Készült: 2020.01.23.04:05:38 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 202 2008.10.13. 1:52  199-207

VARGA MIHÁLY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A bizottság álláspontját szeretném ismertetni. A bizottság megtárgyalta a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény betétbiztosítási összeghatár emelését célzó módosítását. A bizottsági ülésen több kérdésben vita alakult ki, de egyetértés volt abban, hogy a módosításra szükség van.

(18.50)

Képviselői kérdésként hangzott el, hogy mi volt a késlekedés oka, hiszen pénzügyminiszter úr egy héttel ezelőtt még itt a parlamentben is arról beszélt, hogy nincs szükség a teljes garancia megadására. Örülünk annak, hogy módosult a kormány álláspontja e tekintetben, és egy nappal később, kedden már a kormány maga kezdeményezte egy ilyen jellegű javaslat benyújtását, míg előtte szakértők és ellenzéki pártok ezt hiába tették.

A bizottsági ülésen a javaslatot egyhangúlag támogattuk általános vitára. Két módosító indítvány merült fel. A tisztelt Ház tagjai megkapták ezt a két módosító indítványt. Az egyiket Dancsó József és Tállai András képviselők nyújtották be, amely pontosítani kívánja a devizaárfolyam meghatározását abban a tekintetben, hogy az MNB által közzétett hivatalos devizaárfolyamhoz köti a betét befagyása napján érvényes összeget. A másik javaslatot a bizottságunk tette, s ez a javaslat arra vonatkozik, hogy maga a törvény ne az elfogadását követő harmadik napon, hanem a kihirdetését követő napon lépjen hatályba. Az előterjesztő elfogadta az álláspontunkat, és a bizottság ezt a két módosító indítványt támogatta.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 217 2008.10.13. 10:53  210-224

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztői expozéhoz kapcsolódva szeretnék én is néhány mondatot hozzáfűzni ehhez a törvényjavaslathoz. Először is azt gondolom, hogy bár a beterjesztők nem gondolták talán ilyen mélyen végig, mégis ilyen aktuális törvényjavaslatot nem tárgyalt a parlament, vagy ritkán tárgyal, mint a mostani javaslat, hiszen egy olyan pénzügyi válság kellős közepén vagyunk, amikor minden olyan lépés, amely erősíti a bizalmat, amely megpróbál a befektetői világ számára egyértelmű üzenetet küldeni, helyes, jó és aktuális. Tehát én azt hiszem, helyesen döntött a parlament akkor, amikor ennek a tárgyalását elkezdte.

Ha ez a javaslat összefügg a jelenlegi helyzettel, akkor tegyük föl a kérdést, hogy hogyan is függ igazából össze, hiszen ahogy Kóka Jánostól elhangzott, itt valóban az ország sebezhetősége az, ami felértékeli ennek a javaslatnak az aktualitását. Nyugodtan ismételhetem én is, hogy egy olyan ország, amely rendkívüli módon eladósodott, ahol ilyen mértékű állampapír-piaci kibocsátás van, az egy sebezhető ország. És amikor arról beszélünk, hogy Magyarország miért van rosszabb helyzetben, mint a szomszéd országok, miért van rosszabb helyzetben, mint az Európai Unió más országai, akkor a sebezhetőségre kell visszatérni.

Az elmúlt években olyan gazdaságpolitika folyt, amely az országot sebezhetővé tette, amely az országot eladósította, amely jelentős mértékben növelte azt a kockázati prémiumot, amit az országnak fizetnie kell az állampapírjai után. Tehát ebből a szempontból azt kell mondanom, hogy ha felelősebb költségvetési politikára akarunk áttérni, vagy felelősebb gazdaságpolitikát szeretnénk látni, akkor igen, szükség van erre a javaslatra, szükség van ehhez hasonló javaslatokra, mert ezek megakadályozhatják, hogy az ország abba a helyzetbe kerüljön, mint amibe ma került vagy most került.

Érdeklődéssel hallottuk reggel miniszterelnök úrnak a sajtótájékoztatóját, ahol arról beszélt, hogy milyen nagyszerű dolog, hogy az IMF és az Európai Unió Bizottsága deklarálta azt, hogy azonnal kész Magyarországnak segítséget nyújtani. Az ember elborzad, amikor egy miniszterelnöktől ilyeneket hall, mert úgy gondoltuk húsz év után, hogy az IMF-korszakán Magyarország már túl van. Az IMF-fel általában olyan országok szerződnek és olyan országok partnerek, amelyeket fejletlennek vagy harmadik világbeli országoknak szoktunk nevezni, most meg a miniszterelnök ünnepi bejelentéssel közli azt, hogy amennyiben Magyarországnak mégis, ne adj' isten, szüksége lesz rá, akkor íme, itt van a hátunk mögött az IMF, itt van a hátunk mögött az Európai Unió Bizottsága. Sőt, még az is elhangzik, hogy igen, Izland után mi vagyunk a célpont, de szövetségeseink vannak.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, adja át a miniszterelnök úrnak, hogy ha valóban válságot akar gerjeszteni, hogyha valóban pánikot akar ebben az országban gerjeszteni, meg a befektetőink között, akkor csak folytassa azt, amit ma reggel csinált, mert akkor aztán lesz pánik előbb-utóbb. De ha esetleg mégiscsak fontos az, ami ebben az országban történik, mégiscsak fontos a vállalkozók biztonsága, a magánszemélyek betéteinek a biztonsága, akkor szerintem sürgősen hagyja abba azt, amit ma reggel csinált. Én abban bízom, hogy ez a javaslat vagy ennek tárgyalása is mégiscsak abba az irányba viszi majd el a kormányt, hogy egy felelősségteljesebb államháztartási, költségvetési politikára álljon át.

Tehát, amit szeretnék itt elmondani: igen, sebezhető országgá váltunk. Sebezhető országgá váltunk, nézzük meg a számainkat! 2001-ben 3,5 százalékos államháztartási hiánya volt az országnak, 2002-ben 4,5 százalékot terveztünk egy kétéves költségvetés kapcsán, és a 2002. májusi kormányváltáskor úgy tudtuk átadni a költségvetést, hogy abban állapodtunk meg az akkori új Medgyessy-kormány pénzügyminiszterével, László Csabával, hogy év végére várhatóan 1 százalékkal magasabb, azaz 5,5 százalékos hiány fog kialakulni. Hol vagyunk ma ettől? Hol vagyunk ma a 3,5 százaléktól, hol vagyunk ma az 5,5 százaléktól? Emlékszünk rá, hogy akkor is, 2002-ben aztán végül is sikerült 9 százalék fölé tornázni a hiányt.

Ez a folyamat sajnos 2002-2006 között tartós volt. Tartós volt, emlékezzünk vissza, hogy annak a gazdaságpolitikának mik voltak az elemei: privatizáció, adóterhek növelése, eladósodás. Mind olyan folyamat volt, aminek a végeredménye ma a sebezhetőség. Azon, hogy a munkanélküliség nőtt közben, vagy a foglalkoztatás alacsony szinten maradt, vagy az infláció magasabb volt a környező országok átlagánál, ezen most nem kell csodálkozni, mert ez már mind okozata volt annak, ami akkor történt. Most ha ezt megvizsgálnánk részelemenként, hogy a hitelfelvétel mellett a privatizáció milyen szerepet töltött be a Medgyessy-Gyurcsány-kormány gazdaságpolitikájában, akkor valószínűleg elborzadnánk, mert az, hogy egy Postabankból 105 milliárd forint beérkezett, és nem tudjuk, hogy azzal mi történt, igazából mire fordították; azzal, hogy a Budapest Airportból 464 milliárd forint folyt be az államkasszába; azzal, hogy a MÁV Cargóból valamennyi még be fog folyni, ezek a privatizációs lépések szépen követték egymást, a MOL-részvények állami csomagjának eladása, és emellett nőtt a bruttó hazai termék 53-54 százalékáról 60 százalék fölé az államadósság mértéke.

(19.40)

Csodálkozunk, hogy sebezhetőek vagyunk? Mitől lennénk nem sebezhetőek? Úgyhogy ebből a szempontból mi szeretnénk üdvözölni ezt a javaslatot, mert azt gondoljuk, hogy talán ennek a korszaknak ezzel véget lehet szakítani. Még egy mondat ide, hogy az államháztartási hiány nagyságával kapcsolatban 2006-ban még a kormánytagok egy része is sajnos a sajtóból értesült arról, hogy amit korábban mondtak államháztartási hiány nagyságának, az nem igaz, vagy nem úgy igaz, és hogy egyébként intézkedések nélkül 11 százalék fölé került volna ennek a hiánynak a nagysága. Sokszor elmondjuk: a világon, nemhogy Európában, a világon egyetlenegy ország előzött meg bennünket 2006-ban az államháztartási hiány nagyságát tekintve. Ez Libanon volt, 14 százalék fölött volt az államháztartás hiánya, csakhogy éppen egy háborúban voltak az egyik szomszéd országgal, Izraellel. Nekünk békés körülmények között sikerült ezt a kolosszális mértékű államháztartási hiányt előállítani.

Nos, ebből a szempontból tehát azt gondolom, hogy a javaslat helyén van, hiszen nem lesz még egyszer olyan szerencsénk, mint ahogy annak az ominózus miniszterelnöki mondatnak a klasszikus, most már klasszikussá vált, és akár mobiltelefon-csengőhangként is letölthető kijelentései elhangzottak: az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége és trükkök százai. Ez a három dolog volt az, ami Magyarországot 2006-ban megmentette. A világgazdaság pénzbősége eltűnt. Hogy trükkök százai vannak-e vagy nincsenek, ezt nem tudom ma pontosan. Amikor államtitkár úrral vitatkozunk arról, hogy vajon az elszámolás, mondjuk, a 2007-es zárszámadásban korrekt módon történt-e meg vagy sem... (Keller László közbeszólása.) A módszertan, tudom, ismerem az államtitkár úr véleményét, de nagyon bízom benne, hogy már nincsenek trükkök százai, vagy legalábbis nem száz trükk van, hanem ennél kevesebb, és mondjuk, csak két számjegyű ezeknek a trükköknek a száma.

Az isteni gondviselés meg, most ebbe hadd ne menjek bele, nyilván vagy van, vagy nincs. Bár tudjuk, hogy a miniszterelnök úr egy időben bérmálkozott is, tehát hátha a kormányát ez a... (Közbeszólások az SZDSZ soraiból: Többször.) Többször is bérmálkozott. Egy ideig bérmálkozott, tehát ez egy ilyen elhúzódó folyamat volt nála. De nem tudjuk, hogy ez most vajon a magyar kormányt segíti-e vagy sem. (Dr. Katona Béla: És te? Te is bérmálkoztál?) Reformátusoknál nincs bérmálkozás, kedves Katona képviselő úr. Majd egy kis vallásoktatást itt megszervezünk napirend után. (Zaj. - Közbeszólások mindkét oldalról. - Tatai-Tóth András közbeszólása.) Tatai-Tóth képviselő úr is kiabál, nem hallom sajnos, mert itt elnyomja más zaj, de majd ezt is megbeszéljük a napirend után.

Mire törekedett a Fidesz az elmúlt években, az elmúlt hónapokban? Amiről az államtitkár úr beszélt, közpénzügyi törvénycsomag, ahhoz mi elég világosan nyújtottunk be javaslatokat. Miniszterek felelőssége, államtitkár úr. Igenis, anyagi felelősséggel is tartozzon a kormánytag azért a költségvetésért, amit a parlament többségével elfogadtat. Sajnos leszavazták, nem fogadták el.

Költségvetési tanács. Bocsánat, de pénteken még úgy tudtuk, hogy a 12 pontba belefér egy költségvetési tanács javaslata is. Ehhez képest most a miniszterelnök úr szavazatával is a parlament többsége mégsem vette napirendre a Fidesznek ezt a javaslatát. Meg is jegyezhetném, hogy a költségvetési plafont napirendre sikerült segíteni, ellentétben a költségvetési tanács javaslatával, ami szerintünk helyes módon egészítené ki egymást. (Dr. Katona Béla közbeszólása.) Úgyhogy szép dolog pénteken összefogásról beszélni, csak péntek után jön a hétfői parlamenti nap, ahol szintén támogatni kellene az ilyen javaslatokat.

Javasoltuk, hogy az önkormányzati kiadásoknál a működési, felhalmozási és beruházási jellegű kiadásokat válasszuk szét egymástól a jövőben, mert ekkor lehet az önkormányzati rendszert szigorúbban szabályozni. Ezt a javaslatunkat sem támogatták. És javasoltuk a kiadási plafont, amivel örömmel találkozunk most az SZDSZ javaslatában is. Nyilván azért is támogattuk ennek a napirendre kerülését.

Egyetértünk azzal, hogy a felelőtlen túlköltekezést meg kell akadályozni. Nyilván vannak fenntartásaink, és lesznek módosító javaslataink, hiszen úgy ítéljük meg, hogy keveredik a javaslatban időnként a központi költségvetés és az államháztartás keretei. Ezeket majd nyilván pontosítani fogjuk. Vitánk van azzal is, hogy a gazdasági növekedés száma vajon alkalmas-e arra, hogy egy ilyen plafonnak a mértékegységét vagy számát képezze. Nyilván ehhez is lesz módosító javaslatunk.

Úgyhogy ezekkel a módosításokkal vagy több beadott módosítással mi a javaslat szellemiségét, irányát támogatni fogjuk, és arra kérjük majd a Ház többi tagját is, többek között Katona Béla frakcióvezető-helyettes urat is, hogy szintén támogassák, hogy elkerüljük azt az időszakot, amit reményeink szerint a magyar gazdaságpolitika maga mögött fog hagyni.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 221 2008.10.13. 1:18  210-224

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak egy mondat. Nem az adótörvényeket akarom itt megemlíteni, amelyek éppen most nincsenek beterjesztve, hanem Szabó Lajos itt hosszan ecsetelte vagy hosszan utalt arra, hogy az önkormányzatokat miért kell vagy mért kellene bevonni ebbe az egyeztetésbe. Azért szerintem lássunk tisztán! Annak a mai államadósságnak hány százaléka is az önkormányzatok adóssága? Körülbelül 3-5 százalék között van. Tehát az eladósodásért nem az önkormányzatokat lehet felelősségre vonni, vagy számon kérni rajtuk, hogy miért adósodtak el. Az önkormányzati eladósodás részben abból fakad, hogy a központi kormányzati államadósságot terítették szét az önkormányzati rendszerben, és jelentek meg aztán ezek részben önkormányzati, részben pedig önkormányzatok által finanszírozott intézmények, többek között kórházak adósságában.

Tehát én azt gondolom - Szabó Lajos elnök úrnak válaszolva -, hogy célszerű továbbra is különválasztani ezt a területet a mostani közpénzügyi csomagtól vagy plafontörvénytől, és anélkül tárgyalni az egészről, mert ha ebbe belemegyünk, hogy egy önkormányzat miért is adósodik el, és hogyan lehet az önkormányzati autonómiát korlátozni kétharmados parlamenti döntéssel, akkor megint elveszünk a részletekben, és akkor ebből a törvényjavaslatból nem lesz semmi. Köszönöm a szót, elnök úr. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 239 2008.10.20. 1:50  222-286

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szanyi Tibor hozzászólására szeretnék csak két percben reagálni, mert szerintem magával a törvényjavaslattal kapcsolatban az MSZP elszalaszt egy lehetőséget, és ez az a lehetőség, hogy a világgazdasági válság hatásait egy kicsit elemezve vagy megnézve visszavonják ezt a törvényjavaslatot - még időben. Az adótörvényeknél megtették, a költségvetési törvénynél szintén megtették. Nem egészen látom indokát annak, hogy ennél a törvénynél kivételt tesznek.

És itt Szanyi úrnak hadd mondjam azt, hogy az egész világ recesszióra készül. Önök is erre készülnek, az ominózus 3 százalékos növekedés helyett jövőre 1,2 százalékos növekedéssel számolnak. Most gondolják, hogy az energiaszektor, az energiaipar kivonja magát ezen hatás alól? Mindenhol recesszió lesz, kivéve az energiaszolgáltató cégeknél?

Tehát ezt a lehetőséget szerintem mérlegelni kellett volna az MSZP-nek. Igen, a világ recesszió felé megy, igen, ezek a cégek, látjuk már, pláne amelyik tőzsdén van, elég komoly problémákkal küzdenek. Meg vagyok győződve arról, hogy jövőre az elé a kérdés elé fognak kerülni, hogy azt a pénzt, ami ebből a kasszából hiányzik, azt honnan pótolják ki. Állampapírokat bocsássanak ki? A hiányt növeljék meg? Vagy esetleg a tartalékból tegyenek ebbe a keretbe pénzt?

Jobb lenne tehát megelőzni a bajt, és még most visszavonni ezt a javaslatot, úgy, ahogy tették az adótörvényekkel, mert szerintem egy nagyobb bajt akadályozunk meg 2009-ben. És akkor már, ahogy most egyébként, megint késő lesz, azon fognak majd morfondírozni, hogy melyik ujjukat harapják meg; még egyszer mondom, lehet, hogy nem is 1,2 százalékos növekedésnél, hanem nulla közeli növekedésnél.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz, a KDNP és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 4 2008.10.27. 2:08  1-12

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilván hosszú utat kell megtenni attól a ponttól, hogy nem érint bennünket a válság vagy csekély mértékben érint addig, amíg a pénzügyminiszter aztán majd arról beszél, hogy a nemzetközi gazdasági válságnak milyen hatásai vannak Magyarországon. Mégis örülünk annak, hogy ezt a hosszú utat megtette pénzügyminiszter úr, hiszen néhány héttel ezelőtt még a válság apostolainak minősültünk, most pedig ön beszél arról, hogy milyen lépéseket kellene tenni a kormánynak azért, hogy ez a válság kevésbé érintse a lakosságot és a magyar gazdaságot.

De túl kellene lépni ezen, miniszter úr, és néhány kérdésre választ kellene mindenképpen adni. Miért érinti Magyarországot mélyebben ez a válság a szomszéd országokhoz képest? Miért omlott össze az állampapírpiac? Miért van hullámvasúton a forint árfolyama? Miért kell Magyarországnak egy olyan nemzetközi szervezethez fordulna, amelytől tíz éve semmiféle segítséget nem kért, és miért kell most az Európai Unió tagországai közül elsőként ehhez a szervezethez folyamodni segítségért?

(13.10)

Azért, miniszter úr, mert az elmúlt években Magyarországon egy hibás, rossz gazdaságpolitika folyt, és amíg nem lép vissza egyet, és nem ismeri el azt, hogy a magas államadósság, a magas államháztartási hiány, a túl magas infláció, a felelőtlen költekezés, a munkanélküliség növekedése hozta ebbe a sebezhető helyzetbe ezt az országot, addig minden ilyen igyekezet kétesnek, kétszínűnek, üresnek mutatkozik.

Miniszter úr, ha végre egyszer megélnénk azt, hogy egyszer valamire azonnal reagálnak, most nem kellett volna három napot várni - mikor pénteken bejelentettük, hogy kérjük, hogy tájékoztassanak bennünket az IMF-szerződésről -, hogy ezt csak most, hétfőn tegyék meg. Lehetett volna egyből, akár már szombaton, a hét végén is beszélni ezekről a kérdésekről, hiszen egy ilyen válságos időszakban minden nap, minden óra számít, és a késlekedéssel, a kapkodással nem segítik, hogy a magyar gazdaság gyorsabban kerüljön ki ebből a válságból.

Köszönöm a szót, elnök asszony. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 14 2008.10.27. 5:16  13-16

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Pénzügyminiszteri napirend előtti felszólalással indult ez a mai nap, és talán szerencsés lett volna, ha a miniszter úr már most tájékoztat bennünket arról, hogy akár az Európai Unió különböző szintű intézményeivel, akár a Nemzetközi Valutaalappal milyen megállapodást készítenek elő. Szerencsésnek tartottuk volna, ha a parlamenti képviselők, tekintet nélkül bármelyik frakcióra, kapnak arról egy tájékoztatást, hogy milyen kötelezettségvállalással kapjuk meg azokat a támogatásokat, amelyek óhatatlanul vagy elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy a magyar gazdaság, a magyar pénzügyi rendszer stabil maradjon. Ez nem történt meg. Abban tudok csak bízni, hogy a miniszter úr majd él még a lehetőséggel, és a viszontválaszban talán kitér arra, hogy ennek a szerződésnek milyen feltételei vannak.

Hiszen tudjuk valamennyien jól, hogy Magyarország abban a helyzetben van, hogy az elmúlt tíz esztendőben nem szorult a Nemzetközi Valutaalap segítségére. Utoljára 1996-ban volt olyan készenléti hitel, amelyet az ország most igényelt az IMF-től. Akkor ezt a készenléti hitelt nem vettük igénybe, ennek a szerződésnek '98-ban lejárt az ideje, és az akkori kormány, a Fidesz-kormány deklarálta is, hogy nem kívánunk a továbbiakban az IMF-től segítséget igényelni.

Tíz évet repültünk vissza tehát az időben. Magyarország ma azon sebezhető országok közé tartozik, akik csak ilyen külső segítséggel tudják stabilizálni a gazdaságukat. Föltehetjük a kérdést: vajon miért Magyarország az első európai uniós tagország, amely ilyen segítséghez folyamodik a Nemzetközi Valutaalap irányában? Hiszen más országok nem szorulnak erre a segítségre, sem Lengyelország, sem Csehország, sem Szlovákia, sem a többi 12 újonnan csatlakozott ország közül egy sem. Nagy kérdés tehát, még egyszer hangsúlyozom, hogy ez a szerződés vajon milyen feltételekkel fog esetleg többéves kötelezettségvállalással Magyarország irányában életbe lépni. Nyilván mi is elmegyünk erre a holnapi tájékoztatóra, részt veszünk ezen, hiszen érdekel bennünket, hogy a szerződésnek milyen feltételei vannak.

Ezen túl azonban szeretnék hangsúlyozni valamit. Itt többször szóba került a felelősség szó. A miniszterelnök úr a nemzeti csúcson is utalt arra, hogy egyfajta felelősségverseny van. Nos, nyilván mindenfajta felelősség először a felelősség beismerésével kell hogy megkezdődjön. Hiszen ha a sebezhetőségről és arról beszélünk, hogy miért érint mélyebben bennünket ez a válság, nyilván a kormány elmúlt hatéves gazdaságpolitikája alapvetően felelős azért, hogy nekünk ma a Nemzetközi Valutaalaphoz, az Európai Központi Bankhoz, a londoni székhelyű EBRD-hez kell fordulni különböző segítségért. Ezzel lehet elkezdeni azt a munkát, amely valóban akár egy összefogás keretében is az ország stabilizációjához szükséges lépéseket megteszi.

Mire van ezen túl szükség? Szükség van nyilván a 2009-es költségvetés újraátdolgozására. Hiszen emlékeztetünk arra, hogy az a visszavont költségvetés, amely még 3 százalékos növekedésre épített, teljesen irreális. Ezt a kormány is belátta, visszavonta ezt az anyagot, átdolgozta, de úgy tűnik ma már, hogy ez a jövő évi 1,2 százalékos növekedés is irreálissá kezd válni, amire ez a kettes számú anyag épített. Hiszen azóta a helyzet alapvetően megváltozott. A kamatkiadásaink a jegybanki alapkamat-emelés óta jelentősen nőttek, megváltozott a forint árfolyama. Ez is jelentősen befolyásolja a következő évi költségvetés mozgásterét. Itt szeretném hangsúlyozni azt is, ahhoz, hogy ez a válság rövidebb időszakig tartson Magyarországon, mint ahogy azt ma feltételezni lehet, szükség van arra, hogy más szerkezetű költségvetés készüljön el.

Ennek a költségvetésnek a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség szerint három alapelemre kell épülnie: szociális biztonság, pénzügyi egyensúly és gazdasági növekedés. Ha olyan szerkezetű költségvetés készül 2009-re, amely ennek az úgynevezett aranyháromszögnek a stabil pontjaira épít, akkor van lehetőségünk arra, hogy ez a válság rövidebb időszakig tartson Magyarországon, mint ahogy azt ma egyébként feltételezni lehet. Nyilván a kormány lépései sok tekintetben elkésettek, megkésettek, sok tekintetben a kapkodás jeleit látjuk, amikor kormányintézkedésekről van szó. Ilyen volt a devizahitelek ügyében tett bejelentése a miniszterelnök úrnak. Hiszen minden kereskedelmi bank a saját maga józan esze és szerződés alapján futamidő-hosszabbítással, törlesztőrészlet-fölfüggesztéssel készül arra, hogy segítsen a bajba jutott adósoknak. De ha a kormány betette volna azt a pontot, hogy akár előtörlesztéssel ebben a helyzetben az emberek segíthessenek magukon, nyilván kedvezőbb lett volna ennek a csomagnak a fogadtatása. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Összességében tehát szükség van arra, hogy ez a költségvetés, amit most a parlament asztalára tettek, átdolgozásra kerüljön.

Köszönöm a szót, elnök asszony. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 42 2008.11.03. 26:04  33-43

VARGA MIHÁLY, az összegzett kisebbségi vélemények ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hát, nehéz megszólalni Szabó Lajos felajánlása után, hiszen már-már azt vártam, hogy az '50-es évek stílusában felajánlja, hogy 120 százalékra teljesítjük a költségvetés elfogadását, és mindenki meg fogja ezt szavazni. De hát szerencsére... (Felzúdulás, közbeszólások az MSZP padsoraiban. - Az elnök csenget.) Tisztelt Képviselőtársaim! Önök is hallhatták képviselőtársunkat.

De ha megengedik, azokat a véleményeket foglalnám össze, amelyeket a parlament kisebbségi álláspontot képviselő ellenzéki pártjai foglaltak össze. A költségvetési bizottságban ez az arány úgy alakult, hogy az MSZP és az SZDSZ támogatta az általános vita megkezdését, a KDNP, az MDF és a Fidesz képviselői nem támogatták.

Nos, nekem is azzal kell kezdenem, hogy valóban, ennyire kaotikus, ennyire nehezen követhető vitát talán még soha nem folytatott le a parlament egy következő év költségvetési javaslatáról. Emlékezzenek rá, tisztelt képviselőtársaim, hogy szeptember végéig kell a parlament elé terjesztenie a kormánynak az adott, a következő év költségvetési javaslatát. Ez megtörtént, és akkor Veres János úgy fogalmazott, hogy történelmi jelentőségű konzervatív büdzsé készül.

Nos, tisztelt Ház, most jelenleg a harmadik változatát tárgyaljuk majd ennek a beterjesztett anyagnak, és az ember ilyenkor óhatatlanul felteszi a kérdést, hogy vajon a pénzügyminiszteri ígéret mennyire volt reális, mennyire volt megalapozott. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy nem volt az, semmilyen tekintetben sem volt az. Sem a növekedés tekintetében, sem a hiány tekintetében, sem az államadósság alakulásának tekintetében ez a következő évi tervezet nem felelt meg azoknak az elvárásoknak, amelyekkel a parlament ezt a vitát tisztességesen le tudja folytatni.

(14.30)

Egyetértek az Állami Számvevőszék elnökével, aki úgy fogalmazott az expozé utáni beszédében, hogy igen magas kockázatú az a büdzsé, amit a parlamentnek tárgyalnia kell. Tegnap a bizottságunk ülésén még azt is hozzátette elnök úr, hogy az államháztartási törvény világosan fogalmaz, hogy minden egyes ilyen törvényjavaslat mellé egy hároméves kitekintésű makropályát kell felvázolni, ami nagyjából eligazítást ad az önkormányzatoknak, a gazdaság szereplőinek, hogy mi várható a következő években.

Most már évek óta nem teljesíti ezt az államháztartási törvényi kötelezettségét a kormány, függetlenül attól, hogy van-e válság vagy nincs válság. Ezúttal sincs ilyen jellegű tervezési munka. Úgy tűnik, hogy 2006-ban az a pénzügyminiszteri intelem, miszerint állítsanak le mindenféle tervezési vagy kalkulációs munkát, a mai napig is él. Így igen nehéz a parlamenti képviselők dolga, hiszen nehéz egyáltalán azt meghatározni, hogy a parlamentnek miről kell vitatkoznia, mihez adhat be módosító indítványt.

De engedjék meg, hogy ezúttal ne a házszabályi részéről, hanem az érdemi részéről beszéljek ennek a beterjesztett anyagnak! Nos, mindenekelőtt szögezzük le, hogy Magyarország nem pusztán a világgazdasági válság miatt került ebbe a nehéz helyzetbe, nem pusztán a pénzügyi válság az, amely oka annak, hogy már a harmadik előterjesztést tárgyalja majd a parlament, hanem egész egyszerűen az, hogy az elmúlt években egy hibás, rossz gazdaságpolitika folyt ebben az országban.

Ennek a hibás és rossz gazdaságpolitikának voltak különböző elemei. Egyik az államadósság korlátok nélküli növekedése. Emlékezzenek rá, tisztelt képviselőtársaim, többször elmondtuk, hogy az elmúlt években a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok több adósságot halmoztak föl, nagyobb államadósságot csináltak, mint a Kádár-rendszer 30 év alatt. Igen, 6 év alatt megduplázódott az az államadósság-mennyiség, amit 2002-ben az akkori kormány örökölt. Az államadósság növekedését végigkísérte az állami vagyon értékesítése, a privatizáció. Ha tehát még azt a vagyontömeget is hozzátennénk, amit időközben értékesített a Gyurcsány-kormány, akkor lenne csak ez a szám igazán elborzasztó. Így is - szögezzük le - 17 000 milliárd forint körül van ma a magyar államadósság, és egyelőre semmilyen jele nincs annak, hogy ez az adósságállomány csökkenne, vagy a növekedés tendenciája megváltozna. Nem véletlen, hogy a hitelintézetek az elmúlt években Magyarországot sorra minősítették le, és sorra adtak kedvezőtlenebb besorolást az ország adósságkockázata miatt.

Az államadósság növekedését végigkísérte az adóteher növekedése, hiszen 2003-ban, 2004-ben és 2006-ban jelentős mértékű adóteher-növekedés következett be az országban. Ennek az egyik jele az, hogy a legfejlettebb országokat tömörítő OECD jelentésében arról számol be, hogy míg 2006-ban a harmadik legnagyobb adóteherrel rendelkező ország voltunk a fejlett országok között, addig 2007-től ez már a második szintet éri el. Belgium után mi következünk, és csak annyi megjegyzést tennék ehhez, hogy Belgiumban külön adózási szabályok vonatkoznak az egyedül élőkre és külön adózási szabályok azokra, akik valakit eltartanak, vagy esetleg családi közösségben élnek. Ha levonnánk azt az adóterhet, amit ott az egyedül élők viselnek el, akkor nyugodtan mondhatnánk, hogy Magyarország az Európai Unió legmagasabb adóterhelésével rendelkezik az átlagjövedelmek tekintetében.

Végül ide kell tennem azt is, hogy az államháztartási hiány az elmúlt években szinte korlátlan mértékű volt. Nem véletlen, hogy Magyarországgal szemben az Európai Unió túlzottdeficit-eljárást folytat. Nem véletlen, hogy 2006-ban - Libanont leszámítva - világelsők voltunk az államháztartási hiány mértékét tekintve. Ide is egy megjegyzést kell tennem. Libanon éppen háborúzott az egyik szomszéd országgal, Izraellel. Nekünk békés körülmények között sikerült egy közel 10 százalékos bruttó hazai termékhez viszonyított államháztartási hiányt előállítani. Nos, azt gondolom, hogy erre nem lehetünk egyáltalán büszkék.

Mi volt mindennek a következménye? Következménye volt a munkanélküliség növekedése. Csak az elmúlt egy esztendőben 30 ezerrel több munkanélküli van az országban, mint egy évvel korábban, következménye volt a reálbérek csökkenése. Ne felejtsük el: 2007-ben még szó sem volt világgazdasági válságról, amikor nálunk már 4,8 százalékkal csökkentek a reálkeresetek, ebben az országban, és azt se felejtsük el, hogy mindemellett a lakosság - hiszen a jövedelmei szűkültek, csökkentek - a hitelezés felé fordult, azaz a lakossági hitelek aránya, a háztartási hitelek, a lakossági eladósodás az elmúlt években jelentősen nőtt. 2008. IX. hónapjának a végén a lakosság hitelállománya már 6900 milliárd forint volt, és ez is szinte csillapíthatatlan módon növekedett az elmúlt években.

Mindehhez egy újabb tényezőt tennék hozzá. Az elmúlt évek gazdaságpolitikai hiteltelenségét végig egy magas jegybanki alapkamat tudta csak finanszírozni, hiszen az az ország, amely finanszírozásra, külső segítségre szorul, amíg a hitelezőkre vagyunk ráutalva, addig nagymértékben befolyásolja a mozgásterünket, hogy az alapkamat vajon ehhez milyen mértékű. Nem véletlen egyébként, hogy Csehországgal és Szlovákiával összehasonlítva is Magyarországnak dupláját kell fizetni az adósság finanszírozásáért.

Nos, így köszöntött ránk az a pénzügyi válság, amiről a pénzügyminiszter úr beszélt. Sokkal hitelesebb, sokkal korrektebb lett volna ez a miniszteri expozé, ha a miniszter úr elmondja, hogy igen, Magyarország azért van ma nehéz helyzetben, mert az elmúlt hat évben rossz gazdaságpolitikát folytattak (Tatai-Tóth András közbeszól.); felelőtlen, következmények nélküli gazdaságpolitika folytatódott, még akkor is, ha Tatai-Tóth András úr bekiabál nekem bal oldalról. Igen, emiatt került az ország ebbe a mai, nagyon súlyos helyzetbe. Ennek a levét isszák az emberek, a magas munkanélküliség, a magas infláció és a reálbércsökkenés következményével. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Hiszen - emlékezzünk vissza - hogy is neveztek bennünket ez Európai Unió illetékesei? Európa beteg embere. Mit is mondott Gordon Brown angol miniszterelnök? Azt mondta, hogy meg kell akadályozni, hogy Magyarországtól a többi európai uniós ország is elkapja azt a pénzügyi fertőzést, amit a magyar gazdaság rossz helyzete jelent. Hogyan fogalmazott a jegybankelnök úr? Úgy fogalmazott, hogy miután az egyik antilopot elkapta az oroszlánfalka, most a következő a leggyengébb után vetette magát, Izland után Magyarország volt éppen soron az elmúlt hetekben.

Nos, azt gondolom, hogy ezt egészíti ki az Unió pénzügyi biztosának október 29-ei nyilatkozata, amikor arról beszél, hogy más európai uniós tagállam nem szorul segítségre. Mondja ezt az Unió pénzügyi biztosa, Almunia úr, világosan, egyértelműen tudomásunkra adva, hogy sajnos mi vagyunk ebben a helyzetben, eltérően más európai uniós országoktól. Ennek a jele volt az az elmúlt években, hogy többek között konvergenciaprogramot kétszer dobta vissza az Európai Unió Bizottsága, hiszen ez a konvergenciaprogram, mára világossá vált mindenki számára, rossz szerkezetre épült. Ez a konvergenciaprogram csak a hiányszámában tekintett előre. Úgy gondolta, hogy ha az államháztartás hiányát csökkenti, akkor minden problémánk megoldódott. Csakhogy miközben az elmúlt években csökkent az államháztartás hiánya, nőtt az államadósság, az adóteher növekedett, a munkanélküliség nőtt, az infláció magasabb lett, és a kamatszintek is sajnos növekedtek az elmúlt években, tehát maga a konvergenciaprogram volt hibás, amit önök 2006-ben elkészítettek.

Nos, ezért mondhatjuk azt, vagy ezért beszélhetünk arról, hogy a pénzügyi válság következményeként Magyarország az államcsőd szélére sodródott. Amikor miniszterelnök úr arról beszél nekünk, hogy sikerült elkerülnünk az államcsődöt, vajon nem kellene föltenni a kérdést, hogy hogy is kerülhetett Magyarország az államcsőd közelébe - ellentétben a szomszéd országokkal? (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) Nem kellene arról beszélnie, hogy milyen felelősség terheli őt abban, hogy Magyarországot az államcsőd szélére juttatta az elmúlt évek gazdaságpolitikája? Nem kellene önkritikusan arról számot adnia, hogy a Balatonőszödön már zárt körben titkosan elmondott beszédében vajon milyen hibák elkövetése vezetett oda, hogy 2008-ban Magyarország olyan hitelért folyamodik, amelyet Izland, Ukrajna és jelentkezőként Fehéroroszország és Pakisztán akar az IMF-től igénybe venni? (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) Szégyen, tisztelt képviselőtársaim! Nyugodtan mondhatjuk: szégyen az ország számára, hogy az elmúlt években az önök kormányzása ezt az állapotot idézte elő. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Itt álljunk is meg egy pillanatra, beszéljünk néhány szót erről az IMF-hitelről! Hiszen Magyarországon az elmúlt tíz évben nem szoktunk hozzá, hogy Magyarországnak olyan nemzetközi szervezethez kell fordulnia, ami általában fejlődő országok vagy - hagyományos kategóriával - harmadik világbeli országok megsegítésén dolgozik. Magyarország ma olyan országokkal kerül egy szintre ebben a tekintetben, mint Zambia, Sierra Leone, Albánia. Ezek az országok rendelkeznek jelentős IMF-hitellel.

(14.40)

Szeretném azt is hozzátenni, hogy például Csád és Etiópia az elmúlt években már nem vett igénybe IMF-segítséget ettől a szervezettől. Van még lejjebb, tisztelt képviselőtársaim?! Nos, ezért mondjuk azt, hogy illett volna a kormánynak vagy azoknak a kormányilletékeseknek, akik ezeket a tárgyalásokat elkezdték és lefolytatták, tájékoztatni a parlament pártjait, tájékoztatni az érdekképviseleteket, a szakszervezeteket, tájékoztatni esetleg az ellenzéki pártokat is, mert amit ezzel a hitellel csináltak, az a klasszikus '80-as évek pártállami időszakát idézi vissza. (Közbeszólások az ellenzéki oldalon: Úgy van! - Szocialista demokrácia.) Nem tájékoztattak senkit. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Úgy akarnak 25 milliárd dolláros hitelhez jutni, hogy arról még most fog majd, többszöri követelésünk után a parlament egyik illetékes bizottsága legalább valamilyen tájékoztatást kapni, tisztelt képviselőtársaim. Hogy is van ez? Hogy is van ez?! Többéves elkötelezettséget vállalnak a magyar emberek, a lakosság, a vállalkozások kontójára, és erről nem hajlandók tájékoztatni senkit? Ezt is nyugodtan nevezhetem szégyennek, tisztelt képviselőtársaim. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Persze azt is meg kell jegyeznem, hogy ebben a tekintetben az Európai Unió illetékesei sem voltak rugalmasabbak, hiszen mindig is azt mondtuk, hogy az Európai Unió számunkra egy olyan közösség, amely a válságok megelőzésében és a kialakult válságok kezelésében adhat segítséget számunkra. Az igen, egy európai megoldás lett volna, hogyha Magyarország az Európai Unió keretein belül maradva talál megoldást arra az államcsőd közeli helyzetre, amiről az előbb beszéltem. Sajnos, úgy tűnik, hogy az Európai Unió is rugalmatlan volt ebben a tekintetben. Sajnáljuk, jó lett volna, hogyha a kormány tájékoztatja a parlamenti pártokat arról, hogy az Európai Unió illetékeseivel, az Európai Központi Bank illetékeseivel, az EBRD-vel, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank illetékeseivel, az IMF-fel, a Valutaalappal és a Világbankkal milyen tárgyalásokat folytatott az elmúlt hónapokban. Továbbra is tehát az a kérésünk, az a követelésünk, hogy hozzák nyilvánosságra ezt a szerződést, és tájékoztassanak bennünket arról, hogy mit vállaltak ebben a szerződésben, melyek a részletei ennek a szerződésnek. (Közbeszólás az ellenzéki oldalon: Úgy van!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy mondattal tartozom még annak, hogy hogyan is jutottunk ide, ez pedig az euró bevezetése. Önök úgy vették át ezt az országot 2002-ben, hogy politikai pártállástól függetlenül egyet tudtunk érteni abban, hogy Magyarországon 2007-ben, de legkésőbb 2008-ban euróval lehet fizetni. Önök 2003 és 2004 folyamán ezen már módosítást hajtottak végre, és azt mondták, 2008. január 1-jével Magyarországon euróval fogunk fizetni. Hogyan jutottunk el abba a helyzetbe, hogy 2008-ban nemhogy euróval nem fizetünk, hanem egész egyszerűen azt sem tudjuk megmondani, hogy mikor lehet majd Magyarországon euróval fizetni? Nem kellene itt is önkritikát gyakorolni? Nem kellene itt is elmondani azt, hogy a magas államadósság, az adóterhek növekedése, az eladósítás, a privatizáció hogyan juttatta Magyarországot abba a helyzetbe, hogy ebben a világgazdasági válságban az euró nélkül sokkal kitettebb a válság következményeinek, mint Csehország vagy éppen Szlovákia, aki jövőre fogja bevezetni az eurót?

