Készült: 2020.07.09.11:24:46 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 150 2004.12.20. 1:58  149-156

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Rövid időn belül másodszor fordul elő velem, hogy egy kormánypárti képviselő kérdése után szinte szóról szóra ugyanazt a kérdést fogom feltenni. Az előbb Jüttner Csaba képviselőtársunk kérdezte önt ugyanebben a tárgyban. Úgy gondolom, az ismétlés a tudás anyja, ezért még egyszer megkísérlem, hogy egy újabb választ kapjunk öntől, mivel úgy látom, újabb merénylet készül a vidék, a nemzeti vidékfejlesztési terv, valamint az agrár-környezetgazdálkodás ellen.

Nevezetesen arról van szó, hogy a nemzeti vidékfejlesztési terv költségvetési összegét 25 százalékkal, ezen belül az agrár-környezetgazdálkodásét 40 százalékkal akarják csökkenteni, és ez a mintegy 15 milliárd forint kerülne átcsoportosításra a nemzeti 30 százalékos kifizetés fedezetére. Teszik ezt annak ellenére, hogy a miniszter júniusban sajtókommünikéjében cáfolta az elvonási szándékot, és azt mondta, hogy nem nyúlnak hozzá a nemzeti vidékfejlesztési terv költségvetéséhez, sőt inkább emelik azt. Úgy látszik, az sem zavarja a tárcát, hogy - információim szerint - a beérkezett pályázatok száma máris meghaladja a 32 ezret, és az igényelt összeg is 30 milliárd forintnyi, így tehát a nemzeti vidékfejlesztési tervben szereplő 19,8 milliárd forint sem elégséges, nemhogy a 8 milliárddal csökkentett összeg. Teszik ezt akkor, amikor még alig száradt meg a tinta a nemzeti vidékfejlesztési tervre vonatkozó brüsszeli megegyezésen.

Ezért ismét kérem miniszter urat, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba. Ezek után mire számítson az a közel 32 ezer pályázó, aki jóhiszeműen benyújtotta a pályázatát?

Várom válaszát, miniszter úr. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 154 2004.12.20. 0:54  149-156

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen. Miniszter úr, én úgy tudom, hogy ezen a pályázaton a magyar állam 25 százaléknyi önrészt vállal. Ha ez így van, ez azt jelenti, hogy minden visszavont forint további 3 forint csökkenést eredményezhet. Azt ugyan lehet mondani, amit ön állít, és valószínűleg úgy is van, hogy ön felelősséggel tartozik más ágazatok - a hús- és egyéb ágazatok - támogatását illetően is, de az biztos, ha nem nyújtanak be egy pályázatot, akkor nemcsak az a pénz vész el, amit önrészként letesznek az asztalra, hanem az a be nem jött 3 forint is, ami ebben az esetben nagy kár az országra nézve, elsősorban persze azokra a gazdálkodókra nézve, akik mégiscsak komolyan számítottak arra, hogy a környezetgazdálkodás terén komolyabb előrelépést tudnak tenni.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 120 2005.02.21. 2:11  119-126

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alábbi idézet egy olyan levélből származik, amely 2005. február 8-án érkezett egy olyan agrár- és vidékfejlesztési operatív program - rövidítve: AVOP - keretében pályázó pályázóhoz, aki 2004 augusztusában adta be az akkor érvényes pályázati kiírás szerint elkészített pályázatát, és hiánypótlás után a befogadó nyilatkozat birtokában is volt. Idézem: “Tisztelt Pályázó! Az agrár- és vidékfejlesztési operatív program keretében meghirdetett pályázati felhívások feltételei módosultak. A változás lehetőségére a megjelent pályázati felhívások 15. fejezetének programkiegészítő dokumentumra vonatkozó bekezdése a pályázó figyelmét felhívta. A felhívások hivatalos szövegét a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítő 2004. november 26-ai száma tartalmazza. Ennek alapján pályázatát, ezen belül a pályázati adatlapot és a függelékeket módosítani szükséges az alábbi szempontok és mellékletben felsoroltak szerint. Mezőgazdasági beruházások támogatása intézkedés keretében benyújtott pályázatok esetén a kedvezőtlen adottságú területeken gazdálkodók plusz 10 százalék, valamint a fiatal gazdálkodók plusz 5 százalék többlettámogatás nem adható. Budapest, 2005. január 31.ö, aláírás.

Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2004 augusztusában az akkor érvényes pályázati felhívás alapján elkészített és beadott pályázatot a november 26-án hivatalosan közzétett felhívás alapján kellett átdolgozni, és mindezt a január 31-én keltezett és február 8-án érkezett levélből lehetett megtudni. Közben eltelt fél esztendő, és a jóhiszemű pályázók az egészet kezdhették elölről. Tisztelettel kérdezem miniszter urat: nem tartja ezt olyan skandalumnak, ami alapján én ezt a kérdés feltettem önnek?

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 124 2005.02.21. 0:55  119-126

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm miniszter úrnak ezt a halvány elismerést vagy beismerést. Nagy baj ez - gondoljanak bele! Valaki eltervez egy dolgot, hogy ennyi költséggel, ennyi ráfordítással meg tudja tenni, és kiderül fél év múlva, hogy kezdheti elölről, mert amire ő gondolt, az nem úgy van. Lehet, hogy ez az uniós irányelvek változásával vagy rendelkezéseivel függ össze, de akkor nagyon nagy gond van azzal is, hiszen ez mégsem járható út, hogy azt hiszem, talán 32 ezer körüli pályázó volt, valószínűleg nem mindenkit érintett pontosan ez a megszorítás, de azért nagy létszámú pályázó volt, aki most úgymond, hoppon maradt, illetve ezek után azt gondolja: akkor most becsaptak engem? Vagy hogyan számíthat ő a jövőben arra, hogy a tárca az ő érdekeit fogja képviselni ebben az ügyben?

Köszönöm szépen.

(15.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 247 2005.02.21. 4:25  232-264

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Ha a Magyar Köztársaság iraki katonai szerepvállalása ezzel az előterjesztéssel vagy beszámolóval kezdődne, akkor azt mondanám, hogy ez a beszámoló korrekt módon, nagyon egyértelműen, megfelelő módon idézve a vonatkozó határozatokat, hivatkozva az ENSZ BT-re, a NATO-döntésre végigvezeti és a célt is megjelöli, hogy itt egy olyan kontingens kiküldésére kerül sor, amely majd őrzés-védelmi és járőrözési feladatokat fog ellátni egy bizonyos kiképzőtáborban. Ez így pontos és korrekt, és erre a Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként azt tudom mondani, mi mindig azt mondtuk, hogy amikor a szövetségesünk kéri tőlünk a segítséget vagy a közreműködést, akkor erre természetesen a Magyar Demokrata Fórum is igennel fog szavazni. Idáig rendben is volna a dolog.

Csakhogy tegnapelőtt láttam-hallottam Juhász miniszter úr sajtónyilatkozatát, pontosabban televíziós megnyilatkozását, és az volt az érzésem, miniszter úr ott úgy tálalta és foglalta össze - kár, hogy most nem ő ül itt, mert akkor mondhatná, hogy rosszul hallottam vagy félrehallottam -, arról beszélt, hogy ha már egyszer idő előtt kijöttünk Irakból, s ezzel presztízst vesztett és csorbát szenvedett a magyar virtus, becsület, akkor most legalább visszavonulunk 150 katonával. Lám, milyen jó, hogy ott vannak az eszközök, még azokat se kell drága pénzért odaszállítani.

A külső szemlélőben is az a kép alakulhat ki, hogy nem azért kell most egyébként Irakba elmennünk, mert a NATO kéri, hanem azért, hogy az úgymond, megmentő presztízst helyreállítsuk. Holott, ha jól emlékszem, az előző iraki misszió küldetésének a meghosszabbítását épp azért nem támogatta a Fidesz és az MDF képviselőcsoportja, mert nem azzal a felhatalmazással mentek ki, ami akkor a határozati javaslatban szerepelt. Ehhez képest - még egyszer mondom - ha a mostani előterjesztésnek nem volna előzménye, számunkra teljesen korrekt és elfogadható lenne.

Bocsánat, valaki itt felejtette a telefonját, el kell némítani, mert már zavar, hogy folyton csöng. (Megtörténik.)

Visszautalva a Simicskó képviselőtársam által elmondottakra, bizony a két dolog - mármint a korábbi iraki misszió és a mostani - között azért van áthallás. Ezt az áthallást az előbb felvázoltam. Bizony nem szerencsés az, hogy most az ellenzék torkán le akarják erőltetni ezt a dolgot, hogy akkor is vegyük tudomásul, ez úgy jó, ahogy történt, és az akkori iraki missziónk “félbehagyásaö helytelen lett volna vagy nem lett volna jó döntés.

Én is afelé hajlok és az előbb azt az egy szem tartózkodó szavazatot ezért adtam le - a többi képviselőtársam talán épp a pulpituson ültek, ezért nem szavaztak -, mert ezzel az amúgy támogatható beszámolóval, ezzel az áthallással, ezzel a kis csúsztatással szemben így akartam kifejezni, hogy mi ezt nem ilyen formában képzeltük el.

Köszönöm szépen a figyelmet. Tehát ezt az előterjesztést tudomásul vesszük, de csak tartózkodó szavazattal tudjuk nyomatékkal kifejezni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
201 14 2005.02.22. 4:18  13-16

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A tegnapi naptól, alig egy évvel a tavalyi gazdatüntetések után, ismét tüntetnek a gazdák. Némelyikük több száz kilométert zötyögött a fővárosig munkagépén, hogy talán utolsó nekirugaszkodással elérje azt, hogy ne árverezzék el a feje fölül a gépvásárlás alkalmával elzálogosított házát, hogy ne kényszerüljön feladni azt a foglalkozást, amelyet apáitól, nagyapáitól megtanult, örökölt. Tehát jövetelük célja nem az extrajövedelem kicsikarása a kormánytól, hanem az életben maradásukhoz szükséges kompenzáció, támogatások kikényszerítése, annál sem több, sem kevesebb, ahogy ezt a támogatást az európai uniós országokban a felelős kormányok meg is adják.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum a csatlakozás előtt a gazdatársadalom feltőkésítését, nemzeti támogatásuk kiterjedt notifikációját jelölte meg az akkor legfontosabb követelménynek. Álmunkban sem gondolhattuk, hogy idáig fajulnak a dolgok, hogy a magyar gazdák az európai piacon ilyen hihetetlenül nehéz versenyre kényszerülnek.

A Magyar Demokrata Fórum a kialakult helyzetben javasolja, hogy a kormány az agrárium szereplőivel egyeztetve azonnal fogjon hozzá egy rövid távú cselekvési program kidolgozásához, amelynek szerintünk fontos elemei az alábbiak volnának.

1. A 2003. évi aszályhitelek konszolidálása. Gondoljunk csak bele, a csatlakozási erőpróba előtt a magyar mezőgazdaság feltőkésítése helyett akkor visszafizetendő kölcsönt kapott. Természetesen a gazdák és a kormány sem tehet az aszályról, ezzel együtt igaz, hogy több évre konzervált versenyhátrányt szenvednek el emiatt gazdáink.

2. A törvényekben garantált nemzeti támogatások meghirdetése és kifizetése, azaz a kiszámíthatóság szavatolása.

3. Agrár-környezetvédelmi pályázatok eredeti ütemezésben, teljes összegben történő végrehajtása.

4. Az agrárhitelezési és -adózási környezet teljes felülvizsgálata.

5. A falugazdász-hálózat megerősítése, újbóli csatasorba állítása.

Be kell látnunk mindannyiunknak: város vidék nélkül, vidék város nélkül nem megy. Fontos, hogy a társadalomban a gazdák ellen meglévő ellenérzést oldani kell. Az Unióhoz korábban csatlakozó országokban: Finnországban, Írországban, Ausztriában nemzeti kiállás és segítségnyújtás kísérte az átállás keserveit. Nálunk kormányzati vezénylettel, de legalábbis hangszerelésben nemzeti sárdobálás és talán gyűlölködés kíséri a parasztság pusztulását, ami megdöbbentő a jelenben és a jövőre nézve is.

A Magyar Demokrata Fórum felszólítja a kormányzatot, hogy haladéktalanul vizsgálja meg és teljesítse a gazdák jogos követeléseit, nemcsak az ő érdekükben, hanem a városban élő polgárok, azaz mindannyiunk boldogulására. Tragikus volna, ha nem vennénk észre: mindannyian egy hajóban evezünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Az egymásra mutogatásnak ma már be kell fejeződnie. Örömmel hallottam és vettem államtitkár úr előbbi válaszában azt az ígéretet, hogy márpedig a fizetéseket, a támogatásokat mihamarabb rendezni kell. Gondolom, hogy ezen a nyomon tovább tudunk együttműködni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 165 2005.02.28. 2:14  164-171

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Súlyos válságban van a felsőoktatás, csőd közeli helyzetbe került a Miskolci és a Debreceni Egyetem, ahol több száz embert akarnak elbocsátani. De ugyanez a helyzet a Nyugat-Magyarországi Egyetemen is: félmilliárd forintos tartozásai miatt drasztikus lépésekre kényszerülhetnek.

Mit tesz ebben a helyzetben a kormányzat a felsőoktatásért? Tettek helyett beszél és politikai kampányt folytat az egyetem falai között. Így kerülhet sor arra, hogy Gyurcsány Ferenc két hónapon át tíz felsőoktatási intézményt látogat meg. Pedig mit is ígért a kormány 2002-es programjában? Gyarapodó felsőoktatást, tízezer új kollégiumi férőhelyet, ingyenes utazást az oktatási intézmények diákjainak. Mi valósult meg mindebből? 20 százalékkal csökkentek az egyetemi férőhelyek, a tízezer új kollégiumi férőhely helyett a 30 ezer forint/hó árú diákhotel lehetősége, a folyamatosan emelkedő diákbérletek árai, a harmadik éve változatlan hallgatói normatívák. A 2005-ös költségvetési támogatás megegyezik a 2004-essel, nem követi az inflációt, nem fedezi az alkalmazottak 9 százalékos béremelését. És mindezeket betetézte a 2005. január 1-jétől a felsőoktatást is érintő 250 forintos tranzakciós díjfizetési kötelezettség, amit a Magyar Államkincstár számára fizetnek az intézmények. Tehát amikor a kormányzat jobb kézzel ad, azt a ballal rögtön vissza is veszi.

Államtitkár úr, tudom azt, hogy nem a tételenkénti 250 forintnyi összeg eltörlése mentheti meg az egyetemeket a csődtől, de mégiscsak megkérdezem öntől: nem gondolja-e mégis, hogy a sarc megszüntetése az aggódó szavakon túl valamelyest mégiscsak könnyebbítene az egyetemek helyzetén?

Várom válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 169 2005.02.28. 1:03  164-171

KARSAI PÉTER (MDF): Államtitkár úr, örülök annak, hogy önnek a legnagyobb örömet az okozza, hogy Gyurcsány Ferenc most körbelátogatja az egyetemeket.

Tudomásom szerint ez a tranzakciós díj igazából a 2005-ös költségvetési törvényben került megfogalmazásra, onnantól vezették be. Akkor ezek szerint valószínűleg én láttam rosszul vagy sokan így tudják rosszul - vagy ön tudja rosszul, ennek természetesen majd utánajárok.

Államtitkár úrnak ez a válasza megint arra volt bizonyíték, hogy ha valamilyen valós problémát felvetünk és szóba hozunk, akkor önök rögtön ebben a kioktató stílusban - rosszul készültünk, rosszul tudjuk, rosszul jártunk utána - válaszolnak. Ez engem ugyan elkeseríthet, de az egyetemeket nem vigasztalja meg, hogy a helyzetük sokkal rosszabb, mint ahogy azt ön itt a válaszában lefestette.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 4 2005.03.01. 3:28  3-6

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azzal a meglepő kéréssel fordulok az államtitkár úrhoz, és önön keresztül Németh Imre miniszter úrhoz, hogy legyenek következetesek. Fórumokon elhangzott öntől és az agrárvezetés több tagjától, hogy a jelenlegi feszültség egyik alapvető oka, hogy a gazdák rosszul töltötték ki a szükséges nyomtatványokat. Voltak persze mohók, és voltak ostobán nyerészkedni kívánók - néhányan. A problémás esetek döntő hányadát azonban az jelentette, hogy a közhiteles magyar földhivatali földnyilvántartás nem alkalmas a MePAR rendszer követelményei szerint a támogatások igénylésére, és a gazdák semmilyen más adatot nem kaptak helyette.

A földhivatali, egyre borsosabb áron beszerezhető nyilvántartás adatai alapján fizettetnek velük illetékeket, szerzésit, örökösödésit, ez az alapja a beruházásoknak, a jövedéki adó visszaigénylésének, és ha tévesen szolgáltatják az adatokat, még jól meg is büntetik őket.

 

(9.10)

De megbüntetik akkor is, ha e nyilvántartás alapján igényelnek területalapú támogatást, ha 3 százalékkal eltér az adat - márpedig nagyon sokszor eltér -, már meg is van a büntetés, addig ugyanis nem fizetnek, amíg úgymond nem rendezik a hibát. Ha nagyobb az eltérés, nagyobb a büntetés, még kellemetlenebb a procedúra.

Tisztelt Államtitkár Úr! Önök azért vannak helyzetben, hogy ezt a kérdést megoldják. Ez ideig úgy próbálták megoldani, hogy a falugazdászok az elmúlt években óriási terheket magukra vállalva, nagyon sok esetben a munkaidőt olykor megduplázva dolgoztak. Az elfuserált intézményfejlesztés alatt az FM-hivatalok költségvetésük terhére segítettek be, és valljuk be, sokszor a lehetetlent is megpróbálták és teljesítették. Ezért érthetetlen, hogy az agrár-közigazgatás napjainkban folyó drasztikus leépítését mi indokolja.

Mi indokolja, hogy a nagy terheket vállaló, a feladatokat sikerrel megoldó FM-hivatalokból 260 főt eltávolítanak? Mi indokolja, hogy ennek a létszámnak a nagyobb része az a falugazdászcsapat, amely átsegítette önöket, és horribile dictu, segíti mindmáig a gazdákat az uniós átállás nehézségeiben? Megszűntek volna a nehézségek? Vagy ez a leépítés csak bornírt válasz a demonstráló gazdák követeléseire, amelyekben kiemelt helyen áll a falugazdász-hálózat megmentése?

Államtitkár Úr! Nem találja furcsa ellentmondásnak, hogy éppen a demonstrálók kívánják megtartani az agrár-közigazgatás szervezetét, önök meg leépítik? Nem találja következetlennek, hogy azt a szervezetet bontják le, amelyik alkalmas arra, hogy kiküszöbölje azokat a hibákat, amelyek miatt is Budapestre jöttek a gazdák?

Államtitkár Úr! Ismételten kérem, legyenek következetesek, ne egy pártprogramhoz, hanem az élet diktálta logikus megoldásokhoz.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 40 2005.03.01. 11:21  15-41

KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amikor a jelen hozzászólásom összeállításán dolgoztam, az egyes fejezetek átgondolásakor, illetve a módosítandó szövegrészek egybevetésekor praktikusan rövid, jellemző címmel igyekeztem ellátni az adott munkarészt. Így tettünk máskor is, például amikor egy egész ország salátatörvényről beszélt egykoron. Mosolytörvény - ez volt az első jelző, amely a bevezető sorok, a törvény céljának megfogalmazása során eszembe jutott. Felsejlett a ragyogó Kánaán, az ígéret földje. Álomszerű dolgok, úgymint az agrárfejlesztés kiszámítható keretei, kormányzati hozzájárulás a mezőgazdasági termelők életszínvonalának javulásához, a vidéki népesség megtartása, nos, ezek mind olyan ügyek, amelyekért politikusnak, gazdának élni érdemes, s amelyek immár nyolcadik esztendeje törvénybe foglaltattak.

Gyakorlatilag változatlan a szöveg, érvényes a törvény, és mégis exponenciálisan nő az agrárdemonstrációk időegységre jutó száma. Van abban valami nagyon groteszk és nagyon szomorú, hogy nyolc esztendő múltán kihúzzuk egy soha be nem tartott törvényszövegből egy törvénymódosítás során az uniós csatlakozásra való felkészülést, ezt a napjainkban is bizonyítottan soha be nem tartott előírást, merthogy per forma csatlakoztunk. Ezen a megmerevedett tehetetlenségen csak kínosan mosolyogni lehet, így egész jó név az, hogy mosolytörvény.

Sajnos nem lehet szabadulni attól az érzéstől, hogy a valóság megjavítása helyett az arról alkotott kép átfényezése folyik törvénymódosítás címén. A módosítandó szabályozás előírta az agrártámogatások folyamatos növelését. De hogy mennyi az annyi, és azt hogyan oszthatjuk el igazságosan, arról éppen harmadik esztendeje folyik egyre hangosabb vita.

Tény, hogy a gazdatársadalom - megkockáztatom - döntően nagyobb része úgy érzi, hogy a törvényben eddig garantált növekedés számára nem más, mint húsbavágóan érezhető csökkenés. Hogy is van ez? A működés alapján ez a törvény gumitörvény. Ha megnyújtom, 300 milliárdnak látszik, ha elengedem, összeugrik, és nincs a fele sem. A felelős miniszter úr idejének jelentős részét az teszi ki mostanság, hogy tájékoztatja a magyar társadalmat arról, hogy törvénytisztelő kormányzatunk tevékeny közreműködésével soha nem volt mértékben emelkednek a gazdáknak juttatott támogatások. Kevesebb hír van róla, de sajnos mára már tény, hogy ebben az időszakban felgyorsult a magyar parasztság pusztulása, elhalása. Az ellentmondás lényegét jól tükrözi napjainkban a Felvonulási tér képe, a pedánsan sorba állított traktorok százai és a flaszteren topogó gazdák tétovasága.

A gazdák pontosan tudják, hogy 2003-ban komoly természeti csapás érte őket. Rajtuk kívül álló okok miatt iszonyú károkat szenvedtek el, és az évszázad aszálya után a valódi segítség elmaradt. A társadalom számára ugyan ködösítésképpen csak úgy záporoztak különböző nyilatkozatokban a milliárdok, de a végül nyújtott kárenyhítő hitel nem jövedelem, hanem visszafizetendő kötelezettség lett. 2004, az első uniós év pedig e kötelezettség, a visszafizetés megkezdése mellett a gazdasági csődöt hozta.

Az év eleji agrármegállapodást a kormányzat számos pontjában felrúgta. A döbbenetet igazából az a felismerés okozta és okozza, hogy a vezetés rendre nem a nemzeti kormányzatok módjára viselkedett. Minden nemzeti kormányzat nyíltan vagy burkoltan a hazai termelők megsegítésére törekszik, még egy esetleges köztük keletkezett konfliktus esetén is.

 

(11.10)

Forrásokért lobbizik, lökdösődik, és katasztrófahelyzetben külön juttatásokat biztosít a termelők megmentése érdekében. Nálunk az elmúlt években ehelyett szokássá vált a termelők elleni sajtókampány, az adófizetők pénzének védelmére való hivatkozás ürügye alatt a jogos járandóság elsinkófálása, a termelők kedvezőtlen képben való bemutatása, s mindennek melléktermékeként a vidék és város szembeállításának, ellenségessé váló új viszonyának kiélezése.

Nos, így alakult a helyzet akkor, amikor a módosítandó törvényben hatályosan előírták a '98-as bázishoz képest a támogatásoknak évente a GDP-arányos növelését. Gumiszámok és gumielszámolás lett a gumitörvényből, amihez képest a mostani javaslat véleményünk szerint visszalépés. Visszalépés, mert az új rendben a bázisszám is gumi, megfoghatatlan, “a 2005. évi költségvetési támogatási törvény szerinti támogatásösszegö. Erről álljon itt egy, a kormányzathoz közelebb álló agrárszervezet vezetőjének, Horváth Gábornak, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége főtitkárának a 2005. évi nemzeti támogatásról tett nyilatkozata:

“A közvélemény előtt megjelent sok-sok milliárd. Ez azt a képzetet kelti, mintha az agrártermelők rendszeresen, tömegben kapnának költségvetési támogatásokat. Ehhez képest az a helyzet, hogy a termelők által érzékelt valóság meg a felelős nyilatkozók mondanivalója között rendkívül nagy a különbség. Azt mondják, hogy 328 milliárd forint áll rendelkezésre. Ezzel szemben az ősszel leállították a támogatásokat azzal az ígérettel, hogy január 1-jén újraindul. Ehelyett év elején leállítottak minden nemzeti támogatást. Ennek csak egyetlen oka lehet, hiszen a jogszabály is csak akkor ad lehetőséget a miniszternek, ha elfogyott a rendelkezésre álló összeg. Márpedig január 1-jén egy esetben fogyhat el, ha nincs nemzeti célra ilyen összeg. Ravasz költségvetési bürokraták kreáltak egy számot, ez a 328 milliárd forint, holott pontosan kell tudni, hogy ennek egyharmada olyan, amely részben az európai uniós csatlakozás előtt felhasznált pénz, részben 2004-ben ki nem fizetett, egyébként a mai napig ki nem fizetett összeg. A másik egyharmada, az Európai Unióból származó forrás pedig csak 2006-ban fog a gazdálkodók rendelkezésére állni. Nagyon leegyszerűsítve: ennek a beharangozott összegnek mindössze egyharmada, ami 2005-ben rendelkezésre áll.ö

Akkor most mi is a bázisszám? Gumitörvény, délibábtörvény, mézesmadzagtörvény, amelynek módosítása előttünk fekszik. Hogy közelebb kerüljön az agrárium szóhasználatához, úgy is jellemezhetnénk a fő mondanivalót: ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem csak ezek az ellentmondások teszik elfogadhatatlanná a törvénymódosítást és az egész törvényt. Egészen egyszerűen hemzsegnek itt a definiálatlan, sokféle, akár ellentétes előjellel olvasható meghatározások. Például: középpontban a termelés versenyképességének javítása. Kérdés: ez a tőkés nagybirtok irányába mutat vagy az európai mintájú családi gazdaság felé? Utóbbi ugyanis megfelel a később megjelölt környezet- és természetvédelmi szempontok érvényesítésének, de mindez a tőkés nagybirtok feladatai közé már nem szorítható be, mert akkor az elvárt külpiaci versenyképességnek nem tud megfelelni. Ha a külpiacon versenyképes, hogyan érvényesíthető a vidék lakosságmegtartó képessége? Vagy lesz két agrárstruktúra? Mindegyik megfelel valaminek? De akkor melyiket támogatjuk Unió-kompatibilis módon?

A versenyképesség meghatározása az egyik legbonyolultabb kérdés a mai világban. Komplex kormányzati tevékenység kellene, mert hat rá a támogatás-, adó- és hitelpolitika, és nemzeti összefogással kellene megteremteni, közösen kialakítani azt a versenypályát, ahol értelme lehet a küzdelemben részt venni. Ehelyett egy féloldalas nemzeti agrárkerekasztal és egy szakmailag nehezen védhető nemzeti stratégia lidérceivel kívánnak vérátömlesztésben részesíteni egy eddig is betartatlan - mert betarthatatlan -, inkoherens vágyálomkomplexumot.

Ez a törvény durván mutatja be az álomvilágban élő törvényhozás minden hibáját. Nyolc éve, és ebben a módosításban újfent írja elő például, hogy kormányzati feladat a fiatal gazdák megerősítése és úgymond versenyképessé tétele. A valóság: 2000-2003 között pontosan 50 százalékkal csökkent a preferálni kívánt szereplők száma. Elmenekültek a fiatalok az ágazatból, nem teljesült a törvény, tehát malaszttörvény.

Az álomvilág és a valóság találkozása zajlik a napjainkban tartó demonstrációsorozatban is. A vágyálmok tálalásával, erős kommunikációjával, jó sajtójával lesz az álomból porhintés. A szakma számára azonban eddig is, ezután is teljesíthetetlen, betarthatatlan pancsertörvény. Pedig elég lenne néhány sorban megfogalmazni a feladatokat: a mindenkori kormány köteles empátiával, megértéssel viseltetni a kormányzottak iránt akkor is, ha azok éppen gazdálkodók. Na persze, van vagy lesz olyan kormányzat, amelynek még ennyi sem kell.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 82 2005.03.01. 2:38  77-85

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tatai-Tóth András képviselőtársunk önálló indítványa fekszik most az asztalunkon, ami egyébként kis terjedelmű, összesen három paragrafusból álló javaslatot ismerhetünk meg és találhatunk ebben az indítványban.

A lényege a következő: ne kelljen közbeszerzési eljárást lefolytatni a tankönyv beszerzése esetén, amennyiben arra a tankönyvpiac rendjéről szóló törvényben meghatározottak szerint az iskolai tankönyvellátás keretében kerül sor, és a tankönyv szerepel a tankönyvjegyzékben. (Tatai-Tóth András bólogat.) Látom, bólogat képviselőtársam, tehát jól foglaltuk össze a lényegét.

A törvényjavaslat az indoklásában jogilag megfelelően alátámasztja azt, hogy ha a tankönyv beszerzése a tankönyvpiac rendjéről szóló törvényben és a végrehajtási rendeletében foglaltaknak megfelelően történik, akkor teljesen értelmetlen a közbeszerzési törvény alkalmazása, illetőleg a közbeszerzési eljárás lefolytatásának előírása a beszerzésre.

A hivatkozott jogszabályok megfelelően rendezik a tankönyvbeszerzés előfeltételeit. Amennyiben az ezekben a jogszabályokban előírtak végrehajtásra kerülnek, akkor egy közbeszerzési eljárás lefolytatásához előírt határidők nem is tarthatók be, továbbá a közbeszerzési eljárás lefolytatása aránytalan terhet ró a tankönyvek beszerzésére köteles iskolára, és az eljárás költségei valószínűleg meg is haladnák az esetlegesen elérhető kedvezményeket.

A fentiek alapján valóban megalapozottan indokolható a tankönyvbeszerzés kivétele a nemzeti értékhatárt elérő, valamint a nemzeti értékhatár alatti közbeszerzési eljárás alkalmazása alól. Tekintettel arra, hogy a tankönyvek beszerzése nem éri el a közösségi értékhatárokat, vagyis nem érinti az uniós közbeszerzési szabályozást, ezért a javasolt új kivételi kör szabályozása nemzeti jogalkotási hatáskörbe tartozik, ezért annak elfogadása a közösségi jogba nem ütközik.

Számunkra, a Magyar Demokrata Fórum számára a javaslat szakmailag elfogadható, ezért támogatni is fogjuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 6 2005.03.07. 4:44  1-16

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Hallgatva az ön beszédét az jutott eszembe, hogy ha egy tudományos tanácskozáson hangzott volna el mindez, ami a falu és a vidék problémáival foglalkozott volna, akkor ezt szívesen még meg is tapsoltam volna. Azonban ez itt hangzott el a Parlament falai között, és ebben az esetben azt mondom önnek, hogy ez a húsz perc vagy tizenöt perc, ameddig tartott ez a beszéd... - jobb lett volna, ha kiszalad a Felvonulási térre és a gazdákkal találkozik, mert akkor valóban azokra a kérdésekre kapott volna választ, amiért ma a gazdák Budapestre jöttek.

Miniszterelnök Úr! Ön a múlt héten azt mondta egy nyilatkozatában, hogy a vidék motorja a mezőgazdaság. Feltételezem, hogy ma is így gondolja ezt az állítást, mert ezzel mi is egyetértünk, és azt mondom, igen, a vidék motorja a mezőgazdaság; épp ezért ha a kenőanyagot kifelejtik belőle, akkor a motor óhatatlanul csapágyas lesz és leáll. Ezt nyilván önnek is tudnia kell, és gondolom, hogy ön is pontosan tudja. Ezért is jó lett volna, ha most itt ön arra reagál, és arra mond valamit, amiért a gazdák tüntetnek, hogy mi az elképzelése a válságkezelésről. Egy orvos, ha csak odáig jut el, hogy a diagnózist fölállítja, és nem mondja meg a terápiát, akkor az nem orvos, hanem maximum kuruzsló; tehát önnek itt kevés a diagnózisról beszélni, önnek a terápiáról kellett volna beszélni, hiszen itt vannak a gazdák, nem is olyan túl messze.

Ha ezt ön nem tudta megtenni, akkor engedje meg, hogy fölhívjam a figyelmét egy-két olyan javaslatra, amelyeket a Magyar Demokrata Fórum az elmúlt időszakban ez ügyben megtett. Éppen szombaton foglalta össze az országos elnökök gyűlése Cegléden azokat a javaslatokat, amelyeket szeretnék újból fölemlíteni önnek, hátha ezek közül valamelyik szimpatikus, és akkor azt mondja, nézzük meg, hátha igazat mond ez a Demokrata Fórum.

Ilyen például a 2003. novemberben akkor még Medgyasszay László által kezdeményezett agrárkerekasztalnak a megrendezése. Nagy kár, nagy baj, hogy az agrárkerekasztal hamvába holt, hogy egy gyűlés után tulajdonképpen abbamaradt. Ha a jövőben nem kerekasztal mellett és a mezőgazdaság, a vidék szereplői között zajlik ez a beszélgetés, akkor bizony számítani kell arra, hogy évről évre, mint ahogy most is, mint ahogy tavaly is, a gazdák nagy számban jönnek és tüntetnek.

Ebben az ötpontos javaslatunkban az is rendkívül fontos volt, hogy a magyar piacot védenünk kell. Az már mégiscsak hallatlan dolog, hogy a mérgezett, gombás paprika után megjelenik a marokkói túlpermetezett fehérpaprika. Ez a legnagyobb kincsünk, amit itthon elő tudunk állítani, ennek nem tudunk megfelelő védelmet biztosítani. Komoly agrármarketinget kellene elindítani annak érdekében, hogy a magyar lakosság elsősorban a magyar termelőtől vegye ezt a terméket, hiszen mindenki megértené, hogy ezzel egyébként munkahelyet véd.

Ugyanígy nagyon fontos volna - és ez is előkelő helyet foglalt el a pontjaink között - a kiszámítható és átlátható támogatási rendszer mielőbbi létrehozása.

 

(13.30)

Az utóbbi hetekben szinte semmi másról nem szóltak se az MDF-, se a Fidesz-frakció interpellációi, mint hogy hogyan nem tartották be azokat a szabályokat, azokat a támogatásokat, hogyan maradtak el a kifizetések, a különböző pályázatok elsinkófálása hogyan történt. Ezekről hallottunk volna szívesen!

Itt ketyeg a legközelebbi nagy agrárbomba, ez pedig a bent lévő 6 millió tonnányi gabona. Kérem, tavaly is 750 ezer tonnát sikerült Bosznia-Hercegovinába kiszállítani. Ahogy most hallom az ezzel foglalkozó gabonakereskedőktől, meg kellene könnyíteni a piacra jutásukat, azonnal kellene intézkedni, hogy minél hamarabb abból a 6 millió tonnából legalább az menjen ki az országból, ami mondjuk, Boszniába kijutott.

Végezetül: miniszterelnök úr, tényleg azt mondja a Magyar Demokrata Fórum, hogy önnek elsősorban mint felelős kormányfőnek azzal kellene foglalkozni, hogy a pillanatnyi, napi gondok, ha úgy tetszik, a tűzoltás problémáját megoldani, mert ha ön ezt nem teszi meg, belátható és beláthatatlan következményei lehetnek mindannak, amiről ön most elfelejtett a napirend előtt beszélni, és amit mi és a gazdák is meg a vidék is joggal elvárt volna öntől.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF soraiból. - Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 67 2005.03.07. 2:58  66-72

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban több ízben nyilatkozta az agrárvezetés, hogy a gazdáknak járó kifizetések elmaradásának egyik fő oka, hogy a gazdálkodók az általuk műveltnél nagyobb földterületet jelentettek be. Sajnálatos, hogy a nyilatkozók hozzáállása és vérmérséklete szerint a nyilatkozatok szövegkörnyezetéből nagyon sokszor kiérzett a lenézés vagy annak a sejtetése, mintha egyfajta kulákos paraszti kapzsiság rejtezne a dolgok mögött.

A magyar gazdálkodók számára 2004-ig egyetlen közhiteles nyilvántartás létezett: a földhivatali. E nyilvántartás alapján vásárolt, szerzett tulajdont a gazda, és a tulajdoni lapon rögzített méretek alapján köteles fizetni az illetékhivatal részére a sokszor igen borsos szerzési illetéket. E nyilvántartás alapján és az itt rögzített paraméterek szerint kötöttek és kötnek ma is jogilag megalapozott bérleti szerződéseket, ez a szervezet és adatai szolgáltatják a pályázatok, beruházások alapját, igazolják a tulajdont s annak fizikai mérőszámait. Az itt nyilvántartott adatok alapján történik a földterületekre vonatkozó örökösödési eljárás és a kapcsolódó illetékek kifizetése. A földhivatali közhiteles nyilvántartás alapján és csakis ez alapján történik például a VPOP felé a gázolaj-támogatás igénylése, s ha a területi adatokban valami tévedés van, a gazdát keményen büntetik.

Az agrárvezetés korábban említett nyilatkozataiban valahogy háttérbe szorult, hogy a magyar közhiteles nyilvántartás azonban nem felel meg az uniós kifizetések alapjául. Előállt az a helyzet, hogy ha a gazda vásárol tíz hektár földet, ezután kell fizetnie illetéket s minden más fizetnivalót, ám támogatást kisebb terület után igényelhet, mert a blokktérképeken kisebb érték van rögzítve. Ráadásul, ha az eltérés nagyobb a tűréshatárnál, s ez gyakori, büntetik, leginkább azzal, hogy elmarad a részére jogosan járó kifizetés a kérdés rendezéséig, ami csak egyféle lehet: igazodni kell a légi fotón mért értékhez.

Miniszter Úr! Éppen ezért kérdezem öntől: meddig köteles a magyar gazdálkodótársadalom az általa kezelt földterületről különböző tartalmú hivatalos nyilvántartást vezetni a tévedésből fakadó összes hátrányok elviselése mellett? Másodszor: mit takar, milyen hivatkozási alapot jelent a közhiteles földnyilvántartás? Harmadszor: tesz-e valamit a magyar kormányzat e kettősség feloldása érdekében, vagy továbbra is megköveteli az illogikus kettős nyilvántartás vezetését?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 71 2005.03.07. 0:57  66-72

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen. Miniszter úr is elismerte, hogy ez a rendszer - pláne így a kettő egymás mellett - rendkívül bonyolulttá teszi a pontos adatszolgáltatást. Pontosan ez az egyik indoka annak, amit a gazdák - szerintem - jogos követelése tartalmaz, hogy a falugazdász-hálózatot meg kell tartani, mert ez még a hozzáértő embereknek is eléggé átláthatatlan, nehéz számításokkal terhelt feladat, és a tévedés lehetősége - hogy úgy mondjam - nem adott a dologban. Éppen ezért miniszter úrnak most csak egy újabb kérdést tudnék feltenni: nem gondolja, hogy talán éppen ezért kellene még legalább pár évig megtartani a gazdák mellett a falugazdász-hálózatot, amelyek segítenek ebben a dologban?

Azért nem tudom elfogadni a válaszát, mert igazából ezt szerettem volna hallani öntől. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 42 2005.03.29. 2:53  41-47

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az ellenzék nagyvonalú támogatásával megszavazott alkotmánymódosítás 2003-ban felhatalmazta a kormányt, hogy szövetségesi feladataink gyors végrehajtása érdekében engedélyezze a haderő NATO-döntésen alapuló alkalmazását.

A módosítás hatálybalépése után Afganisztánba az ISAF béketámogató művelet keretében magyar kontingens került kiküldésre 2004. július 26-án, hat hónapos időtartamra. Minden résztvevő és mi képviselők is úgy számoltunk, hogy a kiküldetés 2005. január 26-án lejár. De a minisztérium órái másként járnak, és a jogi csűrés-csavarás eredményeként már az iraki kontingens hazatérése során is tapasztaltuk, hogy a végső határidő hónapokat csúszhat. Szerencsére ez Irakban nem következett be. Az afganisztáni misszió végül egy hónapos késéssel, február 26-án került hazahozatalra.

