Készült: 2020.07.16.16:25:29 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 66 2016.03.07. 2:06  65-68

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem titok, hogy sok III. kerületi lakos várta a budai fonódó megépülését. Sokadmagammal együtt én is értetlenül szemléltem, hogy Láng Zsolt II. kerületi fideszes polgármester miért akadályozta oly sokáig ezt a beruházást, de örülök annak, hogy valóban sikerült, és átadták a forgalomnak a villamosszakaszokat.

Természetesen, ahogy ez lenni szokott, számos lakossági panasz érkezett a felújítás, illetve a beruházás kapcsán, ezeknek a tapasztalatait szeretném megosztani önnel. Csak néhány példát hadd mondjak! A Margit Kórház és a Selmeci utcai megállókban, a Bécsi úton a peronokat nem magasították meg a többiekhez hasonlóan, a hibás aszfaltot nem cserélték le, és nem kerültek kialakításra esővédett várakozók, nincsenek védőkorlátok, tolókocsival nagyon nehéz a mozgás. Ez azért nagyon lényeges, mert még egyszer mondom, a Margit Kórházhoz köthető szakaszokról van szó. Amikor megkerestük a BKK-t, ők azt mondták, hogy itt nem lehet ezt a megoldást alkalmazni, de érdekes módon más, hasonló adottságokkal rendelkező útszakaszon pedig sikerült.

Nagyon sok helyen hullámzó a felszereltségük maguknak a megállóknak, sok helyen hiányoznak például a megvilágított információs vitrinek. Különösen fájó a Bécsi úti végállomás kiépítetlensége: jelenleg csak nagyon apró betűs menetrendi tájékoztatóról lehet megtudni, hogy a két bent álló villamos éppen merre megy, ami azért nem túl jó dolog egy olyan megállónál, ami végállomás és egyben indulóállomás is. Nagyon sok a torlódás is, és úgy tűnik, ezeket a torlódásokat egyetlen szakaszon sem sikerült felszámol­ni, sem a Kolosy téri, sem pedig a Bécsi úti szaka­szon, márpedig ez nagyon nagy nehézségeket okoz.

Kérdezem ezért a miniszter urat vagy az államtitkár urat, aki válaszolni fog, hogy látják-e ezeket a felmerült problémákat, illetve várható-e a beruházás korrekciója annak érdekében, hogy a fonódó villamos valóban betölthesse szerepét a III. kerület lakosságának életében. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 223 2016.03.29. 4:40  216-228

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon örülök, hogy ez a vita egy másik síkon is folyik, vagy ez a törvényjavaslatról való beszélgetés ‑ mert igazából vita nem nagyon van magában a javaslatban ‑ egy másik síkon is folyik. Azt kell hogy mondjam, és köszönöm Kucsák képviselőtársamnak is konkrétan, hogy engem idézett a bizottsági ülésen, hogy kissé méltatlannak tartottam azt a szituációt, hogy miközben Széchenyi a magánvagyonának jelentékeny részét áldozta arra, hogy a magyar nyelv fejlődni tudjon, eközben pedig az előterjesztők által beterjesztett javaslat során jelentős mennyiségű nyelvtani pontosítást is kellett tenni. Valóban egyetértek mindenkivel, aki azt gondolja, hogy hát ez bizony nem jó, ha így van.

Különösen ennek kapcsán nem szerencsés, ha így van, de hát legyen egy helyes előterjesztés, hiszen jó, ha nyelvtanilag ez rendben van, ha már tartalmilag rendben van.

Persze, lehet arról beszélni, hogy mi az, ami Széchenyi számára tanulság, és magam nagyon örülök annak, ha ez szóba kerül azért, mert egy olyan politikusról van szó, akitől azért példát vehetünk. Ugye, ő volt az, akiről el lehet azt mindenképpen mondani, hogy a saját vagyonából áldozott a közre, nem pedig a köz vagyonából a saját vagyonára. El lehet mondani azt is róla, hogy mikor elkezdte a politikai pályáját, akkor mindenképpen több volt a vagyona, mint amikor befejezte a politikai pályáját. Ez mindenképpen két olyan fontos dolog, amit Széchenyi kapcsán nagyon jó felemlítenünk.

Ha azokat a projekteket, azokat a gyakorlati alkotásokat, amelyeket ez a nemzet Széchenyinek köszönhet, megnézzük, akkor láthatjuk, hogy ezek egytől egyig olyan alkotások, olyan kezdeményezések voltak, ahol bár megtehette volna azt, hogy egy szűk üzleti csoportnak kedvezve csinálja meg a fejlesztést, de ezt nem tette meg, hanem például a Lánchídnál is kiválóan látjuk, hogy a köz javára nyitotta meg már magát a fejlesztést is. Egy csodálatos ember, egy cso­dálatos politikus mintája van előttünk, amit szerintem nagyon helyes, hogy az előterjesztők idehoztak a Ház elé, hogy állítsunk neki emléket, mert ezt ezerszer, százezerszer, tízezerszer megérdemli. A magyar nemzet egyik legkiválóbb alakjáról beszélünk.

Nagyon fontos, hogy valóban Széchenyi naplójából számos tanácsot olvashatunk, ami a mai napig kiállja az idő próbáját. Ez annak ellenére így van, hogy tudjuk, hogy a Széchenyit rajongva imádó titkára, Tasner Antal alaposan megszűrte ezt a naplót, hogy a Széchenyihez egyébként rendkívüli módon lojális titkár egy olyan anyagot tudjon közreadni, ami méltó Széchenyi örökségéhez. Azért amellett nagyon fontos azokra a sorokra, amit miniszter úr idézett, emlékeztetni, 1825 körüli sorokra is, ahol éppen Svájcban nyaralva arról elmélkedik Széchenyi, hogy nagyon-nagyon fontos az, hogy megvalósuljon a nép­képviseleti országgyűlés, és ne a nemességre bízzák a politikai képviseletet, merthogy a politikai képviselet a nemességnél olyan, mintha a birkák arról döntenének, hogy a farkasokra bízzák saját magukat. És nyilván ettől Széchenyi maga is óva intette a népet. Azt gondolom, hogy nem kérdés, hogy a Szocialista Párt támogatja ezt az előterjesztést a módosításokkal együtt. Ezek jelentős részében a Nemzeti összetartozás bizottságában is konstruktívak voltunk, és ezt tudjuk támogatni, azonban itt is hadd mondjam el azt a kritikámat vagy megjegyzésemet, ami egyébként a bizottság ülésén nemcsak az én részemről, hanem ellenzéki képviselőtársaim részéről is elő szokott kerülni, hogy fontos és helyes lenne, hogyha tudunk azonosítani olyan nemzeti célokat, amelyeket vélhetőleg mindenki közös értéknek gondol ebben a hazában, akkor törekedjünk arra, hogy ezeket az előterjesztéseket közösen tegyük meg, mert a közös céljainkat közösen képviseljük, és közösen álljunk ki mellette.

Azt gondolom, hogy a demokrácia ünnepe lenne, ha minél több ilyen alkalmunk lenne. Nyilván az is ünnep egy kicsit, hogyha most egy ilyen előterjesztésről beszélhetünk, az meg egy még nagyobb ünnep lenne, ha közös előterjesztésben tehettük volna meg. Köszönöm, hogy meghallgattak, a Szocialista Párt támogatja a javaslatot. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 253 2016.03.29. 2:39  244-256

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igazán nem ezzel akartam kezdeni, de valóban engem is kicsit megdöbbentettek a Törvényalkotási bizottságban történtek, merthogy volt alkalmam végigülni mind a két bizottság ülését, és én magam nem számítottam arra, hogy a Törvényalkotási bizottságban ilyen vita fog kialakulni. Azt gondoltam, hogy ez egy teljesen egységes elbánás alá kerül, mindenki által támogatott javaslat, ami előttünk van.

Nem akarok túl hosszan időzni ennél a kérdésnél, de azért mégiscsak arról van szó, hogy jelen pillanatban egyébként a magyar történelemkönyvekben is, meg az atlaszban is elcsatolt területek, elcsatolt országrészek néven szerepelnek ezek a területek. Nem gondolom, hogy ezen napirend kapcsán ennek ekkora jelentősége lenne, de mégiscsak ez az igazság, hogy ezeket a területeket tényleg elcsatolták, tehát ezt kár tagadni, merthogy tény.

De hogy az előterjesztésről beszéljek, ami egyébként előttünk van, én azt gondolom, helyes, hogy ilyen javaslatok is vannak. Itt is elmondanám, hogy szerencsésebb lenne persze, hogyha egy nemzeti konszenzust megtalálnánk ott, ahol van, mert ez így nem olyan jó, hogy nem találjuk meg ott sem, ahol van. Arany János megérdemelne ennyit, de ennek ellenére is tudja az MSZP támogatni ezt a javaslatot, hogy itt sem kívánták megtalálni a nemzeti konszenzust, pedig lett volna rá lehetőség.

Arany János a magyar irodalom és történelem egyik legszerényebb alakja volt, aki híres volt arról, hogy mennyire nem a saját személyét tolta előre, miközben a Tudományos Akadémia főtitkára vagy a Kisfaludy Társaság igazgatója is volt, amellett, hogy az egyik legzseniálisabb irodalmi alkotónk is. A reformkor szinte valamennyi fontos eseményén megtalálhatjuk a közéleti szerepvállalását, mintegy „mellékesként” is. Ő is egy olyan alakja a magyar irodalomnak és a magyar történelemnek, aki egyébként, ha csak egyes szegmenseit néznénk a tevékenységének, már akkor is a nagyok közé tartozna.

(18.20)

De azt gondolom, hogy éppen azért, mert az ő szerénysége legendás, ha tetszik, közismert volt, a magyar államnak nem kell ennyire szerénynek lenni akkor, amikor Arany János emlékéről beszélünk. Ma is közterületek, intézmények őrzik a nevét, az irodalmunk panteonjában kiemelkedő helyet foglal el, de ennek ellenére azt gondolom, hogy minden tiszteletet megérdemel, amit meg tud kapni, és azt gondolom, hogy éppen ezért a Szocialista Párt és én magam is jó szívvel tudom támogatni az előterjesztést. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 259 2016.03.29. 1:38  256-263

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy nagy vita itt sem várható, mindegyik párt támogatásáról biztosította már a korábbi vitaszakaszokban az előterjesztést. Magam néhány aggályt fogalmaztam meg egy korábbi vitaszakaszban, ami arra vonatkozott, hogy azért jó lenne, hogyha azok a nemes célok, amelyeket az előterjesztő remél attól, hogy ez a felsőoktatás napja megvalósul, valóban meg is valósuljanak. Továbbra is van egy kis szkepszisem abban, hogy miként szolgálják ezek az előterjesztések az ilyen célokat, de azt gondolom, hogy ez a legnagyobb probléma egyébként, mert ártani biztos, hogy nem árt.

Nagyon szeretném üdvözölni a javaslat pontosítását, ami arról szól, hogy a Pécsi Egyetem alapításának állít emléket maga a javaslat, ez egy nagyon fontos kitétel és nagyon fontos módosítása volt a javaslatban, mert egy kicsit értelemzavaró volt a Pécsi Tudományegyetem, ami nem azonos a jogutódlással természetesen, a korábban alapított Pécsi Egyetemmel.

