Készült: 2020.04.10.02:16:15 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 6 2003.03.10. 4:00  1-6

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Embernek, férfinak és nőnek születünk, mégis miért van az, hogy bár mi, férfiak évszázadokon keresztül évente egyszer ugyan virágot adunk nekik, az év többi napján azonban mégis elfogadjuk, hogy bár mosolyogva és kedvesen, de viselik a mindennapi élet nem kis terheit? Végiggondoljuk-e mi, politikusok, hogyan tudnánk végezni az igencsak idő- és energiarabló politikai munkánkat, ha a nők nem biztosítanának nyugodt, kiegyensúlyozott, legalább békés otthont és légkört számunkra? Tudjuk, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll, de teszünk-e valamit a sikeres nőkért?

Hölgyeim és Uraim! A Medgyessy-kormány programja kiemelten fontos feladatként jelöli meg a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, rétegek számára az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség feltételeinek megteremtését. Ezért volt szükség a nemek közötti esélyegyenlőség konkrét megvalósításához a nemzeti cselekvési program a nők és férfiak esélyegyenlőségéért megalkotására. Örömmel jelenthetem be, hogy ez a program elkészült, tárcánk vezetése már jóváhagyta, reményeink szerint még tavasszal a kormány elé kerül.

Az új cselekvési program azon az átfogó koncepción alapszik, hogy a nemek esélyegyenlőségét biztosító politika már a döntés-előkészítő folyamatokban érvényre jusson. Egy adott döntésnél meg lehet vizsgálni, hogy melyik nem lesz az intézkedés valódi haszonélvezője, ennek következtében a döntéshozás minden szintjén megjelenhetnek a nők esetenként eltérő szempontjai, így ezek a szempontok a jogalkotás és jogérvényesítés, a munkaerőpiac, az oktatás, a felvilágosítás és mindezeken keresztül a közélet szintjén is érvényesülhetnek.

A cselekvési program kidolgozásával párhuzamosan több területen is folynak programok a nőket érintő diszkrimináció visszaszorítására és a nők esélyeinek javítására. Így az Igazságügyi Minisztérium által kidolgozott, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló törvény koncepcióját 2003. március 5-ei ülésén megtárgyalta és elfogadta a kormány, a jogszabály szövegének előkészítése a napokban elkezdődik.

Ugyancsak az EU-csatlakozási előkészületek során minden, a jövőre nézve kulcsfontosságú alapdokumentumba bekerültek a nők helyzetét javító intézkedések.

A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium gondozásában fut “A nők munkaerő-piaci reintegrációjaö című PHARE-program, mely a nők és a férfiak egyenlő munkaerő-piaci esélyének erősítését támogatja az inaktív nők, így a gyesről, gyedről visszatérők, de ugyanígy a negyven felettiek munka világába történő visszatérésének elősegítésével. A pályázati alapon belül a pályázás lezárult. Számos jó minőségű pályázat érkezett be, a hivatalos végeredményt a közeljövőben tesszük közzé.

Bár a rendszerváltás óta sok előrelépés történt e téren, mégis komoly lemaradás tapasztalható az esélyegyenlőséget biztosító jogérvényesítés, intézményrendszer és közvélemény-formálás területén. Sajnos, az egyes törekvések szerteágazóak, időnként kioltják egymás üzeneteit, és sokszor akadozik a koordináció - ez tény. Reményeink szerint a most születendőben lévő cselekvési program a nők és férfiak esélyegyenlőségéért nemcsak az átfogó intézkedési terv miatt, hanem a felelősök és a hozzárendelt költségvetési összegek megnevezése révén is beváltja a hozzá fűzött reményeket.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 215 2003.03.24. 1:01  214-218

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni önöknek a benyújtott módosító indítványokat, amelyekkel pontosabbá, jobbá tették a benyújtott törvényjavaslatot. Szeretném ezzel kapcsolatban kiemelni, hogy a támogatásra javasolt módosító indítványok között úgy kormánypárti, mint ellenzéki indítványok is szerepelnek. Hitem szerint ez azt jelzi, hogy a parlamenti erők többsége ezt a törvényjavaslatot magáénak tekinti.

A módosító indítványok támogatásáról csakúgy, mint az eredetileg benyújtott törvényjavaslatról a szociális partnerek véleményének figyelembevételével döntött a kormány. Így a kormány által elfogadásra ajánlott módosító indítványok vonatkozásában a munkaadói és munkavállalói oldal konszenzusa szinte teljes körű.

Kérem ezért, hogy a törvényjavaslatot a kormány által támogatásra javasolt módosításokkal együtt elfogadni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 219 2003.03.24. 1:41  218-220

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal a magyar munkavállalók alanyi jogot nyernek arra, hogy a közösségi szinten működő vállalkozások és vállalkozáscsoportok központi vezetése által hozott, a magyar munkavállalókat érintő döntések tekintetében megfelelő tájékoztatást kapjanak, illetve bevonják őket a döntéssel kapcsolatos konzultációs eljárásba. Ez a törvényjavaslat biztosítja, hogy a magyar munkavállalók megfelelően gondoskodhassanak képviseletük ellátásáról a közösségi szinten működő vállalkozások, illetve vállalkozáscsoportok európai üzemi tanácsaiban. Garantálja, hogy ha egy vállalkozás nem európai székhelyű, de működése révén olyan közösségi szintű vállalkozásnak minősül, amely legerősebben Magyarországhoz kötődik, akkor a többi tagállamban foglalkoztatott munkavállalók is részt vehessenek a központi vezetés döntéseinek meghozatalában. Ezen túlmenően a törvényjavaslat biztosítja azt is, hogy ha egy magyar vállalkozás terjeszkedik a határainkon kívülre, akkor a más tagállamokban foglalkoztatott munkavállalók tájékoztatási és konzultációs joga érvényesülhessen.

Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító indítványok, melyeket a kormány támogat, zömükben pontosító jellegűek. Mindezek alapján kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot és az ahhoz benyújtott, a kormány által is támogatott módosító javaslatokat fogadja el.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 18 2003.03.31. 4:26  15-18

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos problémára hívta fel képviselőtársunk a figyelmünket, és ez jó alkalom arra, hogy a foglalkoztatáspolitika tendenciáiról, a foglalkoztatottság alakulásáról beszéljünk az Országgyűlésben, hiszen ez olyan fontosságú kérdés, amiről nem lehet eleget beszélni.

Először is szeretném leszögezni, hogy az általános tendenciák Magyarországon kedvező képet mutatnak, hiszen éppen a minap tette közzé a Központi Statisztikai Hivatal a legfrissebb számait. A legfrissebb számok tanúsága szerint Magyarországon ma 64 ezer emberrel több dolgozik, mint az egy évvel korábbi időszakban, az előző kormány idején. Az általános tendencia tehát az, hogy az erőfeszítéseknek és a kedvező folyamatoknak hála, a foglalkoztatottság egy év alatt 64 ezer fővel bővült. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból.) Ez tehát a legfontosabb és legkedvezőbb tendencia. Tudjuk ugyanakkor, hogy ez az összkép az ország különböző régióiban más és más tendenciát takar, és ezekre a külön problémákra külön megoldásokat kell kidolgozni.

Ilyen kedvezőtlen tendencia, hogy egyes térségekben munkaerő-leépítések következnek be. Ez történik jelenleg kedvezőtlen módon Székesfehérvár környékén is. Ugyanakkor szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy itt is egy hosszabb távú folyamatról van szó, nem ezelőtt egy héttel, még csak nem is egy hónappal, még csak nem is egy évvel ezelőtt kezdődtek el ezek a kedvezőtlen tendenciák. Emlékeztetném képviselőtársaimat arra, hogy például az ezer főt foglalkoztató Mannesman Sárbogárdról 2000-ben távozott, akkor szüntette meg a termelését. Ez téma volt az előző Országgyűlésben is, tisztelt képviselőtársaim, hogy csak egy példát említsek, Szabados Tamás képviselőtársunk két ízben is felhívta az előző kormány idején a figyelmet a térségében tapasztalható ezen kedvezőtlen tendenciákra. Örültem volna, ha akkor is hasonló konstruktivitást tapasztalhattunk volna a másik oldalról. De jobb később, mint soha, való igaz, hogy egy létező probléma, és függetlenül attól, hogy nem most kezdődött, a problémákkal nekünk kell szembenézni.

Éppen az a tény, amit képviselőtársunk is említett, világít rá az egyik legfontosabb problémára, ami mögött egy kedvező tendencia van, de kedvezőtlen problémát jelent. A kedvező tendencia az ugyanis, hogy lassan átalakul a munkaerőpiac, a cégek egyre inkább a szakképzett munkaerőt keresik. Ez kedvező tendencia, hiszen jelzi, hogy ma már a versenyképességben a szakképzettség a legdöntőbb momentum, és ez egyúttal magasabb béreket is jelent természetesen. Az ominózus cégek esetében viszont az elbocsátott munkaerő jelentős része, mintegy kétharmada betanított munkás, 8 általánost végzett betanított munkás, és éppen ez hívja fel a figyelmet a képzés, az átképzés, az élethosszig való tanulás stratégiai fontosságára.

Ez egy nagyon fontos terület, a munkaerő-piaci képzésre ez évben 442 millió forintot kívánunk költeni, tisztában vagyunk tehát a helyzet fontosságával és súlyosságával is. Azt is szeretném elmondani, hogy aktív munkaerő-piaci eszközökkel is segítjük az átalakítást, hiszen kihelyezett irodákat működtetünk a legtöbb esetben ilyen cégeknél, hogy minél gyorsabban a távozni kényszerülő munkásoknak új munkahelyeket ajánljunk föl.

Végül, de elsősorban arra kérem tisztelt képviselőtársamat is, hogy segítsen bennünket abban, hogy a kormányprogramnak megfelelően az élethosszig való tanulás keretén belül, a felnőttképzés, a szakképzés keretén belül egyre inkább találjuk meg azokat a képzési formákat, amelyek során a kibocsátott képzett emberek összetétele pontosan megfelel a szakmák igényeinek. Hiszen éppen ezen a héten kezdi el tárgyalni az Országgyűlés az egyik törvényt, amely ezt célozza meg, amelynek egyik vezérgondolata éppen az, hogy a szakma, a gazdaság szereplőinek a véleményét a szakképzés alakulásában figyelembe vesszük, és a véleményezésben erre lehetőséget biztosítunk.

Összegezve tehát: tudatában vagyunk annak, hogy az általános kedvező kép mellett konkrét helyi problémák léteznek, ezek megoldásán dolgozik a kormány.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 122 2003.06.16. 1:59  117-126

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Azonnali kérdésében felvetett információja nem állja meg a helyét, nem felel meg a valóságnak. Semmi olyat nem tesz a kormány, amellyel július 1-jei hatállyal a Magyar Rádiót lehetetlen vagy akár csak nehéz helyzetbe is hozná.

A Magyar Rádióban, ha van helyzet kialakulóban, akkor ez semmiképpen nem köszönhető a munka törvénykönyvének július 1-jei hatálybalépésével. Abban végképp nincs igaza, ha netán ez lenne az az ok, amit ön a kérdésében feszeget, hogy ez kizárólag a kormány felelőssége lett volna, hiszen a munka törvénykönyvét gyakorlatilag konszenzussal szavazta meg az Országgyűlés. Amennyiben hihetek a szavazási listának, az ön igen szavazata is benne van ebben a törvényben, tehát semmiképpen nem háríthatja ezt a felelősséget egyedül a kormányra. De ráadásul valóban nincs is ilyen felelősség, hiszen a munkaügyi ellenőrök jogosítványát a munka törvénykönyve nem változtatta meg. Ez a jogosítvány, mármint a színlelt szerződések tetten érésére és átminősítésére nem most július 1-jétől lesz hatályos, ez a jogosítványa a munkaügyi ellenőröknek 1996 ősze óta érvényben van, tehát július 1-je után sem várható más, mint ami a korábbi évek gyakorlata. Különösen nem kell ettől az ellenőrzéstől, ettől az ellenőrzési hullámtól a Magyar Rádiónak tartania.

Összegezve tehát, július 1-jén nem lép hatályba semmilyen olyan jogi szabályozás, ami a munkaügyi ellenőrök jogosítványának megváltoztatásával ezt az ön által jelzett finanszírozási problémát eredményezné a Magyar Rádiónál.

Kérem válaszom tudomásulvételét. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 126 2003.06.16. 1:09  117-126

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársam! A kialakult helyzetre való tekintettel személyes tárgyalásokat folytattam elnök asszonnyal, a Magyar Rádió elnökével. A találkozót egyébként ő kezdeményezte. Ezen a találkozón világossá tette számunkra, hogy feltett szándéka a Magyar Rádióban megszüntetni a korábbi évek gyakorlatát, ez semmilyen összefüggésben nincs a munka törvénykönyvének hatálybalépésével. Mindenképpen meg akarja szüntetni a szerződések alkalmazását minden olyan munkakörben, amelyekben ő ezt nem tartja indokoltnak, és munkavállalói foglalkoztatás keretében gondolja az adott feladatkört ellátni, elláttatni. Tehát olyan változás, amelyet az Országgyűlés szavazott volna meg vagy a kormány döntött volna el, nincs, amely a Magyar Rádió vezetését erre a lépésre kényszerítené, ezt a lépést saját hatáskörében döntötte el, én ebbe nem tudok beleszólni. A Rádió finanszírozását egyébként a médiatörvény szabályozza.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 130 2003.06.16. 2:13  127-134

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Való igaz, hogy kérdése fontos problémát feszeget. Ebben az évben állt elő először az a helyzet, hogy más pályázati rendszerektől függetlenül, nem összevonva más célokkal, munkahelyteremtő támogatás igényelhető olyan beruházások esetében, amelyek új munkahelyet hoznak létre. Új munkahelyet hoznak létre akár úgy, hogy zöldmezős beruházás keretében teljesen új gyárat, üzemet létesítenek, vagy akár úgy is, hogy már meglévő telephelyen a kapacitást, termelést bővítve, további létszámot, foglalkoztatást növelve új munkahelyeket hoznak létre. Az elmúlt hónapokban az derült ki, nagy örömünkre egyébként, hogy ez a pályázati forma nagyon sikeres volt. Nagyon sok cég jelentkezett ezekre a támogatásokra, és nemcsak az volt sikeres, hogy sok cég jelentkezett, hanem elsősorban az volt sikeres, hogy nagyon sok új munkahely jött létre e támogatások eredményeképpen, hiszen az eddigi támogatások odaítélését követően több mint 3100 új munkahely létesül az országban, tehát ez olyan pályázati rendszer, amely eléri a célját.

Természetesen a sikernek ára van, jelen esetben az volt az ára, hogy az az összeg, amit a költségvetési törvény e célra előirányzott, fogyóban van, ezért intézkedni kellett. Ezért fordultam a Munkaerő-piaci Alap irányító testületéhez, hogy a korábbi keretösszeget emelje meg, hiszen tisztán látszott, hogy a sikeres pályázati rendszer folytatásához további pénzeszközök szükségesek. Hogy ez pontosan hogyan zajlott le és milyen további pénzeszközök állnak ennek következtében rendelkezésre, válaszom következő részében mondom el, tekintettel arra, hogy a Házszabály szerint most be kell fejeznem.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

(15.50)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 134 2003.06.16. 1:06  127-134

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót. Kedves Képviselőtársam! Eddig 2,3 milliárd forintot fordítottunk vissza nem térítendő támogatás formájában ilyen pályázatokon munkahelyteremtésre. Tekintettel arra, hogy kezdeményezésemre a Munkaerő-piaci Alap irányító testülete a további keretösszeget megemelte 2 milliárd forinttal, a pénzmaradvánnyal együtt közel 2,7 milliárd forint áll rendelkezésre az év hátralevő részében, így összesen 5 milliárd forintot fogunk ebben az évben ilyen munkahelyteremtő pályázatokra fordítani. Eddig is és a későbbiekben is kiemelt szempont a pályázatok elbírálása során, hogy a kedvezőtlen helyzetű térségek településein működő cégeket, vállalkozásokat, induló vállalkozásokat támogassuk.

Szeretném tájékoztatni a képviselő urat, hogy ezenkívül a hét leghátrányosabb helyzetű megye részére további 700 millió forintot tudunk biztosítani munkahelyteremtő pályázatok kiírására.

Kérem tájékoztatásom szíves tudomásulvételét. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 221 2003.06.23. 4:58  220-226

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A munka törvénykönyve legutóbbi módosítása során már szóba került az önök előtt fekvő, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 88. ülésszakán elfogadott, az anyaság védelméről szóló 183. számú egyezmény és a 191. számú ajánlás. A 183. számú egyezmény jelentős módosításokat tartalmaz. Az új nemzetközi szabály meghatározza a szülő nő számára biztosított szülési szabadság időtartamát és igénybevételének módját. Rendelkezik a szülő nőt megillető pénzbeli és egészségügyi szolgáltatások igényelhetőségéről is. Egyúttal kimondja, valamennyi tagállamnak megfelelő intézkedésekkel biztosítani kell, hogy a terhes, illetve szoptató nőket ne lehessen olyan munkára kötelezni, amely az illetékes hatóság megállapítása szerint ártalmas lehet az anya vagy a gyermek egészségére.

Az új egyezmény külön cím alatt nagyobb hangsúlyt fektet a terhes és szoptatós nők munkahelyi védelmére, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmára. Pontosítja a várandóssággal és az anyasággal összefüggő felmondási tilalmat. Rögzíti az ezzel kapcsolatos perekben a bizonyítási teher megfordítását és a munkáltatóra való áthelyezését. Rögzíti továbbá a szülési szabadságról visszatéréskor ugyanazon vagy azzal egyenértékű munkakörbe való visszahelyezés kötelezettségét.

Az egyezményhez kapcsolódó 191. számú ajánlás olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek nem kötelezőek a tagállamok számára. A kívánt célt azonban, az anyaság és az anyák védelmét jobban elősegítik. Így az ajánlás szorgalmazza például a szülési szabadság időtartamának legalább 18 hétre való kiterjesztését, ikerszülés esetén meghosszabbítását. A szülési szabadság idejét szolgálati időnek kell tekinteni, a munkahelyre való visszatéréskor pedig a korábbi vagy azzal egyenértékű munkakörbe kell visszahelyezni a nőt. Az ajánlás szerint a tagállam teherbíró képességének függvényében lehetőség szerint a szülési szabadság idejére járó pénzbeli juttatás összege a korábbi kereset teljes összegének feleljen meg. Az ajánlás előírja a terhes vagy a szoptató anya és gyermeke biztonságára, valamint egészségére nézve veszélyt jelentő kockázat értékelését és kiküszöbölését. Előírja az éjszakai munka tilalmát, a szoptatási munkaidő-kedvezmény és az orvosi vizsgálatok biztosítását.

Tisztelt Ház! A nemzeti ILO Tanács 2001. november 15-ei ülésén javasolta a kormánynak, hogy csatlakozzon az egyezményhez. A javaslattal a kormány egyetértett. A módosított egyezményben foglalt előírásoknak hazánk megfelel. A munka törvénykönyvének a bevezetőben említett legutóbbi módosítása már tartalmazza a terhes és a gyermekes nők védelmét szolgáló rendelkezéseket: az éjszakai munka, a rendkívüli munka tilalma, a munkakör módosításának kötelezettsége, a 24 hetes szülési, majd a gyermekgondozási szabadság. Az anyaság a munkavállaló olyan lényeges, a társadalom által kiemelten kezelt állapota, amely a diszkrimináció tilalma tekintetében a munka törvénykönyvének a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló 5. szakasza kiegészítését igényelte. Így a módosító törvény hatálybalépésétől, 2003. július 1-jétől az anyaság miatti hátrányos megkülönböztetést kifejezetten tiltja a törvény.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gyermekükről gondoskodó nők s kivált a férj nélkül élő asszonyok munkavállalását megkönnyítjük. Ez a vállalás a kormányprogramban szerepel. Ennek egyik jelentős lépése az önök előtt fekvő, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 88. üléséről készült jelentés, az azt elfogadó országgyűlési határozati javaslat, valamint a 183. számú egyezmény ratifikálásáról szóló országgyűlési határozati javaslat.

Kérem, hogy a határozati javaslatok elfogadásával támogassák az azokban foglalt törekvéseket. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 62 2003.10.13. 4:26  59-64

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Képviselő Úr! Az interpellációjában jelzett problémák valóban az elsőrendű problémák közé tartoznak a foglalkoztatáspolitikában. Éppen ezért kezdjük talán az alapoknál!

Az elmúlt hetek postájából is azt a tendenciát tapasztaltam, akárcsak a pénteki postámat tanulmányozva is, hogy Magyarországon a munkaerőpiac, miközben fő jellemzőit tekintve pozitív folyamatok zajlanak, aközben igen komoly feszültségekkel is terhesek egyidejűleg. Csak a pénteki postámban értesültem arról, hogy valamivel több mint 300 munkahely került veszélybe egy megyében, ugyanakkor az ország több más megyéjében összességében több mint 600 új munkahely keletkezett. (Moraj a Fidesz soraiban.) Ezek az arányok, ahogy egyetlen hét, egyetlen nap postája is jellemzi, érvényesek a munkaerőpiac egészére és az elmúlt másfél év változásaira is.

Ha megnézzük a Központi Statisztikai Hivatal hivatalos számait - tehát nem a minisztérium számítását, nem becsléseket, hanem a KSH hivatalos számait -, akkor azt tapasztaljuk, hogy tavaly május, tehát a kormányváltás óta, több mint 90 ezer emberrel több dolgozik a munkaerőpiacon, mint tavaly májusban a kormányváltás idején. Ez a szám úgy jött létre, hogy pontosan tudjuk, hogy közben 90 ezer munkahely szűnt meg az országban. De hogy 90 ezer munkahely megszűnt, és több mint 90 ezer emberrel több dolgozik, ez azt is jelenti, hogy több mint 180 ezer új munkahely is keletkezett az elmúlt másfél évben. Ezek tehát a fő számok, amelyek a Központi Statisztikai Hivatal kiadványaiban és szakértői becslésekben megtalálhatók.

De mégis, ha azt kérdezi a képviselő úr, hogy ezzel a helyzettel elégedett vagyok-e, akkor azt mondom, hogy összességében igen, de nem számolhatok be arról, hogy minden rendben van. Azért nem számolhatok be róla, mert Magyarországon a munkaerőpiac mobilitása nem elég nagy. A lakáshelyzet és egyéb más okok nem teszik lehetővé az embereknek, hogy ha egy térségben a munkahelyek megszűnnek, akkor áttelepüljenek Magyarországon belül egy olyan városba, ahol egyébként a szakmájuk szerint vannak betöltetlen álláshelyek, tehát el tudnának helyezkedni.

Senkit nem vigasztalhatok, mondjuk, Heves megyében, aki elveszíti az állását, hogy eközben Pápán több száz új munkahely keletkezett. Ezekkel a regionális feszültségekkel foglalkoznunk kell, annál is inkább, mert már egy megyén belül is jelentkeznek ezek a feszültségek. Jó példa erre Vas megye, vagy rossz példa, ha másik oldalról nézzük, ahol miközben a megye munkaügyi mutatói az országos átlagnál lényegesen jobbak, aközben Vas megye déli részében foglalkoztatási nehézségek keletkeztek, amit csak egy 190 millió forintos válságkezelő csomaggal tudunk kézben tartani, és ennek a válságkezelő csomagnak az eredményeképpen például Őriszentpéteren nem kell bezárni egy cipőgyárat.

Tehát miközben az országos adatok jók, miközben egyes megyék adatai szépek, egyes kistérségekben, egyes városokban, városok körüli térségekben komoly foglalkoztatási nehézségek keletkeznek, amit ott, helyi programokkal kell kezelnünk. Ennek egyik eszköze a munkahelymegtartó támogatás, amit például Őriszentpéter esetében is, Vas megye déli része helyzetének esetében is alkalmaztunk, illetve amelyet – remélem, a közeli napokban pontosabb számokat is tudok erről mondani - Miskolcon is alkalmazni fogunk annak érdekében, hogy több ezer ember munkahelye ne szűnjön meg.

Ami pedig a munkahelyteremtő támogatásokat illeti, ez valóban egy olyan forrás és lehetőség, amelyet magam is úgy ítélek meg, hogy bővíteni érdemes, ezt ebben az évben is megtettük. Az eredetileg előirányzott 3 milliárd forintot megnövelve több mint 5 milliárd forintot osztottunk szét erre a célra, és még ez is kevés. Éppen ezért holnap alá fogok írni egy újabb döntést, amelynek értelmében a Munkaerő-piaci Alap pluszbevételeiből 700 millió forint értékben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) újabb munkahelyteremtő pályázatokat tudunk kedvezően elbírálni. Ezen támogatások döntő részét kis- és közepes vállalkozások kapják.

Köszönöm szépen a türelmet, és kérem, válaszomat fogadják el. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 193 2003.10.13. 8:46  172-194

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy már az általános vitának ebben a szakaszában néhány felvetésre reagáljak, és nyilván a részletes vita, a képviselői módosító indítványok még további eszmecserére fognak módot adni.

Engedjék meg, hogy elmondjam önöknek, másodpercekkel az általános vita megkezdése előtt fejeztem be azt a tárgyalást, amelyet Siklós város polgármesterével folytattam. A polgármester úrral arról cseréltünk eszmét, milyen eszközeink vannak arra nézve, hogy Siklós városában, illetve a környéken a foglalkoztatás feltételeit javítsuk. Ennek természetesen sok feltétele van, de a beszélgetés egy nagyon érdekes és számomra elgondolkodtató, sőt félig-meddig megdöbbentő tényt is napvilágra hozott, nevezetesen: Siklós városában az oktatási rendszerből kikerülők több mint 52 százaléka csak az általános iskolát végzi el, és semmilyen további iskolát nem végez. Ez döbbenetesen nagy szám - döbbenetesen nagy szám akkor, amikor pontosan tudjuk, hogy Magyarországon, nemcsak Siklós városában, hanem az egész országban egyre inkább az a tendencia, hogy a vállalkozások, a különböző cégek elsősorban a szakképzett munkaerőt keresik, és egyre nehezebb feladat számunkra biztosítani annak a sok százezer honfitársunknak az elhelyezkedését, akik semmilyen szakképesítéssel nem rendelkeznek. Korábban esetleg betanított munkásként dolgoztak, de ezeknek a lehetőségeknek a száma szűkül, és az általános iskola elvégzése után semmilyen egyéb iskolát nem végeztek el, akkor, amikor esetleg szülői háttérrel, úgymond, a hagyományos iskolarendszeren belül, közoktatásban, középoktatásban, felsőoktatásban ezeket a képesítéseket megszerezhették volna. Nos, akkor mi a teendőnk?

Lehet, hogy Siklós városában ez a szám döbbenetesen magas, de nem áll egyedül ez a város az országban, ha megnézzük, hogy az általános iskolából, illetve a hivatalos oktatási rendszerből kikerülők végzettsége milyen összetételt mutat, és ha összevetjük ezt az összetételt azokkal az igényekkel, amelyeket a különböző vállalkozások fogalmaznak meg. Nos, azt látjuk - ez nemcsak Magyarországon van így, megjegyzem, egész Európában tendencia -, hogy egyre nagyobb különbség van a hagyományos oktatási rendszerből kikerülők képzettségi színvonalának összetétele és aközött, amit a munkaerőpiac ebből a szempontból igényelne. Ha ez így van, márpedig sajnos így van, akkor az a kérdés, hogy ebben a helyzetben mit kell tennünk.

 

(17.50)

 

Ebben a helyzetben nem tehetünk mást, tisztelt hölgyeim és uraim, mint hogy megpróbáljuk már a felnőttképzés keretében megoldani ezeket a feszültségeket; jó esetben munka mellett - erre is szép számmal tudunk példát hozni -, rosszabb esetben állami támogatással, ha valaki munkanélkülivé vált, különböző tanfolyamok elvégzése keretében. Ezt tesszük. Olyannyira így van ez, hogy egész Európában, ha ez a kérdés, az egész életen át való tanulás kérdése szóba kerül, akkor ez szinte kizárólag foglalkoztatáspolitikai konferenciákon merül fel. Mert mindenki tudja, hogy túl a múlt századi vagy még korábbi törekvéseken, amikor ezek a törekvések önmagában arról szóltak, hogy jó egy országnak, és jó egy egyénnek, ha minél műveltebb emberei vannak, minél műveltebb polgárok lakják az országot, ma már ennél konkrétabb céljaink kell hogy legyenek.

Nem egyszerűen arról van szó, hogy az általános kulturális színvonalat, képzettségi színvonalat a polgárok körében emelnünk kell, nem egyszerűen a népfőiskolákról szól ez a rendszer ma már, egyre inkább arról szól, hogy ezt a két igényrendszert, az emberek saját vágyát arra nézve, hogy mit akarnak elvégezni, és hogy éppen mire van lehetőség az elhelyezkedés terén, lehetőség szerint összhangba hozzuk. Mert ma már nem tarható fenn az az állapot, hogy ha valaki akár egy szakmát tanul, sőt diplomát szerez, egész életén keresztül ebből a képzettségből meg tud élni. Szerencsésebb esetben saját szakmájában marad egész életén keresztül, feltéve, hogy a saját ambíciói nem változnak, mert erre is van példa; akkor is folyamatosan művelnie kell magát, hiszen öt-hat évente a tudásunk megkopik, új ismeretek vannak, saját szakmánkban is új és új ismereteket kell elsajátítanunk annak érdekében, hogy lépést tudjunk tartani a korral.

De van úgy, hogy a saját ambícióink úgy hozzák, hogy valami mást szeretnénk csinálni. És van úgy - beszéljünk erről is őszintén -, hogy a kényszer hozza úgy, hogy váltanunk kell, mert korábbi szakmánkban az elhelyezkedési lehetőségeink beszűkülnek, sőt adott esetben ez odáig fajulhat, hogy elveszítjük állásunkat, és csak egy másik szakma elsajátítása árán tudunk újabb munkalehetőségekhez jutni. Ezért van az, hogy egész Európában, ha a felnőttképzésről és az élethosszig tartó tanulásról beszélünk, akkor ez ma már majdnem mindig kizárólag foglalkoztatáspolitikai összefüggésekben merül fel.

A piac ezt felismerte. Hadd térjek ki egy külön kérdésre, amivel a törvényjavaslat foglalkozik: a piac ezt felismerte. Bármelyikünk felüti az újságok hirdetési oldalait, számtalan tanfolyamot lát benne, amelyeket különböző vállalkozások indítanak annak reményében, hogy ha valaki erre jelentkezik, fizet ezért a képzésért, és valamilyen formában később a lehetőségei javulnak. Az a baj azonban, hölgyeim és uraim, hogy ezekben a hirdetésekben olyan vállalkozások is hirdetik a szolgáltatásaikat, amelyek a pénzt ugyan elkérik a polgároktól, de cserébe nem biztosítják azt a színvonalat, hogy valóban javítanák az illető elhelyezkedési esélyeit.

Ezért nagyobb szigorra van szükség ezen a területen. Ezért tartalmazza a törvényjavaslat azokat a kitételeket, ami ezen a rendszeren szigorít, és garanciákat biztosít arra nézve, hogy ha a jövőben valaki ezeket a hirdetési oldalak lapozgatja, akkor nyugodt lélekkel jelentkezhet, mert biztos lehet abban, hogy nem verik át. Mert arra nézve most már lesznek garanciák, hogy olyan vállalkozások, intézmények foglalkozzanak ezzel a tevékenységgel, amelyeknek erre valóban van képesítésük, és nem csak egyszerűen elszedik a pénzt az emberektől. Ezért tehát garanciákat építettünk be a törvényjavaslatba arra nézve, hogy ezeket a kóklereket a piacról szűrjük ki.

Végül, de nem utolsósorban röviden szeretnék a hatásköriségről szólni, elnök úr. Az, hogy ez foglalkoztatáspolitikai vagy oktatási, netán kulturális kérdés - ahogy néhány ország gyakorlata alapján Lezsák képviselő úr említette -, ma már nem kérdés. Ez a törvényjavaslat nem arról szól, hogy vajon az oktatási miniszter vagy a foglalkoztatáspolitikai miniszter hatáskörébe tartozik-e a felnőttképzés. Ez már a kormányváltás idején, a minisztériumok struktúrájának kialakítása során eldőlt. Most arról van szó, hogy a szabályozásban ennek a következetes érvényesítését azon az intézményi rendszeren elvégezzük, amelyben ezt még nem hajtottuk végre. Tehát nem egy új vitáról van szó, nem most kezdődik ez a vita - ha volt ebben egyáltalán vita -, hogy kihez tartozik ez a terület; ez már eldőlt.

Most arról van szó, hogy ha már egyszer foglalkoztatáspolitikai kérdésként kell ezt a kérdést kezelnünk, mert az élet így hozta, és leginkább itt szorít bennünket a cipő, akkor ehhez viszont azt az intézményi hátteret is igazítsuk hozzá, amely adott esetben a minisztériumok felállítása idején még nem történt meg. Ezen az úton megyünk tovább, ehhez a tevékenységhez várom tisztelt képviselőtársaim hasznosítható módosító indítványait.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 6 2003.10.15. 13:42  1-201

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Alapvetően két dologról szeretnék beszélni: a fizetések nagyságáról és a munkahelyek számáról. E két dologról pedig természetesen itt, a parlament előtt úgy szeretnék beszélni, hogy számot adok önöknek arról, hogy ezeken a területeken mi történt a kormányváltás óta, és mi várható a következő esztendőben vagy az azt követő években.

Nos, hölgyeim és uraim, kormányra kerülésünk óta az országban a foglalkoztatási helyzet és a bérek is kedvező irányban változtak. 2002-ben 13,6 százalékos reálbér-növekedés valósult meg. 2003-ban ez a kedvező tendencia tovább folytatódik, várhatóan 10-11 százalékkal fognak növekedni a reálbérek. Ez indokolt és szükséges volt a bérfelzárkóztatás érdekében. Az ország uniós csatlakozása ezt különösen indokolttá teszi. Ennek keretében egyik első intézkedésünkkel már tavaly szeptembertől adómentessé tettük a minimálbért. Ezzel párhuzamosan számottevően mérsékeltük a minimálbérnél ugyan magasabb, de az átlagosnál alacsonyabb keresettel rendelkezők adóterheit. Ezzel jelentősen nőttek az alacsonyabb jövedelmek. Ezt bizonyítja, hogy az év első felében a fizikai munkakörben dolgozók reálbére közel 14 százalékkal volt magasabb az egy évvel korábbinál. Egyáltalán nem mondtunk le tehát arról a célról - és ezt teljesíteni is fogjuk -, hogy a kormányzati ciklus egésze alatt a reálbérek négy év alatt mintegy 25 százalékkal fognak emelkedni a Magyar Köztársaságban.

A kormány másik nagy jelentőségű bérpolitikai intézkedése volt a több mint 600 ezer főre kiterjedő közalkalmazotti béremelés. Ennek során, mint ismeretes önök előtt, 2002 szeptemberében átlagosan 50 százalékkal megemeltük az alapbéreket. Ez a lépés minden túlzás nélkül történelminek nevezhető. Ezzel egy csapásra jelentősen mérsékeltük azt a kereseti hátrányt, amit a pedagógusoknak, orvosoknak, egészségügyi, szociális és kulturális szakdolgozóknak hosszú évek óta el kellett viselniük. Egyúttal visszahelyeztük eredeti szerepébe a közalkalmazotti illetménytáblát, amelyet a korábbi erőltetett ütemű minimálbér-emelés a bérek összetolásával lényegében működésképtelenné tett.

 

(9.40)

 

Ha a foglalkoztatottak számát nézzük, akkor a helyzet a kormányváltást követően szintén kedvező irányba változott. Kérem - mielőtt a tényekre rátérnék -, ehhez vegyék figyelembe azt a tényt is, amire mostanában mintha kevesebben emlékeznének: ha megnézzük a Statisztikai Hivatal számait, akkor bizony azt tapasztaljuk, hogy a kormányváltást követően egy romló tendenciát sikerült megfordítani. Ugyanis az Orbán-kormány utolsó teljes évében, a 2001. év végén a foglalkoztatottak száma csökkenésnek indult, és ez volt az a negatív tendencia, amelyet a kormányváltás után pozitív tendenciává sikerült fordítani. A foglalkoztatottak száma, ami a Központi Statisztikai Hivatal adataiban tetten érhető, a következő összképet mutatja; ha megnézzük, hogy tavaly május óta mennyivel nőtt ez a szám, akkor azt tapasztaljuk, hogy 97 ezer fővel több dolgozik a gazdaságban, mint tavaly májusban. Ez olyan növekedés, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül.