A nemzetközi tapasztalatok viszont azt bizonyítják, hogy a negyedik hónap végére a katonák fizikai és pszichikai állapotában jelentős romlás áll be, ami a fegyelmi helyzetet ronthatja, és a balesetek száma is növekedhet. Ezt az egyébként is kedvezőtlen körülményt tovább rontotta, hogy a 21 nap szabadságot 10 napra mérsékelték, amely időtartamba a haza- és visszautazás ideje is beleszámított. A változás jelentős idegeskedést, pszichikai terhelést okozott mind a katonáknak, mind családjaik körében. Természetesen e romló helyzetet következetes parancsnoki és mentálhigiénés munkával kompenzálni lehet, de sokkal eredményesebb, ha négy hónap után az állományt leváltják.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az előbb felsorolt jelenségek is indokolttá tették volna a honvédelmi bizottság ellenőrző albizottságának vizsgálatát, de a szocialista képviselők megakadályozták az albizottság összehívását. Én jóhiszeműen szavaztam meg a 2003-as alkotmánymódosítást, amely jelentősen lerövidíti a NATO-döntést követő magyar reagálást, ezzel javítva nemzetközi megítélésünket, de az Afganisztánban történtek, illetve az ellenőrzési albizottság összehívásának meghiúsítása olyan gyanút ébreszt bennem, mintha valami takargatnivalója lenne a tárcának, mintha terhes volna számára a parlamenti kontroll, esetünkben az ellenőrző bizottság vizsgálata.

(12.00)

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön szerint mi lehet az oka annak, hogy párttársai, a honvédelmi bizottság szocialista képviselői leszavazták Farkas Roland százados levele kapcsán a bizottság összehívását. Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 46 2005.03.29. 1:04  41-47

KARSAI PÉTER (MDF): Nem fog meglepődni az államtitkár úr, ha azt mondom, hogy nem fogadom el a válaszát. Mégpedig azért nem, ön is tudja, mint akik jelen voltunk azon a több mint négyórás vitán, hogy abban a levélben sokkal több dolog is volt és sokkal súlyosabb állítások, amiket szeretnék ezentúl is majd megkérdezni, hogy valóban érdekli-e a tárcát az, hogy például milyen a levél állítása - amit én kérdésként teszek fel még egy jó darabig -, milyen, mondjuk, az erkölcsi, morális helyzete a mi honvédségünknek. Ez volt az alapkérdése egyébként ennek a hivatkozott levélnek, nem a géppuska állásszögére voltam persze kíváncsi, amiről a bizottság a vizsgálat során megállapította, hogy az valóban szakszerűen lefelé is vagy vízszintesen is tudott tüzelni.

Tehát, államtitkár úr, továbbra is fogok még érdeklődni ez ügyben önnél, ha nem az albizottság keretén belül, akkor itt a parlament nyilvánossága előtt, mert azok a kérdések, amelyek ott még nyitva vannak, igenis engem érdekelnek, és szeretnék a végére járni. Úgyhogy nem fogadom el a válaszát, legközelebb ismét jövök kérdezni.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 150 2005.03.29. 2:17  149-156

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Az uniós csatlakozási kampányban beharangoztuk, hogy a mezőgazdaságon belül a zöldség-gyümölcs ágazat várhatóan kiemelkedően sikeres lesz. A szakmai megbeszéléseken többek között az is elhangzott, hogy az Unió a kiszámíthatóságot hozza el a gazdálkodók számára. A várható sikerágazat fejlesztése több kormányzati cikluson keresztül történt, főleg arra való hivatkozással, hogy az Unióban a gyümölcságazat aránya 8 százalék, míg hazánkban ez az arány mindösszesen csak 4. Ezért - nagyon okosan - fajtacserével összekötve megindult az ültetvények cseréje, újak telepítése. Ez a folyamat átívelt a Horn- és az Orbán-kormányon, és kisebb mértékben még a Medgyessy-kormányzat is támogatta a telepítéseket.

A termelőnek a mostani napokban azonban dönteni kell, mi legyen az ültetvények sorsa. Jelentős befektetések és óriási munka vár rá: a tápanyag-gazdálkodás, a növényvédelem, a fiatal ültetvények gondozása nagy anyagi teher, s igen nagy kérdés, hogy milyen megtérülésre számíthat. A termelőnek információra van szüksége, használható információ pedig csak nagyon kevés áll a gazdák rendelkezésére. Az agrárdemonstráció megmutatta, hogy azért is harcolniuk kell, ami vitán felül jár számukra.

Tavaly a miniszter úr többször, több helyen megjelent ígérete ellenére egy peták segítséget nem kaptak például a meggy- és bogyósgyümölcs-termelők. A tárca elismerte ugyan, hogy rajtuk kívül álló okok miatt érte őket jelentős veszteség, de ennél tovább nem ment. Később itt a parlamentben elhangzott kérdésre azt válaszolta a miniszter úr, hogy ez így eurokonform. Megjegyzem: az Unióban pedig az a konform, ha egy kormányzat minden eszközzel segít, vagy helyzetbe hozza a termelőit, természetesen a saját termelőit, ahogy ez egy nemzeti kormányzathoz illene.

Most tehát meg kell kérdeznem: mivel segít a kormányzat ma a magyar gyümölcstermelőkön? Segíti-e őket valódi információval, információszolgáltató szervezet működtetésével? Végezetül: tervezi-e a kormányzat ilyen szervezet létrehozását, vagy vak vezet világtalant alapon botorkál a magyar termelő és a magyar kormányzat kéz a kézben a várható csőd felé?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 154 2005.03.29. 0:56  149-156

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm. Tehát akkor, ha jól értettük a válaszát a miniszter úrnak, akkor be a tészbe a termelőknek, körülbelül ez a miniszter úr üzenete. Azonban van itt egy olyan, nem kis probléma, hogy azok, akik telepítettek, és nem kevés támogatással, általában 40-60 százalék körüli támogatással tették ezt, ha évek óta ráfizetéssel gazdálkodnak, és úgy döntenének, hogy abbahagyják, akkor ettől függetlenül ki kellene fizessék visszamenőleg kamatostul azt, amit erre támogatásként kaptak.

Tehát az igen jó válasz, miniszter úr, hogy a termelők persze vegyenek részt a tészben, és próbálják így a gondjaikat enyhíteni, de ez, gondolom, a felelősséget a tárcáról nem háríthatja el, azaz a tészen kívüli termelőknek is valamiféle segítségnyújtást, valamiféle információt rendelkezésre kell bocsátani, hogy ne úgy járjanak, mint az elmúlt esztendőben, amikor a meggyesek tulajdonképpen nem tudtak mit csinálni a terményükkel.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 81 2005.04.04. 2:11  80-87

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt hetekben, hónapokban a magyar méhészek elkeseredett tüntetéseiről láthattunk tudósításokat Brüsszelből. Azt kifogásolták, hogy az Unióba érkező nagy tömegű, minőségileg kifogásolható kínai méz tönkreteszi a magyar termelőt.

A tárca, szokása szerint ez ügyben is hallgatott, a tüntető méhészek csak az uniós képviselőinktől kaptak némi támogatást, biztatást. Idehaza a tárca nem volt ilyen tétlen. A 2004. (XI. 24.) FVM rendeletével előírta a méhészeknek a lényegében kötelező tagságot az Országos Magyar Méhészeti Egyesületben, hiszen ez a szervezet van csak feljogosítva arra, hogy a nemzeti támogatáshoz szükséges igazolást a méhészeknek kiadja. Ezért persze potom 2700 forint/fő plusz 35 forint/méhcsalád befizetését írja elő.

Így például az a Jánoshalma és Vidéke Méhészek Egyesülete, amely már 40 éve él, és jelenleg is 230 főt számlál, és az országos méztermelés 2,5 százalékát adja, és például sikeresen közreműködött legutóbb is 170 fő méhészeti szakmunkás kiképzésében, következésképpen bátran állíthatjuk, hogy az ország méztermelőinek élvonalában foglal helyet, arra már nem jogosult, hogy termelőinek igazolást állítson ki. Nyilvánvalóan bosszantó és nevetséges a helyzet. Igazolást csak az ugyanolyan jogállású budapesti egyesület adhat ki, több ezer forintért, a többieknek pedig szembe kell nézni azzal a helyzettel, hogy esetleg tagjaikat elveszítik, hiszen nem biztos, hogy mindenki ki tudja fizetni az újabb sarcot, különös tekintettel az ágazat mostani nehézségeire is.

A kérdésem tehát, miniszter úr: nem tartja-e elég nagykorúnak a vidéki egyesületeket ahhoz, hogy rendeletben felhatalmazza őket a szükséges igazolás kiadására?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 85 2005.04.04. 0:51  80-87

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Én a méhészek sanyarú helyzetét indokolva felhoztam a kínai méz problémáját, de nem ez volt a kérdésem. A kérdésem az volt, hogy miért nem adhat ki egy vidéki egyesület, amely jogállását tekintve ugyanolyannak tekintendő, mint a budapesti méhészegyesület, igazolást arról, hogy az ön által most itt bemutatott és nagyon üdvözlendő rendeletet, hogy így mondjam, aztán ezen igazolás birtokában majd lehívhassa.

Tehát igazából az volt a kérdésem, hogy miért muszáj egy vidéki méhészegyesületnek először betagozódnia fejenként 2700 forintért a budapesti méhészegyesületbe, hogy ezt a bizonyos igazolást a nemzeti támogatás megigényléséhez megkapja. Ez volt a valódi kérdésem, és kérem, hogy erre szíveskedjen válaszolni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 82 2005.04.05. 12:22  47-83

KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan törvénytervezet vitáját kezdjük meg a mai napon, amely az ország és a nemzet jövendőjét határozhatja meg. Mert miben rejlik egy nemzet jövője? A fiataljaiban, azokban az ifjakban, akik lelkükben és gondolkodásukban nemcsak magyarok immár, de európai polgárok is, akik versenyképes tudással léphetnek ki egyetemeinkről.

Jól tudjuk magunk is, hogy az otthonról, szüleinktől hozott értékek mellett életünk alakulását meghatározzák az iskolában tanultak. A betűvetés tudományától kezdve az egyenletek megoldásán át a doktori fokozatig egy diák rengeteg lépcsőt megjár. Fogalmazhatnék úgy is, hogy az általános iskolától a felsőoktatásig hosszú az út, ám nem minden fiatalból válik egyetemi doktor, mégis egy nemzet felsőoktatása és annak minősége a nemzet megmaradásának egyik záloga. Egy olyan kis ország, mint Magyarország, amelynek sem stratégiai nyersanyagkincse, sem fejlett ipara és az utóbbi években sajnos már mezőgazdasága sincs, versenyképességét egy módon őrizheti meg: tudással, mindenekelőtt a felsőoktatásban megszerezhető tudással, amelynek nyomán gomba mód szaporodhatnak a kutatás-fejlesztéssel foglalkozó intézetek, fejlesztőközpontok. Nem kellene délibábokat kergetni ahhoz, hogy el tudjuk képzelni, tíz év múlva hazánk Közép-Európa lüktető tudásközpontjaként jobbnál jobb kutatókat, mérnököket, orvosokat nevel, akik nem kénytelenek elhagyni hazájukat a társadalmi és anyagi megbecsülés teljes hiánya miatt, mint ma. Nem kellene.

Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban nem kellene. Nem akkor, ha egy olyan törvény vitáját kezdenénk meg ma, amely ezt a víziót elérhetővé teszi a nemzet és polgárai számára. Ez a törvénytervezet azonban nem rendszert, hanem káoszt hozhat, nem fejlődést, hanem hanyatlást eredményezhet a felsőoktatásban, így hazánk jövőjére nézve is aggályos lehet.

A ma is hatályos szabályozást az Antall-kormány terjesztette 1993 nyarán az Országgyűlés elé. Azóta ez a jogszabály határozza meg felsőoktatásunk rendszerét. Akkoriban a jogszabály készítői nem elvont elképzeléseiket erőltették rá a szférára, hanem valós igényekre adtak valós válaszokat. Többek között ezért lehetséges, hogy a törvény az elmúlt tizenegy évben ugyan sokat változott, de a mai felsőoktatásunk alapja még mindig ez a jogszabály. A módosítások, a szabályozás finomításai hozták létre a mai felsőoktatási intézményirányítási és érdek-képviseleti rendszert, a minőségen hatékonyan őrködő akkreditációs szisztémát, majd az integrációnak köszönhetően kialakult hatékonyabb intézményhálózati struktúrát.

Ma, 2005-ben a balliberális oktatási kormányzat újra a felsőoktatás alapjait kívánja lerakni. Azt egyrészről megértem, hogy a Magyar Bálint miniszter úr által vezetett Oktatási Minisztérium végre fel akar mutatni valamit, másrészről számomra érthetetlen, hogy amiként egy jól megépített háznak sem kell kétszer alapot rakni, miért gondolja azt a minisztérium, hogy a valós változások által szükségessé tett módosításokhoz mintegy “mellékelnieö kell egy új alapot is. Valós változás például: az elmúlt években felduzzadt hallgatói létszámnak köszönhetően szinte általánossá vált a magyar felsőoktatás. Jelenleg a korosztály 50 százaléka folytat tanulmányokat egyetemeken, illetve főiskolákon. Ez nem baj, sőt üdvözlendő, azonban a magyar felsőoktatási rendszer túlterhelt, jelen formájában nem képes a korábbi hagyományainkhoz méltó, megfelelő minőséget adni, és nincs összhangban a munkaerőpiac elvárásaival. Megoldást jelentene a problémákra a képzési rendszerünk átalakítása, az eddigi kétlépcsős modellről való áttérés a lineáris képzési rendszerre, amely valóban az oktatás minőségének javítását jelenthetné. Azonban ez a javaslat sajnos nem erről szól.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a javaslat nem a lineáris képzési rendszerre való áttérésről és lényegi problémák megoldásáról szól. Ez a javaslat a felsőoktatás irányítási, szervezeti, finanszírozási rendszerében való radikális átalakításról szól, amelyet a balliberális oktatási kormányzat a “kifárasztásö módszerével élve erőltetett át a szakmai szervezeteken, hiszen gondoljunk csak vissza, önmagában is egy beszédes adat, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat alapjául szolgáló koncepciónak több mint kilenc változata volt nyilvános, és több mint két és fél évig hatalmas viták közepette készült. Így sikerült elérni az oktatási kormányzat jelenlegi vezetőinek azt, hogy olyan változások kerültek a törvénytervezetbe, amelyek megsértik a több évszázados, minden európai országban természetszerűleg elfogadott intézményi autonómiát.

A törvénytervezet alapján az oktatási tárca felrúgja a rendszerváltás óta a kormányzat és a felsőoktatási intézmények, szakmai szervezetek és érdekképviseletek kialakult hatáskör- és felelősségmegosztási gyakorlatát. A törvénytervezet a magyar és európai felsőoktatástól teljesen idegen jogi megfogalmazásokat tartalmaz, tele van ellentmondással, továbbá azt a képet mutatja, mintha a törvény alkotójának fogalma se lenne az európai és hazai egyetemek és főiskolák működéséről. Ma a rektor, illetve az oktatók, hallgatók képviselőiből álló egyetemi tanács alkotja az intézmények vezető testületét. A törvényjavaslat szerint azonban a szenátussá keresztelt egyetemi tanács és a rektor mellett megjelenik egy úgynevezett irányító testület is. Az oktatási tárca előttünk fekvő javaslata szerint a szenátus az oktatási, tudományos tevékenység irányítását végzi, az irányító testület pedig a menedzsment szerepét látja majd el, és a stratégiai döntéseket hozza meg.

A tervezet minden stratégiai döntéshozatalt a minisztérium és a szenátus által delegált, külső szakértőkből álló irányító testülethez rendel. A szenátusnak csak a képzési és kutatási, általában adminisztratív jellegű kérdésekben engednének döntéshozatalt. A rektor lenne az irányító testület elnöke, akinek személyéről azonban gyakorlatilag nem a szenátus, hanem az irányító testület dönt. Hogyan gondolhatja azt bárki, hogy a fenntartó, az oktatási miniszter által jelölt, majdnem felerészben politikai delegáltakból álló, az intézményhez nem kötődő, nem mellékesen komoly tiszteletdíjban részesülő személyek irányító testület néven jobban, hatékonyabban és demokratikusabban irányíthatják a felsőoktatási intézményt, mint azok, akik az intézményeken belül élik mindennapjaikat?

(14.20)

Az irányító testület gondolata nem magyar találmány ugyan, és az oktatási tárca vezetői bizonyára úgy ítélik meg, hogy ha egy séma európai, akkor biztosan jól működik, és egy az egyben alkalmazható a hazai viszonyokra. Ez valóban lehetséges. Láttunk már példát pró és kontra, azonban az irányító testület gondolata az ismert példák alapján leginkább a kontra kategóriájába esik, hiszen valóban számos európai országban létezik ilyen vagy ehhez hasonló testület, csakhogy többnyire nem, illetve nem hatékonyan működnek. Szlovákiában 2003-ban tértek át erre a rendszerre, a szlovák irányító testület menedzserei azonban nem vállalják a felmerülő konfliktusokat az akadémiai szférából érkező tagokkal, ergo a testület nem működik. Hasonló a helyzet Ausztriában is, ahol 2002-ben hajtották végre az intézményirányítási reformot, ám ott a menedzserek és a professzorok nem képesek együttműködni, ergo a testület nem működik.

Ezek fényében hogyan lehetséges az, hogy Magyarországon olyan rendszert akar a jelenlegi oktatási kormányzat bevezetni, amely sok esetben nem állta ki a gyakorlat példáját? Hogyan merik egyesek a hosszú évek során kialakult és működő mai felsőoktatási irányítási rendszert félretéve, veszélybe sodorni a magyar felsőoktatás jövőjét?

Tisztelt Képviselőtársaim! Összegezve: az előttünk fekvő törvénytervezetről elmondható, hogy a tavalyi, súlyos kritikákkal illetett Csatlakozás az európai felsőoktatási térséghez című tanulmány legrosszabb változatára épít, illetve épül. A hallgatói jogok és az egyetemi autonómia csorbulása kimondottan ellentétes a döntéshozatalban nagyobb hallgatói részvételt szorgalmazó, az egyetemi autonómiát alapértéknek tekintő bolognai folyamattal, amely pedig állítólag a törvénymódosítás alapját képezi. Nem mellékesen a Magyar Bálint miniszter úr által is aláírt berlini nyilatkozattal is szembemegy a tervezet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum szerint azonban nem szabad a szükséges reformokat is ellenezni, hanem olyan felsőoktatási fejlesztési koncepciót kell megalkotni, amely javítja az oktatás és kutatás színvonalát, lehetőséget biztosít a felsőoktatási intézmények fejlesztésére, rendezi a nyugodt működéshez szükséges anyagi feltételeket, és valós intézkedési tervvel szolgálja az intézmények minél szélesebb körű autonómiájának kiterjesztését.

Épp ezért a felsőoktatási törvénytervezet jelen formában nem felel meg ezeknek a kívánalmaknak, és a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint szétzilálja mindazokat az eredményeket, amelyeket a magyar egyetemi és főiskolai rendszer a rendszerváltoztatás óta elért. Így véleményünk szerint ebben a formában a törvénytervezet általunk nem támogatható. Nagyon alapos és nagyon mélyre ható módosító indítványokat kell ahhoz elfogadni - ahogy Pokorni Zoltán úr is jelezte már -, hogy ez a törvénytervezet számunkra is elfogadható legyen.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 127 2005.04.11. 1:48  126-133

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Immáron ötödször próbálok tiszta vizet önteni a pohárba, és talán most értünk ahhoz a témához, amelynek még a felvetése is hord magában némi veszélyt, hiszen nem kevesebbről van szó, mint hogy országunkban az úgynevezett génmódosított termékek vonatkozásában - elsősorban kukoricatermesztésre gondolok -, valóban úgy van-e, ahogy azt hisszük és gondoljuk, hogy ma még a mi országunk ártatlan.

Sajnos, olyan híreket hallani, hogy magánimport formájában Romániából, Horvátországból, Szerbiából ellenőrizetlen minőségű és mennyiségű vetőmag érkezett be az elmúlt időszakban. Azt tudni kell, hogy a génmódosított növények termelése a legkisebb mértékben is óriási szennyezést okozhat, hiszen a beporzás során sok olyan tábla is manipulált lehet, ami egyébként eredendően nem lett volna az.

Azt kérdezem ezért nagy tisztelettel a miniszter úrtól, mit kíván tenni a tárca annak érdekében, hogy a tisztaságunkat megőrizzük. Mielőtt a szellem kiszabadulna a palackból, van-e olyan stratégia, van-e olyan elképzelés, van-e olyan törvényalkotási menetrendje a tárcának, amely kínosan őrködne ezen a rendkívül fontos természeti értékünkön, tudniillik, hogy Magyarország eddig ebben a kérdésben még nem volt érintett?

Várom válaszát. (Taps az MDF soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 131 2005.04.11. 1:00  126-133

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen a válaszát, miniszter úr, hiszen abban azért vannak olyan elemek, amelyek azt mutatják, hogy a tárca is átlátja, átérzi ennek a kérdésnek a messzire mutató jelentőségét, kihatását, hiszen nyilván azt ma még senki sem bizonyította, hogy a génmanipulált termékek adott esetben milyen kárt okoznak. Az viszont biztos, hogy az európai piac vagy akár a világpiac is a GMO-tiszta országok termékeit nyilván szívesen fogja vásárolni. Tehát ez egy nagyon nagy jelentőségű gazdasági kérdés elsősorban, és azt gondolom, hogy ebben a tárcának óriási a felelőssége, hogy minél hamarabb, amint teheti, ez ügyben tegye meg azokat a törvényjavaslatokat, amelyek biztosíthatják az országnak ezt a státust, ha úgy tetszik. Ezt kívánom önnek is és magunknak is, hogy ebben működjünk együtt.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiból. - Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 90 2005.04.18. 2:08  89-96

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A múlt heti honvédelmi bizottság ülésére a tárca beterjesztette és bemutatta az új kiképzési tervet, amelynek preambuluma a következőket mondja: a kormány a 2236/2003. számú határozatában megfogalmazta a Magyar Honvédség tízéves időszakára vonatkozó átalakítási és fejlesztési elképzeléseit. Ezen kormányhatározat alapján készült a 14/2004-es országgyűlési határozat, amely viszont a tárca szakmai vezetői szerint is átgondolásra, átdolgozásra kell hogy kerüljön.

A Népszava 2005. március 30-ai számában Fapál László közigazgatási államtitkár igen visszafogottan azt mondta, idézem: “a védelmi felülvizsgálat által véglegesnek tekintett haderőhöz ismételten hozzá kell nyúlniö. Majd később ezt mondja, hogy “ebből a helyzetből csak úgy lehet kimenekülni, ha mielőbb döntés születik a prioritásokról, figyelemmel a szövetségesi és a honvédelem hazai törvényi kötelezettségeireö. Havril András vezérezredes, vezérkari főnök úr katonához méltó szókimondással ezt még megtoldja a Védelmi Ipar márciusi számában. Azt mondja: a költségvetési csökkentés viszont arra kényszerít, hogy gondoljuk át a honvédség tízéves programját. A két minisztériumi szakmai vezető tehát egyöntetűen azt nyilatkozta, hogy a 14/2004-es országgyűlési határozat már a megfogalmazás évében, azaz tavaly a költségvetés szavazásakor megbukott. Jegyezzük meg: ekkor történt az, hogy százmilliárddal kapott kevesebbet a tárca, mint ami egyébként megillette volna.

Kérdésem tehát, államtitkár úr: nem gondolja-e azt, hogy vissza kellene állítani a feje tetejéről a talpára a dolgot, illetve hogy a kabáthoz kellene mégiscsak azt a bizonyos gombot választani, és nem fordítva. Úgy tűnik a nyilatkozatokból, hogy az ön vezetői ezt már fontosnak találnák, tehát kérem, hogy erre válaszoljon.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 94 2005.04.18. 1:08  89-96

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen. Államtitkár úr! Ön is tudja, nyilván a közvéleményben talán ez kevéssé tudott, de azért elmondom, hogy az elmúlt 15 évben ötször kellett vagy próbálták, próbáltuk átszervezni a Magyar Honvédséget, ebből háromszor tíz évre, tehát egy hosszú távú átszervezésre gondoltak, gondoltunk. Ez a mostani annyiban tér el az előzőektől, hogy a legrövidebb életet ez élte ezek szerint, mert ez egy év alatt hatályát vesztette, pontosabban nem lehet a szerint a menet szerint végrehajtani, ahogy ezt akkor elképzeltük, hiszen azért az ezermilliárd nagyon sok pénz, ami ehhez amúgy hiányzik.

Igazából azt vártam, hogy az államtitkár úr azt fogja elmondani, hogy mikor ismerkedhetünk meg az új prioritásokkal a nyilvánvalóan megváltozott helyzetben. Mert arra történt utalás, hogy elsősorban a nemzetközi kötelezettségnek szeretnénk megfelelni, de azt ön is tudja, hogy az alkotmányban azért ez úgy szerepel, hogy meg kell felelni a haza védelmének is, és ez a két dolog még ebben a pillanatban nem érzem azt, hogy találkozna.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 52 2005.04.19. 10:13  39-67

KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Várakozással és egyesek nagy reményekkel, mások szkepszissel tekintettek európai uniós csatlakozásunk elé. Mára már világos a mezőgazdaság szereplői számára, hogy átláthatatlan problémaegyüttest képez a csatlakozással kapcsolatos nagyszámú tennivaló a jelenleg kormányzó koalíció számára. Az elmúlt egy évben a mezőgazdasági tárca a “majd megoldódik magátólö szemlélet kényelmes, patópáli magaslatától a kapkodásig terjedő lázas melléfogások és a megalapozatlan pánikreakciók sorozatával működött közre a mezőgazdaság általános térvesztésében.

Jellemzően az uniós előírás vagy az uniós kívánalom szóhasználat mögé bújva rendelték el a nagy többség számára kellemetlen dolgokat, ami bizony nem népszerűsíti az uniós létet az állampolgárokban, de szép számú bürokratának okoz kényelmes és olykor boldog, gondolkodásmentes pillanatokat. Ezer gondtól sújtott mezőgazdaságunk számára ugyanakkor égetően sürgős, hogy minél kevesebb zökkenővel tagozódjon az uniós rendhez, és valóban fontos, hogy az egyes ágazati törvények érdemi jogharmonizációja mielőbb megkezdődhessen.

Elengedhetetlen, hogy a közösségi jogszabályokkal összhangban változzanak az egyes ágazati törvények fogalommeghatározásai, definíciói, és természetesen az is, hogy az egyes szakágazati hatósági eljárások csatlakozásorientált korrekciója megtörténjen, nyilvánvalóan az ágazat, illetve a szakterületen működő, azzal érintett egyének, szervezetek, hatóságok optimális együttműködése érdekében. Teljesen természetes és a csatlakozásból eredeztethető követelmény, hogy a közvetlenül alkalmazandó jogi előírások hazai alkalmazhatóságát biztosítsuk oly módon, hogy a hazai joganyagot, illetve a terminológiát hozzáigazítjuk - lehetőleg honi igényeinket, hagyományainkat, kialakult gyakorlatunkat messzemenően figyelembe véve - az alkalmazandó uniós szabályozáshoz.

(12.10)

Ezért is szükséges, hogy a jelen törvényjavaslatot úgy tekintsük, hogy az igyekszik a gyakorlatban jelentkező problémákat feltárni, a tapasztalatok alapján saját adottságaink, lehetőségeink oldaláról mérlegelni, és a megoldási javaslatokat az uniós jogrend figyelembevételével interpretálni.

A javaslat azonban néhány tekintetben elmegy a problémák feltárása, megértése és főleg az összefüggések meglátása, a szakterületet mélységében érintő feladatok árnyalása, vagyis a való élet és az élet adta objektív körülmények mellett. Ez többek között azért is nagy gond, mert a valódi, utolsó lehetőséget elszalasztottuk, amikor még saját szabályozási jogkörben évek, évtizedek óta magunk előtt tologatott gondokat oldhattunk volna meg. A csatlakozás előtti módosításra gondolok, amikor is alkalom lévén az MDF-frakció javasolta, hogy mélységében is tekintsük át a feladatot, és élve a lehetőséggel, alkossuk meg a kor diktálta követelményeknek megfelelő, hosszabb távon is eredményesen használható törvénymódosítást.

Most csak néhány olyan máig ható, ma is meglévő problémára utalok, amely indítványunk ellenére kimaradt az akkori módosításból, de amelyek megoldását a szakemberek már régen várták. Ezzel kapcsolatban azt is el kell mondani, hogy az ágazatban szolgáló szakemberek jelentős többsége a különféle ágazati törvények működtetése során kiáll az egyértelmű szabályozás és főleg a keményedő szankcionálás lehetősége mellett.

Magyarország a növényvédelmi előírások területén talán a legjobban szabályozott európai ország, sok közelítésben uniósabb az uniós országoknál. Ha a józan paraszti eszünket nem hagyjuk az Unión kívül, akkor most fel kell tenni a kérdést: ha nem akarjuk, hogy a magyar gazdálkodó, aki amúgy is jelentős versenyhátrányba kerül a csatlakozás során, további versenyhátrányt szenvedjen, nos, akkor nem kellene-e óvatosan liberalizálni nagyon kemény szabályozó rendszerünket? Nem lenne szükség jelen módosítás keretében néhány területen alaposan megfontolt, szakmailag átgondolt derogációra?

Ugyanakkor így is sok terület kimaradt a mostani módosításból, a teljesség igénye nélkül megemlítek néhányat. Mint már utaltam rá, a jelenlegi szűk jogszabályi keret nehezíti a célszerű korlátozás, szankcionálás lehetőségeit. Lehetetlen helyzet alakult ki az osztatlan közös földtulajdonokon. Az ország termőterületének csaknem negyedén nehézkes a hatósági eljárás. A helyzet sok éve megoldatlan, s az marad e tervezett módosítás után is, de aláássa az eljáró hatóság tekintélyét, gátolja az eredményes munkáját. Ezzel kapcsolatban a növényvédelmi bírság jogcímét és mértékét és a behajtás módját igen fontos lenne - esetleg kormányrendeletben - jelen törvény felhatalmazása alapján szabályozni. Mit sem ér tehát a jelen módosításban bírságot előíró szankcionálás, ha egyéb körülmények miatt gyakorlati kivitelezése lehetetlen.

Számos egyéb gyakorlati probléma még megoldásra vár. Nagyon sürgősen egyértelműsíteni kell - az európai uniós gyakorlatot figyelembe véve - a különböző szintű képesítésekkel kapcsolatos jogosítványokat, például mire jogosít az Európai Unióban a szakmásított növényvédelmi szakmunkás oklevél, a 80 órás tanfolyam, technikusi minősítés s a többi.

Végezetül, de nem utolsósorban szót kell ejteni magáról a szervezetről, amely a jelenlegi törvény szellemében évtizedek óta magas szinten végezte és végzi a növényvédelemmel kapcsolatos hatósági feladatokat. Teljességgel érthetetlen, hogy az a szervezet, amelynek országos hálózatából több mint 250 fő álláshely nincs betöltve, jelenleg egy fűnyírásszerű létszámcsökkentés elé néz. Érthetetlen, hogy ez a szervezet, amely működteti a törvényt, a lehetetlenül nem eurokonform hatóság szolgáltatási feladatkörben mozog úgy, hogy a szolgáltatási feladatokból költségvetésének körülbelül nagyobb részét kell egyre több, a szakterületen működő profitorientált szervezettel versenyezve előteremtenie. Senki nem tudja megmondani, hogy ez a szervezet, amely az uniósnál keményebb hazai előírások betartásában és betartatásában évtizedeken keresztül magas színvonallal dolgozott, a karanténbevételek 2004. évi kiesésével hogyan tartja magát fenn. 2004-től ugyanis megszűntek a határállomásokon a karantén-ellenőrzések. Az uniós csatlakozással kiestek még egyéb bevételek is, melyek kompenzációja közel sincs a korábbi szinthez, ami veszélyezteti e szervezetek működőképességét. Ilyen körülmények között kétséges, hogy a jelen törvény előírásában meglévő szakmai tartalom érvényre juttatható-e.

A végrehajtó szervezet veszélybe került működőképessége nem igazolja-e korábbi és most megismételt felvetésünket, amely szerint nemzeti szempontjaink, eredményeink és hagyományaink szerint teljeskörűen át kell tekinteni a növényvédelem hazai szabályozását. Nyilvánvaló, hogy ennek a feszültségnek az eredménye az illetékes FVM-es főosztályvezető közelmúltban történt lemondása.

A tárca intézményi érzéketlenségét futólag jelzi az is, hogy a jelen módosítás közvetett módon hozzájárult az állat-egészségügyi rendszer szétveréséhez is. Újabb magyaros szokás szerint ez esetben sem készült el a feladatmódosításból eredő problémakör áttekintése, nincs hatáselemzés, csak az ötlet, no meg az állat-egészségügyi intézményrendszer privatizálandó vagy privatizálható, sok esetben nemrégen jelentős költséggel felújított laborhálózata. Ennek az ötletnek a folyománya a mostani módosítás, így lesz az állat-egészségügyi szolgálatból zöldség-gyümölcs minőség-ellenőrzési szolgálat, a fából meg vaskarika.

Számos kérdés marad tehát megoldatlan a tervezett törvénymódosítások kapcsán. Ismét sajátos torzót készülünk megalkotni, amely talán szolgálja uniós létünket, de nagyon sok területen, nagyon sok szereplő számára nyitva hagy nagyon jelentős kérdéseket.

Köszönöm figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
216 66 2005.04.20. 12:32  1-129

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Örömmel látom, hogy Pásztohy államtitkár úr jelen van. Miután azt a címet adtam felszólalásomnak, hogy “Jaj, neked, magyar gazda!ö, ezért a címzett, remélem, nyitott fülekkel fogja hallgatni.

A nemrég lezajlott gazdademonstráció nagyon kevés gondját oldotta meg a magyar gazdáknak, ám rengeteg új problémát hozott a felszínre. Közöttük is a legnagyobb: képes-e, akar-e a magyar társadalom szembenézni a magyar gazdákat érdemtelenül sújtó hatalmas és talán végzetes csapásokkal? Egyre több jel mutat arra, hogy nem képes, és nem is akar.

(12.30)

A szocialista kormányzás alatt az uniós csatlakozás bárgyú és drága propagandájában egyetlen politikai erő, a Magyar Demokrata Fórum tette fel a kérdést: mi lesz azokkal a polgárokkal, akik nem lesznek sikeresek a csatlakozás után? A nagy kérdés most tehát az, hogy a sikeresek, azok, akik a csatlakozással jobban jártak, járnak - pénzügyérek, bankok, szolgáltatók, kereskedők -, támogatják-e azokat, akik önhibájukon kívül, a másoknak kedvező környezetben a korábbinál is rosszabb helyzetbe kerülnek. Támogatjuk vagy sorsára hagyjuk a magyar mezőgazdaságot, a nemzet részét?

Amikor feltettük ezt a kérdést, utaltunk arra is, hogy más, korábban vagy velünk csatlakozott országok igenis feltették ezt a kérdést, és meg is válaszolták. Kivétel nélkül úgy, hogy a saját mezőgazdaságuk megmentésére minden lehetséges lépést meg is tettek. A finnek, osztrákok, svédek hosszas mérlegelés, felkészülés, felkészítés és belső nemzetpropaganda után léptek az Unióba. A felkészítésnek fontos eleme volt ez a bizonyos belső propaganda a szlovének, osztrákok és csehek esetében. Ez utóbbiak, kiknél a nemzetgazdaságban a mezőgazdaságnak közel sincs akkora szerepe, mint hazánkban, nos, ennek ellenére majdnem 2 milliárd forintnak megfelelő összeget fordítottak arra a sarkalatos propagandára, hogy cseh ember cseh mezőgazdasági terméket fogyasszon a csatlakozás után, így is védve a honi mezőgazdaság pozícióit. Magam is szemtanúja voltam nemrégiben egy svédországi látogatásunkkor, amikor a piacon lévő, hulló alma minőségű, de svéd alma volt a kelendőbb, szemben a küllemre nagyon szép, gyönyörű jonagolddal. Tetejébe még árban is dupla annyiba került a svéd alma, mégis az fogyott. Mi ekkora összeget az elfuserált csatlakozási kampányban olyan butaságokra költöttünk ugyanakkor, mint az, hogy fogyaszthatunk-e mákos gubát az Unióban, meg hogy cukrászdát nyithatunk-e Bécsben.

A Magyar Demokrata Fórum által fentebb megfogalmazottakat a jelen kormányzat szokásához híven nem vette figyelembe; a gondok megoldására tett ajánlásainkat sem. Így az ágazat valódi vesztese lett a csatlakozásnak. Ez ma már, úgy tűnik, kimondható.

A legfélelmetesebb azonban az a sajátos mód, ahogyan a gondokat azonnal észlelő gazdák megmozdulásai alatt és után reagált kormányzatunk. Az adófizetők pénzének védelmében sajtókampány indult részben a gazdálkodók ellen, és nem kevesen a médiákban azt sugallták, hogy a magyar gazdák nem dolgoznak, tulajdonképpen csak a markukat tartják a támogatásért. E kampány eredményeképp sokan ma úgy érezhetik, hogy a gazdák élősködnek a magyar társadalmon, és szinte beleégetik a társadalomba a képtelen vádat: a magyar gazda nem versenyképes. Halkan jegyezzük meg, hogy az adófizetők pénzén eltartott politikusok között, közöttünk egyre többen vannak olyanok, akik nagy támogatásokhoz, előnyös vásárlásokhoz jutnak például különféle ültetvények telepítése kapcsán. De eljutottunk a lényeghez: mi befolyásolja a magyar gazdák magyar piacon való versenyképességét a korábbi időszakhoz képest? Hitványabb a magyar gazda? Rosszabb a föld? Lustábbak, tehetségtelenebbek vagyunk, mint más nemzet fiai?

Visszajutunk a kulcsmondathoz. A magyar gazda nem versenyképes, hiszen ha folyamatosan piacot veszít, ha mindenki az olcsóbb külföldit veszi, akkor bizony nem vagyunk versenyképesek. De milyen is a versenypálya, amelyen indulunk? A versenyképesség a klasszikus közgazdaságtan szerint vagy a termelékenység fokozásával, vagy a költségek csökkentésével javítható. Vizsgáljuk meg, hogy a mi körülményeink között melyik eljárás lehetséges!

Termeljünk többet? 2004-ben a legnagyobb csapást az jelentette, hogy bőségesen termett mindenből. Ebbe a sok áruba fulladt bele a magyar gyümölcstermesztés. Emlékezzünk csak a kora nyári meggy-, bogyós-, majd az azt követő almamizériára, de így jártak más ágazatok is. Ma is megoldatlan probléma a gabonafelesleg. A magyar termelőt idén tavasszal agyonnyomja az eladhatatlan burgonya. Immár ingyen is adják, de bizony a költségek mégis a gazdák óriási veszteségei. Úgy látszik, az élet mutatja meg, hogy pusztán a több áru termelése nem járható út. Versenyképességünk nem javul, ha többet termelünk.

Nézzük a másik oldalt, a kiadásokat, a költségek csökkentését! Kezdjük a legjelentősebb költségtényezővel, az energiával! Ennek árszintjét hazánkban évek óta az európai első négy legdrágább között találjuk. A magyar gázolaj költségén termett búza nem mérkőzhet az ukrán, a szlovén, a szlovák vagy a lengyel versenytársakkal. Hozzájuk képest a magyar gazda valóban drágán termel. Az állam elvonja illeték és adók formájában már a gázolaj árában a jövedelmet, amiből ugyan valamennyit bonyolult szabályozás után visszacsorgat, más államokhoz hasonlóan. A termék versenyképességében nagy részt játszik a forgalmi adó, hiszen az élelmiszer általában a végfelhasználókhoz kerül. A magyar áfa Európában a legmagasabb. Melyik burgonya versenyképesebb? A magyar, 15 százalék áfatartalommal, vagy a lengyel, ötödével kevesebbért? Hja, kérem, mondják erre kormányoldalon, a magyar gazda drágán termel.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Hitel? Fejlesztési, beruházási hitel piaci alapon 12-17 százalék itthon; 3-6 százalék az Európai Unióban, akár ugyanabban a bankhálózatban. Ha felvesszük, felveszik - mert enélkül nem léphetnek, nem léphetünk -, vállalni kell a visszafizetés többletterhét. Hja, kérem, a magyar gazda drágán termel!

Támogatás? Európában kifizetésnek nevezik, amellyel kompenzálják a mezőgazdákra nehezedő többletterheket. Nálunk politikai botránykő, késve kifizetve, elmismásolva. Idetartozik, hogy Magyarországon Szanyi Tibor, a minisztérium volt politikai államtitkára a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság tanácskozásán elképesztőnek nevezte azt az FVM-es tapasztalatát, miszerint Magyarországon az agrártámogatások összegének 90 százalékát száznál kevesebb ember teszi el.

Támogatásból pedig ma a magyar gazdáknak lényegesen kevesebb jár, mint a versenytársaknak. A közvélemény úgy tudja, hogy 25 százalék az EU-tól, plusz a nemzeti 30 százalék. Ha ez igaz volna, a magyar termelő megkapná a versenytársak kondícióját javító összeg több mint felét. Lehet azon elmélkedni, hogy valódi versenyben milyen esélyeket jelenthet mindez, tehát a versenytársakhoz képest fele akkora támogatás, de tudni kell, még ezek a számok sem igazak.