Nagyon fontos azért, hogy megemlékezzünk a magyar nemzetünk jeles tudománytörténeti alkalmairól is, hiszen Pécs mint kultúratörténeti szempontból egy jelentős város vonult be azért a magyar történelembe, és éppen ezért helyes, hogyha vannak Pécs városának is ilyen attribútumai, amiket meg tud ünnepelni, éppen ezért a Magyar Szocialista Párt támogatja az előterjesztést. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 24 2016.04.18. 2:01  23-26

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Biztos, hogy nem értünk egyet abban, ami az én állításom, miszerint minél sokszínűbb a tankönyvpiac, annál inkább sokszínű a pedagógiai kultúra, hiszen elmondható az, hogy önök mindenért tettek, csak azért nem, hogy a tankönyvpiac egy sokszínű, sokszereplős, magas kultúrájú szegmense legyen az oktatásnak.

Április 1-jével megkezdődik az iskolákban a tankönyvrendelés időszaka a következő tanévre, és megkezdődik újra az a mizéria, amely évek óta jellemzi ezt a területet. A kormány három évvel ezelőtt gyökeresen megváltoztatta, sokan azt mondják, hogy szétverte azt a rendszert, ami korábban volt, a tankönyvkiadók jelentős része azóta megszűnt, a tankönyvterjesztés pedig egy hatalmasra felduzzasztott vízfejre ‑ sokan azt mondanák, hogy a KLIK-re, de nem, hanem a Kellóra ‑ bízta. Ezek a vízfejek, látjuk, hogy mennyire nem működnek az országban.

A kísérleti tankönyvekkel rengeteg probléma volt és rengeteg probléma van, és problémás a tankönyvterjesztés is a mai napig, számos pedagógus pedig trükközni kénytelen a névlegesen ingyenes tankönyvellátási rendszerben. A szabad tankönyvválasztás követelése szerepel a Civil Közoktatási Platform 12 pontos követelései között is, ők is azt szeretnék, hogy ne korlátozza semmi a magas színvonalú, hosszú évek óta fejlesztett tankönyvek és kompetenciaalapú tankönyvek, programcsomagok használatát az oktatásban.

Kérdezem államtitkár urat: miért érdekük fenntartani ezt az állapotot? Ez nem feltétlenül anyagi kérdés, szervezési kérdés is, hogy újra engedélyezzék a tankönyvek szabad választását. Mikor engednek a tanárok követeléseinek, miszerint legyen újra szabad a tankönyvpiac? Megvalósul-e az, hogy ismét rendelhetők legyenek azok a tankönyvek is, amelyek 2013-ban szerepeltek a tankönyvlistán, de azóta ezeket nem lehet engedélyeztetni? Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 104 2016.05.09. 3:17  103-109

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Borítékolható, hogy nem fogunk abban egyetérteni, hogy minél sokszínűbb a tankönyvpiac, minél több tankönyv áll rendelkezésre a pedagógusoknak, annál sokszínűbb a pedagógiai kultúra. Én magam ezt vallom; sajnos azonban önök nem. Önök nem, mert szétverték a tankönyvpiacot, megszüntették azt a sokszínűséget, amely jellemezte a magyar tankönyvek rendszerét, és ezzel sírba szállt a magyar szabad tankönyvválasztás is.

A tankönyvterjesztést egy központi vízfejre, a Kellóra bízták, míg a végeken küzdő pedagógusok, akiknek nem munkaköri kötelezettségük egyébként tankönyvterjesztés, gyakorlatilag minimális bérért, kiszolgáltatott helyzetben végzik ezt a munkát. A pedagógustüntetések legfontosabb követelése ezért a szabad tankönyvválasztás volt, és ha már a közvélemény-kutatásoknál tartunk, az önök reprezentatívnak mondott közvélemény-kutatója is azt mondta, hogy bizony ebben a kérdésben a társadalom többsége a szabad tankönyvválasztást támogatja.

A tankönyvválasztásról és a tankönyvekről szóló jogszabályokat az elmúlt időszakban folyamatosan változtatták. Ezek hiányosak, sokszor érthetetlenek, nehezen követhetők mindenki számára, főleg azok számára, akiknek a napi munkája kellene hogy legyen, hogy ezeket betartsák, betartassák. Folyamatosan, minden évben változtatták a tankönyvrendelés feltételeit is. Most is hallhatunk arról, hogy a tankönyv-monopóliumot tovább és tovább nyomják, miközben érthetetlen ez a dolog, mert semmiféle eredmény nem köthető hozzá.

Jelenleg is az a rendszer, hogy fenntartják önök a kísérletinek mondott tankönyvek rendszerét, ami nagyon érdekes, mert gyakorlatilag azóta kísérletiek, amióta évek óta farigcsálják a tankönyvpiac rendszerét. Nem tudhatjuk azonban, hogy ezeknek a kísérleteknek, amelyeket természetesen önök a gyermekeken, a közoktatáson végeznek, mi is az eredménye. Annyira jók ezek a kísérleti tankönyvek, hogy véglegesíteni kell őket? Ha igen, akkor miért kísérletiek? Mik ennek a tapasztalatai?

Hirdetik azt is, hogy a gyermekek közül nagyon sokan részesülnek ingyenesen tankönyvekből. Én magam dicséretesnek tartom ezt a kormányzati célt, és támogatnám is, ha így lenne. Azonban a valóság az, hogy azok a tankönyvcsomagok, amelyek megvásárlására kényszerítik a szabad választás hiányában a gyermekeket, távol vannak árban attól az összegtől, amelyet támogatnak. Éppen ezért a szabad tankönyvválasztás hiánya ettől a lehetőségtől is megfosztja az embereket, hogy ingyenesen juthassanak tankönyvekhez.

Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretném kérdezni a következőket. Miért nem dönthetnek a pedagógusok valójában arról, hogy milyen tankönyveket választanak? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Nyilván az egy vagy két tankönyvről való döntés nem tekinthető valóban döntésnek. Miért nem bíznak meg bennük? Miért kísérleteznek a gyermekeken? Mikor állítják vissza a tankönyvválasztás szabadságát? Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 108 2016.05.09. 1:07  103-109

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Sajnos nem tudom elfogadni, bár megjegyzem, hogy korábbi történelemtanárként a régmúltba való révedés nekem nagyon szimpatikus, volt osztályfőnökként meg a mese is, ezért az ön válasza is nagyon szimpatikus volt számomra, de azért néhány dologban ki kell hogy javítsam.

Nagyon szellemes újítást vezettek be önök a tankönyvértékelés rendszerében, ugyanis az elmúlt három évben kétszer is előfordult az, hogy gyakorlatilag az egész tankönyvrendelés során a visszajelzést működtető szoftver hibás volt, és nem lehetett önökkel kommunikálni, tehát nem tudtak hibákat jelezni. Szerintem nulla százalék lett volna az ideális, de lehet, hogy volt olyan nap, amikor működött mégis a szoftver.

Nem tudom elfogadni ezt a választ, mert nem a valóságról szól. Ugyanis a valóság az, hogy a for­galom­ban lévő tankönyvek árai jelentősen nőnek, vannak olyan tankönyvcsomagok, amelyek nem jönnek ki ezekből a támogatott pénzekből, és jelenleg is mindennapos az, hogy fénymásolják a tankönyveket az iskolákban.

Számos okból nem tudom elfogadni a válasz, de erre már nincs időm. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 29 2016.06.13. 2:06  28-31

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A pedagógustüntetések hatására a kormányzat az elmúlt hónapokban áttekintette és áttekinti kerekasztal-beszélgetések, konferenciák sorozatán azokat a problémákat, amelyeket önök okoztak, önök idéztek elő. Éppen ezért ez a kormányzati kerekasztal-be­szél­getés is zömmel olyan felek között folyik, akik gyakorlatilag vagy a kormányzat lekötelezettjei, vagy nem valódi szereplői az oktatásnak.

Miközben önök folyamatosan egyeztetnek, ebből csak annyi látszik, hogy a KLIK rendszerét akarják tovább erősíteni, ezt egy kicsit átszervezik, az iskolaigazgatók pedig kapnak egy költségvetési kártyát, és ezzel legyenek boldogok. Külön arcátlannak tartom, hogy a kizárólagos fenntartással kapcsolatos folyamatos kritikákra önök azt reagálják, hogy még a működtetést is elveszik az önkormányzatoktól. Úgy látszik, az önök csahosai azt kapják jutalmul az egyeztetésekért, amit a többiek büntetésül, még az oktatás minimális önállóságát is elveszik.

Önök nem hajlandók beismerni, hogy a legtöbb anomáliát, a legtöbb problémát önök teremtették. Önök miatt van káosz a tankönyvrendszerben, az önök szabályozásai miatt van a pedagógusok munkaterhelésében káosz, önök ragaszkodnak az alacsony bérekhez a nem pedagógus közalkalmazottak tekintetében (Korózs Lajos: Szégyen!), és általában is azokért a problémákét, amelyekért most, hétvégén is tüntettek a pedagóguskollégáim, amelyekért önök a felelősek.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mikor csökkentik a pedagógusok óraszámát végre egységesen 22-re? Mikor csökkentik a pedagógusok adminisztrációs terheit? Mikor állítják vissza a tankötelezettséget a 18. évre? Mikor fog csökkenni a tananyag, a házi feladatok száma? Mikor döntenek a nyugdíjaskort elérő pedagógusok továbbfoglalkoztatásáról? Várom válaszát, államtitkár úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 114 2016.09.12. 3:04  113-119

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Szeptember 1-jétől új helyzet állt elő a szakképzésben, nemcsak azzal, hogy becsöngettek, hanem azzal is, hogy teljesen új a rendszer, amely szabályozza az intézmények életét. A szakiskolákat immáron szakközépiskoláknak, a szakközépiskolákat szakgimnáziumoknak hívják. De azért ebben nem merült ki a változás.

Ugyanis új rendszerben működik az oktatás megszervezése is. Már megszokhattuk, hogy évről évre felforgatják önök az oktatási rendszer szinte egész életét, most is ez látszik. Egy nappal a tanévkezdés előtt adták ki például azokat a kerettanterveket, amelyek alapján meg kellene határozni a tananyagot, az órarendet, így aztán az iskolák nyilván ehhez vagy tudtak igazodni azóta, vagy nem tudtak. Azt mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy egy nap alatt ezt a munkát vajon el lehetett-e végezni. A korábbi szakiskolákban összesen heti 6 óra jut mindarra, ami nem testnevelés és nem szakma. A korábbi szakközépiskolákban is kevesebb lesz a közismereti órák száma. Ez nagyon drasztikus csökkentés; úgy egyébként, hogy amellett történik mindez, hogy a szakiskolákban már korábban egyharmadára csökkentették ezeknek a tantárgyaknak az óraszámát, és ez folytatódik a szakképzés egész vertikumában is.

Az egymásnak ellentmondó, átgondolatlan intézkedések a tanulókat, a szülőket, a tanárokat is bizonytalanságban tartják folyamatosan. Nyilván ez megnehezíti azt a pályaképet is, amelyet a szakképzésben tanuló fiatal magának kitűzhet. Gyakorlatilag napról napra változnak az oktatási tartalmak, és napról napra változik az is, hogy ki milyen módon, hogyan juthat hozzá az oktatáshoz akár egy-egy megyében is. A kínálatról tehát az iskolák, a gyerekek és a szüleik is csak az utolsó pillanatban értesülhetnek.

