházásra szánt javaknak, amelyek egyébként a katonák élet- és szolgálati körülményei javítását vagy többek között a lakásépítést és laktanya-korszerűsítést, vagy a technikai eszközök és a fegyverrendszerek beszerzését segítenék. A sok esetben nullára írt eszközök akadályozzák a katonák kiképzését, a NATO-országok haderőivel való együttműködést, összefoglalva: a magyar haderő hadrafoghatóságát, alkalmazhatóságát.

Pártom, a Magyar Demokrata Fórum mindig az alkotmányból indul ki. A Magyar Honvédség fő feladata eszerint a haza védelme és a szövetségesi kötelezettségek teljesítése; ebből kiindulva elsődleges feladat a finanszírozható Magyar Honvédség korszerűsítése, amely meghatározza a létszám és a költségvetés nagyságát. Ezen belül nagyon fontos a katonák élet- és szolgálati körülményeinek javítása, a NATO-országok színvonalához való fokozatos közelítés.

Szövetségesi vállalásaink teljesítését is fontosnak tartjuk, ezen belül a geopolitikai viszonyainknak megfelelő balkáni szerepvállalásainkat szorgalmazzuk. Véleményünk szerint így lehetünk a szövetség megbecsült, szavahihető, korrekt tagjai. Mielőtt a kormány ezer főben határozta meg a külföldön szolgálatot teljesítő katonák létszámának felső határát, mi hónapokkal korábban ugyanezt javasoltuk, csak még a költséglimitálást is szükségesnek tartottuk volna. Ezen két határ megállapítása is tájékozódási pontot ad szövetségeseinknek.

Összegzésként tehát elmondhatom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat - a Honvédelmi Minisztériumot érintő számadatok megismerése után, azok elégtelensége miatt - a költségvetés, számunkra már emiatt sem fogadható el.

Kérem képviselőtársaimat, hogy hasonló módon utasítsák el az előttünk fekvő törvényjavaslatot.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 52 2004.11.08. 1:44  45-55

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum álláspontja ebben a kérdésben régóta konzekvens és közismert. Emlékeztetem önöket arra, hogy amikor tavaly, 2003. június 3-án döntöttünk először a részvételről, akkor abban a határozatban volt egy nagyon fontos kitétel, amely úgy szólt, a Magyar Köztársaság hozzájárul ahhoz, hogy a 300 szállító katona legfeljebb hat hónapi időtartamra Irakban humanitárius és stabilizációs műveletekben vesz részt.

A hat hónap lejárta után talán mi voltunk az elsők, akik már akkor felhívtuk az ország közvéleményének és a Háznak a figyelmét, hogy az a feltétel, amiért odamentünk, nem teljesült. Szomorúan kell megállapítani - bár ne lenne ebben igazunk -, hogy ma még inkább nem teljesül, hiszen az elmúlt napokban bevezették Irakban a rendkívüli állapotot, és a helyzet - ha lehet mondani - még inkább rosszabbodott, még inkább háborúsak azok a körülmények, amelyekre mi, de véleményünk szerint az Ország Háza is nemet mondott. Az Országgyűlés akkor a békefenntartásra és a humanitárius segítségnyújtásra mondott igent, véleményünk szerint ezt már régen túlhaladtuk, ezért az a tiszteletteljes javaslatunk, hogy a mostani vitát akár úgy is mellőzhetnénk, hogy semmit nem nyújt be a kormány, s ebben az esetben a december 31-i lejárattal szépen hazatérnek a katonáink.

Ez a mi javaslatunk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 40 2004.11.09. 17:51  19-246

KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csodálkozva és értetlenkedve olvastuk végig az agrárgazdaság 2003. évéről szóló jelentést. Ismeretes, hogy az év elején kirobbant egy válsághelyzet, amely kétségtelenül a 2004. év eseménye volt, de az előzmények az előző években gyökereztek.

A 2002. évi országgyűlési választás után egy eddig hihetetlen méretű fejcsere, az alsó-, közép- és felsővezetők, tisztviselők körében egyaránt, és ezzel kapcsolatos szemléletcsere történt az ágazatban. Ez a szemléletcsere olyan folyamatokat generált a mezőgazdaságban, amelyek kedvezőtlenül működnek a 2002-es váltástól kezdődően a mai napig kihatóan. Mi azt vártuk ettől az anyagtól, hogy a folyamatokat korrekt módon és teljes körben bemutatja, utal az összefüggések főbb köreire, viszonyít az elvárható optimumhoz. Azt vártuk, hogy mutat egyfajta kiutat, vagy ha meglévő agrárstratégia híján erre képtelen, a megfelelő következtetések levonásával vagy a jövőkép bemutatásával segít.

Csak egyetérteni lehet az Agrárgazdasági Tanács megalapításával: a 2003. évi folyamatok egy átalakítási - szerintünk sajnos sok szempontból visszarendeződési - és alkalmazkodási folyamat részeként értékelhetők, nem függetlenek az előző év eseményeitől, ugyanakkor érdemi hatást gyakorolnak a közeljövő megteendő lépéseire. Tekintsük hát át, milyen adatokat közöl erről a kulcsfontosságú évről a folyamatok irányítója, a tárca.

Az ágazat minden szereplője bizonyos elégtétellel olvashatja a mezőgazdaság jelentőségéről, a nemzetgazdaságban elfoglalt szerepéről szóló számszerűsített bevezető adatokat. Tavaly is, idén is leírták, hogy az agrárgazdaság a termelő ágazatok közül az egyetlen, amely pozitív külkereskedelmi szaldó felmutatására képes, és azt is mindkét évben olvashattuk, hogy ez a többlet nagyságrendileg fedezi Magyarország energiaimportját. Ami ezután következik az anyagban, nyelvi lelemények, szinonimák keresése, és hogy ne legyen egyhangú a folyamatok bemutatása, így alakul a szóhasználat: “kevesebbö, “csökkenö, “leépülö, jó esetben “stagnálö, rosszabb esetben “sajnálatosö.

Igen, 2003 az agrárgazdaság fejlődése szempontjából sajnálatos év volt. Ott álltunk egy jóléti rendszerváltás kormányzati ígéretével az uniós csatlakozás előtt; 2003-ban volt az utolsó lehetőség arra, hogy érettebben politizáló országhoz méltóan, lehetőségeinket felmérve úgy lépjünk be az európai kapun, hogy egy rendkívül rossz agrárdiplomáciai lépés, a csatlakozási egyezmény agrárgazdaságunkat igen hátrányosan érintő feltételeinek elfogadása után mentsük, ami menthető. Emlékeztetni kell, hogy itt, az Országházban többször elhangzott, mennyire fontos felkészíteni az agrárgazdaságot a várható kihívásokra, és ezt éppen a 2003-as esztendőben kellett volna megtenni, de erről nem szól a jelentés.