Lássuk csak! Az a bizonyos magyar 100 százalék egy szorzás eredménye. Összege kerekítve körülbelül 70 ezer forint hektáronként. A franciáknál példának okáért ez az összeg körülbelül 92 ezer forint. Így tehát az a bizonyos magyar 55 százalék a francia termelővel szemben mindössze 42 százalék támogatottságot jelent. Hja, kérem, a magyar gazda drágán termel!

Nem tudjuk korrekt módon összevetni az illetékek, egyéb elvonások piramisát más országokéval, de sajnos a legtöbb összevetésből vesztesen kerül ki a magyar gazda. A munkabérek közterhei? Azok bizony meghaladják a tizenötök átlagát, s nálunk a legmagasabb az új csatlakozók közül. A gépjármű-rendszámoktól a szakbizonyítványokig vagy tulajdonlapszemlékig hihetetlen ötletgazdagsággal minden európai mértéket felüllicitáló hozzájárulás-, illeték-, járulék- és más befizetési terhek “növelikö - idézőjelben - a magyar gazda versenypozícióját. A legújabb ötlet: a földvásárlás illetékét januártól 2,5 százalékról 10 százalékra, vagyis a négyszeresére emelték. Köszönjük, jól jön ez a gazdatársadalom fejlődéséhez, amely gazdatársadalom, mint olvashatjuk a kormányhoz közel álló sajtóban: drágán termel.

Mindezek után szinte természetesen alakult ki az a gyakorlat, hogy árháborúkban a külföldi érdekeltségű láncok alkalmanként - kijátszva a kijátszható agrárrendtartási rendelkezéseket - hihetetlen mértékben a magyar árak alá tudnak menni, tönkretéve a magyar termelőket.

(12.40)

Így adható egy kiló káposzta 5 forintért akkor, amikor a magyar termelő számára egy szem káposztamag 5 forint.

A már említett, lényegesen jobb állapotban lévő francia parasztok érdekében a múlt év szeptemberében az áruházláncoknál eljárt a francia belügyminiszter, Nicholas Sarkozy. Magyarországon pedig az FVM ágazati minisztere is rendre szembefordul a sokkal rosszabb helyzetű magyar gazdákkal. Ez az igazán nagy különbség!

Nem jó a jövőkép sem. Ez év februárjában kitűnt, hogy az Európai Unió diszkriminatív politikája a jövőben is megmarad. A 2007-13 közötti időszakra tervezett költségvetés jelenlegi adatai szerint az egy főre jutó agrár- és vidékfejlesztési támogatások mértéke a régi európai uniós tagoknál 48 347 euró/fő, az újaknál 14 373 euró/fő, hektárra vetítve a régieknél 2416 euró/hektár és csak 1545 euró/hektár az újaknál.

Csak gyors nemzeti együttgondolkodással és cselekvéssel menthető meg a magyar parasztság, a magyar vidék, és éppen erre ma - hála az ostoba, széthúzó politizálásnak - kevés az esélyünk. Érvényes tehát a mai hozzászólásom címe: jaj neked, magyar gazda! (Dr. Eörsi Mátyás: Jaj, jaj!)

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
216 94 2005.04.20. 1:29  1-129

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Gráf József képviselőtársam az előbb célzott arra, hogy az általam, illetve a frakciónk nevében elmondott problémák tekintetében nagy vonatkozásban és többségében egyetért. Ahogy itt végighallgattam az általa felsorolt bajokat, problémákat, eredményeket, azt mondom, szintúgy egyetértek.

Ezért gondolom azt, hogy nincs olyan messze talán az a pillanat, amikor azt mondhatjuk, hogy kérem, vegyék fontolóra azt a javaslatunkat, amit már ezt megelőzően, talán két hónapja és talán ugyancsak én mondtam el vagy a frakcióvezető úr e helyről, hogy halaszthatatlanul szükség volna egy agrárkerekasztal összehívására, ahol a problémákat valóban szakmailag és nem a politika szentélyében lehetne megtárgyalni. Már csak azért is, hogy valóban csak azokra a még megoldható és sürgető feladatokra koncentráljunk, amely biztosítaná azt, hogy a magyar gazdák végül is ne vesztesként hagyják el ezt a pályát. Hiszen ha tetszik, ha nem, immár az Unióban vagyunk és velük együtt vagyunk, és a mi felelősségünk erre ugyanúgy kiterjed, mint más ágazatokra.

Éppen ezért örülök Gráf képviselőtársam hozzászólásának, és remélem, hogy ezen a nyomon tovább tudnánk haladni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 51 2005.04.25. 3:05  50-56

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A múlt év végén már kértem a miniszter úr válaszát a gyümölcstermesztők részére tett ígéretek teljesítése tárgyában - most ismét erre teszek kísérletet. A gyümölcstermesztő ágazatok fejlesztését a Horn-, az Orbán- és csökkenő mértékben bár, de a Medgyessy-kormány is felvállalta. E fejlesztés oka a kedvező adottságainkon kívül az volt, hogy az Unióban a gyümölcstermesztés a mezőgazdasági területből 8 százalék, míg hazánkban csak 4 százalék.

A szaktárca, az illetékes terméktanács és a kutatóintézetek egyaránt úgy látták, hogy célszerű a termőterület felfuttatása. Több indok is felmerült emellett, mert az intenzívebb és munkaigényesebb kultúrák telepítése, összekapcsolva a szakmailag indokolt fajtacserékkel, a piaci és természeti pozíció javulásán túl a vidéki foglalkoztatottságot is jelentősen javíthatja. További jelentőséget kapott az ültetvények létesítése, amikor a gazdasági-társadalmi szempontból elmaradottnak minősülő megyék többlettámogatásokkal sarkallhatták az e térségekben dolgozók tevékenységét, kiemelten támogathatóvá téve e körzetekben az általában kézimunka-igényes, legtöbbször bogyós vagy meggyültetvényeket. Így történt, hogy jellemzően a gazdasági szempontból leszakadónak minősített megyékben mára további probléma jelentkezett: a csatlakozás utáni ültetvények és az ültetvénytulajdonosok sorsa.

A 2003-as borzalmas aszály után a 2004-es év jelentette a következő csapást: a nyári gyümölcsök árai a termelői költségek kétharmadát sem tették ki, sőt a fekete ribizli ára a költségek negyedét nem érte el. A károk enyhítésében a kormányzat nem vállalt részt. Most az a kérdés, hogyan tovább. A termelők 40-60 százalékban a saját erejüket bevetve sok milliárdos termelő beruházásokat hajtottak végre, és azt kötelesek működtetni.

Tisztelt Miniszter Úr! Van-e a kormányzati szerveknek olyan terve, amely a termelőt orientálhatja a további veszteségek enyhítésére, a jövedelmező termelésre? Tudja-e a tárca, hogy milyen felhalmozott készletek nyomják a piacot, s ezek hogyan befolyásolják a 2005-ös esztendőt? Az ültetvények fenntartása óriási kiadást jelent, és ez éppen a szegényebb megyékben terheli leginkább a gazdákat; itt a tavasz, az agrár-környezetgazdálkodási támogatás, az integrált termesztés egyfajta megoldás lehetne, de erről - az ominózus átcsoportosítástól eltekintve - a kormányzattól semmilyen információ nem szivárgott ki. Segíti-e a kormányzat valamilyen módon a gazdákat? Mit tegyenek ebben a helyzetben? Milyen lehetőséget ajánl számukra a tárca?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 55 2005.04.25. 0:35  50-56

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Miniszter Úr! Most, hogy önt a távozás hímes mezejére léptették, úgy illene, hogy én is elfogadjam a válaszát, úgy, ahogy itt a szocialista és szabad demokrata frakció ezt a vastapsával megtette. Nézze el nekem, hogy ezt nem tehetem meg, hanem inkább azt teszem, hogy miután most már másodszor kérdeztem önt ugyanebben a tárgyban, és úgy érzem, hogy másodszor nem kaptam erre kielégítő választ, három a magyar igazság, majd harmadszorra az új kijelölt miniszter úrnak hadd tegyem fel ezt a kérdést.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 133 2005.04.25. 2:09  132-139

KARSAI PÉTER (MDF): Természetesen elfogadom. Tisztelt Államtitkár Úr! Kétségtelen, hogy egyre gyakrabban előfordulnak nagy intenzitású, nagy vízhozamú csapadékok, amelyek gyakoriságára nem lehet vízfolyások kiépítését méretezni, és a Mátrakeresztesen most kialakult helyzetben ez jelentette a fő problémát.

Ugyanakkor a földművelésügyi miniszter sajtó által beharangozott felmérése a tiltott fakivágásokról némileg elterelő lépés, amely a probléma valódi feltárását megzavarhatja. Eltereli a figyelmet arról a tényről, hogy napjainkra hazánkban a sík- és dombvidéki vízfolyások rendezése és karbantartása a kormányzat felelőtlensége miatt válsághelyzetbe került. A probléma maga az, hogy Magyarországon a kis vízfolyásokat üzemeltető vízgazdálkodási társulatok csőd közeli helyzetbe kerültek. A társulatok 27 ezer kilométer állami tulajdonú művet üzemeltetnek, amelyből 22 ezer kilométer a jegyzett tőkéjükben van nyilvántartva.

 

(16.00)

Ezen vízfolyások karbantartására, fejlesztésére, fenntartására az elmúlt években az FVM évente 4-5 milliárd forintot biztosított a vízgazdálkodási célelőirányzat forrásaival együtt. A 2004-es évben az e feladatokra fordítható összeg már negyedére csökkent, 2005-ben pedig egyetlen fillér sem állt a vízgazdálkodási társulatok rendelkezésére. Egyszerűen végveszélybe került a kis vízfolyások üzemeltetési gyakorlata.

A kérdésem államtitkár úrhoz, hogy osztja-e aggodalmamat ezen ügyben, hogy tudniillik, ha ezek a társaságok továbbra sem kapnak, csak a saját bevételükre lesznek utalva, akkor itt bizony további hasonló súlyos helyzetek adódhatnak az elkövetkezendő hónapokban, hetekben.

Köszönöm szépen. Várom válaszát. (Szórványos taps az MDF soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 137 2005.04.25. 0:58  132-139

KARSAI PÉTER (MDF): Államtitkár úr, a második mondatban jeleztem azt, hogy nem látok ok-okozati összefüggést a mátrakeresztesi helyzet és a csatornák, kis vízfolyások elhanyagoltsága között, de nem zárható ki. Tehát azt mondtam, és azt próbáltam itt felvillantani önnek is és a közvéleménynek is, hogy bizony ez a probléma is lehet olyan léptékű és mérvű, hogy ha most ez ügyben a kormányzat nem tesz intézkedést, akkor bizony az elduguló vízfolyások, elszennyesedő, eltömődő átereszek egy komoly csapadék esetén egy másik helyen, nem a Mátrában, de akárhol, az ország bármely pontján előidézhetnek hasonló esetet. Ezért hoztam ezt szóba, és erre gondoltam, hogy ön ebben mond valami előremutatót, hogy legalább megvizsgálják ezt a helyzetet, és próbálnak tenni valamit az ügy érdekében.

Köszönöm. (Szórványos taps az MDF soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 147 2005.05.09. 1:45  146-153

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Tudomásom szerint az 1990-es évek derekán közel száz darab páncéltörő rakétakomplexum, katonai megnevezése szerint METIS-M érkezett az orosz államadósság ellentételezéseként a Belügyminisztérium alárendeltségébe tartozó határvadász alegységek részére, valamint jutott a fegyverekből egy tucatnyi a szolnoki katonai alakulathoz is. Ezeket a fegyvereket még a Keleti György miniszter úr részvételével megtartott rendszerbe állító lövészet keretében ismerhette meg a hazai közvélemény - olvasható a Magyar Honvéd 1998. május 9-ei számában.

Ezek a fegyverek páncéltörő képességük alapján még ma is az egyik leghatékonyabb eszköznek számítanak ezen a piacon. Most mégis arról kaptam információt, hogy a Belügyminisztérium kezelésében lévő rakétákat eladtuk valamely szomszédos országnak, annak ellenére, hogy ezen eszközök valóban szolgálták volna az immár könnyűgyalogsági dandárrá sorvasztott hadseregünk csökkentett tűzerejét is. Hiszen ezek a fegyverek alapvetően védelmi fegyverek.

Államtitkár Úr! Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy hadseregünk egyik legtöbbször hivatkozott és sztárolt képessége a víztisztítás, és hogy ezen a téren topon vagyunk. Mégis kérdezem önt: kinek az ötlete volt, hogy e fegyverektől, következésképpen az egyik hatásos védelmi képességünktől megfosszák országunkat?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MDF padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 151 2005.05.09. 0:52  146-153

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Államtitkár Úr! Azért kérdeztem volna egyébként a miniszter urat, mert ő a nemzetbiztonsági kabinet vezetőjeként hátha tudja azt, hogy a Belügyminisztérium állományában vagy raktárában lévő fegyverekkel egyébként mi a helyzet.

Tehát én azt kérdeztem, hogy ezeket a fegyvereket, nem a honvédség állományába tartozókat, hanem a BM állományába tartozókat, vajon igaz-e, hogy eladták, mert arról igenis van tudomásom, hogy megtörténtek azok a felkészítő és rendszerbe állító gyakorlatok a Magyar Honvédség keretében, amelyek ezeket befogadták volna.

Tudomásom szerint ezek nem történtek meg, pontosabban ezeket keressük, hogy ez a viszonylag nagy számú rakétaeszköz hova és merre került. Erre lettem volna kíváncsi, de akkor ezek szerint ezt most ön sem tudja, mint ahogy most az ország közvéleménye sem tudja meg.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 57 2005.05.17. 3:08  56-62

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar vízgazdálkodásban a víztársulatok olyan közfeladatokat látnak el, amelyek szükségesek a mezőgazdasági termelés biztonságához. Ennek a vízgazdálkodási közfeladatnak a finanszírozása eddig két forrásból történt: a helyi érdekeltek által fizetett érdekeltségi hozzájárulásból és az állami finanszírozásból.

Példának okáért az 1999-2000. évi jelentős, 500 ezer hektáros belvízi elöntés után a védelmi képesség fokozása érdekében az Orbán-kormány kétszer akkora mértékben járult hozzá a művek fenntartásához, üzemeltetéséhez, rekonstrukciójához és fejlesztéséhez, mint az érdekeltek. 2004-ben az érdekeltségi hozzájáruláshoz az állam már csak másfél milliárd forintot tett hozzá. 2005-ben a helyzet tovább romlott, immár a területi vízgazdálkodási közfeladatok ellátásához nem áll rendelkezésre állami forrás. Csakhogy a közfeladatok finanszírozásának teljes mértékű, az érdekeltekre történő áthárítása több szempontból is aggályos. Így:

1. A csatornák, vízfolyások 70 százaléka, a szivattyútelepek 100 százaléka állami tulajdonban van, így az államnak mint tulajdonosnak a művekkel és az ellátandó feladatokkal kapcsolatos felelőssége kérdőjeleződik meg.

2. Félbemaradtak a rekonstrukciós feladatok, holott a rekonstrukciót 100 százalékos állami finanszírozással kellett volna elvégezni.

3. Csökken a védelmi képesség, hiszen amíg 2003-ban mintegy 7 milliárd forint állt rendelkezésre, 2005-ben az érdekeltek csak magukra számíthatnak, s erre az évre várhatóan csak 2,5 milliárd forint teremthető elő.

4. Az állam teljes körű és gyors kivonulása a feladatok finanszírozásából váratlanul érte az érdekelteket, annál is inkább, mert ezzel kapcsolatban előzetes jelzésre vagy egyeztetésre nem került sor. A termelők anyagi helyzete nem engedi meg az érdekeltségi hozzájárulás drasztikus emelését, ez pedig a művek gyors ütemű romlásával, az eddig elvégzett rekonstrukciós eredmények tönkremenetelével, végső során a termelés biztonságának és védelmi képességének a csökkenésével jár együtt.

Tisztelt Miniszter Úr! Ezért kérdezem önt: szándékában áll-e a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak a 2005. évi, a közcélú műveken történt belvízvédekezés teljes körű finanszírozása? Visszapótlásra kerülnek-e azok a vízgazdálkodási források, amelyek terhére a víztársulati védekezést finanszírozza az FVM? Miért hagyta magára az FVM a mezőgazdasági érdekelteket a közcélú vízgazdálkodási feladatok finanszírozásában, és milyen intézkedéseket kíván tenni a művek elfogadható állapotának fenntartása érdekében?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 61 2005.05.17. 1:12  56-62

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Államtitkár Úr! A nagy alapzaj okán lehet, hogy nem mindent hallottam vagy nem mindent pontosan hallottam, de bizonyosan nem hallottam, arra a kérdésemre a válasz nem hangzott el, hogy ha és amennyiben az állam nem vállalja a saját tulajdonának, itt felsoroltam, hogy így például a vízfolyások 70 százalékának, a szivattyútelepek 100 százalékának gondozását, karbantartását, akkor ugyan hogyan lehet elvárni attól a helyi érdekelttől, tehát attól a gazdától, aki a termőföldön dolgozik, hogy ő azért a maga részét tegye hozzá. Attól tartok, hogy ha ez a dolog továbbra sem változik, akkor bizony azt mondja a földtulajdonos is, hogy már bocsánatot kérek, de akkor az én tulajdonomért miért kell fizetni, amikor az állam a sajátjáért nem áll jót.

Az ön által elsorolt programok természetesen némi vigaszt vagy némi reményt adhatnak, de jelen pillanatban nem érzékeltem azt, hogy erre a célra több pénz áll rendelkezésre, magyarán a válaszát így nem áll módomban elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 87 2005.05.17. 1:43  86-93

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Uniós tagságunk évfordulóján sokféle vélemény ütközött az elért eredményekről, illetve eredménytelenségekről és ennek okairól. Egy terület megítélésében voltunk közel azonos állásponton, kormánypártok és ellenzék: az uniós csatlakozás egyértelmű vesztese a magyar agrárium, mert a magyar mezőgazdaság bel- és külpiaci pozíciói végleg meginogtak, és mostanra már saját belső piacunkon is vereséget szenvedtünk. Sertésállományunk történelmi mélyponton van a négymilliós sertéslétszámmal, miközben lengyel, szlovák, holland, dán sertéshúst fogyasztunk. De folytatható a sor a tej-, baromfi-, tojás-, bor- és zöldségpiac hazai kiszorításának szomorú történetével is.

Ebben a kilátástalan helyzetben érthető, hogy minden megragadható forrást gazdáink igyekeznek megpályázni. Ezek között is kitüntetett helye lenne az AVOP-pályázatnak - az agrár- és vidékfejlesztés operatív programja; azért mondom el, hogy a ránk figyelők is értsék, hogy miről beszélek. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy a szavakon és az ígéreteken túl ezen a területen is a kapkodás, a bizonytalanság uralkodik.

Szóval öntsünk tiszta vizet a pohárba, tisztelt államtitkár úr. Kérdezem: mikor fizetik ki a már elbírált pályázatokat, valamint tervezik-e a gépbeszerzési és a raktárépítési pályázatok újbóli kiírását?

Várom válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 91 2005.05.17. 0:43  86-93

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a válaszát, államtitkár úr, bár az igazi kérdésemre mégsem kaptam választ, mert hiszen az volt, hogy mikor fizetik ki az elbírált pályázatokat. Erre ön azt mondta, hogy hány ezret nyújtottak be, illetve hogy hány benyújtottból mennyit bíráltak el, de hogy mikor fizetik ki, erről most sem hallottunk.

 

(16.00)

Lehet, hogy a viszontválaszában ön erre is fog válaszolni, mint ahogy szeretném, ha arra is mondana valamit, hogy tervezik-e a gép- és a raktárépítési pályázatok kiírását, hiszen ezeket a kérdéseket nemcsak én teszem fel, hanem azok az állampolgárok is, akik fogadóórákon megkeresnek bennünket, és igen várnák az ön pozitív válaszát ez ügyben. Úgyhogy én is szeretném erre kérni, hogy a viszontválaszban erre térjen ki.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 136 2005.05.23. 1:22  135-140

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Pontosan két hete tettem fel ezt a kérdést a METIS-M típusú rakéták vonatkozásában, akkor Iváncsik államtitkár úr válaszolt kérdésemre, illetve annak egyik felére.

A honvédségnél rendszeresített rakéták dolgában korrekt, kielégítő választ kaptam, azonban a nagyobb részére, a közel 80 darab rakétára, rakétakomplexumra vonatkozóan és a határőrség állományába tartozó rakétákra bizony nem kaptam kielégítő választ, ezért írásban fordultam a miniszter úrhoz, aki május 18-án kelt levelében a következőt írja nekem: “A páncélelhárító rakétákat a határőrséggel történt megállapodás alapján a Magyar Honvédség raktáraiban tárolják, és azokat a honvédség állománya őrzi.ö

Szeretném megkérdezni a miniszter urat, hogy hozzásegít-e ahhoz, támogat-e abban az igyekezetemben, hogy ezeket a rakétákat a raktárakban megtekintsem, úgy is, mint a honvédelmi bizottság ellenőrzési albizottságának tagja, illetve, hogy a hivatkozott megállapodást is megtekintsem.

Várom válaszát. Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 140 2005.05.23. 0:44  135-140

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen. Igazán örülök ennek a válasznak, és élni is fogok a lehetőséggel. Igazából tényleg arra vagyok kíváncsi, úgy vélem, hogy ez a rakétarendszer egy olyanfajta védelmi képessége lehet az országnak, amelynek megléte, megtartása szerintem elemi érdek, és igazából ezt a kérdést talán ma már föl sem kellett volna tennem, ha nem olvasom el a HM mai sajtótájékoztató anyagát, amely pont arra vonatkozik, hogy itt tervezik sok-sok rakéta megsemmisítését. Szeretném, ha ezek nem lennének benne, ezért tartanék igényt erre a lehetőségre.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 6 2005.06.06. 5:23  5-8

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum szombaton délelőtt a Hungária Grand Hotelban dr. Dávid Ibolya fővédnöksége mellett “A magyar vidék reális esélyei az uniós versenybenö címmel konferenciát tartott. A rendezvényen dr. Glatz Ferenc akadémikus, dr. Németh Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetének igazgatója, dr. Ángyán József egyetemi tanár, Badacsonyi András, az Európai Unió budapesti képviseletének munkatársa, valamint dr. Magda Sándor képviselő, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának elnöke, dr. Gombos András államtitkár úr, a Szabad Demokraták Szövetségének képviseletében, valamint jómagam voltunk az előadók. Sajnos, a Fidesz előadóját - ígéretük ellenére - hiába vártuk, nem üdvözölhettük. (Zaj a kormánypárti oldalon.)

E rendezvény vezérgondolatairól szeretném tájékoztatni önöket. 1990-től a csatlakozásig, majd másfél évtized alatt a gondok nem megoldódtak, hanem sokasodtak, csökkent a vidéken élők, valamint a gazdálkodásból megélni képesek száma. Egész egyszerűen nincs a mezőgazdaságnak olyan ágazata, nincs olyan szegmense, ahova tekintve nem találunk megoldatlan, magunk előtt görgetett problémahegyeket, nem találunk olyan területet, amelyre azt mondhatnánk, ez itt rendben van. Tizenöt esztendeje, a rendszerváltozatás óta helyzet van, egyszer tejben fürdik a Kossuth tér, máskor búzát égetnek a Viharsarokban, legutóbb pedig traktorok és munkagépek voltak a Hősök terén; konfliktusok, rosszul feltett és megválaszolatlan kérdések sora. Vártuk a megváltást az Európai Uniótól, de mára kiderült, ott is, az Unióban is helyzet van.

De minden helyzetből van kiút, minden helyzetben van megoldás. Ezzel együtt a helyzetért mi, politikusok felelünk. Felelünk, mert az elmúlt tizenöt évben a hosszú távú döntéseket rövid távú, négyéves szempontok alapján hoztuk meg. Felelünk, mert a politika szereplői nem tudtak pártérdekeiken felülemelkedni, és felelünk, mert a döntéshozatalokba nem vontuk be a tudomány világát, a tudósokat. Tehát váltanunk kell. Váltani kell, mert európai uniós tagságunk váltásra kötelez. Váltanunk kell, mert nemzeti érdekeket az Európai Unióban eredményesen érvényesíteni csak belpolitikai konszenzusra alapozva lehet.

Hihetetlen mennyiségű konfliktussal kell szembenéznünk, de ehelyett csak sodródunk. Megoldatlan a latens módon kibontakozó vidék-város ellentét, a kis- és nagyüzem harcába belepusztul a kívánatos méretű középgazdaság. Konfliktusban, vesztés előtt a nagyüzemi növénytermesztéssel, az idézőjelben értendő versenyképes mezőgazdasággal szemben a vidékfejlesztési szemlélet. Képtelen harcaink legostobábbja a társadalmi, környezeti hatékonyság kontra ökonómiai versenyképesség. Azaz ismét az idézőjeles versenyképesség, amely az uniós támogatási versenyben hatékonysági versenyt imitál, és amely eladhatatlan feleslegekhez vezet. Zsákutcás, önpusztító irányba menetelünk. Ez a folyamat pontosan szembemegy az uniós célkitűzésekkel, szembemenetel a jövővel.

Mi a teendő? Szinte hallani a ma már szép sztereotip válaszokat: új társadalmi szerződés kell és összefogás. Összefogásból már rögtön van kettő is. A szerveződő faluparlamentek mellett rögvest nemzeti vidékpolitikai tanácsok alakultak. Félő, hogy a deklarált nemes szándékok mögött az egymást negligáló erők is megjelennek. Az eddigi tapasztalatok alapján félő, hogy egymást előbb-utóbb szavazatszerzésre szakosodó, pártvezényelt szervezeteknek minősítik, és létük nem a megegyezés, hanem újabb konfliktusok forrása lehet. De valóban, új szerződés nélkül nem megy. Hiába szerveződnek a legjobb civil erők és a sajnos politikailag megosztott érdekképviseletek, a döntéshozók kezében az irányítás. A politika erőinek kell a fő stratégiai célokban megegyezni. Nincs más út! Az Unióban minden nemzet küzd a saját érdekeiért úgy, hogy a pártküzdelmeket alárendeli a nemzeti céloknak. Európában ez a normális.

Van más út is, az, amin ma járunk: az állandó konfliktus keresése, képtelenség az együttműködésre, de az máshová vezet. A legnagyobb magyar ezt üzente: “Elvégre tenni is kellene valami nagyobbszerűt már, ha a nemzetek sorából dísztelenül kisodortatni nem akarunk. Fajtánk most biztosan bukik, ha meddő vitatkozások vágásibul kibontakozva a tények mezejére nem áll.

(13.20)

Házsártos, egymást üldöző népből, amely erejét kölcsönös zsibbasztásra fecsérli, elvégre egy családdá, egy és oszthatatlan, erős nemzetté akarunk és Isten segítségével fogunk is összeforrni.ö (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Széchenyinek még ma is igaza van, ez a feladat, amit meg kell tenni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 14 2005.06.15. 5:54  1-25

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Jómagam tegnap nem vettem részt a bizottság ülésén, merthogy éppen Nyírteleken a rakétákat számoltam. Miniszter úr, jelentem, hogy megvannak a rakéták, a következő héten erre még visszatérek a nagy nyilvánosság előtt, mert további ötleteim azért vannak az ott látottak alapján.

(9.30)

Erre ön nyilván számított is, de hála istennek, megvannak, ez öröm, láttuk őket, 80 darab, szépen sorba vannak rakva, katonásan.

Azt hiszem, Vadai képviselőtársam általánosított, amikor azt mondta, hogy az ellenzék itt valamiféle hazaárulózással vádolta volna, akkor én félreértettem, de mindenesetre ilyet véltem kihallani, mintha az ellenzék tegnap ismét illetlenül viselkedett volna, és olyan szavakat mondott volna, amit most magamra kellene venni. Tehát azt hiszem, hogy erről biztosan nem lehetett szó, mert ott volt a szakértőnk, kérdeztem tőle, tájékoztatott, tehát valami félrehallásról lehet szó. Ugyanakkor viszont, ha tegnap ott lettem volna, akkor azt elmondtam volna, amit most is el fogok mondani, az eredendő bűnt nem itt látom és nem ebben a jelen, az asztalunkon fekvő törvényjavaslatban, hanem magában a felsőoktatási törvényben.

Mi akkor elmondtuk, azt hiszem, pontosan én mondtam el, és ha jól emlékszem, Pokorni Zoltán is ugyanezt erősítette, és erről szólt sokáig a polémia, hogy igen, a legnagyobb baj a felsőoktatási törvény rajtaütésszerű, ezért eléggé át nem gondolt, mondhatnám talán azt, hogy sokkhatásszerűen bevezetett és behozott gyakorlata miatt alakult ki. Pont ez a mostani vita is bizonyság arra, hogy ha ez nem így történt volna, akkor most nem tehette volna fel Simicskó István jogosan a kérdést, hogy akkor most mikor is kellett volna előhozni, előtte vagy utána.

Tehát amikor szeptember 1-jén elkezdődik egy tanév most a Zrínyin, és a feltételeket most tárgyaljuk meg, mert jószerével most fog kiderülni, hogy akkor, ha elfogadja a parlament, akkor az a kredit nélküli félév hogyan is illeszkedik ebbe az egészbe, hogy az a tíz szemeszter most hogyan is lesz - szóval, akkor úgy hirdették meg ezek szerint az idei tanévet, hogy egyébként pedig ennek a törvényi alapja, felhatalmazása nem volt meg.

Tehát önmagában ez már elég skandalum azért ahhoz érzésem szerint, hogy erre azt mondhassa egy felelős ellenzék, hogy bocsánatot kérek, ezt így azért mégse. Arról már nem is beszélve, hogy az Alkotmánybíróságot illene megvárni, még akkor is illene megvárni, tisztelt képviselőtársam, ha jelesül nem ezt a hivatkozott törvényszakaszt fogja esetleg érinteni, de ha mégis érinti az Alkotmánybíróság majdani döntése, akkor bizony azt hiszem, mindaz igazolódik, amiről mi itt most és korábban már beszéltünk.

Tehát igazából nekem és a Magyar Demokrata Fórumnak nem a törvényjavaslattal van gondunk, hiszen ha a logikáját nézzük, akkor persze, hogy meg kell csinálni ennek a jogállásnak az átalakítását, hiszen a hivatásos vagy a szerződéses haderőre való átállásnak a következményeit természetesen a törvényben követni kell. Tehát nem ezzel van önmagában gondunk, hanem azzal, hogy bizony annyi belátásnak csak kellett volna lennie a kormányzatban, hogy megvárja például azt, hogy mi történik az Alkotmánybíróságon, de még egyszer mondom: a fő-fő bajunk magával a felsőoktatásról szóló törvény ilyetén elfogadásával van, hogy nem hagytunk, nem hagyunk időt egy szerves átalakulásra, mint ahogy egyébként ezt több ország példája is mutatta, hogy ott sikerült jobban a bolognai folyamatot felépíteni, ahol megfelelő időt találtak arra, hogy szépen, módszeresen felépítik.

Akkor most visszakérdeznék képviselő asszonyhoz is. Amikor tavaly itt élénk vitát folytattunk, ha jól emlékszem, azonnali kérdés, sőt interpelláció formájában is arról, hogy most akkor a szabadszállási kiképzőközpont lesz bezárva vagy melyik, végül nyitva maradt a tapolcai, ezt követően, egy jó fél év elteltével bezár a tapolcai és eljön Szentendrére.

Szóval, ez a fajta átgondolatlanság, kapkodás, hűbelebalázs módjára való döntés, ez az, amiben szerintem az ellenzék nem lehet partner, ezt nem igazolhatja azzal, hogy most az előttünk lévő törvényjavaslatot megszavazza, így egyetértek Simicskó Istvánnal is, hogy a legjobb lenne visszavonni ezt a törvényjavaslatot, kedves miniszter úr, és utána az Alkotmánybíróságot megvárva, és újból gondolkodva a dolgon, talán meg lehet tenni.

Azt a kérdést már a legvégére hagytam, amit Vadai képviselőtársam érintett, hogy meg akarjuk-e szüntetni a Nemzetvédelmi Egyetemet, avagy nem akarjuk. Természetesen nem akarjuk. De azért azt önnek is végig kell gondolni és biztosan végiggondolja, hogy például addig, amíg egy jogi egyetem megmaradt a bolognai folyamat keretében a jelenlegi struktúrában, vagy addig, amíg egy állatorvosi egyetem megmaradt a bolognai folyamat keretében a jelenlegi struktúrában, biztos-e, hogy ez a fajta megoldás, ez az alapképzés, aztán mesterképzés, doktoranduszképzés, szóval, ez a formája jó-e, ami folyik, hiszen így lóg ki belőle ez a bizonyos féléves szemeszter is, hogy nem tudjuk, hogy abban az első félévben tulajdonképpen miért is nem kap kreditpontot, aki odajár.

Ezek azok a pontok, amit szerintem érdemes lett volna jobban átgondolni, és talán ezért is indokolt az, amit én is javaslok, hogy érdemes volna visszavonni és újból gombolni a kabátot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Simicskó István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 94 2005.06.20. 1:42  93-100

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Nyírteleken a múlt héten volt alkalmam megszámolni a Metisz M típusú rakétákat, ahogy ezt önnel már közöltem is, megvoltak hiánytalanul. Bár ne lettek volna, mert azt kellett megállapítanom, hogy most tulajdonképpen már várják a végítélet napját, hiszen ezek a rakéták - szám szerint 1200 darabról lévén szó, és ’80-ban volt az utolsó felülvizsgálata, ha úgy tetszik, szervize - most már vagy jók, vagy nem jók, de az biztos, hogy szép katonás rendben, kicsinosítva ott sorakoznak a raktárban.

Sajnos, azért mondom, hogy várják a végítélet napját, hiszen ott az udvaron vagy azon a területen, ahol ezeket a rakétákat is őrzik, nagy mennyiségű katonai eszköz, elsősorban gépjárművek tömege áll, és szintén az enyészet vett rajtuk erőt és a rozsda. Vajon mi lesz ezeknek a sorsa? Vajon ezek a rakéták is ehhez az úgynevezett inkurrens járműparkhoz fognak hasonlatosak lenni nemsokára?

Miniszter úr, tisztelettel kérdezem önt mint a nemzetbiztonsági kabinet vezetőjét, hogy nem gondolja-e, hogy felelősséggel tartozik az 1200 rakéta sorsáért, hogy azok az enyészeté lesznek-e vagy mégiscsak hadrendbe állítva, bepótolva az elmaradt szervizelési, bevizsgálási munkát, mégis az országunk biztonságát szolgálják.

Várom megtisztelő válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 98 2005.06.20. 0:54  93-100

KARSAI PÉTER (MDF): Egy kicsit számítottam arra, hogy miniszter úr hivatkozni fog itt miniszter asszonyra, aki végül is valóban ezeknek az eszközöknek a leltár szerinti gazdája, de ugyanúgy, ahogy nekem sem felelősségem, hogy ezekért a rakétákért szót emeljek, és mégis megteszem, bíztam abban, hogy miniszter úr is azt mondja, hogy igen, ezek valóban olyan hatékony eszközök, ha mást nem, akkor közbenjár a kormánynál ez ügyben, hogy ezek a rakéták valóban azt a célt szolgálják, amiért ezek annak idején idekerültek.

Ha most ez az állapot nem változik, akkor ezek az eszközök belátható időn belül az enyészeté lesznek, hiszen amit nem szervizelnek, nem gondoznak, tudjuk, hogy milyen sors vár rá. Nagyon nagy véderőről maradna le az ország, ha ezeket hagynánk veszendőbe menni. Kérem a miniszter urat, hogy ez ügyben inkább a miniszter asszonnyal konzultáljon.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 178 2005.06.20. 2:11  177-180

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Honvédség korszerűsítésével, átszervezésével kapcsolatban nagyon sokat hallottunk a minisztérium, a minisztérium hivatalai és háttérintézményei létszámcsökkentéséről, arról, hogy hány magas beosztású, rendfokozatú tábornok, ezredes, alezredes került nyugdíjazásra. Nem hasonló részletezéssel, de hallottunk a szerződéses állományról, amelynek nem jelentéktelen része még mindig rövidebb ideig szolgál az optimálisnál. Az optimálisnál rövidebb idejű szolgálat esetén a szerződéses haderő úgy viselkedik, mint a sorozott, ahol az állomány néhány havonta cserélődik. A kitűzött célt, a professzionalitást ilyen körülmények között szinte lehetetlen megvalósítani.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azokról a fiatal tisztekről, tiszthelyettesekről alig hallottunk, akikkel a csapatoknál a szerződéses állomány találkozik. Az ő szerepük fontos, hiszen ők a különböző szintű parancsnokok, akiknek munkája, viselkedése, életmódja, életvitele meghatározza a szerződéses katonák véleményét a seregről. Ez az a vélemény, amely alapján döntenek: leszerelnek-e, vagy maradnak. Az optimális élet- és szolgálati körülmények megteremtéséhez pedig pénz, pénz és harmadszor is pénz kell, és az évi 100 milliárdos költségvetési csökkenés a már meglévő problémákat, gondokat a haderő csökkentése ellenére is csak növeli.

Tisztelt Államtitkár Úr! A 2002-ben elkezdődött haderő-felülvizsgálatból következő haderő-átszervezés, diszlokáció néhány hónapja fejeződött be, az átalakulás a csapatoknál jelentős létszámcsökkentéssel járt. Kérdésem: az ön hivatalba lépése óta a csapattagozatoknál hány fiatal, 35 évnél fiatalabb tiszt és tiszthelyettes szerelt le, ezen belül hányan kényszerültek a felülvizsgálatot követő átszervezések miatt elhagyni a sereget?

Várom megtisztelő válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 134 2005.06.27. 1:51  133-140

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Megszoktuk, hogy így, a ciklus vége felé olykor még a gazdák részére is gesztusokat tesznek a kormányzatok. No persze nem túl sokat és nem túl komolyan, de ilyen tájban, úgy 8-10 hónappal a vége előtt, hangzatosan szokás nekikezdeni az évtizedes béklyó oldásának, nevezetesen a részarány-földkiadás során keletkezett osztatlan közös tulajdonok megszüntetésének.

Az eljárás, a cél dicsérendő. Ez volt az Orbán-kormányzat utolsó lépéseinek egyike - akkor is dicsérendő volt -, de nem lep meg ma már senkit sem, hogy napjainkig nem történt a tárgyban - azóta sem - érdemi cselekedet. A mostani, mondhatni: szokásos nekibuzdulás során az FVM illetékes főosztálya tájékoztatót adott ki, amely azt taglalta, hogy az érdekeltek az eljárás során milyen lépéseket kell megtegyenek, és a tájékoztató ismerteti egyben a kiosztási folyamat főbb lépéseit. Nem tartalmazza azonban a jogvesztő beadási határidőt. Aki tehát az FVM tájékoztatójára hagyatkozott, az joggal hihette, hogy ilyen korlátozás nincs. Ebből kifolyólag nagyon sok gazda lekésett, vagy még nem is tudja, hogy lekésett a kiméréshez szükséges kérelmek beadásáról.

Kérdezem tehát a miniszter úrtól, hogy az efféle tájékoztatás célzatos-e, avagy véletlen. Kérdezem tehát a miniszter úrtól, hogy meghosszabbítják-e a kiosztást, a kérelem beadási határidejét a kérelmezők számára. És végezetül kérdezem a miniszter urat, érheti-e hátrány azokat, akik hisznek a minisztérium által készített tájékoztatónak.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MDF padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 138 2005.06.27. 0:38  133-140

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm, miniszter úr, a korrekt válaszát. És igazából azt javasoltam volna önnek, hogy akik ezt a felhívást kiadták, amelyről még a kiadási dátumot is lefelejtették (Felmutatja a dokumentumot.), azoknak ennél talán gondosabb munkával kellene előrukkolni, már csak azért is, hogy önt ne hozzák ilyen kellemetlen helyzetbe, hogy majd vizsgálhassa, hogy akkor most valóban hogyan is jártak azok a gazdák, akik például nem tudtak arról, hogy ennek 60 nap a beadási határideje.

Én arra kérem, ahogy ön ezt elmondta, hogy vizsgálja felül, és tegye lehetővé, hogy a gazdák, akik ezzel élni akarnak, valóban élhessenek ezzel a lehetőséggel.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 144 2005.07.04. 1:52  143-150

KARSAI PÉTER (MDF): Megkondult a vészharang a kora nyári gyümölcsöt termesztők feje fölött. A Magyar Demokrata Fórum szerint bekövetkezhet, hogy idén eszünk utoljára többek között hazai termelésű ribizlit.

Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! A kormányoknak az Unióban is joguk és kötelességük segíteni az önhibájukon kívül bajba jutott gazdákon. Ilyen megfontolásból találták ki többek között az intervenció intézményét. A Magyar Demokrata Fórum most 40 ezer szorgalmas magyar család érdekében kéri a kormányzatot, hogy azonnali, érdemi intervenció keretében járuljon hozzá a termelőalapok megmaradásához.

(13.40)

Enyhítsen a termelők hitelterhein, különösen az aszálykáros hitelek teljes konszolidációjával, gyorsítsa fel a magyar termelők piaci helyzetelemző képességét, kapcsolataival segítse a nemzetközi gazdasági térben való mozgást, hogy ne menjen tönkre az ágazat.

A 2003-as aszálycsapás után az igazi tragédiát a 2004-es esztendőben kialakult extrém árak jelentik. A piros ribiszke átlagos felvásárlási ára 50 forint/kilogramm, a fekete ribiszke felvásárlási ára 30 forint/kilogramm volt, míg az elmúlt három évben ez az ár 140-200 forint körül mozgott.

A harmadik veszteséges esztendő, azaz a mostani már végzetes csapást mért a korábban nagy mennyiségű exportot teljesítő ágazatra.

Ezért kérdezem tisztelettel miniszter urat, nem gondolja-e, hogy sürgősen segíteni kell a ribizlit és bogyós gyümölcsöt termelő családokon, hogy a vészharangok kongását ne a lélekharang hangja kövesse.

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 148 2005.07.04. 1:15  143-150

KARSAI PÉTER (MDF): Többedszer hallgatom miniszter úr válaszát a tészekkel kapcsolatban, és természetesen tudom azt, hogy azok a tészek, amelyek hosszú évek óta működnek, lehetséges, hogy elvezetnek oda, hogy a gazdálkodók elkerüljék a csődhelyzetet. De pillanatnyilag a helyzet az, miniszter úr, hogy ezt a ribizlit, amit önnek is adtam reggel, ilyen állapotban csak száz forintért vagy afölötti árért szedik le, miközben 50-60 forintért lehet eladni. Tehát magyarán: az fog történni, hogy nem szedik le, ott fog maradni, tönkre fog menni, mint ahogy ma már, ha kimegy ezekre a helyekre, miniszter úr, megnézni, bizony sok táblát elhagytak a gazdálkodók, sok tábla már gazdátlan, mert egyszerűen ennyi pénzért nem lehet művelni.

Ugyanezt elmondhatnám a 40-50 forintos meggyárakról, és azokban a térségekben, ahol a munkanélküliséget ezeknek a bogyós gyümölcsöknek a termesztésével próbálták oldani, a legnagyobb probléma pont ezeken a helyeken van, és ezekben gondoltam azokat a segítési formákat felsorolni, amelyekre ön most azt mondta, hogy ezt csak a tészeken keresztül lehet.

Nagy sajnálattal hallgattam a válaszát, lehet, hogy jövőre tényleg nem fogunk enni hazai termesztésű ribizlit. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 151-153 2005.09.12. 1:59  150-159

KARSAI PÉTER (MDF): Igazából elfogadom, kérdés az, hogy Veres János tud-e majd rá válaszolni, de én elfogadom. (Dr. Veres János bólogat.)

ELNÖK: Miniszter úr magabiztosan jelezte, hogy igen, tehát akkor, képviselő úr, öné a szó.

KARSAI PÉTER (MDF): Akkor emlékeztetem pénzügyminiszter urat, hogy 2005. május 17-én az alábbi kérdést tettem fel az itt jelen lévő Pásztohy államtitkár úrnak. Azt kérdeztem, hogy szándékában áll-e a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak a 2005. évi közcélú műveken történt belvízelvezetés teljes körű finanszírozása, illetve miért hagyta magára a tárca a mezőgazdasági érdekelteket a közcélú vízgazdálkodási feladatok finanszírozásában, és milyen intézkedéseket kívánnak tenni a művek elfogadható állapotának fenntartása érdekében.

Erre válaszolta azt akkor nekem államtitkár úr, hogy “Meg kell találnunk, tisztelt képviselőtársam, a védelmi és üzemeltetési feladatok forrását, a rekonstrukciós programok folytatásának fedezetét, a tervezhető és finanszírozható érdekeltség és a kiszámítható állami hozzájárulás mértékét. Csak így szolgálható igazán az élet- és vagyonvédelem, az európai uniós támogatásokkal is segített mezőgazdasági termelés biztonsága. Kérem tisztelt képviselőtársamat, hogy továbbra is kísérje figyelemmel ezt a tevékenységet, és segítsen abban bennünket, a kormányt, a parlamentet, hogy valóban ezt a nemes feladatot minél hatékonyabban el tudjuk végezni.ö

Én most segítő szándékkal álltam fel ezen azonnali kérdés keretében, és azt kérdeztem volna államtitkár úrtól, így most következésképpen miniszter úrtól, hogy megtalálták-e ezeket a forrásokat.

Köszönöm szépen, és várom a válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 157 2005.09.12. 1:16  150-159

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a miniszter úr válaszát, és most stílusosan hadd mondjam azt, hogy az a közel 500 millió forint valójában bokáig sem volt elég az idei esztendőben. Ennek következtében mintegy 100 ezer hektáron pusztított a belvíz, és a 100 ezer hektáron belül mintegy 70 ezer hektáron volt nagyon komoly mezőgazdasági kár, amelynek becsült mértéke legalább 50-70 milliárd forint. Ez aránylik ebben az esetben ehhez az 500 millióhoz.

Csak pár adattal felvillantom, hogy például 2003-ban 4,9 milliárd forint került elköltésre ugyanarra a célra, még 2004-ben is másfél milliárd, tehát látható, hogy ezek az összegek, pláne ilyen előre nem látható nagy elemi vízkárok esetén valójában bokáig sem érnek, hogy még egyszer ismételjem magam. Ezért tehát az kérdés, amit föltettem, hogy amit a réven nyerünk, azt a vámon hogy veszítettük el, hát bizony mindenki vesztett. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Vesztett a termelő, 50-70 milliárd forintot, és vesztett az állam is, hiszen ebből legalább 10-20-at majd vissza fog pótolni. De legközelebb Pásztohy Andrásnak fogom folytatni a kérdésfeltevést.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 103 2005.09.13. 5:09  88-106

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslat egyetlenegy pontjához szeretnék érdemben és hosszabban hozzászólni, azt gondoljuk, hogy ez a legnehezebben érthető pontja, és talán a legproblematikusabb pontja is. Ez pedig nem más, mint a 3. § (2) bekezdése, ami a következőről szól, és egy példát most hadd mondjak, hogy akik esetleg a televízióra vagy rádióra figyelnek, megértsék. Ha én egy mézeskalács-termelő kisiparos vagyok, és azt gondoltam el, hogy most a mézeskalácsüzlet nem megy valamiért, de példának okáért a katonai málhazsákra konjunktúra van, és én szeretném a profilomat megváltoztatni, és innentől kezdve katonai málhazsákot gyártani - mint ahogy egyébként a XXIII. fejezetben a katonai felszerelések között ez a tétel fel van sorolva -, akkor a mostani eszünk szerint beballagunk a cégbíróságra, és bejegyeztetjük azt, hogy mi katonai felszerelés gyártásába szeretnénk fogni. Kell hozzá alkalmaznom egy megfelelő szakembert, megfelelő referenciával bíró, szaktudással bíró szakembert - ahogy ezt a 3. § (2) bekezdés b) pontja mondja -, és akkor elkezdhetném a gyártását ennek a málhazsáknak, amennyiben megvolna az egy esztendőm. Ez az, ami lehetetlen.

A törvényjavaslat azt szabja feltétlenül - szó szerint így írja -: “a cégbírósági nyilvántartásba vétele vagy a vállalkozó igazolványának kiadása legkésőbb a kérelem benyújtását egy évvel megelőzően megtörténtö. Ez lehetetlen dolog, mert ha ez így volna, akkor az engedélyt kiadó azt az egy évet hogyan fogja rajtam - hogy így mondjam - számon kérni, vagy hogyan fogja ezt teljesíteni? Magyarán: amikor én ezt délelőtt megkérdeztem a bizottsági ülésen lévő munkatársaktól, a minisztériumi előterjesztőktől, azt mondták, hogy ez a mézeskalács-készítő ember egy ilyenre nem vállalkozhat, és sok jogos érvet is mondtak, hogy merthogy egyébként egy haditerméket előállító cégnek azért múltjának kell lenni, azért azt sok szempontból meg kell vizsgálni.

Én viszont úgy látom, hogy ez a pontja enyhén szólva is ellenkezik a vállalkozások szabadságának lehetőségével, alkotmányos jogával, ha úgy teszik. Érzésem szerint azoknak a cégeknek biztosít előnyt, akik már kapun belül vannak, mert hiszen a további paragrafusok erre utalnak, hogy azok a gyártók vagy azok a forgalmazók, akik már korábbi évek óta engedéllyel rendelkeznek, természetesen tovább folytathatják ezt a tevékenységet. Magyarán: új, belépő, vállalkozó ember ezen nem törheti fejét, hogy egy - még egyszer mondom - tönkrement vagy egy válságba jutott mézeskalácsüzletet málhazsákgyártással fölváltson. Érzésem szerint ez nem lehetett a célja a törvényalkotónak, mégis ebben a rendben, ahogy én ezt felsoroltam, és ebben a logikai menetben sajnos véleményünk szerint ez a helyzet is előállhat.

Mindazonáltal egyetértek azzal, amit államtitkár úr az expozéjában megfogalmazott, hogy azért a fegyvergyártás nem játékgyártás, itt azért bizony biztonsági szempontokat, megbízhatósági szempontokat, erkölcsi bizonyítványt s a többit fel kell ahhoz vonultatni, és rendelkeznie vele egy gyártónak, hogy ezt a valóban nagyon felelősségteljes munkát, hogy úgy mondjam, engedélyezni lehessen számára. De éppen azért hoztam fel a példát, hogy ez viszont biztosan kilóg abból a szándékból, amit a törvényalkotók szerettek volna a biztonságra való törekvés jegyében elérni.

Szerintem ez a konkrét eset vagy konkrét példa, amit itt elmondtam, pont azt bizonyítja, hogy ezt a részt talán jobban át kellett volna gondolni, talán ez a bizonyos egyéves meghatározás túlzás ebben az esetben. Szerintem az a b) pontban lévő meghatározás, hogy “a kérelemben megjelölt tevékenység irányítására kijelölt felelős vezetőö, elég garanciának tűnik ahhoz, hogy például egy ilyen eset, amit elmondtam, ne fordulhasson elő. Megpróbálunk ez ügyben módosító javaslattal élni, és reméljük, hogy azzal talán ezt az ellentmondást ki lehet küszöbölni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
246 268 2005.09.19. 4:29  267-273

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Jelzem, hogy az ajánlás 4. pontjához kívánok hozzászólni, amely az én módosító javaslatomat tartalmazza. És hogy ilyen kései órán vállalkozom erre a feladatra, annak az oka elsősorban is az, hogy az a csoda történt ma - kis túlzással mondtam a “csodaö szót -, hogy a honvédelmi bizottság ülésén, dacára az előterjesztő nemleges támogatásának, tehát nem támogatásának, mégis a bizottság többségi szavazattal úgy látta, hogy ez a módosító indítvány érdemes a Ház figyelmére, és érdemes arra, hogy megszavazzák.

Miről is van szó? Az elmúlt héten, az általános vita során ezt már kifejtettem és elmondtam, most talán éppen ezért, és mivel nagyon sokan mégsem vagyunk, röviden összefoglalom ennek a javaslatnak a lényegét. Egyetértve az előterjesztő azon szándékával, hogy tekintettel a hadiipari tevékenységre és szolgáltatásra, azért ez mégis egy nemzetbiztonságot is érintő, ha úgy tetszik, súlyosan érintő terület, tehát itt igen körültekintően kell meghatározni azokat az eseteket, hogy kinek és mikor lehet erre - hogy így mondjam - megbízást, engedélyt adni, hiszen itt azért egy fontos ügyletről van szó.

Ezzel együtt is azt mondom, hogy annyi biztonsági szelepet azért beépített ez a törvényjavaslat a 3. §-ba, amely az engedélyek kiadásával és visszavonásával foglalkozik, hogy nem sérül ez az általam is támogatott elv, hogyha ezt a bizonyos 3. § (2) bekezdésének a) pontját visszavonjuk. Ez egészen pontosan arról szól, hogy nem támasztja azt a feltételt a vállalkozni kívánó emberek elé, az egyéves kivárást, nevezetesen, amit itt a törvényjavaslatban is olvashatunk, hogy tudniillik a cégbírósági nyilvántartásba vétele vagy a vállalkozói igazolvány kiadása legkésőbb a kérelem benyújtását megelőzően egy évvel megtörténjen, különben kizárják az engedély kiadásából.

Ezt akkor is azzal indokoltam, és a honvédelmi bizottság ülésén ezzel szemben tulajdonképpen az előterjesztő részéről komoly érv nem hangzott el, hogy példának okáért vannak olyan hadiipari gyártmányok itt a mellékletben felsorolva, például a XXIII. fejezetben, hogy málhazsák vagy például cipő, lábbeli, például sportcipő, ezeknek a gyártásához valószínűleg különösebb nemzetbiztonsági szempont azért nem fűződhet, csak egyetlenegy szempont, hogy ez a termék megbízhatóan, pontos időben és lehetőleg jó áron kerüljön elkészítésre. Ennek, úgy látom, a b) pontban van megjelölve a feltétele, amely előírja, hogy a kérelemben megjelölt tevékenység irányítására kijelölt felelős vezetőnek kell lenni, külön jogszabályban megjelölt szakirányú végzettséggel és gyakorlattal is kell rendelkeznie. Tehát azt gondolom, hogy ebben az esetben ez a biztonsági szelep vagy biztonsági feltétel be van építve, és helyénvaló, hogy ez így történt.

Ugyanakkor azt is állítom, hogy ha ez a pont nem változik, akkor bizony érdemtelenül és talán - én a múltkor is ezt mondtam - alkotmánysértő módon kizárunk ebből olyan vállalkozókat, akik jóhiszeműen, jó szándékkal és a versenynek megfelelően próbálják vállalkozásukat intézni. Tehát ezért ezt az egy évet én javaslom a tisztelt Háznak, azaz az a) pont törlésével tegyék azt lehetővé, hogy bárki, aki a hadiipari eszközök gyártásából, szolgáltatásából hasznot remél és boldogulást talál - hogy ilyen szép szót használjak -, az megtehesse. Ehhez kérem majd a Ház támogatását.

Köszönöm figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
249 6 2005.09.27. 4:36  5-8

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzám hasonlóan, akik a napot egy csésze tej vagy kakaó elfogyasztásával kezdik, talán elgondolkodtak azon, vajon mit is fogyasztanak olyankor. Hiszen a literes vagy félliteres zacskós tejről jószerével általában csak az derül ki, hogy ez milyen zsírszázalékot tartalmaz, meddig van a jótállása, és itt körülbelül vége is van. Akik boltba járunk, és más termékeket is vásárolunk, mondjuk, bort, tudnunk kell, hogy egy liter szekszárdi kékfrankos mennyire tér el egy soproni kékfrankostól, vagy egy egri leányka mennyire más, mint egy kiskőrösi leányka, hogy egy másik példát is mondjak.

Tehát gondolkodunk azon, hogy vajon az előttünk lévő tej, ami az egészség forrása, mit is tartalmaz, és honnan származik. Netalán az alpesi legelőn legelt annak a gazdája vagy egy szlovák tejüzemben, vagy tehenészeti telepen, vagy netalán a szomszéd faluban fejték azt a tejet, ami éppen az asztalunkon van. Amíg az ember ezen töpreng, időnként a kezébe akad olyan példa, amely szerintem felhasználható, és sok előnnyel kecsegtet bennünket is. Így most engedje meg, államtitkár úr és képviselőtársaim is, hogy egy olasz példával hozakodjam elő, ami erre a dilemmára megoldást kínál.

Az olasz mezőgazdasági minisztérium rendeletben szabályozta a friss tej származási helyének pontos feltüntetését a csomagoláson. Az ügy előzménye, hogy a Coldiretti mezőgazdasági érdek-képviseleti szervezet sikeres aláírás-gyűjtési akciót szervezett, majd ezt követően a minisztérium illetékesei többfordulós egyeztetést folytattak az érintettekkel. A 2005. február 7-én közzétett rendelet 120 napos átmeneti türelmi idő után 2005. június 7-én lépett életbe. A rendelet előírja a friss tej pontos származási helyének csomagoláson való kötelező feltüntetését. A tejtermelésben érdekeltek, valamint a fogyasztók is üdvözölték az intézkedést.

A minisztérium csalások és visszaélések elleni felügyelősége az elmúlt hetekben nagyszabású, több mint 400 kereskedelmi egységben végzett ellenőrzése során kiderült, hogy a forgalomban lévő friss tej 14 százalékán nincs feltüntetve az előírás szerinti származási hely. A szabályok ellen vétők 1600-9500 euró összegű büntetést fizettek. Az ellenőrzések következő fázisában a tejfeldolgozó üzemek kerülnek sorra, és ennek során ellenőrzik a nyomon követhetőségi kézikönyv meglétét és szabályszerű vezetését. És itt jön talán a leglényegesebb rész: a minisztérium szakértőinek véleménye szerint a rendelet következetes betartása esetén biztosítható a fogyasztók korrekt tájékoztatása, akik a kellő információ birtokában szabadon, de megalapozottan dönthetnek, honnan származó tejet vásárolnak.

Mivel a témában végzett felmérések azt mutatják, hogy az olasz fogyasztók túlnyomó többsége az olasz, azon belül is a lakóhelyéhez közelről származó hazai tejet preferálja, az intézkedés révén várhatóan javul az olasz tejtermelők piaci pozíciója.

Magyarán: nem kell nekünk újból feltalálni a spanyolviaszt, hanem vannak itt olyan példák, amelyeken talán érdemes volna elgondolkodni. Ezt a problémát azért hoztam most ide a Ház asztalára, hogy talán a tárca is léphet az ügyben a követhető példa nyomán, hogy a magyar tejtermelők pozíciója is javuljon, hogy aki az asztalára tesz egy pohár tejet, tudhassa, hogy abban mi van, mennyi van.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
249 28 2005.09.27. 9:19  13-275

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Lassan háromnegyed éve nagy vita dúl azon, hogy 2004-ben hogyan alakultak pénzügyi kapcsolataink az Európai Unióval, nettó befizető volt-e Magyarország, vagy pénzügyi előnyei származnak a csatlakozásból. A Pénzügyminisztérium 76,5 milliárd forintos pozitív, az Állami Számvevőszék a 2004. évi költségvetésben megjelenő pozitív és negatív tételek alapján 27 milliárdos negatív szaldót mutatott ki. Az Állami Számvevőszék anyagából az tűnik ki, hogy a PM számításai sok pontatlanságot tartalmaznak, s ennek következtében nem 76,5 milliárd, hanem csak 63 milliárd forint van a kincstári egységes számlán, ami annak pozícióját javítja, de ez nem jelenik meg a központi költségvetésben, arra hatást nem gyakorol, ezért az ÁSZ ezt a 2004. évi költségvetés helyzetének elemzésénél nem is vette figyelembe.

A vita oka abban keresendő, hogy kérésünk ellenére az Európai Unió pénzügyi kapcsolatok könyvelése nem kellően áttekinthető és nem eléggé hozzáférhető, ami feltételezéseink szerint nem véletlen. A zárszámadást olvasva és látva azt a példátlan lazaságot, ahogy a kormány a költségvetési törvénnyel bánik, ami a 2004. évet jellemezte, valamint követve azokat a példátlan trükköket, amelyeket a költségvetés valós helyzetének elkendőzésére bevetett, semmi okunk arra, hogy ebben a kérdésben ne fogadjuk el az ÁSZ álláspontját. S ehhez a véleményhez csak újabb adalék az Európai Unió pénzügyi biztosának szeptember 14-15-i látogatása, ami egyértelművé tette - amit a szakma már régen tudott -, hogy a kormány autópálya-építési trükkje elfogadhatatlan az Unió számára. A bajt azonban nem ez a könyvelési vita jelenti, hanem az, hogy a kedvezményezettek nem tudtak megfelelően hozzáférni az EU-tól származó pénzügyi forrásokhoz és az ezekhez tartozó hazai kiegészítésekhez. Ennek okait kell alaposan feltárni.

Az Európai Unió által folyósított összegeket azért nem tudták megjeleníteni a költségvetésben, mert a kormány nem tudta a kijelölt célokra a megfelelő mértékben elkölteni azokat. A támogatási rendszer befogadására kialakított intézményi kapacitás rosszul működik, kisebb a szükségesnél, ami tervezési hiba. Ellentmondásnak látszik, de az intézményeket és a vállalkozókat nem készítették fel kellő mértékben ezekre a lehetőségekre.

Az agrártámogatásokon kívüli EU-források koordinációjáért a Nemzeti Fejlesztési Hivatal felelős, amelynek hatékony működéséről a rendszer szereplőinek eltérő a tapasztalata. Idézet az Állami Számvevőszék jelentésének 138. oldaláról: többek között ennek tudható be a támogatások igénybevétele folyamatának hosszadalmassága. Ugyanígy negatív vélemények alakultak ki a hivatal által lassan épített informatikai alapú monitoringrendszerről, ami egyebek között a pályázatok hatékony feldolgozását is lassította.

A strukturális alapok támogatásával megvalósuló operatív programok pályázatainak rosszul ütemezett meghirdetése esélytelenné tette a pályázókat a támogatások tárgyévi igénybevételére. Ehhez járult a pályázatok elbírálásának több mint öt hónapos ideje. Az AVOP egyetlen előirányzatára sem volt teljesítés, a kohéziós és a schengeni alapból sem történt folyósítás. Az agrárterületeken sem volt jobb a helyzet. A SAPARD-program 2004. április 30-án lezárult, az utolsó hónapban adták be az utóbbi másfél év pályázatainak 90 százalékát. Az MVH nem volt felkészülve ekkora tömegű pályázat feldolgozására, ezért - az ÁSZ-jelentés tanúsága szerint - öa pályázatok közel felét érdemi bírálat nélkül elutasítottákö.

Az egységes területalapú támogatások és az ehhez kapcsolódó 30 százaléknyi hazai kiegészítő támogatások kifizetésének történetét és problémáit a gazdatüntetések mindannyiunk számára világossá tették. A határidőt a kormány tartotta, de a célszerűségi szempontok mindenképpen sérültek. Ezeket a kifizetéseket számos okból nem lett volna szabad 2005 közepéig elhúzni. Ha későn is, de az agrárterületen a kormány levonta a konzekvenciát. Az agrárbomba azonban tovább ketyeg, a 2005. évi költségvetésben a top-up-támogatások több mint 90 milliárd forintos előirányzata nincs betervezve - külön soron kellett volna -, holott erre a hiányosságra a költségvetési vita során az MDF felhívta a figyelmet. Ki, kik a felelősök mindezért? A kérdés megválaszolható.

Összegzésképpen: melyek a 2004. évi zárszámadás tanulságai, mit lehetne javasolni, hogy a költségvetési fegyelem javuljon? Valamelyik lap a zárszámadás kapcsán úgy írt, hogy a költségvetés Magyarországon katasztrófa sújtotta terület. Ezzel a megállapítással egyetértünk. A zárszámadásból egy gyenge kormány és egy erőtlen parlament képe rajzolódik ki. A 2004. év ugyanúgy, mint az azt megelőző, valamint az azt követő 2005. év is, a vergődés és a koncepciótlanság éve. Rossz terveket nem lehet jól végrehajtani, és ez a zárszámadás erről szól. Az államháztartási törvény fellazítása következtében a költségvetés végrehajtását ellenőrizni is nehéz, a költségvetés átláthatósága hét éve rohamosan romlik. Mint már mondtuk, először is újra kellene gondolni az államháztartási törvényt, és ki kellene gyomlálni belőle azokat az ésszerűtlen és egy demokrata számára elfogadhatatlan módosításokat, amiket az elmúlt évek során átvezettek rajta. A normativitást ezen a területen emelni kell.

Szeretném felhívni a figyelmet arra - ez a választások előtt különösen időszerű -, hogy a népszerű döntések nem mindig finanszírozhatók. Ez a költségvetési politika mára egyértelműen csődhelyzetbe vitte az egészségügy intézményeit, a kultúrát és az agrárgazdaságot, és válságos helyzetbe került az államháztartás. A kormány maradványtervezési politikája katasztrofális. 2005-re a koalíció törvényi szintre emelte a maradványkövetelések előírását. Ez így nevetségessé teszi a költségvetési terveket, a maradványgazdálkodás, a maradványgörgetés egy költségvetési bomba, ami öt-hat éve a kiadások 6-8 százalékát teszi ki.

 

(10.20)

Az Állami Számvevőszék többször kérte, és ezzel a Magyar Demokrata Fórum mindig egyetértett, hogy szükség lenne egy államháztartási számviteli rend kialakítására. A jelenlegi szabályozás és liberalizálás mellett a helyzet egyre áttekinthetetlenebbé, kockázatosabbá válik. A Magyar Demokrata Fórum aggasztónak tartja, hogy ma már nincsen olyan nemzetgazdasági adat, származzék ez a KSH-tól, az MNB-től, a Pénzügyminisztériumtól, az Eurostattól vagy másoktól, amit felelős kormányzati tényezők vagy ellenzéki politikusok ne vonnának kétségbe. Ha a közhiteles adatforrásokkal baj van, az elfogadhatatlan egy demokráciában. Amennyiben tényleg ez a helyzet, ebben is lépni kell.

Ma már a parlamentben vagy bárhol nagyon nehéz a nemzet alapvető problémáiról, az ezt tükröző számokról vitatkozni, mert mindenki más-más számokat idéz, kap elő innen-onnan. Következmény, hogy a kérdésben a legilletékesebb, a magyar társadalom, vagy ahogyan ma a nemzet szót helyettesíteni szokás, az emberek végképp képtelenek tájékozódni a saját ügyeikben.

Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy az elmondottak alapján a Magyar Demokrata Fórum a 2004. évi zárszámadást nem fogja elfogadni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 47 2005.10.03. 2:59  46-51

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A közcélú vízgazdálkodási művek a mezőgazdaság vízgazdálkodási infrastruktúráját jelentik. Folyamatos fenntartásukra a nagyobb mezőgazdasági károk megelőzése érdekében van szükség.

A fenntartás finanszírozása két lábon áll, úgymint állami költségvetés és az érdekeltek hozzájárulása. Az állam hozzájárulása így alakult: 2003-ban 4,9 milliárd, 2004-ben 1,5 milliárd és 2005-ben 0 forint - még egyszer mondom: 0 forint. Mindezek tetejében az FVM 2005-re nem képezett védelmi tartaléki keretet. Ez óriási baklövés, ami azt jelentette, hogy nem volt miből finanszírozni a 2005. évi közcélú műveken folytatott belvízvédekezést.

A súlyos költségvetési tervezési hiba enyhítésére a gazdasági kabinet ítélt oda 480 millió forint védelmi pénzt az általános költségvetési tartalékból. Nem finanszírozta ugyanakkor az FVM a vízi társulatok 154 millió forintos védelmi költségét. Fokozta a gondokat, hogy olyan pályázati kiírást hagytak jóvá az agrár- és vidékfejlesztési operatív programban, ami nem tette lehetővé a vízi társulatoknak a nekik szánt forrásra való pályázást. Így gyakorlatilag második éve nem áll rendelkezésre a fejlesztésekre elérhető forrás.

Május 17-én az FVM politikai államtitkára interpellációmra adott válaszát a parlament a szokott többséggel megszavazta, holott az nem más - kiderül a szövegből -, mint fedezetlen ígéret és a probléma elmaszatolása. Nyáron sok eső esett, és miközben a társulatok jegyzett tőkés művein végzett védekezés alig harmadát térítette meg az állam, a Környezetvédelmi Minisztérium politikai államtitkára a tárcája honlapján elmarasztalta a társulatokat, mondván: “a belvízvédekezés nagy problémája, hogy a társulatok által kezelt vízfolyások nem képesek elvezetni a vizet.ö Függetlenül attól, hogy a rendszerek általában nincsenek méretezve ekkora csapadék elvezetésére, elképesztő, hogy az az államtitkár támadja a társulatokat, akinek a tárcája évek óta nem utalja az FVM vízügyi célelőirányzatából a társulatoknak törvény szerint járó 7-800 millió forintos forrást!

Hab a tortán, hogy a szeptemberben ismételten feltett kérdésemre a pénzügyminiszter úr a válaszában már úgy tudta, hogy a társulatok megkapták a járandóságukat; úgy tudja, hogy az AVOP mint lehetőség működik. Nem nagy utánajárás megtudni, hogy bár rendeletmódosítás történt, az AVOP-lehetőség ma sincs nyitva, pályázatokat nem fogadnak be.

Tisztelt Miniszter Úr! Nem gondolja-e, hogy rendet kellene teremteni a közcélú vízgazdálkodás területén is, és nem így nekimenni a következő esztendőnek?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 51 2005.10.03. 1:17  46-51

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen. Mindannyian tudjuk, és miniszter úr is nyilván jól tudja, hogy 2005-ben az érdekeltek, tehát a földtulajdonosok 2-2,5 milliárd forinttal tudtak hozzájárulni ehhez a nagyon felelősségteljes munkához, amelyet ezek a közcélú víztársulatok végeznek. Természetesen arról a tárca sem tehet, hogy az idei esztendő olyan csapadékos volt, mint amilyen. De azt gondolom, hogy ha most miniszter úr ilyen jól össze tudta foglalni, és ilyen szemléletesen is föl tudta rajzolni, hogy mi is volt a hiba, ez a tanulság önnek, a tárcának és a kormánynak a következő esztendőre elegendő lesz ahhoz, hogy még egyszer ne forduljon elő, hogy az elspórolásból, az állami pénzek elspórolásából bizony a kár 50-70 milliárd forintossá növekedett, ez pedig pár milliárd forinttal talán mérsékelhető lett volna. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Én azért fogadom el az ön válaszát, mert látom abban az igyekezet, látom a belátást, ha úgy teszik, idézőjelben a megbánást ebben az esetben. Bízom abban, hogy a következő esztendőben így fogják tenni.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 95 2005.10.03. 1:45  94-101

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A gazdálkodók közül egyre többen úgy vélik, hogy az agrárdemonstrációs megállapodás pontjai közül teljes mértékben csak az utolsó teljesült, mely szerint a gazdák rendben hazamentek. Önök természetesen bíznak a szavukat mindig megtartó magyar gazdákban, akik azt is aláírták, hogy a megállapodás hatálya alatt a megállapodás tárgyában demonstrációt nem szerveznek.

Itt az ideje az önvizsgálatnak, hogy az aláíró másik fél is tartotta-e a szavát, vagy csak kijátszotta a termelőket. Vegyünk a sok közül egyet, a megállapodás 32. pontját. Ebben azt írták alá: “A miniszter vállalja, hogy a 2003. évben súlyos fagykárt és aszálykárt szenvedett mezőgazdasági termelők kedvezményes hitele futamidejének öt évvel történő meghosszabbítását lehetővé teszi úgy, hogy az átütemezésre kerülő összeghez az állami kezességvállalás és kamattámogatás változatlan feltételek mellett igénybe vehetők legyenek. A miniszter a tárgyban 2005. május 31-ig kormány-előterjesztést készít, valamint módosítja a 84/2003. (VII. 22.) FVM-rendeletet, melynek végrehajtása az Európai Bizottság jóváhagyása után történik.ö Az FVM honlapján a rendelet módosítását nem leltük. Ennek híján az Európai Bizottság, ki tudja, miért szükséges jóváhagyását is hiába keressük. A futamidő meghosszabbításáról tehát szó sincs.

Miniszter úr, akkor most hogyan is állunk a 32. pont teljesítésével? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 99 2005.10.03. 0:58  94-101

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen. Örömmel hallom miniszter úrtól, hogy ha kétszer nem sikerült, akkor harmadszor is kopogtat az ajtón, sőt, ha harmadszor sem sikerül, akkor talán negyedszer is be kell kopogtatni, mert azért jó, ha mindnyájan tudjuk, hogy ezt a bizonyos támogatást a gazdálkodók nem ajándékba, hanem hitelként kapták. Ezt nem árt tudni, mert sokan talán úgy vélik, hogy már megint a magyar gazdák dörömbölnek olyasmiért, ami talán nem is illetné meg őket.

Nagyon kérem miniszter urat, mindent, de mindent kövessenek el azért, hogy ez a bizonyos 32. pont is teljesüljön, mert az idei esztendő enyhén szólva is nyereségtelen évjárata bizony nem segítette a gazdákat, tehát nagyon-nagyon rá vannak utalva arra, hogy ezt a hitelátütemezést meg tudják tenni. Kérem, hogy ezt tartsa napirenden, mint ahogy én is figyelemmel fogom kísérni, és amennyiben azt látom, hogy itt ismét késlekedés van, akkor azt természetesen ismételten szóvá fogom tenni.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 212 2005.10.04. 7:37  199-213

KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! A tavalyi évben az önkéntes haderőre történő átállás, az alkotmány módosítása, a honvédelmi és a honvédségi törvény elfogadása szükségessé teszi a jogállási törvény mostani vitáját, módosítását. Az előterjesztés azonban nemcsak az előbb említett szükségszerű jogszabály-módosításokat tartalmazza, hanem tartalmaz olyan módosításokat is, amelyek e változtatásoktól függetlenek. Ezek a változtatások részben indokoltak, részben indokolatlanok. Hozzászólásomban ezekre térek ki vázlatosan.

Természetesen támogatjuk a szükséges módosításokat és azokat is, amelyek egy-egy törvényhely megfogalmazásának a félreérthetőségét megszüntetve pontosabbá teszik a fogalmakat, vagy a fogalom értelmezését kiszélesítik. Többek között ezért támogatjuk azt, hogy a speciális beosztást ellátó tisztek - például orvosok, mérnökök, bírók - előreléphessenek ezredessé vagy akár tábornokká is. Ezzel a módosítással a törvényhozás e magasan képzett szakemberek igényét elégítheti ki.

Támogatjuk a személyügyi nyilvántartások vezetésével, a nyugdíjasok kedvezőbb ellátásának biztosításával kapcsolatos változtatásokat is. Indokoltnak tartjuk a honvédelmi törvény néhány paragrafusának pontosítását is. A hadkötelezett jelöltek nyilvántartása vezetésének szabályait ki kell egészíteni, hogy gördülékenyen történjen a hadkiegészítés a senki által nem kívánt minősített helyzetekben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanakkor nem támogatjuk azokat a javaslatokat, amelyek ellentmondanak a rendszerváltó évek parlamenti pártjai elképzeléseinek. A kilencvenes években a pártok a katonákat úgy definiálták, hogy ők egyenruhás állampolgárok. Az “egyenruhásö jelző fejezte ki az állampolgári jogok szűkítését és a katonai eskünek azt a mondatát, hogy életük árán is bátran megvédik a Magyar Köztársaság függetlenségét és az állampolgárok jogait. Az ennek a gondolatnak megfelelő első szolgálati jogállási törvényhez képest úgy tapasztaljuk, hogy több kedvezőtlen változás történt, és az előterjesztés alapján történni fog. Ez a folyamat nem most, már korábban megkezdődött. Talán akkorra datálódik, amikor az egy évet meg nem haladó külföldi katonai szolgálat ellátásához nem kellett már a katona beleegyezése.

Értem én a hadsereg érdekét, hogy ne egyének, hanem alegységek vállaljanak külföldi szolgálatot, mégis azt mondom, lehetetlen az, hogy mindenáron és erővel, az illető akarata ellenére vagy időközben beállt vis maiorra való tekintet nélkül lehessen valakit kiküldeni. Mindenki tapasztalta már, hogy azoknak a személyeknek a munkája, akik lélekben máshol vannak, erősen kifogásolható, csak a létszámot növelik. Fokozottan vonatkozik ez a probléma a nehéz körülmények közötti külföldi katonai szolgálatokra, amikor egyesek nem kellő fegyelemmel végzett munkája az egész alegység morálját rombolhatja. Ha pedig olyan személyek is köthetnek szerződéses jogviszonyt, akik megrettennek a nehéz külföldi szolgálattól, akkor a toborzási feltételeket kell felülvizsgálni. Tehát az előterjesztésben ez a szigorítás indokolatlan, mert hibás logikára épül. Kis túlzással azt is mondhatom, hogy e módosítási javaslat egyfajta röghöz kötésnek is tűnhet.

Mi mindig azt hangoztattuk, hogy az önkéntes haderő nem cél, hanem eszköz a professzionális haderő megteremtéséhez. Reméltük az önkéntes haderőre való áttéréskor, hogy a honvédelmi kormányzat majd következetesen segíti a professzionalitás mielőbbi megvalósítását. Most viszont azt olvassuk ki az előterjesztésből, hogy 1-5 év után évenként havi 1,6-szoros, 6-10 év után évenként havi 1,2-szeres, 11-20 év után pedig évenként havi egyszeres illetmény jár leszerelési segélyként. Ez egyértelmű degresszivitást mutat. Elképzelésünk szerint az lenne az optimális, ha a leszerelési segély nem az előbb említett degresszív, hanem progresszív módon támogatná a minél hosszabb idejű szerződéskötéseket és az ebből következő professzionalitást. Amennyiben egy katona tizenöt évet szolgál, úgy nem kell két-három katonát kiképezni helyette. A kiképzések elmaradása következtében megtakarított összegből telik a hosszú ideig szolgálók progresszív leszerelési segélyére. Ezt majd módosító javaslatban terjesztem elő és részletezem.

Egyértelműen kedvezőtlen a rendelkezési állományban eltölthető időtartam szűkítése három évről egy évre, ráadásul e kedvezőtlen előírásnak mindjárt megteremti a kiskapuját is a törvényjavaslat, ugyanis a törvény azokra, akik hatálybalépésekor a jelenleg érvényes hároméves rendelkezési állomány kategóriájába tartoznak, az egy év nem lesz érvényes. Nagyon kíváncsian várjuk, hogy a rendelkezési állomány létszáma milyen mértékben fog növekedni január 1-jéig. Erre már utaltak képviselőtársaim is a Fidesz soraiból.

Tisztelt Képviselőtársaim! Újra azt tudom mondani, hogy megértem a hadsereg érdekét, amikor az alapkiképzés 14 heti idejére rugalmas, heti hatnapos, 60 órás kiképzési időt javasol, félretéve az eddigi munkaügyi kötöttségeket. Fél éve vezették be az új kiképzési rendszert. A honvédelmi bizottságot tájékoztató tábornok nem beszélt a kiképzési idő növelésének szükségességéről. Véleményem szerint négy-öt kiképzési ciklus után kellene elemezni a tapasztalatokat, és a szükséges jogszabályi módosításokra javaslatokat tenni. Így tehát a jelenlegi előterjesztés 34. § (2) bekezdése véleményem szerint indokolatlan, kimunkálatlan.

 

(17.00)

 

Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Összefoglalóan elmondhatom, hogy az előterjesztésben szereplő honvédelmi törvény módosítását, azaz a kétharmados részt támogatjuk. A honvédség jogállásáról szóló törvény módosítási javaslataival frakciónk nem ért egyet. Az általunk szükségesnek vélt módosításokra módosító javaslatokat teszünk, annak indoklására a részletes vitában visszatérünk.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
253 22 2005.10.10. 5:16  21-34

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Háztulajdonosok lettek a repülőtéri romák - adta hírül a Szegeden megjelenő Dél-Magyarország 2005. október 1-jei lapszáma, idézem: “29 millió forintot áldozott arra Szeged önkormányzata, hogy a repülőtér melletti életveszélyes épületben hajléktalanként élő roma családokat kiköltöztesse a városból, és másutt ingatlanhoz juttassa. A megoldást sikertörténetnek nevezi az alpolgármester, az érintett cigány családok is elégedettek, a roma jogvédők viszont kitelepítésről beszélnek.ö

A tudósításból megtudhatjuk továbbá azt is, hogy a kitelepített 18 családból hat családnak a 80 kilométerre lévő Jánoshalmán vettek ingatlant, hat család ugyancsak 80 kilométerre, Kunszentmártonba költözik, és két család a 100 kilométerre lévő Öcsödön próbál szerencsét.