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mit is kínálnak önök most ebben a költségvetésben? Mit kínál az MSZP az ország számára? Nincs új a nap alatt, önök újra egy megszorító csomaggal jelentkeznek, egy szimpla megszorító csomaggal, amely fűnyíróelv alapján 150 milliárd forintos megszorítást tartalmaz az önkormányzatoknál, 120 milliárd forintos megszorítást tartalmaz a béreken, 170 milliárd forintos megszorítást tartalmaz a nyugdíj- és egészségbiztosítási kasszánál, és 90 milliárd forintos megszorítást tartalmaz a családok, a közlekedés és a tanulás tekintetében.

Néhányan hitetlenkedve néznek felém az MSZP soraiból, engedjék meg, hogy néhány részletet is idézzek ezekből a tételekből: az önkormányzati megszorításoknál a települési önkormányzatok feladataiból újabb 6 milliárd forint mínusz, a közművelődési és közgyűjteményi feladatoknál újabb 2 milliárd forint elvonása, a szociális és gyermekjóléti alapszolgáltatás feladatainál újabb 2,5 milliárd forint elvonás, a közoktatásnál újabb 32 milliárd forintos elvonás, a többcélú kistérségi társulások támogatásából újabb 3,6 milliárd forint elvonás. Ezeknek az összege összesen - minden tételt itt nem soroltam föl - 150 milliárd forint mínusz az önkormányzati rendszerben.

Több mint 120 milliárd forintos megszorítást hajtanak végre a béreken. Erről az Állami Számvevőszék elnöke és a többségi véleményt előadó Szabó Lajos kollégám is bővebben szólt, igen, a nyugdíjaknál, a bérbefagyasztásnál a közalkalmazottaknál, a közszférában dolgozóknál, tehát mindazoknál az intézményeknél, amelyek a közszféra fejezeteihez tartoznak, rendőrség, Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, vám- és pénzügyőrség, büntetés-végrehajtás, bíróságok, ügyészség, összességében 120 milliárd forinttal csökkentik a béreket. Nem véletlen, hogy a közalkalmazottak következő évi reálbércsökkenése példátlan módon meghaladhatja a 10 százalékot is, amennyiben minden az önök által tervezett szerint alakul.

170 milliárd forintos megszorítás a nyugdíj- és egészségbiztosítási kasszánál. Itt hosszasan sorolhatnám azokat a mondatokat, amikor azt mondták, az egészség- és nyugdíjügyben nem ismernek kompromisszumot, és tartják magukat a korábbi tételekhez. Nos, ehhez képest a 13. havi nyugdíjnál, a hozzátartozói nyugellátásnál, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjnál, öregségi nyugdíjnál, háziorvosi ügyeleti ellátásnál összességében 170 milliárd forinttal szorítanak meg.

És végül a család, a tanulás, a közlekedés területe. Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára hallották reggel azt a mindannyiunkat megdöbbentő hírt, hogy egy diákokat szállító busz Tiszafüred és Tiszaigal között karambolozott, ahol több diák megsérült, egy halálos áldozata is van az eseménynek. Nos, arról kevesebbet beszélünk, hogy a kistelepüléseken az iskolai ellátás megszüntetése, az iskolabezárások, éppen ennél a településnél is, Tiszaigalnál a felső tagozat bezárása szeptember 1-jével arra kényszeríti a gyerekeket, hogy minden reggel útra keljenek (Moraj az MSZP soraiban.); minden reggel útra keljenek, és minden szülő úgy engedje el a gyermekét, hogy aggódjon azért, vajon célba tud-e érni. (Dr. Kövér László: Szerényebben ott a túloldalon! - Domokos László: Nincsen lelkiismeretetek! - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Ezekből... - hallgassanak meg, képviselőtársaim!

Igen, önök most, a következő évi költségvetésnél újra ezekből a tételekből vesznek el. Hadd mondjam el tételesen: a családi pótléknál mínusz 13 milliárd, a gyermekgondozási segélynél és gyermeknevelési támogatásnál mínusz 3 milliárd, a megváltozott munkaképességűek járadékánál mínusz 4 milliárd, a szakképzési és felnőttképzési támogatásoknál mínusz 16 milliárd, a közoktatási célú humán szolgáltatásnál mínusz 7 milliárd, a helyi, helyközi személyszállítási közszolgáltatásoknál és a vasúti pályahálózatnál mínusz 30 milliárd forint, valamint fogyasztói árkiegészítésnél mínusz 5 milliárd forint.

Nos, ez okozza azt, hogy ez a megszorító csomag több mint 500 milliárd forint feletti összeget von el ebből a költségvetésből, a bérekből, a nyugdíjakból, az egészségügyi ellátásból, a nyugdíjellátásból, a család, a tanulás és a munka világából. Ez nem elfogadható, ez nem szavazható meg, tisztelt képviselőtársaim. Ez tehát a kormány megoldása. (Taps a Fidesz soraiban.) Ez tehát a kormány megoldása, a megszorító csomag.

Most nézzük meg egy pillanatra, hogy mi az a megoldás, amelyet más országokban elkezdtek működtetni a válság bekövetkeztekor. Nézzük meg, hogy Németországban, Olaszországban, Franciaországban vagy akár a környező országokban is milyen megoldásokkal válaszolnak ezekre a jelenségekre, hogyan próbálják megtartani a munkahelyeket. Tisztelt Képviselőtársaim! Franciaországban az első intézkedés az volt, hogy azoknak a vállalkozásoknak a számára, amelyek most indulnak el, 2009 végéig nincs iparűzési adó. A kormány adócsökkentéssel válaszolt erre a válságra. Nézzük meg, hogy Németországban milyen vita folyik: arról vitatkoznak, hogy mely tételeknél lehessen adót csökkenteni. A gazdasági miniszter többek között azt javasolja, hogy a személyi jövedelemadónál legyen adócsökkentés a lakosság megsegítése, a vállalkozások támogatása érdekében. Olaszországban szintén adócsökkentéssel reagáltak erre a válságra, és emellett a kis- és középvállalkozói szektor támogatását javasolja az ottani olasz kormány. Nem véletlen, hiszen ott is tisztában vannak azzal, hogy a kis- és középvállalkozói szektor az, amely a legtöbbet tudja tenni a munkahelyek megtartása érdekében. Ehelyett a magyar kormány, mint ahogy mondtam is, a megszorítások, a fűnyíróelv alapján végzett megszorítások eszközét alkalmazza.

(14.50)

A parlamenti bizottságok kisebbségi véleményei alapján milyen költségvetés kellene Magyarország számára 2009-ben? Az előbb elsoroltam, szerintünk milyen kockázatai vannak a jövő évnek finanszírozhatóság, versenyképesség, munkaerőpiac, hitelesség és növekedés tekintetében. Világos, hogy csak olyan módosítást, csak olyan törvényjavaslatot lehet elfogadni 2009-re, amely megpróbálja biztosítani a pénzügyi egyensúlyt, emellett arra törekszik, hogy gazdasági növekedés legyen az országban, hiszen ez fog munkahelyet teremteni, beruházást támogatni, ez fog több család számára megélhetést biztosítani, és tekintettel van a szociális biztonságra is.

Tehát pénzügyi egyensúly, gazdasági növekedés, szociális biztonság; olyan költségvetésre van szükség, amely e háromszög pontjain nyugszik. Ezért fenntartjuk azt a véleményünket, hogy egy túladóztatott ország esetén a növekedéshez az adócsökkentésen keresztül vezet az út. Ilyen lépéseket tesznek tőlünk nyugatra, ilyen lépéseket tesznek a szomszéd országokban, s ilyen lépést javasol most az egyik amerikai elnökjelölt az amerikai választási kampányban. Nekünk túladóztatott országként szintén arra van szükségünk, hogy forrásokat, pénzt hagyjunk a vállalkozásoknál, hiszen ezekből lehet munkahelyet megtartani, ezekből lehet beruházásokat, vállalkozásokat támogatni.

Éppen ezért azt javasoljuk, hogy a következő év költségvetésében jelenjen meg az adócsökkentés. Továbbra is fenntartjuk a 4 százalékos különadó eltörlését. Javasoljuk, hogy az a társasági adó, amely 16 százalék volt 2006-ban és amit 18 százalékra növeltek, csökkenjen vissza 16 százalékra. Javasoljuk, hogy ebben a helyzetben a kormány fontolja meg a kamatadó és az árfolyamnyereség-adó felfüggesztését átmeneti időre, hiszen ezzel segítheti a tőzsdén szereplő vállalkozásokat, és ezzel segítheti a lakossági megtakarítások ösztönzését is.

Az adócsökkentés mellett javasoljuk, hogy a kormány indítson el kis- és középvállalkozásokat támogató programot, elsősorban uniós forrásból. Napirend előtt hosszú listát hallhattunk arról, hogy milyen támogatási programok lesznek, de ezekből egy fillért sem látunk viszont a 2009-es törvényjavaslatban. Hol van ez a pénz, tisztelt képviselőtársaim? Önök az elmúlt években is mindig ígértek tízmilliárdokat, százmilliárdokat, mindenféle pénzt megígértek a vállalkozásoknak - Baráth Etele mutatja nekem, hogy hol van ez a pénz -, de ezekből nem lett semmi. Ezekből az elmúlt évben is csak 1 százalékos gazdasági növekedés volt, miközben tőlünk északra 8 és 10 százalékkal növekedtek a szomszéd országok. Tehát javasoljuk ennek a támogatásnak a növelését.

Végül javasoljuk, hogy a kormány fagyasszon be minden olyan kiadást, amely ebben a helyzetben luxuskiadásnak, feleslegesnek, indokolatlannak minősül. Egyetértünk azzal, hogy szükség van arra, hogy a kormányzati oldalon minden olyan tételt, amit a kormányzatnak nem kell ad hoc módon azonnal kifizetnie, nem kell tételesen folyósítania, fagyasszunk be. Ebből a szempontból szintén csak megdöbbenéssel tudunk hangot adni annak a tegnapi hírnek, miszerint a kormány a kormányzati szervek 12 milliárdos jutalomkeretét 2 milliárdra szállítja le. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez méltánytalan az emberekkel szemben. A 12 milliárd is az volt, de a 2 milliárd forint is az. Ezeket az összegeket be kell fagyasztani annak érdekében, hogy az adócsökkentés, a vállalkozások támogatása 2009-ben valóban hatni tudjon, megmaradjanak a munkahelyek, a családok ne kerüljenek rosszabb helyzetbe, és az ország működőképes maradjon.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 28-30 2008.11.10. 4:57  27-32

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány a múlt héten szerdán jelentette be... (Zaj. - Az elnök csenget.) Ez nekem szól, elnök asszony? (Derültség a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Nem önnek szól, frakcióvezető-helyettes úr.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Engem nem zavar. Tisztelt Ház! A kormány a múlt héten szerdán jelentette be, hogy 600 milliárdos bankmentő csomagot kezdeményez. A dolog mindenképpen meglepő volt több ok miatt is. Korábban kormánytagok nyilatkoztak úgy, hogy a magyar bankrendszer stabil, nem szorul rá semmiféle segítségre. Hadd idézzem egy öt nappal korábbi, gazdasági miniszter által adott interjú szövegét. Az újságíró megkérdezi a gazdasági miniszter urat, hogy hogyan is kell érteni azt a mondatát, amit a parlamentben mondott el, hogy a válság nem fog begyűrűzni az országba. Mire ő azt mondja: "Én nem azt mondtam, hogy a válság nem fog begyűrűzni, hanem azt, hogy a válság elsődleges hatásai nem lesznek jellemzők Magyarországra. Amerikában bankok mentek csődbe, Angliában bankokat államosítottak, hazánkban viszont stabil a bankrendszer, a pénzintézetek erősek, 80 százalékuk külföldi kézben van" - mondja a gazdasági miniszter öt nappal korábban.

Persze, azt is mondhatná, hogy ő még szerencsésebb volt, hiszen a pénzügyminiszter két nappal korábban nem tudta, hogy ilyen bankmentő csomag fog készülni - erről legalábbis az illetékes bizottságot elfelejtette tájékoztatni. (Zaj. - Az elnök csenget.) Feltehetnénk a kérdést, tisztelt képviselőtársaim, mikor mond igazat a kormány. Akkor, amikor arról beszél, hogy a bankrendszer stabil, és nincs semmiféle baj? Vagy akkor, amikor arról beszélnek nekünk, hogy a bankrendszert meg kell támogatni 600 milliárd forintos összeggel, a Nemzetközi Valutaalaptól igénybe vett 25 milliárd dolláros segélycsomagból 3 milliárd dollárral?

A kérdést tovább folytathatnánk, hiszen a miniszterelnök úrtól tudjuk, hogy az államcsőd széléről rángatták vissza az országot, és miközben a miniszterelnök úr mélyen hallgat arról, hogy az államcsőd szélére hogyan sikerült Magyarországot eljuttatni, megjegyzem, az Unió pénzügyi biztosa arról beszélt, hogy Magyarországon kívül más európai uniós tagország nem szorul ilyen segítségre, tehát miközben mélyen hallgat arról, hogy az államcsőd szélére hogyan is jutott el Magyarország éltanulóból, azonközben kapkodva a fejünket, még azt hallhattuk néhány hónappal korábban, júniusban-júliusban, hogy beindultunk. Emlékezzenek vissza, tisztelt képviselőtársaim, az MSZP olyan kampányt kezdett el idén nyáron, hogy vége a nadrágszíjmeghúzás politikájának, eredményre vezetett az elmúlt évek megszorító politikája, és most már nagyon komoly életszínvonal-javító lépések következnek. Hát most akkor beindultak, vagy államcsőd? Vagy esetleg attól van államcsőd, hogy önök beindultak az elmúlt években?

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy is volt ez? Megint nem mond igazat a kormány? Megint eltitkolják előlünk az ország valós gazdasági helyzetét? Beindultak, vagy államcsőd? Nehéz helyzetben van a magyar bankszektor, vagy nincs nehéz helyzetben? Ez a félretájékoztatás, ez a titkolózás egész egyszerűen elfogadhatatlan, tisztelt képviselőtársaim.

Jogunk van tudni azt, hogy a Valutaalap, a Világbank és az Európai Unió által megnyitott hitelkeret (Zaj. - Az elnök csenget.), amely az adósságállományt növeli, milyen célokra fordítódik, hiszen miközben önök újra csak a megszorítást javasolják az ország lakosságának, a vállalkozói szektornak, azonközben azt tapasztaljuk, hogy a munkanélküliség elkezdett növekedni. Épp a múlt hét egyik híre volt, hogy Nagyigmándon már 800 embert bocsátottak el. Az egyik kutatóintézet, az MTA Közgazdasági Intézetének munkatársa, Köllő János fogalmaz úgy, hogy ezúttal a középosztály tagjai kerülhetnek utcára. Tehát az a koncepciótlanság, az a kapkodás, ami a gazdaságpolitikát jellemezte az elmúlt években, világosan vezet oda, hogy erre a helyzetre sincs a kormánynak megoldása.

(14.10)

2002 óta a munkanélküliség folyamatosan nőtt. Fölötte vagyunk az Európai Unió átlagának, és nem látjuk azokat az elképzeléseket, nem látjuk azokat a programokat, amelyekkel a munkanélküliség növekedését fékezni lehetne, vagy amellyel ebben a helyzetben a munkahelyeket meg lehetne tartani az országban. (Göndör István közbeszól.) Göndör István hiába kiabál, szó sincs adócsökkentésről. (Derültség az MSZP soraiban.) Hiába kiabál Göndör István, hiába nevet ezen, nincs szó a vállalkozások megsegítéséről, munkahelyteremtésről. (Az elnök csenget.)

Tisztelt Képviselő Úr! Miközben ön itt nevetgél, azonközben jó, ha tudjuk, hogy azt a 25 milliárd dolláros hitelkeretet, amelyet önök föl kívánnak venni, efelől kétségem nincs, a magyar lakosságnak, a magyar vállalkozói szektornak kell visszafizetni, azt a magyar lakosság és a magyar vállalkozói szektor adóterheiből kell majd törleszteni az országnak. Ezért követeljük továbbra is, hogy a Valutaalappal kötött szerződést hozzák nyilvánosságra.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a Fidesz, a KDNP és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 16 2008.11.17. 5:11  15-18

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mennyivel elegánsabb lett volna a miniszterelnök úrtól, ha itt ma, mondjuk, a parlamentben, feláll, és azt mondja: elnézést, tisztelt Ház, tisztelt magyar nyilvánosság, tévedtem, a Nemzetközi Valutaalap ügyében nem lesz szerződés.

Hogy az elejéről kezdjem, tisztelt képviselőtársaim, a miniszterelnök úr volt az, aki nem is olyan régen még arról biztosított bennünket, hogy amennyiben meglesz ez a szerződés, bemutatják majd a magyar parlament tagjainak is. Hadd idézzem miniszterelnök úr több nyilatkozatát! November 4-én Madridban ezt mondja: megkezdődik az a folyamat, amelynek a vége egy hitelszerződés aláírása, több napba vagy több hétbe is belekerülhet, mire megszületik a szerződés. Arról biztosít bennünket Gyurcsány Ferenc október 31-én is egy rádióműsorban, hogy a szerződést ismertetni fogják, és ugyanezt teszi egy korábbi sajtónyilatkozatában, s ezt egészíti ki egyébként a pénzügyminiszternek egy nyilatkozata, aki így fogalmazott: az IMF-szerződés ismerete reális, de nem időszerű igény - mondta ezt Veres János egészen pontosan november 2-án.

Nos, eltelik néhány hét, eltelik néhány nap, és kiderül, hogy bizony ennek a szerződésnek az ígérete nem volt megalapozott a miniszterelnök úr részéről, és miniszterelnök úr, ahelyett, hogy azt mondaná nekünk, hogy bocsánat, tisztelt Ház, tisztelt magyar nyilvánosság, nem lesz ilyen szerződés, gyerekes módon elkezd vádaskodni, prejudikálni, gyalázkodni a Fidesszel szemben, ahelyett, hogy ez a puszta bocsánatkérés elhangzott volna itt.

Tisztelt miniszterelnök úr, ez már nem az első eset, hogy ön a saját maga nem reális, nem igaz mondatait - hogy finoman fogalmazzak - egy újabb vádaskodással próbálja meg orvosolni. Ez már a harmadik ilyen eset ebben a történetben. Mert mi is volt a történet eleje, tisztelt Ház? Az első az volt, hogy bennünket nem érint majd a világgazdasági válság. Ugye, emlékeznek rá, itt a parlamenti patkóban hangzott el, hogy a Fideszben a válság apostolai ülnek, akik nincsenek tisztában a valós helyzettel, Magyarországot ez nem érinti, vagy csak egészen elhanyagolható mértékben? Itt vagyunk nyakig ebben a válságban - első hazugság, miniszterelnök úr.

Aztán itt van a második, ami arról szólt, hogy nem fogják igénybe venni ezt a hitelt. Itt is hadd idézzem önt, csak hiteles forrásból! Ön azt mondja október 30-án egy televíziós műsorban: Magyarország nem veszi fel, és nem költi el a Nemzetközi Valutaalap hitelét. Tisztelt Képviselőtársaim! Miközben ezek a mondatok elhangoztak, már lehet, hogy úton is volt az a pénz. Tudjuk jól, hogy 4,9 milliárd eurót Magyarország időközben már lehívott ebből a hitelkeretből. Úgyhogy, miniszterelnök úr, itt sem mondott igazat.

Itt van most ez a harmadik, ez a van szerződés vagy nincs szerződés kérdése. Nem elegánsabb lett volna önnek azt mondani, bocsánat, tévedtem? Esetleg azt mondani, hogy az apparátus tájékoztatott félre? Nem, ön ehelyett megint csak vádaskodik, megint újabb és újabb rágalmakat szór azokra, akik már korábban elmondták, hogy ha van ilyen szerződés, ha lesz ilyen szerződés, azt be kell mutatni a magyar nyilvánosságnak. Lassan az az érzésünk, tisztelt Ház, hogy az a bizonyos sánta kutya a magyar miniszterelnökhöz képest a magyar csodaló, Overdose, mert valóban, a magyar miniszterelnököt könnyebb utolérni mindenféle kijelentése után, mint azt a bizonyos sánta ebet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt van az újabb kérdés, amire még mindig nem kaptunk választ: mire is fogják fölhasználni ezt a pénzt? Miniszterelnök úr, erről önnek beszélni kellene a parlamentben. Pénzügyminiszter úrtól azt hallottuk, hogy majd tájékoztatják a bizottságot. Ehhez képest az első hitelkeret lehívása és a bankmentő csomag bejelentése után került csak sor erre a parlamenti bizottsági tájékoztatóra. Vajon miért? Az újságból kell a magyar parlament képviselőinek is tájékozódni?

Emlékeztetnénk rá, hogy Magyarország most olyan exkluzív körben van, mint Ukrajna és Pakisztán, akik az IMF-hez fordultak. Ukrajnában nyilvános parlamenti vita volt arról, hogy mi történik ezzel a hitelkerettel, hogyan használja föl az ország. (Révész Máriusz: Az egy demokrácia.) Pakisztán most hívta le ezt a keretét, és ott is tervezik, hogy a parlament fogja majd megvitatni ennek a részleteit. Magyarisztánban, sajnos, tisztelt képviselőtársaim, nem divat és nem szokás a parlamentet tájékoztatni, még a parlamenti bizottságot is csak megkésve, miután már az újságok megírták, hogy ennek a hitelkeretnek mik a feltételei.

Végül, de nem utolsósorban, ha már a pénzről van szó, miniszterelnök úr, a hét végén újra megtudhattuk, hogy van itt pénz, csak éppen másra költik. 1,2 milliárd forintos szerződést kötött a Miniszterelnöki Hivatal kommunikációra és PR-ra, és azt is megtudhattuk, hogy 116 millió forintért tervezik az egészségügyi PR-körutat a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség keretében. Miniszterelnök úr, ha valóban takarékoskodni kell, ha valóban meg kell szorítani, akkor itt kezdjék ezt a megtakarítást, ne az embereken, ne a nyugdíjasokon és ne a bérből élő közalkalmazottakon.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 157 2008.11.24. 5:27  154-177

VARGA MIHÁLY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság megtárgyalta a törvényjavaslatot, és többségi szavazással általános vitára alkalmatlannak találta.

Mielőtt azonban ennek néhány elemét vagy okait boncolgatnám, engedjék meg, hogy picit távolabbról kezdjem. Nyilván minden országban, így Magyarországon is a gazdaságpolitika alakítói, a gazdaság szereplői minden lehetséges eszközt és lépést megtesznek annak érdekében, hogy a gazdaság vérkeringését biztosító kereskedelmi bankok, a pénzintézeti rendszer működőképes maradjon. Így van ez Nagy-Britanniában, így van ez Amerikában, az Egyesült Államokban, így van ez a szomszéd országokban, Lengyelországban vagy éppen Ausztriában, és így van ez Európa számos más országában is.

Az a világgazdasági válság, amelyiknek az érezhető és már tényleges jelei idén októberben mutatkoztak meg, de amelynek egyébként az előszelét már lehetett idén nyáron is tapasztalni, nyilván minden ország kormányát arra ösztönözhette volna, hogy felkészüljön erre a válságra, hogy lépéseket tegyen annak érdekében, hogyan lehet a válságot kezelni, és hogyan lehet ennek a hatását csillapítani.

Szomorúan kell megállapítanom, hogy a magyar kormány ilyen lépéseket korábban nem tett. A magyar kormány még idén októberben is azzal hívta fel a figyelmet magára, hogy arról beszélt, ez a válság nem fog bennünket érinteni, és ez a válság, ha érint is, elhanyagolható mértékű lesz.

(17.10)

Nos, ez nem így lett, a kormányzati felelősség tehát abban a tekintetben, hogy semmilyen megelőző lépést nem tett a válság elhárítására, mindenképpen megáll.

A második kérdés, hogy vajon az a lépés, amelyről miniszter úr beszélt, elegendő-e arra, hogy ezeket a hatásokat csillapítani tudjuk. Nos, ahogy idéztem is, vagy ahogy az első mondattal jeleztem is, a parlament költségvetési és pénzügyi bizottsága szerint nem elegendő. A bizottság többségi szavazással nem tartotta általános vitára alkalmasnak ezt az előterjesztést, így tehát minden oka megvan annak, hogy a vitát elkezdjük itt, a parlament plenáris ülésén - zárójel bezárva. Tehát a parlamenti szakbizottság úgy ítélte meg, hogy ez az előterjesztés nem alkalmas erre.

De ezen túlmenően, ha megfigyelték az elmúlt napok, az elmúlt hetek banki nyilatkozatait a kormány - idézőjelben - "bankmentő csomagjával" kapcsolatban, akkor azt is tapasztalhatták, hogy ez a gazdaság szereplői szerint sem alkalmas arra, amire a kormány szánta. Pénzügyminiszter úr és a kormány jó néhány gazdaságpolitikusa arról beszélt, hogy három bankot érinthet ez a bankmentő csomag. Nevezzük meg őket - elhangzottak a nevek, miniszter úr, hiába csóválja a fejét -: az OTP-ről volt szó, az MKB-ról és a CIB Bankról. Mind a három bank deklarálta, határozottan kijelentette, hogy nem kíván ebben a bankmentő csomagban részt venni. Legutoljára ezt talán az OTP tette meg, amely annyival korrigálta a mondandóját, hogy ilyen feltételek mellett nem kíván ebben a bankmentő csomagban részt venni.

Ha megnézzük az OTP árfolyamát az után a bejelentés után, hogy az állam beszáll az OTP-be, nemhogy emelkedett volna a részvényárfolyam, hanem egy drámai zuhanásnak indult. Igen, Magyarországon az emberek, a részvényesek is meg vannak győződve arról, hogy az egy banknak nem használ, ha a kormány ilyen eszközökkel, ilyen feltételekkel száll be egy bank - idézőjelben - "megmentetésébe".

Tehát összegzem: sem a parlament szakbizottsága, sem az érintettek vagy hírbe hozott bankok nem tartották alkalmasnak ezt a bankmentő csomagot arra, amire a kormány kitalálta. S miért is nem tartották alkalmasnak? Először is azért, mert tisztázatlanok a feltételek. A miniszter úr például itt kiemelte hosszasan, hogy a részvényeseket hogyan lehet kifizetni egy ilyen bankmentés után. De miniszter úr nagyon jól tudja, hogy egy részvényesnek az semmiféle garanciát, bizalmat vagy optimista szcenáriót nem ad, ha azt mondják neki, hogy most beszáll az állam, de csak majd két év múlva kapja meg a részvényei ellenértékét. Nézzék meg a szomszédos Ausztriát! Ott olyan bankmentő csomag készült, ahol a kormányzat vállalta, hogy amennyiben beszáll egy bankba, azonnal megkezdi a részvényesek kifizetését.

Miniszter úr, két évig ott vannak egy bankban, mindenféle döntéseket hoznak, mindenféle programokat indítanak el a bank eszközeivel, a bank anyagi lehetőségeivel - ön valóban azt gondolja, hogy ennek nincs hatása arra, hogy két év múlva a részvényárfolyamok hogyan fognak alakulni? Szerintem igenis van. Nem véletlen tehát, hogy Magyarországon az állami mentőöv nemhogy segített volna egy bank helyzetén, hanem ellenkezőleg, az kedvezőtlen irányba befolyásolta a részvényesek árfolyamát. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) És itt még nem beszéltünk az állami tulajdon kérdéséről vagy az államosítás kérdéséről.

Mindezek alapján a bizottságunk nem támogatta általános vitára ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalását.

Köszönöm, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 163 2008.11.24. 15:15  154-177

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Igyekszem Kékesi Tibor felszólításának eleget tenni, én is abban a szellemben szeretnék hozzászólni a vitához, hogy ebből egy olyan törvényjavaslat legyen, amely valóban segít a magyar gazdaságnak, és segít abban, hogy a magyar pénzügyi közvetítőrendszer stabilitása erősödjön vagy egyáltalán megmaradjon.

Mindezek ellenére hadd tegyek mégis néhány megjegyzést az elhangzottakhoz, bár ez nyilván csak bennünket, parlamenti képviselőket érdekel. Kékesi Tibor itt egyenlőségjelet tett a között, hogy hogyan foglal állást erről a törvényjavaslatról, mondjuk, a turisztikai vagy a környezetvédelmi vagy az egészségügyi bizottság, vagy hogyan foglal állást egy olyan bizottság, amelyik a parlament első helyen kiemelt szakbizottságaként tárgyalja ezt a törvényjavaslatot. Mégis úgy érzem, hogy amikor a bizottságunkban pénzügyminiszter úr személyesen jelenik meg a törvényjavaslat tárgyalásakor, talán mégiscsak fontosabb ennek a bizottságnak a véleménye, mint mondjuk, egy, esetleg ebben az ügyben semlegesebb bizottság álláspontja. De valószínűleg nem is ez a lényeg. És itt szeretnék rátérni arra, hogy ebben a formájában a Fidesz miért nem támogatja ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását.

Először is meg kell említenem, hogy egy ilyen helyzet nyilván nagyon sok mindennel függ össze, és alkalmas arra, hogy a parlament vitát folytasson arról, vajon a gazdaságpolitika elmúlt néhány esztendeje megfelelő keretet adott-e ahhoz, hogy Magyarországon ez a válság kisebb vagy nagyobb erejű legyen; igyekezett ezt csillapítani, vagy éppen ellenkezőleg, felerősítette. Nyugodtan mondhatom, hogy sajnos az elmúlt években Magyarországon olyan gazdaságpolitika folyt, amely Magyarországot, a magyar gazdaságot sokkal sebezhetőbbé tette, mint a szomszéd országokat.

Ennek két elemét szeretném kiemelni. Mindannyian arról beszélünk, a szakma, a szakértők is arról beszélnek, hogy ez egy olyan válság, amely alapvetően bizalmi, vagy hogy egy szakszót mondjak, likviditási válságot jelent. Nézzük meg, hogy az elmúlt években a magyar kormány tett-e azért, hogy ez a bizalmi válság vagy ez a likviditási válság ne alakuljon ki. Azt tudom mondani, hogy nem tett ezért semmit. Sőt, ezzel ellentétes folyamatok voltak a magyar gazdaságban. Egyrészt a központi költségvetés, az állam adóssága jelentős mértékben megugrott. (Egy szocialista képviselő tüsszent.) Egészségére, képviselő úr - ez igaz is. (Derültség.) Gondoljunk csak bele abba, hogy megduplázódott az elmúlt hat év alatt a magyar állam adósságállománya. 2002 májusában 8000 milliárd forint volt, most a 17 000 milliárd forintot közelíti. Ebből lehet látni, hogy bizony az elmúlt hat évben nagyobb adósságot halmozott fel a mostani, MSZP vezette kormány, mint amit a Kádár-rendszer 1989 végéig, 1990 elejéig. Tehát ebből a szempontból sajnos felelőtlen gazdaságpolitika folyt, az adósságállomány megugrott, Magyarország sebezhetősége erről az oldalról, az állami gazdaságpolitika oldaláról jelentősen megnőtt.

De nem könnyebb a helyzetünk a másik oldal, a háztartások tekintetében sem, sőt nyugodtan mondhatom, a vállalati szektor és a háztartások tekintetében sem. Hiszen az elmúlt évek lényegében arról szóltak, hogy a Magyarországon kialakult nagyon magas kamatszint mellett, akár fogyasztási hitelekről volt szó, akár vállalati hitelekről, elsősorban a devizaalapú eladósodás folyamata indult be. Ez különösen 2004-től ugrott meg jelentősen. Egyre több bank, egyre több pénzintézet nyújtott ilyen jellegű lehetőséget akár a vállalatoknak, akár a magánügyfeleknek. Ebből az állt össze, hogy bizony erről az oldalról, a magánszféra oldaláról is a gazdaság jelentős sebezhetősége alakult ki. Ez a kettő együtt így már sok volt.

Ilyenkor persze feltehetnénk a kérdést, hogy vajon hol volt akkor a felügyeleti rendszer, amikor jelezni kellett volna a kormány felé, hogy a magyar lakosság olyan mértékű eladósodáson megy keresztül, amely elsősorban az ország devizakitettségét növeli, nem pedig a hazai valuta, a forint kitettségét. Vajon szólt-e valaki időben? Tájékoztatta-e erről az adott kormány miniszterelnökét, pénzügyminiszterét? Jó lenne ezt is majd egy adott alkalommal megvizsgálni, hiszen itt mindenképpen megáll a felelősség. Ugyanezt a magyar pénzintézeti rendszer egyik nagyon fontos szereplőjétől, az MNB-től is megkérdezhetnénk, hiszen az állam, jól látható a mostani helyzetből is, olyan rövid lejáratú eladósodásba kezdett, amelynek a vége nem lehetett más, csak az, hogy Magyarországnak külső segítségre volt szüksége ennek a problémának az elhárításához.

Hogy ez vajon államcsőd közeli állapot volt-e vagy sem, arról megoszlanak a vélemények. Én Bajnai Gordon gazdasági miniszter úrral szeretnék egyetérteni ebben a kérdésben, aki azt mondta, hogy az államcsőd szélén táncolt az ország.

(17.40)

És ebből a szempontból talán érdemes lett volna egy kritikus hangot is hallani kormányoldalról, hogy milyen szerepe volt az elmúlt évek gazdaságpolitikájának ennek az államcsőd közeli helyzetnek a létrehozásában.

Nyilvánvaló, ezekután más megoldás nem volt az ország előtt, csak hogy külső segítséget kapjon. Ha egy országban sem az állam, sem a vállalatok, sem a lakosság nem hajlandó nagymértékben megtakarítani, sőt ellenkezőleg, az állam jelentős mértékben elvonja a forrásokat a hitelpiacról, annak a vége nem lehet más, csak az, hogy a külső hitelezők, a külföldi befektetők finanszírozzák egy ország működését. Ez történt Magyarországon.

2008 októberére kialakult egy olyan helyzet, amely jelentősen eltér Szlovákia, Lengyelország vagy más országok helyzetétől, Magyarország drámai helyzetbe került: a forint árfolyamának megingása, az ország lejáró államadósságának finanszírozása mutatta azokat a vészjeleket, amelyek valóban az államcsőd közeli állapothoz konvergáltak. Nos, ebben a helyzetben a kormány készenléti hitel előállítását vagy létrehozását kezdeményezte. Erről mi, parlamenti képviselők elég keveset tudtunk. Nyilván egy ilyen jellegű ügy, amely többéves kihatással bír a magyar gazdaság szempontjából, talán megérte volna azt, hogy ebbe a folyamatba - akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalról - szereplőket vonjanak be. Hiszen amikor 25 milliárd dolláros kitettség jelentkezik egy ország részéről, akkor - azt kell mondanom, ma már nem a 80-as éveket írjuk - talán illett volna időnként tájékoztatni arról a választott képviselőket - nyugodtan mondhatom: népképviselőket -, hogy mi is készül. Ez nem történt meg. Utólag szerencsére mégiscsak ki tudtuk azt harcolni, hogy ez legalább a parlament szakbizottságában megtörténjen, de szeretnék itt arra utalni, hogy ez a szomszéd országban, Ukrajnában parlamenti plenáris ülés szintjén történt meg. Azt gondolom, talán még most sem késő, hogy Magyarországon is ez a vita a Parlament falai között lefolyjék.

Nyilván, amikor ma a pénzügyi rendszer stabilitásáról beszélünk, szólnunk kell ennek a csomagnak néhány eleméről: miért is nem fogadható el a Fidesz számára ez a fajta megoldás? Azt gondolom, tisztelt Ház, hogy bennünket a pénzintézeti rendszerrel kapcsolatban három dolog vezérelhet. Az egyik, hogy a betétek biztonságban legyenek, azaz aki a pénzintézeti rendszerben helyezte el a megtakarítását, a pénzét, akinek akár vállalatként, akár magánszemélyként ott van betétje, biztonságot kapjon. Továbbá az a szempont kell hogy vezéreljen bennünket, hogy a gazdasági szereplők forráshoz tudjanak jutni, hiszen ez élteti, ez működteti ezt a szervezetet, ezt a rendszert, a gazdaság egészét: ha a vérkeringés leáll, nyilván különböző testrészek halnak el, így van ez a gazdaságban is. Ha nincs pénzkihelyezés, ha a betétekből nem lesznek hitelek, akkor a magyar gazdaság kerülhet veszélybe.

A harmadik pedig a részvényesek biztonsága, hiszen ne felejtsük el, hogy itt néhány bankot leszámítva, Magyarországon is magántulajdonú bankokról van szó. Ezek magántulajdonban vannak, és nyilván akik a saját betétjeiket kockáztatják azért, hogy ez a rendszer működőképes maradjon, azok elvárhatják azt, hogy ez is egyfajta biztonságban legyen, a tulajdonhoz való jogukat ne próbálja senki csorbítani, ne próbálja senki sem korlátozni. Tehát a betétesek biztonsága, a hitelhez jutás biztosítása, a részvényesek tulajdonjogának biztosítása - ezek kell hogy a legfontosabb szempontjaink legyenek. Nos, megvizsgálva ezt a törvényjavaslatot, nyugodtan mondhatom, hogy ez a törvényjavaslat ebben a formájában ennek nem tesz eleget.

Mint a bizottság többségi véleményének előadója, már szólhattam arról, hogy az érintett bankok körében élénk tiltakozást váltott ki ez a fajta csomag, amely igenis - és itt az utolsó szemponttal kezdem - korlátozná a tulajdonosok jogait, korlátozná a tulajdonosok biztonságát. Miniszter úrnak azt a mondatát szeretném újra megismételni, amelyben azt mondta, hogy 24 hónap alatt kell a részvényeseket kifizetni. Miniszter úr, nem tudom, hogy tagja-e olyan cégnek, amely részvényesi formában működik, de bizonyára kifogásolná azt, hogy ha egy külső szereplő minimális tőke befektetésével tulajdonosként kezdene viselkedni az ön által is tulajdonolt cégben, és aztán azt mondaná önnek, hogy majd két év múlva, ha majd akkor valamilyen árfolyam még egyáltalán lesz, meg fogja kapni az önt megillető tulajdoni hányadot. Azt gondolom, hogy ez joggal kifogásolható minden bank szempontjából.

A másik ennek a problémának a menedzselése. Bizalmi válságot, likviditási válságot kíván a kormány úgy menedzselni, hogy irányítói jogosítványokat kíván a bankokban kapni. Meg kell mondanom őszintén, kicsit furcsállom, hogy az a szociálliberális koalíció - az MSZP és az SZDSZ koalíciója -, amely hosszú éveken keresztül arról beszélt nekünk, hogy az állam csak rossz lehet, a magántulajdon meg csak jó lehet, most minden gond nélkül siklik át a fölött a vélemény fölött, hogy az állam egyfajta menedzserként fogja majd a menedzsmentjogok magához vonásával ezeket a bankokat irányítani.

Ki hatalmazza erre önöket föl? Ki gondolja azt - ebben az esetben önöket kérdezem, akik az elmúlt években mindig azt mondták, hogy a magán jó, az állam meg rossz -, hogy önök majd most itt, ebben a szerepben jók lesznek, helyes döntéseket hoznak, piaci alapú döntéseket hoznak? Tartok attól, hogy ez nem így lesz. Ezért ezeket a jogosítványokat szerintünk rosszul szabályozták ebben a törvényjavaslatban. Nyilván ez is az oka annak, hogy a parlamenti bizottságok többsége nemet mondott erre a javaslatra.

Hosszan lehetne beszélni ennek a katasztrófarészvénynek a kibocsátásáról. A bizottság ülésén Kóka János képviselő úr ezt hosszan megtette, és teljesen egyet tudok vele érteni, hogy valóban, néhány ezer forintos részvénnyel, mondjuk, egy OTP-szintű bank vezetését átvenni az állam részéről, megjegyzem, inkább mutat politikai szándékokat, mint gazdasági racionalitást. Remélem, hogy a parlamenti vitában majd tudjuk még módosítani ezeket a pontokat.

A bizottsági vitában is kifogásoltuk azt, amit Kékesi Tibor itt megemlített, ez pedig, hogy mely bankok körére terjedjen ki ez a szabályzás. Igenis azt gondoljuk, hogy hasonlóan más európai országokhoz, törekedni kell arra - amennyire ez csak lehetséges -, hogy elsősorban azokat a hazai tulajdonú bankokat érintse ez a javaslat, amelyek Magyarországon működnek, és Magyarországon döntenek egyébként arról is, hogy a felhasznált profittal mi fog hosszú távon történni.