Általánosságban igazán lényeges az, ami a jelentésből kimaradt. Kimaradt - annak ellenére, hogy az MDF igyekezett állandóan a felszínen tartani a témát - a földtulajdonnal és a birtokpolitikával kapcsolatos feladatok megnevezése és természetesen elvégzése. Az egész termőföldkérdés lóg a levegőben. Régről megoldandó probléma a kétpólusú birtokszerkezet, amelyben mindig éppen a kívánatos középbirtokok mennyisége a legalacsonyabb. Mi többször javasoltuk, de hiába, az üzemszemléletű EU-konform közelítést, amely mellett hosszú távon is nemzeti kézben maradhat a magyar termőföld. A mostani anyag utal arra, hogy nagyon olcsó a magyar föld a külföldihez képest, kivéve a magyar termelőnek, mert mint az anyagból kiderül, az ő jövedelme nem elégséges a termőföld-megvásárlásra, de semmit, ismétlem: semmit sem tesz az agrárvezetés sem 2002-ben, sem 2003-ban, sem 2004-ben a magyar gazdák esélyeinek érdemi, valódi javítása érdekében.

Ebbe a körbe tartozik az osztatlan közös földtulajdonokkal kapcsolatos, valószínűleg tudatos bénultság kérdése is. Hihetetlen! Körülbelül 1,3-1,5 millió hektár, de az ország aranykorona-értékének 46 százaléka tartozik ebbe a körbe a jelentés adatai szerint. Majd’ évtizedes a probléma, amelynek eredményeképpen a tulajdonos nem diszponálhat szabadon földterülete fölött, csak korlátozottan képes beruházni, sok esetben oktrojált szerződések keretében műveli a területét valaki más. Az állam már vállalt kötelezettséget a helyzet feloldására, lényegi lépés azonban nem történt sem 2003-ban, sem azóta.

A helyzet véleményünk szerint alkotmánysértő, és a tulajdonos számára akadályozza az uniós támogatáshoz való hozzájutást. Ilyen helyzet az Unióban ismeretlen, és az érdekelt tulajdonosoknak jelentős károkat okoz. Minderről szűkszavúan csak annyit tudat velünk a jelentés, hogy az osztatlan közös tulajdon megszüntetésére a 2003. évi költségvetés nem tartalmazott előirányzatot. Halkan jegyezzük meg, a 2004-es és valószínűleg a 2005-ös sem. A jogi háttér is áttekinthetetlen, megoldatlan. Vajon miért?

A 2003. év a felkészülés éve lehetett volna egy hozzáértő kormányzat empatikus vezetése mellett. A hozzáértés hiányához itthon már hozzáedződhettünk, de különösen kínos, ha a külvilág felé is érzékelhető, szinte tapintható. Ki tudja, miért, nem hangsúlyozza a kérdést a jelentés, de 2003 volt agrárdiplomáciai bukdácsolásunk, vagy ha úgy tetszik, vesszőfutásunk bemelegítő esztendeje. A nemzeti vidékfejlesztési terv, valamint az agrár- és vidékfejlesztési operatív program is ebben az esztendőben kezdte meg sok-sok visszadobással járó brüsszeli pályafutását, “öregbítveö szaktudásunk hírnevét. 2003 júniusától már komoly dörgedelmeket kaptunk az Uniótól az intézményrendszer felállításával kapcsolatos elmaradás miatt. A véghez vitt megoldás, a bejáródott, elfogadott falugazdász-hálózat feldarabolása mellett egy nehézkesen működő, “kisminisztériumö barkácsolása valószínűleg a leggazdaságtalanabb megoldás minden lehetséges variáció között.

Azt talán mondanom sem kell, hogy a Magyar Demokrata Fórum több ízben tett javaslatot a gazdaságosabb és ésszerűbb megoldásra, eredmény nélkül. Máig nem látjuk tisztán, hogy a meglévő FM-hivatali hálózat mellé 2003-tól szervezett újabb hálózat, a Magyar Vidékfejlesztési Hivatal milyen racionális koncepció mellett dolgozik. Az Unió előírása pusztán egy megfelelő kifizetőhely létrehozásáról szólt.

Más intézménnyel is jártunk így. A gyorsan és meggondolatlanul végrehajtott agrárrendtartási törvénymódosítással a meglévő és működő szakmai szerveződések alól is megpróbálták kihúzni a szőnyeget. Beharangozták az úgynevezett termékpálya-bizottságokat mint piacszabályozó szerveket, amelyek azóta sem működnek. A törvényt 2003 márciusában fogadta el az Országgyűlés, a Hús Termékbizottság megalakulása óta talán két alkalommal ült össze.

2003 volt az utolsó esztendő, amikor jogalkotási szuverenitásunk lehetőségével megalapozhattuk volna szereplésünket az Unióban. Felsorolni nincs idő, hogy mi minden maradt el ezen a területen és legfőképp a költségvetésben. A 2003-as költségvetés legnagyobb bűne, hogy semmit sem tett az azt követő év vagy évek fejlődésének megalapozására. 2003-ban más országok intézkedéseket tettek például belső piacuk védelmére. A csehek, akik késtek ezen a területen, 2 milliárd forintnak megfelelő összeget fordítottak pusztán arra, hogy sulykolják a lakosságba: a cseh ember elsősorban cseh termékeket vásároljon a csatlakozás után.

 

(11.50)

És nálunk? Nagyon komoly gondot jelent, hogy elmaradt ez a szemléletformálás. Az uniós csatlakozás előtti bárgyú kampány más, gyermekded módon megfogalmazott szempontokat sugallt, mint elvárást a magyar mezőgazdaság felé, ami tovább rontotta az agrárium társadalmi presztízsét.

2003-ban dőlt el véglegesen, hogy a magyar agrárgazdaságnak rendkívül egyenlőtlen feltételekkel kell versenybe szállnia, egyrészt az újonnan csatlakozókkal, másrészt a régi tagállamok termelőivel. 2003-ban ugyan jelzés jött Koppenhágából, hogy notifikációs lehetőségeinkkel élhetünk, a megadott nemzeti támogatások a csatlakozás után ésszerű időpontig továbbvihetők, ezzel is segítve a csatlakozó országokat, hogy az általuk hátrányosnak tartott területeken esélyük legyen a felzárkózásra. Magyarország alig élt a lehetőséggel, s ezzel bezárta a kaput a felzárkózni akaró gazdák többsége előtt. Magyarország kormányzata a száznapos osztogatás utáni felocsúdás állapotában a 2003-as cselekvéseivel több évre visszavetette az agrárgazdaság helyzetét. A költségvetési megszorítás, a nemzeti támogatások drasztikus lecsökkentése, az aszálykárok enyhítésére alkalmazott hitelmegoldás évekre előre eladósodottá tette a gazdákat, és sokakat kizárt a további fejlesztések mint elérhető lehetőségek köréből.