A szakképzésben részt vevő gyerekek elől elzárják a továbbtanulás lehetőségét, hiszen minimálisra csökken a közismereti órák száma, és elveszik tőlük az önképzés, az átképzés perspektíváját is. De nem adják meg számukra a gazdaság változásaihoz való alkalmazkodás képességét, hiszen naponként lehet arról hallani, hogy az a szakképzés, amely létrejön az iskolarendszerben, egyébként az OKJ-s képzésekkel nem tudja felvenni a versenyt.

Tisztelt Államtitkár Úr! Miért kívánják elzárni a tudás és a továbbtanulás lehetőségét a szakképzésben részt vevő diákok elől? Mikor lesznek véglegesek ezek a kerettantervek, amelyeket láthatunk, ezek vajon egy befejezett kísérlet részei, vagy egy újrakezdett kísérlet részei? Az új kerettantervekkel kompatibilis tankönyvek vannak-e? Vagy csak később kapnak ehhez képest a diákok és a tanárok tankönyveket? Hogyan kívánják biztosítani ebben a képlékeny rendszerben, hogy az ott tanuló diákok, akik a szakképzésben érettségit kívánnak szerezni, a kötelező közismereti érettségi tantárgyakat megfelelő tartalommal tanulhassák? Várom az államtitkár úr válaszát. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 118 2016.09.12. 1:03  113-119

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Rejtő Jenővel szólva, önök is csak a szembedicsérést tudják elviselni, tőlem nem ezt kapták. Furcsa nekem kicsit, hogy a szakképzésben élve az életemet gyakorló tanárként is ezt kapom vissza valakitől, akinek e területhez egyébként korábban nem volt köze, hogy nekem vannak információhiányaim.

Az bizton állítható, hogy nagyon rendben volt a szakképzés intézményrendszere, mert egész nyáron folytak a vezetői pályáztatások, és számos intézményben botrányos pályázatok voltak, és annak ellenére nem hirdettek eredményt, hogy egyébként egyetlenegy pályázat volt, csak azért, mert az önök csókosai még nem végezték el a megfelelő iskolákat.

Botrányos az egyébként, hogy önök úgy alakítják át az intézményrendszert és teljesen úgy alakítják át új pályára, hogy magát a tantervi tervezést sem végezték el megfelelően, ami a szakképzés egész vertikumára kiterjed, annak ellenére, amit államtitkár úr egyébként állított. Nem tudom elfogadni a válaszát, a valóságtól ugyanis tökéletesen messze van, amit ön mond. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 212 2016.09.12. 1:11  205-214

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Elnézést a zavarért! Államtitkár Úr! Görög katolikusként én magam mindig örülök, amikor a keleti kereszténység szóba kerül, nagyon fontos ez a kérdés, azonban azt gondolom, a kormány sokkal egyszerűbben is tudna a keresztényüldözés ellen tenni, mint amiről ön beszélt. Például szép gesztus lenne, ha Bayer Zsolt nevében vagy ő maga egyébként bocsánatot kérne azokért a szavakért, amelyeket elkövetett, és az is szép gesztus lett volna, ha egy ilyen embert, aki ennyire keresztényellenes megjegyzéseket tesz, például nem tüntetnek ki. Aztán azzal is lehet tenni persze a keresztényüldözés ellen, ha önök nem a gyűlölet Magyarországát építenék hónapok óta szisztematikusan, hanem olyan politikát folytatnának, ami összeegyeztethető például ezzel a vallással is.

Sokat lehetne tenni a kereszténység érdekében azzal is például, ha a kormányfő Facebook-oldaláról levennék a kereszténység egyik vezetőjének gyalázásait, és elnézést kérnének a katolikus egyháztól azért például, hogy ez előfordulhatott az önök által üzemeltetett Facebook-oldalakon. Ezekkel mind-mind lehetne tenni a kereszténységért.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 60 2016.09.19. 1:51  59-62

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Ma Magyarországon megtörténhet az, hogy egy hivatásos vadász a gazdája szeme láttára gyilkolja meg szinte mellőle a kutyáját, megtörténhet, hogy tízezrek dobják el minden büntetés nélkül háziállataikat, megtörténhet, hogy közterületre kitett mérgekkel vagy állateledelbe tett szögekkel gyilkolnak kutyákat, macskákat. Az MSZP-nek az a célja, hogy az állatgyilkosok, állatkínzók börtönbe kerüljenek.

Éppen ezért törvényjavaslatokat is nyújtottunk be, és állatvédelmi munkacsoportot is alakítottunk ezzel a céllal. Amikor hírét vettük annak, hogy önök is dolgoznak a törvények szigorításán, akkor a nyár folyamán elküldtük javaslatainkat, amelyekben többek között javasoltuk a büntető törvénykönyv és az eljárási törvények szigorítását, megváltozását a tekintetben, hogy aki feljelentő az állatkínzás ügyben, az is legyen fél, annak is legyen szerepe a nyomozás, illetve a büntetendő cselekmény leállítása kapcsán. Javasoltuk, hogy az állat ne legyen dolog a Ptk.-ban, hanem legyen egy más megfogalmazás, amely szintén az állatok jogait jobban megfoghatóvá teszi. Javasoltuk, hogy az állatvédelmi jelzőrendszer épüljön újra és javasoltuk, hogy egy differenciáltabb, szigorúbb büntetése legyen az állatkínzóknak, az állatgyilkosoknak.

Azt gondoljuk, hogy állatgyilkosok közt is cinkos, aki néma. Éppen ezért szeretném kérdezni az államtitkár urat, hogy miközben önök a törvények szigorítását ígérték az állatvédőknek, hol tart az ügy, és történt-e bármi az ügyben a vonatkozásban, hogy a felelős állattartás kérdése, az állatvédelem ügye megjelenjen a képzésekben, az oktatási intézményekben, a tantervekben. Várom államtitkár úr válaszát. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 108 2016.10.03. 2:06  107-110

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy olyan kérdésről szeretnék szót ejteni, amelyben annak ellenére nem sikerült az elmúlt néhány hónapban-évben előrelépni, hogy mind az ellenzéki pártok között szinte teljes az összhang, mind pedig érdemi vitát egyébként nem folytattunk a kormánnyal sem.

Negyedik éve annak, hogy 22 400 forintról 17 200-ra csökkentette a kormány az oktatási-nevelési, valamint a taneszköz- és tankönyvtámogatás egy főre jutó összegét a határon túli magyaroknak, amely keret egyébként a kormányváltás előtt az elmúlt nyolc évben, ahogy önök szokták mondani, az MSZP-kormányok alatt tehát egy felülről nyitott rendszer volt, tehát ezek a források rendelkezésre állnak. Amikor arról beszéltünk, hogy ezzel a támogatási rendszerrel kell valamit kezdeni, akkor konszenzus volt abban, hogy a korábbi rendszer nem működött jól, egy újat kell építeni. Államtitkár úr is megígérte, és miniszter úr is megígérte azt, hogy áttekintik a rendszert, és az áttekintés után egy újat dolgoznak ki.

Akkor valamennyi ellenzéki párt egyébként elmondta, hogy támogatjuk ezt az átgondolást, az áttekintést. Nem is szeretnénk feltétlen a régi rendszerhez ragaszkodni, hiszen magunk is látjuk a hibákat. Javasoltuk, hogy a Bethlen Gábor Alap egyik legnagyobb támogatási projektjét kitevő rendszerről készüljön hatástanulmány, készüljenek felmérések, amik tudomásom szerint a mai napig sem állnak rendelkezésre.

Gyakorlatilag ez a kérdés folyamatosan jelen van mind a bizottsági ülésen, mind a parlamentben is már több alkalommal megkérdeztem, és hát mindig kaptam valamiféle választ, de még mindig nem tudjuk, hogy hol áll az ügy. Ezért kérdezem államtitkár urat: hol tartanak ezek az egyeztetések, ez a gondolkodás, volt-e bármiféle egyeztetés a nevelési támogatás áttekintésében, mi volt, ha volt ilyen, mi volt a véleménye az érintetteknek? Köszönöm szépen a szót. Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 66 2016.10.24. 2:50  65-71

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Közel egy éve vetettem fel az Országgyűlés plenáris ülésén azt, hogy a tusnádfürdői tábor szervezőjeként ismert, Németh Zsolthoz köthető Pro Minoritate Alapítvány kétszer olyan drágán épít ott kempingházakat, mint egy most épülő, minősített passzívház, a Bethlen Gábor Alap egy kétoldalas egyedi kérelemre ugyanis 150 millió forintos támogatást ítélt meg az alapítványnak.

Elmondtam azt is, hogy a levélben mindösszesen 5 sor szerepel a projekt leírásáról, indokolásáról, s alapvetően 180 fős férőhelybővítést ígér a kérelmező. Már az is kérdéseket vet fel, hogy 3 darab, 8 fő befogadására alkalmas faházban hogyan férnek el 180-an. De persze más problémák is vannak. A három faház kérelemben szereplő költségigénye 48 millió forint volt, azaz több mint 300 ezer forintba kerül egy négyzetméter. Felvetődött az a kérdés is, hogy ha a kérelem szerint 48 millióért épül három faház, akkor az önkormányzathoz beadott építési engedélyben miért csak 21 millió forint szerepel, azaz kevesebb, mint a kérelemben beadott összeg fele. Ténylegesen akkor tehát mennyibe is kerül a faház, mennyibe is kerül ez nekünk?

A 2015. májusi határidőre természetesen semmi sem készült el, sem az említett faházak, sem pedig a 102 millió forintért építendő konferenciaterem és étkező. Az említett építési engedélyt is a projekt lejárta után két hónappal kérték meg.

Miután a sajtó erről helyszíni fotókat is közölt, a pályázó kérelmére a támogatást nyújtó Bethlen Gábor Alap több mint egy évvel, 2016. augusztus 31-ig meghosszabbította ezt a pénzlenyúlást. Az igazi probléma itt van. Nemcsak az derült ki, hogy a Fideszhez közeli alapítvány e túlárazott beruházási projekt segítségével akar pénzeket lenyúlni, hanem az is, hogy a Bethlen Gábor Alap részéről a határidő meghosszabbítása felveti a hűtlen kezelés gyanúját is, hiszen gyakorlatilag semmilyen érdemi információ és semmilyen érdemi teljesítés nélkül kötötték meg ezeket.

Az állami pénz kifizetését megítélésünk szerint vissza kellett volna fordítani, vissza kellett volna követelni és vissza kell követelni a mai napig is. A kérelmező ugyanis a pályázati célt nem valósította meg időre, még akkor sem egyébként, ha figyelembe vesszük, hogy gyakorlatilag elképesztő körülmények között született maga az idézőjeles „pályázat” is.

Kérdezem ezért az államtitkár urat, a 2016. augusztus 31-éig meghosszabbított határidőig elkészültek‑e ezek a potom 150 millió forintba kerülő, mindössze 24 férőhelybővítést jelentő faházak, vagyis hogy áll a nagy tusványosi faházprojekt. Várom válaszát. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 70 2016.10.24. 1:07  65-71

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Ház! Attól tartok, hogy egy parlamenti államtitkár felkészültsége nyilván nem terjed ki odáig, hogy tudja, hogy egy parlamenti képviselő milyen bizottságnak a tagja. Én a Nemzeti összetartozás bizottságának tagjaként gyakran járok Erdélybe. Nem szorulok rá arra az adományra, amire a Pro Minoritate Alapítvány rászorul, erre a 150 millió forintra. Akkor megyek Erdélybe, amikor csak akarok, nem akkor, amikor önök lehetővé teszik ezt nekem.