Úgy éreztük a bizottsági vitában, hogy ebben nagy nézetkülönbség nincsen a parlament kormány- és ellenzéki oldala között. Inkább csak az a szabályozás közötti különbség egyik pontja, hogy önök az MSZP oldalán úgy érzik, hogy az Európai Unió elvárásainak kell itt megfelelni, mi pedig azt mondjuk, hogy mint ahogy ezt meg tudták oldani Németországban, Ausztriában, Olaszországban és Hollandiában, Magyarországon is törekedni kell arra, hogy ezek elsősorban - tekintettel arra, hogy ennek a hitelnek a felhasználása magyar adófizetők hosszú távú adóforintjait érinti - hazai felhasználásra kerüljenek. Természetesen nyilván olyan szabályozás nincs, ami tökéletesen le tudja ezt a kört fedni, de azt gondolom, hogy erre legalább törekedni kellett volna ebben a javaslatban.

Az utolsó pont, amit szeretnék megemlíteni, hogy nyilván egy ilyen szabályozás nem ragadható ki a gazdaságpolitika egészéből. Ha már az elmúlt években a kormányzat nem törekedett arra, hogy olyan növekedésbarát gazdaságpolitikát folytasson, amely megteremti egy alacsony szintű kamatnak is a lehetőségét, akkor ezt a lehetőséget ki kell arra használni, hogy ebbe az irányba a kormány lépéseket tegyen. Nyilván tudjuk jól, hogy a kamatdöntéseket nem a kormányzat hozza meg, de olyan helyzetet előidézhet, amely segíti egy, a vállalkozók és a magánszemélyek számára kedvezőbb kamatkörnyezet kialakítását.

Ebből a szempontból tehát továbbra is fenntartjuk azt a véleményünket, hogy e mellett a konkrét és egy adott problémát megoldani hivatott javaslat mellett, a kormányzat törekedjen arra, hogy olyan lépések is történjenek a gazdaságban, amelyek alacsony kamatszintre, alacsonyabb adóteherre és az államháztartás kiadásainak csökkentésére is törekednek. Ilyeneket egyelőre nem láttunk ebben a csomagban. Az a készenléti hitel, amelyről már esett szó, azt gondolom, eddig csak a jegybanki tartalékok feltöltését és a bankmentő csomag fedezetének megteremtését szolgálta, de kíváncsian várjuk azt, hogy lesz-e vajon a kormánynak még olyan intézkedése vagy lépése, amely hosszú távú növekedési kilátásokat is befolyásol, és a növekedés feltételeit fogja erősíteni.

Tisztelt Ház! Befejezésül: abban bízunk, hogy ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása lehetőséget nyújt majd arra, hogy a szabályozási környezet módosuljon, hogy az, amit itt kaptunk és amit a parlamenti bizottságunk többsége is leszavazott, változzon. Ha ez változni fog, akkor látok esélyt arra, hogy ezt akár a Fidesz is támogassa; amennyiben így marad, akkor sajnos nem tudjuk majd támogatni ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 167 2008.11.24. 0:25  154-177

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Az a tiszteletteljes kérésem lenne, hogy ne a vita végéig, hanem az ülésnap végéig lehessen a módosító indítványokat beadni. Csatlakozva a Herényi Károly által elmondottakhoz is, úgy gondolom, hogy a megalapozott módosító indítványok jobban tudják segíteni, hogy ebből egy hatékonyabb és hasznosabb törvény szülessen. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 86 2008.11.25. 0:54  85-89

VARGA MIHÁLY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság a Házszabály idevonatkozó rendelkezései alapján, nevezetesen a Házszabály 121. § (4) bekezdése, illetve az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 52. § (2) bekezdése alapján a szükséges módosító indítványt elkészítette. Ez itt van a parlamenti képviselők asztalán.

Ehhez csatoltunk egy mellékletet, amely tartalmazza a különböző fejezetek címeinél a változásokat, és elkészült a Házszabály 121. § (6) bekezdése alapján az a melléklet is, amelyben tájékoztatjuk a parlamenti képviselőket arról, hogy a kormány által benyújtott tervezethez képest milyen módosításokat fogadott el a Ház a mostani szavazás alatt.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 26 2008.12.02. 15:47  21-161

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is szeretném picit összefoglalni azt, ami eddig történt, és egy picit arról beszélni, hogy ennek a költségvetésnek az elfogadásával vagy a főszámok elfogadásával vajon a magyar gazdaság jobb helyzetbe kerül-e 2009-ben vagy sem.

Abból szeretnék kiindulni, hogy - sokan föltesszük a kérdést - ez a világgazdasági válság miért érinti jobban Magyarországot, mint a környező országokat, miért érinti jobban Magyarországot, mint más országokat. Miért van az, hogy a világgazdasági válság hatására Magyarországnak az Európai Unió tagországai közül egyedüliként külső segítségért kellett folyamodnia, és 25 milliárd dollár külső támogatásra volt egyáltalán szükség ahhoz, hogy Magyarország elkerülje az államcsődöt.

Ennek alapvetően két oka van, és ehhez egy picit vissza kell menni az időben. 2006-ban, amikor kiderült végre, hogy tényleg milyen helyzetben van a magyar gazdaság, és a hosszú titkolózás után végre megtudhattuk azt, hogy nem nagy a jólét, hanem nagy a baj, egy "Új egyensúly" nevű programot vezetett be a kormány. Mi volt ennek a programnak a lényege? Hogy az óriási mértékűre duzzadt az államadósságot, az óriási mértékűre duzzadt államháztartási hiányt a kormány lényegében adóemeléssel tünteti el.

Azóta kormányoldalon is elismerték, hogy 2006-ban egy olyan kiigazítási csomag született, amely elsősorban bevételközpontú volt; háromnegyedrészben a bevételek növelésére alapult, és a bevételek maximalizálásával próbálta meg eltüntetni az óriási mértékűre duzzadt államháztartási hiányt.

(9.10)

Azért mondhatom ezekkel a szavakkal, hogy óriási mértékűre duzzadt államháztartási hiány, mert abban az esztendőben, 2006-ban Magyarország a legmagasabb államháztartási hiányt produkálta az Európai Unió tagországai közül, de még a világon is második volt ebben a tekintetben, hiszen csak Libanon előzött meg bennünket. Magyarország legmagasabb mértékű államháztartási hiányát az Unión belül csak Libanon tudta, amely egy háborút folytatott éppen akkor egy szomszéd országgal, Izraellel.

Ez a bevételközpontú kiigazítás okozza azt, hogy az adó- és járulékemelések lényegesen visszavetették a gazdaságot. Magyarország nem 2008-tól, hanem lényegében már 2007-től gazdasági válságban van. Az adó- és járulékemelésekre a gazdaság szereplői, elsősorban a cégek, vállalkozások úgy reagáltak, hogy visszafogták a beruházásaikat, elhalasztották a fejlesztéseiket, a munkahelyteremtésben lényegében nem történt semmi, sőt jelentős létszámleépítésekkel reagáltak a vállalkozások erre a helyzetre. Ennek "köszönhetjük" azt, hogy Magyarországon az elmúlt egy esztendőben 30 ezerrel több munkanélküli volt, mint korábban. Tehát Magyarország már úgy érkezett 2008-ra a világgazdasági válság időszakára, hogy egyébként is recesszióban, válságban volt. A közgazdasági szakirodalom azt nevezi recessziónak, visszaesésnek, válságnak, ha két egymást követő negyedévben csökken a gazdaság teljesítménye. Magyarországon ez 2007-ben megtörtént. Az a szomorú, hogy olyan statisztikai rendszerünk van, amely ezt csak visszakorrigálással később tudta jelezni, de egyébként ez tavaly, 2007-ben már bekövetkezett.

Nos, ez történt 2006-ban. Még egy dolgot szeretnék hozzátenni, az ötéves adócsökkentési program visszavonását. A miniszterelnök úr a múlt héten úgy fogalmazott, hogy nem hazudhat a választóknak, és nem ígérhet adócsökkentést. Ilyenkor eszünkbe juthat 2006, amikor ötéves adócsökkentési programot ígértek a választóknak, és ebből az ötéves adócsökkentési programból aztán öt hónapos adónem-csökkentési program lett. Öt hónap után ezt visszavonták, és 2006 nyarán jelentősen, drasztikus mértékben növelték a vállalkozások és az emberek adóterheit. No, ezek azok az alapvető okok, amelyekkel 2008-ra, a világgazdasági válságra futott rá a magyar gazdaság.

Emellé hozzá kell tenni egy másik szempontot is: 2004-től lényegében folyamatos a magyar lakosság, a magyar vállalkozói szféra eladósodása. Ez az eladósodás elsősorban devizában történt. Euróalapú, svájcifrank-alapú hiteleket vesznek fel az emberek, vesz fel a lakosság. Ez azt jelenti, hogy Magyarország devizakitettsége jelentős mértékben megnő. Az a több ezer milliárdos, most már 6 ezer milliárdot elérő lakossági hitelállomány, amely az elmúlt években felgyűlt, alapvetően devizaalapú hitelt, devizaalapú kitettséget jelent. Ez a két hatás, az állam eladósodása, a rossz gazdaságpolitika, a magas adóteher, a munkahelyek megszűnése, a leépítés, párosulva a lakosság eladósodásával, azzal, hogy a lakosság nem tudott megtakarítói pozícióba kerülni, és nem tudta egyébként az ország belülről, belső szerkezetével finanszírozni ezt a hiányt, okozta azt, hogy 2008-ban Magyarország volt a legsérülékenyebb ország az Európai Unión belül. Izland után - megelőzve Pakisztánt és Ukrajnát - Magyarországnak kellett az IMF-hez, a Nemzetközi Valutaalaphoz fordulni külső segítségért, külső támogatásért.

Nos, így kerültünk ide, a parlamenti költségvetési vitába, ahol a kormánynak lett volna lehetősége arra, hogy megpróbáljon reagálni erre a helyzetre, és megpróbáljon olyan intézkedéseket elindítani, amelyek ezt a válságot érezhetően csillapítják, vagy legalább azt a célt kitűzni a kormány részéről, hogy a munkahelyeket próbáljuk 2009-ben megtartani. Naponta halljuk az újabb és újabb bejelentéseket több száz fős vagy éppen ezer főt elérő létszámcsökkentésről. Ezzel az a baj, hogy ez 2009-ben dominóeffektusként vagy lavinaszerűen még nőni fog, hiszen az a nagy cég, amely most ezer főt bocsát el, gondoljunk csak egy autógyár nemrégi bejelentésére, annak a beszállítói is nehéz helyzetbe kerülnek, és ott a munkanélküliség jelentősen növekedni fog.

Az első verzióban, amit a kormány a parlament elé tárt, még egy teljesen optimista 2009-es költségvetésre készülhettünk volna fel. Mi szerepelt ebben? 3 százalékos növekedés, egy-egy terület kiemelt támogatása, enyhe reálbér-növekedés, tehát minden szép és jó, mint amit az elmúlt években ígéret szintjén megszoktunk. Még azt is megkaptuk itt, a Parlament falai között, hogy nem lesz itt válság Magyarországon, ez bennünket nem fog érinteni. A miniszterelnök, a gazdasági miniszter és pénzügyminiszter állította egybehangzóan, hogy Magyarországot és Európát is csak enyhe mértékben érinti ez a világgazdasági válság, hogy aztán két hét múlva már azt halljuk a miniszterelnöktől, hogy a válságot már el is hárították, a válságot már meg is oldották, már túl is vagyunk rajta. Nos, ez a hiteltelenséget jelenti, tisztelt képviselőtársaim, mert ez megint csak azt mutatja, hogy ez a kormány nem tanul az előző évek gondjaiból, problémáiból, nem tanul az előző évek gazdaságpolitikai hibáiból, ugyanazt követi el most is; ahelyett, hogy elébe menne a problémának, és azokat próbálná orvosolni, inkább a problémák elkendőzését és eltakarását választotta.

Amikor azonban a válság már minden kétséget kizáróan itt volt Magyarországon is, akkor a kormány visszavonta ezt az első verziót, és egy második verziót tett elénk, amely még mindig egy túlságosan optimista, 1,2 százalékos növekedéssel számolt 2009-re. Ebben már alapvető változás volt az első variációhoz képest, hogy a családi pótlék emelését, valamint a nyugdíjkorrekciós program esedékes részét csak 2009-től fizette volna ki a kormány, és ezzel párhuzamosan az adótörvényeket is visszavonták, így került sor a parlamenti vitára.

Világos volt ettől kezdve, hogy 2009-ben nem lesz tehercsökkenés. Na, ezt követte azonban egy harmadik és negyedik variáció a kormány részéről. A kormány ebben már részben hozzáigazítva a prognózisát a nemzetközi intézetek prognózisaihoz, egy gazdasági visszaeséssel kezdett el számolni. Ebben már egy 1 százalékos visszaesés van, és igen, ebben megjelenik a reálbérek visszaesése is. Ami miatt mi nem támogattuk ennek a főszámainak az elfogadását, és ami miatt ezzel nem tudunk egyetérteni, a kormány csak és kizárólag megszorító intézkedésekkel reagál erre a helyzetre. Csak és kizárólag azt a régi elvet követi, hogy ha valamilyen probléma kialakul a gazdaságban, márpedig az elmúlt években, ahogy utaltam is rá, ezek a problémák csak halmozódtak, akkor erre a megszorító lépések a helyes lépések - vallja ezt a kormány. Na, ezzel nem lehet egyetérteni, és ezért gondoljuk azt, hogy Magyarországnak az a gazdaságpolitika, amit most a kormány kínál, egy rossz gazdaságpolitika.

Nézzük meg, hogy más országok milyen programokkal próbálnak erre a helyzetre reagálni! Először is különböző ösztönző, gazdaságösztönző, munkahelymegtartó programokat indítanak el. Ezt látjuk Lengyelországban, Szlovákiában, ezt látjuk Ausztriában, ezt látjuk Németországban, Nagy-Britanniában, Franciaországban. Ezek a programok Magyarországon hiányoznak. Hangzatos bejelentések születtek arról, hogy majd uniós támogatásból mennyit kapnak a vállalkozások, de ebből egyelőre semmit nem látunk. A költségvetés számai nem tartalmazzák ezeket a programokat. Tudjuk jól, hogy az elmúlt évben is voltak ilyen bejelentések, a gazdasági növekedésünk mégis minimálisra zsugorodott vissza. Miközben 8-9 százalékkal növekedtek a szomszéd országok, Magyarországon 1 százalék volt a gazdasági növekedés, a gazdasági teljesítmény.

Az egyik probléma tehát, hogy nincs semmiféle olyan ösztönző program, amely a munkahelymegtartást szolgálná, sőt ellenkezőleg, ebben a költségvetésben 70 milliárd forint van félretéve arra, hogy hogyan lehet a közszféra dolgozóit elbocsátani és ezekből a végkielégítést kifizetni.

A második probléma: tegnap fogadta el az MSZP és az MDF frakciója az adótörvényeket. Semmiféle adócsökkentés ebben az elfogadott adócsomagban nincs. Semmiféle adócsökkentés! Miközben nincs munkahelymegtartó vállalkozásokat, főleg kis- és középvállalkozókat ösztönző csomag, azonközben az adótörvényekben sincs semmiféle olyan csökkentés, mint amit egyébként Európában alkalmaznak. Erre mondjuk mi azt, hogy Magyarország nem az európai gyakorlatot és megoldásokat követi, hanem szembemegy ezekkel, mert sem ösztönzés, sem adócsökkentés ebben a programban nem szerepel, csak megszorító csomagok vannak, és ezek a megszorítások elsősorban a nyugdíjasokat és a közszférában dolgozókat érintik.

Nem véletlen az a hét végi tüntetés, ami itt volt Budapesten. Világosan mutatta, hogy a közszféra nem nyertese volt az elmúlt éveknek, hanem sajnos a vesztese, és 2009-nek ebben a tekintetben még inkább vesztesévé fog válni.

Tehát Magyarország 2009-re úgy fut rá, hogy költségvetési, államháztartási politikában semmi változás nincs. Magyarország sem adócsökkentéssel, sem vállalkozásösztönzéssel, sem munkahelymegtartó programokkal nem rendelkezik 2009-re.

(9.20)

Szeretnék arra is reagálni, ami itt elhangzott ebben a hosszú költségvetési vitában, miszerint itt igazából még ilyen régi problémák gyökerei vannak, és az MSZP oldaláról sokszor hallhattuk, hogy igazából a 2001-ben elindított otthonteremtési támogatás ennek az oka.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd mondjam el, hogy a Medgyessy-kormány, az MSZP-SZDSZ-kormány első intézkedése volt 2003-ban, hogy ezt az otthonteremtési programot leállította. Ez az otthonteremtési program azóta nem fut. Azt is hadd tegyem persze hozzá, hogy előtte az MSZP-SZDSZ-kormány miniszterei és államtitkárai nagy számban vették igénybe ennek a kedvezményes otthonteremtési programnak a kedvező hiteleit, majd utána szépen leállították és megszüntették.

Ezért tartom méltánytalannak és ezért tartom hamisnak, amikor most, 2008-ban, öt évvel később, arra próbálják hárítani a saját felelőtlenségüket és a saját rossz gazdaságpolitikai döntéseiket, hogy mi történt 2002 előtt. Azt gondolom, hogy ez méltánytalan, és szerencsére ezt már az emberek sem hiszik el. Ha megnézik, a költségvetésben a lakástámogatásra költött összegek nemhogy a reálértéküket nem tartják, nominálisan csökkennek.

Úgy gondolják, hogy valóban ezért van Magyarországon válság? Nem, tisztelt képviselőtársaim! Ahogy elmondtam, a magas adók, a pazarló államháztartási működés, a felelőtlen gazdaságpolitika, az a gazdaságpolitika, amely Magyarország adósságát az elmúlt hat évben duplájára emelte, igazából az az oka annak, hogy Magyarország jóval sebezhetőbbé vált, mint a környező országok.

Hozzá kell tennem, hogy ez a gazdaságpolitika párosul ma egy olyan pénzügypolitikával, amely semmilyen tekintetben nem segíti a 2009-es kilábalást. Utalnom kell arra, hogy Magyarországon irreálisan magas, 11 százalékos jegybanki alapkamat van, amely, ha a kereskedelmi bankok hiteleit nézem meg, 14-15, sőt adott esetben 20 százalékos hitelkamatokat jelent a piacon. Nincs ma Magyarországon szerintem olyan vállalkozás, amelyik 15-20 százalékos hitelkamatokkal tudna nyereségesen működni recesszióban. Ez fogalmilag kizárt.

Azt gondolom tehát, hogy egy jogos felvetése az a gazdaságpolitikával foglalkozó szakértőknek, szakembereknek, de akár parlamenti képviselőknek is, hogy a kamatpolitikában módosulásra van szükség, és el kell kezdődnie egy olyan kamatcsökkentési politikának, amely segíti a magyar vállalkozásokat abban, hogy 2009-ben életképesek maradjanak, túléljék ezt a válságot, megpróbálják megtartani a munkahelyeket, és megpróbáljanak olyan fejlesztéseket akár elindítani belső vagy uniós forrásokból, amelyek a munkanélküliség növekedését - ami várhatóan 2009-ben bekövetkezik - fékezni tudják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, ezek a legfontosabb következményei annak a döntésnek, amelyet itt a parlamentben az MSZP és az SZDSZ képviselői meghoztak. Sajnáljuk, hogy a kormány végig érzéketlen maradt azokra a felvetésekre, amelyeket ellenzéki oldalon megtettünk; elmondtuk, hogy gazdaságösztönzés kell, elmondtuk, hogy adócsökkentés kell, elmondtuk azt, hogy a felesleges állami kiadásokat valóban le kell faragni - nem látjuk ebben a költségvetésben, hogy akár a kommunikációs kiadások, akár a jövő évi eszközbeszerzések csökkennének. Így 2009 indokolatlanul magas terheket fog jelenteni a magyar lakosságnak, és ez a költségvetés nem szolgálja azt a célt, hogy Magyarország lakói, a vállalkozások, a magánszemélyek könnyebben vészeljék át ezt a világgazdasági recessziót.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 30 2008.12.02. 1:52  21-161

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Három rövid megjegyzést szeretnék tenni államtitkár úr hozzászólásához, ami inkább politikai elemekkel volt tele, nem az érdemi kérdésekre válaszolt. Az első megjegyzésem, hogy október óta 10 ezer fővel nőtt Magyarországon a munkanélküliek száma. Eddig a kormány semmit nem tett azért, hogy a munkanélküliség növekedése megálljon az országban, vagy csökkenjen ez az ütem.

A második megjegyzésem, hogy kinek jó ez a költségvetés. 500 milliárd forintot vonnak el az egészségügytől, az oktatástól, az önkormányzatoktól, és az 500 milliárd forintban benne van az a pénz is, amit elvonnak bérekben és nyugdíjakban az emberektől. Kinek is jó ez a költségvetés, államtitkár úr?

A harmadik megjegyzésem. Ön azt mondja, hogy semmiféle titkolózás nem volt. Államtitkár Úr! Önök voltak azok, akik a konvergenciaprogramban ezermilliárd forintos államadósságot titkoltak el, és önök voltak azok, akik a gazdasági növekedésben is valótlan számot közöltek az Európai Unió felé. Nem véletlen az, hogy az Európai Unió pénzügyi biztosa figyelmeztette önöket az autópálya-elszámolásra, hogy ne trükközzenek! Egész egyszerűen nem is értem önt, államtitkár úr. Nem szégyelli magát? Ön mondja azt, hogy nem titkolóztak, aki ott ült Balatonőszödön? Akinek a miniszterelnök azt mondta, hogy hazudtunk reggel, éjjel meg este?

(9.40)

Ott ült, amikor azt mondta a miniszterelnök, hogy trükkök százai, amiről nektek nem kell tudni, hogy négy évig nem csináltunk semmit. És ön mondja most azt itt, a parlamentben, hogy nem titkolóztak?

Államtitkár úr, az a legkevesebb, hogy nem tőlünk, parlamenti képviselőktől, hanem az emberektől ön is bocsánatot kér, és azt mondja, igen, titkolóztunk, becsaptuk önöket, nem mondtuk el a valóságot. És ön vádaskodik most itt a parlamentben. Ezt egész egyszerűen elképesztőnek tartom!

Köszönöm, elnök úr, a szót. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 38 2008.12.02. 1:25  21-161

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Két dologra szeretnék röviden csak reagálni, az egyik Gulyás József hozzászólása volt. Én azt javaslom, fogadja meg kollégájának, Horn Gábornak azt az álláspontját, aki azt mondta a költségvetési bizottság ülésén, hogy persze nem mindenáron kell egy rossz költségvetést elfogadni. Képviselő úr azt mondta hozzászólásában, hogy kinek jó ez a költségvetés, senkinek sem jó ez a költségvetés. Akkor miért fogadták el? Mi volt az az ok, ami miatt mégis megszavazták? Mi éppen arról beszélünk, és azt szerettük volna érzékeltetni, hogy ennél lehetett volna jobb költségvetést elfogadni, amely valóban segíti az ország 2009-es kilábalását.

Gedei József hozzászólásához csak annyit szeretnék mondani, hogy igen, ismerjük a jászberényi helyzetet. Éppen most kívánja a várost bevonni egy olyan fejlesztésbe, aminek többmilliárdos adósság lenne a következménye. Azt gondolom, polgármester úr, ezt át kéne gondolnia még egyszer, mielőtt ilyen lépéseket tesz. A másik pedig, ami a kórházukkal történik, abban én egyetértek a Fidesz helyi képviselőivel, hogy az, amit önök vallanak, hogy magánkézbe kell adni a kórházat, az nem egy járható út. Az nem egy járható út, mert amint látjuk, már több helyen az országban nem vezet a szolgáltatások javulásához, nem vezet ahhoz, hogy a betegek jobb ellátást kapjanak, az egyszerűen vagyonfeléléshez vezet. (Keller László: Kérdezd meg Mikola urat!) Ha ehhez nem járulnak hozzá a helyi fideszes képviselők, én azzal csak egyet tudok érteni, és annak csak örülni tudok.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 24 2008.12.15. 3:00  23-29

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Kis magyar valóságunk újabb bukfencet vetett, amelyet szeretnék az ön és a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani. Történt ugyanis, hogy az állam a törvény teljes szigorával lesújtott arra a nagylelkű orvosra, aki úgy döntött, lemond saját jövedelme egy részéről a körzetébe tartozó betegei javára. Dr. Nagy Levente kunhegyesi fogorvost elítélte a megyei bíróság, 327 ezer forintot és annak kamatait köteles megfizetni, mert nem volt hajlandó vizitdíjat szedni.

A történet igencsak szemet szúrhat az igazságra érzékeny emberek számára. Az Egészségügyi Minisztériumnak a bevezetés időszakában tett nyilatkozatai szerint - idézem -: a díj a háziorvosoknak havi 100-150 ezer forint pluszt jelenthet, a kórházaknak pedig néhány millió forintot, amit fejlesztésre, esetleg az orvosok jutalmazására fordíthatnak. Azt is remélik, hogy a vizitdíj visszaszorítja majd a hálapénzt - olvashattuk akkor az Egészségügyi Minisztérium anyagában. A vizitdíjból befolyó pénz mindenesetre legális jövedelem lesz.

Na de, ha ezt így gondolta a tárca, akkor hogyan lehet valakit azért megbüntetni, mert saját jövedelmét nem akarta kiegészíteni? Aggályossá teszi az eljárást az is, hogy az országon átmenetileg áterőszakolt vizitdíjról később 3 millió 300 ezer állampolgár mondta ki az elutasító ítéletet 2008. március 9-én. A magyar valóság furcsa fintora, hogy amíg dr. Nagy Levente orvos a vádlottak padján ül, addig a vizitdíj élharcosa, Horváth Ágnes volt miniszter asszony súlyos pénzekért újabb testhezálló feladatot teljesítve celebkedik Afrikában.

Kérdezem a tisztelt miniszter urat: miért jelentette föl a megyei egészségügyi pénztár az önfeláldozó orvost, ha a minisztérium nyilatkozataiban több alkalommal azt állította, hogy a vizitdíjakkal az orvosok, illetve a kórházak jutnak pluszforráshoz, tehát egy orvos végül is saját pénzéről döntött, hogy beszedi-e vagy sem? Nem tartja méltatlannak és méltánytalannak, hogy gyógyítótársát elítélik csupán azért, mert csökkentette körzete betegeinek terheit? Igazságosnak tartja az ítéletet? Igazságos-e, hogy az egészségügyi pénztár azt jelentgeti fel, aki kitűnően látja el a gyógyító feladatát, és önzetlenül dolgozik? Nem tartja-e visszásnak, miniszter úr, hogy aki minden szakmai érvet semmibe vett, és mérhetetlen anyagi és erkölcsi kárt okozva végrehajtotta ezt az értelmetlen jogszabályt, most celebet játszik afrikai szavannákon egy zsák pénzért, aki meg nap mint nap a betegeiért dolgozik, azt feljelentik, meghurcolják, elítélik, s nemhogy támogatást kapna, de még több százezer forintot követelnek rajta kamatostul?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 28 2008.12.15. 0:59  23-29

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Én úgy hiszem, hogy félreértette a kérdést, holott írásban is az ön számára ez rendelkezésre állt. Én nem a bíróság álláspontját vontam kétségbe, tisztelt miniszter úr. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) Én azt kérdeztem öntől, hogy igazságosnak tartja-e azt, hogy egy kollégáját, aki dolgozik a betegeiért, aki a betegek anyagi lehetőségétől függetlenül hajlandó mindenki ellátni, megvizsgálni és gyógyítani, most egy 327 ezer forintos bírásággal sújtanak. Igazságosnak tartja-e ezt, miniszter úr? Ön erre a kérdésre nem válaszolt. Ön mellébeszélt ennél a kérdésnél. (Közbeszólások.)

Még egyszer szeretném tisztázni: miközben az ön elődje afrikai szavannákon játszik mindenféle show-műsorokban, azonközben azt a kollégáját, aki dolgozik a betegeiért, önök feljelentik és megbüntetik. Én ezt tartom igazságtalannak, és ezért nem tudom elfogadni az ön válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 211 2008.12.15. 3:38  207-214

VARGA MIHÁLY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Azért a tisztelt Ház engedjen meg néhány mondatot, hiszen jó néhány percet kellett várakozniuk erre a szavazásra, hogy mi is volt ennek igazából az oka.

Van egy módosító indítvány - a szavazásának a története most már eposzi hosszúságúra nyúlik ebben a Házban -, ez pedig a települési önkormányzatok sportcélú normatívájának az összege. Emlékeznek rá, az első körben, amikor még a főszámok előtt szavazott az Országgyűlés, akkor az Országgyűlés elfogadott egy olyan döntést, amely a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése pénzéből csoportosított át erre a célra. Igen ám, de a szavazások második körében egy olyan módosítás került benyújtásra, amelyik a parlamentnek ezt a korábbi döntését megváltoztatta volna, és olyan igazgatási normatívába kívánta belepakolni ennek a normatívának az összegét, az 500 forint/fő sportcélú támogatást, amelyik nem volt elfogadható, bár a parlament végül 370 igennel megszavazta azt, hogy külön nevesítve az igazgatási normatíván belül kerüljön elkülönítésre az úgynevezett sportnormatíva.

Legnagyobb meglepetésünkre most a koherenciás módosítók délelőtti bizottsági tárgyalásán derült ki, hogy a kormány megint csak 75 forint/főre kívánja ezt az összeget korrigálni.

(18.20)

Most, gondoljanak bele, tisztelt Ház, egy ezerfős településnél 75 ezer forintot adtunk volna egy településnek sportcélú támogatásként. Kicsit komikusan hangzik az összeg is.

Ezért most, amikor a parlament szavazott, a parlament elfogadta azt a módosítást elnöki bölcs szavazattal, döntéssel (Derültség az MSZP soraiban.), hogy mégiscsak 75 forint/fő helyett a települések 500 forint/fő normatívát kapjanak. Azt gondolom, hogy ez már valóban valamilyen segítséget jelenthet egy településnek, bár megjegyzem, hogy itt is azért egy 500 fős településnél 250 ezer forint még nem az a nagyságrend, ahol igazából érdemi sportcélú támogatásról lehetne beszélni, de több a semminél.

A parlament döntése után a bizottságok összeültek, és legnagyobb meglepetésünkre a kormány egy olyan javaslatot tett, amely a parlament döntését úgy kívánta volna átvezetni a főszámokon, hogy a kiadási összeget és a hiány összegét is növelte volna. Azt gondolom, hogy a költségvetési bizottság felelős ellenzéki többsége bölcs módon járt el, és nem a kormány hiánynövelő javaslatát támogatta, amellyel a hiány összege növekedett volna, hanem azt javasolta, hogy az általános tartalék terhére kerüljön elkülönítésre ez az összességében 4,3 milliárd forint.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, az a javaslat, ami most önök előtt szerepel, és amiről most dönteni lehet, azt javasolja, hogy a költségvetés általános tartalékának az összege csökkenjen 51,5 milliárd forintról 47,1, kerekítve 47,2 milliárd forintra. Azt gondolom, hogy a bizottságok helyesen jártak el, amikor ezt az indítványt támogatták, jó döntést hoztak. Ebben a helyzetben a hiány növekedéséhez nem lehetett volna hozzájárulni, ezért azt javasoljuk a költségvetési bizottság nevében, hogy a parlament támogassa azt, hogy a tartalékkeret terhére kerül sor a települési sportnormatívákra 500 forint/fő elfogadására.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz, a KDNP és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 34 2009.01.29. 13:30  3-45

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nyilván ennek a vitának a harmadik órájában már sok minden elhangzott, amire talán csak elég visszautalni, mégis azt gondolom, hogy az alapkérdéshez kell egy pillanatra visszatérnünk.

Nagy reményekkel érkeztünk erre a mai rendkívüli parlamenti ülésre, hiszen ha egy miniszterelnök a parlament rendkívüli ülését kezdeményezi és összehívja ezt az ülést, akkor várhatóan azt lehet feltételezni, hogy ott olyan bejelentések hangzanak el, olyan döntésekről tájékoztat bennünket, amely valóban kiérdemli a "rendkívüli" jelzőt.

Nos, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, a miniszterelnök úrtól megtudtuk, hogy válság van. Igaz, hogy ezt már tavaly ősszel is tudtuk, erre itt a Parlament falai között elég sokszor emlékeztettük önöket. Megtudtuk azt is, hogy a folyamatok nem úgy alakulnak, ahogy azt a kormány elképzelte. Oldalakat tudnék idézni a költségvetési vitából, amikor erről beszéltünk a Ház falai között, hogy önöknek más gazdaságpolitikát és más költségvetést kellene készíteniük. Ebben sem volt tehát új. Végül megtudtuk azt, hogy a kormány valamilyen előterjesztésre készül. Igaz, hogy még írásbeli előterjesztést nem tud nekünk mutatni, de egy-másfél hónap múlva eljön annak is az ideje, hogy majd a parlamenti képviselők ezt megismerhetik.

Nos, ezt nevezik önök, ezt nevezi a miniszterelnök úr rendkívüli ülésnek. Tisztelt képviselőtársaim, ez maximális csalódás, de nyugodtan mondhatom azt is, hogy szégyen. Szégyen, ha egy ország miniszterelnöke ennyit tud mondani egy parlament rendkívüli ülésén: majd valamikor, másfél hónap múlva láthatunk valamit abból, amin állítólag a kormány dolgozni fog.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, mindannak, ami ma történik ebben a Házban, van egy alapvető oka, erről már Navracsics Tibor frakcióvezető úr beszélt hosszabban. Igen, önök nem mondtak igazat a választóknak, önök eltitkolták az ország valós helyzetét, és 2006 óta abban a csapdában vergődnek, amelyből nem tudnak kikerülni.

De van egy másik oldala is ennek a mostani helyzetnek. Önök nem hajlandók még a mai napig sem szembenézni azzal, hogy az elmúlt években rossz gazdaságpolitikát folytattak, rossz társadalompolitikát folytattak, hogy annak, hogy Magyarország ebbe a helyzetbe került, elsősorban önök az első számú felelősei. Igen, tisztelt miniszterelnök úr, sokkal hitelesebb lett volna az ön mai expozéja, ha legalább egy félmondatban utal arra, hogy az elmúlt évek Magyarország számára vesszőfutást jelentettek, hogy az elmúlt években Magyarország oly mértékben esett vissza - összehasonlítva a szomszéd országokkal, összevetve az Európai Unió országaival -, amiért elsősorban önöket terheli a felelősség.

Beszélhetnénk itt a trükkök százairól, beszélhetnénk arról, hogy mi történt reggel, éjjel meg este - ahogy ön ezt Balatonőszödön elmondta -, de tudomásul kell venni, hogy Magyarország nem a világgazdasági válság miatt került ebbe a nehéz helyzetbe. Az csak egy olyan pluszlökést adott ennek a mai helyzetnek, amelybe Magyarország már jóval korábban belekerült. Magyarországon 2007 óta recesszió van, holott még a világon azt sem tudták, hogy mi az a válság, meg hogy ez a világgazdasági válság egyáltalán hogyan fogja majd érinteni az eltérő nemzetgazdaságokat.

Igen, 2007 óta mi recesszióban vagyunk. És azért vagyunk recesszióban, mert rossz gazdaságpolitikát folytattak. Megemelték az adókat és a járulékokat, ezzel lehetetlen helyzetbe hozták a magyar gazdaságot, a magyar vállalkozókat, rontották az ország versenyképességét. A közvagyont privatizálták, amit lehetett, értékesítettek, így az ország szinte teljes egészében kiszolgáltatottá vált; és végül, de nem utolsósorban eladósították az országot. Oly mértékben növelték meg az ország kitettségét, eladósodását, amelynek ma, 2008-ban és 2009-ben csak a hátrányait szenvedi el ez az ország.

Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy már 2007-ben is - mindenféle világgazdasági válság nélkül - a magyar gazdaság növekedése 1 százalék volt, hogyha ezt egyáltalán növekedésnek lehet nevezni, miközben a szomszédos országok 6-8-10 százalékkal növekedtek mellettünk. 2008 harmadik negyedévében a magyar gazdaság növekedésnek egyáltalán nem nevezhető változása 0,8 százalék volt. Hol volt még akkor a világgazdasági válság?

Az elmúlt években oly mértékben nőtt meg a magyar gazdaság adóssága, amit korábban el sem tudtunk képzelni. Az hagyján, hogy önök néhány év alatt több adósságot csináltak az országnak, mint a Kádár-rendszer negyven év alatt, de az elmúlt napokban, az elmúlt hónapokban is oly mértékben növelték meg az adósságot, amelynek egyelőre még nem tudjuk, milyen következményei lesznek majd a következő években.

(11.40)

Az Európai Uniótól fölvettek 6,5 milliárd eurós hitelt; a Nemzetközi Valutaalaptól fölvettek 16 milliárd dollárnyi hitelt; a Világbanktól 1,3 milliárd dollárnyi hitelt; s két nappal ezelőtt bejelentették - láthattuk az erről szóló tudósításokat -, hogy 440 millió eurónyi hitelt vettek újra föl az Európai Beruházási Banktól, amelytől így már összességében az elmúlt években közel 10 milliárd eurónyi hitelt vettünk föl, jegyzem meg halkan, ezzel is sajnos az ország kitettségét növelve. Mára, mondjuk ki nyíltan: az ország adósságcsapdába került. Adósságcsapdába került; amikor a reálkamatok meghaladják egy országban az ország gazdasági növekedési ütemét, akkor adósságcsapdáról beszélhetünk. Magyarország ebben a helyzetben van. Nem akarnék nagyon mélyen belemenni, de ha egy ország potenciális gazdasági növekedése mélyen alatta van annak, amit kamatokra kifizet, akkor ott teljesen adósságcsapdáról beszélhetünk, és Magyarország ebbe a helyzetbe került az elmúlt években.

Nem lehet tehát azt mondani, hogy most egy világgazdasági válság van, amit csak túl kell élni, aztán majd jobb lesz, mert hiába lesz jobb a világgazdaság helyzete, Magyarország sajnos a potenciális bruttó hazaitermék-növekedése miatt akkor sem tud felzárkózni, életszínvonalban akkor sem tud közelebb kerülni az Európai Unió fejlett országaihoz, és sajnos mindez azt jelenti, hogy a magyar lakosság vagyona az elmúlt évek körülbelül 40 százalékos leértékelődése után további leértékelődést fog elszenvedni. Ezt jelentette az önök politikája az elmúlt években.

A mai napon új programot, új javaslatokat hallhattunk miniszterelnök úrtól, és azt kell mondanom, hogy ebből eddig sem volt hiány. Csak néhány mondatban, hogy Gyurcsány Ferenc eddig milyen programokat közölt itt a Ház falai között. 2005 májusában száz lépés program; 2006 májusában Új Magyarország kormányprogram; 2006 júniusában "Új egyensúly" program; 2007 szeptemberében a 48 pont, a kormányzati teendők összefoglalása; 2007 októberében "tisztasági csomag", hét pontot közölt itt a miniszterelnök úr a Parlament falai között; 2008 februárjában az új polgárosodás programja, a "Munka - tudás - tulajdon" programja - nézzük meg, mi lett ebből! -; s azt se felejtsük el, hogy 2008 augusztusában is volt egy új program, amely "Beindultunk" címmel futott - látjuk, hogyan indultak be önök: a válság soha nem látott mélységet ért el az elmúlt hetekben, hónapokban. Ebből tehát, köszönjük szépen, volt már elég. Hallhattuk, hogy lesz majd valamilyen adócsökkentés, de miniszterelnök úr már beszélt arról is, hogy hát adót is kellene emelni, mert nem szabad veszélyeztetni a költségvetési folyamatokat. Ebből semmi jó nem fog kisülni. Ebből semmi jó nem fog kikerekedni.

Szerintem miniszterelnök úr még mindig azt hiszi, hogy az IMF-hitel, az IMF-hitelcsomag megoldotta az ország problémáit. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön tévedésben van. Az IMF-hitel lehet, hogy az ön problémáját megoldotta, de az ország problémáját, biztos vagyok benne, hogy nem oldotta meg. Az ön politikai túléléséhez hozzájárult az IMF-hitel, de az ország számára ez olyan terheket fog jelenteni a következő évben, aminek egyelőre nem tudjuk, hogyan történik meg majd a visszafizetése, a finanszírozása. Arról már nem is beszélek, hogy mit jelent egy ország számára, ha kegyelemkenyéren él, mit jelent, ha újabb és újabb hitelekkel kell biztosítani egyáltalán az ország működőképességét.