Dermesztő adatok is helyt kapnak az anyagban. A jóléti rendszerváltás a foglalkoztatottak létszámának csökkenését és az agrárium szereplőinek jövedelemcsökkenését hozta magával. A vidéki társadalom pozícióinak markáns gyengítése a Szanyi-doktrínának megfelelően 2003-ban is folyt, és semmilyen jelentés nem tér ki ezeknek az embereknek a sorsára. Mi lett, mi lesz azokkal, akik egyre gyorsuló mértékben és évente növekvő számban kiszorulnak az agrárgazdaságból?

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelentés számhalmaza mögött kibontakozik a hagyományos mezőgazdaság struktúrájának torzulása is. Az ágazatok közötti arány megbomlása már jól látható 2003-ban. A csökkenő állatállomány az aszályos évben égre törő takarmányárak mellett is 6 százalékban csökkenő árakat produkált. Teljesen világos, hogy megbomlóban volt a magyar gabonatermelésre alapozó állatitermék-előállítás és a növénytermesztés hagyományosan egymásra épülő szerkezete. Semmi jele annak, hogy felismerték volna az ágazat szerkezetének torzulásából egyenesen következő hátrányokat. Tudatosnak tűnik ellenben a nagyüzem-kisüzem formáció létének sajátosan szocialista megközelítése. A kormányzat működésén átsüt a régi szemlélet, idézőjelben: a nagyüzemi ismeretségi kör minden körülmények közt történő preferálása.

A 2002. évi anyagban még benne volt a támogatások szektorális megoszlása, akkor körülbelül 30:70 százalék volt a nagyüzemek javára, idén már nem találunk erre való utalást, pedig nagyban segítené a tisztánlátást és az agrárium támogatása körüli kételyek eloszlatását, ha az adófizetők pénzéből kiadott támogatások, hitelek, hitelkonszolidációk egyedileg beazonosíthatóan és szektorokra lebontva a társadalom nyilvánossága elé kerülhetnének. Hiányzik tehát a valós adatok bemutatása, s így természetesen elmarad a magyarázat, az indokolás, hogy miért támogatja a tárca aránytalanul nagyobb mértékben a nagyüzemeket a kis- és középgazdaságok ellenében.

Az anyagban bemutatott jövedelmezőségi számítások is egyértelműen azt hivatottak bizonyítani, hogy a nagyméretű és főleg a társas vállalkozások hatékonysága - és ami fő, támogatás- és hitelvonzó képessége - lényegesen nagyobb. Ezen a téren teljesen szembemenetelünk az Unió adta lehetőségekkel. Az Unióban ugyanis az úgynevezett második pilléres, ökoszociális támogatások kiterjesztése folyik, és ezen a ponton katasztrofális a jövőre nézve a 2003-ban elmélyült folyamatok, a struktúrák helytelen, rossz irányú alakulása.

Az ökoszociális támogatások ugyanis jellemzően a kisebb üzemekre, a multifunkcionális gazdaságokra szabottak. Itt nem az ökonómiai hatékonyság az egyetlen szempont, ez kiegészül a társadalmi, foglalkoztatási hatékonysággal, a környezet- és ésszerű tájgazdálkodás adta hatékonysággal. Ennek a feltételrendszernek, ennek a valódi jövőt jelentő megfelelési igénynek nyomát sem látni az uniós csatlakozást megalapozó, a 2003-as esztendő agrárgazdaságáról szóló jelentésben a sztereotípiákon kívül.

Egyszerűen nincs idő a további problémákat felsorolni, amelyeket a jelentés nem jelez, vagy éppen csak érint: az oktatás, a képzés, a kutatás siralmas helyzete, az ágazat intézményi körének siralmas állapota, a jövedelemhelyzet permanens reménytelensége, ezen belül a költséghordozóknak a versenytársakénál jóval nagyobb mértéke - mint az áfa, a gázolaj, az adók -, a felvásároló-feldolgozó szektor ellenérdekű szerepe, az ágazat érdekképviseletének megoldatlansága, a szakma elöregedése, társadalmi megbecsülésének hiánya. Napestig tarthatna a válsághelyzet felsorolása, érdemi kormányzati válaszok nélkül.

Tisztelt Ház! Foglaljuk hát össze röviden! Ha 2003-at az agrárgazdaság átalakítási, alkalmazkodási időszakaként értékeljük, az eredmény a vezetés terén a fentiek miatt elégtelen; elégtelen a csatlakozás előtti jogi-pénzügyi lehetőségek kiaknázásában, és elégtelen a hosszú távra érvényes struktúrák kialakításában. Éppen csak elégséges az intézményi felkészülés tekintetében, és ez évben először - mondhatnám - búboltak meg vagy marasztaltak el bennünket csúnyán az uniós agrárdiplomácia terén. Ha az elmúlt évek legnagyobb piaci recessziójaként elemezzük, az adott kormányzati válaszok elégtelenek. A 2004 év eleji gazdamegmozdulások bizonyítják, hogy a cselekvőképtelenség átlépte a gazdák tűréshatárát. A jelentésben az a riasztó, hogy az az érzésünk, mintha a meglévő problémahalmazt a kormányzat távolról, idegenként nézné, valami kincstári optimizmussal, amikor a süllyedő hajó kapitánya rádión jelenti a partnak: percről percre több vizet veszünk el az óceántól.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 238 2004.11.15. 3:15  227-243

KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az előbbiekben minden párt, a honvédelmi bizottság és a tárca vezetője is beszámolt arról, hogy ez egy olyan művelet, amely bírja a parlamenti pártok teljes egyetértését. Az előbb elhangzottak alapján szeretném megerősíteni, hogy a Magyar Demokrata Fórum is támogatja az Európai Unió irányítása alatt végrehajtandó balkáni katonai békefenntartó misszióhoz való magyar hozzájárulást. Ezt a háromszáz fős kontingenst számban is, létszámban is, kiképzettségben is, professzióban is meghatározónak és elegendőnek tartjuk mi is.

Szeretném azt is kiemelni, hogy ez az a - ha úgy tetszik - békefenntartói program, amelyet szívesen szavazunk meg. Sokszor elmondtuk Irak kapcsán, hogy a több ezer kilométeres távolság helyett sokkal inkább a régiónk biztonságán őrködő balkáni szerepvállalást kellene erősítenünk, s erre most meg is van az alkalom, hiszen decemberben lejár az iraki kontingens kiküldetése, s úgy gondolom, illő és időszerű, hogy az uniós szerepvállalásunkat erősítsük meg.

Egyetértek azokkal is, akik elmondták, hogy ez egyfajta főpróbája lehet az Európa-hadtest majdani felállításának, illetve annak egy előképe lehet, hiszen itt már az európai haderők együttműködésben kipróbálhatják magukat, és annak a távolabbi célnak, amely egy európai hadtest felállítását is előirányozza, ez jó gyakorlóterepe lehet.