Három határidőt szeretnék mondani önnek: 2015. május mint határidő, amikor ennek a pénzlopásnak először meg kellett volna valósulnia; 2016. augusztus 31., amikor a határidőt újabb egy évvel kibővítették, és meg kellett volna valósulnia ennek a pénzlopásnak. És a harmadik pedig az, amit most mondott, 2017. augusztus 31. Most sem tudjuk, hogy melyik igaz; megépültek ezek a faházak vagy nem épültek meg. Egyébként vérlázító maga a projekt is.

Sok mindent elmond, hogy az építési engedélyt is csak az után kérték meg, miután lejárt a határidő. Nem tudom, hogy Romániában milyen építési előírások vannak.

Nyilván nem olyanok, hogy a határidő lejárta után (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) kell megkérni az építési engedélyeket.

Ön összevissza hazudozott, ennek okán nem tudom elfogadni a választ. (Taps az MSZP padsoraiból.)

(14.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 80 2017.05.03. 15:06  63-112

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Nagyon érdekes, hogy már majdnem vége a ciklusnak, és most először beszélünk ebben a Házban állatvédelemről és állatvédelmi ügyekről. Azt gondolom, hogy ez nagyon sok mindent elárul. Az is sok mindent elárul, hogy amikor rendre járjuk azokat a fórumokat, ahol az állatok jogaiért vagy az állatkínzás ellen kell kiállni, annak ellenére, hogy bár hívják valamennyi párt képviselőit, mégis csak elvétve találkozhatunk ott kormánypárti képviselőkkel; elnézést, ez az „elvétve” egy eufemizmus, nem találkozhatunk ott kormánypárti képviselőkkel, csak igyekeztem korrekt lenni.

Bocsánatot kérek önöktől, nem tudom a kérdést indulat nélkül kezelni, ennek számos oka van. Békásmegyeren, választókörzetemben néhány úriember ‑ elnézést, ez is eufemizmus természetesen ‑ úgy gondolja, hogy jó ötlet azzal gyilkolni a kutyákat és a macskákat, hogy homokozóba rajzszögeket tesznek állateledelbe csomagolva, illetve mérgeket tesznek a homokozókba; nyilván ezeket a homokozókat gyermekek is használják.

(13.30)

Nem tudok nagyon indulat nélkül beszélni akkor, amikor nemcsak a vadászat úri sport, hanem az is úri sport, hogy ezeket a magukat vadásznak nevező emberek vagy akár gondoló emberek akár a gazdájuk mellől lövik ki a kutyájukat. És nem nagyon tudok elmenni amellett sem, hogy a magyar hatóságok inkább leplezik, mintsem feltárják ezeket az eseményeket. Tisztelet a kivételnek, tisztelet annak a néhány ügyésznek, rendőrnek, akik nap mint nap ennek az ellenkezőjét csinálják erős hátszélben.

Aztán nem nagyon tudok indulat nélkül beszélni akkor, amikor magam, aki egy macskavédelmi járőrszolgálat tagjaként nap mint nap rovom az utakat, kollégáimmal találunk egy tízéves elmúlt bernáthegyi kutyát, amelyik nem lát, nem hall, és a gazdája ‑ bár nem tudom ezt is csak eufemizmusnak mondani, gazdája, persze ‑ úgy gondolta, hogy ezt az állatot ki kell tenni Budakalászon vagy akár a III. kerület valamilyen közterületén, mert ezt érdemli meg ez az élőlény.

Azt gondolom, az indulatokat nagyban növeli az is, hogy nagyon sok elvárásunk van arra vonatkozóan, hogy ez az embertelen helyzet változzon meg. Nem gondolom azt ugyanis, hogy legyen bárki ebben az országban, van olyan tisztességes, becsületes, normális érzésű magyar ember, aki egyetért bármilyen állatkínzással. Ezt nem gondolom. Nem gondolom azt, hogy ebben a teremben helyet foglalnak olyan emberek, akik támogatják az állatgyilkosságokat vagy az állatkínzásokat. Nem gondolom azt, hogy ez a téma megosztja a magyar társadalmat, mert csak beteg lelkű, torz élőlények azok, akik állatot gyilkolnak, állatot kínoznak.

A társadalom döntő többsége nem ilyen. Ha viszont ez a helyzet, akkor hogy a francba’ fordulhat az elő, hogy semmilyen épkézláb törvény nem tud megszületni ezen a területen úgy, hogy egyébként a célokban nemcsak politikai, hanem társadalmi konszenzus van?! A csalódásom oka nem az, hogy ebben a ciklusban most állunk itt először erről beszélve, hanem az, hogy ahelyett, hogy a valódi dolgokról beszélnénk, megint csak a felszínt kapargatjuk.

Lehet közöttünk vita abban, hogy nem öt, hanem négy vagy hat vagy tíz évre kell módosítani a Btk. vonatkozó passzusait. Abban is lehet vita közöttünk, hogy mely passzusokat kell módosítani. Megjegyzem, egyébként nincs, de lehet vita. Lehetnek vitáink a megoldásokban, abban, hogy szükség van-e gyepmesteri telepekre vagy nincs szükség. De az alapvető kérdésben nincs vita sem az itt ülők, sem az itt nem ülő magyar állampolgárok között, vagyis abban, hogy állatot kínozni és állatot gyilkolni bűn, és abban, hogy a társadalomnak ezekre az emberekre, ezekre a beteg, torzlelkű emberekre, akik ilyet tesznek, le kell sújtania. Ebben nincs vita. És ehhez képest mindenféle utolsó, harmadrendű fércművekkel jönnek ide elénk! Döbbenetes! Nem tudok más szót erre használni, ez döbbenetes.

Igyekeztem ezt az előttünk levő javaslatot a lehető legnagyobb jóindulattal forgatni, ezért, ahogy végigmentem a részleteken, próbáltam mindennek az értelmét keresni, és valaminek nyilván sikerült, valaminek nyilván a tévedés okán nem sikerült.

Az első, ami nagyon fontos, hogy az állatkínzás fogalmát ez a törvény nagyon jó irányba definiálja tovább. Ez helyes is. Csakhogy nem történik meg az, amire égető szükség lenne: ezt az állatkínzás fogalmat a Btk.-ba is beírni. Anélkül ugyanis, hogy a törvény maga nem nyitja meg a Btk.-t és semmilyen Btk.-s rendelkezést, gyakorlatilag csak a szabálysértési ügyekben definiálja az állatkínzás esetét úgy, ahogy itt le van írva.

Nem vitatom az előterjesztő szándékát, hogy szerinte az állatkínzás generálisan szerepel, de akkor például a Btk.-ban az állatkínzás deliktumát is meg kellene változtatni. Le kellene írni, hogy a Btk., a büntető törvénykönyv, ami alapján büntetjük az állatkínzást, maga mit szól, miről beszél, amikor az állatkínzás fogalmát használja. Hát, nem erről. Ha az a célunk, hogy ez megváltozzon, akkor a Btk.-ba ezt bele kell írni. Ez a javaslat erre nem ad lehetőséget.

Nagyon helyesnek tartjuk vagy tartom magam is azt, amit többen is kiemeltek, hogy az állam kvázi tulajdonosként jelenik meg a gazdátlan állatok kapcsán. Ugyan még helyesebb lenne, ha az állam jogi konstrukciójával kapcsolatban történne valami, például az állat mint dolog kérdésének a felülvizsgálata, ahogy ez Ausztriában, Németországban megtörtént; Magyarországon ez várat magára. A Magyar Szocialista Párt ezt javasolta az Igazságügyi Minisztérium felé ‑ süket fülekre talált.

Az, amit Sallai képviselőtársam úgy aposztrofált, hogy agyon lehet verni ezeket a kutyákat, valóban egy furcsa passzusa ennek a rendelkezésnek. Itt arról van szó, hogy nem számít állatkínzásnak innentől kezdve, ha a gyepmesteri telepeken vagy bármilyen ilyen helyen, ha nem tudtak gazdát találni egy szerencsétlen kutyának, macskának, akkor bizony azokat elaltassák.

Nyilván nézzünk ezzel szembe, valóban ez vár nagyon sok kutyára és macskára és egyéb állatra is ezeken a helyeken. Az itt tevékenykedők ezt nem jó szándékukból, nem jóindulatukból teszik. Kényszerből teszik, hogy ne fordulhasson elő az, hogy azzal a váddal találkozhassanak a parlamentben, hogy ők az állatkínzók, akik 400-500 fős kutyát, macskát fogadnak be, nem pedig azok, akik odajuttatják őket. Mégis ez a helyzet.

Ez a törvény azonban semmiféle garanciális elemet nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy ez a passzus nem válik valójában állatgyilkosságok okozójává. Ugyanis semmilyen eljárási szabály és garanciális szabály nincs arra vonatkozóan, hogy mennyi idő alatt kell és milyen eljárás alatt kell gazdát találni ezeknek az élőlényeknek. Ez így semmiképpen nem jó. Ezt mindenképpen meg kell változtatni a törvényben.

Nagyon helyesnek tartom az állatkísérletek kapcsán a változtatások jelentős részét. Magam is azt gondolom, hogy a XXI. században, a technika mai színvonalán nem lehet arról beszélni, hogy néhány nagyon speciális szituációtól eltekintve az állatkísérletek szükségesek lennének. Azonban mégiscsak arról van szó, hogy ez a törvény, ami előttünk van, nem annak a közhangulatnak a leképeződése, amely az állatkínzásnak és az állatgyilkosságnak akar nemet mondani, hanem valójában egy olyan uniós kötelezettségszegési eljárás vége, amely nem szól másról, csak arról, hogy hogy lehet szabályozni az állatkísérleteket, illetve az állatok védelmére való irányelv átültetése, ilyen hangzatos fogalommal. Itt nem arról beszélünk, hogy valójában a szabályozónak szándéka lenne minden kérdést megoldani, ami az ügyben felmerült, hanem csak néhány szűk passzusra koncentrál, valamire jól, valamire rosszul.

Érdekes az ebrendelet kérdése is. Eddig is lehetett ebadót szedni, önkormányzatoknak ez nem volt tilos, tehát igazából volt olyan önkormányzat, amelyik szedte, volt, amelyik nem szedte. De mi lehet a turpisság ebben a dologban? ‑ kérdeznék. Az, hogy azt mondja az új törvény, hogy az állatvédelmi feladatnak kötelező feladatot rendel meg. (Sic!) Az önkormányzati törvény felépítése logikus: azt mondja, hogy minden feladat mellé forrást kell tenni. Ebben az esetben tehát az önkormányzatoknak megnövekedett állatrendészeti feladataira ‑ nagyon helyesen megnövekednek egyébként ‑ ennek egyik forrása lehet a törvényből fakadóan az ebadó. Azért ez így nem annyira van jól!

A másik része a dolognak az ebadómentesség köre. Az önök őrülete a magyar fajták kérdése, aztán ‑ nem tudom, miért kell ezeket idetenni, de hasonlóan ‑ gyakorlatilag a vadászebek mentesítése az ebadó alól szintén egy fontos őrületük.