Ugyanakkor tudjuk, hogy ez a kedvező tendencia nagyon jelentős piaci mozgások között ment végbe. Ha csak a múlt hét jelentéseit lapozgatom, abban a következőket olvashattam: jelentést kaptam egy gyár veszélybe kerüléséről, ott ugyanis most folynak a tulajdonosváltással összefüggő tárgyalások. Ha ez sikeresek lesz, akkor a munkahelyek változatlanul megmaradnak, de ez a jelentés arról szólt, hogy mintegy 300 munkahely veszélybe került egy megyében. Ugyanazon a héten a jelentések arról is számot adtak nekem, hogy több mint hatszázzal bővült a munkahelyek száma az ország más területein.

Ugyanez a tendencia az országos adatokban is tetten érhető. Beszéltem az előbb arról, hogy több mint 97 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma, de ez a növekedés nagyon dinamikus mozgás közepette zajlott le. Ezzel párhuzamosan mintegy 90 ezer munkahely szűnt meg, és mintegy 180 ezer új munkahely keletkezett az országban. Ez természetesen magától nem ment volna végbe; ehhez kellett a gazdaság saját ereje, kellett a versenyképesség javítása, és kellettek a kormányzati intézkedések is a munka világában. Néhányat ezek közül, ha megengedik, felsorolok: ebben az esztendőben megdupláztuk a közmunkára fordítható forrásokat. Ilyen intézkedés volt továbbá, hogy a Belügyminisztériummal és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal közösen elindítottuk az élhetőbb falu programot. 517, foglalkoztatási szempontból a leghátrányosabb helyzetű település számára 120 millió forint értékben speciális közmunkaprogramot hirdettünk.

Bővültek ebben az évben a munkahelyteremtésre rendelkezésre álló forrásaink. S itt engedjenek meg egy kitérőt: ebben az esztendőben a munkahelyteremtő támogatásokra pályázati formában eredetileg 3 milliárd forintot irányoztunk elő. Ez a pályázati forma várakozáson felül sikeresnek bizonyult, amit az igények ugrásszerű növekedése jelzett a számunkra. Az igények növekedése már év közben átcsoportosítást tett szükségessé. Ilyen átcsoportosításra került sor a nyáron, amikor az eredetileg rendelkezésre álló 3 milliárd forintot kiegészítettük; ennek eredményeképpen mintegy 5 milliárd forintot tudtunk nyár végéig ezeken a pályázatokon munkahelyteremtésre fordítani. Ezzel mintegy 5 ezer új munkahelyet hoztunk létre a vállalkozásokkal közösen az országban. Tudtuk, hogy ez a pénz is kevés az igényekhez képest, ezért már akkor bejelentettük, hogy ha a mozgásterünk lehetővé teszi, akkor további forrásokat csoportosítunk át erre a célra. Örömmel jelenthetem önöknek, hogy egy újabb átcsoportosításra is sor került a napokban: a Munkaerő-piaci Alap irányító testülete, a javaslatomat elfogadva, további 750 millió forintot biztosított a munkahelyteremtő támogatásokra, és ezeket a pályázatokat már el is bíráltuk.

Hölgyeim és Uraim! A kormányprogramnak megfelelően tovább fejlesztettük a munkanélküli-ellátórendszert is. Bevezettük az álláskeresést ösztönző juttatást, ezzel fél évvel meghosszabbítottuk az aktívan állást kereső munkanélküliek ellátását. A 45 év felettiek esetében, ahol tudjuk, a cipő jobban szorít, kilenc hónappal nőtt ez az időtartam. A duplájára emeltük a keresetpótló támogatás összegét is.

Tisztelt Ház! Nézzük, hogy 2004-ben milyen további lépésekkel kívánunk ezen az úton haladni! Az egyik ilyen lépés a megváltozott munkaképességűeket alkalmazó cégeket érinti. Tudjuk, hogy a munkaerőpiacon a megváltozott munkaképességűek aránya nem elég nagy, sokan közülük nem jutnak újabb álláslehetőséghez. A bennünket felkereső megváltozott munkaképességű emberek közül eddig a legnagyobb erőfeszítéssel is csak minden tizedik embernek tudtunk valamilyen munkalehetőséget biztosítani. Ezen változtatni kellett, még akkor is, ha már most is jelentős adóengedmények ösztönzik a cégeket arra, hogy megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztassanak. Tovább növeljük ezeket a kedvezményeket, így 2004-től a minimálbér teljes összegével csökkenthetik az adóalapjukat azok a cégek, amelyek a megváltozott munkaképességű honfitársainkat foglalkoztatják.

Önök pontosan tudják, hogy milyen nehéz visszatalálniuk a munkaerőpiacra a kismamáknak is. Ez elsősorban azért nehéz, mert ebben az életszakaszban ők maguk is olyan munkakörben szeretnének dolgozni, amelyik rugalmasabb munkaidő-felhasználást tesz lehetővé. Ez adott esetben részmunkaidőt jelent. Magyarországon ugyanakkor a 4 vagy 6 órában történő foglalkoztatás nem terjedt el eléggé, és ez elsősorban a kismamákat sújtja. Ezért a kormány úgy döntött, és az erre vonatkozó javaslatát az Országgyűlésnek be is nyújtotta, hogy amennyiben egy cég gyesről vagy gyetről visszatérő kismamát foglalkoztat részmunkaidőben, nem kell megfizetnie a jelenleg 3450 forint összegű egészségügyi hozzájárulást. Itt megjegyzem, hogy ezt a fix összegű egészségügyi hozzájárulást 2006-ig teljes mértékben meg akarjuk szüntetni. Itt tehát egy olyan intézkedés előrehozataláról van szó, amely intézkedéstől azt reméljük, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya nőni fog. Ugyanezt a kedvezményt élvezik a cégek abban az esetben is, ha 50 éven felüli tartósan munkanélkülit alkalmaznak.

Hölgyeim és Uraim! A munkahelyteremtő programok 2003. évi sikerei arra ösztönöznek bennünket, hogy ezt a forrást 2004-ben növeljük. Ugyancsak növelni kívánjuk a közmunkaprogramokra fordított összegeket, az idén elindított programokon túl a következő évben a tervek szerint mintegy 4 milliárd forint áll majd rendelkezésre. A közcélú munkavégzést több mint 15 milliárd forinttal fogjuk támogatni, és becsléseink szerint a közhasznú foglalkoztatás támogatására is 10-15 milliárd forintot tudunk fordítani a Munkaerő-piaci Alap decentralizált keretéből.

A munkavállalás, a foglalkoztatás ma már nem választható szét a felnőttképzéstől, ennek a jelentősége egyre nő. A munka világában érintett felnőttek a gazdasági környezet dinamikus változásaihoz ugyanis csak gyakori képzéssel és átképzéssel alkalmazkodhatnak. Ezért ma közös európai nyelven egész életen át tartó tanulásnak hívják ezt a folyamatot. A célunk nem kevesebb, mint hogy az évtized végére - a gazdaság modernizációjával összhangban - egymillió munkavállaló vegyen részt a felnőttképzésben. Örvendetes tény, hogy már most emelkedik azoknak a vállalkozásoknak a száma, amelyek saját maguk nyújtanak képzést a munkavállalóiknak. Ehhez támogatást nyújtunk, ösztönözve ezáltal a képzések gazdasági igényekhez történő igazodását. Terveink szerint jövőre az eddiginél mintegy 300 millió forinttal többet tudunk erre a célra fordítani, és több mint 4 milliárd forint segítségével 65 ezer munkavállaló képzését támogatjuk ezen a módon.

Végül, de nem utolsósorban szeretnék szólni az európai uniós csatlakozásunkról; arról a csatlakozásról, amely immár nem politikai jelszó, nem egyszerűen a szívünk mélyén élő régi vágy, hanem egy konkrét csatlakozás, annak minden előnyével és kötelezettségével együtt. 2004-ben bővülő mértékben számíthatunk az európai uniós támogatásokra is. Ennek csak a foglalkoztatáspolitikai vetületéről szeretnék beszélni. Ennek a támogatásnak a segítségével foglalkoztatáspolitikai célokra mintegy 62 milliárd forint biztosítható a következő esztendőben. Ez a 62 milliárd forint, hölgyeim és uraim, nagyon jelentős, óriási összeg; ebből a Magyar Köztársaság költségvetése 15 milliárd forintot biztosít, a többi pedig uniós forrás. Ennek a segítségével is lehetőség lesz arra, hogy 26 százalékkal növekedjenek az állami foglalkoztatási szolgálatnál a képzésre, a bértámogatásra és egyéb munkaerő-piaci támogatásra felhasználható források.

 

 

(9.50)

 

Hölgyeim és Uraim! Végezetül engedjék meg, hogy a legfontosabb célunkról szóljak: a köztársaság kormánya a kormányváltás óta kiemelt céljának tekinti, hogy több és jobb munkahelyet biztosítsunk a köztársaság polgárainak. Mi a magunk részéről a következő években is ezen kívánunk munkálkodni, és ehhez kérjük képviselőtársaim, az önök támogatását is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 66 2003.10.21. 9:26  65-87

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A munkaügyi nyilvántartás kérdését széles körű társadalmi érdeklődés övezi, méltán. A munkavállalók körében folyamatosan meglevő elvárás a munkavállalásuk hivatalos bejelentésének és annak adattartalmának pontos ismerete. A munkáltatók részéről is indokolt igény a kiszámítható, átlátható szabályozás. A magyar és az uniós tagállami munkaviszonyhoz kötődő igazgatási feladatok ellátása is megbízható információs rendszert igényel. Ennek az elvárásnak a teljesítését, valamint a munkaügyi ellenőrzési rendszer hatékonyságának növelését szolgálja az egységes munkaügyi nyilvántartási rendszer létrehozása, amelyet a kormányprogram is célul tűzött ki.

A munkakönyv megszűnéséig a munkavállaló és a munkáltató számára is rendelkezésre álltak mindazok az információk, amelyek a munkavállaló foglalkoztatási helyzetét tükrözték. A munkakönyv - mint tudjuk - 1992-ben megszűnt, vele együtt a munkáltatók foglalkoztatási nyilvántartás-vezetési kötelezettsége is. Jelenleg a munkáltatók társadalombiztosítási azonosító jelen alapuló egészség- és nyugdíj-biztosítási nyilvántartásokat vezetnek, és ennek alapján tesznek eleget különböző adatszolgáltatási kötelezettségeiknek.

A nyugdíj- és az egészségbiztosítás, az adóigazgatás területén jelenleg alkalmazott nyilvántartási rendszerek nem szolgáltatnak teljes körű, naprakész információkat. Eltérő céljukból adódóan adattartalmuk, adataik érvényessége, továbbá a nyilvántartás felé teljesítendő bejelentések gyakorisága is eltér attól, amire a munkaügyi nyilvántartás esetében szükség van. Ebből az következik, hogy nem minden esetben követhetők nyomon és ellenőrizhetőek a munkavállalók jogviszonyai, a munkáltatók által foglalkoztatott személyek száma és összetétele, valamint az adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítése.

A munkakönyv megszüntetése óta bekövetkezett gazdasági, technikai és jogszabályváltozások miatt már nem lehetséges és nem is indokolt annak korábbi formában és funkcióval történő visszaállítása, ezért a megoldás egy naprakész, hiteles központi adatnyilvántartás kialakítása, amely az illetékes hatóságok, a munkáltató és az állampolgár részére is szolgáltatást nyújt. Az önök előtt levő törvényjavaslat keretében erre teszünk javaslatot.

Tisztelt Ház! Az egységes munkaügyi nyilvántartási rendszer fő céljai a következők: a munkaerőpiac átláthatóságának javítása; a munkavállalók jogbiztonságának növelése, valamint információs önrendelkezési joguk jobb érvényesítése; a munkaügyi ellenőrzés megfelelő feltételeinek megteremtése azáltal, hogy már a munkába lépéstől egyértelműen ellenőrizhető lesz a munkaviszony létesítésével kapcsolatos bejelentés teljesítése; végül, de nem utolsósorban az EU-s adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítésének biztosítása.

Már ismertek az Európai Unió tagállamaira vonatkozó foglalkoztatáspolitikai és specifikus irányelvek. Ezek között szerepel a be nem jelentett munkavégzés bejelentett foglalkoztatássá történő átalakítása. Tekintettel arra, hogy Magyarország 2004. május 1-jétől az Európai Unió tagállamává válik, kötelező lesz a fenti prioritás nemzeti foglalkoztatási akciótervbe történő beépítése.

Tisztelt Ház! Az általunk előkészített nyilvántartási rendszer megfelel az előbb bemutatott követelményeknek. Javaslatunk kidolgozásánál egyik fontos szempont volt, hogy az új rendszer ne okozzon adminisztrációs többletet és költségnövekedést a munkáltatóknak. Ennek biztosításán túl a szabályozás bevezetésével valamennyi munkáltató esetében megszűnik a munkaviszonyok létesítésére vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettség. Ezt a jelenlegi szabályozás szerint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár felé kell teljesíteni a foglalkoztatás megkezdését követő 8 napon belül.

A rendszer kialakításánál valamennyi adatvédelmi szempontot figyelembe vettük. A kezelt adatok köre arányos az elérendő célokkal. A törvényben elrendelni kívánt adatkezelések indokoltságával az adatvédelmi biztos egyetértett. Az új rendszer minden elemében felhasználóbarát lesz. A munkáltató a bejelentési kötelezettséget teljesítheti az ország 173 pontján működő munkaügyi kirendeltségeken személyesen, továbbá bármely úgynevezett tone-üzemmódú telefonon, az internet segítségével elektronikus levél formájában, továbbá postai úton is.

A törvényjavaslat biztosítani fogja, hogy a munkavállalók és a munkáltatók saját és csakis saját adataikhoz megfelelő azonosítók használatával hozzáférjenek, és azokról, illetve felhasználásukról tájékoztatást kérjenek. A nyilvántartás adatait a törvényben megjelölt szerveken kívül más szerv csak jogszabályban meghatározott módon ismerheti meg. A bejelentés nélküli foglalkoztatás ellenőrzése céljából az ellenőrzés alá vont vállalkozások adatait munkaügyi ellenőrök jogszabályban előírt keretek között használhatják. Kiemelt célunk, hogy a kialakítandó új nyilvántartási rendszer naprakész, hiteles adatokra épüljön, feleljen meg a törvényesség, a megbízhatóság, az ellenőrizhetőség követelményeinek, céljaival arányos és takarékos legyen.

Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott törvénycsomag az új nyilvántartás kialakításának és működtetésének törvényi feltételeit teremti meg. Rendelkezései első lépcsőben a munka törvénykönyve hatálya alá eső munkaviszonyokra írnak elő bejelentési és nyilvántartási kötelezettséget. Természetesen a későbbiekben e rendelkezéseket a közalkalmazotti és köztisztviselői jogviszonyra is ki kell terjeszteni.

A törvényjavaslat a munkaviszony keletkezésére és megszűnésére vonatkozó bejelentési kötelezettséget a munkáltatók részére írja elő. A javaslat szerint a nyilvántartási rendszer működési szabályai a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításában kerülnek meghatározásra. E törvény rendelkezik a nyilvántartott adatok köréről, a bejelentési kötelezettség teljesítéséről, a nyilvántartást megvalósító szervek feladatairól, az adatok kezelésének módjáról.

Az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság a nyilvántartás létrehozása érdekében törvényben meghatározott munkavállalói és munkáltatói adatokat ad át a munkaügyi nyilvántartó központ részére.

 

(11.50)

 

A nyilvántartás a működése során ellenőrzés céljából más nyilvántartások adatait is igénybe veszi. Ezért a javaslat egyidejűleg módosítja a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról szóló törvényt, valamint a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényt. Az Európai Unió jogszabályai által előírt adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésének jogszabályi hátterét a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény módosítása biztosítja. A törvényjavaslat ugyancsak módosítja a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvényt is. Erre azért van szükség, hogy a munkaügyi ellenőrzés a nyilvántartással összefüggő bejelentési kötelezettség teljesítésére is kiterjedjen.

A törvényjavaslatot az Országos Érdekegyeztető Tanács megtárgyalta. A törvényjavaslat benyújtását a szakszervezetek támogatták, a munkáltatók tudomásul vették, az ellen kifogást nem emeltek.

A törvény, amennyiben az Országgyűlés a javaslatot elfogadja, 2004. május 1-jén lép hatályba. Kérem ennek megfelelően a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslat elfogadásával járuljon hozzá az új nyilvántartási rendszer bevezetéséhez, és ezzel tegyék lehetővé a munkavállalók részére nyújtandó, régóta várt szolgáltatás bevezetését. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 2 2003.11.03. 4:19  1-10

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Sokak véleménye, hogy a magyar társadalom jövőjét nagymértékben meghatározza, képesek vagyunk-e a nemzet sorsát érintő kérdésekről közös álláspontot kialakítani. Ezért is nagy jelentőségű, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban sikerült megállapodni a jövő évi 53 ezer forintos minimálbérről, a bruttó keresetek átlagosan 7-8 százalékos növekedéséről. Ezen túlmenően megállapodás született több olyan tételről, amelyek kihatnak a munkavállalók jövedelmére, és egyszersmind az adótörvényeket is érintik.

Megállapodni sohasem könnyű. A szakszervezetek a keresetek reálértékének növelését tűzték ki célul. A munkáltatók a versenyképesség erősítésére helyezték a hangsúlyt. A kormánynak, miközben mindkét szempontot igyekezett szem előtt tartani, el kellett kerülnie az állami túlköltekezést is. Klasszikus elv, hogy a bértárgyalásoknak nem a kormány, hanem a munkáltatók és a munkavállalók, illetve a szakszervezetek a főszereplői. A kormány így arra törekedett, hogy a minimális bérről és a keresetnövekedési ajánlásokról a szociális partnerek állapodjanak meg egymással. Ez a stratégia azonban nem jelentette azt, hogy a kormány passzívan viszonyult volna a tárgyalásokhoz. A kormány az Országos Érdekegyeztető Tanács újjászervezésekor támogatta, hogy a munkaügyi kérdések mellett a gazdaságot meghatározó feltételekről is folyjanak konzultációk Ezzel a munkáltatók és a szakszervezetek közötti megállapodások sikerét kívántuk elősegíteni. Stratégiánk sikeresnek bizonyult.

Megállapodás született arról, hogy az adómentes étkezési hozzájárulás összeghatára hideg étkeztetés esetén havi 2000 forintról 3500 forintra, meleg étkeztetés esetén havi 4000 forintról 6000 forintra emelkedik. A gyermekes szülők adómentes iskolakezdési természetbeni juttatása 10 ezer forintról 15 ezer forintra nő. A munkáltatók számára nagy jelentőségű a megállapodásnak az az eleme, amely szerint a társasági adóalap megállapításakor az adózás előtti nyereség csökkenthető az adózó által fizetett helyi iparűzési adó 25 százalékával, de legfeljebb az adózás előtti nyereség összegével.

A tárgyalások egyik kulcskérdése volt a minimális bér adómentessége. Sikerült elérni, hogy egy kiegészítő adójóváírás segítségével az új 53 ezer forintos minimálbér után ne kelljen adót fizetni. Mindezzel és az adórendszert érintő, itt most nem említett módosításokkal az volt a kormány célja, hogy segítse a munkáltatók és a szakszervezetek megállapodásának létrejöttét. A kormány aktív közreműködése nélkül a megállapodás nem jött volna létre, hiszen a munkáltatók és a szakszervezetek álláspontja igen távol állt egymástól. Mindez fontos tanulságot rejt magában, hölgyeim és uraim. Egyik fél sem tudott volna eredményt elérni, ha nem tanúsít rugalmasságot, ha nem képes a megállapodás érdekében előzetes álláspontján lényegesen módosítani. Nem véletlen, hogy a megállapodást aláíró felek valamennyien úgy érezték, hogy ugyan jó megállapodást kötöttek, de céljaikat maradéktalanul nem tudták megvalósítani.

A kompromisszumnak ugyanis, hölgyeim és uraim, éppen ez a természete. Mindnyájan feladunk egy kicsit törekvéseinkből annak érdekében, hogy egy új minőséghez, az összehangolt cselekvések állapotához jussunk el. Ez az az érték, amit nem szabad szem elől tévesztenünk, és ami nélkül a jövő sem képzelhető el.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 217 2003.11.03. 2:38  216-218

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A lefolytatott általános és részletes vita alapján megállapítható, hogy a törvényjavaslat rendkívül fontos jogi szabályozást tartalmaz.

Örülök annak, hogy az általános vitában valamennyi frakció egyetértését fejezte ki a megfogalmazott célokkal kapcsolatban. Minden parlamenti párt indokoltnak tartotta az egységes munkaügyi nyilvántartás létrehozását. A munkakönyv megszűnését követően a munkaerőpiac átláthatósága és ellenőrizhetősége romlott. Az új nyilvántartás létrehozása lehetővé teszi a be nem jelentett munka visszaszorítását, a munkavállalók jogbiztonságának növelését.

Szeretném megköszönni a módosító indítványt benyújtó képviselőtársaimnak, hogy konkrét javaslatokkal segítették közös céljaink elérését. Ezzel önök egy korszerű nyilvántartó rendszer jogi feltételeinek megteremtéséhez járultak hozzá. Támogatjuk dr. Juhászné Lévai Katalin és képviselőtársainak a nyilvántartás adattartalmának kiegészítésére irányuló javaslatait. Ezáltal a nyilvántartás tartalmazni fogja a munkavállaló szakképzettségére, személyi alapbérére, a munkaidő hosszára vonatkozó adatokat is.

A munkaügyi ellenőrzést végző szerv akkor lehet hatékony, ha az a munkavégzéssel kapcsolatos adatok birtokában végzi tevékenységét. Ennek feltétele, hogy az ellenőrzéshez szükséges információkat a nyilvántartás biztosítani tudja. Egyetértünk továbbá azzal a módosító javaslattal is, amely a “haladéktalanö kifejezés helyett egyértelműen meghatározza a munkaadó bejelentési kötelezettségének határidejét. Különösen fontos ez akkor, ha a munkaviszony fennállásáról hatósági határozat, bírósági ítélet vagy a felek megállapodása utólag rendelkezik. Egyetértünk azokkal a javaslatokkal, amelyek az egyes szerveknek a nyilvántartásból történő adatigénylési jogosultságát kívánják pontosítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyszer szeretném megköszönni az általános vitában, a bizottságokban, valamint a részletes vitában kifejtett konstruktív együttműködést.

Kérem az Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot a kormány által támogatott módosító indítványokkal együtt fogadja el.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 201 2003.11.17. 3:14  200-204

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az egész életen át tartó tanulás előtérbe kerülését bizonyítja a törvényjavaslat vitájában tapasztalt hozzászólások nagy száma: közel ötven módosító és kapcsolódó módosító indítvány került benyújtásra.

Stolár Mihály képviselőtársammal egyetértünk abban, hogy a felnőttképzés hazai rendszerét jobban összhangba kell hozni a közös európai folyamatokkal. Támogattunk minden erre irányuló módosító indítványt, függetlenül attól, hogy ellenzéki vagy kormánypárti oldalról nyújtották be. Támogattuk a jogbiztonság javítására, a jogorvoslati lehetőség megteremtésére és a minőségi szolgáltatások körének bővítésére irányuló javaslatokat is.

Az oktatási bizottság egyik indítványa a felsőoktatási intézmények hallgatóira vonatkozott; a javaslattal az államilag nem támogatott képzésben részt vevő hallgatók részére adókedvezményt kívántak biztosítani. Ezen adókedvezmény nem a felnőttképzési törvény, hanem a személyi jövedelemadóról szóló törvény szabályozási körébe tartozik, emiatt ezt nem tartottuk támogathatónak. Maga a felnőttképzési törvény is úgy rendelkezik egyébként, hogy a felnőtt hallgatót a személyi jövedelemadóról szóló törvényben szabályozott módon illeti meg az adókedvezmény.

Fontosnak tartjuk, hogy a nem jogkövető módon végzett felnőttképzési tevékenység a jövőben szankcionálható legyen. Éppen ezért egyetértek azon képviselőtársaimmal, akik a felnőttképzést folytató intézmények fokozottabb ellenőrzését indítványozták. Gúr Nándor és képviselőtársai a bírság kiszabásának megítélését az országos szakértői nyilvántartásba felvett szakértő bevonásával végeztetnék, amivel egyetértünk.

Hasonló a helyzet a minőség tanúsítására hivatott felnőttképzési akkreditáló testület összetételével is. Ennek ésszerű átalakítására szintén Gúr Nándortól és képviselőtársaitól ugyancsak érkezett olyan módosító indítvány, amit támogattunk.

Támogattunk számos olyan indítványt is, amelyek az államigazgatási megoldások nyitottabbá tételét szolgálják, idetartozik Kuzma László és Stolár Mihály képviselők javaslata is. Képviselőtársaim a felnőttképzést folytató intézmények jegyzékét negyedévente javasolják a munkaügyi tárca honlapján közzétenni. Ugyancsak említett képviselőtársaim tettek ésszerű, így támogatható javaslatot a regionális munkaerő-fejlesztő és -képző központok elnevezésének egyszerűbbé tételére.

Tisztelt Ház! Mindezek alapján kérem az Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot és a kormány által támogatott módosító indítványokat együtt fogadja el.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 206 2003.11.24. 2:57  205-209

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Országgyűlés! A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet általános konferenciája 2002. június 21-én fogadta el a szövetkezetek elősegítéséről szóló 193. számú ajánlást. Az ajánlás kiindulópontja, hogy a különböző szövetkezetek hatékonyan segítik elő az emberek részvételét a gazdasági és társadalmi fejlődésben.

Elfogadásával a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tagállamai kettős célt tűztek ki maguk elé. Egyrészt az ajánlás kimondja, hogy a tagállamok a közösen elfogadott szövetkezeti elvek alapján vizsgálják felül, illetve fogadjanak el a szövetkezetekre vonatkozó jogszabályokat. Ennek során konzultálniuk kell a szövetkezeti érdek-képviseleti szervekkel.

A szövetkezetek részére támogatási szolgáltatásokat kell biztosítani, és meg kell könnyíteni a hitelekhez és befektetésekhez való hozzájutásukat is. Ugyancsak kedvező feltételeket kell teremteni szakmai, kereskedelmi és pénzügyi kapcsolataik fejlődése érdekében. Másrészt a szövetkezetek jövedelem- és munkahelyteremtő potenciáljának teljesebb kihasználását elősegítő szakmai, politikai keretek lefektetésére törekedtek.

A 193. számú ajánlást tartalmazó beszámoló politikai, törvényhozási és gyakorlati útmutatóul szolgál, jogi, foglalkoztatási, képzési, pénzügyi intézkedéseket is magában foglaló koherens politikai keretet vázol fel. Kiemeli, hogy a szövetkezeteknek a más gazdasági és társadalmi szerveződéseknél nem kevésbé kedvező feltételeket kell biztosítani. Részükre egyes területeken kedvezményeket kell adni. Idetartoznak a foglalkoztatás elősegítése, illetve a hátrányos csoportok vagy régiók számára előnyt biztosító tevékenységek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény módosítása során a kormány már figyelembe vette az ajánlásnak a szövetkezeti érdek-képviseleti szervek konzultációs jogára vonatkozó javaslatát. Egy korszerű szövetkezeti törvény megalapozása során nem hagyhatjuk figyelmen kívül a 193. ajánlás előírásait. Iránymutatónak tartom az ajánlás foglalkoztatást elősegítő megfontolásait is.

Kérem ezért, hogy az országgyűlési határozati javaslat elfogadásával támogassák a 193. számú ajánlásban foglalt törekvések megvalósítását. Köszönöm kitüntető figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 10 2003.11.25. 5:15  7-10

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nem véletlenül tartja a mondás, hogy a boldogság titka a rövid memória. Az előző hozzászólásból az tetszett ki, hogy ellenzéki képviselőtársaink egy részének rövid a memóriája, és ez okozza a mai örömüket. Szeretném a hozzászólásban elhangzott néhány ténnyel, pontosabban: néhány véleménnyel ellentétben ismertetni azokat a tényeket, amelyekről talán nem lehet eleget beszélni itt, a tisztelt Ház falai között sem.

Kezdjük először is a tagadhatatlanul kedvezőtlen jelenségekkel, hiszen - legalábbis remélem - sem ellenzéki, sem kormánypárti képviselők, sem miniszterek nem örülnek annak, ha munkahelyek szűnnek meg egy országban, ha embereket bocsátanak el a gazdaságban tapasztalható bármilyen rendellenesség miatt. A tények ugyanakkor azt mutatják, hölgyeim és uraim, hogy a gyárbezárások nem mutatnak számszerűen különösebb változást, mondjuk, a Fidesz-kormányzás első teljes évének az adataihoz képest. Ez bizony elég nagy szám volt 1999-ben, meghaladta a 30 ezer főt az akkor leépített emberek száma, és azt kell mondanom, hogy minden bizonnyal ebben az évben is hasonló számot kapunk az év végén. Ez egy nagyon kellemetlen tény, nagyon kellemetlen szám. Azonban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez nem új jelenség, és erre éppen Őry Csabának, a korábbi államtitkár úrnak illett volna emlékeznie.

Ami pedig a számokkal való játszadozást illeti: mi nem játszadozunk a számokkal, sőt ellenkezőleg. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium amikor foglalkoztatási tendenciákról tart sajtótájékoztatót, valamennyi esetben a Központi Statisztikai Hivatal számait használja. Nem magunk gyártunk számokat, azokat a számokat használjuk, azokat említjük, amelyeket a Központi Statisztikai Hivatal havi felmérései tartalmaznak. Szó nincs tehát arról, hogy bármilyen ellentét lenne közöttünk, mint ahogy az egyik újság ezt tegnap állította, amit kénytelenek voltunk helyesbíttetni. Ellenkezőleg, arról van szó, ha munkaügyi, foglalkoztatási tendenciákról beszélünk, akkor legjobb a jelenleg egyetlen létező hiteles forrásra támaszkodni, a Központi Statisztikai Hivatal felméréseire.

Szeretném megjegyezni, nagy örömömre szolgált, hogy néhány nappal ezelőtt az Országgyűlés teljeskörűen - ellenzéki képviselőtársaim támogatásával is, amit ezúton is köszönök - elfogadta a munkaügyi nyilvántartás kiépítéséről szóló törvényjavaslatot. Ha a munkaügyi nyilvántartást jövő május 1-jétől teljeskörűen kiépítjük az országban, akkor immáron nemcsak a Központi Statisztikai Hivatal egyébként korrekt felmérései mutatnak utat a tekintetben, hogy munkahelyek megszűnnek vagy keletkeznek Magyarországon, hanem erről pontos, hivatalos adatokkal fogunk rendelkezni.

Egyébként pedig a KSH-adatokban örvendetes tendencia rajzolódik ki, nevezetesen, hogy a kormányváltás óta vagy az elmúlt egy évben - teljesen mindegy, képviselőtársam, hogy melyik számot használjuk - nőtt a foglalkoztatottság, mégpedig hibahatáron kívüli nagyságrenddel, 125 ezer fővel, ha a kormányváltás óta nézzük ezt a számot. De bármelyik statisztikai adatot vetjük is össze - akár a negyedévi átlagokat, akár a havi adatokat -, mind egyértelműen jelzi a foglalkoztatottság növekedését. Számomra érthetetlen, hogy ezt az egy számot - amit önök ugyanúgy megkapnak, mint ahogy megkapja a Munkaügyi Minisztérium; az ön idejében is megkapta ezeket a számokat a Munkaügyi Minisztérium, pontosabban annak elődje - az ellenzéki képviselők miért nem hajlandók tudomásul venni.

 

(8.20)

Miért csak azokat a tendenciákat mondják el naponta, amelyek az ő vélt igazukat próbálják alátámasztani? Ami egyébként a pályakezdők körében tapasztalható munkanélküliség-növekedést illeti, ez egy valós negatív tendencia, képviselőtársam. Teljesen egyetértek abban, hogy ezt kezelnünk kell. Itt keletkezett ugyanis egy diszharmónia az oktatás szerkezete és a munkaerőpiac igényei között.

Most már túl kell jutnunk azon a néhány évvel korábbi nézeten, miszerint elegendő tanulni és taníttatni gyermekeinket. Világosan látszik, hogy ma már ez a diplomások esetében sem elegendő, mert olyan szakmában kell taníttatni gyermekeinket, amely szakmában képesek elhelyezkedni. Ha ezt három vagy öt évvel ezelőtt - hiszen a mostani generációk akkor iratkoztak be egy főiskolára vagy egyetemre - nem tudtuk pontosan előre jelezni, ha akkor csak az volt a szempont, hogy minél több ember menjen az egyetemekre, függetlenül attól, hogy milyen szakon végez, akkor ennek három vagy öt év múlva törvényszerűen munkaerő-piaci nehézségek lesznek a következményei. Teszünk ez ellen, képviselő úr, az országban egy rendezvénysorozatot tartottunk, több mint száz állásbörzét hirdettünk meg az ország különböző helyein. Ezen állásbörzéken 40 ezer pályakezdő jelent meg, ez is jelzi az érdeklődést, és közülük több mint 5 ezernek sikerült munkát találni.

Kérem képviselőtársaimat, hogy ezeket a tényeket is vegyék észre. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 213 2003.12.08. 0:53  212-214

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A törvényjavaslat általános és részletes vitája során egyértelművé vált, hogy az abban foglalt módosításokat a parlament mindegyik frakciója, azaz az Országgyűlés egésze támogatja.

A törvényjavaslathoz benyújtott néhány módosító javaslat szintén ezt az akaratot tükrözte. A kormány támogatja azt a módosító javaslatot, amely arra irányul, hogy a vasárnapi pótlék fizetése nem indokolt részmunkaidős foglalkoztatási forma esetében, amikor a munkavégzésre mindig hétvégén kerül sor, és ez már a szerződés megkötésekor nyilvánvalóvá válik.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a törvényjavaslatot és a kormány által támogatott módosító indítványokat a javaslattal együtt a tisztelt Ház fogadja el.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 215 2003.12.08. 1:13  214-216

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! A törvényjavaslat általános és részletes vitájának tapasztalatai alátámasztották a törvény módosítására vonatkozó kormányzati elképzeléseket. A törvényjavaslat és a kormány által is támogatott módosító javaslatok elfogadásával lehetővé válik, hogy a munkavállalói és a munkáltatói jogutódlás meghatározott eseteiben, illetve a nyugdíjazáskor is változatlanul résztvevője maradhasson e tulajdonszerzési programnak, hogy az MRP-szervezetek kapjanak vásárlási jogot az állami vagyonrész ismételt értékesítésekor, hogy javuljanak az új MRP-k létesítésének és működtetésének a szervezeti és gazdálkodási feltételei, hogy az MRP-szervezet által részletfizetési kedvezménnyel megszerzett vagyonrész tekintetében alkalmazásra kerüljön a privatizációs törvény erre vonatkozó rendelkezése.

Még egyszer szeretném megköszönni képviselőtársaim vitában kifejtett alkotó gondolatait, és kérem, a javaslatot a kormány által támogatott módosító indítványokkal együtt fogadják el.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 159 2003.12.15. 2:16  156-163

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Teljesen jogos a felvetése, ugyanis néhány nappal azután, hogy az Országgyűlés egyébként közel egyhangúlag - aminek külön örülök - elfogadta az egységes magyar munkaügyi adatnyilvántartás bevezetésére vonatkozó törvényt, ezt követően már a gyakorlati munkáé a főszerep.

Nemcsak azt kell ugyanis megoldanunk, hogy a munkavállaló nagyobb biztonságát teremtsük meg ezzel a rendszerrel, és elkerülhetővé váljanak olyan esetek, amely során a munkavállaló ugyan azt hiszi, hogy foglalkoztatásának körülményei minden szempontból rendben vannak, de egy esetleges betegség esetén szembesül azzal a fájdalmas következménnyel, hogy az ő tudta nélkül munkaadója tulajdonképpen nem fizette a tb-járulékokat és az egyéb adófizetési kötelezettségeket, anélkül, hogy tudott volna róla, feketén foglalkoztatta őt, és ennek összes következménye nem a munkaadót, hanem a munkavállalót terheli akkor, amikor egyébként nagy szüksége lenne a segítségre. Hogy a jövőben ilyen ne fordulhasson elő, ezért vezetjük be ezt a nyilvántartási rendszert.

