Felszólalás adatai

A jelenleg hatályos törvény rendelkezései szerint házi segítségnyújtás csak gondozási szükséglettel bíró személy számára nyújtható, aki után az állam normatív hozzájárulást fizet. Az előterjesztés az idősotthoni ellátáshoz hasonlóan alapozza meg azt, hogy azok az igénylők, akik vállalják a szolgáltatási önköltség megfizetését, gondozási szükségletvizsgálat, valamint jövedelemvizsgálat nélkül is részesülhessenek ebben a szolgáltatásban. Mivel az ellátott megfizeti az ellátásának a költségeit, ezért állami támogatás utána nem jár, a szolgáltató pedig mentesítést kap azon térítésidíj-szabályok alkalmazása alól, amelyek meghatározzák, hogy a személyi térítési díjat mi alapján, a jövedelem hány százalékában lehet megállapítani, így lehetővé válik az önköltség megfizetése.

A javaslat lehetőséget ad ugyanakkor arra is, hogy az ellátott állapota amennyiben ezt indokolja, elvégezhető legyen a gondozási szükséglet vizsgálata, tehát nem zárja ki ennek a vizsgálatnak a lehetőségét, és amennyiben a gondozási szükségletet megállapítják, akkor jogosulttá válik az intézmény ezen ellátott után is normatív állami hozzájárulás igénybevételére, ekkor azonban természetesen már az általános térítésidíj-szabályokat kell alkalmazni. A gondozási szükséglet nélküli igénybevételre ez év július 1-jét követően kerülhet sor. A módosítás, úgy ítélem meg, hogy kedvező a szolgáltatók és az igénybevevők számára egyaránt, mert a gondozási szükséglet alsó pontértékének tavalyi felemelése miatt a szolgáltatásra már nem jogosult személyek a költségek megfizetése mellett továbbra is igényelhetik a házi segítségnyújtást.

Engedjenek meg egy példát a változtatás jogosságának igazolásául. Salgótarján önkormányzata kistérségi szinten látja el ezen kötelező feladatát. Házi segítségnyújtásra a működési engedélyünkben 750 fő szerepel, ebben az évben 725 személlyel kötöttünk ellátási szerződést, és a tényleges igénybe vevők száma pedig 650 személy. Van tehát férőhelyünk, kapacitásunk, viszont jó néhány személy nem tudja igénybe venni a szolgáltatást, mert nem éri el az alsó ponthatárként megadott tíz pontot. Az a tapasztalat, hogy a családok szívesen kifizetnék a teljes térítési díjat, csak hogy biztonságban érezzék idős hozzátartozójukat, és ahogy az előbb mondtam, amennyiben már szükséges és lehetőség van a vizsgálatra, akkor természetesen az intézmény az állami támogatást is le tudja hívni.

Sőt, én továbbmegyek, úgy gondolom, hogy a későbbiekben még tovább kell majd gondolnunk a házi segítségnyújtás intézményét, hiszen egyre nagyobb az igény erre a szolgáltatásra, érdemes lesz újra és újra felülvizsgálni a gyakorlati tapasztalatok függvényében a továbblépés lehetőségeit. Én ellenzéki képviselőtársaimmal szemben nem látok problémát abban, hogyha egy törvényt újra idehozunk a Ház elé, megvizsgálva a gyakorlati tapasztalatokat, annak függvényében módosításokat teszünk.

(14.30)

A másik kiemelésem a finanszírozási rendszerbe történő befogadás szabályainak pontosítását célzó módosítás. Én fontosnak tartom, hogy a mentesítési esetek száma kibővül. Kapacitástól függetlenül be kell fogadni a finanszírozási rendszerbe a szolgáltatást, ha a működési engedély módosítását szétválás, egyesítés, a fenntartó intézményei, telephelyei közötti férőhelyszám-átcsoportosítás, egyik telephelyről a másikra történő áthelyezés, továbbá a férőhelyek átminősítése teszi szükségessé, természetesen azzal a feltétellel, hogy nem járhat költségvetési többletkiadással.

Ez a módosítás jelentős könnyebbséget jelent nekünk, önkormányzati fenntartóknak is, hiszen férőhelyszám-átcsoportosítás vagy -áthelyezés esete gyakran előfordulhat, például az egyes településrészekben működő idősklubjaink esetén is, hiszen adott esetben évről évre módosulhat az igénybe vevők létszáma, az adott település demográfiai helyzete függvényében. A módosítás következtében nem lesz már szükség minden esetben az NRSZH-hoz fordulni kérelemmel, és ez bizony lényegesen lecsökkenti a várakozási időt és az adminisztrációt is. Szintén kivételt képez a befogadás alól, ha a férőhelyek átminősítésére demens állapot bekövetkezése miatt kerül sor. Erre is nem egy, nem két példát tudunk hozni saját önkormányzati tapasztalatunkból.

Valamint a fenntartóváltozás esetében sem beszélhetünk új szociális szolgáltatásról, illetve új férőhelyek létrejöttéről, ezért van szükség arra, hogy a törvényben rögzítsük: ebben az esetben nincs szükség szakhatósági eljárás keretében a befogadás megállapítására. Tehát hogyha marad ugyanaz a férőhely, de átcsoportosítás vagy fenntartóváltás van, akkor ez lényegesen egyszerűbbé teszi a dolgunkat, hiszen jelentős adminisztratív terheket veszünk le ezáltal a fenntartók válláról.