Egyetlen pozitívuma azonban van ennek az ebadós, mondjuk, kivételi körnek, amit a kormány megfogalmazott. Az örökbe adott élőlények, az örökbe adott kutyák kapcsán mentesülhet az ebadó alól az, aki örökbe adott ebet kap vagy gondoz. Ez szerintem egy jó irány. Ha már ilyen szabályozás van, akkor fontos, hogy ez bekerüljön. A másik kettőnek viszont igazából nem látom semmilyen értelmét.

(13.40)

Tanárként nekem nagyon fontos a felelős állattartás kérdése, és azt gondolom, hogy az állatvédelmi oktatás, illetve a felelős állattartás oktatása központi elemet kellene hogy elfoglaljon egy egészséges, állatokkal kapcsolatos tudat kinevelésében. Nagyon fontos, hogy erről szól ez a javaslat, azonban arról, hogy ez pontosan miként épül be az oktatási rendszerbe, gyakorlatilag kevéssé. Úgy gondolom, konkrétumok nélkül ezek nem nagyon mások, csak leírott szavak (Szilágyi György a teremből éppen kifelé tartó Pócs Jánosnak: Vezérszónok úr, hova megy?), amelyekből igazából semmiféle (Szilágyi György: De hova megy? ‑ Bányai Gábor: Nyugodj már le!) pozitív dolog nem várható.

Hasonlóan előírja a javaslat az állatvédelmi járőrrendszer önkormányzati kiépítésének kötelezettségét. Azt gondolom, hogy aki állatvédelemmel foglalkozik, az pontosan tudja, hogy az állatvédelmi jelzőrendszernek nagyon fontos része az, hogy állatvédelmi járőrszolgálatok legyenek a településeken. Van, ahol lelkes civilek ezt meg tudják csinálni, van, ahol erre nem képesek, van, ahol több is működik. Nagyon fontos, hogy felismerje a kormányzat, hogy ezeket szükséges létrehozni, azonban ebben az előttünk lévő jogszabályban, ezen kívül, hogy ilyennek kell lennie, erről gyakorlatilag semmit nem találhatunk. Ez így nagyon kevés.

Miről nem szól ez a jogszabály? Nem szól gyakorlatilag semmiről, ami az elmúlt években feszíti az állatvédők ügyét. Nem szól az állatvédelmi szervezetek megoldatlan szabályozásairól. Nem szól a megoldatlan támogatásukról. Nem szól az állat jogi státusának megváltoztatási követelményéről. Nem szól a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárási törvény változásairól, amely lehetőséget adna arra, hogy ne csak az állatkínzók, hanem az állatot védő civil szervezetek is félként jelenjenek meg a büntetőeljárásban. Erről mind-mind nem szól. Sőt, láthatjuk, hogy amíg a törvény nagyon helyesen a közigazgatási eljárásban lehetővé teszi, hogy az állatvédő szervezetek félként jelenjenek meg, másik oldalról azonban a büntetőeljárásban ezt a lehetőséget elveszi a civil szervezetektől. Itt összhangra kell törekedni, azt gondolom, elvárható, hogy mind a büntető-, mind a közigazgatási eljárásban ennek a dolognak legyen lehetősége.

Amíg önök kínosan ügyelnek arra, hogy a büntető törvénykönyvet és a büntetőeljárásról szóló törvényt ne nyissák meg, addig itt olyan szabályozás, amely valóban a lényeget érinti, azt gondolom, nehezen terjeszthető be. Persze nagyon sokáig hittünk önöknek. Amikor azt a választ kaptuk folyamatosan az Igazságügyi Minisztériumtól, hogy önök egy komplex jogszabállyal fognak elénk állni, amely kezeli azokat a kérdéseket, amiről akár mi, akár a civil szervezetek beszéltek, akkor többen, jómagam is, visszavontuk, illetve nem terjesztettük be azokat a jogszabály-tervezeteinket, amelyek e területre vonatkozóan születtek. Én többször javasoltam, hogy az állatkínzók és az állatgyilkosok ténylegesen kerüljenek börtönbe, és ezért szükségesnek tartottam többek között a Btk. módosítását. Ezt negyedszer azért nem terjesztettem be, mert hittem önöknek, és azt gondoltam, hogy ide fognak elénk állni, és elénk fognak tenni egy olyan törvényjavaslatot, amelyen lehet vitatkozni, és amely valóban az állatgyilkosok méltó megbüntetéséről szól. Ez nem ilyen, ami előttünk van.

Kérem, államtitkár úr, legalább azt tegye meg a vita végén, hogy arról beszél, hogy egy ilyen törvény mikor lesz előttünk. Ha valaki erre igennel szavaz, az kipipálja-e a jogalkotást már erre a ciklusra, vagy még esetleg előfordulhat, hogy az állatgyilkosok már ebben a ciklusban is börtönbe kerüljenek? Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 100 2017.05.03. 11:02  63-112

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Lehet, hogy én vagyok a parlament legnaivabb tagja, mert tényleg azt gondolom, hogy azokban a cselekményekben, amelyek kirívóan emberellenesek, tehát az állatkínzásban, állatgyilkosságban nincs pardon ebben a Házban. Tényleg azt gondolom, hogy nincs olyan tagja ennek a Háznak, aki akár el tudná fogadni, hogy vannak ilyen események.

Abban van talán különbség közöttünk, hogy mit gondolunk reagálni ezekre az eseményekre. Nagyon örültem volna, ha egy olyan javaslat van előttünk, ami érdemben reagál a legtöbb dologra, és jól reagál ‑ ez sajnos nem ilyen. Ennek ellenére van hitem abban, hogy ez a helyzet meg fog változni, mert őszintén szólva én még nem láttam olyan embert, aki azt gondolta volna, hogy igen, kicsit még jobban kellene kínozni a macskákat vagy a kutyákat; vagy hogy igen, helyén van a jelenlegi rendszer; igen, jó az, ha a homokozóba valaki szögeket tesz a kutyakajába. Tehát nem láttam még ilyen embert, nem találkoztam még ilyen emberrel. Azt gondolom, ez csak szűk része a társadalomnak.

Azonban minden jóhiszeműségem ellenére azt kell hogy mondjam, valóban súlyos probléma az, hogy a mai napig nem születnek érdemi lépések olyan ügyekben, amelyekben a társadalom egésze mond valamit, a társadalom egésze állít valamit, azt, hogy az állatkínzásnak vagy az állatgyilkosságnak megálljt kell parancsolni.

És az a vita, ami itt lezajlik, sem méltó ehhez az ügyhöz. Én tényleg nem gondolom azt, hogy a kormányzó pártoknak nincs álláspontja ebben a kérdésben. Én tényleg nem gondolom azt, hogy a velünk szemben lévő padsorokban ülő képviselőknek nincs véleménye erről a kérdésről. Én valóban nem gondolom azt, hogy a pártok között nincsenek akár, valóban jó szándékon alapuló, akár szakmai viták is ebben a kérdésben. Az, hogy ezt nem látjuk, viszont baj. Baj, mert a jogalkotás olyan, hogy úgy tud jó lenni, ha mindenki elmondja a véleményét ‑ ez azonban itt nem látszik. Ha mi komolyan gondoljuk, hogy a Fidesznek vagy a KDNP-nek van valós társadalmi támogatottsága, márpedig a közvélemény-kutatások szerint van, akkor azért azt gondolom, a pártokat is érdekelhetné például az, hogy az ő választóik mit szeretnének és mit gondolnak erről a kérdésről. Néhány Mahatma Gandhi-idézet nem fog senkit meggyőzni arról, hogy helyén van a szabályozás. Elnézést kérek, naivság azt gondolni, hogy ez így van, gondolom, önök sem hiszik ezt érdemben.

Nagyon nehéz erről a kérdésről vitatkozni, mert például arra sem kaptunk választ, ami nagyon jó lett volna a vita elején, hogy követi-e ezt a másik jogalkotás. Nem kaptunk választ a felvetések némelyikére, mert például ha az a kormányzati válasz, hogy azokat a szabályokat, amelyek kétértelműek, amelyek láthatóan nem szolgálják ezen előterjesztés szándékát, valóban kigyomlálják, átalakítják, megvizsgálják, akkor nyilván megint más az ember viszonyulása ehhez a jogszabályhalmazhoz, mint ha a szokásos hallgatásba burkolózást láthatjuk.

Előttem szóló jobbikos képviselőtársaim nagyon érdekes kísérletet tettek arra vonatkozóan, hogy azt bebizonyítsák, hogy a Btk. megnyitása nélkül mennyire nem elképzelhető az ügy kezelése. Abban biztos, hogy van vitám velük, hogy az állatkínzás ezen kiterjesztő szabályozása jó irány vagy nem jó irány, de én igyekszem úgy érteni azt, amit Szilágyi képviselőtársam is és többen is elmondtak, hogy anélkül, hogy a Btk.-t nem nyitjuk meg, ez biztosan rossz irány. Ugyanis az a probléma, hogy a Btk. egy bizonyos definíciórendszerrel dolgozik, és ebbe a definíciórendszerbe ezek az új definíciók egészen egyszerűen nem illeszthetők bele. Ez a probléma.

Nem arról van szó, hogy probléma lenne azzal, hogy a kormányzat ki akarja tágítani az állatkínzás definícióját ‑ ennek nagyon örülök ‑, hanem az a prob­léma, hogy inkoherencia jön létre a Btk. meg az állatvédelmi törvény között, úgy, hogy egyébként a Btk.-ban sincsenek megnyugtatóan rendezve ezek a de­finíciók. Mert a fő baj az, hogy a Btk. jelen szabályozása sem alkalmas, egyrészt azért, mert túl alacsony büntetési tételekkel dolgozik, de ez csak az egyik része a dolognak. A másik, hogy maguk az eljárási cselekmények sincsenek kellőképpen kidolgozva.

Nyilván senki nem gondolja komolyan, hogy egy állatkínzásért, amely nem jár az élőlény halálával, ugyanaz a büntetési tétel adható, mint az állatgyilkosságért. Jelen pillanatban azonban a Btk.-ban nincsen megnyugtatóan kidolgozva az állatkínzás, állatgyilkosság megfelelő körülhatárolása. Jelen pillanatban nincs megoldva az, hogy mi az, amikor egy állat sérelmére történik valami.

Amikor nyáron megkaptam azt a kérdést egy sajtóterméktől, és pestiesen szólva kicsit megállt bennem az ütő, hogy mi a véleményem arról, hogy valaki, azt hiszem, egy szamárral élt szexuális életet, és kommentáljam ezt a hírt, megmondom őszintén, első pillanatban rögtön kijött belőlem, hogy undorító ez a dolog. És később az ember jogászi fejjel próbálta körülhatárolni, hogy ez pontosan milyen bűncselekmény is. És nem akarom ezt a profán hasonlatot idehozni, csak ez a kérdés is jól mutatja, hogy tökéletesen kidolgozatlan a Btk. jelen rendszere.

És akkor, amikor önök egyfajta értelmezést tesznek, nyilván jó szándékból, ugyanakkor a Btk.-s lába nincs meg a dolognak, akkor ez igazából egy végrehajthatatlan definíció, akár egy túlterjeszkedő definíció lesz. Hiszen abszurdum, de a disznóvágás is lehet állatkínzás ebben az esetben, és nem pedig az a disznóvágás, ami a disznó indokolatlan szenvedésével jár. Tehát a kettő között nyilván van különbség.