Önnek ma arról kellett volna itt beszélni, miniszterelnök úr, hogy ebből az adósságcsapdából, ebből az egyre inkább argentin típusú helyzetre emlékeztető állapotból hogyan fog az ország kikeveredni. Hogyan fog az ország kikeveredni akkor, amikor nincsenek belső forrásaink? Hiszen az állam el van adósodva, a vállalatok szintén el vannak adósodva, a lakosság el van adósodva, tehát nincs forrásoldalról belső erőforrás arra, hogy ezeket a hiteleket törlesszük, és csak és kizárólag a külföldi hitelekből, segélyekből él az ország.

Ön azt gondolja, hogy az IMF-program megoldotta ezeket a kérdéseket, és még majd hozzájönnek az európai uniós támogatások, amelyek talán valamikor beindítják az ország szekerét. Miniszterelnök Úr! Az elmúlt években Magyarország közel 2500 milliárd forintnyi európai uniós támogatást kapott. Látszik ez az országon? Érezzük, hogy ennek van gazdasági növekedést ösztönző hatása? Hát a növekedésünk a mínusz régióba, recesszióba fog süllyedni! Hol van ez a pénz?! Ebből két feltételezés adódik mindenképpen az ország számára: egyrészt, hogy az európai uniós támogatásokat is rosszul költik el, talán rossz célokra, másrészt, hogy egyszerűen eltűnnek ezek a pénzek, részben a korrupció, részben az eltulajdonítás csatornáin. Erről kellett volna önnek ma beszélni! Hol vannak ezek a pénzek?

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A most bejelentett intézkedésekből tehát felesleges arra gondolni, hogy ettől Magyarország helyzete, a magyar gazdasági válság meg fog oldódni. Ahogy elmondtam, itt nagyon sürgős és nagyon mély változásokra lenne szükség ahhoz, hogy az ország ebből a kátyúból kikeveredjen. Mi tavaly ősszel a költségvetés parlamenti vitájában elmondtuk, hogy mire volna szüksége az országnak. Elmondtuk, hogy radikális adó- és járulékcsökkentésre van szükség, mert ez fogja a magyar gazdaság szekerét beindítani, ez fogja a magyar vállalkozásokról, főleg a kis- és középvállalkozásokról a terhet levenni, és ez fog arra lehetőséget teremteni, hogy ebből beruházás és munkahelyteremtés legyen.

Elmondtuk azt is, hogy gazdaságfejlesztésre van szükség. Az nem gazdaságfejlesztés, hogy majd a piac megoldja helyettünk a problémákat. Olyan gazdaságfejlesztésre van szükség, ahol a munkahelyek többségét adó hazai kis- és középvállalkozások jelentős és azonnali támogatáshoz jutnak. A gazdasági miniszter úr sajnos már nincs itt az ülésteremben. Szívesen megkérdezném tőle, hogy az elmúlt években bejelentett hitelprogramok vagy kamattámogatások vajon milyen eredményre vezettek. Miért van az, hogy 2008-ban a térségben Magyarországon volt a legmagasabb a csődök és a felszámolási eljárások száma a közép-európai régióban? Hol van akkor ezeknek a gazdaságfejlesztési programoknak a hatása?

S végül, de nem utolsósorban elmondtuk azt is, hogy igen, szükség van az államháztartás konszolidálására, szükség van olyan kiadáscsökkentésre, amely befagyasztja azokat az állami kiadásokat, amelyekre ebben a helyzetben nincs szükség. S nem elsősorban persze arra kell gondolni, amire sokan ma gondolhatnak a rádióhallgatók vagy a tévénézők közül, hogy nincs szükség luxusautók vásárlására. Igen, erre nincs szükség, valóban, ezeket a kiadásokat el lehetne azonnal halasztani. S kicsit arcátlannak tartom, amikor egy pénzügyminiszter arról beszél, hogy milyen jól járt az ország, mert 7 millió forintot megspórolt ennek az autónak a megvásárlásával. Tisztelt Miniszter Úr! Akkor egyből kettőt kellett volna önnek venni vagy ötöt, mert akkor nem 7 millió forintot spórol meg az ország, ha ön öt autót vásárol, hanem 35 millió forintot! Ezt ebben a helyzetben egész egyszerűen arcátlanságnak kell nevezni.

Igen, minden ilyen kiadás befagyasztására szükség van, hiszen van itt még pénz az államháztartásban. Csak hadd idézzem fel önöknek, hogy az elmúlt év végén, fű alatt, két nap leforgása alatt önök 5 milliárd forintot adtak oda azoknak az önkormányzatoknak, amelyeket barátinak vagy az MSZP-hez közel állónak lehet nevezni. Arra volt csak szükség, hogy szóljanak egy-két polgármesternek, aki írt egy levelet a pénzügyminiszter úrnak, amelyben különböző, még meg nem valósult, el nem készült vagy még papíron sem létező programokhoz kért támogatást, és önök pillanatok alatt 5 milliárd forintot szórtak ki az állam kasszájából. Itt van a Határozatok Tárának 2177/2008-as kormányhatározata, amely arról szól, hogy két nap alatt önök már ki is utalták a két ünnep között ezeknek az önkormányzatoknak azt az 5 milliárd forintot, aminek lehet, hogy sokkal jobb helye lett volna munkahelymegtartásnál, beruházások támogatásánál vagy éppen az adócsökkentésben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azzal tudom tehát zárni, hogy aki ma azt várta, hogy itt valami rendkívüli dolog történik, az mindenképpen csalódott. A miniszterelnök úr egyre inkább egy ahhoz hasonló játékot játszik, ami egy népszerű társasjáték, amelyet jengának neveznek Magyarországon is, amely arról szól, hogy az építőkocka-elemeket hogyan kell kihúzni úgy, hogy egy torony össze ne dőljön. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön ezt nem társasjátékban játssza, ön ezt egymaga játssza. Ön egymás után húzza ki ebből a toronyból, amelyet Magyarországnak nevezünk, a különböző építőkockákat, s ma nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy ez a torony, amelyet Magyarországnak hívnak, összedőljön. Nem kellene megvárni, amíg valóban összedől!

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 2 2009.03.16. 5:07  1-6

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap ünnepelt az ország, ünnepeltek a magyarok szinte majdnem minden földrészén a világnak, ahol magyarok vannak, elsősorban persze a Kárpát-medencében. Jó volt magyarnak lenni, jó volt ünnepelni, hiszen van mire visszaemlékeznünk, van olyan dicső múltja ennek az országnak, hogy büszkén tekinthet ezekre az eseményekre vissza.

Azt is mondhatnám, hogy jó volt visszaidézni dicső elődeink tetteit, mert ha ma körülnézünk, és megnézzük a jelen állását, ha megnézzük azt, hogy Magyarország 2009 márciusában hol tart, akkor bizony nincs túl sok okunk arra, hogy jó híreket mondhassunk egymásnak. Petőfi és Kossuth valószínűleg annak idején még nem PR- vagy kommunikációs ügynek tekintette a forradalmat, mert valószínű, akkor nem lett volna mit ünnepelnünk, ellentétben a mai magyar kormánnyal, amely az elmúlt héten is jó néhány okot adott arra, hogy pusztán PR- és kommunikációs offenzíváról beszéljünk.

Három elemet szeretnék kiemelni az elmúlt hét eseményeiből, amelyek, azt gondolom, hogy jellemezték a múlt hetet, és jellemzik a mai gazdasági-társadalmi körülményeinket is. Az első ilyen hír a Malév körül reppent föl. Annak idején 2007-ben több kormányzati szereplő is, több miniszter is büszkén mondta el, büszkén közölte a közvéleménnyel, milyen sikeres privatizációs szerződést kötöttek az orosz féllel. Mára, 2009-re erről a szerződésről is kiderült, hogy bizony fényévekre van attól, hogy ezt sikeresnek nevezzük. A hónap elején már másfél milliárd forintot kellett az állami tulajdonos cégnek ebbe a közös cégbe tenni, hogy egyáltalán működőképes maradjon, és egyelőre nem is látjuk a végét, hogy ennek a Gyurcsány-kormány által kötött privatizációs szerződésnek mi lesz a vége. Milliárdok és újabb milliárdok kerülnek az adófizetők pénzéből ennek a cégnek a működtetésére.

Hol vagyunk a sikertől? Ki beszél itt ma már sikerről? Egyértelmű kudarc ez a privatizációs szerződés is. Egyébként nem véletlen, hogy amikor a miniszterelnök Putyin miniszterelnökkel tárgyalt, ott egy újságírói kérdésre válaszolva az orosz miniszterelnök meg is említette, hogy jó lenne, ha a magyar fél is teljesítené a szerződésben vállalt kötelezettségeit, nem csak az orosz fél. Kicsit baljóslatú ez. Nem véletlen, hogy a Fidesz hónapok óta követeli, hogy hozzák nyilvánosságra ezt a privatizációs szerződést.

A másik ilyen hír volt az adótörvényekről hozott kormányzati döntés. Nos, itt aztán tényleg PR- és kommunikációs dolgokról beszélhetünk. Hiszen emlékezzünk vissza, hogyan kezdődött ez az egész adóátrendezés, adóátalakítás! Januárban még arról volt szó, hogy adócsökkentéssel fogják majd a gazdaságot segíteni. Aztán februárban már miniszterelnök úr arról beszélt, hogy adóátrendezésről van szó, a magyar lakosság, a magyar vállalkozók megtanulhatják, hogy a "bruttósítás", az "adóreform" baljóslatú szavak után a mai magyar kormánynak az "adóátrendezés" a baljóslatú szava.

(13.10)

Igen, szerdán megtudhattuk, hogy az adóátrendezés igazából adóemelést jelent az ország számára. Miközben Európa minden országa adó- és járulékcsökkentéssel próbálja segíteni a gazdaságát a túlélésben, miközben minden ország próbál adócsökkentés mellett, a terhek könnyítése mellett gazdaságfejlesztési programokat elindítani, a magyar kormány totálisan szembemegy az európai gyakorlattal, és olyan adóemelésekbe kezd, amelyeknek egyelőre még semmiféle hatását vagy hatásszámításait senki nem ismeri.

Emelkedni fog az áfa mértéke, az áfa adókulcsa. Ezzel a legszegényebbeket, a nagycsaládosokat, a nyugdíjas-háztartásokat fogja sújtani a kormány döntése. A szerdai döntés következményeként jövedékiadó-emelésre kerül sor. Ez megint csak azokat a vállalkozásokat vagy azokat a családokat érinti hátrányosan, amelyek a napi munkába járáshoz, iskolába járáshoz például autót használnak, hiszen az üzemanyagok áremelkedése biztos, hogy meg fog jelenni a családok költségvetésében.

És itt van a harmadik elem, az étkezési hozzájárulás, üdülési csekk megadóztatása. Ezzel pedig munkahelyek kerülnek veszélybe, hiszen ezek a munkahelyek nyilván részben az idegenforgalmi fejlesztésekre épültek rá.

A harmadik múlt heti hír - hogy ezzel zárjam, s kis reményt is adva arra, hogy azért van változás, és van remény, a gazdaság szereplői azért nem fáradtak még el -, 2,5 százalék volt az utolsó negyedévben a gazdaság visszaesése, és mindez 5 százalékos lett volna akkor, ha a mezőgazdaság 2008 negyedik negyedévében nem teljesít jól. A magyar gazdák tehát tudnak teljesíteni - ez adhat reményt. Ez adhat reményt arra vonatkozóan, hogy ha már a magyar kormány képtelen bármiféle teljesítményt felmutatni, a gazdaság szereplői legalább még tudnak tenni azért, hogy ez az ország túléljen, és ennek az országnak legyen jövője.

Köszönöm, elnök asszony. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 24 2009.04.14. 9:46  5-33

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A vita harmadik órájában engedjenek meg néhány olyan mondatot vagy észrevételre reagálást is majd, amely korábban hangzott el. Mindenekelőtt azzal szeretném én magam is kezdeni, hogy az elmúlt hetekben, az elmúlt hónapokban sokat hallhattuk, halljuk, hogy a válság egyfajta lehetőség. Ezt persze általában azok szokták mondani, akiknek oroszlánrésze volt a válság előidézésében Magyarországon. Ilyenkor hajlamosak is megfeledkezni arról, hogy ebben a válságban milyen szerepük volt. De ha valóban így fogjuk fel, hogy a válság egyfajta lehetőség, akkor tegyük fel a kérdést, hogy vajon mire lehetőség, mire lehetne lehetőség ez a mostani helyzet, hogyha valóban válságot akarunk kezelni. Fodor Gábortól, az SZDSZ elnökétől azt hallhattuk, hogy segíteni a kilábalást, a válság leküzdése, kezelése lenne az első számú lehetőség, hiszen ahogy hallhattuk tőle, különben heteink vannak hátra - nem tudjuk, hogy miből. Tartok tőle, hogy abból az államcsődből, amelynek a rémével hónapok óta találkozhatunk.

Nos, a kérdés tehát jogos, hogy mire lenne lehetősége ennek az új kormánynak. Mi ellenkezőleg látjuk, tisztelt Ház. Ez, ami itt van, nem lehetőség, hanem éppen az ellenkezője, lehetőséget vesznek el az emberektől azzal, hogy ez a színjáték ma a Parlament falai között lezajlik, hiszen Magyarországnak arra lenne szüksége, hogy érdemi, cselekvőképes kormányzat jöjjön létre, amely valóban lépéseket tud tenni a válságból való kilábalásra. De vajon várhatjuk-e, hogy ez az új kormány ebből a válságból bármiféle kivezető utat talál, vagy bármiféle érdemi lépést tud tenni?

Nos, először is tegyük fel a kérdést, hogy hol a program, hiszen az elmúlt hónapokban és az elmúlt napokban semmi különösebb nem történt azon túl, hogy a már korábban beterjesztett adótörvény-módosításokat visszavonták.

(15.40)

Arról hallunk, hogy ez az újfajta kormány részben egy korábbi kormány programját viszi majd tovább, de az is lehetséges, hogy egy külső szakértői csapat programja fog megvalósulni.

Nem tudjuk, ma a miniszterelnök-jelölt úrtól nagyon keveset hallhattunk arról, hogy ebben a programban igazából mi is szerepelne, ezért inkább azt érdemes megvizsgálni, vajon van-e személyi garanciája annak, hogy itt érdemi válságkezelés történjen. Nos, tisztelt miniszterelnök-jelölt úr, ön - ahogy Navracsics Tibor elmondta - nem új fiúként érkezik ide a parlamenti patkóba, önnek már hosszú évek vannak a háta mögött különböző kormányzati tisztségekben. 2006 óta a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségben dolgozott mint fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos, ezt követte az a tárcavállalás, amikor az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumot vitte, majd most pedig mint gazdasági miniszter 2008-tól vállalt részt a Gyurcsány-kormány munkájában. Ha visszatekintünk egy pillanatra arra, hogy az ön eddigi munkáját milyen eredmények vagy eredménytelenségek kísérték, nyugodtan mondhatjuk, hogy bizony a válságkezelésben túlságosan talán nem számíthatunk önre.

Hadd emlékeztessem arra, hogy amikor a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vezetője volt, akkor történt meg, hogy a fejlesztési ügynökség keretein belül az úgynevezett Weiszenberger-ügy kirobbant - talán emlékszik rá a miniszter úr -, ekkor történt meg, hogy mondjuk, 25 millió forintot adtak egy olyan diszkólámpa beszerzésére, amely talán nem elsősorban munkahelyteremtést és fejlesztéseket szolgált. Ekkor történt meg, hogy az Állami Számvevőszék jelentése szerint 1,4 milliárd forint ment el olyan fejlesztésekre, amelyek utána nem hasznosultak. Sőt, az történt, hogy olyan iskolákat vagy éppen egészségügyi intézményeket újítottak fel, amelyeket aztán bezártak később. Erre használták fel a fejlesztési célú pénzeket.

Hadd idézzem itt Fazekas Anikó alezredes, irodavezető mondatait, aki azt mondta, hogy a 2006 negyedik negyedéve és 2007 harmadik negyedéve közötti időszakban 116 milliárd forint volt a szabálytalansággal érintett projektek teljes összege, és hozzátette azt is, hogy a szabálytalansággal érintett összeg csaknem 2 milliárd forint volt, amelyből 508 milliót fizetett ki az NFÜ a pályázóknak. Ugyancsak erre az időszakra tehető az is, hogy élen jártak az ilyen pénzek kommunikációs célú elköltésében, az Új Magyarország fejlesztési tervre összesen 3 milliárdot költöttek. Ugye - emlékezzünk vissza -, ez volt az a pénzköltés, amikor kiderült a nyilvánosságra került információkból, hogy az uniós források kommunikációjára kiírt 3 milliárd forintos pályázaton két olyan cég is nyertes volt - a nyertes ajánlattevők közé tartozott -, amelyek a Bajnai Gordon vezette Hajdú-Bét kommunikációjában is részt vettek. Szóval, ebből a 3 milliárd forintból - az NFÜ is úgy értékelte - csak a lakosság 1 százalékát tudták elérni; NFÜ-értékelés volt.

Nézzük meg az ön második kormányzati időszakát, amikor önkormányzatért felelős miniszterként dolgozott, hogy akkor mi is történt. Erre az időszakra tevődött az, amikor az önkormányzati rendszer jelentősen eladósodott. Olyan mértékű adósság kezdett el felhalmozódni az önkormányzati rendszerben, amelynek a megoldását egyelőre nem lehet látni. Ma ön nem is beszélt erről - hiszen programról sem beszélt -, hogy hogyan lehetne egyáltalán az önkormányzati rendszert életképessé és működőképessé tenni. Az viszont mindenképpen az ön egykori miniszterségéhez kötődik, hogy 160 millió forintért vásároltak izraeli vízágyúkat. Ugye, ezek beszerzése keltett akkor negatív feltűnést, amiről aztán kiderült, hogy jogosulatlan módon vásárolták meg ezeket a vízágyúkat.

Nézzük meg az ön kormányzati időszakának a harmadik részét, amikor gazdasági miniszter volt! Ugye, itt joggal tehetnénk fel a kérdést, hogy vajon egy gazdasági miniszter felelős-e, mondjuk, a munkanélküliség alakulásáért egy országban. Feltételezem, hogy igen. Nos, ebből az időszakból sem tudunk semmi érdemlegeset felmutatni az ön tevékenységéhez köthetően. Hiszen ma a munkanélküliség olyan szintet ér el, amely korábban, az elmúlt 20 évben nem volt tapasztalható. Navracsics Tibor elmondta, hogy 563 ezer regisztrált álláskereső van az országban, ami az elmúlt 15 évben nem volt tapasztalható Magyarországon. (Korózs Lajos: Megéri regisztrálni.)

Én azonban ennél fontosabbnak tartom, hogy egy gazdasági miniszter egy világgazdasági válságra vajon hogyan tud reagálni. Miniszter úr! Emlékezzen csak rá, hogy ön milyen kijelentéseket tett akkor, amikor már mindenki számára világos volt, hogy Magyarországon gazdasági, súlyos gazdasági válság van. Ön 2008 júniusában azt mondta a közgazdász vándorgyűlésen, hogy nincs gazdasági válság, hamarosan helyreáll az egyensúly, gyorsulni fog a növekedési ütem, Magyarországon nincs gazdasági válság, sőt, szociális válság sincs, a társadalmi különbségek csökkennek, a nyugdíjak reálértéke emelkedik.

Mondta ezt ön 2008. június 27-én, hogy aztán októberben, amikor már valósággá vált a válság, a következőket mondja el a magyar parlamentben: "Az elmúlt hét végén és az azt megelőző napokban jó néhány lépést tettek a világ kormányai, fejlett nemzetei azért, hogy a saját országaikban kibontakozó válságot stabilizálják. Ez reményt ad arra, hogy ennek a válságnak az elsődleges nagyobb hullámai, viharai talán elülnek, és Magyarország szempontjából megnyugtató hír az, hogy az elmúlt két év erőfeszítése és sokszor áldozatai eredményeként Magyarország ma stabil, és biztonsággal tekinthet a nehezebb nemzetközi gazdasági viszonyok elé." Mondta ön mindezt itt a Parlament falai között októberben, hogy aztán még azt is hozzátegye: ilyen helyzetben a kormány első feladata a stabilitás megteremtése, amit - úgy tűnik - eddig sikeresen tettünk, ezután a hosszabb távon ható versenyképességet javító lépések következnek.

Itt az előbb a kisebbik koalíciós párt elnökétől éppen azt hallhattuk, hogy heteink vannak különben hátra, azért nem lehet új választást tartani Magyarországon, mert különben Magyarország az államcsőddel néz szembe. Ehhez képest ön októberben arról beszélt a magyar nyilvánosságnak, hogy nincs válság Magyarországon, ez csak érint bennünket. Egyébként azt is hozzátette október 25-én: a magyar polgárok számára ennek a válságnak a nagy része a tévé képernyőjén zajlik.

Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Annak a több mint 80 ezer munkanélkülinek, aki 2008 októbere óta vesztette el az állását, ez édeskevés. Ez pont azt igazolja, hogy ön és leendő kormánya alkalmatlan lesz annak a válságnak a kezelésére, amelyet részben önök idéztek elő, és amelyet fel sem voltak képesek ismerni. Ez az óriási tragédia, hogy miközben mindenki - a közgazdász-társadalom, az elemzők, a külső piaci befektetők - már arról beszélt, hogy Magyarország milyen nehéz helyzetben van, önök megpróbálták elpalástolni ezt a problémát. Sőt, ön személyesen is itt a magyar parlamentben azzal járt az élen, hogy arról beszélt, hogy ez a magyar választópolgárok számára a tévé képernyőjén zajló válság lesz.

Nos, miniszterelnök-jelölt úr, ezek után beláthatja: abban reménykedni, hogy az önök kormánya bármiféle válságkezelésben érdemi elmozdulást tud elérni, merő illúzió. Ahogy Navracsics Tibor frakcióvezető úr elmondta, itt valóban csak a lapok újraleosztása történik. Itt valóban pusztán arról van szó, hogy az MSZP jól keveri a kártyákat. Egy probléma van, hogy ezeket a kártyalapokat sajnos - mint ahogy a válságnál is kiderült - nem ismerik.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 18 2009.04.20. 5:14  17-20

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! (Zaj. - Az elnök csenget.) Lássuk be, hogy vannak dolgok, amik egyszerre nem mennek: nem lehet egyszerre énekelni az Internacionálét, ugyanakkor meg elvárni, hogy a történelmi zászlók előtt tegyen esküt egy kormány. (Dr. Avarkeszi Dezső: Miért? - Felzúdulás az MSZP padsoraiban. - Taps a Fidesz padsoraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanilyen illúzió elvárni azt, hogy Bajnai Gordon megváltozzon. A hét végén ezzel a tapasztalattal lehettünk gazdagabbak. Az a miniszter, aki ma azt mondja, hogy szövegben egyetért azzal, hogy adócsökkentésre van szükség, az elmúlt három évben tagja volt egy kormánynak, méghozzá nem is akármilyen tagja, nem egyszerűen egy környezetvédelmi miniszter vagy egy tárca nélküli miniszter volt (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.), ő a gazdasági miniszter volt, aki tehetett volna azért, hogy Magyarországon valóban legyen érdemi adócsökkentés.

Illúzió volt azt gondolni, hogy Bajnai Gordon ahhoz a csomaghoz képest, amit 2006-ban MSZP-csomagként már átvertek az országon, másfajta jellegű csomagot fog készíteni. Emlékezzünk csak vissza, tisztelt képviselőtársaim: 2006-ban, abban a bizonyos csomagban mik is szerepeltek? Ugye, először is bevezettek egy olyan különadót - 4 százalékos különadót -, amiről azt mondták, hogy csak két évig fog tartani, 2008 őszén meg kellett volna szüntetni, a mai napig van. Aztán bevezették, hogy az egészségbiztosítási járulékot emeljük fel 4-ről 6 százalékra, majd 6-ról 7 százalékra, ehhez még hozzájött a munkavállalói járulék 1-ről 1,5 százalékra növelése. 3,5 százalékkal növelték a munkavállalói terheket. És ott volt harmadikként az áfa emelése, amikor 15 százalékról 20 százalékra emelték az áfa kulcsát. Emlékeztetnék arra, hogy akkor is mintha egy átmeneti időszakra szólt volna csak az áfa emelése - azóta tudjuk, hogy ebből tartós valóság lett.

Ebben az újabb MSZP-s csomagban pedig, amit tegnap ismerhettünk meg, mi is szerepel? Először is szerepel az, hogy a különadó valószínűleg jövőre - ha még ez a kormány megéri - menni fog, viszont a társasági adó kulcsát 16-ról 19 százalékra emelik. Nos erről, tisztelt Bajnai úr, 2006 nyarán még nem volt szó. Mint ahogy arról sem volt szó, hogy az áfa kulcsát most jelentős mértékben, 20-ról 25 százalékra emelik, és ezen az a szépségtapasz sem segít, hogy önök be fognak vezetni egy 18 százalékos kedvezményes kulcsot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Számoljunk csak együtt! Egy 100 forintos árú nettó termék, amire mostani áfakulccsal 20 forintos áfa rakódik, 120 forintba kerül a lakosság számára. Mit is jelent a 18 százalékos kedvezményes kulcs? Hogy a 100 forintos nettó árra 18 forintos áfa rakódik, magyarul: 118 forintba kerül majd az, ami eddig 120 forintba került. De azért nem fog 118 forintba kerülni, mert a kerekítés szabályai szerint felfelé kell kerekíteni. Magyarul, önök úgy akarnak adni valamit a lakosságnak, hogy igazából nem is adnak semmit. (Közbeszólások, derültség az MSZP padsoraiban. - Taps a Fidesz padsoraiban.)

Menjünk tovább! De menjünk csak tovább! Hiszen Bajnai Gordon ezzel a tegnapi csomaggal azt ismerte el (Zaj. - Az elnök csenget.), hogy lényegében négy év alatt nem történt semmi, nem sok értelme volt annak, ami ebben az országban négy éve történt. Tisztelt képviselőtársaim, akik ma hangosan kiabálnak, az a bevételorientált kiigazítás, amit önök 2006-ban már átvertek ezen az országon, megbukott. Az IMF-hitelcsomag felvételekor - nyugodtan kimondhatjuk - megbukott, hiszen gazdasági visszaesés, munkanélküliség, reáljövedelem-csökkenés és gyenge forint az eredménye annak, amit önök az elmúlt évben elkövettek.

Ezek után pedig mi jön? Újabb brutális megszorítás. Olyan megszorító lépések, amelyek a nyugdíjasokat, a családosokat, a munkavállalókat fogják elsősorban érinteni: családi pótlék megvonása, adókedvezmények megszüntetése, nyugdíjkorhatár-emelés, bérbefagyasztás, lassan mondom, hogy Lendvai Ildikó is hallja: a gázár- és a távhő-kompenzáció megszüntetése, valamint a lakástámogatások elvétele, megszüntetése. Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy az a lakás, amit most még a 20 százalékos áfával épített fel a 16 százalékos recesszióban lévő építőipar, azt most majd 25 százalékkal magasabb áfával kell eladni.

Összességében tehát a hét végén megtanulhattuk újra azt, hogy Bajnai Gordon, ahogy a 2006-os megszorító csomagban is, úgy a 2009-es megszorító csomagban is ugyanazokat a hibákat követi el. Csak hiánykompenzálásról van szó, a gazdasági növekedés beindításáról nincs. A Magyarországon közkeletű mondás szerint: vajúdnak a hegyek és egeret szülnek, ezt néha rosszul - vajúdnak az egerek, és hegyet szülnek - szokták mondani. A hét végén azt tanultuk meg, hogy vajúdtak az egerek, és egeret szültek; akár fehér, akár szürke egérről van szó. (Derültség és taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 2 2009.05.18. 4:54  1-4

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napokban is több olyan gazdasági adat látott napvilágot, amely egyre inkább azt jelzi az embereknek, hogy azok a megszorítások, amelyeket az MSZP vezette kormány az elmúlt hetekben, elmúlt napokban elfogadott, végül is értelmetlenek voltak. Hiszen éppen ülésünk megkezdése előtt közölte a Távirati Iroda, hogy az ország bruttó államadóssága most már a bruttó hazai termék 82,7 százalékát érte el. Emlékezzenek vissza, ez ősszel még 73 százalék volt, 2002-ben pedig az 54 százalékot sem érte el. Honnan jutottunk el ide, a bruttó 82 százalékos államadóssághoz? (Kiss Péter: GDP-arányos.) Kiss miniszter úr közben kommentálja az adatokat, megbeszéljük majd, miniszter úr.

Nézzük meg, hogy csak a múlt héten milyen gazdasági adatok láttak napvilágot, tisztelt képviselőtársaim! Hétfőn az az adat látott napvilágot, ami a munkanélküliség további növekedését mutatja. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat jelentése szerint most már 568 ezer munkanélküli, regisztrált álláskereső van az országban. Szeretnék arra emlékeztetni, hogy ősszel még 424 ezren voltak, tehát több mint 130 ezerrel több embernek nincs most már állása az országban. Ugyanilyen elkeserítő a kedden napvilágot látott adóterhet mutató adat, amely azt mutatja, hogy Magyarország az Európai Unió tagországai közül a második helyen áll egy átlagbér adóterhelését tekintve. Gondoljunk bele, hogy csak Belgium előz meg bennünket, de mögöttünk van Németország vagy éppen Franciaország. (Folyamatos nagy zaj az MSZP padsoraiban.)

A harmadik adat pedig, amit pénteken olvashattunk, hallhattunk, a bruttó hazai termék teljesítménynek nehezen nevezhető száma, inkább a zuhanórepülését mutató szám: mínusz 6,4 százalékos volt a gazdaság visszaesése az év első negyedében. Hol van tehát az az eredmény, amit önök a megszorító intézkedéseiktől vártak? Adóemelések, áfaemelés, jövedékiadó-emelés, szociális támogatások megvonása, az emberek segítése helyett inkább a terhek növelése - tisztelt képviselőtársaim az MSZP-s oldalon: hol vannak az eredmények?

És ehhez hadd tegyem hozzá a legújabb ötletet, amit a hazai közvélemény már hetek óta forgat, ízlelget magában. Ez az ingatlanadó bevezetésének az ügye. (Gőgös Zoltán: Nézted a TV2-t tegnap?) Nemrégiben még azt hallhattuk egy előző miniszterelnöktől, hogy el lehet menni, mármint Szlovákiába, most azt hallhattuk a korábbi miniszterelnököt követő Bajnai Gordontól, hogy el lehet költözni; akinek a lakása esetleg sokba kerül az ingatlanadó miatt, nem tudja fizetni ezt az adófajtát, az költözzön kisebbe. Nos, tisztelt képviselőtársaim, a teljes érzéketlenséget mutatja a kormány részéről az emberek napi problémái iránt, amikor ilyen kijelentések hangzanak el egyenes beszédként.

Mit is jelent az ingatlanadó, tisztelt képviselőtársaim? Azt jelenti, hogy azt akarják most önök megadóztatni, amit egy átlag magyar polgár egy élet munkájával szerez meg, amire esetleg hitelt vesz fel, hiszen azt se felejtsük el, hogy a több mint 4 milliós magyar lakásállománynak 1,3 milliós részén jelzálogteher van. Az emberek, igen, áldozatot hozva, egy élet munkáját egymás mellé rakva vásárolnak lakást vagy ingatlant, ennek jelentős része jelzáloggal terhelt, és önök most erre kívánnak adót kivetni. Ezt kívánják megadóztatni. Ugyanígy azt is hozzátehetjük, hogy ezek általában adózott jövedelemből származó ingatlanok.

Önök mindig arra a néhány százalékra vagy ezrelékre hivatkoznak, akik úgymond tisztességtelen módon jutottak hozzá lakásukhoz vagy ingatlanukhoz. De, tisztelt képviselőtársaim, ne ebből induljunk ki! Azok a nyugdíjasok, azok az időskorúak vagy azok a középkorúak és fiatalok, akik megvásárolnak egy ingatlant, igenis ezt mind legális, adózott jövedelemből teszik. (Gőgös Zoltán: Már aki.) Tudjuk jól persze, hogy az élet sokféle esetet hoz elénk, de nem lehet erre adózási gyakorlatot bevezetni.

Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, azt tudom önöknek mondani, azt tudom a tévénézőknek, rádióhallgatóknak is mondani, hogy amennyiben ingatlanadót akarnak, a most következő európai parlamenti választáson szavazzanak az MSZP listájára, de ha el akarják törölni az ingatlanadót, meg akarják akadályozni ennek bevezetését, akkor nyugodt szívvel szavazzanak majd a június 7-ei választáson a Fidesz listájára.

Köszönöm, elnök asszony. (Nagy taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Felzúdulás az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 32 2009.06.22. 2:50  31-37

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tiszaszőlős 1700 fős település Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Feltételezem, hogy államtitkár úrnak a település neve nem sokat mond. Ha az interneten megnézzük, mit írnak a településről, nevezetességként egy dolgot sorolnak fel, a Tisza-partot, a tiszai holtágat.

Az elmúlt hónapokban Tiszaszőlős az állami hivatalok nemtörődömségének köszönhetően elvesztette egyetlen nevezetességét. Történt ugyanis, hogy a tiszaszőlősi Tisza-parton állami tulajdonosi jogokat gyakorló Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Hatóság megpályáztatta a helyi kikötő bérleti jogát. Korábban azzal biztatták az önkormányzatot a hatóság képviselői, hogy a területet az önkormányzat kapja majd meg. Ilyen tartalmú levelet írt a hatóság igazgatási osztályvezetője és a gazdasági igazgatóhelyettes is. Később mégis pályázatot írtak ki. Mivel azonban az önkormányzat csak testületi ülésen hozhatott ezzel kapcsolatban döntést, a többi pályázó már tudta, milyen ajánlattal lehet megszerezni a település egyetlen komoly vagyontárgyát. Ezek után az önkormányzat a pályázaton alulmaradt, mert egy "jól értesült" pályázó 200 ezer forinttal többet ajánlott. A vízügyi hatóság és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő mindent rendben talált, így huszonöt évre egy magánszemély birtokába kerülhetett a település Tisza-partja.

(13.10)

Államtitkár Úr! Adva van egy település, amelyet elvágnak a Tiszától, miközben Tisza-parti település; adva van két állami szerv, amely nem az emberek érdekét nézi, csak a profitot; adva van 1700 lakos, sok száz horgász, tettre kész polgármester, aki mindent megtenne települése felvirágoztatásáért.

Államtitkár Úr! Ön is tudja, hogy a hatályos jogszabályok szerint lehetőség lett volna arra, hogy a falu kapja meg a területet versenytárgyalás nélkül, hogy ne kelljen kutyakomédiát játszani a nem egyenlő feltételekkel induló versenytársakkal. Ön is tudja, a nyertes összegnél, vagyis 1,2 millió forintnál 1700 ember sokkal többet ér.

Államtitkár Úr! Kérem önt, hogy szakítson a korábbi MSZP-SZDSZ-kormányok szokásával, ne csak azt mondja el nekem, hogy mit miért nem lehet megtenni az üggyel kapcsolatban. Kérem, csak annyit mondjon, mikor és hogyan kerül Tiszaszőlős használatába ismét a kikötő. Vagy jöjjön le velem Tiszaszőlősre, és mondja az emberek szemébe, hogy nem akarja megtenni, és nyugodtan felejtsék el egyetlen nevezetességüket.

Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 36 2009.06.22. 1:04  31-37

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Szerencsére erősek a Parlament födémei, és nem omlottak össze ennyi valótlanságtól, mint amit ön mondott. De hadd reagáljak néhány mondatára! A vízügyi hatóság vezetője a döntést követően gyorsan nyugdíjba ment. Találgatásra bízom, hogy vajon miért történt mindez.

Másodszor: mi is történt valójában? Itt van előttem két levél, amelyben a hatóság megígéri az önkormányzatnak, hogy odaadja a vízpartot, meg is kötik velük a bérleti szerződést. Ezzel szemben nem ez történik, hanem egy magánszemélynek - aki életvitelszerűen nem lakik a településen - odaadják 25 évre ezt a vízpartot.

Államtitkár Úr! Tisztában van ön azzal, hogy mi is történt ezen a településen? Képbe került ebben az ügyben? Fogalma sincs arról, hogy mit beszél! A település lakói ki sem tudnak jutni a vízpartra. (Nagy taps a Fidesz padsoraiban. - Moraj az MSZP padsoraiban.) Arra kérem tehát a tisztelt parlamentet, hogy ne fogadják el ezt a választ, mert arcátlanság, ami történt.

Önök azt gondolják, hogy mindent megtehetnek az emberekkel. Higgyék el, ez nincs így. Kérem a parlamentet, hogy nemmel szavazzon. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 18-20 2009.09.14. 5:15  18-23

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy figyelemmel követtem én magam is a miniszterelnök úr napirend előtti hozzászólását. Meg kell mondanom, azért van abban valami bájos, amikor az beszél sikeres válságkezelésről, aki annak idején képtelen volt felismerni, hogy milyen jellegű és milyen méretű világgazdasági válság küszöbén áll az ország.

Hadd idézzem ennek bizonyítására azt a két nyilatkozatot, amit Bajnai miniszterelnök úr tett. 2008. szeptember 29-én ezt mondja egy gazdasági napilapnak:

(14.30)

"A krízis nem terjed át hozzánk, sem az ingatlanpiacon, sem a tőzsdén nem várható hasonló jelenség." Tudjuk jól, hogy 54 százalékkal estek az árfolyamok a tőzsdén a válságot követően.

Majd aztán itt a parlamentben megismétli ezeket a mondatait, hogy nem tévedésről van szó, csak hogy biztosak legyünk benne. Idézem szó szerint a jegyzőkönyvből: "Magyarország szempontjából megnyugtató hír az, hogy az elmúlt két év erőfeszítése és sokszor áldozatai eredményeként Magyarország ma stabil, és biztonsággal tekinthet a nehezebb nemzetközi gazdasági viszonyok elé." Eddig sajnos az idézet, amely azt mutatja, hogy a miniszter úr annak idején gazdasági miniszterként nem teljesen volt képben abban a tekintetben, hogy milyen jellegű válság elé is néz az ország. Arról már nem is akarok külön beszélni, miniszterelnök úr, hogy Magyarország nem 2008-ban került válságba, hanem már 2006-tól öt év óta permanens, tartós válságban van az ország. Ebben nyilván önnek is megvolt a maga szerepe.

Én most azonban nem erről szeretnék beszélni, hanem arról, hogy mit is kínálnak önök Magyarország számára 2009 őszén, milyen kitörési pontokat jelölnének meg, vagy mit szeretnének egyáltalán 2010-ben egy költségvetés alkotórészeként viszontlátni. Miközben a miniszterelnök úr arról beszélt, hogy mennyire jól állunk, rekordmélységben van a magyar gazdaság. Olyan zuhanást élünk át, amelyre a rendszerváltozás óta nem volt példa.

Itt elhangzottak már számok, több mint 7 százalékos gazdasági visszaesés, 10 százalék fölötti munkanélküliség, a reálbérek több mint 2 százalékos csökkenése, amit az emberek, a dolgozók megéreznek, és a nyugdíjasok sem jártak rosszul (Sic!), hiszen a nyugdíjas-infláció sokkal magasabb, mint a mindenkit érintő átlagos infláció. Azt is mondhatnánk, hogy ugyanazt tapasztaljuk, mint 2005-2006-ban. Emlékezzünk vissza, a miniszterelnök úr is sokszor hivatkozott egy közmunkaprogramra, hogy mennyire sikeres.

Emlékeink vannak még, hogy volt egy olyan közmunkaprogram, amely 2005. november 15-én indult el, és 2006. május 15-ig tartott. Pusztán azt a célt szolgálta, hogy a választási kampányt megelőzően az MSZP akkori politikusainak legyen mire hivatkozniuk. Ma mintha ugyanez köszönne vissza. Herczog miniszter úr elégedetten dől hátra a székében, gondolja a miniszterelnök, most megdicsérte ezt a programot, holott azt látjuk, miniszter úr, hogy ennek a programnak semmiféle kifutása nincs a jövőre. A szociális segély egy részét átforgatták közmunkára, megnövelték körülbelül 40-50 ezerrel a regisztrált statisztikai munkavállalók számát, de egyébként a munkanélküliségi ráta 10 százalék fölött lesz év végére, és olyan szintet ér el, még egyszer hangsúlyozom, amit az elmúlt 20 évben nem tapasztaltunk meg. A miniszterelnök úr többször hivatkozik erre az ominózus építőipari teljesítményre.