A másik törvény, amelyből szeretnék kiemelni, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló '97. évi XXXI. törvény módosítása, mégpedig a családi pótlék iskoláztatáshoz kötésének új szabályairól szeretnék még szólni. Úgy gondolom, fontos az újraszabályozás, ezt a mi tapasztalataink is alátámasztják. A tervezet tehát újraszabályozza az iskoláztatási támogatás felfüggesztésének és szüneteltetésének rendszerét. A módosítás lényege, hogy az iskolalátogatási kötelezettség elmulasztása esetén minden gyermekre, a gyermek életkorától, a család jövedelmi helyzetétől függetlenül ugyanaz a jogkövetkezmény vonatkozik, azaz ilyen esetben az iskoláztatási támogatás folyósítása szünetel, megszűnik tehát a felfüggesztés intézménye. Tehát a családi pótlékot nem kell családtámogatási folyószámlára folyósítani; a visszamenőleges kifizetésére ismételt iskolába járás esetén nem kerülhet sor.

Az iskoláztatási támogatás szüneteltetésének időtartama alatt a rászoruló, rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult gyermekek sem kaphatják meg a jelenleg természetben nyújtott ellátást. A módosítás előnye az én véleményem szerint, hogy a szigorúbb szankciók a gyermekeket és családjukat jobban ösztönzik a tanulmányi kötelezettség teljesítésére.

A változtatás eredményeképpen az eljárásrend jelentősen leegyszerűsödik, hiszen az iskolalátogatási kötelezettség elmulasztása esetén minden egyes alkalommal a családi pótlék szüneteltetését kell kezdeményeznie a jegyzőnek. Nincs szükség a családtámogatási folyószámlára és a természetben nyújtott családi pótlék felhasználását biztosító eseti gondnokra sem. Annak érdekében, hogy a gyermek magatartásbéli problémáinak vagy a gyermek környezetében megjelenő, a szülők hozzáállásával, családi-anyagi gondokkal összefüggő problémák megoldásához a család segítséget kapjon, az iskoláztatási támogatás szüneteltetéséhez a 16 évesnél fiatalabb gyermekeknél továbbra is kötelező a védelembe vétel.

És engedjenek meg megint egy salgótarjáni példát! Nálunk is komoly problémát okoz az iskolábajárási kötelezettség elmulasztása. Náluk viszont az országos átlaghoz képest inkább a 14 éven aluli általános iskolás korosztály adta a regisztrált esetek többségét, 57 főből 44 általános iskolás korú gyermeket érintett. Ez az összes általános iskolás közel 2 százaléka.

A gyámhatóság a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő kiskorú esetében az iskoláztatási támogatás természetben való nyújtásához 50 esetben rendelt ki eseti gondnokot, akik az iskoláztatási támogatás jogosultjával egyeztetett pénzfelhasználási terv alapján gondoskodtak a támogatásnak a kiskorú érdekében történő felhasználásáról.

Eseti gondnoki feladatokat mi több intézményen keresztül láttunk el, egyrészt a kistérségi szociális és gyermekjóléti szolgáltató központunk családgondozói segítségével, másrészt a város egészségügyi-szociális központja védőnői, valamint a hivatal ügyintézői segítségével. El kell mondjam, hogy ez igen komoly terhet jelentett az eseti gondnokok számára.

Jelenleg a hatályos szabályozás értelmében a szünetelés, illetve a felfüggesztés megszüntetésére csak akkor kerülhet sor, ha a gyermek egyetlen tanórát sem mulaszt. Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy akár néhány perces késések is a családi pótlék megvonásának fenntartását jelentik, ami arra figyelemmel, hogy a módosítás szerint a családi pótlék visszamenőlegesen nem fizethető ki, aránytalanul szigorú szankció lenne. A tervezet szerint ezért a szüneteltetés megszüntetését a jegyzőnek akkor kellene kezdeményeznie, ha a gyermek öt kötelező tanórai foglalkozásnál nem mulaszt többet igazolatlanul. Én ezt is fontos módosításnak tartom.

Egyetértek azzal az alapelvvel, hogy a szociális támogatások és a családtámogatások élesen különváljanak. Ennek megfelelően érvényesíthetjük azt, hogy az iskolába nem járó gyermekek utáni családi pótlék kifizetésére ne kerülhessen sor. Pedagógusként mondom azt, hogy valamennyiünknek a legfontosabb érdeke az, hogy minden gyerek járjon iskolába, és ha szükséges, akkor megfelelő eszközökkel, módszerekkel ki is kell ezt kényszeríteni.

A szigorúbb szankciók, én úgy gondolom, hogy a gyermekeket, családjukat majd jobban fogják ösztönözni a tanulmányi kötelezettség maradéktalan teljesítésére. Ezt én messzemenően támogatom. És ezen néhány kiemelés alapján azt kérem minden képviselőtársamtól, hogy támogassa az előttünk lévő törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)