Ezért nem lehet megkerülni, hogy a Btk.-t kinyissuk, nem lehet! Tehát ha önök tényleg komolyan akarják gondolni, hogy megoldják az ügyet, akkor a Btk.-t ki kell nyitni. Ezerféle irányban meg lehet ezt tenni. Az a kiterjesztett definíció, amivel önök itt operálnak, nekem szimpatikus irány, másoknak nem tetszik ‑ lehet róla vitatkozni. Hogy hány deliktumot építünk be a Btk.-ba ‑ lehet róla vitatkozni. Hogy ezeket hogy büntetjük ‑ lehet róla vitatkozni. De anélkül, hogy ezt nem nyitjuk meg, anélkül ez a dolog egész egyszerűen nem megoldás semmire.

Nem megoldás semmire, ha nem nyitjuk meg a büntetőeljárásról szóló törvényt. De ezeket lehetne sorolni, akár az oktatási jogszabályokról, az oktatási szabályozó eszközökről, a tantervekről is beszélhetünk. Nagyon helyesen ismeri fel ez az előterjesztés, hogy a felelős állattartásra nevelés egy kulcsdolog az állatkínzás megelőzésében, mert nemcsak akkor kínozzuk az állatot, ha szándékosan, valamiféle torz lelkülettől vezérelve, az ő sérelmére hajtunk végre valamit, hanem például akkor is, ha nem győződünk meg arról, hogy megfelelően tudjuk-e őt tartani, és mégis tartjuk; ha olyan élelmiszerrel etetjük, egyébként kedvességből, szeretetből, amitől szegény szenved vagy elpusztul ‑ ezek mind-mind állatkínzások.

(14.30)

Nyilván az oktatás, a nevelés segít ezen. A most túlterhelt gyerekek hetvennyolc órája után rakjunk be egy hetvenkilencediket felelős állattartás címén, vagy hogy oldjuk ezt meg? Adekvát, gyors válaszok erre nyilván nincsenek, de választ kell erre találni ‑ erről egy mondat nem hangzik el.

Aki az állatvédelemben dolgozik, az egész egyszerűen nem nevet akkor, amikor az ivartalanítás szóba kerül, nem nevet, nem is értettem ezeket a reakciókat, és az aktuálpolitikai pingpongot sem értettem. Ugyan Sallai képviselőtársam téved akkor, amikor a macskák ivartalanításának fajeltűnési következményeiről beszél, ez egyébként néhány földrészen, Ausztráliában és Új-Zélandon igaz, Európában kevésbé, de én mint macskavédő is tudom azt, hogy a macskák elszaporodásának az egyik legfontosabb oka az, hogy az ivartalanítás kérdése nincsen megoldva.

Amikor arról beszélünk, hogy kutyák falkába verődve veszélyeztetnek embereket, és azt mondja valamelyik képviselőtársam, hogy ez több vidéki településen is előfordul, a III. kerületben, a választókörzetemben tudok ilyen eseményeket, Budapest III. kerületéről beszélek. És akkor, amikor erre az a generális válasza a mai magyar jogalkotásnak, hogy lőjük ki a kutyákat, akkor nagyon jól érzi Bárándy képviselőtársam, hogy ez nincs rendben, mert ezeknek az állatoknak valamikor nem szabadna megszületniük. Zárójel: elnézést kérek a profán hasonlatért, valamikor annak a gazdának nem szabadott volna megszületnie, aki azt gondolta, hogy ezeket az állatokat magához veszi, majd utána kizavarja az utcára. Tehát ezeken nagyon komolyan változtatni kell.

Kérem, államtitkár úr, a válaszában térjen ki arra, és nyugtasson meg legalább engem, aki még próbálok önnek, önöknek hinni, nyugtasson meg arról, hogy ebben a ciklusban lesz még jogalkotás, lesz még olyan törvény, amely előttünk lesz, amely ezt a kérdést ennél generálisabban próbálja kezelni, hogy nem kipipáljuk az ügyet azzal, hogy az Uniónak kell hat-hét-nyolc év után valamit írni, akkor írunk valamit, majd ráfogjuk, hogy ez a papír az, ami jó lesz majd nekik. Ennél sokkal többre van szükség, sokkal többet érdemelnek azok az állatok, amelyekről most beszélünk, és azok a néhány tízezrek, akik próbálnak nap mint nap saját pénzükből a mostoha sorsuk kapcsán is tenni azért, hogy ezeket az állatokat jobb sors tudja életük kedvezőbb szakaszában érni, és ne menhelyen, több század magukkal várják az éppen arra járó gazdit vagy egyébként a kényszerűen elszenvedett sorsukat.

Kérem, vegyük komolyan egy kicsit ezt a témát, és ne azzal foglalkozzunk, hogy ki mit termelt, meg nem termel, meg ki hogy jár be, meg ki hogy nem jár be, hanem a téma komolyságára való tekintettel érdemben beszéljünk az előttünk álló javaslatról. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 247 2017.06.12. 1:54  246-249

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy ami a kérdésem mögöttes célja, abban mindenki egyetért, vagyis abban, hogy a Római-parton továbbra is nyüzsgő, elsősorban vízi­sport­kultúra legyen, illetve, miután a változtatási tilalom lejár a területen, ne legyen ingatlanmutyi áldozatává ez a sport.

Éppen ezért fontos a Királyok útja 33. szám alatt található kajak-kenu szövetség sporttelepe, amely korábban a KSH sporttelepe volt. Innen már novembertől kiköltöztették a bérlőket, arra hivatkozva, hogy átépítések lesznek, de ezek az átépítések nem jöttek létre, nem került erre sor. Sőt, úgy tudom, hogy még ilyen irányú kérelmet sem adtak be. Az ingatlan tulajdonosa a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő, amennyire én ezt tudom; ha nem tudom jól, akkor javítson ki, kérem.

Tudomásom szerint a telep bérlésétől azóta elállt a kajak-kenu szövetség, illetve a másik bérlő, a BMSK is, ami nem meglepetés, tekintve, hogy ennek az egyesületnek egy hasonló másik létesítménye kihasználatlan, tehát miért is tartaná fenn ezt az ingatlant. Nagyon veszélyesnek tartom ezt a tendenciát, és tudomásom szerint amióta beadtam a kérdést, azóta vannak ebben az ügyben fejlemények, amelyekről ha be tud államtitkár úr számolni, annak is nagyon örülnék.

Mindezzel együtt kérdezem államtitkár urat: lehetséges-e, hogy a szezon elején nem nyílik meg a sporttelep? Megfelel-e a valóságnak, hogy a főbérlők kivonultak a telepről? Milyen szándéka van a vagyonkezelőnek az ingatlan hasznosítására? Lehetséges-e, hogy a vagyonkezelő közvetlenül szerződjön a kabinbérlőkkel, és megmaradjon sporttelep funkciója? Illetve egy végső kérdés: várható-e az, hogy a minisztérium, a vagyonkezelő, felismerve azt, hogy egy egységes tulajdonosi szemlélettel ez a sportfunkció általában a Római-parton meg tud maradni, kialakít-e ilyen tulajdonosi szemléletet?

Köszönöm a szót. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 10 2017.06.14. 6:50  1-22

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amikor ezt a törvényjavaslatot ol­vas­tam, akkor egy kicsit zavarban voltam, mert ma­gam, követve a nemzetpolitikai államtitkárság tevé­kenységét, abban a hiszemben voltam, hogy a 2017. év Szent László emlékéve. Miként egyébként Potápi államtitkár úr ismertette is, hogy az államtitkárság milyen előkészítőmunkát végzett ennek kapcsán, illetve milyen megvalósult programok történtek, ez a gyanúm, mondjuk úgy, hogy tovább erősödött.

Azt kell mondjam, hogy a parlament szim­bo­li­kus jogalkotásakor mindig az a kérdés merül föl, hogy ez mennyire szimbolikus jogalkotás, tehát mennyire a papírjogot gyártjuk és mennyire nem ezt tesszük, hanem a valóságnak dolgozunk. Az eddigi emlékéveknél, azt lehet mondani, hogy túl nagy si­kert nem aratott a parlament. Ugyan számos emlé­kévet kodifikáltunk, de hogy bármiféle változást ho­zott volna ez bárhova is, az nem mondható.

Azt hiszem, hogy a Szent László-emlékév ügyé­ben más a helyzet, de ez nem ennek a javaslatnak köszönhető, hanem a nemzetpolitikai államtitkárság javaslatának, vagyis annak, hogy Potápi államtitkár úr csapata vagy a kormány kvázi úgymond önte­vé­keny módon ezt az emlékévet megalkotta. Ezért min­den­képpen dicséret illeti szerintem az állam­titkár­ságot, mert szemben a korábbi jogalkotással, amely gyakorlatilag semmiféle nyom nélkül múlt el, bár­milyen szimbolikus törvényalkotás itt a Házban, itt valamiféle szervezés történt.

Nagyon jó volt hallani fideszes képviselőtársam beszédét, amikor arról beszélt, hogy Győrben a Szent László-emlékév kapcsán mi is történik, mert itt is látszik az, hogy hogyan válik valami valósággá. Ezért vagyunk kicsit fura helyzetben, amikor a valóságot mint­egy hat hónapos késéssel, ha nem beszélünk ar­ról a fél évről, ami eltelt még 2016-ban a nemzet­politikai államtitkárság kezdeményezése és az év vége között, most követi ez a jogalkotás. Bár lehet szirénhangnak minősíteni ezt a felvetést, de azért mégiscsak fura, hogy egy létező emlék­év­re ‑ idé­zőjelben ‑ kapcsolódik rá a Ház, és az ese­mé­nyek után több hónappal nyilvánítja emlékévnek egy határozati javaslat 2017-et. Ezzel persze semmilyen baj nincsen, hiszen miért ne lehetne egy ilyen határozati javaslat, de azért ezt rendben lévőnek tekinteni, szerintem mindenképpen fura.

Mindig meg szoktam nézni egy hobbim miatt, hogy a Magyar Nemzeti Bank emlékpénzveretei mennyire követik a parlamenti tempót, vagyis mennyire vesznek tudomást a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott emlékpénzek arról, hogy a Magyar Országgyűlés mit minek nyilvánít. Gondolom, lehet tippelni, hogy mennyire. Szeretném jelezni, hogy például a 2017-es emlékérme-kibocsátási programot megnéztem, bár igyekeztem fejből is tudni, ebben nem szerepel Szent László-emlékérem. Ez persze nem kritika, csak tény. Ellentétben ezzel: Kossuth Zsuzsanna születésének 200. évfordulója, Árpád-házi Szent Margit születésének 775. évfordulója, Arany János születésének 200. évfordulója a Büki Nemzeti Parkról való megemlékezéses sorozat kapcsán, Irinyi János születésének 200. évfordulója, a kiegyezés 150. évfordulója, Lajtha László születésének 125. évfordulója, a Pécsi Tudományegyetem alapításának 650. évfordulója és a Kossuth tér nemzeti emlékhely, valamint a reformáció meghirdetésének 500. évfordulója szerepel. Nyilván ezek nagyon fontos dolgok, csak azt akartam jelezni önöknek, hogy nagyon sokszor van az, hogy mi alkotunk egy törvényt, amiről azt hisszük, hogy fontos és jó, aztán közben semmilyen következménye nincsen. Azért ez nem jól van.

