Készült: 2020.01.21.04:48:23 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

234. ülésnap (2009.10.20.), 352. felszólalás
Felszólaló Varga Mihály (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:15


Felszólalások:  Előző  352  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy én is hozzászóljak a részletes vitához, hiszen túl vagyunk az általános vitán, módosítókról a bizottságok tárgyaltak. Nyilván egyfajta összegzést is kellene mondani. Ezt nem tenném meg, hiszen még abban reménykedünk, hátha meg tudjuk önöket győzni néhány módosító támogatásáról, de a mai vita is arról győz meg bennünket, hogy önök továbbra is úgy látják, hogy ez a létező legjobb költségvetés, ezen nem is lehet, nem is szabad változtatni.

Emlékeztetném önöket arra, hogy a költségvetést megalapozó törvényekhez a beadott több száz módosítóból mindössze kettő olyan volt a Fidesz és a KDNP részéről, amit önök támogattak. Ez két nyelvhelyességi módosító indítvány volt. (Derültség a Fidesz soraiban.) Ennek örülhetünk, hiszen legalább a magyar nyelv szabályait nem akarják megváltoztatni, mégiscsak elfogadják (Közbeszólás az MSZP soraiból.) legalább ezeket a módosításokat.

Rosszabbul jártunk a 2010-es költségvetésnél, mert önök sokszor elmondták, hogy 1400 módosító indítványt nyújtott be a Fidesz, de ebből önök számára egyetlenegy módosító nem volt elfogadható. (Babák Mihály: Skandalum!) Tehát mégiscsak arra kell gondolnom, hogy önök valami tökéletest alkottak, valami olyan dolgot, amihez nem szabad hozzányúlni. Egyébként ezt az önök miniszterelnöke sokszor el is mondja.

Megjegyzem, ma itt a késésekről volt szó. Ennek az egész költségvetésnek a vitája késéssel kezdődött, mert a pénzügyminiszter az expozéjára nem tudott beérni annak idején, aki itt volt akkor, az emlékszik rá. (Pettkó András: Így van!) De spongyát rá, nem ez a legrosszabb pontja ennek a költségvetésnek sajnos.

Önök azt mondják, hogy már jövünk kifelé az alagútból, a kormány erőfeszítései már eredményre vezettek, hát ezt már csak elrontani lehet igazán. Nos, tisztelt képviselőtársaim, azóta sem hajlandók elárulni, hogy mire gondolnak. Tehát melyik az a makrogazdasági mutató, amelyre oly büszkén tekinthetnek vissza? A munkanélküliség? Hát 130 ezerrel több munkanélküli van, mint egy évvel ezelőtt, a 10 százalékos lélektani határt lépte át a magyar munkanélküliségi ráta. A gazdasági növekedésre gondolnak? Hát a közép-európai régióban Magyarország esett vissza a legjobban. A második negyedévben mínusz 7,6 százalék volt a gazdaság visszaesésének a mértéke.

Az államadósságra gondolnak? Ebben sem mondok újat. Közép-Európában a lehető legmagasabb államadóssági aránnyal könyvelik el a magyar gazdaságot. (Kovács Tibor közbeszól.) Ebben önöknek nem sikerült újat felmutatni. Kovács Tibor itt kiabál nekem. Az Európai Unió országai közül Görögország, Olaszország, Belgium előz csak meg bennünket, csak az a baj, képviselő úr, hogy ezek mind euróval fizetnek már, Magyarországon meg még a forint a hivatalos fizetőeszköz. (Dr. Katona Tamás elhagyja helyét.)

Engem az sem zavar persze, ha a Pénzügyminisztérium mint előterjesztő, távozik ilyenkor a vita alatt - bocsánat. Nem távozik szerencsére, csak egy táskát adott ki. De akkor folytatnám, hátha államtitkár úr figyelmére is számot tarthatok.

Tehát munkanélküliség, államadósság mértéke, gazdasági növekedés, ezekre olyan nagyon büszkék nem lehetünk. Hát akkor mi lehet ez? Hitelminősítések? Hát Magyarország a hitelminősítők szerint ma nem Szlovákiával, Szlovéniával, nem ezekkel az országokkal van egy szinten, sajnos még nem is Csehországgal vagy Lengyelországgal, hanem az Unió alsó harmadába eső országokkal - Románia, Bulgária, Horvátország az a minősítési szint, ahova most bennünket besorolnak.

És itt van talán, mondjuk, a jegybanki alapkamat, amire most büszkék lehetnek, hiszen megint csökkent a jegybanki alapkamat, most már csak 7 százalék ez a mérték. Ha megnézem a környező országokat, azért ebben sem lehetünk olyan nagyon büszkék magunkra. Van olyan ország, ahol ez magasabb, de sajnos több van abból, ahol ez a mérték alacsonyabb, azaz a gazdaságot alacsonyabb hitelekkel, hitelkamatokkal lehet finanszírozni.