Szeretnék Mécs Imre képviselőtársam egyik felvetésére is reagálni. Ő azt javasolta, hogy érdemes volna megfontolás tárgyává tenni az alkotmánymódosításnak azt a formáját, amelyet a NATO esetében megtettünk, tehát hogy európai uniós vállalások, kötelezettségek megtétele esetén legyen elegendő a kormányzat döntése. A Magyar Demokrata Fórum ezt jó elképzelésnek tartja, és ha ilyen módosításra kerül sor, akkor ebben partnerek leszünk.

Nem szeretném sokáig húzni az időt, hiszen ma már minden jó és fontos érv elhangzott annak alátámasztására, miért fontos az, hogy a Magyar Köztársaság részt vegyen a balkáni békefenntartásban. Csak meg tudom ismételni, hogy a Magyar Demokrata Fórum változatlan formában támogatni fogja a javaslatot, ezért módosító indítvány beadásával sem kívánunk élni.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

(20.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 250 2004.11.15. 2:58  243-253

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Átnézve a benyújtott törvényjavaslatot, illetve megkérdeztem a mikrocenzussal kapcsolatban követett gyakorlatáról a KSH-t is, javaslatom, hogy a törvényjavaslatot kezeljük rutinszerû technikai kérdésnek, és különösebb kommentár nélkül fogadjuk el, de azért persze lesz egy-két megjegyzésem.

Mikrocenzust Magyarországon a tízévenként szokásos népszámlálás felezõ idõszakában szoktak tartani. A 2001. évi népszámlálás adatfelvételénél sok vita folyt arról, hogy milyen kérdéseket tegyenek fel a biztosok a lakosságnak, de végül is a költségekre való tekintettel egy meglehetõsen racionális változtatot fogadtak el, különleges kérdések nem szerepeltek.

Sajnos a törvényjavaslathoz kérdõív nincs mellékelve, ezt azért szívesen átnéztük volna. Ennek hiányában csak a szövegre hagyatkozhatunk, amibõl úgy tûnik, hogy ésszerûen szûk adatfelvételt tervez az Igazságügyi Minisztérium, illetve a Központi Statisztikai Hivatal. Vitatkoznunk legfeljebb abban lehetne, hogy jó-e ez így, vagy bõvebb információt szeretnénk kapni a társadalomtól.

Praktikus szempont, és ezt most némileg ironikusan jegyzem meg, hogy a 2005 közepén végzett adatfelvételrõl a 2006. évi választásokra eredményeket kapunk - erre az elõbb itt utalt képviselõtársam is -, így, mondhatnám azt is, szakszerûbben tudjuk majd egymást kritizálni, hiszen az adatok a különbözõ választókerületekben is megjelennek.

Egy másik dolog is hiányzik ebbõl a törvényjavaslatból az adatfelvételi lapokon kívül, nevezetesen a mikrocenzus költségvetése. Ez feltehetõen szerepel a 2004. évben elõterjesztett 2005. évi KSH-költségvetésben. Amennyiben a mikrocenzus költségvetése magas, úgy azért lehetõség lenne arra, hogy ezt a 2006. évre vigyük át, és szorítóbb problémák megoldására fordíthatnánk az ennek közel 560 milliós nagyságrendû fedezetét.

Végezetül: a Magyar Demokrata Fórum az elõterjesztést támogatni fogja, vélhetõleg módosító indítványt fogunk beadni hozzá.

Köszönöm szépen figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 148 2004.11.16. 5:33  17-328

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Most forma szerint azzal kellene kezdenem, hogy a Magyar Demokrata Fórumnak a honvédelmi költségvetéshez benyújtott módosító indítványait fel kellene sorakoztatnom, de ezt nem tudom megtenni, merthogy egyetlenegy módosító indítványt sem terjesztettünk be ehhez a fejezethez. Ennek pedig oka nagyon súlyos. Nem az, ami mondjuk, lehetne, hogy a tavalyi többtucatnyi módosító indítványunkból egyetlenegy sem talált meghallgatásra, magyarán egyetlenegy javaslatunkból sem született elfogadott javaslat, hanem sokkal inkább abból a tényből ered ez a mi távolmaradásunk, hogy bizony az összes tárcát figyelembe véve is a honvédelmi tárca költségvetése az, amelyik a legjelentősebb kurtítást, csonkítást, csonkolást szenvedte el, hiszen ha a két évvel ezelőtti számokat fölidézzük, bizony amikor a NATO-főtitkárral a miniszter úr találkozott, akkor még megígérte az évi 0,05 százalékos növekedést. Ez azt jelentené, hogy a mai beterjesztett javaslat valahol a GDP 1,76 százalékos arányát mutatná, tehát megközelítőleg 370-380 milliárd forintról szólna, ezzel szemben a tervezet egyébként 1,28 százalékos összeget takar, tehát megközelítőleg 100 milliárd forinttal kevesebb van ebben a mostani költségvetésben, mintha egyébként az ígéretünket tartottuk volna.

Miért nagy baj ez, tisztelt képviselőtársaim? Természetesen azért, mert az ígéretünket illett volna és illene betartani, azaz a szövetség, amelyre mi mindig is nagy beccsel és nagy gondossággal tekintünk, márpedig a NATO-szövetségesünknek tett ígéreteket illene betartanunk, bizony ezek az ígéretek valószínűleg csak ígéretek maradnak, és olyan fontos fejlesztések, olyan fontos felajánlások szenvednek csorbát és maradnak el, amelyek joggal kelthetnek bennünk bizony aggodalmat, hogy ne adj isten egyszer a szövetséges, ha hívna bennünket vagy nekünk volna rá szükségünk, vajon ugyan mit kaphatnánk cserébe.

De ha részleteiben nézzük, hogy hol hiányoznak a milliárdok, akkor a következőket tudom röviden elmondani. Mindenekelőtt a katonai szakírók is leírják, hogy egy ilyen költségvetést három részre lehet bontani; a személyi kiadások, a dologi kiadások és a beruházások, fejlesztések alkotják általában normálisan a költségvetést, és az a jó arány, ha ezekben nagyjából egyharmad-egyharmad-egyharmad a számok aránya is. Még elképzelhető a 40 százalék plusz 20 százalékos megosztás is, azonban bármennyire is hihetetlen, vagy talán mindabból, amit elmondtam, logikusan következik is, hogy pontosan az első kategóriában, tehát a bér és juttatásai tekintetében 47 százalékot tesz ki a költségvetés összege. Ez aránytalanul nagy, illetve pontosan azt mutatja, hogy bizony különösen a fejlesztésekre mindösszesen 10 százalék összeg áll rendelkezésre. Pedig rendkívül fontos tételről lenne szó, hiszen mi mindig elmondjuk, hogy támogatjuk a hivatásos, a szerződéses katonaságra történő áttérést, és elsősorban is azzal, hogy azok az élet- és munkakörülmények, szolgálati körülmények, amelyek ebből az összegből fedezhetők és ezzel az összeggel lennének javíthatóak, ezek volnának azok az összegek, amelyek egyébként a sorozott katonaságtól megkülönböztetnék a hivatásos vagy szerződéses haderőt, hogy tudniillik jól érzik benne magukat az oda leszerződött katonák, és nem az történik, ami manapság, hogy 7-8 hónap után leszerelnek, és utána kezdhetjük elölről a kiképzésüket, hanem legalább 3-4-5 évig benn maradnak, mert igazából ekkor éri meg a szerződéses haderő alkalmazása, és ettől válik előbb-utóbb professzionálissá is.