Tisztelt képviselőtársaim, kicsit furcsa helyzetben vagyunk, mert ennek a kiugró számnak - a statisztikával foglalkozók nagyon jól tudták - két alapvető oka van, az, hogy a magyar építőipar már 2008 júniusában, júliusában is drámai visszaesésen, drámai lejtőn volt. 2008 júniusában 7,5 százalékkal esett vissza az építőipar teljesítménye, tehát a bázis igen-igen alacsonyra került, másrészt pedig önök voltak azok, tisztelt kormánypárti képviselők, akik az áfa összegét 20-ról 25 százalékra megemelték. Ezért nagyon sok beruházónak megérte korábban elindítani az építőipari beruházását, nehogy a 25 százalékos áfával kerüljön majd sor a végső elszámolásra. Nos, ezekre büszke a miniszterelnök úr, ezeket hozta fel mint a válságkezelés első eredményei.

És mit ígérnek önök 2010-re? Megszorító lépéseket. Azt ígérik, hogy elvonnak az önkormányzatoktól, elvonnak a közösségi közlekedéstől, elvonnak a szociális támogatásokból, vagyis ugyanazt ígérik, amit 2006 szeptemberében - amikor kiderült, hogy hazudtak reggel, éjjel meg este - elkövettek a magyar lakossággal szemben. Azt kell tehát mondanunk, Navracsics Tibor már utalt rá, hogy semmiféle érdemi intézkedést a 2010-es költségvetésben eddig nem találtunk, olyat, amely munkahelyeket teremtene, stabil munkahelyeket. Nem látunk arra vonatkozóan elképzeléseket, hogy hogyan fog a magyar gazdaság egy tartós növekedési pályára kerülni. Nem érezzük azt sem, hogy a kormány komolyan foglalkozna az államadósság növekedésével, a garanciavállalással és egyáltalán az emberek mindennapjait érintő kérdésekkel.

Összefoglalva tehát: ha Bajnai miniszterelnök úr úgy fogalmazott a hét végén (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy még nem múlt el a veszély, ezt meg tudom erősíteni. Amíg ez az MSZP-SZDSZ-kormány van, és amíg Bajnai Gordonnak hívják a miniszterelnököt...

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr!

VARGA MIHÁLY (Fidesz): ...az államcsőd, a gazdasági összeomlás veszélye valóban nem múlt el. Köszönöm, elnök asszony. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 42 2009.09.29. 28:05  31-225

VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2008-as év államháztartási, költségvetési és gazdasági értékeléséről tárgyalunk ma, és ebből a szempontból a parlamentnek mindenképpen két fontos kérdést kell tisztáznia. Az egyik, hogy gazdaságpolitikai értelemben helyes volt-e a kormány 2008-as magatartása vagy sem, teljesültek-e azok a célok, amiket a kormány kitűzött, a másik alapvető kérdésünk pedig, amelyhez valóban az Állami Számvevőszék adott jelentést, hogy törvényességi szempontból a jogszabályok betartásával került-e sor a 2008. évi gazdálkodásra.

Mindjárt hadd kezdjem azzal, hogy a dolgomat megkönnyítik az eddigi hozzászólások, hiszen akár a bizottsági álláspontok ismertetése, akár az expozé vagy éppen most az előbb az MSZP vezérszónokának az elmondott beszéde elég sok részletkérdésre kitért. Bár azt is hozzá kell tennem, hogy ma reggel a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvény tárgyalásával kezdtük, és néha egy kicsit úgy éreztem, mintha nekünk is egy jeltolmácsra volna szükségünk ahhoz, hogy az államtitkár által elmondott expozét értelmezni tudjuk, mintha egy másik országban éltünk volna 2008-ban, vagy egy másik világban lettünk volna. Államtitkár úr jelenleg nincs jelen az ülésteremben, de ez elvileg nem akadálya annak, hogy én itt elmondjam a beszédemet. (Dr. Katona Tamás belép az ülésterembe. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Itt van!) Visszatért, köszönöm szépen államtitkár úrnak.

Tehát sokszor úgy érezzük, hogy mintha ugyanazokból a számokból más és más körülményeket éltünk volna meg az elmúlt esztendőben, holott valószínű, hogy azok a körülmények, amelyek 2008-ban az országot jellemezték, elég egységesen érintettek akár lakossági, akár gazdálkodói szervezeteket.

Azzal szeretném tehát kezdeni, hogy gazdaságpolitikai értelemben mi történt. Ehhez persze vissza kell egy kicsit menni az időben, hiszen 2008-at nem lehet megérteni önmagában. Nyilván a hitelesség kérdése, az, hogy különböző gazdasági események nem hirtelen keletkeztek, ez arra kell hogy ösztökéljen bennünket, hogy megértsük azt a folyamatot, ami ebben a ciklusban történt. Persze, ha több időm volna, abba is belemennék, hogy nyilván a 2006-os események megértéséhez pedig 2002-ig kell visszamenni, hiszen igazából ott romlottak el a folyamatok. Itt emlékezzünk csak vissza - hogy egy rövid zárójeles megjegyzést nyissak -, hogy 2002-ben még arról beszéltünk, hogy mikor lesz eurónk. 2002-ben, a kormányváltás után László Csaba akkori pénzügyminiszter, a Medgyessy-kormány pénzügyminisztere arról beszélt, hogy 2007-ben majd euróval fog az ország fizetni; hogy aztán eljussunk a Medgyessy Péter által bejelentett 2008-hoz, hogy aztán eljussunk a Draskovics Tibor által bejelentett 2010-hez, és így tovább.

Tehát nyilván a bajok alapvető gyökere, ha a legmélyebbre akarunk ásni, 2002-ben történt. Én mindig azzal a mondattal szoktam ezt szemléltetni, amit az akkori gazdasági miniszter, Csillag István követett el, aki azt mondta, hogy Angliában sincsen Cromwell-terv, Ausztriában sincsen Mária Terézia-terv, Magyarországon sincs szükség Széchenyi-tervre.

Nos, ezzel a mondattal nem az volt a baj, hogy tévedésen alapult, hiszen Angliában is van olyan kis- és középvállalkozókat segítő program és alapítvány, ami ezt a kört célozza meg, Ausztriában is működik hasonló, ezzel a mondattal alapvetően az volt a baj, hogy azt üzente a magyar vállalkozóknak, hogy ránk, magyar kormányra ne számítsatok. A magyar kis- és középvállalkozói kör megérthette azt, hogy olyan kormányzati időszak kezdődik, amikor nem lesz olyan kormányzati szereplő, aki az érdekeit fogja képviselni. Ez így is történt. 2008 ebből a szempontból világosan megmutatta, hogy annak a gazdaságfilozófiának, annak a szemléletnek, amely a jó magyar mondás szerint a lovak közé dobta a gyeplőt, és azt mondta, hogy hát majd itt a piac körülményei meg a láthatatlan kéz itt rendbe tesz mindent, annak mi lett a világ gazdaságát tekintve is és a magyar gazdaságot tekintve is a következménye.

És itt majd el kell jutnom ahhoz is, hogy Magyarország nem 2008-ban került nehéz helyzetbe, nem 2008-tól számítjuk a bajainkat, hanem Magyarországon már tartósan, olyan öt éve válság van. Ha megnézem a gazdaság teljesítményét, ha megnézem az eladósodás alakulását, ha megnézem az államháztartási hiányt, akkor bizony permanensen 2006 óta, amikor még arról beszéltek egyesek, hogy irigyel bennünket Spanyolország meg Franciaország (Domokos László dr. Kóka Jánosra mutatva: Itt van!), Magyarország 2006 óta lényegében válságban van. A magyar lakosság, a magyar családok a reáljövedelmek csökkenésén, a reálbérek csökkenésén keresztül, az eladósodás folyamatán keresztül ezt élhették meg.

(12.50)

Mi is volt ennek a kiindulópontja? 2006-ban, miután először azt hallottuk, hogy minden rendben van és a gazdaság jó állapotban van, öles, egész oldalas hirdetések hirdették ezt az eszmét, hogy itt irigyel bennünket ez meg az, kiderült, hogy nagy a baj. 2006 júniusában vagyunk. (Kovács Tibor: A Fidesz ellenkampányt folytatott.) Kovács Tibor itt közbekiabál. Csak föltenném a kérdést, képviselő úr, hogy Balatonőszödön is kiabált-e, amikor azt mondta a miniszterelnök, hogy hazudtunk reggel, éjjel meg este. Igen, kiderült, hogy nagy a baj - akkor Kovács Tibor is csendben volt Balatonőszödön, meg előtte is csendben volt -, eltitkolták a magyar gazdaság valós állapotát. Nem beszéltek arról az embereknek, hogy eladósodtunk, hogy számolatlanul vettük föl a hiteleket, hogy a magyar vagyon, állami vagyon jelentős részét értékesítették már akkorra, és nem tudnak elszámolni a bevétellel, hogy azt igazából mire is költötték. Emlékezzünk csak vissza, a Ferihegyi repülőtér, a Malév privatizációja, a Postabank privatizációja, hát szépen folytak itt be a százmilliárdok, képviselő úr. (Kovács Tibor: Pont a Postabank? Ti adtatok oda százmilliárdot a Postabanknak!) Tisztelt Képviselő Úr! Én kivártam a soromat, arra kérem, hogy ön is legyen türelemmel, várja meg, amíg befejezem, és aztán önnek is lehetősége nyílik a hozzászólásra.

Tehát igazából 2006-ban szembesült az ország azzal, hogy mi is történt itt addig. Katona Tamás államtitkár úr egyébként korrekt módon utalt is erre, azt mondta, hogy ha 2006-ban nem nyúlnak hozzá a gazdaságpolitikai folyamatokhoz, akkor 11 százalék körül lett volna az államháztartás hiánya. Így van, államtitkár úr, csak emlékezzen vissza, hogy ön is azok között volt még akkor, akik bőszen állították a magyar lakosságnak, hogy csak 6 százalék környékén lesz az a hiány. A 6 százalék meg a 11 százalék között azért nagyságrendi különbség van. Bizony, emlékezzünk rá, hogy ekkor jelent meg az a Gyurcsány-csomag, amely hivatott volt korrigálni az államháztartási hiány lavinaszerű elfutását.

De mi is történt akkor? Hiszen innen eredeztethető a baj. Rossz kiigazítást hajtottak végre. Megemelték az adókat, úgy gondolták, hogy többletpénzt szednek be a gazdaságból, ezzel eltüntetik majd az államháztartás hiányát, és akkor minden szépen megy tovább úgy, ahogy azt önök korábban elgondolták. Tévedés történt, óriási tévedés. Önök nem ismerték föl azt a magyar gazdaságra jellemző folyamatot, hogy a gazdasági növekedés meg az államháztartási hiány között, a deficit között itt jelentős összefüggés van; hiába próbáljuk meg korrigálni az államháztartás hiányát, ha a gazdaság szerkezetében nem történik változás, akkor annak a növekedés látja kárát. Bizony, 2006-ot követően a magyar gazdaság növekedése lényegében a 0 és 1 százalékos tartomány közé esett vissza, hiába volt akkor még Európában vagy a világgazdaságban konjunktúra, hiába volt, és néztük irigykedve a közép-európai országok teljesítményét. Emlékezzünk vissza, 6, 8 és 10 százalékos gazdasági növekedés volt a régióban, és Magyarország mindebből kimaradt a 2006-os rossz szerkezetű kiigazítás miatt, másrészt amiatt, ami 2006 előtt történt, és aminek a következményét aztán az ország az elmúlt években szenvedte el.

Kékesi Tibor sem beszélt erről vagy Boldvai László sem beszélt erről az elmúlt percekben vagy órákban. Nagyvonalúan siklanak át afölött, hogy a magyar gazdaság nem 2008-ban egy világgazdasági válsággal szembesült csak, hanem a saját, meglévő válságára jött rá, terhelődött rá egy világgazdasági válság. Miközben azért a többi szomszéd ország egy dinamikus növekedés mellett találkozott ezzel a válságszituációval, a magyar gazdaság már javában válságban volt. Tehát mi a világgazdaság háborgó, viharos tengerére egy rozzant, lyukas csónakkal mentünk ki 2008 őszén; ennek aztán a következményeit láttuk is.

Itt jön vissza a következő kérdés, hogy vajon ezt a világgazdasági válságot, ami ekkor beköszöntött, önök vajon jól kezelték-e, vagy felismerték-e egyáltalán. Itt jön az a sajnálatos helyzet, hogy 2008-ban ennek a válságnak a kapcsán a kormány megint nem volt a helyzet magaslatán. Tehát 2006-ban egy rossz szerkezetű kiigazítás volt, 2008-ban pedig először azt mondták, hogy nem is érint bennünket a válság, azt mondták, hogy nem fogja ez a magyar lakosságot és a magyar gazdaságot lényegében érinteni, majd aztán hirtelen azt mondták, hogy igen, van válság, de már el is hárították. Tehát olyanfajta fordulatot hajtottak végre, amit egyszerű ember nem tudott követni, de a közgazdász szakma sem tudta követni, nyugodtan mondhatom, mert önök voltak azok, akik korábban letagadták a válságot, aztán meg hirtelen meg is oldották. De hát erre majd még a 2009-es helyzet kapcsán nyilván vissza kell térni, ez nem a mostani napirend tárgya, csak utalok rá, hogy bizony itt még van mit megbeszélni vagy kivitatni a parlamentben.

Hadd idézzek föl az akkori eseményekből néhányat. Bajnai Gordon, aki akkor még gazdasági minisztere volt annak a kormánynak, amikor ez a válság beköszöntött, arról beszélt a parlamentben is, hogy Magyarország ma stabil, és biztonsággal tekinthet a nehezebb nemzetközi gazdasági viszonyok elé. Mondta ezt itt a parlamentben október 6-án az akkori gazdasági miniszter. Ugyanerről beszélt az akkori miniszterelnök is, Gyurcsány Ferenc, akinek gazdasági minisztere volt Bajnai Gordon. Ő arról beszélt, hogy a direkt hatások lényegében nem fogják Magyarországot érinteni. Előtte, még szeptemberben, amikor a Fidesz már többször elmondta, hogy Magyarországnak és a magyar gazdaságnak föl kell készülni a válságra, miről is beszélt az akkori miniszterelnök? Hogy a válság apostolai vagyunk, akik itt indokolatlanul riogatjuk a magyar lakosságot, holott megjegyzem, időben szóltunk, nemcsak 2008 szeptemberében, hanem 2008 júniusában, a félévértékelőn világosan elmondtuk a nyilvánosság számára is, hogy világgazdasági válság közeleg, erre az országnak föl kell készülnie, mert ha ez az országot felkészületlen módon találja, akkor sokkal mélyebb lesz a válság. Ez sajnos be is következett.

De mit mondott az akkori pénzügyminiszter? Csak néhány mondatban. Először is a válság elején már egyből fölmerült a betétgarancia kérdése. Emlékezzünk rá, ez volt az a helyzet, amikor a magyar lakosság, látva a külső körülmények romlását, elkezdett aggódni a saját megtakarításáért, a saját betéteiért a bankokban. Mit mondott akkor a pénzügyminiszter? Arról beszélt, hogy Magyarországon nem kell változtatni a bankgaranciák mértékét. Idézem szó szerint a miniszter urat, azt mondja, hogy "miközben az európai államok egymás után jelentik be, hogy emelik a bankbetétekre vállalt állami garancia mértékét, Magyarországon nem terveznek hasonló lépést". Két hét múlva, mondanom sem kell, a pénzügyminiszter bejelentése után már ezt az összeget igenis meg kellett emelni jelentősen, és az addigi 6 millió forint helyett 13 millió forintig kellett garantálni a betétek összegét, hogy aztán később ez az összeg még tovább emelkedjen.

Ugyanez volt a válsággal kapcsolatos pénzügyminiszteri reakció. A pénzügyminiszter úr csak október végén, október 27-én ismerte el először, hogy a válság igenis elérte Magyarországot. Akkor beszélt arról, amikor már a Suzukiban és a Nokiában, a két nagy multicégben tömeges létszámleépítésre került sor, mert talán azok a cégvezetők hamarabb fölismerték azt, hogy mi is közeleg; pénzügyminiszter úrnak ezt a Pénzügyminisztérium 546 fős apparátusával a háta mögött nem sikerült idejében érzékelnie.

Hogy folytassam a sort, Veres János volt az a pénzügyminiszter, aki még október közepén is, miközben már látszott, hogy a világgazdasági válság igenis érinti Magyarországot, arról beszélt, hogy 2009-re milyen növekedési pályája lesz az országnak. Itt is emlékezzünk rá, 3 százalékról beszéltek, hogy aztán október 17-én a pénzügyminiszter még mindig 1,2 százalékos növekedést jósoljon 1,2-re. Itt azért tárgyilagosan meg kell jegyeznem, hogy a kormánynál sokkal hamarabb reagált az MSZP frakciója, Nyakó István szóvivő október 10-én bejelentette, hogy a kialakult pénzügyi-gazdasági helyzetre tekintettel az MSZP befejezi eredménykampányát. Soha nem tudjuk már meg, tisztelt képviselőtársaim, és ez egy nagy hiányossága a múltunknak, hogy vajon mi volt az az eredménykampány, amit szerettek volna bemutatni nekünk 2008-ban. Mert hogy 2008-ban sem volt még olyan helyzetben a magyar gazdaság, hogy arra büszkék lehettünk volna, abban biztos vagyok, de talán egyszer majd Nyakó István is elárulja nekünk, mi is történt itt.

Nem volt azonban még vége az indokolatlan optimizmusnak, a megalapozatlan kijelentéseknek. A kormányfő, Gyurcsány Ferenc azt vizionálta már októberben a válság kellős közepén, hogy Magyarország hamarosan csatlakozhat az ERM-2-es rendszerhez. Az ezzel a témával nem foglalkozó képviselő kollégák számára mondom, hogy az ERM-2-es rendszer az euró bevezetésének az előszobája.

(13.00)

Olyan feltételeket kell vállalnia az euró bevezetését kívánó kandidáló országoknak, amelyek igen komoly gazdasági teljesítményt igényelnek. A miniszterelnök ezt még akkor is reálisnak látta, aztán utána ez a dolog legalább egy évre azért lekerült a napirendről. És még egy idézetet szeretnék itt mondani; a Pénzügyminisztérium szóvivője, aki a minisztérium álláspontját képviseli, október 15-én arról beszélt - idézem szó szerint -: "a kormány köszöni, de a pénzügyi segítségre most nincs szükség" - mondta azt a Valutaalap első felajánlásakor, hogy aztán két hét múlva egy gigaméretű hitelhez jusson Magyarország.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tehát mint ahogy az idézetekből is látszik, tisztelt kollégák, tisztelt képviselőtársaim, a kormány teljesen felkészületlen volt ezzel a válsággal szemben, sőt amikor a válság már beköszöntött, akkor megpróbálta eltitkolni a magyar közvélemény elől a válság mélységét és nagyságát. Nyugodtan mondhatom, hogy félrevezették a magyar közvéleményt, mert azt gondolhatták az emberek, hogy ha a kormány ilyen nyugodt, akkor valószínűleg ez a válság valóban nem érint bennünket, és mint ahogy arra egy miniszter utalt, ez majd valóban csak a tévé képernyőjén keresztül érinti a magyar lakosságot. Hát, ez sajnos nem így történt.

Itt a fiskális politika vagy az államháztartás számai mellett azért hadd engedjek meg egy gondolatot a monetáris politikával kapcsolatban is, hiszen sajnos nemcsak az volt a helyzet, hogy a kormány talán kicsit rosszul mérte föl a helyzetet - nem kicsit, hanem nagyon -, hanem a monetáris politikában is hasonló fejetlenséget tapasztaltunk. Hadd idézzem a jegybank egyik alelnökének a nyilatkozatát, amely úgy szólt az októberi válság kitörésekor: "Komolyabb megrázkódtatásra sem a magyar fogyasztóknak, sem a piacnak nem kell számítania a hitelpiaci válság napokban megjelent újabb hulláma miatt." - mondta ezt a jegybank egyik alelnöke, hogy aztán megerősítse azzal október 8-án, hogy "ennek a tornádónak bennünket csak az oldalszele fog elérni".

A jegybankelnök is hasonló tartalmú kijelentéseket tett, ugye, azt mondta, hogy se igény, se szükség nincs arra, hogy az MNB a jelenlegi helyzetben beavatkozzon. Meg kell hogy mondjam, ennek volt a következménye az, hogy aztán októberben a jegybank monetáris tanácsa az október 20-ai kamatdöntő ülésén nem nyúlt hozzá a kamatszinthez, hogy aztán két nappal később, október 22-én egy drasztikus, 3 százalékpontos rendkívüli kamatemelésről döntsön. Tehát sajnos azt kell megállapítanunk, tisztelt Ház, hogy nemcsak a fiskális politika irányítói, a kormány gazdasággal és gazdaságpolitikával foglalkozó illetékesei nem álltak a helyzet magaslatán, hanem a jegybank sem volt abban a helyzetben, hogy megfelelő lépéseket és megfelelő döntéseket hozzon.

Na, ennyit talán arról, hogy ez a felkészülés vajon helyes volt-e vagy nem. Itt azért azt meg kell jegyeznem, hogy ennek az ominózus jegybanki kamatdöntésnek egy későbbi következménye az volt, amikor a Magyar Nemzeti Bank elnöke arról beszélt, hogy a Nemzeti Banknak nincs konkrét árfolyamcélja. Hiszen akkor már folyt a vita arról, hogy vajon a jegybank időnként inflációs célt követ-e vagy árfolyamcélt követ-e, és amikor ez a mondat elhangzott, akkor nem sokkal később az euró átlépte a 300 forintos szintet is, mivel a piacon ezt úgy értelmezték, hogy az MNB, a jegybank nem fog beavatkozni a forint védelmében, és ez további komoly gyengülést okozott a forint árfolyamának tekintetében. Tehát azt kell mondanom, hogy a jegybank annak a jegybanki alapkövetelménynek nem tett eleget ezekben a napokban, ezekben a hónapokban, hogy a hazai valuta értékállóságát megpróbálja biztosítani, és ezt megpróbálja stabilizálni.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a 2008-as októberi "sajnálatos" események azt mutatják, hogy a kormány gazdaságpolitikai értelemben rossz pályán volt, és amikor pályakorrekcióra lett volna szükség, akkor a módosítás sajnos nem történt meg. A 2008-as eredmények ezt mutatják. Akár az államadósság szintjét nézem meg, akár a munkanélküliségi trend alakulását, akár az infláció alakulását, azt kell mondanom, hogy az ország ezekben a makrogazdasági tekintetekben rossz pályán volt.

Ennek van egy 2009-es leágazása, hogy ezt is megemlítsem. A miniszterelnök úr egypár nappal ezelőtt arról beszélt itt, a Ház falai között, hogy már jövünk kifelé a válságból, már látszanak a válságból kijövő pozitív jelek, és az építőipart említette. 2008 kapcsán érdemes megnézni, hogy az építőipar hogy is teljesített 2008-ban. Nos, nemcsak 2008-ban, hanem már 2007 májusától egy nagyon komoly visszaesés volt a magyar építőiparban, látszott, hogy a beruházások alacsony szintje, az építőipari megrendelések alacsony szintje a teljesítmény visszaesését hozza magával, és 2008 júniusában már egy nagyon alacsony bázison volt, nagyon alacsony mutatón volt az építőipar teljesítménye.

Ehhez képest 2009 júniusában valóban van egy 15 százalékos pozitív elmozdulás, de az alacsony bázis mellett ennek az az alapvető oka, hogy 2009-ben önök 20-ról 25 százalékra emelték az általános forgalmi adó felső kulcsát, és az áfakulcsok megemelése miatt az építőipari beruházások egy részét a kivitelezők, a beruházók előrehozták. Nos, ez világosan látszik abból is, hogy aztán a 2009 júliusi adat már újra mínuszban van, mínusz 5,1 százalékkal esett vissza az építőipar teljesítménye, vagyis a miniszterelnök úr megint belekezdett egy olyan sikerpropagandába, ami megalapozatlan volt, és ami indokolatlan volt. Aki az építőiparral foglalkozik, az nagyon jól láthatta ezt ezekből a kijelentésekből.

De amiről én szeretnék beszélni, hogy a 2008-as évben is mindent a kormány alapvetően a költségvetési hiány csökkentésének próbált alárendelni, és ez összességében nem szolgálta sem az ország érdekeit, sem az ország gazdaságának az érdekeit, és nem járt olyan lépésekkel, ami az ország gazdasági szerkezetének megváltozását hozta volna magával. Ezért kell azt mondanunk, ha a "helyes volt-e, vagy helytelen volt-e" kérdésre akarunk válaszolni, hogy a 2008-as gazdaságpolitikája helytelen volt a kormánynak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretnék akkor a másik témáról is beszélni, hiszen azt mondtam, hogy gazdaságpolitikai értékelést kell adni, és a törvényességi értékelést is el kell végezni. A törvényességi értékelésben kedvező helyzetben vagyok, mert a kollégáim itt már szóltak azokról a kirívó esetekről, amelyeket egyébként az Állami Számvevőszék is jelzett a jelentésében. Néhány mondatot hadd idézzek az ÁSZ jelentésének az összefoglalójából: "az államadósság szintje jelentősen emelkedett, az adósság növekedéséhez nagyban hozzájárult a nemzetközi intézményektől történt hitelfelvétel", erről is beszéltem. Szintén az adósságot növeli a tb-alapok egyre emelkedő hiánya, erről is volt már ma szó. De amiről még kevesebb szó volt, az, hogy súlyos hiányosságokat és visszásságokat állapított meg a Számvevőszék az állami vagyon kezelésével kapcsolatban.

Most itt azért két példát hadd említsek mindenképpen meg. Az egyik ennek az ominózus moszkvai kereskedelmi kirendeltségnek az ügye. Aki belelapoz ennek az ügynek az állami számvevőszéki jelentésébe, vagy egyáltalán tájékozódik ebben az ügyben, az elképed annak a kormányzati döntéshozatalnak a láttán, ami itt történt. 2005 decemberében aláír egy szerződést az akkori moszkvai nagykövet, hogy aztán 2008 tavaszán átutalja valaki pénzt, miközben csak 2008 novemberében, decemberében születik meg a döntés egyébként ennek a kereskedelmi kirendeltségnek az értékesítéséről. Hát, ember legyen a talpán, aki érti ennek az egész ügynek a létrejöttét, a kialakulását. Arról már nem is beszélek, hogy az Állami Számvevőszék nem kapta meg a mai napig sem a 2005-ös szerződés szövegét, tehát amiben szignálták, hogy hogyan is értékesítik ezt a kereskedelmi kirendeltséget.

És ami mindemellett még az embert külön fölháborítja, hogy a moszkvai kereskedelmi kirendeltségben, központban évek óta működtek olyan magyar cégek, amelyek az orosz piacon való jelenlétben érdekeltek, ott vannak ezen a piacon, többek között itt gyógyszergyártó cégekről van szó. Úgy hozták meg ezt a döntést, hogy a kereskedelmi épületet, központot bérlő cégeket nem is hagyták elindulni ezen a versenyen. Zárt pályázatot hoztak létre, csak meghívásos alapon kerülhetett be oda cég, és úgy intézték aztán a szerződés kötését. Nagyon érdekes egyébként maga az egész ügy, jól jellemzi ennek a kormánynak a vagyonnal kapcsolatos döntéseit. Elképesztőnek tartom azt, hogy a szerződést szignáló nagykövet, aki lebonyolítóként vesz részt a tranzakcióban - mondja saját magáról nyilatkozva egy interjúban -, olyan utasítást kap a kormánytól, hogy nem adhat ki információkat.

(13.10)

Ezt Székely Árpád, a korábbi moszkvai nagykövet állította egy interjúban. Most érdeklődéssel várjuk, hogy az a belső vizsgálat, ami állítólag ebben az ügyben elindult, vajon eredményre vezetett-e már vagy sem.

A másik ügy, amit megint csak tőmondatokban kell megemlítenem, ez a sukorói földeladásnak és kiemelt kormányzati beruházásnak az ügye, ami aztán szintén elképesztő fordulatokat és döntéseket hoz magával. Egész egyszerűen, ha csak azt a példát hozom föl a számvevőszéki jelentésből, hogy a földcserével kapcsolatban olyan döntés születik, amely 430 forintos négyzetméterenkénti áron számít be olyan földterületet, amelynél korábban a 19 forintos négyzetméterenkénti ár volt a jellemző, akkor már sejthetik, hogy miről is van igazából szó.

Egész egyszerűen nem értjük a mai napig sem, hogy mi az oka annak, hogy a kormány továbbra is kiemelt beruházásként ragaszkodik ehhez a kaszinótenderhez. Mi az oka annak, hogy a kormány nem tett, nem hozott még nyilvánosságra olyan iratokat, amelyekből meg lehet ismerni ennek a földcserének és ennek a döntésnek a részleteit? Továbbra sem értjük azt, hogy a különböző pénzügyi összefonódásra vonatkozó - vagy megalapozott, vagy megalapozatlan - vádakra a volt pénzügyminiszter, Veres János és Bajnai Gordon miért nem válaszol.

Itt több olyan pont is van még, ami, azt gondolom, hogy egy félmilliárdos hűtlen kezelés gyanúját alaposan megalapozza. Nyilván mi is tudjuk, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség már nyomoz ebben az ügyben, de azt gondolom, hogy a parlamentnek és a zárszámadás elfogadásához pedig a parlamenti illetékes bizottságoknak is alaposan meg kell vizsgálni ezt az ügyet ahhoz, hogy az állami vagyonnal kapcsolatban valóban hiteles és teljes képet kapjunk.

Az Állami Számvevőszék egyébként a maga részéről semmisnek tekinti ezt az ügyletet. Nyilvánvalóan ahhoz, hogy a parlament felelős döntést tudjon hozni, nekünk a zárszámadás vitáját addig mindenképpen fel kellene függeszteni, amíg ezekben, az állami vagyont érintő 2008-as döntések ügyében nem kapunk egy tiszta és világos képet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom tehát, hogy aki akár a gazdaságpolitikai, akár a törvényességi oldalát nézi meg a 2008-as állami gazdálkodásnak, az csak akkor hozhat felelős döntést, ha vagy nemmel szavaz erre a benyújtott törvényjavaslatra, vagy pedig megvárva a vizsgálatok eredményét, akkor hozza meg ezt a döntést, ha a vizsgálatok lezárultak.

A Fidesz-frakció nevében azt szeretném tehát indítványozni, hogy a parlament majd ne zárja le addig ezt a vitát, amíg a moszkvai kereskedelmi kirendeltség és a sukorói földeladás, kaszinótender ügyében a parlament a szükséges döntésekkel nem ismerkedhet meg, és ezeket nem hozhatja meg.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 50 2009.09.29. 1:58  31-225

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Eredetileg Kóka János hozzászólására kívántam reagálni, de képviselő úr most nincs a teremben, ezért inkább a Kovács Tibor által elmondottakra szeretnék egy mondatot mondani.

Tisztelt Képviselő Úr! 2002 óta önök irányítják ezt az országot, az MSZP-SZDSZ-koalíció irányítja ezt az országot. Önök elég sok döntést hoztak. Szerintem a magyar lakosság döntő többsége most már mérleget tud vonni arról, hogy az önök tevékenysége az elmúlt hét esztendőben milyen eredménnyel járt.

Közgazdászként - de kérdezzen meg egy statisztikust - nem mondhatunk mást: 2002-höz képest az ország ma sokkal rosszabb állapotban van. Önök tönkretették ezt az országot a rossz döntéseikkel. (Kovács Tibor: Ez egy hazugság!) Az adósságállomány az egekben van, a munkanélküliek száma az elmúlt húsz évben nem volt ilyen magas, mint most, 10 százalék fölé kerül hamarosan. Egész egyszerűen elképzelésük sincs arról, hogy mit kellene tenni ebben a helyzetben. Én beidéztem önöknek, önök a válság létét is tagadták, és az ellenzéket vádolták azzal, hogy riogatunk. Ezek után most ön jön ide kioktatni bennünket.

Képviselő úr, egy dolgot kérek öntől: szerényebben! Talán gondolja végig, hogy önnek mi volt a szerepe abban az elmúlt hét évben, amely az országot ebbe a helyzetbe juttatta; hogy euróban céldátumot sem tudunk megnevezni; hogy Magyarország a közép-európai térség - nem az Európai Unióé!, a közép-európai térség - sereghajtójává vált. Hogy olyan országokkal mérnek össze most bennünket az Európai Unión belül, mint Bulgária és Románia, lassan persze ők is elhagynak bennünket, mert Bulgáriában hamarabb lesz euró, mint Magyarországon, de mondjuk, a korrupciót tekintve, a bürokráciát tekintve, az adóterheket tekintve mindenhol szinte verhetetlenek vagyunk, az önök áldásos tevékenysége nyomán.

Szerényebben tehát, tisztelt Kovács képviselő úr, ezt kérném csak öntől.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 60 2009.09.29. 2:03  31-225

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Göndör István valószínűleg azért beszél 2000-ről, hogy ne kelljen 2008-ról beszélnie, mert ha csak ezt a két évet hasonlítom össze, képviselő úr, 2000-ben mondjuk, 5 százalék volt a munkanélküliség, most 10 százalék. 2000-ben és abban a ciklusban az év egészében vagy a ciklus egészében 4 százalékos volt a gazdasági növekedés, most 2006-tól meg 0 és 1 százalék között van. Tehát ne tagadjunk el létező tényeket, képviselő úr! Mi arról beszéltünk, hogy 2008 aztán egyáltalán nem volt a magyar gazdaságtörténet fényes lapjai közé tartozó év, amikor az ország IMF-köldökzsinórra és lélegeztetőgépre szorult, amikor az Európai Unió tagországai közül elsőként kellett segítségért fordulni egy külső szervezethez, mert egyébként az ország csődbe került volna. Ne tagadjuk el azt, hogy a munkanélküliség tartósan növekszik az önök kormányzása alatt, hiába próbálnak a közszférában minél több embert fölvenni, egész egyszerűen akkor is több mint százezerrel több munkanélküli van, mint egy évvel ezelőtt. Azt se tagadjuk el, hogy akár a korrupciós listát nézem meg, akár a versenyképességi rangsorokat, sajnos Magyarország az elmúlt években ezeken hátrébb és hátrébb csúszott.

Képviselő úr! 2002-ben az egyik neves svájci intézet rangsorában, amelynek a versenyképességi rangsorát mindenki alapul veszi, abban a rangsorban 22.-ek voltunk. Most a 62.-ről léptünk előre az 58. helyre. Örülünk neki, ez a négy hely előrelépés is egy nagy dolog, csak ne felejtsük el, hogy 2002-ben még 22.-ek voltunk, most 58.-ak vagyunk. Mi erről beszélünk, és arról beszélünk, hogy ennek alapvetően az az oka, hogy rossz gazdaságpolitikát folytattak 2002 után. Kivonultak mindenhonnan, azt gondolták, majd a piac megoldja a problémáinkat. Látjuk, hogy ebből mi lett Magyarországon, és látjuk, hogy mi lett a világgazdaságban is. Ezért kellene egy kis önkritikát gyakorolni, és elmondani azt, hogy igen, rossz döntések is születtek - sajnos többségében - az elmúlt hét esztendő során.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 106 2009.09.29. 2:00  31-225

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előbbi hozzászóláshoz, Veres János hozzászólásához kívánok néhány dolgot hozzátenni, korábbi történeteket nem felemlegetve, hiszen ő volt az a pénzügyminiszter, aki túlzottdeficit-eljárás alá kormányozta Magyarországot, és akinek a pénzügyminisztersége alatt az államadósság megduplázódott a korábbi szinthez képest. De én most 2008-ra akarok utalni, mert ő nem beszélt arról a hozzászólásában, hogy négy alapvető hibát követett el 2008 őszén: a növekedés, az állami garancia, betétekre vonatkozó garancia, valamint az árfolyam esetében.

2008. szeptember 29-én, pont egy évvel ezelőtt arról beszélt, hogy trendforduló lesz jövőre az államadósságnál, és azt ígérte, hogy 66 százalék körül tetőzik, majd 65 százalék lesz az államadósság mértéke. Tudjuk jól, hogy 80 százalék fölé került azóta. Az állami garanciáknál arról beszélt, hogy nem lesz garancia, mert a válság nem érint bennünket. Idéztem a vezérszónoki hozzászólásomban, hogy ez sem teljesült, állami garanciát kellett adni; a Fidesz volt az, aki követelte, hogy biztosítsák a betéteket annak érdekében, hogy az emberek ne vegyék ki a pénzüket a bankból, és biztonságosan működjön tovább a pénzintézeti rendszer. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) De ugyanez volt a helyzet az árfolyam és a növekedés esetében is. Veres János már a válság kellős közepén is arról beszélt még, hogy 1,2 százalékos növekedés lesz, arról nem is beszélek, hogy 3 százalékos plusszal nyújtotta be a 2009-es költségvetést a parlamentnek, tehát egész egyszerűen nem volt képben abban a tekintetben, hogy a válságnál mi fog történni.

Végül pedig hadd idézzem az árfolyamra vonatkozó megállapítását. 2009. január 13-án, már a válság kellős közepén azt mondta, hogy alaptalan a forint gyengülésére játszani. Ezek után történt az, hogy 300 forint fölé került az euró árfolyama.

Nos, tisztelt képviselő úr, azt gondolom, hogy önnek ezekről a kérdésekről is beszélni kellett volna, ha egy reális és hiteles 2008-as zárszámadási képről akart volna beszélni.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 126 2009.09.29. 1:15  31-225

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Több kollégánk vár még itt hozzászólásra, úgyhogy igyekszem is rövid lenni, de két megjegyzést azért hadd tegyek 2008-ról. Először is, azért a tények magukért beszélnek, mégiscsak IMF-hitelre szorult az ország, és mégiscsak belebukott abba a válságba a Gyurcsány-kabinet, amit magának hozott alapvetően össze, és amire rátelepedett aztán a világgazdasági válság. Ezek azért a tények, és hogy ebben a hibás gazdaságpolitikának vagy a felkészületlenségnek mennyi szerepe volt, azt nyilván csak később lehet majd eldönteni.

A második megjegyzésem pedig, tisztelt Veres úr, azért mégiscsak ön volt akkor a miniszter, amikor a "trükkök százai" kijelentés elhangzott. Nem én mondtam, nem Mádi László mondta, nem valamelyik ellenzéki képviselő mondta (Veres János: Nem is én.), az ön miniszterelnöke mondta a "trükkök százai" című kijelentést, ami nyilván arra vonatkozott, hogy önök már akkor manipulálták a költségvetés számait, amikor önöket figyelmeztette az Európai Unió biztosa, amikor az autópálya-elszámolásokat törvénytelenül csinálták és nem az Európai Unió eljárásának megfelelően. Azt gondolom tehát, hogy a 2008-as vagy a 2009-es év reményeink szerint talán nem esik áldozatul ilyennek, de a kisördög mindig ott motoszkál bennünk, hogy bizony a trükkök százai, úgy tűnik, hogy amíg ön volt a miniszter, újra és újra megjelentek.

Köszönöm, elnök úr, a szót.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 174 2009.09.29. 2:10  31-225

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Szerintem ezt a hozzászólást még Katona Tamás is annyira kínosnak érezte, hogy távozott a patkóból. (Dr. Katona Tamás dr. Kökény Mihály üléshelye mellett áll, és dr. Kökény Mihállyal beszél. - Tatai-Tóth András: Itt van.)

Inkább arra hívnám fel a figyelmet, államtitkár úr, hogy maga a miniszterelnök volt az, aki elismerte, hogy kézi vezérléssel irányította a rendőrség vezetőit. (Babák Mihály: Így van, be volt dugva a füle.) Aztán pedig a blogjában írt arról, hogy mennyire imponált neki, hogy a rendőrség megvédte őt.

De nem ezért kértem szót, tisztelt elnök úr, azért kértem szót, mert előbb Veres János felsorolása kapcsán trükkök százairól volt szó, és úgy érzem, kicsit megint a trükkök százai kezdődnek el.

(17.10)

Itt utalnék arra, hogy éppen Katona Tamás államtitkár volt az, aki a hét végén a közgazdász vándorgyűlésen már arról beszélt, hogy a 13. havi nyugdíjat visszaállítja a kormány. Nos, ezek azok az elemek, tisztelt képviselőtársaim, amik megint arról szólnak, hogy önöknek mindennél fontosabb a kampány, az, hogy milyen politikai ígéreteket lehet tenni, hogyan lehet megint megtéveszteni az embereket, hogyan lehet felelőtlen módon megszegni a korábbi, akár nemzetközi, akár belülre tett ígéreteket is, gazdálkodási törvénysértéseket elkövetni.