Imába foglalom a cigányok jótevőinek nevét - jelentette ki P. Edit, aki három gyerekkel és egy élettárssal a jánoshalmi Téglagyár út 82-be költözött be. Ezt is ő mondta: “Úgy tudom, 1 millió 700 ezer forintért vásárolta meg nekünk a házat valami alapítvány.ö Jegyezzük meg, rosszul tudta az összeget, mert a saját szememmel láttam az adásvételi szerződést, amelyen mindösszesen 900 ezer forint szerepelt vételárként. Emlékezzünk meg a hosszú nevű közhasznú alapítványról is, akik az ügyleteket bonyolítják: ők az Intermezzo Közhasznú Egyesület a Humán Szolgáltatások Fejlesztéséért névre hallgatnak. Úgy nem mellékesen a cikkből még azt is megtudhatjuk, hogy a megoldáshoz Botka László szegedi polgármester az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium segítségét is kérte.

Nos, akkor álljunk meg egy polgári szóra, és tegyük fel kérdéseinket! Adva van tehát az alapprobléma, a 18 nehéz sorsú roma család, akik nyilvánvalóan útban vannak a szegedi repülőtér közelében, és hosszú évek óta akadályozzák, hogy a város a jól eladható területét értékesítse. És akkor valakinek kipattan a szikra: vegyünk valahol, de minél távolabb a várostól olcsón ingatlanokat a családoknak, tán még tűzzünk ki számukra is némi baksist az elköltözésért, és amikor ezt a munkát bevégeztük, akkor arassuk le a babért, és faragjunk az ügyből sikertörténetet. Népiesen szólva: kihúzzuk a tüskét a saját talpunkból, és beletesszük a jánoshalmiak, a kunszentmártoniak és az öcsödiek talpába. Merthogy ezek a furfangos kitelepítők sok mindenre gondoltak, például minél messzebbre kerüljenek a családok a várostól, nehogy visszaszivárogjanak, s egy kicsivel jobb ingatlant vegyenek számukra, mint ami addig a fejük felett volt.

Az már persze nem az ő gondjuk, hogyan fognak ezek az emberek munkát találni, például a városomban, Jánoshalmán, ahol jelenleg is 18 százalék körüli a munkanélküliség. Így tehát, aki bárhonnan az országból arra buzdított embereket, nota bene akár romákat, hogy Jánoshalma az ígéret földje, az cinikus, rosszakaró pont azokkal szemben, akiknek látszólag az olcsón vett hajlék valóban segítségnek tűnhet. És ha hinni lehet a szegedi polgármester úrnak, ehhez az akcióhoz tán még az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium is segédkezet nyújtott.

A jól végzett munka után gyaníthatóan a sikerdíjak elosztása is rendben megtörténhetett a cigány családokat küldők és a cigány családokat befogadók között, hiszen a nyilatkozó P. Edit által közölt összeg s a szerződés valódi összege között mindjárt 800 ezer forint a különbözet, ezt pedig valakiknek zsebre kellett vágniuk, természetesen az adófizetők pénzéből. És hogy majd miből fognak ezek az emberek Jánoshalmán megélni? Ez már a sikerdíjasokat nem érdekli. Küszködjön az új szállásadó város az ő ellátásukkal is!

Érdekes epizód még az ügyben, hogy az Igazságügyi Minisztérium roma antidiszkriminációs és ügyfélszolgálati hálózatának szegedi ügyvédje érdeklődésére sem kapott érdemi választ, ugyanis dr. Szirtesi Zsuzsanna, a hálózat szegedi ügyvédje a romák mendemondájából úgy értesült, hogy ami a repülőtér melletti épületben lakókkal történt, az kitelepítés, és jogsértő is lehet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Viharos történelmünk során sajnos volt már rá példa, amikor országunkba ki- vagy betelepítettek embereket származásukra vagy kollektív bűnösségükre hivatkozva. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Most a kitelepített családok vétke mindösszesen annyi, hogy kellemetlenek voltak Szeged városa számára, és mert volt rá 28 millió forintja a városnak, megtehette, hogy egyfajta országon belüli szociálisprobléma-exportot hajtson végre. Ez gyalázat és felháborító!

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
253 78 2005.10.10. 2:27  77-83

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A rendszerváltozás után az első kormány kivételével minden ciklusban elkészítették a Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szóló országgyűlési határozati javaslatot. Ezek a határozatok általában a következő kormányváltásig voltak érvényesek, majd jött az új kormány és az új határozatok, kivételt csak az önök ciklusában elfogadott, jelenleg érvényben lévő 14/2004. (III. 24.) számú országgyűlési határozat képezett.

(16.20)

A határozat alapjául szolgáló tízéves fejlesztési terv megvalósulásának már az első évében, 2004-ben 39 milliárd forintos forráselvonás történt. Az elvonás eredményeként a tárca költségvetésére a GDP 1,52 százalékát fordították, a NATO-nak ígért 1,71 százalék helyett. Ha egy negatív folyamat elindul, sajnos nincs megállás. 2005-ben a Honvédelmi Minisztérium már csak a GDP 1,29 százalékában tervezte a kiadásait. Valószínű, hogy a tényleges kiadás nem fogja még az 1,15 százalékot sem elérni.

Az előbbiek alapján, ismerve az eredeti jelentős költségű Gripen-, gépjármű-, híradóeszköz-programok, a prágai vállalások fejlesztési-beruházási elképzeléseit, szükséges tisztázni a harmadik negyedév végén az évi beruházások, fejlesztések helyzetét, megvalósítását, mert az eddigi parlamenti tapasztalatunk alapján, ha egy-egy tárcától év közben forrást vontak el vagy zárolnak, elsősorban a fejlesztési költségek csökkennek, fejlesztések maradnak el.

A fentiek alapján kérdezem tehát az államtitkár úrtól, hogyan valósultak, valósulnak meg az idei évre tervezett fontosabb beruházások a már tervezési fázisban csökkentett előirányzatokból. Hogyan viszonyulnak a megvalósított beruházások a tízéves fejlesztési terv második évére szükségesnek ítélt eredeti, azaz 2003-as elképzelésekhez?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MDSF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
253 82 2005.10.10. 1:17  77-83

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Államtitkár Úr! Ön megpróbált igen korrekt választ adni mind a két feltett kérdésemre, de a lényeget azért talán nem árt, ha mind a ketten megismételjük. A lényeg pedig az, és amiről különbözőképpen gondolkodunk, hogy ön azt mondja, rangsort kellett találni a kormányzatnak, hogy melyik a fontosabb, a honvédelmi kiadások vagy például a mezőgazdaságnak juttatott juttatások emelése, és ezek szerint ezt állították rangsorba, és bizony ebben az összevetésben a honvédség prioritása vagy érdeke könnyebbnek találtatott.

Én ebben alapvetően nem tudok egyetérteni a kormányzat álláspontjával, már csak azért sem, mert meggyőződésem szerint azokra a milliárdokra, amelyeket egyébként akkor elfogadtunk, igenis szükség volna az ország védelmi képességének fokozására, igenis nem biztos az, hogy egy BMP-felújítás vagy BTR-felújítás helyettesítheti egy valóban korszerű páncélozott jármű beszerzését. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Hovatovább még egy hozadéka van ezeknek a megváltozott számoknak: a hitelességünk, amit a NATO nem nézett és ma sem néz jó szemmel.

Nem fogadom el válaszát. Köszönöm szépen. (Pettkó András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
253 182 2005.10.10. 2:21  181-185

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Bízom abban, hogy az ön rendelkezésére áll a pontos becslésérték az erdőn, mezőn évente, országosan jelentkező károk összegéről. Biztos vagyok abban, hogy a tárca rendszeresen tájékozódik erről a különböző becslések szerint többmilliárdos, egyes szakértők szerint 10 milliárdos nagyságrendű tételről.

A károk magukban foglalják az erdőn fában, vadban, a mezőgazdasági területeken a terményben, az állatállományban és a kihelyezett műszaki eszközökben, épületanyagban okozott károkat. Ha véletlenül éppen most nem áll rendelkezésére ilyen felmérés az államtitkár úrnak, akkor tájékoztatom, hogy visszatérő rendszerességgel pusztítják hozzáértő, és valószínűleg erre szakosodott kezek a faállományt, s hogy a gondról a belügyminiszter asszonyt is tájékoztassuk, közlöm, hogy hihetetlenül rossz felderítési mutatókkal.

A mezőgazdasági területeken az állat- és terménylopások kétségtelenül csökkenőben vannak, ennek a termelés visszaesése és a termény értékcsökkenése csakúgy oka lehet, mint a felderítési eredménytelenségnek is betudható bejelentési készség csökkenése. A műszaki létesítmények és épületek esetében nagy bátorság kell ma ahhoz, hogy valaki a mezőgazdasági területeken beruházzon. A gazda védi tulajdonát, ahogy tudja, de a mezei közbiztonság helyzete rendkívül rossz.

A legutóbbi érvényes szabályozás az önkormányzatok számára adott lehetőséget rendeletben szabályozott módon a mezei őrszolgálatok megalakításához, azok fenntartásához. A máig érvényben lévő FVM-PM együttes rendelet még az őrszolgálat megalakulási költségeinek 50 százalékát, illetve a meglévő őrszolgálat működésével kapcsolatos költségek 50 százalékát - 50 ezer forint/fő szinten - szabályozta. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Kérdésem a miniszter úrhoz, ismeretes-e a tárca előtt a kárérték éves nagyságrendje, és biztosítja-e a tárca a mezei őrszolgálat működéséhez az állami hozzájárulást.

Várom válaszát. Köszönöm. (Herényi Károly tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
254 236 2005.10.11. 23:05  209-259

KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban elmondom azt, hogy fölszólalásomban a törvényjavaslat ügyirati számára fogok hivatkozni, megpróbálok némi időt megtakarítani, hogy a hosszú címeket ne kelljen mindig idéznem.

Két megállapítással kezdeném: a két salátatörvény együtt 17 törvényben összesen 120 paragrafus módosítására tesz javaslatot. A 17-ből nyolc azonos, mind a két törvényjavaslatban szerepel. Ezekbe esik a módosítandó paragrafusok háromnegyede, szám szerint 86 darab.

Államtitkár Úr! Kedves Államtitkár Úr! (Dr. Pap János: Úgyse figyel.) Úgyse figyel, igen, köszönöm. Miért nem lehetett ezt a két törvényjavaslatot egybeszerkeszteni? Miért kell a képviselőknek ezeket külön-külön bogarászni? Ez semmibevétele a képviselőknek, lejáratja a Ház tekintélyét. Utalnék arra, hogy az elmúlt fél órában, órában itt hárman is háromféle statisztikai adatot böngésztünk össze. Most az, aki ránk figyel netalántán, az ezek után vajon mit fog szólni, hogy melyikünk mondott valós adatot, és melyikünk mondott hamisat? És ez nem a képviselők felelőssége, hanem azé, aki ezt a törvényt ma ide az asztalunkra tette.

Második megjegyzésem: mindkét törvényjavaslat általános indokolása hamis, a törvények messze túlterjeszkednek a címükben megjelölt tartalmon, és most csak néhány apróbb problémát említek, a súlyosabbakat majd külön-külön részletezem.

A 17643-as címe szervezetváltozással összefüggő módosításokat említ, és az általános indoklás a szervezet korszerűsítését, illetve a biztosítékadás és biztosítással kapcsolatos előírások egységesítését említi a törvény céljaként, illetve megjegyzi, hogy “a jogalkalmazás során felmerült problémák rendezését szolgáló kisebb jelentőségű módosításokra is sor kerülö. Tehát a törvényjavaslat a kormány állítása szerint lényegében technikai jellegű. Ezzel szemben számos tartalmi változtatást céloznak, például eltörli a bányajáradékot a közcélú vízi létesítmények építése esetén. Ez persze rokonszenves, de miért nem törli el például a közcélú útépítés esetén? Mert ez más tárcához tartozik?

Másodszor: vajon technikai jellegű változás-e az, hogy a vízi állásokra, magyarán, stégekre vonatkozó szabályozást a kormány rendeleti szinten akarja emelni, holott az érdemi részét a dolognak a települések jegyzői végzik? Nem igényelne ez valami kis magyarázatot? Vajon technikai jellegű változtatás-e az, hogy a természetvédelmi őrszolgálat jogait és kötelességeinek szabályozását külön törvényben szeretnék megalkotni?

(16.00)

A 17644. címe európai harmonizációs kötelezettségekre utal. Az általános indokolás szerint a környezeti adatokkal, tényekkel, információkkal, nyilvánossággal kapcsolatos uniós rendelkezések miatt szükséges a törvény megalkotása, illetve a tárgyalt törvények módosítása, de erre való hivatkozással lényegileg újraszabályozza a környezeti hatásvizsgálattal és egységes környezethasználati engedélyezéssel kapcsolatos előírásokat. Egyébként az általános indokolásban szerepel, hogy “a 2005. január 1. napjával létrehozott egységes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatósági szervezetrendszer előírásainak egyszerűsítése érdekébenö javasolják a törvényt. Ez nem a másik, az előző törvénybe illő szöveg?

Most akkor engedjék meg, hogy a két törvényjavaslatról külön-külön is elmondjuk a véleményünket. Tehát a 17643. számúról elöljáróban szögezzük le: a szervezeti változások, amelyek miatt a törvényt meg kell alkotni, legalábbis elhibázottak, de inkább károsak. Másodszor: a biztosítékadással és a biztosítással kapcsolatos kötelezettség bevezetése újabb terheket ró a gazdálkodószférára.

Most akkor nézzük részleteiben! A szervezeti változtatásokra, amelyek miatt a törvényt meg kell alkotni, a következőket állítjuk: a törvény általános indokolása bemutatja azt a 2005. január 1-jével felállított szervezetet, amely miatt a jelen törvénymódosítás szükséges. Arra már nem érdemesíti a tisztelt Házat, hogy bemutassa, miért is volt szükséges az átszervezés. Persze, erre lehet azt mondani, hogy ez kormányhatáskör, a kormány dolga, de akkor a törvényjavaslat mégis miért ad dolgot ezzel kapcsolatban a parlamentnek?

A környezetvédelem, a természetvédelem és a vízügy 2002 óta folyamatos átszervezési csatatér, állandó átszervezési koncepciógyártások, átvilágítások zajlanak, stresszben tartva az állományt. Az elképzelések ideológiai alapja az a soha be nem bizonyított, mondvacsinált tétel, hogy szét kell választani a közhatalmi és a vagyonkezelési funkciót. Először a vízügy került sorra, emlékszünk rá, 2003 őszén a vízügyi helyettes államtitkár akkor lemondott, majd 2004. január 1-jén leválasztják a vízügyi igazgatóságokról az úgynevezett közhatalmi tevékenységet, és tizenkét önálló vízügyi hatósági szervezetet hoznak létre vízügyi felügyelőség névvel.

Önmagában véve ez ellentmondásos intézkedés, hiszen az árvízvédelmi feladatokat változatlanul az igazgatóságok látják el - és van-e, aki azt képzeli, hogy közhatalmi felhatalmazás nélkül lehet, szabad árvízvédekezni? Viszont a védekezésirányító létszám tovább zsugorodik, bár erre az a válasz, hogy védekezés idején visszairányítják az elvitt embereket. Ez persze legalábbis aggályos a köztisztviselői törvény tükrében, és természetesen szakmai szempontból is megkérdőjelezhető a hatékonyság. Mindezzel egyébként megduplázódik a vízügyi szervezetek száma, egyidejűleg a másodfokú hatósági feladat- és hatáskört leválasztják az Országos Vízügyi Főigazgatóságról, áttelepítik az Országos Környezetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelethez, létrehozzák az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóságot.

2005. január 1-jével újabb lépés: a nemzetipark-igazgatóságokról is leválasztják a közhatalmi feladatokat, egyúttal megszüntetik az egy évvel korábban létrehozott vízügyi felügyelőségeket, és létrejön az állítólag egyablakos zöldhatóság, a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelet. Eredmény: a tárca területi szerveinek a száma gyakorlatilag visszatér a 2004. év előttihez, de struktúrájában lényegesen bonyolultabb. Az ügyfél szempontjából látszólag egyablakossá válik az ügyintézés, a szervezetek között azonban az ügyintézés jelentősen meghosszabbodik, ami már-már elviselhetetlenül akadályozza az ügyfeleket, a beruházásokat.

A magyar államigazgatás szakhatósági rendszerétől idegen megoldás jött létre azzal, hogy egymással gyakorta ellenérdekelt szakmák kerültek egy szervezetbe - stílusosan szólva: egy asztalnál ül a vadász és a nyúl -, így a közöttük fellépő egyeztetési kényszerek nem a szabályozott igazgatási úton, hanem akár igazgatói parancsszóra is eldőlhetnek. Hová vezet ez? Mit szül ez? Kinek az érdeke ez? Tehát először megduplázzuk a szervezetet, azután büszkén lefaragjuk. Ez a folyamat azonban hatalmas veszteséget okoz minden érintett szervezetben, egyedül a minisztérium áll változatlan létszámmal a vártán.

Mi a valódi eredmény? Az egyablakos hatósági szervezet tízezres nagyságrendű ügyirat-lemaradása például Budapesten. Praktikusan nincs kapacitás a megelőző jellegű hatósági ellenőrzésre, aminek révén egyre gyakrabban bukkannak elő környezetvédelmi botrányok, lásd Esztergom, Dorog. Az elmúlt években kevés állami szervezetre lehettünk büszkék, de ilyenek voltak a tiszai és a dunai árvizekben hősiesen, nemzetközi szinten elismerten helytálló vízügyi igazgatóságok. Ezek gyakorlatilag mára működésképtelenné váltak, amit sokak szerint az idei vízkárok is igazolnak. Negyedszer: megbomlott a vízügyi és a természetvédelmi szakigazgatás egysége, amely vagy működésképtelenséghez, vagy a szétparcellázott feladatellátás megduplázódásához vezet, nemhogy karcsúbb államot eredményezne.

Klasszikus tétel, hogy a rossz szervezeti megoldások újabb átszervezéseket szülnek, pedig a közigazgatás egyik legértékesebb tulajdonságának a stabilitásnak kellene lennie. Ezt mutatja, hogy az hírlik, megszüntetik a 2004. január 1-jével létrehozott Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóságot. Szinte nevetséges, hogy a most előttünk fekvő törvényben mégis szerepel a neve, a 47. §, amely a törvénytervezet 57. §-át módosítja. Számot vetettek-e azzal, államtitkár úr, ha ez így marad, akkor ezt csak újabb törvénymódosítással lehet majd megszüntetni?

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha igaz a hír, akkor fél évszázados működés után végképp eltűnik az állam operatív vízgazdálkodási feladatainak ellátását irányító legendás szervezet, az Országos Vízügyi Főigazgatóság is. Természetesen lehetne azt mondani, hogy egy volt szocialista szervezet szűnik meg, béke poraira. Sajnos, azonban nem így van. Hazánk természetföldrajzi viszonyai között az államnak mindig voltak és lesznek vízgazdálkodási, árvízvédelmi operatív feladatai, amelyek nem miniszteriális feladatok, de nem is a magánszférába valók. Akkor pedig minek megszüntetni, átszervezni egy, a szakmai feladatait bizonyítottan jól végző, nemzetközi tekintélyt kivívott szervezetet?

Ennek az átszervezésnek a törvényi lekövetését kéri most a kormány a tisztelt Háztól? Ráadásul úgy tűnik, a kormány fordítva ül a lovon. Minden normális helyen előbb van a törvény, azután a végrehajtó szervezet. Esetünkben a kormány szervez, azután kész helyzet elé állítja a parlamentet, ezért ez is elfogadhatatlan.

A felvezetésben azt állítottam, hogy a biztosítékadással és biztosítással kapcsolatos kötelezettség bevezetése újabb terheket ró a gazdálkodószférára. A ma hatályos természetvédelmi törvény előírja, hogy akik védett természeti területen veszélyes anyagot használnak, vagy egyébként a természeti érték állagára, állapotára veszélyt jelentő tevékenységet folytatnak, külön jogszabályban meghatározottak szerint kötelesek biztosítékot adni, vagy felelősségbiztosítást kötni, és ennek részletes szabályait a kormány rendeletben állapítja meg. Hasonló rendelkezés van a környezetvédelmi, valamint a hulladékgazdálkodási törvényben is.

 

(16.10)

Az általános indokolás azt mondja, hogy ezeket azonos szempontrendszer szerint kell újraszabályozni. Ez még talán érthető is lenne, de a három törvény 1995-ben, 1996-ban és 2000-ben született, azóta sem készültek el a törvény szerinti végrehajtási rendeletek, egy kivétellel: az elektronikai berendezések visszavételével kapcsolatban 2004-ben valóban megjelent egy ilyen biztosítékadási kötelezettség.

Mire készül tehát a kormány? Ha tíz éve nem jutott eszébe megcsinálni a végrehajtási rendelkezést, akkor most miért vált sürgőssé ez az újraszabályozás egy szervezeti ügyek miatt szükséges törvénybe csomagolva? Miért nem árulja el ezt nekünk például az általános indoklásban? Ha pedig a felhatalmazások alapján valóban a biztosítékadás bevezetésére készül a kormány a természetvédelem, a környezetvédelem és a hulladékgazdálkodás területén egyaránt, akkor joggal vetődik fel a kérdés, hogy készült-e erre vonatkozóan hatástanulmány, milyen terhet ró a gazdálkodóra, mit fékez a gazdaságon, hogy az amúgy is tőkeszegény magyar vállalkozó pénzét ilyen célra zárolja. Vagy a bankgaranciák, újabb kötelező biztosítások megint a pénzintézetek profitját vannak hivatva növelni? Amíg ezeket a kérdéseket nem tisztázza a kormány, addig nem szabad ilyen rendelkezéseket elfogadni.

Néhány pikáns részletet mondok most a törvényjavaslat kapcsán, amely jellegzetes példa az alapvetően mozgalmár attitűdű magyar környezet- és természetvédelemre. Ha ma valaki fokozottan védett természeti területre akar belépni, azt az igazgatóság hatósági engedélyével teheti meg. Ez így van rendjén. Na de az előttünk lévő javaslatban leírják, hogy a hatósági feladatkör levált az igazgatástól, és elkerült a felügyelőséghez. Nosza, tehát ha be akarok menni, akkor előbb kérjek engedélyt a felügyelőségtől, az szakértői véleményt kér az igazgatóságtól, és ennek alapján dönt az engedélyről. Hát ilyenektől egyablakos és ügyfélbarát ez az új szervezet. A törvényalkotó annyira a hatósági hatalom révületében él, hogy az már eszébe sem jut, hogy az engedélyt a vagyonkezelő igazgatóság is kiadhatná, csak nem hatósági engedélyként, hanem tulajdonosi hozzájárulásként.

Jellegzetes tünete a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi minisztérium szemléletének, hogy például: “A minisztérium engedélye szükséges barlang, barlangszakasz hasznosításához, illetve hasznosítási mód megváltoztatásához.ö Először is a magyar jogban a miniszternek van feladat- és hatásköre, nem a minisztériumnak, az csak egy apparátus, a miniszter keze alá dolgozó hivatal. Ennél azonban súlyosabb, hogy milyen alapon ad engedélyt. Milyen engedélyt ad? Hatósági engedélyt? Tulajdonosi engedélyt? Vagy mit? És miért? Az embernek néha az az érzése, hogy pusztán a hatalomért.

Hasonló szemléleti torzulás, hogy az elsőfokú természetvédelmi hatósági feladatokat ellátó szervezetek sorában első helyen a minisztérium áll - megint nem a miniszter -, azaz a minisztérium feladata első fokon ellátni az egész országra kiterjedő természetvédelmi tevékenység engedélyezését. A döntés ellen fellebbezésnek helye nincs, az ügyfél csak bírósághoz fordulhat. Ha már az adófizető polgár fenntart egy országos környezetvédelmi és vízügyi főfelügyelőséget, akkor nem kellene megfontolni ennek a jogkörnek az odatelepítését, és akkor lehetne másodfok is például a miniszter?

Végül egy rendkívül súlyos elírásra kell felhívni a figyelmet. A természetvédelmi törvény 18. § (3) bekezdése rögzíti, hogy: természeti területen a partvonaltól számított 50 méteren, tavak partjától számított 100 méteren belül, illetve a folyók hullámterében tilos mindennemű új épület vagy építmény elhelyezése. Érthető módon azonban ez nem vonatkozik a vízi létesítményekre, a hajózást, a halastavakon a halászati hasznosítást szolgáló létesítményekre. A most tervezett módosításban azonban ebből a passzusból “eltűnikö a “vízi létesítményö szó. Ez viszont egyértelműen azt jelenti, hogy például a Vásárhelyi-tervben előirányzott úgynevezett hullámtéri munkákat tilos megvalósítani. Képtelenség, hogy a vízi létesítmények el vannak zárva a víztől; nem szabad például egy folyóból vizet kivenni, hiszen ahhoz vízi létesítmény kell, nem szabad kristálytisztára megtisztított vizet visszavezetni, hiszen ahhoz is vízi létesítmény kell, és így tovább. Ráadásul mindezt egy olyan törvényben, aminek az indoka, hogy szervezeti változtatások miatt jogtechnikai módosításokat kell végrehajtani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most röviden áttérek a T/17644. számú törvényjavaslatról alkotott véleményünkre.

A törvényjavaslat indoka szerint egyes európai uniós előírásokhoz való igazodás miatt fekszik a tisztelt Ház előtt ez a törvény. Ezek egy 1999-es, egy 2003-as uniós jogszabály és egy tényleg csak technikai jellegű 2005-ös. A legtöbb változtatást indokló uniós jogszabály 2003 májusában született. Azóta például a környezetvédelmi törvény hét alkalommal lett módosítva. Tehát rögtön felmerül a kérdés: miért csak most, miért nem korábban?

Az általános indoklás egy oldalon keresztül részletezi az uniós dolgokat, és egy mellékmondatban elintézi a lényeget: újraszabályozásra kerülnek a környezeti hatásvizsgálattal és egységes környezethasználati engedélyezéssel kapcsolatos előírások is. Ennek jelentőségét akkor lehet igazán megérteni, ha az ügyfél oldaláról ismerjük a mai engedélyezési rendszer nehézségeit. Hatalmas társadalmi érdekeket hordozó beruházások húzódnak éveken át a környezetvédelmi engedélyezési rendszer lyukai miatt; elég csak például az M0-sra gondolni. Elég megkérdezni egy-egy beruházót, mennyit költ, mennyit kockáztat környezeti hatástanulmányokra, előzetesre, majd esetenként részletesre, aminek a végén ott lebeg az elutasítás lehetősége. És ha átvergődött a befektető a környezeti hatástanulmányok labirintusán, akkor még könnyedén elutasíthatják az egyes környezethasználati engedélyét. Mérnökök, akik utánajárnak az engedélyeknek, állítják, hogy több száz nap egy-egy ilyen engedély megszerzése, milliókért elkészített dokumentációkkal. Ennek tükrében üdvözölni kell az engedélyezési rendszer újraszabályozásának a szándékát. Nagyon rokonszenves, hogy például nem kell duplázni, és hogy a hatásvizsgálat két szakasz helyett egy szakaszból álljon. Sokat egyszerűsíthet, ha a hatásvizsgálat és egységes környezethasználati engedélyezési kötelezettség alá egyaránt tartozó tevékenységhez csak az egységes környezethasználati engedélyt kell megkérni.

A törvénytervezet a módosítások 2006. január 1-jei hatálybalépését irányozza elő. Addigra el kellene készíteni tucatnyi végrehajtási jogszabályt. Most október 11-e van. Kérdés, hogyan állnak ezek. Ha a tervezetek készen is lennének, a hatálybalépésig a törvényes egyeztetési időket nézve matematikailag lehetetlen, hogy január 1-jére alkalmazhatók legyenek. Akkor azonban még nagyobb a baj: végképp megbénul az átszervezések miatt amúgy is béna szervezet.

A legvégső konklúziót elmondanám, összegezném a két törvényjavaslatról a véleményünket. A két törvényjavaslat ebben a formában nem alkalmas általános vitára. A kormány vonja vissza, és egybeszerkesztve terjessze újra a tisztelt Ház elé. Az új változatban mindazokat az elemeket, amelyek a javaslatok megadott tárgyán túlterjeszkednek, lássa el a jogalkotási törvénynek megfelelő hatástanulmánnyal, arra támaszkodó indoklással. Továbbá a módosítások miatt szükséges végrehajtási rendelkezések nagy számára való tekintettel adja meg azok fő téziseit, irányait, ütemezését, mindazokat a garanciális elemeket, amelyek igazolják, hogy a törvények hatálybalépésének tervezett idejére a szükséges alacsonyabb szintű szabályozás rendelkezésre fog állni. Ugyanis ha nem, akkor a már ma is elviselhetetlenül hosszú környezetvédelmi hatósági eljárás végképp megbénul.

Végezetül még egy statisztikai adat: jelen felszólalásomban 31 kérdésre kerestem a választ, amelyekre mi sem találtuk a választ a benyújtott törvényjavaslatok alapján, és már csak emiatt sem tudja a Magyar Demokrata Fórum támogatni e törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, illetve ennek elfogadását.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
257 155 2005.10.24. 2:00  154-161

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm, elnök asszony, a szót. Elfogadom az államtitkár urat válaszadónak.

Az elmúlt hetekben a vezető hírek szinte minden országban Európában és a világban a madárinfluenzáról szóltak. Meg is van ennek most már a kézzelfogható, számokban is kifejezhető hatása, hiszen ahogy ezt a napi sajtóból is megismerhettük, ma Magyarországon legalább 15 százalékkal csökkent a baromfihús-termelés és -fogyasztás. Ez például Olaszországban a mai hírek szerint már 30 százalék körüli visszaesést jelent. Hogy mit jelent ez, milyen következményei vannak ennek a dolognak, hadd mondjam el képviselőtársaimnak, hogy egy 30 százalékos fogyasztás-visszaesés esetén például Magyarországon ez 50 millió darab csirke kiesését jelentheti, mintegy 100 ezer tonna húsfelesleg megjelenését egyúttal, ami közel 800 darab baromfitelep termelésével, kapacitásával azonos, és végső soron akár 50 ezer fő új munkanélküli is megjelenhet ennek nyomán.

Ezt a riasztó helyzetet érzékelve a Magyar Demokrata Fórum már többször az elmúlt hetekben itt a parlamentben, sajtótájékoztatón fölhívta a minisztérium figyelmét, kérve, hogy látva a bekövetkező eseményeket, készítsen erre az esetre is egy válságtervet, válságmenedzselési tervet. Arra szeretném most kérni államtitkár urat, tájékoztasson erről bennünket, hogy milyen elképzelésük van egy ilyen nagy mérvű termeléscsökkenés vagy fogyasztáscsökkenés esetén bekövetkező helyzetre.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
257 159 2005.10.24. 1:15  154-161

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen. Egyetértek államtitkár úrral: persze, a magyar baromfihús egészséges, ezért fogyasztottam én is a sajtótájékoztatón - sőt finom is, megkínáltuk a jelen lévő sajtómunkatársakat -, de én ott azért elmondtam három javaslatot, amire ön most nem reagált. Most még egyszer szóba hozom, hogy hátha államtitkár úr erre is tud valamit mondani.

Mi három dolgot javasoltunk azon a sajtótájékoztatón. Az egyik az volt, hogy a 2006. január 15-től fizetendő állatjóléti támogatásokat hozzuk előre 2005 novemberére - ez külön kiadást nem jelent egyébként a költségvetés számára -, valamint javasoltuk azt is, hogy 10 forint/kilogrammos egységáron nyújtsunk támogatást a gazdáknak a vis maior keretből, amire egyébként talán még uniós forrás is rendelkezésre áll. Harmadszor pedig, dolgozzon ki a minisztérium egy új adósságkonszolidációs rendszert, hiszen az előbb nem mondtam el, de ez az egész hullám, ha beindul, akár 30 milliárd forintos kárt is okozhat az ágazatban.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 58 2005.11.02. 12:57  21-109

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Herényi Károly frakcióvezető úr utalt arra, hogy a következő képviselők a hozzászólásaikban fogják a költségvetési törvény leglényegesebb tételeit elemezni, így most folytatnám a tervezett sarokszámok kritikájával.

A tervezett sarokszámok, illetve a 2006. évi költségvetés sok bizonytalanságot tartalmaz. Ennek egyik oka, hogy a 2005. évi teljesítés helyzete nem tekinthető át, de köztudottan lényeges pontokon rossz. Másrészt függő elszámolástechnikai kérdések vannak az Eurostattal, így például az autópálya-elszámolás, a Gripen-program bizonytalansága, amelyek átformálják a sarokszámokat. Harmadrészt mind a bevételi, mind a kiadási előirányzatok jelentős kockázatot viselnek, ezeket a választásokkor szokásos derűs optimizmus hatja át.

Végül a magyar gazdasági növekedést alapvetően meghatározó világgazdasági folyamatok, elsősorban az európai uniós 15-öknél nehezen prognosztizálhatók. Magyarország gazdasági növekedése 2005-re és 2006-ra egyaránt 4 százalék körülire várható, ami nem rossz ütem, de jobb költségvetési politika mellett ennek 5-5,5 százalék körül kellene lennie a gazdaság jelenlegi helyzetét figyelembe véve. A világgazdaság növekedése 2005-ben 4,3 százalékra, 2006-ban 4,4 százalékra várható, az eurózónáé 1,6 százalék, illetve 1,9 százalék. Az újonnan csatlakozó országok között ezzel a növekedéssel jó esetben a nyolcadikak leszünk. A növekedés szerkezete ugyanakkor javult, kínálatorientált, a belső fogyasztás szerepe nem meghatározó, ennek növekedése a GDP növekedése alatt marad. A beruházások javuló dinamikájában ma döntő szerepe van az állam által generált beruházásoknak, a lakásépítésnek, a nemzetközi vállalatoknak, a jövőben pedig várhatóan az EU-s forrásfelhasználás növekedésének is.

A kis- és középvállalkozások problémáit elhanyagolta a kormány, és lényegileg kimaradtak a 2006. évi költségvetésből. A kis- és középvállalatok általános helyzetét a bizonytalanság és az erősödő versenyhátrány jellemzi. A körbetartozás, különösen az építőiparban, elfogadhatatlanul magas szintre emelkedett.

Magas, pénzforgalmi szemléletben 6,8 százalékos a költségvetés tervezett hiánya. Erről már részletesen beszélt Herényi Károly, de mint tudjuk, a könyvelési trükkök következtében 2005-2006 között újabb módosítás várható. Az elfogadott adótörvények alapján várható az áfa-visszatérítési, -visszatartási trükk 2006-ban is.

(13.30)

Ez sajnos ma is gyakorlat. A Pénzügyminisztérium újabban kialakult gyakorlatának megfelelően várhatóak az esetleg több tíz milliárdos, évek közötti áttologatások. Nehezen becsülhető meg az áfaarányosítás várható negatív következménye a költségvetésre. Komoly bizonytalanságot jelentenek a fejezeti kiadásokra vonatkozó tervek, illetve az önkormányzatokkal kapcsolatos kimondatlan leépítési elképzelések. Összességében a Magyar Demokrata Fórum a várható hiányt 7-8 százalék körülire becsüli.

A költségvetés az önkormányzatok vonatkozásában erősen restriktív. Az állam a fontos feladatok finanszírozásából kilép, vagy csökkenti a támogatásokat. A törvényjavaslatban egy sor fontos jogcímnél csak vízszintes vonalakat látunk. Valószínűleg emögött is részben a trükkös könyvelési szemlélet áll, így ugyanis a hiány nem a központi költségvetésnél, hanem az önkormányzati alrendszerben keletkezik; az önkormányzatok vesznek fel hiteleket, élik fel maradék vagyonukat, hogy teljesíteni tudják a település által joggal elvárt feladataikat. A baj csak az, hogy az önkormányzati alrendszer is az államháztartás része, az itteni deficit nem maradhat elszámolatlan.

A kormány minden évben karcsúbb államról beszél, ennek ellenére a tény az, hogy a közszférában 2002-ben 819 ezer ember dolgozott, a 2005. évi júniusi statisztikai jelentés szerint 816 ezer, vagyis lényegi változás nincs. Talán a közalkalmazotti területen volt 6 százalékos csökkenés, de ezt nyilván a köztisztviselői oldalon jórészt visszahozták. A közigazgatás korszerűsítésének azonban nem az a módja, hogy a régi szervezetben és törvényi szabályozás mellett akarunk létszámot csökkenteni, mert erre nagyon korlátozottan van mód. Azért korlátozott a lehetőség, mert a bürokrácia szabályai szerinti munkamegosztás igen magas, különböző törvényekben szabályozott létszámot követel meg. Ahhoz tehát, hogy érdemben lehessen a jelenlegi helyzeten változtatni, új közigazgatási rendszerre és jelentős mennyiségű törvényi előírás megváltoztatására van szükség. Ezek a strukturális problémák várhatóan növelni fogják sok más tényező mellett a 2006. évi hiányt.

2005-ben a folyó fizetési mérleg hiánya GDP-arányosan 8,2-8,4 százalék. Ez a tervek szerint 2006-ban is nagyon magas, 7,8-8,2 százalék körüli lesz. A szerény csökkenést semmi sem indokolja. A külkereskedelmi áruforgalom hiánya a várakozások szerint meghaladja majd a 2005. évit, így tehát összességében a magyar makrogazdaságot 2006-ban is a magas ikerdeficit fogja jellemezni.

Az infláció 2003-ig 4,7 százalékra csökkent. 2004-ben a sodródó gazdaságpolitika következtében ez a tendencia megfordult, s a tervezett 5,5 százalékkal szemben is jelentősen, 6,8 százalékra emelkedett. Az infláció növekedését több mint 2 százalékban befolyásolta az a sarc, azok a magas fogyasztási adók, amelyeket a kormány a lakosságra kivetett. Azt, hogy az infláció ennél nem lett magasabb, elsősorban a túl szigorú monetáris politikának, az euróval szembeni erős forintnak köszönhetjük.

A miniszterelnök úr és a pénzügyminiszter úr sokszor kifogásolta a szigorú monetáris politikát. Az MDF álláspontja szerint a monetáris szigor enyhítésének egyetlen módja van, a megfelelő fiskális szigor helyreállítása. Igaz, ezzel rövid távon nem lehet népszerűséget szerezni. Az idei infláció a tervezett 4,5 százalék alatt lesz, várhatóan 3,5-4 százalék, 2006-ban pedig a reálisnak látszó 2 százalék valóban alacsony, talán alacsonyabb is annál, mint amit a normál növekedés és a foglalkoztatás romló helyzete megkívánna.

A szocialista-szabad demokrata koalíció egyik legfontosabb célkitűzése a foglalkoztatás javítása, 400 ezer új munkahely létrehozása volt. Ez konzervatív szemmel is alapvető fontosságú célkitűzés, ezzel a Magyar Demokrata Fórum egyetért. A baj az, hogy ez a célkitűzés az elmúlt három esztendőben csak lózung volt, előrelépés sem a foglalkoztatottságban, sem az aktivitási ráta javulásában, sem a munkanélküliség csökkentésében nem történt. 2005-ben a kormánynak az utóbbi nyolc év negatív rekordját sikerült a 7,2 százalékos munkanélküliséggel elérnie, ami várakozásaink szerint és a rossz foglalkoztatáspolitika következtében 2006-ban 7,5 százalékra emelkedhet.

A pénzügyminiszter úr a költségvetés négy prioritása között a foglalkoztatás bővítését szokta emlegetni. Sajnos, a költségvetésben ebben az irányban nem találhatunk érdemi lépéseket. A kormány ugyan több vonatkozásban könnyítette a munkavállalást, de ezek az intézkedések összességében vegyesen ítélhetők meg, inkább zavaros, mint tiszta helyzetet teremtenek, de alapvetően a helyzet félreértését jelentik, ugyanis munkavállaló lenne, de munkahely van kevés, ezek létrehozását kell ösztönözni.

A munkahelyteremtés szempontjából fontos a külföldi működő tőke megtelepedése. Ma ezen a területen a fő mozgatóerő a külföldi kis- és középvállalkozások megjelenése és termelésbővítése. Ez egyrészt kedvező a foglalkoztatás szempontjából, másrészt komoly nyomást jelent a hazai kis- és középvállalkozásokra, azok piaci helyzetére.

A foglalkoztatás bővítése szempontjából a legnagyobb jelentősége a hazai kis- és középvállalkozások fejlődésének van. Az adótörvények nem a versenyképesség, nem a vállalkozások helyzetének javítását szolgálják, hanem hangulatjavító jellegűek. Ezek tehát a versenyképességükön az adóterhelés aspektusából semmit sem javítanak. A nagyobb baj az, hogy a kis- és középvállalkozások támogatását a költségvetés gyakorlatilag mellőzi. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium fejezetében találunk egy 3,1 milliárdos nemzeti beruházási célelőirányzatot, amelyet valószínűleg csak a nagyobb vállalkozások tudnak megkapni, és egy 3,7 milliárd forintos kis- és középvállalkozói célelőirányzatot. Ezek még 2004-ben is háromszor ekkorák voltak, és már az is jelentős csökkentés volt a korábbi évekhez képest.