Így azt gondoljuk, és azzal zárom talán a felszólalásomat is, hogy nem láttuk értelmét módosító indítvány beadásának. A tárca költségvetése oly mértékben leszűkített és lecsupaszított, hogy gyakorlatilag a nincsen oszthattuk volna tovább. Ennek értelmét nem láttuk. Igazából én azon csodálkozom, hogy miniszter úr ezt a költségvetést elfogadta anélkül, hogy fölajánlotta volna akár lemondását is. Csodálkozom, hogy ő, aki eddig a tárcát mindig a tenyerén hordozta, és valóban úgy látszott, hogy minden igyekezete arra irányul, hogy a tárca, illetve a honvédelem kérdését valóban megfelelő finanszírozással is megtámogassa, ilyen számok bemutatása és elfogadása után ezzel kapcsolatban bizony elég súlyos kétségeink támadhatnak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
189 2 2004.11.23. 5:19  1-4

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A minap fogadóórámon felkeresett egy idős parasztember, és elmondta, hogy az idei esztendő volt az, amikor életében utoljára almát termesztett, s ebből az alkalomból hozott nekem is egy szatyorral. Elmondta, közel százmázsányi a termése, amelyet a közeli almafeldolgozóba szállított, és még csak reménye sincs arra, hogy akár a közeljövőben, akár a következő esztendőben ezért pénzt kapjon. Az idei esztendőt is csak úgy tudta családjával együtt átvészelni, hogy a temetésükre félretett pénzüket költötték permetezőszerre és napszámosra.

Sajnos, az eset nem egyedi, sokan gondolják úgy, hogy a mezőgazdaságból immár csak vegetálni lehet, megélni vagy jövőt teremteni ez az ágazat nem képes. Ennél jobb helyzetben a hagyományos növénytermesztést folytató gazdák sincsenek, ők hol az áfa-visszatérítésre, hol a géptámogatásra, nemritkán a felvásárlók halasztott fizetésére várnak. Kilátástalanság és kétségbeesés jellemzi ezt az ágazatot.

Való igaz, hogy a földalapú támogatások kifizetése megkezdődött, azonban az is látszik, hogy ezek a kifizetések lassan haladnak, pillanatnyilag jó esetben a beadott igények 20 százalékát érhetik el országosan. Ezért aztán azon sem lehet csodálkozni, hogy a hét derekán ismét az utakra vonulnak a gazdák. A Magyar Demokrata Fórum természetesnek tartja, és támogat minden olyan önszerveződésen alapuló megoldást, amely a magyar gazdatársadalom érdekeit, napjainkban sokszor már csak egyszerű megmaradását védik. Természetesnek tartjuk, hogy a létükben, saját és családjuk fenntartásában veszélyeztetett gazdálkodók minden eszközt igénybe vesznek céljaik elérésére.

A Magyar Demokrata Fórum az év elején már elkészíttette a magyar mezőgazdaság nemzeti önvédelmi programját. A program azon a felismerésen alapszik, amin az év eleji és a mostani demonstráció is, a gazdatársadalomra kétfrontos küzdelem vár. Nemcsak a belső piacunkat elözönlő import, szemét, mint például legutóbb a fertőzött paprika vagy a hormonkezelt csirkék s a többi és a multik ellen kell küzdeni, hanem a magyar kormányzat álságos kommunikációba burkolt közönye ellenében is. Jól kifejezi ezt a baromfi- és sertéstartó gazdák most elkezdett küzdelme, amellyel egyetértünk, és mint az önvédelem szükséges megnyilvánulását, támogatjuk.

A cseh kormányzat 2003-ban 200 millió koronát fordított arra a kampányra, amely arra készítette fel a cseh lakosságot, hogy az uniós csatlakozás után fogyasszanak, válasszanak az ottani mezőgazdaság termékeiből. Ebben az időszakban ez rendkívül fontos lépés volt, hiszen az egyenlőtlen támogatási rendszer miatt a csatlakozás utáni néhány érzékeny évben a hazai portékák a hazai piacon hátrányba kerülhetnek. Ilyen lépést a magyar kormányzat nem tett. Nem tett érdemi lépéseket az elmúlt évben hihetetlen módon megnőtt sertésimport fékezésére, amivel mérhetetlen károk érték az ágazatot, amelynek néhány szereplője önkezével vetett véget kilátástalanná vált életének.

Az Unióban a szabadon áramló termékek, tőke és szolgáltatások rendszerében az elmulasztott lehetőségek felett ma már csak keseregni lehet. Megmaradó lehetőségeink korlátozottak, ezért felszólítjuk a kormányzatot, hogy folytasson kampányt annak érdekében, mutassák be a magyar lakosságnak, miért van szükség minden területen arra, hogy azonos minőség esetén keressék, követeljék a kereskedőktől a hazai élelmiszert, a hazai alapanyagot. Nem diszkriminálunk, csak védjük azt, ami még a miénk, a magyar földet, a magyar vidéket, évezredes hagyományainkat, parasztságunkat.

Felszólalásomat azzal az esettel kezdtem, hogy egy idős parasztember elhozta hozzám az utolsó, idén termett almáit. Tartok tőle, az ország számos, hagyományosan gyümölcstermelő körzetében sokan hagynak fel ez irányú tevékenységükkel, és a tavaszi metszést már a Stihl-fűrésszel tervezik elvégezni. Persze, ettől még a boltokban lehet majd kapni szép nagy, zöld almákat, darabonként akár száz forintért, amelyeket ráadásul több ezer kilométerről hoznak.

A kérdés azonban nyitva marad: van-e abban felelősségünk, ellenzéknek és kormánynak egyaránt, hogy pár éven belül akár az egész magyar gyümölcstermesztő kultúra tönkremenjen, hogy a kiélezett versenyben alulmaradjon? A válaszunk: ebben felelősségünk óriási. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Ezért hívtam fel a kormányzat figyelmét újból a tovább nem halasztható problémák orvoslására.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 154 2004.11.29. 2:18  153-160

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Megszoktuk, hogy az élet által felvetett gondok megoldása helyett a miniszter úr feláll, és elmondja, hogy az ágazatban milyen közel a Kánaán. Elmondja, hogy a milliárdok csak úgy záporoznak, esetleg grafikonokat is felmutat, a laikus meg utálja a parasztot, hogy ilyen rengeteg pénzmagot csak úgy elherdál.

