Készült: 2020.06.02.22:32:22 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

177. ülésnap (2004.10.25.), 491. felszólalás
Felszólaló Cserna Gábor (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend utáni felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:15


Felszólalások:  Előző  491  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

CSERNA GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt néhány kitartó Képviselőtársam! Én is megköszönöm az államtitkár úrnak, ha reagál az általam elmondottakra, annál is inkább, hogy van bizonyos információja, kötődése Dunaújvároshoz.

Dunaújváros is, ugyanúgy, mint valamennyi magyar önkormányzat, a 2002. évi választási ígéret ellenére sem került 2004-re könnyebb helyzetbe a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány működését követőleg, legalábbis az 1994 óta szocialista vezetésű Dunaújvárosban a „ több pénzt az önkormányzatoknakö elvet nem érzékeljük.

Két évvel ezelőtt Dunaújvárosban bezártak három általános iskolát. Akkor az indokok között szerepelt, hogy az épületek értékesítéséből pénzhez juthat az önkormányzat, ami a városi költségvetés több száz milliós hiánya tudatában hathatós indoknak bizonyult. Ez év tavaszán ismét két iskolát összevontak, a teljes óvodai ágazatot integrálták.

Ma 2004-et írunk. A három éve bezárt iskolák közül kettőt a dunaújvárosi szocialista alpolgármester a saját cégével őriz, évi 20 millió forint közpénzért. Az őrzés-védés minősége is megérne egy misét. Az egykor értékes ingatlanokból még az ajtótokokat is ellopták, kibontották a vizesblokkokat. Talán még azt is megérjük, hogy téglánként eladják a falakat a következő erősen őrzött években.

Eközben városunk önkormányzata évente benyújtja pályázatát a Belügyminisztérium cél- és címzett támogatási keretére, hiszen az egyik bezárt iskolát középiskolai kollégiummá szeretnék átalakítani, legalábbis, ha elő tudnának valahonnan teremteni legalább 400 millió forintot a felmerülő költségekre.

A város szocialista országgyűlési képviselője, Kálmán András, aki egyben Dunaújváros polgármestere is, igazán jó lobbistának bizonyult, hiszen eddig egyetlenegy forintot sem tudott szerezni a bezárt általános iskola átalakításához, pedig korábban éppen ő ígérte a 2002-es választások finisében, hogy iskolavárost teremtene Dunaújvárosból; abban a városban, ahol nemcsak lakni, hanem élni is szeretnénk - szólt a kormánypártok hangzatos szlogenje. Nos, a dunaújvárosiak valóban ott laknak, ellentétben a város polgármesterével, aki időközben meggondolhatta magát, hiszen ő már lakni sem szeretne Dunaújvárosban, s egy környező településen él.

Szóval nálunk se pénz, se posztó, mondaná a népnyelv. És még nincs vége a dunaújvárosi rémregénynek, hiszen a 2005. év költségvetési előirányzataiból további ingatlanértékesítések, eladások, az intézményhálózat további szűkítése várható. Dunaújváros önkormányzatának annyira jól megy az utóbbi két évben - és ez teljesen független a Dunaferr privatizációjától, pusztán az önkormányzatról beszélek jelen esetben -, hogy a város kénytelen volt megemelni banki hitelkeretét. A bevételei mellett 2 milliárd 300 millió forintnyi hitelből gazdálkodik a város, pontosabban gazdálkodna, hiszen a 600 millió forintos fejlesztési célú hitelből már csak 150 milliót kapott meg az önkormányzat, ugyanis a fennmaradó részre nincs fedezet. A számlavezető banknak nem volt elegendő garancia az a vagyon, amely már így is zálogban van. Erre mondhatjuk, hogy Dunaújvárosban már az utolsó kiskanál is a zaciban van.

Dunaújváros önkormányzata esetében oly sikeresen valósult meg a „ több pénztö célkitűzés, hogy mint az előbb említettem, nagyon komoly és nagyon nehéz éve lesz a városnak, hiszen gyakorlatilag már nem lesz értékesíthető vagyontárgya, a jelenlegi önkormányzatunk mindent eladott. A város polgármesteri hivatalában suttogva beszélik a köztisztviselők, hogy a gazdasági ügyekért felelős alpolgármester már kiadta az ukázt: mindenkinek az a feladata, hogy eladható, értékesíthető vagyontárgyat keressen, amelynek értékesítéséből pénzhez juthat a város.

Tehát gyakorlatilag ez lenne az a város, amelyben nemcsak lakni, hanem élni is szeretnénk, és élni is érdemes? Ez lenne az az iskolaváros, amelynek létrehozását célként tűzte ki a városvezetés? Ez az a város, ahol gyerekek iskolabezárásokat szinte egymásutánban sínylenek meg? Ahol a nevelési-oktatási munkát nem a szakmai szempontok, hanem a pénztelenség határozza meg?

Ezzel a gondolatkörrel felmerülő néhány kérdésem van, államtitkár úr. Az önkormányzatok 2006-ig megkapják-e az oly sokszor megígért nagyobb többlettámogatást? Számíthat-e Dunaújváros arra, hogy figyelembe veszik jogos igényeit a cél- és címzett támogatások elbírálása során? Vagy esetleg bezárt, üresen álló, közpénzből őrzött oktatási, kulturális és szociális intézmények torzói mutatják majd az uniós tagállam jövőjét?

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  491  Következő    Ülésnap adatai