A kis- és középvállalatok számára nagyon fontos az egy évtizede hajtogatott, de mindig figyelmen kívül hagyott EU-konform piacvédelem. Ebben fontos szerepe van, illetve lehet a fogyasztóvédelemnek. Ennek erősítése az egész lakosság érdeke, gondoljunk csak a paprika- vagy a felvágott- és egyéb közismert botrányokra. A 2006. évi költségvetés itt sem áll a társadalom, a vállalkozások oldalára, hiszen a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség létszáma és költségvetése 2004 óta csökken. 2004-ben a felügyelőség költségvetése 2,1 milliárd forint, létszáma 195 fő, 2006-ban 1,6 milliárd forint és 168 fő, közben a költségvetési támogatás 1 milliárd forintról 671 millióra zuhant, egyharmaddal csökkent, ami még 12 százalékos inflációt is tartalmaz.

Összességében tehát a foglalkoztatás bővülése érdekében keveset kíván tenni a kormány, ezért ennek a romlására számítunk a 2006. évben. A foglalkoztatási gondok javítását csak a kis- és középvállalkozások erőteljesebb és sokirányú támogatásával, adminisztrációs terheinek, adóinak és járadékainak a csökkentésével lehetne elérni. Ez a jelenleginél intenzívebb és folyamatos szabályozási munkát kívánna meg a GKM-től. A járadékcsökkentéshez azonban szükséges az egészségügy és a tb rendszerének ezzel párhuzamos átgondolása és a stabilitásuk biztosítása is. Mivel az ötéves adóterv ezzel nem foglalkozik érdemben, nem is értékelhetők a vonatkozó részei.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megköszönöm a figyelmüket. Innen kezdve a folytatást, az általános kritikát a költségvetéssel kapcsolatban a soron következő fórumos képviselő fogja megadni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
261 48 2005.11.04. 17:54  1-145

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetés bevételi oldalával kapcsolatban az adókról és a három jóváhagyott adótörvényről kívánok beszélni. Az Állami Számvevőszék a bevételi előirányzat 58,3 százalékát közepes kockázatúnak, 2,6 százalékát nem értékelhetőnek tartja. Ez az Állami Számvevőszék jelentésének 73. oldalán olvasható.

A bevételi oldal bizonytalansága az MDF számára is nyilvánvaló. Ezekben a tervekben eddig is alapvető számítási hibák voltak. A kormány - szokták mondani - bátor. Bátor, de én talán inkább vakmerőnek nevezném, mert a költségvetés tervezési folyamatában és annak prezentációjában nem tartotta be az államháztartási törvény előírásait, és vakmerő azért is, mert nagyon komoly deficit és rossz szerkezetű költségvetés mellett jelentős adóbevételekről mond le.

 

(11.50)

 

Így a most elfogadott adótörvények szerintünk észrevétlenek, koncepciótlanok, és figyelmen kívül hagyják a szerény jövedelmű rétegeket és a vállalkozásokat. A kormány javaslatai egyrészt a 2006. esztendőre, másrészt az azt követő négy esztendőre szólnak. Ezzel a kormány a tetterős hatalom látszatát kívánja kelteni, azzal a hamis jelszóval, hogy kiszámíthatóságot hoz létre a következő öt esztendőben ezen a területen. Szokatlan dolog, hogy egy leköszönő kormány csinál ötéves adóterveket; ezt talán ésszerűbb lett volna 2002-ben elővezetni. A mostani helyzetben kizárt dolog, hogy ez a program megvalósul, mert bárki kormányozza Magyarországot a következő négy esztendőben, a választások után mindenképpen a gazdaság stabilizációjának és a nagy rendszerek ésszerűsítésének kell lenni az elsőrendű feladatnak, ehhez kell igazítani az adótörvényeket, az esetleges adócsökkentést és annak ütemét. A törvényjavaslat valójában a koalíció fedezetlen választási ígéreteit, programját tartalmazza.

A törvényjavaslat 2007-2010 évekre vonatkozó részével nemcsak az elmondottak miatt nem érdemes foglalkozni, hanem azért sem, mert üres lózungok, minden lényeges kérdést a levegőben hagynak. Így például törölni kívánják az iparűzési adót - csak azt nem mondják meg, hogy ezt a kieső bevételt hogyan pótolják az önkormányzatok számára -, vagy 2010-ig évi 400 milliárd forint körüli összeggel csökkenteni kívánják a vállalkozások egészségügyi járulékfizetési kötelezettségét. Ez helyes törekvés a versenyképesség érdekében, de nem mondják meg, milyen lesz az egészségügyi reform, miből fogja pótolni az Egészségbiztosítási Pénztár a kieső összeget. Vagy: a törvényjavaslat 2010-ig 3 millióra kívánja felemelni a 18 százalékos kulccsal adózó sávot, de 2006-ban ezt csak 50 ezer forinttal tolja feljebb, tehát az 1,5 millióról 1,55-re - nem tudom, hogyan gondolják majd megduplázni ezt 2010-re. Ez a kulcsváltoztatás mindenképpen késői, és a kettészakadt társadalomban a 18 százalékos sáv sokkal korábbi szélesítésére van szükség a felső sáv problémáinak átgondolása mellett.

A kormány hosszú távon sem tervezi az általa drasztikusan felemelt középső áfaadókulcs csökkentését, holott erre az igazságosság érdekében nagy szükség lenne. A 25 százalékos kulcs 5 százalékos csökkentésével a kormány a forgalmi adók területén körülbelül 30-40 százalékot ad vissza a társadalomnak abból, amit a 2004. évi emelésekkel elvett, a vállalkozások versenyképességének javítása terén pedig a hosszú távú elképzelés gondolatszegény, így ez nem adóreform, ez egy ötletszinten is értelmetlen és éretlen választási blöff.

Tisztelt Ház! A 2006. évre vonatkozó adótörvények azért is ésszerűtlenek, mert a magyar gazdaság jelenlegi helyzetében előbb a vállalkozások adóterhein kellett volna enyhíteni, ami a lakosság helyzetének javulását is eredményezte volna. A vállalkozások 2006-ban is el vannak - rossz magyarsággal szólva - felejtve, de erről már beszéltem.

A személyi jövedelemadó-változásnak ebben a formában nemzetgazdasági és társadalompolitikai értelme nincs, a 18 százalékos sáv alig emelkedik, a 38-as kulcs 36-ra csökken. Ez a változás a mai, két részre szakadt magyar társadalomban méltánytalan, és komoly szociális érzéketlenségre vall. Az MDF azt javasolta, hogy a 18 százalékos sávhatár emelkedjen egy egész millió forint/év jövedelemhatárig, a 38 százalékos kulcs pedig maradjon változatlan. Ebben az esetben nemcsak a kis jövedelműek, hanem 4-5 millió forint/év határig az egész alsó középosztály, az a réteg, aki igazán viseli a terheket, egyre csökkenő mértékben, de jobban járt volna, efelett természetesen rosszabbul.

A 25 százalékos áfakulcs 5 százalékos csökkentése sem a kisember érdekeit, a méltányosságot szolgálja; ha ezt akarta volna a kormány, akkor a 15 százalékos, általa 2004-ben 3 százalékkal megemelt szociális kulcsot csökkentette volna, amiben az alapvető élelmiszerek és más, hasonló cikkek vannak. Az MDF többszöri javaslata ellenére az egyenesági örökösödési illeték eltörléséről az európai uniós választásokon tett ígéretei ellenére a kormány nem volt hajlandó tárgyalni. Az ebből származó központi és önkormányzati bevétel szerény, évi 2-3 milliárd forint, de kifizetése nagy terhet jelent a családok számára, ezért ezt a kérdést mi továbbra is napirenden fogjuk tartani.

A regisztrációs adó jelentősen emelkedik: a cél a gépjárművek áfacsökkenésének más csatornán történő visszakaparintása. Ez is nyilván méltányos - idézőjelben -, mert az emelés a legkisebb kocsiknál 41 százalék, ami folyamatosan csökken a kocsi növekedésével, és a legnagyobb kategóriában alig több mint 20 százalék. A jövedelmek csökkennek, mert a másodállás, mellékállások után egészségbiztosítási járulékot kell fizetni, és bevezetnek egy új, 4 százalékos ehót, azaz az egészségügyi hozzájárulást, amit például osztalék, lakásbérbeadás után kell fizetni, kicsit ugyan laza ezek kapcsolata az egészségüggyel, ha valaki 400 ezer forint/év egészségbiztosítási járuléknál kevesebbet fizetett. Ez a havi 220 ezer forint alatt keresőket érinti, ezen belül is a minimálbéren foglalkoztatottakat és a kisvállalkozók zömét. Az intézkedés nyilván méltányos és vállalkozóbarát, mármint a kormány szerint.

Bevezetik a luxusadót a százmilliónál nagyobb értékű lakások százmilliót meghaladó részére. Ettől a kormány egymilliárd forint bevételt vár, ami körülbelül 30 ezer adóalany között oszlik meg, tehát fejenként mintegy 30 ezer forint, ami ebben a jövedelemkategóriában nem túl jelentős. Ezzel kívánja elhitetni a kormány, hogy igazságos, a gazdagokat is adóztatja. Ha valóban akarta volna, egyszerűbb és kevésbé elkerülhető lenne egy magasabb adókulcs bevezetése a 10 millió forint/év feletti jövedelmekre, ezt akkor nem a gazdag önkormányzatok kapnák, mint jelen esetben.

Az adórendszer még zavarosabb, bonyolultabb lett, mint korábban, szinte kínálják magukat az újabb adóelkerülési lehetőségek. Az ezzel járó adminisztrációs teher a lakosság, a vállalkozók és az adóhatóságok számára komoly többletidő-ráfordítást, költségnövekedést jelent. Lehet, hogy ez az egyetlen elem, amivel a kormány a foglalkoztatást élénkítené 2006-ban?

A továbbiakban a kiadási oldalhoz fűznénk néhány adalékot. A költségvetési oldal kiadási oldala elengedi, mondjuk így, szabadjára engedi a hiányt, és az ezzel kapcsolatos kormányzati kommunikáció azt az érzést kelti a társadalomban, mintha az pusztán az Eurostat módszereiből adódna. A költségvetés tervezett kiadásai 7,3 százalékkal, tervezett bevételei pedig csak 3,6 százalékkal nőnek, a tervezett hiány 50 százalékkal emelkedik. Valószínű, hogy 2006 nyarán a pótköltségvetés, egy komolyabb kiigazítás nem lesz elkerülhető. A kiadási oldalnak nincs logikája, gazdaságpolitikai tartalma, nem tudni, hogy érdemben mit akar a kormány, tele van feszültséggel, ellentmondással, érzékelhetően időzavarban született, a költségvetés ugyanakkor szerkezetében változott, továbbra sem transzparens, ami nagyban nehezíti a benne foglalt tényleges tartalom feltárását.

De ugyancsak nehéz ehhez a költségvetéshez javaslatokat tenni. Látszik, hogy minden területen komoly javításokra lenne szükség: a családpolitika, az egészségügy több területén, több szociális területen, a kis- és középvállalkozások támogatásában, a műszaki fejlesztésben, a sportban, a hitéleti tevékenység támogatásában, az önkormányzatoknál, s folytathatnánk még a sort, és még a kiemeltebben kezelt területek, így a nyugdíjkérdés kezelésével sem lehetünk elégedettek. Tudjuk azonban azt is, hogy a négy év alatt tönkretett államháztartás mai helyzetében a magyar államnak minimálisak a javítási lehetőségei - ehhez a mellény újragombolására lenne szükség.

 

(12.00)

Mindezek alapján a költségvetési vitában az ellenzéki szerep az lehet, hogy felhívjuk a tisztelt kormány figyelmét az elhanyagolt, alulfinanszírozott területekre, az elkövetett hibákra, a módosítási lehetőségekre.

Tisztelt Ház! A kormány eredetileg nem számolt 2006-ban a közalkalmazotti béremeléssel. A tervezési köriratban csak annyit találunk, hogy a 2005. szeptemberi 5 százalékos emelés jövő évi áthúzódó hatása 3 százalék reálkereset-emelkedést jelent. A törvényjavaslatban az emelés már kipontozottan szerepel, a 3 százalék tartalék fedezetet is nyújt a tervezett bértárgyalások várható pozitív kimenetele esetén. Emögött tipikusan választási meggondolások érzékelhetők. A családtámogatásokra a kormány új és vitathatóan jó szerkezetben 30 milliárd forint többletet biztosít 2006-ban.

Figyelembe véve az inflációt is, a támogatások emelkedése reálértékben elég szerény, körülbelül 4,4 százalék. Ma a családtámogatások mértéke reálértéken átlagosan 35 százalékkal alacsonyabb, mint 1990-ben, és 30 ezer gyerekkel kevesebb születik meg évente, mint akkor. A népesedési tendenciák a mai családpolitika mellett ismertek, 20-30 éven belül komoly gazdasági gondokhoz fognak vezetni az országban. Cselekedni most kell, mégpedig jóval bátrabban, komplexebben és nagyvonalúbban, mint ahogy ebben a ciklusban történt, mint ahogy 2006-ra tervezik.

A gyes és a gyed rendszerének fejlesztése most is elmarad, és a nem túl szerencsés munkaerő-piaci intézkedéseken kívül itt sem történt még semmi. Többször elmondtuk már az adótörvények kapcsán, hogy a méltányosság, igazságosság, a szegénység mérséklése csak retorikai fogás a kormányzat részéről. Valójában itt nem történik semmi.

A szegénység elleni program is csak az MSZP nagygyűlésein szerepel, a 2006. évi költségvetésben az arányos részt nem leljük, pedig jelentős szegénység van az országban, ami különböző kategóriák szerint vizsgálandó és orvosolandó. Jó lenne, ha egy program azt mondaná meg, hogy egy-egy csoportnál milyen irányú javulás a kitűzött cél, és azt figyelnénk, hogy ez hogyan teljesült a megszokott és közérthetetlen hatalmas szóáradatok helyett.

Mint tudjuk, a legjobb szociálpolitika a foglalkoztatottság bővítése. Ezt a tervezett 25 ezer közmunkahely nem befolyásolja érdemben. A tervek szerint a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatása 31 százalékkal csökken. Mérséklődik a legrászorultabb időskorúak, betegek, fogyatékosok otthoni vagy intézményi segítése. A kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos 1,2 milliárd forintos előirányzat is kevés.

A költségvetésben kevesebb jut lakástámogatásra, a hosszabb távon egyetlen érdemi megoldást jelentő bérlakásprogramról nincs szó, 10 milliárddal csökkennek a rend- és közbiztonsági kiadások, 2000 rendőrt pedig elbocsátanak. A honvédség létszáma újabb 3000 fővel csökken, de erről majd bővebben a részletes vitában, mint ahogy az agrárgazdaságról is a részletes vita során fogok bővebben szólni.

Ma már többször szóba került a művészeti iskolák kapcsán az, hogy amennyiben ezt a javaslatot így fogadja el a kormányzati oldal, akkor a művészeti iskolák jószerivel bezárhatnak. Szeretném az önök figyelmébe ajánlani Szokolay Sándor idevágó mondását, aki azt mondja: “Az építés hosszú küzdelem, a rombolás pillanatok ijesztő terméke.ö

Kérem önöket, hogy ne romboljanak, jusson eszükbe, hogy az, hogy ma Japánban Kodály Zoltán nevét lassanként jobban ismerik az ottani zenepedagógusok, mint országunkban, akkor ez bizony egy hosszú, évtizedes kitartó, kemény és önfeláldozó munkával létrehozott eredmény, amelyet egy ilyen javaslat, ami most az asztalunkon fekszik, bizony derékba törheti. Kérem, hogy ezt ne tegyék!

Legvégül: a pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy ez egy karakteres, baloldali költségvetés. Nekünk erről egészen más jut eszünkbe. Ez a költségvetés egy rossz ciklus rossz gazdaságpolitikájának egyenes következménye. Üres, gazdaságpolitikát nem fejez ki, reformokat nem indít el, a meg nem termelt javak kicsinyes osztogatásával van elfoglalva. Még egyszer mondom: a meg nem termelt javak kicsinyes osztogatásával van elfoglalva. Csak az uniós támogatások megszerzésében reménykedik, holott egy normális helyzetben annak csak kiegészítő szerepe lehet egy ország életében.

Elolvasva ezt a néhány kiló, zavarosan összeállított, hiányosan indokolt és az államháztartási törvényt számos esetben megsértő anyagot, az ember nem tudja, hogy az államháztartás már megint mire költ el 14 070 milliárd forintot, azt a pénzt, ami a nemzet éves munkájából ered. Ma egy jól működő magángazdaságunk és egy rosszul működő államunk van.

Ebben a felelősség és a megoldás nyilvánvaló. Remélem, a nemzet jövő májusban levonja a konzekvenciát.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
262 108 2005.11.07. 1:59  107-114

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ma már közhelyszámba megy, hogy azok a települések, régiók vagy kistérségek, amelyeken gyorsforgalmi út vagy autópálya halad keresztül, látványos fejlődésnek indulnak, míg ellenkező esetben mérhetetlenül lemaradnak. Jómagam mint a Jánoshalma-Bácsalmás kistérség lakója, sokakkal együtt abban reménykedtem, hogy a szekszárdi Duna-híd átadása után, amely már majdnem három és fél éve megtörtént, az M9-es út is tovább fog épülni, és nem áll meg az 51-es út kereszteződésénél.

(16.10)

Időközben megelőzte térségünket a dunaújvárosi út építése, az autópályák továbbépítése, az M5, M3, M0, csak a mi utunk nem akar sehogy sem tovább készülni, pedig kistérségünk 18 százalék fölötti munkanélküliségi mutatójával az ország egyik leghátrányosabb kistérsége. Tehát az M9-es út építése lenne az utolsó reménységünk arra, hogy a hihetetlen hátrányos helyzetünkből elmozduljunk. Így aztán most velem együtt sokan várják államtitkár úr válaszát, hogy mikor óhajtják továbbfolytatni a gyorsforgalmi út építését. Már annál is inkább indokolt a kérdés, mert eddig sokféle dátumot tudtunk: például ilyen lett volna a mostani csomóponttól a nemesnádudvari átkötő szakasz 2005. évben történő átadása is. Tekintettel arra, hogy ma már november 7-ét írunk, nem valószínű - miután ez ügyben még egyetlen kapavágás sem történt -, hogy december 31-éig elkészüljön az előbb jelzett új szakasz.

Tisztelettel kérdezem tehát az államtitkár urat, hogy mikor óhajtja a kormányzat az M9-es gyorsforgalmi út továbbépítését megpályáztatni. Várom tisztelettel válaszát.

Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
262 112 2005.11.07. 0:56  107-114

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a válaszát, államtitkár úr, de mégis az a közkeletű vicc jutott az eszembe, amikor az együttes és a prímás a bál után osztja el a borravalót, de a nagybőgősnek nem jutott, és akkor a nagybőgős megszólal: hogyhogy nekem nem jár? Azt mondja erre a prímás, hogy járni jár, csak nem jut. Ez jutott eszembe, hogy most megint hallottuk, hogy 2007 után ez meg fog valósulni. Persze, bízom benne, hogy ennél talán pontosabb és konkrétabb időpontot is lehetne mondani, legalább arra a 12 kilométeres szakaszra, ami ma a csomóponttól Nemesnádudvarig átköti, hiszen ha jól tudom, ott már csak a tender kiírása volna hátra, hiszen a többi engedélyezési eljárás rendben volna. Legalább erre pontosabb időpontot legyen szíves mondani!

Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 6 2005.11.08. 4:52  5-8

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr az elmúlt napokban két, egymásnak szögesen ellentmondó nyilatkozatot tett. Először Orbán Viktort hívta ki, immár másodszor, egy élő televíziós vitára, amelynek témája a jövő évi költségvetés lenne. A Magyar Demokrata Fórum Gyurcsány Ferenc ezen akcióját a kétpártrendszer irányába tett újabb durva lépésként értékeli. Másként nehezen lehetne értelmezni azt, hogy néhány hete az MDF szeretett volna nyilvános televíziós vitát az euró bevezetésének időpontjáról, illetve a jövő évi költségvetésről, ám ezt az ajánlatot mindkét nagy párt elvetette.

A Magyar Demokrata Fórum a magyar demokrácia szempontjából rendkívül károsnak tartja, hogy a jövő évi választásokat a két nagy párt tudatosan egy Gyurcsány Ferenc-Orbán Viktor párviadalra kívánja leszűkíteni. Ezt szolgálják ugyanis azok a viták, amelyben csak a két nagy párt vezetői kapnak szót.

Aztán vasárnap egy újabb ötlettel állt elő a miniszterelnök úr. A javaslat szerint, ha egyéni választókerületekben egy pártnak legalább három egyéni jelöltje bejut a parlamentbe, akkor a párt a listájára leadott szavazatok alapján számított mandátumot - függetlenül az 5 százalékos küszöbtől - megkapja és így frakciót alakíthat.

Ezt a javaslatot a Magyar Demokrata Fórum pozitív elmozdulásnak értékeli, hiszen abba az irányba mutat, hogy a lehető legtöbb ember szavazata számítson, hogy minél arányosabb legyen a választók képviselete az Országgyűlésben.

Tisztelt Országgyűlés! Gyurcsány Ferenc javaslata tehát amolyan felhívás volt egy demokráciavizsgára: egy vizsgára, amely azt hivatott kideríteni, hogy hajlandóak-e a pártok újragondolni a választási törvényt, hajlandóak-e egy igazságosabb rendszert létrehozni. A kérdés az, hogy javaslatát komolyan gondolta-e a miniszterelnök úr, vagy Gyurcsány Ferenc pontosan tudta, hogy javaslatából nem lesz semmi, hogy ötlete csak két dologra lesz alkalmas: egyrészt, hogy úgy tegyen, mintha számára fontos érték lenne a két nagy párttal nem szimpatizáló szavazók érdekeinek képviselete, másrészt, hogy gesztust gyakoroljon a Szabad Demokraták Szövetsége felé, amely a szocialistákkal közösen indított jelöltjeinek köszönhetően a javaslat első számú nyertese lehetne.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kétpártrendszer felé tolódás azonban sokkal komolyabb problémája a jelenlegi politikai rendszernek annál, hogy olcsó kommunikációs trükkökre használja fel ezt a témát bárki is. Európa legtöbb országában jóval alacsonyabb a parlamenti küszöb: Hollandiában 0,67 százalék, Dániában 2 százalék, Görögországban 3 százalék, Bulgáriában, Olaszországban, Szlovéniában és Ausztriában 4 százalék. Ráadásul Magyarországon az egyik legmagasabb Európában a parlamenti választáson való részvételi arány. Ennek következménye, hogy a 2002-es választási részvételből kiindulva, egy pártnak Magyarországon 280 ezer szavazatra van szüksége ahhoz, hogy parlamenti párttá váljon, hogy az 5 százalékot meghaladja.

Politológusok szerint 1998-ban és 2002-ben is 11 százaléknyi szavazat veszett el, azaz a legutóbbi választáson 600 ezer ember hiába járult az urnák elé, az ő szavazataik nem számítottak semmit.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum egyetért azzal, hogy a 600 ezer elvesző szavazat ügyében mind a kormányt, mind a parlamenti pártokat felelősség terheli, és hogy ezt az ügyet nem söpörheti a szőnyeg alá. Ezért elvárjuk a kormányfőtől, hogy javaslatát mihamarabb hozza a Ház asztalára, és valóban derüljön ki az ország nyilvánossága számára is, hogy melyik párt mit is gondol 600 ezer honfitársunk voksainak elsinkófálásáról, melyik az a párt, amelyik kapásból úgy vélte, hogy nem elegáns és sportszerű a választások előtt a szabályokon változtatni, nota bene, inkább vesszen a 600 ezer szavazat. Aztán az is kiderülhetne, hogy a mérleg nyelvére igényt tartó párt miért is utálja el ezt a javaslatot, és végül azt is megtudhatnánk, hogy ki is készül ez ügyben majd krokodilkönnyeket hullatni.

Tehát, miniszterelnök úr, lássuk a medvét, lássuk a javaslatot!

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 66 2005.11.08. 6:59  13-147

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném önöket egy játékkal megismertetni, de a komolyságukat ettől függetlenül kérni fogom.

Eladó 1 dollár. Kikiáltási ára 1 cent. Aki ennyit ajánlj érte, már viheti is, hacsak valaki más nem kínál többet. A játék az árverések szokásos szabályai szerint folyik, egyetlenegy kivétellel. Ez a kivételes szabály az, hogy nemcsak annak kell megfizetnie azt a pénzt, amennyit ajánlott a dollárért, aki a legmagasabb árat mondta, hanem annak is, aki az utolsó előtti ajánlatot tette, vagyis aki az utolsó legmagasabb árat ajánlotta, az fizeti, amennyit mondott és viheti a dollárt, aki viszont az utolsó előttit, az is fizet, de nem kap semmit.

 

(12.00)

 

Mielőtt lebecsülnénk ezt a bizonyos dollárárverést, elmondom, ez nem más, mint a játékelmélet egyik nagyon markáns példázata, amely egy pszichológiai modellt példáz. S annak bizonyítására, hogy mennyire fontos dologról van szó, legyen szabad elmondanom, hogy ezért 1994-ben Nobel-díjat adtak többek között Harsányi János magyar származású amerikai professzornak, aki a játékelmélet közgazdasági vonatkozásait kidolgozta, sőt az idén is két Nobel-díjat adtak ki - emlékezetem szerint egy amerikai, illetve egy izraeli származású professzornak - szintén a játékelmélet, illetve a játékelmélet közgazdasági vonatkozásainak a kidolgozásáért.

Miért jutott eszembe ez a példa és miért hoztam ide a mai vitanaphoz? Azért, kedves képviselőtársaim, mert az a meglátásunk, hogy ma az ország egy hasonló dollárárverési csapdában vergődik, amit innentől kezdve nem dollárárverésnek kell hívni, hanem egy ígéretspirál csapdájának. Ma a vita arról folyik, hogy melyek azok az ígéretek, amelyek csak úgy elszálltak, melyek azok, amelyek ilyen-olyan mértékben teljesültek és melyek azok, amelyekre akár büszkék is lehetünk.

S hogy ennek a tételnek az összegszerűsége hol mutatható ki? Mondok önöknek egy-két számsort, amelyek az általam elmondott dollárárverési, illetve ígéretspirált kifejezik. 2002 júliusában az államháztartás hiánya nem kevesebb, mint 8200 milliárd forint volt. Most önök elfogadni készülnek egy olyan költségvetést, amelyben további közel 1600 milliárd forinttal növekszik az államháztartási hiány, ennek eredményeként pedig vélhetőleg 14 200 milliárd forint lesz az a hiány, ami az elmúlt négy esztendőben felhalmozódott. Aki azt gondolja, hogy ez nem olyan vészes összeg és könnyedén vehető, az fontolja meg, ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy innentől kezdve minden egyes magyar állampolgár - a csecsemőtől az aggastyánig - 1 millió 400 ezer forint adóssággal bír. S tulajdonképpen azt fejezi ki ez a szám, hogy mennyi terhet hárít a ma regnáló kormány, a ma működő Országgyűlés a következő évekre, évtizedekre, hogy mennyit költünk el ma utódaink jövedelméből. Ezt a mondatot pedig nem máshonnan idéztem, mint Bauer Tamás, Békesi László, Bokros Lajos, Petschnig Mária Zita és Soós Károly Attila - veretes névsor! - leveléből, mégpedig azért, nehogy az a vád érjen, hogy jobboldali sajtóorgánumot kívánok itt népszerűsíteni.

Tisztelt Kormánypárt! A Magyar Demokrata Fórum azért mondta, hogy ezt a költségvetést jó lenne megfontolni és visszavonni, mert ezt az adósságspirált egyszer végre be kellene fejezni. A nagy baj az, hogy ez a játék - s most visszakanyarodok a dollárárverés példájára - sajnos nem befejezhető. Pszichológiai kísérletek alkalmával bebizonyosodott, hogy aki ezen a dollárárverésen részt vesz azokkal a szabályokkal, amiket az elején ismertettem önökkel, 3 dollár 40 centnél fejezi be a licitet. Azaz aki megnyeri az 1 dollárt, azért 3,40-et fizet, aki veszít, az is befizeti a 3,30-at mint utolsó tétet tevő játékos, így a végén a veszteség tetemes, mintegy 7 dollár lesz. Körülbelül ez az a bizonyos ígéretlicit, amelynek most ezen a pontján tartunk; az elmúlt négy esztendőben sikerült a hiányt, a licitet mintegy 6 ezer milliárd forinttal megtoldani.

Hogy ennek milyen ára lesz, azt az tudja, aki 1989-ben ebben a parlamentben egy ilyen tétellel már szembekerült. Ahogy körülnézek, vagyunk páran, akik akkor itt ültünk a parlamentben és szembesültünk ezzel a csődhelyzettel - mert ez természetesen egy közeli csődhelyzet -, és megrémültünk tőle. Csak akkor az államnak még volt vagyona, még volt miből ezt az akkor is irdatlanul nagy összeget kipörgetni, most azonban félő, hogy miután a privatizáció végére értünk, ez az irdatlanul nagy összeg már nemcsak az unokáinkat, hanem még az ükunokáinkat is terhelni fogja. Ezért mondtuk és kértük, hogy gondoljuk át az ígéreteinket, különösen a választások előtt, amikor a licitek elhangzanak, mert ha ez így megy tovább, ebbe még az ükunokáink is bele fognak rokkanni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 74 2005.11.08. 2:00  13-147

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Vadai képviselő asszony mondandójához szeretnék kapcsolódni: csak azt nem tette hozzá, hogy “és kerül, amibe kerülö. Egyébként én erről beszéltem az előbbi felszólalásomban, amikor utaltam arra, hogy az a bizonyos 6000 milliárd mennyire is fog hiányozni, már most is, ezután még inkább. Szóval, az az önkéntes haderő lenne igazán olcsó és igazán jó, amely nem erőltetett menetben, stílusosan szólva, hanem egy szerves fejlődés útján alakul ki, mert azt bárki beláthatja, hogy, mondjuk, egy páncéltörő rakéta kezelésére szakosodott szerződéses katona kiképzése durván 4-5 millió forintba kerül. Ha csak fél évig van bent a rendszerben, akkor utána a következő fél évben egy újabbat kell ugyanennyi pénzért kiképezni, míg ha, mondjuk, öt évig van bent a rendszerben - mert, mondjuk, a lakáskörülményei, életkörülményei és a többi megfelelőek, ahhoz, hogy ő bent maradjon -, akkor természetesen itt sok-sok milliót lehet megspórolni, és ezzel is csökkenthetnénk azt a bizonyos 6000 milliárdnyi hiányt, amiről én az előbb már szóltam.

Még valami, amit viszont nagyon fájlalok, hogy a honvédelmi tárca vagy miniszter úr nem vett komolyan, ez pedig egy olyan ígéret, amit szintén nem tartott be, és nem is nekünk tette, hanem a NATO-nak tett vállalásáról van szó. Köztudott, és ezt talán már a költségvetési vitában is elmondtuk, hogy az a bizonyos 1,8 százalékos GDP-rész, amelyet az évek során a Magyar Honvédség NATO-megfelelésére is költenünk kell, bizony soha nem látott mértékben ma mintegy 1,17 százalékra fog csökkenni, ez viszont egy olyan ígéret, amit illett volna betartani, már csak a szavahihetőségünk és komolyságunk megtartása végett is.

Én nagyon örültem volna, hogyha esetleg képviselő asszony erről is szól, hogy mi ennek az indoka, miért jó az, ha azt mondják a NATO-ban, hogy ej, ezek a magyar testvérek, bizony még az adott szavukat sem tartják be ilyen fontos kérdésben.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 122 2005.11.08. 0:54  13-147

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem tudom, Csige Tamás képviselőtársam ismeri-e, mit jelent a más tollával ékeskedni című mondás? Ez azt jelenti, hogy olyanról beszélek, és olyannal büszkélkedem, ami egyébként nem az én érdemem, hanem másé. Nevezetesen, arra gondolok, hogy nyilván talán elkerülte figyelmét, hogy mind ez ideig ezek a programok, amelyekre egyébként a nemzeti civil alapprogramból kellett volna pénzt juttatni, a táborokhoz és mindahhoz a szép dologhoz, amit elsorolt, ez az idén valahogy elmaradt.

Tehát az ön által elmondottakkal mindenben egyet lehet érteni, kivéve azt, hogy ehhez sajnálatos módon ez a nemzeti civil alapprogram nem járult hozzá, tudomásom szerint a mai napig nincsenek megkötve azok a szerződések, amelyek ahhoz kellenek, amit ön most itt elmondott.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 132 2005.11.08. 0:29  13-147

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Rápillantva itt az időjelző táblára azt érzékelem, hogy nekünk van még 7 perc 13 másodpercünk, és rápillantva a Fidesz idejére, bizony ott már mínusz 2 másodperc van. Szeretnénk megajánlani a Fidesz képviselőcsoportjának 5 percet a Magyar Demokrata Fórum időkeretéből.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 142 2005.11.08. 1:50  13-147

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Normál hozzászólásomban én nem a beváltatlan ígéretekről, hanem a fedezetlen és beváltott ígéretekről szóltam, mégpedig olyan összefüggésben, hogy elmondtam, elsoroltam azokat a számadatokat, jelesül azt a bizonyos 8200 milliárd forint 2002. évi államadósságot, illetve a következő évre várható mintegy 14 200 milliárdnyi államadósságot, és a közte lévő 6000 milliárd hiányra hívtam fel a figyelmet, és erre mondtam azt, hogy bizony, ennek a felelőssége, a beváltott, fedezetlen ígéretek megszavazása, ez bizony a kormányzati oldalt terheli.

Én nem azt vitatom, és most sem azt állítom, hogy ezek a kiadások értelmetlenül vagy feleslegesen elpocsékolódtak volna, de azt mindenképpen állítom, és most is mondom, hogy ennek még nagy böjtje lesz. Ezt a következő nemzedék, a következő generációk fogják elszenvedni, megviselni, hiszen hogyha még egy számadattal megtoldhatom a korábban elmondottakat, akkor nem árt, ha azt is tudjuk, hogy a költségvetési tervezetben mindösszesen a GDP 3,5-4 százalékát fogja fölemészteni az a 835 milliárd forint, amely csak a kamat terheit hivatott ellensúlyozni. (Babák Mihály: Ez az örökség.) Ez lesz az örökség. Itt a mai nap sokat beszéltünk erről, én örültem volna, hogyha a kormányzati oldalról valaki azt mondja, hogy ezek a számadatok pedig nem igazak. Sajnos, ezek a számadatok igazak, ennek a fényében kell ezt a mai napot szerintem látni és tudni.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 359 2005.11.08. 18:11  340-458

KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Gondosan áttanulmányoztuk az agrárgazdaság 2004. évéről szóló jelentést. Ismeretes, hogy ez év elején kirobbant egy válsághelyzet, amely kétségtelenül a 2005. év eseménye volt, de az előzmények az előző években gyökereztek.

A helyzet drámaiságát csak fokozta, hogy az e kormányzati ciklusban sajnálatosan kiszámítható módon keletkező különféle kezdeményezésű agrárdemonstrációk a talán kevéssé higgadtan elemző, de a mezőgazdaság változásait a bőrükön, pontosabban egzisztenciájukon lemérő gazdálkodók értékítéletét tükrözte. Azt az értékítéletet, amelyet döntően a 2004. esztendő történései alakítottak ki bennük.

A bemutatott anyagban tulajdonképpen nincs érdemi utalás arra, hogy vajon milyen jelenségek, intézkedések milyen sorozata vezethetett a fél országot megrázó agrármegmozdulásokhoz. Pusztán az anyag megismerése semmiféle támpontot nem ad egy effajta megértéshez. Mindenesetre az agrárgazdaság 2004. évi helyzetét szemléletesen bemutatja a 2005. év elején kirobbanó elégedetlenségi hullám.

Kétségtelen, ha a történéseket legalább érintőlegesen, de megpróbáljuk folyamatában is áttekinteni, az, hogy a 2002-es választás után egy ideig hihetetlen méretű fejcsere - az alsó-, közép- és felsővezetők, tisztviselők körében egyaránt -, s ezzel kapcsolatos szemléletcsere történt az ágazatban, ez a szemléletcsere olyan folyamatokat generált a mezőgazdaságban, amelyek kedvezőtlenül működnek a 2002-es váltástól kezdődően a mai napig kihatóan.

Mi azt vártuk ettől az anyagtól, hogy a folyamatokat korrekt módon és teljes körben bemutatja, utal az összefüggések főbb köreire, viszonyít az elvárható optimumhoz. Az egyébként kétségtelenül sok és valószínűleg korrekt adatot felvonultató tanulmánynak az a legnagyobb hiányossága, hogy az adatokat nem rendeli teljeskörűen viszonyítási pontokhoz. A tanulmányt egyébként korrekt módon összeállító szakemberek mentségére legyen mondva, hogy a honi politika még nem alkotta meg a nemzeti agrárstratégiát, amelyhez viszonyítani lehetne. A konszenzust teljes mértékben nélkülöző hazai viszonyok ezt már nem teszik lehetővé, de a versenytársak ismert pozíciója már alkalmas viszonyítási alap lehetett volna.

A 2004-es esztendő sok megoldandó problémát hordozott magával. A várható problémák teljes körű felmérése és ismerete, valamint teljeskörűen tájékozott gazdatársadalom mellett is gondokat jelentett volna a rekordtermés, a kínálati piac és az új támogatási szemlélet, s az ezzel járó gyakorlat. Csak egyetérteni lehet az Agrárgazdasági Tanács megállapításával: rendkívüli év volt a 2004. év.

A 2004. évi folyamatok egy átalakítási, szerintünk sajnos sok szempontból visszarendeződési, tanulási és alkalmazkodási folyamat részeként értékelhetők, nem függetlenek az előző év eseményeitől, ugyanakkor érdemi hatást gyakorolnak a közeljövő megteendő lépéseire.

Tisztelt Országgyűlés! Tekintsük hát át, milyen adatokat közöl erről a kulcsfontosságú évről a szaktárca, a mezőgazdaságban végbemenő folyamatok irányítója. Az ágazat minden szereplője bizonyos elégtétellel olvashatja a mezőgazdaság jelentőségéről, a nemzetgazdaságban elfoglalt szerepéről szóló számszerűsített bevezető adatokat. Tavaly is, idén is leírták, hogy az agrárgazdaság a termelőágazatok között az egyetlen, amely pozitív külkereskedelmi szaldó felmutatására képes, és azt is minden évben olvashattuk, hogy ez a többlet nagyságrendileg fedezi Magyarország energiaimportját.

2004-ben első hibrid uniós évünk volt, utolsó lehetőség nemzeti támogatásokkal, notifikációval megerősíteni az agrárgazdaság gyenge pontjait, és - némi szarkazmussal fogalmazom - learatni az előkészítő-felkészítő munkálatok babérjait. Mindannyian érzékelhettük, hihetetlen eredmény, hogy a csőd csak ekkora mértékű lett. Emlékeztetni kell, hogy itt az Országházban többször elhangzott, mennyire fontos felkészíteni az agrárgazdaságot a várható kihívásokra, és ennek eredménye éppen 2004-ben lett volna érezhető. Nem így történt, és a probléma megoldatlanul gördült át 2005-re. De erről nem szól a jelentés.

Általánosságban az igazán lényeges kérdések nagyon csendesen, tessék-lássék módon kerültek megemlítésre. Igazán lényeges az, ami a jelentésből kimaradt. Ilyen aspektusból kimaradtnak tekinthető - annak ellenére, hogy az MDF igyekezett állandóan a felszínen tartani a témát - a földtulajdon- és birtokpolitikával kapcsolatos feladatok megnevezése és természetesen elvégzése. Az egész termőföldkérdés lóg a levegőben. Régről megoldandó probléma a kétpólusú birtokszerkezet, amelyben mindig éppen a kívánatos középbirtokok mennyisége a legalacsonyabb. Mi többször javasoltuk, de hiába, az üzemszemléletű EU-konform közelítést, amely mellett hosszú távon is nemzeti kézben maradhat a magyar termőföld. E tárgyban semmit, ismétlem: semmit sem tett az agrárvezetés sem 2002-ben, sem 2003-ban, sem 2004-ben a magyar gazdák esélyeinek érdemi, valódi javítása érdekében.