A második ilyen dolog, amiről szeretnék beszélni, hogy persze akkor jó egy szimbolikus jogalkotás, ha valóban törekszik arra, hogy a konszenzust meg is teremtse. Hiszen arról, amiről itt nagyon sokan beszéltek, és méltatták Szent László királyunk tevékenységét, azt kell mondjam, abban mindenki egyetért. Szerintem mindenki egyetért abban, hogy a magyar királyságot és a magyar államiságot megszilárdító egyik legjelentősebb uralkodónkról van szó, akiről helyes ebben a Házban szót ejteni, és helyes neki emlékévet állítani.

Hasonlóképpen nincs vita Szent László király személyét illetően semmiféle értékelésben, tehát aki itt bárhogyan értékelte Szent Lászlót előttem szólóan, azoknak bármelyik szavával egyetértek. Ha tetszik, akkor azt tudom mondani, hogy történelemtanárként, amikor Szent Lászlóról beszéltem a gyermekeknek, én is hasonló dolgokat mondtam erről. Ebben sincs tehát semmi vita. Ennek ellenére ez a Ház már harmadik éve adós abban, hogy azokat a dolgokat, amiben nemzeti egységre lehetne törekedni, ami az egész nemzetet tudná kifejezni és amelyben mindenki egyetért, azt olyan módon prezentálja, amely valóban ezt a nemzeti egységet meg is teremti, vagyis például mindegyik frakció közösen nyújtson be ilyen javaslatokat. Ez nem történik meg, ez sosem történik meg, most sem ez történik. Ez persze kár, hogy így van, de így van.

Ezzel együtt azt tudom mondani: az, hogy egy olyan emlékév van, amit a nemzetpolitikai állam­titkárság valóban megszervezett, és ebben néhány önkormányzat, remélhetőleg egyre több önkormányzat valóban részt vesz, ez mindenképpen ezt az emlékévet kiemeli abból a sorból, amit az elmúlt több évben láthattunk. Éppen ezért támogathatóvá is teszi, bár én a magam részéről korábbi javaslatokat is támogattam abban a reményben, hogy bármit is változtat ez a dolgok menetén.

Mindezekkel együtt szeretném kérni akár az előterjesztőt, akár bárkit, aki jelen van, hogy abban az esetben, ha szimbolikus jogalkotásra törekszik, akkor két dologra mindenképpen figyeljen. Az egyik az, hogy tegye meg azokat a gesztusokat, amelyek a nemzet egységét ki tudják fejezni ebben a jogalkotásban. A másik, hogy valóban történjen valami, ne csak üres szavakkal méltassuk azt a kiváló történelmi alakot, akinek éppen emléket állítunk, hanem valóban történjen meg az, hogy ennek a személynek a példázata a mindennapokban is egy kicsit jobban az emberek tudomására jut. A magam részéről éppen ezért tudom támogatni a javaslatot. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 124 2017.09.18. 2:52  123-129

DR. KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az iskolakezdés kapcsán attól volt hangos szinte minden médium, hogy elkeseredett igazgatók akár a Vaterán is keresnek pedagógusokat; hogy a matematika-, fizika-, kémia-, informatika-, testneveléstanárokat lasszóval kell fogdosni, és ha sikerül, főleg a kistelepülési iskolákban, akkor bizony mindenki szerencsésnek érezheti magát.

Most frissen kijött statisztikai adat alapján 3-4 százalékos a pedagógushiány, de valójában a tartós pedagógushiányt ennél nagyobbra is becsülik. Úgy gondolom, hogy ennek egyértelmű az oka, az oka pedig az, hogy kudarcot vallott az önök oktatáspolitikája, kudarcot vallott az úgynevezett pedagó­gus­életpálya-modell. A pedagógusok megbecsülése ugyanis csak propaganda szintjén működik. A béremelés szintje arra volt elég, hogy az OECD-országok közül az utolsó helyről az utolsó előttire küzdjük fel magunkat.

Eközben a pedagógusok munkaterhe tovább nő, a minősítési rendszer bevezetése és az óraszámok megemelése pedig szintén növelte csak a problémát. Gyakorlatilag a minősítési rendszer maga a statisztikai adatokkal és a bürokráciával való küzdelem csimborasszójává vált, amely minden tanárnak rémálma, hiszen agyonbürokratizált és logikátlan. Pedig önök is tudhatnák, hogy tanárnak lenni nem csupán egy munka a sok közül, sokkal több annál, egy hivatás, amit az ember egy életre választ, hiszen az a munka, az a hivatás, amely jövő generációk nevelése-oktatása, az nyilvánvalóan egy egész embert kívánó, hihetetlen nagy áldozattal végzett munka.

Ma azonban a valóság az, hogy az alacsony bérért dolgozó pedagógusok rövid pórázon vannak tartva, sajnos sok esetben megbecsülés nélkül, magas óraszámmal és megfélemlítve végzik a munkájukat. A csődöt mondott életpályamodell nem hat ösztönzően a pedagógusokra, alacsonyak a munkabérek, és a munkakörülmények is rosszak, elég csak arra gondolni, hogy maguk a tanári helyiségek is szűkösek, klimatizálás a legtöbb oktatási intézményben gyakorlatilag nincs. Ijesztő kép, hogy a pedagógusok átlagéletkora rohamosan emelkedik: 37 százalékuk 50 év feletti, még a kényszernyugdíjazás hatására is; 6 százalékuk 30 év alatti.

Kérdezem ezért államtitkár urat, mit terveznek a pedagógushiány megszüntetése érdekében. Tervezik‑e, hogy végre valódi életpályát adnak a pedagógusoknak? Tervezik-e az adminisztrációs terhek csökkentését, a munkakörülmények javítását? Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 128 2017.09.18. 1:04  123-129

DR. KISS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! azt kell mondjam, hogy azok a pedagógusok, akik most kezdik el a pályájukat, 15 évesek voltak akkor, amikor önök elkezdtek kormányozni. Tehát amikor az elmúlt 8 év blabláját mindig mondja, azért jó tudomásul venni, hogy ez már a leendő pályakezdő kollégáinknak sem érvényes mondanivaló. Ha pedig arról van szó, hogy az a 15 ezer pedagógus hiányzik az állások közül, akiket ön szerint mi elbocsátottuk, akkor itt egy 8 éve húzódó problémáról van szó, amit önök nem tudtak megoldani.

A válasza, azt kell mondjam, siralmas volt. De ha volt szíves az én saját pedagógushivatásommal viccelődni, engedje meg, hogy azt tudjam mondani, hogy abban az iskolában, ahonnan indultam, a mai napig sincsen klíma sem a termekben, sem a tanári szobákban. Az én saját iskolai asztalom nem nagyobb, mint ez a parlamenti asztal, csak kicsit több tankönyv és kicsit több napló áll rajta időnként. Ha ezt normális munkakörülménynek lehet nevezni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akkor nagyon eltérő fogalmaink vannak. Nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 125 2017.09.19. 5:00  124-125

DR. KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amikor azon gondolkodtam, hogy ebben az ügyben szót kérek, akkor nem gondoltam végig teljesen az ügy terjedelmét, éppen ezért azt kell hogy mondjam, a témának csak egy kis részét fogom tudni most megragadni, és a későbbiek során még újabb és újabb felszólalások lesznek, amikor érintem ezt a témát.

Azért is nagyon fontos ez az ügy, mert alapvetően a Római-part árvízvédelmének a kérdése egy olyan kérdés, amiben alapvetően mindenki egyetért, és mindenki azt mondja, hogy bizony meg kell védeni a III. kerület lakosságát egy esetleges árvíztől. Én magam is részt vettem a legutóbbi árvízi védelemben, pakoltam a homokzsákokat, és éppen ezért tudom azt, hogy ez milyen munka, és tudom, hogy közvetlenül hogy fenyegeti az ár a választókörzetem lakóit. Hát, senkinek nem kívánom, hogy átélje ezeket az élményeket, mármint nem a homokzsák pakolását, hanem azt a félelmet, amit az emberek éreznek, amikor a vagyonuk, a sorsuk veszélybe kerül.

Emiatt a kerület politikai élete nagyon sokáig konszenzust is tudott teremteni, mert nagyon sokan hittünk egymásnak, és hittük azt, hogy ezt a kérdést meg lehet oldani. Amikor tíz vagy több mint tíz évvel ezelőtt ez a kérdés előkerült, akkor persze még nem ilyen nyomvonal mellett és nem ilyen környezeti károkról volt szó, és nem ekkora összegről volt szó. Egy átlátható beruházásról volt szó. Arról volt szó, hogy akik ott élnek, és hasznát élvezik ennek a beruházásnak, azok részt fognak venni ennek a projektnek a finanszírozásában. Arról volt szó, hogy akár éveken át tartó kommunikációval, a lakosság véleményének a megkérdezésével és az ő tájékoztatásával történik a projekt megvalósítása. Arról volt szó, hogy egy tág körű egyeztetés indul meg a szakmai közéletben, és egy olyan javaslat érkezik az emberek elé, ami egy szakmai konszenzuson alapul, és amelyet egyébként az élet gyakorlatilag kimunkált. Ebből sajnos semmi nem lett.

Akkor kezdjük el azt a kronológiát, amelyben a Római-parti gát megragadható, és amivel szerintem nem fogok ma végezni.

2011 áprilisában a Fővárosi Közgyűlés dönt arról, hogy sürgősen gátat kell építeni a területen, azzal a céllal, hogy megerősítsék a Csillaghegyi-öblözet árvízvédelmét. Nem döntenek a nyomvonalról, de az ötletet valamennyi párt támogatja. A Fővárosi Közgyűlés akkori ülésén Bihary Gábor fővárosi képvi­selő, aki a kerületnek volt sokáig szocialista önkormányzati képviselője, és így óbudaiként talán érintett közvetlenül is, elmondja, hogy az ellenzék semmiképpen sem akarja gátolni azt, hogy az árvízvédelem ügye előrehaladjon, azonban elvárja a korrekt tájékoztatást, és elvárja, hogy a lehető legjobb javaslat érkezzen az emberek elé. Ez 2011 áprilisában történt, tehát több mint hat évvel ezelőtt történik ez a történet.

Két évig úgy tűnik, hogy semmi nem történik. Tervezés folyik, időnként rákérdezünk arra, hogy milyenek ezek a tervek. Kezdenek információk potyogni először arról, hogy itt lényegesen több környezeti terhelés lesz, mint amiről előzetesen szó volt; aztán arról, hogy más a nyomvonal, mint amiről előzetesen szó volt; aztán arról, hogy mások lesznek az összegek, mint amiről előzetesen szó volt, de konkrétumot senki nem mond. Nyilvánvalóan, míg konkrét terveket senki nem lát, addig az ember élhet a jóhiszeműségével, és nincs oka az ellenkezőjét gondolni. Ugyanakkor azonban civil szervezetek már ekkor is kezdik észlelni, hogy probléma van.