Már hallom Katona Tamás államtitkár úrnak a hozzászólását, hogy igen ám, de az árfolyam. Ugye, ezt szokták elmondani, hogy az árfolyamban mekkorát léptünk előre. Akkor, amikor akár napon belül is 5-10 forinttal tér el vagy leng ki az árfolyam pozitív és negatív irányba, én ezzel még óvatosabban bánnék. De az kétségtelen, hogy nem vagyunk már 300 forint fölött euróárfolyamot tekintve, valóban 260-270 környékén vagyunk. Megjegyzem, amikor ez 240 volt, akkor arról beszéltek, hogy most stabil a gazdaság. Most a 270-nél beszélnek arról, hogy most stabil a gazdaság. El kéne már dönteni azt is egyébként előbb-utóbb, hogy az önök számára mi a jó árfolyam, mert ha Magyarország komolyan gondolja az euróövezethez való csatlakozást, akkor előbb-utóbb egy árfolyamcélt is legalább a kormánynak meg kell jelölni, ha már a jegybank erre nem képes.

A másik dolog, amit szoktak mondani, hogy igen ám, most már külső finanszírozásra is lehetősége van az országnak. Erre egy kísérlet vagy próbálkozás történt a nyáron. Kétségkívül abban a tekintetben sikeres volt, hogy a külső finanszírozók megjelentek ezen a piacon, de ne felejtsük már el, hogy ez milyen áron történt, hogy milyen árat fizet majd a magyar lakosság, a magyar adófizető azért, hogy önök ezt a kibocsátást ki tudták pipálni. Hát olyan árfolyamot fizetünk érte, amelyre az elmúlt - szerintem - tíz évben nem volt példa. '98-2002 között még arra voltunk büszkék, hogy az amerikai állampapírokkal egy szinten tudtunk kibocsátani magyar állampapírokat. Ma egyáltalán arra lehetünk büszkék, hogy valaki lejegyzi a magyar állampapírokat. Még egyszer mondom, óvatosan ezzel a dologgal még, hiszen ma a világban nagyon sok állam fog megjelenni majd kibocsátással, akinek a hitelminősítése tízszer vagy húszszor jobb, mint Magyarországé. Tehát én erre a két adatra, amit önök pozitívumként szoktak mondani, azért nem lennék olyan nagyon büszke.

De mi van még ebben a költségvetésben? Hát olyan tételek, amelyekről önök mélyen hallgatnak. Tárgyaljuk a költségvetést, közben kis mínuszos apró hírként megjelenik, hogy ezer kilométer vasutat megint be kívánnak zárni, meg kívánnak szüntetni; 33 vasúti szakasz van - Nyíregyháza-Nyírbátor, Nyíregyháza-Vásárosnamény, Hódmezővásárhely-Makó, Kecskemét-Lajosmizse, Tiszafüred-Karcag, Kisújszállás-Kál-Kápolna és így tovább -, amelyeknél jövőre nem lesz vasúti szolgáltatás.

Ezekről nem kéne időnként azért tájékoztatni legalább a parlamentet? A közlekedési miniszter vagy államtitkár egy ilyen nyolcvanórás vitában nem hajlandó bejönni és három mondatot mondani arról, hogy mire is készülnek? Vagy nekünk egy sajtóhírből kell megtudni, hogy a MÁV két vezetője levelet ír a miniszternek, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy a MÁV csődközeli állapotban van és finanszírozhatatlanná vált?

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezeket hiányoljuk mi: MÁV 220 milliárdos adósság, BKV, ha jól emlékszem, 80. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból.) 70? Akkor már ment lejjebb. (Ikvai-Szabó Imre: 80!) 80 milliárdos adósság! Hát ezekkel a tételekkel előbb-utóbb egy kormánynak foglalkoznia kell.

Persze tudom, hogy most egy olyan kormány van, akinek a túlélés a cél, és csak áprilisig van a naptára, utána már meg is szűnik a világ talán, és egy ilyen józan lebegésbe süllyed minden. (Kovács Tibor: Már kétszer hittétek ezt!) De azért aki ennél egy kicsit tovább akar előrenézni, mint például Kovács Tibor - merem remélni, hogy ilyen képviselő ő is -, az mégiscsak megkérdezhetné, hogy tisztelt miniszter úr, ezzel az adósságállománnyal mi lesz. A főváros fogja ezt rendezni? Kötve hiszem. A fővárosnak vannak most egyéb jellegű problémái. Nem hiszem egyébként, hogy a gazdálkodásába 80 milliárd csak úgy beleférne. Ezekkel valakinek foglalkoznia kell.