Én ezért kértem szót, mert ezt tartom fontosnak, hogy ez, ami 2008-ban történt, ami világosan mutatja, hogy az ország milyen állapotba is került 2008 őszén, úgy tűnik, hogy önöknek még nem volt elég figyelmeztetésnek, úgy tűnik, hogy Katona Tamás még ebből sem tanult, Lendvai Ildikó még ebből sem tanult (Gőgös Zoltán: Ti ígértek mindent.), az MSZP frakciója ebből sem kívánt tanulni. Utalnék arra, hogy az "Út a munkához" című program ugyanaz szinte, mint ami 2005. november 15-én elkezdődött és 2006. május 15-ig tartott, hogyan lehet néhány ezer embert megtéveszteni, szociális rendszerből átvinni egyébként jószándékúan a foglalkoztatás irányába, hogy aztán a választások után megint visszaessen a munkanélküliség arra a szintre, ahol van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Erről beszéltünk a trükkök százai kapcsán, Katona Tamásnak talán erre kellene most válaszolnia, hogy hogyan is gondolta a hét végén Zalakaroson ezt a 13. havi nyugdíj című történetet, hogyan tette ezt az ígéretet az ott jelen lévőknek (Az elnök csenget.), mert azt gondolom, hogy erről kellene most beszélni itt, a tisztelt Ház falai között is.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 29-33 2009.10.06. 28:35  19-280

VARGA MIHÁLY, az összefoglalt kisebbségi vélemények ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt én is azzal hadd kezdjem hozzászólásomat, hogy szeretném megköszönni az Országgyűlés legfontosabb ellenőrzési szervének, az Állami Számvevőszéknek, valamint az újonnan létrehozott és először debütáló intézménynek, a Költségvetési Tanácsnak a munkáját, akik a szakmai háttér megalapozott véleményének elkészítésével segítették a parlament minden képviselőjének a munkáját.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt belekezdenék az Országgyűlés szakbizottságai kisebbségi véleményeinek részletes ismertetésébe, engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a költségvetés megszületésének előzményeiről is. 2006-ban az MSZP miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc egy szocialista rendezvényen zárt körű vallomást tett a balatonőszödi kormányüdülőben. (Derültség az MSZP soraiban.) Azóta minden választó tudja, hogy 2002-től 2006-ig semmit sem csináltak, vagy amit igen, azt is rosszul. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Kovács Tibor: Bizottsági véleményt mondasz, tudjuk.) Ne ijedjenek meg, nem akarom újra idézni azokat a szavakat (Zaj, felzúdulás az MSZP soraiban. - Az elnök csenget.), tudom, hogy ezzel az önök számára is sebeket tépnék föl. (Dr. Lamperth Mónika: Ezt a mérhetetlen cinizmust!) Szeretném folytatni, elnök asszony. (Közbeszólások az MSZP soraiban. - Az elnök csenget.) Köszönöm szépen.

Tisztelt Ház! Azonban azt látnunk kell, hogy Őszöd óta sem láttunk olyan kormányzást, ami kivezette volna Magyarországot abból a szakadékból, amelybe az MSZP-SZDSZ-kormányzás vezette hazánkat az elmúlt 7-8 évben. Ennek következménye, hogy a világgazdasági válság olyan súlyos nyomokat hagyott a magyar társadalomban, amit mindenki a saját bőrén érezhet. A legjobb bizonyíték arra, hogy Őszöd után sem történt semmi, ami javított volna az ország helyzetén, maga a 2010-es költségvetés. Ha a nagy felismerés után azonnali munkához látnak, nem lenne szükség újabb, csaknem félezer milliárdos megszorításra, olyan megszorításra, ami már az emberek alapvető megélhetését veszélyezteti.

Csak felsorolásszerűen szeretném idézni azt, ami kimaradt a pénzügyminiszteri expozéból, és amiről a szakbizottságok tárgyaltak. Mi is történik 2010-re? Végleg megszűnik a 13. havi nyugdíj, végleg megszűnik a 13. havi juttatás a közszolgálatban, 2010-ben már egyáltalán nem lehet igénybe venni a lakásvásárláshoz a szociálpolitikai támogatást (Közbekiáltások az MSZP soraiból.), csökken a gázártámogatás... (Zaj. - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Képviselőtársaim!

VARGA MIHÁLY, az összefoglalt kisebbségi vélemények ismertetője: Csökken a tömegközlekedés támogatása. Az önkormányzatokat is igen jelentős, 120 milliárd forintos megvonás érinti. Az elmúlt években bármikor, amikor az év legfontosabb törvényjavaslatáról, a költségvetésről vitatkoztunk, az MSZP és a kormány szükséges nadrágszíj-összehúzásról, társadalmi felelősségről, az áldozatvállalás szükségességéről beszélt. Az emberek jogosan nem értik azt, hogy ha évekig pörgő gazdaságról volt szó és arról, hogy mi vagyunk a legvidámabb szocialista vezetésű barakk az Európai Unióban, akkor miért kell most hirtelen mindenkinek áldozatot és felelősséget vállalni, gyakorlatilag bármiféle átmenet nélkül.

Nem arról van szó, hogy a világgazdasági válságért is a Gyurcsány-Bajnai-kormányokat hibáztatnánk (Közbeszólások az MSZP soraiból: Á, dehogy!), hanem arról, hiába ismerték el zárt körben, hogy baj van, mégsem tettek semmit. (Felzúdulás és közbeszólások az MSZP soraiban.) A kormány görgette maga előtt a problémákat, változatlanul... (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Elnök úr, legyen szíves, egy pillanatra várjon. Képviselőtársaimat arra kérem, hogy hallgassuk meg elnök urat (Kovács Tibor: De ne hazudozzon, és akkor meghallgatjuk. - Közbeszólások az MSZP és a Fidesz soraiban.), önöknek rendelkezésükre áll időkeret arra, hogy írásban bejelentkezés után vagy szóbeli bejelentkezés után elmondhassák véleményüket. Köszönöm szépen. Elnök úr, parancsoljon!

VARGA MIHÁLY, az összefoglalt kisebbségi vélemények ismertetője: Köszönöm, elnök asszony. Majd kérem az időmbe beszámítani. Nekem elég, ha olyan csendben hallgatnak, mint ahogy Balatonőszödön hallgatták Gyurcsány Ferencet. Köszönöm szépen. (Felzúdulás és közbeszólások az MSZP soraiban.) Tehát változatlanul és az eredménytelenség ellenére folytatták azt az alapvetően elhibázott gazdaságpolitikát, amit elkezdtek. Ennek elemei az államadósság példátlan növekedése, hat év alatt ugyanis sikerült megdupláznia az MSZP-SZDSZ-kormánynak azt az adósságállományt, amit 2002-ben örökölt.

A Kádár-rendszert sokszor éri jogos vád, hogy a viszonylagos jólétet fenntarthatatlan hitelekből finanszírozta. Igen ám, de mit lehet mondani arra a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-érára, amely a Kádár-rendszer 30 événél nagyobb adósságot termelt nyolc év alatt jólét nélkül? Jobb napjaikon még a kormánypárti politikusok is elismerik, hogy Magyarország az egyik legmagasabb adóteherrel és adóssággal küszködő ország Európában. A jelenleg tervezett adóátrendezési program viszont nem elegendő ahhoz, hogy lényegében csökkentse a foglalkoztatás problémáit, és ahhoz különösen nem, hogy beszálljon a régiós országok adóversenyébe, azaz, hogy érdemes legyen nálunk és ne a környező országokban, Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban befektetni és munkahelyeket teremteni.

Világosan látszik, hogy az a gazdaságpolitika, amelyben túlköltekezési és megszorítási ciklusok váltják egymást, sehova nem vezet. A térségben nálunk, Magyarországon a legmagasabb 2009-ben a bruttó hazai termék visszaesése, az infláció és az ipari termelés visszaesése is. Ehhez képest mit tesz a kormány, mit tervez a kormány? Ugyanazzal próbálkozik, ami korábban nem sikerült. Ideje belátni, hogy a "húzd meg, ereszd meg" politikának befellegzett. Ez még akkor is igaz, ha a felívelő ciklusokban ez népszerűséget hozhat a Szocialista Pártnak. Az emberek tovább már nem kérnek ebből.

Nézzük meg, mi is történt! Sokszor elmondtuk, hogy a gazdaságpolitika olyan, mint egy autó, megfelelő mértékben kell használni a gáz- és a fékpedált. 2002 és 2006 között a hiány figyelmen kívül hagyása történt, gázpedált használtak, már amennyire a 4 százalékos növekedést annak lehet nevezni. 2006 után a hiány lefaragása más mutatók figyelmen kívül hagyásával történt, féket használtak, már amennyiben eredmény, hogy 4 százalék körüli mértékre sikerült a deficitet csökkenteni.

(11.00)

A 2010-es költségvetés is ebbe a sorba illeszkedik. Kizárólag az államháztartási hiány nagyságára összpontosít, nincsenek kitörési pontok benne. Tehát ahogy elmondtuk többször: ezek egyike sem az optimális megoldás. Az autóban mind a fék-, mind a gázpedált tudni kell használni - az összhangjuk fontos. A gazdaságpolitika épp ennek a művészete.

Vagyis nem igaz az a szocialista kommunikáció, hogy a válság okozta az ország minden gondját-baját, a kormány pedig semmiért nem felelős. Baj volt itt a válság előtt is, éppen Gyurcsány Ferenc ismerte el Balatonőszödön. Csak ötlet nem volt, vagy kezdeményezőkészség nem volt - vagy éppen bátorság - az érdemi cselekvéshez. Esetleg fontosabb volt időnként a közpénzek kiszervezése az érdemi kormányzásnál.

Az elmúlt két hét egyik legnevetségesebb motívuma (Tatai-Tóth András közbeszól. - Az elnök csenget.), hogy az MSZP egyik vezetője éppen az egyik országos napilap hasábjain szégyenkezik a szocialista korrupció miatt. Mintha a pártvezetés nem lenne felelős azért, ami ebben az országban zajlik. Hogyan lehet ilyen feltételek mellett azt várni az emberektől, hogy fogadják el, ha bezárják a települési iskolát, kórházat, vagy megszüntetik a vasútvonalukat?

Tisztelt Ház! 2006 szeptemberében rossz szerkezetben történt a kiigazítás. A bevételeket igazították a kiadásokhoz, azaz jelentős adó- és járulékemelések történtek. Az elhibázott kiigazítás következményei ismertek: lelassuló gazdaság, 2007-ben alig érte el az 1 százalékos mértéket, 1,2 százalék volt még a nemzetközi gazdasági válság előtt. A beruházások elmaradása; az építőipar 2007 nyarára jelentősen visszaesett, és innen is tovább zuhant 2008-ban, sőt a 2009. júniusi kiugró adat után újabb, több mint 5 százalékkal esett. Folyamatosan emelkedő munkanélküliség, a 2002-es 5,7 százalékról most már 9,9 százalékon tartunk, több mint 113 ezer fővel kevesebb a foglalkoztatott, mint egy éve.

Az, aki a 2002-2008 közötti pozitív eredményeket akarja bemutatni, az IMF-csomaghoz vezető kövekre, útjelzőkre mutat rá. A lerakott kövek mögött pedig kevésbé a jó szándék, inkább a politikai megfontolások álltak.

Tisztelt Ház! 2002-2006 között kezdődött az egyetlen reform - az egészségügy területén. Ennek kapcsán megtanulhattuk: egy átalakítás nem attól sikeres, hogy elkezdődik, hanem hogy átgondolt és kiérlelt koncepció mellett történik, és az emberek számára érzékelhető eredményeket hoz. Egyrészt a 2008-as szociális népszavazás, másrészt a nemzetközi ranglista is jelzi: nem jó irányba indultak el az akkori koalíciós pártok. Idézném, hogy a tavalyi 14. helyről a 20. helyre csúszott vissza Magyarország az európai uniós egészségügyi rendszerek rangsorában a 2009. évi európai egészségügyi fogyasztói index szerint.

A 2010-es költségvetés újabb elvonásokat tartalmaz, ráadásul rossz rendszerben, és még a megtakarítások eredménye is kétséges. A kormány 0,9 százalékos visszaeséssel számol, ezt pedig 450 milliárdos megszorítás ellensúlyozná a tervezet szerint. Úgy csökkentené tehát a kiadást, hogy a térségben egyedülállóan magas újraosztási rátán semmit nem változtat. Ráadásul a kormány onnan vesz el, ahonnan nem szabadna. A minisztériumi költések 140 milliárdos visszafogása akár üdvözlendő is lenne, de például a MÁV-tól elvonni tervezett 40 milliárd forint tönkreteszi az egész magyar vasúti közlekedést. A vasúttól ebben a formában nem lehet 40 milliárd forintot elvonni, hanem bele kell fektetni legalább 25-30-at. És persze nem lehetetlen, hogy ezt később önök is be fogják látni. Akkor viszont az egész megtakarítás üres beszéd.

Még mielőtt elkezdenének zúgolódni, hogy a Fidesz nincs tekintettel a költségvetés egyensúlyára, a fenti hibára az önök kormányzása alatt felállított független szerv, a Költségvetési Tanács is felhívja anyagában a figyelmet. De hasonló kockázatokkal jár az önkormányzati szféránál tervezett elvonás is. Ha a 120 milliárd forintos elvonást banki forrásokkal igyekeznek majd kompenzálni, akkor könnyen hatalmas hiány keletkezhet az önkormányzati szektorban. Nem arról van szó, hogy 2010-ben kötelező lenne új beruházásokba kezdeni, hanem arról, hogy sok önkormányzat nem tud majd intézményeket fenntartani, béreket fizetni. A 2010-es költségvetési javaslat nemcsak a fejlődés lehetőségét vonja meg az önkormányzatoktól, hanem azt is, hogy megtartsák, ami eddig volt.

Nem véletlenül mondtuk korábban, hogy a 2010-es büdzsé az elmúlt húsz év legveszélyesebb költségvetése. Az önkormányzati támogatások megrövidítése odavezethet, hogy sok gyerek közétkeztetés nélkül marad még olyan nagyvárosokban is, mint Kaposvár, Pécs vagy Szeged, nem is beszélve a kisebb településekről. Idén gyermekenként étkeztetési támogatásra 65 ezer forintot kap egy önkormányzat - egy évre -, jövőre a tervezet szerint csak 22 500-at. Ezúton kíván a kormány 17 milliárd forintot megtakarítani. Döbbenetes, hogy míg Magyarországon minden hetedik forintot magára költi az állam, a kormány a legfontosabb megkurtítandó kiadások között találta a gyermekétkeztetési támogatást. Ezzel szemben a kiadási oldalon szerepel egy 41 milliárdos, tehát több mint kétszer akkora informatikai eszközbeszerzési pályázat, amit el lehetne halasztani a válság közepette, hogy ne a gyermekétkeztetésen kelljen spórolni, és ehhez még sorolhatnám a többi ilyen apróbb tételt, például a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság is jelentős, több mint 12 milliárd forintos forrással rendelkezik; idetartoznak az irodabútor-beszerzések.

Tisztelt Ház! Lehet ezt populizmusnak nevezni, de a költségvetés számaiból az látszik, hogy a kormány ezek szerint fontosabbnak tartja az informatikai fejlesztést annál, hogy a rászoruló gyerekek kedvezményes vagy ingyenes étkeztetéshez jussanak. Jelenleg egy általános iskolai ebéd átlagosan 300 forint körüli összegből jön ki, a teljes étkezés 400 forint egy napra. Ha egy hónapban 8 ezer forinttal terheli meg egy család havi kasszáját gyermekenként a kormány, akkor ez jelentős tehernövekedést jelent. Emellett szeretnénk emlékeztetni arra - mert úgy tűnik, a kormány magától nem döbbent rá -, hogy régiónként eltérő a rászoruló gyerekek aránya. Gyakoribb a szegénység Baranyában, Szabolcsban, mint Budapesten. A kormány mégis úgy csökkenti a normatívát, mintha mindenhol ugyanannyi gazdag és szegény család élne. A gyermekétkeztetés megvonása tehát nemcsak szociális érzéketlenségre vall, hanem dilettantizmusra is.

Nem csökkenteni kellene a támogatást (Kovács Tibor közbeszól.), hanem növelni, hiszen a válság miatt egyre többen szorulnak rá a támogatott ebédre. A gyermekétkeztetésnél jobb célra még a válság idején is nehéz pénzt költeni. Ez még akkor is így van, ha Kovács Tibor képviselőtársunk kicsit zaklatott idegállapotba került emiatt. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Képviselő úr, olvassa el, mi szerepel az önök által benyújtott költségvetésben! Ez szerepel. (Felzúdulás, közbeszólások az MSZP padsoraiban. - Taps a Fidesz padsoraiban.)

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Ház! E támogatás megrövidítése csak egy - igaz, különösen kirívó - példa azon területek közül, amire a Bajnai Gordon vezette kormány lényegesen kevesebb pénzt szán 2010-ben, mint idén.

Mit tartalmaz még a jövő évi költségvetés? Tartalmaz például nyugdíjmegszorítást. Arról már mindenki hallott, hogy a 13. havi nyugdíj megszűnik, arról is, hogy ez nemcsak az újonnan nyugdíjba vonulókra, hanem a jelenlegi nyugdíjasokra is vonatkozik. Tartalmazza a megváltozott nyugdíjindexálást, ez ugye azt jelenti, hogy a nyugdíjak mértékét a bruttó hazai termék növekedéséhez kötik. A nemzeti össztermék a kormány számításai szerint is 2010-ben 1 százalékos visszaesést hoz majd. Hasonlóképpen visszavonták a jövő évi nyugdíjkorrekciós programot is. A nyugdíjasok tehát - kimondhatjuk - rosszul járnak majd az új költségvetéssel.

Tisztelt Ház! A Bajnai Gordon vezette kormány megszüntette a szociálpolitikai támogatás intézményét, s már csak korlátozott kör kaphat hitelt lakás vásárlására, felújítására vagy építésére. A támogatott hitelt azonban a kormány szigorúan korlátozza, nemcsak a hitel mennyiségére, hanem életkorra, a hitel céljára, egyéb ingatlantulajdonra is. Ez nemcsak az adminisztrációs terhet növeli, de csökkenti azok számát is, akik fel tudják venni a hiteleket. Azt pedig 2010-ben Magyarországon csak a leggazdagabbaktól lehet elvárni, hogy hitel nélkül, önerőből vásároljanak lakást. A fiatal párok, a közös életet kezdeni vágyók tehát szintén vesztesei lesznek a 2010-es költségvetésnek.

Tisztelt Ház! Arról már korábban beszéltem, hogy a kormány 40 milliárdos forráskivonást tervez a közösségi közlekedés területéről. Ahhoz nem kell sem közgazdásznak, sem közlekedési szakértőnek lenni, hogy lássuk ennek abszurditását. Egyrészt a szárnyvonalak bezárása nem fedezi ennek költségeit, másrészt a MÁV-nak milliárdokkal több, és nem lényegesen kevesebb forrásra lenne szüksége ahhoz, hogy fenntartsa működését. Az átalakítások nélküli pénzkivonás tönkreteheti a vasúti közlekedést Magyarországon.

(11.10)

Ha pedig a kormány visszavonja ezt az intézkedést, amit egyébként helyesen tenne, akkor az a jogos kérdés merül fel, hogy miként lehetett olyan irreális költségvetést készíteni, amit vagy amelynek egyes pontjait már megszületése pillanatában el lehet temetni. Ha a 2010-es büdzsé jelenlegi formájában kerül elfogadásra, azzal nemcsak a vasúti dolgozók veszítenek, de azok is, akik vasúttal akarnak, szeretnének utazni.

Tisztelt Ház! Az önkormányzatoktól elvont 120 milliárd forint pedig mindenkit nehezen fog érinteni Magyarországon, akik nem tartoznak a kiváltságosan gazdag réteghez. A 2010-es költségvetés egyaránt sújtja majd azokat, akik kistelepüléseken, és azokat, akik nagyvárosban élnek. Az elvonás veszélyezteti a közoktatást, a szociális ellátást és az egészségügyi intézmények fenntarthatóságát. Amellett, hogy a reálbérek az elmúlt évben nem növekedtek, hanem több mint 2 százalékkal csökkentek, jelentős tétel a fűtéstámogatás drasztikus csökkentése is. Egy budapesti panellakásban a fűtési szezonban a gázszámla nem ritkán 30-40 ezer forintos összegről szól. Ez pedig enyhén szólva sem jelentéktelen összeg akkor, amikor az átlagkereset 96 ezer forint környékén van. Másképp fogalmazva: egész családok megélhetését veszélyezteti a lakossági gázár támogatásának kormány által tervezett csökkentése.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök, kormánypárti képviselők a választók türelmét és bizalmát kérik egy olyan helyzetben, amikor az országot egy olyan párt kormányozza, amely nem kapta meg a választók többségének bizalmát. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Egy olyan helyzetben, amikor jobboldali elfogultsággal nem éppen vádolható neves közírók arról írnak, hogy az MSZP a korrupció melegágya. De nem kell ilyen messzire menni. Tóth Károly MSZP-s honatya azt nyilatkozta, azért utálja a korrupciót, mert ráment az MSZP. Hegyi Gyula szocialista képviselő szerint bizonyos esetekben sajnos jogos a korrupciós vád, ami önöket éri. (Tatai-Tóth András közbeszól.) Lendvai Ildikó azt mondja a Népszabadságban, hogy saját párttársai miatt kell szégyenkeznie. Hogyan fogadná el valaki, aki havi 90 ezerből él, hogy mostantól drágább a fűtés, nincs étkezési támogatás a gyermekének az iskolában, amikor azt látja, hogy talicskával tűnnek el a közpénzek Magyarországon? Elég a tegnapi napra utalnom, a BKV, a MÁV százmilliós végkielégítéseire gondolni.

Ezért mondtuk korábban és mondjuk most is, hogy a kormánynak vissza kell vonnia ezt a költségvetés, ami az elmúlt húsz év legveszélyesebb költségvetése. Az MSZP-nek nem szabad dacból vagy rövid távú politikai érdekek miatt a változás útjába állnia. Valóban, a magyar alkotmány szerint négy évre választunk parlamentet, de arról mi nem tehetünk, hogy a szocialisták ezt a bizalmat egy év alatt eljátszották. (Tatai-Tóth András és Kovács Tibor közbeszól.)

Tisztelt Ház! Olyan költségvetés kellene Magyarországnak, amely képes visszaadni az embereknek a reményt és az optimizmust. Ennek megvalósítása azonban meglehetősen prózai. Arra van szükség, hogy a vállalkozásokhoz és az emberekhez eljusson a költségvetési támogatás, ez a pénz. Évi 7-800 milliárd forint európai uniós támogatás érkezik hazánkba, és ez az ország gazdasági teljesítményén egyáltalán nem látszik. (Dr. Szép Béla: Dehogynem.) Dehogynem - mondja itt egy szocialista képviselőtársunk. Hát, a mínusz 7 százalékos visszaesés lehet, hogy szerinte már ennek a támogatásnak tudható be, szerintünk azért ez nem így van.

Tisztelt Ház! Tehát olyan költségvetés kellene, amelyik támogatja a hazai kis- és középvállalkozásokat. Nem úgy, ahogy most teszik, ahogy önök teszik, hogy olyan támogatásokra költik a pénzt, amelyek nem munkahelyteremtő és nem munkahelyösztönző beruházások. És itt nem csak a 25 millió forintos diszkólámpáról, a kutyawellnessről vagy hasonló támogatásokról van szó. Olyan költségvetés kellene, amelyben az eddigieknél markánsabban jelenik meg az adócsökkentés, és a személyi jövedelemadózás módja is megváltozik, akár el lehet mozdulni egyfajta családi adózás irányába is. A Fidesz jelenleg, minisztériumi apparátus és szervezet nélkül dolgozik ezeken a javaslatokon. Olyan költségvetést tartunk elfogadhatónak, ami nem veszélyezteti az emberek alapvető megélhetését sem a nagyvárosokban, sem vidéken. A kiadáscsökkentést azokon a helyeken kell erőltetni, ami nem a legszegényebbektől vesz el. Ilyen például az általam már említett 40 milliárdos informatikai eszközbeszerzés területe, vagy a 12 milliárdos irodabútor-beszerzés területe. Van itt pénz, tisztelt képviselőtársaim!

A jelenlegi költségvetési tervezetből viszont az látszik, hogy mi fontos a magát elvben baloldalinak valló, gyakorlatilag a pártarisztokrácia érdekeit szem előtt tartó MSZP-nek. Milliárdos elvonás az önkormányzatoktól, a vasúttól, a lakás- és fűtéstámogatástól, a szociális ellátástól, a közoktatástól és az egészségügyi intézményektől - ez a 2010-es költségvetés mérlege. Mindezt ráadásul egy olyan kormány teszi le az asztalra, amely saját definíciója szerint a válság kezelésére szerződött, ahelyett, hogy új választásokat írtak volna ki a koalíció felbomlása után, ahogyan a legitimáció fogalmát tisztelő demokratikus párthoz illett volna. (Tatai-Tóth András: Ti miért nem mondtatok le?) Attól féltek, hogy mi másmilyen eszközökkel kezelnénk a válságot? Hogy másképp nézne ki a 2010-es költségvetés, tisztelt Tatai-Tóth András?

Tisztelt Képviselőtársaim! Az igazán nagy baj az lenne, ha mi is pontosan ugyanígy csinálnánk, mint önök. Néha ér minket olyan vád, hogy csak kritikát fogalmazunk meg, de nem teszünk javaslatot, hogy hol lehetne spórolni. Oszkó pénzügyminiszter úrnak például ez az általános mantrája, úgyhogy szeretném most eloszlatni a kételyeket. Utaltam már rá: 40 milliárd forint informatikai eszközbeszerzés, 12 milliárd forint bútorbeszerzés - nyugodtan el lehet hagyni a válság évei közepette. De hogy mondjak mást is, 325 milliárd forintos tartalékot állítottak be 2010-ben, ezt mi sokalljuk; egész egyszerűen elfogadhatatlan, hogy a kormány saját hatáskörében döntsön olyan költségvetési forrásokról, amelyekről a parlamentnek kell döntenie.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a költségvetés szembemegy az európai trendekkel. Mit csinálnak ugyanis Nyugat-Európában? Élénkítik a belső keresletet, a fogyasztást, és adót csökkentenek. Igenis van olyan beruházási és munkahelyteremtő program, ami ezt indokolttá teheti. Hazánk legnagyobb problémája az alacsony foglalkoztatottság, a növekvő munkanélküliség. Ha ezt meg akarjuk változtatni, akkor ehhez az kell, hogy ez prioritási szempont legyen a következő évi költségvetésben. Van tehát mozgástér és tartalék, de a kormány egyszerűbbnek látja azoktól az emberektől elvenni, akiknek lehet, hogy tényleg ez az utolsó 10-20 ezer forintjuk.

És maradnak a trükkök. Néhány ezek közül. Adatközlés: 2009. június 26-án közli a Pénzügyminisztérium, hogy rendszeres előrejelzést nem havi, hanem most már negyedéves lefutásról ad. Emlékezzünk vissza, 2006 tavaszán ugyanez történt. Államháztartási hiány: néhány napos hír, hogy jelentősen megnő a 2008-ra számolt hiány mértéke, 3,4-ről 3,8 százalékra, ami amiatt fontos, mert a bázisszámok változnak meg a 2009-es és 2010-es számoknál. Kiderül, hogy megint a metró- és sztrádaépítések elszámolásával van gond a költségvetésben. Nem statikusra, hanem inkább egy jó statisztikusra lenne szüksége ennek a kormánynak, tisztelt Ház. Közmunkaprogram: az idei évben 83 milliárd forint hiánnyal számol a Munkaerő-piaci Alap, ez a szakbizottság ülésén hangzott el, ezenközben a jövő évre vonatkozóan egyetlen sor sem stimmel a Munkaerő-piaci Alapnál. A rehabilitációs hozzájárulás összegét ötszörösére akarják emelni, ami az idén 16 milliárd, jövőre 62 milliárd forintos bevételt jelentene, azonban nem látjuk ennek megalapozottságát, nem látjuk ennek háttérszámításait. A megváltozott munkaképességűeknél 35 milliárd forint volt idén a költségkompenzáció, jövőre, a válság közepette, 5 milliárd forinttal kevesebb van betervezve.

A tartalékokról már szóltam, az előrejelzést pedig szintén meg kell említenem: 2011-től vár éles makrogazdasági fordulatot ez a kormány. Már arról beszélnek, hogy majd Csehország és Lengyelország irigyel bennünket, korábban Spanyolország, Franciaország és más országok voltak ezek. Kicsit korainak tartjuk még, hiszen mind az Állami Számvevőszék, mind pedig a Költségvetési Tanács arra utal jelentésében, hogy a világgazdaság, az európai gazdaság még egyáltalán nincs túl azon a recessziós ponton, aminél már egyértelmű fellendülésről lehetne beszélni. Itt emlékeztetnék az ötéves adócsökkentési program korábbi kudarcára is.

Tisztelt Országgyűlés! Még egyetlen dologról szeretnék beszélni, mielőtt a szakbizottságok kisebbségi álláspontját összefoglalva befejezném mondanivalómat. 2009. június 25-én a Magyar Televízió Az este című műsorában Bajnai Gordon azt mondta, szó szerint idézem: "A 2010-es költségvetés fogja bebetonozni azokat a pozitív változásokat, amelyek kiviszik Magyarországot a válságból. Aztán lehetnek választások." (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van.) Miniszterelnök úr nyilatkozata több kérdést is felvet, én most csak egyre próbálnék koncentrálni. Miért érzi szükségét az MSZP annak, hogy utolsó erejével az előrehozott választások előtt - hiszen miniszterelnök úr erre utal - még elvegyen az étkeztetésből, az oktatásból, az egészségügyből, a nyugdíjból és a szociális ellátásból?

(11.20)

A miniszterelnök úr szerint utána úgyis jönnek a választások; vajon miért nem vonják vissza ezt a költségvetést, és hagyják, hogy a következő kormány alkossa meg majd azt? (Tatai-Tóth András: Akkor esnél kétségbe!) Kedves Tatai-Tóth úr, már mondtam az előbb, Balatonőszödön kellett volna így kiabálni, hogy nem, én nem hazudtam, de akkor ön csendben volt. Én azt kérem most is, hogy még ezt a pár percet adja meg nekem. (Zaj.)

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ország nem vész el akkor, ha nincs november végére új költségvetése. A törvények értelmében ebben az esetben a 2008. évi költségvetés maradna hatályban és életben. (Kovács Tibor: Vissza akartátok vonatni!) Önök, most úgy tűnik, mégis áterőltetnek egy olyan költségvetést, amely rossz az embereknek, amely bünteti a munkában dolgozókat, amely elvesz a családoktól, és amely jelentős mértékben rontja a nyugdíjasok és a szociálisan rászorulók élethelyzetét.

Tisztelt Ház! Ez a mai vita azzal kezdődött, hogy tíz perccel el kellett halasztani az expozét, tekintettel arra, hogy a pénzügyminiszter úr tíz percet késett. Sajnos, azt kell összefoglalóan mondanom, a szakbizottságok kisebbségi véleményét összefoglalva, hogy nem tíz perc késésről van itt szó, sokkal többről: az elmúlt hét évet vesztegettük el, az elmúlt hét évet vesztegettük el abban a tekintetben, hogy Magyarország felzárkózzon, hogy Magyarország közelebb kerüljön az Európai Unió átlagához, hogy Magyarország lakói számára valóban a jólét és a biztonság évei következzenek. Ebből a szempontból a 2010. évi költségvetés sajnos a régi lemezt folytatja, ebből a szempontból sem lehet támogatni ezt a költségvetést.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 51 2009.10.06. 2:09  19-280

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vita önmagából való kifordultságát vagy paradoxonát mutatja, hogy az SZDSZ mint ellenzéki párt szólt hozzá ehhez a vitához, és az ő ideje mint ellenzéki pártidő számít, ezért állunk most úgy, hogy az MSZP-nek még másfél órája van, az ellenzéki pártoknak pedig van 30 percük arra, hogy a véleményüket elmondják.

De ami a dolog érdemét illeti, szerintem itt alapvetően az a bűntudat munkál az MSZP-s képviselőkben - különösen Kovács Tiborban és társaiban -, hogy nem elég, hogy Magyarországot gazdasági válságba taszították, nem elég, hogy válság van most már öt éve, és az emberek egyszerűen belefáradtak ebbe a válságba, 2008 őszén azt sem tudták felismerni, hogy világgazdasági válság lesz, és ez el fogja érni Magyarországot. Emlékezzünk rá, tisztelt képviselőtársak, hogy itt ültünk ebben a patkóban, ebben a parlamenti padsorban, amikor arról beszélt nekünk Bajnai Gordon még mint gazdasági miniszter, hogy ezt csak a tévén keresztül fogják látni a magyar választók, amikor Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök még arról beszélt nekünk, hogy ez nem fogja Magyarországot érinteni, és a válság apostolai vagyunk. Nem szégyellik emiatt magukat, tisztelt kormánypárti képviselők? (Tatai-Tóth András: Hát nem!)

Kovács Tibor itt ült a parlamentben, de ezek szerint a kiabálástól nem hallotta Kósa Lajos szavait, aki világosan elmondta, hogy ez a költségvetés, amely elvesz a közösségi közlekedésből, elvon az önkormányzatoktól, a szociális támogatásoktól, az oktatási szférából, ez biztos, hogy nem segíti ennek az országnak a kilábalását. És most ön vádaskodik, tisztelt képviselő úr! Azt gondolom, elég lett volna elolvasni az Állami Számvevőszék véleményét, vagy hozzáolvasni esetleg a Költségvetési Tanács véleményét!

Kóka Jánosnak szeretném mondani, hogy ha föllapozza ezt a könyvet a 12. oldalon, az adóvitára is nagyon pontos választ kap. A 12. oldalon azt fogalmazza meg az Állami Számvevőszék, hogy ez sajnos nemhogy a húsz év legnagyobb adócsökkentése, az adóterhek nem mérséklődnek a 2010-es költségvetésben. Ezt írja az Állami Számvevőszék. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Elég lett volna pusztán csak ezt elolvasni mint parlamenti képviselő - sokkal tárgyilagosabb vitára tudtunk volna itt sort keríteni.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 127 2009.10.06. 0:56  19-280

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szerintem azért reagál most már a negyedik vagy ötödik MSZP-s képviselő Áder Jánosra, mert alapvetően rossz a lelkiismeretük. Ha megnézzük a tényeket, akkor nem tudnak olyan makrogazdasági számot mondani, amiben ne lenne ma az ország rosszabb helyzetben, mint 2004-ben vagy 2002-ben. (Zaj az MSZP soraiban.) Euró nincs, céldátumot nem tudnak mondani, a reálbérek 7 százalékkal csökkentek, 10 százalék környékén van a munkanélküliség, a gazdasági visszaesés tekintetében sajnos élenjárók vagyunk, 7 százalékos visszaesés volt a legutóbbi negyedévben, az államadósság 80 százalék fölötti, el van adósítva az ország egy életre.

Mi az, amit önök fel tudnak mutatni az elmúlt nyolc esztendőben? Alapvetően ezért reagálnak és ezért kiabálnak ránk az MSZP oldaláról. Azt gondolom, először a saját lelkiismeretükkel kellene elszámolni, és utána kellene megfontoltabban nyilatkozni a gazdasági, makrogazdasági ügyekről.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 352 2009.10.20. 12:15  11-409

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy én is hozzászóljak a részletes vitához, hiszen túl vagyunk az általános vitán, módosítókról a bizottságok tárgyaltak. Nyilván egyfajta összegzést is kellene mondani. Ezt nem tenném meg, hiszen még abban reménykedünk, hátha meg tudjuk önöket győzni néhány módosító támogatásáról, de a mai vita is arról győz meg bennünket, hogy önök továbbra is úgy látják, hogy ez a létező legjobb költségvetés, ezen nem is lehet, nem is szabad változtatni.

Emlékeztetném önöket arra, hogy a költségvetést megalapozó törvényekhez a beadott több száz módosítóból mindössze kettő olyan volt a Fidesz és a KDNP részéről, amit önök támogattak. Ez két nyelvhelyességi módosító indítvány volt. (Derültség a Fidesz soraiban.) Ennek örülhetünk, hiszen legalább a magyar nyelv szabályait nem akarják megváltoztatni, mégiscsak elfogadják (Közbeszólás az MSZP soraiból.) legalább ezeket a módosításokat.

Rosszabbul jártunk a 2010-es költségvetésnél, mert önök sokszor elmondták, hogy 1400 módosító indítványt nyújtott be a Fidesz, de ebből önök számára egyetlenegy módosító nem volt elfogadható. (Babák Mihály: Skandalum!) Tehát mégiscsak arra kell gondolnom, hogy önök valami tökéletest alkottak, valami olyan dolgot, amihez nem szabad hozzányúlni. Egyébként ezt az önök miniszterelnöke sokszor el is mondja.

Megjegyzem, ma itt a késésekről volt szó. Ennek az egész költségvetésnek a vitája késéssel kezdődött, mert a pénzügyminiszter az expozéjára nem tudott beérni annak idején, aki itt volt akkor, az emlékszik rá. (Pettkó András: Így van!) De spongyát rá, nem ez a legrosszabb pontja ennek a költségvetésnek sajnos.

Önök azt mondják, hogy már jövünk kifelé az alagútból, a kormány erőfeszítései már eredményre vezettek, hát ezt már csak elrontani lehet igazán. Nos, tisztelt képviselőtársaim, azóta sem hajlandók elárulni, hogy mire gondolnak. Tehát melyik az a makrogazdasági mutató, amelyre oly büszkén tekinthetnek vissza? A munkanélküliség? Hát 130 ezerrel több munkanélküli van, mint egy évvel ezelőtt, a 10 százalékos lélektani határt lépte át a magyar munkanélküliségi ráta. A gazdasági növekedésre gondolnak? Hát a közép-európai régióban Magyarország esett vissza a legjobban. A második negyedévben mínusz 7,6 százalék volt a gazdaság visszaesésének a mértéke.

Az államadósságra gondolnak? Ebben sem mondok újat. Közép-Európában a lehető legmagasabb államadóssági aránnyal könyvelik el a magyar gazdaságot. (Kovács Tibor közbeszól.) Ebben önöknek nem sikerült újat felmutatni. Kovács Tibor itt kiabál nekem. Az Európai Unió országai közül Görögország, Olaszország, Belgium előz csak meg bennünket, csak az a baj, képviselő úr, hogy ezek mind euróval fizetnek már, Magyarországon meg még a forint a hivatalos fizetőeszköz. (Dr. Katona Tamás elhagyja helyét.)

Engem az sem zavar persze, ha a Pénzügyminisztérium mint előterjesztő, távozik ilyenkor a vita alatt - bocsánat. Nem távozik szerencsére, csak egy táskát adott ki. De akkor folytatnám, hátha államtitkár úr figyelmére is számot tarthatok.

Tehát munkanélküliség, államadósság mértéke, gazdasági növekedés, ezekre olyan nagyon büszkék nem lehetünk. Hát akkor mi lehet ez? Hitelminősítések? Hát Magyarország a hitelminősítők szerint ma nem Szlovákiával, Szlovéniával, nem ezekkel az országokkal van egy szinten, sajnos még nem is Csehországgal vagy Lengyelországgal, hanem az Unió alsó harmadába eső országokkal - Románia, Bulgária, Horvátország az a minősítési szint, ahova most bennünket besorolnak.

És itt van talán, mondjuk, a jegybanki alapkamat, amire most büszkék lehetnek, hiszen megint csökkent a jegybanki alapkamat, most már csak 7 százalék ez a mérték. Ha megnézem a környező országokat, azért ebben sem lehetünk olyan nagyon büszkék magunkra. Van olyan ország, ahol ez magasabb, de sajnos több van abból, ahol ez a mérték alacsonyabb, azaz a gazdaságot alacsonyabb hitelekkel, hitelkamatokkal lehet finanszírozni.

Már hallom Katona Tamás államtitkár úrnak a hozzászólását, hogy igen ám, de az árfolyam. Ugye, ezt szokták elmondani, hogy az árfolyamban mekkorát léptünk előre. Akkor, amikor akár napon belül is 5-10 forinttal tér el vagy leng ki az árfolyam pozitív és negatív irányba, én ezzel még óvatosabban bánnék. De az kétségtelen, hogy nem vagyunk már 300 forint fölött euróárfolyamot tekintve, valóban 260-270 környékén vagyunk. Megjegyzem, amikor ez 240 volt, akkor arról beszéltek, hogy most stabil a gazdaság. Most a 270-nél beszélnek arról, hogy most stabil a gazdaság. El kéne már dönteni azt is egyébként előbb-utóbb, hogy az önök számára mi a jó árfolyam, mert ha Magyarország komolyan gondolja az euróövezethez való csatlakozást, akkor előbb-utóbb egy árfolyamcélt is legalább a kormánynak meg kell jelölni, ha már a jegybank erre nem képes.