Ezzel párhuzamosan, miután nagy mennyiségű személyes adatról is szó van, elemi érdekünk, a Magyar Köztársaság érdeke, hogy ezeket az adatokat úgy védjük, amennyire ez csak lehetséges. Ezért a jelenleg is folyó közbeszerzési eljárás ajánlati dokumentációjában a lehető legszigorúbb előírásokat fogalmaztuk meg ezzel kapcsolatban. A rendszernek meg kell felelnie egy civil közcélú számítógépes nyilvántartás legmagasabb szintű védelmi követelményeinek. Ennél szigorúbb előírások már csak a katonai rendszerek esetén lehetségesek. Ez a rendszer biztosítani fogja az adatok és adatmozgások védelmét, illetve a legkorszerűbb vírusvédelmet természetesen.

Tartalmazza továbbá a hozzáférési lehetőségek és jogosultságok pontos meghatározását, azok ellenőrzését és az illetéktelen hozzáférés elleni védelmet. Az internetes hozzáférést biztosító egyéni azonosító kódok kezelését szintén titkosítási eljárások védik. Tehát nemcsak egy fontos, de egyúttal egy biztonságos rendszert is hozunk létre. Kérem válaszom szíves tudomásulvételét.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 163 2003.12.15. 0:38  156-163

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Nem lehet eléggé hangsúlyozni annak fontosságát, hogy az adatok kiemelt szintű védelmét egy korszerű informatikai rendszer és megfelelő adatvédelmi technikák biztosítsák. Ezen túlmenően az adatvédelmi törvény 2004. január 1-jétől hatályos módosításának megfelelően az egységes magyar munkaügyi adat-nyilvántartási rendszerre vonatkozóan adatvédelmi és adatbiztonsági szabályzat is készül, és belső adatvédelmi felelős kerül kinevezésre a nagyobb biztonság érdekében.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 68 2003.12.22. 3:00  65-71

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Viszonylag egyszerű lenne a dolgom, ha megengedné nekem az alkotmány, hogy egy politikai döntéssel egy létszámleépítést megakadályozzak, és közvetlenül beavatkozzak bármely cég életébe, megvédve emberek munkáját. De erre a szabad piacgazdaságban a mindenkori magyar kormánynak nincs lehetősége; gondolom, képviselő úr sem kívánja, hogy ezen változtassunk.

Amire lehetőségünk van, az két dolog, mind a kettővel élni szoktunk. Az egyik, hogy ha kezdeményezés történik, és egy cég hosszú távú esélyei jók, de átmenetileg piaci problémákkal küzd, akkor módunkban áll munkahelymegtartó támogatással megakadályozni a létszámleépítést. Ez az elmúlt évben több esetben meg is történt Magyarországon. A másik, amennyiben ilyen kezdeményezés nem történt, vagy lehetetlen a piaci helyzetet megfordítani, és a létszámleépítés elkerülhetetlen, akkor annak hatásainak az enyhítése, az elbocsátott dolgozók újra elhelyezkedésének támogatása.

Ebben az esetben is ez történt. A cég bonyolult történetben ugyan, de először április 30-án jelentette be, hogy összesen 109 fő leépítését kezdeményezi. Október 9-én ugyanakkor a munkaügyi központot már arról tájékoztatták, hogy az áprilisban tervezett létszámleépítésre nem került sor. Időközben azonban a dolgozók egy része a bizonytalan foglalkoztatási helyzet miatt elhelyezkedett. Ezt követően a cég egy újabb fordulattal aktualizálta áprilisi bejelentését, és 77 főben jelölte meg azt a létszámot, amelytől kénytelen megválni. December 3-án pedig arról adott tájékoztatást a megyei munkaügyi központnak, hogy újabb 21 fő leépítését tervezik.

A minisztérium, pontosabban a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ intézkedett, és ennek értelmében a munkáltató és a munkavállalói érdekképviselet úgynevezett munkába helyezést elősegítő bizottságot hozott létre. Ez a bizottság azóta is dolgozik. Természetesen, amikor a cég a létszámleépítést felfüggesztette, akkor ez a munkacsoport is kényszerű munkanélküliségre volt kárhoztatva. Jelenleg 15 fő regisztrált munkanélküli származik a létszámleépítésből. Ezek közül négynek ajánlott munkát a helyi munkaügyi kirendeltség, ketten azóta elhelyezkedtek.

Tájékoztatom képviselő urat, hogy a mai napon, tehát december 22-én a pásztói kirendeltségen 67 fő számára tud a munkaügyi kirendeltség üres álláshelyet felajánlani. Ezek azok, amelyek egy piacgazdaságban a lehetőségeinket jelentik. Biztosítom képviselő urat arról, hogy ezeket a lehetőségeket az emberek továbbfoglalkoztatásának érdekében maximálisan ki akarjuk használni.

Köszönöm szépen a figyelmét. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 80 2003.12.22. 2:51  77-82

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Vannak esetek, amikor a jog kevesebb az igazságnál, és a jog által biztosított lehetőségek sem feltétlenül elégítik ki igazságérzetünket. Attól tartok, hogy az ön által vázolt eset tipikusan ebbe a kategóriába tartozik.

Ha az ön kérdése mögött egyszerű munkajogi érdeklődés állna, akkor erre könnyű választ adhatnék: a munka törvénykönyve csak meghatározott, nagyon is speciális esetekben teszi lehetővé, hogy szakszervezeti vezetőknek a munkaadó felmondjon. A szakszervezeti vezetőknek többletjogosítványaik vannak, és ez alapján munkaviszonyuk rendkívüli felmondással történő megszüntetéséhez a törvény a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv előzetes tájékoztatását kívánja meg.

Azon is nehéz vitatkozni, hogy egy jogállamban a törvény betartása felett a független bíróságok őrködnek; bárki, aki úgy érzi, hogy a törvényeket nem tartották be, ezekhez a bíróságokhoz kell hogy forduljon. (Folyamatos zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

Azzal is egyetértek, hogy a magyar bíróságok rendelkezésére álló idő, amelyben adott esetben elbírálja egy ügynek a megítélését, időnként túlságosan hosszú. Ebben az ügyben viszont, azt hiszem, kevés, hogyha egyszerűen jogi és bírósági úton keressük a választ, hiszen ez az eset egy speciális munkahelyen történt, a közszolgálati rádiónál, ezért ennek az ügynek a szálai messzebb vezetnek annál (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hozzátok!), mintsem hogy egyszerű munkajogi esetről legyen szó.

Ami a munkajogot illeti, a képviselő úr tudja, hogy a munka törvénykönyve átfogó szabályozásra kerül a következő évben. Ezúton is kérem a parlament minden képviselőjét, hogy amennyiben az átfogó szabályozás során olyan pluszjogosítványokat kívánnak érvényesíteni, amelyek a szakszervezeti vezetők jogállását biztosabbá teszik, akkor én ehhez partner leszek.

Ebben az esetben viszont - túl a munkajogon - a közszolgálatiságról van szó, képviselő úr, és arról, hogy egy újságíró mit tehet akkor, ha a saját belső parancsa szerint ezt a közszolgálatiságot képviseli, és munkaadói mégsem méltányolják. Ebből a szempontból személy szerint az esetet botrányosnak tartom, de miniszterként a jogi következményekkel kell számolnom, ezért arra kérem még egyszer a képviselő urat, hogy amennyiben a munka törvénykönyve átfogó szabályozásánál ezzel kapcsolatban javaslatai vannak, azt az Országgyűlésnek nyújtsa be.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 116 2004.02.16. 2:04  113-120

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Asszony! Mind a két esetben órákkal a hivatalos bejelentés után elkezdtünk dolgozni a probléma megoldásán. Ugyanígy teszünk minden ehhez hasonló ügyben, mert kétségtelen tény, hogy az országban egy második gazdasági szerkezetváltás zajlik. Ennek egyik oldalán változatlanul befektetők jönnek az országba, és munkahelyeket teremtenek, ugyanakkor bérköltség szempontjából igényes vállalkozások részben létszámleépítéseket kezdtek, és ennek nemcsak hogy nem örülünk, ezek regionális problémákat vetnek fel, amit ott helyben kell orvosolni.

Ami a dohánygyár dolgozóit illeti: az ő esetükben a helyzetet megnyugtatóbbnak találom. Több vállalkozással tárgyaltunk órákkal a bejelentés után annak érdekében, hogy a Reemtsma Debreceni Dohánygyár jelenlegi dolgozóit létszámleépítést követően más vállalkozásoknál el tudjuk helyezni. Több száz munkahelyet ajánlottak fel, minden további nélkül remény van tehát a Reemtsma Debreceni Dohánygyár dolgozóinak más vállalkozásoknál történő továbbfoglalkoztatására. Ezen tárgyalások egy részén természetesen személyesen is részt vettem.

Ami a Hajdú-Bét Rt. esetét illeti: itt egy komplexebb problémával állunk szemben, nemcsak 1400 munkahelyről van szó, hanem azokról a beszállítókról is, akik szintén veszélyeztetve érezhetik megrendelésüket. Itt is személyesen tárgyaltam a felszámolóval, annak érdekében, hogy egy kedvezőbb forgatókönyv valósuljon meg. Reményeink szerint, és ez ügyben vállalkozókkal is konkrét tárgyalást folytattam, van lehetőség arra, hogy olyan szakmai befektető vegye át a felszámolási eljárás végén a Hajdú-Bét Rt. üzemeit és vele együtt a dolgozóit, amely képes tovább folytatni ugyanezt a tevékenységet. Ez azért fontos, mert nemcsak az 1400 munkahelyet tudjuk ezáltal megmenteni, hanem a beszállítók jövője sem forog veszélyben. Kérem válaszom szíves tudomásulvételét. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 120 2004.02.16. 1:01  113-120

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Ezzel kellett volna tulajdonképpen kezdenem, hogy mi van a dolgozók elmaradt bérével, amikor a jövőről beszéltem, ez valóban kimaradt a válaszomból. Ezért engedje meg, hogy röviden tájékoztassam arról, a felszámolóval történő tárgyalás alapján azonnal intézkedtünk, hogy a Bérgarancia Alap segítségével a dolgozók jogos járandóságait minden további nélkül fizessék ki. Az átutalás a mai napon, február 16-ával megtörtént, ezért minden további nélkül, néhány napos késedelemmel ugyan, de a dolgozók a jogos járandóságukat megkapják.

A helyzet orvoslásához valóban kevésnek tűnik a munkaügyi központ helyben rendelkezésre álló kerete. Természetesen, és erről nemcsak a munkaügyi központ vezetőjét, hanem valamennyi érdekelt felet tájékoztattam, a minisztérium a saját erőforrásaiból kész a szükséges segítséget megadni, mindannyiunk közös érdeke, hogy az emberek munkáját biztosítsuk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 196 2004.02.16. 2:13  193-197

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselő Asszony! Nos, hogy mit tettünk? Ha a képviselő asszony megnézné a Központi Statisztikai Hivatal számait, akkor azokban azt olvashatná, hogy az utóbbi 12 évben még soha nem dolgoztak ennyien Magyarországon, mint jelenleg - közel 4 millió fő. És az utóbbi 12 évben, mióta a KSH a munkanélküliek arányát méri az országban, még soha ilyen alacsony, 5,5 százalékos munkanélküliségi rátát nem mértek.

Ezek az országos adatok, de abban önnek, képviselő asszony, teljesen igaza van, hogy az országos átlag nem vigasztalja azokat az embereket, akik egy konkrét helyen veszítették el az állásukat. Ennek azonban a jóléti rendszerváltáshoz semmi köze nincs, itt egyszerűen jogsértés történt, ugyanis a cipőgyár mind a munka törvénykönyve, mind a csődtörvény vonatkozó előírásait megsértette. A végelszámolási eljárásban ugyanis a végelszámoló gyakorolhatja a munkáltatói jogokat, ennek során a dolgozók juttatásainak a határnapon történő kifizetése is az ő kötelezettsége. A cipőgyár esetében azonban a végelszámoló - a jogszerű eljárás helyett - egyszerűen eltűnt a cég vagyonával. Ebben az esetben természetesen a mi dolgunk a tájékoztatás is, a dolgozók jogainak az ismertetése, ezért az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség a cipőgyár székhelyén a késedelmes bérfizetés miatt eljárt a munkáltatóval szemben, a dolgozók képviselőit pedig tájékoztatta arról, hogy az elmaradt bérük miatti igényüket bíróság előtt érvényesíthetik.

Ami egyébként az emberek problémáinak a megoldását illeti, erre két válaszom is van; sokkal több is lehetne, de az időkeret ennyit tesz lehetővé. Az egyik: a munkaügyi központ munkatársai, akár átképzési támogatással, akár álláshelyek felajánlásával ebben az esetben is mindent megtesznek annak érdekében, hogy egy bezárt cég esetében a dolgozóknak egy másik helyen legyen munkájuk. Másrészt pedig a képviselő asszony figyelmébe ajánlom a nemrég kiírt munkahelyteremtő támogatásokat, amelyekkel élhet az a vállalkozó is, aki ebben a körzetben van. Ebben az esetben további munkahelyeket tudunk még ebben az évben teremteni.

Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
124 6 2004.02.19. 6:59  1-145

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom, hogy a foglalkoztatáspolitikának mi a célja Magyarországon, akkor a kérdésre azt válaszolnám: a célunk az, hogy több és jobb munkahelye legyen az embereknek. Nézzük ennek az állításnak a valóságtartalmát az elmúlt időszakban. Nézzük először a mennyiséget, mennyi munkahely van Magyarországon, mennyivel több munkahely van Magyarországon a kormányváltás óta, mint azt megelőzően.

Ha önök felelős politikusként megnézik a Központi Statisztikai Hivatal adatait, akkor pontosan láthatják ezekből a számokból, hogy míg 2001-től a kormányváltásig a munkaerőpiacot a stagnálás jellemezte, addig a kormányváltás óta markánsan nőtt a foglalkoztatottak száma. A kormányváltás óta eltelt időszakban 84 ezer emberrel több dolgozik az országban. Ez azt jelenti, hölgyeim és uraim, hogy 84 ezer családdal többnek van munkajövedelme, sőt, ha a számokat kicsit lefordítjuk a hétköznapokra, akkor hadd mondjak önöknek egy hasonlatot. Amikor itt az Országházban, ebben a gyönyörű épületben dolgozunk, és jártunkban-keltünkben hallgatjuk az idegenvezetők elmondásait, akkor gyakran hallhatjuk azt az összehasonlítást, hogy az az összeg, amibe az Országház építése került, az építése idején elegendő lett volna egy Kecskemét nagyságú város teljes felépítésére. Nos, ha a foglalkoztatáspolitikai számokat nézzük, hölgyeim és uraim, akkor azt mondhatom, hogy a kormányváltás óta egy nagyobb magyarországi várossal több ember dolgozik az országban, és ez nem kis teljesítmény.

Ha ennek az ellentétét nézzük, hogy a munkanélküliekkel kapcsolatban a számok mit mutatnak, akkor szintén a Központi Statisztikai Hivatal számaiból önök pontosan kiolvashatják: a legfrissebb felmérések szerint a munkanélküliek aránya 5,5 százalékos az országban, és ez 1992 óta, mióta a KSH egyáltalán méri a munkanélküliség alakulását, a legalacsonyabb érték.

Hol tartunk, hölgyeim és uraim? E tendenciák, bármennyire kedvezőek is, az eltelt rövid idő alatt, szűk két esztendő alatt csodákra mi se voltunk képesek. Mindeme fejlődés dacára azt kell mondanom a csatlakozás küszöbén, hogy ha a foglalkoztatottak arányát nézzük az országban, akkor a csatlakozásunk idején mi Görögországgal, illetve Olaszországgal leszünk egy szinten a foglalkoztatottak számát tekintve. Nézőpont kérdése, hogy ez sok vagy kevés; én azt mondom, hogy a lehetőségeinkhez képest erre a számra nyugodtan lehetünk büszkék; ha a helyzetet nézzük, akkor viszont teljesen világos, hogy a jövőben is sokat kell azért tennünk, hogy több embernek legyen munkahelye Magyarországon.

Nézzük az érem másik oldalát, a minőségi oldalát, hiszen azt mondtam, hogy nemcsak több munkahely kell az embereknek, hanem jobb munkahely is kell az embereknek.

(9.30)

A jobb munkahely sok minden dolgot takar, munkakörülményeket, de talán mindenekelőtt Magyarországon a fizetést. Nos, a kormányváltás idején mi azt vállaltuk, hogy 2006-ig a reálbéreket 25 százalékkal növeljük. A számok azt mutatják, hölgyeim és uraim, hogy e vállalás teljesítéséhez máris igen közel állunk, minden további nélkül teljesíthető ez az ígéretünk, hiszen az elmúlt két évben már 25 százalékkal nőtt a fizetések vásárlóereje.

Nem hallgathatom el, hölgyeim és uraim, hiszen ma felelősen gondolkodunk a gazdaságról - legalábbis a vitanap címe ezt sugallja -, hogy a kedvező tendenciák mellett számos problémával is szembe kell néznünk. A problémák közül az egyik, hogy miközben az országos átlag azt mutatja, hogy jó irányba haladunk, ezek mögött az átlagok mögött nagyon komoly regionális feszültségek is meghúzódnak. Ennek döntő oka az, hogy Magyarországon a munkaerőpiac nem eléggé mobil, és ennek döntő oka a lakáshelyzet. Ma Magyarországon egy átlagos keresetű ember nem tud fenntartani egy bérlakást, hiszen ez túl drága ma még Magyarországon, túl kevés a bérlakás. Ezért egy ózdi munkanélküli, még akkor is, ha szakmájával könnyen el tudna helyezkedni Győrben, nem tud könnyedén lakóhelyet változtatni még akkor sem, ha egyébként vállalná a költözéssel járó különböző problémákat. Emiatt nem vigasztalhatunk senkit egy kisvárosban, ha egy kétszáz vagy háromszáz fős gyárat bezárnak, hogy egyébként az ő szakmájában egy másik magyarországi városban pedig új munkahelyeket teremtettünk. Ezért regionális válságkezelési programokra is szükség van, hiszen nem lehetünk elégedettek csak az országos átlaggal e tekintetben. Éppen ezért ebben az esztendőben ilyen regionális szerkezetváltást elősegítő programokra egymilliárd forintnyi pályázatot írunk ki.

A másik, amiről külön szólni szeretnék, ha jobb munkahelyekről és ezek megteremtésének lehetőségéről beszélünk, az pedig a felnőttképzés. Közhely, hogy jó pap is holtig tanul, és ez így van a modern gazdaságban a munkavállalókkal is. Az örökség nem kellemes, a rendszerváltás idején jóval több mint egymillió embernek nem volt semmilyen szakképzettsége, és legfeljebb nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezett. Világos, hogy ahhoz, hogy őket munkához tudjuk juttatni, elsősorban a felnőttképzésre kell koncentrálnunk. Erőfeszítéseink itt is eredményt hoztak. Csak az ez évi számokat hadd mondjam önöknek: míg 2003-ban a felnőttképzésben állami támogatással 5340 fő vehetett részt, addig 2004-ben ez a szám már el fogja érni a 30 ezer főt. Erre az állami támogatásra szükség is van.

Egyedül a felnőttképzés képes rövid távon orvosolni a képzés szerkezete és a munkaerő-piaci igények közötti ellentmondást, ezért ezt a tevékenységet ösztönöznünk, támogatnunk kell a jövőben. Tudásalapú társadalmat építünk, ezt mindnyájan tudjuk. Én azt mondom, hogy még ehhez képest is egy lépéssel tovább kell mennünk. Nem egyszerűen tudásra van szükség, hanem hasznosítható tudásra, és ennek megszerzéséhez segít hozzá a felnőttképzés.

Hölgyeim és Uraim! Visszatérve kezdő gondolataimra: felelősen gondolkodva kérem az ellenzéki képviselőket, kormánypárti képviselőket is, tegyünk együtt azért, hogy Magyarországon az embereknek több munkahelye és jobb munkahelye legyen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 68 2004.02.23. 4:05  65-71

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Kicsit egyoldalúan szemléli a munkaerő-piaci mozgásokat. Engedje meg, hogy információit kiegészítve adjak választ felvetéseire.

Az elmúlt pénteken kaptam néhány faxot megyei munkaügyi központokból. Ezek a faxok egyaránt számolnak be létszámleépítésről, és számolnak be egyaránt létszámbővítésről is. Engedje meg, hogy ezek közül csak néhányat említsek.

A létszámleépítések ügyében sajnos rossz híreink is vannak, így például egy cég részint zemplénagárdi, részint cigándi üzemében összesen 71 főt elbocsátani kénytelen Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Ugyanebben a megyében egy másik cég - ez svéd tulajdonú; ennyit a multinacionális cégek meneküléséről, képviselő úr - az alsózsolcai ipari park területén 110 fős létszámbővítésről tájékoztatott bennünket. Ha pedig átmegyünk Békés megyébe, akkor az ottani munkaügyi központ kimutatásai alapján - cégneveket most nem mondok - Füzesgyarmaton három különböző cég, az egyik 100 fővel, a másik 35 fővel, a harmadik 20 fővel bővíti termelését; ugyanakkor Szeghalmon 70 fővel bővül a termelés egy negyedik cég esetében; míg az ötödik cég esetében, Kőrösnagyharsányban 20 fővel bővül a termelés. Ez utóbbi egyébként megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatását jelenti.

 

(14.40)

S ha már a multinacionális cégeket említette, szeretném elmondani, hogy itt sem igaz az a tendencia, amit a képviselő úr állít - néhány cégnevet mondok csak: a német Lidl, a Foot Locker, a Hennes & Mauritz letelepedésével is lehet számolnunk a közeljövőben.

Magyarán igaz, hogy a munkaerő-piaci mozgások egy része létszámleépítéssel jár, de szerencsére ezt ellensúlyozzák a létszámbővítések. Több munkahely létesül az országban, mint amennyi megszűnt. Ennek következtében, ha a KSH adatait nézi a képviselő úr, akkor pontosan látja, hogy 85 ezer fővel több dolgozik az országban a kormányváltás óta. Ennyit a létszámbővítés egyenlegeiről.

A képviselő úr egyébként konkrét problémát feszeget, és osztom aggodalmát, hiszen magam is úgy gondolom, hogy ahol létszámleépítésre kerül sor, ott igenis a kormánynak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy ha van remény munkahelymegtartó támogatással ennek megakadályozására, akkor ezt az akciót végrehajtsuk, illetve, ha erre nincs remény, akkor az elbocsátott dolgozóknak, a veszélybe került dolgozóknak minél hamarabb új munkahelyeket találjunk. Az említett cégek esetében azonnal megindultak a tárgyalások a létszámleépítés bejelentését követően. Tájékoztathatom a képviselő urat, hogy ezen tárgyalások eredményeként van remény arra, hogy valamennyi dolgozó esetében más cégeknél fel tudunk ajánlani megfelelő munkahelyet.

Az összkép tehát az, hogy a munkahelyek esetében is bővül a termelés, ezt a kormány különböző támogatásokkal is preferálja. Emlékeztetném a képviselő urat arra, hogy éppen a napokban írta ki a munkaügyi tárca ismét, a tavalyi év folytatásaként a munkahelyteremtő támogatásokra a pályázatot, első lépcsőként 2 milliárd forint értékben. Ez azt jelenti, hogy mintegy kétezer új munkahely teremtésére van lehetőség. Ezeket a pályázatokat március 10-éig kell benyújtani, és április közepéig a minisztérium a szakmai javaslatok alapján az ezzel kapcsolatos döntését meg is hozza.

Kérem a képviselő urat, hogy válaszomat fogadja el. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 4 2004.03.08. 4:31  1-4

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy bár a közvéleményben a “korlátozásö kifejezés terjedt el, ez a szóhasználat ebben az esetben pontatlan, hiszen nincsen szó a jelenlegi helyzethez képest visszalépésről, bármiféle olyan korlátozásról, amely a magyarországi munkavállalók európai uniós munkavállalását a jelenlegi helyzethez képest megnehezítené. Ezzel együtt tény, hogy az európai uniós országok nyilatkozatai több tekintetben csalódást keltettek. E csalódással maga az Unió is tisztában van. Hónapokkal ezelőtt intenzív diplomáciai műveletekbe kezdtünk, hiszen már látszott, hogy túlságosan nagy a csend e fontos kérdés körül. Márpedig ebben az esetben a csend korlátozást jelent, hiszen minden jelenlegi tagország, amelyik nem vezet be egy új és külön jogszabályt, amelyben pontosan megmondja, hogy hogyan biztosítja a munkaerő szabad áramlását, lényegében a jelenlegi rendszert tartja fent, amely arra épül, hogy munkavállalási engedélyhez kötött ez a tevékenység - a munkavállalás a jelenlegi európai uniós tagországokban.

A diplomáciai erőfeszítések eredményeképpen maga Anna Diamantopoulou asszony, e szakterület európai uniós biztosa is sürgette a tagországokat, hogy a jogszerű nyilatkozataikat tegyék meg. Mind a mai napig ilyen jogszerű nyilatkozatot azonban csak Írország tett. A többi uniós tagország esetében bár nyilatkozatokban, időnként egymásnak ellentmondó nyilatkozatokban nincs hiány, de a pontos jogszabályi háttér jelen pillanatban számunkra nem ismert. Ezért minden csatornát kihasználunk a Külügyminisztériummal vállvetve - hiszen közös felelősségünk a kormányon belül -, hogy kétoldalú tárgyalásokon a helyzetet tisztázzuk, és arra intsük a jelenlegi tagországokat, hogy fontolják meg, nem lenne-e jobb az Unió egészének versenyképessége szempontjából, ha az eredeti szándékoknak megfelelően a munkaerő szabad áramlását lehetővé tenné.

Félreértés ne essék ugyanis: a gazdag Nyugat-Európának van szüksége elsősorban a munkaerőpiacon új, jól képzett szakemberekre, nem pedig a csatlakozó országoknál. Csak néhányat a tárgyalások közül, csak ami a mi tárcánkat közvetlenül érintette: tárgyaltam az ír munkaügyi miniszterrel, az Egyesült Királyság munkaügyi miniszterével, a svéd munkaügyi miniszterrel, a finn munkaügyi miniszterrel, szerdán vendégem lesz a holland munkaügyi miniszter, és nyilván a találkozónak kiemelt témája lesz a munkaerő szabad áramlása.

Ezzel együtt azt kell mondanom, hogy a kép tarka, a nyilatkozatok ellentmondásosak, de e nyilatkozatok azt sejtetik, hogy az uniós országok többsége - ellentétben az előzetes várakozásokkal - a munkaerő szabad áramlását teljes mértékben nem fogja lehetővé tenni. Van, ahol a munkavállalást engedélyezik, viszont féltik a szociális ellátórendszerüket, és vannak olyan országok - például Németország és Ausztria -, amelyek a munkaerőpiacukat is féltik a csatlakozó országok munkavállalóinak bevándorlásától.

Egy szó mint száz, a magyar kormánynak más lehetősége nem marad, mint a viszonosság kilátásba helyezése, hiszen teljesen természetes, hogy Magyarországot nem tehetjük ki annak a helyzetnek, hogy a magyar munkavállalók szabadon nem vállalhatnak munkát az uniós tagországokban, viszont ezzel szemben megengedjük, hogy az uniós tagországok munkavállalói korlátozás nélkül vállalhassanak munkát Magyarországon. Ez tehát az egyik kormánydöntés, amit előzetesen bejelentettünk és meghoztunk. Természetesen nem mondunk le arról, hogy a kétoldalú tárgyalásokon a munkaerő szabad áramlását olyan mértékben kiteljesítsük és lehetővé tegyük, amilyen mértékben ez csak lehetséges. Május 1-jéig minden bizonnyal rendkívül sok tárgyalás fogja még ezeket a tárgyalásokat követni ennek érdekében.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 27 2004.03.08. 4:16  24-29

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Először is szeretném leszögezni, hogy a Magyar Köztársaság abban érdekelt, hogy polgárai szabadon vállalhassanak munkát az uniós tagországokban. Semmiképpen nem célunk - bár indokolatlan félelmek ehhez kötődnek, ennek ellenére semmiképpen nem célunk - szociális problémák exportálása vagy olyanfajta turistatevékenység támogatása, aminek az alapvető célja nem a munkavállalás, hanem a fejlett nyugat-európai szociális ellátórendszerekhez való bármiféle hozzájutás. Ezt az álláspontot volt alkalmam több tárgyalás során több munkaügyi miniszter kollégámnak is kifejteni, az uniós tagországok kormányai részéről érkezett munkaügyi minisztereknek, illetve külföldi tárgyalásaim során ezt a magyar álláspontot megerősíteni.

Az uniós csatlakozás egyik legnagyobb lehetősége megítélésünk szerint éppen a munkaerő szabad áramlása. Nem elsősorban a magyar munkavállalók szempontjából, hiszen el kell azt mondanom, hogy több párhuzamos felmérés egybehangzó tanúsága szerint Magyarországról nagyon kevesen szándékoznak munkát vállalni hosszú időre Nyugat-Európában; a lakosság, illetve az aktív munkavállaló népesség legfeljebb 1 százaléka jelezte azt a szándékát, hogy amennyiben erre lehetősége van, akkor ezzel a lehetőséggel élni kíván.

Ebben az esetben sokkal nagyobb érdek fűződne Nyugat-Európában ahhoz, hogy a jól képzett, egyébként nyelvet is beszélő magyar, cseh, szlovák szakmunkásokat befogadják, hiszen nem egy nyugat-európai országban, az Unió jelenlegi tagállamaiban a gazdasági növekedés gátja most már munkaerő-piaci természetű: nincs elegendő szakképzett munkavállaló, és ez a hiány akadályozza a gazdasági növekedés markánsabb érvényre jutását. Ennek ellenére részben csodálkozással, részint csalódással olvastam én is azokat a híreket, amelyek különböző, elsősorban a szociális ellátórendszerekhez kapcsolódó félelem miatt erről a lehetőségről lemondanak. Ezzel a kár véleményem szerint a jelenlegi uniós tagországokat fogja érni.

Azt is meg kell mondanom, képviselő asszony, hogy az uniós tagországok politikusainak nyilatkozata ezen a téren roppant ellentmondásos, és jelen pillanatban tiszta képünk nem lehet. De éppen azért, hogy a magyar munkavállalókat, azokat, akik ebben érdekeltek, beszélik a nyelvet, rendelkeznek a szükséges szakképzettséggel, hozzájuttassuk az információkhoz, a napról napra változó helyzetet két minisztérium honlapján, a Külügyminisztérium honlapján és a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium honlapján hozzáférhetővé tesszük, épp annak érdekében, hogy bárki, aki egy ilyen munkavállalásra készül, naprakész információval rendelkezzen.

A halogatás nem kedvez a munkaerő szabad áramlása megvalósításának, hiszen a hallgatás ebben az esetben korlátozást jelent. Azok az uniós tagországok, amelyek nem alkotnak erre külön jogszabályt, lényegében a mostani szabályozást hagyják hatályban, ennek lényege az, hogy munkavállalási engedélyhez kötött ez a tevékenység. Megjegyzem: a szakképzett munkaerő munkavállalása szempontjából ez eddig sem jelentett korlátot, és nem fog jelenteni a jövőben sem, hiszen minden olyan esetben, ahol a szükséges feltételeknek egy munkavállaló megfelelt, ezt a munkavállalási engedélyt kiadták.

Ennél többet szeretnénk, éppen ezért nagyon sok kétoldalú tárgyalássorozatban vagyunk. Bízom benne, hogy az uniós tagországok belátják: elsősorban az ő érdekük, hogy szakképzett munkavállalók segíthessék az ottani gazdasági növekedést, és ez a lehetőség pedig a hazai munkavállalóknak legyen egy jó kereseti lehetőség.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 46 2004.03.16. 4:06  43-48

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Ön az egyik legfontosabb kérdést feszegeti interpellációjában, ami csak létezhet az előttünk álló időszakban, hiszen azok az uniós lehetőségek, amelyek lehetőségként rendelkezésünkre állnak, akkor épülnek be mindennapjainkba, ha ezekkel a pályázatokkal érdemben élni tudunk. Éppen ezért szeretném önt tájékoztatni, hogy a pályázatok előkészítéséhez többféle szinten, többféle szervezet útján nyújtunk segítséget.

Először is, a meghirdetett pályázati lehetőségekkel kapcsolatos elsődleges általános tájékozódási pont a Nemzeti Fejlesztési Hivatalban működő európai uniós pályázati információs központ.

 

 

(13.20)

 

Ennek feladata, hogy az alapokat kezelő magyarországi intézményrendszerrel, a projekt-előkészítéssel, valamint a kiírásra kerülő pályázatokkal kapcsolatosan általános információt biztosítson telefonos ügyfélszolgálati rendszer és az uniós és hazai pályázatok forrástérképének működtetésével. A központ a humánerőforrás-fejlesztési pályázatokkal kapcsolatos konkrét kérdést feltevőket a végrehajtásban együttműködő, a pályáztatást lebonyolító szervezetekhez, mint például az Európai Szociális Alap Nemzeti Programirányító Irodához, az Oktatási Minisztérium Alapkezelési Igazgatóságához, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium Strukturális Alapok Programirodájához irányítja. Közreműködő szervezeteink telefonos és elektronikus ügyfélszolgálat működtetésével segítik a pályázókat.

A másik kiemelt jelentőségű ügy és szervezet az uniós források gyors és hatékony felhasználásának támogatására az Európa Pályázat-előkészítő Alap szerepe. Célja olyan színvonalas projektek teljes körű előkészítése, amelyek az Európai Regionális Fejlesztési Alap, illetve az Európai Szociális Alap támogatásának elnyerése esetén a 2004-2008 közötti időszakban megvalósíthatóak. A humánerőforrás-fejlesztési operatív program előkészítését együttesen több mint 1 milliárd forint PHARE-támogatás és mintegy 1 milliárd forint hazai társfinanszírozási forrás támogatja. A Pályázat-előkészítő Alap nem közvetlen anyagi támogatást nyújt az előkészítéshez, hanem szakmai segítséget ahhoz, hogy a kiválasztott projektötletekből a tényleges felhívásoknak megfelelő pályázatok szülessenek. A program keretében mintegy négyszáz pályázó szervezet kap a kidolgozáshoz segítséget.

A harmadik fontos szervezet a Tempus Közalapítvány keretében működő Strukturális Alapok Képző Központ. Ez ingyenes, a távoktatást és az informatikai technológiát ötvöző, a szervezet honlapjáról letölthető kurzusok keretében a strukturális alapokkal kapcsolatos általános, az egyes alapokkal kapcsolatos speciális tanfolyamok mellett a gyakorlati tervezéshez is hasznos ismereteket közvetít. A diplomás munkanélküliek uniós pályázatíró képzése Hajdú-Bihar megyében száz fővel sikeres kezdetet vett. A program keretében önkormányzatok és intézményeik, vállalkozások, közhasznú szervezetek, felsőoktatási intézmények számára biztosítanak a továbbfoglalkoztatás vállalása esetén 15 hónapra bértámogatást a kiképzett pályázatíró diplomások alkalmazásához. A megyei munkaügyi központok hasonló programok indítását kezdeményezhetik a megyei munkaerő-piaci programok keretében március 19-ig.

Kérem képviselő urat és a tisztelt Országgyűlést, hogy tájékoztatásomat tudomásul venni szíveskedjék.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 42 2004.03.22. 4:12  39-44

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm, elnök asszony, a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Való igaz, hogy a felnőttképzés nagyon fontos terület, és elsősorban azért, mert ez az az eszköz, ami rövid távon a kezünkben van ahhoz, hogy a munkaerő-piaci feszültségeket fel tudjuk oldani. Rövid távon ugyanis soha nincs egyensúly a munkaerőpiacon, a vállalkozások világában napról napra változik az igény, hogy milyen szakmában, hány embert, milyen képzettséggel kívánnak foglalkoztatni. Ez soha nincs összhangban, napról napra, hónapról hónapra azzal az adott létszámmal, ami éppen rendelkezésre áll.

Ezért a felnőttképzés, az életen át való tanulás programja az, amely segíthet ezen a helyzeten. Képviselő úr tudja, hiszen ma délelőtt a foglalkoztatási bizottságban beszéltünk a foglalkoztatási stratégiáról, amely ugyan ezt a problémát hosszú távon meg fogja oldani, de addig is rövid távon rendelkezésre kell hogy álljanak ezek az eszközök. Ez a felismerés vezette a Medgyessy-kormányt, amikor olyan támogatásokat vezetett be a felnőttképzés területén, amelyet a megelőző kormányok nem alkalmaztak. Az egyik a 2003-tól bevezetésre került felnőttképzési normatív állami támogatás, amely kifejezetten az alacsony képzettségűek képzési színvonalának emelését célozza. A szakképesítéssel nem rendelkezők, a nyolc általános iskolát vagy még annál is kevesebbet végzettek számára jelent ez esélyt arra, hogy munkát találjanak maguknak.