Öntsünk tiszta vizet a pohárba, miniszter úr! Mutassuk be az ígéretek értékét egy kis ágazat példáján, lássuk a gyümölcsösök nyári helyzetét! Elöljáróban ennyit: a termelők tájékoztatása idén, vagyis a csatlakozás évében alapvetően téves volt. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 2004 áprilisában az alábbi tájékoztatást adta a kormány részére: “Javuló versenypozícióra számíthat a friss, fagyasztott és szárított zöldség-gyümölcsfélék termesztése, bár a magyar kertészet csak a termelők által létrehozott termelői értékesítő szervezeten keresztül juthat uniós támogatáshoz.ö

Mit találhatunk néhány hónap múlva az FVM honlapján? Íme, idézem: “Befejeződött a meggy- és a ribiszkeszüret. A termelői várakozásokat alulmúló felvásárlási árak miatt a termés egy része a fákon, illetve a bokrokon maradt. A meggy esetében a kezdő 90 forintos átvételi árak a közepes termés ellenére a betakarítás végére 40-60 forintra csökkentek. A piros ribiszke átlag felvásárlási ára 50 forint, a feketeribiszke felvásárlási ára 30 forint/kilogramm volt. Figyelembe véve, hogy az előző három év átvételi árainak átlaga 140-200 forint között volt, a termelők elkeseredése érthető.ö

Ezzel párhuzamosan a magyar médiában folyamatosan megjelent, hogy igaz, hogy csak a tészekbe tömörült termelőkön, de segít a kormányzat 170 millióval - ami semmire sem elég, hiszen a termelők kára több tíz milliárd és a 170 milliócska rá sem fér egy grafikonra, de az ígéret bejárta a sajtót.

Kérdéseim tehát a következők: elemezték-e kellő mélységben az ágazatban kialakult helyzetet? Vannak-e használható ajánlásai az ágazat szereplőinek? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Hol van a megígért anyagi segítség?

Várom válaszát. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 158 2004.11.29. 1:05  153-160

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen, miniszter úr, a válaszát, azonban egy nagyon fontos kérdésre nem kaptam feleletet, de nemcsak én nem kaptam, hanem azok sem, akik ezt az azonnali kérdésfelvetést figyelik, hogy mi történt a 170 millió forint ígérvénnyel, hova került, kihez került. Egyébként pedig, miniszter úr, ön is tudja nyilván, ahogy én is tudom, hogy ha sok eső esik, akkor sokszor permetezünk, föl lehet rá készülni, meg lehet védeni a termést. Ebben az évben valóban sok és jó termésünk akadt, akkor erre fel kell készülni, hogy a sok termést hova tudjuk elhelyezni.

Az semmiképpen nem magyarázat, hogy azért, mert sok termett, most az emberek rosszul jártak. Épp ellenkezőleg kellene ennek lenni, ha egyszer végre jó a termés, és ez nemcsak a gyümölcsre, hanem ugyanígy igaz a gabonafélékre is, akkor legalább föllélegeznek, és akkor legalább a következő évre volna egy kis rátartásuk. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy a nagy termés még nagyobb csapásnak számít ma, mint ha kevés terem, mert a költségek növekednek, ugyanakkor az értékesítési áraik meg lényegesen alacsonyabbak.

Köszönöm szépen. (Pettkó András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 154 2004.12.06. 1:20  153-160

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A múlt héten, egész pontosan csütörtökön Szanyi Tibor államtitkár úr a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság tanácskozásán a következőket mondta: Magyarországon az agrártámogatások összegének 90 százalékát száznál kevesebb ember teszi el. A politikai államtitkár elképesztőnek nevezte azt az FVM-es tapasztalatát, miszerint Magyarországon az agrártámogatás összegének 90 százalékát száznál kevesebb ember teszi el. Igaz, az Európai Unió egészében sem sokkal jobbak az arányok, az ágazatban érintettek 20 százalékának jut a pénzek 80 százaléka. Szanyi bírálta ezt a pazarló rendszert, rosszul és fölöslegesen elköltött pénznek nevezte az agrártámogatási forrásokat, azaz Szanyi Tibor szerint aggasztó a hazai korrupció helyzete.

Tisztelettel kérdezem a miniszter urat: valóban így van-e, hogy száznál kevesebb ember kapja a támogatások összegét, vagy talán Szanyi Tibor rosszul olvasta meg a listát?

Köszönöm szépen, és várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 158 2004.12.06. 0:51  153-160

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen. Miniszter úr, Szanyi Tibor volt államtitkára az, aki ezt a kérdést ezen a tanácskozáson így vetette föl. Amennyiben ez nem így történt, akkor biztosan az az újságíró, aki erről tudósított, rosszul hallotta. Tehát nem én vetettem fel ezeket a tényeket, hanem Szanyi Tibor úr. Az a pikantériája a dolognak, hogy Szanyi Tibor mégiscsak az ön tárcájának volt politikai államtitkára. Feltételezem azt is továbbá, hogy Szanyi Tibor úr, ha ránéz egy listára, százig nyilván el tud számolni, tehát ha azt mondja, hogy száznál kevesebb ember, akkor ezt ő egy olyan tényre alapozta, amit nekem most itt fel kellett tenni.

Egyébként pedig tényleg szeretném megtudni, hogy akkor most Szanyi Tibor mondott rosszat, az újságíró félreértette, vagy pedig most ön próbálja egészen másként és az én számlámra írni ezt a kellemetlen kérdést.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 2 2004.12.07. 5:12  1-4

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó - tartja a közmondás. Az utóbbi időben mind többször az a feladat jut nekem, hogy Németh Imre miniszter úr betartatlan ígéreteinek kell utánajárjak. Ezért most az a kérésem, öntsünk tiszta vizet a pohárba a falugazdász-hálózattal kapcsolatban. Tudjuk, hogy a szocialistáknak valahogy nem igazán a szíve csücske a falugazdász-hálózat. Éppen az önökhöz közel álló napilap írta meg a napokban, hogy a jobb sorsra érdemes hálózat a politikai divatok áldozata. És mert így van, és mert a falugazdász-hálózat működése széles körben elfogadott, a gazdatársadalom által feltétlenül szükségesnek ítélt, joggal tarthatunk attól, hogy önök még ezt a jól működő hálózatot is ellehetetlenítik.

A gazdák érdekében többen, többször felhívták erre a figyelmet. A miniszter úr tavaly több ízben kijelentette, ezekre a felvetésekre válaszolva, hogy a falugazdász-hálózatot tovább már nem építik le. Képviselői kérdésre írásban válaszolta: “Hangsúlyozni kívánom, hogy a falugazdász-hálózat nem kerül további átszervezésre, mivel a falugazdászok köztisztviselőként a jövőben a hazai területi szintű szakigazgatási és szakhatósági feladatokat fogják a hatályos jogszabályok alapján végezni.ö Mindezt 2003. szeptember 30-ai keltezéssel olvashatjuk. Miniszter úr szava ellenére éltünk a gyanúperrel, hogy nem így lesz.

