Készült: 2024.04.19.22:16:29 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

250. ülésnap (2012.12.17.),  73-79. felszólalás
Felszólalás oka Interpelláció megtárgyalása
Felszólalás ideje 9:42


Felszólalások:   65-73   73-79   79-85      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e az államtitkári választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 202 igen szavazattal, 34 nem ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Tóth Csaba, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: "Rokkantsági ellátások: egyre többen ellátás és munka nélkül?!" címmel. Tóth Csaba képviselő urat illeti a szó.

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A megváltozott munkaképességű emberekkel kapcsolatos problémák miatt sajnos ismét kérdésekkel kell fordulnom önhöz, miután még mindig nem kaptam ezekre érdemi választ.

A költségvetés számára az idén biztosan nem keletkezik megtakarítás a rokkantsági ellátások átalakításából, miközben az érintettek számára drasztikus változásokat jelent az ellátások csökkentése, a kedvezmények megvonása, a felülvizsgálatok bizonytalansága. Az első Széll Kálmán-terv alapján még 88 milliárd forintot akartak megspórolni, ám úgy tűnik, hogy inkább előirányzat-túllépés fog bekövetkezni, hiszen a rokkantsági és rehabilitációs ellátásokra előirányzott 342 milliárdból szeptember végéig a keret 78 százalékát költötték el. Ezzel számolva minimum 10 milliárd forintos túllépés várható. Ezért kérdeztem korábban, hogy tervez-e további drasztikus intézkedéseket a kormány a kitűzött kiadáscsökkentési cél elérésének érdekében. Eközben pedig 70 ezerről 50 ezer forint alá csökkent az egy főre jutó rokkantellátás átlagos összege. Ön szerint miként lehet megélni az ilyen mértékben csökkentett ellátásokból, miközben minden egyre drágább?

Lehetne folytatni a sort a rehabilitációra javasoltak csalódásával, akik azt hitték, hogy legalább majd munkához jutnak. Azonban a rehabilitációs kártyával rendelkező 63 ezer embernek még a 10 százaléka sem jutott eddig álláshoz. Viszont leírták, hogy a vizsgálatra kötelezettek több mint 28 százaléka rehabilitációs ellátásban részesül, így a rehabilitációt követően visszatérhet a munkába. A megfogalmazás azt sugallja, mintha lenne hova visszatérniük az érintetteknek, mintha éppen csak kis kitérőt tennének a rehabilitációs ellátás rendszerében. A kormány láthatóan nem tud valódi segítséget nyújtani a rehabilitálhatónak nyilvánított rokkantak számára sem, nemhogy azok számára, akiktől mindent elvettek. Ismét megkérdezem, hogy eddig vajon hány embernek sikerült elhelyezkednie, akiknek elvették a rokkantellátását.

A tárca azt mondja, hogy a felülvizsgálatok első féléves adatai szerint a vizsgálatra kötelezettek csaknem 60 százaléka nem volt rehabilitálható. Tehát mégsem volt igaz az, hogy a felülvizsgálatra kötelezettek nagy része munkaképes. Vagy lehet, hogy a megszorításokhoz igazított minősítési rendszer nem elég hatékony? Korábban azt állították, hogy a rokkantnyugdíjrendszer átalakítása előtt Magyarországon több mint 900 ezer ember kapott valamilyen jogcímen rokkantsági ellátást. Ez a szám soha nem volt igaz, mert jelentős részük már akkor is korhatárt elért rokkantnyugdíjas volt. Ön szerint attól, hogy mintegy 400 ezer ember az idén már öregségi nyugdíjat kap és nem rokkantsági nyugdíjat, javult az érintettek egészségi állapota? Azt mondták, hogy 2013 végéig befejezik a felülvizsgálatokat. Ezzel szemben nemrég azt nyilatkozták, hogy csak 2014 végére fejeződnek ezek be. Mi lesz azokkal, akiknél még nem történt meg a felülvizsgálat? Mikor tudják meg, hogy mikor kerülnek sorra?

Tisztelt Államtitkár Úr! Ezekre a kérdésekre várom a válaszát. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Válaszadásra megadom a szót Halász János államtitkár úrnak.

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által többször is feltett kérdésre, mely szerint milyen megtakarítást vár a kormány a rokkantsági nyugdíjrendszer átalakításából, mindannyiszor azt a választ kapta, hogy a rendszer átalakításának célja nem a megtakarítások elérése, hanem az ellátórendszer átláthatóvá tétele, foglalkoztatási-rehabilitációs szerepének a növelése. Így újra csak arról tudom tájékoztatni a képviselő urat, hogy a kormány nem tervezi a megváltozott munkaképességű személyek ellátásainak további átalakítását.