Nos, már a bevezetés évében, 2003-ban közel félmilliárd forintot költöttünk erre a célra, és ez valamivel több mint 5 ezer szakképzetlen ember képzését tette lehetővé. Tudjuk, hogy ezt lényegesen emelni szükséges, ezért ezt a normatív támogatást ebben az évben sokszorosára emeltük, ez a pénz, amely erre a célra rendelkezésre áll a költségvetési törvény által biztosított módon, 3 milliárd forint. És mivel minden forint mögött emberek állnak, hadd mondjam el, képviselő úr, tisztelt Országgyűlés, hogy ez mintegy 31 ezer szakképzetlen ember képzését teszi lehetővé, egyúttal nagyobb esélyt adva az ő további elhelyezkedésükhöz.

A másik kedvezmény, amelyet a korábbi kormányokhoz képest a Medgyessy-kormány bevezetett, szintén 2003. január óta érvényes, és ez a személyi jövedelemadó-kedvezmény, amely tulajdonképpen az embereket ösztönzi arra, hogy saját maguk is képezzék magukat. Abban az esetben, ha valaki ezt elhatározza, hogy ilyen képzésen részt vesz, a képzési díj 30 százalékát jövedelemadójából, legfeljebb évi 60 ezer forintot levonhat.

A harmadik kedvezmény, amelyet vállalkozásoknak biztosítunk, olyan esetben következhet be, amikor a vállalkozások a saját munkavállalóikat képezik, hiszen fontosnak tartjuk, hogy a cégeknél is folytatódjék a szakképzés. Soha nem lehet végleges a tudás, amit megszerzünk. A munkahelyen kívül, a hivatalos oktatási rendszeren kívül folyamatosan, de akár a munkahelyek által szervezetten is, szabadidőnkben, felnőttoktatás keretében tovább képezhetjük magunkat.

 

(14.30)

A negyedik ilyen támogatás a Munkaerő-piaci Alapon belül van, és ez konkrét problémák megoldására szolgál; abban az esetben, ha valaki átmenetileg elveszíti az állását, ez az a támogatás, amelyet folyósítunk számára ahhoz, hogy egy tanfolyamon részt véve, a további elhelyezkedési esélyeit megnöveljük, hogy egy újabb szakmát adjunk a kezébe, ha a korábbi szakmájában nem tud elhelyezkedni.

Összességében tehát, képviselőtársam, azt mondhatom, hogy ebben az esztendőben mintegy 800 ezer ember vesz részt valamilyen formában a felnőttképzés rendszerében, és ezek közül az emberek közül 350 ezren kapnak ehhez állami támogatást. Kérem válaszom tudomásulvételét.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
139 64 2004.04.05. 4:01  61-67

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Először is szeretném leszögezni: a Medgyessy-kormány az elmúlt hónapokban több mint 1 milliárd forintot fordított a diósgyőri munkások fizetésére. Az elmúlt hónapokban lényegében ez az állami szerepvállalás volt az, amely a céget életben tartotta. A munkások a fizetésüket ebben az időszakban gyakorlatilag a kormánynak köszönhetik, ellentétben azzal, amit a képviselő úr mondott.

Amit képviselő úr a munkahelyteremtésekről, a gyárbezárásokról mondott, csak néhány tényt említek meg, amelyek, úgy látom, a képviselő úr figyelmét elkerülték. Az is csak egy minapi hír, hogy az ország egyik hátrányos helyzetű kistérségében, Petneházán, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében egy új baromfiüzem létesült. Az is egy minapi hír, hogy ez a baromfiüzem állami támogatással képes lesz a kisvárdai gyárbezárás után kétszáz ember munkáját megtartani. Az is egy minapi hír, hogy nemsokára elbíráljuk 2 milliárd forint értékben a munkahelyteremtő beruházások támogatását. Ez kétezer embernek biztosít majd munkahelyet. Többek között az ilyen munkahelymegmentő és munkahelyteremtő akciók okozták a piaci folyamatok összességében, hogy az elmúlt évben, a Medgyessy-kormány hatalomra kerülése óta lényegében egy magyarországi városnyi emberrel bővült a foglalkoztatottság, ellentétben mindazzal, amit a képviselő úr mondott.

De nézzük meg, hogy a képviselő úr milyen kérdéseket feszeget, és mit lehet konkrétan tenni. Szeretném megmondani a képviselő úrnak, hogy ha a kormány egy banknak utasítást adhat, azt a rendszert nem jogállamnak, hanem diktatúrának nevezik. Hogy mit tehet egy kormány, mit tehet a bankszakma egy jogállamban, azt mindjárt elmondom a képviselő úrnak.

Azt például igenis teheti a kormány, hogy kezdeményező szerepet vállal, és ilyent vállalt is ebben az esetben is. A kezdeményező szerep következtében több menetben egy asztalhoz ültek a felszámoló cég, a cég menedzsmentje, a cég legnagyobb vevői, a cég legnagyobb beszállítói, három bank - egy kereskedelmi bank, a CIB Bank, két állami tulajdonú bank, az Eximbank és a Magyar Fejlesztési Bank -, valamint két minisztérium, a Pénzügyminisztérium és a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium szakemberei, közigazgatási államtitkárai, annak érdekében, hogy megnézzük, szakmai befektető révén a jelenlegi helyzetből van-e kiút. Mert valóban érthetetlen, képviselő úr, hogy az elmúlt egy évben, az elmúlt hónapokban 1,1 milliárd forintos állami segítségnyújtás kevés volt a menedzsmentnek ahhoz, hogy szakmai befektetőt találjon, és hosszú távon is megtalálja a megoldást.

Számunkra is érthetetlen, hogy éppen akkor, amikor kedvező jelek mutatkoznak az acéliparban, éppen egy olyan időszakban, amikor a cég jelentős állami támogatást kap, miért nem tudott a menedzsment ezekkel a lehetőségekkel élni. De meg kell mondanom a képviselő úrnak, megint csak a jogállami követelményeket betartva, a magyar kormány egy magántulajdonú cég menedzsmentjét nem válthatja le, a magyar kormány nem nevez ki felszámolóbiztosokat, ilyent Magyarországon a jogállamiság követelményei szerint a független magyar bíróság tesz.

Nem mondtunk le, képviselő úr, arról a reményről, hogy szakmai befektetőt találjunk. Ebben igenis, változatlanul aktív szerepet kívánunk játszani. Ez a munka jelenleg is zajlik. Én személy szerint is bízom abban, hogy ezt a szakmai befektetőt meg lehet találni. Vevők, érdeklődők természetesen vannak, de ez egy többszereplős játék: a felszámolón, a menedzsmenten is múlik, hogy a megoldást sikerül-e megtalálnunk. Egy jogállamba ez fér bele, és reményeim szerint bele is fog férni.

Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
139 212 2004.04.05. 0:11  211-213

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A kormány támogatja az indítványt. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 39 2004.04.19. 3:53  36-41

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A közmunkaprogramok rendszere egy átmeneti és nagyon fontos program. Azért átmeneti, mert elsősorban azokon a településeken jelent foglalkoztatási lehetőségeket, amely települések hosszú-hosszú évek óta nem rendelkeznek elegendő munkahellyel annak érdekében, hogy az ott élő polgárokat, munkavállalókat el tudják helyezni ennek segítségével. Én magam jártam olyan magyarországi városban - nem kistelepülésen, városban, még egyszer szeretném hangsúlyozni -, ahol az elmúlt tizenkét év során a város lakóinak több mint a fele valamilyen formában, rövidebb-hosszabb ideig részt vett a közmunkaprogramban. Ez már önmagában is jelzi, hogy bizonyos települések addig is, amíg a gazdasági növekedés oda nem ér, átmeneti megoldásként az emberek hosszú hónapokra való foglalkoztatását oldják meg. Azért fontos tehát, képviselőtársam, mert ezeken a településeken rövid távon más lehetőségek nincsenek.

Éppen ezért fontos törekvésünk, hogy ezeket a lehetőséget bővítsük. Így az elmúlt költségvetési évhez képest további lehetőségeink vannak ebben az esztendőben. Ennek érdekében írtuk ki a közmunkaprogram-pályázatok első nagyobb blokkját. E pályázatokat elbíráltuk, a döntés megszületett, így ez alapján elmondhatom, hogy az ország 332 településén a közmunkaprogramok segítségével az emberek foglalkoztatása átmenetileg megoldódik.

Azt is el kell mondanom, hogy az átmenetiség, az itt és most azért már nem jelent szó szerinti átmenetiséget, hiszen akár a PHARE-programok segítségével, akár a pályázati kiírások előnyeit élvezve nem egy esetben ezek a közmunkaprogramok már a hosszú távú, tartós foglalkoztatás feltételeit is megteremtik, hiszen nem egy esetben együtt járnak képzéssel, ami a közmunkaprogramokban részt vevők esélyeit növeli, illetve nem egy pályázó vállalta és teljesítette, hogy a közmunkaprogramokban részt vevőket nemcsak néhány hónapra, hanem hosszú távon is foglalkoztatni fogják.

A szakmai programok is ennek megfelelően alakultak, hiszen nem egy szakmai programba a közmunkaprogramok segítségével sikerült bekapcsolódni. Néhányat felsorolásszerűen: ilyen a Vásárhelyi-terv, ilyen a Balaton hasznosítása, a Balaton-környék rendezése turisztikai szempontból, ilyen a bekapcsolódás az autópálya-építkezésekbe, és idén új elemként megjelent az önkormányzati szociális bérlakások építése is mint szakmai lehetőség.

Azt is el kell mondanom a képviselő úrnak, hogy itt nem állunk meg, eredményes tárgyalásokat folytattunk társminisztériumokkal, így ennek következtében a közeljövőben, mint tapasztalni fogja ön is és a tisztelt Ház is, az erdőtelepítési programokba is sikerül majd a közmunkaprogramok révén bekapcsolódni, illetve az akadálymentesítés fontos feladatát, azt, hogy a közintézményeket mozgássérültek is minden további akadályok nélkül látogathassák, a közmunkaprogramok segítségével is sikerül az ország nem egy megyéjében megoldani.

Összegezve tehát: a közmunkaprogramok rendszere egy átfogó és jó rendszer annak megoldására, hogy ahol más munkalehetőség nincs, ott az emberek foglalkoztatását megoldjuk, és ezek a foglalkoztatási programok egyúttal alapját képezhetik a jövőbeni tartós foglalkoztatásnak.

Köszönöm szépen a türelmüket. A képviselő úrtól kérem, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjék. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 45 2004.04.19. 4:17  42-48

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Megértem képviselő úr aggodalmát, hiszen ha valaki nem ismeri a KSH adatait, és kevés újságot olvas, akkor akár még aggódhat is. Tekintettel arra, hogy képviselő úr tájékozottsága szemmel láthatóan kiegészítésre szorul, engedje meg, hogy az Országgyűlés nyilvánosságát is felhasználva néhány tényről tájékoztassam.

Az elmúlt két évben a KSH adatai alapján a reálbérek 25 százalékkal emelkedtek, a közalkalmazotti szférában pedig megvalósult a vállalt 50 százalékos bérfejlesztés. Ami pedig a legszegényebb munkavállalók helyzetét jelenti: felhívom képviselő úr figyelmét arra, hogy a minimálbér után megszűnt az szja-befizetési kötelezettség, amely adó az Orbán-kormány idején éppen a legszegényebb munkavállalókat sújtotta. Talán ezeknek az intézkedéseknek is köszönhetően Magyarországon a foglalkoztatottak száma az elmúlt év végére megközelítette a 4 millió főt. Ha megnézi 2003 harmadik és negyedik negyedévének adatait, akkor azt tapasztalja, hogy mind a foglalkoztatás, mind a munkanélküliség területén kedvező változások következtek be. Ha ezt az adatsort összeveti a kormányváltás idejének adatsorával, akkor egy egyszerű kivonással is megállapíthatja, képviselő úr, hogy 85 ezer fővel többen dolgoztak az elmúlt év végén, mint a kormányváltás idején. Ez azért mégiscsak eredmény!

Az is tény, hogy ugyanebben az időszakban a munkanélküliségi ráta 5,5 százalékos volt, ami nem egyszerűen az előző év hasonló adatához képest jelent komoly csökkentést. Ezen túlmenően 1992, tehát tizenkét esztendő óta a legalacsonyabb mért érték volt, amelyet a KSH valaha is a munkaerő-piaci adatokban mérhetett.

A munkaerőpiacon a leghátrányosabb helyzetű csoportok foglalkoztatási esélyeinek növelése érdekében csak néhány az elmúlt évek intézkedései közül, amelyek elkerülték képviselő úr figyelmét. 1. Jelentősen csökkentek az alkalmi munkavállalási forma közterhei. 2. Az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény értelmében nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást az ötven év feletti tartósan munkanélküli személy foglalkoztatása esetén. 3. A felnőttképzésre fordított állami támogatások mértéke jelentősen megnőtt, ez 2004-ben, az idén összesen 350 ezer felnőtt támogatott képzését teszi lehetővé. 4. Az elmúlt évben bevezetésre került egy új speciális támogatási forma, az álláskeresést ösztönző juttatás. Ez a nehezen elhelyezhető munkanélküliek esetében fél évvel, míg a 45 éven felüliek esetében 270 nappal hosszabbítja meg a munkanélküli-ellátás igénybevételi lehetőségét, szintén előrelépve az Orbán-kormány által ránk hagyott intézményrendszer keretei között. 5. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium stratégiai fontosságú dokumentumaiban kiemelt szerepet kaptak a hátrányos helyzetű rétegek. Ezen emberek, különösen a roma népesség helyzetének a javítása kiemelt cél az “értékünk az emberö program keretében is. Erre uniós forrásokkal és hazai költségvetési támogatásokkal 2004-2006 között mintegy 10 milliárd forint támogatás fog majd a rendelkezésünkre állni.

Képviselő úr, még hosszasan sorolhatnám azokat az intézkedéseket, amelyeket a Medgyessy-kormány vezetett be, illetve a Medgyessy-kormány javaslatára az Országgyűlés szavazott meg a hátrányos helyzetű emberek, az alacsony keresetű munkavállalók felemelkedése érdekében. Sajnálom, hogy a képviselő úr ezen szavazások alkalmával nem mindegyik intézkedést támogatta szavazatával.

Kérem válaszom tudomásulvételét. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 51 2004.04.19. 3:37  48-54

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Ismét köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Az álmok nagy ismerőjéhez kell fordulnunk, ha már ezzel kezdte szavait, és Freud volt az álmok nagy ismerője. Freud szerint az álom olyan vágyak beteljesülését fejezi ki, amelyek túl fájdalmasak vagy bűntudatébresztőek ahhoz, hogy tudatosan beismerjük azokat. Ezek után nem meglepő, hogy képviselő urat szorongás fogja el, ha az Orbán-kormány érdekegyeztetési gyakorlatára gondol, és szorongását elfojtásban és projekcióban oldja fel. Álmok helyett, tisztelt képviselő úr, nézzük tehát a tényeket.

Orbán Viktor négy év alatt egyszer sem találkozott a szakszervezetekkel. Medgyessy Péter miniszterelnök úr kevesebb, mint kettő esztendő alatt csak az MSZOSZ székházában kétszer járt, a hat szakszervezeti szövetség vezetőivel több alkalommal találkozott, és - hogy csak az elmúlt néhány nap fejleményét mondjam - közel félezer ágazati szakszervezeti vezetővel konzultált az MSZOSZ székházában.

Az Országos Érdekegyeztető Tanács - talán ismeri képviselőtársam ezt a kifejezést - rendszeresen ülésezik, és olyan gazdasági témákat is megvitat, amit az önök kormánya, az előző kormány hajlandó sem volt napirendre tűzni. Tucatnyi megállapodást kötöttünk a munkavállalói és munkáltatói szervezetekkel.

Ami a béreket illeti, képviselő úr megint csak átaludta a tényeket. A versenyszférában ugyanis nem a kormány emeli a fizetéseket. Ezt képviselő úr, mint gyakorlott vállalkozó, gondolom, jól tudja.

Ami a közalkalmazottakat illeti, a 2002 szeptemberében végrehajtott 50 százalékos béremelés a szakszervezetek által is elismerten példa nélküli, nemcsak 1990 után, hanem az azt megelőző időszakban is. Azt is jó lenne megérteni végre, képviselő úr, hogy a kormányzati ciklus elején végrehajtott 50 százalékos béremelés többet adott a közszféra dolgozóinak, mint az Orbán-kormány az előző négy évben összesen. Ez azt jelenti, hogy tanárok, orvosok, ápolók százezrei jutottak átlagosan 50 százalékos fizetésemeléshez. Két év alatt teljesült a kormány négy évre tett vállalása. Ez nem álom, képviselő úr, ez a valóság.

Az új kormány, a Medgyessy-kormány ígéretet tett a foglalkoztatottság növelésére is. Épp az előző interpellációra adott válaszomban idéztem a KSH hivatalos adatait, amelyek azt mutatják, hogy az elmúlt év végén 85 ezerrel több ember dolgozott az országban, mint a kormányváltás idején. A munkavállalók száma megközelítette a 4 milliót. Soha nem volt ilyen magas a rendszerváltás után a foglalkoztatottak száma, és soha ilyen alacsony nem volt a munkanélküliek aránya, mint éppen ezekben a hónapokban.

Ami egyébként a tényeket és a KSH-t illeti - hogy egy megjegyzésem hadd legyen, mielőtt képviselő úr is hasonló vádakkal illet bennünket, mint az előző hozzászóló -, ezeket az adatokat Mellár Tamás idején produkálta a Központi Statisztikai Hivatal. Talán az ő szakmai tudásának ugyanúgy hisznek, mint a KSH azóta is magas szakmai színvonalú tevékenységének.

Összegezve, képviselő úr, azt javaslom, ne egyen nehéz ételeket lefekvés előtt, és akkor nem fog rosszakat álmodni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 2 2004.04.26. 4:49  1-10

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Ha egy héttel ezelőtt került volna sor erre a napirend előtti hozzászólásra, akkor azt is mondhatnám, hogy Isten éltesse minden Emma nevű honfitársunkat. És bár a nyolc napba még így is belefér ez a hozzászólás, e napirend előttinek természetesen nem pusztán az a célja, hogy Emma nevű honfitársnőinket üdvözölhessük.

Ennek a napirend előtti hozzászólásnak viszont mégiscsak köze van EMMA-hoz, ami nem más, mint az egységes magyar munkaügyi adatbázis. Ennek az adatbázisnak az indítása egy hét múlva, május 1-jén esedékes, ekkor lép hatályba a törvény, és május 1-jét követően ez a nagy informatikai rendszer összes szolgáltatásával a munkavállalók rendelkezésére áll.

Magyarországon 1992-ben szüntették meg az akkori döntéshozók a munkakönyvet, és ezzel a munkavállalói biztonságnak egy nagyon fontos elemét is megsemmisítették akkor. Hiszen a munkakönyv megszűnését követően semmilyen dokumentum, semmilyen írásos bizonyíték nem maradt a munkavállalók kezében arra nézve, hogy foglalkoztatásuk körülményeit igazolhassák, vagy foglalkoztatásuk körülményeit, annak szabályszerűségét ellenőrizhessék. Ez a bizonytalanság szűnik meg most, május 1-jével, az egységes magyar munkaügyi adatbázis bevezetésével.

Ez az adatbázis ugyanis lehetővé teszi a munkavállalóknak, hogy a munkaügyi kirendeltségeken kérjenek egy személyükre vonatkozó PIN-kódot. Ez a PIN-kód lényegében, funkcióját tekintve megegyezik ugyanazokkal a PIN-kódokkal, amelyeket mobiltelefonjainkhoz használunk, amelyet bankkártyánk igénybevételéhez használunk, de ez a PIN-kód ezúttal más célt szolgál. Ez a PIN-kód azt a célt szolgálja, hogy ennek birtokában az a két és fél millió magyar munkavállaló, akik a munka törvénykönyve hatálya alá tartoznak, bármikor, az internet segítségével vagy telefonon, bármilyen tone üzemmódú telefon használatával ellenőrizhessék névtelenül, inkognitóban, ha úgy tetszik, foglalkoztatásuk körülményeit.

Ez a szám már most is hívható, a 185-ös ingyenes telefonszámon már most is általános információkat kaphat minden érdeklődő, az emma185.hu honlapon ezek az általános információk pedig hozzáférhetők. E két bázis, illetve elérhetőség, a telefon, a 185-ös telefonszám, illetve az emma185.hu internetes oldal május 1-jét követően viszont már nemcsak általános információkkal szolgál, hanem lényegét tekintve a munkavállaló, még egyszer hangsúlyoznám, névtelenül, a munkaadója tudta nélkül ellenőrizheti munkavállalásának szabályszerűségét, meggyőződhet róla, hogy fizetése rendben be van jelentve, így jogosult a táppénzszolgáltatások igénybevételére, és az összes olyan adat a rendelkezésére áll, amely egyértelműen bizonyítja számára foglalkoztatásának szabályszerűségét.

A munkaadónak természetesen ez a későbbiekben bejelentési kötelezettséget is jelent, de nem az első időszakban: május 1-jét követően, hogy csökkentsük az adminisztratív terheket, a változásokat kell, méghozzá azonnali hatállyal a munkaadóknak bejelenteni, akár új belépő áll munkába bármelyik napon, akár valaki kilép a cégtől, ezeket a változásokat gyakorlatilag azonnal le kell jelenteni.

Így viszont nemcsak a munkavállalók biztonságát teremtjük meg, hanem egyúttal hozzájárulunk ahhoz, hogy a munkaerőpiac átláthatóvá válik, naprakész, összesített információk állnak majd a Központi Statisztikai Hivatal rendelkezésére, megyénként, városonként, településenként meg lehet mondani egy adott napra vonatkozóan, hogy éppen hányan dolgoznak az országban. Ez azért is fontos, mert jelenleg, bármilyen pontosak a KSH felmérései, a kidolgozott módszertan hibahatára körülbelül 40 ezer fő; ezzel az új adatbázissal lehetővé válik, hogy a munkaerőpiacról összességében nagyon fontos és pontos információkhoz jussunk.

Összegezve tehát: EMMA a munkavállalói biztonságról szól, és az átlátható munkaerőpiacról szól.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 20 2004.04.26. 3:48  17-20

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Nem tartok attól, hogy elnök asszony munkanélkülivé válna a következő időszakban, ezzel együtt azt javaslom önnek, hogy munkaügyi kirendeltségeinken is érdeklődjön a betöltendő és elfoglalható álláshelyek iránt. A hirdetés egy privát módja annak, hogy valaki állást keressen. Az országos munkaügyi kirendeltségek rendszere - 174 ilyen van az országban - pontos nyilvántartásokkal rendelkezik a betöltetlen álláshelyeket illetően. Jelenleg 80-90 ezer betöltetlen álláshely van az országban. Ez is jelzi azt a folyamatot, ami az elmúlt két évben végbement, amelynek következtében közel százezerrel több ember dolgozik jelenleg az országban, mint a kormányváltás idején. Ez egyértelmű jelzése annak, hogy a gazdaság, ezen belül a foglalkoztatás tendenciái jó irányban haladnak.

Ezzel együtt meg kell vallanom, hogy elnök asszony valós problémákat feszeget, hiszen nem véletlenül kell küzdenünk Lévai Katalin tárca nélküli miniszter asszonnyal együtt a munkaügy területén is a diszkrimináció ellen, akár a nőket érő, akár a munkavállalókat a koruk miatt érő diszkrimináció ellen a munkaerőpiacon. Éppen azért, hogy a foglalkoztatottságot a 45 év felettiek esetében is előremozdítsuk, fogadta el a kormány javaslatára az Országgyűlés azt az adórendelkezést, amely csökkenti a munkaadók terheit abban az esetben, ha olyan regisztrált munkanélkülit alkalmaznak, aki már betöltötte a 45. életévét. Ebben az esetben nem kell megfizetni utána a tételes egészségügyi hozzájárulást, amely nagyon jelentős összeg mind a mai napig, de szerencsére már csak ideig-óráig, hiszen a kormányprogram értelmében ez a béreket terhelő adó 2006-ig teljes mértékben meg fog szűnni. De ezen túl is dolgozunk különböző intézkedéseken, amelyek a 45 év felettiek esetén akár a felnőttképzésben, akár a munkába állásban növelik az esélyeket.

Hadd tegyek egy megjegyzést! Ön említett különböző foglalkoztatottsági mutatókat az 53 évesek vagy az annál idősebbek esetében. Meg kell jegyeznem, nem is annyira a munkaadók szándéka, esetleges passzivitása akadályozza meg ezeknek a korosztályoknak a nagyobb arányú foglalkoztatását, hanem az a sajnálatos egészségügyi helyzet, amely ebben a korban már nem tartozik a legjobbak közé Európában, de ez egy külön téma, amely megérne egy önálló napirend előtti hozzászólást is. Egyébként a nők foglalkoztatottsági adatait tekintve nem állunk különösebben rosszul, de az nyilvánvaló, hogy a férfiak esetében a lemaradást be kell hoznunk. A nők foglalkoztatottsága ma is megfelel az európai uniós átlagnak, ellentétben a férfiakéval, akik a dél-európai országok adataival kell hogy szembesüljenek.

Összességében azt tudom elnök asszony napirend előtti hozzászólására mondani, hogy a munkaügyi kirendeltségeken mindenkinek a rendelkezésére állnak - a 45 év alattiaknak éppúgy, mint a 45 év felettieknek -, hogy segítsenek az állásproblémák megoldásában. És önön keresztül kérem a Magyar Demokrata Fórumot, hogy azokat a törekvéseket, amelyeket a kormány rövidesen az Országgyűlés elé fog terjeszteni, és amelyekkel a 45 évnél idősebbek foglalkoztatási, felnőttképzési gondjain kíván enyhíteni, a képviselőcsoportjuk támogassa.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 44 2004.04.26. 4:05  41-46

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Való igaz, hogy miközben a munkaerő szabad áramlása az Európai Unió egyik alapelve, a következő hét évben átmenetileg csorbát szenved. Ennek döntő oka az, hogy megítélésem szerint Nyugat-Európát a fortélyos félelem igazgatja, és elsősorban vélt félelmek miatt, féltve szociális intézményeiket, bizonyos országok féltve munkaerőpiacukat, bevezettek korlátozásokat ezen a téren, bár szeretném hangsúlyozni, hogy egyetlen csatlakozó ország, így Magyarország munkavállalói sem kerülnek hátrányosabb helyzetbe, mint amilyen helyzetben voltak 2003 áprilisában, a csatlakozási szerződés aláírásakor. A szabályozásnak ez ugyanis egy nagyon lényeges eleme.

Tehát reményeinkhez képest csalatkoztunk, mert nem teszik munkavállalási engedélytől mentesen, teljesen szabadon lehetővé a munkavállalást Nyugat-Európában, viszont semmiképpen nem jelent ez a szabályozás még átmenetileg sem visszalépést a jelenlegi helyzethez képest. Ez lényegében azt jelenti, hogy a következő két évben az Unió jelenlegi tagországai országonként eltérő módon eldönthetik, hogy milyen átmeneti intézkedéseket tartanak fent. Azért mondom, hogy a következő két évben, mert igaz, hogy a teljes szabályozási periódus hét évre szól, de az is igaz, hogy az első két év leteltét követően már nagyon alapos indok kell ahhoz, hogy bármely tagország korlátozza a munkaerő szabad áramlását.

Ez a kialakult helyzet, amelynek egyáltalán nem örültünk, sőt mi több, az öröm elvesztésén túl ez a lépés megítélésünk szerint csökkenti az Európai Unió gazdasági versenyképességét, de ezzel együtt ez a helyzet – amelynek, még egyszer mondom, nem örültünk - a magyar kormányt is válaszlépésre késztette. Ennek értelmében differenciált szabályozást vezetünk be. Ugyanis azokkal az országokkal kapcsolatban, amely országok lehetővé teszik a szabad munkavállalást - ilyen ország Írország és az Egyesült Királyság -, mi sem hozunk semmiféle adminisztratív rendelkezést. Az országok egy más csoportja viszont lényegében a jelenlegi kétoldalú egyezményeken alapuló szabályozást tartja fenn. Ezen országok esetében viszont mi is a munkavállalási engedély kiadását a munkaerő-piaci vizsgálatokhoz kötjük. Ez magyarán annyit tesz, hogy ha egy külföldi munkavállaló, mondjuk, Németországból, Ausztriából vagy Franciaországból érkezik, csak akkor kaphatja meg a munkavállalási engedélyt, ha arra az állásra, amelyre jelentkezett, magyar munkavállaló nem jelentkezett. A köztes csoportba tartoznak azok az országok, amelyek jelentős könnyítéseket alkalmaznak a mostani állapothoz képest. Az ő esetükben bár fenntartjuk a munkavállalási engedély rendszerét, indokolatlannak tartjuk, hogy ezt bármiféle munkaerő-piaci külön vizsgálathoz kössük.

 

(14.30)

 

Természetesen kétoldalú tárgyalásokat folytatunk, ebben a kormány több tagja is részt vesz, a külügyminiszter úr, a gazdasági és közlekedési miniszter úr is tárgyalt a napokban és tárgyalni is fog, jómagam is ezt tettem, képviselő úr is jelezte ezeket a tárgyalásokat az ír, a finn, a svéd, a holland munkaügyi miniszterrel, hogy csak néhányat említsek ezek közül. E tárgyalások döntő célja az, hogy Magyarország, a magyar munkavállalók számára további előnyöket csikarjunk ki. Ezeket kétoldalú egyezményekben próbáljuk rögzíteni. Reményeim szerint ez tovább bővíti a lehetőségeket.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 26 2004.05.03. 4:33  23-26

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Asszony! Való igaz, a kormány egyik legfontosabb feladata az, hogy új munkahelyek jöjjenek létre az országban. Ennek számos feltétele van. Számos feltétele van, és ezek egy részét maguk a vállalkozások a munkavállalók szorgalmával teremtik meg. Ezeket az állam, a kormány a maga közvetett eszközeivel támogatja. Támogatja autópálya-építkezéssel, ami a beruházások egyre fontosabb feltétele; támogatja az adók mérséklésével, utalok e helyütt a tételes egészségügyi hozzájárulás csökkentésére és 2006-ig történő teljes eltörlésére. Mindezek mellett a kormány viszont közvetlen eszközökkel is segíti az új munkahelyek létrejöttét, illetve az átmeneti nehézségekkel küszködő munkahelyek, vállalkozások megtartását.

Engedje meg, hogy az ön megyéjére vonatkozó néhány számot ismertessek ezen tevékenységről. Ha megnézzük a munkahelyteremtő támogatásokat, akkor 2003-ban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében több mint 1 milliárd forintot költöttünk munkahelyteremtésre, 2004-ben az eddig megítélt összeg meghaladta a félmilliárd forintot, és ezen támogatások segítségével Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében több mint 1700 új munkahely jött létre.

Egy személyes élményemet is hadd osszam meg önökkel, hiszen azt, hogy igenis van remény, éppen egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei beruházás mutatta meg teljesen világosan, amikor Baktalórántházán, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szívében, az ország egy olyan kistérségében, ahol a munkanélküliség messze meghaladta eddig az országos átlagot, tudtunk alapkövet letenni egy ottani vállalkozás segítségével, és a kormány támogatásával ez a vállalkozás, ez az egy cég ma már több száz embernek ad munkát Baktalórántházán.

Ha megnézzük a munkahelymegtartó támogatásokat, azt a fajta támogatást, amelyet átmenetileg bajba került cégeknek ítélünk oda annak érdekében, hogy a munkahelyeket megőrizzük, akkor 2003-ban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében több mint 84 millió forintot költöttünk, de az idei támogatásra fordított összeg is közel 7 millió forintos. Ebből is egy példát hadd emeljek ki, a munkahelymegtartó támogatásokból egy példát. Éppen ezzel, például ilyen támogatással vált lehetővé, hogy Kisvárdán az a cég, amely bajba került, egy másik cég segítségével talpra tud állni, és munkahelymegtartó támogatás segítségével több mint 200 ember munkahelyét sikerült megőrizni.

Ami a két példában közös volt, az a felnőttképzés, képviselő asszony, hiszen mind a két esetben, akár a munkahelyteremtő támogatás, akár a munkahelymegtartó támogatás esetében is, a felnőttképzés keretében odaítélt segítség kiemelt szerepet játszott a munkahelyek teremtésében és megtartásában. Hiszen ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy a munkaerő-piaci igényekhez kevés a tőke önmagában, ha a munkavállaló-versenyképesség ezen követelményeknek nem felel meg, és hogy azonnal, gyorsan a munkavállalók százait képessé tegyük a technológiákkal való bánni tudásra, ennek érdekében a felnőttképzés keretében tudtunk és tudunk a jövőben is segítséget adni.

Összegezve tehát, az ön megyéjében, az ön városában, mint cseppben a tenger, tükröződnek az országos foglalkoztatási tendenciák, hiszen szemben a 2001. évvel - amelynek során a foglalkoztatottak száma csökkent, és az előző kormányzati ciklus örökségéből ez nagyon kellemetlen örökség volt -, az elmúlt két évben a foglalkoztatottak száma közel százezer fővel bővült, és ez azt jelenti, hogy egy nagyvárosnyi emberrel több dolgozik az országban. Sok kis ilyen példából állt össze ez a szám, sok-sok ember, munkavállaló és vállalkozó erőfeszítése, szorgalma járult ehhez hozzá. A kormány ehhez azt tette hozzá, amit hozzátenni kötelessége volt.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 50-54 2004.05.03. 4:08  47-59

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Alighanem, amikor a képviselő úr az interpellációját elmondta, benne a lelkiismeret hangja szólalt meg. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Mert ha a mezőgazdaság támogatásáról és a mezőgazdaság helyzetéről van szó, akkor bizony a jobboldalnak van oka pirulni. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van!)

A jobboldal két kormányzati ciklusban, egyszer 1990 és 1994 között, azt követően pedig 1998 és 2002 között igen sokat tett a magyar mezőgazdaság szétveréséért, és igen sokat tett az egyszerű vállalkozók becsapásáért. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Közbekiáltások az MSZP soraiból: Így van! - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Szégyen!) Önök állították, és tevékenységükkel igazolták azt a magatartást, hogy a szövetkezés bűn, és ezáltal olyan működő mezőgazdasági vállalkozásokat is szétvertek, amelyek most, az Unióban egyébként versenyképesek lennének. (Közbekiáltások az MSZP soraiból: Úgy van! - Hangok a Fidesz padsoraiból: Szégyen!) Az önök politikusai járták a falvakat az előző kormányzati ciklusban, és mondták el kisvállalkozóknak, mezőgazdasági vállalkozóknak, hogy az Unióban néhány hold földdel és két tehénnel is meg lehet élni. Márpedig ez hazugság volt, tisztelt képviselőtársam. (Dr. Áder János: Ez a hazugság! Ilyet senki nem mondott! - Zaj az ellenzéki padsorokban.)

A mezőgazdaság helyzete, az a helyzet, amiben most vagyunk, tehát jórészt az önök előző kormányzati politikájának köszönhető. Ezzel a helyzettel kell nekünk most szembenéznünk, és ebből a helyzetből kell megtalálnunk a kiutat. Kiút egyébként van.

Nem tudom, képviselőtársam, azon kívül, hogy újságokban mindenféle cikkeket olvas, honnan vette azt tényként, hogy több százezer ember fog tönkremenni, milyen számításokat végzett erre vonatkozóan, mi alapján állítja, hogy ha az előző négy évben ön büszke volt… (Közbekiáltások a Fidesz padsoraiból: Szanyi Tibortól! - Nagy zaj. - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Képviselőtársaim! Miniszter úr, egy pillanat!

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Elnök asszony?

ELNÖK: Képviselőtársaim, kérem, hogy tisztelettel hallgassák a miniszter urat végig. (Felzúdulás az ellenzéki pártok padsoraiban. - Varga Mihály: Hazudik! Kevesebbet hazudjon!)

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Ha ön az előző országgyűlési ciklusban asszisztált egy olyan mezőgazdasági politikához, agrárpolitikához, ami ilyen helyzetbe hozta a vállalkozások egy részét, ha ön szolidaritást vállalt olyan kormányzati politikussal, aki ellen most büntetőeljárás van folyamatban, akkor kérdezem én öntől, milyen számításokat (Dr. Répássy Róbert: Ti nem adtátok ki! Ti nem függesztettétek fel a mentelmi jogát!) végzett arra vonatkozóan, hogy mennyi embernek lesznek megélhetési nehézségei jelenleg.