Az idén november 6-án nyilatkozta Medgyasszay László: “Úgy tűnik, hogy a falugazdász-hálózatnak bevégeztetett. Ma vagy holnap dönt a kormány erről, a költségvetésben nincs benne az az összeg, amely a falugazdász-hálózat köztisztviselőként való további működését biztosítaná.ö A válasz Pásztohy államtitkár úrtól a Duna Televízió 2004. november 6-ai 18 órai adásából: “Egyáltalán nem kell aggódnia Medgyasszay képviselőtársamnak a falugazdászokkal kapcsolatban. A költségvetésben benne van a forrás, az intézmény költségvetésében, és a falugazdászokra sokkal nagyobb feladat hárul, mint eddig.ö

Államtitkár Úr! Önnek tudnia kell, hogy soha ilyen szükség nem volt a gazdákat segítő szervezetre, mint az uniós belépés idején. Önnek tudnia kell, hogy milyen társadalmi megmozdulás segítette például az osztrák vagy a finn parasztokat, amikor az ottani gazdatársadalom ismerkedett a megnehezedett és megnövekedett uniós bürokráciával. Itthon a társadalmi segítség szervezése elmaradt, helyette leépítik az egyetlen olyan szervezetet, amely segítésre alkalmas, arra szervezett. Így aztán elmondható, soha ilyen káosz, kapkodás és lemaradás nem volt még az agrárium szervezésében, mint manapság.

Egyetlen területen van rendszeresség és hatásos működés, a káoszt leplező sikerpropaganda gyártásában. Mi viszont soha nem tudunk hozzászokni, hogy az Unió rendszeresen kukoricára térdepelteti a felkészülésben, intézményrendszerének kiépítésében és programkészítésben sereghajtó Magyarországot. Soha nem tudunk hozzászokni, beletörődni, hogy az önök felelőtlen mulasztásai miatt egyre több veszteség éri a magyar gazdatársadalmat, az elvben elérhető támogatásoktól elesünk, és még az is előfordulhat, hogy az ország az Unió nettó befizetőjévé válik.

Érthetetlen ellentmondás és következetlenség, hogy a tárca vezetése makacsul ismételgetve soha nem hallott mennyiségű agrártámogatást emleget, és ebből a csuda nagy összegből éppen a támogatások megszerzését segítő falugazdász-hálózat működésére nem futja. A tárcánál tervezett összes leépítésen belül is kiemelkedő a falugazdász-hálózat prognosztizálható leépítése, az 1226-os hivatali létszámból mintegy 250 fő, vagyis 20,4 százalék leépítését jelenti.

Ennyi ellentmondás láttán és okán meg kell kérdeznem önt, hogy korábbi ígéreteik ellenére milyen racionális indokok alapján csökkentik drasztikusan a falugazdász-hálózat működési kereteit, létszámát. Bizonyos-e ön és a tárca vezetése abban, hogy gazdáink amúgy is gyenge forrásszerző képességét intézkedésük nem gyengíti tovább? És ön szerint a tervezett leépítés a tárca vagy a vidéken élők érdekeit szolgálja-e?

Államtitkár úr, figyelmesen várom válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 318 2004.12.07. 8:35  311-321

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az asztalunkon fekvő T/12678. számú törvénymódosító javaslat hat törvényen kíván kisebb-nagyobb mértékben változtatást eszközölni. A legnagyobb változást a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény szenvedi el, mondom képletesen, mert a változások nagy többsége az érintett állományra vagy annak bizonyos részére kedvező hatással lesz.

A törvényjavaslat elkészültéhez jelentősen hozzájárulhatott a katonák jogállásáról szóló 2001-es törvény, amelynek korszerű megfogalmazásai termékenyítően hatottak a módosító javaslat megfogalmazóira. A javaslat úgynevezett salátatörvény, nemcsak azért, mert hat törvény módosítását javasolja, hanem azért is, mert sok, egymással összefüggésben nem lévő területet kíván módosítani. Annyira saláta, hogy az általános indoklásban a belügyi tárca meg sem próbálja valamilyen vezérelvre felfűzni a módosító indítványokat, hanem felsorolja a módosítást indokoló tényeket és a módosítandó törvényeket.

A 42 paragrafusból és a körülbelül 70 módosítandó törvényhelyből a legnagyobb terület: a fegyelmi ügyek, amelyek 7 paragrafust és 12 törvényhelyet foglalnak magukba. Nagyon sok egyparagrafusos terület van. Talán úgy lehetne összefoglalni, hogy az elmúlt nyolc év változásai szükségessé teszik a jelenlegi módosítást.

(17.10)

Ezen módosításokat több esetben már korábban meg kellett volna tenni. Példaként a fegyelmi ügyeket említhetem, de más terület is van, ahol a törvénymódosításokat át kellett volna vezetni a Hszt.-n is. Nem akarok az általam is sokat bírált honvédelmi tárcával hosszasan példálózni, de mintha ott e területen gyorsabbak lennének. Kerestem a most talán legnagyobb érdeklődést kiváltó bírósági szakaszban lévő készenléti ügyet vagy a sokat bírált ruházati ellátás megoldását szolgáló módosításokat, de ilyeneket nem találtam.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megpróbálok a sok-sok javaslatból néhányat kiemelni, amelyekből általános következtetések vonhatók le. Először mindjárt a módosító törvényjavaslat címével kapcsolatos általánosítható megjegyzésem; már korábban is a katonai témákkal kapcsolatban szerettem volna kitérni a fogalmak tisztázására.

Az alkotmány VIII. fejezetének címében a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek szerepel. A fejezetben a Magyar Honvédség, a rendőrség, a határőrség, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok kerülnek nevesítésre, eszerint a rendvédelmi szervek, a rendőrség, a határőrség, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok. Ugyanakkor a büntető törvénykönyv 122. §-ában nevesítik, mely szervezetekben, a Magyar Honvédség tényleges állományában, a határőrség hivatásos és szerződéses állományában, a rendőrség, a büntetés-végrehajtás és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományában szolgálnak katonák. Ez a felsorolás nem egyezik az alkotmányban szereplő rendvédelmi szervekkel, mert itt a büntetés-végrehajtással bővül a felsorolás. Ez egy újabb ellentmondás.

A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 3. § (1) bekezdése felsorolja a fegyveres szerveket. E felsorolásban szerepel a honvédség, a rendőrség, a határőrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a büntetés-végrehajtás. Ezek az alkotmányban és a Btk.-ban már felsorolt, illetve valamely csoportosításban részt vevő szervezetek. Ezeken túl itt szerepel a polgári védelem, a vám- és pénzügyőrség, az állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság. Ezek tehát fegyveres szervek, de nem rendvédelmi szervek, és hivatásos állományuk nem minősül katonai állománynak.