Ebbe a körbe tartozik az osztatlan közös földtulajdonokkal kapcsolatos, valószínűleg tudatos bénultság kérdése is. Hihetetlen, körülbelül 1,3-1,5 millió hektár, de az ország aranykorona-értékének 46 százaléka tartozik ebbe a körbe, és évek óta e gond megoldására lényegében nem történik semmi. Majd’ évtizedes a probléma, amelynek eredményeképpen a tulajdonos nem diszponálhat szabadon földterülete fölött, csak korlátozottan képes beruházni, sok esetben oktrojált szerződések keretében műveli a területét valaki más. Az állam már vállalt kötelezettséget a helyzet feloldására, lényegi lépés azonban nem történt sem 2004-ben, sem azóta. Ilyen helyzet az Unióban ismeretlen, és az érdekelt tulajdonosoknak jelentős károkat okoz. Az osztatlan közös tulajdon megszüntetésére a 2004. évi költségvetés nem tartalmazott előirányzatot.

Tisztelt Ház! A 2004. volt az utolsó esztendő, amikor jogalkotási szuverenitásunk lehetőségeivel megalapozhattuk volna szereplésünket az Unióban. Felsorolni nincs idő, hogy mi minden maradt el ezen a területen, és legfőképp a költségvetésben. A 2004. évi költségvetés legnagyobb bűne, hogy semmit sem tett az azt követő év vagy évek fejlődésének megalapozására. 2003-2004-ben más új csatlakozó országok intézkedéseket tehettek például belső piacuk védelmére. A csehek 2 milliárd forintnak megfelelő összeget fordítottak pusztán arra, hogy sulykolják a lakosságba: a cseh ember elsősorban cseh termékeket vásároljon a csatlakozás után.

És nálunk? Nagyon komoly gondot jelent, hogy elmaradt ez a szemléletformálás. Az uniós csatlakozás előtti bárgyú kampány más, gyermekded módon megfogalmazott szempontokat sugallt mint elvárást a magyar mezőgazdaság felé, ami tovább rontotta az agrárium társadalmi presztízsét. 2004-re véglegessé vált, hogy minden reménykedés és félretájékoztatás ellenére a magyar agrárgazdaságnak rendkívül egyenlőtlen feltételekkel kell versenybe szállnia egyrészt az újonnan csatlakozókkal, másrészt a régi tagállamok termelőivel.

2003-ban ugyan jelzés jött Koppenhágából, hogy notifikációs lehetőségeinkkel élhetünk, a megadott nemzeti támogatások a csatlakozás utáni ésszerű időpontig továbbvihetők, ezzel is segítve a csatlakozó országokat, hogy az általuk hátrányosnak tartott területeken esélyük legyen a felzárkózásra.

 

(21.30)

Magyarország alig élt a lehetőséggel, s ezzel bezárta a kaput a felzárkózni akaró gazdák többsége előtt. Magyarország kormányzata a száznapos osztogatás utáni felocsúdás állapotában a 2003-as és a 2004-es cselekvéseivel több évre visszavetette az agrárgazdaság helyzetét. A költségvetési megszorítás, a nemzeti támogatások drasztikus lecsökkentése, az aszálykárok enyhítésére alkalmazott hitelmegoldás évekre előre eladósodottá tette a gazdákat, és sokakat kizárt a további fejlesztések mint elérhető lehetőségek köréből. Arról már nem is beszélve, hogy 2005 mutatta meg igazán, a fülig eladósodott gazda a bankprésben kénytelen áron alul, de időben értékesíteni a törlesztések érdekében, s ezt a felvásárló szervezetek pontosan tudják.

A Szanyi-doktrínának megfelelően 2004-ben is folyt az ágazat szereplőinek drasztikus csökkenése. 20 ezer család hagyta el az agráriumot, és semmilyen jelentés nem tér ki ezeknek az embereknek a sorsára. Mi lett, mi lesz azokkal, akik egyre gyorsuló mértékben és évente növekvő számban kiszorulnak az agrárgazdaságból? A jelentés számhalmaza mögött ismét kibontakozik a hagyományos magyar mezőgazdaság struktúrájának torzulása is. Az ágazatok közötti arány megbomlása már jól látható 2003-ban. A csökkenő állatállomány, az aszályos évben égre törő takarmányárak mellett is 6 százalékban csökkenő árakat produkált. Teljesen világos, hogy megbomlott a magyar gabonatermelésre alapozó állatitermék-előállítás és a növénytermesztés hagyományosan egymásra épülő szerkezete.

Tudatosnak tűnik ellenben a nagyüzem-kisüzem formáció létének sajátosan szocialista megközelítése. A kormányzat működésén átsüt a régi szemlélet, a nagyüzemi ismertségi kör minden körülmények között történő preferálása. A 2002. évi jelentésben még benne volt a támogatások szektorális megoszlása, akkor körülbelül 30:70 százalék volt a nagyüzemek javára, 2004-ben és idén már nem találtunk erre való utalást. Pedig nagyban segítené a tisztánlátást és az agrárium támogatása körüli kételyek eloszlatását, ha az adófizetők pénzéből kiadott támogatások, hitelek, hitelkonszolidációk egyedileg beazonosíthatóan és szektorokra lebontva a társadalom nyilvánossága elé kerülhetnének.

Hiányzik tehát a valós adatok bemutatása, s így természetesen elmarad a magyarázat, az indoklás, miért szabjuk meg a fejlődést a nagyüzemek markáns támogatásával a kis- és középgazdaságok ellenében, milyen következtetések vonhatók le akkor, ha bemutatjuk, milyen mértékű külső forráshoz biztosít lehetőséget az állam az egyes gazdaságtípusoknak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelentésben bemutatott jövedelmezőségi számítások is egyértelműen azt hivatottak bizonyítani, hogy a nagyméretű és főleg a társas vállalkozások hatékonysága - és ami fő, támogatás- és hitelvonzó képessége - lényegesen nagyobb. A termelésszerkezet társadalmi, esetleg környezetvédelmi hatékonyságának feltárására, kétoldalú bemutatására azonban az anyag kísérletet sem tesz. Ha ugyanis nem az ökonómiai hatékonyság az egyetlen szempont, akkor ez kiegészül a társadalmi foglalkoztatási hatékonysággal, a környezet- és ésszerű tájgazdálkodás adta hatékonysággal. Ennek a feltételrendszernek, ennek a valódi jövőt jelentő megfelelési igénynek nyomát sem látni. Ennek oka, mint azt a bevezetőben már említettem, hogy a honi politika nem teremtette meg ennek a szemléletnek a kereteit.

Egyszerűen nincs idő a további problémákat felsorolni, amelyeket a jelentés nem jelez vagy éppen csak érint. Mégoly korrekt számadatokkal sem érzékeltethető az oktatás, képzés, kutatás siralmas helyzete, az ágazat intézményi körének jellemzően leépülő állapota, a jövedelemhelyzet permanens reménytelensége, ezen belül a költséghordozóknak a versenytársakénál jóval nagyobb mértéke, áfa, gázolaj, adók, a felvásárló-, feldolgozószektor ellenérdekű szerepe, az ágazat érdekképviseletének megoldatlansága, a szakma elöregedése, társadalmi megbecsülésének és jövőképének hiánya.

Ha az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről összeállított jelentés valóban meg akar felelni feladatának, hogy segítse az Országgyűlést abban a tevékenységben, hogy, idézem: “megteremtse az agrárfejlesztés kiszámítható és konjunkturális okokból meg nem kérdőjelezhető tartós kereteit, kijelölje a gazdasági és társadalmi célokat, meghatározza az alapvető fejlesztési elveket és a megvalósításhoz szükséges eszközöket, segítse a mezőgazdasági foglalkoztatást, és hozzájáruljon a mezőgazdasági termelők életszínvonal-javításához, jövedelemszerzési lehetőségeinek a társadalmi átlaghoz való közelítéséhez, erősítse a vidék lakosságmegtartó képességét, elősegítse az Európai Unió keretei között a versenyképes gazdálkodástö, hogy a szükséges összevetéseket meg kell tenni, a mégoly jó szándékú adathalmaz csak akkor tud megfelelni előírt feladatának, ha az ismertetett adatokon túl a velünk azonos piacon fellépő versenytársak hinterlandjával is alkalmas összehasonlítást tesz.

Néhányat emelnék ki a szükséges információk közül nem teljes körben, így: támogatások mértéke és köre, nálunk nem szokásos bújtatott támogatások alkalmazása, úgymint biztosítási díjak átvállalása, műtrágya, egyéb anyag felhasználása utáni támogatás s a többi, a gázolaj-visszatérítések mértéke, egyéb elvonások mértéke, adók, illetékek, beruházási lehetőségek nagysága, támogatottsága, hitellehetőségek mértéke és díja. Támpontokat adhat az azonos jogszabályi körben realizálható, nemzetek közötti eltérésről például az intervenció gyakorlata, termékpálya elemzése.

Végezetül a hazai jelenségek megítéléséhez feltétlenül szükség lenne az utóbbi három esztendő támogatási, konszolidációs és hitelfelvételi adatsorára megyénként és szektorok szerint ahhoz, hogy valódi képet kaphassunk a magyar mezőgazdaság versenykörülményeiről. Csak ezeknek az adatoknak a birtokában lehet a törvényben meghatározott céloknak megfelelni, a magyar mezőgazdaságot versenybe vetni.

A valósággal való szembenézés elmaradása esetén maradnak az ismerős, megszokott jelentések, csökkenés, leépülés, piacvesztés, lemaradás.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
264 16 2005.11.09. 16:18  1-17

KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva Arató államtitkár úr és Tatai-Tóth András képviselőtársunk emelkedett hangú, magabiztos szónoklatát erről az emelvényről, az jutott eszembe, hogy én 1990-ben, ’91-ben, ’92-ben és ’93-ban, amikor ennek a parlamentnek kormánypárti képviselője voltam, egy olyan beterjesztett költségvetés fényében és tükrében, mint ami most az asztalunkon fekszik vagy egy olyan 39. § tükrében és fényében, ami most megint az asztalunkon fekszik, akkor nem erre a szónoki emelvényre jöttem volna ki, hanem szégyenemben a szőnyeg alá bújtam volna.

Ezt nagyon komolyan mondom, és megpróbálom… - Tatai-Tóth Andrásnak biztos könnyebb visszaemlékezni azokra az időkre, mert talán azokban a ’90-es években ő is iskolaigazgató volt, ha jól emlékszem; Arató képviselő úr akkor még - fiatalabb korára tekintettel - ezt az időszakot talán tanulóként élhette meg, tehát neki erről nincs közvetlen tapasztalata. De én nagyon jól emlékszem arra az időszakra, amikor 1991-92-ben, amikor én szintén iskolaigazgató is voltam meg képviselő is, akkor volt olyan esztendő, hogy az önkormányzatunk a saját iskolai költségvetésünkből, ami nem volt kevés, mert közel ezerfős iskola voltunk annak idején, mintegy 2 millió forintot tudott a normatívából - még egyszer mondom: a normatívából - a város különböző dolgaira fordítani.

Feltételezem, hogy nem csak a mi jánoshalmi iskolánkban volt ez a helyzet, ez a fajta aranykor. Ha képviselőtársaim visszagondolnak a polgármesterek, önkormányzati képviselők által elmondott beszédekre, akkor immár úgy emlegetik azt a korszakot, hogy igen, az volt az önkormányzatok aranykora. Az volt az az időszak, amikor nemcsak szólamként használta azt az akkori kormányzat, hogy márpedig az állami felelősségnek meg kell mutatkoznia a finanszírozásban is, és ez jelesül úgy mutatkozott meg, hogy bizony a közoktatásban hiánytalanul - még egyszer mondom: hiánytalanul - fedezte mind a béreket, mind a világítást, mind a fűtést, mind a felszerelések vásárlását. Én ezt akkor iskolaigazgatóként így éltem meg. Feltételezem, hogy képviselőtársaim többen talán… (Tatai-Tóth András: Én nem.) Ő nem. Sajnálom, mert azt az aranykort elmulasztotta, Tatai képviselő úr. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

Szóval, ha valaki azt az összefüggést nem érti meg, hogy innentől kezdve, amikor hallottuk, hogy a jövő évre 25 milliárddal kevesebb fog a normatívákra fordítódni, miután nyilván a gyereklétszám a demográfiai hullám következtében fogy, ennek pedig az lesz a következménye, hogy ezzel a döntéssel, ezzel a költségvetéssel az önkormányzatok ismét az elé a probléma elé állnak majd, hogy akkor most megnézzük, hogy melyik osztályt lehet, mondjuk, nem 25 fővel, hanem a három osztályt összevonva esetleg egy 35 fős osztályban üzemeltetni, mert hiszen a világítás, a fűtés, a takarítás egy adott tanteremben természetesen ugyanannyiba kerül, ha azt 20 főre fizeti az önkormányzat, mintha 35 főre.

Természetesen ez a folyamat fog elindulni, és gondolom, hogy nemcsak budapesti képviselők ülnek a teremben, és az oktatási bizottságban talán többségben vannak a vidéki képviselők, talán nézzenek körül a kistelepüléseken, nézzék meg, menjenek el egy önkormányzati ülésre, és próbáljanak belepillantani abba, hogy milyen gondokkal is küszködnek az önkormányzatok, és mi lesz annak az eredménye, hogy tulajdonképpen ezt a bizonyos 39. §-t önök el akarják fogadni.

A művészeti iskolákra már ki sem térek, mert az ennek a csimborasszója, ami itt ebben a kérdésben történni fog. Tehát ahol már nem áll mögötte egy önkormányzat, akire egyébként át lehet hárítani a költségeket, mert egyébként az önkormányzatok nagy többsége - tegyük hozzá - felelősen, hogy így mondjam, ha mást nem, akkor a békát lenyelve, de igenis hozzáteszi a maga részét, vagy minden évben többet tesz hozzá. Miután ilyen már a művészeti iskolák többségénél nem áll fenn, mert általában ezek alapítványi iskolák, bizony a bezárásuk napirendre kerülhet, és én megértem azokat a tiltakozó leveleket, amelyeket ez ügyben, gondolom, nemcsak én, hanem mindannyian megkapunk.

Akkor most ezek után, a bevezető után talán tételesen is rátérnék az előttünk fekvő T/17965. számú törvényjavaslat véleményezésére. A napirenden lévő, oktatást érintő egyes törvényekről szóló törvényjavaslat tipikus salátatörvénynek tekinthető. Azt ma már itt többen megfogalmazták.

A javaslatban gyakorlatilag a felsőoktatás kivételével az összes képzési rendszerünk érintve van, és az előterjesztés olyan, egymástól távol álló, össze nem tartozó kérdéseket akar szabályozni, mint a közoktatás tanügyi igazgatásának részletei, a szakképzési hozzájárulás elosztási mechanizmusa és a tankönyvpiac működési rendje. Ez önmagában még nem lenne baj, az elmúlt évek tapasztalata szerint azonban élni kell ilyenkor a gyanúperrel: ezek a salátatörvények azt a célt is szolgálják, hogy az ésszerű és hasznos javaslatok mellett áterőltessenek olyan passzusokat, amelyek komoly szakmai ellenvetéseket és tiltakozásokat okoznak az érintett területeken.

(10.50)

Ebben az esetben sincs ez sajnos másképp, hiszen az ártalmatlannak tűnő, szakképzést érintő módosításokat kötik össze a szakmailag kifejezetten káros, a közoktatás igazgatását és finanszírozását lehetetlen helyzetbe hozó jogszabályi javaslatokkal.

A szakképzésről szóló, a tankönyvpiac rendjéről történő szabályozás, valamint a szakképzési hozzájárulást érintő törvénymódosítási javaslatok főleg olyan javaslatok, amelyek az ésszerűsítést szolgálják, illetve megteremtik a koherenciát más jogszabályokkal. A szakképzés esetén a kormány száznapos programjához is csatlakozik az előterjesztés, amelynek céljait az MDF jónak látja, de a programban meghirdetett megvalósítási eszközöket nem tartjuk elegendőnek és hatásosnak.

A szakképzést érintő 4. § - a felsőoktatási törvényhez kísértetiesen hasonlító módon - a szakiskolákhoz tartozó szakmai tanácsadó testületek létrehozását írja elő. Az elképzelés előremutató, de miután a testület működéséhez szükséges anyagi feltételeket a szakképző iskola biztosítja, kérdéses, hogy mennyire tud hatékony lenni ez a jövőbeni testület.

A salátatörvény sarkalatos pontja tehát a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosítása, amelynek számos, a közoktatás finanszírozását érintő passzusával, valamint a beiskolázáshoz kapcsolódó szélsőségesen liberális és túlzott javaslataival az MDF nem tud azonosulni.

A 20. § szerint a felzárkóztató oktatásba történő bekapcsolódás lehetőségének újragondolását az MDF is fontosnak tartja, miután valós problémáról van szó, de csak abban az esetben, hogyha a minisztérium nemcsak a feladatot adja, hanem forrást is biztosít a szakiskoláknak ezen újabb feladat ellátására.

A fejlesztő felkészítés a jelenleg hatályos rendelkezések alapján a közoktatás intézményrendszeréhez tartozó intézményekben valóban nem szervezhető meg, ahogy ezt a 21. § részletes indoklása is említi, hiszen ezt a feladatot ma leginkább sajnos csak az egészségügyi intézmények tudják ellátni. Bár a célok tekintetében nem lehet vita kormány és ellenzék között, a javaslat mégis kissé álszentnek tűnik, tekintettel arra, hogy 2010-re tolja ki a megvalósítás dátumát.

Hasonló a helyzet a következő, 22. §-sal is, hiszen valóban csak az érintetteknek a fejlesztő felkészítésben a ma nem megoldott, rendszeres, naponkénti foglalkoztatásához kapcsolódó jogi kereteket adja meg. Azonban szintén teljesen homályos számunkra az elképzelésnek az a része is, hogy heti 20 órában legyen fejlesztő foglalkozás, miközben jelenleg, de vélhetőleg 2010-re sem lesz elegendő végzettségű szakember, akiket a mindenkori kormányzat tisztességgel meg tud majd fizetni áldozatos munkájukért.

A 24. § durván beavatkozik az egységes, az általános és a középiskola feladatait egyaránt ellátó iskolák felvételi és képzési rendjébe. Ez a passzus ugyanis azt jelentené: mindegy, hogy a diák milyen tudásszintet szerzett meg az általános iskolában, hogy - idézőjelben - “színkettesö átlaggal rendelkezik, az egységes iskola köteles felvenni őt a 9. évfolyam gimnáziumi vagy szakközépiskolai képzésébe. A javaslat a minőségi oktatás megőrzése ellen hat, és újra megnyitja azt a vitát, hogy a 4+8, a 8+4, a 6+6, vagy az 1-12. osztályú képzési rendszer közül melyik a legmegfelelőbb a diákok számára.

A 25. § hemzseg a súlyos szakmai hibáktól, jogköröket von el az általános iskola igazgatójától. A paragrafus (2) bekezdésében: a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek egyes iskolák közötti és az összes tankötelezett számához viszonyított aránya alakulásának éves szinten történő nyilvántartása értelmetlen és kivitelezhetetlen feladat. Ki fogja majd évente felmérni és összehasonlítani a hátrányos helyzetű gyerekek szüleinek végzettségét, anyagi helyzetét és munkaviszonyát, ami akár hónapról hónapra változhat? Jó kérdés!

Véleményem szerint az egész törvényjavaslat gyöngyszeme a (2) bekezdés utolsó mondata, amelyet idézek: “Ha az általános iskola a kötelező felvételi kötelezettsége teljesítése utáni további felvételi, átvételi kérelmeket is teljesíteni tud, és valamennyi felvételi kérelmet helyhiány miatt nem tudja teljesíteni, az általános iskola sorsolás útján dönt. A sorsolásra a felvételi kérelmeket benyújtókat meg kell hívni.ö Ezen javaslat szellemében magam előtt látom az általános iskola igazgatóját, aki bekötött szemmel, egy közjegyző jelenlétében húzza ki egy kalapból a szerencsés győztesek nevét, azokét, akik a szerencsének hála, megkezdhetik általános iskolai tanulmányaikat. A tréfát félretéve, ez a szabályozás megalázó helyzetbe hozza az igazgatókat, akik eddig saját jogkörben dönthették el, hogy évente mennyi diákot vegyenek fel az iskolájukba.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat 34. §-ában ismét előkerül az érettségi kérdése, mégpedig olyan formában, hogy az oktatási miniszter megvonhatja az iskolától az alapműveltségi vizsga, az érettségi vizsga, a szakmai vizsga megszervezésének, lebonyolításának jogát, ha bebizonyosodik, hogy a vizsgát jogellenesen szervezték meg, bonyolították le, illetve a bizonyítványt jogellenesen állították ki, továbbá ha az iskola nem rendelkezik a vizsga biztonságos megszervezéséhez szükséges feltétellel.

Az elképzelés az MDF számára elfogadhatatlan, hiszen ez súlyos jogbizonytalanságot okoz. Az eljárás akkor lenne korrekt, ha minden vizsgáztató intézményt átvizsgálnának az érettségi megkezdése előtt. A mostani helyzetben ráadásul, amikor egy olyan miniszterünk van, aki semmilyen hibájáért nem vállalt még felelősséget, különösen félő, hogy egy újabb érettségi botrány esetén a vétlen iskolák lesznek kénytelenek elvinni a balhét.

Tisztelt Ház! A 39. § talán a legsúlyosabb és legkártékonyabb paragrafusa az egész törvényjavaslatnak, és nagyon súlyos helyzetbe sodorhatja az iskolafenntartókat. Az MDF értelmezése szerint ugyanis e passzus azt jelenti, hogy az indoklásban szereplő, garanciális jellegű költségvetési támogatás helyett éppen hogy arra ad a kormányzatnak lehetőséget, hogy az eddigieknél is kevesebbet fektessen be a közoktatásba.

A javaslat nagyon ravasz, ugyanis egy gyermekre vetítve nem csökkenhet a normatív támogatás összege, de a gyermeklétszám csökkenése miatt az iskolafenntartó önkormányzatok teljes összegű támogatása is csökkenni fog, miközben ugyanannyi villanyszámlát kell kifizetnie egy iskolának 18 és 23 diák után is. A Magyar Demokrata Fórum is tisztában van a demográfiai problémákkal, de véleményünk szerint a támogatások csökkentése helyett új közoktatási finanszírozási rendszert kellene megalkotni.

A 45. § ismételten egy újabb feladatot állapítana meg a pedagógusok számára, gyakorlatilag majd’ minden iskolában és óvodában, hiszen nagyon kevés helyen működik külön gyermek- és ifjúságvédelmi felelős. A kormányzati elvonások miatt ugyanis nincsen pénz ezen személyek foglalkoztatására. A mi értelmezésünk szerint a rendelkezés miatt lesznek olyan tanárok, akik a heti 20 órájukból 10 órában például történelmet fognak oktatni, és 10 órában a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel fognak foglalkozni. Ez nonszensz, erre külön munkatársat kellene felvennie minden óvodának és iskolának.

Röviden összefoglalva: a Magyar Demokrata Fórum a szakképzési és tankönyvellátási kérdésekben nem lát kifogásolnivalót a törvényben, azonban a közoktatást érintő paragrafusok olyan súlyos szakmai hibákat tartalmaznak, amelyek hatálybalépése esetén komolyan károsodna a közoktatási rendszerünk. Ezért a törvénytervezetet a jelenlegi formájában általános vitára alkalmatlannak tartjuk.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

(11.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 178 2005.11.14. 2:15  177-180

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr, és a türelmét is. Tisztelt Államtitkár Úr! A sokszor nevet változtató, de a gazdák számára többnyire csak növényvédő állomásként számon tartott hálózat az elmúlt évtizedekben Európában és világszerte komoly hírnevet vívott ki magának a szakmai körökben és a honi gazdatársadalomban egyaránt.

Tevékenységük színvonala, az általuk jogszabályi háttérrel is biztosított elvárások szintje sok területen jelentősen meghaladta az európai szintű szabályozást. Épp ezért azt hihetnénk, hogy minden erőnkkel törekednünk kell a megszerzett előnyök kihasználására, természetesen azok megtartására, sőt ha lehetséges, azok növelésére.

És ezzel szemben mi történik? Ez év márciusától már 96 főt elküldtek, és 2006 januárjától újabb 90 főnek távoznia kell a növényvédelmi és talajvédelmi hálózattól. Az összehangolatlanság klasszikus példáját az is mutatja, hogy a PHARE-pénzekből már a most regnáló kormány által jóváhagyott, mintegy 2 milliárdért megépült központi diagnosztikai laboratórium sem működik, mert egészen egyszerűen nincs képzett szakember a működtetéséhez.

Az ide szükséges 18 szakember helyett a leépítés a fő cél, a labor sorsa egyelőre ismeretlen. Nem úgy a bejáratódott laboroké; ezekben a laborokban a csatlakozás után is biztosan van munka: a talajlaborokban az EU-s támogatásokhoz kötelezően előírt vizsgálatok miatt, az analitikus laborokban a kötelező szermaradék-vizsgálatok miatt lesz feladat bőségesen. Ezek gazdaságosan üzemelnek, tehát a sajátos magyar modell szerint privatizációra várnak.

A szolgálat gyengítésével, leépítésével biztosan prognosztizálható, hogy a magyar lakosság növényi eredetű táplálékának élettani hatású és higiéniás garanciái sérülhetnek, épp egy olyan miliőben, amikor ezt a kockázatot más területen is fokozódni látjuk.

Miniszter úr, végül is mi indokolja a növényvédelmi (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) szolgálat tervezett és részben már végrehajtott leépítését? Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
266 36 2005.11.15. 1:43  17-321

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Herényi Károly frakcióvezető úr éppen nincs a teremben, de hallottam, mit mondott erről a költségvetésről, és szeretném az államtitkár úr figyelmébe ajánlani a következőt.

Herényi Károly azt mondta, ez a költségvetés egy választási költségvetés, sőt annak sem nevezte, a végén azt mondta, ez egy pocsék költségvetés. Az MDF eredeti álláspontja - a vezérszónoklatban ez hangzott el a vita kezdetén -, hogy kértük a kormánytól, ezt a költségvetést vonja vissza. Ennek pedig az alapvető oka az, ami sajnos a mai napig nem változott, hogy úgy ítéljük meg, ez a költségvetés lehetetlenné teszi az euró 2010. évi bevezetését. Most nem mondom el, miért, ezt nyilván önök is tudják.

Az a költségvetés, amelyben 1600 milliárd forint hiány szerepel, tehát a meg nem termelt javakat osztja el, tekintet nélkül arra, hogy választás jön vagy nem jön, ez Magyarország számára olyan hátrányt hoz, olyan lehetetlen helyzetet hoz, hogy nem 2010-ben, hanem talán még a rá következő tíz évben sem fogjuk tudni az eurót bevezetni. Márpedig az Unióba való lépésünk egyik célja, illetve az egyik nagyon fontos pillanata az lenne, amikor a magyar polgárok, a vállalkozók is tudnának euróban számolni, tudnák a vállalkozásukat európai módon az európai piacon megmérni. Ezt mondta el Herényi Károly, ezt mondta el a Magyar Demokrata Fórum is, ezért kértük önöktől azt, hogy vonják vissza, új struktúrában új költségvetést nyújtsunk be. Ez volt a lényege, legalábbis én most is így hallottam, Herényi Károly erről beszélt.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
266 58 2005.11.15. 1:36  17-321

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem az én tisztem, hogy a Fidesz álláspontját védelmembe vegyem, mondjuk, az autópályák ügyében mondott, állítólagosan Fidesznek tulajdonított véleményt, hogy tudniillik nem támogatnák az autópályák építését. Én ilyet nem hallottam. Viszont azt tudom mondani önnek, hogy vannak az országban számosan olyan települések és térségek, amelyek az autópályákon kívül azért léteznek, és bizony soha nem látott mértékben és módon vannak elhanyagolva az ottani utak.

Szóval, én nagyon örülök annak, hogy Záhonyig majd elkészül az autópálya, és nagyon örülünk annak is, hogy Szegedig elkészül az autópálya, de azokat a rémi meg kunbajai polgárokat, akik szintén ebben az országban laknak, lehet, hogy nagyobb örömmel töltené el, ha a zsáktelepülés mivoltuk megszűnne. Azt gondolom, és úgy emlékszem, hogy talán a Fidesz is ezt az álláspontot fejtette ki mostanában, nem úgy általában az autópálya ellen van, hanem az ellen van, hogy soha nem látott mértékben hanyagolták el az ország egyéb útjait. Ez így nem jó, ezt próbálták, gondolom, és én így emlékszem, a híradásokból is kiolvastam… - bizony az autópályákon kívül is vannak Magyarországon települések, kistérségek, amelyekről igenis gondoskodni kell. Erről volt szó, én legalábbis eddig ezt hallottam.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
266 128 2005.11.15. 10:46  17-321

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Végigülve a mai vitát, most használati utasításként hadd adjam a televízióra figyelő és rádiót hallgató embereknek segítségül, hogy mi is folyik itt. Itt egy olyan vita folyik, hogy ha láthatólag itt elhangzik egy szám, akkor kontra elhangzik egy másik szám, hogy az nem annyi, hanem emennyi. (Ékes József: Ott három hangzik el.) Nekem pedig egy régi anekdota jutott eszembe a falusi búcsúból hazatérő fiatalemberről, aki, miután hazatért, konstatálta, hogy a búcsúfia mellé kapott még két marha nagy pofont, de annak nagyon örült, hogy nem négyet kapott. Ezt azért mondom most el önöknek, mert ez folyik, képviselőtársaim.

Hallottuk a művészeti iskolák, művészeti normatíva ügyét, immár sokadszor. Először levesszük olyan mértékben, hogy szegények nem győzik írni a petíciókat és hozzánk a leveleket, hogy segítsünk a bajukon, hát mit ad isten, erre a jószívű kormány megszánja őket, és a szabad demokraták képviselőcsoportjának egyetértésével benyújtanak egy indítványt, hogy 7 milliárd forintot legyenek szívesek önök is, kedves képviselőtársaink, megszavazni. Krokodilkönnyeket hullatunk ezekért a szegény művészeti iskolákért, miközben tudjuk, hogy elvettünk tőlük annyi pénzt, hogy ha az úgy igaz lenne, akkor holnap már mindegyik becsukhatna.

Ugyanez a példa aztán sorban megjelenik, hogy azok a számok, amelyeket önök itt citálnak, és amelyek valójában tényleg nincsenek köszönő viszonyban sem az ÁSZ jelentésével, sem az önkormányzati szövetségek, sem a pedagógus érdekképviseletek véleményével, és önök itt azt mondják, hogy ez a rossz ellenzék egészen másról beszél, hazudik, vagy legalábbis nem igazat mondanak. (Babák Mihály: Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű.) Szóval, az az érzése támad az embernek, hogy önök talán arra gondolnak, és megint egy másik történet jut eszembe, hogy ne a szememnek, hanem nekem higgy. Kérem szépen, bízzunk a választópolgárok felnőttségében, hogy bizony a számokat ők is meg tudják ítélni, és majd el fogják tudni dönteni, hogy tulajdonképpen ki is mond valót és ki valótlant.

Egyébként a vitában két területhez szeretnék hozzászólni, az egyik a vidékfejlesztés, a mezőgazdaság ügye, a másik pedig a honvédelem ügye, úgyhogy nagyon örülök, hogy államtitkár úr jelen van, és megtisztel a figyelmével. Ez ma délelőtt nem mindig fordult elő, volt, hogy csak egy államtitkár képviselte a kormányzati oldalt. A vidékfejlesztésről: egy költségvetés az igazságnak az a pillanata, amikor kiderül, hogy mi is a szándéka, mondjuk, egy olyan fontos területtel, mint a mezőgazdaság, mint az agrárium kérdése. Nos, azt kell mondani, hogy a mostani sem okozott meglepetést, hiszen nem oldja meg azt a helyzetet, amit nap mint nap tapasztalunk, hogy bizony szinte akárhová nyúlunk, akárhová nézünk, ott a problémák csak halmozódnak.

Miközben miniszterelnök úr azért eljutott egy nagy igazság felismeréséig, hiszen azt mondta a minap, azt kell mondanom, hogy a szocialisták közül szinte elsőként: “Ha a magyar paraszt harmada támogatást kap, mint uniós társa, akkor az bizony igazságtalanság.ö Én ezt a felismerést szeretném elmélyíteni miniszterelnök úrban, és szeretnék még figyelmébe ajánlani egy-két olyan igazságtalan helyzetet, ami ezt az ágazatot, a magyar vidéket sújtja. Így igazságtalan, hogy a magyar piacon a magyar termelő versenyhátrányban van. Más nemzet gazdái számára elképzelhetetlen illetékhalmaz és mindenféle furfangos elvonás terheli, Európa legmagasabb áfatételei mellett. Aztán az is igazságtalan, ahogy a kormány sajtója szokta volt mondani, ahogy például a demonstráció idején ezt tette, hogy a magyar gazda versenyképtelen, mert drágán termel, és állításai szerint nem fizetnek adót. Igazságtalan, hogy a támogatások 90 százalékát Magyarországon száznál kevesebb ember teszi el, ha lehet hinni a magyar kormány egykori államtitkárának.

Az is igazságtalan, hogy a magyar mezőgazdaságnak saját kormánya a legnagyobb kockázati tényező. Ebben a ciklusban ez a kormányzat nem viselkedik európai nemzeti kormány módjára. A többiek ugyanis minden furfangot bevetnek, hogy erősítsék gazdálkodóik pozícióit. Így hadd adjak most egy-két ötletet versenytársaink gyakorlatából. Például segítik a termelés biztonsága érdekében a mezőgazdasági biztosításokat. Ausztriában például a biztosítások díjának felét állja a kormányzat, Olaszországban harmadát. Lehetne itthon is a mezőgazdasági termékek áfáját tovább mérsékelni, általában a versenytársakénál használt 3-8 százalék környékére. Ismertek a dán megoldások a sertéstartók megsegítésére. A spanyoloknál az adóterhek csökkenthetők a felhasznált műtrágya költségeinek egy részével, uniós átlagban a beruházások támogatottak, a hitelek kamatai az 5-6 százalékos sávban mozognak, nálunk általában ezeknek a duplája. Így tehát nagyon kérem a költségvetést készítőket és beterjesztőket, hogy talán ilyen módon is gondoskodhatnának a vidékről, gondolhattak volna a vidéken élők nagyon sanyarú sorsára.

Lévén, hogy az idő rövid, ezért szeretném gondolataimat Iváncsik államtitkár úrral is megosztani a honvédelmi költségvetés tárgyában. A bizottsági ülésen is kifejtettem, azt hiszem, ahhoz képest újat most sem tudok mondani: általában a Magyar Demokrata Fórum nagyon fájlalja azt, és nagyon elégedetlen azzal, hogy az elmúlt négy esztendő legkisebb, számarányát tekintve 283 milliárd forint kiadási összeggel szerepel a tárca mostani költségvetése, ami a GDP 1,17 százalékát jelenti. Ez nemcsak azért baj, mert megítélésünk szerint kevés ez az összeg, hanem azért is, mert annak idején, 2002-ben, amikor Juhász miniszter úr, emlékszem, megjött, és a bizottsági ülésen beszámolt a Brüsszelben folyó tárgyalásaikról Lord Robertson főtitkár úrral, akkor az ígéretei, illetve akkori elképzelései szerint azt mondta, hogy ezt a támogatási összeget, a GDP-részarányt, az 1,8 százalék körüli összeget nem fogjuk alulmúlni.

(12.50)

Ez nem így alakult, hiszen míg a 2003. évi költségvetés 313 milliárdról szólt, a 2004. évi még 346 milliárdos volt, és ehhez képest bizony a 283 milliárd most már nagyon-nagyon nem teszi lehetővé azokat az elképzeléseket, amelyeket a haderő átalakítása kapcsán a különböző tízéves tervekben a parlament megfogalmazott, illetve elfogadott.

Ami azonban a mostani költségvetésben számunkra a legeslegelfogadhatatlanabb, az az, hogy nem gondoskodik a személyi állomány fizetési előmeneteléről, ezért természetesen nem költségvetést növelő módon tettünk javaslatot, tehát nem más tárcától vagy más költséghelyről vontunk el pénzt, hanem javaslatunkban természetesen a honvédelmi tárca költségvetésén belül szeretnénk azt, ha a hivatásos állomány minden vonatkozásban, minden tekintetben az 5 százalékos bérfedezetét megkapná.

A másik módosító indítványom pedig arra vonatkozik - és nagy sajnálatomra ezt a bizottsági ülésen a tárca képviselője elutasította -, hogy a betervezett új lakásokra, illetve lakásfelújításra szánt összeg oly mértékben kevés, oly kevés, hogy abból tulajdonképpen 10-12 új lakás megépítése volna lehetséges; ha jól emlékszem, 121 millió forintról van szó. Azt szeretnénk javasolni, hogy ezt az összeget legalább 1 milliárdos összegre növelje meg a tárca, hiszen ha valóban komolyan gondoljuk, és remélem, komolyan gondoljuk a szerződéses katonákra, illetve a szerződéses haderőre átállást, tehát azoknak a katonáknak, akik vállalják a katonasorsot, a minimálisan azzal járó lakhatási életkörülményeit javítsuk. Soha nem lesz professzionális a haderőnk, ha mindazokat az életkörülményeket javító juttatásokat nem adjuk meg, amelyek feltétlenül szükségeltetnek ahhoz, hogy valóban professzionális is legyen a jelenleg szerződéses és hivatásos hadseregünk.

Szeretném, ha legutoljára még egy mondatot el tudnék mondani a költségvetés véleményezéséről. Mi azt mondtuk, hogy azért nem támogatjuk ezt a költségvetést, mert a meg nem termelt javak kicsinyes osztogatásával van elfoglalva. Ezt a kijelentésünket egész pontosan az 1600 milliárdnyi hiányra alapozzuk. Tehát arról a költségvetésről, amely 1600 milliárdos hiánnyal van terhelve, azt véljük, hogy bizony önök már nemcsak az unokáink pénzét költögetik, hanem talán már az ükunokák jövőjét is ebben a költségvetésben úgymond megalapozzuk.

Ezért számunkra ez a költségvetés elfogadhatatlan. Mi azt javasoltuk, vonja vissza a kormány, de erre már nem látunk esélyt, de természetesen ilyen formában a Magyar Demokrata Fórum ezt nem fogja támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
266 132 2005.11.15. 1:29  17-321

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Németh Imre képviselőtársam nem először hivatkozik úgy adatokra, hogy először is nekem tulajdonít olyan adatot, amit nem én mondtam. Azt a bizonyos mondást, hogy a támogatások közel 90 százalékát egyébként száz embernél kevesebb kapta, valaha az ön államtitkára mondta, úgyhogy ez ügyben nála tessék reklamálni. Az is igaz, mi 2004-ben csatlakoztunk az Európai Unióhoz, és attól kezdve kell nekünk az Unióban a versenyt állnunk, megállnunk. Ehhez képest, ha most azt állítja a miniszter úr, hogy immár a magyar gazdálkodóknak is pont azok a versenyfeltételei, mint az uniósoknak, nos, akkor azt mondom, ez nem igaz, mert ön is elmondta egyébként, hogy jó, ha a 60 százalékát eléri.

Én az ön miniszterelnökére hivatkoztam, amikor nagyon bölcsen azt mondta, bizony ez igazságtalan, volt miniszter úr. Így mondta a miniszterelnök úr, és én ezzel egyetértettem. Elmondtam egy-két dolgot, hogy más országokban egyébként milyen módon próbálják a saját gazdáikat a kormányok versenyelőnybe hozni. Szerintem abban a felsorolásban nem volt hiba. Sajnálom, hogy Németh képviselőtársamban az én felszólalásom rosszallást váltott ki, én ezt a felszólalást segítő szándékkal tettem.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
266 138 2005.11.15. 0:27  17-321

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Balogh Miklós képviselőtársamat hallgatva, szóval, most már az jut az eszembe, hogy lassan oda jutunk, hogy ezt az egész művészetinormatíva-csökkentést az ellenzéki oldal találta ki (Derültség.), és immár megharcolja a kormányzati oldal, hogy ne annyi legyen, hanem emennyi. Ehhez már nem tudok mit hozzáfűzni. Engedjék meg, hogy a csodálatomat fejezzem ki Balogh Miklósnak ehhez a hozzászóláshoz.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
266 164 2005.11.15. 0:54  17-321

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tatai-Tóth András képviselőtársam statisztikai ismereteit szeretném bővíteni, és felvilágosítani arról, hogy az Antall-kormány idejében az önkormányzatoknak és ezen belül az iskoláknak adott normatívák nagyságrenddel voltak kevesebbek, mint amilyen számra ön hivatkozott. Ennek ellenére, képviselőtársam, az akkori iskolafenntartóknak, az önkormányzatok az égvilágon semmi bajuk nem volt az iskolabezárással. Mondani szoktuk, ez volt az aranykoruk.