Egyébként a megoldást a következőkben látjuk. Először is igenis elkezdődött - hála istennek - az a folyamat, amiben éppen a kistermelők összeálltak annak érdekében, hogy versenyképessé tegyék kis gazdálkodásukat, és közösen, együtt az Unióban ne csak versenyképesek, hanem támogatottak is legyenek. Egyébként a képviselő urat tájékoztatom arról, hogy minden esetben, amennyiben egyáltalán a lehetősége vagy a veszélye megvan annak, hogy Magyarországon több száz, akár több ezer ember munkanélkülivé válik, akkor a tárcánk igen aktívan működik közre annak érdekében, hogy az embereket el tudjuk helyezni. Ha a napirend előtti hozzászólásokat figyelte volna képviselőtársam, akkor néhány konkrét példát is hallott volna arra vonatkozóan, hogy mindez hogyan zajlik. És természetesen megnyugtathatom önt abban is, hogy igen intenzív kapcsolatban vagyunk az agrártárcával annak érdekében, hogy a mezőgazdaságból élők helyzetén javítani tudjunk elsősorban, de ha kell, annak érdekében is, hogy a mezőgazdaságból esetleg kikerülőknek munkát tudjunk találni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 170 2004.05.03. 2:10  167-172

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Asszony! Való igaz, hogy fogyatékkal élő honfitársaink munkához juttatása nemes és kiemelten fontos kormányzati feladat. Nem egy esetben az országot járva fogtam meg olyan termékeket, legyen szó fazekastermékekről vagy más dísztárgyakról, amelyeket olyan emberek, olyan dolgozók készítettek, akik valamilyen téren rosszabb adottsággal rendelkeznek, mint mi.

 

(16.10)

Ezek a termékek ezzel együtt teljes értékű termékek voltak, és jól példázzák azt, hogy ha teljes értékű terméket tud egy dolgozó készíteni, akkor ő valójában egy teljes értékű munkavállaló. A kérdés tehát nem ez, hanem az, hogy milyen módon tudjuk azt elősegíteni, hogy minél több olyan honfitársunk, aki kénytelen fogyatékkal élni, be tudjon kapcsolódni a munka világába. Ennek döntő eleme az az állami támogatás, amelyet a célszervezeteken keresztül juttatunk el azokhoz az emberekhez, illetve a célszervezetekhez eljuttatott állami támogatással biztosítjuk ezen honfitársaink munkahelyét.

Ebben az évben a költségvetési törvény több mint 40 milliárd forintot irányzott elő erre a célra. Ezt a pénzt maradéktalanul fel is fogjuk használni, a célszervezetek és rajtuk keresztül a fogyatékkal élő honfitársaink munkahelyeinek támogatása érdekében. Egy területen viszont komoly erőfeszítéseket kell tennünk, mert ellentétben Nyugat-Európával, nálunk a célszervezetek jelentik a foglalkoztatók zömét, ha fogyatékkal élő honfitársainkról van szó, és elég kevés munkahely létezik az úgynevezett integrált cégeknél. Magyarán, a törekvéseink középpontjában a jövőben egyre inkább az kell majd hogy álljon, hogy bármely munkahelyen azokban a munkakörökben, aminek minden további nélkül egy fogyatékkal élő munkavállaló meg tud felelni, foglalkoztassanak ilyen honfitársunkat is.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 47 2004.05.10. 4:11  44-50

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! Szemmel látható, hogy már koránál fogva is, és interpellációja alapján úgy látom, hogy szakmailag is önt viszonylag kevés kapcsolat fűzte eddigi életében a munka világához. (Moraj és közbeszólás a Fidesz soraiból: Ne személyeskedj!) Engedje meg tehát, hogy néhány... (Taps az MSZP soraiban.) Engedje meg tehát, hogy néhány alapvető tényre felhívjam a figyelmét, és emlékeztetni fogom önt néhány rádiós és televíziós híradásra is, ha már a hírekből hiányolja a munkahelyteremtés tényét. (Zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

Képviselő Úr! Ha, mondjuk, egy százfős cég a következő hónapban százöt főre bővíti a létszámát, ez nem feltétlenül úgy valósul meg, hogy marad száz eddigi dolgozó, és jön hozzá öt új. Ez úgy is megvalósulhat - és az esetek többségében így is valósul meg -, hogy, mondjuk, tíz dolgozótól megválik a cég, vagy kilépnek, tizenöt új dolgozót pedig felvesznek. Ugyanez történik a munkaerőpiacon is, csak országos méretekben.

Engedje meg, hogy ha már nem kísérte figyelemmel sajtótájékoztatónkat és az ott elhangzottakat, akkor elmondjam a márciusi adatokat (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Halljuk!): márciusban a munkaügyi kirendeltségeken bejelentett módon ötezer fős létszámbővítést regisztráltak; ugyanebben a hónapban sajnálatos módon, ugyanezeken a munkaügyi kirendeltségeken háromezer fős létszámleépítést voltunk kénytelenek elkönyvelni, ennek következtében egyszerű számolási művelettel ön is megkaphatja, hogy március hónapban a bejelentett létszámbővítések, illetve létszámleépítések egyenlegeként kettőezer fővel nőtt a dolgozók létszáma.

(14.50)

Ugyanez történik, ha megnézzük az országos adatok egészét a KSH felmérései alapján. Nos, a KSH felmérései az önök kormányzásának utolsó esztendejében, 2001-ben a foglalkoztatottak számának csökkenéséről szóltak, ellentétben a 2002 utáni időszakkal. A kormányváltás óta a foglalkoztatottak száma folyamatosan növekszik, az eddigi számok alapján a bővülés meghaladja a százezer főt. Tehát ellentétben az ön által elmondottakkal, összességében munkahelyek jönnek létre az országban.

Természetes, ahogy az előbbi példámban megpróbáltam önnek megvilágítani, ez létszámbővítés és létszámleépítés mellett jön létre, hiszen ugyanebben az időszakban - a létszámleépítéseket is számolva - ez azt jelenti, hogy ez a 100 ezer fős bővülés mintegy 200 ezer új munkahely létesítését jelenti, és sajnos ezzel párhuzamosan 100 ezer munkahely megszűnését is.

Összességében tehát arra számítunk ebben a kormányzati ciklusban, hogy a foglalkoztatottak számát 2006-ig 200 ezer fővel tudjuk növelni, ehhez viszont 300-400 ezer új munkahely létrehozására lesz szükségünk, mert eközben sajnos munkahelyek szűnnek is meg.

Néhány a munkahelyteremtés közül: akár a Smart-program, akár a mi tárcánknál a munkahelyteremtő támogatások révén a tavalyi esztendőben, csak a tavalyi évben közel 11 ezer új munkahely jött létre, ha csak az állami szerepvállalást nézzük. Ha ön figyelte a sajtó híreit, akkor például tapasztalhatta volna, hogy Baktalórántházán, az ország egyik kistérségében, ahol a leghátrányosabb helyzetűnek minősül kistérség szempontjából a régió, ott létesítettünk munkahelyeket; ugyanez történt például munkahelymegtartás révén Kisvárdán, és még sorolhatnám hosszasan a példákat. (Mádi László: Nem fedezte a leépítést!)

A kormány természetesen aktív módon közreműködik ebben a folyamatban, melynek a terhét, a fő vonalait maga a magyar gazdaság viseli. Természetesen, ahogy a gazdaság mutatói egyre jobb helyzetről tanúskodnak, ugyanez vonatkozik a munkaerőpiacra is.

Tisztelettel javaslom a képviselő úrnak, mielőtt a legközelebbi interpellációját megteszi, olvassa el a KSH hivatalos kiadványait, sok érdekes tendenciát fog belőle kiolvasni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 69 2004.05.10. 1:52  66-73

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! Önök az elmúlt időszakban is tettek már néhány kísérletet arra, hogy Ron Werber minél előbb elhagyja az országot, és lehetőleg ne is tegye be a lábát. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Most egyúttal egy munkajogi kérdésbe próbálnak belekapaszkodni azt követően, hogy különböző politikusaik ehhez hasonló kéréseit nem voltunk hajlandók teljesíteni.

Az ön fejtegetéseit illetően: ebben az esetben valóban nem kellett munkavállalási engedélyt kérni, mint ahogy más hasonló esetekben sem kell feltétlenül. Két különböző dolog a vízum és a munkavállalási engedély. Munkavállalási engedély kérését akkor indokolt megtenni, ha valaki olyan tevékenységet folytat, amely a törvények szerint erre őt kötelezi. Nagyon sok tanácsadó viszont olyan módon dolgozik Magyarországon, hogy a saját cégével van munkaviszonyban, nem hazai megrendelővel; a hazai megrendelő a céggel van munkaviszonyban, az illető pedig tanácsadói tevékenységét a cég alkalmazásában állva végzi. Ebben az esetben természetesen, ahogy a külföldre utazó magyar tanácsadóknak sem kell feltétlenül ott munkavállalási engedélyt kérni, Magyarországon pontosan ugyanez a helyzet, nemcsak a politikai és az üzleti tanácsadás szférájában, de ugyanez a helyzet a szórakoztatóiparban. Nem kellett munkavállalási engedély kérni Pinknek, és nem kell a közeljövőben érkező Britney Spearsnek, és még sorolhatnám a művészeket. Vannak olyan típusú szerződések, amelyek a Magyar Köztársaság törvényeinek eleget téve ezt a fajta tanácsadási tevékenységet vagy szórakoztatóipari tevékenységet adott esetben lehetővé teszik.

Kérem válaszom tudomásulvételét. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Derültség az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 73 2004.05.10. 0:43  66-73

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Úgy látom, picit rövid a memóriája. Hadd emlékeztessem országgyűlési képviselőségének egy korábbi korszakára, amikor minden további nélkül tudomásul vette, hogy a Miniszterelnöki Hivatal az Ezüsthajó Kft.-vel köt szerződést. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem kell személyeskedni!) Ott sem konkrét munkavállalói jogviszonyt létesítettek. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem kellett vízum! - Magyar állampolgár volt!) Még egyszer szeretném megismételni, hogy különböző cégek alkalmazásában álló tanácsadók minden további nélkül lehetnek szerződéses kapcsolatban a saját cégükkel, és ez nem érinti egy második vagy harmadik országban lévő tevékenységüket.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Gyenge! - Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 212 2004.05.17. 0:18  211-217

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tekintettel arra, hogy az írásos előterjesztések részletesen tartalmazzák a kormány álláspontját és az indoklást, ehelyett csak arra szorítkozom, hogy kérem, támogassák az előterjesztéseket.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 134 2004.05.24. 2:04  131-138

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Való igaz, hogy ennek a kérdésnek a szabályozása egyrészt indokolt, másrészt egyúttal igen nagy körültekintést igényelt. Indokolt azért, mert a korábbi években is hagyomány volt, hogy a határon túlról jöttek magyarok, elsősorban Erdélyből és a Kárpátaljáról mezőgazdasági idénymunkát vállalni. Ugyanakkor uniós tagságunk ezen a téren a szabályozás újragondolására késztetett bennünket, hiszen az Unióban a munkaerőpiacot speciális védelmi szabályok óvják, és ezt összhangba kellett hozni a korábbi évek gyakorlatával.

Ezt a szabályozást végeztük el, és ennek két eleme volt. Az egyik, hogy az idegenrendészeti törvény módosításával lehetővé tettük, hogy az alkalmi munkavállalóknak, valahányszor beutaznak az országba 5 vagy 10 napos munkát végezni, ne kelljen ebből az alkalomból újra és újra a vízumot, amely most már kötelező egyébként, kérni és megkapni. Mindössze egyszer kell, és ez 150 napos munkavégzésre jogosítja fel őket, akárhány részletben is veszik ezt igénybe, egyetlenegyszer kell a vízumot megkérni. Ezúton is üdvözlöm az Országgyűlésnek azt a hozzáállását, hogy az idegenrendészeti törvénynek ezt a passzusát kétharmados többséggel, tehát az ellenzéki pártok szavazataival módosította. Ez valóban össztársadalmi ügy.

A másik, ami nagyon fontos volt, hogy a szabályozásban rögzítsük, hogy az elbírálási időt, hiszen vizsgálni kell minden esetben, hogy a munkaerőpiacot ez bármilyen szempontból veszélyezteti vagy sem, kötelező megvizsgálni, hogy van-e magyarországi magyar munkavállaló vagy sem, nos, az elbírálási időt a miniszteri rendeletben a felére csökkentettük annak érdekében, hogy minél gyorsabban tudjunk válaszolni a felmerült igényekre. Ez a miniszteri rendelet biztosítja a már említett 150 napos munkavégzési lehetőséget.

Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 138 2004.05.24. 0:54  131-138

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Egyetértünk. A tapasztalatokat fel kell dolgozni, hiszen a magyar munkavállalók érdekeit ezúton is védeni kell.

Egyébként ez uniós követelmény is, hiszen az Unió védi a hazai és az uniós munkaerőpiacot. Éppen ezért szól úgy a szabályozás, hogy meg kell vizsgálni, van-e magyarországi magyar, aki ezt az alkalmi munkát elvállalná. Ezt a vizsgálatot rövidítettük a felére, hogy amennyiben nincs, akkor fölöslegesen erdélyi vagy kárpátaljai magyart ne várakoztassunk.

E tekintetben a különbséget fenn kellett tartani, hiszen a magyarországi alkalmi munkavállalás esetében a közteherjegy lényegesen csökkenti a mezőgazdasági vállalkozások költségeit.

A különbséget a Munkaerő-piaci Alap állja; ezt természetesen más országok állampolgárai esetében nem tudtuk vállalni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 100 2004.06.14. 2:09  97-104

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Az Európai Unió régi tagállamaiban, a 15 régi tagállamban közel 90 foglalkoztatási megállapodás született, és ezek tapasztalatait érdemes átvennünk. Annál is inkább, mert Magyarországon is megvannak az első kezdeményezések regionális, megyei vagy egy városra, egy adott településre jellemző megkötött foglalkoztatási megállapodásnak.

Ezen foglalkoztatási megállapodások alapvetően azokat a szereplőket ültetik egy asztalhoz, adott esetben 50-60 szereplőt, akik abban a térségben, abban a városban érdekeltek valamilyen módon a foglalkoztatásban. Ezek magától értetődő módon munkaadói szervezetek, magától értetődő módon települési önkormányzatok vagy megyei közgyűlések, magától értetődő módon szakszervezetek, munkavállalói érdekvédelmi szervezetek, gazdasági kamarák, civil szervezetek, egyszóval, röviden: mindazon szervezetek, akik valamilyen módon kötődnek a munkaerőpiachoz foglalkoztatóként, munkavállalóként vagy szereplőként.

Természetesen ezekben a folyamatokban a munkaügyi központok és kirendeltségek is meghatározó szerepet játszanak. Eddig Vas megyében, Győr-Moson-Sopron megyében, Zala megyében születtek ilyen foglalkoztatási megállapodások, és ez a felhívás, amelyet ön a kérdésében említett, azt a célt szolgálja, hogy Magyarország lényegében minden megyéjében ehhez hasonló foglalkoztatási megállapodások szülessenek, hiszen ezen megállapodások hatékonysága leginkább helyben mérhető le.

Amennyiben a legfontosabb 50-60 szereplő városonként, településenként, megyénként képes a szoros együttműködésre, a koordinációra, a párbeszédre, a közös tervezésre, akkor ennek minden bizonnyal úgy, ahogy az Unió eddigi tagállamaiban is történt, a foglalkoztatás bővülése lesz az eredménye.

Köszönöm szépen a türelmét. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 104 2004.06.14. 0:40  97-104

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Való igaz, hogy ezek a megállapodások olyan fontosak, hogy nem is lehet csak a véletlenre bízni magyarországi elterjedésüket. Éppen ezért - bár az ön által említett felhívás egy olyan kezdeményezés, aminek természetesen nincs kötelező érvénye - én ezt a kezdeményezést egy levélsorozattal megtoldottam, kezdeményeztem megyei közgyűlési elnököknél ezeknek a foglalkoztatási megállapodásoknak az országos elterjesztését, és természetesen hasonló értelmű utasítást adtam ki az Állami Foglalkoztatási Szolgálat szakembereinek is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

(14.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 138 2004.06.14. 2:13  135-142

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Asszony! Jogosan említette a Hajdú-Bihar megyei példát, ez jó példa arra, hogy a megyei közgyűlések, illetve a munkaügyi központ helyi munkatársai közösen hogyan tudnak részben megoldást találni a foglalkoztatási gondokra, amelyek az utóbbi időszakban már a pályakezdő diplomásokat is elérték. Hiszen ön helyesen mutatott rá: az az egyfelől örvendetes bővülés, ami a főiskolák, egyetemek létszámában megmutatkozik, egy olyan bővülés volt, amellyel a munkaerőpiac nem tudott lépést tartani, ilyen ütemben nem bővült sem a gazdaság 1990 óta, sem pedig az önkormányzatoknál nem nyílt ennyivel több álláshely létesítésére lehetőség.

Úgy gondoljuk azonban, hogy nemcsak a megyei közgyűléseknek, nemcsak a vállalkozásoknak lehetősége és dolga munkahelyeket teremteni a pályakezdő diplomás fiataloknak, maguknak a minisztériumoknak, ha úgy tetszik, a saját minisztériumomnak is elöl kell járnia jó példával annak érdekében, hogy ez a példa terjedjen. Ezért az elmúlt évben indítottuk a “Diplomásokat a közigazgatásbaö elnevezésű programunkat, amelynek keretében ötven fő pályakezdő diplomás, főiskolai, egyetemi diplomás, nyelvet beszélő fiatal szerezhetett gyakornoki lehetőségeket a tárcánál. Ezzel a programmal egyfajta lehetőséget is biztosítottunk arra nézve, hogy hosszú távon az illető fiatalok a közigazgatásban helyezkedjenek el. Ez a program tavaly márciusban indult, és 2005 januárjában zárul. Eddig is már többen foglalkoztatottak lettek, 13 fő konkrétan alkalmazottá vált, köztisztviselővé vált, és tudomásunk van arról, hogy a gyakorlati idő lejártát követően több fiatalnak fognak munkalehetőséget ajánlani jelenlegi munkatársaink. Ennek a programnak az ismeretében döntöttünk, hogy 2004-ben ismét meghirdetjük ezt a programot, ezúttal negyven fő pályakezdő diplomás fiatal számára.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 142 2004.06.14. 1:03  135-142

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót. Kedves Képviselő Asszony! Egyetértek a felvetésével. Az előbb említettem néhány központi lehetőséget, magának a tárcának a törekvéseit.

Tájékoztatom, hogy ezek nem egyedi jelenségek, hiszen egy 1,5 milliárd forint keretösszegű program keretében a munkaügyi központok kilenc programot indítottak kifejezetten a diplomás pályakezdő fiatalok megsegítésére, ez mintegy négyszáz fő munkához jutását tette lehetővé; illetve egy másik megyében, Csongrád megyében az Országos Foglalkoztatási Alap közreműködésével száz fő diplomás számára egyéves pályázatíró-képzés indult, és a képzés befejezését követően a végzettek számára a munkaügyi központok egyéves foglalkoztatási támogatást biztosítanak.

Támogatom a kezdeményezését, a munkaügyi központok és a tárca eddig is több programot indított a pályakezdő diplomás fiatalok érdekében. A tendenciák arra hívják föl a figyelmünket, hogy erre a jövőben is szükség lesz.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 60 2004.06.21. 0:09  59-61

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. A kormány támogatja az előterjesztők javaslatait.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 228 2004.09.13. 1:09  227-229

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! (Zaj. - Az elnök csenget.) Mindnyájan pontosan tudjuk, hogy Magyarország nem tartozik a tengeri nagyhatalmak közé. (Derültség. - Közbeszólások: Egyelőre.) Mégis érdemes azt leszögezni, hogy idegen lobogók alatt jelenleg is mintegy 400 magyar tengerész dolgozik munkavállalóként a világ különböző tengerein. Ez az egyezmény az ő jogukat, munkavállalási körülményeiket pontosítja, és megteremti munkajogi, szociális védelmüket is. A határozati javaslat elfogadásával megfelelő szociális ellátásban részesülnek, természetesen a hajó fedélzetén biztosíthatóak lesznek számukra a megfelelő munka- és életkörülmények, illetve azok a biztonsági normák, amelyek testi épségüket óvják. Éppen ezért javaslom a tisztelt Háznak, hogy a határozati javaslatot elfogadni szíveskedjék.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 247 2004.09.13. 2:29  246-258

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A kormányprogram honvédelmi fejezete kiemelt célként fogalmazza meg az önkéntes haderőre való áttérést. Ennek szellemében novemberben leszerel az utolsó sorkatona is, és ezt követően sorkatonai szolgálat teljesítése céljából behívásokra már nem kerül sor.

A Magyar Köztársaság alkotmánya szerint a polgári szolgálat a honvédelmi kötelezettség teljesítésének a katonai szolgálattal egyenértékű formája. Ezt az egyenértékűséget nemcsak az egyes személyekhez kapcsolódóan, hanem össztársadalmi szinten is biztosítani kell. Ezért indokolt, hogy a sorkatonai szolgálatot teljesítők leszerelésének utolsó időpontjától polgári szolgálat teljesítésére ne kerüljön sor. Az önök előtt lévő törvényjavaslat a sorkatonai és a polgári szolgálat hatályos szabályozásában fellelhető aszimmetriát szünteti meg. Ennek megfelelően felhatalmazza a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztert a polgári szolgálatra való felhívás időpontjának meghatározására, valamint arra, hogy elrendelje a polgári szolgálat teljesítésének szünetelését.

A törvényjavaslat az új szabályozást összehangolja a hatályos munkajogi rendelkezésekkel is. Egyes munkajogi szabályok a sorkatonai szolgálathoz hasonlóan a polgári szolgálatot teljesítő vagy azt teljesített munkavállalók számára is jogosultságokat határoznak meg. Ezért a törvényjavaslat annak érdekében, hogy a munkavállalót munkajogi szempontból a polgári szolgálat szüneteltetése miatt ne érje hátrány, előírja, hogy a munkavállalót megillető jogok tekintetében a polgári szolgálat teljesítésének szünetelését úgy kell tekinteni, mint ha a polgári szolgálat teljesült volna.

Kedves Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy az önkéntes haderőre való áttérés eredményességéhez az is szükséges, hogy az valamennyi szolgálati forma tekintetében azonos módon valósuljon meg. Ezért kérem a tisztelt házat, kedves képviselőtársaimat, hogy a törvényjavaslatot fogadja el.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 55 2004.09.20. 3:43  52-58

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Nézzük először is a tényeket! Hivatkozhatnék most arra, hogy éppen a mai napon Miskolcról érkeztem a parlamentbe, ahol egy gyáravatási ünnepségen vettem részt, és néhány perc múlva hasonló gyáravatási ünnepségre kerül sor Egerben, ahol parlamenti elfoglaltságom miatt én természetesen nem lehetek jelen, de Csillag miniszter úr képviseli a kormányt. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Bravó!)

Csak a miskolci beruházás, amelyik a Bosch céghez fűződik egyébként, és állami támogatást is élvezett, 2005 végéig 500 embernek ad új munkahelyet, és figyelembe véve a beszállításokat is, ez további 1200 kenyérkereseti lehetőséget jelent Borsodban. Persze mondhatná ön, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de ha megnézzük a létszámleépítések és a létszámfelvételek idei egyenlegét, akkor a munkaügyi kirendeltségeken nyilvántartott hivatalos adatok szerint azt tapasztalhatjuk, hogy sajnos mintegy 25 ezer álláshelyet szüntettek meg a vállalkozók ebben az esztendőben, de közel 40 ezer új álláshely jött létre ugyanebben az időszakban, 2004-ben, január-augusztus között.

Ami egyébként a kisvállalkozások támogatását illeti, örömömre szolgál, hogy önt első kézből tájékoztathatom, hogy a kormány a következő évtől kezdve igenis komoly segítséget szándékozik adni a legkisebb vállalkozásoknak, a nemzeti vállalkozásoknak. Az öt fő alatti kisvállalkozások, mikrovállalkozások adókedvezményt fognak élvezni január 1-jétől kezdve, amennyiben a létszámukat bővítik, sőt a kiemelt beruházási támogatás feltételrendszerét is úgy enyhítettük, hogy azt a jövőben a hazai kis- és közepes vállalkozások is igénybe tudják venni. Tehát szó nincs arról, hogy nehéz helyzetben lenne a gazdaság. Ha ön megnézi csak a múlt heti KSH-kimutatást, akkor látja, hogy összességében a létszám bővült, és ezen belül is a versenyszféra az, amelyik a húzóágazatot jelentette. A létszámbővítés a versenyszférában lényegesen meghaladta azt a veszteséget, amit egyébként a közigazgatásban kénytelenek voltunk elszenvedni.

Kérdéseire visszatérve pedig szeretném hangsúlyozni, hogy a kormánynak nem áll szándékában a közszférából embereket elbocsátani. A kormánynak az áll szándékában, hogy takarékosabb és hatékonyabb államot hozzon létre, és ez a közigazgatás egészére vonatkozik. Nem írtunk elő egyetlen létszám-leépítési tervet egyetlen vezetőnek sem, bizony a költségek tekintetében szigorúaknak kell lennünk, hiszen mi az adófizetők pénzéből gazdálkodunk. Nem szedhetünk be - és nem is akarunk - akármennyi adót, éppen ezért abból kell kijönnünk, ami van; és ha ez takarékosabb gazdálkodásra int bennünket, akkor ennek létszámleépítés is lehet a következménye.

Az ön által említett összeg éppen azt a célt szolgálja, hogy ha ilyen bekövetkezik, akkor ez lehetőség szerint a leghumánusabb módon történjen meg, és a legtöbb programot tudjuk kínálni mindazok számára, akik a közigazgatásból távoznak adott esetben a civil szférába vagy a versenyszférába.

Összességében tehát, képviselő asszony: ha a közszférában létszámleépítések lesznek, programjainkkal biztosítani fogjuk, hogy az átmenetet megkönnyítsük a volt kollégáknak. Ha pedig a nemzetgazdaság egészét nézzük, akkor az, köszöni szépen, jól van - több ember dolgozik ma Magyarországon, mint az Orbán-kormány idején.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 75 2004.09.20. 1:55  72-79

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Tisztelt Ház! Szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét arra, hogy Magyarország piacgazdaság, és a piacgazdaságban bizony előfordul, hogy egy cég nyereséges, és az is előfordul, hogy egy cég veszteséges.

Az ön által említett cipőipari példa sajnos nem példa nélküli, hiszen a feldolgozóipar komoly veszteségeket szenvedett el körülbelül 2000-től kezdve. Ennek a veszteségnek két jól körülhatárolható oka van (Lengyel Zoltán: Jó vezetés!), egy monetáris és egy gazdaságpolitikai természetű. A monetáris oka az, hogy túl erős lett a forint a jegybank és az akkori kormány döntése alapján, és ez az exportra dolgozó cégek versenyképességét rontotta. A másik, hogy ugyanebben az időszakban duplájára nőtt a minimálbér, ami egyfelől megfelel annak az elvnek, amit magunk is vallunk, hogy lehetőség szerint a teljesítményekkel arányosan növekedjenek a bérek Magyarországon. De ugyanakkor éppen a magas élőmunka-igényű ágazatokban, például a cipőiparban ez olyan költségnövekedést eredményezett, amelynek foglalkoztatáspolitikai következményeit a mai napig látjuk, ezzel szembesülnünk kell.

Összegezve tehát: a feldolgozóipar mai nehézségei jórészt kettő, az Orbán-kormány idején meghozott döntésre vezethetőek vissza. Ezen belül, hogy melyik cég hogyan vészelte át ezeket a különböző gazdaságpolitikai intézkedéseket, erre természetesen akár cégenként is választ lehetne adni, de a kormánynak nem feladata a piacgazdaságban egyes magántulajdonú cégek szerepével foglalkozni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 79 2004.09.20. 1:03  72-79

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! El kellene döntenie egy dolgot, hogy a kormányt a munkahelyteremtésért, általában a munkaerőpiacon kialakult helyzetért felelőssé teszi-e, illetve hogy egy konkrét cég ügyét kéri-e számon a kormánytól. Ezt legyen kedves világosan megfogalmazni. Hogy ha ön egy cég ügyében kíván nyomozni vagy kérdéseket feltenni, kérem, forduljon a tulajdonosokhoz vagy a jogutódokhoz. A kormányon azt lehet számon kérni, hogy mennyi munkahely keletkezett.

Az előbb a válaszomban világossá tettem, hogy a feldolgozóiparban jórészt az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának következményei, negatív következményei köszönnek vissza a mai napig. Egyébként ami pedig a munkahelyteremtéseket illeti, nyugodtan állunk az ön ítélőszéke előtt is, hiszen ahogy az előbb egy interpellációra válaszolva már elmondtam, ma több ember dolgozik a gazdaságban, mint az Orbán-kormány idején dolgozott. Kérem, ezt vegye figyelembe. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 222 2004.09.27. 1:31  221-223

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Egy olyan törvényjavaslat szavazása előtt állunk, amely törvényjavaslat parlamenti vitájában valamennyi frakció képviselője arról biztosított bennünket, hogy a javaslat szándékaival egyetért. Nevezetesen: valamennyi frakció támogatni kívánja a polgári szolgálat megszüntetésére, illetve ezzel kapcsolatos jogszabályok megváltoztatására irányuló törekvésünket.

Egyetlen módosító indítványt adtak be tisztelt képviselőtársaim, ez az előterjesztéssel összhangban lévő szándékokat kíván megoldani. Azonban az a szándék a törvényjavaslat szövegében a jogszabályokban már megoldott. Ezért a módosító indítvány támogatására nincsen szükség. A polgári szolgálat szüneteltetése esetén a jogszabályok biztosítják, hogy ebből fakadóan semmiféle joghátrány a munkaviszony területén nem érheti a polgári szolgálatost.

Ezért tehát arra kérem a tisztelt Házat, hogy a módosító javaslatot, az indítványt elvetni szíveskedjenek, mert nincs rá szükség, viszont a zárószavazásnál, úgy, ahogy azt eredetileg jelezték, a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök asszony. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 28 2004.10.19. 10:24  19-139

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Örülök a mai vitanapnak, hiszen jólétről, jóléti rendszerekről tárgyalni, beszélgetni igazán közel álló téma a szociáldemokratákhoz.

(10.30)

Örülök annak, hogy e téma fontosságát ellenzéki képviselőtársaink is felismerték, így a mai vitanap az ő kezdeményezésükre jött létre. Remélem, hogy ez a kezdeményezés egyúttal egy szemléletváltás kezdete is, az elmúlt évek, hetek kritikái után itt az ideje a javaslatoknak, hölgyeim és uraim. Ebben a reményben mondanék néhány szót én is a jólétről, arról, hogyan is állunk Magyarországon ma a jólét területén.

Tettünk már egy kis kirándulást Dunaújvárosba, tegyünk egy kirándulást most Kispestre is. Ha képviselőként és ott élő emberként sétáltam Kispest utcáin, az elmúlt években épülő házakat, lakóparkokat, gyarapodó üzletsorokat, szépülő játszótereket, jól öltözött fiatalokat láttam. Ha beültem a fogadóórámra, jöttek hozzám az emberek gondjaikat sorolni, középkorú vagy idősebb embertársaink, kispestiek, akiknek kevésbé megy jól, kevésbé jól öltözöttek. Így vagyunk mi ezzel negyvenesek, ha van egy kis pénz a ruhára, kamaszodó gyerekeinkre költjük, mert gyorsan kinövik, vagy huszonéves gyerekeinknek segítünk ebben, mert szeretnek jól, csinosan öltözködni. Magunkra ezen a téren már egy kicsit kevesebbet költünk, és ha a nyugdíjasokat nézzük, akkor azt tapasztaljuk, addig járnak egy-egy ruhában, míg le nem kopik róluk. A fogadóórára bejövő kispestiek gondja számukra a legfontosabb gond. Sokuk számára ez a gond talán még az ország gondjainál is fontosabb gond.

Mi itt, az ország Házában rendszerint és méltán, hiszen ez a kötelességünk, az ország gondjairól beszélünk. Azt mondjuk, GDP, és sokat vitatkozunk róla; azt mondjuk, hogy bruttó hazai össztermék, és sokat vitatkozunk róla. De amikor mi GDP-t mondunk, akkor tudnunk kell, hogy az emberek munkájuk gyümölcsére gondolnak és az árukra a boltban, amelyek között válogatnak, megnézik az árcédulákat, és aztán van, amit betesznek a kosárba, és van, amit visszatesznek a polcra. Mi azt mondjuk, hogy foglalkoztatottság, és méltán vagyunk arra büszkék, hogy sokkal több ember dolgozik ma Magyarországon, mint 2002-ben az Orbán-kormány idején dolgozott, de az egyes emberek számára a saját munkahelyük sorsa a legfontosabb, azt féltik, és nem egy másik város másik munkahelyét. Amikor mi nemzeti jövedelemről beszélünk és vitatkozunk, akkor az emberek bizony a fizetésükre gondolnak, és amikor mi nagy ellátórendszerekről beszélünk, az emberek a nyugdíjukra gondolnak, és arra, hogy szolgál az egészségük.

Kispesten nemrég egy felmérés készült, egy szociális témájú felmérés, ebből idéznék most néhány számot. A felmérés a 18-59 évesek közötti korosztályt térképezte fel, és e felmérés számai szerint Kispesten egy család átlagos havi nettó jövedelme 160 ezer forint. Nagyon sok helyen az országban ez egy szép szám lenne, de azt is tudnunk kell, hogy Kispesten a családok 40 százaléka kevesebb mint 100 ezer forintból gazdálkodik havonta. Ez már elgondolkodtató szám. Örvendetes, hogy a felmérés szerint a kispestiek több mint 70 százaléka rendelkezik munkahellyel. Ez egy olyan szám, amire akár az Európai Unió átlagos adatait tekintve is büszkék lehetnénk. És mégis, amikor megkérdezték az embereket Kispesten, hogy mely gondokat tartják a legnagyobbnak, akkor azt válaszolták leggyakrabban, hogy a szegénységet és a munkanélküliséget.

Mi ennek a látszólagos ellentmondásnak az oka? Az egyik nyilván a félelem, hiszen féltjük egzisztenciánkat. Azt is meg kell mondanom, hogy több ellenzéki képviselőtársunk a félelmek terjesztésében aktív szerepet játszott, hiszen ott is a gazdaság válságáról beszéltek, ahol ennek nyoma sem volt. De a másik oka a félelmeknek, hogy talán érdemes lenne korszerűbben számolnunk a szegénységet. Európában ezt úgy számolják, hogy ahol a közvetlen megélhetésen túl egy családnak nem jut ideje színházra, nem jut ideje és pénze nyaralni menni, nem jut elegendő pénze jó ruhákat vásárolni, szórakozni, üdülni, ott ezt a családot szegénynek tekintik. Ha ebből a szempontból nézzük a hazai családok zömét, akkor bizony azt kell látnunk, hogy a hazai családok nagyon jelentős számban ma még nem tudnak annyit költeni nyaralásra - nem is biztos, hogy el tudnak menni nyaralni -, amennyit szeretnének, nem tudnak annyit költeni színházra, mint szeretnének, nem tudnak annyit költeni könyvre, utazásra, mint szeretnének.

Ha a helyzetet nézzük, akkor két megállapítást kell mindenképpen tennünk. Az egyik: ebben a helyzetben a rendszerváltás óta még soha kormány nem tett annyit a jólét felé, mint a Medgyessy-, illetve a Gyurcsány-kormány. (Dr. Áder János: Ez hazugság!) Ez az egyik tézis. Csak néhány számot ennek alátámasztására: a reálbérek, tisztelt frakcióvezető úr, az elmúlt időszakban, az elmúlt két évben 25 százalékkal növekedtek. Az önök kormányzásának első évében 4 százalékkal nőttek a reálbérek. Ez nem hazugság, tisztelt képviselőtársam, hanem pontos szám, egy olyan tény, amely önnek lehet, hogy rosszulesik, de attól még igaz. Ezen belül nézzük meg a minimálbért meg a lakástámogatásokat! Hiszen a bérek alakulásában a minimálbéreknek komoly jelentősége van.

Nézzük meg a két kormány különböző magatartását! Önök azt mondták, hogy növekedjenek a minimálbérek, de jól megadóztatjuk őket. Pontosan ezt tették, amikor a legalacsonyabb jövedelműek adóit rögtön, kormányzásra kerülésük évében megemelték, ugyanakkor kötelezővé tették a minimálbér megemelését, magyarán: önök bezsebelték az adóbevételeket, miközben a vállalkozásokkal kifizettették az emberek fizetését. (Dr. Áder János: Ez megint csak hazugság!)