Az eddig általam említett káoszt még fokozza a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, amely a Magyar Honvédség kivételével egyezik a szabálysértésről szóló törvényben felsoroltakkal. Ezek szerint az egyik törvény fegyveres szervként aposztrofálja a honvédséget, a másik törvény pedig nem. Az ember azt hinné, ezt a káoszt már nem lehet fokozni. De lehet, mert a most asztalunkon fekvő javaslat a fegyveres és rendvédelmi szervekkel összefüggő egyes törvények módosításáról szól, természetesen kimarad újra a fegyveres szervekből a Magyar Honvédség, de bővül az APEH nyomozó hatósággal és a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatával.

Államtitkár Úr! Javasolom a törvényjavaslatok megfogalmazóinak a Honvédelmi, a Belügy- és az Igazságügyi Minisztériumban, hogy üljenek le, tisztázzák a fogalmakat, és tegyenek javaslatot a káosz kiküszöbölésére. Az én elképzelésem szerint van a Magyar Honvédség, vannak a rendvédelmi szervek, és a kettő együtt: fegyveres szervek.

A törvénymódosító javaslat lehetővé teszi a fegyveres szervek tagjainak, hogy az EU vagy a NATO szervezeteiben misszió tagjaként vagy béketeremtő kontingensben vegyenek részt. Ezzel kapcsolatban jelentős változást okoz, amely talán inkább pozitív, a más szervnél teljesített szolgálatból való visszatérés újbóli kodifikálása és a rendelkezési állomány bővítése.

A fegyveres szervezetek szempontjából viszont negatívnak ítélem meg, hogy nemzetközi kontingensből vagy misszióból visszatérőket sok esetben nem tudják - remélem, nem akarásról szó sincs - foglalkoztatni, és egy év múlva kitessékelik a szervezetből, pont azokat, akik nyelvtudással, nemzetközi együttműködési tapasztalatokkal rendelkeznek. A Magyar Honvédségnél volt ilyen negatív eset, hogy három év külföldi szolgálat után a magas rendfokozatú katona, természetesen a törvényi előírásokat maximálisan betartva, kint találta magát a civil életben.

Meg kell említenem a kifogástalan életvitellel kapcsolatos új előírásokat, amelyek egyértelműen szigorítják a jelenlegi szabályokat. A módosítás egyértelműen rögzíti, hogy nemcsak a felvétel feltétele a kifogástalan életvitel, de a szolgálat alatt is fenn kell tartani ezeket a nem könnyű, de feltételként vállalt szigorú előírásokat, amelyek megszegése jogkövetkezményekkel jár. Ezek közül a legszigorúbb a szolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetése. A szervezetek működése szempontjából ez nagyon szükséges, mondhatnám, minimális feltétel, amelyet üdvözölni tudunk.

A személyi állományra kedvező hatású anyagi feltételek javításáról az államtitkár úr már előttem szólt, amelyeknek én is örülök, csak az a gondom, hogy a javítások kismértékűek, amelyek jelentős élet- és szolgálatikörülmény-javulást egyik állománykategóriában sem okoznak, inkább bizonyos aránytalanságok kiküszöbölését jelentik, melyek talán, ha kismértékben is, de javíthatják a hangulatot.

Az államtitkár úr említést tett a két módosító javaslatról, amelyeket itt korábban már megbeszéltünk, azzal a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja egyetért, így ezzel együtt a törvényt frakciónk el tudja fogadni.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 124 2004.12.13. 2:11  123-130

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Ma biztosan nem panaszkodhat, hogy nem kellő mértékben népszerűsítjük önt és a tárcáját. A kérdésemet nem egyeztettem Gőgös Zoltánnal, de kísértetiesen fog rá hasonlítani, nyilván azért, mert a probléma valós, és olyan, amiért ő is meg én is ezt szóba hozom.

Sajnos azt kell mondanom, hogy balsorsunkra jó terméssel zárta ezt az esztendőt a magyar mezőgazdaság. Egy olyan kultúráról kérdezném önt, amely az önök által az Unióban is jó esélyűnek tartott kertészeti ágazat része, fontos élelmezési anyagot állít elő, és jelenleg a tönk szélére került. A káposztatermelőkről van szó. Ebben az ágazatban a csökkenő hazai és európai vetésterületek ellenére az őszi szezonban túlkínálat tapasztalható. A belföldi fölösleg levezetésében elvileg az áruházláncok akciói is segíthetnének. Láttunk is ilyet, volt, ahol 5 forintért, más helyeken 3 forintos kilogrammonkénti áron értékesítik a káposztát, számunkra ellenőrizhetetlen származási helyről.

 

(16.00)

Ez a tény a magyar gazdálkodót több szempontból is lehetetlen helyzet elé állítja. Belföldön egy, a közepesnél jobb téli tárolási tulajdonságokkal rendelkező káposzta egyetlen szem magja legkevesebb 3 forint plusz áfa. Így a táphengeres palánta előállítása már minimum 5 forint plusz áfa, és a legolcsóbb technológia szerint is az önköltség 8-12 forint/kilogramm körül alakul. Teljesen világos, hogy az ettől mélyen eltérő fogyasztói árak mellett hamarosan kiszorul a piacról és tönkremegy a magyar termelő, valamint a vetőmag-előállító egyaránt.

Miniszter Úr! Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Foglalkozik-e egyáltalán a tárca vagy a kormányzat azzal, hogy az agrárrendtartási törvény előírásainak kijátszásával súlyos károk érik az ezeket kivédeni nem képes magyar termelőket? Szándékozik-e a tárca a beszerzési ár fogalmának újraértelmezésével törvényi segítségben részesíteni a magyar termelőket, és kíván-e szankciókat kezdeményezni a dömpingár vonatkozásban?

Várom válaszát. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 128 2004.12.13. 1:13  123-130

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Az előbbi válaszában, amit Gőgös Zoltánnak adott, utalt arra, hogy a nagykereskedelmi láncokkal is próbálnak tárgyalni ez ügyben, és az elmúlt napokban talán még ilyen tárgyalás is folyt.

Mondok önnek egy példát. Talán jövőre ezt kellene tenni, amennyiben ez a probléma jövőre is meglesz - valószínűleg igen. Franciaországban már augusztusban Nicholas Sarkozy pénzügyminiszter úr ült le tárgyalni ezekkel a kereskedelmi láncokkal, merthogy augusztusban egyébként látszik, hogy a termés mekkora; gondolom, hogy ez nálunk ugyanígy megbecsülhető. És ha nem az utolsó utáni pillanatban tárgyalunk a láncokkal, hanem azt megelőzően, például augusztusban, akkor lehet, hogy egy ilyen, jó értelemben vett nyomásgyakorlás sokkal hatékonyabb és eredményesebb lehet. Nem biztos, de meg kell kísérelni.

Egyébként azzal maximálisan egyetértünk, hogy erősíteni kell a termelői szervezeteket, a tészeket, hogy ne legyen ilyen kiszolgáltatott helyzetben az a szerencsétlen termelő, aki mélyen áron alul kénytelen most a káposztáját a földekről fölszedni.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.)