2013 áprilisában a főváros bejelenti, hogy a parton képzeli el a védekezést, ahol 435 fát kell kivágni, tehát 435 fát kell kivágni. A mobilgát alapzatát kisebb mélységűre tervezik, mert az eredeti tervek szerint a mélyen kiépített résfal elzárná a természetes vizek útját, és mocsarasítaná a területet. Tarlós arról beszél, hogy helyi népszavazásra van szükség. Ezután megint sokáig nem történik semmi, majd egyes tervek elkezdenek 1000-1500 fáról is beszélni, illetve módosítani kell az irányadó árvízvonalat, hiszen logikus, hogy nagyobb árvizet kell kibírni a mobilgátnak. Azonban azzal a problémával találkoznak a tervezők, hogy ha olyan magasnak kell lennie az eredetihez képest a gátnak, akkor az alapzatnak meg mélyebbnek kell lennie, és ezzel megtörténik az, amit el akarnak kerülni, vagyis hogy túl mélyre nyúlik az alapzat, és emiatt mocsarassá válik a terület. Ezt a problémát 2015 januárjáig nem sikerül megoldani, ezért a terveket visszavonják, és új terveket csinálnak - ahonnan majd fogom folytatni a hétfői alkalommal a hosszú történetet. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 40 2017.10.24. 1:37  39-42

DR. KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ebben az ügyben már néhány alkalommal kérdést intéztem a Házhoz, pontosan azért, mert korábban szó volt arról, hogy a villa­mos­vonal meghosszabbodik, és most úgy tűnik, hogy mégsem ez a helyzet, bár ez az a beruházás, amely összekötné az Óbudai temetőt és környékét a III. kerület legforgalmasabb részeivel, illetve megfelelő nyomvonal esetén az esztergomi vasútvonal is gyors és korszerű átszállási lehetőséget kaphatna. Ez az amúgy is túlterhelt Bécsi út forgalmát alkalmas lehetne csökkenteni, de általában az esztergomi vasútvonal szerepét is a fővárosi tömegközlekedésben javítaná.

Úgy tűnik azonban, hogy ezek a szempontok kevesek voltak, és nem valósul meg a beruházás. Ennek az okait azonban már csak találgatni lehet; számos hír kering a kerületben arról, hogy miért is nem. Az egyik az, hogy maga Tarlós István akadályozta meg a projektet. Ezt egyébként egy meglehetősen furcsa interjúban maga is elismerte, úgy fogalmazott, hogy számos fájdalmas döntés közül az egyik ez volt.

Hogy tisztán lássunk, és ne legyen köd a fejekben, ezért szeretném kérdezni a tisztelt államtitkár urat, hogy igazat állít-e Tarlós István, miszerint ő akadályozta meg ezt a beruházást. Ha igen, hogyan? Milyen egyeztetések folytak ebben az ügyben a főváros és az állam között, illetve valaha remélhető-e, hogy megvalósul a villamosvonal meghosszabbítása? Várom érdemi válaszát.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 96 2017.10.24. 1:45  95-98

DR. KISS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Több mint egy év telt el azóta, hogy ugyanebben az ügyben Rétvári államtitkár úr arról tájékoztatott, hogy Magyarország Kormánya elkötelezett abban, hogy a partiumi és székelyföldi egészségügyi ellátó intézmények létrehozásával összefüggésben egy konstruktív együttműködésre törekedjen a helyiekkel, és akár egy kórház is épüljön itt. Tudomásom szerint ilyen egyeztetések valóban voltak helyi egyházak, civil szervezetek és a magyar kormány között.

A válaszából az is kiderült, hogy minden kormányzati elköteleződés korai mindaddig, amíg a szakmai elképzelések véglegesítése nem történt meg ‑ igyekeztem szó szerint idézni. Az elmúlt hónapokban sikerült előrehaladást elérniük az érintetteknek a koncepciók előkészítésében, azonban nyilvánvaló, hogy a működési kiadások és a költségvetési hatások számszerűsítése nem történhet meg a pontos szakmai tervek vázolását megelőzően. Ez történt 2016 februárjában. A válaszában valóban megerősítette akkor is, hogy folynak ilyen egyeztetések, és tudomásom szerint azóta is folynak ezek az egyeztetések.

Nem tudom, hogy hol tart az ügy, mikor lesz végleges koncepció, ebben a ciklusban elkezdődik-e esetleg egy Partiumban lévő állami vagy magánkórház építése, abban esetleg kik fognak dolgozni, tudhatunk-e valamit arról, hogy ennek az ügynek a részletei hol tartanak. Hol tart tehát a magyar állam támogatásával létrehozandó erdélyi vagy partiumi magánkórházak ügye, és vélhetőleg, ha ez tudható, milyen forrásokat kell igénybe venni, ezért mennyibe fog kerülni ez az adófizetőknek? Várom államtitkár úr válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 216 2017.10.24. 5:06  215-218

DR. KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Korábban már elkezdtem arról beszélni, hogy a római-parti mobilgátnak és általában az árvízvédelemnek milyen a története az elmúlt másfél évtizedben, és ezt a hozzászólást szeretném folytatni, hiszen elég messze nyúlik a történet és nagyon sok elágazása van.

A következő etap, amiről kell beszélnünk, 2016. október 9., amikor a helyiek tüntetnek a mobilgát ellen, széles civil összefogás valósult itt meg. 2017. április 5-én a Fővárosi Közgyűlés ennek ellenére dönt magáról a tervről, kijelölik a pontos nyomvonalat. Ez nagyon fontos, hiszen itt vált teljesen világossá mindenki számára, hogy pontosan hol is húzódik az új gát, és pontosan milyen távlata van a mobilgát megépítésének. Június 14-én a mobilgát engedélyt is kap a Fővárosi Önkormányzattól.

2017. március 6-án, tavasszal van az első lakossági fórum ebben a kérdésben, és eddig ez az egyetlen, önkormányzat által szervezett lakossági fórum. Ez nagyon fontos, hiszen ezt megelőzően olyan lakossági tájékoztatás magáról a projektről, amely egyébként elvárható volt, és amit korábban egyébként az ellenzéki pártok is, sőt maga a helyi Fidesz is fontosnak tartott, nem történt. Március 13-án ennek köszönhetően is a III. kerület valamennyi ellenzéki pártja, tehát valamennyi ilyen pártja közös nyilatkozatban helyi népszavazást kezdeményez, ezt a helyi választási bizottság elutasítja. A terv, amely áprilistól kering a fővárosban, elmondtam, hogy nagyjából mikor fogadják el, gyakorlatilag kockázatelemzés és érdemi közbeszerzési eljárás nélkül köröz mindenütt. Jó példa a Fővárosi Önkormányzat testületének az ülései, ahol a képviselők vagy helyben osztott napirendként, vagy a pontos háttérszámítások nélkül szavaztak mind a nyomvonalról, mind pedig a dolog kockázatáról. A mai napig olyan kockázatelemzési terv, amelyet bárki aláírt volna, erről a projektről nincsen.

Mindezek ellenére, mint mondottam, 2017. június 14-én a főváros engedélyezi az építtetést, ezért aztán két magánszemély népszavazást kezdeményez ebben az ügyben, amit a Fővárosi Választási Bizottság elutasít, de látható, hogy október 10-én a Kúria mégis úgy döntött, hogy lehet népszavazást kezdeményezni a mobilgát ügyében összbudapesti szinten. Szeptemberben Tarlós István főpolgármester először azt nyilatkozza, hogy szeretne népszavazást, amit maga kezdeményez, majd egy hét múlva azt nyilatkozza, hogy félreértettük a szavait, és ilyet sosem mondott, de persze nem lesz gátja egy népszavazásnak, hiszen fontos a helyiek véleménye. Ehhez képest gyakorlatilag magát a projektet 2017. október 18-án a főváros egy döntésben maga is megtorpedózza azzal, hogy a népszavazásra vonatkozó kérdéseknél magát a határozatot visszavonja.

Most jelen pillanatban itt áll a történet, és várjuk, hogy mi is lesz az ügy folytatása, mert az árvízvédelemre nyilvánvalóan szüksége van a III. kerületnek, de ez nem feltétlenül jelenti a mobilgátat. Persze sokszor éri vád a különböző III. kerületi szereplőket, hogy ők miért kritizálják ezt a tervet, hiszen ezt ők korábban megszavazták, ezért fontos rögzíteni, hogy ezt a tervet ilyen formában soha semmilyen ellenzéki politikus nem szavazta meg. 2009-ben, amikor erről fővárosi döntés volt, akkor a terv valamivel több mint 4 milliárd forintról szólt a mostani 40 milliárd forint helyett, 400-500 fa kivágásáról szólt a 2500 fa kivágása helyett. Arról volt szó, hogy a Nánási úti védvonalat megerősítik, és a római-parti mobilgát egy kiegészítő védekezés volt, most erről szó nincsen. Arról volt szó, hogy megkérdezik a helyieket, erről szó nincsen. Arról volt szó, hogy tájékoztatják a helyieket, erről szó nincsen, ilyen érdemi tájékoztatás nem történt.

A látványterv, amelyet a főváros megbízásából az építtető cég készített, mindenképpen érdekes, a science fiction kategóriájába beletartozó, semmi köze nincs még a tervekhez sem, mert azt alá kell írni, hogy sehol nincs olyan előírás, hogy a látványtervnek, amelyet a lakosság számára vakítás céljából kiraknak, olyannak kell lennie, mint a valóságnak. Úgyhogy gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy ezen a területen a ködösítés megy. A III. kerületiek szeretnének árvízvédelmet, de szeretnének tisztán látni, és nem szeretnének ingatlanmutyit. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 106 2017.11.20. 2:07  105-108

DR. KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Magam nagyon sokáig az utolsó néhány hétben azt gondoltam, hogy végre véget ér az a sakkozás, amit az érintett önkormányzatok egymással folytatnak, és nagyjából kartávolságra kerül az M0-s körgyűrű északi szakaszának a megépítése. A III. kerület ország­gyű­lé­si képviselőjeként nagyon megörültem ugyanis annak, hogy végre kiírták a közbeszerzést erre a be­fejező szakaszra.

A projekt már nagyon régóta húzódik, ha tetszik, a húzódás pártokon és kormányokon átívelő, mintegy közös pontja és közös szégyene valamennyi előző kormánynak. Kár ez, mert megvalósulása nagyon sokat segítene a III. kerületben élőkön is, és az országnak is nagyon hasznos lenne, hogy végre Budapestet el tudja kerülni az az autóforgalom, akinek nincs is ott benn dolga. Jó lenne, ha létre tudna jönni az elkerülő szakaszhoz egy budapesti északi városkapu, ami kiszolgáló egységekkel és új, modern parkolókkal adott esetben akár egy átszállóhelyként is tudna üzemelni.

Ehhez képest, ha tetszik, bombaként robbant a III. kerületben az, hogy a solymári önkormányzattal a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. nem tudott megállapodni, ezért aztán maga az önkormányzat jegyzője nemleges szakhatósági állásfoglalást adott a folyamatban lévő építési engedéllyel kapcsolatban, és ezzel megakadályozta az M0-s északi szakaszának a felépülését, vagy legalábbis valameddig megakadályozta.

(13.20)

Kérdezem ezért az államtitkár urat: mi a reális kezdete a körgyűrű befejező szakasza elkészültének, illetve elindulásának, és mikorra épül meg az elkerülő út, ha vélhetőleg minden a tervek szerint halad? Tervezik-e, hogy az M0-s körgyűrű mellett a békásmegyeri HÉV-megállót is fejlesztik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és egyfajta közlekedési csomópontot hoznak létre? Várom a válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)