A mi kormányunk pontosan fordítva indult el ezen az úton, azt mondta, hogy a minimálbér egy olyan kérdés, amiről meg kell egyezni, mert nem veszélyeztethetjük a versenyképességet, nem mi akarunk keresni rajta, nem a vállalkozókkal fizettetjük meg, hanem úgy emeljük az emberek nettó fizetését, hogy eltöröljük az ezt terhelő adót. Pontosan ezt tettük, ezért emeltük a nettó minimálbért úgy, hogy az adókat töröltük el, és nem pedig úgy, hogy kötelezővé tettük - a gazdaság versenyképességét rontva egyébként - ezt a vállalkozók számára.

Ha megnézzük, hogy milyen adórendszereket vezettünk be, akkor azt látjuk, hogy miközben önök a legszegényebbeket adóztatták, magasabb mértékben, mint korábban, olyan adókedvezményeket vezettek be, amelyeket azok tudtak igénybe venni teljes mértékben, akik a legjobban kerestek az országban. Ha megnézzük a családtámogatási rendszerek különbözőségét, akkor míg mi az úgynevezett szocpol támogatást, a lakásépítési támogatást 30 százalékkal emeltük, ezzel egy olyan rendszer irányában mozdultunk el, amely reményt ad a kevés keresetű fiataloknak is arra, hogy az első lakásukat megvásárolhassák, addig önök olyan lakástámogatási rendszert vezettek be és üzemeltettek, amely minél több állami támogatást adott akkor, minél gazdagabb volt valaki, aki ezt igénybe vehette. Ez valóban nagyon komoly különbség, és olyan filozófiabeli különbség, amelyről érdemes vitatkozni, hogy miért is csinálták önök így, és arról is, hogy miért jó úgy, ahogy mi csináljuk.

Ha megnézzük a családi pótlékot, amely az önök kormányzása idején nem emelkedett, akkor azt látjuk, hogy 20 százalékkal emelkedett. Ha megnézzük a nyugdíjak reálértékét, akkor azt tapasztaljuk, hogy a nyugdíjak reálértéke a Medgyessy-, Gyurcsány-kormány első két évében 17 százalékkal nőtt, miközben az önök kormányzása idején 4,5 százalékkal nőtt ez az összeg. (Dr. Áder János: Ez is hazugság! Hihetetlen!)

Képviselőtársam! Vegye elő a tényeket ahelyett, hogy közbekiabálna, és olvassa el őket! Figyelmesen fogom önt is hallgatni. Udvarias ember vagyok, és ha még lehetnek igényeim e tisztelt Házban, kedves frakcióvezető úr, akkor talán nem nagy igény ezt öntől is elvárni. Azzal is tisztában vagyunk, hogy még mindig sok a tennivaló, mert ahogy elmondtam, míg az egyik megállapítás az, és a tények ezt támasztják alá, hogy még soha kormány ennyit nem tett a jólét érdekében, az is igaz, hogy ha bármilyen összevetésben európai átlaghoz hasonlítjuk magunkat, az emberek vágyaihoz hasonlítjuk a lehetőségeinket, akkor meg kell állapítanunk, hogy a helyzet bizony még nem rózsás, még számos a tennivaló. (Soltész Miklós: Ha sokszor mondjátok, még el is hiszitek.)

(10.40)

Abban a reményben jöttem ma ide, hogy önök ehhez ma egy komplett javaslatsort fognak letenni az asztalra.

Hölgyeim és Uraim! Várjuk a javaslataikat. Csak bátran!

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 20 2004.11.15. 4:31  19-22

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Fidesz azt akarja, hogy december 5-én vegyünk részt egy olyan népszavazáson, amely okafogyottá vált. A feltett kérdés ugyanis így hangzik: “Egyetért-e ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?ö (Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Igen!) Nos, a helyzet az, hogy már nincs ilyen törvény, hölgyeim és uraim, ezért a népszavazásnak ez a része okafogyottá vált. A rá eső pár milliárd forintot bizony meg kellett volna spórolni. Sőt, népszavazásra buzdítani egy felesleges kérdésben nem más, mint a demokrácia lejáratása.

Ezen kívül ez a népszavazás bizony jogbizonytalanságot is eredményez. Ugyanis az egészségügyi ellátás jelentős része ma már vállalkozási formában működik. Így fel kell tennünk a kérdést, mi lesz a háziorvosok 95 százalékával, a művesekezelés 88 százalékával, mi lesz az otthoni szakápolás 82 százalékával, a fogászat 60 százalékával, mi lesz az alattomos betegségek elleni küzdelemben meghatározó tomográf- és mágneses rezonanciavizsgálatok 36 százalékával, a betegszállítás 31 százalékával. Sőt, mi lesz azzal a másfél tucat egyházi vagy alapítványi kórházzal? Csak idézőjelben néhány ilyen kórház: a Budai Irgalmasrendi Kórházzal mi lesz? Mi lesz a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházával? És sorolhatnám a példákat.

Tisztelt Ház! A minap Orbán Viktor és Mikola István azt mondták egy sajtótájékoztatón, hogy a népegészségügy nem lehet üzlet. No, de mit csináljunk, ha azt írja az újság, hogy az üzlet betette a lábát néhány fideszes önkormányzatba? (Moraj a Fidesz soraiban.) Ugyanis az újság azt írja, hogy magántőkét vonnak be a körmendi kórház működtetésébe is. Bebes István fideszes képviselő, polgármester úr ezt mondta: döntésük fő oka, hogy az ott élő 55 ezer ember a lehető legjobb színvonalon jusson hozzá az egészségügyi ellátásokhoz. Ezzel én egyetértek - csak nehogy kizárják a képviselő urat ezért a Fideszből!

Azt hittem, a példa egyedi, de azt írja az újság, hogy Debrecenben, ahol Kósa Lajos fideszes képviselő a polgármester, gazdasági társasággá alakul a városi egészségügyi szolgálat. Sőt, osztódással szaporodik és kettéválik. Igen ám, de emiatt nem lesz két vezető! Egy menedzser marad, aki két munkahelye után kétszer 340 ezer forint díjazásban részesül. A debreceni fideszesek ezek szerint nem Orbán Viktorral értenek egyet, hanem Rejtő Jenővel, aki azt írta: a pénz az egyetlen jó, amiből nem árt a sok.

Bár meg kell mondanom, képviselőtársaim, hogy nem csodálom a zavart. Melyik Orbán Viktorral értenek egyet a fideszesek manapság? Karinthy sok-sok évvel ezelőtt azt írta, álmában két macska volt, és játszott egymással. Karinthy ma álmában két Orbán Viktor lenne, és játszana egymással. Mert mit mondott Orbán Viktor miniszterelnökként 1999 decemberében? Azt mondta: “Az a tervünk, hogy idén befejezzük a praxisprivatizációt, utána megindítjuk a szakorvosit, majd a kórházakat is megpróbáljuk magánkézbe adni.ö Ezt a kezdeményezést később itt, az Országgyűlésben Mikola István akkori miniszter úr korszakosnak nevezte. (Közbeszólás: Pfúj!)

Tisztelt Ház! Végül tegyük fel magunknak a kérdést: fizetünk-e a háziorvosainknak? Nem fizetünk. Fizetünk-e a laborvizsgálatokért? Nem fizetünk. Baj-e, ha minél több patika, akár magánkézben lévő patika van az ország településein? Nem baj.

Mi nem játszhatunk a választókkal, ezért a népszavazáson nemmel fogunk szavazni. A két Orbán Viktor pedig csak játsszon egymással.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 30 2004.12.01. 12:29  23-201

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Úr! (Zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Idefele jövet az autóban a Budapest Rádióban egy társadalmi célú hirdetést hallottam. Ez a társadalmi célú hirdetés arra kért mindenkit, aki hallgatja az adást, hogy adakozzon egy alapítvány javára. Ez az alapítvány azt a célt tűzte maga elé, hogy korszerűbb, mobil röntgenállomásokat szerez be és üzemeltet. (Dr. Vitányi István: Ez a tévében volt, nem a rádióban!) Ezekkel a mobil röntgenkészülékekkel ugyanis a kisbabák korszerűbb módon, kisebb sugárdózissal vizsgálhatók. Nem lehet kérdés számunkra, hogy a cél nemes.

Ugyanakkor ez a társadalmi célú hirdetés rávilágított az egészségügy néhány alapproblémájára. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a kérdést, akkor két kérdéssel kell szembenéznünk. Az egyik: ha és amennyiben korszerűsíteni akarjuk az egészségügyi ellátásokat, akkor ezt kinek a pénzén tesszük? A második, hogy az ily módon korszerűbbé vált egészségügyi intézményekben kell-e többet fizetni a betegeknek a szolgáltatásért, mint eddig.

Talán e hirdetésből is világos, hogy ezek a kérdések nem kerülhetők meg, ha egészségügyről beszélünk, akkor is beszélnünk kell ráfordításokról, pénzről, költségekről. Ez minden időben vita tárgya. A baj az, hogy ez a népszavazás ezt a vitát egy nagyon veszélyes kényszerpályára állította. Ugyanis egy eredményes népszavazás után az e kérdésekre adott választ mereven leszűkíti.

Nem csoda, hogy maga az Alkotmánybíróság is nehéz helyzetben volt, amikor a népszavazásra feltett kérdés alkotmányosságát vizsgálnia kellett. Olyannyira nehéz helyzetben volt, hogy nem is jutott konszenzusra, nem értettek mindenben egyet egymással az alkotmánybírák. (Balsay István: Többségi döntés volt.) Ugyanis a népszavazási kezdeményezés egy olyan törvény, az egészségügyi szolgáltatásokról szóló törvény megsemmisítésére irányult eredetileg, amely a népszavazás kiírásának időpontjában már nem volt hatályban.

Az alkotmánybírók egy részének véleménye szerint ezzel eleve okafogyottá vált a népszavazás, az Országgyűlésnek nem lesz más dolga egy eredményes népszavazás esetén, mint bejelenteni, hogy tulajdonképpen törvényi kötelezettsége nincs, hiszen a népszavazás megcélozta a törvényt, nincs hatályban, és kinyilvánítja, hogy ezt a törvényt nem is akarja újra megtárgyalni és meghozni. Az alkotmánybírák egy más része pedig felvetette, hogy egy eredményes népszavazás esetén ez jogbizonytalanságot eredményezhet. (Balsay István: Van döntés.) Hogy pontosan milyen jogi érvek alapján, ezt Rácz miniszter úr már idézte az érintett alkotmánybírótól, magam ezt az idézetet még egyszer már nem kívánom megismételni. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Mondd el még egyszer!)

Tehát ha eredményes lesz a népszavazás, tisztelt hölgyeim és uraim, akkor két módon teremthetünk tiszta helyzetet. Az egyik esetben azt mondjuk, hogy nincs mit tennünk, mert már nincs olyan törvény, amit meg kell semmisítenünk; a másik pedig az, hogy jogtiszta helyzetet teremtünk, és minden olyan törvényt megsemmisítünk, amelyre a népszavazás jogértelmezése bennünket kötelez, hiszen a nép szavát ebben az esetben az Országgyűlés a döntésével felül nem írhatja.

Melyek lehetnek ezek a törvények, jogszabályok, amelyeket meg kell semmisíteni? Először is felül kell vizsgálni a vatikáni egyezményt, mert nem lesz lehetséges egyházi üzemeltetésbe, tulajdonba adni eredményes népszavazás esetén egészségügyi intézményt, kórházat. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem igaz! Ez kisebbségi vélemény volt!) Hiszen az eredményes népszavazás ezt csakis állami vagy önkormányzati tulajdonban tudja elképzelni, minden ezzel ellentétes későbbi gyakorlat ellentétes lesz a népszavazás döntésével. Márpedig, ha a jövőben egy eredményes népszavazás esetén nem adható egyházi tulajdonba, kezelésbe kórház, egészségügyi szolgáltatás, akkor ezt a gyakorlatot meg kell szüntetni, és az ezzel ellentétes nemzetközi egyezményt felül kell vizsgálni. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Nem igaz!)

Ugyancsak meg kell változtatni, hölgyeim és uraim, az alkotmányt, hiszen az eredményes, egy esetleges eredményes népszavazás arra kötelez bennünket, hogy korlátozzuk az önkormányzatokat tulajdonosi jogaik gyakorlásában.

(10.50)

Hiszen az alkotmány 44/A. §-ának (1) bekezdése szerint az önkormányzati testület, a helyi képviselő-testület a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül; b) gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelősségére vállalkozhat. Ez ellentétben állna egy eredményes népszavazással, amennyiben az igenek kerülnek többségbe, ezért az alkotmánynak ezt a rendelkezését ebben az esetben meg kell változtatni. De ebből következően természetesen meg kell változtatni a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényt is, és a népszavazás döntésének érvényt kell szerezni.

Ezek még viszonylag egyszerű kérdések, hiszen jogi természetűek, gondolhatnánk. Azt mondják, azt a kötelezettséget róják ránk, hogy ezeket a jogszabályokat a népszavazás döntésének megfelelően kell megváltoztatni.

Igen ám, de mi lesz azokkal a vállalkozásokkal, azokkal az önkormányzatok által már tulajdonba, vállalkozásba adott egészségügyi intézményekkel, szolgáltatásokkal, amelyekről még a népszavazás eredménye előtt határoztak az önkormányzatok? Több ilyen példa is van, hiszen korábban törvények, más jogszabályok alapján állami, önkormányzati tulajdonú kórházak egyházi kézbe kerültek, és ott a mai napig színvonalas egészségügyi szolgáltatás zajlik.

De például Körmend fideszes polgármestere a városi kórház üzemeltetését gazdasági vállalkozásnak adta oda, azt remélve, hogy ezzel az egészségügyi szolgáltatások jobbak lesznek Körmenden és térségében. Ugyanez a helyzet Debrecen esetében, ahol Debrecen fideszes polgármestere (Lengyel Zoltán: Nem pontos az idézet!) gazdasági társasággá alakította át a helyi kórházat, egészségügyi intézményt. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: Debrecennek nincs kórháza! - Megyei kórház van! - Hazudik! - Ez a ti kórházatok! - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Az a kérdés, hogy ha arra kötelez bennünket a népszavazás, hogy ez a jövőben ne legyen lehetséges, akkor élhet-e egymás mellett kétféle tulajdonforma: egy olyan, ami népszavazás előtt keletkezett, és egy olyan, ami népszavazás után keletkezett. Ez mindenképpen alkotmányossági aggályokat vet fel, és jogbizonytalanságot szül. (Zaj a Fidesz padsoraiból. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Olyan jogbizonytalanságot, amelyet egyértelműen csak akkor lehet megszüntetni, ha - egyébként természetesen kártalanítással és állami pénzeszközök felhasználásával - újra állami és önkormányzati tulajdonba vesszük a korábban vállalkozásba vagy nem állami, önkormányzati intézménynek átadott tulajdonviszonyokat, tulajdont, így például az egyházi kórházakat is.

Az előbb már többen utaltak arra, hogy a jelenlegi egészségügyi szolgáltatások jelentős része már vállalkozási alapon is működik - ezeket mind felül kell vizsgálni. Hiszen ha az önkormányzati törvény megváltoztatásával a népszavazás arra kötelez bennünket, hogy a jövőben állami és önkormányzati tulajdonúak legyenek az egészségügyi intézmények, kórházak, akkor minden ezzel ellentétes tulajdonosi formát a jövőben tiltani kell. Ezért a háziorvosi praxis jelenlegi rendszerét is meg kell változtatni, a jövőben ez már nem lehet vállalkozás tárgya, nem lehet olyan vagyontárgy, amelyet orvosok egymás között értékesíthetnek.

Ugyanez a helyzet a patikákkal, hiszen ezek döntő többsége, ha nem mindegyike, magánkézben van, ezért egy eredményes, igennel végződő népszavazás esetén a jövőben csak olyan patikát lehet majd létrehozni, amely állami vagy önkormányzati tulajdonban van, illetve az előbb említett jogbizonytalanság miatt törekedni kell arra, hogy a jelenleg magánkézben lévő patikákat az állam vagy az önkormányzat visszavásárolja. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: Ez egész egyszerűen nem így van! - Ez se így van! - Félrebeszél! - Szégyelld magad! - A temetkezési vállalkozásokat is? - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

Ugyancsak meg kell fontolni, hogy mi lesz a kórházakban lévő nagy értékű berendezésekkel (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Hazaviszitek, semmi gond!), amelyek mind-mind a gyógyulást szolgálják. Hiszen jelenleg a vesebetegek kezelése döntő részben vállalkozásba adott készülékeken történik, és aki ezek létjogosultságát tagadja, az a betegek életével játszik, hölgyeim és uraim!

Ugyancsak tudnunk kell, hogy a kórházakban több nagy értékű, gyógyítást szolgáló készülék van vállalkozásban vagy magántulajdonban. Így például azok a különböző CT-készülékek, amelyekkel az alattomos betegségek ellen, például a rák ellen küzdhetünk, hiszen sokkal pontosabban állapítják meg egy szervezeten belül a betegség pontos okát és helyét, mint a korábbi készülékek. Ha ezeket nem lehet vállalkozásba adni, akkor ha a jövőben bővíteni kívánjuk ezeket a készülékeket, márpedig akarjuk, hiszen az a szándékunk, hogy minél több korszerű egészségügyi berendezés legyen az országban, akkor ezeket csak önkormányzati vagy állami forrásból lehet megvásárolni.

Hölgyeim és Uraim! Azt hiszem, ebből a néhány érvből is kitetszik, hogy ez a népszavazás súlyos felelőtlenség. Azért felelőtlenség, mert vagy okafogyottá vált, hogyha az alkotmánybírók egy részének jogi álláspontjára helyezkedünk, vagy olyan súlyos következményekkel jár a jövőre nézve, amelyekkel szintén szembe kell nézni. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: Ezt te se hiszed el! - A parlament döntő többségével... - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Ugyanis ha a jogi válasz az, hogy az a törvény, amelyet a kezdeményezők meg akartak semmisíteni, már nincs, akkor okafogyott a kezdeményezés. Ha pedig az összes olyan törvényt felül kell írni, amely egy eredményes és igennel végződő népszavazás után ellentétes a kezdeményezés tartalmával, akkor mindaz be fog következni, amiről az imént beszéltem. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Nem jogos! - Okafogyott!)

Ez az, ami súlyos felelősséget ró ránk. A felelős döntés - elkerülendő minden későbbi jogbizonytalanságot és problémát -: csak a nem válasz lehetséges. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Csak az igen!)

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 62 2004.12.01. 0:58  23-201

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm szépen, képviselő úr, hogy a nyelvbotlásomat kiigazította. Debrecenben valóban nem kórházat alakítottak gazdasági társasággá, hanem rendelőintézetet. Ennyiben tehát pontos.

Sajnálom, hogy ön egyébként ezt nem mondta. De a figyelmét szeretném felhívni, hogy a rendelőintézet egészségügyi intézmény (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Eladták?), amit gazdasági társasággá alakítottak, de eredményes népszavazás esetén ezt Kósa Ferenc nem tehetné meg a jövőben. (Egy hang a Fidesz soraiból: Kósa Lajos!)

Ugyanúgy nem lehetne vállalkozásba adni a körmendi kórház működtetését. Mind a két eset fideszes polgármester regnálása alatt történt meg. A Fidesznek arra kellene választ adni, hogy a népszavazásig ezt megengedhetőnek tartja-e, utána pedig miért nem, vagy arra kell válaszolnia, hogy fideszes polgármesterek esetében ez megengedett, nem fideszes polgármester esetében pedig nem.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 10 2004.12.13. 3:55  9-12

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az emberiséget időtlen idők óta foglalkoztatja, mit hoz a jövő. Az ókori görögök, ha a jövőt akarták firtatni, Delphoiba mentek. Ha Magyarországon az elmúlt hetek eseményeit vizsgáljuk, akkor úgy tűnik, nem is annyira az a kérdés, hogy mit hoz a jövő, egyre inkább az a kérdés, hogy mit hoz a múlt. Ezúttal azonban a szálak nem Delphoiba, hanem az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába vezetnek.

A vezető hírek ezúttal nem politikusokról szóltak. Ügynöki múlt árnyéka vetődött rockzenészre, színikritikusra, labdarúgóra. Be kell látnunk, hölgyeim és uraim, hogy az eddigi törvények nem biztosítják kellően a múlt tisztázását. Ránk, országgyűlési képviselőkre, törvényalkotókra szigorúbb szabályok vonatkoznak, mint a polgárok túlnyomó többségére. Ez így is van rendjén. Bennünket kötelező átvilágítani. Ha bármelyikünkkel kapcsolatban ügynökmúlt derülne ki, az nem maradhatna titokban, ennek következményeivel nekünk szembe kell néznünk. Azt hittük, hogy ez a szabályozás elegendő, de be kell látnunk: tévedtünk.

Az élet bebizonyította, hogy a múlt feltárása nem lehet részleges. A társadalomnak túl kell jutnia ezen a traumán, nem mérgezheti újabb és újabb kiszivárgott ügynöki jelentés a közéletet, a légkört. Ezért azt akarjuk, hogy váljék megismerhetővé, hogy ki volt ügynök, ki volt hivatásos alkalmazott. Azt akarjuk, hogy minden felnőtt magyar állampolgár, aki nincs eltiltva a közügyek gyakorlásától, minden felnőtt magyar állampolgár esetében rákérdezhessen, hogy az illető szerepel-e a nyilvántartásban. Ha igen, akkor legyen joga betekinteni az aktákba.

Itt azonban rögtön kell tennünk egy nagyon fontos kitételt. A megfigyeltek magánélete nem közérdekű adat. Ezt nem lehet megismerhetővé tenni, semmilyen közéleti, magánemberi kíváncsiság nem ok arra, hogy bárki magánéletének titkos részletei megismerhetővé váljanak. Tudjuk, egy másik ember titka olyan, mint egy másik ember pénze. Nem vagyunk vele olyan megfontoltak, mint a sajátunkéval, legalábbis az emberek többsége így van ezzel. Vigyáznunk kell tehát. Kell tennünk egy másik fontos kitételt is: az így megismert valóságot bárki csak saját felelősségére hozhatja nyilvánosságra, legyen szó magánemberről vagy a médiáról.

Tisztában vagyunk vele, hogy a megnövekedett feladat szükségessé teszi a személyi és tárgyi feltételek biztosítását is. Ezért tisztelettel kérjük a kormányt, miniszterelnök urat, hogy az ehhez szükséges forrásokat bocsássa rendelkezésre. József Attila írta: “Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani.ö Sőt, nemcsak bevallani, megismerhetővé kell tenni. Így tudjuk lezárni a múltat, és a múlt lezárása után foglalkozhatunk a jövővel. Mi ezt szeretnénk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
201 18 2005.02.22. 19:52  17-43

BURÁNY SÁNDOR (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A múltat bevallani nem kell félnetek jó lesz. Az előttünk fekvő törvényjavaslat ellenzői és támogatói a vesszőt ebben a mondatban más-más helyre teszik. A törvényjavaslat ellenzői azt mondják, hogy félni kell bevallanunk a múltat, hiszen egyrészt érzékenységet, családi érzékenységet sértünk meg, ezenkívül olyan mennyiségű irattal árasztjuk el a közvéleményt, amely könnyen mérgezheti tovább a hazai közéletet, illetve egy másik álláspont szerint igazából a múltnak ez a része a közvélemény túlnyomó többségét egyáltalán nem érdekli. A törvényjavaslatot támogatók természetesen más helyre teszik a vesszőt a mondatban, ők azt mondják, itt az ideje bevallanunk a múltat. Itt az ideje, hogy különböző egyedi esetek sorozatát lezárva a múltat végre tegyük megismerhetővé. Mi, akik a törvényjavaslatot kidolgoztuk és az Országgyűlés elé terjesztettük, természetesen azt valljuk, hogy a múltat be kell vallani és le kell zárni.

Az állambiztonsági szolgálatok története, a múlt e szelete részben a rendszerváltás történetének a része. Mostanában újra vitatkoznak történészek arról, hogy igazából meddig tart a rendszerváltás, valójában mikor fejeződik be. És persze beszélnek a rendszerváltás különböző elemeiről, gazdasági, szociális, politikai rendszerváltásról. Többféle szelete van tehát a rendszerváltásnak. Azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy a rendszerváltásnak ez a szelete nincs lezárva. S amennyiben igen, az elmúlt hónapok, talán évek történései azt bizonyították, hogy rosszul varrtuk el a szálakat. Világossá vált, hogy éppen az a legfőbb forrása a kútmérgezésnek, ha a rendszerváltásnak ezt a részét nem fejezzük be. A múlt lezárása nélkül ugyanis nem lehet stabil és jó jövőt építeni.

Mondják, hogy a rendszerváltozás tizenöt éve tart. A történelemben sokféle háború volt már, volt tizenöt éves háború, volt harmincéves háború, volt százéves háború. Én eleve nem szeretem, ha a politikai küzdelmek háborúhoz hasonlítanak. Úgy gondolom ugyanakkor, hogy a vélt vagy valódi ügynökmúlt az elmúlt tizenöt év közéletében alkalmas volt arra, hogy hadat viselő felek eszközrendszerévé silányodjon. Azt vallom, hogy a rendszerváltozás nem lehet sem tizenöt éves, sem százéves háború. Ha már egyszer tizenöt éve tart ez a történet, akkor itt az ideje, hogy vegyünk egy nagy levegőt, és rendezzük végre közös dolgainkat.

A törvényjavaslat kidolgozóinak egyik fontos célja volt, hogy a múlttal ne lehessen visszaélni. Jelenleg - akárhogy szépítjük is - különböző egyéni és csoportérdekek határozzák meg, hogy kiről mi derül ki. Nem volt olyan hónap az elmúlt időszakban, amikor politikusokról, az értelmiség képviselőinek egyikéről-másikáról, sportolókról, zenészekről ne derült volna ki valami, és aztán természetesen az érintettek felfogásának, vehemenciájának tükrében foglalt állást mindenki, volt, aki beismerte, volt, aki tagadta, a viták mindenesetre nem csitultak. Világos, hogy bár a jelenlegi törvényi szabályozás ezt a gyakorlatot tiltja, Magyarországon jelenleg a jog ennek a gyakorlatnak nem képes gátat vetni. Márpedig ha ez a helyzet, és tényszerű, hogy ez a helyzet, akkor itt az ideje olyan törvényt alkotni, amely megakadályozza, hogy egyes emberek különböző érdekek alapján szivárogtassák ki a múltnak azt a részét, amihez éppen ők hozzáférhettek.

Ennek a gyakorlatnak tehát véget kell vetni. Annál is inkább, mert a Szocialista Párt nem bűnbakokat keres. Nem bűnbakokat keresünk, hanem a teljes igazságot. Az igazság részleteiben nem ismerhető meg. Történészek évek óta vitatkoztak, vitatkoznak arról, hogy milyen mértékű nyilvánosságot, kutathatóságot teremtsünk meg az állambiztonsági szolgálatok tevékenységével kapcsolatban. A történészek többségi álláspontja ma már az, hogy ezt a múltat nem lehet megismerni, ha csak egy része válik hozzáférhetővé. Ez a múlt csak akkor ismerhető meg, ha lényegében valamennyi dosszié, valamennyi akta - természetesen leszámítva néhány indokolt kivételt - hozzáférhetővé, megismerhetővé válik.

Itt ki kell térnem a törvényjavaslatnak egy apró mozzanatára, amire érdemes felhívni a figyelmet. Korábban, ha az állambiztonsági szolgálat szóba került, akkor az igazságot mindenki 1944 és 1990 között kereste. A történészek egy része az elmúlt időszakban viszont felvetette, nem kizárt, hogy az állambiztonsági szolgálati tevékenység aktái az 1944 előtti időkre is visszanyúlhatnak. Én természetesen nem vagyok a titkok tudója, nem tudom, hogy a Horthy-korszak csendőrségére, titkosszolgálatára nézve a különböző levéltárakban, hivatalokban milyen akták találhatók, abban viszont biztos vagyok, hogy ha ilyen akták léteznek, azokat ugyanúgy megismerhetővé és kutathatóvá kell tenni, mint az 1944 után keletkezett papírokat.

(9.50)

Ezért célunk tehát a teljes igazság, időben; minden, ami 1990, a rendszerváltozás előtt keletkezett - néhány korlátozástól eltekintve, amire mindjárt kitérek -, legyen megismerhető, kutatható, és ebben a tekintetben ne legyen különbség a III-as főcsoportfőnökséghez tartozó különböző osztályok papírjai között.

Ugyanakkor célunk - és most térnék rá a kivételekre - a magánélet és a nemzetbiztonsági érdek védelme. Kezdjük talán a nemzetbiztonsági érdekekkel. A kelet-európai rendszerváltás a különböző országokban eltérő módon ment végbe. Nem célom e helyütt egy európai kitekintést adni, hogy a különböző kelet-európai országokban ez hol, milyen módon zajlott, de azt fontos megjegyezni, hogy Magyarországon, ahol az átmenet békés volt, az átmenet a szolgálatokat is érintette.

Azok a tisztek, azok a személyek, akik tevékenységükkel bizonyították, hogy hazájukat szolgálták, és szakmai tudásuk alapján alkalmasak voltak arra, hogy demokratikus köztársaságunkat szolgálják tovább, azok a tisztek, azok a személyek különböző időpontokig, akár a mai napig is aktívak maradtak. Ismert, hogy a szolgálatok állományának jelentős része 1990 előtt kezdte tevékenységét, és mind a mai napig, reméljük, eredményesen szolgálja a Magyar Köztársaságot is. Éppen ezért nemzetbiztonsági érdek fűződik ahhoz, hogy mindazok személyét, akik a mai napig aktívak, homály fedje. Hiszen sehol a világon nem teszik közkinccsé a titkosszolgálatok aktív tagjainak, közreműködőinek névsorát - nem véletlenül. Magyarország sem követhet más gyakorlatot, ha nemzetbiztonsági érdekeire tekintettel van, márpedig én úgy gondolom, hogy erre tekintettel kell lennünk.

Tehát nem lehet nyilvános a ma is aktív, a Magyar Köztársaságot szolgáló személyek névsora. És természetesen figyelemmel kell lennünk az adatvédelmi törvény előírásaira, nemcsak azért, mert az egy törvény, hanem azért is, mert ezek jogos előírások. Az adatvédelmi törvény kimondja, hogy mindenkinek joga van a saját magánéletére. Márpedig a múlt megismerése adott esetben olyan akták megismerését is jelentheti, amelyekben magánéletre történő utalás szép számmal van. Az adatvédelmi törvény méltán tiltja, hogy bárki vallásával kapcsolatos, bárki szexuális orientációjával, szokásaival kapcsolatos, bárki egészségi állapotával kapcsolatos adatot idegen személy rajta kívül vagy a közvetlen hozzátartozókon kívül megismerjen. Ezeket a tilalmakat tehát fenn kell tartanunk. De ezzel ki is merült minden tilalom, amelyet fontosnak tartunk. A nemzetbiztonsági érdek védelme és a magánélet védelme, ez az a két tilalom, amely korlátozást jelent egy olyan törvényjavaslat esetében is, amely a korábbi kísérletekhez képest jóval messzebb megy a nyilvánosság megteremtése irányában.

A politikai és szakmai viták egyik fókusza egyébként éppen az, hogy a nyilvánosság érdekei és a nemzetbiztonság érdekei közötti határvonalat hol húzzuk meg. Mi, szocialisták mind a két érvet fontosnak tartjuk, mind a két törekvést jogosnak tartjuk, ebben eltökéltek vagyunk. De nyilván számos módosító indítvány fog születni a következő napokban - amennyire én tudom, már születtek is módosító indítványok -; mi készek és nyitottak vagyunk minden olyan tárgyalásra, amely pontosabban tudja meghatározni, hogy hol a határ a nemzetbiztonsági érdek és a nyilvánosság érdekei között. Ha ezt a törvényjavaslathoz képest jobban, pontosabban tudjuk meghúzni, akkor mi ebben partnerek leszünk.

Az önök előtt fekvő törvényjavaslat, ahogy az előbb említettem, minden korábbinál messzebbre megy a nyilvánosság megteremtésében. Itt, a Magyar Országgyűlésben még nem volt alkalmunk tárgyalni olyan törvényjavaslatot, amely azt célozta volna, hogy bárki bemehessen a levéltárba, és a már említett korlátozások mellett megismerhesse azokat a papírokat, amelyek a levéltárban vannak; hogy bárki érdeklődő bárkire rákérdezhessen, és ha az illető esetében van valamilyen érintettség, akár azért, mert megfigyelt volt, akár azért, mert megfigyelő volt, ez nyilvánosságra kerülhessen. Sőt, mi több, az Országgyűlés asztalán nem volt még olyan törvényjavaslat, amely azt célozta volna, hogy a szélesebb megismerhetőség érdekében a megismerhetőség az interneten keresztül is megtörténhessen.

Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy a törvényjavaslattal azt nem lehet elrendelni, hogy holnapután minden akta az interneten hozzáférhetővé váljék. De törvényi rendelkezést hozhatunk arról, hogy igenis ez kell legyen a célunk, és természetesen az ehhez szükséges szakmai-tárgyi feltételeket meg kell teremteni. Ez nálunk sem megy majd néhány óra vagy néhány nap alatt. Azokban az országokban, ahol az interneten kutathatóvá, hozzáférhetővé tették a múltat, az akták digitalizálása hosszú időt, adott esetben éveket is igénybe vett.

A törvényjavaslat elfogadása esetén a megismerhetőség azonnali lehetőséggé válik, hiszen hatálybalépését követően a Történeti Levéltár anyagai között bárki megnézheti azt, amire kíváncsi, és természetesen ezzel párhuzamosan a digitalizálásra elő tudjuk azt készíteni, hogy mindez néhány év alatt, néhány év kutatómunkája, szorgos szakértői munkája következtében az interneten is hozzáférhetővé váljék.

Tudjuk jól, hogy a törvényjavaslat felveti két alkotmányos alapjog ütközésének lehetőségét. A magyar alkotmány egyaránt fontosnak tartja a személyes adatok védelmét, és egyaránt fontosnak tartja az információszabadságot is. A kettő adott esetben ütközhet. Adott esetben igenis személyes adatokkal kapcsolatban kell azt eldöntenünk, hogy ez közérdekűnek minősül-e vagy sem. Az alkotmányban közvetlen utalás arra, hogy amikor ez a két alapjog ütközik, mi a teendő, nincsen. Ismerjük a törvényi előírásokat, és ismerjük az Alkotmánybíróságnak azokat a döntéseit, határozatait is, amelyek e tárgykörben születtek.

A magyar Alkotmánybíróság egy esetben mondta ki minden kétséget kizáróan, hogy a közérdek adott esetben erősebb lehet a személyes adatok védelmének igényénél, és ez az egy eset a közszereplők esetében történt meg. Az Alkotmánybíróság adott néhány ismérvet arra vonatkozóan, hogy ki tekinthető közszereplőnek. Bár a definíció egyértelműnek tűnik, tudjuk, hogy a gyakorlatban a jogértelmezés és a közéleti gyakorlat korántsem ilyen egyértelmű. Ismerünk politikust, aki azt mondta, hogy elismeri, hogy ő közszereplő, és az ő esetében aktái hozzáférhetővé váltak, és ismerünk olyan országgyűlési képviselőt is, és nem országgyűlési képviselőt, de az én fogalmaim szerinti közszereplőt is, aki úgy nyilatkozott, hogy nem tekinti magát közszereplőnek. Adott esetben ezt bíróságnak kell kimondania, és bár sokan vannak, akik a bírósági ítéletek egyikét-másikát vitathatják, le kell szögeznünk, hogy a bírósági ítéletek, ha jogerősek, megkérdőjelezhetetlenek. Magyarán, hiába mondja ki egy alkotmánybírósági határozat, hogy ki tekinthető közszereplőnek, a gyakorlat felemás és ellentmondásos.

 

(10.00)

Ha pedig azt akarjuk, amit ez a törvényjavaslat megfogalmaz, hogy a múlt legyen megismerhető teljes egészében, akkor lényegében lebontjuk a határt civilek és közszereplők között.

Az alkotmánybírósági gyakorlatból következően - bár bizonyosat nem állíthatunk - nem lehetünk biztosak abban, hogy ez a szándék kiállná az alkotmányosság próbáját egy alkotmánybírósági határozat esetén. Éppen ezért hosszú jogi konzultációkat követően arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ha valóban a lehető legteljesebb körben kívánjuk lehetővé tenni a múlt megismerését és lezárását, akkor a törvényjavaslatot ki kell egészíteni egy alkotmánymódosítással is. Ezt is az Országgyűlés elé terjesztettük, és teljes joggal tárgyalja együtt a tisztelt Ház a két javaslatot.