A másik dolog, amit szoktak mondani, hogy igen ám, most már külső finanszírozásra is lehetősége van az országnak. Erre egy kísérlet vagy próbálkozás történt a nyáron. Kétségkívül abban a tekintetben sikeres volt, hogy a külső finanszírozók megjelentek ezen a piacon, de ne felejtsük már el, hogy ez milyen áron történt, hogy milyen árat fizet majd a magyar lakosság, a magyar adófizető azért, hogy önök ezt a kibocsátást ki tudták pipálni. Hát olyan árfolyamot fizetünk érte, amelyre az elmúlt - szerintem - tíz évben nem volt példa. '98-2002 között még arra voltunk büszkék, hogy az amerikai állampapírokkal egy szinten tudtunk kibocsátani magyar állampapírokat. Ma egyáltalán arra lehetünk büszkék, hogy valaki lejegyzi a magyar állampapírokat. Még egyszer mondom, óvatosan ezzel a dologgal még, hiszen ma a világban nagyon sok állam fog megjelenni majd kibocsátással, akinek a hitelminősítése tízszer vagy húszszor jobb, mint Magyarországé. Tehát én erre a két adatra, amit önök pozitívumként szoktak mondani, azért nem lennék olyan nagyon büszke.

De mi van még ebben a költségvetésben? Hát olyan tételek, amelyekről önök mélyen hallgatnak. Tárgyaljuk a költségvetést, közben kis mínuszos apró hírként megjelenik, hogy ezer kilométer vasutat megint be kívánnak zárni, meg kívánnak szüntetni; 33 vasúti szakasz van - Nyíregyháza-Nyírbátor, Nyíregyháza-Vásárosnamény, Hódmezővásárhely-Makó, Kecskemét-Lajosmizse, Tiszafüred-Karcag, Kisújszállás-Kál-Kápolna és így tovább -, amelyeknél jövőre nem lesz vasúti szolgáltatás.

Ezekről nem kéne időnként azért tájékoztatni legalább a parlamentet? A közlekedési miniszter vagy államtitkár egy ilyen nyolcvanórás vitában nem hajlandó bejönni és három mondatot mondani arról, hogy mire is készülnek? Vagy nekünk egy sajtóhírből kell megtudni, hogy a MÁV két vezetője levelet ír a miniszternek, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy a MÁV csődközeli állapotban van és finanszírozhatatlanná vált?

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezeket hiányoljuk mi: MÁV 220 milliárdos adósság, BKV, ha jól emlékszem, 80. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból.) 70? Akkor már ment lejjebb. (Ikvai-Szabó Imre: 80!) 80 milliárdos adósság! Hát ezekkel a tételekkel előbb-utóbb egy kormánynak foglalkoznia kell.

Persze tudom, hogy most egy olyan kormány van, akinek a túlélés a cél, és csak áprilisig van a naptára, utána már meg is szűnik a világ talán, és egy ilyen józan lebegésbe süllyed minden. (Kovács Tibor: Már kétszer hittétek ezt!) De azért aki ennél egy kicsit tovább akar előrenézni, mint például Kovács Tibor - merem remélni, hogy ilyen képviselő ő is -, az mégiscsak megkérdezhetné, hogy tisztelt miniszter úr, ezzel az adósságállománnyal mi lesz. A főváros fogja ezt rendezni? Kötve hiszem. A fővárosnak vannak most egyéb jellegű problémái. Nem hiszem egyébként, hogy a gazdálkodásába 80 milliárd csak úgy beleférne. Ezekkel valakinek foglalkoznia kell.

De ennél sokkal nagyobb gond, sokkal nagyobb gondnak tartom azt a fajta tervezést, ami egy bizonytalan bázisra épít. Erről is keveset hallottunk, ezt szóvá tette az Állami Számvevőszék is és más intézmények, hogy ennek a költségvetésnek a tervezése rossz bázison történik. Önök egy olyan számítást kezdtek el anno, ami még ilyen 2,6-2,9-es hiányokra épült. A növekedés, azaz a visszaesés mélyebb lett, az államháztartási hiány pedig sajnos magasabb. És akkor még ilyen sterilizációs veszteség, garanciavállalások ügyéről nem is akarok bőven beszélni.

Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, nem biztos, hogy a létező legjobb költségvetés készült el. Amikor itt a Ház előtt rendszeresen, akár önkormányzatok, akár tűzoltók vagy mások tiltakoznak, tüntetnek, azt gondolom, hogy érdemes volna ezeket is meghallani; gyermekétkeztetés, iskolatej, vasút ügye, önkormányzati normatívák, mind arra ösztönöznek bennünket, hogy ezeket figyelembe vegyük.

Tisztelt Ház! Szeretnék néhány olyan módosítóról is szólni, amely személyesen is érint mint a Karcag-Tiszafüred választókerület képviselőjét. Engedjék meg, hiszen ez ma már a parlamentben szóba került, hogy ezekre is időt szakítsak, hiszen volt olyan MSZP-s parlamenti képviselő, aki nevetségesnek, feleslegesnek tartotta azokat a módosítókat, amelyeket akár én személy szerint is benyújtottam.

(17.30)

Ilyen volt az egyik településen egy düledezőfélben levő ravatalozónak a felújítása. Benyújtottam egy olyan módosítást, amely Tiszafüreden, a település temetőjében a ravatalozót kívánná felújítani, megújítani. Aki ott él, aki ott lakik, az nagyon jól tudja, hogy ez milyen állapotban van, majdhogynem alkalmatlan arra, hogy ezt ott az emberek használni tudják. Erre fel föláll önök közül egy képviselő, anélkül, hogy fogalma lenne arról, hogy mi is pontosan a módosítónak a tartalma, elkezdi ezt kifogásolni, kritizálni, és nevetségessé próbálja tenni.

Mindenszentek előtt, halottak napja előtt azért kicsit furcsának érzem, hogy az MSZP ilyen jellegű megszólalásokat is tesz, de lelke rajta; majd Tiszafüreden a helyieknek elmagyarázzák az MSZP képviselői, hogy igazából miért is nincs szükség ennek a ravatalozónak a felújítására.

Szeretnék még néhány más módosítóra kitérni. Ilyen például a karcagi felsőfokú informatikai képzésnek az eszköztámogatása. Beindult egy oktatás, fontosnak érezzük, hogy Debrecen és Szolnok között legyen olyan felsőfokú képzés, amelyben az informatikai képzést a helyi, térségbeli gyerekek meg tudják kapni.

Szintén Karcagon a Széchenyi sugárút, Püspökladányi út kereszteződésében évtizedes probléma a jelzőlámpa hiánya. Önöknek ez talán semmiségnek tűnik, de az ott élők életét igen megkeseríti, és ez a szükséges fejlesztés a mellett az önkormányzati normatíva mellett, amit önök jövőre szándékoznak a településeknek biztosítani, más forrásból nem megoldható.

Ugyanilyennek tartom a tiszaörvényi helytörténeti múzeumnak javasolt támogatást. Azt hiszem, hogy ez is egy szükséges és megvalósítható beruházás. Gondoljanak bele, hogy ennek a múzeumnak a létrehozatala kevesebb összegből történik meg, mint egy BKV-s végkielégítésnek a kifizetése, így tehát szerintem van lehetőség arra, hogy ezt is akár támogatni tudják.

És van egy nagyobb módosító indítvány is, amely a Közép-Tisza vidéki termál-mikrorégió fejlesztési programjára vonatkozik. Jauernik államtitkár úr talán hallott már erről, vagy ismeri ezt a fejlesztési elképzelést; talán reménykedhetek is, hogy egy szavazatot majd kapok a kormánypárti oldalról. Igen, szeretnénk, ha a fejlesztések nem állnának le, mint ahogy leálltak az elmúlt években, és ez a termálturizmus, a termál-idegenforgalom megteremtését szolgáló beruházás is, amely Nagyiván, Tiszaroff, Kunhegyes, Tiszaszentimre, Tiszaörs és Tiszafüred esetében történne meg, lehetőséget és támogatást kapna.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezekkel kívántam kiegészíteni én magam is a részletes vita keretei között a módosító indítványaimat. Arra kérem önöket, hogy ha majd szavazásra kerül sor, akkor ezeket támogassák.

Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 360 2009.10.20. 2:01  11-409

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak egy rövid mondat, mert Kékesi Tibor szerintem diszkréten hallgat néhány olyan tényről, ami azért ehhez a hiányhoz hozzákapcsolódik. Nem az önök miniszterelnöke volt az, aki azt mondta, hogy kőbe van vésve a 2,6-os hiány, képviselő úr? Most meg miről beszélünk? 3,9-ről, a jegybank számításai szerint 4,4-4,2-es év végi hiányról. Tehát ezzel a kőbe véséssel is óvatosabbnak kellene egy kicsit lenni. Önök azt mondták, szeptember 8-áig beterjesztik a költségvetést, azt a dátumot sem sikerült tartani, tehát ezek valahogyan nem nagyon sikerülnek önöknek.

Mindemellett fenntartom a véleményemet, hogy az a fajta költségvetés, amely csak a hiányszámra koncentrál, téves, rossz költségvetés. Ugye, ön nem beszél arról, hogy mi ennek az ára, arról szeretne csak beszélni, hogy miért történik mindez. Hát az IMF-hitel érdekében történik. De ha azt mondjuk, hogy a mezőgazdaságtól most 33 milliárdot vesznek el a korábbi 25 milliárd mellett, vagy azt, hogy most az önkormányzatoknak 120 milliárddal van kevesebb támogatásuk, azt, hogy most 33 vasúti szakaszt zárnak be január 1-jétől, azért beszéljünk arról is, mi történik annak a költségvetésnek a hatására, amely csak egy pontra hajlandó fokuszálni.

És fenn kell tartanom, államtitkár úr, hogy igen, a foglalkoztatottság száma nem változott, de csak azért nem változott, mert az az "Út a munkához" program, amit elkezdtek, most több tízezer embert vesz fel idénymunkásként, nem tudjuk, hogy meddig fog ez tartani, és meddig lesz elegendő a pénz ezt finanszírozni. De egyszer ezt már átéltük 2005 novemberében, amikor egy hasonló jellegű program indult el, amely 2006. május 15-én véget is ért, és több tízezer ember a foglalkoztatottak világából megint a munkanélküliek közé került. Azt gondolom, erről is kellett volna beszélni, de sajnos erről megint keveset hallottunk, de úgy tűnik, fényezésben ez a kormány sajnos verhetetlen.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 384 2009.10.20. 1:24  11-409

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Csak három rövid gondolat itt az elhangzottakra Kovács Tibornak, mielőtt elmenne a táskájával együtt. (Kovács Tibor távozni készül, de visszafordul, és hallgatja a felszólalót.)

Tisztelt Képviselő Úr! Azért adtunk be módosításokat, hogy legalább a legnagyobb őrültségtől visszatartsuk önöket. Mondok önnek három példát: fogyatékkal élők támogatása, úgy tűnik, mégiscsak meghátráltak ebben az ügyben; gyermekétkeztetés, mégsem akarják teljesen kivenni a gyerekek tányérjából a rántott húst; a harmadik pedig a távhő 5 százaléka, ahol fideszes kezdeményezésre végül sikerült elérni azt, hogy a távhőszolgáltatás az 5 százalékos kedvezményes kulcsba tartozzon. Úgyhogy javasolom önnek, nézze át még a maradék 1400 módosítót.

Kékesi Tibornak. Tisztelt Képviselő Úr! Hogyan lehet úgy vitát folytatni, hogy önöknek tízszer annyi idejük van, mint nekünk? Nem lehet érdemi vitát így folytatni. Önök ezt a házbizottságban így osztották be, tudomásul kell vennünk, hogy nekünk most önök nem osztottak lehetőséget arra, hogy érdemi vitát folytassunk önökkel.

S végül a harmadik: Tatai-Tóth Andrásnak. Azt kérem a képviselő úrtól, hogy kérjen bocsánatot a tiszafüredi emberektől. (Domokos László: Ez így van.) Az, ahogy önök hozzáálltak ehhez a ravatalozókérdéshez, mutatja a teljes érzéketlenséget, az emberek mindennapi problémái iránti érzéketlenséget. Még egyszer hangsúlyozom: felháborító, hogy önök, az MSZP így áll hozzá egy olyan szükséges beruházáshoz, amire a tiszafüredi embereknek szüksége van.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 2 2009.11.02. 4:47  1-5

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hét aggasztó ténye, hogy drámai magasságba emelkedett a munkanélküliség Magyarországon. A regisztrált álláskeresők száma az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint 566 ezer fő fölé emelkedett, ez 140 ezer fővel több regisztrált munkanélkülit jelent, mint egy évvel korábban, a KSH becslése szerint pedig a munkanélküliek száma 2009 harmadik negyedévében 436 ezer fő volt. Ez azt jelenti, tisztelt Ház, hogy a munkanélküliségi ráta meghaladta a 10 százalékot, ma 10,3 százalék, amire utoljára valamikor a 90-es évek közepén volt példa.

Tisztelt Ház! Mindez azt is jelenti, hogy a Gyurcsány-Bajnai-kormány továbbra sem tud, tudott érdemi intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy a válság, a magyar gazdaság válsága és a világgazdasági válság ne növelje tovább a munkanélküliek számát. Hiszen tegyük föl a kérdést, vajon jó gazdaságpolitika-e az, amely a munkanélküliek számának növekedését nem tudja megfékezni. Ha itt lenne Bajnai Gordon, nyilván azt válaszolná, persze, hogy jó gazdaságpolitika, és eldicsekedne azokkal a számokkal, amelyeket ilyenkor el szoktak mondani, hogy milyen jól kezelték a válságot. Többek között a forint árfolyamát szokta miniszterelnök úr említeni; hát, megjegyzem, az elmúlt napokban jelentősen romlott a forint árfolyama is. De ha megnézzük a többi makrogazdasági számot, az államadósság mértékét, ha megnézzük, hogy a gazdaság növekedésének a mértéke, azaz visszaesésének a mértéke milyen, akkor azt látjuk, hogy bizony ennek a gazdaságpolitikának nincsenek érdemi eredményei.

Ez a gazdaságpolitika nem tudta kezelni, hanem tovább mélyítette ezt a gazdasági válságot. Vagyis Bajnai Gordonnak továbbra sincs semmilyen érdemi intézkedése. Egy funkciója van: hogy az MSZP-t, az MSZP pártját és frakcióját elvigye a választásokig, egyébként pedig kevésbé érdekli az, hogy a munkanélküliek száma hogyan növekszik. Jelezném szocialista képviselőtársaink számára, az elmúlt héten például az egyik nagy amerikai cég jelentette be, hogy 2300 fő kerül hamarosan utcára Magyarországon, és úgy tűnik, a magyar kormány érdemi intézkedések nélkül várja ennek a 2300 főnek az elbocsátását.

Tisztelt Ház! Ahogy már mondtam korábban, 1996-ban volt ilyen magas a munkanélküliség aránya, és a válság mélyítését tapasztaljuk szinte minden területen. Az infláció, a forint árfolyamának változása, a gazdaság további leépülése, a kis- és középvállalkozások csőd- és felszámolási eljárás alá kerülése - mind azt jelzi, hogy ez a gazdaságpolitika nem tudja hatékonyan kezelni a válságot. Helyette mit látunk? Újabb trükközéseket. Többek között a KSH elnökének kinevezését, mintha csak arra volna szükség, hogy a KSH számait, adatait manipuláljuk, ahelyett, hogy a tényleges folyamatokat változtatnánk meg a gazdaságban.

Európával szemben ez a kormány adócsökkentés helyett továbbra is az adóemelések eszközét alkalmazza, a munkahelyteremtés helyett további megszorítások vannak, és ahogy már mondtam az előbb, világos beszéd helyett, ezt látjuk egyébként a készülő 2010-es költségvetésben is, további trükközések. Többször elmondtuk, hogy a jövő évre készülő költségvetés megszorításokat, lefaragásokat alkalmaz, miközben egy legalább 900 milliárd forintos lyukat tapasztalunk benne. Olyan tételekkel nem számol el ez a kormány 2010-re, amelyek várhatóan a 2010-es állami kiadásokat több száz milliárd forinttal fogják növelni. Gondolok itt elsősorban a felhalmozott adósságokra, az el nem számolt tartozásokra a MÁV-nál, a BKV-nál, az MNB sterilizációs veszteségére, ami a forint árfolyamából következik. Ezekkel a kormány nem kíván elszámolni, vagyis továbbra is a trükközés az, ami ezt a gazdaságpolitikát jellemzi.

Feltehetem tehát a költői kérdést, vajon hány embernek kell még elveszítenie a munkáját, vajon hány embernek kell még az utcára kerülnie ahhoz, hogy a kormány, az MSZP végre belássa, ez a gazdaságpolitika nem mehet így tovább, ez a politika, amit önök folytatnak, nem mehet így tovább, változásokra van szükség.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(13.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 35 2009.11.03. 3:25  34-38

VARGA MIHÁLY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottsága, ahogy az a Házszabály 121. §-ának bekezdései alapján feladata, elkészítette azt a bizottsági módosító indítványt, amelyről a parlamentnek most döntenie kell.

Az időkéslekedés okaként hadd hozzam föl, hogy ennek a költségvetésnek azért volt néhány olyan pontja, amely itt a végszavazásnál módosult, és a bizottság tagjai igyekeztek rákérdezni arra, hogy ezek a pontok vajon milyen ok folytán és milyen okok miatt változtak úgy, ahogy változtak. Csak két elemét hadd emeljem ki ennek a vitának. Az egyik a gyermekétkeztetés vitája - amelyről ez a módosító indítvány is rendelkezik -, amely fölmerült kérdésként, hogy ha a kormány már a nyár végén látta, hogy ezzel a normatívával gond lesz, akkor miért nem ment elébe az eseményeknek, és még a beterjesztés előtt miért nem módosította ezt. A miniszter úr azzal próbálta nyugtatni a felvetéseket, hogy a kormány még akkor a létszámot pontosan nem tudta, viszont a tartalékban már félretett erre pénzt. Megjegyzem, a létszám nem tudása a normatívával talán nincs ennyire összefüggésben, hiszen a normatíva az idei 65 ezer forint helyett 22 500 forint volt ebben a beterjesztett anyagban. Örömmel konstatáltuk azt, hogy a felvetések hatására visszaáll az idei normatíva (Derültség, közbeszólások az MSZP soraiból.), és a következő évben is 65 ezer forint/fő normatíva lesz.

Szeretném a képviselő kollégákat tájékoztatni arról, hogy mely pontok módosítására kerül itt sor. A már előbb említett gyermekétkeztetés az egyik ilyen pont; a másik az egészségügyi részt érinti, a kórház-finanszírozásra benyújtott módosítás, ez a másik olyan pont, amelyről szeretném tájékoztatni a parlament tagjait. Itt ugye az a kérdés merült föl, hogy az az átcsoportosítás, amelynek hatására egy 22 milliárd forintos tervezett bevétel van, az vajon kellőképpen megalapozott-e. Ebben az ügyben nem jutottunk dűlőre. Nyilván a bizottság többsége hozott egy döntést ebben a kérdésben, de továbbra is aggályosnak látjuk, hogy ez a 22 milliárd forint vajon milyen módon fog majd 2010-ben bevételként teljesülni.

Érintik a módosítások még a távhő áfáját; van egy informatikai plusztámogatás, amely megjelenik ebben a módosítósorban; a két tannyelvű oktatás kérdése, a fogyatékosok szervezeteinek az ellátása, a felsőoktatási PPP-s programok támogatása, stabilitási tartalék, bérkiegészítés, céltartalék módosítására is sor került.

Ezek tehát azok a pontok, amelyekről a bizottságnak tárgyalnia kellett, ezért nyúlt ilyen hosszúra a bizottság ülése. Nyilván ezzel a mi szerepünk véget is ért.

Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 2 2009.11.09. 5:12  1-5

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Múlt héten hétfőn szintén a gazdaság állapotának ügyében kértem szót napirend előtt, a munkanélküliségi adatokról beszéltem, és szívesen mondanám, hogy az elmúlt egy hétben olyan adatok láttak napvilágot, amelyek kedvezőek, és okafogyottá vált az a felszólalás - sajnos, nincs így.

Azt kell mondanom, hogy részben a munkanélküliség további növekedése, részben pedig államtitkár úrnak az akkor adott válasza késztet arra, hogy újra a gazdaság ügyében kérjek képviselőtársaimtól figyelmet. Államtitkár úr akkor azt mondta - idézem szó szerint a jegyzőkönyvből -: "a legtöbb elemző intézet elismeréssel adózik a kormány gazdaságpolitikájának", majd hozzátette azt is államtitkár úr, hogy a Fidesz a nemzetközi gazdasági megfigyelőkkel áll vitában.

Tisztelt Államtitkár Úr! Nem tudom, hogy hol tájékozódik, de éppen akkor, amikor ön ezeket a szavakat mondta, az Európai Bizottság kiadta az újabb jelentését, amelyben azt fogalmazta meg, hogy az önök által tervezett 2010-es hiány nem tartható. Erre persze önök azt válaszolták nemes egyszerűséggel, hogy: á, túl régen jártak ebben az országban, azóta már más a helyzet. Csak hát szeretném arra is emlékeztetni, hogy a Költségvetési Tanács az ominózus állásfoglalásában szintén arról beszélt, hogy az önök 2010-es számai nem tükrözik a valóságot és a valós helyzetet. Erre persze önök azt válaszolták, hogy nem olvasták el - mármint a tanács tagjai - teljes egészében az önök által beadott dokumentumot.

Nos, furcsa az, államtitkár úr - hadd jegyezzem meg -, hogy mindenki téved, csak önök vannak a bölcsek kövének a birtokában. Én azért alaposabb tájékozódást javasolnék az ön helyében, hiszen a múlt héten kijött egy újabb gazdaságkutató intézet elemzése, amelynek most egy pontjára szeretném csak felhívni a figyelmet, ez pedig a reáljövedelmek csökkenése. Ez az intézet, amely egy bankkal közös anyagot adott ki, azt fogalmazza meg - és nem is áll túlságosan távol önöktől -, hogy ebben az esztendőben 4-5 százalékos reáljövedelem-csökkenést szenvednek el az emberek. Három okot jelöltek meg, amely ezt a nagyarányú csökkenést előrevetíti, az egyik a munkanélküliség alakulása, a másik a 13. havi nyugdíj elvétele, a harmadik pedig a családtámogatási rendszer befagyasztása.

Nos, államtitkár úr, lehet, hogy ön azt mondja, hogy a munkanélküliséghez nincs közük - bár ezt vitatnám, hiszen egy jó gazdaságpolitika igenis tudja csökkenteni a munkanélküliség kellemetlen következményeit -, de hogy a jövedelmek, a nyugdíj befagyasztásához, elvételéhez és a családtámogatási rendszer befagyasztásához biztos, hogy közük van, abban én itt szintén biztos vagyok. Tehát, amikor ön azt mondja, hogy világgazdasági válság van, kérem szépen, tehetetlenek vagyunk, nem tehetünk ellene semmit, 569 ezer munkanélküli, és széttárja a kezét, akkor bizony egyfajta tehetetlenségről tesz tanúbizonyságot, arról, hogy a kormány nem ura a gazdasági helyzetnek.

Hadd tegyem azt is hozzá, államtitkár úr, bizonyára emlékszik arra, hogy ön fölvetette, hogy az adatokkal vagyunk hadilábon. Meg tudom erősíteni, hogy hadilábon áll a kormány az adatokkal; éppen annak az időszaknak, az elmúlt hétnek a bejelentése, hogy a GDP számításának a módszerét újra megváltoztatják. Vajon miért? - tehetjük föl a költői kérdést. Emlékezzünk rá, hogy 2005-ben is megváltoztatták a számítási módszert. Úgy tűnik, hogy most is talán választások közelednek, s a kormány számára ez a kapaszkodó, ez a fogódzkodó.

De elkövettek egy másik dolgot is: a hiány, úgy tűnik, hogy visszamenőlegesen nő, a 2008-as hiány mértéke hirtelen 3,4 százalékról 3,8 százalékra nő. Miért is? - tegyük föl a kérdést. Azért, mert 2009-ről elkezdtek bizonyos tételeket visszamenőlegesen elszámolni a korábbi évekre, talán azzal a jelszóval, hogy úgysem veszi észre senki, és ezzel próbálják az IMF felé az idei államháztartási hiánycélt tartani. Nos, erre mondom én azt, államtitkár úr, hogy ez hamisítás, ez közönséges hamisítás vagy csalás, ne adj' isten, trükközés, amiről azt mondták, hogy vége van. Ugyanolyan trükközés, mint az, amit ön is a múlt héten elkövetett, ugye, azt fogalmazta meg, idézem megint szó szerint: ma a foglalkoztatottak száma közel van a 3,8 millióhoz, és több ember dolgozik ma - mondja ön -, mint 2000-ben, 2001-ben.

Államtitkár úr, ön dolgozott mint a KSH elnöke a Statisztikai Hivatalnál. Én megnéztem a számokat, idézem az ön számára is a KSH számait: 2001-ben július-szeptember viszonylatában 3,8 millió ember dolgozott, 2002 július-szeptemberében 3 millió 883 ezer, most pedig a legutóbbi számok alapján 3 millió 783 ezer. Egy százezres tétel eltűnt valahol, államtitkár úr, ennyivel kevesebb embernek van munkája, sajnos, nem ennyivel többnek. Hány embernek kell még elveszítenie a munkáját ahhoz, hogy önök végre a gazdaságpolitikán is változtassanak?

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 52 2009.11.09. 1:08  47-53

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Ennek a vasútvonalnak a bezárása 70 ezer embert érint, ahogy képviselő kollégám elmondta, több település megélhetéséről, közlekedéséről van szó. Sokféle fejlesztési tervet ismerek a régióra vonatkozóan, egyetlen olyan fejlesztési terv sincs, sem vállalkozói, sem önkormányzati, sem kormányzati, amely ne számolna a vasút meglétével. Enélkül nyilván egy halmozottan hátrányos helyzetű régiót nem lehet felzárkóztatni.

Ön azt mondja, hogy többféle szakmai vizsgálat született arra vonatkozóan, hogy be kell zárni ezt a vasutat. Miniszter Úr! Milyen szakmai vizsgálat az, amely akkor tart forgalomszámlálást, amikor tavaszi iskolai szünet van a gyerekeknek, és nem veszik igénybe a vasutat? Milyen szakmai vizsgálat az, amely azt a mondatot tartalmazza, hogy az MSZP képviselője nem indul egy adott régióban, ezért nyugodtan bezárható a vasútvonal? Milyen szakmai érv az, hogy majd két polgármester a körzetből tiltakozni fog a bezárás ellen?

Ezek nem szakmai érvek. Ezért arra kérem a kollégákat, a képviselőtársaimat, hogy ne fogadják el ezt a miniszteri választ. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 28-30 2009.11.10. 12:49  13-287

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Én magam is részben módosító indítványokhoz kívánok hozzászólni, részben azért szeretnék egy kis összefoglalót is mondani, hiszen a parlament túl van a módosítók szavazásának az első körén, és érdemes egy kicsit értékelni, hogy milyen változások is történtek a beterjesztett anyaghoz képest.

Elöljáróban azért hadd jegyezzem meg, talán a parlamenti ülésünket követők kevésbé tudják azt, hogy olyan időkeretben tárgyalunk erről a költségvetésről a mai napon, amikor az MSZP-nek és a költségvetést megszavazó SZDSZ-nek jóval több ideje van, mint az összes többi felszólalónak együttvéve. Ez a házszabályi furcsaságunk vagy a házbizottság megállapodása, vagy nem megállapodása alapján született furcsaság. Javasolom csak azoknak a figyelmébe, akik majd hiányolni fogják már a délután folyamán az ellenzéki hozzászólásokat. (Keller László közbeszól.)

(9.20)

Hadd kezdjem azzal, tisztelt Keller László, itt a közbekiáltása után, hogy ez a kormány úgy adta be, úgy készítette elő ezt a költségvetést, emlékezzünk vissza, nem volt olyan régen, hogy magával a válsággal sem volt tisztában. Amikor 2008 őszén a válság első komolyabb, érezhető jelei megjelentek, akkor a kormány gazdaságpolitikával foglalkozó államtitkárai, miniszterei, sőt maga a miniszterelnök is arról beszélt, hogy nincs is válság, az ellenzék csak riogat, a válság apostolai vagyunk, hangzott el az akkori miniszterelnöktől, Gyurcsány Ferenctől. És Gyurcsány Ferenc akkori gazdasági minisztere, Bajnai Gordon is arról beszélt, hogy a magyar lakosság nagy része ezt a válságot alapvetően majd csak a tévén keresztül fogja megtapasztalni.

Nos, tisztelt képviselőtársak, nem a tévén keresztül tapasztaljuk ezt a válságot, benne vagyunk nyakig, és éppen amiatt, mert önök késlekedve ismerték fel ezt a válságot, később reagáltak rá, ez a válság sokkal mélyebb és sokkal hosszabb lesz Magyarországon, mint a környező országokban. Persze, azt is hozzá kell tennem, hogy ennek oka nemcsak az önök késlekedése, hanem az is, hogy az elmúlt években Magyarországon már jelentős gazdasági visszaesés volt, miközben a környező országok 6-8, sőt volt, amelyik 10 százalékos növekedést is elért. A magyar gazdaság pedig még azt az ütemet sem tudta teljesíteni, amivel a nyugat-európai országok növekedtek a konjunktúra időszakában. Tehát igen, a magyar válság már 4-5 éve itt van velünk, az önök gazdaságpolitikájának köszönhetően, és erre jött rá az a világgazdasági válság, ami a magyar lakosságot, a magyar gazdaságot sokkal mélyebben érinti.

Így került sor ennek a költségvetésnek az előkészítésére. Ezt csak azért tartom fontosnak megjegyezni, mert ebből a szempontból folytonosságot látunk, Gyurcsány Ferenc vagy Bajnai Gordon, a gazdaságpolitika szempontjából szinte teljesen mindegy, ugyanazokkal az eszközökkel élnek, ugyanazokat a gazdaságpolitikai eszközöket használják. Sőt, azt kell mondanom, hogy még a sikerpropaganda is ugyanaz. Hiszen Gyurcsány Ferenc arról beszélt, hogy nagy a jólét, és az ő akkori egyik minisztere hirdetést adatott fel arról, hogy irigyel bennünket Németország, Franciaország, Spanyolország, most pedig már Bajnai Gordontól és a pénzügyminiszter úrtól, akit elég ritkán láthattunk itt a költségvetési vita során, arról hallhattunk, hogy túl vagyunk a nehezén, már jövünk kifelé. Sőt, most már arról is hallhattunk, hogy Csehország és Lengyelország fog bennünket hamarosan irigyelni, annyira jók a makrogazdasági számaink.

Ez a költségvetés sem arról szól, hogy olyan túlságosan jól állnánk. Ha valaki megnézi a deficitmutatónkat, az államadósság mértékét, ha megnézi azt, hogy a magyar államadósság finanszírozásához milyen külső segítség kellett az országnak, hogy miért is kellett nekünk először az IMF-hez fordulni azért, hogy az ország ne menjen csődbe, ne omoljon össze, akkor jól látható, hogy itt nagyon súlyos problémák vannak, amiket nem lehet egy-két hónap alatt orvosolni. Ezek a számok itt vannak még velünk, nem is egészen értjük, hogy miről beszél a kormány, amikor megint elkezdte a sikerpropagandát. Amikor nem tudjuk a számokat magyarázni, akkor jön a kozmetikázás, a trükkök időszaka. Mintha ez térne most megint vissza. Említettem már a tegnapi nap folyamán államtitkár úrnak, nem mondok neki újat ezzel, hogy furcsa módon most is a választások előtt kerül sor a bruttó hazai termék számításának módszertani változtatására a KSH-ban. Érdekes módon a KSH elnöke gyorsan nyugdíjba is megy, és egy új személyt neveznek ki elnöknek.

Furcsa módon találkoznak ezek az események azzal, hogy közben a 2008-ra vonatkozó bruttó hazai termék összege vagy mértéke is változott. Ahogy említettem is, hirtelen 3,4-ről 3,8 százalékra növekedett a tavalyi hiány; 0,1-0,2 százalékos eltérés persze belefér a rendszerbe, de 0,4 százalékos? Az történik most is, mint amit 2005-2006-ban megtapasztaltunk, elkezdenek visszafelé könyvelni bizonyos tételeket, amit nem tudnak eltüntetni ebben az évben, azt vagy előre, a jövőre tolják ki, 2010-2011-re, vagy pedig, ha van rá mód, akkor visszafelé, a zárszámadási törvény kapcsán. Ez történt most is. Ezért mondjuk azt, hogy persze lehet trükközni, lehet kozmetikázni a számokat, csak ne gondoljuk azt, hogy ezt a ránk figyelő IMF, Európai Unió vagy a Világbank szakemberei nem veszik észre. Ahogy mi észrevettük ezeket a számokat, ezeket az információkat nyilván ők is megkapják.

A másik ilyen dolog, amiben már hosszú vitánk van, hogy vajon sikeres-e az a gazdaságpolitika, ahol nő a munkanélküliség, ahol az egy évvel korábbi állapothoz képest 150 ezer emberrel többnek nincs munkája. Államtitkár úr itt is menteni akarja a menthetőt, és arról beszél nekünk, hogy kérem szépen, 2001-ben, 2002-ben sem dolgoztak többen Magyarországon, mint most. Hát, államtitkár úr, ön a KSH-ban is dolgozott egy ideig, nagyon jól tudja, hogy milyen módszertan alapján történik a KSH-ban a munkanélküliség regisztrációja. Azonos időszakhoz érdemes azonos időszakot hasonlítani. 2001 július-szeptemberében a foglalkoztatottak száma 3 millió 888 ezer fő volt. (Arató Gergely, a teremből kifelé menet: A módosító indítványok számát, képviselő úr!) A 2002-es időszakban... - Arató úr biztosan a bírósági tárgyalásra megy, mert elrohant a teremből, és még itt közbekiáltott. (Az elnök csenget.) De folytatnám, elnök úr, köszönöm a segítségét. (Török Zsolt: Csak a módosító indítványok számát kérdezte.) Köszönöm a segítséget.

ELNÖK: Képviselő Urak! Varga Mihály képviselő úrnál van a szó, mindenkinek lehetősége van akár két percre. Képviselő úr! (Török Zsolt: Csak segíteni akartam neki.)

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Most fogjuk beadni ezt a módosítót, úgyhogy csak várjanak türelemmel a képviselő kollégák, hiszen a nap végéig lehet ezeket benyújtani. Tehát amiről államtitkár úr beszél, az nem létezik igazából, mert 2002 július-szeptemberében 3 millió 883 ezer volt a foglalkoztatottak létszáma, most pedig, 2009 július-szeptemberében 3 millió 783 ezer. Államtitkár úr, nem kellene többet mondani, csak hogy bocsánat, tévedtem, ennyi elegendő lenne. Százezer fővel kevesebben dolgoznak, miközben a munkanélküliek létszáma több mint félmillió, 570 ezer regisztrált álláskereső van ma az országban, ami azt jelenti, hogy ön sajnos itt nem adott hiteles információkat, nem adott nekünk hiteles tájékoztatást a múlt hét folyamán.

De folytatnám néhány tétellel, hiszen ez is a költségvetéshez tartozik. Amikor arról beszélünk, hogy ez a költségvetés nem tükrözi a valós helyzetet, és nem egy valós forgatókönyvre épül, akkor olyan tételekről beszélünk, amelyekről önök mélyen hallgatnak, amelyeket nem kívánnak megjeleníteni ebben az anyagban. Itt vannak ezek az ominózus egészségügyi bevételek. Erről hosszú vitát folytattunk a bizottsági ülésen is, állítólag 22 milliárd forint fog majd bevételként megjelenni 2010 folyamán. Hogy honnan, milyen módon, senki nem tudja. Huszonkét milliárd forint! Pénzügyminiszter úr a bizottsági ülésen, a végszavazás után arról beszélt, hogy majd a volumenkorlát segít abban, hogy ez a többletbevétel megjelenjen. De bocsánat, a volumenkorlát kiadáscsökkentésről szól. Az nem arról szól, hogy ebből majd többletbevétel lesz. Vagy önök esetleg beterveztek olyan kiadást, amit most bevételként akarnak elszámolni? Megint nem értjük egészen pontosan, hogy mit akarnak a számokkal trükközni. Mi egy kérdést tettünk föl, hogy ez a 22 milliárd hogyan fog befolyni 2010-ben. Erre önök nem tudtak válaszolni.

De mondok további tételeket is: adóbevételek. Itt is valami baj van a számokkal. Ezt egyébként nem csak mi mondjuk, a Költségvetési Tanács is felhívta rá a figyelmet. Ha nekünk nem hisznek, legalább Kopits Györgynek és munkatársainak, Oblath Gábornak és másoknak higgyenek. Világosan leírták az anyagukban, hogy a kormány előttük ismeretlen számok alapján tételez fel 2010-ben adóbevételeket a társasági adónál, az szja-ban, és én hadd tegyem ehhez hozzá, az ingatlanadónál is. Nyilván önök most egy bizonyos tétellel számolnak, de tételezzük föl, hogy ennek az első éve talán nem fog 40 milliárdot hozni a költségvetésbe, pláne nem úgy, hogy év közben van egy választás is, ami után esetleg ez a tétel majd a rendszerből kieshet.

MÁV-, BKV-adósság, ez 300 milliárdos tétel. Egy hang sincs arról ebben az anyagban, hogy ezt hogyan, milyen módon kell majd rendezni, hogy a vasút működőképes lesz-e. Attól biztosan nem lesz működőképesebb, ha egyre több vasútvonalat zárnak be. A tegnapi napon én magam is említettem a Karcag-Tiszafüred közötti vasútvonal bezárását. Két éve ennek már nekifutottak, akkor szerencsére a helyi lakosság felháborodása, tiltakozása után leálltak ezzel a szándékukkal. Most, úgy tűnik, megint megpróbálkoznak ezzel. Ha úgy gondolják, hogy 70 ezer embernek nincs szüksége vasútra, ám legyen. Azt gondolom, hogy ez nem fér bele abba a gazdaságfejlesztésbe, nem fér bele abba a térségfejlesztésbe, amihez igenis kell, szükség van a vasútra.

Az árfolyam és a garanciavállalások kérdése; államtitkár úr ezekre sem válaszolt, sem a bizottsági ülésen, sem a parlamentben. Milyen árfolyammal számoltak 2010-re? Igaz-e az, hogy ez 250 forint/euró árfolyam volt? Mert ettől elég messze vagyunk, és tartok tőle, hogy 2010-ben sem közelítünk még ehhez. Másrészt egyetlen szót sem hallottunk arról, hogy a garanciavállalásokkal mi van, 2300 milliárd forintnyi garanciaállomány van, és vélelmezhető, hogy a gazdasági válság és az árfolyamváltozás hatására is, teszem hozzá, ennek 5-10 százaléka is bedőlhet akár 2010 folyamán. Erre semmiféle tartalékkal a költségvetés nem rendelkezik.

(9.30)

És végül, de nem utolsósorban az önkormányzatok működését hadd említsem még meg. Az a normatívacsökkenés, az a forráskivonás, ami az önkormányzati rendszerből történik, az egész egyszerűen tarthatatlan lesz 2010 folyamán. Ha önök azt gondolják, önöknek csak annyi a dolga, hogy 2010 áprilisáig csinálnak költségvetést, akkor szerintem rossz költségvetést csináltak. Ez a költségvetés több tételében is - kórház-finanszírozás, önkormányzati működés, "Út a munkához" program - csak 2010 első felére tartalmaz fedezetet. Önöket, úgy tűnik, hogy az már nem érdekli, hogy 2010 második felében ezekkel a programokkal mi lesz.

Éppen ezek miatt nyújtottunk be nagyszámú módosító indítványt, ezek miatt fogunk megint benyújtani módosító indítványokat, hiszen arra kell törekednünk, hogy ez az ország működőképes maradjon akkor is, hogyha 2010 tavasza után esetleg kormányváltás lesz, vagy más felállású, összetételű kormány fogja majd ezt az országot vezetni. Nekünk az az érdekünk, hogy az ország 2010 januárjától 2010. december végéig működőképes maradjon. Ez a költségvetés nem teremti meg ennek a lehetőségét.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 46 2009.11.10. 2:09  13-287

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány megjegyzés; Katona Tamásnak mondom mint volt KSH-elnöknek, hogy én KSH-adatokat hasonlítottam össze KSH-adatokkal. Talán még ő is megbízik a kollégái munkájában, bár megjegyzem, ha ilyen mértékű problémái vannak az adatokkal, a számokkal és a számok összekeverésével, akkor azért aggasztó, hogy ön egykor KSH-elnök volt ebben az országban. (Arató Gergely: Te is lehettél pénzügyminiszter!)