Tisztelt Képviselő Úr! Az ellátórendszer átalakítása több különböző típusú ellátás két biztosítási elvű ellátássá alakítását jelentette. Eszerint rokkantsági vagy rehabilitációs ellátást kapnak a korábban 27 ezer forint összegű ellátásban részesülő rendszeres szociális járadékosok és a 65-70 ezer forintos átlagos ellátási összeget kapó korábbi rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjasok. E két csoport ellátásaiból számítjuk az átlagösszeget. De ez nem jelenti azt, hogy az ellátás elnevezésének megváltoztatásával közel 20 ezer forinttal csökkent volna a korábbi rokkantsági nyugdíjasok ellátása. Tehát amikor ilyet állít, akkor vagy tudatosan a gyurcsányi hazugságok útján jár, vagy nincs tisztában a szabályozással.

Tisztelt Képviselő Úr! A felülvizsgálatokkal kapcsolatosan arról tájékoztatom, hogy azok ütemezetten folynak. Mint az a vonatkozó jogszabályokból következik, a felülvizsgálatra nem kerülhet később sor, mint a korábban előírt soros felülvizsgálat időpontja, így ezt mind az érintett, mind pedig a szakigazgatási szerv figyelemmel tudja kísérni.

Tisztelt Képviselő Úr! A rehabilitációs kártyára vonatkozó aggodalmait, kétségeit is szükséges eloszlatni, ugyanis rehabilitációs kártyát nemcsak az kérhet, aki nem folytat keresőtevékenységet, hanem az is, aki már dolgozik. De igaz az is, hogy nem minden megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatásához veszi még igénybe a munkáltató a rehabilitációs kártya nyújtotta kedvezményeket. Így az ön által mondott adatokból semmiképp nem következik az, hogy a rehabilitációs kártyával rendelkezőknek csupán 10 százaléka dolgozik. Ön tudatosan ferdít, ahogy önök, szocialisták ezt tenni szokták.

Tisztelt Képviselő Úr! Akkor sem bontja ki ön az igazság minden részletét, amikor ismét felveti a minősítési rendszer hatékonyságát. Az ön állításaival szemben az az igazság, hogy a rokkantsági kérelmek elbírálásának komplex minősítési rendszerét nem most, hanem 2008-ban vezették be. Kérem, jól figyeljen, ne kelljen esetleg minden héten elmagyarázni önnek, mert mindig újra meg újra megkérdezi: a rokkantsági kérelmek elbírálásának komplex minősítési rendszerét nem most, hanem 2008-ban vezették be. Vagyis az ön által bírált rendszert önök, szocialisták vezették be. Az előző rendszer legfőbb jellemzője az objektív, számon kérhető elbírálási szempontrendszer hiánya volt. Ezen változtattunk, hogy mindenki számára hozzáférhető és ellenőrizhető legyen a rehabilitáció. (Zaj az MSZP soraiban.)

Remélem, képviselő úr, hogy szocialista képviselőtársai hangos bekiabálásai ellenére hallotta a válaszomat. Valóban több kérdése volt, mindegyikre válaszoltam, ezért kérem, fogadja el azokat. (Bekiabálások a szocialisták padsoraiból: Szégyelld magad! - Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kérdezem képviselő urat, hogy elfogadja-e az államtitkári választ.

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár úr, tekintettel a közelgő karácsonyra, arra gondoltam, hogy elfogadom a válaszát (Derültség, moraj.), de csak addig tudtam erre gondolni, amíg végig nem hallgattam. Pedig higgye el, nem sok kellett volna hozzá. Elég lett volna annyi, hogy a gyalázkodás helyett bocsánatot kér ezektől az emberektől. Bocsánatot kér a megváltozott munkaképességű emberektől, bocsánatot kér a rokkant emberektől azért a gyalázatért, amit elkövettek velük szemben. És ha bocsánatot kért volna, akkor elfogadtam volna a válaszát. És ha bocsánatot kért volna, és még arra is tett volna ígéretet esetleg, hogy jóváteszik azt, amit elrontottak, rendbe hozzák, akkor egészen biztosan elfogadtam volna a válaszát. De államtitkár úr, ön se bocsánatot nem kért, se nem tett semmiféle ígéretet, így nem tette lehetővé számomra, hogy elfogadjam ezt a silány választ. Úgyhogy ezt nem tudom elfogadni.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e az interpellációra adott államtitkári választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 206 igen szavazattal, 75 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Szilágyi György, a Jobbik képviselője, interpellációt nyújtott be a nemzeti fejlesztési miniszterhez: "A fejlesztéspolitika totális csődje?" címmel. Szilágyi György képviselő urat illeti a szó.

(15.10)




Felszólalások:   65-73   73-79   79-85      Ülésnap adatai