Hölgyeim és Uraim! A magyar politikai elit 15 éve adós a rendszerváltás e szeletének lezárásával. Személy szerint is azt szeretném, ha nyilván heves viták után, de ezen túljutnánk. Azt szeretnénk, ha az Országgyűlés néhány hét múlva ezt a törvényjavaslatot megalkotná, és a hozzá kapcsolódó alkotmánymódosítást is elfogadná. Ebben az esetben lehetünk csak biztosak abban, hogy a múlt a lehető legteljesebb körben megismerhető és lezárható lesz.

Mi, szocialisták le akarjuk zárni a rendszerváltást. Azt akarjuk, hogy a politikusok, az értelmiség, általában a közélet elitje a jelen és a jövő problémáival foglalkozzon. Ennek érdekében nyújtottuk be javaslatunkat, s ennek érdekében kérem a tisztelt Házat, hogy megvitatása után a javaslatot fogadja el.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 214 2005.03.08. 2:19  149-259

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök asszony, a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Csábító, hogy mint az egyik előterjesztő, a vitának több eleméhez is hozzászóljak. Engedjék meg, hogy egy kétperces hozzászólás erejéig egyetlen elemével foglalkozzam.

Répássy képviselő úr azt mondta, hogy az állambiztonsági szolgálatok tevékenysége morálisan elítélendő, tehát mindenki, aki ott dolgozott, akinek munkája e céghez kötődött, az morálisan elítélhető, és az effajta lista, amely erről a tevékenységről szól, nem más, mint egy szégyenlista. Nos, én nem osztom képviselő úr megítélését sem és a bátorságát sem, ahogy ismeretlen eseteket megítél, és ez alapján emberi sorsokat minősít. Amikor történészek vagy jogászok beszélnek Magyarországról, akkor van, hogy azt mondják - éppen mikor melyik történelmi korról beszélünk -, hogy magyar királyság, vagy azt mondják, hogy Magyar Népköztársaság, vagy azt mondják, hogy Magyar Köztársaság. Az emberek túlnyomó többsége számára pedig egyszerűen egy szóval fejezhető ki mindez: haza. És én hiszem azt, képviselő úr, hogy a haza fogalma, ahogy túlélt királyságokat, túlélte a kommunizmust is, rendszerfüggetlen fogalom, amíg Magyarország létezik. Éppen ezért különbséget kell tennünk olyan tevékenység között, ami belpolitikai besúgási tevékenység volt, a pártállam idején a pártállam nézeteivel egyet nem értők véleményét gyűjtötte és azokról készült jelentés, és különbséget kell tenni kémelhárítók és hírszerzők között, akik Magyarország számára szereztek fontos információkat, vagy Magyarországot, ha úgy tetszik, a hazát védték idegen informátorok elől. Ezért sommásnak tartok minden ilyen összemosást.

A törvényjavaslatunk egyik eredménye megítélésem szerint pontosan az lesz, hogy ezeket a különbségeket majd a tények ismeretében, képviselő úr, pontosan meg lehet tenni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 222 2005.03.08. 2:26  149-259

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Répássy képviselő úr hozzászólására szeretnék visszatérni, annál is inkább, mert ez a hozzászólás már kicsit közelebb visz bennünket ahhoz a lényeghez, amitől Kosztolányi képviselő úr szeretne bennünket eltávolítani zavaros fejtegetéseivel.

Beszéljünk tehát akkor a lényegről egy kicsit! A kettőnk közötti véleménykülönbség, képviselő úr, abban van, hogy mi nem tekintjük ezt az adatállományt egy olyan adatállománynak, amelynek minden egyes eleme morálisan káros azok számára, akik érintettek benne megfigyelőként, kapcsolattartóként, tartó tisztként. Éppen úgy gondoljuk, hogy ezt a tevékenységet azért kell megismerhetővé tenni, mert majdnem minden egyes egyedi eset a maga egyediségében ismerhető meg, és minősíthető, amennyiben valaki veszi a bátorságot, hogy ezt minősítse.

Egyébként azért nincs különbségtétel ebből a szempontból a javaslatunkban, mert úgy gondoljuk, ha már egyszer felnyílt az a vita 2002-ben, hogy az állambiztonsági szolgálatokkal összefüggésben nem csak III/III-as csoportfőnökségről és ügynökökről beszélünk, akkor derüljön ki a teljes állambiztonsági múlttal kapcsolatban, és aki úgy gondolja, ez alapján véleményt akar alkotni, ezt megtehesse. Ezt célozza a törvényjavaslat.

Azt a határvonalat egyébként azért húztuk meg ott, mert ebben kivételesen Kövér Lászlóval, az ön képviselőtársával tökéletesen egyetértek, hogy a mai nemzetbiztonsági érdekek nem veszélyeztethetők. Van egy ellentét a múlt megismerésének szándéka és mai nemzetbiztonsági érdekek között, tagadhatatlanul létezik ez az ellentét. Ez az ellentét abból fakad, hogy a rendszerváltás idején, ahogy az államigazgatásban is volt egy jogfolytonosság, a szolgálatoknál is volt egy jogfolytonosság, a szolgálatok mai állományának jelentős része még a rendszerváltás előtt kezdte szakmai pályafutását. Ilyen értelemben azokon a pontokon, ahol ez a két érdek ütközik, a múlt megismerésének egyébként nemes szándéka és a mai nemzetbiztonsági érdek, ott kénytelenek vagyunk a mai nemzetbiztonsági érdeket az ön párttársával, Kövér Lászlóval hasonló módon megítélni és előbbre sorolni, éppen azért, mert a mai szolgálatok, a köztársaság nemzetbiztonsági szolgálatainak a szétverése nem lehet cél még akkor sem, ha egyébként a múlt megismerését igyekszünk lehetővé tenni annyira, amennyire az csak lehetséges.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 228 2005.03.08. 1:52  149-259

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Örömömre szolgál, hogy a vita kezd újra szakmai vitára hasonlítani. Beszéljünk tehát akkor nemzetbiztonsági érdekekről, illetve arról, hogy megismerhető-e az ügynök, illetve az őt zsarolással vagy bármilyen más módon beszervező tartó tiszt meg miért marad homályban. Nos, ez egy félreértés, nem feltétlenül marad homályban. Ugyanis most nézzük az ügynökök egy körét, mondjuk, a III/III-as ügynökökét, akik belpolitikai besúgók voltak. Tekintettel arra, hogy a III/III. csoportfőnökséget feloszlatták, arra valószínűleg viszonylag kicsi az esély, hogy a III/III-as egykori tartó tisztjei ma is aktív szolgálatban vannak. Amennyiben igen, akkor valószínűleg olyan szakmai tevékenységet folytattak, amely még Demeter Ervin egykori miniszter elégedettségét is kiváltotta, mert különben nyilván kirúgta volna őket, ha a szakmai teljesítményük ezt a mércét, amit ő megkövetelt, nem ütötte volna meg, és valamennyi eddigi kormány illetékes államtitkára vagy minisztere ezt tette volna.

Nem csak belpolitikai ügynökök voltak, hanem hírszerzők és kémelhárítók is voltak. Itt pedig egy világos határvonal van: ha az illető ma is aktív, ma is a Magyar Köztársaság érdekeit szolgálja, ebben az esetben természetesen a nemzetbiztonsági szolgálatok szétverésével lenne egyenlő, ha az ő tevékenységét, az ő nevét megismerhetővé tennénk. Ilyen értelemben tehát korántsem biztos az az állítás, képviselő úr, hogy automatikusan rejtve marad a beszervező személye. Egy esetben marad a beszervező személye rejtve, hogy ő ma is aktív és olyan tevékenységet folytat, ami megfelel a köztársaság érdekeinek, és valamennyi eddig ezzel foglalkozó szakember - még egyszer hangsúlyozom, köztük Kövér László és Demeter Ervin - elégedettségét tevékenységével kivívta.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
208 30 2005.03.22. 1:07  23-44

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, mélyen tisztelt elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Érdemi vita nincs Répássy képviselő úr és az előterjesztők között, ugyanis az előterjesztők is úgy ítélték meg, hogy amennyiben a levéltár dokumentumaiban nyilvánvaló utalások vannak a megbízókra, akár a Magyar Szocialista Munkáspárt, akár annak jogelődje, a Magyar Dolgozók Pártja tisztségviselőiről legyen szó, akkor ennek ténye legyen nyilvános, az illető személyes adatai legyenek megismerhetők.

Ami miatt a képviselő úr által említett módosító indítványt nem támogattuk, annak nem ez a nézetkülönbség tehát az oka, mert ez a nézetkülönbség nem létezik, hanem az, hogy ezt a kérdést szakmailag pontosabban oldja meg Donáth képviselő úr 37. ajánlási pont alatt található módosító indítványa, amit valamennyi bizottsági ülésen mind az előterjesztők, mind pedig egyébként a kormány képviselője is támogattak.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
208 44 2005.03.22. 0:35  23-44

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony, a szót. Csak egy rövid megjegyzést szeretnék tenni. Képviselőtársaimnak a benyújtott módosító indítványokat köszönöm, ezek sok tekintetben pontosították azokat az elképzeléseket, amelyeket a kezdetektől fogva hangoztattunk.

Engedje meg, elnök asszony, hogy még egyetlen kérést megfogalmazzak. Nevezetesen azt, hogy kapcsolódó módosító indítványok beadására az ülésnap végéig lehessen mód. Ennyiben szerettem volna most csak hozzászólni, részletesebben természetesen majd a végén. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
208 46 2005.03.22. 0:16  45-46

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Meglepett, hogy nem szóltak hozzá képviselőtársaim. Ügyrendben kértem szót, és ugyancsak azt szeretném kérni, amit az előbb is kértem, hogy ennek az indítványnak a tárgyában is az ülésnap végéig lehessen kapcsolódó módosító indítványokat beadni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 221 2005.04.18. 1:19  220-222

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Hosszú vita áll mögöttünk, és ha elnök asszony megengedi, egyben mondanám el a zárszót az alkotmányról és az azt követő törvényjavaslatról, és akkor ott külön már nem szólnék, annál is inkább, mert a két dolog összefügg.

Ahhoz, hogy minden korábbihoz képest sokkal nagyobb nyilvánosságot teremtsünk a múlt eme lezáratlan fejezetének, az szükséges, kedves képviselőtársaim, hogy az alkotmány rendelkezésein is változtassunk.

(18.20)

Nem ismétlem meg a parlamentben már hosszasan lefolytatott vitát. Tekintettel arra, hogy a pártok kinyilvánították, hogy készek ezt a nyilvánosságot, az ezzel kapcsolatos törekvéseinket támogatni, ezért arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy úgy az alkotmánymódosításhoz, mind a törvényjavaslathoz az előterjesztők által támogatott indítványokat szavazzák meg, és ezt követően természetesen a jövő héten a zárószavazásnál is kérem mindkét javaslat ügyében a támogatásukat.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 224 2005.05.09. 7:02  223-229

BURÁNY SÁNDOR (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ez az alkotmánymódosítás lényegében immár másodszor fekszik a tisztelt Ház asztalán. Mindnyájan tudjuk, hogy ez az alkotmánymódosítás szorosan összefügg azzal a szándékkal, miszerint az ügynökaktákat meg kívánjuk nyitni.

Ez egy tizenöt éves adóssága a magyar közéletnek, egy olyan adósság, amelyet mind a mai napig nem rendeztünk. Ezt az adósságot többféle formában is lehet természetesen rendezni. Az elmúlt időszakban, hónapokban az derült ki, hogy egyetlen igazi megoldás létezik, mégpedig az, ha a lehető legteljesebb nyilvánosságra törekszünk. Igen ám, de ez a szándék a jogászok álláspontja szerint alkotmánymódosítás nélkül szinte biztos, hogy nem képzelhető el.

Az alkotmány, bár tételesen nem mondja ki, hogy mit kell tenni abban az esetben, ha alkotmányos alapjogok ütköznek egymással, ugyanakkor az Alkotmánybíróság gyakorlata és az adatvédelmi biztos állásfoglalásai ezen a területen teljesen világosan megmutatják, hogy alkotmánymódosítás nélkül mire lehet számítani. Ugyanis a jelenlegi alkotmánybírósági és adatvédelmi gyakorlat az alkotmányos alapjogok közül a személyes adatok védelmét más alapjogok, például a nyilvánosság érdeke elé helyezi.

Az eddigi állásfoglalásokban egyetlenegy kivétel volt ez alól, ez pedig a közszereplők esete. Igaz, hogy bár a közszereplők definícióját az Alkotmánybíróság megtette, de tételesen ebből kiindulva nem lehet egyértelműen ma a jog szerint megállapítani, hogy Magyarországon ki közszereplő, és ki nem közszereplő. Bár, ha ebben a kérdésben vita van, a végső szót egy bíróság mondja ki, de mégis ismerünk olyan eseteket, amelyek során országgyűlési képviselő is oda nyilatkozott, hogy nem tekinti magát közszereplőnek.

Akár így, akár úgy, arról még vitatkozhatnánk alkotmánymódosítás nélkül, hogy kit tekintünk közszereplőnek, és alkothatnánk erről egy törvényt, azonban úgy ítéljük meg, hogy egy ilyen megoldás az említett adósságot már nem rendezné. Ezt az adósságot csak úgy tudjuk törleszteni, ha olyan mértékben nyilvánossá tesszük a múlt lezáratlan fejezetét, amilyen mértékben csak lehetséges, lebontjuk tehát a határt közszereplő és nem közszereplő között. Jelenleg a hatályos jog és alkotmányos gyakorlat szerint egy ügynökről, egy tartó tisztről, megbízóiról csak abban az esetben lehetne adatokat nyilvánosságra hozni e tevékenységével összefüggésben, ha ma az illető közszereplő lenne. Ez csak egy nagyon erősen korlátozott nyilvánosságát teremti meg az ügynökaktáknak.

Ezen a nyilvánosságon mi tovább szeretnénk lépni, ez viszont teljes bizonyossággal az előbb említett okok miatt csak alkotmánymódosítással együtt képzelhető el. Éppen ezért, bár az úgynevezett ügynöktörvény módosító indítványairól szavaztunk, az előterjesztők, köztük én is úgy döntöttünk, hogy a zárószavazást addig nem kíséreljük meg, amíg egyértelműen nem derül ki, hogy az Országgyűlés támogatja-e az alkotmánymódosítást vagy sem. Itt kell visszatérnem az előzményekre. Azért mondom, hogy egyértelműen nem derül ki, mert az alkotmánymódosítás előző zárószavazásán egy furcsa, bár nem szokatlan eset következett be. Tekintettel arra, hogy az alkotmány módosításához valamennyi országgyűlési képviselő kétharmadának egyező igen szavazata szükséges, ezért ezt az alkotmánymódosítást úgy is el lehet szabotálni, ha képviselőtársaink kellő számban - egy része - nem vesznek részt a szavazáson.

A múltkori kísérlet során pontosan ez történt. A legnagyobb ellenzéki párt képviselőinek egy kisebb része támogatta az alkotmánymódosítást, túlnyomó többségük, közel 110-en viszont, bár jelen voltak a teremben, nem vettek részt a szavazáson. Úgy gondoljuk, hogy egy ilyen súlyú kérdésben egy ilyen magatartás nem engedhető meg, ezért azt szeretnénk, ha tennénk egy második kísérletet az alkotmány módosítására. Előre jelzem, hogy az MSZP-frakció várhatóan név szerinti szavazást fog kérni majd a zárószavazáson ebben a kérdésben, éppen azért, mert úgy gondoljuk, hogy minden képviselőnek joga és lehetősége állást foglalni igennel, nemmel vagy tartózkodással, egy ilyen súlyú kérdésben viszont úgy gondoljuk, hogy kötelessége részt venni a szavazáson.

A mostani szöveg lényegében megegyezik az előző alkotmánymódosítás szövegével, egy kivétellel. Ezt a változatot úgy nyújtottuk be, úgy készítettük el, mintha az előző körben az Országgyűlés elfogadta volna a nemzetbiztonsági bizottság módosító indítványát. Ez tartalmilag érdemi különbséget, az alkotmánymódosítás szándéka, kétféle szöveg szerint nem tesz, ugyanakkor jogászok egy csoportjának véleménye szerint ez a változat pontosabban rögzíti mindazt a célt, amelyet a zárószavazásig eljutott úgynevezett ügynöktörvény egyébként tartalmilag már képvisel.

Röviden tehát, tisztelt Ház, erre az alkotmánymódosításra akkor, ha valamennyien akarjuk, hogy az ügynökakták nyilvánosságát a már megszavazott módosító indítványok alapján teremtsük meg, szükség van. Erre szeretnénk most lehetőséget teremteni, és arra kérjük képviselőtársainkat, a tisztelt Házat, hogy ezt az alkotmánymódosítást támogassa.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 191 2005.05.23. 0:31  190-192

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetlen módosító indítvány fekszik önök előtt, azt kérem a tisztelt parlamenttől, hogy ezt a módosító indítványt ne támogassa, viszont az alkotmánymódosítást igen. Ez az alkotmánymódosítás kell ahhoz, hogy az ügynökaktákat meg tudjuk végre nyitni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 14 2005.06.01. 12:28  1-141

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az országgyűlési képviselők és általában a politikusok szívesebben beszélnek a jövőről, nem egy képviselőnek már a jelen problémáinak boncolgatása is problémát jelenthet, és általában nem nagyon szeretünk beszélni a múltról. A mai vitanap témájánál, választásánál fogva arra kötelez bennünket, hogy nézzünk szembe azzal, amit eddig tettünk, amit a kormányok eddig tettek.

Kezdjük tehát az előzményekkel, ha már ma ez a dolgunk! A 2002-ben megalakult Medgyessy-kormány volt a második olyan demokratikusan megválasztott kormánya a Magyar Köztársaságnak, amelynek mozgásterét nem kötötték teljesen gúzsba azok a kényszerpályák, kötelékek, amelyeket a gazdaság rossz helyzete a korábbi kormányokra rákényszerített. A rendszerváltás utáni kormányok közül az Antall-kormány, a Boross-kormány komoly gazdasági nehézségekkel kellett hogy számoljon, az elosztás mikéntjéről akkor még kevesebbet lehetett beszélni.

 

(9.50)

1994-ben Horn Gyula kormánya volt az első, amelynek számot kellett vetnie ezekkel a kényszerpályákkal, és megtette azokat az intézkedéseket, melynek következtében a gazdaság újra növekedésnek indult. Először 1997-ben enyhült a szorítás, és 1998-ban az akkor megalakult Orbán-kormány volt az első olyan szabadon választott kormánya a Magyar Köztársaságnak, amely már arról is beszélhetett, azt is tervezhette, hogy a gazdasági növekedésből származó többletbevételeket milyen mértékben adja a társadalomnak, az embereknek.

Ha ebből a szempontból vizsgáljuk az 1998-2002 közötti időszakot, akkor azt kell mondanunk, hogy az akkori kormány tevékenysége csalódást okozott. Ennek a kormánynak az elosztási politikája ugyanis úgy nézett ki, hogy miközben növekvő bevételekkel számolhatott a gazdasági növekedés miatt, ebből vagy elvonás lett, vagy befagyasztás, és amit végül is adott, azt megítélésünk szerint rosszul adta. Miközben növekedtek a lehetőségek és a bevételek, az Orbán-kormány rögtön csökkentette a nyugdíjemelés mértékét, elvont a nyugdíjasoktól több mint 50 milliárd forintot. (Dr. Kontrát Károly: Miről szól a vitanap?) Első intézkedéseként a minimálbért, a legalacsonyabb keresetű munkavállalók jövedelmét megadóztatta. Intézkedései között a közszféra béreit évekre befagyasztotta. Ugyanez történt a családi pótlékkal is, mely négy éven keresztül egy fillérrel sem emelkedett.

Természetesen az Orbán-kormány adott is, de amit adott a családtámogatási rendszeren belül, azt megítélésünk szerint rosszul adta. Oda adta a legtöbbet, ahol a legtöbbet kerestek a családok. Ezt a családtámogatási rendszert nevezték 2002-ben a szociálpolitikusok perverz családtámogatási rendszernek.

Ez volt tehát az az örökség, amely 2002-ben, az első hónapokban számvetésre késztette az akkor megalakult szocialista-szabad demokrata kormányt, a Medgyessy-kormányt.

Mit tett ilyen kihívások mellett ez a kormány? Nos, a szocialista-szabad demokrata kormány pontosan az ellenkezőjét tette annak, mint amit a Fidesz csinált. Nem csökkentette a nyugdíjemelés mértékét, hanem növelte azt, visszaadva mindazt, amit az előző kormány elvett a nyugdíjasoktól. Ennek következtében a Medgyessy-kormány első két évében a nyugdíjak vásárlóértéke mintegy 17 százalékkal emelkedett, szemben az Orbán-kormány első két teljes évével, amikor ez a növekedés kevesebb volt, mint 5 százalékos. Azt mondhatjuk tehát, hogy ha a nyugdíjasok oldaláról nézzük a kormányok tevékenységét, akkor bizony a Medgyessy-kormány első két évében közel négyszer olyan mértékben nőtt a nyugdíjak vásárlóértéke, mint az Orbán-kormány első két évében. (Birkás Tivadar: Mennyi hitelt vettetek fel erre?)

A Medgyessy-kormány egyik első intézkedése volt az, hogy a minimálbért újra adómentessé tette, ezáltal a legalacsonyabb jövedelmű munkavállalók fizetését, ha úgy tetszik, kiegészítette, lemondva az állami bevételek egy részéről. És szakítva azzal a korábbi gyakorlattal, amely a közszférában bérbefagyasztást jelentett, a közszférában 50 százalékos béremelést valósított meg. Ezek voltak a legelső intézkedései.

Nézzük ezen belül a családtámogatás rendszerét! Itt bizony komoly dilemmával kellett szembenéznünk. Világos volt számunkra, hogy az a családtámogatási rendszer, amely a legtehetősebbeknek adja a legtöbb állami támogatást, igazságtalan. Azzal is tisztában voltunk, hogy az se jó tendencia, az se jó gyakorlat feltétlenül, hogy a családtámogatási rendszer két-három évente radikálisan megváltozik. Kellene az országnak, a családoknak egy kis nyugalom, kiszámíthatóság, hogy a legfontosabb szociálpolitikai rendszerek, az állami támogatások rendszere lehetőség szerint igazságos legyen, és hosszú távon is változatlan maradjon. Ez komoly dilemma volt. Ezt a dilemmát akkor úgy döntöttük el, hogy magához a családtámogatási rendszerhez, annak szerkezetéhez nem nyúltunk hozzá, viszont azt az igazságtalanságot, hogy négy éven keresztül a családi pótlék nem emelkedett, azonnal megszüntettük. Ennek következtében - ahogy már elhangzott - az első időszakban a családi pótlékra fordított összeg mintegy 40 százalékkal nőtt, ellentétben azzal, hogy előtte négy éven keresztül semmit nem emelkedett. Ez természetesen sok pénzbe került. De legyünk tisztában azzal is, tisztelt képviselőtársaim, hogy mindaz az eredmény, amit ezekkel az emelésekkel elértünk, még mindig nem jelenti azt, hogy elégedettek lehetünk akár a nyugdíjak vásárlóértékével, akár a családtámogatásokra fordított összegekkel.

Engedjék meg nekem, képviselőtársaim, hogy egy rövid kitérőt tegyek. Egyik kedvenc filmem Kusturica Macskajaj című alkotása. Ebben a filmben szimpatikus és antipatikus szélhámosok, sőt gengszterek próbálják alakítani saját maguk és családjuk jövőjét. Ebben a filmben mondja az egyik, egyébként antipatikus rosszfiú azt a mondatot, hogy “tudod, amit nem tudsz megoldani pénzzel, azt oldd meg sok pénzzelö. Csak a helyzet az, tisztelt képviselőtársaim, hogy a társadalom működése különbözik - tegyük hozzá, szerencsére - az alvilág működésétől. Itt azért nem olyan egyszerű a képlet, hogy amit nem tudtunk megoldani valamennyi pénzzel, az adófizetők zsebéből kivéve adók formájában a pénzt, oldjuk meg még több pénzzel. A mozgástér, még ha bővült is az elmúlt nyolc évben, azért adott mindnyájunk számára. Világos tehát, hogy ha egy igazságosabb családtámogatási rendszert akarunk teremteni, akkor nem egyszerűen sokkal több pénzt kell adni a családoknak, hanem bizony hozzá kell nyúlni az igazságtalan elosztás szerkezetéhez is.

Mi a baj ezzel az igazságtalan családtámogatási szerkezettel? Nem egyszerűen az, hogy igazságtalan abban a tekintetben, hogy azoknak ad, akiknek a legtöbb van, és azoknak adja a kevesebbet, akik a legkisebb jövedelemmel rendelkeznek. Egy másik nagyon fontos hiányossága, hogy az alacsony jövedelmű emberek esetében nem ösztönöz munkavállalásra. S ezen a ponton beszéljünk nyíltan! Azoknak az embereknek, akik a munkájukat elvesztették, a mostani rendszerben kétféle választási lehetőségük van. Ha megnézzük az országban tapasztalható gyakorlatot, akkor azt látjuk, hogy ez a kétféle választás a tettekben is világosan megmutatkozik. Az egyik választás úgy szól - ez az aktívak választása -, hogy a családtámogatásból rájuk eső pénzt felvéve, azt szociálpolitikai segélyekkel kiegészítve, a munkanélküli-járadékkal kiegészítve szert tesznek annyi jövedelemre, amelyet alkalmi munkával és feketén munkát vállalva kiegészítve lényegében azt meghaladó jövedelemhez jutnak, mint azok, akik elmennek dolgozni, de keveset keresnek, mert minimálbéren foglalkoztatják őket, még akkor is, ha egyébként minden szempontból két hasonló, azonos nagyságú és azonos településen élő családról beszélünk.

De sajnos - és erről is nyíltan kell beszélnünk - a családfenntartóknak van egy másik típusa is, amelyik még feketemunkával sem feltétlenül egészíti ki a szociális támogatásoktól remélt vagy kapott összeget, beéri azzal a nagyon szerény, szegény életszínvonallal, ami jut neki, és azt mondja, annyival több pénzért, amennyit akkor kapna, ha tisztességesen munkát vállalna, bizony nem megy el dolgozni sem feketén, sem legálisan. Lényegében a szociális támogatásokból él, és megelégszik ezzel a rendszerrel.

Ezen a rendszeren változtatni kell. Újra meg kell teremtenünk azt az érdekeltséget, amely azokat a családfenntartókat, akiknek meglenne a lehetőségük, hogy elmenve egy céghez munkát vállaljanak, erre is ösztönzi a családtámogatási rendszer. És ez a tervbe vett családtámogatási rendszer másik fő vonása, és ennek a kulcsa a családi pótlék drasztikus, mintegy kétszeresére történő emelése.

Befejezésül csak néhány számadat erről. Az új rendszerben egy kétgyermekes család mintegy 24 ezer forint családi pótlékra számíthat, ami közel kétszerese a korábbinak. A háromgyerekesek esetében ez az összeg 42 ezer forintra növekszik. Nem mondom el a táblázat minden elemét, de természetesen azt még érdemes hozzátenni, hogy ott, ahol a szülők egyedül nevelik egy, kettő, három, esetleg több gyermeküket, a családi pótlék még annál is több lesz, mint amit az előbb mondtam.

Összegezve tehát, tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt három évben a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány, a szocialista-szabad demokrata kormány sokat tett azért, hogy a korábbi rossz elosztási rendszeren változtassunk. Jelenleg azzal a dilemmával szembesülünk, hogy ez bár sok, de még mindig nem elég. Magához a rendszerhez kell hozzányúlnunk annak érdekében, hogy a családoknak több pénz jusson, és a családokat ez a családtámogatási rendszer ne a munka elkerülésére, hanem a munka vállalására ösztönözze.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
246 10 2005.09.19. 8:03  1-24

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A szocialisták országgyűlési képviselőcsoportja üdvözli, hogy az adóreform végre elkezdődik. (Derültség és közbeszólások a Fidesz padsoraiból.)

Igaz, itt van az ideje - valóban, kedves képviselőtársaim -, ugyanis egyszer már azt hittük, hogy lesz adóreform Magyarországon, hiszen 1998-ban a Fidesz egyszeri nagyarányú adócsökkentést és adóreformot ígért. Fájdalom, ezt az adóreformot nem vezette be, saját ígéretét nem tartotta be. Igazából az adóreformot el sem kezdte, hogy az akkori kormányt idézzem: elhalasztotta.

Hadd idézzem az önök emlékezetébe, ha nekem nem hinnének, akkori kormányszóvivőjüket, Borókai Gábort, aki a Világgazdaságnak 1999 júliusában azt nyilatkozta, idézem szó szerint: “A kormány elhalasztotta az adóreformot.ö És ha még Borókai Gábornak sem hisznek, akkor hadd idézzem pártelnöküket, Orbán Viktor elnök urat, akkori miniszterelnököt, aki 1999. augusztus 11-én a Magyar Rádió reggeli műsorában a következőket mondta: “Van egy kidolgozott, átfogó, nagy adó- és járulékreform-koncepciónk, ezt a Pénzügyminisztérium, illetve Járai miniszter úr készítette el. Azonban úgy döntöttünk, a 2000. évben nem változás, hanem a nyugalom, az állandóság, a változatlanság lesz inkább az irányadó.ö (Derültség az MSZP padsoraiból. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Bátorság!)

Mondhatnám, bátor volt, valóban így is lehet fogalmazni, képviselőtársaim. És ha már Orbán Viktor elnök úr szavait idéztem, akkor hadd jegyezzem meg, én is borzasztóan sajnálom, hogy úgy kell az elnök úrral vitatkoznom, őt idéznem, hogy nincs jelen az Országgyűlésben (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Bátorság! - Derültség az MSZP padsoraiból.), főleg nem vesz részt a vitában, pedig ezt megtehetné. A Házszabály minden további nélkül lehetővé teszi, hogy Orbán elnök úr napirend előtt hozzászóljon, akár válaszoljon napirend előtti hozzászólásokra, ha a kormány kér szót (Szűcs Lajos: Nem mondasz igazat! Nem így van!), akár pártja, frakciója nevében napirend előtti hozzászólásra kérjen lehetőséget. Ha nekem nem hiszik el, akkor kérjenek ez ügyben tanácsot Dávid Ibolya elnök asszonytól, akinek elnök asszony létére nem derogál egyáltalán napirend előtti hozzászólásaiban vagy a kormányra reagálni, vagy pártja véleményét elmondani. Remélem, az elnök asszonyt ezzel nem hoztam kellemetlen helyzetbe. (Demeter Ervin: Nehogy azt mondd, hogy nincs itt!)

Nos tehát, jó úgy vitatkozni adóreform-koncepciókról, hogy ha a jövő évi kilátásokat nézzük, akkor meg kell állapítanunk, hogy egy olyan évnek nézünk elébe, amelyben növekszik a gazdaság (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Meg a jólét!), nőnek a jövedelmek - igen, képviselőtársam, helyesen mondta -, ugyanakkor csökkennek az adók és az árak. Hiszen a tervezett forgalmiadó-csökkentés azt is jelenti, hogy az adókat is csökkentjük, de miután az általános forgalmi adó kulcsába a legtöbb termék, árucikk beletartozik, így egyúttal azt is jelenti, hogy ezen termékek árai 5 százalékponttal csökkenni fognak. (Ékes József: Sándor, ki emelte meg? Ez a nagy kérdés!)

Nem állom meg, hogy ne reagáljak néhány véleményre, amely itt elhangzott a napirend előtti hozzászólásokban. Meg kell mondanom őszintén, hogy Varga Mihály hozzászólása csalódással töltött el, hiszen nem egyszerűen egy szakpolitikusról, hanem egy volt pénzügyminiszterről van szó, és legalábbis én úgy gondolom, hogy egy volt pénzügyminiszter esetében a pontosság igazán nem árt.

Először is nézzük a saját érvrendszerén belül lévő ellentmondást! Azt mondta, hogy az átlagos keresetűek a legmagasabb jövedelmi kulccsal adóznak, tehát növekszik az adóterhük. Ugyanakkor nem vette azt figyelembe, ha a logikája még igaz is lenne, hogy a tervek szerint a legmagasabb adókulcs csökkenni fog jövőre, tisztelt képviselő úr. Ha csak ezt az egy logikát venném figyelembe, már akkor is csökkennie kellene, már az átlagos keresetűek adójának is.

Ugyanakkor tény, hogy az elmúlt négy évben - és jövőre is ez a tendencia fog folytatódni - a személyi jövedelemadó-csökkenés legnagyobb haszonélvezői az alacsony és az átlagos keresetűek voltak; az adóterhek legnagyobb mértékben az alacsony és átlagos keresetűek esetében mutathatók ki. Ez így volt az elmúlt négy évben, és ez a tendencia fog folytatódni a jövő esztendőben is. Hogy ennek csak egy elemét említsem, tekintettel arra, hogy a minimálbér adóját, amely az ön pénzügyminisztersége idején 12 százalékos volt, a mi kormányunk eltörölte - pontosabban: újra eltörölte, mert egyszer már volt adómentes, csak önök bevezették ezt a 12 százalékos adót a minimálbér esetében -, ezért a minimálbér adója tovább már nem csökkenthető. De természetesen a minimálbér viszont növelhető, a tervek szerint ezért a jövő esztendőben a legalacsonyabb keresetűek jövedelme, nettó keresete több mint 10 százalékkal fog emelkedni.

 

(14.00)

 

Ha már a családtámogatási rendszer szóba került, akkor meg kell mondanom, hogy nemcsak a parlamentben szólunk hozzá a szociális rendszerekhez és a családtámogatási rendszerekhez, hanem bizony ehhez hozzászólnak független szakértők, szociológusok is, és az önök családtámogatási rendszerét nevezték szociológusok, Magyarország legnevesebb szociológusai perverz családtámogatási rendszernek. Nem ragozom nagyon, hiszen többen is elmondták már előttem, önök annál nagyobb kedvezményeket adtak a családoknak, minél nagyobb volt a jövedelmük. Ez egy perverz újraelosztás.

Egyébként, engedje meg, volt pénzügyminiszter úr, hogy itt egy másik tévedésére hadd hívjam fel a figyelmet, hiszen ön nagyon nagyvonalúan az előbb elmondta és össze is adta az adókedvezményeket például a gyermekvédelmi támogatásokkal, és így számította ki a családtámogatás önök idején meglévő összegét. Nos, szeretném felhívni a figyelmét, tisztelt képviselő úr, arra, hogy a gyermekvédelmi támogatásban a családoknak csak egy töredéke részesült, kár úgy tenni, mintha mindenki megkapta volna. De bizonyosan nem kaphatott gyermekvédelmi támogatást az, aki maradéktalanul igénybe vette az adókedvezményeket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!) Ezt egy volt pénzügyminiszternek illett volna tudni. Egyszerűen összeadni a teljes adókedvezményt a gyermekvédelmi támogatásokkal, ez több mint csúsztatás.

Amit a szocialista frakció nevében még szeretnék hozzátenni az adótörvényekhez, két dolog. Az egyik: frakciónk törekvése végig az lesz, hogy igazságos adórendszer legyen, továbbmegyünk azon az úton, amit elkezdtünk, hiszen eddig is már igazságosabbá tettük az adórendszert - részben már ezekről is beszéltem -, s ezt kívánjuk tenni a jövőben is a törvényjavaslat konkrét tárgyalása és vitája során. A részleteket akkor majd természetesen ki fogjuk fejteni.

Ha már szóba kerültek különböző politikai nézetek a tisztelt Ház falai között, engedjék meg, hogy idézzem az egyik barátomat, aki nekem azt mondta: az az igazi politikusi karrier, tudod - mondta nekem -, hogy ha valaki volt már liberális, volt már konzervatív, volt már baloldali is, és még mindig nem múlt el 50 éves. (Derültség az MSZP soraiban.) Nos, tisztelt képviselőtársaim, elnézve a Fidesz-frakciót, önök között sok sikeres politikus van.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 190 2005.10.04. 15:11  179-199

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A ma tárgyalandó határozati javaslat egy üdítő jelenség, itt az Országgyűlésben ugyanis önmagában szokatlan, hogy egy határozati javaslatot, többpárti egyeztetést követően, többpárti egyetértés övez a tisztelt Ház falai között. Sajnálom, hogy ez az egyetértés most sem teljes, ezzel együtt az a tény, hogy az Országgyűlést alkotó négy párt közül három a határozati javaslatot támogatja, szokatlan, üdítő és előremutató jelenség.