Nagyon ajánlom képviselőtársam és a szocialista képviselők figyelmébe, tanulmányozzák az akkori önkormányzati politikát, hogy mit jelentett az, amikor a kormány nemcsak feladatot adott az önkormányzatnak, hanem ahhoz a pénzt is odaadta. És ha önök ezt tanulmányozzák, akkor mindjárt megértik azt, hogy mi itt miről beszélünk egész délelőtt.

Köszönöm szépen. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: A pedagógusok nem kaptak fizetést!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
266 214 2005.11.15. 1:17  17-321

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Nagyon gyors leszek, mert csak egy percem van. Hallgatva kormánypárti képviselőtársaim magabiztos - a költségvetés stabil lábakon áll, s a többi - mondandóját, szeretném biztosítani önöket, mi is abban vagyunk érdekeltek, hogy egyébként ebben önöknek igaza legyen. Csak tartok tőle, hogy nem olvasták el azt a levelet, amit én most fölolvasok önöknek. Röviden így szól: “Azt kérjük öntől, miniszterelnök úr, azt kérjük önöktől, képviselő hölgyek és urak, hogy gondolják újra a 2006. évi költségvetést, gondolják újra a következő évekre szóló gazdaságpolitikai elképzeléseket, és őrizzék meg az euró 2010. évi bevezetésének lehetőségét. Ezért most arra van szükség, hogy a benyújtott költségvetéshez a szokástól eltérően ne kiadásokat növelő és bevételeket csökkentő módosító javaslatokat adjanak, hanem olyanokat, amelyek a tervezett hiány csökkentésére irányulnak, és így az euró bevezetését is megalapozzák.ö Aláírói: Bauer Tamás, Békesi László, Bokros Lajos, Petschnig Mária Zita, Soós Károly Attila és a többiek. Kérem, hogy legalább nekik higgyenek, ha itt az ellenzéki padsorokra nem sok gondot fordítottak, mint ahogy eddig ezt hallhattuk.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
267 144 2005.11.16. 9:00  125-153

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy elfogult hozzászólást fognak most hallani, mégpedig abból az aspektusból, hogy az idei esztendőben a fél hektár szőlőültetvényem mínusz 153 200 forintot eredményezett, ezenfelül pedig nagyon jó ismerője vagyok az alföldi borvidéken Jánoshalma és környéke borászatainak és azok problémáinak. Ezért mondom, hogy egy igen elfogult hozzászólást mondok, és nem is kívánok foglalkozni a törvényjavaslat korábbi pontjaival, mert hiszen azok már elhangzottak. Mondhatnék még én is három-négy olyan okot, amelyek alapján azt mondanám, hogy nem. Csak kizárólag a borkérdéssel és a 6. §-sal kapcsolatban szeretnék egy-két elfogult gondolatot megosztani a tisztelt Házzal.

Biztosan látták képviselőtársaim annak idején az Indul a bakterház című nagy sikerű filmet, amelyben van egy olyan jelenet, hogy a Sanyi ló megdöglik, s akkor jön a Patás, és elküldi a Bendegúzt, hogy szaladjon be a Szabó bakterhez a bicskáért, hogy le tudja még nyúzni a döglött ló bőrét, hogy az se vesszen kárba. Nos, nekem most az jut eszembe, hogy erről a bizonyos döglött lóról még azt a bőrt mi is le akarjuk húzatni. Ez a 8 forint látszólag nem nagy összeg, de ha most levezetem, hogy ez az utolsó olyan csepp a pohárban, amitől az alföldi borász már szívbajt kap és levegő után kapkod, akkor alátámasztom ezt az állításomat.

Segítségül először is Gyurcsány miniszterelnök úr egyik kijelentését hívom. Ő azt mondta, nagy igazságtalanság az, hogy a magyar paraszt egyharmad támogatását kapja - nem ezt a szót használta, hanem azt mondta, hogy a magyar termelő -, mint az európai uniós versenytársa. Azt mondta erre, hogy ez nagy igazságtalanság. Ehhez képest most pedig arról vitatkozunk, illetve azt próbáljuk elhitetni talán magunkkal is, milyen jó az, ha a bortermelők, illetve a forgalmazók még ezt a 8 forintot is be fogják fizetni. Kérem szépen, szeretném elmondani önöknek, hogy a kunsági borvidék 27 ezer hektár ültetvényen gazdálkodik. A hegyközségi tanács adataiból tudom, hogy 27 ezer hektáron.

(16.10)

Ebben a pillanatban 3,5 ezer hektár olyan igény jelent már meg, aki azt mondja, hogy szeretné kivágatni a szőleit. A következő esztendőben is újabb 3500 hektár kivágására jeleztek előzetesen felmérés alapján igényt. Ez annyi, mint egynegyede; az ültetvények egynegyedére azt mondja a szőlősgazda, hogy immáron nem képes 30 forintos szőlőárral szőlőt termeszteni. Magyarán: ez a ló megdöglött. Ezt már mindenki tudja ott lent, azon a vidéken, csak még itt fent nem akarunk erről tudomást venni, hiszen ezért kerül ide egy ilyen törvény. Amikor egyszer egy jó döntés születik arról a bizonyos jövedékiadó-eltörlésről, akkor most egy másik címen hozunk egy másikat, de ugyancsak olyant, amit már egyszerűen a verseny miatt nem képes a termelő tolerálni.

Erről biztosan önök is tudnak, nem csak én. Ma Olaszországban egy hektár támogatása bújtatott és nyílt módon körülbelül 1200 euró. Ez annyit jelent, hogy ha annak az olasz gazdának ott egy szem szőlője nem terem - bár egyébként terem -, ő akkor is a pénzénél van. Ezzel szemben a magyar támogatás most éppen 17 ezer forint, és ha még most szerencséje van, belekerül ebbe az agrár-környezetgazdálkodási programba, akkor ez feljebb mehet, de négyszeres, ötszörös támogatási különbséggel egyszerűen nem képes versenyt futni, mondjuk, ezzel az olasz példával. Akkor, amikor a különböző nagy áruházláncokban meglátjuk a termékeket, akkor bizony látjuk, hogy a százforintos külföldi borokkal egyszerűen nem lehet versenyt tartani.

Mit tenne ilyenkor egy olyan kormány, amelyik szívén viseli a szőlőtermelés, a borforgalmazás sorsát? Legalábbis azon gondolkodna, tud-e olyan kedvezményt, olyan - ha úgy tetszik, kimondom - bújtatott támogatást adni, amiért az Unió még nem fedd meg bennünket, de azért ezt a versenyhátrányt valamilyen módon csökkentheti. Ez a mostani javaslat erről nem szól.

Egyébként meglepődve hallottam arról, hogy itt a bortermelők vagy a különböző érdekképviseletek mintha erre a 8 forintra igent mondtak volna. Azok a borászok, akikkel én beszéltem - hozzáteszem, ezek középkategóriás pincészetek, tehát 15-25 ezer hektó kibocsátású pincék tulajdonosaival értettem szót -, rendkívüli módon félnek attól, hogy innentől kezdve egyszerűen nem tudnak mit kezdeni az asztali boraikkal, hiszen a 8 forint, ha önök is kiszámolják, nem csak 8 forintot jelent. Ha egy kereskedőhöz beviszi, ha ez nettó árra rakódik, akkor arra rá kell számolni a 25 százalék áfát, vagyis januártól a 20 százalékot, akkor a nagykereskedelmi árrést, a kiskereskedelmi árrést; mire odakerül a fogyasztóhoz, ez a 8 forint éppenséggel 14-18 forint pluszpénzt generál ezen az olcsó boron. Ezzel már nem tud mit kezdeni a magyar borász, ezzel már nem tud mit kezdeni a magyar bortermelő, így tehát kiszorul a piacról.

Ami pedig a megosztást illeti, felvetődik, hogy 60:40 százalék arányban osszák meg a befolyó pénzeket egyrészt a bormarketingre, másrészt az OBI-ra. Kérem szépen, önök valószínűleg velem együtt tudják, egy borvizsgálat ma 15 ezertől 45 ezer forintig terjedhet, egyetlenegy bevizsgálás. Nem tudom, ez például hogyan áll arányban azzal, hogy ugyanazt a vizsgálatot, ami ugyanazokat az értékeket méri, ha valaki egy maszek laborba, tehát nem akkreditált laborba viszi, ugyanezt a vizsgálatot megcsinálják 1800 forint plusz áfáért. Tehát valami hihetetlen mértékű kizsákmányolást folytat az OBI a termelővel szemben, hiszen olyan mérhetetlen költséggel végzi ezeket a vizsgálatokat, hogy az ember egyszerűen csak áll és néz, hogy még mindig meg lehet ilyent tenni a XXI. század elején.

A magam részéről kétféle módosító indítványt fogok beadni. Az egyik a 8 forintra próbál egyfajta igazságossággal, egyfajta differenciálással hatni, különös tekintettel az asztali borokra, különös tekintettel a tájborokra, a minőségi és a különleges minőségű borokra - hiszen ezek nem egy kategória -, ezekre állapítsunk meg külön-külön szorzószámot. A javaslatom szerint ez négyféle összeget tartalmazna, 3, 5, 20 és 50 forintos összegben, hogy legalább a differenciálással segítsünk a szerencsétlen alföldi termelőknek, akik egyébként kitűnő borokat állítanak elő, de mint tudjuk, nem mindenki a 4-5 ezer forint/literes bort fogyasztja, hanem bizony itt vannak olyan tömegigények is, amelyeket ilyen módon lehet kielégíteni.

Így tehát a 6. § hihetetlen durva, a versenyhátrányt még inkább fokozó volta miatt ezt a javaslatot semmiképpen nem tudjuk támogatni. A többiről most csak időhiány miatt nem szóltam, majd a részletes vitában talán arról is lehet. Tehát nem támogatjuk. Kérjük a kormányt, fogadja meg a miniszterelnök úr bölcs megvilágosodását, amikor is azt mondta, hogy kérem szépen, egyharmad támogatással nem lehetünk versenyképesek. Tehát mindent éppen arrafelé kellene terelni, hogy a tárca, a lehetőségek próbálják ezt a versenyhátrányt csökkenteni, ne pedig ily módon növelni. Ez így elfogadhatatlan.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
267 152 2005.11.16. 0:52  125-153

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak szeretném megjegyezni - Lengyel képviselőtársam, illetve Font Sándor is érintette ezt a témát, meg magam is -, hogy ez a 8 forint nem 8 forint. Ha csak 8 forint volna! Ez ennél több, hiszen ez a nettó árra tevődik rá, amiből aztán van az áfaszorzó, ahhoz még jön a nagykerárrés, majd jön a kiskerárrés, és így minimálisan 14,30-18,70-et kell számítani. Tehát a vásárló, aki a kosarába teszi, nem 8 forinttal találkozik, bocsánat, hanem 14-18 forinttal találkozik. Ez egy 3500 forint/literes bornál nem összeg, de amikor ott lesz az asztali fehér vagy nem tudom, pont melyik, akkor bizony ez olyan hátrány, amit egyszerűen már nem lehet tolerálni. Erre hívtam én is föl a figyelmet.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 10 2005.11.21. 4:00  1-14

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A miniszterelnök úr a szocialisták közül talán elsőként már eljutott a felismerésig és a nyílt beismerésig, mely szerint ha a magyar paraszt harmada támogatást kap, mint uniós társa, akkor az bizony igazságtalanság - jól emlékszem, miniszterelnök úr, erre a kijelentésére, biztosan. Hadd bővítsem akkor most az ismereteit a miniszterelnök úrnak, és az igazságtalanságokból hadd tegyek még egy csokrot az ön asztalára, hogy talán ezen is érdemes volna elgondolkodni, és talán ezeken is lehetne változtatni.

Így igazságtalan, hogy a magyar piacon a magyar termelő versenyhátrányban van. Más nemzet gazdái számára elképzelhetetlen illetékhalmaz és mindenféle furfangos elvonás terheli Európa legmagasabb áfatételei mellett. Igazságtalan, hogy a kormány sajtója - mint annak idején, a demonstráció idején tette - azt hirdeti, hogy a magyar gazda versenyképtelen, mert drágán termel, és állításaik szerint nem fizet adót. Igazságtalan az is, hogy a magyar mezőgazdaságnak bizony ebben a ciklusban mindig meg kellett küzdenie azzal, hogy vagy kapott, vagy nem kapott, ha kapott is, késve kapott olyan támogatásokat, amelyeket európai uniós társai már talán régen elköltöttek.

Így az is mindenképpen igazságtalan, hogy míg, mondjuk, egy olasz szőlősgazda ma legalább ötször annyi pénzt kap, mint magyar társa, aközben a parlament asztalán olyan törvényjavaslat fekszik, hogy további 8 forint borforgalmi (Dr. Németh Imre: További?!), illetve nem borforgalmi, hanem (Közbeszólás: Jövedéki adó!) jövedéki adó helyett… - adóteher terheli, ez van most az asztalunkon. Abban a szituációban igazságtalan, amikor 30 forintért lehetett idén eladni a szőlőt, és amikor a magyar gazdák, a szőlősgazdák nagy része, jó része bizony komoly felajánlásokat tett szőlőkivágásra. Tudomásom szerint csak a mi vidékünkön már közel 7 ezer hektár kapcsán érkezett ajánlat arra, hogy például ettől a tehertételtől megszabaduljanak.

És hihetetlenül igazságtalan, hogy az utóbbi négy esztendőben példátlan mértékben eladósodott gazdák kényére-kedvére kiszolgáltatottak a bankoknak és legtöbbször a külföldi érdekű felvásárlóknak. Ha a hiteleket törleszteni akarják, akkor bizony kénytelenek áron alul és bármennyire áron alul értékesíteni. Ilyen kiszolgáltatott helyzetben még nem volt a magyar gazda.

 

(13.30)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Üdvözöljük, hogy a mostani költségvetésben - köszönhetően az uniós támogatásoknak is - közel 400 milliárd forint áll rendelkezésre. Ez valószínűleg segíteni fog, valószínűleg némi esélyt fog teremteni a magyar gazdáknak, de azt mondjuk önnek, hogy mindazokon a lehetséges támogatásokon, ami az ön által is kifogásolt versenyhátrányba a magyar parasztot hozza, bizony lehetne javítani, és olyan törvényjavaslatokat a Ház asztalára tenni, amelyek ezen a versenyhátrányon javítanának.

Ha ebben valódi előrelépés történne, akkor talán a vidéken élő emberek is azt éreznék, amit ön most itt mondott, hogy bizony nem kell naponta megküzdeniük az eladhatatlan termékeikkel, a leszedetlen, ott rohasztott termékeikkel, hanem valami kilátás volna előttük is. Kérem, hogy ehhez gondolja át az általam elmondottakat.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 54 2005.11.21. 2:50  53-59

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! 2005. október 10-én ismertettem meg a tisztelt Házat és az ország közvéleményét napirend előtti felszólalásomban a szegedi repülőtéri romák sorsával. A történet lényege, hogy a szegedi repülőtér mellől 18 családot telepítettek ki a 80 kilométerre lévő Jánoshalmára, az ugyancsak 80 kilométerre lévő Kunszentmártonba és a 100 kilométerre lévő Öcsödre szerencsét próbálni. Magam ezt az eseményt akkor is és most is kitelepítésnek minősítettem, és elmondtam azt is, hogy a kitelepített családok vétke mindösszesen annyi, hogy kellemetlenek voltak Szeged városa számára, s mivel volt 28 millió forintja a városnak, megtehette, hogy egyfajta országon belüli szociálisprobléma-exportot hajtson végre. Ráadásul az egész akcióhoz még az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium is segédkezet nyújtott. A napirend előtti felvetésemre Teleki László államtitkár úr válaszolt, aki továbbra is kitartott amellett, idézem: “Valóban magam is részt vettem abban a programban, amit nem kitelepítésnek hívnék, hanem egy sikertörténetnek.ö

Akkor nézzük meg ismét közelebbről, hogy az érintettek mit is mondanak erről! Idézem: “Én úgy vagyok itt most is, mint hajléktalan. Be se vagyok jelentkezve, az a ház nem az enyém. A nagyfiam már visszamenekült Szegedre. Itt nincs élet. A jánoshalmi cigányok, a boltosnő is azt mondta nekünk, bolondok voltunk, hogy eljöttünk Szegedről, jobban járnánk, ha visszamennénk.ö Ahány család, annyi csalódás. Vagy mit is állít ugyanez a becsapott asszony, aki még szeptemberben imába foglalta volna a cigányok jótevőjének nevét? Idézem: “Fölgyújtom a házat! Ez egy romhalmaz. Kihasználták a tudatlanságunkat. Itt a nagyfiamnak nincs iskola, nekünk meg munka. Ha megkapjuk a gyerekek után járó pénzt, akkor fölpakolunk a kocsira, és visszamegyünk Szegedre, letáborozunk a Széchenyi téren.ö

Akkor most tehát kérdezem államtitkár urat - most már Teleki László ül az államtitkár úr helyén, tehát akkor önnek fogalmazom -: nem gondolja-e, hogy mindaz, amit eddig mondott, no meg a szegedi önkormányzat jeles vezetői is sikertörténetnek állítanak elénk, valójában mégiscsak súlyos kudarc, mégiscsak egy nagyon rafinált megtévesztése szegény sorsú embereknek?

Várom válaszát, államtitkár úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 58 2005.11.21. 1:05  53-59

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Államtitkár Úr! Egészen érhetetlen számomra, hogy itt ön politikai indítékokat címez nekünk, holott én a múltkor is világosan elmondtam, hogy egy olyan körzetbe, mint speciel ez a Jánoshalma-Bácsalmás kistérség, ahol 18 százalék fölötti a munkanélküliség, küldeni embereket azzal, hogy jól érezzék magukat, merthogy fedél van a fejük fölött, nos, erről akkor nem egyformán vélekedünk, mint ahogy azok az emberek sem vélekednek erről úgy, ahogy ön elmondta. Ma már nem öröm számunkra, hogy tudják azt, hogy a nyomorukat, az ellehetetlenült helyzetüket ezen a településen bizony nem fogják tudni orvosolni és megoldani.

Tehát amikor ez az ötlet valakinek az eszébe jutott, talán meg kellett volna nézni, hogy olyan helyen próbáljunk segíteni rajtuk, ahol egyébként abban a környezetben van számukra munkalehetőség, van számukra megfelelő iskola. Ha ezt elmulasztották, akkor ilyenkor elnézést és bocsánatot kellene kérni nem tőlem, hanem azoktól, akikkel ez a méltánytalanság megtörtént.

Nem fogadom el a válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 98 2005.11.21. 1:55  97-104

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Örömmel értesültem a minisztérium internetes portálján arról, hogy újabb légierős alakulatunk van. Képviselőtársaim ne csodálkozzanak, még nem érkeztek meg a választások előttre betervezett utántöltős Gripenek, arról van csupán szó, hogy a ciprusi missziót az egyébként a missziók felügyeletére létrehozott műveleti főcsoportfőnökségtől átvette a légierő parancsnoksága. Nagy szükség volt tehát a hadműveleti központ főcsoportfőnökséggé történő átszervezésére. Igen, mert a légierő is egy újabb tábornokkal gazdagodhatott, és a központ parancsnokát is elő lehetett léptetni. A lépés pedig csak még bürokratikusabbá teszi a katonai vezetésirányítási rendszert, lassítva a missziók vezetését, veszélyeztetve a katonáinkat.

Közben a honvédelmi bizottság tagjai nem jutnak el Afganisztánba - ez még a kisebb baj volna -, és az újságokból azt is olvashatjuk, hogy az ott szolgálók pedig nem jutnak haza a családjukhoz pihenni - ez a nagyobb baj. A beígért német ellátási útvonalról az angolszász ellátási útvonalra történő átállás és más megoldások, például a missziók négy hónapos, szabadságolás nélküli rotációjának időbeli vizsgálata helyett most román és ukrán segítség után kapkod a Honvédelmi Minisztérium. Félek, mi történne, ha egyik napról a másikra kellene kimenekíteni a kabuli misszió katonáit Afganisztánból.

Épp ezért az a kérdésem, államtitkár úr, megtudhatnánk-e a kimenekítésre vonatkozó jelenlegi és korábbi terveket, vagy egyáltalán léteznek-e ilyen tervek.

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 102 2005.11.21. 0:56  97-104

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Államtitkár Úr! Örömmel hallom, hogy ilyen tervek léteznek. És azt talán még inkább megnyugvással vehetjük tudomásul, hogy emögött garanciával a NATO áll. Tehát biztosak lehetünk abban, hogy a katonáink adott esetben, ha a szükség úgy hozza, a megfelelő pillanatban evakuálhatók onnan, azaz hazahozhatók.

Én azért mindenesetre arra szeretném önt megkérni, hogy az Afganisztánba látogatást tervező honvédelmi bizottság útjához szíveskedjen hozzájárulni, hogy a katonákkal személyesen elbeszélgetve erről azért meggyőződhessünk ott. Nem mintha én nem adnék hitelt az ön szavának, de azért az ember a saját szemének sokszor jobban szeret hinni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 79 2005.11.28. 2:36  78-88

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Államtitkár Úr! Juhász Ferenc miniszter úr azt ígérte, hogy a haderő-átalakítás eredményeként kilenc NATO-kompatibilis, korszerű eszközökkel felszerelt zászlóaljunk, modernizált harci és szállító helikopterekkel, speciális képességekkel megnövelt, hatékonyabb tűzerővel, fokozott telepíthetőséggel bíró haderőnk lesz, ami ráadásul csak szerződéses és hivatásos katonákból áll majd.

Ez volt az ígéret. És most mi a valóság? A honvédelmi kiadások drasztikus csökkentése, laktanyák bezárása, fagyigép, kutyaól-beszerzési botrányok, elmarasztaló számvevőszéki jelentések, pályaelhagyó és csalódott katonák.

A Magyar Honvédséget lassan egy honvéd hagyományőrző egyesületté minősíthetjük, miközben a miniszter úr bebizonyíttatja a katonai vezetéssel, hogy az elmúlt öt év legnagyobb hadgyakorlatán 1500 fővel sikeresen védhető meg az ország “feketeországö gonosz támadóitól. A valóság pedig az, hogy olyan kevesen vannak a csapatoknál, hogy lassan nem lesz, aki békefenntartásra menjen.

Ugyanakkor - szintén a miniszter úr ígérete ellenére - duzzad továbbra is a tábornokok száma. Nemrégiben még azt is hallhattuk tőle, hogy idén 11 tábornokot nyugdíjaznak. Figyelemmel kísérve azonban az újabb tábornoki kinevezéseket, illetve a meglevők egyre magasabb tábornoki rendfokozatba történő előléptetését, látható, hogy ebben sem konzekvens, mi több, forráspazarló. Miközben egyre kevesebb alárendelt alakulata van, a szárazföldi parancsnok altábornaggyá lépett elő, és létrehozták a parancsnokhelyettesi és törzsfőnöki posztok mellett a parancsnok első helyettese beosztást is.

Ugyanez zajlik a légierőnél és a logisztikánál. Az új személyügyi főnök belépését nem követi a régi nyugdíjazása, hanem új beosztást kreálnak neki, a tatai dandár élére is új dandártábornok kerül. Talán nem volt alkalmas személy a lassan már 90 tábornokunk közül, aki elvállalta volna a beosztást, vagy esetleg a miniszter úr egy tábornoki század felállításán gondolkodik? Netán így jutalmazza a forrásmegvonást és leépítéseket szó nélkül tűrő és végrehajtó ezredeseket és tábornokokat?

Kérem szíves válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 83-87 2005.11.28. 1:38  78-88

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha szóba hozta az államtitkár úr a NATO-sztenderdet, akkor biztos talán azt is elmondták a szakértői az államtitkár úrnak, hogy a NATO-sztenderd ma 800-1000 főben határozza meg vagy tartja helyesnek, helyénvalónak a tábornokok számát az adott haderő létszámához viszonyítva. Ha a jelenlegi költségvetési törvényben is tartalmazott létszámot vesszük alapul, azt a 29-30 ezret, ami jelenleg rendelkezési állományban van, akkor látható, hogy ha ezt elosztom, mondjuk, csak ezerrel, akkor ez sokkal kevesebb ennél.

Igazából tehát az a megállapítás, amit ön tett, mely szerint a mostani átalakításban sokkal több tábornokot nyugdíjaztak, mint a korábbi időszakban, sokkal több tábornok került az irányító apparátusból ki (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ez valójában még mindig messze nem az, amelyet a NATO-sztenderdek e vonatkozásban előírnak. Egyébként hadd jegyezzük meg csak csöndben, hogy amikor 140 ezres haderőnk volt…

ELNÖK: Képviselő úr! (Ismét csenget.)

KARSAI PÉTER (MDF): …akkor ez a létszám a mainál is sokkal kevesebb volt, miközben hatszor ennyi volt a létszám.

ELNÖK: Képviselő úr, igen vagy nem?

KARSAI PÉTER (MDF): Úgyhogy a válaszát, tábornok úr - tábornok úr…? (Derültség.) -  államtitkár úr, elfogadni nem tudom.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
274 18 2005.11.30. 8:09  1-59

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ismét elkészült egy jogi fércmű. Úgy látszik, hogy a kormány száz lépés programja a jövőben már csak ilyen és hasonló színvonalú törvényjavaslatok előterjesztését fogja jelenteni.

A 17 paragrafusból álló javaslatból hét paragrafust tesznek ki a zárórendelkezések, négy paragrafus szól a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. törvény módosításáról, öt paragrafus a munka törvénykönyve, a köztisztviselők jogállásáról és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvények módosításáról, egy paragrafus a törvény hatályáról szól, és így mindössze két paragrafus marad, amelyben a kedvezmény és a kedvezmény igénybevételének szabályai találhatók.

Emellett azért, jegyezzük meg, sajnos az egész ciklusban csak toldozgatások-foldozgatások történtek a munka világát érintő jogszabályok változtatásánál, nem volt egyetlen koncepcionális, átfogó törvénymódosítás sem. Merthogy már régen meg kellett volna oldani a közszférára vonatkozó munkajogi szabályok egységesítését és a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény átfogó módosítását, és akkor nem kellene ilyen fércmunkákkal a törvényhozás idejét lekötni, és a társadalmi partnerek idegeit borzolni. Így most már csak abban bízhatunk, hogy olyan kevés idő van hátra ebből a ciklusból, hogy talán nem lesz több idő újabb munkaügyi témájú módosítás előterjesztésére.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat céljával alapvetően egyet lehet érteni, mert ilyen foglalkoztatási viszonyok mellett mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a foglalkoztatás bővüljön, minél kevesebben legyenek azok, akik a passzív ellátások igénybevételére szorulnak. A kérdés ezek után már csak az, hogy alkalmas-e a javaslat a kívánt cél elérésére. Nagy a valószínűsége annak, hogy a túlzottan szűkre szabott keret és a csekély súlyú kötelező erő kevés lesz ahhoz, hogy lényeges változást hozzon a foglalkoztatásban.

A részmunkaidős foglalkoztatás elterjesztése már régóta szerepel a kormányok programjaiban, de eddig nagyon kevés intézkedés történt ennek érdekében. Tartunk tőle, hogy ez a jelenlegi szabályozás sem lesz alkalmas lényeges változás elérésére. A részmunkaidős foglalkoztatás a legtöbb munkaadónak egyrészt többletköltséggel jár, másrészt lényeges munkaszervezési többletfeladatokat jelent, amelyeket teljes egészében meg kell téríteni, és ezenkívül további kedvezményeket kellene biztosítani annak érdekében, hogy érdemi változás következhessen be a részmunkaidős foglalkoztatás terén.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tartjuk elegendő súlyúnak a közszférára vonatkozó részmunkaidős foglalkoztatás tervezett változtatását, ha a közigazgatási szerv csak odáig fog eljutni, hogy megvizsgálja az intézményben, hogy mely munkakörökben van lehetőség részmunkaidőben történő munkavégzésre, majd ezt követően köteles tájékoztatni a köztisztviselőket azokról a munkakörökről, amelyeknél köztisztviselői kezdeményezés esetén a kinevezés módosításával részmunkaidő köthető ki. Nem tisztázza ez a rendelkezés azt, hogy ennek a tájékoztatásnak valamennyi köztisztviselő irányába kell megtörténni, vagy csak az érintett munkakörökben foglalkoztatottakra vonatkozik. Nem tudni tehát, hogy a tájékoztatás azért szükséges-e, hogy mindenki tudomást szerezzen a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségéről, vagy csak arra irányul, hogy az adott köztisztviselő részére ad lehetőséget a részmunkaidős foglalkoztatás kedvezményezésére.

Nem szól a javaslat arról sem, hogy mi történjék a betöltetlen munkakörök esetében a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségével. Helyes lenne, ha itt kógens szabály mondaná ki azt, ha a meghatározott munkakörökben a munkakör jelenleg nincs betöltve, akkor azt csak részmunkaidős foglalkoztatás keretében lehet betölteni, illetve a jelenleg betöltött munkaköröknél megüresedés esetén csak részmunkaidős köztisztviselő vagy közalkalmazott kinevezésére kerülhet sor. Ebben az esetben elvárható lenne, hogy a közszférában is kellő komolysággal kezeljék a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségét, amely különösen a pályakezdők esetében jelentene lényeges foglalkoztatásbővülést.

Ugyan nem ezen törvényjavaslat témája a közigazgatás korszerűsítése, a közszféra foglalkoztatási helyzete, de ennek ellenére feltétlenül szólnunk kell azon tényről, hogy a közigazgatás különböző helyein szinte általános a nyugdíjasok foglalkoztatása. Lehet, hogy nincs kellő számú és megfelelő szakmai tapasztalattal rendelkező fiatalabb munkavállaló, de amikor ilyen magas a pályakezdő munkanélküliek száma, nem lehet tudomásul venni ezt a helyzetet. Különböző programokat kellett volna már kidolgozni és működtetni a pályakezdők helyzetbe hozására, de ilyen programok hiányában is legalább most, amikor a részmunkaidős foglalkoztatás elterjesztéséről van szó, érinteni kellett volna ezt a problémát. Hiányossága tehát a javaslatnak, hogy nem rendelkezik arról, hogy valamennyi közigazgatási szervnél, intézménynél, ahol jelenleg nyugdíjas köztisztviselőt vagy közalkalmazottat foglalkoztatnak, az csak részmunkaidőben történhet, és az így felszabadult időkeretet pályakezdők foglalkoztatásával kell kitölteni.

Tisztelt Országgyűlés! Ha ilyen és ehhez hasonló konkrét változtatásokat tartalmazna a javaslat, akkor nyugodtak lehetnénk az eredményességét illetően, ennek hiányában azonban csak a reménykedés marad, hogy talán, esetleg mégis lesz valami értékelhető javulás a foglalkoztatás terén.

Összegezve a törvényjavaslattal kapcsolatos álláspontunkat: meg kell ismételni a javaslat szakmai előkészítésével kapcsolatos kritikai megjegyzéseinket, azt a kapkodásnak tűnő jogszabály-alkotási lázat, ami egyre inkább jellemzi a kormány ez irányú munkáját, amely félő, hogy a száz lépésből még hátralévő lépéseket is jellemezni fogja.

Miután a törvényjavaslat céljával egyet tudunk érteni, ezért mi, a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselői egy udvarias tartózkodással fejezzük ki az ilyen és ehhez hasonló törvénymódosításokkal kapcsolatos elutasító álláspontunkat. Köszönöm figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
274 42 2005.11.30. 1:37  1-59

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csákabonyi képviselőtársam kedvéért is és a magam megnyugtatására is újból elővettem a felszólalásomat, és az ide vonatkozó részt, amit talán félreértett vagy másként értett, mint ahogy akkor én ezt elmondtam, még egyszer elmondanám.

Hangsúlyozom, azt kifogásolja a Magyar Demokrata Fórum, hogy amikor a jelenlegi pályakezdő fiatalok körében ilyen magas a munkanélküliek száma, amikor hozzányúlunk egy olyan területhez, és én itt a köztisztviselők, közalkalmazottak nyugdíjasként való alkalmazását említettem, akkor ezzel a problémával igenis kell foglalkozni. És a javaslatunk konkrétan az, amit hiányolunk a benyújtott törvényjavaslatból, felolvasom: hiányossága tehát a javaslatnak, hogy nem rendelkezik arról, hogy valamennyi közigazgatási szervnél, intézménynél, ahol jelenleg nyugdíjas köztisztviselőt vagy közalkalmazottat foglalkoztatnak, az csak részmunkaidőben történhet, és az így felszabadult időkeretet pályakezdők foglalkoztatásával kell kitölteni. Én ezt az álláspontot képviselem.

Én megértem azt is, hogy képviselőtársam a “nyugdíjasálláspontotö - idézőjelben - erőteljesebben képviseli. Én azt gondolom, hogy számunkra ugyanolyan fontos a pályakezdő fiatalok munkanélküli-problémája, mint egyébként a nyugdíjasok foglalkoztatása, én a kettőt nem tartom egymás ellenében hatónak, sőt a kettő egymás mellett ily módon tudott volna érvényesülni a mi meglátásunk szerint. Erről szólt a felszólalásom.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
274 202 2005.11.30. 3:11  197-213

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Országgyűlés 2005. június 15-én egyszer már tárgyalt a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény módosításáról.

A törvény módosítását alapvetően az indokolta, hogy Magyarországnak mint európai uniós tagországnak 2005. június 1-jéig eleget kellett volna tennie az úgynevezett Seveso II. irányelvnek, amely a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésre vonatkozik.

Az ellenzék pártjai joggal kifogásolták akkor, hogy a szükségszerű módosításokon túl a kétharmados törvénymódosításba becsempésztek egy sor, a Seveso II. irányelvvel köszönő viszonyban sem lévő módosítást. Megfogalmazódott az a vélemény, hogy az alig néhány éve módosított 1999. évi LXXIV. törvény újraformázása semmiben sem teszi hatékonyabbá az ország védelmét a katasztrófákkal szemben.

Az elmúlt években sem a katasztrófavédelem, sem a tűzvédelem, sem a polgári védelem tekintetében sem voltak olyan társadalmi-gazdasági vagy egyéb változások, amelyek a hatályos szabályozás átfogó felülvizsgálatát indokolták volna. Ennek megfelelően a kétharmados parlamenti többséggel elfogadható törvény nem kapta meg a szükséges támogatást, s ezáltal hazánk nem teljesítette a Seveso II. irányelvben foglaltakat.

Ezt követően, több négypárti egyeztetés után, jutottunk el a T/18106. számú javaslat ismételt általános vitájához. A Magyar Demokrata Fórum a jelen katasztrófavédelmi törvénymódosítást támogatja, hiszen a javaslat az európai uniós kötelezettségünkön kívül hazánk biztonsága kapcsán az esetlegesen bekövetkező katasztrófák elleni minél hatékonyabb védekezést szolgálják.

Feltétlenül meg kell említeni, hogy a törvényjavaslat a biztonsági jelentés nyilvánosságra hozatalával, a lakosság, a közintézmények kötelező tájékoztatásával, valamint az átláthatóbb döntési mechanizmusok beépítésével növeli az érintettek érdekérvényesítési, befolyásolási képességét, a civil szféra mozgásterét.

Jelen formában számunkra már a nyári ülésszakon is elfogadható lett volna a törvényjavaslat. Így tehát most azt mondhatom önöknek, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja a T/18106. számú javaslatot elfogadásra ajánlja. Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
275 70 2005.12.01. 6:30  1-155

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Urak! A mezőgazdaságot érintő úgynevezett 7 lépésben tervezett intézkedések deklaráltan azt szolgálják, hogy: “A magyar mezőgazdaság állja a versenyt az Unió piacán, a magyar gazdák nyertesei legyenek az uniós csatlakozásnak.ö Ennek kapcsán, pontosabban az állattenyésztéssel kontextusban az a megfogalmazás is helyet kapott, hogy: “Jelenleg egy magyar gazdának, ha állattartásra adta a fejét, szigorúbb előírásokat kell teljesítenie, mint uniós versenytársainak. Elkötelezettek vagyunk abban, hogy ezen az igazságtalan helyzeten változtassunk.ö

Tisztelt Országgyűlés! Hát tiszteletre méltó, hogy a kormányzat az ezen ciklus előző három évében megfogalmazott, fentiekkel ellentétes nyilatkozatai után felismerte, hogy egyenlőtlen s egyenlőtlenségében feltűnően igazságtalan versengésbe kényszerült a magyar mezőgazdaság. Az intézkedéssorozat deklarált célja tehát az agrárium versenypozíciójának javítása és a versenyben meglévő igazságtalanságok megszüntetése. Ezzel kapcsolatban általánosságban az alábbi fő kérdések tehetők fel:

1. Mi az oka annak, hogy a felismerés ilyen óriási késéssel történt meg?

2. Mi az oka annak, hogy az intézkedések legjava ebben a ciklusban nem tervezett, érezhető hatásukat tekintve pedig akár többéves kifutás után lesznek valamennyire érezhetőek?

3. A mezőgazdaság és a vidék helyzetében óvatos becslések szerint is legalább másfélszáz hasonló kaliberű lépés megtétele lenne szükséges a megjelölt célok eléréséhez. Számba vették-e ezeket a területeket valamilyen koncepció mentén?

4. Készült-e valamiféle prognózis arról, mi lesz az ágazatban azokkal a területekkel, ahol az igazságtalanságok az intézkedések híján továbbra is fennmaradnak?

Amennyiben a fenti kérdésekre pozitív választ nem tud adni a kormányzat, akkor azt kell belátnunk, hogy a megjelölt célkitűzések teljesülése pusztán a 7 lépéstől nem várható.

Tisztelt Országgyűlés! A számos igazságtalanság között, amely a magyar gazdát érdemtelenül sújtja, a kormányprogram szövege is utal a honi szabályozásból fakadó hátrányokra. Ez az a kör, amely teljesen hazai hatáskörben maradva nagy mozgásteret nyújthatna a kormányzatnak, s amelyeket az érthetetlen módon nem használt ki teljeskörűen még a néhány megfogalmazott lépés kapcsán sem.

A célkitűzésekkel egyetértve - mert a mezőgazdaságnak jelenlegi helyzetében már a jó szó is sokat jelenthet - elmondható, hogy támogathatók a sertés- és baromfitartás támogatására, az állati hulladék és melléktermék ártalmatlanítására tett lépések. Csakhogy a valódi teljesítményértékelésnek csak akkor van értelme, ha összevetjük a korábban meglévő támogatási szinttel vagy a versenytársaknál kialakult gyakorlattal. Ebben az összehasonlításban a lépésnek csak a mai honi gyakorlattal szemben van előnye.

Egészséges nagyotmondás lengi át az állattenyésztésről összeállított fejezetet, hiszen 90 ezer kedvezményezett cég ábrándját fektették fel akár 2009-ig az állatjóléti, trágyakezelési szabályok átmeneti enyhítésével. Ha fellapozzuk a hivatkozott jogszabályokat, látható, hogy egy-két nullával csökkenhet a kedvezményezettek száma, az előírások tudniillik 40 ezer baromfi-, 2000 hízósertés- vagy 500 tejelőszarvasmarha-telepre vonatkoznak, ezekből meg nincs ám itthon 90 ezer darab.

Részleteiben nem érdemes tovább-boncolgatni a tervezett lépéseket. Fel kell azonban hívni a figyelmet három alapvetően meghatározó szempontra a lépések megtételéhez:

1. Értékelni kell a földtulajdon-szabályozást érintő lépéseket. Volt-e mérhető haszna az elaprózódott földterületek felvásárlásának a birtokképzés, -kialakítás elvárható társadalmi értékítélete szerint? Van-e ennek bizonyítására hasznavehető kimutatás?

2. Összhangban vannak-e a kormányzati tettek a deklarált célokkal? Mert néhány területen azt látjuk, hogy a valódi lépések köszönő viszonyban sincsenek a fennhangon hirdetett tételekkel. Így az élelmiszer-biztonság kapcsán már többször kifejtettük, hogy a laborhálózat folyamatban lévő leépítése, részbeni privatizálása jelentősen csökkenti a következő, reményeink szerint az élelembiztonság terén valóban cselekedni vágyó kormányzat mozgásterét, és semmi módon nem tud megfelelni a valódi elvárásoknak.

3. Végezetül valamennyi lépés jogszabályi és ténylegesen forintra váltható következményeit meg kell vizsgálni a versenytársakra is vonatkoztatható környezetben, ekkor mérlegelhető valódi értékük. Ebben az összehasonlításban azonban szomorúan kell látnunk, hogy az eddig megtett csekély számú lépés sem jelent komoly áttörést, nem biztosítja az érdemi felzárkózás esélyét sem.

Köszönöm a figyelmüket.