De ennél sokkal nagyobb gond, sokkal nagyobb gondnak tartom azt a fajta tervezést, ami egy bizonytalan bázisra épít. Erről is keveset hallottunk, ezt szóvá tette az Állami Számvevőszék is és más intézmények, hogy ennek a költségvetésnek a tervezése rossz bázison történik. Önök egy olyan számítást kezdtek el anno, ami még ilyen 2,6-2,9-es hiányokra épült. A növekedés, azaz a visszaesés mélyebb lett, az államháztartási hiány pedig sajnos magasabb. És akkor még ilyen sterilizációs veszteség, garanciavállalások ügyéről nem is akarok bőven beszélni.

Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, nem biztos, hogy a létező legjobb költségvetés készült el. Amikor itt a Ház előtt rendszeresen, akár önkormányzatok, akár tűzoltók vagy mások tiltakoznak, tüntetnek, azt gondolom, hogy érdemes volna ezeket is meghallani; gyermekétkeztetés, iskolatej, vasút ügye, önkormányzati normatívák, mind arra ösztönöznek bennünket, hogy ezeket figyelembe vegyük.

Tisztelt Ház! Szeretnék néhány olyan módosítóról is szólni, amely személyesen is érint mint a Karcag-Tiszafüred választókerület képviselőjét. Engedjék meg, hiszen ez ma már a parlamentben szóba került, hogy ezekre is időt szakítsak, hiszen volt olyan MSZP-s parlamenti képviselő, aki nevetségesnek, feleslegesnek tartotta azokat a módosítókat, amelyeket akár én személy szerint is benyújtottam.

(17.30)

Ilyen volt az egyik településen egy düledezőfélben levő ravatalozónak a felújítása. Benyújtottam egy olyan módosítást, amely Tiszafüreden, a település temetőjében a ravatalozót kívánná felújítani, megújítani. Aki ott él, aki ott lakik, az nagyon jól tudja, hogy ez milyen állapotban van, majdhogynem alkalmatlan arra, hogy ezt ott az emberek használni tudják. Erre fel föláll önök közül egy képviselő, anélkül, hogy fogalma lenne arról, hogy mi is pontosan a módosítónak a tartalma, elkezdi ezt kifogásolni, kritizálni, és nevetségessé próbálja tenni.

Mindenszentek előtt, halottak napja előtt azért kicsit furcsának érzem, hogy az MSZP ilyen jellegű megszólalásokat is tesz, de lelke rajta; majd Tiszafüreden a helyieknek elmagyarázzák az MSZP képviselői, hogy igazából miért is nincs szükség ennek a ravatalozónak a felújítására.

Szeretnék még néhány más módosítóra kitérni. Ilyen például a karcagi felsőfokú informatikai képzésnek az eszköztámogatása. Beindult egy oktatás, fontosnak érezzük, hogy Debrecen és Szolnok között legyen olyan felsőfokú képzés, amelyben az informatikai képzést a helyi, térségbeli gyerekek meg tudják kapni.

Szintén Karcagon a Széchenyi sugárút, Püspökladányi út kereszteződésében évtizedes probléma a jelzőlámpa hiánya. Önöknek ez talán semmiségnek tűnik, de az ott élők életét igen megkeseríti, és ez a szükséges fejlesztés a mellett az önkormányzati normatíva mellett, amit önök jövőre szándékoznak a településeknek biztosítani, más forrásból nem megoldható.

Ugyanilyennek tartom a tiszaörvényi helytörténeti múzeumnak javasolt támogatást. Azt hiszem, hogy ez is egy szükséges és megvalósítható beruházás. Gondoljanak bele, hogy ennek a múzeumnak a létrehozatala kevesebb összegből történik meg, mint egy BKV-s végkielégítésnek a kifizetése, így tehát szerintem van lehetőség arra, hogy ezt is akár támogatni tudják.

És van egy nagyobb módosító indítvány is, amely a Közép-Tisza vidéki termál-mikrorégió fejlesztési programjára vonatkozik. Jauernik államtitkár úr talán hallott már erről, vagy ismeri ezt a fejlesztési elképzelést; talán reménykedhetek is, hogy egy szavazatot majd kapok a kormánypárti oldalról. Igen, szeretnénk, ha a fejlesztések nem állnának le, mint ahogy leálltak az elmúlt években, és ez a termálturizmus, a termál-idegenforgalom megteremtését szolgáló beruházás is, amely Nagyiván, Tiszaroff, Kunhegyes, Tiszaszentimre, Tiszaörs és Tiszafüred esetében történne meg, lehetőséget és támogatást kapna.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezekkel kívántam kiegészíteni én magam is a részletes vita keretei között a módosító indítványaimat. Arra kérem önöket, hogy ha majd szavazásra kerül sor, akkor ezeket támogassák.

Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  352  Következő    Ülésnap adatai