A foglalkoztatás, államtitkár úr, a foglalkoztatás ma alacsonyabb, mint néhány évvel ezelőtt, a munkanélküliség pedig magasabb. Ezek a KSH számai, én ezeket mondtam el önnek. Sajnálom, hogy ezeket nem akarja értelmezni.

Kovács Tibornak is válaszolhatom, hogy a Fidesz-kormány utolsó évében, a kormányváltáskor 5,6 százalék volt a munkanélküliségi ráta, most pedig 10,3. Nem mindegy, hogy 5,6 vagy 10,3, mert több százezer ember lehet közte (Kovács Tibor: Mondjatok egyet, ahol kevesebb!), és önnek pedig javasolom olvasásra Spanyolország korábbi történetét, mert Spanyolországban 15 százalék volt az átlagos munkanélküliség, már a konjunktúra időszakában is.

Ami a jövedelmeket illeti: Keller László büszke a reáljövedelmek növekedésére. Nem tudom, akkor ezt az évet hogyan fogja majd elmagyarázni a választóinak, hiszen 4-5 százalékos reáljövedelem-csökkenés fog bekövetkezni a gazdaságkutatók véleménye szerint. (Dr. Lamperth Mónika: Ez súlyos csúsztatás!) Azt gondolom, ezzel is érdemes lenne foglalkozni, hogy mennyire volt sikeres az a gazdaságpolitika, ahol az emberek egyre kevesebb és kevesebb jövedelemhez tudtak jutni.

Végül pedig az Európai Bizottság álláspontját tudom önöknek említeni, a múlt héten jött ki. Az Európai Bizottság véleménye szerint nem tarthatóak a 2010. évi számok, ezeket módosítani kell, és erre nem lehet csak annyival elintézni a választ, hogy túlságosan régen jártak Magyarországon. Ami ebből az egész vitából szerintem a nézőknek is átjön, az, hogy önöknek nincs mondanivalójuk 2010 áprilisa utánra, nem tudják megmondani azt, hogy milyen gazdaságpolitikát akarnak folytatni, másrészt pedig nem tudják egészen pontosan elmagyarázni, miért is van "utánam az özönvíz" érzése az embernek, ha (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) ezeket a számokat elolvassa. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 142 2009.11.10. 2:13  13-287

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Alexa Képviselő Úr! Azért azt a jogunkat ne vonja kétségbe, hogy módosítókat nyújtunk be, mert önt már ez is felháborítja, hogy hogyan lehet egyáltalán ilyeneket benyújtani. Ha nem nyújtottunk volna be módosítókat, akkor az ön álláspontja érvényesült volna, és valószínűleg a gyermekétkeztetésre kevesebb támogatás jutott volna, akkor a zeneiskolák nem tudtak volna legalább a minimális összeghez, állami támogatáshoz jutni. Úgyhogy azt kérem, hogy a jövőben gondolja át, hogy mely képviselői módosítókat támogat, melyeket nem. Úgy emlékszem egyébként, hogy lelkesen támogatta azt a 4 milliárd forintot, amit a kormány informatikai célra adott, az SZDSZ-es módosító indítvány támogatására. Ez önnek nem szúrt szemet, úgy tűnik, a gyermekétkeztetés pedig úgy tűnik, hogy problémát okozott.

De nem erről akarok beszélni; röviden, csak egy percben a módosító indítványaimról, hiszen ez az előbb is szóba került Szabó képviselő úr hozzászólásában. Körzetemben, a Karcag-Tiszafüred körzetben több módosítót adtam be, ezek főként közlekedési tárgyú módosítók. Karcagon a 4-es úton, a karcagi laktanya kiépítésénél egy körforgalom kiépítését javaslom, ami már évek óta húzódik, egy rendkívül balesetveszélyes szakaszán ennek a főútvonalnak. Szintén közlekedési jellegű: egy közlekedési lámpa felállítása az egyik forgalmas útkereszteződésben. Azt gondolom, hogyha a kormány egy kis jó szándékkal lett volna a vidékfejlesztési javaslatok iránt, akkor ezt a módosítást támogathatták volna, a Széchenyi sugárút, Püspökladányi út kereszteződésében közlekedési lámpa felállítását. Ugyanilyennek érzem a Közép-Tisza vidékének termálfejlesztését is. Tiszaszentimre, Tiszaszőlős régióját érinti ez a fejlesztés, itt 2002-ben elakadt az a munka, ami elkezdődött; idegenforgalmi fejlesztések nélkül nyilván a települések kevésbé tudnak előrelépni.

Végül az ominózus tiszafüredi ravatalozónak az ügye: igen, többször elmondtam, ennek a körzetnek, ennek a településnek szüksége van egy új ravatalozóra, hogy kegyelettel, méltóképpen tudjunk a halottainkról megemlékezni, őket eltemetni. (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Az MSZP-nek ez nem fontos, ezt nagyon sajnálom, nekünk fontos, a módosító továbbra is él, továbbra is szavazhatnak majd róla. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

(12.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 158 2009.11.10. 2:04  13-287

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Két dologról szeretnék röviden beszélni, az egyik a munkanélküliség növekedése. 2300 ember elbocsátása azért - azt gondolom - még a magyar gazdaság méreteit tekintve is nagyon komoly létszám. Nekünk nem azzal van kifogásunk, hogy ez a multinacionális cég ennyi embert elküld, bár ezzel is lehet vitatkozni. Csak emlékeztetnék arra, hogy egy győri üzemmel a Fidesz-kormány alatt azért tárgyalni tudtunk, és meg tudtuk menteni az emberek munkahelyét. Nekünk alapvetően azzal van gond, hogy éveken keresztül állami támogatást kapott ez a cég, és a cég most bejelenti, hogy technológiaváltás miatt küldik el ezeket az embereket. Vagyis az elmúlt öt évben nem történt olyan szerkezetváltás, hogy ez a gyár, ami egy hagyományos izzót gyártott, valamilyen más terméket kezdjen el gyártani. A kormány úgy adott támogatást ennek a cégnek, hogy nem ösztönözte semmilyen termékváltásra.

Göndör Úr! Ezzel van nekünk alapvetően bajunk, ezt kifogásolom, hogy az adófizetők pénzéből támogatták ezt a céget, és most, amikor 2300 ember utcára kerül, akkor széttárják a karjukat (Göndör István: Ugye, nem gondolja, hogy a kormánynak kellene döntenie egy technológiaváltásról.), és azt mondják, hogy a világgazdasági válság tehet az egészről. Ez nem egészen így van. Ha adok támogatást, kérjem meg annak az árát!

A másik kérdés a tiszafüredi ravatalozó kérdése. Megértem Tatai-Tóth urat, hogy neki baja van az indokolással. Ám legyen, de ő is azt mondta, hogy elvben tudta volna támogatni ezt a módosítást. (Babák Mihály: Tegye meg!) Akkor miért nem tette meg? Szavaztunk róla, módosító indítványként erről is lehetett dönteni. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Ha neki baja volt az indokolással, ám ennek a módosításnak a tárgyával egyetértett, miért nem támogatta? Miért nem szavazott mellette igennel, és miért nyomott rá nemet?

Ellenben miért támogatta azt az SZDSZ-es indítványt, amely 4 milliárd forintot adott még informatikai beruházásokra ilyen helyzetben? (Babák Mihály: Mutyi.) Világos, azért, mert politikai érdeke ahhoz kötődött, hogy az SZDSZ megszavazza a költségvetést, ahhoz pedig semmilyen érdeke nem kötődött, hogy azok az emberek, mondjuk, egy új ravatalozó épületéhez jussanak.

Ezt szerettem volna csak elmondani, köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 26 2009.11.16. 3:14  25-31

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A 2010-es költségvetés romboló hatását a gazdaság és a társadalom több területe is megszenvedi. A megszorító csomag egyik legfőbb vesztese a közösségi közlekedés. Az ágazat 40 milliárd forinttal kevesebből gazdálkodhat jövőre. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a terület adósságállománya önmagában százmilliárdokra tehető. Ez az állapot a járatok tömeges megszüntetésével, vasúti szárnyvonalak bezárásával fenyeget.

A nyílt rombolás mellett a kormányzat további trükköket is alkalmaz. Ennek következménye a tömegközlekedés és vele együtt az érintett települések elsorvasztása. Jász-Nagykun-Szolnok megyében a Jászkun Volán végzi a buszos személyszállítást. A vonatkozó rendelkezések módosításának következtében előbb 10, majd 30 százalékban a társaság alvállalkozót vonhat be feladatainak ellátásába. Az adott szakaszon így már magáncégek látják el a közfeladatot. Mi ez, ha nem egy állami vállalat leplezett privatizációja?

Ennek a trükknek komoly kockázata van. Veszélybe kerülhet számos, jellemzően kis település közösségi közlekedése. Több olyan kis állomásfőnökség érintett a kiszervezésben, mint Abádszalók, Karcag, Kunhegyes vagy éppen Tiszafüred. Ebben a térségben már eddig is látott el személyszállítási feladatokat a Jászkun Volán leányvállalata, a Panoráma Tours. A 18 évig Volán tulajdonban lévő társaság többségi üzletrészét ez év augusztusában értékesítették. E trükkös privatizáció több ezer család megélhetését veszélyezteti, kiszámíthatatlanná válhat a munkába járás és a gyermekek iskolába jutása.

Miért mondom mindezt? Országszerte több példa bizonyította - és nem csak a közösségi közlekedés ágazatában -, hogy a magánkézbe adott közfeladat ellátása árdrágulást eredményez, illetve a szolgáltatás megszüntetéséhez vezethet. A közösségi közlekedés ugyanis elsősorban nem a profit maximalizálásáról szól. Előnyei és értékei több szinten mérhetők: a településeken élők korlátozás nélkül vehetik igénybe a régió más központjainak szolgáltatásait, eljuthatnak oktatási, egészségügyi intézményekbe, munkahelyükre.

Államtitkár Úr! A magáncég csak a nyereségből tartja fenn magát, veszteség esetén a járatot megszünteti. Akár a járatok ritkítása, megszüntetése, akár a közpénzek magánzsebekbe vándorlása valósul meg, mindkét esetben az adófizetők, valamint a térségben élő polgárok húzzák a rövidebbet. Mindez nemcsak Jász-Nagykun-Szolnok megyében, hanem az ország más részein is így van.

Kérdezem államtitkár úrtól, hogy miért kell trükkök százait alkalmazni a közösségi közlekedés elsorvasztása érdekében. A közösségi közlekedés mind nagyobb arányú kiszervezése nem tekinthető-e az ágazat privatizálásának? És végül: garantálni tudja-e ön, államtitkár úr, a Tisza-vidék és a Nagykunság lakosainak azt, hogy a magánkézre adott vonalakon az árszínvonal nem emelkedik, és adott esetben a járatokat nem szüntetik meg?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 76 2009.11.17. 20:13  69-87

VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kékesi Tibor a végére hagyta az MSZP álláspontját, miszerint támogatják ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását. Én akkor ezzel kezdeném: a Fidesz képviselőcsoportja nem támogatja ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását, hiszen úgy ítéljük meg, hogy sem az előkészítés, sem maga a konkrét szabályozás nem alkalmas arra, hogy erre a Ház igent mondjon.

Hadd kezdjem én is egy kicsit távolabbról, egy kicsit messzebbről, hiszen olyan kérdésről van szó, amit egy kicsit méltatlan körülmények között, méltatlan előkészítés után kezd el a Ház tárgyalni. Általában a nyugdíjrendszert érintő kérdésekben, tehát olyan kérdésekben, amelyek 20-30-40 évet ölelnek át, és amelyeknél egy pici elmozdulás is évek, évtizedek múlva nagyon súlyos szabályozási problémákat jelenthet, minden kormánynak nagyobb felelősséggel kell eljárnia. Így kellett volna tennie az MSZP-SZDSZ-kormánynak is. A parlamenti ciklus utolsó hónapjaiban egy ilyen szabályozást, amelyik alapvetően szabja át a magyar magán-nyugdíjpénztári rendszert, véleményünk szerint nem lett volna szabad ilyen előkészítetlen állapotban a Ház elé hozni.

Kiről is szól ez a törvényjavaslat? Bár nyugdíj szerepel benne, alapvetően nem a nyugdíjasokról. Ez a törvényjavaslat azokról a generációkról szól, amelyek mai aktív korosztályai Magyarországnak, azok a generációk, amelyek a következő években, évtizedekben fognak majd nyugdíjba menni. Ahhoz, hogy ez a nyugdíj biztonságos, kiszámítható, az egyén életszínvonalát megőrző vagy azt fenntartani igyekvő legyen, nyilván szükség van arra, hogy ennek a nyugdíjrendszernek többféle eleme, többféle lába legyen. Éppen ez volt az oka annak, hogy a Fidesz 1998 és 2002 között nem megszüntetni akart bizonyos nyugdíj-megtakarítási formákat, hanem éppen ellenkezőleg: megerősíteni, és az emberek számára világossá tenni, hogy olyan országban élnek, amelyik garantálni fogja majd, hogy ha nyugdíjba vonulnak, akkor ez a nyugdíj egy tisztességes ellátásra adjon módot és lehetőséget.

Honnan is indultunk el? Nyilván most a nyugdíjrendszer elemeiről, lábairól kellene beszélni, de egy picit még visszább lépnék ennél. Miről is szól a nyugdíj? Arról szól, hogy amikor majd már nem leszünk munkaképes korban, amikor már jönnek a betegségek, az ember abba az életszakaszba ér, ahol inkább a megtakarításokból kell élni, legyen olyan megtakarítás, ami az ellátást biztosítja, garantálja. A második világháború előtti nyugdíjrendszerek általában tőkefedezeti elven működtek, az emberek életük aktív szakasza során megtakarítottak, felhalmoztak, ezeket a nyugdíjbiztosítók vagy nyugdíjpénztárak, hiszen akkor is többféle lehetőség volt, kezelték. Igyekeztek megőrizni a felhalmozások, megtakarítások értékét, és amikor a munka, az aktív életszakasz befejezésével valaki nyugdíjba ment, akkor ennek hozamaiból, járadékaiból élt.

A második világháború alapvetően felforgatta ezeket a rendszereket, hiszen a nyugdíjpénztárak, nyugdíjbiztosítók vagyona elpusztult, viszont a nyugdíjasokról gondoskodni kellett. Ekkor jöttek be azok a felosztó-kirovó rendszerek, amelyek a pillanatnyi befizetésekből, járulékokból tartották fenn a nyugdíjrendszereket. Alapvetően persze az is hosszú kérdés lenne, hogy ezek a felosztó-kirovó rendszerek vajon alkalmasak-e arra, hogy a nyugdíjas életszakasz biztonságát garantálják, vajon megfelelnek-e annak a kihívásnak, amit egy mai, globalizált, nagyon sokszor tőkében, a munka szabad áramlásában, a tőkepiacok összefüggéseiben bonyolultabbá váló világ igényel. De ez messzire vezetne.

Én itt most csak arra szeretnék utalni, hogy amikor '95-96 táján a magyar gazdasági, közgazdasági gondolkodásban is elindult az a vita, hogy hogyan lehetne a nyugdíjrendszerünket stabilabbá tenni, akkor az egy kétségkívül létező és lehetséges opció volt, hogy igen, jöjjön vissza valami a tőkefedezeti rendszerből. Igen, tegyük lehetővé azt, hogy az emberek ne csak az úgynevezett állami felosztó-kirovó rendszerben, hanem máshonnan is valamilyen biztos megélhetést adó nyugdíjat kapjanak. Így érkeztünk el ahhoz a szakaszhoz, amit a kötelező és az önkéntes magánnyugdíjpénztárak megjelenése jelentett. Talán illett volna a kormány szempontjából egy értékelést adni arról, hogy ez az elmúlt tíz esztendő mit is hozott az embereknek. Beváltotta-e azokat a reményeket, amelyeket a magánnyugdíjpénztárakhoz fűztünk? Hát, hiányzik ez a fajta kormánybeszámoló, nem kaptunk egy ilyen átfogó képet. Pedig talán hasznosabb lett volna, ha egy ilyen vitának úgy megyünk neki, hogy mindenki képben van arról a teljesítményről, amit a magánnyugdíjpénztárak az elmúlt években képletesen szólva az asztalra letettek.

Nos, ilyet nem kaptunk, ezért különböző nyugdíjpénztári beszámolókra, sajtónyilatkozatokra, a pénztárszövetségek összegyűjtött anyagaira támaszkodhatunk akkor, amikor valamilyen verdiktet, valamilyen megítélést akarunk a magánnyugdíjpénztárakhoz kötni. Itt is óvatosabbnak kell lennünk persze, hiszen a magánnyugdíjpénztárak teljesítményét alapvetően két dolog befolyásolta az elmúlt tíz esztendőben.

(12.40)

Az egyik a gazdaság teljesítménye. Látjuk, tapasztaljuk, naponta érezzük, hogy ez a teljesítmény az elmúlt években viharosan gyengült, egyre rosszabb lett. Lényegében a magyar gazdaság most már hosszú évek óta olyan pályán van, amely nem egy fenntartható növekedés az emberek számára, a mindennapi megélhetésben segítő pálya, hanem sajnos ez egy rossz lejtő, ez éppen legutóbb egy mínusz 7,2 százalékos gazdasági visszaesést mutató pálya.

Nyilván, ha tőkefedezeti modellben gondolkodunk, és a magánnyugdíjpénztárak teljesítményét megítéljük, akkor azért tudnunk kell azt, hogy a gazdaság teljesítménye visszaköszön a magánnyugdíjpénztárak teljesítményén is. Hiszen ha a részvények nem lesznek értékesebbek, ha nincsenek új részvények, ha nincs egyébként egy magyar magánnyugdíjpénztárnak milyen részvénybe fektetnie - hiszen két-három úgynevezett blue chipet leszámítva nem is nagyon tudja valamilyen stabilabb instrumentumba fektetni ezt a megtakarítást -, ha ezek a részvényárfolyamok csökkennek, akkor nyilvánvaló, hogy a magánnyugdíjpénztárak teljesítményén ez vissza fog köszönni.

Így is történt, egy kicsi előreszaladok. Annak, hogy a magyar központi szabályozás akkor kényszerítette a magyar magánnyugdíjpénztárakat nagyobb részvényportfólióra, nagyobb részvényvásárlásokra, amikor azok éppen a csúcson voltak, az most visszaköszön a magánnyugdíjpénztárak számain és mutatóin. Sajnos tény és való, hogy mondjuk, ha a nyugdíjemeléseknek a mindenkori összegét, mutatóját nézem meg, 2004-et leszámítva a magán-nyugdíjpénztári hozamok soha nem érték el a nyugdíjnövekedés mértékét.

Összességében azonban meg vagyok győződve arról, hogy itt egy olyan felhalmozásról van szó, amely effektíve mégiscsak létezik és megvan, hiszen a felosztó-kirovó rendszerrel ellentétben a tőkefedezeti rendszer, akár részvényben, akár állampapírban, akár ingatlanban, akár más eszközben helyeződik is el, mégiscsak egy létező instrumentum; ellentétben a felosztó-kirovó rendszerrel, amely a gazdaság teljesítménye mellett nagyon erősen kitett a demográfiai tendenciáknak is.

Azért lássuk be, hogy a felosztó-kirovó rendszerek alkonya éppen azért következik be nagyon sok európai országban - ugye, a világ más országaiban is-, mert olyan demográfiai, népesedési tendenciák indultak el, amelyek mellett ez a rendszer nem fenntartható. Vagy csakis olyan formában lenne fenntartható, ha a járulékok összege jelentősen növekedne, ugye, ez rontaná az aktív korosztály életkörülményeit, hiszen több járulékot nyilván csak a munkaadó, a munkáltató vagy éppen a munkavállaló tudna befizetni, mind a két szempont arra mutatna, hogy az egyén nyilván kevesebb összeghez, támogatáshoz jut; másrészt pedig itt is a gazdaság teljesítménye jelentős romláson menne keresztül, azaz csökkenteni kellene azokat a járadékokat, amit a felosztó-kirovó rendszerből aztán majd a későbbiekben kifizetünk.

Itt le is zárnám ezt a hosszú zárójeles gondolatomat, és visszatérnék ahhoz, amire igazából utalni szerettem volna, hogy úgy tűnik, hogy a mindenkori MSZP-SZDSZ-kormányoknak tízévente van egy nagy felbuzdulása, amikor úgy gondolja, hogy márpedig megforgatjuk az egész világot - a klasszikusokat idézve -, márpedig át kell szabni mindent, ami addig létezett. Úgy tűnik, hogy 2009-ben megint ennek a sugallata, ennek az érzete megcsapta az MSZP képviselőit, jobban mondva a kormány tagjait, és úgy gondolják, hogy most át lehet szabni az egészet anélkül, hogy bármiféle mérleget, elszámolást, leltárt csinálnánk az eddigi teljesítményekről. Szerintünk nem lehet.

Szükség lett volna arra, hogy Katona Tamás államtitkár itt az expozéban, ha már nélkülözzük ugye a pénzügyminiszter urat, egy világos képet adjon nekünk arról, hogy annak az ominózus nyugdíjrendszer-átszabásnak, ami '96-ban és '97-ben történt, mi is a mai eredménye.

A nézők vagy a parlamenti közvetítést hallgatók számára talán érdemes felidézni azt, hogy ennek a nyugdíjrendszernek ma ugye három, három és fél lába van: van egy kötelező állami, van egy magán kötelező része és van egy magán önkéntes része, és emellett bejött egy olyan szabályozás, amely nyugdíj-előtakarékossági számla nyitásával további öngondoskodásra ad lehetőséget. Ezt is éppen most a kormány szőröstül-bőröstül akarja kidobni, és másfajta elképzelései vannak.

De ami a lényeg, hogy bárhogyan is fogja majd valaki a jövőben a nyugdíját kapni, azért azt látni kell, hogy az állami nyugdíjrendszerből a nyugdíjnak körülbelül a háromnegyed részét kapja majd az érintett. Tehát bármilyen furcsa is, amikor a magán-nyugdíjpénztári kérdésekről beszélünk, amiről Kékesi Tibor itt előttem már hosszabban szólt - özvegyi nyugdíj, rokkantellátás, örökölhetőség és így tovább -, ezek fontos kérdések, de az egyén, az emberek szempontjából mégiscsak az a fontosabb, hogy az a nyugdíj, amit majd kap, és amelynek a háromnegyed része az állami rendszerből származik, az mekkora lesz.

Tehát sokkal nagyobb hangsúlyt kellett volna tennie a kormánynak arra, hogy vajon a felosztó-kirovó rendszerrel mi fog történni; hogy az állami nyugdíjrendszerből kapott nyugdíj vajon értékálló lesz-e; az tükrözi-e azt a járulékbefizetést, amit az egyén tíz, húsz, harminc vagy negyven éven keresztül teljesít. Hát erről miért nem hallunk? Miért hiányzik a nyugdíjrendszernek ez a lába? Sőt továbbmegyek: miért ellensége az MSZP-SZDSZ-kormány az állami nyugdíjalapnak?

Hát azért gondolkozzunk el, képviselőtársaim! Mivel is kezdte ez a kormány a működését? Egyből megváltoztatta azt az arányt, ami az állami és a kötelező magán-nyugdíjpénztári befizetések között volt. Ez volt az első lépés. Hiába mondtuk el 2001-2002-ben - tettünk is azért, hogy ez ne így legyen -, hogy az nem működik, hogy az a pénz, ami aztán az állami nyugdíjrendszerből hiányzik, azt az adóforintokból kell hosszú távon betenni. Nézzük meg a készülő 2010-es költségvetést: milyen számokat látunk ott? Körülbelül 500 milliárd forint az, amit részben különböző igazgatási kiadások címén, részben pedig közvetlen direkt átfizetésként vagy átutalásként az állami központi költségvetés a nyugdíjrendszerbe be fog fizetni. Bocsánat, de önök fenekestül felforgatták az állami nyugdíjrendszert, az a pénz, amit a magánnyugdíjpénztárakba tesznek át, az onnan hiányzik, és az embereket többletadók, többletpénz befizetésére kényszerítik, hiszen az mégsem működik egy országban, hogy a nyugdíjakat nem fizetjük ki.

Jó lett volna erről is hallani, de úgy tűnik, hogy ez kívül esik a látókörön, és erről kevesebb szó esik. Nem véletlen egyébként, hogy amikor aztán a rendszernek már működési zavarai vannak, akkor gyors szabályozási módosítások történnek; például most az ötven éven felülieknek az átléphetősége vagy visszaléphetősége az állami nyugdíjrendszerbe. Miről szól ez a történet is? Arról szól, hogy valamit rosszul szabályoztak, kiderül, hogy az ötven feletti korosztály már vesztese annak az átalakításnak, amit '97-ben megcsináltak, és most akkor nem számít ilyenkor a kiszámíthatóság, nem számít az, hogy mondjuk, legalább 10-20 éves működési rendszerekről van szó, kinyitjuk a kaput, lehet visszamenni.

Bocsánat, de ezt sem lehet anélkül megtenni, hogy az alapvető működési problémákról ne beszélnénk. Itt pedig szerintem mindig két dologhoz jutunk vissza: demográfiai tendenciák, amellyel szemben eddig semmilyen érdemi intézkedése ennek a kormánynak nem volt, a másik pedig a gazdaság teljesítménye. Ezek alapvetően okozzák azt a problémát, amit nem tudnak ilyen módon orvosolni.

Visszatérve a magánnyugdíjpénztárakra: közel 3 millió fő ezekben a nyugdíjpénztárakban, több mint 2000 milliárd forint felhalmozott vagyon. Úgy tűnik, nagy a csábítás, hogy ezzel a vagyonnal valami történjen. Úgy tűnik, hogy az a nonprofit elv, ami alapján ezek a nyugdíjpénztárak működtek, az sokak számára vagy - hadd pontosítsak - néhányak számára nagy csábítás vagy nagy ígéret lehet.

Miről is szól a történet? A történet nem csak arról szól, amit Kékesi Tibor mondott, hogy egy újfajta, a változásokat pontosabban követő rendszerre állunk rá. Itt alapvetően mégiscsak arról szól a dolog, hogy ezek kőkemény profitorientált nyugdíjbiztosítókká fognak válni, és a piacról a ma működő magánnyugdíjpénztárak valószínű egyharmada, de talán a fele is el fog tűnni. Hiszen olyan követelményeket tettek bele ebbe a törvényjavaslatba, amelyeket ha elfogad a parlament, akkor valószínű, ezeknek a magánnyugdíjpénztáraknak a többsége, mivel komolyabb háttérrel nem rendelkezik, el fog tűnni, meg fog szűnni.

És azt se felejtsük el, hogy az eddigi tulajdonosi jogviszony helyett - hiszen ma, aki befizet egy kötelező magánnyugdíjpénztárba, mégiscsak tulajdonosa annak a magánnyugdíjpénztárnak - ez a jogviszony megszűnik, és egy ügyfél-kategóriába csúszik át az illető, ügyfélként egy biztosítóval lesz majd valamilyen jogviszonyban, és várhatja a reményei szerint megérkező biztosítói járadékot.

(12.50)

Szóval, ezek a problémák azok, amelyekről többet szerettünk volna hallani államtitkár úrtól, például arról, hogy vajon kivel, hogyan egyeztettek, amikor ennek a törvényjavaslatnak az előkészítése történt. Kikérték a szövetségek álláspontját? (Keller László: Igen.) Nem. Itt mellettem képviselő kollégám azt kiabálja, hogy igen; én azt mondom, hogy sajnos nem - én is beszéltem velük. Lehet, hogy két nappal a benyújtás előtt elküldték nekik postán, hogy lássák a törvényjavaslatot, de ezt nem lehet egyeztetésnek nevezni, szóval ez nem az, amire egyébként az egyeztetés címszó alatt gondolni szoktunk.

Summa summarum, azt tartom e javaslat legfontosabb problémájának, hogy a profitelv teszi be itt is a lábát a rendszerbe. Nyilván megvan az a négy-öt, nagyobb banki háttérrel rendelkező biztosító - akinek egyébként ez nem lesz ellenére -, aki már készen áll arra, hogy az egyébként vállalati vagy más háttérrel működő magánnyugdíjpénztárak egy részét is átvegye.

Én azt gondolom tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennek a törvényjavaslatnak időt kellene még adni; időt kellene még adni magunknak is, hogy egy kicsit nézzük meg, milyen is a kép, milyen is ma a nyugdíjpénztári rendszer, hol vannak ennek belső feszültségei. Esetleg azt is javasolnám kormánypárti kollégáim számára, hogy keressék elő, mondjuk, azt a javaslatcsomagot, amelyet a Fidesz-kormány készített 2001-2002-ben, mert az a javaslatcsomag szerintem az érdemi problémákra koncentrál, vagyis arra, amiről manapság nem beszélnek: az állami nyugdíjrendszer problémáira.

Mit is akartunk ott elérni? Egyrészt azt akartuk elérni, hogy az állami nyugdíjrendszerben lévők számára is világos és követhető legyen, hogy milyen befizetések történnek a fizetésük után, a jövedelmük után. Mi is volt ennek az első eleme? 2001 őszén elindult egy úgynevezett kiértesítési projekt: minden munkavállaló kapott egy levelet, amelyben világos elszámolás volt arról, hogy utána az állami nyugdíjrendszerbe mennyit fizettek be.

Mi volt az első dolga a szocialista kormánynak? Megszüntette ezt a fajta elképzelést; mindegy az embereknek, mennyit fizetnek be utánuk a nyugdíjrendszerbe, úgyis olyan sokára mennek nyugdíjba, ha egyáltalán megérik, hogy teljesen lényegtelen az ilyen kiértesítés. Hát nem erről van szó! Ugyanis a magánnyugdíjpénztárak egyik nagy versenyelőnye éppen az volt, hogy követhetővé vált a befizetés, követhetővé vált a felhalmozás, ami ott az egyénnek a számláján megtörténik. Ezért javasoltuk mi annak idején a német, svéd vagy a lengyel modellhez hasonlóan azt az úgynevezett virtuális egyéni számlát, amely egy felosztó-kirovó rendszeren belül is lehetővé teszi azt, hogy valakinek a befizetései, munkaadói és munkavállalói befizetései követhetőek legyenek, és világossá váljon, hogy a befizetésből lesz majd a nyugdíja, a kifizetett járadék. Na, ezeket szüntették önök meg első lépésként, és ugye most már látszik, hogy próbálnak a magánnyugdíjpénztárak megmentésére különböző lépéseket tenni, de ha nem foglalkoznak az állami nyugdíjrendszerrel, akkor ebből hamarosan sokkal súlyosabb, sokkal komolyabb problémák fognak következni.

Még egyszer - befejezésül -, tisztelt elnök asszony, tehát azt szeretném a tisztelt Házzal közölni, hogy a Fidesz-frakció nem fogja támogatni ezt a törvényjavaslatot. Szeretnénk, ha a kormány átdolgozná, és majd csak átdolgozás után kerülne ide vitára és tárgyalásra ez az anyag.

Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 84-86 2009.11.17. 0:43  69-87

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Igen, ezt akartam kérdezni elnök asszonytól, hogy ügyrendként vagy kétpercesként kapok szót.

ELNÖK: Ügyrendként kap szót.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Akkor arra kérem elnök asszonyt, hogy figyelmeztesse Keller László képviselő urat, aki részben eltért a tárgytól, másrészt pedig úgy érzem, visszaélve azzal a lehetőséggel, hogy utoljára kap szót ebben a körben, olyanokat állított, amiket én nem mondtam. Világossá tettem, képviselő úr, hogy a Fidesz nem támogatja ezt a törvényjavaslatot. Önök nem azzal foglalkoznak, amivel foglalkozniuk kellene. Ha ön szerint reformértékű lépés volt a nyugdíjkorhatár emelése, a 13. havi nyugdíj elvétele, ám legyen, de ettől még a nyugdíjrendszer gondjait nem tudták megoldani.

Köszönöm, elnök asszony.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 79 2009.12.14. 2:04  78-85

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy egy nagy jelentőségű ügyben született bírósági döntés - most már jogerősen - az elmúlt héten. Immár jogerősen is közérdekű adatnak minősül, ezért a Központi Statisztikai Hivatalnak - kérésre - ki kell adnia az adatvédelmi törvény alapján a túlzotthiány-eljárással kapcsolatos magyar jelentésnek már azt a változatát is, amelyet az uniós statisztikai hivatalhoz, az Eurostathoz elküldött, nem pedig csak az Eurostat észrevételei alapján véglegesített változatot; ez volt a bíróság döntése.

Egy három évvel ezelőtti ügyről van szó, emlékezzünk jól: a túlzottdeficit-eljárás során beadott magyar pénzügyminisztériumi anyagot kellett volna egy újságírónak átadni, de az újságíró ezt nem kapta meg, és egy hároméves bírósági procedúrába került, amíg Langmár Ferencnek igazat adott a bíróság, és kimondta azt a tételt, hogy igen, joga van egy újságírónak és az újságírón keresztül a szélesebb nyilvánosságnak is megismerni ezeket a költségvetési adatokat.

Mindezt azért mondom el, mert megint választási időszak közeleg, és emlékezhetünk rá, hogy a trükkök egy bizonyos része ahhoz kapcsolódott 2006-ban is, hogy különböző adatokat nem kaptunk meg időben vagy éppen eltitkoltak előttünk. Voltak ennek olyan részei, amelyekre később derült fény - lásd áfavisszatartás Draskovics miniszter idején -, de volt olyan része is, ami Veres Jánoshoz kötődik, nevezetesen, amikor leállította a Pénzügyminisztériumban az adatszolgáltatást, azaz átállította a minisztériumot negyedévente készülő beszámolók készítésére, a prognóziskészítés pedig teljesen eltűnt.

Azt szeretném tehát megkérdezni, hogy mire számítsunk a bírósági döntés után, lesz-e módunk és lehetőségünk, hogy a magyar költségvetés tényleges helyzetével tisztába kerüljünk mind 2009-re, mind pedig előre, 2010-re vonatkozóan. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 83 2009.12.14. 1:14  78-85

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az ön elődje volt az, aki trükkök százairól beszélt, és hát nyilván emlékeztetnem kell arra is, hogy a nemzetközi intézmények abból dolgoznak, amit önök átadnak. Emlékezzünk arra, hogy az Európai Unió pénzügyi biztosát is megvezették azokkal a tételekkel, amikről kiderült aztán, hogy nem valósak, nem reálisak.

A mostani helyzetre vonatkozóan kérdeztem önt, hiszen aggódunk amiatt, hogy tényleges adatokat megtudhatunk-e, vagy sem. Emlékeztetnék arra, hogy éppen most a MÁV-val vannak vitában, hogy a MÁV igényelt-e vissza 20 milliárdot vagy nem igényelt, hol is kell ezt pontosan elszámolni. Emlékeztetnék arra, hogy néhány tételnek a visszakönyvelése történt meg a 2008-as zárszámadásban. Hírek szerint egyes tételek felhasználása most történik, elszámolásuk majd csak 2010-ben. Tehát aggódunk amiatt, hogy igazából mi is lesz a 2009-es és a 2010-es helyzet.

Itt megint csak arra emlékeztetem önt, hogy a jegybank elég világosan elmondta, hogy 2,7 GDP-százaléknyi olyan tétel van, amivel valamit a következő kormánynak kezdenie kell. Arra szeretnék tehát megint csak utalni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy jó lenne, ha nem állna elő a 2006-os helyzet, és valós képünk lehetne arról, hogy mi is vár a következő kormányra - bármilyen összetételű is legyen majd - 2010-ben.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 18 2010.02.22. 5:08  18-21

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök felszólalása egy kicsit féloldalas gazdasági értékelést adott az elmúlt évekről... (Közbeszólások az MSZP soraiban.) Türelem! Elnök úr nyilván szót ad mindenkinek, aki kér.

Szóval, tisztelt képviselőtársaim, miniszterelnök úr egy féloldalas értékelést adott, ő maga fogalmazott úgy egy hetilapnak adott interjúban, hogy a szakadék széléről hoztuk vissza az országot, közben elfelejtkezett arról, hogy ki vitte a szakadékig el ezt az országot, kinek köszönhető az, hogy Magyarország ma a közép-európai térség sereghajtójává vált, hogy az egyik jelentős külső, mértékadó cég, a Credit Suisse arról ír, hogy Izland és Görögország után Magyarország a legsérülékenyebb ország Európában. Mindezekről miniszterelnök úr mélyen hallgatott. Meg tudom érteni, mert azok a makrogazdasági adatok, amelyek ma Magyarország teljesítményét jellemzik, valóban siralmasak és valóban lehangolók.

Számunkra néha úgy tűnik, mintha a kormány Makó problémái helyett inkább Makaó problémáit szeretné megoldani (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.), miközben jobb lenne, ha itt keresnék azokat a megoldásokat, amelyekkel a munkanélküliségre, a visszaeső gazdasági teljesítményre, egyébként pedig a növekvő csődök számára adnának valamilyen választ.

Hiszen nézzük ezeket a számokat! 654 ezer munkanélküli van ma Magyarországon, és ez 150 ezer fővel magasabb, mint a válság kitörése előtt, 2008 októberében. Megjegyzem persze, hogy csak a világgazdasági válságról van szó, mert sajnos Magyarország 2006 óta van azon a lejtőn, amelyre a szocialista, az MSZP-s gazdaságpolitika ezt az országot tette. 654 ezer munkanélküli, és ha hozzáteszem azoknak az inaktívaknak a számát, akik ma az ellátórendszeren kívül vannak, akkor nyugodtan mondanom, hogy 800-850 ezer munkanélküli van ma Magyarországon. Addig tehát nem lehet semmiféle sikerről és eredményes válságkezelésről beszélni, amíg a munkanélküliek száma nő, és amíg a magyar lakosság, az aktív lakosság körülbelül 15 százaléka az országban munka nélkül van.

A gazdaság teljesítményét a hazai vállalkozások is világosan visszatükrözik. Az elmúlt egy évben 30 százalékkal nőtt a felszámolási eljárások és a csődök számra. Közép-Európában egyébként ezzel is éltanulók vagyunk - idézőjelben persze -, erről sem beszélt miniszterelnök úr.

(14.30)

Talán volt némi szerepe abban, hogy gazdasági miniszterként az elmúlt évek veszteseivé váltak a hazai kis- és középvállalkozások, és nincs szó semmiféle versenyképesség-javulásról vagy a gazdasági teljesítmény javulásáról.

Minderre jött az IMF mentőöve. Igen érdekes volt figyelni azt a sajtótájékoztatót, amit a Pénzügyminisztérium az IMF és az Európai Unió illetékeseivel tartott. Miközben elmondták, hogy a kormány mindent kitűnően teljesít, azonközben az Európai Unió illetékese már be is jelentette, hogy újra 0,2 százalékos megszorításra van szükség, a pénzügyminiszter pedig erre reflektálva a stabilitási tartalékot gyorsan zárolta is.

Tisztelt Ház! Mindez jól mutatja, hogy mennyire kétszínű, mennyire felemás az a sikerpropaganda, amit az elmúlt hónapokban folytattak. Egyébként még azt sem hiszik el, amit mondanak, hiszen egy ilyen közös sajtótájékoztatón már arról beszélnek, és olyan gesztusokat tesznek a magyar lakosság felé, ami azt mutatja, hogy ha önök maradnak kormányon, további megszorítások és megszorító lépések várhatók. Ha önök maradnak kormányon, nyilván adóemelésre, a szociális kiadások csökkentésére és elvonásokra lehet számítani, hiszen az elmúlt években is ez jellemezte azt a gazdaságpolitikát, ami miatt Magyarország a mai helyzetbe került.

Azt kell tehát mondanom, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, hogy talán hitelesebb lett volna, ha a miniszterelnök úr egy kicsit önkritikusabban beszél arról, ami az elmúlt években itt történt, ha elmondja azt is, hogy ő gazdasági miniszterként - emlékeznek rá - éppen akkor, amikor a válság már elindult, olyan hirdetéseket adott fel a közmédiában, ami a "Szárnyalunk" címet viselte, és arról beszélt, hogy a magyar gazdaság mennyire jól teljesít. 2008 őszén még arról beszéltek nekünk, hogy a magyar lakosság csak a televízió képernyőjén keresztül fog majd szembesülni a válsággal. Nos, ezt a válságot Közép-Európában a magyar gazdaság szenvedte meg a legjobban a magas munkanélküliséggel, az emelkedő inflációval, azzal az államadósság-mértékkel, amely Közép-Európában - nyugodtan mondhatom - párját ritkítja. Nos, a következő kormánynak egy ilyen örökséget kell átvennie. Megértem tehát miniszterelnök urat - ahogy Navracsics Tibor is fogalmazott -, nem véletlenül nem vállalja tovább, mert tudja jól, hogy utánuk a vízözön, hogy azt a csődtömeget, amit itt hagynak, a következő kormánynak kell majd kezelnie.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)