Előremutató jelenség, mert én is úgy vélem, hogy Magyarország legfontosabb kérdéseiben törekedni kell a közös nevezőre jutásra, a konszenzusra, és kevés olyan cél van, amely ezen kívül még méltó lehetne rá, mint éppen a magyar gazdaság következő tíz évben követendő stratégiája, legfontosabb gazdaságpolitikai célkitűzéseink. Ezért önmagában az a tény, hogy egy rövid, de meglehetősen tartalmas határozati javaslatot három parlamenti párt is támogat, úgy gondolom a szocialista frakció nevében is, hogy üdvözlendő.

(15.10)

Engedjék meg, hölgyeim és uraim, hogy a határozati javaslat néhány elemére térjek ki a teljesség igénye nélkül, olyan elemekre, amelyek részben a ma elhangzott bizottsági véleményekben is már érintve voltak, illetve az elmúlt napok gazdaságpolitikai vitáinak kereszttüzében álltak.

Az első ilyen dolog, amit mindenképpen kiemelésre méltónak találok, az az a stratégiai célkitűzés, hogy Magyarországon a munkahellyel rendelkező munkavállalók számát növelni kell a következő években. Hiszen bármennyire is sokat szoktunk vitatkozni, kedves képviselőtársaim, a munkanélküliség magyarországi alakulásáról, az igazság mégiscsak az, hogy Európa legtöbb államával, sőt az Európai Unió átlagával összehasonlítva Magyarországon a munkanélküliek aránya kevesebb. Ebből a szempontból akár elégedettek is lehetnénk, ha lehet az “elégedettségö szót egyáltalán említeni egy olyan esetben, amikor munkanélküliségről beszélünk.

A fő problémát ugyanakkor mindnyájan látjuk - legalábbis remélem -, a fő probléma ugyanis az, hogy bár a munkanélküliek aránya kisebb Magyarországon, mint az uniós országok átlaga, sajnálatos tény, hogy a munkával rendelkezők, a foglalkoztatottak aránya is elmarad, méghozzá lényegesen az Európai Unió átlagától. Nem új keletű jelenség ez, a rendszerváltás óta kíséri a magyar gazdaságot, a nemzetgazdaságot ez a fájdalmas tény. Azóta próbálnak a mindenkori kormányok több-kevesebb sikerrel ezen változtatni, a munkahelyek számát, a munkával rendelkező emberek számát növelni.

Ebből a szempontból érdemes kitérni - a bizottsági többségi és kisebbségi véleményekben is elhangzott - a vállalkozások típusaira és e vállalkozások különböző terheire. Elhangzott itt néhány perccel ezelőtt, hogy Magyarországon a multinacionális cégek kapják a kedvezmények jelentős részét. Tekintettel arra, hogy ezek a cégek a nemzetgazdaság motorjainak tekinthetők, ez önmagában indokolt is. Probléma akkor van, ha a kedvezmények jelentős részéből csak a multinacionális cégek részesednek, és olyan az adórendszer, amely fajlagosan, a terhek tekintetében szintén e multinacionális cégeket támogatja.

Ahogy a családpolitikában, a családok támogatásában szakítanunk kellett az előző kormány gyakorlatával, úgy a gazdaságpolitikában is máshova kellett tennünk a hangsúlyt. Ahogy a családok támogatása terén a hangsúlyt a jövőben az alacsony és közepes jövedelmű családok helyzetének javítására tesszük - ellentétben az előző kormány gyakorlatával, ahol a magasabb jövedelmű családok kapták a legtöbb állami támogatást -, úgy a kisvállalkozások esetében is fontos, hogy ez a kormány a hangsúlyokat áthelyezve, a kisvállalkozások fajlagos terheit csökkentette a legnagyobb mértékben. Hiszen a mai ülésnapon is elhangzott a gazdaságpolitikai vitákban, hogy az előző kormány idején a tételes egészségügyi hozzájárulás emelkedett, mégpedig jelentősen. Márpedig mindannyian tudjuk, hogy a bérterhek közül pontosan ez volt az, ami a legjobban fájt a kisvállalkozásoknak, hiszen ott, ahol a bérek alacsonyak - ellentétben a nagy tőkeerejű gazdasági társaságokkal -, ennek a hozzájárulásnak a növelése volt az egyik legfontosabb tényező, amely rontotta a kisvállalkozások versenyképességét.

Mi ezen fordítottunk, hiszen ebben a ciklusban, ennek a kormányzásnak az idején fogunk szakítani ezzel a gyakorlattal, és fogjuk megszüntetni teljesen a tételes egészségügyi hozzájárulást, ezzel alapvetően a kisvállalkozások versenyképességét támogatva. De szintén alapvetően a kisvállalkozások versenyképességét támogattuk az egyszerűsített vállalkozói adó, az eva bevezetésével is. Most nem térek itt ki rá, mert nem akarom elkezdeni az adótörvények vitáját, de a jövő évi adóelképzelésekben is folytatódik az a tendencia, amely alapvetően a kisvállalkozások terheit mérsékli.

Ez az, amellyel egyébként a munkahelyek számának növeléséhez is hozzá tudunk járulni, mert bármennyire is igaz az, hogy a nagy gazdasági társaságok, a multinacionális társaságok a magyar gazdaság motorjai, de az is igaz - ellenzéki képviselőtársam ezt jogosan említette meg -, hogy a kisvállalkozások ugyanakkor a fő foglalkoztatói a magyar nemzetgazdaságnak. Erre tekintettel fogjuk az adótörvényeket a jövőben is alakítani.

Egy másik, az elmúlt napokban gyakran vitává vált kérdés az, hogy Magyarország mikor csatlakozzon az euróövezethez, mikor fizessünk Magyarországon is hivatalos fizetőeszközként euróval, és ezzel párhuzamosan mikor búcsúzzunk el megszokott nemzeti valutánktól, a forinttól. Az elmúlt napokban nagyon sok vita forgott ekörül, ugyanakkor viszonylag kevés szó esett arról, hogy melyek azok a pontok, melyek azok a kritériumok, amelyeket teljesítenünk kell annak érdekében, hogy Magyarországon az eurót bevezethessük.

Ez nem egy tetszés szerinti elhatározás. Nem egyszerűen a magyar kormány vagy az Országgyűlés döntésén alapul, ez is kell hozzá, de alapvetően olyan gazdasági mutatók teljesítését is előírják a csatlakozni kívánó országok számára, amelyek nem változtathatók meg önkényesen; minden tagország, amely az eurót be akarja vezetni, e szempontrendszernek meg kell feleljen, ahogy azok a tagországok, amelyekben ma már az euró a hivatalos fizetőeszköz, megfeleltek ezeknek a kritériumoknak. Ezt az egyezményt, megállapodást Maastrichtban kötötték, innen a neve: maastrichti kritériumok.

Alapvetően öt szempontról van szó. Az első, hogy az államadósság ne haladja meg a gazdaság összteljesítményének, a bruttó hazai terméknek a 60 százalékát. Elmondhatom, hogy Magyarország e mutató teljesítése terén jól áll, hiszen 1999 óta folyamatosan teljesítjük ezt a kritériumot, ilyen értelemben ezt tehát kipipálhatjuk, ezt a feladatot teljesítettük, és semmi jel nem mutat arra, hogy a jövőben ezt a folyamatot bármilyen veszély fenyegeti.

A második kritérium az, hogy az infláció egy teljes éven át nem haladhatja meg 1,5 százaléknál nagyobb mértékben a csatlakozás idején a három legalacsonyabb inflációval rendelkező tagország átlagát. Éppen az infláció örvendetes csökkenése ad reményt arra, hogy ezt a kritériumot is minden további nélkül teljesíteni tudjuk, hiszen már nem állunk tőle távol.

(Dr. Füle Istvánt a jegyzői székben Béki Gabriella váltja fel.)

A harmadik, amiről viszonylag kevesebbet szoktunk beszélni, az az átlagos kamatláb mértéke, bár ezt mindnyájan jelezzük a betétszámlánkon, vagy ha hitelt veszünk fel bármilyen célra, a visszafizetendő összeg havi törlesztő részén. A kamatláb tekintetében az az előírás, hogy szintén egy teljes éven át a három legalacsonyabb inflációval rendelkező tagország átlagos kamatlábánál 2 százalékkal nem lehet magasabb a magyarországi kamatszint. Ez teljesíthető; ez természetesen alapvetően függ a jegybank, a Magyar Nemzeti Bank központi kamatlábától. De minden jel arra mutat, hogy Magyarországon ez a kritérium teljesíthető. Összehasonlításképpen most azért egy-két szám: a 2005. szeptember 30-ai adatok szerint Magyarországon 6 százalék a központi kamatláb, míg Csehországban 1,75 százalék, Szlovákiában 3 százalék és Lengyelországban 4,5 százalék. A tendencia, tekintettel ara, hogy a kamatláb és az infláció párban mozog, szintén az, hogy ezt a kritériumot teljesíteni tudjuk.

A negyedik az árfolyam kritériuma. Itt tulajdonképpen anélkül, hogy a részletekbe belemennék, csak annyit említenék meg, hogy súlyosabb feszültségek nélkül lényegében az árfolyamrendszerünk stabil kell legyen a csatlakozás idején.

(15.20)

Természetesen - ahogy az előző kritériumoknál elmondtam - itt is minden további nélkül látunk lehetőséget e kritérium teljesítésére, sőt tulajdonképpen az elmúlt években a forint árfolyama - bár szoktunk vitatkozni arról, hogy a forint erős vagy gyenge, de maga a forint árfolyama - stabilnak bizonyult.

Az ötödik, végül, de nem utolsósorban megemlítendő kritérium körül szokott - főleg az utóbbi napokban - a legnagyobb vita kirobbanni, ez pedig az államháztartás hiánya. Nos, az államháztartás hiányának a gazdaság összteljesítményéhez képest kevesebbnek kell lennie, mint a bruttó hazai termék 3 százaléka. Minden reményünk megvolt az elmúlt napokig arra, hogy ezt a kritériumot is teljesíteni tudjuk, hiszen valamennyi költség ismert volt, a költségvetés számai az év végére teljesíthetők, de van egy olyan tétel, amely átsorolásra került, ez pedig az autópálya-építések költsége. Ez sem volt ismeretlen tétel. Az a bő 400 milliárd forint, amibe az autópálya-építés kerül, nem ismeretlen tétel sem az ország, sem a piaci szereplők, sem a parlamenti képviselők számára, hiszen Magyarországon ennek a kormánynak az idején az autópálya-építkezések költségei átláthatók, nem véletlenül tudunk arról vitatkozni, hogy mi mennyibe kerül egy kilométer autópálya megépítése során.

Vita legfeljebb arról lehet, hogy ezt milyen módon kell könyvelni. Erre nézve az Unió előzetes állásfoglalást - bár a magyar kormány kért rá - nem adott a mi esetünkben sem. Mindig utólag dönti el egy-egy tagország esetét megvizsgálva, hogy az adott tételt az államháztartás kiadásaihoz kell számolni vagy nem. Az elmúlt napokban az Unió alapvetően úgy döntött, hogy ezt az államháztartás számai, kiadásai között kell nyilvántartani. A piac erre a hírre nem rezdült meg, hiszen ezek a költségek ismertek voltak, nem rendült meg a forint árfolyama, sőt a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa a hír kipattanását követően szinte egy-két órán belül kamatot csökkentett. Ez is azt jelzi, hogy ismert, átlátható költségekről van szó.

De mégis jár egy kellemetlenséggel, nem is kicsivel, ez tagadhatatlan. Amennyiben ezt az államháztartás kiadásai közé kell számolni, akkor bizony a 3 százalék esetében is figyelembe kell venni ezt a tételt. Gondolják meg, hölgyeim és uraim, hogy ez a bő 400 milliárd forint a 3 százalékból 2 százalékpontot elvisz, és tény, hogy ebben az esetben - bár ez a kritérium minden további nélkül teljesíthető - nehézségek támadnak. Ezeket a nehézségeket kell mérlegelni. Mérlegelni kell, hogy az euró bevezetésének a gazdasági előnyei vagy az ilyen kiadáscsökkentés megvalósításából következő hátrányok miatt ebben a kérdésben a jövőben hogyan döntsünk. Mi a magunk részéről úgy látjuk, hogy az euró 2010-es bevezetésére van lehetőség, de tény és való, hogy az állami kiadások területén a következő években lesz mit átgondolni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
262 6 2005.11.07. 4:33  1-8

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A száz lépés programja a közelmúlt egyik legfontosabb politikai programja. Időhiány miatt engedjék meg, hogy ennek három részét emeljem ki, hiszen mind a száztíz lépésre az időkeret nem elegendő. A családok támogatásáról szeretnék beszélni, a fiatalok otthonteremtésének támogatásáról és a nyugdíjasok támogatásáról.

Először is: éppen itt volt az ideje, tisztelt képviselőtársaim, hogy a családtámogatási rendszert a feje tetejéről a talpára állítsuk. A feje tetejéről a talpára állítottuk, ezért a jövőben azok a családok fogják az államtól a legtöbb támogatást kapni, amely családok a legkevesebb jövedelemmel rendelkeznek, ellentétben az előző kormány gyakorlatával. Ennek egyik legfontosabb eszközeként megduplázzuk a családi pótlék összegét.

Másodszor: útjára indítottuk a Fészekrakó-programot, azt a Fészekrakó-programot, amely azokon a fiatal családokon segít, amelyeknek nincs elegendő jövedelmük ahhoz, hogy törleszteni tudjanak egy 20 millió forintos hitelt. Úgy ítéltük meg, hogy az állami támogatás elsősorban ezeknek a fiataloknak kell és nem azoknak a magas jövedelmű családoknak, amelyek minden további nélkül sokmilliós hiteleket tudnak törleszteni havi jövedelmükből.

Harmadszor: támogattuk és támogatjuk a nyugdíjasokat. Már eddig sem tettünk keveset. Ha valaki forgatja a statisztikai adatokat, akkor azt látja, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke az idén 30 százalékkal lesz magasabb, mint 2001-ben volt. Ennek ellenére tudjuk, hogy - bár sokat tettünk a nyugdíjasokért - a jelenlegi nyugdíjrendszerben még mindig sok az igazságtalan elem. Akármilyen meglepő, két nyugdíjas közül, akik azonos szolgálati idővel és azonos jövedelemmel rendelkeztek, de eltérő időpontban mentek nyugdíjba, különbség van a tekintetben, hogy melyikük mennyi nyugdíjat kap. Ez nyilvánvalóan igazságtalanság, ezért egy olyan nyugdíjkorrekciós lépéssorozatra készülünk, amely ezt az igazságtalanságot kiküszöböli, de legalábbis nagymértékben enyhíti.

Ezekről a szakmai javaslatokról jó lenne itt az Országgyűlésben vitatkozni - igen ám, de melyik Fidesszel? Hiszen ha megnézzük a Fidesz mondatait, akkor azt tapasztaljuk, hogy a Fidesz nagyon gyakran úgy beszél, mintha csak pulóvert kötne, az álláspontja egyszer sima, egyszer pedig fordított. Miniszterelnök úr már néhány példát említett, ezért ezekre részletesen nem térek ki, elegendő, ha önök is újraolvassák, mit mondott Varga képviselő úr áfaügyben, szemben Orbán elnök úrral, mit mondott szintén Varga képviselő úr a Fészekrakó-program ügyben, szemben, mondjuk, Mádi képviselő úrral, mit mondott Pelczné Gáll Ildikó a szövetségi gyűlésen a családtámogatási rendszerről, ellentétben Halász képviselő úrral, mit mondott az egyszerűsített vállalkozói adóról Orbán Viktor elnök úr, ellentétben Tállai András képviselő úrral. A példák tetszés szerint folytathatók lennének, tisztelt képviselőtársaim.

Én egykor - bár ezt ma már sokan a szememre vetik - a Századvég politikai iskola hallgatója voltam a kilencvenes évek elején. A Századvég politikai iskolában nekem, akkor pályakezdő politikusnak azt tanácsolták, hogy ha azt akarod, hogy egy vitában jók legyenek az esélyeid, akkor kezdd rögtön a helyes állásponttal. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves fideszes Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, legalább egyszer próbálják meg.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
266 20 2005.11.15. 15:07  17-321

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Túl vagyunk a költségvetési törvényjavaslat általános vitáján, a részletes vita kezdődik ezekben a percekben. Az általános vita lehetőséget adott arra, hogy valamennyi párt, valamennyi frakció kifejtse legfontosabb gazdaságpolitikai nézeteit, elmondja a törvényjavaslat általa felfedezni vélt legfontosabb hiányosságait, illetve az általános vita időtartama alatt benyújtsa azokat a módosító indítványokat, amelyek összhangban vannak kifejtett nézeteivel, összhangban vannak kritikai észrevételeivel.

Csak emlékeztetőül, mert a politikai események gyorsan pörögnek, és talán már nem is emlékszünk arra, hogy a költségvetési vita hogyan kezdődött. Ez az előterjesztés egy bátor és igazságos előterjesztés. Bátor, hiszen olyan adócsökkentés mellett valósítja meg a fő célkitűzéseket, amely adócsökkentés a maga nemében példátlan. Példátlan a tekintetben is, hogy milyen mértékű adócsökkentésről beszélünk, és példátlan a tekintetben is, hogy több évre előre garantálja az adócsökkentés egyes elemeit. Ennek az adócsökkentésnek két nagyon jól körülhatárolható területe az általános forgalmi adó mérséklése és a személyi jövedelemadó mérséklése.

Az áfacsökkentés - mint tudjuk - egy régóta várt fejlemény, ez az az adónem, amelynek csökkentésével nemcsak az adókat, de az árak csökkenésén keresztül az inflációt is csökkentjük. Összességében tehát az általános forgalmi adó és a személyi jövedelemadó mérséklése csökkenő árakat, adókat és emellett - mert ezt is tartalmazza a költségvetési törvényjavaslat - növekvő béreket, nyugdíjakat, általában jövedelmeket jelent.

A költségvetési törvényjavaslat radikálisan szakít az általunk elhibázottnak, tévesnek, sőt perverznek nevezett családtámogatási rendszerrel, hiszen a korábbi családtámogatási rendszer azt az igazságtalanságot hordozta magában, hogy minél jobban keresett egy család, minél több jövedelemmel rendelkezett, az állam annál több támogatásban részesítette. Ezzel a gyakorlattal szakítanunk kellett. Ennek a szakításnak az egyik legfontosabb eleme a családi pótlék lényeges emelése, gyakorlatilag duplájára növelése igazságos módon, hisz ez az a családtámogatási rendszer, amelyet jövedelmi viszonyoktól függetlenül, alanyi jogon minden magyar család megkap, megkaphatott eddig is, és megkaphat a jövőben is, de a jövőben duplájára növelt tétel illeti meg ezeket a családokat.

A másik nagyon fontos törekvésünk az autópálya-építés folytatása, sőt gyorsítása, hiszen az autópályák azok, amelyek munkahelyeket teremtenek. Minden rendelkezésünkre álló tapasztalat szerint, ahol az autópálya megjelent, amely térségig elért, ott munkahelyek százai, sőt ezrei jöttek létre, hiszen a beruházók is oda mennek, ahol jó a közlekedés, ahol jó az infrastruktúra. Megjegyzem, ezen egy kisebb vita bontakozott ki az elmúlt napokban, hisz a Fidesz úgy ítélte meg, hogy az autópálya-építkezéseket lassítani kellene. Én a magam részéről nem egészen értem, hogy ezt milyen gazdaságpolitikai megfontolásokból kell megtenni. Tény és való, hogy a fideszes kormány idején az autópálya-építkezés meglehetősen lassú volt, de semmi okunk azt mondani, hogy nekünk ezt a gyakorlatot kellene folytatni. Hiszen ha egyetértünk abban, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az autópálya-építkezések munkahelyeket teremtenek, akkor a rendelkezésre álló források lehetőségeit maximálisan kihasználva ezt az építkezést nem lassítani, hanem gyorsítani szükséges.

Ennyit tehát emlékeztetőül a beterjesztett költségvetési törvényjavaslat főbb elemeiről. Kezdjük most a módosító indítványokról szóló vitát, hiszen a részletes vitának ez a célja, ez a fő tartalma.

Az ellenzék, elsősorban a Fidesz kritikai észrevételei szerint ez a költségvetés, ha megvalósul, nem egyéb puszta kártyavárnál. Tegyük fel - néhány pillanatig legalábbis -, hogy ez a kritika jogos. Nézzük meg, hogy amennyiben az ellenzéki pártok, a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja annyira veszélyesnek ítéli a gazdaságpolitikai helyzetet, hogy kifejezetten egy kártyavár-költségvetésről beszél, akkor mely módosító indítványokkal kívánta ezt az általa fő veszélynek tartott ügyet, problémát elhárítani. Ha kártyavár-költségvetésről beszélünk, és védeni akarjuk a költségvetést, akkor ezzel a kritikai észrevétellel összhangban olyan módosító indítványokat kell megfogalmazni, amelyek biztonságosabbá teszik a büdzsét, csökkentik a kiadásokat, vagy növelik az adóbevételeket, de mindenképpen csökkentik az államháztartás hiányát. (Babák Mihály: Ez a kormány feladata, nem?)

Nézzük meg, hölgyeim és uraim, hogy a benyújtott módosító indítványok tükrözik-e ezt a fajta törekvést, alátámasztják-e ezt a fajta kritikai észrevételt. Meg kell mondanom, hölgyeim és uraim, hogy ezek a módosító indítványok nem támasztják alá ezt a kritikai észrevételt. (Babák Mihály: Ez a kormány feladata!)

(8.50)

Nézzük a Fidesz legfontosabb, főösszegét tekintve legalábbis legnagyobb horderejű módosító indítványát! Ez a módosító indítvány mintegy 100 milliárd forintos átcsoportosítást jelent. Ha a Fidesz komolyan veszi saját érveit, akkor, mondjuk, ezt a 100 milliárdot arra kellett volna fordítani, hogy csökkentsük a kiadásokat, csökkentsük az államháztartás hiányát. Ezt tette-e a Fidesz? Nos, sajnálattal kell megállapítanom, hogy nem.

Ez egy átcsoportosító jellegű módosító indítvány, növeli a kiadásokat bő 100 milliárd forinttal, és a másik oldalon, hogy ennek a fedezete meglegyen, vagy látszólag meglegyen a fedezete (Moraj az ellenzék soraiban. - Babák Mihály: Ha átcsoportosít, akkor nem növel! Ez hazugság!), több mint 100 milliárd forinttal csökkent bizonyos kiadásokat. (Babák Mihály: Ez hazugság!)

Képviselőtársaim! Ha figyelmesen hallgatják a szavaimat, és nem csak a saját nézeteikre figyelnek, akkor követhetik azt a módosító indítványt, amelyet egyébként önök nyújtottak be; csodálom, hogy ennek tartalmát önök nem ismerik.

Nos, ennek az átcsoportosításnak - tehát még egyszer mondom, nem kiadáscsökkentő, hanem egyenlegmegőrző, szándékai szerint legalábbis egyenlegmegőrző átcsoportosításnak - az egyik legfontosabb tétele egy bő 80 milliárd forintos spórolás. A Fidesz módosító indítványa úgy véli, hogy a kamatkiadásokat több mint 80 milliárd forinttal csökkenteni kell annak érdekében, hogy azokra a kiadásokra, amelyeket a Fidesz fontosnak tartott, jusson elegendő pénz. (Babák Mihály: Mert a működés ellehetetlenült!)

Nos, hölgyeim és uraim, ez egy blöff. Mindnyájan tudjuk, hogy a kamatkiadásokat nem lehet tetszés szerint csökkenteni. Ez nem úgy működik, hogy veszünk, mondjuk, egy tévét, egy színes televíziót részletre, majd amikor azt tapasztaljuk, hogy ennek a havi kiadási tételei meghaladják azt a teherbíró képességet, amely a családunk rendelkezésére áll, akkor egyik napról a másikra úgy döntünk, hogy márpedig mi a következő hónaptól kezdve nem fizetünk kamatot. Ez egy olyan csökkentés, ami egy blöffre épít, arra a blöffre, hogy ezek a kamatkiadások tetszés szerint csökkenthetők. Megjegyzem: lehet olyan gazdaságpolitikai fejlemény és fordulat, amely ezt a kamatcsökkentést lehetővé teszi, ha nem is ilyen mértékben, hiszen a kamatkiadások alapvetően függnek a Magyar Nemzeti Bank által meghatározott központi kamatlábtól, ennek esetleges mérséklése valóban csökkentené a kamatkiadásokat.

De van-e a Fidesznek arra hatása, hogy a Magyar Nemzeti Bank csökkenti-e a kamatlábat vagy nem? Erről is elég sokat vitatkoztunk az elmúlt hónapokban, hiszen sokan - köztük jómagam is - egy szerényebb kamatlábbal is beérnénk, de a Magyar Nemzeti Bank a pártoktól független intézmény. Hacsak nem úgy működik a rendszer a Fidesz elképzelései szerint, hogy szólunk Járai Zsigmond jegybankelnök úrnak, legyen kedves mérsékelni a kamatokat, hiszen olyan módosító indítványt nyújtunk be, amely erre épít.

Igaz, hogy aki figyelmesen követi a jegybankelnök úr és a Fidesz gazdaságpolitikusainak szavait, az nem először tapasztalhat hasonlóságot. Ha eltekintünk attól, hogy Járai Zsigmond a Magyar Nemzeti Bank elnöke, és pusztán a szavakat, a gazdaságpolitikai megnyilatkozások tartalmát nézzük, akkor időnként azt hihetnénk, hogy Járai Zsigmond tulajdonképpen a Fidesz legtöbbet szereplő gazdaságpolitikusa.

De ha a módosító indítványról beszélünk - és ehelyett beszéljünk inkább erről, nem a Magyar Nemzeti Bank kamatpolitikájáról -, akkor annyit érdemes erről a módosító indítványról megjegyezni, hogy bár szándékában védi a költségvetést, gyakorlatilag egy olyan megvalósíthatatlan intézkedést tartalmaz, amely gazdaságpolitikailag kilátástalan, és amely hatáskör egyébként nincs sem a Fidesz, sem a Magyar Országgyűlés kezében, a kamatkiadásokat ugyanis nem csökkenthetjük tetszés szerint.

Ha megnézzük a Fidesz és az ellenzék fő módosító indítványait, akkor egyéb furcsaságokra is bukkanhatunk. Nézzünk néhány tételt! A módosító indítványok, mint ahogy az lenni szokott, minden évben kiszúrnak maguknak egy területet, és rázúdulnak, a költségvetési tételek, kiadások között minden évben vannak olyan - idézőjelbe tett - kedvencek, amelyektől nagyon sok képviselő szeretne elvonni forrásokat, hogy cserébe más vonalon a kiadásokat növelhessék. Nézzük az ellenzéki indítványok összesítését!

Az első, amit szóba hozok, számomra kifejezetten érthetetlen, hiszen az ellenzéki módosító indítványok - több ilyen indítvány is van - megszüntetnék a leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkóztatásának támogatását, hiszen míg erre a célra a költségvetési törvényjavaslat 10 milliárd forintot irányoz elő, ezt a Fidesz javaslatai, illetve az ellenzék javaslatai nemhogy megszüntetnék, hanem végül is 20 milliárdos csökkentésben részesítenék, ha a költségvetésben lehetnének negatív számok, akkor mínusz 10 milliárd forint lenne a kistérségek támogatására.

Vagy hogy mondjak más, hasonló jellegű elképzelést: a decentralizált területfejlesztési programokat, a területfejlesztési programokat, amelyek szintén térségek felzárkóztatását szolgálnák, amelyekre bő 10 milliárd forint állna rendelkezésre, nos, a Fidesz módosító indítványai ezeket is megszüntetnék. Nem is beszélve a külképviseletekről: mindnyájan tudjuk, hogy a köztársaságnak szüksége van nagykövetségekre, konzulátusokra. Nos, ha összeadjuk a módosító indítványokat, akkor azt tapasztaljuk, hogy a következő esztendőben be kell zárni valamennyi nagykövetséget, valamennyi külképviseletet, hiszen az erre rendelkezésre álló forrásokat teljes mértékben elköltötték az ellenzéki módosító indítványok, sőt ennél többet is költenének, ha ez a költségvetésben egyáltalán lehetséges lenne.

Szintén megszüntetnék ezek az indítványok a felsőoktatási intézmények irányító testületeit, hiszen az erre a célra szánt bő 600 millió forintból mínusz 8 milliárd forint lenne, ha az ellenzéki módosító indítványokat az Országgyűlés megszavazná.

És végül, de nem utolsósorban itt van egy szegény kis archívum. Mindnyájan tudjuk, hogy ebben az archívumban azokat a filmeket, hangjátékokat, felvételeket filmszalagon, hangszalagon kell megőrizni a jövőnek, amelyek az elmúlt évtizedben keletkeztek, és ha nem gondoskodunk ezek megőrzéséről, szegényebbek leszünk ezekkel a kulturális értékekkel. Éppen azért, hogy ezek a kulturális értékek megmaradjanak, közel 5 milliárd forintot irányzott elő a költségvetési törvényjavaslat e célra. Valami oknál fogva ez az archívum váltotta ki a legnagyobb haragot az ellenzéki módosító indítványok tekintetében: ebből az alig 5 milliárd forintból több mint 100 milliárd forintot javasolnak elvenni az ellenzéki módosító indítványok.

Hölgyeim és Uraim! Ha a módosító indítványokat nézzük tehát, akkor azt tapasztaljuk, hogy az ellenzéki kritikák és a benyújtott módosító indítványok nincsenek összhangban; a mi módosító indítványaink viszont összhangban vannak törekvéseinkkel. A szocialista frakció egyeztetéseket kezdeményezett, e kezdeményezések eredményeképpen a szociális, oktatási támogatásokat, alapvetően az önkormányzati szociális és oktatási támogatásokat mintegy 30 milliárd forinttal javasoljuk növelni a módosító indítványokban. Ezek azok módosító indítványok, amelyek megteremtik a szavak és a tettek összhangját.

Köszönöm szépen, hölgyeim és uraim. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 8 2005.11.28. 5:00  1-12

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Ha felelős kormányzásról beszélünk, akkor valóban olyan fontos dolgokról kell beszélnünk, mint árakról, bérekről, társadalmi párbeszédről, a családok helyzetéről és a családtámogatási rendszerről. Kezdjük tehát az árakkal!

Tény és való, hogy a magyar háztartások egyik legérzékenyebb területe éppen az energia finanszírozása, az a hónapról hónapra jelentkező probléma, hogy mennyi lesz a gáz-, a villany-, a vízdíj és más közüzemi díjak, árak.

(13.40)

Teljesen természetes, hogy a mindenkori kormánynak kötelessége minden olyan eszköz megfontolása, érvényesítése, amely révén a monopolhelyzetet mérsékelheti, és ezen keresztül az energiaárakat is mérsékelheti. Egy felelős kormány mindezt úgy teszi, hogy tekintettel van a világpiacra is, de tekintettel van a családok teherbíró képességére is, és képes olyan kompenzációkat bevezetni és működtetni, ami adott esetben mérsékli a lakosság terheit.

Csak üdvözölhető, hogy a jövő esztendőben január 1-jén nem növekszik a gáz és a villany ára, és bár nem közüzemi díj, de ugyanilyen fontos, hogy a betegek esetében a gyógyszerek árának drasztikus emelésével szintén nem kell számolni. Nagyon tanulságos, ha ezeket a gyakorlati lépéseket összevetjük az ellenzéki kritikákkal; és nemcsak a kritikákkal, hanem az ellenzéki pártok magatartásával, azon magatartásával, hogy hogyan cselekedtek akkor, amikor kormányon voltak, amikor lehetőségük volt beleszólni az árak képzésébe.

Nos, 2001-ben - mint arra nyilván sok képviselőtársam emlékszik - az Orbán-kormány volt az, amely megszüntette a villamos energia hatósági árát. Ha most megnézzük a legnagyobb ellenzéki párt közleményeit, törekvéseit, akkor azt kell megállapítanunk, hogy a Fidesz most egy olyan probléma megoldásán fáradozik, amely problémát jószerivel éppen az ő magatartása idézte elő.

A következő, amiről szólni kell, az a bérek alakulása, ezen belül is a minimálbér alakulása. Önmagában is nagyon fontos, hogy erre nézve a szociális partnerek három évre szóló megállapodást tudtak kötni, és ha ezt egybevetjük azzal, hogy éppen az Országgyűlés döntései következtében az adótörvények tekintetében is öt évre nézhetünk előre, akkor azt kell mondanom, hogy kevés olyan országgyűlési ciklus volt, kevés olyan kormány volt, amely ennyit tett a kiszámítható jövőért, mint éppen ez.

Ha itt is megnézzük a Fidesz magatartását, akkor ez sem tanulság nélküli. Mert ha egybevetjük a Fidesz magatartását mostani nyilatkozataival, akkor azt tapasztaljuk, hogy a Fidesz amikor ezt tehette, mert kormányon volt, akkor adóztatta a minimálbért, most viszont kevesli a minimálbér-emelés mértékét.

A Zengő ügyében azt kell megállapítanunk, hogy igenis kell időnként ahhoz is bátorság, hogy belássa az Országgyűlés, belássa a kormány, hogy a civileknek is lehet igazuk. És nemcsak, hogy igazuk lehet bizonyos kérdésekben, hanem ezt az igazat el is kell ismerni. A társadalmi párbeszéd intézménye éppen erről szól, hogy nem reked meg a társadalmi párbeszéd az Országház falai között, hanem kiterjesztjük azt az Érdekegyeztető Tanácsra, kiterjesztjük azt a párbeszédre a civil szervezetekkel.

Végül, de elsősorban a babakötvényről. Már csak azért is elsősorban, mert ez a lépés egy új családtámogatási rendszer egyik fontos eleme. Egy olyan családtámogatási rendszer fontos eleme, amely szakított azzal a gyakorlattal, hogy azoknak a családoknak adta a legnagyobb állami támogatást, amely családoknak a legmagasabb jövedelme volt. Ellenkezőleg, a mostani kormány és Országgyűlés azoknak a családoknak adja teljes joggal a legmagasabb állami támogatást, ahol a legkisebb a jövedelem.

Összegezve tehát: ez az a kormány, ez az az Országgyűlés, amely a legtöbbet tett egyrészt a társadalmi igazságosságért, másrészt a társadalmi párbeszédért.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
284 130 2006.01.31. 2:23  69-151

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt hittem, látszólag egyszerű vita elé nézünk, hiszen nincsen másról szó, mint arról, hogy törvénybe iktassunk néhány olyan számot, ami olyan cél eléréséhez szükséges, amelyben látszólag minden parlamenti párt egyetért. Látszólag minden parlamenti párt támogatja azt, hogy Magyarországon 2010-ben euróval, egy stabil fizetőeszközzel lehessen fizetni bármely boltban.

Akkor mi az akadálya annak, hogy azokat a kritériumokat, amelyek ezt biztosítják, törvénybe iktassuk? Többen azt mondták, egyfajta szándéknyilatkozatok hangzanak el. Mi akadályoz meg bennünket abban, hogy a szándéknyilatkozatokból törvény legyen? Szerintem semmi, egyedül az ellenzék akarata lehet ennek az egyik akadályozója.

Domokos képviselő úr említette a hitelesség kérdését. Nos, erről két megjegyzésem lenne. Az egyik: bár tavaly a Fidesz szokásos válságkommunikációja jegyében mindent elmondtak arról, hogy a költségvetés össze fog omlani, év végén kiderült, hogy a költségvetési hiány nemhogy nagyobb lett annál, mint amit terveztünk, hanem ellenkezőleg, a vártnál kisebb lett, minden elemző örömére.

Ami pedig az önök programját és nyilatkozatait illeti, hadd hívjam fel a figyelmüket arra a külföldi bizonytalanságra, amely az önök gazdaságpolitikai megnyilvánulásait övezi. A Dresdner elemzője Londonban például arról ír, hogy Orbán Viktor pártelnök továbbra is populista ígéreteket tesz, és szkeptikus a választások utáni gyors költségvetési konszolidációt tekintve, amennyiben a Fidesz tudna kormányt alakítani. A hazai elemzők, a Raiffeisen elemzője - most csak a járulékcsökkentésről beszélek, ami természetesen blöff, úgy, ahogyan azt önök megfogalmazták - 500-600 milliárdosra becsülik a kiesést. Az ING elemzője szintén 500 milliárdosra becsüli ezt a kiesést, és hozzáteszi, hogy legalább 2,2 millió új munkavállaló bére utáni járulék tudná mindezt ellensúlyozni, ami egyébként nonszensz, hiszen ennek töredéke sem keres ma Magyarországon munkát. (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) Ez csak néhány példa, miért lenne szükség az önök oldaláról is arra, hogy ezt a törvényt elfogadjuk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)